Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-27 12:26:53
Üzenet elküldve: 2020-02-27 12:26:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*A keresés első fázisa tehát lezajlik. A két fiatal hölgy már tudhatja, hogy a szobor egészét biztosan nem lelik meg, így "lenyomatok" és darabok után kezdenek kutatni. A kis elf kölyök eddigre messzire jár már. Fél attól, hogy mi lesz, ha kiderül az igazság, ami szerinte annyit tesz, hogy ez a feladvány megoldhatatlan. Két hősnőnk azonban nem adja fel itt. A szakadék szélén Nimeril kutat tovább, akinek jó pár perce elmegy azzal, hogy átfésülje a sarok minden zugát. A kerítés állapota miatt egy kisebb szökkenéssel át is juthat a szétvert kertbe, azonban ott is csak hűvös, összeaszott avar és por fogadja, mint kint. Egyetlen darabot sem talál még tíz perc alatt sem. Egyedül egy kövér nullumtetemre bukkanhat egy cserje tövében. Úgy tűnik bármi, amit a szoborból nem tudott elvinni a szél, már a helyiek martalékává vált, vagy olyan mélyen elveszett a környéken, hogy a lány nem tudja még ennyi idő alatt sem megtalálni.*
//5. próbatétel//
*A keresés első fázisa tehát lezajlik. A két fiatal hölgy már tudhatja, hogy a szobor egészét biztosan nem lelik meg, így "lenyomatok" és darabok után kezdenek kutatni. A kis elf kölyök eddigre messzire jár már. Fél attól, hogy mi lesz, ha kiderül az igazság, ami szerinte annyit tesz, hogy ez a feladvány megoldhatatlan. Két hősnőnk azonban nem adja fel itt. A szakadék szélén Nimeril kutat tovább, akinek jó pár perce elmegy azzal, hogy átfésülje a sarok minden zugát. A kerítés állapota miatt egy kisebb szökkenéssel át is juthat a szétvert kertbe, azonban ott is csak hűvös, összeaszott avar és por fogadja, mint kint. Egyetlen darabot sem talál még tíz perc alatt sem. Egyedül egy kövér nullumtetemre bukkanhat egy cserje tövében. Úgy tűnik bármi, amit a szoborból nem tudott elvinni a szél, már a helyiek martalékává vált, vagy olyan mélyen elveszett a környéken, hogy a lány nem tudja még ennyi idő alatt sem megtalálni.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:38:44
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:38:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
* Tart a megbeszélés a lány és a kölyök között. Miután a gyerkőc távozik egy pár arannyal a zsebében, YIla beszámol mindenről részletesen Nimreilnek.*
- Ez nem jó. Arról nem volt szó, hogy darabokban kell visszavinni.* Csóválja a fejét a lány.*
- Jól van legyen hát! Én itt maradok és megpróbálok minél több darabot összevadászni a szoborból. Te meg addig menj, akkor a piacra!* Megint csak megcsóválja a fejét.*
- Nem könnyítik meg az életed Nimeril. Még véletlenül se. Na darab vadászatra fel!* Azzal neki lát, hogy jobban átnézze a talajt. A romok között nem lehet egyszerű feladat elkülöníteni egyik követ a másiktól. Mondjuk jobb dolga sincs, szóval ráér keresgélni.*
//5. próbatétel//
* Tart a megbeszélés a lány és a kölyök között. Miután a gyerkőc távozik egy pár arannyal a zsebében, YIla beszámol mindenről részletesen Nimreilnek.*
- Ez nem jó. Arról nem volt szó, hogy darabokban kell visszavinni.* Csóválja a fejét a lány.*
- Jól van legyen hát! Én itt maradok és megpróbálok minél több darabot összevadászni a szoborból. Te meg addig menj, akkor a piacra!* Megint csak megcsóválja a fejét.*
- Nem könnyítik meg az életed Nimeril. Még véletlenül se. Na darab vadászatra fel!* Azzal neki lát, hogy jobban átnézze a talajt. A romok között nem lehet egyszerű feladat elkülöníteni egyik követ a másiktól. Mondjuk jobb dolga sincs, szóval ráér keresgélni.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-26 11:51:52
Üzenet elküldve: 2020-02-26 11:51:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*Mikor a gyerek odasúg, közelebb hajol, hogy minden szavát tisztán értse. Az információ hallatán aggodalom ül ki az arcára.*
-Értem. Köszönöm, akkor elhordták, talán bele is hajították a darabokat a meredélybe. Esetleg labdáztak vele és szétrúgták. *Felemelkedik és köszönetképpen int a gyereknek, látja, hogy nagyon mehetnékje van, hát hadd menjen. Visszasétál Nimerilhez, hogy tájékoztassa a szomorú fejleményekről.*
-Amikor a barakk beomlott, leesett a helyéről és összetört. A gyerek azt mondja, látta a többi fiút egy pórul járt gránitdarabbal játszani. *Osztja meg a lényeges dolgokat.*
-Nem hiszem, hogy meglesznek a darabjai. Én elmegyek a piacra, hátha találok a szoborról készült másolatot vagy egyéb hozzá kötődő ereklyét. Esetleg felkutathatnád a megmaradt darabokat, fene tudja, lehet, ragaszkodik hozzájuk az öreg. *Bár meg se fordul a fejében, hogy a szobor fél cicijével odaállítsanak, mintha minden rendben lenne. El is indul a piac irányába, magára hagyva a másikat, hogy tegyen úgy, ahogy jónak látja.*
-Nagy pácban vagyunk… *Morogja az orra alá, miközben elsétál a piac irányába.*
//5. próbatétel//
*Mikor a gyerek odasúg, közelebb hajol, hogy minden szavát tisztán értse. Az információ hallatán aggodalom ül ki az arcára.*
-Értem. Köszönöm, akkor elhordták, talán bele is hajították a darabokat a meredélybe. Esetleg labdáztak vele és szétrúgták. *Felemelkedik és köszönetképpen int a gyereknek, látja, hogy nagyon mehetnékje van, hát hadd menjen. Visszasétál Nimerilhez, hogy tájékoztassa a szomorú fejleményekről.*
-Amikor a barakk beomlott, leesett a helyéről és összetört. A gyerek azt mondja, látta a többi fiút egy pórul járt gránitdarabbal játszani. *Osztja meg a lényeges dolgokat.*
-Nem hiszem, hogy meglesznek a darabjai. Én elmegyek a piacra, hátha találok a szoborról készült másolatot vagy egyéb hozzá kötődő ereklyét. Esetleg felkutathatnád a megmaradt darabokat, fene tudja, lehet, ragaszkodik hozzájuk az öreg. *Bár meg se fordul a fejében, hogy a szobor fél cicijével odaállítsanak, mintha minden rendben lenne. El is indul a piac irányába, magára hagyva a másikat, hogy tegyen úgy, ahogy jónak látja.*
-Nagy pácban vagyunk… *Morogja az orra alá, miközben elsétál a piac irányába.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-25 21:17:02
Üzenet elküldve: 2020-02-25 21:17:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*A kisgyerek enyhén csivitelve folytatja a beszédet.*
-Jajj, azt csak halkan tudom megmondani.
*Apró markába temeti a tíz aranyat, aztán pipiskedve tölcsért formál szürke kis kezéből és YIlanda fülébe suttog.*
-Nem sabad elmondani az óriási Ar Thenior bácsinak, mert megharagsik. De... Mikor beomlott a barakk, akkor... Akkor az a sobor is leesett a helyéről, eltört. Láttam, ahogy nagyobb fiúk össevestek a... Az egyik leesett cicijén.
*Nyögi ki kicsit pironkodva a végét teljes szemtanúi vallomást adva a szobor sorsáról.*
-Nagyon pici apró darabokra.
*Mondja megint ellépve, és kicsit fancsali arcot vág.*
-De ha megtetsik mondani az Óriási Ar Thenior bácsinak, akkor én elsaladok messire a sobroktól.
*Néz körbe félve, és úgy tűnik nagyon mehetnékje van innen. Ijesztő dolgok történnek ma, egy fiatal elf utcagyereknek tíz aranyas ebéd kell, nem még több izgalom.*
//5. próbatétel//
*A kisgyerek enyhén csivitelve folytatja a beszédet.*
-Jajj, azt csak halkan tudom megmondani.
*Apró markába temeti a tíz aranyat, aztán pipiskedve tölcsért formál szürke kis kezéből és YIlanda fülébe suttog.*
-Nem sabad elmondani az óriási Ar Thenior bácsinak, mert megharagsik. De... Mikor beomlott a barakk, akkor... Akkor az a sobor is leesett a helyéről, eltört. Láttam, ahogy nagyobb fiúk össevestek a... Az egyik leesett cicijén.
