Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2849. - 2868. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-02 21:17:49
Üzenet elküldve: 2026-08-02 21:17:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Valami nincs rendben. Az általa még nem igazán ismert női megérzése sugallja azt neki, hogy Narennel valami nincs rendben. Emiatt nézi a kelleténél tovább a fiú hátát, aki kilép a folyosóra, hogy a konyha felé vegye az irányt. Le is marad, így meg kell szaporázni a lépteit, hogy utolérje Narent, de utána már engedelmesen sétál mellette, és hallgatja a fél-elf tanítását a feladatokat illetően.*
- Jó. *Bólint, tudomásul véve, hogy az úrnők vacsoraideje következik. Vajon nekik is azért van reggelijük, meg vacsorájuk, mert a megkeresett pénzükből azt vesznek? Ezen tűnődik, míg meg nem hallja a számára nem idegen fogadó nevét.*
- Ó, azt ismerem. Ott aludtam én is pár napot, mielőtt… ~összevesztünk volna Yvonnal~ …eltévedtem errefelé, és Elireya megtalált. Szerintem nagyon finom az étel, amit adnak. *Mondja ki a saját, az úrnőkével bizony szembenálló véleményét, de hát számára bizonyára mindenféle étel olyan ízletes lenne, mint egy királyi lakoma.
A konyhában, miután külön utasítást nem kap, össze-vissza kezd toporogni, néha el-elsasszézik Naren elől, hogy ne legyen útban. Ez így tart egy kis ideig, míg Maavie maga nem elégeli meg, hogy azt mondta, segíteni akar, erre olyan, mintha csak akadályozó tényezőként volna jelen. Megfogja hát az elsőként keze ügyébe akadó kést, és amit Naren a kezébe ad, azt elkezdi megpucolni, összevágni, ami épp szükséges. Láthatóan a lány keze nem ügyetlen, de nem is gyakorlott mozdulatokkal végzi a feladatot.
Naren közben újra szól, Maavie pedig fél szemmel rápislantva hallgatja a temérdek dolgot, amiről szó esik. Még az istenek sem tudnának ennyi mindent hirtelen megjegyezni, főleg, hogy néha azt sem tudja, miről van szó.*
- A piacon engem nem kedvelnek. Legalábbis egy bácsi biztosan nem. Tőle van a ruhám. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen a kicsi, piros paprika témája közben, majd csendben dolgozik és hallgatózik tovább. Szárnyasjószág… bármilyen? Már griff vagy sárkány is? Léteznek egyáltalán sárkányok? Jár mindenféle butaság a fejében. A fontos részletek végére érve még egyszer elhangzik a szigorú intelem, Maavie pedig leteszi a kést, és ezúttal teljesen Naren felé fordulva néz fel rá.*
- Kérdéseim vannak. Honnan tudom, hogy egy bor édes-e vagy száraz? Meg kell kóstolnom, és eldöntenem? Miért fontos, hogy hány éves egy állat, ha úgyis megesszük? És… mi az a fokhagyma? *Nagy, értetlen, kék szemekkel pislog a másikra, felfedve, hogy mennyire keveset is tud a világról, de nem tehet róla. Eddig nem volt lehetősége megismerni Lanawint. Kicsit szomorúan pillant le a csuklójára, végigsimítva a lassan már fehéredő folton, melyet a hosszú ideig viselt bilincsei okozta, mostanra már szinte teljesen begyógyult sebek hagytak maguk után.*
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Valami nincs rendben. Az általa még nem igazán ismert női megérzése sugallja azt neki, hogy Narennel valami nincs rendben. Emiatt nézi a kelleténél tovább a fiú hátát, aki kilép a folyosóra, hogy a konyha felé vegye az irányt. Le is marad, így meg kell szaporázni a lépteit, hogy utolérje Narent, de utána már engedelmesen sétál mellette, és hallgatja a fél-elf tanítását a feladatokat illetően.*
- Jó. *Bólint, tudomásul véve, hogy az úrnők vacsoraideje következik. Vajon nekik is azért van reggelijük, meg vacsorájuk, mert a megkeresett pénzükből azt vesznek? Ezen tűnődik, míg meg nem hallja a számára nem idegen fogadó nevét.*
- Ó, azt ismerem. Ott aludtam én is pár napot, mielőtt… ~összevesztünk volna Yvonnal~ …eltévedtem errefelé, és Elireya megtalált. Szerintem nagyon finom az étel, amit adnak. *Mondja ki a saját, az úrnőkével bizony szembenálló véleményét, de hát számára bizonyára mindenféle étel olyan ízletes lenne, mint egy királyi lakoma.
A konyhában, miután külön utasítást nem kap, össze-vissza kezd toporogni, néha el-elsasszézik Naren elől, hogy ne legyen útban. Ez így tart egy kis ideig, míg Maavie maga nem elégeli meg, hogy azt mondta, segíteni akar, erre olyan, mintha csak akadályozó tényezőként volna jelen. Megfogja hát az elsőként keze ügyébe akadó kést, és amit Naren a kezébe ad, azt elkezdi megpucolni, összevágni, ami épp szükséges. Láthatóan a lány keze nem ügyetlen, de nem is gyakorlott mozdulatokkal végzi a feladatot.
Naren közben újra szól, Maavie pedig fél szemmel rápislantva hallgatja a temérdek dolgot, amiről szó esik. Még az istenek sem tudnának ennyi mindent hirtelen megjegyezni, főleg, hogy néha azt sem tudja, miről van szó.*
- A piacon engem nem kedvelnek. Legalábbis egy bácsi biztosan nem. Tőle van a ruhám. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen a kicsi, piros paprika témája közben, majd csendben dolgozik és hallgatózik tovább. Szárnyasjószág… bármilyen? Már griff vagy sárkány is? Léteznek egyáltalán sárkányok? Jár mindenféle butaság a fejében. A fontos részletek végére érve még egyszer elhangzik a szigorú intelem, Maavie pedig leteszi a kést, és ezúttal teljesen Naren felé fordulva néz fel rá.*
- Kérdéseim vannak. Honnan tudom, hogy egy bor édes-e vagy száraz? Meg kell kóstolnom, és eldöntenem? Miért fontos, hogy hány éves egy állat, ha úgyis megesszük? És… mi az a fokhagyma? *Nagy, értetlen, kék szemekkel pislog a másikra, felfedve, hogy mennyire keveset is tud a világról, de nem tehet róla. Eddig nem volt lehetősége megismerni Lanawint. Kicsit szomorúan pillant le a csuklójára, végigsimítva a lassan már fehéredő folton, melyet a hosszú ideig viselt bilincsei okozta, mostanra már szinte teljesen begyógyult sebek hagytak maguk után.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-02 05:34:32
Üzenet elküldve: 2026-08-02 05:34:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Orrcimpái megremegnek, nagyon, nagyon közel áll hozzá, hogy elnevesse magát. Nem jókedvűn de hisztérikusan, mint mikor az ember ráébred arra, hogy a Sors hegyoldalon lefelé zúduló sziklaként száguld felé, s maga elugorni képtelen előle. Nevethetnékje van, ha arra gondol, hogy Maavie odaáll Elireya Úrnő elé, és közli vele, hogy aludni tért, mert fáradt. Szinte látja maga előtt Elireya Úrnő arcát. És nem csak az övét, Vhorossi Úrnőét is, hiszen egyértelmű, hogy ez utóbbitól kapná meg a büntetését. Még akkor is, ha valójában semmi hasonlót nem tett volna.*
- Jó. *-végül csöndesen és beleegyezőn szólal meg. Szinte kihallja a pattogó kavicsok hangját a sajátjából.-* Tégy ahogy jónak érzed.
*Nyel egyet, mély levegőt vesz, fejét kissé a konyha irányába biccenti.*
- Akkor gyere! Tényleg az lesz a legjobb, ha látod a dolgok menetét.
*Elindul a konyha irányába, ezúttal nem a saját módján, a nyugodtnak tűnő, mégis hosszú és szélsebes léptekkel, hanem úgy, hogy Maavie képes legyen mellette haladni.*
- Nemsokára eljön az Úrnők étkezésének ideje. *-nem néz rá, de szavait a lánynak szánja-* Amikor megérkeztünk a városba, a Pegazushoz címzett fogadóból kezdtek enni. Akkor a Kúria még nem volt ilyen állapotban, mint most. Az Úrnők sosem voltak elégedettel az ottani étellel. A hús az hús, azt hiszem azzal nem volt gondjuk, de ahogy elkészítették és megfűszerezték közben, azzal igen.
*A konyhába érve nem jelzi Maavie-nak hogy hova álljon vagy mit tegyen. Ha az úgy gondolja, hogy bárhol be tud csatlakozni, hát átadja neki ami épp a kezében van. Zöldségeket vesz elő a homokkal szórt ládából: répát és burgonyát, gondos mozdulatokkal söpri vissza a rájuk tapadt szemcséket.*
- Tudd, hogy Úrnőd gyomra és orra kényes. Sose tegyél elé olyan ételt, ami hagymában vagy fokhagymában bővelkedik. A hagymától két napig bél-égés gyötri, ha ez mégis megtörténne, készíts neki elő langyos kecsketejet. A fokhagymának a szagát nem állhatja. Ráadásul úgy hiszi, hogy a fokhagymának vannak bizonyos.. tulajdonságai, amik elnyomják mágikus képességeit.
*Bármelyikük keze által történik is, a burgonya és a répa kés útján tisztul meg, majd összevágva egy tálba kerülnek.*
- Vhorossi Úrnő ezzel szemben megkedvelte a pikáns ízeket. A piacon lehet kapni egyfajta paprikát, ami ekkora, *-felmutatja a kisujját-* és piros, mint a vér. Ha parázs fölött tartva addig sütöd, amíg a húsa lágy nem lesz, a bőre pedig feketével tarka, és úgy készíted neki a tányérjára, akkor kettőt vagy akár hármat is megeszik belőle. Úgy gondolom, hogy tetszik neki a fájdalom, amit a paprika okoz a szájában.
*Valójában a nőstény képes akár rezzenéstelen arccal is elrágcsálni a méregerős apróságokat, még csak a homloka sem gyöngyözik tőle. Fogalma sincs, hogy hogyan csinálja, maga már a szagától könnyezni kezd.
Vasserpenyőt állít a lassan parázsló tűzhely fölé. Viaszolt vászonból hízott kacsának füstön tartott mellét göngyölíti elő, ügyes mozdulatokkal szeli fel. Mindent kicsit lassabban végez mint egyébként tenné, hogy a felszíni figyelhessen és tanulhasson.*
- Ha tehetik, inkább szárnyasjószágot esznek. A sertést eredendően mocskosnak tartják. A vadhússal nincs gondjuk, amíg az szarvas vagy nyúl, és az állat nem volt túl idős. Lilabogyóból készíts szószt hozzájuk! Azt mindketten kedvelik.
*A felszeletelt kacsamellet az átforrósodott száraz serpenyőre rakja, a hús sercegve köszönti a forróságot, ahogy kérget kap a hirtelen forróságtól.*
- Borból a vöröset kedvelik. Elireya Úrnő inkább az édeset, Vhorossi Úrnő pedig a szárazra érettet. Sose adj az asztalukra egy kancsónál többet belőle!
*Hegyes, kétágú villával fordít a hússzeleteken, hogy a másik oldaluk is lepirulhasson. A konyhát betölti a sülő kacsamell illata.*
- Ha vendég jönne, aki ebből a városból való, akkor annak nyugodtan készítsd az ételét az itt szokott módon. Sok hagymával és fokhagymával, és amit csak az adott étel kíván. De ne felejtsd el! *-Maavie felé néz-* Úrnőd orra érzékeny a fokhagymára!
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Orrcimpái megremegnek, nagyon, nagyon közel áll hozzá, hogy elnevesse magát. Nem jókedvűn de hisztérikusan, mint mikor az ember ráébred arra, hogy a Sors hegyoldalon lefelé zúduló sziklaként száguld felé, s maga elugorni képtelen előle. Nevethetnékje van, ha arra gondol, hogy Maavie odaáll Elireya Úrnő elé, és közli vele, hogy aludni tért, mert fáradt. Szinte látja maga előtt Elireya Úrnő arcát. És nem csak az övét, Vhorossi Úrnőét is, hiszen egyértelmű, hogy ez utóbbitól kapná meg a büntetését. Még akkor is, ha valójában semmi hasonlót nem tett volna.*
- Jó. *-végül csöndesen és beleegyezőn szólal meg. Szinte kihallja a pattogó kavicsok hangját a sajátjából.-* Tégy ahogy jónak érzed.
*Nyel egyet, mély levegőt vesz, fejét kissé a konyha irányába biccenti.*
- Akkor gyere! Tényleg az lesz a legjobb, ha látod a dolgok menetét.
*Elindul a konyha irányába, ezúttal nem a saját módján, a nyugodtnak tűnő, mégis hosszú és szélsebes léptekkel, hanem úgy, hogy Maavie képes legyen mellette haladni.*
- Nemsokára eljön az Úrnők étkezésének ideje. *-nem néz rá, de szavait a lánynak szánja-* Amikor megérkeztünk a városba, a Pegazushoz címzett fogadóból kezdtek enni. Akkor a Kúria még nem volt ilyen állapotban, mint most. Az Úrnők sosem voltak elégedettel az ottani étellel. A hús az hús, azt hiszem azzal nem volt gondjuk, de ahogy elkészítették és megfűszerezték közben, azzal igen.
*A konyhába érve nem jelzi Maavie-nak hogy hova álljon vagy mit tegyen. Ha az úgy gondolja, hogy bárhol be tud csatlakozni, hát átadja neki ami épp a kezében van. Zöldségeket vesz elő a homokkal szórt ládából: répát és burgonyát, gondos mozdulatokkal söpri vissza a rájuk tapadt szemcséket.*
- Tudd, hogy Úrnőd gyomra és orra kényes. Sose tegyél elé olyan ételt, ami hagymában vagy fokhagymában bővelkedik. A hagymától két napig bél-égés gyötri, ha ez mégis megtörténne, készíts neki elő langyos kecsketejet. A fokhagymának a szagát nem állhatja. Ráadásul úgy hiszi, hogy a fokhagymának vannak bizonyos.. tulajdonságai, amik elnyomják mágikus képességeit.
*Bármelyikük keze által történik is, a burgonya és a répa kés útján tisztul meg, majd összevágva egy tálba kerülnek.*
- Vhorossi Úrnő ezzel szemben megkedvelte a pikáns ízeket. A piacon lehet kapni egyfajta paprikát, ami ekkora, *-felmutatja a kisujját-* és piros, mint a vér. Ha parázs fölött tartva addig sütöd, amíg a húsa lágy nem lesz, a bőre pedig feketével tarka, és úgy készíted neki a tányérjára, akkor kettőt vagy akár hármat is megeszik belőle. Úgy gondolom, hogy tetszik neki a fájdalom, amit a paprika okoz a szájában.
*Valójában a nőstény képes akár rezzenéstelen arccal is elrágcsálni a méregerős apróságokat, még csak a homloka sem gyöngyözik tőle. Fogalma sincs, hogy hogyan csinálja, maga már a szagától könnyezni kezd.
