Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-02-13 11:34:26
Üzenet elküldve: 2022-02-13 11:34:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
* Válaszai a mélységitől megnyugvással hallja, elégedettség tölti el szívét, hogy régi társa nem feledte el a múltat és nem szállt a fejébe a hatalom ami még nincs is a kezében. Szavai úgy hatnak mintha már minden meglenne szervezve, ami csak ismételt mosolyt húz elő az elfből. *
- Szóval már mindent elterveztél? Ember hiányban vagyunk. Szükségünk lesz újoncokra.
* Teszi hozzá határozottan, sajnos az ember hiány a legnagyobb problémájuk, ami eléggé nehezen oldható meg. Főleg, hogy a legfőbb a bizalom, ami ezen a világon nehezen szerezhető meg. Syndra azért örül annak, hogy legalább neki sikerült egy embert találnia. *
- Azt hittem mérges leszel, hogy nem értem el többet a kereskedőházzal, de szerintem a többiek ott szépen befognak tudni épülni. Küldtem nekik levelet, hogy a fogadóban össze futhatunk velük. Ignist nem ártana a fogadó elé küldeni, talán ők is válaszolni akarnak idővel. Vagy tán hagyjuk őket ameddig sikeresen véghez viszik a tervüket?
* Néz rá érdeklődve az elf a mélységire. Hamar bele is kezd Illidary a történetébe, amire elhúzza a száját. ~ Egy le eséstől ilyen sérüléseket szenvedett? Akkor gyenge volt, az meg nem is kell. ~ Nem zavartatja magát a továbbiakban, az arcára kiül a ridegség. *
- Nem neki való volt akkor ez az élet. Hidd el nem lesz gond, hogy találjunk néhány embert az ügyünkért. Jobban örülnék neki ha lenne válogatni való.
* Teszi hozzá és utána figyelemmel követi a tisztítást. Syndra is lecsatolja magáról a maszkot, majd köpenyét maga mellé teszi, a haját kibontja, majd egy fésűt elővéve elkezdi kifésülni. *
- Kellene addig is egy központot találni szerintem, vagy talán addig itt akarsz maradni?
* Amint az engedélyekről kezd el beszélni a mélységi mosolyra húzza a száját. ~ Apáca, hát ez milyen röhejes lesz! Úrnő nem lehetnék? ~ Gondolkozik el, de nem is tartja magában. *
- Mit szólnál ha asszonyodként jelennék meg? A többiek között amúgy is én vagyok a rangidős. Ugye ez még fenn áll?
* Lelkesen tekint vissza a mélységire, akin elégedettséggel tapasztalja, hogy továbbra is igazán jóképű maradt. Nem lenne ellenére néhány kalandos éjszaka, egy kis edzés gyanánt. Harap is az ajkába, amit meg próbál el is rejteni a másik elől. *
- Nem hinném, hogy sok gondunk lesz míg el nem kezdünk tevékenykedni. Mindenünk meg lesz ami kell?
* Néz rá továbbra is érdeklődve, majd eszébe is jut még egy dolog. *
- Az újoncom egyedi, néma a lány. * Mosolyodik el, mintha ez valami nagyon nagy dolog lenne. * - A különleges az benne, hogy ismer egy jelnyelvet, így maszkban ha azt megtanuljuk nem lesz szükséges beszélnünk. Elég lesz jelelni. MIt szólsz?
* Válaszai a mélységitől megnyugvással hallja, elégedettség tölti el szívét, hogy régi társa nem feledte el a múltat és nem szállt a fejébe a hatalom ami még nincs is a kezében. Szavai úgy hatnak mintha már minden meglenne szervezve, ami csak ismételt mosolyt húz elő az elfből. *
- Szóval már mindent elterveztél? Ember hiányban vagyunk. Szükségünk lesz újoncokra.
* Teszi hozzá határozottan, sajnos az ember hiány a legnagyobb problémájuk, ami eléggé nehezen oldható meg. Főleg, hogy a legfőbb a bizalom, ami ezen a világon nehezen szerezhető meg. Syndra azért örül annak, hogy legalább neki sikerült egy embert találnia. *
- Azt hittem mérges leszel, hogy nem értem el többet a kereskedőházzal, de szerintem a többiek ott szépen befognak tudni épülni. Küldtem nekik levelet, hogy a fogadóban össze futhatunk velük. Ignist nem ártana a fogadó elé küldeni, talán ők is válaszolni akarnak idővel. Vagy tán hagyjuk őket ameddig sikeresen véghez viszik a tervüket?
* Néz rá érdeklődve az elf a mélységire. Hamar bele is kezd Illidary a történetébe, amire elhúzza a száját. ~ Egy le eséstől ilyen sérüléseket szenvedett? Akkor gyenge volt, az meg nem is kell. ~ Nem zavartatja magát a továbbiakban, az arcára kiül a ridegség. *
- Nem neki való volt akkor ez az élet. Hidd el nem lesz gond, hogy találjunk néhány embert az ügyünkért. Jobban örülnék neki ha lenne válogatni való.
* Teszi hozzá és utána figyelemmel követi a tisztítást. Syndra is lecsatolja magáról a maszkot, majd köpenyét maga mellé teszi, a haját kibontja, majd egy fésűt elővéve elkezdi kifésülni. *
- Kellene addig is egy központot találni szerintem, vagy talán addig itt akarsz maradni?
* Amint az engedélyekről kezd el beszélni a mélységi mosolyra húzza a száját. ~ Apáca, hát ez milyen röhejes lesz! Úrnő nem lehetnék? ~ Gondolkozik el, de nem is tartja magában. *
- Mit szólnál ha asszonyodként jelennék meg? A többiek között amúgy is én vagyok a rangidős. Ugye ez még fenn áll?
* Lelkesen tekint vissza a mélységire, akin elégedettséggel tapasztalja, hogy továbbra is igazán jóképű maradt. Nem lenne ellenére néhány kalandos éjszaka, egy kis edzés gyanánt. Harap is az ajkába, amit meg próbál el is rejteni a másik elől. *
- Nem hinném, hogy sok gondunk lesz míg el nem kezdünk tevékenykedni. Mindenünk meg lesz ami kell?
* Néz rá továbbra is érdeklődve, majd eszébe is jut még egy dolog. *
- Az újoncom egyedi, néma a lány. * Mosolyodik el, mintha ez valami nagyon nagy dolog lenne. * - A különleges az benne, hogy ismer egy jelnyelvet, így maszkban ha azt megtanuljuk nem lesz szükséges beszélnünk. Elég lesz jelelni. MIt szólsz?
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-02-13 10:42:11
Üzenet elküldve: 2022-02-13 10:42:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
* Syndra nem vacakol, szinte azonnal elkezdi a tüzet készíteni, hogy mihamarabb melegség töltse be a szobát. Az ajtó szerencsére normálisan zár, így nem kell aggódni, hogy a hideg szél befújna alatta vagy a hézagok között. Helyet foglalva a tűz mellett előtte csak hallgatja a másik felet türelmesen, majd maszkját elkezdi lecsatolni. Amint az ölében pihenteti maszkját, a kendőt eltávolítja az arcából és sisakját is leteszi maga mellé. Végre friss levegőt szívhat a mélységi, Syndra előtt nem szükséges titokban tartani a kilétét, hisz bőven ismerik egymást gyermek koruk óta. *
- Idővel minden megfog változni, csak adni kell időt. A hangsúly végig az időn van.
* Hangja komoly és határozott, figyelmen kívül hagyja az elf mézes mázas szavait. *
- Ülj le nyugodtan Syndra, ismerjük már egymást elég régóta, hogy ezt négyszemközt ne kelljen megtenned. Nem rég még egyenlők voltunk, szeretném ha továbbra is ha kettesben vagyunk azt tartanánk.
* A kereskedőházon egy kicsit hosszasabban elkezd gondolkozni, kalap a sisakra van erősítve így nem igen szükséges bármit is csinálnia vele, köpenyét leveszi magáról és szépen utána lepakol. A táskájából elővesz egy kefét és egy ecsetet, majd elkezdi letakarítani a felszerelését. Szépen fokozatosan és igényesen míg jelent neki az elf. *
- Orvost mondtál? * Lepődik meg Illidary. Eddig erre nem is gondolt, mindenkinek szükséges egy elsősegélyt nyújtó alak. Mosoly húzódik az ajkán, amit nem igen tud letagadni. Most, hogy nincs rajta maszkja végképp nem. *
- Én is találtam egy újoncot, de úgy néz ki elvesztettem, az egyik megbízás alatt elvesztettem, pedig a lányt még régről ismertem. Leraktam egy családnál biztonságban, hogy gondozzák míg fel nem ébred. De akkor neked is van valaki ugye?
* Keze folyamatosan ruháin jár, kefél súrol, tisztít. Hisz oly sok időt tud ezekben a ruhákban lenni, időnként igényesen le kell takarítani, hogy ne okozhasson gondot. A higiénia mindig is fontos volt számára. Maszkjából a gyógyfüveket elkezdi kisöpörni, amik hite szerint segítenek a betegség ellen, de erre nincs ténylegesen bizonyíték. A táskájából elővéve még egy előre elkészített keveréket helyez a maszkba, hogy mihamarabb kész lehessen ha megbízásra mennének. *
- Többiek? Beépültek már? Lillyssel találkoztam a műhelyben. Mindenki végzi a dolgát, ez elégedettséggel tölt el.
* Egy pillanatra abba hagyva a tisztítást táskájához nyúl, hogy kivehessen egy nagy papír köteget, ami össze van fűzve. A lány elé teszi, véletlenül sem a tűz közelébe. ~ Még a végén lángra kap azt nézhetünk. ~ *
- Megkaptuk az engedélyt mielőtt elindultam volna, Árvaházat alapítunk, személy azonosságot nekünk kell kitalálni. Eldöntötted már, hogy apáca leszel vagy kereskedő? Én a nemes úr leszek, aki intézi az ügyeket. Az épületet igénybe vehetjük amint belevágunk, de nem siettetném a helyzetet. Először legyen meg minden és a készleteket kezdjük el halmozni.
* Teszi hozzá határozottan. Majd a lány felé fordul, biztos benne, hogy van mint mondania még neki. A kezei addig is vissza térnek a sikáláshoz. *
* Syndra nem vacakol, szinte azonnal elkezdi a tüzet készíteni, hogy mihamarabb melegség töltse be a szobát. Az ajtó szerencsére normálisan zár, így nem kell aggódni, hogy a hideg szél befújna alatta vagy a hézagok között. Helyet foglalva a tűz mellett előtte csak hallgatja a másik felet türelmesen, majd maszkját elkezdi lecsatolni. Amint az ölében pihenteti maszkját, a kendőt eltávolítja az arcából és sisakját is leteszi maga mellé. Végre friss levegőt szívhat a mélységi, Syndra előtt nem szükséges titokban tartani a kilétét, hisz bőven ismerik egymást gyermek koruk óta. *
- Idővel minden megfog változni, csak adni kell időt. A hangsúly végig az időn van.
* Hangja komoly és határozott, figyelmen kívül hagyja az elf mézes mázas szavait. *
- Ülj le nyugodtan Syndra, ismerjük már egymást elég régóta, hogy ezt négyszemközt ne kelljen megtenned. Nem rég még egyenlők voltunk, szeretném ha továbbra is ha kettesben vagyunk azt tartanánk.
* A kereskedőházon egy kicsit hosszasabban elkezd gondolkozni, kalap a sisakra van erősítve így nem igen szükséges bármit is csinálnia vele, köpenyét leveszi magáról és szépen utána lepakol. A táskájából elővesz egy kefét és egy ecsetet, majd elkezdi letakarítani a felszerelését. Szépen fokozatosan és igényesen míg jelent neki az elf. *
- Orvost mondtál? * Lepődik meg Illidary. Eddig erre nem is gondolt, mindenkinek szükséges egy elsősegélyt nyújtó alak. Mosoly húzódik az ajkán, amit nem igen tud letagadni. Most, hogy nincs rajta maszkja végképp nem. *
- Én is találtam egy újoncot, de úgy néz ki elvesztettem, az egyik megbízás alatt elvesztettem, pedig a lányt még régről ismertem. Leraktam egy családnál biztonságban, hogy gondozzák míg fel nem ébred. De akkor neked is van valaki ugye?
* Keze folyamatosan ruháin jár, kefél súrol, tisztít. Hisz oly sok időt tud ezekben a ruhákban lenni, időnként igényesen le kell takarítani, hogy ne okozhasson gondot. A higiénia mindig is fontos volt számára. Maszkjából a gyógyfüveket elkezdi kisöpörni, amik hite szerint segítenek a betegség ellen, de erre nincs ténylegesen bizonyíték. A táskájából elővéve még egy előre elkészített keveréket helyez a maszkba, hogy mihamarabb kész lehessen ha megbízásra mennének. *
- Többiek? Beépültek már? Lillyssel találkoztam a műhelyben. Mindenki végzi a dolgát, ez elégedettséggel tölt el.
