Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-14 11:48:47
Üzenet elküldve: 2022-11-14 11:48:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gyzi//
~Ezek nincsenek eszüknél!~
*Dren csak úgy kapkodja a levegőt. A fagyos szél így szinte belevág a tüdejébe. Minek ennyit üldözni pár aranyérme miatt? Úgy tesznek mintha nem volnának fontosabb dolgok is a világon. Például a szeretet és a megbocsátás. Bizonyos értelemben lehetne, azt is mondani, hogy a manószakértő pap is. Ilyen értékekre tanítja a polgárokat a harácsolás és a kapzsiság helyett. Szobor kéne neki nem ostorral vagy ököllel verni. Viszont úgy néz ki sikerült leráznia az üldözőit. Volt már lehetősége kiismerni ezeket a romokat így úgy el tud tűnni, hogy észre se vegyék. Ahogy légzése egyre szabályosabb lesz úgy válik elméje is tisztábbá. Már teljesen megnyugszik mikor is az egyik forduló után szembe találkozik valakivel. A hirtelen találkozás hatására szinte ugrik egyet ijedtében. Rajta is látszik, hogy nem épp úri családból származik. Nadrágján és ingén amik túl nagyok rá, lassan több a folt mint az eredeti anyag. Beesett arca és vékony alkata nem önkéntes diétázás eredménye és verítéktől csillogó homloka is elárulhat dolgokat. Vagy, hogy kezét úgy tartja a zsebében mintha az élete múlna rajta. De megnyugszik. Csak egy másik környékbeli. Megkönnyebbülten sóhajt és ha nem akadályozzák akkor a fejét leszegve tovább is menne.*
//Gyzi//
~Ezek nincsenek eszüknél!~
*Dren csak úgy kapkodja a levegőt. A fagyos szél így szinte belevág a tüdejébe. Minek ennyit üldözni pár aranyérme miatt? Úgy tesznek mintha nem volnának fontosabb dolgok is a világon. Például a szeretet és a megbocsátás. Bizonyos értelemben lehetne, azt is mondani, hogy a manószakértő pap is. Ilyen értékekre tanítja a polgárokat a harácsolás és a kapzsiság helyett. Szobor kéne neki nem ostorral vagy ököllel verni. Viszont úgy néz ki sikerült leráznia az üldözőit. Volt már lehetősége kiismerni ezeket a romokat így úgy el tud tűnni, hogy észre se vegyék. Ahogy légzése egyre szabályosabb lesz úgy válik elméje is tisztábbá. Már teljesen megnyugszik mikor is az egyik forduló után szembe találkozik valakivel. A hirtelen találkozás hatására szinte ugrik egyet ijedtében. Rajta is látszik, hogy nem épp úri családból származik. Nadrágján és ingén amik túl nagyok rá, lassan több a folt mint az eredeti anyag. Beesett arca és vékony alkata nem önkéntes diétázás eredménye és verítéktől csillogó homloka is elárulhat dolgokat. Vagy, hogy kezét úgy tartja a zsebében mintha az élete múlna rajta. De megnyugszik. Csak egy másik környékbeli. Megkönnyebbülten sóhajt és ha nem akadályozzák akkor a fejét leszegve tovább is menne.*
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-13 16:03:47
Üzenet elküldve: 2022-11-13 16:03:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nilevard Demingen Sethvar, Haldrian Rhuuv//
// Aktív képesség - vértviselet //
// Zárás //
* Dühödt feszengős tekintettel vetődik a férfi után, de végül kezei közül kicsúszik.A macskakövekről felpattanva kiált fel. *
- Őrség! Tolvaj! Tolvaj!
* Dühödten próbálja elkapni a tolvajt, hogy mihamarabb vissza szerezhesse felszerelését. ~ Hihetetlen! Pont most?! ~ *
- Őrség!
* Bár pengéje már nincs a kezében, így kénytelen csak pajzzsal tovább haladni. Tovább keresni az ismeretlent az utcákon. *
// Vadászat kezdete //
* Tekintetét az úton tartva halad előre, nem is gondolta volna, hogy hasonló történhet vele. ~ Ez abszurd! Volt képe annak a kölyöknek! ~ Dühében rádöbben, hogy a környék már egészen ismerős. A rezidencia közelében futkostak, így a célja is igazán közel van hozzá. Egy járőröző katonához lépve elmondja neki a történteket. Nyakláncát mutatva tiszteleg a közkatona felé. *
- Kérem keressenek egy félvért. Hosszú fekete copfba kötött haja van, általános szövetruhát viselt, és mintha egy csonttőre lett volna. Barnába volt öltözve. Nevét nem tudom, de egy igazán értékes mesterkardot lovasított meg tőlem.
* Amennyire tudja részletesen leírja a férfit neki, majd hozzá teszi. *
- Bárki aki elkapja, 300 plusz aranyat adok neki.
* A városőrnek felcsillan a szeme az összeg hallatán, így már megy is a dolgára, hogy megtalálhassák az ismeretlent. Nilevard megkeresve a lovát már indul is a kaszárnya felé, hogy feladja a vérdíjat. *
// Aktív képesség - vértviselet //
// Zárás //
* Dühödt feszengős tekintettel vetődik a férfi után, de végül kezei közül kicsúszik.A macskakövekről felpattanva kiált fel. *
- Őrség! Tolvaj! Tolvaj!
* Dühödten próbálja elkapni a tolvajt, hogy mihamarabb vissza szerezhesse felszerelését. ~ Hihetetlen! Pont most?! ~ *
- Őrség!
* Bár pengéje már nincs a kezében, így kénytelen csak pajzzsal tovább haladni. Tovább keresni az ismeretlent az utcákon. *
// Vadászat kezdete //
* Tekintetét az úton tartva halad előre, nem is gondolta volna, hogy hasonló történhet vele. ~ Ez abszurd! Volt képe annak a kölyöknek! ~ Dühében rádöbben, hogy a környék már egészen ismerős. A rezidencia közelében futkostak, így a célja is igazán közel van hozzá. Egy járőröző katonához lépve elmondja neki a történteket. Nyakláncát mutatva tiszteleg a közkatona felé. *
- Kérem keressenek egy félvért. Hosszú fekete copfba kötött haja van, általános szövetruhát viselt, és mintha egy csonttőre lett volna. Barnába volt öltözve. Nevét nem tudom, de egy igazán értékes mesterkardot lovasított meg tőlem.
* Amennyire tudja részletesen leírja a férfit neki, majd hozzá teszi. *
- Bárki aki elkapja, 300 plusz aranyat adok neki.
* A városőrnek felcsillan a szeme az összeg hallatán, így már megy is a dolgára, hogy megtalálhassák az ismeretlent. Nilevard megkeresve a lovát már indul is a kaszárnya felé, hogy feladja a vérdíjat. *
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-13 15:18:37
Üzenet elküldve: 2022-11-13 15:18:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nilevard Demingen Sethvar, Haldrian Rhuuv//
//Zárás//
*Dobogó szívvel öleli magához a kardot, miközben rohan, ahogy csak tud. Be az egyik utcán, ki a másikon. Be a következőn, majd vissza a következő sarkon. Mikor megbizonyosodott afelől, hogy lerázta az aranypáncélos lovagot, hátát egy falnak veti, hogy megszemlélhesse szerzeményét.*
-Fú! *Nagy szemekkel méricskéli a mesterpengét, majd elrejti és körbepillant az utcán. Fenébe a levéllel. Majd azt mondja, kézbesítette. Most az lesz az első, hogy visszamegy a Kikötőbe. Ki tudja, mi lesz, ha megint látja a lovagot? Ahogy utána vetette magát a lóról, lelkiekben már készen állt rá, hogy az életéért kell könyörögnie. Az a csekélyke arany, amit a zsebe rejt, aligha húzza ki a csávából.
Nem kíván egy mesterkarddal parolázni itt. Kabátjába rejti, amennyire tudja, majd olyan feltűnésmentesen, amennyire tud, visszaindul innen. Tervben volt, hogy körbenéz a sokat emlegetett Csonthíd túlsó felén is, de ez immáron füstbe megy most. Az ijesztő lovag bizonyosan ott keresné először. Meg kell lépnie a városból, méghozzá mielőbb.*
//Zárás//
*Dobogó szívvel öleli magához a kardot, miközben rohan, ahogy csak tud. Be az egyik utcán, ki a másikon. Be a következőn, majd vissza a következő sarkon. Mikor megbizonyosodott afelől, hogy lerázta az aranypáncélos lovagot, hátát egy falnak veti, hogy megszemlélhesse szerzeményét.*
-Fú! *Nagy szemekkel méricskéli a mesterpengét, majd elrejti és körbepillant az utcán. Fenébe a levéllel. Majd azt mondja, kézbesítette. Most az lesz az első, hogy visszamegy a Kikötőbe. Ki tudja, mi lesz, ha megint látja a lovagot? Ahogy utána vetette magát a lóról, lelkiekben már készen állt rá, hogy az életéért kell könyörögnie. Az a csekélyke arany, amit a zsebe rejt, aligha húzza ki a csávából.
Nem kíván egy mesterkarddal parolázni itt. Kabátjába rejti, amennyire tudja, majd olyan feltűnésmentesen, amennyire tud, visszaindul innen. Tervben volt, hogy körbenéz a sokat emlegetett Csonthíd túlsó felén is, de ez immáron füstbe megy most. Az ijesztő lovag bizonyosan ott keresné először. Meg kell lépnie a városból, méghozzá mielőbb.*
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-13 12:10:57
Üzenet elküldve: 2022-11-13 12:10:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Nilevard Demingen Sethvar, Haldrian Rhuuv //
// Aktív képesség - vértviselet //
* Már csak néhány perces lovaglás kellett volna, hogy kedvese szerető ölelésébe fonódhasson. Bár-e vágy vezérelte az utakra, aligha lehetne olyan rövid az út, mint azt várta volna.
Talán még mindig feszült állapotban van, ahogyan az íjak vagy éppen a kardok meredtek felé vagy csak szimplán túl feszélyezett volt, hogy észre vegye az alakot.
