Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:18:03
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:18:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Bólint Grem válaszára, így már világos a kötelek dolga. A körülöttük sűrűsödő sötétségtől kezdi úgy érezni, hogy tompulnak érzékei, pedig csupán látása gyengül, és másképp koppannak a hangok, mint a felszínen. Az ottani zajok már nem is igen érnek el ide.*
- Aha.
*Nyugtázza Rodd magyarázkodását a csomóról. Egy kicsit még méregeti, de aztán annyiban hagyja a dolgot, és figyeli az utána jövők sikeres megérkezését.
A barlangok terén elgondolkodik. A közelebbi előnyére válik, hogy Grem részint már ismeri és mozgolódásra figyelt fel benne. Az ismeretlen, mélyebben fekvő barlang viszont talán nagyobb tereket rejt, ahol a fenevadak gyülekezhetnek. Ennyiből nehéz megmondani, melyik a jobb. Az sem kizárt, hogy ugyanoda vezetnek. Valahogy az az érzése támad, hogy ha már földalatti lényekről van szó, akkor mélyebben sűrűbben vannak.*
- Nekem megfelel.
*Vonja meg a vállát Rodd javaslatára.*
*Bólint Grem válaszára, így már világos a kötelek dolga. A körülöttük sűrűsödő sötétségtől kezdi úgy érezni, hogy tompulnak érzékei, pedig csupán látása gyengül, és másképp koppannak a hangok, mint a felszínen. Az ottani zajok már nem is igen érnek el ide.*
- Aha.
*Nyugtázza Rodd magyarázkodását a csomóról. Egy kicsit még méregeti, de aztán annyiban hagyja a dolgot, és figyeli az utána jövők sikeres megérkezését.
A barlangok terén elgondolkodik. A közelebbi előnyére válik, hogy Grem részint már ismeri és mozgolódásra figyelt fel benne. Az ismeretlen, mélyebben fekvő barlang viszont talán nagyobb tereket rejt, ahol a fenevadak gyülekezhetnek. Ennyiből nehéz megmondani, melyik a jobb. Az sem kizárt, hogy ugyanoda vezetnek. Valahogy az az érzése támad, hogy ha már földalatti lényekről van szó, akkor mélyebben sűrűbben vannak.*
- Nekem megfelel.
*Vonja meg a vállát Rodd javaslatára.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-13 14:17:15
Üzenet elküldve: 2019-02-13 14:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Csak a tekintetével átkozza el a vöröst, aki a szavaival elérte, hogy Lorthon már rá is dühös legyen ne csak a gnómra. Akinek a nyomába is eredne, de szólnak, hogy már lent elkapták. A bocsánatkérésre és, hogy majd lefertőtlenítik csak vállat von. Neki aztán mindegy. Önt rá egy kis pálinkát vagy még azt se muszáj. Anno a bandában is ilyen volt. Aern-nek kellett mindig ráparancsolni, hogy nézesse meg Nyápiccal a sebét. Mor-nak is bólint, hogy jól van. Semmi baja. Az se okoz neki gondot mikor leugrik a törmelékekre. Mikor pedig lent van megindul a lefogott gnóm felé. Ha pedig a többiek nem állítják meg vagy a kormos nem szól rá akkor emeli is a lábát, hogy a kis féreg fejét beletapossa a földbe. Nem is csak egyszer. Addig míg hagyják vagy nem lesz rászólva vagy nem marad más a kis féreg fejéből csak egy élettelen húsmassza. A tekintetében pedig az eddigi rideg érzéketlenség ahogy kiadja magából a haragját. Ha rászólnak akkor megáll, de keze a fegyvere markolatát markolja és a gnómot figyeli.*
*Csak a tekintetével átkozza el a vöröst, aki a szavaival elérte, hogy Lorthon már rá is dühös legyen ne csak a gnómra. Akinek a nyomába is eredne, de szólnak, hogy már lent elkapták. A bocsánatkérésre és, hogy majd lefertőtlenítik csak vállat von. Neki aztán mindegy. Önt rá egy kis pálinkát vagy még azt se muszáj. Anno a bandában is ilyen volt. Aern-nek kellett mindig ráparancsolni, hogy nézesse meg Nyápiccal a sebét. Mor-nak is bólint, hogy jól van. Semmi baja. Az se okoz neki gondot mikor leugrik a törmelékekre. Mikor pedig lent van megindul a lefogott gnóm felé. Ha pedig a többiek nem állítják meg vagy a kormos nem szól rá akkor emeli is a lábát, hogy a kis féreg fejét beletapossa a földbe. Nem is csak egyszer. Addig míg hagyják vagy nem lesz rászólva vagy nem marad más a kis féreg fejéből csak egy élettelen húsmassza. A tekintetében pedig az eddigi rideg érzéketlenség ahogy kiadja magából a haragját. Ha rászólnak akkor megáll, de keze a fegyvere markolatát markolja és a gnómot figyeli.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-13 11:35:19
Üzenet elküldve: 2019-02-13 11:35:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség kezdete//
*Lorthonnak nem súlyos a sérülése, a későbbiek során bizonyára el kell majd látni, de sem vérveszteség, sem egyéb gondok nem akadályozzák abban, hogy Morr után induljon, aki amint látja, hogy Lorthonnak gondjai akadnak megáll. A rövid eszmecsere után természetesen a csapat vérszemet kapva indul a gnóm után, ki addigra már bőséggel leért a földszintre. Egyik kalandozónak sem okoz gondot lejutni, hisz a törmelékhalom laza szerkezetű, bár bokájuk megakadhatna, jórészt inkább tompítja az ugrás okozta ütközést. A gnóm mindeközben már Salwar markában, amibe gyakorlatilag egyenesen belefutott, miután pofával felradírozta a romos ház kövezetét.*
- Nem úgy gondoltam. *Nyögi ki a férfi súlya alatt.* Kezdjük elölről. 100 arany? *Kérdezi a kedves R'lillától a pofátlanja, ritka egy kórság az biztos, bár a gnómokról köztudott, hogy alkalmasint meglehetősen okos, de makacs lények is egyben. Nem véletlenül szentelik életüket sokszor a világtól elzártan tudományos pergamenekbe és mások számára érthetetlen ábrákba burkolózva. Mert senki sem tudja elviselni a tenyérbemászó stílusukat. Akadnak persze kivételek, de igazán ritkán és különleges esetekben.
