Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2869. - 2888. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2888. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-09-05 21:38:07
 ÚJ
>Cilia Miritar Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

*A romváros talán kevésbé csendes, mióta a menekültek ellepték Artheniort. Néhányan itt is próbáltak maguknak menedéket lelni. Viszont, ahogy a nap épp lefelé csúszik az ég tetején, romváros igazi arca még mindig megmutatkozik. Pusztán egy távolabbi sarokból hallatszik valamiféle hangos moraj. Mintha tivornyázók hangjai lennének.
Itt azonban már okosabbnak kell lennie. Tudja, készletei eléggé elapadtak, és már eléggé elfáradt ahhoz, hogy bárkinek is a segítségére legyen. Így nem állhat már meg egyik menekült családhoz sem már. Ezért is siet haza minél előbb. Egy fiatal lánynak, mint Cilia, igazán nincs semmi keresnivalója, főleg ezen a részén a városnak. Ám arról igazán nem tehet, hogy az árvaház pont a romvárosban helyezkedik el.
Megfontolt léptekkel szeli át a sötét utcákat. És bár bízik az emberi jóságban, túl sokat látott már ebből a környékből ahhoz, hogy ne tudja, miféle emberek is járnak errefelé. Sajnálja őket, hogy ilyen téves utat járnak. Szíve szerint segítene rajtuk. Ám valamikor magának is be kell látnia, hogy nem tud mindenkit megmenteni. Pláne nem saját magától.
Vannak, akik annyira megszokták már a téves út követését, hogy el sem tudják képzelni, milyen a másik. Az önzőség, a kapzsiság és a másokon való átlépés a lényükké vált. Mert ezt látták maguk is, és ez tölti el őket azzal az önelégült életérzéssel, amire úgy vágynak.
Smaragdjai fáradtan szelik át a sikátorok sötétjét, szüntelenül keresve az olyan alakokat, akiket inkább jobb elkerülni. Ha kell, inkább keres egy másik utat, amivel egy kisebb kerülővel ugyanoda lyukadna ki, amerre amúgy is tartana.
Ám egy óvatlan pillanatban, amikor túlságosan is a nézelődéssel van elfoglalva, egy, a földből kiálló utcakőben megbotlik. Egy halk nyikkanással és hangosabb puffanással ér földet. Szerencséjére karját még időben maga elé rakta, hogy az esést, amennyire lehet, tompítsa. Viszont az első ütést így is szegény térde kapta.
Fájdalmasan szisszen fel, ahogy lassan feltápászkodik. Először féloldalasan ül le, karjaival támasztva magát a földön. Letekint szoknyájára. Azt felhúzva térdéig szemügyre veszi a fájdalmas területet. Bőre a térdén már vörösödik is. Még szerencse, hogy a szoknyája megóvta a horzsolástól. Ellenben már érzi, hogy kezd felduzzadni kicsit.
Remek. Pont ez hiányzott neki.
Feltápászkodik a földről. Leporolja a kezét és a szoknyáját. Majd lassabb léptekkel indul meg ismét az árvaház irányába. Arca egy-egy apró fintorba vág át, ahogy a fájdalom nyílszerűen vág bele térdébe néhány lépésénél.
Végül megállni kényszerül. Kezét ismét térdére tapasztja. Fogait összeszorítva nyög fájdalmasan. Aztán levegőt vesz, kifújja.
Már nem kell messzire mennie. Kibírja.
Amint feltekint, már látja is a távolban magasodó rezidencia falát. Pár sarok, és haza is ér.
Apró léptekkel, bicegve halad tovább a romos városrészen. Most már inkább arra figyel, hova lép, mintsem arra, mi van körülötte. Itt viszont már csendesebb a környék. A tivornyázó hangokat a háta mögött hagyta, és velük együtt azokat az alakokat is, akiket jobb elkerülnie. Főleg így, hogy most nehezebben tudna elfutni.
Magával kellett volna hívnia Derest. Viszont az amaz olyan aranyosan aludta édes álmát reggel, hogy nem volt szíve felébreszteni őt.
Sebaj. Sok baj már csak nem érheti.
Az árvaház kapuja pusztán pár percre van csupán.*



2887. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-09-05 20:43:26
 ÚJ
>Vhorossi Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//

*Szürkéslila tekintete végigsiklik az üres ebédlőhelyiségen. Tökéletlenséget keres. Legnagyobb megelégedésére ilyet nem lel, leszámítva persze a kúria állapotát, melyen ily rövid időn belül érthető mód nem tudtak segíteni. Elireya vezénylete alatt így is számos kirakósdarab a helyére került, de a ház régi csillogása még nem sejlik fel. Ennek ellenére oly kecses, és egyben kimért mozdulattal foglal helyet, mintha a Fekete Erőd obszidiáncsarnokában tenné ugyanezt.
Narent és az emberleányt nem leli sehol, és jól van ez így. Tisztában van vele, hogy a fattyú ismeri a szokásokat, ám a leányból nem nézett ki ekkora belátást.*
-Kötve hiszem, hogy Kharasshi vegyült volna ezekkel a kétes elemekkel a városban. *Természetesen saját nyelvükön beszél, és teszi ezt a tőle megszokott vontatott ridegséggel. Szavai mögött rejlik némi megbecsülés is. Bármennyire is távol esett fájától az alma, legyen bármennyire is foltos az ütődéstől, meg nem rothadt. Legalábbis rövid eszmecseréjük során Kharasshival e következtetésre jutott. Rejlik az állatias, éppen csak, zabolázott vadság mögött valami fennköltség még.*
-Ugyanakkor ismeri a fajtájukat. A segítsége jól fog jönni.
*Hozzálát az ételhez, és sokáig nem is szól újra. A sajátjaik körében az étel elköltése közben megszólalni a neveletlenség mintapéldája. Most sincs ez másképp. Csak mikor elfogyasztották az egyébként körülményekhez képest meglepően ízletes vacsorát, veszi magához ismét a szót.*
-Lenne itt még valami. *Lassan kezd neki, megvárja vére osztatlan figyelmét.*
-Úgy mondják, pirtianesi követek érkeztek a városba. Biztosra veszem, hogy nem hagyják el szállásuk, és hozzájuk férni szinte lehetetlen. Mégis... *Gondosan eltolja maga elől a tányért, de ügyel rá, hogy a terítőnek egy ráncát se gyűrje meg vele. Még a gondolatba is belesajdul a halántéka.*
-Nem tudnék nem lehetőségként tekinteni az érkezésükre. Tudom... *Tenyerét felemeli, mintha Elireya félbe óhajtaná szakítani mondandóját.*
-Nem szerencsés a Fekete Erőd küldöttjeivel nekem tárgyalnom, de... *Ajkai megremegnek, ábrázatán némi izgatottságot fedezhet fel rokona. Nem mindennapi látvány.*
-Ostobaság lenne nem megmutatnom magam. És talán... Elkísérhetsz. Ha van kedved. Rád bízom, melyik utat választod. *Talán határozatlanságnak tűnhetne, de a maga módján ezúttal előzékenységet mutat a másik nőstény felé. A céljaik eléréséhez a Romvárosban fellelhető "elemekként" aposztrofált zülledék is legalább annyira fontos, mint e hirtelen jött lehetőség. Hogy vele tart-e, csak rajta áll.*


2886. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-09-04 14:44:47
 ÚJ
>K'yorius Kent'tar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Kent'tart Villa//