Ágas nem reagál időben, ahogyan a lovag sem. Már csak a leoldott kardnál veszi észre, hogy egy koszosnak tűnő félvér próbál meglógni vele. Meghökken egy pillanatra, ami pont elég ahhoz, hogy a férfi villám gyorsan elkezdjen szaladni a romokon keresztül. *
- Megállj!
* Nincs ideje több szót hallatnia, Nilevard már indul is a férfi után. Lováról le pattanva villámgyorsan szökken a férfi után. Bár páncélzata nehéz, könnyedén rohan az alak után a sikátorban. Évek kemény munkájába került számára, hogy ilyen jó kondícióban legyen, de nem gondolta volna, hogy hasonló helyzetben kell használnia. Előbb gondolta volna, hogy egy roham esetén kell könnyed léptekkel haladnia, mint egy koszos tolvajt üldözni a sikátorokon keresztül.
Érezhetően gyorsabban fut mint a másik, így hamar a közelébe jut az alaknak, bár elkapni nem tudja, mégis keze között érzi a kölyök torkát. *
- Tolvaj! Állj!
// Aktív képesség - vértviselet //
* Már csak néhány perces lovaglás kellett volna, hogy kedvese szerető ölelésébe fonódhasson. Bár-e vágy vezérelte az utakra, aligha lehetne olyan rövid az út, mint azt várta volna.
Talán még mindig feszült állapotban van, ahogyan az íjak vagy éppen a kardok meredtek felé vagy csak szimplán túl feszélyezett volt, hogy észre vegye az alakot.
Ágas nem reagál időben, ahogyan a lovag sem. Már csak a leoldott kardnál veszi észre, hogy egy koszosnak tűnő félvér próbál meglógni vele. Meghökken egy pillanatra, ami pont elég ahhoz, hogy a férfi villám gyorsan elkezdjen szaladni a romokon keresztül. *
- Megállj!
* Nincs ideje több szót hallatnia, Nilevard már indul is a férfi után. Lováról le pattanva villámgyorsan szökken a férfi után. Bár páncélzata nehéz, könnyedén rohan az alak után a sikátorban. Évek kemény munkájába került számára, hogy ilyen jó kondícióban legyen, de nem gondolta volna, hogy hasonló helyzetben kell használnia. Előbb gondolta volna, hogy egy roham esetén kell könnyed léptekkel haladnia, mint egy koszos tolvajt üldözni a sikátorokon keresztül.
Érezhetően gyorsabban fut mint a másik, így hamar a közelébe jut az alaknak, bár elkapni nem tudja, mégis keze között érzi a kölyök torkát. *
- Tolvaj! Állj!
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-13 10:49:56
Üzenet elküldve: 2022-11-13 10:49:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
*A Csonthíd mellett ácsorogva pillázik le a nagy és büdös semmibe, miközben kissé kinyúlt és alakjára tán pár számmal nagyobb nadrágját húzogatja minduntalan fölfelé, hogy hátsóját megvédje attól, hogy a nagyérdemű közönség elé tárja. Ezen gondolatra kiegyenesedik és hátrapillant válla fölött, majd vállat von, mikor tudatosul benne, hogy itt nem igen akad közönség. Egy ideje már nem a nyüzsgéséről híres ezen része a városnak, leszámítva a hidat használó utazókat, akikből ebben az időpontban nincsen valami sok. Nem hiába jött éppen most bámulni a nagy mélységet és hallgatni az esetlegesen belőle feltörő sikításokat és ordításokat. Azt mondják szellemjárta vagy mi a szösz, de ez idáig csak a szél süvítését hallotta a romok között. Legalábbis ő maga erre fogja azt, amire nincs bizonyíték. Még egyszer sem sikított az arcába egyetlen áttetsző alak sem. Mert persze így képzeli el azokat a szellem izéket.
Még vár egy kicsit, hátha, de úgy néz ki a szenvedők ma is hallgatnak, mint a sír. Kissé csalódottan nyúl be a sapka alá, hogy hajába vakarhasson. Az álcázásnak ez az egyik leghátrányosabb pontja. Hogy viszket, mint az állat. Meg lehet, hogy a kosz is közrejátszik, de ez nem bizonyított tény.
Amikor megunja a nézelődést már csak az marad hátra, hogy távozóra fogja. Megigazgatja mellkasa előtt az ingét, amivel egyidejűleg azt is ellenőrzi, hogy a leszorításra használt fásli még eléggé tart-e. Amikor elégedett álcájának tartásával sarkon fordul és azon tűnődik, hogy beüljön-e a kalmárba. Talán ma még valami alkoholt is tud venni, ha nagyon határozott fellépést produkál a pultnál. Miért is ne? Nem csak ő lenne az egyedüli törpenövésű felnőtt nő, aki alkoholt iszik. Vagyis férfi. Mondjuk azt már neccesebb lesz beadagolni a pultosoknak.
Ezen tervét szövögetve süketen és vakon, elmerengve ballag a romok között, célba véve a polgárnegyedet. Azon keresztül vezet a leggyorsabb út a kalmárba.*
*A Csonthíd mellett ácsorogva pillázik le a nagy és büdös semmibe, miközben kissé kinyúlt és alakjára tán pár számmal nagyobb nadrágját húzogatja minduntalan fölfelé, hogy hátsóját megvédje attól, hogy a nagyérdemű közönség elé tárja. Ezen gondolatra kiegyenesedik és hátrapillant válla fölött, majd vállat von, mikor tudatosul benne, hogy itt nem igen akad közönség. Egy ideje már nem a nyüzsgéséről híres ezen része a városnak, leszámítva a hidat használó utazókat, akikből ebben az időpontban nincsen valami sok. Nem hiába jött éppen most bámulni a nagy mélységet és hallgatni az esetlegesen belőle feltörő sikításokat és ordításokat. Azt mondják szellemjárta vagy mi a szösz, de ez idáig csak a szél süvítését hallotta a romok között. Legalábbis ő maga erre fogja azt, amire nincs bizonyíték. Még egyszer sem sikított az arcába egyetlen áttetsző alak sem. Mert persze így képzeli el azokat a szellem izéket.
Még vár egy kicsit, hátha, de úgy néz ki a szenvedők ma is hallgatnak, mint a sír. Kissé csalódottan nyúl be a sapka alá, hogy hajába vakarhasson. Az álcázásnak ez az egyik leghátrányosabb pontja. Hogy viszket, mint az állat. Meg lehet, hogy a kosz is közrejátszik, de ez nem bizonyított tény.
Amikor megunja a nézelődést már csak az marad hátra, hogy távozóra fogja. Megigazgatja mellkasa előtt az ingét, amivel egyidejűleg azt is ellenőrzi, hogy a leszorításra használt fásli még eléggé tart-e. Amikor elégedett álcájának tartásával sarkon fordul és azon tűnődik, hogy beüljön-e a kalmárba. Talán ma még valami alkoholt is tud venni, ha nagyon határozott fellépést produkál a pultnál. Miért is ne? Nem csak ő lenne az egyedüli törpenövésű felnőtt nő, aki alkoholt iszik. Vagyis férfi. Mondjuk azt már neccesebb lesz beadagolni a pultosoknak.
Ezen tervét szövögetve süketen és vakon, elmerengve ballag a romok között, célba véve a polgárnegyedet. Azon keresztül vezet a leggyorsabb út a kalmárba.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-13 10:13:09
Üzenet elküldve: 2022-11-13 10:13:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nilevard Demingen Sethvar//
//Aktív képesség - nyilvános lopás//
*Megannyi helyzet és szituáció végigfut elméjén, mire megkönnyebbülten végez dolgával a lakatlan kastély fala mellett. Utoljára a kocsmában látott szöszi meg a szemei jutnak eszébe. Hamar visszakotorja magát gatyájába viszont, ahogy meghallja a közelben a patadobogást.
Egy lovag poroszkál ott lóháton, gyakorlatilag a senkiföldjén. Hogy mit keres itt, azt alighanem csak a szőke fickó tudja. Bárhogy is, ő még nem látott hasonlót sem. Hatalmas, sudár termet, fényes páncél, csillogó kard... És micsoda kard az! Ilyet sem lát az ember mindennap a Kikötőben.
Ő azonban nem tart tőle. Sportot űz abból, hogy elszaladjon a minél nagyobb veszedelmek elől.
Megigazítja nadrágszíját, majd néma csendben a nyomába ered. Nem, nem kíván rejtőzve maradni. A ló oldala mellé szegődik, hogy leoldhassa vagy letéphesse a csodás kardot,hüvelyestül a fickó oldaláról. Itt aztán szemtanú is alig, s megeszi a kalapját, ha a fickó lóháton képes utánaeredni a régi, romos kúriák között a sikátorba, vagy páncélban tartani vele a lépést! De ennek már nem ő kell, hogy megmondója legyen. Ő csak igyekszik magához ragadni a fegyvert és minél előbb, rohanvást eltávolodni a lótól és lovasától. Egy árva szót sem szól közben, még a szemkontaktust is igyekszik kerülni. Nem óhajtja felbosszantani a páncélos fickót, csak eltűnni a szajréval minél előbb a romos kúriák között. Csak az jár agyában, mekkora pénzt csinálhat ebből a mesterkardból!*
//Aktív képesség - nyilvános lopás//
*Megannyi helyzet és szituáció végigfut elméjén, mire megkönnyebbülten végez dolgával a lakatlan kastély fala mellett. Utoljára a kocsmában látott szöszi meg a szemei jutnak eszébe. Hamar visszakotorja magát gatyájába viszont, ahogy meghallja a közelben a patadobogást.
Egy lovag poroszkál ott lóháton, gyakorlatilag a senkiföldjén. Hogy mit keres itt, azt alighanem csak a szőke fickó tudja. Bárhogy is, ő még nem látott hasonlót sem. Hatalmas, sudár termet, fényes páncél, csillogó kard... És micsoda kard az! Ilyet sem lát az ember mindennap a Kikötőben.
Ő azonban nem tart tőle. Sportot űz abból, hogy elszaladjon a minél nagyobb veszedelmek elől.
