Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:58:48
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Dan magyarázatának elején komolyan kell erőlködnie, hogy meglepetése - vagy inkább megrökönyödése - ne üljön ki az arcára, és ne a padlóról szedje össze az állát, bár ajkainak csodálkozó szétnyílását nem tudja megakadályozni. Ez az egészen természetesen közölt válasz váratlanul érte. Bár persze mit is feltételezett a férfiról, ő maga sem gondolta volna komolyan, hogy Saye előtt szüzességi fogadalmat tett és gyakorolt volna; már ha egyáltalán gondolkodott volna ilyesmin.*
-És miért voltak olyanok, akik nem vihették magukkal a rajzokat?
*Kérdez tovább, hogy Dan figyelmét elterelje lopakodó üzemmódjáról, no meg igazából tényleg érdekli is, mi lehet a háttérben. Amint pedig elég közel került a fiókhoz, igyekszik kihasználni egy pillanatot, mikor a tudós nem rá néz (hanem feltételezhetően éppen a többi, kevésbé illetlen rajza után kutat), hogy óvatosan kihúzza a rekeszt, és legalább egy rajzot megkaparintson a benne rejtőző mappából. Nem érzi úgy, hogy tartania kellene vendéglátója hatalmas dühétől, amennyiben lebukna, így egyelőre különösebb idegesség nélkül emeli ki az első kezébe akadó papírost, hogy vessen rá egy pillantást. Mit ad Eeyr, éppen egy bizonyos családi ékszert ábrázoló darabot fogott ki, amiről nem azonnal állapítja meg, kihez is tartozik.*
~Várjunk csak... azt mondta, a szeretőinek rajzolta ezeket... akkor ez...~
-Oooh...
*Mivel nem feltételezi Danről, hogy saját neméhez is vonzódna, viszonylag egyértelműen körvonalazódik ki benne a rajzon ábrázolt testrész tulajdonosának kiléte, a megvilágosodás pedig futótűzként járja végig testét. Ennek eredményeként lángvörösre váltó arcszínnel dobja vissza a rajzot a fiókba, és szinte ugyanakkora lendülettel tolja helyére a bútordarabot, amekkorával a tudós vágta be korábban. Esélytelen, hogy ha eddig meg is úszta a kutakodást, most se bukjon le, így hátat is fordít a fióknak, és még mindig égő orcával - és nem különb érzésekkel - fordul Dan felé. Bár ez se bizonyul az évszázad ötletének, mert egyből újra eszébe jut a rajz, és csak még inkább zavarba jön. Ezért inkább a padlót kezdi el fixírozni. Jó alaposan.
A bocsánatkérős nehézségeken megadja magát, széttárja korábban keresztbe font karjait.*
-Rendben, ahogy akarja, de akkor ne engem hibáztasson, ha valamiért majd ennyire megharagszik rám!
*Nem mintha azon igyekezne, hogy kihúzza a gyufát, de ha egyszer fogalma se lesz róla, miben meddig mehet el, úgy nehéz dolga lesz.*
-Dehogynem! Oszlopban esik. Egy felhő méretű oszlopban. A fő alapanyaga viszont sosem lesz macska.
*Nem, és nem hagyja az utolsó szó jogát Danre.
A TINA kémakadémia ötletén már ő maga is jóízűen nevet egyet, mikor Dan végre megkapja saját igazát.*
-És, mi a büntetése egy kémnek?
*Kérdezi még, szinte félve - bár később, mikor önarcképe két éles foggal vigyorog szembe vele, átfut a gondolatai között, hogy talán éppen ez a büntetés.
Ami viszont a bosszúját illeti, el kell gondolkodjon kicsit.*
-Hmmm... ám legyen, nem verem meg. Amúgy sem vagyok az a pofozkodó típus. Mit szólna hozzá, ha eme kegyetlen megszégyenítésem jóvátételére mondjuk ön is átmasszírozná az én lábaimat? Végtére is sokat gyalogoltam, mire a városba értem, elfáradtak az izmaim.
*Veti fel az ötletet egy szégyenlős mosollyal az arcán.*
*Dan magyarázatának elején komolyan kell erőlködnie, hogy meglepetése - vagy inkább megrökönyödése - ne üljön ki az arcára, és ne a padlóról szedje össze az állát, bár ajkainak csodálkozó szétnyílását nem tudja megakadályozni. Ez az egészen természetesen közölt válasz váratlanul érte. Bár persze mit is feltételezett a férfiról, ő maga sem gondolta volna komolyan, hogy Saye előtt szüzességi fogadalmat tett és gyakorolt volna; már ha egyáltalán gondolkodott volna ilyesmin.*
-És miért voltak olyanok, akik nem vihették magukkal a rajzokat?
*Kérdez tovább, hogy Dan figyelmét elterelje lopakodó üzemmódjáról, no meg igazából tényleg érdekli is, mi lehet a háttérben. Amint pedig elég közel került a fiókhoz, igyekszik kihasználni egy pillanatot, mikor a tudós nem rá néz (hanem feltételezhetően éppen a többi, kevésbé illetlen rajza után kutat), hogy óvatosan kihúzza a rekeszt, és legalább egy rajzot megkaparintson a benne rejtőző mappából. Nem érzi úgy, hogy tartania kellene vendéglátója hatalmas dühétől, amennyiben lebukna, így egyelőre különösebb idegesség nélkül emeli ki az első kezébe akadó papírost, hogy vessen rá egy pillantást. Mit ad Eeyr, éppen egy bizonyos családi ékszert ábrázoló darabot fogott ki, amiről nem azonnal állapítja meg, kihez is tartozik.*
~Várjunk csak... azt mondta, a szeretőinek rajzolta ezeket... akkor ez...~
-Oooh...
*Mivel nem feltételezi Danről, hogy saját neméhez is vonzódna, viszonylag egyértelműen körvonalazódik ki benne a rajzon ábrázolt testrész tulajdonosának kiléte, a megvilágosodás pedig futótűzként járja végig testét. Ennek eredményeként lángvörösre váltó arcszínnel dobja vissza a rajzot a fiókba, és szinte ugyanakkora lendülettel tolja helyére a bútordarabot, amekkorával a tudós vágta be korábban. Esélytelen, hogy ha eddig meg is úszta a kutakodást, most se bukjon le, így hátat is fordít a fióknak, és még mindig égő orcával - és nem különb érzésekkel - fordul Dan felé. Bár ez se bizonyul az évszázad ötletének, mert egyből újra eszébe jut a rajz, és csak még inkább zavarba jön. Ezért inkább a padlót kezdi el fixírozni. Jó alaposan.
A bocsánatkérős nehézségeken megadja magát, széttárja korábban keresztbe font karjait.*
-Rendben, ahogy akarja, de akkor ne engem hibáztasson, ha valamiért majd ennyire megharagszik rám!
*Nem mintha azon igyekezne, hogy kihúzza a gyufát, de ha egyszer fogalma se lesz róla, miben meddig mehet el, úgy nehéz dolga lesz.*
-Dehogynem! Oszlopban esik. Egy felhő méretű oszlopban. A fő alapanyaga viszont sosem lesz macska.
*Nem, és nem hagyja az utolsó szó jogát Danre.
A TINA kémakadémia ötletén már ő maga is jóízűen nevet egyet, mikor Dan végre megkapja saját igazát.*
-És, mi a büntetése egy kémnek?
*Kérdezi még, szinte félve - bár később, mikor önarcképe két éles foggal vigyorog szembe vele, átfut a gondolatai között, hogy talán éppen ez a büntetés.
Ami viszont a bosszúját illeti, el kell gondolkodjon kicsit.*
-Hmmm... ám legyen, nem verem meg. Amúgy sem vagyok az a pofozkodó típus. Mit szólna hozzá, ha eme kegyetlen megszégyenítésem jóvátételére mondjuk ön is átmasszírozná az én lábaimat? Végtére is sokat gyalogoltam, mire a városba értem, elfáradtak az izmaim.
*Veti fel az ötletet egy szégyenlős mosollyal az arcán.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-20 18:53:50
Üzenet elküldve: 2022-09-20 18:53:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Ellép a kertkaputól, hogy Averil végezhesse a munkáját. Amíg testőre ellenőrzi a kertet, addig Svir az utcát tartja szemmel. Sehol egy lélek, még a szél sem fúj, az egyetlen veszélyforrás a szakadék némán sötétlő mélysége. Az évek alatt megtanulta kezelni a hasadék kiváltotta mélabút és tériszonyt, ezért a kerítésen kívül is biztonságban érzi magát. Tudja viszont, hogy másoknak, talán Averilnek is, szokatlan látvány lehet a szakadék környéke.*
– A ló a ház mögött az enyém. Ha nem piszkálod, akkor békén hagy. *Jegyzi meg a testőrének még mielőtt az kiszúrhatná az állatot a kert végében. A romokra tett megjegyzésekre egyetértően bólogat.*
– Nem tudom pontosan. A katasztrófa sokakat megölt vagy elüldözött, de azóta már visszatérhettek a régi lakók. Sőt talán másokat is idevonzhat az újrakezdő város. *Beszáll a tanakodásba, de a végén vállat von és széttárja a két kezét.*
– A megoldást már a város vezetésével kell megbeszélned. *Besétál a kertbe és bezárja maguk mögött a kertkaput. Ezután a ház oldalánál található bejárati ajtóhoz megy, hogy azt is kinyissa. Az épületbe már ő lép be először, Averilt csak maga után engedi az előszobába.
Az előszobából egy ajtó a hálóba nyílik, ez a szoba a ház hátsó felét foglalja el. A másik ajtó a konyhába vezet, ahonnan a ház utca felőli részét elfoglaló nappali is nyílik.*
– Megérkeztünk. A munka nehezén már túl vagy. *Közli Averillel az előszobában állva, aztán elindul a nappaliba.*
*Ellép a kertkaputól, hogy Averil végezhesse a munkáját. Amíg testőre ellenőrzi a kertet, addig Svir az utcát tartja szemmel. Sehol egy lélek, még a szél sem fúj, az egyetlen veszélyforrás a szakadék némán sötétlő mélysége. Az évek alatt megtanulta kezelni a hasadék kiváltotta mélabút és tériszonyt, ezért a kerítésen kívül is biztonságban érzi magát. Tudja viszont, hogy másoknak, talán Averilnek is, szokatlan látvány lehet a szakadék környéke.*
– A ló a ház mögött az enyém. Ha nem piszkálod, akkor békén hagy. *Jegyzi meg a testőrének még mielőtt az kiszúrhatná az állatot a kert végében. A romokra tett megjegyzésekre egyetértően bólogat.*
– Nem tudom pontosan. A katasztrófa sokakat megölt vagy elüldözött, de azóta már visszatérhettek a régi lakók. Sőt talán másokat is idevonzhat az újrakezdő város. *Beszáll a tanakodásba, de a végén vállat von és széttárja a két kezét.*
– A megoldást már a város vezetésével kell megbeszélned. *Besétál a kertbe és bezárja maguk mögött a kertkaput. Ezután a ház oldalánál található bejárati ajtóhoz megy, hogy azt is kinyissa. Az épületbe már ő lép be először, Averilt csak maga után engedi az előszobába.
Az előszobából egy ajtó a hálóba nyílik, ez a szoba a ház hátsó felét foglalja el. A másik ajtó a konyhába vezet, ahonnan a ház utca felőli részét elfoglaló nappali is nyílik.*
– Megérkeztünk. A munka nehezén már túl vagy. *Közli Averillel az előszobában állva, aztán elindul a nappaliba.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-19 17:45:50
Üzenet elküldve: 2022-09-19 17:45:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Tina noha azt hiszi, hogy ezeket a rajzok, csak holmi trófeák, de nagyon is téved. *
- Egytől egyig az összes a szeretőimnek készült. Mindegyik egyedi és bensőséges darab. Ezek tényleg ajándékok voltak. Bár vagy száz darab ezen a fiókon kívül talált otthont. Volt egy hölgy barátom, fiatalon rengeteget voltunk együtt. Imádta ezeket. Az itt maradottakat sem utálta senki. Ettől függetlenül nem mindenki vihette őket magával. A partnereimnek volt humora, ismertek engem. Tudták, hogy a rajzok nem sértések. Mindegyiket látta is az, akinek készült. *És bizony mivel nincs zárva az a fiók egy kutakodó Tina is láthatná még egyszer azokat. Szemezhetne a férfi családi ékszereivel is rajtuk keresztül. Vagy a kutakodó kezeivel és minden hasonlóval. *
- Nem mondhatom meg mivel adna rá okot, hogy ne akarjak többet rendesen bocsánatot kérni öntől. Az, már hamissá tenni az egészet. *Nem könnyíti meg a másik dolgát, ahogy az elf sem az övét. Azonban szerencsére pont eszébe jut még valami eszes! *
- Nincs is olyan sűrűn annyi ház, hogy az eső lehessen. Nem oszlopokban esik végtére is az eső. Még akkor sem, ha a fő alapanyaga macska. *Ha pedig már alap dolgok, akkora nő végre be is vallja, hogy bizony kémkedni jött ide. Ráadásul a saját akadémiájától! *
- Úgy tudtam! *veszi „komolyan” a férfi, de az arca szinte már nevet is. *
- Hát ezt elszúrtam, igaza van. *ébred rá később az orkos dolognál*
- De maga, csak félig ork rajta! Így hát finomabb módszert kell találnia a bosszúra. Nem verhet csak úgy meg. Mit szeretne helyette?
