Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-24 20:11:31
Üzenet elküldve: 2020-02-24 20:11:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
* YIla hangos örömteli kiáltása jelzi, hogy bizony megtalálták a Diadal útját.*
- Remek, remek. Már csak az Alma köz meg a Barakk hiányzik.* Társának már ez az aprócska nyom is nagy lendületet add, ami egyenesen a Meredélyig viszi. Nimeril még meg is lepődik, hogy miért lassult le hirtelen a másik. De hamar érthetővé válik a dolog. A keresett épület helyén egy jó mély lyuk tátong.*
- Mondom én, hogy ez a kőfej nagyon szeret röhögni.* Mondja morcosan. A lent lévő kőtüskék nem tűnnek túlságosan barátságosnak.*
- Jól van nézzünk akkor.* Adja be a derekát a lány. YIla előáll a tervével, amibe Nim nem talál semmi kivetni valót. Megfogja a bokáját a lánynak és közben nagyon igyekszik majd, hogy ne ejtse bele a gödörbe.*
//5. próbatétel//
* YIla hangos örömteli kiáltása jelzi, hogy bizony megtalálták a Diadal útját.*
- Remek, remek. Már csak az Alma köz meg a Barakk hiányzik.* Társának már ez az aprócska nyom is nagy lendületet add, ami egyenesen a Meredélyig viszi. Nimeril még meg is lepődik, hogy miért lassult le hirtelen a másik. De hamar érthetővé válik a dolog. A keresett épület helyén egy jó mély lyuk tátong.*
- Mondom én, hogy ez a kőfej nagyon szeret röhögni.* Mondja morcosan. A lent lévő kőtüskék nem tűnnek túlságosan barátságosnak.*
- Jól van nézzünk akkor.* Adja be a derekát a lány. YIla előáll a tervével, amibe Nim nem talál semmi kivetni valót. Megfogja a bokáját a lánynak és közben nagyon igyekszik majd, hogy ne ejtse bele a gödörbe.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-24 19:46:52
Üzenet elküldve: 2020-02-24 19:46:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*Szerencsére egyben odaérnek a tett színhelyére és társa emlékszik is az útmutatásra, már csak fel kell markolniuk a szobrot aztán, uzsgyi. Gondolja ő. Nagy bőszen keresi az utca névtáblákat, meg is akad a szeme néhány maradványon.*
-Diadal út! Bakker Nimeril ez megvan! *Talán nem is hitt a siker esélyében, de most nagyon felvillanyozódott. Mennek rajta egyenest, de az a meredélyhez vezet, sőt, bele. Ezt látva léptei lassulnak és valami halk káromkodás hagyja el a szája szélét, de egy percnyi sajnálkozás után, már keresi is a szeme a másik nyomot. ~Itt kell lennie a másiknak is! Hátha azzal befutunk. ~ Csak abban reménykedik, hogy az Alma köz valamivel messzebb van a szakadéktól. Meg is találja, nagy sajnálatára.*
-Nimri… *Áll meg a szakadéktól egy nagy lépés távolságra.*
-Ez nem a legjobb helyzet… bárcsak mondhatnám, hogy nem ez az… *A keze keservesen dörzsöli végig a fél arcát kínjában.*
-Nézzünk le, hátha meglátjuk. *Bár, hogy mit fog tenni, ha valóban ott van a szobor, azt még nem tudja, de a semmiért nem próbálkozik. Reménykedik benne, hátha a szegényebbek a lázadás alatt a szobrot is magukkal vitték és pénzzé tették, akkor talán nem kell az épségüket kockáztatni.*
-Fogd meg erősen a bokáimat! Lenézek! *Közben lefekszik a földre, majd ha a nő megfogta a bokáit, kicsit becsúszik a szakadék fölé, megtámaszkodva a szélén, hogy a szemét meresztgesse, valóban ott van-e amit keresnek.*
//5. próbatétel//
*Szerencsére egyben odaérnek a tett színhelyére és társa emlékszik is az útmutatásra, már csak fel kell markolniuk a szobrot aztán, uzsgyi. Gondolja ő. Nagy bőszen keresi az utca névtáblákat, meg is akad a szeme néhány maradványon.*
-Diadal út! Bakker Nimeril ez megvan! *Talán nem is hitt a siker esélyében, de most nagyon felvillanyozódott. Mennek rajta egyenest, de az a meredélyhez vezet, sőt, bele. Ezt látva léptei lassulnak és valami halk káromkodás hagyja el a szája szélét, de egy percnyi sajnálkozás után, már keresi is a szeme a másik nyomot. ~Itt kell lennie a másiknak is! Hátha azzal befutunk. ~ Csak abban reménykedik, hogy az Alma köz valamivel messzebb van a szakadéktól. Meg is találja, nagy sajnálatára.*
-Nimri… *Áll meg a szakadéktól egy nagy lépés távolságra.*
-Ez nem a legjobb helyzet… bárcsak mondhatnám, hogy nem ez az… *A keze keservesen dörzsöli végig a fél arcát kínjában.*
-Nézzünk le, hátha meglátjuk. *Bár, hogy mit fog tenni, ha valóban ott van a szobor, azt még nem tudja, de a semmiért nem próbálkozik. Reménykedik benne, hátha a szegényebbek a lázadás alatt a szobrot is magukkal vitték és pénzzé tették, akkor talán nem kell az épségüket kockáztatni.*
-Fogd meg erősen a bokáimat! Lenézek! *Közben lefekszik a földre, majd ha a nő megfogta a bokáit, kicsit becsúszik a szakadék fölé, megtámaszkodva a szélén, hogy a szemét meresztgesse, valóban ott van-e amit keresnek.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-24 18:31:19
Üzenet elküldve: 2020-02-24 18:31:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Nem bír mást tenni, csak bólint, próbálva megjegyezni az utasításokat és a jó tanácsokat, hiszen úgy érzi, a szavak itt már hasztalanok, nem tudna semmi olyasmit mondani, amivel rá tudná venni Dakot, hogy ne áldozza fel értük az életét. És ami még inkább elkeseríti, hogy nem tud semmi olyat tenni, amivel segíthetne a férfin, hogy ne kelljen így végeznie. Személyes kudarcnak éli meg, hogy nem tud segíteni rajta, hogy nem tanult eleget ahhoz, hogy ismerjen olyan gyógymódokat vagy varázslatokat, amikkel gyorsan enyhíteni tudna a sérülésein. ~Az én hibám az egész. Ha többet tudok, talán megmenthettem volna... ~ gondolja magában szomorúan, úgy érezve, amíg él, adósa lesz Daknak és az emlékének, hisz a férfi úgy ítélete meg, Ephemia és az ő élete többet ér, mint a sajátja, ezt a súlyos terhet pedig mindig magukkal hordozzák majd. Jelen pillanatban épp igen sebesen kénytelenek ezt megtenni, és bár a háta mögött harsanó első kiáltásokat még elengedi a füle mellett, végül mégse bírja megállni, hogy menekülés közben ne forduljon hátra egy pillanatra, megakadva lépteiben a szemei elé táruló látványtól. Úgy tűnik, reményei nem váltak valóra, és egykori társai nemigen kegyelmeztek Daknak. Legszívesebben felkiáltana, hogy kérje őket, ne bántsák megmentőjüket, mégis torkára forr a szó, és egyetlen hangot se képes kipréselni magából, csak tehetetlenül figyeli az eseményeket. Ahogy a csuklyás alak csizmája a férfi arcában végzi, majd ahogy az élettelennek tűnő test a mélybe hullik, mind-mind olyan jelenetek, melyek éjjel és nappal is kísérteni fogják, amint azonban Dak kizuhan a látóteréből, bele a sötétségbe, ismét csak menekülőre fogja, olyan gyorsan rohanva Ephemia után, ahogy csak bír. Reméli, a férfinak igaza volt, és a hídon túlra tényleg nem fogják követni őket elrablóik, vagy ha igen, akkor sikerül hamar lerázniuk őket. ~A híd után balra, majd jobbra és a negyedik ház az, fekete ajtóval~ idézi fel közben magában Dak korábbi útmutatásait, nehogy a nagy rohanásban egyszer is rossz irányba forduljanak és eltévedjenek.*
//Ephemia, Navarentine//
*Nem bír mást tenni, csak bólint, próbálva megjegyezni az utasításokat és a jó tanácsokat, hiszen úgy érzi, a szavak itt már hasztalanok, nem tudna semmi olyasmit mondani, amivel rá tudná venni Dakot, hogy ne áldozza fel értük az életét. És ami még inkább elkeseríti, hogy nem tud semmi olyat tenni, amivel segíthetne a férfin, hogy ne kelljen így végeznie. Személyes kudarcnak éli meg, hogy nem tud segíteni rajta, hogy nem tanult eleget ahhoz, hogy ismerjen olyan gyógymódokat vagy varázslatokat, amikkel gyorsan enyhíteni tudna a sérülésein. ~Az én hibám az egész. Ha többet tudok, talán megmenthettem volna... ~ gondolja magában szomorúan, úgy érezve, amíg él, adósa lesz Daknak és az emlékének, hisz a férfi úgy ítélete meg, Ephemia és az ő élete többet ér, mint a sajátja, ezt a súlyos terhet pedig mindig magukkal hordozzák majd. Jelen pillanatban épp igen sebesen kénytelenek ezt megtenni, és bár a háta mögött harsanó első kiáltásokat még elengedi a füle mellett, végül mégse bírja megállni, hogy menekülés közben ne forduljon hátra egy pillanatra, megakadva lépteiben a szemei elé táruló látványtól. Úgy tűnik, reményei nem váltak valóra, és egykori társai nemigen kegyelmeztek Daknak. Legszívesebben felkiáltana, hogy kérje őket, ne bántsák megmentőjüket, mégis torkára forr a szó, és egyetlen hangot se képes kipréselni magából, csak tehetetlenül figyeli az eseményeket. Ahogy a csuklyás alak csizmája a férfi arcában végzi, majd ahogy az élettelennek tűnő test a mélybe hullik, mind-mind olyan jelenetek, melyek éjjel és nappal is kísérteni fogják, amint azonban Dak kizuhan a látóteréből, bele a sötétségbe, ismét csak menekülőre fogja, olyan gyorsan rohanva Ephemia után, ahogy csak bír. Reméli, a férfinak igaza volt, és a hídon túlra tényleg nem fogják követni őket elrablóik, vagy ha igen, akkor sikerül hamar lerázniuk őket. ~A híd után balra, majd jobbra és a negyedik ház az, fekete ajtóval~ idézi fel közben magában Dak korábbi útmutatásait, nehogy a nagy rohanásban egyszer is rossz irányba forduljanak és eltévedjenek.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-24 18:28:52
