Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-15 00:26:47
Üzenet elküldve: 2019-10-15 00:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Épül az aréna. Biztosan híre ment, hogy Arthenior újfent biztonságos. A sok nemesi pénzeszsák összeszedi a vért a pucájába és visszatolja a képét. Szerinted mit fognak hozni? Na mit? Igen, aranyat! Nagyon ügyes ló vagy, Gher'da!
*Dicséri a vén gebét, ami szorgosa húzza a szekeret. Most is vontatja a megrakott taligát, mert Baarcas nem vette a fáradságot, hogy lepakolja a piacra szánt holmikat.*
- A pénzt könnyű szállítani, ezért biztos azt vitték magukkal menekülés közben. A fene nagy gőgjük miatt azt is tudom, hogy merre fognak feltűnni.
*Tölcsért formál a fülénél.*
- Mi?! Hogy te nem tudod? A régi kúriájuknál. Nincs egy nemes se, aki elengedné azokat az évszázados romokat.
*Ragadozó vigyorát ismét felölti a könnyen szerezhető vagyon gondolatán.*
- Mi pedig ezen fogunk nyerészkedni.
//Glovendell ház előtt – picit máskor//
*Néhány lakásban tényleg laknak, de nem haboznak rácsapni az ajtót. Picit tényleg igénytelenül festhet, de az a sok rohangálástól van egyik háztól a másikig. Továbbá nem is a testét árulja, hogy látás alapján elutasítsák.*
- Ez lesz a nagy fogásunk, pajti.
*Kereskedőként mindig reménykedik az újabb lehetőségekben, de a sorozatos kudarc nem tesz jót az önértékelésének.*
- Ha ez is befuccsol, akkor mára hazamegyünk, oké?
*Megáll egy kúria előtt, ami valóban egy kékvérű családé lehetett. Elhagyatottnak tűnik. Beljebb megy a szekerével, ameddig csak tud, hátha talál valakit a telken. Ha egy kapu állja az útját, akkor hangosan kiabál, hátha valaki fogadja.*
A hozzászólás írója (Baarcas D'deliwgar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.15 00:27:50
- Épül az aréna. Biztosan híre ment, hogy Arthenior újfent biztonságos. A sok nemesi pénzeszsák összeszedi a vért a pucájába és visszatolja a képét. Szerinted mit fognak hozni? Na mit? Igen, aranyat! Nagyon ügyes ló vagy, Gher'da!
*Dicséri a vén gebét, ami szorgosa húzza a szekeret. Most is vontatja a megrakott taligát, mert Baarcas nem vette a fáradságot, hogy lepakolja a piacra szánt holmikat.*
- A pénzt könnyű szállítani, ezért biztos azt vitték magukkal menekülés közben. A fene nagy gőgjük miatt azt is tudom, hogy merre fognak feltűnni.
*Tölcsért formál a fülénél.*
- Mi?! Hogy te nem tudod? A régi kúriájuknál. Nincs egy nemes se, aki elengedné azokat az évszázados romokat.
*Ragadozó vigyorát ismét felölti a könnyen szerezhető vagyon gondolatán.*
- Mi pedig ezen fogunk nyerészkedni.
//Glovendell ház előtt – picit máskor//
*Néhány lakásban tényleg laknak, de nem haboznak rácsapni az ajtót. Picit tényleg igénytelenül festhet, de az a sok rohangálástól van egyik háztól a másikig. Továbbá nem is a testét árulja, hogy látás alapján elutasítsák.*
- Ez lesz a nagy fogásunk, pajti.
*Kereskedőként mindig reménykedik az újabb lehetőségekben, de a sorozatos kudarc nem tesz jót az önértékelésének.*
- Ha ez is befuccsol, akkor mára hazamegyünk, oké?
*Megáll egy kúria előtt, ami valóban egy kékvérű családé lehetett. Elhagyatottnak tűnik. Beljebb megy a szekerével, ameddig csak tud, hátha talál valakit a telken. Ha egy kapu állja az útját, akkor hangosan kiabál, hátha valaki fogadja.*
A hozzászólás írója (Baarcas D'deliwgar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.15 00:27:50
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-14 23:01:34
Üzenet elküldve: 2019-10-14 23:01:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell ház//
*Rhore felé nyújtja kezét, engedvén, hogy az az ajkaival érintse.*
-Rhore.
*Ismétli meg a nevet, arcán pedig széles mosoly terül szét.*
-Örülök, hogy találkozunk, kuzin.
*Szenvtelenül méri végig a hajlongó fiút, kinek háta mögött bizonyára nagy út áll. Még is, az út porának nyoma sincs az elegáns öltözéken, a göndör haj pedig úgy omlik hátra, mintha épp az imént fésülték volna. Végtelenül nyugodt határozottság árad a férfiből, s ha valóban azért érkezett, hogy szolgálja a családot, ahogy az apja is tette, hát nem lőhet vele bakot.*
-Nem hallottam.
*Jegyzi meg a halálhírre, bár hangjába egy csepp együttérzés sem vegyül. Hisz pont a Glovendellek tűztek ki vérdíjat az öreg lakáj fejére, ezzel pedig alighanem Rhore is tökéletesen tisztában van.*
-Mily fájdalom, hogy így kell megtudja... Az artheniori Glovendellek bizony belepusztultak a forrongó tömeg haragjába... A ház immáron az enyém. A szolgálatát pedig elfogadom.
*Pontosan tudja, mire képesek a Craorellek, ahogy azt is, mi mindent képesek megtenni a nagyságért. Még is, ahánnyal volt szerencséje találkozni élete során, mind végtelen hódolattal viseltetett családja iránt. Kivéve egy...
Hirtelen nyúl kezével a hajlongó férfi álla alá, hogy felszegve azt tekintetük találkozzék. Még mindig mosollyal arcán fürkészi a fiatal fiút, de szeme ridegen fúr a másikéba.*
-Az apja már akkor is szolgálta a családom, mikor én még világra sem jöttem. Még is csalódást okozott és a Craorell család az, kiknek nevén csorbát ejtett. Most lemoshatja...
*Félbemarad a mondat, a közeledő patadobogásra pedig elengedi a fiút s meleg kedvességgel ráhunyorog.*
-Maradj mellettem.
*Suttogja Rhorenak, majd némán fordul a lovas felé. A vasalt patkók dobbanását százszor veri vissza a néma csöndbe burkolódzó kúria, ő pedig akaratlanul is beleborzong a fel-feltámadó, zsenge szellőbe. Kezeivel dörzsöl karjaiba némi meleget, miközben a közeledő férfit fürkészi.*
-Gaignac... Azt hiszem, hallottam már e nevet, de viselőivel még soha sem találkoztam.
*Nyújtja ki a kezét, engedvén, hogy a férfi csókkal illesse. Való igaz, apjától kellően sok anekdotát elviselt az igen csak nagyra nőtt rokonságról.*
-Mint egy barát?
*Fanyarba húzódik a mosoly, a smaragdzöld szemek pedig kajánul csillannak Hoedurra. Egy lépéssel húzódik csak közelebb Rhorehoz, miközben tekintetét még mindig a férfin járatja.*
-Való igaz, segítséget keresek. De a Glovendelleknek sosem volt szüksége barátokra. Szolgálókra annál inkább.
*Finoman emelkedik a szemöldök, várva a férfi válaszát.*
-A mi csillogásunk beragyogott más házakat és családokat is, felemelve őket a porból, ahonnan jöttek... Kezdhetné a segítséget azzal, hogy megérdeklődi, mit kíván az az úr. Aztán beszélünk.
*Csak egy pillantást vet a szomszédból átszóló férfira, majd hagyja, hogy Hoedur belátása szerint döntsön.
Rhore felé fordul, ujjaival simítva végig az elegáns kabát aranygombjai mellett.*
-Meg van a megfelelő kiállásod.
*Biccent, értő szeme pedig végigszalad a fiún.*
-Vigyázni fogsz rám. Ez a város maga a fertő...
*Mély sóhaj hagyja el ajkait, majd nyugtatólag hullámzó mellkasára teszi tenyerét.*
-Megfagyok.
*Szólal meg még, azzal megindul felfelé a repedések szabdalta márványlépcsőn. Szégyelli, hogy Glovendellként ily állapotok közé kell invitálnia rokonait, de ennek a világért sem adna hangot. Helyette mosolyogva fordul hátra válla felett, hogy jelezze, nyugodtan kövessék.*
*Rhore felé nyújtja kezét, engedvén, hogy az az ajkaival érintse.*
-Rhore.
*Ismétli meg a nevet, arcán pedig széles mosoly terül szét.*
-Örülök, hogy találkozunk, kuzin.
*Szenvtelenül méri végig a hajlongó fiút, kinek háta mögött bizonyára nagy út áll. Még is, az út porának nyoma sincs az elegáns öltözéken, a göndör haj pedig úgy omlik hátra, mintha épp az imént fésülték volna. Végtelenül nyugodt határozottság árad a férfiből, s ha valóban azért érkezett, hogy szolgálja a családot, ahogy az apja is tette, hát nem lőhet vele bakot.*
-Nem hallottam.