*Nyögi ki kicsit pironkodva a végét teljes szemtanúi vallomást adva a szobor sorsáról.*
-Nagyon pici apró darabokra.
*Mondja megint ellépve, és kicsit fancsali arcot vág.*
-De ha megtetsik mondani az Óriási Ar Thenior bácsinak, akkor én elsaladok messire a sobroktól.
*Néz körbe félve, és úgy tűnik nagyon mehetnékje van innen. Ijesztő dolgok történnek ma, egy fiatal elf utcagyereknek tíz aranyas ebéd kell, nem még több izgalom.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-25 20:53:13
Üzenet elküldve: 2020-02-25 20:53:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
* Keresik, kutatják azt a nyavalyás szobrot, de mintha a föld nyelte volna el. ~ Fránya szobor. Jól elbújt. ~ Mivel a kiadós keresés nem járt eredménnyel, ezért inkább körbekérdeznek. Hátha akad valaki, aki tud hasznos információval szolgálni nekik. Jobb, mintha megpróbálnának lemászni a gödörbe. Aztán meg nem találnának semmit se. Mire beér YIlát az már szóba is elegyedik egy gyerkőccel. ~ Nem is tudtam, hogy ilyen kedves is tud lenni.~*
- Szia!* Köszön oda, de a tárgyalást inkább társára bízná. Türelmesen várja, hogy mi lesz.*
//5. próbatétel//
* Keresik, kutatják azt a nyavalyás szobrot, de mintha a föld nyelte volna el. ~ Fránya szobor. Jól elbújt. ~ Mivel a kiadós keresés nem járt eredménnyel, ezért inkább körbekérdeznek. Hátha akad valaki, aki tud hasznos információval szolgálni nekik. Jobb, mintha megpróbálnának lemászni a gödörbe. Aztán meg nem találnának semmit se. Mire beér YIlát az már szóba is elegyedik egy gyerkőccel. ~ Nem is tudtam, hogy ilyen kedves is tud lenni.~*
- Szia!* Köszön oda, de a tárgyalást inkább társára bízná. Türelmesen várja, hogy mi lesz.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-25 20:21:42
Üzenet elküldve: 2020-02-25 20:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
* Csendben falatozik, ízlik neki amit főzött, csak nem feledte teljesen tudományát, már ha ez annak nevezhető.
A dicséretet, hálás mosollyal nyugtázza, majd azért hozzá fűzi, bár senki nem kérdezi, mégis kissé megnyílik a jó társaság, a bor, a jól sikerült étel hatására.
Kezd lassan, újra önmaga lenni *
- Kislány koromban, sokat sertepertéltem édesanyám körül a konyhában.
Bár sok állatunk volt, nem mindig kerültek vágásra és meg esett, hogy abból kellett ételt varázsolni az asztalra, ami akadt a kamrában, kertben.
Sokat tanultam, de sajnos sokat is felejtettem.
* Mosolyog, örömmel látja, hogy Svir elégedett és reményei szerint azért a kertésznek is kedvére való lett az étel.
Az utolsó falatot is elfogyasztja, majd ő is, ahogy Svir a borért nyúl, hátra dől székén, követvén a férfit és egy nagyot sóhajt, majd kortyol.
Szusszanás közben még megjegyzi, nem tudván, hogy a férfival egyre gondolhatnak, honnan is láthatna bele a fejébe. *
- Kedves Svir! Holnap, elmehetnénk vásárolni, kellene fűszernövény, hús és apróságok, elég szegényes a kamra.
No ne vedd rossz néven! * Mosolyog.*
- Tudom, hogy egy férfinak nehezebb dolga van mint egy nőnek, ami a konyha felszerelését illeti.
Egyszóval, nem sértés, kérlek ne vedd annak.
Bőséges hozzávalókból lehet igazán ínycsiklandó ételeket készíteni.
Nos, ha úgy gondolod, állom a hozzávalókat, vagy nem tudom, esetleg beéred majd a ház körüli teendőkkel és egyéb szolgáltatásaimmal?
* Kacsint a férfira, pajkosan mosolyogva, egy hajtincset tekergetve, miközben a bor még mindig az egyik kezében van.
Reméli a férfi veszi a lapot mi a terve vacsora utánra.
Rég volt már...nagyon megkedvelte, közel is kerültek egymáshoz és igazán akkor kerülne korona az estére, ha együtt hálnának. *
- Holnap megnézem a kertet is, mit művelt a mi kis kertészünk odakint.
* ~ Remélem, nem bántottam meg, egyáltalán nem az a cél. ~ Kacag fel hangosan, csengő hangján, kedvesen.
Egyáltalán nem bántóan, saját magán nevet, hogy mondhatta azt, hogy a mi kis kertészünk, hiszen egyenlőre ő még itt vendég és Isqeha hamarabb itt volt mint ő.
~ Most már mindegy, ez kicsúszott. ~ Somolyog pohara széléről. *
//A házban//
* Csendben falatozik, ízlik neki amit főzött, csak nem feledte teljesen tudományát, már ha ez annak nevezhető.
A dicséretet, hálás mosollyal nyugtázza, majd azért hozzá fűzi, bár senki nem kérdezi, mégis kissé megnyílik a jó társaság, a bor, a jól sikerült étel hatására.
Kezd lassan, újra önmaga lenni *
- Kislány koromban, sokat sertepertéltem édesanyám körül a konyhában.
Bár sok állatunk volt, nem mindig kerültek vágásra és meg esett, hogy abból kellett ételt varázsolni az asztalra, ami akadt a kamrában, kertben.
Sokat tanultam, de sajnos sokat is felejtettem.
* Mosolyog, örömmel látja, hogy Svir elégedett és reményei szerint azért a kertésznek is kedvére való lett az étel.
Az utolsó falatot is elfogyasztja, majd ő is, ahogy Svir a borért nyúl, hátra dől székén, követvén a férfit és egy nagyot sóhajt, majd kortyol.
Szusszanás közben még megjegyzi, nem tudván, hogy a férfival egyre gondolhatnak, honnan is láthatna bele a fejébe. *
- Kedves Svir! Holnap, elmehetnénk vásárolni, kellene fűszernövény, hús és apróságok, elég szegényes a kamra.
No ne vedd rossz néven! * Mosolyog.*
- Tudom, hogy egy férfinak nehezebb dolga van mint egy nőnek, ami a konyha felszerelését illeti.
Egyszóval, nem sértés, kérlek ne vedd annak.
Bőséges hozzávalókból lehet igazán ínycsiklandó ételeket készíteni.
Nos, ha úgy gondolod, állom a hozzávalókat, vagy nem tudom, esetleg beéred majd a ház körüli teendőkkel és egyéb szolgáltatásaimmal?
* Kacsint a férfira, pajkosan mosolyogva, egy hajtincset tekergetve, miközben a bor még mindig az egyik kezében van.
Reméli a férfi veszi a lapot mi a terve vacsora utánra.
Rég volt már...nagyon megkedvelte, közel is kerültek egymáshoz és igazán akkor kerülne korona az estére, ha együtt hálnának. *
- Holnap megnézem a kertet is, mit művelt a mi kis kertészünk odakint.
* ~ Remélem, nem bántottam meg, egyáltalán nem az a cél. ~ Kacag fel hangosan, csengő hangján, kedvesen.
Egyáltalán nem bántóan, saját magán nevet, hogy mondhatta azt, hogy a mi kis kertészünk, hiszen egyenlőre ő még itt vendég és Isqeha hamarabb itt volt mint ő.