Üzenet elküldve: 2020-02-24 18:28:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*A Diadal útra rákadani nem nehéz dolog, a Romváros egyik ütőerének is mondható talán a két szekér széles, egykor díszes út, melyre megannyi szétdúlt, kopasz kúria néz ma. Ez az út az, mely a Barakk volt épületéhez is nyílegyenesen vezetett. Ezutóbbit azonban nehezebb megtalálni, hiszen helyén a Meredélyt is beszakító kráter található, mely néhány téglát, faldarabot kivéve teljesen elnyelte a városőrök fellegvárát. Nem sokkal mellette azonban, kicsit a volt Gazdagnegyed mélye irányába elhaladva áll egy kerítés, rajta utcatábla hirdeti, hogy ez a Diadal út és az "A ma k z" sarka. Az egyetlen probléma már csak az lehet, hogy ahol valaki a szobrot sejtené, ott bizony a szakadék széle van, s hegyes sziklafogsor vár mindarra, aki levetné magát a majd húsz lépés mély gödörbe.*
//5. próbatétel//
*A Diadal útra rákadani nem nehéz dolog, a Romváros egyik ütőerének is mondható talán a két szekér széles, egykor díszes út, melyre megannyi szétdúlt, kopasz kúria néz ma. Ez az út az, mely a Barakk volt épületéhez is nyílegyenesen vezetett. Ezutóbbit azonban nehezebb megtalálni, hiszen helyén a Meredélyt is beszakító kráter található, mely néhány téglát, faldarabot kivéve teljesen elnyelte a városőrök fellegvárát. Nem sokkal mellette azonban, kicsit a volt Gazdagnegyed mélye irányába elhaladva áll egy kerítés, rajta utcatábla hirdeti, hogy ez a Diadal út és az "A ma k z" sarka. Az egyetlen probléma már csak az lehet, hogy ahol valaki a szobrot sejtené, ott bizony a szakadék széle van, s hegyes sziklafogsor vár mindarra, aki levetné magát a majd húsz lépés mély gödörbe.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 22:54:17
Üzenet elküldve: 2020-02-23 22:54:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
//YIla//
* Fürgén kapkodják a csülkeiket a lányok, mert nem szeretnék, ha bárki is beelőzné őket. Nimeril azt éppen tudja, hogy merre van a Romváros, de a széléről nézte meg magának. Annyira már nem volt bátor, hogy egyedül bemerészkedjen. Viszont most más a helyzet. Most ketten vannak és talán még majd jutalom is jár érte. Így hát behatolnak YIlával a területre arra amerre sejtik, hogy valaha a Barakk is állhatott. Nem egyszerű a haladás, mert szinte mindig akad valami, amit ki kell kerülni vagy éppen átlépni. ~ Milyen rossz lesz, mikor majd visszafelé kell cipelni azt a szobrot.~ Gondol bele a lány, de túl sokat nincs ideje ezen töprengeni, mert társa szerint megérkeztek.*
- Na végre! Már azt hittem sose érünk ide. Na várjál csak! Alma köz meg Diadal út kell nekünk. Bár ha ez az épület itt a Barakk, vagyis az a mi maradt belőle, akkor csak sarkát kell meglesnünk. Ha jól emlékszem azt mondta kőfej, hogy a sarkon van egy talapzaton.* Mondja el azt amire emlékszik. *
- Na nézzünk körbe gyorsan én azt mondom!* Ha nincs más, akkor neki is lát a keresgélésnek.*
//5. próbatétel//
//YIla//
* Fürgén kapkodják a csülkeiket a lányok, mert nem szeretnék, ha bárki is beelőzné őket. Nimeril azt éppen tudja, hogy merre van a Romváros, de a széléről nézte meg magának. Annyira már nem volt bátor, hogy egyedül bemerészkedjen. Viszont most más a helyzet. Most ketten vannak és talán még majd jutalom is jár érte. Így hát behatolnak YIlával a területre arra amerre sejtik, hogy valaha a Barakk is állhatott. Nem egyszerű a haladás, mert szinte mindig akad valami, amit ki kell kerülni vagy éppen átlépni. ~ Milyen rossz lesz, mikor majd visszafelé kell cipelni azt a szobrot.~ Gondol bele a lány, de túl sokat nincs ideje ezen töprengeni, mert társa szerint megérkeztek.*
- Na végre! Már azt hittem sose érünk ide. Na várjál csak! Alma köz meg Diadal út kell nekünk. Bár ha ez az épület itt a Barakk, vagyis az a mi maradt belőle, akkor csak sarkát kell meglesnünk. Ha jól emlékszem azt mondta kőfej, hogy a sarkon van egy talapzaton.* Mondja el azt amire emlékszik. *
- Na nézzünk körbe gyorsan én azt mondom!* Ha nincs más, akkor neki is lát a keresgélésnek.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 21:28:30
Üzenet elküldve: 2020-02-23 21:28:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Most már egészen biztos benne, hogy amerre jár, csak a halál követi őt. Persze, az élet véges, tudja jól, ám ez mégis más. Rémisztő, amit Dak szemeiben lát. Ez a férfi most, ebben a pillanatban képes volna meghalni értük - és érte, akivel mindössze két alkalommal találkozott. Ő maga nem hisz a végzetben, de ha hinne, most azt mondaná, Dak találkozott a sajátjával, és kész azt elfogadni. Végighallgatja hát, mi mindent mond még nekik, s csak utána szól.*
- Megmondjuk Aenae-nek. Dak, én...
*Fogalma sincs, mit akar mondani, vagy hogy mit kellene még. Aztán belátja, nincs helye már szónak. Soha nem fog kiderülni, hogy mit akart mondani. Üres fejjel, félretéve minden érzelmét, futásnak ered. Hallja közben Dak üvöltését, amint valószínűleg újra eltalálják, ám még nem fordul meg. Pedig az üvöltések nem múlnak el, tartanak egy darabig.
~Takarodj. Ne nézz hátra.~
Aztán hátranéz. Elkapja az utolsó pillanatot, ahogy Dak térdre zuhan, majd a mélybe hullik a hídról. Ez a férfi nem volt több egy zsiványnál egészen idáig. Ha a megváltáshoz csak ő, Effi jelentette az utolsó lökést, akkor örülnie kellene, mert általa történt, hogy Dak utolsó perceiben jó útra tért. De Ephemia most nem gondol ilyenekre; nem ezt az oldalát látja.
~Ez miattam van. Megint.~
Holnapra biztos elfelejti őt. Egészen biztosan el fogja, mint azt a sok más embert, akiket valamiféle rejtélyes módon akkor ért utol szenvedés és halál, amikor ő számításba került. Nincsen ebben már semmi egyedi. Zihálva, ködös fejjel fordul meg, mint aki már nem egészen van magánál, s fut tovább Navával, balra az első leágazásig...*
//Ephemia, Navarentine//
*Most már egészen biztos benne, hogy amerre jár, csak a halál követi őt. Persze, az élet véges, tudja jól, ám ez mégis más. Rémisztő, amit Dak szemeiben lát. Ez a férfi most, ebben a pillanatban képes volna meghalni értük - és érte, akivel mindössze két alkalommal találkozott. Ő maga nem hisz a végzetben, de ha hinne, most azt mondaná, Dak találkozott a sajátjával, és kész azt elfogadni. Végighallgatja hát, mi mindent mond még nekik, s csak utána szól.*
- Megmondjuk Aenae-nek. Dak, én...
*Fogalma sincs, mit akar mondani, vagy hogy mit kellene még. Aztán belátja, nincs helye már szónak. Soha nem fog kiderülni, hogy mit akart mondani. Üres fejjel, félretéve minden érzelmét, futásnak ered. Hallja közben Dak üvöltését, amint valószínűleg újra eltalálják, ám még nem fordul meg. Pedig az üvöltések nem múlnak el, tartanak egy darabig.
~Takarodj. Ne nézz hátra.~
Aztán hátranéz. Elkapja az utolsó pillanatot, ahogy Dak térdre zuhan, majd a mélybe hullik a hídról. Ez a férfi nem volt több egy zsiványnál egészen idáig. Ha a megváltáshoz csak ő, Effi jelentette az utolsó lökést, akkor örülnie kellene, mert általa történt, hogy Dak utolsó perceiben jó útra tért. De Ephemia most nem gondol ilyenekre; nem ezt az oldalát látja.
