Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-20 07:21:22
Üzenet elküldve: 2025-09-20 07:21:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Romváros omladozó falai között lépdel a fiatalok után. Nehéz lépteivel csendesen követi őket, miközben hallja Luu úrfi szavait. Egy pillanatra megáll, aztán lassan, mély hangon válaszol.*
-A baj az, ami törvény ellenes. A baj az, amit nem szabad. *Szeme komolyan villan, ahogy a fiúra néz. Nem dorgálásból, hanem tanításból mondja, mert hiszi, hogy ezek a fiatalok még most tanulják, mit jelent helyesen élni.
Ahogy tovább haladnak, Trevorn észreveszi Cilia mozdulatait. A lány arca feszült, szeme folyton ide-oda jár, mintha minden sötét sarokban veszélyt látna. Deres is érzékeli gazdája idegességét, ahogy hozzá dörgölőzik. A férfi összehúzza szemöldökét. Szokatlannak tartja, hogy egyikük sem szólt vissza, mikor javasolta a városőrség értesítését. Mintha direkt kerülnék ezt a lehetőséget. Furcsa, és valami nincs rendben. De most nem kérdez rá, csak megjegyzi magában. Léptei tompán koppannak a köveken, ahogy belép a romos épületek közé. Követi a fiatalokat szorosan, mindig mögöttük maradva, hogy ő legyen a védőfal, ha bármi történne. Folyton a környezetet fürkészi. A düledező házakat, a réseket, a sötét ablakokat, ahol bárki lapulhat. Nem hagyja, hogy meglepjék őket. A amikor a romos épületben meglátja az alvó gyerekeket, a szíve megszakad. Tudja jól, hogy ide bizonyosan visszajön még. Talán az árvaházban jobb lenne nekik. De most más, fontosabb dolguk van. Ha a templom felé veszik az irányt, Trevorn is csendben követi őket. Szívében egyre nagyobb a súly. Nemcsak az eltűnt fiút kell megtalálniuk, hanem közben meg kell óvnia ezt a két fiatalt is, akik láthatóan sokkal többet rejtegetnek annál, mint amennyit kimondanak.*
*Romváros omladozó falai között lépdel a fiatalok után. Nehéz lépteivel csendesen követi őket, miközben hallja Luu úrfi szavait. Egy pillanatra megáll, aztán lassan, mély hangon válaszol.*
-A baj az, ami törvény ellenes. A baj az, amit nem szabad. *Szeme komolyan villan, ahogy a fiúra néz. Nem dorgálásból, hanem tanításból mondja, mert hiszi, hogy ezek a fiatalok még most tanulják, mit jelent helyesen élni.
Ahogy tovább haladnak, Trevorn észreveszi Cilia mozdulatait. A lány arca feszült, szeme folyton ide-oda jár, mintha minden sötét sarokban veszélyt látna. Deres is érzékeli gazdája idegességét, ahogy hozzá dörgölőzik. A férfi összehúzza szemöldökét. Szokatlannak tartja, hogy egyikük sem szólt vissza, mikor javasolta a városőrség értesítését. Mintha direkt kerülnék ezt a lehetőséget. Furcsa, és valami nincs rendben. De most nem kérdez rá, csak megjegyzi magában. Léptei tompán koppannak a köveken, ahogy belép a romos épületek közé. Követi a fiatalokat szorosan, mindig mögöttük maradva, hogy ő legyen a védőfal, ha bármi történne. Folyton a környezetet fürkészi. A düledező házakat, a réseket, a sötét ablakokat, ahol bárki lapulhat. Nem hagyja, hogy meglepjék őket. A amikor a romos épületben meglátja az alvó gyerekeket, a szíve megszakad. Tudja jól, hogy ide bizonyosan visszajön még. Talán az árvaházban jobb lenne nekik. De most más, fontosabb dolguk van. Ha a templom felé veszik az irányt, Trevorn is csendben követi őket. Szívében egyre nagyobb a súly. Nemcsak az eltűnt fiút kell megtalálniuk, hanem közben meg kell óvnia ezt a két fiatalt is, akik láthatóan sokkal többet rejtegetnek annál, mint amennyit kimondanak.*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 23:56:53
Üzenet elküldve: 2025-09-19 23:56:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
* A mélységi szórakozottan sétál az egykori szegénynegyed romjai között. Rég volt már, hogy sárvárosban járt, és abban sem biztos, hogy megvan még a lakása, ahonnan a gnómokat és az óriást kipakolva költöztek be. Most mégis oda indul, hogy körül nézzen, és ha kell, felmérje hogyan szerezheti vissza. Nem mintha különösebb emlékek fűznék a házhoz, bár való igaz, hogy akkoriban Zarával igen nagy terveik voltak benne, most inkább az önérzetét sértené, ha elveszítene valamit, ami jogosan az övé. Épp ilyen gondolatok járnak a fejében, amikor egyszer csak neki ütődik valaki. Bosszúsan pillant a viseltes lánykára, aki kinézete alapján épp az egyik rom alól mászott elő. *
- Hát te? Két gyönyörű szemed van, de úgy tűnik nem túl hasznosak, mert nem látod, hogy merre mész. Pedig nem csak arra vannak, hogy szépek legyenek, de arra is, hogy lásd, ami ez előtt van. * Pöcköli meg szerencsétlen orrát, de csak azért, mert jó kedve van. Felderül a gondolatra, hogy még az égből is fehérnép potyog, ráadásul olyan, aki pár aranyért talán bármire képes. Az is lehet, hogy beküldheti maga előtt kémkedni, és ha meghal, úgyse lesz senki, akit megérint a halála. Ezek az utcagyerekek úgy hullanak, mint a legyek. *
- Akarsz egy kis pénzt keresni, kölyök? * Teszi fel a kérdést, és hosszú, fekete, csuklyás köpenye alól előhúz egy pénzérmét. Persze esze ágában sincs átadni, de azért jobb megmutatni, hogy mit is lehet megszerezni áldozatos munkával, ha nem hal meg. *
- Épp Sárvárosba tartok, és jól jönne valaki a te alkatoddal. Elég vékony vagy, biztos beférsz szűk helyekre.
//A múlt árnyékában//
* A mélységi szórakozottan sétál az egykori szegénynegyed romjai között. Rég volt már, hogy sárvárosban járt, és abban sem biztos, hogy megvan még a lakása, ahonnan a gnómokat és az óriást kipakolva költöztek be. Most mégis oda indul, hogy körül nézzen, és ha kell, felmérje hogyan szerezheti vissza. Nem mintha különösebb emlékek fűznék a házhoz, bár való igaz, hogy akkoriban Zarával igen nagy terveik voltak benne, most inkább az önérzetét sértené, ha elveszítene valamit, ami jogosan az övé. Épp ilyen gondolatok járnak a fejében, amikor egyszer csak neki ütődik valaki. Bosszúsan pillant a viseltes lánykára, aki kinézete alapján épp az egyik rom alól mászott elő. *
- Hát te? Két gyönyörű szemed van, de úgy tűnik nem túl hasznosak, mert nem látod, hogy merre mész. Pedig nem csak arra vannak, hogy szépek legyenek, de arra is, hogy lásd, ami ez előtt van. * Pöcköli meg szerencsétlen orrát, de csak azért, mert jó kedve van. Felderül a gondolatra, hogy még az égből is fehérnép potyog, ráadásul olyan, aki pár aranyért talán bármire képes. Az is lehet, hogy beküldheti maga előtt kémkedni, és ha meghal, úgyse lesz senki, akit megérint a halála. Ezek az utcagyerekek úgy hullanak, mint a legyek. *
- Akarsz egy kis pénzt keresni, kölyök? * Teszi fel a kérdést, és hosszú, fekete, csuklyás köpenye alól előhúz egy pénzérmét. Persze esze ágában sincs átadni, de azért jobb megmutatni, hogy mit is lehet megszerezni áldozatos munkával, ha nem hal meg. *
- Épp Sárvárosba tartok, és jól jönne valaki a te alkatoddal. Elég vékony vagy, biztos beférsz szűk helyekre.
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 23:26:24
Üzenet elküldve: 2025-09-19 23:26:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
*Rég volt már, de ilyen is volt. Öltözéke feketébb, mint az éjszaka, haja kócosan lógva arról árulkodik, hogy igencsak rég volt már része egy jó, kiadós tisztálkodásban, az idő is meglehetősen hideg és még csak pénze sincsen szállásra, ugyanis épp azért csatangol ebben az istenekverte városban, hogy valakitől szerezni tudjon egy kurva lila bájitalt, hogy aztán visszavigye azt a Kikötőbe, és cserébe végre munkát vagy fizetséget kapjon attól a ragyás képű orktól, aki a megbízást adta neki.*
~Marha jó terv, Merlana. Paktálj le orkokkal! Attól majd jobb lesz neked.~ *Kedve támadna kiröhögni magát, miközben szíve szerint már Sa'Terethet is szidná azért, amiért elvezette őt ahhoz a zöldbőrűhöz, akinek majdnem megfulladt a dohányfüstjétől a Sellőházban. De hát mit kellett volna tennie, ha egyszer jobb lehetősége nem adódott? Azt még megérti, hogy mocskosan, ápolatlanul kurvának nem kellett, de hogy még takarítani se hagyják abban a bordélyban, az hallatlan.
Mindenesetre nem áll jól a szénája. Itt bolyong a romos épületek között, egyedül, éhesen, ráadásul még fázik is, és ma már biztosan nem érne vissza a Kikötőbe akkor sem, ha valamiféle csoda folytán az égből a fejére pottyanna egy olyan lila lötty. A hely sem túl bizalomgerjesztő, kékjei ide-oda járnak, ahogy állandóan a veszélyt keresi, keze pedig úgy ragaszkodik az övére csatolt tőr markolatához, mintha kötelező volna. Sietős léptekkel halad előre, hogy még azelőtt visszataláljon legalább a főtérre, mielőtt olyan helyen éri az éjszaka, ahol nagyon nem szeretné, de a túlzott figyelme okozta figyelmetlenség válik a saját átkává, mert pont az orra elé nem néz, és akad fent, majd annak rendje és módja szerint pattan is le egy váratlan idegen testéről.*
- Au, baszd meg! *Nagyokat pislog fájdalmasan, ahogy végigméri, hogy minek, vagyis kinek ment neki. Szürke bőr, még szürkébb haj, pont olyan alak, mint azok, akiket el akart kerülni, de mégis sikerült szó szerint belé botlania.*
- Hogy lehet olyan szerencsém, hogy a kihalt utcákon megtalálom az egyetlen fickót, akinek neki lehet menni? Amúgy útban vagy. *Kérdezi az ismeretlent úgy, mintha tudnia kellene a választ a költői kérdésére, majd meg is állapítja, hogy nem kellene itt lennie előtte, mert… csak. Ujjai közben még mindig a tőrre fonódva, s közben lassan már-már riadt tekintetbe forduló szempárral várja, hogy mi fog most történni.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.19 23:28:25
//A múlt árnyékában//
*Rég volt már, de ilyen is volt. Öltözéke feketébb, mint az éjszaka, haja kócosan lógva arról árulkodik, hogy igencsak rég volt már része egy jó, kiadós tisztálkodásban, az idő is meglehetősen hideg és még csak pénze sincsen szállásra, ugyanis épp azért csatangol ebben az istenekverte városban, hogy valakitől szerezni tudjon egy kurva lila bájitalt, hogy aztán visszavigye azt a Kikötőbe, és cserébe végre munkát vagy fizetséget kapjon attól a ragyás képű orktól, aki a megbízást adta neki.*
~Marha jó terv, Merlana. Paktálj le orkokkal! Attól majd jobb lesz neked.~ *Kedve támadna kiröhögni magát, miközben szíve szerint már Sa'Terethet is szidná azért, amiért elvezette őt ahhoz a zöldbőrűhöz, akinek majdnem megfulladt a dohányfüstjétől a Sellőházban. De hát mit kellett volna tennie, ha egyszer jobb lehetősége nem adódott? Azt még megérti, hogy mocskosan, ápolatlanul kurvának nem kellett, de hogy még takarítani se hagyják abban a bordélyban, az hallatlan.
Mindenesetre nem áll jól a szénája. Itt bolyong a romos épületek között, egyedül, éhesen, ráadásul még fázik is, és ma már biztosan nem érne vissza a Kikötőbe akkor sem, ha valamiféle csoda folytán az égből a fejére pottyanna egy olyan lila lötty. A hely sem túl bizalomgerjesztő, kékjei ide-oda járnak, ahogy állandóan a veszélyt keresi, keze pedig úgy ragaszkodik az övére csatolt tőr markolatához, mintha kötelező volna. Sietős léptekkel halad előre, hogy még azelőtt visszataláljon legalább a főtérre, mielőtt olyan helyen éri az éjszaka, ahol nagyon nem szeretné, de a túlzott figyelme okozta figyelmetlenség válik a saját átkává, mert pont az orra elé nem néz, és akad fent, majd annak rendje és módja szerint pattan is le egy váratlan idegen testéről.*
- Au, baszd meg! *Nagyokat pislog fájdalmasan, ahogy végigméri, hogy minek, vagyis kinek ment neki. Szürke bőr, még szürkébb haj, pont olyan alak, mint azok, akiket el akart kerülni, de mégis sikerült szó szerint belé botlania.*
- Hogy lehet olyan szerencsém, hogy a kihalt utcákon megtalálom az egyetlen fickót, akinek neki lehet menni? Amúgy útban vagy. *Kérdezi az ismeretlent úgy, mintha tudnia kellene a választ a költői kérdésére, majd meg is állapítja, hogy nem kellene itt lennie előtte, mert… csak. Ujjai közben még mindig a tőrre fonódva, s közben lassan már-már riadt tekintetbe forduló szempárral várja, hogy mi fog most történni.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.19 23:28:25
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:30:42
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:30:42
ÚJ
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
*Csak aprót bólint a kedvességét méltató szóra. Igazán semmiség, nem a kisasszony az első akit elkísér erre-vagy-arra a városban. És egyébként is, leendő fegyverhordozóként ez a legkevesebb amit megtehet. Na meg legalább lesz mit mesélni a többi legénynek! Bár a felét se fogják elhinni. Feléjük nem nagyon vannak segítségre szoruló kisasszonyok. Pláne nem ilyen szépek.*
- Örülök, hogy találkoztunk, Norra! *-rámosolyog a nőre, majd ismét körbenéz. Minden rendben. Mintha mellékesen tenné, ismét kihúzza magát kicsit. Magában reméli azért, hogy minden gond nélkül elérnek a Piactérre; ha nem muszáj, nem szívesen rántaná elő a tőrt. Egy kard jobb lenne, de olyanja még nincs. Szeme sarkából ismét Norrára sandít. Kíváncsi a nőre, hogy az mit keresett egyedül erre, kiféle-miféle, de nincs lehetősége kérdezősködni, mert ő maga kapja meg a kérdést.*
- Ó, hogy én..? *-megvakarja az állát-* Nincs konkrét dolgom erre. Amarra voltam, van ott egy otthon, oda kísértem el valakit. De a városban is csak úgy vagyok, hogy lássam. Nemsokára úgy is elmegyünk majd, tudod, a mesterem és én. Ő.. számít a segítségemre.
