Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-31 20:10:13
Üzenet elküldve: 2020-08-31 20:10:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen Hullák//
*A két gyerek kissé türelmetlen.*
-Ki fogják fagolni, hogy roffban fántikálunk!
*Aggodalmaskodik a fazekas. Lábaikat jobbra-balra szedik, mintha csak pisilniük kellene, de belülről jön ez a késztetés. Nimeril keresése sajnos nem jár sikerrel. A mozdítható értékek talán mind eltűntek, de egy pár zsákfoltnyi szövetcafat azért még hever itt-ott kiszögelésekre akadva. Nem sok, de egy arcot talán le tud takarni. Jobb ha a sötétségre, és arra koncentrálnak, hogy talán nem is lesznek annyian a környéken. Éppen az út mellé érnek, mikor szisszen valami. A környék vízmágusai kiérhettek, ugyanis egy pillanatra megvillan az ingadozó háztűz, melyet mostanra egy egész tömeg néz már. Persze frigy ebből nem lesz, csupán egy néhány szabad pillanat.*
-Gyertek, saladjunk!
*Susmorogja izgatottan az utat figyelő lurkó, ahogy üresnek látja az utcát. És valóban az utcán most éppen nincs senki, ki megszakítaná útjukat. A szemek pedig a ház tetejére tapadnak. Lágy mennydörgés hallatszik fel, ahogy a jég lassan elkezd a házra hullani. Úgy tűnik nem is egy mágus zúdítja éjszakai haragját a lángokra. Talán tíz percük marad így, netán kicsit több, de egy biztos, igyekezniük kell. Az úton azonban eddigre átérnek, egyetlen tekintet sem kapja el a rabló triót. Már csak egy út hiányzik a kerítésen át, és végeznek is a kockázatos akcióval. Otthon vannak, és mehetnek is a pincébe.*
*A két gyerek kissé türelmetlen.*
-Ki fogják fagolni, hogy roffban fántikálunk!
*Aggodalmaskodik a fazekas. Lábaikat jobbra-balra szedik, mintha csak pisilniük kellene, de belülről jön ez a késztetés. Nimeril keresése sajnos nem jár sikerrel. A mozdítható értékek talán mind eltűntek, de egy pár zsákfoltnyi szövetcafat azért még hever itt-ott kiszögelésekre akadva. Nem sok, de egy arcot talán le tud takarni. Jobb ha a sötétségre, és arra koncentrálnak, hogy talán nem is lesznek annyian a környéken. Éppen az út mellé érnek, mikor szisszen valami. A környék vízmágusai kiérhettek, ugyanis egy pillanatra megvillan az ingadozó háztűz, melyet mostanra egy egész tömeg néz már. Persze frigy ebből nem lesz, csupán egy néhány szabad pillanat.*
-Gyertek, saladjunk!
*Susmorogja izgatottan az utat figyelő lurkó, ahogy üresnek látja az utcát. És valóban az utcán most éppen nincs senki, ki megszakítaná útjukat. A szemek pedig a ház tetejére tapadnak. Lágy mennydörgés hallatszik fel, ahogy a jég lassan elkezd a házra hullani. Úgy tűnik nem is egy mágus zúdítja éjszakai haragját a lángokra. Talán tíz percük marad így, netán kicsit több, de egy biztos, igyekezniük kell. Az úton azonban eddigre átérnek, egyetlen tekintet sem kapja el a rabló triót. Már csak egy út hiányzik a kerítésen át, és végeznek is a kockázatos akcióval. Otthon vannak, és mehetnek is a pincébe.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:48:38
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:48:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Grük szavaira előmerészkedik a sötétből a megtépázott lány. A név is hamar kiderül, amit azonnal még az őrmester nem viszonoz. Az is hamar kiderül, hogy miért is maradt itt a lány egyedül, de Talula félelme is kis időn belül napvilágot lát.*
-Ha visszajön bármelyik is, úgy jár, mint sok más közölük való, szanaszét az utcán hevernek a közéjük tartozók vérben ázva.
*Mondja, hogy nyomatékosítsa a lányban, hogy azoktól a fogva tartóktól nem kell félnie. A következő mondatok utolsója igazán megüti a fülét.*
~Miért mondja mindenki ezt?~
*Merül fel benne a kérdés, de nem szán rá sok időt, mert ebben a pillanatban, van annál sokkal fontosabb.*
-Nyugalom kiviszlek.
*Nyugtatgatja egy kicsikét a lányt, majd választ ad a kérdésekre is.*
-A nevem Grüksunosz és a városi őrség őrmestere vagyok. A foglyok kiszabadítása céljából jöttem ide.
*Tisztázza a dolgot. Terwy említésére nem tud mit mondani, mivel nem is merte, csak néhány szóból, így nem nagyon tudja, hogy ki az és arról sem tud, hogy pont az imént lőtte meg az emlegetett férfit.*
-Tudsz járni rendesen?
*Kérdi, hogy tudja, hogy szükséges-e a segítség.*
*Grük szavaira előmerészkedik a sötétből a megtépázott lány. A név is hamar kiderül, amit azonnal még az őrmester nem viszonoz. Az is hamar kiderül, hogy miért is maradt itt a lány egyedül, de Talula félelme is kis időn belül napvilágot lát.*
-Ha visszajön bármelyik is, úgy jár, mint sok más közölük való, szanaszét az utcán hevernek a közéjük tartozók vérben ázva.
*Mondja, hogy nyomatékosítsa a lányban, hogy azoktól a fogva tartóktól nem kell félnie. A következő mondatok utolsója igazán megüti a fülét.*
~Miért mondja mindenki ezt?~
*Merül fel benne a kérdés, de nem szán rá sok időt, mert ebben a pillanatban, van annál sokkal fontosabb.*
-Nyugalom kiviszlek.
*Nyugtatgatja egy kicsikét a lányt, majd választ ad a kérdésekre is.*
-A nevem Grüksunosz és a városi őrség őrmestere vagyok. A foglyok kiszabadítása céljából jöttem ide.
*Tisztázza a dolgot. Terwy említésére nem tud mit mondani, mivel nem is merte, csak néhány szóból, így nem nagyon tudja, hogy ki az és arról sem tud, hogy pont az imént lőtte meg az emlegetett férfit.*
-Tudsz járni rendesen?
*Kérdi, hogy tudja, hogy szükséges-e a segítség.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:45:26
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:45:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Csak egy egészen rövidke pillantásra méltatja Gabraelt, ahogy elhangzik az "utasítás". Elkezdhetne akadékoskodni, kifejezni a nem tetszését, amiért a férfi újból megjelent, de akkor oda a hús, és ezzel tökéletesen tisztában van. Nem is olyan nehéz választania, ha jobban belegondol, ami egyrészről elég szomorú, másrészről viszont végre húst ehet.*
- Ehhez tüzet kell rakni. *Jelenti ki szemöldökét ráncolva, hisz szinte biztosan lesz egy-két környékbeli, akit odacsalogat az égő fa és a sülő hús illatának mennyei keveréke. Aztán újból a férfi felé néz, lustán végigmérve őt. Rá kell jönnie, hogy igazából nem sok félnivalója akad egy olyan tűz mellett, amihez neki is köze van. Halovány mosoly suhan át arcán, ahogy kezdi beleélni magát a húsevés gondolatába.*
- A ház jobb oldalán van egy kis tároló, ott találsz fát. Nem messze tőle ott van a tűzgödör, látni fogod. *Lendületesen beszél, mint akinek sürgős dolga akadt, ami tulajdonképp igaz is; tervei szerint míg a harcos előkészíti a tüzet, addig ő ugyanezt teszi a tyúkkal odafent. A pult mögé siet, néhány pillanatig matat, majd most először önszántából közelebb lép Gabraelhez, hogy átnyújthassa neki a tűzköveket. Persze azért nem megy túl közel, de nyújtott karral pont kényelmes távolságban kínálja a kovaköveket.*
- A rakás szélén akad némi kőrisfa, abból is tegyél a tűzre. *Néhány pillanatra elhallgat, majd a szürke szemekbe néz, egészen elszántan.* - Így sokkal hamarabb ehetünk. *Csak arra az esetre, ha a férfinak netán gondja lenne a feladatmegosztással.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.31 19:52:10
*Csak egy egészen rövidke pillantásra méltatja Gabraelt, ahogy elhangzik az "utasítás". Elkezdhetne akadékoskodni, kifejezni a nem tetszését, amiért a férfi újból megjelent, de akkor oda a hús, és ezzel tökéletesen tisztában van. Nem is olyan nehéz választania, ha jobban belegondol, ami egyrészről elég szomorú, másrészről viszont végre húst ehet.*
- Ehhez tüzet kell rakni. *Jelenti ki szemöldökét ráncolva, hisz szinte biztosan lesz egy-két környékbeli, akit odacsalogat az égő fa és a sülő hús illatának mennyei keveréke. Aztán újból a férfi felé néz, lustán végigmérve őt. Rá kell jönnie, hogy igazából nem sok félnivalója akad egy olyan tűz mellett, amihez neki is köze van. Halovány mosoly suhan át arcán, ahogy kezdi beleélni magát a húsevés gondolatába.*
- A ház jobb oldalán van egy kis tároló, ott találsz fát. Nem messze tőle ott van a tűzgödör, látni fogod. *Lendületesen beszél, mint akinek sürgős dolga akadt, ami tulajdonképp igaz is; tervei szerint míg a harcos előkészíti a tüzet, addig ő ugyanezt teszi a tyúkkal odafent. A pult mögé siet, néhány pillanatig matat, majd most először önszántából közelebb lép Gabraelhez, hogy átnyújthassa neki a tűzköveket. Persze azért nem megy túl közel, de nyújtott karral pont kényelmes távolságban kínálja a kovaköveket.*
- A rakás szélén akad némi kőrisfa, abból is tegyél a tűzre. *Néhány pillanatra elhallgat, majd a szürke szemekbe néz, egészen elszántan.* - Így sokkal hamarabb ehetünk. *Csak arra az esetre, ha a férfinak netán gondja lenne a feladatmegosztással.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.31 19:52:10
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-30 17:18:17
Üzenet elküldve: 2020-08-30 17:18:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Zokogás csak a válasz az első kérdésre, majdhogynem inkább szűkölő állatnak tűnik a sötét sarokban, de az azt követő kedves szavakra úgy dönt, hogy előmerészkedik kissé, így Grük alaposabban szemügyre veheti. Sérülések borítják, s lábán és csuklóján feszülő bilincsek bőrét felhorzsolták, több helyütt elfertőződött. Szúrt és vágott sebek tarkítják a néhol fel-feltűnő bőrt. A lányt egyértelműen kínozták, s a sebek állapotából tekintve, akad gyógyult, akad frissebb, hosszabb ideje már.*
- Nem fogsz? *Kérdezi szipogva, s még közelebb érkezik.* Talula vagyok, csak innen a szántókról... *mondja halkan, vékony hangon.*
- A többiek már elmentek... én lemaradtam, s mikor történtek a robbanások, nem foglalkoztak már velem... de... de biztos visszajön! Mindig visszajön! *Zokog fel keservesen, szinte hisztérikusan, s térdre hull, remegve.*
- Vigyél ki innen! Kérlek... ha nem bántani akarsz miért jöttél? Te is fizető vendégek közé tartozol? Te is a bandája része vagy?? Mindenki az övé a városban! Mindenki!! *Tenyerébe temeti az arcát.*
- Terwy Burghe mindenki ura, s mindenki a prédája... én csak egy ajándék voltam... egy eszköz... *suttogásig szelídül hangja, s tekintete üvegesen csillan meg a holdfényben* csak egy eszköz...