~Ez miattam van. Megint.~
Holnapra biztos elfelejti őt. Egészen biztosan el fogja, mint azt a sok más embert, akiket valamiféle rejtélyes módon akkor ért utol szenvedés és halál, amikor ő számításba került. Nincsen ebben már semmi egyedi. Zihálva, ködös fejjel fordul meg, mint aki már nem egészen van magánál, s fut tovább Navával, balra az első leágazásig...*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:59:48
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:59:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Feltámad a szél. Nem fúj nagyon, csak amolyan hűvösen, gallérborzolón, egy kicsit felbolygatva a lassan lemenő nap fényét, összekócolva az árnyékokat. Lassan szürkület érkezik a tájra, a naplemente még nem olyan véres, mint nyár estéken szokott, sokkal fakóbb és kevésbé átütő. Persze... az ember azért így is rá tud csodálkozni, mert mégis a természet egyik csodájának tekinthető, s ez jelzi az élet körforgását, a nappalok és az éjszakák váltakozását... az idő múlását. Dak roskadozó lábánál, talán csak erőltetett mosolya és lassan, fájdalomtól kidülledő szeme néz ki rosszabbul, de amint a hölgyekre emeli, mégis szokatlanul örömittas fénnyel lobog benne a tűz. Biccent. Nem tudni mire, vagy kinek a kérésére, kijelentésére, de tesz néhány lépést előre a hídon.*
- Az... *nyel egyet* ...aranyat adjátok oda, annak, aki kéri vámszedőként. Induljatok. *Hátrapillant, hol az utca sötétlik az érkező lovasoktól, kik immár nagyobb vágtára váltanak, mely feltételezésük szerint az utolsó lesz.*
- Terwy érdekeltségei között nincs a Sárváros, oda nem ér el a keze, még nem hódította meg a bandákat... nem egységesek... nincs esélye... mond... mondjátok meg Kagaenae Thargodarnak és..., és, hogy bocsásson meg nekem. *Elcsuklik a hangja, miközben ismét nyel.* De egy darabig ne bújjatok elő! *Lágyan Navarentine-re mosolyog:*
- Hisz nem adom fel... ti vagytok a célom... és... *megpróbál szerényen és szégyenlősen vállat vonni* szívesen.
*Kuncog fel, s szeme utolsót lobban, miközben lélekben erőt gyűjt. Utolsót próbál lökni a lányokon, hogy elinduljanak végre és megveti lábát maga is a hídon, aztán, mikor Ephemia és Nava elindulnak, lassan megfordul. Ebben a pillanatban érkezik egy nyílvessző, egyenesen a combjába.*
- Áááhh... *Kiált fel fájdalom ittasan, s két kezével a híd kötélhágcsóit ragadja meg, hogy állva maradhasson. Az érkező csapatból többen leugrálnak a lóról és a híd felé vetik magukat kivont karddal. Dak is előhúzza a magáét, mi még véres a korábban leszúrt harcostól. Nava hátrapillant, s eszeveszett hadakozást láthat. Dakot több vágás is éri, a mellkasán... a combján... a karjain... de tartja fegyverét és küzd, nem tudnak átgázolni rajta, míg a hölgyek át nem érnek, pedig kiáltásai egyre hangosabbak és hangosabbak, mikor végül már gyengülni kezd a vérveszteségtől.
Érdekes az élet. Sokak sohasem születtek hősnek, s egyszerű inasként, vagy földművesként halnak meg, jóllehet számukra mást jelent: hősnek lenni. Vannak, kik annak születnek, délcegen, fényes páncélban pusztítják a gonoszt, s védik a jót, mégsem emelkednek fel sosem. Dak sohasem született hősnek, s ami azt illeti, valahogy mindig oda sodorta a sors, hol a part szakad, ám most itt, a hídon hőssé tették. Élete utolsó percében is Ephemiára és Navarentinere gondolt, utolsó sóhajával is mosolyogva emlékezett a közös lovaglásra, a bátortalan kezdeményezésekre, s arra is, mikor színt vallott... kutyafuttában és rémületben. Térdre esik, s kezéből lassan csúszik ki a kard, majd egy puffanás után a mélybe hullik.*
- Idióta... *Sziszegi a csuklyás vezér, ki a térden álló, rámosolygó Dak mellkasába vágja pengéjét, majd jobb lábával rúgja arcon, lendületből és méregből. A hidat két oldalt nem szegélyezi, csupán derék és mellmagasságban egy-egy kötél, Dak az alsó alatt csúszik ki, de még mindig mosolyog, s utolsó gondolata Ephemia körül forog.*
- Szeretlek... Effy... *Még azelőtt meghal, hogy elnyelné őt a meredély sűrű sötétsége. Nincs hörgés és nincs halálsikoly. Csak a csend és a szél lágy, dallamos zúgása. A nap alászállt horizontja mögé.*
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Feltámad a szél. Nem fúj nagyon, csak amolyan hűvösen, gallérborzolón, egy kicsit felbolygatva a lassan lemenő nap fényét, összekócolva az árnyékokat. Lassan szürkület érkezik a tájra, a naplemente még nem olyan véres, mint nyár estéken szokott, sokkal fakóbb és kevésbé átütő. Persze... az ember azért így is rá tud csodálkozni, mert mégis a természet egyik csodájának tekinthető, s ez jelzi az élet körforgását, a nappalok és az éjszakák váltakozását... az idő múlását. Dak roskadozó lábánál, talán csak erőltetett mosolya és lassan, fájdalomtól kidülledő szeme néz ki rosszabbul, de amint a hölgyekre emeli, mégis szokatlanul örömittas fénnyel lobog benne a tűz. Biccent. Nem tudni mire, vagy kinek a kérésére, kijelentésére, de tesz néhány lépést előre a hídon.*
- Az... *nyel egyet* ...aranyat adjátok oda, annak, aki kéri vámszedőként. Induljatok. *Hátrapillant, hol az utca sötétlik az érkező lovasoktól, kik immár nagyobb vágtára váltanak, mely feltételezésük szerint az utolsó lesz.*
- Terwy érdekeltségei között nincs a Sárváros, oda nem ér el a keze, még nem hódította meg a bandákat... nem egységesek... nincs esélye... mond... mondjátok meg Kagaenae Thargodarnak és..., és, hogy bocsásson meg nekem. *Elcsuklik a hangja, miközben ismét nyel.* De egy darabig ne bújjatok elő! *Lágyan Navarentine-re mosolyog:*
- Hisz nem adom fel... ti vagytok a célom... és... *megpróbál szerényen és szégyenlősen vállat vonni* szívesen.
*Kuncog fel, s szeme utolsót lobban, miközben lélekben erőt gyűjt. Utolsót próbál lökni a lányokon, hogy elinduljanak végre és megveti lábát maga is a hídon, aztán, mikor Ephemia és Nava elindulnak, lassan megfordul. Ebben a pillanatban érkezik egy nyílvessző, egyenesen a combjába.*
- Áááhh... *Kiált fel fájdalom ittasan, s két kezével a híd kötélhágcsóit ragadja meg, hogy állva maradhasson. Az érkező csapatból többen leugrálnak a lóról és a híd felé vetik magukat kivont karddal. Dak is előhúzza a magáét, mi még véres a korábban leszúrt harcostól. Nava hátrapillant, s eszeveszett hadakozást láthat. Dakot több vágás is éri, a mellkasán... a combján... a karjain... de tartja fegyverét és küzd, nem tudnak átgázolni rajta, míg a hölgyek át nem érnek, pedig kiáltásai egyre hangosabbak és hangosabbak, mikor végül már gyengülni kezd a vérveszteségtől.
