Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-17 14:55:41
Üzenet elküldve: 2020-07-17 14:55:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren hamar letesz róla, hogy tovább csimpaszkodjon Lou-ba – épp elég kínos már neki ez így is –, és figyelmét az újabb dörömbölés zaja tereli el. A lány azért jött, hogy megmentse Kagaenae-t, tiszta sor, de azért azt is ildomos figyelembe venni, hogy a saját élete és (anyagi) jólléte volt az alapvető cél. Vagyis nem valószínű, hogy csak úgy hagyja magára omlasztani a kócerájt. Az viszont szintén biztos, lévén Gwaerenről van szó, hogy az egész incidenst nem hagyja annyiban. Amikor a figura, tudja a rák, ki az, menekülőre fogja a kijárat felé, ő sem rest, épp útba esik, hiszen Gwaeren még a másik helyiség közelében sem járt eddig, végig ott volt, ahol az íjászok lövöldöztek rájuk. Előkapja a mindeddig csizmájában rejtegetett dobókését, és minden erejével az alak után vágja. Bízik benne, hogy jó alaposan meg tudja majd sebezni, vagy legalább is le tudja lassítani az illetőt. Ha sikerül a terve, ha nem, mindenképpen ráfut, hogy elkapja a grabancát, persze ügyelve, hogy a házon kívül tegye – akarja a fene, hogy rádőljön az egész, csak mert jót akar. Ha emiatt a senkiházi miatt vagy a megbízói miatt kellett a bűzben, veszélyben és bajban fetrengenie, csak örülne neki, ha egyenként tépkedhetné le a körmeit, amíg elmondja, minek van itt a kezdete.*
- Hogy rohadnál meg! *Intézi neki még így, minden személyes kötődés nélkül is mondanivalóját, némi indulattal megspékelve az akciót.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren hamar letesz róla, hogy tovább csimpaszkodjon Lou-ba – épp elég kínos már neki ez így is –, és figyelmét az újabb dörömbölés zaja tereli el. A lány azért jött, hogy megmentse Kagaenae-t, tiszta sor, de azért azt is ildomos figyelembe venni, hogy a saját élete és (anyagi) jólléte volt az alapvető cél. Vagyis nem valószínű, hogy csak úgy hagyja magára omlasztani a kócerájt. Az viszont szintén biztos, lévén Gwaerenről van szó, hogy az egész incidenst nem hagyja annyiban. Amikor a figura, tudja a rák, ki az, menekülőre fogja a kijárat felé, ő sem rest, épp útba esik, hiszen Gwaeren még a másik helyiség közelében sem járt eddig, végig ott volt, ahol az íjászok lövöldöztek rájuk. Előkapja a mindeddig csizmájában rejtegetett dobókését, és minden erejével az alak után vágja. Bízik benne, hogy jó alaposan meg tudja majd sebezni, vagy legalább is le tudja lassítani az illetőt. Ha sikerül a terve, ha nem, mindenképpen ráfut, hogy elkapja a grabancát, persze ügyelve, hogy a házon kívül tegye – akarja a fene, hogy rádőljön az egész, csak mert jót akar. Ha emiatt a senkiházi miatt vagy a megbízói miatt kellett a bűzben, veszélyben és bajban fetrengenie, csak örülne neki, ha egyenként tépkedhetné le a körmeit, amíg elmondja, minek van itt a kezdete.*
- Hogy rohadnál meg! *Intézi neki még így, minden személyes kötődés nélkül is mondanivalóját, némi indulattal megspékelve az akciót.*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-17 10:26:47
Üzenet elküldve: 2020-07-17 10:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Ez a rázkódás nem akar abbamaradni. Valami nagyon omlik odalent. Viszket a tenyere, hogy minél hamarabb húzza el a csíkot a házból. A báró okosan kislisszan az úrnővel. Őket követi loholva mert nem akarja megvárni, hogy mi történik a házzal. Ha tud akkor kitódul minél hamarabb a báróék után. Ha sikerül kilyukadnia odakint, akkor a csatabárdot szorosan tartva beáll a kormos mellé védekező állásba. Ha valaki az úrnőre vagy a báróra támadna az biztos kapna egy lékelő csatabárdot a fejébe. Valami idős fickó akinek kellemetlen pofája van elkezd itt hörögni minden hülyeséget. Pont alkalmas arra, hogy meglékeljék. Élt törpe harcosunk kap az alkalmon és ha már elfutott az öreg testőre akkor a csatabárddal intéz felé egy sújtást. Ha sikerül leteríteni akkor átkutatja és minden gyorsan fosztható dolgot elszed tőle. Most nem megy bele páncél cibálásba mert a báró megint megorrol rá. Ez csak egy gyors fosztás persze ha minden jól alakul.*
*Ez a rázkódás nem akar abbamaradni. Valami nagyon omlik odalent. Viszket a tenyere, hogy minél hamarabb húzza el a csíkot a házból. A báró okosan kislisszan az úrnővel. Őket követi loholva mert nem akarja megvárni, hogy mi történik a házzal. Ha tud akkor kitódul minél hamarabb a báróék után. Ha sikerül kilyukadnia odakint, akkor a csatabárdot szorosan tartva beáll a kormos mellé védekező állásba. Ha valaki az úrnőre vagy a báróra támadna az biztos kapna egy lékelő csatabárdot a fejébe. Valami idős fickó akinek kellemetlen pofája van elkezd itt hörögni minden hülyeséget. Pont alkalmas arra, hogy meglékeljék. Élt törpe harcosunk kap az alkalmon és ha már elfutott az öreg testőre akkor a csatabárddal intéz felé egy sújtást. Ha sikerül leteríteni akkor átkutatja és minden gyorsan fosztható dolgot elszed tőle. Most nem megy bele páncél cibálásba mert a báró megint megorrol rá. Ez csak egy gyors fosztás persze ha minden jól alakul.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-17 08:06:27
Üzenet elküldve: 2020-07-17 08:06:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Chayss és Kagaenae után halad, olyan gyorsan amennyire sebesülése engedi. Fedezni próbálja őket, így feltehetően kijutott velük együtt a roskadozó épületből. Kagaenae sebe súlyos, de a gyógyító ital hihetetlenül erős, mert a mélységi szeme láttára húzódnak össze a nő súlyos sebei. Ilyet még biztosan nem látott, de bámulatos, hogy mire képes az alkímia. Kint egy furcsa találkozásnak lehet tanúja. Nem tudja kik az idegenek, de talán Chayss vagy Kagaenae ismeri őket. Számszeríját készenlétbe helyezi, és ha lehetősége adódik, akkor céloz, majd a kapu fel szaladó örültre kilövi az előzőleg betöltött nyílvesszőjét. Mivel nem tudja, mire számíthatnak még, így újra tölt, és készen akar állni a páros további fedezésére és kijuttatásukra ebből a pokoli helyzetből.*
*Chayss és Kagaenae után halad, olyan gyorsan amennyire sebesülése engedi. Fedezni próbálja őket, így feltehetően kijutott velük együtt a roskadozó épületből. Kagaenae sebe súlyos, de a gyógyító ital hihetetlenül erős, mert a mélységi szeme láttára húzódnak össze a nő súlyos sebei. Ilyet még biztosan nem látott, de bámulatos, hogy mire képes az alkímia. Kint egy furcsa találkozásnak lehet tanúja. Nem tudja kik az idegenek, de talán Chayss vagy Kagaenae ismeri őket. Számszeríját készenlétbe helyezi, és ha lehetősége adódik, akkor céloz, majd a kapu fel szaladó örültre kilövi az előzőleg betöltött nyílvesszőjét. Mivel nem tudja, mire számíthatnak még, így újra tölt, és készen akar állni a páros további fedezésére és kijuttatásukra ebből a pokoli helyzetből.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 21:57:14
Üzenet elküldve: 2020-07-16 21:57:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Nisamie. A nevem Nisamie. *Valamiért nagyon sérti a fülét ez a tücsközés, így a másodiknál már nem állhatja meg, hogy elárulja valódi nevét. Persze meglehet, hogy ezek után a férfi ragaszkodni fog a tücsökhöz, mert észreveszi, hogy mennyire zavarja a lányt, de legalább megpróbálta.
Mivel úgy tűnik, végre dűlőre jutottak, nem késlekedik tovább a kása elkészítésével. Mielőtt eltűnne az ajtó mögött, még egyszer utoljára visszapillant, de nem vél felfedezi semmi gyanúsat... attól eltekintve, hogy az idegen tényleg egészen úgy viselkedik, mint aki hazaérkezett. Nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy nem fog olyan könnyen megszabadulni tőle, mint ahogy "ígérte", de sajnos be kell látnia, hogy jelenleg tehetetlen.
Odafönt nincs mozgolódás, apja szobájának ajtaja alól vékonyka fénycsík szűrődik ki. Halkan beljebb tolja az ajtót, majd a szokásos mosollyal arcán az ágyban olvasgató öreghez lép.*
- Mi történt odalent? Megint eltörtél valamit? Furcsa hangokat hallottam...*Pillant ki a könyv fölött rá apja, szemöldökét ráncolva. A kérdések nem lepik meg Nisamie-t, tulajdonképp pontosan erre számított. Üvöltözhet ő bármit odalentről, idefönt úgyis azt a kérdést kapja majd, hogy mit rontott el.*
- Már megint a patkányok... Próbáltam kikergetni egy jó nagyot, de azt hiszem, elbújt az egyik szekrény mögé. Majd reggel megnézem újra. *Újra apjára pillant, de úgy tűnik, az már nem is figyel rá, tekintete sorról sorra ugrál, ahogy olvas.* - Összetakarítok odalent, aztán készítek vacsorát, jó? Egy kis kását lekvárral... *Pár pillanatig még vár, hátha érkezik válasz, bár tudja, hogy hiába.* - Hamarosan hozom! *Zárja le magával a beszélgetést, majd a lámpás lángjából gyertyát gyújt, hogy a konyhának becézett kis sarokban is lásson valamit.
Az ételkészítéssel nem vesződik sokat, gépiesen csinál mindent, miközben gondolatai a lent várakozó körül forognak kizárólagos jelleggel.
Ahogyan a kész kására pillant, újból átfut rajta a mérgezés gondolata, de túl sok sebből vérzik az ötlet, így újból elveti. Nem akarna és nem is tudna mit kezdeni egy ekkora hullával. Inkább tálcára teszi a tányért és a gyertyát, önt egy korsó vizet a korsóból, majd óvatosan lebotorkál velük a lépcsőn.
A kis asztal és a hozzá tartozó két szék az ablak mellett kapott helyet, a férfi is itt ülhetett le, hiszen nincs más ülőalkalmatosság a helyiségben. Leteszi elé a tálcát a ribizlilekváros kásával, majd az asztal mellett megállva újra szemügyre veszi az immár páncél nélküli harcost. Észreveszi a szeme alatt húzódó sötét karikákat, de egyáltalán nem hatja meg a szívét.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de szemeiből inkább valami olyasmit lehet kiolvasni, hogy "fulladj bele!" *
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.16 22:05:18
- Nisamie. A nevem Nisamie. *Valamiért nagyon sérti a fülét ez a tücsközés, így a másodiknál már nem állhatja meg, hogy elárulja valódi nevét. Persze meglehet, hogy ezek után a férfi ragaszkodni fog a tücsökhöz, mert észreveszi, hogy mennyire zavarja a lányt, de legalább megpróbálta.