*Zokogás csak a válasz az első kérdésre, majdhogynem inkább szűkölő állatnak tűnik a sötét sarokban, de az azt követő kedves szavakra úgy dönt, hogy előmerészkedik kissé, így Grük alaposabban szemügyre veheti. Sérülések borítják, s lábán és csuklóján feszülő bilincsek bőrét felhorzsolták, több helyütt elfertőződött. Szúrt és vágott sebek tarkítják a néhol fel-feltűnő bőrt. A lányt egyértelműen kínozták, s a sebek állapotából tekintve, akad gyógyult, akad frissebb, hosszabb ideje már.*
- Nem fogsz? *Kérdezi szipogva, s még közelebb érkezik.* Talula vagyok, csak innen a szántókról... *mondja halkan, vékony hangon.*
- A többiek már elmentek... én lemaradtam, s mikor történtek a robbanások, nem foglalkoztak már velem... de... de biztos visszajön! Mindig visszajön! *Zokog fel keservesen, szinte hisztérikusan, s térdre hull, remegve.*
- Vigyél ki innen! Kérlek... ha nem bántani akarsz miért jöttél? Te is fizető vendégek közé tartozol? Te is a bandája része vagy?? Mindenki az övé a városban! Mindenki!! *Tenyerébe temeti az arcát.*
- Terwy Burghe mindenki ura, s mindenki a prédája... én csak egy ajándék voltam... egy eszköz... *suttogásig szelídül hangja, s tekintete üvegesen csillan meg a holdfényben* csak egy eszköz...
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-29 15:03:13
Üzenet elküldve: 2020-08-29 15:03:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A pontosításra való törekvései elvásnak a fiatal lány hideg mosolyán. De a heges arcú nem azért az egyik legjobbja szakmájának, hogy ennyitől visszakozzon. Valamit érez a háttérben, de türelmesen ki fogja várni, hogy magától kiderüljön.
Nisamie úgy néz ki az ablakon a szemközti romos házra vagy az amellett álló, félig kidőlt fára függesztve tekintetét, mintha valahol egészen máshol járna. Aztyan érzékei egészen jók, jól ismeri az embereket, hisz ez a munkája. Minél jobban ismeri őket, annál inkább képes kitalálni, hogy mit akarnak tőle.
A környéket elnézve Nisamie és az apja is megélhették a kemény időket és mégis maradtak. Egykor biztosan jobb körülmények között élhettek és csoda, hogy még mindig itt vannak és a bolt is áll. A heges arcú összefonja a dereka mögött a kezeit és némán áll a lány mögött, várva, hogy tovább gördüljön a beszélgetés.
Aztán Nisamie megfordul és belenéz a szemébe. A szavai mögött nem érez gorombaságot, sem félelmet, inkább bizonytalanságot. Fejét enyhén lehajtja, mintha mind inkább bele akarna nézni a lány tiszta tekintetébe. Bár az elhangzottak vágnak, mint a jól edzett és élezett penge, nem találnak rést a heges arcú sziklaszilárd, jeges tekintetének páncélján.*
- Félreértett. *Szólal meg kifejezéstelen, tárgyilagos hangon.*
- A kereskedőháznak építek üvegházat az erdőszélen és önöknek lehetőséget ajánlok, hogy tudásukat és tapasztalataikat felhasználva ott dolgozhassanak egy közös együttműködés eredményeképp.
*Pár szívdobbanásnyi időre elhallgat, mert rájön, hogy mennyire megérti a lányt. Itt áll előtte, csak a ruhája többe van, mint ennek a háznak a havi fenntartása és a semmiből egy olyan lehetőséget ajánl fel, ami több, mint csábító.*
- Ismeri a mélytengeri lámpás halat? *Kérdi egy halk sóhaj után. De kérdése talán költői, mert most rajta a sor, hogy kibámuljon az ablakon és folytassa.*
- A déli tengerekben él, a ködön túl. Azt mondják, olyan mélyen él a vízben, hogy nem jut le oda a napfény. A hal fején, a homloka közepén van egy vékony nyúlvány, aminek a vége világít. Mint egy mécsvilág, aprócska fény a hatalmas sötétségben. Amikor a hal vadászik, pislákol a fény a nyúlvány végén, odavonzza a kisebb halakat és amikor egészen közel mennek a fénytől elvarázsolva, a ragadozó elkapja őket. *Fordul vissza Nisamie felé az utolsó szavakkal. Még mielőtt a lány megijedhetne tőle, féloldalasan, alig-alig elmosolyodik.*
- Én nem vagyok lámpás hal. A Kereskedőház címerállata a leviatán. *Közli kedvesnek ható mosollyal, pedig a nyolckarú állat sem épp szívderítő.*
- Tudja, a piacról tévedtem el idáig, gondoltam, megnézem magamnak a Csonthidat, még nem láttam közelről. De amikor visszaindultam, megpillantottam pár haramiának tetsző alakot a romok között. Nem vagyok rossz fegyverforgató, de mint látja, nincs nálam fegyver. Így úgy döntöttem, kereket oldok és az önök boltja került az utamba. *Most már teljes testtel Nisamie előtt áll.*
- Mondhatjuk, hogy a sors vagy az istenek akarták, hogy ide tévedjek. *Néz körbe a boltban.*
- Rajtam keresztül a Kereskedőház lehetőséget kínál önöknek egy jobb életre. Elhagyhatják ezt a helyet, bár megértem, ha érzelmi szálak kötik ide önöket, hisz egy élet munkája lehet benne. De olykor jobb elengedni azt, ami elmúlt, mert a mélybe húz, ahol a leviatánon kívül lámpás halak is élnek. *Égszín tekintete a lányét fürkészi, hol az egyikbe, hol a másikba tekint.*
- Megértem, hogy fél és gondolom, szeretné az apjával is megbeszélni az ajánlatunk. Önökre bízom, hogyan döntenek. *Fejezi be elhalkulva.*
- Nem is tartom fel tovább, azt hiszem, már tiszta a levegő odakint. *Mosolyodik el és elindul az ajtó felé.*
- A Kovácsműhelyben lévő Kereskedelmi Központban megtalál minket és engem is, ha döntésre jutottak. *Fordul vissza az ajtóból egy pillantás erejéig. Majd, ha Nisamie nem marasztalja valamiért, ki is lép rajta.*
- Teysus óvja, Nisamie kisasszony.
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A pontosításra való törekvései elvásnak a fiatal lány hideg mosolyán. De a heges arcú nem azért az egyik legjobbja szakmájának, hogy ennyitől visszakozzon. Valamit érez a háttérben, de türelmesen ki fogja várni, hogy magától kiderüljön.
Nisamie úgy néz ki az ablakon a szemközti romos házra vagy az amellett álló, félig kidőlt fára függesztve tekintetét, mintha valahol egészen máshol járna. Aztyan érzékei egészen jók, jól ismeri az embereket, hisz ez a munkája. Minél jobban ismeri őket, annál inkább képes kitalálni, hogy mit akarnak tőle.
A környéket elnézve Nisamie és az apja is megélhették a kemény időket és mégis maradtak. Egykor biztosan jobb körülmények között élhettek és csoda, hogy még mindig itt vannak és a bolt is áll. A heges arcú összefonja a dereka mögött a kezeit és némán áll a lány mögött, várva, hogy tovább gördüljön a beszélgetés.
Aztán Nisamie megfordul és belenéz a szemébe. A szavai mögött nem érez gorombaságot, sem félelmet, inkább bizonytalanságot. Fejét enyhén lehajtja, mintha mind inkább bele akarna nézni a lány tiszta tekintetébe. Bár az elhangzottak vágnak, mint a jól edzett és élezett penge, nem találnak rést a heges arcú sziklaszilárd, jeges tekintetének páncélján.*
- Félreértett. *Szólal meg kifejezéstelen, tárgyilagos hangon.*
- A kereskedőháznak építek üvegházat az erdőszélen és önöknek lehetőséget ajánlok, hogy tudásukat és tapasztalataikat felhasználva ott dolgozhassanak egy közös együttműködés eredményeképp.