Érdekes az élet. Sokak sohasem születtek hősnek, s egyszerű inasként, vagy földművesként halnak meg, jóllehet számukra mást jelent: hősnek lenni. Vannak, kik annak születnek, délcegen, fényes páncélban pusztítják a gonoszt, s védik a jót, mégsem emelkednek fel sosem. Dak sohasem született hősnek, s ami azt illeti, valahogy mindig oda sodorta a sors, hol a part szakad, ám most itt, a hídon hőssé tették. Élete utolsó percében is Ephemiára és Navarentinere gondolt, utolsó sóhajával is mosolyogva emlékezett a közös lovaglásra, a bátortalan kezdeményezésekre, s arra is, mikor színt vallott... kutyafuttában és rémületben. Térdre esik, s kezéből lassan csúszik ki a kard, majd egy puffanás után a mélybe hullik.*
- Idióta... *Sziszegi a csuklyás vezér, ki a térden álló, rámosolygó Dak mellkasába vágja pengéjét, majd jobb lábával rúgja arcon, lendületből és méregből. A hidat két oldalt nem szegélyezi, csupán derék és mellmagasságban egy-egy kötél, Dak az alsó alatt csúszik ki, de még mindig mosolyog, s utolsó gondolata Ephemia körül forog.*
- Szeretlek... Effy... *Még azelőtt meghal, hogy elnyelné őt a meredély sűrű sötétsége. Nincs hörgés és nincs halálsikoly. Csak a csend és a szél lágy, dallamos zúgása. A nap alászállt horizontja mögé.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:30:17
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:30:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Hamar rá kell jönnie, hogy sok mindent jól, és még többet rosszul feltételezett, míg az eszeveszett menekülés közben próbálta kitalálni, mi is történik pontosan, és hogy tudnák élve megúszni ezt az egészet. Legnagyobb tévedése, hogy úgy vélte, Dak ártani akar nekik, illetve, hogy azt hitte, üldözőik nem tudnak célozni. A férfi utasítását hallva a mondott pillanatban leugrik a lóról, és bár egy pillanatra éles fájdalom hasít bokájába a mozdulattól, ahogy földet ér, míg próbálja visszanyerni egyensúlyát, gyorsan háttérbe szorul elméjében az egész, ahogy észreveszi a vércseppeket, amiket Dak hagy maga után. ~Jajj, ne!~ kiáltana fel legszívesebben, ahogy korábbi sejtelme beigazolódni látszik, ám annyira ledöbben a történtektől, hogy egy szót se képes kinyögni, csak némán bólint és követi a férfit, amerre vezeti őket*
- Nem, nem hagyunk hátra! *szólal meg ijedten, ahogy végre megtalálja a hangját Dak utasításait hallgatva, hevesen bólogatva Ephemia megjegyzéseire* Talán... talán tudok valamit, ami segíthet! Csak keressünk egy nyugalmasabb helyet... *pillant körbe kétségbeesetten, akad-e valami a környéken, ahová behúzódhatnának, hogy megpróbálkozzon egy varázslattal, ami talán enyhíthet a férfi sérülésein, bár ahogy kissé közelebbről szemügyre veszi a sebet, azt már most kénytelen beismerni, teljesen begyógyítani nem tudná sajnos. ~De talán ahhoz elég lenne, hogy tovább jöjjön velünk~ reménykedik magában, Dak mellé lépve, hogy támogassa, ha esetleg nehezére esne a járás, bár úgy tűnik, a férfi elutasítja a segítséget*
- Hős vagy, de nem vagy jól! *rázza meg a fejét hitetlenkedve, ahogy a férfi szavait hallja* Engedd, hogy segítsünk! Gyere velünk, kérlek! *fogja immár könyörgőre, készen rá, hogy támogassa a férfit, ha már nem bírna megállni a saját lábán, miközben segélykérően Ephemiára pillant. ~Nem hagyhatjuk itt őt!~ igyekszik üzenni tekintetével a lánynak*
- Nem adhatod fel! *tesz még egy utolsó kísérletet rá, hogy rábírja, velük jöjjön, hiszen egymaga nem tudja elcipelni a férfit, ha Dak részéről ellenállásba ütközik, márpedig úgy tűnik, ő már eldöntötte, hogy nem tart velük tovább. A lábánál becsapódó nyílvessző pedig ráébreszti, hogy indulniuk kell, vagy nekik se lesz alkalmuk, hogy szabadon távozzanak innen*
- Annyira sajnálom! *szöknek könnyek a szemébe, a férfi utolsó, kétségbeesett kiáltását hallva, melyben indulásra buzdítja őket. Bár tudja, hogy úgy kellene cselekednie, ahogy mondják, mégse bír elindulni, annyi különböző érzelem kavarog benne, miközben folyamatosan forognak agyában a fogaskerekek, vajon van-e rá lehetőség, hogy ők is megmeneküljenek, és Dak is túlélje ezt a kalandot. Ephemia szavai azonban rádöbbentik, hogy sajnos ilyen megoldás nincs, és ha sokáig álldogál még itt, hamarosan nekik se lesz esélyük a menekülésre, és hiábavaló lesz Dak áldozata. Ahogy a férfi már azon kezd gondolkozni, hogy tarthatná fel a többieket, akik a nyomukban vannak, világossá válik számára, nincs már semmi, amivel rávehetnék Dakot, másítsa meg a döntését, és folytassa velük a menekülést*
- Köszönjük! *szorítja meg egy pillanatra a férfi karját hálája jeléül, ha lehetősége van rá, miközben bizonytalan léptekkel Ephemia nyomába ered, menet közben azért sűrűn hátrapillantva a válla felett, hogy Dak vajon hogy bírja még. Csak abban tud reménykedni, egykori társai könyörületesek lesznek a férfival, mikor beérik őt. ~Sose felejtünk el!~ ismétli magában Ephemia ígéretét, miközben a lány után rohan, menet közben egy gyors mozdulattal törölve le kigördülni készülő könnyeit.*
//Ephemia, Navarentine//
*Hamar rá kell jönnie, hogy sok mindent jól, és még többet rosszul feltételezett, míg az eszeveszett menekülés közben próbálta kitalálni, mi is történik pontosan, és hogy tudnák élve megúszni ezt az egészet. Legnagyobb tévedése, hogy úgy vélte, Dak ártani akar nekik, illetve, hogy azt hitte, üldözőik nem tudnak célozni. A férfi utasítását hallva a mondott pillanatban leugrik a lóról, és bár egy pillanatra éles fájdalom hasít bokájába a mozdulattól, ahogy földet ér, míg próbálja visszanyerni egyensúlyát, gyorsan háttérbe szorul elméjében az egész, ahogy észreveszi a vércseppeket, amiket Dak hagy maga után. ~Jajj, ne!~ kiáltana fel legszívesebben, ahogy korábbi sejtelme beigazolódni látszik, ám annyira ledöbben a történtektől, hogy egy szót se képes kinyögni, csak némán bólint és követi a férfit, amerre vezeti őket*
- Nem, nem hagyunk hátra! *szólal meg ijedten, ahogy végre megtalálja a hangját Dak utasításait hallgatva, hevesen bólogatva Ephemia megjegyzéseire* Talán... talán tudok valamit, ami segíthet! Csak keressünk egy nyugalmasabb helyet... *pillant körbe kétségbeesetten, akad-e valami a környéken, ahová behúzódhatnának, hogy megpróbálkozzon egy varázslattal, ami talán enyhíthet a férfi sérülésein, bár ahogy kissé közelebbről szemügyre veszi a sebet, azt már most kénytelen beismerni, teljesen begyógyítani nem tudná sajnos. ~De talán ahhoz elég lenne, hogy tovább jöjjön velünk~ reménykedik magában, Dak mellé lépve, hogy támogassa, ha esetleg nehezére esne a járás, bár úgy tűnik, a férfi elutasítja a segítséget*
- Hős vagy, de nem vagy jól! *rázza meg a fejét hitetlenkedve, ahogy a férfi szavait hallja* Engedd, hogy segítsünk! Gyere velünk, kérlek! *fogja immár könyörgőre, készen rá, hogy támogassa a férfit, ha már nem bírna megállni a saját lábán, miközben segélykérően Ephemiára pillant. ~Nem hagyhatjuk itt őt!~ igyekszik üzenni tekintetével a lánynak*
- Nem adhatod fel! *tesz még egy utolsó kísérletet rá, hogy rábírja, velük jöjjön, hiszen egymaga nem tudja elcipelni a férfit, ha Dak részéről ellenállásba ütközik, márpedig úgy tűnik, ő már eldöntötte, hogy nem tart velük tovább. A lábánál becsapódó nyílvessző pedig ráébreszti, hogy indulniuk kell, vagy nekik se lesz alkalmuk, hogy szabadon távozzanak innen*
- Annyira sajnálom! *szöknek könnyek a szemébe, a férfi utolsó, kétségbeesett kiáltását hallva, melyben indulásra buzdítja őket. Bár tudja, hogy úgy kellene cselekednie, ahogy mondják, mégse bír elindulni, annyi különböző érzelem kavarog benne, miközben folyamatosan forognak agyában a fogaskerekek, vajon van-e rá lehetőség, hogy ők is megmeneküljenek, és Dak is túlélje ezt a kalandot. Ephemia szavai azonban rádöbbentik, hogy sajnos ilyen megoldás nincs, és ha sokáig álldogál még itt, hamarosan nekik se lesz esélyük a menekülésre, és hiábavaló lesz Dak áldozata. Ahogy a férfi már azon kezd gondolkozni, hogy tarthatná fel a többieket, akik a nyomukban vannak, világossá válik számára, nincs már semmi, amivel rávehetnék Dakot, másítsa meg a döntését, és folytassa velük a menekülést*
- Köszönjük! *szorítja meg egy pillanatra a férfi karját hálája jeléül, ha lehetősége van rá, miközben bizonytalan léptekkel Ephemia nyomába ered, menet közben azért sűrűn hátrapillantva a válla felett, hogy Dak vajon hogy bírja még. Csak abban tud reménykedni, egykori társai könyörületesek lesznek a férfival, mikor beérik őt. ~Sose felejtünk el!~ ismétli magában Ephemia ígéretét, miközben a lány után rohan, menet közben egy gyors mozdulattal törölve le kigördülni készülő könnyeit.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:22:41
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:22:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
//Nimeril//
*Ahogy a kőgólem irányt mutat,úgy kapkodják a lábukat, sorra véve az utcákat, szinte már szaladnak is. Keresztül néhány, általában zsúfolt, most igen kihalt utcán, nehogy valaki megelőzze őket a barakk környékén. Majd lassan egyre gyakoribb látvány lesz a betört kapu és széthordott vagyon. Néha át kell lépni nagyobb akadályokat de sorra veszik az utcákat, a törmelékek ellenére is, egyre közeledve, talán a legnagyobb pusztítás helye felé. Idővel már a meredély közelébe is érnek, majd YIlanda megáll némi távolságra a barakk romjainak vélt halom utcájában. Körbenéz, hátha lát táblát, amely a hajdani megnevezését hirdeti ennek a szerencsétlen kövezett útnak.*
-Itt vagyunk, bár nem tudom mennyire kéne közelebb menni. Hogy is mondta a gólem? *Persze ő is emlékszik, de nem igazán biztos benne merre kéne folytatniuk az útjukat.*
//5. próbatétel//
//Nimeril//
*Ahogy a kőgólem irányt mutat,úgy kapkodják a lábukat, sorra véve az utcákat, szinte már szaladnak is. Keresztül néhány, általában zsúfolt, most igen kihalt utcán, nehogy valaki megelőzze őket a barakk környékén. Majd lassan egyre gyakoribb látvány lesz a betört kapu és széthordott vagyon. Néha át kell lépni nagyobb akadályokat de sorra veszik az utcákat, a törmelékek ellenére is, egyre közeledve, talán a legnagyobb pusztítás helye felé. Idővel már a meredély közelébe is érnek, majd YIlanda megáll némi távolságra a barakk romjainak vélt halom utcájában. Körbenéz, hátha lát táblát, amely a hajdani megnevezését hirdeti ennek a szerencsétlen kövezett útnak.*
-Itt vagyunk, bár nem tudom mennyire kéne közelebb menni. Hogy is mondta a gólem? *Persze ő is emlékszik, de nem igazán biztos benne merre kéne folytatniuk az útjukat.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:37:10
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:37:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az énekszó//
*Laza tartásban várakozik a próbatételre, melyet úgy elfúj a következő perc, akár a különös szél egy tollpihét. Miközben a fiú közeledik felé, a karjait leengedi, bár tartása nem lesz továbbra sem harcra kész. Szemmel tartja az idegen mozgását, számba veszi fegyvereit, de a fiú egyelőre nem tűnik ellenségesnek. Úgy sejti, veszélyessége egész másban rejlik, nagyon emlékezteti valakire. Semleges arcán megrökönyödés tükröződik a javaslatra.*
- Mármint én? Útitárs? Izgalom?
