Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-17 22:24:13
Üzenet elküldve: 2018-12-17 22:24:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség kezdete//
- Igenis! - * vágja haptákba magát, mint ahogy látta régen a városőrséget és már el is feledkezve az oldaláról vidáman iramodik hátra és nagy hévvel belekarol Lorthonba. *
- Én a hang te az erő, iszonyat legyőzhetetlen páros leszünk én mondom - * bújik közelebb, felső testével hozzásimulva a férfihoz, hogy szabad kezével könnyedén mutogathasson. Persze azért esze van, így nem arra az oldalra áll, ahol a kard van, hanem a másikra és elindul befelé, felvéve Lorthon ritmusát. *
- Jaj ez annyira izgalmas nem? Még sohasem volt ilyenben részem, mindig csak az unalmas bordélyházak meg kocsmák, hahó, pedig ez a harci meg rohangálás annyival izgalmasabb - * szívére teszi szabad kezét - * érzem ahogy hevesen dobog, bár tudnék nektek segíteni, de Zara lehet segít, vagy esetleg te... - * fecseg mint annak rendje, ám mikor belépnek mintha ollóval vágták volna el a hablatyolását, mert a szeme kezd járni, hogy végigmérjen mindent nagy csodálkozva. Még így is, hogy nem olyan, mint egy igazi nemesi ház, épen és melegen, így is sokkal másabb mint Mor kis kunyhója, sokkal...fenségesebb. *
~ Mintha igazi úri kisasszony lennék, kilenc alsószoknyával...bár az nem lenne ennyire huzatos ~
- Igenis! - * vágja haptákba magát, mint ahogy látta régen a városőrséget és már el is feledkezve az oldaláról vidáman iramodik hátra és nagy hévvel belekarol Lorthonba. *
- Én a hang te az erő, iszonyat legyőzhetetlen páros leszünk én mondom - * bújik közelebb, felső testével hozzásimulva a férfihoz, hogy szabad kezével könnyedén mutogathasson. Persze azért esze van, így nem arra az oldalra áll, ahol a kard van, hanem a másikra és elindul befelé, felvéve Lorthon ritmusát. *
- Jaj ez annyira izgalmas nem? Még sohasem volt ilyenben részem, mindig csak az unalmas bordélyházak meg kocsmák, hahó, pedig ez a harci meg rohangálás annyival izgalmasabb - * szívére teszi szabad kezét - * érzem ahogy hevesen dobog, bár tudnék nektek segíteni, de Zara lehet segít, vagy esetleg te... - * fecseg mint annak rendje, ám mikor belépnek mintha ollóval vágták volna el a hablatyolását, mert a szeme kezd járni, hogy végigmérjen mindent nagy csodálkozva. Még így is, hogy nem olyan, mint egy igazi nemesi ház, épen és melegen, így is sokkal másabb mint Mor kis kunyhója, sokkal...fenségesebb. *
~ Mintha igazi úri kisasszony lennék, kilenc alsószoknyával...bár az nem lenne ennyire huzatos ~
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-17 12:32:58
Üzenet elküldve: 2018-12-17 12:32:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Némán követi a többieket egészen az épületig, ahol eleget téve Cale intésének megtorpan és figyelmét rákoncentrálja. Bizonytalan azt illetően, hogy csak úgy egy ismeretlen sötét épületbe sétáljanak, Zara ennek a bizonytalanságnak hangot is ad, ezért neki már nem szükséges. Felváltva a lányra és a mélységire pillant, és bár aggódik, de ő is beadja a derekát és eleget tesz az utasításnak, és a megadott sorrendben követi Salwart befelé, közben pedig tompa érzékeivel, de igyekszik figyelnie, hogy ne érhesse váratlan meglepetés.*
*Némán követi a többieket egészen az épületig, ahol eleget téve Cale intésének megtorpan és figyelmét rákoncentrálja. Bizonytalan azt illetően, hogy csak úgy egy ismeretlen sötét épületbe sétáljanak, Zara ennek a bizonytalanságnak hangot is ad, ezért neki már nem szükséges. Felváltva a lányra és a mélységire pillant, és bár aggódik, de ő is beadja a derekát és eleget tesz az utasításnak, és a megadott sorrendben követi Salwart befelé, közben pedig tompa érzékeivel, de igyekszik figyelnie, hogy ne érhesse váratlan meglepetés.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-15 22:01:28
Üzenet elküldve: 2018-12-15 22:01:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rill'ir Seut//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Kicsit megmasszírozza vállait amíg Seut a pipájával bíbelődik. Egykedvűen bámul maga elé, amíg az csendben fejtegeti Dromel jellemét, ami valóban hasonlatos a fakéreghez.*
- Nem? Lombzabálók között nem használatos kifejezés ez?
*Kérdez vissza vigyorogva folytatva a komolytalan csipkelődést, ami jellemének szerves része.*
- Áhá.
*Feleli kurtán és kicsit felvonja szemöldökét. Nincs oda a nagyképűségért, holott benne is van jócskán, talán a nemesi vérvonal miatt. Mindenesetre számára nem túl vonzó ez a fennhéjázó előadás, nem tetszése pedig arcára is kiül. Talán kiérezhetné a gúnyt is, de annyira nem fejlettek a szociális képességei, ezért betudja Seutot beképzelt pöcsnek.*
- Más?
*Kérdez vissza ismét, újra felvonva szemöldökeit amolyan magyarázatot várva.*
- Sokan hiszik azt, hogy mások, aztán mégis ugyanolyanok.
*Nem sértésnek szánja ugyan, de az sem izgatná, ha a férfi annak venné. De a történet folytatódik és Dromel számára világos lesz az előbbi kijelentés.*
- Micsoda pökhendi belterjesség!
*Horkant fel elégedetlenül.*
- Aztán mi van abban? Jól tetted. Hallgass mindig a szívedre, meg a megérzéseidre. Lehet hülyeséget csinálsz majd, de az maradtál aki vagy.
*Hümmög párat a hallottak miatt.*
- Miféle jelzőt?
*Tekintetét Seutra emeli, majd onnan elkószál kicsit másfele. Pár fehér pelyhecskét lát lustán leszállni az égből és döbbenten tekint rá. Nagyon furcsa módon elönti a vidámság, ahogy az egyre szaporodó pöttyös függönyt nézi. Kicsit didereg is, de nem bánja, hogy helyenként kikandikáló bőrfelületére ráhullik majd elolvadnak a hópelyhek. Ez a fajta szépség még őt is megfogja a maga egyszerű mivolta ellenére.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Kicsit megmasszírozza vállait amíg Seut a pipájával bíbelődik. Egykedvűen bámul maga elé, amíg az csendben fejtegeti Dromel jellemét, ami valóban hasonlatos a fakéreghez.*
- Nem? Lombzabálók között nem használatos kifejezés ez?
*Kérdez vissza vigyorogva folytatva a komolytalan csipkelődést, ami jellemének szerves része.*
- Áhá.
*Feleli kurtán és kicsit felvonja szemöldökét. Nincs oda a nagyképűségért, holott benne is van jócskán, talán a nemesi vérvonal miatt. Mindenesetre számára nem túl vonzó ez a fennhéjázó előadás, nem tetszése pedig arcára is kiül. Talán kiérezhetné a gúnyt is, de annyira nem fejlettek a szociális képességei, ezért betudja Seutot beképzelt pöcsnek.*
- Más?
*Kérdez vissza ismét, újra felvonva szemöldökeit amolyan magyarázatot várva.*
- Sokan hiszik azt, hogy mások, aztán mégis ugyanolyanok.
*Nem sértésnek szánja ugyan, de az sem izgatná, ha a férfi annak venné. De a történet folytatódik és Dromel számára világos lesz az előbbi kijelentés.*
- Micsoda pökhendi belterjesség!
*Horkant fel elégedetlenül.*
- Aztán mi van abban? Jól tetted. Hallgass mindig a szívedre, meg a megérzéseidre. Lehet hülyeséget csinálsz majd, de az maradtál aki vagy.
*Hümmög párat a hallottak miatt.*
- Miféle jelzőt?