*Pár szívdobbanásnyi időre elhallgat, mert rájön, hogy mennyire megérti a lányt. Itt áll előtte, csak a ruhája többe van, mint ennek a háznak a havi fenntartása és a semmiből egy olyan lehetőséget ajánl fel, ami több, mint csábító.*
- Ismeri a mélytengeri lámpás halat? *Kérdi egy halk sóhaj után. De kérdése talán költői, mert most rajta a sor, hogy kibámuljon az ablakon és folytassa.*
- A déli tengerekben él, a ködön túl. Azt mondják, olyan mélyen él a vízben, hogy nem jut le oda a napfény. A hal fején, a homloka közepén van egy vékony nyúlvány, aminek a vége világít. Mint egy mécsvilág, aprócska fény a hatalmas sötétségben. Amikor a hal vadászik, pislákol a fény a nyúlvány végén, odavonzza a kisebb halakat és amikor egészen közel mennek a fénytől elvarázsolva, a ragadozó elkapja őket. *Fordul vissza Nisamie felé az utolsó szavakkal. Még mielőtt a lány megijedhetne tőle, féloldalasan, alig-alig elmosolyodik.*
- Én nem vagyok lámpás hal. A Kereskedőház címerállata a leviatán. *Közli kedvesnek ható mosollyal, pedig a nyolckarú állat sem épp szívderítő.*
- Tudja, a piacról tévedtem el idáig, gondoltam, megnézem magamnak a Csonthidat, még nem láttam közelről. De amikor visszaindultam, megpillantottam pár haramiának tetsző alakot a romok között. Nem vagyok rossz fegyverforgató, de mint látja, nincs nálam fegyver. Így úgy döntöttem, kereket oldok és az önök boltja került az utamba. *Most már teljes testtel Nisamie előtt áll.*
- Mondhatjuk, hogy a sors vagy az istenek akarták, hogy ide tévedjek. *Néz körbe a boltban.*
- Rajtam keresztül a Kereskedőház lehetőséget kínál önöknek egy jobb életre. Elhagyhatják ezt a helyet, bár megértem, ha érzelmi szálak kötik ide önöket, hisz egy élet munkája lehet benne. De olykor jobb elengedni azt, ami elmúlt, mert a mélybe húz, ahol a leviatánon kívül lámpás halak is élnek. *Égszín tekintete a lányét fürkészi, hol az egyikbe, hol a másikba tekint.*
- Megértem, hogy fél és gondolom, szeretné az apjával is megbeszélni az ajánlatunk. Önökre bízom, hogyan döntenek. *Fejezi be elhalkulva.*
- Nem is tartom fel tovább, azt hiszem, már tiszta a levegő odakint. *Mosolyodik el és elindul az ajtó felé.*
- A Kovácsműhelyben lévő Kereskedelmi Központban megtalál minket és engem is, ha döntésre jutottak. *Fordul vissza az ajtóból egy pillantás erejéig. Majd, ha Nisamie nem marasztalja valamiért, ki is lép rajta.*
- Teysus óvja, Nisamie kisasszony.
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 21:21:33
Üzenet elküldve: 2020-08-28 21:21:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Érezte, hogy az az apró szócska szöget üt majd a férfi fejébe, hisz vérbeli kereskedőnek tűnik. Olyasfajtának, aki azonnal kiszúrja az üzletfél legapróbb elbizonytalanodását is. Nisamie nem bizonytalan, hanem valami egészen más, de egy furcsán hideg mosolyon kívül nem sok választ ad a visszakérdezésre. Inkább az ablakon kipillantva folytatja tovább a társalgást, egyrészt mert így szemmel tarthatja a kinti történéseket, másrészt így nem kell folyamatosan az égszín szemekbe néznie.
Ahogy Aztyan közelebb lép, nem fordul vissza hozzá rögtön, sőt nem is szakítja félbe semmivel mondandóját. Hallgatja őt, néhány erősebb mondat után egészen halkan felsóhajt (ami inkább csak vállainak lassú emelkedéséből és süllyedéséből sejthető), de egyébiránt a szemben lévő romos ház előtt álló, félig már kidőlt fát szemléli. Nem tudja, mit gondoljon. Az ajánlat tulajdonképpen mesébe illő; mindketten itt hagyhatnák végre ezt a házat, s vele talán a keserű emlékek egy részét. Új boltot nyithatnának egy sokkal szebb és élhetőbb helyen, üvegházzal, kerttel, s gazdag vásárlókkal, arról nem is beszélve, hogy a kereskedőház oltalmába kerülnének. Ott bizonyosan nem kellene éjszakánként attól rettegnie, hogy mikor érkezik egy újabb hívatlan látogató. Ezer és egy okot fel tudna még sorolni, amiért gondolkodás nélkül itt hagyta volna ezt a helyet, ha tehette volna… ha kapott volna egy ilyen lehetőséget. Talán csak egy szavába kerülne, hogy most hirtelenjében minden jobbra forduljon. Ám a súlyos veszteségek és az azt követő kiszolgáltatottság arra tanította, hogy ne higgyen magán ívül senkinek. Aztyan meséje pedig túl szép, hogy igaz legyen.
Még azután is jó pár pillanatnak el kell telnie, hogy végre megszólaljon, hogy a vörös figyelmébe ajánlja a döntés lehetőségét. Visszafordul felé, természetesen a szemébe is néz, s igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni. Nem az a goromba fajta, ha nem adnak rá okot.*
- Gyakran tesz ilyen ajánlatokat a Romváros megmaradt boltjait járva? *Ajkai sarkába mosoly költözik, de zöldes szemei nem sok örömöt tükröznek.*
- Mert rendkívül meggyőző. Sokak mondtak már igent előttem? *Szavai élesek, ahogy pillantásában is van valami eddig nem mutatott vadság. De még mielőtt a másik válaszolhatna, el is tűnik nyom nélkül.*
- Igazán sajnálom, de nehezemre esik hinni ebben az... ajánlatban. *Hangja most őszinte, ahogy tekintete is.* - Remélem megérti hisz... csak úgy besétál az utcáról és felajánlja, hogy üvegházat épít nekünk az erdőszélen? Hogyan mondhatnék erre felelősen igent? *Ha a másik el nem kapja a tekintetét, adott az alkalom egy kis farkasszemnézéshez.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Érezte, hogy az az apró szócska szöget üt majd a férfi fejébe, hisz vérbeli kereskedőnek tűnik. Olyasfajtának, aki azonnal kiszúrja az üzletfél legapróbb elbizonytalanodását is. Nisamie nem bizonytalan, hanem valami egészen más, de egy furcsán hideg mosolyon kívül nem sok választ ad a visszakérdezésre. Inkább az ablakon kipillantva folytatja tovább a társalgást, egyrészt mert így szemmel tarthatja a kinti történéseket, másrészt így nem kell folyamatosan az égszín szemekbe néznie.
Ahogy Aztyan közelebb lép, nem fordul vissza hozzá rögtön, sőt nem is szakítja félbe semmivel mondandóját. Hallgatja őt, néhány erősebb mondat után egészen halkan felsóhajt (ami inkább csak vállainak lassú emelkedéséből és süllyedéséből sejthető), de egyébiránt a szemben lévő romos ház előtt álló, félig már kidőlt fát szemléli. Nem tudja, mit gondoljon. Az ajánlat tulajdonképpen mesébe illő; mindketten itt hagyhatnák végre ezt a házat, s vele talán a keserű emlékek egy részét. Új boltot nyithatnának egy sokkal szebb és élhetőbb helyen, üvegházzal, kerttel, s gazdag vásárlókkal, arról nem is beszélve, hogy a kereskedőház oltalmába kerülnének. Ott bizonyosan nem kellene éjszakánként attól rettegnie, hogy mikor érkezik egy újabb hívatlan látogató. Ezer és egy okot fel tudna még sorolni, amiért gondolkodás nélkül itt hagyta volna ezt a helyet, ha tehette volna… ha kapott volna egy ilyen lehetőséget. Talán csak egy szavába kerülne, hogy most hirtelenjében minden jobbra forduljon. Ám a súlyos veszteségek és az azt követő kiszolgáltatottság arra tanította, hogy ne higgyen magán ívül senkinek. Aztyan meséje pedig túl szép, hogy igaz legyen.
Még azután is jó pár pillanatnak el kell telnie, hogy végre megszólaljon, hogy a vörös figyelmébe ajánlja a döntés lehetőségét. Visszafordul felé, természetesen a szemébe is néz, s igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni. Nem az a goromba fajta, ha nem adnak rá okot.*
- Gyakran tesz ilyen ajánlatokat a Romváros megmaradt boltjait járva? *Ajkai sarkába mosoly költözik, de zöldes szemei nem sok örömöt tükröznek.*
- Mert rendkívül meggyőző. Sokak mondtak már igent előttem? *Szavai élesek, ahogy pillantásában is van valami eddig nem mutatott vadság. De még mielőtt a másik válaszolhatna, el is tűnik nyom nélkül.*
- Igazán sajnálom, de nehezemre esik hinni ebben az... ajánlatban. *Hangja most őszinte, ahogy tekintete is.* - Remélem megérti hisz... csak úgy besétál az utcáról és felajánlja, hogy üvegházat épít nekünk az erdőszélen? Hogyan mondhatnék erre felelősen igent? *Ha a másik el nem kapja a tekintetét, adott az alkalom egy kis farkasszemnézéshez.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 15:51:29
Üzenet elküldve: 2020-08-28 15:51:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A hang forrásának kiléte amint feltűnik Grük egyből leereszti a fegyverét és a lányhoz siet.*
-Jól vagy?
