Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-14 00:35:37
Üzenet elküldve: 2020-03-14 00:35:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Indulás//
//A romváros felé//
*Miközben Gwaeren a fegyvereivel van elfoglalva, az egyik, szintén az harcieszközökkel kapcsolatos esélyeit méregető törpe menet közben szóba elegyedik vele. A lány jó néven veszi a közeledését. Néha úgy érzi, még a törpékkel van a legjobb viszonyban az értelmes népek közül, tekintve, hogy mind értékelni szokták a jó, tisztességes pengét. Az pedig életeket menthet, és vehet el.*
- A tőr a kedvenc fegyverem, jó uram, kislány korom óta tudok vele bánni. *Mondja, és kissé kihúzva hüvelyükből fel is mutatja két, egyébként az övén függő „barátját”. A pengékben nincs semmi különös, de a hasznukat ügyes kézben nem érheti egy rossz szó sem. Márpedig Gwaeren nem a krumplipucoláson edződött, nem úgy, mint a fehérnép zöme. A lány szerint a másik harcoslány is hasonló cipőben jár. Ha nem így lenne, talán ezt a Lout se érdekelnék annyira.
Útközben Cha'yss belefog a történetbe, hova lett a pórul járt lány, Gwaeren pedig az eddigihez hasonlóan cselekszik: valóban csendben van. Nagy jelentőséget nem tulajdonít neki, nem jegyzi meg a hallott foszlányokat sem, úgyis minden úgy lesz, ahogy parancsolják, hiszen a báró úr mellett indult el, az ő pártját is kell fognia. Kinek kellenek az ostoba diplomáciai viták és különböző vélemények?
Egy idő után megtorpannak, és szóba kerül, hogy szét kell válniuk. A lány lassan térdre ereszkedik a romok rejtekében, lehetőleg minél kisebb felületet jelentve, és amíg a többiek beszélgetnek és a megfelelő öltözékről vitatkoznak, ő alig egy lépésre tőlük fülel, igyekszik kiszűrni a mellékes zajokat, valamint szemével is pásztázza a környéket a romok rejtekéből óvatosan, alig fél szemmel kikukucskálva, szinte mozdulatlanná dermedve, persze ha van erre lehetőség, ha a terep lehetővé teszi. Természetes ösztönei közben a legnagyobb óvatosságra intik. Sose bízott az embertársaiban, nem ma fogja elkezdeni – úgy végképp nem, ha pénzt is kaphat jutalmul. Ezért a szép tétért aztán bármit - az a jó wegtoreni rum megér egy kis izzadtságot.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.14 00:38:06
//Indulás//
//A romváros felé//
*Miközben Gwaeren a fegyvereivel van elfoglalva, az egyik, szintén az harcieszközökkel kapcsolatos esélyeit méregető törpe menet közben szóba elegyedik vele. A lány jó néven veszi a közeledését. Néha úgy érzi, még a törpékkel van a legjobb viszonyban az értelmes népek közül, tekintve, hogy mind értékelni szokták a jó, tisztességes pengét. Az pedig életeket menthet, és vehet el.*
- A tőr a kedvenc fegyverem, jó uram, kislány korom óta tudok vele bánni. *Mondja, és kissé kihúzva hüvelyükből fel is mutatja két, egyébként az övén függő „barátját”. A pengékben nincs semmi különös, de a hasznukat ügyes kézben nem érheti egy rossz szó sem. Márpedig Gwaeren nem a krumplipucoláson edződött, nem úgy, mint a fehérnép zöme. A lány szerint a másik harcoslány is hasonló cipőben jár. Ha nem így lenne, talán ezt a Lout se érdekelnék annyira.
Útközben Cha'yss belefog a történetbe, hova lett a pórul járt lány, Gwaeren pedig az eddigihez hasonlóan cselekszik: valóban csendben van. Nagy jelentőséget nem tulajdonít neki, nem jegyzi meg a hallott foszlányokat sem, úgyis minden úgy lesz, ahogy parancsolják, hiszen a báró úr mellett indult el, az ő pártját is kell fognia. Kinek kellenek az ostoba diplomáciai viták és különböző vélemények?
Egy idő után megtorpannak, és szóba kerül, hogy szét kell válniuk. A lány lassan térdre ereszkedik a romok rejtekében, lehetőleg minél kisebb felületet jelentve, és amíg a többiek beszélgetnek és a megfelelő öltözékről vitatkoznak, ő alig egy lépésre tőlük fülel, igyekszik kiszűrni a mellékes zajokat, valamint szemével is pásztázza a környéket a romok rejtekéből óvatosan, alig fél szemmel kikukucskálva, szinte mozdulatlanná dermedve, persze ha van erre lehetőség, ha a terep lehetővé teszi. Természetes ösztönei közben a legnagyobb óvatosságra intik. Sose bízott az embertársaiban, nem ma fogja elkezdeni – úgy végképp nem, ha pénzt is kaphat jutalmul. Ezért a szép tétért aztán bármit - az a jó wegtoreni rum megér egy kis izzadtságot.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.14 00:38:06
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:58:09
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:58:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A romváros felé//
*A bemutatkozást intézte az őrmester, de a Denjaar nem jövetelét a vele tartó Raenerold közlegény hamarabb jelenti a bárónak, így a közlegény szavaira csak bólint. Amikor a báró mesélni kezd Grük figyelmesen hallgatja, mert nem árt ha a városi őrség tudja az ügy előzményeit is, hogy egy átfogóbb képet kapjon a történésekről, mindeközben választ kap néhány fennálló kérdésre is, de néhány újat is felvet.*
~Hogy érti azt, hogy az őrség a kezében van?~
*Teszi fel magában a kérdést, de ezt nem is firtatja, csak halad tovább. A helyszínt megközelítve Cha'yss félrehívását szó nélkül követi és végighallgatja és a köpenyt érintő részre csak bólint.*
-Mielőtt szétválunk, azért nem árt tisztázni az ellenfélről ismert adatokat.
*Kezdi az egyenruhaként szolgáló köpeny levétele közben.*
-Gondolok itt várható létszámra és felszerelésre első sorban.
*Fejti ki és ezalatt olyanra is utal, ami már át lett beszélve, csak ő nem tud róla, mivel nem volt jelen.*
-Továbbá felteszem, hogy maga ismeri az épület elrendezését, ami megint egy elég nagy előnyre fordítható.
*Ezután végignéz a jelenlévőkön.*
-És az is fontos, hogy minél tovább megtartsuk a meglepetést az általunk okozott zajok minimalizálásával.
*Ezt már nem kifejezetten a bárónak címezte, hanem mindenkinek.*
//A romváros felé//
*A bemutatkozást intézte az őrmester, de a Denjaar nem jövetelét a vele tartó Raenerold közlegény hamarabb jelenti a bárónak, így a közlegény szavaira csak bólint. Amikor a báró mesélni kezd Grük figyelmesen hallgatja, mert nem árt ha a városi őrség tudja az ügy előzményeit is, hogy egy átfogóbb képet kapjon a történésekről, mindeközben választ kap néhány fennálló kérdésre is, de néhány újat is felvet.*
~Hogy érti azt, hogy az őrség a kezében van?~
*Teszi fel magában a kérdést, de ezt nem is firtatja, csak halad tovább. A helyszínt megközelítve Cha'yss félrehívását szó nélkül követi és végighallgatja és a köpenyt érintő részre csak bólint.*
-Mielőtt szétválunk, azért nem árt tisztázni az ellenfélről ismert adatokat.
*Kezdi az egyenruhaként szolgáló köpeny levétele közben.*
-Gondolok itt várható létszámra és felszerelésre első sorban.
*Fejti ki és ezalatt olyanra is utal, ami már át lett beszélve, csak ő nem tud róla, mivel nem volt jelen.*
-Továbbá felteszem, hogy maga ismeri az épület elrendezését, ami megint egy elég nagy előnyre fordítható.
*Ezután végignéz a jelenlévőkön.*
-És az is fontos, hogy minél tovább megtartsuk a meglepetést az általunk okozott zajok minimalizálásával.
*Ezt már nem kifejezetten a bárónak címezte, hanem mindenkinek.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-13 21:11:41
Üzenet elküldve: 2020-03-13 21:11:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//A romváros felé//
*A bárón, s Naesalán kívül, Raenerold senkit sem lát, aki ismerős lenne számára. Ő egy közlegény, nem az őrmester, így a beszédet Grükfe hagyja. Kivéve egy dolgot. Arra válaszol hamarabb, ha teheti.*
- Denjaar parancsnok feltehetően nem is érkezik meg. Elfáradt, a Krenkataurba tart egy fegyenccel. *A ruhadarabot egy alázatos biccentéssel megköszöni, a kutya elé is tartja.*
- Keresd majd, Fogó. *A kérésre persze semmi szükség, az állat eléggé öntörvényű, magától kezd el szaglászni; egyelőre kisebb sikerekkel csak. A fajtájából eredően szereti követni a nyomokat, de még fiatal, nem olyan fejlettek a képességei.
Lóháton folytatják az utat. Azért viccesnek tartja, amivel a wegtoreni igyekszik felmenteni magát a piaclátogatás meg nem tiltása alól. ~ Tipikus. Persze ettől nem lesz kevesebb, ez nem az ő hibája. Nem tudhatta, miről van itt szó. Egyikőnk se. ~ Csak esetleg a kollégák. Raenerold csendben van, ha beszélgetnek, hagyja, hogy a diskurzus a magasabb rangúak között zajlódjon le. Ő csak akkor szólal meg, ha van rá lehetőség egy kisebb szünetnél. Akkor megkérdezné, ami annyira érdekli őt.*
- Uram, kérem, ne vegye zokon a kérdésemet, de mégis hogyan lehetséges az, hogy az írnok, s az újoncok legtöbbje mellett, valamint Helwrik jelenlétében, képesek voltak ezek a gazemberek elrabolni az úrnőt? *Ezeket az információkat a Kaszárnya tagjairól Denjaartól tudja. Amikor megállnak, s az igric javasol valamit, akkor bóling. Igazat ad. Ami viszont nehezére esik, az a köpenyektől való megszabadulás. Grükre néz.*
- Uram, igaza van és nem kéne kockáztatnunk. Engedelmével, én itt hagyom a sajátomat.
//A romváros felé//
*A bárón, s Naesalán kívül, Raenerold senkit sem lát, aki ismerős lenne számára. Ő egy közlegény, nem az őrmester, így a beszédet Grükfe hagyja. Kivéve egy dolgot. Arra válaszol hamarabb, ha teheti.*
- Denjaar parancsnok feltehetően nem is érkezik meg. Elfáradt, a Krenkataurba tart egy fegyenccel. *A ruhadarabot egy alázatos biccentéssel megköszöni, a kutya elé is tartja.*
- Keresd majd, Fogó. *A kérésre persze semmi szükség, az állat eléggé öntörvényű, magától kezd el szaglászni; egyelőre kisebb sikerekkel csak. A fajtájából eredően szereti követni a nyomokat, de még fiatal, nem olyan fejlettek a képességei.
