Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-14 16:29:15
Üzenet elküldve: 2022-10-14 16:29:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
- Persze, értelek. *bólogat a lánynak már a szekéren, miután kényelmesen elhelyezkedett ölében kosarával, amelyben plüssnyulai ülnek.* Azt hiszem ez tényleg természetes. Én sem tudnám megenni Hópehelyhet, vagy akár bármelyik lovunkat. Főleg Hópelyhet nem. Még én választottam őt annak idején, miután liget megvétele után Lauval és Viellel eljöttünk ide a piacra, és szerintem az a kecske tényleg szeret engem.
*Azt inkább már csak magában teszi hozzá, hogy persze ki tudja, lehet mégis létezik olyan helyzet, amikor kénytelen lenne arra vetemedni, hogy saját állataikat egye. Például, ha már napok óta éhezik, és semmi más táplálékot nem tud szerezni sehogyan és sehonnan. Szerencsére viszont jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy ez a probléma csak elméleti felvetés szintjén létezik. Épp azon dolgoznak már egy ideje, hogy liget teljesen önellátó lehessen, ahogyan pedig Thris is mondta az imént, halat mindig foghatnak ki a tóból. Nimrinek köszönhetően ráadásul olyan varázslatot is ismer, hogy akár kövekkel, vagy fákkal is csillapítja éhségét végszükség esetén, úgy, hogy ezzel belső szerveiben a legkevesebb kárt sem teszi.*
- Tényleg, azt meséltem már, hogy a lány, akihez most megyünk tanított nekem olyan varázslatot, hogy meg tudok enni akár egy követ is, és úgy emésztem meg, mintha rendes ételt ettem volna? *kérdi mosolyogva, mivel ez a gondolat valóban szórakoztatja.* Persze egyelőre inkább maradnék a házi koszton kövek helyett, de azért örülök, hogy ezt a varázslatot ismerem. Jól jöhet, ha egyszer valamiért úgy alakul, hogy éppen nincs mit enni. Persze, valószínű, meg reméljük is, hogy ilyen nem lesz soha, de azért nem árt kis óvatosság sem. Viszont, ha már étel, szerintem amiatt aztán tényleg nem kell aggódnod, hogy Int megenné a lovait. Szüksége is van rájuk, meg húst is veszünk majd neki, ahogyan a többieknek is. Jól mondod, aztán majd gondoskodnunk kell arról, hogy el is álljanak sokáig. Vagy mi magunk füstöljük majd meg, vagy eleve füstöltet veszünk majd, vagy is-is *tervezget hangosan, éppen csak annyi szünetet tartva, hogy megmutassa a szerinte helyes irányt.*
- Kezdetnek arra, aztán meglátjuk. De megtalálom az utat és a házat szerintem. *mondja töprengő arccal, mivel kissé erősen kell egykori emlékeire koncentrálni. Egyelőre azonban inkább hisz abban, hogy eltalál egykori otthonáig, mint hogy azon aggódjon, hogy mindez nem fog majd sikerülni. Ahogyan aztán elmarad mögöttük a piac, sokkal barátságtalanabb városrészbe vetődnek nála, de ami őt illeti kicsit mégis megkönnyebbül.*
- Szerintem erre kell menni, azt pedig mindenképpen tudom Nimritől, hogy az egykori házat amennyire lehetett felújították. Ha csak kevés maradt nagyjából egyben, könnyebb lesz közöttük azt az egyet megtalálni, ami nekünk kell. Nehezebb lenne úgy ráakadni, ha nem lenne itt ennyi rom, meg romos ház. Csak maradjunk a viszonylag épen maradt házak közelében *mondja, csodálkozva azon, hogy eddig ebbe bele sem gondolt, mivel pedig biztos benne, hogy most már legalább nagyjából jó irányban vannak, valamint, hogy Adoaver nélkül sem lesz olyan nehéz a dolguk, mint képzelte, némileg felszabadultabban tervezget tovább, és osztja is meg terveit a tündérlánnyal és az édesanyjával.*
- Ha aztán elég pénzt szereztünk *mondja* a hús mellé kell még vinnünk takarmányt, lisztet és fűszereket. Megvesszük a te pónidat, az én szamaramat, szerzünk egy macskát, talán még egy patkányt is *sorolja vidáman tovább* és akarok vinni gyümölcsöket, de nem sokat, inkább sokfélét a magjaik miatt. Nimrinek köszönhetően olyan varázslatot is ismerek, hogy egyetlen magból termő gyümölcsfát tudok növeszteni. Persze mivel nincs végtelen manám, és idő kell annak is, ameddig újra eltölt annyi amennyi kell, kis időbe beletelik ameddig jó sok gyümölcsfánk lesz, de ha minden nap csak öt-hatot növesztenék ki a földből, már akkor is akár csak száz nap alatt is kisebb erdőt tudnék teremteni liget köré, így legalább gyümölcsre nem lenne gondunk többé soha, és akkor is mindig lenne mit enni, ha valami váratlan és kellemetlen dolog történne.
*Reméli, hogy nem hangzik dicsekvésnek, vagy saját képességeivel való kérkedésnek amit mond, egyrészt mivel amiről beszél nem is túl bonyolult és magas szintű földvarázslat, másrészt pedig mivel valójában nem is annak szánja, inkább csak tényleg lelkesedéssel tölti el a gondolat, hogyha rászán elég időt és energiát egy egész kis erdőt is teremthet akár, valamint mindaz, ami ebből fakad, hogy ezek után már tényleg nem nagyon kellene azon aggódnia, hogy eljön egyszer az a reggel ligetben, amikor nincs otthon semmi ehető, csak az istállóban az állatok és a halak a tóban.*
- Persze, értelek. *bólogat a lánynak már a szekéren, miután kényelmesen elhelyezkedett ölében kosarával, amelyben plüssnyulai ülnek.* Azt hiszem ez tényleg természetes. Én sem tudnám megenni Hópehelyhet, vagy akár bármelyik lovunkat. Főleg Hópelyhet nem. Még én választottam őt annak idején, miután liget megvétele után Lauval és Viellel eljöttünk ide a piacra, és szerintem az a kecske tényleg szeret engem.
*Azt inkább már csak magában teszi hozzá, hogy persze ki tudja, lehet mégis létezik olyan helyzet, amikor kénytelen lenne arra vetemedni, hogy saját állataikat egye. Például, ha már napok óta éhezik, és semmi más táplálékot nem tud szerezni sehogyan és sehonnan. Szerencsére viszont jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy ez a probléma csak elméleti felvetés szintjén létezik. Épp azon dolgoznak már egy ideje, hogy liget teljesen önellátó lehessen, ahogyan pedig Thris is mondta az imént, halat mindig foghatnak ki a tóból. Nimrinek köszönhetően ráadásul olyan varázslatot is ismer, hogy akár kövekkel, vagy fákkal is csillapítja éhségét végszükség esetén, úgy, hogy ezzel belső szerveiben a legkevesebb kárt sem teszi.*
- Tényleg, azt meséltem már, hogy a lány, akihez most megyünk tanított nekem olyan varázslatot, hogy meg tudok enni akár egy követ is, és úgy emésztem meg, mintha rendes ételt ettem volna? *kérdi mosolyogva, mivel ez a gondolat valóban szórakoztatja.* Persze egyelőre inkább maradnék a házi koszton kövek helyett, de azért örülök, hogy ezt a varázslatot ismerem. Jól jöhet, ha egyszer valamiért úgy alakul, hogy éppen nincs mit enni. Persze, valószínű, meg reméljük is, hogy ilyen nem lesz soha, de azért nem árt kis óvatosság sem. Viszont, ha már étel, szerintem amiatt aztán tényleg nem kell aggódnod, hogy Int megenné a lovait. Szüksége is van rájuk, meg húst is veszünk majd neki, ahogyan a többieknek is. Jól mondod, aztán majd gondoskodnunk kell arról, hogy el is álljanak sokáig. Vagy mi magunk füstöljük majd meg, vagy eleve füstöltet veszünk majd, vagy is-is *tervezget hangosan, éppen csak annyi szünetet tartva, hogy megmutassa a szerinte helyes irányt.*
- Kezdetnek arra, aztán meglátjuk. De megtalálom az utat és a házat szerintem. *mondja töprengő arccal, mivel kissé erősen kell egykori emlékeire koncentrálni. Egyelőre azonban inkább hisz abban, hogy eltalál egykori otthonáig, mint hogy azon aggódjon, hogy mindez nem fog majd sikerülni. Ahogyan aztán elmarad mögöttük a piac, sokkal barátságtalanabb városrészbe vetődnek nála, de ami őt illeti kicsit mégis megkönnyebbül.*
- Szerintem erre kell menni, azt pedig mindenképpen tudom Nimritől, hogy az egykori házat amennyire lehetett felújították. Ha csak kevés maradt nagyjából egyben, könnyebb lesz közöttük azt az egyet megtalálni, ami nekünk kell. Nehezebb lenne úgy ráakadni, ha nem lenne itt ennyi rom, meg romos ház. Csak maradjunk a viszonylag épen maradt házak közelében *mondja, csodálkozva azon, hogy eddig ebbe bele sem gondolt, mivel pedig biztos benne, hogy most már legalább nagyjából jó irányban vannak, valamint, hogy Adoaver nélkül sem lesz olyan nehéz a dolguk, mint képzelte, némileg felszabadultabban tervezget tovább, és osztja is meg terveit a tündérlánnyal és az édesanyjával.*
- Ha aztán elég pénzt szereztünk *mondja* a hús mellé kell még vinnünk takarmányt, lisztet és fűszereket. Megvesszük a te pónidat, az én szamaramat, szerzünk egy macskát, talán még egy patkányt is *sorolja vidáman tovább* és akarok vinni gyümölcsöket, de nem sokat, inkább sokfélét a magjaik miatt. Nimrinek köszönhetően olyan varázslatot is ismerek, hogy egyetlen magból termő gyümölcsfát tudok növeszteni. Persze mivel nincs végtelen manám, és idő kell annak is, ameddig újra eltölt annyi amennyi kell, kis időbe beletelik ameddig jó sok gyümölcsfánk lesz, de ha minden nap csak öt-hatot növesztenék ki a földből, már akkor is akár csak száz nap alatt is kisebb erdőt tudnék teremteni liget köré, így legalább gyümölcsre nem lenne gondunk többé soha, és akkor is mindig lenne mit enni, ha valami váratlan és kellemetlen dolog történne.