~ Most már mindegy, ez kicsúszott. ~ Somolyog pohara széléről. *
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-25 19:39:56
Üzenet elküldve: 2020-02-25 19:39:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
*Kapnak enni, ez jó. Ha pedig az étel is jó lesz, akkor aztán minden nagyon jó lesz. Számít Trictolla főzőtudományára, kezdett már neki sok lenni a fogadói ételből és a maga főzte legénykosztból. Amit egy házias nő csinál az mégiscsak már, mint a többi. Az illata jó, látványnak sem rossz, reményei valószínűleg nem lesznek alaptalanok. A tisztálkodás említésénél veszi a lapot, visszamosolyog Trictollára. Bizony alaposan megfürdették a nőt, így most ő a legtisztább hármójuk közül.*
– Mondhatod, mondhatod. *helyesel miközben a sorára vár.*
– Köszönöm szépen! *mondja hálásan miközben átveszi a teliszedett tányérját.*
– Jó étvágyat! *kívánja miután Trictolla is szedett. Az mutatja a legjobban, hogy mennyire éhes lett a nap végére, hogy jó egy percig csak az étellel foglalatoskodik, egy szó sem jön ki a száján. Az első falatok legyűrése után azért lassít. Hátradől ültében és iszik a borból az ételhez.*
– Ez aztán finom lett, kitettél magadért Trictolla. *dicséri meg a nőt mielőtt folytatja az evést.*
~ Rendes neve még nincs az ételnek, de az íze az nagyon jó. Mit ki nem lehet hozni abból, ami a kamrámban rejtőzik. Na persze holnap fel kell töltsük majd a készleteket, hogy más is legyen, ne csak a maradék meg amihez nem nyúltunk. ~
*Gondolkodás közben is halad az evéssel. Nem siet, de azért hamar elfogyasztja a tányérjára pakolt mennyiséget.*
– Ez jól esett. *mondja miközben már megint a borospohár van a kezében a villa helyett. Iszik még egy kicsit evés után.*
//A házban//
*Kapnak enni, ez jó. Ha pedig az étel is jó lesz, akkor aztán minden nagyon jó lesz. Számít Trictolla főzőtudományára, kezdett már neki sok lenni a fogadói ételből és a maga főzte legénykosztból. Amit egy házias nő csinál az mégiscsak már, mint a többi. Az illata jó, látványnak sem rossz, reményei valószínűleg nem lesznek alaptalanok. A tisztálkodás említésénél veszi a lapot, visszamosolyog Trictollára. Bizony alaposan megfürdették a nőt, így most ő a legtisztább hármójuk közül.*
– Mondhatod, mondhatod. *helyesel miközben a sorára vár.*
– Köszönöm szépen! *mondja hálásan miközben átveszi a teliszedett tányérját.*
– Jó étvágyat! *kívánja miután Trictolla is szedett. Az mutatja a legjobban, hogy mennyire éhes lett a nap végére, hogy jó egy percig csak az étellel foglalatoskodik, egy szó sem jön ki a száján. Az első falatok legyűrése után azért lassít. Hátradől ültében és iszik a borból az ételhez.*
– Ez aztán finom lett, kitettél magadért Trictolla. *dicséri meg a nőt mielőtt folytatja az evést.*
~ Rendes neve még nincs az ételnek, de az íze az nagyon jó. Mit ki nem lehet hozni abból, ami a kamrámban rejtőzik. Na persze holnap fel kell töltsük majd a készleteket, hogy más is legyen, ne csak a maradék meg amihez nem nyúltunk. ~
*Gondolkodás közben is halad az evéssel. Nem siet, de azért hamar elfogyasztja a tányérjára pakolt mennyiséget.*
– Ez jól esett. *mondja miközben már megint a borospohár van a kezében a villa helyett. Iszik még egy kicsit evés után.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-25 17:04:01
Üzenet elküldve: 2020-02-25 17:04:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*Mindent át kell fésüljenek, mert azaz alternatíva, hogy le kell mászniuk „oda” nagyon nincs ínyére egyiküknek se.*
-Mindenki lehet magányos, meg, ha már lebeg, lehet életre is tudja kelteni, bár nem tudom melyikkel járunk akkor jobban, ha meglesz vagy, ha nem. *Mondja gúnyosan mosolyogva. Közben elindul és Nimerilre hagyja a környék átfésülését, bár egyre inkább kezdi azt hinni, hogy ez a szobor sem szobor igazán. Nem is kell nagyon kutatnia, mert a város fel van bolydulva, mint egy hangyaboly, így egy szutykos elf fiú kerül elé elsőnek és meg is szólítja, mert hát ő a gyorsabb, meg a lelkesebb.*
-Hogy egyem a szívedet drágám. ~Csókolom meg néni az öreganyád, büdös kölök. ~ *Mondja gyanúsan széles mosollyal. Közben a kezeit az aranyakat tartó szütyőjére helyezi, meg a táskájára, tudja mi itt módi.*
-Igen, a szobrot drága. Esetleg láttad valahol a barakk pusztulása óta? Talán tudod, most hol van? *Eleinte hitetlen tekintettet virít, mert már kezdte azt hinni ez a szobor soha nem is létezett.*
-Rhéát ábrázolja úgy hallottuk. *Teszi hozzá, nehogy félreértés legyen. Közben, míg nem veszik körül többen, lassan leszámol Mesélő (Daidalos) elf kezecskéibe 10 érmét.
*
-De az is megfelel, ha meg tudod mondani, ki tudja a választ. *Utal arra, hogy nem kell ahhoz hazudnia, hogy az övé legyen az arany, az ugyanis megint nem vezetne semmire.*
//5. próbatétel//
*Mindent át kell fésüljenek, mert azaz alternatíva, hogy le kell mászniuk „oda” nagyon nincs ínyére egyiküknek se.*
-Mindenki lehet magányos, meg, ha már lebeg, lehet életre is tudja kelteni, bár nem tudom melyikkel járunk akkor jobban, ha meglesz vagy, ha nem. *Mondja gúnyosan mosolyogva. Közben elindul és Nimerilre hagyja a környék átfésülését, bár egyre inkább kezdi azt hinni, hogy ez a szobor sem szobor igazán. Nem is kell nagyon kutatnia, mert a város fel van bolydulva, mint egy hangyaboly, így egy szutykos elf fiú kerül elé elsőnek és meg is szólítja, mert hát ő a gyorsabb, meg a lelkesebb.*
-Hogy egyem a szívedet drágám. ~Csókolom meg néni az öreganyád, büdös kölök. ~ *Mondja gyanúsan széles mosollyal. Közben a kezeit az aranyakat tartó szütyőjére helyezi, meg a táskájára, tudja mi itt módi.*
-Igen, a szobrot drága. Esetleg láttad valahol a barakk pusztulása óta? Talán tudod, most hol van? *Eleinte hitetlen tekintettet virít, mert már kezdte azt hinni ez a szobor soha nem is létezett.*
-Rhéát ábrázolja úgy hallottuk. *Teszi hozzá, nehogy félreértés legyen. Közben, míg nem veszik körül többen, lassan leszámol Mesélő (Daidalos) elf kezecskéibe 10 érmét.
*-De az is megfelel, ha meg tudod mondani, ki tudja a választ. *Utal arra, hogy nem kell ahhoz hazudnia, hogy az övé legyen az arany, az ugyanis megint nem vezetne semmire.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-25 16:49:27
Üzenet elküldve: 2020-02-25 16:49:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*YIlanda és Nimeril keresése szinte mindenre kiterjed. Előbb a most általuk látható teret kutatják át, majd még a múltba is visszamennek, már képletesen, szemtanúk beszámolóin keresztül kémlelve vissza a lázadás idejére.
Az égen és földön, de még a bokrokban sincs nyoma szobornak, sőt, szoborhelynek sem, egyelőre úgy tűnhet, hogy a szobor biztosan nincs itt. Utcagyerek azonban van dögivel, hiszen "Óriási Ar Thenior bácsi" igazán nagy látványosság. Egy szutykos kisfiú, talán húszas elf lehet, vetődik YIlanda elé elsőnek.*
-Csókolom, mit néz a néni?
*Kémlel körbe a hegyesfülű gyerek, remélve, hogy ebből itt neki bizony haszna lesz, noha talán kíváncsiság is kihallatszik hangjából, amire rájátszik az is, hogy benéz a köz kezdeményébe.*
-Bocsánat, nénik!
*Helyesbít, aztán beugrik neki.*
-A sobrot keresik?
*Kicsit sistergősen kérdez rá a tárgyra csillogó szemekkel és kissé csomós vállig érő hajával.*
//5. próbatétel//
*YIlanda és Nimeril keresése szinte mindenre kiterjed. Előbb a most általuk látható teret kutatják át, majd még a múltba is visszamennek, már képletesen, szemtanúk beszámolóin keresztül kémlelve vissza a lázadás idejére.
Az égen és földön, de még a bokrokban sincs nyoma szobornak, sőt, szoborhelynek sem, egyelőre úgy tűnhet, hogy a szobor biztosan nincs itt. Utcagyerek azonban van dögivel, hiszen "Óriási Ar Thenior bácsi" igazán nagy látványosság. Egy szutykos kisfiú, talán húszas elf lehet, vetődik YIlanda elé elsőnek.*
-Csókolom, mit néz a néni?
*Kémlel körbe a hegyesfülű gyerek, remélve, hogy ebből itt neki bizony haszna lesz, noha talán kíváncsiság is kihallatszik hangjából, amire rájátszik az is, hogy benéz a köz kezdeményébe.*
-Bocsánat, nénik!
*Helyesbít, aztán beugrik neki.*
-A sobrot keresik?