*Tina noha azt hiszi, hogy ezeket a rajzok, csak holmi trófeák, de nagyon is téved. *
- Egytől egyig az összes a szeretőimnek készült. Mindegyik egyedi és bensőséges darab. Ezek tényleg ajándékok voltak. Bár vagy száz darab ezen a fiókon kívül talált otthont. Volt egy hölgy barátom, fiatalon rengeteget voltunk együtt. Imádta ezeket. Az itt maradottakat sem utálta senki. Ettől függetlenül nem mindenki vihette őket magával. A partnereimnek volt humora, ismertek engem. Tudták, hogy a rajzok nem sértések. Mindegyiket látta is az, akinek készült. *És bizony mivel nincs zárva az a fiók egy kutakodó Tina is láthatná még egyszer azokat. Szemezhetne a férfi családi ékszereivel is rajtuk keresztül. Vagy a kutakodó kezeivel és minden hasonlóval. *
- Nem mondhatom meg mivel adna rá okot, hogy ne akarjak többet rendesen bocsánatot kérni öntől. Az, már hamissá tenni az egészet. *Nem könnyíti meg a másik dolgát, ahogy az elf sem az övét. Azonban szerencsére pont eszébe jut még valami eszes! *
- Nincs is olyan sűrűn annyi ház, hogy az eső lehessen. Nem oszlopokban esik végtére is az eső. Még akkor sem, ha a fő alapanyaga macska. *Ha pedig már alap dolgok, akkora nő végre be is vallja, hogy bizony kémkedni jött ide. Ráadásul a saját akadémiájától! *
- Úgy tudtam! *veszi „komolyan” a férfi, de az arca szinte már nevet is. *
- Hát ezt elszúrtam, igaza van. *ébred rá később az orkos dolognál*
- De maga, csak félig ork rajta! Így hát finomabb módszert kell találnia a bosszúra. Nem verhet csak úgy meg. Mit szeretne helyette?
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-18 21:25:41
Üzenet elküldve: 2022-09-18 21:25:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Természetesen miért is tántorította volna el a kíváncsiságtól valami, ami illetlennek és zavarba ejtőnek volt titulálva? Lehetséges, hogy az etiketten és módin nevelkedő nemes hölgyek számára ez a két jelző elegendő elrettentésként szolgált volna, de Tina nem az, emlegetett kíváncsisága pedig végképp nem így működik. Így, ha fejfájást is okoz ezzel Dannek, igenis tovább érdeklődik. Kitartása pedig gyümölcsözőnek bizonyul, a tudós végre enged és elárulja a titokzatos rajzok mivoltát. A szavakon csak egy pillanatra hökken meg - ám ezt mindössze egy, íriszein átfutó villanás jelzi -, igazából efféle választ sejtett a háttérben, ha arra nem is feltétlenül számított, hogy a férfi ilyen nyíltan fogja azt elé tárni. Ráadásul egy meglehetősen kétértelmű megjegyzést biggyesztve a végére, melyre inkább nem is reagál. Nem akar ő is az ekképp "megtréfált" áldozatok sorát gyarapító trófea lenni.*
-És ilyen jellegű rajzokat szánt ön ajándéknak... *nem kérdést tett fel* -Volt, akinek oda is adta, és szívesen fogadta?
*Kérdése közben játszi egyszerűséggel a botrány-fiók felé lépdel, mintha csak körül akarna nézni még jobban a laborban. Ha jól látta, a tudós nem zárta kulcsra a rajzokat...
A kvázi bókra, miszerint nem szolgáltatott okot a kellemetlen bocsánatkérésre, keresztbe fonja karjait maga előtt és kicsit oldalra biccenti fejét.*
-Mivel adnék rá okot? Csak hogy tudjam, mit kell elkerülnöm. Már persze a kutatásai lemásolását leszámítva.
*Kissé tart tőle, hogy a lista túlontúl hosszú lesz.
Az orkos évődésen ismét jólesően nevetgél.*
-Ó, maga galád! Idejövök Artheniorba új életet kezdeni, erre rögtön emberverő orkként kerülök közszemlére... Hogyan állapodjak így meg itt?
*Korábbi színpadias felháborodását folytatandó kézfejét egy fájdalmas arckifejezés kíséretében homlokára emeli. Nem mintha tartana tőle, hogy sokat csorbítana megjelenésén egy olyan rajz, ami csak részlegesen fedi a valóságot - elvégre elég hamar feltűnhet bárkinek, hogy nincsenek ork-szerű agyarai.*
-Annak is elég kicsi a valószínűsége, hogy annyi macska hagyja magát megfogni és ledobálni a házak tetejéről, amennyit már biztonsággal lehetne esőnek nevezni.
*Böki még a végére, mert ő is szereti, ha övé az utolsó szó. Igaz, per pillanat éppen egyetértenek a macskaeső esélyeit boncolgató témában, de akkor is.
Látja Danen, hogy a válasz, amit kérdésére kapott, először meglepi. Ez némi büszkeséggel tölti el a lányt, elégedetten el is mosolyodik. A tudós felelete pedig lerántja a leplet, hogy nem örömlányként szerepel azon a rajzon, hiába a végére dobott mentőöv.*
-Már nem hiszem el, hogy annak rajzolt volna.
*Ad is hangot megállapításának. Bár az igazságra még egy kicsit várnia kell, közben folytatják a csipkelődést.*
-Ó, igen, ez a neve! A Titkos Ismeretek Nemlétező Akadémiája. Röviden Tina. Lebuktam. Igazából én magam vagyok az alapító.
*Lassan már maga is elhiszi a mesét.
És végre megpillanthatja az elkészült rajzot. Amin orkként szerepel.*
-Most, hogy így mondja... nem abban állapodtunk meg, hogy ha orkként tüntet fel, akkor meg kell verjem?
*Gondolkodik el egy pillanatra már-már egészen komolyan.*
*Természetesen miért is tántorította volna el a kíváncsiságtól valami, ami illetlennek és zavarba ejtőnek volt titulálva? Lehetséges, hogy az etiketten és módin nevelkedő nemes hölgyek számára ez a két jelző elegendő elrettentésként szolgált volna, de Tina nem az, emlegetett kíváncsisága pedig végképp nem így működik. Így, ha fejfájást is okoz ezzel Dannek, igenis tovább érdeklődik. Kitartása pedig gyümölcsözőnek bizonyul, a tudós végre enged és elárulja a titokzatos rajzok mivoltát. A szavakon csak egy pillanatra hökken meg - ám ezt mindössze egy, íriszein átfutó villanás jelzi -, igazából efféle választ sejtett a háttérben, ha arra nem is feltétlenül számított, hogy a férfi ilyen nyíltan fogja azt elé tárni. Ráadásul egy meglehetősen kétértelmű megjegyzést biggyesztve a végére, melyre inkább nem is reagál. Nem akar ő is az ekképp "megtréfált" áldozatok sorát gyarapító trófea lenni.*
-És ilyen jellegű rajzokat szánt ön ajándéknak... *nem kérdést tett fel* -Volt, akinek oda is adta, és szívesen fogadta?
*Kérdése közben játszi egyszerűséggel a botrány-fiók felé lépdel, mintha csak körül akarna nézni még jobban a laborban. Ha jól látta, a tudós nem zárta kulcsra a rajzokat...
A kvázi bókra, miszerint nem szolgáltatott okot a kellemetlen bocsánatkérésre, keresztbe fonja karjait maga előtt és kicsit oldalra biccenti fejét.*
-Mivel adnék rá okot? Csak hogy tudjam, mit kell elkerülnöm. Már persze a kutatásai lemásolását leszámítva.
*Kissé tart tőle, hogy a lista túlontúl hosszú lesz.
Az orkos évődésen ismét jólesően nevetgél.*
-Ó, maga galád! Idejövök Artheniorba új életet kezdeni, erre rögtön emberverő orkként kerülök közszemlére... Hogyan állapodjak így meg itt?
*Korábbi színpadias felháborodását folytatandó kézfejét egy fájdalmas arckifejezés kíséretében homlokára emeli. Nem mintha tartana tőle, hogy sokat csorbítana megjelenésén egy olyan rajz, ami csak részlegesen fedi a valóságot - elvégre elég hamar feltűnhet bárkinek, hogy nincsenek ork-szerű agyarai.*
-Annak is elég kicsi a valószínűsége, hogy annyi macska hagyja magát megfogni és ledobálni a házak tetejéről, amennyit már biztonsággal lehetne esőnek nevezni.
*Böki még a végére, mert ő is szereti, ha övé az utolsó szó. Igaz, per pillanat éppen egyetértenek a macskaeső esélyeit boncolgató témában, de akkor is.
Látja Danen, hogy a válasz, amit kérdésére kapott, először meglepi. Ez némi büszkeséggel tölti el a lányt, elégedetten el is mosolyodik. A tudós felelete pedig lerántja a leplet, hogy nem örömlányként szerepel azon a rajzon, hiába a végére dobott mentőöv.*
-Már nem hiszem el, hogy annak rajzolt volna.
*Ad is hangot megállapításának. Bár az igazságra még egy kicsit várnia kell, közben folytatják a csipkelődést.*
-Ó, igen, ez a neve! A Titkos Ismeretek Nemlétező Akadémiája. Röviden Tina. Lebuktam. Igazából én magam vagyok az alapító.
*Lassan már maga is elhiszi a mesét.
És végre megpillanthatja az elkészült rajzot. Amin orkként szerepel.*
-Most, hogy így mondja... nem abban állapodtunk meg, hogy ha orkként tüntet fel, akkor meg kell verjem?
*Gondolkodik el egy pillanatra már-már egészen komolyan.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-18 10:52:36
Üzenet elküldve: 2022-09-18 10:52:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* A testőr csak bólogat Svír szavára, hisz nem-igen tud már hozzá szólni. Valahol megérti a különbséget a két dolog között, mégis eléggé közös nevezőn vannak. *
- Azonnal.
* Jelzi a férfi felé, majd elindul be a kertbe, hogy körülnézzen. Nem nagyon van olyan hely, ahol lesben állhat bárki vagy éppen bármi, így hamar az ajtó környékén kezd el téblábolni.
Hosszan tekinget a távolba, hogy tekintetét a romok vizsgálatával töltse. *
- Nemsokára már emlékműnek fogják minősíteni ezeket a romokat...
* Rázza meg a fejét, csalódottan gondol bele, hogy magasról tojik mindenki a jelenlévő személy házára. Szinte felfogni is alig tudja, hogy miért nem oldja meg a városi tanács, az itt keletkezett problémákat. Amennyi idő eltelt, már könnyedén tehettek volna valamit az üggyel. *
- Amióta a katasztrófa történt, nem nőtt a népesség? Szerintem könnyedén igény lenne egy szabadabb területre. És talán még az éhezést is megszüntethetnék, ha az itt lévő emberekkel végeztetnék el, néhány aranyért.
* A gondolatot nem viszi tovább, csak beáll az ajtóba, és mutat Svírnek, hogy nyissa ki az ajtót. Az ablakok mind zárva voltak, így nem éppen aggodalmaskodik, hogy meglepetés vendég lenne a házon belül. Amint az ajtót kitárta betér, és azután körül is néz, ahogy egy testőrnél szokás. *
* A testőr csak bólogat Svír szavára, hisz nem-igen tud már hozzá szólni. Valahol megérti a különbséget a két dolog között, mégis eléggé közös nevezőn vannak. *
- Azonnal.
* Jelzi a férfi felé, majd elindul be a kertbe, hogy körülnézzen. Nem nagyon van olyan hely, ahol lesben állhat bárki vagy éppen bármi, így hamar az ajtó környékén kezd el téblábolni.
Hosszan tekinget a távolba, hogy tekintetét a romok vizsgálatával töltse. *
- Nemsokára már emlékműnek fogják minősíteni ezeket a romokat...
* Rázza meg a fejét, csalódottan gondol bele, hogy magasról tojik mindenki a jelenlévő személy házára. Szinte felfogni is alig tudja, hogy miért nem oldja meg a városi tanács, az itt keletkezett problémákat. Amennyi idő eltelt, már könnyedén tehettek volna valamit az üggyel. *
- Amióta a katasztrófa történt, nem nőtt a népesség? Szerintem könnyedén igény lenne egy szabadabb területre. És talán még az éhezést is megszüntethetnék, ha az itt lévő emberekkel végeztetnék el, néhány aranyért.