Vasserpenyőt állít a lassan parázsló tűzhely fölé. Viaszolt vászonból hízott kacsának füstön tartott mellét göngyölíti elő, ügyes mozdulatokkal szeli fel. Mindent kicsit lassabban végez mint egyébként tenné, hogy a felszíni figyelhessen és tanulhasson.*
- Ha tehetik, inkább szárnyasjószágot esznek. A sertést eredendően mocskosnak tartják. A vadhússal nincs gondjuk, amíg az szarvas vagy nyúl, és az állat nem volt túl idős. Lilabogyóból készíts szószt hozzájuk! Azt mindketten kedvelik.
*A felszeletelt kacsamellet az átforrósodott száraz serpenyőre rakja, a hús sercegve köszönti a forróságot, ahogy kérget kap a hirtelen forróságtól.*
- Borból a vöröset kedvelik. Elireya Úrnő inkább az édeset, Vhorossi Úrnő pedig a szárazra érettet. Sose adj az asztalukra egy kancsónál többet belőle!
*Hegyes, kétágú villával fordít a hússzeleteken, hogy a másik oldaluk is lepirulhasson. A konyhát betölti a sülő kacsamell illata.*
- Ha vendég jönne, aki ebből a városból való, akkor annak nyugodtan készítsd az ételét az itt szokott módon. Sok hagymával és fokhagymával, és amit csak az adott étel kíván. De ne felejtsd el! *-Maavie felé néz-* Úrnőd orra érzékeny a fokhagymára!
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-08-01 01:20:31
Üzenet elküldve: 2026-08-01 01:20:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Nem furcsállja, hogy Naren meg sem mozdul, mikor a karjai közé zárja őt, mert valójában cseppet sem törődik azzal, hogy mit csinál a fiú. Az ölelésével csak meg akarja nyugtatni szegényt, mert biztosan tényleg nagyon fáradt lehet és úgy tűnik, hogy rossz napja is van van. Biztosan ezért mond buta dolgokat. Talán nem is azt kellene elmondania Elireyának, hogy mit hallott Narentől, hanem hogy beszéljen vele, mert szomorúnak tűnik. Ő is az volt Yvon miatt, de Elireya könnyen és gyorsan felvidította. Naren arcára is bizonyosan sikerül majd mosolyt csalnia.
Ami tény, hogy a munka helyett most pihenésre van szüksége, így fel is ajánlja, hogy elvégzi helyette a teendőit, s közben az ölelésből is szabadon engedi Narent. Az egyetlen bökkenő csupán az, ami eszébe is jut, hogy még semmit nem tud arról, milyen feladatok vannak hátra. Kékjei furcsállóan merednek a fél-elfre, mikor azt mondja, hogy az úrnők nem szeretnék, hogy pihenjen. De hát, ha egyszer tényleg ennyire fáradt? Akkor pihenni kell! Maavie végül sóhajt, majd megejt egy kedves mosolyt.*
- Jó, akkor csináljuk meg őket együtt! Megtaníthatsz közben néhány dolgot nekem, és gyorsabban is végzünk. Végül is, én azt a feladatot kaptam, hogy segítsek neked *pislog párat.* Utána pedig pihenhetsz. Majd én elmondom Elireyának, hogy aludni mentél, mert elfáradtál. Nem, ne mondj semmit! Ez így lesz. *Húzódnak ajkai újabb mosolyra, és lelkesen várja, hogy belevessék magukat a teendőkbe.*
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Nem furcsállja, hogy Naren meg sem mozdul, mikor a karjai közé zárja őt, mert valójában cseppet sem törődik azzal, hogy mit csinál a fiú. Az ölelésével csak meg akarja nyugtatni szegényt, mert biztosan tényleg nagyon fáradt lehet és úgy tűnik, hogy rossz napja is van van. Biztosan ezért mond buta dolgokat. Talán nem is azt kellene elmondania Elireyának, hogy mit hallott Narentől, hanem hogy beszéljen vele, mert szomorúnak tűnik. Ő is az volt Yvon miatt, de Elireya könnyen és gyorsan felvidította. Naren arcára is bizonyosan sikerül majd mosolyt csalnia.
Ami tény, hogy a munka helyett most pihenésre van szüksége, így fel is ajánlja, hogy elvégzi helyette a teendőit, s közben az ölelésből is szabadon engedi Narent. Az egyetlen bökkenő csupán az, ami eszébe is jut, hogy még semmit nem tud arról, milyen feladatok vannak hátra. Kékjei furcsállóan merednek a fél-elfre, mikor azt mondja, hogy az úrnők nem szeretnék, hogy pihenjen. De hát, ha egyszer tényleg ennyire fáradt? Akkor pihenni kell! Maavie végül sóhajt, majd megejt egy kedves mosolyt.*
- Jó, akkor csináljuk meg őket együtt! Megtaníthatsz közben néhány dolgot nekem, és gyorsabban is végzünk. Végül is, én azt a feladatot kaptam, hogy segítsek neked *pislog párat.* Utána pedig pihenhetsz. Majd én elmondom Elireyának, hogy aludni mentél, mert elfáradtál. Nem, ne mondj semmit! Ez így lesz. *Húzódnak ajkai újabb mosolyra, és lelkesen várja, hogy belevessék magukat a teendőkbe.*
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-31 12:48:35
Üzenet elküldve: 2026-07-31 12:48:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Rutin. Rutin és megszokás. Ez a kettő az, ami világ életében vezérelte, ha a túlélésről volt szó – rutinból cselekedett úgy, ahogy a helyzet megkívánta, és megszokásból öltötte magára azokat a maszkokat, amelyek adott pillanatban szükségesek voltak. Most is megszokásból üríti ki arcát, hogy ne látszódjon rajta semmi.
Csak nézi az előtte álló leányt, hallgatja a szavait, és érzi, ahogy valamiféle viszolygás kezdi szorítani a torkát. Még hogy ne is mondjon semmit, amitől Maavie mást gondolhatna, mint amit Elireya Úrnő enged neki?! Hát mennyire mélyen gabalyodott máris bele a felszíni a pók hálójába..?*
- Jó. *-hangja is érzelemmentesre sikerül, mintha csak az Úrnők valamelyikéhez szólna.-* Oda fogok figyelni erre.
*Ami ezután jön, arra egyáltalán nem számít, mert az olyan dolog, amivel egyszerűen nem találkozott még, vagy ha igen, hát olyan régen, hogy arról egyetlen emléke sincs.
Megölelik.
Nem ölel vissza, nem húzódik el, tulajdonképpen nem csinál semmit - csak áll, mint egy rakás kővé merevedett szerencsétlenség. Nem tudja, hogy mit kéne kezdenie a dologgal. Sosem történt még vele ilyen, és soha nem is készítették fel erre. Egy szolgát nem szokás megölelni, egy szolgának tilos ilyen jellegű kapcsolatba kerülnie egy másik szolgával. Ha ez mégis megtörténik.. nos.. csak remélni tudja, hogy Maavie erről nem fog beszélni Elireya Úrnőnek. Kellemetlen félreértések születhetnének belőle.
Mikor Maavie elengedi, úgy érzi, mintha végre fellélegezne.*
- Pihenni? *-szinte kedve lenne felnevetnie a szó hallatán-* Nem, azt hiszem azt az Úrnők nem szeretnék. És egyébként is..
*Halvány mosolyt erőltet magára, kissé megrázza a fejét.*
- ..mire elmondom, meg is tudnám csinálni.
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Rutin. Rutin és megszokás. Ez a kettő az, ami világ életében vezérelte, ha a túlélésről volt szó – rutinból cselekedett úgy, ahogy a helyzet megkívánta, és megszokásból öltötte magára azokat a maszkokat, amelyek adott pillanatban szükségesek voltak. Most is megszokásból üríti ki arcát, hogy ne látszódjon rajta semmi.
Csak nézi az előtte álló leányt, hallgatja a szavait, és érzi, ahogy valamiféle viszolygás kezdi szorítani a torkát. Még hogy ne is mondjon semmit, amitől Maavie mást gondolhatna, mint amit Elireya Úrnő enged neki?! Hát mennyire mélyen gabalyodott máris bele a felszíni a pók hálójába..?*
- Jó. *-hangja is érzelemmentesre sikerül, mintha csak az Úrnők valamelyikéhez szólna.-* Oda fogok figyelni erre.
*Ami ezután jön, arra egyáltalán nem számít, mert az olyan dolog, amivel egyszerűen nem találkozott még, vagy ha igen, hát olyan régen, hogy arról egyetlen emléke sincs.
Megölelik.
Nem ölel vissza, nem húzódik el, tulajdonképpen nem csinál semmit - csak áll, mint egy rakás kővé merevedett szerencsétlenség. Nem tudja, hogy mit kéne kezdenie a dologgal. Sosem történt még vele ilyen, és soha nem is készítették fel erre. Egy szolgát nem szokás megölelni, egy szolgának tilos ilyen jellegű kapcsolatba kerülnie egy másik szolgával. Ha ez mégis megtörténik.. nos.. csak remélni tudja, hogy Maavie erről nem fog beszélni Elireya Úrnőnek. Kellemetlen félreértések születhetnének belőle.
Mikor Maavie elengedi, úgy érzi, mintha végre fellélegezne.*
- Pihenni? *-szinte kedve lenne felnevetnie a szó hallatán-* Nem, azt hiszem azt az Úrnők nem szeretnék. És egyébként is..
*Halvány mosolyt erőltet magára, kissé megrázza a fejét.*
- ..mire elmondom, meg is tudnám csinálni.
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-31 06:05:06
Üzenet elküldve: 2026-07-31 06:05:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 875
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 875
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A kis házikó mintha egy másik világban ragadt volna. A vastag porréteg alatt megállt az idő. Az idő, amikor nem ilyen savanyú és poshadt volt az élet. Nem volt az se felhőtlen, mégis a boldogság mélyre temetett érzése kezdi el szaggatni a mélységi mellkasát. Emlékek. Emélékek, amiket itt őrizget bezárva a rozzant kalyiba deszkái között. Hozzá illő ékszerdoboz. Egyszerű dolgok vannak a sötétjében, amik fájó sebeket tépnek fel. Ezért aztán épp csak megtorpan az ajtóban, hogy aztán sietve rángasson elő a ruhái közül néhányat. Kapkod, mintha nagy levegővel ügyködne a víz alatt. Csak felmarkolja, amire szüksége van, és már fordul is, hogy visszazárja a vaskos lakatot.
Van abban is igazság, hogy a rárontó emlékek elől menekül ki ilyen gyorsan, de van egy másik oka is: a lehető legkevésbé akarja megbolygatni a házikóba zárt dolgokat. Mauzóleum ez. Olyasvalami emlékműve, amit nem akar elfelejteni. Soha. Valami, amit a mostani gazdái sosem értenének, de talán még Siche sem. Nem véletlen, hogy kerülővel jött, s hogy különösen ügyelt rá, nehogy bárki kövesse. Ellenben arra szintén gondot fordít, hogy a szomszédai lássák. Tudják csak, hogy a háza, bár elhagyatott, nem gazdátlan.
A holmijával a hóna alatt indul meg a Pegazus felé. A Dwirinthalenek elvárásokkal alaposan ellátták, másban viszont, úgy tűnik, nem igazán bővelkednek. Neki viszont ennie és pihennie kell, hogy valamelyest össze tudja szedni magát. És egy rendes fürdés is nagyon ráfér már, ez tagadhatatlan. Az a gyors kis mosakodás épp csak tűzoltásnak volt jó. Miután pedig visszavette az érkezésekor viselt, meglehetősen szagló ruhákat, gyakorlatilag észre se venni, hogy tiszta víz érte korábban.
Megszaporázza a lépteit, bár a sajgó bordáinak kicsit sem esik jól a sietség.*
Van abban is igazság, hogy a rárontó emlékek elől menekül ki ilyen gyorsan, de van egy másik oka is: a lehető legkevésbé akarja megbolygatni a házikóba zárt dolgokat. Mauzóleum ez. Olyasvalami emlékműve, amit nem akar elfelejteni. Soha. Valami, amit a mostani gazdái sosem értenének, de talán még Siche sem. Nem véletlen, hogy kerülővel jött, s hogy különösen ügyelt rá, nehogy bárki kövesse. Ellenben arra szintén gondot fordít, hogy a szomszédai lássák. Tudják csak, hogy a háza, bár elhagyatott, nem gazdátlan.
A holmijával a hóna alatt indul meg a Pegazus felé. A Dwirinthalenek elvárásokkal alaposan ellátták, másban viszont, úgy tűnik, nem igazán bővelkednek. Neki viszont ennie és pihennie kell, hogy valamelyest össze tudja szedni magát. És egy rendes fürdés is nagyon ráfér már, ez tagadhatatlan. Az a gyors kis mosakodás épp csak tűzoltásnak volt jó. Miután pedig visszavette az érkezésekor viselt, meglehetősen szagló ruhákat, gyakorlatilag észre se venni, hogy tiszta víz érte korábban.
Megszaporázza a lépteit, bár a sajgó bordáinak kicsit sem esik jól a sietség.*
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-29 21:36:04
Üzenet elküldve: 2026-07-29 21:36:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Nem ismer olyan szót, hogy tapintat, sem azt, hogy bajtársiasság. Nem, nem a jelentésükkel nincs tisztában, hanem nem hallotta őket még soha, azt sem tudja, hogy léteznek. A titok szó jelentésével azonban nagyon is jól tisztában van, mert titkot tartani alapvető készség ahhoz, hogy jól tudja csinálni, amihez ért, és aminek köszönhetően egész életében túlélt, de annak az életnek immáron vége. Már egy új Maavie vált belőle, olyan, akit Elireya látni szeretne, cserébe a jóságáért. Igen, pontosan emiatt ijedt meg attól, hogy olyat tudott meg, amit nem mondhat el másoknak. El fogja. Elireya úrnő elsőként fogja megtudni, hogy miket beszél Naren, de ezt nem köti a fiú orrára.
Naren szabadkozni kezd, hogy ő nem érez haragot, habár Maavie talán a szó alatt minden mást is ért, amit a fél-elf legbelül érezhet. Ezt követően talán őt lepi meg a legjobban, hogy végül igazat adnak neki, de megérti, hogy a fiú fáradt lehet. Lassan odalépked hozzá, és mélyen a szemeibe néz.*
- Megértelek. Én is sokszor voltam fáradt. Meg éhes. Olyankor nekem is furcsa gondolataim szoktak lenni, és a világot is sokkal rosszabbnak látom, mint amilyen. Naren, hidd el, én tudom jól, hogy semmit sem kaphatok csak úgy, ebből állt az egész életem. Nem volt semmim, ha nem vettem el magamnak. Elireya úrnőtől most kaptam egy esélyt, hogy innentől más legyen, és én élni akarok vele. Kérlek, ne mondj nekem semmit, amitől mást gondolhatnék, mert nem akarok! Jó lesz így minden. *Tétovázik még egy kicsit, majd, ha Naren nem löki el magától a mozdulatot követően, akkor hirtelen átöleli őt. Nem szolgák ők, hanem társak. Innentől kezdve társak egyetlen, közös célért.*
- Együtt fogunk dolgozni azért, hogy az úrnők elégedettek legyenek velünk, de… fáradtan nem tudsz dolgozni. Menj, pihenj egyet! Majd én megcsinálok mindent, amit neked kellett volna, ha… elmondod, mit és hogyan kell. *Pillant félre, merthogy a segítőkészsége most nagyobb, mint a tudása. Még az épületet sem ismeri rendesen, nemhogy támogatás nélkül ellátni minden teendőt, de a szándék egyértelműen megvan benne.