*Reméli, hogy nem hangzik dicsekvésnek, vagy saját képességeivel való kérkedésnek amit mond, egyrészt mivel amiről beszél nem is túl bonyolult és magas szintű földvarázslat, másrészt pedig mivel valójában nem is annak szánja, inkább csak tényleg lelkesedéssel tölti el a gondolat, hogyha rászán elég időt és energiát egy egész kis erdőt is teremthet akár, valamint mindaz, ami ebből fakad, hogy ezek után már tényleg nem nagyon kellene azon aggódnia, hogy eljön egyszer az a reggel ligetben, amikor nincs otthon semmi ehető, csak az istállóban az állatok és a halak a tóban.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-12 20:38:52
Üzenet elküldve: 2022-10-12 20:38:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Gondterhelten szusszan egyet a téma lezárását kezdeményező megjegyzésre. Amilyen jól esett neki korábban a lebukás terhéből való felszabadulás, most legalább annyira kellemetlenül érzi magát a kialakult helyzetben. Bár igazából nem tudja, mit is várt konkrétan, ha ilyen nyilvánvalóan és publikusan próbált meg kutakodni a tiltott dolgok között. Majd legközelebb úgy intézi, hogy első lépésként például már ne egy szobában legyenek...*
~Nem is lesz legközelebb.~
*Szögezi le magában, kordában tartva kíváncsiságát. Különben is, lehet, hogy Dan ezek után minden létező helyiséget és tárolót kulccsal fog elzárni előle, akkor meg próbálkozni is fölösleges. Végül csak beleegyezőn bólint egyet, hogy lépjenek tovább.
A fotelben ülve megnyugtató a látszat, hogy úgy néz ki, túllendültek a dolgokon. Mikor Dan a comjaira húzná a lány lábait, előtte még gyorsan kibújik a topánjaiból, mégse koszolja össze a férfi nadrágját velük, de utána enged az irányító mozdulatoknak. Ha nem is lazul el teljesen - mert azért az elmúlt órák eseményeit figyelembe véve inkább nem is akarja annyira elengedni magát, hogy még a végén mámoros képzelgésekbe vetődjön - de legalábbis kényelmesen hátradől a fotelben, és hagyja, hogy a tudós meglehetősen hozzáértő kezekkel lásson "munkának".*
-Szóval nem foglalom le eléggé? Ezt sértésnek vegyem, vagy biztatásnak?
*Kérdez vissza, a tervezettnél egy kicsit közvetlenebb hangnemben, ahogy leolvassa a férfi arcáról, hogy amaz csak élcelődik vele. Már megint.
A késői óra gondolatára megrázza a fejét. Még nem érzi magát álmosnak.*
-Nincs késő, még nem szabadul tőlem. *cinkos félmosoly* -Érdekelnek a gyógyitalok. És mintha... ohhh *egy pillanatra megakad mondandójában, mikor Dan egy kellemesen érzékeny pontra tapint a vádliján* -mintha azt mondta volna, mágiát is tanulhatna, hogy a hold erejét kifürkéssze...?
*Valami rémlik neki ezzel kapcsolatban. A maga részéről szerepelt a terveiben, hogy itt Artheniorban majd szeretne megismerkedni a mágiával, és ha ennek Dan részéről sincs akadálya, akár együtt is belevághatnának.*
*Gondterhelten szusszan egyet a téma lezárását kezdeményező megjegyzésre. Amilyen jól esett neki korábban a lebukás terhéből való felszabadulás, most legalább annyira kellemetlenül érzi magát a kialakult helyzetben. Bár igazából nem tudja, mit is várt konkrétan, ha ilyen nyilvánvalóan és publikusan próbált meg kutakodni a tiltott dolgok között. Majd legközelebb úgy intézi, hogy első lépésként például már ne egy szobában legyenek...*
~Nem is lesz legközelebb.~
*Szögezi le magában, kordában tartva kíváncsiságát. Különben is, lehet, hogy Dan ezek után minden létező helyiséget és tárolót kulccsal fog elzárni előle, akkor meg próbálkozni is fölösleges. Végül csak beleegyezőn bólint egyet, hogy lépjenek tovább.
A fotelben ülve megnyugtató a látszat, hogy úgy néz ki, túllendültek a dolgokon. Mikor Dan a comjaira húzná a lány lábait, előtte még gyorsan kibújik a topánjaiból, mégse koszolja össze a férfi nadrágját velük, de utána enged az irányító mozdulatoknak. Ha nem is lazul el teljesen - mert azért az elmúlt órák eseményeit figyelembe véve inkább nem is akarja annyira elengedni magát, hogy még a végén mámoros képzelgésekbe vetődjön - de legalábbis kényelmesen hátradől a fotelben, és hagyja, hogy a tudós meglehetősen hozzáértő kezekkel lásson "munkának".*
-Szóval nem foglalom le eléggé? Ezt sértésnek vegyem, vagy biztatásnak?
*Kérdez vissza, a tervezettnél egy kicsit közvetlenebb hangnemben, ahogy leolvassa a férfi arcáról, hogy amaz csak élcelődik vele. Már megint.
A késői óra gondolatára megrázza a fejét. Még nem érzi magát álmosnak.*
-Nincs késő, még nem szabadul tőlem. *cinkos félmosoly* -Érdekelnek a gyógyitalok. És mintha... ohhh *egy pillanatra megakad mondandójában, mikor Dan egy kellemesen érzékeny pontra tapint a vádliján* -mintha azt mondta volna, mágiát is tanulhatna, hogy a hold erejét kifürkéssze...?
*Valami rémlik neki ezzel kapcsolatban. A maga részéről szerepelt a terveiben, hogy itt Artheniorban majd szeretne megismerkedni a mágiával, és ha ennek Dan részéről sincs akadálya, akár együtt is belevághatnának.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-12 11:23:34
Üzenet elküldve: 2022-10-12 11:23:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Egy átlagos ember most biztosan arra gondolna, hogy az élet tele van meglepetésekkel, balszerencsével, meghatározó véletlenekkel. Hiszen mi másért is húzta volna a nő ki pont azt a rajzot? A megfelelő válasz Dan szerint inkább az, hogy mett volt rá esély.*
- Már nagyobb feneket kerítettünk ennek, mint kellett volna. Csak zárjuk le! *~Legközelebb bezárom a fiókokat~ az estéjükre valami fájdalmas érzés köde száll, de az érintés még talán nyugtató hatású is lehet. A tudós nem visszakozik, hát a masszázs elől. Mindketten leülnek egy-egy székre és Dan illedelmesen az ölébe húzná az elf lábait, bár pontosabb kifejezés az, hogy a combja alsóbb tájára. Nem szeretne ő közben máshol masszázst kapni. Hozzáértően kezd a "feladaton" dolgozni.*
- Mindig mást csinálok, mivel ez egy régóta való távollét utáni hazaérkezésem, ellenőrizni fogom a tárgyaim működését, de addigra maga már nem kell. Most az agyamat pihentetem, a jelenléte belefér a dologba. *itt látszik rajta, hogy csak szórakozik, húzza a másikat*
- Annyi mindent nem tudunk ebből a világból. Nem igaz? Válasszon valamit, ami érdekli, valamilyen szinten bevezetem a dologba. Közben meg a titkokat írkálom hozzá. Többet nem ajánlhatok. Vagy ehhez már késő van?
*Egy átlagos ember most biztosan arra gondolna, hogy az élet tele van meglepetésekkel, balszerencsével, meghatározó véletlenekkel. Hiszen mi másért is húzta volna a nő ki pont azt a rajzot? A megfelelő válasz Dan szerint inkább az, hogy mett volt rá esély.*
- Már nagyobb feneket kerítettünk ennek, mint kellett volna. Csak zárjuk le! *~Legközelebb bezárom a fiókokat~ az estéjükre valami fájdalmas érzés köde száll, de az érintés még talán nyugtató hatású is lehet. A tudós nem visszakozik, hát a masszázs elől. Mindketten leülnek egy-egy székre és Dan illedelmesen az ölébe húzná az elf lábait, bár pontosabb kifejezés az, hogy a combja alsóbb tájára. Nem szeretne ő közben máshol masszázst kapni. Hozzáértően kezd a "feladaton" dolgozni.*
- Mindig mást csinálok, mivel ez egy régóta való távollét utáni hazaérkezésem, ellenőrizni fogom a tárgyaim működését, de addigra maga már nem kell. Most az agyamat pihentetem, a jelenléte belefér a dologba. *itt látszik rajta, hogy csak szórakozik, húzza a másikat*
- Annyi mindent nem tudunk ebből a világból. Nem igaz? Válasszon valamit, ami érdekli, valamilyen szinten bevezetem a dologba. Közben meg a titkokat írkálom hozzá. Többet nem ajánlhatok. Vagy ehhez már késő van?