*Kérdi a megláncolt szerencsétlentől. és közben a láncot vizsgálja meg gyorsan, erre mindössze pár pillantásnyi időt szentelve. Miután felmérte a lánc látható tulajdonságait visszanéz a lányra.*
-Nem foglak bántani, ígérem.
*Mondja megnyugtatás képen miközben visszahelyezi eredeti helyére íját és a húron elhelyezkedő nyílvesszőt visszahelyezi tegezébe. Ha nagy méretbeli különbség lelhető fel a férfi javára, akkor igyekszik egy magasságba vinni szemeit a másikéval, lábai berogyasztásával.*
-Mi a neved?
*Kérdi egy kicsikét már erőltetetten kedveskés hangon, de a halvány mosoly amit arcára felfest az viszont igazi.*
*A hang forrásának kiléte amint feltűnik Grük egyből leereszti a fegyverét és a lányhoz siet.*
-Jól vagy?
*Kérdi a megláncolt szerencsétlentől. és közben a láncot vizsgálja meg gyorsan, erre mindössze pár pillantásnyi időt szentelve. Miután felmérte a lánc látható tulajdonságait visszanéz a lányra.*
-Nem foglak bántani, ígérem.
*Mondja megnyugtatás képen miközben visszahelyezi eredeti helyére íját és a húron elhelyezkedő nyílvesszőt visszahelyezi tegezébe. Ha nagy méretbeli különbség lelhető fel a férfi javára, akkor igyekszik egy magasságba vinni szemeit a másikéval, lábai berogyasztásával.*
-Mi a neved?
*Kérdi egy kicsikét már erőltetetten kedveskés hangon, de a halvány mosoly amit arcára felfest az viszont igazi.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 08:38:47
Üzenet elküldve: 2020-08-28 08:38:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Grüksunosz hirtelen fordul, s a sötét sarok továbbra is szökés, ismét némi nem szokványos mozgolódást és neszezést észlel. Persze előtte az inget és a bort könnyedén el tudja süllyeszteni hátizsákjában. Baj most sem történik, azonban mikor keze a fegyverén megszorul, ráadásul azt, az észlelt sarok felé fordítja, immár hüppögés is megüti a fülét.*
- Ne bánts... ! *Halk szipogás a kérdésre válaszként, majd rövid idő elteltével lánccsörgés hangja hallik, egyértelműen, mintha húznák a padlón. Egyes rémtörténetekben ez akár még rémisztő is lehetne, de egyrészt Gürköt nem abból a fából faragták, másrészt a mai éjszakán megélt már ettől nagyobb riadalmakat is, harmadrészt pedig, hamarost feltűnik a lánc gazdája is, mely egy koszos, ápolatlan bokához tartozik. Egy lány. Haja kusza, több helyütt hiányos, arca szinte felismerhetetlen, egyedül izzó kék színű szemei világlanak, s szinte lefoszlott ruházata alól olykor elővillannak fedetlen keblei. Reszketve húzza össze maga előtt a ruháját.*
- Ne bánts! *Ismétli meg kissé határozottabban, de könnyáztatta, csíkos sovány arca továbbra is ijedtségről árulkodik. Lánc nem csak a bokáján van, hanem a csuklóján is, melyek egymáshoz vannak lakatolva, így botladozva tud csak felállni, azonban tapodtat nem mozdul.*
- Nem direkt maradtam le, esküszöm minden élő istenre! *Zokog fel, válla megrázkódik.*
*Grüksunosz hirtelen fordul, s a sötét sarok továbbra is szökés, ismét némi nem szokványos mozgolódást és neszezést észlel. Persze előtte az inget és a bort könnyedén el tudja süllyeszteni hátizsákjában. Baj most sem történik, azonban mikor keze a fegyverén megszorul, ráadásul azt, az észlelt sarok felé fordítja, immár hüppögés is megüti a fülét.*
- Ne bánts... ! *Halk szipogás a kérdésre válaszként, majd rövid idő elteltével lánccsörgés hangja hallik, egyértelműen, mintha húznák a padlón. Egyes rémtörténetekben ez akár még rémisztő is lehetne, de egyrészt Gürköt nem abból a fából faragták, másrészt a mai éjszakán megélt már ettől nagyobb riadalmakat is, harmadrészt pedig, hamarost feltűnik a lánc gazdája is, mely egy koszos, ápolatlan bokához tartozik. Egy lány. Haja kusza, több helyütt hiányos, arca szinte felismerhetetlen, egyedül izzó kék színű szemei világlanak, s szinte lefoszlott ruházata alól olykor elővillannak fedetlen keblei. Reszketve húzza össze maga előtt a ruháját.*
- Ne bánts! *Ismétli meg kissé határozottabban, de könnyáztatta, csíkos sovány arca továbbra is ijedtségről árulkodik. Lánc nem csak a bokáján van, hanem a csuklóján is, melyek egymáshoz vannak lakatolva, így botladozva tud csak felállni, azonban tapodtat nem mozdul.*
- Nem direkt maradtam le, esküszöm minden élő istenre! *Zokog fel, válla megrázkódik.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 07:14:28
Üzenet elküldve: 2020-08-28 07:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés a városba//
*Folytatja a feszített menetet a városon keresztül, hiszen csak akkor pihenhet igazán meg, mikor beér a romos kúria falai közé. Reményei szerint még mindig ott találja Kelazt és a kis gnómot, kiegészítve a már őshonosnak számító két gyerkőccel. ~Talán még a szarvast se ették meg.~ Ám aggodalommal tölti el a gondolat, miközben már a romos utcákon rója a lépteket, hogy az ő lova meg van-e még. Aggódik érte, ám nem az érzelmi kötődés az, ami ezt táplálja, inkább a belefektetett energia és pénz. Mivel jól tudja, ha egy hozzá hasonló enyveskezű, csak megneszelné, hogy abban a romos építményben egy ilyen kincs van elrejtve, akkor bottal üthetné a nyomát. Így, gondolataiba merülve trappol végig a romos utcákon, a kúria irányába.*
*Folytatja a feszített menetet a városon keresztül, hiszen csak akkor pihenhet igazán meg, mikor beér a romos kúria falai közé. Reményei szerint még mindig ott találja Kelazt és a kis gnómot, kiegészítve a már őshonosnak számító két gyerkőccel. ~Talán még a szarvast se ették meg.~ Ám aggodalommal tölti el a gondolat, miközben már a romos utcákon rója a lépteket, hogy az ő lova meg van-e még. Aggódik érte, ám nem az érzelmi kötődés az, ami ezt táplálja, inkább a belefektetett energia és pénz. Mivel jól tudja, ha egy hozzá hasonló enyveskezű, csak megneszelné, hogy abban a romos építményben egy ilyen kincs van elrejtve, akkor bottal üthetné a nyomát. Így, gondolataiba merülve trappol végig a romos utcákon, a kúria irányába.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 00:34:15
Üzenet elküldve: 2020-08-28 00:34:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A sötét sarokban semmit sem észlel a megközelítése során, de ez nem is nagy baj. A szekrény felé tartva egy pillantást vet a csapóajtóra, ami mint kiderült nyitva van, de mégsem járható, mivel el van tömődve az előzőhöz hasonlóan.*
-Hogy a rohadt istenverte életbe. *Sziszegi halkan az orra alatt és közbe egy pillanatra az átlagosnál jóval nagyobb szorítást fejt ki a kezében található íjra. Tervét azonban nem változtatja meg, csak átnézi a szekrényt, ami szerencséjére nincs zárva. Nem sok mindent talál benne, egy picit hasznosabb dolgot remélt, de azért csak elteszi a megkezdett bort, amit nem nyit ki egyelőre és a jó állapotú inget sem hagyja ott a szekrényben. Már éppen távozni készül, de még egy körbetekintés keretein belül egy hang csapja meg a fülét. Egyből a vélhető hangforrás irányába kapja fegyverét, majd megfeszített íjjal közelíti meg szép lassan. Amikor meglát egy apró mozgást, akkor fel sem merül benne az, hogy csak a szeme csalja meg a fáradtság hatására.*
-Ki van ott?
*Teszi fel a kérdést lehetősége szerint olyan hangerővel, hogy eljusson érthetően a címzett pontig, de az utcát ne járja át a hangja.*
*A sötét sarokban semmit sem észlel a megközelítése során, de ez nem is nagy baj. A szekrény felé tartva egy pillantást vet a csapóajtóra, ami mint kiderült nyitva van, de mégsem járható, mivel el van tömődve az előzőhöz hasonlóan.*
-Hogy a rohadt istenverte életbe. *Sziszegi halkan az orra alatt és közbe egy pillanatra az átlagosnál jóval nagyobb szorítást fejt ki a kezében található íjra. Tervét azonban nem változtatja meg, csak átnézi a szekrényt, ami szerencséjére nincs zárva. Nem sok mindent talál benne, egy picit hasznosabb dolgot remélt, de azért csak elteszi a megkezdett bort, amit nem nyit ki egyelőre és a jó állapotú inget sem hagyja ott a szekrényben. Már éppen távozni készül, de még egy körbetekintés keretein belül egy hang csapja meg a fülét. Egyből a vélhető hangforrás irányába kapja fegyverét, majd megfeszített íjjal közelíti meg szép lassan. Amikor meglát egy apró mozgást, akkor fel sem merül benne az, hogy csak a szeme csalja meg a fáradtság hatására.*
-Ki van ott?
*Teszi fel a kérdést lehetősége szerint olyan hangerővel, hogy eljusson érthetően a címzett pontig, de az utcát ne járja át a hangja.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-26 15:37:20
Üzenet elküldve: 2020-08-26 15:37:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Nem számított másra, mint ijedt felpattanásra és meglepett pillantásokra. Viszont eltekint attól, hogy megmosolyogja a lány reakcióját. Egy őz is megriad, ha a medve felmorran. Látja rajta, hogy most ébredt, az álmos tekintet, az asztal nyoma az arcán. Milyen kis esetlen. Ha nem volna az, aki, akkor biztosan megesne rajta a szíve.