Lóháton folytatják az utat. Azért viccesnek tartja, amivel a wegtoreni igyekszik felmenteni magát a piaclátogatás meg nem tiltása alól. ~ Tipikus. Persze ettől nem lesz kevesebb, ez nem az ő hibája. Nem tudhatta, miről van itt szó. Egyikőnk se. ~ Csak esetleg a kollégák. Raenerold csendben van, ha beszélgetnek, hagyja, hogy a diskurzus a magasabb rangúak között zajlódjon le. Ő csak akkor szólal meg, ha van rá lehetőség egy kisebb szünetnél. Akkor megkérdezné, ami annyira érdekli őt.*
- Uram, kérem, ne vegye zokon a kérdésemet, de mégis hogyan lehetséges az, hogy az írnok, s az újoncok legtöbbje mellett, valamint Helwrik jelenlétében, képesek voltak ezek a gazemberek elrabolni az úrnőt? *Ezeket az információkat a Kaszárnya tagjairól Denjaartól tudja. Amikor megállnak, s az igric javasol valamit, akkor bóling. Igazat ad. Ami viszont nehezére esik, az a köpenyektől való megszabadulás. Grükre néz.*
- Uram, igaza van és nem kéne kockáztatnunk. Engedelmével, én itt hagyom a sajátomat.
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-13 19:18:30
Üzenet elküldve: 2020-03-13 19:18:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Hosszú fontolgatás után, motoszkálás hallatszik a túloldalról.
Kissé megrezzen, azt hitte, a férfi alszik már.
A hívogató mondatra még mindig nem tudja mit is kellene reagálni.
Apró sóhaj hagyja el ajkát, majd válaszol.
~ Svir tényleg fáradt lehet, mert ez a pár szó nem tűnik éppen boldogsággal, vagy vággyal telinek.
Nem érzem, hogy akar engem, azt sem, hogy kívánná az együttlétet.
Szomorú vagyok, szerettem volna, de nem akarok erőszakos lenni és rá erőltetni azt amit vagy nem akar, vagy csak a napi teendők miatt vissza utasítana. ~
Feláll az ágyról, sebtiben leveti ruháit, majd úgy dönt, a fűző is felesleges, egyébként is a szabadságot szereti az ágyban.
Csak a bugyit hagyja magán, szíve szerint azt is levenné, de a női logika azt diktálja, maradjon. *
- Jövök már, bocsánat, hogy még szöszmötöltem, nem akartalak felkelteni ha már esetleg elaludtál.
* Svir mellé bújik, jó meleg van odabent a takaró alatt.
Odahajol a férfihoz és ellentmondást nem tűrően, azért egy csókot lehel a férfi arcára.
Ha viszonzásra lel, boldogan hajtja fejét a párnára, ha nem, úgy is jó, holnap, új nap virrad és talán új esélyek is jönnek vele.
A művelet végén, hátat fordít a férfinak, mert magzat pózban szeret aludni, az oldalán, így viszont elkerülhetetlen, hogy fenekével ne érjen a férfihoz, ami nem tudja még milyen reakciót vált ki a másikból. *
- Jó éjt! Szép álmokat!
* Susogja, most már a párnára hajtva fejét egy kacér mosoly kíséretében, amit a férfi aligha láthat.
Lehunyja szemét és megpróbál a jól bevált, régi szép zöld, fákkal ölelt és lovakkal teli mezőre gondolni. *
//A házban//
* Hosszú fontolgatás után, motoszkálás hallatszik a túloldalról.
Kissé megrezzen, azt hitte, a férfi alszik már.
A hívogató mondatra még mindig nem tudja mit is kellene reagálni.
Apró sóhaj hagyja el ajkát, majd válaszol.
~ Svir tényleg fáradt lehet, mert ez a pár szó nem tűnik éppen boldogsággal, vagy vággyal telinek.
Nem érzem, hogy akar engem, azt sem, hogy kívánná az együttlétet.
Szomorú vagyok, szerettem volna, de nem akarok erőszakos lenni és rá erőltetni azt amit vagy nem akar, vagy csak a napi teendők miatt vissza utasítana. ~
Feláll az ágyról, sebtiben leveti ruháit, majd úgy dönt, a fűző is felesleges, egyébként is a szabadságot szereti az ágyban.
Csak a bugyit hagyja magán, szíve szerint azt is levenné, de a női logika azt diktálja, maradjon. *
- Jövök már, bocsánat, hogy még szöszmötöltem, nem akartalak felkelteni ha már esetleg elaludtál.
* Svir mellé bújik, jó meleg van odabent a takaró alatt.
Odahajol a férfihoz és ellentmondást nem tűrően, azért egy csókot lehel a férfi arcára.
Ha viszonzásra lel, boldogan hajtja fejét a párnára, ha nem, úgy is jó, holnap, új nap virrad és talán új esélyek is jönnek vele.
A művelet végén, hátat fordít a férfinak, mert magzat pózban szeret aludni, az oldalán, így viszont elkerülhetetlen, hogy fenekével ne érjen a férfihoz, ami nem tudja még milyen reakciót vált ki a másikból. *
- Jó éjt! Szép álmokat!
* Susogja, most már a párnára hajtva fejét egy kacér mosoly kíséretében, amit a férfi aligha láthat.
Lehunyja szemét és megpróbál a jól bevált, régi szép zöld, fákkal ölelt és lovakkal teli mezőre gondolni. *
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-13 13:33:34
Üzenet elküldve: 2020-03-13 13:33:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*A kaszárnya kapujában, a Denjaarral lévő katonák lassan mind befutnak. Az igric csak kurta biccentéssel köszönti a megérkező Grüksunoszt is.*
- Örülök, hogy itt van, őrmester. A közlegénnyel már találkoztunk. *Mondja még a fiatal városőrre nézve, aki azzal a kopóval volt.*
- Ez itt az úrnőé, kinyittattam a szobáját és elhoztam egy ruhát tőle. *Nyújtja át Raeneroldnak a ruhát bizonytalan mozdulattal.*
- A közlegény azt mondta, segíthet a nyomok követésében. *Úgy beszél, mintha fogalma sem volna ennek a menetéről, egy hozzá nem értő hangsúlyával fejtve a szavakat. Hisz a bűnüldözés mégis csak a városőrök és nem egy báró feladata.*
- Készen állunk. *Néz végig az összegyűlt harcosokon.
Mindhárom városőr megérkezik tehát, az igric hiányérzettel fordul feléjük, mielőtt elindulhatnának.*
- A kapitány mikor érkezik? *Kérdi. Remélte, hogy Denjaar is segíti őket. Az egykori arénabajnok komoly előny volna az oldalukon, két zsoldossal is felérne, ami, számbeli hátrányukat tekintve komoly haszon volna.
A törpe és mások is az indulást sürgetik és az igric is egyre inkább mozdulna végre, hisz így is értékes perceket veszítettek ezzel a kitérővel.*
- Mindegy, útközben bevárjuk. *Biccent komoran.*
- Én is ebben reménykedem, Lou. *Válaszol a lándzsás fickó esélylatolgatására némi aggodalommal azért a hangjában. Az egész csapatból az egyik legszimpatikusabb Gwaeren. Csendben van, nem szól feleslegesen és figyel. Ha a harcban is hasznát veszik, akkor végképp kiemelkedik majd a csapatból.*
- Ma a kora délelőtti órákban látogatást tettünk az úrnő egykori szülőházában a romvárosban. Kagaenae kisasszony árvaházzá és iskolává szeretné újíttatni a házat és erre kért ajánlatot a kereskedőháztól. Akkor nem tapasztaltunk semmi különöset, a megbeszélés után visszatértünk a fogadóba. *Kezd bele a történet elmesélésébe, míg elindulnak, mármint, ha mindenki elindul vele, mert a báró bizony ezt teszi.*
//A romváros felé//
- Dél körül egy fegyveres alak érkezett, aki megpróbálta magával hívni az úrnőt, azzal az okkal, hogy halálos veszélyben van. Természetesen ezt nem engedtem és aztán indultunk el a kaszárnyába. A kisasszony szeretett volna szétnézni a piacon, amit én elleneztem, de ki mondhat ellen a tharg földek úrnőjének? *Szavait leginkább a legmagasabb rangú Grüknek és a városőröknek címzi, a többiek nem azért vannak ott, hogy ismerjék a részleteket, hanem azért, hogy segítsenek a kiszabadításban.*
- A piacon előbb egy hatalmas, félelmetes férfi próbálta elragadni a kisasszonyt, amit én kénytelen volna a fenyegető férfi halálával megakadályozni. Aztán pedig az, aki ezért az egészért felelős a tömegbe lövetett, rengeteg városi megsebesült és meghalt, de nekünk sikerül elhagyni épségben a piacot. Ezt a levelet az egyik nyílra tűzve találtuk. *Veszi elő nadrágjának hátsó zsebéből a levelet, amelyet Aenae az elrablása előtt olyan okosan odarejtett. Nem adja át, de elmondja a benne rejlő fontosabb infókat.*
- Ez a bizonyos Terwy Burghe, a kiasszony kérője volt, mielőtt tharg úrnő lett volna, de a házasságkötés előtt megszökött tőle és ettől megőrült. Vissza akarja kapni és ezért nem átall rabolni vagy ölni. Azt írta, a városőrség is a kezében van, a három zsoldos, akik elrabolták végül az úrnőt. A kisasszony barátnője a foglya, ha minden igaz, akkor meg is csonkították. *Sorolja Terwy bűneit és tervének részleteit.*
- Ha igaz, akkor az egykori házban vannak. Tudom, hol van, odavezetem magukat. Ha pedig azóta elhagyták a helyet, talán a kutya követni tudja a nyomokat. *Pillant Raeneroldra és ebére. A levelet visszagyűri a zsebébe, de ekkor már, ha minden igaz, az utcákat róják a csapattal és az igric vezeti őket át a városon Aenae romos háza felé. De két utcával a ház előtt, a romok között kicsit félrehívja a csapatot, be egy nagyobb rom mögé, ha talál ilyet, hogy pár kurta szóval szőhessenek valamiféle tervet.*
- Azt gondolom, ezt az őrült nem annyira ostoba, hogy ne állítson figyelőket a búvóhelye köré. Talán szét kellene válnunk kis csapatokra, hogy ne keltsünk feltűnést. *Ajánlja fel az első lehetőséget a társaságnak. De természetesen a városőrök döntenek és reméli, Denjaar is megérkezik, ha ennek ellenmondó választ kapott korábban, ha túléli, az egykori wegtoreni arénabajnok számíthat egy-két keresetlen szóra a bárótól, aki annyit tett érte és a városőrségért.*
- Talán a köpenyeket is érdemes volna levenni. *Pillant a városőrség egyen köpenyére, amely más esetben biztosan hasznos, de egy ilyen rajtaütés során árulójukká válhat.*
*A kaszárnya kapujában, a Denjaarral lévő katonák lassan mind befutnak. Az igric csak kurta biccentéssel köszönti a megérkező Grüksunoszt is.*
- Örülök, hogy itt van, őrmester. A közlegénnyel már találkoztunk. *Mondja még a fiatal városőrre nézve, aki azzal a kopóval volt.*
- Ez itt az úrnőé, kinyittattam a szobáját és elhoztam egy ruhát tőle. *Nyújtja át Raeneroldnak a ruhát bizonytalan mozdulattal.*
- A közlegény azt mondta, segíthet a nyomok követésében. *Úgy beszél, mintha fogalma sem volna ennek a menetéről, egy hozzá nem értő hangsúlyával fejtve a szavakat. Hisz a bűnüldözés mégis csak a városőrök és nem egy báró feladata.*
- Készen állunk. *Néz végig az összegyűlt harcosokon.
