Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-15 09:15:13
Üzenet elküldve: 2020-04-15 09:15:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* A kiskölykök igen bátrak lehetnek, de majd ez később fog igazán csak kiderülni. Aztán Nimeril előretör, hogy pontot tegyen az i végére. Szerencséjére akad pár fa, így akad némi védelme is. Cikázgatás közben sikerül elkerülnie egy újabb fájdalmas találatot is. Mondjuk, azért a lövés szele megcsapja, ezzel is figyelmeztette a lányt, hogy jó ha ezért vigyázz velük. Már hallja is a kétségbe esett susmogásukat. Két kiskölyköt pillant meg, de gyorsan menekülőre is fogják. A házon belül keresnek menedéket. Nimeril útját meg egy takaros kis tölgy asztal zárja le. Nem ugorja át, hanem szépen lekushad mögé. Ideje, hogy diplomatikus módszerekhez folyamodjon.*
- Na jól van kölykök! Beszélgessünk egy kicsit mi hárman! Én nem akarlak bántani titeket, szóval ti se bántsatok engem! Talán kölcsönösen segíthetnénk is egymáson. Én orvos vagyok. ~ Vagyis majdnem. ~ Én meggyógyítom a betegeket és nem bántom őket. Nincs szükségetek egy kis pénzre? Ha segítettek, akkor szerintem szép kis összegre tehettek szert.* Abban reménykedik, hogy talán megtudja nyerni magának őket. Ha rá tudná venni a két srácot, hogy segítsenek neki ellopni a testet, akkor jócskán megkönnyebbülne a dolga. Cserébe valamilyen értéket meglovasíthatna a két rosszcsontnak. Nem tűntek éppen szegénynek ezek az félnótások. Ha meg a szép szó nem megy, akkor bemegy és elkobozza a fegyverüket. aztán még kioszt mellé néhány fülest is.*
* A kiskölykök igen bátrak lehetnek, de majd ez később fog igazán csak kiderülni. Aztán Nimeril előretör, hogy pontot tegyen az i végére. Szerencséjére akad pár fa, így akad némi védelme is. Cikázgatás közben sikerül elkerülnie egy újabb fájdalmas találatot is. Mondjuk, azért a lövés szele megcsapja, ezzel is figyelmeztette a lányt, hogy jó ha ezért vigyázz velük. Már hallja is a kétségbe esett susmogásukat. Két kiskölyköt pillant meg, de gyorsan menekülőre is fogják. A házon belül keresnek menedéket. Nimeril útját meg egy takaros kis tölgy asztal zárja le. Nem ugorja át, hanem szépen lekushad mögé. Ideje, hogy diplomatikus módszerekhez folyamodjon.*
- Na jól van kölykök! Beszélgessünk egy kicsit mi hárman! Én nem akarlak bántani titeket, szóval ti se bántsatok engem! Talán kölcsönösen segíthetnénk is egymáson. Én orvos vagyok. ~ Vagyis majdnem. ~ Én meggyógyítom a betegeket és nem bántom őket. Nincs szükségetek egy kis pénzre? Ha segítettek, akkor szerintem szép kis összegre tehettek szert.* Abban reménykedik, hogy talán megtudja nyerni magának őket. Ha rá tudná venni a két srácot, hogy segítsenek neki ellopni a testet, akkor jócskán megkönnyebbülne a dolga. Cserébe valamilyen értéket meglovasíthatna a két rosszcsontnak. Nem tűntek éppen szegénynek ezek az félnótások. Ha meg a szép szó nem megy, akkor bemegy és elkobozza a fegyverüket. aztán még kioszt mellé néhány fülest is.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-14 23:09:47
Üzenet elküldve: 2020-04-14 23:09:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A világ törvényei mind ésszerűek, ha ridegek is, de többnyire igazságosak, legfeljebb ott lehet némi hibát találni, amelyet emberi, elf, vagy egyéb nép keze alkotott. Ezek mindig maguknak csinálják a bajt, s Raeneroldban nem egyszer fogalmazódott már meg hosszúnak legfeljebb csak emberi léptékben nevezhető pályafutása alatt, hogy a saját rendszereikben, legyen szó akárhol és akármelyikről is, azért csúszik mindig be itt-ott valami apró hiba, hogy abból aztán valami tragédia kiforhassa magát. Magukat szórakoztatják saját gyarlóságukkal a többiek, különben az unalomban, s nem csatában hullanának a harcosok - bár még így is akadnak kivételek.
A törpék hasonló okok miatt menetelnek egyenesen a képtelenségbe a hosszúéletű szerint - biztos valami nyakasság, vagy engedetlenség hajthatja őket, ami érthetetlen részéről, hiszen jól tudhatták, mit is vállalnak el, egy zsoldostól ez elvárható lenne. Női kollégájuk szavai hallatán majdnem elvigyorodik a kínosság maró érzetétől, nem a legtökéletesebb időpontnak tartja az emancipált eszmecserékhez a jelenlegit. Ő mindenesetre városőrként van jelen, így kizárólag az őrmesternek tartozik felelősséggel, a saját lelkiismeretén kívül, melyet szintén csak az hajt, hogy kiszabadítsák az úrnőt. Vannak hibák, melyekben segédkezett sajnálatos módon saját alakulatuk is, s melyeket helyre kell hozni. Most azonban érdekes dilemma elé állítja a sors, nehéz, szívet terhelő dolog elé, ami miatt választania kell. A főkolompos ugyanis megsérül, s mögötte nyakas társa is bajba kerül, Rae pedig léphetne, hiszen a lovagok erényei között is szerepel - védeni kell az elesettet. Igyekszik gyorsan átgondolni, mit is kellene most tennie, ki is itt a nagyobb elesett: a úrnő, vagy a törpék? ~ Előbbi miatt érkeztem, Kagaenaet kell visszaszerezni, és ráadásul erre is van parancsom. ~ Nehéz elfogadni, de el kell. Rae úgy dönt, marad, s Fogót is tovább fogja a marnál, elindul NAesaláék nyomán ő is a kandeláberek felé, a homályban mozogva, oldalán az ebbel, sorsára hagyva azt a kettőt. Próbálja azzal nyugtatni magát, hogy maguknak okozták a bajt, de a lelkiismerete nem hagyja nyugodni, a cselekedetét helyesnek is véli. Az íjászaik azonban pontosak, a tűz pedig szerencsétlen módon csorbát szenved, ami nem tetszik az elfnek, hiszen faja nem a sötétben látásáról híres. A pirtianesi kopó pedig feltehetően saját engedelmessége miatt marad az oldalán, erőben felülmúlja gazdáját, viszont most a kezére is dolgozik. Csendes ő, nem morog, figyel és hátracsapott füleivel kémleli a zajokat, melyeket felé fúj az esti szél, már ha van olyan. Ilyen a fajtája, a lovag ezért vette, harcikutya ő, legalábbis vadászatra biztosan megállja a helyét, márpedig itt szerinte az lesz - levadásznak mindenkit, aki az útjukba áll, persze nem olyan eszetlenül, mint szegény törpék. Mindennek a lényege az, hogy Raenerold igyekszik visszahúzodni az árnyékba, nem lép elő, nem indul a törpék megsegítésére - kérdés az, hogy időben cselekszik e, jelenleg ő is emiatt izgul a legjobban. Szívdobogásának egyenletes, kalapáló hangát egészen érzi már, hallja, megtölti teste minden apró, eldugott porcikáját. Az izgalom heve ez, meg a kínzó várakozásé, mikor nem tudja eldönteni az elf, vajon okozhat e nagyobb bajt, mint amibe most kerültek- Neki már volt ebből mára jussa, nem szeretne többet, fegyverére, Fogóra és a sorsba vetett hitére támaszkodik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A világ törvényei mind ésszerűek, ha ridegek is, de többnyire igazságosak, legfeljebb ott lehet némi hibát találni, amelyet emberi, elf, vagy egyéb nép keze alkotott. Ezek mindig maguknak csinálják a bajt, s Raeneroldban nem egyszer fogalmazódott már meg hosszúnak legfeljebb csak emberi léptékben nevezhető pályafutása alatt, hogy a saját rendszereikben, legyen szó akárhol és akármelyikről is, azért csúszik mindig be itt-ott valami apró hiba, hogy abból aztán valami tragédia kiforhassa magát. Magukat szórakoztatják saját gyarlóságukkal a többiek, különben az unalomban, s nem csatában hullanának a harcosok - bár még így is akadnak kivételek.
A törpék hasonló okok miatt menetelnek egyenesen a képtelenségbe a hosszúéletű szerint - biztos valami nyakasság, vagy engedetlenség hajthatja őket, ami érthetetlen részéről, hiszen jól tudhatták, mit is vállalnak el, egy zsoldostól ez elvárható lenne. Női kollégájuk szavai hallatán majdnem elvigyorodik a kínosság maró érzetétől, nem a legtökéletesebb időpontnak tartja az emancipált eszmecserékhez a jelenlegit. Ő mindenesetre városőrként van jelen, így kizárólag az őrmesternek tartozik felelősséggel, a saját lelkiismeretén kívül, melyet szintén csak az hajt, hogy kiszabadítsák az úrnőt. Vannak hibák, melyekben segédkezett sajnálatos módon saját alakulatuk is, s melyeket helyre kell hozni. Most azonban érdekes dilemma elé állítja a sors, nehéz, szívet terhelő dolog elé, ami miatt választania kell. A főkolompos ugyanis megsérül, s mögötte nyakas társa is bajba kerül, Rae pedig léphetne, hiszen a lovagok erényei között is szerepel - védeni kell az elesettet. Igyekszik gyorsan átgondolni, mit is kellene most tennie, ki is itt a nagyobb elesett: a úrnő, vagy a törpék? ~ Előbbi miatt érkeztem, Kagaenaet kell visszaszerezni, és ráadásul erre is van parancsom. ~ Nehéz elfogadni, de el kell. Rae úgy dönt, marad, s Fogót is tovább fogja a marnál, elindul NAesaláék nyomán ő is a kandeláberek felé, a homályban mozogva, oldalán az ebbel, sorsára hagyva azt a kettőt. Próbálja azzal nyugtatni magát, hogy maguknak okozták a bajt, de a lelkiismerete nem hagyja nyugodni, a cselekedetét helyesnek is véli. Az íjászaik azonban pontosak, a tűz pedig szerencsétlen módon csorbát szenved, ami nem tetszik az elfnek, hiszen faja nem a sötétben látásáról híres. A pirtianesi kopó pedig feltehetően saját engedelmessége miatt marad az oldalán, erőben felülmúlja gazdáját, viszont most a kezére is dolgozik. Csendes ő, nem morog, figyel és hátracsapott füleivel kémleli a zajokat, melyeket felé fúj az esti szél, már ha van olyan. Ilyen a fajtája, a lovag ezért vette, harcikutya ő, legalábbis vadászatra biztosan megállja a helyét, márpedig itt szerinte az lesz - levadásznak mindenkit, aki az útjukba áll, persze nem olyan eszetlenül, mint szegény törpék. Mindennek a lényege az, hogy Raenerold igyekszik visszahúzodni az árnyékba, nem lép elő, nem indul a törpék megsegítésére - kérdés az, hogy időben cselekszik e, jelenleg ő is emiatt izgul a legjobban. Szívdobogásának egyenletes, kalapáló hangát egészen érzi már, hallja, megtölti teste minden apró, eldugott porcikáját. Az izgalom heve ez, meg a kínzó várakozásé, mikor nem tudja eldönteni az elf, vajon okozhat e nagyobb bajt, mint amibe most kerültek- Neki már volt ebből mára jussa, nem szeretne többet, fegyverére, Fogóra és a sorsba vetett hitére támaszkodik.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:21:13
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:21:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romos emlékek//
- Majd meglátod.
