Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-20 09:05:23
Üzenet elküldve: 2021-05-20 09:05:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Kereskedők nyomában//
- Akkor egyetértünk. *Bólint elégedetten Akanaeunak, mielőtt valóban sikerül értesítenie Sunyát döntésükről. És megszületett egy időpont is, egy közeli helyszínnel párosítva. Gyanakvó tekintettel méri a gnóm hirtelen felbukkanó társait, ahogy azok kliensükkel olyan gyorsan el is tűnnek, ahogy jöttek. Most kezd leesni az orknak, hogy még mennyi vadidegennel lesz szükségük pillantást cserélni ezen a kis verseny alatt. Kezdi is bánni félvállról hozott döntését. De már nem lehet mit tenni. Bosszúsan rázva fejét, fordul is vissza társához.*
- Ha van valami fontos, amit még el szeretnél intézni, most megteheted. Én addig a Pegazusban leszek. *Szavának megfelelően is tesz. Egy kiadós étkezés, egy-két óra alvás, meg egy korty alkoholtól dús lötty az éberségért, és Ukrom már készen is áll. Sem fegyverétől, sem páncélzatától nem válik meg a vendégszobában, annyira nincs kedve elnyerni egyikük bizalmát se. Sisakját nem veszi fel, kissé bugyután nézne ki benne, köpenyét viszont magára ölti. Másfél órával az időpont előtt érkezik meg, és a megbeszélt templom kapuja melletti falnak támasztott háttal kezdi kémlelni környezetét. Ha Akanaeu esetleg mellé csatlakozik idő előtt, egy biztató biccentést küld feléje, bár szavakkal nem nagyon dekorálja azt. az asszony könnyen ki tudja olvasni testtartásából is, hogy amaz minél hamarabb túllenne ezen.
Az időpont elérkeztével valóban találkoznak kísérőjükkel, és egy gyors de részéről néma felismerés után el is indul a kis trió. Az ork agyát tisztesen megerőltetve próbálja megjegyezni az utat amit megtesznek, de ebben az átkozott pöcegödörben néha az egyetlen megkülönböztető jellem a romhalmazok szürkeségének árnyalatai. Reméli, hogy társának jobb a memóriája.
Megérkezvén idegesen észleli, hogy vészesen közel vannak ahhoz az átkozott szakadékhoz, híddal vagy anélkül. Ez már a társaság nélkül is épp elég stressz neki. Valamint egy gyors pillantást vetve a csőcselékre és figyelmük forrására, hamar fölfogja, hogy miféle helyre érkeztek. Pompás.*
~ Vajon miért nem hozzájuk küldött be? ~ *Vánszorog át e gondolat agyán, miközben ijesztő békességgel nézi, ahogy a két versenyző szép lassan pépessé veri egymást. Hacsak nem egy hegyi óriással tennék össze, kevés oka lenne aggódni. Várjunk, ugye nem szólta most el magát?
Gondolatmenetéből Sunya hangja szakítja ki, meg is lepődik, hogy hirtelen megint a gnómmal vannak együtt. Figyelmét a ring túlzottan is lekötötte.*
- Soha máskor. *Morogja tömören és eltökélten. Fejét Akanaeuhoz forgatva kérdően rántja vállát a fogadást hallva. Alap bölcsesség lenne részéről, ha nem tenné bele nehezen szerzett pénzét illegális versenyekbe, de tekintve, hogy a kissé büszke ork kíséri őt, nem neheztelné ha másképp döntene. Kockázat nélkül nincs nyereség. De ezt félretéve akad szempárja ismételten rá Sunyára, ahogy ökleit magabiztosan megropogtatja:*
- Mutasd az utat. Hamar túlesünk ezen. -
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.20 09:06:10
- Akkor egyetértünk. *Bólint elégedetten Akanaeunak, mielőtt valóban sikerül értesítenie Sunyát döntésükről. És megszületett egy időpont is, egy közeli helyszínnel párosítva. Gyanakvó tekintettel méri a gnóm hirtelen felbukkanó társait, ahogy azok kliensükkel olyan gyorsan el is tűnnek, ahogy jöttek. Most kezd leesni az orknak, hogy még mennyi vadidegennel lesz szükségük pillantást cserélni ezen a kis verseny alatt. Kezdi is bánni félvállról hozott döntését. De már nem lehet mit tenni. Bosszúsan rázva fejét, fordul is vissza társához.*
- Ha van valami fontos, amit még el szeretnél intézni, most megteheted. Én addig a Pegazusban leszek. *Szavának megfelelően is tesz. Egy kiadós étkezés, egy-két óra alvás, meg egy korty alkoholtól dús lötty az éberségért, és Ukrom már készen is áll. Sem fegyverétől, sem páncélzatától nem válik meg a vendégszobában, annyira nincs kedve elnyerni egyikük bizalmát se. Sisakját nem veszi fel, kissé bugyután nézne ki benne, köpenyét viszont magára ölti. Másfél órával az időpont előtt érkezik meg, és a megbeszélt templom kapuja melletti falnak támasztott háttal kezdi kémlelni környezetét. Ha Akanaeu esetleg mellé csatlakozik idő előtt, egy biztató biccentést küld feléje, bár szavakkal nem nagyon dekorálja azt. az asszony könnyen ki tudja olvasni testtartásából is, hogy amaz minél hamarabb túllenne ezen.
Az időpont elérkeztével valóban találkoznak kísérőjükkel, és egy gyors de részéről néma felismerés után el is indul a kis trió. Az ork agyát tisztesen megerőltetve próbálja megjegyezni az utat amit megtesznek, de ebben az átkozott pöcegödörben néha az egyetlen megkülönböztető jellem a romhalmazok szürkeségének árnyalatai. Reméli, hogy társának jobb a memóriája.
Megérkezvén idegesen észleli, hogy vészesen közel vannak ahhoz az átkozott szakadékhoz, híddal vagy anélkül. Ez már a társaság nélkül is épp elég stressz neki. Valamint egy gyors pillantást vetve a csőcselékre és figyelmük forrására, hamar fölfogja, hogy miféle helyre érkeztek. Pompás.*
~ Vajon miért nem hozzájuk küldött be? ~ *Vánszorog át e gondolat agyán, miközben ijesztő békességgel nézi, ahogy a két versenyző szép lassan pépessé veri egymást. Hacsak nem egy hegyi óriással tennék össze, kevés oka lenne aggódni. Várjunk, ugye nem szólta most el magát?
Gondolatmenetéből Sunya hangja szakítja ki, meg is lepődik, hogy hirtelen megint a gnómmal vannak együtt. Figyelmét a ring túlzottan is lekötötte.*
- Soha máskor. *Morogja tömören és eltökélten. Fejét Akanaeuhoz forgatva kérdően rántja vállát a fogadást hallva. Alap bölcsesség lenne részéről, ha nem tenné bele nehezen szerzett pénzét illegális versenyekbe, de tekintve, hogy a kissé büszke ork kíséri őt, nem neheztelné ha másképp döntene. Kockázat nélkül nincs nyereség. De ezt félretéve akad szempárja ismételten rá Sunyára, ahogy ökleit magabiztosan megropogtatja:*
- Mutasd az utat. Hamar túlesünk ezen. -
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.20 09:06:10
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-17 21:15:33
Üzenet elküldve: 2021-05-17 21:15:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Frekderkun a romokhoz indul, hogy próbára tegye bátorságát. Sokáig csak a csendet hallgatja. Az éjszaka hangjait hallva, majdnem félelem lesz úrrá rajta, de szerencsére könnyen leküzdi azt. Ezek után előveszi fegyverét, és azzal gyakorol. Csiszolgatja fegyverforgató képességeit és növeli állóképességét. Aztán mikor elfárad leül a romokhoz. Tudja, hogy itt ilyen időben van a pletykák szerint a legtöbbször szellemjárás. A lovag nem fél. Legalábbis annyira nem mint egy átlag ember. Megnéz magának mindent, hátha valami kincsre akad. De nem talál semmit. Így indulhat is vissza a kunyhójába. *
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-17 16:53:08
Üzenet elküldve: 2021-05-17 16:53:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedők nyomában//
* Gyorsan döntenek, így aztán még menetben elkapják Sunyát.*
- Rendeben van. Akkor napszállta előtt egy órával legyetek a Romváros Templomhoz legközelebb eső bejáratánál, vagyis ott.* Mutat a közelben lévő bejáratra.* Az egyik emberem ott fog várni és majd oda kísér a verseny helyszínéhez.* Időközben megjelenik pár nem túlságosan barátságos pofa is, akik feltehetően a gnóm kísérői lehetnek.*
- Akkor este!* Köszön el és lelép a negyed irányába. Napszálltáig még tud pihenni a páros egyet. Igaz, hogy csak pár óra van addig hátra, de az is több, mint a semmi. Ha időben érkeznek, akkor ott találhatják az ácsorgó rongyost, aki int nekik és elindul néma csendben a helyszínre. Vezeti őket egy olyan jó tíz percig a romok között. Végül egy a Csonthídhoz közeli még éppen épnek mondható kúria kertjében kötnek ki. Már távolról ki lehet szúrni a pislákoló fényeket, ahogy közelednek, meg egyre nő a hangzavar is. Kisebb tömeg gyűlt össze ide most. Van aki fogad és van aki versenyzik. Úgy tűnik nem csak szkanderezni lehet, mert amikor megérkeznek, akkor két izmos férfi éppen egymást püföli egy rögtönzött ringben. A szemfülesek még néhány hídőrt is kiszúrhatnak a tömegben. Sunya már várja őket a csoport szélén.*
- Tudtam, hogy időben ideértek. Hamarosan pont te következel.* Bök Ukromra.* A kisasszony pedig, ha szeretne, akkor fogadhat rá.* Szól Akaneunak, hogy aztán beinvitálja őket.*
- Erre gyertek és akkor csapjunk is bele. Készen állsz öregem?* Pislog rá Ukromra izgatottan.*
* Gyorsan döntenek, így aztán még menetben elkapják Sunyát.*
- Rendeben van. Akkor napszállta előtt egy órával legyetek a Romváros Templomhoz legközelebb eső bejáratánál, vagyis ott.* Mutat a közelben lévő bejáratra.* Az egyik emberem ott fog várni és majd oda kísér a verseny helyszínéhez.* Időközben megjelenik pár nem túlságosan barátságos pofa is, akik feltehetően a gnóm kísérői lehetnek.*
- Akkor este!* Köszön el és lelép a negyed irányába. Napszálltáig még tud pihenni a páros egyet. Igaz, hogy csak pár óra van addig hátra, de az is több, mint a semmi. Ha időben érkeznek, akkor ott találhatják az ácsorgó rongyost, aki int nekik és elindul néma csendben a helyszínre. Vezeti őket egy olyan jó tíz percig a romok között. Végül egy a Csonthídhoz közeli még éppen épnek mondható kúria kertjében kötnek ki. Már távolról ki lehet szúrni a pislákoló fényeket, ahogy közelednek, meg egyre nő a hangzavar is. Kisebb tömeg gyűlt össze ide most. Van aki fogad és van aki versenyzik. Úgy tűnik nem csak szkanderezni lehet, mert amikor megérkeznek, akkor két izmos férfi éppen egymást püföli egy rögtönzött ringben. A szemfülesek még néhány hídőrt is kiszúrhatnak a tömegben. Sunya már várja őket a csoport szélén.*
- Tudtam, hogy időben ideértek. Hamarosan pont te következel.* Bök Ukromra.* A kisasszony pedig, ha szeretne, akkor fogadhat rá.* Szól Akaneunak, hogy aztán beinvitálja őket.*
- Erre gyertek és akkor csapjunk is bele. Készen állsz öregem?* Pislog rá Ukromra izgatottan.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-09 20:26:25
Üzenet elküldve: 2021-05-09 20:26:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
- Nagyon jó kérdés… *Hosszú és mély sóhaj tör fel belőle apja üvöltözését hallgatva. Most az egyszer valóban ráérzett az öreg a lényegre, ez tagadhatatlan. A harcos céljai meglehetősen ködösek, és bár Nisamie elméjének egy eldugott zugában ott motoszkál a gondolat, hogy Gabrael a maga módján „segíteni próbált” rajta a kiadott ultimátummal, hisz máskülönben az öreg haláláig mindenképp az omladozó házhoz lenne kötve, ezt mégse tárhatja apja elé.
