//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*Éjszaka árnyai játszanak a szemmel, a néhol előbukkanó holdak világa gyújt gyertyát az alant, s felett gyülekezőknek. Csend van, s továbbra sem mozdul semmi, kinek egy kis előérzete akad, mind azt súgja: "Csaaapdaaaa..." De mit számít az előérzet egy határozott és bátor csapatnak, kik életüket tették fel aranyért, vagy ártatlan lelkek megmentéséért, kiről valójában mit sem tudnak, csupán, hogy fontos lehet. A városőrök csapatának ez a dolga: becsület, kötelesség, elkötelezettség, hűség... a városért. Meglátjuk...
Hesgrim hatalmas bárdja súlyos csapásokkal kezd, s módszeresen kezdi tágítani a vaskos tölgyfaajtó zárja mellett megkezdett részt. Hatékonyabb, mint a csizma, de még mennyire, persze az ajtó is erős, így eltart egy darabig, amíg végez. Mindenki felkészülhet, elmondhat egy imát saját istenéhez, vagy egy káromlást a hűvös idő miatt, szerencsére esni nem esik, de a felhők a csapat ellen szólnak, s az olykor feltámadó keleti szél is. Bamm... lendítés, bamm... lendítés bamm... szinte a világ másik oldalán is hallják, de a nyögésekkel tarkított szünetekben sincs mozgás, így arra lehet következtetni, hogy a bent lévők, vagy borzasztó türelmesek és képzettek, vagy egyszerűen nincsenek ott. Vagy süketek, de ebben az esetben a lábuk alatt éreznék, mert kis túlzással, a ház falazata remeg bele a csapásokba. Aztán enged az ajtó, tán Denjaar és Grüksunosz még össze is néznek, mielőtt egy határozott bólintás és a suttogva elhangzó parancsok után a csapat megindul befelé, lent is... és fent is...*
//Grüksunosz, Reorik(NJK)//
*Reorik nem a türelmesebbik fajtából való, szerencsére nincs egyedül, Grük türelemre inti, s óvva húzza vissza szavakkal a felelőtlen behatolástól. Várniuk kell, a törp lassan dolgozni kezd. Néhány feszült pillanat, s az ablak mögött olykor-olykor meglengő függöny, mintha mászkálnának bent, de nem látni a sötétben. Aztán csend lesz. Indulhatnak... Grük kezében, megfeszített íjjal nyit rá az erkélyajtóra, ami nem nyílik rögtön, azonban érezhetően nincs zárva. Próbálkozhat ismét, s a zár nyelve enged, a kerettől elválik. Válthat egy-egy egyeztető pillantást Reorikkal mielőtt még cselekszik, Reorik a pajzsot átveszi tőle. Az ajtó kifelé nyílik, így miután Grüknek enged, lendületesen nyithatja, de a benyomulással várnia kell. Szakadó, repedő hang hallik, s a mennyezet alá, ajtó elé feszített függöny még egy utolsót enged, talán, ha egy karikán lógott eddig is és leszakad. Nem véletlenül. A beletekert torzó, már régóta támaszkodhatott belülről az erkélyajtónak, de most végre kiszabadult rabságából és Grük, Reorik lába elé gurul a függönybe tekeredve. Az már most látszik, hogy sem végtagjai, sem feje nincs meg, ahogyan az is, hogy testalkatából és adottságaiból kifolyólag minden bizonnyal nőről van szó, bár a szó, a hagyományos értelemben vett jelentését, a megcsonkításakor bőséggel elveszítette. Talán a melleket is azért kímélték, hogy valami még utaljon egykori életére. A szoba belsejére, az ajtó kinyitásával fény vetül, így kissé nagyobb tér is belátható. A jobb belső sötétebb sarokban mozgás látszik, s valami motoszkálás, mintha guggolna ott valaki, de nem lehet eldönteni, hogy kifelé, vagy befelé a ház sarka felé figyel, ahogyan az sem látszik, hogy mit csinál. Orrfacsaró és hányingerkeltő bűz árad kifelé, mintha ezer, meg ezer dögöt halmoztak volna fel, bár még nincs szezonja, mégis légyrajok indulnak meg kifelé a nyitott erkélyajtón, szinte kézzel kell őket elhessegetni.*
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn//
*A vaskos tölgyfaajtó kifelé nyílik, így kell még egy mozdulat, mielőtt mindenki benyomulhat. Huzat támad, melyet a törpe arcán érezhet, ahogyan tágul a rés, s valamit sejteni kezdhet. Orrfacsaró bűz lepi meg, szemei könnybe lábadnak, s émelyegni kezdhet, ha nincs ehhez hozzászokva. Hullaszag, az az igazi, romlott, rothadó, bűzös hullaszag. Persze vélhetően ez tán inkább inspirálja a csapatot, mintsem visszatartja, de azért mindenféleképpen megjegyzendő, már csak a körülmények végett is. Denjaar átveszi a kezdeményezést, elvégre ő a parancsnok, s közvetlen maga mögé utasítja Naesalát és Raeneroldot, Fogóval. A kutya korábbi nyugalma immár a múlté, s Rae megtapasztalhatja, hogy mennyivel is érzékenyebb a kutyák orra, mint az embereké. Fogó szabályosan a földbe dörgöli, s lábával igyekszik lekaparni az orrába törő borzalmat. Halkan szűkölni kezd, s gazdájára pillant. A hármas, majd az őket követő többiek sötét előtér szerű hallba juthatnak, az ajtó mellett bal és jobb oldalon és méltóságosan, korom sötétben meredő szürkületbe ágyazott oszlopokkal. Gwaeren nem marad le, s terve sikerülhet is, ugyanis az oszlopok mögött tökéletes a rejtek, meghúzódhat, kivárva mi történik.
