//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Míg beszél, oda-odanézve ellenőrzi, hogy Maavie miként bánik a zöldséggel. Nem szól rá semmit, ám ezúttal azért nem, mert tulajdonképpen elégedett azzal, amit lát. A burgonya elnagyolt kockaformán, a répa felkarikázva kerül a tálba. Aprót bólint azért, hogy a lány tudja: jó úton jár.*
- Nem tudom, miért nem kedvel az a szabó vagy ruhaárus, *-átnéz a lány arcára, amíg a kamraszoba hűvösébe egy szögletes cserépért lép be-* de innentől figyelj oda, hogy kivel hogy beszélsz a városban. Már nem Maavie-ként fogsz kimenni, hanem a Dwirinthalen-család ~..tulajdonaként..~ képviselőjeként. Bármit, amit teszel, azzal az Úrnők becsületét és hírnevét erősíted vagy koptatod.
*Ahogy a hús másik oldala is lepirul, megint fordít rajta egyet. Leemeli a szögletes cserép tetejét, tiszta késsel belenyúl, majd úgy fél diónyi vajat vesz ki belőle. Azt a szeletek közé pottyantja, s miután egy ronggyal megfogja a serpenyő nyelét, gyakorlatt mozdulatokkal előre-hátra rázva oszlatja el a habot vetve olvadó vajat a szeletek alatt-között. Kicsit arrébbhúzza a tűz fülöl a serpenyőt, már nincs szüksége akkora hőre, a vas még így is remekül tartja azt korábbról. Felnyúl, a plafongerendára lógatott fűszercsokrok közül az egyikből letör egy ágas-bogas darabkát, és a vajba dobja. Ismét ráz egyet rajta. A zöldfűszer aromája a vaj hátán utazva lovagolja meg a füstölt kacsamell illatát.*
- Kérdezz.
*Maavie felé fordítja arcát, jelezvén hogy figyel, de szemeit egy pillanatra sem veszi le a lassan barnuló vajban sülő húsról. A kérdéseket különösnek tartja, a válaszokat magától értetődőnek. Vajon minden felszíni ilyen.. lassú? Értetlen? Eszébe jutnak a szolgálók akiket a Prefektus házában látott. Ők nem ilyennek tűntek.*
- Nyúlj a zöldséges rekeszbe! Jobb oldalra. Fehér, nem túl nagy, cseppforma. *-megfordítja a húst, a mostanra erősen sültnek tűnő zöldfűszer-ágat kiveszi a vajból.-* Az a fokhagyma.
*A villával meg-megemeli a hússzeleteket, alájuk leseget. A tökéletes színre vár.*
- A bor.. általában ráírják, vagy megjelölik a palackot. Pirtianes városában a borászok fekete viaszpecséttel zárják le a száraz bort, és vörössel az édeset. Ha nem üvegben van..
*Gyors mozdulatokkal szedi ki tányérra a hússzeleteket hogy pihenjenek, majd szinte táncosnak tűnő, folyékony mozdulattal nyúl a zöldséges tálért. A tartalmát belezúdítja a forró serpenyőbe, amit kicsit közelebb húz a tűzhöz. Fakanálra cseréli a villát, átkeveri a kacsazsírral-vajjal a zöldségdarabokat, majd hagyja, hogy párolódjanak-süljenek kissé.*
- ..ha nem üvegben van, hanem már kancsóban, akkor szagold meg. Jó a szaglásod? A száraz bor kissé az ecetre emlékeztet, de nem pont olyan, aromásabb. Az édes bor olyan, mintha mazsolát és mézet kevertek volna bele. Nehéz elmagyarázni. Legközelebb megmutatom.
*A lassan lepiruló párolt répa édeskés aromája keveredik a sülögető burgonya jellegzetes illatába. Lassú mozdulattal átkavarja az egészet.*
- Az állat kora pedig a húsa miatt fontos. Ami állat fiatal, az még telve van nedvekkel, a csontjain vastag a porc. Minél idősebb, a húsa annál rágósabb és szárazabb. Képzelj el egy embert! Egy csecsemőt és egy aggastyánt. Érted már?
*A párolt-sült zöldséget visszaönti a tálba, és lefedi azt; a serpenyőt még utoljára a tűz mellé állítja. A szekrényfiókot kihúzva kibontja a kendőből az ott lapuló, korábban már megszegett veknit, és most újabb szeletet kanyarít belőle takarékos mozdulattal. A veknit visszacsomagolja, a szelettel a serpenyőhöz lép, és az abban végül megmaradt kevéske szaftos-vajas-aromás keverékbe forgatja mindkét oldalát, és otthagyja benne pirulni.*
- Ne aggódj, végül úgy is megtanulsz majd mindent. Ha az Úrnők olyanra utasítanak, amiről nem tudod, hogy mi az, akkor csak fogadd el azt, és a legrövidebb úton keress meg engem. *-a lány kérdései után szinte biztos benne, hogy ez elő fog fordulni. Újra a villa van a kezében, azzal fordítja át másik oldalára a kenyeret.-* A legjobb, ha nem tőlük kérdezed meg, hogy mikor mit kívánnak. Az a te.. hm.. értéked csökkentené.
*A pirult kenyér illata is a levegőben terjeng már. Kiemeli a mindkét oldalán szép pirosra, noha nem száraz-ropogósra sütött kenyeret, és csak úgy, a villára szúrva tartja azt Maavie felé.*
- Tessék, a tied. Vigyázz! Forró.
A hozzászólás írója (Kavicsos Naren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.03 08:59:39