Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-19 23:39:26
Üzenet elküldve: 2020-06-19 23:39:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Grüksunosz, Reorik//
*A szíve a torkában dobog, ehhez kétség sem fér, majd kidurran a füle is, kissé aggódik is, elméjének nem a földhözragadtabb része uralkodik el egy pillanatra rajta, s attól fél, hogy az egész ház hallja a dübörgést, de persze tudja, hogy ez lehetetlen, s jó eséllyel csak ő hallja ezt. Nagyot nyel, ahogy egy határozott mozdulattal az alak felé tör előre egy nagyobb lépéssel, s legnagyobb csodálatára "csak" egy test az. Szinte meg is ijedne, ha nem érezne ekkora nyomást magán, így meglepődöttségét igyekszik elnyomni magában. Nagyot sóhajt, ahogy próbálja nem túl éles eszével felfogni a helyzetet, s spekulálni egy kicsit.*
-Miért hagytak itt egy testet...
*Suttogja, de úgy, hogy az őrmester is hallhassa.*
-Ha csak nem azért, hogy azt higgyük, hogy itt vannak, de ha tényleg ez a céljuk, akkor valahol egészen máshol kell legyenek, mint ahol mi hisszük.
*Nem bonyolult hadászai technika ez, bár ez csak egy erős tipp, se több, se kevesebb. Ha egyedül lenne, valószínűleg kutatna tovább, de a parancs az parancs, s nem veszi zokon, hogy egy rangban felette álló utasítja valamire. Elfogadja a döntést, bár nem szívesen, és igyekszik még Grük előtt a lépcső felől lefelé haladni óvatosan, pajzsát szorosan maga elé tartva, ha engedi a hely.*
//Grüksunosz, Reorik//
*A szíve a torkában dobog, ehhez kétség sem fér, majd kidurran a füle is, kissé aggódik is, elméjének nem a földhözragadtabb része uralkodik el egy pillanatra rajta, s attól fél, hogy az egész ház hallja a dübörgést, de persze tudja, hogy ez lehetetlen, s jó eséllyel csak ő hallja ezt. Nagyot nyel, ahogy egy határozott mozdulattal az alak felé tör előre egy nagyobb lépéssel, s legnagyobb csodálatára "csak" egy test az. Szinte meg is ijedne, ha nem érezne ekkora nyomást magán, így meglepődöttségét igyekszik elnyomni magában. Nagyot sóhajt, ahogy próbálja nem túl éles eszével felfogni a helyzetet, s spekulálni egy kicsit.*
-Miért hagytak itt egy testet...
*Suttogja, de úgy, hogy az őrmester is hallhassa.*
-Ha csak nem azért, hogy azt higgyük, hogy itt vannak, de ha tényleg ez a céljuk, akkor valahol egészen máshol kell legyenek, mint ahol mi hisszük.
*Nem bonyolult hadászai technika ez, bár ez csak egy erős tipp, se több, se kevesebb. Ha egyedül lenne, valószínűleg kutatna tovább, de a parancs az parancs, s nem veszi zokon, hogy egy rangban felette álló utasítja valamire. Elfogadja a döntést, bár nem szívesen, és igyekszik még Grük előtt a lépcső felől lefelé haladni óvatosan, pajzsát szorosan maga elé tartva, ha engedi a hely.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-19 13:21:13
Üzenet elküldve: 2020-06-19 13:21:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A piactól nem messze a néhai gazdagnegyed romjai mellett ballag el. Furcsa mód emlékszik rá, hogy annak idején még szállított a gazdagoknak hajóval ezt azt. Az apró csecsebecsétől a bútorokig mindent. Szomorú így látni a város legelitebb részét. De ez most nem a nosztalgia korszaka. Idejét sem tölti túl sokáig a bámészkodással. Lépteit szaporázva a templom felé igyekszik. Ott is voltak történések. Azóta ki tudja miféle ártányság van ott is. Most ez ki fog derülni. Néha nem árt ha az ember lánya szétnéz a városban is. A kikötő remek hely dolgozni és szórakozni is. A város meg remek hely lehet a nyugodt unalmas élethez. *
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-19 11:35:11
Üzenet elküldve: 2020-06-19 11:35:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Ezek a szavak, amelyek a kérdés nyomán elhagyják a férfi száját, mindinkább mutatják megkeseredett végembernek, aki magának való, mint az élete derekán járó, még az életet élvező embernek. De ez talán most jól jön neki, hiszen ha van elég tapasztalta, hogy kikeverje neki az italokat, akkor akár kétszáz éves elf is lehet az illető. ~De ki jön errefelé vendégnek? ~*
-Hát, lakhelynek tágas egy embernek az biztos, a szakadék meg balszerencse a szomszédoknak. Mindenkinek megvan a maga zsákja a hátán, ami húzza vissza. *Von vállat, nem is nagyon akar belemenni már a dologba mélyebben. Az meg, hogy az utcára tett megjegyzésére is ilyen komoly hangnemben ad választ megmosolyogtatja.*
-Csak vicceltem. *Teszi hozzá, hogy a férfi is tudja hányadán állnak a dolgok, mert nyilván az utca olyan, amilyen és nyilván nem az övé hivatalosan, ezt azért sejtette.*
-Valóban, az elhagyatott kúriák könnyebb célpontok, de gondolom azokat már lefosztották, ahogy tudták. Itt meg aztán látni, hogy valaki lakik. *A szegény suhancoknak bizonyára nincsen meg hozzá a merszük, hogy ide is benézzenek, hiszen ha szakavatott kardforgatóval találják magukat szembe, csúnyán megüthetnék a bokájukat. Miközben pedig besétálnak kérésre el is mondja az ő elképzelését a férfi és a kocsma párhuzamában, mert ahol tud segít és senkit nem hagy tudatlanul.*
-Bizonyára azért van inkább a kocsmában, mert ott hamarabb keveredik verekedésbe, mint itthon. Arra vágyik, mint minden férfi, hogy egyszer valaki jól megverje. *Fejti ki, ám a végén már mosolyog, jelezve, hogy egy része a dolognak szintén át van szőve bőven humorral. Mielőtt belép a házba megtörli a csizmáját, de a zsákot aztán sem szándékozik átadni a másiknak.*
-Merre találom a konyhát? *Vágna mindjárt bele is a közepébe a dolgoknak, ha odavezetik, körbe is néz.*
*Ezek a szavak, amelyek a kérdés nyomán elhagyják a férfi száját, mindinkább mutatják megkeseredett végembernek, aki magának való, mint az élete derekán járó, még az életet élvező embernek. De ez talán most jól jön neki, hiszen ha van elég tapasztalta, hogy kikeverje neki az italokat, akkor akár kétszáz éves elf is lehet az illető. ~De ki jön errefelé vendégnek? ~*
-Hát, lakhelynek tágas egy embernek az biztos, a szakadék meg balszerencse a szomszédoknak. Mindenkinek megvan a maga zsákja a hátán, ami húzza vissza. *Von vállat, nem is nagyon akar belemenni már a dologba mélyebben. Az meg, hogy az utcára tett megjegyzésére is ilyen komoly hangnemben ad választ megmosolyogtatja.*
-Csak vicceltem. *Teszi hozzá, hogy a férfi is tudja hányadán állnak a dolgok, mert nyilván az utca olyan, amilyen és nyilván nem az övé hivatalosan, ezt azért sejtette.*
-Valóban, az elhagyatott kúriák könnyebb célpontok, de gondolom azokat már lefosztották, ahogy tudták. Itt meg aztán látni, hogy valaki lakik. *A szegény suhancoknak bizonyára nincsen meg hozzá a merszük, hogy ide is benézzenek, hiszen ha szakavatott kardforgatóval találják magukat szembe, csúnyán megüthetnék a bokájukat. Miközben pedig besétálnak kérésre el is mondja az ő elképzelését a férfi és a kocsma párhuzamában, mert ahol tud segít és senkit nem hagy tudatlanul.*
-Bizonyára azért van inkább a kocsmában, mert ott hamarabb keveredik verekedésbe, mint itthon. Arra vágyik, mint minden férfi, hogy egyszer valaki jól megverje. *Fejti ki, ám a végén már mosolyog, jelezve, hogy egy része a dolognak szintén át van szőve bőven humorral. Mielőtt belép a házba megtörli a csizmáját, de a zsákot aztán sem szándékozik átadni a másiknak.*
-Merre találom a konyhát? *Vágna mindjárt bele is a közepébe a dolgoknak, ha odavezetik, körbe is néz.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-19 11:00:48
Üzenet elküldve: 2020-06-19 11:00:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
- Hahaha. Olyan vicces vagy, fel kéne lépned vele.
*Mondja a lány teljesen színtelen hangon. Egyébként a fiúnak valahol igaza van, mert valóban a legrosszabb rémálmai kezdődnek így. Csak azokból fel lehet ébredni, de ebből valahogy még nem sikerült. Pedig milyen csodálatos lenne, kinyitná a szemét és egy pihe-puha illatos ágyban feküdne, sebesülésektől mentesen.*
- Csodálatos szervezet ez, ami így oldja meg a problémáit.
*Persze furdalja a kíváncsiság, hogy valójában milyen szervezet ez, de mivel nem nagyon hiszi, hogy bármi érdemi információt ki tudna húzni a gyerekből, így nem is kérdezgeti.*
- Ötszáz? A felét most, a felét ha kivittél.