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-10 22:13:32
Üzenet elküldve: 2022-10-10 22:13:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A nyüzsgő Piactér után azonban olyan irányt vet útja, mire nem számított. A népes utcák és magas épületek után egyre kopárabb és romosabb épületeket, sőt, romokat talál. Ahogy tovább haladnak léptei; egy-kettő kissé bizonytalanabb; megszaporázza újra magát. Észbe kapva vissza vált a korábbi "városnéző" módra. Sötét ruházatával talán ebből a környezetből rí ki legkevésbé, ami nem más, mint maga a pusztulás. Egészen elsétál a hasadékig, minek a meglétét csak sejteni tudta távolabbról. Annak szélén megáll és bámul át a túloldalra, majd lefelé. Hátborzongató, rideg és kegyetlen hely. Noha nem tudja, mi történt itt, de el tudja képzelni, ama dolog után milyen sorsa lett eme helynek. Szinte látja maga előtt az egymás után lebukó alakokat. Elkeseredett arcok kiáltanak az ásító sötétség mélyéről. A szélben szinte már hallani véli hangjuk folyton felüvöltő, majd elhaló orkánját. Kegyetlen hely. ~Vajon mi adta neked ezt a sorsot? Temető lettél sírhalmok nélkül, könnyek, vér és zsigerek folyama. Mi végre lettél, mond?~ Lehunyja szemeit majd megfordul és a város élettől nyüzsgő arca felé veszi újra irányát. Ám ez a hely maga megragadja elméjét, így elhatározza, későbbiekben utána kérdez múltjának. A szakadék éhes farkas szájaként üvölt, miről egy régi dal jut eszébe, a csontba maró hidegről.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:23:31
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:23:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Az újabb fáradt sóhajra egy óvatos, lassú, bűnbánó vállvonással reagál.*
-Nem tudtam, hogy pont ezt a képet fogom kifogni.
*Azt viszont tudja, hogy ez nem menti fel a kíváncsiskodás vétke alól. Viszont, mivel a feje még a helyén van, csak a lebukottak szégyenérzetével kell viaskodnia, lakhatásának és megélhetésének biztosságának elvesztésétől talán még nem kell félnie.
A lábmasszázs témájánál úgy tűnik, sikerült meggyőznie Dant, hogy nem gondolt ő semmi rosszra, vagy illetlenre a kivitelezéssel kapcsolatban - már persze ha leszámítjuk azt a pár pillanatnyi bizonytalanságot, mikor átfutottak a gondolatain az esetleges intimebb érintések a férfi részéről. Bár nem érzi úgy, hogy a tudós maradéktalanul elégedett lenne a kárpótlás eme verziójával, fürkésző oldalpillantásokat vetve rá átlépdel a fotelekhez. Mielőtt leülne az egyikre, még egyszer a férfira néz, nem gondolta-e meg magát útközben, de ha még mindig azt a fáradt, beletörődő arcot látja rajta (vagy legalábbis semmi rosszabbat), akkor szép lassan leereszkedik az egyik székbe, úgy várja meg Dant, hogy ő is leüljön.*
-És... mi a terve az este további részére?
*Kezd új témába, hogy kicsit csillapítsa a kedélyeket. Amúgy is érdekli, meddig szükséges még a jelenléte akár a laborban, akár a konyhában, akár a fürdőben... nem, ez utóbbi helyen talán nem lesz szükség rá.*
*Az újabb fáradt sóhajra egy óvatos, lassú, bűnbánó vállvonással reagál.*
-Nem tudtam, hogy pont ezt a képet fogom kifogni.
*Azt viszont tudja, hogy ez nem menti fel a kíváncsiskodás vétke alól. Viszont, mivel a feje még a helyén van, csak a lebukottak szégyenérzetével kell viaskodnia, lakhatásának és megélhetésének biztosságának elvesztésétől talán még nem kell félnie.
A lábmasszázs témájánál úgy tűnik, sikerült meggyőznie Dant, hogy nem gondolt ő semmi rosszra, vagy illetlenre a kivitelezéssel kapcsolatban - már persze ha leszámítjuk azt a pár pillanatnyi bizonytalanságot, mikor átfutottak a gondolatain az esetleges intimebb érintések a férfi részéről. Bár nem érzi úgy, hogy a tudós maradéktalanul elégedett lenne a kárpótlás eme verziójával, fürkésző oldalpillantásokat vetve rá átlépdel a fotelekhez. Mielőtt leülne az egyikre, még egyszer a férfira néz, nem gondolta-e meg magát útközben, de ha még mindig azt a fáradt, beletörődő arcot látja rajta (vagy legalábbis semmi rosszabbat), akkor szép lassan leereszkedik az egyik székbe, úgy várja meg Dant, hogy ő is leüljön.*
-És... mi a terve az este további részére?
*Kezd új témába, hogy kicsit csillapítsa a kedélyeket. Amúgy is érdekli, meddig szükséges még a jelenléte akár a laborban, akár a konyhában, akár a fürdőben... nem, ez utóbbi helyen talán nem lesz szükség rá.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-07 20:22:57
Üzenet elküldve: 2022-10-07 20:22:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*A magányos életmódra vonatkozó kérdésen sokáig gondolkodik, Averil nem kap rá azonnal választ. Svirnek előbb még magában, magának kell megfogalmaznia a választ, hogy aztán másoknak is elárulhassa. Tudja, hogy a közös tanakodás időnként sokat segít, ezért talán majd a válasz egy-egy töredékét is megosztja majd.*
– Biztosan ki lehet találni más ösztönzőt, hogyha pénz szűkében is van a város. Ki mit megtisztít, az az övé, az ő földje. Máris csak úgy törnék magukat az emberek. *A reakcióra kíváncsian néz a nőre. Tud ő, ha éppen akar, egész használhatónak tartja a saját ötletét.*
– A kertben felülhetsz rá. Frankó a neve. De ne kérdezd, hogy miért hívják pont így, mert nem tudom. *Szabadkozva széttárja a két kezét és mosolyog a helyzeten. Ezután eloszlatja a befőttet övező rejtélyt. Egy kanalat vesz elő, amivel egy tálba szedi a gyümölcsöt, a megmaradt levet pedig két pohárban osztja el egyenlő részre. A gyümölcslevet végül vízzel önti fel, hogy megteljenek a poharak.*
– Megérdemeljük a frissítőt. *Kihúzza az egyik széket Averilnek, aztán a kiválasztott helyre teszi az egyik poharat. A saját italával ezután az asztal másik végén ül le.*
– Összességében rendben van a ház. A kertben a két fa a kedvencem. A látszattal ellentétben alig néhány évesek. Egy mágus növesztette őket ilyen szép nagyra. Mit gondolsz, telepíttessek még néhányat a kerítés mellé is, hogy takarja a szakadékot? Esetleg egy sűrű sövény, bár úgy nem belátható az utca, én pedig szeretem látni, ki megy el a szakadék szélén.
*A magányos életmódra vonatkozó kérdésen sokáig gondolkodik, Averil nem kap rá azonnal választ. Svirnek előbb még magában, magának kell megfogalmaznia a választ, hogy aztán másoknak is elárulhassa. Tudja, hogy a közös tanakodás időnként sokat segít, ezért talán majd a válasz egy-egy töredékét is megosztja majd.*
– Biztosan ki lehet találni más ösztönzőt, hogyha pénz szűkében is van a város. Ki mit megtisztít, az az övé, az ő földje. Máris csak úgy törnék magukat az emberek. *A reakcióra kíváncsian néz a nőre. Tud ő, ha éppen akar, egész használhatónak tartja a saját ötletét.*
– A kertben felülhetsz rá. Frankó a neve. De ne kérdezd, hogy miért hívják pont így, mert nem tudom. *Szabadkozva széttárja a két kezét és mosolyog a helyzeten. Ezután eloszlatja a befőttet övező rejtélyt. Egy kanalat vesz elő, amivel egy tálba szedi a gyümölcsöt, a megmaradt levet pedig két pohárban osztja el egyenlő részre. A gyümölcslevet végül vízzel önti fel, hogy megteljenek a poharak.*
– Megérdemeljük a frissítőt. *Kihúzza az egyik széket Averilnek, aztán a kiválasztott helyre teszi az egyik poharat. A saját italával ezután az asztal másik végén ül le.*
– Összességében rendben van a ház. A kertben a két fa a kedvencem. A látszattal ellentétben alig néhány évesek. Egy mágus növesztette őket ilyen szép nagyra. Mit gondolsz, telepíttessek még néhányat a kerítés mellé is, hogy takarja a szakadékot? Esetleg egy sűrű sövény, bár úgy nem belátható az utca, én pedig szeretem látni, ki megy el a szakadék szélén.
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-06 10:15:42
Üzenet elküldve: 2022-10-06 10:15:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
- Itt nem az a lényeg, hogy pontos e a rajz, hanem, hogy akkor is megleste. *a férfiból fáradt sóhaj szakad ki. Nem akar viszont ő egy farok lenni, érzi is, hogy a masszázs témájánál talán el is vetette a súlykot, esetlegesen nem is csak talán, de azért ezt még nem vallaná be így első nap, ennyi heves érzelem mellett. Nagy levegőt vesz inkább és megszólal*
- Jól van, semmi baj. Megmasszírozom a vádliját. Igaza van, úgy könnyű lesz, ahogyan leírta. Másabb szoknyákhoz vagyok szokva. Szóval üljön csak le, ha gondolja!
- Itt nem az a lényeg, hogy pontos e a rajz, hanem, hogy akkor is megleste. *a férfiból fáradt sóhaj szakad ki. Nem akar viszont ő egy farok lenni, érzi is, hogy a masszázs témájánál talán el is vetette a súlykot, esetlegesen nem is csak talán, de azért ezt még nem vallaná be így első nap, ennyi heves érzelem mellett. Nagy levegőt vesz inkább és megszólal*
- Jól van, semmi baj. Megmasszírozom a vádliját. Igaza van, úgy könnyű lesz, ahogyan leírta. Másabb szoknyákhoz vagyok szokva. Szóval üljön csak le, ha gondolja!