*Tekintetét Seutra emeli, majd onnan elkószál kicsit másfele. Pár fehér pelyhecskét lát lustán leszállni az égből és döbbenten tekint rá. Nagyon furcsa módon elönti a vidámság, ahogy az egyre szaporodó pöttyös függönyt nézi. Kicsit didereg is, de nem bánja, hogy helyenként kikandikáló bőrfelületére ráhullik majd elolvadnak a hópelyhek. Ez a fajta szépség még őt is megfogja a maga egyszerű mivolta ellenére.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-14 21:00:11
Üzenet elküldve: 2018-12-14 21:00:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elég egy csoda//
*A lassan porladó romok nem nyújtanak szívderítő látványt, ahogyan a néptelen utcákon kószáló, lézengő városiak sem. Többen összevesznek egy régen elhullajtott ruhadarabon, nem tudják eldönteni kié legyen, de csak addig a pillanatig, amíg el nem kezd esni. Még egy darabig marakodnak:*
- Az enyém! Én láttam meg előbb! *Kiáltja az egyikük, de a másik sem enged, majd lassan elernyed a keze, s a két eddig veszekedő, egymás mellé áll, s az ég felé bámul. Többen így tesznek, s a kihalt romváros közepén lassan egyre több elf, gnóm, törp, és ember áll meg, felébredve mélységes álmából, hogy égre tapasztott tekintettel figyeljen.*
- Havazik? Lanawinon havazik? De hát... *Nem hisznek a szemüknek, pedig igaz, s a ritkásan szállingózó pelyheket hamarosan duzzadt és sűrű pihék váltják fel, melyek megmaradnak a földön, s a szemlélődő városiak haján. Az egyik imént marakodó a másikra néz, s a kezében tartott ruhadarab kihullik kezéből. Elfelejtette miért vitázott az imént. A kőtörmelék lassan hófehérré és tisztává változik, ahogyan a poros kőutcák és a félig beomlott falak is. Sok mindent jótékonyan eltakarnak, avatatlan szemeknek nem teszik láthatóvá.*
- Csodálatos. *Suttogja egy lány, ki a csoportban ragadt, pedig csak a piacra indult, hogy megnézze, hátha akad leértékelt áru. A hófellegek csak jönnek és jönnek, mintha el akarnák tüntetni, mi eddig történt, mintha azt akarnák, hogy mindenki felejtsen. Talán jó is ez így. Hiszen olykor kell egy csoda. Mindenkinek.*
*A lassan porladó romok nem nyújtanak szívderítő látványt, ahogyan a néptelen utcákon kószáló, lézengő városiak sem. Többen összevesznek egy régen elhullajtott ruhadarabon, nem tudják eldönteni kié legyen, de csak addig a pillanatig, amíg el nem kezd esni. Még egy darabig marakodnak:*
- Az enyém! Én láttam meg előbb! *Kiáltja az egyikük, de a másik sem enged, majd lassan elernyed a keze, s a két eddig veszekedő, egymás mellé áll, s az ég felé bámul. Többen így tesznek, s a kihalt romváros közepén lassan egyre több elf, gnóm, törp, és ember áll meg, felébredve mélységes álmából, hogy égre tapasztott tekintettel figyeljen.*
- Havazik? Lanawinon havazik? De hát... *Nem hisznek a szemüknek, pedig igaz, s a ritkásan szállingózó pelyheket hamarosan duzzadt és sűrű pihék váltják fel, melyek megmaradnak a földön, s a szemlélődő városiak haján. Az egyik imént marakodó a másikra néz, s a kezében tartott ruhadarab kihullik kezéből. Elfelejtette miért vitázott az imént. A kőtörmelék lassan hófehérré és tisztává változik, ahogyan a poros kőutcák és a félig beomlott falak is. Sok mindent jótékonyan eltakarnak, avatatlan szemeknek nem teszik láthatóvá.*
- Csodálatos. *Suttogja egy lány, ki a csoportban ragadt, pedig csak a piacra indult, hogy megnézze, hátha akad leértékelt áru. A hófellegek csak jönnek és jönnek, mintha el akarnák tüntetni, mi eddig történt, mintha azt akarnák, hogy mindenki felejtsen. Talán jó is ez így. Hiszen olykor kell egy csoda. Mindenkinek.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:11:57
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:11:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*A zöld ital segítségével talán Rlilla is kicsit jobban lesz, és tudja majd tartani a lépést. Így aztán a lányt otthagyja a fiúkra, felesleges, hogy hárman állják körbe.
A gnóm mutatja nekik az utat, Zara viszont éberen figyel még most is.*
- Cale? Biztos jó ötlet ezt a kis szarzsákot követni vakon? *Kérdi suttogva, hogy kettejükön kívül ne hallhassa senki. Bízik a sötételfben, de... Na jó, mégsem teljesen.
A választ egyből meg is kapja, miszerint a férfi sem hiszi el a gnóm minden szavát.*
- Azt mondod, hátha szerencsénk lesz? Hát jó... *Elvigyorodik, aztán hátrébb lép a Mor mellé. Közben keze lecsúszik kardja markolatára, hogy pillanatok alatt elő tudja rántani, ha úgy hozná a helyzet. A ház, amihez vezeti őket a gnóm egykor egy villa lehetett, vagy valami hasonló, már a méretekből ítélve. Ha nem lenne ott Zara fejében a kétely és a bizalmatlanság, és nem várná, hogy mikor ugrik ki a félhomályból egy csapat martalóc, akár még rá is bólintana egyből a menedékre.*
*A zöld ital segítségével talán Rlilla is kicsit jobban lesz, és tudja majd tartani a lépést. Így aztán a lányt otthagyja a fiúkra, felesleges, hogy hárman állják körbe.
A gnóm mutatja nekik az utat, Zara viszont éberen figyel még most is.*
- Cale? Biztos jó ötlet ezt a kis szarzsákot követni vakon? *Kérdi suttogva, hogy kettejükön kívül ne hallhassa senki. Bízik a sötételfben, de... Na jó, mégsem teljesen.