*Arra rá se hederít, hogy a gyerek szerint nem viheti el a ketrec lakóját, vagy nem jöhet vissza érte. Erszényébe túrva számolatlanul ad át a kölyöknek (Mesélő (Nyíl)) egy kisebb vagyont, nagyjából 250 aranyat.
A piacon akart belőle vásárolni, de az nem sikerült, mert közbeszólt egy kis mészárlás.*
- Ugyanennyit, ha kint vagyok. Nincs nálam több.
*Valószínűnek tartja, hogy a gyerek nem látott még egyben ennyi pénzt és reméli, hogy van olyan kapzsi, hogy meg akarja kapni a második részletet is.*
- Hahaha. Olyan vicces vagy, fel kéne lépned vele.
*Mondja a lány teljesen színtelen hangon. Egyébként a fiúnak valahol igaza van, mert valóban a legrosszabb rémálmai kezdődnek így. Csak azokból fel lehet ébredni, de ebből valahogy még nem sikerült. Pedig milyen csodálatos lenne, kinyitná a szemét és egy pihe-puha illatos ágyban feküdne, sebesülésektől mentesen.*
- Csodálatos szervezet ez, ami így oldja meg a problémáit.
*Persze furdalja a kíváncsiság, hogy valójában milyen szervezet ez, de mivel nem nagyon hiszi, hogy bármi érdemi információt ki tudna húzni a gyerekből, így nem is kérdezgeti.*
- Ötszáz? A felét most, a felét ha kivittél.
*Arra rá se hederít, hogy a gyerek szerint nem viheti el a ketrec lakóját, vagy nem jöhet vissza érte. Erszényébe túrva számolatlanul ad át a kölyöknek (Mesélő (Nyíl)) egy kisebb vagyont, nagyjából 250 aranyat.
A piacon akart belőle vásárolni, de az nem sikerült, mert közbeszólt egy kis mészárlás.*- Ugyanennyit, ha kint vagyok. Nincs nálam több.
*Valószínűnek tartja, hogy a gyerek nem látott még egyben ennyi pénzt és reméli, hogy van olyan kapzsi, hogy meg akarja kapni a második részletet is.*
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-19 07:56:18
Üzenet elküldve: 2020-06-19 07:56:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Olyan gyorsan történik minden, hogy alig van ideje feldolgozni. Valaki előttük szitkozódva felkiált a lövése után. Somolygó vigyor ül ki arcára, de nem sokáig. Az oszlophoz húzódna lövése után, Gwaeren mellé, azonban egy vessző át lövi a bal lábszárát. Felordít a húsba hatoló fájdalomtól, de nem szitkozódik. Összeszorított foggal, de valahogy megpróbál az oszlop takarásába kúszni. Ha ez sikerül, akkor számszeríjába egy újabb vesszőt húz fel, s csak ezután vizsgálja meg a lábát. Mélyen fúródott a húsba. Ha megpróbálná kihúzni az nagyon fájdalmas lenne, és a sebet is roncsolná. Ha elég mélyre ment, akkor talán jobb lenne átszúrni a túloldalra, letörni a hegyes véget és a vesszőt kihúzni a seben. Most azt próbálja megállapítani, hogy melyik lenne a hasznosabb módszer. A támadási lendülete így megtör sajnos, és kénytelen a sebét valahogy gyorsan ellátni. Nem szeretné hátráltatni a többieket, ezért nem nyafog. Katonaként tűri a fájdalmat, bármilyen rossz is legyen. Ha sikerül Gwaeren-hez eljutnia, akkor felé fordul.*
- Valahogy fényt kellene csinálnunk. Akkor tudnánk a parancsnoknak segíteni. *Azt sejti, hogy a parancsnok előre nyomult, de ő most fedezni nem tudja ilyen sötétben. Talán Gwaeren-nek van ötlete. Addig is kitalálja mi legyen a lábában lévő nyílvesszővel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Olyan gyorsan történik minden, hogy alig van ideje feldolgozni. Valaki előttük szitkozódva felkiált a lövése után. Somolygó vigyor ül ki arcára, de nem sokáig. Az oszlophoz húzódna lövése után, Gwaeren mellé, azonban egy vessző át lövi a bal lábszárát. Felordít a húsba hatoló fájdalomtól, de nem szitkozódik. Összeszorított foggal, de valahogy megpróbál az oszlop takarásába kúszni. Ha ez sikerül, akkor számszeríjába egy újabb vesszőt húz fel, s csak ezután vizsgálja meg a lábát. Mélyen fúródott a húsba. Ha megpróbálná kihúzni az nagyon fájdalmas lenne, és a sebet is roncsolná. Ha elég mélyre ment, akkor talán jobb lenne átszúrni a túloldalra, letörni a hegyes véget és a vesszőt kihúzni a seben. Most azt próbálja megállapítani, hogy melyik lenne a hasznosabb módszer. A támadási lendülete így megtör sajnos, és kénytelen a sebét valahogy gyorsan ellátni. Nem szeretné hátráltatni a többieket, ezért nem nyafog. Katonaként tűri a fájdalmat, bármilyen rossz is legyen. Ha sikerül Gwaeren-hez eljutnia, akkor felé fordul.*
- Valahogy fényt kellene csinálnunk. Akkor tudnánk a parancsnoknak segíteni. *Azt sejti, hogy a parancsnok előre nyomult, de ő most fedezni nem tudja ilyen sötétben. Talán Gwaeren-nek van ötlete. Addig is kitalálja mi legyen a lábában lévő nyílvesszővel.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-19 00:00:17
Üzenet elküldve: 2020-06-19 00:00:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Svir jobbnál jobb kérdéseket kap Wellytől. Lassan kezdi úgy érezni magát a sok számonkérés hatására, mintha a nő nem az üzletfele lenne, hanem egy házsártos menyecske vagy túlbuzgó házvezetőnő. Mi tagadás, ha izzad is a kérdések alatt, azért a lelke mélyén élvezei, hogy van egy kis élet a környezetében.*
– Tudom is én. Az egyik ezért nem, a másik azért nem. Hely mondjuk alig lenne már nekik. Inkább azért épült a ház, hogy egy kis család kényelmesen ellakjon benne személyzet nélkül. Különben is, én egyszerű vándor vagyok, nem gazdag uraság. Épp csak összegyűjtöttem ezt-azt az úton. Magamat meg el tudom látni, nem kell, hogy valaki kiszolgáljon, legfeljebb csak a társasága végett. Szeretem, ha vendég jön. * Magyarázza Wellynek. A korgó gyomrot és a rongyokat már maga mögött hagyta, jól él itt, de messze áll attól, hogy zsákszámra álljon a szobában az arany. Mostanában viszont valóban módosabbnak szokták nézni, mint amennyire az. Talán mindenki szegényebb lett a környéken és azért tűnik ki?*
– Csak a telekről van oklevelem, azon belül meg minden rendben van. Ha a város a nevemre írja az utcát, akkor esküszöm, hogy rendben lesz. *Erre kevés az esély, így most könnyen fogadkozik a nőnek.*
– Nem tartok tőle. Kicsit még várom is, hogy elnáspágolhassam a legvakmerőbbeket. De ritkán próbálkoznak. Inkább a kúriák romjait fosztogatták, amíg volt onnan mit elvinni. *Welly után ő is belép a kapun, majd bezárja azt maguk mögött.*
– Egyedül hát. Na, ha érted, megmondhatod, hogy én is tudjam. *Rávigyorog a nőre, aztán a ház baljában lévő ajtóhoz indul, ahová a kövezett ösvény, majd néhány lépcső vezet. Az ajtónál előkeresi a kulcsot, majd benyit a házba.
Az ajtón át egy előszobába jutnak, ahol szekrény és fogasok is vannak. Innen az egyik ajtó a hálóba nyílik, a másik a konyhába. A konyhából az apró kamra és a nagyobbacska nappali is elérhetőek, bár ez rögtön nem látszik.*
– Kerülj beljebb. *Kéri a nőt miután ő már belépett az ajtón. Itt már kísérletet tesz a csomagok átvételére, hogy a konyhába vigye őket az asztalhoz.*
*Svir jobbnál jobb kérdéseket kap Wellytől. Lassan kezdi úgy érezni magát a sok számonkérés hatására, mintha a nő nem az üzletfele lenne, hanem egy házsártos menyecske vagy túlbuzgó házvezetőnő. Mi tagadás, ha izzad is a kérdések alatt, azért a lelke mélyén élvezei, hogy van egy kis élet a környezetében.*
– Tudom is én. Az egyik ezért nem, a másik azért nem. Hely mondjuk alig lenne már nekik. Inkább azért épült a ház, hogy egy kis család kényelmesen ellakjon benne személyzet nélkül. Különben is, én egyszerű vándor vagyok, nem gazdag uraság. Épp csak összegyűjtöttem ezt-azt az úton. Magamat meg el tudom látni, nem kell, hogy valaki kiszolgáljon, legfeljebb csak a társasága végett. Szeretem, ha vendég jön. * Magyarázza Wellynek. A korgó gyomrot és a rongyokat már maga mögött hagyta, jól él itt, de messze áll attól, hogy zsákszámra álljon a szobában az arany. Mostanában viszont valóban módosabbnak szokták nézni, mint amennyire az. Talán mindenki szegényebb lett a környéken és azért tűnik ki?*
– Csak a telekről van oklevelem, azon belül meg minden rendben van. Ha a város a nevemre írja az utcát, akkor esküszöm, hogy rendben lesz. *Erre kevés az esély, így most könnyen fogadkozik a nőnek.*
– Nem tartok tőle. Kicsit még várom is, hogy elnáspágolhassam a legvakmerőbbeket. De ritkán próbálkoznak. Inkább a kúriák romjait fosztogatták, amíg volt onnan mit elvinni. *Welly után ő is belép a kapun, majd bezárja azt maguk mögött.*
– Egyedül hát. Na, ha érted, megmondhatod, hogy én is tudjam. *Rávigyorog a nőre, aztán a ház baljában lévő ajtóhoz indul, ahová a kövezett ösvény, majd néhány lépcső vezet. Az ajtónál előkeresi a kulcsot, majd benyit a házba.