*Ezek szerint Navának sem ismeretlen a környék. Bolyongás közben igyekszik tájékozódni, de egyben figyelni is sógornője szavaira.*
- Szolgáló?
*Nem lepi meg a történet. Az ő házukban is akadt szolganép szép számmal, kikről régóta nem tud semmit. A továbbiakban csendben meghallgatja Nava anyja és a gazdag elf történetét, s válaszul eleinte csak hümmög egy sort. Nem egyedi eset ez.*
- Bizonyosan sok cselédlány járhatott így mifelénk, de nem sok eset derült ki. A nemesférfinak könnyű persze, elhajtja a cselédet gyermekestől, s a dolog máris meg van oldva. *Megáll nézelődés közben, szemeit Navára szegezi.* Nem törődött veletek? Se egy levél, semmi anyagi segítség? Vagy ez is túl naiv gondolat részemről? *Megrázza fejét, s indul tovább.* Én abban biztos vagyok, hogy nekem nincs testvérem más anyától. Ugyan ki lehetett volna az a beteg lány vagy asszony anyámon kívül persze, hozzáteszem, aki atyámmal egy ágyba mert volna bújni? Na persze sohasem lehet tudni... Nem feltétlenül kell hozzá a másik fél beleegyezése, nemigaz?
*Attól függetlenül, hogy nem nézne ki tulajdon atyjából ilyesmit, manapság már semminemű dolgon nem csodálkozna. S ahogy a valaha volt egyik főutcán haladnak, s az ő lábai egyre inkább elnehezülnek, hamarosan megpillantja a széles előudvart, ahol valaha akár négy lovaskocsi is elfért volna.*
- Ez.
*Válaszol némi késlekedéssel Navának. A kúria külsőleg csak halovány mása régi önmagának. A hajdani hatalmas, díszes tölgyajtó helyén most valami borzadalmas fatákolmány hever. Az ablakok helyén természetesen nem üveg van már rég; néhol színes rongyok nyaldossák a párkányokat, más ablakok teljesen be vannak deszkázva. Vakolat már természetesen sehol, ahogy a valaha az ajtó fölött díszelgő Aquista-címer is elbujdosott valahová szégyenében azután a nap után.*
- Menjünk be. Látni akarom, mi van bent.
*Futólépésben megindul az ajtónak csak hatalmas jóindulattal nevezhető tákolmány irányába, s nekifeszülve oldalra tolja azt. Hátratekint Navára.*
- Jössz? Talán el tudok még hozni valamit innen...
*Habár az épület külsőleges állapotából ítélve erre vajmi kevés esélye van.*
- Majd meglátod.
*Ezek szerint Navának sem ismeretlen a környék. Bolyongás közben igyekszik tájékozódni, de egyben figyelni is sógornője szavaira.*
- Szolgáló?
*Nem lepi meg a történet. Az ő házukban is akadt szolganép szép számmal, kikről régóta nem tud semmit. A továbbiakban csendben meghallgatja Nava anyja és a gazdag elf történetét, s válaszul eleinte csak hümmög egy sort. Nem egyedi eset ez.*
- Bizonyosan sok cselédlány járhatott így mifelénk, de nem sok eset derült ki. A nemesférfinak könnyű persze, elhajtja a cselédet gyermekestől, s a dolog máris meg van oldva. *Megáll nézelődés közben, szemeit Navára szegezi.* Nem törődött veletek? Se egy levél, semmi anyagi segítség? Vagy ez is túl naiv gondolat részemről? *Megrázza fejét, s indul tovább.* Én abban biztos vagyok, hogy nekem nincs testvérem más anyától. Ugyan ki lehetett volna az a beteg lány vagy asszony anyámon kívül persze, hozzáteszem, aki atyámmal egy ágyba mert volna bújni? Na persze sohasem lehet tudni... Nem feltétlenül kell hozzá a másik fél beleegyezése, nemigaz?
*Attól függetlenül, hogy nem nézne ki tulajdon atyjából ilyesmit, manapság már semminemű dolgon nem csodálkozna. S ahogy a valaha volt egyik főutcán haladnak, s az ő lábai egyre inkább elnehezülnek, hamarosan megpillantja a széles előudvart, ahol valaha akár négy lovaskocsi is elfért volna.*
- Ez.
*Válaszol némi késlekedéssel Navának. A kúria külsőleg csak halovány mása régi önmagának. A hajdani hatalmas, díszes tölgyajtó helyén most valami borzadalmas fatákolmány hever. Az ablakok helyén természetesen nem üveg van már rég; néhol színes rongyok nyaldossák a párkányokat, más ablakok teljesen be vannak deszkázva. Vakolat már természetesen sehol, ahogy a valaha az ajtó fölött díszelgő Aquista-címer is elbujdosott valahová szégyenében azután a nap után.*
- Menjünk be. Látni akarom, mi van bent.
*Futólépésben megindul az ajtónak csak hatalmas jóindulattal nevezhető tákolmány irányába, s nekifeszülve oldalra tolja azt. Hátratekint Navára.*
- Jössz? Talán el tudok még hozni valamit innen...
*Habár az épület külsőleges állapotából ítélve erre vajmi kevés esélye van.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:01:08
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:01:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
-A funyi betolakodó fak ne fenyegeffen!
*Hallatszik a válaszkiáltás, aztán csendben marad mindkét kölök, hősnőnk pedig ekkor készül fel a rohamra, melyre hamarosan el is indul. A fa és a ház között még néhány fa leledzik, melyek között cikázva Nimeril még másfél szemmel is kellemesen elnavigál. Rohamosan közeleg a bejárathoz, ahol a ház sötétjében két kerekded arcú kócos hajú, elálló fülű gyereket pillanthat meg. Egyikük jó tíz lépésről elenged egy golyót, mire az Nimeril füle mellett surrog el szelével érintve csak a rohamozót.*
-Kés van nála, tessék, lődd semen!
*Kerül újabb lövedék a csúzlis gyerek kezébe, és mindketten kicsit bentebb ugranak. Az ajtónál egy jókora asztal van keresztbe fektetve, érhet vagy mellig Nimerilnek is, vastat tölgy, biztosan jól égne, nem vitás. Viszont így jó kérdés, hogy futtában érdemes-e átugrani, vagy valahogy máshogy átkerülni rajta, hiszen odabent a két beszédhibás kisgyerek ezalatt egy újabb golyót tesz a csúzliba egyikük felhajtott, golyókkal teli ingéből formált erszényéből.*
-A funyi betolakodó fak ne fenyegeffen!
*Hallatszik a válaszkiáltás, aztán csendben marad mindkét kölök, hősnőnk pedig ekkor készül fel a rohamra, melyre hamarosan el is indul. A fa és a ház között még néhány fa leledzik, melyek között cikázva Nimeril még másfél szemmel is kellemesen elnavigál. Rohamosan közeleg a bejárathoz, ahol a ház sötétjében két kerekded arcú kócos hajú, elálló fülű gyereket pillanthat meg. Egyikük jó tíz lépésről elenged egy golyót, mire az Nimeril füle mellett surrog el szelével érintve csak a rohamozót.*
-Kés van nála, tessék, lődd semen!
*Kerül újabb lövedék a csúzlis gyerek kezébe, és mindketten kicsit bentebb ugranak. Az ajtónál egy jókora asztal van keresztbe fektetve, érhet vagy mellig Nimerilnek is, vastat tölgy, biztosan jól égne, nem vitás. Viszont így jó kérdés, hogy futtában érdemes-e átugrani, vagy valahogy máshogy átkerülni rajta, hiszen odabent a két beszédhibás kisgyerek ezalatt egy újabb golyót tesz a csúzliba egyikük felhajtott, golyókkal teli ingéből formált erszényéből.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-14 19:15:54
Üzenet elküldve: 2020-04-14 19:15:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Romos emlékek//
*Ephemia magyarázatát hallva csak egy apró sóhaj hagyja el ajkait, gondolhatta volna, hogy valami ilyesmi lesz a válasz. Elképzelni se tudja, milyen lehetett így felnőni, hogy azt tanították nekik, az érzelmeket el kell rejteni. A maga részéről mindent megtesz azért, hogy megpróbálja meggyőzni a testvéreket ennek az ellenkezőjéről, de néha úgy érzi, egy lehetetlen küldetésre vállalkozott, mikor úgy döntött, egy egész élet nevelését szeretné megváltoztatni. Ennek ellenére még bízik benne, hogy eljön majd az a nap, amikor a d'Aquista család tagjai ki merik majd mutatni, amit éreznek, és nem rejtőznek egy kifejezéstelen álarc mögé. Jelen pillanatban azonban nem akarja ilyesmivel terhelni Ephemiát, így ilyen irányú gondolatait megtartja inkább magának, és némán követi a lányt, míg a környék magára nem vonja a figyelmét*
- És biztos erre akarsz...? *kezdene bele az aggodalmaskodásba ismét, azonban az Ephemia arcán tükröződő lelkesedés, vagy legalábbis amit annak vél, megakadályozza ebben* Micsodát? *kérdez vissza inkább ő is izgatottan, követve a lányt, amerre vezeti őt. Egy idő után ő is nagyjából be tudja tájolni magukat, merre lehetnek a városban, pár épület ismerősnek is tűnik, biztos benne, sokukban dolgozott is fénykorukban*
- Igen, jártam, ami azt illeti, nem is keveset... *feleli először kissé vonakodva, majd pillanatnyi szünet után úgy dönt, Ephemia megérdemli, hogy kicsit többet tudjon róla, még ha esetleg ezután máshogy is fog vélekedni róla, mint korábban*
- Tudod, az az igazság, az édesanyám szolgáló volt különböző nemesi házaknál, főzött, mosott, takarított, amit csak kellett... Néha én is besegítettem neki, ha szükség volt rá. Bár inkább igyekezett az erején felül magára vállalni minden feladatot, csak hogy nekem ne kelljen dolgozni, hanem legyen időm tanulni... *folytatja tovább a mesélést, bár az utolsó szavaknál már a megszokottnál magasabbra kúszik a hangja, és inkább abba is hagyja a beszédet, mielőtt túlságosan magával ragadnák az érzelmei. Édesanyja is nagyjából a lázadással egy időben halt meg, és bár megbeszélték előre, hogy ő elindul Synmirára, a lelke mélyén még mindig bánja, hogy nem volt itt vele az utolsó pillanataiban. A régi idők letűnt emlékei felidézik benne a kellemes napokat, mikor még kettesben sétáltak erre, gondtalanul, a legnagyobb boldogságban. A kegyetlen valóságot azonban így se tudja teljesen kizárni, a romos épületek emlékeztetik rá, hogy ezeknek a napoknak már végleg leáldozott*
- Sőt, tulajdonképpen itt kezdődött minden... *tereli inkább másfelé a témát, hiszen biztos benne, Ephemiát is legalább annyira, ha nem még jobban megviseli a környék látványa, mint őt, így reméli, talán jót fog tenni neki, ha nem csak e körül forognak a gondolatai. Fogalma sincs róla, Tizio mennyit mesélt a lánynak róla, így úgy dönt, ha már Ephemia családjának múltját igyekeznek felderíteni, akkor ő is megoszt pár részletet a sajátját illetően* Az apám egy gazdag, jóképű elf volt, az anyám pedig a házukban dolgozott, ott találkoztak. Csak egyetlen éjszaka volt az egész, majd amint megtudta, hogy anyám teherbe esett, rögtön el is bocsátotta. Ő viszont nagyon szerette az apámat, soha egy rossz szót nem mondott róla, bár ami azt illeti sose mondott róla semmit, még a nevét sem tudom. Úgy vélte, ha mi nem kellünk neki, akkor ő se kell nekünk, boldogulunk ketten is. Vagyis hárman a nagymamámmal, mikor kicsi voltam, nagyon sokat segített nekünk. De anyám azután se szeretett senki mást, nem volt több férfi az életében az apám után... vagy legalábbis én nem tudtam róla. *fejezi be egy sóhajjal a szomorú históriát, ami az élettörténetét jelenti, ha Ephemia még nem unta meg, hogy az ő csacsogását hallgassa*