Mindhárom városőr megérkezik tehát, az igric hiányérzettel fordul feléjük, mielőtt elindulhatnának.*
- A kapitány mikor érkezik? *Kérdi. Remélte, hogy Denjaar is segíti őket. Az egykori arénabajnok komoly előny volna az oldalukon, két zsoldossal is felérne, ami, számbeli hátrányukat tekintve komoly haszon volna.
A törpe és mások is az indulást sürgetik és az igric is egyre inkább mozdulna végre, hisz így is értékes perceket veszítettek ezzel a kitérővel.*
- Mindegy, útközben bevárjuk. *Biccent komoran.*
- Én is ebben reménykedem, Lou. *Válaszol a lándzsás fickó esélylatolgatására némi aggodalommal azért a hangjában. Az egész csapatból az egyik legszimpatikusabb Gwaeren. Csendben van, nem szól feleslegesen és figyel. Ha a harcban is hasznát veszik, akkor végképp kiemelkedik majd a csapatból.*
- Ma a kora délelőtti órákban látogatást tettünk az úrnő egykori szülőházában a romvárosban. Kagaenae kisasszony árvaházzá és iskolává szeretné újíttatni a házat és erre kért ajánlatot a kereskedőháztól. Akkor nem tapasztaltunk semmi különöset, a megbeszélés után visszatértünk a fogadóba. *Kezd bele a történet elmesélésébe, míg elindulnak, mármint, ha mindenki elindul vele, mert a báró bizony ezt teszi.*
//A romváros felé//
- Dél körül egy fegyveres alak érkezett, aki megpróbálta magával hívni az úrnőt, azzal az okkal, hogy halálos veszélyben van. Természetesen ezt nem engedtem és aztán indultunk el a kaszárnyába. A kisasszony szeretett volna szétnézni a piacon, amit én elleneztem, de ki mondhat ellen a tharg földek úrnőjének? *Szavait leginkább a legmagasabb rangú Grüknek és a városőröknek címzi, a többiek nem azért vannak ott, hogy ismerjék a részleteket, hanem azért, hogy segítsenek a kiszabadításban.*
- A piacon előbb egy hatalmas, félelmetes férfi próbálta elragadni a kisasszonyt, amit én kénytelen volna a fenyegető férfi halálával megakadályozni. Aztán pedig az, aki ezért az egészért felelős a tömegbe lövetett, rengeteg városi megsebesült és meghalt, de nekünk sikerül elhagyni épségben a piacot. Ezt a levelet az egyik nyílra tűzve találtuk. *Veszi elő nadrágjának hátsó zsebéből a levelet, amelyet Aenae az elrablása előtt olyan okosan odarejtett. Nem adja át, de elmondja a benne rejlő fontosabb infókat.*
- Ez a bizonyos Terwy Burghe, a kiasszony kérője volt, mielőtt tharg úrnő lett volna, de a házasságkötés előtt megszökött tőle és ettől megőrült. Vissza akarja kapni és ezért nem átall rabolni vagy ölni. Azt írta, a városőrség is a kezében van, a három zsoldos, akik elrabolták végül az úrnőt. A kisasszony barátnője a foglya, ha minden igaz, akkor meg is csonkították. *Sorolja Terwy bűneit és tervének részleteit.*
- Ha igaz, akkor az egykori házban vannak. Tudom, hol van, odavezetem magukat. Ha pedig azóta elhagyták a helyet, talán a kutya követni tudja a nyomokat. *Pillant Raeneroldra és ebére. A levelet visszagyűri a zsebébe, de ekkor már, ha minden igaz, az utcákat róják a csapattal és az igric vezeti őket át a városon Aenae romos háza felé. De két utcával a ház előtt, a romok között kicsit félrehívja a csapatot, be egy nagyobb rom mögé, ha talál ilyet, hogy pár kurta szóval szőhessenek valamiféle tervet.*
- Azt gondolom, ezt az őrült nem annyira ostoba, hogy ne állítson figyelőket a búvóhelye köré. Talán szét kellene válnunk kis csapatokra, hogy ne keltsünk feltűnést. *Ajánlja fel az első lehetőséget a társaságnak. De természetesen a városőrök döntenek és reméli, Denjaar is megérkezik, ha ennek ellenmondó választ kapott korábban, ha túléli, az egykori wegtoreni arénabajnok számíthat egy-két keresetlen szóra a bárótól, aki annyit tett érte és a városőrségért.*
- Talán a köpenyeket is érdemes volna levenni. *Pillant a városőrség egyen köpenyére, amely más esetben biztosan hasznos, de egy ilyen rajtaütés során árulójukká válhat.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-11 21:02:51
Üzenet elküldve: 2020-03-11 21:02:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sorvieth Girra//
*Ha hazudik a gnóm, ha nem a könnyes szempár azért csak előcsalja belőle az érzékeny nőt, s akarva akaratlanul megsajnálja ez a szerencsétlent. Amikor pedig a gnómfi már a magasba emelkedik kissé dühödt arcara váltva pillant is az elfre.*
- Azonnal fejezzétek be!
*Rivall is rá a kettősre, majd mély sóhajt véve igyekszik vissza is nyugtatni magát. A sipítozás és a még mindig őket bámulók egyre inkább kezdik felőrölni az idegeit. A halántéka lüktet, a feje egyre jobban zsibog.*
- Igazából a kettőtök ügyéhez nekem semmi közöm nincs, de most, hogy így belerángattatok akkor pontot teszek a dolgok végére.
*Vesz mély levegőt, miközben apránként nyugtatja vissza magát eredeti állapotára.*
- Te... *Mutat az elfre.* tedd le azt a szerencsétlent.
*Vágja is csípőre a kezeit, majd szigorú tekintettel már a gnómot méregeti, ha a férfi letette, akkor már a földön, de ha még a levegőben lóg, akkor ott veszi szemügyre.*
- Te pedig mennyiért válnál meg attól a pár lábbelitől?
*Megadó sóhajjal nyúl is a köpenye alá, hogy erszényét elő vegye. Ha csak ez az egy módja van, hogy ismét csend legyen, akkor megveszi azokat a fránya bakancsokat.*
- De előbb azért vetnék rájuk közelebbről egy pillantást.
*Nyújtja is ki értük a kezét.*
*Ha hazudik a gnóm, ha nem a könnyes szempár azért csak előcsalja belőle az érzékeny nőt, s akarva akaratlanul megsajnálja ez a szerencsétlent. Amikor pedig a gnómfi már a magasba emelkedik kissé dühödt arcara váltva pillant is az elfre.*
- Azonnal fejezzétek be!
*Rivall is rá a kettősre, majd mély sóhajt véve igyekszik vissza is nyugtatni magát. A sipítozás és a még mindig őket bámulók egyre inkább kezdik felőrölni az idegeit. A halántéka lüktet, a feje egyre jobban zsibog.*
- Igazából a kettőtök ügyéhez nekem semmi közöm nincs, de most, hogy így belerángattatok akkor pontot teszek a dolgok végére.
*Vesz mély levegőt, miközben apránként nyugtatja vissza magát eredeti állapotára.*
- Te... *Mutat az elfre.* tedd le azt a szerencsétlent.
*Vágja is csípőre a kezeit, majd szigorú tekintettel már a gnómot méregeti, ha a férfi letette, akkor már a földön, de ha még a levegőben lóg, akkor ott veszi szemügyre.*
- Te pedig mennyiért válnál meg attól a pár lábbelitől?
*Megadó sóhajjal nyúl is a köpenye alá, hogy erszényét elő vegye. Ha csak ez az egy módja van, hogy ismét csend legyen, akkor megveszi azokat a fránya bakancsokat.*
- De előbb azért vetnék rájuk közelebbről egy pillantást.
*Nyújtja is ki értük a kezét.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-11 20:37:06
Üzenet elküldve: 2020-03-11 20:37:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lylina Tasyer//
*A gnóm megszeppenve figyeli Lylinát, de nem retten vissza a kihívástól. Képződő könnyeitől csillogó szemeivel, szipogva motyogja a fél-elfnek:*
- Az apukám csinálta a csizmákat. Van egy boltja beljebb, a városban. Megmutathatom. *a gnóm fiúcska letöröl egy magányos könnycseppet arcáról, majd Sorvieth felé mutat.* - Ez a nagy, ronda elf pedig ellopta ezeket a kirakatból, mert biztos megtetszettek neki.
*A fiú ezzel előhúzza a két csizmát. Sorvieth dühösen közbeszólna, de a gnóm nem hagyja, mérgesen magához szorítja a két lábbelit.*
- Apukám dühös lesz!
*Sorvieth nem tudja eldönteni, ez most fenyegetés vagy csak ténymegállapítás volt-e, de nem is nagyon érdekli. Megragadja a gnóm kabátját és felrántja a levegőbe, amivel elnyeri a fiú nemtetszését. A gnóm sírva, prüszkölve elkezdi rugdosni Sorviethet a levegőben, de az elf nem vesz róla tudomást.*
- Kis hazug tolvaj gnóm.
- Nem vagyok hazug! Te vagy a tolvaj! Apukám csinálta a csizmát, te elloptad! Elloptad a kirakatból!