Ha az ölelés sikerült, akkor kisvártatva elhúzódik, és kékjeit újra Naren szemeire emelve várja a válaszát.*
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Nem ismer olyan szót, hogy tapintat, sem azt, hogy bajtársiasság. Nem, nem a jelentésükkel nincs tisztában, hanem nem hallotta őket még soha, azt sem tudja, hogy léteznek. A titok szó jelentésével azonban nagyon is jól tisztában van, mert titkot tartani alapvető készség ahhoz, hogy jól tudja csinálni, amihez ért, és aminek köszönhetően egész életében túlélt, de annak az életnek immáron vége. Már egy új Maavie vált belőle, olyan, akit Elireya látni szeretne, cserébe a jóságáért. Igen, pontosan emiatt ijedt meg attól, hogy olyat tudott meg, amit nem mondhat el másoknak. El fogja. Elireya úrnő elsőként fogja megtudni, hogy miket beszél Naren, de ezt nem köti a fiú orrára.
Naren szabadkozni kezd, hogy ő nem érez haragot, habár Maavie talán a szó alatt minden mást is ért, amit a fél-elf legbelül érezhet. Ezt követően talán őt lepi meg a legjobban, hogy végül igazat adnak neki, de megérti, hogy a fiú fáradt lehet. Lassan odalépked hozzá, és mélyen a szemeibe néz.*
- Megértelek. Én is sokszor voltam fáradt. Meg éhes. Olyankor nekem is furcsa gondolataim szoktak lenni, és a világot is sokkal rosszabbnak látom, mint amilyen. Naren, hidd el, én tudom jól, hogy semmit sem kaphatok csak úgy, ebből állt az egész életem. Nem volt semmim, ha nem vettem el magamnak. Elireya úrnőtől most kaptam egy esélyt, hogy innentől más legyen, és én élni akarok vele. Kérlek, ne mondj nekem semmit, amitől mást gondolhatnék, mert nem akarok! Jó lesz így minden. *Tétovázik még egy kicsit, majd, ha Naren nem löki el magától a mozdulatot követően, akkor hirtelen átöleli őt. Nem szolgák ők, hanem társak. Innentől kezdve társak egyetlen, közös célért.*
- Együtt fogunk dolgozni azért, hogy az úrnők elégedettek legyenek velünk, de… fáradtan nem tudsz dolgozni. Menj, pihenj egyet! Majd én megcsinálok mindent, amit neked kellett volna, ha… elmondod, mit és hogyan kell. *Pillant félre, merthogy a segítőkészsége most nagyobb, mint a tudása. Még az épületet sem ismeri rendesen, nemhogy támogatás nélkül ellátni minden teendőt, de a szándék egyértelműen megvan benne.
Ha az ölelés sikerült, akkor kisvártatva elhúzódik, és kékjeit újra Naren szemeire emelve várja a válaszát.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-29 05:56:42
Üzenet elküldve: 2026-07-29 05:56:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Elireya magyarázkodik. Magyarázkodik azügyben, miért vette szolgálatába az emberleányt. Ez a tényállás halovány mosolyt csal arcára, de nincs mögötte ellenségesség vagy gúny. Egészen egyszerűen elégedettséggel tölti el, hogy tulajdon vére ily tisztelettel adózik előtte.*
-Ó, Elireya, igazán nincs miért kikérned az engedélyem. *Szól végül simogatóan. Lassan, de érthetően formálja a szavakat, miközben összekulcsolja kezeit maga előtt.*
-Az emberleány biztosan jó szolgálatot tesz majd. *Tisztában van vele, hogy egy tapasztalatlan szolgálóra itt nem vár más, csak a szenvedés. Egy olyan régi család, mint a Dwirinthalen, megválogatja, kit enged szolgálatába, elvégre kiváltságos az, ki kezük alá dolgozhat.*
-A hímet? *Szürkéslila íriszei csak egy rövid ideig kutatják Elireyát. Kötve hiszi, hogy amaz ne tudná kiszedni Kharasshiból, honnan fúj a szél, és oka sincs titkolózni. Elvégre ha nem avatja be, könnyen lehet, hogy a vad felszíni megszagolván a bizalmatlanságot Elireya ellen fordul. Ezt pedig nem kívánja tulajdon vérének.*
-Hallottál egy bizonyos Agaree-Sichéről? *Lassan sétál az ablakhoz, hogy finoman félrehúzva a függönyt kibámuljon rajta. Mintha a szóban forgó nőstény bármikor előugorhatna a kerítés mögül.*
-A Folyóvidék úrnője. Felszíni. *Az utolsó szót szinte hozzásziszegi az előzőekhez. Még egy gunyoros mosolyt is elmorzsol, csak a miheztartás végett. Mélyen tiszteli a Folyóvidék Matrónáját, ám ezt Elireyának nem kell tudnia.*
-Nála van a hím leánya. *Fordul a másik nőstény felé. Szavai oly könnyeden peregnek ajkairól, mintha a holnapi reggeli menüjéről tájékoztatná vérét.*
-Ha a hím nem szolgál megfelelően, a leány fizet rá. *Elireyát fürkészi, mintha az elismerés jeleit óhajtaná tükröződni látni a vonásain.*
-Mondd csak, Elireya... Megbarátkoztál már a felszínnel és az emberek világával? Tudod, lenne itt valami, amit nem bíznék szolgálóra. *Furcsa, de még mindig a közös nyelvet gyűri. Lassan észre sem veszi.*
//Csöbörből vödörbe//
*Elireya magyarázkodik. Magyarázkodik azügyben, miért vette szolgálatába az emberleányt. Ez a tényállás halovány mosolyt csal arcára, de nincs mögötte ellenségesség vagy gúny. Egészen egyszerűen elégedettséggel tölti el, hogy tulajdon vére ily tisztelettel adózik előtte.*
-Ó, Elireya, igazán nincs miért kikérned az engedélyem. *Szól végül simogatóan. Lassan, de érthetően formálja a szavakat, miközben összekulcsolja kezeit maga előtt.*
-Az emberleány biztosan jó szolgálatot tesz majd. *Tisztában van vele, hogy egy tapasztalatlan szolgálóra itt nem vár más, csak a szenvedés. Egy olyan régi család, mint a Dwirinthalen, megválogatja, kit enged szolgálatába, elvégre kiváltságos az, ki kezük alá dolgozhat.*
-A hímet? *Szürkéslila íriszei csak egy rövid ideig kutatják Elireyát. Kötve hiszi, hogy amaz ne tudná kiszedni Kharasshiból, honnan fúj a szél, és oka sincs titkolózni. Elvégre ha nem avatja be, könnyen lehet, hogy a vad felszíni megszagolván a bizalmatlanságot Elireya ellen fordul. Ezt pedig nem kívánja tulajdon vérének.*
-Hallottál egy bizonyos Agaree-Sichéről? *Lassan sétál az ablakhoz, hogy finoman félrehúzva a függönyt kibámuljon rajta. Mintha a szóban forgó nőstény bármikor előugorhatna a kerítés mögül.*
-A Folyóvidék úrnője. Felszíni. *Az utolsó szót szinte hozzásziszegi az előzőekhez. Még egy gunyoros mosolyt is elmorzsol, csak a miheztartás végett. Mélyen tiszteli a Folyóvidék Matrónáját, ám ezt Elireyának nem kell tudnia.*
-Nála van a hím leánya. *Fordul a másik nőstény felé. Szavai oly könnyeden peregnek ajkairól, mintha a holnapi reggeli menüjéről tájékoztatná vérét.*
-Ha a hím nem szolgál megfelelően, a leány fizet rá. *Elireyát fürkészi, mintha az elismerés jeleit óhajtaná tükröződni látni a vonásain.*
-Mondd csak, Elireya... Megbarátkoztál már a felszínnel és az emberek világával? Tudod, lenne itt valami, amit nem bíznék szolgálóra. *Furcsa, de még mindig a közös nyelvet gyűri. Lassan észre sem veszi.*
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-28 05:26:07
Üzenet elküldve: 2026-07-28 05:26:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Apró, beleegyező kézmozdulatot tesz; igen, ha Maavie titoknak akarja nevezni azt, amit most elmondott neki, nevezze titoknak. Bár talán a tapintat, vagy a.. bajtársiasság jobb szó lenne rá, bár ez utóbbi igen különösen hangzana kettejük között, még ha éppen helyénvaló is lenne.
Fogalma sincs róla, hogy mekkora tévedést követ el azzal az apró kézmozdulattal.
Maavie reakcióját látva egyből megbánja azt, szinte elrebben az ajtófélfától, és talán még hátrébb is csosszan kicsit. Hirtelen érti meg, hogy mi az, amivel pontosan szemben áll, és cseppet sem örül a felfedezésnek. A lány kitágult szemei, szinte halálra vált arca és az elutasító-tagadó szavai mind azt mutatják, hogy noha csupán nem régen kezdte azt, Elireya Úrnő kondicionálása máris beleette magát annyira a lány fejébe, hogy az a valóságot ne a saját szemén át lássa, hanem egy olyan torz lencsén keresztül, amit a nőstény tart elé. Viszolyog az érzéstől, de újdonat elismerést és tiszteletet érez az Úrnő iránt. Nem feltételezte volna, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen eredményekre képes! Vagy csak arról van szó, hogy a sáranyag, amiből engedelmes teremtményt igyekszik gyúrni magának, túlontúl lágy és könnyen formázható..? Valahogy úgy sejti, hogy ez utóbbi is közrejátszhat, a lány viselkedését figyelve. Még egy dolgot érez, ami új: megvetést, saját magával szemben, amiért képes ennyire hidegen és számítón gondolkozni egy ilyen borzasztó dologgal kapcsolatban. Úgy fest, hogy annyira engedelmes kutya maga is, hogy egészen gazdái kezéhez -és gondolkodásához- idomult.*
- Én nem haragszok, Maavie. Nincs miért haragudnom.
*A fáradtság továbbra is ott lappang a hangjában, az őszinteség keveredik mellé. Nem, tényleg nem érez haragot.
Dühöt, gyűlöletet, megvetést, megalázottságot, összetörtséget és megtörtséget, fáradtságot és belefáradtságot, odaadást, feltétel nélküli engedelmességet és betegesen torz szeretetet érez. Maga sem több, mint egy gólem, amit a hegy alól kikapart kavicsos sárból gyúrtak, pont úgy és olyanra, amire szükség volt és szükség van. Talán Maavie teszi jól, hogy ennyire tisztán hisz abban, hogy Úrnője a javát akarja szolgálni, hogy nem ő van az Úrnőért, hanem egymásért vannak. Megpróbálja elképzelni, hogy milyen lenne ez: így éreznie Vhorossi Úrnő iránt. Nehéz, mert folyamatosan az a kép kúszik elméjébe, ahogy a nőstény keze újra és újra megemelkedik, hogy arcát gondos odafigyeléssel törje össze hajkeféje nyelével, csak mert a nőstény úgy gondolta, hogy ez a helyes módja annak, hogy kifejezze felé azt, hogy ő maga mennyire jóságos szolgájával szemben, és mennyire segíteni akar neki.*
- Tudod mit? Azt hiszem, hogy csak fáradt vagyok, és azért mondtam ilyeneket. Felejtsd el bátran! Neked van igazad. Az Úrnőd tényleg.. jóságos, és.. segíteni akar. *-megpróbál bátorítón mosolyogni, de nem tudja, hogy hogyan kell. Őszinte sajnálatot érez a lány iránt.*
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Apró, beleegyező kézmozdulatot tesz; igen, ha Maavie titoknak akarja nevezni azt, amit most elmondott neki, nevezze titoknak. Bár talán a tapintat, vagy a.. bajtársiasság jobb szó lenne rá, bár ez utóbbi igen különösen hangzana kettejük között, még ha éppen helyénvaló is lenne.
Fogalma sincs róla, hogy mekkora tévedést követ el azzal az apró kézmozdulattal.
Maavie reakcióját látva egyből megbánja azt, szinte elrebben az ajtófélfától, és talán még hátrébb is csosszan kicsit. Hirtelen érti meg, hogy mi az, amivel pontosan szemben áll, és cseppet sem örül a felfedezésnek. A lány kitágult szemei, szinte halálra vált arca és az elutasító-tagadó szavai mind azt mutatják, hogy noha csupán nem régen kezdte azt, Elireya Úrnő kondicionálása máris beleette magát annyira a lány fejébe, hogy az a valóságot ne a saját szemén át lássa, hanem egy olyan torz lencsén keresztül, amit a nőstény tart elé. Viszolyog az érzéstől, de újdonat elismerést és tiszteletet érez az Úrnő iránt. Nem feltételezte volna, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen eredményekre képes! Vagy csak arról van szó, hogy a sáranyag, amiből engedelmes teremtményt igyekszik gyúrni magának, túlontúl lágy és könnyen formázható..? Valahogy úgy sejti, hogy ez utóbbi is közrejátszhat, a lány viselkedését figyelve. Még egy dolgot érez, ami új: megvetést, saját magával szemben, amiért képes ennyire hidegen és számítón gondolkozni egy ilyen borzasztó dologgal kapcsolatban. Úgy fest, hogy annyira engedelmes kutya maga is, hogy egészen gazdái kezéhez -és gondolkodásához- idomult.*
- Én nem haragszok, Maavie. Nincs miért haragudnom.
*A fáradtság továbbra is ott lappang a hangjában, az őszinteség keveredik mellé. Nem, tényleg nem érez haragot.
Dühöt, gyűlöletet, megvetést, megalázottságot, összetörtséget és megtörtséget, fáradtságot és belefáradtságot, odaadást, feltétel nélküli engedelmességet és betegesen torz szeretetet érez. Maga sem több, mint egy gólem, amit a hegy alól kikapart kavicsos sárból gyúrtak, pont úgy és olyanra, amire szükség volt és szükség van. Talán Maavie teszi jól, hogy ennyire tisztán hisz abban, hogy Úrnője a javát akarja szolgálni, hogy nem ő van az Úrnőért, hanem egymásért vannak. Megpróbálja elképzelni, hogy milyen lenne ez: így éreznie Vhorossi Úrnő iránt. Nehéz, mert folyamatosan az a kép kúszik elméjébe, ahogy a nőstény keze újra és újra megemelkedik, hogy arcát gondos odafigyeléssel törje össze hajkeféje nyelével, csak mert a nőstény úgy gondolta, hogy ez a helyes módja annak, hogy kifejezze felé azt, hogy ő maga mennyire jóságos szolgájával szemben, és mennyire segíteni akar neki.*
- Tudod mit? Azt hiszem, hogy csak fáradt vagyok, és azért mondtam ilyeneket. Felejtsd el bátran! Neked van igazad. Az Úrnőd tényleg.. jóságos, és.. segíteni akar. *-megpróbál bátorítón mosolyogni, de nem tudja, hogy hogyan kell. Őszinte sajnálatot érez a lány iránt.*
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-27 19:42:19
Üzenet elküldve: 2026-07-27 19:42:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Egyetlen szó nélkül hallgatja végig a néhány mondatot, mit Elariion úrról mesél neki Naren, majd végül csak bólint egyet, jelezve, hogy megértett mindent.
