Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:45:23
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:45:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlás//
*A romvárosba viszik hosszú lábai. Szétnéz, imitt-amott ismerős tereptárgy darabkákra lesz figyelmes, alighanem a hajdani barakk környékén járhat, mert a romok között lát egy-egy fakardot, más gyakorló fegyvereket és egy állványos, szalmabála vesszőfogót. Lesha nosztalgikusan elmosolyodik, szórakozottan lábaira állítja az állványt.*
- Há!
~ Most nem kell leadnom a lándzsámat a pultnál. ~
*Kellő távolságra hátrál, hogy célozhasson, olyan 30 méterre. Haránt terpeszbe áll, hajításra emeli lándzsáját, párszor meglendíti, megcélozza a vesszőfogót és eldobja. A dárda döndülve trafálja el az állványon a szalmabálát.*
~ Hű, de jó! Na, még! ~
*Lesha elmosolyodva megy a hajítódárdáért, hogy folytassa a gyakorlást.*
*A romvárosba viszik hosszú lábai. Szétnéz, imitt-amott ismerős tereptárgy darabkákra lesz figyelmes, alighanem a hajdani barakk környékén járhat, mert a romok között lát egy-egy fakardot, más gyakorló fegyvereket és egy állványos, szalmabála vesszőfogót. Lesha nosztalgikusan elmosolyodik, szórakozottan lábaira állítja az állványt.*
- Há!
~ Most nem kell leadnom a lándzsámat a pultnál. ~
*Kellő távolságra hátrál, hogy célozhasson, olyan 30 méterre. Haránt terpeszbe áll, hajításra emeli lándzsáját, párszor meglendíti, megcélozza a vesszőfogót és eldobja. A dárda döndülve trafálja el az állványon a szalmabálát.*
~ Hű, de jó! Na, még! ~
*Lesha elmosolyodva megy a hajítódárdáért, hogy folytassa a gyakorlást.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-03 21:11:15
Üzenet elküldve: 2019-03-03 21:11:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
//Rodderiego//
*A férfi bár nem lehet biztos gondolataiban, de találékonysága dicséretes. Ha egyszer kijutnak innen és sikerül letesztelniük azokat, amiket felvetett, akkor bizonyosan válaszokat kaphat majd.
Ám egyelőre marad a találgatás és a latolgatás és a bizonyosság, hogy vagy zajjal vagy fénnyel felverték a barlangterem vaksinak tetsző lakóit, akik csivitelve indulnak meg verdeső bőrszárnyaikkal kis csapatuk felé.
Hátát egy oszlopnak tudja vetni, hátizsákján a lámpás tompán koppan a cseppkövön, három-négy repülő lény veszi célba, nem akarják békésen elkerülni valamiért. Tőrét képes elhajítani, de a csapkodó lények elég aprók és a fényviszonyok sem a legjobbak, így tőre ártalmatlan száll el egy felé tartó denevérszerű lény mellett és a sötétségbe vész. Amikor pedig odaérnek hozzá a szárnyas bestiák, kardjával tud támadni. Egy csapással kettészel egy lényt, amely a lába előtt csattan a kövön.
A maradék két lény közül az egyiket sikerül félreütnie a kardja pengéjével, a másik viszont elkerüli a kardot és a bal lábába mélyeszti tűhegyes fogát. A nadrágot is alig tudja átharapni, de Rodd apró szúrást érezhet a combján, szinte semmiség.*
//Tozeya//
*A lány is éppen az ismeretlen növény felhasználásáról gondolkodik, amikor megtörténik a baj. A mágus mögött két lépéssel helyezkedik, dobófegyverét kardra cseréli, amit aztán baljába fog és mágikus kalapját veszi kézbe, hogy előbb figyelmeztetve társait elhajítsa a varázslatos kalapot, amely szélsebesen forogva repül el kezéből a felé tartó denevérszerű lények felé, nem tudni, sikerül-e eltalálni egyet-kettőt, mert három denevér őt is célba veszi. A táskáján világító gömb fénye, amely jókora árnyékot rajzol Tozeya elé, közelharchoz elég fényt szolgáltat. Sima vágása leszeli az egyik lény fejét, fekete vérrel szennyezve be pengéjét. A másik kettő csivitelve rávetik magukat, ám a lány mindkét repkedő bestiát elkerüli, azok csak ártalmatlan verdesnek körülötte.*
//Uzazd//
*Az ork eltávolodik a szúrós szagú növényektől, ami segít ugyan, már nem ingerli tüsszögésre, de ettől még zavaró, ám már sokkal jobb, hogy nincs a közvetlen közelében. A szaglása még nem tért vissza, de tart tőle, amíg ebben a barlangteremben lesznek, addig nem is fog kitisztulni.
Mivel ő nem vette elő a fénygömbjét, így kicsit a sötétségbe olvad, amikor eltávolodik a növényektől és ezzel társaitól, de természetesen látja őket és ők is látják az orkot.
Uzazd pedig maga is látja a Kilvard fénykörébe kerülő függő cseppköveket és az azokról leváló beteg-fehér szárnyasokat. Rövidkardját készenlétbe helyezi, de a szárnyasok valamiért nem indulnak meg felé, csak a másik három társát veszik célba, Gremm a földre kuporodik, feje fölé emeli karját, de őt is mintha békén hagynák.
Tétlenül kell végignéznie ebben a pár pillanatban, ahogy társaira vetik magukat a csivitelő lények.*
//Kilvard//
*A mágus is csak egy keresetlen mondattal konstatálja, hogy felvertek valamit a barlangteremben. Sok minden számításba jöhet, de egyelőre nem törődik a válaszokkal, hanem cselekedni kezd. Magasra emeli a lámpást, így bevilágítja csaknem az egész csapatot. Csak a korábban a növényektől félrevonuló Uzazd esik a fénykor szélére. Rejtőzésre szólítaná fel a csapatot, Grem így is tesz, egy állócseppkő mellé guggol, karjaival védve a fejét a csivitelő lényektől, de a többiek harcolni kezdenek és látszólag hatékonyan veszik fel a küzdelmet a denevérszerű sereggel.
Mágiája hatására a mosoly szó szerint az arcára kövül, melyet utolsó mozdulatával társaira villant. A következő pillanatban pedig már egy életnagyságú és élethű Kilvard-szobor áll a fénykör közepén, mint valami lámpatartó, kezében utolsót lobban a gömbbe zárt gomba, majd az is kővé dermed.
Talán azért, mert mozdulatlan, talán azért, mert kihuny a fény a kezében, a denevérszerű lények elfordulnak tőle és megindulnak a másik két társuk felé. Körülöttük kezdenek el csivitelni és őket veszélyeztetik.
De a gondolatai is lassan kővé dermednek, s utolsó kellemetlen érzése az, hogy a csivitelő bestiák csak akkor kezdtek el mozgolódni, amikor rájuk világított a lámpájával, addig, a tüsszentés ellenére is, észrevétlenek és mozdulatlanok voltak.*
//Mindenki//
*Roddot és Zeyát három-három lény támad meg, ebből egyet-egyet könnyűszerrel levágnak, de Roddot megharapja az egyik, erről csak ő tud.
Uzazd a fénykör szélén csak szemlélője a harcnak és Kilvard megkövülésének, amikor tőle elfordulnak a lények. Gremet is úgy tűnik, elkerüli a vész.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 22:08:56
//Rodderiego//
*A férfi bár nem lehet biztos gondolataiban, de találékonysága dicséretes. Ha egyszer kijutnak innen és sikerül letesztelniük azokat, amiket felvetett, akkor bizonyosan válaszokat kaphat majd.
Ám egyelőre marad a találgatás és a latolgatás és a bizonyosság, hogy vagy zajjal vagy fénnyel felverték a barlangterem vaksinak tetsző lakóit, akik csivitelve indulnak meg verdeső bőrszárnyaikkal kis csapatuk felé.
Hátát egy oszlopnak tudja vetni, hátizsákján a lámpás tompán koppan a cseppkövön, három-négy repülő lény veszi célba, nem akarják békésen elkerülni valamiért. Tőrét képes elhajítani, de a csapkodó lények elég aprók és a fényviszonyok sem a legjobbak, így tőre ártalmatlan száll el egy felé tartó denevérszerű lény mellett és a sötétségbe vész. Amikor pedig odaérnek hozzá a szárnyas bestiák, kardjával tud támadni. Egy csapással kettészel egy lényt, amely a lába előtt csattan a kövön.
A maradék két lény közül az egyiket sikerül félreütnie a kardja pengéjével, a másik viszont elkerüli a kardot és a bal lábába mélyeszti tűhegyes fogát. A nadrágot is alig tudja átharapni, de Rodd apró szúrást érezhet a combján, szinte semmiség.*
//Tozeya//
*A lány is éppen az ismeretlen növény felhasználásáról gondolkodik, amikor megtörténik a baj. A mágus mögött két lépéssel helyezkedik, dobófegyverét kardra cseréli, amit aztán baljába fog és mágikus kalapját veszi kézbe, hogy előbb figyelmeztetve társait elhajítsa a varázslatos kalapot, amely szélsebesen forogva repül el kezéből a felé tartó denevérszerű lények felé, nem tudni, sikerül-e eltalálni egyet-kettőt, mert három denevér őt is célba veszi. A táskáján világító gömb fénye, amely jókora árnyékot rajzol Tozeya elé, közelharchoz elég fényt szolgáltat. Sima vágása leszeli az egyik lény fejét, fekete vérrel szennyezve be pengéjét. A másik kettő csivitelve rávetik magukat, ám a lány mindkét repkedő bestiát elkerüli, azok csak ártalmatlan verdesnek körülötte.*
//Uzazd//
*Az ork eltávolodik a szúrós szagú növényektől, ami segít ugyan, már nem ingerli tüsszögésre, de ettől még zavaró, ám már sokkal jobb, hogy nincs a közvetlen közelében. A szaglása még nem tért vissza, de tart tőle, amíg ebben a barlangteremben lesznek, addig nem is fog kitisztulni.
Mivel ő nem vette elő a fénygömbjét, így kicsit a sötétségbe olvad, amikor eltávolodik a növényektől és ezzel társaitól, de természetesen látja őket és ők is látják az orkot.
Uzazd pedig maga is látja a Kilvard fénykörébe kerülő függő cseppköveket és az azokról leváló beteg-fehér szárnyasokat. Rövidkardját készenlétbe helyezi, de a szárnyasok valamiért nem indulnak meg felé, csak a másik három társát veszik célba, Gremm a földre kuporodik, feje fölé emeli karját, de őt is mintha békén hagynák.
Tétlenül kell végignéznie ebben a pár pillanatban, ahogy társaira vetik magukat a csivitelő lények.*
//Kilvard//
*A mágus is csak egy keresetlen mondattal konstatálja, hogy felvertek valamit a barlangteremben. Sok minden számításba jöhet, de egyelőre nem törődik a válaszokkal, hanem cselekedni kezd. Magasra emeli a lámpást, így bevilágítja csaknem az egész csapatot. Csak a korábban a növényektől félrevonuló Uzazd esik a fénykor szélére. Rejtőzésre szólítaná fel a csapatot, Grem így is tesz, egy állócseppkő mellé guggol, karjaival védve a fejét a csivitelő lényektől, de a többiek harcolni kezdenek és látszólag hatékonyan veszik fel a küzdelmet a denevérszerű sereggel.
Mágiája hatására a mosoly szó szerint az arcára kövül, melyet utolsó mozdulatával társaira villant. A következő pillanatban pedig már egy életnagyságú és élethű Kilvard-szobor áll a fénykör közepén, mint valami lámpatartó, kezében utolsót lobban a gömbbe zárt gomba, majd az is kővé dermed.
Talán azért, mert mozdulatlan, talán azért, mert kihuny a fény a kezében, a denevérszerű lények elfordulnak tőle és megindulnak a másik két társuk felé. Körülöttük kezdenek el csivitelni és őket veszélyeztetik.
De a gondolatai is lassan kővé dermednek, s utolsó kellemetlen érzése az, hogy a csivitelő bestiák csak akkor kezdtek el mozgolódni, amikor rájuk világított a lámpájával, addig, a tüsszentés ellenére is, észrevétlenek és mozdulatlanok voltak.*
//Mindenki//
*Roddot és Zeyát három-három lény támad meg, ebből egyet-egyet könnyűszerrel levágnak, de Roddot megharapja az egyik, erről csak ő tud.