Mivel úgy tűnik, végre dűlőre jutottak, nem késlekedik tovább a kása elkészítésével. Mielőtt eltűnne az ajtó mögött, még egyszer utoljára visszapillant, de nem vél felfedezi semmi gyanúsat... attól eltekintve, hogy az idegen tényleg egészen úgy viselkedik, mint aki hazaérkezett. Nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy nem fog olyan könnyen megszabadulni tőle, mint ahogy "ígérte", de sajnos be kell látnia, hogy jelenleg tehetetlen.
Odafönt nincs mozgolódás, apja szobájának ajtaja alól vékonyka fénycsík szűrődik ki. Halkan beljebb tolja az ajtót, majd a szokásos mosollyal arcán az ágyban olvasgató öreghez lép.*
- Mi történt odalent? Megint eltörtél valamit? Furcsa hangokat hallottam...*Pillant ki a könyv fölött rá apja, szemöldökét ráncolva. A kérdések nem lepik meg Nisamie-t, tulajdonképp pontosan erre számított. Üvöltözhet ő bármit odalentről, idefönt úgyis azt a kérdést kapja majd, hogy mit rontott el.*
- Már megint a patkányok... Próbáltam kikergetni egy jó nagyot, de azt hiszem, elbújt az egyik szekrény mögé. Majd reggel megnézem újra. *Újra apjára pillant, de úgy tűnik, az már nem is figyel rá, tekintete sorról sorra ugrál, ahogy olvas.* - Összetakarítok odalent, aztán készítek vacsorát, jó? Egy kis kását lekvárral... *Pár pillanatig még vár, hátha érkezik válasz, bár tudja, hogy hiába.* - Hamarosan hozom! *Zárja le magával a beszélgetést, majd a lámpás lángjából gyertyát gyújt, hogy a konyhának becézett kis sarokban is lásson valamit.
Az ételkészítéssel nem vesződik sokat, gépiesen csinál mindent, miközben gondolatai a lent várakozó körül forognak kizárólagos jelleggel.
Ahogyan a kész kására pillant, újból átfut rajta a mérgezés gondolata, de túl sok sebből vérzik az ötlet, így újból elveti. Nem akarna és nem is tudna mit kezdeni egy ekkora hullával. Inkább tálcára teszi a tányért és a gyertyát, önt egy korsó vizet a korsóból, majd óvatosan lebotorkál velük a lépcsőn.
A kis asztal és a hozzá tartozó két szék az ablak mellett kapott helyet, a férfi is itt ülhetett le, hiszen nincs más ülőalkalmatosság a helyiségben. Leteszi elé a tálcát a ribizlilekváros kásával, majd az asztal mellett megállva újra szemügyre veszi az immár páncél nélküli harcost. Észreveszi a szeme alatt húzódó sötét karikákat, de egyáltalán nem hatja meg a szívét.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de szemeiből inkább valami olyasmit lehet kiolvasni, hogy "fulladj bele!" *
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.16 22:05:18
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 21:05:38
Üzenet elküldve: 2020-07-16 21:05:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lábak sietős dobogása, azoké kissé tompább, kik testet, vagy nehéz páncélt cipelnek. Gyomrukig hatol a morgás lentről, s az épület ismét megrezdül, majd hirtelen, a távolban, nagy puffanással dől el valami, mintha egy faoszlop lenne. Nem, nem jó törpe uram, ezek bizony nem trollok. BAMM! Ismét egy oszlop, majd mintha lágy omlás moraja hallatszana. Aztán szitkozódás, pont arról, amerre Reorik mereszti szemeit a sötétben, egészen pontosan a lépcső alól, onnan, hol legutóbb gazdag zsákmánnyal tért vissza egyik társuk. A meglőtt férfi! Reorik biztosan tudja, hogy csak ő lehet az... meg még valaki vele, akinek a hangja egyáltalán nem ismerős.*
- Szólhattál volna nekik, hogy ne fűrészlejék el ilyen gyorsan, te ütődött! *Halk csattanás, mintha pofon lenne.*
- Én szóltam, papus! *Bömböli a másik, egészen kölökhangon. Semmi nem mozdul, így Hesgrim vagy várakozik, vagy a többiekkel tarthat, azonban a puffanások és a robaj már egészen közelről hallatszik, mintha a csapóajtó felé közeledne a ház hátulja, oldala felől, gyakorlatilag minden irányból. A falak is remegnek. Chayss talán ekkor hagyja abba ajkáról zengő lágy, ritmusos melódiát, mellyel a lányra koncentrálva igyekszik hatása alá keríteni. Talán felesleges, hisz Kagaenae, amúgy is csak rajta csüngene, ha nem lenne sérült. Az is lehet, hogy összemosolyognak, mikor Chayss rámarkol a kard markolatára, s az is lehet, hogy kölcsönösen fogak csikordulnak össze a hosszan cuppanó hangtól, ahogy a gyomor kiengedi magából a fémet. Azonnal vérezni kezd, de a ruhától nem nagyon lehet látni, hogy honnan, s a vágás, milyen mélyre hatolt. A lány hirtelen fájdalmat érez, mely egész gyomrában szerteszéjjel sugárzik, lefelé koncentráltan. Talán akad egy pillanata, míg végiggondolja a kölök magasságát, a szúrás irányát, hogy lentről felfelé hatolt srégen, vagy talán fentről lefelé? Annyi bizonyos, hogy vajúdása hasonlóan fájdalmas volt, bár az mégis jobban fájt. De most miért feszít szinte ugyanott, hol korábban gyermekét hordta? A bárdzene megnyugtató ereje azonban hat, nem kell hát ezen gondolkodni most, fontosabb a bájital, melynek hatása máris érződik. A sebszélek azonnal kezdenek összehúzódni, külsőleg rendkívül pozitív a változás, s a fájdalom is csökken. Chayss és Kagaenae a lépcső alatti ajtón kijut, s elindul az egyik folyosón a fény felé. Lainor tétovázása nem tudni meddig tart, ahogyan az sem, hogy Gwaeren meddig markolgatja még a bajszos vitéz karját, azonban a robaj, hamarosan őt is észhez téríti. Chayss nem ad semmiféle utasítást arra, hogy a lentieket mentsék meg, de a csapóajtóból felfelé szálló porfelleg nem is azt mutatja, hogy bárkinek is lenne esélye ott lenn. Így a csapat megindulhat a folyosón, s Reorik is rákiálthat az akkor még lépcső alól sertepertélő párosra, reakciót azonban nem kap.
Szinte közvetlenül az ajtó előtt groteszk látványban lehet részük és egy befejeződő gyors beszélgetésnek lehetnek fültanúi.*
- Húzz innen Bjok... *magához rántja, s a fülébe suttog.* ... ott megtalálod a zabigyereket. Mondd az Amos ivadéknak, hogy én is robbantottam. Mostantól ő a gazdád. *Felköhög, majd az érkező csapatra emeli sötét tekintetét. Egy nagyjából gyermekméretű forma, bő ingujja alatt is dagadó izmokkal vonszol egy idősebb férfit. Az elől haladó Chayss, s a lassan észhez térő Kagaenaenak meglehetősen ismerős lehet. A rothadt fogak, a szitkozódás, a villanó tekintet, s a még így is pofájára égett gúnyos vigyor.*
- No lám... no lám... *Hörög fel, láthatóan kínok között holtsápadtan, rengeteg vért veszített.*
- Látom megismerkedtél a mostohatestvéreddel! *Köp egyet oldalra, majd felröhög a Chayss kezében pihegő lányra tekintve. Oldalra pillant.*
- Húzz innen Bjok... *magához rántja, s a fülébe suttog.* TÜNÉS!! *Nyúl oldalához, hogy ültében kardot rántson elő. Elbúcsúzni nincs ideje, csak Bjok elhaló kiáltását hallhatják, ahogyan kiszáguld a főkapun, hisztérikus röhögés közepette, ki tudja, hogy elérik-e?*
- Most kezdődik... még csak most kezdődik bolondok!!!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lábak sietős dobogása, azoké kissé tompább, kik testet, vagy nehéz páncélt cipelnek. Gyomrukig hatol a morgás lentről, s az épület ismét megrezdül, majd hirtelen, a távolban, nagy puffanással dől el valami, mintha egy faoszlop lenne. Nem, nem jó törpe uram, ezek bizony nem trollok. BAMM! Ismét egy oszlop, majd mintha lágy omlás moraja hallatszana. Aztán szitkozódás, pont arról, amerre Reorik mereszti szemeit a sötétben, egészen pontosan a lépcső alól, onnan, hol legutóbb gazdag zsákmánnyal tért vissza egyik társuk. A meglőtt férfi! Reorik biztosan tudja, hogy csak ő lehet az... meg még valaki vele, akinek a hangja egyáltalán nem ismerős.*
- Szólhattál volna nekik, hogy ne fűrészlejék el ilyen gyorsan, te ütődött! *Halk csattanás, mintha pofon lenne.*
- Én szóltam, papus! *Bömböli a másik, egészen kölökhangon. Semmi nem mozdul, így Hesgrim vagy várakozik, vagy a többiekkel tarthat, azonban a puffanások és a robaj már egészen közelről hallatszik, mintha a csapóajtó felé közeledne a ház hátulja, oldala felől, gyakorlatilag minden irányból. A falak is remegnek. Chayss talán ekkor hagyja abba ajkáról zengő lágy, ritmusos melódiát, mellyel a lányra koncentrálva igyekszik hatása alá keríteni. Talán felesleges, hisz Kagaenae, amúgy is csak rajta csüngene, ha nem lenne sérült. Az is lehet, hogy összemosolyognak, mikor Chayss rámarkol a kard markolatára, s az is lehet, hogy kölcsönösen fogak csikordulnak össze a hosszan cuppanó hangtól, ahogy a gyomor kiengedi magából a fémet. Azonnal vérezni kezd, de a ruhától nem nagyon lehet látni, hogy honnan, s a vágás, milyen mélyre hatolt. A lány hirtelen fájdalmat érez, mely egész gyomrában szerteszéjjel sugárzik, lefelé koncentráltan. Talán akad egy pillanata, míg végiggondolja a kölök magasságát, a szúrás irányát, hogy lentről felfelé hatolt srégen, vagy talán fentről lefelé? Annyi bizonyos, hogy vajúdása hasonlóan fájdalmas volt, bár az mégis jobban fájt. De most miért feszít szinte ugyanott, hol korábban gyermekét hordta? A bárdzene megnyugtató ereje azonban hat, nem kell hát ezen gondolkodni most, fontosabb a bájital, melynek hatása máris érződik. A sebszélek azonnal kezdenek összehúzódni, külsőleg rendkívül pozitív a változás, s a fájdalom is csökken. Chayss és Kagaenae a lépcső alatti ajtón kijut, s elindul az egyik folyosón a fény felé. Lainor tétovázása nem tudni meddig tart, ahogyan az sem, hogy Gwaeren meddig markolgatja még a bajszos vitéz karját, azonban a robaj, hamarosan őt is észhez téríti. Chayss nem ad semmiféle utasítást arra, hogy a lentieket mentsék meg, de a csapóajtóból felfelé szálló porfelleg nem is azt mutatja, hogy bárkinek is lenne esélye ott lenn. Így a csapat megindulhat a folyosón, s Reorik is rákiálthat az akkor még lépcső alól sertepertélő párosra, reakciót azonban nem kap.