*Megrázza a fejét.*
- A helyedben meggondolnám. Az utolsó, aki társamul szegődött a városban, kínok közt vergődött a föld mélyén egy denevér mérgező harapásától.
*Motyogásából az süt, hogy komolyan el akarja tántorítani a fiút az ötlettől, nem látszik sem büszkének, sem lenézőnek a történtek miatt. Pusztán tényeket közöl.*
- Ha barátokat keresel, javaslom a városközpontot.
*Bök hüvelykujjával a háta mögé.*
- Ott rengetegen vágynak társaságra.
*Saját tapasztalatból beszél. Egy nap alatt hárman is leszólították, pedig nem volt kedvesebb akkor sem.*
- Én nem az izgalmakat keresem, hanem...
*Megáll a mondat közepén, egy kicsit elgondolkodik, majd vállat vonva dünnyög.*
- Nem érdekes.
*Laza tartásban várakozik a próbatételre, melyet úgy elfúj a következő perc, akár a különös szél egy tollpihét. Miközben a fiú közeledik felé, a karjait leengedi, bár tartása nem lesz továbbra sem harcra kész. Szemmel tartja az idegen mozgását, számba veszi fegyvereit, de a fiú egyelőre nem tűnik ellenségesnek. Úgy sejti, veszélyessége egész másban rejlik, nagyon emlékezteti valakire. Semleges arcán megrökönyödés tükröződik a javaslatra.*
- Mármint én? Útitárs? Izgalom?
*Megrázza a fejét.*
- A helyedben meggondolnám. Az utolsó, aki társamul szegődött a városban, kínok közt vergődött a föld mélyén egy denevér mérgező harapásától.
*Motyogásából az süt, hogy komolyan el akarja tántorítani a fiút az ötlettől, nem látszik sem büszkének, sem lenézőnek a történtek miatt. Pusztán tényeket közöl.*
- Ha barátokat keresel, javaslom a városközpontot.
*Bök hüvelykujjával a háta mögé.*
- Ott rengetegen vágynak társaságra.
*Saját tapasztalatból beszél. Egy nap alatt hárman is leszólították, pedig nem volt kedvesebb akkor sem.*
- Én nem az izgalmakat keresem, hanem...
*Megáll a mondat közepén, egy kicsit elgondolkodik, majd vállat vonva dünnyög.*
- Nem érdekes.
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-22 19:31:47
Üzenet elküldve: 2020-02-22 19:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az énekszó//
~Látom nincs vicces kedvében, biztos a piros napok...~
*Gondolja ezt, majd átgondolja a helyzetet* ~Jó harcosnak tűnik, én pedig egy bárd vagyok, aki nem tud kiről vagy miről dalt írni, és az életem is elég unalmas. És ráadásul ő is egyedül van. És én is. Veszélyes így.~ *Elindul vissza a hídon a nőhöz, aki keresztbe tett kezekkel áll, majd szembeáll vele*
-Figyelj, lehetnénk útitársak! Látom, te is egyedül bolyongsz a nagyvilágban mint én, hogy találjak valakit, alig vártam szintén, ki útitársa lehetek izgalmas útja mentén... Remélem izgalmas... Az ugye?
~Kérdezi a fiú kissé zavarosan.~
~Látom nincs vicces kedvében, biztos a piros napok...~
*Gondolja ezt, majd átgondolja a helyzetet* ~Jó harcosnak tűnik, én pedig egy bárd vagyok, aki nem tud kiről vagy miről dalt írni, és az életem is elég unalmas. És ráadásul ő is egyedül van. És én is. Veszélyes így.~ *Elindul vissza a hídon a nőhöz, aki keresztbe tett kezekkel áll, majd szembeáll vele*
-Figyelj, lehetnénk útitársak! Látom, te is egyedül bolyongsz a nagyvilágban mint én, hogy találjak valakit, alig vártam szintén, ki útitársa lehetek izgalmas útja mentén... Remélem izgalmas... Az ugye?
~Kérdezi a fiú kissé zavarosan.~
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-22 19:31:02
Üzenet elküldve: 2020-02-22 19:31:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Már javában a Romváros útjait koptatják lovaik, miközben lovasaik életükért vágtáznak. Az utasításra, mely szerint ugrania kell, először hezitál, majd ugrik. Hirtelen mozdulat ez, ami után ügyetlenül a földre zuhan, ám utána gyorsan talpra áll. Dak nyögései jobban aggasztják, mint saját bénázása.*
- Dak! Te megsebe...
*Nincs ideje beszédre, hisz a férfi megragadja kezét, meg hát a torkán is akad a szó a "szerelmem" megszólítástól. Zihálva hallgatja az utasításokat a Sárvárosról.*
- Mi az, hogy "rátok"? Te is jössz!
*Figyelmen kívül hagyja, hogy Daknak vajmi kevés esélye van a túlélésre. Nem akarja itt hagyni csak így. Amennyiben Dak hagyja, megragadja a karját és a szemeibe tekint, mélyen.*
- Hős vagy. De most jönnöd kell...
*Hopp, egy nyílvessző, megint. Ezúttal Nava lábai előtt ér földet. Először a lányra, majd Dakra tekint, akit húzna magával a haláltusa helyett - de nem fog menni. Tudja, hogy nem fog vele jönni. Az utolsó mondatában már végképp nem tud hinni.*
- Bátor voltál. Soha nem fogom elfelejteni. És téged sem. *Majd Navához szól.* Gyere Nava!
*Azzal ahogy csak bír, futni kezd át a hídon, abba az irányba, amerre Dak irányította őket. Ha minden, igaz, már nem sok van hátra a biztonságos rejtekhelyig. Ha már egyszer maga mögött tudhatja ezt az egészet, ráér merengeni az elmúlt percek történésein.*
//Ephemia, Navarentine//
*Már javában a Romváros útjait koptatják lovaik, miközben lovasaik életükért vágtáznak. Az utasításra, mely szerint ugrania kell, először hezitál, majd ugrik. Hirtelen mozdulat ez, ami után ügyetlenül a földre zuhan, ám utána gyorsan talpra áll. Dak nyögései jobban aggasztják, mint saját bénázása.*
- Dak! Te megsebe...
*Nincs ideje beszédre, hisz a férfi megragadja kezét, meg hát a torkán is akad a szó a "szerelmem" megszólítástól. Zihálva hallgatja az utasításokat a Sárvárosról.*
- Mi az, hogy "rátok"? Te is jössz!
*Figyelmen kívül hagyja, hogy Daknak vajmi kevés esélye van a túlélésre. Nem akarja itt hagyni csak így. Amennyiben Dak hagyja, megragadja a karját és a szemeibe tekint, mélyen.*
- Hős vagy. De most jönnöd kell...
*Hopp, egy nyílvessző, megint. Ezúttal Nava lábai előtt ér földet. Először a lányra, majd Dakra tekint, akit húzna magával a haláltusa helyett - de nem fog menni. Tudja, hogy nem fog vele jönni. Az utolsó mondatában már végképp nem tud hinni.*
- Bátor voltál. Soha nem fogom elfelejteni. És téged sem. *Majd Navához szól.* Gyere Nava!
