Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 19:40:58
Üzenet elküldve: 2020-08-04 19:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Szó sincs arról, hogy magázni próbálta volna a betolakodót, csupán válasza sikerült kissé esetlenre, hiszen ezt úgy általában értette az emberekre. De nem javítja ki a férfit, most ugyanis épp próbálja kerülni a konfliktust, bármennyire nem látszik.*
- Szép barátság. *Veti oda félvállról, mint akiben már nincs elég erő a haragváshoz és az ellentmondáshoz. Bár az ezután következők alapján inkább csak tartalékolta az erejét az újabb „összecsapáshoz”. Nem éppen az a könnyen megfélemlíthető, fülét-farkát behúzó fajta, noha a szavakon túl nem sok fegyvere van. Pontosabban semennyi, de ez úgy tűnik, nem sok mindentől tartja vissza. Talán túlságosan merész, túl sokat enged meg magának, de a lázadás és mindaz, amit elvesztett benne, vakmerővé tette. Mintha semmi nem számítana, a halál sem. Olykor még az apjáé sem, hisz csak árnyéka egykori önmagának… de ezt a világért sem vallaná be hívatlan vendégének.
A Gabrael fejéhez vágott szavak ezúttal megteszik hatásukat. Ha nem is kap konkrét válaszokat, egy-két fontos dolog azért mindenképp kiderül számára az elhangzottakból. Például, hogy ezek után soha egy szavát ne higgye el a férfinak, ígéretekben pedig egy pillanatig se bízzon. Még annyira sem, mint ahogy eddig tette. Illetve az is világossá válik végre, hogy a harcos hosszabb távon tervez a boltban maradni. Némán hallgatja végig a fenyegetést, majd ugyanígy szemléli tovább a férfit, amint nekiáll megfelelő fekhelyet keresni. Nehezen tud hinni a saját szemének, de lassan-lassan feldolgozza, hogy Gabrael a bolt padlóján fog ma éjszakázni. Sőt lehet, hogy akár holnap is… Érzi, hogy tovább ellenkezni csak időpocsékolás volna, így nem is teszi.*
- Hát akkor… *De nem tudja befejezni a mondatot. Jó éjszakát csak nem kívánhat valakinek, aki önkényesen elfoglalja a tulajdonukat. Mert bizony magában már valami ilyesmit pedzeget… talán tényleg meg kellett volna mérgeznie azt az átkozott kását. Gabrael hulláját még mindig egyszerűbb lenne kezelni, mint apját beavatni az új lakó érkezésébe.
Néhány pillanatig még nézi a férfit, egészen tanácstalanul, majd némi zavart motyogás után egészen gyorsan eltűnik a lépcsőt rejtő ajtó mögött. Miután apjának is felszolgálta a kását, saját kis szobájába húzódik vissza, kidől az ágyra és próbál megálljt parancsolni az egyre csak áradó gondolatoknak, de próbálkozása teljességgel sikertelen. Nem telik bele sok idő, s hamarosan újból megjelenik a boltban, természetesen a lehető leghalkabban közlekedve. Látnia kell, hogy Gabrael tényleg alszik.*
*Szó sincs arról, hogy magázni próbálta volna a betolakodót, csupán válasza sikerült kissé esetlenre, hiszen ezt úgy általában értette az emberekre. De nem javítja ki a férfit, most ugyanis épp próbálja kerülni a konfliktust, bármennyire nem látszik.*
- Szép barátság. *Veti oda félvállról, mint akiben már nincs elég erő a haragváshoz és az ellentmondáshoz. Bár az ezután következők alapján inkább csak tartalékolta az erejét az újabb „összecsapáshoz”. Nem éppen az a könnyen megfélemlíthető, fülét-farkát behúzó fajta, noha a szavakon túl nem sok fegyvere van. Pontosabban semennyi, de ez úgy tűnik, nem sok mindentől tartja vissza. Talán túlságosan merész, túl sokat enged meg magának, de a lázadás és mindaz, amit elvesztett benne, vakmerővé tette. Mintha semmi nem számítana, a halál sem. Olykor még az apjáé sem, hisz csak árnyéka egykori önmagának… de ezt a világért sem vallaná be hívatlan vendégének.
A Gabrael fejéhez vágott szavak ezúttal megteszik hatásukat. Ha nem is kap konkrét válaszokat, egy-két fontos dolog azért mindenképp kiderül számára az elhangzottakból. Például, hogy ezek után soha egy szavát ne higgye el a férfinak, ígéretekben pedig egy pillanatig se bízzon. Még annyira sem, mint ahogy eddig tette. Illetve az is világossá válik végre, hogy a harcos hosszabb távon tervez a boltban maradni. Némán hallgatja végig a fenyegetést, majd ugyanígy szemléli tovább a férfit, amint nekiáll megfelelő fekhelyet keresni. Nehezen tud hinni a saját szemének, de lassan-lassan feldolgozza, hogy Gabrael a bolt padlóján fog ma éjszakázni. Sőt lehet, hogy akár holnap is… Érzi, hogy tovább ellenkezni csak időpocsékolás volna, így nem is teszi.*
- Hát akkor… *De nem tudja befejezni a mondatot. Jó éjszakát csak nem kívánhat valakinek, aki önkényesen elfoglalja a tulajdonukat. Mert bizony magában már valami ilyesmit pedzeget… talán tényleg meg kellett volna mérgeznie azt az átkozott kását. Gabrael hulláját még mindig egyszerűbb lenne kezelni, mint apját beavatni az új lakó érkezésébe.
Néhány pillanatig még nézi a férfit, egészen tanácstalanul, majd némi zavart motyogás után egészen gyorsan eltűnik a lépcsőt rejtő ajtó mögött. Miután apjának is felszolgálta a kását, saját kis szobájába húzódik vissza, kidől az ágyra és próbál megálljt parancsolni az egyre csak áradó gondolatoknak, de próbálkozása teljességgel sikertelen. Nem telik bele sok idő, s hamarosan újból megjelenik a boltban, természetesen a lehető leghalkabban közlekedve. Látnia kell, hogy Gabrael tényleg alszik.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 18:12:32
Üzenet elküldve: 2020-08-04 18:12:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A kereskedőház egyre több és több területen szerez magának érdemeket, de ettől még nem áll meg az élet és a heges arcú intéző nem az az ember, aki megelégszik azzal, ami van. Szüksége van újabb lehetőségekre, amellyel öregbíthetik a kereskedőház hírét.
A piacon átsétálva számba vette a kínálatot és végül elért oda, ahol már a Romvárosnak nevezett negyed kezdődik. Az egykori Gazdagnegyed, amelyet a lázadás alatt elnyelt a föld. Égszín tekintete a túloldalon elterülő Sárvárost fürkészi a romokon és a meredélyen túl. Nem kíván átmenni a hídon, az a világ nem neki való. Pár gyanús alakot pillant meg a romok között közeledni és bár nem tart támadástól és mióta a kovácsműhelyben dolgozik, eléggé képzetté vált fegyverforgatás terén is, mégsem kíván konfrontálódni a romvárosi martalócokkal.
Az első biztonságosnak tűnő épület felé indul el, ahonnan mintha átható gyógynövény illat érződne a romokkal határolt utcán. Pár lépéssel az ajtónál terem, egy pillantás még a vet a közeledők felé, majd belép a helyre.
Talán valami üzlet lehet. Pult, mögötte polcok, szárított füvek felaggatva.*
- Teysus óvja a ház tulaját! *Köszön, ahogy belép és égszín tekintete egy eladót vagy bárkit keres, aki bent tartózkodik. Ha pedig nincs bent senki, türelmesen megvárja, míg valaki megjelenik.
Mint kereskedő, felkelti érdeklődését a szárított füvek és növények, talán van bennük kereskedelmi potenciál. Lehet, hogy épp Teysus rendezte úgy, hogy ide keveredjen.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A kereskedőház egyre több és több területen szerez magának érdemeket, de ettől még nem áll meg az élet és a heges arcú intéző nem az az ember, aki megelégszik azzal, ami van. Szüksége van újabb lehetőségekre, amellyel öregbíthetik a kereskedőház hírét.
A piacon átsétálva számba vette a kínálatot és végül elért oda, ahol már a Romvárosnak nevezett negyed kezdődik. Az egykori Gazdagnegyed, amelyet a lázadás alatt elnyelt a föld. Égszín tekintete a túloldalon elterülő Sárvárost fürkészi a romokon és a meredélyen túl. Nem kíván átmenni a hídon, az a világ nem neki való. Pár gyanús alakot pillant meg a romok között közeledni és bár nem tart támadástól és mióta a kovácsműhelyben dolgozik, eléggé képzetté vált fegyverforgatás terén is, mégsem kíván konfrontálódni a romvárosi martalócokkal.
Az első biztonságosnak tűnő épület felé indul el, ahonnan mintha átható gyógynövény illat érződne a romokkal határolt utcán. Pár lépéssel az ajtónál terem, egy pillantás még a vet a közeledők felé, majd belép a helyre.
Talán valami üzlet lehet. Pult, mögötte polcok, szárított füvek felaggatva.*
- Teysus óvja a ház tulaját! *Köszön, ahogy belép és égszín tekintete egy eladót vagy bárkit keres, aki bent tartózkodik. Ha pedig nincs bent senki, türelmesen megvárja, míg valaki megjelenik.
Mint kereskedő, felkelti érdeklődését a szárított füvek és növények, talán van bennük kereskedelmi potenciál. Lehet, hogy épp Teysus rendezte úgy, hogy ide keveredjen.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 17:52:33
Üzenet elküldve: 2020-08-04 17:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Ugyan, barátok vagyunk. Tegezz nyugodtan, Nisamie. *Elég csend van a házban, így a medvetermetű a halk szavakból is kihallja, mit mond a lány.
Ha lennének benne gyengéd érzések biztosan megsajnálná az orrnyergét masszírozó lányt. De nincsenek, így talán fel sem fogja, milyen kellemetlen helyzetbe hozta most őt. Abban a világban, amelyben ő élt és él, elveszi azt, ami kell neki és ha az, akitől elveszi, nem tudja megvédeni, akkor jogosnak is érzi a dolgot.
Szinte látja Nisamien, hogy csak most esik le neki, hogy ő bizony nem fogja tartani a szavát és valóban esze ágában sincs elmenni még. Ha nem volna fáradt, akkor mulattatná a dolog, de most csak egy lesajnáló arckifejezésre futja tőle.
Az, amit mondott, az számára egyáltalán nem kegyetlen vagy kemény. Egyszerűen ez az élet rendje, ha a vadonban lennének, az öreg vagy beteg állat már rég a ragadozók zsákmánya lenne.
Nisamie éppen úgy reagál, ahogyan azt a medvetermetű várja. Haragos lesz és ez a harag meg is fogalmazódik benne. Szenvtelen pillantással hallgatja végig a lány szóáradatát, amelyek úgy pattannak le róla, mint a nyílvesszők a jó minőségű páncélról. Nem dörren rá, nem állítja le. Hagyja, hogy kiadja magából a haragját. Szívesen megkérdezné tőle, hogy valójában kire is haragszik, de Nisamie az ő olvasatában túl vak, gúzsba kötik a társadalmi normák, olyan normák, amelyek abban a világban, amelyben felnőtt, semmit sem jelentenek.*
- Befejezted? *Kérdi hidegen, kifejezéstelen dörmögéssel. A kérdés valójában költői, mert nem vár választ.*
- Maradok, ameddig jól esik. Nyugodtan szaladj a városőrségért, ha kettesben mered hagyni velem az apádat. Most pedig hagyj aludnom. *Sóhajtja egykedvűen és már keresi is a helyet szürke tekintetével a földön magának. Láthatóan nem kívánja ágyban tölteni az éjjelt. Aludt már rosszabb körülmények között is és úgy tűnik, továbbra sem tart attól, hogy Nisamie ártana neki.*
- Ugyan, barátok vagyunk. Tegezz nyugodtan, Nisamie. *Elég csend van a házban, így a medvetermetű a halk szavakból is kihallja, mit mond a lány.