Uzazd a fénykör szélén csak szemlélője a harcnak és Kilvard megkövülésének, amikor tőle elfordulnak a lények. Gremet is úgy tűnik, elkerüli a vész.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 22:08:56
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:56:24
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:56:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A nagy egyenlőség napja//
// Az önkéntes hangadó //
*Elkerekedik a nő szeme, s kezét hirtelen sikkantással a szája elé kapja. Hátrál, ahogyan csak tud, s kerüli a böködő vasvillát. Olyan, mint a körülöttük ülők, táncolók, s a zenészek semmit nem vennének észre ebből az egészből, mindenki folytatja azt, mit éppen csinált. Vannak, kik falatoznak, van, ki kedves párját forgatja meg, de vannak komornák és pincérek is, kik sürögnek forognak kedvesen mosolyogva. Ez Parden szerencséje is. Senki sem száll vele szemben, ahogyan senki nem áll mellé sem, még az a szabad csapat is eltűnt, kik nem sokkal ezelőtt bezúdultak az ajtón.*
- Nyu... nyugodj meg Parden... kérlek... elfáradtál, pihenned kell! *Mondaná a nő, azonban úgy látszik Pardent már nem tudja semmivel meggyőzni. A kiabált nevekre csupán széttárja kezét, s reménykedve néz szét, hátha valaki megsegíti, de nem. *
- Ne, Parden, ne!! Hisz még kerestelek is, hóban, sárban! *Nem akarna leugrani, ez kiválóan látszik, de a vasvillától is fél, ami lassan testébe fúródik keskeny vérpatakot indítva végig bársonyos ruháján.* Ha én meghalok, te is velem jössz!! *Kiáltja hirtelen eltorzult arccal, majd közelebb lépve, mit sem foglalkozva azzal, hogy a vasvilla egyre mélyebbre hatol testében, lassan átszúrva azt, Parden ruháját ragadja meg, s magával rántja a mélybe. Az utca kövezete vészesen gyorsan közeledik, s nem lehet tudni, hogy ki kerül alulra, bár nincs magasan az erkély, azért annyira nincs is alacsonyan, hogy egy koponya ne loccsanjon szét. Parden fülét átjárja az átható sikoltás, ami elhagyja a nő száját.*
// Az önkéntes hangadó //
*Elkerekedik a nő szeme, s kezét hirtelen sikkantással a szája elé kapja. Hátrál, ahogyan csak tud, s kerüli a böködő vasvillát. Olyan, mint a körülöttük ülők, táncolók, s a zenészek semmit nem vennének észre ebből az egészből, mindenki folytatja azt, mit éppen csinált. Vannak, kik falatoznak, van, ki kedves párját forgatja meg, de vannak komornák és pincérek is, kik sürögnek forognak kedvesen mosolyogva. Ez Parden szerencséje is. Senki sem száll vele szemben, ahogyan senki nem áll mellé sem, még az a szabad csapat is eltűnt, kik nem sokkal ezelőtt bezúdultak az ajtón.*
- Nyu... nyugodj meg Parden... kérlek... elfáradtál, pihenned kell! *Mondaná a nő, azonban úgy látszik Pardent már nem tudja semmivel meggyőzni. A kiabált nevekre csupán széttárja kezét, s reménykedve néz szét, hátha valaki megsegíti, de nem. *
- Ne, Parden, ne!! Hisz még kerestelek is, hóban, sárban! *Nem akarna leugrani, ez kiválóan látszik, de a vasvillától is fél, ami lassan testébe fúródik keskeny vérpatakot indítva végig bársonyos ruháján.* Ha én meghalok, te is velem jössz!! *Kiáltja hirtelen eltorzult arccal, majd közelebb lépve, mit sem foglalkozva azzal, hogy a vasvilla egyre mélyebbre hatol testében, lassan átszúrva azt, Parden ruháját ragadja meg, s magával rántja a mélybe. Az utca kövezete vészesen gyorsan közeledik, s nem lehet tudni, hogy ki kerül alulra, bár nincs magasan az erkély, azért annyira nincs is alacsonyan, hogy egy koponya ne loccsanjon szét. Parden fülét átjárja az átható sikoltás, ami elhagyja a nő száját.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:38:38
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Na tessék.
*Mormogja beletörődötten, miközben az élőlények heves csiviteléssel lódulnak irányukba. Ha ez nem kelti fel a lent élők figyelmét, akkor semmi.
Gyorsan kell cselekedni, alighanem másodpercei vannak hátra, míg a bestiák rávetik magukat és bőrébe mélyednek az apró kis fogak. Hirtelen semmiféle általa ismert mágia nem jut eszébe, melynek most a kis csapat hasznát vehetné. Hiába, nem készült a föld alatt repülő lényekre.
Magasba emeli a lámpást, majd félig megfordulva sandít hátra a kis csapatra.*
-Rejtőzzetek!
*Reméli, hogy társai érteni fogják, harcnak itt nincs helye. A bestiák szeme vaknak, vagy legalábbis rossznak tűnik. Ha a kövek rejtekét használják, tán megvárhatják, míg lecsillapodnak a kedélyek.
Neki azonban nincs ideje most búvóhelyet találni. Megereszt még egy biztató mosolyt a hátul állókra, kik láthatják, ahogy teste megmerevedik. Ha a varázslat jól sül el, tán néhány kis bestia és nekicsapódik, vagy fogát mélyeszti a kőbe. Reméli a legjobbakat, bár jobban aggódik a többiek miatt.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
-Na tessék.
*Mormogja beletörődötten, miközben az élőlények heves csiviteléssel lódulnak irányukba. Ha ez nem kelti fel a lent élők figyelmét, akkor semmi.
Gyorsan kell cselekedni, alighanem másodpercei vannak hátra, míg a bestiák rávetik magukat és bőrébe mélyednek az apró kis fogak. Hirtelen semmiféle általa ismert mágia nem jut eszébe, melynek most a kis csapat hasznát vehetné. Hiába, nem készült a föld alatt repülő lényekre.
Magasba emeli a lámpást, majd félig megfordulva sandít hátra a kis csapatra.*
-Rejtőzzetek!
*Reméli, hogy társai érteni fogják, harcnak itt nincs helye. A bestiák szeme vaknak, vagy legalábbis rossznak tűnik. Ha a kövek rejtekét használják, tán megvárhatják, míg lecsillapodnak a kedélyek.
Neki azonban nincs ideje most búvóhelyet találni. Megereszt még egy biztató mosolyt a hátul állókra, kik láthatják, ahogy teste megmerevedik. Ha a varázslat jól sül el, tán néhány kis bestia és nekicsapódik, vagy fogát mélyeszti a kőbe. Reméli a legjobbakat, bár jobban aggódik a többiek miatt.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-03 12:58:47
Üzenet elküldve: 2019-03-03 12:58:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*A furcsa növény még mindig irritálja orrát és kicsit a szemeit is.*
-Köszönöm.
*Válaszol Roddnak. Eltávolodik a növényektől, hátha akkor kevésbé fogja irritálni orrát és szemeit, de mivel a barlangteremben sok van ezekből a növényekből, nincs sok esély rá, hogy olyan helyet találjon ahol kevés van ezekből a növényekből. Viszont legalább minél távolabb megy ezektől a növényektől, annál kevésbé irritálja érzékeit. Keres magának egy olyan helyet, ami ezektől a növényektől mentes, és ott iszik ár kortyot, majd megfogja fegyverét és ő is folytatja a kutatgatást, bár nem tudja mit kutat. Szerencsére, vagy inkább balszerencsére, nem kellett tovább céltalanul kutatni, mivel máris megérkeztek a házigazdák. Gyorsan harchelyzetbe készülködik, de a veszély nem a barlangterem valamelyik bejáratától jön, hanem a barlangterem tetejéről.
~Hát ők is házigazdák.~
Rövidkardját készenlétbe helyezi és így várja ellenségeiket.*
*A furcsa növény még mindig irritálja orrát és kicsit a szemeit is.*
-Köszönöm.
*Válaszol Roddnak. Eltávolodik a növényektől, hátha akkor kevésbé fogja irritálni orrát és szemeit, de mivel a barlangteremben sok van ezekből a növényekből, nincs sok esély rá, hogy olyan helyet találjon ahol kevés van ezekből a növényekből. Viszont legalább minél távolabb megy ezektől a növényektől, annál kevésbé irritálja érzékeit. Keres magának egy olyan helyet, ami ezektől a növényektől mentes, és ott iszik ár kortyot, majd megfogja fegyverét és ő is folytatja a kutatgatást, bár nem tudja mit kutat. Szerencsére, vagy inkább balszerencsére, nem kellett tovább céltalanul kutatni, mivel máris megérkeztek a házigazdák. Gyorsan harchelyzetbe készülködik, de a veszély nem a barlangterem valamelyik bejáratától jön, hanem a barlangterem tetejéről.
~Hát ők is házigazdák.~
Rövidkardját készenlétbe helyezi és így várja ellenségeiket.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-03 09:41:14
Üzenet elküldve: 2019-03-03 09:41:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
* Miután a maradék aranyait is elköltötte az élelemre, eljött ide a hídhoz, hisz az alkalmi munkásokat néha felveszik. Tisztelettel érdeklődött, de semmi jót nem tudtak neki ajánlani. Ha ez így megy tovább, valóban kifogy a lehetőségekből és akkor csak mások jóindulata lesz az, amit a gyerekek felé tud továbbítani. Lassan baktat a szegénynegyed felé hisz ha ott sem jár sikerrel, akkor dolgavégezetlen kell a templomba mennie, amit két okból sem szeretne. Nyilván jó volna az árvák dolgában előre lépni, ugyanakkor Hanlorennek sem szeretne csalódást okozni. Azért furcsállja, az érzést, hisz nem egy elesett éhező gyermekről van szó, akinek fontos az étel és a törődés. Han más, és másnak tűnik, mint eddig bárki akit ismert. Olyan, aki valami ködös megfontolásból, mármint neki még az igazán és érdek nélkül maga elé helyezi mások életét. Nem úgy mint ő, Daji, akit a gyerekeken kívül nem nagyon érdekelt a többi ember, hanem úgy tisztán és őszintén.
Ahogy közeledik a szegénynegyed felé, úgy vált a romos-felprédált épületek látványa a rendezettebbre. Erősen reméli, hogy akad majd olyan személy, aki útba tudja igazítani. Esetleg őrzik is az épületet, ha már ilyen fontos személyek vannak ott. Maga is elcsodálkozik, hogy mikor áthalad a negyedek közötti képzeletbeli határvonalon elmormol egy imát.*
- Fény úrnője, akit Han szolgál, kérlek rá és az árvákra tekintettel segíts most nekem!
* Miután a maradék aranyait is elköltötte az élelemre, eljött ide a hídhoz, hisz az alkalmi munkásokat néha felveszik. Tisztelettel érdeklődött, de semmi jót nem tudtak neki ajánlani. Ha ez így megy tovább, valóban kifogy a lehetőségekből és akkor csak mások jóindulata lesz az, amit a gyerekek felé tud továbbítani. Lassan baktat a szegénynegyed felé hisz ha ott sem jár sikerrel, akkor dolgavégezetlen kell a templomba mennie, amit két okból sem szeretne. Nyilván jó volna az árvák dolgában előre lépni, ugyanakkor Hanlorennek sem szeretne csalódást okozni. Azért furcsállja, az érzést, hisz nem egy elesett éhező gyermekről van szó, akinek fontos az étel és a törődés. Han más, és másnak tűnik, mint eddig bárki akit ismert. Olyan, aki valami ködös megfontolásból, mármint neki még az igazán és érdek nélkül maga elé helyezi mások életét. Nem úgy mint ő, Daji, akit a gyerekeken kívül nem nagyon érdekelt a többi ember, hanem úgy tisztán és őszintén.
Ahogy közeledik a szegénynegyed felé, úgy vált a romos-felprédált épületek látványa a rendezettebbre. Erősen reméli, hogy akad majd olyan személy, aki útba tudja igazítani. Esetleg őrzik is az épületet, ha már ilyen fontos személyek vannak ott. Maga is elcsodálkozik, hogy mikor áthalad a negyedek közötti képzeletbeli határvonalon elmormol egy imát.*
- Fény úrnője, akit Han szolgál, kérlek rá és az árvákra tekintettel segíts most nekem!