Lor, Mor, Zara, R'lilla és Salwar tehát immár a földszinten gyülekezhetnek, s folytathatják a tárgyalást, ami vélhetően hamarosan véget is ér, ugyanis a kis fickó ellenállása elég rendesen megcsappan, s érzi a Salwar keze által szorított hurkot a nyakán. Hogy vannak e még titkai, vagy tervei, nem lehet tudni, de az biztos. Korábbi kijelentése kapcsán mintha meggondolná magát, ahogyan szépen gyűlnek körülötte a vándorok. Persze valójában Lorthon és Zara képe is bőségesen elegendő a közreműködéshez.*
- Arra kell menni. *Nyögi ki, ha tudja.* Indulhatunk? *Megpróbálja szemgolyóit Salwar felé fordítani és Lorthonról el, emiatt úgy néz ki, mint aki a saját agyát kívánja megpillantani. Valószínűleg ezért is az erőlködés, a korábbiakból kiindulva messzelátó kéne hozzá.*
*Lorthonnak nem súlyos a sérülése, a későbbiek során bizonyára el kell majd látni, de sem vérveszteség, sem egyéb gondok nem akadályozzák abban, hogy Morr után induljon, aki amint látja, hogy Lorthonnak gondjai akadnak megáll. A rövid eszmecsere után természetesen a csapat vérszemet kapva indul a gnóm után, ki addigra már bőséggel leért a földszintre. Egyik kalandozónak sem okoz gondot lejutni, hisz a törmelékhalom laza szerkezetű, bár bokájuk megakadhatna, jórészt inkább tompítja az ugrás okozta ütközést. A gnóm mindeközben már Salwar markában, amibe gyakorlatilag egyenesen belefutott, miután pofával felradírozta a romos ház kövezetét.*
- Nem úgy gondoltam. *Nyögi ki a férfi súlya alatt.* Kezdjük elölről. 100 arany? *Kérdezi a kedves R'lillától a pofátlanja, ritka egy kórság az biztos, bár a gnómokról köztudott, hogy alkalmasint meglehetősen okos, de makacs lények is egyben. Nem véletlenül szentelik életüket sokszor a világtól elzártan tudományos pergamenekbe és mások számára érthetetlen ábrákba burkolózva. Mert senki sem tudja elviselni a tenyérbemászó stílusukat. Akadnak persze kivételek, de igazán ritkán és különleges esetekben.
Lor, Mor, Zara, R'lilla és Salwar tehát immár a földszinten gyülekezhetnek, s folytathatják a tárgyalást, ami vélhetően hamarosan véget is ér, ugyanis a kis fickó ellenállása elég rendesen megcsappan, s érzi a Salwar keze által szorított hurkot a nyakán. Hogy vannak e még titkai, vagy tervei, nem lehet tudni, de az biztos. Korábbi kijelentése kapcsán mintha meggondolná magát, ahogyan szépen gyűlnek körülötte a vándorok. Persze valójában Lorthon és Zara képe is bőségesen elegendő a közreműködéshez.*
- Arra kell menni. *Nyögi ki, ha tudja.* Indulhatunk? *Megpróbálja szemgolyóit Salwar felé fordítani és Lorthonról el, emiatt úgy néz ki, mint aki a saját agyát kívánja megpillantani. Valószínűleg ezért is az erőlködés, a korábbiakból kiindulva messzelátó kéne hozzá.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-12 23:07:45
Üzenet elküldve: 2019-02-12 23:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség kezdete//
* A lány kuncogva ugrik a férfi karjaiba, megbízva benne, s nem is kell csalódnia, a mélységi gond nélkül elkapja. Vad vigyorgással konstatálja a másik örömét, szereti látni más arcokon is azt a felettább csodás görbét, ami az életet élhetővé teszi.
Kitörő boldogsággal fogadja a puszit is, mert eddig csak ő osztogatott, pedig kapni is imád, nem csak adni, a kezét pedig Calenek erősen megmarkolni ( Vagyis Rlilla erősséggel ami azért annyira nem erős de tőle ez telik ) és mássza meg vidám csacsogás közepette a lépcső maradványait.
A hintóról való fecsegését azonban Cale belé folytja, mikor egy hirtelen mozdulattal magához húzza. Kicsit meglepődik, ám az ígéret olyan csodálatos, hogy nyikkanni sem tud, eláll a szava, ami nagy szó a vereskénél. Szemei csillognak és máris hevesebben dobog a szíve, ahogy magát képzeli abba a gyönyörű hintóba. Így hát nem is kétséges, hogy amint felocsúd rögvest a férfi nyakába is ugrik hálája jeléül és jól megölelgeti, iparkodva, hogy semennyi rés ne is legyen kettejük teste között, mert az úgy a legeslegszemélyesebb. *
- Ha lesz egy hintóm bármikor elfuvarozlak bárhová - * ígéri meg kacsintva, amikor is sivalkodást hall s amint megfordul ott találja a kis gnómot a padlón elnyúlva. *
- Hát te? - * pislog nagyokat és még le is guggol hozzá, ám ekkor már Cale kezelésbe feszi a dolgot így ő csak megfigyelő. *
* A lány kuncogva ugrik a férfi karjaiba, megbízva benne, s nem is kell csalódnia, a mélységi gond nélkül elkapja. Vad vigyorgással konstatálja a másik örömét, szereti látni más arcokon is azt a felettább csodás görbét, ami az életet élhetővé teszi.
Kitörő boldogsággal fogadja a puszit is, mert eddig csak ő osztogatott, pedig kapni is imád, nem csak adni, a kezét pedig Calenek erősen megmarkolni ( Vagyis Rlilla erősséggel ami azért annyira nem erős de tőle ez telik ) és mássza meg vidám csacsogás közepette a lépcső maradványait.
A hintóról való fecsegését azonban Cale belé folytja, mikor egy hirtelen mozdulattal magához húzza. Kicsit meglepődik, ám az ígéret olyan csodálatos, hogy nyikkanni sem tud, eláll a szava, ami nagy szó a vereskénél. Szemei csillognak és máris hevesebben dobog a szíve, ahogy magát képzeli abba a gyönyörű hintóba. Így hát nem is kétséges, hogy amint felocsúd rögvest a férfi nyakába is ugrik hálája jeléül és jól megölelgeti, iparkodva, hogy semennyi rés ne is legyen kettejük teste között, mert az úgy a legeslegszemélyesebb. *
- Ha lesz egy hintóm bármikor elfuvarozlak bárhová - * ígéri meg kacsintva, amikor is sivalkodást hall s amint megfordul ott találja a kis gnómot a padlón elnyúlva. *
- Hát te? - * pislog nagyokat és még le is guggol hozzá, ám ekkor már Cale kezelésbe feszi a dolgot így ő csak megfigyelő. *
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-12 08:59:38
Üzenet elküldve: 2019-02-12 08:59:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*A bokája hála az isteneknek jól van, komolyabb sérülés nélkül megúszta. Talán tesz rá majd valamilyen kötést idővel, hogy tartsa, de most még ezzel sem kell bajlódnia. Megmozgatja és próbál minden helyzetben ránehezedni, hisz ha baj van, akkor inkább most derüljön ki.
