Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-04 21:50:19
Üzenet elküldve: 2019-10-04 21:50:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az igazság ára //
// Részben utolsó kívánság //
-Véleményem szerint onnantól, hogy a városőrség hivatalos onnantól adhat ki hivatalos dokumentumokat is.
*Mondja, majd megindul Bredoc után és hallgatja a felettesét.*
-Ő az a sötételf aki néha feltűnik a laktanya közelében?
*A kérdés után hallgatja tovább Broxot és a véleményét az esetről, majd mikor Xazdaar nevét hallja, akkor csak bólint és annyit tesz hozzá:*
-Ő volt, de amit furcsálltam, hogy a lángok nem ártottak neki.
*Tovább hallgatja Broxot, majd mikor a férfi kifejti véleményét miszerint a tanácsos is benne lehet egyértelműen kimutatja bólogatás formájában azt, hogy ebben nem ért egyet vele.*
-Nem tudom biztosra, de szerintem a tanácsos nincs benne, mert annak mi lenne az értelme, hogy megalapítja a csapatott és szállást biztosít, majd ránk gyújtja a házat?
*Véleményének szavat adott így már szó nélkül hallgatja tovább a férfit egész addig, amíg a házból jött önkéntesekhez nem ér.*
-Akkor még józan voltam.
*Ez alig hogy elhagyja a száját megejt egy félmosolyt.*
-Na a nagy kémünket, hogy találjuk meg, mert ugyebár nem kezdhetjük el a nevét kiáltva keresni, mivel lebukna a köpenyed miatt.
*Azért csak Brox köpenyét említi meg, mert amikor azt a parancsot adta Denjaar, hogy mindenkinek kötelező a köpeny viselete ő ki volt ütve és utólag senki ne mondta, hogy fel kell venni így nem vette fel.*
-És szerintem ez miatt még nyíltan sem beszélhetünk vele ha meglesz.
// Részben utolsó kívánság //
-Véleményem szerint onnantól, hogy a városőrség hivatalos onnantól adhat ki hivatalos dokumentumokat is.
*Mondja, majd megindul Bredoc után és hallgatja a felettesét.*
-Ő az a sötételf aki néha feltűnik a laktanya közelében?
*A kérdés után hallgatja tovább Broxot és a véleményét az esetről, majd mikor Xazdaar nevét hallja, akkor csak bólint és annyit tesz hozzá:*
-Ő volt, de amit furcsálltam, hogy a lángok nem ártottak neki.
*Tovább hallgatja Broxot, majd mikor a férfi kifejti véleményét miszerint a tanácsos is benne lehet egyértelműen kimutatja bólogatás formájában azt, hogy ebben nem ért egyet vele.*
-Nem tudom biztosra, de szerintem a tanácsos nincs benne, mert annak mi lenne az értelme, hogy megalapítja a csapatott és szállást biztosít, majd ránk gyújtja a házat?
*Véleményének szavat adott így már szó nélkül hallgatja tovább a férfit egész addig, amíg a házból jött önkéntesekhez nem ér.*
-Akkor még józan voltam.
*Ez alig hogy elhagyja a száját megejt egy félmosolyt.*
-Na a nagy kémünket, hogy találjuk meg, mert ugyebár nem kezdhetjük el a nevét kiáltva keresni, mivel lebukna a köpenyed miatt.
*Azért csak Brox köpenyét említi meg, mert amikor azt a parancsot adta Denjaar, hogy mindenkinek kötelező a köpeny viselete ő ki volt ütve és utólag senki ne mondta, hogy fel kell venni így nem vette fel.*
-És szerintem ez miatt még nyíltan sem beszélhetünk vele ha meglesz.
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-04 20:38:17
Üzenet elküldve: 2019-10-04 20:38:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A titkok gazdái//
* Bólint, hogy bizony ő ahhoz ért s kíváncsian figyeli, ahogy lemásznak hozzá. Jó kicsit a nyakat is rendes helyzetbe helyezni, meg is simogatja a tarkóját, megmasszírozgatja, mert tényleg kicsit megsajdult a nagy nyújtogatásban.
Az elf egészen közel áll meg, ezért így is kicsit fel kell néznie rá, de ez már az a megszokott nézés, nem bántja a nyakát. Rlilla nem fél, sőt játszi jókedvűséggel és derűvel néz a másik szemébe. Éppen ugyanolyan hideg és hivatalos mint a legtöbb kuncsaftja, akik mind nagy emberek csak lejönnek a porba játszani egy kicsit amíg nem figyelnek odafenn. Ezért sem zavarja ez a tekintet. Persze az más, hogy szívesen megnézné mosolyogni a férfit. Biztos nagyon jól állna neki. *
- Dwirinthalen - * mondja ki a sötételf után. Ismerősen cseng neki, ezt úgy gondolja nem fogja elfelejteni. S a kaland is izgalommal tölti el. Még nem tette ki a lábát Artheniorból, úgyhogy épp itt az ideje. *
- A mosolyod elég fizetség egyelőre - * viszonozza a mosolyt a lány, majd közelebb hajol a férfihoz, amennyire csak tud. *
- Amúgy Rlilla vagyok. Neked majd elég akkor bemutatkoznod, ha visszajöttem - * kacsint egyet majd elhátrál. *
- Nemsokára találkozunk, de most sietnem kell, hosszú az út Tharg földre - * kuncorászik s integetve elmegy, ha a másik nem állítja meg fizikailag vagy szóval. *
//A titkok gazdái//
* Bólint, hogy bizony ő ahhoz ért s kíváncsian figyeli, ahogy lemásznak hozzá. Jó kicsit a nyakat is rendes helyzetbe helyezni, meg is simogatja a tarkóját, megmasszírozgatja, mert tényleg kicsit megsajdult a nagy nyújtogatásban.
Az elf egészen közel áll meg, ezért így is kicsit fel kell néznie rá, de ez már az a megszokott nézés, nem bántja a nyakát. Rlilla nem fél, sőt játszi jókedvűséggel és derűvel néz a másik szemébe. Éppen ugyanolyan hideg és hivatalos mint a legtöbb kuncsaftja, akik mind nagy emberek csak lejönnek a porba játszani egy kicsit amíg nem figyelnek odafenn. Ezért sem zavarja ez a tekintet. Persze az más, hogy szívesen megnézné mosolyogni a férfit. Biztos nagyon jól állna neki. *
- Dwirinthalen - * mondja ki a sötételf után. Ismerősen cseng neki, ezt úgy gondolja nem fogja elfelejteni. S a kaland is izgalommal tölti el. Még nem tette ki a lábát Artheniorból, úgyhogy épp itt az ideje. *
- A mosolyod elég fizetség egyelőre - * viszonozza a mosolyt a lány, majd közelebb hajol a férfihoz, amennyire csak tud. *
- Amúgy Rlilla vagyok. Neked majd elég akkor bemutatkoznod, ha visszajöttem - * kacsint egyet majd elhátrál. *
- Nemsokára találkozunk, de most sietnem kell, hosszú az út Tharg földre - * kuncorászik s integetve elmegy, ha a másik nem állítja meg fizikailag vagy szóval. *
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-03 15:50:29
Üzenet elküldve: 2019-10-03 15:50:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Tozeya hangja, hogy elejét vegye Kilvard leszerelésének, kudarcot vall, a varázslót leüti a kővel és mind a tömlöcbe kerülnek.
A kezdetben éber őrök figyelme lassan mérséklődik, de fertályóra múlva már inkább a vakondszerű lények érdeklődésére tarthat számot a csapat.
Rodd kötése rendben, bár a seb nem gyógyult sokat. Enyhe rossz szaga van és mintha genny is szivárogna belőle.
Grem az egyik sarokban ül összetörve. Mintha minden reményét elvesztette volna, hogy megtalálja övéit idelent. Tozeya szavaira csak kurtán biccent, bár megtört, a szemében látszik, hogy elszánta magát, talán a halálra is. Mellette Uzazd is kimérten bólint. Bár megsérült a nassikyvel vívott harcban, erejére, tapasztalataira számíthat a csapat, bár a történtek hallgataggá tették.
A barlangcellában csak apróbb kövek vannak, a repedések viszont zártak, nem nagyon lehet kimozdítani a kőfalból semmit. Pihenéséből és gondolataiból Kilvard motozása zökkenti ki. Az idő mindkettőjük számára homályos ütemben telt.
A varázsló a kellemetlen incidenst követően valóban a barlangcellában ébred. A feje fáj, púp is nőtt rajta, de az oldalában már mérséklődött a fájdalom. Nem tart sokáig körbejárni apró börtönük kőcelláját. Mindenütt kő, talán természetesen kialakult képződmény, de az is lehet, hogy az onthrokiak alakítottak még rajta.
Rodd arca még mindig verejtékezik, de a légzése már lassult és az álmai sem olyan zavarosak, legalábbis ránézésre. Egyenletesen lélegzik a hideg kövön. Talán a teste kezdi legyűrni a denevérszerű lény mérgét, ám mivel a mérgezés lefolyása ismeretlen, nem tudni, hogy ez a gyógyulás jele vagy az állapotának romlásáé. Ezt korábban Tozeya is megállapíthatta.
Kilvard a természetesnek ható rácsokhoz előtt megpillanthatja az egy-két méterre álló őreiket. Két onthroki és a vakondszerű kutyák. Az egyik ilyen vakondlény megérzi a mozgolódást és hegyes, durva szőrrel határolt orrát kezdi nyújtogatni a rács felé, halkan morog mellé. Az onthroki őrök is észreveszik őt, de ők csak vakkantanak valamit. Látásuk perifériáján biztosan észlelik, ha valaki mozogni kezd a kőcellában, de amúgy unottan nézelődnek a Jak-henben, ahová visszatért az élet a varázsló akciója után.
Beszélgetésüknek csak a két onthroki fültanúja, de róluk sejthetik, hogy nem értik a nyelvüket, egyedül eddig csak Quorqueraq-t hallották megszólalni felszíni nyelven közülük.
Senki nem szól rájuk, hogy ne tárgyaljanak, nem is nagyon törődnek velük azon kívül, hogy ellenőrzik néha, nem ténykednek-e szökésnek beillő dolgokon.
Nem tudni, mennyi idő telik el így, de unalomban telő óráknak ható idő után előbb harcosok jelennek meg, majd érkezik Bervold és Quorqueraq. A Mélységek Ura jó kedvében van, mert mosolyog, sárga szemei élénken csillognak.*
- Örüljetek, felszíniek. *Szólal meg mély, dörgő hangon.*
- Hazamentek.