* A gondolatot nem viszi tovább, csak beáll az ajtóba, és mutat Svírnek, hogy nyissa ki az ajtót. Az ablakok mind zárva voltak, így nem éppen aggodalmaskodik, hogy meglepetés vendég lenne a házon belül. Amint az ajtót kitárta betér, és azután körül is néz, ahogy egy testőrnél szokás. *
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-17 23:04:59
Üzenet elküldve: 2022-09-17 23:04:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A másikat természetesen miért is tántorította el volna az amit Dan mondott? Sokkal jobb döntés teljesen felcsigázódni miatta és jó kis fejfájást hozni ezzel a tudósra. *
- Legyen hát! *mondja végül kis gondolkodás után*
- Azok intim jeleneteket vagy testrészeket ábrázoló művek. Nem véletlenül nem csaptam ki önnek az asztalra. *Az utolsó mondat kissé félreérthető lehet a mondottak után. Egy része direkt is fogalmazott így, mert elég viccesnek találja, de ennek most inkább nem mutatja jelét. Végül is vigyáznia kell arra a jó modorára. *
- Maga nem adott okot arra, hogy nehezemre essen bocsánatot kérni. *Ez valószínűleg bóknak számít. Az orkos tréfájuk már kevésbé, ennek igencsak komoly és életszerű fenyegetéssel ad hangot a nő, úgyhogy mit tehetne, ő is tovább húzza a viccet. *
- Ha megver kiállíttatom a főtéren a rajzot! Még a történetet is leírom alá! *Vigyorogva beszél, de nem is olyan sokára, már inkább kioktat. Érdemes hozzá tenni, hogy azért egészen kedves gesztusból. *
- Az égből hulló macskák nyilvánvalóan egy hülyeség. Nincsenek macskafelhők, a házakról ledobált példányok pedig nem érnek. *világosítsa fel a nőt, mert szereti megkapni az utolsó szót. Közben pedig érdemes nem elfelejteni, hogy a férfi nagyban rajzol. Sőt! Az utolsó simításokat végzi. Meg is kérdezi mit gondol a másik, hogyan lesz megjelenítve a papíron és a válasz jól meg is lepi. ~Miért rajzoltam volna kevés ruhát rá? Nem fantáziával ról... Oh! A kurtizán elmélet miatt! ~ ébred rá a dologra*
- A ruhás dolog miatt, már bocsánatot kértem! De tudja mit? Majd, ha egyszer nagyon megharagít akkor lerajzolom örömlányként. Már, ha az előbb nem tettem már meg. *mindez nyilván még a titokzatosság kedvéért teremtett tréfa, amiért remélhetőleg nem tervezik felpofozni. Inkább gyorsan meg is mutatná a képet, de ráébred, hogy valamit még lehagyott. Ezt természetesen Tina ki is használja, hogy tovább szellemeskedjen neki. ~Személyiségét elfedő maszk? Haha, nem is rossz! ~ mosolyog aztán igazán komoly hangra vált. *
- Tina... tudja jól, hogy már rég rájöttem, hogy maga egy nem létező akadémia kémje. *Ahogy ezt mondja a végére el is neveti magát. Könnyen feloldódtak a nem is olyan régi történések után. A nő még illetlenül fel is horkan a rajz láttán! *
- Valószínűleg engem próbált agyon verni a párnával. *Magyarázza rajzot*
- És ebből kifolyólag azt magyarázza ennyire, hogy a főzet miatt megérdemeltem a kék- zöld foltokat. Vagy talán csak ébredés után van és mivel nem cserélték ki a párnáját a hajába ragadt alvás után néhány toll, mint mindenki másnak. A képen pedig nem magyaráz, hanem csacsog. Számtalan lehetőség van.
*A másikat természetesen miért is tántorította el volna az amit Dan mondott? Sokkal jobb döntés teljesen felcsigázódni miatta és jó kis fejfájást hozni ezzel a tudósra. *
- Legyen hát! *mondja végül kis gondolkodás után*
- Azok intim jeleneteket vagy testrészeket ábrázoló művek. Nem véletlenül nem csaptam ki önnek az asztalra. *Az utolsó mondat kissé félreérthető lehet a mondottak után. Egy része direkt is fogalmazott így, mert elég viccesnek találja, de ennek most inkább nem mutatja jelét. Végül is vigyáznia kell arra a jó modorára. *
- Maga nem adott okot arra, hogy nehezemre essen bocsánatot kérni. *Ez valószínűleg bóknak számít. Az orkos tréfájuk már kevésbé, ennek igencsak komoly és életszerű fenyegetéssel ad hangot a nő, úgyhogy mit tehetne, ő is tovább húzza a viccet. *
- Ha megver kiállíttatom a főtéren a rajzot! Még a történetet is leírom alá! *Vigyorogva beszél, de nem is olyan sokára, már inkább kioktat. Érdemes hozzá tenni, hogy azért egészen kedves gesztusból. *
- Az égből hulló macskák nyilvánvalóan egy hülyeség. Nincsenek macskafelhők, a házakról ledobált példányok pedig nem érnek. *világosítsa fel a nőt, mert szereti megkapni az utolsó szót. Közben pedig érdemes nem elfelejteni, hogy a férfi nagyban rajzol. Sőt! Az utolsó simításokat végzi. Meg is kérdezi mit gondol a másik, hogyan lesz megjelenítve a papíron és a válasz jól meg is lepi. ~Miért rajzoltam volna kevés ruhát rá? Nem fantáziával ról... Oh! A kurtizán elmélet miatt! ~ ébred rá a dologra*
- A ruhás dolog miatt, már bocsánatot kértem! De tudja mit? Majd, ha egyszer nagyon megharagít akkor lerajzolom örömlányként. Már, ha az előbb nem tettem már meg. *mindez nyilván még a titokzatosság kedvéért teremtett tréfa, amiért remélhetőleg nem tervezik felpofozni. Inkább gyorsan meg is mutatná a képet, de ráébred, hogy valamit még lehagyott. Ezt természetesen Tina ki is használja, hogy tovább szellemeskedjen neki. ~Személyiségét elfedő maszk? Haha, nem is rossz! ~ mosolyog aztán igazán komoly hangra vált. *
- Tina... tudja jól, hogy már rég rájöttem, hogy maga egy nem létező akadémia kémje. *Ahogy ezt mondja a végére el is neveti magát. Könnyen feloldódtak a nem is olyan régi történések után. A nő még illetlenül fel is horkan a rajz láttán! *
- Valószínűleg engem próbált agyon verni a párnával. *Magyarázza rajzot*
- És ebből kifolyólag azt magyarázza ennyire, hogy a főzet miatt megérdemeltem a kék- zöld foltokat. Vagy talán csak ébredés után van és mivel nem cserélték ki a párnáját a hajába ragadt alvás után néhány toll, mint mindenki másnak. A képen pedig nem magyaráz, hanem csacsog. Számtalan lehetőség van.
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-16 19:26:16
Üzenet elküldve: 2022-09-16 19:26:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
* Az események felgyorsulnak azzal, hogy a Dren magához veszi a süteményt. Sovány malac vágtában indul a kerítés felé, hogy átadja a zsákmányt a kis törpnek, csakhogy az itt lakók nem repesnek a boldogságtól, hogy megfújták a desszertjüket. Ezt bizonyítja az is, hogy a tolvaj mellett koppan egy nyílvessző, amitől az istenek szerencsésen megoltalmazták. A süti kijut a kerítésen túlra, már csak az elf van hátra, aki lendülne is, de valaki félúton megkapja a lábát. Ruuno talán ettől jobban kétségbe esik, mint Drenn, mert visszasiet a kerítéshez, ahol buzgó könyörgésbe kezd, de csak tisztes távolságból. Ez idő alatt tolvajunk inkább cselekszik, hogy mentse a bőrét, mert az tuti, hogy ha nem sikerül elmenekülnie, akkor minimum egy istenes verésben fog részesülni. Az évek alatt rengeteg kritikus helyzetben mentettek életet a bájitalok. Felhasználási módjuk kifejezetten széles skálán mozog, aminek határa csak a csillagos ég. Ma viszont mégis olyan egyedi felhasználásra kerül ez a kék varázsital, amihez foghatót ritkán lehet látni. Azt mondják, hogy a használója intelligenciája jelentősen javul használat után. Azzal az egyénnel is így lehet, aki Drenn lábát markolászta, mert nagy csattanással törik szét kobakján a bájitalos fiola. Egy életre belé fog rögzülni, hogy ezek a palackok milyen fájdalmasak tudnak lenni. Nem csoda, hogy egy nyögés keretében el is engedi a tolvajt, aki, így rögvest átmenekülhet a kerítés túlsó oldalára, mielőtt még akár Ruuno vissza adná a nehezen megszerzett zsákmányt. Így most már szabadok és van lehetőségük, hamar elkotródni a homályban. A jutalom nem marad el. Egy nagy tálca friss, meleg sütemény ami csak arra vár, hogy megegyék. Ebből aztán van annyi, hogy betegre egyék magukat, hiszen egy nagy család számára készült. Ellenben jó lesz, ha egy darabig ennek a háznak a környékét jó messzire elkerülik, mert még sokáig hallhatják a bosszús kiáltozásokat maguk mögött.*
//Dren és Ruuno//
* Az események felgyorsulnak azzal, hogy a Dren magához veszi a süteményt. Sovány malac vágtában indul a kerítés felé, hogy átadja a zsákmányt a kis törpnek, csakhogy az itt lakók nem repesnek a boldogságtól, hogy megfújták a desszertjüket. Ezt bizonyítja az is, hogy a tolvaj mellett koppan egy nyílvessző, amitől az istenek szerencsésen megoltalmazták. A süti kijut a kerítésen túlra, már csak az elf van hátra, aki lendülne is, de valaki félúton megkapja a lábát. Ruuno talán ettől jobban kétségbe esik, mint Drenn, mert visszasiet a kerítéshez, ahol buzgó könyörgésbe kezd, de csak tisztes távolságból. Ez idő alatt tolvajunk inkább cselekszik, hogy mentse a bőrét, mert az tuti, hogy ha nem sikerül elmenekülnie, akkor minimum egy istenes verésben fog részesülni. Az évek alatt rengeteg kritikus helyzetben mentettek életet a bájitalok. Felhasználási módjuk kifejezetten széles skálán mozog, aminek határa csak a csillagos ég. Ma viszont mégis olyan egyedi felhasználásra kerül ez a kék varázsital, amihez foghatót ritkán lehet látni. Azt mondják, hogy a használója intelligenciája jelentősen javul használat után. Azzal az egyénnel is így lehet, aki Drenn lábát markolászta, mert nagy csattanással törik szét kobakján a bájitalos fiola. Egy életre belé fog rögzülni, hogy ezek a palackok milyen fájdalmasak tudnak lenni. Nem csoda, hogy egy nyögés keretében el is engedi a tolvajt, aki, így rögvest átmenekülhet a kerítés túlsó oldalára, mielőtt még akár Ruuno vissza adná a nehezen megszerzett zsákmányt. Így most már szabadok és van lehetőségük, hamar elkotródni a homályban. A jutalom nem marad el. Egy nagy tálca friss, meleg sütemény ami csak arra vár, hogy megegyék. Ebből aztán van annyi, hogy betegre egyék magukat, hiszen egy nagy család számára készült. Ellenben jó lesz, ha egy darabig ennek a háznak a környékét jó messzire elkerülik, mert még sokáig hallhatják a bosszús kiáltozásokat maguk mögött.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-11 12:52:06
Üzenet elküldve: 2022-09-11 12:52:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*A süteményt kézbe kapja és elkezd szaladni. Ez nem is olyan egyszerű mint gondolta volna. Egy tálca étel még nem nagyon volt a kezében. Szaladgálni meg főleg nem szaladgált vele. Az ajtó kicsapódása jelzi, hogy a ház ura megindult utána, de ekkor olyasmi történik amit a manószakértő nem várt volna. Mégpedig, hogy egy nyílvessző suhan el mellette. Na, ennek már fele se tréfa. Tényleg képesek lennének őt lelőni. Most már a süteményen túl az életéért is fut. A zsákmányt átjuttatja a kölyöknek meg az ebnek akikről abban a pillanatban már le is mond és maga is igyekszik mielőbb átjutni a fogjuk rá biztonságba, már szinte megcsapja a siker szele mikor elkapják a lábát. Megpróbálja kirángatni hátha a szorítás, vagy a ruhája anyaga enged. Ha nem akkor gyorsan kell cselekednie. Megpróbál benyúlni az egyik zsebébe és az egyik "mezőn talált" számára amúgy haszontalan üvegcsét(1 db Világoskék varázsital) az őt szorongató irányába dobná Mesélő (Hydra)) és reménykedik, hogy ez eléggé meglep az illetőt, hogy elengedje őt.
Ha sikerült, mászna is át a kerítésen és szedné is a lábát egy olyan szűkebb utca felé ahol el lehet tűnni a szemek elől. Ha nem akkor a törpe ajánlatában bízhat még. Aki valamiért nem szaladt még el. A manó szakértő el se tudja képzelni ennek az okát.*
//Dren és Ruuno//
*A süteményt kézbe kapja és elkezd szaladni. Ez nem is olyan egyszerű mint gondolta volna. Egy tálca étel még nem nagyon volt a kezében. Szaladgálni meg főleg nem szaladgált vele. Az ajtó kicsapódása jelzi, hogy a ház ura megindult utána, de ekkor olyasmi történik amit a manószakértő nem várt volna. Mégpedig, hogy egy nyílvessző suhan el mellette. Na, ennek már fele se tréfa. Tényleg képesek lennének őt lelőni. Most már a süteményen túl az életéért is fut. A zsákmányt átjuttatja a kölyöknek meg az ebnek akikről abban a pillanatban már le is mond és maga is igyekszik mielőbb átjutni a fogjuk rá biztonságba, már szinte megcsapja a siker szele mikor elkapják a lábát. Megpróbálja kirángatni hátha a szorítás, vagy a ruhája anyaga enged. Ha nem akkor gyorsan kell cselekednie. Megpróbál benyúlni az egyik zsebébe és az egyik "mezőn talált" számára amúgy haszontalan üvegcsét(1 db Világoskék varázsital) az őt szorongató irányába dobná Mesélő (Hydra)) és reménykedik, hogy ez eléggé meglep az illetőt, hogy elengedje őt.
Ha sikerült, mászna is át a kerítésen és szedné is a lábát egy olyan szűkebb utca felé ahol el lehet tűnni a szemek elől. Ha nem akkor a törpe ajánlatában bízhat még. Aki valamiért nem szaladt még el. A manó szakértő el se tudja képzelni ennek az okát.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-10 22:10:42
Üzenet elküldve: 2022-09-10 22:10:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Dan válasza nem segít, Tina szemei csak még jobban elkerekednek, a kíváncsisága pedig mintha elfelejtette volna a visszavonuló fogalmát.*
-Mondanám, hogy akkor most már nem is érdekel, köszönöm. De akkor hazudnék. Igazából most csigázott csak fel teljesen.