Az ajtón át egy előszobába jutnak, ahol szekrény és fogasok is vannak. Innen az egyik ajtó a hálóba nyílik, a másik a konyhába. A konyhából az apró kamra és a nagyobbacska nappali is elérhetőek, bár ez rögtön nem látszik.*
– Kerülj beljebb. *Kéri a nőt miután ő már belépett az ajtón. Itt már kísérletet tesz a csomagok átvételére, hogy a konyhába vigye őket az asztalhoz.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-18 22:48:21
Üzenet elküldve: 2020-06-18 22:48:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Látja a maga előtt haladókat, aztán gyorsan dönt. Ahogy észleli a többiek mozgását, hallja a süvítő hangot jobb oldalra veti magát még az épületen kívül vonul fedezékbe. A feje magasságában nyílvesszőket lát elsuhanni. Hall egy szitokszót, ami valahogy azt súgja neki, hogy az ellentől jött. Az övéik hangja és megdöbbenése már elült, ez pedig utána jött. ~Csak azok lehettek, akik ránk lőttek.~ Viszont akkor most szedhetik elő az újabb vesszőt. Az pedig egy jó pár másodperc. Lainor ezt kihasználva előrébb mozdul. Kilép a biztos fedezékből, és igyekszik bent az előtérben egy másikat találni. Elsőre az oszlopot látja meg, ahol a kutya és az elf húzódott be, akik előrébb kezdenek osonni a fal mellett. Elsőre nem keres menedéket, csak jól megnézi azt a lépcső alatti területet, a vesszők onnan érkezhettek. Egy gyors, de alapos pillantást vet arra a területre, a lépcső és a környékére. Elméletileg úgy gondolja, hogy Denjaart látnia kell, vagy legalább sejtenie, hogy merre lehet. Az előbb felhangzó hang irányába lő, merre egy mozgolódó sérült egyént sejthet. Lehetőleg Denjaartól messzebb, már ha látja a kapitányt. Aztán kifeszíti az íját, és lead egy lövést a lépcső alatt megbújó ellenre. Ezután megpróbál fedezékbe vonulni. De mivel ez idő alatt közülük Chayss mellé kúszik be a kiszemelt oszlopa fedezékébe. Így Lainor mihamarabb előrébb indul meg, és a jobbra eső következő oszlop mögé ugrik be. Remélhetőleg nem egy nyílvesszővel a testében ér oda.*
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Látja a maga előtt haladókat, aztán gyorsan dönt. Ahogy észleli a többiek mozgását, hallja a süvítő hangot jobb oldalra veti magát még az épületen kívül vonul fedezékbe. A feje magasságában nyílvesszőket lát elsuhanni. Hall egy szitokszót, ami valahogy azt súgja neki, hogy az ellentől jött. Az övéik hangja és megdöbbenése már elült, ez pedig utána jött. ~Csak azok lehettek, akik ránk lőttek.~ Viszont akkor most szedhetik elő az újabb vesszőt. Az pedig egy jó pár másodperc. Lainor ezt kihasználva előrébb mozdul. Kilép a biztos fedezékből, és igyekszik bent az előtérben egy másikat találni. Elsőre az oszlopot látja meg, ahol a kutya és az elf húzódott be, akik előrébb kezdenek osonni a fal mellett. Elsőre nem keres menedéket, csak jól megnézi azt a lépcső alatti területet, a vesszők onnan érkezhettek. Egy gyors, de alapos pillantást vet arra a területre, a lépcső és a környékére. Elméletileg úgy gondolja, hogy Denjaart látnia kell, vagy legalább sejtenie, hogy merre lehet. Az előbb felhangzó hang irányába lő, merre egy mozgolódó sérült egyént sejthet. Lehetőleg Denjaartól messzebb, már ha látja a kapitányt. Aztán kifeszíti az íját, és lead egy lövést a lépcső alatt megbújó ellenre. Ezután megpróbál fedezékbe vonulni. De mivel ez idő alatt közülük Chayss mellé kúszik be a kiszemelt oszlopa fedezékébe. Így Lainor mihamarabb előrébb indul meg, és a jobbra eső következő oszlop mögé ugrik be. Remélhetőleg nem egy nyílvesszővel a testében ér oda.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-18 20:37:11
Üzenet elküldve: 2020-06-18 20:37:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ismét sikolyok, különböző helyekről, némelyik egészen fájdalmas, bár... elnézve a páros előtt senyvedő lányt, nehezen lehet elképzelni, hogy a többieknek vajon milyen sorsot szántak. A gyerek nem ijed meg a lány szavaitól, elnézve hallott már ettől rosszabbat is, sőt, vélhetően kapott sokkal nagyobbat is, a gonoszan villogó tekintete felett viszont nehezen lehet napirendre térni. Úgy látszik szokta már a látványt, elég sokszor része lehetett benne, ha ilyen egykedvűen tudja megvonni a vállát mások fájdalmára, ahogyan Kagaenae kérdésére is, majd két kezét felemelve táncoltatja meg ujjait maga előtt, s elvigyorodik.*
- A legrosszabb rémálmod! *Torzítja el hangját, aztán felkacag.* Ezek itt rosszat csináltak, ami nem kedvezett a szervezetnek. *Mondja okoskodóan, mint, aki már sokszor hallotta ezt a mondatot.* Aki ellenáll, bűnhődik, egyszerű és érthető. Neked is ez a jussod. *Mondja csendesen, majd unottan körmét nézegeti, s csak az arany hallatán pillant fel ismét.*
- Mennyit? *Kérdez vissza.* Nem vagyok olcsó... emellett az életemmel játszom, veszélyes. *Engedi lejjebb a hangját.* De ezt a ribit nem viszed sehová... még csak az kéne! *Hüledezik.* Azonnal lebuknánk... sem most, sem később, ha innen kimész, soha ne gyere ide vissza!! *Hördül a lányra sötét tekintettel, aztán ismét egy mosoly.* Kivéve persze, ha szeretnél egy olyan szép bokaláncot, mint, amilyen neki van! *Kacag fel jóízűen, mint, aki kiváló viccet mondott.*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ismét sikolyok, különböző helyekről, némelyik egészen fájdalmas, bár... elnézve a páros előtt senyvedő lányt, nehezen lehet elképzelni, hogy a többieknek vajon milyen sorsot szántak. A gyerek nem ijed meg a lány szavaitól, elnézve hallott már ettől rosszabbat is, sőt, vélhetően kapott sokkal nagyobbat is, a gonoszan villogó tekintete felett viszont nehezen lehet napirendre térni. Úgy látszik szokta már a látványt, elég sokszor része lehetett benne, ha ilyen egykedvűen tudja megvonni a vállát mások fájdalmára, ahogyan Kagaenae kérdésére is, majd két kezét felemelve táncoltatja meg ujjait maga előtt, s elvigyorodik.*
- A legrosszabb rémálmod! *Torzítja el hangját, aztán felkacag.* Ezek itt rosszat csináltak, ami nem kedvezett a szervezetnek. *Mondja okoskodóan, mint, aki már sokszor hallotta ezt a mondatot.* Aki ellenáll, bűnhődik, egyszerű és érthető. Neked is ez a jussod. *Mondja csendesen, majd unottan körmét nézegeti, s csak az arany hallatán pillant fel ismét.*
- Mennyit? *Kérdez vissza.* Nem vagyok olcsó... emellett az életemmel játszom, veszélyes. *Engedi lejjebb a hangját.* De ezt a ribit nem viszed sehová... még csak az kéne! *Hüledezik.* Azonnal lebuknánk... sem most, sem később, ha innen kimész, soha ne gyere ide vissza!! *Hördül a lányra sötét tekintettel, aztán ismét egy mosoly.* Kivéve persze, ha szeretnél egy olyan szép bokaláncot, mint, amilyen neki van! *Kacag fel jóízűen, mint, aki kiváló viccet mondott.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-18 14:59:50
Üzenet elküldve: 2020-06-18 14:59:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nae gondolkodás nélkül vetődik, ahogy a nyílvesszőzápor kíméletlenül ostromolja csapatukat. A földre érkezése nem sikerül épp túl jól, amit hangos felszisszenéssel vesz tudomásul, ám mivel nem akarja, hogy kilyuggassák, fájdalmaival igyekszik pár pillanatig nem törődni, amíg fedezéket keres. Fülében veszettül dübörög a vér, bokája is sajogni kezd, magában pedig válogatott szitkokat szórva kúszik végül a lépcsőhöz, hogy eltűnhessen egy időre a zsoldosok szeme elől.*
~Picsába~
*Mindössze ennyi értelmes gondolat jut eszébe összegezve a történteket, s arra jut, bizony rohadtul nem volt okos ötlet csak így belesétálni a csapdába. Most már persze mindegy is, nincs idő ezen keseregni, mély lélegzeteket véve próbál erőt gyűjteni. Kezében kardja markolatát szorítva várja a megfelelő alkalmat, hogy kiléphessen a fedezékből.*
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nae gondolkodás nélkül vetődik, ahogy a nyílvesszőzápor kíméletlenül ostromolja csapatukat. A földre érkezése nem sikerül épp túl jól, amit hangos felszisszenéssel vesz tudomásul, ám mivel nem akarja, hogy kilyuggassák, fájdalmaival igyekszik pár pillanatig nem törődni, amíg fedezéket keres. Fülében veszettül dübörög a vér, bokája is sajogni kezd, magában pedig válogatott szitkokat szórva kúszik végül a lépcsőhöz, hogy eltűnhessen egy időre a zsoldosok szeme elől.*
~Picsába~
*Mindössze ennyi értelmes gondolat jut eszébe összegezve a történteket, s arra jut, bizony rohadtul nem volt okos ötlet csak így belesétálni a csapdába. Most már persze mindegy is, nincs idő ezen keseregni, mély lélegzeteket véve próbál erőt gyűjteni. Kezében kardja markolatát szorítva várja a megfelelő alkalmat, hogy kiléphessen a fedezékből.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-18 13:34:48
Üzenet elküldve: 2020-06-18 13:34:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Gwaeren izmai pattanásig feszülnek, rajtaütésre, kitörésre, bármire várnak, ami megtöri ezt a feszültséget, bár a lány igyekszik nekik minden erejével megálljt parancsolni. Most a higgadt gondolkodással mennek többre. A figyelmeztetése elhangzott, sokan eleget is tettek neki, de különösebb aggodalom nem fogja el a társaság többi tagja iránt. Amikor a közvetlenül mellette lévő fickó kap egyet a lábába, viszont ő is felszisszen. Kissé olyan érzése van, mintha ő is lehetett volna az áldozat.