- Gyönyörű környék volt annak idején. *helyesel inkább halvány mosollyal a lány megjegyzésére, miközben az épületeket fürkészi* Melyik volt a tietek? *fordítja oldalra a fejét, hogy Ephemiára pillantson, a lányra bízva, hogy ha odaérnek, szeretné-e belülről is megnézni az épületet, vagy megelégszik azzal, hogy kívülről szemlélje meg, ami a d'Aquista kúriából maradt.*
*Ephemia magyarázatát hallva csak egy apró sóhaj hagyja el ajkait, gondolhatta volna, hogy valami ilyesmi lesz a válasz. Elképzelni se tudja, milyen lehetett így felnőni, hogy azt tanították nekik, az érzelmeket el kell rejteni. A maga részéről mindent megtesz azért, hogy megpróbálja meggyőzni a testvéreket ennek az ellenkezőjéről, de néha úgy érzi, egy lehetetlen küldetésre vállalkozott, mikor úgy döntött, egy egész élet nevelését szeretné megváltoztatni. Ennek ellenére még bízik benne, hogy eljön majd az a nap, amikor a d'Aquista család tagjai ki merik majd mutatni, amit éreznek, és nem rejtőznek egy kifejezéstelen álarc mögé. Jelen pillanatban azonban nem akarja ilyesmivel terhelni Ephemiát, így ilyen irányú gondolatait megtartja inkább magának, és némán követi a lányt, míg a környék magára nem vonja a figyelmét*
- És biztos erre akarsz...? *kezdene bele az aggodalmaskodásba ismét, azonban az Ephemia arcán tükröződő lelkesedés, vagy legalábbis amit annak vél, megakadályozza ebben* Micsodát? *kérdez vissza inkább ő is izgatottan, követve a lányt, amerre vezeti őt. Egy idő után ő is nagyjából be tudja tájolni magukat, merre lehetnek a városban, pár épület ismerősnek is tűnik, biztos benne, sokukban dolgozott is fénykorukban*
- Igen, jártam, ami azt illeti, nem is keveset... *feleli először kissé vonakodva, majd pillanatnyi szünet után úgy dönt, Ephemia megérdemli, hogy kicsit többet tudjon róla, még ha esetleg ezután máshogy is fog vélekedni róla, mint korábban*
- Tudod, az az igazság, az édesanyám szolgáló volt különböző nemesi házaknál, főzött, mosott, takarított, amit csak kellett... Néha én is besegítettem neki, ha szükség volt rá. Bár inkább igyekezett az erején felül magára vállalni minden feladatot, csak hogy nekem ne kelljen dolgozni, hanem legyen időm tanulni... *folytatja tovább a mesélést, bár az utolsó szavaknál már a megszokottnál magasabbra kúszik a hangja, és inkább abba is hagyja a beszédet, mielőtt túlságosan magával ragadnák az érzelmei. Édesanyja is nagyjából a lázadással egy időben halt meg, és bár megbeszélték előre, hogy ő elindul Synmirára, a lelke mélyén még mindig bánja, hogy nem volt itt vele az utolsó pillanataiban. A régi idők letűnt emlékei felidézik benne a kellemes napokat, mikor még kettesben sétáltak erre, gondtalanul, a legnagyobb boldogságban. A kegyetlen valóságot azonban így se tudja teljesen kizárni, a romos épületek emlékeztetik rá, hogy ezeknek a napoknak már végleg leáldozott*
- Sőt, tulajdonképpen itt kezdődött minden... *tereli inkább másfelé a témát, hiszen biztos benne, Ephemiát is legalább annyira, ha nem még jobban megviseli a környék látványa, mint őt, így reméli, talán jót fog tenni neki, ha nem csak e körül forognak a gondolatai. Fogalma sincs róla, Tizio mennyit mesélt a lánynak róla, így úgy dönt, ha már Ephemia családjának múltját igyekeznek felderíteni, akkor ő is megoszt pár részletet a sajátját illetően* Az apám egy gazdag, jóképű elf volt, az anyám pedig a házukban dolgozott, ott találkoztak. Csak egyetlen éjszaka volt az egész, majd amint megtudta, hogy anyám teherbe esett, rögtön el is bocsátotta. Ő viszont nagyon szerette az apámat, soha egy rossz szót nem mondott róla, bár ami azt illeti sose mondott róla semmit, még a nevét sem tudom. Úgy vélte, ha mi nem kellünk neki, akkor ő se kell nekünk, boldogulunk ketten is. Vagyis hárman a nagymamámmal, mikor kicsi voltam, nagyon sokat segített nekünk. De anyám azután se szeretett senki mást, nem volt több férfi az életében az apám után... vagy legalábbis én nem tudtam róla. *fejezi be egy sóhajjal a szomorú históriát, ami az élettörténetét jelenti, ha Ephemia még nem unta meg, hogy az ő csacsogását hallgassa*
- Gyönyörű környék volt annak idején. *helyesel inkább halvány mosollyal a lány megjegyzésére, miközben az épületeket fürkészi* Melyik volt a tietek? *fordítja oldalra a fejét, hogy Ephemiára pillantson, a lányra bízva, hogy ha odaérnek, szeretné-e belülről is megnézni az épületet, vagy megelégszik azzal, hogy kívülről szemlélje meg, ami a d'Aquista kúriából maradt.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:49:53
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:49:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Nimeril sikeresen behúzódik a fa mögé. A hangokból ítélve úgy gondolja, hogy rakoncátlan kölykökről lehet itt szó. Sagó képe és fájó nyelve igazán borzalmassá teszi eddig se túl könnyű estéjét. Bosszúsan morog egyet, amikor egy újabb akármi zúg el a karja mellet. Ezek a kis nyomorult mesterlövészek fenemód pontosak azt meg kell hagyni. Aztán a susmogásból kiáltás lesz. Bizony kihívást intéztek hozzá.*
- Ha én odamegyek, akkor kitekerem a nyakatokat!* Fenyegetőzik, de igazából nem bántana ártatlan gyermekeket. Sőt igazából senkit sem bántana maximum a söpredéket. Azokból van bőven és nem kár értük. Két gyermeket nem fog csak úgy kibelezni. Még, ha azok csúnyán ki is babráltak vele. Bár a hátsójukat lehet, hogy kiporolja. Amint jobban lesz a lány egy kicsit eljön a tettek ideje. Kifog törni egyenesen. Kockázata van a dolognak, de már felkészülten fogja érni egy esetleges lövés. Karjával biztosan fogja védeni a fejét, ami az egyik gyenge pontja. Vár egy kicsit és aztán hirtelen elrugaszkodik, hogy a tervét végrehajtsa. Remélhetőleg mire ennek vége a jómadarak már a keze között lesznek. Majd akkor ráér eldönteni, hogy mit tegyen velük.*
* Nimeril sikeresen behúzódik a fa mögé. A hangokból ítélve úgy gondolja, hogy rakoncátlan kölykökről lehet itt szó. Sagó képe és fájó nyelve igazán borzalmassá teszi eddig se túl könnyű estéjét. Bosszúsan morog egyet, amikor egy újabb akármi zúg el a karja mellet. Ezek a kis nyomorult mesterlövészek fenemód pontosak azt meg kell hagyni. Aztán a susmogásból kiáltás lesz. Bizony kihívást intéztek hozzá.*
- Ha én odamegyek, akkor kitekerem a nyakatokat!* Fenyegetőzik, de igazából nem bántana ártatlan gyermekeket. Sőt igazából senkit sem bántana maximum a söpredéket. Azokból van bőven és nem kár értük. Két gyermeket nem fog csak úgy kibelezni. Még, ha azok csúnyán ki is babráltak vele. Bár a hátsójukat lehet, hogy kiporolja. Amint jobban lesz a lány egy kicsit eljön a tettek ideje. Kifog törni egyenesen. Kockázata van a dolognak, de már felkészülten fogja érni egy esetleges lövés. Karjával biztosan fogja védeni a fejét, ami az egyik gyenge pontja. Vár egy kicsit és aztán hirtelen elrugaszkodik, hogy a tervét végrehajtsa. Remélhetőleg mire ennek vége a jómadarak már a keze között lesznek. Majd akkor ráér eldönteni, hogy mit tegyen velük.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:39:23
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:39:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*Nimeril kicsit megszédülve a csapástól, most a fa mögött keres menedéket. Oda is ér újabb találat nélkül, pár pillanattal később pedig kissé kilógó karjától pár hüvelyknyire zúg el egy második golyóbis, melyet a furcsán beszédhibás háziak engednek utána. A fagolyó az utcára repül a kerítés egy foghíján, ott pedit párat pattog. Egy biztos, a szike sajnos csak kartávolságon belül halálos, dobni nem igazán lehet, meg aztán ki dobna oda egy csúzlisnak egy szikét is, a fém ereje egyelőre Nimerilnél van.*
-Nem látom, a ferefnye mögé fettenkedett?!
*Kérdezi a csúzli ura izgatott suttogással.*
-Ott van, éppen sak kisúrja a semed.
*Felel a másik hang kis fáziskéséssel, aztán a fojtottból nyílt, hangos kiáltásra vált.*
-Van még ám ott ahonnan ez jött. Ha nem félted a semed, gyere közelebb, seretjük a betolakodókat!
*Fenyegetőzik kissé gyermeteg éllel szavaiban, de egy biztos, másik társa pontosan lő ilyen sötétben, a gesztenye, golyó, kő, vagy széndarab pedig nagyot tud ütni. Pár másodperc szédelgés után viszont a lány észreveheti, hogy háttal állva a fának bizony pont ki tudna szaladni egyenesen. Itt ugyan egy kicsit mászni kell, de egyetlen, jóval pontatlanabb, részben kitakart lövést kockáztat, ha így tesz. Ami viszont a két vékony hang gazdáját illeti. Lehet, hogy belőlük könnyebben lenne boncalany, mint a pocsék siratót hallgató holttestből.*
*Nimeril kicsit megszédülve a csapástól, most a fa mögött keres menedéket. Oda is ér újabb találat nélkül, pár pillanattal később pedig kissé kilógó karjától pár hüvelyknyire zúg el egy második golyóbis, melyet a furcsán beszédhibás háziak engednek utána. A fagolyó az utcára repül a kerítés egy foghíján, ott pedit párat pattog. Egy biztos, a szike sajnos csak kartávolságon belül halálos, dobni nem igazán lehet, meg aztán ki dobna oda egy csúzlisnak egy szikét is, a fém ereje egyelőre Nimerilnél van.*
-Nem látom, a ferefnye mögé fettenkedett?!
*Kérdezi a csúzli ura izgatott suttogással.*
-Ott van, éppen sak kisúrja a semed.
*Felel a másik hang kis fáziskéséssel, aztán a fojtottból nyílt, hangos kiáltásra vált.*
-Van még ám ott ahonnan ez jött. Ha nem félted a semed, gyere közelebb, seretjük a betolakodókat!
*Fenyegetőzik kissé gyermeteg éllel szavaiban, de egy biztos, másik társa pontosan lő ilyen sötétben, a gesztenye, golyó, kő, vagy széndarab pedig nagyot tud ütni. Pár másodperc szédelgés után viszont a lány észreveheti, hogy háttal állva a fának bizony pont ki tudna szaladni egyenesen. Itt ugyan egy kicsit mászni kell, de egyetlen, jóval pontatlanabb, részben kitakart lövést kockáztat, ha így tesz. Ami viszont a két vékony hang gazdáját illeti. Lehet, hogy belőlük könnyebben lenne boncalany, mint a pocsék siratót hallgató holttestből.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:18:20
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:18:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romos emlékek//
*Ahogy Sárvároson, úgy a hídon is látszólag könnyedén átlibben. Látszólag. Gondolataiba olyannyira elmélyed, hogy észre sem veszi eleinte Nava bimbózó szerelmét a szakadék iránt. Csak mikor visszapillant egy másodpercre, akkor látja, hogy valami nem stimmel. Nem mond semmit, csak egy halk sóhaj kíséretében megy tovább Navával, mikor a lány utoléri.*
- Tizennyolc év a kúriában. Egy idő után megszokja az ember a fapofát.