A szoba felfedezésébe kezd ezután, ami legyen bármilyen szegényes vagy kicsi, ő úgy örül neki, mint az első, saját gyerekszobájának kellett volna, amit hideg, nyirkos cella helyett kellett volna kapnia az édesanyjától, de soha nem adatott meg neki egészen mostanáig, hála Elireya úrnőnek.
Kérdései akadnak bőven, de a kapott válaszok másképp hatnak rá, mint amire számított. Kellemetlen, baljós érzés kezdi nyomni a lelkét, mintha Naren minden egyes szava fojtogatni próbálná. Először nem tudja, mi lehet ez, de aztán rájön: valami nincs rendben a fiúval.
Lassan hajtja be a szekrény ajtaját, amibe a kabátja került, majd ellép onnan, és tesz egy lépést oldalra, hogy ezúttal kicsit nagyobb távolságot tartson Narentől.*
- Csak nekem mondtad el? Titkot mondtál nekem, Naren? Hű! Kivételesnek érzem magam. *A kezdeti nyomasztó hangulat helyett néhány pillanatig furcsa lelkesedés uralkodik el rajta, pont olyan, mint amikor lopni szokott. A tudat, hogy valami olyat tesz épp, amit nem volna szabad, mindig ezt teszi, és soha nem képes betelni vele. Aztán eszébe jutnak Elireya szavai: tiszta lap. Ekkor a lelkesedés rémületbe csap át, kékjei kikerekednek.*
- Nem! Naren, ne mondj nekem titkokat! Nem szabad! *Rázza meg a fejét tiltakozva, és igyekszik hamar elfelejteni a titkot. Megígérte, hogy jól fog viselkedni, és tessék! Naren máris bűnbe csábítja. Ám ezzel még nincs vége, a fiú újabb butaságokat próbál meg elhitetni vele, de ő nem fog hinni neki. Nem bizony!*
- Naren, te valamiért haragszol Elireyára. Azért mondasz ilyeneket *vonja le a következtetést, melyről szinteül hiszi, hogy igaz.*
- A takaró az enyém, Yvontól kaptam, és a ruha is. Elireya úrnő az aranyat fizetségként adta nekem, csak megkért, hogy ruhát vegyek belőle először magamnak. Ő tényleg jóságos, és nem bánt akkor sem, ha hibázunk, Naren. Segíteni akar. *Dühöt érez a fél-elf iránt, mert szerinte ő az, aki nem úgy beszél az úrnőkről, ahogy kellene. Az utolsó mondattal viszont épp egyetért, hisz arról sem tudott semmit, hogy Naren lesz a fattyú, akit keresnie kell.
A kérdést ugyan nem válaszolja meg, de a fiú számára egyértelmű lehet; nem, nem érti, hogy miért mondja mindezt a másik.*
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Egyetlen szó nélkül hallgatja végig a néhány mondatot, mit Elariion úrról mesél neki Naren, majd végül csak bólint egyet, jelezve, hogy megértett mindent.
A szoba felfedezésébe kezd ezután, ami legyen bármilyen szegényes vagy kicsi, ő úgy örül neki, mint az első, saját gyerekszobájának kellett volna, amit hideg, nyirkos cella helyett kellett volna kapnia az édesanyjától, de soha nem adatott meg neki egészen mostanáig, hála Elireya úrnőnek.
Kérdései akadnak bőven, de a kapott válaszok másképp hatnak rá, mint amire számított. Kellemetlen, baljós érzés kezdi nyomni a lelkét, mintha Naren minden egyes szava fojtogatni próbálná. Először nem tudja, mi lehet ez, de aztán rájön: valami nincs rendben a fiúval.
Lassan hajtja be a szekrény ajtaját, amibe a kabátja került, majd ellép onnan, és tesz egy lépést oldalra, hogy ezúttal kicsit nagyobb távolságot tartson Narentől.*
- Csak nekem mondtad el? Titkot mondtál nekem, Naren? Hű! Kivételesnek érzem magam. *A kezdeti nyomasztó hangulat helyett néhány pillanatig furcsa lelkesedés uralkodik el rajta, pont olyan, mint amikor lopni szokott. A tudat, hogy valami olyat tesz épp, amit nem volna szabad, mindig ezt teszi, és soha nem képes betelni vele. Aztán eszébe jutnak Elireya szavai: tiszta lap. Ekkor a lelkesedés rémületbe csap át, kékjei kikerekednek.*
- Nem! Naren, ne mondj nekem titkokat! Nem szabad! *Rázza meg a fejét tiltakozva, és igyekszik hamar elfelejteni a titkot. Megígérte, hogy jól fog viselkedni, és tessék! Naren máris bűnbe csábítja. Ám ezzel még nincs vége, a fiú újabb butaságokat próbál meg elhitetni vele, de ő nem fog hinni neki. Nem bizony!*
- Naren, te valamiért haragszol Elireyára. Azért mondasz ilyeneket *vonja le a következtetést, melyről szinteül hiszi, hogy igaz.*
- A takaró az enyém, Yvontól kaptam, és a ruha is. Elireya úrnő az aranyat fizetségként adta nekem, csak megkért, hogy ruhát vegyek belőle először magamnak. Ő tényleg jóságos, és nem bánt akkor sem, ha hibázunk, Naren. Segíteni akar. *Dühöt érez a fél-elf iránt, mert szerinte ő az, aki nem úgy beszél az úrnőkről, ahogy kellene. Az utolsó mondattal viszont épp egyetért, hisz arról sem tudott semmit, hogy Naren lesz a fattyú, akit keresnie kell.
A kérdést ugyan nem válaszolja meg, de a fiú számára egyértelmű lehet; nem, nem érti, hogy miért mondja mindezt a másik.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-27 05:39:11
Üzenet elküldve: 2026-07-27 05:39:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Maavie-ra fordítja szemeit ahogy az kérdez. Nem zavarja a dolog, sőt; ha kérdeznek, az általában azt jelenti, hogy figyelnek arra, amit mond. Ez jó.*
- Elariion Úr. Maga is Dwirinthalen, a család tagja. *-egy pillanatra eltöpreng, hogyan is kéne megfogalmaznia a dolgokat.-* Ő Elireya Úrnő.. bizalmasa. Elariion Úr maga is rangot visel a saját jogán, Pirtianes Városában a neve megkerülhetetlen bizonyos ügyekben. Ám őt.. hűsége.. hm.. Elireya Úrnő felé húzza. Ha az Úr majd megérkezik, magad is meglátod ezt.
*Nem bocsátkozik részletekbe. Pedig tudna mesélni; az Úrnő és Úr megbeszélései után fülledt levegővel hátramaradó szobákról, meggyűrt ruhákról, és karmolás- és harapásnyomokról, amik a sötét bőrön szinte láthatatlanok. Ám saját értékét részben épp tapintata adja. És az, hogy pontosan tudja, hogy milyen fülekbe kell eljuttatnia az ilyen dolgokat, és Maavie fülei bizony nem azok.
Hagyja, hogy a lány felfedezze a szobát. Figyeli, ahogy végigmegy rajta, meg-megérintve a jobb napokat is látott holmikat. Már érti, hogy miért a legkisebb szobát kellett előkészítenie neki, és miért nem valamelyik szebbet; azt is érteni véli, hogy Elireya Úrnő miért választotta őt külön a két hímnemű szolgától, és kiváltképp: kezdi megérteni, hogy Elireya Úrnő milyen ocsmány játékot kíván űzni ezzel az egyszerűnek és túl.. őszintének látszó lánnyal. De ezekről nem beszél, mintha csak előtte állna az Úrnő, és hideg tekintettel vizslatná őt. Gyűlöli, hogy a két Úrnő úgy férkőzött a fejébe, hogy még a gondolatait is irányítani képesek!*
- Az Úrnő értékelni fogja a köszöneted. *-biccent.-* Szereti, ha érezheti, hogy hatalma van. A két Úrnő közül Vhorossi Úrnő az, akinek a szava valójában ér is valamit. Bár nem ő ~nevel~ gondoskodik rólad, sose felejts el illő módon viselkedni előtte is, hiszen bármikor dönthet Elireya Úrnő feje felett. De ezt csak Neked mondtam most el! *-hangja egy pillanatra figyelmeztető élt kap-* Hogy tudd, mit és miképp mondasz az Úrnők előtt. Remélem, nem élsz vissza az én bizalmammal sem.
*Aprót hunyorint, de tekintetében nincs derű. Inkább csak figyelmeztetés. Azért, mert nem akarja, hogy szíjat hasítsanak a lány hátából, nem szeretné odakínálni a sajátját sem.
Maavie kérdéseit hallva egy pillanatra eltöpreng.*
- A takaród ügyében Úrnőd dönt majd. Tőle kérj engedélyt. *-tőle szokatlanul lazának, természetesnek tűnő mozdulattal dől fél vállal az ajtófélfának. Ahogy megszólal, hangja őszinte, és kissé fáradt; nyoma sincs benne a korábbi szinte ünnepélyes merevségnek.-* Mi szolgák vagyunk, Maavie. Nem csak Kharasshi és én, de.. te is. A szolgának nem lehet saját tulajdona, nincs saját szobája, nincs saját ruhája, nincs saját gondolata sem szinte. Én ezt a ruhát kaptam az Úrnőmtől, a te Úrnőd másmilyet vett neked.
*Finoman hangsúlyoz, hogy Maavie megértse: a rajta lévő ruha nem a sajátja, csak Úrnője kegyéből viselheti.*
- Ne vegyél természetesnek semmit, amit az Úrnőktől kapsz, Maavie. Keményen dolgoznunk kell azért, hogy jól bánjanak velünk, és nagyon könnyű hibázni előttük, mert sokszor azt sem tudhatod, hogy pontosan mit várnak el tőled. Érted ezt, Maavie?
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Maavie-ra fordítja szemeit ahogy az kérdez. Nem zavarja a dolog, sőt; ha kérdeznek, az általában azt jelenti, hogy figyelnek arra, amit mond. Ez jó.*
- Elariion Úr. Maga is Dwirinthalen, a család tagja. *-egy pillanatra eltöpreng, hogyan is kéne megfogalmaznia a dolgokat.-* Ő Elireya Úrnő.. bizalmasa. Elariion Úr maga is rangot visel a saját jogán, Pirtianes Városában a neve megkerülhetetlen bizonyos ügyekben. Ám őt.. hűsége.. hm.. Elireya Úrnő felé húzza. Ha az Úr majd megérkezik, magad is meglátod ezt.
*Nem bocsátkozik részletekbe. Pedig tudna mesélni; az Úrnő és Úr megbeszélései után fülledt levegővel hátramaradó szobákról, meggyűrt ruhákról, és karmolás- és harapásnyomokról, amik a sötét bőrön szinte láthatatlanok. Ám saját értékét részben épp tapintata adja. És az, hogy pontosan tudja, hogy milyen fülekbe kell eljuttatnia az ilyen dolgokat, és Maavie fülei bizony nem azok.
Hagyja, hogy a lány felfedezze a szobát. Figyeli, ahogy végigmegy rajta, meg-megérintve a jobb napokat is látott holmikat. Már érti, hogy miért a legkisebb szobát kellett előkészítenie neki, és miért nem valamelyik szebbet; azt is érteni véli, hogy Elireya Úrnő miért választotta őt külön a két hímnemű szolgától, és kiváltképp: kezdi megérteni, hogy Elireya Úrnő milyen ocsmány játékot kíván űzni ezzel az egyszerűnek és túl.. őszintének látszó lánnyal. De ezekről nem beszél, mintha csak előtte állna az Úrnő, és hideg tekintettel vizslatná őt. Gyűlöli, hogy a két Úrnő úgy férkőzött a fejébe, hogy még a gondolatait is irányítani képesek!*
- Az Úrnő értékelni fogja a köszöneted. *-biccent.-* Szereti, ha érezheti, hogy hatalma van. A két Úrnő közül Vhorossi Úrnő az, akinek a szava valójában ér is valamit. Bár nem ő ~nevel~ gondoskodik rólad, sose felejts el illő módon viselkedni előtte is, hiszen bármikor dönthet Elireya Úrnő feje felett. De ezt csak Neked mondtam most el! *-hangja egy pillanatra figyelmeztető élt kap-* Hogy tudd, mit és miképp mondasz az Úrnők előtt. Remélem, nem élsz vissza az én bizalmammal sem.
*Aprót hunyorint, de tekintetében nincs derű. Inkább csak figyelmeztetés. Azért, mert nem akarja, hogy szíjat hasítsanak a lány hátából, nem szeretné odakínálni a sajátját sem.
Maavie kérdéseit hallva egy pillanatra eltöpreng.*
- A takaród ügyében Úrnőd dönt majd. Tőle kérj engedélyt. *-tőle szokatlanul lazának, természetesnek tűnő mozdulattal dől fél vállal az ajtófélfának. Ahogy megszólal, hangja őszinte, és kissé fáradt; nyoma sincs benne a korábbi szinte ünnepélyes merevségnek.-* Mi szolgák vagyunk, Maavie. Nem csak Kharasshi és én, de.. te is. A szolgának nem lehet saját tulajdona, nincs saját szobája, nincs saját ruhája, nincs saját gondolata sem szinte. Én ezt a ruhát kaptam az Úrnőmtől, a te Úrnőd másmilyet vett neked.
*Finoman hangsúlyoz, hogy Maavie megértse: a rajta lévő ruha nem a sajátja, csak Úrnője kegyéből viselheti.*
- Ne vegyél természetesnek semmit, amit az Úrnőktől kapsz, Maavie. Keményen dolgoznunk kell azért, hogy jól bánjanak velünk, és nagyon könnyű hibázni előttük, mert sokszor azt sem tudhatod, hogy pontosan mit várnak el tőled. Érted ezt, Maavie?
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-23 22:51:36
Üzenet elküldve: 2026-07-23 22:51:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Kék íriszekből származó, ártatlan tekintet vetül Narenre, míg a fogság szó mögötti mélyebb tartalomról elmélkedik. Ez az ártatlanság fordul át riadt tiltakozásba Maavie arcán, mikor az egyéb kvalitásairól kellene számot adnia, amit végül nem tesz meg. Legbelül hálás a fiúnak, amiért nem is erősködik, hogy beszéljen. Nem kell, nem fontos. A tiszta lap az tiszta lap.