Ezúttal sem próbálkozik az öreg lecsillapításával; megtanulta már, hogy a közbeavatkozás (vagy bármilyen közbeszólás) általában csak ront a helyzeten. Kifejezéstelen, enyhén talán szomorú arckifejezéssel figyeli a tombolást, egészen addig, míg újból szóba nem kerülnek az ő erényei. *
- Nem, én egy pillanatig sem érdekeltem. Egy ujjal sem ért hozzám, nyugodj meg, Apa! *Igyekszik rendkívül meggyőzően beszélni, de a sajnálkozás, az ölelés és a mindezekkel együtt járó hirtelen hangulatváltozás valahogy azt az érzetet kelti benne, hogy teljesen hiába próbálkozik. Megint elő állt a „mondhat ő, amit csak akar, azzal úgysem változtat apja véleményén egy fikarcnyit sem” szituáció. Persze az ölelést azért viszonozza, de a folytatást hallva kissé hátrébb lép, hogy az őrülettől csillogó szemekbe nézhessen.*
- Nem maradhatsz itt. Ha itt talál, megöl… nem védekezhetsz ellene! Akkora pallost hordoz, mint én magam! *Indulatosan beszél, de aztán hirtelen elhallgat, hogy utána sokkal barátságosabb hangnemben folytassa.*
- És ha meghalsz… soha nem találod meg a módját, hogy visszahozd anyát és a fiúkat… *Övön aluli megjegyzés, de nem sok lehetősége maradt.* - Azon a helyen, a kereskedőházban mindent megkaphatnál, ami a kutatásaidhoz szükséges…
- Nagyon jó kérdés… *Hosszú és mély sóhaj tör fel belőle apja üvöltözését hallgatva. Most az egyszer valóban ráérzett az öreg a lényegre, ez tagadhatatlan. A harcos céljai meglehetősen ködösek, és bár Nisamie elméjének egy eldugott zugában ott motoszkál a gondolat, hogy Gabrael a maga módján „segíteni próbált” rajta a kiadott ultimátummal, hisz máskülönben az öreg haláláig mindenképp az omladozó házhoz lenne kötve, ezt mégse tárhatja apja elé.
Ezúttal sem próbálkozik az öreg lecsillapításával; megtanulta már, hogy a közbeavatkozás (vagy bármilyen közbeszólás) általában csak ront a helyzeten. Kifejezéstelen, enyhén talán szomorú arckifejezéssel figyeli a tombolást, egészen addig, míg újból szóba nem kerülnek az ő erényei. *
- Nem, én egy pillanatig sem érdekeltem. Egy ujjal sem ért hozzám, nyugodj meg, Apa! *Igyekszik rendkívül meggyőzően beszélni, de a sajnálkozás, az ölelés és a mindezekkel együtt járó hirtelen hangulatváltozás valahogy azt az érzetet kelti benne, hogy teljesen hiába próbálkozik. Megint elő állt a „mondhat ő, amit csak akar, azzal úgysem változtat apja véleményén egy fikarcnyit sem” szituáció. Persze az ölelést azért viszonozza, de a folytatást hallva kissé hátrébb lép, hogy az őrülettől csillogó szemekbe nézhessen.*
- Nem maradhatsz itt. Ha itt talál, megöl… nem védekezhetsz ellene! Akkora pallost hordoz, mint én magam! *Indulatosan beszél, de aztán hirtelen elhallgat, hogy utána sokkal barátságosabb hangnemben folytassa.*
- És ha meghalsz… soha nem találod meg a módját, hogy visszahozd anyát és a fiúkat… *Övön aluli megjegyzés, de nem sok lehetősége maradt.* - Azon a helyen, a kereskedőházban mindent megkaphatnál, ami a kutatásaidhoz szükséges…
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-05 19:28:46
Üzenet elküldve: 2021-05-05 19:28:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Valahogy csak sikerül végül minden akadályt elgördíteni az útjukból. A szekrény tárva nyitva és végre ezzel együtt kezükben tudhatják a rég áhított csodaszert. Csak az a baj, hogy kicsit öreg meg kicsit még nyers. Alkotója a saját bőrén tanulta ezt meg. Rengeteg kérdés merül fel a gnóm részéről, de az elf hamar leinti.*
- Csak hozd működésbe. Nekem annyi elég is lesz. Ha a gnómnak működött ez nekem is fog, amíg kell. Maximum hamar elhúzom a csíkot.* Ezzel már van is egy élő tesztalanya. Saját feltételek is szab illetve még a helyszínt meg mindent lebeszél vele előre.*
- Jól van így lesz minden. Amúgy se terveztem nagy dobra verni ezt a dolgot. Akkor ott találkozunk. Megjegyeztem én mindent.* Nem is tököl sokat, hanem úgy lelép, mintha ott sem lett volna. Könnyű neki, mert nem fáj szinte semmije, csak az a kis seb van a lábán. Kóczy összepakol és szépen és aztán lassan kimászik a lyukon, ha akar. Nem lesz így könnyű, de sikerülni fog neki. Viszont, ha maradni szeretne még, akkor azt is megteheti. Ideje van bőven.*
* Valahogy csak sikerül végül minden akadályt elgördíteni az útjukból. A szekrény tárva nyitva és végre ezzel együtt kezükben tudhatják a rég áhított csodaszert. Csak az a baj, hogy kicsit öreg meg kicsit még nyers. Alkotója a saját bőrén tanulta ezt meg. Rengeteg kérdés merül fel a gnóm részéről, de az elf hamar leinti.*
- Csak hozd működésbe. Nekem annyi elég is lesz. Ha a gnómnak működött ez nekem is fog, amíg kell. Maximum hamar elhúzom a csíkot.* Ezzel már van is egy élő tesztalanya. Saját feltételek is szab illetve még a helyszínt meg mindent lebeszél vele előre.*
- Jól van így lesz minden. Amúgy se terveztem nagy dobra verni ezt a dolgot. Akkor ott találkozunk. Megjegyeztem én mindent.* Nem is tököl sokat, hanem úgy lelép, mintha ott sem lett volna. Könnyű neki, mert nem fáj szinte semmije, csak az a kis seb van a lábán. Kóczy összepakol és szépen és aztán lassan kimászik a lyukon, ha akar. Nem lesz így könnyű, de sikerülni fog neki. Viszont, ha maradni szeretne még, akkor azt is megteheti. Ideje van bőven.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-05 10:00:40
Üzenet elküldve: 2021-05-05 10:00:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Nem igazán izgatja, hogy az elf magára veszi-e vagy sem, hogy arrébb taszajtotta az útból, minthogy nem bírta már nézni a szerencsétlenkedését, ezzel felgyorsítva a dolgokat. Talán azért érződik ezúttal tapintatosabbnak, mert már megszokta az elf ficsúr jelenlétét és némi sajnálat is kialakult benne, amiért ilyen tehetetlen gyíkfing, feltételezve, hogy az élet más területein is hasonlóképpen sikeres.*
-Ne siettess vagy rád dobom. *Morogja az orra alá, így is eléggé nagy a teher rajta, hiszen egyre közelebb kerülnek az áhított dologhoz, itt elbukni már nagyon gáz lenne. Szerencsére a próbálkozások meghozzák a kellő eredményt, neki mindegy volt mennyi út nyílik meg, csak hozzáférjenek végre a szekrény tartalmához. A hirtelen megadás miatt kicsit meg is inog, vissza kell nyerje az egyensúlyát, megtámaszkodva valamin, mielőtt ő is rávethetné magát a feltárult tartalomra. Egyelőre még csak szemmel kutat benne, mikor az elf már oda is ugrik és egyik dolgot a másik után kapja ki belőle.*
-Csak óvatosan a végén még eltörsz valami fontosat! *Próbálja csitítani az izgatott férfit. Közben maga is odamegy, hogy megnézze mit is találtak. Az elf szerencséjére pont olyan magasságban tartja a könyvet, hogy ő is rálásson. Nem is igazán fogan meg benne a gondolat, hogy ez milyen figyelmes tőle, inkább természetesnek veszi a dolgot. Miközben olvassák jegyzi magában, bár minden bizonnyal elviszi a könyvet is, nehogy félremenjen valami, hiszen egészen részletesen le van írva az eljárás amivel használhatóvá tehető a maradék két fiola szer is.*
-Azt nem írja, hogy meddig hatásos vagy, hogy mennyire okoz függőséget? Nem szeretnék befürödni vele… hiszen kipróbálta, biztos vannak észrevételek is… *Veszi el a könyvet a másik kezéből, mert ezekre még azért választ szeretne belőle kapni, közben legyint a férfinek.*
-Persze- persze, menj csak, nekem is még be kell szerezni a hajszálat hozzá. Nálam fogjuk csinálni, de ha nem egyedül jössz vagy megpróbálsz becsapni, akkor ugrik az egész. *Az utolsó mondatra azért felemeli a fejét a könyvből, hogy lássa mennyire komoly is az ajánlat. Nála marad a könyv a férfi pedig elviszi az alapitalokat, így neki megfelel. Azért a szekrényből a borszeszégőt még magához veszi, az üveg borral egyetemben, ha már kiszabadította, akkor nem hagyja itt, főleg, ha elfér a kezeiben. Esetleg kimászni lesz lassabb meg nehezebb, de nem tűnik lehetetlennek.*
-A polgárnegyedben lakom, a cipész melletti romos épületnek a pincéjében. Van egy tábla is a házra aggatva, egy griffet ábrázol, mert valamikor még fogadó volt, aztán ott maradt. Mikor lesz telihold legközelebb? *Gondolkodik el, hogy mennyi idejük is van, bár várhatnak még egyet, ha túl szűkösnek ítélik majd meg.*
*Nem igazán izgatja, hogy az elf magára veszi-e vagy sem, hogy arrébb taszajtotta az útból, minthogy nem bírta már nézni a szerencsétlenkedését, ezzel felgyorsítva a dolgokat. Talán azért érződik ezúttal tapintatosabbnak, mert már megszokta az elf ficsúr jelenlétét és némi sajnálat is kialakult benne, amiért ilyen tehetetlen gyíkfing, feltételezve, hogy az élet más területein is hasonlóképpen sikeres.*
-Ne siettess vagy rád dobom. *Morogja az orra alá, így is eléggé nagy a teher rajta, hiszen egyre közelebb kerülnek az áhított dologhoz, itt elbukni már nagyon gáz lenne. Szerencsére a próbálkozások meghozzák a kellő eredményt, neki mindegy volt mennyi út nyílik meg, csak hozzáférjenek végre a szekrény tartalmához. A hirtelen megadás miatt kicsit meg is inog, vissza kell nyerje az egyensúlyát, megtámaszkodva valamin, mielőtt ő is rávethetné magát a feltárult tartalomra. Egyelőre még csak szemmel kutat benne, mikor az elf már oda is ugrik és egyik dolgot a másik után kapja ki belőle.*
-Csak óvatosan a végén még eltörsz valami fontosat! *Próbálja csitítani az izgatott férfit. Közben maga is odamegy, hogy megnézze mit is találtak. Az elf szerencséjére pont olyan magasságban tartja a könyvet, hogy ő is rálásson. Nem is igazán fogan meg benne a gondolat, hogy ez milyen figyelmes tőle, inkább természetesnek veszi a dolgot. Miközben olvassák jegyzi magában, bár minden bizonnyal elviszi a könyvet is, nehogy félremenjen valami, hiszen egészen részletesen le van írva az eljárás amivel használhatóvá tehető a maradék két fiola szer is.*
-Azt nem írja, hogy meddig hatásos vagy, hogy mennyire okoz függőséget? Nem szeretnék befürödni vele… hiszen kipróbálta, biztos vannak észrevételek is… *Veszi el a könyvet a másik kezéből, mert ezekre még azért választ szeretne belőle kapni, közben legyint a férfinek.*