A választ egyből meg is kapja, miszerint a férfi sem hiszi el a gnóm minden szavát.*
- Azt mondod, hátha szerencsénk lesz? Hát jó... *Elvigyorodik, aztán hátrébb lép a Mor mellé. Közben keze lecsúszik kardja markolatára, hogy pillanatok alatt elő tudja rántani, ha úgy hozná a helyzet. A ház, amihez vezeti őket a gnóm egykor egy villa lehetett, vagy valami hasonló, már a méretekből ítélve. Ha nem lenne ott Zara fejében a kétely és a bizalmatlanság, és nem várná, hogy mikor ugrik ki a félhomályból egy csapat martalóc, akár még rá is bólintana egyből a menedékre.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:28:26
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:28:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
* Cale boldog, hogy nem kell sokáig pihenjenek, se utasításokat osztogatnia, vagyis sokat, mert minden megy mint az ágybavizelés. A gnóm talpnyalásai inkább zavarja, mint szórakoztatja, de ezt nem mutatja, arca érzelemmentes. És sebhelyes. Rlillára viszont megvillant egy keserédes mosolyt, amit bátorítónak szán, de nem örül neki, hogy megsérült az este. Főleg azért, mert így a többiek előtt mondja. Most mindenki azt hiheti, hogy a mélységi direkt fájdalomba küldi őket, és sérüléseket szerezhetnek, ha követik a parancsait. Örül neki, hogy volt nála zöld ital, amivel enyhítette ezt a benyomást. Nem is szaporítja a szót, ami nem vall rá, inkább követi a gnómot egészen a házig, ahol lelassít. Nem hiába kiabál a szerzet, mert Cale nem fut egyből utána, és a többieknek is int, hogy várjanak. Megnézi az épületet, hogy lát-e rajta bármi gyanúsat, miközben Lorthonnal nagyjából ugyan arra gondolhatnak. Valóban, célszerű lehet a mélységinek kezdenie a sort. Végignéz a többieken, és bólint. *
- Kérlek, menj hátulra, hogy ne tudjanak minket hátba támadni. Rlilla, te maradj mellette, és figyeld őt. Ha csapdába kerülne, akkor nem tud jelezni, te viszont sikíthatsz. Zara, Morrhuk, ti jöjjetek mögöttem, én megyek elől. Nem bízok a kis szemétben, de érdekel ez az egész. Akár még jó is lehet számunkra ez a villa. Nem hiszek a sorsban, de a szerencsében igen. * Vigyorog a többiekre, ezzel nagyjából felvázolta gyorsan a tervét, és azt is, hogy miért szeretne bemenni. Reméli, hogy előre megválaszolt minden kérdést, és nem kell elhúzzák itt az idejüket. Ha a többiek nem ellenkeznek, akkor megindul előre, átkozva a sorsot, amiben nem hisz, hogy ilyen jó szemeket adott a fajtájának. Sokkal szívesebben lenne ő hátul Rlillával, és engedné előre a némát a kardjával, hogy ő sétáljon be bármiféle csapdába. Ha bemennek, akkor igyekszik a lába elé nézni, és a környezetét is figyelni fél szemmel, miközben a gnóm hangját követi. Az ébenfekete tőr a kezében, balját pedig az egyik zöld flaska közelében tartja, hogy ha hirtelen átszúrná valami a szívét, akkor még legyen ideje letépni a kupakját, és használni. Na nem mintha valóban arra számítana, hogy ez megtörténik... de azért jó érzés, hogy bebiztosította magát. *
* Cale boldog, hogy nem kell sokáig pihenjenek, se utasításokat osztogatnia, vagyis sokat, mert minden megy mint az ágybavizelés. A gnóm talpnyalásai inkább zavarja, mint szórakoztatja, de ezt nem mutatja, arca érzelemmentes. És sebhelyes. Rlillára viszont megvillant egy keserédes mosolyt, amit bátorítónak szán, de nem örül neki, hogy megsérült az este. Főleg azért, mert így a többiek előtt mondja. Most mindenki azt hiheti, hogy a mélységi direkt fájdalomba küldi őket, és sérüléseket szerezhetnek, ha követik a parancsait. Örül neki, hogy volt nála zöld ital, amivel enyhítette ezt a benyomást. Nem is szaporítja a szót, ami nem vall rá, inkább követi a gnómot egészen a házig, ahol lelassít. Nem hiába kiabál a szerzet, mert Cale nem fut egyből utána, és a többieknek is int, hogy várjanak. Megnézi az épületet, hogy lát-e rajta bármi gyanúsat, miközben Lorthonnal nagyjából ugyan arra gondolhatnak. Valóban, célszerű lehet a mélységinek kezdenie a sort. Végignéz a többieken, és bólint. *
- Kérlek, menj hátulra, hogy ne tudjanak minket hátba támadni. Rlilla, te maradj mellette, és figyeld őt. Ha csapdába kerülne, akkor nem tud jelezni, te viszont sikíthatsz. Zara, Morrhuk, ti jöjjetek mögöttem, én megyek elől. Nem bízok a kis szemétben, de érdekel ez az egész. Akár még jó is lehet számunkra ez a villa. Nem hiszek a sorsban, de a szerencsében igen. * Vigyorog a többiekre, ezzel nagyjából felvázolta gyorsan a tervét, és azt is, hogy miért szeretne bemenni. Reméli, hogy előre megválaszolt minden kérdést, és nem kell elhúzzák itt az idejüket. Ha a többiek nem ellenkeznek, akkor megindul előre, átkozva a sorsot, amiben nem hisz, hogy ilyen jó szemeket adott a fajtájának. Sokkal szívesebben lenne ő hátul Rlillával, és engedné előre a némát a kardjával, hogy ő sétáljon be bármiféle csapdába. Ha bemennek, akkor igyekszik a lába elé nézni, és a környezetét is figyelni fél szemmel, miközben a gnóm hangját követi. Az ébenfekete tőr a kezében, balját pedig az egyik zöld flaska közelében tartja, hogy ha hirtelen átszúrná valami a szívét, akkor még legyen ideje letépni a kupakját, és használni. Na nem mintha valóban arra számítana, hogy ez megtörténik... de azért jó érzés, hogy bebiztosította magát. *
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:21:17
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:21:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Dromel Sayqueves//
*Leül és előveszi azt a pipát, amit az egyik munkástól kapott még a földeken, ahol ezelőtt dolgozott. Beleszór egy kevés dohányt is, melyet ugyanattól a földművestől kapott. Leül nagyot szippant lángra lobbantott pipájából. A füst kesernyés íze terjed szájában, de kellemesen hat fáradt testére. Érlelődnek benne a hallottak.*
~Nem túl kedves a modora, mint a fakéreg, olyan nyers és durva, de nem látom mögötte a rossz szándékot. Nem tehet sorsáról és a modoráról sem. Nem egy olyan unalmas elf közösség tagja volt, mint én.~
-"Lombzabáló" ezt sem hallottam még.*Mosoly bujkál szája sarkában.*- Igen fajtársaink kis közösségéből érkeztem ide. Családom egy régi nagy nevű druida csoport leszármazottjai képességeikről és tehetségükről legendák szólnak. A legjobb tanárok oktatják az új csemetéket, hogy felvirágozunk ismét.* Ugyanazzal a beképzelt és fennhéjázó módon adja elő, de a masszív gúnyt és színpadiasságát nem tudja leplezni monológjának. Befejezte. Előtör múltja minden sajgó pillanata. Csendbe marad. Az égett dohány áramló füstjét. Miközben folytatta akkor sem néz fel.*
- A vér viszont szinte visszafordíthatatlanul felhígult apám és sok más rokon a közösség igazgatásában és az új nemzedék létre hozásában lelte meg új célját mikor rájött arra, hogy a varázs egy kis szikrája sem lobban benne. Azt kérded mit keresek itt? Amit már régen vágytam... egy másik életet. Kitiltottak otthonomból és kitagadtak családomból, mert én más voltam.
*Mély levegőt vesz és elmondja az okot azt a szánalmas okot melyet eddig senki más nem hallott.*
- Szerelmes lettem egy emberlányba és megtagadtam a mágiát. Helyette mást választottam.*Szemével íjára és tegezére néz.*Apám tetemért két ajándékot adott, amit mindig magamon hordok és egy olyan jelzőt, melyet egy életen át fogok hallani fejemben zsongani.
*Befejezte. Szippant egy mélyet és utolsót pipájába. Kikaparja a hamut és nézi a befejezett hidat, melyet már csak az hozzáértő mesterek dolgoznak ellenőrzik azt mélyet sóhajtanak. Elkészült végre. Várja mit is reagál majd Dromel a történetére.*
*Leül és előveszi azt a pipát, amit az egyik munkástól kapott még a földeken, ahol ezelőtt dolgozott. Beleszór egy kevés dohányt is, melyet ugyanattól a földművestől kapott. Leül nagyot szippant lángra lobbantott pipájából. A füst kesernyés íze terjed szájában, de kellemesen hat fáradt testére. Érlelődnek benne a hallottak.*
~Nem túl kedves a modora, mint a fakéreg, olyan nyers és durva, de nem látom mögötte a rossz szándékot. Nem tehet sorsáról és a modoráról sem. Nem egy olyan unalmas elf közösség tagja volt, mint én.~
-"Lombzabáló" ezt sem hallottam még.*Mosoly bujkál szája sarkában.*- Igen fajtársaink kis közösségéből érkeztem ide. Családom egy régi nagy nevű druida csoport leszármazottjai képességeikről és tehetségükről legendák szólnak. A legjobb tanárok oktatják az új csemetéket, hogy felvirágozunk ismét.* Ugyanazzal a beképzelt és fennhéjázó módon adja elő, de a masszív gúnyt és színpadiasságát nem tudja leplezni monológjának. Befejezte. Előtör múltja minden sajgó pillanata. Csendbe marad. Az égett dohány áramló füstjét. Miközben folytatta akkor sem néz fel.*
- A vér viszont szinte visszafordíthatatlanul felhígult apám és sok más rokon a közösség igazgatásában és az új nemzedék létre hozásában lelte meg új célját mikor rájött arra, hogy a varázs egy kis szikrája sem lobban benne. Azt kérded mit keresek itt? Amit már régen vágytam... egy másik életet. Kitiltottak otthonomból és kitagadtak családomból, mert én más voltam.