*Fogalma nincs, hogy a Matriarcha miért erőltette rá ezt a feladatot? Amikor kifejtette neki ezirányú véleményét korbácsolás lett a vége. Nyomait magán viseli hegek formájában. Most itt van hát. Arthenior Romváros részében. Sikátorokon vág át, romos épületek, elhanyagolt villakertek között, míg el nem éri az új csatornát. Tőle jobbra, alig száz lépésnyire magaslik a Csonthíd, melyen át Selyemrévbe lehet jutni. Ez a kiindulási alap.
Gyerekként járt erre utoljára. Most újra és újra végig futtatja tekintetét a területen, keresi az emlékébe ragadt ismerős tárgyakat. Egy házat, egy fát, egy sziklát. Bármit, ami útba igazíthatná. Végül csak megpillant valamit. Tekintete odatapad, felé indul. Nincs messze a hely, pár lépés csupán. Egy másik villa romjai köszöntenek rá. Az akkori szomszéd épület mára teljesen lakhatatlan. Kertje gazos, visszavette a természet. Sietősre veszi lépteit, aztán tovább halad, most tudja, jó az irány. Végül megáll. Megérkezett.
A kovácsolt vas kerítés félig kicsavarodva, kapuja szárnyai a földön hevernek. Az épület, az egykori villa falai csupaszon merednek az ég felé. Tető sehol. Egyetlen használható helyiség látszik csupán. Az egykori földszinti ebédlő mennyezete még a helyén van, de ablakok sehol, a bejárati ajtót épp úgy letépték, mint a kapuszárnyakat.
Halkan felmorran. Mégis mit kezdjen ezzel a romhalommal? Egyáltalán, miért kellett ebbe az átkozott városba jönnie?
Lassan indul meg befelé.*


2885. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-09-02 20:50:07
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Furcsa belegondolni, hogy valaha itt állt a Meredély. Norennar mozdulatlanul áll a helyén maradt tavacska partján, szürke tekintete a víz felszínén időzik. A Romváros zajai tompán szűrődnek el hozzá, de egyikre sem figyel igazán. Gondolatai egészen máshol járnak.
A Mágustoronyban. Újra és újra végigveszi mindazt, amit ott hallott. Az orkokat. A hegyet. A kerülőutat az erdőn keresztül. A feladatot, amelyre végül maga is vállalkozott. Akkor, a tanácsban ülve valamivel egyszerűbbnek tűnt kimondani, hogy megteszi. Most, hogy már nincs körülötte senki, akinek bizonyítani kellene bármit, sokkal könnyebb nevén nevezni a dolgot.
Csekély esélyük van.
Norennar sosem áltatta magát azzal, hogy halhatatlan. A mestersége mellett ez különösen ostoba tévképzet lett volna. Most azonban nem egy rosszul sikerült vadászatról vagy néhány útonállóról van szó. Pontosan tudja, mi vár odakint. Azt is, milyen könnyen megeshet, hogy amikor elhagyja Artheniort, utoljára teszi.
Éppen ezért nem akar rendezetlen dolgokat hagyni maga mögött.
Theával kezdte.
A polgárnegyedben álló házikó azonban, amelyet a nő bérelt, zárt ajtóval fogadta. Norennar először kopogott. Aztán újra. Végül már ököllel verte az ajtót, de odabentről egyetlen nesz sem érkezett válaszul. Nem tudja, hová lett a nő. Talán csak nem volt otthon. Talán valahol máshol húzza meg magát. Vagy talán időben elhagyta a várost.*
- Talán jobb is így.
*Morogja maga elé. Legalább egyiküknek volt annyi esze. Norileinával sem járt sokkal nagyobb sikerrel. Az ő lakásánál ugyancsak hiába próbálkozott. A feketeség nem volt ott. Mai azonban igen. Legalábbis a szomszédban. A félvérrel folytatott szóváltásra Norennar inkább vissza sem gondol. Eleve jelen helyzetében csupán egyvalami számít az egészből.
A Kikötő. Ott találhatja Norileinát. Szürkéi lassan elszakadnak a víztől, és a távolba emelkednek.
Csakhogy a Kikötőig vezető út sem éppen kellemes séta mostanság. Az orkok által sújtott vidéken kell keresztülvágnia azért, hogy egyáltalán eljusson hozzá. Újabb veszély. Újabb lehetőség arra, hogy valami végezzen vele még azelőtt, hogy nekivágna annak az útnak, amelyről eleve kétséges, hogy visszatér.
Szinte már nevetséges. Normális esetben talán hagyná az egészet a fenébe. Azonban képtelen rá. Főként azok után, ahogy elváltak. Egyszerűen nem. Úgy, hogy ha odakint valóban véget ér számára az út, akkor már soha nem lesz lehetősége helyrehozni azt, amit elrontott.
Talán ezért is jött ide. Nem azért, mert a tavacska bármiféle választ adhatna neki. Nem is vár tőle ilyesmit. Egyszerűen szüksége volt egy helyre, ahol összeszedheti nem csupán a gondolatait, de talán egy kicsit önmagát is. Norennar lassan leguggol a parton. Ujjai közé felvesz egy apró követ, néhányszor megforgatja, aztán a víz felé pöccinti. A kavics kétszer pattan a felszínen, mielőtt eltűnik. Utána már csak egyre szélesedő körök maradnak. Hosszú ideig nézi őket. Aztán amikor az utolsó is beleolvad a tó tükrébe, mélyet sóhajt, és feltápászkodik. Megigazítja felszerelését, ellenőrzi a kardját, majd még egyszer végignéz a tavon.*
- Ideje indulni…
*Morogja maga elé, majd eleget tesz kijelentésének.*


2884. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-29 19:08:03
 ÚJ
>Maavie Svila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//

*Az ételnek mindenki örül. Ezen attitűddel, saját maga örömével kopogtat be a könyvtárszobába, hogy jelezhesse a jó hírt, finom, frissen készült vacsora várja az úrnőket az ebédlőben. Az ajtó azonban olyan hirtelenséggel és akkora tekintéllyel tárul ki előtte, hogy egy egészen hosszú pillanatra meg is szeppen. Persze, ez nem akadályozza meg abban, hogy elmondja, miért jött azzal, a mindenki által beszélt, egyszerű nyelvből ismert néhány szóval, melyekkel ő képes kifejezni magát. Mit sem tud a sötételfek saját, merőben másképp hangzó nyelvezetéről, de ha sokáig húzza itt, idővel talán ráragad majd valami.
Az elsőként kilépő Vhorossi úrnőtől azonban nem kap semmiféle választ, csak az a furcsa öklendezés ragadja meg Maavie tekintetét, miközben a nő elhalad mellette. Naren nem viccelt. Az úrnőknek tényleg rettentő kényes lehet a gyomruk, ha már az étkezés puszta gondolata is ilyen reakciót vált ki egyikükből. Nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik, de most a saját szemével látta.
Először Elireya úrnő is ugyanúgy ellép mellette, mire azonnal el is szontyolodik. Nem mondanak semmit. Talán nem örülnek az ételnek? Vagy valamit elrontott volna? Kérdése hamar válaszra talál, ahogy a fiatalabbik sötételf úrnő visszafordul felé, és néhány szóban közli vele akaratát és a hibája tényét.*
- Igen, rendben! *Ennyit mond csupán, de sokkal több minden kavarog most a fejében. Először is nyel egyet, mert bármennyire is burokban élt eddig, azt ő is érzi, hogy a két úrnő egyike sem elégedett most vele. Egy üdvözlés miatt? Igen, emlékszik rá, hogy Elireya már figyelmeztette a megfelelő szavak használatára, de azt nem mondta el neki senki, hogy mik azok. Mit kellett volna tennie? Talán megkérdeznie Narent, és ha már Naren… Hiába tagadja őket, nem tudja kiverni a fejéből azokat a szavakat sem, amiket a fiútól hallott az úrnőkről, és legfőképp a velük való viszonyukról.
A két nő mindeközben már el is tűnt, de akadt még egy kérdése, melyre úgy tűnik, megint csak magától kell megtalálnia a helyes választ. Mit kell most tennie? Követni az úrnőket, hogy a rendelkezésükre álljon, vagy inkább a szobájába mennie, hogy ne zavarja őket? Hát ezért kérdezte Naren, hogy biztos ő akar-e szólni a vacsora miatt már az első napján! Egyszerű feladatnak hitte, de most már látja, hogy mégis mennyire bonyolult.
Miután fogalma sincs, mi most a dolga, úgy dönt, hogy nem megy vissza az ebédlőbe, hogy ne zavarja az úrnőket, de nem is lesz túl messze onnan, ha esetleg szükségük van rá, így hát a konyha felé veszi az irányt. Ott talán még megtalálja Narent is, hogy gyorsan feltegyen neki még egy-két kérdést, mielőtt újból hibázna.*