Ha lennének benne gyengéd érzések biztosan megsajnálná az orrnyergét masszírozó lányt. De nincsenek, így talán fel sem fogja, milyen kellemetlen helyzetbe hozta most őt. Abban a világban, amelyben ő élt és él, elveszi azt, ami kell neki és ha az, akitől elveszi, nem tudja megvédeni, akkor jogosnak is érzi a dolgot.
Szinte látja Nisamien, hogy csak most esik le neki, hogy ő bizony nem fogja tartani a szavát és valóban esze ágában sincs elmenni még. Ha nem volna fáradt, akkor mulattatná a dolog, de most csak egy lesajnáló arckifejezésre futja tőle.
Az, amit mondott, az számára egyáltalán nem kegyetlen vagy kemény. Egyszerűen ez az élet rendje, ha a vadonban lennének, az öreg vagy beteg állat már rég a ragadozók zsákmánya lenne.
Nisamie éppen úgy reagál, ahogyan azt a medvetermetű várja. Haragos lesz és ez a harag meg is fogalmazódik benne. Szenvtelen pillantással hallgatja végig a lány szóáradatát, amelyek úgy pattannak le róla, mint a nyílvesszők a jó minőségű páncélról. Nem dörren rá, nem állítja le. Hagyja, hogy kiadja magából a haragját. Szívesen megkérdezné tőle, hogy valójában kire is haragszik, de Nisamie az ő olvasatában túl vak, gúzsba kötik a társadalmi normák, olyan normák, amelyek abban a világban, amelyben felnőtt, semmit sem jelentenek.*
- Befejezted? *Kérdi hidegen, kifejezéstelen dörmögéssel. A kérdés valójában költői, mert nem vár választ.*
- Maradok, ameddig jól esik. Nyugodtan szaladj a városőrségért, ha kettesben mered hagyni velem az apádat. Most pedig hagyj aludnom. *Sóhajtja egykedvűen és már keresi is a helyet szürke tekintetével a földön magának. Láthatóan nem kívánja ágyban tölteni az éjjelt. Aludt már rosszabb körülmények között is és úgy tűnik, továbbra sem tart attól, hogy Nisamie ártana neki.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 14:14:48
Üzenet elküldve: 2020-08-04 14:14:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek után//
*Dvorn lábának gyógyulása egyszerűen hihetetlen mértékben megy végbe, ennek hála a sötételf képes teljesíteni a parancsot és bár fel kíván mondani, de az utolsó feladatot még kész teljesíteni, amiért az őrmester rendkívül hálás. Ezt és a megértést egyaránt egy halvány mosollyal megszépített bólintással juttatja a közlegény tudomására.
Miután ezzel meg is van, egyből meg is indul az omladozó épület felé gyors tempóban lépkedve. Az íjat kihúzza a nemrégiben lelőtt személy testéből, majd tovább haladva lekanyarodik azon a lépcsőn, amelyik alján találták meg az úrnőt. Itt mivel még nincs megtisztítva és kitudja, hogy hányan lehetnek itt lent és abból mennyi őr van, így alaposan igyekszik körbenézni és a lehető legnagyobb készenlétben próbál lenni az íj megfeszítve tartásának szentelendő energia elpocsékolása nélkül.*
*Dvorn lábának gyógyulása egyszerűen hihetetlen mértékben megy végbe, ennek hála a sötételf képes teljesíteni a parancsot és bár fel kíván mondani, de az utolsó feladatot még kész teljesíteni, amiért az őrmester rendkívül hálás. Ezt és a megértést egyaránt egy halvány mosollyal megszépített bólintással juttatja a közlegény tudomására.
Miután ezzel meg is van, egyből meg is indul az omladozó épület felé gyors tempóban lépkedve. Az íjat kihúzza a nemrégiben lelőtt személy testéből, majd tovább haladva lekanyarodik azon a lépcsőn, amelyik alján találták meg az úrnőt. Itt mivel még nincs megtisztítva és kitudja, hogy hányan lehetnek itt lent és abból mennyi őr van, így alaposan igyekszik körbenézni és a lehető legnagyobb készenlétben próbál lenni az íj megfeszítve tartásának szentelendő energia elpocsékolása nélkül.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 10:30:20
Üzenet elküldve: 2020-08-04 10:30:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Ha folyton csak magával foglalkozik, annak is elég rossz vége lesz… *Mondja egészen halkan, szinte lemondóan, miközben jobb kezének mutató- és hüvelykujjával akkurátusan masszírozni kezdi az orrnyergét. Nem akar már vitába bonyolódni, az élet nagy kérdéseiről közösen elmélkedni még kevésbé, de irtózatosan nehéz csak úgy csendben maradni, és ráhagyni a dolgokat a másikra.
Szavainak kiforgatásán már valóban nem lepődik meg, valahogy nem várt mást. Fáradt, kissé talán szomorkás tekintete visszatér a szürke szempárhoz, mintha abból kiolvashatná, vajon csak viccel-e Gabrael. Igazából sejti, hogy a korábbi ígéret csak egy ócska hazugság volt, és a férfinak esze ágában sincs távozni, de még haloványan él benne a remény, hogy csak ő túlságosan pesszimista. A további itt tartózkodást előrevetítő szavakra így inkább nem is reagál, csak lassan megcsóválja a fejét, pillantása pedig újból valahova az ablakon kívülre szegeződik.
Csak akkor tér vissza a szürkékhez, amikor elhangzanak azok a számára kezelhetetlenül kemény szavak. Szüksége van néhány pillanatra, míg magához tér a döbbenetből; arcának játékából szinte pontosan nyomon követhető, mi zajlik épp benne. A meglepettség és az értetlenség lassan átadja helyét a haragnak és a türelmetlenségnek, méregzölden villanó szemei is elég heves érzésekről tanúskodnak.*
- Mit érdekel az téged, felkelek-e reggel? *Förmed rá Gabraelre. Nisamie testileg valóban nem képvisel túl nagy erőt, de úgy tűnik, odabent több lakozik benne, mint egy átlagos, gyenge leányban.* - Az apám majd meghal szépen a maga idejében, neked ehhez az égvilágon semmi közöd. Minek jöttél ide? Gondolom nem azért, hogy életvezetési tanácsokat osztogass nekem… Mondd meg, hogy mit akarsz!
*Egyelőre még nem megy sehová, ez most nem tűr halasztást. Persze megfordul a fejében, hogy a férfi legutóbb is elég jót mulatott a kirohanásán, és röhejesen egyszerűen kerülte ki az egyenes válaszadást, de hátha ezúttal valami másképpen alakul.*
- Ha folyton csak magával foglalkozik, annak is elég rossz vége lesz… *Mondja egészen halkan, szinte lemondóan, miközben jobb kezének mutató- és hüvelykujjával akkurátusan masszírozni kezdi az orrnyergét. Nem akar már vitába bonyolódni, az élet nagy kérdéseiről közösen elmélkedni még kevésbé, de irtózatosan nehéz csak úgy csendben maradni, és ráhagyni a dolgokat a másikra.
Szavainak kiforgatásán már valóban nem lepődik meg, valahogy nem várt mást. Fáradt, kissé talán szomorkás tekintete visszatér a szürke szempárhoz, mintha abból kiolvashatná, vajon csak viccel-e Gabrael. Igazából sejti, hogy a korábbi ígéret csak egy ócska hazugság volt, és a férfinak esze ágában sincs távozni, de még haloványan él benne a remény, hogy csak ő túlságosan pesszimista. A további itt tartózkodást előrevetítő szavakra így inkább nem is reagál, csak lassan megcsóválja a fejét, pillantása pedig újból valahova az ablakon kívülre szegeződik.
Csak akkor tér vissza a szürkékhez, amikor elhangzanak azok a számára kezelhetetlenül kemény szavak. Szüksége van néhány pillanatra, míg magához tér a döbbenetből; arcának játékából szinte pontosan nyomon követhető, mi zajlik épp benne. A meglepettség és az értetlenség lassan átadja helyét a haragnak és a türelmetlenségnek, méregzölden villanó szemei is elég heves érzésekről tanúskodnak.*
- Mit érdekel az téged, felkelek-e reggel? *Förmed rá Gabraelre. Nisamie testileg valóban nem képvisel túl nagy erőt, de úgy tűnik, odabent több lakozik benne, mint egy átlagos, gyenge leányban.* - Az apám majd meghal szépen a maga idejében, neked ehhez az égvilágon semmi közöd. Minek jöttél ide? Gondolom nem azért, hogy életvezetési tanácsokat osztogass nekem… Mondd meg, hogy mit akarsz!
*Egyelőre még nem megy sehová, ez most nem tűr halasztást. Persze megfordul a fejében, hogy a férfi legutóbb is elég jót mulatott a kirohanásán, és röhejesen egyszerűen kerülte ki az egyenes válaszadást, de hátha ezúttal valami másképpen alakul.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-01 02:05:28
Üzenet elküldve: 2020-08-01 02:05:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Nagyon sóhajt, ahogy az események még nagyobb iramot vesznek, nem is követik a tempót, egyenesen versenyeznek vele. Ő maga szótlan nézi a szeme előtt zajló történéseket, s igyekszik hozzá, az őrséghez méltón viselkedni, s tűrni, fegyelmezetten készenlétben állni, hisz ki a tudója, hogy több fenyegetés nem éri őket? Ha létezik is ilyen ember,a z biztosan nem ő. Néma bólintással nyugtázza a köszönetet, s marad, figyelve az eltávozókat. Mintha mi sem történt volna, mindenki elhagyja ezt a romot, ami valahol érthető is, és nem is okol senkit miatta. Talán csak túl szeretnék tenni magukat a szörnyűségeken, miken keresztül kellett menniük, főleg a kisasszonynak. Az őrmester szavára hamar felfigyel, s rögtön ott is terem, szolgálatra készen. Ahogy látja, hogy nem mindenki tesz ugyanígy, sőt, sokan fel is adják a még el sem vállalt szolgálatot, nem tud haragudni rájuk. De ő maga úgy véli, hogy éppen az ilyen helyzetek miatt van szükség minél több elszánt, erős kézre az őrség sorai között. Egy nagyot sóhajt, majd szoros léptekkel követi Grüköt, és igyekszik hasznosnak bizonyulni.*
//Epilógus//
*Nagyon sóhajt, ahogy az események még nagyobb iramot vesznek, nem is követik a tempót, egyenesen versenyeznek vele. Ő maga szótlan nézi a szeme előtt zajló történéseket, s igyekszik hozzá, az őrséghez méltón viselkedni, s tűrni, fegyelmezetten készenlétben állni, hisz ki a tudója, hogy több fenyegetés nem éri őket? Ha létezik is ilyen ember,a z biztosan nem ő. Néma bólintással nyugtázza a köszönetet, s marad, figyelve az eltávozókat. Mintha mi sem történt volna, mindenki elhagyja ezt a romot, ami valahol érthető is, és nem is okol senkit miatta. Talán csak túl szeretnék tenni magukat a szörnyűségeken, miken keresztül kellett menniük, főleg a kisasszonynak. Az őrmester szavára hamar felfigyel, s rögtön ott is terem, szolgálatra készen. Ahogy látja, hogy nem mindenki tesz ugyanígy, sőt, sokan fel is adják a még el sem vállalt szolgálatot, nem tud haragudni rájuk. De ő maga úgy véli, hogy éppen az ilyen helyzetek miatt van szükség minél több elszánt, erős kézre az őrség sorai között. Egy nagyot sóhajt, majd szoros léptekkel követi Grüköt, és igyekszik hasznosnak bizonyulni.*
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-31 22:14:09
Üzenet elküldve: 2020-07-31 22:14:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek után//
//Városi őrség//
*Lassan mindenki távozik, ki sietve, ki pedig lassan, de biztosan. A munka elvégezve, a cél teljesült, s, ami azt illeti az éjszakából sem olyan sok van már hátra. Szerencsére, csak távoli dörgések hallatszanak, úgy látszik, míg a házban voltak elromlott az idő. Vannak, ki nem tudják feledni a hallottakat, s kötelességük mindenről meggyőződni, mert ezt kívánja az eskü, s a becsület. Ezek a szerzetek kíváncsian fürkészik a házat kívülről, honnan már mozgás nem sok hallatszik. Az omlásnak vége, csak porfelhő az, mi az ajtón kicsap. Utasítások hangzanak fel, melyekkel nem mindenki ért egyet. Nem tudni, hogy végül is ki az, aki a házat megnézi, ez még eldől, annyi bizonyos, hogy a sors többfelé ágazhat, s ahogy az idő telik egyre kevesebb az esély arra, hogy még bárkit életben találnak, ráadásul szájtátó emberek jelennek meg innen-onnan, sötétebb sarkokból, s igyekeznek a holttestekhez férni, hátha akad még valami lerabolni való. Romváros igazi arcát mutatja, látszik, hogy mostohatestvére Sárvárosnak.*
//Városi őrség//
*Lassan mindenki távozik, ki sietve, ki pedig lassan, de biztosan. A munka elvégezve, a cél teljesült, s, ami azt illeti az éjszakából sem olyan sok van már hátra. Szerencsére, csak távoli dörgések hallatszanak, úgy látszik, míg a házban voltak elromlott az idő. Vannak, ki nem tudják feledni a hallottakat, s kötelességük mindenről meggyőződni, mert ezt kívánja az eskü, s a becsület. Ezek a szerzetek kíváncsian fürkészik a házat kívülről, honnan már mozgás nem sok hallatszik. Az omlásnak vége, csak porfelhő az, mi az ajtón kicsap. Utasítások hangzanak fel, melyekkel nem mindenki ért egyet. Nem tudni, hogy végül is ki az, aki a házat megnézi, ez még eldől, annyi bizonyos, hogy a sors többfelé ágazhat, s ahogy az idő telik egyre kevesebb az esély arra, hogy még bárkit életben találnak, ráadásul szájtátó emberek jelennek meg innen-onnan, sötétebb sarkokból, s igyekeznek a holttestekhez férni, hátha akad még valami lerabolni való. Romváros igazi arcát mutatja, látszik, hogy mostohatestvére Sárvárosnak.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-30 20:39:42
Üzenet elküldve: 2020-07-30 20:39:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Olyan beletörődően és egyetértően vonja meg széles vállait, mintha tökéletesen elégedett lenne a megerősítéssel. Úgy tűnik, tisztában van azzal, amilyen és meg is békélt vele, annak ellenére, hogy mások szemében nem egy pozitív karakter. De ez csak nézőpont kérdése. Az ő szemszögéből egyáltalán nem tartja magát szörnyetegnek. Mások pedig vakok, ha nem látják az igazságot.*
- Nem hiszek a szerencsében. *Sóhajtja dörmögve.*
- Mindenki a saját sorsának kovácsa és ha folyton másokkal foglalkozik, nem magával, akkor menthetetlenül elveszik. *Folytatja, majd szürke tekintete a lányét keresi, ahogy jellemzi a viselkedését és a tetteit. Halkan felnevet.*
- Ezt jó tudni. Akkor még maradok kicsit, ha már ennyire örülsz neki. *Persze hatalmas túlzás úgy értelmezni Nisamie szavait örömként értelmezni, de biztosan nem lesz már meglepő neki, hogy a medvetermetű ilyen szabadosan kezeli az elhangzottakat.