Ha mind fedezékben ragadtak volna, kacérkodna a fáklya gondolatával, de rájön, hogy még gyújtósa sincs, hogy hamar intézze a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy kihasználva a nyílvesszők csendjét többen is, akiknek nincsen távolharci fegyvere, előre lendülnek az íjászok felé. Ide más kell, a pillanat hevében Gwaeren valami elterelésen gondolkodik. És lám, hátranyúlva a holmijai között egy palackot talál, tele valami furcsa, alkoholos folyadékkal, amiből még soha nem mert inni, mert nem bízik a bűbájosságban.
Tehát a lány első cselekedete, hogy az oszlop mögül kilépve mindent belead a dobásba, és a jó masszív, teli üveget a lépcső mellé hajítja, minél közelebb a valószínűleg ott bujkáló íjászokhoz. A cél az, hogy biztosan ne találja el a saját csapattagjait, és egy pár pillantásnyi időt szerezzen nekik. Ennél többet ekkora távolságból nem tud megtenni. Ezután ő is nekiiramodik, de a bal oldali fal mellett, minél gyorsabban (a csata hevében a léptei miatti zaj se számít), az ablakok alatt bukfenccel sietve a következő fedezékként szolgáló oszlopig. Ha addig eljut épségben, ott megpihen, kivár.*
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Gwaeren izmai pattanásig feszülnek, rajtaütésre, kitörésre, bármire várnak, ami megtöri ezt a feszültséget, bár a lány igyekszik nekik minden erejével megálljt parancsolni. Most a higgadt gondolkodással mennek többre. A figyelmeztetése elhangzott, sokan eleget is tettek neki, de különösebb aggodalom nem fogja el a társaság többi tagja iránt. Amikor a közvetlenül mellette lévő fickó kap egyet a lábába, viszont ő is felszisszen. Kissé olyan érzése van, mintha ő is lehetett volna az áldozat.
Ha mind fedezékben ragadtak volna, kacérkodna a fáklya gondolatával, de rájön, hogy még gyújtósa sincs, hogy hamar intézze a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy kihasználva a nyílvesszők csendjét többen is, akiknek nincsen távolharci fegyvere, előre lendülnek az íjászok felé. Ide más kell, a pillanat hevében Gwaeren valami elterelésen gondolkodik. És lám, hátranyúlva a holmijai között egy palackot talál, tele valami furcsa, alkoholos folyadékkal, amiből még soha nem mert inni, mert nem bízik a bűbájosságban.
Tehát a lány első cselekedete, hogy az oszlop mögül kilépve mindent belead a dobásba, és a jó masszív, teli üveget a lépcső mellé hajítja, minél közelebb a valószínűleg ott bujkáló íjászokhoz. A cél az, hogy biztosan ne találja el a saját csapattagjait, és egy pár pillantásnyi időt szerezzen nekik. Ennél többet ekkora távolságból nem tud megtenni. Ezután ő is nekiiramodik, de a bal oldali fal mellett, minél gyorsabban (a csata hevében a léptei miatti zaj se számít), az ablakok alatt bukfenccel sietve a következő fedezékként szolgáló oszlopig. Ha addig eljut épségben, ott megpihen, kivár.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-18 12:10:45
Üzenet elküldve: 2020-06-18 12:10:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*A gyerek a lehető legrosszabbat hozza ki Aenaeből, mennyire bánta az imént, mikor megsebezte a tőrrel, na most ugyanannyira bánja, hogy nem hagyta vérezni.*
- Kérdeztem valamit.
*Válaszolja hűvösen a gyerek kifakadására. Nem akar barátkozni, eszébe sem jutott ilyesmi, válaszokat akar, de ebből a kölyökből valahogy nem sikerül kicsikarni válaszokat. Ettől Aenae meglehetősen frusztrált lesz, pedig eleve az volt, ettől a képtelen szituációtól.*
- Nem kaptál még elég nagyot, az a te bajod.
*Motyogja az orra alatt, nem is igazán a gyereknek szánva, mivel nem akar vitatkozni, de azt sem bánja, ha meghallja.
Mindenesetre nem törődik a gyerekkel - el azért nem ereszti -, hanem igyekszik közelebb menni a ketrechez.*
- Egek...
*Iszonyodva merednek ki a szemei, ahogy a nő - lány? - állapotát szemléli. Az újabb és újabb sikolyokra felkapja a fejét, zavartan néz körbe.*
- Mi a fene ez a hely?
*Ebben a pillanatban Aenae megérti, hogy hiába is szeretne segíteni, ebben a szituációban egyedül nem tud mit tenni, következésképpen ki kell jutnia innen és utána tud segítséget hozni.*
- Vezess ki innen. Fizetek, csak lódulj már.
*Rángatja meg a gyereket, aztán a ketrec lakójához fordul, szabad kezével ráfog a rácsra.*
- Hozok segítséget. Kiviszlek innen valahogyan.
*Ehhez szükség van a gyerek együttműködésére, hogy megmutassa a kiutat, de onnan már gyerekjáték az egész, mert csak szól a városi őrségnek. Bár elég dilettáns banda. Talán inkább Cha'yssnak kéne szólnia? Cha'yss mindig tettre kész. Talán ebben a sorrendben? Vagy fordítva? Ezt még van ideje kitalálni.*
*A gyerek a lehető legrosszabbat hozza ki Aenaeből, mennyire bánta az imént, mikor megsebezte a tőrrel, na most ugyanannyira bánja, hogy nem hagyta vérezni.*
- Kérdeztem valamit.
*Válaszolja hűvösen a gyerek kifakadására. Nem akar barátkozni, eszébe sem jutott ilyesmi, válaszokat akar, de ebből a kölyökből valahogy nem sikerül kicsikarni válaszokat. Ettől Aenae meglehetősen frusztrált lesz, pedig eleve az volt, ettől a képtelen szituációtól.*
- Nem kaptál még elég nagyot, az a te bajod.
*Motyogja az orra alatt, nem is igazán a gyereknek szánva, mivel nem akar vitatkozni, de azt sem bánja, ha meghallja.
Mindenesetre nem törődik a gyerekkel - el azért nem ereszti -, hanem igyekszik közelebb menni a ketrechez.*
- Egek...
*Iszonyodva merednek ki a szemei, ahogy a nő - lány? - állapotát szemléli. Az újabb és újabb sikolyokra felkapja a fejét, zavartan néz körbe.*
- Mi a fene ez a hely?
*Ebben a pillanatban Aenae megérti, hogy hiába is szeretne segíteni, ebben a szituációban egyedül nem tud mit tenni, következésképpen ki kell jutnia innen és utána tud segítséget hozni.*
- Vezess ki innen. Fizetek, csak lódulj már.
*Rángatja meg a gyereket, aztán a ketrec lakójához fordul, szabad kezével ráfog a rácsra.*
- Hozok segítséget. Kiviszlek innen valahogyan.
