Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:32:34
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:32:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*A templom lépcsőin lefelé tartva a fény lassan erősödik. Norennar nem siet. A mozdulatai nyújtottak, ahogy egyik fokot a másik után veszi, a hosszú, sötét köpeny sarkai a kőhöz súrlódnak. Már majdnem eléri a bejáratot, amikor egy halk, rekedtes hang szólítja meg a háta mögül.*
- Megtaláltad a válaszokat, amiket kerestél, fiam?
*Megtorpan. Vállán enyhén megfeszül az izom, de csak egyetlen mozdulat az egész: megrázza a fejét. A válasz csendes, de egyértelmű. Nincs több szó. Tovább indulna, ám a csuhás pap még utána szól.*
- Eeyr majd feltárja őket előtted... idővel.
*Norennar válla megrezdül. Egy fáradt, türelmetlen legyintés hátra, nem több. Nem néz vissza. A lépcső tetején már újra egyedül van, és ahogy kilép a templom hűvöséből, a kinti fény megvillantja arcélét. Nincs benne csalódottság. Csak az az egyre ismerősebb érzés: valami megint kicsúszott az ujjai közül.
A Romváros felé veszi az irányt. Az utcák itt görbébbek, a kövek alól előtör a száraz fű. A házak mind más szögben dőlnek, mint akiket már régen elhagyott a tartásuk. Az ablakkeretek legtöbbje üres, se fa, se üveg. Az ajtók némelyike résnyire nyitva, másokat lánc és rozsdás lakat zár. Ahogy lépked, cipője alatt kavics roppan, olykor megcsúszik valami régi rongyon vagy törött cserépen.
Az egyik sarok mögül részeg kiabálás hallatszik, egy másik ház küszöbén némán ül egy öregasszony, arcát kendő takarja, mozdulatlan, mint egy szobor. Norennar nem áll meg. A tekintete folyamatosan pásztáz, ismerős vonásokat keres, arcokat, amik egykoron sokat mondtak. Most idegen mind.
Tudja, hova tart. Egy félreeső házhoz, aminek a hátsó fala már rég beomlott, de az előtere még áll. Valaha itt élt az egyik legjobb informátora. Egy karvalyorrú, mindig suttogó hangú férfi, akinek a „madárkái” a legjobb híreket hozták. Útonállók neveit akiknek a fején ott volt a zsíros vérdíj, útvonalakat, rejtekhelyeket. Norennar sokat köszönhetett neki. Most viszont csak csend fogadja.
Az ajtón hosszasan kopog. Nem finoman, hanem határozottan. A második kopogás erősebb, a harmadik már dühösebb. De válasz nem jön. Se mozgás, se pisszenés. Egy ideig még vár. Aztán az ajkait összeszorítja, és alig hallhatóan morog.*
- Franc vigye el...
*Egy hangos sóhaj követi a szavakat. A hátát az ajtónak veti, egyik lábát kinyújtja maga elé, a másikat behajlítva megtámasztja a fal mellett. Állát vakarja. A borosta reszelős hangot ad az ujjai alatt. Néhány másodpercig csak néz maga elé. Aztán felpillant. Valami régi gondolat fészkeli be magát.
A kúria.
A Dwirinthalen ház egykori otthona, alig néhány perc innen. Rég nem járt ott. Talán azért sem, mert mindig úgy gondolta: ami ott maradt, nem kívánkozik elő újra. Most mégis... ha már úgyis minden más zsákutca, legalább nézze meg, mi lett belőle. Egy pillantás erejéig. Vagy kettőéig.
Elindul. A romos negyed lassan hátramarad mögötte. A kúria romjai magasabban fekszenek, a dombon túl. A növényzet sűrűsödik, itt-ott már fák is nőnek a hajdani kövezett útra. Az épület sziluettje távolról is felismerhető. A szárnyak már alig állnak, csak a főépület csonka váza tartja még magát. A kapuszárnyakat valaki leszerelte, a kovácsoltvas darabok a földön hevernek, rozsdásan, félig betemetve.
Amikor a lépcsőhöz ér, megáll. A gyomra nem szorul össze, a szíve nem ver gyorsabban. Mégis, van benne valami, ami nehezebbé teszi a levegőt. A poros fokokon feljebb lép kettőt, aztán leül a harmadikra. Keresztbe teszi a bokáját, kezeit a térdére fekteti. Körbenéz. A falak szürkék, omladozók, a mennyezet már sehol, csak a gerendák csonkjai merednek az ég felé. A festék rég lepattogzott, a kőszobrok, ha voltak, nincsenek sehol. Csend van.
Az emlékek nem kérdezik, jöhetnek-e. Feltolulnak. Egy ajtó nyikorgása. Egy gyermekhang, ahogy valaki a nevét mondja. A borbély, aki havonta egyszer jött, a szolgáló, aki a haját fonogatta. Az anyja cipőjének kopogása a folyosón. Egy csók a nővérétől, egy dühös tekintet az apjától. De ezek a képek nem maradnak. Átfutnak rajta, nem kapaszkodnak bele.
Sóhajt. A hangja tompán koppan a falak közt, nem veri vissza semmi. A kézfeje a kabátja belső zsebéhez nyúl, ujjai már emlékezetből találják meg a pipát. Az eszköz hűvös, kissé kopott, az oldalán egy régi, sötéten megégett sáv fut végig, mintha az évek rárakták volna a saját ujjlenyomataikat. Egy pillanatig csak nézi, forgatja az ujjai közt. Aztán előkerül a dohány is, apró vászonzsákban. Megcsíp egy adagot, lassan, gondosan morzsolja szét, majd megtömi a pipát, egyenletesen, a szokásos mozdulattal enyhén megnyomkodva.
A gyújtókövet két gyors mozdulattal szikráztatja. Az első még csak fémes csattanás, a másodiknál már felvillan valami halvány fény, és a kanóc vége narancssárgán pislákolni kezd. A parázs odatartva élénkül, a dohány enyhén sercen, majd megadja magát a tűznek.
Az első szívás mély, de nem erőltetett. A füst sűrűn gomolyog, egy pillanatra mintha megülne a szája szélén. Nem fújja ki rögtön, hagyja, hogy elüljön, megüljön a nyelve alatt, a torka mögött. Aztán lassan engedi útjára. A második szívás már egyenletesebb. A parázs stabilan ég, az illat ismerős, kicsit fanyar, kicsit túl száraz. A készlet régi, érződik rajta, hogy nem friss. De most nem számít. Itt nem számít semmi, ami kifogás lehetne.
A füst spirálban kúszik felfelé, belemarad a levegőbe, aztán szétoszlik a tető nélküli romok között. Norennar nem figyeli, csak érzi, hogy a mellkasa mozdul vele együtt. A pipát ezután már csak időnként emeli a szájához, rövid, ráérős slukkokat szív. Néha megpöccinti az oldalát, hogy a hamu ne tömje el, máskor csak tartja, a keze ujjainak belső melegét követve.
A mozdulatai nem sietnek. Nincs hova. A lába a lépcsőfok peremén pihen, keze a térdén, a másik a pipát tartja. A szeme közben pásztázza a romokat, lassan, meg-megállva egy-egy pontnál, mintha valami láthatatlan jelet keresne. De most nincs bennük sem nyugtalanság, sem kérdés. Csak mozdulatlanság. Az idő nem halad, csak a parázs csökken, halk pattanásokkal, egyenletesen.
A tekintete végigjárja a helyet. Nem keres már semmit, de a szeme mégis pásztáz. A hátsó szárnyban valaha volt egy kis kamra, ahol szerszámokat tartottak. Talán ott maradt valami. Vagy valami máshol. Fosztogatók jártak erre, nyilván. De nem mindig vesznek el mindent. Néha marad egy kőbe ékelt penge, egy rozsdás kulcs, egy félresiklott fiókban maradt apróság. Ha már itt van, legalább megnézi, mit nem vittek el még mások.*
*A templom lépcsőin lefelé tartva a fény lassan erősödik. Norennar nem siet. A mozdulatai nyújtottak, ahogy egyik fokot a másik után veszi, a hosszú, sötét köpeny sarkai a kőhöz súrlódnak. Már majdnem eléri a bejáratot, amikor egy halk, rekedtes hang szólítja meg a háta mögül.*
- Megtaláltad a válaszokat, amiket kerestél, fiam?
*Megtorpan. Vállán enyhén megfeszül az izom, de csak egyetlen mozdulat az egész: megrázza a fejét. A válasz csendes, de egyértelmű. Nincs több szó. Tovább indulna, ám a csuhás pap még utána szól.*
- Eeyr majd feltárja őket előtted... idővel.
*Norennar válla megrezdül. Egy fáradt, türelmetlen legyintés hátra, nem több. Nem néz vissza. A lépcső tetején már újra egyedül van, és ahogy kilép a templom hűvöséből, a kinti fény megvillantja arcélét. Nincs benne csalódottság. Csak az az egyre ismerősebb érzés: valami megint kicsúszott az ujjai közül.
A Romváros felé veszi az irányt. Az utcák itt görbébbek, a kövek alól előtör a száraz fű. A házak mind más szögben dőlnek, mint akiket már régen elhagyott a tartásuk. Az ablakkeretek legtöbbje üres, se fa, se üveg. Az ajtók némelyike résnyire nyitva, másokat lánc és rozsdás lakat zár. Ahogy lépked, cipője alatt kavics roppan, olykor megcsúszik valami régi rongyon vagy törött cserépen.
Az egyik sarok mögül részeg kiabálás hallatszik, egy másik ház küszöbén némán ül egy öregasszony, arcát kendő takarja, mozdulatlan, mint egy szobor. Norennar nem áll meg. A tekintete folyamatosan pásztáz, ismerős vonásokat keres, arcokat, amik egykoron sokat mondtak. Most idegen mind.
Tudja, hova tart. Egy félreeső házhoz, aminek a hátsó fala már rég beomlott, de az előtere még áll. Valaha itt élt az egyik legjobb informátora. Egy karvalyorrú, mindig suttogó hangú férfi, akinek a „madárkái” a legjobb híreket hozták. Útonállók neveit akiknek a fején ott volt a zsíros vérdíj, útvonalakat, rejtekhelyeket. Norennar sokat köszönhetett neki. Most viszont csak csend fogadja.
Az ajtón hosszasan kopog. Nem finoman, hanem határozottan. A második kopogás erősebb, a harmadik már dühösebb. De válasz nem jön. Se mozgás, se pisszenés. Egy ideig még vár. Aztán az ajkait összeszorítja, és alig hallhatóan morog.*
- Franc vigye el...
*Egy hangos sóhaj követi a szavakat. A hátát az ajtónak veti, egyik lábát kinyújtja maga elé, a másikat behajlítva megtámasztja a fal mellett. Állát vakarja. A borosta reszelős hangot ad az ujjai alatt. Néhány másodpercig csak néz maga elé. Aztán felpillant. Valami régi gondolat fészkeli be magát.
A kúria.
A Dwirinthalen ház egykori otthona, alig néhány perc innen. Rég nem járt ott. Talán azért sem, mert mindig úgy gondolta: ami ott maradt, nem kívánkozik elő újra. Most mégis... ha már úgyis minden más zsákutca, legalább nézze meg, mi lett belőle. Egy pillantás erejéig. Vagy kettőéig.
Elindul. A romos negyed lassan hátramarad mögötte. A kúria romjai magasabban fekszenek, a dombon túl. A növényzet sűrűsödik, itt-ott már fák is nőnek a hajdani kövezett útra. Az épület sziluettje távolról is felismerhető. A szárnyak már alig állnak, csak a főépület csonka váza tartja még magát. A kapuszárnyakat valaki leszerelte, a kovácsoltvas darabok a földön hevernek, rozsdásan, félig betemetve.
Amikor a lépcsőhöz ér, megáll. A gyomra nem szorul össze, a szíve nem ver gyorsabban. Mégis, van benne valami, ami nehezebbé teszi a levegőt. A poros fokokon feljebb lép kettőt, aztán leül a harmadikra. Keresztbe teszi a bokáját, kezeit a térdére fekteti. Körbenéz. A falak szürkék, omladozók, a mennyezet már sehol, csak a gerendák csonkjai merednek az ég felé. A festék rég lepattogzott, a kőszobrok, ha voltak, nincsenek sehol. Csend van.
Az emlékek nem kérdezik, jöhetnek-e. Feltolulnak. Egy ajtó nyikorgása. Egy gyermekhang, ahogy valaki a nevét mondja. A borbély, aki havonta egyszer jött, a szolgáló, aki a haját fonogatta. Az anyja cipőjének kopogása a folyosón. Egy csók a nővérétől, egy dühös tekintet az apjától. De ezek a képek nem maradnak. Átfutnak rajta, nem kapaszkodnak bele.
Sóhajt. A hangja tompán koppan a falak közt, nem veri vissza semmi. A kézfeje a kabátja belső zsebéhez nyúl, ujjai már emlékezetből találják meg a pipát. Az eszköz hűvös, kissé kopott, az oldalán egy régi, sötéten megégett sáv fut végig, mintha az évek rárakták volna a saját ujjlenyomataikat. Egy pillanatig csak nézi, forgatja az ujjai közt. Aztán előkerül a dohány is, apró vászonzsákban. Megcsíp egy adagot, lassan, gondosan morzsolja szét, majd megtömi a pipát, egyenletesen, a szokásos mozdulattal enyhén megnyomkodva.
A gyújtókövet két gyors mozdulattal szikráztatja. Az első még csak fémes csattanás, a másodiknál már felvillan valami halvány fény, és a kanóc vége narancssárgán pislákolni kezd. A parázs odatartva élénkül, a dohány enyhén sercen, majd megadja magát a tűznek.
Az első szívás mély, de nem erőltetett. A füst sűrűn gomolyog, egy pillanatra mintha megülne a szája szélén. Nem fújja ki rögtön, hagyja, hogy elüljön, megüljön a nyelve alatt, a torka mögött. Aztán lassan engedi útjára. A második szívás már egyenletesebb. A parázs stabilan ég, az illat ismerős, kicsit fanyar, kicsit túl száraz. A készlet régi, érződik rajta, hogy nem friss. De most nem számít. Itt nem számít semmi, ami kifogás lehetne.
A füst spirálban kúszik felfelé, belemarad a levegőbe, aztán szétoszlik a tető nélküli romok között. Norennar nem figyeli, csak érzi, hogy a mellkasa mozdul vele együtt. A pipát ezután már csak időnként emeli a szájához, rövid, ráérős slukkokat szív. Néha megpöccinti az oldalát, hogy a hamu ne tömje el, máskor csak tartja, a keze ujjainak belső melegét követve.
A mozdulatai nem sietnek. Nincs hova. A lába a lépcsőfok peremén pihen, keze a térdén, a másik a pipát tartja. A szeme közben pásztázza a romokat, lassan, meg-megállva egy-egy pontnál, mintha valami láthatatlan jelet keresne. De most nincs bennük sem nyugtalanság, sem kérdés. Csak mozdulatlanság. Az idő nem halad, csak a parázs csökken, halk pattanásokkal, egyenletesen.
A tekintete végigjárja a helyet. Nem keres már semmit, de a szeme mégis pásztáz. A hátsó szárnyban valaha volt egy kis kamra, ahol szerszámokat tartottak. Talán ott maradt valami. Vagy valami máshol. Fosztogatók jártak erre, nyilván. De nem mindig vesznek el mindent. Néha marad egy kőbe ékelt penge, egy rozsdás kulcs, egy félresiklott fiókban maradt apróság. Ha már itt van, legalább megnézi, mit nem vittek el még mások.*
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-13 14:05:07
Üzenet elküldve: 2025-07-13 14:05:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Lábai alatt megnyikordul egy kő. Először azt hiszi, valami más. Egy lépés. Egy nesz. De csak a saját bakancsa adja ki a hangot, ahogy beletapos a múltba. Dühösen fújtat, orrán át engedi ki a levegőt, mert a száján keresztül csak azt a mocskos, savanyú bűzt szívná be újra meg újra, ami ebben az istenverte romhalmazban terjeng. Nem néz hátra. Nincs miért. A tengert maga mögött hagyta, s ha bárki azt hinné, hogy könnyezve búcsúzott, hát téved. Pusztán csak nehéz szívvel. A sós víz szaga még ott ül a ruhájában, a bőrén, és néha, amikor mélyet szív a levegőből, reflexből, bután, még mindig reméli, hogy az orrát nem ez az áporodott, húgytól bűzlő, repedezett köveken rohadó városszél fogadja. De nem. Ez itt Arthenior árnyéka.*
- Na ez aztán tényleg büdös egy segglyuka a világnak.