*Hiába szakadt ki pár éve abból a közegből, mindig is lesznek dolgok, amiket a sírig el fog vinni magával.*
- Apropó, kúria.
*Megtorpan egy pillanat erejéig. Navával talán most egy rugóra jár az agyuk.*
- Talán erre volt... Nem, nem voltam még itt azóta. *A lány felé fordul. Ephemia szemében némi izgatottság és félelem egyvelege tükröződik.* Talán tudok neked mutatni valamit. ~És magamnak is.~ Gyere!
*A piactér előtt új úti célt néz ki magának. Rohamos léptekkel indul meg az utcán, miközben a régi romos, vagy épp az új ismeretlen épületek között próbál tájékozódni.*
*Tudják az istenek, hogy meddig bóklászik Navával a mai Romváros utcáiban, már ha a lány követi őt. Idő közben a reggeli nap felhők mögé bújik, talán dörög is az ég. Talán esni fog, de nem érdekli. Bolyongás közben az egyik sikátorszerű utcából kitérve egy szélesebb, valamikor főútként funkcionáló útra, újból Navához szól.*
- Igen. Ezt a környéket már biztosan ismerem.
*Lassabbra veszi a tempót, és próbálja az elébe táruló látványt a fejében élő emlékekbe igazítani. A széles út, ahol régen lovak által húzott, díszes kocsik és hintók vonultak, mellettük ízlésesen öltözött, fiatal s idős nemesurakkal s nemeshölgyekkel, most nem különb a Szegénynegyed rothadó utcáinál. Talán még rondább is. A valaha díszes, kúria- vagy már-már palotaszerű épületek ablakai üvegszilánkokkal szegélyezve ásítanak a nagy falakon - már amelyik fal megmaradt. Szinte hallani, ahogy átfúj rajtuk a szél. A valamikor gondozott kerteknek, bokroknak, vagy épp díszfáknak hűlt helye. A tetőkről lehulló cserepek törmeléke, az üvegszilánkok mintha ugyanott volnának, ahol azon a napon földet értek. Végül is tényleg csak ennyi lett ez a hely, a városnak azon része, ahol most ő jár; összetört és elégett az egész, valamikor rég.
Más érzete van ennek a helynek, mint Sárvárosnak. Sárvárosban az ottaniak voltak, akiktől tartott - itt viszont a múlttól fél. Ott les rá minden üres ablakból, minden erkélyről, minden ajtó nélkül marad nyílásból.*
- Jártál már itt ezelőtt? Még a lázadás előtt?
*A felhők kissé feloszlanak, a nap újból rásüt az üresen tátongó épületek homlokzataira s tetőire. Ennek ellenére valahol a távolban mennydörgést hall.*
- Nekem ez volt az otthonom.
*Minden lépésre egyre elnehezül, ahogy közelebb ér céljához. El tudja képzelni, hogy mi vár rá ott, de valahol mégsem. Talán csak nem meri még elképzelni.*
*Ahogy Sárvároson, úgy a hídon is látszólag könnyedén átlibben. Látszólag. Gondolataiba olyannyira elmélyed, hogy észre sem veszi eleinte Nava bimbózó szerelmét a szakadék iránt. Csak mikor visszapillant egy másodpercre, akkor látja, hogy valami nem stimmel. Nem mond semmit, csak egy halk sóhaj kíséretében megy tovább Navával, mikor a lány utoléri.*
- Tizennyolc év a kúriában. Egy idő után megszokja az ember a fapofát.
*Hiába szakadt ki pár éve abból a közegből, mindig is lesznek dolgok, amiket a sírig el fog vinni magával.*
- Apropó, kúria.
*Megtorpan egy pillanat erejéig. Navával talán most egy rugóra jár az agyuk.*
- Talán erre volt... Nem, nem voltam még itt azóta. *A lány felé fordul. Ephemia szemében némi izgatottság és félelem egyvelege tükröződik.* Talán tudok neked mutatni valamit. ~És magamnak is.~ Gyere!
*A piactér előtt új úti célt néz ki magának. Rohamos léptekkel indul meg az utcán, miközben a régi romos, vagy épp az új ismeretlen épületek között próbál tájékozódni.*
*Tudják az istenek, hogy meddig bóklászik Navával a mai Romváros utcáiban, már ha a lány követi őt. Idő közben a reggeli nap felhők mögé bújik, talán dörög is az ég. Talán esni fog, de nem érdekli. Bolyongás közben az egyik sikátorszerű utcából kitérve egy szélesebb, valamikor főútként funkcionáló útra, újból Navához szól.*
- Igen. Ezt a környéket már biztosan ismerem.
*Lassabbra veszi a tempót, és próbálja az elébe táruló látványt a fejében élő emlékekbe igazítani. A széles út, ahol régen lovak által húzott, díszes kocsik és hintók vonultak, mellettük ízlésesen öltözött, fiatal s idős nemesurakkal s nemeshölgyekkel, most nem különb a Szegénynegyed rothadó utcáinál. Talán még rondább is. A valaha díszes, kúria- vagy már-már palotaszerű épületek ablakai üvegszilánkokkal szegélyezve ásítanak a nagy falakon - már amelyik fal megmaradt. Szinte hallani, ahogy átfúj rajtuk a szél. A valamikor gondozott kerteknek, bokroknak, vagy épp díszfáknak hűlt helye. A tetőkről lehulló cserepek törmeléke, az üvegszilánkok mintha ugyanott volnának, ahol azon a napon földet értek. Végül is tényleg csak ennyi lett ez a hely, a városnak azon része, ahol most ő jár; összetört és elégett az egész, valamikor rég.
Más érzete van ennek a helynek, mint Sárvárosnak. Sárvárosban az ottaniak voltak, akiktől tartott - itt viszont a múlttól fél. Ott les rá minden üres ablakból, minden erkélyről, minden ajtó nélkül marad nyílásból.*
- Jártál már itt ezelőtt? Még a lázadás előtt?
*A felhők kissé feloszlanak, a nap újból rásüt az üresen tátongó épületek homlokzataira s tetőire. Ennek ellenére valahol a távolban mennydörgést hall.*
- Nekem ez volt az otthonom.
*Minden lépésre egyre elnehezül, ahogy közelebb ér céljához. El tudja képzelni, hogy mi vár rá ott, de valahol mégsem. Talán csak nem meri még elképzelni.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-13 10:21:46
Üzenet elküldve: 2020-04-13 10:21:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hidegen hagyja a csapatban felmerülő nézeteltérés, amíg nem veszélyezteti Aenae kiszabadítását. Várható volt, hogy a hivatásosok és a verbuvált fegyveresek között lesznek eltérések. Kicsinyesnek és gyerekesnek tartja egyébiránt mindkét fél indokait és érveit.
Ő most azért hozta magával őket, hogy segítsenek Aeanaet kiszabadítani, a zsoldosoktól nem várt többet, de a profiktól igen.
Felfelé tartva olykor megtorpan az előrehaladásban, amikor kisebb zajt csapnak, de végül elfoglalva a pozíciót, pontosítják a célt és az őrmester számol.
Nem érez elégedettséget, amikor látja a lehanyatlani a célpontokat. Most is biztosra ment, bár némiképp a szerencse is a segítségére volt. Az egyik lelőtt alak a tűzbe hanyatlik, kioltva az apró tüzet.*
- Basszameg. *Csúszik ki a halk megjegyzés az igric ajkain.
Lehet, hogy az őrmester jó íjász, aki így is képes eltalálni a célt, de a báró nem az. Úgyhogy a tűz fényének eltűnésére elindul lefelé az utcaszintre. Gyorsan, de amennyire az óvatosság engedi, s ha lejutott, akkor újratölti Kathlynt és megindul a kúria felé a kerítés fedezékében, arra, amerre a kibontakozó csatazajt hallja. Nem kíván közvetlen közelbe menni, csak a sarokig a kerítésnél. Közben próbál a házra figyelni, ha mozgolódást látna valamelyik szintjén, esetleg valahol egy íjászt pillantana meg, lőhessen rá.
Ha elérte a sarkot, akkor leguggol és kiles mögüle, hogy rálásson a harcolókra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hidegen hagyja a csapatban felmerülő nézeteltérés, amíg nem veszélyezteti Aenae kiszabadítását. Várható volt, hogy a hivatásosok és a verbuvált fegyveresek között lesznek eltérések. Kicsinyesnek és gyerekesnek tartja egyébiránt mindkét fél indokait és érveit.
Ő most azért hozta magával őket, hogy segítsenek Aeanaet kiszabadítani, a zsoldosoktól nem várt többet, de a profiktól igen.
Felfelé tartva olykor megtorpan az előrehaladásban, amikor kisebb zajt csapnak, de végül elfoglalva a pozíciót, pontosítják a célt és az őrmester számol.
Nem érez elégedettséget, amikor látja a lehanyatlani a célpontokat. Most is biztosra ment, bár némiképp a szerencse is a segítségére volt. Az egyik lelőtt alak a tűzbe hanyatlik, kioltva az apró tüzet.*
- Basszameg. *Csúszik ki a halk megjegyzés az igric ajkain.
Lehet, hogy az őrmester jó íjász, aki így is képes eltalálni a célt, de a báró nem az. Úgyhogy a tűz fényének eltűnésére elindul lefelé az utcaszintre. Gyorsan, de amennyire az óvatosság engedi, s ha lejutott, akkor újratölti Kathlynt és megindul a kúria felé a kerítés fedezékében, arra, amerre a kibontakozó csatazajt hallja. Nem kíván közvetlen közelbe menni, csak a sarokig a kerítésnél. Közben próbál a házra figyelni, ha mozgolódást látna valamelyik szintjén, esetleg valahol egy íjászt pillantana meg, lőhessen rá.