Megigazítja nadrágszíját, majd néma csendben a nyomába ered. Nem, nem kíván rejtőzve maradni. A ló oldala mellé szegődik, hogy leoldhassa vagy letéphesse a csodás kardot,hüvelyestül a fickó oldaláról. Itt aztán szemtanú is alig, s megeszi a kalapját, ha a fickó lóháton képes utánaeredni a régi, romos kúriák között a sikátorba, vagy páncélban tartani vele a lépést! De ennek már nem ő kell, hogy megmondója legyen. Ő csak igyekszik magához ragadni a fegyvert és minél előbb, rohanvást eltávolodni a lótól és lovasától. Egy árva szót sem szól közben, még a szemkontaktust is igyekszik kerülni. Nem óhajtja felbosszantani a páncélos fickót, csak eltűnni a szajréval minél előbb a romos kúriák között. Csak az jár agyában, mekkora pénzt csinálhat ebből a mesterkardból!*
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-13 09:33:49
Üzenet elküldve: 2022-11-13 09:33:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Fényes nappal árnyékok között //
// A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz! //
* Az ismeretlen fáklyák fényei elkezdenek távolodni a helyszíntől. A férfi hangját egy darabon csak figyeli, miközben egy szélső út irányába vezeti a városőröket. Szerencséjére nem látták őt egy pillanatra se, így nem kell aggódnia, hogy fejpénzt tesznek a fejére. A városi őrség is kereste már ezt a kereskedőt, így aligha fog okozni több problémát számára. Szablyát kezében tartva figyel minden zajra, lassan közeledő léptekre még a levegőt is vissza folytja magába. Óvatosan felemelkedik és megpillantja az elfet, ahogyan a fekete kendőt lengeti. Felegyenesedik, majd bal kezével leporolja magáról a ráragadt mocskot, de szemét továbbra se veszi le az idegenről. ~ Mégis látta, hogy merre jövök. ~ Szemöldöke a magyarázatot keresi, de nem sok esélyt ad rá, hogy tényleges megoldást találhat rá, így kénytelen mélyebb hangzásban felszólalni. *
- Mit akarsz?
* Pengéjét továbbra is lendítésre készen tartja, vállának támasztva lábait széttárja, hogy bármikor lesújthasson a férfire, bár tudja.... Nem vétkezett ellene a másik fél, még is haraggal a szemében méri végig a rejtélyes alakot. Soha nem szeretett tartozni, de előfordulhat, hogy kénytelen lesz? Nem is jutna eszébe, hogy a másik csak a kíváncsiságát akarja kielégíteni, hisz ilyen balga emberek aligha élhetik meg ezt a kort. *
// Fényes nappal árnyékok között //
// A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz! //
* Az ismeretlen fáklyák fényei elkezdenek távolodni a helyszíntől. A férfi hangját egy darabon csak figyeli, miközben egy szélső út irányába vezeti a városőröket. Szerencséjére nem látták őt egy pillanatra se, így nem kell aggódnia, hogy fejpénzt tesznek a fejére. A városi őrség is kereste már ezt a kereskedőt, így aligha fog okozni több problémát számára. Szablyát kezében tartva figyel minden zajra, lassan közeledő léptekre még a levegőt is vissza folytja magába. Óvatosan felemelkedik és megpillantja az elfet, ahogyan a fekete kendőt lengeti. Felegyenesedik, majd bal kezével leporolja magáról a ráragadt mocskot, de szemét továbbra se veszi le az idegenről. ~ Mégis látta, hogy merre jövök. ~ Szemöldöke a magyarázatot keresi, de nem sok esélyt ad rá, hogy tényleges megoldást találhat rá, így kénytelen mélyebb hangzásban felszólalni. *
- Mit akarsz?
* Pengéjét továbbra is lendítésre készen tartja, vállának támasztva lábait széttárja, hogy bármikor lesújthasson a férfire, bár tudja.... Nem vétkezett ellene a másik fél, még is haraggal a szemében méri végig a rejtélyes alakot. Soha nem szeretett tartozni, de előfordulhat, hogy kénytelen lesz? Nem is jutna eszébe, hogy a másik csak a kíváncsiságát akarja kielégíteni, hisz ilyen balga emberek aligha élhetik meg ezt a kort. *
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-13 09:17:51
Üzenet elküldve: 2022-11-13 09:17:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Bár gazdag negyedet, városrésznek nevezik, valójában már csak halvány árnyéka egykori önmagának. Hatalmas lázadás kerekedett fel Artheniorban, régi és elnyomott sérelmek törtek fel, melynek következménye rengeteg halálos áldozattal jár, s a seb, mely mindig emlékeztetni fogja az itt élőket kegyetlen mende mondákra. A terület szélén a volt gazdag negyed megmaradt és talán még ma is lakott kúriáinak maroknyi kéménye magasodik az ég felé. Azonban néhány perc gyaloglásra ezektől a még élő rezidenciáktól néhány üres és romos düledezik keleti irányban, ez az, amit ma romváros megnevezés vett át, egészen addig, míg meg nem szakad a talaj. Rejtélyes mély árok siklik végig a város mentén.
Sötéten ásító hatalmas kiterjedésű üreg, mi minden szemlélőkben kérdést ébreszt. Nilevard Ágas hátán haladva tekinget a romokra, és elmélkedik, hogy mit kellett volna másképp tenni. Atyja idején volt a lázadás, így ő még csak a kúriájuk védelmében pihent. A kiterjedt Meredély oldala csipkézett, mászásra egyáltalán nem alkalmas, bár a történtek után néhány hasadékokban lakó madár már beköltözött, éles kontrasztot képezve az egyébként sötétnek és taszítónak tűnő sebbel. ~ Azt hallottam, hogy rengetegen rejtik ide áldozataikat. ~ És valahol ez bizonyosságot is adhat, hisz a madarak valamiért leköltöztek a mélységbe.
A valaha volt gyakorlótér, a kaszárnyák, s a zárkasor nem létezik már, helyette csak a Lélekvesztő, egy rejtélyekkel teli forradalmár sír gödőr, vagy csak egy rejtélyes szakadék, mely gyakorlatilag kettészeli Artheniort, elválasztva egymástól két felét. A távolban nem olyan sok házat lehet látni, soha nem építkeztek olyan bőszen, de még is ha sokáig réved a távolba valaki, meg-meg pillanthat egy kéményből felszálló füstöt. A nagy kiterjedésű kráter fenekét szinte lehetetlen megszemlélni, csak egy-egy csillanás látható, mely a folyóból a szakadékba két oldalról lezúgó kis csermelyek rejtélyes csobogása vagy éppen rejtélyekkel teli fényjátéka csupán, ahogyan eltűnnek a mélyben húzódó barlangrendszerben. A Meredély gyakorta pont ezért az életüket eldobók kedvelt helyszínévé is vált, mert, aki egyszer ide levetette magát, többé már nem tért vissza, hisz miként mászhatna ki egy ily mély szakadékból? A pletykák szerint még egy város rejlik lenn, de erre aligha leltek bizonyosságot.
Élő hallottak, szörnyek, vagy éppen szellemek? Ki tudja mi rejlik a szakad mélységein, és valaha sikerül lezárni ezt a rémségekkel teli szakadékot? Ez már csak a tanácstól függ, vagy éppen a nép előhozakodásán.
A Meredélyen való átkelésnek csak egyetlen egy módja van, egy Csonthíd néven ismert kőhíd, amiért szép kis összeget kell benyújtani, ha az ember át szándékozik kelni rajta.
Szemeivel végig siklik az építményen, majd már fordul is a rezidencia irányába, hogy mihamarabb kedvese szerető ölelésében találhassa magát. *
Sötéten ásító hatalmas kiterjedésű üreg, mi minden szemlélőkben kérdést ébreszt. Nilevard Ágas hátán haladva tekinget a romokra, és elmélkedik, hogy mit kellett volna másképp tenni. Atyja idején volt a lázadás, így ő még csak a kúriájuk védelmében pihent. A kiterjedt Meredély oldala csipkézett, mászásra egyáltalán nem alkalmas, bár a történtek után néhány hasadékokban lakó madár már beköltözött, éles kontrasztot képezve az egyébként sötétnek és taszítónak tűnő sebbel. ~ Azt hallottam, hogy rengetegen rejtik ide áldozataikat. ~ És valahol ez bizonyosságot is adhat, hisz a madarak valamiért leköltöztek a mélységbe.
A valaha volt gyakorlótér, a kaszárnyák, s a zárkasor nem létezik már, helyette csak a Lélekvesztő, egy rejtélyekkel teli forradalmár sír gödőr, vagy csak egy rejtélyes szakadék, mely gyakorlatilag kettészeli Artheniort, elválasztva egymástól két felét. A távolban nem olyan sok házat lehet látni, soha nem építkeztek olyan bőszen, de még is ha sokáig réved a távolba valaki, meg-meg pillanthat egy kéményből felszálló füstöt. A nagy kiterjedésű kráter fenekét szinte lehetetlen megszemlélni, csak egy-egy csillanás látható, mely a folyóból a szakadékba két oldalról lezúgó kis csermelyek rejtélyes csobogása vagy éppen rejtélyekkel teli fényjátéka csupán, ahogyan eltűnnek a mélyben húzódó barlangrendszerben. A Meredély gyakorta pont ezért az életüket eldobók kedvelt helyszínévé is vált, mert, aki egyszer ide levetette magát, többé már nem tért vissza, hisz miként mászhatna ki egy ily mély szakadékból? A pletykák szerint még egy város rejlik lenn, de erre aligha leltek bizonyosságot.
Élő hallottak, szörnyek, vagy éppen szellemek? Ki tudja mi rejlik a szakad mélységein, és valaha sikerül lezárni ezt a rémségekkel teli szakadékot? Ez már csak a tanácstól függ, vagy éppen a nép előhozakodásán.
A Meredélyen való átkelésnek csak egyetlen egy módja van, egy Csonthíd néven ismert kőhíd, amiért szép kis összeget kell benyújtani, ha az ember át szándékozik kelni rajta.