Láthatóan nem csak a megjelenésével, de a piacról hozott baromfival is meglepte Nisamiet. Pár pillanatig fürkészi az arcát, amíg a lány a zsák és annak tartalma felé fordítja a figyelmét.
A válaszra csak röviden biccent. Biztos volt ebben is. De zabkását nem akar megint enni, a baromfiból pedig hárman is jól lakhatnak. A medvetermetű csak a húsát tudná megsütni, íztelenre, szárazra, de a lány biztosan többre képes vele. Van benne szív, belsőségek, minden, ami együtt jár egy frissen bontott baromfival.*
- Akkor nosza, rajta. *Válaszol az igenlő feleletre. Remélte, hogy így lesz, de egy lány, aki az apját is istápolja, biztosan tud húst sütni. Akkor is, ha csak ritkán kerül az asztalra.
Nisamie veheti fizetségnek is vagy akárminek, amiért előző este náluk aludt, bár a páncélosban nincsenek ilyen érzelmek. Már azon kívül, hogy éhes és rendes ételt akar enni. Végül is az éhség is csak egy érzelem.*
*Nem számított másra, mint ijedt felpattanásra és meglepett pillantásokra. Viszont eltekint attól, hogy megmosolyogja a lány reakcióját. Egy őz is megriad, ha a medve felmorran. Látja rajta, hogy most ébredt, az álmos tekintet, az asztal nyoma az arcán. Milyen kis esetlen. Ha nem volna az, aki, akkor biztosan megesne rajta a szíve.
Láthatóan nem csak a megjelenésével, de a piacról hozott baromfival is meglepte Nisamiet. Pár pillanatig fürkészi az arcát, amíg a lány a zsák és annak tartalma felé fordítja a figyelmét.
A válaszra csak röviden biccent. Biztos volt ebben is. De zabkását nem akar megint enni, a baromfiból pedig hárman is jól lakhatnak. A medvetermetű csak a húsát tudná megsütni, íztelenre, szárazra, de a lány biztosan többre képes vele. Van benne szív, belsőségek, minden, ami együtt jár egy frissen bontott baromfival.*
- Akkor nosza, rajta. *Válaszol az igenlő feleletre. Remélte, hogy így lesz, de egy lány, aki az apját is istápolja, biztosan tud húst sütni. Akkor is, ha csak ritkán kerül az asztalra.
Nisamie veheti fizetségnek is vagy akárminek, amiért előző este náluk aludt, bár a páncélosban nincsenek ilyen érzelmek. Már azon kívül, hogy éhes és rendes ételt akar enni. Végül is az éhség is csak egy érzelem.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-26 09:33:52
Üzenet elküldve: 2020-08-26 09:33:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*A lassú közeledésre semmi reakció. A sötét sarok továbbra is mozdulatlanul sötét, s a csapóajtó pedig továbbra is csak egy csapóajtó. Erről egyébként kiderül, hogy tárva nyitva, Grük szemügyre veheti, s letekinthet. A várható mélység, vagy létra, vagy lépcső viszot elmarad, pontosabban, mintha néhány lépcsőfokot látna lefelé, azonban Kagaenae házához hasonlóan itt is törmelék borít mindent, ami üreg volt, az bizony immár a múlté, erre nem tud továbbhaladni. A szekrény felé fordul, mely nincs zárva, s annak tartalmát áttekintheti. Talál egy üveg megkezdett bort, amit, ha kinyit erősen ecetszagú, olcsó lőrére ismer, néhány koszos rongyot, viszont egy meglepően jó állapotban lévő inget is, aminek semmi különös ismertetőjele nincs.
A szobában körbepillantva semmi érdemleges első látásra, azonban füle a sötét sarokban valamit meghall. Apró mozgás csupán, először nyöszörgésnek hallik, aztán megszűnik. A csapóajtó mögötti rész az, ami gyanússá válik, sőt, miután Grük figyelni kezd, mintha ismét mozgást látna, bár lehet csak szeme csalja meg.*
*A lassú közeledésre semmi reakció. A sötét sarok továbbra is mozdulatlanul sötét, s a csapóajtó pedig továbbra is csak egy csapóajtó. Erről egyébként kiderül, hogy tárva nyitva, Grük szemügyre veheti, s letekinthet. A várható mélység, vagy létra, vagy lépcső viszot elmarad, pontosabban, mintha néhány lépcsőfokot látna lefelé, azonban Kagaenae házához hasonlóan itt is törmelék borít mindent, ami üreg volt, az bizony immár a múlté, erre nem tud továbbhaladni. A szekrény felé fordul, mely nincs zárva, s annak tartalmát áttekintheti. Talál egy üveg megkezdett bort, amit, ha kinyit erősen ecetszagú, olcsó lőrére ismer, néhány koszos rongyot, viszont egy meglepően jó állapotban lévő inget is, aminek semmi különös ismertetőjele nincs.
A szobában körbepillantva semmi érdemleges első látásra, azonban füle a sötét sarokban valamit meghall. Apró mozgás csupán, először nyöszörgésnek hallik, aztán megszűnik. A csapóajtó mögötti rész az, ami gyanússá válik, sőt, miután Grük figyelni kezd, mintha ismét mozgást látna, bár lehet csak szeme csalja meg.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-25 15:56:10
Üzenet elküldve: 2020-08-25 15:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Pontosan nem tudja, miféle betegség kínozhatja Nisamie édesapját, de tolakodásnak tartja, hogy komolyabban firtassa a kérdést. Ha pedig a lánynak van döntési joga, akkor ebben az esetben feleslegesnek is tartja. Neki mindegy kivel köt jövedelmező üzletet. Persze, hogy valóban jövedelmező lesz-e, azt az istenek majd megmondják.
Miközben előadja a lehetőségeket, Nisamie lassú sétába kezd, mintha így akarná levezetni leplezni zavarát vagy kétségeit. Egyelőre Aztyan előtt nem világos, hogy mi áll a háttérben, de türelmesen vár, talán kiderül majd.*
- Szinte? *Kérdez vissza azonnal, de aztán rájön, hogy a kereskedői véna talán túl magabiztossá tette. Természetesen csak egy lehetőséget ajánlott fel, ami mindkét fél számára kedvező lehet és változást hozhat az életükbe. Pozitív változást.
Amikor a lány mellette halad el, feltűnik neki az illat, amely a gyógyfüves bolt herbáriáktól nehéz levegőjéből is kitűnik. Halovány mosoly jelenik meg a szája sarkában, abban, amelyiket nem tett érzéketlenné a fél arcát átszelő heg, így talán Nisamie nem is láthatja.
Az ötletek megerősítésére csak kurtán biccent, a lány, bár fiatalnak tűnik, ambiciózusnak és talpraesettnek látszik. Az ablakon kitekintő lány pillantását követi Aztyané is. Eszébe jut, hogy miért is tért be ide, amikor megpillantotta a romok között feltűnő, rossz arcú alakokat. Egy lépéssel közelebb lép Nisamiehez, a hangja halk és nyugtató, amikor megszólal.*
- A kereskedőház lehetőségei sok mindenre alkalmat adnak. A kereskedelmi központunk az erdőszéli tisztás mellett áll közvetlen, ahol a növények számára is alkalmasabb a környezet. *Kezd bele, égszín tekintete a lányét keresi.*
- Megértem, hogy érzelmek fűzik ehhez az épülethez, a helyhez, de ahogy mondta ön is, ez már nem az, ami régen volt. *Persze a heges arcú nehezen érti meg, hogyan kötődhet bárki is érzelmileg egy ilyen helyhez, de nem szeretné megijeszteni a lányt. Rá sokszor mondják, hogy kőből van a szíve, de Nisamienek is be kell látnia, hogy ami elmúlt, az elmúlt. Tovább kellene lépniük.*
- Ha úgy döntenek, ön és az édesapja is kaphatnak egy szobát a központban, az erdőszélen pedig megépíthetjük az üvegházat és a kertet, ami kiszolgálhatná a boltjukat. Onnan nincs messze a piac, a polgárnegyed, ahol rendes, és ami a legfontosabb, fizetőképes polgárok élnek. *Amikor befejezte, kicsit elnémul. Számára értelmetlen volna itt a romok mellett maradni és a lány hangjából is ezt hallja ki, de ő nem dönthet helyettük.
Hosszú pillanatok múltán szólal csak meg újra, ha Nisamie nem töri meg a csendet.*
- Ez csak egy lehetőség. Önöknek kell döntenie. *A hangja most tárgyilagos, talán hidegen is cseng, de őt elsősorban az üzlet és a kereskedelem érdekli.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Pontosan nem tudja, miféle betegség kínozhatja Nisamie édesapját, de tolakodásnak tartja, hogy komolyabban firtassa a kérdést. Ha pedig a lánynak van döntési joga, akkor ebben az esetben feleslegesnek is tartja. Neki mindegy kivel köt jövedelmező üzletet. Persze, hogy valóban jövedelmező lesz-e, azt az istenek majd megmondják.
Miközben előadja a lehetőségeket, Nisamie lassú sétába kezd, mintha így akarná levezetni leplezni zavarát vagy kétségeit. Egyelőre Aztyan előtt nem világos, hogy mi áll a háttérben, de türelmesen vár, talán kiderül majd.*
- Szinte? *Kérdez vissza azonnal, de aztán rájön, hogy a kereskedői véna talán túl magabiztossá tette. Természetesen csak egy lehetőséget ajánlott fel, ami mindkét fél számára kedvező lehet és változást hozhat az életükbe. Pozitív változást.