*Mély levegőt vesz és elmondja az okot azt a szánalmas okot melyet eddig senki más nem hallott.*
- Szerelmes lettem egy emberlányba és megtagadtam a mágiát. Helyette mást választottam.*Szemével íjára és tegezére néz.*Apám tetemért két ajándékot adott, amit mindig magamon hordok és egy olyan jelzőt, melyet egy életen át fogok hallani fejemben zsongani.
*Befejezte. Szippant egy mélyet és utolsót pipájába. Kikaparja a hamut és nézi a befejezett hidat, melyet már csak az hozzáértő mesterek dolgoznak ellenőrzik azt mélyet sóhajtanak. Elkészült végre. Várja mit is reagál majd Dromel a történetére.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-12 23:44:21
Üzenet elküldve: 2018-12-12 23:44:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Lorthon legnagyobb erényei közé tartozik, hogy van benne valami kegyetlenség és ridegség ami nem csak akkor jön jól ha ölni kell hanem sokszor el is veszi mások kedvét attól, hogy belé kössenek. Meg, hogy sose beszél. Nem panaszkodik és a titkokat is haláláig megőrzi. Most viszont inkább az első rész, ami a helyzetben hasznos. A sebhelyes arcú jelzését látszik, hogy látta, de nem reagál. Továbbra is úgy áll ott mintha bármikor le akarná rúgni a kis mocskot onnan. A beszélgetésekre odafigyel, de tekintete a kis patkányon van. Csak akkor mozdul mikor a mélységi a vállára teszi a kezét. Akkor arrébb áll és engedi, hogy vezesse őket. Ő szedi a lábát, de közben a környezetüket figyeli. Nappal még nem járt itt. És nem is bízik meg a gnómban akinek még a nevét se tudják csak, hogy Rofi haverja volt, aki meg akarta őket enni. Mikor az épülethez érkeznek Ő továbbra is gyanakodva figyeli a környezetüket. Mikor kezd sötétebb lenni akkor megkocogtatja a mélységi vállát. Rá mutat majd a saját szemeire. Vagyis ha már a kormos lát a sötétben akkor figyeljen is. Persze ő is így tesz.*
*Lorthon legnagyobb erényei közé tartozik, hogy van benne valami kegyetlenség és ridegség ami nem csak akkor jön jól ha ölni kell hanem sokszor el is veszi mások kedvét attól, hogy belé kössenek. Meg, hogy sose beszél. Nem panaszkodik és a titkokat is haláláig megőrzi. Most viszont inkább az első rész, ami a helyzetben hasznos. A sebhelyes arcú jelzését látszik, hogy látta, de nem reagál. Továbbra is úgy áll ott mintha bármikor le akarná rúgni a kis mocskot onnan. A beszélgetésekre odafigyel, de tekintete a kis patkányon van. Csak akkor mozdul mikor a mélységi a vállára teszi a kezét. Akkor arrébb áll és engedi, hogy vezesse őket. Ő szedi a lábát, de közben a környezetüket figyeli. Nappal még nem járt itt. És nem is bízik meg a gnómban akinek még a nevét se tudják csak, hogy Rofi haverja volt, aki meg akarta őket enni. Mikor az épülethez érkeznek Ő továbbra is gyanakodva figyeli a környezetüket. Mikor kezd sötétebb lenni akkor megkocogtatja a mélységi vállát. Rá mutat majd a saját szemeire. Vagyis ha már a kormos lát a sötétben akkor figyeljen is. Persze ő is így tesz.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-12 21:58:11
Üzenet elküldve: 2018-12-12 21:58:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség kezdete//
*A kis gnóm csak álldogál, ideges tekintetét előbb Lorthonra, majd látva, hogy vélhetően a sötételf lesz a vezér ártatlanul ráemeli. Vélhetően, ha lenne kalapja, csak maga előtt morzsolgatva pislogna nagyokat, boci szemeivel.*
- Ja... ja! Nem bírja! Hehe! *Erőltet nevetést, mikor Salwar megszólal.* Ez nagyon vicces volt, vicces vagy! *Dicséri meg bőszen, a hátsó fertályát képzeletben heves nyelvcsapásokkal kinyalva. Nem túlzottan érzi magát biztonságban, ez kiválóan látszik, csak toporog, mint a tojógalamb, az eresz szélén, közben a kis csapat háta mögé tekintgetve.*
- Ááá, tudtam, hogy te vagy a legokosabb! *Kiált fel, s ujját bőszen felfelé mutatja.* Nah, a főnök szólt, kövessetek! *Kiált nagyot, aztán, ha Lorthon utat enged neki megiramodik. A többiek szerencsére nem szólítják meg, így a nadrágja egyelőre félig tiszta marad, ahogyan csak bírja szedi apró lábait, s közben azért néha hátratekint, vajon követik e. Hamar egy romos épület előtt találja magát a brigád, nem messze a hídtól, melyen már talán csak az utolsó simítások vannak hátra, bár innen nézve még azért erősen olyan, mintha félkész állapotban lenne.*
- Erre! Erreee! *Integet hevesen, majd hirtelen eltűnik az ajtóban, s belép az épületbe.* Csak utánam! *Ordítja, láthatóan eltökélt feladatában, vagy csak szeretné ép bőrrel megúszni a napot. Az épület elég magas, jóllehet teteje hiányzik félig, vélhetően a robbanás során omlott le, mert mellette bősz törmelékhalom húzódik meg. Ajtaját csak a fél sarokpánt tartja. Kívülről semmi sem látszik, bent nem égnek gyertyák, ugyan a tető lyukas lehet, pontosabban az emelet padlója, mert a reggeli nap halvány fénysugara világítja meg középütt, így a felfelé vezető lépcső egész jól kivehető, de annak környéke nem.*
- Mi lesz már? *Hangzik belülről a türelmetlen hang.*
*A kis gnóm csak álldogál, ideges tekintetét előbb Lorthonra, majd látva, hogy vélhetően a sötételf lesz a vezér ártatlanul ráemeli. Vélhetően, ha lenne kalapja, csak maga előtt morzsolgatva pislogna nagyokat, boci szemeivel.*
- Ja... ja! Nem bírja! Hehe! *Erőltet nevetést, mikor Salwar megszólal.* Ez nagyon vicces volt, vicces vagy! *Dicséri meg bőszen, a hátsó fertályát képzeletben heves nyelvcsapásokkal kinyalva. Nem túlzottan érzi magát biztonságban, ez kiválóan látszik, csak toporog, mint a tojógalamb, az eresz szélén, közben a kis csapat háta mögé tekintgetve.*
- Ááá, tudtam, hogy te vagy a legokosabb! *Kiált fel, s ujját bőszen felfelé mutatja.* Nah, a főnök szólt, kövessetek! *Kiált nagyot, aztán, ha Lorthon utat enged neki megiramodik. A többiek szerencsére nem szólítják meg, így a nadrágja egyelőre félig tiszta marad, ahogyan csak bírja szedi apró lábait, s közben azért néha hátratekint, vajon követik e. Hamar egy romos épület előtt találja magát a brigád, nem messze a hídtól, melyen már talán csak az utolsó simítások vannak hátra, bár innen nézve még azért erősen olyan, mintha félkész állapotban lenne.*
- Erre! Erreee! *Integet hevesen, majd hirtelen eltűnik az ajtóban, s belép az épületbe.* Csak utánam! *Ordítja, láthatóan eltökélt feladatában, vagy csak szeretné ép bőrrel megúszni a napot. Az épület elég magas, jóllehet teteje hiányzik félig, vélhetően a robbanás során omlott le, mert mellette bősz törmelékhalom húzódik meg. Ajtaját csak a fél sarokpánt tartja. Kívülről semmi sem látszik, bent nem égnek gyertyák, ugyan a tető lyukas lehet, pontosabban az emelet padlója, mert a reggeli nap halvány fénysugara világítja meg középütt, így a felfelé vezető lépcső egész jól kivehető, de annak környéke nem.*
- Mi lesz már? *Hangzik belülről a türelmetlen hang.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-11 23:40:11
Üzenet elküldve: 2018-12-11 23:40:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Rill'ir Seut //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Seut legalább nem pofázik vissza, ez elismerendő. Rendesnek tűnik, azokból igen kevés akad, Dromel sem tartozik közéjük. Mikor fajtársa bemutatkozik rájön, hogy ő maga ezt még nem is tette meg, nem mintha számítana, mert itt nagyjából mindenki hallgat a „Hé, te!” megnevezésre.*
- Áh, szóval igazi törzsgyökeres lombzabáló vagy.