*Jegyzi meg további információra éhesen. Sanda pillantásokat küld a botrányos fiók felé, miközben vágyakozva beharapja alsó ajkát. Annyira, de annyira szeretné megnézni azokat a rajzokat.*
-Ha-ha-ha, csak nehogy az a csupa jó modora vigye sírba! *Érti ő a tréfát, folytatja is. De aztán komolyra vált.* -Az apjának viszont nem volt igaza. Egy szakállnak semmi köze az úriemberséghez. Az én apámnak is volt szakálla, és csak egy olyan férfit ismertem, aki nála is nagyobb úriember lett volna.
*Már azt leszámítva, hogy mindkét szóban forgó férfi elf volt.
Mikor Dan megerősíti, hogy Tináról még nem volt ideje megfogalmazni a véleményét, a lány színpadiasan megkönnyebbül, majd vidáman vonja meg a vállát a gyorsaságát illető megjegyzésre.*
-Mindenki sokkal boldogabb lenne, ha nem volna megvetendő ismerőse. *Bólint komolyan.* -Viszont, tőlem mégis sikerült úgy bocsánatot kérnie, hogy szívesen hallottam. Valamit elrontott.
*Vigyorodik el a végére.
Sejtette, hogy nem kell modellkednie, de azért csak megvárja egy helyben ülve, hogy Dan végezzen a rajzzal. A gonoszkodó tervet azonban nem hagyhatja szó nélkül, tettetett felháborodással húzza ki magát a széken. Persze íriszeiben ott csillog a vidámság.*
-Ez rendkívül hízelgő a fizikális képességeimre való tekintettel, de ha ezt meri tenni, még a végén tényleg megverem!
*Csak addig edz még pár hatot, hogy úgy igazán meg tudja adni a férfinak a neki járót. Addig maximum a felpofozás jöhet szóba. A kémkedés gondolata szerencsére most eszébe se jut, bár köszönettel adózna Dan felé, hogy nem hozza újra és újra szóba.
Hallgatja az esélyek ecsetelését, miközben kezeit és állát megtámasztja a szék háttámláján.*
-Persze, hogy hallottam erről. De azért, míg valóban rá lehet fogni, hogy fele-fele esély van a macska-záporra, ha jobban belegondolunk, mégis hogyan kerülnének a macskák az égbe, miért esnének le onnan? Semmi logika vagy ráció nincs a hátterében, így azt az ötven százalékot erősen sokallanám.
*A főzeléknek és a hideg víznek már több értelme van.*
-Ez utóbbit tapasztalatból is tudom.
*Bólint, már amennyire a háttámlán bólintani tud. Ám mikor Dan a véleményére kíváncsi az elkészült kép tartalmát illetően, újra felegyenesedik.*
-Hát, őszintén remélem, hogy nem a lábát eltörő orkként rajzolt meg, ha már itt tartunk. Ebből fakadóan szerintem én leszek rajta... *kicsit elgondolkodik* -mondjuk ahogy valami szerfelett keveset takaró ruhában kémkedek a kuncsaftom után.
*Persze azért örülne neki, ha nem ezt látná végeredményképp. Ahogy Dan felé nyújtja a lapot, már nyúlna is érte, ám a tudós még elhúzza a művet.*
-Lemaradt a személyiségemet elfedő maszk?
*Kérdi kuncogva. Aztán végül csak megkapja a rajzot. Kissé félve tekint rá, és első pillantása természetesen a hosszú fogakra esik. Ösztönösen buggyan ki belőle egy "pfff"-jellegű hang, melyet egy néma kuncogás követ. Hasonló reakciók váltják egymást, mikor felfedezi a hajában lévő tollpelyheket.*
-Hiszen mondtam, hogy én nem vagyok kisasszony. Miért párnacsatáztam volna?
*Jegyzi meg mosolyogva, de közben tovább tanulmányozza a részletes képet.*
-Mit mesélek ennyire? Csak nem azt, hogy melyik főzetétől nőtt meg két fogam is?
*Dan válasza nem segít, Tina szemei csak még jobban elkerekednek, a kíváncsisága pedig mintha elfelejtette volna a visszavonuló fogalmát.*
-Mondanám, hogy akkor most már nem is érdekel, köszönöm. De akkor hazudnék. Igazából most csigázott csak fel teljesen.
*Jegyzi meg további információra éhesen. Sanda pillantásokat küld a botrányos fiók felé, miközben vágyakozva beharapja alsó ajkát. Annyira, de annyira szeretné megnézni azokat a rajzokat.*
-Ha-ha-ha, csak nehogy az a csupa jó modora vigye sírba! *Érti ő a tréfát, folytatja is. De aztán komolyra vált.* -Az apjának viszont nem volt igaza. Egy szakállnak semmi köze az úriemberséghez. Az én apámnak is volt szakálla, és csak egy olyan férfit ismertem, aki nála is nagyobb úriember lett volna.
*Már azt leszámítva, hogy mindkét szóban forgó férfi elf volt.
Mikor Dan megerősíti, hogy Tináról még nem volt ideje megfogalmazni a véleményét, a lány színpadiasan megkönnyebbül, majd vidáman vonja meg a vállát a gyorsaságát illető megjegyzésre.*
-Mindenki sokkal boldogabb lenne, ha nem volna megvetendő ismerőse. *Bólint komolyan.* -Viszont, tőlem mégis sikerült úgy bocsánatot kérnie, hogy szívesen hallottam. Valamit elrontott.
*Vigyorodik el a végére.
Sejtette, hogy nem kell modellkednie, de azért csak megvárja egy helyben ülve, hogy Dan végezzen a rajzzal. A gonoszkodó tervet azonban nem hagyhatja szó nélkül, tettetett felháborodással húzza ki magát a széken. Persze íriszeiben ott csillog a vidámság.*
-Ez rendkívül hízelgő a fizikális képességeimre való tekintettel, de ha ezt meri tenni, még a végén tényleg megverem!
*Csak addig edz még pár hatot, hogy úgy igazán meg tudja adni a férfinak a neki járót. Addig maximum a felpofozás jöhet szóba. A kémkedés gondolata szerencsére most eszébe se jut, bár köszönettel adózna Dan felé, hogy nem hozza újra és újra szóba.
Hallgatja az esélyek ecsetelését, miközben kezeit és állát megtámasztja a szék háttámláján.*
-Persze, hogy hallottam erről. De azért, míg valóban rá lehet fogni, hogy fele-fele esély van a macska-záporra, ha jobban belegondolunk, mégis hogyan kerülnének a macskák az égbe, miért esnének le onnan? Semmi logika vagy ráció nincs a hátterében, így azt az ötven százalékot erősen sokallanám.
*A főzeléknek és a hideg víznek már több értelme van.*
-Ez utóbbit tapasztalatból is tudom.
*Bólint, már amennyire a háttámlán bólintani tud. Ám mikor Dan a véleményére kíváncsi az elkészült kép tartalmát illetően, újra felegyenesedik.*
-Hát, őszintén remélem, hogy nem a lábát eltörő orkként rajzolt meg, ha már itt tartunk. Ebből fakadóan szerintem én leszek rajta... *kicsit elgondolkodik* -mondjuk ahogy valami szerfelett keveset takaró ruhában kémkedek a kuncsaftom után.
*Persze azért örülne neki, ha nem ezt látná végeredményképp. Ahogy Dan felé nyújtja a lapot, már nyúlna is érte, ám a tudós még elhúzza a művet.*
-Lemaradt a személyiségemet elfedő maszk?
*Kérdi kuncogva. Aztán végül csak megkapja a rajzot. Kissé félve tekint rá, és első pillantása természetesen a hosszú fogakra esik. Ösztönösen buggyan ki belőle egy "pfff"-jellegű hang, melyet egy néma kuncogás követ. Hasonló reakciók váltják egymást, mikor felfedezi a hajában lévő tollpelyheket.*
-Hiszen mondtam, hogy én nem vagyok kisasszony. Miért párnacsatáztam volna?
*Jegyzi meg mosolyogva, de közben tovább tanulmányozza a részletes képet.*
-Mit mesélek ennyire? Csak nem azt, hogy melyik főzetétől nőtt meg két fogam is?
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-10 20:02:14
Üzenet elküldve: 2022-09-10 20:02:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
*Averil megfigyelése helyes, bár közömbösséget és belenyugvást mutat kifelé, belül csakugyan bántja, hogy erre a sorsra jutott a negyed és a szomszédság. Sokkal szívesebben lakna egy takaros kis házban, a nagy és díszes épületek tövében. Mi több, időnként még ma is hajlamos az együttérzésre.*
– Ez így van. Sosem lehet tudni, mikor ér el a vég. De addig jó, amíg eszedbe sem jut, hogy valaha, valamikor majd veled is megtörténik. Legalábbis amíg nincs egy egészen megnyugtató válaszod arra, hogy mi történik majd utána. *Neki nincs, emiatt veszi búskomorra a figurát. Ahogy erre a megoldhatatlan rejtélyre gondol, rövid időre valami furcsa, szorongató érzés költözik a mellkasába. A folytatáshoz emlékeztetnie kell magát, hogy akár beleőrül a problémába, akár elfelejti és könnyedén átlép rajta, nincs ráhatása a végeredményre, ezért fölösleges az aggódás. Megköszörüli a torkát.*
– Szerintem nem számítanak rá a fosztogatók, hogy bárki is lenne még ezekben a házakban. Igaz, a kertemen és a házon azért jól látszik, hogy gondozza valaki. Majd meglátod. *Folytatja a sétát, hogy minél hamarabb megérkezzenek a Gia rezidenciához.*
– Amióta szétszakadt a város. Vagy öt-hat éve is van már neki. *Közben egy romos, csorba kőkerítés mellett sétálnak el, ami után egy teljesen ép fakerítés következik. A mellmagasságig érő lécek mögötti füves kertben egy takaros ház áll. Az utca felől két ablak látszik a ház elején, az oldalról nyíló ajtóhoz pedig kikövezett ösvény vezet. A kertkapuhoz érve kulcsot vesz elő, hogy beengedhesse magukat.*
– Itt vagyunk. Gond nélkül tettük meg az utat. Remélem, hogy itthon sem áll lesben valaki. Persze te vagy a biztonsági szakértő. *Kinyitja az ajtót, de Averilre bízza a sorrendet.*
*Averil megfigyelése helyes, bár közömbösséget és belenyugvást mutat kifelé, belül csakugyan bántja, hogy erre a sorsra jutott a negyed és a szomszédság. Sokkal szívesebben lakna egy takaros kis házban, a nagy és díszes épületek tövében. Mi több, időnként még ma is hajlamos az együttérzésre.*
– Ez így van. Sosem lehet tudni, mikor ér el a vég. De addig jó, amíg eszedbe sem jut, hogy valaha, valamikor majd veled is megtörténik. Legalábbis amíg nincs egy egészen megnyugtató válaszod arra, hogy mi történik majd utána. *Neki nincs, emiatt veszi búskomorra a figurát. Ahogy erre a megoldhatatlan rejtélyre gondol, rövid időre valami furcsa, szorongató érzés költözik a mellkasába. A folytatáshoz emlékeztetnie kell magát, hogy akár beleőrül a problémába, akár elfelejti és könnyedén átlép rajta, nincs ráhatása a végeredményre, ezért fölösleges az aggódás. Megköszörüli a torkát.*
– Szerintem nem számítanak rá a fosztogatók, hogy bárki is lenne még ezekben a házakban. Igaz, a kertemen és a házon azért jól látszik, hogy gondozza valaki. Majd meglátod. *Folytatja a sétát, hogy minél hamarabb megérkezzenek a Gia rezidenciához.*
– Amióta szétszakadt a város. Vagy öt-hat éve is van már neki. *Közben egy romos, csorba kőkerítés mellett sétálnak el, ami után egy teljesen ép fakerítés következik. A mellmagasságig érő lécek mögötti füves kertben egy takaros ház áll. Az utca felől két ablak látszik a ház elején, az oldalról nyíló ajtóhoz pedig kikövezett ösvény vezet. A kertkapuhoz érve kulcsot vesz elő, hogy beengedhesse magukat.*
– Itt vagyunk. Gond nélkül tettük meg az utat. Remélem, hogy itthon sem áll lesben valaki. Persze te vagy a biztonsági szakértő. *Kinyitja az ajtót, de Averilre bízza a sorrendet.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-10 18:04:03
Üzenet elküldve: 2022-09-10 18:04:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Talán valamennyit mégis megtudhat belőle~*
- Rendben, de nem mondhatja, hogy én nem figyelmeztettem. Ha erre túl sokat kérdez, túl sokat is fog tudni. Abban a fiókban, olyan dolgok vannak, amiket ajándéknak szántam. Rendkívül illetlen dolgoknak. Fiatalon nagyon szerettem egy-egy bizonyos személyt, úgy zavarba hozni, hogy némelyik rajzot soha nem is merték kézbe fogni. *Úgyhogy a férfi még mindig vigyorog a történeten*
- Kétlem, hogy most már ennyi idősen ilyet csinálnék, de szeretem ezeket az emlékeket. *Imádja a lázadást*
- Apám úgy tartotta, hogy a szakáll elveszi egy férfiból azt, ami úriemberré teszi. Mintha kiengedné magából az állatias vágyait és megnyilvánulásait, ami nyilvánvalóan badarság. Én csupa jó modor vagyok. *tréfálkozik. Aztán a beszélgetés más felé siklik. *