Amikor a lány mellette halad el, feltűnik neki az illat, amely a gyógyfüves bolt herbáriáktól nehéz levegőjéből is kitűnik. Halovány mosoly jelenik meg a szája sarkában, abban, amelyiket nem tett érzéketlenné a fél arcát átszelő heg, így talán Nisamie nem is láthatja.
Az ötletek megerősítésére csak kurtán biccent, a lány, bár fiatalnak tűnik, ambiciózusnak és talpraesettnek látszik. Az ablakon kitekintő lány pillantását követi Aztyané is. Eszébe jut, hogy miért is tért be ide, amikor megpillantotta a romok között feltűnő, rossz arcú alakokat. Egy lépéssel közelebb lép Nisamiehez, a hangja halk és nyugtató, amikor megszólal.*
- A kereskedőház lehetőségei sok mindenre alkalmat adnak. A kereskedelmi központunk az erdőszéli tisztás mellett áll közvetlen, ahol a növények számára is alkalmasabb a környezet. *Kezd bele, égszín tekintete a lányét keresi.*
- Megértem, hogy érzelmek fűzik ehhez az épülethez, a helyhez, de ahogy mondta ön is, ez már nem az, ami régen volt. *Persze a heges arcú nehezen érti meg, hogyan kötődhet bárki is érzelmileg egy ilyen helyhez, de nem szeretné megijeszteni a lányt. Rá sokszor mondják, hogy kőből van a szíve, de Nisamienek is be kell látnia, hogy ami elmúlt, az elmúlt. Tovább kellene lépniük.*
- Ha úgy döntenek, ön és az édesapja is kaphatnak egy szobát a központban, az erdőszélen pedig megépíthetjük az üvegházat és a kertet, ami kiszolgálhatná a boltjukat. Onnan nincs messze a piac, a polgárnegyed, ahol rendes, és ami a legfontosabb, fizetőképes polgárok élnek. *Amikor befejezte, kicsit elnémul. Számára értelmetlen volna itt a romok mellett maradni és a lány hangjából is ezt hallja ki, de ő nem dönthet helyettük.
Hosszú pillanatok múltán szólal csak meg újra, ha Nisamie nem töri meg a csendet.*
- Ez csak egy lehetőség. Önöknek kell döntenie. *A hangja most tárgyilagos, talán hidegen is cseng, de őt elsősorban az üzlet és a kereskedelem érdekli.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-24 02:41:53
Üzenet elküldve: 2020-08-24 02:41:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A házban hatalmas sötétség lapul, de szerencsére a városőrnek volt az este folyamán alkalma alkalmazkodni ehhez a hátráltató tényezőhöz és így nem is zavarja annyira. Íját készenlétben tartva lép be a nehéz ajtón keresztül. Odabent egy asztal, néhány szék, egy az előző házban lévőhöz hasonló csapóajtó nyomokkal és egy szekrény kerül a szeme elé, de mivel a szekrény mögé nem lát, így még fokozottabb készültségben közelíti meg a vakfoltot.
Ha végleg megbizonyosodik arról, hogy a szoba üres, akkor bepillantást vet a szekrénybe, tán tartalmaz valami nyomot, vagy csak egy hasznos tárgyat. Amennyiben ezen is túl van a csapóajtót veszi célba és annak a kinyitásán kísérletezik.*
*A házban hatalmas sötétség lapul, de szerencsére a városőrnek volt az este folyamán alkalma alkalmazkodni ehhez a hátráltató tényezőhöz és így nem is zavarja annyira. Íját készenlétben tartva lép be a nehéz ajtón keresztül. Odabent egy asztal, néhány szék, egy az előző házban lévőhöz hasonló csapóajtó nyomokkal és egy szekrény kerül a szeme elé, de mivel a szekrény mögé nem lát, így még fokozottabb készültségben közelíti meg a vakfoltot.
Ha végleg megbizonyosodik arról, hogy a szoba üres, akkor bepillantást vet a szekrénybe, tán tartalmaz valami nyomot, vagy csak egy hasznos tárgyat. Amennyiben ezen is túl van a csapóajtót veszi célba és annak a kinyitásán kísérletezik.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:36:21
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:36:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy beér a Romvárosba, hirtelen nem tudja, hogyan reagáljon a változásokra. Jelen van a hitetlenkedés, a tanácstalanság és a tehetetlenség érzése is. Ahogy sétál a romos, elhagyott kúriák között, lelki szemei előtt látja azt a helyet, ahol eltöltötte a gyerekkorát. Halvány árnyéka már csak ez a hely a Gazdagnegyed pompájának, tiszta utcáinak, ragyogó házainak.
Bár visszatekintve lát több kúriát is, amit látható módon még laknak, bár biztosan nem azok, akik egykor éltek ott, de tudja, hogy nem ott van, amit keres. Halad tovább a nem éppen forgalmas utcán, és a távolban egy hidat vesz észre.*
~Híd? Akkor igaz, amit beszéltek?~
*Bár azt könnyedén elhitte, hogy fellázadtak a szegények Artheniorban, azt már nehezebben tudta elfogadni, amikor azt mondták neki, hogy a semmiből egy feneketlen szakadék nyílt meg, elnyelve a Gazdagnegyed egy részét. Pletykának, szóbeszédnek képzelte, ám abban is teljesen biztos, hogy szeli át folyó a Gazdagnegyedet.
Ahogy közelebb jut, még valamire rájön. A híd nagyon közel van ahhoz a helyre, ahol emlékei szerint gyerekkori otthona volt. A Barakktól két kúriányira lakott a családja. Ám mikor végül elér a hídig, a látványtól megtántorodik, és csak a botjának köszönheti, hogy nem esik össze.
Nem tudja, hogyan sikerült megtámaszkodnia, mielőtt a lábai felmondták a szolgálatot. A még megmaradó kúriák mentén közelebb halad, próbálva feldolgozni, amit lát, érszre sem véve a furcsálló pillantásokat, amiket a mellette elhaladók vetnek felé. Annál a kúriánál áll meg, ami huszonöt éve még a családja szomszédja volt. Pontosabban a romjainál, ugyanis csak a fele áll még többé-kevésbé.
A bejárattól pár méterre viszont egy szakadék széle kezdődik, és tudja, hogy a mélyén valahol ott van a teljes gyermekkora, és talán pár családtagja is, akik nem tudtak elmenekülni a lázadás elől. A Barakk maradványait is minden bizonnyal elnyelte a föld. Gaerralos nem tudja elszakítani a pillantását a Meredélytől, csak fürkészi annak alját, bár nem tudja, mit is keres pontosan.
Így áll, szinte szoborrá dermedve pár percig, aztán váratlanul megfordul, és sántítva bár, de céltudatosan elindul. Arcáról az elhatározás tükröződik. Rájött, hogy teljesen egyedül van, és akkor is egyedül lenne, ha a családja túlélt volna.
Emlékszik, hogy a Polgárnegyedben elhaladt egy méretes épület előtt, amit fegyveresek őriztek. Úgy dönt, hogy ha valahol válaszokat akar találni, és meg akarja tudni, hogy innen hogyan tovább, akkor azon a helyen kell kezdenie.*
Bár visszatekintve lát több kúriát is, amit látható módon még laknak, bár biztosan nem azok, akik egykor éltek ott, de tudja, hogy nem ott van, amit keres. Halad tovább a nem éppen forgalmas utcán, és a távolban egy hidat vesz észre.*
~Híd? Akkor igaz, amit beszéltek?~
*Bár azt könnyedén elhitte, hogy fellázadtak a szegények Artheniorban, azt már nehezebben tudta elfogadni, amikor azt mondták neki, hogy a semmiből egy feneketlen szakadék nyílt meg, elnyelve a Gazdagnegyed egy részét. Pletykának, szóbeszédnek képzelte, ám abban is teljesen biztos, hogy szeli át folyó a Gazdagnegyedet.
Ahogy közelebb jut, még valamire rájön. A híd nagyon közel van ahhoz a helyre, ahol emlékei szerint gyerekkori otthona volt. A Barakktól két kúriányira lakott a családja. Ám mikor végül elér a hídig, a látványtól megtántorodik, és csak a botjának köszönheti, hogy nem esik össze.
Nem tudja, hogyan sikerült megtámaszkodnia, mielőtt a lábai felmondták a szolgálatot. A még megmaradó kúriák mentén közelebb halad, próbálva feldolgozni, amit lát, érszre sem véve a furcsálló pillantásokat, amiket a mellette elhaladók vetnek felé. Annál a kúriánál áll meg, ami huszonöt éve még a családja szomszédja volt. Pontosabban a romjainál, ugyanis csak a fele áll még többé-kevésbé.
A bejárattól pár méterre viszont egy szakadék széle kezdődik, és tudja, hogy a mélyén valahol ott van a teljes gyermekkora, és talán pár családtagja is, akik nem tudtak elmenekülni a lázadás elől. A Barakk maradványait is minden bizonnyal elnyelte a föld. Gaerralos nem tudja elszakítani a pillantását a Meredélytől, csak fürkészi annak alját, bár nem tudja, mit is keres pontosan.
Így áll, szinte szoborrá dermedve pár percig, aztán váratlanul megfordul, és sántítva bár, de céltudatosan elindul. Arcáról az elhatározás tükröződik. Rájött, hogy teljesen egyedül van, és akkor is egyedül lenne, ha a családja túlélt volna.