*Vigyorog hátrafelé pillantva, aztán gyorsan újra lábai elé néz, mert igen kellemetlen lenne pofára esni egy méretes kővel a kezében. A fél foga már így is hiányzik közvetetten annak a szőke fehérnépnek köszönhetően.*
- Dromel Sayqueves, a sarokról. Áh nem, amúgy egy szegénynegyedi kis viskóból.
*Meg is érkeznek. Viszonylagos óvatossággal leteszi a nehezéket és tenyereit összecsapva megszabadul a fehér por egy részétől.*
- De ha jól értem, akkor te nagyon új vagy itt és mindjárt egy építésen kezdesz.
*Alaposabban fel is méri a férfit, mondhatni elismerően, de ez nem jellemző rá. Int karjával, hogy kövesse és folytassák a munkát.*
- Kurvára unom magam, mondd el inkább mi vezetett ki az erdőből ide?
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Seut legalább nem pofázik vissza, ez elismerendő. Rendesnek tűnik, azokból igen kevés akad, Dromel sem tartozik közéjük. Mikor fajtársa bemutatkozik rájön, hogy ő maga ezt még nem is tette meg, nem mintha számítana, mert itt nagyjából mindenki hallgat a „Hé, te!” megnevezésre.*
- Áh, szóval igazi törzsgyökeres lombzabáló vagy.
*Vigyorog hátrafelé pillantva, aztán gyorsan újra lábai elé néz, mert igen kellemetlen lenne pofára esni egy méretes kővel a kezében. A fél foga már így is hiányzik közvetetten annak a szőke fehérnépnek köszönhetően.*
- Dromel Sayqueves, a sarokról. Áh nem, amúgy egy szegénynegyedi kis viskóból.
*Meg is érkeznek. Viszonylagos óvatossággal leteszi a nehezéket és tenyereit összecsapva megszabadul a fehér por egy részétől.*
- De ha jól értem, akkor te nagyon új vagy itt és mindjárt egy építésen kezdesz.
*Alaposabban fel is méri a férfit, mondhatni elismerően, de ez nem jellemző rá. Int karjával, hogy kövesse és folytassák a munkát.*
- Kurvára unom magam, mondd el inkább mi vezetett ki az erdőből ide?
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-10 22:45:09
Üzenet elküldve: 2018-12-10 22:45:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Dromel Sayqueves//
*Fehér por mocskolja össze ruháját, de érzi a fejlődést, mintha mindene sajogna. Nehéz a munka, viszont minden követ egyre kitartóban cipel. Egyszer csak egy elf szólítja. Kérdőn magára mutat. Tényleg az ő segítségét kérte.*
~Nem tudom eldönteni, hogy miért ilyen mogorva a stílusa, mert fáradt, vagy természetéből fakadón ilyen. Segítek neki ő is munkás és biztos nem egy kipihent ember ő sem a mai nap után.~
*Felkap egy követ és viszi Dromel után.*
-Rill'ir Seut erdőmélyből. A Seut megszólítást szeretem. Benned kit tisztelhetek?
*Kérdezi kíváncsian.*
*Fehér por mocskolja össze ruháját, de érzi a fejlődést, mintha mindene sajogna. Nehéz a munka, viszont minden követ egyre kitartóban cipel. Egyszer csak egy elf szólítja. Kérdőn magára mutat. Tényleg az ő segítségét kérte.*
~Nem tudom eldönteni, hogy miért ilyen mogorva a stílusa, mert fáradt, vagy természetéből fakadón ilyen. Segítek neki ő is munkás és biztos nem egy kipihent ember ő sem a mai nap után.~
*Felkap egy követ és viszi Dromel után.*
-Rill'ir Seut erdőmélyből. A Seut megszólítást szeretem. Benned kit tisztelhetek?
*Kérdezi kíváncsian.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-10 21:13:35
Üzenet elküldve: 2018-12-10 21:13:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Rill'ir Seut //
*Nem érzi kifejezetten jól magát. A város felfordulása csupán a kezdetekben volt mókás, mikor a nemesek megkapták azt ami nekik járt, de sejthette volna, hogy ennyivel nem lesz vége. Most pedig minden fenekestül fel van fordulva, viszont legalább munkája van, ha már anyja is belehalt valami csúnya kórságba. Hiányzik neki, meg fáj is a lelkének. Ezen gyenge pillanatában még apja is eszébe jut, hogy vajon mi lett vele, hol jár. Meglehetősen egyedül érzi magát.
Megtörölgeti felsőjében izzadtságtól gyöngyöző arcát amíg megpihen egy pillanatra.*
- Hé te!
*Fordul Seut felé és még int is egyet karjával, hogy egyértelműbbé tegye, hogy hozzábeszél.*
- Segítenél?
*Mutat egy nagy halom fehér kőre ami csak arra vár, hogy célt adjanak nekik.*
- Ketten gyorsabban haladunk. Na, szedd a lábad!
*Mormogja kissé kelletlenül és nagy nyögvenyelősek felkap egyet, hogy lassan döcögve elinduljon vele és letegye oda, ahova korábban neki is mondták.*
- Mutatom merre.
*Nem érzi kifejezetten jól magát. A város felfordulása csupán a kezdetekben volt mókás, mikor a nemesek megkapták azt ami nekik járt, de sejthette volna, hogy ennyivel nem lesz vége. Most pedig minden fenekestül fel van fordulva, viszont legalább munkája van, ha már anyja is belehalt valami csúnya kórságba. Hiányzik neki, meg fáj is a lelkének. Ezen gyenge pillanatában még apja is eszébe jut, hogy vajon mi lett vele, hol jár. Meglehetősen egyedül érzi magát.
Megtörölgeti felsőjében izzadtságtól gyöngyöző arcát amíg megpihen egy pillanatra.*
- Hé te!
*Fordul Seut felé és még int is egyet karjával, hogy egyértelműbbé tegye, hogy hozzábeszél.*
- Segítenél?
*Mutat egy nagy halom fehér kőre ami csak arra vár, hogy célt adjanak nekik.*
- Ketten gyorsabban haladunk. Na, szedd a lábad!
*Mormogja kissé kelletlenül és nagy nyögvenyelősek felkap egyet, hogy lassan döcögve elinduljon vele és letegye oda, ahova korábban neki is mondták.*
- Mutatom merre.