- Nyilván nem volt még elég időm írni magáról. Túl gyorsan hozta az ebédet, kellett volna hozzá egy jó fél óra az az 5 perc helyett. Ami pedig a többi történetet illeti, rendkívül egyformák. Én nem nagyon szándékozom bocsánatot kérni, így úgy teszem, hogy ne szándékozzák szívesen hallani. Ha félre is ismer az ember valakit az ilyen körökben legtöbbször az csak rosszabb. *Nem is szépíti a dolgot. *
- Én pedig nem vagyok, olyan, hogy a másokról szóló szavaimmal kérkedjek. Főleg, hogy nem szépek. Rossz vonás. Sokkal boldogabb lennék, ha a körülöttünk élőket egyszerűen szerethetnénk vagy nem lenne okunk megvetni. *Művészibb megoldás a véleményt rajzokba rejteni és úgy körbe mutogatni egy két fős szobában. *
- Nem lesz rá szükség, hogy modellt álljon *úgy is az ork eredményben fog reménykedni a tudós az az előadott történet miatt. Noha először nem érti min kacag, úgy a másik, de végül maga is csatlakozik hozzá a történet előre haladtával*
- Ez nagyon jó! A végén kísértésbe is esek, hogy így megrajzoljam. Aztán mindenkivel tudatom, hogy maga jól megvert. *~Még aztán ki tudja valóra e válik főleg, ha netalán kém~ Jut eszébe, bár ezt a gondolatot egyelőre félre rakva tárolja, ami nagy előrelépés az eddigiekhez képest. Mindeközben a keze szorgosan mozog, ahogy dolgozik azon a vagy ork vagy nem ork rajzon. *
- Hallott már arról a felfogásról, hogy mindenre 50-50 százalék esély van, hogy vagy megtörténik vagy nem? Ne higyjen benne, ha így lenne két naponta találkoznánk az utcán heverő házakat érő ékszerekkel és utána az égből macskák esnének, mert fele-fele az esély, hogy megtörténik. *Ezt pedig biztosan tudja már az összes tudományos akadémia, mert van róla könnyen elérhető írás. Szóval nem Dan találta ki, csak eszébe jutott. *
- Viszont sok városi legenda nem is hülyeség. Például, ha a konyhában lekopogja, hogy ne legyen megint főzelék az ebéd, akkor aznap nem fog főzeléket enni, mert meghallja a szakács. Sőt! Még a hideg víz is működik az égett sebre. *A kép pedig lassan kész lesz. *
- Mit gondol mi lesz a papíron, ha nem a lábamat eltörő ork? *Tényleg kíváncsi a válaszra, majd, ha megkapja azt akkor mutatja meg a végeredményt. Sőt! Még csak nem is utána, mert mikor nyújtaná hirtelen még eszébe jut valami*
- Csak egy részletig még! *mondja a nőnek és még mindig titkosan tartva a dolgot két hegyes ork fogat rajzol a mosolyogva magyarázó alaknak. Az egész nagy érdekessége, hogy az elf egyszerre jó sok mindent csinál. Fél kezével egy fiókot húz ki, hátra nyúlva kutakodik, de a törzse más felé fordul. Kivehető, hogy boldogan magyaráz valamit, nagy beleéléssel. Jobb kezével pedig a rajzon nem látható beszélgető partnere felé bök. A tartása nem túl szilárd, inkább mintha hátrafelé kezdeni esni. A hajában pedig egy pár párnatoll található. Megjegyzendő még az is, hogy az ujján nincs kidolgozva a gyűrű, nem lett, olyan fontos az a részlet. Alakra a dologra passzolnak, de a vonások gyorsak és inkább csak a ruhára fókuszáltak. Az arc kidogozottabb. Sok rajta az árnyékolás, így talán élethűbb, mint amiket eddig mutatott. *
*~Talán valamennyit mégis megtudhat belőle~*
- Rendben, de nem mondhatja, hogy én nem figyelmeztettem. Ha erre túl sokat kérdez, túl sokat is fog tudni. Abban a fiókban, olyan dolgok vannak, amiket ajándéknak szántam. Rendkívül illetlen dolgoknak. Fiatalon nagyon szerettem egy-egy bizonyos személyt, úgy zavarba hozni, hogy némelyik rajzot soha nem is merték kézbe fogni. *Úgyhogy a férfi még mindig vigyorog a történeten*
- Kétlem, hogy most már ennyi idősen ilyet csinálnék, de szeretem ezeket az emlékeket. *Imádja a lázadást*
- Apám úgy tartotta, hogy a szakáll elveszi egy férfiból azt, ami úriemberré teszi. Mintha kiengedné magából az állatias vágyait és megnyilvánulásait, ami nyilvánvalóan badarság. Én csupa jó modor vagyok. *tréfálkozik. Aztán a beszélgetés más felé siklik. *
- Nyilván nem volt még elég időm írni magáról. Túl gyorsan hozta az ebédet, kellett volna hozzá egy jó fél óra az az 5 perc helyett. Ami pedig a többi történetet illeti, rendkívül egyformák. Én nem nagyon szándékozom bocsánatot kérni, így úgy teszem, hogy ne szándékozzák szívesen hallani. Ha félre is ismer az ember valakit az ilyen körökben legtöbbször az csak rosszabb. *Nem is szépíti a dolgot. *
- Én pedig nem vagyok, olyan, hogy a másokról szóló szavaimmal kérkedjek. Főleg, hogy nem szépek. Rossz vonás. Sokkal boldogabb lennék, ha a körülöttünk élőket egyszerűen szerethetnénk vagy nem lenne okunk megvetni. *Művészibb megoldás a véleményt rajzokba rejteni és úgy körbe mutogatni egy két fős szobában. *
- Nem lesz rá szükség, hogy modellt álljon *úgy is az ork eredményben fog reménykedni a tudós az az előadott történet miatt. Noha először nem érti min kacag, úgy a másik, de végül maga is csatlakozik hozzá a történet előre haladtával*
- Ez nagyon jó! A végén kísértésbe is esek, hogy így megrajzoljam. Aztán mindenkivel tudatom, hogy maga jól megvert. *~Még aztán ki tudja valóra e válik főleg, ha netalán kém~ Jut eszébe, bár ezt a gondolatot egyelőre félre rakva tárolja, ami nagy előrelépés az eddigiekhez képest. Mindeközben a keze szorgosan mozog, ahogy dolgozik azon a vagy ork vagy nem ork rajzon. *
- Hallott már arról a felfogásról, hogy mindenre 50-50 százalék esély van, hogy vagy megtörténik vagy nem? Ne higyjen benne, ha így lenne két naponta találkoznánk az utcán heverő házakat érő ékszerekkel és utána az égből macskák esnének, mert fele-fele az esély, hogy megtörténik. *Ezt pedig biztosan tudja már az összes tudományos akadémia, mert van róla könnyen elérhető írás. Szóval nem Dan találta ki, csak eszébe jutott. *
- Viszont sok városi legenda nem is hülyeség. Például, ha a konyhában lekopogja, hogy ne legyen megint főzelék az ebéd, akkor aznap nem fog főzeléket enni, mert meghallja a szakács. Sőt! Még a hideg víz is működik az égett sebre. *A kép pedig lassan kész lesz. *
- Mit gondol mi lesz a papíron, ha nem a lábamat eltörő ork? *Tényleg kíváncsi a válaszra, majd, ha megkapja azt akkor mutatja meg a végeredményt. Sőt! Még csak nem is utána, mert mikor nyújtaná hirtelen még eszébe jut valami*
- Csak egy részletig még! *mondja a nőnek és még mindig titkosan tartva a dolgot két hegyes ork fogat rajzol a mosolyogva magyarázó alaknak. Az egész nagy érdekessége, hogy az elf egyszerre jó sok mindent csinál. Fél kezével egy fiókot húz ki, hátra nyúlva kutakodik, de a törzse más felé fordul. Kivehető, hogy boldogan magyaráz valamit, nagy beleéléssel. Jobb kezével pedig a rajzon nem látható beszélgető partnere felé bök. A tartása nem túl szilárd, inkább mintha hátrafelé kezdeni esni. A hajában pedig egy pár párnatoll található. Megjegyzendő még az is, hogy az ujján nincs kidolgozva a gyűrű, nem lett, olyan fontos az a részlet. Alakra a dologra passzolnak, de a vonások gyorsak és inkább csak a ruhára fókuszáltak. Az arc kidogozottabb. Sok rajta az árnyékolás, így talán élethűbb, mint amiket eddig mutatott. *
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-09 11:40:23
Üzenet elküldve: 2022-09-09 11:40:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*A sikoltásra megijed a kis törpe, mert sejti, hogy lebuktak. És valóban, az események igencsak felgyorsulnak ezek után... A résen át mindent szemmel tart. Bár lábaiban van a frász, van benne annyi becsület, hogy ne rohanjon el azonnal.*
- O-ó! Ne, ne, ne! - *Hadarja elakadó lélegzettel, mikor hallja, hogy valaki lelövésről üvöltözik, és meg is látja azt az árnyékot az ajtóban, a szaladó elf mögött. Majd a nyílvessző csattan, és Ruuno is megkönnyebbül, mert ez azt jelenti, hogy a támadás mellé ment, viszont arról is árulkodik, hogy a bentiek tényleg képesek volnának megölni Drent egy tálca süteményért.*
- Siess! - *Kiáltja. Majd amint kezében van a sütemény, már egyenesedik is föl, és óvatosan egyensúlyozva a tálcát, de sietve indul meg elfelé. Épp csak azért nem kezd rögtön teljes sebességgel futni, mert be akarja várni az elfet.
Felhő izgatottan csahol mellette, de gyáva jellemének előnye is akad, mert az ételt nem meri csak úgy kikapni a kezéből, túl sokszor verték el ahhoz, mielőtt Ruunohoz került volna.
A törpe várja-várja, hogy Dren megjelenjen a kerítés túloldalán, és a felsőteste föl is bukkan, de aztán... mintha rángatnák visszafelé.
Ruuno egy-két pillanatig csak bámul, hátha az elf kiszabadítja magát, de nem úgy tűnik, mintha boldogulna. Márpedig korábban rálőttek, úgyhogy ennek a fele sem tréfa! Ki tudja, mit tesznek vele most, ha nem sikerül leráznia őket?*
- Ne bántsátok! Ne bántsátok! Visszaadom! Csak éhesek voltunk... Itt van! Még mind megvan! Engedjétek el! Visszaadom!- *Siet vissza a kerítéshez és kezd könyörgésbe ijedt hangon. Annyi esze azért van, hogy tartsa a távolságot, nehogy őt is megragadják, de igazából bízik benne, hogy megszánják őket.*
//Dren és Ruuno//
*A sikoltásra megijed a kis törpe, mert sejti, hogy lebuktak. És valóban, az események igencsak felgyorsulnak ezek után... A résen át mindent szemmel tart. Bár lábaiban van a frász, van benne annyi becsület, hogy ne rohanjon el azonnal.*
- O-ó! Ne, ne, ne! - *Hadarja elakadó lélegzettel, mikor hallja, hogy valaki lelövésről üvöltözik, és meg is látja azt az árnyékot az ajtóban, a szaladó elf mögött. Majd a nyílvessző csattan, és Ruuno is megkönnyebbül, mert ez azt jelenti, hogy a támadás mellé ment, viszont arról is árulkodik, hogy a bentiek tényleg képesek volnának megölni Drent egy tálca süteményért.*
- Siess! - *Kiáltja. Majd amint kezében van a sütemény, már egyenesedik is föl, és óvatosan egyensúlyozva a tálcát, de sietve indul meg elfelé. Épp csak azért nem kezd rögtön teljes sebességgel futni, mert be akarja várni az elfet.
Felhő izgatottan csahol mellette, de gyáva jellemének előnye is akad, mert az ételt nem meri csak úgy kikapni a kezéből, túl sokszor verték el ahhoz, mielőtt Ruunohoz került volna.
A törpe várja-várja, hogy Dren megjelenjen a kerítés túloldalán, és a felsőteste föl is bukkan, de aztán... mintha rángatnák visszafelé.
Ruuno egy-két pillanatig csak bámul, hátha az elf kiszabadítja magát, de nem úgy tűnik, mintha boldogulna. Márpedig korábban rálőttek, úgyhogy ennek a fele sem tréfa! Ki tudja, mit tesznek vele most, ha nem sikerül leráznia őket?*
- Ne bántsátok! Ne bántsátok! Visszaadom! Csak éhesek voltunk... Itt van! Még mind megvan! Engedjétek el! Visszaadom!- *Siet vissza a kerítéshez és kezd könyörgésbe ijedt hangon. Annyi esze azért van, hogy tartsa a távolságot, nehogy őt is megragadják, de igazából bízik benne, hogy megszánják őket.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-08 20:07:38
Üzenet elküldve: 2022-09-08 20:07:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A titokzatos, és minden bizonnyal direkt kíváncsiságkeltő válasz hallatán elkerekednek a szemei.*
-Kivéve, ha így mondja. Így éppen, hogy akarom... szeretném tudni.
*Helyesbíti ki magát egy köhintéssel. Nincs sok joga akaratoskodni, ezt ő is nagyon jól tudja. Ugyanakkor arról sem tehet, hogy Dan tele van izgalmasabbnál izgalmasabb titkokkal, melyeket aligha állhat.*
-Hmm, pedig jól áll. Mármint önnek a szakáll. Miért volt az apja ennyire ellene?