* Egy pillanatra abba hagyva a tisztítást táskájához nyúl, hogy kivehessen egy nagy papír köteget, ami össze van fűzve. A lány elé teszi, véletlenül sem a tűz közelébe. ~ Még a végén lángra kap azt nézhetünk. ~ *
- Megkaptuk az engedélyt mielőtt elindultam volna, Árvaházat alapítunk, személy azonosságot nekünk kell kitalálni. Eldöntötted már, hogy apáca leszel vagy kereskedő? Én a nemes úr leszek, aki intézi az ügyeket. Az épületet igénybe vehetjük amint belevágunk, de nem siettetném a helyzetet. Először legyen meg minden és a készleteket kezdjük el halmozni.
* Teszi hozzá határozottan. Majd a lány felé fordul, biztos benne, hogy van mint mondania még neki. A kezei addig is vissza térnek a sikáláshoz. *
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-02-13 09:23:58
Üzenet elküldve: 2022-02-13 09:23:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
* MIközben bele veszik a tömegbe, követi holló maszkos társát. Ignis a vállán elégedettséggel tölti el. Nem okoz számára gondot, hogy a további úton őt használja a madár fuvarnak. Sok nosztalgikus emléket idéz fel a holló a vállán, ami csak még jobban elégedettséggel tölti el. Minduntalan rá tekint a hollóra és végig simítja a csőrét, még talán egy könnycsepp is lehull arcáról, de ez nem gátolja a lábai használatában. A romos épületek között bolyongva, nem kell sokáig várnia míg el éri a konyhát ami szállásnak lett át alakítva. Belépve a helységbe, azonnal tüzet kezd el készíteni. Az ott lévő fát kovával begyújtja és tesz köré jó néhány kiszáradt fa darabot. MIután sikerült megoldania a tűz kérdést fél térdre ereszkedik és oly szavak hagyják el száját, amit talán még ő maga sem ért. *
- Rendelkezz velem Mester.
* Hajol mélyebbre a mélységi előtt, *
- Ha megengeded, beszámolok az eddigi tevékenységeimről.
* Ha engedélyt ad neki a másik fél akkor elkezdi elmesélni az eddig történteket. *
- Nos, a kereskedő házban már jártam, megpróbáltam velük szerződést kötni, de egyenlőre csak annyit értem el, hogy titokként kezelik a szervezetünket. Szeretnék, ha felmutatnánk előtte valamit, csak azután támogatnak minket. * Egy kis szünetet hagyva folytatja. * - Gyilkosságról nem akarnak hallani, ahhoz nem adják a nevüket. Amikor jeleztem, hogy nem szükséges, azt mondták még véletlenül se lehet kapcsolatban a kereskedő házzal ilyen tevékenység.
* Ez valamilyen szinten érthető, de attól még a későbbiekben ezen megpróbál változtatni. '' Amiről nem tudnak, az nem fáj '' egy kiváló mottónak minősül ilyen helyzetekben. *
- Szereztem orvost, de még nem tudja kik vagyunk. Meg kellene majd látogatni, hogy biztosítsuk védelmünkről.
* Tesz ismételten egy nagyobb szünetet, majd fel áll ha a másik fél is engedi neki. *
- Nem volt annyira sok időm, de próbáltam mindenhova betekintést szerezni. Találtam egy újjoncot is, most vásárol a kereskedőházban álruhákat és felszerelést.
* Azt már nem köti az orrára a mélységinek, hogy a saját sminkeit is a klán pénzén keresztül rendeli meg. Ez is abba a kategóriába tartozik, hogy nem fáj ha nem tudja. *
- Rendelkezz velem.
* Teszi hozzá határozottan. Komolyan gondolja az elf, a mesterek nagy tiszteletnek örvendnek minden területen, így akár hálásak lehetnek ha akár halálukkal segíthetik őt. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.13 10:27:44
* MIközben bele veszik a tömegbe, követi holló maszkos társát. Ignis a vállán elégedettséggel tölti el. Nem okoz számára gondot, hogy a további úton őt használja a madár fuvarnak. Sok nosztalgikus emléket idéz fel a holló a vállán, ami csak még jobban elégedettséggel tölti el. Minduntalan rá tekint a hollóra és végig simítja a csőrét, még talán egy könnycsepp is lehull arcáról, de ez nem gátolja a lábai használatában. A romos épületek között bolyongva, nem kell sokáig várnia míg el éri a konyhát ami szállásnak lett át alakítva. Belépve a helységbe, azonnal tüzet kezd el készíteni. Az ott lévő fát kovával begyújtja és tesz köré jó néhány kiszáradt fa darabot. MIután sikerült megoldania a tűz kérdést fél térdre ereszkedik és oly szavak hagyják el száját, amit talán még ő maga sem ért. *
- Rendelkezz velem Mester.
* Hajol mélyebbre a mélységi előtt, *
- Ha megengeded, beszámolok az eddigi tevékenységeimről.
* Ha engedélyt ad neki a másik fél akkor elkezdi elmesélni az eddig történteket. *
- Nos, a kereskedő házban már jártam, megpróbáltam velük szerződést kötni, de egyenlőre csak annyit értem el, hogy titokként kezelik a szervezetünket. Szeretnék, ha felmutatnánk előtte valamit, csak azután támogatnak minket. * Egy kis szünetet hagyva folytatja. * - Gyilkosságról nem akarnak hallani, ahhoz nem adják a nevüket. Amikor jeleztem, hogy nem szükséges, azt mondták még véletlenül se lehet kapcsolatban a kereskedő házzal ilyen tevékenység.
* Ez valamilyen szinten érthető, de attól még a későbbiekben ezen megpróbál változtatni. '' Amiről nem tudnak, az nem fáj '' egy kiváló mottónak minősül ilyen helyzetekben. *
- Szereztem orvost, de még nem tudja kik vagyunk. Meg kellene majd látogatni, hogy biztosítsuk védelmünkről.
* Tesz ismételten egy nagyobb szünetet, majd fel áll ha a másik fél is engedi neki. *
- Nem volt annyira sok időm, de próbáltam mindenhova betekintést szerezni. Találtam egy újjoncot is, most vásárol a kereskedőházban álruhákat és felszerelést.
* Azt már nem köti az orrára a mélységinek, hogy a saját sminkeit is a klán pénzén keresztül rendeli meg. Ez is abba a kategóriába tartozik, hogy nem fáj ha nem tudja. *
- Rendelkezz velem.
* Teszi hozzá határozottan. Komolyan gondolja az elf, a mesterek nagy tiszteletnek örvendnek minden területen, így akár hálásak lehetnek ha akár halálukkal segíthetik őt. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.13 10:27:44
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-02-13 08:28:54
Üzenet elküldve: 2022-02-13 08:28:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
* Ignis elhívása nem ijeszti meg a mélységit. A madár nagy lendülettel el ugrik válláról, hogy utána az ismerős kezére érkezzen. Régóta ismeri Syndrát, ezért az oda vissza játékot már elég régóta játsszák a hollóval. Így nem is okoz gondot nekik a madár hívása. Továbbra sem akarja zavarni őket, ezért minden köszönés nélkül el is indul a városi romok felé. Reméli követi őt a másik fél, hogy a továbbiakban végre szabadabban tudjanak társalogni. Jó darabig nem is áll meg sehol, csak halad előre, hogy mihamarabb egy szabadabb részhez érkezzen. De utána eszébe ötlik a lánnyal kisajátított rom, ami tökéletesen megfelel néhány napig. Az utcák változatosak, a romok néhol majdnem teljesen ép házakat mutatnak, de a legtöbbnek már fala vagy ablakai maradtak csak fenn. Madarát nem hívja vissza, ha pedig követi a másik fél őt, akkor a romos nemesi kúria konyhájánál bevárja a másik felet. Szótlanul, némán. Sok mindent meg kell beszélnie Syndrával, így amint beéri el is indul befelé, majd megvárja az ajtón beérkezést. A reteszt elhúzza és onnantól már nem okoz semmi sem gondot egy hosszasabb beszélgetésre. *
* Ignis elhívása nem ijeszti meg a mélységit. A madár nagy lendülettel el ugrik válláról, hogy utána az ismerős kezére érkezzen. Régóta ismeri Syndrát, ezért az oda vissza játékot már elég régóta játsszák a hollóval. Így nem is okoz gondot nekik a madár hívása. Továbbra sem akarja zavarni őket, ezért minden köszönés nélkül el is indul a városi romok felé. Reméli követi őt a másik fél, hogy a továbbiakban végre szabadabban tudjanak társalogni. Jó darabig nem is áll meg sehol, csak halad előre, hogy mihamarabb egy szabadabb részhez érkezzen. De utána eszébe ötlik a lánnyal kisajátított rom, ami tökéletesen megfelel néhány napig. Az utcák változatosak, a romok néhol majdnem teljesen ép házakat mutatnak, de a legtöbbnek már fala vagy ablakai maradtak csak fenn. Madarát nem hívja vissza, ha pedig követi a másik fél őt, akkor a romos nemesi kúria konyhájánál bevárja a másik felet. Szótlanul, némán. Sok mindent meg kell beszélnie Syndrával, így amint beéri el is indul befelé, majd megvárja az ajtón beérkezést. A reteszt elhúzza és onnantól már nem okoz semmi sem gondot egy hosszasabb beszélgetésre. *
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-02-07 18:45:29
Üzenet elküldve: 2022-02-07 18:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A sok kellemetlen környezet változás nem igen segített az elfnek, de a könyvnek a rejtélyei már annál inkább. Elégedetten távozik a templomból, de azért van miért csalódottnak is lennie. Újonnan megismert mágus társa sajnos igazat szólt. Mágiával kapcsolatos könyveket nem nagyon lehet találni a templomban. De ez nem fogja hátráltatni őt, ha eddig nem volt elszánt, akkor most igazán az lett. ~ Vissza megyek meditálni a tisztásra, és akkor nagyjából össze állítok egy képet az elmémbe. ~ Ez természetesen nem a megoldás, de néha alkalmat fabrikálhat magának meditáció közben. Talán megszállja az ihlet, de az is lehet, hogy csak tovább fog bóklászni a városban. Ezt még sajnos ő maga sem tudja ténylegesen megállapítani. De egy hosszabb szabadidő senkinek még nem ártott meg. ~Az a könyv talán nem volt annyira érdekfeszítő. De megnyugtatta a lelkemet. Azt én értem, hogy miért hívta sötét és fehérnek, de talán túlzásnak mondanám. Nem erre számítottam egyáltalán. ~ Állapítja meg miközben a Polgárnegyed utcáin lépked tovább vagy talán nem? Szerencsére már nem olyan sokan vannak mint arra számított. Egy pillanatra megáll az elf. ~ Hol a fenében is vagyok? Ez romváros nem a város utcái! Fenébe! Megint eltévedtem! ~ Ez kicsit elégedetlenséggel tölti el. *
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-31 13:01:36
Üzenet elküldve: 2022-01-31 13:01:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hátralévő életem első napja//
~Sötét van! A sötét jó! De valahogy most mégsem! Valami éles és ragyogó pislákol ott távol! Apró sárga fénypont, de nincsen formája. Egyre növekszik, egy gyorsabban közeledik. Már itt is van, betölt mindent, hatalmas, hideg fény! Éles és fájdalmas. Igen. Hideg és fáj! Neee!~
*Daneira végül kinyitja a szemeit. Fényes nappal van, kellemetlenül élesen robban rá, bántja a szemét. Ráadásul hiába hunyja be újra, már nem tud elsüppedni az iménti kellemes és eszméletlen sötétségbe. Egyre több érzékszerve nyeri vissza figyelmét és ontja rá a kellemetlen ébrenlét nyomorúságát. Hideg van, valami keményen fekszik és valahol máshol is fáj, nem csak a fény.*
-Ehh* emeli vékony kezét a fejéhez, alatta sima követ érintenek ujjai. Jobban körülnézve egy házban van, félig leomlott fal mellett fekszik, berendezés nincsen. Rég elhagyatott lehet, de legalább a tető még felül van… Megpróbál felülni.*
- Hogyaza…! *Éles fájdalom nyilall a tarkójába. Talán leütötték? Elesett? Ujjai tapogatóznak a hófehér üstökén. Sérülést nem érzékel, mégis majd szét robban a feje és egyszerűen nem emlékszik, hogy hogyan került ide vagy mi történt vele ezelőtt. Varázslat?
Kelletlenül, keservesen tornázza ültébe magát. Hátát a félig leomlott fal törmelékeinek támasztja és még mindig próbál valamire, bármire visszaemlékezni, de teljesen sikertelenül. Tekintete végig száguld saját ruházatán. Csizma, fegyverek, bőrvért és pénzes zacskó, torkát még egy köpeny erős szíjai is húzzák. Nem rabolták ki!
Egy darabig fülel, van-e valaki a környéken, de csak nagyon távoli hangokat hall. Szél zúg, valami madár károg, semmi emberi. Hát jobbját a tarkójára szorítva meg próbál felállni. Viszonylag zökkenőmentesen megy. Kicsit ugyan mintha forognának körülötte a falak, de egy kis szédülés nem fogja ledönteni.
Elbotorkál a kijáratig. Hátasállat az nem vár rá a szabad ég alatt, viszont hóval fedett Semmi igen!