Emlékszik, hogy a Polgárnegyedben elhaladt egy méretes épület előtt, amit fegyveresek őriztek. Úgy dönt, hogy ha valahol válaszokat akar találni, és meg akarja tudni, hogy innen hogyan tovább, akkor azon a helyen kell kezdenie.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:20:22
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:20:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Bár nagy a sötét, Grük szemei ehhez bőséggel hozzászokhattak, s a széttaposott, szinte ösvénynek ható nyomokat sem olyan nehéz követni. A nehéz faajtó félig leszakítva, ahogy bekémlel, mozgást nem lát, így beljebb merészkedhet. Egyszerű helyiséget láthat, mely tulajdonképpen egyetlen szobából is áll. Egy asztal, szanaszéjjel korhadt székek, egy nagyobb szekrény, azonban a belső sarokba, a szekrényen túl nem lát, igaz, mozgást sem észlel. Az ablakok bedeszkázott résein halvány fénycsík kúszik a padlóra, ahol hasonló csapóajtót láthat, azonban közelebb kell mennie, ha meg akarja vizsgálni. A nyomok egyértelműen onnan vezetnek errefelé, kifelé a házból.*
*Bár nagy a sötét, Grük szemei ehhez bőséggel hozzászokhattak, s a széttaposott, szinte ösvénynek ható nyomokat sem olyan nehéz követni. A nehéz faajtó félig leszakítva, ahogy bekémlel, mozgást nem lát, így beljebb merészkedhet. Egyszerű helyiséget láthat, mely tulajdonképpen egyetlen szobából is áll. Egy asztal, szanaszéjjel korhadt székek, egy nagyobb szekrény, azonban a belső sarokba, a szekrényen túl nem lát, igaz, mozgást sem észlel. Az ablakok bedeszkázott résein halvány fénycsík kúszik a padlóra, ahol hasonló csapóajtót láthat, azonban közelebb kell mennie, ha meg akarja vizsgálni. A nyomok egyértelműen onnan vezetnek errefelé, kifelé a házból.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-23 18:52:24
Üzenet elküldve: 2020-08-23 18:52:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy látszik, ösztönei megcsalták, mivel erre sem találja sehol Narcyt. Úgy néz ki, a fiú teljesen eltűnt. Már megint. Harmadjára a mai napon. A lány idegei ezt már nem nagyon bírják. Ráadásul a környék, amelyre keveredett nem tűnik a legcsábítóbbnak. Ennyit a szabad életről egy fényűző városban, amelyet kettesben hódítanak majd meg. Shivawn kimondhatatlanul csalódottnak érzi magát.
Egyes egyedül barangol ezen a romos környéken, amely jelen pillanatban tökéletesen türközi lelkivilágát is. Most még az útjába kerülő köveket sincs kedve odébb rugdosni, annyira letesz a világról és minden azt alkotó elemről. Jó darabig csak céltalanul sétálgat erre-arra, mint valami holdkóros.
Talán egy fertályóra is beletelik, míg feldolgozza a helyzetet, amibe keveredett. Vagyis amibe sodorta önmagát, és testvérét is. Azonban szépen lassan valahogy mégiscsak elkezd túllendülni jelenlegi csalódottságán, és úgy határoz, most már igazán ideje összeszedni magát. Ahelyett, hogy itt temeti magát, inkább új stratégiát kellene kidolgoznia. Ki kell találnia, miként bukkan majd bátyja nyomára, valamint kell egy terv arra az esetre is, ha a keresés mégis kudarcot vallana. Természetesen a kudarc nem opció, de az igazán nagy stratégák mindenre gondolnak, ugye. Ha a városban nem találja sehol, az is egyfajta konklúzió, hiszen akkor biztos lehet benne, hogy Narcy visszatért a kolostorba. A gyáva féreg. Az áruló.
Első lépésként edzésbe kezd. Ez segít majd kitisztítani elméjét, hogy utána jobban tudjon fókuszálni az előtte álló kihívásokra. Nem mellesleg a jövőbeli mutatványokhoz sem árt, ha tartja a formáját. De most csak egyik lépés a másik után, egyik gyakorlat a másik után, egyik rúgás a másik után - a maga elé képzelt testvér képébe. Egészen kezdi feldobni ez a mozgás.*
Egyes egyedül barangol ezen a romos környéken, amely jelen pillanatban tökéletesen türközi lelkivilágát is. Most még az útjába kerülő köveket sincs kedve odébb rugdosni, annyira letesz a világról és minden azt alkotó elemről. Jó darabig csak céltalanul sétálgat erre-arra, mint valami holdkóros.
Talán egy fertályóra is beletelik, míg feldolgozza a helyzetet, amibe keveredett. Vagyis amibe sodorta önmagát, és testvérét is. Azonban szépen lassan valahogy mégiscsak elkezd túllendülni jelenlegi csalódottságán, és úgy határoz, most már igazán ideje összeszedni magát. Ahelyett, hogy itt temeti magát, inkább új stratégiát kellene kidolgoznia. Ki kell találnia, miként bukkan majd bátyja nyomára, valamint kell egy terv arra az esetre is, ha a keresés mégis kudarcot vallana. Természetesen a kudarc nem opció, de az igazán nagy stratégák mindenre gondolnak, ugye. Ha a városban nem találja sehol, az is egyfajta konklúzió, hiszen akkor biztos lehet benne, hogy Narcy visszatért a kolostorba. A gyáva féreg. Az áruló.
Első lépésként edzésbe kezd. Ez segít majd kitisztítani elméjét, hogy utána jobban tudjon fókuszálni az előtte álló kihívásokra. Nem mellesleg a jövőbeli mutatványokhoz sem árt, ha tartja a formáját. De most csak egyik lépés a másik után, egyik gyakorlat a másik után, egyik rúgás a másik után - a maga elé képzelt testvér képébe. Egészen kezdi feldobni ez a mozgás.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-23 00:20:05
Üzenet elküldve: 2020-08-23 00:20:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A javasolt irányt követve egy valaha még épületként funkcionált romhoz jut, ahol nem is oly rég történt mozgásra utaló nyomok vannak, a nyomok a csonthíd felé vezetnek, ami nem egy jó jel, mert a szakadékot átszelő híd túloldala már a legmocskosabb része a városnak, a hírhedt Sárváros található, egy pillanatnyi megtorpanás után arra jut, hogy a nyomok kiindulási pontját kutatja fel, mert ha a másik út oda vezet ahova sejti, akkor oda egyedül nem mehet városőrként, mert tán már a második lépését sem élné túl a híd túloldalán, mert várhatóan nem szívlelik az ott lakó bűnözők a városi őrség tagjait.
Gyorsan és lehetőleg hangtalanul igyekszik beosonni a házba és reméli, hogy odabent talál valamit, ami hasznára válhat.*
*A javasolt irányt követve egy valaha még épületként funkcionált romhoz jut, ahol nem is oly rég történt mozgásra utaló nyomok vannak, a nyomok a csonthíd felé vezetnek, ami nem egy jó jel, mert a szakadékot átszelő híd túloldala már a legmocskosabb része a városnak, a hírhedt Sárváros található, egy pillanatnyi megtorpanás után arra jut, hogy a nyomok kiindulási pontját kutatja fel, mert ha a másik út oda vezet ahova sejti, akkor oda egyedül nem mehet városőrként, mert tán már a második lépését sem élné túl a híd túloldalán, mert várhatóan nem szívlelik az ott lakó bűnözők a városi őrség tagjait.
Gyorsan és lehetőleg hangtalanul igyekszik beosonni a házba és reméli, hogy odabent talál valamit, ami hasznára válhat.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-22 19:28:16
Üzenet elküldve: 2020-08-22 19:28:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
- Köszönöm. *Mosolyodik el hálásan a biztató szavak hallatán. Persze apja felépülésének esélye szinte egyenlő a nullával, de az valóban jól esik neki, hogy ennyivel letudják a témát. Úgy tűnik, a különös látogatót egyáltalán nem zavarja, ha vele kell üzletet kötnie. Bele is kezd a részletekbe, amit Nisamie ábrándos tekintettel hallgat, miközben lassan a pult mögé sétál. Nagyon is el tudja képzelni azt, amiről Aztyan beszél.
Több vásárló? Nem kellene naphosszat a boltban üldögélnie? Fejlesztések?! Fejlődés?!? Szinte már túl szép, hogy igaz legyen. Olyannyira, hogy szívébe be is lopja magát a kétség. Ró még néhány lassú kört a pult mögött, de vigyáz arra, hogy viselkedése tökéletesen természetesnek tűnjön. Épp olyan látványt nyújt, mint egy gondolkodóba esett fél-elf. *
- Igazán irigylésre méltó hozzáállás. *Hangjában egyáltalán nincs ítélet, ahogy arcáról se lehet semmi többet leolvasni ezúttal. A bolt félhomályában egészen zöldnek tűnő szemek a kékeket kutatják, mintha így rájöhetne, hol is van ebben a szép történetben a csapda. Azért mégiscsak különös, hogy minden előzmény nélkül megjelenik valaki, aki láthatóan nem ide való, és olyan ajánlatot tesz, ami gyökeresen változtatna meg itt mindent. És ha csak valaki lenne… sajnos el kell ismernie maga előtt, hogy Aztyan egészen megnyerő jelenség. *
- Az ajánlat pedig… szinte visszautasíthatatlan. *Mosolyodik el finoman, de egyelőre nem folytatja, nem akarja a férfiba fojtani a szót. Figyelmesen hallgatja a következő kérdést is, ám mielőtt válaszolna, újból lassú sétába kezd. Ezúttal alig néhány lépés távolságban halad el a férfi mellett, akinek így talán feltűnik a lágy jázminillat, ami körbelengi Nisamiet.*
- Ötletből nincs hiány. *Szögezi le, mielőtt folytatná. Valóban nagyra törő terveket dédelgettek, amíg volt kivel és mivel tervezni.* - De ez már nem az a hely, ahol érdemes lenne bármibe időt és energiát fektetni. Egy üvegház drága dolog… itt pedig szegény és megkeseredett népek maradtak csak. *Hangja egészen szenvtelen, ahogy az ablakon kinézve igyekszik világossá tenni a helyzetet.* - Ha ilyesmit akarnék kiépíteni, biztosan nem itt tenném.