Szemeivel végig siklik az építményen, majd már fordul is a rezidencia irányába, hogy mihamarabb kedvese szerető ölelésében találhassa magát. *
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-12 19:54:07
Üzenet elküldve: 2022-11-12 19:54:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Fényes nappal árnyékok között//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Nézelődését lábdobogások zaja szakítja félbe. Egy romos boltív alól húzza vissza a fejét és fülel a hangok irányába. Hatalmas fekete árnyék fut felé, kivont fegyverrel, ami nem is akármekkora. A maszkot már csak villanásnyi időre látja, ismerni véli, hogy holló lehet és nem egy hattyú mondjuk. Nagy villantás volt, az már igaz. A fegyvert is kaphatta volna a gyomrába, de az idegen inkább az öklét mártja az ő hasába. Ideje sincs kivédeni, vagy legalább felkiáltani, miszerint békével jöttem! Kétrét görnyed, s az alak már ott sincs. Néhány hörrenés erejével igyekszik levegőt szívni magába, az édest; ami a környék állapota miatt inkább áporodott. S bár sosem lesz a Lihanech Tudósok Társaságának rendes klubtagja; mégis leszűr a zajokból annyit; ami neki elég. Más lábak dobogását is hallja, ezért már épp ki sem egyenesedik. Gyomrozó ismerőse menekülő személy, s emitt érkeznek az üldözők, jókora fölénnyel. Az egyen felszerelések láttán sejdíti, hogy városőr félék lehetnek. Így minden erejét összeszedve hörög még párat és eljátssza, épp gyomrát készül a helyén tartani. Szabad bal kezével csápol a segítség után és a mellette megálló férfi karjába kapaszkodik. *
- Jót behúzott a gyomromba az átkozott! Mindjárt visszaköszön a tegnapi ebédem is!
* Mivel tök ellentétes irányba nem mutathat, az feltűnő lenne, ezért az utca folytatása felé int. *
- A szemem sarkából még láttam, elfutott az utca végéig és ott a sarkon befordult. Az a nagy fekete alak valamit villantott, mielőtt kilépett és mintha vörös lett volna!
* Gyengéden utal arra, hogy már esélyesen nem fekete ruhás alakot kell keresniük, hanem egy kifordított köpenyű vöröset. A falnak támaszkodva szedi magát össze, mint valami nyámnyila, anyuci kedvence. Hasát tapogatja és olyan szívfájdító lehet most a tekintete, mint a legártatlanabb újszülötté, mikor kirakják a szűrét az esőre. Vagy mi. Riadtan kap még az erszénye felé és megnyugodva kiált fel, hogy a katonák hallják a szavait, ahogy sebesen távoznak a színről. *
- Az erszényem legalább nem vitte el az az átok! Máskülönben nem tudnám elvinni a kedvesem egy finom fogásra! A barátom is kiröhögne.
* Van két opció a támadónak. Elgörnyed a faltól és figyeli, ahogy az utolsó katona is eltűnik a sarkon túl. Kicsit vár még, majd óvatos léptekkel indul abba a romos udvarba, ahová látta a maszkos alakot bebújni, de megtorpan. Nem dugja elő a fejét, mert még levágják. Szerencsére van nála egy fekete kendő, amivel olykor magát takarja. Inkább azt lengeti be a maszkosnak. Pluszban reménykedik abban, hogy amaz hallott mindent és nem kell magyarázkodnia. *
- Hé te, akárki vagy is, szedd rendbe magad. Eltűntek egy időre.
//Fényes nappal árnyékok között//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Nézelődését lábdobogások zaja szakítja félbe. Egy romos boltív alól húzza vissza a fejét és fülel a hangok irányába. Hatalmas fekete árnyék fut felé, kivont fegyverrel, ami nem is akármekkora. A maszkot már csak villanásnyi időre látja, ismerni véli, hogy holló lehet és nem egy hattyú mondjuk. Nagy villantás volt, az már igaz. A fegyvert is kaphatta volna a gyomrába, de az idegen inkább az öklét mártja az ő hasába. Ideje sincs kivédeni, vagy legalább felkiáltani, miszerint békével jöttem! Kétrét görnyed, s az alak már ott sincs. Néhány hörrenés erejével igyekszik levegőt szívni magába, az édest; ami a környék állapota miatt inkább áporodott. S bár sosem lesz a Lihanech Tudósok Társaságának rendes klubtagja; mégis leszűr a zajokból annyit; ami neki elég. Más lábak dobogását is hallja, ezért már épp ki sem egyenesedik. Gyomrozó ismerőse menekülő személy, s emitt érkeznek az üldözők, jókora fölénnyel. Az egyen felszerelések láttán sejdíti, hogy városőr félék lehetnek. Így minden erejét összeszedve hörög még párat és eljátssza, épp gyomrát készül a helyén tartani. Szabad bal kezével csápol a segítség után és a mellette megálló férfi karjába kapaszkodik. *
- Jót behúzott a gyomromba az átkozott! Mindjárt visszaköszön a tegnapi ebédem is!
* Mivel tök ellentétes irányba nem mutathat, az feltűnő lenne, ezért az utca folytatása felé int. *
- A szemem sarkából még láttam, elfutott az utca végéig és ott a sarkon befordult. Az a nagy fekete alak valamit villantott, mielőtt kilépett és mintha vörös lett volna!
* Gyengéden utal arra, hogy már esélyesen nem fekete ruhás alakot kell keresniük, hanem egy kifordított köpenyű vöröset. A falnak támaszkodva szedi magát össze, mint valami nyámnyila, anyuci kedvence. Hasát tapogatja és olyan szívfájdító lehet most a tekintete, mint a legártatlanabb újszülötté, mikor kirakják a szűrét az esőre. Vagy mi. Riadtan kap még az erszénye felé és megnyugodva kiált fel, hogy a katonák hallják a szavait, ahogy sebesen távoznak a színről. *
- Az erszényem legalább nem vitte el az az átok! Máskülönben nem tudnám elvinni a kedvesem egy finom fogásra! A barátom is kiröhögne.
* Van két opció a támadónak. Elgörnyed a faltól és figyeli, ahogy az utolsó katona is eltűnik a sarkon túl. Kicsit vár még, majd óvatos léptekkel indul abba a romos udvarba, ahová látta a maszkos alakot bebújni, de megtorpan. Nem dugja elő a fejét, mert még levágják. Szerencsére van nála egy fekete kendő, amivel olykor magát takarja. Inkább azt lengeti be a maszkosnak. Pluszban reménykedik abban, hogy amaz hallott mindent és nem kell magyarázkodnia. *
- Hé te, akárki vagy is, szedd rendbe magad. Eltűntek egy időre.
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-12 17:47:53
Üzenet elküldve: 2022-11-12 17:47:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fényes nappal árnyékok között//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Futni és menekülni... Ez a két legfontosabb dolog, mikor valaki egy megbízás után végez. Mihamarabb távol tudja magát a kivégzett célponttól. A polgárnegyedbe nyugszik békében az a kereskedő, aki már több alkalommal is nőket erőszakolt meg, ideje volt már, hogy valaki fejpénzt adjon érte.
Idővel mindenkinek szembe kell néznie a tetteivel, és a férfinek most jött el az ideje. Arcával a padlón vérzik el a torkából, míg Syndra pedig a tetőn keresztül lóg meg az őrség elől.
Egy hosszan tartó sprint, ahogyan minél távolabb lesz a fáklyák világító fényétől. *
- Ott volt! Láttam! A háztetőn futott végig!
* Zeng a sikátorok közt egy ismeretlen hang, a lány arcán csak egy örült mosoly mutatkozna, hogy ha éppen nem maszk rejtené az arcát. Már vagy a tizedik háztetőre jutott, mire észre vette, hogy nincs tovább. A házak a romos városrésszel együtt elfogytak, már csak végeláthatatlan romok mutatkoznak előtte. Hátranézve tapasztalja, hogy a fáklyák egyre jobban közelednek, ahogyan sűrűsödnek is. A tetőről le pattanva egy szekérbe ugrik, ami üres csattanással jelzi érkezését.
Még nincs ideje a nevetésnek, ahogyan meleg étkeknek sem. A szekérről le pattanva már fut is tovább az üres városrészen keresztül. A kapkodva veszi a levegőt, ahogy a letett macskaköveken hangtalanul rohan, összesen fegyverének a csengését lehet hallani.
A következő kanyarnál lépteket hall, így hatalmas szablyáját előhúzza, és már úgy kanyarodik ki, hogy az elf felé rohan kivont pengével.
Syndra szin tiszta feketében mutatkozik, egyedül maszkjáról verődnek vissza a fények, ami csont szín holló maszk. Testét vékony páncélzat rejti, ahogyan a porcikáiból sem tűnik ki semmisem.
Nem tétovázik, már emeli is a pengéjét, hogy lesújtson az ismeretlenre, de egy pillanatra megdermed kezében a fegyver. ~ Ez nem városőr. ~ Bármiképp reagál a másik, Syndra egy hatalmas gyomrossal tudatja a másikkal, hogy útban van. Azonnal tovább fut, nem várja meg, hogy mit reagál a fekete ruhás elf, pillanatok alatt be vetődik az egyik romhalmaz közé, majd türelmesen figyel a zajokra. Senki nem látta, hogy melyik rom részbe futott, ahogyan a katonák is csak sejthették az irányát, hogy merre futott. A távolban több fáklya is feltűnik, és mindegyik irányból hangos kiáltások hangzanak fel. *
- Nem látom! Maga jól van?
* Fordul be az őr a sarkon, és pillant rá Dorverinre, egy kis ideig tartja csak rajta a szemét, utána már a távolba réved. *
- Nem látott valakit erre szaladni feketében?
* Kérdezi a katona, és ha útba igazítják akkor abba az irányba indul el. Lassan a fáklyák távolodnak a helyszíntől, majd Syndra zihálása is csillapodik. A lány továbbra is pengéjén tartja a kezét. ~ Látta, hogy hova bújtam el? Vagy nem látta? A franc se tudja! De ez nagyon közel volt! ~ *
//Fényes nappal árnyékok között//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Futni és menekülni... Ez a két legfontosabb dolog, mikor valaki egy megbízás után végez. Mihamarabb távol tudja magát a kivégzett célponttól. A polgárnegyedbe nyugszik békében az a kereskedő, aki már több alkalommal is nőket erőszakolt meg, ideje volt már, hogy valaki fejpénzt adjon érte.