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-02 21:02:39
Üzenet elküldve: 2019-03-02 21:02:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Rodd tanácstalan szavaira a szüretelés idejéről némán bólint. Nem nagyon mozgatja meg társai fantáziáját a kenegetés az ismeretlen növénnyel, legalábbis amennyire ezt mutatják. Azt kezdi fontolgatni, hogy szövetbe csavarva vihetnének magukkal belőle későbbi döntés céljából. Nem biztos, hogy találnak földes részt azelőtt, hogy igazán szükségük lenne rá. Ha pedig véletlenül mégis találkoznak néhánnyal a szörnyetegek közül, kiderülne, miként reagálnak a növényre, és még mindig eldobhatják vagy felhasználhatják. De lehet, hogy az is elég, ha csak magukkal viszik. Nem kell hát feltétlenül veszélynek kitenni magukat az esetleges méreggel.
Tekintete érdektelenül a mágusra moccan, mikor rászól, hogy készüljön a karddal. Egyetlen szerencséje, hogy Uzazd tüsszentős mutatványa után ő is így látja jobbnak, ezért szemforgatva visszateszi fegyverövére a dobókeresztet, s előhúzza kardját. Ennyit a suttogásról és az észrevétlenséget célzó közlekedésről. Van igazság abban, hogy összhang nélkül dolgoznak, de lehet, hogy ezen a megállapodás sem segítene, csak a közös tapasztalás. Mindenkinek megvan a maga elképzelése, hogyan lenne jó és ezek a vélemények gyakran nem egyeznek. Ahogy egy nehézkesen összeálló színjátékról mondta a tapasztalt rendező a nagy bemutató főpróbáján: semmi baj, majd a pánik összerántja!
Zeya bosszúsan összeráncolt szemöldökkel mered a sötétbe, ahová a mágus épp fényjeleket ad le. Két lépéssel mögötte, kissé inkább a jobbján áll meg.*
- Gratulálok…
*Morogja, amint a lények megindulnak, s gondol egyet, baljába kapja át a kardot, mágikus kalapját lekapja, majd még egyet jobbra lép.*
- Hátra! Fejre vigyázni!
*Kiáltja figyelmeztetését leginkább a mágusnak, hiszen ő áll előtte. Kalapját sréhen felfelé célozva elhajítja a repülve közeledők csoportjának gócpontja felé. Fél szemét a kalapon tartja, mert elvileg hamarosan vissza kellene jönnie, de addig két kézre fogja kardja markolatát, és készen áll, hogy lecsapjon, ha valamelyik túl közel érkezik. Ha pedig a kalap a gyorsabb, akkor egyik kezét szabaddá teszi, hogy elkapja. Hogy Rodd mit és merre csinál, vélhetően nem látja, így is veszélyesen meg kell osztania figyelmét. Ha elég közel van, hogy a hátát neki vesse Rodd, megteheti.*
*Rodd tanácstalan szavaira a szüretelés idejéről némán bólint. Nem nagyon mozgatja meg társai fantáziáját a kenegetés az ismeretlen növénnyel, legalábbis amennyire ezt mutatják. Azt kezdi fontolgatni, hogy szövetbe csavarva vihetnének magukkal belőle későbbi döntés céljából. Nem biztos, hogy találnak földes részt azelőtt, hogy igazán szükségük lenne rá. Ha pedig véletlenül mégis találkoznak néhánnyal a szörnyetegek közül, kiderülne, miként reagálnak a növényre, és még mindig eldobhatják vagy felhasználhatják. De lehet, hogy az is elég, ha csak magukkal viszik. Nem kell hát feltétlenül veszélynek kitenni magukat az esetleges méreggel.
Tekintete érdektelenül a mágusra moccan, mikor rászól, hogy készüljön a karddal. Egyetlen szerencséje, hogy Uzazd tüsszentős mutatványa után ő is így látja jobbnak, ezért szemforgatva visszateszi fegyverövére a dobókeresztet, s előhúzza kardját. Ennyit a suttogásról és az észrevétlenséget célzó közlekedésről. Van igazság abban, hogy összhang nélkül dolgoznak, de lehet, hogy ezen a megállapodás sem segítene, csak a közös tapasztalás. Mindenkinek megvan a maga elképzelése, hogyan lenne jó és ezek a vélemények gyakran nem egyeznek. Ahogy egy nehézkesen összeálló színjátékról mondta a tapasztalt rendező a nagy bemutató főpróbáján: semmi baj, majd a pánik összerántja!
Zeya bosszúsan összeráncolt szemöldökkel mered a sötétbe, ahová a mágus épp fényjeleket ad le. Két lépéssel mögötte, kissé inkább a jobbján áll meg.*
- Gratulálok…
*Morogja, amint a lények megindulnak, s gondol egyet, baljába kapja át a kardot, mágikus kalapját lekapja, majd még egyet jobbra lép.*
- Hátra! Fejre vigyázni!
*Kiáltja figyelmeztetését leginkább a mágusnak, hiszen ő áll előtte. Kalapját sréhen felfelé célozva elhajítja a repülve közeledők csoportjának gócpontja felé. Fél szemét a kalapon tartja, mert elvileg hamarosan vissza kellene jönnie, de addig két kézre fogja kardja markolatát, és készen áll, hogy lecsapjon, ha valamelyik túl közel érkezik. Ha pedig a kalap a gyorsabb, akkor egyik kezét szabaddá teszi, hogy elkapja. Hogy Rodd mit és merre csinál, vélhetően nem látja, így is veszélyesen meg kell osztania figyelmét. Ha elég közel van, hogy a hátát neki vesse Rodd, megteheti.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:09:23
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:09:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
- Igen, szerintem is varázslatos... *tűnődik.*
- Láttad, hogyan ol... *marad félbe a mondat, mert Lyes éppen erre szeretne kitérni. A kristályra.*
- Nem tudom, mi lett veled. Remélem, hogy semmi bajod nem lesz *néz aggódó tekintettel az elfre.* Én, nem mertem volna a bőrömbe nyomni *változik kicsit szikrázóvá az apró gnóm lány pillantása, inkább feddő irányba.*
- És ha belehaltál volna? Vagy bele fogsz halni? Igen, láttam, sokan csinálták ezt, de ez teljesen eszement. Mert, mert, mert... ha csak későbbi a hatás? Ha mondjuk holnap reggel nem ébredsz fel nekem? Mit mondok a családodnak? Milyen házigazda voltam?
*Olyan könnyen belelovalja magát ebbe a szörnyűségbe, hogy észre sem veszi, hogy nem ült le Lyes mellé, megtorpanásra a kérdés készteti, hogy mi történt az ő összeolvadó kavicsával.*
- Az a kavics, beleolvadt a másikba és ilyen lett. *Előveszi az átlátszó kristályt, amit Lyessalnak nyújt. Odatérdel a tüzet piszkáló férfi mellé, kezét a piszkavasat tartókézre teszi, s veszi el tőle azt. Lyessal zöld szemei ebben a narancsfényben egészen különösnek hatnak. Cilanney el is merül bennük, még ha az elf a kavicsokat vizsgálja is, de aztán zavarában felpattan, s a szófához lép. A kiválasztott könyvet kezdi lapozgatni, pedánsan egyenes háttal, mintha semmi különös sem lett volna korábban, amiről el kellene terelni a szót. Mintha nem merült volna el azokban a szemekben tovább, mint illendő volna.*
- Alig várom, hogy felolvass *tereli a figyelmet az iménti pillanatról, bár valóban várja, hogy Lyessal mellé telepedjen, de amikor visszapillant, az a narancs fény úgy vonzza, mint az éji bogarakat a gyertyaláng. Lassan, kezében a könyvvel, és az egyik tálcával, rajta finomságok garmadája, melyekkel Mal egészítette ki a reggelijüket, visszatérdel a kandalló mellé, hogy a felolvasás végleges helyét megadja.*
- Akár itt is olvashatsz nekem, csak előbb egyél te is. Eltelt a nap úgy, hogy a reggelink is alig fogyott el. Nem olvashatsz üres gyomorral. Biztosan éhes is vagy. Vagy nem vagy? Hogy érzed magad?
*Az éhségről persze újra Lyes állapota után érdeklődik, mert nem tud megnyugodni afelől, hogy az a kristály tett vele valamit.*
A hozzászólás írója (Cilanney Dharlarann) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 14:11:53
//A könyvtár melege//
- Igen, szerintem is varázslatos... *tűnődik.*
- Láttad, hogyan ol... *marad félbe a mondat, mert Lyes éppen erre szeretne kitérni. A kristályra.*
- Nem tudom, mi lett veled. Remélem, hogy semmi bajod nem lesz *néz aggódó tekintettel az elfre.* Én, nem mertem volna a bőrömbe nyomni *változik kicsit szikrázóvá az apró gnóm lány pillantása, inkább feddő irányba.*
- És ha belehaltál volna? Vagy bele fogsz halni? Igen, láttam, sokan csinálták ezt, de ez teljesen eszement. Mert, mert, mert... ha csak későbbi a hatás? Ha mondjuk holnap reggel nem ébredsz fel nekem? Mit mondok a családodnak? Milyen házigazda voltam?
*Olyan könnyen belelovalja magát ebbe a szörnyűségbe, hogy észre sem veszi, hogy nem ült le Lyes mellé, megtorpanásra a kérdés készteti, hogy mi történt az ő összeolvadó kavicsával.*
- Az a kavics, beleolvadt a másikba és ilyen lett. *Előveszi az átlátszó kristályt, amit Lyessalnak nyújt. Odatérdel a tüzet piszkáló férfi mellé, kezét a piszkavasat tartókézre teszi, s veszi el tőle azt. Lyessal zöld szemei ebben a narancsfényben egészen különösnek hatnak. Cilanney el is merül bennük, még ha az elf a kavicsokat vizsgálja is, de aztán zavarában felpattan, s a szófához lép. A kiválasztott könyvet kezdi lapozgatni, pedánsan egyenes háttal, mintha semmi különös sem lett volna korábban, amiről el kellene terelni a szót. Mintha nem merült volna el azokban a szemekben tovább, mint illendő volna.*
- Alig várom, hogy felolvass *tereli a figyelmet az iménti pillanatról, bár valóban várja, hogy Lyessal mellé telepedjen, de amikor visszapillant, az a narancs fény úgy vonzza, mint az éji bogarakat a gyertyaláng. Lassan, kezében a könyvvel, és az egyik tálcával, rajta finomságok garmadája, melyekkel Mal egészítette ki a reggelijüket, visszatérdel a kandalló mellé, hogy a felolvasás végleges helyét megadja.*
- Akár itt is olvashatsz nekem, csak előbb egyél te is. Eltelt a nap úgy, hogy a reggelink is alig fogyott el. Nem olvashatsz üres gyomorral. Biztosan éhes is vagy. Vagy nem vagy? Hogy érzed magad?
*Az éhségről persze újra Lyes állapota után érdeklődik, mert nem tud megnyugodni afelől, hogy az a kristály tett vele valamit.*
A hozzászólás írója (Cilanney Dharlarann) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 14:11:53
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-02 10:08:16
Üzenet elküldve: 2019-03-02 10:08:16
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy egyenlőség napja//
// Az önkéntes hangadó //
* Egyre kevesebbet ért az eseményekből. A nő kérdésére nem is tud válaszolni. Nem olvasott ő rémtörténeteket, de abban sem biztos, hogy valaha olvasott olyanokat. A nő viszont egyre valószínűbb, hogy egy fehér ruhás boszorkány, úgyhogy érdemes lesz vele vigyázni. Parden ennek tudatában sem próbál elmenekülni, vagy harcolni kezdeni. Legalábbis egy darabig. Aztán a sáros cipő, mely egyáltalán nem illik a képbe még nagyobb gyanakvást kelt benne és amikor a zene is elhallgat, egyszerre mindent megért! Mintha eddig egy gonosz mágus bűvköre alatt lett volna, ám a zene megszűnésével rájön, hogy az egész csak ámítás. *
– Gonosz fehér ruhások! Azt hittétek, hogy bedőlünk nektek! Gonoszok! De azt már nem! * Habár a zene időközben újra elindul, próbál rá nem odafigyelni. Parden fellépésének hatására remélhetőleg amúgy is abbahagyják a muzsikusok.
~ Gonoszok! Meg próbáltak minket megbabonázni! De minket nem tudnak! ~ Most örül, hogy nem adta át a fegyverét, így fenyegetően szurkálhat a nő felé, közben lassan előre lépdel. Ha van rá lehetősége, egészen a legközelebbi falrészletig akarja szorítani a nőt. Ha megpróbál menekülni, vagy ellentámadni, gondolkodás nélkül kísérli meg beleállítani a vasvillát.