-Persze- persze, menj csak, nekem is még be kell szerezni a hajszálat hozzá. Nálam fogjuk csinálni, de ha nem egyedül jössz vagy megpróbálsz becsapni, akkor ugrik az egész. *Az utolsó mondatra azért felemeli a fejét a könyvből, hogy lássa mennyire komoly is az ajánlat. Nála marad a könyv a férfi pedig elviszi az alapitalokat, így neki megfelel. Azért a szekrényből a borszeszégőt még magához veszi, az üveg borral egyetemben, ha már kiszabadította, akkor nem hagyja itt, főleg, ha elfér a kezeiben. Esetleg kimászni lesz lassabb meg nehezebb, de nem tűnik lehetetlennek.*
-A polgárnegyedben lakom, a cipész melletti romos épületnek a pincéjében. Van egy tábla is a házra aggatva, egy griffet ábrázol, mert valamikor még fogadó volt, aztán ott maradt. Mikor lesz telihold legközelebb? *Gondolkodik el, hogy mennyi idejük is van, bár várhatnak még egyet, ha túl szűkösnek ítélik majd meg.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-04 19:14:44
Üzenet elküldve: 2021-05-04 19:14:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
- Dehogy találtad te ki, csak locsogsz itt össze meg vissza.* Korholja a gnómot a férfi, hogy aztán nemsokára feladja az erőlködést. Na, de Xavyt ez nem izgatja, mert ő nekifeszül és elhúzza az útból azt a kis lomot. A ficsúrnak tátva is marad a szája, de csak egy pillanatra, mert a szekrény tartalma jobban érdekli. Csakhogy az is zárva van, de legalább a kis rés add neki egy kis ízelítőt. A dolgok lényegében újra is kezdődnek ezzel, mert az elf neki kezd megint erőlködni csak most a zárt ajtóval.*
- Hé!* Mordul fel, de aztán csak arrébb húzódik. Mondjuk mintha most érezne egy falatnyi kedvességet Xavy felől. Talán a kaland végére csak megenyhül egymás iránt a két fél.*
- Na jól van zöldség, csak pattintsd már fel azt a szekrényt.* Már nagyon izgatott amiatt a dolog miatt. Xavy remekül gondolkodik, aminek az eredménye meg is mutatkozik. A léccel el is kezdi feszegetni az ajtót. Eleinte csak nyikorgás hallatszik, de aztán vagy a hatodik próbálkozásra nagy recsegés keretében kiszakad az egész ajtó. Éppen csak el nem dől gnómunk. A szekrény tartalma a következő. Egy bőrkötéses napló, egy palack bor, ami elég réginek tűnik, de még sértetlen. Egy pár üres üvegcse, meg borszeszégő. Meg a végére két kis palacknyi rózsaszínes lötty, amit, ha megérintenek rögtön megláthatják, hogy már nem lötty, hanem öreg kocsonya. A ficsúr le is kapja az egyiket és megrázogatja.*
- Ez biztosan az lehet, de azért nem ártana tényleg megbizonyosodni róla.* Visszateszi hát azt a valamit és a könyvért nyúl. Felütve rögtön az első oldalon bele is van írva, hogy Kutatási Napló. Az elf olyan magasságban tartja a könyvet, hogy Xavy is rálásson. Gyorsan futja át, mert az eleje az javarészt csak kísérleti rizsa, de a lényeg az, hogy pont a szerelmi főzetről van szó róla. Az is kiderül, hogy a színe is ilyen rózsaszínes. Sőt, hogy az állaga is ilyen kocsonyássá válhat, ha sokáig tartogatjuk. Így még hatásából is veszít. Viszont egy tömény alkoholos felfőzéssel ez orvosolható. A lényeg meg még csak most jön, mert azt írja, hogy ezek az alap főzetek így önmagukban hatástalanok, mert kell még bele a célszemélytől valamilyen testi hozzávaló. Leginkább szőrzetet emleget, ami lehet hajtól kezdve szemöldökig bármi. Ráadásul teliholdkor kell főzni valamilyen alkímiai ezüsttel. Viszont azt nem győzi kihangsúlyozni, hogy a legjobb úgy a főzet, ha mihamarább belekerül az emberi alapanyag is. Most ez van nekik, szóval ezzel kell beérniük.*
- Csináld meg nekem ezeket az italokat, mert én nem értek hozzá. Egy kell nekem a többi holmit megtarthatod. Nekem csak egyetlen darab itóka kell. A hajat megszerzem a többit meg rád bízom. A lényeg, hogy mire visszatérek készülj elő! Addig is elviszem a két italt, garanciaként, hogy nem versz át engem. Ha visszatértem és kész, akkor elválnak útjaink. Ez egy korrekt ajánlat. Megfelel?* Xavy dolga, hogy eldöntse elfogadja ezt vagy sem.*
- Dehogy találtad te ki, csak locsogsz itt össze meg vissza.* Korholja a gnómot a férfi, hogy aztán nemsokára feladja az erőlködést. Na, de Xavyt ez nem izgatja, mert ő nekifeszül és elhúzza az útból azt a kis lomot. A ficsúrnak tátva is marad a szája, de csak egy pillanatra, mert a szekrény tartalma jobban érdekli. Csakhogy az is zárva van, de legalább a kis rés add neki egy kis ízelítőt. A dolgok lényegében újra is kezdődnek ezzel, mert az elf neki kezd megint erőlködni csak most a zárt ajtóval.*
- Hé!* Mordul fel, de aztán csak arrébb húzódik. Mondjuk mintha most érezne egy falatnyi kedvességet Xavy felől. Talán a kaland végére csak megenyhül egymás iránt a két fél.*
- Na jól van zöldség, csak pattintsd már fel azt a szekrényt.* Már nagyon izgatott amiatt a dolog miatt. Xavy remekül gondolkodik, aminek az eredménye meg is mutatkozik. A léccel el is kezdi feszegetni az ajtót. Eleinte csak nyikorgás hallatszik, de aztán vagy a hatodik próbálkozásra nagy recsegés keretében kiszakad az egész ajtó. Éppen csak el nem dől gnómunk. A szekrény tartalma a következő. Egy bőrkötéses napló, egy palack bor, ami elég réginek tűnik, de még sértetlen. Egy pár üres üvegcse, meg borszeszégő. Meg a végére két kis palacknyi rózsaszínes lötty, amit, ha megérintenek rögtön megláthatják, hogy már nem lötty, hanem öreg kocsonya. A ficsúr le is kapja az egyiket és megrázogatja.*
- Ez biztosan az lehet, de azért nem ártana tényleg megbizonyosodni róla.* Visszateszi hát azt a valamit és a könyvért nyúl. Felütve rögtön az első oldalon bele is van írva, hogy Kutatási Napló. Az elf olyan magasságban tartja a könyvet, hogy Xavy is rálásson. Gyorsan futja át, mert az eleje az javarészt csak kísérleti rizsa, de a lényeg az, hogy pont a szerelmi főzetről van szó róla. Az is kiderül, hogy a színe is ilyen rózsaszínes. Sőt, hogy az állaga is ilyen kocsonyássá válhat, ha sokáig tartogatjuk. Így még hatásából is veszít. Viszont egy tömény alkoholos felfőzéssel ez orvosolható. A lényeg meg még csak most jön, mert azt írja, hogy ezek az alap főzetek így önmagukban hatástalanok, mert kell még bele a célszemélytől valamilyen testi hozzávaló. Leginkább szőrzetet emleget, ami lehet hajtól kezdve szemöldökig bármi. Ráadásul teliholdkor kell főzni valamilyen alkímiai ezüsttel. Viszont azt nem győzi kihangsúlyozni, hogy a legjobb úgy a főzet, ha mihamarább belekerül az emberi alapanyag is. Most ez van nekik, szóval ezzel kell beérniük.*
- Csináld meg nekem ezeket az italokat, mert én nem értek hozzá. Egy kell nekem a többi holmit megtarthatod. Nekem csak egyetlen darab itóka kell. A hajat megszerzem a többit meg rád bízom. A lényeg, hogy mire visszatérek készülj elő! Addig is elviszem a két italt, garanciaként, hogy nem versz át engem. Ha visszatértem és kész, akkor elválnak útjaink. Ez egy korrekt ajánlat. Megfelel?* Xavy dolga, hogy eldöntse elfogadja ezt vagy sem.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-03 12:31:32
Üzenet elküldve: 2021-05-03 12:31:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Mikor a murit elrontja a köhögés, kicsit elfordul, de hát a hangját elfojtani nem tudja, így az elf is gúnyolódik egyet rajta. ~Hogy a piás üveget nyomja le valaki a torkodon! ~ De ahogy a rohamszerű köhögés elmúlik, ismét csak az elf ténykedését figyeli. Majd elsüt néhány fura összetevőt, mire az a válasz, ami mindig is.*
-Bolond- bolond… könnyű ezt mondogatni, én legalább kínáltam megoldást, gyíkfing.*Vágja be a sértődött fejet, persze a dolog megoldása őt is izgatja, így miután feladta a férfi, ő is odamegy, hogy szerencsét próbáljon. Az egyben lévő tetőrész ugyan nehéznek tűnik, de reménykedik benne, hogy még maradt a szervezetében a korábbi erősítő italból, és mozdulásra tudja bírni a halmot. Mert csak egy kicsit kell arrébb tolni, hogy odaférjenek legalább a feléhez. Az a jó a dologban, hogy nem potyog egyelőre semmi jelentős a fejére, majd miután rápróbált nagyobb erőt is kifejt, amivel sikerül odébb mozdítania a törmeléket. Azért figyelmezteti az elfet is, nehogy őt kelljen kihúzni valami alól, de szerencsére minden rendben zajlik. Mikor leteszi a darabot és odamegy, hogy jobban szemügyre vegye a részt, amit felszabadított, az elf már ott ácsorog, így odatolakszik, hogy ő sem maradjon ki. Arra nem igazán figyelt, hogy a férfi közben mit csinált, volt annál fontosabb dolga is. Látja, hogy a szekrényben vannak dolgok, azonban az zárva van. Az elf neki is gyürkőzik, hogy kinyissa, de pont úgy, ahogy az iménti alkalomnál is, felsül.*
-Na vidd arrébb azt a fokhagyma segged, hadd nézzem én is! *Csípőjével még meg is löki, hogy mozgásra bírja. Összeszűkíti a szemeit, hogy mindent meg tudjon figyelni, hiszen nem lehet semmi az építmény, ha egy ilyen omlás sem tett nagyobb kárt benne.*
-Olyan erős bizony, te is hasonlítasz ám rá, mindig ződcségeket beszélsz! Milyen jó nekünk! *Meg is köszörüli a torkát, miután kiszaladtak a szavak rajta, mert érzi, hogy megint felkívánkozik egy adag köhögés. Már nem olyan virgonc, mikor még csak bemászott a lyukon, azóta nyelt már egy- két nem odaillő dolgot. Körbe tekint, hogy mi lehetne a segítségére, aztán meglát egy lécet, aminek a vége pont úgy tört el, hogy befér a zár mellé. Oda is teszi, majd az egyik lábával megtámasztja magát a szekrény másik részén, hogy nagyobb erőkifejtésre legyen képes. Próbálkozik, mindig hirtelen megfeszíti, majd ereszt rajta, míg az reményei szerint meg nem adja magát az erőszaknak.*
*Mikor a murit elrontja a köhögés, kicsit elfordul, de hát a hangját elfojtani nem tudja, így az elf is gúnyolódik egyet rajta. ~Hogy a piás üveget nyomja le valaki a torkodon! ~ De ahogy a rohamszerű köhögés elmúlik, ismét csak az elf ténykedését figyeli. Majd elsüt néhány fura összetevőt, mire az a válasz, ami mindig is.*