2883. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-28 11:42:14
 ÚJ
>Elireya Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//

*Az artheniori menekültek okán nemesekkel szövetkezni talán könnyedebbnek hangzik, mégis jó érzés mentesülni attól, ami az első gondolata volt. Nincs túl sok gusztusa ugyanis efféle ügyekbe bonyolódni, habár el nem veti. Nővére már jobban kiismerte a várost, így sokkalta testhezállóbb lehetőséget gördít le nyelvéről. Bár a kivetettek között veszélyes mozogni, ujjai köré csavarni ostoba hímeket ínyére volna, s ha még vagyonukat is fitogtathatja azzal, hogy megfizeti a szolgálatot, a beszámolókat, hát azzal is csak előkelőségét mutatja a bája mellett. Persze meglehet, hogy amolyan alvilági felszíni nőcskékkel is lesz dolga, de ez kevésbé derogál, mint hitte. Talán a nőstény pókhálós gondolata is segítségére van, hogy átkeretezze érzelmeit. Egy dolog csak az, mitől a hideg rázza. Kharasshi Vorossi kardja és nem az övé. Érte Elariionnak kellene ezt megtenni és mellette lennie, de a hímet más feladatra biztatta, minek következtében jószerivel színét sem látja. Bár szíve mélyén nem akarja elhinni, de tán megfutamodott, vagy már nem kötik olyan gyengéd szálak hozzá így, hogy kinyílt a világ, s nem titokként szükséges légyottjaikat kezelni.*
- Kharasshi jobban ismeri e várost, mint mi, gondolod volt már dolga efféle kivetettekkel? A hím bizonyíthatna családunknak azzal, ha elejtene egy-két nevet, vagy fellelhetőséget. Persze magam is képes vagyok utána járni… *De miért is ne könnyíthetné meg a dolgát egy szolga. Arra vannak. Még ha a munka oroszlánrésze sajátja is maradna.
Kopogás töri meg beszélgetésüket, mi módfelett felbosszantja. Vére tárja ki az ajtót, s vonul el a szavak mellett az ebédlő felé, de hegyes körmei tenyerébe vájnak az indulattól. Maavie túl friss, s ha nem tervezte volna el kellőképpen, hogy hogyan is bánik majd vele az elején, akkor minden bizonnyal hatalmas vörös folt ékeskedne orcáján, s ez a legenyhébb büntetés, mit pofátlanságáért kaphatna.
Ajkába harapva követi Vhorossit, de visszafordul a leány felé.*
- Vacsora után beszédem van veled. Addig se felejtsd el a megfelelő üdvözlést, mit már eszedbe kellett volna, hogy véss. *Bár negédesen cseng a néhány mondat, nehéz eltüntetni belőle teljességgel a fenyegető élt.*


2882. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-23 22:28:14
 ÚJ
>Vhorossi Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//

*Megmosolyogtatja Elireya töretlen ellenszenve. Nem tegnap érkeztek, a nőstény mégsem tudja levetkőzni gátlásait az emberek világával szemben. Ami azt illeti, valahol megtudja érteni.*
-Undorodik-e a pók a légytől, mi a hálójába repül? *Szürkéslila íriszei követik rokonát, ahogy az az ablakhoz lép.*
-Jól gondolkodsz. Ahhoz, hogy kiismerd őket, elkél a segítség. Ezért gondoltam rád... "Az utcákon összegyűlt szenny"... Nem oly dolog, ahová egy Dwirinthalen lehajol. *Hangja selymes, akár a kasmír.*
-Mégis... Itt, Artheniorban más világ uralkodik, mint a Föld Városában. Ezért fordultam hozzád. Tudom, miben vagy jó. *Csak sejtése van, hogy vére mit fog szólni a következő szavaihoz. Saját nyelvükre vált.*
-Azt akarom... Azt szeretném, hogy keresd fel azokat, kiket kivetett a város. Úgy mondják, az emberek világában e népek céhekbe rendeződnek, mert a törvény keze nem elég erős, hogy megfékezze őket. *Kissé félredönti fejét, miközben megkeresi Elireya tekintetét.*
-Használd őket. Aranyért cserébe, persze. De ne menj egyedül. Vidd magaddal Kharasshit. Nem bíznám az életed efféle mocskokra. *Szavai nyomán kopogás hallatszik, s rögtön tudja, ki áll a túloldalt. Ezer közül is felismerné Naren kopogását. Ez nem az. Vet egy pillantást Elireyára, majd az ajtóhoz lép, és kitárja azt.
Ez az első eset életében, hogy embernyelven hívják vacsorához. Furcsán nyikordul gyomra e gondolatra. Szó nélkül lép el Maavie mellett, de az émelygés elhatalmasodik rajta. Hiába siet kezével ajkai elé, egy röpke öklendezés kicsusszan száján.
Pirtianesben a néhány, kiválasztott szolgán kívül senki sem közelíthette meg őket. A csendes, szorgos kezek óramű pontossággal tették a dolguk. Láthatatlan, hangtalan rabjai voltak ők a sötételfek világának. A vacsorára is csengőszó hívott, s nem volt lélek, ki szóval, vagy jelenlétével zavarta volna nyugalmukat.
Legszívesebben karmaival tépné fel a lány arcát, de legalább ha Kharasshi kéznél lenne, utasíthatná, hogy tegye a dolgát. Most viszont csak foga csikordul, s megőrzi hidegvérét. Szótlan egyenesedik fel, hogy kimért léptekkel, tökéletes testtartással vegye az irányt a nagyterem felé, ahol jó eséllyel folytathatják eszmecseréjüket Elireyával.*

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2026.08.24 09:36:07, a következő indokkal:
Kérésre.



2881. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-19 11:31:42
 ÚJ
>Maavie Svila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//

*Kíváncsian billenti oldalra a fejét, ahogy Naren válaszol neki. Néha olyan furcsa dolgokat mond. Már miért ne kérdeznék meg tőle, hogy minek örül? Még tőle is megkérdezték néha, kivéve a… kivéve a fogságban. De hát Naren egyértelműen nincs fogságban, úgyhogy nem érti, de nem is ez lesz az a pillanat, amikor megpróbálja megérteni.
A válasz következő mondatára már majdnem ki is szökik a száján, hogy „Akkor most örülj nekem!”, de nem szól. Legbelül ő is elszomorodik, ahogy a fiú talán elrejtett hangulata az ő lelkére is rátelepszik, és egyébként is, Naren még folytatja a mondanivalóját, ő pedig nem akar közbevágni. A magyarázat hosszabbra nyúlik egy egyszerű igennél vagy nemnél, de örül, hogy a végére az kerekedik ki belőle, amit már az elején hallani szeretett volna. Naren örül neki, hogy itt van, s ezt hallva visszatér a mosoly is az arcára.*
- Köszönöm! És igen, megyek. Rendben! *Bólint még az utolsó utasításra, majd kilép az étkezőből, és a folyosókon sietve igyekszik megkeresni újra a könyvtárszobát. Most már nem esik nehezére, sőt, meglepően könnyedén talál vissza oda, ahol a két úrnő kettesben folytat diskurzust.
Nem tudja még, hogy miképp szokás jelezni, hogy mondanivalója van, de valamit csak tennie kell. Így hát nem gondolkozik sokáig a könyvtárszoba ajtaja előtt állva, hanem bekopog rajta, és ha bentről bármiféle hangot hall, ami arra utal, hogy beléphet, vagy kinyitják neki az ajtót, akkor a páros hamarosan meg is pillanthatja Maaviet, aki igyekszik kihúzni magát, s kezeit a háta mögött tartva áll Elireya és Vhorossi úrnő elé, majd csak ennyit mond.*
- Elkészült a vacsora. Az ebédlőben tálaltuk Narennel. *Cifrább, udvariasabb, szebben csengő mondatokra egyelőre még nem futja tőle. Bőven lesz még mit tanulnia, ha megfelelő szolgálója akar lenni a Dwirinthalen-családnak, de nagyon reménykedik benne, hogy azért elégedettek lesznek vele.*