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-03 22:26:09
Üzenet elküldve: 2022-10-03 22:26:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Mikor az elf meghazudtolja, néhány hosszú pillanatig csak néz felé. Elakad a szava. Azután azonban...*
- Nem is igaz! Vagyis Felhő tényleg elkezdett ugatni, de nem akart minket lebuktatni! Csak kutya, a kutyák meg ugatnak! - *Oktatja ki dühösen-sértetten Drent, amiért az árulással meri vádolni a barátját.*
- És nem is dobtál el semmit! Miattam engedtek el! Mert átvertem őket! - *Köti az ebet a karóhoz, mert ő bizony nem látott semmiféle "manólötyit", úgyhogy biztosan nem is volt ott. Különben is, mi az a manólötyi? Biztosan most találta ki az elf, hogy az ő érdemeit kisebbítse Sylvar előtt!
Mikor aztán a tündér a kincs felől érdeklődik, engedi, hogy Dren mutassa be, mert ő nehezen is tehetné, nem nála van. Amin most már szívesen változtatna. Bár a szomjúság még mindig jobban kínozza, azért egy darabka abból az illatos süteményből biztosan le tudna csúszni.
Rava beszámolóját kíváncsian hallgatja, és valahol meg is könnyebbül, hogy úgy tűnik, mára végeztek. Elfáradt ebben a nagy kalandban és a futásban, meg későre is jár már. Álmos, ami abból is látszódhat, hogy igencsak elcsöndesül, meg nem is lelkesedik a tündér terve iránt. Csak magában aggódik, hogy mihez kezdenek majd két kutyával, és főleg hogy a gyáva Felhővel mi lesz ott. Talán hátra kellene őt hagynia?*
- Szomjas vagyok. - *Közli ismét, a témától eltérően, majd láthatóan keresgélni, vagy épp tájékozódni próbál a sötétben, feltehetően valami vízforrás után.*
*Mikor az elf meghazudtolja, néhány hosszú pillanatig csak néz felé. Elakad a szava. Azután azonban...*
- Nem is igaz! Vagyis Felhő tényleg elkezdett ugatni, de nem akart minket lebuktatni! Csak kutya, a kutyák meg ugatnak! - *Oktatja ki dühösen-sértetten Drent, amiért az árulással meri vádolni a barátját.*
- És nem is dobtál el semmit! Miattam engedtek el! Mert átvertem őket! - *Köti az ebet a karóhoz, mert ő bizony nem látott semmiféle "manólötyit", úgyhogy biztosan nem is volt ott. Különben is, mi az a manólötyi? Biztosan most találta ki az elf, hogy az ő érdemeit kisebbítse Sylvar előtt!
Mikor aztán a tündér a kincs felől érdeklődik, engedi, hogy Dren mutassa be, mert ő nehezen is tehetné, nem nála van. Amin most már szívesen változtatna. Bár a szomjúság még mindig jobban kínozza, azért egy darabka abból az illatos süteményből biztosan le tudna csúszni.
Rava beszámolóját kíváncsian hallgatja, és valahol meg is könnyebbül, hogy úgy tűnik, mára végeztek. Elfáradt ebben a nagy kalandban és a futásban, meg későre is jár már. Álmos, ami abból is látszódhat, hogy igencsak elcsöndesül, meg nem is lelkesedik a tündér terve iránt. Csak magában aggódik, hogy mihez kezdenek majd két kutyával, és főleg hogy a gyáva Felhővel mi lesz ott. Talán hátra kellene őt hagynia?*
- Szomjas vagyok. - *Közli ismét, a témától eltérően, majd láthatóan keresgélni, vagy épp tájékozódni próbál a sötétben, feltehetően valami vízforrás után.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:36:29
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:36:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Igyekszik a felszabadult nevetést rövidre fogni, mivel még a levegőért kapkodó kacagás közben is feltűnik neki, hogy a tudós alábbhagyott a poénkodással. Meglehet, eleve nem is annak szánta megjegyzését, leginkább erről ad sejtést az ismét morgóssá váló hangulat. Köhint párat, miközben felegyenesedik, és eloszlatja a jókedvű kifakadás maradék hullámait is.*
-Hisz nem kérdőjeleztem meg a pontosságát, épp azt mondtam, hogy meglehetősen élethű az ábrázolás. *igyekszik kicsit javítani helyzetén* -Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy egy rajzot... hogy is fogalmazott? Lestem meg. Nem a valódit...
*Eszében se volt megbántani a férfit, bár igazán nem is érti, min bántódhatott meg hirtelen. A további magyarázkodást ettől függetlenül fölöslegesnek ítéli, ahogy azt leszögezni is, hogy arra a bizonyos valódira köszöni szépen, nem kíváncsi. Ha jól emlékszik, ezen a beszélgetésen már amúgy is túlvannak.
Mivel Dan úgy néz ki, eleget vitázott a macska-esőfelhő valószínűségi kérdésében is, elkönyveli magának a győzelmet az utolsó szó megkaparintására szervezett versenyükben, ám persze önelégült boldogsága nem tarthat sokáig, mert az ork-Tinát bemutató rajz elkészül. Az önérzetének csorbulását kárpótlandó ötletét azonban legszívesebben már most visszaszívná, ahogy a tudós okfejtését hallgatja, miért is lenne megfelelő a földre ülve szoknya alá nyúlkálós lábmasszázs.*
~Azért a tíz centi erős túlzás.~
*Fut át gondolatai közt, miközben egyik kezével gyorsan megtapogatja szoknyája szélét, ami... igen, alig lehet több fél centi vastagságúnál. De nem ezen az apró részleten fog fennakadni, végül is azt már volt szerencséje megtanulni, hogy a férfiak és a női ruhák nem feltétlenül ápolnak szoros barátságot egymással.*
-Nem, se levenni nem akarnám, se azt, hogy szétszakítsa. Én arra gondoltam, hogy ott... *karját a két fotel és sámli hármasa felé emeli, ahol korábban ő maga adott Dannek masszázst* -lehetne kivitelezni a dolgot, így magának nem kéne a földre ülnie. A szoknyám pedig ahogy látja, csak a térdemig ér. Annál feljebb nem is kellene masszíroznia.
*Mondandója végeztével sóhajt egyet. Most már kezdi újra kényelmetlenül érezni magát, és kedve támadna inkább ismét nekilátni a néma vacsorázásnak, ha az étel nem fogyott volna már rég el.*
-De persze ez csak egy ötlet volt. Kitalálhat valami kedvére valóbbat ön is, vagy még mindig maradhatunk a...
*Itt elharapja a mondatot, mielőtt újabb ostobaságot ejtene ki a száján. Csak nem kéne megint pofonnal fenyegetnie a munkaadóját. És a szállásadóját. És az esetleges oktatóját.*
*Igyekszik a felszabadult nevetést rövidre fogni, mivel még a levegőért kapkodó kacagás közben is feltűnik neki, hogy a tudós alábbhagyott a poénkodással. Meglehet, eleve nem is annak szánta megjegyzését, leginkább erről ad sejtést az ismét morgóssá váló hangulat. Köhint párat, miközben felegyenesedik, és eloszlatja a jókedvű kifakadás maradék hullámait is.*
-Hisz nem kérdőjeleztem meg a pontosságát, épp azt mondtam, hogy meglehetősen élethű az ábrázolás. *igyekszik kicsit javítani helyzetén* -Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy egy rajzot... hogy is fogalmazott? Lestem meg. Nem a valódit...
*Eszében se volt megbántani a férfit, bár igazán nem is érti, min bántódhatott meg hirtelen. A további magyarázkodást ettől függetlenül fölöslegesnek ítéli, ahogy azt leszögezni is, hogy arra a bizonyos valódira köszöni szépen, nem kíváncsi. Ha jól emlékszik, ezen a beszélgetésen már amúgy is túlvannak.
Mivel Dan úgy néz ki, eleget vitázott a macska-esőfelhő valószínűségi kérdésében is, elkönyveli magának a győzelmet az utolsó szó megkaparintására szervezett versenyükben, ám persze önelégült boldogsága nem tarthat sokáig, mert az ork-Tinát bemutató rajz elkészül. Az önérzetének csorbulását kárpótlandó ötletét azonban legszívesebben már most visszaszívná, ahogy a tudós okfejtését hallgatja, miért is lenne megfelelő a földre ülve szoknya alá nyúlkálós lábmasszázs.*
~Azért a tíz centi erős túlzás.~
*Fut át gondolatai közt, miközben egyik kezével gyorsan megtapogatja szoknyája szélét, ami... igen, alig lehet több fél centi vastagságúnál. De nem ezen az apró részleten fog fennakadni, végül is azt már volt szerencséje megtanulni, hogy a férfiak és a női ruhák nem feltétlenül ápolnak szoros barátságot egymással.*
-Nem, se levenni nem akarnám, se azt, hogy szétszakítsa. Én arra gondoltam, hogy ott... *karját a két fotel és sámli hármasa felé emeli, ahol korábban ő maga adott Dannek masszázst* -lehetne kivitelezni a dolgot, így magának nem kéne a földre ülnie. A szoknyám pedig ahogy látja, csak a térdemig ér. Annál feljebb nem is kellene masszíroznia.
*Mondandója végeztével sóhajt egyet. Most már kezdi újra kényelmetlenül érezni magát, és kedve támadna inkább ismét nekilátni a néma vacsorázásnak, ha az étel nem fogyott volna már rég el.*
-De persze ez csak egy ötlet volt. Kitalálhat valami kedvére valóbbat ön is, vagy még mindig maradhatunk a...