Idővel mindenkinek szembe kell néznie a tetteivel, és a férfinek most jött el az ideje. Arcával a padlón vérzik el a torkából, míg Syndra pedig a tetőn keresztül lóg meg az őrség elől.
Egy hosszan tartó sprint, ahogyan minél távolabb lesz a fáklyák világító fényétől. *
- Ott volt! Láttam! A háztetőn futott végig!
* Zeng a sikátorok közt egy ismeretlen hang, a lány arcán csak egy örült mosoly mutatkozna, hogy ha éppen nem maszk rejtené az arcát. Már vagy a tizedik háztetőre jutott, mire észre vette, hogy nincs tovább. A házak a romos városrésszel együtt elfogytak, már csak végeláthatatlan romok mutatkoznak előtte. Hátranézve tapasztalja, hogy a fáklyák egyre jobban közelednek, ahogyan sűrűsödnek is. A tetőről le pattanva egy szekérbe ugrik, ami üres csattanással jelzi érkezését.
Még nincs ideje a nevetésnek, ahogyan meleg étkeknek sem. A szekérről le pattanva már fut is tovább az üres városrészen keresztül. A kapkodva veszi a levegőt, ahogy a letett macskaköveken hangtalanul rohan, összesen fegyverének a csengését lehet hallani.
A következő kanyarnál lépteket hall, így hatalmas szablyáját előhúzza, és már úgy kanyarodik ki, hogy az elf felé rohan kivont pengével.
Syndra szin tiszta feketében mutatkozik, egyedül maszkjáról verődnek vissza a fények, ami csont szín holló maszk. Testét vékony páncélzat rejti, ahogyan a porcikáiból sem tűnik ki semmisem.
Nem tétovázik, már emeli is a pengéjét, hogy lesújtson az ismeretlenre, de egy pillanatra megdermed kezében a fegyver. ~ Ez nem városőr. ~ Bármiképp reagál a másik, Syndra egy hatalmas gyomrossal tudatja a másikkal, hogy útban van. Azonnal tovább fut, nem várja meg, hogy mit reagál a fekete ruhás elf, pillanatok alatt be vetődik az egyik romhalmaz közé, majd türelmesen figyel a zajokra. Senki nem látta, hogy melyik rom részbe futott, ahogyan a katonák is csak sejthették az irányát, hogy merre futott. A távolban több fáklya is feltűnik, és mindegyik irányból hangos kiáltások hangzanak fel. *
- Nem látom! Maga jól van?
* Fordul be az őr a sarkon, és pillant rá Dorverinre, egy kis ideig tartja csak rajta a szemét, utána már a távolba réved. *
- Nem látott valakit erre szaladni feketében?
* Kérdezi a katona, és ha útba igazítják akkor abba az irányba indul el. Lassan a fáklyák távolodnak a helyszíntől, majd Syndra zihálása is csillapodik. A lány továbbra is pengéjén tartja a kezét. ~ Látta, hogy hova bújtam el? Vagy nem látta? A franc se tudja! De ez nagyon közel volt! ~ *
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-12 17:03:45
Üzenet elküldve: 2022-11-12 17:03:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Fényes nappal árnyékok között//
* Nincs szándékában katonának állni, de még holmi testőrségbe sem akar belépni. Az ilyen csoportok túlsággal megkötik és ez számára nem nyújt neki elég örömöt. Inkább máshol keresne magának munkát, sőt, szállást is. Fejben már fogalmazza is a bizarr szöveget, miszerint ifjú elf keresi hasonszőrű társait, aprításra, fojtogatásra, vagy csak zsebelésre. Normális, vagyis unalmasan ép elméjű fejnek érdekes lehet egy ilyen hirdetést olvasnia. Francba. Egy romosabb városrészt fedez fel éppen. Sötét ruhájában inkább tűnik egy jobb módú polgárnak. A fekete nadrág és kabát vonalát sötétkék ing töri meg, csizmája, ha nem is fényes, de viszonylag tiszta. Fegyverei vele vannak most is, valamint táskája átvetve a vállán, benne pár szükséges aprósággal. Eléggé kies vidéken járkál, érdekes hely. Meg-megáll egy-egy rom mellett, nézelődik. Hozzá hasonlók társaságát keresi. *
//Fényes nappal árnyékok között//
* Nincs szándékában katonának állni, de még holmi testőrségbe sem akar belépni. Az ilyen csoportok túlsággal megkötik és ez számára nem nyújt neki elég örömöt. Inkább máshol keresne magának munkát, sőt, szállást is. Fejben már fogalmazza is a bizarr szöveget, miszerint ifjú elf keresi hasonszőrű társait, aprításra, fojtogatásra, vagy csak zsebelésre. Normális, vagyis unalmasan ép elméjű fejnek érdekes lehet egy ilyen hirdetést olvasnia. Francba. Egy romosabb városrészt fedez fel éppen. Sötét ruhájában inkább tűnik egy jobb módú polgárnak. A fekete nadrág és kabát vonalát sötétkék ing töri meg, csizmája, ha nem is fényes, de viszonylag tiszta. Fegyverei vele vannak most is, valamint táskája átvetve a vállán, benne pár szükséges aprósággal. Eléggé kies vidéken járkál, érdekes hely. Meg-megáll egy-egy rom mellett, nézelődik. Hozzá hasonlók társaságát keresi. *
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:27:50
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:27:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Szemügyre veszi az egykori, szebb napokat látott kúriákat. Ácsorog egy keveset. Megvakarja tarkóját. Nem fér a fejébe az a rengeteg minden, amit hallott erről a lázadásról. Ugyan, mi értelme van lázongani bárkinek is? Ha lámpavasra húzod a főnököket, ki fog aranyat adni a munkádért?
Meg aztán itt van ez a ... Meredélynek nevezett dolog is. Erről is hallott ezt-azt. Kötve hiszi, hogy a lázadók ásták volna. Vagy talán olyan sokan voltak, hogy a döngő talpak alatt megrepedt a föld? Nehéz elképzelni.
Bárhogy is, tetszik neki itt. Az elhagyott, vagy épp lakott kúriák között mintha egy másik világban járna. Persze, ott lenn a tengernél is vannak nagy házak... De közel sem ekkorák! Milyen lehet egy ilyenben lakni? Biztos vannak szolgáid, mint a Patkánykirálynak! Meg biztos a legjobb kurtizánok lesik minden óhajod. Az lehet ám az élet!
A gondolatra kedve lenne megállni valahol, hogy elszórakoztassa magát. Nem nehéz elképzelnie, hogy az egyik hatalmas kúria itt az övé. Lenne egy sétapálcája is, mert azt tudja elképzelni a nemeseknél. És legalább egy tucat kurtizán élne vele. Vagy a kertben. Ez már részletkérdés.
Legyen hát, befordul egy háztömb felé. Olyan rég volt már lánnyal, hogy meg is kell erőltesse emlékezetét. Legalább itt hagyja nyomát Artheniorban. A gondolatra elvigyorodik.*
*Szemügyre veszi az egykori, szebb napokat látott kúriákat. Ácsorog egy keveset. Megvakarja tarkóját. Nem fér a fejébe az a rengeteg minden, amit hallott erről a lázadásról. Ugyan, mi értelme van lázongani bárkinek is? Ha lámpavasra húzod a főnököket, ki fog aranyat adni a munkádért?
Meg aztán itt van ez a ... Meredélynek nevezett dolog is. Erről is hallott ezt-azt. Kötve hiszi, hogy a lázadók ásták volna. Vagy talán olyan sokan voltak, hogy a döngő talpak alatt megrepedt a föld? Nehéz elképzelni.
Bárhogy is, tetszik neki itt. Az elhagyott, vagy épp lakott kúriák között mintha egy másik világban járna. Persze, ott lenn a tengernél is vannak nagy házak... De közel sem ekkorák! Milyen lehet egy ilyenben lakni? Biztos vannak szolgáid, mint a Patkánykirálynak! Meg biztos a legjobb kurtizánok lesik minden óhajod. Az lehet ám az élet!
A gondolatra kedve lenne megállni valahol, hogy elszórakoztassa magát. Nem nehéz elképzelnie, hogy az egyik hatalmas kúria itt az övé. Lenne egy sétapálcája is, mert azt tudja elképzelni a nemeseknél. És legalább egy tucat kurtizán élne vele. Vagy a kertben. Ez már részletkérdés.
Legyen hát, befordul egy háztömb felé. Olyan rég volt már lánnyal, hogy meg is kell erőltesse emlékezetét. Legalább itt hagyja nyomát Artheniorban. A gondolatra elvigyorodik.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-09 11:53:20
Üzenet elküldve: 2022-11-09 11:53:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
-Akár tetszik, akár nem, így volt.
*Ő bizony a bőrét kockáztatta és áldozatot hozott, hogy túlélje a kalamajkát amibe azok keverték és még a dicsőséget is próbálják ellopni tőle. A tervezgetés során ő, magát nem meghazudtolva egyből berezel. Ki is fejti rossz tapasztalatait a kutyákkal kapcsolatban. Nem kihagyva hőstettét a démonmacskával kapcsolatban. Ami, úgy néz ki meggyőzi a főnököt, aki meg is dicséri. Amin elvigyorodik.*
-Hát, azért no!
*A szétválással kapcsolatban neki nincs problémája. Számára kellően jövedelmező volt így is ez a munka. Rég evett már ennyit mint ma. Bár a beígért meleg kabátot sajnálja. Mikor arról beszél a tündér, hogy mintha figyelnék ő is szétnéz. Ez nem lenne vicces! Ő is jobb ha hazamegy.*
-Aham. Viszlát!