~ Úgy van! Mondjuk meg nekik, hogy gonoszak! Gonosz nemesek, akik fehér ruhások! Megölték Dinot! Dinot! Megölték őt, bizony! Gonoszok! ~ Fejében a hangok akkora zajt csapnak, hogy a külvilágra alig tud odafigyelni. Az egyetlen, amire mégis meredten bámul, az a nő. *
– Oda az ablakhoz! * Parancsol rá, s ha szükséges, akkor villájának hegyével is próbálja ösztönözni a boszorkányt, hogy odasétáljon a legközelebbi nyíláshoz. Ezen a ponton még nem is igazán döntött afelől, hogy mit akar tőle. Lehet, hogy egyszerűen végez vele, de eszébe jutnak olyan lehetőségek is, minthogy életben hagyja, cserébe örökké szolgálnia kell. Ez utóbbit azonban túlharsogják a hangok, melyek valahogy így hangoznak.
~ Öljük meg! Dobjuk ki! ~ Néhány másodperc múlva meg van róla győződve, hogy más lehetőség nem is létezik, elvégre egy fehér ruhás áll előtte. *
– Ugorj ki, te gonosz boszorkány! * Kiált rá és most először hátrapillant, hogy valaki nem akarja-e hátulról fejbe csapni valamivel. Ha ez már korábban megtörtént, akkor pechje van, hiszen nem is jutott el idáig. Ha viszont nem történt meg (és most sem próbálják leállítani), akkor visszapillant a nőre és a vasvillát erőszakosan nyomja előre. Azt sem bánja, megszaggatja a ruháját, vagy a bőrét, elvégre nem Parden hibája, ha nem ugrik ki elég gyorsan. *
// Az önkéntes hangadó //
* Egyre kevesebbet ért az eseményekből. A nő kérdésére nem is tud válaszolni. Nem olvasott ő rémtörténeteket, de abban sem biztos, hogy valaha olvasott olyanokat. A nő viszont egyre valószínűbb, hogy egy fehér ruhás boszorkány, úgyhogy érdemes lesz vele vigyázni. Parden ennek tudatában sem próbál elmenekülni, vagy harcolni kezdeni. Legalábbis egy darabig. Aztán a sáros cipő, mely egyáltalán nem illik a képbe még nagyobb gyanakvást kelt benne és amikor a zene is elhallgat, egyszerre mindent megért! Mintha eddig egy gonosz mágus bűvköre alatt lett volna, ám a zene megszűnésével rájön, hogy az egész csak ámítás. *
– Gonosz fehér ruhások! Azt hittétek, hogy bedőlünk nektek! Gonoszok! De azt már nem! * Habár a zene időközben újra elindul, próbál rá nem odafigyelni. Parden fellépésének hatására remélhetőleg amúgy is abbahagyják a muzsikusok.
~ Gonoszok! Meg próbáltak minket megbabonázni! De minket nem tudnak! ~ Most örül, hogy nem adta át a fegyverét, így fenyegetően szurkálhat a nő felé, közben lassan előre lépdel. Ha van rá lehetősége, egészen a legközelebbi falrészletig akarja szorítani a nőt. Ha megpróbál menekülni, vagy ellentámadni, gondolkodás nélkül kísérli meg beleállítani a vasvillát.
~ Úgy van! Mondjuk meg nekik, hogy gonoszak! Gonosz nemesek, akik fehér ruhások! Megölték Dinot! Dinot! Megölték őt, bizony! Gonoszok! ~ Fejében a hangok akkora zajt csapnak, hogy a külvilágra alig tud odafigyelni. Az egyetlen, amire mégis meredten bámul, az a nő. *
– Oda az ablakhoz! * Parancsol rá, s ha szükséges, akkor villájának hegyével is próbálja ösztönözni a boszorkányt, hogy odasétáljon a legközelebbi nyíláshoz. Ezen a ponton még nem is igazán döntött afelől, hogy mit akar tőle. Lehet, hogy egyszerűen végez vele, de eszébe jutnak olyan lehetőségek is, minthogy életben hagyja, cserébe örökké szolgálnia kell. Ez utóbbit azonban túlharsogják a hangok, melyek valahogy így hangoznak.
~ Öljük meg! Dobjuk ki! ~ Néhány másodperc múlva meg van róla győződve, hogy más lehetőség nem is létezik, elvégre egy fehér ruhás áll előtte. *
– Ugorj ki, te gonosz boszorkány! * Kiált rá és most először hátrapillant, hogy valaki nem akarja-e hátulról fejbe csapni valamivel. Ha ez már korábban megtörtént, akkor pechje van, hiszen nem is jutott el idáig. Ha viszont nem történt meg (és most sem próbálják leállítani), akkor visszapillant a nőre és a vasvillát erőszakosan nyomja előre. Azt sem bánja, megszaggatja a ruháját, vagy a bőrét, elvégre nem Parden hibája, ha nem ugrik ki elég gyorsan. *
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-01 17:11:44
Üzenet elküldve: 2019-03-01 17:11:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*Izgalmakkal telve és varázslatos élményekkel gazdagon térnek vissza Cinn házába és a könyvtár melegébe. Ugyan már kint is érezteti hatását a közeledő melegebb évszak, de azért még hűvös van ahhoz, hogy mondjuk piknikezzenek. Lyes a szófára ül, vissza a reggeli elé, majd mosolyogva fordul Cinnhez:*
- Ez varázslatos volt. *Mondja csendesen.* Szerinted mi történhetett velem? *Kérdezi megnézve magát tüzetesen, de semmi különlegeset nem észlel.* Talán egyszerűen eltűnt. *Vonja meg kissé a vállát, majd egy apró kenyérfalatot vesz a szájába.* Te mit csináltál azzal az idős emberrel? *Fordul érdeklődéssel tekintetében, mert nem mulasztotta el megfigyelni, ahogyan a két kristály egybeolvadt. Az égi tüneménynek magyarázatát nem ismeri, valójában soha nem is olvasott ilyesmiről korábban, pedig jó néhány könyvet átnézett.*
- Te hallottál már hasonlóról? *Fúrja mohazöldjeit a lány szemébe, bár kissé megtörte az iménti romantikus hangulatot a csillaghullás, de most már talán békében elkölthetik vacsorájukat és Lyes is felolvashat, ahogyan korábban ígérte. A kandalló tüze kitartóan ég, kellemes meleget bocsátva a könyvtárba, Lyes lassan feláll, alaposan körbenéz, hogy Mal nem látja e véletlenül valamelyik titkos sarokról, majd a párkánynak támaszkodva egy kézzel, a másikkal pedig néhány hasáb fát a tűzre helyez.*
- Kellemes itt. *Pillant fel, a kandallóvassal kissé megpiszkálva a parazsat, s az alulról őt megvilágító parázs vörösbe burkolja arcát a könyvtár félhomályában.*
//A könyvtár melege//
*Izgalmakkal telve és varázslatos élményekkel gazdagon térnek vissza Cinn házába és a könyvtár melegébe. Ugyan már kint is érezteti hatását a közeledő melegebb évszak, de azért még hűvös van ahhoz, hogy mondjuk piknikezzenek. Lyes a szófára ül, vissza a reggeli elé, majd mosolyogva fordul Cinnhez:*
- Ez varázslatos volt. *Mondja csendesen.* Szerinted mi történhetett velem? *Kérdezi megnézve magát tüzetesen, de semmi különlegeset nem észlel.* Talán egyszerűen eltűnt. *Vonja meg kissé a vállát, majd egy apró kenyérfalatot vesz a szájába.* Te mit csináltál azzal az idős emberrel? *Fordul érdeklődéssel tekintetében, mert nem mulasztotta el megfigyelni, ahogyan a két kristály egybeolvadt. Az égi tüneménynek magyarázatát nem ismeri, valójában soha nem is olvasott ilyesmiről korábban, pedig jó néhány könyvet átnézett.*
- Te hallottál már hasonlóról? *Fúrja mohazöldjeit a lány szemébe, bár kissé megtörte az iménti romantikus hangulatot a csillaghullás, de most már talán békében elkölthetik vacsorájukat és Lyes is felolvashat, ahogyan korábban ígérte. A kandalló tüze kitartóan ég, kellemes meleget bocsátva a könyvtárba, Lyes lassan feláll, alaposan körbenéz, hogy Mal nem látja e véletlenül valamelyik titkos sarokról, majd a párkánynak támaszkodva egy kézzel, a másikkal pedig néhány hasáb fát a tűzre helyez.*
- Kellemes itt. *Pillant fel, a kandallóvassal kissé megpiszkálva a parazsat, s az alulról őt megvilágító parázs vörösbe burkolja arcát a könyvtár félhomályában.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-01 13:25:03
Üzenet elküldve: 2019-03-01 13:25:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*A növényeknél nem nagyon járt sikerrel, így biztosat sem mondhat. Hátrébb lép és felegyenesedik, úgy osztja meg sikertelenségét*
-Annyira ismeretlen, hogy fogalmam sincs mikor tépték le, ha letépték egyáltalán. * mondja fancsali képpel és igyekszik felzárkózni, ha lehetséges. Zeya felvetése jó ötletnek tűnik, a mérgezés kilátása persze nem tetszetős, de lehet megéri kockáztatni. A vacsorának valóra emlékeztető szag nyilván nem olyan jó, mint egy ismerős semleges szag, de még mindig jobbnak tűnik egy ismeretlen, derítsük ki mi az szagnál. Ahogy látja a nő utolsó tanácsát még Kilvard is megfogadja, legalábbis onnan, ahonnan ő áll rajzolgatásnak tűnt, amit művelt.
Jót mosolyog Uzazd harcias válaszán, bár nincs meggyőződve róla, hogy szívesen találkozna itt bármivel. Ha minden olyan ismeretlen, mint ez a gaz, akkor bármi lehet életveszélyes, pont az információhiány miatt.
Kilvárd ugyan Tozeyának mondja a fegyverváltás szükségességét, de Rodd is elérti. Egyik dobótőrét elteszi a tokjába és elővonja a kardját, így közel- és távolharcra is fel van készülve. Az hogy közben pont a mágus az, aki fegyvertelenül sétál, amennyiben ugye egy mágus lehet fegyvertelen. Így végignézve magukon egyébként lassan jobban hasonlítanak egy juhász nélkül összevissza kóricáló birkanyájra, mint egy összeszokott csapatra, ami nem meglepő, hisz nem igazán vették a fáradtságot az olyan apróságokra, mint a csapattaktika vagy a helyezkedés, esetleg a nem kóricálok el egyedül, mert az veszélyes dolgok megbeszélésére. *
-Egészségedre. * Mondja vigyorog vissza Uzazdnak, hisz ha már a tüsszentés elhangzott kár idegeskedni. Az hogy mit ugraszt elő, az más tészta.*
- Nane, ez hiányzott. * kijelentéssel fogadja a plafonról leváló szárnyas dögöket. Első pillanatban felméri, hogy van e lehetősége valakivel összevetnie a hátát, esetleg egy oszlopnak vetnie azt, mielőtt a dögök odaérnek hozzá. Ha igen, akkor megpróbálja megtenni és a továbbiakban onnan cselekszik. Ha látja, hogy a dobótőr eldobása belefér, akkor megteszi, hisz lehet a dögök békésen elrepülnének mellettük, de nem kockáztatna. Hogyha a lények már a közelében vannak és támadnának rá, akkor nem próbálkozik az előzőekkel, csak próbál jó időzítéssel kardjával rendet vágni közöttük, hogy minél kevesebb kerüljön hozzá testközelbe, és balját készenlétben tartja, hogy arca elé kapja a kezét, hogy a szemét védje.*
*A növényeknél nem nagyon járt sikerrel, így biztosat sem mondhat. Hátrébb lép és felegyenesedik, úgy osztja meg sikertelenségét*
-Annyira ismeretlen, hogy fogalmam sincs mikor tépték le, ha letépték egyáltalán. * mondja fancsali képpel és igyekszik felzárkózni, ha lehetséges. Zeya felvetése jó ötletnek tűnik, a mérgezés kilátása persze nem tetszetős, de lehet megéri kockáztatni. A vacsorának valóra emlékeztető szag nyilván nem olyan jó, mint egy ismerős semleges szag, de még mindig jobbnak tűnik egy ismeretlen, derítsük ki mi az szagnál. Ahogy látja a nő utolsó tanácsát még Kilvard is megfogadja, legalábbis onnan, ahonnan ő áll rajzolgatásnak tűnt, amit művelt.