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-10 17:35:07
Üzenet elküldve: 2018-12-10 17:35:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A sötétség kezdete //
* Kicsit zavarban érzi magát, hogy a legtöbben odafordulnak hozzá, pedig ő igazán nem akar gyengének mutatkozni, csak az a fránya sérülés. *
- Nem a futás, este kicsit lesérültem és most jött ki - * rázta meg a fejét mosolyogva, hogy nincs gond, azonban mikor Cale felkínálja az üveget nem tudja nem elfogadni ezért hálás arccal tekint a sötételfre. *
- Köszönöm - * súgja kicsit kevésbé Rlillás mint ahogy szokta, semmi ölelés meg kebelrekapás csak hamar kihúzza a dugót és megissza az italt, amitől sokkal jobban érzi magát. Ki is húzza magát és megérinti az oldalát, semmi vészes, még kicsit talán futni is tudna. *
- Menjünk - * biccent és követi a többieket. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
* Kicsit zavarban érzi magát, hogy a legtöbben odafordulnak hozzá, pedig ő igazán nem akar gyengének mutatkozni, csak az a fránya sérülés. *
- Nem a futás, este kicsit lesérültem és most jött ki - * rázta meg a fejét mosolyogva, hogy nincs gond, azonban mikor Cale felkínálja az üveget nem tudja nem elfogadni ezért hálás arccal tekint a sötételfre. *
- Köszönöm - * súgja kicsit kevésbé Rlillás mint ahogy szokta, semmi ölelés meg kebelrekapás csak hamar kihúzza a dugót és megissza az italt, amitől sokkal jobban érzi magát. Ki is húzza magát és megérinti az oldalát, semmi vészes, még kicsit talán futni is tudna. *
- Menjünk - * biccent és követi a többieket. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-10 02:28:39
Üzenet elküldve: 2018-12-10 02:28:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A sötétség kezdete //
*Lorthon bizalmatlan, vagy elővigyázatos, ami igazából érthető és Mor'rhuk is tud ezzel azonosulni, ugyanakkor nem sok választásuk van és jobb ha elfogadják a segítséget. Szerencsére idő közben a Salwar gondoskodik a fiatal, kissé szeleburdi Rlilláról, és a néma kardforgató ellenszenves viselkedéséről is. Sok feladata nem marad, mint biccenteni a javaslatra, miszerint induljanak, vigyorogni a gondolatra, hogy elsőként a rövid lábú lenne óriások elemózsiája, illetve csendesen, de éberen követni a többieket. Megnyugtatja az is, hogy Rlilláról milyen kedvesen gondoskodnak, például Zara is, aki szemmel tartja a kimerült örömlányt.*
*Lorthon bizalmatlan, vagy elővigyázatos, ami igazából érthető és Mor'rhuk is tud ezzel azonosulni, ugyanakkor nem sok választásuk van és jobb ha elfogadják a segítséget. Szerencsére idő közben a Salwar gondoskodik a fiatal, kissé szeleburdi Rlilláról, és a néma kardforgató ellenszenves viselkedéséről is. Sok feladata nem marad, mint biccenteni a javaslatra, miszerint induljanak, vigyorogni a gondolatra, hogy elsőként a rövid lábú lenne óriások elemózsiája, illetve csendesen, de éberen követni a többieket. Megnyugtatja az is, hogy Rlilláról milyen kedvesen gondoskodnak, például Zara is, aki szemmel tartja a kimerült örömlányt.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-10 01:14:33
Üzenet elküldve: 2018-12-10 01:14:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogyan átkel a városon az általa követet csapattal folyamatosan figyeli a környezetét már türelmetlenül teszi egymás után a lábait.*
~Gyönyörű a város, de valahogy olyan furcsa nyomott a légkör, mintha valami rossz lenne a közelben.~
*Gondolatai közben megmarkolja az oldalán lógó tőrt. Készül valamire maga sem tudja mire, de nagyobb biztonságérzete van, mert egy fogja a hideg fém markolatot. Lassítanak a „vezetői". Ráébred mit érzett. Mély hasadék tárul a szeme elé. A pereme felé haladva szédíti a mélység, a sötét mely elnyel mindent csak egy valamit nem, azt a hűvös fuvallatot. Megborzong és inkább eltávolodik.*
~Valami borzalmas dolog eredménye ez.~
*Kicsit lemaradt és gyors léptékkel felzárkózik. Felfigyel egy fehér kőből épülő hídra melyeken most is szorgosan munkálkodnak.*
~Végre itt vagyunk. Azonnal be is akarok állni segíteni a munkálatokat. Sok ember lehet hálás, ha elkészül a híd. Valahogy ki kell derítenem mi is történt itt pontosan.~
*Keres egy munkaadót és csatlakozik a munkához. Komoly megterhelés lesz fáradtan dolgozni, de muszáj. Haszonnak érzi ahogy izmai dolgoznak valami jóért.*
~Gyönyörű a város, de valahogy olyan furcsa nyomott a légkör, mintha valami rossz lenne a közelben.~
*Gondolatai közben megmarkolja az oldalán lógó tőrt. Készül valamire maga sem tudja mire, de nagyobb biztonságérzete van, mert egy fogja a hideg fém markolatot. Lassítanak a „vezetői". Ráébred mit érzett. Mély hasadék tárul a szeme elé. A pereme felé haladva szédíti a mélység, a sötét mely elnyel mindent csak egy valamit nem, azt a hűvös fuvallatot. Megborzong és inkább eltávolodik.*
~Valami borzalmas dolog eredménye ez.~
*Kicsit lemaradt és gyors léptékkel felzárkózik. Felfigyel egy fehér kőből épülő hídra melyeken most is szorgosan munkálkodnak.*
~Végre itt vagyunk. Azonnal be is akarok állni segíteni a munkálatokat. Sok ember lehet hálás, ha elkészül a híd. Valahogy ki kell derítenem mi is történt itt pontosan.~
*Keres egy munkaadót és csatlakozik a munkához. Komoly megterhelés lesz fáradtan dolgozni, de muszáj. Haszonnak érzi ahogy izmai dolgoznak valami jóért.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-09 23:47:30
Üzenet elküldve: 2018-12-09 23:47:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Úgy tűnik, a gnóm felismerte a helyzetét, hisz most hevesen bólogat a csapat minden szavára. Zara erre csak gúnyosan felnevet, kicsit ingatja a fejét, de végül annyiban hagyja. Rlilla sokkal inkább érdekli. Közelebb lép a görnyedt lányhoz, és végigsimít a hátán.*
- Mondd csak, minden rendben?
*A gnómot majd intézik a fiúk. Láthatóan nagyon azt hiszi, a csapat tagja lett ő is, a vörös márpedig nem annyira van oda az ötletért. Láthatóan Lorthon sem. Azonban tud olyat, ami a csapatnak megéri, és bizony ez megér egy kis kockázatot.
Először Calera, majd Morra pillant, ők mit gondolnak a dologról, hogy kövessék, de aztán a mélységi érvelése meggyőzi. Az apróság fogja húzni a rövidebbet mindenképp.*
- Menjünk akkor.
*Ott marad Rlilla mellet, ha kell, segíti őt, bár remélhetőleg a bájital elég lesz, még ha csak egy kis ideig is.*
*Úgy tűnik, a gnóm felismerte a helyzetét, hisz most hevesen bólogat a csapat minden szavára. Zara erre csak gúnyosan felnevet, kicsit ingatja a fejét, de végül annyiban hagyja. Rlilla sokkal inkább érdekli. Közelebb lép a görnyedt lányhoz, és végigsimít a hátán.*
- Mondd csak, minden rendben?
*A gnómot majd intézik a fiúk. Láthatóan nagyon azt hiszi, a csapat tagja lett ő is, a vörös márpedig nem annyira van oda az ötletért. Láthatóan Lorthon sem. Azonban tud olyat, ami a csapatnak megéri, és bizony ez megér egy kis kockázatot.
Először Calera, majd Morra pillant, ők mit gondolnak a dologról, hogy kövessék, de aztán a mélységi érvelése meggyőzi. Az apróság fogja húzni a rövidebbet mindenképp.*
- Menjünk akkor.
*Ott marad Rlilla mellet, ha kell, segíti őt, bár remélhetőleg a bájital elég lesz, még ha csak egy kis ideig is.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-09 19:57:10
Üzenet elküldve: 2018-12-09 19:57:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
* Ahogy körbenéz a többieken, természetesen látja, hogy elég sokan feszültek, és van, akinek nem esik olyan jól a futás sem. Ez legjobban Rlillán látszódik, aki kicsit mintha össze is esne, vagy valami hasonlót produkál. De mindent szép sorjában, előbb Lorthonra pillant, és fejével alig észrevehető "ne" jelzést csinál. Reméli, hogy ez egyértelmű a férfinak, aki úgy méregeti a gnómot, mintha bármelyik pillanatban a kardja élére akarná hányni, amit a mélységi nem szeretne. Aztán Zarára pillant, a szépséges Zarára, aki még a futástól kipirult arccal is beragyogja a katasztrófa sújtotta maradványát a Gazdagnegyednek, amikor rá pillanat, akkor mintha a romok alatt fekvő döghús szaga is eltűnne az orrából, hogy felváltsa a friss parfüm és a kellemes éjszaka illata. Csak ezek után fordul a segítségre szoruló lányhoz. *
- Nem bírod a futást, mi? * Kérdezi gyengéden, és a kabátjának zsebéből előhúz 1 Világoszöld varázsitalt, amit bele is nyom Rlilla Ravaatris kezébe.