2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-19 10:45:39
 ÚJ
>Elireya Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Vhorossi//

*A puha érintéstől többet aligha várt, de valahol pontosan tudta, hogy vére nem húzódik el a simítása elől. Ha az érzelmeket gondosan képesek is elzárni, Elireya számára néhányan kivételt képeznek. Így sem túlzó, de apró jelei egyértelműek, mit hasznos volna tudni ennél is jobban kezelni. Csakhogy felülkerekedik, amint megízleli az erőt és a nagyságot. Nem mindenki nagyságát tartja viszont sokra.
Figyelmesen hallgat, s bár tettrekészségérzete nem apad, a rossz szájíz végigömlik a nyelvén, egyenesen a gyomráig. Keserű a tudat, hogy felszíniekkel szükséges bájolognia. Ezek a népek aligha vennék jónéven ugyanis, ha úgy viselkedne, mint odahaza és arcára íródna a róluk alkotott véleménye. Persze jól tudja, hogy tökéletes utat jelölt ki nővére a számára, hogy végre megtanuljon helytállni ott is, ahol nem a sajátjai vannak.
Nem kerüli el a figyelmét a másik kényszeressége, de csupán a mozdulatokat figyeli, jelentést már nem társít hozzá. Mindenkinek megvan a maga rituáléja, egyesek könyveket igazgatnak, míg mások a tükröt törik szilánkosra, melyről visszatetszik ábrázata.*
- Hogyan nyeled vissza az undorod? *Kissé félre biccenti fejét, úgy tekint a szépséges nőstényre. Kérdezte már talán számtalanszor, de sosem elég a válaszból.* - Valóban elég a tudat, hogy csupán eszközök? *Elfordítja fejét, majd a gondosan elsötétített ablak felé indul, hogy ujjai közé csippentve a függönyt kissé félrehúzza és kitekintsen a szabadba.*
- Kiismerem őket. *Kissé ajkait biggyesztve emeli fel kezét, s néz végig hosszúkás körmein, melyeken hüvelykujjával végig is simít.* - Méltó feladat. *Mosolya metsző, miközben apró kis késekként gondol karmaira. De aztán újra Vhorossi felé tekint.*
- Bár a Dwirinthalen nevet ismerik a városban, nem tudom mi a hagyatékuk. A városon kívüli események hatására igen sok szenny gyűlt meg az utcákon. *Gondol ezzel a menekültekre.* - Nemesekkel szövetkezni, hogy eltakarítsuk az útból őket, gondolod segítségünkre volna? *Bár így fogalmaz, nem arra gondol, hogy felégetné a károsultakat.* - „Megsegítésük” közben szolgákat szemezgethetnénk, mindamellett közelebb kerülhetnék azokhoz, kiknek elég javuk van felszámolni e káoszt. Sokat elárul jellemükről, hogyan is állnak egy efféle helyzethez. *Nem fűzi tovább, még volna persze mondanivalója, de előbb fürkészné vére vonásait.*


2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-18 18:52:02
 ÚJ
>Vhorossi Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Elireya//

*Hagyja, hogy vére óvatosan végigsimítson arcának élén. Nem szokványos gesztus ez a kultúrájukban, de már rég észrevette, hogy a közöttük húzódó, halovány gyengédség valójában elnyomott, elrejtett érzelmeik szelepe. Arcizma sem rendül, még csak szeme sem rebben. Még sem húzódik el. Furcsán jóleső, meleg érzés az, mi átjárja, de természetesen gondosan bezárja ennek hatásait. Csupán Elireya kézfejét érinti, hogy végigsimítva rajta gyöngéden leeressze a karját.
Végül ellép a lánytól, és kimért mozdulattal a közeli asztalhoz libben. A tintával teli kis üvegcsét gondosan annak szélére tolja, mintha csak láthatatlan helyére illesztené vissza, és elbíbelődik a fodros abrosz kisimításával.*
-Azt akarom, hogy amennyiben időd engedi, járd be Selyemrévet. Ismerd ki magad a nemesek között és tudj meg minél többet. *Kezd neki vontatottan, de nem pillant fel tevékenységéből.*
-Ha elfoglaljuk méltó helyünk, szükségünk lesz az efféle tudásra. *Végül csak megfordul.*
-A prefektust bízd rám. *Búgja immáron saját nyelvükön. Elireyára pillant, de csakhamar tovasiklik tekintete. Már korábban észrevette, és nem hagyja nyugodni. A másik nőstény válla mögötti könyvespolc, az a vörös gerincű könyv... Fordítva van a polcra tolva.
Sietve kerüli meg rokonát, hogy kijavítsa a hibát, mi úgy motoz agyának hátsó szegletében, mint egy egyre hangosabban zümmögő, szemtelen légy.*
-Egy póknak nem csak a hálóját kell ismernie. Ott vannak az ágak, az eső, na meg a szél rezgése... Ha nem tudja megkülönböztetni az üres szellőt a préda rezzenésétől, lépre csalódik. *Szórakozottan simít végig a könyv gerincén hosszú körmeivel, mintha csak egy rituálét fejezne be.*
-Természetesen nem kell leereszkedned közéjük. Csak ismerd ki őket. Hmm?


2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-18 06:49:45
 ÚJ
>Kavicsos Naren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//

*Látja a változást a felszíni tartásában, és ismerősnek érzi azt. Hasonlót látott már nem egyszer, még Pirtianes-ben, amikor frissen befogott és megtört szolgák keresték a helyüket abban az új világban, amibe akaratuk ellenére csöppentek. Persze most rengeteg más különbség van; például Maavie szinte önként akar szolgálni, sőt, még azt a tényt is letagadja, hogy egyáltalán szolga lenne, és hogy épp saját szárnyait engedi letörni.
Újra felemeli a zöldséges tálat, folytatja a mozdulatokat, amikkel a párolt darabokat szedi ki a tányérokra.*
- Nem kerülöm a választ. *-hangja egyszerű-* Csak nem szokás megkérdezni tőlem azt, hogy én minek örülök, és minek nem.
*Nem hazudik.*
- És arra sem igen emlékszek, hogy mikor örültem utoljára bárminek is. *-befejezi a zöldségek elrendezését, lerakja a tálat, felnéz a lányra.-* De ha azt kérdezed, hogy bánom-e hogy itt vagy, vagy zavar-e a jelenléted - nem. Egyik sem.
*A húsos tálat húzza az asztal közepére, ebből nem szed előre, majd csak akkor, ha az Úrnők lefáradnak.*
- Ha megbecsülöd magad és gyorsan tanulsz, akkor hasznos leszel. Minél hasznosabb vagy, én annál kevésbé leszek rákényszerülve arra hogy kapkodjak. Ha nem kell kapkodnom, nem hibázom, és annál pontosabban tudom teljesíteni az Úrnők kéréseit. És ez jó.
*Ellép az asztal mellől, tenyerét rásimítja a mellette álló szék támlájára.*
- Tehát leegyszerűsítve - igen, jó, hogy itt vagy. Ennél jobb választ nem tudom, hogy tudok-e adni neked.
*Megpróbál bátorítóan mosolyogni, vagy sikerül, vagy nem. Kezével aprót int a folyosó felé.*
- Most menj! Ne várakoztasd meg az Úrnőket. *-egy pillanatra elréved a tekintete, majd ismét a felszínire fókuszál-* És ne úgy szólj nekik, hogy most azonnal jöjjenek le. Éreztesd velük, hogy a döntés, hogy megjelennek-e, az övék.