*Itt elharapja a mondatot, mielőtt újabb ostobaságot ejtene ki a száján. Csak nem kéne megint pofonnal fenyegetnie a munkaadóját. És a szállásadóját. És az esetleges oktatóját.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-02 12:08:53
Üzenet elküldve: 2022-10-02 12:08:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
- Miért zárkózott el ennyire a világtól? Én azt értem, hogy csak alkalmanként szükséges a társaság... De néha nem magányos itt egyedül? Bár valahol megértem, hogy az embernek kell egy kis egyedüllét is. Nem mintha én másképp gondolkoznék.
* A romokra veti a tekintetét az ablakban, de utána vissza Svírre. Szépen komótosan indul el az ablak felé, hogy aztán kinyissa, ő sem működik másképp, mindig is egyedül volt, és eddig úgy érezte, hogy ez jó így, bár a magány gyakran előtört belőle. *
- Nem áll szándékomban az ön döntését megmásítani, ha ön úgy érzi, hogy jó így magának, én nem fogok ellent mondani. Mellesleg nem hinném, hogy tisztességesen kifizetnék a munkát.
* Rántja meg vállát, de tekintetéből is vissza cseng az üresség. Averil nem zavartatta magát sok minden miatt, számára bőven elég, ha a gyomra megvan töltve, és valamennyi van az erszényében is. *
- Később megpróbálom majd a lovát, ha megengedi. Mi a neve?
* Tér vissza a kihagyott válaszára, valahol kissé meglepve tekint rá a férfire. Szavait felfogta, mégis képtelen volt rá azonnal választ adni, nem szokott hozzá a kedvességhez, így gyanakvással ölelte körül az ajánlatot. Kezeivel közben az ablakokat nyitogatja, de a kérés hallatán nem csukja vissza őket. *
- Teljesen rendben vannak, túlságosan is csend van a környékhez mérten. A lova igazán jó házőrző.
* Mondja teljes meggyőződéssel, a lelki szemei előtt egy ugató ló mutatkozik, bár tudja jól, hogy badarság. Mégsem tudja a képet eloszlatni elméjében.
Végül csatlakozik Svírhez, a konyhába belépve kőrbe néz, majd megpillantja a boros üveget. Már megosztotta a férfivel, hogy ő nem szokott inni, így egy darabig bizonytalanul méregetni, de végül a befőttet látva megkönnyebbül. *
- Ha az ablakon nem nézek ki, igazán kellemes otthona van.
* Mondja ugyanolyan őszintén, ahogyan eddig is tette. Averil soha nem foglalkozott azzal, hogy mennyire illetlen amit kiejt a száján, inkább az őszinteségben hitt. *
- Miért zárkózott el ennyire a világtól? Én azt értem, hogy csak alkalmanként szükséges a társaság... De néha nem magányos itt egyedül? Bár valahol megértem, hogy az embernek kell egy kis egyedüllét is. Nem mintha én másképp gondolkoznék.
* A romokra veti a tekintetét az ablakban, de utána vissza Svírre. Szépen komótosan indul el az ablak felé, hogy aztán kinyissa, ő sem működik másképp, mindig is egyedül volt, és eddig úgy érezte, hogy ez jó így, bár a magány gyakran előtört belőle. *
- Nem áll szándékomban az ön döntését megmásítani, ha ön úgy érzi, hogy jó így magának, én nem fogok ellent mondani. Mellesleg nem hinném, hogy tisztességesen kifizetnék a munkát.
* Rántja meg vállát, de tekintetéből is vissza cseng az üresség. Averil nem zavartatta magát sok minden miatt, számára bőven elég, ha a gyomra megvan töltve, és valamennyi van az erszényében is. *
- Később megpróbálom majd a lovát, ha megengedi. Mi a neve?
* Tér vissza a kihagyott válaszára, valahol kissé meglepve tekint rá a férfire. Szavait felfogta, mégis képtelen volt rá azonnal választ adni, nem szokott hozzá a kedvességhez, így gyanakvással ölelte körül az ajánlatot. Kezeivel közben az ablakokat nyitogatja, de a kérés hallatán nem csukja vissza őket. *
- Teljesen rendben vannak, túlságosan is csend van a környékhez mérten. A lova igazán jó házőrző.
* Mondja teljes meggyőződéssel, a lelki szemei előtt egy ugató ló mutatkozik, bár tudja jól, hogy badarság. Mégsem tudja a képet eloszlatni elméjében.
Végül csatlakozik Svírhez, a konyhába belépve kőrbe néz, majd megpillantja a boros üveget. Már megosztotta a férfivel, hogy ő nem szokott inni, így egy darabig bizonytalanul méregetni, de végül a befőttet látva megkönnyebbül. *
- Ha az ablakon nem nézek ki, igazán kellemes otthona van.
* Mondja ugyanolyan őszintén, ahogyan eddig is tette. Averil soha nem foglalkozott azzal, hogy mennyire illetlen amit kiejt a száján, inkább az őszinteségben hitt. *
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-01 14:25:50
Üzenet elküldve: 2022-10-01 14:25:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Ha Dannek nem lenne ezen a téren elég önbizalma még a végén azt hinné, hogy a rajz tárgyán nevet úgy a nő. ~Vajon az összes elf nő ilyen kattant? ~ fut végig a fején miközben várja, hogy a társasága ismét képes legyen a kommunikációra*
- A tanulmány rajz lényege, hogy a papírról pontosan tudja, hogyan néz ki *morog egy keveset a nem nagy ügy benyomást keltő szavakra. Nyilván zavarja a dolog, de csak nem fogja fejét vetetni miatta Tinának. Azért ha a párja visszajön ezt jobb, ha nem mondják el neki, ahogy lehet még inkább pár más tényezőt sem kéne. Belegondolva eddig elég furcsa a munkaadói kapcsolatuk. Lehet jobb lenne itt meghúzni most egy határt. *
- Maga két tőlem lábmasszázst. A szoknyája vagy tíz centi vastag, azon keresztül nem nagyon lehet masszírozni. Gondolom levenni csak nem akarja. Marad az alányúlás. Vagy van más lehetőség a fejében? Szakítsam ki? Nem tűnt úgy, hogy annyi ruhája lenne. Jobb, ha nem tesszük ezt tönkre. A földre ülés pedig úgy véltem kényelmes megoldás.
*Ha Dannek nem lenne ezen a téren elég önbizalma még a végén azt hinné, hogy a rajz tárgyán nevet úgy a nő. ~Vajon az összes elf nő ilyen kattant? ~ fut végig a fején miközben várja, hogy a társasága ismét képes legyen a kommunikációra*
- A tanulmány rajz lényege, hogy a papírról pontosan tudja, hogyan néz ki *morog egy keveset a nem nagy ügy benyomást keltő szavakra. Nyilván zavarja a dolog, de csak nem fogja fejét vetetni miatta Tinának. Azért ha a párja visszajön ezt jobb, ha nem mondják el neki, ahogy lehet még inkább pár más tényezőt sem kéne. Belegondolva eddig elég furcsa a munkaadói kapcsolatuk. Lehet jobb lenne itt meghúzni most egy határt. *
- Maga két tőlem lábmasszázst. A szoknyája vagy tíz centi vastag, azon keresztül nem nagyon lehet masszírozni. Gondolom levenni csak nem akarja. Marad az alányúlás. Vagy van más lehetőség a fejében? Szakítsam ki? Nem tűnt úgy, hogy annyi ruhája lenne. Jobb, ha nem tesszük ezt tönkre. A földre ülés pedig úgy véltem kényelmes megoldás.
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:28:07
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:28:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
*Elgondolkodik a lovára vonatkozó kérdésen. Mivel mindketten igen magányosak mostanság, többnyire csak egymás társaságát élvezik, ezért több évvel ezelőtti emlékeket kell felidéznie a kérdés eldöntéséhez.*
– Régen társaságban is jól viselkedett, viszont már régen volt társasága. Ha szeretnéd, tehetsz vele egy próbát. Jobban meggondolja valószínűleg feldobja majd, hogy új arcot lát a ház körül. *A lóról beszél, de magán is észreveszi, hogy élénkebb lett amióta Averil a közelében van. A testőre a városvezetéssel folytatott perlekedését hallgatva elmosolyodik. A nő felé fordul és tanácstalanul széttárja a kezeit.*
– Érdekes. Engem már az elején sem zavart túlságosan, hogy romhalmazzá változott az a sok kúria. Akit meg zavart, nos az vagy elment, vagy meghalt. Talán pont ez az oka annak, hogy nem végezték el a takarítást. Egyszerűen nem maradt olyan a környéken, akit zavarna. Furcsa egy helyzet, ugye? *Svir is belátja, mennyire komikus a helyzet, viszont még nem áll Averil mellé a cselekvő városlakók oldalára.*
– Éppenséggel kérvényezheted, hátha hallgatnak egy hozzád hasonló rendes emberre. *Válaszolja komolyan. Úgy gondolja, hogy a nő néhány hasonszőrű társával valóban el tudná végezni a feladatot.