*Jegyzi meg a halálhírre, bár hangjába egy csepp együttérzés sem vegyül. Hisz pont a Glovendellek tűztek ki vérdíjat az öreg lakáj fejére, ezzel pedig alighanem Rhore is tökéletesen tisztában van.*
-Mily fájdalom, hogy így kell megtudja... Az artheniori Glovendellek bizony belepusztultak a forrongó tömeg haragjába... A ház immáron az enyém. A szolgálatát pedig elfogadom.
*Pontosan tudja, mire képesek a Craorellek, ahogy azt is, mi mindent képesek megtenni a nagyságért. Még is, ahánnyal volt szerencséje találkozni élete során, mind végtelen hódolattal viseltetett családja iránt. Kivéve egy...
Hirtelen nyúl kezével a hajlongó férfi álla alá, hogy felszegve azt tekintetük találkozzék. Még mindig mosollyal arcán fürkészi a fiatal fiút, de szeme ridegen fúr a másikéba.*
-Az apja már akkor is szolgálta a családom, mikor én még világra sem jöttem. Még is csalódást okozott és a Craorell család az, kiknek nevén csorbát ejtett. Most lemoshatja...
*Félbemarad a mondat, a közeledő patadobogásra pedig elengedi a fiút s meleg kedvességgel ráhunyorog.*
-Maradj mellettem.
*Suttogja Rhorenak, majd némán fordul a lovas felé. A vasalt patkók dobbanását százszor veri vissza a néma csöndbe burkolódzó kúria, ő pedig akaratlanul is beleborzong a fel-feltámadó, zsenge szellőbe. Kezeivel dörzsöl karjaiba némi meleget, miközben a közeledő férfit fürkészi.*
-Gaignac... Azt hiszem, hallottam már e nevet, de viselőivel még soha sem találkoztam.
*Nyújtja ki a kezét, engedvén, hogy a férfi csókkal illesse. Való igaz, apjától kellően sok anekdotát elviselt az igen csak nagyra nőtt rokonságról.*
-Mint egy barát?
*Fanyarba húzódik a mosoly, a smaragdzöld szemek pedig kajánul csillannak Hoedurra. Egy lépéssel húzódik csak közelebb Rhorehoz, miközben tekintetét még mindig a férfin járatja.*
-Való igaz, segítséget keresek. De a Glovendelleknek sosem volt szüksége barátokra. Szolgálókra annál inkább.
*Finoman emelkedik a szemöldök, várva a férfi válaszát.*
-A mi csillogásunk beragyogott más házakat és családokat is, felemelve őket a porból, ahonnan jöttek... Kezdhetné a segítséget azzal, hogy megérdeklődi, mit kíván az az úr. Aztán beszélünk.
*Csak egy pillantást vet a szomszédból átszóló férfira, majd hagyja, hogy Hoedur belátása szerint döntsön.
Rhore felé fordul, ujjaival simítva végig az elegáns kabát aranygombjai mellett.*
-Meg van a megfelelő kiállásod.
*Biccent, értő szeme pedig végigszalad a fiún.*
-Vigyázni fogsz rám. Ez a város maga a fertő...
*Mély sóhaj hagyja el ajkait, majd nyugtatólag hullámzó mellkasára teszi tenyerét.*
-Megfagyok.
*Szólal meg még, azzal megindul felfelé a repedések szabdalta márványlépcsőn. Szégyelli, hogy Glovendellként ily állapotok közé kell invitálnia rokonait, de ennek a világért sem adna hangot. Helyette mosolyogva fordul hátra válla felett, hogy jelezze, nyugodtan kövessék.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:29:07
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:29:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Vígan bandukol át a hídon s adja oda az alamizsnát a beszedőknek. Hiába ha meg kell fizetni, hát meg kell fizetni, sőt borravalót is ad, kedélyes mosoly és mély dekoltázs formájában. Lehet ennél bőkezűbb egy nő? Nem, Rlilla sem hinné igazán, esetleg akkor, ha gyereket ajándékoz a szeretett férfinak, de hol van ő ettől, elvégre a félelfek ilyet nem tudnak. *
~ Inkább nem is gondolok ilyesmire, a pecsenye, az majd jobb kedvre derít, gondoljunk arra ~ * vigasztalja saját magát, lévén, hogy más nem fogja elvégezni helyette a piszkos munkát. *
~ Sebaj, iszok egyet búcsúból, azt úgy kell ~ * ez eddig is el volt döntve, csak most megint megbeszéli magával, bólint is rá egy nagyot, s indul arra amerre útja van. *
~ Inkább nem is gondolok ilyesmire, a pecsenye, az majd jobb kedvre derít, gondoljunk arra ~ * vigasztalja saját magát, lévén, hogy más nem fogja elvégezni helyette a piszkos munkát. *
~ Sebaj, iszok egyet búcsúból, azt úgy kell ~ * ez eddig is el volt döntve, csak most megint megbeszéli magával, bólint is rá egy nagyot, s indul arra amerre útja van. *
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-14 15:14:54
Üzenet elküldve: 2019-10-14 15:14:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
//Glovendell ház//
*Isqeha a köszönés után biccent csak, hogy rendben, értette, úgy lesz, Svir nyugodt lehet.
A távolodó után néz, aztán összeszedi a holmiját, rendet tesz az udvaron, és szépen elteszi magát holnapra, felmászva a padláslétrán.
Másnap sokkal hűvösebb időre ébred, de eső szerencsére úgy néz ki nincs a láthatáron.
Így egész délelőtt a virágágyásokkal molyolhat, amíg elpusztítván az utolsó gyomot is belőle, kihúzkodva minden fojtogató tarackot és oda nem való gyökeret csinosan el nem rendezi a temetőből beszerzett és az ágysban talált töveket és a hagymákat, gondosan ügyelve arra, hogy az év minden szakában legyen majd virágzó színfolt.
Csak az őszirózsa és dália töveknek hagy ki még egy kis helyet, végül a művével elégedetten megszemléli a megmagasított ágyásokat a futórózsával.
Utoljára még, mielőtt elindul a piacra, úgy dönt megpróbálkozik egy apró mágiával, megérintve az egyik követ az ágyás körül, hogy ne kelljen a kútról vizet hordania.
A piacra menet nem tudja nem észrevenni a díszesen faragott csinos kis hintót, ahogy az épp behajt az egyik elhagyatott és megcsúfolt kúria udvarra. Megbámulja a hanyag eleganciájú nemeskisasszonyt is, aki kiszáll, Artheniorban nem sűrűn látni mostanság ilyet, még ha régebben ez a fajta felszegett fejű, az egyszerű emberekre világért rá nem pillantó szépség a Gazdagok mára romvárossá vált negyedének elengedhetetlen tartozékát is képezte.
Közelebb megy, bár a nő körül többen is hamar sürgölődni kezdenek.
Ha bárki figyelemre, pillantásra méltatja, hangosan meg is jegyzi, a lázadás nyomait viselő kerítés mellől, ő elsősorban a kertre utalva:*
- Hát ez aztán odavan!
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
//Glovendell ház//
*Isqeha a köszönés után biccent csak, hogy rendben, értette, úgy lesz, Svir nyugodt lehet.
A távolodó után néz, aztán összeszedi a holmiját, rendet tesz az udvaron, és szépen elteszi magát holnapra, felmászva a padláslétrán.
Másnap sokkal hűvösebb időre ébred, de eső szerencsére úgy néz ki nincs a láthatáron.
Így egész délelőtt a virágágyásokkal molyolhat, amíg elpusztítván az utolsó gyomot is belőle, kihúzkodva minden fojtogató tarackot és oda nem való gyökeret csinosan el nem rendezi a temetőből beszerzett és az ágysban talált töveket és a hagymákat, gondosan ügyelve arra, hogy az év minden szakában legyen majd virágzó színfolt.
Csak az őszirózsa és dália töveknek hagy ki még egy kis helyet, végül a művével elégedetten megszemléli a megmagasított ágyásokat a futórózsával.
Utoljára még, mielőtt elindul a piacra, úgy dönt megpróbálkozik egy apró mágiával, megérintve az egyik követ az ágyás körül, hogy ne kelljen a kútról vizet hordania.
A piacra menet nem tudja nem észrevenni a díszesen faragott csinos kis hintót, ahogy az épp behajt az egyik elhagyatott és megcsúfolt kúria udvarra. Megbámulja a hanyag eleganciájú nemeskisasszonyt is, aki kiszáll, Artheniorban nem sűrűn látni mostanság ilyet, még ha régebben ez a fajta felszegett fejű, az egyszerű emberekre világért rá nem pillantó szépség a Gazdagok mára romvárossá vált negyedének elengedhetetlen tartozékát is képezte.
Közelebb megy, bár a nő körül többen is hamar sürgölődni kezdenek.