*Ehhez szükség van a gyerek együttműködésére, hogy megmutassa a kiutat, de onnan már gyerekjáték az egész, mert csak szól a városi őrségnek. Bár elég dilettáns banda. Talán inkább Cha'yssnak kéne szólnia? Cha'yss mindig tettre kész. Talán ebben a sorrendben? Vagy fordítva? Ezt még van ideje kitalálni.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-18 09:19:33
Üzenet elküldve: 2020-06-18 09:19:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Nem igazán gondol bele, hogy mi lehet az oka a bevallása szerint jómódú férfi viselkedésének, letudja azzal, hogy bár bizonyára idős, így fáj neki ez meg az, a kocsmába is talán ezért jár. Pultosként sokat látott már és tudja, hogy az öregebb tengerimedvék, akiknek már hiányzik fél karjuk esetleg a lábuk, inkább leisszák magukat, addig se fáj, meg nem kell rágondolni. ~Talán ez ilyen nemes betegség, biztos remeg mind a két keze, amit csak a szesz tud helyrehozni ideiglenesen. ~ Mikor az utcába érve előadja Svir, hogy nem tart személyzetet, mert nem maradnak meg sokáig, megint elfogja a nyugtalanság. ~Hát, szellemlakta házban én se laknék. Meg lehet kicsit bolondos is. ~ Mert más magyarázatot nem lel arra, hogy miért is maradt egy ilyen elhagyatott környéken.*
-Ha nem veszed tolakodásnak, miért nem maradt meg egy se? *Hiszen mindennek van oka bár itt akármilyen indoklást el tudna képzelni, a meredélyből kimászó lényektől való félelemtől kezdve egészen a habókos, feledékeny vagy éppen szeszélyes nemesig. Bár utóbbit bizonyára nem vallaná be, inkább azt mondaná, hogy ostobaság miatt.*
-A te utcád? Elég rendetlen. *Jegyzi meg félmosollyal az arcán. Közben megérkeznek a többi közül egyértelműen kitűnő házhoz. Megtorpan előtte egy pillanatra, nem úgy fest, mint, amely éppen kísértet megszállás alatt van, bár ez még csak a külcsín.*
-Az biztos, hogy a hittérítők idáig el nem jönnek, de elég kietlen helyen van, nem tart a fosztogatástól? *Kérdez rá, miközben jól körbe is néz, hátha valaki leskelődik utánuk, majd belép a kitárt kertkapun.*
-Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor egyedül élsz ebben a házban? Most már értem miért a kocsmában találkoztunk… *Teszi hozzá kicsit halkabban, de a másik még simán kiveheti.*
A hozzászólás írója (Wellyradona Augusztynna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.18 11:08:49
*Nem igazán gondol bele, hogy mi lehet az oka a bevallása szerint jómódú férfi viselkedésének, letudja azzal, hogy bár bizonyára idős, így fáj neki ez meg az, a kocsmába is talán ezért jár. Pultosként sokat látott már és tudja, hogy az öregebb tengerimedvék, akiknek már hiányzik fél karjuk esetleg a lábuk, inkább leisszák magukat, addig se fáj, meg nem kell rágondolni. ~Talán ez ilyen nemes betegség, biztos remeg mind a két keze, amit csak a szesz tud helyrehozni ideiglenesen. ~ Mikor az utcába érve előadja Svir, hogy nem tart személyzetet, mert nem maradnak meg sokáig, megint elfogja a nyugtalanság. ~Hát, szellemlakta házban én se laknék. Meg lehet kicsit bolondos is. ~ Mert más magyarázatot nem lel arra, hogy miért is maradt egy ilyen elhagyatott környéken.*
-Ha nem veszed tolakodásnak, miért nem maradt meg egy se? *Hiszen mindennek van oka bár itt akármilyen indoklást el tudna képzelni, a meredélyből kimászó lényektől való félelemtől kezdve egészen a habókos, feledékeny vagy éppen szeszélyes nemesig. Bár utóbbit bizonyára nem vallaná be, inkább azt mondaná, hogy ostobaság miatt.*
-A te utcád? Elég rendetlen. *Jegyzi meg félmosollyal az arcán. Közben megérkeznek a többi közül egyértelműen kitűnő házhoz. Megtorpan előtte egy pillanatra, nem úgy fest, mint, amely éppen kísértet megszállás alatt van, bár ez még csak a külcsín.*
-Az biztos, hogy a hittérítők idáig el nem jönnek, de elég kietlen helyen van, nem tart a fosztogatástól? *Kérdez rá, miközben jól körbe is néz, hátha valaki leskelődik utánuk, majd belép a kitárt kertkapun.*
-Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor egyedül élsz ebben a házban? Most már értem miért a kocsmában találkoztunk… *Teszi hozzá kicsit halkabban, de a másik még simán kiveheti.*
A hozzászólás írója (Wellyradona Augusztynna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.18 11:08:49
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-17 17:16:45
Üzenet elküldve: 2020-06-17 17:16:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csattan össze a térdkalács, s hullik térdre. Az ezt megelőző kérdésre persze még nem válaszolt, kérette volna magát. Az a gyűlölet a szemében, mikor szinte a lánynak kell felrángatnia, úgy esik el, átütő és gyilkos. Nem szólal meg, de látszik, hogy megjegyezte magának a dolgot, egyre szélesebben terül a megaláztatás arcán.*
- Mi közöd hozzá?! *Fortyan fel sziszegve, s csak talppal előre, míg el nem érnek az ajtóig.* Most akarsz barátkozni? Hígagyú. Elég szarul csinálod, de nagyon örülök, hogy gondoskodni próbálsz rólam... *Megint az a mély, csúfondáros hang. Nem illik a gyerekhez, akár felnőtt is lehetne ennyi erővel, főként a tekintet, mely a kijelentéshez párosul. Oly sokat látott, oly gyűlölködő. Nem, egy gyereknek nem szabadna így néznie. Ahogy egy lánynak sem, kit egy ketrecben tartanak fogva, s erről meggyőződhet, amint belép a szobába. A pofon is sikerül, miért ne sikerülne? Minden lehetősége megvan rá, hogy a kölök szutykos képén egy hatalmas csicskalángos csattanjon, azonban a nevetés nem hal el, csupán kuncogássá szelídül.*
- Kaptam már nagyobbat is. *Szívja meg az orrát, majd krákog egyet.* Menj, nézzük meg a barátnődet! *Biccent a ketrecbe zárt lány felé, ki ismét felsikolt. Bokáján és csuklóján szorosra húzott szöges drót, mely mélyen a húsába váj. Jó ideje itt lehet, a seb elfertőződött már, néhol a drótot szinte benőtte a hús, bár ez lehet érzékcsalódás is. Minden egyes mozdulatnál, mikor az almáért nyúl újabb és újabb sebek hasadnak fel, ez borzasztó fájdalmat okoz. Csont és bőr, a hálóing, mely rajta lóg, szinte sehol nem tapad testére, mely eltűnik, akár egy apró csecsemő, a széles lepedő alatt, nem rá szabták. Nem is lenne olyan, mely rá illő lenne. A nő nem néz fel a közeledésre, a gyerek pedig egykedvűen szemléli.*
- Kulcs? Honnan tudjam? Én csak a felszolgáló vagyok. *Jegyzi meg ismét vállát vonva.* Nem úgy szolgált, ahogyan kellett volna... vagy az apja nem úgy szolgált, ahogyan kellett volna... vagy a férje, vagy bárki... vagy szemtelen volt... nem mindegy?! Lényeg, hogy büntetést érdemel. *Köpi a szavakat, majd igyekszik lábával az almát messzire rúgni, mely pont olyan távolságban került elhelyezésre, hol még épp nem éri el. A sikolya hamar elhal, azonban további meglepetés érkezik, egy újabb sikoly... aztán még egy... aztán még egy... közelebbről, s távolabbról, s egyik sem ugyanattól a személytől származik, mintha mind-mind másik és másik termekből szólnának.*
- Na... felébredtek, rohadt jó. *Szitkozódik a gyerek, majd hirtelen mozdulattal a rácsba rúg.*
- A TE HIBÁD!! *Őrjöng, mire a lány, amennyire a drótok engedik, szűkölve húzódik a ketrec másik felébe, messze a gyerektől, Kagaenaet mintha észre sem venné.*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csattan össze a térdkalács, s hullik térdre. Az ezt megelőző kérdésre persze még nem válaszolt, kérette volna magát. Az a gyűlölet a szemében, mikor szinte a lánynak kell felrángatnia, úgy esik el, átütő és gyilkos. Nem szólal meg, de látszik, hogy megjegyezte magának a dolgot, egyre szélesebben terül a megaláztatás arcán.*
- Mi közöd hozzá?! *Fortyan fel sziszegve, s csak talppal előre, míg el nem érnek az ajtóig.* Most akarsz barátkozni? Hígagyú. Elég szarul csinálod, de nagyon örülök, hogy gondoskodni próbálsz rólam... *Megint az a mély, csúfondáros hang. Nem illik a gyerekhez, akár felnőtt is lehetne ennyi erővel, főként a tekintet, mely a kijelentéshez párosul. Oly sokat látott, oly gyűlölködő. Nem, egy gyereknek nem szabadna így néznie. Ahogy egy lánynak sem, kit egy ketrecben tartanak fogva, s erről meggyőződhet, amint belép a szobába. A pofon is sikerül, miért ne sikerülne? Minden lehetősége megvan rá, hogy a kölök szutykos képén egy hatalmas csicskalángos csattanjon, azonban a nevetés nem hal el, csupán kuncogássá szelídül.*
- Kaptam már nagyobbat is. *Szívja meg az orrát, majd krákog egyet.* Menj, nézzük meg a barátnődet! *Biccent a ketrecbe zárt lány felé, ki ismét felsikolt. Bokáján és csuklóján szorosra húzott szöges drót, mely mélyen a húsába váj. Jó ideje itt lehet, a seb elfertőződött már, néhol a drótot szinte benőtte a hús, bár ez lehet érzékcsalódás is. Minden egyes mozdulatnál, mikor az almáért nyúl újabb és újabb sebek hasadnak fel, ez borzasztó fájdalmat okoz. Csont és bőr, a hálóing, mely rajta lóg, szinte sehol nem tapad testére, mely eltűnik, akár egy apró csecsemő, a széles lepedő alatt, nem rá szabták. Nem is lenne olyan, mely rá illő lenne. A nő nem néz fel a közeledésre, a gyerek pedig egykedvűen szemléli.*
- Kulcs? Honnan tudjam? Én csak a felszolgáló vagyok. *Jegyzi meg ismét vállát vonva.* Nem úgy szolgált, ahogyan kellett volna... vagy az apja nem úgy szolgált, ahogyan kellett volna... vagy a férje, vagy bárki... vagy szemtelen volt... nem mindegy?! Lényeg, hogy büntetést érdemel. *Köpi a szavakat, majd igyekszik lábával az almát messzire rúgni, mely pont olyan távolságban került elhelyezésre, hol még épp nem éri el. A sikolya hamar elhal, azonban további meglepetés érkezik, egy újabb sikoly... aztán még egy... aztán még egy... közelebbről, s távolabbról, s egyik sem ugyanattól a személytől származik, mintha mind-mind másik és másik termekből szólnának.*
- Na... felébredtek, rohadt jó. *Szitkozódik a gyerek, majd hirtelen mozdulattal a rácsba rúg.*
- A TE HIBÁD!! *Őrjöng, mire a lány, amennyire a drótok engedik, szűkölve húzódik a ketrec másik felébe, messze a gyerektől, Kagaenaet mintha észre sem venné.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-17 15:02:02
Üzenet elküldve: 2020-06-17 15:02:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Van az a helyzet, amikor még a Vashegy is vonzó helynek tűnik, még ott is szívesebben lenne, mint itt. Tulajdonképpen nem is érti, hogy hogyan fajulhattak a dolgok idáig? Számolt ugyan némi birtokvitával a ház kapcsán, de azzal nem, hogy a piacon és a kaszárnyában többen meghalnak és azzal sem, hogy őt magát valami rejtélyes kazamatában egy székhez kötözik. Bűntudatot érez amiatt, hogy kialakult ez a helyzet, ha nem jut eszébe az árvaház, akkor most egészen biztosan nincs itt ezzel a kölyökkel, és senki nem halt volna meg. Az már csak ráadás, hogy hála a pribékeknek, újabb sebekkel gazdagodott, meg hogy a fiú tevékenysége nyomán bővült a véraláfutás-gyűjteménye és megfogyatkoztak az ép idegszálai.*
- Hol vannak a szüleid?