Az ellenőrzésre csak egy biccentéssel ad engedélyt, majd beljebb megy a házba, hogy a nappaliban tegyen-vegyen. Megigazít néhány tárgyat a könyvespolcon, aztán összegyűjti a szoba alacsony asztalán hagyott poharat és borosüveget, hogy a konyhába vigye őket.*
– Na, hogy vannak az ablakok? *Kérdi hangosan Averiltől?*
– Amúgy most nyugodtan lehetnek nyitva, hadd jöjjön be a fény. Elég estére bezárni őket, ha itthon van valaki. *Beszéd közben a kamrában matat. Egy üveg meggybefőttet vesz elő, amit a konyhaasztalra tesz le. Ezután egy-egy poharat keres elő a szekrényből magának és a vendégének.*
*Elgondolkodik a lovára vonatkozó kérdésen. Mivel mindketten igen magányosak mostanság, többnyire csak egymás társaságát élvezik, ezért több évvel ezelőtti emlékeket kell felidéznie a kérdés eldöntéséhez.*
– Régen társaságban is jól viselkedett, viszont már régen volt társasága. Ha szeretnéd, tehetsz vele egy próbát. Jobban meggondolja valószínűleg feldobja majd, hogy új arcot lát a ház körül. *A lóról beszél, de magán is észreveszi, hogy élénkebb lett amióta Averil a közelében van. A testőre a városvezetéssel folytatott perlekedését hallgatva elmosolyodik. A nő felé fordul és tanácstalanul széttárja a kezeit.*
– Érdekes. Engem már az elején sem zavart túlságosan, hogy romhalmazzá változott az a sok kúria. Akit meg zavart, nos az vagy elment, vagy meghalt. Talán pont ez az oka annak, hogy nem végezték el a takarítást. Egyszerűen nem maradt olyan a környéken, akit zavarna. Furcsa egy helyzet, ugye? *Svir is belátja, mennyire komikus a helyzet, viszont még nem áll Averil mellé a cselekvő városlakók oldalára.*
– Éppenséggel kérvényezheted, hátha hallgatnak egy hozzád hasonló rendes emberre. *Válaszolja komolyan. Úgy gondolja, hogy a nő néhány hasonszőrű társával valóban el tudná végezni a feladatot.
Az ellenőrzésre csak egy biccentéssel ad engedélyt, majd beljebb megy a házba, hogy a nappaliban tegyen-vegyen. Megigazít néhány tárgyat a könyvespolcon, aztán összegyűjti a szoba alacsony asztalán hagyott poharat és borosüveget, hogy a konyhába vigye őket.*
– Na, hogy vannak az ablakok? *Kérdi hangosan Averiltől?*
– Amúgy most nyugodtan lehetnek nyitva, hadd jöjjön be a fény. Elég estére bezárni őket, ha itthon van valaki. *Beszéd közben a kamrában matat. Egy üveg meggybefőttet vesz elő, amit a konyhaasztalra tesz le. Ezután egy-egy poharat keres elő a szekrényből magának és a vendégének.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:10:45
Üzenet elküldve: 2022-09-30 20:10:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Nem túlságosan sokat kell várnia arra, hogy eltűnt társai előkerüljenek. Kíváncsian nézi őket, látja rajtuk hogy elég megviselt állapotban vannak. Éppen rá is akarna kérdezni, hogy mi történt, de Ruuno beelőzi őt, s rögtön hadarni kezd. Ravának pedig a szája széle egyre jobban húzódik a füle felé, hogy végül vigyorogva nézze a párost.*
-Akkor jó nagy kalamajkába kerültetek.
*Persze nem kerüli el figyelmét a manószakértő kiegészítése sem a történetet illetően, s kicsit el is keseredik, mert nem tudja, hogy valóban értékes lötty volt-e amit eldobtak, vagy csak ilyen a szójárása.*
-De azért egyben vagytok? Na és mi az a kincs?
*Némileg sejti, hogy talán csak a kölyök szemszögéből gazdagodtak némi kinccsel, de azért csak elhallgatja majd. Hagy is nekik időt, s csak utána meséli el, hogy ő mit talált.*
-Én egyébként egy egész pofás házat találtam amott lentebb. Szinte érzem a zsigereimben, hogy az az, amit keresünk. Nagy kerítése van, benne pedig két házőrző kutya.
*Félig Felhőre sandít, megszívja fogát majd folytatja.*
-De van egy tervem! Ha minden jól megy, és benne vagytok a következő éjszaka meg is csinálhatjuk a melót. Csak a piacra kell elszaladni szerezni valamit, amivel a kutyák figyelmét elterelhetjük és onnan nyitott az út!
*Nem túlságosan sokat kell várnia arra, hogy eltűnt társai előkerüljenek. Kíváncsian nézi őket, látja rajtuk hogy elég megviselt állapotban vannak. Éppen rá is akarna kérdezni, hogy mi történt, de Ruuno beelőzi őt, s rögtön hadarni kezd. Ravának pedig a szája széle egyre jobban húzódik a füle felé, hogy végül vigyorogva nézze a párost.*
-Akkor jó nagy kalamajkába kerültetek.
*Persze nem kerüli el figyelmét a manószakértő kiegészítése sem a történetet illetően, s kicsit el is keseredik, mert nem tudja, hogy valóban értékes lötty volt-e amit eldobtak, vagy csak ilyen a szójárása.*
-De azért egyben vagytok? Na és mi az a kincs?
*Némileg sejti, hogy talán csak a kölyök szemszögéből gazdagodtak némi kinccsel, de azért csak elhallgatja majd. Hagy is nekik időt, s csak utána meséli el, hogy ő mit talált.*
-Én egyébként egy egész pofás házat találtam amott lentebb. Szinte érzem a zsigereimben, hogy az az, amit keresünk. Nagy kerítése van, benne pedig két házőrző kutya.
*Félig Felhőre sandít, megszívja fogát majd folytatja.*
-De van egy tervem! Ha minden jól megy, és benne vagytok a következő éjszaka meg is csinálhatjuk a melót. Csak a piacra kell elszaladni szerezni valamit, amivel a kutyák figyelmét elterelhetjük és onnan nyitott az út!
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:28:25
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:28:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Valóban túlzott teret engedett kíváncsiságának, de mivel a tudós nem hárítja el következetesen a sokszor intim mélységekbe szálló kérdéseket, tovább feszegeti a határokat, meddig mehet el. Neki mindenesetre nem fáj tőlük a feje...
A szinte kioktató magyarázatra szívesen válaszolna valamit, de muszáj kihasználnia az adódó alkalmat, hogy belekukkanthasson a fiókban tárolt rajzokba, így végül nem felel már Dannek, mielőtt arca az érett almák színét venné fel a megpillantott mű láttán. Természetesen a férfi is észreveszi a turpisságot - lényegében csak a halottak nem hallhatták a bútordarab visszaérkezését rendeltetési helyére - és Tina kénytelen egy pillanatra elgondolkodni rajta, vajon jól hitte-e, hogy a tudós nem lesz dühös. A hatalmas sóhaj pillanataiban lélegzet-visszafojtva várja a negatív, vagy nagyon negatív reakciót, ám az, legnagyobb meglepetésére, elmarad. A szabados nyelvezetű korholás olyan váratlanul éri, hogy még zavarából is kizökken, és a feszült várakozás súlyos köveként visszatartott levegőt végül nevetve fújja ki.*
-Higgye el... nem volt szándékomban... *nyögi két nevetőroham között* -de kíváncsi lélek vagyok. És az csak egy rajz. Még ha talán meglehetősen... élethű is.
*Nem mintha lenne összehasonlítási alapja a modellel. Számára meglehetősen új, hogy ilyesmi témában viccelődjön, de Dan közvetlensége valami gátat feloldott benne, és ez nagyon jól esik neki. A férfi következő megállapítására abbahagyja a nevetést, és úrinőkhöz méltóan húzza ki magát, hogy megjátszott korholással tudjon ránézni.*
-De uram, ilyet ne feltételezzen rólam, csak akkor, ha nem késő éjjel végzi azokat a dolgokat! Úgy természetesen előfordulhat, hogy egyszer-kétszer elfelejtek kopogni...
*Mire végez, már nem bírja tovább az ál-pökhendiséget, és pajkos mosolyra vált.*
-Nem is oszlop alakú felhőkről beszélek, hanem felhő alakú oszlopokról. Nem mindegy.
*Vitázik tovább a felettébb magasröptű szócsatában. Nincs ínyére alul maradni.
Mikor azonban Dan fizikai értelemben vállalja magára az alul maradás terhét, a szemöldökfelvonásra egy hasonló gesztussal válaszol.*
-Árulja el, kérem, hogy gondolta ön ezt a lábmasszázst, miért kéne a földre ülnie és a ruhám alá nyúlnia...?
*Igyekszik higgadtan, és még felszabadultan kérdezni, de kissé megremeg, mikor átfut gondolatain a kép, ahogy Dan előtte térdepel és kezeit a szoknyája alá csúsztatja.*
*Valóban túlzott teret engedett kíváncsiságának, de mivel a tudós nem hárítja el következetesen a sokszor intim mélységekbe szálló kérdéseket, tovább feszegeti a határokat, meddig mehet el. Neki mindenesetre nem fáj tőlük a feje...
A szinte kioktató magyarázatra szívesen válaszolna valamit, de muszáj kihasználnia az adódó alkalmat, hogy belekukkanthasson a fiókban tárolt rajzokba, így végül nem felel már Dannek, mielőtt arca az érett almák színét venné fel a megpillantott mű láttán. Természetesen a férfi is észreveszi a turpisságot - lényegében csak a halottak nem hallhatták a bútordarab visszaérkezését rendeltetési helyére - és Tina kénytelen egy pillanatra elgondolkodni rajta, vajon jól hitte-e, hogy a tudós nem lesz dühös. A hatalmas sóhaj pillanataiban lélegzet-visszafojtva várja a negatív, vagy nagyon negatív reakciót, ám az, legnagyobb meglepetésére, elmarad. A szabados nyelvezetű korholás olyan váratlanul éri, hogy még zavarából is kizökken, és a feszült várakozás súlyos köveként visszatartott levegőt végül nevetve fújja ki.*
-Higgye el... nem volt szándékomban... *nyögi két nevetőroham között* -de kíváncsi lélek vagyok. És az csak egy rajz. Még ha talán meglehetősen... élethű is.