*Kicsit sistergősen kérdez rá a tárgyra csillogó szemekkel és kissé csomós vállig érő hajával.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-25 13:58:43
Üzenet elküldve: 2020-02-25 13:58:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
* Tartja YIlát, amíg az nézelődik. Elég lenne, ha most csak egy kicsit is hibázna Nimeril annak YIla látná kárat. Nem nyújtana szép látványt az már egyszer biztos. Végül szerencsére nem történik semmi probléma. Sajnos előre lépés sem.*
- Fenébe! Vajon mit akarhat az a kőember egy női szoborral? Csak nem egy meztelen nőt ábrázol az az alkotás? Ha így van nagyon pipa leszek ám rá.* Végül azért társa előáll egy új ötlettel. Jobb híján Nimeril beleegyezik, hogy úgy legyen, ahogy YIla mondta.*
- Jól van szétnézek itt a környéken addig amíg vissza nem jössz.* Mondja és rögtön neki lát, hogy eleget tegyen ezen kötelességének. Azért bepillant a gödörbe is, amennyire tud.*
//5. próbatétel//
* Tartja YIlát, amíg az nézelődik. Elég lenne, ha most csak egy kicsit is hibázna Nimeril annak YIla látná kárat. Nem nyújtana szép látványt az már egyszer biztos. Végül szerencsére nem történik semmi probléma. Sajnos előre lépés sem.*
- Fenébe! Vajon mit akarhat az a kőember egy női szoborral? Csak nem egy meztelen nőt ábrázol az az alkotás? Ha így van nagyon pipa leszek ám rá.* Végül azért társa előáll egy új ötlettel. Jobb híján Nimeril beleegyezik, hogy úgy legyen, ahogy YIla mondta.*
- Jól van szétnézek itt a környéken addig amíg vissza nem jössz.* Mondja és rögtön neki lát, hogy eleget tegyen ezen kötelességének. Azért bepillant a gödörbe is, amennyire tud.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-25 07:05:06
Üzenet elküldve: 2020-02-25 07:05:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*A szakadékot látva ő is egyetért a lánnyal, mi szerint ez a próba valószínű egy jól kifundált rejtvény ismét és csak félre akarta vezetni őket a gólem a pihenés szóval.*
-Bakker, nem látok semmi szoborszerűt. *Mondja végül, majd hátrafele tolatva ismét visszatér a biztonságosnak mondható földdarabra.*
-Mivel nekem nem igazán akaródzik oda lemenni… *Ekkor felnéz az égre és körbe kémlel, hátha az a „szobor” pont olyan furmányos, mint a hőn szeretett gólem és ott lebeg a fejük felett.*
-Keressünk egy helybéli kölyköt és kérdezzük meg, hogy mi lett a szobor sorsa. Remélem csak elcibálták a lázongáskor és eladták a piacon vagy valaki haza vitte magához, mert annyira megtetszett neki. *Mondja Nimerilnek.*
-Esetleg addig benézhetnél az udvarokba, hátha csak néhány méterig jutottak vele… *Tanácsolja, hogy minél hamarabb meglegyen a keresett tárgy, majd nagy léptekkel a közeli utcákba trappol, hogy találjon valakit, aki esetleg tud neki a dologban információt szolgáltatni, talán némi ellentételezés fejében.*
//5. próbatétel//
*A szakadékot látva ő is egyetért a lánnyal, mi szerint ez a próba valószínű egy jól kifundált rejtvény ismét és csak félre akarta vezetni őket a gólem a pihenés szóval.*
-Bakker, nem látok semmi szoborszerűt. *Mondja végül, majd hátrafele tolatva ismét visszatér a biztonságosnak mondható földdarabra.*
-Mivel nekem nem igazán akaródzik oda lemenni… *Ekkor felnéz az égre és körbe kémlel, hátha az a „szobor” pont olyan furmányos, mint a hőn szeretett gólem és ott lebeg a fejük felett.*
-Keressünk egy helybéli kölyköt és kérdezzük meg, hogy mi lett a szobor sorsa. Remélem csak elcibálták a lázongáskor és eladták a piacon vagy valaki haza vitte magához, mert annyira megtetszett neki. *Mondja Nimerilnek.*
-Esetleg addig benézhetnél az udvarokba, hátha csak néhány méterig jutottak vele… *Tanácsolja, hogy minél hamarabb meglegyen a keresett tárgy, majd nagy léptekkel a közeli utcákba trappol, hogy találjon valakit, aki esetleg tud neki a dologban információt szolgáltatni, talán némi ellentételezés fejében.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-24 21:14:14
Üzenet elküldve: 2020-02-24 21:14:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*A Romvárosi Nagycirkusz következő számát két rendkívül csinos, ám a nézőket mégis kétségbeejtő akrobata légtornász lekukkantása jelenti. A lihanechi erőemelő nő társa bokájára fog, a képzeletbeli dobok peregnek, ahogy YIlanda kitolja magát a Meredély fölé minden biztosítás nélkül. Egy pillanatig keresheti egyensúlyát és lelekjelenlétét, mielőtt karjával tökéletesen kitartva magát véglegesíti a formulát. Odalent a betört folyó lassú kavargó mellékága látható, melyet Arthenior mélyén különböző járatok nyeldekelnek ki a mélyedésből. Legalább húsz méter mélységben van mindez, felette sziklák, melyeken szemét, romok és néhány döglött állat akadt fent, de ezeken kívül sajnos hősnőnk semmilyen csillogót nem vehet észre. Valószínűleg ha itt is volt az a szobor, az nem lesz elérhető közelségben a szakadék szélén fennakadva.*
//5. próbatétel//
*A Romvárosi Nagycirkusz következő számát két rendkívül csinos, ám a nézőket mégis kétségbeejtő akrobata légtornász lekukkantása jelenti. A lihanechi erőemelő nő társa bokájára fog, a képzeletbeli dobok peregnek, ahogy YIlanda kitolja magát a Meredély fölé minden biztosítás nélkül. Egy pillanatig keresheti egyensúlyát és lelekjelenlétét, mielőtt karjával tökéletesen kitartva magát véglegesíti a formulát. Odalent a betört folyó lassú kavargó mellékága látható, melyet Arthenior mélyén különböző járatok nyeldekelnek ki a mélyedésből. Legalább húsz méter mélységben van mindez, felette sziklák, melyeken szemét, romok és néhány döglött állat akadt fent, de ezeken kívül sajnos hősnőnk semmilyen csillogót nem vehet észre. Valószínűleg ha itt is volt az a szobor, az nem lesz elérhető közelségben a szakadék szélén fennakadva.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-24 20:11:31
Üzenet elküldve: 2020-02-24 20:11:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
* YIla hangos örömteli kiáltása jelzi, hogy bizony megtalálták a Diadal útját.*
- Remek, remek. Már csak az Alma köz meg a Barakk hiányzik.* Társának már ez az aprócska nyom is nagy lendületet add, ami egyenesen a Meredélyig viszi. Nimeril még meg is lepődik, hogy miért lassult le hirtelen a másik. De hamar érthetővé válik a dolog. A keresett épület helyén egy jó mély lyuk tátong.*
- Mondom én, hogy ez a kőfej nagyon szeret röhögni.* Mondja morcosan. A lent lévő kőtüskék nem tűnnek túlságosan barátságosnak.*
- Jól van nézzünk akkor.* Adja be a derekát a lány. YIla előáll a tervével, amibe Nim nem talál semmi kivetni valót. Megfogja a bokáját a lánynak és közben nagyon igyekszik majd, hogy ne ejtse bele a gödörbe.*
//5. próbatétel//
* YIla hangos örömteli kiáltása jelzi, hogy bizony megtalálták a Diadal útját.*
- Remek, remek. Már csak az Alma köz meg a Barakk hiányzik.* Társának már ez az aprócska nyom is nagy lendületet add, ami egyenesen a Meredélyig viszi. Nimeril még meg is lepődik, hogy miért lassult le hirtelen a másik. De hamar érthetővé válik a dolog. A keresett épület helyén egy jó mély lyuk tátong.*
- Mondom én, hogy ez a kőfej nagyon szeret röhögni.* Mondja morcosan. A lent lévő kőtüskék nem tűnnek túlságosan barátságosnak.*
