//Temetetlen hullák//
*Odabent hamarosan alakok kezdenek mozogni az emeleti és a földszinti ablakok előtt is, majd mikor már Nimeril is nekilódul a búcsúdalok jellegzetes első néhány lantakkordja is felhangzik. Az emeleten kinyílik egy ablak, így pedig a teljes siratót hallhatja a lány, míg végignéz a szomszédosnak mondható házakon.
Négy ilyen van. Kettő nagyobb szemben, és két a célpontul szolgálóhoz hasonlatosan kisebb darab a közvetlen szomszédban.*
-Ohh, Eeyr mondd, szívünk miért téped?
Ohh, Eeyr mondd, miért ér ma minden véget?
*Hangzik fel az első pár sor, ahogy Nimeril szeme a szemközti bal házra vetül. Szétvert téglakerítés, igénytelenül bozótos előkert. A járólapok egykori helyét a romos lépcső jelöli már csak ki. A kaput elvitték, a zsanérok árván merednek ki a töredezett oszlopokból.*
-Meghasad a szívem, ha nem ölelhetem,
Ha mosolyából nem jut több nekem.
Szemem kristálytengerén tajtékos dagály
Miért, mondd miért ragadta el őt... A halál?
*Hullámzó ritmus és dallam kíséri a következő versszakot, ahogy a tervet szövögetve szeme az apró, levert cserepű tornyocskákra is felvándorol. A szemközti jobb szomszéd házból még fények is kiszűrődnek, igaz, hogy ez sem néz ki jobban. Itt a kerítés valaha fa lehetett, mára csak néhány oszlop és egy keresztvas itt-ott palánkokkal. A ház három emeletes, tetején kémény, ami még most is lágyan pöfékel. A benti kert azonban rendezett. Láthatóan megtépázott, de lakott épület. A virrasztók jobb szomszédja jön ezután. Csupán egy emelet, és egy íves, kerekded tető jellemzi. Elsőre olyasmi is lehetne, mint egy pajta, ám azoknak nincs ennyi ablaka. Oszlopokkal taglalt hepehupás vaskerítés veszi körbe. Az oszlopok teteje és fejezete bántóan üres.*
-Ohh, Eeyr mondd, szívünk miért téped?
Ohh, Eeyr mondd, miért ér ma minden véget?
*A siratót refrénnel folytatják. Hallhatóan a férfiak éneklik, míg Nimeril kicsit bentebb nézhet. Ez a ház sötét, ajtaja félig félrehúzva dől a saroknak. Az előteret két oldalt pedig egy-egy elburjánzott sziklakert-maradvány ékesíti.*
-Üres még a tenger medre is nélküle.
Lelkem vedd el tőlem is, el vele!
Vigyél át a nemlét fátylán, halálomban
Szívem nélküle már... Nem dobban.
*Nimeril pont átsétál a ház előtt, hogy megnézhesse a bal szomszédot is, mikor felhangzik a refrén ismét.*
-Ohh, Eeyr mondd, szívünk miért téped?
Ohh, Eeyr mondd, miért ér ma minden véget?
*Az utolsó házikó egy kisebb építészeti műremek. Kettő emelete lehet csupán, mégis úgy néz ki, mint egy fára tekeredett sárkány. A kertet ugyan feldúlták, nyílászárók sehol, sőt egy pár fal is méretes horpadásokkal gazdagodott, de bizony a minden oldalra kiálló apró különtetős blokkokat nem tudhatja senki sem eltüntetni. Ugyan itt-ott már a tető sem a régi, még mindig impozáns egy látvány.*
-Mily keringő, mit te játszol, égi úton
Szörnyű gyászon, miért állsz bosszút az anyákon?
*A lant most szinte megrovón pendül, ahogyan Nimeril zsebében rámarkol tervének kulcsára. Több jó lehetősége is van. Ideje, hogy kiválassza az egyik házat, és kitalálja, vajon mi is lesz a gyújtós. Ahogyan elindul még két utolsó sort meghall a gyászdalból, aztán már csak a távoli pengés és mélabús hangulat marad, ahogyan beveti magát az egyik szomszédos házba, hogy most csaléteknek használja a pusztítást.*
-Ohh, Eeyr mondd, követi-e lépted?
Ohh, Eeyr mondd, ugye megvéded?