-Bolond- bolond… könnyű ezt mondogatni, én legalább kínáltam megoldást, gyíkfing.*Vágja be a sértődött fejet, persze a dolog megoldása őt is izgatja, így miután feladta a férfi, ő is odamegy, hogy szerencsét próbáljon. Az egyben lévő tetőrész ugyan nehéznek tűnik, de reménykedik benne, hogy még maradt a szervezetében a korábbi erősítő italból, és mozdulásra tudja bírni a halmot. Mert csak egy kicsit kell arrébb tolni, hogy odaférjenek legalább a feléhez. Az a jó a dologban, hogy nem potyog egyelőre semmi jelentős a fejére, majd miután rápróbált nagyobb erőt is kifejt, amivel sikerül odébb mozdítania a törmeléket. Azért figyelmezteti az elfet is, nehogy őt kelljen kihúzni valami alól, de szerencsére minden rendben zajlik. Mikor leteszi a darabot és odamegy, hogy jobban szemügyre vegye a részt, amit felszabadított, az elf már ott ácsorog, így odatolakszik, hogy ő sem maradjon ki. Arra nem igazán figyelt, hogy a férfi közben mit csinált, volt annál fontosabb dolga is. Látja, hogy a szekrényben vannak dolgok, azonban az zárva van. Az elf neki is gyürkőzik, hogy kinyissa, de pont úgy, ahogy az iménti alkalomnál is, felsül.*
-Na vidd arrébb azt a fokhagyma segged, hadd nézzem én is! *Csípőjével még meg is löki, hogy mozgásra bírja. Összeszűkíti a szemeit, hogy mindent meg tudjon figyelni, hiszen nem lehet semmi az építmény, ha egy ilyen omlás sem tett nagyobb kárt benne.*
-Olyan erős bizony, te is hasonlítasz ám rá, mindig ződcségeket beszélsz! Milyen jó nekünk! *Meg is köszörüli a torkát, miután kiszaladtak a szavak rajta, mert érzi, hogy megint felkívánkozik egy adag köhögés. Már nem olyan virgonc, mikor még csak bemászott a lyukon, azóta nyelt már egy- két nem odaillő dolgot. Körbe tekint, hogy mi lehetne a segítségére, aztán meglát egy lécet, aminek a vége pont úgy tört el, hogy befér a zár mellé. Oda is teszi, majd az egyik lábával megtámasztja magát a szekrény másik részén, hogy nagyobb erőkifejtésre legyen képes. Próbálkozik, mindig hirtelen megfeszíti, majd ereszt rajta, míg az reményei szerint meg nem adja magát az erőszaknak.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-03 11:09:42
Üzenet elküldve: 2021-05-03 11:09:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A gyógyszer dolga annyiban marad és haladnak is tovább a szekrény felé. Az elf minden erejét beveti, ami valljuk be nem sok, de hát ez van. Xavy meg közben pimasz mód biztatja, de aztán ezt egy heves köhögés roham elsöpri. Erre azért a ficsúr is pimaszul hátrafordul és az arcába nevet.*
- Jaj köhögsz! De rossz lehet.* Azzal máris visszafordul a korábbi munkájához, hogy később pihegve rogyjon le a székre. Kérdésére marhaság a válasz, de még milyen marhaság.*
- Ilyenkor ám nem tudom eldönteni, hogy komolyan beszélsz vagy humorizálni próbálsz. Leginkább szerintem bolond vagy.* Közli a tényt, ami talán nem is áll távol az igazságtól. Amikor viszont a gnóm is odasétál, akkor ő szépen elhátrál onnan. Sőt kihasználja az alkalmat is, hogy addig az eldugdosott sebre valókat magához vegye felhasználás céljából. Addig meg közben Kóczy dolgozik ezerrel. Egy viszonylagosan egybelévő tetőrészről van szó, így aztán azt tapasztalja, hogy az egész egyben mozogna. További lehulló darabok egyelőre még nem jelentkeztek. Ha jobban nekirugaszkodik, akkor el tudja annyira húzni a törmeléket, hogy éppen oda lehet férni a szekrényhez. Hangos felkiáltására elfünk is felkapja a fejét, hogy aztán oda is siessen a szekrényhez. A kezében lévő dolgokat pedig az asztalra rakja. Már nincs is tovább szüksége rájuk. Igen ám, csakhogy a szekrény zárva van. Egy kis öklömnyi rés van csak rajta, amin keresztül be lehet látni. Viszont azon keresztül nem túlságosan lehet kihúzni semmit. Pedig ott bent már látszódik néhány palack meg egy épp könyv is. Az elf próbálkozik a nyitással, de nem megy.*
- Na gyerünk nyisd ki! Úgyis olyan erős vagy, mint egy gwuf.* Biztatja a lányt, aki ha használja a fejét könnyedén rájöhet, hogy egy erőkar segítségével játszva kinyithatja a szekrényt. A lyukon keresztül egy rúddal elég felfeszítenie. Most végre úgy érezheti, hogy a kezében az irányítás. Bár feje még kótyagos és köhög is néha.*
* A gyógyszer dolga annyiban marad és haladnak is tovább a szekrény felé. Az elf minden erejét beveti, ami valljuk be nem sok, de hát ez van. Xavy meg közben pimasz mód biztatja, de aztán ezt egy heves köhögés roham elsöpri. Erre azért a ficsúr is pimaszul hátrafordul és az arcába nevet.*
- Jaj köhögsz! De rossz lehet.* Azzal máris visszafordul a korábbi munkájához, hogy később pihegve rogyjon le a székre. Kérdésére marhaság a válasz, de még milyen marhaság.*
- Ilyenkor ám nem tudom eldönteni, hogy komolyan beszélsz vagy humorizálni próbálsz. Leginkább szerintem bolond vagy.* Közli a tényt, ami talán nem is áll távol az igazságtól. Amikor viszont a gnóm is odasétál, akkor ő szépen elhátrál onnan. Sőt kihasználja az alkalmat is, hogy addig az eldugdosott sebre valókat magához vegye felhasználás céljából. Addig meg közben Kóczy dolgozik ezerrel. Egy viszonylagosan egybelévő tetőrészről van szó, így aztán azt tapasztalja, hogy az egész egyben mozogna. További lehulló darabok egyelőre még nem jelentkeztek. Ha jobban nekirugaszkodik, akkor el tudja annyira húzni a törmeléket, hogy éppen oda lehet férni a szekrényhez. Hangos felkiáltására elfünk is felkapja a fejét, hogy aztán oda is siessen a szekrényhez. A kezében lévő dolgokat pedig az asztalra rakja. Már nincs is tovább szüksége rájuk. Igen ám, csakhogy a szekrény zárva van. Egy kis öklömnyi rés van csak rajta, amin keresztül be lehet látni. Viszont azon keresztül nem túlságosan lehet kihúzni semmit. Pedig ott bent már látszódik néhány palack meg egy épp könyv is. Az elf próbálkozik a nyitással, de nem megy.*
- Na gyerünk nyisd ki! Úgyis olyan erős vagy, mint egy gwuf.* Biztatja a lányt, aki ha használja a fejét könnyedén rájöhet, hogy egy erőkar segítségével játszva kinyithatja a szekrényt. A lyukon keresztül egy rúddal elég felfeszítenie. Most végre úgy érezheti, hogy a kezében az irányítás. Bár feje még kótyagos és köhög is néha.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-03 10:11:12
Üzenet elküldve: 2021-05-03 10:11:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Úgy tűnik, hogy az elf nem igazán veszi komolyan a szerzett sérüléseit, neki meg aztán tényleg mindegy. ~Nem veszem a szívemre, ha elkapsz itt nekem valamit. ~ Viszont mivel talán még később is fel tudja majd használni, így az alkoholos üveget leteszi az asztal alá, a szárított növényes tégellyel együtt, majd feláll és maga is megindul a szekrényhez. Mivel az elf már ott kukucskál, így megáll tőle egy kicsit messzebb és csak nézi a formációkat, amiket előad, hogy bármit is kiszabadítson az említett helyről.*
-Húúúzd meg! Húúúzd meg! *Kántálja halkan, az öklével csapkodva a felső combját, mint, aki tényleg szurkol neki, hogy sikerüljön a dolog. Miért is ne tenné, akkor legalább neki nem kéne megerőltetnie magát. De sajnos az elf erőfeszítéseinek nem lesz meg a várt eredménye.*
-Hogy is csináljuk? Esetleg varangyos békavelő nincs véletlenül nálad meg egy csokor unikornisszőr? *Hecceli a másikat, nem mintha tudna velük bármit is kezdeni, ha lenne. Csóválja a fejét, majd miután a másik feladta odasétál ő maga is és óvatosan húzni kezdi az egyik deszkát, hogy lássa mi omlik vele, mert hát azt nagyon nem szeretné, ha magára húzna egy csomó törmeléket.*
-Vigyááázat! *Próbálja kiszabadítani legalább részben a szekrényt.*
*Úgy tűnik, hogy az elf nem igazán veszi komolyan a szerzett sérüléseit, neki meg aztán tényleg mindegy. ~Nem veszem a szívemre, ha elkapsz itt nekem valamit. ~ Viszont mivel talán még később is fel tudja majd használni, így az alkoholos üveget leteszi az asztal alá, a szárított növényes tégellyel együtt, majd feláll és maga is megindul a szekrényhez. Mivel az elf már ott kukucskál, így megáll tőle egy kicsit messzebb és csak nézi a formációkat, amiket előad, hogy bármit is kiszabadítson az említett helyről.*
-Húúúzd meg! Húúúzd meg! *Kántálja halkan, az öklével csapkodva a felső combját, mint, aki tényleg szurkol neki, hogy sikerüljön a dolog. Miért is ne tenné, akkor legalább neki nem kéne megerőltetnie magát. De sajnos az elf erőfeszítéseinek nem lesz meg a várt eredménye.*
-Hogy is csináljuk? Esetleg varangyos békavelő nincs véletlenül nálad meg egy csokor unikornisszőr? *Hecceli a másikat, nem mintha tudna velük bármit is kezdeni, ha lenne. Csóválja a fejét, majd miután a másik feladta odasétál ő maga is és óvatosan húzni kezdi az egyik deszkát, hogy lássa mi omlik vele, mert hát azt nagyon nem szeretné, ha magára húzna egy csomó törmeléket.*
-Vigyááázat! *Próbálja kiszabadítani legalább részben a szekrényt.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-05-02 17:27:37
Üzenet elküldve: 2021-05-02 17:27:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Xavy a sebeit nyalogatja, amíg az elf a könyveket túrja. Talál is valamit, ami éppen nem releváns a jelenlegi küldetésükön, de ettől függetlenül érdekes információ. A könyv a lány vállain csattan, de aztán tompán hull le a földre. Könnyedén fellapozhatja azt a rész, amiről az elf beszélt. Pont az idézet lénye látható azon az oldalon meg pár elmosódott írás, de még éppen kivehető. Egyébiránt a könyveben még akad néhány kép furcsa tárgyakról meg lényekről, csak sajnos javarészt olvashatatlanan. Mondjuk nem is ezért van itt. A ficsúrhoz címzett szavaival viszont nem sokra megy, mert az még most is tartja magát.*
- Csapd akkor a földhöz! Nem vészes a sebem. Téged nehezebb kibírni, mint a sebet.* Így, ha nem kapja kézbe, akkor nem is foglalkozik vele. Viszont arra a kijelentésre a leomlott szekrénynél már felfigyel.*
- Hol? Hadd nézzem!* Sebeit meghazudtolva rohan lóhalálába a szekrényhez. Úgy próbál meg kukucskálni be a kis réseket. Aztán meg erőlködik egy kicsit, hogy eltávolítsa a törmeléket, de ez olyan szánalmas, hogy szánalmasabb már nem is lehetne. Amikor aztán bele fárad lehuppan egy öreg székre.*
- A nyakamat tenném rá, hogy ott van, amit keresek. Hogyan kéne hozzájutnunk? Nehéz az a deszka kupac.* A megoldást a gnómtól várja és még csak nem is sejti, hogy micsoda ereje van még mindig annak a csöpségnek. Valószínűleg csak egy kisebb megerőltetéssel járó mozdulat lenne ez Xavynak.*