Szinte közvetlenül az ajtó előtt groteszk látványban lehet részük és egy befejeződő gyors beszélgetésnek lehetnek fültanúi.*
- Húzz innen Bjok... *magához rántja, s a fülébe suttog.* ... ott megtalálod a zabigyereket. Mondd az Amos ivadéknak, hogy én is robbantottam. Mostantól ő a gazdád. *Felköhög, majd az érkező csapatra emeli sötét tekintetét. Egy nagyjából gyermekméretű forma, bő ingujja alatt is dagadó izmokkal vonszol egy idősebb férfit. Az elől haladó Chayss, s a lassan észhez térő Kagaenaenak meglehetősen ismerős lehet. A rothadt fogak, a szitkozódás, a villanó tekintet, s a még így is pofájára égett gúnyos vigyor.*
- No lám... no lám... *Hörög fel, láthatóan kínok között holtsápadtan, rengeteg vért veszített.*
- Látom megismerkedtél a mostohatestvéreddel! *Köp egyet oldalra, majd felröhög a Chayss kezében pihegő lányra tekintve. Oldalra pillant.*
- Húzz innen Bjok... *magához rántja, s a fülébe suttog.* TÜNÉS!! *Nyúl oldalához, hogy ültében kardot rántson elő. Elbúcsúzni nincs ideje, csak Bjok elhaló kiáltását hallhatják, ahogyan kiszáguld a főkapun, hisztérikus röhögés közepette, ki tudja, hogy elérik-e?*
- Most kezdődik... még csak most kezdődik bolondok!!!
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 16:55:57
Üzenet elküldve: 2020-07-16 16:55:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Miért csak akkor mondtok igazat, ha megérint a halál szele? *Kérdi enyhén félrefordított fejjel, mintha csak az élet nagy igazságai közül keresne egyet. De úgy tűnik, kérdése költői, mert egy sóhajjal tudja le a dolgot, mintha feladta volna, hogy egyszer választ talál.
A további hazugságra csak halkan, fejcsóválva nevet.*
- "Többet és jobbat." *Ismétli meg a lány szavait beletörődve.*
- Rendben, megegyeztünk. *Bólint rezignáltan, majd elfordul, hogy a pult elé tegye le az eddig kezében tartott felszerelését. Nekikezd, hogy lehámozza magáról a páncél többi darabját. Láthatóan sok időbe fog telni, mire minden részétől megszabadul. A csatok halkan nyikorognak, a bőr hálás csusszanással siklik ki a páncélt tartó hevederből.*
- Menj, tücsök, készítsd azt a kását. *Inti el a lányt, míg a karvasakat oldja meg magán.*
- És nagyon kedves vagy, hogy nem mérgezed meg. *Teszi hozzá hasonlóan fáradt hangon, mint ahogy a korábbi szavakat is kiejtette. A kis tücsök most először figyelhet fel talán az elnyűtt szarkalábakra a szeme alatt. A medvetermetű harcos tényleg fáradtnak látszik.
Ha a lányka felment az emeletre, még csak utána sem néz. Keres valami széket, ami elbírja a súlyát, de ha nem talál, akkor a padló is megteszi. Lecsatolja magáról a csataszoknyát és végül a mellvértet is, hogy jóleső sóhajjal vegye a válláról eltűnő súlyt, melyet a páncél viselése helyezett rá. Kezdi visszanyerni régi erejét, de még mindig nincs egykori formájában. Akkor órákig küzdött, ha kellett, hogy éjjel a páncélban nyomja el az álom egy rövidke fertályórára. Régi szép idők.
Mire a tücsök visszatér, a medvetermetű egy fenőkővel élesíti pallosát, egykedvűen vizsgálva a pengén a fűrészes tapintású csorbákat. A fenőkő halk fémsikollyal siklik az acélon ütemesen, lassan, hideggé téve a csendet, amelybe olykor belehasít.*
- Miért csak akkor mondtok igazat, ha megérint a halál szele? *Kérdi enyhén félrefordított fejjel, mintha csak az élet nagy igazságai közül keresne egyet. De úgy tűnik, kérdése költői, mert egy sóhajjal tudja le a dolgot, mintha feladta volna, hogy egyszer választ talál.
A további hazugságra csak halkan, fejcsóválva nevet.*
- "Többet és jobbat." *Ismétli meg a lány szavait beletörődve.*
- Rendben, megegyeztünk. *Bólint rezignáltan, majd elfordul, hogy a pult elé tegye le az eddig kezében tartott felszerelését. Nekikezd, hogy lehámozza magáról a páncél többi darabját. Láthatóan sok időbe fog telni, mire minden részétől megszabadul. A csatok halkan nyikorognak, a bőr hálás csusszanással siklik ki a páncélt tartó hevederből.*
- Menj, tücsök, készítsd azt a kását. *Inti el a lányt, míg a karvasakat oldja meg magán.*
- És nagyon kedves vagy, hogy nem mérgezed meg. *Teszi hozzá hasonlóan fáradt hangon, mint ahogy a korábbi szavakat is kiejtette. A kis tücsök most először figyelhet fel talán az elnyűtt szarkalábakra a szeme alatt. A medvetermetű harcos tényleg fáradtnak látszik.
Ha a lányka felment az emeletre, még csak utána sem néz. Keres valami széket, ami elbírja a súlyát, de ha nem talál, akkor a padló is megteszi. Lecsatolja magáról a csataszoknyát és végül a mellvértet is, hogy jóleső sóhajjal vegye a válláról eltűnő súlyt, melyet a páncél viselése helyezett rá. Kezdi visszanyerni régi erejét, de még mindig nincs egykori formájában. Akkor órákig küzdött, ha kellett, hogy éjjel a páncélban nyomja el az álom egy rövidke fertályórára. Régi szép idők.
Mire a tücsök visszatér, a medvetermetű egy fenőkővel élesíti pallosát, egykedvűen vizsgálva a pengén a fűrészes tapintású csorbákat. A fenőkő halk fémsikollyal siklik az acélon ütemesen, lassan, hideggé téve a csendet, amelybe olykor belehasít.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 16:32:52
Üzenet elküldve: 2020-07-16 16:32:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Erre? Hogy meg akarom védeni azt, aki fontos nekem? *Kérdez vissza levegőt sem véve. Bizony erőteljesen elragadták az imént az érzelmek, és ez csak nehezen csillapodik.*
- Persze hogy hazudok, hazudnék még többet és jobbat is, ha tudnék... *Teszi hozzá kissé megfáradva, miközben pillantása is elkalandozik valahova a férfi mögé. A hirtelen jött heves düh lassan elpárolog, úgy tűnik, nem is nagyon érdekli, hogy a másik tulajdonképpen kineveti. Neki jelenleg egyetlen célja van, abból pedig nem fog engedni. A lázadásban túl sokat vesztett ahhoz, hogy holmi megfélemlítésnek engedelmeskedjen.*
- Mondtam már. Apámat hagyd ki ebből. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.* - Ha az kéred, mutassalak be neki, nem fogom megtenni. Akár meg is ölhetsz, utána pedig őt is, mert úgyis rövid úton meghalna nélkülem. Még szívességet is teszel, ha nem hagyod szenvedni... Ezzel szemben, ha felengedsz az emeletre egyedül, hozok zabkását és... még csak meg sem mérgezem. *Az utolsó szónál tekintete visszatér a szürke szempárhoz, hisz kíváncsi, miféle reakciót vált ki a szokatlan őszinteséggel.
Ha nincs semmilyen visszatartó körülmény, óvatos léptekkel indul meg az ajtó felé, ami mögött a lépcső rejlik, nagy ívben kerülve ki az előtte álló Gabraelt. Persze közben végig szemmel tartja, amennyire csak tudja.*
- Néhány perc kell, mire elkészítem.*Pillant vissza, még mielőtt kinyitná az ajtót, leginkább azért, hogy ne maradjon le arról, ha a férfi esetleg készül valamire.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.16 16:36:40
- Erre? Hogy meg akarom védeni azt, aki fontos nekem? *Kérdez vissza levegőt sem véve. Bizony erőteljesen elragadták az imént az érzelmek, és ez csak nehezen csillapodik.*
- Persze hogy hazudok, hazudnék még többet és jobbat is, ha tudnék... *Teszi hozzá kissé megfáradva, miközben pillantása is elkalandozik valahova a férfi mögé. A hirtelen jött heves düh lassan elpárolog, úgy tűnik, nem is nagyon érdekli, hogy a másik tulajdonképpen kineveti. Neki jelenleg egyetlen célja van, abból pedig nem fog engedni. A lázadásban túl sokat vesztett ahhoz, hogy holmi megfélemlítésnek engedelmeskedjen.*
- Mondtam már. Apámat hagyd ki ebből. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.* - Ha az kéred, mutassalak be neki, nem fogom megtenni. Akár meg is ölhetsz, utána pedig őt is, mert úgyis rövid úton meghalna nélkülem. Még szívességet is teszel, ha nem hagyod szenvedni... Ezzel szemben, ha felengedsz az emeletre egyedül, hozok zabkását és... még csak meg sem mérgezem. *Az utolsó szónál tekintete visszatér a szürke szempárhoz, hisz kíváncsi, miféle reakciót vált ki a szokatlan őszinteséggel.
Ha nincs semmilyen visszatartó körülmény, óvatos léptekkel indul meg az ajtó felé, ami mögött a lépcső rejlik, nagy ívben kerülve ki az előtte álló Gabraelt. Persze közben végig szemmel tartja, amennyire csak tudja.*
- Néhány perc kell, mire elkészítem.*Pillant vissza, még mielőtt kinyitná az ajtót, leginkább azért, hogy ne maradjon le arról, ha a férfi esetleg készül valamire.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.16 16:36:40
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:40:43
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:40:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Megtorpan egy pillanatra, amikor a lány felnéz rá. Azonnal látja a szemeiben, hogy valami megváltozott, de ez sem akadályozza meg abban, hogy végül megálljon előtte és végighallgassa a heves érzelmektől fűtött szónoklatot.
Halkan, reszelősen felnevet az elhangzottakra, ha olyan kedve volna, még tapsikolna is örömében.*
- Erre az igazságra. *Mutat a lány arcára, mintha egy vásári mutatványost leplezett volna le. Hangja derűs és közvetlen.*
- Sok mindent mondtál, mióta itt vagyok és tartok tőle, a fele sem volt igaz. *Magyarázza a gyűlölettől lángoló szemekbe. Egyszerűen élvezi a helyzet alakulását. Mintha egy teljesen új tücsköt látna maga előtt, akinek a mellkasa hevesen emelkedik-süllyed, mintha egy csontketrecbe zárt apró madárka verdesne odabent dühében.*
- Azt mondtad, bármit megteszel, most mégsem hagynád, hogy megismerjem az apádat? C-c-c. Nem szép dolog. *Inti meg kedvesen a lányt, mintha rossz gyermeket kapott volna csínyen. Elégedett sóhajjal néz végig újra a csinos lányon, mintha csak egy édes falatot fürkészne.*
- Mondtam már, éhes vagyok és te zabkását ígértél nekem. *Ismétli meg a korábban elhangzottakat és bár egyáltalán nem ígértek neki semmit, most mégis úgy adja elő, mintha ez történt volna.*
- Adj ennem és békén hagylak benneteket. Csak ennyi. Nem kell így felszívni magad. *Vonja meg széles vállait, vállvasai halkan koccannak a felkart védő acéllemezeknek. Aztán csak némán áll a kis tücsök előtt, türelmesen várva, hogy hogyan is alakulnak a továbbiak. Nem szeretné megölni őket, sem a lányt, sem az apját, de ha feldühítik, hideg vérrel végez mindkettővel, ám egyelőre még élvezi ezt a kis játékot és a lány érzelmi hullámvasútját.*
*Megtorpan egy pillanatra, amikor a lány felnéz rá. Azonnal látja a szemeiben, hogy valami megváltozott, de ez sem akadályozza meg abban, hogy végül megálljon előtte és végighallgassa a heves érzelmektől fűtött szónoklatot.