*A legjobb az, amikor a füllentés mellé igazságot is tud keverni.*
-És kegyed.. izé.. te, Norra? Eléggé kiütsz a környékről. Mint a csillagvirág a sziklák közül. *-érzi, hogy elvörösödik-* Izé, úgy értem.. érted, na. Talán csak nem erre laksz, hogy erre jártál?
*Csak aprót bólint a kedvességét méltató szóra. Igazán semmiség, nem a kisasszony az első akit elkísér erre-vagy-arra a városban. És egyébként is, leendő fegyverhordozóként ez a legkevesebb amit megtehet. Na meg legalább lesz mit mesélni a többi legénynek! Bár a felét se fogják elhinni. Feléjük nem nagyon vannak segítségre szoruló kisasszonyok. Pláne nem ilyen szépek.*
- Örülök, hogy találkoztunk, Norra! *-rámosolyog a nőre, majd ismét körbenéz. Minden rendben. Mintha mellékesen tenné, ismét kihúzza magát kicsit. Magában reméli azért, hogy minden gond nélkül elérnek a Piactérre; ha nem muszáj, nem szívesen rántaná elő a tőrt. Egy kard jobb lenne, de olyanja még nincs. Szeme sarkából ismét Norrára sandít. Kíváncsi a nőre, hogy az mit keresett egyedül erre, kiféle-miféle, de nincs lehetősége kérdezősködni, mert ő maga kapja meg a kérdést.*
- Ó, hogy én..? *-megvakarja az állát-* Nincs konkrét dolgom erre. Amarra voltam, van ott egy otthon, oda kísértem el valakit. De a városban is csak úgy vagyok, hogy lássam. Nemsokára úgy is elmegyünk majd, tudod, a mesterem és én. Ő.. számít a segítségemre.
*A legjobb az, amikor a füllentés mellé igazságot is tud keverni.*
-És kegyed.. izé.. te, Norra? Eléggé kiütsz a környékről. Mint a csillagvirág a sziklák közül. *-érzi, hogy elvörösödik-* Izé, úgy értem.. érted, na. Talán csak nem erre laksz, hogy erre jártál?
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 18:32:20
Üzenet elküldve: 2025-09-19 18:32:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Kedve volna megállítani az időt, s csak Elariionnal törődni, becézni annak testét a maga sajátos módján. Ki sem kelne az ágyból, talán egy teljes napig, csak egymásba olvadva lehelné forróra a levegőt. Minden apró pórust alaposan megvizsgálna ajkaival, vagy nyelvével, s külön figyelmet fordítana a körmei által okozott károkra. Minden pillanatban képes újra szerelembe esni, még egy gondolattól is, ami a hímről szól, nemhogy úgy, ha folyvást a közelében van… De véget kell vetni a kellemes idillnek, s újra megtapasztalni a köröttük lévő tér romos valóságát. Emellett gondolkodni kell a jövőről, s tenni azért, hogy ne egy mocskos, alantas helyen kelljen álomra hajtaniuk a fejüket.
Az elismerés hevében képes lenne újra birtokba adni magát, ez látszik is a kékeslila íriszek csillogásán. Kedvtelve nézi, ahogy a hím öltözködik, s szemeivel minden egyes felvett darabot eléget. Pontosan tudja mi van alattuk, megannyiszor látta, s megannyiszor kellett felidéznie szükség idején.*
- A fattyú biztos gondolt erre is, de kétlem, hogy ebben a förtelemben fogok nyugovóra térni. *Meg is borzong. Úgy gondolja, hogy még napokig a Pegazusban kell tölteni a nappalokat, éjjelente pedig fel kell deríteni e helyet és kihozni belőle a legjobbat. Narennek kevés nyugta lesz, de addig sem a máshol kóborol, kitéve magát annak, hogy rabul ejtse szívét a felszín adta szabadságérzet. *
- Hacsak nem teszi oda magát és varázsol nekünk egy használható szobát, akkor a fogadóba kell visszatérnünk. *Mosolya sötéten terül szét bájos arcán, ebben is megtalálja a lehetőséget.* - Sokat aludni nem fogunk viszont. Rendezni kell a dolgainkat, amikor pedig nem azt tesszük, akkor benned lelném örömöm.
*Végigcirógat körme hegyével Elariion állának ívén, majd az ajtó felé pillant, hogy a fattyú milyen hamar jelenik meg. Túl hamar. Pontosan tudja, hogy amaz, ha nem akarta becsukni a fülét, akkor hallott mindent. Nem is kíván egy senki előtt titkolózni, érzi már, hogy nincs értelme. Ellenben, ha Vhorossi felé eljár a szája a büntetése okozni fog Elireyának megannyi kéjt. Maga akarja a nőstény tudtára adni, habár előtte sosem titkolta, csupán óvatosan beszélt a hímről.*
- Naren. Szedj rendbe egy helyiséget, készíts elő egy asztalt, aztán töltsd meg élelemmel. *Felsóhajt, hószín haját simítja végig.* - Megéheztünk.
*Lehetetlenül lassan közelíti meg a félvért, amaz is láthatja, hogy bár el nem tűnt belőle a megszokott, mégis sokkal kellemesebb társaság most, mint néhány órával ezelőtt.*
- Úgy térj vissza, hogy lapuljon nálad egy üveg Rhéa félelme főzet. *Beharapja alsó ajkát úgy tekint végig a fiún, most nem átnéz rajta. Még mindig a nem saját keze által okozott nyomokat nézi, habár már nem tüzeli. Viszont bármennyire is elfoglalt lesz a napokban a fél-elf, olykor el kell majd szalajtani máshová is. Nem járja, hogy így fest valaki, aki nem szolga, csak szolgáló. Fel tudna kacagni, hogy mennyire szánalmas egy város, hogy tiltják azt, ami eredendően jár egyeseknek. *
- Ismered a varázsitalokat, Naren? Egy világoszöldet is hozz.
*Ha nem ismeri sem mondja el, hogy mire hivatott a szer, meg kell oldja. Kavicsos Naren pontosan tudja, hol találja az erszényt, amiből legalább 300 aranyat elvihet magával.
Biztos benne, hogy nem merne többet kivenni, vagy, ha mégis, minden maradékot visszatesz. Hessent egyet majd a hímhez fordul.*
- Járjuk be a házat Elariion. Túl kevés szegletét láttam még.
*Kedve volna megállítani az időt, s csak Elariionnal törődni, becézni annak testét a maga sajátos módján. Ki sem kelne az ágyból, talán egy teljes napig, csak egymásba olvadva lehelné forróra a levegőt. Minden apró pórust alaposan megvizsgálna ajkaival, vagy nyelvével, s külön figyelmet fordítana a körmei által okozott károkra. Minden pillanatban képes újra szerelembe esni, még egy gondolattól is, ami a hímről szól, nemhogy úgy, ha folyvást a közelében van… De véget kell vetni a kellemes idillnek, s újra megtapasztalni a köröttük lévő tér romos valóságát. Emellett gondolkodni kell a jövőről, s tenni azért, hogy ne egy mocskos, alantas helyen kelljen álomra hajtaniuk a fejüket.
Az elismerés hevében képes lenne újra birtokba adni magát, ez látszik is a kékeslila íriszek csillogásán. Kedvtelve nézi, ahogy a hím öltözködik, s szemeivel minden egyes felvett darabot eléget. Pontosan tudja mi van alattuk, megannyiszor látta, s megannyiszor kellett felidéznie szükség idején.*
- A fattyú biztos gondolt erre is, de kétlem, hogy ebben a förtelemben fogok nyugovóra térni. *Meg is borzong. Úgy gondolja, hogy még napokig a Pegazusban kell tölteni a nappalokat, éjjelente pedig fel kell deríteni e helyet és kihozni belőle a legjobbat. Narennek kevés nyugta lesz, de addig sem a máshol kóborol, kitéve magát annak, hogy rabul ejtse szívét a felszín adta szabadságérzet. *
- Hacsak nem teszi oda magát és varázsol nekünk egy használható szobát, akkor a fogadóba kell visszatérnünk. *Mosolya sötéten terül szét bájos arcán, ebben is megtalálja a lehetőséget.* - Sokat aludni nem fogunk viszont. Rendezni kell a dolgainkat, amikor pedig nem azt tesszük, akkor benned lelném örömöm.
*Végigcirógat körme hegyével Elariion állának ívén, majd az ajtó felé pillant, hogy a fattyú milyen hamar jelenik meg. Túl hamar. Pontosan tudja, hogy amaz, ha nem akarta becsukni a fülét, akkor hallott mindent. Nem is kíván egy senki előtt titkolózni, érzi már, hogy nincs értelme. Ellenben, ha Vhorossi felé eljár a szája a büntetése okozni fog Elireyának megannyi kéjt. Maga akarja a nőstény tudtára adni, habár előtte sosem titkolta, csupán óvatosan beszélt a hímről.*
- Naren. Szedj rendbe egy helyiséget, készíts elő egy asztalt, aztán töltsd meg élelemmel. *Felsóhajt, hószín haját simítja végig.* - Megéheztünk.
*Lehetetlenül lassan közelíti meg a félvért, amaz is láthatja, hogy bár el nem tűnt belőle a megszokott, mégis sokkal kellemesebb társaság most, mint néhány órával ezelőtt.*
- Úgy térj vissza, hogy lapuljon nálad egy üveg Rhéa félelme főzet. *Beharapja alsó ajkát úgy tekint végig a fiún, most nem átnéz rajta. Még mindig a nem saját keze által okozott nyomokat nézi, habár már nem tüzeli. Viszont bármennyire is elfoglalt lesz a napokban a fél-elf, olykor el kell majd szalajtani máshová is. Nem járja, hogy így fest valaki, aki nem szolga, csak szolgáló. Fel tudna kacagni, hogy mennyire szánalmas egy város, hogy tiltják azt, ami eredendően jár egyeseknek. *
- Ismered a varázsitalokat, Naren? Egy világoszöldet is hozz.
*Ha nem ismeri sem mondja el, hogy mire hivatott a szer, meg kell oldja. Kavicsos Naren pontosan tudja, hol találja az erszényt, amiből legalább 300 aranyat elvihet magával.
Biztos benne, hogy nem merne többet kivenni, vagy, ha mégis, minden maradékot visszatesz. Hessent egyet majd a hímhez fordul.*- Járjuk be a házat Elariion. Túl kevés szegletét láttam még.
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 17:17:05
Üzenet elküldve: 2025-09-19 17:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Mindannyiuk gondolata most ütközik össze. Mint amikor a kikötőben a hullámok csapnak össze a dokkok kövein.
Egyik kevésbé hangzik hülyeségnek mint a másik, ez legalább már kezd jó jelnek látszani. Kivéve amikor Elsek teszi hozzá az őt érő sérelmet. Sárgás szeme egy pillanatra villan csak dühösen a nőn. De nem szól semmit. Megjegyezte. De jelen pillanatban úgy érzi nagyobb baja is van annál mintsem leereszkedni egy ilyen ostoba libához. Aki mintha nem is érezné a dolgok súlyát. Ha majd az orkok fülön csípik majd rájön. Főleg ha eljátszadoznak majd vele mielőtt még a másik nyársra is rátűzik. Megnézné, akkor lesz e kedve így mulatni.
El is engedi hát most az őt érő sérelmet, és a másik két férfi felé fordítja tekintetét.*
- Kétlem kezdenének velük bármit is Worjth. Hisz láttad, a maguk pitiáner ügyeivel éppen csak túlélik a városban amióta visszatért a nemesség.
*Fűzi hozzá gondolatát, mielőtt Elsek nyitja szóra ismét száját. Ez az információ pedig jobban kikerekíti a szemét mint a puszta orkok híre.*
- Hogy micsoda?!
*Csattan fel a meglepettségtől. Elvégre is később érkezett erre a találkozóra, így az információk részéről lecsúszott.
Ekkor lép ki végre az árnyak öleléséből a kormos. Mint aki most akarna kivirágzani a sötétben. Örülne, ha valami értelmesebbet is mondana, mert eddig az ő ötletét mondta el csak pepitában.*
- Áh, szóval még egy ok arra amit az előbb mondtam. Nincs értelme velük üzletelni, mert semmit nem tudunk felmutatni!
*Csap bele egyet saját tenyerébe, csak hogy nyomatékosítsa saját pontját.*
- Ne aggódj amiatt Wortjh, mint mondtam rajta vagyok az ügyön.
*Legyint a törpe felé, hogy azzal legalább azzal megnyugtassa ő elvégzi a rá bírt feladatát így vagy úgy.*
- Meg kell tudnunk, hogy válaszol erre az ork invázióra a tanács és a nemesség, illetve az alvilág.
*Jelenleg ez amit jónak lát. Mert úgy érzi a sötétben tapogatóznak. Ami a lehető legrosszabb ha cselekedni szeretnének, mert így csak a falat találják meg az arcukkal.*
- Te! *Mutat rá a nőre.* Édesgesd vissza magad a tanácsba, és derítsd ki mire készülnek.
*Majd a sötételfre és Wrotjhra néz.*
- Ti kérdezősködjetek a vörös tőrnél!
*Majd nagyot sóhajt és megrázza a fejét.*
- Én meg megnézem mit találok a nemeséknél. Biztos vagyok benne a kékvérűek már a menekülésüket tervezik.