*Morogja félig hangosan, de csak a romos falak között átsüvítő szél viszi tovább, talán még az előtte átügető patkány hallhatta, aki után meg is lendíti a lábát.*
- Hess a picsába.
*Dünnyögi, miközben a léptei a Meredély felé viszik. Romváros. Hát persze. Gúnynév, ahogy ők hívják. Mintha ettől kevésbé lenne undorító. Az egész úgy rohad, ahogy van. A falak dőlnek, a kémények a múltba bámulnak, és a föld is megnyílt, hogy bekapja azokat, akik egykor úgy hitték, övék ez a nyomorult világ. Talán szépít rajta valamit a vízzel elárasztott sebhelye a városnak, meg a túloldalon tündöklő új városrész, a kúriák, de személy szerint az ő gyomrát ugyan úgy felforgatja az egész. Hogy akkor mégis mi a francot keres itt? Azt maga sem igazán tudja. Kezeit a kabátja zsebébe dugja miközben csizmájának orrával egy kavicsot pöcköl a finoman hullámzó vízbe mielőtt hátat fordítana neki. A víz tetején végigsikló szél belekap a kabátja aljába, mintha csak Thalénia bátorítaná arra, hogy itt sem lesz olyan vészes, azt a kis időt majdcsak kibírja valahogy. Amióta betette a lábát most először húzódik egy halvány mosoly az ajkaira, ami hamarosan undorodó fintorba fordul, mert a szél nem csak bátorítást hoz magával, hanem kellemetlen vizelet szagot is. Hogy mi a picsát tudott ezen élvezni az a...*
- Semmirekellő pöcs.
*Mordul fel dühösen, amit megtold még azzal is, hogy egyszerűen köp egyet a földre. A zsebében ujjai ökölbe szorulnak, ahogy felvillan előtte az a hazug pofája. Az, ahogy legszívesebben azt a hasznavehetetlen kis becses férfiúi önbizalmát kitépné, hogy azzal nyomja ki a szemeit. Mindkettőt. Aztán áradozhatna arról, hogy a városi fogadók milyen jók, mert csak úgy folyik a sör, meg lengedeznek a felszolgálólányok telt keblei. A sör ízét hagyná, hogy továbbra is élvezze, a nyelvét nem vágná ki. De nehéz úgy bámulni a leányzók tapogatni való készleteit, ha nem lesz mivel.
Mélyet sóhajt, mintha az segítene abban, hogy a dühe nyugovóra térjen, de a város szagának hála az még sosem volt éberebb. Lassan tovább indítja lépteit. A romok között nem lát mozgást. Sehol egy lélek. Csak a madarak hangja fentről, talán a patkányok neszezése. De hirtelen egy mély, dörgő kürthang süvít végig a romos kémények és falak között. Megtölti a teret és egy pillanatra úgy tűnik, hogy a víz mögötte is azért nem hullámzik, mert megállt hallgatni. Szemöldökeit összevonja, feje is kissé oldalra billen.*
- Mi a kurva...
*Suttogja, de a hang nem ismétlődik. Halvány pipafüstje sincs arról, hogy honnan érkezett, továbbra sem lát senkit a közelben. A visszhang mégis úgy ül meg a romokon, mint a por. Körbe fordul, de nem. A nagy büdös semmit találja ugyan úgy. Újfent elhúzza a száját, de egyelőre csak a vállait megvonva indul lassan, valamivel talán azért óvatosabban, tovább.*
- Na jól van. Akkor kezdjünk neki.
*Sóhajtja fáradtan. Hogy minek akar nekikezdeni azt még maga sem tudja, mert továbbra sem ért meg az ittlétének célja. Azt nehezen mondaná, hogy unta már a kikötőt és valami más látványra vágyott, hiszen járt már erre, a kikötő és a tenger pedig megunhatatlan. Bár az igaz, hogy arra panasza nem lehet, hogy ne szolgálna a város újdonsággal. Menekülni sem menekül, nem nagy kaland az a kis adósság, amit felhalmozott a Négyujjúnál. Nem ez az első, de megígérte, hogy az utolsó lesz, mert abbahagyja a kockázást. Persze az adósság attól még áll, de nem ezért fogják megmetszeni a finom kis nyakacskáját. Franc se tudja. Talán éppen ez a lényeg, hogy ezt kiderítse.*
- Na ez aztán tényleg büdös egy segglyuka a világnak.
*Morogja félig hangosan, de csak a romos falak között átsüvítő szél viszi tovább, talán még az előtte átügető patkány hallhatta, aki után meg is lendíti a lábát.*
- Hess a picsába.
*Dünnyögi, miközben a léptei a Meredély felé viszik. Romváros. Hát persze. Gúnynév, ahogy ők hívják. Mintha ettől kevésbé lenne undorító. Az egész úgy rohad, ahogy van. A falak dőlnek, a kémények a múltba bámulnak, és a föld is megnyílt, hogy bekapja azokat, akik egykor úgy hitték, övék ez a nyomorult világ. Talán szépít rajta valamit a vízzel elárasztott sebhelye a városnak, meg a túloldalon tündöklő új városrész, a kúriák, de személy szerint az ő gyomrát ugyan úgy felforgatja az egész. Hogy akkor mégis mi a francot keres itt? Azt maga sem igazán tudja. Kezeit a kabátja zsebébe dugja miközben csizmájának orrával egy kavicsot pöcköl a finoman hullámzó vízbe mielőtt hátat fordítana neki. A víz tetején végigsikló szél belekap a kabátja aljába, mintha csak Thalénia bátorítaná arra, hogy itt sem lesz olyan vészes, azt a kis időt majdcsak kibírja valahogy. Amióta betette a lábát most először húzódik egy halvány mosoly az ajkaira, ami hamarosan undorodó fintorba fordul, mert a szél nem csak bátorítást hoz magával, hanem kellemetlen vizelet szagot is. Hogy mi a picsát tudott ezen élvezni az a...*
- Semmirekellő pöcs.
*Mordul fel dühösen, amit megtold még azzal is, hogy egyszerűen köp egyet a földre. A zsebében ujjai ökölbe szorulnak, ahogy felvillan előtte az a hazug pofája. Az, ahogy legszívesebben azt a hasznavehetetlen kis becses férfiúi önbizalmát kitépné, hogy azzal nyomja ki a szemeit. Mindkettőt. Aztán áradozhatna arról, hogy a városi fogadók milyen jók, mert csak úgy folyik a sör, meg lengedeznek a felszolgálólányok telt keblei. A sör ízét hagyná, hogy továbbra is élvezze, a nyelvét nem vágná ki. De nehéz úgy bámulni a leányzók tapogatni való készleteit, ha nem lesz mivel.
Mélyet sóhajt, mintha az segítene abban, hogy a dühe nyugovóra térjen, de a város szagának hála az még sosem volt éberebb. Lassan tovább indítja lépteit. A romok között nem lát mozgást. Sehol egy lélek. Csak a madarak hangja fentről, talán a patkányok neszezése. De hirtelen egy mély, dörgő kürthang süvít végig a romos kémények és falak között. Megtölti a teret és egy pillanatra úgy tűnik, hogy a víz mögötte is azért nem hullámzik, mert megállt hallgatni. Szemöldökeit összevonja, feje is kissé oldalra billen.*
- Mi a kurva...
*Suttogja, de a hang nem ismétlődik. Halvány pipafüstje sincs arról, hogy honnan érkezett, továbbra sem lát senkit a közelben. A visszhang mégis úgy ül meg a romokon, mint a por. Körbe fordul, de nem. A nagy büdös semmit találja ugyan úgy. Újfent elhúzza a száját, de egyelőre csak a vállait megvonva indul lassan, valamivel talán azért óvatosabban, tovább.*
- Na jól van. Akkor kezdjünk neki.
*Sóhajtja fáradtan. Hogy minek akar nekikezdeni azt még maga sem tudja, mert továbbra sem ért meg az ittlétének célja. Azt nehezen mondaná, hogy unta már a kikötőt és valami más látványra vágyott, hiszen járt már erre, a kikötő és a tenger pedig megunhatatlan. Bár az igaz, hogy arra panasza nem lehet, hogy ne szolgálna a város újdonsággal. Menekülni sem menekül, nem nagy kaland az a kis adósság, amit felhalmozott a Négyujjúnál. Nem ez az első, de megígérte, hogy az utolsó lesz, mert abbahagyja a kockázást. Persze az adósság attól még áll, de nem ezért fogják megmetszeni a finom kis nyakacskáját. Franc se tudja. Talán éppen ez a lényeg, hogy ezt kiderítse.*
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-11 17:18:35
Üzenet elküldve: 2025-07-11 17:18:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Terepszemle//
*A nap már jó ideje alábukott, Artheniorra pedig szélcsendes éj köszönt. A kisebbik, sárga hold már magasan jár az égen, derengő társa pedig épp kibukkan a távoli horizonton. Az utcák sötétbe burkolódznak, ahogy a legtöbb ház is. Csupán néhányból szűrődik ki a táncoló fény.
A két őr meglepő fegyelmezettséggel hallgatja a párost. A bőrvértes, nagy darab a fejét vakarja egy ponton, de nem vág közbe. Végül a két ajtónálló egymásra pillant és féktelen hahotába tör ki. A sötételfnek meg kell kapaszkodnia a veranda tartógerendájában, mielőtt kinyithatná száját.*
-Selyemrév?! Cimbora, ránézésre felkötnek téged azok az aranyruhás kurafik! *Végül csak összeszedik magukat, a bőrvértes alak pedig egy kiadós sóhajjal adja ki magából megmaradt kedélyességét.*
-Ti meguntátok az életetek, vagy tényleg nagyot akartok gurítani. De jól mondod, az aranynak senki sem tud ellentmondani. Épp ezért kérek tőletek kerek kétszáz aranyat. A Vörös Tőr ügyéhez illik hozzájárulni annak, aki idetéved. Vagy nem értetek egyet? *Feszült csend következik, mielőtt a sötételf átvenné a szót.*
-Kétszáz arany. Leadjátok a fegyvert és bekísérlek Titeket. Virion majd megmondja, mit kezd a kis tervetekkel. Vagy veletek. *Összeráncolt homlokkal vizslatja a két ismeretlent. Kíváncsi, mennyire együttműködő a páros. Biztos, ami biztos, keze fegyvermarkolatán pihen, ahogy társának is.*
*A nap már jó ideje alábukott, Artheniorra pedig szélcsendes éj köszönt. A kisebbik, sárga hold már magasan jár az égen, derengő társa pedig épp kibukkan a távoli horizonton. Az utcák sötétbe burkolódznak, ahogy a legtöbb ház is. Csupán néhányból szűrődik ki a táncoló fény.
A két őr meglepő fegyelmezettséggel hallgatja a párost. A bőrvértes, nagy darab a fejét vakarja egy ponton, de nem vág közbe. Végül a két ajtónálló egymásra pillant és féktelen hahotába tör ki. A sötételfnek meg kell kapaszkodnia a veranda tartógerendájában, mielőtt kinyithatná száját.*
-Selyemrév?! Cimbora, ránézésre felkötnek téged azok az aranyruhás kurafik! *Végül csak összeszedik magukat, a bőrvértes alak pedig egy kiadós sóhajjal adja ki magából megmaradt kedélyességét.*
-Ti meguntátok az életetek, vagy tényleg nagyot akartok gurítani. De jól mondod, az aranynak senki sem tud ellentmondani. Épp ezért kérek tőletek kerek kétszáz aranyat. A Vörös Tőr ügyéhez illik hozzájárulni annak, aki idetéved. Vagy nem értetek egyet? *Feszült csend következik, mielőtt a sötételf átvenné a szót.*
-Kétszáz arany. Leadjátok a fegyvert és bekísérlek Titeket. Virion majd megmondja, mit kezd a kis tervetekkel. Vagy veletek. *Összeráncolt homlokkal vizslatja a két ismeretlent. Kíváncsi, mennyire együttműködő a páros. Biztos, ami biztos, keze fegyvermarkolatán pihen, ahogy társának is.*
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-11 12:03:26
Üzenet elküldve: 2025-07-11 12:03:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Szerencsére a szedett vetett társasága Zének, nem okoz számukra több gondot. Felkapják szerencsétlen és tovaszállnak. Talán jobb is így.
Wrotjh válaszára, csak gúnyosan megvonja vállát. Szereti ugratni a törpét, piszkosul szórakoztató, ha elkezd vörösödni a feje. Bár lehet nem a legjobb pillanatot választja arra, hogy az idegeit húzza. Sebaj, annál több a móka.*
- Ki tudja. De ezt el kell ismernem, egyik kézzel adsz, a másikkal meg pofozol. A bot meg a répa a lovaknál, ha érted miről beszélek.
*Hangjában Wrotjh talán most először hallhat igazi elismerést. Elégedetten látja, hogy törpének tényleg nem csak a szája jár, ha balhéról van szó. Ezt igazán ínyérevaló dolog.*
- Ha két marékkal több eszük van, mint azoknak, kétlem.
*A hajbókolásra egy undorral teli fintorral válaszol. Amit egy fejrázással fejez be.*
- Na, nem véletlenül hajítanának ki téged egy kúriából.
*Mondja csipkelődve. De aztán magabiztos léptekkel érkezik meg a két őr felé. Alaposan végig méri őket, úgy ahogy azt valószínűleg az őrök is megtették velük. Előadja magát, de hamar rá kell jönnie, hogy idiótákkal van körülvéve. Egy fájdalmas sóhaj hagyja el száját. Kezét felemelve homlokát kezdi el masszírozgatni, mert úgy érzi megüti őt a guta.*
~ Ezeknek a virágnyelv és a szarkazmus, olyan mint elf. ~
*Összeszedi gondolatát, és megpróbál nyersebben fogalmazni.*
- Vettem észre. Akkor kezdjük az elejéről.
*Arcáról a csábos mosoly, egy szigorúbbat vesz fel. Elvesztette türelmét, főleg, hogy az a barlang mélyéről jövő fekete rosszaság is leakarja őket húzni. Nincs ellenére a bőkezűség, de palimadárnak ne nézzék.*
- A vörös tőr vezetőjével akarunk beszélni. Tervünk van selyemrév megcsupaszításával. Így már eléggé érthető volt a gyengék számára is?
*Mereszti fel egyik szemöldökét, rosszalló tekintettel végig néz még társán is. Utána végül megállapodik szikrákat szóró szeme a sötételfen. Erőt vesz magán, mert ha most kimondaná amit gondol. Abból biztos itt vér folyna.*
*Szerencsére a szedett vetett társasága Zének, nem okoz számukra több gondot. Felkapják szerencsétlen és tovaszállnak. Talán jobb is így.
Wrotjh válaszára, csak gúnyosan megvonja vállát. Szereti ugratni a törpét, piszkosul szórakoztató, ha elkezd vörösödni a feje. Bár lehet nem a legjobb pillanatot választja arra, hogy az idegeit húzza. Sebaj, annál több a móka.*
- Ki tudja. De ezt el kell ismernem, egyik kézzel adsz, a másikkal meg pofozol. A bot meg a répa a lovaknál, ha érted miről beszélek.
*Hangjában Wrotjh talán most először hallhat igazi elismerést. Elégedetten látja, hogy törpének tényleg nem csak a szája jár, ha balhéról van szó. Ezt igazán ínyérevaló dolog.*
- Ha két marékkal több eszük van, mint azoknak, kétlem.
*A hajbókolásra egy undorral teli fintorral válaszol. Amit egy fejrázással fejez be.*
- Na, nem véletlenül hajítanának ki téged egy kúriából.
*Mondja csipkelődve. De aztán magabiztos léptekkel érkezik meg a két őr felé. Alaposan végig méri őket, úgy ahogy azt valószínűleg az őrök is megtették velük. Előadja magát, de hamar rá kell jönnie, hogy idiótákkal van körülvéve. Egy fájdalmas sóhaj hagyja el száját. Kezét felemelve homlokát kezdi el masszírozgatni, mert úgy érzi megüti őt a guta.*
~ Ezeknek a virágnyelv és a szarkazmus, olyan mint elf. ~
*Összeszedi gondolatát, és megpróbál nyersebben fogalmazni.*
- Vettem észre. Akkor kezdjük az elejéről.