Halkan, reszelősen felnevet az elhangzottakra, ha olyan kedve volna, még tapsikolna is örömében.*
- Erre az igazságra. *Mutat a lány arcára, mintha egy vásári mutatványost leplezett volna le. Hangja derűs és közvetlen.*
- Sok mindent mondtál, mióta itt vagyok és tartok tőle, a fele sem volt igaz. *Magyarázza a gyűlölettől lángoló szemekbe. Egyszerűen élvezi a helyzet alakulását. Mintha egy teljesen új tücsköt látna maga előtt, akinek a mellkasa hevesen emelkedik-süllyed, mintha egy csontketrecbe zárt apró madárka verdesne odabent dühében.*
- Azt mondtad, bármit megteszel, most mégsem hagynád, hogy megismerjem az apádat? C-c-c. Nem szép dolog. *Inti meg kedvesen a lányt, mintha rossz gyermeket kapott volna csínyen. Elégedett sóhajjal néz végig újra a csinos lányon, mintha csak egy édes falatot fürkészne.*
- Mondtam már, éhes vagyok és te zabkását ígértél nekem. *Ismétli meg a korábban elhangzottakat és bár egyáltalán nem ígértek neki semmit, most mégis úgy adja elő, mintha ez történt volna.*
- Adj ennem és békén hagylak benneteket. Csak ennyi. Nem kell így felszívni magad. *Vonja meg széles vállait, vállvasai halkan koccannak a felkart védő acéllemezeknek. Aztán csak némán áll a kis tücsök előtt, türelmesen várva, hogy hogyan is alakulnak a továbbiak. Nem szeretné megölni őket, sem a lányt, sem az apját, de ha feldühítik, hideg vérrel végez mindkettővel, ám egyelőre még élvezi ezt a kis játékot és a lány érzelmi hullámvasútját.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:19:20
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:19:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kitartóan bámulja a padlót, és várja, hogy a férfi éljen a neki felajánlott lehetőséggel. Naivan azt hiszi, hogy egy "bármit megteszek" már elég ahhoz, hogy legalább egy dolog az ő akarata szerint alakuljon, de hamar rá kell jönnie, hogy nagyot tévedett. Kínjában elmosolyodik egy pillanatra, majd lassan felemeli a fejét, hogy újból a szürke szemekbe tekintsen. Ekkor persze már nem mosolyog, de más érzelmet se lehet leolvasni arcáról.
Akkor se moccan, amikor a férfi megindul felé, pedig megfordul a fejében, hogy ez talán az utolsó alkalom a menekülésre. Egy darabig némán hallgatja az okfejtést, de egy ponton mintha elszakadna benne valami.*
- Az igazságot? Miféle igazságot? *Kérdi szinte nevetve, bár szemei egyáltalán nem mosolyognak. Gyűlölettől égő pillantása hevesebb, mint a kis látogatás során bármikor, ha ez egyáltalán lehetséges.* - Miről beszélsz? Mit akarsz itt? Kurvára elegem van az alantas kis játékaidból! El akarsz venni valamit? Meg akarod ölni az apámat? Vagy engem? Tessék! Tedd meg! *Szemei lázasan csillognak, szíve úgy dobog, mintha csak ki akarna szakadni a mellkasából. Bár sejti, hogy az egész lényéből áradó harag és félelem szórakoztatja a másikat, ilyen közelségből nem igazán tudja elfojtani ezeket az érzelmeket. Na meg az emelt hangon feltett kérdések talán az emeleten szunyókálót is felkészítik a legrosszabb eshetőségre. Nem mintha a lánynak szándékában állna megindulni a lépcső felé, hisz még láthatóan nem tett le abbéli szándékáról, hogy ezt a találkozót megakadályozza.
Ha ezek után még megpróbál hozzáérni a férfi, természetesen minden erejével azon lesz, hogy ezt meghiúsítsa. Szükség szerint karmol és harap is, ha arról van szó.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kitartóan bámulja a padlót, és várja, hogy a férfi éljen a neki felajánlott lehetőséggel. Naivan azt hiszi, hogy egy "bármit megteszek" már elég ahhoz, hogy legalább egy dolog az ő akarata szerint alakuljon, de hamar rá kell jönnie, hogy nagyot tévedett. Kínjában elmosolyodik egy pillanatra, majd lassan felemeli a fejét, hogy újból a szürke szemekbe tekintsen. Ekkor persze már nem mosolyog, de más érzelmet se lehet leolvasni arcáról.
Akkor se moccan, amikor a férfi megindul felé, pedig megfordul a fejében, hogy ez talán az utolsó alkalom a menekülésre. Egy darabig némán hallgatja az okfejtést, de egy ponton mintha elszakadna benne valami.*
- Az igazságot? Miféle igazságot? *Kérdi szinte nevetve, bár szemei egyáltalán nem mosolyognak. Gyűlölettől égő pillantása hevesebb, mint a kis látogatás során bármikor, ha ez egyáltalán lehetséges.* - Miről beszélsz? Mit akarsz itt? Kurvára elegem van az alantas kis játékaidból! El akarsz venni valamit? Meg akarod ölni az apámat? Vagy engem? Tessék! Tedd meg! *Szemei lázasan csillognak, szíve úgy dobog, mintha csak ki akarna szakadni a mellkasából. Bár sejti, hogy az egész lényéből áradó harag és félelem szórakoztatja a másikat, ilyen közelségből nem igazán tudja elfojtani ezeket az érzelmeket. Na meg az emelt hangon feltett kérdések talán az emeleten szunyókálót is felkészítik a legrosszabb eshetőségre. Nem mintha a lánynak szándékában állna megindulni a lépcső felé, hisz még láthatóan nem tett le abbéli szándékáról, hogy ezt a találkozót megakadályozza.
Ha ezek után még megpróbál hozzáérni a férfi, természetesen minden erejével azon lesz, hogy ezt meghiúsítsa. Szükség szerint karmol és harap is, ha arról van szó.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:09:53
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:09:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Nem tudhatja, mi játszódik le a lány fejében és tisztában van vele, hogy sosem fogja látni a gondolatait. Hanyag mosollyal fürkészi a szoba sötét sarkában álló lányt, szürke pillantása olyan, mintha a veséjébe látna, de persze ilyesmire nem képes. Ám ettől függetlenül kedvtelve figyeli a kis tücsök szenvedését. Örömmel veszi, hogy mennyire képes sakkban tartani és úgy irányítani, mintha csak valami báb volna. Nem is kell látnia a sápadtságát, a gyors pislogások, a hangja, amikor megszólal mind-mind csak fokozzák elégedettségét.
A szavakra kihúzza magát, mintha ez a kegyetlen játék táplálná lelkének éhségét. Az alázatos hang, mint egy finom sült vagy testes óbor, igazán kedvére való.*
- Ezt már szeretem. *Dörmögi sötéten, még a gyér fényben állva is feltűnő lehet széles ragadozómosolya. Aztán az is kiderül, miért félti annyira a kis tücsök az apját tőle. A pillantása felélénkül, ahogy közelebb lép a lányhoz.*
- Kedvelem az őrülteket. *Csillan a szeme.*
- Az őrültek mindig őszinték, nem hazudnak. Azt mondják róluk, ők látják az igazságot és elfogadták azt. *Úgy beszél, mint valami pap, akinek ez a hitvallása. Egészen közel lép a kis tücsökhöz, ha engedi, az álla alá nyúl és megemeli a fejét, hogy belenézhessen a zavart szemekbe.*
- Menjünk. Mutass be az őrült apádnak. Alig várom, hogy megismerhessem. *Szinte áhítattal beszél és ha teheti, óvatos erővel megfordítja a lányt, kezét a vállára teszi, még gyengéden meg is masszírozza. Persze csak akkor, ha a kis tücsök nem áll ellen.*
*Nem tudhatja, mi játszódik le a lány fejében és tisztában van vele, hogy sosem fogja látni a gondolatait. Hanyag mosollyal fürkészi a szoba sötét sarkában álló lányt, szürke pillantása olyan, mintha a veséjébe látna, de persze ilyesmire nem képes. Ám ettől függetlenül kedvtelve figyeli a kis tücsök szenvedését. Örömmel veszi, hogy mennyire képes sakkban tartani és úgy irányítani, mintha csak valami báb volna. Nem is kell látnia a sápadtságát, a gyors pislogások, a hangja, amikor megszólal mind-mind csak fokozzák elégedettségét.
A szavakra kihúzza magát, mintha ez a kegyetlen játék táplálná lelkének éhségét. Az alázatos hang, mint egy finom sült vagy testes óbor, igazán kedvére való.*
- Ezt már szeretem. *Dörmögi sötéten, még a gyér fényben állva is feltűnő lehet széles ragadozómosolya. Aztán az is kiderül, miért félti annyira a kis tücsök az apját tőle. A pillantása felélénkül, ahogy közelebb lép a lányhoz.*
- Kedvelem az őrülteket. *Csillan a szeme.*
- Az őrültek mindig őszinték, nem hazudnak. Azt mondják róluk, ők látják az igazságot és elfogadták azt. *Úgy beszél, mint valami pap, akinek ez a hitvallása. Egészen közel lép a kis tücsökhöz, ha engedi, az álla alá nyúl és megemeli a fejét, hogy belenézhessen a zavart szemekbe.*
- Menjünk. Mutass be az őrült apádnak. Alig várom, hogy megismerhessem. *Szinte áhítattal beszél és ha teheti, óvatos erővel megfordítja a lányt, kezét a vállára teszi, még gyengéden meg is masszírozza. Persze csak akkor, ha a kis tücsök nem áll ellen.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 12:44:09
Üzenet elküldve: 2020-07-16 12:44:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Ugyanúgy méregeti a férfit saját kis sötét sarkából, mint ahogyan az vele teszi az ajtónál állva. Sok minden megfordul a fejében a válasz hallatán; olyan dolgok is, amiket nem szívesen tenne meg, de mivel nem csak az ő élete forog kockán, nem nagyon látja épp akadályukat. Mégiscsak egy gyógyfüves boltban álldogálnak éppen; ami pedig gyógyszer, az megfelelően adagolva akár halálos méreg is lehet, ezt a legtöbb józan belátású ember tudja. Csupán egy dolog hibádzik; hiába a jóváhagyás, valahogy érzi, hogy ennyire egyszerűen nem úszhatja meg. Nem is indul meg az ajtó irányába, ami mögött az emeletre vezető lépcső húzódik.
A közjátékra nem reagál, hacsak a furcsa pislogások és az egészen kifejezéstelenné váló vonások fel nem tűnnek a férfinak. Mintha nem is teljesen lenne jelen abban a néhány másodpercben.