Ha bárki figyelemre, pillantásra méltatja, hangosan meg is jegyzi, a lázadás nyomait viselő kerítés mellől, ő elsősorban a kertre utalva:*
- Hát ez aztán odavan!
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-14 13:44:31
Üzenet elküldve: 2019-10-14 13:44:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell ház//
*Hetykén lóbálja maga előtt lábait, kicsit dúdolgat is, hogy így mulassa az időt. Rövidesen meggondolja magát, kiegyenesedik a padon, elővesz a zsebéből egy darab papírt, és olvasgatni kezdi. Valamiféle farkasokról szóló könyv egy lapja lehet, legalábbis a sorai közt leginkább az éjszaka gyermekeiről van szó. Valószínűleg a véletlen folytán kerülhetett papírkötegei közé. A leírás mérsékelten érdekfeszítő, szerencséjére rövidesen sokkal érdekesebb látványban lesz része. Szemei megpillantanak egy kocsit közeledni a kastélyhoz.*
~ Bizonyára a szebb napokat látott kastély gazdája lesz az. ~
*A kíséret nélkül érkező hintó még meg sem áll, Rhora már elteszi a papírt, és felkel a padról, hogy időben köszönthesse potenciális munkaadóját. Mikor odaér, a hölgy már várja, Rhora pedig néma, mély meghajlással kezdi az üdvözlést.*
- Úrnőm. - *apja révén már találkozott párszor Meyriennel, de akkor még nagyon fiatal volt, és nem kerültek közelebbi kapcsolatba. Ez most reményei szerint megváltozik, hiszen alkalmazva lesz a kastélyban. A lehetséges megszólítások közül végül ezt ítéli meg a leghelyesebbnek. Torkában dobog a szíve, hiszen tudja, hogy csak egyetlen esélye van jó benyomást tenni. Amennyiben tévedett, bizonyára kijavítják.*
- Bár már volt szerencsénk egymáshoz, az idő vasfoga tompítja az emlékezetet, így engedje meg, hogy bemutatkozzam: Rhora Craorell vagyok. Hajdani szolgálójának fia.- * Pár lépést tesz a lány felé, és amennyiben ő kinyújtja a kezét, úgy tiszteletteljesen kezet csókol. A folytatás nagyban függ attól, milyen reakcióban lesz része, ha nem kap elutasító jelet, akkor folytatja. * -Már nagyon vártam, hogy ismét találkozzunk. Nem tudom, hogy értesült-e róla, de apám halott. Ennek a körülményeiről talán később. Szeretném felajánlani szolgálataimat a Glovendell-család, és kegyed számára. - *hajol meg ismét, ezúttal visszafogottabban.
A másik férfi jelenléte eddig nem izgatta, azonban most neki is bemutatkozik. * -
Rhore Craorell. Örülök hogy találkozunk.-
*A kocsisról nem vesz tudomást.*
*Hetykén lóbálja maga előtt lábait, kicsit dúdolgat is, hogy így mulassa az időt. Rövidesen meggondolja magát, kiegyenesedik a padon, elővesz a zsebéből egy darab papírt, és olvasgatni kezdi. Valamiféle farkasokról szóló könyv egy lapja lehet, legalábbis a sorai közt leginkább az éjszaka gyermekeiről van szó. Valószínűleg a véletlen folytán kerülhetett papírkötegei közé. A leírás mérsékelten érdekfeszítő, szerencséjére rövidesen sokkal érdekesebb látványban lesz része. Szemei megpillantanak egy kocsit közeledni a kastélyhoz.*
~ Bizonyára a szebb napokat látott kastély gazdája lesz az. ~
*A kíséret nélkül érkező hintó még meg sem áll, Rhora már elteszi a papírt, és felkel a padról, hogy időben köszönthesse potenciális munkaadóját. Mikor odaér, a hölgy már várja, Rhora pedig néma, mély meghajlással kezdi az üdvözlést.*
- Úrnőm. - *apja révén már találkozott párszor Meyriennel, de akkor még nagyon fiatal volt, és nem kerültek közelebbi kapcsolatba. Ez most reményei szerint megváltozik, hiszen alkalmazva lesz a kastélyban. A lehetséges megszólítások közül végül ezt ítéli meg a leghelyesebbnek. Torkában dobog a szíve, hiszen tudja, hogy csak egyetlen esélye van jó benyomást tenni. Amennyiben tévedett, bizonyára kijavítják.*
- Bár már volt szerencsénk egymáshoz, az idő vasfoga tompítja az emlékezetet, így engedje meg, hogy bemutatkozzam: Rhora Craorell vagyok. Hajdani szolgálójának fia.- * Pár lépést tesz a lány felé, és amennyiben ő kinyújtja a kezét, úgy tiszteletteljesen kezet csókol. A folytatás nagyban függ attól, milyen reakcióban lesz része, ha nem kap elutasító jelet, akkor folytatja. * -Már nagyon vártam, hogy ismét találkozzunk. Nem tudom, hogy értesült-e róla, de apám halott. Ennek a körülményeiről talán később. Szeretném felajánlani szolgálataimat a Glovendell-család, és kegyed számára. - *hajol meg ismét, ezúttal visszafogottabban.
A másik férfi jelenléte eddig nem izgatta, azonban most neki is bemutatkozik. * -
Rhore Craorell. Örülök hogy találkozunk.-
*A kocsisról nem vesz tudomást.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-14 12:53:41
Üzenet elküldve: 2019-10-14 12:53:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell ház//
*Egy barna mén ügetése csapja meg a kúria környékének csendjét. Lovasa szép, nemesi gúnyában ül a büszke paripán, vállán pedig zöld köpenye lóg, amit egy családi címerállatot ábrázoló csat tart a vállán.*
~Hát itt lennék, keressük meg a kisasszonyt!~*-gondolja magában, és sarkantyúját a lova véknyába vágva üget közelebb a helyhez. A kúria úrnője, már ott van, és egy másik férfi is. Hoedur lepattan a nyeregből, gyorsan kiköti a lovat, és a szőkeség előtt terem, illedelmesen meghajol.*
- A nevem nemes Hoedur Gaignac, a Gaignac-házból. Kegyed pedig nyilvánvalóan nemes Meyrien Glovendell kisasszony, Arthenior Csillaga.*-szólítja meg becézve a nőt. Ha a szőkeség kezét nyújtja Hoedur kézcsókkal illeti.*
- Családjaink a múltban közel álltak egymáshoz!*-mondja a férfi, de nem is akar a régmúltról sokat beszélni.*
- Úgy halottam, hogy Kegyed segítséget keres ahhoz, hogy régi-új otthonát elfoglalhassa. Ebben jöttem segíteni, mint egy barát.*-mondja a férfi mosolyogva.*
*Egy barna mén ügetése csapja meg a kúria környékének csendjét. Lovasa szép, nemesi gúnyában ül a büszke paripán, vállán pedig zöld köpenye lóg, amit egy családi címerállatot ábrázoló csat tart a vállán.*
~Hát itt lennék, keressük meg a kisasszonyt!~*-gondolja magában, és sarkantyúját a lova véknyába vágva üget közelebb a helyhez. A kúria úrnője, már ott van, és egy másik férfi is. Hoedur lepattan a nyeregből, gyorsan kiköti a lovat, és a szőkeség előtt terem, illedelmesen meghajol.*
- A nevem nemes Hoedur Gaignac, a Gaignac-házból. Kegyed pedig nyilvánvalóan nemes Meyrien Glovendell kisasszony, Arthenior Csillaga.*-szólítja meg becézve a nőt. Ha a szőkeség kezét nyújtja Hoedur kézcsókkal illeti.*
- Családjaink a múltban közel álltak egymáshoz!*-mondja a férfi, de nem is akar a régmúltról sokat beszélni.*
- Úgy halottam, hogy Kegyed segítséget keres ahhoz, hogy régi-új otthonát elfoglalhassa. Ebben jöttem segíteni, mint egy barát.*-mondja a férfi mosolyogva.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-13 18:57:13
Üzenet elküldve: 2019-10-13 18:57:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell ház//
*Hangosat nyerít a hintó elé befogott mén, miközben begördülnek a Glovendell ház igen csak gazos előkertjébe. Még ha önmagában nem lenne elég kínos, hogy őrnek vagy inasnak se híre, se hamva a kúria környékén, a benőtt márványszobrok között vezető kőút mocskos a sártól, az út végén magasló kastély pedig... Beletörődötten felsóhajt, a hintó faragott kis ablaka pedig undokul csattan vissza foglalatába. Mindig gyötrelmes így látni a kúriát, mely évszázadok óta a családjuk birtokában van. Roppant frusztráló érzés, hogy az enyészet pont akkor próbálja kikezdeni a kastélyt, mikor végre megkaparintja. Lekapja tekintetét a házról és szórakozottan kisimít néhány redőt a szoknyán. Látta a kipányvázott lovat a kertben. Még ha motoz is némi izgatottság lelkében, ennek arcán nyoma sincs. Komoly összeget merne rakni rá, hogy a vendég az, akire gondol. Türelmesen megvárja, míg Marquez lekászálódik a bakról és kitárja neki a hintó ajtaját. Hátraveti válla felett a szőke fürtöket, s míg a kocsis elrendezi a hintó dolgát, ő a kőpadon pihenő ember felé fordul. Sosem látta a férfit, de a megérzését egyre inkább biztosnak véli.*
-Ő az, Marquez?