Jót mosolyog Uzazd harcias válaszán, bár nincs meggyőződve róla, hogy szívesen találkozna itt bármivel. Ha minden olyan ismeretlen, mint ez a gaz, akkor bármi lehet életveszélyes, pont az információhiány miatt.
Kilvárd ugyan Tozeyának mondja a fegyverváltás szükségességét, de Rodd is elérti. Egyik dobótőrét elteszi a tokjába és elővonja a kardját, így közel- és távolharcra is fel van készülve. Az hogy közben pont a mágus az, aki fegyvertelenül sétál, amennyiben ugye egy mágus lehet fegyvertelen. Így végignézve magukon egyébként lassan jobban hasonlítanak egy juhász nélkül összevissza kóricáló birkanyájra, mint egy összeszokott csapatra, ami nem meglepő, hisz nem igazán vették a fáradtságot az olyan apróságokra, mint a csapattaktika vagy a helyezkedés, esetleg a nem kóricálok el egyedül, mert az veszélyes dolgok megbeszélésére. *
-Egészségedre. * Mondja vigyorog vissza Uzazdnak, hisz ha már a tüsszentés elhangzott kár idegeskedni. Az hogy mit ugraszt elő, az más tészta.*
- Nane, ez hiányzott. * kijelentéssel fogadja a plafonról leváló szárnyas dögöket. Első pillanatban felméri, hogy van e lehetősége valakivel összevetnie a hátát, esetleg egy oszlopnak vetnie azt, mielőtt a dögök odaérnek hozzá. Ha igen, akkor megpróbálja megtenni és a továbbiakban onnan cselekszik. Ha látja, hogy a dobótőr eldobása belefér, akkor megteszi, hisz lehet a dögök békésen elrepülnének mellettük, de nem kockáztatna. Hogyha a lények már a közelében vannak és támadnának rá, akkor nem próbálkozik az előzőekkel, csak próbál jó időzítéssel kardjával rendet vágni közöttük, hogy minél kevesebb kerüljön hozzá testközelbe, és balját készenlétben tartja, hogy arca elé kapja a kezét, hogy a szemét védje.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-28 14:19:19
Üzenet elküldve: 2019-02-28 14:19:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Kialakul az újabb sor, a helyek némileg felcserélődnek, de nem igazán egyetértésben, inkább másfajta elvek érvényesülnek, de a lényeg ugyanaz. Kérdés, a csapatban milyen nyomot hagy a dolgok ilyen végeredményű intézése.
Uzazddal az élen a csapat besorol a barlangterembe, amelyben a mágikus fényforrásoktól megvilágítva meglelik a különös gomba- vagy növénytelepeket. Abban biztosak lehetnek, hogy egyikük sem látott még soha ilyet vagy ehhez hasonlót, s ahogy Grem figyeli a különös növényeket, úgy tűnhet, ő sem találkozott még soha ezelőtt ilyesmivel.
Rodderiego meglátása akár igaz is lehet, s bár magabiztosan csengenek szavai, valójában ő sem lehet teljesen biztos a megállapításában. Mivel ilyen növénnyel vagy gombával még soha senki nem találkozott a csapatból, kétséges megállapítani, hogy mikor is tűnhettek el róla a hiányzó részek. Lehet, hogy az apró, kocsonyásan fénylő rész, mindig így néz ki, de az ellenkezője is igaz lehet. Ebben a különös, ismeretlen világban biztosat állítani elég meggondolatlan dolog lehet.
Tozeya érdekes ötlettel áll elő, rajtuk múlik, hogy megpróbálkoznak-e a növény szúrós szagát felhasználva elfedni a saját szagukat. Viszont az, hogy felveti a növények vagy gombák esetleges mérgező hatását, kétségessé teszi a felhasználásukat. A térképre való feljegyzése viszont mindenképpen hasznos információ lehet.
Uzazd szaglását valóban zavarja az erős szag, szinte elnyom mindent maga körül, csak társait érzékeli, de őket már ismeri, így a szagukat is. Amikor egészen közel hajol és a szag tüsszentésig ingereli. A névadás meglehetősen találónak tetszik tapasztalatai alapján. A lent élő lényekkel való találkozás lehetősége egyre nagyobb eséllyel kecsegtet megállapításai alapján.
Kilvard a rá jellemző alapossággal számolja a lépéseket és jelzi a rögtönzött térképen, amelyen a termet is bejelöli végül. Ha a táplálékként szolgál is a növény vagy gomba, ahogy felveti, a felhasználási módjai rejtve maradnak a csapat előtt.
A térkép a táskába kerül, s ahogy a mágus felemeli a lámpását, hogy bevilágítsa a termet továbbvezető utat kutatva, a terem végében mintha ásítana valami feketeség, amely akár egy továbbinduló járat is lehet.
Ám nemcsak ezt pillantja és pillantják meg a megemelkedő fénykörben. A magasban a függő cseppköveken kéttenyérnyi, hófehér göbökön csillan meg nedvesen a fény. S ahogy fény éri a göböket, azok megmozdulnak. Éles, csivitelő hangok szakadnak fel több tucatnyi torkokból. A fehér göbök leválnak a kövekről és kitárják karnyi szárnyaikat, hályogos, vörös gombszemekben csillan meg a mágikus gömbök fénye és a beteg-fehér színű, denevérszerű bestiák meglódulnak a csapat felé, a szájakban tűhegyes fogak villannak az oktalan kalandozókra, akik felverték a barlangterem nyugalmát.*
*Kialakul az újabb sor, a helyek némileg felcserélődnek, de nem igazán egyetértésben, inkább másfajta elvek érvényesülnek, de a lényeg ugyanaz. Kérdés, a csapatban milyen nyomot hagy a dolgok ilyen végeredményű intézése.
Uzazddal az élen a csapat besorol a barlangterembe, amelyben a mágikus fényforrásoktól megvilágítva meglelik a különös gomba- vagy növénytelepeket. Abban biztosak lehetnek, hogy egyikük sem látott még soha ilyet vagy ehhez hasonlót, s ahogy Grem figyeli a különös növényeket, úgy tűnhet, ő sem találkozott még soha ezelőtt ilyesmivel.
Rodderiego meglátása akár igaz is lehet, s bár magabiztosan csengenek szavai, valójában ő sem lehet teljesen biztos a megállapításában. Mivel ilyen növénnyel vagy gombával még soha senki nem találkozott a csapatból, kétséges megállapítani, hogy mikor is tűnhettek el róla a hiányzó részek. Lehet, hogy az apró, kocsonyásan fénylő rész, mindig így néz ki, de az ellenkezője is igaz lehet. Ebben a különös, ismeretlen világban biztosat állítani elég meggondolatlan dolog lehet.
Tozeya érdekes ötlettel áll elő, rajtuk múlik, hogy megpróbálkoznak-e a növény szúrós szagát felhasználva elfedni a saját szagukat. Viszont az, hogy felveti a növények vagy gombák esetleges mérgező hatását, kétségessé teszi a felhasználásukat. A térképre való feljegyzése viszont mindenképpen hasznos információ lehet.
Uzazd szaglását valóban zavarja az erős szag, szinte elnyom mindent maga körül, csak társait érzékeli, de őket már ismeri, így a szagukat is. Amikor egészen közel hajol és a szag tüsszentésig ingereli. A névadás meglehetősen találónak tetszik tapasztalatai alapján. A lent élő lényekkel való találkozás lehetősége egyre nagyobb eséllyel kecsegtet megállapításai alapján.
Kilvard a rá jellemző alapossággal számolja a lépéseket és jelzi a rögtönzött térképen, amelyen a termet is bejelöli végül. Ha a táplálékként szolgál is a növény vagy gomba, ahogy felveti, a felhasználási módjai rejtve maradnak a csapat előtt.
A térkép a táskába kerül, s ahogy a mágus felemeli a lámpását, hogy bevilágítsa a termet továbbvezető utat kutatva, a terem végében mintha ásítana valami feketeség, amely akár egy továbbinduló járat is lehet.
Ám nemcsak ezt pillantja és pillantják meg a megemelkedő fénykörben. A magasban a függő cseppköveken kéttenyérnyi, hófehér göbökön csillan meg nedvesen a fény. S ahogy fény éri a göböket, azok megmozdulnak. Éles, csivitelő hangok szakadnak fel több tucatnyi torkokból. A fehér göbök leválnak a kövekről és kitárják karnyi szárnyaikat, hályogos, vörös gombszemekben csillan meg a mágikus gömbök fénye és a beteg-fehér színű, denevérszerű bestiák meglódulnak a csapat felé, a szájakban tűhegyes fogak villannak az oktalan kalandozókra, akik felverték a barlangterem nyugalmát.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-25 20:48:41
Üzenet elküldve: 2019-02-25 20:48:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Némán bandukol a rögtönzött menetoszlopban, mikor tágasabb csarnok nyílik előttük. Nem foglalkozik a lélegzetelállító látvánnyal vagy az emberméretű cseppkövekkel, a térképet elővéve kicsit odébb lép Grem lámpásának hatósugarába, hogy a falhoz nyomva a pergament eddigi útjukat rögzítse. Tíz lépésenként jelöl egy apró pöttyöt az útvonal alá. Szótlan lép a növényhez, egy pillanatig szemlélődve hajol közel hozzá, majd egy apró másolatot biggyeszt róla a térképre.*
-Tán a táplálékuk. Idelenn nem sok minden marad meg.
*Motyogja inkább magának, mint a többieknek, majd továbbmegy, de út közben elhalad Tozeya mellett is.*
-Legyen kéznél a kard.
*Mormogja, miközben elrakja a térképet és magasra emeli a lámpást. Visz-e tovább út, vagy tán ide torkollott a barlang?*
*Némán bandukol a rögtönzött menetoszlopban, mikor tágasabb csarnok nyílik előttük. Nem foglalkozik a lélegzetelállító látvánnyal vagy az emberméretű cseppkövekkel, a térképet elővéve kicsit odébb lép Grem lámpásának hatósugarába, hogy a falhoz nyomva a pergament eddigi útjukat rögzítse. Tíz lépésenként jelöl egy apró pöttyöt az útvonal alá. Szótlan lép a növényhez, egy pillanatig szemlélődve hajol közel hozzá, majd egy apró másolatot biggyeszt róla a térképre.*
-Tán a táplálékuk. Idelenn nem sok minden marad meg.
*Motyogja inkább magának, mint a többieknek, majd továbbmegy, de út közben elhalad Tozeya mellett is.*
-Legyen kéznél a kard.
*Mormogja, miközben elrakja a térképet és magasra emeli a lámpást. Visz-e tovább út, vagy tán ide torkollott a barlang?*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-24 15:08:45
Üzenet elküldve: 2019-02-24 15:08:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Mindenki a szag követését javasolja, tehát arra mennek. A szag követése közben csatabárdját lecseréli a rövidkardjára, a csatabárdhoz több hely kell, amiből itt sajnos kevés van. A furcsa szag közé keverednek más szagok, de ezek egyszer feltűnnek aztán eltűnnek és újra feltűnnek, majd megint eltűnnek. A szagot követve egy barlangterembe jutnak, melyekben kisebb-nagyobb cseppkövek vannak. Némelyik még nála is nagyobb. A terem nagysága miatt ő maga is előveszi lámpását és gyönyörködve nézi képződményeket. A szag itt már elég erős, csavarja is az orrát, de legalább tüsszentenie nem kell. Szemein könnycseppek jelennek meg, de nem a szép látványtól. ~Lehet valami allergia.~*
-Akkor jobb lenne felkészülnünk a házigazdánk fogadására. Legyünk jó vendégek és mutassuk meg, hogy mit hoztunk a házigazdáinknak. *Mondja Rodd vizsgálata után nagy vigyorral a száján, bár lehet, hogy a sötétség miatt nem látszik. Ahogy ő is közelebb megy a növényhez, annak szaga már erősen ingerli az orrát és kettőt tüsszent egymás után. Még a harmadik tüsszentés előtt gyorsan eltávolodik a növénytől, így az már kevésbé irritálja az orrát, de a tüsszentés nem marad el.*
-Mikor kijutottunk innen, ennek a növénynek én fogok nevet adni. Már most is van ötletem, ork orr facsaró.