*A gnóm megszeppenve figyeli Lylinát, de nem retten vissza a kihívástól. Képződő könnyeitől csillogó szemeivel, szipogva motyogja a fél-elfnek:*
- Az apukám csinálta a csizmákat. Van egy boltja beljebb, a városban. Megmutathatom. *a gnóm fiúcska letöröl egy magányos könnycseppet arcáról, majd Sorvieth felé mutat.* - Ez a nagy, ronda elf pedig ellopta ezeket a kirakatból, mert biztos megtetszettek neki.
*A fiú ezzel előhúzza a két csizmát. Sorvieth dühösen közbeszólna, de a gnóm nem hagyja, mérgesen magához szorítja a két lábbelit.*
- Apukám dühös lesz!
*Sorvieth nem tudja eldönteni, ez most fenyegetés vagy csak ténymegállapítás volt-e, de nem is nagyon érdekli. Megragadja a gnóm kabátját és felrántja a levegőbe, amivel elnyeri a fiú nemtetszését. A gnóm sírva, prüszkölve elkezdi rugdosni Sorviethet a levegőben, de az elf nem vesz róla tudomást.*
- Kis hazug tolvaj gnóm.
- Nem vagyok hazug! Te vagy a tolvaj! Apukám csinálta a csizmát, te elloptad! Elloptad a kirakatból!
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:15:32
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:15:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sorvieth Girra//
*Érdeklődve figyel a gnómfi szavaira, majd ahogy az említett elf is feltűnik a színen már kiegyenesedve méri végig a férfit. Helyes mi tagadás, de semmi olyan különlegességet nem vél felfedezni rajta, ami miatt feltételezné, hogy valóban egy tolvajjal áll szemben. Viszont a kis gnóm elég riadtnak és őszintének tűnik, így az ő szavában nehéz kételkednie. Viszont, ahogy az elf felsebzett lábait megpillantja azért már gyanakvóan vonja fel a szemöldökeit.*
~Már megint mibe sikerült keverednem?~
*Sóhajt fel magában, majd kiegyenesedve ismét a gnómhoz fordul.*
- Először is egy kicsit halkabban, ha kérhetem.
*Nyöszörgi, ahogy meg is dörzsöli a halántékát. Kérése inkább a gnóm felé irányul. Egyszeriben idegesíti a sipítozás, másrészről pedig határozottan kezdi zavarni, hogy egyre több kíváncsiskodó szempár irányul feléjük.
A férfi kérdésére csak egyszerűen vállat von.*
- Egyikőtöket sem ismerem, messziről jött idegen, pedig azt mond, amit akar.
*Sóhajtja, majd egy harcedzett döntőbíró is megirigyelné azt a komoly tekintetet, amivel újfent a bűntettet próbálja felderíteni.*
- Viszont valóban érdekes, hogy egy állítólag lopott holmi miatt bárki is mezítelen lábbal rohanna végig az utcán.
*Húzza össze kissé rosszallóan a szemeit, ahogy leguggol a gnómhoz. Jégszín szemeit a ficsúréba fúrja, ahogy próbálja kiolvasni, hogy valóban ő e a hantás.*
- Szóval kié is a csizma? Mert, ha ennek a férfinak van igaza nagyobb bajba kerülhetsz, ha az őrség kap el. Én ilyen helyzetben, ha tudom, hogy saras vagyok addig próbálnám meg helyrehozni a dolgokat, amíg még jól kijöhetek belőle.
*Most kissé megváltozik a hangszíne. Nyugodttá és kedvessé válik, ahogy a tekintete is. Ha valóban a gnóm a bűnös, akkor még van egy esélye színt vallani, de ha továbbra is kitart a története mellett, akkor bizony az elfet kell tovább faggatnia.*
*Érdeklődve figyel a gnómfi szavaira, majd ahogy az említett elf is feltűnik a színen már kiegyenesedve méri végig a férfit. Helyes mi tagadás, de semmi olyan különlegességet nem vél felfedezni rajta, ami miatt feltételezné, hogy valóban egy tolvajjal áll szemben. Viszont a kis gnóm elég riadtnak és őszintének tűnik, így az ő szavában nehéz kételkednie. Viszont, ahogy az elf felsebzett lábait megpillantja azért már gyanakvóan vonja fel a szemöldökeit.*
~Már megint mibe sikerült keverednem?~
*Sóhajt fel magában, majd kiegyenesedve ismét a gnómhoz fordul.*
- Először is egy kicsit halkabban, ha kérhetem.
*Nyöszörgi, ahogy meg is dörzsöli a halántékát. Kérése inkább a gnóm felé irányul. Egyszeriben idegesíti a sipítozás, másrészről pedig határozottan kezdi zavarni, hogy egyre több kíváncsiskodó szempár irányul feléjük.
A férfi kérdésére csak egyszerűen vállat von.*
- Egyikőtöket sem ismerem, messziről jött idegen, pedig azt mond, amit akar.
*Sóhajtja, majd egy harcedzett döntőbíró is megirigyelné azt a komoly tekintetet, amivel újfent a bűntettet próbálja felderíteni.*
- Viszont valóban érdekes, hogy egy állítólag lopott holmi miatt bárki is mezítelen lábbal rohanna végig az utcán.
*Húzza össze kissé rosszallóan a szemeit, ahogy leguggol a gnómhoz. Jégszín szemeit a ficsúréba fúrja, ahogy próbálja kiolvasni, hogy valóban ő e a hantás.*
- Szóval kié is a csizma? Mert, ha ennek a férfinak van igaza nagyobb bajba kerülhetsz, ha az őrség kap el. Én ilyen helyzetben, ha tudom, hogy saras vagyok addig próbálnám meg helyrehozni a dolgokat, amíg még jól kijöhetek belőle.
*Most kissé megváltozik a hangszíne. Nyugodttá és kedvessé válik, ahogy a tekintete is. Ha valóban a gnóm a bűnös, akkor még van egy esélye színt vallani, de ha továbbra is kitart a története mellett, akkor bizony az elfet kell tovább faggatnia.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:38:30
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:38:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lylina Tasyer//
*A gnóm fiú ijedten összébb húzza magát. Az utca piszkától koszos arcán valódi rémület nyugszik, legalábbis hitelesnek tűnik. Megköszörüli torkát.*
- Az az elf aki erre fut...lopta a csizmáját, mégpedig az én apám műhelyéből. *lihegi, levegő után kapkodva minden egyes, szavak közötti szünetben.* - Most meg visszaszereztem tőle, erre meg akar ütni.
*Sorvieth eddigre verekedi át magát a tömegen. Megáll a gnóm előtt néhány lépéssel, majd lecövekel. Talpait néhány helyen elvágta az utca törmelékén, valamint a több hetes vándorút miatt is fájnak lábai, de nem emiatt tétovázik. A fél-elf , aki minden jel szerint a gnómmal társalgott, jelentősen elüt a környezete komor, fekete durvaságától, mint egy kecses hattyú aki egy mészárlás helyszínén álldogál, holttestek között. Sorvieth egy pillanatra odaadja magát a látványnak, majd megrázza magát és a gnóm felé fordul.*
- Mire készülsz, kölyök?! Add vissza a csizmákat!
- NEM! Ezek az apám csizmái, te tolvaj! Tolvaj! *Kezd el ordibálni a gnóm, jó érzékkel magukra vonva a közelben levő városlakók és járókelők figyelmét. Néhány ember fel is kapja a fejét a kiabálásra, kérdő pillantásokat vetnek a furcsa jelenet felé.
Sorvieth idegesen felcsattan*
- Milyen gnóm csinál cipőket elfeknek? Ugye te nem hiszel ennek a kölyöknek? *fordul Lylina felé.*
*A gnóm fiú ijedten összébb húzza magát. Az utca piszkától koszos arcán valódi rémület nyugszik, legalábbis hitelesnek tűnik. Megköszörüli torkát.*
- Az az elf aki erre fut...lopta a csizmáját, mégpedig az én apám műhelyéből. *lihegi, levegő után kapkodva minden egyes, szavak közötti szünetben.* - Most meg visszaszereztem tőle, erre meg akar ütni.
*Sorvieth eddigre verekedi át magát a tömegen. Megáll a gnóm előtt néhány lépéssel, majd lecövekel. Talpait néhány helyen elvágta az utca törmelékén, valamint a több hetes vándorút miatt is fájnak lábai, de nem emiatt tétovázik. A fél-elf , aki minden jel szerint a gnómmal társalgott, jelentősen elüt a környezete komor, fekete durvaságától, mint egy kecses hattyú aki egy mészárlás helyszínén álldogál, holttestek között. Sorvieth egy pillanatra odaadja magát a látványnak, majd megrázza magát és a gnóm felé fordul.*
- Mire készülsz, kölyök?! Add vissza a csizmákat!
- NEM! Ezek az apám csizmái, te tolvaj! Tolvaj! *Kezd el ordibálni a gnóm, jó érzékkel magukra vonva a közelben levő városlakók és járókelők figyelmét. Néhány ember fel is kapja a fejét a kiabálásra, kérdő pillantásokat vetnek a furcsa jelenet felé.
Sorvieth idegesen felcsattan*
- Milyen gnóm csinál cipőket elfeknek? Ugye te nem hiszel ennek a kölyöknek? *fordul Lylina felé.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:38:29
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:38:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Elhatározásához híven a szobájába megy, hogy ott levegye kardot és a brigantint, majd a zekét, a nadrágot és a csizmáit is. Mindösszesen csak a gatya marad rajta, méghozzá egy többé-kevésbé tiszta darab. Ennél tovább már nem vetkőzik, hanem egy jóleső sóhajtás kíséretében az ágyra veti magát. Hamari és megfontolatlan döntése miatt aztán ott nehézségekbe ütközik a takaró alá bújásnál, elvégre nehéz a dunyha alá mászni olyankor, amikor már van rajta valaki. Élelmes vándor lévén azért megoldja a műveletet és már a takaró alatt várja Trictollát. Amíg vár, addig gondolkozik a napról és a nőről, fontolgatja, hogy mit lehet és mit nem.
Fejét a párnán nyugtatva figyeli, ahogy Trictolla is megérkezik. Tekintetével lopva követi a nőt. Érez némi tanácstalanságot a levegőben. Végül feljebb tornássza magát az ágyon, hogy a vállát megtámaszthassa a fában. Baljával a takaró széléért nyúl, hogy hívogatóan felemelje azt Trictollának.*
– Na gyere, még megfázol ott kint. Én meg majd elalszom. *mondja a nőnek. Amíg beszél Svir nem éppen úgy néz ki, mint aki nagy ágytornára készül lefekvés előtt, inkább csak valóban aludna már. Hosszú volt ez a nap.*
//A házban//
*Elhatározásához híven a szobájába megy, hogy ott levegye kardot és a brigantint, majd a zekét, a nadrágot és a csizmáit is. Mindösszesen csak a gatya marad rajta, méghozzá egy többé-kevésbé tiszta darab. Ennél tovább már nem vetkőzik, hanem egy jóleső sóhajtás kíséretében az ágyra veti magát. Hamari és megfontolatlan döntése miatt aztán ott nehézségekbe ütközik a takaró alá bújásnál, elvégre nehéz a dunyha alá mászni olyankor, amikor már van rajta valaki. Élelmes vándor lévén azért megoldja a műveletet és már a takaró alatt várja Trictollát. Amíg vár, addig gondolkozik a napról és a nőről, fontolgatja, hogy mit lehet és mit nem.