A folyosókon lépkedve kíváncsian nézelődik, legyen szó a falon lógó képekről, a bútorokról vagy épp csak arról, hogy a folyosók miképp kapcsolódnak egymáshoz, amit bizonyára hamarosan neki is meg kell majd tanulnia. Közben igyekszik többször Narenre is pillantani, így adva tudtára, hogy figyel rá és hallgatja, amit mond neki.*
- Úr? Úr is van? Őt hogy hívják? *kérdezi. Akár okkal is érdeklődhetne, hogy ha az úr egyszer felbukkan, akkor már a nevét ismerve, hozzá méltó módon üdvözölhesse, de nem ezért teszi. Egyszerűen csak kíváncsi. Mikor a szobák, és köztük a szolgaszállás kerül szóba, kissé összezavarodik. Ezek szerint Naren és Kharasshi szolga, ő pedig nem az? Az a férfi, akinek egy kígyó talán jobban ki tudja mondani a nevét, mint ő, egyáltalán nem tűnt szolgálónak. Mégsem jár neki külön szoba? Nem érti, és ez az értetlenség ki is ül az arcára. Megannyi kérdése volna, melyek létezését Naren akár fel is fedezheti a szemeiben csillogva, de a lány nem teszi fel őket.
Szobájának ajtaja nyílik, ő pedig egyből oda kapja a tekintetét, közelebb lép a küszöbhöz, majd bekukkant.*
- Az enyém? *pislog vissza Narenre.* Ugye nem fogjátok bezárni az ajtaját, mikor bent vagyok? *kérdezi ijedten. Ritkán ugyan, de most pont eluralkodik rajta a fogsága során szerzett paranoiája. Emiatt akár úgy is tűnhet a másiknak, hogy nem tetszik neki a szoba, pedig örül, hisz még sosem volt ilyenje, csak épp kimutatni nem tudja.*
- Meg fogom köszönni! Ezt magamtól is tudom, annyira azért nem vagyok buta. *Morcog egy kicsit, majd belép a szobába, és szinte mindent végigtapogat. A bútorokat, az asztalt, az ágyat. A szekrényke belsejét is megnézi, ahová be is akasztja rögtön a fekete kabátját. Végül onnan fordul vissza Narenhez.*
- Két kérdésem van. Nekem Elireya úrnő pénzt adott, hogy vegyek magamnak új ruhát. A te ruhád egyszerű, és nem is új. Nekem azért kell más, mert én lány vagyok? A másik pedig, hogy van egy takaróm. Puha és meleg, ajándékba kaptam. Az is lehet itt nálam, a szobámban, ugye? *Pislog kérlelően, mintha csak Naren engedélye volna a fontos. Neki meg persze a tárgy, hisz kedves számára, mert Yvonnak hála a nevén kívül már egy takarója is van. Meg most már szobája. Hatalmas dolog, de olyan gyorsan történik minden, hogy egyelőre még képtelen felfogni, és értékelni a csodát, ami épp vele történik.*
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Kék íriszekből származó, ártatlan tekintet vetül Narenre, míg a fogság szó mögötti mélyebb tartalomról elmélkedik. Ez az ártatlanság fordul át riadt tiltakozásba Maavie arcán, mikor az egyéb kvalitásairól kellene számot adnia, amit végül nem tesz meg. Legbelül hálás a fiúnak, amiért nem is erősködik, hogy beszéljen. Nem kell, nem fontos. A tiszta lap az tiszta lap.
A folyosókon lépkedve kíváncsian nézelődik, legyen szó a falon lógó képekről, a bútorokról vagy épp csak arról, hogy a folyosók miképp kapcsolódnak egymáshoz, amit bizonyára hamarosan neki is meg kell majd tanulnia. Közben igyekszik többször Narenre is pillantani, így adva tudtára, hogy figyel rá és hallgatja, amit mond neki.*
- Úr? Úr is van? Őt hogy hívják? *kérdezi. Akár okkal is érdeklődhetne, hogy ha az úr egyszer felbukkan, akkor már a nevét ismerve, hozzá méltó módon üdvözölhesse, de nem ezért teszi. Egyszerűen csak kíváncsi. Mikor a szobák, és köztük a szolgaszállás kerül szóba, kissé összezavarodik. Ezek szerint Naren és Kharasshi szolga, ő pedig nem az? Az a férfi, akinek egy kígyó talán jobban ki tudja mondani a nevét, mint ő, egyáltalán nem tűnt szolgálónak. Mégsem jár neki külön szoba? Nem érti, és ez az értetlenség ki is ül az arcára. Megannyi kérdése volna, melyek létezését Naren akár fel is fedezheti a szemeiben csillogva, de a lány nem teszi fel őket.
Szobájának ajtaja nyílik, ő pedig egyből oda kapja a tekintetét, közelebb lép a küszöbhöz, majd bekukkant.*
- Az enyém? *pislog vissza Narenre.* Ugye nem fogjátok bezárni az ajtaját, mikor bent vagyok? *kérdezi ijedten. Ritkán ugyan, de most pont eluralkodik rajta a fogsága során szerzett paranoiája. Emiatt akár úgy is tűnhet a másiknak, hogy nem tetszik neki a szoba, pedig örül, hisz még sosem volt ilyenje, csak épp kimutatni nem tudja.*
- Meg fogom köszönni! Ezt magamtól is tudom, annyira azért nem vagyok buta. *Morcog egy kicsit, majd belép a szobába, és szinte mindent végigtapogat. A bútorokat, az asztalt, az ágyat. A szekrényke belsejét is megnézi, ahová be is akasztja rögtön a fekete kabátját. Végül onnan fordul vissza Narenhez.*
- Két kérdésem van. Nekem Elireya úrnő pénzt adott, hogy vegyek magamnak új ruhát. A te ruhád egyszerű, és nem is új. Nekem azért kell más, mert én lány vagyok? A másik pedig, hogy van egy takaróm. Puha és meleg, ajándékba kaptam. Az is lehet itt nálam, a szobámban, ugye? *Pislog kérlelően, mintha csak Naren engedélye volna a fontos. Neki meg persze a tárgy, hisz kedves számára, mert Yvonnak hála a nevén kívül már egy takarója is van. Meg most már szobája. Hatalmas dolog, de olyan gyorsan történik minden, hogy egyelőre még képtelen felfogni, és értékelni a csodát, ami épp vele történik.*
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-21 20:03:48
Üzenet elküldve: 2026-07-21 20:03:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Csak szemöldöke rándul meg a szóra: fogságban. Tehát a felszíniek között is dívik a rabszolgatartás divatja? Nem is tudta, sőt, épp az ellenkezőjét hallotta eddig. Ezek szerint hazudnának erről? Akárhogy is, ha Maavie eddig fogságban volt, az megmagyarázza, hogy miért érzi jóságosnak Elireya Úrnőt. Részben. Amikor a leány szinte méltatlankodva heveskedik azt illetőn, hogy számít-e vagy sem, hogy milyen képességekkel bír, csupán a fejét fordítja felé. Fürkészőn figyeli a felszíni arcát. De kár, hogy nem tud jobban olvasni benne..!*
- Megyünk.
*Bólint. Int Maavie felé, jelezve hogy kövesse őt, majd a konyhából kilépve elindul a vendégszobák irányába.*
- A földszinten van a legtöbb helyiség, amihez nekünk közünk van. Konyha és étkező, könyvtárszoba a vendégek fogadására, *-a leányra sandít-*kiegészítő helyiségek. Például a takarítószereknek, hasonlóknak. Menet közben majd megismered ezeket. Az emeleten van az Úrnők és az Úr szobája, bár az Úr rég nem aludt ez alatt a tető alatt.
*Ehhez nem fűz többet. Pontosan maga sem tudja, hogy Elariion Úr merre van jelenleg. Úgy érzi, hogy ugyanezt, még ha nem is ugyanígy ma már elmondta volna egyszer. Valószínűleg Kharasshi miatt van így.*
- És a földszinten vannak a vendégszobák, és a mi szobáink is. A szolgaszállás amarra van, az épület sarkában. *-kezével hanyagul int a jelzett irányba-* Magam Kharasshival osztozom. A te szobád.. ez lesz. Úrnőd kívánságára.
*Kitárja az ajtót ami mellett megáll, és félrehúzódik. A feltáruló szoba egészen kicsi, pár lépéssel leróható hosszában és keresztben is. Az ajtóval szemben ablak, a fal mellett keskeny ágy, azon egyszerű ágynemű. Az ággyal átellenes falhoz tolva egy asztal, alá igazítva egy háromlábú szék. Az asztalon mosdótál, a mosdótálba kancsó állítva, friss vízzel tele. Egy komódszerű szekrényke van még a sarokba húzva, ruhának és egyéb holminak. A berendezés végtelenül egyszerű és szerény -szinte szegényes-, a szőnyeg és a függöny kopott; de odabent tisztaság és friss levegő van, szemmel látható, hogy nemrég takarították ki.*
- Én a helyedben nem felejteném el megköszönni az Úrnőnek a nagylelkűségét. *-hangja még mindig egyszerű. Lelki szemei előtt felrémlik a szoba, amit most már Kharasshival oszt meg: jóformán berendezés nélküli zug, a földre vetett szalmazsákkal. Amellé van letéve holmija, a zsákjába csomagolva. A legkisebb vendégszoba, amit Maavie kapott meg, ahhoz képest fényűző lakosztálynak tűnik.*
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Csak szemöldöke rándul meg a szóra: fogságban. Tehát a felszíniek között is dívik a rabszolgatartás divatja? Nem is tudta, sőt, épp az ellenkezőjét hallotta eddig. Ezek szerint hazudnának erről? Akárhogy is, ha Maavie eddig fogságban volt, az megmagyarázza, hogy miért érzi jóságosnak Elireya Úrnőt. Részben. Amikor a leány szinte méltatlankodva heveskedik azt illetőn, hogy számít-e vagy sem, hogy milyen képességekkel bír, csupán a fejét fordítja felé. Fürkészőn figyeli a felszíni arcát. De kár, hogy nem tud jobban olvasni benne..!*
- Megyünk.
*Bólint. Int Maavie felé, jelezve hogy kövesse őt, majd a konyhából kilépve elindul a vendégszobák irányába.*
- A földszinten van a legtöbb helyiség, amihez nekünk közünk van. Konyha és étkező, könyvtárszoba a vendégek fogadására, *-a leányra sandít-*kiegészítő helyiségek. Például a takarítószereknek, hasonlóknak. Menet közben majd megismered ezeket. Az emeleten van az Úrnők és az Úr szobája, bár az Úr rég nem aludt ez alatt a tető alatt.
*Ehhez nem fűz többet. Pontosan maga sem tudja, hogy Elariion Úr merre van jelenleg. Úgy érzi, hogy ugyanezt, még ha nem is ugyanígy ma már elmondta volna egyszer. Valószínűleg Kharasshi miatt van így.*
- És a földszinten vannak a vendégszobák, és a mi szobáink is. A szolgaszállás amarra van, az épület sarkában. *-kezével hanyagul int a jelzett irányba-* Magam Kharasshival osztozom. A te szobád.. ez lesz. Úrnőd kívánságára.
*Kitárja az ajtót ami mellett megáll, és félrehúzódik. A feltáruló szoba egészen kicsi, pár lépéssel leróható hosszában és keresztben is. Az ajtóval szemben ablak, a fal mellett keskeny ágy, azon egyszerű ágynemű. Az ággyal átellenes falhoz tolva egy asztal, alá igazítva egy háromlábú szék. Az asztalon mosdótál, a mosdótálba kancsó állítva, friss vízzel tele. Egy komódszerű szekrényke van még a sarokba húzva, ruhának és egyéb holminak. A berendezés végtelenül egyszerű és szerény -szinte szegényes-, a szőnyeg és a függöny kopott; de odabent tisztaság és friss levegő van, szemmel látható, hogy nemrég takarították ki.*
- Én a helyedben nem felejteném el megköszönni az Úrnőnek a nagylelkűségét. *-hangja még mindig egyszerű. Lelki szemei előtt felrémlik a szoba, amit most már Kharasshival oszt meg: jóformán berendezés nélküli zug, a földre vetett szalmazsákkal. Amellé van letéve holmija, a zsákjába csomagolva. A legkisebb vendégszoba, amit Maavie kapott meg, ahhoz képest fényűző lakosztálynak tűnik.*
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-20 18:25:26
Üzenet elküldve: 2026-07-20 18:25:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Maavie nem ismeri Narent nagyon-nagyon jól, így azt sem tudhatja, hogy miféle gondolatokkal küzd épp ott bent mélyen a fél-elf. Csupán néhány újabb, furcsálló pislogás a reakciója arra, ahogy a fiú elismétli azt, amit ő is mondott. Elireya biztos nem akarta, hogy megsérüljön.
Amikor aztán nem hevesen ugyan, de Naren leteremti őt, amiért azt merészelte mondani, hogy nem ért valamihez, egészen megszeppen, s emiatt nem is a valós gondolatait sikerül kimondania, csupán a következőt.*
- Neked mondtam, nem előtte. *Pislog nagyokat, majd Naren még ki is egészíti a mondandóját. Egyre furcsább figurának találja ezt a fiút, mert tényleg nagyon buta gondolatai vannak. Büntetést azért szoktak adni, mert valami bűnt követ el valaki, mint például a lopás, ezt nagyon is jól tudja, de nem azért, mert valaki valamiben nem ügyes.*
- Gondolod? De hát ismered, nem? Sokkal jobban, mint én. *Szerinte Narennek tudnia kell, hogy Elireya mennyire kedves és jóságos. Vagy vele talán nem az? Fogalmazódik meg a halvány gondolat a fejében, de csak mellékesen, bár nem észrevétlenül. Néhány másodpercet eltűnődik a lehetőségen, majd utána már a továbbiakról faggatja Narent, hogy megtudja, nincsenek is továbbiak, merthogy nincs is feladata. ~Az meg hogy lehet? Akkor miben segítsek?~ Nem kérdez hangosan, csak hallgatja a fiút.*
- Ha megmutatod is el fogok még tévedni sokszor, de jó. Mutasd! *Mondja, de ahelyett, hogy elindulnának, Naren pakolászni kezd, közben pedig őt kérdezgeti, amiről nem tudja megmondani, hogy miért, de kissé rosszul érzi magát miatta.*
- Nem tudom. Fogságban voltam. *Válaszolja az első két kérdésre röviden, de talán annál meglepőbben. Fogalma sincs honnan jött és ki tartotta magánál, még csak egy nevet, annyit sem tudna mondani.*
- Most innen a fogadóból. Ott aludtam kétszer. *Említ meg ugyancsak lényegtelen dolgokat, de az utolsó kérdésre elkomorul a tekintete, és most először komolyan szólal meg.*
- Az nem fontos. Nem kell tudnod neked sem, mert Elireya úrnő azt mondta, tiszta lappal indulok. Nem számít, hogy miben vagyok ügyes, mert azt már nem fogom csinálni többet. *Állítja egészen heves hangon. Őt nem kell túl jól ismerni ahhoz, hogy tudni lehessen, valami kellemetlen dolgot titkol.*
- Megyünk? *Kérdezi gyorsan, remélve, hogy ezzel nem kell folytatniuk ezt a témát.*
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Maavie nem ismeri Narent nagyon-nagyon jól, így azt sem tudhatja, hogy miféle gondolatokkal küzd épp ott bent mélyen a fél-elf. Csupán néhány újabb, furcsálló pislogás a reakciója arra, ahogy a fiú elismétli azt, amit ő is mondott. Elireya biztos nem akarta, hogy megsérüljön.