*Tozeya hangja, hogy elejét vegye Kilvard leszerelésének, kudarcot vall, a varázslót leüti a kővel és mind a tömlöcbe kerülnek.
A kezdetben éber őrök figyelme lassan mérséklődik, de fertályóra múlva már inkább a vakondszerű lények érdeklődésére tarthat számot a csapat.
Rodd kötése rendben, bár a seb nem gyógyult sokat. Enyhe rossz szaga van és mintha genny is szivárogna belőle.
Grem az egyik sarokban ül összetörve. Mintha minden reményét elvesztette volna, hogy megtalálja övéit idelent. Tozeya szavaira csak kurtán biccent, bár megtört, a szemében látszik, hogy elszánta magát, talán a halálra is. Mellette Uzazd is kimérten bólint. Bár megsérült a nassikyvel vívott harcban, erejére, tapasztalataira számíthat a csapat, bár a történtek hallgataggá tették.
A barlangcellában csak apróbb kövek vannak, a repedések viszont zártak, nem nagyon lehet kimozdítani a kőfalból semmit. Pihenéséből és gondolataiból Kilvard motozása zökkenti ki. Az idő mindkettőjük számára homályos ütemben telt.
A varázsló a kellemetlen incidenst követően valóban a barlangcellában ébred. A feje fáj, púp is nőtt rajta, de az oldalában már mérséklődött a fájdalom. Nem tart sokáig körbejárni apró börtönük kőcelláját. Mindenütt kő, talán természetesen kialakult képződmény, de az is lehet, hogy az onthrokiak alakítottak még rajta.
Rodd arca még mindig verejtékezik, de a légzése már lassult és az álmai sem olyan zavarosak, legalábbis ránézésre. Egyenletesen lélegzik a hideg kövön. Talán a teste kezdi legyűrni a denevérszerű lény mérgét, ám mivel a mérgezés lefolyása ismeretlen, nem tudni, hogy ez a gyógyulás jele vagy az állapotának romlásáé. Ezt korábban Tozeya is megállapíthatta.
Kilvard a természetesnek ható rácsokhoz előtt megpillanthatja az egy-két méterre álló őreiket. Két onthroki és a vakondszerű kutyák. Az egyik ilyen vakondlény megérzi a mozgolódást és hegyes, durva szőrrel határolt orrát kezdi nyújtogatni a rács felé, halkan morog mellé. Az onthroki őrök is észreveszik őt, de ők csak vakkantanak valamit. Látásuk perifériáján biztosan észlelik, ha valaki mozogni kezd a kőcellában, de amúgy unottan nézelődnek a Jak-henben, ahová visszatért az élet a varázsló akciója után.
Beszélgetésüknek csak a két onthroki fültanúja, de róluk sejthetik, hogy nem értik a nyelvüket, egyedül eddig csak Quorqueraq-t hallották megszólalni felszíni nyelven közülük.
Senki nem szól rájuk, hogy ne tárgyaljanak, nem is nagyon törődnek velük azon kívül, hogy ellenőrzik néha, nem ténykednek-e szökésnek beillő dolgokon.
Nem tudni, mennyi idő telik el így, de unalomban telő óráknak ható idő után előbb harcosok jelennek meg, majd érkezik Bervold és Quorqueraq. A Mélységek Ura jó kedvében van, mert mosolyog, sárga szemei élénken csillognak.*
- Örüljetek, felszíniek. *Szólal meg mély, dörgő hangon.*
- Hazamentek.
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-03 09:48:51
Üzenet elküldve: 2019-10-03 09:48:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A titkok gazdái//
*A leány válaszai megfelelőek és rövidek is, így Rulcar megelégedve hümmög egy kicsit miközben a feladatokat és az ahhoz leginkább alkalmas személyeket pörgeti végig a fejében.*
- Értem. Értem. Szóval a férfiakhoz. *Nem kell sokat várnia a másiknak, hogy a sötételf teljesítse a lány kérését és lemásszon.*
- Inkább én másznék le. *A mondat végeztével gyors tempóban hagyja el az emeletet és egy kis kapaszkodás mászás után hamar le is jut a romos emeletről, majd egészen közel lép hozzá. Tekintete rideg és hűvös már már hivatalos. Fejében a megannyi lehetőség és feladat kavarog, emellett az eredmények, amelyeket Rlilla hozhat a számára.*
- Szóval A munka. *Dönti el végül a számtalan cél és faladat közül a lányhoz leginkább közelállót.*
- Lenne egy feladatom a számodra és ha teljesíted, akkor a fizetség sem maradna el. El kéne menned délre a thargok földjére. Van ott egy nagytudású kancellár. *Mondja némi cinizmussal, hiszen a számára délvidék egy renegát terület, amely valaha a város tulajdona volt.*
- Férkőzz a bizalmába és tudd meg, hogy megfordultak e ott a Dwirinthalen család még megmaradt tagjai. *Csak remélni tudja, hogy a lány hallott már a dicsőbb napokat is megélt családról, de ha nem az sem baj.*
- Tudd meg hol vannak azok, akik még megmaradtak. Ha végeztél, akkor itt megtalálsz. *Fürkészi a lány tekintetét és folytatja.*
- Természetesen minden más a thargokat érintő fontos információra kíváncsi vagyok, tehát a jutalmad még emelkedhet. Ha kell arany, vagy valami más megkaphatod. *Mosolyodik el felváltva a hivatalos hűvös tekintetet és ha még mondandója van a lánynak akkor azt meghallgatja, és utána távozik.*
//A titkok gazdái//
*A leány válaszai megfelelőek és rövidek is, így Rulcar megelégedve hümmög egy kicsit miközben a feladatokat és az ahhoz leginkább alkalmas személyeket pörgeti végig a fejében.*
- Értem. Értem. Szóval a férfiakhoz. *Nem kell sokat várnia a másiknak, hogy a sötételf teljesítse a lány kérését és lemásszon.*
- Inkább én másznék le. *A mondat végeztével gyors tempóban hagyja el az emeletet és egy kis kapaszkodás mászás után hamar le is jut a romos emeletről, majd egészen közel lép hozzá. Tekintete rideg és hűvös már már hivatalos. Fejében a megannyi lehetőség és feladat kavarog, emellett az eredmények, amelyeket Rlilla hozhat a számára.*
- Szóval A munka. *Dönti el végül a számtalan cél és faladat közül a lányhoz leginkább közelállót.*
- Lenne egy feladatom a számodra és ha teljesíted, akkor a fizetség sem maradna el. El kéne menned délre a thargok földjére. Van ott egy nagytudású kancellár. *Mondja némi cinizmussal, hiszen a számára délvidék egy renegát terület, amely valaha a város tulajdona volt.*
- Férkőzz a bizalmába és tudd meg, hogy megfordultak e ott a Dwirinthalen család még megmaradt tagjai. *Csak remélni tudja, hogy a lány hallott már a dicsőbb napokat is megélt családról, de ha nem az sem baj.*
- Tudd meg hol vannak azok, akik még megmaradtak. Ha végeztél, akkor itt megtalálsz. *Fürkészi a lány tekintetét és folytatja.*
- Természetesen minden más a thargokat érintő fontos információra kíváncsi vagyok, tehát a jutalmad még emelkedhet. Ha kell arany, vagy valami más megkaphatod. *Mosolyodik el felváltva a hivatalos hűvös tekintetet és ha még mondandója van a lánynak akkor azt meghallgatja, és utána távozik.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-02 20:44:29
Üzenet elküldve: 2019-10-02 20:44:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A titkok gazdái//
- Az utcáról - * vonja meg a vállát vidáman, fel sem fogva, hogy ezzel lényegében beismeri azt, hogy hallgatózott. De az se bántaná ha épp rájönne cselekedetére, mert ilyen körökben ez amolyan levegővételnek számít, amíg meg nem vernek érte. *
- Leginkább a férfiakhoz - * gondolkodik el ezen a kérdésen, de mást nem igazán tud mondani, mert hát mégiscsak ez a szakmája, erre tanították ki, még ha enyhe kényszerrel is. Talán főzni is tudna, ha lenne miből, mert enni nagyon szeret, s nem úgy néz ki a sötételf sem, mint aki épp bejárónőt keresne ebbe a gyönyörű rezidenciába, aminek omlik a vakolata ott, ahol még maradt belőle.
Kuncog is magában ezen a gondolaton, azonban mikor újra a férfira néz halkan felsóhajt. Egy picit zavarja a lányt, hogy a férfi olyan magasan van, mert ez olyan furcsa neki, aki ahhoz szokott, hogy bújjon mint a macska, most meg át kell kiáltania egy egészen nagy előszobát. *
- Mondd csak nem mehetek én is fel vagy te ide le? Fáj a nyakam - * húzza el a száját megdörzsölve a tarkóját de addig nem lép amíg nem kap engedélyt, ha pedig a válasz nemleges fújtat egyet mint a lázadó tinédzserek és lehuppan a földre keblei csak úgy remegnek bele a hirtelen nagy mozgásba. *
//A titkok gazdái//
- Az utcáról - * vonja meg a vállát vidáman, fel sem fogva, hogy ezzel lényegében beismeri azt, hogy hallgatózott. De az se bántaná ha épp rájönne cselekedetére, mert ilyen körökben ez amolyan levegővételnek számít, amíg meg nem vernek érte. *
- Leginkább a férfiakhoz - * gondolkodik el ezen a kérdésen, de mást nem igazán tud mondani, mert hát mégiscsak ez a szakmája, erre tanították ki, még ha enyhe kényszerrel is. Talán főzni is tudna, ha lenne miből, mert enni nagyon szeret, s nem úgy néz ki a sötételf sem, mint aki épp bejárónőt keresne ebbe a gyönyörű rezidenciába, aminek omlik a vakolata ott, ahol még maradt belőle.