Fejét a párnán nyugtatva figyeli, ahogy Trictolla is megérkezik. Tekintetével lopva követi a nőt. Érez némi tanácstalanságot a levegőben. Végül feljebb tornássza magát az ágyon, hogy a vállát megtámaszthassa a fában. Baljával a takaró széléért nyúl, hogy hívogatóan felemelje azt Trictollának.*
– Na gyere, még megfázol ott kint. Én meg majd elalszom. *mondja a nőnek. Amíg beszél Svir nem éppen úgy néz ki, mint aki nagy ágytornára készül lefekvés előtt, inkább csak valóban aludna már. Hosszú volt ez a nap.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-10 08:12:19
Üzenet elküldve: 2020-03-10 08:12:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sorvieth Girra//
*Kényelmes tempóban halad a belváros felé. Még egyelőre nem tudja mi legyen az első megálló. Talán a fogadó. Lehet, hogy nem ártana pár finom falat, meg valami itóka, hogy az út porát leöblítse.
Ez a rész csendes, alig hallani pár halk mormogást a környéken. Persze ez sem tart sokáig. Lépteit hamar megfékezi, mikor egyre közeledő visibálás üti meg fülét. A szemöldökei fel is szaladnak magasabban a homlokára, majd a kiáltozás irányába tekint.*
- Mi a fra...
*Reked is benne a folytatás, ahogy egy gnómfi ütközik belé. Pár pillanatnyi néma csend és bárgyú pislogás után tér csak magához a meglepettségből. Mintha valami elf miatt visongott volna, de ahogy körbenéz a járókelők között egyelőre semmi vérmes fazont nem lát. Így leguggolva pislog a gnómra.*
- Hát beléd meg mi ütött? Ki akar megverni?
*Billenti félre a fejét kíváncsi tekintetével kísérve, ahogy végigméri a ficsúrt. Egy pillanatra megakad a tekintete valamin, aminek apró kis darabkája kikukucsál a ficsúr kabátja alól. De nem tudja felmérni mi is lehet az pontosan. De lehet, hogy ez az ok, hogy a gnóm menekülésre kényszerül.*
- Ok nélkül kétlem, hogy bárki is ilyenre vetemedne, nem?
*Mosolyodik el hamiskásan, hátha elszólja magát a fiú, mi is az oka annak, hogy ilyen jajveszékelve, ennyire sietősen szeli át az utcákat.*
- Ha elmondod mi történt biztos jobban a segítségedre tudok lenni.
*Kényelmes tempóban halad a belváros felé. Még egyelőre nem tudja mi legyen az első megálló. Talán a fogadó. Lehet, hogy nem ártana pár finom falat, meg valami itóka, hogy az út porát leöblítse.
Ez a rész csendes, alig hallani pár halk mormogást a környéken. Persze ez sem tart sokáig. Lépteit hamar megfékezi, mikor egyre közeledő visibálás üti meg fülét. A szemöldökei fel is szaladnak magasabban a homlokára, majd a kiáltozás irányába tekint.*
- Mi a fra...
*Reked is benne a folytatás, ahogy egy gnómfi ütközik belé. Pár pillanatnyi néma csend és bárgyú pislogás után tér csak magához a meglepettségből. Mintha valami elf miatt visongott volna, de ahogy körbenéz a járókelők között egyelőre semmi vérmes fazont nem lát. Így leguggolva pislog a gnómra.*
- Hát beléd meg mi ütött? Ki akar megverni?
*Billenti félre a fejét kíváncsi tekintetével kísérve, ahogy végigméri a ficsúrt. Egy pillanatra megakad a tekintete valamin, aminek apró kis darabkája kikukucsál a ficsúr kabátja alól. De nem tudja felmérni mi is lehet az pontosan. De lehet, hogy ez az ok, hogy a gnóm menekülésre kényszerül.*
- Ok nélkül kétlem, hogy bárki is ilyenre vetemedne, nem?
*Mosolyodik el hamiskásan, hátha elszólja magát a fiú, mi is az oka annak, hogy ilyen jajveszékelve, ennyire sietősen szeli át az utcákat.*
- Ha elmondod mi történt biztos jobban a segítségedre tudok lenni.
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-09 21:50:38
Üzenet elküldve: 2020-03-09 21:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lylina Tasyer//
- Az a Meredély, jó uram. *válaszol a fiú Sorvieth kérdésére. *Ha van egy kis pénze, mesélek róla szívesen.
- Az istenekre fiú, te mindenben az üzletet látod, mi? Repülj el innen, nem fizetek én semmit.
*A gnóm fiú morcosan tesz egy lépést hátra. Tekintetében baljós, illetve enyhén komikus árnyak keveregnek, Sorvieth érezhetően nem vált a gnóm kedvenc vásárlójává. Az elf nem zavartatja magát, leveszi mindkét csizmáját a hosszú úttól megfájdult lábairól, és elkezdi masszírozni talpait. Alig van Arthenior területén egy fél napja, de már most megfordul fejében, hogy hiba volt ide jönni. Mi volt a baj az erdővel, a tisztásokkal és hegyvidékekkel? Elvégre...Sorvieth megrázkódott. Gyorsan elhessegeti magától a negatív gondolatokat, így nem lehet szerencsét próbálni.*
- Tessék, itt az almája!
*A gnóm fiú ezzel a felkiáltással nekivágja a kezében tartott almát az elf fejének, majd macskaszerű mozgással és gyorsasággal felkapja Sorvieth csizmáit és futásnak ered. Az elf elhajolt a gyümölcs elől, de annyira meglepte a hirtelen támadás hogy néhány pillanatig mozdulni sem tud. Mire felugrik és kilő a gnóm irányába, a fiú már vagy három házzal arrébb jár, jelentős előnyre tett szert. Látszik, tapasztalt kölyökről van szó.
A gnóm beugrik egy mellékutcába, jól ismeri a Romváros kanyargós útvesztőit. Szerencsétlenségére Sorvieth viszont tudja követni nyomait, látja a saras útban hagyott lábnyomokat és a letaposott füvet, ami világító csíkként mutatja neki merre találhatja a tolvajt.
Nagyjából egy perc múlva a gnóm, kezeiben Sorvieth csizmáival, kiér egy nyitottabb, lepusztult utcácskára, ahol már látni néhány embert, törpét, elfet és másokat, ahogy mindennapjaikat egyengetik és sietnek a maguk dolgára. A fiú buggyos kabátja redői alá próbálja rejteni a csizmákat, majd elkezd hangosan ordibálni*
- Segítsenek, megőrült az elf! Meg akar verni! Őrült!
*Sorvieth ekkora ér ki az utcára. A gnóm az elf látványára beveti magát a tömegbe, ahol beleütközik egy elbűvölő, hófehér fél-elfbe. Rémült, csillogó szemekkel pillant fel Lylinára.*
- Segítsen kérem!
- Az a Meredély, jó uram. *válaszol a fiú Sorvieth kérdésére. *Ha van egy kis pénze, mesélek róla szívesen.
- Az istenekre fiú, te mindenben az üzletet látod, mi? Repülj el innen, nem fizetek én semmit.
*A gnóm fiú morcosan tesz egy lépést hátra. Tekintetében baljós, illetve enyhén komikus árnyak keveregnek, Sorvieth érezhetően nem vált a gnóm kedvenc vásárlójává. Az elf nem zavartatja magát, leveszi mindkét csizmáját a hosszú úttól megfájdult lábairól, és elkezdi masszírozni talpait. Alig van Arthenior területén egy fél napja, de már most megfordul fejében, hogy hiba volt ide jönni. Mi volt a baj az erdővel, a tisztásokkal és hegyvidékekkel? Elvégre...Sorvieth megrázkódott. Gyorsan elhessegeti magától a negatív gondolatokat, így nem lehet szerencsét próbálni.*
- Tessék, itt az almája!
*A gnóm fiú ezzel a felkiáltással nekivágja a kezében tartott almát az elf fejének, majd macskaszerű mozgással és gyorsasággal felkapja Sorvieth csizmáit és futásnak ered. Az elf elhajolt a gyümölcs elől, de annyira meglepte a hirtelen támadás hogy néhány pillanatig mozdulni sem tud. Mire felugrik és kilő a gnóm irányába, a fiú már vagy három házzal arrébb jár, jelentős előnyre tett szert. Látszik, tapasztalt kölyökről van szó.
A gnóm beugrik egy mellékutcába, jól ismeri a Romváros kanyargós útvesztőit. Szerencsétlenségére Sorvieth viszont tudja követni nyomait, látja a saras útban hagyott lábnyomokat és a letaposott füvet, ami világító csíkként mutatja neki merre találhatja a tolvajt.
Nagyjából egy perc múlva a gnóm, kezeiben Sorvieth csizmáival, kiér egy nyitottabb, lepusztult utcácskára, ahol már látni néhány embert, törpét, elfet és másokat, ahogy mindennapjaikat egyengetik és sietnek a maguk dolgára. A fiú buggyos kabátja redői alá próbálja rejteni a csizmákat, majd elkezd hangosan ordibálni*
- Segítsenek, megőrült az elf! Meg akar verni! Őrült!
*Sorvieth ekkora ér ki az utcára. A gnóm az elf látványára beveti magát a tömegbe, ahol beleütközik egy elbűvölő, hófehér fél-elfbe. Rémült, csillogó szemekkel pillant fel Lylinára.*
- Segítsen kérem!
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-09 12:19:27
Üzenet elküldve: 2020-03-09 12:19:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sorvieth Girra//
*Az élet igazságtalan. Mikor végre megnyugvásra talált volna valaki oldalán az ugyan úgy elhagyta, mint annyian eddig. Sok fájdalmas pofont kapott már, de ez volt a legelviselhetetlenebb. De ha feladja, akkor ismét csak egy reményvesztett, megmentésre váró fruska lenne, amiből pedig reményei szerint már kinőtt.