*Még csak hátra sem fordul a kocsishoz, a smaragdzöld szemeket érdeklődően tartja az idegenen.*
-Igen, asszonyom.
*Pillant a férfire a kocsis, majd kisebb nyögés kíséretében vállára kapja a még kocsin rejlő, jókora csomagot.
Nem indul el a férfi felé, helyette felszegett állal, maga előtt összekulcsolt kezekkel várja meg, hogy az lépjen oda hozzá. Túl távol van ahhoz, hogy kivegye az arcát, pedig legbelül nagyon is kíváncsi.* ~Vajon hasonlít az apjára?~
A hozzászólás írója (Meyrien Glovendell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.13 19:43:31
*Hangosat nyerít a hintó elé befogott mén, miközben begördülnek a Glovendell ház igen csak gazos előkertjébe. Még ha önmagában nem lenne elég kínos, hogy őrnek vagy inasnak se híre, se hamva a kúria környékén, a benőtt márványszobrok között vezető kőút mocskos a sártól, az út végén magasló kastély pedig... Beletörődötten felsóhajt, a hintó faragott kis ablaka pedig undokul csattan vissza foglalatába. Mindig gyötrelmes így látni a kúriát, mely évszázadok óta a családjuk birtokában van. Roppant frusztráló érzés, hogy az enyészet pont akkor próbálja kikezdeni a kastélyt, mikor végre megkaparintja. Lekapja tekintetét a házról és szórakozottan kisimít néhány redőt a szoknyán. Látta a kipányvázott lovat a kertben. Még ha motoz is némi izgatottság lelkében, ennek arcán nyoma sincs. Komoly összeget merne rakni rá, hogy a vendég az, akire gondol. Türelmesen megvárja, míg Marquez lekászálódik a bakról és kitárja neki a hintó ajtaját. Hátraveti válla felett a szőke fürtöket, s míg a kocsis elrendezi a hintó dolgát, ő a kőpadon pihenő ember felé fordul. Sosem látta a férfit, de a megérzését egyre inkább biztosnak véli.*
-Ő az, Marquez?
*Még csak hátra sem fordul a kocsishoz, a smaragdzöld szemeket érdeklődően tartja az idegenen.*
-Igen, asszonyom.
*Pillant a férfire a kocsis, majd kisebb nyögés kíséretében vállára kapja a még kocsin rejlő, jókora csomagot.
Nem indul el a férfi felé, helyette felszegett állal, maga előtt összekulcsolt kezekkel várja meg, hogy az lépjen oda hozzá. Túl távol van ahhoz, hogy kivegye az arcát, pedig legbelül nagyon is kíváncsi.* ~Vajon hasonlít az apjára?~
A hozzászólás írója (Meyrien Glovendell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.13 19:43:31
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-13 18:00:15
Üzenet elküldve: 2019-10-13 18:00:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Hmm.
*Jegyzi meg sokat sejtetően, miközben hagyja, hogy Grem megkötözze. Szemmel láthatóan készül valami. Egyelőre kivár és sodródódik az eseményekkel, hisz sok beleszólása úgy tűnik, nem lehet a dolgok folyásába. Minden jel arra mutat, hogy a Mélység Királya, vagy bárhogy is nevezze magát, harcra készül. Hogy ennek miköze Abogrhoz, az rövidesen elválik. Az öreg mágus nem vak, nem keverhette össze az írását Bervoldéval... Meri remélni, hogy nem szedrék rá a főmágust. Amíg ez nem derül ki, ő nem tesz semmit, még akkor sem, ha éppenséggel tud. Csak lopva pillant társaira, nehogy őrzőik azt higyjék, készülnek valamire. A legbölcsebb dolog, amit most tehet, az az, hogy kivár.*
-Hmm.
*Jegyzi meg sokat sejtetően, miközben hagyja, hogy Grem megkötözze. Szemmel láthatóan készül valami. Egyelőre kivár és sodródódik az eseményekkel, hisz sok beleszólása úgy tűnik, nem lehet a dolgok folyásába. Minden jel arra mutat, hogy a Mélység Királya, vagy bárhogy is nevezze magát, harcra készül. Hogy ennek miköze Abogrhoz, az rövidesen elválik. Az öreg mágus nem vak, nem keverhette össze az írását Bervoldéval... Meri remélni, hogy nem szedrék rá a főmágust. Amíg ez nem derül ki, ő nem tesz semmit, még akkor sem, ha éppenséggel tud. Csak lopva pillant társaira, nehogy őrzőik azt higyjék, készülnek valamire. A legbölcsebb dolog, amit most tehet, az az, hogy kivár.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-11 01:13:00
Üzenet elküldve: 2019-10-11 01:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek repülnek//
*A legrosszabbra gondolva azonnal Arthenior szívét keresztülvágó szakadékra gondol. Egy fordított seb. Amíg egy rendes vágás ontja kifelé a vért magából, ez elnyel mindent. Vért, életet, lelket. Sokszori faggatás a meredély hollétéről amíg végre eléri.*
~Itt vagyok! Még meg tudom menteni!~
*Messziről látja a seb szélén álló Gombernyőt.
Megbotlik futás közben, de ez nem akadályozza. Karjai dobálóznak a levegőben, míg visszanyeri az egyensúlyát, mindaddig határozatlanul pakolja előre lábait.*
~Még sikerülhet! Meg tudom menteni!~
*Kinyújtja a kezét és megpróbálja azt az illúzió kelteni, mintha a markába szorítaná a távoli alakot. A kesztyű újbóli kinyitásánál üres a tenyere és a szakadék széle egyaránt. Léptei lassulnak, amíg meg nem állapodik.*
~Mi?~
~Mi történt?~
*Nézi a tündér hűlt helyét. Lábai erejüket vesztik. Súlya alatt térdre omlik a páncélos.*
~Fáj a torkom...~
~Nem kapok levegőt...~
~Valaki üvölt...~
*Rájön a torkát kaparó fájdalomból, hogy ő üvölt. Egyedül az ő gyászoló üvöltése jelzi, hogy valaki ma életét adta itt.*
*A legrosszabbra gondolva azonnal Arthenior szívét keresztülvágó szakadékra gondol. Egy fordított seb. Amíg egy rendes vágás ontja kifelé a vért magából, ez elnyel mindent. Vért, életet, lelket. Sokszori faggatás a meredély hollétéről amíg végre eléri.*
~Itt vagyok! Még meg tudom menteni!~
*Messziről látja a seb szélén álló Gombernyőt.