Ha elérte a sarkot, akkor leguggol és kiles mögüle, hogy rálásson a harcolókra.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-12 21:29:39
Üzenet elküldve: 2020-04-12 21:29:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*A parancsot ismételten kiadta, de egyesek nem igazán kívánnak a bocsánatért tenni valamit, sőt inkább még vissza is szólnak néhány eget rengető baromsággal*
~Hangosabban, de jó ötlet, még a végén meghallja az ellenfél is a tervünket.~ *Felel a felháborodásra, de csak fejben, mert így is elég időt fecséreltek vitára, de azért a saját fejében lerendezi a zsoldosokat, akik feleselnek.*
~Ő, milyen nagylelkű zsoldos, hát nem is a pénzért van itt, hanem, hogy a városőrség helyett cselekedjen, ha én ezt a bárónak elmesélem.~ *Mosolyodik el saját agyszüleményén, ahogy fejben épp kiforgatja a nő szavait, de hangot most sem kíván adni, egyetlen dolog amit az egész vitázásra a többiek által is láthatóan reagál az az, hogy Rae szavaira bólint egyet a lovag felé. Felfele mászás közben egyszer-kétszer megijed a lezúduló kövek hallatán, de szerencsére egyszer sem észlel erre reakciót az ellenféltől, ezért meg is nyugszik. Felérve megbeszéli a tervet a báróval, aki a bal oldalit választja, így az őrmester a job oldalit veszi célba, akit el is talál. A jelzésre a két törpe azonnal megindul, és habár rendkívül szerencsétlen események történnek a kettőssel, látszólag legalább az egyik vérttel felszerelt harcost harcképtelenné teszik. Az íjász célba veszi a kettős felé futót és ismételten a mellkas magasságába céloz. Mivel ilyen távolról nem tudja pontosan kivenni a célpont vértjének típusát, ezért csak remélni tudja, hogy a nyíl átüti azt célba találás esetén, de ha nem, akkor is legalább lelassítja az őrszemet, ezzel is több időt adva a két törp segítségére sietőknek és reméli, hogy megoldják a lentiek a helyzetet veszteség nélkül, a lehető legkevesebb zajjal.*
*A parancsot ismételten kiadta, de egyesek nem igazán kívánnak a bocsánatért tenni valamit, sőt inkább még vissza is szólnak néhány eget rengető baromsággal*
~Hangosabban, de jó ötlet, még a végén meghallja az ellenfél is a tervünket.~ *Felel a felháborodásra, de csak fejben, mert így is elég időt fecséreltek vitára, de azért a saját fejében lerendezi a zsoldosokat, akik feleselnek.*
~Ő, milyen nagylelkű zsoldos, hát nem is a pénzért van itt, hanem, hogy a városőrség helyett cselekedjen, ha én ezt a bárónak elmesélem.~ *Mosolyodik el saját agyszüleményén, ahogy fejben épp kiforgatja a nő szavait, de hangot most sem kíván adni, egyetlen dolog amit az egész vitázásra a többiek által is láthatóan reagál az az, hogy Rae szavaira bólint egyet a lovag felé. Felfele mászás közben egyszer-kétszer megijed a lezúduló kövek hallatán, de szerencsére egyszer sem észlel erre reakciót az ellenféltől, ezért meg is nyugszik. Felérve megbeszéli a tervet a báróval, aki a bal oldalit választja, így az őrmester a job oldalit veszi célba, akit el is talál. A jelzésre a két törpe azonnal megindul, és habár rendkívül szerencsétlen események történnek a kettőssel, látszólag legalább az egyik vérttel felszerelt harcost harcképtelenné teszik. Az íjász célba veszi a kettős felé futót és ismételten a mellkas magasságába céloz. Mivel ilyen távolról nem tudja pontosan kivenni a célpont vértjének típusát, ezért csak remélni tudja, hogy a nyíl átüti azt célba találás esetén, de ha nem, akkor is legalább lelassítja az őrszemet, ezzel is több időt adva a két törp segítségére sietőknek és reméli, hogy megoldják a lentiek a helyzetet veszteség nélkül, a lehető legkevesebb zajjal.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 22:15:21
Üzenet elküldve: 2020-04-11 22:15:21
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Feszült a csend, s ezen nem segít a fojtottan elsuttogott halk vita sem. Holló károg fel az egyik közeli háztetőn, majd valamitől megijedve reppen tova, méltatlankodva. A sötét megállíthatatlanul ereszkedik, s a lopakodó csapatnak kedvező fedezéket nyújt az árnyék leple. Egyes romok meglehetősen kiszámíthatatlanok, mégis most ez az, ami igazán segíthet rajtuk, mikor egy-egy pihenő során vállukat vethetve liheghetik ki magukat. Grüksunosz és Chayss az élre tör, ők biztosítják az előőrsöt. Menet közben a csapat sorba rendeződik, s egy pajzsos halad elől, míg a két lövész helyét elfoglalja.
A némaságba burkolt félhomályban a két alak nesztelen kapaszkodik fel a romokon, s csak olykor ad ijedtségre okot, mikor néhány göröngy meg-megindul a lábuk alatt lefelé, szinte fülsiketítő robajjal. Mégsem történik semmi, pedig már a csapat is látja, a ház előtt flangáló, látszólag hajléktalan, rongyba bugyolált alakokat. Fel, s alá sétálnak, kívülről úgy tűnik, hogy minden cél nélkül, csupán egyikük szívja bagóját a sötét kandeláber tövében, annak támasztva hátát.
Grüksunosz lassan számol, majd mesteri időzítéssel a két nyílvessző egyszerre kezdi meg útját, s nagyjából egyszerre is végzi be. Tökéletes lövések, ami mellkasba indult, az ott ér véget, s, mi pontosan leadott, az pedig torokban. A célpontok messze vannak, s hangot nem adnak ki, csupán a tűz előtt üldögélő az, aki kissé nagyobb zajt csap, de nem feltűnőt. Pofával előre borul a tűzbe, rögtön ki is oltva az apró lángokat. A másik oldalra dől, akárha csak aludna, de azonnal meghal mindkettő, legalábbis innen nagyon úgy tűnik. Bent látszólag üres lett az udvar, viszont szerencsétlenség a szerencsében, hogy végképp sötétségbe borul.
A csapat csak erre a jelre várt, s megindul, bár a tűz kioltása némi riadalmat keltett, ez jól látszik, viszont mindegyikük a ház felé kezd el figyelni.
A dohányzó fickóig még két ember látszik, s a dohányzó fickó mögött a legtávolabb, úgy 30-35 méterre az utolsó.
Morak tehát a legelsőt tudja megtámadni, s felé is indul. Nem túl ügyes lopakodás terén, de mi tán az ellennek akadálynak tűnt, most kedvező helyzetbe juttatja, mert a sötét leple alatt, mi már erőteljesen a járdát nyaldossa, könnyebben jut közelebb, persze a lemezvért kis lamellái halk csörgése miatt nem jut észrevétlen az alak mögé, főként, hogy egy teljes utcán kell átmenni fedezék nélkül. A férfi, utcán élő mivolta ellenére villámgyorsan megfordul a hangokra, s egy időben ezzel válláról ledobja köpenyét, mi eddig takarta. Grüksunosz jól számolt, teljes vértben díszeleg, s immár kardja is kezében, mellyel könnyedén hárítja a nehezen induló csatabárdot, majd rögtön vissza is támad, a törpe gyomra felé. Mindeközben Hesgrim is követi Morakot, s a meglepett támadóval szinte azonos pillanatban engedi útjára saját fegyverét. Az ellenfél két törpére reagálni nem tud, így kvázi védtelen, Moraknak köszönhetően, aki megfelelően sétál a tűzvonalba, hogy Hesgrim saját csapását kivitelezhesse. A csapás elindul, s mondhatnánk, hogy mesterien kivitelezett, ugyanis a férfi lábába bőséggel szalad, persze kérdés, hogy ez Morakot megmenti-e? Sajnos nem. A férfi kardja mesterien indul egyenesen a hárítás után, egyenesen a törpe oldalába szúródik mélyen. Morakot elönti a fájdalom, de nem kiált fel, fogát összeszorítva viseli. Még nem tudni milyen következménnyel jár a sérülés. Rögtön ezt követően Hesgrimnek már mással is kell foglalkoznia, a lendülettől acélsisakja szemére csúszik, s elvágódik egy kisebb göröngyön, oly szerencsétlenül... pofával előre.
Persze a másik hajléktalan, ki emez ellen mögött áll nem sokkal, kissé közelebb a kapuhoz szintén nem rest felfedni magát, s kardját kivonni, majd megindul, a kétséges állapotban lévő súlyosan combból vérző társa, valamint az oldalán vérző Morak és a hasán fekvő másik törpe felé.
Raenerold kissé lemaradva követi a törpét, Fogóval az oldalán, egyelőre nem támad, bár kétséges, hogy a látottak után miként fog cselekedni. Sisg okosan halad, bár frontális támadást indítottak, úgy vélekedik fő a megfigyelés és a biztonság, s milyen jól teszi. Raenerolddal egyetemben van lehetősége választani. Már hátulról is megindul a negyedik zsoldos, egyedül a bagós marad ültében a kandeláber lábánál. Ő nem mozdul. Naesala és Lousadel hasonlóan utóbbi kettőhöz, árnyékban maradnak. Ők is jól választottak, a kivárás mellett döntöttek, így lehetőségükben áll további döntéseket meghozni, vagy akár egy gyors iránymutatást hadarni társaiknak, van még idejük, a távoli, negyedik még csak félúton jár a kapu előtt, az egyik ellen sérült, a másik támad, igaz, ő vészesen közel áll már Hesgrimhez és Morakohoz.
Mindeközben a tetőn, Chayss és Grüksunosz végig követhetik az eseményeket. A ház udvar továbbra is csendes, nincs mozgás, az ajtót nem tépi fel senki sem.*
//Kagaenae//
*Nem tudni, hogy kinek van sanyarúbb sorsa. A hősiesen meginduló csapatnak, vagy a székhez kötözött lánynak, kinek fejére lágyan, cseppről cseppre cseppen a víz, dallamos dallamot játszva, mintha csak neki zenélne. Igaz, ez abban a pillanatban megszűnik, amint mocorogni kezd a széken, s a cseppek hangnemet váltanak, jóval erőteljesebbé és tompábbá, hiszen immár tarkóján koppannak kedvesen. Végletekig bosszantó lehet, de Kagaenae nem hagyja el magát, s dönt, nem adja fel. Ahogyan testét előretornássza ültében, máris érezheti a gerincén végigcsorduló jéghideg vizet, ami kellemetlen ugyan, de legalább nem a szákon koppan. Annak csücskét elmarhatja, s egy erőteljes lendítéssel immár bőséges levegőhöz is juthat. Az is igaz, hogy a levegő poshadt és állott, szemeinek kicsit meg kell szoknia a fáklya fényét, s közben hallgathatja a fülsértő kiáltásokat nem messze onnan, ahol éppen ül. Miután kellőképpen kihunyorogta magát, körbenézhet, de túl sok látnivaló nincs. Néhány összehordott, régi zsák bedobálva egymás hegyén hátán az egyik sarokban, a szék, amin ül, s egy asztalka a szemközti falnál az ajtó mellett. Egyedül van, rajta kívül senki sincs. A padló döngölt föld, a falak pedig szintén földből, csupán néha szakítja meg a tömeget egy két mesterien alátámasztott gerenda, ami azt hivatott megelőzni, hogy a fejére szakadjon az egész. Látszik, hogy vájt járatban van, ez már nem kérdés, ember munkája, legalábbis reméljük. Ismét egy sikoly szakítja meg a nézelődést. A szobából három ajtó vezet, három különböző falon. Egy mögötte, egy jobb kéz és egy bal kéz felől. Egyelőre azonban keze és bokája a székhez van kötözve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Feszült a csend, s ezen nem segít a fojtottan elsuttogott halk vita sem. Holló károg fel az egyik közeli háztetőn, majd valamitől megijedve reppen tova, méltatlankodva. A sötét megállíthatatlanul ereszkedik, s a lopakodó csapatnak kedvező fedezéket nyújt az árnyék leple. Egyes romok meglehetősen kiszámíthatatlanok, mégis most ez az, ami igazán segíthet rajtuk, mikor egy-egy pihenő során vállukat vethetve liheghetik ki magukat. Grüksunosz és Chayss az élre tör, ők biztosítják az előőrsöt. Menet közben a csapat sorba rendeződik, s egy pajzsos halad elől, míg a két lövész helyét elfoglalja.
A némaságba burkolt félhomályban a két alak nesztelen kapaszkodik fel a romokon, s csak olykor ad ijedtségre okot, mikor néhány göröngy meg-megindul a lábuk alatt lefelé, szinte fülsiketítő robajjal. Mégsem történik semmi, pedig már a csapat is látja, a ház előtt flangáló, látszólag hajléktalan, rongyba bugyolált alakokat. Fel, s alá sétálnak, kívülről úgy tűnik, hogy minden cél nélkül, csupán egyikük szívja bagóját a sötét kandeláber tövében, annak támasztva hátát.