Kuncog is magában ezen a gondolaton, azonban mikor újra a férfira néz halkan felsóhajt. Egy picit zavarja a lányt, hogy a férfi olyan magasan van, mert ez olyan furcsa neki, aki ahhoz szokott, hogy bújjon mint a macska, most meg át kell kiáltania egy egészen nagy előszobát. *
- Mondd csak nem mehetek én is fel vagy te ide le? Fáj a nyakam - * húzza el a száját megdörzsölve a tarkóját de addig nem lép amíg nem kap engedélyt, ha pedig a válasz nemleges fújtat egyet mint a lázadó tinédzserek és lehuppan a földre keblei csak úgy remegnek bele a hirtelen nagy mozgásba. *
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-02 16:18:38
Üzenet elküldve: 2019-10-02 16:18:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A titkok gazdái//
*Nem kell sokáig várakoznia, hogy ismét egy jelentkező toppanjon be a romos épület földszintjére. Rulcar feláll romos kis székéről és az első emeletről méri végig a leányt. Amit lát egyszerre tölti el kíváncsisággal és érdeklődéssel, majd meglepettséggel. A sok gyilkos és gaztevő, az utcagyerekek és vajákosok után egy átlagos leányt lát maga előtt. Ha város őr lenne akkor nem igazán tudna mit kezdeni a helyzettel, de az ő esetében az átlagosság az maga kincsesbánya. Egy átlagos lány, fiú mindenhova be tud jutni, senkinek nem tűnik fel és tökéletes megfigyelő válhat belőle. Egy apró mosoly jelenik meg a szája szélén, amikor végez a szemlélődéssel.*
- Üdvözöllek. Honnan hallottál A munkáról? *Teszi fel a kérdést bevezető gyanánt, habár sejti a választ és csak arra kíváncsi, hogy a számtalan különböző népség közül pont eme leány honnan is jutott ide. Amint megkapta a talán őszinte feleletet máris tovább faggatózik.*
- Mihez értesz? *Nem mellékes, mivel egy ilyen alak kinézetéből még bármi következhet, nyilván nem harcos, vagy földműves, de ki tudja. Rulcar érdeklődve várja a fejleményeket.*
//A titkok gazdái//
*Nem kell sokáig várakoznia, hogy ismét egy jelentkező toppanjon be a romos épület földszintjére. Rulcar feláll romos kis székéről és az első emeletről méri végig a leányt. Amit lát egyszerre tölti el kíváncsisággal és érdeklődéssel, majd meglepettséggel. A sok gyilkos és gaztevő, az utcagyerekek és vajákosok után egy átlagos leányt lát maga előtt. Ha város őr lenne akkor nem igazán tudna mit kezdeni a helyzettel, de az ő esetében az átlagosság az maga kincsesbánya. Egy átlagos lány, fiú mindenhova be tud jutni, senkinek nem tűnik fel és tökéletes megfigyelő válhat belőle. Egy apró mosoly jelenik meg a szája szélén, amikor végez a szemlélődéssel.*
- Üdvözöllek. Honnan hallottál A munkáról? *Teszi fel a kérdést bevezető gyanánt, habár sejti a választ és csak arra kíváncsi, hogy a számtalan különböző népség közül pont eme leány honnan is jutott ide. Amint megkapta a talán őszinte feleletet máris tovább faggatózik.*
- Mihez értesz? *Nem mellékes, mivel egy ilyen alak kinézetéből még bármi következhet, nyilván nem harcos, vagy földműves, de ki tudja. Rulcar érdeklődve várja a fejleményeket.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-02 10:30:21
Üzenet elküldve: 2019-10-02 10:30:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
// Az igazság ára //
// Részben utolsó kívánság //
*A fejét csóválja Grük szavaira, és kicsit elszomorodik, hogy nem hisz neki. Nem mint felettesének, de mint ember, mint barátjának sem. Direkt szerette volna megkímélni Denjaart, mert annyi dolga van mostanában, de úgy tűnik egy percet sem pihenhet. Majd vállat von.*
-Hát.. Akkor keresd meg őt, aztán ír neked legfeljebb egy papírt, amit semelyik bíróság nem fog figyelembe venni, mert az csak egy darab papír a városőröktől. De te tudod, Gombernyő uram.
*Nem várja meg a választ, elindul a romváros felé, ahová eredetileg is menni akart. Reményei szerint Grük követni foglya, és ha így tesz, úgy elmondja neki a dolgokat, ahogy az üres és düledező házak között vizslató szemekkel figyel.*
-Tehát a kémmestre Rulcar Nivril. Őt keressük. Egyszer láttam is beszélni a parancsnokkal. Talán ő segíthet megkeresni azt a törpét. Mert hogy..
*Folytatja egy kis szünetet tartva. Nem fél hogy itt a romvárosban bárki is meghallaná őket, de azért jobb óvatosnak lenni.*
-Nagyon összecseng az, amit te láttál azon a napon, s amit a házban lakók láttak. Erős a gyanúm, hogy Xazdaar volt az, az törpe, tudod. Mert ugye más nem tudhatta, hogy ott vagyunk. Szerintem eleve mi voltunk a célpont, és nem ők. Nem is voltak bűnözők, ahogy a tanácsos levelében állt. Na most két lehetőség van. Vagy Xazdaar akciózott valamit, vagy a tanácsos akar minket eltenni láb alól. Mindenesetre érdemes először a kishallal kezdeni, nem lenne bölcs döntés csak úgy berontani a tanácsoshoz. ~Bár ínyemre lenne, az biztos.~ Szóval így állunk. Páran közülük eljöttek segíteni, és beállni a Városi Őrség sorai közé, hogy igazságot szolgáltassanak elesett bajtársukért. Őket láthattad korábban. No meg így tető is van a fejük fölött, meg étel a hasukban.
*Azzal úgy érzi, hogy eleget beszélt, szemei pásztázzák az utcákat, egyiket a másik után, hogy vajon nem-e itt kémkedik éppen valami után az a bizonyos Rulcar.*
// Részben utolsó kívánság //
*A fejét csóválja Grük szavaira, és kicsit elszomorodik, hogy nem hisz neki. Nem mint felettesének, de mint ember, mint barátjának sem. Direkt szerette volna megkímélni Denjaart, mert annyi dolga van mostanában, de úgy tűnik egy percet sem pihenhet. Majd vállat von.*
-Hát.. Akkor keresd meg őt, aztán ír neked legfeljebb egy papírt, amit semelyik bíróság nem fog figyelembe venni, mert az csak egy darab papír a városőröktől. De te tudod, Gombernyő uram.
*Nem várja meg a választ, elindul a romváros felé, ahová eredetileg is menni akart. Reményei szerint Grük követni foglya, és ha így tesz, úgy elmondja neki a dolgokat, ahogy az üres és düledező házak között vizslató szemekkel figyel.*
-Tehát a kémmestre Rulcar Nivril. Őt keressük. Egyszer láttam is beszélni a parancsnokkal. Talán ő segíthet megkeresni azt a törpét. Mert hogy..
*Folytatja egy kis szünetet tartva. Nem fél hogy itt a romvárosban bárki is meghallaná őket, de azért jobb óvatosnak lenni.*
-Nagyon összecseng az, amit te láttál azon a napon, s amit a házban lakók láttak. Erős a gyanúm, hogy Xazdaar volt az, az törpe, tudod. Mert ugye más nem tudhatta, hogy ott vagyunk. Szerintem eleve mi voltunk a célpont, és nem ők. Nem is voltak bűnözők, ahogy a tanácsos levelében állt. Na most két lehetőség van. Vagy Xazdaar akciózott valamit, vagy a tanácsos akar minket eltenni láb alól. Mindenesetre érdemes először a kishallal kezdeni, nem lenne bölcs döntés csak úgy berontani a tanácsoshoz. ~Bár ínyemre lenne, az biztos.~ Szóval így állunk. Páran közülük eljöttek segíteni, és beállni a Városi Őrség sorai közé, hogy igazságot szolgáltassanak elesett bajtársukért. Őket láthattad korábban. No meg így tető is van a fejük fölött, meg étel a hasukban.
*Azzal úgy érzi, hogy eleget beszélt, szemei pásztázzák az utcákat, egyiket a másik után, hogy vajon nem-e itt kémkedik éppen valami után az a bizonyos Rulcar.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:01:11
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:01:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A titkok gazdái//
* Az egyik utcai beszélgetés foszlányai maradtak meg a lányban, ami idáig vezette őt. Elvileg jó pénz jár érte, vagy valami ilyesmit vett ki, s ez máris vonzotta, remélve, hogy akkor kerül majd koszt az asztalára belőle bőségesen, legalább néhány hétig. *
~ Húst fogok venni. Olyan vastag darabot, amekkorát hentes adni tud. Lehet meglesz két ujjnyi is ~ * fantáziálása közben még a nyála is kicsordul, amit csak kedélyesen szippant vissza, s törli meg alkarjával utána száját, mielőtt belépne az épületbe.
Először előtte áll meg, fülel, hogy nincs-e odabenn valami csel vagy csapda. Nem akarja ő, hogy elvegyék tőle azt, amit mások pénzért kapnak meg. Azonban nem hall semmit. *
~ Talán nincsenek is itt? De ha igen, akkor nagyon csendesek. Melyik férfi csendes? Azt hiszem a nemrészeg férfi. Hűha nem részeg férfiakkal nehezebb alkudozni...ebből csak egy ujjnyi vastag hús lesz ~ * rázza meg fejét, azonban pillanatokon belül óriási boldogság önti el, hogy ehet olyan vastag húst.
Ezzel a lendülettel libben be a terembe, keblei csak úgy rázkódnak bele, s mikor lefékez még meg is ugranak. Ekkor körbenéz, s csakhamar megpillantja a sötételf férfit. Bár régebben a bőrszín miatt félelem töltötte volna el, azért ismert már egy-két rendes pacákot ezzel a színnel, így nem ítélkezik előre. *
- Üdv, a munka miatt jöttem - * csicsergi mosolyogva. *
//A titkok gazdái//
* Az egyik utcai beszélgetés foszlányai maradtak meg a lányban, ami idáig vezette őt. Elvileg jó pénz jár érte, vagy valami ilyesmit vett ki, s ez máris vonzotta, remélve, hogy akkor kerül majd koszt az asztalára belőle bőségesen, legalább néhány hétig. *
~ Húst fogok venni. Olyan vastag darabot, amekkorát hentes adni tud. Lehet meglesz két ujjnyi is ~ * fantáziálása közben még a nyála is kicsordul, amit csak kedélyesen szippant vissza, s törli meg alkarjával utána száját, mielőtt belépne az épületbe.