A kezében tartott, már igen gyűrött levélre szorít, ami azért mosolyt csal az arcára. Az apjától jött felmentés. Az oly sokáig húzódó küzdelem meghozta gyümölcsét. Az apa feladta, s már pecsételt bizonyítéka van, hogy végre szabad, s saját élete felett ő az úr. Senkinek sem tartozik elszámolással, így indulhat a saját, szabad élet. Amihez már terve is van. Arthenior nem okozott ezidáig csalódást neki. Talán itt az ideje, hogy letelepedjen, s teljesen a saját lábára álljon. Nem kacsalábon forgó palotában, nem kell neki fényűzés. Csak egy kis hely, amit a saját szájíze szerint csinosítgathat. A terv maradt, amit az egyetlennel megálmodott, csak már megvalósítva nélküle lesz. Ha minden a terv szerint megy, akkor gondtalan életet élhet Arthenior szívében.*
*Az élet igazságtalan. Mikor végre megnyugvásra talált volna valaki oldalán az ugyan úgy elhagyta, mint annyian eddig. Sok fájdalmas pofont kapott már, de ez volt a legelviselhetetlenebb. De ha feladja, akkor ismét csak egy reményvesztett, megmentésre váró fruska lenne, amiből pedig reményei szerint már kinőtt.
A kezében tartott, már igen gyűrött levélre szorít, ami azért mosolyt csal az arcára. Az apjától jött felmentés. Az oly sokáig húzódó küzdelem meghozta gyümölcsét. Az apa feladta, s már pecsételt bizonyítéka van, hogy végre szabad, s saját élete felett ő az úr. Senkinek sem tartozik elszámolással, így indulhat a saját, szabad élet. Amihez már terve is van. Arthenior nem okozott ezidáig csalódást neki. Talán itt az ideje, hogy letelepedjen, s teljesen a saját lábára álljon. Nem kacsalábon forgó palotában, nem kell neki fényűzés. Csak egy kis hely, amit a saját szájíze szerint csinosítgathat. A terv maradt, amit az egyetlennel megálmodott, csak már megvalósítva nélküle lesz. Ha minden a terv szerint megy, akkor gondtalan életet élhet Arthenior szívében.*
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:18:29
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:18:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Nagyon sok idő telt el. Nagyon-nagyon sok. A lázadás idején a város közelébe sem volt a lány, most visszatérve pedig az egykori gazdagnegyed köveit tapossa. Nem először látja a lerombolt városrészt, vagy éppen a meredély fekete mélységét, mely számára szinte hívogatóan tátong a föld alá. Ha bár Keny a felszínen született, mégis ez valami faji sajátosság.*
~Akárha törp lennék.~
*Mondja magában a megfelelő undor kiválasztásával. A lényeg, hogy nem szörnyülködni jött. Csupán nosztalgiázni. A villáról ahol dolgozott, a régi szép időkről. Kavicsokat rugdosva gondolkozik az ismerős utak maradványain sétálva. ÉS ha meglepő, ha nem ebből a második az aktívabb cselekvés. A gyenge fizetése, és az alkalmi munkák végén jár már, így ha egyhamar nem talál ki valamit, akkor felkopik az álla. Faja következő sajátossága, hogy benne van az alvilági szerencsevadászok üzleteiben nyakig. Sőt! Nem is könnyű belőle kimaradni.*
~Üljön le egy sötételf lány a kocsmába egy pofa sörrel, és már sorban állnak a gazfickók, hogy: Pont egy ilyen kékesbőrűt keresek, egy betöréshez!~
*Mondja magában méltatlankodva. Egyrészt azért, mert ez még a jobbik eset. Van amikor egy-két beteg állat kerül elő, hogy bizony nagyon jó pénzt fizetnének azért, ha eljátszaná a matriarcha szerepét, és jól móresre tanítaná őket a farkuknál fogva. Ezt még a gondolataiban sem akarja szavakba ölteni. Pedig egyszer belemenne, csak hogy kasztráljon egyet. Node: Másodszor, teljesen elege van belőle. A bujkálásból. A becstelenségből. A szükségtelen erőszakból. Az alvilágból. És akármennyire elege van belőle, mégis az fogja megmenteni. Mintha hallott volna valamit. Hogy az éppen csak lábra állt, csecsemőkorú városi őrségnek kémhálózata van.*
~Járni még nem tud, de már profin csinál magából bohócot.~
*Foglalja össze a véleményét az őrségről. De ha pénzt nem is, koszt, és kvártélyt adnak. És tisztességet. Többet nem is kérhetne Keny, pláne, hogyha minden igaz, van az őrség berkein belül számára testhez álló munka. Mégis nehéz a döntés. Akkorát rúg egy kavicsba, hogy az a meredélyig repül. Dühösen lovaglónadrágjának zsebébe csapja a kezét, és felhajtja a csuklyáját. Elindul a kaszárnya felé, egy kellemes hátra arccal.*
*Nagyon sok idő telt el. Nagyon-nagyon sok. A lázadás idején a város közelébe sem volt a lány, most visszatérve pedig az egykori gazdagnegyed köveit tapossa. Nem először látja a lerombolt városrészt, vagy éppen a meredély fekete mélységét, mely számára szinte hívogatóan tátong a föld alá. Ha bár Keny a felszínen született, mégis ez valami faji sajátosság.*
~Akárha törp lennék.~
*Mondja magában a megfelelő undor kiválasztásával. A lényeg, hogy nem szörnyülködni jött. Csupán nosztalgiázni. A villáról ahol dolgozott, a régi szép időkről. Kavicsokat rugdosva gondolkozik az ismerős utak maradványain sétálva. ÉS ha meglepő, ha nem ebből a második az aktívabb cselekvés. A gyenge fizetése, és az alkalmi munkák végén jár már, így ha egyhamar nem talál ki valamit, akkor felkopik az álla. Faja következő sajátossága, hogy benne van az alvilági szerencsevadászok üzleteiben nyakig. Sőt! Nem is könnyű belőle kimaradni.*
~Üljön le egy sötételf lány a kocsmába egy pofa sörrel, és már sorban állnak a gazfickók, hogy: Pont egy ilyen kékesbőrűt keresek, egy betöréshez!~
*Mondja magában méltatlankodva. Egyrészt azért, mert ez még a jobbik eset. Van amikor egy-két beteg állat kerül elő, hogy bizony nagyon jó pénzt fizetnének azért, ha eljátszaná a matriarcha szerepét, és jól móresre tanítaná őket a farkuknál fogva. Ezt még a gondolataiban sem akarja szavakba ölteni. Pedig egyszer belemenne, csak hogy kasztráljon egyet. Node: Másodszor, teljesen elege van belőle. A bujkálásból. A becstelenségből. A szükségtelen erőszakból. Az alvilágból. És akármennyire elege van belőle, mégis az fogja megmenteni. Mintha hallott volna valamit. Hogy az éppen csak lábra állt, csecsemőkorú városi őrségnek kémhálózata van.*
~Járni még nem tud, de már profin csinál magából bohócot.~
*Foglalja össze a véleményét az őrségről. De ha pénzt nem is, koszt, és kvártélyt adnak. És tisztességet. Többet nem is kérhetne Keny, pláne, hogyha minden igaz, van az őrség berkein belül számára testhez álló munka. Mégis nehéz a döntés. Akkorát rúg egy kavicsba, hogy az a meredélyig repül. Dühösen lovaglónadrágjának zsebébe csapja a kezét, és felhajtja a csuklyáját. Elindul a kaszárnya felé, egy kellemes hátra arccal.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-08 16:33:38
Üzenet elküldve: 2020-03-08 16:33:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lylina Tasyer//
*Sorvieth fáradtan nekitámaszkodik a romos útszélen dülöngélő táblának. Üldözőinek nyoma veszett, az elf végtelen optimizmusában abban reménykedik, hogy végleg eltűntek. Az ork banda, akikkel elhitette, hogy egy gazdag elf nemesi család sarja, majd egy apró, szerencsétlen véletlennek köszönhetően kikotyogta, hogy mellesleg ez nem is igaz, haragtartónak tűntek, nem annak a fajtának, akik a szeretet és megbocsátás varázsában hisznek. De ki tudja, lehet hogy pacifisták...?*
- Elf uram, nem éhes? Friss gyümölcsre nem vágy?
*A gnóm fiú széles vigyorral nyújt egy almát az elf felé. Sorvieth gyomra izgatott morgással válaszol a felajánlásra, az elf viszont vétel helyett leül egy kőre az út mellett.*
- Adj egy percet fiú. Hadd fújjam ki magam. Mi az a gödör ott? *Mutat Sorvieth a Meredély felé.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.23 10:50:33, a következő indokkal:
Múlt idő használata. Vesszőhibák.
*Sorvieth fáradtan nekitámaszkodik a romos útszélen dülöngélő táblának. Üldözőinek nyoma veszett, az elf végtelen optimizmusában abban reménykedik, hogy végleg eltűntek. Az ork banda, akikkel elhitette, hogy egy gazdag elf nemesi család sarja, majd egy apró, szerencsétlen véletlennek köszönhetően kikotyogta, hogy mellesleg ez nem is igaz, haragtartónak tűntek, nem annak a fajtának, akik a szeretet és megbocsátás varázsában hisznek. De ki tudja, lehet hogy pacifisták...?*
- Elf uram, nem éhes? Friss gyümölcsre nem vágy?
*A gnóm fiú széles vigyorral nyújt egy almát az elf felé. Sorvieth gyomra izgatott morgással válaszol a felajánlásra, az elf viszont vétel helyett leül egy kőre az út mellett.*
- Adj egy percet fiú. Hadd fújjam ki magam. Mi az a gödör ott? *Mutat Sorvieth a Meredély felé.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.23 10:50:33, a következő indokkal:
Múlt idő használata. Vesszőhibák.
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-08 10:53:09
Üzenet elküldve: 2020-03-08 10:53:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
*Felrántják fektéből, amire hangos és fájdalmas nyögéssel reagál, önkéntelen reakció ez, amit minden erőfeszítése ellenére sem tud elnyomni. Pedig nagyon igyekszik, hogy ne látszódjon rajta sem a félelem, sem a fájdalom. Előbbivel jobban boldogul, mert a szemtelenkedéssel ragyogóan leplezi, legalábbis őszerinte.
Az meg öröm az ürömben, hogy legalább újra lábon áll és tulajdonképpen a karja sem szakadt ki. Valahogy leérnek a lépcsőn, bámészkodni nincs ideje és sajnos egy szarkasztikus replikára sem, mert még körülnézni sincs ideje, mikor már zsákot húznak a fejére. Erre elfogja a pánik, amit a zsoldosok abból láthatnak, hogy kapkodva kezdi szedni a levegőt. Ez a pánik viszont elég hamar elmúlik, mikor felfogja, hogy nem fog megfulladni. Levegőt ugyan kap, de a fejét hiába kapkodja, a zsákon át nem sok minden szüremlik be hozzá.