- Jól van nézzünk akkor.* Adja be a derekát a lány. YIla előáll a tervével, amibe Nim nem talál semmi kivetni valót. Megfogja a bokáját a lánynak és közben nagyon igyekszik majd, hogy ne ejtse bele a gödörbe.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-24 19:46:52
Üzenet elküldve: 2020-02-24 19:46:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*Szerencsére egyben odaérnek a tett színhelyére és társa emlékszik is az útmutatásra, már csak fel kell markolniuk a szobrot aztán, uzsgyi. Gondolja ő. Nagy bőszen keresi az utca névtáblákat, meg is akad a szeme néhány maradványon.*
-Diadal út! Bakker Nimeril ez megvan! *Talán nem is hitt a siker esélyében, de most nagyon felvillanyozódott. Mennek rajta egyenest, de az a meredélyhez vezet, sőt, bele. Ezt látva léptei lassulnak és valami halk káromkodás hagyja el a szája szélét, de egy percnyi sajnálkozás után, már keresi is a szeme a másik nyomot. ~Itt kell lennie a másiknak is! Hátha azzal befutunk. ~ Csak abban reménykedik, hogy az Alma köz valamivel messzebb van a szakadéktól. Meg is találja, nagy sajnálatára.*
-Nimri… *Áll meg a szakadéktól egy nagy lépés távolságra.*
-Ez nem a legjobb helyzet… bárcsak mondhatnám, hogy nem ez az… *A keze keservesen dörzsöli végig a fél arcát kínjában.*
-Nézzünk le, hátha meglátjuk. *Bár, hogy mit fog tenni, ha valóban ott van a szobor, azt még nem tudja, de a semmiért nem próbálkozik. Reménykedik benne, hátha a szegényebbek a lázadás alatt a szobrot is magukkal vitték és pénzzé tették, akkor talán nem kell az épségüket kockáztatni.*
-Fogd meg erősen a bokáimat! Lenézek! *Közben lefekszik a földre, majd ha a nő megfogta a bokáit, kicsit becsúszik a szakadék fölé, megtámaszkodva a szélén, hogy a szemét meresztgesse, valóban ott van-e amit keresnek.*
//5. próbatétel//
*Szerencsére egyben odaérnek a tett színhelyére és társa emlékszik is az útmutatásra, már csak fel kell markolniuk a szobrot aztán, uzsgyi. Gondolja ő. Nagy bőszen keresi az utca névtáblákat, meg is akad a szeme néhány maradványon.*
-Diadal út! Bakker Nimeril ez megvan! *Talán nem is hitt a siker esélyében, de most nagyon felvillanyozódott. Mennek rajta egyenest, de az a meredélyhez vezet, sőt, bele. Ezt látva léptei lassulnak és valami halk káromkodás hagyja el a szája szélét, de egy percnyi sajnálkozás után, már keresi is a szeme a másik nyomot. ~Itt kell lennie a másiknak is! Hátha azzal befutunk. ~ Csak abban reménykedik, hogy az Alma köz valamivel messzebb van a szakadéktól. Meg is találja, nagy sajnálatára.*
-Nimri… *Áll meg a szakadéktól egy nagy lépés távolságra.*
-Ez nem a legjobb helyzet… bárcsak mondhatnám, hogy nem ez az… *A keze keservesen dörzsöli végig a fél arcát kínjában.*
-Nézzünk le, hátha meglátjuk. *Bár, hogy mit fog tenni, ha valóban ott van a szobor, azt még nem tudja, de a semmiért nem próbálkozik. Reménykedik benne, hátha a szegényebbek a lázadás alatt a szobrot is magukkal vitték és pénzzé tették, akkor talán nem kell az épségüket kockáztatni.*
-Fogd meg erősen a bokáimat! Lenézek! *Közben lefekszik a földre, majd ha a nő megfogta a bokáit, kicsit becsúszik a szakadék fölé, megtámaszkodva a szélén, hogy a szemét meresztgesse, valóban ott van-e amit keresnek.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-24 18:31:19
Üzenet elküldve: 2020-02-24 18:31:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Nem bír mást tenni, csak bólint, próbálva megjegyezni az utasításokat és a jó tanácsokat, hiszen úgy érzi, a szavak itt már hasztalanok, nem tudna semmi olyasmit mondani, amivel rá tudná venni Dakot, hogy ne áldozza fel értük az életét. És ami még inkább elkeseríti, hogy nem tud semmi olyat tenni, amivel segíthetne a férfin, hogy ne kelljen így végeznie. Személyes kudarcnak éli meg, hogy nem tud segíteni rajta, hogy nem tanult eleget ahhoz, hogy ismerjen olyan gyógymódokat vagy varázslatokat, amikkel gyorsan enyhíteni tudna a sérülésein. ~Az én hibám az egész. Ha többet tudok, talán megmenthettem volna... ~ gondolja magában szomorúan, úgy érezve, amíg él, adósa lesz Daknak és az emlékének, hisz a férfi úgy ítélete meg, Ephemia és az ő élete többet ér, mint a sajátja, ezt a súlyos terhet pedig mindig magukkal hordozzák majd. Jelen pillanatban épp igen sebesen kénytelenek ezt megtenni, és bár a háta mögött harsanó első kiáltásokat még elengedi a füle mellett, végül mégse bírja megállni, hogy menekülés közben ne forduljon hátra egy pillanatra, megakadva lépteiben a szemei elé táruló látványtól. Úgy tűnik, reményei nem váltak valóra, és egykori társai nemigen kegyelmeztek Daknak. Legszívesebben felkiáltana, hogy kérje őket, ne bántsák megmentőjüket, mégis torkára forr a szó, és egyetlen hangot se képes kipréselni magából, csak tehetetlenül figyeli az eseményeket. Ahogy a csuklyás alak csizmája a férfi arcában végzi, majd ahogy az élettelennek tűnő test a mélybe hullik, mind-mind olyan jelenetek, melyek éjjel és nappal is kísérteni fogják, amint azonban Dak kizuhan a látóteréből, bele a sötétségbe, ismét csak menekülőre fogja, olyan gyorsan rohanva Ephemia után, ahogy csak bír. Reméli, a férfinak igaza volt, és a hídon túlra tényleg nem fogják követni őket elrablóik, vagy ha igen, akkor sikerül hamar lerázniuk őket. ~A híd után balra, majd jobbra és a negyedik ház az, fekete ajtóval~ idézi fel közben magában Dak korábbi útmutatásait, nehogy a nagy rohanásban egyszer is rossz irányba forduljanak és eltévedjenek.*
//Ephemia, Navarentine//
*Nem bír mást tenni, csak bólint, próbálva megjegyezni az utasításokat és a jó tanácsokat, hiszen úgy érzi, a szavak itt már hasztalanok, nem tudna semmi olyasmit mondani, amivel rá tudná venni Dakot, hogy ne áldozza fel értük az életét. És ami még inkább elkeseríti, hogy nem tud semmi olyat tenni, amivel segíthetne a férfin, hogy ne kelljen így végeznie. Személyes kudarcnak éli meg, hogy nem tud segíteni rajta, hogy nem tanult eleget ahhoz, hogy ismerjen olyan gyógymódokat vagy varázslatokat, amikkel gyorsan enyhíteni tudna a sérülésein. ~Az én hibám az egész. Ha többet tudok, talán megmenthettem volna... ~ gondolja magában szomorúan, úgy érezve, amíg él, adósa lesz Daknak és az emlékének, hisz a férfi úgy ítélete meg, Ephemia és az ő élete többet ér, mint a sajátja, ezt a súlyos terhet pedig mindig magukkal hordozzák majd. Jelen pillanatban épp igen sebesen kénytelenek ezt megtenni, és bár a háta mögött harsanó első kiáltásokat még elengedi a füle mellett, végül mégse bírja megállni, hogy menekülés közben ne forduljon hátra egy pillanatra, megakadva lépteiben a szemei elé táruló látványtól. Úgy tűnik, reményei nem váltak valóra, és egykori társai nemigen kegyelmeztek Daknak. Legszívesebben felkiáltana, hogy kérje őket, ne bántsák megmentőjüket, mégis torkára forr a szó, és egyetlen hangot se képes kipréselni magából, csak tehetetlenül figyeli az eseményeket. Ahogy a csuklyás alak csizmája a férfi arcában végzi, majd ahogy az élettelennek tűnő test a mélybe hullik, mind-mind olyan jelenetek, melyek éjjel és nappal is kísérteni fogják, amint azonban Dak kizuhan a látóteréből, bele a sötétségbe, ismét csak menekülőre fogja, olyan gyorsan rohanva Ephemia után, ahogy csak bír. Reméli, a férfinak igaza volt, és a hídon túlra tényleg nem fogják követni őket elrablóik, vagy ha igen, akkor sikerül hamar lerázniuk őket. ~A híd után balra, majd jobbra és a negyedik ház az, fekete ajtóval~ idézi fel közben magában Dak korábbi útmutatásait, nehogy a nagy rohanásban egyszer is rossz irányba forduljanak és eltévedjenek.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-24 18:28:52