*Arcáról a csábos mosoly, egy szigorúbbat vesz fel. Elvesztette türelmét, főleg, hogy az a barlang mélyéről jövő fekete rosszaság is leakarja őket húzni. Nincs ellenére a bőkezűség, de palimadárnak ne nézzék.*
- A vörös tőr vezetőjével akarunk beszélni. Tervünk van selyemrév megcsupaszításával. Így már eléggé érthető volt a gyengék számára is?
*Mereszti fel egyik szemöldökét, rosszalló tekintettel végig néz még társán is. Utána végül megállapodik szikrákat szóró szeme a sötételfen. Erőt vesz magán, mert ha most kimondaná amit gondol. Abból biztos itt vér folyna.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-11 08:34:25
Üzenet elküldve: 2025-07-11 08:34:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
* Kevesebb ellenállásban részesedik a sütögető társaságnál, mint ahogyan azt először megjósolta. Ki hinné, hogy az ilyen csőcseléknek egy kis erőfitogtatás elég, hogy a helyére tegye az eszüket. Ennek ő csak örül, elvégre nem kell mindent kétszer elmagyaráznia. Egyszer az elején, egyszer a verés után, ami valljuk be, sok időt megspórol.
Míg köztük és az újonnan megpillantott társaság között vészesen fogy a távolság, addig hall egy-két nemkívánatos mondatot társától. Felére csak morogni tud, de a gyerek megemlítésére félreköp egyet. *
- A kéne még. Szerinted ilyen könnyen meglágyulok? Hívjuk inkább, befektetésnek. Ha valóban van valami a gatyájukban és nem csak a szájuk jár, akkor még segíthetnek nekünk fosztogatni. Mást nem, elviszik a balhét helyettünk.
* Erőben és észben nem hibáddzanak. Mindkettőre jó az egyikük, ám munkaerőből lehetne több is. Néhány plusz kéz, ami zsákmányokkal teli zsákokat cipelne, na, az nem ártana kis csapatukba, még akkor is, ha ilyen szar a felhozatal.
Megforgatja szemeit, majd kacag is egyet mellé. Talán ő értesült rosszul, de ő úgy tudja, hogy most Romvárosban vannak, nem valami tárgyalóba. Itt akinek nincs mit fitogtatnia, azt nem is veszik számba. *
- Óóó. Én kérek elnézést őfelsége.
* Hajol is meg színpadiasan az elf mellett. *
- Talán most megmutathatod, hogy mire is képes a beszélőkéd. De aztán próbáld meg nem megveretni magad.
* Hasznos tanács. Elvégre kinézi az elfből, hogy előjön a rosszabbik énje, s ezáltal megvereti magát a párossal. Micsoda látvány lenne! Ha bekövetkezne hirtelen nem tudná, hogy segítsen e egyből, vagy élvezze ki az első néhány pofon hangját. Egy álma válna valóra, de sajnos nem ezért jöttek.
Amint kinyitja az elf a száját eleinte egy egyetértő mosollyal bólogat. Egészen addig, míg valami rendezőről el nem kezd beszélni. Ez őt is meglepi, de olyannyira, hogy immáron ő is kérdően pislog az elfre. *
- Ez még én sem értem. Érhetőbben beszélj, baszod!
* S kivárja, hátha érkezik valami szebb megfogalmazás társától. Addig a párosra vett néhány pillantást. Biztos nem fizetik őket elégé, hogy ilyeneket hallgassanak, s ha átadja neki a botot, vagy kifut a szóból, akkor ő szólal meg. *
- Kedves tökkelütött barátom azt akarja mondani, hogy nem tetszik neki a szomszédságotok.
* Mutat selyemrév irányába. *
- De mázlitok van, mert nekünk sem.
* Reakcióra várva tart egy kis szünetet, majd folytatja. *
- Meg akarjuk nyomorítani az ottaniak életét, elvégre túl sok arany hever felhasználatlanul.
* Sokatmondóan összedörzsöli a kezét, majd átpillant a sötételfre. *
- Ki tudna ellentmondani egy kis aranynak, nemde?
* Hogy miben mozog a páros, az hidegen hagyja. Pontosan tudja mire gondol a sötételf és csak egy hajszál válassza el, hogy a pofájába röhögjön. Persze, majd ő fog fizetni, hogy aztán másodpercekkel később elutasítsák, na, azt leshetik. Ennyi erővel maga is berúghatná az ajtót a páros fejével, ugyanannyival lennének előrébb. *
* Kevesebb ellenállásban részesedik a sütögető társaságnál, mint ahogyan azt először megjósolta. Ki hinné, hogy az ilyen csőcseléknek egy kis erőfitogtatás elég, hogy a helyére tegye az eszüket. Ennek ő csak örül, elvégre nem kell mindent kétszer elmagyaráznia. Egyszer az elején, egyszer a verés után, ami valljuk be, sok időt megspórol.
Míg köztük és az újonnan megpillantott társaság között vészesen fogy a távolság, addig hall egy-két nemkívánatos mondatot társától. Felére csak morogni tud, de a gyerek megemlítésére félreköp egyet. *
- A kéne még. Szerinted ilyen könnyen meglágyulok? Hívjuk inkább, befektetésnek. Ha valóban van valami a gatyájukban és nem csak a szájuk jár, akkor még segíthetnek nekünk fosztogatni. Mást nem, elviszik a balhét helyettünk.
* Erőben és észben nem hibáddzanak. Mindkettőre jó az egyikük, ám munkaerőből lehetne több is. Néhány plusz kéz, ami zsákmányokkal teli zsákokat cipelne, na, az nem ártana kis csapatukba, még akkor is, ha ilyen szar a felhozatal.
Megforgatja szemeit, majd kacag is egyet mellé. Talán ő értesült rosszul, de ő úgy tudja, hogy most Romvárosban vannak, nem valami tárgyalóba. Itt akinek nincs mit fitogtatnia, azt nem is veszik számba. *
- Óóó. Én kérek elnézést őfelsége.
* Hajol is meg színpadiasan az elf mellett. *
- Talán most megmutathatod, hogy mire is képes a beszélőkéd. De aztán próbáld meg nem megveretni magad.
* Hasznos tanács. Elvégre kinézi az elfből, hogy előjön a rosszabbik énje, s ezáltal megvereti magát a párossal. Micsoda látvány lenne! Ha bekövetkezne hirtelen nem tudná, hogy segítsen e egyből, vagy élvezze ki az első néhány pofon hangját. Egy álma válna valóra, de sajnos nem ezért jöttek.
Amint kinyitja az elf a száját eleinte egy egyetértő mosollyal bólogat. Egészen addig, míg valami rendezőről el nem kezd beszélni. Ez őt is meglepi, de olyannyira, hogy immáron ő is kérdően pislog az elfre. *
- Ez még én sem értem. Érhetőbben beszélj, baszod!
* S kivárja, hátha érkezik valami szebb megfogalmazás társától. Addig a párosra vett néhány pillantást. Biztos nem fizetik őket elégé, hogy ilyeneket hallgassanak, s ha átadja neki a botot, vagy kifut a szóból, akkor ő szólal meg. *
- Kedves tökkelütött barátom azt akarja mondani, hogy nem tetszik neki a szomszédságotok.
* Mutat selyemrév irányába. *
- De mázlitok van, mert nekünk sem.
* Reakcióra várva tart egy kis szünetet, majd folytatja. *
- Meg akarjuk nyomorítani az ottaniak életét, elvégre túl sok arany hever felhasználatlanul.
* Sokatmondóan összedörzsöli a kezét, majd átpillant a sötételfre. *
- Ki tudna ellentmondani egy kis aranynak, nemde?
* Hogy miben mozog a páros, az hidegen hagyja. Pontosan tudja mire gondol a sötételf és csak egy hajszál válassza el, hogy a pofájába röhögjön. Persze, majd ő fog fizetni, hogy aztán másodpercekkel később elutasítsák, na, azt leshetik. Ennyi erővel maga is berúghatná az ajtót a páros fejével, ugyanannyival lennének előrébb. *
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-10 20:51:31
Üzenet elküldve: 2025-07-10 20:51:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Terepszemle//
*"Hőseink" a rövid közjáték után továbbállnak, magára hagyva Nagy Zét. Utóbbit a sütögetéssel felhagyó banda igyekszik most felráncigálni a földről és odébb kotródni a helyszínről.
Lazziar és Wrojth ezúttal a mutatott épület előtt strázsáló párost veszik célba, akik ha látták is a korábbi jelenetet, jelzését nem adják a dolognak.*
-Selyemrévi mulatság? Rendező? Mi a jó életről beszélsz, hegyesfülű?
*Szólítja meg őt a bőrvértes alak. Első ránézésre megtermett embernek látszik. Hajár varkocsba fonva tartja, arcán hosszában egy forradás látszik. Kezében egy fokost szorongat, oldalán átvetve pedig egy repedezett kürt lóg. A másik őr egy sötételfnek tűnik a véznább fajtából. Cingár, vért sincs rajta, de derekán két szablya is lóg. Sötét haját szintén összefonva tartja. Ő csak bizalmatlanul méregeti a párost.*
-Ha kerestek valakit, jobb, ha kinyögöd, kit. Ide csak az nyer bebocsájtást, aki közülünk való.
-Az események felrázása előtt érdemes a zsebeteket is felrázni. De ha netalán hoztatok valamit, amit befektetnétek az ügyünk érdekében... *Szól most a sötételf és társára vigyorog. Nem úgy fest, hogy tartanának vendégeiktől. Nagy Zé kétséget kizáróan nem mozog egy ligában a házban tartózkodóakkal.*
*"Hőseink" a rövid közjáték után továbbállnak, magára hagyva Nagy Zét. Utóbbit a sütögetéssel felhagyó banda igyekszik most felráncigálni a földről és odébb kotródni a helyszínről.
Lazziar és Wrojth ezúttal a mutatott épület előtt strázsáló párost veszik célba, akik ha látták is a korábbi jelenetet, jelzését nem adják a dolognak.*
-Selyemrévi mulatság? Rendező? Mi a jó életről beszélsz, hegyesfülű?
*Szólítja meg őt a bőrvértes alak. Első ránézésre megtermett embernek látszik. Hajár varkocsba fonva tartja, arcán hosszában egy forradás látszik. Kezében egy fokost szorongat, oldalán átvetve pedig egy repedezett kürt lóg. A másik őr egy sötételfnek tűnik a véznább fajtából. Cingár, vért sincs rajta, de derekán két szablya is lóg. Sötét haját szintén összefonva tartja. Ő csak bizalmatlanul méregeti a párost.*
-Ha kerestek valakit, jobb, ha kinyögöd, kit. Ide csak az nyer bebocsájtást, aki közülünk való.
-Az események felrázása előtt érdemes a zsebeteket is felrázni. De ha netalán hoztatok valamit, amit befektetnétek az ügyünk érdekében... *Szól most a sötételf és társára vigyorog. Nem úgy fest, hogy tartanának vendégeiktől. Nagy Zé kétséget kizáróan nem mozog egy ligában a házban tartózkodóakkal.*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-09 14:31:10
Üzenet elküldve: 2025-07-09 14:31:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Kivetettek, ha ők is egymás ellen fordulnának, mint a veszett kutyák. Hamar kifüstölné a maradékot is a városőrség. Valami összetartja őket, egy okosabb valaki. Aki képes átlátni a nagyobb képet, mintsem ellátni az orra hegyéig. Bárkik is legyenek, megvan a magához való józan eszük. Nem úgy mint szerencsétlen Nagy Zének. Aki most nagyobb fába vágta a fejszéjét mint hitte. Már az elejétől fogva tudta Wrojth nem olyan akivel csak úgy lehet packázni.*
- Bravo.
*Szólal fel röviden, tömören, mondhatni elegánsan. Még egy elismerő fejbólintást is kap a törpe. Az ilyen pofonokat bizony tanítani kellene. Wrojth meglepett halk felszólalása el száll a füle mellett. Túlságosan is lekötötte figyelmét a pofon.
És az a hatásszünet ami leülepszik a szélfútta társaságra miután a fél-elf kiterül. Az megkoronázza a pillanatot.
Amíg Wrojth diplomatikusan szót vált a brigád maradékával. Lazziar addig jobban szemügyre veszi az elterült Nagy Zét.*
- Cöh-cöh pajti. Valakinek mindig a rövidebbet kell húzni.
*Rázza meg fejét rosszallóan egy gonosz mosollyal. Nem lát szerencsétlenen sok értéket. Nem is fárad azzal, hogy bármit is átkutasson rajta. Ha esetleg hátán lendült a szerencsétlen, megfogja egyik karját és lábát, hogy legalább az oldalára billentse őt. A végén még a saját nyelvében fog megfulladni szerencsétlen. Majd leporolva kezét, mint aki jól végezte dolgát hagyja hátra szerencsétlent. Aludja ki a mai leckét. Figyelmét így a maradék párbeszédre tudja fordítani. Arcán kiül egy furcsa meglepettség. Ki hitte volna, hogy Worjth ilyen kedves is tud lenni.*
- Nagyon szívesen. Épp itt volt az ideje megtanulnia kivel szabad ujjat húzni.
*Szól galád mosollyal az arcán a gnómnak. Majd zsebre tett kézzel fordul meg Wrojthal együtt, hogy ott hagyja a társaságot.*
- Milyen nagylelkű vagy, ki hitte volna, hogy a gyerek ennyire jó hatással lesz rád.
*Vigyorog, szavait inkább a törpének intézi, ha már eltávolodtak a hátra hagyott társaságtól.*
- Szerintem éppen eléggé fitogtattad az erődet. Kétlem nem szúrt nekik szemet a nagy csattanás az út kellős közepén.
*Vonja meg a vállát. Bár ki tudja, lehet errefelé ez mindennapos, így a kutya nem foglalkozik ezzel. De ha őrök, ezért fizetik őket. Majd kiderül ha oda érnek.*
- Próbáljunk meg ész érvekkel hatni rájuk, ezúttal.
*Teszi hozzá az utolsó szót nyomatékosan Wrotjh felé fordítva tekintetét.
Lépteit pedig a törpével az oldalán a kúria felé fordítja. Oda érve szokásos mosolyával int az őröknek. Magabiztosan szólal fel.*
- Szép napot barátaim! Úgy hallottuk, hogy itt folytatódik a Selyemrévi mulatság.
*Mondja szarkazmussal megfűszerezett hangnemben.*
- Szeretnénk beszélni a rendezővel. Van néhány ötletünk, hogy rázzuk fel az eseményeket.
*Gonosz mosolyát továbbra is magán hagyja, kíváncsi mennyire fogják őt komolyan venni az őrök. Nem szeretné magát itt is átverekedni. Az kifejezetten nem tenne jót a szövetségkötés első alkalmával.*
*Kivetettek, ha ők is egymás ellen fordulnának, mint a veszett kutyák. Hamar kifüstölné a maradékot is a városőrség. Valami összetartja őket, egy okosabb valaki. Aki képes átlátni a nagyobb képet, mintsem ellátni az orra hegyéig. Bárkik is legyenek, megvan a magához való józan eszük. Nem úgy mint szerencsétlen Nagy Zének. Aki most nagyobb fába vágta a fejszéjét mint hitte. Már az elejétől fogva tudta Wrojth nem olyan akivel csak úgy lehet packázni.*
- Bravo.
*Szólal fel röviden, tömören, mondhatni elegánsan. Még egy elismerő fejbólintást is kap a törpe. Az ilyen pofonokat bizony tanítani kellene. Wrojth meglepett halk felszólalása el száll a füle mellett. Túlságosan is lekötötte figyelmét a pofon.
És az a hatásszünet ami leülepszik a szélfútta társaságra miután a fél-elf kiterül. Az megkoronázza a pillanatot.
Amíg Wrojth diplomatikusan szót vált a brigád maradékával. Lazziar addig jobban szemügyre veszi az elterült Nagy Zét.*
- Cöh-cöh pajti. Valakinek mindig a rövidebbet kell húzni.