*Vigyorodik el.*
-Viszont így most lehet, sőt biztos, hogy tudják, hogy van itt valaki. Úgyhogy készüljünk az első találkozásra.
A hozzászólás írója (Uzazd Jagajneda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 15:09:12
*Mindenki a szag követését javasolja, tehát arra mennek. A szag követése közben csatabárdját lecseréli a rövidkardjára, a csatabárdhoz több hely kell, amiből itt sajnos kevés van. A furcsa szag közé keverednek más szagok, de ezek egyszer feltűnnek aztán eltűnnek és újra feltűnnek, majd megint eltűnnek. A szagot követve egy barlangterembe jutnak, melyekben kisebb-nagyobb cseppkövek vannak. Némelyik még nála is nagyobb. A terem nagysága miatt ő maga is előveszi lámpását és gyönyörködve nézi képződményeket. A szag itt már elég erős, csavarja is az orrát, de legalább tüsszentenie nem kell. Szemein könnycseppek jelennek meg, de nem a szép látványtól. ~Lehet valami allergia.~*
-Akkor jobb lenne felkészülnünk a házigazdánk fogadására. Legyünk jó vendégek és mutassuk meg, hogy mit hoztunk a házigazdáinknak. *Mondja Rodd vizsgálata után nagy vigyorral a száján, bár lehet, hogy a sötétség miatt nem látszik. Ahogy ő is közelebb megy a növényhez, annak szaga már erősen ingerli az orrát és kettőt tüsszent egymás után. Még a harmadik tüsszentés előtt gyorsan eltávolodik a növénytől, így az már kevésbé irritálja az orrát, de a tüsszentés nem marad el.*
-Mikor kijutottunk innen, ennek a növénynek én fogok nevet adni. Már most is van ötletem, ork orr facsaró.
*Vigyorodik el.*
-Viszont így most lehet, sőt biztos, hogy tudják, hogy van itt valaki. Úgyhogy készüljünk az első találkozásra.
A hozzászólás írója (Uzazd Jagajneda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 15:09:12
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-24 14:06:54
Üzenet elküldve: 2019-02-24 14:06:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*Örül a lány lelkes, megértő szavainak, bár arra nincs szüksége, hogy apját felbecsüljék a szemében, annyira tiszteli és szereti őt (még), nincs nála nagyobb példaképe szerte e világon.*
- A hírnév csalóka dolog... néha persze jogosan van tulajdonosánál, de sajnos sokszor nagyobb a füstje egy-egy alaknak, mint a lángja. Én azt hiszem a láthatatlan ténykedést többre becsülöm, fontosabbnak látom. - *Osztja meg véleményét a témáról. A gnómok között elterjedt elgondolás, hogy mivel ők nem híresek a "lenyűgöző" találmányaik miatt, nincs is értelme a hírnévnek. Ard is valami ilyesmit gondol, csak nem teljesen ezzel az okkal.*
- Fénymágus? Csodás lehet. - *Van most rajta az őszinte csodálkozás sora. A mágia aspiránsainak van egy ilyen láthatatlan, ha nem is varázslatos, köteléke sokszor, a lelkesedés minden felé, ami kicsit is kapcsolatos ezzel a misztikus tudománnyal.
Ezt nem is ferdíti el az az érzet, hogy míg ő inkább az elemek felé vonzódik, addig Vieljanában sokkal erősebb spiritualitást érez, és vélhetően emlegetett úrnőjétől várja majd a mágikus hatalma nagy részét is.*
- Nem nagyon látok még bele úgy, hogy végleges ágat válasszak, de valami vonzz a tűzhöz. Veszélyes ugyan, és múlandó, mégis visszatükrözi a pillanat szépségét. Mindig elbűvölt a tűz. - *Osztja meg, miért orientálódik most ezen ág felé, és hirtelen arra is eszmél, hogy hideg is van, így köpenyét is összébb húzza.*
- Meg fázni is utálok. - *Kommentálja oda, de már kicsit élénkebb mosollyal.*
- Te a fényúrnő varázslatai felé orientálódnál, ugye? - *Kérdez rá azért, már csak illendőség miatt is, ha tőle megérdeklődték ezt.*
- Jókor jót... diplomatikus válasz. - *Gondolkozik el, bár megérti, hogy nem tud erre a kérdésre konkrét válasszal felelni Vieljana, valószínűleg ő sem tudna a helyében. Az is elég, ha az ember (vagy a tündér), próbál a városban mozogni, és ha úgy hozza a sors, akkor segíteni egy-egy rászorulón. Ahogy Viel ezt már meg is tette a gnóm fiúval, a lelki támogatás is fontos, sőt, talán jobb is ebben a tündér faj, mint más.*
- Nem kell sietni, ráérünk. - *Nyugtatja meg a lányt, de ő is elindul mellette a Pegazus fogadó irányába.*
//Vieljana//
*Örül a lány lelkes, megértő szavainak, bár arra nincs szüksége, hogy apját felbecsüljék a szemében, annyira tiszteli és szereti őt (még), nincs nála nagyobb példaképe szerte e világon.*
- A hírnév csalóka dolog... néha persze jogosan van tulajdonosánál, de sajnos sokszor nagyobb a füstje egy-egy alaknak, mint a lángja. Én azt hiszem a láthatatlan ténykedést többre becsülöm, fontosabbnak látom. - *Osztja meg véleményét a témáról. A gnómok között elterjedt elgondolás, hogy mivel ők nem híresek a "lenyűgöző" találmányaik miatt, nincs is értelme a hírnévnek. Ard is valami ilyesmit gondol, csak nem teljesen ezzel az okkal.*
- Fénymágus? Csodás lehet. - *Van most rajta az őszinte csodálkozás sora. A mágia aspiránsainak van egy ilyen láthatatlan, ha nem is varázslatos, köteléke sokszor, a lelkesedés minden felé, ami kicsit is kapcsolatos ezzel a misztikus tudománnyal.
Ezt nem is ferdíti el az az érzet, hogy míg ő inkább az elemek felé vonzódik, addig Vieljanában sokkal erősebb spiritualitást érez, és vélhetően emlegetett úrnőjétől várja majd a mágikus hatalma nagy részét is.*
- Nem nagyon látok még bele úgy, hogy végleges ágat válasszak, de valami vonzz a tűzhöz. Veszélyes ugyan, és múlandó, mégis visszatükrözi a pillanat szépségét. Mindig elbűvölt a tűz. - *Osztja meg, miért orientálódik most ezen ág felé, és hirtelen arra is eszmél, hogy hideg is van, így köpenyét is összébb húzza.*
- Meg fázni is utálok. - *Kommentálja oda, de már kicsit élénkebb mosollyal.*
- Te a fényúrnő varázslatai felé orientálódnál, ugye? - *Kérdez rá azért, már csak illendőség miatt is, ha tőle megérdeklődték ezt.*
- Jókor jót... diplomatikus válasz. - *Gondolkozik el, bár megérti, hogy nem tud erre a kérdésre konkrét válasszal felelni Vieljana, valószínűleg ő sem tudna a helyében. Az is elég, ha az ember (vagy a tündér), próbál a városban mozogni, és ha úgy hozza a sors, akkor segíteni egy-egy rászorulón. Ahogy Viel ezt már meg is tette a gnóm fiúval, a lelki támogatás is fontos, sőt, talán jobb is ebben a tündér faj, mint más.*
- Nem kell sietni, ráérünk. - *Nyugtatja meg a lányt, de ő is elindul mellette a Pegazus fogadó irányába.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-24 12:31:31
Üzenet elküldve: 2019-02-24 12:31:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Az információra, amit Gremtől kap a barlangok felépítéséről, bólint. Egyelőre mást nem tehet. A hűvösség kezd rátapadni bőrére, de nem ölti magára a rögtönzött köpönyeget. Ha megállnak, majd elgondolkodik rajta. Tartja magát a számoláshoz, bár bizonyosan ő sem egyformán lép, mikor az egyenetlen talajt kerülgetni kell, ám összességében talán kiegyenlítődik. A sötétség az ő háta mögött zár össze, lámpája fénykörén túl, ezért olykor hátra-hátranéz.
Uzazd felhívására kezébe veszi egyik dobókeresztjét. Mivel hátul van, egy kicsit több esélyt lát rá, hogy az első összecsapásnál társai mellett célozzon, mint hogy karddal harctávba kerüljön. A forrás ellenőrzésének kérdésére nem tesz ellenvetést, elvégre csak egy út van, a megkerülés pedig azt jelentené, hogy visszafordulnak, és más barlangban próbálkoznak. Különben is, feladatuk szerint a lények közelébe kell kerülniük.
A terembe érve ő is óvatosabbá válik, míg meg nem bizonyosodnak arról, hogy nem lapul idebent valami. Látva, hogy Rodd lemarad, ő kissé beljebb vonul, épp csak annyira, hogy nézelődő társait a terem belseje felől biztosítsa. A férfi megjegyzését a mászó növényekről egykedvűen fogadja. Pókszerű lények jutnak eszébe róla. Ő is megnézi a növényeket, de nem hajol le hozzájuk. Halkan szól társaihoz.*
- Ha ilyen erős szagúak, lehet, hogy mérgezőek a leveleik. Talán a lények szaglását is megtéveszthetnénk vele, mert alkalmasnak tűnik az elfedésre.
*Szemöldökét ráncolva megáll egy pillanatra a gondolatmenettel.*
- Bár annak, ami leszüretelte, épphogy jó csalétek lehet. Ez mégis olyasmi, ami a környezet része, nem úgy, mint mi.
*Ha nem találnak megoldást jelenlétük elfedésére, akkor úgyis csábító célpontok lesznek. Ha van egy kis szerencséjük, ezek a lények ezt a szagok nem is kedvelik. Ugyanakkor lehet, hogy Uzazd érzékeit is megbolondítják.*
- Ha nem is viszünk magunkkal, a térképre feljegyezhetnénk, hol találjuk.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 12:33:06
*Az információra, amit Gremtől kap a barlangok felépítéséről, bólint. Egyelőre mást nem tehet. A hűvösség kezd rátapadni bőrére, de nem ölti magára a rögtönzött köpönyeget. Ha megállnak, majd elgondolkodik rajta. Tartja magát a számoláshoz, bár bizonyosan ő sem egyformán lép, mikor az egyenetlen talajt kerülgetni kell, ám összességében talán kiegyenlítődik. A sötétség az ő háta mögött zár össze, lámpája fénykörén túl, ezért olykor hátra-hátranéz.
Uzazd felhívására kezébe veszi egyik dobókeresztjét. Mivel hátul van, egy kicsit több esélyt lát rá, hogy az első összecsapásnál társai mellett célozzon, mint hogy karddal harctávba kerüljön. A forrás ellenőrzésének kérdésére nem tesz ellenvetést, elvégre csak egy út van, a megkerülés pedig azt jelentené, hogy visszafordulnak, és más barlangban próbálkoznak. Különben is, feladatuk szerint a lények közelébe kell kerülniük.
A terembe érve ő is óvatosabbá válik, míg meg nem bizonyosodnak arról, hogy nem lapul idebent valami. Látva, hogy Rodd lemarad, ő kissé beljebb vonul, épp csak annyira, hogy nézelődő társait a terem belseje felől biztosítsa. A férfi megjegyzését a mászó növényekről egykedvűen fogadja. Pókszerű lények jutnak eszébe róla. Ő is megnézi a növényeket, de nem hajol le hozzájuk. Halkan szól társaihoz.*
- Ha ilyen erős szagúak, lehet, hogy mérgezőek a leveleik. Talán a lények szaglását is megtéveszthetnénk vele, mert alkalmasnak tűnik az elfedésre.
*Szemöldökét ráncolva megáll egy pillanatra a gondolatmenettel.*
- Bár annak, ami leszüretelte, épphogy jó csalétek lehet. Ez mégis olyasmi, ami a környezet része, nem úgy, mint mi.