Lenyúl egy marék érintetlen fehérségért, koromszín ujjai bele markolnak, majd felegyenesedik és óvatosan megszagolja, majd bele is kóstol.*
~ Hó? Tél van? Hogy a fenében lett tél? Mikor és egyáltalán hol vagyok?~ * Megannyi értelmetlen kérdés, hiszen a tények magukért beszélnek a többire pedig úgysem tud válaszolni saját magának. Keresnie kell valakit, aki képes megoldani legalább némelyik talányt. Szorosra fogja maga körül a köpenyt és elindul gyalog arra, amerre mintha házak rajzolódnának ki a végtelen fehérségből.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-11 21:02:16
Üzenet elküldve: 2022-01-11 21:02:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
*Gaerralos természetesnek veszi, hogy kísérője igazodik a tempójához, hiszen többek között ez is a dolga. A mosoly nem zavarja, de nem is kenyerezi le különösebben... egyértelmű, hogy nem természetes, és nem őszinte, számára pedig igazán nem fontos, hogy a Kereskedőház által kirendelt futár úgy tesz-e, mintha élvezné a dolgát. A feladatát amaz teljesíti, és ez neki elég.
Azt már volt ideje megtanulni, hogy hogy kell hiányosságai ellenére is felszegett fővel járni, és figyelmen kívül hagyni a szánakozó, vagy lenéző pillantásokat. Nem is lenne önmaga, ha zavarná a nyilvános helyen mutatkozás, és elrejtőzne a járókelők szemei elől. Mostanra pedig már a gondolatait sem köti le a dolog, és inkább az aktuális problémáira fókuszál.
Ebben viszont végül kísérője zavarja meg, ahogy az egykori Gazdagnegyed utcáin egy kanyarban láthatóan megpillant egy ismerőst, és azonnal meg is közelíti azt. Követve a nő pillantását Gaerralos gyorsan végigméri a vörös hajú idegent.*
~Betegesen sovány, de tiszta. Fattyú. Valószínűleg nem úszik a pénzben.~
*Három gyors ténymegállapítás, még azelőtt, hogy a Kereskedőház képviselője megszólalna. A köszönés hatására az idegen megrezzen, láthatóan ő sem számított rá, hogy a Rezidencián kívül találkozik páciensével. Míg Lilyss szóval tartja, addig ő az új információ fényében alaposabban is végigméri az orvost.
A Rezidencia említése arra enged következtetni, hogy talán nemesi pártfogás alatt tanulhatott a másik. Fiatal, Gaerralos nem számít több évtizedes orvosi tapasztalatra, de nincs is teleaggatva mindenféle kacattal, ami miatt rögtön sarlatánnak hihetné. A Kereskedőház viszont úgy tűnik, már kapcsolatban áll vele, és ha nem is kezeskednek a képességeiről, bíznak benne annyira, hogy merjék ajánlani az Alakulattal való esetleges jövőbeli pozitív kapcsolat megágyazásának érdekében... így számít rá, hogy amaz okozhat még meglepetést.*
-Üdvözlöm.
*Köszön ő is, mikor a beszélgetésben erre alkalom nyílik. Szűkszavúsága és kifejezéstelen arckifejezése nem sokat árulnak el róla, egyedül szemein lehet látni, aktívan befogadja a körülötte levő világ ingereit, figyel környezetére.
Nimeril szavaira biccent, majd ő maga is megindul a régről ismerős épület irányába. Így, hogy a számára talált gyógyító is jelen van, kevesebb energiát fektet sántasága elrejtésébe, látványosabban kezd bicegni... nem kívánja megtéveszteni azt, aki a sebei ellátásának feladatára jelentkezett. A járás által okozott fájdalmat viszont változatlanul nem hagyja, hogy kiüljön az arcára.*
*Gaerralos természetesnek veszi, hogy kísérője igazodik a tempójához, hiszen többek között ez is a dolga. A mosoly nem zavarja, de nem is kenyerezi le különösebben... egyértelmű, hogy nem természetes, és nem őszinte, számára pedig igazán nem fontos, hogy a Kereskedőház által kirendelt futár úgy tesz-e, mintha élvezné a dolgát. A feladatát amaz teljesíti, és ez neki elég.
Azt már volt ideje megtanulni, hogy hogy kell hiányosságai ellenére is felszegett fővel járni, és figyelmen kívül hagyni a szánakozó, vagy lenéző pillantásokat. Nem is lenne önmaga, ha zavarná a nyilvános helyen mutatkozás, és elrejtőzne a járókelők szemei elől. Mostanra pedig már a gondolatait sem köti le a dolog, és inkább az aktuális problémáira fókuszál.
Ebben viszont végül kísérője zavarja meg, ahogy az egykori Gazdagnegyed utcáin egy kanyarban láthatóan megpillant egy ismerőst, és azonnal meg is közelíti azt. Követve a nő pillantását Gaerralos gyorsan végigméri a vörös hajú idegent.*
~Betegesen sovány, de tiszta. Fattyú. Valószínűleg nem úszik a pénzben.~
*Három gyors ténymegállapítás, még azelőtt, hogy a Kereskedőház képviselője megszólalna. A köszönés hatására az idegen megrezzen, láthatóan ő sem számított rá, hogy a Rezidencián kívül találkozik páciensével. Míg Lilyss szóval tartja, addig ő az új információ fényében alaposabban is végigméri az orvost.
A Rezidencia említése arra enged következtetni, hogy talán nemesi pártfogás alatt tanulhatott a másik. Fiatal, Gaerralos nem számít több évtizedes orvosi tapasztalatra, de nincs is teleaggatva mindenféle kacattal, ami miatt rögtön sarlatánnak hihetné. A Kereskedőház viszont úgy tűnik, már kapcsolatban áll vele, és ha nem is kezeskednek a képességeiről, bíznak benne annyira, hogy merjék ajánlani az Alakulattal való esetleges jövőbeli pozitív kapcsolat megágyazásának érdekében... így számít rá, hogy amaz okozhat még meglepetést.*
-Üdvözlöm.
*Köszön ő is, mikor a beszélgetésben erre alkalom nyílik. Szűkszavúsága és kifejezéstelen arckifejezése nem sokat árulnak el róla, egyedül szemein lehet látni, aktívan befogadja a körülötte levő világ ingereit, figyel környezetére.
Nimeril szavaira biccent, majd ő maga is megindul a régről ismerős épület irányába. Így, hogy a számára talált gyógyító is jelen van, kevesebb energiát fektet sántasága elrejtésébe, látványosabban kezd bicegni... nem kívánja megtéveszteni azt, aki a sebei ellátásának feladatára jelentkezett. A járás által okozott fájdalmat viszont változatlanul nem hagyja, hogy kiüljön az arcára.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-10 21:36:27
Üzenet elküldve: 2022-01-10 21:36:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
* Leválik a párosról és határozott léptekkel indul vissza a rezidenciára.*
~ Remélem nem időztem túlságosan sokáig itt. ~* Régóta várja a betegét, nem szeretne lekésni róla. Törvényszerűség, hogy mindig akkor érkeznek meg akiket várunk, amikor pont egy pillanatra kell elrohannunk. Most úgy tűnik éppen csak nem késte le ezt a pillanatot. Igaz, hogy rendesen meglepődik, amikor az egyik kanyarban ráköszönnek. Első reakciója, hogy megijed, ami abban nyilvánul meg, hogy össze rezzen. Még jó, hogy most szemből érkezett a váratlan találkozás. Második reakciója a meglepődés. Egyszerűen arra nem volt felkészülve, hogy szembe találkozik valakivel, aki rögtön nevén és nem létező titulusán szólítja meg. Még jó, hogy mindent előre a nyakába zúdít a mélységi, így nem kell sokat gondolkodnia, hogy miféle szerzeteket sodort elé a szél. Jó a páncélos fazonról biztos hamar kikövetkeztetné, hogy valamiféle katona, de perifériájában pont a kormos tartózkodik jelenleg. Az ő köszöntésére kicsit várni kell, de amikor végre agya felfogja a történteket ezt is megejti.*
- Üdvözletem.* Még egy gyors mosolyt is a pofijára varázsol. ~ Meg van már, hogy honnan ismer ilyen jól. Ott volt ez a nő is amikor felvettem a munkát.~*
- Szerencsés véletlen, hogy pont bele futottam magukba. Éppen igyekeztem, hogy, ha esetleg jönnének, akkor otthon találjanak. Tessék csak erre jönni.* Int kezével a rezidencia irányába. Közben rápillant a sántikáló páciensre is. Így nem sok mindent képes megállapítani, de nem is az volt a célja. Arra majd a rendelőjében kerül sor, ami már nincs is olyan messze. Már látszik is a tekintélyes épület ahová tartanak.*
* Leválik a párosról és határozott léptekkel indul vissza a rezidenciára.*
~ Remélem nem időztem túlságosan sokáig itt. ~* Régóta várja a betegét, nem szeretne lekésni róla. Törvényszerűség, hogy mindig akkor érkeznek meg akiket várunk, amikor pont egy pillanatra kell elrohannunk. Most úgy tűnik éppen csak nem késte le ezt a pillanatot. Igaz, hogy rendesen meglepődik, amikor az egyik kanyarban ráköszönnek. Első reakciója, hogy megijed, ami abban nyilvánul meg, hogy össze rezzen. Még jó, hogy most szemből érkezett a váratlan találkozás. Második reakciója a meglepődés. Egyszerűen arra nem volt felkészülve, hogy szembe találkozik valakivel, aki rögtön nevén és nem létező titulusán szólítja meg. Még jó, hogy mindent előre a nyakába zúdít a mélységi, így nem kell sokat gondolkodnia, hogy miféle szerzeteket sodort elé a szél. Jó a páncélos fazonról biztos hamar kikövetkeztetné, hogy valamiféle katona, de perifériájában pont a kormos tartózkodik jelenleg. Az ő köszöntésére kicsit várni kell, de amikor végre agya felfogja a történteket ezt is megejti.*
- Üdvözletem.* Még egy gyors mosolyt is a pofijára varázsol. ~ Meg van már, hogy honnan ismer ilyen jól. Ott volt ez a nő is amikor felvettem a munkát.~*
- Szerencsés véletlen, hogy pont bele futottam magukba. Éppen igyekeztem, hogy, ha esetleg jönnének, akkor otthon találjanak. Tessék csak erre jönni.* Int kezével a rezidencia irányába. Közben rápillant a sántikáló páciensre is. Így nem sok mindent képes megállapítani, de nem is az volt a célja. Arra majd a rendelőjében kerül sor, ami már nincs is olyan messze. Már látszik is a tekintélyes épület ahová tartanak.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:48:39
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:48:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
// Út a piacra //
* A természetes tempóhoz képest egy kicsit visszább vesz a másik fél. A Kalmár mottója pedig pont a vevők elégedettségére fókuszál. Ezért a mélységi is észrevétlenül lassít a tempóján, de nem felejti el fenntartani sem azt a bárgyú lágy mosolyt, amit a séta alatt próbál magára erőltetni. Nincs ténylegesen semmi gondja a másik féllel. De mivel a másik fél sem szándékozik kapcsolatot létesíteni vele, így ő sem erőlteti a dolgot. ~ Biztos kellemetlen lehet neki egyáltalán így mutatkoznia. ~ Gondolja, miközben a tekintetek tényleg szegény sérült wargon alapszanak meg, nem csak a látványos és illatos mélységin. Türelmesen haladva hamar elérik a régi Gazdag negyedet, ami még mindig nem valami kellemes látványt nyújt. De minden negatív ellenére... Tesyusnak hála vagy akár maga az életnek, az egyik kanyar alkalmával ismerős arcot pillant meg a távolban. Drága doktornő, akihez igyekeznek éppen, pont feléjük tart. Az arcát kezeivel gyorsan végig méri, hogy mosolya még mindig ugyanolyan rendezett mint mikor elindultak. Nem is vacakol sokáig a nővel szemben, közel lép hozzá és már nyitja is a száját. Hangja inkább lágy és sejtelmesen hangzik. Mint amikor az ember valamit nagyon elakar érni a másiktól. *