* Idd meg gyorsan, segít, hogy tovább futhass.
* Bár Cale tudása a bájitalokról hiányos, az rémlik neki, hogy a zöld ital nem csak sebet gyógyít, de megnöveli az állóképességet is. Azért fukarkodik kicsit, és a legolcsóbb italát adja oda a lánynak, reméli, hogy ez is kifejti majd a hatását. Ez után a gnómra villantja átható tekintetét. *
- Rendben. Követünk. * Jelenti ki végül határozottan, és Lorthon vállára teszi a kezét, hogy jelezze, engedje el a kis szerzetet, majd a csapatra néz. * Siessünk utána, és ne maradjunk le. Egy óriással még elbírtunk, kettővel se lenne gondunk, de az a csapat nem tűnik jó ötletnek. Ha pedig csapdába vezet minket újdonsült barátunk, biztos vagyok benne, hogy ő issza meg előbb a levét, és csak utána mi. * Vigyorog a gnómra kedvesen. *
* Ahogy körbenéz a többieken, természetesen látja, hogy elég sokan feszültek, és van, akinek nem esik olyan jól a futás sem. Ez legjobban Rlillán látszódik, aki kicsit mintha össze is esne, vagy valami hasonlót produkál. De mindent szép sorjában, előbb Lorthonra pillant, és fejével alig észrevehető "ne" jelzést csinál. Reméli, hogy ez egyértelmű a férfinak, aki úgy méregeti a gnómot, mintha bármelyik pillanatban a kardja élére akarná hányni, amit a mélységi nem szeretne. Aztán Zarára pillant, a szépséges Zarára, aki még a futástól kipirult arccal is beragyogja a katasztrófa sújtotta maradványát a Gazdagnegyednek, amikor rá pillanat, akkor mintha a romok alatt fekvő döghús szaga is eltűnne az orrából, hogy felváltsa a friss parfüm és a kellemes éjszaka illata. Csak ezek után fordul a segítségre szoruló lányhoz. *
- Nem bírod a futást, mi? * Kérdezi gyengéden, és a kabátjának zsebéből előhúz 1 Világoszöld varázsitalt, amit bele is nyom Rlilla Ravaatris kezébe.
* Idd meg gyorsan, segít, hogy tovább futhass. * Bár Cale tudása a bájitalokról hiányos, az rémlik neki, hogy a zöld ital nem csak sebet gyógyít, de megnöveli az állóképességet is. Azért fukarkodik kicsit, és a legolcsóbb italát adja oda a lánynak, reméli, hogy ez is kifejti majd a hatását. Ez után a gnómra villantja átható tekintetét. *
- Rendben. Követünk. * Jelenti ki végül határozottan, és Lorthon vállára teszi a kezét, hogy jelezze, engedje el a kis szerzetet, majd a csapatra néz. * Siessünk utána, és ne maradjunk le. Egy óriással még elbírtunk, kettővel se lenne gondunk, de az a csapat nem tűnik jó ötletnek. Ha pedig csapdába vezet minket újdonsült barátunk, biztos vagyok benne, hogy ő issza meg előbb a levét, és csak utána mi. * Vigyorog a gnómra kedvesen. *
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:47:40
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:47:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fénye//
*Be kell látnia, akár mennyire is folyatja magára a hűsebb vizet, és akár mennyire is igyekszik fejben is visszafognia magát, csak visszakunkorodnak gondolatai a korábbi percekhez. Azzal pedig minden kezdődik elölről.
Az érintések, a forró pillanatú kézcsók, a félmeztelen Lyes, mind-mind villanásokként férkőznek vissza a gondolataiba, mint ahogyan az a furcsa érzet is, ami a csöpp törölköző tájéka felé tereli utólag gondolatait. A megvilágosodásban elejti a szappant. az nagyot koppan a vízrózsa alatti padlón.
~Csak nyugalom. Nem kell azonnal pánikolni. Megfontoltan, nyugodtan.~
Igen, éppen a kicsi a bors, de csípős elvén Cilanney pontosan nem alkalmas most arra, hogy nyugodt maradjon. Az, az egy szem megkérdőjelezhető tapasztalata pedig nemigen teszi magabiztossá ezáltal meg sem nyugtatja. Annyiban esetleg, hogy Lyes is igencsak zavartnak tűnt, nem kevésbé, mint ő, ami bőven lehet a törölköző bővülő kérdésköre miatt is.
Visszaveszi a földre hullott illatos szappant, helyére teszi, megfontoltnak tűnve elzárja a csapokat, és alaposan megtörölközik.
Hálóruhája vajszín, hosszú, lenge anyag, alját egy csipkeszegély zárja le, hálóruhák kényelmes viseletéhez illőn lenge. Meglehetősen drága is lehetett, már az árulkodik róla, hogy hosszú ujja alatt átsejlik a gnóm lány karjának sziluettje. A ruhán nincsen hasíték, szolidnak is lehetne mondani. Dekoltázsnál, enyhe V-alakban ível, majd néhány anyagával bevont apróbb gombba torkollik. A gombok elöl középen csak négyen gubbasztanak, aztán mell alatt ráncolva omlik lefelé a drága szövet, s a fürdőből mélyzöld köntösét fölé kötő gnóm lány lépései nyomán lengve ölelik a formás lábakat.
Halkan koppant kettőt Lyes ajtaján, mielőtt torkában dobogó szívvel rányitna a kilincsre.*
- Hahó. Ugye, fel vagy öltözve? *csicsereg be az ajtó résén. Addig biztosan nem lép be, míg igenlő választ nem kap. Csak utána nyitja akkora résre az ajtót, hogy be tudjon lépni. Lyessal a belépő lányt kontyba csavart vörös hajjal, melyből egy-egy hosszabb tincs hullámai keretezik az arcát, mélyzöld köntösbe burkolva láthatja. A köntös alján és szélein, a vajszín hálóing szegélyei látszódhatnak, még véletlenül sem mutatva többet, mint amikor rendes utcai ruhában volt. Csupán a masnis orrú háló papucs, ami más, mint az egyszerű bőrcipellője. Azon a hálóing csipke alja pihen, tovább díszítve a masni környékét.
Az ajtóban állva csak felméri az eflet, a sötétkék aljban, a fehér ingben. Lezser, mégis nagyon jól áll neki. Elnézné még egy kicsit, ahogy ott ül az ágyon, mellé ülhetne. Megigazíthatná az gallér nélküli ing magasított nyakát, közelebb csúszhatna, de ezen gondolatait elhessegeti.
~Tényleg Mal körmére kell majd néznem. Honnan szerzett ilyen háló ruhát?~
Behajtja maga mögött az ajtót, és a kitöltött borokhoz sétál, az íves szófa elé, a barátságosan ropogó narancsszín tüzű kandalló mellé. *
- Töltöttél? *jegyzi meg a nyilvánvalót, szerény csendesen.* Ez az egyik kedvenc borom. Eper.
*Be kell látnia, akár mennyire is folyatja magára a hűsebb vizet, és akár mennyire is igyekszik fejben is visszafognia magát, csak visszakunkorodnak gondolatai a korábbi percekhez. Azzal pedig minden kezdődik elölről.
Az érintések, a forró pillanatú kézcsók, a félmeztelen Lyes, mind-mind villanásokként férkőznek vissza a gondolataiba, mint ahogyan az a furcsa érzet is, ami a csöpp törölköző tájéka felé tereli utólag gondolatait. A megvilágosodásban elejti a szappant. az nagyot koppan a vízrózsa alatti padlón.