*Ha nem találnak megoldást jelenlétük elfedésére, akkor úgyis csábító célpontok lesznek. Ha van egy kis szerencséjük, ezek a lények ezt a szagok nem is kedvelik. Ugyanakkor lehet, hogy Uzazd érzékeit is megbolondítják.*
- Ha nem is viszünk magunkkal, a térképre feljegyezhetnénk, hol találjuk.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 12:33:06
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-24 01:11:49
Üzenet elküldve: 2019-02-24 01:11:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ard//
*Viel lelkesedését az se töri le, hogy Ard apja nem egy híres mester, a mágia a lány szemében egy csodálatos dolog, amelyet egyszerre lehet jóra és rosszra is használni. Olyan, mint a saját kezünk, a saját kardunk, vagy akár olyan, mint maga az élet. Csupán hatalmasabb, és közelebbi kapcsolatot ápol az elemekkel – pont úgy, mint Viel népe.*
- Nem feltétlenül kell híresnek lenni ahhoz, hogy sokat érjünk. Például ott vannak az édesanyák, akik minden éjjel azért kelnek fel, hogy megetessék a gyermeküket. Vagy az öreg parasztember, aki minden reggel a nappal kel, hogy ápolja a búzát, és kenyeret adjon a városnak. *Mondja a lány eltöpregve.* Ők is sokat tesznek a világért. A mágia is ilyen, csupán nehéz vele bírni. Aki ért hozzá, az igazán tehetséges. *Ardra mosolyog, szemében még mindig lelkesedés csillog.*
- Anyám fénymágus. *Közli a fiúval, és már így is többet beszélt a családjáról, mint eddig sokaknak. Csupán azért jön ilyen egyszerűen a szájára, mert Ard maga is a családjáról beszél. Ritka pillanatok ezek, amik ennyire összekovácsolnak két majdnem elveszett lelket.* És azt hiszem, bennem is van valami mágikus… Már gyerekkorom óta érzem, hogy egyszer erre az útra kell lépnem. Talán a holdak miatt, a nevem miatt. Néha azon kapom magam, hogy megérzek dolgokat, amiket más nem. *Próbálja elmagyarázni, mit érez pontosan, de nagyon nehezen állnak rá a szájára a szavak, ezért csak reménykedik benne, hogy Ard ért belőlük valamit.*
- Te milyen mágiával foglalkoznál szívesen? *Kérdezi izgatottan.* Persze nem kell elárulnod, de ne aggódj, nem tervezek párbajozni veled a közeljövőben.
*Ard mintha rátapintana a lényegre, legalább is Viel úgy érzi, témánál vannak. Szinte átszellemülten fordul felé.*
- A Fényúrnő iránt érzett hitem természetesen megmutatja az utat. Az pedig a békén keresztül vezet. Ha nagy képességeim lennének, akár mágikusak, biztosan erre használnám őket: megpróbálnék jókor jót tenni.
*Gondolatai egészen elkalandoznak, ezért csak most kap észhez, hogy egy helyben állnak ahelyett, hogy felderítenék, mi van Synmirában.*
- Bocsáss meg! Menjünk a fogadóba, persze. *Azzal el is indul a megfelelő irányba, hátrahagyva a csúf szakadék látványát.*
//Ard//
*Viel lelkesedését az se töri le, hogy Ard apja nem egy híres mester, a mágia a lány szemében egy csodálatos dolog, amelyet egyszerre lehet jóra és rosszra is használni. Olyan, mint a saját kezünk, a saját kardunk, vagy akár olyan, mint maga az élet. Csupán hatalmasabb, és közelebbi kapcsolatot ápol az elemekkel – pont úgy, mint Viel népe.*
- Nem feltétlenül kell híresnek lenni ahhoz, hogy sokat érjünk. Például ott vannak az édesanyák, akik minden éjjel azért kelnek fel, hogy megetessék a gyermeküket. Vagy az öreg parasztember, aki minden reggel a nappal kel, hogy ápolja a búzát, és kenyeret adjon a városnak. *Mondja a lány eltöpregve.* Ők is sokat tesznek a világért. A mágia is ilyen, csupán nehéz vele bírni. Aki ért hozzá, az igazán tehetséges. *Ardra mosolyog, szemében még mindig lelkesedés csillog.*
- Anyám fénymágus. *Közli a fiúval, és már így is többet beszélt a családjáról, mint eddig sokaknak. Csupán azért jön ilyen egyszerűen a szájára, mert Ard maga is a családjáról beszél. Ritka pillanatok ezek, amik ennyire összekovácsolnak két majdnem elveszett lelket.* És azt hiszem, bennem is van valami mágikus… Már gyerekkorom óta érzem, hogy egyszer erre az útra kell lépnem. Talán a holdak miatt, a nevem miatt. Néha azon kapom magam, hogy megérzek dolgokat, amiket más nem. *Próbálja elmagyarázni, mit érez pontosan, de nagyon nehezen állnak rá a szájára a szavak, ezért csak reménykedik benne, hogy Ard ért belőlük valamit.*
- Te milyen mágiával foglalkoznál szívesen? *Kérdezi izgatottan.* Persze nem kell elárulnod, de ne aggódj, nem tervezek párbajozni veled a közeljövőben.
*Ard mintha rátapintana a lényegre, legalább is Viel úgy érzi, témánál vannak. Szinte átszellemülten fordul felé.*
- A Fényúrnő iránt érzett hitem természetesen megmutatja az utat. Az pedig a békén keresztül vezet. Ha nagy képességeim lennének, akár mágikusak, biztosan erre használnám őket: megpróbálnék jókor jót tenni.
*Gondolatai egészen elkalandoznak, ezért csak most kap észhez, hogy egy helyben állnak ahelyett, hogy felderítenék, mi van Synmirában.*
- Bocsáss meg! Menjünk a fogadóba, persze. *Azzal el is indul a megfelelő irányba, hátrahagyva a csúf szakadék látványát.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-23 21:16:00
Üzenet elküldve: 2019-02-23 21:16:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*Büszkén elmosolyodik, miközben Lyessal a könyvtárat, aztán a ketyeréit dicséri. Még kicsit mellkasát is kihúzza. Mely gnóm ne lenne büszke arra ami a keze nyomán létrejött? Cilanney pedig nagyon is szeret alkotni, ha pedig az valakinek a tetszésére van, kiváltképpen büszkévé teszi.*
- Köszönöm Lyessal, nagyon kedves vagy *mondja, majd hozzáteszi azt is, hogy *Meglehetősen sok munkámba telt. De minden szegletét imádom. A létra, itt, a sínen végigfut, így a magasabb polcokat is el tudom érni. Azt, a legfelsőt, ugyan csak ujjbeggyel, de elérem. *Büszkén meg is emeli állát, hogy bizony majdnem minden polcot elér, hisz gnómok közt Clanney a magasabbak sorát erősíti.*
- Azt hiszem, hogy a mai reggelihez, a... a... hol is van. *Zavarában a mohaszín szemek kereszttüzétől a polcok felé fordul.* Hol is van... azt hiszem... *Mutatóujjával kocogtatja alsó ajkát, miközben keresi a megfelelő polcrészt, sort és könyvet. Aztán határozottan lépked a létrához és el is húzza egy bő méterrel. Fellép három fokot, onnan vizsgálja a könyveket, csakhogy a keresett könyv miatt kénytelen egészen kifelé nyújtózni, de persze anélkül, hogy lemászna, és arrébb tolná a létrát, vészesen kihajol. Gyakorlott lehet benne, mert bár rossz nézni, ez esetben megszerzi a könyvet, baleset nélkül. Diadalmasan a magasba emeli, ahogy Lyessal felé tart, akinél már lobogóra fordult a kandalló tüze.*
- Hát, ez csodálatos. Nekem mindig Mal csinálja meg a tüzet. Különös, hogy te szereted magad csinálni. Miért?
*Igaz, hogy ha Cilanney-n múlna, akár meg is fagyhatna, mert nem valami gyakorlott ilyen téren. Nagy szerencse, hogy van neki Mal.
Lyessal mellé telepszik, és átnyújtja a könyvet.*
- A szófa a legkedvesebb helyem, ha csak saját kedvemre olvasok. Ha tanulok, vagy dolgozom, akkor nem szeretem, jobb olyankor a kényelmetlenebb szék. *Okoskodik. Tapasztalatai szerint, a kényelmetlen széken, tovább ébren tud maradni, és akár hajnalig dolgozni, míg korábban, Mal számtalanszor takarta be a szófán elszunyókált lányt meleg gyapjútakaróval.*
- Együnk előbb, utána kellemesebb lesz olvasni. Én is eléggé éhes vagyok. *Nyújtja át a könyvet Lyessalnak, akinek gyomor korgásán nem tud nem elmosolyodni. Hasonlótól tart ugyanis ő is.*
- Váratlan találka. *Korábban bár diadalmasan örült a kigondolt könyv megszerzésének, de most, amikor felfedi a címet, és amit sugall, le kell sütnie a szemét.* Azt hiszem, illik a mai reggelhez.
*Halkabban folytatja, miközben Lyessalra sandít, vajon mit szól a választáshoz, de még gyorsan utána teszi.*
- Kaland *pillog a fejét billentő, játékos kérdésekkel bombázó elf felé.*
- Vagyis, romantikus kaland *rebbennek indigó szemei a mohaszínűek felé, mivel csak félve meri kimondani. Az utolsó választást hirtelen fel sem fogja. Nem számít ugyanis ennyire direkt utalásra. Látszik, hogy mikor koppan neki, akkor ugyanis elkerekednek szemei, és nem tudja megállni, hogy ne váltogassa pillantását felváltva a zöld szemek és az elf szája közt. *
- Azt hiszem, hogy... *hajol közelebb egy arasszal* hogy... szerintem, vagyis *beszél össze-vissza, ahogy újabb arasszal csökken köztük a táv.*
//A könyvtár melege//
*Büszkén elmosolyodik, miközben Lyessal a könyvtárat, aztán a ketyeréit dicséri. Még kicsit mellkasát is kihúzza. Mely gnóm ne lenne büszke arra ami a keze nyomán létrejött? Cilanney pedig nagyon is szeret alkotni, ha pedig az valakinek a tetszésére van, kiváltképpen büszkévé teszi.*
- Köszönöm Lyessal, nagyon kedves vagy *mondja, majd hozzáteszi azt is, hogy *Meglehetősen sok munkámba telt. De minden szegletét imádom. A létra, itt, a sínen végigfut, így a magasabb polcokat is el tudom érni. Azt, a legfelsőt, ugyan csak ujjbeggyel, de elérem. *Büszkén meg is emeli állát, hogy bizony majdnem minden polcot elér, hisz gnómok közt Clanney a magasabbak sorát erősíti.*
- Azt hiszem, hogy a mai reggelihez, a... a... hol is van. *Zavarában a mohaszín szemek kereszttüzétől a polcok felé fordul.* Hol is van... azt hiszem... *Mutatóujjával kocogtatja alsó ajkát, miközben keresi a megfelelő polcrészt, sort és könyvet. Aztán határozottan lépked a létrához és el is húzza egy bő méterrel. Fellép három fokot, onnan vizsgálja a könyveket, csakhogy a keresett könyv miatt kénytelen egészen kifelé nyújtózni, de persze anélkül, hogy lemászna, és arrébb tolná a létrát, vészesen kihajol. Gyakorlott lehet benne, mert bár rossz nézni, ez esetben megszerzi a könyvet, baleset nélkül. Diadalmasan a magasba emeli, ahogy Lyessal felé tart, akinél már lobogóra fordult a kandalló tüze.*
- Hát, ez csodálatos. Nekem mindig Mal csinálja meg a tüzet. Különös, hogy te szereted magad csinálni. Miért?
*Igaz, hogy ha Cilanney-n múlna, akár meg is fagyhatna, mert nem valami gyakorlott ilyen téren. Nagy szerencse, hogy van neki Mal.
Lyessal mellé telepszik, és átnyújtja a könyvet.*
- A szófa a legkedvesebb helyem, ha csak saját kedvemre olvasok. Ha tanulok, vagy dolgozom, akkor nem szeretem, jobb olyankor a kényelmetlenebb szék. *Okoskodik. Tapasztalatai szerint, a kényelmetlen széken, tovább ébren tud maradni, és akár hajnalig dolgozni, míg korábban, Mal számtalanszor takarta be a szófán elszunyókált lányt meleg gyapjútakaróval.*
- Együnk előbb, utána kellemesebb lesz olvasni. Én is eléggé éhes vagyok. *Nyújtja át a könyvet Lyessalnak, akinek gyomor korgásán nem tud nem elmosolyodni. Hasonlótól tart ugyanis ő is.*
- Váratlan találka. *Korábban bár diadalmasan örült a kigondolt könyv megszerzésének, de most, amikor felfedi a címet, és amit sugall, le kell sütnie a szemét.* Azt hiszem, illik a mai reggelhez.