Csapda, mármint fizikális, szúrós, mérgező, vagy csonkoló, az nincs, bűz van, olyan, amire rá lehet könyökölni. Az ajtóval szemben felfelé vezető lépcső, s a sötétben a hallt szegélyező falazatban elől is, jobb és bal oldalt, valamint hátrébb is, jobb és bal oldalt egy-egy ajtó, melyek csukva. A lépcsőn, valamint a hallban egyaránt, semmiféle mozgást nem lehet észlelni. Csupán sötét van, s ha így haladnak, ez jelentősen megnehezíti dolgukat, kivéve, ha hoztak magukkal egy éles látót, amire csekély az esély. Eddigre Denjaarék biztosak lehetnek benne, hogy Grükék is bejutottak, talán a férfi jelent is, nem lehet tudni. Innentől sok a lehetőség, lássuk, merre tovább?
Körülbelül eddig juthatnak a gondolkodásban, s rögtön ez után a pillanat után szemből éles, cisszegő hang, mintha a levegőben süvítene valami... valamik... sok-sok valamik...*
//Lousadel és a pap//
*A sietős léptek hamarosan elérik céljukat, s a sötétbe burkolózó kúria, tárva nyitva álló kapuja előtt nem messze, vértócsában fekvő Morak testére bukkannak.*
- Nincs jó állapotban. *Mondja a csuhás, amikor a testhez guggolva ellenőrzi azt. Ajkához hajol, majd ruhán keresztül a sebet veszi szemügyre.* De még él... bár nem értem, hogy hogyan, adtatok neki valamit? *Pillant fel kérdőn Lousadelre.*
- Mindenesetre, ha nem visszük el innen hamarost, meg fog halni. A templomba kell vinnünk, hogy ott segíthessünk rajta. *A ház felé tekint.*
- Eeyr szellemére, mit csináltok itt? Ugye nem csaptál be? Vagy betörők volnátok? *Gyanakodva tekint a láthatóan földön heverő vaskos láncra, s hunyorogva próbál keresztül látni a ház udvarát palástoló sötétségen. A hullákat csak eztán veszi észre, majd hirtelen kiegyenesedik és hátrébb lép egyet.*
- Ez... ez rengeteg holttest, láthatóan erőszakos halált haltak... mit műveltek itt, fiam?! *A bemutatkozásra nem reagál. Egyenes kérdés, a korábban elmesélt történet kezd egyre hihetetlenebbé válni.*
//Kagaenae//
*Elindul, kissé sántikálva, majd meglepődve mered a csuklójára szoruló kézre, s sértődötten próbálja kirántani a szorításból sajátját.*
- Ha te mondod... *Legyint a másikkal pökhendin és makacsul, látszik, hogy nem veszi komolyan a lányt. A hirtelen rázúduló kérdésekre csak kapkodja tekintetét, a csuklóján szoruló kézről, a lány tekintetére, szája dacosan összeszorul, majd megrázza a fejét.*
- Apukám azt mondta, ne álljak szóba idegenekkel, mert könnyen bánthatnak. *Szisszen fel.* Miért, te ki vagy? Minek császkálsz erre egyedül? Azt is gondolhatnám, hogy ártani akarsz nekü... nekem! *Csattan fel és húzni kezdi karját.*
- Engedj el, de rögtön, vagy megmondalak apukámnak! *Görbül sírósra a szája.* Majd jól ellátja a bajodat! A városban dolgozik! *Hogy füllent-e ijedtében, vagy sem, nem lehet tudni.*
- Ha meg tudni akarod, Bjok vagyok. *Vágja ki mérgesen, mintha szívességet tenne.* Azért vagyok itt, mert itt lakom! Te meg betolakodó vagy, biztosan azért voltál megkötözve! A Kettes mondta, hogy vigyek neked kaját, de nem érdemled meg! *Bőgi el magát, taknya nyála egybefolyik.* És nem'tom mijaza a burge! Hagyjál! *Kiáltja.*