*Rázza meg fejét rosszallóan egy gonosz mosollyal. Nem lát szerencsétlenen sok értéket. Nem is fárad azzal, hogy bármit is átkutasson rajta. Ha esetleg hátán lendült a szerencsétlen, megfogja egyik karját és lábát, hogy legalább az oldalára billentse őt. A végén még a saját nyelvében fog megfulladni szerencsétlen. Majd leporolva kezét, mint aki jól végezte dolgát hagyja hátra szerencsétlent. Aludja ki a mai leckét. Figyelmét így a maradék párbeszédre tudja fordítani. Arcán kiül egy furcsa meglepettség. Ki hitte volna, hogy Worjth ilyen kedves is tud lenni.*
- Nagyon szívesen. Épp itt volt az ideje megtanulnia kivel szabad ujjat húzni.
*Szól galád mosollyal az arcán a gnómnak. Majd zsebre tett kézzel fordul meg Wrojthal együtt, hogy ott hagyja a társaságot.*
- Milyen nagylelkű vagy, ki hitte volna, hogy a gyerek ennyire jó hatással lesz rád.
*Vigyorog, szavait inkább a törpének intézi, ha már eltávolodtak a hátra hagyott társaságtól.*
- Szerintem éppen eléggé fitogtattad az erődet. Kétlem nem szúrt nekik szemet a nagy csattanás az út kellős közepén.
*Vonja meg a vállát. Bár ki tudja, lehet errefelé ez mindennapos, így a kutya nem foglalkozik ezzel. De ha őrök, ezért fizetik őket. Majd kiderül ha oda érnek.*
- Próbáljunk meg ész érvekkel hatni rájuk, ezúttal.
*Teszi hozzá az utolsó szót nyomatékosan Wrotjh felé fordítva tekintetét.
Lépteit pedig a törpével az oldalán a kúria felé fordítja. Oda érve szokásos mosolyával int az őröknek. Magabiztosan szólal fel.*
- Szép napot barátaim! Úgy hallottuk, hogy itt folytatódik a Selyemrévi mulatság.
*Mondja szarkazmussal megfűszerezett hangnemben.*
- Szeretnénk beszélni a rendezővel. Van néhány ötletünk, hogy rázzuk fel az eseményeket.
*Gonosz mosolyát továbbra is magán hagyja, kíváncsi mennyire fogják őt komolyan venni az őrök. Nem szeretné magát itt is átverekedni. Az kifejezetten nem tenne jót a szövetségkötés első alkalmával.*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-09 09:27:00
Üzenet elküldve: 2025-07-09 09:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
* A betyárbecsület hallatán felkuncog. Na, nem azért, mert hülyeségnek gondolja, hanem mert talán pont arra van szükségük. Ki tudja mire képesek ezek a romvárosi szerencsétlenek. Minél jobban kétségbe vannak esve, annál több drasztikus lépésre képesek. Fogalma sincs, hogy mire számítson tőlük, de talán már az is egy jó kezdés lenne, ha nem négyelnék fel. Márpedig ha kikérnék a véleményét, akkor a lehető legudvariasabban elutasítaná.
Közben a magát fényező félvér ki sem kerüli a felé irányuló ütést. Ökle akadálymentesen érintkezik orcájával, majd fekszik is ki elég hamar. Azért legbelül reménykedik, hogy nem ölte meg, azért akkora bűnt nem követett el, hogy itt érjen vége a nyomorult életének. Arcára is kiül egy enyhe meglepettség egy csipetnyi szánalommal vegyítve. *
- Hupsz.
* Hallható a törpétől, de ezt is maximum csak Lazziar hallja mellőle, ugyanis ajkai alig távolodnak el egymástól. Mégis mire számított a nagy harcművész? Bemelegítésre? Mint aki mindent így tervezett, kiegyenesedik és elűzi arcáról az eddig kirakott érzelmeket, hogy tekintélyével megfélemlítse a társaság maradék tagját.
Közelebb esik csak le neki, hogy tévedett. Nem fajtársához van szerencséje, pedig messziről megesküdött volna róla. Nem jelent semmit. Egyéb meglepetésektől senkinek nem kell tartania, ameddig mindenki úriemberként viselkedik. Nem állatok, hogy mindenkinek nekiessenek, ám ezt nem fogja hangoztatni, ugyanis legbelül számít rá, hogy a mögötte lévő elf nevetne ezen a legjobban, főleg, ha a törp szájából érkezne a mondat.
Az infót megkapva bólint, majd elteszi a papírost. Szerencséjükre ők nem akárkik, szóval befogják őket engedni, vagy így, vagy úgy, de elintézik amiért jöttek.
Szemei összeszűkölnek az üres fenyegetésre. Mert neki ennyit jelentenek a kapott szavak, üres fenyegetés, semmi többet. A keze lassan bújik elő a zsebéből, az is ökölbe szorítva. Úgy fest, hogy a gnóm is kap egy szaftosat, ám mindenki legnagyobb meglepetésére nem pofozkodás lesz a vége. Egy kisebb erszényt dob a gnóm mellkasa irányába, reméli ezt már elkapja. Benne nagyjából 19 arany található.
*
- Nagy Zé * Kellően kihangsúlyozva * és társai a vendégem egy körre. Ha felépül a jómadár, és nem négyelnek fel azok a kurafik, akkor keressetek meg. Majd én megtanítalak titeket bokszolni, kikötői módra. És persze munkám is lesz számotokra. De ha jó nektek ez az élet, úgy húzzátok meg magatokat.
* Monda végén megfordul és otthagyja a társaságot. Elhalad Nagy Zé teste mellett is, akire még egy pillantást sem tesz, majd az elf mellett is. *
- Hallottad. Akkor mutatkozzunk be.
* Mondja, majd elindul. Útközben persze megvitathatják, hogy kikerülik e az őrjáratot, vagy szembe mennek az árral, de sok idejük nincs rá. *
- Én szerintem kopogjunk be a főbejáraton. Azt a páncélosat már nehezebb lenne kiütnöm.
* A betyárbecsület hallatán felkuncog. Na, nem azért, mert hülyeségnek gondolja, hanem mert talán pont arra van szükségük. Ki tudja mire képesek ezek a romvárosi szerencsétlenek. Minél jobban kétségbe vannak esve, annál több drasztikus lépésre képesek. Fogalma sincs, hogy mire számítson tőlük, de talán már az is egy jó kezdés lenne, ha nem négyelnék fel. Márpedig ha kikérnék a véleményét, akkor a lehető legudvariasabban elutasítaná.
Közben a magát fényező félvér ki sem kerüli a felé irányuló ütést. Ökle akadálymentesen érintkezik orcájával, majd fekszik is ki elég hamar. Azért legbelül reménykedik, hogy nem ölte meg, azért akkora bűnt nem követett el, hogy itt érjen vége a nyomorult életének. Arcára is kiül egy enyhe meglepettség egy csipetnyi szánalommal vegyítve. *
- Hupsz.
* Hallható a törpétől, de ezt is maximum csak Lazziar hallja mellőle, ugyanis ajkai alig távolodnak el egymástól. Mégis mire számított a nagy harcművész? Bemelegítésre? Mint aki mindent így tervezett, kiegyenesedik és elűzi arcáról az eddig kirakott érzelmeket, hogy tekintélyével megfélemlítse a társaság maradék tagját.
Közelebb esik csak le neki, hogy tévedett. Nem fajtársához van szerencséje, pedig messziről megesküdött volna róla. Nem jelent semmit. Egyéb meglepetésektől senkinek nem kell tartania, ameddig mindenki úriemberként viselkedik. Nem állatok, hogy mindenkinek nekiessenek, ám ezt nem fogja hangoztatni, ugyanis legbelül számít rá, hogy a mögötte lévő elf nevetne ezen a legjobban, főleg, ha a törp szájából érkezne a mondat.
Az infót megkapva bólint, majd elteszi a papírost. Szerencséjükre ők nem akárkik, szóval befogják őket engedni, vagy így, vagy úgy, de elintézik amiért jöttek.
Szemei összeszűkölnek az üres fenyegetésre. Mert neki ennyit jelentenek a kapott szavak, üres fenyegetés, semmi többet. A keze lassan bújik elő a zsebéből, az is ökölbe szorítva. Úgy fest, hogy a gnóm is kap egy szaftosat, ám mindenki legnagyobb meglepetésére nem pofozkodás lesz a vége. Egy kisebb erszényt dob a gnóm mellkasa irányába, reméli ezt már elkapja. Benne nagyjából 19 arany található.
*- Nagy Zé * Kellően kihangsúlyozva * és társai a vendégem egy körre. Ha felépül a jómadár, és nem négyelnek fel azok a kurafik, akkor keressetek meg. Majd én megtanítalak titeket bokszolni, kikötői módra. És persze munkám is lesz számotokra. De ha jó nektek ez az élet, úgy húzzátok meg magatokat.
* Monda végén megfordul és otthagyja a társaságot. Elhalad Nagy Zé teste mellett is, akire még egy pillantást sem tesz, majd az elf mellett is. *
- Hallottad. Akkor mutatkozzunk be.
* Mondja, majd elindul. Útközben persze megvitathatják, hogy kikerülik e az őrjáratot, vagy szembe mennek az árral, de sok idejük nincs rá. *
- Én szerintem kopogjunk be a főbejáraton. Azt a páncélosat már nehezebb lenne kiütnöm.
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:09:17
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:09:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Terepszemle//
*Nagy Zének meglepődni sincs ideje; úgy dől el a fejére mért ütés erejétől, akár egy zsák. Jó eséllyel eszméletét vesztette, így több vizet aligha kavar a közeljövőben.
A lángok mellett sütögető társaság is elhallgatni látszik, pedig eddig igen jól szórakoztak. Egy rövid ideig nem is hallható más, csak az tűz által nyaldosott fatörmelékek halk roppanása.
Közelebb érve Wrojthnak is feltűnhet, hogy nem fajtárshoz van szerencséje, még ha méretben nagyjából meg is egyeznek. A tarfejű aprónép egy gnóm. A hozzávágott papírdarabot lassan veszi fel, mintha attól tartana, hogy a következő pillanatban ő is kap egy olyan üdvözlőajándékot, mint Nagy Zé.*
-A Vörös Tőr! *Pillant fel drámaian a papírosból. Mutatóujjával az utca vége felé bök, ahol egy jókora, sötét épület magasodik. Legalább három szintes, s jó pár ablakából fény árad. Valaha csicsás kis kúria lehetett, mostanra viszont ablakainak zöme deszkázott és tetőcserépből is hibádzik jó pár. Hátsó kertje egykoron pompázatos lehetett a megannyi fával és kövezett utakkal, ma már gaz fedi. Kerítése elhanyagolt, A szépen faragott deszkák foghíjasan sorakoznak.*
-Ők ott tanyáznak. De nem engednek csak úgy be akárkit! *Valóban, messziről látszik, hogy két őr is ácsorog a kapu előtt. Az egyik egyszerű bőrmellényt visel, a másikon nem vehető ki semmiféle páncélzat. Innen többet aligha tudnának megállapítani. Dönthetnek: megközelítik az őröket, vagy megpróbálnak besurranni és körbekémlelni. Csakis rajtuk áll.*
-Ezt Nagy Zé nem felejti el nektek! *Szól még a gnóm, aggódó pillantást küldve barátja irányába. Azért óvatosan visszanyújtja az összegyűrődött pergament Wrojthnak.*
*Nagy Zének meglepődni sincs ideje; úgy dől el a fejére mért ütés erejétől, akár egy zsák. Jó eséllyel eszméletét vesztette, így több vizet aligha kavar a közeljövőben.
A lángok mellett sütögető társaság is elhallgatni látszik, pedig eddig igen jól szórakoztak. Egy rövid ideig nem is hallható más, csak az tűz által nyaldosott fatörmelékek halk roppanása.
Közelebb érve Wrojthnak is feltűnhet, hogy nem fajtárshoz van szerencséje, még ha méretben nagyjából meg is egyeznek. A tarfejű aprónép egy gnóm. A hozzávágott papírdarabot lassan veszi fel, mintha attól tartana, hogy a következő pillanatban ő is kap egy olyan üdvözlőajándékot, mint Nagy Zé.*
-A Vörös Tőr! *Pillant fel drámaian a papírosból. Mutatóujjával az utca vége felé bök, ahol egy jókora, sötét épület magasodik. Legalább három szintes, s jó pár ablakából fény árad. Valaha csicsás kis kúria lehetett, mostanra viszont ablakainak zöme deszkázott és tetőcserépből is hibádzik jó pár. Hátsó kertje egykoron pompázatos lehetett a megannyi fával és kövezett utakkal, ma már gaz fedi. Kerítése elhanyagolt, A szépen faragott deszkák foghíjasan sorakoznak.*
-Ők ott tanyáznak. De nem engednek csak úgy be akárkit! *Valóban, messziről látszik, hogy két őr is ácsorog a kapu előtt. Az egyik egyszerű bőrmellényt visel, a másikon nem vehető ki semmiféle páncélzat. Innen többet aligha tudnának megállapítani. Dönthetnek: megközelítik az őröket, vagy megpróbálnak besurranni és körbekémlelni. Csakis rajtuk áll.*
-Ezt Nagy Zé nem felejti el nektek! *Szól még a gnóm, aggódó pillantást küldve barátja irányába. Azért óvatosan visszanyújtja az összegyűrődött pergament Wrojthnak.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-07 22:49:24
Üzenet elküldve: 2025-07-07 22:49:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Luurien//
*Bár azon, amit ő össze-vissza magyaráz nem kell nevetnie, azt nem csak, hogy egy levegővellel, de úgy elő tudja adni, mintha csak egy mesedélutánt tartana az elmúlt nap történéseiről, azonban azt már ő sem bírja megállni nevetés nélkül, ahogy Luu kacag jóízűen a történetein, úgyhogy nincs mit tenni, ő is jókedvű hahotázásba kezd mellette.*
- Meg, de átvert. Létezik egy varázslat, aminek az a neve, hogy Szerelemhold Csókja, na, én tanítottam meg neki, ő pedig galád módon ellenem használta fel. Mi mást tehetnék, ha egy okos-mágus ork áldozatává váltam a saját varázslatom által? Persze, hogy megcsókoltam! De… lehet, hogy csak akartam. Nem tudom. Hű, de nehéz nevetni ebben a fűzőben. *Vesz is nagy levegőket, miközben ficereg egy kicsit az említett felsőruhában. Azért folyamatosan dumálni és nevetni egyszerre már neki sem olyan könnyű, főleg, ha szorítja valami a mellkasát.*
- Veled nem fogok *hirtelen megtorpan, mert eljut a tudatáig az utolsó szó is elbújva a mondat végén.* Hogy tessék? Azt mondtad, hogy kedvelsz?! Tényleg? De hát ez nagyszerű! Olyan régen mondták ezt nekem, tudod? *A lánynak szinte letörölhetetlen az arcáról a vigyor, semmi sem állhat jókedvének az útjába, de attól még magányos. A szülei meghaltak, a barátai eltűntek, és az elmúlt, igencsak hosszú időszakot önkéntesen egy toronyba zárva töltötte, ahol csak néha bukkant fel egy okos ork, egy Aborath mester vagy néhány más tanulni vágyó, de azok egyike sem mondta neki, hogy kedveli őt, szóval ez most különösen jól esik a hosszú, hegyes, fél-elf füleinek.*
- Köszönöm szépen, Luu! Én is kedvellek. *Ezúttal most nem nevet, nem magyaráz túl semmit, egyszerűen csak hálás. Aztán, mikor a fiú gyanús megszólalása után azt kéri tőle, hogy csukja be a szemét, kisssé elbizonytalanodik.*
- Most tényleg? Komolyan mondod? De miért? *Kérdez egy helyett hármat, de végül úgy dönt, hogy belemegy a játékba.* Jó, legyen! *Lehunyja a szemeit, és a játékszabályoknak megfelelően ki sem nyitja őket addig, míg engedélyt nem kap rá, csak bizonytalanul lépked arra, amerre vezetik.*
- Hé, mondd, hogy hová viszel Óvatosan! El fogok esni… Most már kinyithatom? *Hangzanak sorban a mondatok, majd a végén a kérdés, aztán már nyitja is ki a szemeit, hogy lilás íriszeivel rácsodálkozhasson az igencsak lehangoló környékre.*
- Ó, ez… nem ilyen volt. Tele van szomorúsággal és csúnya, rossz dolgokkal. Nem tetszik, menjünk! *Ő maga sem akar itt időzni, úgyhogy szedi is a lábát szaporán kis társa mellett. Esze ágában sincs megállítani a menetet.*
//Luurien//
*Bár azon, amit ő össze-vissza magyaráz nem kell nevetnie, azt nem csak, hogy egy levegővellel, de úgy elő tudja adni, mintha csak egy mesedélutánt tartana az elmúlt nap történéseiről, azonban azt már ő sem bírja megállni nevetés nélkül, ahogy Luu kacag jóízűen a történetein, úgyhogy nincs mit tenni, ő is jókedvű hahotázásba kezd mellette.*
- Meg, de átvert. Létezik egy varázslat, aminek az a neve, hogy Szerelemhold Csókja, na, én tanítottam meg neki, ő pedig galád módon ellenem használta fel. Mi mást tehetnék, ha egy okos-mágus ork áldozatává váltam a saját varázslatom által? Persze, hogy megcsókoltam! De… lehet, hogy csak akartam. Nem tudom. Hű, de nehéz nevetni ebben a fűzőben. *Vesz is nagy levegőket, miközben ficereg egy kicsit az említett felsőruhában. Azért folyamatosan dumálni és nevetni egyszerre már neki sem olyan könnyű, főleg, ha szorítja valami a mellkasát.*
- Veled nem fogok *hirtelen megtorpan, mert eljut a tudatáig az utolsó szó is elbújva a mondat végén.* Hogy tessék? Azt mondtad, hogy kedvelsz?! Tényleg? De hát ez nagyszerű! Olyan régen mondták ezt nekem, tudod? *A lánynak szinte letörölhetetlen az arcáról a vigyor, semmi sem állhat jókedvének az útjába, de attól még magányos. A szülei meghaltak, a barátai eltűntek, és az elmúlt, igencsak hosszú időszakot önkéntesen egy toronyba zárva töltötte, ahol csak néha bukkant fel egy okos ork, egy Aborath mester vagy néhány más tanulni vágyó, de azok egyike sem mondta neki, hogy kedveli őt, szóval ez most különösen jól esik a hosszú, hegyes, fél-elf füleinek.*
- Köszönöm szépen, Luu! Én is kedvellek. *Ezúttal most nem nevet, nem magyaráz túl semmit, egyszerűen csak hálás. Aztán, mikor a fiú gyanús megszólalása után azt kéri tőle, hogy csukja be a szemét, kisssé elbizonytalanodik.*
- Most tényleg? Komolyan mondod? De miért? *Kérdez egy helyett hármat, de végül úgy dönt, hogy belemegy a játékba.* Jó, legyen! *Lehunyja a szemeit, és a játékszabályoknak megfelelően ki sem nyitja őket addig, míg engedélyt nem kap rá, csak bizonytalanul lépked arra, amerre vezetik.*
- Hé, mondd, hogy hová viszel Óvatosan! El fogok esni… Most már kinyithatom? *Hangzanak sorban a mondatok, majd a végén a kérdés, aztán már nyitja is ki a szemeit, hogy lilás íriszeivel rácsodálkozhasson az igencsak lehangoló környékre.*
- Ó, ez… nem ilyen volt. Tele van szomorúsággal és csúnya, rossz dolgokkal. Nem tetszik, menjünk! *Ő maga sem akar itt időzni, úgyhogy szedi is a lábát szaporán kis társa mellett. Esze ágában sincs megállítani a menetet.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-07 19:41:40
Üzenet elküldve: 2025-07-07 19:41:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Valami hideg. Valami nyirkos. Valami... kemény.