Amikor aztán nem hevesen ugyan, de Naren leteremti őt, amiért azt merészelte mondani, hogy nem ért valamihez, egészen megszeppen, s emiatt nem is a valós gondolatait sikerül kimondania, csupán a következőt.*
- Neked mondtam, nem előtte. *Pislog nagyokat, majd Naren még ki is egészíti a mondandóját. Egyre furcsább figurának találja ezt a fiút, mert tényleg nagyon buta gondolatai vannak. Büntetést azért szoktak adni, mert valami bűnt követ el valaki, mint például a lopás, ezt nagyon is jól tudja, de nem azért, mert valaki valamiben nem ügyes.*
- Gondolod? De hát ismered, nem? Sokkal jobban, mint én. *Szerinte Narennek tudnia kell, hogy Elireya mennyire kedves és jóságos. Vagy vele talán nem az? Fogalmazódik meg a halvány gondolat a fejében, de csak mellékesen, bár nem észrevétlenül. Néhány másodpercet eltűnődik a lehetőségen, majd utána már a továbbiakról faggatja Narent, hogy megtudja, nincsenek is továbbiak, merthogy nincs is feladata. ~Az meg hogy lehet? Akkor miben segítsek?~ Nem kérdez hangosan, csak hallgatja a fiút.*
- Ha megmutatod is el fogok még tévedni sokszor, de jó. Mutasd! *Mondja, de ahelyett, hogy elindulnának, Naren pakolászni kezd, közben pedig őt kérdezgeti, amiről nem tudja megmondani, hogy miért, de kissé rosszul érzi magát miatta.*
- Nem tudom. Fogságban voltam. *Válaszolja az első két kérdésre röviden, de talán annál meglepőbben. Fogalma sincs honnan jött és ki tartotta magánál, még csak egy nevet, annyit sem tudna mondani.*
- Most innen a fogadóból. Ott aludtam kétszer. *Említ meg ugyancsak lényegtelen dolgokat, de az utolsó kérdésre elkomorul a tekintete, és most először komolyan szólal meg.*
- Az nem fontos. Nem kell tudnod neked sem, mert Elireya úrnő azt mondta, tiszta lappal indulok. Nem számít, hogy miben vagyok ügyes, mert azt már nem fogom csinálni többet. *Állítja egészen heves hangon. Őt nem kell túl jól ismerni ahhoz, hogy tudni lehessen, valami kellemetlen dolgot titkol.*
- Megyünk? *Kérdezi gyorsan, remélve, hogy ezzel nem kell folytatniuk ezt a témát.*
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-20 11:51:01
Üzenet elküldve: 2026-07-20 11:51:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*A leány szavai meglepik. Ha most valami a kezében lenne, talán el is ejtené. Még hogy.. mókás? Rezzenéstelen tekintettel figyeli Maavie-t, ahogy az épp azt ecseteli, hogy Elireya Úrnő mennyire kedves és jóságos. Ha nem állna mögötte évek kemény munkája -másé, és persze az övé is-, hogy érzelmeit a lehető legjobban maszkolja, hát most valószínűleg fel is röhögne. Ehelyett csupán inkább ennyit mond: *
- Ó, nem. Biztos nem akarta, hogy megsérüljek. *-nagyon-nagyon jól kell őt ismernie bárkinek ahhoz, hogy szinte érzelemmentes hangjából kivegye a szarkazmus tompa reszketését. Inkább elfordul a lánytól, félig figyel csak oda arra, amit az mond. Nem érti, hogy az hogy nem érti amit mondani akart neki a kulccsal kapcsolatban.
Bekötözött hüvelykujját próbálgatja, mennyire tudja mozgatni. Így már sokkal jobb, mint a korábbi ormótlan kötéssel, bár amíg hordania kell azt a vágás felett, nem lesz olyan, mint rendesen lenne.*
- Ilyet sose mondj az Úrnőd előtt! *-szeme sarkából néz a lányra, ujjai közé veszi a vizestál peremét, de még nem emeli fel azt.-* Hogy ügyetlen lennél, vagy valamire képtelen. Ellenszegülésnek venné.
*Szája apró fintorral biggyed le kissé.*
- Bár gondolom annyira kedves és jóságos, hogy nem osztana érte büntetést.
*Megemeli a tálat, ködösnek látszó tartalmát a konyha sarkában álló vödörbe önti. A kérdésre, miszerint hogyan tovább, kissé tanácstalanul vonja meg vállát. Nem számolt azzal, hogy a mai napon még ilyen feladata is akad, nem is így ütemezte dolgát. Bár ha már így alakult…?!*
- Most épp nincs dolgom. Majd az Úrnők ebédjével kell foglalkoznom, de addig még van egy kis időm. Időnk. *-gyorsan javítja ki saját magát.-* Gondolom addig az lenne a leglogikusabb, ha körbe vinnélek a kúriában, hogy tudd, mit merre találsz.
*Elpakolja az érintetlen kötszert, a lúgszappant az ablakba teszi száradni. Jövés-menése közben, oda sem nézve szól a leányhoz.*
- Addig beszélj! Honnan jössz? Kit szolgáltál korábban? Mi az amihez értesz.. még?
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*A leány szavai meglepik. Ha most valami a kezében lenne, talán el is ejtené. Még hogy.. mókás? Rezzenéstelen tekintettel figyeli Maavie-t, ahogy az épp azt ecseteli, hogy Elireya Úrnő mennyire kedves és jóságos. Ha nem állna mögötte évek kemény munkája -másé, és persze az övé is-, hogy érzelmeit a lehető legjobban maszkolja, hát most valószínűleg fel is röhögne. Ehelyett csupán inkább ennyit mond: *
- Ó, nem. Biztos nem akarta, hogy megsérüljek. *-nagyon-nagyon jól kell őt ismernie bárkinek ahhoz, hogy szinte érzelemmentes hangjából kivegye a szarkazmus tompa reszketését. Inkább elfordul a lánytól, félig figyel csak oda arra, amit az mond. Nem érti, hogy az hogy nem érti amit mondani akart neki a kulccsal kapcsolatban.
Bekötözött hüvelykujját próbálgatja, mennyire tudja mozgatni. Így már sokkal jobb, mint a korábbi ormótlan kötéssel, bár amíg hordania kell azt a vágás felett, nem lesz olyan, mint rendesen lenne.*
- Ilyet sose mondj az Úrnőd előtt! *-szeme sarkából néz a lányra, ujjai közé veszi a vizestál peremét, de még nem emeli fel azt.-* Hogy ügyetlen lennél, vagy valamire képtelen. Ellenszegülésnek venné.
*Szája apró fintorral biggyed le kissé.*
- Bár gondolom annyira kedves és jóságos, hogy nem osztana érte büntetést.
*Megemeli a tálat, ködösnek látszó tartalmát a konyha sarkában álló vödörbe önti. A kérdésre, miszerint hogyan tovább, kissé tanácstalanul vonja meg vállát. Nem számolt azzal, hogy a mai napon még ilyen feladata is akad, nem is így ütemezte dolgát. Bár ha már így alakult…?!*
- Most épp nincs dolgom. Majd az Úrnők ebédjével kell foglalkoznom, de addig még van egy kis időm. Időnk. *-gyorsan javítja ki saját magát.-* Gondolom addig az lenne a leglogikusabb, ha körbe vinnélek a kúriában, hogy tudd, mit merre találsz.
*Elpakolja az érintetlen kötszert, a lúgszappant az ablakba teszi száradni. Jövés-menése közben, oda sem nézve szól a leányhoz.*
- Addig beszélj! Honnan jössz? Kit szolgáltál korábban? Mi az amihez értesz.. még?
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-18 20:50:52
Üzenet elküldve: 2026-07-18 20:50:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Miután a feladata arról szólt, hogy keresse meg a… Narent, és segítsen neki, most, hogy sikerült is neki, úgy véli, nincs más teendője, mint jól figyelni a hegyesfülűre, és a lehető legtöbbet megtanulni tőle arról, hogy miképp is lehet Elireya úrnőnek megfelelni.
A kapott kérdésekre készségesen válaszol, de mikor megpillantja a fiú ujján a sebet, nem tudja megállni, hogy ne érdeklődjön, honnan szerezte, habár nem pont ezt, hanem az egyértelműt sikerül csak megkérdeznie. Naren meglepően készségesen mutatja meg neki sérülését, Maavie azonban nem tudja megállapítani, hogy mennyire mély, súlyos vagy miféle ellátást is igényel. Eszébe jut azonban egy nem is olyan régi emlék, ami határozottan bebizonyította, hogy nem ért az orvosláshoz.
Hamarosan megtudja a vágás történetét is, de az Elireya furcsa kívánságáról szóló félmondatot nem igazán érti, ennek jeleként billenti oldalra a fejét és pislog értetlenül kékjeivel a másikra.*
- Szerintem nem csak ügyetlen vagy, hanem mókás is. Úgy mondod, mintha Elireya komolyan gondolta volna, pedig biztos nem. Ő velem is kedves és jóságos volt. Biztos nem akarná, hogy megsérülj. *Ecsetelgeti a saját véleményét, míg Naren belé nem fojtja a szót azzal, hogy segítséget kér tőle. Bár egészen kellemetlenül csengenek elméjében a fél-elf szavai, természetesen igyekszik szépben megcsomózni a kötést neki.*
- Fertőtleníteni is kellett volna, az fontos *mondja, felsandítva a fiúra.* Tudod, nemrég egy kocsmában voltam az este, és ételért cserébe segítettem egy nagyon öreg bácsinak. Borda bácsinak. Értett hozzá, hogyan kell meggyógyítani a sebeket. Ő mondta nekem, hogy a fertőzést meg kell előzni, de… aztán végül azt mondta, hogy ne segítsek, mert ügyetlen vagyok hozzá. Pirítóst azért kaptam… *Meséli el az apró kis történetet egészen lelkesen, hisz örül, hogy van hallgatósága, aki bár nem Yvon, de neki amúgy sem mesélne most, mert haragszik rá, amiért csak ki akarta őt használni, mint valami eszközt lopásra.*
- Jó *biccent a kulcsot illetően, majd a köszönetre lágyan elmosolyodik. Nem tudja, mit illik ilyenkor mondani, ezért nem is mond rá semmit.*
- És most? Hogyan tovább? *kérdezi, mert abban biztos, hogy nem csak ennyi volt a feladat.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.07.19 12:47:50, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Miután a feladata arról szólt, hogy keresse meg a… Narent, és segítsen neki, most, hogy sikerült is neki, úgy véli, nincs más teendője, mint jól figyelni a hegyesfülűre, és a lehető legtöbbet megtanulni tőle arról, hogy miképp is lehet Elireya úrnőnek megfelelni.
A kapott kérdésekre készségesen válaszol, de mikor megpillantja a fiú ujján a sebet, nem tudja megállni, hogy ne érdeklődjön, honnan szerezte, habár nem pont ezt, hanem az egyértelműt sikerül csak megkérdeznie. Naren meglepően készségesen mutatja meg neki sérülését, Maavie azonban nem tudja megállapítani, hogy mennyire mély, súlyos vagy miféle ellátást is igényel. Eszébe jut azonban egy nem is olyan régi emlék, ami határozottan bebizonyította, hogy nem ért az orvosláshoz.
Hamarosan megtudja a vágás történetét is, de az Elireya furcsa kívánságáról szóló félmondatot nem igazán érti, ennek jeleként billenti oldalra a fejét és pislog értetlenül kékjeivel a másikra.*
- Szerintem nem csak ügyetlen vagy, hanem mókás is. Úgy mondod, mintha Elireya komolyan gondolta volna, pedig biztos nem. Ő velem is kedves és jóságos volt. Biztos nem akarná, hogy megsérülj. *Ecsetelgeti a saját véleményét, míg Naren belé nem fojtja a szót azzal, hogy segítséget kér tőle. Bár egészen kellemetlenül csengenek elméjében a fél-elf szavai, természetesen igyekszik szépben megcsomózni a kötést neki.*
- Fertőtleníteni is kellett volna, az fontos *mondja, felsandítva a fiúra.* Tudod, nemrég egy kocsmában voltam az este, és ételért cserébe segítettem egy nagyon öreg bácsinak. Borda bácsinak. Értett hozzá, hogyan kell meggyógyítani a sebeket. Ő mondta nekem, hogy a fertőzést meg kell előzni, de… aztán végül azt mondta, hogy ne segítsek, mert ügyetlen vagyok hozzá. Pirítóst azért kaptam… *Meséli el az apró kis történetet egészen lelkesen, hisz örül, hogy van hallgatósága, aki bár nem Yvon, de neki amúgy sem mesélne most, mert haragszik rá, amiért csak ki akarta őt használni, mint valami eszközt lopásra.*
- Jó *biccent a kulcsot illetően, majd a köszönetre lágyan elmosolyodik. Nem tudja, mit illik ilyenkor mondani, ezért nem is mond rá semmit.*
- És most? Hogyan tovább? *kérdezi, mert abban biztos, hogy nem csak ennyi volt a feladat.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.07.19 12:47:50, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-17 16:53:28
Üzenet elküldve: 2026-07-17 16:53:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Nem mély a vágás, de a széle vöröse arról árulkodik, hogy valamiféle gyulladás máris felütötte a fejét a sebben. Elhúzza a száját. Muszáj lesz szerezniük némi quartant, vagy valamennyi szárított zardilt, az tovább eláll. De most nincs semmi ilyen, így marad a lúgos szappan, és az, hogy beleharap a szája szélébe az éles csípő érzéstől. Odapillant ahogy Maavie lehuppan a székre. Nem mosolyogja meg a dolgot. Nem okozna neki örömet, ha a leány elesne, vagy oda is verné magát.*
- Tehát felszolgáltál és takarítottál. *-tűnődve bólint egyet.-* Ez jó. Ezzel lehet mit kezdeni.
*Nem részletezi, de gondolatban már kezd kialakítani valami rendszert arra vonatkozóan, hogy miképp tudják majd felosztani egymás között a feladatokat. Persze.. hacsak valamelyik Úrnő nem kíván személyesen beleszólni ebbe. A szokásjog alapján maga számít rangidősnek kettejük között, s ha a gazdáiknak nincs külön óhaja, az ő felelőssége az, hogy a háztartás körüli munkát szétossza. Persze nem lesz igazságtalan!*
- Ez..? *-néz ujjáról a leányra, majd vissza kezére. Megtörli egy darab tiszta gézzel a sebet, majd Maavie felé fordítja kezét, hogy az zavartalanul láthassa a hüvelykujján keresztbe húzódó vágást.-* Nézd csak..!
*A leány arcára emeli tekintetét, és le sem veszi onnan.*
- Az Úrnőd *-finoman hangsúlyozza a szót-* reggel összetörte a tükrét. Az én feladatom volt, hogy feltakarítsam a szilánkokat. Az Úrnőd kifejezett kívánsága volt, hogy igyekezetemben bátran sérüljek is meg.