Először előtte áll meg, fülel, hogy nincs-e odabenn valami csel vagy csapda. Nem akarja ő, hogy elvegyék tőle azt, amit mások pénzért kapnak meg. Azonban nem hall semmit. *
~ Talán nincsenek is itt? De ha igen, akkor nagyon csendesek. Melyik férfi csendes? Azt hiszem a nemrészeg férfi. Hűha nem részeg férfiakkal nehezebb alkudozni...ebből csak egy ujjnyi vastag hús lesz ~ * rázza meg fejét, azonban pillanatokon belül óriási boldogság önti el, hogy ehet olyan vastag húst.
Ezzel a lendülettel libben be a terembe, keblei csak úgy rázkódnak bele, s mikor lefékez még meg is ugranak. Ekkor körbenéz, s csakhamar megpillantja a sötételf férfit. Bár régebben a bőrszín miatt félelem töltötte volna el, azért ismert már egy-két rendes pacákot ezzel a színnel, így nem ítélkezik előre. *
- Üdv, a munka miatt jöttem - * csicsergi mosolyogva. *
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-01 11:30:07
Üzenet elküldve: 2019-10-01 11:30:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A titkok gazdái//
*A nemrégiben felderített egykori gazdagnegyedben végül csak talált magának egy olyan romot, amely megfelelő lehet a további tevékenysége számára. Így feladatait félretéve indul meg az irányába. Az egykori kúria romjaiba belépve jól szembeötlik annak fényes gazdagsága. Vagyis egykori gazdagsága, hiszen a forradalom szépen elintézte, hogy annak lakói végül elhagyják.
A három emelet magas falak kiégett és lepusztult valósága épp kapóra jön a sötételfnek, hiszen az épület belsőtere teljesen összeomlott és csak a külső falak és a hozzá tartozó egykori szobák néhány padlózata maradt meg. Ilyen formán az egész belső tér egy nagy légteret alkot.
Rulcar felmászik az első emeletre, hogy bárki, aki érkezik a földszintre biztosan helyzeti hátrányba maradjon. Ő belátja a teljes lenti részt és valamennyit a felette elterülő maradék két emeletből is.
Letelepedik az egyik ódon karosszékbe és szemeit füleit a bejáratra irányítja. Már besötétedett, amely a fajtájának kedvenc időszaka, hiszen így még nagyobb előnyt nyújthat a világ lakóinak többségével szemben.*
//A titkok gazdái//
*A nemrégiben felderített egykori gazdagnegyedben végül csak talált magának egy olyan romot, amely megfelelő lehet a további tevékenysége számára. Így feladatait félretéve indul meg az irányába. Az egykori kúria romjaiba belépve jól szembeötlik annak fényes gazdagsága. Vagyis egykori gazdagsága, hiszen a forradalom szépen elintézte, hogy annak lakói végül elhagyják.
A három emelet magas falak kiégett és lepusztult valósága épp kapóra jön a sötételfnek, hiszen az épület belsőtere teljesen összeomlott és csak a külső falak és a hozzá tartozó egykori szobák néhány padlózata maradt meg. Ilyen formán az egész belső tér egy nagy légteret alkot.
Rulcar felmászik az első emeletre, hogy bárki, aki érkezik a földszintre biztosan helyzeti hátrányba maradjon. Ő belátja a teljes lenti részt és valamennyit a felette elterülő maradék két emeletből is.
Letelepedik az egyik ódon karosszékbe és szemeit füleit a bejáratra irányítja. Már besötétedett, amely a fajtájának kedvenc időszaka, hiszen így még nagyobb előnyt nyújthat a világ lakóinak többségével szemben.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-30 22:34:17
Üzenet elküldve: 2019-09-30 22:34:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Gyűlöli a mágiát. Most még inkább, mint azelőtt. Ébredezett benne némi csodálat a hihetetlen erők iránt, de ezt lerombolták az iménti ijesztő események. Hogy helyes volt-e a fenyegetés vagy sem, nem foglalkozik vele. Ő a tettek embere, nem a szavaké, de Kilvardért csak annyit tehetett, amennyire szándéka jelezte, és amivel nem sokra ment.*
- Hé!
*Kiáltja rosszallást kifejezőn, de már késő. Társát ártalmatlanná tették, és valamely különös oknál fogva ennyivel meg is elégedtek. Pedig már arra készült, hogy a rárontó vérszomjas harcosokkal kell közeli ismeretséget kötnie. A meglepettség még az ő fából faragott arcára is kiül. Szótlanul tűri, hogy elvezessék őket, a következő meglepetés akkor éri, mikor a kezeiket kiszabadítják. Mivel sérültjeiket nem hagyhatják hátra, letesz arról, hogy megfontolja a kínálkozó alkalmat a szökésre. Vélhetően épp az előbb srófolta fel a varázsló magánszáma az őrség éberségét, ezért szenvtelenül és felesleges mozdulatok nélkül várja ki, hogy magukra hagyják őket. Igyekszik alaposan megfigyelni mindent, ha lehet, azt is, hogy merrefelé viszik a holmijukat. Végül két őr és két megtermett „véreb” marad.
Amint elrendeződik körülöttük minden, sorban megvizsgálja minden társa állapotát. Roddal kezdi, akinek a legsúlyosabb. Motyog neki valamit halkan, amit valószínűleg se nem ért, se nem hall. Megvizsgálja a kötést a lábán, de egyébként nem bántja. Uzazdnak egy kendőt tud felajánlani a zsebéből, ha még vérzik, és javasolja, hogy pihenjen, Kilvarddal viszont nem tud mit kezdeni. Végül Grem mellé kuporodik.*
- Hé.
*Suttog. Ha nem figyel rá, akkor a vállára teszi a kezét. Megpróbál úgy beszélni vele, hogy lehetőleg más ne hallja. *
- Grem. Tudod még, merre jöttünk, ugye? Lehet, hogy vakon kell haladnunk, Roddot cipelve. Pihenj és gyűjts erőt!
*Aztán visszatelepszik Rodd közelébe, és alaposan körbenéz, van-e bármi mozdítható a cellában. Valószínűsíti, hogy nincs, hiszen láthatóan foglyok tartására használják, de sose lehet tudni, hogy például Kilvard rengéseinek köszönhetően nem lazult-e ki egy-két kisebb szikladarab itt is, amit például fegyvernek vagy figyelemelterelésre használhatnak. Aztán megfogadja a maga tanácsát. Hátát a cellafalnak veti, kalapját előbbre tolja, hogy éppen csak kilásson. Lehunyt szemét olykor ki-kinyitja Rodd hangosabb nyöszörgésére, vagy ha kívül mozgás támad. Időnként megvizsgálja, mennyire erős és szapora a vergődő férfi pulzusa, vagy érez-e különbséget a láz mértékében, bár e téren kevésbé számít érzékelhető változásra ilyen rövid idő alatt. Egyébként pedig pihenteti izmait, és töpreng a lehetőségeken, például a szűk bejáraton, amit valahogy el kellene torlaszolniuk, ha üldözőiktől időt szeretnének nyerni. Még azt is végiggondolja, hogy mit viselnek magukon, ami a hasznukra lehet. Mikor Kilvard kezd motoszkálni, akkor kissé feltekint a karima alól. Szenvtelenül szemléli, amint végigtapogat mindent. Akkor se moccan, amikor az ő falrészénél jár.*
- Őrült?
*Nem mindig érti a költői kérdéseket.*
- Hatékonyan ártalmatlanná tettek. Egyébként hozzád se nyúltak. Még el is oldoztak.
*Amikor Roddról nyilatkozik, visszahajtja a fejét és dünnyögve felel.*
- Ha most azonnal el is engednének, órákig tartana elérni a szakadékot. Aztán legalább még egy óra holt teherrel a feljutás. Ha üldöznek, attól sokkal gyorsabbak nem leszünk, csak óvatlanabbak és hamarabb fáradók. Valószínűleg a legkritikusabb időszakban rángatnánk magunkkal Roddot, ami megterhelő lenne számára. Lehet, hogy jobb lenne megvárni, míg túljut rajta.
*Összeráncolt szemöldökkel nézi lázas társát. Az itteniek túlélik a mérget, talán Roddnak is van esélye rá. Persze nem ért igazán hozzá, és valószínűleg maga is indulna, ha tényleg elengednék.*
- Megpróbálhatnánk hasznossá tenni magunkat, cserébe Rodd körülményeinek javításáért. A bokája miatt is legyengült.
*Aztán eszébe jut a csontsovány Bervold. A vezér maga mellé fogadta és hasznát vette, mégis retteg és hálni jár belé a lélek. Velük miért lenne könyörületesebb? A végén még maguk is legyengülnek, s végképp a mély foglyaivá lesznek. És lehet, hogy Rodd felszíni segítség nélkül nem éli túl. Abban legalább kiegyeznek, hogy várnak.*
- Pihenj!
*Aztán tekintete a mágusra emelkedik.*
- Hogy érzed magad?
*Nem felebaráti szeretet, hanem praktikus okok vezérlik az érdeklődésben. Jobb, ha minél pontosabban tudja, kitől mire számíthat.*
*Gyűlöli a mágiát. Most még inkább, mint azelőtt. Ébredezett benne némi csodálat a hihetetlen erők iránt, de ezt lerombolták az iménti ijesztő események. Hogy helyes volt-e a fenyegetés vagy sem, nem foglalkozik vele. Ő a tettek embere, nem a szavaké, de Kilvardért csak annyit tehetett, amennyire szándéka jelezte, és amivel nem sokra ment.*
- Hé!
*Kiáltja rosszallást kifejezőn, de már késő. Társát ártalmatlanná tették, és valamely különös oknál fogva ennyivel meg is elégedtek. Pedig már arra készült, hogy a rárontó vérszomjas harcosokkal kell közeli ismeretséget kötnie. A meglepettség még az ő fából faragott arcára is kiül. Szótlanul tűri, hogy elvezessék őket, a következő meglepetés akkor éri, mikor a kezeiket kiszabadítják. Mivel sérültjeiket nem hagyhatják hátra, letesz arról, hogy megfontolja a kínálkozó alkalmat a szökésre. Vélhetően épp az előbb srófolta fel a varázsló magánszáma az őrség éberségét, ezért szenvtelenül és felesleges mozdulatok nélkül várja ki, hogy magukra hagyják őket. Igyekszik alaposan megfigyelni mindent, ha lehet, azt is, hogy merrefelé viszik a holmijukat. Végül két őr és két megtermett „véreb” marad.