* Xavy a sebeit nyalogatja, amíg az elf a könyveket túrja. Talál is valamit, ami éppen nem releváns a jelenlegi küldetésükön, de ettől függetlenül érdekes információ. A könyv a lány vállain csattan, de aztán tompán hull le a földre. Könnyedén fellapozhatja azt a rész, amiről az elf beszélt. Pont az idézet lénye látható azon az oldalon meg pár elmosódott írás, de még éppen kivehető. Egyébiránt a könyveben még akad néhány kép furcsa tárgyakról meg lényekről, csak sajnos javarészt olvashatatlanan. Mondjuk nem is ezért van itt. A ficsúrhoz címzett szavaival viszont nem sokra megy, mert az még most is tartja magát.*
- Csapd akkor a földhöz! Nem vészes a sebem. Téged nehezebb kibírni, mint a sebet.* Így, ha nem kapja kézbe, akkor nem is foglalkozik vele. Viszont arra a kijelentésre a leomlott szekrénynél már felfigyel.*
- Hol? Hadd nézzem!* Sebeit meghazudtolva rohan lóhalálába a szekrényhez. Úgy próbál meg kukucskálni be a kis réseket. Aztán meg erőlködik egy kicsit, hogy eltávolítsa a törmeléket, de ez olyan szánalmas, hogy szánalmasabb már nem is lehetne. Amikor aztán bele fárad lehuppan egy öreg székre.*
- A nyakamat tenném rá, hogy ott van, amit keresek. Hogyan kéne hozzájutnunk? Nehéz az a deszka kupac.* A megoldást a gnómtól várja és még csak nem is sejti, hogy micsoda ereje van még mindig annak a csöpségnek. Valószínűleg csak egy kisebb megerőltetéssel járó mozdulat lenne ez Xavynak.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-29 08:21:10
Üzenet elküldve: 2021-04-29 08:21:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Bizony az alkohol csípi is, de legalább érzi, hogy valami hatással van a sebre, majd mikor már eltompult a fájdalom az őrleményből is rákerül, csak szépen óvatosan, hogy éppen elég legyen. Mikor az elf közli, hogy talált valamit az iménti kis mutatványával kapcsolatosan, igazán meglepődik, eddig úgy vélte, hogy valami világon kívüli, idegen dolog, de lehet tévedett és már más is látott ilyet, ami sokat segítene a helyzenén valljuk be. Talán nem is esett volna ebbe a hibába, ha korábban tudomására jut néhány dolog. A könyv, amit felé hajít gyorsan mozog, ő meg pont nem azzal foglalkozik hogy elkapja, így vállal leveszi, mikor pedig földet ér felemeli és fellapozza, hogy megtalálja az ábrát, amiről az elf beszélt.*
-Ez volt a cél. *Teszi hozzá, kikukkantva a könyv lapjai közül, mikor az elf megjegyzi, hogy bizony az idézett teremtmény alaposan helyben hagyta őt.*
-De, ha bocsánatot kérsz… mondjuk úgy… hatszor, akkor te is kaphatsz belőlük és nem csapom az üveget a padlóhoz. *Tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot a férfinek, miközben természetellenesen széles mosoly villan az arcán keresztül. Bár ez a néhány szó sem biztosítja arról, hogy ezek után nem fog ellene fordul, de megalázkodni látni némiképpen enyhítene a haragján.*
-Amúgy szerintem ott is meg kéne nézzük… *Bök az orrával arra a szekrényre, amire a tető rászakadt, de a réseken keresztül, mintha látna még benne fiolákat, üvegeket.*
*Bizony az alkohol csípi is, de legalább érzi, hogy valami hatással van a sebre, majd mikor már eltompult a fájdalom az őrleményből is rákerül, csak szépen óvatosan, hogy éppen elég legyen. Mikor az elf közli, hogy talált valamit az iménti kis mutatványával kapcsolatosan, igazán meglepődik, eddig úgy vélte, hogy valami világon kívüli, idegen dolog, de lehet tévedett és már más is látott ilyet, ami sokat segítene a helyzenén valljuk be. Talán nem is esett volna ebbe a hibába, ha korábban tudomására jut néhány dolog. A könyv, amit felé hajít gyorsan mozog, ő meg pont nem azzal foglalkozik hogy elkapja, így vállal leveszi, mikor pedig földet ér felemeli és fellapozza, hogy megtalálja az ábrát, amiről az elf beszélt.*
-Ez volt a cél. *Teszi hozzá, kikukkantva a könyv lapjai közül, mikor az elf megjegyzi, hogy bizony az idézett teremtmény alaposan helyben hagyta őt.*
-De, ha bocsánatot kérsz… mondjuk úgy… hatszor, akkor te is kaphatsz belőlük és nem csapom az üveget a padlóhoz. *Tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot a férfinek, miközben természetellenesen széles mosoly villan az arcán keresztül. Bár ez a néhány szó sem biztosítja arról, hogy ezek után nem fog ellene fordul, de megalázkodni látni némiképpen enyhítene a haragján.*
-Amúgy szerintem ott is meg kéne nézzük… *Bök az orrával arra a szekrényre, amire a tető rászakadt, de a réseken keresztül, mintha látna még benne fiolákat, üvegeket.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-27 20:43:25
Üzenet elküldve: 2021-04-27 20:43:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az, hogy mennyire ismerős neki a bumszli farkú kutya tettem az már csak a gnóm titka. Az elf csak furcsán néz rá a kiejtés miatt, de annyira nem izgatja, hogy további felesleges párbeszédbe gabalyodjék miatta. Mindenki betódul, hogy szemrevételezze a lepusztult labort. Az elf könyvezik, amíg gnómunk egyelőre csak nézelődik. Talál is rögtön két hasznos sebre valót. Az alkoholból rögtön önt is sebére, ami fájni fáj, de legalább fertőtleníti, mert mocskosul el tudnak fertőződni ezek a kis ragadózok által hagyott sebek. Ha még az őrleményből is kerül abba a sebre, akkor azzal már nem lesz baj. Jobb most ellátni, mint később amputálni. Közben rákérdez elf kollégájára is, hogy mi a helyzet a könyvekkel.*
- Semmi hasznosat. Eléggé lestrapáltak ezek a könyvek. Mondjuk ezen a lapon van itt egy olyan lény, amit te idéztél felelőtlenül ránk.* Hajítja is elé a kopott könyvet a még kopottabb ábrával.*
- Azt a szeszt meg a füvet nekem is ideadhatnád. A szörnyed megvágott csúnyán.* Eléggé neheztelően néz rá, de nem szól inkább többet.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az, hogy mennyire ismerős neki a bumszli farkú kutya tettem az már csak a gnóm titka. Az elf csak furcsán néz rá a kiejtés miatt, de annyira nem izgatja, hogy további felesleges párbeszédbe gabalyodjék miatta. Mindenki betódul, hogy szemrevételezze a lepusztult labort. Az elf könyvezik, amíg gnómunk egyelőre csak nézelődik. Talál is rögtön két hasznos sebre valót. Az alkoholból rögtön önt is sebére, ami fájni fáj, de legalább fertőtleníti, mert mocskosul el tudnak fertőződni ezek a kis ragadózok által hagyott sebek. Ha még az őrleményből is kerül abba a sebre, akkor azzal már nem lesz baj. Jobb most ellátni, mint később amputálni. Közben rákérdez elf kollégájára is, hogy mi a helyzet a könyvekkel.*
- Semmi hasznosat. Eléggé lestrapáltak ezek a könyvek. Mondjuk ezen a lapon van itt egy olyan lény, amit te idéztél felelőtlenül ránk.* Hajítja is elé a kopott könyvet a még kopottabb ábrával.*
- Azt a szeszt meg a füvet nekem is ideadhatnád. A szörnyed megvágott csúnyán.* Eléggé neheztelően néz rá, de nem szól inkább többet.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-27 09:48:01
Üzenet elküldve: 2021-04-27 09:48:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor végre az ajtó feltárul nem az a látvány fogadja, amire számított. Két szőrcsomó, némi csonttal mindjárt az ajtóban. Mikor vizsgálgatni kezdi, elsőre az jön le belőle, hogy ez vagy ezek már nem ártanak senkinek, ekkor hallja az elf hangját.*
-Persze! Tudtam ám… Lupustfuguk. *Ismétli el a hallottakat a tőle telhető legjobban.*
-Legalább már nem lesz baj velük. *Beljebb lép a porral fedett laborba, ahol igazán hervasztó látvány fogadja. Törött fiolák, tetőbeomlások, beázás és szétrágott iratok. Körbe jár a teremben, elhalad az asztal és a leszakadt polcok mellett, ahol az elf már nagyban nekivágott a kutatásnak, nyilvánvalóan inkább az irományokra ugrik elsőnek, de ő inkább az sejti, hogy a főzet maga, üvegcsés valójában még akadhat odabenn. Az üvegcsés polchoz érve olvasgatni kezdi a feliratokat, az egyik pedig tisztán kivehető, Észak Reménye. Ismeri a növényt és úgy fest, őrlemény formájában van jelen, így leemeli a polcról.*
-Ez talán megteszi a lábamra. *Néz le a harapásnyomra, ami egyre jobban fáj is neki. Visszabiceg az asztalhoz, észre is veszi, hogy valami, mintha állna ott, de annyi rajta a törmelék, hogy megkockáztatni sem érdemes, hogy kiszabadítsa. Az asztalnál a földön megpillant egy épen maradt üveget, majdnem fel is sikerül rúgnia, de időben kapcsol még és felveszi. Azon is van még olvasható felirat, de az a biztos, ha meg is szagolja. Elfancsalodva fordul el, úgy tűnik valóban az van benne, mint amit a címke állít.*
-Bleee… de talán erre jó lesz. *Önt egy kicsit a lábán lévő sebre és egy anyag zsebkendővel felitatja a felesleget. Nyilván nem hitte soha, hogy ez kellemes érzés lesz, de a meglepetéstől felszisszen.*
-Találtál már valamit?! *Kiált oda az elfnek, hiszen őt is jobb szemmel tartania, nehogy meglépjen valami fontossal. Ezt követően kinyitja a szürke tégelyt és abba is beleszagol, biztos, ami tuti és ha semmi gyanúsat nem tapasztal, akkor az őrleményből rászór a sebére, a másik kezével pedig megtámaszkodik az asztalon.*
-Jól helyben hagyták ezt a helyet… bassszkiii! *Nyüszögi a végét elhalóan, majd, ha ez mind sikerül újra megpróbál két lábra állni, rendesen.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor végre az ajtó feltárul nem az a látvány fogadja, amire számított. Két szőrcsomó, némi csonttal mindjárt az ajtóban. Mikor vizsgálgatni kezdi, elsőre az jön le belőle, hogy ez vagy ezek már nem ártanak senkinek, ekkor hallja az elf hangját.*
-Persze! Tudtam ám… Lupustfuguk. *Ismétli el a hallottakat a tőle telhető legjobban.*
-Legalább már nem lesz baj velük. *Beljebb lép a porral fedett laborba, ahol igazán hervasztó látvány fogadja. Törött fiolák, tetőbeomlások, beázás és szétrágott iratok. Körbe jár a teremben, elhalad az asztal és a leszakadt polcok mellett, ahol az elf már nagyban nekivágott a kutatásnak, nyilvánvalóan inkább az irományokra ugrik elsőnek, de ő inkább az sejti, hogy a főzet maga, üvegcsés valójában még akadhat odabenn. Az üvegcsés polchoz érve olvasgatni kezdi a feliratokat, az egyik pedig tisztán kivehető, Észak Reménye. Ismeri a növényt és úgy fest, őrlemény formájában van jelen, így leemeli a polcról.*