Megbotlik futás közben, de ez nem akadályozza. Karjai dobálóznak a levegőben, míg visszanyeri az egyensúlyát, mindaddig határozatlanul pakolja előre lábait.*
~Még sikerülhet! Meg tudom menteni!~
*Kinyújtja a kezét és megpróbálja azt az illúzió kelteni, mintha a markába szorítaná a távoli alakot. A kesztyű újbóli kinyitásánál üres a tenyere és a szakadék széle egyaránt. Léptei lassulnak, amíg meg nem állapodik.*
~Mi?~
~Mi történt?~
*Nézi a tündér hűlt helyét. Lábai erejüket vesztik. Súlya alatt térdre omlik a páncélos.*
~Fáj a torkom...~
~Nem kapok levegőt...~
~Valaki üvölt...~
*Rájön a torkát kaparó fájdalomból, hogy ő üvölt. Egyedül az ő gyászoló üvöltése jelzi, hogy valaki ma életét adta itt.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-10 18:01:16
Üzenet elküldve: 2019-10-10 18:01:16
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A tündérek repülnek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan útja végéhez közeledik. A város fényei ki fognak gyúlni, alkonyodik. Lehet elő kéne vennie a lámpását, ha nem hagyta volna maga mögött. Nyxa előrement, eltűnt ő is. Mërulon céltalanul bolyongott a romok között, keresve a sajátjukat. Megtalálta. Közel a Meredélyhez. Nem látja értelmét az életének. Minde ki elárulta a szemében: félvér, ember, elf, isten, szellem, család, barát, mágus, harcos. Mindenki. Enyhe szél támad fel és cirógatja bomlott elméjét maga mögött rejtő arcát. Lenéz a semmibe, a hátborzongató mélységbe, majd elmosolyodik. ~ Hiszen a tündérek repülnek. ~ Azzal becsukja szemeit és szökken egyet a lábaival. Hirtelen kiszalad alóla a talaj, zuhanni kezd, egyre gyorsabban. Már fel sem fogja a tempót, csak a végtelen szabadságot, amikor... nincsen semmi már. Semmi. Földet ért a test, lélek nélkül. Gombernyő Mërulon Saniclum szomorú útja végére ért. A végére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan útja végéhez közeledik. A város fényei ki fognak gyúlni, alkonyodik. Lehet elő kéne vennie a lámpását, ha nem hagyta volna maga mögött. Nyxa előrement, eltűnt ő is. Mërulon céltalanul bolyongott a romok között, keresve a sajátjukat. Megtalálta. Közel a Meredélyhez. Nem látja értelmét az életének. Minde ki elárulta a szemében: félvér, ember, elf, isten, szellem, család, barát, mágus, harcos. Mindenki. Enyhe szél támad fel és cirógatja bomlott elméjét maga mögött rejtő arcát. Lenéz a semmibe, a hátborzongató mélységbe, majd elmosolyodik. ~ Hiszen a tündérek repülnek. ~ Azzal becsukja szemeit és szökken egyet a lábaival. Hirtelen kiszalad alóla a talaj, zuhanni kezd, egyre gyorsabban. Már fel sem fogja a tempót, csak a végtelen szabadságot, amikor... nincsen semmi már. Semmi. Földet ért a test, lélek nélkül. Gombernyő Mërulon Saniclum szomorú útja végére ért. A végére.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-09 16:52:27
Üzenet elküldve: 2019-10-09 16:52:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*Visszabiccent Rinaldnak, mert az bizonyos ritka eseteket kivéve nem szokott ártani.*
– Helyes, helyes. *mondja a bólogatást is folytatva. Látszólag minden jól megy a munkával, már csak a végeredményt kell látnia, hogy meg is bizonyosodhasson róla. A szerszámok említésére szemével követi a mutató kezet, aztán harmadjára is elégedetten bólint. Csak bele ne merevedjen a nyaka a végére.*
– Jó éjszakát! *mondja miközben már indulna is, ha fel nem tartanák még egy kicsit. Megvonja a vállát.*
– Az majd kiderül, hogy meddig. De visszajövök a munka végére. Rózsatövet meg vegyél, ha kell, kifizetem. *válaszolja, aztán csakugyan elindul a saját dolgára.*
*Visszabiccent Rinaldnak, mert az bizonyos ritka eseteket kivéve nem szokott ártani.*
– Helyes, helyes. *mondja a bólogatást is folytatva. Látszólag minden jól megy a munkával, már csak a végeredményt kell látnia, hogy meg is bizonyosodhasson róla. A szerszámok említésére szemével követi a mutató kezet, aztán harmadjára is elégedetten bólint. Csak bele ne merevedjen a nyaka a végére.*
– Jó éjszakát! *mondja miközben már indulna is, ha fel nem tartanák még egy kicsit. Megvonja a vállát.*
– Az majd kiderül, hogy meddig. De visszajövök a munka végére. Rózsatövet meg vegyél, ha kell, kifizetem. *válaszolja, aztán csakugyan elindul a saját dolgára.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-09 14:34:39
Üzenet elküldve: 2019-10-09 14:34:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*A kőhajítás bizonyítottam hatékony eszköz, de talán nem tartottak attól, hogy Kilvard magukra omlasztaná a Jak-hent, hisz nem vágták le mondjuk a lábát, hogy ne tudjon dobbantani. Persze ez hagymázas képzelgés csupán, a csapat fejében legfeljebb az fordulhat meg, hogy valószínűleg tervei lehetnek a Mélység Urának velük, hisz még mindig életben vannak.
A mágus és Tozeya beszélgetését ugyan az őrök is hallják, de nem tulajdonítanak neki nagy figyelmet. Míg beszélgetnek, a lány megnézi Rodd állapotát. Mintha hajszálnyival jobban lenne, valóban úgy tűnik, túl van a nehezén.
Quorqueraq halovány mosolyfélével hallgatja Kilvard szavait és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy azonnal kiengednék őket kőbörtönükből és barátként ölelné őket keblére. Mögötte aggasztó jelként kőpengével felszerelt harcosok gyülekeznek, furcsa, bőrvértnek tűnő páncélt csatolna magukra, amelyen a csapat felismerhet ismerős jegyeket. Talán egy nassiky kitinpáncéljának darabjaival erősíthették meg őket. Üres, kitinollókat pedig ketten pajzsként fogják maguk elé. A tömlöcből körülbelül tucatnyi vagy kevesebb harcost számlálhatnak meg. A harcosok között ott áll Bervold, igyekszik minél kisebbre húzni össze magát, hogy látni se lehessen. Kezében ott a mágikus pergamen.*
- A felszíniek mindig ilyen bizakodók? *Kérdi Quorqueraq Kilvardtól. A varázslóban megfogalmazódhat egy aggasztó sejtés, miszerint lehet, hogy Abrog húzta ki őket, de bizonyosan valami egészen más módon, mint azt ő sejtheti.*
- Majd az úton magához tér, ha túléli. *Pillant Rodd fekvő alakja felé. Mellette Uzazd fújtatva emelkedik fel, láthatóan nem fogja hagyni, hogy bántsák a férfit. Felajánlja, hogy ő majd cipeli Rodd egyelőre magatehetetlen testét.*
- Fel kell készülnünk, befogjuk a Shq-hatorrt, hátha szükség lesz rá. *Villantja ki hegyesre köszörült fogait.
Négy bőrszíjat dobnak be a rácsokon.*
- Te! *Vakkant Gremre, aki összerezzen a sarokban.*
- Kötözd meg őket, a hátuk mögött. *Grem felemelkedik reszketve és előbb Uzazdot, majd Kilvardot és végül Tozeyát kötné meg.*
- Ne trükközzetek, ha valaha látni akarjátok újra a felszínt. *Sziszegi Quorqueraq szúrós, sárga tekintetével toldva meg szavait. Grem fél és ijedt, talán az egészből csak annyit fogott fel, hogy hazamehetnek. Ő nem olyan edzett lelkű és bátor, mint a kalandozók. HA nem történik semmi, akkor megkötöz mindenkit, egy bőrszíj a kezében marad.*
*A kőhajítás bizonyítottam hatékony eszköz, de talán nem tartottak attól, hogy Kilvard magukra omlasztaná a Jak-hent, hisz nem vágták le mondjuk a lábát, hogy ne tudjon dobbantani. Persze ez hagymázas képzelgés csupán, a csapat fejében legfeljebb az fordulhat meg, hogy valószínűleg tervei lehetnek a Mélység Urának velük, hisz még mindig életben vannak.
A mágus és Tozeya beszélgetését ugyan az őrök is hallják, de nem tulajdonítanak neki nagy figyelmet. Míg beszélgetnek, a lány megnézi Rodd állapotát. Mintha hajszálnyival jobban lenne, valóban úgy tűnik, túl van a nehezén.
Quorqueraq halovány mosolyfélével hallgatja Kilvard szavait és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy azonnal kiengednék őket kőbörtönükből és barátként ölelné őket keblére. Mögötte aggasztó jelként kőpengével felszerelt harcosok gyülekeznek, furcsa, bőrvértnek tűnő páncélt csatolna magukra, amelyen a csapat felismerhet ismerős jegyeket. Talán egy nassiky kitinpáncéljának darabjaival erősíthették meg őket. Üres, kitinollókat pedig ketten pajzsként fogják maguk elé. A tömlöcből körülbelül tucatnyi vagy kevesebb harcost számlálhatnak meg. A harcosok között ott áll Bervold, igyekszik minél kisebbre húzni össze magát, hogy látni se lehessen. Kezében ott a mágikus pergamen.*
- A felszíniek mindig ilyen bizakodók? *Kérdi Quorqueraq Kilvardtól. A varázslóban megfogalmazódhat egy aggasztó sejtés, miszerint lehet, hogy Abrog húzta ki őket, de bizonyosan valami egészen más módon, mint azt ő sejtheti.*
- Majd az úton magához tér, ha túléli. *Pillant Rodd fekvő alakja felé. Mellette Uzazd fújtatva emelkedik fel, láthatóan nem fogja hagyni, hogy bántsák a férfit. Felajánlja, hogy ő majd cipeli Rodd egyelőre magatehetetlen testét.*
- Fel kell készülnünk, befogjuk a Shq-hatorrt, hátha szükség lesz rá. *Villantja ki hegyesre köszörült fogait.