A meglepettséget fáradt pillantással fogadja. Láthatóan unja, hogy Nisamie mennyire naiv az ő felfogásában. Mintha egy állattal beszélgetne és azt várná el tőle, hogy megértse a bájitalfőzést.*
- És? *Kérdi, mintha az egész családi kötelék csak értelmetlen kifogás volna.*
- Igen. *Mondja határozottan, mintha remény gyúlna és az állat végre értené, hogy melyik fiolát kell összekeverni a másikkal.*
- Az apád meg fog halni. *Szavai könyörtelenül koppannak a félhomályos szoba padlóján közöttük. A medvetermetű, mintha rájönne, hogy ezzel mit is mondott ki, halkan sóhajt.*
- Ide figyelj, te lány. Az apád is halandó és a hallottakból ítélve nem húzza sokáig. Nevezz kegyetlennek, de te is tudod, hogy igazam van. Azután mi lesz? Nem kelsz fel reggel? *Teszi fel a kérdést őszinte érdeklődéssel és kissé közelebb hajol Nisamiehez.*
- De menj csak, legalább lesz időd gondolkodni a válaszon. *Dől hátra és ha a lány indulni szeretne, nem tartja vissza.*
A hozzászólás írója (Gabrael Äron Yn'Char) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.30 20:42:45
*Olyan beletörődően és egyetértően vonja meg széles vállait, mintha tökéletesen elégedett lenne a megerősítéssel. Úgy tűnik, tisztában van azzal, amilyen és meg is békélt vele, annak ellenére, hogy mások szemében nem egy pozitív karakter. De ez csak nézőpont kérdése. Az ő szemszögéből egyáltalán nem tartja magát szörnyetegnek. Mások pedig vakok, ha nem látják az igazságot.*
- Nem hiszek a szerencsében. *Sóhajtja dörmögve.*
- Mindenki a saját sorsának kovácsa és ha folyton másokkal foglalkozik, nem magával, akkor menthetetlenül elveszik. *Folytatja, majd szürke tekintete a lányét keresi, ahogy jellemzi a viselkedését és a tetteit. Halkan felnevet.*
- Ezt jó tudni. Akkor még maradok kicsit, ha már ennyire örülsz neki. *Persze hatalmas túlzás úgy értelmezni Nisamie szavait örömként értelmezni, de biztosan nem lesz már meglepő neki, hogy a medvetermetű ilyen szabadosan kezeli az elhangzottakat.
A meglepettséget fáradt pillantással fogadja. Láthatóan unja, hogy Nisamie mennyire naiv az ő felfogásában. Mintha egy állattal beszélgetne és azt várná el tőle, hogy megértse a bájitalfőzést.*
- És? *Kérdi, mintha az egész családi kötelék csak értelmetlen kifogás volna.*
- Igen. *Mondja határozottan, mintha remény gyúlna és az állat végre értené, hogy melyik fiolát kell összekeverni a másikkal.*
- Az apád meg fog halni. *Szavai könyörtelenül koppannak a félhomályos szoba padlóján közöttük. A medvetermetű, mintha rájönne, hogy ezzel mit is mondott ki, halkan sóhajt.*
- Ide figyelj, te lány. Az apád is halandó és a hallottakból ítélve nem húzza sokáig. Nevezz kegyetlennek, de te is tudod, hogy igazam van. Azután mi lesz? Nem kelsz fel reggel? *Teszi fel a kérdést őszinte érdeklődéssel és kissé közelebb hajol Nisamiehez.*
- De menj csak, legalább lesz időd gondolkodni a válaszon. *Dől hátra és ha a lány indulni szeretne, nem tartja vissza.*
A hozzászólás írója (Gabrael Äron Yn'Char) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.30 20:42:45
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-30 16:26:05
Üzenet elküldve: 2020-07-30 16:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végre otthon//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ter most igazán hálát ad, azért hogy oly szorgosan foltozgatta a tetőt és a ház oldalán leomlott koszos fehér falat alig egy hattal ezelőtt, még hiszen ily szörnyen szapora esőben még az a maradék agg bútora is tönkre menne fedett tereken állva, a múlttal ellenben, most már kevésbé pompás, de egyre javuló állapotú házban. Talán nem sokára kis szerencsével, még szerényebb villának is nevezhető lesz az építmény, melyet egy magányában szépítget a hosszú hajú férfi minden nem szerelem végett lopott pillanata során. Sokszor hajnalig farag, és pakol újra és újra miközben az ablakon kipillantva, már láthatja újból a horizonton a fényes, melegségét ajándékozó, sárga napot. Az ajtót finoman kinyitva gyenge nyikorgás hallatszik, mintha csak a sötételf első lépte órák után, átlépve a küszöböt ismét üdvözölné a régi falakat. A fekete hajú mit sem törődve holmi előkelő látszattál, kapkodja le magáról átázott, csöpögő ruháit összegyűrve dobva azokat a padlóra. Nemsokára pusztán egy alsóban menetel felfelé az ujjra faragás alatt álló, néhol forgácsporos lépcsőn, immáron egy még elmenetele előtt felrakott, már inkább langyos mintsem forró tartalmú vizes vödörrel egészen a fürdőig, ahol gyorsan bele is önti öreges dézsájába a szinte láthatatlanul gőzölgő vizet, és már az utolsó textíliától is megszabadulva mászik bele a tegnapi és mai folyadékkal keveredő dézsába, hiszen tudja, ha tovább tölti az első kis repedés rajta, már ereszteni is kezdene szökőárat okozva ezzel a fürdő helyiségben. Gyorsan, mintha menekülnie kéne locsolja mezítelen testére a vizet és szappanoz, majd a leöblítés után, már pattan is ki a kevésbé melegséggel elárasztó fürdőből, mint azt hitte. Alapos törülközésbe kezd hát a magas szerzet, és egy homályos tükörben vizslatja arcát elmélkedve mindazon mely most körülveszi hangos elmélyét. Ter gyakran folyamodik kényszercselekedetekhez, ahogy most is teszi azt, nadrágot is inget rángatva magára, de fél kézzel, már ismét barkács eszközei után kutat, hogy lecsiszolhassa a lépcsőt, faraghasson rá, és ha ma még jut rá ideje a festésbe sem ártana belekezdnie, melyet nagy szerencséjére nagyapája mindig tartott a házban, így hát bőven van a házban, még egzotikusnak számító különböző színekben is, mint például a „répasárga”, ahogy a férfi ismeri azt. *
* ~ Mindig a legfárasztóbb munkákba kezdek bele!~ masszírozza jobb kezével fáradt nyakát a férfi az egyik lépcsőfokon ülve kis idővel, de annál több munkával később, ahogy érzi ez a lefelé nézés nem tesz a legjobbat fáradt és fagyos testrészeinek. Kettőt pihegve és ott hagyva mindent ahol van egy kissé, már rozsdásodó ezüst kanált elő véve kevergeti gyógyfűvekből készített meleg teáját, és az első korty kísérőjeként finomló sóhaj szökik ki az elf szerzet ajkaiból. ~Ezzel kellett volna kezdenem. Viszont még mindig annyi dolgom van! Ha eláll ez a fránya vihar mehetek is a piacra berendezési dolgok végett. Még a lelkemet is el kell adnom lassan, hogy szépek legyenek ezek a szobák~ támaszkodik a pultra fél kezével immáron sokkal gondterheltebben. ~Vajon hol dolgozhatnék egy kis jussért? Bizonyosan kevés helyen, de találnom kell valamit, mert szeretnék büszke lenni arra aki vagyok...~*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ter most igazán hálát ad, azért hogy oly szorgosan foltozgatta a tetőt és a ház oldalán leomlott koszos fehér falat alig egy hattal ezelőtt, még hiszen ily szörnyen szapora esőben még az a maradék agg bútora is tönkre menne fedett tereken állva, a múlttal ellenben, most már kevésbé pompás, de egyre javuló állapotú házban. Talán nem sokára kis szerencsével, még szerényebb villának is nevezhető lesz az építmény, melyet egy magányában szépítget a hosszú hajú férfi minden nem szerelem végett lopott pillanata során. Sokszor hajnalig farag, és pakol újra és újra miközben az ablakon kipillantva, már láthatja újból a horizonton a fényes, melegségét ajándékozó, sárga napot. Az ajtót finoman kinyitva gyenge nyikorgás hallatszik, mintha csak a sötételf első lépte órák után, átlépve a küszöböt ismét üdvözölné a régi falakat. A fekete hajú mit sem törődve holmi előkelő látszattál, kapkodja le magáról átázott, csöpögő ruháit összegyűrve dobva azokat a padlóra. Nemsokára pusztán egy alsóban menetel felfelé az ujjra faragás alatt álló, néhol forgácsporos lépcsőn, immáron egy még elmenetele előtt felrakott, már inkább langyos mintsem forró tartalmú vizes vödörrel egészen a fürdőig, ahol gyorsan bele is önti öreges dézsájába a szinte láthatatlanul gőzölgő vizet, és már az utolsó textíliától is megszabadulva mászik bele a tegnapi és mai folyadékkal keveredő dézsába, hiszen tudja, ha tovább tölti az első kis repedés rajta, már ereszteni is kezdene szökőárat okozva ezzel a fürdő helyiségben. Gyorsan, mintha menekülnie kéne locsolja mezítelen testére a vizet és szappanoz, majd a leöblítés után, már pattan is ki a kevésbé melegséggel elárasztó fürdőből, mint azt hitte. Alapos törülközésbe kezd hát a magas szerzet, és egy homályos tükörben vizslatja arcát elmélkedve mindazon mely most körülveszi hangos elmélyét. Ter gyakran folyamodik kényszercselekedetekhez, ahogy most is teszi azt, nadrágot is inget rángatva magára, de fél kézzel, már ismét barkács eszközei után kutat, hogy lecsiszolhassa a lépcsőt, faraghasson rá, és ha ma még jut rá ideje a festésbe sem ártana belekezdnie, melyet nagy szerencséjére nagyapája mindig tartott a házban, így hát bőven van a házban, még egzotikusnak számító különböző színekben is, mint például a „répasárga”, ahogy a férfi ismeri azt. *