2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-15 19:26:35
 ÚJ
>Maavie Svila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//

*Egy apró vállrándítással fogadja a tényt, hogy legfeljebb újra fogják melegíteni az ételt. Ha az úrnőknek jó így, akkor neki is. Többet nem is lát e szavak mögé.
Miután megigazgatta az asztalterítőt, és magára vállalta, hogy értesíti az úrnőket a vacsora elkészültéről, elindulna, ám Naren még egy számára szokatlan szót fűz a mondandójához, amit való igaz, hogy nem sokszor mondtak még neki.*
- Um, szívesen! *Húzódnak ajkai őszinte, örömteli mosolyra, mert ez a köszönetnyilvánítás számára azt jelenti, hogy végre valahol mások is örülnek annak, amit csinál. Nem csak a sors hullámai hányják és vetik őt ide meg oda a világban, hanem ő is tehet valamit azért, hogy valaki, most épp Naren, jobban érezze magát. Aprócska lépés ez, de számára nagyon is fontos. Az első ahhoz, hogy elhiggye, nem is annyira jelentéktelen és felesleges a szánalmas kis élete.
Ezek a gondolatok ugyan nem fogalmazódnak meg szó szerint az elméjében, de tudat alatt talán pont ez vezet ahhoz, hogy végül, mielőtt kilépne az étkező ajtaján, visszaforduljon, és feltegye kérdését Narennek. A kapott válasszal azonban nem elégedik meg, arcára ki is ül, miután a mosolya helyett most félrehúzza ajkait.*
- Nem azt kérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy maradhassak, Naren. Azt meg kérdés nélkül is tudom, hogy én örülök-e. Az érdekel, hogy te mit gondolsz arról, hogy itt vagyok? Vagy… azért kerülöd a választ, mert nem örülsz nekem? *Kissé elbizonytalanodik, és szomorú tekintettel az arcán kezdi jobb kezével simogatni a bal karját. Nem is tagadhatná, valamelyest fél a fiú őszinte válaszától, de akkor is tudni akarja, vajon olyan helyre került-e most, ahol szívesen látják?*


2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-15 16:45:36
 ÚJ
>Kavicsos Naren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//

*Kitalálni, hogy az Úrnőknek mi a baj, vagy mi nem, az nagyjából annyira egyszerű, mint azt megjósolni, hogy milyen idő lesz egy hat múlva. Talán eltalálja az ember, talán csak egy kicsit téved, talán egyáltalán a valóság közelében sem fog járni. Egy biztos csak – a legkisebb hibát is, legyen az vélt vagy valós, az Úrnők erős kézzel torolnak meg.*
- Legrosszabb esetben a serpenyőben újra lesz melegítve az étel. *-válasza az igazat tartalmazza magában, ám van annyira diplomatikus, hogy a mögöttes tartalmat épp csak sejtesse.
Elrendezi amit csak tud és lehet, rezzenéstelen arccal, de kíváncsian figyeli, ahogy Maavie az asztalhoz lép. Direkt nem akarta még belevonni a teríték felrakásába, hagyni akarta őt, hogy csak figyeljen, nézzen és lásson; meglepi hát, hogy a lány máris a tettek mezejére lép. A simító mozdulatot látva az abroszon csak egy egészen aprót bólint. Felismeri a szándékot és elismeri azt, magában díjazza a felszíni figyelmességét.
Talán Elireya Úrnő mégis jó döntést hozott, amikor ide fogadta. Ki tudja? Majd idővel elválik! De az ilyen apróságok mindenesetre árulkodók tudnak lenni.*
- Rendben. Nem hiszem, hogy eltévednél, nem akkora a Kúria. *-Maavire-ra néz, megpróbál egy apró, bátorító mosolyt magára erőszakolni. Hirtelen eszébe jut még valami, és hozzáfűzi: -* Köszönöm!
*Ahogy a lány elindul, maga visszafordul az asztalhoz, hogy kitálalja az ételt -még ha tudni nem is tudja biztosra, sejteni úgy sejti, hogy az Úrnőket talán nem kell sokat várni-, az első mozdulata közben éri Maavie kérdése.*
- Hm? *-odafordul. Arcáról nyílt meglepettség olvasható le pár szívdobbanásnyi időre.-* Hogy örülök-e?
*Leereszti a kezeiben tartott zöldséggel teli tálat. Hát mit válaszoljon erre? Az ő öröme vagy bánata az egyetlen dolog talán, ami a létező legkevesebbet számít ezen épület falai között. Maavie jelenléte egyszerre áldás és átok, segítség és akadály számára. Áldás, mert végre nem egyedül kell mindenért felelnie, s átok, mert sosem tudhatja, hogy a lány mit és miként ad majd tovább Úrnőjének. Segítség, mert végre nem kell majd kettészakadnia ha az Úrnők egyszerre két, egymásnak kissé ellenfeszülő feladattal bíznák meg, és átok, mert az eddigi teljességgel biztos szolgálói helyzetét ingatja meg.*
- Az jobban számít, hogy Te örülsz-e annak, hogy itt vagy-e. Mert ha igen, akkor onnantól csak rajtad múlik, hogy meddig lehetsz itt.


2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-13 21:02:26
 ÚJ
>Maavie Svila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//

*Szinte varázsszóként hat rá az a rövid kis mondat, amit Naren mond neki. Itt nem fog fázni és éhezni. Többet nem is kívánna magának. Még a jutalomért sem epekedik, anélkül is igyekszik majd szorgalmas lenni, hogy meghálálja, amiért befogadták. Sőt, abban is biztos, hogy itt kihasználni sem akarják majd a múltban, a túlélésért elsajátított képességeit úgy, mint Yvon.*
- Ez csodálatos, Naren… *Motyogja még válaszképp, majd nem sokkal később már a segítségét ajánlja a fiúnak, mikor amaz elindul a tálcán kínált finomságokkal az étkező felé. Naren azt mondja, egyedül is boldogul, ő mégis lélegzetvisszafojtva figyeli, és drukkol neki, hogy ne ejtsen le semmit, de úgy tűnik, a félvér rutinos szolgálóként remekül képes megoldani ezt a feladatot. Üres kézzel követi hát Narent, és közben kérdez is. A választ hallva azonban félrehúzza ajkait.*
- Ki fog hűlni, ha sokára jönnek. Nem baj nekik? *Kérdez vissza, miközben figyeli, ahogy Naren megteríti az asztalt. Nem akar mindenáron segíteni, mert sejti, hogy a teríték gyorsabban elkészül, ha most Naren még egyedül csinálja magyarázás helyett, de figyelmesen nézi végig a folyamatot, hogy legközelebb már ő is tudja, hogyan kell csinálni. Végül azonban mégis odalép az asztalhoz akkor, amikor már minden rákerült, merthogy az asztalt fedő abrosz szélén egy olyan apró gyűrődésre figyelt fel, amit más talán észre sem venne, de őt valamiért annyira zavarja, hogy már-már kényszert érez, hogy megigazítsa. Így is tesz, szépen kisimítja a finom anyagot, majd kiegyenesedve fordul újra Narenhez.*
- Szólok nekik szívesen. Már, ha visszatalálok abba a könyvekkel teli szobába… *Kuncogja kissé elvörösödve, de valójában nem kell őt félteni. Tolvajként megannyi menekülőutat kellett tűpontosan megjegyeznie, így nem fog gondot okozni neki, hogy miután egyszer már végigjárta az utat, visszataláljon Elireya úrnőhöz a könyvtárszobába. El is indul, de pár lépés után megtorpan, válla felett hátranéz Narenre, majd nagyjából vissza is fordul felé.*
- Naren… Te örülsz neki, hogy itt vagyok? *Kérdezi kékjeivel ártatlanul, de őszintén pislogva.*