*Menne ő is, de még van valami. Kicsi szőrös és kettő van belőle. Hogy mennyire jogos az igény, azt Dren megkérdőjelezné, de most inkább nem teszi. A tálcán maradt sütemény felét kézzel belemeri a kicsi felgyűrt ingébe és ha annak nem esik le a turpisság akkor egy gyors "Viszlát!" után már menne ő is a dolgára.*
~Ez a tálca vajon mennyit ér?~
-Akár tetszik, akár nem, így volt.
*Ő bizony a bőrét kockáztatta és áldozatot hozott, hogy túlélje a kalamajkát amibe azok keverték és még a dicsőséget is próbálják ellopni tőle. A tervezgetés során ő, magát nem meghazudtolva egyből berezel. Ki is fejti rossz tapasztalatait a kutyákkal kapcsolatban. Nem kihagyva hőstettét a démonmacskával kapcsolatban. Ami, úgy néz ki meggyőzi a főnököt, aki meg is dicséri. Amin elvigyorodik.*
-Hát, azért no!
*A szétválással kapcsolatban neki nincs problémája. Számára kellően jövedelmező volt így is ez a munka. Rég evett már ennyit mint ma. Bár a beígért meleg kabátot sajnálja. Mikor arról beszél a tündér, hogy mintha figyelnék ő is szétnéz. Ez nem lenne vicces! Ő is jobb ha hazamegy.*
-Aham. Viszlát!
*Menne ő is, de még van valami. Kicsi szőrös és kettő van belőle. Hogy mennyire jogos az igény, azt Dren megkérdőjelezné, de most inkább nem teszi. A tálcán maradt sütemény felét kézzel belemeri a kicsi felgyűrt ingébe és ha annak nem esik le a turpisság akkor egy gyors "Viszlát!" után már menne ő is a dolgára.*
~Ez a tálca vajon mennyit ér?~
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-06 19:53:58
Üzenet elküldve: 2022-11-06 19:53:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
- Hazudós vagy! - *Zárja le a vitát sértetten, mert még mindig teljes meggyőződése, hogy a férfit az ő közbeavatkozása miatt engedték el.
Aztán mikor később elkapja, hogy Dren valami démonmacskákról hadovál, csak még biztosabb lesz benne, hogy igazi nagyot mondó az elf, de mivel annyira álmos már, hogy a haragja is kezd elpárologni, nem teszi szóvá a dolgot.
Arra is csak laposakat pislog, mikor "Sylvar" tervezgetése oda lyukad ki, hogy mára föladják a "kalandot", aztán a tündér igen gyorsan el is búcsúzik, s még szinte fel sem fogta és a férfi már el is sétált.
Csalódott, s legfőképpen nehezen hiszi, hogy tényleg újra megtalálják egymást, de mint oly sok mindenbe az életben, ebbe is kénytelen egyszerűen beletörődni. Legalább rosszul nem járt, ma egész sokat ehetett és nem volt egyedül, izgalmas napja volt. Talán túlságosan is izgalmas, de a visszatekintés, na meg hogy végül is megúszták ép bőrrel, megszépítik az emléket.*
- A fele a miénk. - *Jelenti be igényét Drennél a tálca tartalmára. És még csak nem is mohó a meglátása szerint, mert többet is kérhetne, hiszen ők Felhővel ketten vannak.
Az inge alját húzza föl és tartja mint valami batyut, várva a jussát.*
- Hazudós vagy! - *Zárja le a vitát sértetten, mert még mindig teljes meggyőződése, hogy a férfit az ő közbeavatkozása miatt engedték el.
Aztán mikor később elkapja, hogy Dren valami démonmacskákról hadovál, csak még biztosabb lesz benne, hogy igazi nagyot mondó az elf, de mivel annyira álmos már, hogy a haragja is kezd elpárologni, nem teszi szóvá a dolgot.
Arra is csak laposakat pislog, mikor "Sylvar" tervezgetése oda lyukad ki, hogy mára föladják a "kalandot", aztán a tündér igen gyorsan el is búcsúzik, s még szinte fel sem fogta és a férfi már el is sétált.
Csalódott, s legfőképpen nehezen hiszi, hogy tényleg újra megtalálják egymást, de mint oly sok mindenbe az életben, ebbe is kénytelen egyszerűen beletörődni. Legalább rosszul nem járt, ma egész sokat ehetett és nem volt egyedül, izgalmas napja volt. Talán túlságosan is izgalmas, de a visszatekintés, na meg hogy végül is megúszták ép bőrrel, megszépítik az emléket.*
- A fele a miénk. - *Jelenti be igényét Drennél a tálca tartalmára. És még csak nem is mohó a meglátása szerint, mert többet is kérhetne, hiszen ők Felhővel ketten vannak.
Az inge alját húzza föl és tartja mint valami batyut, várva a jussát.*
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-06 09:52:49
Üzenet elküldve: 2022-11-06 09:52:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Averil sok mindent megfontolt már élete során, de ilyenekkel aligha foglalkozott. Előfordult már, hogy bepróbálkoztak nála, de olyankor vagy gyorsan lerázta az illetőt, vagy éppen megpróbált mihamarabb távozni. Volt elég kegyetlen pillanat az életében, hogy önvédelemre is kellett adnia a fejét. Meglepetten bámul vissza Svirre, hogy jól hallja-e egyáltalán a férfi szavait. Értetlenül néz vissza, ahogyan nyelvén ízlelgeti a szót, és annak az értelmét próbálja meg közben keresni. Ha még volt is ilyen vele, nem ismerte fel időben. *
- Szerelem?... Rajong..ók?....
* Fiatal Vaslady értetlenül áll a helyzethez, eszébe se jutna, hogy eredetileg koszos és sérült felszerelése egy bájos hölgyet tartalmazhat. Az útjai során gyakran nézte a fiatal hölgyeket és lányokat, akik kelmékben vagy akár díszes ruhákban sétálgattak párjukkal, de valahogy csak a szokásos ürességet érezte. Mély és elnyelő sötétséget, amelyre soha nem talált szavakat. Szíve talán valahol elzárva honol, de a folytonos nélkülözés teljesen eltűnésre kényszerítette az érzéseket. A kegyetlen emberek, akik mézes mázas kereskedőként eladták magukat, majd utána szegényesen fizettek a szolgálataiért. *
- Volt néhány kocsmáros régen, aki állandó őrségként akarta, hogy szolgáljam őket, de néhány nap után mind megmutatták a foguk fehérjét... És természetesen az elutasítás után nem fizettek ki, visszamenőleg se.
* Tekintete újra elhomályosul, az üresség vissza tér, bár a legtöbben haragot vártak volna lányból, de egyszerűen szükségtelennek tartja már. Svir egyenlőre tisztességesen bánik vele, így nincs oka a haragra, a múlton pedig felesleges a rágódás. Aligha tudja már megváltoztatni az eddigi történéseket. *
- Sok név, és sok álarc. Az emberek igaz valójukat ritkán villantják meg, így romlottságukat se fedezheti fel akárki. Sajnos elég gyakran jutottam ilyen helyzetbe, bár haragot már évek óta nem érzek ügyükben.
* Averil kétségbe esetten próbálja gyűjteni a pénzt, hogy megélhessen még néhány napot ebben a rideg világban, de az élet gyakran az útjába állt, ami ellen megpróbálta a legjobbat kihozni. Az pedig a legtöbb esetben az életben maradás volt, természetesen lopás nélkül. A lány nagyon erős igazság érzettel éli mindennapjait, így már-már kifordult vagy éppen megcsavarodott tézisekben bizonyosodott meg. Bizony a kegyetlen világ kifacsarja az ártatlanokat, és így erősítette meg magát. *
- Sajnálnám ha lenne lovam, túl értékes egy ilyen szép állat élete, hogy velem együtt éhezzen, még ha ő fűvel is elvan, akkor is alkalmanként takarmány kell neki nem? És én még mostanában magamról is alig tudok gondoskodni.
* Haját az egyik oldalára igazítja, majd hátradől, hogy kíváncsiskodó tekintettel figyelje Svir válaszát. A maradék befőttből kortyol egy keveset, hogy ezzel is elkerülje a sok beszéd utáni kiszáradást, nem szokása neki ilyen sokat beszélni, de talán pont ideje egy tisztességes személyt megismernie, a kalapos formájában. *
A hozzászólás írója (Averil Caldicott D'Olchard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.06 11:46:39
* Averil sok mindent megfontolt már élete során, de ilyenekkel aligha foglalkozott. Előfordult már, hogy bepróbálkoztak nála, de olyankor vagy gyorsan lerázta az illetőt, vagy éppen megpróbált mihamarabb távozni. Volt elég kegyetlen pillanat az életében, hogy önvédelemre is kellett adnia a fejét. Meglepetten bámul vissza Svirre, hogy jól hallja-e egyáltalán a férfi szavait. Értetlenül néz vissza, ahogyan nyelvén ízlelgeti a szót, és annak az értelmét próbálja meg közben keresni. Ha még volt is ilyen vele, nem ismerte fel időben. *
- Szerelem?... Rajong..ók?....
* Fiatal Vaslady értetlenül áll a helyzethez, eszébe se jutna, hogy eredetileg koszos és sérült felszerelése egy bájos hölgyet tartalmazhat. Az útjai során gyakran nézte a fiatal hölgyeket és lányokat, akik kelmékben vagy akár díszes ruhákban sétálgattak párjukkal, de valahogy csak a szokásos ürességet érezte. Mély és elnyelő sötétséget, amelyre soha nem talált szavakat. Szíve talán valahol elzárva honol, de a folytonos nélkülözés teljesen eltűnésre kényszerítette az érzéseket. A kegyetlen emberek, akik mézes mázas kereskedőként eladták magukat, majd utána szegényesen fizettek a szolgálataiért. *
- Volt néhány kocsmáros régen, aki állandó őrségként akarta, hogy szolgáljam őket, de néhány nap után mind megmutatták a foguk fehérjét... És természetesen az elutasítás után nem fizettek ki, visszamenőleg se.