Grem csomója nem akkora nagy csoda ha méltóztatik odafigyelni a tanítvány, gyorsan megköti maga is a másik után annak felügyelete mellett. Eléggé lefoglalja a dolog, így Zeya távolról hangzó kérdése igazán el sem jut hozzá. Mikor leérve teszi fel kérdését Rodd úgy dönt, most praktikusabb az őszinteség. *
-Semmi gond, csak elbambultam a csomóbemutatást és azt hittem már ismerem. * fűz bele egy kis valótlanságot azért, így hátha kevésbé tűnik idiótának * - De rég volt tévedtem. Picit keményebben érkeztem, de nem komoly, teszteltem. * válaszol. Azért amennyire lehet próbálja mozgatni és gyúrni, ezt szúrja ki az utolsóként érkező mágus.*
- Semmi komoly, köszönöm a felajánlást. Olyan, mint amikor valaki rosszul lép. Nem fog akadályozni, alkalomadtán teszek rá kötést és jobb lesz, mint új korában. Ha ennyitől megfutamodnék, akkor igazán nagyot csalódnék önmagamban, ráadásul még azt is gondolhatnák, hogy csak az ürügyre vártam a lelépéshez.
*Grem továbbiakat érintő kérdésére nem tud igazán okosat mondani, de ez persze nem akadályozza meg a hozzászólásban.*
- Az ismert barlangba talán már kár bemenni, biztos mindent megfigyeltél, mi sem találnánk benne újat. * néz Gremre * - A már megkezdett és a teljesen ismeretlen egyaránt jó lehet, a részemről érveim nincsenek egyik mellett sem. * Zsebéből előveszi a jól megkopott régi érmét és feldobja, majd elkapva a kézfejére teszi. * - Írás, alsó. * dünnyögi.* - Szóval, ha nektek sem lesznek érveitek egyik vagy másik mellett, akkor én az alsóra szavazok. * mondja vállvonva, majd a többiekre néz remélve, hogy több okuk lesz bemenni egyik vagy másik barlangba, mint a vakszerencse.*.
*A bokája hála az isteneknek jól van, komolyabb sérülés nélkül megúszta. Talán tesz rá majd valamilyen kötést idővel, hogy tartsa, de most még ezzel sem kell bajlódnia. Megmozgatja és próbál minden helyzetben ránehezedni, hisz ha baj van, akkor inkább most derüljön ki.
Grem csomója nem akkora nagy csoda ha méltóztatik odafigyelni a tanítvány, gyorsan megköti maga is a másik után annak felügyelete mellett. Eléggé lefoglalja a dolog, így Zeya távolról hangzó kérdése igazán el sem jut hozzá. Mikor leérve teszi fel kérdését Rodd úgy dönt, most praktikusabb az őszinteség. *
-Semmi gond, csak elbambultam a csomóbemutatást és azt hittem már ismerem. * fűz bele egy kis valótlanságot azért, így hátha kevésbé tűnik idiótának * - De rég volt tévedtem. Picit keményebben érkeztem, de nem komoly, teszteltem. * válaszol. Azért amennyire lehet próbálja mozgatni és gyúrni, ezt szúrja ki az utolsóként érkező mágus.*
- Semmi komoly, köszönöm a felajánlást. Olyan, mint amikor valaki rosszul lép. Nem fog akadályozni, alkalomadtán teszek rá kötést és jobb lesz, mint új korában. Ha ennyitől megfutamodnék, akkor igazán nagyot csalódnék önmagamban, ráadásul még azt is gondolhatnák, hogy csak az ürügyre vártam a lelépéshez.
*Grem továbbiakat érintő kérdésére nem tud igazán okosat mondani, de ez persze nem akadályozza meg a hozzászólásban.*
- Az ismert barlangba talán már kár bemenni, biztos mindent megfigyeltél, mi sem találnánk benne újat. * néz Gremre * - A már megkezdett és a teljesen ismeretlen egyaránt jó lehet, a részemről érveim nincsenek egyik mellett sem. * Zsebéből előveszi a jól megkopott régi érmét és feldobja, majd elkapva a kézfejére teszi. * - Írás, alsó. * dünnyögi.* - Szóval, ha nektek sem lesznek érveitek egyik vagy másik mellett, akkor én az alsóra szavazok. * mondja vállvonva, majd a többiekre néz remélve, hogy több okuk lesz bemenni egyik vagy másik barlangba, mint a vakszerencse.*.
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-12 08:46:37
Üzenet elküldve: 2019-02-12 08:46:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Ő maga nem sokat érzékel a mögötte és mellette zajló dolgokból, annyira nagyon összpontosít a gnómra, hogy minden egyebet kizár az agya. De hiába minden törekvése a gnóm fürgébb és ügyesebb, helyzeti előnye van méretéből és talán a ház ismeretéből fakadóan, így hamar elveszti szem elől. Ekkor fordul meg és addigra már Lorthon is talpon van, de az elhangzó szavak elég beszédesek a számára, hogy kikövetkeztesse mi történhetett. Kíváncsian nyújtja nyakát, hogy a férfi sebét szemlélje meg.*
- Jól vagy?
*Kérdezi, miközben sarkon fordul és lassú, fáradt léptekkel elindul vissza, út közben lehajol és felveszi Zara tőrét. Alkalma egyelőre nem akad odaadni, mert az ügyes kis vörös már lent is van.*
- Ejj, öreg vagyok én már ehhez.
*Morogja orra alatt, majd igyekszik Mor'rhuk is megugrani az akadályt és ő sem kitörni a lábát. Ha ez megtörtént, akkor oda nyújtja a fegyvert Zarának, közben pedig kíváncsi és egyszersmind aggódó tekintettel keresi Lorthont és figyeli, hogy sérült lábával mit tud produkálni, ha pedig úgy látja szükséges, akkor természetesen segít neki.*
*Ő maga nem sokat érzékel a mögötte és mellette zajló dolgokból, annyira nagyon összpontosít a gnómra, hogy minden egyebet kizár az agya. De hiába minden törekvése a gnóm fürgébb és ügyesebb, helyzeti előnye van méretéből és talán a ház ismeretéből fakadóan, így hamar elveszti szem elől. Ekkor fordul meg és addigra már Lorthon is talpon van, de az elhangzó szavak elég beszédesek a számára, hogy kikövetkeztesse mi történhetett. Kíváncsian nyújtja nyakát, hogy a férfi sebét szemlélje meg.*
- Jól vagy?
*Kérdezi, miközben sarkon fordul és lassú, fáradt léptekkel elindul vissza, út közben lehajol és felveszi Zara tőrét. Alkalma egyelőre nem akad odaadni, mert az ügyes kis vörös már lent is van.*
- Ejj, öreg vagyok én már ehhez.