Ez a három dolog az első, ami eljut Norhelt tudatáig, miközben valahol félúton lebeg az álmok tehetetlen ingoványa és a valóság kellemetlen pofonjai között. Eleinte nem is tudja, melyik irányba mozduljon. Felfelé, lefelé, vissza az álomba, vagy csak egyszerűen bele a földbe? Mert az a talaj, amin fekszik, nos… határozottan ott van. Hideg és egyenetlen, mintha kifejezetten úgy tervezték volna, hogy semmilyen testrészt ne támasszon alá megfelelően. És büdös is. Nem a megszokott, sörrel és verítékkel kevert kocsmaszag. Ez valami más. Ez az utca szaga.
Ez az a pont, ahol először gyanút fog.
Szeme nem nyílik, legalábbis nem egyszerre. Az egyik még csak-csak, mintha csak zsanérjaiban nyikorgó pinceajtó lenne, a másik viszont… nos, az mintha egyszerűen megtagadná a szolgálatot. Csak a fájdalom van ott, lüktető, forró, és furcsán duzzadt. Mikor végül mégis mozdul a keze – lassan, fájdalmasan, mintha ólomból öntötték volna ki, ujjai a bal szeme alatt puha, puffadt duzzanatra tapadnak. A felismerés, mint egy rozsdás kalapács a fejbe: valaki behúzott neki.*
- Teysus punnyadt pöcsére...
*Szakad ki belőle az átok, rekedten, mintha valaki épp akkor nyitott volna ki egy többéves kútfedőt a hangszálai körül.
A mondat után csak újabb nyögés következik, ahogy oldalára fordul, mintha csak egy medve próbálná megúszni a vadászszezon első reggelét. A tagjai tiltakoznak. A háta mintha zsák köveket cipelt volna, a csípőjénél valami csontnyomó kődarab lehetett egész éjjel, a nyaka pedig úgy döntött, mára nem fordul jobbra. De mindez... még mindig csak a szokásos.
Mert hát nem ez az első ilyen reggele. Se a második. Se a századik. És ha a sors is úgy akarja, nem is az utolsó.
A házfalat megtalálja a háta mögött, és hálásan veti neki a testét. A vakolat érintése hideg, érdes, de legalább nem moccan. A fejében vad gondolatcikázás indul, vagy legalábbis valami ilyesmi. A másnaposság súlya alatt az észjárása inkább egy lassan tolató, félvak öszvérre emlékeztet, mint gyors észjárásra. Mintha rémlene neki a Pegazus már-már ikonikus pultja, azonban ez akár a tegnap előtti éjszaka emléke is lehetne. Vagy az az előttié. Esetleg az az előttié.
Semmi biztos. Minden foszlány. Az emlékek olyanok, mint a vízen úszó boroshordók: egy részüket még látni, mások már elsüllyedtek. Egy dologban azonban biztos. Sört ivott. Méghozzá nem is keveset. Hogy mitől biztos ez? Nos, egy érzés. Egy érzés, ami gyökeret ver benne. Egy bizonyosság. Egy sürgető, elemi igazság, melynél sem a másnap, sem a bevert szem nem tud fontosabb lenni.
Vizelnie kell.
Nem kicsit. Nagyon. Nem úgy „elmegyek majd később”. Hanem úgy, hogy a hólyagja fel akar robbanni, mint egy túltekert varázslámpa. Az érzés hirtelen annyira erőssé válik, hogy egy pillanatra képes elfeledtetni a fájdalmat. A szomjúságot. A hányingert. Még az egzisztenciális válságot is.*
- Ejj… kezd egész kényelmes lenni itt...
*Nyögi, mintha meggyőzné magát, hogy inkább maradna. De tudja jól, hogy ez öncsalás.
Egy pillanat erejéig eljátszik a gondolattal. Bevizelni. Hagyni, hadd legyen, ahogy lennie kell. Ki figyelné meg? Ki ítélkezne? Ez Romváros. Itt vagy belehalsz valamibe, vagy te vagy a valami, amibe mások belehalnak. Mégis... túl sok büszkeség maradt benne ehhez. Vagy csak nem akarja, hogy a nadrágját megint ki kelljen mosni.
Nagy nehezen feltápászkodik. A falra támaszkodva, lábait óvatosan maga alá húzva, mint egy megszégyenített bölény. A térde remeg, a háta roppan, és egy fél pillanatra úgy tűnik, menten összeesik. De végül áll. Még ha görnyedten, fél szemmel, egyik kezével a falra támaszkodva is.
Ujjai megtalálják a nadrágját tartó madzagot. Egy felettébb ócska, elnyűtt madzagot. Valószínűleg még egy korábbi fogadásból nyerhette. Két kézzel is ügyetlen lenne most, de mivel az egyik épp a homlokán tartja a világot, marad a másik. A keze remeg, az ujjak fájnak, a mozdulat meg szinte végig szitkozódással jár. Meglehetőst ocsmány fajtával, melyben nem csupán a három isten neve merül fel gyakran, hanem bárkié, aki csak eszébe jut és köze lehet ahhoz, hogy ennyit ivott, illetve, hogy itt végezte a sikátorban egyedül. Meglehetősen hosszúra sikerül a szitkozódás tekintve, hogy kitart egész ügyködése alatt.
Végül a madzag enged. A nadrág lazul. És előbújik a dárda. A híres, a rettegett, a legendás, legalábbis saját meséi szerint. Most viszont nem a vágyakozó nők sóhajától, hanem a sör és mézbor által feltöltött hólyag kiáradó ajándékától dagad.
A sugár azonnal utat talál, s miközben leomlik a fal tövébe, halk sistergéssel csapódik a kövezetre. A látvány talán nem fenséges, de az érzés?
Az istenek is megirigyelnék.
Norhelt háta meggörnyed, szemhéja lecsukódik, és egy olyan sóhaj szakad fel belőle, amit talán még a Meredély is visszavisszhangozna. Egy pillanatra minden rendben van. A fájdalom, a másnap, a romok, mind távolinak tűnik. Csak ő van, és ez a pillanat. Mintha maga Eeyr simogatná a homlokát, miközben kiszabadítja őt a földi szenvedések nyomorúságából.
És mert Norhelt az a fajta, aki az áhítatot sem hagyja gúny nélkül, még egy kis játék is eszébe jut. Megemeli a célszerszámot, s koncentrált mozdulatokkal, némi oldalirányú finomhangolással egy határozott, kissé girbegurba N betűt rajzol a falra.*
- Norhelt itt járt!
*Majd megrázza. Megint. Hosszabban, mint szükséges lenne. A nadrág visszakerül a helyére. A madzagot ezúttal kétszer is megköti. A keze még mindig remeg, de az akarat erősebb.
Végül kiegyenesedik, ahogy csak tud. Egy sóhaj, egy nyújtózás, egy halálközeli öklendezés, amit végül visszanyel, és csak ennyit dörmög hozzá.*
- Ha már egyszer kifizettem, maradjon is lent…
*A tarkóját vakargatva végignéz a sikátoron. Romos házak, törmelék, egy csorba kőlépcső, amire valaki egy cipőt hányt. Hogy az övé-e? Talán majd később megkeresi.
Most csak kikecmereg a nyomor szűkölő gyomrából, és kilép a fényre. A nap még nem tűz, de már ott van az égen. Mint egy közömbös ítélőszék.*
Ez a három dolog az első, ami eljut Norhelt tudatáig, miközben valahol félúton lebeg az álmok tehetetlen ingoványa és a valóság kellemetlen pofonjai között. Eleinte nem is tudja, melyik irányba mozduljon. Felfelé, lefelé, vissza az álomba, vagy csak egyszerűen bele a földbe? Mert az a talaj, amin fekszik, nos… határozottan ott van. Hideg és egyenetlen, mintha kifejezetten úgy tervezték volna, hogy semmilyen testrészt ne támasszon alá megfelelően. És büdös is. Nem a megszokott, sörrel és verítékkel kevert kocsmaszag. Ez valami más. Ez az utca szaga.
Ez az a pont, ahol először gyanút fog.
Szeme nem nyílik, legalábbis nem egyszerre. Az egyik még csak-csak, mintha csak zsanérjaiban nyikorgó pinceajtó lenne, a másik viszont… nos, az mintha egyszerűen megtagadná a szolgálatot. Csak a fájdalom van ott, lüktető, forró, és furcsán duzzadt. Mikor végül mégis mozdul a keze – lassan, fájdalmasan, mintha ólomból öntötték volna ki, ujjai a bal szeme alatt puha, puffadt duzzanatra tapadnak. A felismerés, mint egy rozsdás kalapács a fejbe: valaki behúzott neki.*
- Teysus punnyadt pöcsére...
*Szakad ki belőle az átok, rekedten, mintha valaki épp akkor nyitott volna ki egy többéves kútfedőt a hangszálai körül.
A mondat után csak újabb nyögés következik, ahogy oldalára fordul, mintha csak egy medve próbálná megúszni a vadászszezon első reggelét. A tagjai tiltakoznak. A háta mintha zsák köveket cipelt volna, a csípőjénél valami csontnyomó kődarab lehetett egész éjjel, a nyaka pedig úgy döntött, mára nem fordul jobbra. De mindez... még mindig csak a szokásos.
Mert hát nem ez az első ilyen reggele. Se a második. Se a századik. És ha a sors is úgy akarja, nem is az utolsó.
A házfalat megtalálja a háta mögött, és hálásan veti neki a testét. A vakolat érintése hideg, érdes, de legalább nem moccan. A fejében vad gondolatcikázás indul, vagy legalábbis valami ilyesmi. A másnaposság súlya alatt az észjárása inkább egy lassan tolató, félvak öszvérre emlékeztet, mint gyors észjárásra. Mintha rémlene neki a Pegazus már-már ikonikus pultja, azonban ez akár a tegnap előtti éjszaka emléke is lehetne. Vagy az az előttié. Esetleg az az előttié.
Semmi biztos. Minden foszlány. Az emlékek olyanok, mint a vízen úszó boroshordók: egy részüket még látni, mások már elsüllyedtek. Egy dologban azonban biztos. Sört ivott. Méghozzá nem is keveset. Hogy mitől biztos ez? Nos, egy érzés. Egy érzés, ami gyökeret ver benne. Egy bizonyosság. Egy sürgető, elemi igazság, melynél sem a másnap, sem a bevert szem nem tud fontosabb lenni.
Vizelnie kell.
Nem kicsit. Nagyon. Nem úgy „elmegyek majd később”. Hanem úgy, hogy a hólyagja fel akar robbanni, mint egy túltekert varázslámpa. Az érzés hirtelen annyira erőssé válik, hogy egy pillanatra képes elfeledtetni a fájdalmat. A szomjúságot. A hányingert. Még az egzisztenciális válságot is.*
- Ejj… kezd egész kényelmes lenni itt...
*Nyögi, mintha meggyőzné magát, hogy inkább maradna. De tudja jól, hogy ez öncsalás.
Egy pillanat erejéig eljátszik a gondolattal. Bevizelni. Hagyni, hadd legyen, ahogy lennie kell. Ki figyelné meg? Ki ítélkezne? Ez Romváros. Itt vagy belehalsz valamibe, vagy te vagy a valami, amibe mások belehalnak. Mégis... túl sok büszkeség maradt benne ehhez. Vagy csak nem akarja, hogy a nadrágját megint ki kelljen mosni.
Nagy nehezen feltápászkodik. A falra támaszkodva, lábait óvatosan maga alá húzva, mint egy megszégyenített bölény. A térde remeg, a háta roppan, és egy fél pillanatra úgy tűnik, menten összeesik. De végül áll. Még ha görnyedten, fél szemmel, egyik kezével a falra támaszkodva is.
Ujjai megtalálják a nadrágját tartó madzagot. Egy felettébb ócska, elnyűtt madzagot. Valószínűleg még egy korábbi fogadásból nyerhette. Két kézzel is ügyetlen lenne most, de mivel az egyik épp a homlokán tartja a világot, marad a másik. A keze remeg, az ujjak fájnak, a mozdulat meg szinte végig szitkozódással jár. Meglehetőst ocsmány fajtával, melyben nem csupán a három isten neve merül fel gyakran, hanem bárkié, aki csak eszébe jut és köze lehet ahhoz, hogy ennyit ivott, illetve, hogy itt végezte a sikátorban egyedül. Meglehetősen hosszúra sikerül a szitkozódás tekintve, hogy kitart egész ügyködése alatt.
Végül a madzag enged. A nadrág lazul. És előbújik a dárda. A híres, a rettegett, a legendás, legalábbis saját meséi szerint. Most viszont nem a vágyakozó nők sóhajától, hanem a sör és mézbor által feltöltött hólyag kiáradó ajándékától dagad.