* ~ Mindig a legfárasztóbb munkákba kezdek bele!~ masszírozza jobb kezével fáradt nyakát a férfi az egyik lépcsőfokon ülve kis idővel, de annál több munkával később, ahogy érzi ez a lefelé nézés nem tesz a legjobbat fáradt és fagyos testrészeinek. Kettőt pihegve és ott hagyva mindent ahol van egy kissé, már rozsdásodó ezüst kanált elő véve kevergeti gyógyfűvekből készített meleg teáját, és az első korty kísérőjeként finomló sóhaj szökik ki az elf szerzet ajkaiból. ~Ezzel kellett volna kezdenem. Viszont még mindig annyi dolgom van! Ha eláll ez a fránya vihar mehetek is a piacra berendezési dolgok végett. Még a lelkemet is el kell adnom lassan, hogy szépek legyenek ezek a szobák~ támaszkodik a pultra fél kezével immáron sokkal gondterheltebben. ~Vajon hol dolgozhatnék egy kis jussért? Bizonyosan kevés helyen, de találnom kell valamit, mert szeretnék büszke lenni arra aki vagyok...~*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-30 10:30:24
Üzenet elküldve: 2020-07-30 10:30:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*A seb látványos módon begyógyul, szinte azonnal. Követni sem tudja, ahogy a roncsolt szövetek, szinte csoda folytán helyre jönnek. Nem csak sebei gyógyulnak be, de úgy érzi, hogy hegyet tudna mászni, olyan hatást érez magában. Biztosan a gyógyító ital műve lehet ez is, mindenesetre csodálattal adózik a hatásának. Így nincs is szüksége bekötözni a sebet. Talpra áll, és olyan a lába, mint a sérülés előtt. Egyszerűen hihetetlen. Már nem sántít, és lépésnél sem fáj. Ekkor szólítja meg Grük, az őrség egyik tisztje. A folytatásra bólint, viszont mondania is kell valamit.*
- Tudom folytatni, de egyelőre nem akarom. Minden tisztelettel uram, én itt befejezem, ami még maradt, de utána nem kívánok visszamenni a kaszárnyába. A parancsnok úr lóhalálában magával hozott, hogy lássa, mit tudok, de semmi kötelezettséget még nem vállaltam. Azt hiszem, most egy ideig elég lesz ennyi. Talán majd később meglátogatom Önöket a Kaszárnyában. Remélem nem veszi rossz néven! *Semmi tiszteletlenség nincs a hangjában, csupán megfáradt a harcban, öldöklésben. Valószínű nem adja fel, hogy városőr legyen, de most egy kicsit pihennie kell. Most egyből nem fog neki menni. Bízik Grük megértésében, hiszen nem követelhetnek rajta számon semmit sem. Követte a parancsokat és végig kitartott, most viszont egy kicsit megfáradt. A tiszt láthatja rajta, hogy amit mond, azt úgy is gondolja. Szavatartó, ezért kész, hogy Lainor-ral befejezzék az utolsó parancsot, amit kapott.*
//Epilógus//
*A seb látványos módon begyógyul, szinte azonnal. Követni sem tudja, ahogy a roncsolt szövetek, szinte csoda folytán helyre jönnek. Nem csak sebei gyógyulnak be, de úgy érzi, hogy hegyet tudna mászni, olyan hatást érez magában. Biztosan a gyógyító ital műve lehet ez is, mindenesetre csodálattal adózik a hatásának. Így nincs is szüksége bekötözni a sebet. Talpra áll, és olyan a lába, mint a sérülés előtt. Egyszerűen hihetetlen. Már nem sántít, és lépésnél sem fáj. Ekkor szólítja meg Grük, az őrség egyik tisztje. A folytatásra bólint, viszont mondania is kell valamit.*
- Tudom folytatni, de egyelőre nem akarom. Minden tisztelettel uram, én itt befejezem, ami még maradt, de utána nem kívánok visszamenni a kaszárnyába. A parancsnok úr lóhalálában magával hozott, hogy lássa, mit tudok, de semmi kötelezettséget még nem vállaltam. Azt hiszem, most egy ideig elég lesz ennyi. Talán majd később meglátogatom Önöket a Kaszárnyában. Remélem nem veszi rossz néven! *Semmi tiszteletlenség nincs a hangjában, csupán megfáradt a harcban, öldöklésben. Valószínű nem adja fel, hogy városőr legyen, de most egy kicsit pihennie kell. Most egyből nem fog neki menni. Bízik Grük megértésében, hiszen nem követelhetnek rajta számon semmit sem. Követte a parancsokat és végig kitartott, most viszont egy kicsit megfáradt. A tiszt láthatja rajta, hogy amit mond, azt úgy is gondolja. Szavatartó, ezért kész, hogy Lainor-ral befejezzék az utolsó parancsot, amit kapott.*
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-29 20:58:27
Üzenet elküldve: 2020-07-29 20:58:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Nyila talált, habár nem volt rá nagy szükség, mivel az ellenfél nem is igazán küzdött. A lövés után sietve halad ki a lányt cipelő férfi mögött, de mint kiderül a sietségre nincs nagy szükség, ugyanis az épület nem omlik le, mint ahogy azt a tiszt várta.
Kiérve a báró szól, hogy odalent még vannak foglyok, erre az őrmester egyből visszanéz a házra, és a falakon át a lejáró felé szegezi tekintetét.*
-Úgy lesz.
*Bólint a kérésre és már töri is a fejét, hogy pontosan mit is tegyen.*
-Ez volt a kötelességünk.
*Mondja a köszönetre a formaság kedvéért. Persze ha a hála majd megtérül, nem áll tervében elutasítani.
Aenae szavaira kezd összeállni a fejében egy ötlet, hogy mit is tegyen. A köszönetre már csak egy félmosollyal az arcán bólint.
Amíg a báróék elmennek és Dvorn igyekszik magából eltávolítani a nyilat, addig az őrmester összerakja magában a tervet. ~Ketten megkeresik az említett bodegát és ellenőrzik az onnan kijövőket, míg én legalább egy őrrel lemegyek innen.~
A terve igen egyszerű, de még esetleg be is válhat, már csak azt kell kiválasztania, hogy mit ki csináljon. A parancsnoknak vissza kéne mennie a kaszárnyába, mielőtt tiszt híján bármi balul ütne ki még egyszer. A két vele jövő városőr igen kimerült lehet, mivel az egész napos feladatok után már Grük is egyre keményebben érzi a fáradtság jeleit, így őket pihenni küldené. Marad a három Denjaarral jött újonc, velük kell számolnia. Odalép a sötételfhez, hogy megnézze annak állapotát.*
-Tudod folytatni?
*Kérdi, mert ugyan a varázsital eltűntette a sebet, de az őrmester nem igazán ért ezekhez a löttyökhöz, így csak rákérdez.*
-Közlegény!
*Néz rá Laniorra, hogy az tudja, hogy kinek is szól*
-Gyere ide! Ti ketten megkeresitek az úrnő által említett bodegát és ott ellenőriztek mindenkit, aki onnan ki akar jönni.
*Mondja, ha Dvorn válasza szerint tudja folytatni, ha nem, akkor csak egyes számban beszél Laniornak.*
-Reorik! Te velem jössz innen! A többiek a kaszárnyába!
*Ezután ha senkinek sincs ellenvetése megindul az épületbe és csak akkor áll meg, amikor Terwy holtteste mellé ér és kihúzza belőle a nyilat, majd továbbindul.*
//Epilógus//
*Nyila talált, habár nem volt rá nagy szükség, mivel az ellenfél nem is igazán küzdött. A lövés után sietve halad ki a lányt cipelő férfi mögött, de mint kiderül a sietségre nincs nagy szükség, ugyanis az épület nem omlik le, mint ahogy azt a tiszt várta.
Kiérve a báró szól, hogy odalent még vannak foglyok, erre az őrmester egyből visszanéz a házra, és a falakon át a lejáró felé szegezi tekintetét.*
-Úgy lesz.
*Bólint a kérésre és már töri is a fejét, hogy pontosan mit is tegyen.*
-Ez volt a kötelességünk.
*Mondja a köszönetre a formaság kedvéért. Persze ha a hála majd megtérül, nem áll tervében elutasítani.
Aenae szavaira kezd összeállni a fejében egy ötlet, hogy mit is tegyen. A köszönetre már csak egy félmosollyal az arcán bólint.
Amíg a báróék elmennek és Dvorn igyekszik magából eltávolítani a nyilat, addig az őrmester összerakja magában a tervet. ~Ketten megkeresik az említett bodegát és ellenőrzik az onnan kijövőket, míg én legalább egy őrrel lemegyek innen.~
A terve igen egyszerű, de még esetleg be is válhat, már csak azt kell kiválasztania, hogy mit ki csináljon. A parancsnoknak vissza kéne mennie a kaszárnyába, mielőtt tiszt híján bármi balul ütne ki még egyszer. A két vele jövő városőr igen kimerült lehet, mivel az egész napos feladatok után már Grük is egyre keményebben érzi a fáradtság jeleit, így őket pihenni küldené. Marad a három Denjaarral jött újonc, velük kell számolnia. Odalép a sötételfhez, hogy megnézze annak állapotát.*
-Tudod folytatni?
*Kérdi, mert ugyan a varázsital eltűntette a sebet, de az őrmester nem igazán ért ezekhez a löttyökhöz, így csak rákérdez.*
-Közlegény!
*Néz rá Laniorra, hogy az tudja, hogy kinek is szól*
-Gyere ide! Ti ketten megkeresitek az úrnő által említett bodegát és ott ellenőriztek mindenkit, aki onnan ki akar jönni.
*Mondja, ha Dvorn válasza szerint tudja folytatni, ha nem, akkor csak egyes számban beszél Laniornak.*
-Reorik! Te velem jössz innen! A többiek a kaszárnyába!