*Megnyalja alsó ajkát.*
- Persze ennek igazából semmi köze hozzá. Egyszerűen ügyetlen voltam, és belenyúltam egy szilánkba.
*Visszahúzza kezét, gondos mozdulatokkal kezdi szépen körbekötni az ujját.*
- Csak azért mondtam ezt el neked, hogy tudd, hogy az Úrnőd milyen kívánságokkal állhat elő. *-szemöldökei alól egy pillanatra felnéz-* És neked engedelmeskedned kell neki. Segíts, kérlek!
*Maavie felé nyújtja kezeit; baljával fogja a kötés szabad végét, fél kézzel nem tudja megfelelően megcsomózni, hogy az ne csúszkáljon, vagy mozduljon el.*
- Kösd meg.. így.. itt. *-mutatja amit akar. Egészen közel van hajolva, hangja halk.-* Tudd, hogy éjszakára bezárják a bejárati ajtót. A kulcsot viszont csak az előszoba szekrényére rakják.
*Többet nem is mond. Ha Maavie eddigre megkötötte a kötést, visszahúzza a kezét.*
- Köszönöm!
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Nem mély a vágás, de a széle vöröse arról árulkodik, hogy valamiféle gyulladás máris felütötte a fejét a sebben. Elhúzza a száját. Muszáj lesz szerezniük némi quartant, vagy valamennyi szárított zardilt, az tovább eláll. De most nincs semmi ilyen, így marad a lúgos szappan, és az, hogy beleharap a szája szélébe az éles csípő érzéstől. Odapillant ahogy Maavie lehuppan a székre. Nem mosolyogja meg a dolgot. Nem okozna neki örömet, ha a leány elesne, vagy oda is verné magát.*
- Tehát felszolgáltál és takarítottál. *-tűnődve bólint egyet.-* Ez jó. Ezzel lehet mit kezdeni.
*Nem részletezi, de gondolatban már kezd kialakítani valami rendszert arra vonatkozóan, hogy miképp tudják majd felosztani egymás között a feladatokat. Persze.. hacsak valamelyik Úrnő nem kíván személyesen beleszólni ebbe. A szokásjog alapján maga számít rangidősnek kettejük között, s ha a gazdáiknak nincs külön óhaja, az ő felelőssége az, hogy a háztartás körüli munkát szétossza. Persze nem lesz igazságtalan!*
- Ez..? *-néz ujjáról a leányra, majd vissza kezére. Megtörli egy darab tiszta gézzel a sebet, majd Maavie felé fordítja kezét, hogy az zavartalanul láthassa a hüvelykujján keresztbe húzódó vágást.-* Nézd csak..!
*A leány arcára emeli tekintetét, és le sem veszi onnan.*
- Az Úrnőd *-finoman hangsúlyozza a szót-* reggel összetörte a tükrét. Az én feladatom volt, hogy feltakarítsam a szilánkokat. Az Úrnőd kifejezett kívánsága volt, hogy igyekezetemben bátran sérüljek is meg.
*Megnyalja alsó ajkát.*
- Persze ennek igazából semmi köze hozzá. Egyszerűen ügyetlen voltam, és belenyúltam egy szilánkba.
*Visszahúzza kezét, gondos mozdulatokkal kezdi szépen körbekötni az ujját.*
- Csak azért mondtam ezt el neked, hogy tudd, hogy az Úrnőd milyen kívánságokkal állhat elő. *-szemöldökei alól egy pillanatra felnéz-* És neked engedelmeskedned kell neki. Segíts, kérlek!
*Maavie felé nyújtja kezeit; baljával fogja a kötés szabad végét, fél kézzel nem tudja megfelelően megcsomózni, hogy az ne csúszkáljon, vagy mozduljon el.*
- Kösd meg.. így.. itt. *-mutatja amit akar. Egészen közel van hajolva, hangja halk.-* Tudd, hogy éjszakára bezárják a bejárati ajtót. A kulcsot viszont csak az előszoba szekrényére rakják.
*Többet nem is mond. Ha Maavie eddigre megkötötte a kötést, visszahúzza a kezét.*
- Köszönöm!
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-16 18:08:01
Üzenet elküldve: 2026-07-16 18:08:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Pedig ő tényleg nem több egy egyszerű, szerencsétlen, közönséges lánynál. Ő tényleg csak Maavie. Egy lány, akinek nincs az ég egy adta világon semmije, s ami volt is valaha, az is másé volt, csak ellopta. Többek között ennek is köszönhető, hogy neki a fejében sem járnak agyafúrt gondolatok különböző elméletekről, sakktáblákról, hierarchiáról, mert egyszerűen fogalma sincs róla, hogy miképp működik a világ. A sok szenvedés ellenére ő egy tiszta lélek, mely, ha ő maga nem is tud róla, arra vár, hogy valaki bemocskolja úgy, ahogy csak kedve szottyan hozzá.
Egészen hosszúnak tűnik az a néhány pillanat, ami eltelik a Naren által kinyögött két, apró „ó” hangocska között, ő azonban türelmesen kivárja ezt a végtelennek tűnő időt. Megérte, mert kisvártatva fény derül arra, hogy a fél-elfet kellett megkeresnie, ő a fattyú.*
- Ó… *ismétli el a már jól bejáratott szállóigét ezúttal ő is.* Nem hangzik szépen, hogy fattyú. Én nem hívlak így, ha nem baj. *Mondja egy halvány, de annál őszintébb mosoly kíséretében. Bár, ez a mosoly nem a kedvességének szól, hanem annak, hogy megtalálta Narent, így a feladata első részét sikeresen teljesítette, még ha ez nem is neki, hanem a puszta véletlennek is köszönhető.
Amikor a fiú hellyel kínálja őt, közelebb lép az asztalhoz, ám mielőtt még leülne, leveszi magáról a fekete kabátját, kicsit megigazítja az alatta viselt mellényét és a fehér felső ujját, majd jobb híján a kabátot az ölében tartva ül, vagyis inkább huppan le a székre, ami váratlanul alacsonynak bizonyul a lány számára. Kékjei ki is kerekednek egy pillanatnyi rémület erejéig, mert tényleg azt hitte, hogy itt és most a fenekére fog esni, de szerencsére nem így történt. Naren hangjára aztán rögtön felé kapja a tekintetét.*
- Igen, neki. Ma mondta, hogy dolgozhatok itt. Egy feladatot már kaptam is tőle, és most itt vagyok *meséli el röviden a nap történéseit.* Sok mindent nem csináltam, de hasonlót igen. Vittem már ételt és italt másoknak, és nemrég felmostam egy taverna padlóját is. *Ez minden munkatapasztalat, amit fel tud mutatni amellett, hogy ha Naren különösen odafigyel rá, akkor észreveheti, hogy Maavie még a közös nyelven is sokszor keresi a szavakat, sokszor bizonytalan azok kiejtésében is.*
- Megsérültél? *kérdezi végül sajnálattal és némi kíváncsisággal a hangjában.*
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*Pedig ő tényleg nem több egy egyszerű, szerencsétlen, közönséges lánynál. Ő tényleg csak Maavie. Egy lány, akinek nincs az ég egy adta világon semmije, s ami volt is valaha, az is másé volt, csak ellopta. Többek között ennek is köszönhető, hogy neki a fejében sem járnak agyafúrt gondolatok különböző elméletekről, sakktáblákról, hierarchiáról, mert egyszerűen fogalma sincs róla, hogy miképp működik a világ. A sok szenvedés ellenére ő egy tiszta lélek, mely, ha ő maga nem is tud róla, arra vár, hogy valaki bemocskolja úgy, ahogy csak kedve szottyan hozzá.
Egészen hosszúnak tűnik az a néhány pillanat, ami eltelik a Naren által kinyögött két, apró „ó” hangocska között, ő azonban türelmesen kivárja ezt a végtelennek tűnő időt. Megérte, mert kisvártatva fény derül arra, hogy a fél-elfet kellett megkeresnie, ő a fattyú.*
- Ó… *ismétli el a már jól bejáratott szállóigét ezúttal ő is.* Nem hangzik szépen, hogy fattyú. Én nem hívlak így, ha nem baj. *Mondja egy halvány, de annál őszintébb mosoly kíséretében. Bár, ez a mosoly nem a kedvességének szól, hanem annak, hogy megtalálta Narent, így a feladata első részét sikeresen teljesítette, még ha ez nem is neki, hanem a puszta véletlennek is köszönhető.
Amikor a fiú hellyel kínálja őt, közelebb lép az asztalhoz, ám mielőtt még leülne, leveszi magáról a fekete kabátját, kicsit megigazítja az alatta viselt mellényét és a fehér felső ujját, majd jobb híján a kabátot az ölében tartva ül, vagyis inkább huppan le a székre, ami váratlanul alacsonynak bizonyul a lány számára. Kékjei ki is kerekednek egy pillanatnyi rémület erejéig, mert tényleg azt hitte, hogy itt és most a fenekére fog esni, de szerencsére nem így történt. Naren hangjára aztán rögtön felé kapja a tekintetét.*
- Igen, neki. Ma mondta, hogy dolgozhatok itt. Egy feladatot már kaptam is tőle, és most itt vagyok *meséli el röviden a nap történéseit.* Sok mindent nem csináltam, de hasonlót igen. Vittem már ételt és italt másoknak, és nemrég felmostam egy taverna padlóját is. *Ez minden munkatapasztalat, amit fel tud mutatni amellett, hogy ha Naren különösen odafigyel rá, akkor észreveheti, hogy Maavie még a közös nyelven is sokszor keresi a szavakat, sokszor bizonytalan azok kiejtésében is.*
- Megsérültél? *kérdezi végül sajnálattal és némi kíváncsisággal a hangjában.*
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-15 05:32:47
Üzenet elküldve: 2026-07-15 05:32:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Mikor a leány elismétli a nevét első kérdésére válaszul, a türelmetlenség szalmalángját érzi fellobbanni. Igen, ezt már tudja, hogy Maavie-nak nevezi magát a felszíni, de Kicsoda ő?? Hiszen az nem lehet, hogy csak egy közönséges leány! A második válasz viszont a jég zsibbasztásával oltja el a szalmalángot, és hagyja őt ott állni, a konyha ajtajában.*
- Ó..!
*Egyetlen apró hang hagyja el a száját, ám abba világnyi-sok minden sűrűsödik.
Sajnálat: hirtelen a szíve mélyéről, őszintén megsajnálja Maavie-t, hogy az arra adta a fejét, hogy Elireya Úrnő szolgálója legyen. Nehéz és nem is dicső munka vár rá, ezt saját tapasztalatból tudja.
Értetlenség: nem képes felfogni és kiókumlálni, hogy mi vehet rá arra valakit, hogy pont egy mélységi szolgálatába álljon önként. Egyáltalán: önként állt a szolgálatába? Vagy valamiképp kényszerítve, csalva, csapdázva lett; miképp a barlangok mélyén élő, szinte áttetszően világos húsú pókok áldozatai?
Irigység: a szabad döntésekre való lehetőség miatt, még ha valaki a szabad döntéseit ennyire rosszul is hozza meg.
Féltékenység: hiszen eddig egyedüli szolgálóként kivételes helyzete volt. Bármennyire is keményen és kegyetlenül hajtották őt Úrnői, azok mindig is tudatában kellett legyenek, hogy egyedül ő az, aki a szolgálatukra, rendelkezésükre, segítségükre áll. Éppen ezért küldték őt a Prefektushoz is, ezért bízták rá a házfelújító csapat igazgazását, ezért bízták rá a számukra jelentéktelen, ám a Kúria napi működése számára elengedhetetlenül fontos dolgok intézését. És most ez a státusz, ez az egyedüliség, ez a kiváltságosság roppan meg Maavie súlya alatt. Kharasshi? Ő nem számít ilyen téren. A férfi harcos és első kardként is került Vhorossi Úrnő szolgálatába, neki ehhez nincs köze, de Maavie? A leány már csak a puszta jelenlétével fenyegeti őt!
Megvetés: a szolgák és szolgálók láthatatlan, belső, érzékeny hierarchiájának játékostábláján Maavie hirtelen nem csak mint gyenge pozícióban lerakott bábu jelent meg, de -hogy így fogalmazzam- ellentétes oldalon is. Azzal, hogy a leány kijelentette: ő Elireya Úrnőnek dolgozik, és nem az Úrnőknek, egyértelművé tette, hogy hűsége hova húzza. Maga mindkét Úrnő szolgálója -legalábbis jelenleg is így gondol magára, amíg más utasítást nem kap Maavie megjelenésének fényében-, de elsősorban Vhorossi Úrnő idomítottja, s ez szinte elszakíthatatlan kötelékkel köti a nőstényhez; olyan kötelékkel, aminek a szálait gondos kezek szőtték félelemből, fájdalomból, megaláztatásból, de dicséretből és egyfajta torz, senkinek-se-való szeretetből is. És így, hogy a leány Elireya Úrnő szolgálója lett, valahol egymással szemben is helyezték el őket. Kár lenne azt hinni bárkinek is, hogy a mélységiek akár Pirtianesben, akár Lanawin földjének bármely más pontján ne lettek volna valaha is tisztában azzal, hogy a semmit sem birtokló, értéktelen senkik között is épp olyan játszmák folynak, mint közöttük.*
- …ó! *-nyelve hegyével megnedvesíti alsó ajkát, majd vállat von. A mozdulat egyszerű, követlen és közönséges. Sosem mozdulna meg így bármelyik Úrnője, vagy az Úrnők akármelyik vendége előtt.-* A fattyú én volnék. Valószínűleg fogsz még hallani hasonló kifejezéseket, amikkel engem illetnek. Ne aggódj! Hamar megtanulod mind. Gyere!
*Sarkon fordulva visszalép a konyhába, a konyhaasztalon hagyott víz, szappan és kötszerek mellé. Szóval a leánynak segítenie kéne neki? A gondolattól majdnem felnevet. Tehát akkor jól számolta magában, hogy az Úrnők néma elvárással vannak iránta a feladatait illetőn?*
- Ülj le, ha szeretnél. *-állával a konyhaasztal alá betolt, sámlinál alig magasabb szék felé int. Nem arra találták ki, hogy azon ülve kényelmesen elérje bárki az asztalt, de pont jó magasságban van ahhoz, hogy ha valaki krumplit pucolna vagy borsót fejtene egy vödör fölé görnyedve.-* Szóval Elireya Úrnőnek dolgozol?
*Kerüli a „szolgálod” kifejezést. Egyelőre. Még mindig nem tudja, ki ez a leány.*
- Csináltál már ilyet korábban? *-felnéz a leány arcára, majd visszafordul a hüvelykujján csúfló kötéshez, amit épp lecsavar, hogy megmoshassa és újraköthesse az alatta lévő vágást.*
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Mikor a leány elismétli a nevét első kérdésére válaszul, a türelmetlenség szalmalángját érzi fellobbanni. Igen, ezt már tudja, hogy Maavie-nak nevezi magát a felszíni, de Kicsoda ő?? Hiszen az nem lehet, hogy csak egy közönséges leány! A második válasz viszont a jég zsibbasztásával oltja el a szalmalángot, és hagyja őt ott állni, a konyha ajtajában.*
- Ó..!