- Jó napot Doktórnő! * Köszön előre határozottan. Egyben nem felejti el az illemet sem, ezért gyorsan illendően meghajol a nő előtt. * - Lillyss Mirrenna'or Ilri a becses nevem. Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából érkezünk önhöz, ha minden igaz kivizsgálásra. * Egy kis szüntet hagyva az úr felé fordul. * - Kérem, hagy mutassam be a hölgyet, Nimeril Drimanow doktornőt. * Egy kis szünetet hagyva a másik oldalra tekint erőltetett mosollyal. * - Önnek meg ha szabad, hagy mutassam be Gaerralos Ruuhrijehr-t a warg agyar alakulat egyik tagját. Ő lesz az ön új kliense. * Néhány lépést illően hátrább lép, majd mindkét fél tekintetét próbálja keresni. * - Ha bármire szükségük van kérem jelezzék nekem. * És egy ismételt illő meghajlást hajt végbe a két fél között. A hízelgés nem éppen az ő stílusa, de ha szükséges akkor miért ne élne az istenek adta lehetőségekkel. Talán ha mindent megtesz, pottyan neki is valami. *
// Út a piacra //
* A természetes tempóhoz képest egy kicsit visszább vesz a másik fél. A Kalmár mottója pedig pont a vevők elégedettségére fókuszál. Ezért a mélységi is észrevétlenül lassít a tempóján, de nem felejti el fenntartani sem azt a bárgyú lágy mosolyt, amit a séta alatt próbál magára erőltetni. Nincs ténylegesen semmi gondja a másik féllel. De mivel a másik fél sem szándékozik kapcsolatot létesíteni vele, így ő sem erőlteti a dolgot. ~ Biztos kellemetlen lehet neki egyáltalán így mutatkoznia. ~ Gondolja, miközben a tekintetek tényleg szegény sérült wargon alapszanak meg, nem csak a látványos és illatos mélységin. Türelmesen haladva hamar elérik a régi Gazdag negyedet, ami még mindig nem valami kellemes látványt nyújt. De minden negatív ellenére... Tesyusnak hála vagy akár maga az életnek, az egyik kanyar alkalmával ismerős arcot pillant meg a távolban. Drága doktornő, akihez igyekeznek éppen, pont feléjük tart. Az arcát kezeivel gyorsan végig méri, hogy mosolya még mindig ugyanolyan rendezett mint mikor elindultak. Nem is vacakol sokáig a nővel szemben, közel lép hozzá és már nyitja is a száját. Hangja inkább lágy és sejtelmesen hangzik. Mint amikor az ember valamit nagyon elakar érni a másiktól. *
- Jó napot Doktórnő! * Köszön előre határozottan. Egyben nem felejti el az illemet sem, ezért gyorsan illendően meghajol a nő előtt. * - Lillyss Mirrenna'or Ilri a becses nevem. Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából érkezünk önhöz, ha minden igaz kivizsgálásra. * Egy kis szüntet hagyva az úr felé fordul. * - Kérem, hagy mutassam be a hölgyet, Nimeril Drimanow doktornőt. * Egy kis szünetet hagyva a másik oldalra tekint erőltetett mosollyal. * - Önnek meg ha szabad, hagy mutassam be Gaerralos Ruuhrijehr-t a warg agyar alakulat egyik tagját. Ő lesz az ön új kliense. * Néhány lépést illően hátrább lép, majd mindkét fél tekintetét próbálja keresni. * - Ha bármire szükségük van kérem jelezzék nekem. * És egy ismételt illő meghajlást hajt végbe a két fél között. A hízelgés nem éppen az ő stílusa, de ha szükséges akkor miért ne élne az istenek adta lehetőségekkel. Talán ha mindent megtesz, pottyan neki is valami. *
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-10 08:45:43
Üzenet elküldve: 2022-01-10 08:45:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Megpróbáltatások//
//Út a piacra//
*Nim nem folytatja tovább a kérdezősködést, szemmel láthatóan egészen más köti le a figyelmét. Az jár a fejében, miközben Syndra és Nim csevegését hallgatja, hogy vajon mennyit tudhat a másik a frakcióról. Egyáltalán mióta ismerik egymást? És hogyan találkoztak? Nem úgy fest, hogy tudatlan lenne, mert titkos utalások hangzanak el egy bizonyos személyről, amikor Syndra elmondja, hogy valakinek a házát keresték meg. Egyből a frakció vezéreként emlegetett Illidary jut eszébe, és csak arra tud gondolni, hogy nevének nyilvános említése bajt hozhat mindenkire, aki titkosan a szövetségnek dolgozik. A levél említésére magához tér teljesen - habár hazugság volna azt állítani, hogy eddig nem figyelt. Elkapja Syndra tekintetét. Sejti, mire megy ki a játék, és először bizalmatlanságnak értelmezi. Úgy érzi, Syndra nem bízik a képességeiben. Igaz, kétségtelenül nem született meg a zseniális ötlet a levél átadására, de hát ami késik nem múlik. ~Borozásra, hát persze.~ Mosolyodik el magában. Az elhangzó mondatok is bizonyítják Nim beavatottságát, noha azt Syndra továbbra is titokban tartja, hogy mi a találkozás valódi oka. ~Fő az óvatosság.~ Nincsen más lehetősége, elő kell vennie a levelet a táskájából. Miután ez megtörténik, nem nyújtja először Nim felé. Elképzeli magában a pillanatot, amikor találkozik az egyik mélységivel, és teljesen észrevétlenül átadja neki a papírost. De bizony ez a feladat immáron másra hárul, úgyhogy végül - más lehetőség híján - a doktornak adja át az irományt. Bízik abban, hogy el tudja majd olvasni a címzett, de ezt nem fűzi hozzá. Mint ahogyan mást sem. Némiképp neheztel Syndrára emiatt, de ezt sem mutatja ki. Megtörténik a sietős búcsúzkodás, majd Nim részéről érdekes gesztus érkezik, amire Khrys nem számít. Igaz, hogy egy jelet mutatott neki - azt sem tanító célzattal -, de mégis újdonság, hogy ilyen hamar megjegyezte. Fel sem merül Khrysben, hogy Nim búcsúzásnak szánta, elvégre az eredeti jelentése örömet fejez ki. Ezt viszont Nim nem tudhatja. Khrys egy biccentéssel reagál, majd a sietős Syndrát követve továbbáll ő is. Séta közben a hollólány megdicséri a lantjátéka miatt. Ez egy kellemes meglepetés Khrysnek, mert egyáltalán nem gondolta, hogy szóba kerül. Azt hitte, Syndra oda sem figyelt az egészre. Vagy talán azt, hogy inkább idegesítette. De ha így lett volna, igazán jelezhette volna neki. Igaz, attól még semmi nem garantálta volna, hogy abba is hagyja a játékot, de legalább akkor tudta volna, hogy Syndrát ezzel lehet kikergetni a világból. Ezért hát annál meglepőbb számára, hogy az elf tetszését fejezi ki annak kapcsán, amit Khrys játszott. ~Szóval figyelt a zenére.~ Állapítja meg magában, és ennek hatására dönt úgy, hogy elengedi neheztelését a levelet illetően. Khrys mellkasa magasságába emeli jobb kezét, tenyere fefelé néz, ujjai ökölbe zárva. Csupán hüvelyk- és mutatóujját érinti össze. Ezzel a jellel köszöni meg Syndra dicséretét, amit komolyan is gondol. Az utána elhangzó kérdésre ismét jobbját emeli fel ugyanoda, mint az előbb, ám ezúttal nyitott tenyere előre néz, ujjai pedig egymás mellé vannak zárva. Hozzá, bólint is, hogy társa értse, ez azt jelenti: igen. Aztán még két mozdulatot hozzáfűz ehhez. Jobb tenyerét a szívére helyezi, majd - szintén jobbjával a hátán lógó lantra bök. Ennek a jelentése is teljesen egyszerű, habár Syndra lehet, nem fogja megérteni. Pusztán annyit mondott ezzel, hogy szereti a zenét, a lantját.*
//Út a piacra//
*Nim nem folytatja tovább a kérdezősködést, szemmel láthatóan egészen más köti le a figyelmét. Az jár a fejében, miközben Syndra és Nim csevegését hallgatja, hogy vajon mennyit tudhat a másik a frakcióról. Egyáltalán mióta ismerik egymást? És hogyan találkoztak? Nem úgy fest, hogy tudatlan lenne, mert titkos utalások hangzanak el egy bizonyos személyről, amikor Syndra elmondja, hogy valakinek a házát keresték meg. Egyből a frakció vezéreként emlegetett Illidary jut eszébe, és csak arra tud gondolni, hogy nevének nyilvános említése bajt hozhat mindenkire, aki titkosan a szövetségnek dolgozik. A levél említésére magához tér teljesen - habár hazugság volna azt állítani, hogy eddig nem figyelt. Elkapja Syndra tekintetét. Sejti, mire megy ki a játék, és először bizalmatlanságnak értelmezi. Úgy érzi, Syndra nem bízik a képességeiben. Igaz, kétségtelenül nem született meg a zseniális ötlet a levél átadására, de hát ami késik nem múlik. ~Borozásra, hát persze.~ Mosolyodik el magában. Az elhangzó mondatok is bizonyítják Nim beavatottságát, noha azt Syndra továbbra is titokban tartja, hogy mi a találkozás valódi oka. ~Fő az óvatosság.~ Nincsen más lehetősége, elő kell vennie a levelet a táskájából. Miután ez megtörténik, nem nyújtja először Nim felé. Elképzeli magában a pillanatot, amikor találkozik az egyik mélységivel, és teljesen észrevétlenül átadja neki a papírost. De bizony ez a feladat immáron másra hárul, úgyhogy végül - más lehetőség híján - a doktornak adja át az irományt. Bízik abban, hogy el tudja majd olvasni a címzett, de ezt nem fűzi hozzá. Mint ahogyan mást sem. Némiképp neheztel Syndrára emiatt, de ezt sem mutatja ki. Megtörténik a sietős búcsúzkodás, majd Nim részéről érdekes gesztus érkezik, amire Khrys nem számít. Igaz, hogy egy jelet mutatott neki - azt sem tanító célzattal -, de mégis újdonság, hogy ilyen hamar megjegyezte. Fel sem merül Khrysben, hogy Nim búcsúzásnak szánta, elvégre az eredeti jelentése örömet fejez ki. Ezt viszont Nim nem tudhatja. Khrys egy biccentéssel reagál, majd a sietős Syndrát követve továbbáll ő is. Séta közben a hollólány megdicséri a lantjátéka miatt. Ez egy kellemes meglepetés Khrysnek, mert egyáltalán nem gondolta, hogy szóba kerül. Azt hitte, Syndra oda sem figyelt az egészre. Vagy talán azt, hogy inkább idegesítette. De ha így lett volna, igazán jelezhette volna neki. Igaz, attól még semmi nem garantálta volna, hogy abba is hagyja a játékot, de legalább akkor tudta volna, hogy Syndrát ezzel lehet kikergetni a világból. Ezért hát annál meglepőbb számára, hogy az elf tetszését fejezi ki annak kapcsán, amit Khrys játszott. ~Szóval figyelt a zenére.~ Állapítja meg magában, és ennek hatására dönt úgy, hogy elengedi neheztelését a levelet illetően. Khrys mellkasa magasságába emeli jobb kezét, tenyere fefelé néz, ujjai ökölbe zárva. Csupán hüvelyk- és mutatóujját érinti össze. Ezzel a jellel köszöni meg Syndra dicséretét, amit komolyan is gondol. Az utána elhangzó kérdésre ismét jobbját emeli fel ugyanoda, mint az előbb, ám ezúttal nyitott tenyere előre néz, ujjai pedig egymás mellé vannak zárva. Hozzá, bólint is, hogy társa értse, ez azt jelenti: igen. Aztán még két mozdulatot hozzáfűz ehhez. Jobb tenyerét a szívére helyezi, majd - szintén jobbjával a hátán lógó lantra bök. Ennek a jelentése is teljesen egyszerű, habár Syndra lehet, nem fogja megérteni. Pusztán annyit mondott ezzel, hogy szereti a zenét, a lantját.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 20:05:38
Üzenet elküldve: 2022-01-05 20:05:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// Út a piacra //
- Oh! Sajnálom.* Tudja, hogy miről beszél a másik. Jobb is, ha hamar terelik a témát. A néma lány pont meg is teszi ezt. Nimerilt kifejezetten érdekli. Sajnos a muzsikát, amit a lantjából csalt ki azt nem hallhatta, de azt hamar megtudja, hogy bárd. Ha már önmagában a hangszerről ezt nem tudná kikövetkeztetni. A némasága jelenleg jobban foglalkoztatja, mint a bárdi hivatása. Kicsit sikerül is hülyét csinálnia magából, de nem tűnik úgy, hogy megharagudna rá Khrys. Még egy jelbeszéden történő üdvözlést is kap. Ezt jól megjegyzi, de láthatóan jól esik neki, hogy így üdvözik. Macskája is megjelenik közben, ami le is köti a szőke figyelmét. Választ úgy se nagyon várhat egy néma személytől. Most kicsit úgyis Syndrával kell foglalkoznia.*
- De megyek, elvileg most is mentem volna.* Feleli, hiszen elvileg ők is oda mennek. Ekkor kerül szóba valami levél, ami hamarosan már az ő kezében pihen.*