*Nem mintha lenne összehasonlítási alapja a modellel. Számára meglehetősen új, hogy ilyesmi témában viccelődjön, de Dan közvetlensége valami gátat feloldott benne, és ez nagyon jól esik neki. A férfi következő megállapítására abbahagyja a nevetést, és úrinőkhöz méltóan húzza ki magát, hogy megjátszott korholással tudjon ránézni.*
-De uram, ilyet ne feltételezzen rólam, csak akkor, ha nem késő éjjel végzi azokat a dolgokat! Úgy természetesen előfordulhat, hogy egyszer-kétszer elfelejtek kopogni...
*Mire végez, már nem bírja tovább az ál-pökhendiséget, és pajkos mosolyra vált.*
-Nem is oszlop alakú felhőkről beszélek, hanem felhő alakú oszlopokról. Nem mindegy.
*Vitázik tovább a felettébb magasröptű szócsatában. Nincs ínyére alul maradni.
Mikor azonban Dan fizikai értelemben vállalja magára az alul maradás terhét, a szemöldökfelvonásra egy hasonló gesztussal válaszol.*
-Árulja el, kérem, hogy gondolta ön ezt a lábmasszázst, miért kéne a földre ülnie és a ruhám alá nyúlnia...?
*Igyekszik higgadtan, és még felszabadultan kérdezni, de kissé megremeg, mikor átfut gondolatain a kép, ahogy Dan előtte térdepel és kezeit a szoknyája alá csúsztatja.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-26 16:27:03
Üzenet elküldve: 2022-09-26 16:27:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Bizony sokkal egyszerűbb lenne az élet ha volna valami manóbűbáj aminek hála nem kéne így szaladgálnia. Amit megeszik ki is szaladja. Mármint szerinte. Egyik szőrös kis társától se kap választ az ötletére úgyhogy ő elindul és közben szintén összeszedi magát. Épp a tálca leendő sorsán gondolkozik mikor végül csak megszólal a beszédesebb szőrmók. Erre most Dren nem reagál. Leginkább mert nem érdekli. Ő is szívesen felfrissítené magát, de nem lát a közelben kutat. A kérdésre már válaszol, de valószínűleg nem a másik örömére.*
-Nincs.
*Honnan volna? Ő is a főtérre szokott járni vízért meg egy polgárnegyedbeli eldugott kúthoz. Kulacsra nem szokott szüksége lenni. Nem hagyja el a várost. Általában. Mikor visszatérnek a megbeszélt rejtekhelyükhöz akkor a főnök már ott van és a törp el is kezdi mesélni mi volt, de a manószakértő szerint direkt megváltoztatva a valóságot. Ő meg nem is szégyelli ezt kijavítani.*
-Nem is! Azért engedtek el mert én egy naaaagyon értékes manólötyit hozzájuk vágtam és azért egyedül mentem mert a kutya ugatott és le akart buktatni minket.
*Bizony sokkal egyszerűbb lenne az élet ha volna valami manóbűbáj aminek hála nem kéne így szaladgálnia. Amit megeszik ki is szaladja. Mármint szerinte. Egyik szőrös kis társától se kap választ az ötletére úgyhogy ő elindul és közben szintén összeszedi magát. Épp a tálca leendő sorsán gondolkozik mikor végül csak megszólal a beszédesebb szőrmók. Erre most Dren nem reagál. Leginkább mert nem érdekli. Ő is szívesen felfrissítené magát, de nem lát a közelben kutat. A kérdésre már válaszol, de valószínűleg nem a másik örömére.*
-Nincs.
*Honnan volna? Ő is a főtérre szokott járni vízért meg egy polgárnegyedbeli eldugott kúthoz. Kulacsra nem szokott szüksége lenni. Nem hagyja el a várost. Általában. Mikor visszatérnek a megbeszélt rejtekhelyükhöz akkor a főnök már ott van és a törp el is kezdi mesélni mi volt, de a manószakértő szerint direkt megváltoztatva a valóságot. Ő meg nem is szégyelli ezt kijavítani.*
-Nem is! Azért engedtek el mert én egy naaaagyon értékes manólötyit hozzájuk vágtam és azért egyedül mentem mert a kutya ugatott és le akart buktatni minket.
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-26 14:47:16
Üzenet elküldve: 2022-09-26 14:47:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A nőt túlságosan is érdeklik Dan illetlen rajzai. Szorgosan kérdezget róluk, a tudós feje pedig szinte már fáj is ennyi személyes kérdés után.*
- Tudja errefelé a nők nem éppen szokták hazavinni az apjukhoz a szeretőjük rajzolt testét. Nincsenek tele a környékbéli belső falak hímtagokkal. *~Bármennyire is reménykedik ben...~ a férfi gondolatmenetét az az átkozott fiók csapódása szakítja félbe. Ez pedig rögtön teljesen egyértelmű is a számára, hogy mit jelenthet. Hatalmas, fáradt sóhajt követve pillant a nőre.*
- Tina... legalább egy napot várt volna azzal, hogy meglesse a farkam. *Szabad szellemű ember ő, szóval nincs zavarban, de egyértelmű, hogya társasága igen.*
- Nézzük a jó oldalát,innen már, csak az van, hogy rám is nyit a dolgok közben. *Egyébként az elf egy rendkívül jó rajzot sikerült kifogjon a tárgyat leszámítva is. Igazán térbeli hatást kelt a mű és még részletes is. Legalábbannyira, mint a macskaesőről való diszkurzusuk.*
- Nincsenek oszlop alakú felhők. *cáfolja is tovább már a rajztól később a másikat. Sőt! Még oda is eljutnak, hogy a nő lábmasszázst kér tőle. Fel is húzza a szemöldökét,majd a saját lábára pillant.*
- Legyen hát, de utána felhúz a földön ülésből. A ruhája alá, csak nyúljak be?
*A nőt túlságosan is érdeklik Dan illetlen rajzai. Szorgosan kérdezget róluk, a tudós feje pedig szinte már fáj is ennyi személyes kérdés után.*
- Tudja errefelé a nők nem éppen szokták hazavinni az apjukhoz a szeretőjük rajzolt testét. Nincsenek tele a környékbéli belső falak hímtagokkal. *~Bármennyire is reménykedik ben...~ a férfi gondolatmenetét az az átkozott fiók csapódása szakítja félbe. Ez pedig rögtön teljesen egyértelmű is a számára, hogy mit jelenthet. Hatalmas, fáradt sóhajt követve pillant a nőre.*
- Tina... legalább egy napot várt volna azzal, hogy meglesse a farkam. *Szabad szellemű ember ő, szóval nincs zavarban, de egyértelmű, hogya társasága igen.*
- Nézzük a jó oldalát,innen már, csak az van, hogy rám is nyit a dolgok közben. *Egyébként az elf egy rendkívül jó rajzot sikerült kifogjon a tárgyat leszámítva is. Igazán térbeli hatást kelt a mű és még részletes is. Legalábbannyira, mint a macskaesőről való diszkurzusuk.*
- Nincsenek oszlop alakú felhők. *cáfolja is tovább már a rajztól később a másikat. Sőt! Még oda is eljutnak, hogy a nő lábmasszázst kér tőle. Fel is húzza a szemöldökét,majd a saját lábára pillant.*
- Legyen hát, de utána felhúz a földön ülésből. A ruhája alá, csak nyúljak be?
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-26 11:55:21
Üzenet elküldve: 2022-09-26 11:55:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Szó nélkül követi a felnőttet, feltételezve, hogy rábízhatja magát. Meg egyébként sem akar elmaradni tőle, még a végén kihagynák a kalandból, meg hát a sütemény is az elfnél van...
Mikor aztán végre megállnak, már alig vonszolja magát. Rövid lábai nem éppen futásra termettek. Sípoló légzéssel, szédelegve támolyog és bólogat. Jelenleg még a finomságot sem irigyli Drentől. Sűrűn köhécsel és fújtat, aligha tudná most élvezni a süteményt.
Ha pedig elindulnak vissza a "bázisukra", igyekszik tartani a lépést, de egy időbe beletelik, mire kellően lelassul a légzése és a szíve, hogy jobban érezze magát.*
- Szomjas vagyok. - *Panaszkodik menet közben.*
- Nincs vized? - *Kérdi, csak hogy egyértelmű legyen, hogy megoldást vár.
Ám akár kap inni, akár nem, lassan csak visszaérnek a találkozóhelyre. Ha pedig Ravát ott találják, nagyon hirtelen élénkül meg.*
- Sylvar! Hoztunk kincset! - *Jelenti be előre lelkesen.*
- Őt majdnem lelőtték, meg elkapták, de átvertem őket... azt mondtam, hogy visszaadom nekik... úgyhogy elengedték... mi meg elfutottunk! Jó sokat futottunk. - *Hadarja el az egészet, természetesen várva az elismerést. Hogy Dren szemszögéből kicsit másképp festett a történet, az számára nem érdekes. Szeretne ő lenni a hős.*
*Szó nélkül követi a felnőttet, feltételezve, hogy rábízhatja magát. Meg egyébként sem akar elmaradni tőle, még a végén kihagynák a kalandból, meg hát a sütemény is az elfnél van...
Mikor aztán végre megállnak, már alig vonszolja magát. Rövid lábai nem éppen futásra termettek. Sípoló légzéssel, szédelegve támolyog és bólogat. Jelenleg még a finomságot sem irigyli Drentől. Sűrűn köhécsel és fújtat, aligha tudná most élvezni a süteményt.
Ha pedig elindulnak vissza a "bázisukra", igyekszik tartani a lépést, de egy időbe beletelik, mire kellően lelassul a légzése és a szíve, hogy jobban érezze magát.*
- Szomjas vagyok. - *Panaszkodik menet közben.*
- Nincs vized? - *Kérdi, csak hogy egyértelmű legyen, hogy megoldást vár.