*Azzal ahogy csak bír, futni kezd át a hídon, abba az irányba, amerre Dak irányította őket. Ha minden, igaz, már nem sok van hátra a biztonságos rejtekhelyig. Ha már egyszer maga mögött tudhatja ezt az egészet, ráér merengeni az elmúlt percek történésein.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-22 12:42:38
Üzenet elküldve: 2020-02-22 12:42:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az énekszó//
*Úgy gondolja, a maga részéről megtette figyelmeztetését, már ez is több mint ami rá jellemző mások érdekében. A hetvenkedő, provokáló szavakra eleinte nem reagál, abban sem biztos, hogy sértésnek szánják-e, de igazából nem szokott törődni mások róla alkotott véleményével. Könnyedén elengedi a füle mellett.
~Még egy beszélős.~
Ez már önmagában arra készteti, hogy elkerülje. Valamiért mindig ilyeneket fog ki. De a fiú csak nem adja fel, megpróbálja fogadásba ugrasztani. Erre legalább megáll, de épp csak felé sandít kalapja karimája alól.*
- Nincs rá szükségem, hogy bizonyítsak. Nincs arrafelé dolgom, miért mennék hát? Te is csak a bátorságodat akarod próbára tenni. Hát csak rajta… megvárom.
*Fordul felé, és keresztbe fonja maga előtt a karjait szenvtelen arckifejezéssel.*
*Úgy gondolja, a maga részéről megtette figyelmeztetését, már ez is több mint ami rá jellemző mások érdekében. A hetvenkedő, provokáló szavakra eleinte nem reagál, abban sem biztos, hogy sértésnek szánják-e, de igazából nem szokott törődni mások róla alkotott véleményével. Könnyedén elengedi a füle mellett.
~Még egy beszélős.~
Ez már önmagában arra készteti, hogy elkerülje. Valamiért mindig ilyeneket fog ki. De a fiú csak nem adja fel, megpróbálja fogadásba ugrasztani. Erre legalább megáll, de épp csak felé sandít kalapja karimája alól.*
- Nincs rá szükségem, hogy bizonyítsak. Nincs arrafelé dolgom, miért mennék hát? Te is csak a bátorságodat akarod próbára tenni. Hát csak rajta… megvárom.
*Fordul felé, és keresztbe fonja maga előtt a karjait szenvtelen arckifejezéssel.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:18:09
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:18:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az énekszó//
*A bárd bár már legszívesebben a hidat se látná, ami bármikor leszakadhat alatta véleménye szerint, fejét mégis visszafordítja az idegen nő szavaira. Félelmében elég komolyan veszi a helyzetet, de bizakodó életét illetően... Azt sose adja fel.*
-Egy idegen szava és félelme miatt márpedig én vissza nem megyek! Egyébként vérzel, vagy csak a hacukád ilyen vörös, ami szemeim igézi el?
*Ordít az idegennek* ~Rímeim most is zseniálisak, biztos vagyok benne, hogy sosem élt még akkora tehetség a világban, mint amilyen én vagyok~
-Figyelj! Látom irigykedsz bátorságomra, míg te a hídra sem mered tenni a lábad! Vagy ha kell, pótlok én neked, persze csak ha járórészed a hídra teszed!
*Kiabálta, majd elgondolkozott ezen a kijelentéssel 70 arannyal a zsebében*
*A bárd bár már legszívesebben a hidat se látná, ami bármikor leszakadhat alatta véleménye szerint, fejét mégis visszafordítja az idegen nő szavaira. Félelmében elég komolyan veszi a helyzetet, de bizakodó életét illetően... Azt sose adja fel.*
-Egy idegen szava és félelme miatt márpedig én vissza nem megyek! Egyébként vérzel, vagy csak a hacukád ilyen vörös, ami szemeim igézi el?
*Ordít az idegennek* ~Rímeim most is zseniálisak, biztos vagyok benne, hogy sosem élt még akkora tehetség a világban, mint amilyen én vagyok~
-Figyelj! Látom irigykedsz bátorságomra, míg te a hídra sem mered tenni a lábad! Vagy ha kell, pótlok én neked, persze csak ha járórészed a hídra teszed!
*Kiabálta, majd elgondolkozott ezen a kijelentéssel 70 arannyal a zsebében*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:01:15
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:01:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Patadobogás veri fel, a Romváros lassan napnyugtába hajló csendjét. Vörösre festi meg a lenyugvó égitest a még épen maradt, vagy éppen összeeszkábált házak falát, s a porban játszadozó gyermekek elvágtató hármasra feltekintő arcát. A lovak szele, lágy fátyolként rebbent ki néhány hajtincset arcukból, s mikor már jócskán előrehaladtak, s már látni a hidat, Dak kiált.*
- Ugrás! Le a lóról! Van előnyünk! Innen futva megyünk... aahh... *Ismét egy fájdalmas nyögés.* GYERÜNK! *Kiált egy észvesztőt, s, ha a hölgyek hátratekintenek, Dakot már maguk mögött láthatják, kissé sántikálva közeledik, de fut, apró vércsöppeket húz maga után.*
- Gyere, szerelmem! *Ragadja meg Ephemia kezét, s másikkal Navarentine-nek int, hogy siessen ő is, majd a híd felé iramodik. A lányok már láthatják, mi végre volt az apró felkiáltás, s miért a bicegés, Dak hátából, nem sokkal dereka felett, talán a máj vonalában egy nyílvessző fúródott mélyen testébe.*
- Már nem sok van hátra! Tartsatok ki, s emlékezzetek arra, amit mondtam. A Sárvárosba nem követnek benneteket, vagy, ha igen, ha gyorsak vagytok soha nem találnak rátok. *Hátrapillant, s felsóhajt.*
- Még van néhány percünk. *Mondja megállva a híd előtt, majd feléjük fordítva, ugyan fájdalmas tekintettel, néhol fogát összeszorítva, de elmosolyodik.*
- Hát megcsináltuk. *Kacag fel, mi rögtön fájdalom ittas kiáltásba csap át, de a segítő kezet elhárítja, ha kínálják.* Jól vagyok! Hős vagyok? *Kérdezi huncutul mosolyogva, s ha teheti kézfejével simítja végig Ephemia arcát.*
- Már csak át kell mennünk... egy picit *nevet* megvallom elfáradtam. *Ereszkedik meg a válla, majd hátát érintené, de nem ér el odáig.* Menjetek... na, bátran! *Lökné a lányokat felnevetve aprót.* Azt hiszem itt nekem véget ér, csak lassítanálak benneteket. *Még mindig mosolyog, tekintetét nem veszi le Ephemiáról és Naváról.* Bátrak voltatok... nekem meg hagytátok, hogy jóvá tegyem. Ti vagytok a hőseim! *Húzná ki magát büszkén, de megint belehasít a fájdalom, mire kényszeredetten nevet fel, legyintve. Aztán nyílvessző csapódik le közvetlen Nava lába mellé.*
- MENJETEK MÁR! *Üvölt fel, s torzul hirtelen fájdalomba az arc.* Menjetek! Kérlek! ... megyek utánatok, csak feltartom őket kicsit. *Néz hirtelen körbe megfelelő tárgyak után kutatva.*
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Patadobogás veri fel, a Romváros lassan napnyugtába hajló csendjét. Vörösre festi meg a lenyugvó égitest a még épen maradt, vagy éppen összeeszkábált házak falát, s a porban játszadozó gyermekek elvágtató hármasra feltekintő arcát. A lovak szele, lágy fátyolként rebbent ki néhány hajtincset arcukból, s mikor már jócskán előrehaladtak, s már látni a hidat, Dak kiált.*
- Ugrás! Le a lóról! Van előnyünk! Innen futva megyünk... aahh... *Ismét egy fájdalmas nyögés.* GYERÜNK! *Kiált egy észvesztőt, s, ha a hölgyek hátratekintenek, Dakot már maguk mögött láthatják, kissé sántikálva közeledik, de fut, apró vércsöppeket húz maga után.*
- Gyere, szerelmem! *Ragadja meg Ephemia kezét, s másikkal Navarentine-nek int, hogy siessen ő is, majd a híd felé iramodik. A lányok már láthatják, mi végre volt az apró felkiáltás, s miért a bicegés, Dak hátából, nem sokkal dereka felett, talán a máj vonalában egy nyílvessző fúródott mélyen testébe.*
- Már nem sok van hátra! Tartsatok ki, s emlékezzetek arra, amit mondtam. A Sárvárosba nem követnek benneteket, vagy, ha igen, ha gyorsak vagytok soha nem találnak rátok. *Hátrapillant, s felsóhajt.*
- Még van néhány percünk. *Mondja megállva a híd előtt, majd feléjük fordítva, ugyan fájdalmas tekintettel, néhol fogát összeszorítva, de elmosolyodik.*
- Hát megcsináltuk. *Kacag fel, mi rögtön fájdalom ittas kiáltásba csap át, de a segítő kezet elhárítja, ha kínálják.* Jól vagyok! Hős vagyok? *Kérdezi huncutul mosolyogva, s ha teheti kézfejével simítja végig Ephemia arcát.*
- Már csak át kell mennünk... egy picit *nevet* megvallom elfáradtam. *Ereszkedik meg a válla, majd hátát érintené, de nem ér el odáig.* Menjetek... na, bátran! *Lökné a lányokat felnevetve aprót.* Azt hiszem itt nekem véget ér, csak lassítanálak benneteket. *Még mindig mosolyog, tekintetét nem veszi le Ephemiáról és Naváról.* Bátrak voltatok... nekem meg hagytátok, hogy jóvá tegyem. Ti vagytok a hőseim! *Húzná ki magát büszkén, de megint belehasít a fájdalom, mire kényszeredetten nevet fel, legyintve. Aztán nyílvessző csapódik le közvetlen Nava lába mellé.*
- MENJETEK MÁR! *Üvölt fel, s torzul hirtelen fájdalomba az arc.* Menjetek! Kérlek! ... megyek utánatok, csak feltartom őket kicsit. *Néz hirtelen körbe megfelelő tárgyak után kutatva.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-20 19:56:43
Üzenet elküldve: 2020-02-20 19:56:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az énekszó//
*Arckifejezése általában a flegma és a közönyös között ingadozik, néha egy kis harag visz színt az egyhangúságba, ezúttal azonban leginkább olyan, mint aki jókorát harapott egy körtébe, és akkor jött rá, hogy valójában citrom. Morózus némaságban áll a szakadék szélén, lefelé bámul a mélységbe, mintha várna onnan valamit. Erős a szél a városban, borsódzik a háta a gondolattól, hogy ez is valamiféle varázslat lehet. Nem bízik hát ebben a szélben, miképp semmiféle mágiában. Míg a sötétség moccanását várja, a szeme sarkából meglátja, amint egy idegen egyenesen a meredély felé gyalogol valamivel távolabb, mint aki meg se akar állni. A fiú számára Zeya valószínűleg könnyen beleveszhet a környezetbe, ha nem figyel rá kifejezetten, ahogy a szakadék is egy ideig elkerülte a figyelmét. Ám ha mégis feléje szemlélődne, annyira persze nem bújt el, hogy ne lássa meg. Zeya nem egy szociális alkat, és egy időre kimerítette társaságtűrő képességét a mágusmester „serege”, különösen egy bizonyos mágus, ezért nem is bánja, ha észrevétlen marad. A fiú szokatlan kiáltását viszont torzítva hozza a szél hozzá, erre pedig felkapja a fejét. Zeya szemszögéből nézve Zinov a levegővel kiabál. Előbb rámered, aztán megállapítja, hogy eléggé elvarázsolt lehet, és forgatni kezdi a szemeit a rosszul választott szóra. Ahogy aztán fennhangon felfedezi a fiú a hidat, és lelkesen számolgatni kezdi a hídvámot, Zeya számolgatni kezdi magában a perceit, amit véleménye szerint Sárvárosban életben meg fog érni. Nem mintha köze lenne hozzá, ki mint él vagy hal. Legutóbb is így vett a nyakába valakit, aki aztán reggeltől napestig folyton beszélt. Kinek kell az?