Amint elrendeződik körülöttük minden, sorban megvizsgálja minden társa állapotát. Roddal kezdi, akinek a legsúlyosabb. Motyog neki valamit halkan, amit valószínűleg se nem ért, se nem hall. Megvizsgálja a kötést a lábán, de egyébként nem bántja. Uzazdnak egy kendőt tud felajánlani a zsebéből, ha még vérzik, és javasolja, hogy pihenjen, Kilvarddal viszont nem tud mit kezdeni. Végül Grem mellé kuporodik.*
- Hé.
*Suttog. Ha nem figyel rá, akkor a vállára teszi a kezét. Megpróbál úgy beszélni vele, hogy lehetőleg más ne hallja. *
- Grem. Tudod még, merre jöttünk, ugye? Lehet, hogy vakon kell haladnunk, Roddot cipelve. Pihenj és gyűjts erőt!
*Aztán visszatelepszik Rodd közelébe, és alaposan körbenéz, van-e bármi mozdítható a cellában. Valószínűsíti, hogy nincs, hiszen láthatóan foglyok tartására használják, de sose lehet tudni, hogy például Kilvard rengéseinek köszönhetően nem lazult-e ki egy-két kisebb szikladarab itt is, amit például fegyvernek vagy figyelemelterelésre használhatnak. Aztán megfogadja a maga tanácsát. Hátát a cellafalnak veti, kalapját előbbre tolja, hogy éppen csak kilásson. Lehunyt szemét olykor ki-kinyitja Rodd hangosabb nyöszörgésére, vagy ha kívül mozgás támad. Időnként megvizsgálja, mennyire erős és szapora a vergődő férfi pulzusa, vagy érez-e különbséget a láz mértékében, bár e téren kevésbé számít érzékelhető változásra ilyen rövid idő alatt. Egyébként pedig pihenteti izmait, és töpreng a lehetőségeken, például a szűk bejáraton, amit valahogy el kellene torlaszolniuk, ha üldözőiktől időt szeretnének nyerni. Még azt is végiggondolja, hogy mit viselnek magukon, ami a hasznukra lehet. Mikor Kilvard kezd motoszkálni, akkor kissé feltekint a karima alól. Szenvtelenül szemléli, amint végigtapogat mindent. Akkor se moccan, amikor az ő falrészénél jár.*
- Őrült?
*Nem mindig érti a költői kérdéseket.*
- Hatékonyan ártalmatlanná tettek. Egyébként hozzád se nyúltak. Még el is oldoztak.
*Amikor Roddról nyilatkozik, visszahajtja a fejét és dünnyögve felel.*
- Ha most azonnal el is engednének, órákig tartana elérni a szakadékot. Aztán legalább még egy óra holt teherrel a feljutás. Ha üldöznek, attól sokkal gyorsabbak nem leszünk, csak óvatlanabbak és hamarabb fáradók. Valószínűleg a legkritikusabb időszakban rángatnánk magunkkal Roddot, ami megterhelő lenne számára. Lehet, hogy jobb lenne megvárni, míg túljut rajta.
*Összeráncolt szemöldökkel nézi lázas társát. Az itteniek túlélik a mérget, talán Roddnak is van esélye rá. Persze nem ért igazán hozzá, és valószínűleg maga is indulna, ha tényleg elengednék.*
- Megpróbálhatnánk hasznossá tenni magunkat, cserébe Rodd körülményeinek javításáért. A bokája miatt is legyengült.
*Aztán eszébe jut a csontsovány Bervold. A vezér maga mellé fogadta és hasznát vette, mégis retteg és hálni jár belé a lélek. Velük miért lenne könyörületesebb? A végén még maguk is legyengülnek, s végképp a mély foglyaivá lesznek. És lehet, hogy Rodd felszíni segítség nélkül nem éli túl. Abban legalább kiegyeznek, hogy várnak.*
- Pihenj!
*Aztán tekintete a mágusra emelkedik.*
- Hogy érzed magad?
*Nem felebaráti szeretet, hanem praktikus okok vezérlik az érdeklődésben. Jobb, ha minél pontosabban tudja, kitől mire számíthat.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-28 22:35:50
Üzenet elküldve: 2019-09-28 22:35:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Cellában ébred. Fejét vakarva ül fel s néz körbe, tekintete pedig megállapodik Tozeyán.*
-Meg kellett próbálni...
*Motyogja, majd feltápászkodik, hogy felmérhesse a helyet. Műértő gondal tapogatja végig a falakat, s noha oldala mellett most már feje is hasogat, nem gondolná, hogy hibát követett el.*
-Ki gondolta volna, hogy ily őrült e népség? S vajon mit akarnak velünk?
*Teszi fel a költői kérdéseket, de nem vár rájuk feleletet. Hogy a fenyegető szavak ellenére megtámadták őt, az több volt, mint vakmerő lépés e lények részéről.
Hátrakulcsolt kézzel tesz még egy kört a szűk cellában, majd Rodd mellé guggol, onnan pillant fel Tozeyára.*
-Meg fog halni, ha nem jutunk ki.
*Emelkedik fel, majd sétál a rácshoz, hogy szemügyre vegye furcsa őreiket. Talán a legjobb lenne a nyakukba omlasztani az egész rohadt barlangot, amíg nem késő... De nem ezért vannak itt.*
-Nincs más megoldás, meg kell várnunk, mi a szándékuk.
*Cellában ébred. Fejét vakarva ül fel s néz körbe, tekintete pedig megállapodik Tozeyán.*
-Meg kellett próbálni...
*Motyogja, majd feltápászkodik, hogy felmérhesse a helyet. Műértő gondal tapogatja végig a falakat, s noha oldala mellett most már feje is hasogat, nem gondolná, hogy hibát követett el.*
-Ki gondolta volna, hogy ily őrült e népség? S vajon mit akarnak velünk?
*Teszi fel a költői kérdéseket, de nem vár rájuk feleletet. Hogy a fenyegető szavak ellenére megtámadták őt, az több volt, mint vakmerő lépés e lények részéről.
Hátrakulcsolt kézzel tesz még egy kört a szűk cellában, majd Rodd mellé guggol, onnan pillant fel Tozeyára.*
-Meg fog halni, ha nem jutunk ki.
*Emelkedik fel, majd sétál a rácshoz, hogy szemügyre vegye furcsa őreiket. Talán a legjobb lenne a nyakukba omlasztani az egész rohadt barlangot, amíg nem késő... De nem ezért vannak itt.*
-Nincs más megoldás, meg kell várnunk, mi a szándékuk.
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-27 23:19:10
Üzenet elküldve: 2019-09-27 23:19:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Quorqueraq már távozna, amikor Kilvard merész lépésre szánja el magát. Előrelép és kihívó szavakat intéz a Mélységek Urához. Talpa alatt megremeg a föld és a rengés tovább gyűrűzik, szinte beleremeg az egész barlang. Kisebb-nagyobb sziklák szakadnak le a barlangterem faláról, zöldesen fénylő moháktól fénylő kövek peregnek alá a mennyezetről. Az onhtrokiak közül többen sikoltozva keresnek menedéket, a nőstények a gyermekeket védik a testükkel, a harcosok ellenfelet keresnek, de hamar rájönnek, merről is terjedt a rengés és kivont sziklapengékkel, torokhangú, agresszív, érthetetlen szavakkal vicsorogva indulnak meg Kilvard felé, néhányan köveket kezdenek pörgetni egy hosszú bőrszíjban, mint valamiféle parittyát, de Quorqueraq megállítja őket.*
- Hiteltelennek érzem, felszíni a szavaidat, miközben most is omlást idézel fejünkre! *Vicsorogja dühösen, haragtól fénylő szemekkel. Tekintete hasonlóan elszánt, mint a varázslóé.*
- Tedd, hát, ha hatalmadban áll, omlaszd ránk a Jak-hent *Int a barlangterem zöld ragyogásba vesző teteje felé.* okozz még több halált, miközben felelősségről és biztonságról papolsz. *Fröcsögi őrülten.
Kurta vakkantást tesz és az egyik parittyás elengedi a mágus felé a pörgetett követ, amely homlokon találja Kilvardot, mielőtt még az bármit is mondhatna és az eszméletlenségbe taszítja, csúnya púpot hagyva maga után.
Tozeya ezzel csak tehetetlen szemlélőjévé válik a történéseknek. A földre kerülő mágus felé lépne, de a támadás nem a sziklakardokkal érkezik.*
- Remélem, te okosabb leszel nála, leányom. *Higgad le Quorqueraq, ahogy Zeyára tekint.
Mindenkit bevisznek a cellába, ha Zeya nem tesz másképp és most már rájuk zárják, persze a kötéseket leveszik róluk.*
- Vigyázz a barátodra, még a végén megöl mindannyiunkat. *Morogja még Quorqueraq, majd Bervolddal együtt eltűnnek a barlangjáratok egyikében.*
*Quorqueraq már távozna, amikor Kilvard merész lépésre szánja el magát. Előrelép és kihívó szavakat intéz a Mélységek Urához. Talpa alatt megremeg a föld és a rengés tovább gyűrűzik, szinte beleremeg az egész barlang. Kisebb-nagyobb sziklák szakadnak le a barlangterem faláról, zöldesen fénylő moháktól fénylő kövek peregnek alá a mennyezetről. Az onhtrokiak közül többen sikoltozva keresnek menedéket, a nőstények a gyermekeket védik a testükkel, a harcosok ellenfelet keresnek, de hamar rájönnek, merről is terjedt a rengés és kivont sziklapengékkel, torokhangú, agresszív, érthetetlen szavakkal vicsorogva indulnak meg Kilvard felé, néhányan köveket kezdenek pörgetni egy hosszú bőrszíjban, mint valamiféle parittyát, de Quorqueraq megállítja őket.*
- Hiteltelennek érzem, felszíni a szavaidat, miközben most is omlást idézel fejünkre! *Vicsorogja dühösen, haragtól fénylő szemekkel. Tekintete hasonlóan elszánt, mint a varázslóé.*
- Tedd, hát, ha hatalmadban áll, omlaszd ránk a Jak-hent *Int a barlangterem zöld ragyogásba vesző teteje felé.* okozz még több halált, miközben felelősségről és biztonságról papolsz. *Fröcsögi őrülten.
Kurta vakkantást tesz és az egyik parittyás elengedi a mágus felé a pörgetett követ, amely homlokon találja Kilvardot, mielőtt még az bármit is mondhatna és az eszméletlenségbe taszítja, csúnya púpot hagyva maga után.