A sugár azonnal utat talál, s miközben leomlik a fal tövébe, halk sistergéssel csapódik a kövezetre. A látvány talán nem fenséges, de az érzés?
Az istenek is megirigyelnék.
Norhelt háta meggörnyed, szemhéja lecsukódik, és egy olyan sóhaj szakad fel belőle, amit talán még a Meredély is visszavisszhangozna. Egy pillanatra minden rendben van. A fájdalom, a másnap, a romok, mind távolinak tűnik. Csak ő van, és ez a pillanat. Mintha maga Eeyr simogatná a homlokát, miközben kiszabadítja őt a földi szenvedések nyomorúságából.
És mert Norhelt az a fajta, aki az áhítatot sem hagyja gúny nélkül, még egy kis játék is eszébe jut. Megemeli a célszerszámot, s koncentrált mozdulatokkal, némi oldalirányú finomhangolással egy határozott, kissé girbegurba N betűt rajzol a falra.*
- Norhelt itt járt!
*Majd megrázza. Megint. Hosszabban, mint szükséges lenne. A nadrág visszakerül a helyére. A madzagot ezúttal kétszer is megköti. A keze még mindig remeg, de az akarat erősebb.
Végül kiegyenesedik, ahogy csak tud. Egy sóhaj, egy nyújtózás, egy halálközeli öklendezés, amit végül visszanyel, és csak ennyit dörmög hozzá.*
- Ha már egyszer kifizettem, maradjon is lent…
*A tarkóját vakargatva végignéz a sikátoron. Romos házak, törmelék, egy csorba kőlépcső, amire valaki egy cipőt hányt. Hogy az övé-e? Talán majd később megkeresi.
Most csak kikecmereg a nyomor szűkölő gyomrából, és kilép a fényre. A nap még nem tűz, de már ott van az égen. Mint egy közömbös ítélőszék.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-07 19:39:33
Üzenet elküldve: 2025-07-07 19:39:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
- Oké, ezt a részét ismerem. *Csóválja a fejét. Hogy hányszor verték már el, azt nem tudja, de még itt van és komolyabb dolog nélkül úszta meg az eddigi életét. Tehát beforrtak a törött csontok is, egy két vágás is begyógyult már - sosem akart sebhelyet, a gyógyitalok pedig tették a dolgukat -, de tény, ahogy Meira mondja, egyszer fent, máskor lent. Vagy nem így mondta?*
- Meg kellett fordítani a könyvét? Hahaha! *Ha ez így megy tovább szörnyet hal, de nem az ork miatt. De, mégiscsak az ork miatt, de nem a kezei által. Vagy éppen de? Már nem is tudja, de nagyon mókás az egész történet, alig bírja ki, hogy ne röhögje szét magát.*
- Fuj, megcsókoltad?! *A két mutatóujját keresztbe teszi és Meira felé mutatja.* - Hogy lehetett azt kibírni? Persze, ha nem emlékszel rá, akkor... ha emlékeznél, már biztos megőrültél volna. Jó, mondjuk ezt még nem zárom ki. *Szemtelenkedik egy kicsit, de nagyon jól érzi magát a fajtársával, nem érzi már idegennek, pedig nagyjából semmit sem, tud róla. Miközben továbbra is "be nem áll a szája Meira"-val haladnak, ismerteti vázlatosan a történelmet. Már, amennyit ő tud, az egész hátteréről nagyjából semmit sem, mert ő kimaradt mindenből. Akkoriban nem voltak a városban, az erdőkben bujkáltak és túléltek.*
- Velem nem vessz össze, kedvellek. *Vigyorog egy jó nagyot a lány felé, kimondva a gondolatait. Persze tudja jól, hogy ez nem ilyen egyszerű, de bízik benne, hogy új barátfélére tett szert. Csak találják meg Ambrózia mestert vagy kit.*
- Hát maradt még pár kúria, de nem akarom elrontani az élményed. *Csendesedik el, miközben átérnek a Romvárosba és indulnak tovább a Meredély és a Csonthíd felé. Lesz itt még meglepetés Meira számára.*
- Szóval csukd be a szemed most! *Kérleli és bármi is lesz vezeti a lányt el a kúriák mellett, majd amikor a szétrombolt Gazdagnegyedhez érnek, megállítja a másikat.*
- Itt a volt Gazdanegyed. *Mondja csak maga elé, majd miután megnézte magának is a környéket és Meira is kibámészkodta magát, továbbindítja a másikat.*
- Igyekezzünk, annyira nem jó környék ez. *Szól elhúzva a száját és ha kell megrángatja Meirat is a Csonthíd irányába. Sok szempár érzete vetül rájuk, de nem igazán megy oda hozzájuk senki, inkább átmenő forgalom van. Luurien nem akar sokáig itt tartózkodni, célirányosan halad Selyemrév felé, hacsak Meira meg nem állítja valamivel.*
//Meira//
- Oké, ezt a részét ismerem. *Csóválja a fejét. Hogy hányszor verték már el, azt nem tudja, de még itt van és komolyabb dolog nélkül úszta meg az eddigi életét. Tehát beforrtak a törött csontok is, egy két vágás is begyógyult már - sosem akart sebhelyet, a gyógyitalok pedig tették a dolgukat -, de tény, ahogy Meira mondja, egyszer fent, máskor lent. Vagy nem így mondta?*
- Meg kellett fordítani a könyvét? Hahaha! *Ha ez így megy tovább szörnyet hal, de nem az ork miatt. De, mégiscsak az ork miatt, de nem a kezei által. Vagy éppen de? Már nem is tudja, de nagyon mókás az egész történet, alig bírja ki, hogy ne röhögje szét magát.*
- Fuj, megcsókoltad?! *A két mutatóujját keresztbe teszi és Meira felé mutatja.* - Hogy lehetett azt kibírni? Persze, ha nem emlékszel rá, akkor... ha emlékeznél, már biztos megőrültél volna. Jó, mondjuk ezt még nem zárom ki. *Szemtelenkedik egy kicsit, de nagyon jól érzi magát a fajtársával, nem érzi már idegennek, pedig nagyjából semmit sem, tud róla. Miközben továbbra is "be nem áll a szája Meira"-val haladnak, ismerteti vázlatosan a történelmet. Már, amennyit ő tud, az egész hátteréről nagyjából semmit sem, mert ő kimaradt mindenből. Akkoriban nem voltak a városban, az erdőkben bujkáltak és túléltek.*
- Velem nem vessz össze, kedvellek. *Vigyorog egy jó nagyot a lány felé, kimondva a gondolatait. Persze tudja jól, hogy ez nem ilyen egyszerű, de bízik benne, hogy új barátfélére tett szert. Csak találják meg Ambrózia mestert vagy kit.*
- Hát maradt még pár kúria, de nem akarom elrontani az élményed. *Csendesedik el, miközben átérnek a Romvárosba és indulnak tovább a Meredély és a Csonthíd felé. Lesz itt még meglepetés Meira számára.*
- Szóval csukd be a szemed most! *Kérleli és bármi is lesz vezeti a lányt el a kúriák mellett, majd amikor a szétrombolt Gazdagnegyedhez érnek, megállítja a másikat.*
- Itt a volt Gazdanegyed. *Mondja csak maga elé, majd miután megnézte magának is a környéket és Meira is kibámészkodta magát, továbbindítja a másikat.*
- Igyekezzünk, annyira nem jó környék ez. *Szól elhúzva a száját és ha kell megrángatja Meirat is a Csonthíd irányába. Sok szempár érzete vetül rájuk, de nem igazán megy oda hozzájuk senki, inkább átmenő forgalom van. Luurien nem akar sokáig itt tartózkodni, célirányosan halad Selyemrév felé, hacsak Meira meg nem állítja valamivel.*
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-06 14:18:39
Üzenet elküldve: 2025-07-06 14:18:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Aki lemarad, az kimarad. Vagyis, aki elszalad az kimarad. Biztosan jót mulatott volna Wrojth is azon a kis vérfürdőn, amit Agin rendezett a Pegazusban. De hát ez van.*
- Remélem igazad van. Nincs kedvem összevérezni magam, a mai nap folyamán.
*Jegyezi meg ő is egy gonosz vigyorral a száján. Üres kézzel, és ígéretekkel. Amik nem üresek, pusztán a lehetőségek tárháza. Információ, amiket ha valaki okosan használ, nos abból előnyt nyerhet. Nem hiába hagyott ott, egy kisebb summát Merlanának.*
- Lehet körbe kéne nézni a környező erdőségekben, lehet okosabb a szajrét nem a városban tartani.
*Néz el a távolba, ahol az várost körülvevő erdőség leledzik. Erről eszébe is jut egy érdekes ötlet. Amit most jobb ha nem felejt el.*
- Remélem, adnak még a betyár becsületre. Ezért nem szeretek emberekkel üzletelni.
*Rázza meg a fejét rosszallóan. Mert sosem tudni, egy hirtelen pillanatban meggondolják magukat, mert idő szűkében vannak. Elvégre, nem mindenki rendelkezik kétszáz évre elengedő órával.*
*Amit lehetett megtárgyaltak, a többi most már azon múlik, miféle alakok is ezek a Vörös Tőrösök. Biccent egyetértően a törpe szavára. Ő volt itt a múltkor felderíteni. Hát vezesse őt. Lazziar komótos léptekkel követi is. Közben az arra járókat már ha vannak figyeli, és a környezetet. Maga is most már felméri a látottakat.*
~ Micsoda koszfészek. ~
*Gondolja magában, ahogy elnéz néhány romos épületen, amin úgy véli talán lakhat is benn egy szerencsétlen nyomorult. Vajon mi juttathatta őket erre a sorsra.
Alig telik el egy kis idő a kellemes kis sétájukban. Egy magát nagyra tartó korcs szólítja le őket.
Hamar ki is hozza belőle a rosszabbig oldalát. Lazziar száján az "izé" szó hallatára, hamar szájára szökken egy megvető, és baljóslatú gyilkos mosoly. Szinte egyszerre néznek össze Wrojthal. Felismeri a megvető tekintetet a törpén, amit a félvér hozott ki belőle. Lazziart sem győzte meg igazán a "harcművészeti" bemutató. Nem is kell sokat várnia. Tudja Wrojth rövid kanóccal lett megáldva, már ha az idegekről van szó. Így csak keresztbe rakott karral nézi végig a műsort, amit Wrojth hajt végre.
Ha sikerül az a jobbos, Lazziar a hatás miatt hangosan felszisszen mintha érdekelné a fájdalom. De elégedettséggel nézi végig, ha a félvér kiterül. Hagyja a törpét. Had beszéljen, ő addig szemmel tartja a félvért, ha ne adj isten felkecmeregne a földről és használni szeretné a tőrt, amit a derekán már kiszúrt. Mert az esetben, muszáj lesz neki is használnia sajátját.*
*Aki lemarad, az kimarad. Vagyis, aki elszalad az kimarad. Biztosan jót mulatott volna Wrojth is azon a kis vérfürdőn, amit Agin rendezett a Pegazusban. De hát ez van.*
- Remélem igazad van. Nincs kedvem összevérezni magam, a mai nap folyamán.
*Jegyezi meg ő is egy gonosz vigyorral a száján. Üres kézzel, és ígéretekkel. Amik nem üresek, pusztán a lehetőségek tárháza. Információ, amiket ha valaki okosan használ, nos abból előnyt nyerhet. Nem hiába hagyott ott, egy kisebb summát Merlanának.*
- Lehet körbe kéne nézni a környező erdőségekben, lehet okosabb a szajrét nem a városban tartani.
*Néz el a távolba, ahol az várost körülvevő erdőség leledzik. Erről eszébe is jut egy érdekes ötlet. Amit most jobb ha nem felejt el.*
- Remélem, adnak még a betyár becsületre. Ezért nem szeretek emberekkel üzletelni.
*Rázza meg a fejét rosszallóan. Mert sosem tudni, egy hirtelen pillanatban meggondolják magukat, mert idő szűkében vannak. Elvégre, nem mindenki rendelkezik kétszáz évre elengedő órával.*
*Amit lehetett megtárgyaltak, a többi most már azon múlik, miféle alakok is ezek a Vörös Tőrösök. Biccent egyetértően a törpe szavára. Ő volt itt a múltkor felderíteni. Hát vezesse őt. Lazziar komótos léptekkel követi is. Közben az arra járókat már ha vannak figyeli, és a környezetet. Maga is most már felméri a látottakat.*
~ Micsoda koszfészek. ~
*Gondolja magában, ahogy elnéz néhány romos épületen, amin úgy véli talán lakhat is benn egy szerencsétlen nyomorult. Vajon mi juttathatta őket erre a sorsra.
Alig telik el egy kis idő a kellemes kis sétájukban. Egy magát nagyra tartó korcs szólítja le őket.
Hamar ki is hozza belőle a rosszabbig oldalát. Lazziar száján az "izé" szó hallatára, hamar szájára szökken egy megvető, és baljóslatú gyilkos mosoly. Szinte egyszerre néznek össze Wrojthal. Felismeri a megvető tekintetet a törpén, amit a félvér hozott ki belőle. Lazziart sem győzte meg igazán a "harcművészeti" bemutató. Nem is kell sokat várnia. Tudja Wrojth rövid kanóccal lett megáldva, már ha az idegekről van szó. Így csak keresztbe rakott karral nézi végig a műsort, amit Wrojth hajt végre.
Ha sikerül az a jobbos, Lazziar a hatás miatt hangosan felszisszen mintha érdekelné a fájdalom. De elégedettséggel nézi végig, ha a félvér kiterül. Hagyja a törpét. Had beszéljen, ő addig szemmel tartja a félvért, ha ne adj isten felkecmeregne a földről és használni szeretné a tőrt, amit a derekán már kiszúrt. Mert az esetben, muszáj lesz neki is használnia sajátját.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-06 12:14:04
Üzenet elküldve: 2025-07-06 12:14:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
* Sajnálattal hallja, hogy míg ő a menekült, addig a páros elég hamar lebonyolította a nézeteltérésüket. Nem kell tovább ecsetelnie, a többit maga is kitudja találni. Elképzelése szerint a városőrök hamar lekapcsolták a vöröskét, majd az új szálláshelyére vitték, ahol biztos nem lesz szerencséje egy hétfogásos vacsorában. *
- Nem utasíthatnak el minket. Sokkal többet tudunk nekik ajánlani, mint az hinnék.
* Bár tulajdonképpen üres kézzel és üres szavakkal érkeztek, de ez még nem jelenti a világvégét. Még van egy kis idejük kupaktanácsot tartani, azonban az idő vészesen közelít a cselekvéshez. *
- Erre mind szükségünk lesz. Amint elkezdünk mozgolódni az őrség is hamar szagot fog fogni. Így is elég figyelem van rajtuk selyemrév miatt. Én abban reménykedem, hogy a lopott árut, majd ők értékesítik helyettünk. Így ők is részesednek a haszonból, cserébe több időnk marad kitervelni a következő akciónkat. Semmi garancia nincs, hogy nem fognak minket elárulni, szóval arra is fel kell készüljünk, hogy minket dobnak a tűzre, hogy melegen tartsák magukat.
* Néhány órás tanácskozás, megbeszélés után eljött az akció ideje. A törp felnéz a narancssárga égre, majd elrugaszkodik a faltól. *
- Induljunk.
* Jelenti ki, majd elindul az utcán. Pontosan amellett az épület mellett haladnak el, amelyikkel korában szemezett, ám a kelleténél hamarabb szólítják le őket az utcán. Fejével az idegen felé fordul, hogy felmérhesse őt és társait. A magát szimplán Nagy Zének nevező alak igencsak sajátos módon mutatkozik be. Érdekes boksztechnika nem érik el a kívánt hatást, ugyanis még tiszta a törp alsógatyája, azonban intéz egy kíváncsiskodó pislantást Lazziar irányába. Egy amolyan: “Ez most hozzánk beszél?” Válaszra nem vár, ugyanis elég hamar érkezik a válaszreakció a törp részéről. Egyet lép előre, hogy lendületet és stabilitást szerezzen, majd egy határozott mozdulattal vág a másik arcához. Nagyon meglepődne, ha támadását elvétené vagy kikerülné jelen állapotában. Ha találata kifektetné, akkor csak ennyi szót intéz hozzá. *
- Maradj ott, ha jót akarsz magadnak.