Azért mégiscsak moccan, és némán elindul. Nem, nem a fiú felé, rá se néz. Egyszerűen csak a közelében visz az út arra, amerre dolga van. Nem kell örökké itt őrködnie a meredélynél, nem valószínű, hogy pont most jön fel valami odalentről. És ha mégis, nem biztos, hogy itt akar lenni. No de, ha már útja a fiú közelében visz el, megállás nélküli haladás mellett mégiscsak odadünnyög valamit kalapja alól.*
- A visszaútra már nem kell tartogatnod.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 19:59:06
*Arckifejezése általában a flegma és a közönyös között ingadozik, néha egy kis harag visz színt az egyhangúságba, ezúttal azonban leginkább olyan, mint aki jókorát harapott egy körtébe, és akkor jött rá, hogy valójában citrom. Morózus némaságban áll a szakadék szélén, lefelé bámul a mélységbe, mintha várna onnan valamit. Erős a szél a városban, borsódzik a háta a gondolattól, hogy ez is valamiféle varázslat lehet. Nem bízik hát ebben a szélben, miképp semmiféle mágiában. Míg a sötétség moccanását várja, a szeme sarkából meglátja, amint egy idegen egyenesen a meredély felé gyalogol valamivel távolabb, mint aki meg se akar állni. A fiú számára Zeya valószínűleg könnyen beleveszhet a környezetbe, ha nem figyel rá kifejezetten, ahogy a szakadék is egy ideig elkerülte a figyelmét. Ám ha mégis feléje szemlélődne, annyira persze nem bújt el, hogy ne lássa meg. Zeya nem egy szociális alkat, és egy időre kimerítette társaságtűrő képességét a mágusmester „serege”, különösen egy bizonyos mágus, ezért nem is bánja, ha észrevétlen marad. A fiú szokatlan kiáltását viszont torzítva hozza a szél hozzá, erre pedig felkapja a fejét. Zeya szemszögéből nézve Zinov a levegővel kiabál. Előbb rámered, aztán megállapítja, hogy eléggé elvarázsolt lehet, és forgatni kezdi a szemeit a rosszul választott szóra. Ahogy aztán fennhangon felfedezi a fiú a hidat, és lelkesen számolgatni kezdi a hídvámot, Zeya számolgatni kezdi magában a perceit, amit véleménye szerint Sárvárosban életben meg fog érni. Nem mintha köze lenne hozzá, ki mint él vagy hal. Legutóbb is így vett a nyakába valakit, aki aztán reggeltől napestig folyton beszélt. Kinek kell az?
Azért mégiscsak moccan, és némán elindul. Nem, nem a fiú felé, rá se néz. Egyszerűen csak a közelében visz az út arra, amerre dolga van. Nem kell örökké itt őrködnie a meredélynél, nem valószínű, hogy pont most jön fel valami odalentről. És ha mégis, nem biztos, hogy itt akar lenni. No de, ha már útja a fiú közelében visz el, megállás nélküli haladás mellett mégiscsak odadünnyög valamit kalapja alól.*
- A visszaútra már nem kell tartogatnod.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 19:59:06
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-20 18:41:48
Üzenet elküldve: 2020-02-20 18:41:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Míg olyan eszeveszetten száguld, ahogy csak lova bírja, sokáig nem mer hátranézni, félve attól, hogy mit is látna pontosan. Attól tart, ha megpillantja a mögöttük vágtázó számtalan harcedzett, marcona férfit, minden reménye elhagyja, hogy épségben meg tudják úszni ezt az egészet, mégis, a félbemaradt kiáltás arra készteti, hogy visszatekintsen, attól tartva, azért hagyta esetleg Dak abba a beszédet, mert eltalálta őt egy nyílvessző. Ezen balsejtelméről azonban nincs alkalma meggyőződni, hiszen a közelében elhúzó újabb nyíl ismét csak arra készteti, hogy nézelődés helyett inkább előrefelé figyeljen, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen innen. Úgy véli azonban, Daknak nem eshetett komolyabb baja, hiszen a háta mögül továbbra is érkeznek az újabbnál újabb utasítások, mikor merre menjenek, ő pedig igyekszik mindegyiknek eleget tenni. Menekülés közben is szöget azonban a fejében egy furcsaság. ~Miért ez a nagy csönd? És a célt tévesztő nyílvesszők?~ fut át agyán a gondolat, gyanúsnak találva, hogy csak Dak hangját hallani, illetve hogy eddig egyik íjász sem tudta eltalálni őket, pedig igazán nem tűnnek kezdőnek, már ami a harcot illeti. ~Lehet, hogy átvert minket? Kelepce az egész? Nem is bántani akarnak a lovasok, csak terelni valamerre? Talán mégsem kéne arra mennünk, amerre Dak mondja... ~kezd el egy pillanatra kételkedni a férfi szavahihetőségében, de ezen aggodalmait egyelőre megtartja magában, úgy döntve, jobb kivárni, mi történik. ~A híd után még mindig fordulhatunk másfelé~ jut dűlőre magában, némán haladva tovább. Ephemiát nem szeretné még aggasztani ilyesféle gondolatokkal, hiszen úgy látta, valami különleges van kialakulóban közte és Dak között, és éppen ezért nehezen is tudja elhinni, hogy a férfi mégis képes lenne elárulni őket, ennek ellenére jelenlegi, zaklatott állapotában már mindenhol rémeket és csapdát sejt, attól tartva, előbb-utóbb valami, a mostaninál is nagyobb szörnyűség fog történni velük, amit pedig megakadályozhatott volna, ha jobban figyel. ~Csak érjünk át a hídon!~ fohászkodik magában, azt remélve, a túloldalt nagyobb biztonságban lesznek.*
//Ephemia, Navarentine//
*Míg olyan eszeveszetten száguld, ahogy csak lova bírja, sokáig nem mer hátranézni, félve attól, hogy mit is látna pontosan. Attól tart, ha megpillantja a mögöttük vágtázó számtalan harcedzett, marcona férfit, minden reménye elhagyja, hogy épségben meg tudják úszni ezt az egészet, mégis, a félbemaradt kiáltás arra készteti, hogy visszatekintsen, attól tartva, azért hagyta esetleg Dak abba a beszédet, mert eltalálta őt egy nyílvessző. Ezen balsejtelméről azonban nincs alkalma meggyőződni, hiszen a közelében elhúzó újabb nyíl ismét csak arra készteti, hogy nézelődés helyett inkább előrefelé figyeljen, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen innen. Úgy véli azonban, Daknak nem eshetett komolyabb baja, hiszen a háta mögül továbbra is érkeznek az újabbnál újabb utasítások, mikor merre menjenek, ő pedig igyekszik mindegyiknek eleget tenni. Menekülés közben is szöget azonban a fejében egy furcsaság. ~Miért ez a nagy csönd? És a célt tévesztő nyílvesszők?~ fut át agyán a gondolat, gyanúsnak találva, hogy csak Dak hangját hallani, illetve hogy eddig egyik íjász sem tudta eltalálni őket, pedig igazán nem tűnnek kezdőnek, már ami a harcot illeti. ~Lehet, hogy átvert minket? Kelepce az egész? Nem is bántani akarnak a lovasok, csak terelni valamerre? Talán mégsem kéne arra mennünk, amerre Dak mondja... ~kezd el egy pillanatra kételkedni a férfi szavahihetőségében, de ezen aggodalmait egyelőre megtartja magában, úgy döntve, jobb kivárni, mi történik. ~A híd után még mindig fordulhatunk másfelé~ jut dűlőre magában, némán haladva tovább. Ephemiát nem szeretné még aggasztani ilyesféle gondolatokkal, hiszen úgy látta, valami különleges van kialakulóban közte és Dak között, és éppen ezért nehezen is tudja elhinni, hogy a férfi mégis képes lenne elárulni őket, ennek ellenére jelenlegi, zaklatott állapotában már mindenhol rémeket és csapdát sejt, attól tartva, előbb-utóbb valami, a mostaninál is nagyobb szörnyűség fog történni velük, amit pedig megakadályozhatott volna, ha jobban figyel. ~Csak érjünk át a hídon!~ fohászkodik magában, azt remélve, a túloldalt nagyobb biztonságban lesznek.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:36:37
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:36:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
* ~ Végre! Itt vannak! Már kezdtem éhen halni. ~
Amint helyet foglal mindenki és a koccintáson is túl vannak, magához veszi a merő kanalat és fel áll székéből, gondolván nő lévén, úgyis mindketten előzékenyek lesznek.