*És ha nincs más tervezni valójuk itt, ő hamarosan távozna is. Mert ez a beszélgetés így is hosszabbra sikeredett mint sem kellett volna. De ha találnak rá egy jó indokot akkor talán még marad.*
*Mindannyiuk gondolata most ütközik össze. Mint amikor a kikötőben a hullámok csapnak össze a dokkok kövein.
Egyik kevésbé hangzik hülyeségnek mint a másik, ez legalább már kezd jó jelnek látszani. Kivéve amikor Elsek teszi hozzá az őt érő sérelmet. Sárgás szeme egy pillanatra villan csak dühösen a nőn. De nem szól semmit. Megjegyezte. De jelen pillanatban úgy érzi nagyobb baja is van annál mintsem leereszkedni egy ilyen ostoba libához. Aki mintha nem is érezné a dolgok súlyát. Ha majd az orkok fülön csípik majd rájön. Főleg ha eljátszadoznak majd vele mielőtt még a másik nyársra is rátűzik. Megnézné, akkor lesz e kedve így mulatni.
El is engedi hát most az őt érő sérelmet, és a másik két férfi felé fordítja tekintetét.*
- Kétlem kezdenének velük bármit is Worjth. Hisz láttad, a maguk pitiáner ügyeivel éppen csak túlélik a városban amióta visszatért a nemesség.
*Fűzi hozzá gondolatát, mielőtt Elsek nyitja szóra ismét száját. Ez az információ pedig jobban kikerekíti a szemét mint a puszta orkok híre.*
- Hogy micsoda?!
*Csattan fel a meglepettségtől. Elvégre is később érkezett erre a találkozóra, így az információk részéről lecsúszott.
Ekkor lép ki végre az árnyak öleléséből a kormos. Mint aki most akarna kivirágzani a sötétben. Örülne, ha valami értelmesebbet is mondana, mert eddig az ő ötletét mondta el csak pepitában.*
- Áh, szóval még egy ok arra amit az előbb mondtam. Nincs értelme velük üzletelni, mert semmit nem tudunk felmutatni!
*Csap bele egyet saját tenyerébe, csak hogy nyomatékosítsa saját pontját.*
- Ne aggódj amiatt Wortjh, mint mondtam rajta vagyok az ügyön.
*Legyint a törpe felé, hogy azzal legalább azzal megnyugtassa ő elvégzi a rá bírt feladatát így vagy úgy.*
- Meg kell tudnunk, hogy válaszol erre az ork invázióra a tanács és a nemesség, illetve az alvilág.
*Jelenleg ez amit jónak lát. Mert úgy érzi a sötétben tapogatóznak. Ami a lehető legrosszabb ha cselekedni szeretnének, mert így csak a falat találják meg az arcukkal.*
- Te! *Mutat rá a nőre.* Édesgesd vissza magad a tanácsba, és derítsd ki mire készülnek.
*Majd a sötételfre és Wrotjhra néz.*
- Ti kérdezősködjetek a vörös tőrnél!
*Majd nagyot sóhajt és megrázza a fejét.*
- Én meg megnézem mit találok a nemeséknél. Biztos vagyok benne a kékvérűek már a menekülésüket tervezik.
*És ha nincs más tervezni valójuk itt, ő hamarosan távozna is. Mert ez a beszélgetés így is hosszabbra sikeredett mint sem kellett volna. De ha találnak rá egy jó indokot akkor talán még marad.*
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:58:05
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:58:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Próbál értelmet találni Trevorn szavában. De jelen állapotában csak ösztönösen bólint rájuk. Annak rója be a férfi szavait, hogy ezek szerint Trylnor okkal cselekedett úgy, ahogy. De mi az ok, és miért tűnt el nyomtalanul nem tudni. Szegény Deres is képtelen találni bármit is. Hiába szimatolta körbe, az eddigi helyeket amiket Luurien mutatott nekik. Szegény csak körbe körbe jár mind hiába.*
- Csak legyen jól.
*Nyugtatgatja magát. Legyen akkor a romváros ha ott találják, csak találják már meg. Van annyira elkeseredve, hogy akár harcba is bocsátkozna csak legyen meg a fiú.
Trevorn, ahogy haladnak át a piacon. Egy újabb ötlettel áll elő. Cilia szíve nagyot dobban az aggodalom miatt. De most önző módon előbb magát félti. Ha oda betenné a lábát, nagyobb bajban lenne mintha Mai porolná el sejhaját. Fogalma sincs, hogy mit is mondjon Trevornak, így inkább csendben marad. Hagyja, hogy Luurien viccelje el a dolgot Csendben maradása talán többet is mond, mint akár száz szó. Arcán ugyanis látszik a szorongás. Ám, hogy ez a fiúért való aggodalom jele, vagy az őröktől való félelem már nehezebb lenne megmondani.
Igazán kedves gondolat ez Trevorntól, de távol álljon tőle ez a nemesi megszólítás. Trylnort szereti és félti, ezért is aggódik érte úgy amennyire. Nem különb ő, mint bármelyik más leány aki szeretett párját félti.*
- Már az sem érdekel Luu, csak legyen meg!
*Vágja rá a fiú szavára. Más helyzetben értékelné a viccelődését a fiúnak. De ez most nem az a helyzet. Így is érzi már lábait, de tudja nem adhatja fel. A sietős lépteket továbbra is tartja. Nem is emlékszik már mikor futott utoljára ennyit a városban. Tán amikor a kereskedők akarták nyakon csípni őt hónapokkal ezelőtt.
A sötétben körbe rajzolódik a romváros formája. Egy két helyen fáklya fénye be is járja a romos utcáit. Tán mások is járják az éjjelt mint ők. Városőrök vagy rosszabb nem szeretné kideríteni.*
- Nem tudom Luu, talán. Mutasd az utat.
*Mondja kissé türelmetlenül. Mert ha muszáj az utolsó követ is felfordítja ha muszáj.
Követi továbbra is Luurient, Deressel az oldalán. Hagyja, hogy a jószág alaposan körbe is szimatolja a fiú által mutatott helyeket. Ám semmi nyom, Deres pusztán szomorúan nyűszög, mert képtelen nyomra bukkani.*
- Semmi gond Deres megtaláljuk.
*Vigasztalja kutyáját két helyszín között. Tán az eddigi este, most hallhatják Szikrát először szelíden szólalni.
Újabb romos ház, de csak két alvó apróságot találnak ott. Pillanatra meg is torpan, hogy velük mit tegyenek. De végül úgy dönt jobb nem zargatni őket. Az árvaház közel van, tán maguktól is odatalálnak ha reménytelennek érzik majd a helyzetüket.*
- Menjünk a templomba. Tán oda bújt valamiért. Kérlek Eeyr legyen ott.
*Néz fel az égre könyörögve egy pillanatra. Majd Luu után ered, aki már mutatja is nekik az utat.*
*Próbál értelmet találni Trevorn szavában. De jelen állapotában csak ösztönösen bólint rájuk. Annak rója be a férfi szavait, hogy ezek szerint Trylnor okkal cselekedett úgy, ahogy. De mi az ok, és miért tűnt el nyomtalanul nem tudni. Szegény Deres is képtelen találni bármit is. Hiába szimatolta körbe, az eddigi helyeket amiket Luurien mutatott nekik. Szegény csak körbe körbe jár mind hiába.*
- Csak legyen jól.
*Nyugtatgatja magát. Legyen akkor a romváros ha ott találják, csak találják már meg. Van annyira elkeseredve, hogy akár harcba is bocsátkozna csak legyen meg a fiú.
Trevorn, ahogy haladnak át a piacon. Egy újabb ötlettel áll elő. Cilia szíve nagyot dobban az aggodalom miatt. De most önző módon előbb magát félti. Ha oda betenné a lábát, nagyobb bajban lenne mintha Mai porolná el sejhaját. Fogalma sincs, hogy mit is mondjon Trevornak, így inkább csendben marad. Hagyja, hogy Luurien viccelje el a dolgot Csendben maradása talán többet is mond, mint akár száz szó. Arcán ugyanis látszik a szorongás. Ám, hogy ez a fiúért való aggodalom jele, vagy az őröktől való félelem már nehezebb lenne megmondani.
Igazán kedves gondolat ez Trevorntól, de távol álljon tőle ez a nemesi megszólítás. Trylnort szereti és félti, ezért is aggódik érte úgy amennyire. Nem különb ő, mint bármelyik más leány aki szeretett párját félti.*
- Már az sem érdekel Luu, csak legyen meg!
*Vágja rá a fiú szavára. Más helyzetben értékelné a viccelődését a fiúnak. De ez most nem az a helyzet. Így is érzi már lábait, de tudja nem adhatja fel. A sietős lépteket továbbra is tartja. Nem is emlékszik már mikor futott utoljára ennyit a városban. Tán amikor a kereskedők akarták nyakon csípni őt hónapokkal ezelőtt.
A sötétben körbe rajzolódik a romváros formája. Egy két helyen fáklya fénye be is járja a romos utcáit. Tán mások is járják az éjjelt mint ők. Városőrök vagy rosszabb nem szeretné kideríteni.*
- Nem tudom Luu, talán. Mutasd az utat.
*Mondja kissé türelmetlenül. Mert ha muszáj az utolsó követ is felfordítja ha muszáj.
Követi továbbra is Luurient, Deressel az oldalán. Hagyja, hogy a jószág alaposan körbe is szimatolja a fiú által mutatott helyeket. Ám semmi nyom, Deres pusztán szomorúan nyűszög, mert képtelen nyomra bukkani.*
- Semmi gond Deres megtaláljuk.
*Vigasztalja kutyáját két helyszín között. Tán az eddigi este, most hallhatják Szikrát először szelíden szólalni.
Újabb romos ház, de csak két alvó apróságot találnak ott. Pillanatra meg is torpan, hogy velük mit tegyenek. De végül úgy dönt jobb nem zargatni őket. Az árvaház közel van, tán maguktól is odatalálnak ha reménytelennek érzik majd a helyzetüket.*
- Menjünk a templomba. Tán oda bújt valamiért. Kérlek Eeyr legyen ott.
*Néz fel az égre könyörögve egy pillanatra. Majd Luu után ered, aki már mutatja is nekik az utat.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:20:01
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:20:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
* A fiatal férfi esetlen bókolgatása, udvariasnak tetsző viselkedése végleg egyértelműsíti, hogy nem ugyanabból a társadalmi osztályból származik, mint azok a férfiak, akikre általában az idejét fecséreli. Ebben is inkább hasonlít a pusztai kölyökre. Remélhetőleg ez a kapcsolat fényesebb jövő elé néz. Ha nem rontja el, alighanem tovább sikerül majd jutniuk, mint ameddig Venthellel jutottak. *
– Nagyon kedves. * Eddig nem vett tudomást a férfinál lévő tőrről, de ahogy megveregeti a derekát, feltűnik neki.
~ Ha ez minden fegyvere, könnyű dolgom lesz. Ennél még nekem is hosszabb van. ~ Persze attól még nem esne neki a férfinak, hiszen egy az egy elleni erőküzdelemben bizonyára alulmaradna vele szemben – ezért is kell okosan megtervezni a dolgok hogyanját. Először hazaviszi, aztán ráveszi arra, amire csak akarja. Ehhez vagy rendkívüli meggyőző-képesség fog kelleni (amiből Norgen egyébként nem szenved hiányt) vagy alkohol. A pontos mennyiséget nem tudhatja, hiszen csak most ismerte meg a férfit; de úgy dönt, hogy a piactéren venni fog egy hordó bort. Ez már csak azért is jó ötlet, mert így remek ürügye lesz arra, hogy hazakísértesse magát.
Még a bemutatkozás sem sikerül hibátlanul, de persze nem szól emiatt, és máshogy se érzékelteti Aljinnal, hogy mennyire rosszul adja elő magát. Egy kicsit tetszik is neki ez az esetlenség. Talán nem véletlen, hogy összetalálkoztak.
Egy pillanatra elgondolkodik, hogy melyik nevén is mutatkozzon be, de hamar rájön, hogy ha az otthonába akarja invitálni, legegyszerűbb, ha őszintén megmondja a becsületes nevét. *
– Szólíthatsz Norrának. * Semmi kedve hozzá, hogy újra elmagyarázza, hogy a Talwakr nem a saját, hanem a férje neve, és hogy igazából még férje sincsen, csak jegyese, de máris felvette a családnevét, mert neki nem volt sajátja. Igaz, nem nézi ki a férfiból, hogy ismerje a nemesi családok neveit, így a Talwakr bizonyára ugyanannyira nem mondana neki semmit, mint az Arisad; ám így fenntartja a választás lehetőségét. Amúgy se fog visszakérdezni a másik, az eddigi viselkedése alapján örül, hogy egyáltalán meg merte kérdezni, hogy hívják. Ahogy haladnak tovább, úgy haladnak a beszélgetéssel is. Egyelőre Norgen marad a kezdeményező, de ezzel sincs baja, amíg a dolgok megfelelő kerékvágásban haladnak. *
– És mi járatban, kedves Aljin? Mi dolgod van épp errefelé?
* A fiatal férfi esetlen bókolgatása, udvariasnak tetsző viselkedése végleg egyértelműsíti, hogy nem ugyanabból a társadalmi osztályból származik, mint azok a férfiak, akikre általában az idejét fecséreli. Ebben is inkább hasonlít a pusztai kölyökre. Remélhetőleg ez a kapcsolat fényesebb jövő elé néz. Ha nem rontja el, alighanem tovább sikerül majd jutniuk, mint ameddig Venthellel jutottak. *
– Nagyon kedves. * Eddig nem vett tudomást a férfinál lévő tőrről, de ahogy megveregeti a derekát, feltűnik neki.
~ Ha ez minden fegyvere, könnyű dolgom lesz. Ennél még nekem is hosszabb van. ~ Persze attól még nem esne neki a férfinak, hiszen egy az egy elleni erőküzdelemben bizonyára alulmaradna vele szemben – ezért is kell okosan megtervezni a dolgok hogyanját. Először hazaviszi, aztán ráveszi arra, amire csak akarja. Ehhez vagy rendkívüli meggyőző-képesség fog kelleni (amiből Norgen egyébként nem szenved hiányt) vagy alkohol. A pontos mennyiséget nem tudhatja, hiszen csak most ismerte meg a férfit; de úgy dönt, hogy a piactéren venni fog egy hordó bort. Ez már csak azért is jó ötlet, mert így remek ürügye lesz arra, hogy hazakísértesse magát.