- Hát ennyit megtehetek. * Veszi át a levelet, miközben azt a nevet az eszébe vési. Barátnője közben már le is lép. Megöleli hát ő is, ahogy illik.*
- Azt hiszem nekem meg vissza kéne fordulnom. Úgy volt, hogy csak kiugrom a piacra gyorsan, de sajnos az idővel elszaladtunk egy kicsit. Tudod várok egy városőrt, akinek van valamilyen sérülése a lábán.* Hadarja el saját indokait, még ha nem is lenne oka szabadkozásra.*
- Biztosan találkozunk még. Sziasztok!* Nem feledkezik meg Khrysről sem. Az eltanult köszöntést alkalmazza. Felé nyújtja tenyerét, majd a hüvelyk és kisujjait összeérinti.*
- Menjünk Aldeis!* Már fordul is vissza a Rezidencia irányába. A végén még lemarad a régóta várt páciensről, de amilyen szerencséje van nem is ma jön el. Általában így szokott lenni, de azért ő rajta nem múljon. Elvégre csak egy városőrről van szó. Azért menet közben, amikor azok már eltávolodnak, csak előveszi azt a levelet.*
- Ha ezek most a Kovácsműhelybe mennek rendelni, akkor miért nem ők adják oda?* Fut keresztül a gondolat agyán. Nem azért, de eljátszadozik a gondolattal, hogy bele nézzen a levébe. Ha elszöszölne vele pár órát, akkor még talán a pecsét sem jelentene neki problémát. Viszont nem óhajt bele folyni semmilyen ügyletbe. Amiről nem tud az nem fáj neki. Már régóta sejti, hogy valami Syndra körül nincs rendben, de még most is úgy van vele. Az ösztönei azt súgják neki, hogy kerülnie kéne, de jelenleg ő az egyetlen igazi barátja ebben a nagy városban. Így aztán, amíg neki ebből nem származik hátránya, addig nem izgatja. Talán még később haszna is származhat egy ilyen kapcsolatból. Nem lehet mindig mindent a törvényes úton elintézni. Ezt sajnos nem is egyszer tapasztalta már. A kapcsolatok mindig jól jönnek.*
// Út a piacra //
- Oh! Sajnálom.* Tudja, hogy miről beszél a másik. Jobb is, ha hamar terelik a témát. A néma lány pont meg is teszi ezt. Nimerilt kifejezetten érdekli. Sajnos a muzsikát, amit a lantjából csalt ki azt nem hallhatta, de azt hamar megtudja, hogy bárd. Ha már önmagában a hangszerről ezt nem tudná kikövetkeztetni. A némasága jelenleg jobban foglalkoztatja, mint a bárdi hivatása. Kicsit sikerül is hülyét csinálnia magából, de nem tűnik úgy, hogy megharagudna rá Khrys. Még egy jelbeszéden történő üdvözlést is kap. Ezt jól megjegyzi, de láthatóan jól esik neki, hogy így üdvözik. Macskája is megjelenik közben, ami le is köti a szőke figyelmét. Választ úgy se nagyon várhat egy néma személytől. Most kicsit úgyis Syndrával kell foglalkoznia.*
- De megyek, elvileg most is mentem volna.* Feleli, hiszen elvileg ők is oda mennek. Ekkor kerül szóba valami levél, ami hamarosan már az ő kezében pihen.*
- Hát ennyit megtehetek. * Veszi át a levelet, miközben azt a nevet az eszébe vési. Barátnője közben már le is lép. Megöleli hát ő is, ahogy illik.*
- Azt hiszem nekem meg vissza kéne fordulnom. Úgy volt, hogy csak kiugrom a piacra gyorsan, de sajnos az idővel elszaladtunk egy kicsit. Tudod várok egy városőrt, akinek van valamilyen sérülése a lábán.* Hadarja el saját indokait, még ha nem is lenne oka szabadkozásra.*
- Biztosan találkozunk még. Sziasztok!* Nem feledkezik meg Khrysről sem. Az eltanult köszöntést alkalmazza. Felé nyújtja tenyerét, majd a hüvelyk és kisujjait összeérinti.*
- Menjünk Aldeis!* Már fordul is vissza a Rezidencia irányába. A végén még lemarad a régóta várt páciensről, de amilyen szerencséje van nem is ma jön el. Általában így szokott lenni, de azért ő rajta nem múljon. Elvégre csak egy városőrről van szó. Azért menet közben, amikor azok már eltávolodnak, csak előveszi azt a levelet.*
- Ha ezek most a Kovácsműhelybe mennek rendelni, akkor miért nem ők adják oda?* Fut keresztül a gondolat agyán. Nem azért, de eljátszadozik a gondolattal, hogy bele nézzen a levébe. Ha elszöszölne vele pár órát, akkor még talán a pecsét sem jelentene neki problémát. Viszont nem óhajt bele folyni semmilyen ügyletbe. Amiről nem tud az nem fáj neki. Már régóta sejti, hogy valami Syndra körül nincs rendben, de még most is úgy van vele. Az ösztönei azt súgják neki, hogy kerülnie kéne, de jelenleg ő az egyetlen igazi barátja ebben a nagy városban. Így aztán, amíg neki ebből nem származik hátránya, addig nem izgatja. Talán még később haszna is származhat egy ilyen kapcsolatból. Nem lehet mindig mindent a törvényes úton elintézni. Ezt sajnos nem is egyszer tapasztalta már. A kapcsolatok mindig jól jönnek.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 19:23:20
Üzenet elküldve: 2022-01-05 19:23:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Megpróbáltatások//
//Út a piacra//
* Az öröm és a lelkesedés a fellegek felé viszi az elfet. Barátnőjét mindig szívesen pillantja meg. Főleg, hogy még a kővé változása se hátráltatta őt annyira. Természetesen a fájdalom nem minden esetben kedvezett az elfnek. A kérdés pillanatában csak egy meghökkent fejet vesz magára, hogy és azonnal csípőre vágja a kezét. *
- Előbb kérdeztem én mint te. De ha ha már ennyire kíváncsi vagy, az egyik ismerősömnek a házát kerestük...* Vesz egy mély levegőt. * Tudod... Azé a férfiét... * Kinek nem mondja ki a nevét. * - Utána pedig most én a piacon vásárolok be ameddig a drága bárd társam pedig egy szép nagy ruha megrendelést ad le.
* Az égre nézve meg is ilyed egy pillanatra. ~ Ilyen gyorsan telne az idő? ~ Hökken meg az idő változástól. *
- Nem mész véletlen Nim valamikor a Wegtoreni Kalmárba vagy a kovács műhelybe véletlen? * Néz rá érdeklődve. * - Mintha előbb azt mondtad volna. Mert ha igen, akkor megtennél nekem egy kis apróságot? * Néz rá ártatlanul Syndra. * - Ha minden igaz van két új mélységi akik náluk helyezkedett el. Oda tudnál adni valamelyiknek egy levelet? * Mosolyodik el ártatlanul. ~ Ha már így hozta a szerencse, akkor könnyítsük meg a helyzetünket nem de? ~ Néz rá drága társára is. * - Csak egy szimpla levél, meg akarom hívni őket valamikor egy borozásra. * Teszi gyorsan hozzá, hogy valami magyarázatot is adjon a dologról. * - Limmen'or Ilrinek vagy a testvérének. * Kezd el legyezni a kezével. * - Teljesen mindegy melyiknek. * Fordul drága néma útitársa felé, hogy a vegye elő a szükséges levelet. Ha elővette reméli, hogy a másik átadja és Nimeril meg elfogadja a levelet. Ha elfogadja akkor egy ismételt ölelés után '' Sietnünk kell ne haragudj. '' és hasonlókkal gyorsan kimagyarázza, hogy mihamarabb céljuk felé elindulhassanak. * - Remélem mihamarabb találkozunk és elmegyünk majd együtt valahova. * Kacsint rá a vöröskére, de utána fordul is el tőle, hogy elindulhasson az úton. Remélhetőleg a másik követi őt, egészen a Polgárnegyedig. * - Amúgy nagyon tetszett a dalod, amit előadtál. Gyakran szoktál zenélgetni? * Kérdezi a másik féltől séta közben. *
//Út a piacra//
* Az öröm és a lelkesedés a fellegek felé viszi az elfet. Barátnőjét mindig szívesen pillantja meg. Főleg, hogy még a kővé változása se hátráltatta őt annyira. Természetesen a fájdalom nem minden esetben kedvezett az elfnek. A kérdés pillanatában csak egy meghökkent fejet vesz magára, hogy és azonnal csípőre vágja a kezét. *
- Előbb kérdeztem én mint te. De ha ha már ennyire kíváncsi vagy, az egyik ismerősömnek a házát kerestük...* Vesz egy mély levegőt. * Tudod... Azé a férfiét... * Kinek nem mondja ki a nevét. * - Utána pedig most én a piacon vásárolok be ameddig a drága bárd társam pedig egy szép nagy ruha megrendelést ad le.
* Az égre nézve meg is ilyed egy pillanatra. ~ Ilyen gyorsan telne az idő? ~ Hökken meg az idő változástól. *
- Nem mész véletlen Nim valamikor a Wegtoreni Kalmárba vagy a kovács műhelybe véletlen? * Néz rá érdeklődve. * - Mintha előbb azt mondtad volna. Mert ha igen, akkor megtennél nekem egy kis apróságot? * Néz rá ártatlanul Syndra. * - Ha minden igaz van két új mélységi akik náluk helyezkedett el. Oda tudnál adni valamelyiknek egy levelet? * Mosolyodik el ártatlanul. ~ Ha már így hozta a szerencse, akkor könnyítsük meg a helyzetünket nem de? ~ Néz rá drága társára is. * - Csak egy szimpla levél, meg akarom hívni őket valamikor egy borozásra. * Teszi gyorsan hozzá, hogy valami magyarázatot is adjon a dologról. * - Limmen'or Ilrinek vagy a testvérének. * Kezd el legyezni a kezével. * - Teljesen mindegy melyiknek. * Fordul drága néma útitársa felé, hogy a vegye elő a szükséges levelet. Ha elővette reméli, hogy a másik átadja és Nimeril meg elfogadja a levelet. Ha elfogadja akkor egy ismételt ölelés után '' Sietnünk kell ne haragudj. '' és hasonlókkal gyorsan kimagyarázza, hogy mihamarabb céljuk felé elindulhassanak. * - Remélem mihamarabb találkozunk és elmegyünk majd együtt valahova. * Kacsint rá a vöröskére, de utána fordul is el tőle, hogy elindulhasson az úton. Remélhetőleg a másik követi őt, egészen a Polgárnegyedig. * - Amúgy nagyon tetszett a dalod, amit előadtál. Gyakran szoktál zenélgetni? * Kérdezi a másik féltől séta közben. *
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 14:04:29
Üzenet elküldve: 2022-01-05 14:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
*A polgárnegyedben semmi említésre méltó nem történik. Egy bottal járó, a Warg Agyar Alakulat címerét viselő, fekete páncélos félkarú veterán persze sok pillantást vonz magára puszta jelenlétével is, főleg, ha egy díszes-illatos sötételf kíséretében áll... De valamilyen szempontból talán még védelmet is nyújt ez a feltűnés, hiszen kevés olyan tolvaj van, aki különösebb ok nélkül a saját szomszédságába akarná vonzani a Városőrség figyelmét.
Így jutnak el a Romvárosba, és ezúttal azon részében maradnak, ami csak kevésbé érdemli meg ezt a nevet. A Sayqueves család rezidenciája egy a kevés lakott és továbbra is fenntartott nemesi kúria közül, melyek a Meredélytől viszonylag távol, és így a Kaszárnyához közelebb helyezkednek el.
Nem kell hát Gaerralosnak amiatt aggódnia, hogy az egykori Gazdagnegyed elhagyatottabb, a városőrség által kevésbé figyelt területein lakozó egyének célpontjává váljon. A tempón is lassít kicsit, érzi, hogy hamarosan már elkezdene kiülni az arcára a fájdalom és erőfeszítés, melyet az eddigi sebesség követelt meg tőle. És végtére is nincs különösebb oka sietni, nem hinné, hogy az eddigiek után pont pár perc számítana akár neki, akár az orvosnak.*
*A polgárnegyedben semmi említésre méltó nem történik. Egy bottal járó, a Warg Agyar Alakulat címerét viselő, fekete páncélos félkarú veterán persze sok pillantást vonz magára puszta jelenlétével is, főleg, ha egy díszes-illatos sötételf kíséretében áll... De valamilyen szempontból talán még védelmet is nyújt ez a feltűnés, hiszen kevés olyan tolvaj van, aki különösebb ok nélkül a saját szomszédságába akarná vonzani a Városőrség figyelmét.
Így jutnak el a Romvárosba, és ezúttal azon részében maradnak, ami csak kevésbé érdemli meg ezt a nevet. A Sayqueves család rezidenciája egy a kevés lakott és továbbra is fenntartott nemesi kúria közül, melyek a Meredélytől viszonylag távol, és így a Kaszárnyához közelebb helyezkednek el.