*Morogja orra alatt, majd igyekszik Mor'rhuk is megugrani az akadályt és ő sem kitörni a lábát. Ha ez megtörtént, akkor oda nyújtja a fegyvert Zarának, közben pedig kíváncsi és egyszersmind aggódó tekintettel keresi Lorthont és figyeli, hogy sérült lábával mit tud produkálni, ha pedig úgy látja szükséges, akkor természetesen segít neki.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-11 23:04:29
Üzenet elküldve: 2019-02-11 23:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Talán nem ártott volna figyelmeztetni Lorthont is, hogy mire készül a vörös. Úgy valószínűleg elkerülhető lett volna az, hogy a gnóm lába helyett társát akadályozza meg abban, hogy elfusson.*
- Basszus, Lorthon! Meglett volna, ha nem szaladsz be elé, kicsit figyelhetnél! *vágja a férfihez idegesen, mit sem törődve, hogy épp majdnem egy tőrt állított a lábába. Az adrenalin hajtja őt, később talán majd jobban érdekelni fogja társa épsége is.
Míg ők ezt lerendezik, Morr szerencsére már a szökevényük nyomába ered. Gondolkodik rajta Zara, hogy itt maradjon ha esetleg erre szaladna a kisfickó, vagy inkább szaladjon ő is utána, de még mielőtt döntetne, Cale kiabál nekik. Odasétál a peremhez, és elégedett mosollyal méri végig a földön fekvő gnómot.*
- Morr! Lent van, Cale elkapta! *Kiabál a férfi után, majd egy kicsit megenyhült arccal fordul már Lorthon felé is.*
- Egyébként bocs, remélem, nem komoly. Majd lent megnézzük meg lefertőtlenítjük, jó? Biztos ami biztos.
*Nagyon azért nem fogja túlizgulni a helyzetet, önző módon saját dolgain kívül kevés dolog van, ami érdekli. Speciel a gnóm most igen, úgyhogy a mélységihez hasonló módon ő is leugrik a törmelékhalomra, remélhetőleg épségben.*
*Talán nem ártott volna figyelmeztetni Lorthont is, hogy mire készül a vörös. Úgy valószínűleg elkerülhető lett volna az, hogy a gnóm lába helyett társát akadályozza meg abban, hogy elfusson.*
- Basszus, Lorthon! Meglett volna, ha nem szaladsz be elé, kicsit figyelhetnél! *vágja a férfihez idegesen, mit sem törődve, hogy épp majdnem egy tőrt állított a lábába. Az adrenalin hajtja őt, később talán majd jobban érdekelni fogja társa épsége is.
Míg ők ezt lerendezik, Morr szerencsére már a szökevényük nyomába ered. Gondolkodik rajta Zara, hogy itt maradjon ha esetleg erre szaladna a kisfickó, vagy inkább szaladjon ő is utána, de még mielőtt döntetne, Cale kiabál nekik. Odasétál a peremhez, és elégedett mosollyal méri végig a földön fekvő gnómot.*
- Morr! Lent van, Cale elkapta! *Kiabál a férfi után, majd egy kicsit megenyhült arccal fordul már Lorthon felé is.*
- Egyébként bocs, remélem, nem komoly. Majd lent megnézzük meg lefertőtlenítjük, jó? Biztos ami biztos.
*Nagyon azért nem fogja túlizgulni a helyzetet, önző módon saját dolgain kívül kevés dolog van, ami érdekli. Speciel a gnóm most igen, úgyhogy a mélységihez hasonló módon ő is leugrik a törmelékhalomra, remélhetőleg épségben.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:58:23
Üzenet elküldve: 2019-02-11 21:58:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
- A férfiasságom nagyobb. * Nevet fel a férfi, de nem fecsérel rá több szót, mert nem akarja fényezni magát. Inkább lemászik, és elkapja a lányt, még a fülébe is nevet, hiába, a vöröske jókedve úgy tűnik, hogy ragadós. Egy pillanatra a mélységi el is felejti, hogy mit csinálnak itt, és hogy ki ő. De ez csak egy pillanat, amit nem tud megragadni, mert képzeletbeli markából kilibben, mint az apró tollacska, amit a kisgyerek akar elragadni a levegőből. Sietve nyom hát egy puszit a lány homlokára, mielőtt óvatosan leengedné, figyelve rá, hogy nehogy rosszul lépjen. A kezét fogva vezeti át a törmelékeken, ha hagyja, támasza ezekben a bizonytalan időkben. *
- Nem hiszek az istenekben, de ha hinnék is, se gondolnám, hogy lejönnek kocsikázni. * Csóválja meg a fejét, és ha még mindig fogja a lányka kezét, akkor megpördíti, hogy szembe nézzen vele. * De ígérem, hogy egyszer szerzek neked egy gyönyörű hintót. Megérdemled.
* Jelenti ki, és talán még csak nem is hazudik. Legalábbis szeretné azt hinni, hogy ezek a szavai most igazak, és így fog tenni. Azonban nem nagyon tudja folytatni az ígérgetést, mert hamarosan megjelenik a pimasz gnóm, aki úgy tűnik, hogy meglógott társai elől. Cale nem gondolkodik sokat, igyekszik egyből rávetni magát, a vállát akarja elkapni az egyik kezével, és a hóna alatt a másikkal, úgy fogva meg, hogy ne tudjon szabadulni belőle. Ha sikerül, akkor megpróbál a gerincére térdelni, hogy biztosabban foghassa le. *
- Srácok, szerintem le akartok jönni! * Kiabál fel a többieknek, ha sikerült a gnómfogócska. *
- A férfiasságom nagyobb. * Nevet fel a férfi, de nem fecsérel rá több szót, mert nem akarja fényezni magát. Inkább lemászik, és elkapja a lányt, még a fülébe is nevet, hiába, a vöröske jókedve úgy tűnik, hogy ragadós. Egy pillanatra a mélységi el is felejti, hogy mit csinálnak itt, és hogy ki ő. De ez csak egy pillanat, amit nem tud megragadni, mert képzeletbeli markából kilibben, mint az apró tollacska, amit a kisgyerek akar elragadni a levegőből. Sietve nyom hát egy puszit a lány homlokára, mielőtt óvatosan leengedné, figyelve rá, hogy nehogy rosszul lépjen. A kezét fogva vezeti át a törmelékeken, ha hagyja, támasza ezekben a bizonytalan időkben. *
- Nem hiszek az istenekben, de ha hinnék is, se gondolnám, hogy lejönnek kocsikázni. * Csóválja meg a fejét, és ha még mindig fogja a lányka kezét, akkor megpördíti, hogy szembe nézzen vele. * De ígérem, hogy egyszer szerzek neked egy gyönyörű hintót. Megérdemled.