Még a bemutatkozás sem sikerül hibátlanul, de persze nem szól emiatt, és máshogy se érzékelteti Aljinnal, hogy mennyire rosszul adja elő magát. Egy kicsit tetszik is neki ez az esetlenség. Talán nem véletlen, hogy összetalálkoztak.
Egy pillanatra elgondolkodik, hogy melyik nevén is mutatkozzon be, de hamar rájön, hogy ha az otthonába akarja invitálni, legegyszerűbb, ha őszintén megmondja a becsületes nevét. *
– Szólíthatsz Norrának. * Semmi kedve hozzá, hogy újra elmagyarázza, hogy a Talwakr nem a saját, hanem a férje neve, és hogy igazából még férje sincsen, csak jegyese, de máris felvette a családnevét, mert neki nem volt sajátja. Igaz, nem nézi ki a férfiból, hogy ismerje a nemesi családok neveit, így a Talwakr bizonyára ugyanannyira nem mondana neki semmit, mint az Arisad; ám így fenntartja a választás lehetőségét. Amúgy se fog visszakérdezni a másik, az eddigi viselkedése alapján örül, hogy egyáltalán meg merte kérdezni, hogy hívják. Ahogy haladnak tovább, úgy haladnak a beszélgetéssel is. Egyelőre Norgen marad a kezdeményező, de ezzel sincs baja, amíg a dolgok megfelelő kerékvágásban haladnak. *
– És mi járatban, kedves Aljin? Mi dolgod van épp errefelé?
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:31:32
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:31:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
*Tulajdonképpen nem állt szándékában ennyire nyíltan és egyértelműen végigmérni a nőt, de annyira meglepődött attól hogy kevés híján szó szerint belé botlott, hogy nem tudott segíteni magán. A bámulást és méricskélést általában becsületes férfiember módjára távolról és nem feltűnően végzi. Más talán azt mondaná hogy alattomos vagy fura módon, de sosem beszélgetett ilyenről mással.
A nő arcán felvirágzó mosolytól sajátja csak még szélesebb lesz. Nem gondolta volna soha egy percig sem, hogy egy ilyen szépen öltözött hölgy fog egyszer így mosolyogni rá! Hát lehet jobb még ez a nap?*
- Hát persze, hogy elkísérem kiskegyedet! *-nagyot bólint-* Sat'ret rágja meg a lelkem, ha hagynám, hogy baj érje! De ne aggódjon kisasszony,
*Megveregeti a derekához tűzött tőrt.*
- mert most semmi gond nem érheti! *-a legrosszabb a dologban talán az, hogy ezt komolyan is gondolja. Attól, hogy a Kaszárnyában sikerült egyetlen találatot bevinnie a mesterének -mire az már kiosztott neki pár tockost a gyakorlókard lapjával-, még kissé korai valóban elhinni magáról, hogy bármit is érhet fegyverforgatóként. Persze erről a szépruhásnak nem kell tudnia. Neki elég azt tudnia, hogy biztonságban van.*
- Aljin. Izé, Aljin Nera, kisasszony. *-esetlenül meghajol, többre nem futja neki séta közben-* De csak simán Aljin, az is elég. Nem vagyok én úr!
*Körbepislant, hogy van-e a környékükön bármi, amitől meg kéne óvnia újdonat védencét. Nincs. Így visszafordul hozzá.*
- És a kisasszonyt? Mármint, mi a kisasszony neve? *-épp annyira megy neki könnyedén az udvarias, könnyed csevej, mint drahunnak a csűrdöngölő.*
*Tulajdonképpen nem állt szándékában ennyire nyíltan és egyértelműen végigmérni a nőt, de annyira meglepődött attól hogy kevés híján szó szerint belé botlott, hogy nem tudott segíteni magán. A bámulást és méricskélést általában becsületes férfiember módjára távolról és nem feltűnően végzi. Más talán azt mondaná hogy alattomos vagy fura módon, de sosem beszélgetett ilyenről mással.
A nő arcán felvirágzó mosolytól sajátja csak még szélesebb lesz. Nem gondolta volna soha egy percig sem, hogy egy ilyen szépen öltözött hölgy fog egyszer így mosolyogni rá! Hát lehet jobb még ez a nap?*
- Hát persze, hogy elkísérem kiskegyedet! *-nagyot bólint-* Sat'ret rágja meg a lelkem, ha hagynám, hogy baj érje! De ne aggódjon kisasszony,
*Megveregeti a derekához tűzött tőrt.*
- mert most semmi gond nem érheti! *-a legrosszabb a dologban talán az, hogy ezt komolyan is gondolja. Attól, hogy a Kaszárnyában sikerült egyetlen találatot bevinnie a mesterének -mire az már kiosztott neki pár tockost a gyakorlókard lapjával-, még kissé korai valóban elhinni magáról, hogy bármit is érhet fegyverforgatóként. Persze erről a szépruhásnak nem kell tudnia. Neki elég azt tudnia, hogy biztonságban van.*
- Aljin. Izé, Aljin Nera, kisasszony. *-esetlenül meghajol, többre nem futja neki séta közben-* De csak simán Aljin, az is elég. Nem vagyok én úr!
*Körbepislant, hogy van-e a környékükön bármi, amitől meg kéne óvnia újdonat védencét. Nincs. Így visszafordul hozzá.*
- És a kisasszonyt? Mármint, mi a kisasszony neve? *-épp annyira megy neki könnyedén az udvarias, könnyed csevej, mint drahunnak a csűrdöngölő.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:01:00
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:01:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
* Már igazán megszokta, hogy a férfiak errefelé cseppet sem tapintatosan mérik végig. Kifejezetten a kocsmákban és az ilyen kétes hírnevű utcákon, mint ez itt. Nincs is ezzel semmi baj, így legalább tudja, hogy igazi férfival van dolga – nem egy gyerekkel vagy egy lánylelkűvel.
Aljin megszólalását nem egészen érti, de valószínűnek tartja, hogy a távolról érkezett férfi saját nyelvjárásán szólt. Végre valami egzotikum! Végre összefújta a szél valakivel, aki (feltételezhetően) nem csak a hatalmas birtokairól fog beszélni. Persze amúgy se tűnik kimondottan jómódúnak, így ettől eddig se félt túlzottan. Norgen próbálja visszatükrözni a másik jókedvét, ami nem is megy olyan nehezen. Őszintén szólva, a mai napja aligha sikerülhetett volna jobban. Csodás embereket ismert meg és jól szórakozott, illetve még annál is jobb üzleteket kötött. Ha mindezt még meg tudná fejelni egy olyanfajta szórakozással, amire tényleg vágyik, akkor este nagyon elégedetten feküdne le aludni. Talán Samonyr szomorúságára, de lesz még idejük bepótolni, ami ma esetleg elmarad. *
– Dehogy búsulok, egy ilyen vidám ember mellett hogy lehetnék szomorú? * Megereszt egy mosolyt Aljin felé, és így folytatja. *
– Úgy látom, a piactér felé megy, nem bánja, hogyha csatlakozok magához? Vagy elkísérne? Nemes hölgyként sok veszély leselkedhet rám egyedül a romváros utcáin. * Persze eddig is remekül megvolt, nem az égből pottyant ide, két utcára a Félszemű Csigától, ahová még a városőrök is csak csapatostul mernek belépni. Ettől függetlenül kérése látszólag teljesen érhető, és az odaút a piacra remek lehetőséget ad nekik, hogy jobban megismerjék egymást. Tervei szerint ott majd elhívja magához a férfit, ha az nem előzi meg ebben. A négy fal között pedig már azt tesz vele, amit csak szeretne. Reméli, hogy Samonyr nincs otthon vagy nem bánja túlzottan, ha más férfiak is részesülnek Norgen kegyeiből. *
– Egyébként hogy hívják az urat?
* Már igazán megszokta, hogy a férfiak errefelé cseppet sem tapintatosan mérik végig. Kifejezetten a kocsmákban és az ilyen kétes hírnevű utcákon, mint ez itt. Nincs is ezzel semmi baj, így legalább tudja, hogy igazi férfival van dolga – nem egy gyerekkel vagy egy lánylelkűvel.
Aljin megszólalását nem egészen érti, de valószínűnek tartja, hogy a távolról érkezett férfi saját nyelvjárásán szólt. Végre valami egzotikum! Végre összefújta a szél valakivel, aki (feltételezhetően) nem csak a hatalmas birtokairól fog beszélni. Persze amúgy se tűnik kimondottan jómódúnak, így ettől eddig se félt túlzottan. Norgen próbálja visszatükrözni a másik jókedvét, ami nem is megy olyan nehezen. Őszintén szólva, a mai napja aligha sikerülhetett volna jobban. Csodás embereket ismert meg és jól szórakozott, illetve még annál is jobb üzleteket kötött. Ha mindezt még meg tudná fejelni egy olyanfajta szórakozással, amire tényleg vágyik, akkor este nagyon elégedetten feküdne le aludni. Talán Samonyr szomorúságára, de lesz még idejük bepótolni, ami ma esetleg elmarad. *
– Dehogy búsulok, egy ilyen vidám ember mellett hogy lehetnék szomorú? * Megereszt egy mosolyt Aljin felé, és így folytatja. *
– Úgy látom, a piactér felé megy, nem bánja, hogyha csatlakozok magához? Vagy elkísérne? Nemes hölgyként sok veszély leselkedhet rám egyedül a romváros utcáin. * Persze eddig is remekül megvolt, nem az égből pottyant ide, két utcára a Félszemű Csigától, ahová még a városőrök is csak csapatostul mernek belépni. Ettől függetlenül kérése látszólag teljesen érhető, és az odaút a piacra remek lehetőséget ad nekik, hogy jobban megismerjék egymást. Tervei szerint ott majd elhívja magához a férfit, ha az nem előzi meg ebben. A négy fal között pedig már azt tesz vele, amit csak szeretne. Reméli, hogy Samonyr nincs otthon vagy nem bánja túlzottan, ha más férfiak is részesülnek Norgen kegyeiből. *
– Egyébként hogy hívják az urat?
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 14:13:48
Üzenet elküldve: 2025-09-19 14:13:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
*Ha ifjonti jókedvében nem is különösebben foglalkozik maga körül a Világgal, ösztönei attól még jól működnek. Nagyjából. A feje felett lomhán úszó felhő bámulásából talán az utolsó előtti pillanatban rezzen fel, ahogy meghallja az előtte haladó lépteit. Ütemkihagyás nélkül húzódik épp annyira oldalra hogy ne gázoljon át az alakon, s minthogy így mellé ér, szeme sarkából gyors pillantással méri fel. Bizony, a többi legény nem hazudott, amikor nagy szájjal arról beszéltek, hogy a városban igen szemrevaló leányok is vannak! Nem tehet róla - tekintete egynél többször is végigcikázik a nőn. Csak akkor pislant zavartan, amikor az megszólítja. Nahát!*
- Így van, mujéra! *-megereszt egy széles mosolyt. Bár megnyerőnek szánja, valószínűleg pont úgy néz ki tőle, mint egy idióta.-* Hiszen mitől is ne lenne?
*Kicsit kihúzza magát és megfeszíti vállait, hogy becsületesebben nézzen ki.* ~Milyen szép zöld szemei vannak ennek a leánynak! Mint a tó vize tavasszal!~
- Remélem kiskegyed sem búsong. Igazán kár lenne! *-újabb vigyor.*
*Ha ifjonti jókedvében nem is különösebben foglalkozik maga körül a Világgal, ösztönei attól még jól működnek. Nagyjából. A feje felett lomhán úszó felhő bámulásából talán az utolsó előtti pillanatban rezzen fel, ahogy meghallja az előtte haladó lépteit. Ütemkihagyás nélkül húzódik épp annyira oldalra hogy ne gázoljon át az alakon, s minthogy így mellé ér, szeme sarkából gyors pillantással méri fel. Bizony, a többi legény nem hazudott, amikor nagy szájjal arról beszéltek, hogy a városban igen szemrevaló leányok is vannak! Nem tehet róla - tekintete egynél többször is végigcikázik a nőn. Csak akkor pislant zavartan, amikor az megszólítja. Nahát!*
- Így van, mujéra! *-megereszt egy széles mosolyt. Bár megnyerőnek szánja, valószínűleg pont úgy néz ki tőle, mint egy idióta.-* Hiszen mitől is ne lenne?
*Kicsit kihúzza magát és megfeszíti vállait, hogy becsületesebben nézzen ki.* ~Milyen szép zöld szemei vannak ennek a leánynak! Mint a tó vize tavasszal!~
- Remélem kiskegyed sem búsong. Igazán kár lenne! *-újabb vigyor.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 13:45:12
Üzenet elküldve: 2025-09-19 13:45:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
* Ahogy a romváros többi-kevésbé kihalt utcáit rója, befordul az egyik sarkon. Először nem tűnik fel neki semmi különös, de aztán vidám füttyszó üti meg a fülét. Hátranéz, és egy napbarnított bőrű fiatal férfit lát meg maga mögött, ahogy láthatóan csuda jó hangulatban, nagy léptekkel halad a piactér felé. A férfi nagyjából Venthellel lehet egyidős, így a démon egyből rá asszociál (talán azért is, mert eleve a kölyök járt az eszében).
~ Ha pók nincs, jó lesz ez is. ~ Még nem tudja, hogyan fogja becserkészni magának legújabb áldozatát, de bízik magában annyira, hogy majd rögtönöz valamit. Lassít léptein, így hacsak a férfi fog gyanút (bár miért tenné, a csinos, fiatal nőnek több félnivalója lehet tőle), nemsokára már egymás mellett sétálnak. Ekkor szólal meg az eredar. *
– Milyen jó kedve van valakinek. * Hangja inkább kedves, kissé szórakozott, mintsem lenéző. Bár ahogy megszólal, állát épp csak egy aprónyit felemeli. Egyszerű kezdés, nem túl tolakodó, de megadja a lehetőséget, hogy Aljin magától sétáljon bele a csapdába. Norgen világos, nemesi ruhát hord, amivel igencsak kitűnik a romvárosi átlagból. Viszont azt is látja, hogy Aljin se hatköznapi teremtés. Szeretne tenni róla, hogy találkozásuk végeztével még annál is jobban kitűnjön a tömegből, mint most. Például milyen jól mutatna egy égésnyom az arcán! *
* Ahogy a romváros többi-kevésbé kihalt utcáit rója, befordul az egyik sarkon. Először nem tűnik fel neki semmi különös, de aztán vidám füttyszó üti meg a fülét. Hátranéz, és egy napbarnított bőrű fiatal férfit lát meg maga mögött, ahogy láthatóan csuda jó hangulatban, nagy léptekkel halad a piactér felé. A férfi nagyjából Venthellel lehet egyidős, így a démon egyből rá asszociál (talán azért is, mert eleve a kölyök járt az eszében).