Svirt ismeri már annyira, sőt, ő kifejezetten kérte is, hogy a lány segítsen neki, így ellenkezést nem tűrően, a kertész tányérjáért nyúl először.
Rá tekint a férfira, ki reméli nem veszi mindezt rossz néven, elereszt egy bájos mosolyt, hátha ez meghatja.
Szed két nagy kanállal a kertésznek, majd vissza, elé helyezi a tányért. *
- Mivel te vagy a vendég, neked szedek elsőként. Jó étvágyat!
Illetve, én is az vagyok, de én főztem, sőt, már a tisztálkodás is megvolt, szóval, mondhatom, hogy itthon vagyok?
* Széles mosolyra húzza ajkát és Svirre kacsint, reméli a férfi veszi a lapot és érti a viccesnek szánt magyarázatot. *
- Most te jössz jó Uram!
* Emeli meg kissé a hangját, benne némi pajkosság cseng.
Elveszi Svir tányérját, majd az övébe is szed két nagy kanállal a szaftos, szalonnás, krumplis, sajtos csodából.
Miután készen van, a sajátját emeli közelebb az edényhez, de magának csak egy kanállal szed, mert jól tudja, bár éhes, nem nagy étkű és nem illik otthagyni a tányéron semmit, amit már kiszedett, így biztosra megy.
Vissza helyezi tányérját maga elé, rá néz a két férfira. *
- Jó étvágyat nektek! Remélem, ízleni fog ez az étek és elég sós és borsos is, kedvetekre való lesz.
* A beszédet félretéve, fog egy evőeszközt, merít az ételből és szájához emelve fújja meg a falatot, miközben két szép szeme körbe jár a két asztal társánál.
Nem tudja errefelé mi a szokás, csendben étkezni, aztán beszélni, vagy evés közben, jókat mesélni, ahogyan régen otthon is szokták.
Valamelyik csak megtöri a csendet. *
//A házban//
* ~ Végre! Itt vannak! Már kezdtem éhen halni. ~
Amint helyet foglal mindenki és a koccintáson is túl vannak, magához veszi a merő kanalat és fel áll székéből, gondolván nő lévén, úgyis mindketten előzékenyek lesznek.
Svirt ismeri már annyira, sőt, ő kifejezetten kérte is, hogy a lány segítsen neki, így ellenkezést nem tűrően, a kertész tányérjáért nyúl először.
Rá tekint a férfira, ki reméli nem veszi mindezt rossz néven, elereszt egy bájos mosolyt, hátha ez meghatja.
Szed két nagy kanállal a kertésznek, majd vissza, elé helyezi a tányért. *
- Mivel te vagy a vendég, neked szedek elsőként. Jó étvágyat!
Illetve, én is az vagyok, de én főztem, sőt, már a tisztálkodás is megvolt, szóval, mondhatom, hogy itthon vagyok?
* Széles mosolyra húzza ajkát és Svirre kacsint, reméli a férfi veszi a lapot és érti a viccesnek szánt magyarázatot. *
- Most te jössz jó Uram!
* Emeli meg kissé a hangját, benne némi pajkosság cseng.
Elveszi Svir tányérját, majd az övébe is szed két nagy kanállal a szaftos, szalonnás, krumplis, sajtos csodából.
Miután készen van, a sajátját emeli közelebb az edényhez, de magának csak egy kanállal szed, mert jól tudja, bár éhes, nem nagy étkű és nem illik otthagyni a tányéron semmit, amit már kiszedett, így biztosra megy.
Vissza helyezi tányérját maga elé, rá néz a két férfira. *
- Jó étvágyat nektek! Remélem, ízleni fog ez az étek és elég sós és borsos is, kedvetekre való lesz.
* A beszédet félretéve, fog egy evőeszközt, merít az ételből és szájához emelve fújja meg a falatot, miközben két szép szeme körbe jár a két asztal társánál.
Nem tudja errefelé mi a szokás, csendben étkezni, aztán beszélni, vagy evés közben, jókat mesélni, ahogyan régen otthon is szokták.
Valamelyik csak megtöri a csendet. *
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:00:53
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Menekül eszét vesztve, mint valami lefejezett csirke, ami alatt egy macska, ami alatt egy kutya, és ami alatt egy szamár van, kiknek sorsa bazseválás helyett a vágóhíd lett. Az arcába csapódó mindenféle gally apró sebeket hasít arcába, ám egyelőre nem érez fájdalmat. Mindent Dak utasításainak megfelelően tesz, a feléjük zúduló nyílzápor közepette. A halk kiáltást is figyelmen kívül hagyja, hisz most csak és kizárólag a menekülésre tud koncentrálni. Egy-egy pillanatra mer csak hol Navára, hol Dakra tekinteni, míg szemei újból az elébe terülő, vélt menekülési útvonalat nem fürkészik.
~Egyenesen.~ Ismétli el magában Dak szavait, mikor már a Romváros házai is feltűnnek előttük. S mivel nem tud mi egyebet tenni, lovára jobban ráhasalva vágtat tovább egyenesen és sebesen ama függőhíd irányába, ami valószínűleg menekülésük egyik fő állomása lesz.*
//Ephemia, Navarentine//
*Menekül eszét vesztve, mint valami lefejezett csirke, ami alatt egy macska, ami alatt egy kutya, és ami alatt egy szamár van, kiknek sorsa bazseválás helyett a vágóhíd lett. Az arcába csapódó mindenféle gally apró sebeket hasít arcába, ám egyelőre nem érez fájdalmat. Mindent Dak utasításainak megfelelően tesz, a feléjük zúduló nyílzápor közepette. A halk kiáltást is figyelmen kívül hagyja, hisz most csak és kizárólag a menekülésre tud koncentrálni. Egy-egy pillanatra mer csak hol Navára, hol Dakra tekinteni, míg szemei újból az elébe terülő, vélt menekülési útvonalat nem fürkészik.
~Egyenesen.~ Ismétli el magában Dak szavait, mikor már a Romváros házai is feltűnnek előttük. S mivel nem tud mi egyebet tenni, lovára jobban ráhasalva vágtat tovább egyenesen és sebesen ama függőhíd irányába, ami valószínűleg menekülésük egyik fő állomása lesz.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-19 12:25:29
Üzenet elküldve: 2020-02-19 12:25:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az énekszó//
~Elméletileg itt van valami hasadék. Sokat hallottam róla. Elvileg ez valami félelmetes hely. Csak nem értem mié...~ *a férfi egy sikolyt hall az előtte körül-belül 5 méterre lévő hasadékból, amit ha a sikolyt nem hallja, észre sem vesz.* ~Aha! Persze... Én meg azt gondolom, nincs mitől félni.~
-KÖSZ BASSZUS, KÖSZ! *Kiáltja annak a sikolynak, mely igazából csak a szél süvítése.* ~Mikor érek már végre ki innen?~ *Zinov meglát egy hidat.*
-A Csonthíd! *kiált, mintha azt más is hallaná.*
~Nem sajnálom, akár az összes aranyam odaadom, csak érjek ki innen!~ *Ennek ellenére csak 25 aranyat kell fizetnie, amit meg is tesz.*
~Elméletileg itt van valami hasadék. Sokat hallottam róla. Elvileg ez valami félelmetes hely. Csak nem értem mié...~ *a férfi egy sikolyt hall az előtte körül-belül 5 méterre lévő hasadékból, amit ha a sikolyt nem hallja, észre sem vesz.* ~Aha! Persze... Én meg azt gondolom, nincs mitől félni.~
-KÖSZ BASSZUS, KÖSZ! *Kiáltja annak a sikolynak, mely igazából csak a szél süvítése.* ~Mikor érek már végre ki innen?~ *Zinov meglát egy hidat.*
-A Csonthíd! *kiált, mintha azt más is hallaná.*
~Nem sajnálom, akár az összes aranyam odaadom, csak érjek ki innen!~ *Ennek ellenére csak 25 aranyat kell fizetnie, amit meg is tesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1898-1917