* Jelenti ki, és talán még csak nem is hazudik. Legalábbis szeretné azt hinni, hogy ezek a szavai most igazak, és így fog tenni. Azonban nem nagyon tudja folytatni az ígérgetést, mert hamarosan megjelenik a pimasz gnóm, aki úgy tűnik, hogy meglógott társai elől. Cale nem gondolkodik sokat, igyekszik egyből rávetni magát, a vállát akarja elkapni az egyik kezével, és a hóna alatt a másikkal, úgy fogva meg, hogy ne tudjon szabadulni belőle. Ha sikerül, akkor megpróbál a gerincére térdelni, hogy biztosabban foghassa le. *
- Srácok, szerintem le akartok jönni! * Kiabál fel a többieknek, ha sikerült a gnómfogócska. *
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-11 20:02:24
Üzenet elküldve: 2019-02-11 20:02:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Lorthon jól sejtette a kis mocsok csak lassítani akarja őket, de olyan nagyot nem tud rúgni, hogy veszélyes legyen számukra. Még a kezét se kell a szeme elé kapnia. A tüzet átugorva a kis mocsok nyomába ered vagyis eredne mert hirtelen valami fájdalom hasít a lábába. Lenéz majd nem kell a támadót se sokáig keresni. A vörösre vetülnek gyilkos pillantásai amiknek a valódi célpontja valójában a gnóm majd a következő pillanatban már rohan Mor után, aki beelőzte. Azért reméli a kis mocsokból marad majd neki is.*
*Lorthon jól sejtette a kis mocsok csak lassítani akarja őket, de olyan nagyot nem tud rúgni, hogy veszélyes legyen számukra. Még a kezét se kell a szeme elé kapnia. A tüzet átugorva a kis mocsok nyomába ered vagyis eredne mert hirtelen valami fájdalom hasít a lábába. Lenéz majd nem kell a támadót se sokáig keresni. A vörösre vetülnek gyilkos pillantásai amiknek a valódi célpontja valójában a gnóm majd a következő pillanatban már rohan Mor után, aki beelőzte. Azért reméli a kis mocsokból marad majd neki is.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:01:36
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:01:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lorthonnak igaza van. A kis vakarék jóformán csak figyelemelterelésre tudja használni a parazsat, ahhoz, hogy felfelé ívelő rúgás legyen, alaposan alá kellene lábbal kanyarítani, de akkor a gnóm is megégne. Így kezével szükségtelen védenie magát, gyakorlatilag az első felocsúdása után rögtön indulhat is. A félig beszakadt tető ellenére is visszhangzik a visítás, amivel a gnóm megindul, gyorsan iramodik meg a hátsó szoba felé, s Lorthont semmi nem akadályozza meg, hogy utána induljon, Zara is lép, Lorthonnal egy időben, bár kiált is a férfinak, indulását nem várja meg, bízik célzóképességében. A tőr útjára indul, azonban a folyosó szűk és a gnóm sem cikázik, még bőséggel tíz méteren belül van, mikor Zara lép, ahogy Lorthon is. A célpont nagyon kicsi, a gnóm apró lábai nem könnyű célpontok. Találat. De nem a várt módon. Lorthon lábszárában heveny fájdalmat érezhet, ugyanis a dobás útjába lép, nem láthatja az elinduló tőrt, ami ugyan nem találja telibe, pusztán áthasítja kissé a bőrt, majd zörrenve a földre hullik. A sérülés nem súlyos, éppenséggel egyelőre csak kissé megtorpanásra készteti a férfit, bár bizonyára utána még jobban felbőszíti. A csapat kezd összeszokni, azonban még nem teljes a kör, muszáj, hogy figyeljenek egymásra és mozdulataikat alaposan összehangolják, főleg egy nem túl széles helyen. Morr a tőr szelét érezheti, hiszen szinte Lorthon nyomában nyargal tovább, az utolsó pillanatban sikerül csak a megtorpanó férfit kikerülnie, immár ő az első, ha nem áll meg Lorthon lassulására, üldözheti tovább a gnómot.
Az semmit nem vesz észre a mögötte zajló eseményekből, csak ordít, mint a fába szorult féreg és sikerrel eltűnik a folyosó végén nyíló szobában.
Salwar megfontoltságra játszik, s milyen jól teszi. Vélhetően pontosan hallja a mögötte zajló dolgokat, de inkább mindent feltesz egy lapra. A leomlott törmelékhalomra, immár befolyásoló körülmény nélkül játszi könnyedséggel ugrik le, s Rlilla ugrását is tudja tompítani. Épp időben érkeznek, akkor érkezik a gnóm az egyik sötét sarokból, hol lehetett valami repedés, amin leereszkedett. Arcára a győzelemittas vigyor csal ráncokat, egészen addig, míg ismét előre nem fordul:*
- Pancseree... *Üvölti hátrafelé csúfondárosan, majd sarkain próbál fékezni, egészen pontosan a lány és Salwar lábai előtt landol hason, pofájával felszántva a kövezetet.*
- Hupszi! *Tekint fel, bájos mosolyt villantva, retkes képpel és vérző húsos ajkaival.* Jó lesz az ötven, egye fene. *Még nem áll fel, csak úgy legyint, hasán fetrengve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lorthonnak igaza van. A kis vakarék jóformán csak figyelemelterelésre tudja használni a parazsat, ahhoz, hogy felfelé ívelő rúgás legyen, alaposan alá kellene lábbal kanyarítani, de akkor a gnóm is megégne. Így kezével szükségtelen védenie magát, gyakorlatilag az első felocsúdása után rögtön indulhat is. A félig beszakadt tető ellenére is visszhangzik a visítás, amivel a gnóm megindul, gyorsan iramodik meg a hátsó szoba felé, s Lorthont semmi nem akadályozza meg, hogy utána induljon, Zara is lép, Lorthonnal egy időben, bár kiált is a férfinak, indulását nem várja meg, bízik célzóképességében. A tőr útjára indul, azonban a folyosó szűk és a gnóm sem cikázik, még bőséggel tíz méteren belül van, mikor Zara lép, ahogy Lorthon is. A célpont nagyon kicsi, a gnóm apró lábai nem könnyű célpontok. Találat. De nem a várt módon. Lorthon lábszárában heveny fájdalmat érezhet, ugyanis a dobás útjába lép, nem láthatja az elinduló tőrt, ami ugyan nem találja telibe, pusztán áthasítja kissé a bőrt, majd zörrenve a földre hullik. A sérülés nem súlyos, éppenséggel egyelőre csak kissé megtorpanásra készteti a férfit, bár bizonyára utána még jobban felbőszíti. A csapat kezd összeszokni, azonban még nem teljes a kör, muszáj, hogy figyeljenek egymásra és mozdulataikat alaposan összehangolják, főleg egy nem túl széles helyen. Morr a tőr szelét érezheti, hiszen szinte Lorthon nyomában nyargal tovább, az utolsó pillanatban sikerül csak a megtorpanó férfit kikerülnie, immár ő az első, ha nem áll meg Lorthon lassulására, üldözheti tovább a gnómot.