*Egyetlen apró hang hagyja el a száját, ám abba világnyi-sok minden sűrűsödik.
Sajnálat: hirtelen a szíve mélyéről, őszintén megsajnálja Maavie-t, hogy az arra adta a fejét, hogy Elireya Úrnő szolgálója legyen. Nehéz és nem is dicső munka vár rá, ezt saját tapasztalatból tudja.
Értetlenség: nem képes felfogni és kiókumlálni, hogy mi vehet rá arra valakit, hogy pont egy mélységi szolgálatába álljon önként. Egyáltalán: önként állt a szolgálatába? Vagy valamiképp kényszerítve, csalva, csapdázva lett; miképp a barlangok mélyén élő, szinte áttetszően világos húsú pókok áldozatai?
Irigység: a szabad döntésekre való lehetőség miatt, még ha valaki a szabad döntéseit ennyire rosszul is hozza meg.
Féltékenység: hiszen eddig egyedüli szolgálóként kivételes helyzete volt. Bármennyire is keményen és kegyetlenül hajtották őt Úrnői, azok mindig is tudatában kellett legyenek, hogy egyedül ő az, aki a szolgálatukra, rendelkezésükre, segítségükre áll. Éppen ezért küldték őt a Prefektushoz is, ezért bízták rá a házfelújító csapat igazgazását, ezért bízták rá a számukra jelentéktelen, ám a Kúria napi működése számára elengedhetetlenül fontos dolgok intézését. És most ez a státusz, ez az egyedüliség, ez a kiváltságosság roppan meg Maavie súlya alatt. Kharasshi? Ő nem számít ilyen téren. A férfi harcos és első kardként is került Vhorossi Úrnő szolgálatába, neki ehhez nincs köze, de Maavie? A leány már csak a puszta jelenlétével fenyegeti őt!
Megvetés: a szolgák és szolgálók láthatatlan, belső, érzékeny hierarchiájának játékostábláján Maavie hirtelen nem csak mint gyenge pozícióban lerakott bábu jelent meg, de -hogy így fogalmazzam- ellentétes oldalon is. Azzal, hogy a leány kijelentette: ő Elireya Úrnőnek dolgozik, és nem az Úrnőknek, egyértelművé tette, hogy hűsége hova húzza. Maga mindkét Úrnő szolgálója -legalábbis jelenleg is így gondol magára, amíg más utasítást nem kap Maavie megjelenésének fényében-, de elsősorban Vhorossi Úrnő idomítottja, s ez szinte elszakíthatatlan kötelékkel köti a nőstényhez; olyan kötelékkel, aminek a szálait gondos kezek szőtték félelemből, fájdalomból, megaláztatásból, de dicséretből és egyfajta torz, senkinek-se-való szeretetből is. És így, hogy a leány Elireya Úrnő szolgálója lett, valahol egymással szemben is helyezték el őket. Kár lenne azt hinni bárkinek is, hogy a mélységiek akár Pirtianesben, akár Lanawin földjének bármely más pontján ne lettek volna valaha is tisztában azzal, hogy a semmit sem birtokló, értéktelen senkik között is épp olyan játszmák folynak, mint közöttük.*
- …ó! *-nyelve hegyével megnedvesíti alsó ajkát, majd vállat von. A mozdulat egyszerű, követlen és közönséges. Sosem mozdulna meg így bármelyik Úrnője, vagy az Úrnők akármelyik vendége előtt.-* A fattyú én volnék. Valószínűleg fogsz még hallani hasonló kifejezéseket, amikkel engem illetnek. Ne aggódj! Hamar megtanulod mind. Gyere!
*Sarkon fordulva visszalép a konyhába, a konyhaasztalon hagyott víz, szappan és kötszerek mellé. Szóval a leánynak segítenie kéne neki? A gondolattól majdnem felnevet. Tehát akkor jól számolta magában, hogy az Úrnők néma elvárással vannak iránta a feladatait illetőn?*
- Ülj le, ha szeretnél. *-állával a konyhaasztal alá betolt, sámlinál alig magasabb szék felé int. Nem arra találták ki, hogy azon ülve kényelmesen elérje bárki az asztalt, de pont jó magasságban van ahhoz, hogy ha valaki krumplit pucolna vagy borsót fejtene egy vödör fölé görnyedve.-* Szóval Elireya Úrnőnek dolgozol?
*Kerüli a „szolgálod” kifejezést. Egyelőre. Még mindig nem tudja, ki ez a leány.*
- Csináltál már ilyet korábban? *-felnéz a leány arcára, majd visszafordul a hüvelykujján csúfló kötéshez, amit épp lecsavar, hogy megmoshassa és újraköthesse az alatta lévő vágást.*
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-14 17:47:27
Üzenet elküldve: 2026-07-14 17:47:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*A tiszta lap Maavie értelmezésében ártatlanságot is jelent. Ártatlanul érkezett, és ártatlanul tette fel arra vonatkozó kérdését is, hogy kit keres, mit sem sejtve arról, hogy mindeközben valójában egy tökéletesen kitervelt játszma eszközévé vált.
A fiú arcáról nem tudja leolvasni, hogy miféle érzések is kavaroghatnak benne, mikor kiejti a száján azt a bizonyos szót: fattyú. Nem tudja, hogy a megszólítást pont neki szánták, és azt sem, hogy az általa kiejtett szavakkal, de nem saját akaratából sérti vele vérig Narent.
Mikor a fiú elismétli, amit mondott, bólint egyet, bár határozottságnak semmi nyoma nem látható az arcán. Igen, ezért van itt, csak továbbra sem tudja, hogy jó helyen jár-e, mert még mindig nem találta meg azt, akit keres, vagy legalábbis ő nem tud róla, hogy igazából mégis.*
- Maavie. *Válaszolja végül röviden az elsőként kapott kérdésre. Hát mi mást is mondhatna magáról? Semmit, hisz a két kék szemén, a lopott, és immáron részben kifizetett ruháin kívül nincs neki semmi mása, csak a neve, ami tényleg az övé. Legalábbis azok, akik fogságában felnőtt, így hívták, de talán már senki sem tudná lebeszélni arról, hogy ez a név az, mit szegény, eltávozott édesanyjától kapott.*
- Elireya úrnőnek dolgozom. Mától. Ezért kaptam tőle feladatot, csak… hát… nem tudom, hogy ki a fattyú, akit keresnem kell. *Továbbra is ártatlan pislogások közepette felel a második kérdésre is, újra hozzátéve, hogy ő maga mire keresi a választ, de most már nem biztos benne, hogy Naren tud segíteni. Akkor már elmondta volna, hogy ő ismeri a fattyút. Vagy nem?*
//Csöbörből vödörbe//
//Naren//
*A tiszta lap Maavie értelmezésében ártatlanságot is jelent. Ártatlanul érkezett, és ártatlanul tette fel arra vonatkozó kérdését is, hogy kit keres, mit sem sejtve arról, hogy mindeközben valójában egy tökéletesen kitervelt játszma eszközévé vált.
A fiú arcáról nem tudja leolvasni, hogy miféle érzések is kavaroghatnak benne, mikor kiejti a száján azt a bizonyos szót: fattyú. Nem tudja, hogy a megszólítást pont neki szánták, és azt sem, hogy az általa kiejtett szavakkal, de nem saját akaratából sérti vele vérig Narent.
Mikor a fiú elismétli, amit mondott, bólint egyet, bár határozottságnak semmi nyoma nem látható az arcán. Igen, ezért van itt, csak továbbra sem tudja, hogy jó helyen jár-e, mert még mindig nem találta meg azt, akit keres, vagy legalábbis ő nem tud róla, hogy igazából mégis.*
- Maavie. *Válaszolja végül röviden az elsőként kapott kérdésre. Hát mi mást is mondhatna magáról? Semmit, hisz a két kék szemén, a lopott, és immáron részben kifizetett ruháin kívül nincs neki semmi mása, csak a neve, ami tényleg az övé. Legalábbis azok, akik fogságában felnőtt, így hívták, de talán már senki sem tudná lebeszélni arról, hogy ez a név az, mit szegény, eltávozott édesanyjától kapott.*
- Elireya úrnőnek dolgozom. Mától. Ezért kaptam tőle feladatot, csak… hát… nem tudom, hogy ki a fattyú, akit keresnem kell. *Továbbra is ártatlan pislogások közepette felel a második kérdésre is, újra hozzátéve, hogy ő maga mire keresi a választ, de most már nem biztos benne, hogy Naren tud segíteni. Akkor már elmondta volna, hogy ő ismeri a fattyút. Vagy nem?*
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-07-14 09:49:36
Üzenet elküldve: 2026-07-14 09:49:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Látja a mosolyt és az azt követő rezzenést is. Nem túl jó emberismerő, inkább csak amolyan átlagos; még Úrnői szándékait is nehezen sejti-érzi meg néha, nem hogy egy számára vadidegen felszíniét. Éppen ezért ezt a kettősséget -a mosolyt és a rezzenést- nem is tudja hirtelen hová tenni.
Fejét kissé oldalra biccenti ahogy a leány megszólal, az apró bólintása, amivel a mélységit megillető „úrnő” kifejezés is a helyére kerül végül, szinte alig látható. Ami inkább látható rajta, az az őszinte reakció villáma, ami arcán egy pillanatra felfedi érzelmeit. Először egy apró fintor árnya jelenik meg szája sarkában, vagy talán savanyú mosoly csírája az..? A „fattyú” kifejezésnek szól, akármi is legyen az a futó gesztus. Elireya Úrnő újabb, jól kiszámított, apró kínzása, egyenesen neki szánva. A nőstény még így, távolról is tesz róla, hogy megalázva érezze magát. A bosszúsággal kevert gyűlölet mellé az elismerés és a tisztelet cseppjei is odakeverednek mellkasában, hiszen egy így kiszámolt szúrás kivitelezése kifinomultságról és előrelátásról árulkodik. A másik, ami felfedezhető arcán, az az őszinte meglepetés.*
- Azt a.. 'feladatot kapta', *-finoman hangsúlyozza a kérdését, hogy pontosan a megfelelő szavakra helyezze a fókuszt-* hogy 'segítsen' a fattyúnak?
*Gondolatai úgy kavarognak, mint a sár a pocsolya alján, ha valaki követ dob bele. Tekintete egy pillanatra a semmibe réved, mintha csak Maavie kulcscsontján akarna keresztülnézni a leány háta mögé, majd hirtelen néz fel újra a felszíni szemeibe.*
- Hadd kérdezzem meg, *-hangja ezúttal nem rezzenéstelen és üres, egyértelműen kiérződik belőle a kíváncsiság-* hogy kicsoda maga? És micsoda maga, Elireya Úrnőnek?
*Egy pillanatra egészen elfeledkezik arról -bár talán nem véletlenül-, hogy az imént ő maga is kérdést kapott.*
//Csöbörből vödörbe//
//Maavie//
*Látja a mosolyt és az azt követő rezzenést is. Nem túl jó emberismerő, inkább csak amolyan átlagos; még Úrnői szándékait is nehezen sejti-érzi meg néha, nem hogy egy számára vadidegen felszíniét. Éppen ezért ezt a kettősséget -a mosolyt és a rezzenést- nem is tudja hirtelen hová tenni.
Fejét kissé oldalra biccenti ahogy a leány megszólal, az apró bólintása, amivel a mélységit megillető „úrnő” kifejezés is a helyére kerül végül, szinte alig látható. Ami inkább látható rajta, az az őszinte reakció villáma, ami arcán egy pillanatra felfedi érzelmeit. Először egy apró fintor árnya jelenik meg szája sarkában, vagy talán savanyú mosoly csírája az..? A „fattyú” kifejezésnek szól, akármi is legyen az a futó gesztus. Elireya Úrnő újabb, jól kiszámított, apró kínzása, egyenesen neki szánva. A nőstény még így, távolról is tesz róla, hogy megalázva érezze magát. A bosszúsággal kevert gyűlölet mellé az elismerés és a tisztelet cseppjei is odakeverednek mellkasában, hiszen egy így kiszámolt szúrás kivitelezése kifinomultságról és előrelátásról árulkodik. A másik, ami felfedezhető arcán, az az őszinte meglepetés.*
- Azt a.. 'feladatot kapta', *-finoman hangsúlyozza a kérdését, hogy pontosan a megfelelő szavakra helyezze a fókuszt-* hogy 'segítsen' a fattyúnak?
*Gondolatai úgy kavarognak, mint a sár a pocsolya alján, ha valaki követ dob bele. Tekintete egy pillanatra a semmibe réved, mintha csak Maavie kulcscsontján akarna keresztülnézni a leány háta mögé, majd hirtelen néz fel újra a felszíni szemeibe.*
- Hadd kérdezzem meg, *-hangja ezúttal nem rezzenéstelen és üres, egyértelműen kiérződik belőle a kíváncsiság-* hogy kicsoda maga? És micsoda maga, Elireya Úrnőnek?
*Egy pillanatra egészen elfeledkezik arról -bár talán nem véletlenül-, hogy az imént ő maga is kérdést kapott.*
769-788 , 789-808 , 809-828 , 829-848 , 849-868 , 869-888 , 889-908 , 909-928 , 929-948 , 949-968 , 969-988 , 989-1008 , 1009-1028 , 1029-1048 , 1049-1068 , 1069-1088 , 1089-1108 , 1109-1128 , 1129-1148 , 1149-1168 , 1169-1188 , 1189-1208 , 1209-1228 , 1229-1248 , 1249-1268 , 1269-1288 , 1289-1308 , 1309-1328 , 1329-1348 , 1349-1368 , 1369-1388 , 1389-1408 , 1409-1428 , 1429-1448 , 1449-1468 , 1469-1488 , 1489-1508 , 1509-1528 , 1529-1548 , 1549-1568 , 1569-1588 , 1589-1608 , 1609-1628 , 1629-1648 , 1649-1668 , 1669-1688 , 1689-1708 , 1709-1728 , 1729-1748 , 1749-1768 , 1769-1788 , 1789-1808 , 1809-1828 , 1829-1848 , 1849-1868 , 1869-1888 , 1889-1908 , 1909-1928 , 1929-1948 , 1949-1968 , 1969-1988 , 1989-2008 , 2009-2028 , 2029-2048 , 2049-2068 , 2069-2088 , 2089-2108 , 2109-2128 , 2129-2148 , 2149-2168 , 2169-2188 , 2189-2208 , 2209-2228 , 2229-2248 , 2249-2268 , 2269-2288 , 2289-2308 , 2309-2328 , 2329-2348 , 2349-2368 , 2369-2388 , 2389-2408 , 2409-2428 , 2429-2448 , 2449-2468 , 2469-2488 , 2489-2508 , 2509-2528 , 2529-2548 , 2549-2568 , 2569-2588 , 2589-2608 , 2609-2628 , 2629-2648 , 2649-2668 , 2669-2688 , 2689-2708 , 2709-2728 , 2729-2748 , 2749-2768 , 2769-2788 , 2789-2808 , 2809-2828 , 2829-2848 , 2849-2868 , 2869-2888 , 2889-2908 , 2909-2928 , 2929-2948 , 2949-2968 , 2962-2981