*A kölök persze nem adja fel és nagyon igyekszik, hogy megnehezítse Aenae életét, Aenae pedig egyre jobban unja, hogy folyton vontatnia, vagy toszigálnia kell. Szinte önkénytelen a mozdulat, de legalábbis nagyon dühös, amivel igyekszik rárúgni a gyerekre, pontosabban a térdhajlatára, vagy oldalról a térdkalácsára, talppal. Ha nem sikerül, akkor csak toppant egyet, ha pedig sikerült, akkor nem is igyekszik leplezni az örömöt, hogy fájdalmat okozott. Ebben az esetben rögtön meg is szólal, kajás mosollyal.*
- Látod, mondtam, hogy sok a dzsuva és könnyen megbotlasz.
*Ha nem sikerült akkor a toppantáson kívül csak bosszúsan fúj egyet, de aztán már inkább az újabb helyiséggel foglalkozik. A szag émelyítő, nagyot kell nyelnie, hogy úrrá legyen a rögtön felkavarodó gyomrán.
A gyerek egyre komiszabb, a köpése után már elcsattan az a pofon is, ha az imént nem sikerült a rúgás, akkor még durvábban, mintha az betalált. Mivel fogja ugye a gyerek kezét, ezért nagy esélye van arra, hogy lekenhessen neki egyet.
Vonszolja közelebb a gyereket és magát is a ketrechez, hamar megbizonyosodik róla, hogy annak lakója valószínűleg nem Effy, barátnőjének ugyanis egész más színű a haja.*
- Miért van itt? Hol a kulcs?
*A sikítás meglepi, de a gyerek kezét nem ereszti, csak szabad kezével befogja a sikolyhoz közelebb eső fülét.*
*Van az a helyzet, amikor még a Vashegy is vonzó helynek tűnik, még ott is szívesebben lenne, mint itt. Tulajdonképpen nem is érti, hogy hogyan fajulhattak a dolgok idáig? Számolt ugyan némi birtokvitával a ház kapcsán, de azzal nem, hogy a piacon és a kaszárnyában többen meghalnak és azzal sem, hogy őt magát valami rejtélyes kazamatában egy székhez kötözik. Bűntudatot érez amiatt, hogy kialakult ez a helyzet, ha nem jut eszébe az árvaház, akkor most egészen biztosan nincs itt ezzel a kölyökkel, és senki nem halt volna meg. Az már csak ráadás, hogy hála a pribékeknek, újabb sebekkel gazdagodott, meg hogy a fiú tevékenysége nyomán bővült a véraláfutás-gyűjteménye és megfogyatkoztak az ép idegszálai.*
- Hol vannak a szüleid?
*A kölök persze nem adja fel és nagyon igyekszik, hogy megnehezítse Aenae életét, Aenae pedig egyre jobban unja, hogy folyton vontatnia, vagy toszigálnia kell. Szinte önkénytelen a mozdulat, de legalábbis nagyon dühös, amivel igyekszik rárúgni a gyerekre, pontosabban a térdhajlatára, vagy oldalról a térdkalácsára, talppal. Ha nem sikerül, akkor csak toppant egyet, ha pedig sikerült, akkor nem is igyekszik leplezni az örömöt, hogy fájdalmat okozott. Ebben az esetben rögtön meg is szólal, kajás mosollyal.*
- Látod, mondtam, hogy sok a dzsuva és könnyen megbotlasz.
*Ha nem sikerült akkor a toppantáson kívül csak bosszúsan fúj egyet, de aztán már inkább az újabb helyiséggel foglalkozik. A szag émelyítő, nagyot kell nyelnie, hogy úrrá legyen a rögtön felkavarodó gyomrán.
A gyerek egyre komiszabb, a köpése után már elcsattan az a pofon is, ha az imént nem sikerült a rúgás, akkor még durvábban, mintha az betalált. Mivel fogja ugye a gyerek kezét, ezért nagy esélye van arra, hogy lekenhessen neki egyet.
Vonszolja közelebb a gyereket és magát is a ketrechez, hamar megbizonyosodik róla, hogy annak lakója valószínűleg nem Effy, barátnőjének ugyanis egész más színű a haja.*
- Miért van itt? Hol a kulcs?
*A sikítás meglepi, de a gyerek kezét nem ereszti, csak szabad kezével befogja a sikolyhoz közelebb eső fülét.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-17 08:33:27
Üzenet elküldve: 2020-06-17 08:33:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grüksunosz, Reorik//
*Az íjász egy kis időre kizárja a lentről felszűrődő hangokat, hogy a pillanatnyi műveletre tudjon összpontosítani. Éles szemekkel követi társának mozdulatait és a test reakcióját, de a sarokban lévő test nem mozdul. Amikor Reorik odaér a sarokba, hamar ki is derül ennek az oka, mert a test nem él. Grük leereszti íját és elkezd odafigyelni a lent zajló események fülébe jutó hangjaira. Kötelességét szeretné teljesíteni, csak azt nem tudja eldönteni, hogy most mi az, mert kötelessége követni a parancsot, de kötelessége segíteni társain is. Most jött el az a pillanat, hogy először hárítaná másra szívesen a rangját, de ezt nem teheti, neki kell döntenie. Arcán feltűnik az aggodalom jele, mert tudja, hogy az őrség tagjaként jól kell döntenie. Egy kis ideig való vacillálás után, bár még érzi azt, hogy kellene még idő, hogy biztosan a jó döntést hozza meg, de nincs ideje, így embersége dönt úgy, hogy lemennek. Gondolataiból felnéz társára és csak ez után szólal meg.*
-Lemegyünk segíteni!
*Nem szeret parancsokat osztani, de most hallatszik, hogy ez mégis az. Gyors tempóval vonul le a lépcsőn, kezében még mindig a lövésre kész íjával és lent igyekszik gyorsan felmérni a dolgokat.*
//Grüksunosz, Reorik//
*Az íjász egy kis időre kizárja a lentről felszűrődő hangokat, hogy a pillanatnyi műveletre tudjon összpontosítani. Éles szemekkel követi társának mozdulatait és a test reakcióját, de a sarokban lévő test nem mozdul. Amikor Reorik odaér a sarokba, hamar ki is derül ennek az oka, mert a test nem él. Grük leereszti íját és elkezd odafigyelni a lent zajló események fülébe jutó hangjaira. Kötelességét szeretné teljesíteni, csak azt nem tudja eldönteni, hogy most mi az, mert kötelessége követni a parancsot, de kötelessége segíteni társain is. Most jött el az a pillanat, hogy először hárítaná másra szívesen a rangját, de ezt nem teheti, neki kell döntenie. Arcán feltűnik az aggodalom jele, mert tudja, hogy az őrség tagjaként jól kell döntenie. Egy kis ideig való vacillálás után, bár még érzi azt, hogy kellene még idő, hogy biztosan a jó döntést hozza meg, de nincs ideje, így embersége dönt úgy, hogy lemennek. Gondolataiból felnéz társára és csak ez után szólal meg.*
-Lemegyünk segíteni!