Nem kell hát Gaerralosnak amiatt aggódnia, hogy az egykori Gazdagnegyed elhagyatottabb, a városőrség által kevésbé figyelt területein lakozó egyének célpontjává váljon. A tempón is lassít kicsit, érzi, hogy hamarosan már elkezdene kiülni az arcára a fájdalom és erőfeszítés, melyet az eddigi sebesség követelt meg tőle. És végtére is nincs különösebb oka sietni, nem hinné, hogy az eddigiek után pont pár perc számítana akár neki, akár az orvosnak.*
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:22:40
Üzenet elküldve: 2022-01-05 11:22:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Megpróbáltatások//
//Út a piacra//
*Habár Khrys teljesen ledermed a döbbenettől, mindig éber figyelmét ezúttal sem kerüli el semmi. Így tehát az sem, hogy a hollólány elvágódik az utca kövezetén. Mivel nagyon intenzíven tapogatja saját fejét, Khrysnek megfordul a fejében, hogy talán segíteni kéne a másiknak. Azért nem kapkodja el a dolgot, nem gondolja, hogy súlyosabb eset is lehetne. Közelebb lép Syndrához, ám semmiféle beavatkozásra nincs szükség, mert harsányan kiált fel. Ez bizony egyáltalán nem azt tükrözi, hogy vészhelyzet áll fenn. Minthogy nincs rá szükség, Khrys hátrább is lép. Tíz perc bizony sok mindenre elég, így teljesen nyugodtan leemeli hátáról a hangszerét, és arrébb húzódva a nyakába akasztja, mihelyt előkerül a tokjából. Soha nem szokta semmilyen módon lejegyezni azokat a zenéket, amiket játszik. Leginkább mindig helyben találja ki a dallamokat és a hozzá illő kíséretet - ha éppen szükséges. Most is ez történik. Szabadjára engedi fantáziáját, pár pillanat erejéig a semmibe mered, aztán játszani kezd. A hely most megihlette, ennek eredménye pedig egy sötét, mély melankóliával átitatott zene, tele az elhagyatottság érzésével. Igencsak elmerül a játékában, ezért észre sem veszi, amikor eltelik a tíz perc. Egy örömteli kiáltás rángatja vissza durván a kiábrándító valóságba. A zene megszakad, mintha hirtelen elvágták volna. Khrys a lanttal a nyakában fordul vissza a társaságához, Syndra és az átváltozás képességével megáldott alak összeölelkezve örül egymásnak. Közelebb lép, miközben visszakerül a lant a tokjába. Meg is történik ekkor a bemutatás. Khrys nem ismeri Syndra szándékait, de nem úgy tűnik, hogy rosszak lennének. ~Mi a fene? Biztos, hogy nem közönséges doktor, tudomásom szerint azok nem tudnak kővé dermedni.~ Tetszik neki a Nimeril név hangzása. Minthogy életében meghatározó szerepet tölt be a muzsikálás, pozitív értelemben megárt neki, mert ebben a névben különös játékosságot vél felfedezni. Hogy reagáljon az üdvözlésre, jobb kezét mellkasa magasságába emeli, nyitott tenyere előre néz, hüvelyk- és kisujját összeérinti. Ez az ő nyelvén azt jelenti, hogy örül, pillanatnyilag a találkozásnak. Tulajdonképpen csak formaság az egész, inkább semleges érzései vannak. A hollólány jó tulajdonságként emeli ki írástudását és az eszét is, majd teljesen érthetetlen okból úgy néz rá, ahogyan az Syndrától elvárható. Tekintetében szigorúság csillog, és Khrys állja ezt a pillantást. Az jut eszébe, hogy társa talán valami olyasmit akart ezzel üzenni, hogy ezúttal legyen normális. ~Nehogy azt gondold már magadról, hogy megmondhatod nekem, mit csináljak.~ Arca viszont nem tükrözi érzelmeit. Nimtől azonnal kap is pár meglehetősen személyesre sikeredett szót, amit Khrys nem vesz magára, habár egyébként megtehetné. Most azonban nincs kedve megsértődni. A fejét rázza arra a kérdésre, hogy csak írásban kommunikál-e. Többet viszont nem árul el, legfeljebb szükség esetén, ha Nim nagyon érdeklődik. Pár szót Syndrának intéz, valami ruhákról van szó. ~Nocsak, esetleg már Nimeril is be lett avatva az álcákba?~ Egyből a személy elrejtését célzó álöltözékek jutnak eszébe, ami amúgy még logikus is lenne. Arra eszmél fel, hogy Nim ismételten hozzá fordul, ezúttal az iránt érdeklődik, hogy ugyan mióta néma vagy mi okból. Tüstént heves magyarázkodásba is kezd, amire Khrys nem tud mit reagálni. Csak furcsán néz Nimerilre. Aztán előkerül a doktor vagy annak készülő nőszemély macskája is, ami egy kicsi időre le is köti Khrys figyelmét, így tehát a válaszadás elmarad. Nimeril az ittlétük céljáról érdeklődik, ez rántja vissza elméjét a macskáról. Amolyan csendes résztvevője most a társalgásnak, hiszen nem érzi saját feladatának, hogy választ adjon Nimerilnek, hogy miért is járnak errefelé, ahol még a madár sem túl sűrűn jár.*
//Út a piacra//
*Habár Khrys teljesen ledermed a döbbenettől, mindig éber figyelmét ezúttal sem kerüli el semmi. Így tehát az sem, hogy a hollólány elvágódik az utca kövezetén. Mivel nagyon intenzíven tapogatja saját fejét, Khrysnek megfordul a fejében, hogy talán segíteni kéne a másiknak. Azért nem kapkodja el a dolgot, nem gondolja, hogy súlyosabb eset is lehetne. Közelebb lép Syndrához, ám semmiféle beavatkozásra nincs szükség, mert harsányan kiált fel. Ez bizony egyáltalán nem azt tükrözi, hogy vészhelyzet áll fenn. Minthogy nincs rá szükség, Khrys hátrább is lép. Tíz perc bizony sok mindenre elég, így teljesen nyugodtan leemeli hátáról a hangszerét, és arrébb húzódva a nyakába akasztja, mihelyt előkerül a tokjából. Soha nem szokta semmilyen módon lejegyezni azokat a zenéket, amiket játszik. Leginkább mindig helyben találja ki a dallamokat és a hozzá illő kíséretet - ha éppen szükséges. Most is ez történik. Szabadjára engedi fantáziáját, pár pillanat erejéig a semmibe mered, aztán játszani kezd. A hely most megihlette, ennek eredménye pedig egy sötét, mély melankóliával átitatott zene, tele az elhagyatottság érzésével. Igencsak elmerül a játékában, ezért észre sem veszi, amikor eltelik a tíz perc. Egy örömteli kiáltás rángatja vissza durván a kiábrándító valóságba. A zene megszakad, mintha hirtelen elvágták volna. Khrys a lanttal a nyakában fordul vissza a társaságához, Syndra és az átváltozás képességével megáldott alak összeölelkezve örül egymásnak. Közelebb lép, miközben visszakerül a lant a tokjába. Meg is történik ekkor a bemutatás. Khrys nem ismeri Syndra szándékait, de nem úgy tűnik, hogy rosszak lennének. ~Mi a fene? Biztos, hogy nem közönséges doktor, tudomásom szerint azok nem tudnak kővé dermedni.~ Tetszik neki a Nimeril név hangzása. Minthogy életében meghatározó szerepet tölt be a muzsikálás, pozitív értelemben megárt neki, mert ebben a névben különös játékosságot vél felfedezni. Hogy reagáljon az üdvözlésre, jobb kezét mellkasa magasságába emeli, nyitott tenyere előre néz, hüvelyk- és kisujját összeérinti. Ez az ő nyelvén azt jelenti, hogy örül, pillanatnyilag a találkozásnak. Tulajdonképpen csak formaság az egész, inkább semleges érzései vannak. A hollólány jó tulajdonságként emeli ki írástudását és az eszét is, majd teljesen érthetetlen okból úgy néz rá, ahogyan az Syndrától elvárható. Tekintetében szigorúság csillog, és Khrys állja ezt a pillantást. Az jut eszébe, hogy társa talán valami olyasmit akart ezzel üzenni, hogy ezúttal legyen normális. ~Nehogy azt gondold már magadról, hogy megmondhatod nekem, mit csináljak.~ Arca viszont nem tükrözi érzelmeit. Nimtől azonnal kap is pár meglehetősen személyesre sikeredett szót, amit Khrys nem vesz magára, habár egyébként megtehetné. Most azonban nincs kedve megsértődni. A fejét rázza arra a kérdésre, hogy csak írásban kommunikál-e. Többet viszont nem árul el, legfeljebb szükség esetén, ha Nim nagyon érdeklődik. Pár szót Syndrának intéz, valami ruhákról van szó. ~Nocsak, esetleg már Nimeril is be lett avatva az álcákba?~ Egyből a személy elrejtését célzó álöltözékek jutnak eszébe, ami amúgy még logikus is lenne. Arra eszmél fel, hogy Nim ismételten hozzá fordul, ezúttal az iránt érdeklődik, hogy ugyan mióta néma vagy mi okból. Tüstént heves magyarázkodásba is kezd, amire Khrys nem tud mit reagálni. Csak furcsán néz Nimerilre. Aztán előkerül a doktor vagy annak készülő nőszemély macskája is, ami egy kicsi időre le is köti Khrys figyelmét, így tehát a válaszadás elmarad. Nimeril az ittlétük céljáról érdeklődik, ez rántja vissza elméjét a macskáról. Amolyan csendes résztvevője most a társalgásnak, hiszen nem érzi saját feladatának, hogy választ adjon Nimerilnek, hogy miért is járnak errefelé, ahol még a madár sem túl sűrűn jár.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-05 08:24:08
Üzenet elküldve: 2022-01-05 08:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Hűvös idő van már. Dren pedig nem kimondottan van oda az új ruhákért vagy a ruhavásárlásért így mint általában most is fagyoskodik. Egy házrom tövében húzza meg magát és leheli a jéghideg kezét. Ez a negyed már nem a régi. Annak idején ilyenkor ha megjelent itt így nyári ruhában kabát nélkül legalább pár arannyal hajlandóak voltak megszánni.*
~Ez már nem működik. Valami újat kell kitalálni. Kéne valami jó csalás. Ahol sokan vannak. Jómódúak. És könnyen hullik arany, kinőtt ruha, esetleg étel. Megvan.~
*Azzal sietősen nekiáll szedni a lábait miközben kezeit összekulcsolja maga előtt. Hideg van. Szörnyű, hogy mégis el kell hagynia a házát és dolgoznia kell ebben a fagyban.*
~Ez már nem működik. Valami újat kell kitalálni. Kéne valami jó csalás. Ahol sokan vannak. Jómódúak. És könnyen hullik arany, kinőtt ruha, esetleg étel. Megvan.~
*Azzal sietősen nekiáll szedni a lábait miközben kezeit összekulcsolja maga előtt. Hideg van. Szörnyű, hogy mégis el kell hagynia a házát és dolgoznia kell ebben a fagyban.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:34:55
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:34:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// Út a piacra //
* Nimeril nem is sejti, hogy mi minden történik az alatt a tíz perc alatt, amíg ő kővé dermedt. Sejtelme sincs, hogy milyen fájdalmas sérülést okozott ezzel a barátnéjának. Nem mellesleg szerencséjük van, hogy csak ilyen rövid időre vonta ki magát a forgalomból. Akár több órára is megtehette volna. Feltámadva Nimeril még csak nem is érzékeli az idő múlását. Félve pillant körbe, de sehol nyoma gonosztevőknek, akik ki akarnák rabolni. Pont az ellenkezője történik, mivel legjobb barátnőjét pillantja meg maga előtt.*
- Syndra! De jó, hogy itt vagy!* Lelkendezik, miközben átöleli. Aztán kapja az ütés.*
- Hé!* Háborodik fel, de látja, hogy milyen vörös a másik arca, szóval hamar össze rakja a képet.*
- Bocsánat, nem akartam megkövülni. Ez csak amolyan reflex.* Fogadja el újra az ölelést. Tőle bármikor, mert legkedvesebb ismerőse. Egy idegen is van itt, akit eddig még igazán meg sem nézet magának. Szőke fajtárs átlagos hétköznapi viseletben, amit ő is preferál.*
- Helló, Nimeril vagyok. Doktornak tanulok, csak kicsit túloz Syndra.* Köszönti illően, miközben megtudja, hogy néma szegény.*
- Néma vagy? Az nem lehet egyszerű. Csak írásban tudsz kommunikálni? Nem lehet egyszerű mindig leirkálni mindent.* Nimeril meglepően okos amúgy. A nyelvek megértése számára igazán könnyen megy. Szakmájában mondhatni legendásan jó a nyelvismerete. Valószínűleg a jelnyelvvel is könnyedén elboldogulna.*
- Ja én erre lakom. Ott arra az egyik felújított rezidenciában. Ott a kis rendelőm is. Éppen ruhákat indultam rendelni WAK-tól, amikről múltkor beszéltünk.* Azért a néma lány orvosi szemmel is érdekli, így elég hamar vissza kanyarodik hozzá.*
- És te így születtél, vagy valaki tett némává?* Jön a pofátlan kérdés, amire gyorsan kapcsol is.*
- Jaj bocsánat, ez szakmai ártalom. Ne válaszolj, ha kényesen érint. Na mármint nem úgy értem, hogy ne válaszolj. Jaj na nem úgy gondoltam a válaszolást.* Hát jól beégeti magát már az elején. Közben cicája is megkerül, aki ijedtében eliszkolt, amikor Nimeril felkiáltott. Most viszont, hogy hallja beszélni újra visszatér a gazdájához.*
- Oh! Ez a kis bestia Aldeis a macskám.* Mutatja be gyorsan őt is.*
- Hát ti amúgy mit csináltok itt, ezen a kietlen környéken?* Hangzik el kíváncsi kérdése így a végére.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.04 21:05:17
// Út a piacra //
* Nimeril nem is sejti, hogy mi minden történik az alatt a tíz perc alatt, amíg ő kővé dermedt. Sejtelme sincs, hogy milyen fájdalmas sérülést okozott ezzel a barátnéjának. Nem mellesleg szerencséjük van, hogy csak ilyen rövid időre vonta ki magát a forgalomból. Akár több órára is megtehette volna. Feltámadva Nimeril még csak nem is érzékeli az idő múlását. Félve pillant körbe, de sehol nyoma gonosztevőknek, akik ki akarnák rabolni. Pont az ellenkezője történik, mivel legjobb barátnőjét pillantja meg maga előtt.*
- Syndra! De jó, hogy itt vagy!* Lelkendezik, miközben átöleli. Aztán kapja az ütés.*
- Hé!* Háborodik fel, de látja, hogy milyen vörös a másik arca, szóval hamar össze rakja a képet.*
- Bocsánat, nem akartam megkövülni. Ez csak amolyan reflex.* Fogadja el újra az ölelést. Tőle bármikor, mert legkedvesebb ismerőse. Egy idegen is van itt, akit eddig még igazán meg sem nézet magának. Szőke fajtárs átlagos hétköznapi viseletben, amit ő is preferál.*
- Helló, Nimeril vagyok. Doktornak tanulok, csak kicsit túloz Syndra.* Köszönti illően, miközben megtudja, hogy néma szegény.*
- Néma vagy? Az nem lehet egyszerű. Csak írásban tudsz kommunikálni? Nem lehet egyszerű mindig leirkálni mindent.* Nimeril meglepően okos amúgy. A nyelvek megértése számára igazán könnyen megy. Szakmájában mondhatni legendásan jó a nyelvismerete. Valószínűleg a jelnyelvvel is könnyedén elboldogulna.*
- Ja én erre lakom. Ott arra az egyik felújított rezidenciában. Ott a kis rendelőm is. Éppen ruhákat indultam rendelni WAK-tól, amikről múltkor beszéltünk.* Azért a néma lány orvosi szemmel is érdekli, így elég hamar vissza kanyarodik hozzá.*
- És te így születtél, vagy valaki tett némává?* Jön a pofátlan kérdés, amire gyorsan kapcsol is.*
- Jaj bocsánat, ez szakmai ártalom. Ne válaszolj, ha kényesen érint. Na mármint nem úgy értem, hogy ne válaszolj. Jaj na nem úgy gondoltam a válaszolást.* Hát jól beégeti magát már az elején. Közben cicája is megkerül, aki ijedtében eliszkolt, amikor Nimeril felkiáltott. Most viszont, hogy hallja beszélni újra visszatér a gazdájához.*
- Oh! Ez a kis bestia Aldeis a macskám.* Mutatja be gyorsan őt is.*
- Hát ti amúgy mit csináltok itt, ezen a kietlen környéken?* Hangzik el kíváncsi kérdése így a végére.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.04 21:05:17
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-04 17:55:20
Üzenet elküldve: 2022-01-04 17:55:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
// Út a piacra //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A hatalmas nagy sikoltásra ugrás közben csak felkapja a fejét az elf, de már későn reagál. Már csak a szokatlanul keménybe való markolást érzi és a fejelést. Úgy néz ki nem volt bölcs döntés egy ijedős lányt meglepni hátulról. Mire már észre vehette volna, hogy csak Syndra akarta hátulról meglepni addigra már elmormolta az igét, ami által kővé is dermesztette magát. Ez volt a szerencsétlensége Syndrának. Az érkezése pont fejjel előre történik, és az intenzív fájdalom nem is marad el. Egy ideig a földre került elf csak tapogatja a fejét nyűgében. De utána ki is fakad belőle a nevetés. *
- Ez kurvára fájt! * Kacag fel jó hangosan. *
- Ameddig nem szűnik meg a varázs úgy látszik várhatunk.