Üzenet elküldve: 2020-02-24 18:28:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*A Diadal útra rákadani nem nehéz dolog, a Romváros egyik ütőerének is mondható talán a két szekér széles, egykor díszes út, melyre megannyi szétdúlt, kopasz kúria néz ma. Ez az út az, mely a Barakk volt épületéhez is nyílegyenesen vezetett. Ezutóbbit azonban nehezebb megtalálni, hiszen helyén a Meredélyt is beszakító kráter található, mely néhány téglát, faldarabot kivéve teljesen elnyelte a városőrök fellegvárát. Nem sokkal mellette azonban, kicsit a volt Gazdagnegyed mélye irányába elhaladva áll egy kerítés, rajta utcatábla hirdeti, hogy ez a Diadal út és az "A ma k z" sarka. Az egyetlen probléma már csak az lehet, hogy ahol valaki a szobrot sejtené, ott bizony a szakadék széle van, s hegyes sziklafogsor vár mindarra, aki levetné magát a majd húsz lépés mély gödörbe.*
//5. próbatétel//
*A Diadal útra rákadani nem nehéz dolog, a Romváros egyik ütőerének is mondható talán a két szekér széles, egykor díszes út, melyre megannyi szétdúlt, kopasz kúria néz ma. Ez az út az, mely a Barakk volt épületéhez is nyílegyenesen vezetett. Ezutóbbit azonban nehezebb megtalálni, hiszen helyén a Meredélyt is beszakító kráter található, mely néhány téglát, faldarabot kivéve teljesen elnyelte a városőrök fellegvárát. Nem sokkal mellette azonban, kicsit a volt Gazdagnegyed mélye irányába elhaladva áll egy kerítés, rajta utcatábla hirdeti, hogy ez a Diadal út és az "A ma k z" sarka. Az egyetlen probléma már csak az lehet, hogy ahol valaki a szobrot sejtené, ott bizony a szakadék széle van, s hegyes sziklafogsor vár mindarra, aki levetné magát a majd húsz lépés mély gödörbe.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 22:54:17
Üzenet elküldve: 2020-02-23 22:54:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
//YIla//
* Fürgén kapkodják a csülkeiket a lányok, mert nem szeretnék, ha bárki is beelőzné őket. Nimeril azt éppen tudja, hogy merre van a Romváros, de a széléről nézte meg magának. Annyira már nem volt bátor, hogy egyedül bemerészkedjen. Viszont most más a helyzet. Most ketten vannak és talán még majd jutalom is jár érte. Így hát behatolnak YIlával a területre arra amerre sejtik, hogy valaha a Barakk is állhatott. Nem egyszerű a haladás, mert szinte mindig akad valami, amit ki kell kerülni vagy éppen átlépni. ~ Milyen rossz lesz, mikor majd visszafelé kell cipelni azt a szobrot.~ Gondol bele a lány, de túl sokat nincs ideje ezen töprengeni, mert társa szerint megérkeztek.*
- Na végre! Már azt hittem sose érünk ide. Na várjál csak! Alma köz meg Diadal út kell nekünk. Bár ha ez az épület itt a Barakk, vagyis az a mi maradt belőle, akkor csak sarkát kell meglesnünk. Ha jól emlékszem azt mondta kőfej, hogy a sarkon van egy talapzaton.* Mondja el azt amire emlékszik. *
- Na nézzünk körbe gyorsan én azt mondom!* Ha nincs más, akkor neki is lát a keresgélésnek.*
//5. próbatétel//
//YIla//
* Fürgén kapkodják a csülkeiket a lányok, mert nem szeretnék, ha bárki is beelőzné őket. Nimeril azt éppen tudja, hogy merre van a Romváros, de a széléről nézte meg magának. Annyira már nem volt bátor, hogy egyedül bemerészkedjen. Viszont most más a helyzet. Most ketten vannak és talán még majd jutalom is jár érte. Így hát behatolnak YIlával a területre arra amerre sejtik, hogy valaha a Barakk is állhatott. Nem egyszerű a haladás, mert szinte mindig akad valami, amit ki kell kerülni vagy éppen átlépni. ~ Milyen rossz lesz, mikor majd visszafelé kell cipelni azt a szobrot.~ Gondol bele a lány, de túl sokat nincs ideje ezen töprengeni, mert társa szerint megérkeztek.*
- Na végre! Már azt hittem sose érünk ide. Na várjál csak! Alma köz meg Diadal út kell nekünk. Bár ha ez az épület itt a Barakk, vagyis az a mi maradt belőle, akkor csak sarkát kell meglesnünk. Ha jól emlékszem azt mondta kőfej, hogy a sarkon van egy talapzaton.* Mondja el azt amire emlékszik. *
- Na nézzünk körbe gyorsan én azt mondom!* Ha nincs más, akkor neki is lát a keresgélésnek.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 21:28:30
Üzenet elküldve: 2020-02-23 21:28:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Most már egészen biztos benne, hogy amerre jár, csak a halál követi őt. Persze, az élet véges, tudja jól, ám ez mégis más. Rémisztő, amit Dak szemeiben lát. Ez a férfi most, ebben a pillanatban képes volna meghalni értük - és érte, akivel mindössze két alkalommal találkozott. Ő maga nem hisz a végzetben, de ha hinne, most azt mondaná, Dak találkozott a sajátjával, és kész azt elfogadni. Végighallgatja hát, mi mindent mond még nekik, s csak utána szól.*
- Megmondjuk Aenae-nek. Dak, én...
*Fogalma sincs, mit akar mondani, vagy hogy mit kellene még. Aztán belátja, nincs helye már szónak. Soha nem fog kiderülni, hogy mit akart mondani. Üres fejjel, félretéve minden érzelmét, futásnak ered. Hallja közben Dak üvöltését, amint valószínűleg újra eltalálják, ám még nem fordul meg. Pedig az üvöltések nem múlnak el, tartanak egy darabig.
~Takarodj. Ne nézz hátra.~
Aztán hátranéz. Elkapja az utolsó pillanatot, ahogy Dak térdre zuhan, majd a mélybe hullik a hídról. Ez a férfi nem volt több egy zsiványnál egészen idáig. Ha a megváltáshoz csak ő, Effi jelentette az utolsó lökést, akkor örülnie kellene, mert általa történt, hogy Dak utolsó perceiben jó útra tért. De Ephemia most nem gondol ilyenekre; nem ezt az oldalát látja.
~Ez miattam van. Megint.~
Holnapra biztos elfelejti őt. Egészen biztosan el fogja, mint azt a sok más embert, akiket valamiféle rejtélyes módon akkor ért utol szenvedés és halál, amikor ő számításba került. Nincsen ebben már semmi egyedi. Zihálva, ködös fejjel fordul meg, mint aki már nem egészen van magánál, s fut tovább Navával, balra az első leágazásig...*
//Ephemia, Navarentine//
*Most már egészen biztos benne, hogy amerre jár, csak a halál követi őt. Persze, az élet véges, tudja jól, ám ez mégis más. Rémisztő, amit Dak szemeiben lát. Ez a férfi most, ebben a pillanatban képes volna meghalni értük - és érte, akivel mindössze két alkalommal találkozott. Ő maga nem hisz a végzetben, de ha hinne, most azt mondaná, Dak találkozott a sajátjával, és kész azt elfogadni. Végighallgatja hát, mi mindent mond még nekik, s csak utána szól.*
- Megmondjuk Aenae-nek. Dak, én...
*Fogalma sincs, mit akar mondani, vagy hogy mit kellene még. Aztán belátja, nincs helye már szónak. Soha nem fog kiderülni, hogy mit akart mondani. Üres fejjel, félretéve minden érzelmét, futásnak ered. Hallja közben Dak üvöltését, amint valószínűleg újra eltalálják, ám még nem fordul meg. Pedig az üvöltések nem múlnak el, tartanak egy darabig.
~Takarodj. Ne nézz hátra.~
Aztán hátranéz. Elkapja az utolsó pillanatot, ahogy Dak térdre zuhan, majd a mélybe hullik a hídról. Ez a férfi nem volt több egy zsiványnál egészen idáig. Ha a megváltáshoz csak ő, Effi jelentette az utolsó lökést, akkor örülnie kellene, mert általa történt, hogy Dak utolsó perceiben jó útra tért. De Ephemia most nem gondol ilyenekre; nem ezt az oldalát látja.