*Nem szeret parancsokat osztani, de most hallatszik, hogy ez mégis az. Gyors tempóval vonul le a lépcsőn, kezében még mindig a lövésre kész íjával és lent igyekszik gyorsan felmérni a dolgokat.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-16 20:17:37
Üzenet elküldve: 2020-06-16 20:17:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Svir disznó módra a Piactérről a Romváros felé vezető úton sem tér jobb belátásra a csomagok cipelését illetően. Húzta már eleget a vállát zsák és tarisznya, az íj és a tegez még többet, ezért nem szokott könyörögni a további cókmókért. Lassacskán megérkeznek a Romváros szélére, aztán beljebb indulnak a közepe felé. Mi tagadás, a városrész igen lepusztult, és nem is csak elhanyagolt, hanem egyenesen inkább megsemmisített látványt nyújt. A legtöbb ház és utca üresen áll, néhányba pedig mindenféle kétes elemek költöztek. A szakadék felé haladva még ezekből a gyanús alakokból is egyre kevesebb és kevesebb lesz, amíg tényleg teljesen kihalttá nem válik a táj. A valamikor még díszes, szépen kikövezett utcát most kisebb-nagyobb törmelékdarabok borítják, közöttük itt-ott feltör a legyőzhetetlen gaz. A makacs természettel csak egy kert áll nyerésre a környéken, ők éppen oda tartanak. *
– Ez már az én utcám. És természetesen a ház is rendben van. Személyzetet viszont nem tartok. Próbálkoztam vele, de egy sem akart sokáig megmaradni. *Magyarázza Wellyradonának. Nem túloz azzal, hogy a sajátjának nevezi az utcát, élő szomszédság híján csakugyan a magáénak mondhatja az egészet. Balról a romás házak szegélyezik az útjukat, az utca másik oldala pedig már a szakadékba torkollik. Sokaknak már csak a kilátás a kedvét szegné, ő viszont már csak dacból is itt maradt. Nemsokára egy szinte teljesen épen maradt házhoz érnek, ahol zöld a fű és kevés a gaz. A telket takaros fakerítés és a kertkapu választja el az utcától. A kertben egy kisebb ház áll, csak néhány szobás lehet. A házhoz kikövezett ösvény vezet a kaputól, két ablak pedig rögtön az utcára néz, alattuk egy szép virágágyás. *
– Itt volnánk. Hogy tetszik? Itt aztán nem háborgatják az embert vándorló árusok meg buzgó hittérítők. *Cseveg miközben kinyitja Welly előtt a kertkaput, hogy betessékelje rajta a nőt. *
*Svir disznó módra a Piactérről a Romváros felé vezető úton sem tér jobb belátásra a csomagok cipelését illetően. Húzta már eleget a vállát zsák és tarisznya, az íj és a tegez még többet, ezért nem szokott könyörögni a további cókmókért. Lassacskán megérkeznek a Romváros szélére, aztán beljebb indulnak a közepe felé. Mi tagadás, a városrész igen lepusztult, és nem is csak elhanyagolt, hanem egyenesen inkább megsemmisített látványt nyújt. A legtöbb ház és utca üresen áll, néhányba pedig mindenféle kétes elemek költöztek. A szakadék felé haladva még ezekből a gyanús alakokból is egyre kevesebb és kevesebb lesz, amíg tényleg teljesen kihalttá nem válik a táj. A valamikor még díszes, szépen kikövezett utcát most kisebb-nagyobb törmelékdarabok borítják, közöttük itt-ott feltör a legyőzhetetlen gaz. A makacs természettel csak egy kert áll nyerésre a környéken, ők éppen oda tartanak. *
– Ez már az én utcám. És természetesen a ház is rendben van. Személyzetet viszont nem tartok. Próbálkoztam vele, de egy sem akart sokáig megmaradni. *Magyarázza Wellyradonának. Nem túloz azzal, hogy a sajátjának nevezi az utcát, élő szomszédság híján csakugyan a magáénak mondhatja az egészet. Balról a romás házak szegélyezik az útjukat, az utca másik oldala pedig már a szakadékba torkollik. Sokaknak már csak a kilátás a kedvét szegné, ő viszont már csak dacból is itt maradt. Nemsokára egy szinte teljesen épen maradt házhoz érnek, ahol zöld a fű és kevés a gaz. A telket takaros fakerítés és a kertkapu választja el az utcától. A kertben egy kisebb ház áll, csak néhány szobás lehet. A házhoz kikövezett ösvény vezet a kaputól, két ablak pedig rögtön az utcára néz, alattuk egy szép virágágyás. *
– Itt volnánk. Hogy tetszik? Itt aztán nem háborgatják az embert vándorló árusok meg buzgó hittérítők. *Cseveg miközben kinyitja Welly előtt a kertkaput, hogy betessékelje rajta a nőt. *
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:06:32
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:06:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiú, mintha mit sem észlelne abból, hogy Kagaenae kezd kijönni végleg a béketűrésből, vagy, ha észleli is, hát nem különösebben foglalkozik vele. Ahol tudja húzatja magát, ahol tudja, ott pedig feltartja a lányt, mindent bevet, amit egy ilyen kis... gyermek csak tud, hogy borsot törjön, nem túl látványosan, de meglehetősen idegesítően a felnőttek alá. Kagaenae jogosan képzeli, hogy a gyermek maga a megtestesült rosszindulat, az idegszálak elleni merényletek legnagyobbika, a csínytevések őstehetsége. Persze erre rárak még egy lapáttal a rabság, s az, hogy nem tudja, éppen hol van, merre bolyong, kénytelen a mocskos szájú apróságra támaszkodni, ki, mintha valami gusztustalan dolgot dörmögne az orra alatt, miközben megáll az ajtó előtt.*
- Semmi, semmi. *Dörmögi, ha véletlenül rákérdeznének az esetre, aztán egyszerűen, slendriánul vállat von, ártatlan és semleges tekintettel a lányra nézve.*
- Te tudod. *Jegyzi meg, aztán belép az ajtón, közben hátra-hátrasandítva, nem mintha nem lenne biztos, hogy követik, mert a csuklóját még mindig szorosan fogva tartják.*
- Tessék. Ott van. *Sóhajt fel, s köpi ki szinte foghegyről, miközben a zsákutcába torkolló szobában lévő ketrecre mutat a sarokban. Megtört, egykoron talán nőnemű szerzet kuporog az ajtajában, csont sovány keze kilóg a ketrec rácsa közül, ujjai úgy merednek előre, akár gondosan megfaragott, kissé göcsörtös fogpiszkálók. Nem messze a kezétől egy alma, piros és kívánatos.*
- Mi van nyanya, bírod még? *Röhög fel a gyermek hirtelen, öblös hangon, s a lány felé köp. A szoba egyébiránt nem túl tágas, sőt mondhatni, hogy más nincs is benne csupán a ketrec, áporodott ürülék és vizeletszag tódul mindenhonnan. A lánynak kikészített vedret régen nem használta már. Arca felismerhetetlenségig torzult, csapzott, vékony szálú és fekete, néhol őszbe hajló haja elfedi azt egyébként is. Egyszerű hálóinget visel, mely több helyütt szakadt már. Hirtelen sikoly hangzik fel, sokkal elemibb, mint máskor, a lány az almáért nyúl, más innen az ajtóból egyelőre nem látszik.*
- Höh... még azt sem ette meg, mit legutóbb vittem neki... *köp ismét a gyerek, tenyérbemászó vigyorral mocskos pofáján.*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiú, mintha mit sem észlelne abból, hogy Kagaenae kezd kijönni végleg a béketűrésből, vagy, ha észleli is, hát nem különösebben foglalkozik vele. Ahol tudja húzatja magát, ahol tudja, ott pedig feltartja a lányt, mindent bevet, amit egy ilyen kis... gyermek csak tud, hogy borsot törjön, nem túl látványosan, de meglehetősen idegesítően a felnőttek alá. Kagaenae jogosan képzeli, hogy a gyermek maga a megtestesült rosszindulat, az idegszálak elleni merényletek legnagyobbika, a csínytevések őstehetsége. Persze erre rárak még egy lapáttal a rabság, s az, hogy nem tudja, éppen hol van, merre bolyong, kénytelen a mocskos szájú apróságra támaszkodni, ki, mintha valami gusztustalan dolgot dörmögne az orra alatt, miközben megáll az ajtó előtt.*
- Semmi, semmi. *Dörmögi, ha véletlenül rákérdeznének az esetre, aztán egyszerűen, slendriánul vállat von, ártatlan és semleges tekintettel a lányra nézve.*
- Te tudod. *Jegyzi meg, aztán belép az ajtón, közben hátra-hátrasandítva, nem mintha nem lenne biztos, hogy követik, mert a csuklóját még mindig szorosan fogva tartják.*
- Tessék. Ott van. *Sóhajt fel, s köpi ki szinte foghegyről, miközben a zsákutcába torkolló szobában lévő ketrecre mutat a sarokban. Megtört, egykoron talán nőnemű szerzet kuporog az ajtajában, csont sovány keze kilóg a ketrec rácsa közül, ujjai úgy merednek előre, akár gondosan megfaragott, kissé göcsörtös fogpiszkálók. Nem messze a kezétől egy alma, piros és kívánatos.*
- Mi van nyanya, bírod még? *Röhög fel a gyermek hirtelen, öblös hangon, s a lány felé köp. A szoba egyébiránt nem túl tágas, sőt mondhatni, hogy más nincs is benne csupán a ketrec, áporodott ürülék és vizeletszag tódul mindenhonnan. A lánynak kikészített vedret régen nem használta már. Arca felismerhetetlenségig torzult, csapzott, vékony szálú és fekete, néhol őszbe hajló haja elfedi azt egyébként is. Egyszerű hálóinget visel, mely több helyütt szakadt már. Hirtelen sikoly hangzik fel, sokkal elemibb, mint máskor, a lány az almáért nyúl, más innen az ajtóból egyelőre nem látszik.*
- Höh... még azt sem ette meg, mit legutóbb vittem neki... *köp ismét a gyerek, tenyérbemászó vigyorral mocskos pofáján.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-16 15:48:27
Üzenet elküldve: 2020-06-16 15:48:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Teadélután//
*Ally lóháton érkezik a városnak ezen, kevésbé bizalomgerjesztő helyére. Csak egyszerűen léptet. Kezében tartja Thea levelét, amit még ma reggel kapott a Pegában. Azóta elég sok minden történt, s már az idő is késődélutánba fordult. Küldetéséről, hogy meg kell keresnie a szentélyt, nem feledkezett meg. Másnap korán is fog majd kelni, hogy időben útnak induljon. A puszta elvégre nem itt van a szomszédban.