~Csak nyugalom. Nem kell azonnal pánikolni. Megfontoltan, nyugodtan.~
Igen, éppen a kicsi a bors, de csípős elvén Cilanney pontosan nem alkalmas most arra, hogy nyugodt maradjon. Az, az egy szem megkérdőjelezhető tapasztalata pedig nemigen teszi magabiztossá ezáltal meg sem nyugtatja. Annyiban esetleg, hogy Lyes is igencsak zavartnak tűnt, nem kevésbé, mint ő, ami bőven lehet a törölköző bővülő kérdésköre miatt is.
Visszaveszi a földre hullott illatos szappant, helyére teszi, megfontoltnak tűnve elzárja a csapokat, és alaposan megtörölközik.
Hálóruhája vajszín, hosszú, lenge anyag, alját egy csipkeszegély zárja le, hálóruhák kényelmes viseletéhez illőn lenge. Meglehetősen drága is lehetett, már az árulkodik róla, hogy hosszú ujja alatt átsejlik a gnóm lány karjának sziluettje. A ruhán nincsen hasíték, szolidnak is lehetne mondani. Dekoltázsnál, enyhe V-alakban ível, majd néhány anyagával bevont apróbb gombba torkollik. A gombok elöl középen csak négyen gubbasztanak, aztán mell alatt ráncolva omlik lefelé a drága szövet, s a fürdőből mélyzöld köntösét fölé kötő gnóm lány lépései nyomán lengve ölelik a formás lábakat.
Halkan koppant kettőt Lyes ajtaján, mielőtt torkában dobogó szívvel rányitna a kilincsre.*
- Hahó. Ugye, fel vagy öltözve? *csicsereg be az ajtó résén. Addig biztosan nem lép be, míg igenlő választ nem kap. Csak utána nyitja akkora résre az ajtót, hogy be tudjon lépni. Lyessal a belépő lányt kontyba csavart vörös hajjal, melyből egy-egy hosszabb tincs hullámai keretezik az arcát, mélyzöld köntösbe burkolva láthatja. A köntös alján és szélein, a vajszín hálóing szegélyei látszódhatnak, még véletlenül sem mutatva többet, mint amikor rendes utcai ruhában volt. Csupán a masnis orrú háló papucs, ami más, mint az egyszerű bőrcipellője. Azon a hálóing csipke alja pihen, tovább díszítve a masni környékét.
Az ajtóban állva csak felméri az eflet, a sötétkék aljban, a fehér ingben. Lezser, mégis nagyon jól áll neki. Elnézné még egy kicsit, ahogy ott ül az ágyon, mellé ülhetne. Megigazíthatná az gallér nélküli ing magasított nyakát, közelebb csúszhatna, de ezen gondolatait elhessegeti.
~Tényleg Mal körmére kell majd néznem. Honnan szerzett ilyen háló ruhát?~
Behajtja maga mögött az ajtót, és a kitöltött borokhoz sétál, az íves szófa elé, a barátságosan ropogó narancsszín tüzű kandalló mellé. *
- Töltöttél? *jegyzi meg a nyilvánvalót, szerény csendesen.* Ez az egyik kedvenc borom. Eper.
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-07 07:23:20
Üzenet elküldve: 2018-12-07 07:23:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*A többiek pihegnek és értékelik a helyzetet amiben vannak. Lorthon pedig némán áll és figyel. Persze ő is igyekszik a légzését visszahozni a szabályos ütembe, de azért készen áll a lehetséges akciókra. A kis gnóm vigyora nem hatja meg. Ugyan olyan rideg tekintettel néz rá mint korábban. Egyáltalán nem bánná a parancsot, hogy "szabadrúgás". A többiek valami helyet akarnak találni a gnóm meg állítólag tud is egyet. Lorthon-t a legkevésbé sem zavarja, hogy a kis mocsok útjában áll. A mélységire néz aki jelenleg a munkaadója és csak ha ő engedi akkor lép félre a kis patkány útjából. Amúgy mint a kőszobor áll ott.*
*A többiek pihegnek és értékelik a helyzetet amiben vannak. Lorthon pedig némán áll és figyel. Persze ő is igyekszik a légzését visszahozni a szabályos ütembe, de azért készen áll a lehetséges akciókra. A kis gnóm vigyora nem hatja meg. Ugyan olyan rideg tekintettel néz rá mint korábban. Egyáltalán nem bánná a parancsot, hogy "szabadrúgás". A többiek valami helyet akarnak találni a gnóm meg állítólag tud is egyet. Lorthon-t a legkevésbé sem zavarja, hogy a kis mocsok útjában áll. A mélységire néz aki jelenleg a munkaadója és csak ha ő engedi akkor lép félre a kis patkány útjából. Amúgy mint a kőszobor áll ott.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-06 19:21:47
Üzenet elküldve: 2018-12-06 19:21:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség kezdete//
*A gnóm amint abbahagyja kissé a lihegést, lassan felegyenesedik, majd kezét tördelve néz a közeledő Lorthonra és Salwarra. Tekintetét váltogatja a két férfi között, látszik, hogy kissé átértékelte már saját helyzetét, főleg, hogy a mögötte terülő szakadék szélére is tekint olykor.*
- Ja, hogy azééééért! *Legyint egy látványosat.* Hátígymármindjártmás! Khm... *Hadarja gyorsan, majd művészien millió aranyas mosolyt villant Lorthon felé. Ha a kis csapat körbenéz, persze nem csak romokat láthat. Van épület, mely félig, van, mely csak negyedéig, de a távolban akad olyan is, mely teljes egészében megmaradt. Kissé előrébb, ha a szakadék szélénél felnéznek, nem messze, mintha halk kopácsolás hangjai és beszélgetés foszlányok jutnának el hozzájuk. Valaki, vagy valakik minden bizonnyal egy hidat építenek, mert a kifeszített kötelek és felhalmozott gerendák még ebből a távolságból is kiválóan kivehetők.*
- Mit csodálkoztok? Ti nem hallottátok? Pffff... *Fúj fel kopasz fejének világító homlokára, mintha csupán csak egy tincs zavarná. Szerencsére üldözőik úgy látszik lemaradtak, vagy más irányba indultak, mert jelenleg nem láthatók, s dübbenő léptek sem hallatszódnak.*
- Gyertek! *Mondja hirtelen a gnóm.* Itt nem biztonságos. *Néz sunyin körbe.* Tudok egy helyet!
*Majd tétován tesz néhány lépést, de Lorthontól nem mer elindulni.*
*A gnóm amint abbahagyja kissé a lihegést, lassan felegyenesedik, majd kezét tördelve néz a közeledő Lorthonra és Salwarra. Tekintetét váltogatja a két férfi között, látszik, hogy kissé átértékelte már saját helyzetét, főleg, hogy a mögötte terülő szakadék szélére is tekint olykor.*
- Ja, hogy azééééért! *Legyint egy látványosat.* Hátígymármindjártmás! Khm... *Hadarja gyorsan, majd művészien millió aranyas mosolyt villant Lorthon felé. Ha a kis csapat körbenéz, persze nem csak romokat láthat. Van épület, mely félig, van, mely csak negyedéig, de a távolban akad olyan is, mely teljes egészében megmaradt. Kissé előrébb, ha a szakadék szélénél felnéznek, nem messze, mintha halk kopácsolás hangjai és beszélgetés foszlányok jutnának el hozzájuk. Valaki, vagy valakik minden bizonnyal egy hidat építenek, mert a kifeszített kötelek és felhalmozott gerendák még ebből a távolságból is kiválóan kivehetők.*
- Mit csodálkoztok? Ti nem hallottátok? Pffff... *Fúj fel kopasz fejének világító homlokára, mintha csupán csak egy tincs zavarná. Szerencsére üldözőik úgy látszik lemaradtak, vagy más irányba indultak, mert jelenleg nem láthatók, s dübbenő léptek sem hallatszódnak.*
- Gyertek! *Mondja hirtelen a gnóm.* Itt nem biztonságos. *Néz sunyin körbe.* Tudok egy helyet!
*Majd tétován tesz néhány lépést, de Lorthontól nem mer elindulni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2115-2134