Az semmit nem vesz észre a mögötte zajló eseményekből, csak ordít, mint a fába szorult féreg és sikerrel eltűnik a folyosó végén nyíló szobában.
Salwar megfontoltságra játszik, s milyen jól teszi. Vélhetően pontosan hallja a mögötte zajló dolgokat, de inkább mindent feltesz egy lapra. A leomlott törmelékhalomra, immár befolyásoló körülmény nélkül játszi könnyedséggel ugrik le, s Rlilla ugrását is tudja tompítani. Épp időben érkeznek, akkor érkezik a gnóm az egyik sötét sarokból, hol lehetett valami repedés, amin leereszkedett. Arcára a győzelemittas vigyor csal ráncokat, egészen addig, míg ismét előre nem fordul:*
- Pancseree... *Üvölti hátrafelé csúfondárosan, majd sarkain próbál fékezni, egészen pontosan a lány és Salwar lábai előtt landol hason, pofájával felszántva a kövezetet.*
- Hupszi! *Tekint fel, bájos mosolyt villantva, retkes képpel és vérző húsos ajkaival.* Jó lesz az ötven, egye fene. *Még nem áll fel, csak úgy legyint, hasán fetrengve.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-11 17:29:33
Üzenet elküldve: 2019-02-11 17:29:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
- Csodálatos hely. *Mondja csendesen mielőtt leülnének, a lányra nézve, s előtte a helyiségen is végigfuttatva tekintetét.* Mindig elképedem, milyen lenyűgöző helyen élsz, magam sohasem voltam a technika nagy vívmányosa, mégis elvarázsolnak a ketyeréid. *Nevet fel halkan, arra figyel, hogy hangjába még véletlenül se gyűljön sem gúny, sem cinizmus, csupán néma kedvesség. Engedi magát elvezetni, s némán bólint a gyújtós és a kandalló kapcsán.*
- Ez esetben nem is tétlenkedem. *Fúrja mohazöldjeit a lány indigóiba, aztán kissé elvörösödve elfordul. Ismét lágy csókra vágyna, azonban nem akarja minduntalan letámadni a lányt, egyébiránt is azt gondolja, előző nap kissé előreszaladt, talán amiatt is volt a nézeteltérés és a magyarázkodás.*
- Esetleg addig mondj egy címet, melyből szeretnél felolvasást hallani. *Fordul a gyújtós felé, s szakavatott kézzel készíti be a tűztérbe, szépen egymás felé helyezve az apróbb gallyakat, kis hasábokat négyzetalakban. A gyújtósra nagyobb fát is helyez, azt már kissé kuszábban, hogy lehetőség szerint mindenhonnan érje az összeset a lassan felcsapó láng. Nem telik el sok idő, s valóban melegíthetik már kezüket, majd a tűz lágy fénye kezd bekúszni a könyvtár sötétebb sarkaiba is.*
- A szófa magam is úgy gondolom, hogy tökéletes hely lesz. Egy az ízlésünk, kedvesem. *Mosolyodik el őszintén, aztán, ha Cinnek sikerült könyvet választania, akkor ölébe fogja, s a lány után maga is leül a szófára.*
- Vagy előbb együnk? *Kérdezi, feltekintve, mikor már épp kinyitná egy kedvesnek tűnő oldalon.*
- Farkaséhes vagyok. *Mosolya egy kissé szélesebb, ugyanis gyomra is közbeszól kissé, persze nem bírja ki, hogy a könyvbe bele ne kukkantson.*
- Vers, vagy próza? *Kérdezi kíváncsi tekintettel.* Kaland, vagy romantikus? *Billenti oldalra fejét.* Fizika, vagy fantázia? *Húzza fel a szemöldökét.* Csók, vagy ölelés? *Nem bírja tovább, bár nem közeledik, utalása egyértelmű, igaz, csak egyetlenegy csókot tervez, s szemei máris lopva az ajtó felé tekintenek, vajon megadatik-e az elcsent édes pillanat, a szolgáló lány feltűnése nélkül?*
//A könyvtár melege//
- Csodálatos hely. *Mondja csendesen mielőtt leülnének, a lányra nézve, s előtte a helyiségen is végigfuttatva tekintetét.* Mindig elképedem, milyen lenyűgöző helyen élsz, magam sohasem voltam a technika nagy vívmányosa, mégis elvarázsolnak a ketyeréid. *Nevet fel halkan, arra figyel, hogy hangjába még véletlenül se gyűljön sem gúny, sem cinizmus, csupán néma kedvesség. Engedi magát elvezetni, s némán bólint a gyújtós és a kandalló kapcsán.*
- Ez esetben nem is tétlenkedem. *Fúrja mohazöldjeit a lány indigóiba, aztán kissé elvörösödve elfordul. Ismét lágy csókra vágyna, azonban nem akarja minduntalan letámadni a lányt, egyébiránt is azt gondolja, előző nap kissé előreszaladt, talán amiatt is volt a nézeteltérés és a magyarázkodás.*
- Esetleg addig mondj egy címet, melyből szeretnél felolvasást hallani. *Fordul a gyújtós felé, s szakavatott kézzel készíti be a tűztérbe, szépen egymás felé helyezve az apróbb gallyakat, kis hasábokat négyzetalakban. A gyújtósra nagyobb fát is helyez, azt már kissé kuszábban, hogy lehetőség szerint mindenhonnan érje az összeset a lassan felcsapó láng. Nem telik el sok idő, s valóban melegíthetik már kezüket, majd a tűz lágy fénye kezd bekúszni a könyvtár sötétebb sarkaiba is.*
- A szófa magam is úgy gondolom, hogy tökéletes hely lesz. Egy az ízlésünk, kedvesem. *Mosolyodik el őszintén, aztán, ha Cinnek sikerült könyvet választania, akkor ölébe fogja, s a lány után maga is leül a szófára.*
- Vagy előbb együnk? *Kérdezi, feltekintve, mikor már épp kinyitná egy kedvesnek tűnő oldalon.*
- Farkaséhes vagyok. *Mosolya egy kissé szélesebb, ugyanis gyomra is közbeszól kissé, persze nem bírja ki, hogy a könyvbe bele ne kukkantson.*
- Vers, vagy próza? *Kérdezi kíváncsi tekintettel.* Kaland, vagy romantikus? *Billenti oldalra fejét.* Fizika, vagy fantázia? *Húzza fel a szemöldökét.* Csók, vagy ölelés? *Nem bírja tovább, bár nem közeledik, utalása egyértelmű, igaz, csak egyetlenegy csókot tervez, s szemei máris lopva az ajtó felé tekintenek, vajon megadatik-e az elcsent édes pillanat, a szolgáló lány feltűnése nélkül?*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-11 16:50:00
Üzenet elküldve: 2019-02-11 16:50:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség kezdete//
- Az az volt? Azt hittem a férfiasságod! De butuska vagyok - * kacarászik magán Rlilla, elvégre hiába néz ki ma született báránynak ilyen téren elég sok tapasztalata van, akaratán kívül is. Persze Calenek azonnal elhisz mindent így mosolyogva figyeli a mutatványt, ahogy a mélységi lemászik és ha szerencsésen leérkezett és olyan állapotban van, hogy Rlillát is el tudja kapni, akkor aggályok nélkül ugrik remélhetőleg a férfi karjaiba. Ha esetleg valami gond van akkor is megpróbál lemászni, hogy a másik segítségére legyen esetlegessen tudjon segíteni a fiolakeresésében.