Nem tudná megmondani, hogy mennyi ideig mennek így, de még azt sem, hogy egyáltalán hol vannak. Néha kinyúl oldalra, hogy megtámaszkodjon a falban, vagy bármiben amit elérhet, ugyanis a látása nélkül léptei bizonytalanok. Feltett kérdéseire, hogy hol járnak meg egyáltalán mit csinálnak itt, nem kap választ, ezért egy idő után felhagy a kérdezősködéssel. Kérdezősködés helyett inkább némán nyeli a könnyeit és ebben a pillanatban nagyon hálás a zsákért a fején.
Valamivel később székre ültetik és hozzá kötözik, a kötél pedig nem kíméli, fájdalmasan rögzítik vele bokáit és csuklóit is. Állát felszegi, így forgatja a fejét, hátha sikerül megállapítani, hogy hol van. Annyi bizonyos, hogy egy olyan helyiségben, amit fáklya világít be. Aztán valószínűleg magára hagyhatják, mert csend van körülötte. Nem kell túlságosan okosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjön, hogy patt helyzetben van, ahonnét nemigen szabadulhat. Aenae azonban szereti magát okosnak gondolni, ezért szempillantás alatt rájön, hogy ennek itt a vége. Persze nem szeretné könnyen adni magát, ezért magányos(nak vélt) perceit arra használja fel, hogy megpróbálja kiszabadítani a kezeit, vagy a lábait, ami elég kemény dió, hiszen meglehetősen szorosan megkötözték. De Aenae már annak is örülne, ha kicsit mozdítani tudná bármelyik végtagját. Aztán lefagy, a gyomrában lötyögő pár korty wegtoreni rum pedig úgy dönt, hogy elindul visszafelé. Nagyokat nyeldekelve tudja csak visszakényszeríteni, fejét pedig igyekszik elfordítani a szagforrástól.*
- Hol van Ephemia?!
//Kagaenae//
*Felrántják fektéből, amire hangos és fájdalmas nyögéssel reagál, önkéntelen reakció ez, amit minden erőfeszítése ellenére sem tud elnyomni. Pedig nagyon igyekszik, hogy ne látszódjon rajta sem a félelem, sem a fájdalom. Előbbivel jobban boldogul, mert a szemtelenkedéssel ragyogóan leplezi, legalábbis őszerinte.
Az meg öröm az ürömben, hogy legalább újra lábon áll és tulajdonképpen a karja sem szakadt ki. Valahogy leérnek a lépcsőn, bámészkodni nincs ideje és sajnos egy szarkasztikus replikára sem, mert még körülnézni sincs ideje, mikor már zsákot húznak a fejére. Erre elfogja a pánik, amit a zsoldosok abból láthatnak, hogy kapkodva kezdi szedni a levegőt. Ez a pánik viszont elég hamar elmúlik, mikor felfogja, hogy nem fog megfulladni. Levegőt ugyan kap, de a fejét hiába kapkodja, a zsákon át nem sok minden szüremlik be hozzá.
Nem tudná megmondani, hogy mennyi ideig mennek így, de még azt sem, hogy egyáltalán hol vannak. Néha kinyúl oldalra, hogy megtámaszkodjon a falban, vagy bármiben amit elérhet, ugyanis a látása nélkül léptei bizonytalanok. Feltett kérdéseire, hogy hol járnak meg egyáltalán mit csinálnak itt, nem kap választ, ezért egy idő után felhagy a kérdezősködéssel. Kérdezősködés helyett inkább némán nyeli a könnyeit és ebben a pillanatban nagyon hálás a zsákért a fején.
Valamivel később székre ültetik és hozzá kötözik, a kötél pedig nem kíméli, fájdalmasan rögzítik vele bokáit és csuklóit is. Állát felszegi, így forgatja a fejét, hátha sikerül megállapítani, hogy hol van. Annyi bizonyos, hogy egy olyan helyiségben, amit fáklya világít be. Aztán valószínűleg magára hagyhatják, mert csend van körülötte. Nem kell túlságosan okosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjön, hogy patt helyzetben van, ahonnét nemigen szabadulhat. Aenae azonban szereti magát okosnak gondolni, ezért szempillantás alatt rájön, hogy ennek itt a vége. Persze nem szeretné könnyen adni magát, ezért magányos(nak vélt) perceit arra használja fel, hogy megpróbálja kiszabadítani a kezeit, vagy a lábait, ami elég kemény dió, hiszen meglehetősen szorosan megkötözték. De Aenae már annak is örülne, ha kicsit mozdítani tudná bármelyik végtagját. Aztán lefagy, a gyomrában lötyögő pár korty wegtoreni rum pedig úgy dönt, hogy elindul visszafelé. Nagyokat nyeldekelve tudja csak visszakényszeríteni, fejét pedig igyekszik elfordítani a szagforrástól.*
- Hol van Ephemia?!
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:23:17
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:23:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
*Kagaenaera ráborul a sötét, miközben a hideg padlón fekszik. Ismét csend lesz, csupán a pofon sajgó helyét és itt-ott testébe nyilalló fájdalmat érez, mit a lépcsőn legurulás okozott. A csapóajtó csapódását követően még némi mozgás hallik, majd lassú koppanások, amint a vezér megindul lefelé, s egyszer csak, ismét éles fájdalom hasít karjába, amin keresztül megragadják, s felrángatják álló helyzetbe. Nem hangzik el utasítás, azonban az erőteljes taszítás pontosan jelzi, hogy tovább kell haladnia lefelé. Rövid idő után, kovakő sercenése hallatszik, majd hirtelen az előtte haladó zsoldos tűnik fel, sejtelmes, lángoktól körbeölelt fényfüzérben, kezében egy fali tartóból levett fáklyával. Innen már láthatja, hogy az üreg nem mély, azonban a lépcsőforduló után, ajtóban végződik, melyben máris fordul a kulcs, s az elől lévő zsoldos kinyitja azt. Nem foglalkoznak azzal, hogy Kagaenae láthat mindent, csak lökik előre, akkor is, ha nem akar menni, így pontosan láthatja, hogy az ajtót követően egy nagyobb helyiségbe jutnak, mi egykoron talán borospince lehetett.*
- Na innen már visíthatsz, aranyom. *mintha eddig ezt tette volna, de a vezér jónak látta megjegyezni, mondani sem kell, meglehetősen cinikusan, főként, hogy ebben a pillanatban zsák kerül a lány fejére, csupán homályos foltok és sűrű vásznon átszűrt levegő az, mi osztályrésze lehet. Nem tudja követni merre járnak, az biztos, hogy sokszor fordulnak, többfelé, ahogyan az is, több alkalommal mások mellett haladhatnak el, de a szinte néma suttogást nem érti meg. Van, mikor hosszú ideig állnak, de hiába kérdez, hiába próbálkozik, senkitől nem kap választ, csupán kezén erősödik a szorítás, mígnem talán néhány, talán sok perc múlva, hirtelen egy székre zuttyan le, melybe belenyomják. Karjait azonnal hozzá kötözik, miképpen bokáját is annak lábához. Erősen és szorosan, még épp fájdalomtűrésének határán. Csapódás, majd csend. Nagyon sokáig csend. Láthatja a vásznon keresztül, hogy talán fáklya lobog a közelben, annak szagát is érezheti, azonban hamarosan egy még ismerősebb szag kezd terjengeni a helyiségben.*
- Üdv itthon... szerelmem... *Hallatszik a suttogás, mi enyhén selypít, talán foghíjasság miatt.*
//Kagaenae//
*Kagaenaera ráborul a sötét, miközben a hideg padlón fekszik. Ismét csend lesz, csupán a pofon sajgó helyét és itt-ott testébe nyilalló fájdalmat érez, mit a lépcsőn legurulás okozott. A csapóajtó csapódását követően még némi mozgás hallik, majd lassú koppanások, amint a vezér megindul lefelé, s egyszer csak, ismét éles fájdalom hasít karjába, amin keresztül megragadják, s felrángatják álló helyzetbe. Nem hangzik el utasítás, azonban az erőteljes taszítás pontosan jelzi, hogy tovább kell haladnia lefelé. Rövid idő után, kovakő sercenése hallatszik, majd hirtelen az előtte haladó zsoldos tűnik fel, sejtelmes, lángoktól körbeölelt fényfüzérben, kezében egy fali tartóból levett fáklyával. Innen már láthatja, hogy az üreg nem mély, azonban a lépcsőforduló után, ajtóban végződik, melyben máris fordul a kulcs, s az elől lévő zsoldos kinyitja azt. Nem foglalkoznak azzal, hogy Kagaenae láthat mindent, csak lökik előre, akkor is, ha nem akar menni, így pontosan láthatja, hogy az ajtót követően egy nagyobb helyiségbe jutnak, mi egykoron talán borospince lehetett.*
- Na innen már visíthatsz, aranyom. *mintha eddig ezt tette volna, de a vezér jónak látta megjegyezni, mondani sem kell, meglehetősen cinikusan, főként, hogy ebben a pillanatban zsák kerül a lány fejére, csupán homályos foltok és sűrű vásznon átszűrt levegő az, mi osztályrésze lehet. Nem tudja követni merre járnak, az biztos, hogy sokszor fordulnak, többfelé, ahogyan az is, több alkalommal mások mellett haladhatnak el, de a szinte néma suttogást nem érti meg. Van, mikor hosszú ideig állnak, de hiába kérdez, hiába próbálkozik, senkitől nem kap választ, csupán kezén erősödik a szorítás, mígnem talán néhány, talán sok perc múlva, hirtelen egy székre zuttyan le, melybe belenyomják. Karjait azonnal hozzá kötözik, miképpen bokáját is annak lábához. Erősen és szorosan, még épp fájdalomtűrésének határán. Csapódás, majd csend. Nagyon sokáig csend. Láthatja a vásznon keresztül, hogy talán fáklya lobog a közelben, annak szagát is érezheti, azonban hamarosan egy még ismerősebb szag kezd terjengeni a helyiségben.*
- Üdv itthon... szerelmem... *Hallatszik a suttogás, mi enyhén selypít, talán foghíjasság miatt.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:04:43
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:04:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
- Rendben, te vagy a gazda. Menj csak, nem sokára megyek akkor a közös ágyba.
* Bólint Svir szavaira a kertet illetően és a közös háló alkalmatosságra.
Sokkal könnyebb dolguk lenne, ha a férfi igent mondana rá, hiszen nem kellene minden második nap piacra menni friss zöldségért, fűszernövényekért.
Nyilván, ő mint újdonsült lakó, nem szólhat bele, csak kérhet, ami vagy teljesül vagy nem.
Emlékeiben élénken él még az otthon melege, a nagy legelő festői képe, az állatok hangja és a kertjük, melyben minden jót megtermeltek.