*Ezután ha senkinek sincs ellenvetése megindul az épületbe és csak akkor áll meg, amikor Terwy holtteste mellé ér és kihúzza belőle a nyilat, majd továbbindul.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-29 08:59:12
Üzenet elküldve: 2020-07-29 08:59:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*A remegő és omladozó házból sikerül kimenekülniük, mielőtt az még komoly beomlásokkal súlyosan megrongálódott volna. A menekülő suhanc, aki után kilőtte vesszőjét, sikeresen elmenekül. Nem találta el. Az ott maradt, sebesült, idősebb férfit, akinek kard is van a kezében, azt Hesgrim társuk felnyársalja a bárdjával. A férfi halála előtt még hörög valamit, aminek Dvorn nincs tisztában a jelentőségével. A küldetés sikeres. Az úrnő megmenekült. Miközben őrködik a kimentett úrnő körül, váratlanul egy bájitalt kap tőle. Nem ismeri az ilyen italokat, de a hölgy szerint meggyógyítja.*
- Köszönöm úrnőm. Ne aggódjon, most már biztonságban van. Vigyázzon magára! *Hálás tekintettel adózik a nőnek, s megpróbálja nyugtatni is, hogy a történések innentől már csak jó irányba fognak haladni. Mivel távozik a kettős, a zsoldosokkal, így egyben el is köszön a hölgytől. Ott marad a többi városőrrel segíteni az esetleges túlélőket a ház alatt. Mind ezek előtt egy földről felvett fadarabot vesz a szájába, amire ráharaphat. A következő mély lélegzetvételnél kihúzza a nyílvessző lábában maradt részét. Ezt visszafojtott ordítással tudja csak megtenni. Ezután a bájitalt kortyolja az utolsó cseppig elfogyasztva. A sebet bámulva várja a hatást, mert ilyen gyógyító italhoz még nem volt szerencséje eddig.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Epilógus//
*A remegő és omladozó házból sikerül kimenekülniük, mielőtt az még komoly beomlásokkal súlyosan megrongálódott volna. A menekülő suhanc, aki után kilőtte vesszőjét, sikeresen elmenekül. Nem találta el. Az ott maradt, sebesült, idősebb férfit, akinek kard is van a kezében, azt Hesgrim társuk felnyársalja a bárdjával. A férfi halála előtt még hörög valamit, aminek Dvorn nincs tisztában a jelentőségével. A küldetés sikeres. Az úrnő megmenekült. Miközben őrködik a kimentett úrnő körül, váratlanul egy bájitalt kap tőle. Nem ismeri az ilyen italokat, de a hölgy szerint meggyógyítja.*
- Köszönöm úrnőm. Ne aggódjon, most már biztonságban van. Vigyázzon magára! *Hálás tekintettel adózik a nőnek, s megpróbálja nyugtatni is, hogy a történések innentől már csak jó irányba fognak haladni. Mivel távozik a kettős, a zsoldosokkal, így egyben el is köszön a hölgytől. Ott marad a többi városőrrel segíteni az esetleges túlélőket a ház alatt. Mind ezek előtt egy földről felvett fadarabot vesz a szájába, amire ráharaphat. A következő mély lélegzetvételnél kihúzza a nyílvessző lábában maradt részét. Ezt visszafojtott ordítással tudja csak megtenni. Ezután a bájitalt kortyolja az utolsó cseppig elfogyasztva. A sebet bámulva várja a hatást, mert ilyen gyógyító italhoz még nem volt szerencséje eddig.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-28 19:32:13
Üzenet elküldve: 2020-07-28 19:32:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Urasan túllép azon a problémán, hogy Aenae a szemére veti, hogy nem kellene ott lennie. A kaszárnyán megígérte a lánynak, hogy nem fogja kockáztatni az életét, hogy kimentse, ám most mégis itt van. Persze, mindketten tudják, hogy ha nem jött volna, akkor valószínűleg egészen másképp alakul a lány sorsa, de az igric bízik benne, hogy a sikeres kiszabadítási kísérlet után, és persze azzal együtt, hogy a bárónak egy haja szála sem görbült, Aenae elnéző lesz a megszegett ígérettel kapcsolatban.
Az öreg Terwy lelke elhagyja a testét, az üveges tekintetű őrülttel csak egy pillantás erejéig foglalkozik a wegtoreni, majd figyelmét a lánynak szenteli, akiért kockára tette mások irháját.*
- Félrebeszélsz, kedvesem. Nyugodj meg, most már senki sem bánthat. *Nagyvonalú szavak, hisz honnan tudhatná az igric, hogy Terwy halálával a veszély is elmúlt a fejük fölül, de most ilyen szavakra van szükség. No meg nem szeretné, ha a lány botor mód a városnak adná a rossz emlékű házat, amiből a kereskedőház oly sok mindent ki tudna hozni. Egy fogadót mondjuk, a pincét már így is összenyitották az alsó szinttel, vagy egy kézműves boltot. Mindegy, csak ne legyen a városé.
A kipucolt telek problematikáját, amelyen keresztül Aenaet ide hozták, a városőrökre hagyja. Innentől az ő dolguk, hogy biztosítsák a helyszínt és kiszabadítsák a még élő és lent rekedt embereket. Az igric nem szeretne mást, csak visszamenni a Kalmárba és egy jó forró fürdőt venni és elfelejteni ezt az egész kálváriát.*
- Mi mást tehettem volna? *Kérdi a lánytól fáradt, kedves mosollyal. Hisz ez a hősük dolga. Megmenteni a bajba jutott lányt a gonosz karmai közül. A sebesült városőr kap egy bájitalt Aenaetől. Az igricnek fogalma sincs, honnan lehet ennyiféle gyógyital nála, de nincs már agya ezzel foglalkozni.*
- Később foglalkozunk vele is. A föld alól is előkerítem, nem lesz az ismert világnak olyan helye, ahol elbújhat a haragom elől. *Válaszol bizalmas hangon. Könnyelmű ígéretek, de olyan simán jönnek az ajkára, mintha valóban úgy gondolná. A valóságban úgy van, hogy majd a városőrök, meg a thargok majd előkerítik, ő már így is tetemes összeget áldozott a kiszabadításra. Ám persze ez nem az aranyról szólt, nem is a dicsőségről. Nem tudja tagadni, hogy érez valamit Aenae iránt és ezt csak úgy tudja kideríteni, ha a lány életben van és még sokáig vele lehet.*
- A Kalmárban kipihenheted magad, egy forró fürdő és egy nagy alvás. Ez kell most neked. *Folytatja, amikor Aenae ujjai az övé köré fonódnak. Egy pillanatra zavarba jön és nem a zsoldosok és a katonák lehetséges pillantása miatt. Viszonozza a mozdulatot, ujjaik összefonódnak. De vajon ki vetné ezt a szemükre? Ki merné kétségbe vonni a történtek jelentőségét. A kiszabadított lány és a kiszabadító közt létrejövő láthatatlan kapcsolat, mely több, mint egyszerű szövetség.
Az igric, borostája alatt halvány mosollyal öleli át Aenae vállát, hogy óvón vigyázzon rá, ahogy elindulnak a Wegtoreni Kalmár felé át a polgárnegyeden. Ha zsoldosok követik is, most nem törődik velük. Majd otthon, majd később.*
//Epilógus//
*Urasan túllép azon a problémán, hogy Aenae a szemére veti, hogy nem kellene ott lennie. A kaszárnyán megígérte a lánynak, hogy nem fogja kockáztatni az életét, hogy kimentse, ám most mégis itt van. Persze, mindketten tudják, hogy ha nem jött volna, akkor valószínűleg egészen másképp alakul a lány sorsa, de az igric bízik benne, hogy a sikeres kiszabadítási kísérlet után, és persze azzal együtt, hogy a bárónak egy haja szála sem görbült, Aenae elnéző lesz a megszegett ígérettel kapcsolatban.
Az öreg Terwy lelke elhagyja a testét, az üveges tekintetű őrülttel csak egy pillantás erejéig foglalkozik a wegtoreni, majd figyelmét a lánynak szenteli, akiért kockára tette mások irháját.*
- Félrebeszélsz, kedvesem. Nyugodj meg, most már senki sem bánthat. *Nagyvonalú szavak, hisz honnan tudhatná az igric, hogy Terwy halálával a veszély is elmúlt a fejük fölül, de most ilyen szavakra van szükség. No meg nem szeretné, ha a lány botor mód a városnak adná a rossz emlékű házat, amiből a kereskedőház oly sok mindent ki tudna hozni. Egy fogadót mondjuk, a pincét már így is összenyitották az alsó szinttel, vagy egy kézműves boltot. Mindegy, csak ne legyen a városé.
A kipucolt telek problematikáját, amelyen keresztül Aenaet ide hozták, a városőrökre hagyja. Innentől az ő dolguk, hogy biztosítsák a helyszínt és kiszabadítsák a még élő és lent rekedt embereket. Az igric nem szeretne mást, csak visszamenni a Kalmárba és egy jó forró fürdőt venni és elfelejteni ezt az egész kálváriát.*
- Mi mást tehettem volna? *Kérdi a lánytól fáradt, kedves mosollyal. Hisz ez a hősük dolga. Megmenteni a bajba jutott lányt a gonosz karmai közül. A sebesült városőr kap egy bájitalt Aenaetől. Az igricnek fogalma sincs, honnan lehet ennyiféle gyógyital nála, de nincs már agya ezzel foglalkozni.*
- Később foglalkozunk vele is. A föld alól is előkerítem, nem lesz az ismert világnak olyan helye, ahol elbújhat a haragom elől. *Válaszol bizalmas hangon. Könnyelmű ígéretek, de olyan simán jönnek az ajkára, mintha valóban úgy gondolná. A valóságban úgy van, hogy majd a városőrök, meg a thargok majd előkerítik, ő már így is tetemes összeget áldozott a kiszabadításra. Ám persze ez nem az aranyról szólt, nem is a dicsőségről. Nem tudja tagadni, hogy érez valamit Aenae iránt és ezt csak úgy tudja kideríteni, ha a lány életben van és még sokáig vele lehet.*
- A Kalmárban kipihenheted magad, egy forró fürdő és egy nagy alvás. Ez kell most neked. *Folytatja, amikor Aenae ujjai az övé köré fonódnak. Egy pillanatra zavarba jön és nem a zsoldosok és a katonák lehetséges pillantása miatt. Viszonozza a mozdulatot, ujjaik összefonódnak. De vajon ki vetné ezt a szemükre? Ki merné kétségbe vonni a történtek jelentőségét. A kiszabadított lány és a kiszabadító közt létrejövő láthatatlan kapcsolat, mely több, mint egyszerű szövetség.
Az igric, borostája alatt halvány mosollyal öleli át Aenae vállát, hogy óvón vigyázzon rá, ahogy elindulnak a Wegtoreni Kalmár felé át a polgárnegyeden. Ha zsoldosok követik is, most nem törődik velük. Majd otthon, majd később.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:25:52
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Egészen röviden, mindenfajta öröm nélkül nevet fel a férfi válaszán.*
- Igen, a szörnyeteg elég találó. *Pillant végig lassan a tőle nem túl messze üldögélőn. Végül is nem ő mondta, s ha már ilyen őszinte beszélgetést folytatnak, készségesen megerősíti Gabrael észrevételét.*
- Biztosan szerencsés csillagzat alatt születtél. *Bólogat a folytatásra komolyan, miközben ajkai alig észrevehető, féloldalas mosolyra húzódnak. Annyira szürreális számára ez az egész jelenet, hogy már nehezére esik komolyan venni. Könnyen meglehet, hogy maga alatt vágja így a fát, de nem tud mit tenni.*
- Azt nem nevezném oknak, hogy otthonnak használod a boltunkat, engem meg holmi házvezetőnőnek nézel. Nem szép dolog, szó se róla, de emiatt nem akarnám, hogy vér tapadjon a kezemhez. *Valójában egyáltalán nem biztos benne, hogy képes lenne ölni… még akkor sem, ha az egyik legősibb motiváció fűti, mint a bosszúvágy. Sokat gondolkozott már azon, ha valaki elé vezetné anyja vagy testvére gyilkosát, és kezébe adna egy jó fogású, éppen megfelelő pengehosszúságú tőrt, amit csak az illető szívébe kell mártani, vajon képes lenne-e megtenni. Eddig mindig arra jutott, hogy ameddig meg nem éli a pillanatot, ezt a kérdést sajnos lehetetlen eldönteni. Gabrael tetteinek, szavainak súlya meg sem közelíti egyelőre azt a pontot, ahol a gyilkosság, mint reális megoldás, szóba jöhet. A mérgezés gondolata csak szakmai ártalom.
A következő kérdésre szemei elkerekednek, látszik, hogy hirtelenjében köpni-nyelni nem tud. Még a végén (a nagyon-nagyon távoli végén) megsajnálja Gabraelt, hisz bármilyen keveset is beszéltek eddig, szinte minden hozzászólásából az derül ki, hogy fogalma nincs arról, milyen egy másik emberi lényhez kötődni. *
- Mert az apám? *Kérdez végül vissza, bár a néhány némán töltött pillanat alatt egy közepes szónoklatra elegendő indok fogalmazódik meg benne. Válaszra most nem vár, annál sokkal jobban meg van döbbentve.* - Szerinted… meg kellene ölnöm, mert… hasznavehetetlen? Számomra ő nem teher, hanem az utolsó ember, akiért még érdemes reggelente felkelnem. *Hangja most kivételesen őszintének tűnik, tekintete pedig meglehetősen zavartnak. Látszik, hogy nagyon kíváncsi a válaszra, addig nem is megy sehová.