2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-13 05:26:01
 ÚJ
>Kavicsos Naren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//

*Egy pillanatra elégedettséget érez, ahogy Maavie azt mondja, hogy a kúria nem néz ki szegényesnek. Ha látta volna korábban, akkor, amikor ide érkeztek..! De azóta tényleg sok történt az épülettel. Nem csak a tatarozás, de persze az adja a változás fő gerincét; hanem a tény, hogy egyre jobban belakják azt, rengeteget segít a kúria.. hangulatán? Kisugárzásán? Mármint természetesen még mindig lesüt az épületről hogy az látott jobb napokat is, messze nincs olyan szép állapotban, mint a Prefektus otthona. A bútorok, a drapériák, minden cserére és újításra szorul majd idővel, de összességében, nos, összességében mindent megtettek, amit ezzel a felszíni épülettel csak meg lehetett tenni.
Maavie-ra néz, ahogy az ismét megoszt magáról pár olyan részletet, amit elsőre talán nem gondolt volna, és egy egészen aprót bólint. Kezdi megérteni, hogy miért gondolja a leány Elireya Úrnőt jólelkűnek. És kezdi megérteni, hogy mi az, amire Elireya Úrnő felépítette a kegyetlen tervét.*
- Itt sosem fogsz annyira fázni, és éhezni sem. *-nem megnyugtatásnak szánja szavait, de éppen annak is érthetők--* Az Úrnők.. megbecsülik a szorgosságot. És olykor valóban megjutalmaznak.
*Eszébe jut a fürdő, amit Vhorossi Úrnő számára készített elő, de a végén saját maga használta Úrnője utasítására. Eszébe jut, ahogy a nőstény méregette őt, a víz kegyetlen forrósága, a hozzá intézett szavak és kérdések. Jutalom… jutalom?*
- Boldogulok! *-nem elutasítja Maavie-t, de tényleg tudja hogy mit és hogy csinál, nem ez az első alkalom, hogy előkészíti a dolgokat. De nem küldi el a felszínit, hagyja hogy az vele tartson, és figyeljen, tanuljon. Szüksége lesz erre a tudásra.
Az étkezőbe átérve a tálcát az asztal szélére teszi, úgy, hogy elférjen majd a teríték tőle.*
- Igen. Valószínűleg nem egyből jönnek majd, de.. ~..ez csak azért van, hogy megmutassák: ők irányítanak..~ De azért várják és elvárják a jelzést.
*Az étkező falához tolt szekrényhez lép, felnyitja azt. Úgy áll, hogy Maavie beláthasson mellette az oda pakolt tányérokra, poharakra, erre-arra. Kiveszi a vacsorához szükséges terítéket, azokat az asztalra rakja; a szekrényfiókból az evőeszközöket veszi elő, egy másik fiókból két rongyszalvétát. Simán, gyorsan és rutinosan mozog, olykor viszont meg-megállva, hogy Maavie pontosan láthassa, hogy mit csinál. Így sem telik bele sok időbe, hogy a két tányér a melléjük készített késsel-villával az asztalon legyen, melléjük téve a csillogóra takarított borospoharakkal, az asztal közepére állított ételes tálakkal. Az egyszerű fatálcát a hóna alá szorítja, és Maavie-ra néz.*
- Mit gondolsz? Felmész te, és szólsz nekik, hogy a vacsora tálalva? Vagy most még nem szeretnéd ezt megcsinálni?
*Neki magának teljesen mindegy, de ez jó lehetőség arra, hogy Maavie az Úrnők előtt illegesse magát.*


2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-12 01:57:16
 ÚJ
>Maavie Svila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//

*Most már Naren is tud a múltjáról, de így legalább megértheti, miért kötődik ilyen rövid idő alatt ennyire Elireyához. Neki is bevallotta, hogy egy nincstelen tolvajként élte az életét, mióta megmenekült a fogságból, s ő mégis, ennek ellenére, egy rossz szó nélkül befogadta. Hát milyen volna Elireya úrnő, ha nem jóságos? Arra, hogy Naren tényleg megértette végre mindezt, ő is bólint egyet, csak úgy, mint az állatok korát és húsát illetően.
Beszélgetés közben kiszalad az is a száján, hogy neki nincs értéke, amin Naren mintha kissé megrökönyödne, a lány össze is rezzen egy pillanatra, és megállnak az addig serényen dolgozó kezei is. Szerencsére ezt a gondolatmenetet sem kell továbbfűznie, mert a pirítóskenyér ellopja a főszerepet. Úgy tűnik, egyelőre ez az étel lett Maavie kedvence. Mondjuk sok lehetősége nem is volt válogatni ez idáig. Jóízűen falni is kezdi, s közben felpillant Narenre, mikor újra megszólal. Már nem amiatt, hogy az úrnők után akar enni, azzal különösebben nem tud mit kezdeni azon kívül, hogy beletörődik, hanem, amit utána mond.*
- Hüm? Miért ne akarna senki pirítóst? Hisz nagyon finom! Meg ez a ház nem olyannak néz ki, mint ahol valamiből kevés volna. *Nyilván ehhez jó szeme van. Az értéket a múltjában szerzett tapasztalata és gyakorlata miatt könnyedén képes kiszúrni, és pont emiatt biztos benne, hogy itt, ha akarnának, ezernyi pirítóst is készíthetnének.*
- De amúgy tudom… *teszi hozzá végül.* Megszámolni sem tudom, hányszor fagytam meg majdnem az utcán, vagy láttam homályosan, mert nem volt mit ennem. Tudom, milyen, mikor nincsen, és a kevés is kincs. *Szomorúan felsóhajt, de ebben a sóhajban van némi megkönnyebbülés is, hisz ezeknek a szörnyű napoknak most már vége. Hála Elireyának és persze Yvonnak, aki elhozta idáig, hogy a sötételf nő rátalálhasson.*
~Ki kellene vele békülnöm…~ *Tűnődik, majd mikor meglátja Narent a tálcával egyensúlyozni, gyorsan felpattan ültéből, de előtte betömi a szájába a maradék kenyeret.*
- Várj, segítek! *Mondja, miután lenyelte a falatot. Ha akad valami, amit ő is vihet, akkor nem habozik a kezébe venni azt, és követni vele a fiút, de ha nem, üres kézzel ugyan, de akkor is Narennel megy az étkezőbe.*
- Szólni kell majd nekik, hogy jöjjenek enni? *Kérdezi közben, természetesen az úrnőkre célozva.*


2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-11 12:41:12
 ÚJ
>Kavicsos Naren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//