Tozeya ezzel csak tehetetlen szemlélőjévé válik a történéseknek. A földre kerülő mágus felé lépne, de a támadás nem a sziklakardokkal érkezik.*
- Remélem, te okosabb leszel nála, leányom. *Higgad le Quorqueraq, ahogy Zeyára tekint.
Mindenkit bevisznek a cellába, ha Zeya nem tesz másképp és most már rájuk zárják, persze a kötéseket leveszik róluk.*
- Vigyázz a barátodra, még a végén megöl mindannyiunkat. *Morogja még Quorqueraq, majd Bervolddal együtt eltűnnek a barlangjáratok egyikében.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-25 23:08:14
Üzenet elküldve: 2019-09-25 23:08:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Megszokta már, hogy folyton feddésben van része és büntetést helyeznek kilátásba számára, olykor kifejezetten igazságtalannak érezve, de mint akkor, most is dacos hallgatásba vonul előle. Kíméletre és kiegyezésre ő nem tud már apellálni, mielőbb meg kell szökniük. Még mielőtt néhányuk fejével küldik vissza egyiküket válaszul a vélt vagy valós sérelmekre.
Zeya nem tudhatja, a városiak közt nem voltak-e igazi bűnösök, akik helyett most ők lakolnak meg, nem kardoskodik tovább az igazukért, hiszen összemossák úgyis a vétkesekkel. Az istenek belekeverése, a harcképes mélylakókról való hallgatás megragad a fejében, bár átmenetileg kiesik, mikor Kilvard a kifejezés különös értelmében a sarkára áll. Nem szíveli a mágiát, ez pedig egy különösen nyugtalanító megnyilvánulása. Megbillen, de el talán mégsem esik korlátozott mozgásszabadsága ellenére, hiszen kis korától kezdve tanították a megfelelő egyensúlyra. Ha nem is volt lelkes tanítvány, kénytelen volt fejlődni.*
- Remek! Ha nem végeznek ki, akkor a mágus öl meg minket...
*Morogja az orra allatt kelletlenül. Nyugtalanul tekint a dühös férfi felé, már mondta, hogy képes földrengést okozni. Minden további nélkül elhiszi. Közben talán fogvatartóik indulnak agyonverni Kilvardot, amihez maga is nagy kedvet érez, ám ez esetben megpróbál közéjük lépni, háttal a mágusnak.*
*Megszokta már, hogy folyton feddésben van része és büntetést helyeznek kilátásba számára, olykor kifejezetten igazságtalannak érezve, de mint akkor, most is dacos hallgatásba vonul előle. Kíméletre és kiegyezésre ő nem tud már apellálni, mielőbb meg kell szökniük. Még mielőtt néhányuk fejével küldik vissza egyiküket válaszul a vélt vagy valós sérelmekre.
Zeya nem tudhatja, a városiak közt nem voltak-e igazi bűnösök, akik helyett most ők lakolnak meg, nem kardoskodik tovább az igazukért, hiszen összemossák úgyis a vétkesekkel. Az istenek belekeverése, a harcképes mélylakókról való hallgatás megragad a fejében, bár átmenetileg kiesik, mikor Kilvard a kifejezés különös értelmében a sarkára áll. Nem szíveli a mágiát, ez pedig egy különösen nyugtalanító megnyilvánulása. Megbillen, de el talán mégsem esik korlátozott mozgásszabadsága ellenére, hiszen kis korától kezdve tanították a megfelelő egyensúlyra. Ha nem is volt lelkes tanítvány, kénytelen volt fejlődni.*
- Remek! Ha nem végeznek ki, akkor a mágus öl meg minket...
*Morogja az orra allatt kelletlenül. Nyugtalanul tekint a dühös férfi felé, már mondta, hogy képes földrengést okozni. Minden további nélkül elhiszi. Közben talán fogvatartóik indulnak agyonverni Kilvardot, amihez maga is nagy kedvet érez, ám ez esetben megpróbál közéjük lépni, háttal a mágusnak.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:04:11
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:04:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Elhagyva a piacot az egykor dicsőséges gazdagnegyedbe vezet az útja. A látvány akár el is szomoríthatná, hiszen az épületek romokban, amelyet egy szakadék vágott ketté, de valahogy még sem akar szomorkodni, hiszen a pusztulás romjain akár új virág is nyílhat a változás pedig általában jó jel. Csupán azt a nemesi réteget sajnálja, amelyből sok sok aranyat csikarhatott volna ki, egy egy kezeléssel összefüggésben.
Az utcákat járva nézelődik és megpróbálja felidézni, mely kúria lehetett az valóban, amely egykor meghatározta ezt a negyedet. A városi tanács is itt székelt, de talán a szakadék épp ott keletkezett ahol az volt.
Elérve a hasadék szélét, megáll és körülnéz. Tekintete először a hidat keresi, hiszen nem mást akar mint átkelni rajta. Nem kell sokáig keresni, még a sötétben is igencsak szembeötlő az építmény, amely építői talán bele sem gondoltak abba, hogy milyen rettenetet akarnak összekötni a megmaradt város jótét lelkeivel. De mit van mit tenni mégis megtették, hogy dicsőségesen elmondhassák magukról, a civilizáció ismét virágzik ebben a porfészekben.
Elindul tehát a híd irányába, hogy bekukkantson a túloldalra. Közben a romokat fürkészi és még mindig azt találgatja, vajon melyik család vesztette el végleg az otthonát. Vajon a lázadás során mennyien veszthették életüket amikor kettészakadt a város. Vajon kijutottak ebből a pokolból? Micsoda kincseket lehetett zsákmányolni ezen időszakban, aki résen volt és élelmes. A doktor azonban nem ért a tolvajláshoz és a betörő munkához, így csak a képzeletével játszik el a dolgon. Egy mély levegő és már ott is terem a híd lábánál, amelyre habozás nélkül indul el az addig ismeretlen irányába. A túloldalon sötétség uralkodik és még maga sem tudja mit keres ott.*
Az utcákat járva nézelődik és megpróbálja felidézni, mely kúria lehetett az valóban, amely egykor meghatározta ezt a negyedet. A városi tanács is itt székelt, de talán a szakadék épp ott keletkezett ahol az volt.
Elérve a hasadék szélét, megáll és körülnéz. Tekintete először a hidat keresi, hiszen nem mást akar mint átkelni rajta. Nem kell sokáig keresni, még a sötétben is igencsak szembeötlő az építmény, amely építői talán bele sem gondoltak abba, hogy milyen rettenetet akarnak összekötni a megmaradt város jótét lelkeivel. De mit van mit tenni mégis megtették, hogy dicsőségesen elmondhassák magukról, a civilizáció ismét virágzik ebben a porfészekben.
Elindul tehát a híd irányába, hogy bekukkantson a túloldalra. Közben a romokat fürkészi és még mindig azt találgatja, vajon melyik család vesztette el végleg az otthonát. Vajon a lázadás során mennyien veszthették életüket amikor kettészakadt a város. Vajon kijutottak ebből a pokolból? Micsoda kincseket lehetett zsákmányolni ezen időszakban, aki résen volt és élelmes. A doktor azonban nem ért a tolvajláshoz és a betörő munkához, így csak a képzeletével játszik el a dolgon. Egy mély levegő és már ott is terem a híd lábánál, amelyre habozás nélkül indul el az addig ismeretlen irányába. A túloldalon sötétség uralkodik és még maga sem tudja mit keres ott.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:06:05
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:06:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Mielőtt Tozeya egy szót is szólhatna, s mielőtt a fegyveresek hozzájuk érhetnének, előlép, s felemeli hangját.*
-Úgy látom, nem értetted meg a lényeget, barátom.
*Nagyot dobbant lábával, s reméli, eléri majd a kívánt hatást. Immáron türelme végére ért, s olybá tűnik, a diplomáciának itt nem veszi hasznát.*
-Nem kémkedni jöttünk és nem vagyunk felelősek az istenek játékáért vagy az omlásért! De még lehetünk!
*Harsogja, s ha a várt eredményt eléri, folytatja.*
-Ellenben felelős vagyok ezeknek az embereknek a biztonságáért, de ha kényszerítesz, a nyakunkba zúdítom az egeteket egy szempillantás alatt! Ez csak a kezdet! Bolond vagy, ha azt hiszed, parancsolhatsz a mágusoknak Mélységek Ura!
*Szeme szinte villámokat szór. Elég időt töltöttek a föld fogságában, nem kíván itt elhalálozni vagy esetlegesen rabságban sínylődni.*
-Oldozzatok el hát!
*Ismétli meg magát dörgő hangon, hogy beleremegjen a csarnok. Érzi az arcába tóduló vért, a mérget, mi végigáramlik rajta. Nincs is bosszantóbb annál, ha olyanért kell elviselni a meghurcoltatást, mit nem követtek el. Ki kell jutniuk és ki is fognak jutni.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 18:08:47
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
*Mielőtt Tozeya egy szót is szólhatna, s mielőtt a fegyveresek hozzájuk érhetnének, előlép, s felemeli hangját.*
-Úgy látom, nem értetted meg a lényeget, barátom.
*Nagyot dobbant lábával, s reméli, eléri majd a kívánt hatást. Immáron türelme végére ért, s olybá tűnik, a diplomáciának itt nem veszi hasznát.*
-Nem kémkedni jöttünk és nem vagyunk felelősek az istenek játékáért vagy az omlásért! De még lehetünk!
*Harsogja, s ha a várt eredményt eléri, folytatja.*
-Ellenben felelős vagyok ezeknek az embereknek a biztonságáért, de ha kényszerítesz, a nyakunkba zúdítom az egeteket egy szempillantás alatt! Ez csak a kezdet! Bolond vagy, ha azt hiszed, parancsolhatsz a mágusoknak Mélységek Ura!
*Szeme szinte villámokat szór. Elég időt töltöttek a föld fogságában, nem kíván itt elhalálozni vagy esetlegesen rabságban sínylődni.*
-Oldozzatok el hát!
*Ismétli meg magát dörgő hangon, hogy beleremegjen a csarnok. Érzi az arcába tóduló vért, a mérget, mi végigáramlik rajta. Nincs is bosszantóbb annál, ha olyanért kell elviselni a meghurcoltatást, mit nem követtek el. Ki kell jutniuk és ki is fognak jutni.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 18:08:47
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:40:49
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:40:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*A Mélység Urán látszik, hogy neki tetszett saját tréfája. A többi onthroki csak azért nem nevet, mert ők nem értették, Bervold meg nem mer nevetni. Továbbra is kerüli a csapat tagjainak pillantását.