~ Ha pók nincs, jó lesz ez is. ~ Még nem tudja, hogyan fogja becserkészni magának legújabb áldozatát, de bízik magában annyira, hogy majd rögtönöz valamit. Lassít léptein, így hacsak a férfi fog gyanút (bár miért tenné, a csinos, fiatal nőnek több félnivalója lehet tőle), nemsokára már egymás mellett sétálnak. Ekkor szólal meg az eredar. *
– Milyen jó kedve van valakinek. * Hangja inkább kedves, kissé szórakozott, mintsem lenéző. Bár ahogy megszólal, állát épp csak egy aprónyit felemeli. Egyszerű kezdés, nem túl tolakodó, de megadja a lehetőséget, hogy Aljin magától sétáljon bele a csapdába. Norgen világos, nemesi ruhát hord, amivel igencsak kitűnik a romvárosi átlagból. Viszont azt is látja, hogy Aljin se hatköznapi teremtés. Szeretne tenni róla, hogy találkozásuk végeztével még annál is jobban kitűnjön a tömegből, mint most. Például milyen jól mutatna egy égésnyom az arcán! *
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 13:10:05
Üzenet elküldve: 2025-09-19 13:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
*Annyi minden történik mostanában, szinte zúg a feje a sok újdonságtól. Például ott volt az akasztás a Kaszárnyában -abból mondjuk pont semmit sem látott, az emberek előre könyökölték magukat, ő meg kívül maradt-, a rengeteg pletyka hogy mi történik odakint a világban.. És minden lehetőség az övé, csakis az övé, úgyhogy oda megy, azt néz meg, azt hallgat meg, amit csak akar!
Szemtelenül hangosan fütyül egy dallamot, amit még az apjától tanult, miközben az utcán vonul. Hogy kit zavar ezzel, az eszébe sem jut. Most jól érzi magát, nem gondolkozik azon hogy mit hoz a jövő, csupán egyszerűen: Él. Jó, kicsit talán éhes, mint minden legény akinek már pelyhedzik az álla. Arra gondol, hogy még meglévő aranyaiból párat feladva szerez magának valamit, mondjuk a Piacról. Például úri lepényt! Pár napja látta ahogy a frissen sült korongokat kínálja az árus, és azóta is azt az illatot érzi az orrában.
Miért is ne? Mi dolga van?
Ruganyos lépteinek ritmusa a fütyülését követi, ahogy szórakozottan az eget bámulja, hátravetett fejjel.*
*Annyi minden történik mostanában, szinte zúg a feje a sok újdonságtól. Például ott volt az akasztás a Kaszárnyában -abból mondjuk pont semmit sem látott, az emberek előre könyökölték magukat, ő meg kívül maradt-, a rengeteg pletyka hogy mi történik odakint a világban.. És minden lehetőség az övé, csakis az övé, úgyhogy oda megy, azt néz meg, azt hallgat meg, amit csak akar!
Szemtelenül hangosan fütyül egy dallamot, amit még az apjától tanult, miközben az utcán vonul. Hogy kit zavar ezzel, az eszébe sem jut. Most jól érzi magát, nem gondolkozik azon hogy mit hoz a jövő, csupán egyszerűen: Él. Jó, kicsit talán éhes, mint minden legény akinek már pelyhedzik az álla. Arra gondol, hogy még meglévő aranyaiból párat feladva szerez magának valamit, mondjuk a Piacról. Például úri lepényt! Pár napja látta ahogy a frissen sült korongokat kínálja az árus, és azóta is azt az illatot érzi az orrában.
Miért is ne? Mi dolga van?
Ruganyos lépteinek ritmusa a fütyülését követi, ahogy szórakozottan az eget bámulja, hátravetett fejjel.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 11:20:16
Üzenet elküldve: 2025-09-19 11:20:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Elireya-val való együttléte mindig tartogat meglepetéseket és a kezdeti próbálkozások után, amik nem lehettek tökéletesek, mostanra nagyon megismerték egymás gondolatait ebben a témában. Azaz, mindig tudják már, hogy hogyan érjenek egymáshoz, hogy tudják az őrületbe kergetni a másikat, ha ahhoz van kedvük, vagy éppen hogyan tudjanak egy gyors kielégülést szerezni egymásnak, ha éppen nincs túl sok idejük. Ez is szorosabbra fogja össze az egymás iránti kovácsoltvas kapcsokat, amik lehet, hogy itt ott átszúrják őket, de ők boldogan szenvednek egymásért, mert tudják, hogy ez az egész egy őszinte kapcsolódás közöttük. Így ma is a megfelelő kéjjel teli, szenvedélyekkel túlfűtött utat választják és meg is lesz annak hangos és forró eredménye rövid időn belül. Talán majd ahogy egyre jobban berendezkednek és kialakulnak bizonyos rutinok és érdekek, majd lesz több idejük egymásra is. Egyelőre Elariion tökéletesen elégedett ezzel is, mert tudja, hogy már ezzel is akár sok mindent kockáztatnak. De nem lennének Dwirinthalenek, ha kevés szenvedély szorult volna beléjük és a kockázatmentes életet választanák. Akkor valószínűleg szerelmük virága sem szökkent volna szárba, vagy már csúfos véget ért volna hamar.*
- Igen, nagyszerű lépés volt, mindig is elismertem a ravaszságod. *Mondja szelíden simogatva a másikat, de már nem sokáig élvezheti Elireya közelségét. Rendbe kell hozniuk magukat, mielőtt tényleg rájuk nyitnak. Elariion nem szeretné, ha más is látná ezt a tökéletességet, amit ő, van benne némi önzőség is emiatt. gyorsan összeszedi a ruháit, szerencse a szerencsétlenségben, hogy túlságosan nem tudtak nekivetkőzni. Így viszont egy kicsit bíbelődni kell minden ruhadarabbal, miközben Eli gyakorlatias kérdéssel fordul felé.*
- Biztosan lehet szerezni. Egyébként én is ennék valamit, remélem hoztatok valamit, amin tudtok aludni. Én ugyan megoldom egy sima porkóccal, de zavarna, ha nem lenne erre normális módotok. *Tudja, hogy a nőstények kényelmesebbek és egyébként sem szereti a szűkölködést. Bár elég alkalmazkodó, Pirtianes kényelmének emléke keserűen csapódik le a gondolataiban.*
- Naren, lepj meg minket azzal, hogy idetalálsz. *Ereszti ki a hangját és körbenéz. Talán lehetne majd ez a szobájuk, ha kicsit rendbehozzák az erre alkalmas munkások. De ez még hatok kérdése.*
*Elireya-val való együttléte mindig tartogat meglepetéseket és a kezdeti próbálkozások után, amik nem lehettek tökéletesek, mostanra nagyon megismerték egymás gondolatait ebben a témában. Azaz, mindig tudják már, hogy hogyan érjenek egymáshoz, hogy tudják az őrületbe kergetni a másikat, ha ahhoz van kedvük, vagy éppen hogyan tudjanak egy gyors kielégülést szerezni egymásnak, ha éppen nincs túl sok idejük. Ez is szorosabbra fogja össze az egymás iránti kovácsoltvas kapcsokat, amik lehet, hogy itt ott átszúrják őket, de ők boldogan szenvednek egymásért, mert tudják, hogy ez az egész egy őszinte kapcsolódás közöttük. Így ma is a megfelelő kéjjel teli, szenvedélyekkel túlfűtött utat választják és meg is lesz annak hangos és forró eredménye rövid időn belül. Talán majd ahogy egyre jobban berendezkednek és kialakulnak bizonyos rutinok és érdekek, majd lesz több idejük egymásra is. Egyelőre Elariion tökéletesen elégedett ezzel is, mert tudja, hogy már ezzel is akár sok mindent kockáztatnak. De nem lennének Dwirinthalenek, ha kevés szenvedély szorult volna beléjük és a kockázatmentes életet választanák. Akkor valószínűleg szerelmük virága sem szökkent volna szárba, vagy már csúfos véget ért volna hamar.*
- Igen, nagyszerű lépés volt, mindig is elismertem a ravaszságod. *Mondja szelíden simogatva a másikat, de már nem sokáig élvezheti Elireya közelségét. Rendbe kell hozniuk magukat, mielőtt tényleg rájuk nyitnak. Elariion nem szeretné, ha más is látná ezt a tökéletességet, amit ő, van benne némi önzőség is emiatt. gyorsan összeszedi a ruháit, szerencse a szerencsétlenségben, hogy túlságosan nem tudtak nekivetkőzni. Így viszont egy kicsit bíbelődni kell minden ruhadarabbal, miközben Eli gyakorlatias kérdéssel fordul felé.*
- Biztosan lehet szerezni. Egyébként én is ennék valamit, remélem hoztatok valamit, amin tudtok aludni. Én ugyan megoldom egy sima porkóccal, de zavarna, ha nem lenne erre normális módotok. *Tudja, hogy a nőstények kényelmesebbek és egyébként sem szereti a szűkölködést. Bár elég alkalmazkodó, Pirtianes kényelmének emléke keserűen csapódik le a gondolataiban.*
- Naren, lepj meg minket azzal, hogy idetalálsz. *Ereszti ki a hangját és körbenéz. Talán lehetne majd ez a szobájuk, ha kicsit rendbehozzák az erre alkalmas munkások. De ez még hatok kérdése.*
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 10:29:32
Üzenet elküldve: 2025-09-19 10:29:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Bosszantja, hogy nem találták meg egyből Trylnort. Pedig nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy a régi tyúkolba ment, mert az egyik kedvenc búvóhelyét fedte fel nem is olyan rég komájának. Szinte tökéletes, nem is nagyon lehet megtalálni, ha valaki nem ismeri a környéket.*
- Attól függ, hogy mit nevezünk bajnak. *Huncut vigyor jelenik meg az arcán, bármennyire is kétségbeejtő az egész helyzet. A viccelődés sosem állt messze tőle, de abból mondjuk a szemtelenkedés vitte inkább a prímet. Egyébként sem volt megnyugtató Trevorn úr azon feltételezése, hogy azért tűnik el valaki, mert okosabb, mint más, szóval inkább győz benne az, hogy mindenképpen megtalálják Trylnort, még akkor is, ha tűvé kell tenni érte egész Artheniort. Ő biztosan addig fog menni és szikra is, amíg el nem kopik a lábuk, vagy éhen nem halnak, csak találják meg a fiút.*
- Fú, veled együtt zárja be Mai a pincébe és én jól fogok szórakozni, ha meglesz ez a csibész! *Mondja viccnek szánt gondolatait, csak éppen az arca inkább eltökéltségbe kevert aggodalmat mutat, így nem igazán lehet nevetni rajta. A pincébe zárás pedig a napközbeni beszélgetésükre utal, hátha egy kicsit ki tudja mozgatni Cilia gondolatait. Már az se bánná, ha egy szekérnyi széna alatt fuldokolna, csak legyen meg Trylnor. Végül eljutnak a romváros peremére, de mivel sötét van, olyan sokban így nem különböznek a házak sem egymástól, mint nappal.*
- Jó, van itt is három hely, ahol lehet, gyorsan megnézzük és jól megverjük, aztán megyünk haza! Ha meg véletlenül nem lenne itt... Szikra, nem lehet Tryl a templomban? Mindegy, megnézzük és ha nincs más, akkor bemegyünk a kaszárnyához bejelenteni és utána még kinézhetünk a főtérre is a kúthoz. Van ott néhány fiú és lány, aki ismeri, mármint miattam, mert látták velem lógni. *A mondat végén muszáj magyarázkodnia, nem akarja Cilinek elárulni, hogy azért másnak is megtetszett Trylnor. Annokát nem győzi lerázni azzal, hogy feszt Tryl-t akarná meghódítani, csak mutassa be neki. De az a kislány egy bolond szerinte, és egyébként is ott van Szikra, aki kicsinálná a kislányt. Meg még van egy-két érdeklődő, de egyik sem olyan komoly, mint Annoka.*
- Gyertek! *Szól, mintha amúgy ösztökélni kéne a kis csapatot, és egy közeli romos házba ront be.* - Óvatosan, elég régiek a deszkák! *Figyelmeztetően int hátra és lelassítja lépteit. Egy jobb napokat látott hátsó konyhába mennek, ahol egy megfeketedett, elég büdös szőnyeggel együtt nyit fel egy csapóajtót.*
- Tryl itt vagy, koma? *Susog be, de a csendben éles visításnak hangzik. Csak a padlózat nyikorog vissza alattuk, ezeket a hangokat is ők maguk okozzák.*
- Francba. *Beszívja lassan a levegőt, majd kifújja. Még két házba viszi be őket, az egyiknek egy beomlott kamrájába, a másiknak egy emeleti, düledöző lépcsőn keresztüli régi gyerekszobájába jutnak. A gyerekszoba egyébként egész jó állapotban van, még sok takaró és néhány fekhely is van ott, ahol éppen két kisebb gyermek alszik, olyan tízéves formák. Jöttükre nem ébrednek fel, Luurien a szája elé tartott kézzel üzen a többieknek, hogy csendben legyenek. Trylnor viszont nincs velük, így elindulnak kifelé és Luurien azonnal a templom irányába fordul. Ha nincs senkinek ellenvetése, el is indul arrafelé.*
*Bosszantja, hogy nem találták meg egyből Trylnort. Pedig nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy a régi tyúkolba ment, mert az egyik kedvenc búvóhelyét fedte fel nem is olyan rég komájának. Szinte tökéletes, nem is nagyon lehet megtalálni, ha valaki nem ismeri a környéket.*
- Attól függ, hogy mit nevezünk bajnak. *Huncut vigyor jelenik meg az arcán, bármennyire is kétségbeejtő az egész helyzet. A viccelődés sosem állt messze tőle, de abból mondjuk a szemtelenkedés vitte inkább a prímet. Egyébként sem volt megnyugtató Trevorn úr azon feltételezése, hogy azért tűnik el valaki, mert okosabb, mint más, szóval inkább győz benne az, hogy mindenképpen megtalálják Trylnort, még akkor is, ha tűvé kell tenni érte egész Artheniort. Ő biztosan addig fog menni és szikra is, amíg el nem kopik a lábuk, vagy éhen nem halnak, csak találják meg a fiút.*