*Arcáról nem sok minden olvasható le, amikor Maavie a lopásról beszél. Magában persze nagyon érdekesnek tartja a dolgot, és eszébe vési, hogy a fél szemét a felszínin kell tartania. Eltűnődik – vajon Elireya Úrnő beszámol erről az apró részletről Vhorossi Úrnőnek? Ha nem, ez utóbbi nőstény bizonnyal maga is érdekesnek tartaná ezt.*
- Már értem. *-lassan bólint rá Maavie kérdésére, bár talán az nem is vár választ.
Akármi is a múltja, azt el kell ismernie, hogy a felszíni igyekszik. Rengeteg dolgot mond el neki, többet is, mint amit elsőre talán érdekes lenne, de úgy tűnik hogy a leány igyekszik tartani a tempót.*
- Igen, a fiatalabb állatokat finomabbnak tartják. *-oldalra biccenti a fejét-* De az idősebb állatok sem ehetetlenek. Csak máshogy kell őket elkészíteni.
*Mindennek megvan a maga trükkje. Ez igaz minden másra is, nem csak a konyhai feladatokra, de ezt majd Maavie megtanulja idővel magától is. Amikor a leány tagadná, hogy értéke lenne, egy pillanatra szinte megszorul a torka.*
- Ugyan! Mindennek és mindenkinek megvan a maga értéke. *-ezzel nem is hazudik, bár talán nem pont arra gondol, mint amire elsőre bárki gondolna, ha ezt hallja tőle. Pirtianes környékén egészen máshogy mérik valaki értékét, mint ebben a városban. Aranyban. Aranyban mérik. De ezt Maavie-nak nem kell tudnia, ha tagadásban akar élni.
Miután átadja a pirítóst, lehúzza a serpenyőt a tűzhelyről, és belerakja a villát. Kezeit megtörli egy konyha-ruhában; tőle szokatlan félmosollyal bólint rá Maavie köszönő szavára. Az ez után következő kérdésre csak megrázza a fejét válaszul.*
- Én majd az Úrnők után eszek. Mindig úgy csinálom. De te egyél csak nyugodtan, amíg még meleg!
*Az asztalhoz sétál, egyszerű fatálcára rakja a húsos tányért és a zöldséges tálat. Ezen viszi majd át az étkezőbe ezeket.*
- A pirítós, különben, lecke is volt. *-Maavie-ra néz-* Remélem figyeltél rá. Azt mutattam meg vele, hogy hogyan tudsz boldogulni a legkevesebbel is ebben a házban, és hogyan tudod hasznodra fordítani mindazt, ami már senkinek sem kell.
*Jó lecke, hasznos lecke. A hétköznapi túlélés egyik alapköve.*
- Jó étvágyat!
*Felemeli a tálcát, halkan szusszan a súlyától, majd azt óvatosan egyensúlyozva átviszi az étkezőbe.*


2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-04 22:34:12
 ÚJ
>Maavie Svila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//

*Miután nem szólnak bele abba, hogyan bánik a zöldségekkel, megállás nélkül jár tovább a keze. Eközben pillant fel Narenre olykor-olykor beszélgetés közben, de azért ügyelve rá, nehogy a répa helyett véletlenül az ujját vágja el.
Az árus témáját megragadva a fiú egy újabb fontos szabályt tudat vele, Maavie pedig tudja, hogy ez az a pont, amikor már a fél-elf előtt sem titkolózhat tovább a múltját illetően.*
- Azért, mert elloptam tőle a ruhát. Elireya tudja. Azt is, hogy a pénzből, amit kaptam, ezt kezdtem el kifizetni, és ezért nem vettem magamnak másikat, ahogy kérte. Tudja, hogy ki voltam, és mégis adott nekem egy esélyt. Érted már, miért mondom, hogy jóságos? *Egészen komornak hangzik minden egyes szó a szájából, ahogy erről beszél, közben pedig csak erősíteni tudja magában azt az elhivatottságot, hogy a régi Maaviet ott is hagyja a múltban, hogy egy másik lány születhessen itt, e kúria falai közt.
A munka folytatódik, de közben Maavie több kérdést is feltesz Narennek. Igen, magától értetődő dolgok ezek, és joggal tűnhet a lány túlontúl értetlennek a félvér szemében. Ha tudná az okát, talán máshogy vélekedne, de arra még nem áll készen, hogy ezt is megossza vele.*
- Hm? *Teszi le a kést néhány pillanatra, amíg oldalra nyúl, hogy a zöldségek közül, jobb oldalról, a fehér kis csepp alakú izét vegye magához.*
- Ó, fokhagyma. Értem! *Mondja játékosan mosolyogva, majd meg is szagolja, valószínűleg egy életre megjegyezve a növény jellegzetes illatát. A fokhagymát visszateszi a többi közé, majd folytatja a munkát. Most már nem vágással, hanem a megpucolt és felszeletelt zöldségek elkészítésével, mindeközben pedig tovább hallgatja a többi kérdésére kapott válaszokat.*
- Fekete a száraz, vörös az édes. ~Fekete a száraz, vörös az édes…~ Rendben! *Igyekszik memorizálni a dolgot, talán csak afelett siklik el, hogy ez a jelölés nem biztos, hogy minden esetben a segítségére lesz majd.
Ami pedig az állatok kora és húsa közti kapcsolatot illeti, Maavie egyfajta undorral húzza félre a száját. Szerencsétlenül sikerül a magyarázat, mert akaratlanul is a fürdőben látott, „vén szottyosok” képe sejlik fel az emlékei közt.*
- Ez nagyon fura, de akkor a fiatalabb a finomabb. Ugye? *Kérdez vissza, majd a következőkre hálásan bólint. Egyébként is az volt a terve, hogy ha valamit nem tud, rohan majd Narenhez kérdezni, de így, hogy ő is partner ebben, azért mégis csak jobb.*
- Nekem nincs értékem. *Motyogja, majd kisvártatva Naren egy szépen megsütött kenyeret mutat felé.*
- Pirítós! *Mosolyodik el szélesen, arcára őszinte boldogság ül ki. Naren figyelmezteti ugyan rá, hogy forró, de a lány természetesen nem hallgat rá, így ügyetlen, kapkodó mozdulatokkal kell a kenyeret egy tányérra szerencsétlenkednie. Még szerencse, hogy nem a földön végezte az étel.*
- Köszönöm! *Neki is látna, hogy befalja, de mielőtt beleharapna a kenyérbe, még egyszer felpillant Narenre.*
- Te is eszel velem egyet, ugye?


2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-04 16:15:15
 ÚJ
>Elireya Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Vhorossi//

*Vhorossi előtt magabiztossága aligha törne ketté, mégis jobbnak látja, hogy feljebbvalóként kezelje. Túl otthonosan mozog e felszíni világban, amit magáról nem mondhat el. Érettebb, idősebb és ha valamit, hát azt megtanulta, kit kell ekképpen is kezelni. Nem hiába tartott vele, bár olykor meginog, hogy mennyire volt jó ötlet mindez. De nem hagyhatja, hogy egyedül építsen birodalmat, hiszen akkor nem vethetné meg a lábát, csupán szolgasorsba taszajtaná magát. Visszaút pedig valószínűleg nincs oda, ahonnan eljött. Nem fecsérel hát több szót a leányra, eldöntetett, hogy maradhat. Hogy miképp kezeli majd, az pedig az ő dolga, majd korrigál, ha szükséges. A hím viszont némileg felkeltette érdeklődését. Rezzenéstelen figyeli az ében ajkat, ami róla és a körülményekről rebeg.*
- Múlik a honvágyam e szavaktól. *Mosolya halovány, mégis elégedett. Pókhálóval körbetekert test, mi csak akkor hullhat le, ha úgy akarják. Sakkban tartani valakit szinte visszarepíti otthonába. Viszont a család, ha egyeseknek fontos is, másoknak cseppet sem. Tulajdon anyja bizonyára örült, hogy megszabadult tőle, s Nővérét sem marasztalták felmenői. Bólint egyet, lassan kimérten. Az elismerés fényét, ha látni akarta szemeiben a nőstény, hát táplálkozhat belőle.*
- A Sötét Anya nem lehetne büszkébb.
*Közelebb lép a másikhoz, bár érintésekkel ritkán illet Elariionon kívül mást, egy kósza tincset simít el annak homlokáról, lehúzva ujjbegyét egészen az arcélig, ha amaz nem húzódik el. Tekintetében a hatalom iránti már-már kéjittas vágya suhan át. Most Vhorossi testesíti meg e perverzióját. Szóra nyílna ajka, de végül nem szökik ki hang. Inkább hallgatja vérét. Most először tényleg feléled benne a tettvágy, s nem bizonyítani óhajt, hanem lassan, de biztosan felnőni a nőstényhez. Tökéletes példakép, ámbár van, hogy derogál belátnia, hogy nem ő maga itt a legerősebb láncszem. Viszont őszintén reméli, hogy egymás között nem kell a felszíniek irritáló nyelvét használni hosszasan.*
- Megbarátkozni? *Röpke csendet hagy két mondat között, enyhe undorral biggyeszti ajkát.* - Meg tudom találni benne a saját örömöm. *Kezdetnek remek időtöltés lesz az új leányzó lelkének ízekre szedése. De most tán tényleg vár rá méltóbb feladat.* - Osztatlan figyelmem a Tiéd, Nővérem.