Nagyon szeretett bóklászni benne, kertészkedni, leszedni az érett termést, felszedni a friss zöldségféléket, még most is érzi újai közt a friss nedves földet, az illatokat az orrában.
Mosogatás közben eme gondolatok között szárnyal.
Kedves emlékek, szív facsaró élmények szüleivel.
Közben jár a két szorgos keze.
Lassan végez, a vizet vissza önti a vödörbe, majd eltörölgeti az edényeket, tányérokat, vissza tesz minden oda, ahonnan elvette, kötényébe törli kezét, majd a használt vizet a vödörrel ott hagyja, nem akar kárt okozni, nem tudja hová önthetné.
Leveszi kötényét és elindul a háló felé, kicsit bizonytalan léptekkel.
Aggódik, nem tudja hogyan viselkedjen, mert Svir semmilyen utalást nem tett arra, hogy bármi lehetne ma közöttük és úgy látta Tric az asztalnál, hogy a férfi már igen csak fáradt.
Belépvén, nem látja, hogy a férfi alszik e már, nem szól, leül az ágy szélére, leveti papucsát és eddig jut a történet, mert megtorpan.
~ Most akkor, mit tegyek? Vetkőzzek le teljesen mezítelenre, vagy ruhástól bújjak ágyba, vagy a fűzőig, bugyiig merészkedjek csak? ~
Gondolatai teljesen lefoglalják, most úgy érzi magát, mintha először csinálna ilyet.
Nem érti mi a baj magával.
Tanácstalanul ül egy ideig, vár a sugallatra, hogy most innen hogyan tovább. *
//A házban//
- Rendben, te vagy a gazda. Menj csak, nem sokára megyek akkor a közös ágyba.
* Bólint Svir szavaira a kertet illetően és a közös háló alkalmatosságra.
Sokkal könnyebb dolguk lenne, ha a férfi igent mondana rá, hiszen nem kellene minden második nap piacra menni friss zöldségért, fűszernövényekért.
Nyilván, ő mint újdonsült lakó, nem szólhat bele, csak kérhet, ami vagy teljesül vagy nem.
Emlékeiben élénken él még az otthon melege, a nagy legelő festői képe, az állatok hangja és a kertjük, melyben minden jót megtermeltek.
Nagyon szeretett bóklászni benne, kertészkedni, leszedni az érett termést, felszedni a friss zöldségféléket, még most is érzi újai közt a friss nedves földet, az illatokat az orrában.
Mosogatás közben eme gondolatok között szárnyal.
Kedves emlékek, szív facsaró élmények szüleivel.
Közben jár a két szorgos keze.
Lassan végez, a vizet vissza önti a vödörbe, majd eltörölgeti az edényeket, tányérokat, vissza tesz minden oda, ahonnan elvette, kötényébe törli kezét, majd a használt vizet a vödörrel ott hagyja, nem akar kárt okozni, nem tudja hová önthetné.
Leveszi kötényét és elindul a háló felé, kicsit bizonytalan léptekkel.
Aggódik, nem tudja hogyan viselkedjen, mert Svir semmilyen utalást nem tett arra, hogy bármi lehetne ma közöttük és úgy látta Tric az asztalnál, hogy a férfi már igen csak fáradt.
Belépvén, nem látja, hogy a férfi alszik e már, nem szól, leül az ágy szélére, leveti papucsát és eddig jut a történet, mert megtorpan.
~ Most akkor, mit tegyek? Vetkőzzek le teljesen mezítelenre, vagy ruhástól bújjak ágyba, vagy a fűzőig, bugyiig merészkedjek csak? ~
Gondolatai teljesen lefoglalják, most úgy érzi magát, mintha először csinálna ilyet.
Nem érti mi a baj magával.
Tanácstalanul ül egy ideig, vár a sugallatra, hogy most innen hogyan tovább. *
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:21:19
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
*Isqeha szavait bólogatással erősíti meg. Bizony finom volt az étel, akármi is legyen a neve. Úgy érzi, hogy jó nap volt a mai, és hogy az este is kellemesre sikeredett. Szinte már el is felejtette Trictolla búskomorságát úgy egy órával ezelőttről. *
– Éppenséggel lehet szó a fűszereskertről. De egyelőre csak a kertet akartam rendbetetetni. Ez nagyon jól sikerült, a többit viszont majd később meglátom. *határoz a határozatlanságról. Most már semmi kedve azon törnie a fejét, hogy mi legyen a kerttel, inkább a benti dolgokkal foglalkozna. *
– Jó éjszakát! *mondja a távozónak. Hagyja, hogy egyedül menjen a kertész, biztos benne, hogy kitalál a házból úgy is. Ő inkább lustálkodik még egy kicsit a széken. Nézi a mosatlannal ügyködő Trictollát és iszik még a borból.*
– Hol, hol? Hát csak egy ágy van, az enyém. Ott. *válaszolja Trictollának Végül feláll, hogy a mosdótálnál kezet és arcot mosson.*
– Megyek, leveszem ezt a sok mindent. Aztán majd gyere te is. *Ezzel elindul a hálószobába, hogy a takaró alá illő öltözékre cserélje a ruháit. *
//A házban//
*Isqeha szavait bólogatással erősíti meg. Bizony finom volt az étel, akármi is legyen a neve. Úgy érzi, hogy jó nap volt a mai, és hogy az este is kellemesre sikeredett. Szinte már el is felejtette Trictolla búskomorságát úgy egy órával ezelőttről. *
– Éppenséggel lehet szó a fűszereskertről. De egyelőre csak a kertet akartam rendbetetetni. Ez nagyon jól sikerült, a többit viszont majd később meglátom. *határoz a határozatlanságról. Most már semmi kedve azon törnie a fejét, hogy mi legyen a kerttel, inkább a benti dolgokkal foglalkozna. *
– Jó éjszakát! *mondja a távozónak. Hagyja, hogy egyedül menjen a kertész, biztos benne, hogy kitalál a házból úgy is. Ő inkább lustálkodik még egy kicsit a széken. Nézi a mosatlannal ügyködő Trictollát és iszik még a borból.*
– Hol, hol? Hát csak egy ágy van, az enyém. Ott. *válaszolja Trictollának Végül feláll, hogy a mosdótálnál kezet és arcot mosson.*
– Megyek, leveszem ezt a sok mindent. Aztán majd gyere te is. *Ezzel elindul a hálószobába, hogy a takaró alá illő öltözékre cserélje a ruháit. *
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:19:30
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:19:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aenaet igazából nem lepik meg az elkövetkezők, hiszen kiprovokálta a pofont, amit szó nélkül tűr, csak egy akaratlan nyögés hagyja el a száját, ugyanígy akaratlan az is, hogy kicsit elfordul, ahogy az ütés éri. Kagan jut eszébe, amikor akkora pofont helyezett kilátásba, hogy a takony menetet vág a nyakán. Vissza is fordítja a fejét, hogy ismét szembenézzen a fickóval, arca grimaszra húzódik, ami kissé groteszk attól, hogy csupa vér a szája és a fogai is. Pont emiatt tartja gyávának őket, másfél fejjel alacsonyabb, sovány lányokkal könnyű erősnek lenni. Épp kifejtené ezt, mikor a férfi megtaszítja, amitől vagy kettőt lép hátra, a harmadik lépésnél azonban már nincs mire lépnie, ezért aztán annak rendje és módja szerint hátratántorodik, keze ugyan kinyúl, hogy elkaphassa az őt lelökő férfit, de hasztalan.
Aenaenek olyan érzése van, mintha kívülről látná önmagát, meglepett arccal kap a férfi felé, majd diszkrét nyekkenéssel legurul pár lépcsőfokot. Azért nem a lépcsősor alján áll meg, mert nekiütközik annak a zsoldosnak, aki odafent még mögötte állt. Aenae meg csak fekszik a lépcsőn, immáron sötétben, aztán felnevet. Kicsit hisztérikusan. Mert most az jut eszébe, hogy reggel még azon aggódott, hogy Cha'yss milyen nyomokat hagyott a testén a szerelem hevében. Mennyire nem számít már, de annyi bizonyos, hogy az a foltocska legalább kedves a szívének, meg is kell érintse. Csak az a baj, hogy az érintéshez mozogni kell és az jelen pillanatban nagyon fáj neki, jobb karja konkrétan zsibbad, ezért csak arra képes, hogy jobb tenyerét a bal kulcscsontjára helyezze, de onnan elmozdítani már nem képes. Ennél már csak a feltápászkodás lenne bajosabb, amit meg sem próbál. Tulajdonképpen egészen jó itt a lépcsőn fekve...*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aenaet igazából nem lepik meg az elkövetkezők, hiszen kiprovokálta a pofont, amit szó nélkül tűr, csak egy akaratlan nyögés hagyja el a száját, ugyanígy akaratlan az is, hogy kicsit elfordul, ahogy az ütés éri. Kagan jut eszébe, amikor akkora pofont helyezett kilátásba, hogy a takony menetet vág a nyakán. Vissza is fordítja a fejét, hogy ismét szembenézzen a fickóval, arca grimaszra húzódik, ami kissé groteszk attól, hogy csupa vér a szája és a fogai is. Pont emiatt tartja gyávának őket, másfél fejjel alacsonyabb, sovány lányokkal könnyű erősnek lenni. Épp kifejtené ezt, mikor a férfi megtaszítja, amitől vagy kettőt lép hátra, a harmadik lépésnél azonban már nincs mire lépnie, ezért aztán annak rendje és módja szerint hátratántorodik, keze ugyan kinyúl, hogy elkaphassa az őt lelökő férfit, de hasztalan.
Aenaenek olyan érzése van, mintha kívülről látná önmagát, meglepett arccal kap a férfi felé, majd diszkrét nyekkenéssel legurul pár lépcsőfokot. Azért nem a lépcsősor alján áll meg, mert nekiütközik annak a zsoldosnak, aki odafent még mögötte állt. Aenae meg csak fekszik a lépcsőn, immáron sötétben, aztán felnevet. Kicsit hisztérikusan. Mert most az jut eszébe, hogy reggel még azon aggódott, hogy Cha'yss milyen nyomokat hagyott a testén a szerelem hevében. Mennyire nem számít már, de annyi bizonyos, hogy az a foltocska legalább kedves a szívének, meg is kell érintse. Csak az a baj, hogy az érintéshez mozogni kell és az jelen pillanatban nagyon fáj neki, jobb karja konkrétan zsibbad, ezért csak arra képes, hogy jobb tenyerét a bal kulcscsontjára helyezze, de onnan elmozdítani már nem képes. Ennél már csak a feltápászkodás lenne bajosabb, amit meg sem próbál. Tulajdonképpen egészen jó itt a lépcsőn fekve...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093