*Halkabban folytatja, miközben Lyessalra sandít, vajon mit szól a választáshoz, de még gyorsan utána teszi.*
- Kaland *pillog a fejét billentő, játékos kérdésekkel bombázó elf felé.*
- Vagyis, romantikus kaland *rebbennek indigó szemei a mohaszínűek felé, mivel csak félve meri kimondani. Az utolsó választást hirtelen fel sem fogja. Nem számít ugyanis ennyire direkt utalásra. Látszik, hogy mikor koppan neki, akkor ugyanis elkerekednek szemei, és nem tudja megállni, hogy ne váltogassa pillantását felváltva a zöld szemek és az elf szája közt. *
- Azt hiszem, hogy... *hajol közelebb egy arasszal* hogy... szerintem, vagyis *beszél össze-vissza, ahogy újabb arasszal csökken köztük a táv.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-23 18:47:44
Üzenet elküldve: 2019-02-23 18:47:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*Örül neki, hogy a lány érdeklődik kimondott gondolatai felé, hiszen jó olyannal összefutni, akivel hasonló az ember érdeklődése, és könnyen találnak közös témát. Egy magányos út után felüdülés ez Ard lelkének, sokáig már nem bírta volna néhány kedves szó nélkül.*
- Igen... mármint nem egy híres mester, vagy ilyesmi, de foglalkozott vele. - *Javítja ki magát egy kicsit, hiszen nem téves információkkal szeretné kivívni a tündér érdeklődését.*
- Tapasztaltad? Hát te is ismersz mágusokat? - *Ez most az ő érdeklődését váltotta ki hirtelen, mivel ő csak az apján keresztül állt kapcsolatban a mágiával, míg a lánynak talán több információja is van, mely számára is hasznos lehet, ha egyszer tényleg megindul Synmira felé.*
- Dehogy zavarsz. A Pegazus jó lesz? - *Mosolyodik el a képtelen ötletre, hiszen amiatt is vetette fel, és örülne a társaságnak - sőt, talán szüksége is van rá.
Elfogadja, és megrázza a felé nyújtott apró kezet, ahogy próbálja elraktározni a Vieljana nevet. A nő faji kilétére már rájött, ha nem is tudatosította, egy városban felnőve találkozik a gnóm mindenféle szerzettel, miért épp a híresen szép tündérek kerülték volna el a figyelmét?
Hallgatja a lány önzetlen céljait, de ő még nincs kész arra, hogy ezeket összefüggéseiben megértse. Ennél önzőbb is egy kicsit, illetve jobb szeret a maga dolgaival, tudományával törődni, mint mások után javítani a világ vitathatatlan problémáit. Erre nem érzi kompetensnek magát még.*
- Nemes gesztus. - *Bólint egy kis tisztelettel, hisz ha érteni nem is érti, csodálni azért tudja Vieljana vágyait.*
- De hogy szeretnéd ez megvalósítani? - *A gyakorlatias gondolkodást már fontosnak látja, a puszta elvek ritkán tudnak bármiféle változást elérni e világon.*
//Vieljana//
*Örül neki, hogy a lány érdeklődik kimondott gondolatai felé, hiszen jó olyannal összefutni, akivel hasonló az ember érdeklődése, és könnyen találnak közös témát. Egy magányos út után felüdülés ez Ard lelkének, sokáig már nem bírta volna néhány kedves szó nélkül.*
- Igen... mármint nem egy híres mester, vagy ilyesmi, de foglalkozott vele. - *Javítja ki magát egy kicsit, hiszen nem téves információkkal szeretné kivívni a tündér érdeklődését.*
- Tapasztaltad? Hát te is ismersz mágusokat? - *Ez most az ő érdeklődését váltotta ki hirtelen, mivel ő csak az apján keresztül állt kapcsolatban a mágiával, míg a lánynak talán több információja is van, mely számára is hasznos lehet, ha egyszer tényleg megindul Synmira felé.*
- Dehogy zavarsz. A Pegazus jó lesz? - *Mosolyodik el a képtelen ötletre, hiszen amiatt is vetette fel, és örülne a társaságnak - sőt, talán szüksége is van rá.
Elfogadja, és megrázza a felé nyújtott apró kezet, ahogy próbálja elraktározni a Vieljana nevet. A nő faji kilétére már rájött, ha nem is tudatosította, egy városban felnőve találkozik a gnóm mindenféle szerzettel, miért épp a híresen szép tündérek kerülték volna el a figyelmét?
Hallgatja a lány önzetlen céljait, de ő még nincs kész arra, hogy ezeket összefüggéseiben megértse. Ennél önzőbb is egy kicsit, illetve jobb szeret a maga dolgaival, tudományával törődni, mint mások után javítani a világ vitathatatlan problémáit. Erre nem érzi kompetensnek magát még.*
- Nemes gesztus. - *Bólint egy kis tisztelettel, hisz ha érteni nem is érti, csodálni azért tudja Vieljana vágyait.*
- De hogy szeretnéd ez megvalósítani? - *A gyakorlatias gondolkodást már fontosnak látja, a puszta elvek ritkán tudnak bármiféle változást elérni e világon.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-23 14:24:09
Üzenet elküldve: 2019-02-23 14:24:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
* A farkasok dolgát elengedi. Tudja hogyan vadásznak. Üldözik és megosztják a zsákmány csoportjait. Mindig új és új irányból szakítva le a gyenge állatokat, hogy végül a leggyengébb legyen a zsákmány. Azzal tisztában van, mint ahogy azzal is ilyen esetben ő az, aki kihullik. Nyilván ez esetben bele sem menne a menekülésbe, hanem megállna és feltartaná a hajtókat, hogy időt nyerjen a többieknek. Nem az a kimondott hős típus, de jobb hasznosan meghalni, mint menekülés közben, akár valami egér, amit a macska üldöz. Csak most nem a pusztában vannak, hanem inkább erdőben, ahol a megbúvó, lesből támadó lények a veszélyesek. És bár nincs a legjobb formában, talán élesebbek az érzékei, amik kiszúrhatják az ellent, meg talán a reflexei is, amik életet menthetnek. Talán ez az ész és finesz, amiről a mágus beszél.
Az hogy Kilvard térképet is úgy rajzol, ahogy minden mást, már meg sem lepi. Teátrálisan és fellengzősen. Nyel egyet, lassan kifúj és tovább megy. Legalább annyi haszna volt, hogy nem elől megy a mágus.
Ő marad a végére, hisz valóban Uzazd az ütőkártya jelenleg, ami mellettük szól, így okos dolog előre engedni. Zeya ötlete arról, hogy többen számoljanak jó, bár a maga lépéseit nem tartja mérvadónak, hiszen a tereptől függően próbál rövidet-hosszat lépni, hogy a fájós bokáját mindinkább kímélje. Most még bírja, de ahogy megállnak pihenni, biztosan bedurran majd és holnap kínszenvedés lesz bemelegíteni. Pihenéskor tesz majd rá borogatás, az talán segít. Aztán kiderül, tud e vele tovább menni.
Amint Uzazd megálljt jelez és elmondja mit érez, gyorsan kezébe kerülnek a dobótőrei. Nem igazán szeret fegyverrel a kézben mászkálni, de itt talán nem veti senki a szemére az óvatosságot. Egyetért Kilvarddal, hogy keressék meg a szag forrását, bár ahogy elnézi más lehetőségük nincs is. Ahogy a barlang szélesedik, úgy zárkózik fel Kilvard mellé, hogy adott esetben az oldala is védve legyen, hisz a tollal és térképpel a kezében elég kiszolgáltatott, ráadásul a cseppkövek mögött meg is bújhat valami veszélyes. Ahogy mögéjük lehet kerülni picit ismét visszamarad, bár nem annyira, mint az előző folyosón. Sajnos lámpája még Gremnél, azért vetül elég fény a látókörébe, hogy megvizsgálhassa a telepeket. Az neki is feltűnik, hogy hiányzik a közepe a fekete növénynek. *
- Ezeket valami vagy valaki leszüretelte. Vagy maguktól váltak le, és elmentek, ki tudja, hogy milyen dolgok nőnek itt. Megnézem mikor. * Várakozóan néz a többiekre hátha valaki elérti és mögé lép, míg ő lehajol. Óvatosan közelebb lép az egyikhez és a kése hegyével megvizsgálja, hogy el tudja dönteni, mostanában került e első és persze valószínű feltevése szerint leszedésre a hiányzó rész. Ha lehajlás nélkül is látszik a friss seb, akkor nem piszkálja fölöslegesen, sőt fölé sem hajol. Csak addig megy el, amíg már biztosat tud, fölösleges kockázatot nem vállal. Ha mostanság történhetett a szüret, akkor természetesen jelzi a többieknek. * - Frissen szedték, még akár itt is lehet, ami ezt tette.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.23 14:29:44
* A farkasok dolgát elengedi. Tudja hogyan vadásznak. Üldözik és megosztják a zsákmány csoportjait. Mindig új és új irányból szakítva le a gyenge állatokat, hogy végül a leggyengébb legyen a zsákmány. Azzal tisztában van, mint ahogy azzal is ilyen esetben ő az, aki kihullik. Nyilván ez esetben bele sem menne a menekülésbe, hanem megállna és feltartaná a hajtókat, hogy időt nyerjen a többieknek. Nem az a kimondott hős típus, de jobb hasznosan meghalni, mint menekülés közben, akár valami egér, amit a macska üldöz. Csak most nem a pusztában vannak, hanem inkább erdőben, ahol a megbúvó, lesből támadó lények a veszélyesek. És bár nincs a legjobb formában, talán élesebbek az érzékei, amik kiszúrhatják az ellent, meg talán a reflexei is, amik életet menthetnek. Talán ez az ész és finesz, amiről a mágus beszél.
Az hogy Kilvard térképet is úgy rajzol, ahogy minden mást, már meg sem lepi. Teátrálisan és fellengzősen. Nyel egyet, lassan kifúj és tovább megy. Legalább annyi haszna volt, hogy nem elől megy a mágus.
Ő marad a végére, hisz valóban Uzazd az ütőkártya jelenleg, ami mellettük szól, így okos dolog előre engedni. Zeya ötlete arról, hogy többen számoljanak jó, bár a maga lépéseit nem tartja mérvadónak, hiszen a tereptől függően próbál rövidet-hosszat lépni, hogy a fájós bokáját mindinkább kímélje. Most még bírja, de ahogy megállnak pihenni, biztosan bedurran majd és holnap kínszenvedés lesz bemelegíteni. Pihenéskor tesz majd rá borogatás, az talán segít. Aztán kiderül, tud e vele tovább menni.
Amint Uzazd megálljt jelez és elmondja mit érez, gyorsan kezébe kerülnek a dobótőrei. Nem igazán szeret fegyverrel a kézben mászkálni, de itt talán nem veti senki a szemére az óvatosságot. Egyetért Kilvarddal, hogy keressék meg a szag forrását, bár ahogy elnézi más lehetőségük nincs is. Ahogy a barlang szélesedik, úgy zárkózik fel Kilvard mellé, hogy adott esetben az oldala is védve legyen, hisz a tollal és térképpel a kezében elég kiszolgáltatott, ráadásul a cseppkövek mögött meg is bújhat valami veszélyes. Ahogy mögéjük lehet kerülni picit ismét visszamarad, bár nem annyira, mint az előző folyosón. Sajnos lámpája még Gremnél, azért vetül elég fény a látókörébe, hogy megvizsgálhassa a telepeket. Az neki is feltűnik, hogy hiányzik a közepe a fekete növénynek. *
- Ezeket valami vagy valaki leszüretelte. Vagy maguktól váltak le, és elmentek, ki tudja, hogy milyen dolgok nőnek itt. Megnézem mikor. * Várakozóan néz a többiekre hátha valaki elérti és mögé lép, míg ő lehajol. Óvatosan közelebb lép az egyikhez és a kése hegyével megvizsgálja, hogy el tudja dönteni, mostanában került e első és persze valószínű feltevése szerint leszedésre a hiányzó rész. Ha lehajlás nélkül is látszik a friss seb, akkor nem piszkálja fölöslegesen, sőt fölé sem hajol. Csak addig megy el, amíg már biztosat tud, fölösleges kockázatot nem vállal. Ha mostanság történhetett a szüret, akkor természetesen jelzi a többieknek. * - Frissen szedték, még akár itt is lehet, ami ezt tette.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.23 14:29:44
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093