2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-03 08:58:13
 ÚJ
>Kavicsos Naren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//

*Míg beszél, oda-odanézve ellenőrzi, hogy Maavie miként bánik a zöldséggel. Nem szól rá semmit, ám ezúttal azért nem, mert tulajdonképpen elégedett azzal, amit lát. A burgonya elnagyolt kockaformán, a répa felkarikázva kerül a tálba. Aprót bólint azért, hogy a lány tudja: jó úton jár.*
- Nem tudom, miért nem kedvel az a szabó vagy ruhaárus, *-átnéz a lány arcára, amíg a kamraszoba hűvösébe egy szögletes cserépért lép be-* de innentől figyelj oda, hogy kivel hogy beszélsz a városban. Már nem Maavie-ként fogsz kimenni, hanem a Dwirinthalen-család ~..tulajdonaként..~ képviselőjeként. Bármit, amit teszel, azzal az Úrnők becsületét és hírnevét erősíted vagy koptatod.
*Ahogy a hús másik oldala is lepirul, megint fordít rajta egyet. Leemeli a szögletes cserép tetejét, tiszta késsel belenyúl, majd úgy fél diónyi vajat vesz ki belőle. Azt a szeletek közé pottyantja, s miután egy ronggyal megfogja a serpenyő nyelét, gyakorlatt mozdulatokkal előre-hátra rázva oszlatja el a habot vetve olvadó vajat a szeletek alatt-között. Kicsit arrébbhúzza a tűz fülöl a serpenyőt, már nincs szüksége akkora hőre, a vas még így is remekül tartja azt korábbról. Felnyúl, a plafongerendára lógatott fűszercsokrok közül az egyikből letör egy ágas-bogas darabkát, és a vajba dobja. Ismét ráz egyet rajta. A zöldfűszer aromája a vaj hátán utazva lovagolja meg a füstölt kacsamell illatát.*
- Kérdezz.
*Maavie felé fordítja arcát, jelezvén hogy figyel, de szemeit egy pillanatra sem veszi le a lassan barnuló vajban sülő húsról. A kérdéseket különösnek tartja, a válaszokat magától értetődőnek. Vajon minden felszíni ilyen.. lassú? Értetlen? Eszébe jutnak a szolgálók akiket a Prefektus házában látott. Ők nem ilyennek tűntek.*
- Nyúlj a zöldséges rekeszbe! Jobb oldalra. Fehér, nem túl nagy, cseppforma. *-megfordítja a húst, a mostanra erősen sültnek tűnő zöldfűszer-ágat kiveszi a vajból.-* Az a fokhagyma.
*A villával meg-megemeli a hússzeleteket, alájuk leseget. A tökéletes színre vár.*
- A bor.. általában ráírják, vagy megjelölik a palackot. Pirtianes városában a borászok fekete viaszpecséttel zárják le a száraz bort, és vörössel az édeset. Ha nem üvegben van..
*Gyors mozdulatokkal szedi ki tányérra a hússzeleteket hogy pihenjenek, majd szinte táncosnak tűnő, folyékony mozdulattal nyúl a zöldséges tálért. A tartalmát belezúdítja a forró serpenyőbe, amit kicsit közelebb húz a tűzhöz. Fakanálra cseréli a villát, átkeveri a kacsazsírral-vajjal a zöldségdarabokat, majd hagyja, hogy párolódjanak-süljenek kissé.*
- ..ha nem üvegben van, hanem már kancsóban, akkor szagold meg. Jó a szaglásod? A száraz bor kissé az ecetre emlékeztet, de nem pont olyan, aromásabb. Az édes bor olyan, mintha mazsolát és mézet kevertek volna bele. Nehéz elmagyarázni. Legközelebb megmutatom.
*A lassan lepiruló párolt répa édeskés aromája keveredik a sülögető burgonya jellegzetes illatába. Lassú mozdulattal átkavarja az egészet.*
- Az állat kora pedig a húsa miatt fontos. Ami állat fiatal, az még telve van nedvekkel, a csontjain vastag a porc. Minél idősebb, a húsa annál rágósabb és szárazabb. Képzelj el egy embert! Egy csecsemőt és egy aggastyánt. Érted már?
*A párolt-sült zöldséget visszaönti a tálba, és lefedi azt; a serpenyőt még utoljára a tűz mellé állítja. A szekrényfiókot kihúzva kibontja a kendőből az ott lapuló, korábban már megszegett veknit, és most újabb szeletet kanyarít belőle takarékos mozdulattal. A veknit visszacsomagolja, a szelettel a serpenyőhöz lép, és az abban végül megmaradt kevéske szaftos-vajas-aromás keverékbe forgatja mindkét oldalát, és otthagyja benne pirulni.*
- Ne aggódj, végül úgy is megtanulsz majd mindent. Ha az Úrnők olyanra utasítanak, amiről nem tudod, hogy mi az, akkor csak fogadd el azt, és a legrövidebb úton keress meg engem. *-a lány kérdései után szinte biztos benne, hogy ez elő fog fordulni. Újra a villa van a kezében, azzal fordítja át másik oldalára a kenyeret.-* A legjobb, ha nem tőlük kérdezed meg, hogy mikor mit kívánnak. Az a te.. hm.. értéked csökkentené.
*A pirult kenyér illata is a levegőben terjeng már. Kiemeli a mindkét oldalán szép pirosra, noha nem száraz-ropogósra sütött kenyeret, és csak úgy, a villára szúrva tartja azt Maavie felé.*
- Tessék, a tied. Vigyázz! Forró.

A hozzászólás írója (Kavicsos Naren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.03 08:59:39


769-788 , 789-808 , 809-828 , 829-848 , 849-868 , 869-888 , 889-908 , 909-928 , 929-948 , 949-968 , 969-988 , 989-1008 , 1009-1028 , 1029-1048 , 1049-1068 , 1069-1088 , 1089-1108 , 1109-1128 , 1129-1148 , 1149-1168 , 1169-1188 , 1189-1208 , 1209-1228 , 1229-1248 , 1249-1268 , 1269-1288 , 1289-1308 , 1309-1328 , 1329-1348 , 1349-1368 , 1369-1388 , 1389-1408 , 1409-1428 , 1429-1448 , 1449-1468 , 1469-1488 , 1489-1508 , 1509-1528 , 1529-1548 , 1549-1568 , 1569-1588 , 1589-1608 , 1609-1628 , 1629-1648 , 1649-1668 , 1669-1688 , 1689-1708 , 1709-1728 , 1729-1748 , 1749-1768 , 1769-1788 , 1789-1808 , 1809-1828 , 1829-1848 , 1849-1868 , 1869-1888 , 1889-1908 , 1909-1928 , 1929-1948 , 1949-1968 , 1969-1988 , 1989-2008 , 2009-2028 , 2029-2048 , 2049-2068 , 2069-2088 , 2089-2108 , 2109-2128 , 2129-2148 , 2149-2168 , 2169-2188 , 2189-2208 , 2209-2228 , 2229-2248 , 2249-2268 , 2269-2288 , 2289-2308 , 2309-2328 , 2329-2348 , 2349-2368 , 2369-2388 , 2389-2408 , 2409-2428 , 2429-2448 , 2449-2468 , 2469-2488 , 2489-2508 , 2509-2528 , 2529-2548 , 2549-2568 , 2569-2588 , 2589-2608 , 2609-2628 , 2629-2648 , 2649-2668 , 2669-2688 , 2689-2708 , 2709-2728 , 2729-2748 , 2749-2768 , 2769-2788 , 2789-2808 , 2809-2828 , 2829-2848 , 2849-2868 , 2869-2888 , 2889-2908 , 2909-2928 , 2929-2948 , 2949-2968 , 2969-2988 , 2989-3008 , 3009-3028 , 3029-3048 , 3049-3068 , 3051-3070