* Tekintete újra elhomályosul, az üresség vissza tér, bár a legtöbben haragot vártak volna lányból, de egyszerűen szükségtelennek tartja már. Svir egyenlőre tisztességesen bánik vele, így nincs oka a haragra, a múlton pedig felesleges a rágódás. Aligha tudja már megváltoztatni az eddigi történéseket. *
- Sok név, és sok álarc. Az emberek igaz valójukat ritkán villantják meg, így romlottságukat se fedezheti fel akárki. Sajnos elég gyakran jutottam ilyen helyzetbe, bár haragot már évek óta nem érzek ügyükben.
* Averil kétségbe esetten próbálja gyűjteni a pénzt, hogy megélhessen még néhány napot ebben a rideg világban, de az élet gyakran az útjába állt, ami ellen megpróbálta a legjobbat kihozni. Az pedig a legtöbb esetben az életben maradás volt, természetesen lopás nélkül. A lány nagyon erős igazság érzettel éli mindennapjait, így már-már kifordult vagy éppen megcsavarodott tézisekben bizonyosodott meg. Bizony a kegyetlen világ kifacsarja az ártatlanokat, és így erősítette meg magát. *
- Sajnálnám ha lenne lovam, túl értékes egy ilyen szép állat élete, hogy velem együtt éhezzen, még ha ő fűvel is elvan, akkor is alkalmanként takarmány kell neki nem? És én még mostanában magamról is alig tudok gondoskodni.
* Haját az egyik oldalára igazítja, majd hátradől, hogy kíváncsiskodó tekintettel figyelje Svir válaszát. A maradék befőttből kortyol egy keveset, hogy ezzel is elkerülje a sok beszéd utáni kiszáradást, nem szokása neki ilyen sokat beszélni, de talán pont ideje egy tisztességes személyt megismernie, a kalapos formájában. *
A hozzászólás írója (Averil Caldicott D'Olchard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.06 11:46:39
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-02 20:08:23
Üzenet elküldve: 2022-11-02 20:08:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Érdeklődve vonja fel szemöldökét Dan újabb elmés megállapítására.*
-Miért, magának milyen mágia kell?
*Tudja ő, hogy ha igazán meg akar érteni dolgokat, azoknak a mélyére kell ásnia. De hogy ennek mi köze a Mágustoronyhoz...? Gondolatban megvonja a vállát - és elhelyezi a kérdést a "majd ezt is megértem" kupacba, ami a tudóssal való találkozása óta mondhatni szépen gyarapszik.*
-Már hogy ne érdekelne a tudomány? *hökken meg a némileg sértődöttnek ható kérdésen* -A tudományos elismerést nem kívánom elhappolni ön elől, ez a kettő talán nem ugyanaz.
*Gyakorlatilag akár ő is vérig sértődhetne érdeklődésének és elhivatottságának megkérdőjelezésén, de úgy dönt, egyelőre nem veszi magára a férfi fennakadását. Valószínűleg csak félreértésről van szó.
A lóval kapcsolatban viszont úgy tűnik, egyetértenek, így már csak azon kell izgulnia, hogy lesz-e annyi pénze, hogy bérelni is tudjon egyet. Vagy megint vándor társaságok közé kell bekéredzkednie, mint idefele jövet, míg alkalmazója vígan ellovagol a tóig...
Bólint az útbaigazításra - a csicsás zárat valószínűleg nem fogja eltéveszteni - majd egy apró, megnyugvó szusszanással nyugtázza, hogy nincs rá szükség a fürdőben.*
-Köszönöm. Akkor jó éjszakát kívánok önnek. *elindul az ajtó felé, de útközben még felkapja a vacsorából hátramaradt tányérokat* -Próbáljon meg vigyázni a lábára...!
*Fordul még vissza az ajtóból egy cinkos mosollyal az arcán, de aztán végül magára hagyja Dant az éjjeli teendőivel. Leviszi a koszos edényeket a konyhába, majd megcélozza a fürdőt, hogy megmosakodhasson. Az idegen helyen még nehezebben boldogul, így fürdése egy kicsit hosszabbra nyúlik, mint tervezte, de nincs szüksége segítségre, mindent megtalál. Mikor végzett, magára csavarja a törülközőt, és a sajátjának kinevezett vendégszobába oson, hogy ott hálóruhát vehessen fel, és - bár még mindig nem érzi magát álmosnak - nyugalomra hajtsa fejét.*
*Érdeklődve vonja fel szemöldökét Dan újabb elmés megállapítására.*
-Miért, magának milyen mágia kell?
*Tudja ő, hogy ha igazán meg akar érteni dolgokat, azoknak a mélyére kell ásnia. De hogy ennek mi köze a Mágustoronyhoz...? Gondolatban megvonja a vállát - és elhelyezi a kérdést a "majd ezt is megértem" kupacba, ami a tudóssal való találkozása óta mondhatni szépen gyarapszik.*
-Már hogy ne érdekelne a tudomány? *hökken meg a némileg sértődöttnek ható kérdésen* -A tudományos elismerést nem kívánom elhappolni ön elől, ez a kettő talán nem ugyanaz.
*Gyakorlatilag akár ő is vérig sértődhetne érdeklődésének és elhivatottságának megkérdőjelezésén, de úgy dönt, egyelőre nem veszi magára a férfi fennakadását. Valószínűleg csak félreértésről van szó.
A lóval kapcsolatban viszont úgy tűnik, egyetértenek, így már csak azon kell izgulnia, hogy lesz-e annyi pénze, hogy bérelni is tudjon egyet. Vagy megint vándor társaságok közé kell bekéredzkednie, mint idefele jövet, míg alkalmazója vígan ellovagol a tóig...
Bólint az útbaigazításra - a csicsás zárat valószínűleg nem fogja eltéveszteni - majd egy apró, megnyugvó szusszanással nyugtázza, hogy nincs rá szükség a fürdőben.*
-Köszönöm. Akkor jó éjszakát kívánok önnek. *elindul az ajtó felé, de útközben még felkapja a vacsorából hátramaradt tányérokat* -Próbáljon meg vigyázni a lábára...!
*Fordul még vissza az ajtóból egy cinkos mosollyal az arcán, de aztán végül magára hagyja Dant az éjjeli teendőivel. Leviszi a koszos edényeket a konyhába, majd megcélozza a fürdőt, hogy megmosakodhasson. Az idegen helyen még nehezebben boldogul, így fürdése egy kicsit hosszabbra nyúlik, mint tervezte, de nincs szüksége segítségre, mindent megtalál. Mikor végzett, magára csavarja a törülközőt, és a sajátjának kinevezett vendégszobába oson, hogy ott hálóruhát vehessen fel, és - bár még mindig nem érzi magát álmosnak - nyugalomra hajtsa fejét.*
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-02 18:38:34
Üzenet elküldve: 2022-11-02 18:38:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
- Tanulni lehet, de nem olyat, mint amilyen nekem kell és biztosan nem annyira érdekesen. A dolgok központjában van az áttörés, jól jegyezze meg! *Bár lehet a nőknek akarja megjegyezni abból következtetve, amit ez után mond*
- Szóval nem érdekli a tudomány? ~Ha tudná hányan akarnának a helyében lenni~ *a tudós ezzel igen csak megsértődött, de nem fogja annyira hangoztatni*
- Megértem, legyen. Akkor a ló is adott lesz.*nemsokára pedig a pihenő is szóba kerül, abba némán egyezik bele*
- Bejárat felől folyosó vége környékén, csicsás zárral, de nyitva van. Meg fogja találni. Engem pedig biztosan nem kell megmosnia. Ne aggódjon! Na menjen, holnap nem lehetünk fáradtak *~Én pedig akkor írok is elemzési vázlatokat!~*
- Tanulni lehet, de nem olyat, mint amilyen nekem kell és biztosan nem annyira érdekesen. A dolgok központjában van az áttörés, jól jegyezze meg! *Bár lehet a nőknek akarja megjegyezni abból következtetve, amit ez után mond*
- Szóval nem érdekli a tudomány? ~Ha tudná hányan akarnának a helyében lenni~ *a tudós ezzel igen csak megsértődött, de nem fogja annyira hangoztatni*
- Megértem, legyen. Akkor a ló is adott lesz.*nemsokára pedig a pihenő is szóba kerül, abba némán egyezik bele*
- Bejárat felől folyosó vége környékén, csicsás zárral, de nyitva van. Meg fogja találni. Engem pedig biztosan nem kell megmosnia. Ne aggódjon! Na menjen, holnap nem lehetünk fáradtak *~Én pedig akkor írok is elemzési vázlatokat!~*
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-31 12:29:57
Üzenet elküldve: 2022-10-31 12:29:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Az erdősítés nehézségeit ecsetelő megjegyzéseket elengedi a füle mellett. Saját példájából tudja, hogy a várakozás ezerszeresen is lerövidíthető egy mágus alkalmazásával. Az alapot feltúró gyökér pedig csak a legkisebb baj, ha az ember háza a világ legnagyobb szakadékának szélén áll, egy teljesen lerombolt városrész kellős közepén. Természetesen gondot kell fordítania a ház állagának megőrzésére, hogy a telek még évtizedekig dacolhasson a neki szánt sorssal.*
~Amíg nem látja, addig úgysem hiszi el senki, hogy mit tudnak...~
*Elégedetten látja, hogy a kérdés elérte a célját Averilnél. A hatást fokozandó fenntartja a lelkesen érdeklődő, kotnyeles arckifejezést. Mintha hirtelen egy mindent tudni akaró piaci kofává változott volna. *
– Á, vagy úgy. A kemény munka és a folytonos utazás a szerelem útjába állt. A helyi rajongók pedig bizonyára csak lesték, ahogy eltűnsz az úton a karavánnal. Nehéz erős kapcsolatokat kialakítani, ha minden nap máshol alszunk. Viszont az ellenkezője is igaz, könnyebb ismeretségből száz is akad, csak győzzük megjegyezni, hogy melyik név melyik kanyarhoz tartozik az úton. *Úgy dönt, hogy abbahagyja a kíváncsiskodást és inkább elmeséli a saját tapasztalatait.*
– Gyalogos vándornak nehéz a sora. Lóháton már könnyebb a helyzet, gyorsabb a haladás és a ló viszi a sok holmit. *Beszéd közben megtalálja magának a befőttből maradt meggyeket és csemegézni kezd belőlük.*
*Az erdősítés nehézségeit ecsetelő megjegyzéseket elengedi a füle mellett. Saját példájából tudja, hogy a várakozás ezerszeresen is lerövidíthető egy mágus alkalmazásával. Az alapot feltúró gyökér pedig csak a legkisebb baj, ha az ember háza a világ legnagyobb szakadékának szélén áll, egy teljesen lerombolt városrész kellős közepén. Természetesen gondot kell fordítania a ház állagának megőrzésére, hogy a telek még évtizedekig dacolhasson a neki szánt sorssal.*
~Amíg nem látja, addig úgysem hiszi el senki, hogy mit tudnak...~
*Elégedetten látja, hogy a kérdés elérte a célját Averilnél. A hatást fokozandó fenntartja a lelkesen érdeklődő, kotnyeles arckifejezést. Mintha hirtelen egy mindent tudni akaró piaci kofává változott volna. *
– Á, vagy úgy. A kemény munka és a folytonos utazás a szerelem útjába állt. A helyi rajongók pedig bizonyára csak lesték, ahogy eltűnsz az úton a karavánnal. Nehéz erős kapcsolatokat kialakítani, ha minden nap máshol alszunk. Viszont az ellenkezője is igaz, könnyebb ismeretségből száz is akad, csak győzzük megjegyezni, hogy melyik név melyik kanyarhoz tartozik az úton. *Úgy dönt, hogy abbahagyja a kíváncsiskodást és inkább elmeséli a saját tapasztalatait.*
– Gyalogos vándornak nehéz a sora. Lóháton már könnyebb a helyzet, gyorsabb a haladás és a ló viszi a sok holmit. *Beszéd közben megtalálja magának a befőttből maradt meggyeket és csemegézni kezd belőlük.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-28 20:33:01
Üzenet elküldve: 2022-10-28 20:33:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Csak bólogatni tud a férfi válaszára. Már hallotta szerencsejátékosoktól ezt a mondást, de nem gondolta volna, hogy kertészkedéshez is érdemesen lehetne használni. Elgondolkodó tekintettel hallgatja a férfit, utána hozzá is fűzi. *
- A fákkal az a gond, hogy azt már évekkel ezelőtt el kellett volna ültetni, legalább tíz év, hogy abból legyen is egy méretesebb, ha pedig az ablak alá ülteti, akkor a gyökere lehet, hogy a ház oldalába be eszi magát. Már láttam így járt embereket.