-Ez talán megteszi a lábamra. *Néz le a harapásnyomra, ami egyre jobban fáj is neki. Visszabiceg az asztalhoz, észre is veszi, hogy valami, mintha állna ott, de annyi rajta a törmelék, hogy megkockáztatni sem érdemes, hogy kiszabadítsa. Az asztalnál a földön megpillant egy épen maradt üveget, majdnem fel is sikerül rúgnia, de időben kapcsol még és felveszi. Azon is van még olvasható felirat, de az a biztos, ha meg is szagolja. Elfancsalodva fordul el, úgy tűnik valóban az van benne, mint amit a címke állít.*
-Bleee… de talán erre jó lesz. *Önt egy kicsit a lábán lévő sebre és egy anyag zsebkendővel felitatja a felesleget. Nyilván nem hitte soha, hogy ez kellemes érzés lesz, de a meglepetéstől felszisszen.*
-Találtál már valamit?! *Kiált oda az elfnek, hiszen őt is jobb szemmel tartania, nehogy meglépjen valami fontossal. Ezt követően kinyitja a szürke tégelyt és abba is beleszagol, biztos, ami tuti és ha semmi gyanúsat nem tapasztal, akkor az őrleményből rászór a sebére, a másik kezével pedig megtámaszkodik az asztalon.*
-Jól helyben hagyták ezt a helyet… bassszkiii! *Nyüszögi a végét elhalóan, majd, ha ez mind sikerül újra megpróbál két lábra állni, rendesen.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-26 20:13:21
Üzenet elküldve: 2021-04-26 20:13:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Nem kétséges, hogy tényleg prímán mutat a gnóm lány. Még egy lovagot is megszégyenítő a megjelenése, hát még a hatékonysága. Elbánt a jelenéssel, megmentette az elfet, kinyitotta az ajtót és még egy új sípra is szert tett. A ficsúr egyébként még a sokk hatása alatt áll, így nem nagyon felel a kérdéseire. Hol a sebével foglalkozik, hol pedig csak néz ki a fejéből, de a kinyíló kapura kicsit feleszmél és ő is elkezd lépkedni a labor irányába. Fegyver nincs nála és az állapota sem olyan, hogy elbírna most a gnómmal. Xavy egyébként lassan érezheti, hogy csökken a lötyi hatása. Még érzi magában az erőt, de már koránt sem annyit, mint a harc során. Szóval ott jártunk, hogy az ajtó feltárult és az első dolog, ami az érkezőknek szembe tűnhet az a két szörcsomó közvetlenül a nyílásban. Kopott, csapzott bundák, amiből az egyik szinte teljesen darabjaira lett tépve. Akad ott csont is, meg néhány öregre száradt húscafat is, de szaga már rég nincsen. Látszatra kutyának tűnnek, de a farkuk elég furcsa. Mintha egy tüskés buzogány volna.*
- Lupusfurgul. Nem semmi!* Szóval meg a ficsúr a gnóm mögül.* Szóval ezekre utalt a leírás, hogy fájni fog. Szerencsétlenek egymást téphették szét.* Konstatálja elfünk. Nem meglepő, hogy az ilyesmivel tisztában van, hiszen akad rajta bunda bőven. Meg már említette is, hogy ebben utazik az apja. Bent amúgy egy viszonylag jól felszerelt alkímiai labor maradványaira bukkanhatnak. Öreg és berozsdásodott lepárló, üvegek, könyvek, stb. Felhasználni már nem sokat lehetne. A por is mindent vastagon belep. A megemlítésre méltóbb dolgok azok a következők. Baloldalt egy nagy munka asztal, amin törött vagy poros üvegek, edények láthatóak. Némelyikbe még bele is van száradva pár kutatási anyag. Akad ott megviselt papiros is bőven, de a legtöbb olvashatatlan. Vagy csak amolyan firkák vannak rajta. Az asztal mellett a földön van a nagy lepárló, amiből valaha cső vezet az asztal felé, de ez mostanra már csak emlék. Akad ott polc is, vagy kettő. Abból az egyik már régen leszakadt és tartalma részben a földön, részben az asztalon található meg, üvegcserepek formájában. A másik kettő éppen van. Az egyiken könyvek vannak, de sajnos fentről rácsorgott a víz, illetve a rágcsálók is megdolgozták, így azok már teljesen használhatatlanok. Ezt onnan tudhatja a lány, hogy az elf rögtön rá is veti magát a könyvekre, de csalódottan konstatálja, hogy mi lett velük. Azért még nem adja fel és tovább nézegeti sorra mindet. A másik polcon fiolák meg befőttes üvegek vannak. Furcsa öreg és zavaros levek, zselék vannak bennük. Tartalmuk is kopottan rájuk van írva. Némelyiket ismerheti is a lány. Ha akar rá szánni időt, akkor átböngészheti tüzetesebben is. Első ránézésre egy valami üti meg inkább a szemét, ami egy szürke tégely. Rá az van írva, hogy Észak Reménye. Az asztal melletti részen valaha valami fémes szerkezet állhatott, de a tető egy része ráomlott Ha közelebbről megvizsgálja, akkor sem láthat ki belőle semmit. Viszont a földön egy palackba botolhat, ami valahogy még nem tőrt el. Kopott cinke jelzi, hogy ez nem itt készült, mivel az áll rajta, hogy Pityóka szesz. Biztosan valamilyen főzet alap lett volna belőle. Ha bele szagol, akkor érezheti is az olcsó szesz szagát. Az ajtó jobb oldalán ketrecek, kalickák, kaspók, cserepek láthatóak. Egyes növények még most is nagyon jól megvannak, amíg másokról csak elhalt kórójuk árulkodik, vagy a gyomokkal teli cserepük. Egyébként a cserepek fel vannak címkézve. Sőt első ránézésre néhány gyógynövény levele is ismerős lehet számára. Tüzetesebb vizsgálatot igényel. Az ajtóval szemben szekrények voltak, de a jó néhány már össze van szakadva. Ami a legérdekesebb az a középen lévő lenne, de mivel a tető egy kis része pont előtte ért földet, ezért nem látszik pontosan. Annyi biztos, hogy jó erős tölgyfából készült és be is van vasalva rendesen. Ki is állta eddig az idő próbáját. Nem lehetetlen, hogy benne olyan kutatások, eszközök, vagy bármi lehet, ami még érintetlen. Az erő még nem tűnt el a lányból, szóval lehet, hogy képes lesz a puszta erejével elráncigálni a törmeléket. Fogás lenne rajta és talán egyben az egészet el is lehetne távolítani az útból.*
* Nem kétséges, hogy tényleg prímán mutat a gnóm lány. Még egy lovagot is megszégyenítő a megjelenése, hát még a hatékonysága. Elbánt a jelenéssel, megmentette az elfet, kinyitotta az ajtót és még egy új sípra is szert tett. A ficsúr egyébként még a sokk hatása alatt áll, így nem nagyon felel a kérdéseire. Hol a sebével foglalkozik, hol pedig csak néz ki a fejéből, de a kinyíló kapura kicsit feleszmél és ő is elkezd lépkedni a labor irányába. Fegyver nincs nála és az állapota sem olyan, hogy elbírna most a gnómmal. Xavy egyébként lassan érezheti, hogy csökken a lötyi hatása. Még érzi magában az erőt, de már koránt sem annyit, mint a harc során. Szóval ott jártunk, hogy az ajtó feltárult és az első dolog, ami az érkezőknek szembe tűnhet az a két szörcsomó közvetlenül a nyílásban. Kopott, csapzott bundák, amiből az egyik szinte teljesen darabjaira lett tépve. Akad ott csont is, meg néhány öregre száradt húscafat is, de szaga már rég nincsen. Látszatra kutyának tűnnek, de a farkuk elég furcsa. Mintha egy tüskés buzogány volna.*
- Lupusfurgul. Nem semmi!* Szóval meg a ficsúr a gnóm mögül.* Szóval ezekre utalt a leírás, hogy fájni fog. Szerencsétlenek egymást téphették szét.* Konstatálja elfünk. Nem meglepő, hogy az ilyesmivel tisztában van, hiszen akad rajta bunda bőven. Meg már említette is, hogy ebben utazik az apja. Bent amúgy egy viszonylag jól felszerelt alkímiai labor maradványaira bukkanhatnak. Öreg és berozsdásodott lepárló, üvegek, könyvek, stb. Felhasználni már nem sokat lehetne. A por is mindent vastagon belep. A megemlítésre méltóbb dolgok azok a következők. Baloldalt egy nagy munka asztal, amin törött vagy poros üvegek, edények láthatóak. Némelyikbe még bele is van száradva pár kutatási anyag. Akad ott megviselt papiros is bőven, de a legtöbb olvashatatlan. Vagy csak amolyan firkák vannak rajta. Az asztal mellett a földön van a nagy lepárló, amiből valaha cső vezet az asztal felé, de ez mostanra már csak emlék. Akad ott polc is, vagy kettő. Abból az egyik már régen leszakadt és tartalma részben a földön, részben az asztalon található meg, üvegcserepek formájában. A másik kettő éppen van. Az egyiken könyvek vannak, de sajnos fentről rácsorgott a víz, illetve a rágcsálók is megdolgozták, így azok már teljesen használhatatlanok. Ezt onnan tudhatja a lány, hogy az elf rögtön rá is veti magát a könyvekre, de csalódottan konstatálja, hogy mi lett velük. Azért még nem adja fel és tovább nézegeti sorra mindet. A másik polcon fiolák meg befőttes üvegek vannak. Furcsa öreg és zavaros levek, zselék vannak bennük. Tartalmuk is kopottan rájuk van írva. Némelyiket ismerheti is a lány. Ha akar rá szánni időt, akkor átböngészheti tüzetesebben is. Első ránézésre egy valami üti meg inkább a szemét, ami egy szürke tégely. Rá az van írva, hogy Észak Reménye. Az asztal melletti részen valaha valami fémes szerkezet állhatott, de a tető egy része ráomlott Ha közelebbről megvizsgálja, akkor sem láthat ki belőle semmit. Viszont a földön egy palackba botolhat, ami valahogy még nem tőrt el. Kopott cinke jelzi, hogy ez nem itt készült, mivel az áll rajta, hogy Pityóka szesz. Biztosan valamilyen főzet alap lett volna belőle. Ha bele szagol, akkor érezheti is az olcsó szesz szagát. Az ajtó jobb oldalán ketrecek, kalickák, kaspók, cserepek láthatóak. Egyes növények még most is nagyon jól megvannak, amíg másokról csak elhalt kórójuk árulkodik, vagy a gyomokkal teli cserepük. Egyébként a cserepek fel vannak címkézve. Sőt első ránézésre néhány gyógynövény levele is ismerős lehet számára. Tüzetesebb vizsgálatot igényel. Az ajtóval szemben szekrények voltak, de a jó néhány már össze van szakadva. Ami a legérdekesebb az a középen lévő lenne, de mivel a tető egy kis része pont előtte ért földet, ezért nem látszik pontosan. Annyi biztos, hogy jó erős tölgyfából készült és be is van vasalva rendesen. Ki is állta eddig az idő próbáját. Nem lehetetlen, hogy benne olyan kutatások, eszközök, vagy bármi lehet, ami még érintetlen. Az erő még nem tűnt el a lányból, szóval lehet, hogy képes lesz a puszta erejével elráncigálni a törmeléket. Fogás lenne rajta és talán egyben az egészet el is lehetne távolítani az útból.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-26 09:18:37