Négy bőrszíjat dobnak be a rácsokon.*
- Te! *Vakkant Gremre, aki összerezzen a sarokban.*
- Kötözd meg őket, a hátuk mögött. *Grem felemelkedik reszketve és előbb Uzazdot, majd Kilvardot és végül Tozeyát kötné meg.*
- Ne trükközzetek, ha valaha látni akarjátok újra a felszínt. *Sziszegi Quorqueraq szúrós, sárga tekintetével toldva meg szavait. Grem fél és ijedt, talán az egészből csak annyit fogott fel, hogy hazamehetnek. Ő nem olyan edzett lelkű és bátor, mint a kalandozók. HA nem történik semmi, akkor megkötöz mindenkit, egy bőrszíj a kezében marad.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-09 02:59:46
Üzenet elküldve: 2019-10-09 02:59:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Rideg, mégis lágy alak válik ki a hajnal szürkeségének didergéséből. Szél kele, s megsimogatja makulátlan ruházatának csekély redőit, amik belesimulnak a vele együtt feltűnő lóalak árnyába. Az állat ereje teljében van, és ezt kénytelen is demonstrálni gazdájának, aki kegyetlenül veri ostorával, monoton módon, mint egy gép. Hiába a nyerítés és a prüszkölés, a diktált tempót tartani kell. Jól tudja, merre vágtat, apja sokat mesélt neki a kastélyról. Bár a terepet nem ismeri, úgy tűnik, szerencséje van, hiszen a Meredély, eme hátborzongató lélekvesztő párhuzamosan övezi útját. A hely, ahova tart, Arthenior egyik legtekintélyesebb családjának birtoka, a Glovendelleké. Izgatott a megtiszteltetés miatt, hogy őket szolgálhatja, ámbár még nem tudja, mi is lesz a feladata. Hamarosan fel is tűnik szemei előtt a kúria, mely egyáltalán nem a régi fényében pompázik. Ahogy egyre közelebb ér, úgy tudatosulnak benne apja leírása által az épület jellemzöi. Esek a jellemzők azonban nem eredeti formájukban köszönnek vissza. Az épület falai kopottak, repedezettek, kertjében elszabadult a gyom és a gaz. Csalódottsággal és bosszúsággal tölti el, hogy mikor életében először láthatja a helyet, ilyen látvány fogadja. Gyűlöli a káoszt, mely anarchiát szül, amely most tort ül a világon, majd apátiába süllyeszti azt. Nincs törvény, nincs rend, nincsen iránymutatás, csak a csőcselék hőbörgése. Ez őszinte gyűlölettel tölti el, és ilyenkor szeme villámokat szór. Ez mind a söpredéknek köszönhető. Ha ők nem lennének, a nemeseknek semmilyen gondja nem lenne, hisz csak az arra érdemesek vennék körül őket. A világot nekik, a rátermetteknek kell továbbvinniük, az írástudatlan parasztok alkalmatlanok a progresszió ösvényének kitaposására. Hirtelen lefékezi az állatot, annak megtorpanása után pedig hanyagul veti át lábait keresztben a nyereg felett, majd huppan le a jószágról a földre. Bevezeti az állatot az udvaron belülre, majd egy karóhoz köti. A málhát rajta hagyja, csak egy kisebb zsákot oldoz el az állattól, amelyet a benne lévő hozomány miatt, ragacsos, meleg folyadék itat át. Szemmel láthatóan egy lélek sincs a közelben, így leheveredik egy kőpadra a kúria udvarán, hogy egy kicsit megpihenjen. Csak pár nemesi család vállalta, hogy a tökéletességet fogja hajszolni, ilyen az övé is, és ilyen azoké is, akiket szolgálni igyekszik. Ezt a szolgálatot szegte meg apja, ki ezért a vérével fizetett. Rhore saját kezével hajtotta végre az ítéletet. Az áruló megbüntetéséröl pedig bizonyítékot is hozott magával.*
*Rideg, mégis lágy alak válik ki a hajnal szürkeségének didergéséből. Szél kele, s megsimogatja makulátlan ruházatának csekély redőit, amik belesimulnak a vele együtt feltűnő lóalak árnyába. Az állat ereje teljében van, és ezt kénytelen is demonstrálni gazdájának, aki kegyetlenül veri ostorával, monoton módon, mint egy gép. Hiába a nyerítés és a prüszkölés, a diktált tempót tartani kell. Jól tudja, merre vágtat, apja sokat mesélt neki a kastélyról. Bár a terepet nem ismeri, úgy tűnik, szerencséje van, hiszen a Meredély, eme hátborzongató lélekvesztő párhuzamosan övezi útját. A hely, ahova tart, Arthenior egyik legtekintélyesebb családjának birtoka, a Glovendelleké. Izgatott a megtiszteltetés miatt, hogy őket szolgálhatja, ámbár még nem tudja, mi is lesz a feladata. Hamarosan fel is tűnik szemei előtt a kúria, mely egyáltalán nem a régi fényében pompázik. Ahogy egyre közelebb ér, úgy tudatosulnak benne apja leírása által az épület jellemzöi. Esek a jellemzők azonban nem eredeti formájukban köszönnek vissza. Az épület falai kopottak, repedezettek, kertjében elszabadult a gyom és a gaz. Csalódottsággal és bosszúsággal tölti el, hogy mikor életében először láthatja a helyet, ilyen látvány fogadja. Gyűlöli a káoszt, mely anarchiát szül, amely most tort ül a világon, majd apátiába süllyeszti azt. Nincs törvény, nincs rend, nincsen iránymutatás, csak a csőcselék hőbörgése. Ez őszinte gyűlölettel tölti el, és ilyenkor szeme villámokat szór. Ez mind a söpredéknek köszönhető. Ha ők nem lennének, a nemeseknek semmilyen gondja nem lenne, hisz csak az arra érdemesek vennék körül őket. A világot nekik, a rátermetteknek kell továbbvinniük, az írástudatlan parasztok alkalmatlanok a progresszió ösvényének kitaposására. Hirtelen lefékezi az állatot, annak megtorpanása után pedig hanyagul veti át lábait keresztben a nyereg felett, majd huppan le a jószágról a földre. Bevezeti az állatot az udvaron belülre, majd egy karóhoz köti. A málhát rajta hagyja, csak egy kisebb zsákot oldoz el az állattól, amelyet a benne lévő hozomány miatt, ragacsos, meleg folyadék itat át. Szemmel láthatóan egy lélek sincs a közelben, így leheveredik egy kőpadra a kúria udvarán, hogy egy kicsit megpihenjen. Csak pár nemesi család vállalta, hogy a tökéletességet fogja hajszolni, ilyen az övé is, és ilyen azoké is, akiket szolgálni igyekszik. Ezt a szolgálatot szegte meg apja, ki ezért a vérével fizetett. Rhore saját kezével hajtotta végre az ítéletet. Az áruló megbüntetéséröl pedig bizonyítékot is hozott magával.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-08 15:37:14
Üzenet elküldve: 2019-10-08 15:37:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
- Ájultan aligha. Meg minek?
*Dünnyögi szenvtelenül ellenvetéseit.*
- Körülnéztél egyáltalán?
*Néz fel számonkérőn, mert kezdi kapisgálni, hogy a mágus talán komolyan beszél. A cinikus válaszra az állapotát illetően nem felel. Nem ő jelenleg a leggyengébb a csapatban. Rodd állapota változik, ezt igyekszik nyomon követni. A kevés tapasztalat, amivel rendelkezik, inkább hajlítaná afelé a várakozásait, hogy a jelek kedvezőek. Teste nyugodtabbnak tetszik, az egyenletes ritmus jobb a zaklatott pihegésnél. Míg Kilvard barátkozik a „vérebekkel”, ellenőrzi, hogy Rodd láza is alábbhagyott-e. Nem egy beszédes típus, így egyéb beszélgetést nem kezdeményez a várakozás alatt.
Az ölükbe pottyanó lehetőséget nem olyan kitörő lelkesedéssel fogadja, mint Kilvard. Igaz, az ő viselkedéstárából hiányzik az örömnyilvánítás, még az is legendaszámba megy, hogy állítólag valaha látták mosolyogni, de itt nem csak erről van szó. Bervold árulása óta különösen óvatos, a minden felszínit egy kalap alatt elítélő hozzáállás után a bizalmatlanságot nélkülöző öröm számára nagy lépés. Kilvard már feltette az első puhatolózó kérdést, de őt még két probléma foglalkoztatja akkor is, ha minden szép és jó.*
- A társunk még nem tért magához. Most azonnal kell indulnunk?
*A másik kérdés, hogy a felszerelésüket visszakapják-e, és ha igen, mikor. De ezzel még nem ront ajtóstul a házba, hátha már az elején kiderül, hogy nem is olyan baráti ez a viszony.*
- Ájultan aligha. Meg minek?
*Dünnyögi szenvtelenül ellenvetéseit.*
- Körülnéztél egyáltalán?
*Néz fel számonkérőn, mert kezdi kapisgálni, hogy a mágus talán komolyan beszél. A cinikus válaszra az állapotát illetően nem felel. Nem ő jelenleg a leggyengébb a csapatban. Rodd állapota változik, ezt igyekszik nyomon követni. A kevés tapasztalat, amivel rendelkezik, inkább hajlítaná afelé a várakozásait, hogy a jelek kedvezőek. Teste nyugodtabbnak tetszik, az egyenletes ritmus jobb a zaklatott pihegésnél. Míg Kilvard barátkozik a „vérebekkel”, ellenőrzi, hogy Rodd láza is alábbhagyott-e. Nem egy beszédes típus, így egyéb beszélgetést nem kezdeményez a várakozás alatt.