Tozeyának megkötözve valóban nem nyílik lehetősége segíteni a kövekre roskadó Roddnak, csak tehetetlen szemlélője az agóniájának.*
- Természetesen nem, de ti felszíniek vagytok, nem onthorik. *Válaszol Zeya elfojtott szavaira Quorqueraq. Most nem mosolyog, hanem haraggal és gyűlölettel a szemében válaszol. Láthatóan komolyan is gondolja.
Amikor a lány Kilvardhoz szól, Quorqueraq csak némán figyeli a társalgást. A felszíniek veszteségeit hallva keserűen felnevet.*
- Kérlek, kíméljetek meg a dajkameséktől. *Mondja lekezelően, láthatóan nem hiszi, hogy a felszínieknek nem volt része a beomlásban, hiába mondja azt Zeya vagy a varázsló.*
- Bár a mélyben élünk, néhány információ eljut hozzánk. Annak idején mi is észleltük idelent a változást. A felszíni istenek kicsinyes játékát. *Hogy mire gondol pontosan, talán nem tudhatják, de nem nehéz összekötni a lázadásokat megelőző furcsa változásokkal, melyet sokan akkor Teysusnak tulajdonítottak.
A hímnemű onthrokik kérdésére nem válaszol, csak komoran viszonozza Tozeya pillantását. Talán nem akar minden információt a foglyoknak átadni.*
- Hisz ártottatok már eleget. *Morogja és elfordul a rabságban sínylődő csapattól.*
- Nem kell tovább keresnetek, hisz ti vagytok felelősek az omlásért és annyi onthroki haláláért. *Mondja keserű hangon, halkan. Kezeit összekulcsolja a háta mögött.
Kilvard szavaira visszafordul, hegyes fogait kivillantva mosolyog.*
- Ajándék, persze. Nem követek vagytok ti, hanem... hogy is mondják felétek. *Kilvardra pillant, de láthatóan a férfi nem akar segíteni neki a megfelelő szó megtalálásában.* kémek, igen, kémkedni jöttetek, hogy lássátok, milyen pusztítást okoztatok. *Néz végig a csapaton.*
- Nem, megkötözve maradtok, míg el nem döntöm, mi legyen veletek. *Mondja még és indulna, amikor meghallja, hogy akár üzenhetnek is Aborgnak.*
- Informálni? *Gondolkodik el és pikkelyes ajkára rosszat sejtető mosoly kúszik.*
- Informálni, igen. Informálni. *Suttogja maga elé.
Két szót vakkant a fegyveres onthrokiknak, fejével int Bervlold felé és öles léptekkel megindul egy sziklabarlang felé.
Az onthroki harcosok betessékelik a megkötözötteket egy barlangcellába, amelynek rácsait vaskos, fekete gyökerek alkotják, valami zárfélével lezárják őket az ötször-öt lépés nagyságú, embermagas tömlöcbe, de kötéseiktől megszabadítják őket. Két farkasra hasonlító, vakondszerű lényt vezetnek a rácsokhoz. Apró szemek, hosszú, szőrtelen orr, kurta farok, nagy, felfelé álló fülek és izmos test jellemzi az állatokat. A bestiák érdeklődve szaglásznak a levegőben, vicsorogni kezdenek az ismeretlen, felszínt idéző szagokra. Két onthroki áll meg a barlangcella előtt, kezeik sziklakardjaikon. Őrt állnak.
A csapat most érezheti csak, hogy mennyire fáradt és kimerült. Ki tudja, mennyi ideje bolyonghattak a sötét barlangjáratokban. Harcoltak, alig ettek és ittak és mostanra a fáradtság is kezd elhatalmasodni rajtuk. Talán odafent már éjjel van.
Tozeya sértetlen, Kilvardnak az oldala hasogat, Uzazd is kapott sebet, de legrosszabban Rodd van. Verejtékezik és rázza a hideg egyszerre, láthatóan lázálmai vannak. Grem csak a sarokba húzódik, talán lemondott már róla, hogy valaha is megtalálja a családját és most még ő is csapdába esett a mélységiek barlangjában. Össze van törve lelkileg, fáradt és fél, lassan elnyomja az álom.*
*A Mélység Urán látszik, hogy neki tetszett saját tréfája. A többi onthroki csak azért nem nevet, mert ők nem értették, Bervold meg nem mer nevetni. Továbbra is kerüli a csapat tagjainak pillantását.
Tozeyának megkötözve valóban nem nyílik lehetősége segíteni a kövekre roskadó Roddnak, csak tehetetlen szemlélője az agóniájának.*
- Természetesen nem, de ti felszíniek vagytok, nem onthorik. *Válaszol Zeya elfojtott szavaira Quorqueraq. Most nem mosolyog, hanem haraggal és gyűlölettel a szemében válaszol. Láthatóan komolyan is gondolja.
Amikor a lány Kilvardhoz szól, Quorqueraq csak némán figyeli a társalgást. A felszíniek veszteségeit hallva keserűen felnevet.*
- Kérlek, kíméljetek meg a dajkameséktől. *Mondja lekezelően, láthatóan nem hiszi, hogy a felszínieknek nem volt része a beomlásban, hiába mondja azt Zeya vagy a varázsló.*
- Bár a mélyben élünk, néhány információ eljut hozzánk. Annak idején mi is észleltük idelent a változást. A felszíni istenek kicsinyes játékát. *Hogy mire gondol pontosan, talán nem tudhatják, de nem nehéz összekötni a lázadásokat megelőző furcsa változásokkal, melyet sokan akkor Teysusnak tulajdonítottak.
A hímnemű onthrokik kérdésére nem válaszol, csak komoran viszonozza Tozeya pillantását. Talán nem akar minden információt a foglyoknak átadni.*
- Hisz ártottatok már eleget. *Morogja és elfordul a rabságban sínylődő csapattól.*
- Nem kell tovább keresnetek, hisz ti vagytok felelősek az omlásért és annyi onthroki haláláért. *Mondja keserű hangon, halkan. Kezeit összekulcsolja a háta mögött.
Kilvard szavaira visszafordul, hegyes fogait kivillantva mosolyog.*
- Ajándék, persze. Nem követek vagytok ti, hanem... hogy is mondják felétek. *Kilvardra pillant, de láthatóan a férfi nem akar segíteni neki a megfelelő szó megtalálásában.* kémek, igen, kémkedni jöttetek, hogy lássátok, milyen pusztítást okoztatok. *Néz végig a csapaton.*
- Nem, megkötözve maradtok, míg el nem döntöm, mi legyen veletek. *Mondja még és indulna, amikor meghallja, hogy akár üzenhetnek is Aborgnak.*
- Informálni? *Gondolkodik el és pikkelyes ajkára rosszat sejtető mosoly kúszik.*
- Informálni, igen. Informálni. *Suttogja maga elé.
Két szót vakkant a fegyveres onthrokiknak, fejével int Bervlold felé és öles léptekkel megindul egy sziklabarlang felé.
Az onthroki harcosok betessékelik a megkötözötteket egy barlangcellába, amelynek rácsait vaskos, fekete gyökerek alkotják, valami zárfélével lezárják őket az ötször-öt lépés nagyságú, embermagas tömlöcbe, de kötéseiktől megszabadítják őket. Két farkasra hasonlító, vakondszerű lényt vezetnek a rácsokhoz. Apró szemek, hosszú, szőrtelen orr, kurta farok, nagy, felfelé álló fülek és izmos test jellemzi az állatokat. A bestiák érdeklődve szaglásznak a levegőben, vicsorogni kezdenek az ismeretlen, felszínt idéző szagokra. Két onthroki áll meg a barlangcella előtt, kezeik sziklakardjaikon. Őrt állnak.
A csapat most érezheti csak, hogy mennyire fáradt és kimerült. Ki tudja, mennyi ideje bolyonghattak a sötét barlangjáratokban. Harcoltak, alig ettek és ittak és mostanra a fáradtság is kezd elhatalmasodni rajtuk. Talán odafent már éjjel van.
Tozeya sértetlen, Kilvardnak az oldala hasogat, Uzazd is kapott sebet, de legrosszabban Rodd van. Verejtékezik és rázza a hideg egyszerre, láthatóan lázálmai vannak. Grem csak a sarokba húzódik, talán lemondott már róla, hogy valaha is megtalálja a családját és most még ő is csapdába esett a mélységiek barlangjában. Össze van törve lelkileg, fáradt és fél, lassan elnyomja az álom.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-22 04:14:50
Üzenet elküldve: 2019-09-22 04:14:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*Elborzadva sétál át, az egyre elhaló városon. Egy darab idő múltán már körbe se akar nézni. Felfordul a gyomra, ha eszébe jut régi szépsége a gazdagnegyednek, ami itt terült el, és ha belegondol, hogy ekkora rombolást, mekkora vérengzés idézhetett elő. Próbál jobb emberekre gondolni, ahogy bejárja a várost. Eszébe jut Nivai, a jószívű Pycta, Sylweran, vagy éppen Shiriqa, Baldroll, Hranael. De még Giust is visszasírja, csak ezt ne kellene látnia. Persze nem nagyon tudja elterelni a gondolatait. Perchi, megborítja felette az ön utálat kedvesen bűzolgő moslékosdézsáját.*
~Ez volt itt amíg te bogyót szedtél.~
*Mondja Perchi, és nem szemrehányón. Tényszerűen, ami még inkább Soreyl legmélyére hatol. És ha ez mind nem volna elég, hirtelen megpillantja a szakadékot. A Meredélyt amiről nem hitte, hogy létezik. Elsápadna ha tudna. Hideg szél csap fel a földrésből, és befúj a páncélja alá. Ezt még Perchipfell sem tudja kommentálni. Csöndben áll, és bámul a sötétségbe. Sarkon fordul, és elmegy. Talán vissza a Pegazusba. Maga sem tudja, csak azt hogy nem akar most itt lenni. Mikor távolabb, értek, csak akkor szólal meg Perci*
~A hideg is kiráz ettől a helytől.~
~Ez volt itt amíg te bogyót szedtél.~
*Mondja Perchi, és nem szemrehányón. Tényszerűen, ami még inkább Soreyl legmélyére hatol. És ha ez mind nem volna elég, hirtelen megpillantja a szakadékot. A Meredélyt amiről nem hitte, hogy létezik. Elsápadna ha tudna. Hideg szél csap fel a földrésből, és befúj a páncélja alá. Ezt még Perchipfell sem tudja kommentálni. Csöndben áll, és bámul a sötétségbe. Sarkon fordul, és elmegy. Talán vissza a Pegazusba. Maga sem tudja, csak azt hogy nem akar most itt lenni. Mikor távolabb, értek, csak akkor szólal meg Perci*
~A hideg is kiráz ettől a helytől.~
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-21 14:15:13
Üzenet elküldve: 2019-09-21 14:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Odafenn a lábuk alatt szakadt fel a föld, ugyanúgy családok és ártatlanok tűntek el a mélyben, mint idelenn.