Az a kérdés viszont láthatóan megtöri eddigi elszántságát. Úgy tűnik, a kékes-zöldes-szürkés szemek most nem igen tudnak hazudni. Félelem, düh és kétségbeesés lesz rajta úrrá, még kicsit el is sápad, bár ez a gyenge világítás mellett valószínűleg nem túl feltűnő. Az már sokkal inkább, mennyire más hangszínen szólal meg újból, persze ezúttal véletlenül sem nézve az idegen felé. *
- Kérlek... őt hagyd ki ebből. Mindent megteszek, amit kérsz. *Hangja szinte alázatos, bár valószínűleg sokkal jobban működne ez az egész, ha közben nem a padlót bámulná meredten. Azonban ennyire nem jó játékos.*
- Az apám beteg. Őrült. *Hangja most újból tárgyilagos, tekintete azonban még mindig a padlót fürkészi. Ő is érzi, hogy meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe került, de már nem tud jobban megijedni, vagy feldühödni. Marad az elkeseredettség és a beletörődés.*
*Ugyanúgy méregeti a férfit saját kis sötét sarkából, mint ahogyan az vele teszi az ajtónál állva. Sok minden megfordul a fejében a válasz hallatán; olyan dolgok is, amiket nem szívesen tenne meg, de mivel nem csak az ő élete forog kockán, nem nagyon látja épp akadályukat. Mégiscsak egy gyógyfüves boltban álldogálnak éppen; ami pedig gyógyszer, az megfelelően adagolva akár halálos méreg is lehet, ezt a legtöbb józan belátású ember tudja. Csupán egy dolog hibádzik; hiába a jóváhagyás, valahogy érzi, hogy ennyire egyszerűen nem úszhatja meg. Nem is indul meg az ajtó irányába, ami mögött az emeletre vezető lépcső húzódik.
A közjátékra nem reagál, hacsak a furcsa pislogások és az egészen kifejezéstelenné váló vonások fel nem tűnnek a férfinak. Mintha nem is teljesen lenne jelen abban a néhány másodpercben.
Az a kérdés viszont láthatóan megtöri eddigi elszántságát. Úgy tűnik, a kékes-zöldes-szürkés szemek most nem igen tudnak hazudni. Félelem, düh és kétségbeesés lesz rajta úrrá, még kicsit el is sápad, bár ez a gyenge világítás mellett valószínűleg nem túl feltűnő. Az már sokkal inkább, mennyire más hangszínen szólal meg újból, persze ezúttal véletlenül sem nézve az idegen felé. *
- Kérlek... őt hagyd ki ebből. Mindent megteszek, amit kérsz. *Hangja szinte alázatos, bár valószínűleg sokkal jobban működne ez az egész, ha közben nem a padlót bámulná meredten. Azonban ennyire nem jó játékos.*
- Az apám beteg. Őrült. *Hangja most újból tárgyilagos, tekintete azonban még mindig a padlót fürkészi. Ő is érzi, hogy meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe került, de már nem tud jobban megijedni, vagy feldühödni. Marad az elkeseredettség és a beletörődés.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-15 19:08:45
Üzenet elküldve: 2020-07-15 19:08:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Nem érzi sértésnek a lány válaszait. Tisztában van vele, hogy a városban életben lévő törvények alapján bűnt követ el. De nem igazán érdekli, hisz itt kicsi az esélye, hogy rá törne a városőrség. A kis tücsök pedig nem fog hozzájuk szaladni, mert félő, akkor az apja látja kárát, míg távol lesz.
Az étel csak spontán ötlet volt, ahogy az épület is, ahová az eső űzte be. A többit pedig a helyzet adta. Ha egy csapatnyi férfiba futott volna bele, levágja őket és most készíthetne magának ételt vagy ehetne hideget. De másképp alakult.
A kevéske fény nem zavarja, elegendő a mécsvilág is, szürke pillantással laposan fürkészi az ablakhoz lépő lányt. Mintha azt találgatná, mit is fog tenni.*
- Menj csak. *Válaszol a kijelentésre, egyértelműen nem tart attól, hogy a lány megszökne és magára hagyja az apját kettesben vele.
A gyilkos pillantások újabb mosolyt váltanak ki belőle és mosolya csak szélesedik, az egyértelműen hamis szavakat. A lány minden mozdulatából süt, hogy mennyire nem örül annak, hogy ide sodorta a medvetermetűt a balsors.*
- Kétlem. De rendben. *Löki el magát és lehajol, hogy felmarkolja nyeregtáskáit.*
- Ha ilyen kedves vagy, talán tovább maradok egy kicsit. *Szúr oda még kifejezéstelen hangon, mintha csak a lányt okolná, hogy színjátékba kezdett, tovább rontva ezzel saját helyzetén is.
Kedveli az ilyen játékot. Az ilyen kis tücskök azt gondolják, bármi esélyük is lehet, de végül rájönnek, csak mélyebbre ássák maguk alatt a gödröt.*
- Nem bánod, ha felkísérlek? *Kérdi, de persze ez puszta formalitás, mert valójában nincs szüksége a beleegyezésre.*
- Szívesen megismerném Iruveus mestert. *Mosolyodik el vészjóslóan, várva, mivel áll elő újra a lány.*
*Nem érzi sértésnek a lány válaszait. Tisztában van vele, hogy a városban életben lévő törvények alapján bűnt követ el. De nem igazán érdekli, hisz itt kicsi az esélye, hogy rá törne a városőrség. A kis tücsök pedig nem fog hozzájuk szaladni, mert félő, akkor az apja látja kárát, míg távol lesz.
Az étel csak spontán ötlet volt, ahogy az épület is, ahová az eső űzte be. A többit pedig a helyzet adta. Ha egy csapatnyi férfiba futott volna bele, levágja őket és most készíthetne magának ételt vagy ehetne hideget. De másképp alakult.
A kevéske fény nem zavarja, elegendő a mécsvilág is, szürke pillantással laposan fürkészi az ablakhoz lépő lányt. Mintha azt találgatná, mit is fog tenni.*
- Menj csak. *Válaszol a kijelentésre, egyértelműen nem tart attól, hogy a lány megszökne és magára hagyja az apját kettesben vele.
A gyilkos pillantások újabb mosolyt váltanak ki belőle és mosolya csak szélesedik, az egyértelműen hamis szavakat. A lány minden mozdulatából süt, hogy mennyire nem örül annak, hogy ide sodorta a medvetermetűt a balsors.*
- Kétlem. De rendben. *Löki el magát és lehajol, hogy felmarkolja nyeregtáskáit.*
- Ha ilyen kedves vagy, talán tovább maradok egy kicsit. *Szúr oda még kifejezéstelen hangon, mintha csak a lányt okolná, hogy színjátékba kezdett, tovább rontva ezzel saját helyzetén is.
Kedveli az ilyen játékot. Az ilyen kis tücskök azt gondolják, bármi esélyük is lehet, de végül rájönnek, csak mélyebbre ássák maguk alatt a gödröt.*
- Nem bánod, ha felkísérlek? *Kérdi, de persze ez puszta formalitás, mert valójában nincs szüksége a beleegyezésre.*
- Szívesen megismerném Iruveus mestert. *Mosolyodik el vészjóslóan, várva, mivel áll elő újra a lány.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-15 18:43:09
Üzenet elküldve: 2020-07-15 18:43:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Éppen csak elfogyni látszik az ellenség, s elhalni a zaj, máris újabb és újabb dolgok történnek. Bár persze furcsa lenne, ha nem így lenne. ~Akkor már halott lennék.~ Rázza meg a fejét, s pajzsát szorosan magához szorítja. Hallja, hogy zöldet kell adni valakinek, s éppen lendítésre emelné kardját, mikor rájön, hogy nem ellenségről van szó.*
-Hála Eeyrnek. Majdnem lecsaptalak!
*Nevet fel halkan, mert nem tudja, hogy mennyire illik ez már bele a helyzetbe, talán csak egy kis idő kell, mire az egész már csak egy jó kocsmai történet lesz. De ez a pillanat nem most fog eljönni, főleg, hogy meghall valamit, amire korábbi felszabadult énje azonnal átvált valami teljesen mássá. Az őrség bakájává, kinek csak a cél lebeg a szeme előtt.*
-Megállj! Te ott, bárki is vagy!
*Ugyan nem tudja, hogy kinek szól, vagy hogy mi történik pontosan, csak a szavakat hallja, amik egyértelműen nem a társaié, és a csoszogást, furcsa hangokat. Szaporább léptekkel el is indul a hang forrása felé, mielőtt még hallhatná a báró intő szavait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Éppen csak elfogyni látszik az ellenség, s elhalni a zaj, máris újabb és újabb dolgok történnek. Bár persze furcsa lenne, ha nem így lenne. ~Akkor már halott lennék.~ Rázza meg a fejét, s pajzsát szorosan magához szorítja. Hallja, hogy zöldet kell adni valakinek, s éppen lendítésre emelné kardját, mikor rájön, hogy nem ellenségről van szó.*
-Hála Eeyrnek. Majdnem lecsaptalak!
*Nevet fel halkan, mert nem tudja, hogy mennyire illik ez már bele a helyzetbe, talán csak egy kis idő kell, mire az egész már csak egy jó kocsmai történet lesz. De ez a pillanat nem most fog eljönni, főleg, hogy meghall valamit, amire korábbi felszabadult énje azonnal átvált valami teljesen mássá. Az őrség bakájává, kinek csak a cél lebeg a szeme előtt.*
-Megállj! Te ott, bárki is vagy!
*Ugyan nem tudja, hogy kinek szól, vagy hogy mi történik pontosan, csak a szavakat hallja, amik egyértelműen nem a társaié, és a csoszogást, furcsa hangokat. Szaporább léptekkel el is indul a hang forrása felé, mielőtt még hallhatná a báró intő szavait.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-15 08:56:39
Üzenet elküldve: 2020-07-15 08:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Valahogy nem lepi meg az, ahogy a férfi reagál a levelek táplálékként való megemlítésére. Ha nem lenne ilyen szorult helyzetben, talán még szórakoztatná is a válasz, most azonban csak egy apró elégtételként könyveli el. Persze fokozhatná még tovább is, de most inkább a bölcs hallgatás mellett dönt. Nem akarja feleslegesen felhergelni a betolakodót, akiről eddig - legalábbis látszólag – gond nélkül leperegtek a sértések.
Az a farkasmosoly már sokkal kevésbé nyeri el a tetszését, hisz nagyon is jól tudja, hogy mi váltotta ki; elárulta gyengeségét, vagyis tulajdonképpen tálcán ajánlotta fel megzsarolásának lehetőségét. Talán ezért is „támad vissza” szinte gondolkodás nélkül, ami a lekezelő választ hallva már korántsem tűnik olyan jó ötletnek. Néhány pillanatra magába is száll, most rajta a sor, hogy némán tűrje a megaláztatást. Kezdi felfogni, hogy nem egyszerű rablóval, gyilkossal vagy erőszaktevővel van dolga; ha ilyesmiről lenne szó, valószínűleg már rég túl lennének az egészen. Ez a férfi valami mást akar… de abban is biztos, hogy az a valami más nem csupán étel és bor, ahogy állítja.
A kínálkozó lehetőséget azért nem hagyja ki, és szerencsére a férfi sem akadályozza meg abban, hogy az ablakhoz szökkenjen. Mivel közben lassan az utolsó alkonyati fények is megadják magukat a fekete felhőknek és a közelgő éjszakának, nem túl sok fény jut be az aprócska helyiségbe. Az olajlámpás gyér világítása mellett valószínűleg a másiknak sincs könnyű dolga, amennyiben szemmel kívánja tartani a lányt.*
- Ahhoz fel kell mennem az emeletre. *Jelenti ki végül tárgyilagosan, miután úgy dönt, belemegy a férfi játékába. Nem mintha túl sok választása lenne.*
- Igazán örülök, Gabrael. *Mosolyodik el művien, miközben gyilkos pillantásokkal méregeti az ajtónál álldogálót. Persze ő is tudja, hogy nagy valószínűséggel még csak egy karcolást sem tudna ejteni a másikon (és hogy fordított esetben ennek pont az ellenkezője volna igaz), de ez nem tartja vissza.
Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy talán neki is be kellene mutatkoznia, de elég hamar elveti az ötletet. Minek is árulná el a nevét egy ilyen alaknak?*
*Valahogy nem lepi meg az, ahogy a férfi reagál a levelek táplálékként való megemlítésére. Ha nem lenne ilyen szorult helyzetben, talán még szórakoztatná is a válasz, most azonban csak egy apró elégtételként könyveli el. Persze fokozhatná még tovább is, de most inkább a bölcs hallgatás mellett dönt. Nem akarja feleslegesen felhergelni a betolakodót, akiről eddig - legalábbis látszólag – gond nélkül leperegtek a sértések.
Az a farkasmosoly már sokkal kevésbé nyeri el a tetszését, hisz nagyon is jól tudja, hogy mi váltotta ki; elárulta gyengeségét, vagyis tulajdonképpen tálcán ajánlotta fel megzsarolásának lehetőségét. Talán ezért is „támad vissza” szinte gondolkodás nélkül, ami a lekezelő választ hallva már korántsem tűnik olyan jó ötletnek. Néhány pillanatra magába is száll, most rajta a sor, hogy némán tűrje a megaláztatást. Kezdi felfogni, hogy nem egyszerű rablóval, gyilkossal vagy erőszaktevővel van dolga; ha ilyesmiről lenne szó, valószínűleg már rég túl lennének az egészen. Ez a férfi valami mást akar… de abban is biztos, hogy az a valami más nem csupán étel és bor, ahogy állítja.
A kínálkozó lehetőséget azért nem hagyja ki, és szerencsére a férfi sem akadályozza meg abban, hogy az ablakhoz szökkenjen. Mivel közben lassan az utolsó alkonyati fények is megadják magukat a fekete felhőknek és a közelgő éjszakának, nem túl sok fény jut be az aprócska helyiségbe. Az olajlámpás gyér világítása mellett valószínűleg a másiknak sincs könnyű dolga, amennyiben szemmel kívánja tartani a lányt.*
- Ahhoz fel kell mennem az emeletre. *Jelenti ki végül tárgyilagosan, miután úgy dönt, belemegy a férfi játékába. Nem mintha túl sok választása lenne.*
- Igazán örülök, Gabrael. *Mosolyodik el művien, miközben gyilkos pillantásokkal méregeti az ajtónál álldogálót. Persze ő is tudja, hogy nagy valószínűséggel még csak egy karcolást sem tudna ejteni a másikon (és hogy fordított esetben ennek pont az ellenkezője volna igaz), de ez nem tartja vissza.
Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy talán neki is be kellene mutatkoznia, de elég hamar elveti az ötletet. Minek is árulná el a nevét egy ilyen alaknak?*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 18:14:05
Üzenet elküldve: 2020-07-14 18:14:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Szinte érezni rajta, hogy élvezi a lány zavarát. Azt, hogy mennyire kiszolgáltatottá tudja tenni már csak azzal, hogy a megszokottól merőben eltérően viselkedik a boltban. Mindig élvezettel szembesítette az embereket a gyengeségeikkel és bár elsőre úgy tűnik, ez a kis tücsök is csak egy gyenge semmirekellő, a viselkedése, ha nem is tiszteletet, de pozitív érzéseket vált ki a medvetermetű páncélosból.
A felsorolt ételekre felhúzza az orrát, méreteiből talán látszik, hogy nem az a fajta lombzabáló típus. Ragadozó, az az igazi húst hússal fajta.*
- Levelek. *Dörmögi lesajnálón, mintha sértés volna, hogy ilyesmit kínálnak fel neki élelem gyanánt.
A felszólításra körülnéz újra, de csak ugyanazt látja, amit eddig, így pillantása visszatér a lányra.
Éppen elkapja a pillanatot, amikor a kis tücsök az apja említésére szárazat nyel, még talán a kitáguló pupilláit is észlelheti, amire széles ragadozómosoly terül el szakállas képén. Nem is kell kérdeznie semmit, a reakciók ékesebben beszélnek ezer szónál. Valami van az öreggel. És a lány félti őt tőle.*
- Hidegvérrel, persze. *Nevet fel reszelősen, mintha csak egy jóízű tréfa hangzott volna el. Egyáltalán nem látszik rajta semmiféle ijedelem a lány testvéreinek említését illetően. Vagy nem hisz neki vagy nem tart a testvérektől.*
- Nem fog ilyen történni. *Morogja az ajtónak támasztva széles hátát, ahogy hordómellkasa előtt összefonja páncélos karjait. Pillantása lusta, hideg, láthatóan nem hiszi, hogy félnivalója volna az állítólagos testvérektől. Ez persze lehet az ostobaság vagy a magabiztosság jeleként is értelmezni.
Pillantásával követi a pult mögül kirebbenő lányt, aki, ha akarná, könnyedén meglóghatna az ablakon keresztül. Gesztusának értékelését csak egy lemondó vállmozdulattal honorálja, majd laposan ásít egyet.*
- Igen. *Hazudja szemrebbenés nélkül végig állva a lány pillantását.*
- A nevem Gabrael. *Mutatkozik be hirtelen rövid csend után és úgy tűnik, meghagyja a döntést a lánynak, hogy elhiszi-e, amit mondott és elkészíti neki a zabkását, remélve, hogy távozik.*
*Szinte érezni rajta, hogy élvezi a lány zavarát. Azt, hogy mennyire kiszolgáltatottá tudja tenni már csak azzal, hogy a megszokottól merőben eltérően viselkedik a boltban. Mindig élvezettel szembesítette az embereket a gyengeségeikkel és bár elsőre úgy tűnik, ez a kis tücsök is csak egy gyenge semmirekellő, a viselkedése, ha nem is tiszteletet, de pozitív érzéseket vált ki a medvetermetű páncélosból.
A felsorolt ételekre felhúzza az orrát, méreteiből talán látszik, hogy nem az a fajta lombzabáló típus. Ragadozó, az az igazi húst hússal fajta.*
- Levelek. *Dörmögi lesajnálón, mintha sértés volna, hogy ilyesmit kínálnak fel neki élelem gyanánt.
A felszólításra körülnéz újra, de csak ugyanazt látja, amit eddig, így pillantása visszatér a lányra.
Éppen elkapja a pillanatot, amikor a kis tücsök az apja említésére szárazat nyel, még talán a kitáguló pupilláit is észlelheti, amire széles ragadozómosoly terül el szakállas képén. Nem is kell kérdeznie semmit, a reakciók ékesebben beszélnek ezer szónál. Valami van az öreggel. És a lány félti őt tőle.*
- Hidegvérrel, persze. *Nevet fel reszelősen, mintha csak egy jóízű tréfa hangzott volna el. Egyáltalán nem látszik rajta semmiféle ijedelem a lány testvéreinek említését illetően. Vagy nem hisz neki vagy nem tart a testvérektől.*
- Nem fog ilyen történni. *Morogja az ajtónak támasztva széles hátát, ahogy hordómellkasa előtt összefonja páncélos karjait. Pillantása lusta, hideg, láthatóan nem hiszi, hogy félnivalója volna az állítólagos testvérektől. Ez persze lehet az ostobaság vagy a magabiztosság jeleként is értelmezni.
Pillantásával követi a pult mögül kirebbenő lányt, aki, ha akarná, könnyedén meglóghatna az ablakon keresztül. Gesztusának értékelését csak egy lemondó vállmozdulattal honorálja, majd laposan ásít egyet.*
- Igen. *Hazudja szemrebbenés nélkül végig állva a lány pillantását.*
- A nevem Gabrael. *Mutatkozik be hirtelen rövid csend után és úgy tűnik, meghagyja a döntést a lánynak, hogy elhiszi-e, amit mondott és elkészíti neki a zabkását, remélve, hogy távozik.*
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 17:58:29
Üzenet elküldve: 2020-07-14 17:58:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Az, hogy a férfi megköszöni a sértést, már teljesen feldolgozhatatlannak bizonyul a lány számára. Sűrűn pislog, - jobban megfigyelve kettőt gyors egymásutánban, kis szünet után ismételve – majd mielőtt eltűnne az a zavart mosolykezdemény, egy pillanatra egészen kiszélesedik. *
- Itt csak zabkása van… talán egy kis száraz kenyér… és levelek. Nézz körül, hová jöttél…*Szemei egészen komoran csillannak, érződik, hogy most nem viccel. Jobban szemügyre véve sejthető, hogy ő maga is alultáplált, bár alaktalan ruhái nem sokat mutatnak belőle.
A következő kérdésre nyel egyet, bár a nagy izgalomtól teljesen kiszáradt a szája. Apja az egyik, ha nem az egyetlen igazán gyenge pontja. Az ő életét igenis félti, hisz az egyedüli bizonyosan élő rokona… igaz nem sok maradt abból a személyből, aki a lázadások előtt volt, de ez egyáltalán nem számít. Neki nem eshet bántódása.*
- Honnan… *Nem folytatja a kérdést, de arca mindent elárul. Nem lényeges, honnét, de az idegen tudja, hogy apja is a házban van. Vajon azt is tudja, hogy egy ideje nagy részében magatehetetlen, folyamatos ápolásra szoruló vénemberről beszél? Szemei dühösen villannak, még a levegőt is másképp veszi, látszik, hogy a fenyegetés mélyen betalált.*
- A testvéreim hamarosan hazajönnek, és ha itt találnak… hidegvérrel megölnek majd téged…*Elég gyengére sikerült hazugság, de zavara bőven betudható a helyzetnek is. * – Ugye nem szeretnéd, hogy ez történjen? *Kérdez vissza merészen, bár nem annyira merészen, mint szeretne, hiszen az utolsó szóba belecsuklik a hangja. De becsületére váljon, pillantását még mindig nem kapja el.
Azt csak akkor teszi, amikor végre szabaddá válik előtte az út. Hirtelen szökken ki a másik sarok, azaz az ablak irányába, amin keresztül ha kissé bajosan is, de van reális esélye kijutni az épületből. Persze ezt csak legvégső esetben tenné, hisz nem hagyhatja csak úgy veszni a portékát.
Az ismerkedős kérdést ő ereszti el a füle mellett, de azért a „tücsök” szóra megugrik a szemöldöke.
Az ajtózárásba nem avatkozik bele, a férfi láthatóan könnyedén boldogul a retesszel, a kulcs nélküli lakattal viszont már valószínűleg nehezebb dolga lesz. *
- Ez igazán kedves gesztus. *Nehezen bírja visszafogni magát, pedig érzi, hogy nem kellene túlfeszítenie azt a bizonyos húrt. Kisebb hallgatás után egy árnyalatnyival kedvesebb hangon szólal meg újból.* - Ha kapsz zabkását és vizet, tényleg elmész?
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.14 18:07:15
*Az, hogy a férfi megköszöni a sértést, már teljesen feldolgozhatatlannak bizonyul a lány számára. Sűrűn pislog, - jobban megfigyelve kettőt gyors egymásutánban, kis szünet után ismételve – majd mielőtt eltűnne az a zavart mosolykezdemény, egy pillanatra egészen kiszélesedik. *
- Itt csak zabkása van… talán egy kis száraz kenyér… és levelek. Nézz körül, hová jöttél…*Szemei egészen komoran csillannak, érződik, hogy most nem viccel. Jobban szemügyre véve sejthető, hogy ő maga is alultáplált, bár alaktalan ruhái nem sokat mutatnak belőle.