*Kicsit oldalra biccenti a fejét, ahogy Dan arcát kezdi tanulmányozni. El se tudná hirtelen képzelni a tudóst a szakálla nélkül. Az ad kellemes férfias keretet az arcának. Nélküle... talán kisfiús lenne.
Mikor megtudja, hogy Dan egészen konkrétan pont azt szokta csinálni, amit Tina éppen csak javasolt neki, lelohad az arcáról korábbi "jól megmondtam" vigyora, csak hogy helyét rögtön gyanakvás vegye át.*
-Azért rólam még csak nem írt... ugye?
~Mikor lett volna rá alkalma?~
-Mesélhetne pár ilyen mulatságos történetet.
*Érti továbbra is az emberek jellemzésére. Most már érdekli, milyen az, mikor a nagy tudós téved.
A falnál történt incidens csillapodását követően beállt csendben idegesen és zavartan fogyasztják vacsorájukat, és nem is tudja, honnan jött a rajzolós ötlete, de úgy néz ki, ezzel sikerült megtörnie a kínos hallgatást. A pozitív választól egészen felvillanyozódik.*
-Remek! Kell modellt állnom, vagy ülnöm?
*Kérdezi még étkezés közben, bár valahogy sejti a választ. Mindenesetre mikor végzett, nem mozdul a helyéről, de figyelemmel kíséri, ahogy Dan kezébe ragadja a rajzeszközt.
A figyelmeztetést hallva csilingelő nevetésben tör ki.*
-Kétlem, hogy bárki, aki láthatja majd a rajzot, elhinné, hogy önnek volt szerencséje egy orkot ennyire részleteibe menően megfigyelni. Vagy hogy az ork hajlandó lett volna modellkedni a rajzához. Legalábbis összecsapás nélkül.
*Kitörli a jóízű nevetéstől felgyűlt könnyeket a szemeiből.*
-Bár ha jobban belegondolunk, ezt beállíthatná a lábtörésének hátterébe. Meglátott egy orkot, aki békésen üldögélt a városban, lerajzolta, ám az észrevette magát, és ingerültségében, hogy márpedig őt aztán csak ne rajzolgassák le, el akarta törni a maga karját, de mikor meglátta, milyen szép lett a rajz, úgy döntött, a tehetséget nem veszi el, inkább a lábát törte.
*Képzeli szemei elé a jelenetet, ahogy az ork szíve egészen meglágyul a műalkotás láttán. És nem bírja ki nevetés nélkül.*
*A titokzatos, és minden bizonnyal direkt kíváncsiságkeltő válasz hallatán elkerekednek a szemei.*
-Kivéve, ha így mondja. Így éppen, hogy akarom... szeretném tudni.
*Helyesbíti ki magát egy köhintéssel. Nincs sok joga akaratoskodni, ezt ő is nagyon jól tudja. Ugyanakkor arról sem tehet, hogy Dan tele van izgalmasabbnál izgalmasabb titkokkal, melyeket aligha állhat.*
-Hmm, pedig jól áll. Mármint önnek a szakáll. Miért volt az apja ennyire ellene?
*Kicsit oldalra biccenti a fejét, ahogy Dan arcát kezdi tanulmányozni. El se tudná hirtelen képzelni a tudóst a szakálla nélkül. Az ad kellemes férfias keretet az arcának. Nélküle... talán kisfiús lenne.
Mikor megtudja, hogy Dan egészen konkrétan pont azt szokta csinálni, amit Tina éppen csak javasolt neki, lelohad az arcáról korábbi "jól megmondtam" vigyora, csak hogy helyét rögtön gyanakvás vegye át.*
-Azért rólam még csak nem írt... ugye?
~Mikor lett volna rá alkalma?~
-Mesélhetne pár ilyen mulatságos történetet.
*Érti továbbra is az emberek jellemzésére. Most már érdekli, milyen az, mikor a nagy tudós téved.
A falnál történt incidens csillapodását követően beállt csendben idegesen és zavartan fogyasztják vacsorájukat, és nem is tudja, honnan jött a rajzolós ötlete, de úgy néz ki, ezzel sikerült megtörnie a kínos hallgatást. A pozitív választól egészen felvillanyozódik.*
-Remek! Kell modellt állnom, vagy ülnöm?
*Kérdezi még étkezés közben, bár valahogy sejti a választ. Mindenesetre mikor végzett, nem mozdul a helyéről, de figyelemmel kíséri, ahogy Dan kezébe ragadja a rajzeszközt.
A figyelmeztetést hallva csilingelő nevetésben tör ki.*
-Kétlem, hogy bárki, aki láthatja majd a rajzot, elhinné, hogy önnek volt szerencséje egy orkot ennyire részleteibe menően megfigyelni. Vagy hogy az ork hajlandó lett volna modellkedni a rajzához. Legalábbis összecsapás nélkül.
*Kitörli a jóízű nevetéstől felgyűlt könnyeket a szemeiből.*
-Bár ha jobban belegondolunk, ezt beállíthatná a lábtörésének hátterébe. Meglátott egy orkot, aki békésen üldögélt a városban, lerajzolta, ám az észrevette magát, és ingerültségében, hogy márpedig őt aztán csak ne rajzolgassák le, el akarta törni a maga karját, de mikor meglátta, milyen szép lett a rajz, úgy döntött, a tehetséget nem veszi el, inkább a lábát törte.
*Képzeli szemei elé a jelenetet, ahogy az ork szíve egészen meglágyul a műalkotás láttán. És nem bírja ki nevetés nélkül.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-08 13:51:07
Üzenet elküldve: 2022-09-08 13:51:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Elárulhatnám, de nem akarja tudni. *Húzza tovább a nő agyát, de valójában úgy sem tervez egy kukkot sem szólni a részletekről, legalább is eddig. Az apjáról azonban könnyebben rántja le a leplet.*
- Sose hordott volna szakállat.*osztja meg*
- Sőt! Emlékszem milyen bosszús volt, ha nem borotválkoztunk minden nap. *Aztán ezt a szokást végül egyikük sem tartotta meg. Bár Den határozottan azért tovább*
- Mindenkiről írok véleményt. Nem volna új dolog. *osztja meg még mindig nem vigyorogva*
- Ha tévedek velük kapcsolatban Den még bocsánatot kérni is elrángat. Meg kell hagyni az egész mulatságos, nem mindig könnyítem mdg a dolgát. *Legutóbb például azt mondta a húsosnak, hogy „Elnézést szeretnék kérni azért, mert azt írtam mocskosabb, mint egy disznó. Tévedtem, csak egy sárban hempergő csirke. Nem kér most az egyszer egy fürdőt a Sellőházon kívül is?”*
- Hozzá kell tenni rossz napokon képes kirángatni innen. *És ha már rossz napok, akkor elfuserált helyzetek és azok vége, ami során közösen elmenekültek az evésbe. Remélhetőleg erre nem fog, olyan gyakran sor kerülni, mert a végén mindketten elhíznak*
- Nos... persze, lehet róla szó. *egyezik bele még a zavartan. Ha mindketten végeznek az evéssel merev, lassú mozdulatokkal vesz elő papírt és szenet*
- Régen csináltam ilyen. *figyelmezteti a nőt.*
- Csak azért mondom, ha végül valami folytán inkább egy orkra hasonlítana. *mosolyodik el halványan. Aztán ül egy kicsit a lap felett, hogy hogyan kezdje. Eszébe is jut a tökéletes ábrázolási mód, de ahhoz keres még egy rajz táblát, hogy úgy dolgozhasson, hogy a másik csak a végeredményt láthassa. Rá sem kell néznie az elfre miközben dolgozik. Téma meg, majd jön.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Elárulhatnám, de nem akarja tudni. *Húzza tovább a nő agyát, de valójában úgy sem tervez egy kukkot sem szólni a részletekről, legalább is eddig. Az apjáról azonban könnyebben rántja le a leplet.*
- Sose hordott volna szakállat.*osztja meg*
- Sőt! Emlékszem milyen bosszús volt, ha nem borotválkoztunk minden nap. *Aztán ezt a szokást végül egyikük sem tartotta meg. Bár Den határozottan azért tovább*
- Mindenkiről írok véleményt. Nem volna új dolog. *osztja meg még mindig nem vigyorogva*
- Ha tévedek velük kapcsolatban Den még bocsánatot kérni is elrángat. Meg kell hagyni az egész mulatságos, nem mindig könnyítem mdg a dolgát. *Legutóbb például azt mondta a húsosnak, hogy „Elnézést szeretnék kérni azért, mert azt írtam mocskosabb, mint egy disznó. Tévedtem, csak egy sárban hempergő csirke. Nem kér most az egyszer egy fürdőt a Sellőházon kívül is?”*
- Hozzá kell tenni rossz napokon képes kirángatni innen. *És ha már rossz napok, akkor elfuserált helyzetek és azok vége, ami során közösen elmenekültek az evésbe. Remélhetőleg erre nem fog, olyan gyakran sor kerülni, mert a végén mindketten elhíznak*
- Nos... persze, lehet róla szó. *egyezik bele még a zavartan. Ha mindketten végeznek az evéssel merev, lassú mozdulatokkal vesz elő papírt és szenet*
- Régen csináltam ilyen. *figyelmezteti a nőt.*
- Csak azért mondom, ha végül valami folytán inkább egy orkra hasonlítana. *mosolyodik el halványan. Aztán ül egy kicsit a lap felett, hogy hogyan kezdje. Eszébe is jut a tökéletes ábrázolási mód, de ahhoz keres még egy rajz táblát, hogy úgy dolgozhasson, hogy a másik csak a végeredményt láthassa. Rá sem kell néznie az elfre miközben dolgozik. Téma meg, majd jön.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-07 22:49:49
Üzenet elküldve: 2022-09-07 22:49:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
~Rühes dögök. Kurva anyját aki ilyeneket tart, még kirabolni sem lehet őket rendesen!~
*Egészen felhúzza magát, hisz mint a legtöbb rosszarcú, szereti a könnyű pénzt. Azt kevésbé amiért meg kell dolgozni, hisz akkor akár elmehetne mondjuk.. dolgozni is. A kolbász jó ötletnek tűnt első körben, de túl kevés ideig foglalja le a kutyákat ahhoz, hogy észrevétlen tudjon maradni. Hátrébb is húzódik ő, nem játszik tovább a szerencséjével, éppen indulna amikor egy reménysugár csillan meg két apró topáz képében. Széles vigyor ül ki az arcára, ahogy csöndben elandalog onnan vissza a találkozóhelyre, s valamiféle terv már kész is a fejében. ~Vajon nekik hogy ment?~ Ha pedig ott nem találja őket, mivel a megbeszélt idő valószínűleg már jócskán eltelhetett a keresésükre indul.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
~Rühes dögök. Kurva anyját aki ilyeneket tart, még kirabolni sem lehet őket rendesen!~
*Egészen felhúzza magát, hisz mint a legtöbb rosszarcú, szereti a könnyű pénzt. Azt kevésbé amiért meg kell dolgozni, hisz akkor akár elmehetne mondjuk.. dolgozni is. A kolbász jó ötletnek tűnt első körben, de túl kevés ideig foglalja le a kutyákat ahhoz, hogy észrevétlen tudjon maradni. Hátrébb is húzódik ő, nem játszik tovább a szerencséjével, éppen indulna amikor egy reménysugár csillan meg két apró topáz képében. Széles vigyor ül ki az arcára, ahogy csöndben elandalog onnan vissza a találkozóhelyre, s valamiféle terv már kész is a fejében. ~Vajon nekik hogy ment?~ Ha pedig ott nem találja őket, mivel a megbeszélt idő valószínűleg már jócskán eltelhetett a keresésükre indul.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-07 18:58:46
Üzenet elküldve: 2022-09-07 18:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Svír szavaiból enyhe szomorúság cseng, amin nem csodálkozik a zsoldos. *
- Persze ez mind érthető, de attól még igenis számítanak az emberi életek. Talán pont azok, akiket elkergetsz a házadtól, a szomszédaid voltak egykoron. Az emberi kegyetlenség határtalan.
* Rázza meg csalódottan a fejét, hogy azután tovább kövesse a fizető ügyfelet. A gyilkosság kijelentésére nem nagyon reagál. Tekintete ugyanolyan üres marad, mint eddig, de a férfi nézéséből látja, hogy valamit mégis vár. *
- Az életünk bármelyik pillanatban az utolsó is lehet, vállalnunk kell a felelősséget a tetteinkért. Ha pedig bemásznak a kertbe és megölöd őket, akkor ők ezt vállalták.
* Rázza meg újra a fejét, néhol egy kicsit fekete fehér elgondolkozása van a lánynak, de sajnos ő mindig csak rossz vagy jó oldalt tapasztalt az életében, bár semmiképp nem egyensúlyban. *
- A romok mióta vannak itt?
* Kérdezi, de szinte tudja a választ, a növények már félig benőtték őket, így kénytelen óvatosan követni partnerét. *
* Svír szavaiból enyhe szomorúság cseng, amin nem csodálkozik a zsoldos. *
- Persze ez mind érthető, de attól még igenis számítanak az emberi életek. Talán pont azok, akiket elkergetsz a házadtól, a szomszédaid voltak egykoron. Az emberi kegyetlenség határtalan.
* Rázza meg csalódottan a fejét, hogy azután tovább kövesse a fizető ügyfelet. A gyilkosság kijelentésére nem nagyon reagál. Tekintete ugyanolyan üres marad, mint eddig, de a férfi nézéséből látja, hogy valamit mégis vár. *
- Az életünk bármelyik pillanatban az utolsó is lehet, vállalnunk kell a felelősséget a tetteinkért. Ha pedig bemásznak a kertbe és megölöd őket, akkor ők ezt vállalták.