*Mormogja, na nem mintha különösebben érdekelné az egész. A történelem során embertömegek pusztultak értelmetlen, most sincs ez másképp. Roddra pillant szenvtelenül, majd vissza a mélységek urára.*
-A pergamen nálad maradhat. Ajándék a mágusok legnagyobbikától, kivel szót válthatsz, míg ki nem merül a mágia a papírból. És most, hogy követi megbízásunk teljesítettük, távoznánk.
*Biccent a körülötte állók felé. Őt nem érdeklik az okok, nem kíván a színfalak mögé látni. Egyszerűen vissza akar jutni a toronyba, hogy teljesítve feladatát informálhassa az öreg mágust.*
-Oldozzatok el hát.
*Kezdi elveszíteni a türelmét, s mindennek tetejébe oldala is sajog.*
-Üzenj Abogr mesternek, hadd tudja, kivel van dolga. Biztosíthatlak, meg lesz tisztelve.
*Biztatja a Mélységek Urát. Talán a mágus majd rájön, mi is a helyzet odalenn... Bárhogy is, de meg kell próbálni informálni őt, mielőtt ezek a lények itt lenn bármire is elszánják magukat.*
-Odafenn a lábuk alatt szakadt fel a föld, ugyanúgy családok és ártatlanok tűntek el a mélyben, mint idelenn.
*Mormogja, na nem mintha különösebben érdekelné az egész. A történelem során embertömegek pusztultak értelmetlen, most sincs ez másképp. Roddra pillant szenvtelenül, majd vissza a mélységek urára.*
-A pergamen nálad maradhat. Ajándék a mágusok legnagyobbikától, kivel szót válthatsz, míg ki nem merül a mágia a papírból. És most, hogy követi megbízásunk teljesítettük, távoznánk.
*Biccent a körülötte állók felé. Őt nem érdeklik az okok, nem kíván a színfalak mögé látni. Egyszerűen vissza akar jutni a toronyba, hogy teljesítve feladatát informálhassa az öreg mágust.*
-Oldozzatok el hát.
*Kezdi elveszíteni a türelmét, s mindennek tetejébe oldala is sajog.*
-Üzenj Abogr mesternek, hadd tudja, kivel van dolga. Biztosíthatlak, meg lesz tisztelve.
*Biztatja a Mélységek Urát. Talán a mágus majd rájön, mi is a helyzet odalenn... Bárhogy is, de meg kell próbálni informálni őt, mielőtt ezek a lények itt lenn bármire is elszánják magukat.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-18 10:45:40
Üzenet elküldve: 2019-09-18 10:45:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Szenvtelen arccal fogadja az élcelődést, a kíméletlen bánásmódot viszont nem nézi jó szemmel.*
- Képzelem.
*Dünnyögi az áruló által nyújtott felvilágosításra. Bervoldra villan a tekintete, ki tudja, mivel tömte a vezető fejét? Igaz, ő se sok jót tudna mondani a felszínről. A városiak az utóbbi időben borzasztó békétlenek voltak, fosztogattak, romboltak, dühöngtek. Maga Zeya is elhagyta a várost, mert a feszültség fojtogató volt a kolostor csendes nyugalma után. Aztán összeroskadó társukra figyel.*
- Rodd!
*Feléje lép, de megkötözve nem tud segíteni neki. Marad a kesernyés társalgás, melyben indulatok csapnak fel. Mikor az arcába hajolnak, kelletlenül viseli kiszolgáltatottsága miatt, de nem mutatja ki gyengeségét, nem hátrál meg a súlyos pillantás elől. Zeya világéletében ahhoz szokott, hogy olyanoktól viseljen el feddést, akik fölötte állnak, és akiket nem kifejezetten kedvel. Emellett a veszteség szavai szólnak a vezérből, és van benne valami tiszteletet követelő erő. Sötéten pillant utána, mikor Rodd esélyeiről beszél.*
- Nekik is sérülten, a földön fetrengve, összekötözve és ápolás nélkül kell átvészelniük?
*Motyogja. A hallottak szerint talán még megérheti társuk, hogy felépül, akkor pedig vélhetően ők sem a kivégzésükre várnak, legalábbis egyelőre. A másik fél nézőpontjából szintén tragédiára derül fény, ráadásul ők tűnnek hibásnak, de semleges oldalról nézve csupán két áldozat néz egymással farkasszemet, és ennek kapcsán valami visszacseng emlékeiben, amit Abogr mondott. Míg holmijukat bontogatják, Kilvardhoz szól.*
- Erre gondolt Abogr? Valaki megpróbálja összeugrasztani a felszínt és a mélységet?
*Aztán a vezetőre néz.*
- Mi éppúgy áldozatai vagyunk a földomlásnak. Egy egész városrész tűnt el a semmiben. Egyik társunk a mai napig keresi a családját.
*Erről eszébe jut még valami.*
- Azért nincsenek itt a férfiak, mert a többieket keresik?
*~Vagy, mert éppen hadba készülnek vonulni?~ A pergamen közben előkerül, Bervold jóvoltából pedig minden titokra fény derül. Zeya figyelme vissza-visszatér Roddra.*
- Nem azért jöttünk, hogy ártsunk nektek. A mi vezetőnk is azt keresi, aki a föld beszakadásáért felelős. Ki tudja, mi lesz a következő lépése, ha nem állítjuk meg? Ha nekünk segítetek, magatokon is segítetek.
*Szenvtelen arccal fogadja az élcelődést, a kíméletlen bánásmódot viszont nem nézi jó szemmel.*
- Képzelem.
*Dünnyögi az áruló által nyújtott felvilágosításra. Bervoldra villan a tekintete, ki tudja, mivel tömte a vezető fejét? Igaz, ő se sok jót tudna mondani a felszínről. A városiak az utóbbi időben borzasztó békétlenek voltak, fosztogattak, romboltak, dühöngtek. Maga Zeya is elhagyta a várost, mert a feszültség fojtogató volt a kolostor csendes nyugalma után. Aztán összeroskadó társukra figyel.*
- Rodd!
*Feléje lép, de megkötözve nem tud segíteni neki. Marad a kesernyés társalgás, melyben indulatok csapnak fel. Mikor az arcába hajolnak, kelletlenül viseli kiszolgáltatottsága miatt, de nem mutatja ki gyengeségét, nem hátrál meg a súlyos pillantás elől. Zeya világéletében ahhoz szokott, hogy olyanoktól viseljen el feddést, akik fölötte állnak, és akiket nem kifejezetten kedvel. Emellett a veszteség szavai szólnak a vezérből, és van benne valami tiszteletet követelő erő. Sötéten pillant utána, mikor Rodd esélyeiről beszél.*
- Nekik is sérülten, a földön fetrengve, összekötözve és ápolás nélkül kell átvészelniük?
*Motyogja. A hallottak szerint talán még megérheti társuk, hogy felépül, akkor pedig vélhetően ők sem a kivégzésükre várnak, legalábbis egyelőre. A másik fél nézőpontjából szintén tragédiára derül fény, ráadásul ők tűnnek hibásnak, de semleges oldalról nézve csupán két áldozat néz egymással farkasszemet, és ennek kapcsán valami visszacseng emlékeiben, amit Abogr mondott. Míg holmijukat bontogatják, Kilvardhoz szól.*
- Erre gondolt Abogr? Valaki megpróbálja összeugrasztani a felszínt és a mélységet?
*Aztán a vezetőre néz.*
- Mi éppúgy áldozatai vagyunk a földomlásnak. Egy egész városrész tűnt el a semmiben. Egyik társunk a mai napig keresi a családját.
*Erről eszébe jut még valami.*
- Azért nincsenek itt a férfiak, mert a többieket keresik?
*~Vagy, mert éppen hadba készülnek vonulni?~ A pergamen közben előkerül, Bervold jóvoltából pedig minden titokra fény derül. Zeya figyelme vissza-visszatér Roddra.*
- Nem azért jöttünk, hogy ártsunk nektek. A mi vezetőnk is azt keresi, aki a föld beszakadásáért felelős. Ki tudja, mi lesz a következő lépése, ha nem állítjuk meg? Ha nekünk segítetek, magatokon is segítetek.
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-17 15:40:18
Üzenet elküldve: 2019-09-17 15:40:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nimral //
*A segítségnyújtást biccentéssel veszi tudomásul. Megtudja a mélységi nevét. Ha már követik az illemet, - mintha lenne értelme - akkor ő is bemutatkozik.*
-Madvaarick. *Mondja egyhangúan. A nő szakmai érdeklődésének hatására azonban felcsillannak szemei.*
-Legtöbbször tébolyt és fekete mágia kellékekként is használhatóak. Kisebb - nagyobb mennyiségben paranoia, képzelődések, hasonlók. *Sorolja fel a lehetséges tüneteket és okozatokat. Mivel még semmit nem tud Nimralról, úgy határoz, hogy kérdezni fog.*
-És veled mi a helyzet? Te mihez értesz? *Néz a sötétlefre.*
*A segítségnyújtást biccentéssel veszi tudomásul. Megtudja a mélységi nevét. Ha már követik az illemet, - mintha lenne értelme - akkor ő is bemutatkozik.*
-Madvaarick. *Mondja egyhangúan. A nő szakmai érdeklődésének hatására azonban felcsillannak szemei.*
-Legtöbbször tébolyt és fekete mágia kellékekként is használhatóak. Kisebb - nagyobb mennyiségben paranoia, képzelődések, hasonlók. *Sorolja fel a lehetséges tüneteket és okozatokat. Mivel még semmit nem tud Nimralról, úgy határoz, hogy kérdezni fog.*
-És veled mi a helyzet? Te mihez értesz? *Néz a sötétlefre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093