Az időhúzásra csak egy rosszalló pillantás érkezik válasz gyanánt, hisz mit lehetne erre mondani. Megemlíthetné, hogy egy fikarcnyit sem érdekli, megázik-e a másik odakint, de attól valószínűleg nem távozna hamarabb. Inkább beletörődik, s hamarosan eltűnik az ajtó mögött, hogy apját is kiszolgálja.*
*Egészen röviden, mindenfajta öröm nélkül nevet fel a férfi válaszán.*
- Igen, a szörnyeteg elég találó. *Pillant végig lassan a tőle nem túl messze üldögélőn. Végül is nem ő mondta, s ha már ilyen őszinte beszélgetést folytatnak, készségesen megerősíti Gabrael észrevételét.*
- Biztosan szerencsés csillagzat alatt születtél. *Bólogat a folytatásra komolyan, miközben ajkai alig észrevehető, féloldalas mosolyra húzódnak. Annyira szürreális számára ez az egész jelenet, hogy már nehezére esik komolyan venni. Könnyen meglehet, hogy maga alatt vágja így a fát, de nem tud mit tenni.*
- Azt nem nevezném oknak, hogy otthonnak használod a boltunkat, engem meg holmi házvezetőnőnek nézel. Nem szép dolog, szó se róla, de emiatt nem akarnám, hogy vér tapadjon a kezemhez. *Valójában egyáltalán nem biztos benne, hogy képes lenne ölni… még akkor sem, ha az egyik legősibb motiváció fűti, mint a bosszúvágy. Sokat gondolkozott már azon, ha valaki elé vezetné anyja vagy testvére gyilkosát, és kezébe adna egy jó fogású, éppen megfelelő pengehosszúságú tőrt, amit csak az illető szívébe kell mártani, vajon képes lenne-e megtenni. Eddig mindig arra jutott, hogy ameddig meg nem éli a pillanatot, ezt a kérdést sajnos lehetetlen eldönteni. Gabrael tetteinek, szavainak súlya meg sem közelíti egyelőre azt a pontot, ahol a gyilkosság, mint reális megoldás, szóba jöhet. A mérgezés gondolata csak szakmai ártalom.
A következő kérdésre szemei elkerekednek, látszik, hogy hirtelenjében köpni-nyelni nem tud. Még a végén (a nagyon-nagyon távoli végén) megsajnálja Gabraelt, hisz bármilyen keveset is beszéltek eddig, szinte minden hozzászólásából az derül ki, hogy fogalma nincs arról, milyen egy másik emberi lényhez kötődni. *
- Mert az apám? *Kérdez végül vissza, bár a néhány némán töltött pillanat alatt egy közepes szónoklatra elegendő indok fogalmazódik meg benne. Válaszra most nem vár, annál sokkal jobban meg van döbbentve.* - Szerinted… meg kellene ölnöm, mert… hasznavehetetlen? Számomra ő nem teher, hanem az utolsó ember, akiért még érdemes reggelente felkelnem. *Hangja most kivételesen őszintének tűnik, tekintete pedig meglehetősen zavartnak. Látszik, hogy nagyon kíváncsi a válaszra, addig nem is megy sehová.
Az időhúzásra csak egy rosszalló pillantás érkezik válasz gyanánt, hisz mit lehetne erre mondani. Megemlíthetné, hogy egy fikarcnyit sem érdekli, megázik-e a másik odakint, de attól valószínűleg nem távozna hamarabb. Inkább beletörődik, s hamarosan eltűnik az ajtó mögött, hogy apját is kiszolgálja.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-28 15:20:55
Üzenet elküldve: 2020-07-28 15:20:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Aenae, majd mikor később majd visszagondol erre a pillanatra, akkor kétségkívül büszke lesz magára, mert ordítani szeretne és a tőrét újra meg újra a férfi mellkasába vágni, pofán rúgni, leköpni, de mégsem teszi. Csak áll tőle nem messze egy hosszú pillanatig, az üvöltésben ugyan nem akadályozza meg semmi, de a mellkas szurkálás és a pofán rúgás ellen elég erős érv a törpe csatabárdja, vagy a másik fickó nyila, köpködni meg továbbra sem tud, csak a saját állán folyna le a véres nyál. Marad hát a csendes, ámbár megvető pillantás, majd az épületből való elegáns távozás, mármint amennyire egy omladozó épületből való kirohanás elegáns lehet. Kívülről egészen úgy látni, hogy itt bizony a lányé az erkölcsi győzelem, az teljesen más kérdés, hogy ő maga nem érez semmi győzelemfélét.*
- Asszem, hogy a városnak adományozom az ingatlant, csináljon vele amit akar.
*Dohogja már odakint, igazság szerint nagyon elment a kedve ettől az árvaházasditól, látni sem akarja az épületet, amihez megannyi kedves, gyerekkori emlék fűzte eddig. Most a gyomrából lefelé lüktető fájdalom van csak.*
- Pár utcára egy kipucolt telken van egy bodega, engem ott vittek le.
*Hangja rekedtes, arcán ott a kín, no meg egy csomó kosz és a saját, felböfögött vére is készül odaszáradni. Meglehetősen elgyötört, mert bár a bájital a sebeit begyógyította, de mégis fáj mindene, hiszen azelőtt, hogy kardot döftek a hasába még meg is pofozták és egy lépcsőn is volt szerencséje legurulni, nincs jól és nemcsak fizikailag.*
- Be volt kötve a szemem, nem tudom, hogy merre vittek.
*Magyarázza kótyagosan. Fáradt.*
- Köszönöm, hogy értem jöttetek.
*Kissé zavarban van, mivel egyáltalán nem számított mentőakcióra - nem is várta el, Cha'ysst meg kifejezetten kérte is, hogy maradjon ki -, ilyen nagyszabásúra meg pláne nem. Topáz pillantása végigszalad a felmentőseregen, bár eléggé felületes a nézelődése, mert csak a sötételf sérülését szúrja ki. Ujjai végre úgy működnek, ahogyan ezt elvárja tőlük, így a szütyőjébe túr, majd átnyújt Dvorn Had'raudernek 1 Fűzöld varázsitalt.
.*
- Ez meggyógyít.
*A férfi érezheti, hogy a lány keze remeg, ha nem így lenne, akkor meglehet, hogy Aenae maga gondoskodna a sérüléséről, de jelenleg képtelen erre. A maga részéről biccentéssel búcsúzik attól, akikre nem vonatkoznak Cha'yss szavai.*
- A gyereket el kell kapni.
*Ezt már Cha'yssnak mondja, fojtott hangon, ha végre elindultak és kicsit eltávolodtak. Bjokot - a mostohatestvérét - egy kanál vízben is meg tudná fojtani, de szívesen ki is belezné. Ezt nyilván nem adhatja a városi őrség tudtára, de Cha'yssban maradéktalanul megbízik. Remegő keze a férfi kezét keresi, ujjait az ujja közé fonná, ha biztos kéz vezetné, akkor talán nem kóvályogna. Meg igazából nem érdekli már, ha bárki túl bizalmasnak találná a gesztust.*
//Epilógus//
*Aenae, majd mikor később majd visszagondol erre a pillanatra, akkor kétségkívül büszke lesz magára, mert ordítani szeretne és a tőrét újra meg újra a férfi mellkasába vágni, pofán rúgni, leköpni, de mégsem teszi. Csak áll tőle nem messze egy hosszú pillanatig, az üvöltésben ugyan nem akadályozza meg semmi, de a mellkas szurkálás és a pofán rúgás ellen elég erős érv a törpe csatabárdja, vagy a másik fickó nyila, köpködni meg továbbra sem tud, csak a saját állán folyna le a véres nyál. Marad hát a csendes, ámbár megvető pillantás, majd az épületből való elegáns távozás, mármint amennyire egy omladozó épületből való kirohanás elegáns lehet. Kívülről egészen úgy látni, hogy itt bizony a lányé az erkölcsi győzelem, az teljesen más kérdés, hogy ő maga nem érez semmi győzelemfélét.*
- Asszem, hogy a városnak adományozom az ingatlant, csináljon vele amit akar.
*Dohogja már odakint, igazság szerint nagyon elment a kedve ettől az árvaházasditól, látni sem akarja az épületet, amihez megannyi kedves, gyerekkori emlék fűzte eddig. Most a gyomrából lefelé lüktető fájdalom van csak.*
- Pár utcára egy kipucolt telken van egy bodega, engem ott vittek le.
*Hangja rekedtes, arcán ott a kín, no meg egy csomó kosz és a saját, felböfögött vére is készül odaszáradni. Meglehetősen elgyötört, mert bár a bájital a sebeit begyógyította, de mégis fáj mindene, hiszen azelőtt, hogy kardot döftek a hasába még meg is pofozták és egy lépcsőn is volt szerencséje legurulni, nincs jól és nemcsak fizikailag.*
- Be volt kötve a szemem, nem tudom, hogy merre vittek.
*Magyarázza kótyagosan. Fáradt.*
- Köszönöm, hogy értem jöttetek.
*Kissé zavarban van, mivel egyáltalán nem számított mentőakcióra - nem is várta el, Cha'ysst meg kifejezetten kérte is, hogy maradjon ki -, ilyen nagyszabásúra meg pláne nem. Topáz pillantása végigszalad a felmentőseregen, bár eléggé felületes a nézelődése, mert csak a sötételf sérülését szúrja ki. Ujjai végre úgy működnek, ahogyan ezt elvárja tőlük, így a szütyőjébe túr, majd átnyújt Dvorn Had'raudernek 1 Fűzöld varázsitalt.
.*- Ez meggyógyít.
*A férfi érezheti, hogy a lány keze remeg, ha nem így lenne, akkor meglehet, hogy Aenae maga gondoskodna a sérüléséről, de jelenleg képtelen erre. A maga részéről biccentéssel búcsúzik attól, akikre nem vonatkoznak Cha'yss szavai.*
- A gyereket el kell kapni.
*Ezt már Cha'yssnak mondja, fojtott hangon, ha végre elindultak és kicsit eltávolodtak. Bjokot - a mostohatestvérét - egy kanál vízben is meg tudná fojtani, de szívesen ki is belezné. Ezt nyilván nem adhatja a városi őrség tudtára, de Cha'yssban maradéktalanul megbízik. Remegő keze a férfi kezét keresi, ujjait az ujja közé fonná, ha biztos kéz vezetné, akkor talán nem kóvályogna. Meg igazából nem érdekli már, ha bárki túl bizalmasnak találná a gesztust.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-27 13:50:37
Üzenet elküldve: 2020-07-27 13:50:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Szörnyetegnek tartasz. De ezzel nekem nincs is problémám. *Fordul a szürke pillantás a lány felé, miután válaszolt. Pár pillanatig fürkészi Nisamie szemeit, majd azután folytatja.*
- Én az vagyok aki, aminek látsz, aminek mások látnak és nem is akarok másmilyen lenni. *Sóhajtja, ahogy leteszi a kiürült tálat és hátradől. A szék újra felnyög a súlya alatt, de kitart.*
- Most is lett volna okod rá. *Mondja ki a nyilvánvalót. Hisz betört hozzájuk és kikövetelte, hogy a lány ételt főzzön neki, miközben erre semmi joga nem volt. Legalábbis törvényes joga.
Az apáról is kiderül, hogy mi az a betegség, amiért a lány ennyire félti. A medvetermetű férfi elrévedő arckifejezéssel figyeli Nisamie arcát, amelyre folyton változó fényeket fest a táncoló gyertyaláng.*
- Ha semmi hasznát nem veszed, akkor miért van még életben? *Kérdi, mintha ez olyan természetes kérdés volna. Egy lovat levágnak, ha már nem képes húzni, a tehenet is, ha nem ad már tejet. Mintha ez az embereknél is így lehetne.*
- Csak szenvedsz és biztos vagyok benne, hogy neked sem öröm így élni. *Mutat körbe a sötét helyiségben.*
- Te okos lánynak tűnsz, erősnek, aki tudna boldogulni az életben, ha nem cipelne ilyen nehéz súlyt. *Nem mondja ki, de mindketten tudják, hogy mire is gondol a szakállas férfi.