* Majd lép párat előre, hogy ezzel is közelebb kerüljön fajtársához, aki már minden bizonnyal a talpain áll. Egy gyűrött papírt dob a törp mellkasához, amit, ha felvesz láthatja a vörös tőr szimbólumát. *
- Te okosabbnak tűnsz. Hozzájuk jöttünk, tudod az utat?
* közben figyel hátra is. Nem szeretné, ha a félvér megtámadná. *
* Sajnálattal hallja, hogy míg ő a menekült, addig a páros elég hamar lebonyolította a nézeteltérésüket. Nem kell tovább ecsetelnie, a többit maga is kitudja találni. Elképzelése szerint a városőrök hamar lekapcsolták a vöröskét, majd az új szálláshelyére vitték, ahol biztos nem lesz szerencséje egy hétfogásos vacsorában. *
- Nem utasíthatnak el minket. Sokkal többet tudunk nekik ajánlani, mint az hinnék.
* Bár tulajdonképpen üres kézzel és üres szavakkal érkeztek, de ez még nem jelenti a világvégét. Még van egy kis idejük kupaktanácsot tartani, azonban az idő vészesen közelít a cselekvéshez. *
- Erre mind szükségünk lesz. Amint elkezdünk mozgolódni az őrség is hamar szagot fog fogni. Így is elég figyelem van rajtuk selyemrév miatt. Én abban reménykedem, hogy a lopott árut, majd ők értékesítik helyettünk. Így ők is részesednek a haszonból, cserébe több időnk marad kitervelni a következő akciónkat. Semmi garancia nincs, hogy nem fognak minket elárulni, szóval arra is fel kell készüljünk, hogy minket dobnak a tűzre, hogy melegen tartsák magukat.
* Néhány órás tanácskozás, megbeszélés után eljött az akció ideje. A törp felnéz a narancssárga égre, majd elrugaszkodik a faltól. *
- Induljunk.
* Jelenti ki, majd elindul az utcán. Pontosan amellett az épület mellett haladnak el, amelyikkel korában szemezett, ám a kelleténél hamarabb szólítják le őket az utcán. Fejével az idegen felé fordul, hogy felmérhesse őt és társait. A magát szimplán Nagy Zének nevező alak igencsak sajátos módon mutatkozik be. Érdekes boksztechnika nem érik el a kívánt hatást, ugyanis még tiszta a törp alsógatyája, azonban intéz egy kíváncsiskodó pislantást Lazziar irányába. Egy amolyan: “Ez most hozzánk beszél?” Válaszra nem vár, ugyanis elég hamar érkezik a válaszreakció a törp részéről. Egyet lép előre, hogy lendületet és stabilitást szerezzen, majd egy határozott mozdulattal vág a másik arcához. Nagyon meglepődne, ha támadását elvétené vagy kikerülné jelen állapotában. Ha találata kifektetné, akkor csak ennyi szót intéz hozzá. *
- Maradj ott, ha jót akarsz magadnak.
* Majd lép párat előre, hogy ezzel is közelebb kerüljön fajtársához, aki már minden bizonnyal a talpain áll. Egy gyűrött papírt dob a törp mellkasához, amit, ha felvesz láthatja a vörös tőr szimbólumát. *
- Te okosabbnak tűnsz. Hozzájuk jöttünk, tudod az utat?
* közben figyel hátra is. Nem szeretné, ha a félvér megtámadná. *
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-05 18:09:49
Üzenet elküldve: 2025-07-05 18:09:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Terepszemle//
*A nap a horizonton lenyugvóban van. Kellemes látvány a szemnek, ahogy narancsszínbe öltözteti a felhőket.
A két idegen nem túl ismeretes ezen a környéken, s őket sem ismerik. Noha a romvárosban főleg szegények élnek, épp elég a sajátos ábrázat, mi vizslatja őket. Ide szorultak ki a nincstelenek, a jobb sorsra érdemesek, de azok is, kik túlélték Sárváros pusztulását és nem akarták hátuk mögött hagyni Artheniort.
Épp egy négy alakból álló csoport mellett lépnek el egy romos kúria tövében, mikor az egyikük felfigyel rájuk. Egy hevenyészett tűzrakón sütögetnek, mellé pedig koszos palackokból iszogatnak valami roppant büdöset.*
-Hé! Kurafik! *Egy vékony, ifjú félvér lép elébük. Félmeztelen, szakadt vászonnadrágot és felemás csizmát visel. Világosbarna haja kócos, ábrázata pedig árulkodik illuminált állapotáról. Egy jobb világban biztos jóképűnek mondták volna, ám itt túlságosan elhanyagolt az efféle megállapításokhoz.*
-Egy törpe meg egy izé. Mit kerestek itt? *Igyekszik befókuszálni Lazziart. Közben hátrahagyott társasága legnagyobb örömére sajátos árnyékbokszolásnak is nekikezd. Nyilvánvalóan szeretné megmutatni az idetévedő idegeneknek, hogy nem érdemes vele ujjat húzni.*
-Azt tudjátok ugye, hogy száz arany az átkelés itt! Ez itt az én terepem. A nevem Nagy Zé! *"Nagy Zé", csak a miheztartás végett megigazítja nadrágját, hogy megcsillanhasson a mögé rejtett tőr fémmarkolata is.*
-Mutasd meg nekik, Zé!* Kiáltja oda egy tarfejű gnóm a tűzrakó mellől. Látszólag élvezik a műsort, amit a félvér szolgáltat.*
*A nap a horizonton lenyugvóban van. Kellemes látvány a szemnek, ahogy narancsszínbe öltözteti a felhőket.
A két idegen nem túl ismeretes ezen a környéken, s őket sem ismerik. Noha a romvárosban főleg szegények élnek, épp elég a sajátos ábrázat, mi vizslatja őket. Ide szorultak ki a nincstelenek, a jobb sorsra érdemesek, de azok is, kik túlélték Sárváros pusztulását és nem akarták hátuk mögött hagyni Artheniort.
Épp egy négy alakból álló csoport mellett lépnek el egy romos kúria tövében, mikor az egyikük felfigyel rájuk. Egy hevenyészett tűzrakón sütögetnek, mellé pedig koszos palackokból iszogatnak valami roppant büdöset.*
-Hé! Kurafik! *Egy vékony, ifjú félvér lép elébük. Félmeztelen, szakadt vászonnadrágot és felemás csizmát visel. Világosbarna haja kócos, ábrázata pedig árulkodik illuminált állapotáról. Egy jobb világban biztos jóképűnek mondták volna, ám itt túlságosan elhanyagolt az efféle megállapításokhoz.*
-Egy törpe meg egy izé. Mit kerestek itt? *Igyekszik befókuszálni Lazziart. Közben hátrahagyott társasága legnagyobb örömére sajátos árnyékbokszolásnak is nekikezd. Nyilvánvalóan szeretné megmutatni az idetévedő idegeneknek, hogy nem érdemes vele ujjat húzni.*
-Azt tudjátok ugye, hogy száz arany az átkelés itt! Ez itt az én terepem. A nevem Nagy Zé! *"Nagy Zé", csak a miheztartás végett megigazítja nadrágját, hogy megcsillanhasson a mögé rejtett tőr fémmarkolata is.*
-Mutasd meg nekik, Zé!* Kiáltja oda egy tarfejű gnóm a tűzrakó mellől. Látszólag élvezik a műsort, amit a félvér szolgáltat.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:09:09
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:09:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Nem csodálkozna azon, hogy puszta léte valakinek az idegeire megy. Sőt isten igazán még kedvelné is az ötletet. Amúgy is szeret mások orra alá borsot törni, ha pedig ehhez elég az, hogy csak jó kedve van. Lehet fél karját is oda adná ezért. Na jó azt talán nem.*
- Az nekem is leesett, mikor erre jöttem. De kétlem ez gondot jelentene.
*Vonja meg a vállát. Tolvajként be kell olvadni a tömegbe. És azon kívül, hogy most sokkal rendezettebb az öltözete, továbbra sem kirívó. Csak azoknak tűnik nem oda illőnek aki ismerő őt.*
- Mindegy.
*Legyint a kérdésre. Szegény lány, jobban tette, hogy meghúzta magát a padok között mintsem kíváncsiskodott. Az a látvány nem gyereknek való volt az biztos.*
-OOhh egy igazi műsörről maradtál le. A szakállas bohócnak majdnem leesett a feje. Ki hitte volna, hogy a vöröske nem a pofáját járatja. Szerintem egy hétig fogják érezni a vért a Pegazus padlóján.
*Meséli lelkesen mintha valami cirkuszi látványosság lett volna. Mert számára mondjuk az is volt.
Nos az az érzés azért van, mert Lazziar bárki bőre alá képes bebújni, ha elég időt adnak neki. Valamennyire már kiismerte a törpét. Legalább annyira tudja mi az amire ugrik haragosan. Sajnos arra is emlékszik miféle nőcskéket szeret és preferál, fogalma sincs miért. De beleégett emlékezetébe, amikor a sellőben elsétált elégedetten a félvér sötételfel. A fene egye meg. Bár az is lehet, hogy csak a csípőjét ringató félvér miatt emlékszik erre.*
-Jogos, ne veszítsd el fogadott fiadat rögtön az első balhén.
*Jegyzi meg mellékesen, ha már így felhozta a törpe talált magának egy kis segédet. Elképzelni sem tudja milyen szép és melengető pillanat lehetett az. Nevethetnékje támad, a puszta gondolattól is.*
-Ez esetben, egy ajánlatot kell feltennünk nekik, amit nem fognak visszautasítani. Így vagy úgy, ebből már pénzt tudunk szerezni.
*Gonosz mosoly húzódik arcára. A tolvajok elkapásához is egy jó tolvaj kell aki ismeri a trükkjeiket. Vagy kiírtja a konkurenciát, ha nem hajlandóak elfogadni az ajánlatukat. Vagy közös erővel egy szép balhét csapnak, hogy utána úgy éljenek mint a kiskirályok. Na de ahhoz sok kézre lesz szükségük, és felszerelésre. Viszont mindent szépen sorjában.*
-Értem, ez esetben időnk mint a tenger.
*Dől előre a faltól, hogy kényelmesen nyújtózzon egyet.*
-Lássuk, először is. Mit akarunk tőlük? A segítségüket? Vagy átjárást a rejtekhelyükön? Illetve, akarnak beszállni a balhéba vagy sem.
Mert igazából a simlisségünket is át kellene gondolni. Láttuk milyen gyorsan képesek kiérni a városőrök a pegazusban. Mi tartja őket vissza, hogy az akciónk kellős közepén találjanak így ránk? Egy hosszútávú ötletre gondoltam. Egy megvezetésre, amit maga a városháza fog fizetni. De ehhez ki kell mozdulniuk ezeknek a patkányoknak.
*Az ördögi vigyor szélesedik, ahogy a terve egyre jobban kezd megformálódni a fejében.*
*Nem csodálkozna azon, hogy puszta léte valakinek az idegeire megy. Sőt isten igazán még kedvelné is az ötletet. Amúgy is szeret mások orra alá borsot törni, ha pedig ehhez elég az, hogy csak jó kedve van. Lehet fél karját is oda adná ezért. Na jó azt talán nem.*
- Az nekem is leesett, mikor erre jöttem. De kétlem ez gondot jelentene.
*Vonja meg a vállát. Tolvajként be kell olvadni a tömegbe. És azon kívül, hogy most sokkal rendezettebb az öltözete, továbbra sem kirívó. Csak azoknak tűnik nem oda illőnek aki ismerő őt.*
- Mindegy.
*Legyint a kérdésre. Szegény lány, jobban tette, hogy meghúzta magát a padok között mintsem kíváncsiskodott. Az a látvány nem gyereknek való volt az biztos.*
-OOhh egy igazi műsörről maradtál le. A szakállas bohócnak majdnem leesett a feje. Ki hitte volna, hogy a vöröske nem a pofáját járatja. Szerintem egy hétig fogják érezni a vért a Pegazus padlóján.
*Meséli lelkesen mintha valami cirkuszi látványosság lett volna. Mert számára mondjuk az is volt.
Nos az az érzés azért van, mert Lazziar bárki bőre alá képes bebújni, ha elég időt adnak neki. Valamennyire már kiismerte a törpét. Legalább annyira tudja mi az amire ugrik haragosan. Sajnos arra is emlékszik miféle nőcskéket szeret és preferál, fogalma sincs miért. De beleégett emlékezetébe, amikor a sellőben elsétált elégedetten a félvér sötételfel. A fene egye meg. Bár az is lehet, hogy csak a csípőjét ringató félvér miatt emlékszik erre.*
-Jogos, ne veszítsd el fogadott fiadat rögtön az első balhén.
*Jegyzi meg mellékesen, ha már így felhozta a törpe talált magának egy kis segédet. Elképzelni sem tudja milyen szép és melengető pillanat lehetett az. Nevethetnékje támad, a puszta gondolattól is.*
-Ez esetben, egy ajánlatot kell feltennünk nekik, amit nem fognak visszautasítani. Így vagy úgy, ebből már pénzt tudunk szerezni.
*Gonosz mosoly húzódik arcára. A tolvajok elkapásához is egy jó tolvaj kell aki ismeri a trükkjeiket. Vagy kiírtja a konkurenciát, ha nem hajlandóak elfogadni az ajánlatukat. Vagy közös erővel egy szép balhét csapnak, hogy utána úgy éljenek mint a kiskirályok. Na de ahhoz sok kézre lesz szükségük, és felszerelésre. Viszont mindent szépen sorjában.*
-Értem, ez esetben időnk mint a tenger.
*Dől előre a faltól, hogy kényelmesen nyújtózzon egyet.*
-Lássuk, először is. Mit akarunk tőlük? A segítségüket? Vagy átjárást a rejtekhelyükön? Illetve, akarnak beszállni a balhéba vagy sem.
Mert igazából a simlisségünket is át kellene gondolni. Láttuk milyen gyorsan képesek kiérni a városőrök a pegazusban. Mi tartja őket vissza, hogy az akciónk kellős közepén találjanak így ránk? Egy hosszútávú ötletre gondoltam. Egy megvezetésre, amit maga a városháza fog fizetni. De ehhez ki kell mozdulniuk ezeknek a patkányoknak.
*Az ördögi vigyor szélesedik, ahogy a terve egyre jobban kezd megformálódni a fejében.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-04 10:21:59
Üzenet elküldve: 2025-07-04 10:21:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
* Hogy a törp lenne e az első személy, akit a jókedvével felidegesít, azt se nem tudná megerősíteni, se cáfolni. Elvégre vannak egy páran romváros utcáin, akiknek mások mosolya úgy hat, mint valami gyenge méreg, ami lassan veszi át a tudat felett az irányítást. Csoda, hogy még nem mentek neki, pedig mutatja ő a foga fehérjét rendesen. *
- Eladni?
* Visszhangozza a szót és kicsit nevet is mellé. Hangja cinikus, kételkedő és gúnyos egyben. Több kell ahhoz, hogy egy ilyet benyeljenek a városházán. Oda nem elég, ha jól öltözöl, ott viselkedni is kell. Elhiszi, hogy nem lenne baj, ha Lazziar csak szépen csendben besétálna, ám jobb nem megfeledkezni róla, hogy nem a városházára tartanak. *
- Nem a városházára tartunk. Az én megjelenésem szerintem jóval előnyösebb azokhoz a körökhöz, akikhez tartunk.
* Jelenti ki már egy komorabb hanglejtésben. Átadja a papírost, ám a következő mondatra összezavarodik. *
- Ki?
* Csendül fel a tudatlan kérdés, ám hamar leesik neki a tantusz, hogy mégis miről beszélhet a kattant elf. *
- Az egyetlen, amit kihoztak belőlem aznap az a gyilkolni akarásom. Remélem történt is valami a pegazusban s nem csak a szája járt a kettő seggfejnek.
* Csak szemét forgatja a megjegyzésre. Mi az, hogy feleannyira? Csak a tenyere ne viszketne ennyire. Miért van az, hogy bármikor, amikor az elf beszél, a törpnek üthetnékje támad? *
- Egy gyerekkel mellettem? Persze, hogy nem. Még az se biztos, hogy érdekelni fogjuk őket. Még azt is eltudom képzelni, hogy abban a pillanatban, hogy megtaláljuk őket eltesznek minket láb alól. Viszont kicsit feltérképeztük a terepet.