Az ölükbe pottyanó lehetőséget nem olyan kitörő lelkesedéssel fogadja, mint Kilvard. Igaz, az ő viselkedéstárából hiányzik az örömnyilvánítás, még az is legendaszámba megy, hogy állítólag valaha látták mosolyogni, de itt nem csak erről van szó. Bervold árulása óta különösen óvatos, a minden felszínit egy kalap alatt elítélő hozzáállás után a bizalmatlanságot nélkülöző öröm számára nagy lépés. Kilvard már feltette az első puhatolózó kérdést, de őt még két probléma foglalkoztatja akkor is, ha minden szép és jó.*
- A társunk még nem tért magához. Most azonnal kell indulnunk?
*A másik kérdés, hogy a felszerelésüket visszakapják-e, és ha igen, mikor. De ezzel még nem ront ajtóstul a házba, hátha már az elején kiderül, hogy nem is olyan baráti ez a viszony.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:42:08
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:42:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A romváros ismét olyan, mint a régi nem szép időkben. Rulcar törzsgyökeres városi és még soha nem hagyta el a területet, így nagyon jól ismer minden házat, romot és sikátort. Ennél fogva pedig tudja, hogy mit hol keressen. Nem ismerős neki ez nemes ifjú tündér és úgy sejti, hogy nem helyi lehet, persze tévedhet, de ezt most egy kicsit félre teszi. Rója az utcákat akár néptelenek akár nem, bekukkant a kisebb kocsmákba és a ivókba majd még a csonthidat is szemügyre veszi, hátha arra fele látja a kis fickód, de semmi.
Talán átkelt Sárvárosba, hogy ott próbáljon szerencsét, de ezt az ötletet elveti, hiszen egy ilyen nemes ficsúr bizonyosan nem merne átmenni egy ilyen veszélyes területre. Amint átnézte a negyedet úgy dönt a templomba folytatja kutatást. Hátha ott megleli a fickót.*
Talán átkelt Sárvárosba, hogy ott próbáljon szerencsét, de ezt az ötletet elveti, hiszen egy ilyen nemes ficsúr bizonyosan nem merne átmenni egy ilyen veszélyes területre. Amint átnézte a negyedet úgy dönt a templomba folytatja kutatást. Hátha ott megleli a fickót.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:11:16
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:11:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy újabb kitérő//
*Grük társát csak a piac széléig követi, majd elválnak útjaik és ő a Romváros és Meredély néven ismert területre tart levegőzni és megnézni az egykori városrész romjainak maradékát egy picit alaposabban. A városrész elgondolkodtatja arról, hogy valaha milyen harcok folytak itt.* ~Egy ekkora városrész pusztulása vajon mennyi áldozattal járhatott?~ *Teszi fel magában a kérdést, de őt nem csak ez érdekli, hanem a terület stratégiai elhelyezkedése is, mivel ez az a hely ahol át kell menniük a Sárvárosból kiözönlő bűnözőknek. Újonnan épülő szervezetüknek igen hasznos lehetne a csonthíd uralma és ezzel a bűn egy részének kordában tartása. Viszont nem csak azért jött, hogy a munkáján törje a fejét, hanem pont azért, hogy egy kicsit kikapcsoljon és elmélkedjen a nagyjából sehonnan nem jövő, légből kapott gondolatokon. Ezzel eltölt néhány percet, legalábbis, ahogy ő érzi, de ki tudja mennyi is az a tíz perc, mert, hogy nem tíz perc az is biztos.*
*Grük társát csak a piac széléig követi, majd elválnak útjaik és ő a Romváros és Meredély néven ismert területre tart levegőzni és megnézni az egykori városrész romjainak maradékát egy picit alaposabban. A városrész elgondolkodtatja arról, hogy valaha milyen harcok folytak itt.* ~Egy ekkora városrész pusztulása vajon mennyi áldozattal járhatott?~ *Teszi fel magában a kérdést, de őt nem csak ez érdekli, hanem a terület stratégiai elhelyezkedése is, mivel ez az a hely ahol át kell menniük a Sárvárosból kiözönlő bűnözőknek. Újonnan épülő szervezetüknek igen hasznos lehetne a csonthíd uralma és ezzel a bűn egy részének kordában tartása. Viszont nem csak azért jött, hogy a munkáján törje a fejét, hanem pont azért, hogy egy kicsit kikapcsoljon és elmélkedjen a nagyjából sehonnan nem jövő, légből kapott gondolatokon. Ezzel eltölt néhány percet, legalábbis, ahogy ő érzi, de ki tudja mennyi is az a tíz perc, mert, hogy nem tíz perc az is biztos.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-07 13:54:05
Üzenet elküldve: 2019-10-07 13:54:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*Isqeha megtörli a kézfejével a száját, bár már befejezte az evést, leengedi a furulyát is, és fel is áll a kényelmes ülésből és estéli zenélésből: mégse ülve fogadja az érkező tollas kalapos, köpenyes vendéget. Vagyis hát mit vendéget: házigazdát, aki szemmel láthatóan épp elmenni készül.*
- Köszönöm! *bólint.*
- Igyekeztem. A hét végéig biztos hogy elkészülök. A lekaszált fűfélét hagyom még néhány napot száradni, jó lesz a lónak. Frankónak. *int a négylábú felé azon a néven, ahogy Svir említette. A jószág megbillenti a füleit, és felfülel, mintha tudná, hogy róla beszélnek, bár az kétséges, hogy Isq kaszálmánybéli tervét is megértené, bár ki tudja.*
- A virágágyásokkal holnap végzek is. A fák dolga még hátravan. Ha a fű megszáradt (már ha Svir igényt tart valóban rá), akkor itt hátul is rendbe teszem majd a kertet: a kút meg a kisház környékét.
A szerszámokat rendbehoztam. *int a kerítés mellett a talicska meg a mellé letámasztott kasza, kapa felé.*
- Lassan megyek is aludni. Jó éjszakát! *köszön még el, nem akarja feltartani az indulni készülőt.
De azt még megkérdezi:*
- Holnap egész nap az ágyásokon dolgozom. Sokáig elmaradsz? *Nem akarja ő számonkérni a másikat, Eeyr mentsen, de ha rá marad a ház több napig, jobb ha arról tud.*
- Hoztam néhány sarjat meg hagymát a temetőkert hátsó részéből, ami elburjánzott. Szép lesz tavasszal. De néhány őszirózsatövet lehet vennék még a piacon. *néz kérdőn a megrendelőre.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.07 13:56:10
*Isqeha megtörli a kézfejével a száját, bár már befejezte az evést, leengedi a furulyát is, és fel is áll a kényelmes ülésből és estéli zenélésből: mégse ülve fogadja az érkező tollas kalapos, köpenyes vendéget. Vagyis hát mit vendéget: házigazdát, aki szemmel láthatóan épp elmenni készül.*
- Köszönöm! *bólint.*
- Igyekeztem. A hét végéig biztos hogy elkészülök. A lekaszált fűfélét hagyom még néhány napot száradni, jó lesz a lónak. Frankónak. *int a négylábú felé azon a néven, ahogy Svir említette. A jószág megbillenti a füleit, és felfülel, mintha tudná, hogy róla beszélnek, bár az kétséges, hogy Isq kaszálmánybéli tervét is megértené, bár ki tudja.*
- A virágágyásokkal holnap végzek is. A fák dolga még hátravan. Ha a fű megszáradt (már ha Svir igényt tart valóban rá), akkor itt hátul is rendbe teszem majd a kertet: a kút meg a kisház környékét.
A szerszámokat rendbehoztam. *int a kerítés mellett a talicska meg a mellé letámasztott kasza, kapa felé.*
- Lassan megyek is aludni. Jó éjszakát! *köszön még el, nem akarja feltartani az indulni készülőt.
De azt még megkérdezi:*
- Holnap egész nap az ágyásokon dolgozom. Sokáig elmaradsz? *Nem akarja ő számonkérni a másikat, Eeyr mentsen, de ha rá marad a ház több napig, jobb ha arról tud.*
- Hoztam néhány sarjat meg hagymát a temetőkert hátsó részéből, ami elburjánzott. Szép lesz tavasszal. De néhány őszirózsatövet lehet vennék még a piacon. *néz kérdőn a megrendelőre.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.07 13:56:10
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-07 01:08:08
Üzenet elküldve: 2019-10-07 01:08:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Ostoba kölyök!
*Sziszegi ki a hintó ablakán, majd dühödten behajtja a faragott kis nyílást. Immáron másodszorra kényszerülnek megállni valami neveletlen utcakölyök miatt.*
-Marquez! Mikor érünk már oda?
*Legyezi magát hevesen, aggódva pillantva előre, bár a hintó utasteréből csak a szolgáló lábát látni.*
-Már mindjárt, asszonyom.