Hosszabb csend áll be, ha a lány nem töri meg. Végül a medvetermetű dörmögő hangja hallatszik.*
- Menj csak. Odakint még esik. Csak nem zavarnál ki az esőbe ebben az ítéletidőben. *Mosolyodik el nyájasan a nagydarab férfi. Ha ilyen törődő lányról van szó, mint Nisamie, joggal feltételezi, hogy nem bánja, ha még egy kis ideig marad.*
- Szörnyetegnek tartasz. De ezzel nekem nincs is problémám. *Fordul a szürke pillantás a lány felé, miután válaszolt. Pár pillanatig fürkészi Nisamie szemeit, majd azután folytatja.*
- Én az vagyok aki, aminek látsz, aminek mások látnak és nem is akarok másmilyen lenni. *Sóhajtja, ahogy leteszi a kiürült tálat és hátradől. A szék újra felnyög a súlya alatt, de kitart.*
- Most is lett volna okod rá. *Mondja ki a nyilvánvalót. Hisz betört hozzájuk és kikövetelte, hogy a lány ételt főzzön neki, miközben erre semmi joga nem volt. Legalábbis törvényes joga.
Az apáról is kiderül, hogy mi az a betegség, amiért a lány ennyire félti. A medvetermetű férfi elrévedő arckifejezéssel figyeli Nisamie arcát, amelyre folyton változó fényeket fest a táncoló gyertyaláng.*
- Ha semmi hasznát nem veszed, akkor miért van még életben? *Kérdi, mintha ez olyan természetes kérdés volna. Egy lovat levágnak, ha már nem képes húzni, a tehenet is, ha nem ad már tejet. Mintha ez az embereknél is így lehetne.*
- Csak szenvedsz és biztos vagyok benne, hogy neked sem öröm így élni. *Mutat körbe a sötét helyiségben.*
- Te okos lánynak tűnsz, erősnek, aki tudna boldogulni az életben, ha nem cipelne ilyen nehéz súlyt. *Nem mondja ki, de mindketten tudják, hogy mire is gondol a szakállas férfi.
Hosszabb csend áll be, ha a lány nem töri meg. Végül a medvetermetű dörmögő hangja hallatszik.*
- Menj csak. Odakint még esik. Csak nem zavarnál ki az esőbe ebben az ítéletidőben. *Mosolyodik el nyájasan a nagydarab férfi. Ha ilyen törődő lányról van szó, mint Nisamie, joggal feltételezi, hogy nem bánja, ha még egy kis ideig marad.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-27 09:37:40
Üzenet elküldve: 2020-07-27 09:37:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*A házba minden csúszik lefelé. Olyan mintha aláásták volna az egész alapot. Menekülés közben mondjuk erre nem nagyon jut idő megmagyarázni. Az őrülten röhögő fickó még rászorít a bárdjára mint aki kívánja az acélt. Még az egyik városőr is megkínálja egy nyíllal. Szegény párának nem sok esélye van.*
- Egészségedre!
*Az öregnek kíván boldog halálnapot mert most meghal bizony. Amikor már eldőlt mint a leszúrt disznó akkor kirántja belőle a bárdját és átkutatja a gyorsan mozdítható értékeket. Laposan átforgatja nehogy kimaradjon valami értékes csecsebecse. Aztán úgy néz ki a viharfelhők elülnek és kijutnak a biztonságba. Az úrnő él és virul. Néhányan megtépázódtak és van aki súlyosan. De túlélték és erre nagy lakomát fognak csapni legalább is törpééknél biztos. Egy jó csata után ünnepelni kell. Dicsőíteni az elesetteket és megemlékezni a győzelemről. A báró magához inti a bandát és élt törpénk megy is mint jól fizetett zsoldos. Követi a gerléket vissza a kalmárba.*
//Epilógus//
*A házba minden csúszik lefelé. Olyan mintha aláásták volna az egész alapot. Menekülés közben mondjuk erre nem nagyon jut idő megmagyarázni. Az őrülten röhögő fickó még rászorít a bárdjára mint aki kívánja az acélt. Még az egyik városőr is megkínálja egy nyíllal. Szegény párának nem sok esélye van.*
- Egészségedre!
*Az öregnek kíván boldog halálnapot mert most meghal bizony. Amikor már eldőlt mint a leszúrt disznó akkor kirántja belőle a bárdját és átkutatja a gyorsan mozdítható értékeket. Laposan átforgatja nehogy kimaradjon valami értékes csecsebecse. Aztán úgy néz ki a viharfelhők elülnek és kijutnak a biztonságba. Az úrnő él és virul. Néhányan megtépázódtak és van aki súlyosan. De túlélték és erre nagy lakomát fognak csapni legalább is törpééknél biztos. Egy jó csata után ünnepelni kell. Dicsőíteni az elesetteket és megemlékezni a győzelemről. A báró magához inti a bandát és élt törpénk megy is mint jól fizetett zsoldos. Követi a gerléket vissza a kalmárba.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-26 20:44:02
Üzenet elküldve: 2020-07-26 20:44:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Az igric az oszlopok felé kerülve nézi végig, ahogy a törpe csatabárdja, majd Grük nyila pontot tesz az őrült Terwy terveinek végére. Arról nincs fogalma, hogy a kölyök, bárki is legyen az - Aenae mostohatestvére, ha hinni lehet az öregnek - kereket old az üldözők erőfeszítései ellenére.
A ház végül nem omlik össze, csak az alá ásott alagutak adják meg magukat. A bárónak fogalma sincs, mi lett a lentiekkel, de nem is fontos számára, csak egy valaki, az pedig Aenae.
Lelassít a halódó Terwy mellett, a lányt is leteszi, mielőtt ellenőrzi, képes-e megállni a lábán, de nem engedi el, a derekánál fogva tartja, míg végighallgatják az utolsó szavait.
Bjok a mostohatestvér lehet, akiről még nem tudja, hogy elmenekült, legfeljebb sejti, de most az őrültnek szenteli a figyelmét. Az, hogy fosztogatásba kezdenek a felbérelt zsoldosok, egyáltalán nem zavarja már, a veszély úgy tűnik, elmúlt. A kölyökkel lehet még probléma, sőt, minden bizonnyal lesz is, de arról majd később gondoskodik.*
- Gyere, menjünk haza. *Suttogja Aenaenek és reméli, a lánynak nem lesz ellenvetése, hogy elhagyják ezt a rossz emlékű helyet. Érdekes és megmosolyogtató, hogy most éppen az jut az eszébe, hogy mennyivel drágább lesz így árvaházzá alakítani az épületet azután, hogy az alsó szint csaknem teljesen beomlott. Sárga tekintete Denjaart keresi, ha ő nincs ott, akkor az őrmesterét.*
- Odalent emberek vannak bezárva, Kagaenae kisasszony nemrég jelezte. *Az egyik remek tulajdonsága, hogy még ilyenkor is képes szerepben maradni, pedig már kezd fáradni.*
- Kérem, gondoskodjanak róluk. *Teszi hozzá és egészen őszinte együttérzést lehet kihallani a hangjából.*
- A zsoldosokkal visszamegyünk a Kalmár fogadóba, ott megtalálnak minket, ha szükség lesz ránk. Nem szeretném, ha az úrnő tovább lenne itt. *Teszi hozzá és ezt senki sem vitathatja el tőlük.*
- Remélem, megértik. Köszönöm a segítségüket, a hálám nem marad el. *Sóhajtja az őrmester szemébe nézve, majd ha Aenaenek sincs ellenvetése, akkor el is indulhatnak a Kalmár felé.*
- Ti gyertek velem! *Kiált oda a zsoldosoknak, mert őket azért fizeti, hogy neki engedelmeskedjenek.*
- A kölyök hol van? *Kérdi még, mert az ő testét nem látja sehol. Így meglehet, hogy sikerült elmenekülnie.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.26 20:44:59
//Epilógus//
*Az igric az oszlopok felé kerülve nézi végig, ahogy a törpe csatabárdja, majd Grük nyila pontot tesz az őrült Terwy terveinek végére. Arról nincs fogalma, hogy a kölyök, bárki is legyen az - Aenae mostohatestvére, ha hinni lehet az öregnek - kereket old az üldözők erőfeszítései ellenére.
A ház végül nem omlik össze, csak az alá ásott alagutak adják meg magukat. A bárónak fogalma sincs, mi lett a lentiekkel, de nem is fontos számára, csak egy valaki, az pedig Aenae.
Lelassít a halódó Terwy mellett, a lányt is leteszi, mielőtt ellenőrzi, képes-e megállni a lábán, de nem engedi el, a derekánál fogva tartja, míg végighallgatják az utolsó szavait.
Bjok a mostohatestvér lehet, akiről még nem tudja, hogy elmenekült, legfeljebb sejti, de most az őrültnek szenteli a figyelmét. Az, hogy fosztogatásba kezdenek a felbérelt zsoldosok, egyáltalán nem zavarja már, a veszély úgy tűnik, elmúlt. A kölyökkel lehet még probléma, sőt, minden bizonnyal lesz is, de arról majd később gondoskodik.*
- Gyere, menjünk haza. *Suttogja Aenaenek és reméli, a lánynak nem lesz ellenvetése, hogy elhagyják ezt a rossz emlékű helyet. Érdekes és megmosolyogtató, hogy most éppen az jut az eszébe, hogy mennyivel drágább lesz így árvaházzá alakítani az épületet azután, hogy az alsó szint csaknem teljesen beomlott. Sárga tekintete Denjaart keresi, ha ő nincs ott, akkor az őrmesterét.*
- Odalent emberek vannak bezárva, Kagaenae kisasszony nemrég jelezte. *Az egyik remek tulajdonsága, hogy még ilyenkor is képes szerepben maradni, pedig már kezd fáradni.*
- Kérem, gondoskodjanak róluk. *Teszi hozzá és egészen őszinte együttérzést lehet kihallani a hangjából.*
- A zsoldosokkal visszamegyünk a Kalmár fogadóba, ott megtalálnak minket, ha szükség lesz ránk. Nem szeretném, ha az úrnő tovább lenne itt. *Teszi hozzá és ezt senki sem vitathatja el tőlük.*
- Remélem, megértik. Köszönöm a segítségüket, a hálám nem marad el. *Sóhajtja az őrmester szemébe nézve, majd ha Aenaenek sincs ellenvetése, akkor el is indulhatnak a Kalmár felé.*
- Ti gyertek velem! *Kiált oda a zsoldosoknak, mert őket azért fizeti, hogy neki engedelmeskedjenek.*
- A kölyök hol van? *Kérdi még, mert az ő testét nem látja sehol. Így meglehet, hogy sikerült elmenekülnie.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.26 20:44:59
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-26 15:33:17
Üzenet elküldve: 2020-07-26 15:33:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*A dübörgés és morajlás erősödik, de furcsa módon még mindig a föld alól szól, s ahogy a csapat maradék tagja is kifelé halad, még mindig a talajszint felől érezni a bizonytalanságot, bár nyilvánvalóan a ház tartófalai is megsínylik a dolgot. Nem dől össze. Ellenben a csapóajtó mögötti rész lassan omlani kezd, nem össze, csak lefelé. A hatalmas étkezőasztal a lépcső felé csúszik, vélhetően máshol is bútorok tűnnek el a föld alatt, ahogyan az elfűrészelt támasztógerendák megadják magukat, úgy omlik be, a korábban véres verejtékkel megásott alagút, s a tortúra helyszínei, a kínzókamrák, a ketrecek. Nem tudni, hogy mi lett az áldozatokkal, ahogyan azt sem, hogy meddig tart az alagút, de, ha a későbbiekben körbenéz bárki is, láthatja, hogy nem oly messzire, csupán a szomszéd utcára nyíló düledező viskóig. Bjok elrohan, legalábbis ki az ajtón, onnan már nem láthatják. Gwaeren utánahajított tőre ártalmatlanul hull le a földre, meglepően fürge a kis fickó, vagy csak mellé társult a szerencse. Dvorn számszeríja hasonlóképpen jár, bár jobban megközelíti a futót, az, azonban elhagyja a helyszínt, mielőtt hátába találhatnának. Akik kifelé indultak, nem sokra rá, elhagyhatják a házat, mely még mindig sínyli a föld beomlását, de kitart. Bizonyára lesz mit eltakarítani, de egy ilyen kúria biztos alapokon nyugszik, az ásóknak arra meg volt eszük, hogy ne a tartófalak alatt párhuzamosan haladjanak azokkal. Szerencsére. Lousadel lándzsáját megtalálhatja, mely ugyanott van, hová hajította, s eldobhatja ismét, de eredménytelenül, a kölyök nyomát bottal üthetik.