- Fú, veled együtt zárja be Mai a pincébe és én jól fogok szórakozni, ha meglesz ez a csibész! *Mondja viccnek szánt gondolatait, csak éppen az arca inkább eltökéltségbe kevert aggodalmat mutat, így nem igazán lehet nevetni rajta. A pincébe zárás pedig a napközbeni beszélgetésükre utal, hátha egy kicsit ki tudja mozgatni Cilia gondolatait. Már az se bánná, ha egy szekérnyi széna alatt fuldokolna, csak legyen meg Trylnor. Végül eljutnak a romváros peremére, de mivel sötét van, olyan sokban így nem különböznek a házak sem egymástól, mint nappal.*
- Jó, van itt is három hely, ahol lehet, gyorsan megnézzük és jól megverjük, aztán megyünk haza! Ha meg véletlenül nem lenne itt... Szikra, nem lehet Tryl a templomban? Mindegy, megnézzük és ha nincs más, akkor bemegyünk a kaszárnyához bejelenteni és utána még kinézhetünk a főtérre is a kúthoz. Van ott néhány fiú és lány, aki ismeri, mármint miattam, mert látták velem lógni. *A mondat végén muszáj magyarázkodnia, nem akarja Cilinek elárulni, hogy azért másnak is megtetszett Trylnor. Annokát nem győzi lerázni azzal, hogy feszt Tryl-t akarná meghódítani, csak mutassa be neki. De az a kislány egy bolond szerinte, és egyébként is ott van Szikra, aki kicsinálná a kislányt. Meg még van egy-két érdeklődő, de egyik sem olyan komoly, mint Annoka.*
- Gyertek! *Szól, mintha amúgy ösztökélni kéne a kis csapatot, és egy közeli romos házba ront be.* - Óvatosan, elég régiek a deszkák! *Figyelmeztetően int hátra és lelassítja lépteit. Egy jobb napokat látott hátsó konyhába mennek, ahol egy megfeketedett, elég büdös szőnyeggel együtt nyit fel egy csapóajtót.*
- Tryl itt vagy, koma? *Susog be, de a csendben éles visításnak hangzik. Csak a padlózat nyikorog vissza alattuk, ezeket a hangokat is ők maguk okozzák.*
- Francba. *Beszívja lassan a levegőt, majd kifújja. Még két házba viszi be őket, az egyiknek egy beomlott kamrájába, a másiknak egy emeleti, düledöző lépcsőn keresztüli régi gyerekszobájába jutnak. A gyerekszoba egyébként egész jó állapotban van, még sok takaró és néhány fekhely is van ott, ahol éppen két kisebb gyermek alszik, olyan tízéves formák. Jöttükre nem ébrednek fel, Luurien a szája elé tartott kézzel üzen a többieknek, hogy csendben legyenek. Trylnor viszont nincs velük, így elindulnak kifelé és Luurien azonnal a templom irányába fordul. Ha nincs senkinek ellenvetése, el is indul arrafelé.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-19 00:23:33
Üzenet elküldve: 2025-09-19 00:23:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
* Miután felöltözik és kilép a fürdőház ajtaján, nem indul egyből haza. Nem mintha félne Samonyr megtorlásától, de nem szeretne most találkozni vele. Persze nem kéne megtudnia, hogy miket csinál jegyese a háta mögött, talán lennének jelei, ha most, félig vizes hajjal betoppanna. Hagyja, hogy ura intézze a maga dolgait, talán így még valami hasznosat is sikerül csinálnia. Például megvásárolhatná azt a néhány hordó bort, amit korábban ígért, vagy elkezdhetne személyzetet keresni. Nem is sejti, hogy ez mostanra talán már nem is távoli álom, hanem valóság. Gondolataiba merülve csak viszik előre a lábai, mígnem azon kapja magát, hogy már jó ideje nem is a piactér forgalmas terén van, hanem a romváros kihaltabb utcáin. Valahol itt bujkálhat Wrojth és a csapata, az alvilág leendő urai. Norgen meg is lát egy koldust, aki gyanúsan sokáig követi tekintetével a nőt. Először arra gondol, hogy odamegy hozzá kérdezősködni, de aztán eszébe jut, hogy még ha valóban a törpe kéme is, most nem szeretné az egész napját azzal tölteni, hogy a vörös törpét keresi. Annyira nem unatkozik, otthon is van elég tennivaló és a saját kapcsolatait is építenie kell. Ha szükség lesz rá, majd a törpe megkeresi, ebben egész biztos. Meg aztán az is eszébe jut, hogy a koldus valószínűleg csak azért nézte meg ennyire, mert fiatal, csinos nő és nem nyakig sáros, mint a legtöbben ezen a környéken. Ettől függetlenül lehet akár kém is, Norgent nem érdekli. Ő halad tovább, mígnem lábai véletlenül egy ismerős környékre nem vezetik. Ahogy meglátja a bedőlt kutat, egyből kapcsol. Karmai ösztönösen elő akarnának törni, alig bírja visszatartani.
~ Pókocska. ~ Rengeteg mindent érez Venthellel kapcsolatban. Már rég nem gondolt rá, a napokban sokkal fontosabb teendői voltak, így nem igazán sikerült rendeznie magában a történteket. Megtetszett neki egy fiatal férfi, meg akarta kínozni, szerette volna, ha szolgálja őt, ehelyett az elfutott. Felkutatta, megsebezte, de újra elrohant – vagyis inkább kiugrott az ablakon, azután pedig már nem rohant sehova, de ez részletkérdés. Aznap este Norgen úgy érezte, lezárult ez a dolog: elégtételt vett a pókocskán, amiért visszautasította őt, de most mégis dühöt érez, ha rá gondol. Nincs lezárva a dolog. Nem elég, hogy ismét elmenekült (pedig Norgen még második esélyt is adott volna neki), de miatta már az egész város őt keresi. Az is igaz, hogyha nem került volna fel a körözési listára, nem vett volna fel új identitást és talán Samonyrral se ismerkedett volna meg; ám hogy ez az ismertség átok vagy áldás, azt csak az idő dönti majd el. Mindenesetre abban biztos, hogyha újra látná Venthelt, nem hagyná csak úgy szaladni. Viszont egyelőre nem fog több energiát fektetni a felkutatásába, most jobban teszi, ha meghúzódik az árnyak közt vagy épp selyemrévi otthonában. Lassan elindul visszafelé. Útközben látja a Félszemű Csigát is, de nem tér be. Már nem a kedvenc helye, hiszen Norrennel se szeretne összetalálkozni. Semmi kedve magyarázkodni és kifizetni az ígért zsoldot a férfinak. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha azóta őt is meggyőzte a félszemű arról, hogy Norgen egy démon? *
* Miután felöltözik és kilép a fürdőház ajtaján, nem indul egyből haza. Nem mintha félne Samonyr megtorlásától, de nem szeretne most találkozni vele. Persze nem kéne megtudnia, hogy miket csinál jegyese a háta mögött, talán lennének jelei, ha most, félig vizes hajjal betoppanna. Hagyja, hogy ura intézze a maga dolgait, talán így még valami hasznosat is sikerül csinálnia. Például megvásárolhatná azt a néhány hordó bort, amit korábban ígért, vagy elkezdhetne személyzetet keresni. Nem is sejti, hogy ez mostanra talán már nem is távoli álom, hanem valóság. Gondolataiba merülve csak viszik előre a lábai, mígnem azon kapja magát, hogy már jó ideje nem is a piactér forgalmas terén van, hanem a romváros kihaltabb utcáin. Valahol itt bujkálhat Wrojth és a csapata, az alvilág leendő urai. Norgen meg is lát egy koldust, aki gyanúsan sokáig követi tekintetével a nőt. Először arra gondol, hogy odamegy hozzá kérdezősködni, de aztán eszébe jut, hogy még ha valóban a törpe kéme is, most nem szeretné az egész napját azzal tölteni, hogy a vörös törpét keresi. Annyira nem unatkozik, otthon is van elég tennivaló és a saját kapcsolatait is építenie kell. Ha szükség lesz rá, majd a törpe megkeresi, ebben egész biztos. Meg aztán az is eszébe jut, hogy a koldus valószínűleg csak azért nézte meg ennyire, mert fiatal, csinos nő és nem nyakig sáros, mint a legtöbben ezen a környéken. Ettől függetlenül lehet akár kém is, Norgent nem érdekli. Ő halad tovább, mígnem lábai véletlenül egy ismerős környékre nem vezetik. Ahogy meglátja a bedőlt kutat, egyből kapcsol. Karmai ösztönösen elő akarnának törni, alig bírja visszatartani.
~ Pókocska. ~ Rengeteg mindent érez Venthellel kapcsolatban. Már rég nem gondolt rá, a napokban sokkal fontosabb teendői voltak, így nem igazán sikerült rendeznie magában a történteket. Megtetszett neki egy fiatal férfi, meg akarta kínozni, szerette volna, ha szolgálja őt, ehelyett az elfutott. Felkutatta, megsebezte, de újra elrohant – vagyis inkább kiugrott az ablakon, azután pedig már nem rohant sehova, de ez részletkérdés. Aznap este Norgen úgy érezte, lezárult ez a dolog: elégtételt vett a pókocskán, amiért visszautasította őt, de most mégis dühöt érez, ha rá gondol. Nincs lezárva a dolog. Nem elég, hogy ismét elmenekült (pedig Norgen még második esélyt is adott volna neki), de miatta már az egész város őt keresi. Az is igaz, hogyha nem került volna fel a körözési listára, nem vett volna fel új identitást és talán Samonyrral se ismerkedett volna meg; ám hogy ez az ismertség átok vagy áldás, azt csak az idő dönti majd el. Mindenesetre abban biztos, hogyha újra látná Venthelt, nem hagyná csak úgy szaladni. Viszont egyelőre nem fog több energiát fektetni a felkutatásába, most jobban teszi, ha meghúzódik az árnyak közt vagy épp selyemrévi otthonában. Lassan elindul visszafelé. Útközben látja a Félszemű Csigát is, de nem tér be. Már nem a kedvenc helye, hiszen Norrennel se szeretne összetalálkozni. Semmi kedve magyarázkodni és kifizetni az ígért zsoldot a férfinak. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha azóta őt is meggyőzte a félszemű arról, hogy Norgen egy démon? *
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-18 10:35:44
Üzenet elküldve: 2025-09-18 10:35:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*A hím már vigyorog Elsek hárításán, de utána valami olyat mond amitől a vigyor hamar eltűnik az arcáról. Lassan, kimérten kilép előrébb, mintha szándékosan engedné, hogy a fény megvillanjon sötétszürke bőrén és smaragdzöld szemein. A csukját hátradobja, így látható lesz fehér haja amely szorosan, összefonódik hogy ne zavarja semmilyen küzdelemben. Ez egyfajta együttműködés számára. Eddig az árnyékban rejtezett, de most megadja az esélyt az együttműködésre. A tekintete hűvös, türelmes, mégis olyan, mint egy penge élén táncoló figyelmeztetés. Az eddigi szavai takarékosak voltak, szinte semmitmondóak. Most azonban súly nehezedik minden kiejtett hangra. Elsek szavai megmozdítottak benne valamit. A nő logikája és hideg józansága olyan jelet adott számára, amelyre figyelni kell. És ami fontosabb, veszélyt is sejtet.*
-Ha igaz, amit mondasz! Ha valóban ott áll egy sötételf az orkok oldalán, akkor a helyzet sokkal komolyabb, mint amit eddig hittétek.
*Abbahagyja egy pillanatra. Hagyja, hogy a csend körbefonja a szavait. Nem siet. Ő mindig kivárja, míg a többiek felfogják, mit is hallanak. Tekintete végigfut Lazziaron, majd Wrotjhon, végül visszatér Elsekhez.*
-Egy ork horda önmagában is veszély. Erő, düh, nyers pusztítás. De erő ész nélkül, irányítható, kiismerhető. Előbb-utóbb megtörik a lendületük. *A sötételf ajkán keserű mosoly villan át.*
-De az orkok között ott van egy a fajtámból! Valaki, aki gondolkodik, aki szálakat mozgat, aki stratégiát épít. Akkor mindez már nem barbár tombolás. Hanem számítás. És az sokkal, sokkal veszélyesebb. *Szemei összeszűkülnek, hangja mélyebbé, komorabbá válik.*
-Egy sötételf nem áll oda közéjük csak úgy. Ha ott van, akkor oka van. Akkor őt hívták. Akkor őt akarják. És ez azt jelenti, hogy az orkok most már nemcsak ölni akarnak. Valamit építeni akarnak. Határt átlépni. Nem csak egy egész világot felperzselni, hanem uralni. *A sötételf tekintete megakad Lazziaron. Az elf arcán azt olvassa le hogy tele van kétségekkel és gyanakvással. A sötételf nem hibáztatja érte. Csak éppen nem hiszi, hogy a félelem önmagában elég lesz, ha szembe kell nézni egy ilyen ellenséggel.*
-Te félsz attól, hogy az orkok végigzúznak a városon. Jól félsz! De ha egy sötételf vezeti őket, akkor nem csak végigzúznak. Akkor megtartják. És akkor mindannyiunk feje egyetlen szálon fog lógni! *Wrotjhra néz, akinek tekintetében eddig a harcosok türelmetlensége, és gőgje látszódik. A törp úgy képzeli, hogy a káoszban majd könnyű lesz részt követelni maguknak. Khaelith hangja most még ridegebbé válik.*
-Te pedig, törp, úgy hiszed, türelmetlenségeddel előnyt kovácsolhatsz. De ha sötételf áll az orkok mellett akkor a káosz, amire vársz, irányított lesz. Nem lesz benne repedés, amit kihasználhatnál. Csak csapdák, amik ránk záródnak.