* Rázza meg újra a fejét, néhol egy kicsit fekete fehér elgondolkozása van a lánynak, de sajnos ő mindig csak rossz vagy jó oldalt tapasztalt az életében, bár semmiképp nem egyensúlyban. *
- A romok mióta vannak itt?
* Kérdezi, de szinte tudja a választ, a növények már félig benőtték őket, így kénytelen óvatosan követni partnerét. *
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:30:32
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:30:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kicsit lazít semleges arcvonásain, mikor Dan vigyorogva engedi meg, hogy érdeklődjön a titokzatos fiók béli dolgok iránt.*
-És ha szépen kérem, akkor sem árulja el?
*Őzike szemekkel pislant párat a férfi felé, hátha...*
-Oh.
*Ennyit tud reagálni, mikor kiderül, hogy az ordító alak valójában igenis jelentős személy a tudós életében - bár hogy ez éppen negatív jellegű jelentőség, az azonnal ki is derül a következő hozzáfűzésből. Újra az alkotásra pillant, majd Danre, majd megint a rajzra, és megint Danre.*
-Hát... külsőre mondhatjuk... egy kicsit. Bár a maga orra nem ekkora.
*Próbálja nem beleterelni a témát a sötétebb vonalba, mivel úgy sejti, a férfi nem pont a külső tulajdonságokra értette az állítólagos hasonlóságot.*
-Nos, akkor mindössze annyi a dolga, hogy a negatív gondolatokat ne feltétlenül eressze azonnal szabadjára. És talán ne morogjon ennyit. Inkább vesse papírra a gondolatait az emberekről, és zárja el azokat, mondjuk abba a fiókba.
*Mutat a korábbi, eltévesztett fiókra, miközben villant egy "ezt jól megmondtam" mosolyt a tudósra.*
-Őszintén, nem rémlik, hogy bocsánatot kért volna, de én is tudok feledékeny lenni, úgyhogy ezt elfogadom bocsánatkérésnek. Már csak a kém dolgon kéne túllendülnünk...
*Egy sóhaj kíséretében megrázza a fejét. Valamiért az az érzése, hosszú út áll még előtte, hogy bizonyítsa "ártatlanságát".
A konyhától való óva intésen megütközik egy pillanatra, de csak amíg le nem esik neki, mire utalhat Dan. Tekintetébe némi pajzán nosztalgia költözik.*
~Oh igen, a konyhaasztalon...~
*Vagy épp a konyhapulton, kinek mi tetszik. Persze az is lehet, hogy Den és Littera illedelmes házaspár módjára a saját hálójukban felejttetik egymással a régenlátás fájdalmait, és ennek hangja jut csak el a konyháig, de ezt Tina nem szándékozik tapasztalat útján kideríteni. Megköszörüli a torkát, mielőtt válaszolna.*
-Majd igyekszem nem pont olyankor éhes lenni, köszönöm a figyelmeztetést.
*Azt azért még leszögezi magában, hogy legjobb lesz, ha egyáltalán nem megy le a földszintre, mikor Den itthon van.
Mikor már a falnál támaszkodik, meglehetősen csapdába zárt helyzetben, és érzi, hogy Dan keze pont a legrosszabb helyre szorult be, a szíve rémült vad módjára kezd kalapálni. Nem akar mozdulni, mert ha ezek után még ne-adj-Eeyr a csípőik is összeérnek, soha többé nem fog tudni a tudós szemébe nézni égető arcpír nélkül. Látja, hogy a férfi hasonló zavart próbál leplezni a szemkontaktus direkt mellőzésével, így egy fokkal egyszerűbb megtennie a befejező lépést, és visszaszolgáltatni a nadrágot jogos tulajdonosának. Szerencsére Dan azonnal hátrébb is lép, így Tina is fellélegezhet kicsit... egészen, míg észre nem veszi a férfi öle magasságában beálló változásokat, míg amaz a nadrágja felhúzásával szenved. A látványra azonnal görcsbe rándul a gyomra, és érzi, hogy a bőre érett paradicsom színét kezdi magára ölteni, ezért erőltetett gyorsasággal kapja el tekintetét a tudósról, hogy valami - bármi - mást kezdjen tüzetesen tanulmányozni. Hiába, tizenhárom év magány után nem tudja egyszerűen megparancsolni a testének, hogy maradjon higgadt, mikor ilyet lát. Szabaddá vált kezeit újra maga mögé csúsztatja, hogy háta rejtekében simítson végig jegygyűrűjén, közben légzőgyakorlatokkal próbálja saját pulzusát zabolázni.
Dan kijelentése segít kizökkenteni Tinát a zavart állapotból, apró mozdulatokkal rázza meg fejét és testét, hogy visszatérjen a labor valóságába, majd a tudósra néz. Örömmel konstatálja, hogy a nadrág már a helyén van, de az ágyékrészre nem mer pillantást vetni.*
-Remek ötlet, együnk!
*Az asztalhoz lép, ahova a tányérokat lehelyezte, bár már csak a sajátja van ott, mivel Dan elvonult a szekrényéhez az övével. Nem baj, ez után a kaland után nem is biztos benne, hogy szerencsés lenne egymás mellett étkezniük. Így marad is az asztalnál, ott lát neki vacsorájának.
Pár falat erejéig csöndben eszik, ám közben azon zakatol az agya, hogyan felejthetné el az imént átélteket. A hallgatás ugyanis kezd kínossá válni. Végül megtöri a beállt csendet.*
-Engem is le tudna úgy rajzolni, ahogy az apját és azt a nőt?
*Persze nem feltétlenül arra céloz, hogy valami dühös, vagy szerencsétlenkedő ábrázolást szeretne látni magáról... bár ki tudja, igazából még azt is megnézné. Érdekli, Dan mit lát benne.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kicsit lazít semleges arcvonásain, mikor Dan vigyorogva engedi meg, hogy érdeklődjön a titokzatos fiók béli dolgok iránt.*
-És ha szépen kérem, akkor sem árulja el?
*Őzike szemekkel pislant párat a férfi felé, hátha...*
-Oh.
*Ennyit tud reagálni, mikor kiderül, hogy az ordító alak valójában igenis jelentős személy a tudós életében - bár hogy ez éppen negatív jellegű jelentőség, az azonnal ki is derül a következő hozzáfűzésből. Újra az alkotásra pillant, majd Danre, majd megint a rajzra, és megint Danre.*
-Hát... külsőre mondhatjuk... egy kicsit. Bár a maga orra nem ekkora.
*Próbálja nem beleterelni a témát a sötétebb vonalba, mivel úgy sejti, a férfi nem pont a külső tulajdonságokra értette az állítólagos hasonlóságot.*
-Nos, akkor mindössze annyi a dolga, hogy a negatív gondolatokat ne feltétlenül eressze azonnal szabadjára. És talán ne morogjon ennyit. Inkább vesse papírra a gondolatait az emberekről, és zárja el azokat, mondjuk abba a fiókba.
*Mutat a korábbi, eltévesztett fiókra, miközben villant egy "ezt jól megmondtam" mosolyt a tudósra.*
-Őszintén, nem rémlik, hogy bocsánatot kért volna, de én is tudok feledékeny lenni, úgyhogy ezt elfogadom bocsánatkérésnek. Már csak a kém dolgon kéne túllendülnünk...
*Egy sóhaj kíséretében megrázza a fejét. Valamiért az az érzése, hosszú út áll még előtte, hogy bizonyítsa "ártatlanságát".
A konyhától való óva intésen megütközik egy pillanatra, de csak amíg le nem esik neki, mire utalhat Dan. Tekintetébe némi pajzán nosztalgia költözik.*
~Oh igen, a konyhaasztalon...~
*Vagy épp a konyhapulton, kinek mi tetszik. Persze az is lehet, hogy Den és Littera illedelmes házaspár módjára a saját hálójukban felejttetik egymással a régenlátás fájdalmait, és ennek hangja jut csak el a konyháig, de ezt Tina nem szándékozik tapasztalat útján kideríteni. Megköszörüli a torkát, mielőtt válaszolna.*
-Majd igyekszem nem pont olyankor éhes lenni, köszönöm a figyelmeztetést.
*Azt azért még leszögezi magában, hogy legjobb lesz, ha egyáltalán nem megy le a földszintre, mikor Den itthon van.
Mikor már a falnál támaszkodik, meglehetősen csapdába zárt helyzetben, és érzi, hogy Dan keze pont a legrosszabb helyre szorult be, a szíve rémült vad módjára kezd kalapálni. Nem akar mozdulni, mert ha ezek után még ne-adj-Eeyr a csípőik is összeérnek, soha többé nem fog tudni a tudós szemébe nézni égető arcpír nélkül. Látja, hogy a férfi hasonló zavart próbál leplezni a szemkontaktus direkt mellőzésével, így egy fokkal egyszerűbb megtennie a befejező lépést, és visszaszolgáltatni a nadrágot jogos tulajdonosának. Szerencsére Dan azonnal hátrébb is lép, így Tina is fellélegezhet kicsit... egészen, míg észre nem veszi a férfi öle magasságában beálló változásokat, míg amaz a nadrágja felhúzásával szenved. A látványra azonnal görcsbe rándul a gyomra, és érzi, hogy a bőre érett paradicsom színét kezdi magára ölteni, ezért erőltetett gyorsasággal kapja el tekintetét a tudósról, hogy valami - bármi - mást kezdjen tüzetesen tanulmányozni. Hiába, tizenhárom év magány után nem tudja egyszerűen megparancsolni a testének, hogy maradjon higgadt, mikor ilyet lát. Szabaddá vált kezeit újra maga mögé csúsztatja, hogy háta rejtekében simítson végig jegygyűrűjén, közben légzőgyakorlatokkal próbálja saját pulzusát zabolázni.
Dan kijelentése segít kizökkenteni Tinát a zavart állapotból, apró mozdulatokkal rázza meg fejét és testét, hogy visszatérjen a labor valóságába, majd a tudósra néz. Örömmel konstatálja, hogy a nadrág már a helyén van, de az ágyékrészre nem mer pillantást vetni.*
-Remek ötlet, együnk!
*Az asztalhoz lép, ahova a tányérokat lehelyezte, bár már csak a sajátja van ott, mivel Dan elvonult a szekrényéhez az övével. Nem baj, ez után a kaland után nem is biztos benne, hogy szerencsés lenne egymás mellett étkezniük. Így marad is az asztalnál, ott lát neki vacsorájának.
Pár falat erejéig csöndben eszik, ám közben azon zakatol az agya, hogyan felejthetné el az imént átélteket. A hallgatás ugyanis kezd kínossá válni. Végül megtöri a beállt csendet.*
-Engem is le tudna úgy rajzolni, ahogy az apját és azt a nőt?