A következő kérdésre nyel egyet, bár a nagy izgalomtól teljesen kiszáradt a szája. Apja az egyik, ha nem az egyetlen igazán gyenge pontja. Az ő életét igenis félti, hisz az egyedüli bizonyosan élő rokona… igaz nem sok maradt abból a személyből, aki a lázadások előtt volt, de ez egyáltalán nem számít. Neki nem eshet bántódása.*
- Honnan… *Nem folytatja a kérdést, de arca mindent elárul. Nem lényeges, honnét, de az idegen tudja, hogy apja is a házban van. Vajon azt is tudja, hogy egy ideje nagy részében magatehetetlen, folyamatos ápolásra szoruló vénemberről beszél? Szemei dühösen villannak, még a levegőt is másképp veszi, látszik, hogy a fenyegetés mélyen betalált.*
- A testvéreim hamarosan hazajönnek, és ha itt találnak… hidegvérrel megölnek majd téged…*Elég gyengére sikerült hazugság, de zavara bőven betudható a helyzetnek is. * – Ugye nem szeretnéd, hogy ez történjen? *Kérdez vissza merészen, bár nem annyira merészen, mint szeretne, hiszen az utolsó szóba belecsuklik a hangja. De becsületére váljon, pillantását még mindig nem kapja el.
Azt csak akkor teszi, amikor végre szabaddá válik előtte az út. Hirtelen szökken ki a másik sarok, azaz az ablak irányába, amin keresztül ha kissé bajosan is, de van reális esélye kijutni az épületből. Persze ezt csak legvégső esetben tenné, hisz nem hagyhatja csak úgy veszni a portékát.
Az ismerkedős kérdést ő ereszti el a füle mellett, de azért a „tücsök” szóra megugrik a szemöldöke.
Az ajtózárásba nem avatkozik bele, a férfi láthatóan könnyedén boldogul a retesszel, a kulcs nélküli lakattal viszont már valószínűleg nehezebb dolga lesz. *
- Ez igazán kedves gesztus. *Nehezen bírja visszafogni magát, pedig érzi, hogy nem kellene túlfeszítenie azt a bizonyos húrt. Kisebb hallgatás után egy árnyalatnyival kedvesebb hangon szólal meg újból.* - Ha kapsz zabkását és vizet, tényleg elmész?
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.14 18:07:15
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:40:27
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:40:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Pontosan úgy viselkedik, mint aki hazaérkezett. Az egész mozgásából ezt lehet kiolvasni, pedig csak most jár először a házban. Ha az eső be nem űzi ide, akkor talán sosem talál rá erre a gyógyfüves boltra és ők ketten sosem találkoznak.
A mosolyt mosollyal viszonozza, de az ő mosolya egyáltalán nem derűs. Inkább hideg és érzelemmentes, mintha sosem gyakorolta volna. Mesterkélt és inkább vészjósló a viszonzott gesztus.*
- Köszönöm. *Dörmögi válaszként a bicskanyitogató észrevételre, de egyébként továbbra sem tesz semmi olyat, ami agresszívnek tudható be. A kedvesnek nem nevezhető pillantást is viszonozza, szürke pillantása, csakúgy, mint mosolya szenvtelen és rideg.
A pult mögé belépve, a lány előtt megáll, alkata és termete jócskán a lány fölé emeli, az oldalát védő páncéllemezek és a fegyverövén pihenő láncos buzogány minduntalan beleütődik a pult szűkös négyszögébe.*
- De én nem akarok fogadóba menni. *Sóhajtja, hangja a kinti égzengéssel párosul, mintha csak szavainak utórezgése lenne. A kutyás megjegyzést teljesen figyelmen kívül hagyja, mintha meg sem hallotta volna.
A felszegett állra és a szürke tekintetét álló pillantásra apró mosoly árnyéka fut át ajkain. Ha számított is ellenállásra, nem ilyesfajtára. És pont nem egy ilyen törékenynek tetsző lánytól. Mivel még nem kiáltott az apja után és a lenti mozgásra sem jelent meg a férfi, így úgy sejti, itthon sincs vagy a lány csak blöffölt.*
- Ugye nem szeretnéd, hogy neked vagy az apádnak baja essen? *Kérdi kissé közelebb hajolva a lányhoz. Szavainak zöngéi közt megbújik a tettlegesség lehetősége is.*
- Eszem, iszom, aztán itt sem vagyok. *Hazudik persze, de ezt a lánynak nem kell tudnia.*
- Mi a neved, tücsök? *Kérdi kisvártatva és elkapja a pult felé rebbenő tekintetet és mintha csak akkor eszmélne rá, hogy éppen termetes személye állja el az utat, újra kiegyenesedik, hogy kisétáljon a vásárlók számára fenntartott területre.
Az ajtóhoz lépve aztán bezárja a kijáratot, retesszel, kulccsal vagy lakattal, amit éppen ott talál, de egyértelművé teszi, hogy olyan könnyen nem fog a lány megszabadulni tőle.*
- Nem akarlak megölni benneteket. *Fordul vissza a pult mögött álló lány felé, ha még az ott várta meg mindezen cselekmények végét. Bár szavai mást mutatnak, tartása nem hagy kétséget afelől, hogy képes volna rá.*
*Pontosan úgy viselkedik, mint aki hazaérkezett. Az egész mozgásából ezt lehet kiolvasni, pedig csak most jár először a házban. Ha az eső be nem űzi ide, akkor talán sosem talál rá erre a gyógyfüves boltra és ők ketten sosem találkoznak.
A mosolyt mosollyal viszonozza, de az ő mosolya egyáltalán nem derűs. Inkább hideg és érzelemmentes, mintha sosem gyakorolta volna. Mesterkélt és inkább vészjósló a viszonzott gesztus.*
- Köszönöm. *Dörmögi válaszként a bicskanyitogató észrevételre, de egyébként továbbra sem tesz semmi olyat, ami agresszívnek tudható be. A kedvesnek nem nevezhető pillantást is viszonozza, szürke pillantása, csakúgy, mint mosolya szenvtelen és rideg.
A pult mögé belépve, a lány előtt megáll, alkata és termete jócskán a lány fölé emeli, az oldalát védő páncéllemezek és a fegyverövén pihenő láncos buzogány minduntalan beleütődik a pult szűkös négyszögébe.*
- De én nem akarok fogadóba menni. *Sóhajtja, hangja a kinti égzengéssel párosul, mintha csak szavainak utórezgése lenne. A kutyás megjegyzést teljesen figyelmen kívül hagyja, mintha meg sem hallotta volna.
A felszegett állra és a szürke tekintetét álló pillantásra apró mosoly árnyéka fut át ajkain. Ha számított is ellenállásra, nem ilyesfajtára. És pont nem egy ilyen törékenynek tetsző lánytól. Mivel még nem kiáltott az apja után és a lenti mozgásra sem jelent meg a férfi, így úgy sejti, itthon sincs vagy a lány csak blöffölt.*
- Ugye nem szeretnéd, hogy neked vagy az apádnak baja essen? *Kérdi kissé közelebb hajolva a lányhoz. Szavainak zöngéi közt megbújik a tettlegesség lehetősége is.*
- Eszem, iszom, aztán itt sem vagyok. *Hazudik persze, de ezt a lánynak nem kell tudnia.*
- Mi a neved, tücsök? *Kérdi kisvártatva és elkapja a pult felé rebbenő tekintetet és mintha csak akkor eszmélne rá, hogy éppen termetes személye állja el az utat, újra kiegyenesedik, hogy kisétáljon a vásárlók számára fenntartott területre.
Az ajtóhoz lépve aztán bezárja a kijáratot, retesszel, kulccsal vagy lakattal, amit éppen ott talál, de egyértelművé teszi, hogy olyan könnyen nem fog a lány megszabadulni tőle.*
- Nem akarlak megölni benneteket. *Fordul vissza a pult mögött álló lány felé, ha még az ott várta meg mindezen cselekmények végét. Bár szavai mást mutatnak, tartása nem hagy kétséget afelől, hogy képes volna rá.*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:19:53
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:19:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Elképedve figyeli, ahogy a férfi megszabadul felszerelése egy részétől, majd körbejárja a boltot, mintha csak hazaérkezett volna egy hosszú, fáradalmas nap után. Mondana is valamit, ha tudna, de egyelőre túlságosan ledöbbent ahhoz, hogy szavakba tudja önteni a gondolatait. Csak néz nagy szemekkel, felvont szemöldökkel, mint aki nem akar hinni a látottaknak.
Ahogy a férfi bejelenti, hogy éhes, már nem állhat meg egy mosolyt. Zavart, és alig észrevehető, de mégiscsak egy mosoly. Megfordul a fejében, hogy talán álmodik, vagy valami igen rossz vicc részese, de ahogy tovább szemléli az idegent, el kell ismernie magában, hogy ezekre nem sok esély van. Jobbnak látja, ha nem is reagál a kijelentésre, hátha az csak úgy elsikkad majd, és végre kiderül, mit akar a másik valójában.*
- Hmm… Igazán éles szemű észrevétel! *Biccen elismerően a következő megállapításra, de arcán most már nyoma sincs mosolynak. Hangjából is kiveszett a kedvesség valahol félúton, és tekintete sem éppen az a barátságos fajta. De igyekszik tartani a szemkontaktust.
Igazándiból retteg az olajlámpás fényénél talán csak még hatalmasabbnak tűnő harcostól, de erős elhatározások kötik ahhoz, hogy ebből minél kevesebbet mutasson a külvilág felé. Erősen megmakacsolja magát, s még csak hátrébb sem lép, amikor a férfi belép a pult mögé, ahová természetesen egyáltalán nem volna szabad belépnie.*
- A közelben van egy fogadó, ott bizonyosan kapsz enni. A kutyám talán még el is vezet odáig…*Állát kicsit feljebb szegi, kékeszöld szemei nem túl sok jót sejtetnek. Valószínűleg annyi borzalmat megélt már rövidke élete során, hogy a váratlan helyzet okozta félelmet lassan legyűri az a rideg részvétlenség, ami már jó ideje sanyargatja a lelkét. Nem féli a halált, és megfogadta, hogy nem fog térdre ereszkedni, ha eljön az ő ideje is.
Egyébiránt nincs semmiféle kutyája, bár szereti őket, de a saját tányérjába is alig kerül valami, nem hogy még egy hasztalan állatot is etessen.
A noszogatásra azért már hátrál egy két lépést, de ezt sajnos csak a szoba sarka felé tudja megtenni. Ha menekülnie kell, (mert azért önként nem kíván meghalni) nagyjából a pulton való átmászás az egyetlen út, ami persze tele van mindenféle kacattal. Röpke pillantással méri fel a lehetőségeket, de utána egyből visszatér tekintete a szürke szempárhoz. *
*Elképedve figyeli, ahogy a férfi megszabadul felszerelése egy részétől, majd körbejárja a boltot, mintha csak hazaérkezett volna egy hosszú, fáradalmas nap után. Mondana is valamit, ha tudna, de egyelőre túlságosan ledöbbent ahhoz, hogy szavakba tudja önteni a gondolatait. Csak néz nagy szemekkel, felvont szemöldökkel, mint aki nem akar hinni a látottaknak.
Ahogy a férfi bejelenti, hogy éhes, már nem állhat meg egy mosolyt. Zavart, és alig észrevehető, de mégiscsak egy mosoly. Megfordul a fejében, hogy talán álmodik, vagy valami igen rossz vicc részese, de ahogy tovább szemléli az idegent, el kell ismernie magában, hogy ezekre nem sok esély van. Jobbnak látja, ha nem is reagál a kijelentésre, hátha az csak úgy elsikkad majd, és végre kiderül, mit akar a másik valójában.*
- Hmm… Igazán éles szemű észrevétel! *Biccen elismerően a következő megállapításra, de arcán most már nyoma sincs mosolynak. Hangjából is kiveszett a kedvesség valahol félúton, és tekintete sem éppen az a barátságos fajta. De igyekszik tartani a szemkontaktust.