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
- Köszönöm. *Mosolyodik el hálásan a biztató szavak hallatán. Persze apja felépülésének esélye szinte egyenlő a nullával, de az valóban jól esik neki, hogy ennyivel letudják a témát. Úgy tűnik, a különös látogatót egyáltalán nem zavarja, ha vele kell üzletet kötnie. Bele is kezd a részletekbe, amit Nisamie ábrándos tekintettel hallgat, miközben lassan a pult mögé sétál. Nagyon is el tudja képzelni azt, amiről Aztyan beszél.
Több vásárló? Nem kellene naphosszat a boltban üldögélnie? Fejlesztések?! Fejlődés?!? Szinte már túl szép, hogy igaz legyen. Olyannyira, hogy szívébe be is lopja magát a kétség. Ró még néhány lassú kört a pult mögött, de vigyáz arra, hogy viselkedése tökéletesen természetesnek tűnjön. Épp olyan látványt nyújt, mint egy gondolkodóba esett fél-elf. *
- Igazán irigylésre méltó hozzáállás. *Hangjában egyáltalán nincs ítélet, ahogy arcáról se lehet semmi többet leolvasni ezúttal. A bolt félhomályában egészen zöldnek tűnő szemek a kékeket kutatják, mintha így rájöhetne, hol is van ebben a szép történetben a csapda. Azért mégiscsak különös, hogy minden előzmény nélkül megjelenik valaki, aki láthatóan nem ide való, és olyan ajánlatot tesz, ami gyökeresen változtatna meg itt mindent. És ha csak valaki lenne… sajnos el kell ismernie maga előtt, hogy Aztyan egészen megnyerő jelenség. *
- Az ajánlat pedig… szinte visszautasíthatatlan. *Mosolyodik el finoman, de egyelőre nem folytatja, nem akarja a férfiba fojtani a szót. Figyelmesen hallgatja a következő kérdést is, ám mielőtt válaszolna, újból lassú sétába kezd. Ezúttal alig néhány lépés távolságban halad el a férfi mellett, akinek így talán feltűnik a lágy jázminillat, ami körbelengi Nisamiet.*
- Ötletből nincs hiány. *Szögezi le, mielőtt folytatná. Valóban nagyra törő terveket dédelgettek, amíg volt kivel és mivel tervezni.* - De ez már nem az a hely, ahol érdemes lenne bármibe időt és energiát fektetni. Egy üvegház drága dolog… itt pedig szegény és megkeseredett népek maradtak csak. *Hangja egészen szenvtelen, ahogy az ablakon kinézve igyekszik világossá tenni a helyzetet.* - Ha ilyesmit akarnék kiépíteni, biztosan nem itt tenném.
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-21 18:19:19
Üzenet elküldve: 2020-08-21 18:19:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Némi ácsorgást és szemlélődét követően azért belevág a napi teendőkbe. A vásznon száradó növénycsokrokat rövid vizsgálódást követően újra felaggatja, kinyitja az ablakot, hogy kicsit átszellőzzön a helyiség, felsöpör, mivel arra tegnap este nem került sor. A zárban maradt kulcsot elfordítja, majd a ház mögött található kiskertben is eltölt egy bő fertályórát. Kicsit lassabban és nehezebben megy minden, de mivel legalább egy órával hamarabb ébredt, mint kellett volna, nem zavartatja magát.
A frissen vágott borsmenta és citromfű minden más növény illatát elnyomva tölti be a bolt levegőjét, ahogy Nisamie visszatér a szobába. A pult mögötti munkaasztalra teszi a növényeket, majd éles kis késével eltávolítja a felesleges részeket, hogy megkezdhesse feldolgozásukat.
Miután végzett (legalább a munka egy részével), szokás szerint tisztára törli a kést, de ezúttal nem teszi vissza a helyére. A pult alá helyezi, abba a kis rekeszbe, ahol a kulcsokat szokta tartani. Egyáltalán nem áll szándékában használni, sőt kifejezetten irtózik az ötlettől, de a teljes védtelenségtől sokkal jobban. Néhány hosszú másodpercig még figyeli az idegen helyen fekvő kést, ami épp most avanzsálódik fejében munkaeszközből gyilkos fegyverré, aztán kinyitja a boltot. A kulcsok is a helyükre kerülnek, és valamennyire ő is, bár a kialvatlanság minden mozdulatában ott van.
Ezután egy darabig igyekszik mindent a szokott rutin szerint intézni, de csakhamar be kell látnia, hogy a tegnapi nap többet vett ki belőle, mint amennyit szívesen beismer maga előtt. Kimerülten ül le a kis asztalhoz, arcát kezeibe temetve, ezzel jótékony sötétséget idézve elő fáradtságtól égő szemeinek. Reggeliznie kellene, hisz a vacsora is kimaradt, de valahogy ehhez sem érez most magában elegendő erőt. Úgy dönt, kicsit lehajtja a fejét az asztalra, ami persze egyenes úton vezet ahhoz, hogy elaludjon.
A tölgyfaajtó szolid belökésére ébred, de úgy, mint akinek hideg vizet öntöttek a nyakába. Egyből talpra pattan, s elkerekedett szemekkel figyeli a belépő Gabraelt. Bal orcáján két hosszú, piros csík jelzi, hogy az imént még az igazak álmát aludta, saját kezét használva párnaként. Némán követi végig a férfi megérkezését, a pultra dobott zsákot, ami már csak a hangja alapján is egyértelműen húst rejt. Apróbb késéssel végül a harcos szavai is eljutnak hozzá, de tekintetét képtelen elszakítani a pulton heverő zsáktól. Arcára keserédes mosoly ül ki, homlokán aggodalmas ráncok jelennek meg. Szavait egyértelműen a zsák tartalmához intézi.*
- Régen. Nagyon régen. *Néhány tétova lépéssel megközelíti a pultot, hogy saját kezével is megérinthesse a húst. Van benne némi düh amiatt, hogy a másik újból súlyos gyenge pontját lelte meg, de az omlós sült hús ízének emléke mindent felülír.*
- Meg tudom sütni. *Még mindig nem pillant Gabrael felé, helyette lassú, gyöngéd mozdulatokkal bontogatni kezdi a zsákot, hogy a saját szemével is láthassa, mit rejt.*
*Némi ácsorgást és szemlélődét követően azért belevág a napi teendőkbe. A vásznon száradó növénycsokrokat rövid vizsgálódást követően újra felaggatja, kinyitja az ablakot, hogy kicsit átszellőzzön a helyiség, felsöpör, mivel arra tegnap este nem került sor. A zárban maradt kulcsot elfordítja, majd a ház mögött található kiskertben is eltölt egy bő fertályórát. Kicsit lassabban és nehezebben megy minden, de mivel legalább egy órával hamarabb ébredt, mint kellett volna, nem zavartatja magát.
A frissen vágott borsmenta és citromfű minden más növény illatát elnyomva tölti be a bolt levegőjét, ahogy Nisamie visszatér a szobába. A pult mögötti munkaasztalra teszi a növényeket, majd éles kis késével eltávolítja a felesleges részeket, hogy megkezdhesse feldolgozásukat.
Miután végzett (legalább a munka egy részével), szokás szerint tisztára törli a kést, de ezúttal nem teszi vissza a helyére. A pult alá helyezi, abba a kis rekeszbe, ahol a kulcsokat szokta tartani. Egyáltalán nem áll szándékában használni, sőt kifejezetten irtózik az ötlettől, de a teljes védtelenségtől sokkal jobban. Néhány hosszú másodpercig még figyeli az idegen helyen fekvő kést, ami épp most avanzsálódik fejében munkaeszközből gyilkos fegyverré, aztán kinyitja a boltot. A kulcsok is a helyükre kerülnek, és valamennyire ő is, bár a kialvatlanság minden mozdulatában ott van.
Ezután egy darabig igyekszik mindent a szokott rutin szerint intézni, de csakhamar be kell látnia, hogy a tegnapi nap többet vett ki belőle, mint amennyit szívesen beismer maga előtt. Kimerülten ül le a kis asztalhoz, arcát kezeibe temetve, ezzel jótékony sötétséget idézve elő fáradtságtól égő szemeinek. Reggeliznie kellene, hisz a vacsora is kimaradt, de valahogy ehhez sem érez most magában elegendő erőt. Úgy dönt, kicsit lehajtja a fejét az asztalra, ami persze egyenes úton vezet ahhoz, hogy elaludjon.
A tölgyfaajtó szolid belökésére ébred, de úgy, mint akinek hideg vizet öntöttek a nyakába. Egyből talpra pattan, s elkerekedett szemekkel figyeli a belépő Gabraelt. Bal orcáján két hosszú, piros csík jelzi, hogy az imént még az igazak álmát aludta, saját kezét használva párnaként. Némán követi végig a férfi megérkezését, a pultra dobott zsákot, ami már csak a hangja alapján is egyértelműen húst rejt. Apróbb késéssel végül a harcos szavai is eljutnak hozzá, de tekintetét képtelen elszakítani a pulton heverő zsáktól. Arcára keserédes mosoly ül ki, homlokán aggodalmas ráncok jelennek meg. Szavait egyértelműen a zsák tartalmához intézi.*
- Régen. Nagyon régen. *Néhány tétova lépéssel megközelíti a pultot, hogy saját kezével is megérinthesse a húst. Van benne némi düh amiatt, hogy a másik újból súlyos gyenge pontját lelte meg, de az omlós sült hús ízének emléke mindent felülír.*
- Meg tudom sütni. *Még mindig nem pillant Gabrael felé, helyette lassú, gyöngéd mozdulatokkal bontogatni kezdi a zsákot, hogy a saját szemével is láthassa, mit rejt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1889-1908