*Persze nem feltétlenül arra céloz, hogy valami dühös, vagy szerencsétlenkedő ábrázolást szeretne látni magáról... bár ki tudja, igazából még azt is megnézné. Érdekli, Dan mit lát benne.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-04 17:16:00
Üzenet elküldve: 2022-09-04 17:16:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
– Igazad van. Túl sokat feltételeztem erről a társaságról. *Ezt megadja Averilnek, leginkább mert nem kíván olyan feltételezést védeni, amit ő sem tart teljes mértékben igaznak. *
– Fontos tisztázni, hogy kinek mi a feladata, és kinek mi nem a feladata. A lefektetett szabályok betartását pedig ellenőrizni kell. Különben például a városőrség is ugyanúgy félremehet, mint ahogy az általad emlegetett fejvadászok. *Ezt még elmondja, de a továbbiakban már inkább a romvárosi helyzetet ismertetné.*
– Tudod Averil, te vagy az első, aki ezt megkérdezi tőlem. Másokat nem érdekelt a városban, hogy mi lett vagy mi lesz velem a robbanás után. Úgy emlékszem, hogy mindenki csak a saját bőrét mentette. Ilyenkor ez persze érthető. A családtagokat még csak-csak szeretné biztonságban tudni az ember, de a szomszédok miatt már nem fáj a feje. *Vállat von. Tulajdonképpen őt sem izgatja, hogy mi történt a szomszédos házak lakóival.*
– Ó, nem, nem igazán. Kivéve azt az íratlan, ki nem mondott megegyezést, hogy lenyilazom azt a rablót, amelyik bemerészkedik a kertbe. *Averilre néz, hogy mit szól hozzá. Beszélgetés közben gyorsan telik az idő, az egyik házat a másik után hagyják maguk mögött, nemsokára pedig a városban szokatlan nyílt tér tűnik fel az utca végén.*
– A kerítés épen van. Az viszont ott már a szakadék. Innentől csak óvatosan, nehogy elszédülj. *Továbbmegy, hogy aztán balra forduljon a szakadék szélén húzódó utcán. Az utca megmaradt oldalát határoló kerítéssor mentén sétál. Lenne még helye, hiszen a hasadék meredek fala csak az utca másik felén kezdődik, de nem vállal fölösleges kockázatot. Innen is pontosan érzékelhetik a hatalmas, baljós teret. Az utcát még évekkel a katasztrófa után is törmelék borítja, senki sem fáradt a romok eltakarításával ezen a gyászos helyen. A forduló után megáll, hogy bevárja Averilt. Svir már rég megszokta a látványt, de tudja, hogy elsőre mellbevágó élmény.*
– Igazad van. Túl sokat feltételeztem erről a társaságról. *Ezt megadja Averilnek, leginkább mert nem kíván olyan feltételezést védeni, amit ő sem tart teljes mértékben igaznak. *
– Fontos tisztázni, hogy kinek mi a feladata, és kinek mi nem a feladata. A lefektetett szabályok betartását pedig ellenőrizni kell. Különben például a városőrség is ugyanúgy félremehet, mint ahogy az általad emlegetett fejvadászok. *Ezt még elmondja, de a továbbiakban már inkább a romvárosi helyzetet ismertetné.*
– Tudod Averil, te vagy az első, aki ezt megkérdezi tőlem. Másokat nem érdekelt a városban, hogy mi lett vagy mi lesz velem a robbanás után. Úgy emlékszem, hogy mindenki csak a saját bőrét mentette. Ilyenkor ez persze érthető. A családtagokat még csak-csak szeretné biztonságban tudni az ember, de a szomszédok miatt már nem fáj a feje. *Vállat von. Tulajdonképpen őt sem izgatja, hogy mi történt a szomszédos házak lakóival.*
– Ó, nem, nem igazán. Kivéve azt az íratlan, ki nem mondott megegyezést, hogy lenyilazom azt a rablót, amelyik bemerészkedik a kertbe. *Averilre néz, hogy mit szól hozzá. Beszélgetés közben gyorsan telik az idő, az egyik házat a másik után hagyják maguk mögött, nemsokára pedig a városban szokatlan nyílt tér tűnik fel az utca végén.*
– A kerítés épen van. Az viszont ott már a szakadék. Innentől csak óvatosan, nehogy elszédülj. *Továbbmegy, hogy aztán balra forduljon a szakadék szélén húzódó utcán. Az utca megmaradt oldalát határoló kerítéssor mentén sétál. Lenne még helye, hiszen a hasadék meredek fala csak az utca másik felén kezdődik, de nem vállal fölösleges kockázatot. Innen is pontosan érzékelhetik a hatalmas, baljós teret. Az utcát még évekkel a katasztrófa után is törmelék borítja, senki sem fáradt a romok eltakarításával ezen a gyászos helyen. A forduló után megáll, hogy bevárja Averilt. Svir már rég megszokta a látványt, de tudja, hogy elsőre mellbevágó élmény.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-04 14:19:30
Üzenet elküldve: 2022-09-04 14:19:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
* Dren végül cselekvésre szánja rá magát. Megragadja a tálca süteményt, hogy azzal hamar meglógjon. Nem egyszerű feladat ez, mert azért van súlya a finomságnak, plusz az alkonyati homályban még arra is vigyáznia kell, hogy ne essen le a sütemény a nagy futás közepette a a tálcáról, arról nem is beszélve, hogy neki se kéne elhasalni itt, mert bizonyosan kirántanák a bőréből. Ahogy az várható egy női sikítás hasít a levegőbe, majd bentről mozgolódás, káromkodás hangja ütheti meg a fülüket. Felhő is ugatni kezd, immáron nincs oka, hogy hallgasson, de ez most a legkevesebb. Már majdnem eléri a kerítést az elf, amikor kivágódik a ház ajtaja. A családfő áll az ajtóban egy nyílpuskát szorongatva, miközben azt üvölti, hogy mennyire lövi le azt a mocskot. Nem szórakozik, mivel a következő pillanatban Dren mellett csattan a kerítés. Egy nyílvessző áll ki belőle, de szerencsére ennél nagyobb baja senkinek nem esik. Hosszú idő egy ilyen fegyvert újra tölteni, így hát az öreg eldobja. A fiával együtt indul meg rohanvást a kerítés felé. A törp időközben segítséget nyújt, aminek keretében megszabadítja társát a sütemény terhétől. Most már azon van, hogy átjusson ő is a kerítésen, de itt akad egy kis probléma. Felkapaszkodik a kerítésre, de valaki megragadja jobb lábát lentről, mielőtt átmászhatna. Vissza még éppen nem rántották, de ennek már a feles se tréfa. A kicsi közben dönthet úgy, hogy meglép a sütivel és társát magára hagyja, vagy éppenséggel megpróbálhat a lyukon keresztül segíteni is neki. Ez rajta áll és gyorsan kell döntenie is.*
//Dren és Ruuno//
* Dren végül cselekvésre szánja rá magát. Megragadja a tálca süteményt, hogy azzal hamar meglógjon. Nem egyszerű feladat ez, mert azért van súlya a finomságnak, plusz az alkonyati homályban még arra is vigyáznia kell, hogy ne essen le a sütemény a nagy futás közepette a a tálcáról, arról nem is beszélve, hogy neki se kéne elhasalni itt, mert bizonyosan kirántanák a bőréből. Ahogy az várható egy női sikítás hasít a levegőbe, majd bentről mozgolódás, káromkodás hangja ütheti meg a fülüket. Felhő is ugatni kezd, immáron nincs oka, hogy hallgasson, de ez most a legkevesebb. Már majdnem eléri a kerítést az elf, amikor kivágódik a ház ajtaja. A családfő áll az ajtóban egy nyílpuskát szorongatva, miközben azt üvölti, hogy mennyire lövi le azt a mocskot. Nem szórakozik, mivel a következő pillanatban Dren mellett csattan a kerítés. Egy nyílvessző áll ki belőle, de szerencsére ennél nagyobb baja senkinek nem esik. Hosszú idő egy ilyen fegyvert újra tölteni, így hát az öreg eldobja. A fiával együtt indul meg rohanvást a kerítés felé. A törp időközben segítséget nyújt, aminek keretében megszabadítja társát a sütemény terhétől. Most már azon van, hogy átjusson ő is a kerítésen, de itt akad egy kis probléma. Felkapaszkodik a kerítésre, de valaki megragadja jobb lábát lentről, mielőtt átmászhatna. Vissza még éppen nem rántották, de ennek már a feles se tréfa. A kicsi közben dönthet úgy, hogy meglép a sütivel és társát magára hagyja, vagy éppenséggel megpróbálhat a lyukon keresztül segíteni is neki. Ez rajta áll és gyorsan kell döntenie is.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:15:10
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:15:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ fejezeteket tartalmaz!//
- Érdeklődhet, de titkolózni tervezek *Vigyorog a nőre, de azért nem marad a rajzok kapcsán teljesen hoppon a másik. Meg is kérdezik tőle kik vannak azokon a képeken*
- Ezek többnyire gyakori látogatóink, itt dolgozók és rokonok. Az a dühös férfi például az apám. *Akit szíves örömest tett nevetségessé. *
- Azt mondják rá hasonlítok. Nem szeretem ezt a gondolatot. *Viszont rengeteg félelmet szül benne. Hiába ragaszkodik ahhoz, hogy nincs vele semmi baj, de biztosan sohasem tudatja mi rejtőzik benne*
- Vágyok társaságra *Bár lehet, hogy ez a nyers morgás nem éppen ezt mutatja vagy, hogy állandóan mindennel meg gyanúsítja a másikat*
- Az örömlány felvetést, már elvetettem. Azt hiszem bocsánatot is kértem miatta. Erősen remélem, hihetetlen, hogy nem emlékszem. *Hosszú napok voltak ezek, úgy, hogy annyira mégsem lehetetlen a dolog. Ahogyan az sem, hogy Littera még így is a szerencsésebb feleségek közé tartozik a környéken*
- Talán azért annyira nem nehéz neki, mert nem tudja, hogy lehet több. Ő azt látja, hogy a férje fiatal és jóképű, gyönyörű helyen élhet, szabadon tehet-vehet. A gyermekei szinte mindent megkaphatnak. Den pedig mikor hazajön boldoggá teszi. Jó tanács! Ha Den hazajön ne nagyon menjen még a konyhába sem, míg a gyerekek oktatóknál vannak. Szégyentelen lehet, amit művelnek. *~És átkozottul hangosak~ veszekedett is már emiatt a testvérével, de ha már esetlegesen szégyentelen a tudós és Tina és érdekes játékba kerül. A férfi csak egy kellemetlen köhögést hallat ahogy a keze az új segítője farához nyomódik. Nem tudja segíte, de úriemberként vagy legalábbis valami olyasmi a falat kezdi el bámulni. Megfordul a fejében, hogy kihúzza a kezét, de az csak több tapintást hozna. ~Az ott egy repedés a falon? ~ talál magának más gondolatokat, de igazából jól tudja, hogy nincs ott semmi és ezért nem is tart ki sokáig. Sőt! Nemsokára már azon jár az esze, hogy hogyan izgatta fel a kedvesét, mikor legutóbb a falhoz nyomott bármilyen nőt is. Ez annyira lefoglalja az elméjét, hogy minden másról el is feledkezik. Szerencsére a másik befejezi helyette is a játékot. *
- Igen, a nadrág. Remek. *ébred fel és ekkor érezni kezdi, hogy a Sayeval kapcsolatos emlékekre reagálni kezd a teste. Hátrébb lépve magára is rángatná azt az átkozott gatyát, de nem megy az olyan gyorsan. Talán megússza a kínos helyzetet, ha a másik néz oda, csak mire elfordul. ~Meztelen nagymamák Dan. Meztelen nagymamák. Nem vagy már te tinédzser! ~ Bár a sérülése óta nem éppen feledkezett meg a fájdalomról, így azért örül, hogy nagyon is működik minden dolga. Annak viszont nem éppen, hogy valamiért Tina képe felugrik az elméjében egy ilyen helyzetben és nem nyugtatja meg. ~Mocsok férfi lét~*
- Jó, én eszek. *És a tányérját a dolgozó szekrényhez vinné, ahonnan a rajzokat hozta. Az elzárt. Ő aztán nem akar beszélni a remélhetőleg nem észrevett dologról. ~Csak kihívja a városőrséget a végén a fejedre~ sóhajt magában, mert tisztában vele, hogy ilyenkor rohadtul nem veszik el a nadrágjában. ~Oh Saye igazán siethetnél vissza hozzám~*
//A hozzászólás 16+ fejezeteket tartalmaz!//
- Érdeklődhet, de titkolózni tervezek *Vigyorog a nőre, de azért nem marad a rajzok kapcsán teljesen hoppon a másik. Meg is kérdezik tőle kik vannak azokon a képeken*
- Ezek többnyire gyakori látogatóink, itt dolgozók és rokonok. Az a dühös férfi például az apám. *Akit szíves örömest tett nevetségessé. *
- Azt mondják rá hasonlítok. Nem szeretem ezt a gondolatot. *Viszont rengeteg félelmet szül benne. Hiába ragaszkodik ahhoz, hogy nincs vele semmi baj, de biztosan sohasem tudatja mi rejtőzik benne*
- Vágyok társaságra *Bár lehet, hogy ez a nyers morgás nem éppen ezt mutatja vagy, hogy állandóan mindennel meg gyanúsítja a másikat*
- Az örömlány felvetést, már elvetettem. Azt hiszem bocsánatot is kértem miatta. Erősen remélem, hihetetlen, hogy nem emlékszem. *Hosszú napok voltak ezek, úgy, hogy annyira mégsem lehetetlen a dolog. Ahogyan az sem, hogy Littera még így is a szerencsésebb feleségek közé tartozik a környéken*
- Talán azért annyira nem nehéz neki, mert nem tudja, hogy lehet több. Ő azt látja, hogy a férje fiatal és jóképű, gyönyörű helyen élhet, szabadon tehet-vehet. A gyermekei szinte mindent megkaphatnak. Den pedig mikor hazajön boldoggá teszi. Jó tanács! Ha Den hazajön ne nagyon menjen még a konyhába sem, míg a gyerekek oktatóknál vannak. Szégyentelen lehet, amit művelnek. *~És átkozottul hangosak~ veszekedett is már emiatt a testvérével, de ha már esetlegesen szégyentelen a tudós és Tina és érdekes játékba kerül. A férfi csak egy kellemetlen köhögést hallat ahogy a keze az új segítője farához nyomódik. Nem tudja segíte, de úriemberként vagy legalábbis valami olyasmi a falat kezdi el bámulni. Megfordul a fejében, hogy kihúzza a kezét, de az csak több tapintást hozna. ~Az ott egy repedés a falon? ~ talál magának más gondolatokat, de igazából jól tudja, hogy nincs ott semmi és ezért nem is tart ki sokáig. Sőt! Nemsokára már azon jár az esze, hogy hogyan izgatta fel a kedvesét, mikor legutóbb a falhoz nyomott bármilyen nőt is. Ez annyira lefoglalja az elméjét, hogy minden másról el is feledkezik. Szerencsére a másik befejezi helyette is a játékot. *
- Igen, a nadrág. Remek. *ébred fel és ekkor érezni kezdi, hogy a Sayeval kapcsolatos emlékekre reagálni kezd a teste. Hátrébb lépve magára is rángatná azt az átkozott gatyát, de nem megy az olyan gyorsan. Talán megússza a kínos helyzetet, ha a másik néz oda, csak mire elfordul. ~Meztelen nagymamák Dan. Meztelen nagymamák. Nem vagy már te tinédzser! ~ Bár a sérülése óta nem éppen feledkezett meg a fájdalomról, így azért örül, hogy nagyon is működik minden dolga. Annak viszont nem éppen, hogy valamiért Tina képe felugrik az elméjében egy ilyen helyzetben és nem nyugtatja meg. ~Mocsok férfi lét~*
- Jó, én eszek. *És a tányérját a dolgozó szekrényhez vinné, ahonnan a rajzokat hozta. Az elzárt. Ő aztán nem akar beszélni a remélhetőleg nem észrevett dologról. ~Csak kihívja a városőrséget a végén a fejedre~ sóhajt magában, mert tisztában vele, hogy ilyenkor rohadtul nem veszik el a nadrágjában. ~Oh Saye igazán siethetnél vissza hozzám~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937