Igazándiból retteg az olajlámpás fényénél talán csak még hatalmasabbnak tűnő harcostól, de erős elhatározások kötik ahhoz, hogy ebből minél kevesebbet mutasson a külvilág felé. Erősen megmakacsolja magát, s még csak hátrébb sem lép, amikor a férfi belép a pult mögé, ahová természetesen egyáltalán nem volna szabad belépnie.*
- A közelben van egy fogadó, ott bizonyosan kapsz enni. A kutyám talán még el is vezet odáig…*Állát kicsit feljebb szegi, kékeszöld szemei nem túl sok jót sejtetnek. Valószínűleg annyi borzalmat megélt már rövidke élete során, hogy a váratlan helyzet okozta félelmet lassan legyűri az a rideg részvétlenség, ami már jó ideje sanyargatja a lelkét. Nem féli a halált, és megfogadta, hogy nem fog térdre ereszkedni, ha eljön az ő ideje is.
Egyébiránt nincs semmiféle kutyája, bár szereti őket, de a saját tányérjába is alig kerül valami, nem hogy még egy hasztalan állatot is etessen.
A noszogatásra azért már hátrál egy két lépést, de ezt sajnos csak a szoba sarka felé tudja megtenni. Ha menekülnie kell, (mert azért önként nem kíván meghalni) nagyjából a pulton való átmászás az egyetlen út, ami persze tele van mindenféle kacattal. Röpke pillantással méri fel a lehetőségeket, de utána egyből visszatér tekintete a szürke szempárhoz. *
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 00:10:36
Üzenet elküldve: 2020-07-14 00:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*A kérdése után ledobja a kesztyűit a nyeregtáskákra és leoldja hátáról a pallos hevederét. A víz nem tesz jót a bőrnek. Sóhajtva kezdi el lecsatolni alkarvédőit, de a csatok nehezen engedelmeskednek nedves ujjainak. Ha észleli is a lány ijedelmét vagy nem vesz róla tudomást, vagy nem érdekli, mert komótosan sétálni kezd munka közben, szürke tekintete a berendezést fürkészi.
Legördülő ajakszélekkel fogadja a választ, miszerint valakinek a gyógyfüves boltjába sodorta be az eső. Hog is ilyen kuruzslóféle volt, jut eszébe az összefüggés.*
- Éhes vagyok. *Válaszolja félvállról és sétáját befejezve megáll a lány előtt a pult másik oldalán. A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére - tartja a mondás és talán a medvetermetű férfi igazat is ad az elhangzottaknak.*
- Gondolom, nem te vagy Iruveus mester. *Inkább kijelentés, mint kérdés, hisz egyértelmű, hogy a lány nem a megnevezett férfi. Hangja lusta és unott.
Újra elindul, megkerüli a pultot és a legkisebb probléma nélkül lép be mögé, ahová normális esetekben bizonyosan nem mehetnének be vevők. De ő nem is vásárolni jött.*
- Készíts nekem valamit enni és ha van bor, hozd az is. *Bár hangja továbbra is lapos, a pillantása ellentmondást nem tűrő. Láthatóan hozzá van szokva ehhez a módihoz, mintha nem is először tenné és bár viselkedése egyáltalán nem agresszív vagy fenyegető, talán ettől csak ijesztőbb az egész.*
- Indulj, indulj. *Hessegeti kedvesen a lányt, fegyverövén az acél goblinkoponyák halkan koccannak a pult belső oldalához.*
*A kérdése után ledobja a kesztyűit a nyeregtáskákra és leoldja hátáról a pallos hevederét. A víz nem tesz jót a bőrnek. Sóhajtva kezdi el lecsatolni alkarvédőit, de a csatok nehezen engedelmeskednek nedves ujjainak. Ha észleli is a lány ijedelmét vagy nem vesz róla tudomást, vagy nem érdekli, mert komótosan sétálni kezd munka közben, szürke tekintete a berendezést fürkészi.
Legördülő ajakszélekkel fogadja a választ, miszerint valakinek a gyógyfüves boltjába sodorta be az eső. Hog is ilyen kuruzslóféle volt, jut eszébe az összefüggés.*
- Éhes vagyok. *Válaszolja félvállról és sétáját befejezve megáll a lány előtt a pult másik oldalán. A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére - tartja a mondás és talán a medvetermetű férfi igazat is ad az elhangzottaknak.*
- Gondolom, nem te vagy Iruveus mester. *Inkább kijelentés, mint kérdés, hisz egyértelmű, hogy a lány nem a megnevezett férfi. Hangja lusta és unott.
Újra elindul, megkerüli a pultot és a legkisebb probléma nélkül lép be mögé, ahová normális esetekben bizonyosan nem mehetnének be vevők. De ő nem is vásárolni jött.*
- Készíts nekem valamit enni és ha van bor, hozd az is. *Bár hangja továbbra is lapos, a pillantása ellentmondást nem tűrő. Láthatóan hozzá van szokva ehhez a módihoz, mintha nem is először tenné és bár viselkedése egyáltalán nem agresszív vagy fenyegető, talán ettől csak ijesztőbb az egész.*
- Indulj, indulj. *Hessegeti kedvesen a lányt, fegyverövén az acél goblinkoponyák halkan koccannak a pult belső oldalához.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-13 19:09:34
Üzenet elküldve: 2020-07-13 19:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Siker koronázza a kutakodását, egy kis arany egy kard. Nem a legjobb, de legalább fegyver. Nos inkább íjjal tud nagyon jól bánni, és főleg célozni, de azért a karddal való szúró vágó mozdulatok is mennek az elfnek. Az övére erősített bőrdarabhoz kötözi, amin a hosszútőrje lóg le. Elfér mellette egy kard is. Az arany igazán jól jön neki, mostanában igencsak megfogyatkozott a tarsolya. A rozsdás kulcscsomót is elteszi a zsebébe ~majd jó lesz valamire.~ Gondolja.
Aztán előrébb megy a többiek mögé sorol be, elsőre nem mozdul, csak némán várja a többiek lépését. Valóban elegen vannak, és mikor Chayss lövése célt ér, úgy gondolja felesleges a menekülők után küldeni még egy nyílvesszőt. Így csendben figyeli az eseményeket. A rengés nem igazán tetszik neki, A falba kapaszkodva próbál biztosabb talajt a talpa alá, de nem hátrál meg, nem fordul, hogy kimeneküljön.*
*A törpe feje mellett elzúgó vesszőt Lainor sem fogadná jól a mélységitől. Közben látja, hogy a törpe is átkutatja az áldozata zsebeit. ~Talán akkor engem sem vetnek meg ezért.~ Gondolja magában.*
Dvorn nyílvesszője után a másik oldalra próbál átkerülni, és a menekülő emberrabló mögötti társát szeretné lelőni. *
Ezért egy vesszőt enged útjára, hátha eltalálja azt, amelyik akadályozza a sérült rablót.*
*Chayss mérgesen ordít rá a törpére, hogy nem a hullarablásért fizette, így inkább örül, hogy nem a többiek szeme előtt kutatta át a másik zsebét. Azonban a kulcsokra még szükségük lehet. Ám ekkor váratlan történik. Egy női sikoly, a wegtoreni elkiabálja magát, és olyan jellegzetesnek tűnő nevet kiabál, akiért idáig jöhettek. ~Na, talán meg van a kisasszony?~ jut eszébe. Megkönnyebbülne ezzel az biztos. Az öröm hamar valami sötét torz humorrá válik, ahogy rövid idő elteltével egy sérült leány kerül elő. Nos, az elf nem igen tud ezen segíteni, biztos vannak, akik nála jobban értenek a gyógyításhoz, így inkább a helyszín biztosításában és a tovább veszély azonosításában igyekszik segédkezni. Az újabb rengésre, a törpe szavaira csak fúj egyet. ~Még hogy trollok? ~ De a mélységivel kétségtelenül egyetért, és elkezd hátrálni kifelé, Reorik felé a lépcső alatti kis részre. A fülét azonban megüti, hogy odalent ketrecekben még vannak szerencsétlenek. Visszafordul. Hallja Chayss szavát, hogy kifelé összeomlik a ház, de ha a kapitány parancsba adná, hogy lefelé, kimenteni a lenti rabokat, úgy lehet, megindulna, azonban egyelőre most csak vár.*
*Hogy kifelé vagy beljebb a rengő ház gyomrába haladjon?*
*Siker koronázza a kutakodását, egy kis arany egy kard. Nem a legjobb, de legalább fegyver. Nos inkább íjjal tud nagyon jól bánni, és főleg célozni, de azért a karddal való szúró vágó mozdulatok is mennek az elfnek. Az övére erősített bőrdarabhoz kötözi, amin a hosszútőrje lóg le. Elfér mellette egy kard is. Az arany igazán jól jön neki, mostanában igencsak megfogyatkozott a tarsolya. A rozsdás kulcscsomót is elteszi a zsebébe ~majd jó lesz valamire.~ Gondolja.
Aztán előrébb megy a többiek mögé sorol be, elsőre nem mozdul, csak némán várja a többiek lépését. Valóban elegen vannak, és mikor Chayss lövése célt ér, úgy gondolja felesleges a menekülők után küldeni még egy nyílvesszőt. Így csendben figyeli az eseményeket. A rengés nem igazán tetszik neki, A falba kapaszkodva próbál biztosabb talajt a talpa alá, de nem hátrál meg, nem fordul, hogy kimeneküljön.*
*A törpe feje mellett elzúgó vesszőt Lainor sem fogadná jól a mélységitől. Közben látja, hogy a törpe is átkutatja az áldozata zsebeit. ~Talán akkor engem sem vetnek meg ezért.~ Gondolja magában.*
Dvorn nyílvesszője után a másik oldalra próbál átkerülni, és a menekülő emberrabló mögötti társát szeretné lelőni. *
Ezért egy vesszőt enged útjára, hátha eltalálja azt, amelyik akadályozza a sérült rablót.*
*Chayss mérgesen ordít rá a törpére, hogy nem a hullarablásért fizette, így inkább örül, hogy nem a többiek szeme előtt kutatta át a másik zsebét. Azonban a kulcsokra még szükségük lehet. Ám ekkor váratlan történik. Egy női sikoly, a wegtoreni elkiabálja magát, és olyan jellegzetesnek tűnő nevet kiabál, akiért idáig jöhettek. ~Na, talán meg van a kisasszony?~ jut eszébe. Megkönnyebbülne ezzel az biztos. Az öröm hamar valami sötét torz humorrá válik, ahogy rövid idő elteltével egy sérült leány kerül elő. Nos, az elf nem igen tud ezen segíteni, biztos vannak, akik nála jobban értenek a gyógyításhoz, így inkább a helyszín biztosításában és a tovább veszély azonosításában igyekszik segédkezni. Az újabb rengésre, a törpe szavaira csak fúj egyet. ~Még hogy trollok? ~ De a mélységivel kétségtelenül egyetért, és elkezd hátrálni kifelé, Reorik felé a lépcső alatti kis részre. A fülét azonban megüti, hogy odalent ketrecekben még vannak szerencsétlenek. Visszafordul. Hallja Chayss szavát, hogy kifelé összeomlik a ház, de ha a kapitány parancsba adná, hogy lefelé, kimenteni a lenti rabokat, úgy lehet, megindulna, azonban egyelőre most csak vár.*
*Hogy kifelé vagy beljebb a rengő ház gyomrába haladjon?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1878-1897