Terwy Burghe. Az ő esete más. Az őrült röhögés még akkor is rázza, mikor Hesgrim bárdja beleszalad, sőt görcsösen markol rá annak nyelére, s vigyorogva szorítva mártja meg önnön testében, csak erőtlenül csap néhányat a karddal a levegőbe. Laposakat pislant akkor is, mikor Grük nyílvesszeje mellkasába csapódik, majd lassan megvonaglik.*
- Kagaenae... Burghe... heh... tiéd lehet a ház, megegyeztünk... úgysem az a lényeg, Bjok végre felnőtt... sokat segítettetek... *Hörgi még utoljára, majd nyaka előrehanyatlik. Hesgrim átkutathatja, közben az is kiderül, hogy az épület nem omlik össze, csupán az alatta keresztül-kasul ásott alagutak támfalai dőlnek be, nagy réseket hagyva, kígyózva a padlón. Szóval Hesgrim kutathat, de csalatkoznia kell, bár nem az ő hibája. Közelítve az alak gyanúsan ismerős, az ki bal oldalt először lőtt, s először kapott sebet is, majd a lépcső alá vonult, kit később Hesgrim egyik társa már átkutatott, s gazdag zsákmánnyal távozhatott. Terwy Burghe... mindig is mestere volt a beépülésnek, ez vitte idáig, ezáltal tett szert kapcsolatokra, melyeket most torz fia örökölt.
Kagaenae megmenekült. A bátor csapat hősies előrenyomulása okán a lefizetett zsoldosok és egy kisebb hadsereg sem állhatták útjukat. Másrészről, kissé belekóstolhattak abba, ami még csak csírájából kel ki, ami még csak most ébredezik. Bjok. A név nem először és nem is utoljára hangzott fel, hallani lehet majd még róla. Egy kölyök, ki látszólag gyermek még, de csak Sárváros pusztuló világának egy torz szüleménye, kinek kegyetlenségét néhányan már felemlegetik, ahogyan kedvenc, félarcú óriás teremtményének éjszakai üvöltését is, mikor nőket teper maga alá. Az ilyenek szinte elpusztíthatatlanok, főként, ha politikai érdekek is megkívánják a fennmaradásukat. Ez a történet most véget ért... egy jó időre. A történetek mindig csak addig nyugszanak, míg ékes ajkú énekesek meg nem énekelik a folytatást. Míg a gyermekeknek izgalmat okozó mesékből, egyszer valóság nem válik, s a nagyszülők által halkan elsuttogott mesék meg nem elevenednek az utcákon. Persze ehhez kell a történet, s kell a legenda, kell egy halkan suttogó száj, így az is lehet, hogy ez is csak egy lesz a sok közül, folytatás nélkül, belesüllyedve a romok közé, bűzös mocsárillatot felböffentve.*
//Epilógus//
*A dübörgés és morajlás erősödik, de furcsa módon még mindig a föld alól szól, s ahogy a csapat maradék tagja is kifelé halad, még mindig a talajszint felől érezni a bizonytalanságot, bár nyilvánvalóan a ház tartófalai is megsínylik a dolgot. Nem dől össze. Ellenben a csapóajtó mögötti rész lassan omlani kezd, nem össze, csak lefelé. A hatalmas étkezőasztal a lépcső felé csúszik, vélhetően máshol is bútorok tűnnek el a föld alatt, ahogyan az elfűrészelt támasztógerendák megadják magukat, úgy omlik be, a korábban véres verejtékkel megásott alagút, s a tortúra helyszínei, a kínzókamrák, a ketrecek. Nem tudni, hogy mi lett az áldozatokkal, ahogyan azt sem, hogy meddig tart az alagút, de, ha a későbbiekben körbenéz bárki is, láthatja, hogy nem oly messzire, csupán a szomszéd utcára nyíló düledező viskóig. Bjok elrohan, legalábbis ki az ajtón, onnan már nem láthatják. Gwaeren utánahajított tőre ártalmatlanul hull le a földre, meglepően fürge a kis fickó, vagy csak mellé társult a szerencse. Dvorn számszeríja hasonlóképpen jár, bár jobban megközelíti a futót, az, azonban elhagyja a helyszínt, mielőtt hátába találhatnának. Akik kifelé indultak, nem sokra rá, elhagyhatják a házat, mely még mindig sínyli a föld beomlását, de kitart. Bizonyára lesz mit eltakarítani, de egy ilyen kúria biztos alapokon nyugszik, az ásóknak arra meg volt eszük, hogy ne a tartófalak alatt párhuzamosan haladjanak azokkal. Szerencsére. Lousadel lándzsáját megtalálhatja, mely ugyanott van, hová hajította, s eldobhatja ismét, de eredménytelenül, a kölyök nyomát bottal üthetik.
Terwy Burghe. Az ő esete más. Az őrült röhögés még akkor is rázza, mikor Hesgrim bárdja beleszalad, sőt görcsösen markol rá annak nyelére, s vigyorogva szorítva mártja meg önnön testében, csak erőtlenül csap néhányat a karddal a levegőbe. Laposakat pislant akkor is, mikor Grük nyílvesszeje mellkasába csapódik, majd lassan megvonaglik.*
- Kagaenae... Burghe... heh... tiéd lehet a ház, megegyeztünk... úgysem az a lényeg, Bjok végre felnőtt... sokat segítettetek... *Hörgi még utoljára, majd nyaka előrehanyatlik. Hesgrim átkutathatja, közben az is kiderül, hogy az épület nem omlik össze, csupán az alatta keresztül-kasul ásott alagutak támfalai dőlnek be, nagy réseket hagyva, kígyózva a padlón. Szóval Hesgrim kutathat, de csalatkoznia kell, bár nem az ő hibája. Közelítve az alak gyanúsan ismerős, az ki bal oldalt először lőtt, s először kapott sebet is, majd a lépcső alá vonult, kit később Hesgrim egyik társa már átkutatott, s gazdag zsákmánnyal távozhatott. Terwy Burghe... mindig is mestere volt a beépülésnek, ez vitte idáig, ezáltal tett szert kapcsolatokra, melyeket most torz fia örökölt.
Kagaenae megmenekült. A bátor csapat hősies előrenyomulása okán a lefizetett zsoldosok és egy kisebb hadsereg sem állhatták útjukat. Másrészről, kissé belekóstolhattak abba, ami még csak csírájából kel ki, ami még csak most ébredezik. Bjok. A név nem először és nem is utoljára hangzott fel, hallani lehet majd még róla. Egy kölyök, ki látszólag gyermek még, de csak Sárváros pusztuló világának egy torz szüleménye, kinek kegyetlenségét néhányan már felemlegetik, ahogyan kedvenc, félarcú óriás teremtményének éjszakai üvöltését is, mikor nőket teper maga alá. Az ilyenek szinte elpusztíthatatlanok, főként, ha politikai érdekek is megkívánják a fennmaradásukat. Ez a történet most véget ért... egy jó időre. A történetek mindig csak addig nyugszanak, míg ékes ajkú énekesek meg nem énekelik a folytatást. Míg a gyermekeknek izgalmat okozó mesékből, egyszer valóság nem válik, s a nagyszülők által halkan elsuttogott mesék meg nem elevenednek az utcákon. Persze ehhez kell a történet, s kell a legenda, kell egy halkan suttogó száj, így az is lehet, hogy ez is csak egy lesz a sok közül, folytatás nélkül, belesüllyedve a romok közé, bűzös mocsárillatot felböffentve.*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:02:52
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:02:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Egyik szemöldöke kicsit magasabbra húzódik, ahogy Gabrael visszakérdez. Inkább számított valami farkasvigyorra, vagy rideg kacajra, mint arra, hogy a harcost érdekelni fogja a véleménye.*
- Hogy miért ne? *Hangja és vonásai is őszinte értetlenséget tükröznek.* - Mert akkor talán nem úgy viselkedtél volna, ahogy... *Ráncolja össze a homlokát, ahogy újból a férfira pillant. Igyekezne olvasni a szavakhoz társuló tekintetből, de a gyér fény mellett erre nem nagyon van módja. Kezdi úgy érezni, hogy egyre kevésbé érti, mi is történik most éppen, ez pedig nem segít abban, hogy megnyugodjon. Az már sokkal inkább, hogy a tányérból viharos sebességgel tűnik el a kása, ami -elviekben- az idegen egyre közelgő távozását jelzi. Már nem kell sokat kibírnia.*
- Ha van okom rá, talán igen. *Feleli egyszerűen, mint akit egyáltalán nem lepett meg a kérdésfelvetés. Az utána érkező megjegyzésre nem reagál, hacsak az apró vállrándítás nem számít annak. Őt jelenleg egyáltalán nem érdekli, mit hisz vagy gondol róla a másik.*
- Téveszmés. Őrült vagy elmebeteg, ahogy jobban tetszik. *Érződik, hogy ez a téma nem éppen a kedvence, és kezd elege lenni abból, hogy a férfi nem adja fel az apja iránti érdeklődést. Nem érti, miként lehetne ez hasznos információ Gabrael számára, de már nem is akarja megtudni. Az üresen árválkodó tányérra néz, majd jelentőségteljesen vissza a szürke szemekbe.*
- Fel kell vinnem a vacsoráját... de ahogy látom, úgyis indulni készülsz. *Hátrál még néhány lépést a lépcsőt rejtő ajtó irányába, de közben véletlenül sem téveszti szem elől a másikat.*
*Egyik szemöldöke kicsit magasabbra húzódik, ahogy Gabrael visszakérdez. Inkább számított valami farkasvigyorra, vagy rideg kacajra, mint arra, hogy a harcost érdekelni fogja a véleménye.*
- Hogy miért ne? *Hangja és vonásai is őszinte értetlenséget tükröznek.* - Mert akkor talán nem úgy viselkedtél volna, ahogy... *Ráncolja össze a homlokát, ahogy újból a férfira pillant. Igyekezne olvasni a szavakhoz társuló tekintetből, de a gyér fény mellett erre nem nagyon van módja. Kezdi úgy érezni, hogy egyre kevésbé érti, mi is történik most éppen, ez pedig nem segít abban, hogy megnyugodjon. Az már sokkal inkább, hogy a tányérból viharos sebességgel tűnik el a kása, ami -elviekben- az idegen egyre közelgő távozását jelzi. Már nem kell sokat kibírnia.*
- Ha van okom rá, talán igen. *Feleli egyszerűen, mint akit egyáltalán nem lepett meg a kérdésfelvetés. Az utána érkező megjegyzésre nem reagál, hacsak az apró vállrándítás nem számít annak. Őt jelenleg egyáltalán nem érdekli, mit hisz vagy gondol róla a másik.*
- Téveszmés. Őrült vagy elmebeteg, ahogy jobban tetszik. *Érződik, hogy ez a téma nem éppen a kedvence, és kezd elege lenni abból, hogy a férfi nem adja fel az apja iránti érdeklődést. Nem érti, miként lehetne ez hasznos információ Gabrael számára, de már nem is akarja megtudni. Az üresen árválkodó tányérra néz, majd jelentőségteljesen vissza a szürke szemekbe.*
- Fel kell vinnem a vacsoráját... de ahogy látom, úgyis indulni készülsz. *Hátrál még néhány lépést a lépcsőt rejtő ajtó irányába, de közben véletlenül sem téveszti szem elől a másikat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093