* Rázza meg a fejét, de utána folytatja is. *
- De ha elég helyet hagy neki, akkor biztosan jó lesz, mellesleg a sövény csak takarást ad, akkor már ajánlanám figyelmébe, hogy rózsa kívülre futtatva, az nem nyomja el a sövényt. Ön sövényt lát, míg ők szúrós bokroknak hiszik majd, természetesen ha nem ismerik a virágokat.
* Az arca még mindig kiismerhetetlen, de a férfi nem tudhatja, hogy Averilnek sajnos mindig ilyen az ábrázata, soha nem áldotta meg az élet kellemes dolgokkal, és mindig csak pont kijött valahogy az életében. Reményei szerint Artheniorba érkezésével, ez idővel megfog szűnni. Svír végül megosztja véleményét a gyermek vállalásról, amire csak bőszen bólogat, miközben újra belekortyol a befőttbe, most egyáltalán nem olyan gyorsan fogyaszt. Túlságosan leköti a társaság, hogy most újra elfajuljanak a dolgok. Egy kérdés is elhangzik a férfi szájából, amire értetlenül tekint újra. *
- Lovagjaim?
* Meglepetten billenti a fejét a lány, majd zavartan néz a férfi szemeibe. *
- Elég régóta úton vagyok, soha nem voltam egy helyen, olyan sokáig, hogy számításba kerülhessen bármi. A legtöbb esetben csak cserélgettem a karavánokat, és ha szerencsém volt, akkor engedték, hogy a szekéren aludhassak. Próbáltam spórolni, hogy a felszerelésemre is jusson elegendő pénz.
* Újabb kortyot vesz magához, és már meglepetten tapasztalja, hogy tényleg nem torkoskodik. *
* Csak bólogatni tud a férfi válaszára. Már hallotta szerencsejátékosoktól ezt a mondást, de nem gondolta volna, hogy kertészkedéshez is érdemesen lehetne használni. Elgondolkodó tekintettel hallgatja a férfit, utána hozzá is fűzi. *
- A fákkal az a gond, hogy azt már évekkel ezelőtt el kellett volna ültetni, legalább tíz év, hogy abból legyen is egy méretesebb, ha pedig az ablak alá ülteti, akkor a gyökere lehet, hogy a ház oldalába be eszi magát. Már láttam így járt embereket.
* Rázza meg a fejét, de utána folytatja is. *
- De ha elég helyet hagy neki, akkor biztosan jó lesz, mellesleg a sövény csak takarást ad, akkor már ajánlanám figyelmébe, hogy rózsa kívülre futtatva, az nem nyomja el a sövényt. Ön sövényt lát, míg ők szúrós bokroknak hiszik majd, természetesen ha nem ismerik a virágokat.
* Az arca még mindig kiismerhetetlen, de a férfi nem tudhatja, hogy Averilnek sajnos mindig ilyen az ábrázata, soha nem áldotta meg az élet kellemes dolgokkal, és mindig csak pont kijött valahogy az életében. Reményei szerint Artheniorba érkezésével, ez idővel megfog szűnni. Svír végül megosztja véleményét a gyermek vállalásról, amire csak bőszen bólogat, miközben újra belekortyol a befőttbe, most egyáltalán nem olyan gyorsan fogyaszt. Túlságosan leköti a társaság, hogy most újra elfajuljanak a dolgok. Egy kérdés is elhangzik a férfi szájából, amire értetlenül tekint újra. *
- Lovagjaim?
* Meglepetten billenti a fejét a lány, majd zavartan néz a férfi szemeibe. *
- Elég régóta úton vagyok, soha nem voltam egy helyen, olyan sokáig, hogy számításba kerülhessen bármi. A legtöbb esetben csak cserélgettem a karavánokat, és ha szerencsém volt, akkor engedték, hogy a szekéren aludhassak. Próbáltam spórolni, hogy a felszerelésemre is jusson elegendő pénz.
* Újabb kortyot vesz magához, és már meglepetten tapasztalja, hogy tényleg nem torkoskodik. *
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-28 20:04:56
Üzenet elküldve: 2022-10-28 20:04:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
– Aki mer, az nyer, mondanák a nyerészkedők, azaz a bátor vállalkozók. Néhány éven belül talán megpróbálja majd valaki. *Vállat von és felemeli széttárt kezeit. Biztosan nem tud állítani a Romváros jövőjéről. Talán idővel az egészet elnyeli a szakadék, de lehet, hogy emléke sem marad majd a fél város leromboló katasztrófának mire megöregszik. Közben kényelembe helyezi magát a széken és iszik a meggyszörpből. *
– Mi tagadás, baromira örülök, hogy volt még egy befőtt a polcon. *Veti közbe.*
– Igen, Frankó lett a drága. *Két korty között a bólogatásra is szakít időt. Utána a fák és sövények ügyét gondolja át.*
~Micsoda értelmes testőrt találtál magadnak. Csak szorulnál valóban védelembe, hogy magad mellett tarthasd.~
– A kertbe fát, az ablak alatti ágyásba virágot, a kerítés mellé pedig sövényt. Kész kis erdő lesz, ha sikerült a telepítés. *Lelkesen sorolja a terveket, közben Averilre mosolyog, hátha így életet tud lehelni az üresen csengő szemekbe. Sajnálná, ha lelombozta volna a zord környék a kedves vendéget.*
~Sok elfoglaltságot mondjuk nem nyújt a ház, hiszen most csendes a környék.~
– Mi tagadás, megfordult már a fejemben, és talán egy gyerek sem járna rosszul, ha én lennék az apja. De pár és feleség híján az utóbbi években nem gondolkodom erről. Ahhoz meg nem fűlik a fogam, hogy árvákat pesztráljak. Ahhoz mégiscsak illene egy nő is a házba. De ha már te így Averil, akkor én is. Hol hagytad a lovagjaid? *Vigyorogva érdeklődik, sőt túloz is a derűs arckifejezéssel.*
– Aki mer, az nyer, mondanák a nyerészkedők, azaz a bátor vállalkozók. Néhány éven belül talán megpróbálja majd valaki. *Vállat von és felemeli széttárt kezeit. Biztosan nem tud állítani a Romváros jövőjéről. Talán idővel az egészet elnyeli a szakadék, de lehet, hogy emléke sem marad majd a fél város leromboló katasztrófának mire megöregszik. Közben kényelembe helyezi magát a széken és iszik a meggyszörpből. *
– Mi tagadás, baromira örülök, hogy volt még egy befőtt a polcon. *Veti közbe.*
– Igen, Frankó lett a drága. *Két korty között a bólogatásra is szakít időt. Utána a fák és sövények ügyét gondolja át.*
~Micsoda értelmes testőrt találtál magadnak. Csak szorulnál valóban védelembe, hogy magad mellett tarthasd.~
– A kertbe fát, az ablak alatti ágyásba virágot, a kerítés mellé pedig sövényt. Kész kis erdő lesz, ha sikerült a telepítés. *Lelkesen sorolja a terveket, közben Averilre mosolyog, hátha így életet tud lehelni az üresen csengő szemekbe. Sajnálná, ha lelombozta volna a zord környék a kedves vendéget.*
~Sok elfoglaltságot mondjuk nem nyújt a ház, hiszen most csendes a környék.~
– Mi tagadás, megfordult már a fejemben, és talán egy gyerek sem járna rosszul, ha én lennék az apja. De pár és feleség híján az utóbbi években nem gondolkodom erről. Ahhoz meg nem fűlik a fogam, hogy árvákat pesztráljak. Ahhoz mégiscsak illene egy nő is a házba. De ha már te így Averil, akkor én is. Hol hagytad a lovagjaid? *Vigyorogva érdeklődik, sőt túloz is a derűs arckifejezéssel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1771-1790