~Ez miattam van. Megint.~
Holnapra biztos elfelejti őt. Egészen biztosan el fogja, mint azt a sok más embert, akiket valamiféle rejtélyes módon akkor ért utol szenvedés és halál, amikor ő számításba került. Nincsen ebben már semmi egyedi. Zihálva, ködös fejjel fordul meg, mint aki már nem egészen van magánál, s fut tovább Navával, balra az első leágazásig...*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:59:48
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:59:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Feltámad a szél. Nem fúj nagyon, csak amolyan hűvösen, gallérborzolón, egy kicsit felbolygatva a lassan lemenő nap fényét, összekócolva az árnyékokat. Lassan szürkület érkezik a tájra, a naplemente még nem olyan véres, mint nyár estéken szokott, sokkal fakóbb és kevésbé átütő. Persze... az ember azért így is rá tud csodálkozni, mert mégis a természet egyik csodájának tekinthető, s ez jelzi az élet körforgását, a nappalok és az éjszakák váltakozását... az idő múlását. Dak roskadozó lábánál, talán csak erőltetett mosolya és lassan, fájdalomtól kidülledő szeme néz ki rosszabbul, de amint a hölgyekre emeli, mégis szokatlanul örömittas fénnyel lobog benne a tűz. Biccent. Nem tudni mire, vagy kinek a kérésére, kijelentésére, de tesz néhány lépést előre a hídon.*
- Az... *nyel egyet* ...aranyat adjátok oda, annak, aki kéri vámszedőként. Induljatok. *Hátrapillant, hol az utca sötétlik az érkező lovasoktól, kik immár nagyobb vágtára váltanak, mely feltételezésük szerint az utolsó lesz.*
- Terwy érdekeltségei között nincs a Sárváros, oda nem ér el a keze, még nem hódította meg a bandákat... nem egységesek... nincs esélye... mond... mondjátok meg Kagaenae Thargodarnak és..., és, hogy bocsásson meg nekem. *Elcsuklik a hangja, miközben ismét nyel.* De egy darabig ne bújjatok elő! *Lágyan Navarentine-re mosolyog:*
- Hisz nem adom fel... ti vagytok a célom... és... *megpróbál szerényen és szégyenlősen vállat vonni* szívesen.
*Kuncog fel, s szeme utolsót lobban, miközben lélekben erőt gyűjt. Utolsót próbál lökni a lányokon, hogy elinduljanak végre és megveti lábát maga is a hídon, aztán, mikor Ephemia és Nava elindulnak, lassan megfordul. Ebben a pillanatban érkezik egy nyílvessző, egyenesen a combjába.*
- Áááhh... *Kiált fel fájdalom ittasan, s két kezével a híd kötélhágcsóit ragadja meg, hogy állva maradhasson. Az érkező csapatból többen leugrálnak a lóról és a híd felé vetik magukat kivont karddal. Dak is előhúzza a magáét, mi még véres a korábban leszúrt harcostól. Nava hátrapillant, s eszeveszett hadakozást láthat. Dakot több vágás is éri, a mellkasán... a combján... a karjain... de tartja fegyverét és küzd, nem tudnak átgázolni rajta, míg a hölgyek át nem érnek, pedig kiáltásai egyre hangosabbak és hangosabbak, mikor végül már gyengülni kezd a vérveszteségtől.
Érdekes az élet. Sokak sohasem születtek hősnek, s egyszerű inasként, vagy földművesként halnak meg, jóllehet számukra mást jelent: hősnek lenni. Vannak, kik annak születnek, délcegen, fényes páncélban pusztítják a gonoszt, s védik a jót, mégsem emelkednek fel sosem. Dak sohasem született hősnek, s ami azt illeti, valahogy mindig oda sodorta a sors, hol a part szakad, ám most itt, a hídon hőssé tették. Élete utolsó percében is Ephemiára és Navarentinere gondolt, utolsó sóhajával is mosolyogva emlékezett a közös lovaglásra, a bátortalan kezdeményezésekre, s arra is, mikor színt vallott... kutyafuttában és rémületben. Térdre esik, s kezéből lassan csúszik ki a kard, majd egy puffanás után a mélybe hullik.*
- Idióta... *Sziszegi a csuklyás vezér, ki a térden álló, rámosolygó Dak mellkasába vágja pengéjét, majd jobb lábával rúgja arcon, lendületből és méregből. A hidat két oldalt nem szegélyezi, csupán derék és mellmagasságban egy-egy kötél, Dak az alsó alatt csúszik ki, de még mindig mosolyog, s utolsó gondolata Ephemia körül forog.*
- Szeretlek... Effy... *Még azelőtt meghal, hogy elnyelné őt a meredély sűrű sötétsége. Nincs hörgés és nincs halálsikoly. Csak a csend és a szél lágy, dallamos zúgása. A nap alászállt horizontja mögé.*
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Feltámad a szél. Nem fúj nagyon, csak amolyan hűvösen, gallérborzolón, egy kicsit felbolygatva a lassan lemenő nap fényét, összekócolva az árnyékokat. Lassan szürkület érkezik a tájra, a naplemente még nem olyan véres, mint nyár estéken szokott, sokkal fakóbb és kevésbé átütő. Persze... az ember azért így is rá tud csodálkozni, mert mégis a természet egyik csodájának tekinthető, s ez jelzi az élet körforgását, a nappalok és az éjszakák váltakozását... az idő múlását. Dak roskadozó lábánál, talán csak erőltetett mosolya és lassan, fájdalomtól kidülledő szeme néz ki rosszabbul, de amint a hölgyekre emeli, mégis szokatlanul örömittas fénnyel lobog benne a tűz. Biccent. Nem tudni mire, vagy kinek a kérésére, kijelentésére, de tesz néhány lépést előre a hídon.*
- Az... *nyel egyet* ...aranyat adjátok oda, annak, aki kéri vámszedőként. Induljatok. *Hátrapillant, hol az utca sötétlik az érkező lovasoktól, kik immár nagyobb vágtára váltanak, mely feltételezésük szerint az utolsó lesz.*
- Terwy érdekeltségei között nincs a Sárváros, oda nem ér el a keze, még nem hódította meg a bandákat... nem egységesek... nincs esélye... mond... mondjátok meg Kagaenae Thargodarnak és..., és, hogy bocsásson meg nekem. *Elcsuklik a hangja, miközben ismét nyel.* De egy darabig ne bújjatok elő! *Lágyan Navarentine-re mosolyog:*
- Hisz nem adom fel... ti vagytok a célom... és... *megpróbál szerényen és szégyenlősen vállat vonni* szívesen.
*Kuncog fel, s szeme utolsót lobban, miközben lélekben erőt gyűjt. Utolsót próbál lökni a lányokon, hogy elinduljanak végre és megveti lábát maga is a hídon, aztán, mikor Ephemia és Nava elindulnak, lassan megfordul. Ebben a pillanatban érkezik egy nyílvessző, egyenesen a combjába.*
- Áááhh... *Kiált fel fájdalom ittasan, s két kezével a híd kötélhágcsóit ragadja meg, hogy állva maradhasson. Az érkező csapatból többen leugrálnak a lóról és a híd felé vetik magukat kivont karddal. Dak is előhúzza a magáét, mi még véres a korábban leszúrt harcostól. Nava hátrapillant, s eszeveszett hadakozást láthat. Dakot több vágás is éri, a mellkasán... a combján... a karjain... de tartja fegyverét és küzd, nem tudnak átgázolni rajta, míg a hölgyek át nem érnek, pedig kiáltásai egyre hangosabbak és hangosabbak, mikor végül már gyengülni kezd a vérveszteségtől.