* Tíz perc türelmes várakozás meg is hozza a gyümölcsét. Nimeril előtt azért nem folytatja mondandóját már a másik félnek. Hisz nem akarja ténylegesen belekeverni a lányt, az ilyen tevékenységekbe. Amikor végre a hatás teljesen megszűnik karjait szét tárja mosolyogva drága barátnőjének, hogy ha akarja akkor bele hullhasson karjaiba. Ha ez megtörténik utána az ölelés végeztével a fejére csap egy lágyat ököllel, hogy a másik is átérezze minimálisan az ő szenvedését. *
- Ezt pedig a fájdalomért. * Mosolyodik rá a lányra tiszta szívéből. És ismét kitárja karjait. * - Ezt pedig, hogy megbocsáss. * Nevet fel és ha elfogadja ezt az ölelést is ki is bújik belőle, majd oda vezeti az új társához. *
- Szeretném bemutatni neked, Khryställét.
* A társa illendően biccent is felé. Itt egy olyan pont van ahol nem nagyon piszkálhatja a másik felet, mert szándékában áll továbbra is jó benyomást kelteni Nimerilben. *
- A hölgy nem tud beszélni, de írásban nagyon szépen fogalmaz, és forog az esze ahogyan kell.
* Néz rá Khrysre és szigorú tekintetét veszi elő, de csak míg ő rá néz. *
- Egyik jövőbeli kollégám és egyben egy bámulatos művész is. * Ismételten Néma félhez fordul. * - Ő pedig Nimeril a jövendőbeli csoda doktorunk. Vagyis remélem, hogy lesz ránk ideje. * Kacag fel és kacsint a vörös hajú barátnőjére. * - Mi szél hozott erre ahol a madár se jár?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.01.16 00:32:02, a következő indokkal:
Kérésre.
// Út a piacra //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A hatalmas nagy sikoltásra ugrás közben csak felkapja a fejét az elf, de már későn reagál. Már csak a szokatlanul keménybe való markolást érzi és a fejelést. Úgy néz ki nem volt bölcs döntés egy ijedős lányt meglepni hátulról. Mire már észre vehette volna, hogy csak Syndra akarta hátulról meglepni addigra már elmormolta az igét, ami által kővé is dermesztette magát. Ez volt a szerencsétlensége Syndrának. Az érkezése pont fejjel előre történik, és az intenzív fájdalom nem is marad el. Egy ideig a földre került elf csak tapogatja a fejét nyűgében. De utána ki is fakad belőle a nevetés. *
- Ez kurvára fájt! * Kacag fel jó hangosan. *
- Ameddig nem szűnik meg a varázs úgy látszik várhatunk.
* Tíz perc türelmes várakozás meg is hozza a gyümölcsét. Nimeril előtt azért nem folytatja mondandóját már a másik félnek. Hisz nem akarja ténylegesen belekeverni a lányt, az ilyen tevékenységekbe. Amikor végre a hatás teljesen megszűnik karjait szét tárja mosolyogva drága barátnőjének, hogy ha akarja akkor bele hullhasson karjaiba. Ha ez megtörténik utána az ölelés végeztével a fejére csap egy lágyat ököllel, hogy a másik is átérezze minimálisan az ő szenvedését. *
- Ezt pedig a fájdalomért. * Mosolyodik rá a lányra tiszta szívéből. És ismét kitárja karjait. * - Ezt pedig, hogy megbocsáss. * Nevet fel és ha elfogadja ezt az ölelést is ki is bújik belőle, majd oda vezeti az új társához. *
- Szeretném bemutatni neked, Khryställét.
* A társa illendően biccent is felé. Itt egy olyan pont van ahol nem nagyon piszkálhatja a másik felet, mert szándékában áll továbbra is jó benyomást kelteni Nimerilben. *
- A hölgy nem tud beszélni, de írásban nagyon szépen fogalmaz, és forog az esze ahogyan kell.
* Néz rá Khrysre és szigorú tekintetét veszi elő, de csak míg ő rá néz. *
- Egyik jövőbeli kollégám és egyben egy bámulatos művész is. * Ismételten Néma félhez fordul. * - Ő pedig Nimeril a jövendőbeli csoda doktorunk. Vagyis remélem, hogy lesz ránk ideje. * Kacag fel és kacsint a vörös hajú barátnőjére. * - Mi szél hozott erre ahol a madár se jár?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.01.16 00:32:02, a következő indokkal:
Kérésre.
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-04 16:16:28
Üzenet elküldve: 2022-01-04 16:16:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Megpróbáltatások//
//Út a piacra//
*Útnak indulnak, hiszen rengeteg tennivaló vár rájuk. Különösképpen Khrysre. Nem igazán tűnik úgy, hogy Syndra bármit is törődne a félvér békülési szándékaival, talán abszolút nem is vette észre. Khrys nem próbálkozik tovább, nem fog a végtelenségig könyörögni. Neki így is tökéletesen megfelel minden. Syndrának változatlanul beszélős kedve van, ami talán érthető is lehet, hiszen kettejük közül csak ő képes ilyesmire. Mi tagadás, ki is használja rendesen ezt az előnyét, ha úgy tetszik.
A környék ismerősen tárul a szeme elé, ám Khrys ezúttal figyel arra, hogy ne kalandozzon el semerre, elvégre nem járhat örökké máshol minden gondolata. A helyet igazán kísértetiessé teszi, hogy a romos épületek magányosan verik vissza lépteik minden apró neszét, mintha mindig is ez lett volna a feladatuk. Syndra újra megszólal, hangja valósággal belehasít a sűrű némaságba. Komolyságot vár el a félvér leánytól, jól lehet, Khrysnek amúgy sem állt szándékában elbagatellizálni bármit is. Tudja nagyon jól, hogy a levél átadása kiemelten fontos, habár azt nem érti, miért, de kétségtelenül nem is rá tartozik az üzenete. Felveszi a tempót Syndrával, mellé lépve hallgatja a magyarázatokat - feltéve, ha ezt a másik nem bánja. Hozzáfűzni ugyan nem tud semmit, igaz, nem is akar. Syndra állítása szerint Khrysnek saját magának is be kellene szereznie ezt-azt, és legelőször egy hollótollas köpenyt javasol. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy kettejük közül a hollólány tapasztaltabbnak mondható ezen a téren. ~Ha te mondod.~ Hagyja rá magában a másikra. Na persze ez közel sem jelenti azt, hogy egyébként nem fontolja meg, hogy elfogadja a tanácsot. Nem valószínű, hogy bármilyen hátránya fog belőle származni. A továbbiakat azonban már nem mondja ki. Khryst viszont érdekli a dolog, és kérdő pillantással fordul a másikhoz. Egyelőre csak kíváncsi a javaslatára, aztán majd eldől, hogy meg is fogadja-e.
Lassacskán maguk mögött marad minden rom, és újra Arthenior normális városképe bontakozik ki egyre részletesebben, amint közelednek a mindenféle lényekkel benépesített területekhez. Syndra váratlanul úgy dönt, hogy Khryst hátrahagyja, és csupán annyit mond neki, hogy néhány lépés lemaradással kövesse. ~Mi van? Ez most megint valami vizsga?~ Bizalmatlanul méregeti Syndrát, de azért lassacskán követi őt. Rövidesen meg is pillant egy vörös hajviselettel megáldott nőt, de csak hátulról látja. Hamar összeáll fejében a teljes kép: Syndra és ez az idegen minden bizonnyal ismerik egymást. Máskülönben miért is támadná le az elf oly heves baráti üdvözléssel a másikat? Közelebb érve azonban arra lesz figyelmes, hogy az imént még nagyon is valóságos nő helyén egy kővé dermedt szobor áll. Khryst megállítja a látvány, és egyáltalán nem érti, mi történt. Bizalmatlanul még hátrább is lép kissé, aminek persze semmi köze a félelemhez. Ki tudja, mi okból, először önkéntelenül arra gondol, hogy Syndra csinált valamit, amitől a másik kővé változott. Ám rögtön meg is bukik magában az elmélete, mert képtelen észszerű és hitelesen alátámasztható magyarázattal előállni saját magának. Veszettül cikáznak fejében a gondolatok, egyik a másikat követi. Talán tíz percbe telhet, amíg az idegen nő valami csoda folytán életre kel. Khryst ez hasonlóképpen meglepi, mint az előbbi jelenet, habár hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem számít az ismeretlen nő feléledésére. Minthogy ezek után a vörös hajú teremtmény már könnyedén észreveheti őt, igyekszik elrejteni döbbent arckifejezését. Az első benyomása alapján valahogy nehezen képes bizalmat szavazni a másiknak, ám ettől függetlenül közelebb lép, és diszkréten jól megnézi magának, kivel is van dolga. Aztán persze ott van az is, hogy Syndrával érkezett, tehát jelen esetben hozzá tartozik, mint egy társ. Vagy afféle. Ha nem történik kezdeményezés az idegen nő részéről, Khrys egy biccentéssel üdvözli, és apró, halovány mosolyt varázsol az arcára. Valahogy biztos abban, hogy a hollólány tesz majd valami szurkálódó megjegyzést egy esetleges bemutatás során - amennyiben Syndra elárulja ismerősének, hogy miként is kommunikál. Egyszerűen azért érzi ezt ennyire határozottan, mert eddig is volt már ilyesmi megnyilvánulása Syndrának. De persze könnyen megtörténhet, hogy ezúttal kellemesen csalódik majd.*
//Út a piacra//
*Útnak indulnak, hiszen rengeteg tennivaló vár rájuk. Különösképpen Khrysre. Nem igazán tűnik úgy, hogy Syndra bármit is törődne a félvér békülési szándékaival, talán abszolút nem is vette észre. Khrys nem próbálkozik tovább, nem fog a végtelenségig könyörögni. Neki így is tökéletesen megfelel minden. Syndrának változatlanul beszélős kedve van, ami talán érthető is lehet, hiszen kettejük közül csak ő képes ilyesmire. Mi tagadás, ki is használja rendesen ezt az előnyét, ha úgy tetszik.