Ám akár kap inni, akár nem, lassan csak visszaérnek a találkozóhelyre. Ha pedig Ravát ott találják, nagyon hirtelen élénkül meg.*
- Sylvar! Hoztunk kincset! - *Jelenti be előre lelkesen.*
- Őt majdnem lelőtték, meg elkapták, de átvertem őket... azt mondtam, hogy visszaadom nekik... úgyhogy elengedték... mi meg elfutottunk! Jó sokat futottunk. - *Hadarja el az egészet, természetesen várva az elismerést. Hogy Dren szemszögéből kicsit másképp festett a történet, az számára nem érdekes. Szeretne ő lenni a hős.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-25 20:01:12
Üzenet elküldve: 2022-09-25 20:01:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Hogy nem normálisak laknak abban a házban abban ő biztos. Mikor a kis trükkje beválik akkor már lendül is át a kerítésen és szalad ahogy bír. A felé nyújtott tálcát természetesen elveszi. Persze nem segítői szándékkal hanem mert így biztos nála marad. Ha ezt megússzák tényleg úgy be fog lakni mint talán még soha.*
-Ne a nagy utcákon! Kicsiken kerüljünk. Erre!
*És ha a két szőrös kollégája akiknek szerinte sok hasznát nem vette a melóban, követik akkor ő alaposan körbeszaladgálná a romvárost. Csak mikor biztos benne, hogy ha követték is, már elvesztették őket akkor lassítana és próbálná összeszedni magát levegőt meg egy-két süteményt a szájába kapkodva.*
-Szerintem lassan visszamehetünk a főnökhöz.
*Ez a mai egy ritka jövedelmező nap volt eddig számára. Előre eldöntötte, hogy azt a tálcát is megtartja. Hogy minek még nem tudja. Lehet, hogy eladja, de majd meglátja.*
//Dren és Ruuno//
*Hogy nem normálisak laknak abban a házban abban ő biztos. Mikor a kis trükkje beválik akkor már lendül is át a kerítésen és szalad ahogy bír. A felé nyújtott tálcát természetesen elveszi. Persze nem segítői szándékkal hanem mert így biztos nála marad. Ha ezt megússzák tényleg úgy be fog lakni mint talán még soha.*
-Ne a nagy utcákon! Kicsiken kerüljünk. Erre!
*És ha a két szőrös kollégája akiknek szerinte sok hasznát nem vette a melóban, követik akkor ő alaposan körbeszaladgálná a romvárost. Csak mikor biztos benne, hogy ha követték is, már elvesztették őket akkor lassítana és próbálná összeszedni magát levegőt meg egy-két süteményt a szájába kapkodva.*
-Szerintem lassan visszamehetünk a főnökhöz.
*Ez a mai egy ritka jövedelmező nap volt eddig számára. Előre eldöntötte, hogy azt a tálcát is megtartja. Hogy minek még nem tudja. Lehet, hogy eladja, de majd meglátja.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:56:05
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:56:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Nem nagyon látja, hogy mi történik a kerítés túloldalán, de könyörgésére válasz nem érkezik. Ellenben az elf mintha szabadulna, ezzel abban a hitben hagyva Ruunot, hogy az ő szavai hatották meg a bentieket annyira, hogy elengedjék őt.
Erre a becsületes válasz az volna, hogy ő meg tényleg visszaszolgáltatja a süteményeket, csakhogy egy utcakölyök becsülete nem ebben áll.
Mivel van rá lehetősége, hogy a szerzett finomságot megtartsa, minden ígéretét feledve kezd iszkolásba, amint Dren földet ér mellette.*
- Elveszed? - *Kéri, a lábait kapkodva, mert erő az ugyan van benne, hogy bírja, de a tálca mérete nem éppen igazodik az ő méreteihez, és így elég nehéz futni orra bukás nélkül. Nem is tesz mást, mint hogy az elf nyomában szalad, ahogy csak tud.
Közben a szíve majd kiugrik, mert tart tőle, hogy követik őket, vagy megint rájuk lőnek. Jó lesz innen minél messzebb kerülni!*
//Dren és Ruuno//
*Nem nagyon látja, hogy mi történik a kerítés túloldalán, de könyörgésére válasz nem érkezik. Ellenben az elf mintha szabadulna, ezzel abban a hitben hagyva Ruunot, hogy az ő szavai hatották meg a bentieket annyira, hogy elengedjék őt.
Erre a becsületes válasz az volna, hogy ő meg tényleg visszaszolgáltatja a süteményeket, csakhogy egy utcakölyök becsülete nem ebben áll.
Mivel van rá lehetősége, hogy a szerzett finomságot megtartsa, minden ígéretét feledve kezd iszkolásba, amint Dren földet ér mellette.*
- Elveszed? - *Kéri, a lábait kapkodva, mert erő az ugyan van benne, hogy bírja, de a tálca mérete nem éppen igazodik az ő méreteihez, és így elég nehéz futni orra bukás nélkül. Nem is tesz mást, mint hogy az elf nyomában szalad, ahogy csak tud.
Közben a szíve majd kiugrik, mert tart tőle, hogy követik őket, vagy megint rájuk lőnek. Jó lesz innen minél messzebb kerülni!*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:30:26
Üzenet elküldve: 2022-09-25 10:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Tekintete Svírről a szakadékra téved, és nem csoda, hogy szeme óvatosságtól fénylik. Nincs hozzá szokva, hogy ily magasságok mellett lakjon. ~ Álmosan csak mellé lépsz, és mindennek vége... ~ Gondolja, de utána a lóra terelődik a figyelme. *
- Nehezen viseli a lova, ha más ér hozzá? Sokat utazott régen magányosan rajta?
* Érdeklődik a lány, hisz valamiből fakadnia kell a távolságtartásnak. Az épület miatt talán nem látja a ménest, de feltételezni tudja, hogy azért maradt meg eddig gazdája kezén, mert másokkal ellenséges. A környék hemzseg a tolvajoktól, ahogyan a gyilkosok sem újszerű látvány errefelé, így nem meglepő az elgondolás sem. *
- Igazán nem értem a gondolkozásukat. Ha már a romok nagy részét eltávolították volna, ez idő alatt egy kicsi csapattal... Akkor könnyedén megnyithatták volna újra a gazdag negyedet. Biztos vagyok benne, hogy sok kereskedő egy új városrészben örömmel nyitna üzleteket.
* Állapítja meg, bár nem rendelkezik hozzá elegendő tudással, szimplán csak feltételezni tudja a gondolatmenetüket. Utazott ő már eleget vándor kereskedőkkel, és karavánokkal, hogy tudja nagyjából az észjárásukat. *
- Talán kellene kérvényezni a dolgot, és akkor néhány katonának ki is adnák mint munka.
* Rántja meg ő is a vállát, hisz ténylegesen nem tudhatja. Feltételezések sora hangzik el a beszélgetésben, mégis valahol távolságtartás figyelhető meg a páros viselkedésében. A ház semmi különlegességet nem mutat a lánynak először, de ezzel ő nem is foglalkozik, nem tolvaj ő, hogy nézelődjön a házban. Az ő feladata a megbízója védelme, így a bemutatásra csak biccent, bár a szemöldöke is felszalad kicsit. *
- Ahogy jónak gondolja. Ha megengedi akkor megnézném az ablakok zárját és az összes kijáratot.
* Egy biccentés keretében elindul feltérképezni a házat, ha a másik fél engedi. Az ablakokat egyesével próbálgatja ki és be zárni. *
* Tekintete Svírről a szakadékra téved, és nem csoda, hogy szeme óvatosságtól fénylik. Nincs hozzá szokva, hogy ily magasságok mellett lakjon. ~ Álmosan csak mellé lépsz, és mindennek vége... ~ Gondolja, de utána a lóra terelődik a figyelme. *
- Nehezen viseli a lova, ha más ér hozzá? Sokat utazott régen magányosan rajta?
* Érdeklődik a lány, hisz valamiből fakadnia kell a távolságtartásnak. Az épület miatt talán nem látja a ménest, de feltételezni tudja, hogy azért maradt meg eddig gazdája kezén, mert másokkal ellenséges. A környék hemzseg a tolvajoktól, ahogyan a gyilkosok sem újszerű látvány errefelé, így nem meglepő az elgondolás sem. *
- Igazán nem értem a gondolkozásukat. Ha már a romok nagy részét eltávolították volna, ez idő alatt egy kicsi csapattal... Akkor könnyedén megnyithatták volna újra a gazdag negyedet. Biztos vagyok benne, hogy sok kereskedő egy új városrészben örömmel nyitna üzleteket.
* Állapítja meg, bár nem rendelkezik hozzá elegendő tudással, szimplán csak feltételezni tudja a gondolatmenetüket. Utazott ő már eleget vándor kereskedőkkel, és karavánokkal, hogy tudja nagyjából az észjárásukat. *
- Talán kellene kérvényezni a dolgot, és akkor néhány katonának ki is adnák mint munka.
* Rántja meg ő is a vállát, hisz ténylegesen nem tudhatja. Feltételezések sora hangzik el a beszélgetésben, mégis valahol távolságtartás figyelhető meg a páros viselkedésében. A ház semmi különlegességet nem mutat a lánynak először, de ezzel ő nem is foglalkozik, nem tolvaj ő, hogy nézelődjön a házban. Az ő feladata a megbízója védelme, így a bemutatásra csak biccent, bár a szemöldöke is felszalad kicsit. *
- Ahogy jónak gondolja. Ha megengedi akkor megnézném az ablakok zárját és az összes kijáratot.
* Egy biccentés keretében elindul feltérképezni a házat, ha a másik fél engedi. Az ablakokat egyesével próbálgatja ki és be zárni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902