Üzenet elküldve: 2021-04-26 09:18:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Az üsttel a kezében igazán jól mutat, főleg az ital megivása után, így már nem azt a látszatot kelti, hogy ő is belevaló, a krumpli és a sárgarépa közé. Nem sok ideje van gondolkozni, de az ami az eszébe ötlik egyértelműen arra hajaz, hogy most kell ennek véget vetnie, így nekiindul és odaérve megemeli az üstjét és egy hatalmasat lódít a nem éppen pehely súlyú tárgyon, ami magával is rántja, kivitelezve talán Arthenior első gnómreptetését. Szerencséjére a tárgyat sikerül eleresztenie, így arrébb földet ér, néhány nyikkanás és egy jó adag zúzódás kíséretében. Néhány sziszegést követően felül, hogy lássa sikerült-e a dolog. Azt még röptében is látta, hogy az ütés a jelenést a falnak lökte, de ahol még az imént látni vélte, már nincs. Ez bizony eléggé ijesztő fejlemény. Fejét ide-oda ráncigálva, még mindig kicsit kábán és szédülten próbálja fellelni a gyilkoló szerkezetet, de csak nem leli. Néhány perc múlva, mikor valóban, mintha semmi foszlott volna, visszatér a megszokott csend, feláll és meglesi a fegyvert, amit használt, hátha azon van nyoma az eseményeknek. Út közben egy pillantást vet az elfre is. ~Az is túlélte, pech! ~ Az elf biztonsága nem volt szempont, mikor az üsttel nekiment a jelenésnek. Mikor odamegy megszemlélni a kettészakadt üstöt, az a különös helyzet fogadja, hogy nyoma sincs az összetűzésnek, bár vért nem várt, de valami trutyi csak rákenődhetett volna, ha már így telibe kapta.*
-Ez érdekes. *A másik meglepetés akkor éri, amikor meglátja a sípot a romok között.*
-Mi az?... *Tudja, hogy pont olyan, mint az övé, le is ellenőrzi, hogy az megvan-e még. Hát nem egészen. Ahogy odanyúl már esik is ketté, valószínű a használattól törhetett el. A másikra nincsen magyarázata, csak arra tud gondolni, hogy ha a megidézett gnóm elpusztul, akkor ilyen formában tér hozzá vissza.*
-Na…de most már mindent tudok, te nem jössz ki többet. *Korholja le a sípot, majd visszateszi a másik helyére, ráfűzi a bőrre a nyakában.*
-Na… még egy próba? Becsináltál a gatyádba rendesen mi? ~Nem mintha én nem...~ *Mozgatja meg a csuklóját és a nyakát, közben fél szemmel az elfet figyeli és hecceli, úgy fest, most nem igazán veszélyes rá nézve. Be is húzza a kombinációt, amit még az imént a nagy pánik közepette az elfnek is elárult. Az ötödik csoportnál, amelyet a gnóm faj megjelenítéseként értelmezett már korábban is, behúzza a piros hat, sárga négy, kék hét, lila öt, fehér négy és barna négy golyókat, majd megrántja a már jól ismert kart. Ezúttal is csak pont ugyan annyira biztos a megoldásban, mint korábban, így a fejét a két alkarjával védi az esetleges becsapódástól.*
*Az üsttel a kezében igazán jól mutat, főleg az ital megivása után, így már nem azt a látszatot kelti, hogy ő is belevaló, a krumpli és a sárgarépa közé. Nem sok ideje van gondolkozni, de az ami az eszébe ötlik egyértelműen arra hajaz, hogy most kell ennek véget vetnie, így nekiindul és odaérve megemeli az üstjét és egy hatalmasat lódít a nem éppen pehely súlyú tárgyon, ami magával is rántja, kivitelezve talán Arthenior első gnómreptetését. Szerencséjére a tárgyat sikerül eleresztenie, így arrébb földet ér, néhány nyikkanás és egy jó adag zúzódás kíséretében. Néhány sziszegést követően felül, hogy lássa sikerült-e a dolog. Azt még röptében is látta, hogy az ütés a jelenést a falnak lökte, de ahol még az imént látni vélte, már nincs. Ez bizony eléggé ijesztő fejlemény. Fejét ide-oda ráncigálva, még mindig kicsit kábán és szédülten próbálja fellelni a gyilkoló szerkezetet, de csak nem leli. Néhány perc múlva, mikor valóban, mintha semmi foszlott volna, visszatér a megszokott csend, feláll és meglesi a fegyvert, amit használt, hátha azon van nyoma az eseményeknek. Út közben egy pillantást vet az elfre is. ~Az is túlélte, pech! ~ Az elf biztonsága nem volt szempont, mikor az üsttel nekiment a jelenésnek. Mikor odamegy megszemlélni a kettészakadt üstöt, az a különös helyzet fogadja, hogy nyoma sincs az összetűzésnek, bár vért nem várt, de valami trutyi csak rákenődhetett volna, ha már így telibe kapta.*
-Ez érdekes. *A másik meglepetés akkor éri, amikor meglátja a sípot a romok között.*
-Mi az?... *Tudja, hogy pont olyan, mint az övé, le is ellenőrzi, hogy az megvan-e még. Hát nem egészen. Ahogy odanyúl már esik is ketté, valószínű a használattól törhetett el. A másikra nincsen magyarázata, csak arra tud gondolni, hogy ha a megidézett gnóm elpusztul, akkor ilyen formában tér hozzá vissza.*
-Na…de most már mindent tudok, te nem jössz ki többet. *Korholja le a sípot, majd visszateszi a másik helyére, ráfűzi a bőrre a nyakában.*
-Na… még egy próba? Becsináltál a gatyádba rendesen mi? ~Nem mintha én nem...~ *Mozgatja meg a csuklóját és a nyakát, közben fél szemmel az elfet figyeli és hecceli, úgy fest, most nem igazán veszélyes rá nézve. Be is húzza a kombinációt, amit még az imént a nagy pánik közepette az elfnek is elárult. Az ötödik csoportnál, amelyet a gnóm faj megjelenítéseként értelmezett már korábban is, behúzza a piros hat, sárga négy, kék hét, lila öt, fehér négy és barna négy golyókat, majd megrántja a már jól ismert kart. Ezúttal is csak pont ugyan annyira biztos a megoldásban, mint korábban, így a fejét a két alkarjával védi az esetleges becsapódástól.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-23 13:13:58
Üzenet elküldve: 2021-04-23 13:13:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Xavy egy igazi gnóm lovag is lehetne, amilyen jól szolgál az ő üstpajzsa. Sikerül is az idézet gnóm fajzatot visszaszorítania, mivel az nem bír vele. Ám a ficsúrral már más a helyzet. Az már nem bírja úgy a gyűrődést. Hamarosan még sérüléseket is szerez. Kétségbeesetten kiabál is segítségért, bárkinek, aki csak hallja. Xavy jól gondolkodik most is, hiszen jelenleg nagyobb fenyegetést jelent ezt a kis izé, mint az elf. Ráadásul most már az is sérült, így már nem jelenthet rá akkora veszélyt. Megmarkolja hát az üstöt és maga után húzva közelíti meg a lényt, ami jelenleg teljes figyelmét jelenlegi ellenfelére összpontosítja. Gond nélkül éri el, majd emeli meg a súlyos fazekat, hogy teljes kölcsönkapott erejével lesújtson vele. De ez olyan erővel történik, hogy még elengedni sincs ideje fegyverét, így aztán repül vele Kóczy is. A jelenést telibe találja ez a támadás. Éppen csak nyikkan egyet, mielőtt a túlsó falhoz kenődne. A csapás olyan erejű, hogy szinte szétszakítja a testét. Az elfnek szerencséje van, mert őt nem érte az ütés, csak a szele amitől felbukik. Xavynak reptében sikerül elengednie a tárgyat, így valamivel arrébb ér földet, de csak egy kicsit üti meg magát. Amikor feltápászkodik láthatja, hogy az idézet lénynek már nyoma sincs. Ez nem lenne baj önmagában, de az a helyzet, hogy még a testének sincs nyoma. Nyom nélkül tűnt el. Ha odamegy megszemlélni az üstöt, ami kettészakadt a becsapódás erejétől, láthatja, hogy még csak egy véres paca sincs ott. Különös, de ha még jobban megszemléli, akkor egy aprócska tárgyat vehet észre a romok között. Egy kis sípocskát, ami pont olyan, mint az övé volt. A másik nyakában sajnos ketté tört. A mostanit minden gond nélkül a helyére rakhatja. Most már nagyjából értheti, hogy miképpen működik ez az eszköz, de azért később nem árt, ha utána néz kicsit jobban. Az elf még kába, de nem tűnik súlyosan sérültnek. Az ajtó ott van és, ha a megpróbálja kinyitni a legutóbbi kombinációval, amit kiötlött, akkor azt tapasztalhatja, mint eddig. Furcsa öreg fémes gépezetek nyikorgó hangját, ahogy valamit mozgásra bírnak. Viszont most elmarad a meglepetés, mert egyszerűen csak kitárul nehézkesen az ajtó. Feltéve, ha még ki akarja nyitni. Ha nem, akkor tehet másképpen is.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Xavy egy igazi gnóm lovag is lehetne, amilyen jól szolgál az ő üstpajzsa. Sikerül is az idézet gnóm fajzatot visszaszorítania, mivel az nem bír vele. Ám a ficsúrral már más a helyzet. Az már nem bírja úgy a gyűrődést. Hamarosan még sérüléseket is szerez. Kétségbeesetten kiabál is segítségért, bárkinek, aki csak hallja. Xavy jól gondolkodik most is, hiszen jelenleg nagyobb fenyegetést jelent ezt a kis izé, mint az elf. Ráadásul most már az is sérült, így már nem jelenthet rá akkora veszélyt. Megmarkolja hát az üstöt és maga után húzva közelíti meg a lényt, ami jelenleg teljes figyelmét jelenlegi ellenfelére összpontosítja. Gond nélkül éri el, majd emeli meg a súlyos fazekat, hogy teljes kölcsönkapott erejével lesújtson vele. De ez olyan erővel történik, hogy még elengedni sincs ideje fegyverét, így aztán repül vele Kóczy is. A jelenést telibe találja ez a támadás. Éppen csak nyikkan egyet, mielőtt a túlsó falhoz kenődne. A csapás olyan erejű, hogy szinte szétszakítja a testét. Az elfnek szerencséje van, mert őt nem érte az ütés, csak a szele amitől felbukik. Xavynak reptében sikerül elengednie a tárgyat, így valamivel arrébb ér földet, de csak egy kicsit üti meg magát. Amikor feltápászkodik láthatja, hogy az idézet lénynek már nyoma sincs. Ez nem lenne baj önmagában, de az a helyzet, hogy még a testének sincs nyoma. Nyom nélkül tűnt el. Ha odamegy megszemlélni az üstöt, ami kettészakadt a becsapódás erejétől, láthatja, hogy még csak egy véres paca sincs ott. Különös, de ha még jobban megszemléli, akkor egy aprócska tárgyat vehet észre a romok között. Egy kis sípocskát, ami pont olyan, mint az övé volt. A másik nyakában sajnos ketté tört. A mostanit minden gond nélkül a helyére rakhatja. Most már nagyjából értheti, hogy miképpen működik ez az eszköz, de azért később nem árt, ha utána néz kicsit jobban. Az elf még kába, de nem tűnik súlyosan sérültnek. Az ajtó ott van és, ha a megpróbálja kinyitni a legutóbbi kombinációval, amit kiötlött, akkor azt tapasztalhatja, mint eddig. Furcsa öreg fémes gépezetek nyikorgó hangját, ahogy valamit mozgásra bírnak. Viszont most elmarad a meglepetés, mert egyszerűen csak kitárul nehézkesen az ajtó. Feltéve, ha még ki akarja nyitni. Ha nem, akkor tehet másképpen is.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-22 11:20:52
Üzenet elküldve: 2021-04-22 11:20:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// A régi háznál //
- Eddig úgy volt. De most most van.