Ha minden jól megy és épségben lenn vannak Rlilla ugrándozva indul meg az ajtó felé. *
- Szerinted megint fogunk látni olyan gyönyörű hintót? Olyan szépet még soha életemben nem láttam, biztos nagy úr utazhat rajta, vagy maga az egyik égi isten. Mond Cale, szerinted az istenek lejönnek ide kocsikázni? Én biztos lejönnék! - * csacsog ám ki nem megy, az ajtónál megáll vagy hát, ami maradt belőle, ha maradt valami és bevárja a másikat. *
- Az az volt? Azt hittem a férfiasságod! De butuska vagyok - * kacarászik magán Rlilla, elvégre hiába néz ki ma született báránynak ilyen téren elég sok tapasztalata van, akaratán kívül is. Persze Calenek azonnal elhisz mindent így mosolyogva figyeli a mutatványt, ahogy a mélységi lemászik és ha szerencsésen leérkezett és olyan állapotban van, hogy Rlillát is el tudja kapni, akkor aggályok nélkül ugrik remélhetőleg a férfi karjaiba. Ha esetleg valami gond van akkor is megpróbál lemászni, hogy a másik segítségére legyen esetlegessen tudjon segíteni a fiolakeresésében.
Ha minden jól megy és épségben lenn vannak Rlilla ugrándozva indul meg az ajtó felé. *
- Szerinted megint fogunk látni olyan gyönyörű hintót? Olyan szépet még soha életemben nem láttam, biztos nagy úr utazhat rajta, vagy maga az egyik égi isten. Mond Cale, szerinted az istenek lejönnek ide kocsikázni? Én biztos lejönnék! - * csacsog ám ki nem megy, az ajtónál megáll vagy hát, ami maradt belőle, ha maradt valami és bevárja a másikat. *
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-11 16:00:04
Üzenet elküldve: 2019-02-11 16:00:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A csibészek//
*Gremben nincs harag Rodderiego felé, egyszerűen csak ő maga is ugyanolyan feszült, mint a társaság bármelyik tagja. Eddig egyedül mászott, hozzászokott a magányhoz és hogy csak magára kell vigyáznia, de most egy csapatot kísér, akik talál hozzásegíthetik a feloldozáshoz.
A válaszokat komoly és enyhén viszolygó kifejezéssel az arcán hallgatja meg. Eddig nem volt elképzelése a lényekről, de talán jobb is volt. Lelki szemei előtt megjelennek a férfi által leírt lények és cseppet sem tetszik neki az, amit lát.
A vezető óvatosan leereszkedik, neki nem kell fény, ismeri már ezt a helyet és még egyelőre van annyi fény, hogy ne essen baja. Biztonságosan talajt ér odalent és felszól a következőnek.*
//Rodderiego//
*A férfi magabiztosan kezd mászni elsőként Grem mögött a peremen át, majd nekikezd leereszkedni a kötélen úgy, ahogy az előtte vezetőjük mutatta. Ám az első centimétereknél megérzi, hogy talán nem úgy sikerült a csomó, ahogy azt korábban mutatták. Ugyan nem zuhan, de gyorsuló iramban csúszik és a kötés, amelynek az volna a feladata, hogy ezt a csúszást lassítsa, nem végzi teljesen feladatát.
A leérkezés Grem mellett keményre sikerül, ugyan biztonságban van, kétembernyi széles a perem, ahol vezetőjük várja, de a bokája egy pillanatra megbicsaklik a ránehezedő hirtelen súlytól.
Első tapintásra semmi sem történik, kicsit húzódik a bokája, de mozgásképes és nem dagadt meg. Rodderiego észbe kapva lép arrébb, hogy helyet adjon a következőnek.*
- Gyere. *Mondja homályba burkolózó arccal Grem és félreállva újra megmutatja a csomót, de a Rodd hátizsákjára kötött lámpás jó szolgálatot tesz, így bár nem tudja, korábban hol hibázott, de biztos benne, hogy a következő ereszkedéskor nem lesz baj.*
//Tozeya//
- Egy kötelet itt hagyunk, azon jöttök le. *Válaszol Grem a vaskarikába fűzött kötélre bökve, amely a derekán van, majd leereszkedik és őt követi Rodderiego leereszkedése. A férfi túl gyorsan tűnik el a mélyben, de a kötél még feszes és egy tompa puffanáson kívül semmi ijesztő hang nem követi. Onnan fentről keveset látni, bár a mágikus fény ad némi támpontot, és a mágus is figyelmeztette őket korábban, nem jó ötlet belebámulni a sötétségbe.
Tozeya feszült kérdésére egyelőre nem érkezik válasz, csak a néma szakadék felel komoran, mielőtt a lány is mászni, majd ereszkedni kezd.
Az ő kötése remekül működik, könnyedén tudja szabályozni, milyen sebességgel érjen talajt a lenti sziklaperemen. Oldalt Grem és Rodderiego állnak, a társuknak épp a vezető mutatja meg újra a kötést, de komolyabb baja nem látszik.*
//Uzazd//
*Az ork felkészül az ereszkedésre, majd a perem után ügyesen ereszkedik le. A kötél kötése működik, az ork tetemes súlya ellenére is könnyedén ereszkedik és ér talajt Zeya, Rodd és Grem mellett. A fényforrások már jól bevilágítják a peremet, Kilvardnak remek körülményeket adva.
Uzazd ereszkedése inkább volt ijesztő a számára, mint nehéz, jól vette az akadályt és a mászás utána első izomfáradtság is múlni látszik.