*Végül ismét Elsekhez fordul. A nő szavai miatt emelte fel a hangját, és most neki adja a legtisztább figyelmeztetést.*
-Még egyszer mondom, ha igazad van, és ott van az a sötételf akkor minden, amit eddig terveztünk, semmit sem ér. Nem levelek döntik el a sorsot. Nem kocsmák suttogása, nem a város ereje. Egy sötételf nemcsak stratégiát ad, hanem titkokat. Árulásokat. Utakat, amelyekhez mások vakok. És ha már most ott van, akkor talán mi késünk el. Talán ő már régen tudja, hogy itt vagyunk. Nem beszélve arról, mi van ha ő egy mágus? Mert egy harcos is okoz fejtörést ilyen erő mellett. De ha az orkok esetleg behódoltak a sötételfnek. Akkor bizony a mágia az amitől fél egy ork. Hiszen a fizikai erő megvan náluk.
*Khaelith hangja lassan elhalkul, de nem veszít erejéből. Inkább olyan, mint egy penge, amely mélyebbre vág a csöndben.*
-Ezt jegyezzétek meg. És most ne azon ugráljatok, mert ki merem mondani amit rólatok gondolok. Ha sötételf is áll mögöttük, minden lépésünket tízszer át kell gondolnunk. Mert minden hibánk a vesztünket jelenti. És a ti hibátok is az enyémet. Én pedig még akarok élni. Jól élni! *Tekint újra a Törpre nyomatékosítva, miért is van itt. Ezzel elhallgat. Szemei a többiekre tapadnak. Tudja, hogy ha eljön az a pillanat, amikor szembe kell nézniük az orkokkal és az árnyékból irányító rokonnal, akkor semmi helye nem marad a gyengeségnek.*
*A hím már vigyorog Elsek hárításán, de utána valami olyat mond amitől a vigyor hamar eltűnik az arcáról. Lassan, kimérten kilép előrébb, mintha szándékosan engedné, hogy a fény megvillanjon sötétszürke bőrén és smaragdzöld szemein. A csukját hátradobja, így látható lesz fehér haja amely szorosan, összefonódik hogy ne zavarja semmilyen küzdelemben. Ez egyfajta együttműködés számára. Eddig az árnyékban rejtezett, de most megadja az esélyt az együttműködésre. A tekintete hűvös, türelmes, mégis olyan, mint egy penge élén táncoló figyelmeztetés. Az eddigi szavai takarékosak voltak, szinte semmitmondóak. Most azonban súly nehezedik minden kiejtett hangra. Elsek szavai megmozdítottak benne valamit. A nő logikája és hideg józansága olyan jelet adott számára, amelyre figyelni kell. És ami fontosabb, veszélyt is sejtet.*
-Ha igaz, amit mondasz! Ha valóban ott áll egy sötételf az orkok oldalán, akkor a helyzet sokkal komolyabb, mint amit eddig hittétek.
*Abbahagyja egy pillanatra. Hagyja, hogy a csend körbefonja a szavait. Nem siet. Ő mindig kivárja, míg a többiek felfogják, mit is hallanak. Tekintete végigfut Lazziaron, majd Wrotjhon, végül visszatér Elsekhez.*
-Egy ork horda önmagában is veszély. Erő, düh, nyers pusztítás. De erő ész nélkül, irányítható, kiismerhető. Előbb-utóbb megtörik a lendületük. *A sötételf ajkán keserű mosoly villan át.*
-De az orkok között ott van egy a fajtámból! Valaki, aki gondolkodik, aki szálakat mozgat, aki stratégiát épít. Akkor mindez már nem barbár tombolás. Hanem számítás. És az sokkal, sokkal veszélyesebb. *Szemei összeszűkülnek, hangja mélyebbé, komorabbá válik.*
-Egy sötételf nem áll oda közéjük csak úgy. Ha ott van, akkor oka van. Akkor őt hívták. Akkor őt akarják. És ez azt jelenti, hogy az orkok most már nemcsak ölni akarnak. Valamit építeni akarnak. Határt átlépni. Nem csak egy egész világot felperzselni, hanem uralni. *A sötételf tekintete megakad Lazziaron. Az elf arcán azt olvassa le hogy tele van kétségekkel és gyanakvással. A sötételf nem hibáztatja érte. Csak éppen nem hiszi, hogy a félelem önmagában elég lesz, ha szembe kell nézni egy ilyen ellenséggel.*
-Te félsz attól, hogy az orkok végigzúznak a városon. Jól félsz! De ha egy sötételf vezeti őket, akkor nem csak végigzúznak. Akkor megtartják. És akkor mindannyiunk feje egyetlen szálon fog lógni! *Wrotjhra néz, akinek tekintetében eddig a harcosok türelmetlensége, és gőgje látszódik. A törp úgy képzeli, hogy a káoszban majd könnyű lesz részt követelni maguknak. Khaelith hangja most még ridegebbé válik.*
-Te pedig, törp, úgy hiszed, türelmetlenségeddel előnyt kovácsolhatsz. De ha sötételf áll az orkok mellett akkor a káosz, amire vársz, irányított lesz. Nem lesz benne repedés, amit kihasználhatnál. Csak csapdák, amik ránk záródnak.
*Végül ismét Elsekhez fordul. A nő szavai miatt emelte fel a hangját, és most neki adja a legtisztább figyelmeztetést.*
-Még egyszer mondom, ha igazad van, és ott van az a sötételf akkor minden, amit eddig terveztünk, semmit sem ér. Nem levelek döntik el a sorsot. Nem kocsmák suttogása, nem a város ereje. Egy sötételf nemcsak stratégiát ad, hanem titkokat. Árulásokat. Utakat, amelyekhez mások vakok. És ha már most ott van, akkor talán mi késünk el. Talán ő már régen tudja, hogy itt vagyunk. Nem beszélve arról, mi van ha ő egy mágus? Mert egy harcos is okoz fejtörést ilyen erő mellett. De ha az orkok esetleg behódoltak a sötételfnek. Akkor bizony a mágia az amitől fél egy ork. Hiszen a fizikai erő megvan náluk.
*Khaelith hangja lassan elhalkul, de nem veszít erejéből. Inkább olyan, mint egy penge, amely mélyebbre vág a csöndben.*
-Ezt jegyezzétek meg. És most ne azon ugráljatok, mert ki merem mondani amit rólatok gondolok. Ha sötételf is áll mögöttük, minden lépésünket tízszer át kell gondolnunk. Mert minden hibánk a vesztünket jelenti. És a ti hibátok is az enyémet. Én pedig még akarok élni. Jól élni! *Tekint újra a Törpre nyomatékosítva, miért is van itt. Ezzel elhallgat. Szemei a többiekre tapadnak. Tudja, hogy ha eljön az a pillanat, amikor szembe kell nézniük az orkokkal és az árnyékból irányító rokonnal, akkor semmi helye nem marad a gyengeségnek.*
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-17 22:53:51
Üzenet elküldve: 2025-09-17 22:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Elseknek általában egyetlenegy ötlete sem, csak egy röpke gondolat. Nagy előnye volt az életben mindig is az a józan esze, aminek köszönhetően meglehetősen gyorsan tovább tudja gondolni és finomítani javaslatait, vagy azt ami éppen témán forog. Bárkinek is legyen szó a megjegyzéséről felé, nem hagyja azokat ,vesztesként kilépve, megválaszolatlanul. Először a sötételfnek válaszol a nem túl lágy hozzáfűzésre, amit kivételesen amúgy nem vett magára. Sőt! Inkább megnevetteti. Talán azért, mert a három közül ez a férfit érzi saját személyiségéhez a legközelebbinek? Vagy csak azért mert jól fogadta a másik a javaslatát? Ki tudja! De halványan szimpatizál vele, egy amolyan munkába illő viszony szintjén*
- Én úgy tudom az orkok nem túl válogatósak partnereikben. Küldjük inkább az elfet ágyasnak! Férfiból több van a csapatban, feláldozhatóbb. *Az, hogy miért pont saját "jegyesét" választotta az orkoknak vacsorára... Nos elég egyértelmű. Rivalizálásuk teljesen még nem simult el. Ám a tréfa mégis rövid ideig tart. Egy, tulajdonképpen mindenki egymás után, sebesen beszéli a magáét, kettő, ha már így szóba került Elsek valamit leszögezne* A jövőre nézve egyébként kijelenteném, hogy az én szolgálataim nem térnek ki az efféle munkára. Soha. *Amint az utolsó szót kimondja, látszik rajta, hogy nem szórakozik. Az a soha, még soha nem volt ilyen határozott senki szájából. Mindenesetre reméli, hogy hamar túllendülnek a témán. Nem is lehetetlen ez a kívánsága, hiszen sokkal fontosabb dolgokról tárgyalnak most, mint a teste. Ennél azért komolyabb kell, hogy legyen ez a csapat. Reméli!*
*Amikor a többiek egy saját aggodalmukkal állnak elő, csoportosan, vagyis pontosabban ketten... Elsek'belinna már szokásához híven megrázza a fejét*
- Elfelejtitek mekkora az az erőd és hogy az Artheniorban élő orkok egy része is csatlakozott már hozzájuk, ahogy minden más térség törzsei is... Nem létezik, hogy egy ork sem tud olvasni, de ha mégsem tudnának... Tudjuk, hogy ott van az a bizonyos Vádló. Ő sötételf. A vezetőjük jobbkeze. És ha ez sem volna elég... A Tanácsházán az is kiderült, hogy vannak más szövetségeseik is. Ami két dolgot is elárul. Valakinek tudnia kell ott más nyelven is, mint az ork nyelv... És hogy hajlandóak szövetségeket kötni. Szóval jobban tennénk, hogy ha az ork erőd látszólag nem tesz akkora faji előítéleteket, akkor mi sem tennénk, hanem kihasználnánk mennyire is evolválódtak mostanság az orkok. Szervezettek, vegyesek, sokan vannak. Tud ott valaki olvasni.
*Elseknek általában egyetlenegy ötlete sem, csak egy röpke gondolat. Nagy előnye volt az életben mindig is az a józan esze, aminek köszönhetően meglehetősen gyorsan tovább tudja gondolni és finomítani javaslatait, vagy azt ami éppen témán forog. Bárkinek is legyen szó a megjegyzéséről felé, nem hagyja azokat ,vesztesként kilépve, megválaszolatlanul. Először a sötételfnek válaszol a nem túl lágy hozzáfűzésre, amit kivételesen amúgy nem vett magára. Sőt! Inkább megnevetteti. Talán azért, mert a három közül ez a férfit érzi saját személyiségéhez a legközelebbinek? Vagy csak azért mert jól fogadta a másik a javaslatát? Ki tudja! De halványan szimpatizál vele, egy amolyan munkába illő viszony szintjén*
- Én úgy tudom az orkok nem túl válogatósak partnereikben. Küldjük inkább az elfet ágyasnak! Férfiból több van a csapatban, feláldozhatóbb. *Az, hogy miért pont saját "jegyesét" választotta az orkoknak vacsorára... Nos elég egyértelmű. Rivalizálásuk teljesen még nem simult el. Ám a tréfa mégis rövid ideig tart. Egy, tulajdonképpen mindenki egymás után, sebesen beszéli a magáét, kettő, ha már így szóba került Elsek valamit leszögezne* A jövőre nézve egyébként kijelenteném, hogy az én szolgálataim nem térnek ki az efféle munkára. Soha. *Amint az utolsó szót kimondja, látszik rajta, hogy nem szórakozik. Az a soha, még soha nem volt ilyen határozott senki szájából. Mindenesetre reméli, hogy hamar túllendülnek a témán. Nem is lehetetlen ez a kívánsága, hiszen sokkal fontosabb dolgokról tárgyalnak most, mint a teste. Ennél azért komolyabb kell, hogy legyen ez a csapat. Reméli!*
*Amikor a többiek egy saját aggodalmukkal állnak elő, csoportosan, vagyis pontosabban ketten... Elsek'belinna már szokásához híven megrázza a fejét*
- Elfelejtitek mekkora az az erőd és hogy az Artheniorban élő orkok egy része is csatlakozott már hozzájuk, ahogy minden más térség törzsei is... Nem létezik, hogy egy ork sem tud olvasni, de ha mégsem tudnának... Tudjuk, hogy ott van az a bizonyos Vádló. Ő sötételf. A vezetőjük jobbkeze. És ha ez sem volna elég... A Tanácsházán az is kiderült, hogy vannak más szövetségeseik is. Ami két dolgot is elárul. Valakinek tudnia kell ott más nyelven is, mint az ork nyelv... És hogy hajlandóak szövetségeket kötni. Szóval jobban tennénk, hogy ha az ork erőd látszólag nem tesz akkora faji előítéleteket, akkor mi sem tennénk, hanem kihasználnánk mennyire is evolválódtak mostanság az orkok. Szervezettek, vegyesek, sokan vannak. Tud ott valaki olvasni.
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-17 11:32:35
Üzenet elküldve: 2025-09-17 11:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Szobáról szobára jár, a folyosón kerülgeti a szemét- és törmelékhalmokat, közben próbál úgy levegőt venni, hogy ne nagyon szívja be a kúria most szinte miazmásnak érzett bukéját. Egyszerre igyekszik eleget tenni Vhorossi Úrnő és Elireya Úrnő utasításainak. Ahogy bejárja a helyiségeket Úrnőjét keresve, úgy takarja el az ablakokat amivel csak lehet. Függönyt persze sehol sem talál -egyet leszámítva, de azon olyan ocsmány foltokat lát, hogy bottal nem piszkálná meg a rongydarabbá züllött kárpitot-, így muszáj a mindenfelé heverő törmelékdarabokból ablaktáblákat improvizálni. Persze, nem lesznek tökéletesek. De nem is asztalos, megfelelő eszközökkel és alapanyaggal.
Ahogy halad a dolgában, úgy lesz a ház belseje egyre sötétebb; a félhomály lassan elmélyül, és a sarkokban szurokszín árnyékká sűrűsödik. Ha nem lenne jobb szeme ilyen furán homályos és ködös a reggeli verés óta, akkor talán egy fokkal jobban látna. De így? Egyre többször botlik meg a mindenfelé szétszórt lomban, hiába próbálja eszébe vésni azok elhelyezkedését amíg lehetséges. Az utolsó szobában is végez, de Vhorossi Úrnőnek nyomát sem látja. Bár -gondolja- a nőstény valószínűleg a Sötét Anya számára állított helyet keresheti, abból ítélve, hogy őt említette távoztakor. Nem biztos benne hogy merre tűnhetett el Úrnője a most még labirintusnak érzett kúriában. És így, hogy nem is lát túl sokat, talán nincs is értelme tovább keresnie őt.