A városrész szélén léptetve próbálja megkeresni az épületet, amelyre Thea levele is utal. Szeme megállás nélkül jár, s nem is veszi észre a szürke házat. Így egyre beljebb hatol a romok közé. Az élettelen környezet enyhe nyugtalansággal tölti el, hasonlóan lovához. Egy idő után megállítja Wollyt, s kezdi azt hinni, hogy rossz helyen jár. Itt már az épületeken sűrű mohatakaró látható. Helyenként tüskés indák is nőnek ki a falakból, mintegy védelmet biztosítva az amúgy is elhagyatott épületnek. Végre visszafordul, mert itt biz' nem bukkan rá a jó címre. Már-már fontolóra veszi, hogy elhagyja a Romvárost, amikor is szeme sarkából látja meg a virágos ablakú épületet két mohával borított ház közé beékelődve. ~Ó, jól elbújt.~ Csak a kapuban állítja meg a lovát.*
- Jó napot!* Köszönti barátságosan az őrt. Még a nyeregből is leugrik.*
//Teadélután//
*Ally lóháton érkezik a városnak ezen, kevésbé bizalomgerjesztő helyére. Csak egyszerűen léptet. Kezében tartja Thea levelét, amit még ma reggel kapott a Pegában. Azóta elég sok minden történt, s már az idő is késődélutánba fordult. Küldetéséről, hogy meg kell keresnie a szentélyt, nem feledkezett meg. Másnap korán is fog majd kelni, hogy időben útnak induljon. A puszta elvégre nem itt van a szomszédban.
A városrész szélén léptetve próbálja megkeresni az épületet, amelyre Thea levele is utal. Szeme megállás nélkül jár, s nem is veszi észre a szürke házat. Így egyre beljebb hatol a romok közé. Az élettelen környezet enyhe nyugtalansággal tölti el, hasonlóan lovához. Egy idő után megállítja Wollyt, s kezdi azt hinni, hogy rossz helyen jár. Itt már az épületeken sűrű mohatakaró látható. Helyenként tüskés indák is nőnek ki a falakból, mintegy védelmet biztosítva az amúgy is elhagyatott épületnek. Végre visszafordul, mert itt biz' nem bukkan rá a jó címre. Már-már fontolóra veszi, hogy elhagyja a Romvárost, amikor is szeme sarkából látja meg a virágos ablakú épületet két mohával borított ház közé beékelődve. ~Ó, jól elbújt.~ Csak a kapuban állítja meg a lovát.*
- Jó napot!* Köszönti barátságosan az őrt. Még a nyeregből is leugrik.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-16 07:28:58
Üzenet elküldve: 2020-06-16 07:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Még szerencse, hogy a férfi gondolataiból semmit nem észlel, mert bizony annak ellenére, hogy elbírja a terhet megmondaná neki a magáét, amit a cipekedésről gondol. Ennek híján viszont, csak sétálnak az utcákon, amelyek egyre kietlenebbek és elhanyagoltabbak lesznek, lassan már abba is kételkedik, hogy a környéken lehet lakható házat találni. Mivel pedig ő nem tudja hova is mennek, ami egyre aggasztóbb felhőket kreál a fejében, a másikat engedi előre, ő pedig csak követi. Arra, hogy könnyű megtalálni a házat csak bólogat, mert azért azt a keresési módszert nem igazán pártolja, amit a férfi ajánl. ~Persze, csak végig a szakadék mentén, mi vagyok én kötéltáncos? Aztán ha valaminek megtetszem? ~ Nem mintha vissza kéne jönnie ide legközelebb is, bár most mintha úgy tűnne, hogy a férfi máskor is igényt tart társaságra.*
-Csak a kert van rendben? *Kérdez rá kukacoskodva, hiszen a ház állapotáról eddig csak annyit tud, hogy szellemtelen és éppen, hogy csak nem csúszott be a mélybe.*
-Aztán személyzet van abban a házban? *Puhatolózik, hogy mégis mire számítson.*
*Még szerencse, hogy a férfi gondolataiból semmit nem észlel, mert bizony annak ellenére, hogy elbírja a terhet megmondaná neki a magáét, amit a cipekedésről gondol. Ennek híján viszont, csak sétálnak az utcákon, amelyek egyre kietlenebbek és elhanyagoltabbak lesznek, lassan már abba is kételkedik, hogy a környéken lehet lakható házat találni. Mivel pedig ő nem tudja hova is mennek, ami egyre aggasztóbb felhőket kreál a fejében, a másikat engedi előre, ő pedig csak követi. Arra, hogy könnyű megtalálni a házat csak bólogat, mert azért azt a keresési módszert nem igazán pártolja, amit a férfi ajánl. ~Persze, csak végig a szakadék mentén, mi vagyok én kötéltáncos? Aztán ha valaminek megtetszem? ~ Nem mintha vissza kéne jönnie ide legközelebb is, bár most mintha úgy tűnne, hogy a férfi máskor is igényt tart társaságra.*
-Csak a kert van rendben? *Kérdez rá kukacoskodva, hiszen a ház állapotáról eddig csak annyit tud, hogy szellemtelen és éppen, hogy csak nem csúszott be a mélybe.*
-Aztán személyzet van abban a házban? *Puhatolózik, hogy mégis mire számítson.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-15 19:40:18
Üzenet elküldve: 2020-06-15 19:40:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Amióta Aenae ezzel a gyerekkel találkozott, azóta csak nőtt a gyerekek iránti ellenszenve. Az hagyján, hogy szívesen lepofozná, de még a leszúrásának gondolata is megfordul a lány fejében. A fiú vergődik, ezalatt pedig Aenae azon lamentál, hogy hova is döfjön, hogy minél hamarabb elhallgattassa. Szerencsére a gyerek abbahagyja, így Aenaenek egyelőre nem kell megböködnie a tőrével.*
- De tudom.
*Sóhajtja válaszképpen, ha nem tudná, akkor is ott a jelölés az ajtón, amit azért hagyott, hogy tudja, hogy járt már itt. A kölyök egyre jobban idegesíti, de mégis vasmarokkal fogja a csuklóját, véletlenül sem engedné el. A röhögést és az élcelődést nem kommentálja, de azért elkönyveli, hogy a fiú közel sem az az ártatlan bárányka, akinek először gondolta.*
- Nem fiacskám, csak utánad. Az udvariasság is úgy kívánja, hogy a férfi lépjen be először. Te vagy a férfi, nem?
*Ismét magára erőlteti azt a negédességet, amit Habrertustól lesett el. A kancellárnak egyértelműen jobban megy, bár a fiú nem ismeri a kancellárt, így nincs mihez viszonyítson. A csuklójánál fogva lódít egyet a kölykön, hogy irányba állítsa az ajtó felé. Türelme fogytán, nagyon érik a pofon, de furcsa mód az is, hogy szíven szúrja.*
*Amióta Aenae ezzel a gyerekkel találkozott, azóta csak nőtt a gyerekek iránti ellenszenve. Az hagyján, hogy szívesen lepofozná, de még a leszúrásának gondolata is megfordul a lány fejében. A fiú vergődik, ezalatt pedig Aenae azon lamentál, hogy hova is döfjön, hogy minél hamarabb elhallgattassa. Szerencsére a gyerek abbahagyja, így Aenaenek egyelőre nem kell megböködnie a tőrével.*
- De tudom.
*Sóhajtja válaszképpen, ha nem tudná, akkor is ott a jelölés az ajtón, amit azért hagyott, hogy tudja, hogy járt már itt. A kölyök egyre jobban idegesíti, de mégis vasmarokkal fogja a csuklóját, véletlenül sem engedné el. A röhögést és az élcelődést nem kommentálja, de azért elkönyveli, hogy a fiú közel sem az az ártatlan bárányka, akinek először gondolta.*
- Nem fiacskám, csak utánad. Az udvariasság is úgy kívánja, hogy a férfi lépjen be először. Te vagy a férfi, nem?
*Ismét magára erőlteti azt a negédességet, amit Habrertustól lesett el. A kancellárnak egyértelműen jobban megy, bár a fiú nem ismeri a kancellárt, így nincs mihez viszonyítson. A csuklójánál fogva lódít egyet a kölykön, hogy irányba állítsa az ajtó felé. Türelme fogytán, nagyon érik a pofon, de furcsa mód az is, hogy szíven szúrja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093