Grüksunosz lassan számol, majd mesteri időzítéssel a két nyílvessző egyszerre kezdi meg útját, s nagyjából egyszerre is végzi be. Tökéletes lövések, ami mellkasba indult, az ott ér véget, s, mi pontosan leadott, az pedig torokban. A célpontok messze vannak, s hangot nem adnak ki, csupán a tűz előtt üldögélő az, aki kissé nagyobb zajt csap, de nem feltűnőt. Pofával előre borul a tűzbe, rögtön ki is oltva az apró lángokat. A másik oldalra dől, akárha csak aludna, de azonnal meghal mindkettő, legalábbis innen nagyon úgy tűnik. Bent látszólag üres lett az udvar, viszont szerencsétlenség a szerencsében, hogy végképp sötétségbe borul.
A csapat csak erre a jelre várt, s megindul, bár a tűz kioltása némi riadalmat keltett, ez jól látszik, viszont mindegyikük a ház felé kezd el figyelni.
A dohányzó fickóig még két ember látszik, s a dohányzó fickó mögött a legtávolabb, úgy 30-35 méterre az utolsó.
Morak tehát a legelsőt tudja megtámadni, s felé is indul. Nem túl ügyes lopakodás terén, de mi tán az ellennek akadálynak tűnt, most kedvező helyzetbe juttatja, mert a sötét leple alatt, mi már erőteljesen a járdát nyaldossa, könnyebben jut közelebb, persze a lemezvért kis lamellái halk csörgése miatt nem jut észrevétlen az alak mögé, főként, hogy egy teljes utcán kell átmenni fedezék nélkül. A férfi, utcán élő mivolta ellenére villámgyorsan megfordul a hangokra, s egy időben ezzel válláról ledobja köpenyét, mi eddig takarta. Grüksunosz jól számolt, teljes vértben díszeleg, s immár kardja is kezében, mellyel könnyedén hárítja a nehezen induló csatabárdot, majd rögtön vissza is támad, a törpe gyomra felé. Mindeközben Hesgrim is követi Morakot, s a meglepett támadóval szinte azonos pillanatban engedi útjára saját fegyverét. Az ellenfél két törpére reagálni nem tud, így kvázi védtelen, Moraknak köszönhetően, aki megfelelően sétál a tűzvonalba, hogy Hesgrim saját csapását kivitelezhesse. A csapás elindul, s mondhatnánk, hogy mesterien kivitelezett, ugyanis a férfi lábába bőséggel szalad, persze kérdés, hogy ez Morakot megmenti-e? Sajnos nem. A férfi kardja mesterien indul egyenesen a hárítás után, egyenesen a törpe oldalába szúródik mélyen. Morakot elönti a fájdalom, de nem kiált fel, fogát összeszorítva viseli. Még nem tudni milyen következménnyel jár a sérülés. Rögtön ezt követően Hesgrimnek már mással is kell foglalkoznia, a lendülettől acélsisakja szemére csúszik, s elvágódik egy kisebb göröngyön, oly szerencsétlenül... pofával előre.
Persze a másik hajléktalan, ki emez ellen mögött áll nem sokkal, kissé közelebb a kapuhoz szintén nem rest felfedni magát, s kardját kivonni, majd megindul, a kétséges állapotban lévő súlyosan combból vérző társa, valamint az oldalán vérző Morak és a hasán fekvő másik törpe felé.
Raenerold kissé lemaradva követi a törpét, Fogóval az oldalán, egyelőre nem támad, bár kétséges, hogy a látottak után miként fog cselekedni. Sisg okosan halad, bár frontális támadást indítottak, úgy vélekedik fő a megfigyelés és a biztonság, s milyen jól teszi. Raenerolddal egyetemben van lehetősége választani. Már hátulról is megindul a negyedik zsoldos, egyedül a bagós marad ültében a kandeláber lábánál. Ő nem mozdul. Naesala és Lousadel hasonlóan utóbbi kettőhöz, árnyékban maradnak. Ők is jól választottak, a kivárás mellett döntöttek, így lehetőségükben áll további döntéseket meghozni, vagy akár egy gyors iránymutatást hadarni társaiknak, van még idejük, a távoli, negyedik még csak félúton jár a kapu előtt, az egyik ellen sérült, a másik támad, igaz, ő vészesen közel áll már Hesgrimhez és Morakohoz.
Mindeközben a tetőn, Chayss és Grüksunosz végig követhetik az eseményeket. A ház udvar továbbra is csendes, nincs mozgás, az ajtót nem tépi fel senki sem.*
//Kagaenae//
*Nem tudni, hogy kinek van sanyarúbb sorsa. A hősiesen meginduló csapatnak, vagy a székhez kötözött lánynak, kinek fejére lágyan, cseppről cseppre cseppen a víz, dallamos dallamot játszva, mintha csak neki zenélne. Igaz, ez abban a pillanatban megszűnik, amint mocorogni kezd a széken, s a cseppek hangnemet váltanak, jóval erőteljesebbé és tompábbá, hiszen immár tarkóján koppannak kedvesen. Végletekig bosszantó lehet, de Kagaenae nem hagyja el magát, s dönt, nem adja fel. Ahogyan testét előretornássza ültében, máris érezheti a gerincén végigcsorduló jéghideg vizet, ami kellemetlen ugyan, de legalább nem a szákon koppan. Annak csücskét elmarhatja, s egy erőteljes lendítéssel immár bőséges levegőhöz is juthat. Az is igaz, hogy a levegő poshadt és állott, szemeinek kicsit meg kell szoknia a fáklya fényét, s közben hallgathatja a fülsértő kiáltásokat nem messze onnan, ahol éppen ül. Miután kellőképpen kihunyorogta magát, körbenézhet, de túl sok látnivaló nincs. Néhány összehordott, régi zsák bedobálva egymás hegyén hátán az egyik sarokban, a szék, amin ül, s egy asztalka a szemközti falnál az ajtó mellett. Egyedül van, rajta kívül senki sincs. A padló döngölt föld, a falak pedig szintén földből, csupán néha szakítja meg a tömeget egy két mesterien alátámasztott gerenda, ami azt hivatott megelőzni, hogy a fejére szakadjon az egész. Látszik, hogy vájt járatban van, ez már nem kérdés, ember munkája, legalábbis reméljük. Ismét egy sikoly szakítja meg a nézelődést. A szobából három ajtó vezet, három különböző falon. Egy mögötte, egy jobb kéz és egy bal kéz felől. Egyelőre azonban keze és bokája a székhez van kötözve.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 21:02:17
Üzenet elküldve: 2020-04-11 21:02:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Az első házban történt siker most vissza üt rá. Éppen csak előveszi a szikét, hogy belessen a házba. Erre valami csattan mellette az ajtón. Ezzel még nem is lenne túl nagy baj, de a következő a szeme alatt találja el. Olyat kap, hogy majdnem megszül, pedig az egy csoda lenne. Hirtelen még káromkodás is belé fullad. Jó pár új csillagot vél felfedezni Lanawin egén, amit csak ő láthat. Még a nyelvébe is beleharap, mert a fémes sós víz elönti a száját. Hall ugyan néhány hangot, de értelmezni nem képes. A látása is elhomályosul. A szeme is bekönnyezik ettől az irtózatos találatól. Szinte biztosra mondaná, hogy a helye jó darabig meg fog még majd látszani. Viszont ez most nem lényeges. Lövése sincs, hogy mégis mi történhetett ilyen hirtelen. Ösztönei azt súgják neki, hogy húzza el innét a csíkot mihamarabb. A kiszáradt fa felé indulna, mert attól nagyobb védelmet remél. Fejét behúzza, ha netán újabb támadás érkezne.*
* Az első házban történt siker most vissza üt rá. Éppen csak előveszi a szikét, hogy belessen a házba. Erre valami csattan mellette az ajtón. Ezzel még nem is lenne túl nagy baj, de a következő a szeme alatt találja el. Olyat kap, hogy majdnem megszül, pedig az egy csoda lenne. Hirtelen még káromkodás is belé fullad. Jó pár új csillagot vél felfedezni Lanawin egén, amit csak ő láthat. Még a nyelvébe is beleharap, mert a fémes sós víz elönti a száját. Hall ugyan néhány hangot, de értelmezni nem képes. A látása is elhomályosul. A szeme is bekönnyezik ettől az irtózatos találatól. Szinte biztosra mondaná, hogy a helye jó darabig meg fog még majd látszani. Viszont ez most nem lényeges. Lövése sincs, hogy mégis mi történhetett ilyen hirtelen. Ösztönei azt súgják neki, hogy húzza el innét a csíkot mihamarabb. A kiszáradt fa felé indulna, mert attól nagyobb védelmet remél. Fejét behúzza, ha netán újabb támadás érkezne.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:12:31
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:12:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*Az első házban végül csak-csak felhalmozódik egy jó lépés átmérőjű, derékig érő kupac. Ez még nem fog így felérni a plafonig, már ami a lángot illeti, de szép fény várható így is, és nem sok kell már rá, hogy hatékony is legyen. A következő házban azonban életjelekre bukkan. Éppen csak előveszi szikéjét, mikor valami csattan pár lépésre tőle az ajtóban, valami pedig egy pillanattal később jobb szeme alatt koppan jókora csillagokat, némi fülcsengést, és kicsit megharapott nyelvéből az előtóduló fémes vér ízét hozva magával.*
-Sép volt hapssikám! Semen súrtad!
*Hallatszik fel egy suttogás, mire egy kicsit aggodalmasabb másik felel.*
-Fenébe if, cfak adj még egy fagolyót, kéf van nála!
*Sürgető vékony hangok ezek. Úgy tűnik a gesztenyeelf gazdái mégsem lehetnek olyan messze, és ez a ház nem is teljesen kihalt. Nimeril nem teljesen lát jól most. Az előbbi lövés talán még egy vékonyabb kobakvédőn át is érződött volna kicsit. Így csak reménykedhet benne, hogy a helye nem marad ott. Ami pedig az orvlövészeket illeti, a hangokból ítélve újratöltenek. Talán az a kisebb lepusztult fa, amit az előbb még nem ennyire homályosan, de jobbra-előre látott, most segíthet, illetve ami azt illeti a bejáratig van még néhány hasonló, kicsit jobban zöldellő, bokros párja, noha mind között legalább öt-tíz lépés távolság van.*
*Az első házban végül csak-csak felhalmozódik egy jó lépés átmérőjű, derékig érő kupac. Ez még nem fog így felérni a plafonig, már ami a lángot illeti, de szép fény várható így is, és nem sok kell már rá, hogy hatékony is legyen. A következő házban azonban életjelekre bukkan. Éppen csak előveszi szikéjét, mikor valami csattan pár lépésre tőle az ajtóban, valami pedig egy pillanattal később jobb szeme alatt koppan jókora csillagokat, némi fülcsengést, és kicsit megharapott nyelvéből az előtóduló fémes vér ízét hozva magával.*
-Sép volt hapssikám! Semen súrtad!
*Hallatszik fel egy suttogás, mire egy kicsit aggodalmasabb másik felel.*
-Fenébe if, cfak adj még egy fagolyót, kéf van nála!