*Dohogja a férfi, s a kordé egy nagy rántással már útnak is ered. Napok óta zötykölődnek s úgy érzi már, mintha sosem lenne vége ennek az útnak.
Kisleány kora óta nem járt Artheniorban s elnézve a várost, nem is keresi erre az okokat. Pontosan tudja, hogy az artheniori Glovendellek nem véletlenül választották ezt az időpontot arra, hogy feldobják a talpukat. Tudja, mi ment végbe a városban, tudja, hogy bánt el velük a pór. Ennek ellenére igen nagy szívességet tett neki a pleb, hisz fiatal kora ellenére ráteheti mancsát a néhai nagynénje által hátrahagyott kastélyra és eltűnhet végre abból a kormosokkal teli szült, undorító Pirtianesből. Itt az ideje, hogy Arthenior újra a nemesség kezébe kerüljön, hogy megtöltse a várost a kultúra és az élet. Olyan lenne ez, mint egy álom... Ha nem az fogadná, ami.*
-Te jóságos ég!
*Fordul vissza szívéhez kapva a szekéren pipázó inashoz, a felháborodástól lángra gyúlt arccal. Egy világ omlott össze benne, mihelyst kikászálódott a hintóból. A bakon ülő férfi csak rezignált ábrázattal méricskéli a beszakadt tetejű házat, minek ajtaját úgy vágja ki-be a szél, mintha így lett volna rendeltetve.*
-Ezt... Ezt...
*Mutat a szebb napokat látott kastély felé végtelen felháborodással hangjában.* ~Ezt rendbe kell tenni.~
*Egy pillanatra behunyja a szemét, majd egy olyan elegáns arcpálmát mutat be a kocsisnak, hogy az párját ritkítja.*
-EZ.EGY.ROM.
*Tagolja a férfinak, mintha csak egy gyengeelméjűhöz beszélne.*
-Vigyen valakihez, aki segíthet helyrepofozni ezt a...
*Színpadias sóhaj, majd hangosan csattan a díszes hintó ajtaja. A kocsi elé befogott, két hatalmas mén ügetve indul útnak, vaskos porfelhőt hagyva maguk után.*
*Sziszegi ki a hintó ablakán, majd dühödten behajtja a faragott kis nyílást. Immáron másodszorra kényszerülnek megállni valami neveletlen utcakölyök miatt.*
-Marquez! Mikor érünk már oda?
*Legyezi magát hevesen, aggódva pillantva előre, bár a hintó utasteréből csak a szolgáló lábát látni.*
-Már mindjárt, asszonyom.
*Dohogja a férfi, s a kordé egy nagy rántással már útnak is ered. Napok óta zötykölődnek s úgy érzi már, mintha sosem lenne vége ennek az útnak.
Kisleány kora óta nem járt Artheniorban s elnézve a várost, nem is keresi erre az okokat. Pontosan tudja, hogy az artheniori Glovendellek nem véletlenül választották ezt az időpontot arra, hogy feldobják a talpukat. Tudja, mi ment végbe a városban, tudja, hogy bánt el velük a pór. Ennek ellenére igen nagy szívességet tett neki a pleb, hisz fiatal kora ellenére ráteheti mancsát a néhai nagynénje által hátrahagyott kastélyra és eltűnhet végre abból a kormosokkal teli szült, undorító Pirtianesből. Itt az ideje, hogy Arthenior újra a nemesség kezébe kerüljön, hogy megtöltse a várost a kultúra és az élet. Olyan lenne ez, mint egy álom... Ha nem az fogadná, ami.*
-Te jóságos ég!
*Fordul vissza szívéhez kapva a szekéren pipázó inashoz, a felháborodástól lángra gyúlt arccal. Egy világ omlott össze benne, mihelyst kikászálódott a hintóból. A bakon ülő férfi csak rezignált ábrázattal méricskéli a beszakadt tetejű házat, minek ajtaját úgy vágja ki-be a szél, mintha így lett volna rendeltetve.*
-Ezt... Ezt...
*Mutat a szebb napokat látott kastély felé végtelen felháborodással hangjában.* ~Ezt rendbe kell tenni.~
*Egy pillanatra behunyja a szemét, majd egy olyan elegáns arcpálmát mutat be a kocsisnak, hogy az párját ritkítja.*
-EZ.EGY.ROM.
*Tagolja a férfinak, mintha csak egy gyengeelméjűhöz beszélne.*
-Vigyen valakihez, aki segíthet helyrepofozni ezt a...
*Színpadias sóhaj, majd hangosan csattan a díszes hintó ajtaja. A kocsi elé befogott, két hatalmas mén ügetve indul útnak, vaskos porfelhőt hagyva maguk után.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:21:17
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:21:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Hatékonyan?
*Morran fel, de továbbra is a falat vizslatja. lassan húzza végig rajta a kezét, mintha az anyagát próbálná megállapítani.*
-Fejbe vertek egy kővel. Akár rájuk is omlaszthattam volna a birodalmukat. Ilyen helyzetben nagyobb együttműködésre számítottam.
*A kérdésre csak felkuncog, ami némi fájdalmas köhögést eredményez. Oldala mellett most már feje is sajog, persze utóbbit főleg magának köszönheti.*
-Majd kicsattanok az egészségtől.
*Vet egy pillantást Tozeyára, majd ismét a rácsok felé fordul. Hogy a fenébe fognak ebből kimászni? Kérdésre váratlan helyről jön a válasz: Quorqueraqtól. Először csak felvonja a szemöldökét, de közelebb lép az ajtóhoz.*
-Remek! Tisztázódott a helyzetünk? Sejtettem, hogy így lesz.
*Enged meg magának egy tudálékos kis mosolyt.*
-Nos, akkor nincs más hátra, mint felfelé. Egy élmény volt a lent tartózkodásunk, talán máskor is ellátogatunk, hogy a Jak-hen vendégszeretét élvezhessük.
*Ereszti bőlére a dolgot. Nyilvánvaló, hogy az öreg mágus húzta ki őket a bajból, a Mélység Urát elnézve pedig igen csak zsíros üzlet köttethetett.*
-Hatékonyan?
*Morran fel, de továbbra is a falat vizslatja. lassan húzza végig rajta a kezét, mintha az anyagát próbálná megállapítani.*
-Fejbe vertek egy kővel. Akár rájuk is omlaszthattam volna a birodalmukat. Ilyen helyzetben nagyobb együttműködésre számítottam.
*A kérdésre csak felkuncog, ami némi fájdalmas köhögést eredményez. Oldala mellett most már feje is sajog, persze utóbbit főleg magának köszönheti.*
-Majd kicsattanok az egészségtől.
*Vet egy pillantást Tozeyára, majd ismét a rácsok felé fordul. Hogy a fenébe fognak ebből kimászni? Kérdésre váratlan helyről jön a válasz: Quorqueraqtól. Először csak felvonja a szemöldökét, de közelebb lép az ajtóhoz.*
-Remek! Tisztázódott a helyzetünk? Sejtettem, hogy így lesz.
*Enged meg magának egy tudálékos kis mosolyt.*
-Nos, akkor nincs más hátra, mint felfelé. Egy élmény volt a lent tartózkodásunk, talán máskor is ellátogatunk, hogy a Jak-hen vendégszeretét élvezhessük.
*Ereszti bőlére a dolgot. Nyilvánvaló, hogy az öreg mágus húzta ki őket a bajból, a Mélység Urát elnézve pedig igen csak zsíros üzlet köttethetett.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-06 02:36:20
Üzenet elküldve: 2019-10-06 02:36:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*Habár a szegénynegyedet vette célba, besorozását, még egy kicsit félre teszi. Körbe néz még egyszer a városban, hamár itt akar majd a rend éber őre lenni, és azt se tudja mi, merre, hány méter. Ezek mellet azok a történetek is izgatják amiket Naty mesélt neki.*
~Csúnya nyomokat hagyott itt is a lázadás. Nem csak Natyn.~
*Gondolja Perchipfell, amire Soreyl csak helyeselni tud. Gyorsan bejárja a területet, és próbálja megjegyezni. Habár Artheniorban járt egy párszor, nem az egykori gazdagnegyed, és a szegénynegyed környékén. Inkább csak a kovács, és a Pegazus mozgatta akkor. Amint a kis körsétájával végzett, meáll gondolkozni merre menjen tovább. Eeyr templomába is benézhetne.*
~Csúnya nyomokat hagyott itt is a lázadás. Nem csak Natyn.~
*Gondolja Perchipfell, amire Soreyl csak helyeselni tud. Gyorsan bejárja a területet, és próbálja megjegyezni. Habár Artheniorban járt egy párszor, nem az egykori gazdagnegyed, és a szegénynegyed környékén. Inkább csak a kovács, és a Pegazus mozgatta akkor. Amint a kis körsétájával végzett, meáll gondolkozni merre menjen tovább. Eeyr templomába is benézhetne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093