*Arcán látszik, hogy nem igazán tudja már magát időben elhelyezni, térben is csak azért, mert a megszokott helyen van, a megszokott tárgyaktól körülvéve, a lányával.*
- Hogy jön egy idegen fickó ahhoz, hogy fenyegetőzzön? Ettől férfi? Védtelen kislányokat és öregembereket fenyeget?! Hát milyen ember az ilyen?!
*Az öreg általában csak magában böstörög, vagy maximum félhangosan, de most ordibál, az öklét rázza.*
- Nem férfi az, hanem gyáva szar! Mit zsarolt még ki belőled?! A megmaradt dolgainkat? Az erényedet?!
*Összeszorított szájjal méri végig a lányát. Szegény elesett bárányka, nem volt mellette az apja, hogy megvédje ettől a haramiától.*
- Jajj szegény, drága kislányom.
*Lép oda a lányhoz, hogy megölelhesse.*
- Nem kislányom, én nem megyek innen sehova. Egy életet éltem itt le az édesanyáddal. Engem holmi gyáva, önmagukat férfinak gondoló véglények nem fenyegethetnek.
*Meglapogatja kicsit Nisamie hátát, úgy tűnik, hogy éppen tiszta az elméje, vagy talán kicsit tisztább az átlagnál.*
- De te csak menj, ha félsz.
- Eddig úgy volt. De most most van.
*Arcán látszik, hogy nem igazán tudja már magát időben elhelyezni, térben is csak azért, mert a megszokott helyen van, a megszokott tárgyaktól körülvéve, a lányával.*
- Hogy jön egy idegen fickó ahhoz, hogy fenyegetőzzön? Ettől férfi? Védtelen kislányokat és öregembereket fenyeget?! Hát milyen ember az ilyen?!
*Az öreg általában csak magában böstörög, vagy maximum félhangosan, de most ordibál, az öklét rázza.*
- Nem férfi az, hanem gyáva szar! Mit zsarolt még ki belőled?! A megmaradt dolgainkat? Az erényedet?!
*Összeszorított szájjal méri végig a lányát. Szegény elesett bárányka, nem volt mellette az apja, hogy megvédje ettől a haramiától.*
- Jajj szegény, drága kislányom.
*Lép oda a lányhoz, hogy megölelhesse.*
- Nem kislányom, én nem megyek innen sehova. Egy életet éltem itt le az édesanyáddal. Engem holmi gyáva, önmagukat férfinak gondoló véglények nem fenyegethetnek.
*Meglapogatja kicsit Nisamie hátát, úgy tűnik, hogy éppen tiszta az elméje, vagy talán kicsit tisztább az átlagnál.*
- De te csak menj, ha félsz.
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-22 09:19:34
Üzenet elküldve: 2021-04-22 09:19:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem hitte volna, hogy annak a vacak síp ilyen sok bosszúságot fog neki okozni, ha nem egy hatalmas tátongó lyukat a koponyájában vagy az oldalán. Ezt megelőzendő, felkap egy elég nagy és viszonylag masszívnak tűnő üstöt, majd tovább tapogatózva maga körül egy téglát is útjára indít, ami a rossz célzási érzékének és az állapotának köszönhetően mérföldekkel a célpont mellett suhan el, neki a szemben lévő falrésznek. ~Egy kézzel másnak se menne, azt a griff fáját neki! ~ Viszont nagyon úgy tűnik, hogy az üsttel nem fogott mellé és egymagában elég, ha erősen tartja és mozog amerre az is, hogy ne tudjon hozzá közelebb kerülni. ~Bakker! Nem fogok szétloccsanni a falon, micsoda máázli Öcséém! Na ki a faszagnóm?! ~Kétségkívül még nincs a legjobb állapotban, de legalább némiképpen fellélegezhet, mikor a jelenés felhagy az ostrommal. Ám, nem sokáig örülhet, mert a másik lehetőséget választja, bár talán pont az elf goromba fenyegetőzése az oka, hogy előhívott egy ilyen pusztítógépet, mégis rossz nézni, ahogy kalimpál, tehetetlenül. Nem is teketóriázik a szablyás jelenés, mikor egy kis rést lát, máris hasít.*
-A faszomat, ha vele végez úgyis én jövök megint. *Sóhajt, aztán mégis több esélye van, ha hátulról lepi meg, mintha megint szemtől szembe állnak. ~Remélem az ital még tart.~ Előre nem fogja figyelmeztetni még az elfet se, magára vessen ha nem látja mire készül. Vonszolja magával a védelemre használt üstöt és csak akkor próbálja meg megemelni, mikor a jelenés mögé ér, hogy lesújtson vele, vélhetően elég nagy területen ahhoz, hogy el is találja.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem hitte volna, hogy annak a vacak síp ilyen sok bosszúságot fog neki okozni, ha nem egy hatalmas tátongó lyukat a koponyájában vagy az oldalán. Ezt megelőzendő, felkap egy elég nagy és viszonylag masszívnak tűnő üstöt, majd tovább tapogatózva maga körül egy téglát is útjára indít, ami a rossz célzási érzékének és az állapotának köszönhetően mérföldekkel a célpont mellett suhan el, neki a szemben lévő falrésznek. ~Egy kézzel másnak se menne, azt a griff fáját neki! ~ Viszont nagyon úgy tűnik, hogy az üsttel nem fogott mellé és egymagában elég, ha erősen tartja és mozog amerre az is, hogy ne tudjon hozzá közelebb kerülni. ~Bakker! Nem fogok szétloccsanni a falon, micsoda máázli Öcséém! Na ki a faszagnóm?! ~Kétségkívül még nincs a legjobb állapotban, de legalább némiképpen fellélegezhet, mikor a jelenés felhagy az ostrommal. Ám, nem sokáig örülhet, mert a másik lehetőséget választja, bár talán pont az elf goromba fenyegetőzése az oka, hogy előhívott egy ilyen pusztítógépet, mégis rossz nézni, ahogy kalimpál, tehetetlenül. Nem is teketóriázik a szablyás jelenés, mikor egy kis rést lát, máris hasít.*
-A faszomat, ha vele végez úgyis én jövök megint. *Sóhajt, aztán mégis több esélye van, ha hátulról lepi meg, mintha megint szemtől szembe állnak. ~Remélem az ital még tart.~ Előre nem fogja figyelmeztetni még az elfet se, magára vessen ha nem látja mire készül. Vonszolja magával a védelemre használt üstöt és csak akkor próbálja meg megemelni, mikor a jelenés mögé ér, hogy lesújtson vele, vélhetően elég nagy területen ahhoz, hogy el is találja.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-04-18 18:20:36
Üzenet elküldve: 2021-04-18 18:20:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Visszájára sül el a síp megfújása, mert a megjelenő gnóm szörny vagy mi pont a lányra támad rá. Az ital szerencséjére kifejti a hatását, így kellő erő áll rendelkezésére. Csak hát puszta kezével nem sokat érne a szablyás szörnyűség ellen. Viszont használja a fejét, ami dicséretre méltó. Felméri a terepet és az ajtóhoz húzódik. A lehetséges védelmi eszközök közül a lehető legjobbat választotta ki. Az üst megbízható védelmet biztosít számára. A dühös kis lény hiába próbálja meg szablyáival átküzdeni magát rajta ez nem megy neki. Megkerülni se tudja, mivel Xavy sem bolond, így aztán ellenfele mozgása szerint helyezkedik. Nem csak az üstje van ott neki, hanem megragad egy téglát is. Egy jól irányzott dobás keretében pedig a rémség felé hajítja. Nagy kár, hogy sose volt túl jó a célzásban, most meg jelenlegi állapotában még annyira se jó. A tégla nagy csattanás keretében vágódik neki a szemközti falrésznek. Ha ez bárkit is telibe kapott volna, akkor azt rendesen elintézte volna. Kóczy utasításokkal látja el a bambuló elfet, akinek sajnos már nincs ideje cselekedni, mivel a groteszk jelenés inkább felé veszi az irányt. Az a helyzet, hogy most a kis nyavalyás élete a lány kezében van. Valószínűleg sokáig nem fogja bírni feltartani a kis botjával. Egyelőre ugyan csapkodása szablya távolságon kívül tartja az alakot, de hamarosan felkiált fájdalmában, amikor egy vágás éri combját. Vajon most mi tévő lesz a kis gnóm. Hagyja meghalni és addig kinyitja az ajtót, vagy inkább kihasználja az alkalmat, hogy hátulról meglepje ellenfelét. Érez magában kellő erőt, hogy a sérült üstöt megragadja két fülnél és egy nagy lendítéssel pontot tegyen a fajzat végére. Nagyon céloznia sem kell ezzel a nagy tárgyal. Az ereje pedig elég, hogy akár halálos csapást mérjen a kis termetű akármire. Csak az a kérdés, hogy fizikai behatással fognak érni ellene valamit. Vajon mit fog tenni kis hősünk?*
* Visszájára sül el a síp megfújása, mert a megjelenő gnóm szörny vagy mi pont a lányra támad rá. Az ital szerencséjére kifejti a hatását, így kellő erő áll rendelkezésére. Csak hát puszta kezével nem sokat érne a szablyás szörnyűség ellen. Viszont használja a fejét, ami dicséretre méltó. Felméri a terepet és az ajtóhoz húzódik. A lehetséges védelmi eszközök közül a lehető legjobbat választotta ki. Az üst megbízható védelmet biztosít számára. A dühös kis lény hiába próbálja meg szablyáival átküzdeni magát rajta ez nem megy neki. Megkerülni se tudja, mivel Xavy sem bolond, így aztán ellenfele mozgása szerint helyezkedik. Nem csak az üstje van ott neki, hanem megragad egy téglát is. Egy jól irányzott dobás keretében pedig a rémség felé hajítja. Nagy kár, hogy sose volt túl jó a célzásban, most meg jelenlegi állapotában még annyira se jó. A tégla nagy csattanás keretében vágódik neki a szemközti falrésznek. Ha ez bárkit is telibe kapott volna, akkor azt rendesen elintézte volna. Kóczy utasításokkal látja el a bambuló elfet, akinek sajnos már nincs ideje cselekedni, mivel a groteszk jelenés inkább felé veszi az irányt. Az a helyzet, hogy most a kis nyavalyás élete a lány kezében van. Valószínűleg sokáig nem fogja bírni feltartani a kis botjával. Egyelőre ugyan csapkodása szablya távolságon kívül tartja az alakot, de hamarosan felkiált fájdalmában, amikor egy vágás éri combját. Vajon most mi tévő lesz a kis gnóm. Hagyja meghalni és addig kinyitja az ajtót, vagy inkább kihasználja az alkalmat, hogy hátulról meglepje ellenfelét. Érez magában kellő erőt, hogy a sérült üstöt megragadja két fülnél és egy nagy lendítéssel pontot tegyen a fajzat végére. Nagyon céloznia sem kell ezzel a nagy tárgyal. Az ereje pedig elég, hogy akár halálos csapást mérjen a kis termetű akármire. Csak az a kérdés, hogy fizikai behatással fognak érni ellene valamit. Vajon mit fog tenni kis hősünk?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1909-1928