*Sürgető vékony hangok ezek. Úgy tűnik a gesztenyeelf gazdái mégsem lehetnek olyan messze, és ez a ház nem is teljesen kihalt. Nimeril nem teljesen lát jól most. Az előbbi lövés talán még egy vékonyabb kobakvédőn át is érződött volna kicsit. Így csak reménykedhet benne, hogy a helye nem marad ott. Ami pedig az orvlövészeket illeti, a hangokból ítélve újratöltenek. Talán az a kisebb lepusztult fa, amit az előbb még nem ennyire homályosan, de jobbra-előre látott, most segíthet, illetve ami azt illeti a bejáratig van még néhány hasonló, kicsit jobban zöldellő, bokros párja, noha mind között legalább öt-tíz lépés távolság van.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 19:40:56
Üzenet elküldve: 2020-04-11 19:40:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Sárváros felől//
*Ephemia lelkesedése őt magát is megnyugtatja és felbuzdítja kissé, hogy nem követnek el valami hatalmas ostobaságot, hanem épp ellenkezőleg, pontosan azt teszik, amit kell, hogy a végére járjanak ennek az egész ügynek. ~Elvégre ha nem csinálunk valamit, akkor többé sehol se leszünk biztonságban... ~mereng magában, ahogy már az utcákat róják. Menet közben csak egy halvány mosolyt ereszt meg a lány felé válaszképp, figyelmét inkább a környék szemlélése köti le. Ephemiával ellentétben ő közel se tudja olyan könnyedén figyelmen kívül hagyni az utánuk kiáltott megjegyzéseket, vagy legalábbis nem tudja olyan jól titkolni az érzéseit, biztos benne, kívülről is egyre jobban látszik rajta az elhatalmasodó idegesség, amit legbelül érez*
- Könnyű azt mondani... *mormolja egy csalódott sóhaj kíséretében, miközben ezúttal ő az, aki kicsit kisebbre zárja a távolságot kettejük között. Csak akkor könnyebbül meg kissé, mikor már a hídnál járnak, előreengedve Ephemiát, hogy szemmel tarthassa és segíthessen neki, ha esetleg szüksége lenne rá. Úgy tűnik azonban, kettejük közül ő az, aki nehezebben viseli a visszatérést a tegnapi események helyszínére. Ahogy a híd közepére érnek, nagyjából arra a helyre, ahol Dak lezuhant, akaratlanul is megtorpan egy pillanatra, hogy a korláton áthajolva a mélységbe bámuljon. Maga se érti, miért, de furcsa kísértést érez, hogy közelebbről is megvizsgálja, mi lehet odalent. Csábítja az ismeretlen sötétség, szinte hívogatja, hogy hajoljon kicsit közelebb, hogy megismerhesse a titkait. Nehezen tér vissza a jelenbe, de végül megrázza kissé a fejét, és emlékezteti magát, hogy most fontos dolguk van, nem engedheti meg magának, hogy csak úgy itt ácsorogjon, így gyorsan összeszedi magát, és sietős léptekkel Ephemia után indul, megkönnyebbülve kissé, ahogy leléphet végre a hídról. Az útirányra csak bólint, gondolatai még mindig a meredély körül forognak, így nem szól bele a dologba*
- Hogy csinálod? *szólal meg végül halkan, ahogy lassan haladnak tovább* Hogy vagy mindig ilyen nyugodt? Vagy hogy tudod ilyen jól leplezni, amit érzel? *kérdezi kíváncsisággal vegyes szomorúsággal, hisz ő a maga részéről már most kész idegroncsnak érzi magát, fogalma sincs róla, hogy bírná ki, ha folyton attól kellene rettegnie, mikor tör újra rájuk valaki, hogy elrabolja őket. Míg a válaszra vár, a környéket szemléli, ekkor jön csak rá, merre is járnak tulajdonképpen*
- Várj egy kicsit... erre volt régen a Gazdagnegyed, ugye? *esik le neki végre, miért is ismerős errefelé Ephemia* Jártál itt, miután... a lázadás után? *kérdezi kissé félszegen a lányt, hisz szíve szerint azt kérdezné inkább, szeretne-e egyáltalán erre menni, de fél, hogy állandó aggodalmaskodásával előbb-utóbb Ephemiának is az agyára fog menni, így inkább hallgat, és hagyja, hadd vezesse őket a lány arra, amerre szeretné.*
//Sárváros felől//
*Ephemia lelkesedése őt magát is megnyugtatja és felbuzdítja kissé, hogy nem követnek el valami hatalmas ostobaságot, hanem épp ellenkezőleg, pontosan azt teszik, amit kell, hogy a végére járjanak ennek az egész ügynek. ~Elvégre ha nem csinálunk valamit, akkor többé sehol se leszünk biztonságban... ~mereng magában, ahogy már az utcákat róják. Menet közben csak egy halvány mosolyt ereszt meg a lány felé válaszképp, figyelmét inkább a környék szemlélése köti le. Ephemiával ellentétben ő közel se tudja olyan könnyedén figyelmen kívül hagyni az utánuk kiáltott megjegyzéseket, vagy legalábbis nem tudja olyan jól titkolni az érzéseit, biztos benne, kívülről is egyre jobban látszik rajta az elhatalmasodó idegesség, amit legbelül érez*
- Könnyű azt mondani... *mormolja egy csalódott sóhaj kíséretében, miközben ezúttal ő az, aki kicsit kisebbre zárja a távolságot kettejük között. Csak akkor könnyebbül meg kissé, mikor már a hídnál járnak, előreengedve Ephemiát, hogy szemmel tarthassa és segíthessen neki, ha esetleg szüksége lenne rá. Úgy tűnik azonban, kettejük közül ő az, aki nehezebben viseli a visszatérést a tegnapi események helyszínére. Ahogy a híd közepére érnek, nagyjából arra a helyre, ahol Dak lezuhant, akaratlanul is megtorpan egy pillanatra, hogy a korláton áthajolva a mélységbe bámuljon. Maga se érti, miért, de furcsa kísértést érez, hogy közelebbről is megvizsgálja, mi lehet odalent. Csábítja az ismeretlen sötétség, szinte hívogatja, hogy hajoljon kicsit közelebb, hogy megismerhesse a titkait. Nehezen tér vissza a jelenbe, de végül megrázza kissé a fejét, és emlékezteti magát, hogy most fontos dolguk van, nem engedheti meg magának, hogy csak úgy itt ácsorogjon, így gyorsan összeszedi magát, és sietős léptekkel Ephemia után indul, megkönnyebbülve kissé, ahogy leléphet végre a hídról. Az útirányra csak bólint, gondolatai még mindig a meredély körül forognak, így nem szól bele a dologba*
- Hogy csinálod? *szólal meg végül halkan, ahogy lassan haladnak tovább* Hogy vagy mindig ilyen nyugodt? Vagy hogy tudod ilyen jól leplezni, amit érzel? *kérdezi kíváncsisággal vegyes szomorúsággal, hisz ő a maga részéről már most kész idegroncsnak érzi magát, fogalma sincs róla, hogy bírná ki, ha folyton attól kellene rettegnie, mikor tör újra rájuk valaki, hogy elrabolja őket. Míg a válaszra vár, a környéket szemléli, ekkor jön csak rá, merre is járnak tulajdonképpen*
- Várj egy kicsit... erre volt régen a Gazdagnegyed, ugye? *esik le neki végre, miért is ismerős errefelé Ephemia* Jártál itt, miután... a lázadás után? *kérdezi kissé félszegen a lányt, hisz szíve szerint azt kérdezné inkább, szeretne-e egyáltalán erre menni, de fél, hogy állandó aggodalmaskodásával előbb-utóbb Ephemiának is az agyára fog menni, így inkább hallgat, és hagyja, hadd vezesse őket a lány arra, amerre szeretné.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 11:49:09
Üzenet elküldve: 2020-04-11 11:49:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Az első ház üresnek tűnik, de azért csak bejárja mert az a biztos. Szépen beugrik a kertbe és a füvek között gázolva jut el a házig. A belsőtér úgy néz ki, ahogyan azt várta. Üres, mivel amit a lakók nem vittek el azt az alja nép tette magáévá vagy verte széjjel. Sajnos a fából készült holmik is erre a sorsra jutottak. Semmi használható nincs lent. Az a kevés deszkadarabot, amit talál egy helyre gyűjti össze. Mivel itt már nem sok látni való akad, ezért a hallban lévő lépcsőt használva megy fel az emeletre.*
- Na ez már döfi!* Mondja, amikor meglátja a tetőszerkezettett alátámasztó fákat. Ráadásul a nagy nyílt tér is kedvezni fog a tűznek. Gyorsan felhozza azt a pár fadarabot, amit lent talált.*
- Na már csak valami éghető gyújtós kéne találni, amivel ezt begyújthatom.* Vázolja fel a tervet magának. Mivel itt már nincs semmi, amit felhasználhatna, ezért megy a másik házba, hogy szétnézzen. Mikor kilép az ajtón a sirató idegtépő szövege üti meg a fülét. ~ Ez olyan borzalmas, hogy a végén még feltámad az a halott is. Nem baj. Énekeljetek csak, amíg tehetitek!~ Célirányosan indul el a másik ház felé. Még épen csak a kerítésen jut túl, amikor valami megmoccan mellette. Majdnem megáll a szíve is, úgy megijed. Kővé dermed, de szerencsére az a nagy valami, mert az árnyékából csak ennyit vesz ki, gyorsan odébb is áll. Ahogy tovább indul egy aprócska fát vesz észre maga előtt. Amikor viszont közelebb lép, hogy megnézze valami szétreccsen a lába alatt. Egy szerencsétlenül járt gesztenye elf játékocska lett az áldozata. Felveszi, hogy hogy megnézze. ~ Vajon életben van-e az aki ezzel játszott? ~ Tűnődik el, majd aztán zsebre vágja a hadirokkant játékot. Talán majd, egyszer fölösleges idejében meggyógyítja. Most viszont meg tovább. A fát majd visszafelé becipeli a házba. Igen ám, de a kiszemelt házból további neszek ütik meg a fülét. ~ Nem tetszik ez nekem. Remélem csak a patkányok mocorognak. ~ Ettől függetlenül előveszi az egyik szikét, amit a csizmájában rejtegetett idáig. A másikat azt még hagyja talonban. Bár nem egy veszélyes fegyver, azért talán a semminél többre megy vele. Mindenképpen meg akar bizonyosodni róla, hogy a ház lakatlan. Igyekezne amennyire lehet észrevétlenül oda sompolyogni. Ha még is lakot lenne, akkor nem szeretné túlzottan magára felhívni a figyelmet.*
* Az első ház üresnek tűnik, de azért csak bejárja mert az a biztos. Szépen beugrik a kertbe és a füvek között gázolva jut el a házig. A belsőtér úgy néz ki, ahogyan azt várta. Üres, mivel amit a lakók nem vittek el azt az alja nép tette magáévá vagy verte széjjel. Sajnos a fából készült holmik is erre a sorsra jutottak. Semmi használható nincs lent. Az a kevés deszkadarabot, amit talál egy helyre gyűjti össze. Mivel itt már nem sok látni való akad, ezért a hallban lévő lépcsőt használva megy fel az emeletre.*
- Na ez már döfi!* Mondja, amikor meglátja a tetőszerkezettett alátámasztó fákat. Ráadásul a nagy nyílt tér is kedvezni fog a tűznek. Gyorsan felhozza azt a pár fadarabot, amit lent talált.*
- Na már csak valami éghető gyújtós kéne találni, amivel ezt begyújthatom.* Vázolja fel a tervet magának. Mivel itt már nincs semmi, amit felhasználhatna, ezért megy a másik házba, hogy szétnézzen. Mikor kilép az ajtón a sirató idegtépő szövege üti meg a fülét. ~ Ez olyan borzalmas, hogy a végén még feltámad az a halott is. Nem baj. Énekeljetek csak, amíg tehetitek!~ Célirányosan indul el a másik ház felé. Még épen csak a kerítésen jut túl, amikor valami megmoccan mellette. Majdnem megáll a szíve is, úgy megijed. Kővé dermed, de szerencsére az a nagy valami, mert az árnyékából csak ennyit vesz ki, gyorsan odébb is áll. Ahogy tovább indul egy aprócska fát vesz észre maga előtt. Amikor viszont közelebb lép, hogy megnézze valami szétreccsen a lába alatt. Egy szerencsétlenül járt gesztenye elf játékocska lett az áldozata. Felveszi, hogy hogy megnézze. ~ Vajon életben van-e az aki ezzel játszott? ~ Tűnődik el, majd aztán zsebre vágja a hadirokkant játékot. Talán majd, egyszer fölösleges idejében meggyógyítja. Most viszont meg tovább. A fát majd visszafelé becipeli a házba. Igen ám, de a kiszemelt házból további neszek ütik meg a fülét. ~ Nem tetszik ez nekem. Remélem csak a patkányok mocorognak. ~ Ettől függetlenül előveszi az egyik szikét, amit a csizmájában rejtegetett idáig. A másikat azt még hagyja talonban. Bár nem egy veszélyes fegyver, azért talán a semminél többre megy vele. Mindenképpen meg akar bizonyosodni róla, hogy a ház lakatlan. Igyekezne amennyire lehet észrevétlenül oda sompolyogni. Ha még is lakot lenne, akkor nem szeretné túlzottan magára felhívni a figyelmet.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-09 14:41:58
Üzenet elküldve: 2020-04-09 14:41:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Ezen részét még nem látta Artheniornak. Ellátogatott hát ide is. Félelmetes látvány tárult a szeme elé. *
~ Talán itt kéne edzenem ! ~
* Villant keresztül agyán a gondolat *
~ itt a bátorságomat is tesztelhetem nemcsak a tetem edzem ezzel, hanem a szellemem is. ~
*Jól körülnéz és vigyáz, hogy ne essen bele a szakadékba. Talál magának egy helyet ahol gyakorolhat. *
~ Ez lesz a titkos edző helyem. Remélem más nem zavar meg. ~
* Előveszi fokosát és határozottan forgatni kezdi a levegőben. Majd tőrjét veszi elő és azzal gyakorolja a mozdulatokat. *
~ Talán itt kéne edzenem ! ~
* Villant keresztül agyán a gondolat *
~ itt a bátorságomat is tesztelhetem nemcsak a tetem edzem ezzel, hanem a szellemem is. ~
*Jól körülnéz és vigyáz, hogy ne essen bele a szakadékba. Talál magának egy helyet ahol gyakorolhat. *
~ Ez lesz a titkos edző helyem. Remélem más nem zavar meg. ~
* Előveszi fokosát és határozottan forgatni kezdi a levegőben. Majd tőrjét veszi elő és azzal gyakorolja a mozdulatokat. *
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-09 12:24:09
Üzenet elküldve: 2020-04-09 12:24:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Sárváros felől//
- Valamit mindenképp.