Érdekes az élet. Sokak sohasem születtek hősnek, s egyszerű inasként, vagy földművesként halnak meg, jóllehet számukra mást jelent: hősnek lenni. Vannak, kik annak születnek, délcegen, fényes páncélban pusztítják a gonoszt, s védik a jót, mégsem emelkednek fel sosem. Dak sohasem született hősnek, s ami azt illeti, valahogy mindig oda sodorta a sors, hol a part szakad, ám most itt, a hídon hőssé tették. Élete utolsó percében is Ephemiára és Navarentinere gondolt, utolsó sóhajával is mosolyogva emlékezett a közös lovaglásra, a bátortalan kezdeményezésekre, s arra is, mikor színt vallott... kutyafuttában és rémületben. Térdre esik, s kezéből lassan csúszik ki a kard, majd egy puffanás után a mélybe hullik.*
- Idióta... *Sziszegi a csuklyás vezér, ki a térden álló, rámosolygó Dak mellkasába vágja pengéjét, majd jobb lábával rúgja arcon, lendületből és méregből. A hidat két oldalt nem szegélyezi, csupán derék és mellmagasságban egy-egy kötél, Dak az alsó alatt csúszik ki, de még mindig mosolyog, s utolsó gondolata Ephemia körül forog.*
- Szeretlek... Effy... *Még azelőtt meghal, hogy elnyelné őt a meredély sűrű sötétsége. Nincs hörgés és nincs halálsikoly. Csak a csend és a szél lágy, dallamos zúgása. A nap alászállt horizontja mögé.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:30:17
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:30:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Hamar rá kell jönnie, hogy sok mindent jól, és még többet rosszul feltételezett, míg az eszeveszett menekülés közben próbálta kitalálni, mi is történik pontosan, és hogy tudnák élve megúszni ezt az egészet. Legnagyobb tévedése, hogy úgy vélte, Dak ártani akar nekik, illetve, hogy azt hitte, üldözőik nem tudnak célozni. A férfi utasítását hallva a mondott pillanatban leugrik a lóról, és bár egy pillanatra éles fájdalom hasít bokájába a mozdulattól, ahogy földet ér, míg próbálja visszanyerni egyensúlyát, gyorsan háttérbe szorul elméjében az egész, ahogy észreveszi a vércseppeket, amiket Dak hagy maga után. ~Jajj, ne!~ kiáltana fel legszívesebben, ahogy korábbi sejtelme beigazolódni látszik, ám annyira ledöbben a történtektől, hogy egy szót se képes kinyögni, csak némán bólint és követi a férfit, amerre vezeti őket*
- Nem, nem hagyunk hátra! *szólal meg ijedten, ahogy végre megtalálja a hangját Dak utasításait hallgatva, hevesen bólogatva Ephemia megjegyzéseire* Talán... talán tudok valamit, ami segíthet! Csak keressünk egy nyugalmasabb helyet... *pillant körbe kétségbeesetten, akad-e valami a környéken, ahová behúzódhatnának, hogy megpróbálkozzon egy varázslattal, ami talán enyhíthet a férfi sérülésein, bár ahogy kissé közelebbről szemügyre veszi a sebet, azt már most kénytelen beismerni, teljesen begyógyítani nem tudná sajnos. ~De talán ahhoz elég lenne, hogy tovább jöjjön velünk~ reménykedik magában, Dak mellé lépve, hogy támogassa, ha esetleg nehezére esne a járás, bár úgy tűnik, a férfi elutasítja a segítséget*
- Hős vagy, de nem vagy jól! *rázza meg a fejét hitetlenkedve, ahogy a férfi szavait hallja* Engedd, hogy segítsünk! Gyere velünk, kérlek! *fogja immár könyörgőre, készen rá, hogy támogassa a férfit, ha már nem bírna megállni a saját lábán, miközben segélykérően Ephemiára pillant. ~Nem hagyhatjuk itt őt!~ igyekszik üzenni tekintetével a lánynak*
- Nem adhatod fel! *tesz még egy utolsó kísérletet rá, hogy rábírja, velük jöjjön, hiszen egymaga nem tudja elcipelni a férfit, ha Dak részéről ellenállásba ütközik, márpedig úgy tűnik, ő már eldöntötte, hogy nem tart velük tovább. A lábánál becsapódó nyílvessző pedig ráébreszti, hogy indulniuk kell, vagy nekik se lesz alkalmuk, hogy szabadon távozzanak innen*
- Annyira sajnálom! *szöknek könnyek a szemébe, a férfi utolsó, kétségbeesett kiáltását hallva, melyben indulásra buzdítja őket. Bár tudja, hogy úgy kellene cselekednie, ahogy mondják, mégse bír elindulni, annyi különböző érzelem kavarog benne, miközben folyamatosan forognak agyában a fogaskerekek, vajon van-e rá lehetőség, hogy ők is megmeneküljenek, és Dak is túlélje ezt a kalandot. Ephemia szavai azonban rádöbbentik, hogy sajnos ilyen megoldás nincs, és ha sokáig álldogál még itt, hamarosan nekik se lesz esélyük a menekülésre, és hiábavaló lesz Dak áldozata. Ahogy a férfi már azon kezd gondolkozni, hogy tarthatná fel a többieket, akik a nyomukban vannak, világossá válik számára, nincs már semmi, amivel rávehetnék Dakot, másítsa meg a döntését, és folytassa velük a menekülést*
- Köszönjük! *szorítja meg egy pillanatra a férfi karját hálája jeléül, ha lehetősége van rá, miközben bizonytalan léptekkel Ephemia nyomába ered, menet közben azért sűrűn hátrapillantva a válla felett, hogy Dak vajon hogy bírja még. Csak abban tud reménykedni, egykori társai könyörületesek lesznek a férfival, mikor beérik őt. ~Sose felejtünk el!~ ismétli magában Ephemia ígéretét, miközben a lány után rohan, menet közben egy gyors mozdulattal törölve le kigördülni készülő könnyeit.*
//Ephemia, Navarentine//
*Hamar rá kell jönnie, hogy sok mindent jól, és még többet rosszul feltételezett, míg az eszeveszett menekülés közben próbálta kitalálni, mi is történik pontosan, és hogy tudnák élve megúszni ezt az egészet. Legnagyobb tévedése, hogy úgy vélte, Dak ártani akar nekik, illetve, hogy azt hitte, üldözőik nem tudnak célozni. A férfi utasítását hallva a mondott pillanatban leugrik a lóról, és bár egy pillanatra éles fájdalom hasít bokájába a mozdulattól, ahogy földet ér, míg próbálja visszanyerni egyensúlyát, gyorsan háttérbe szorul elméjében az egész, ahogy észreveszi a vércseppeket, amiket Dak hagy maga után. ~Jajj, ne!~ kiáltana fel legszívesebben, ahogy korábbi sejtelme beigazolódni látszik, ám annyira ledöbben a történtektől, hogy egy szót se képes kinyögni, csak némán bólint és követi a férfit, amerre vezeti őket*
- Nem, nem hagyunk hátra! *szólal meg ijedten, ahogy végre megtalálja a hangját Dak utasításait hallgatva, hevesen bólogatva Ephemia megjegyzéseire* Talán... talán tudok valamit, ami segíthet! Csak keressünk egy nyugalmasabb helyet... *pillant körbe kétségbeesetten, akad-e valami a környéken, ahová behúzódhatnának, hogy megpróbálkozzon egy varázslattal, ami talán enyhíthet a férfi sérülésein, bár ahogy kissé közelebbről szemügyre veszi a sebet, azt már most kénytelen beismerni, teljesen begyógyítani nem tudná sajnos. ~De talán ahhoz elég lenne, hogy tovább jöjjön velünk~ reménykedik magában, Dak mellé lépve, hogy támogassa, ha esetleg nehezére esne a járás, bár úgy tűnik, a férfi elutasítja a segítséget*
- Hős vagy, de nem vagy jól! *rázza meg a fejét hitetlenkedve, ahogy a férfi szavait hallja* Engedd, hogy segítsünk! Gyere velünk, kérlek! *fogja immár könyörgőre, készen rá, hogy támogassa a férfit, ha már nem bírna megállni a saját lábán, miközben segélykérően Ephemiára pillant. ~Nem hagyhatjuk itt őt!~ igyekszik üzenni tekintetével a lánynak*
- Nem adhatod fel! *tesz még egy utolsó kísérletet rá, hogy rábírja, velük jöjjön, hiszen egymaga nem tudja elcipelni a férfit, ha Dak részéről ellenállásba ütközik, márpedig úgy tűnik, ő már eldöntötte, hogy nem tart velük tovább. A lábánál becsapódó nyílvessző pedig ráébreszti, hogy indulniuk kell, vagy nekik se lesz alkalmuk, hogy szabadon távozzanak innen*
- Annyira sajnálom! *szöknek könnyek a szemébe, a férfi utolsó, kétségbeesett kiáltását hallva, melyben indulásra buzdítja őket. Bár tudja, hogy úgy kellene cselekednie, ahogy mondják, mégse bír elindulni, annyi különböző érzelem kavarog benne, miközben folyamatosan forognak agyában a fogaskerekek, vajon van-e rá lehetőség, hogy ők is megmeneküljenek, és Dak is túlélje ezt a kalandot. Ephemia szavai azonban rádöbbentik, hogy sajnos ilyen megoldás nincs, és ha sokáig álldogál még itt, hamarosan nekik se lesz esélyük a menekülésre, és hiábavaló lesz Dak áldozata. Ahogy a férfi már azon kezd gondolkozni, hogy tarthatná fel a többieket, akik a nyomukban vannak, világossá válik számára, nincs már semmi, amivel rávehetnék Dakot, másítsa meg a döntését, és folytassa velük a menekülést*
- Köszönjük! *szorítja meg egy pillanatra a férfi karját hálája jeléül, ha lehetősége van rá, miközben bizonytalan léptekkel Ephemia nyomába ered, menet közben azért sűrűn hátrapillantva a válla felett, hogy Dak vajon hogy bírja még. Csak abban tud reménykedni, egykori társai könyörületesek lesznek a férfival, mikor beérik őt. ~Sose felejtünk el!~ ismétli magában Ephemia ígéretét, miközben a lány után rohan, menet közben egy gyors mozdulattal törölve le kigördülni készülő könnyeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2115-2134