A környék ismerősen tárul a szeme elé, ám Khrys ezúttal figyel arra, hogy ne kalandozzon el semerre, elvégre nem járhat örökké máshol minden gondolata. A helyet igazán kísértetiessé teszi, hogy a romos épületek magányosan verik vissza lépteik minden apró neszét, mintha mindig is ez lett volna a feladatuk. Syndra újra megszólal, hangja valósággal belehasít a sűrű némaságba. Komolyságot vár el a félvér leánytól, jól lehet, Khrysnek amúgy sem állt szándékában elbagatellizálni bármit is. Tudja nagyon jól, hogy a levél átadása kiemelten fontos, habár azt nem érti, miért, de kétségtelenül nem is rá tartozik az üzenete. Felveszi a tempót Syndrával, mellé lépve hallgatja a magyarázatokat - feltéve, ha ezt a másik nem bánja. Hozzáfűzni ugyan nem tud semmit, igaz, nem is akar. Syndra állítása szerint Khrysnek saját magának is be kellene szereznie ezt-azt, és legelőször egy hollótollas köpenyt javasol. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy kettejük közül a hollólány tapasztaltabbnak mondható ezen a téren. ~Ha te mondod.~ Hagyja rá magában a másikra. Na persze ez közel sem jelenti azt, hogy egyébként nem fontolja meg, hogy elfogadja a tanácsot. Nem valószínű, hogy bármilyen hátránya fog belőle származni. A továbbiakat azonban már nem mondja ki. Khryst viszont érdekli a dolog, és kérdő pillantással fordul a másikhoz. Egyelőre csak kíváncsi a javaslatára, aztán majd eldől, hogy meg is fogadja-e.
Lassacskán maguk mögött marad minden rom, és újra Arthenior normális városképe bontakozik ki egyre részletesebben, amint közelednek a mindenféle lényekkel benépesített területekhez. Syndra váratlanul úgy dönt, hogy Khryst hátrahagyja, és csupán annyit mond neki, hogy néhány lépés lemaradással kövesse. ~Mi van? Ez most megint valami vizsga?~ Bizalmatlanul méregeti Syndrát, de azért lassacskán követi őt. Rövidesen meg is pillant egy vörös hajviselettel megáldott nőt, de csak hátulról látja. Hamar összeáll fejében a teljes kép: Syndra és ez az idegen minden bizonnyal ismerik egymást. Máskülönben miért is támadná le az elf oly heves baráti üdvözléssel a másikat? Közelebb érve azonban arra lesz figyelmes, hogy az imént még nagyon is valóságos nő helyén egy kővé dermedt szobor áll. Khryst megállítja a látvány, és egyáltalán nem érti, mi történt. Bizalmatlanul még hátrább is lép kissé, aminek persze semmi köze a félelemhez. Ki tudja, mi okból, először önkéntelenül arra gondol, hogy Syndra csinált valamit, amitől a másik kővé változott. Ám rögtön meg is bukik magában az elmélete, mert képtelen észszerű és hitelesen alátámasztható magyarázattal előállni saját magának. Veszettül cikáznak fejében a gondolatok, egyik a másikat követi. Talán tíz percbe telhet, amíg az idegen nő valami csoda folytán életre kel. Khryst ez hasonlóképpen meglepi, mint az előbbi jelenet, habár hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem számít az ismeretlen nő feléledésére. Minthogy ezek után a vörös hajú teremtmény már könnyedén észreveheti őt, igyekszik elrejteni döbbent arckifejezését. Az első benyomása alapján valahogy nehezen képes bizalmat szavazni a másiknak, ám ettől függetlenül közelebb lép, és diszkréten jól megnézi magának, kivel is van dolga. Aztán persze ott van az is, hogy Syndrával érkezett, tehát jelen esetben hozzá tartozik, mint egy társ. Vagy afféle. Ha nem történik kezdeményezés az idegen nő részéről, Khrys egy biccentéssel üdvözli, és apró, halovány mosolyt varázsol az arcára. Valahogy biztos abban, hogy a hollólány tesz majd valami szurkálódó megjegyzést egy esetleges bemutatás során - amennyiben Syndra elárulja ismerősének, hogy miként is kommunikál. Egyszerűen azért érzi ezt ennyire határozottan, mert eddig is volt már ilyesmi megnyilvánulása Syndrának. De persze könnyen megtörténhet, hogy ezúttal kellemesen csalódik majd.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-03 21:02:01
Üzenet elküldve: 2022-01-03 21:02:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Megpróbáltatások //
// Út a piacra //
* Nimeril igyekszik minél hamarabb elhagyni ezt a romos környéket, hogy a biztonságosabb Piactérre juthasson. Ahogy közeledik a piac a hangos zsivajával úgy lesz egyre óvatlanabb. Már szinte fel is lélegzet, hogy végre biztonságban van. Szegény még csak nem is sejti, hogy miféle szörnyűség vár rá. Ugyan nem ártó szándékkal, de érkezik valaki, aki rendesen megijeszti. Először csak a fel közeledő gyors léptekre lesz figyelmes, de mire megfordulna már hátulról meg is támadják. Legalábbis ő azt hiszi, hogy valaki megtámadta. Az első reakció ilyenkor a visítás.*
- Áhhhhh!* Hangzik fel a riadt kiáltása, ami aztán , ha minden igaz rögtön meg is szűnik, mert ösztönösen használja új erejét. Ez esetben a megdermedt lány nem lesz más csupán egy kőszobor. Nem feltétlen bölcs döntés, szoborrá változni, de nem volt éppen ideje mérlegelni. Hosszú időre mondjuk nem változik át, de legalább 10 percig csak egy mozdulatlan merev kőszobor marad. Ha ez nem jön össze, akkor feleszmél saját nevére és megkönnyebbüléstől könnyes arccal öleli át barátnőjét, amint végre szembe fordul vele.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
// Út a piacra //
* Nimeril igyekszik minél hamarabb elhagyni ezt a romos környéket, hogy a biztonságosabb Piactérre juthasson. Ahogy közeledik a piac a hangos zsivajával úgy lesz egyre óvatlanabb. Már szinte fel is lélegzet, hogy végre biztonságban van. Szegény még csak nem is sejti, hogy miféle szörnyűség vár rá. Ugyan nem ártó szándékkal, de érkezik valaki, aki rendesen megijeszti. Először csak a fel közeledő gyors léptekre lesz figyelmes, de mire megfordulna már hátulról meg is támadják. Legalábbis ő azt hiszi, hogy valaki megtámadta. Az első reakció ilyenkor a visítás.*
- Áhhhhh!* Hangzik fel a riadt kiáltása, ami aztán , ha minden igaz rögtön meg is szűnik, mert ösztönösen használja új erejét. Ez esetben a megdermedt lány nem lesz más csupán egy kőszobor. Nem feltétlen bölcs döntés, szoborrá változni, de nem volt éppen ideje mérlegelni. Hosszú időre mondjuk nem változik át, de legalább 10 percig csak egy mozdulatlan merev kőszobor marad. Ha ez nem jön össze, akkor feleszmél saját nevére és megkönnyebbüléstől könnyes arccal öleli át barátnőjét, amint végre szembe fordul vele.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-01-03 20:34:22
Üzenet elküldve: 2022-01-03 20:34:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Megpróbáltatások //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Út a piacra //
* Sikeresen néhány lépéssel lemaradva de legalább követi a másik fél őt. Nem mintha ténylegesen nagyot csalódott volna a másikban, hisz mindenkinek kalandozik el a figyelme, főleg ha az életét teljesen megváltoztatja valamit! ~ Egy frászt! ~ Morogja magában az elf, de ezt nem mutatja a másik fél felé. *
- A lista megvan, és már tudjuk a célt is. * Az utcán egy szál lélek nem tartózkodik rajtuk kívül, talán alkalmanként egy-egy patkány ha elszalad a romos házak között. * - Vedd komolyan ezt a feladatot, amit vásárolni fogsz két rétű. * Emeli fel az egyik kezét, majd számolja a kezén a magyarázatát. * - Az első álca fenntartása. Ami igenis fontos! * Emeli meg kicsit a hangját. * - Ehhez pedig kell smink is! Egy nő adjon magára! * Arca már-már arról árulkodik, hogy megsértődött a másik félre, de eléggé gyorsan lerázza magáról, mint észre vehetné a másik fél. * - A következő, hogy át add a levelet! Az elsődleges! És ez az álca vásárlás hasznos is, és előnyös is. * Egy pillanatra megállva vissza fordul a másikhoz, hogy végig mérje ismételten. * - Neked se ártana néhány apróság. Mondjuk egy két színű köpeny, amit bármikor kifordíthatsz ha úgy tetszik. De ajánlom figyelmedbe a holló tollasat. Sokkal jobban rejt mint az átlagos köpenyek. * Bár szavai hihetőként hatnak, de ez inkább egy régi rendszer berögzülése amit az ő fejébe próbáltak még évekkel ezelőtt beleverni. * - Tanácsolom, hogy vegyél magadnak néhány felszerelést. Ha szeretnéd a tanácsomat megosztom, de ha nem akkor nem. * Rántja magasra a vállait. Az útra vissza térve a távolban izgalmas felfedezést vél felfedezni, már majdnem kikerültek a romvárosból, de erre a képre nem számított. Drága és egyetlen barátnője Nimeril került a látómezejébe. Gonosz mosoly kezd ékeskedni az arcán. * - Egy pillanat, egy kicsit távolabb de kövess. * Majd rugaszkodik el az elf mintha éppen egy íjból lőtték volna ki. Amilyen gyorsan csak tud Nimeril felé rohan, és ha a lány nem számít rá hátulról gyorsan átkarolja a melleinél. * - Nim! * Kiált fel az elf határozottan örömtelien. De nem felejti el, hogy el is kell utána engedni a másikat, kivéve ha viszont ölelést kap, vagy ha kapna esetleg egy sallert, akkor megpróbál kitérni. * - Szervusz drágám. * Kacsint rá miután kicsit csillapodtak a kedélyek. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp reagálnak egymásra partnerei. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Út a piacra //
* Sikeresen néhány lépéssel lemaradva de legalább követi a másik fél őt. Nem mintha ténylegesen nagyot csalódott volna a másikban, hisz mindenkinek kalandozik el a figyelme, főleg ha az életét teljesen megváltoztatja valamit! ~ Egy frászt! ~ Morogja magában az elf, de ezt nem mutatja a másik fél felé. *
- A lista megvan, és már tudjuk a célt is. * Az utcán egy szál lélek nem tartózkodik rajtuk kívül, talán alkalmanként egy-egy patkány ha elszalad a romos házak között. * - Vedd komolyan ezt a feladatot, amit vásárolni fogsz két rétű. * Emeli fel az egyik kezét, majd számolja a kezén a magyarázatát. * - Az első álca fenntartása. Ami igenis fontos! * Emeli meg kicsit a hangját. * - Ehhez pedig kell smink is! Egy nő adjon magára! * Arca már-már arról árulkodik, hogy megsértődött a másik félre, de eléggé gyorsan lerázza magáról, mint észre vehetné a másik fél. * - A következő, hogy át add a levelet! Az elsődleges! És ez az álca vásárlás hasznos is, és előnyös is. * Egy pillanatra megállva vissza fordul a másikhoz, hogy végig mérje ismételten. * - Neked se ártana néhány apróság. Mondjuk egy két színű köpeny, amit bármikor kifordíthatsz ha úgy tetszik. De ajánlom figyelmedbe a holló tollasat. Sokkal jobban rejt mint az átlagos köpenyek. * Bár szavai hihetőként hatnak, de ez inkább egy régi rendszer berögzülése amit az ő fejébe próbáltak még évekkel ezelőtt beleverni. * - Tanácsolom, hogy vegyél magadnak néhány felszerelést. Ha szeretnéd a tanácsomat megosztom, de ha nem akkor nem. * Rántja magasra a vállait. Az útra vissza térve a távolban izgalmas felfedezést vél felfedezni, már majdnem kikerültek a romvárosból, de erre a képre nem számított. Drága és egyetlen barátnője Nimeril került a látómezejébe. Gonosz mosoly kezd ékeskedni az arcán. * - Egy pillanat, egy kicsit távolabb de kövess. * Majd rugaszkodik el az elf mintha éppen egy íjból lőtték volna ki. Amilyen gyorsan csak tud Nimeril felé rohan, és ha a lány nem számít rá hátulról gyorsan átkarolja a melleinél. * - Nim! * Kiált fel az elf határozottan örömtelien. De nem felejti el, hogy el is kell utána engedni a másikat, kivéve ha viszont ölelést kap, vagy ha kapna esetleg egy sallert, akkor megpróbál kitérni. * - Szervusz drágám. * Kacsint rá miután kicsit csillapodtak a kedélyek. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp reagálnak egymásra partnerei. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902