*Jegyzi meg elbizakodottan. Hisz ha már nyakig van Navával Arthenior bűzös levesében, akkor miért ne használhatná ki az alkalmat információszerzésre? Talán a szálak összeérnek majd.*
- A köpenyt? Azta, nem is rossz ötlet... *Ha lesz rá alkalma, talán egy levél társaságában a becses kabátot is hazaküldheti.* Köszönöm. Jobb szeretem a kényelmes darabokat egyébként. Ezek nem annyira kényelmesek.
*De legalább stílusos ebben az öltözetben, ahogy a város legvisszataszítóbb részein halad át. Ügyet sem vet az utánuk kiáltott szép szavakra, a köpésekre, a nézésekre, vagy fütyülésekre.*
- Sosem vagyunk magunkban... De ne aggódj.
*Terwy emberei valamiért nem merészkednek a hídon túlra. Furcsa ez neki, de nem érzi magát nagyobb biztonságban ettől. A hídig tartó menet örökkévalóságnak tűnik számára. Megtorpan előtte egy pillanatra.*
- Persze. Átmegyek.
*Groteszk látvány ez a híd a felkelő nap első sugaraiban. Mély levegőt vesz, s átmegy rajta. Ez is csak egy hely, ahol találkozott a halállal. Semmi különös. Amikor átér rajta, nem néz hátra többet; habár az elébe táruló Romváros látványa nem sokkal szebb vagy biztatóbb.*
- Menjünk egyenesen. Előbb avagy utóbb hátha felismerem a környéket...
*Hisz jelen állapotában nem biztos benne, hogy hol van épp. A városnak ezen részén minden annyira más, mint régen volt.*
//Sárváros felől//
- Valamit mindenképp.
*Jegyzi meg elbizakodottan. Hisz ha már nyakig van Navával Arthenior bűzös levesében, akkor miért ne használhatná ki az alkalmat információszerzésre? Talán a szálak összeérnek majd.*
- A köpenyt? Azta, nem is rossz ötlet... *Ha lesz rá alkalma, talán egy levél társaságában a becses kabátot is hazaküldheti.* Köszönöm. Jobb szeretem a kényelmes darabokat egyébként. Ezek nem annyira kényelmesek.
*De legalább stílusos ebben az öltözetben, ahogy a város legvisszataszítóbb részein halad át. Ügyet sem vet az utánuk kiáltott szép szavakra, a köpésekre, a nézésekre, vagy fütyülésekre.*
- Sosem vagyunk magunkban... De ne aggódj.
*Terwy emberei valamiért nem merészkednek a hídon túlra. Furcsa ez neki, de nem érzi magát nagyobb biztonságban ettől. A hídig tartó menet örökkévalóságnak tűnik számára. Megtorpan előtte egy pillanatra.*
- Persze. Átmegyek.
*Groteszk látvány ez a híd a felkelő nap első sugaraiban. Mély levegőt vesz, s átmegy rajta. Ez is csak egy hely, ahol találkozott a halállal. Semmi különös. Amikor átér rajta, nem néz hátra többet; habár az elébe táruló Romváros látványa nem sokkal szebb vagy biztatóbb.*
- Menjünk egyenesen. Előbb avagy utóbb hátha felismerem a környéket...
*Hisz jelen állapotában nem biztos benne, hogy hol van épp. A városnak ezen részén minden annyira más, mint régen volt.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:28:34
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:28:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*Nimeril az első házat üresen találja. A kertbe nem nehéz bejutni, egy kis ugrás, egy puffanás, és máris halkan susog a lábszárközépig felérő fű és minden egyéb gaz lábbelije körül. Odabent egy hallt, egy kipakolt, valamikori konyhát, és néhány kisebb, lakóhelyiségnek, vagy éppen latrinának tűnő szobát talál. A pottyantón és néhány otthagyott korláton, falburkolólécen túl azonban nem sok fát talál odabent. Ám a hallból egy lépcső is indul felfelé. Itt egy óriási teremben találja magát, melynek teteje kúpos, és a tető egésze fával van alátámasztva sátor alakban. Ha valahogyan a nagy lakkozott gerendákat égésre tudja bírni, akkor az bizony lángolni fog. Már csak egy kellően nagy gyújtóst kell találnia, de a fosztogatók egy szekrény nem sok, annyit sem hagytak.
Ahogy kilép, hogy átnézzen a másik házba újabb Eeyrt szólító sirámot hallhat. Ezek bizony gyászolni fognak még egy darabig. Ami pedig a másik házat illeti, ott éppen csak túljut a kerítésen máris mozzan valami a ház oldalánál. Ez az árnyék azonban nem macskáé. Minimum vaddisznó lehet méretéből adódóan, azonban Nimeril nem tudja jobban megnézni, mert egy pillanat alatt elnyeli a sötétség. Nem sokat kell lépnie, hogy újabb furcsaság roppanjon meg lába alatt. Egy aprócska fa hever lába előtt, talpa alatt pedig a fűben reccsent szét éppen egy gesztenye-pálcika emberke. Illetve markánsan odadöfött füleiből ítélve inkább elf. A házból nemsokára újabb neszek üthetik meg fülét. Kérdéses, hogy érdemes-e továbbmennie.*
*Nimeril az első házat üresen találja. A kertbe nem nehéz bejutni, egy kis ugrás, egy puffanás, és máris halkan susog a lábszárközépig felérő fű és minden egyéb gaz lábbelije körül. Odabent egy hallt, egy kipakolt, valamikori konyhát, és néhány kisebb, lakóhelyiségnek, vagy éppen latrinának tűnő szobát talál. A pottyantón és néhány otthagyott korláton, falburkolólécen túl azonban nem sok fát talál odabent. Ám a hallból egy lépcső is indul felfelé. Itt egy óriási teremben találja magát, melynek teteje kúpos, és a tető egésze fával van alátámasztva sátor alakban. Ha valahogyan a nagy lakkozott gerendákat égésre tudja bírni, akkor az bizony lángolni fog. Már csak egy kellően nagy gyújtóst kell találnia, de a fosztogatók egy szekrény nem sok, annyit sem hagytak.
Ahogy kilép, hogy átnézzen a másik házba újabb Eeyrt szólító sirámot hallhat. Ezek bizony gyászolni fognak még egy darabig. Ami pedig a másik házat illeti, ott éppen csak túljut a kerítésen máris mozzan valami a ház oldalánál. Ez az árnyék azonban nem macskáé. Minimum vaddisznó lehet méretéből adódóan, azonban Nimeril nem tudja jobban megnézni, mert egy pillanat alatt elnyeli a sötétség. Nem sokat kell lépnie, hogy újabb furcsaság roppanjon meg lába alatt. Egy aprócska fa hever lába előtt, talpa alatt pedig a fűben reccsent szét éppen egy gesztenye-pálcika emberke. Illetve markánsan odadöfött füleiből ítélve inkább elf. A házból nemsokára újabb neszek üthetik meg fülét. Kérdéses, hogy érdemes-e továbbmennie.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-08 14:35:46
Üzenet elküldve: 2020-04-08 14:35:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hyrdik belép Romvárosba, bolyong egy kicsit, majd összeesik. Tompít, de ekkor a felrepedt szájából egy vércsepp csöppen a karjára. Eszébe jut, hogy az előző esésével szégyent hozott az elfekre. Pont ő. Nem áll föl még mindig. Elkezd zokogni, miközben az ellátatlan sebeiből folyik a vére. Este van. Lát valakit. Felé közeledik. Föláll, megtörli a szemét, kiegyenesedik. Jobban szemügyre veszi a jövevényt.*
-Ki vagy? *Kérdezi kicsit félve, mert hát ha az ember (vagy elf) lát valakit, de nem szól semmit akkor ne várják el tőle, hogy álljon, mint a kőszobor és ne nyúljon a fegyveréhez.*
-Ki vagy?! *Kérdezi megint, de most már sokkal indulatosabban. Közelebb jön a jövevény és Hydrik látja, hogy egy nő. Hydrik a kezét elveszi a tőrétől és leül. Látja, hogy van nála néhány varázsital. Arra gondol, hogy tud-e venni tőle.*
-Ki vagy? *Kérdezi kicsit félve, mert hát ha az ember (vagy elf) lát valakit, de nem szól semmit akkor ne várják el tőle, hogy álljon, mint a kőszobor és ne nyúljon a fegyveréhez.*
-Ki vagy?! *Kérdezi megint, de most már sokkal indulatosabban. Közelebb jön a jövevény és Hydrik látja, hogy egy nő. Hydrik a kezét elveszi a tőrétől és leül. Látja, hogy van nála néhány varázsital. Arra gondol, hogy tud-e venni tőle.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:06:50
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:06:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
*Hogy Arsenor-nak mi dolga volt a mágustoronyban arra nem emlékszik. A felszerelését megnézve eszébe jutottak dolgok, hogy valami szolgálatot teljesített ott és hálásak voltak neki, de más nincs meg. És nem csak ezek azok amik zavarosak számára. Még arra se emlékszik, hogy mióta nem emlékszik. De pár nap eltelt már és azokra vissza tud emlékezni szóval lehet, hogy a mágustoronyban történt valami. Ő maga mindenesetre egész jól hozzászokott a dologhoz. Persze kellemetlen számára a bizonytalanság és az, hogy talán valahol van neki valami befejezetlen dolga vagy valaki rá vár mert szüksége van a segítségére, de igyekszik élni az életét. Amiről nem tudja, hogy jól teszi-e de reméli, hogy segít majd lassan rájönni a régi dolgokra. A romvárosban sétál emlékeket gyűjtve. Emlékszik a régi pompára és a városőrség ajtónállóira, de arra is, hogy ő nem volt ide valósi. Egyszerű ember volt. Sima kalandozó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1963-1982