Inkább visszatér az elő-szobába, ujjhegyeivel követve a fal vonalát, a lépteit számolva. A csukott ajtó mögül kiszűrődő zajokkal nem foglalkozik, de érzi, ahogy megsavanyodik a nyál a szájában. A főbejárat felé indul inkább, és kilép az ég alá. Odakint legalább friss a levegő is. Zardilhoz igyekszik, a ló halkan prüszkölve jelzi számára hogy szívesen csemegézne valamit, de most nincs ideje ezzel az igénnyel foglalkozni. A lóra erősített táskákhoz lép, némi keresés után egyszerű faggyúgyertyát húz elő az egyikből, és a hozzá tartozó kis kovát és acélt, illetve a szenesített szövettel teli apró bádogdobozkát.
Szerzeményeivel visszatér a házba. A fal mellett csak úgy, lábbal letakarít egy kis szakasznyi padlót, és letérdel. A dobozból kivesz egy darabnyi szenesített szövetet, majd a kovát és acélt ügyesen összeütve szikraesőt zúdít rá. Most nem érdekli, hogy a padló is kap a szikrákból – az annyira mocskos, hogy komoly erőfeszítésébe kerülne így meggyújtania. Viszont a fekete szövetdarabon életre kel egy aprócska izzó lidérc, amit óvatosan megfújva gyorsan imbolygó lángocskává fejleszt. Ezzel gyújtja meg a gyertya kanócát. A már szükségtelen szövetdarabot összesodorja ujjai között és tenyerébe zárja, hogy elfojtsa a benne táncoló lángot. Az még csak meg sem égeti a bőrét, annyira apró. A félig használt szövetdarabot visszarakja a dobozkába, majd a gyertyával a kezében felemelkedik. Az egy szál, csupasz láng tompa aranyszínű fénykörében a kúria még szánalmasabbnak néz ki, mint korábban. Talán ez az a pillanat, amikor eldönti magában: rühelli ezt a helyet.*
*Szobáról szobára jár, a folyosón kerülgeti a szemét- és törmelékhalmokat, közben próbál úgy levegőt venni, hogy ne nagyon szívja be a kúria most szinte miazmásnak érzett bukéját. Egyszerre igyekszik eleget tenni Vhorossi Úrnő és Elireya Úrnő utasításainak. Ahogy bejárja a helyiségeket Úrnőjét keresve, úgy takarja el az ablakokat amivel csak lehet. Függönyt persze sehol sem talál -egyet leszámítva, de azon olyan ocsmány foltokat lát, hogy bottal nem piszkálná meg a rongydarabbá züllött kárpitot-, így muszáj a mindenfelé heverő törmelékdarabokból ablaktáblákat improvizálni. Persze, nem lesznek tökéletesek. De nem is asztalos, megfelelő eszközökkel és alapanyaggal.
Ahogy halad a dolgában, úgy lesz a ház belseje egyre sötétebb; a félhomály lassan elmélyül, és a sarkokban szurokszín árnyékká sűrűsödik. Ha nem lenne jobb szeme ilyen furán homályos és ködös a reggeli verés óta, akkor talán egy fokkal jobban látna. De így? Egyre többször botlik meg a mindenfelé szétszórt lomban, hiába próbálja eszébe vésni azok elhelyezkedését amíg lehetséges. Az utolsó szobában is végez, de Vhorossi Úrnőnek nyomát sem látja. Bár -gondolja- a nőstény valószínűleg a Sötét Anya számára állított helyet keresheti, abból ítélve, hogy őt említette távoztakor. Nem biztos benne hogy merre tűnhetett el Úrnője a most még labirintusnak érzett kúriában. És így, hogy nem is lát túl sokat, talán nincs is értelme tovább keresnie őt.
Inkább visszatér az elő-szobába, ujjhegyeivel követve a fal vonalát, a lépteit számolva. A csukott ajtó mögül kiszűrődő zajokkal nem foglalkozik, de érzi, ahogy megsavanyodik a nyál a szájában. A főbejárat felé indul inkább, és kilép az ég alá. Odakint legalább friss a levegő is. Zardilhoz igyekszik, a ló halkan prüszkölve jelzi számára hogy szívesen csemegézne valamit, de most nincs ideje ezzel az igénnyel foglalkozni. A lóra erősített táskákhoz lép, némi keresés után egyszerű faggyúgyertyát húz elő az egyikből, és a hozzá tartozó kis kovát és acélt, illetve a szenesített szövettel teli apró bádogdobozkát.
Szerzeményeivel visszatér a házba. A fal mellett csak úgy, lábbal letakarít egy kis szakasznyi padlót, és letérdel. A dobozból kivesz egy darabnyi szenesített szövetet, majd a kovát és acélt ügyesen összeütve szikraesőt zúdít rá. Most nem érdekli, hogy a padló is kap a szikrákból – az annyira mocskos, hogy komoly erőfeszítésébe kerülne így meggyújtania. Viszont a fekete szövetdarabon életre kel egy aprócska izzó lidérc, amit óvatosan megfújva gyorsan imbolygó lángocskává fejleszt. Ezzel gyújtja meg a gyertya kanócát. A már szükségtelen szövetdarabot összesodorja ujjai között és tenyerébe zárja, hogy elfojtsa a benne táncoló lángot. Az még csak meg sem égeti a bőrét, annyira apró. A félig használt szövetdarabot visszarakja a dobozkába, majd a gyertyával a kezében felemelkedik. Az egy szál, csupasz láng tompa aranyszínű fénykörében a kúria még szánalmasabbnak néz ki, mint korábban. Talán ez az a pillanat, amikor eldönti magában: rühelli ezt a helyet.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-09-16 16:53:24
Üzenet elküldve: 2025-09-16 16:53:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Nem ritka családtagjaik között az ilyesféle vérfertőzőnek titulált kapcsolat, de ő maga mégis igazabbnak gondolja sajátjukat, mint a rengeteg érdek mentén született házasságot. Hogy anyja nem ezt az utat választotta, csak nehezíti a helyzetüket, hisz hosszú ideig érezte hátában a vádló szemeket, eltántorítani viszont sosem tudta. Nem ő választotta, az élet hozta őket össze és szétszakíthatatlannak bizonyul a kötelék. Másutt felesleges volna a rejtőzködésük, de Elireya képes volt a Dwirinthalenek között is a legrosszabb helyre születni. Ennek issza levét Elariion is, ki miatta nem lehet elég szabados, s talán az ő ereiben is kimoshatatlanul terjedt szét a méreg. Nem telt még el annyi éj, hogy egyáltalán feldolgozhassa, hogy mennyi minden lehet itt teljességgel más. Nem tör viszont magasabb babérokra annál, mint amit jelenleg el tud érni. Ha tovább érik, ha többet tapasztal, talán Vhorossin is szíves örömest átlép majd, de még felnéz a nőstényre és apró játszmákon kívül nem tenne olyat, amivel annak kárt okoz.
Éppen tökéletes, ahogy most van. Ha a köröttük lévő tér romos is, a szobától, de még tőlük is láttak már e falak mocskosabbat. Nem szégyelli hát magát egy pillanatig sem, s ha nem is tölti be a teret hangos sóhaja, a hím fülébe és annak bőrére épp elég jut a forró leheletéből. Tíz körömmel kapaszkodik a kidolgozott felsőtestben, csak átkulcsolt lábával nem szorít annyira, mint amennyire szeretné. Megteszi helyette ölének izma, ahogy a diktált ütem ritmusában kezd lüktetésbe a másik szavait megköszönve. Egekig lehet fokozni kívánalmát a megfelelő mondatokkal.*
- Nem is kell létezzünk egymás nélkül.
*Mondja egyetlen nyögésbe vegyülve, s így is gondolja most. Nem kellene neki sem az új, sem a régi élet, ha nem lehet mellette a hím. A legnagyobb gyengesége, mégis ez viszi előre, talán semmi más.
Utasításának eleget tesz Elariion, miközben a fejbőrét érő édes fájdalom űzi tovább a beteljesedés felé. Most egy gondlatot sem áldoz arra, hogy kettejük közül a hím hangja lesz az, aki bárki tudtára adhatja azt, amit kimondani sosem mondtak még senkinek. Megfeszül egész testben, kiszámolni sem lehetne, hogy milyen csekély idővel előbb végzi be, mint a másik, s ezzel rögvest tudtára adja, hogy számára is szabad az út. Érzik egymást, sosem kellettek a felesleges szavak, rég megtanulták már egymás testének jelzéseit. Remegve feszül meg minden tagja, majd ernyed el végül, zihálva ráomolva az obszidiánszín bőrre. Hogy a lábai elbírják, talán csoda, talán amaz tartja őt meg, hogy ne hulljon alá.*
- Hamar találtam ehhez segítséget. *Mondja még mindig a légvétellel küzdve, de lassan kioldja magát a karokból, s hószín tincseit kezdi el ujjaival rendezni.* - Ha pedig nem tesz neki eleget, akkor hamar találtam magamnak játékot. *Mosolyában bujkáló sötétség talán nem illik bele idilli képükbe, de nem mutathat mégsem újat Elraiionnak.*
- Megéheztem. *Mondja, miközben még egy csókot lehel az ajkakra, melyet elnézve nem is emlékszik mikor harapott meg úgy, hogy annak még a sötét bőrön is enyhe nyoma maradt. * - El kell küldjem a fattyút, hogy hozzon valamit. *Kissé oldalra néz, s látványosan gondolkodóba esik.* - Gondolod van itt hely, ahonnan szerezhet nekem Rhéa félelméből készült italt? *Imádná nézni az arcot, ahogy nem mer elképedni ugyanis. Bár megannyi borzalmat láthatott már közösségükben.* - Mindegy is, meg tudja oldani. *Ruháját ölti magára, de csak akkor veszi le a szemét a hímről, mikor éppen az anyag takarja látóterét. A titkoknak minden bizonnyal heves légyottjuk után már úgyis annyi. Ez egyszerre félelmetes és felszabadító.*
*Nem ritka családtagjaik között az ilyesféle vérfertőzőnek titulált kapcsolat, de ő maga mégis igazabbnak gondolja sajátjukat, mint a rengeteg érdek mentén született házasságot. Hogy anyja nem ezt az utat választotta, csak nehezíti a helyzetüket, hisz hosszú ideig érezte hátában a vádló szemeket, eltántorítani viszont sosem tudta. Nem ő választotta, az élet hozta őket össze és szétszakíthatatlannak bizonyul a kötelék. Másutt felesleges volna a rejtőzködésük, de Elireya képes volt a Dwirinthalenek között is a legrosszabb helyre születni. Ennek issza levét Elariion is, ki miatta nem lehet elég szabados, s talán az ő ereiben is kimoshatatlanul terjedt szét a méreg. Nem telt még el annyi éj, hogy egyáltalán feldolgozhassa, hogy mennyi minden lehet itt teljességgel más. Nem tör viszont magasabb babérokra annál, mint amit jelenleg el tud érni. Ha tovább érik, ha többet tapasztal, talán Vhorossin is szíves örömest átlép majd, de még felnéz a nőstényre és apró játszmákon kívül nem tenne olyat, amivel annak kárt okoz.
Éppen tökéletes, ahogy most van. Ha a köröttük lévő tér romos is, a szobától, de még tőlük is láttak már e falak mocskosabbat. Nem szégyelli hát magát egy pillanatig sem, s ha nem is tölti be a teret hangos sóhaja, a hím fülébe és annak bőrére épp elég jut a forró leheletéből. Tíz körömmel kapaszkodik a kidolgozott felsőtestben, csak átkulcsolt lábával nem szorít annyira, mint amennyire szeretné. Megteszi helyette ölének izma, ahogy a diktált ütem ritmusában kezd lüktetésbe a másik szavait megköszönve. Egekig lehet fokozni kívánalmát a megfelelő mondatokkal.*
- Nem is kell létezzünk egymás nélkül.
*Mondja egyetlen nyögésbe vegyülve, s így is gondolja most. Nem kellene neki sem az új, sem a régi élet, ha nem lehet mellette a hím. A legnagyobb gyengesége, mégis ez viszi előre, talán semmi más.
Utasításának eleget tesz Elariion, miközben a fejbőrét érő édes fájdalom űzi tovább a beteljesedés felé. Most egy gondlatot sem áldoz arra, hogy kettejük közül a hím hangja lesz az, aki bárki tudtára adhatja azt, amit kimondani sosem mondtak még senkinek. Megfeszül egész testben, kiszámolni sem lehetne, hogy milyen csekély idővel előbb végzi be, mint a másik, s ezzel rögvest tudtára adja, hogy számára is szabad az út. Érzik egymást, sosem kellettek a felesleges szavak, rég megtanulták már egymás testének jelzéseit. Remegve feszül meg minden tagja, majd ernyed el végül, zihálva ráomolva az obszidiánszín bőrre. Hogy a lábai elbírják, talán csoda, talán amaz tartja őt meg, hogy ne hulljon alá.*
- Hamar találtam ehhez segítséget. *Mondja még mindig a légvétellel küzdve, de lassan kioldja magát a karokból, s hószín tincseit kezdi el ujjaival rendezni.* - Ha pedig nem tesz neki eleget, akkor hamar találtam magamnak játékot. *Mosolyában bujkáló sötétség talán nem illik bele idilli képükbe, de nem mutathat mégsem újat Elraiionnak.*
- Megéheztem. *Mondja, miközben még egy csókot lehel az ajkakra, melyet elnézve nem is emlékszik mikor harapott meg úgy, hogy annak még a sötét bőrön is enyhe nyoma maradt. * - El kell küldjem a fattyút, hogy hozzon valamit. *Kissé oldalra néz, s látványosan gondolkodóba esik.* - Gondolod van itt hely, ahonnan szerezhet nekem Rhéa félelméből készült italt? *Imádná nézni az arcot, ahogy nem mer elképedni ugyanis. Bár megannyi borzalmat láthatott már közösségükben.* - Mindegy is, meg tudja oldani. *Ruháját ölti magára, de csak akkor veszi le a szemét a hímről, mikor éppen az anyag takarja látóterét. A titkoknak minden bizonnyal heves légyottjuk után már úgyis annyi. Ez egyszerre félelmetes és felszabadító.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937