* Mutat az egyik irányába. *
- Attól a nagy épülettől északabbra gyakrabban lehet megtalálni ezt a szimbólumot. Ez vagy elterelés, vagy jel, hogy ott kell keresnünk. Mindenesetre beszéljük át a tervet, nehogy ott szembesüljünk arról, hogy mind a ketten teljesen mást akarunk elérni. Még a végén megkötik kezünk lábunk és bedobnak a vízbe.
* Hogy a törp lenne e az első személy, akit a jókedvével felidegesít, azt se nem tudná megerősíteni, se cáfolni. Elvégre vannak egy páran romváros utcáin, akiknek mások mosolya úgy hat, mint valami gyenge méreg, ami lassan veszi át a tudat felett az irányítást. Csoda, hogy még nem mentek neki, pedig mutatja ő a foga fehérjét rendesen. *
- Eladni?
* Visszhangozza a szót és kicsit nevet is mellé. Hangja cinikus, kételkedő és gúnyos egyben. Több kell ahhoz, hogy egy ilyet benyeljenek a városházán. Oda nem elég, ha jól öltözöl, ott viselkedni is kell. Elhiszi, hogy nem lenne baj, ha Lazziar csak szépen csendben besétálna, ám jobb nem megfeledkezni róla, hogy nem a városházára tartanak. *
- Nem a városházára tartunk. Az én megjelenésem szerintem jóval előnyösebb azokhoz a körökhöz, akikhez tartunk.
* Jelenti ki már egy komorabb hanglejtésben. Átadja a papírost, ám a következő mondatra összezavarodik. *
- Ki?
* Csendül fel a tudatlan kérdés, ám hamar leesik neki a tantusz, hogy mégis miről beszélhet a kattant elf. *
- Az egyetlen, amit kihoztak belőlem aznap az a gyilkolni akarásom. Remélem történt is valami a pegazusban s nem csak a szája járt a kettő seggfejnek.
* Csak szemét forgatja a megjegyzésre. Mi az, hogy feleannyira? Csak a tenyere ne viszketne ennyire. Miért van az, hogy bármikor, amikor az elf beszél, a törpnek üthetnékje támad? *
- Egy gyerekkel mellettem? Persze, hogy nem. Még az se biztos, hogy érdekelni fogjuk őket. Még azt is eltudom képzelni, hogy abban a pillanatban, hogy megtaláljuk őket eltesznek minket láb alól. Viszont kicsit feltérképeztük a terepet.
* Mutat az egyik irányába. *
- Attól a nagy épülettől északabbra gyakrabban lehet megtalálni ezt a szimbólumot. Ez vagy elterelés, vagy jel, hogy ott kell keresnünk. Mindenesetre beszéljük át a tervet, nehogy ott szembesüljünk arról, hogy mind a ketten teljesen mást akarunk elérni. Még a végén megkötik kezünk lábunk és bedobnak a vízbe.
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-03 16:23:26
Üzenet elküldve: 2025-07-03 16:23:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Semmi dallamát fütyörészve, össze vissza. Mint egy igazi naplopó. Apropó, az lenne csak egy igazi balhé. Ellopni a napot. Mint valami örült gyerek mese. Mik nem jutnak most az eszébe. Tényleg megbolondult, vagy ez csak Rine tette vele. Fogalma sincs. Annyi szent, hogy cinkos mosollyal biccent az arra járóknak, akik megbámulják őt értetlenül. Mégis miért van ennek a nyomorultnak ilyen jó kedve. Ez legyen az ő kis titka.
Már türelmetlenül toppantgatna lábfejével, merre van az a megveszekedett Törpe, de nem. El van mint a befőtt mondhatni. Mintha semmi baja nem lenne a világban. Helyette inkább ő az aki gondot okoz másoknak örömével. És az első személy akinek most kedvét rontja, nem is lehetne más mint kedves társa. Mikor meghallja annak morgó hangját vigyorogva fordul felé, mint egy igazi mániákus.*
- Hát itt vagy. Ez majd kell a városházára, ha el kell adnom magam egy nemesnek nem nézhetek úgy mint. Hát. Tudod. Néztél ma reggel tükörbe?
*Kezd megjátszott szerénységgel mondatába, ami hamar komikus gúnnyá formálódik az elengedhetetlen tenyérbe mászó mosolyával. Ami hamar egy érdeklődő arckifejezésbe csap át, amint meglátja a papír darabot. Felhúzott szemöldökkel szemléli.*
- Na az elf lányka a pegazusban kihozta belőled az apai szeretet? Már örökbe is fogadtál egyet?
*Kuncog gonoszan fel, de jól megfigyeli a szimbólumot. Nem hinné, hogy látta már valahol. Bár erre nem venne mérget. Úgy néz ki, mint egy rossz tetoválás, amit matrózok csináltatnának magukra.*
- Hm igazán érdekes. Már fele annyira bánom, meghívtalak téged a sellőben. Szép munka.
*Gondolkodik el továbbra is a papírossal a kezében. De amint alaposan megnézte a szimbólumot vissza nyújtja ezt a törpének.*
- Volt alkalmad beszélni valamelyik taggal? Vagy még fogalmas sincs, hol a rejtekük?
*Hangja mostanra már elvesztette a humorát. Üzletről van szó, így komolyra fordítja a dolgokat.*
*Semmi dallamát fütyörészve, össze vissza. Mint egy igazi naplopó. Apropó, az lenne csak egy igazi balhé. Ellopni a napot. Mint valami örült gyerek mese. Mik nem jutnak most az eszébe. Tényleg megbolondult, vagy ez csak Rine tette vele. Fogalma sincs. Annyi szent, hogy cinkos mosollyal biccent az arra járóknak, akik megbámulják őt értetlenül. Mégis miért van ennek a nyomorultnak ilyen jó kedve. Ez legyen az ő kis titka.
Már türelmetlenül toppantgatna lábfejével, merre van az a megveszekedett Törpe, de nem. El van mint a befőtt mondhatni. Mintha semmi baja nem lenne a világban. Helyette inkább ő az aki gondot okoz másoknak örömével. És az első személy akinek most kedvét rontja, nem is lehetne más mint kedves társa. Mikor meghallja annak morgó hangját vigyorogva fordul felé, mint egy igazi mániákus.*
- Hát itt vagy. Ez majd kell a városházára, ha el kell adnom magam egy nemesnek nem nézhetek úgy mint. Hát. Tudod. Néztél ma reggel tükörbe?
*Kezd megjátszott szerénységgel mondatába, ami hamar komikus gúnnyá formálódik az elengedhetetlen tenyérbe mászó mosolyával. Ami hamar egy érdeklődő arckifejezésbe csap át, amint meglátja a papír darabot. Felhúzott szemöldökkel szemléli.*
- Na az elf lányka a pegazusban kihozta belőled az apai szeretet? Már örökbe is fogadtál egyet?
*Kuncog gonoszan fel, de jól megfigyeli a szimbólumot. Nem hinné, hogy látta már valahol. Bár erre nem venne mérget. Úgy néz ki, mint egy rossz tetoválás, amit matrózok csináltatnának magukra.*
- Hm igazán érdekes. Már fele annyira bánom, meghívtalak téged a sellőben. Szép munka.
*Gondolkodik el továbbra is a papírossal a kezében. De amint alaposan megnézte a szimbólumot vissza nyújtja ezt a törpének.*
- Volt alkalmad beszélni valamelyik taggal? Vagy még fogalmas sincs, hol a rejtekük?
*Hangja mostanra már elvesztette a humorát. Üzletről van szó, így komolyra fordítja a dolgokat.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:44:45
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:44:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
* A pegazusban történő felkavaró eseményeket látva jobbnak látja ha felszívódna egy kisebb ideig. Pár nap, azalatt biztos engednek a kedélyek s nem lesznek olyan morcosak a már alapból is feldúlt őrök. Már majdnem ő keverte a szart, de a verőlegény hamar átvette a szarkeverő címet, aminek csak azért nem örül, mert az ő keze is viszket már egy kis akcióra.
Végül romvárosban köt ki, ahova már egy ideje szeretne átköltözni, hogy innen induljanak a szálak, egyből a nemesek orra alatt. Legjobb tudása szerint a patkányok távozás egy új erőnek adott helyet s azok újult erővel próbálják megszilárdítani a hatalmukat. Egyedüli versenyzőként vetélytársuk nemigen akad, hogy lassítsa őket s nem is ilyes célok miatt szeretne találkozni velük a törpe. Ennél valami sokkal ravaszabbra gondolt.
Lassú, de határozott léptekkel sétál a sikátorok között. Remélve, hogy előbb talál valami nyomot, mintsem társát. Reményei hamar letörnek, mert néhány utcával lejjebb megpillantja az önelégült elfet. Mostani széles vigyora valahogy nem a kedves énjét váltja ki belőle. Ez csak is azt jelenti, hogy az utóbbi időkben csak boldogság érte az elfet, míg neki csak a szar jutott. Hamarosan oda is ér hozzá, ám ő a mellékutcának a falát támassza meg. Ugyanaz a ház, de mégse ugyanaz a fal. *
- Ha nem ismernélek, azt hinném, hogy azért jöttél ide, hogy kirabolhassanak. Mi ez gönc? Ezúttal nem selyemrév a célunk.
* Rázza meg a fejét hitetlenül. Lehet megint annak a nőnek a hibája. Legközelebb már tiszta úrfiként fog megjelenni előtte, na, akkor lesz majd egy-két keresetlen szava feléje. Nagyot sóhajt, majd egy papírt vesz elő az egyik zsebéből, amit a másik felé nyújt, ha elveszi, akkor egy szimbólumot láthat rajta, mégpedig egy vörös tőrt. *
- A minap körbeszaglásztam egy kölyökkel, mint kiderül, nem patkányokkal van dolgunk. Nem tudom, hogy újak, vagy csak most kaptak hatalomra, de ők a legjobb esélyünk.
* Suttogja oda az elfnek, közben az utcát figyeli, hátha hívatlan vendégeik támadnának. *
- Talán a sárvárosi csőcselék egy részét is maguk mellé állították, akkor lenne is igény selyemrév kirablásához. Ki tudja, talán még jelentkezők is lesznek, de én már annak is örülnék, ha csak a nyomunkat rejtenék el.
* A pegazusban történő felkavaró eseményeket látva jobbnak látja ha felszívódna egy kisebb ideig. Pár nap, azalatt biztos engednek a kedélyek s nem lesznek olyan morcosak a már alapból is feldúlt őrök. Már majdnem ő keverte a szart, de a verőlegény hamar átvette a szarkeverő címet, aminek csak azért nem örül, mert az ő keze is viszket már egy kis akcióra.
Végül romvárosban köt ki, ahova már egy ideje szeretne átköltözni, hogy innen induljanak a szálak, egyből a nemesek orra alatt. Legjobb tudása szerint a patkányok távozás egy új erőnek adott helyet s azok újult erővel próbálják megszilárdítani a hatalmukat. Egyedüli versenyzőként vetélytársuk nemigen akad, hogy lassítsa őket s nem is ilyes célok miatt szeretne találkozni velük a törpe. Ennél valami sokkal ravaszabbra gondolt.
Lassú, de határozott léptekkel sétál a sikátorok között. Remélve, hogy előbb talál valami nyomot, mintsem társát. Reményei hamar letörnek, mert néhány utcával lejjebb megpillantja az önelégült elfet. Mostani széles vigyora valahogy nem a kedves énjét váltja ki belőle. Ez csak is azt jelenti, hogy az utóbbi időkben csak boldogság érte az elfet, míg neki csak a szar jutott. Hamarosan oda is ér hozzá, ám ő a mellékutcának a falát támassza meg. Ugyanaz a ház, de mégse ugyanaz a fal. *
- Ha nem ismernélek, azt hinném, hogy azért jöttél ide, hogy kirabolhassanak. Mi ez gönc? Ezúttal nem selyemrév a célunk.
* Rázza meg a fejét hitetlenül. Lehet megint annak a nőnek a hibája. Legközelebb már tiszta úrfiként fog megjelenni előtte, na, akkor lesz majd egy-két keresetlen szava feléje. Nagyot sóhajt, majd egy papírt vesz elő az egyik zsebéből, amit a másik felé nyújt, ha elveszi, akkor egy szimbólumot láthat rajta, mégpedig egy vörös tőrt. *
- A minap körbeszaglásztam egy kölyökkel, mint kiderül, nem patkányokkal van dolgunk. Nem tudom, hogy újak, vagy csak most kaptak hatalomra, de ők a legjobb esélyünk.
* Suttogja oda az elfnek, közben az utcát figyeli, hátha hívatlan vendégeik támadnának. *
- Talán a sárvárosi csőcselék egy részét is maguk mellé állították, akkor lenne is igény selyemrév kirablásához. Ki tudja, talán még jelentkezők is lesznek, de én már annak is örülnék, ha csak a nyomunkat rejtenék el.
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-07-02 16:16:24
Üzenet elküldve: 2025-07-02 16:16:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Kellett egy kis idő, amíg lenyugszik a városőrség. A pegazusban történtek után, ha nem is szaporodtak meg a tagok. De Lazziar úgy érzi, mintha jobban figyelnének az apróságokra mint ezelőtt. Sebaj addig is volt esélye kiélvezni Rinével a mézes napokat. Komolyan gondolkodik azon, hogy majd valamelyik nap elteltével hazahoz a lánynak egy bolhazsákot. Megdolgozott érte a húgocskája.
Így hát fessen és üdén érkezik a városból a romváros szélére. Száján, megszokottabbnál is ravasz mosolya, ami csak úgy sugárzik az örömtől. Mondhatni mintha kicserélték volna. Mennyire jót is tesz a férfi önbizalomnak, ha szép formás fenék mellett ébred fel nap mint nap.
De most elég a fehérnépről. Üzlet miatt érkezett ide. Állítólag barátja fülest kapott arról, hogy itt a romvárosban akadhatnak még magukhoz hasonló gazfickók akikkel talán képesek lesznek valamilyen üzletet kötni. Biztosra veszi, akiket úgy kipenderítettek a régi sárvárosi kis "otthonukból" biztosan várják az esélyt az édes bosszúra.
Ha nem is a legszebb ruháját vette fel erre a találkozásra, de sokkal rendezettebbnek tűnik ruházata, sőt még sokszor kócos haja is mintha fésült lenne. Hiába a női kéz csodákra képes.
Amint megérkezik az első kivezető úton a város rengetegéből. A romvárosba vezető első utca szélén megtámasztja hátát egy leomlott ház falán. Fütyörészve várja kollégáját, ameddig meg nem érkezik.*
*Kellett egy kis idő, amíg lenyugszik a városőrség. A pegazusban történtek után, ha nem is szaporodtak meg a tagok. De Lazziar úgy érzi, mintha jobban figyelnének az apróságokra mint ezelőtt. Sebaj addig is volt esélye kiélvezni Rinével a mézes napokat. Komolyan gondolkodik azon, hogy majd valamelyik nap elteltével hazahoz a lánynak egy bolhazsákot. Megdolgozott érte a húgocskája.
Így hát fessen és üdén érkezik a városból a romváros szélére. Száján, megszokottabbnál is ravasz mosolya, ami csak úgy sugárzik az örömtől. Mondhatni mintha kicserélték volna. Mennyire jót is tesz a férfi önbizalomnak, ha szép formás fenék mellett ébred fel nap mint nap.
De most elég a fehérnépről. Üzlet miatt érkezett ide. Állítólag barátja fülest kapott arról, hogy itt a romvárosban akadhatnak még magukhoz hasonló gazfickók akikkel talán képesek lesznek valamilyen üzletet kötni. Biztosra veszi, akiket úgy kipenderítettek a régi sárvárosi kis "otthonukból" biztosan várják az esélyt az édes bosszúra.
Ha nem is a legszebb ruháját vette fel erre a találkozásra, de sokkal rendezettebbnek tűnik ruházata, sőt még sokszor kócos haja is mintha fésült lenne. Hiába a női kéz csodákra képes.
Amint megérkezik az első kivezető úton a város rengetegéből. A romvárosba vezető első utca szélén megtámasztja hátát egy leomlott ház falán. Fütyörészve várja kollégáját, ameddig meg nem érkezik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1909-1928