Egyelőre semmilyen idegen szagot nem érez, de a gondolkodása jó volt, ha őt érzik, ő is érezheti őket. Bár a levegő nemigen mozog idelent a párkányon, csak enyhe mocsárszag és áporodott levegőt tud érzékelni.*
//Kilvard//
*A mágus utolsóként kezd ereszkedésbe és a feladat nehézségéhez képest könnyedén sikerrel hajtja végre. A peremen már kisebb a hely, de legalább jól lát a férfi, minden társa épségben ott várja, figyelemmel kísérve ereszkedését.*
- Jól van, jól van. *Lép mellé Grem és segít neki lekötni a derekáról a kötelet, majd a falhoz köti, ahol egy másik, kisebb, eddig nem látott karika pihen a falban. A kis társaság eddig talán azért nem vette észre, mert nem azzal foglalkozott és nem tudta, mit keressen. Grem rögzíti a kötelet, amely felmászásuk alapja lesz majd visszafelé és a csapatra néz.*
- Innen lefelé mászunk kicsit. Melyik barlanghoz menjünk előbb? Egy zsákutca, innen nem messze, egyet csak részben ismerek, ahhoz tíz métert kell ereszkednünk és van egy teljesen ismeretlen, ott nem jártam még, az a legalsó. *Néz kérdőn a társaságra. Ezúttal ők dönthetnek, melyiknek szentelnek figyelmet.*
*Gremben nincs harag Rodderiego felé, egyszerűen csak ő maga is ugyanolyan feszült, mint a társaság bármelyik tagja. Eddig egyedül mászott, hozzászokott a magányhoz és hogy csak magára kell vigyáznia, de most egy csapatot kísér, akik talál hozzásegíthetik a feloldozáshoz.
A válaszokat komoly és enyhén viszolygó kifejezéssel az arcán hallgatja meg. Eddig nem volt elképzelése a lényekről, de talán jobb is volt. Lelki szemei előtt megjelennek a férfi által leírt lények és cseppet sem tetszik neki az, amit lát.
A vezető óvatosan leereszkedik, neki nem kell fény, ismeri már ezt a helyet és még egyelőre van annyi fény, hogy ne essen baja. Biztonságosan talajt ér odalent és felszól a következőnek.*
//Rodderiego//
*A férfi magabiztosan kezd mászni elsőként Grem mögött a peremen át, majd nekikezd leereszkedni a kötélen úgy, ahogy az előtte vezetőjük mutatta. Ám az első centimétereknél megérzi, hogy talán nem úgy sikerült a csomó, ahogy azt korábban mutatták. Ugyan nem zuhan, de gyorsuló iramban csúszik és a kötés, amelynek az volna a feladata, hogy ezt a csúszást lassítsa, nem végzi teljesen feladatát.
A leérkezés Grem mellett keményre sikerül, ugyan biztonságban van, kétembernyi széles a perem, ahol vezetőjük várja, de a bokája egy pillanatra megbicsaklik a ránehezedő hirtelen súlytól.
Első tapintásra semmi sem történik, kicsit húzódik a bokája, de mozgásképes és nem dagadt meg. Rodderiego észbe kapva lép arrébb, hogy helyet adjon a következőnek.*
- Gyere. *Mondja homályba burkolózó arccal Grem és félreállva újra megmutatja a csomót, de a Rodd hátizsákjára kötött lámpás jó szolgálatot tesz, így bár nem tudja, korábban hol hibázott, de biztos benne, hogy a következő ereszkedéskor nem lesz baj.*
//Tozeya//
- Egy kötelet itt hagyunk, azon jöttök le. *Válaszol Grem a vaskarikába fűzött kötélre bökve, amely a derekán van, majd leereszkedik és őt követi Rodderiego leereszkedése. A férfi túl gyorsan tűnik el a mélyben, de a kötél még feszes és egy tompa puffanáson kívül semmi ijesztő hang nem követi. Onnan fentről keveset látni, bár a mágikus fény ad némi támpontot, és a mágus is figyelmeztette őket korábban, nem jó ötlet belebámulni a sötétségbe.
Tozeya feszült kérdésére egyelőre nem érkezik válasz, csak a néma szakadék felel komoran, mielőtt a lány is mászni, majd ereszkedni kezd.
Az ő kötése remekül működik, könnyedén tudja szabályozni, milyen sebességgel érjen talajt a lenti sziklaperemen. Oldalt Grem és Rodderiego állnak, a társuknak épp a vezető mutatja meg újra a kötést, de komolyabb baja nem látszik.*
//Uzazd//
*Az ork felkészül az ereszkedésre, majd a perem után ügyesen ereszkedik le. A kötél kötése működik, az ork tetemes súlya ellenére is könnyedén ereszkedik és ér talajt Zeya, Rodd és Grem mellett. A fényforrások már jól bevilágítják a peremet, Kilvardnak remek körülményeket adva.
Uzazd ereszkedése inkább volt ijesztő a számára, mint nehéz, jól vette az akadályt és a mászás utána első izomfáradtság is múlni látszik.
Egyelőre semmilyen idegen szagot nem érez, de a gondolkodása jó volt, ha őt érzik, ő is érezheti őket. Bár a levegő nemigen mozog idelent a párkányon, csak enyhe mocsárszag és áporodott levegőt tud érzékelni.*
//Kilvard//
*A mágus utolsóként kezd ereszkedésbe és a feladat nehézségéhez képest könnyedén sikerrel hajtja végre. A peremen már kisebb a hely, de legalább jól lát a férfi, minden társa épségben ott várja, figyelemmel kísérve ereszkedését.*
- Jól van, jól van. *Lép mellé Grem és segít neki lekötni a derekáról a kötelet, majd a falhoz köti, ahol egy másik, kisebb, eddig nem látott karika pihen a falban. A kis társaság eddig talán azért nem vette észre, mert nem azzal foglalkozott és nem tudta, mit keressen. Grem rögzíti a kötelet, amely felmászásuk alapja lesz majd visszafelé és a csapatra néz.*
- Innen lefelé mászunk kicsit. Melyik barlanghoz menjünk előbb? Egy zsákutca, innen nem messze, egyet csak részben ismerek, ahhoz tíz métert kell ereszkednünk és van egy teljesen ismeretlen, ott nem jártam még, az a legalsó. *Néz kérdőn a társaságra. Ezúttal ők dönthetnek, melyiknek szentelnek figyelmet.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-11 06:23:31
Üzenet elküldve: 2019-02-11 06:23:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*Ijedt pillantással kapaszkodik meg erősebben Lyessalban, mikor meginog a lépcső tetején.*
- Én ne bíznék? Egy ilyen nemesben, aki a forrongás kellős közepén masírozik át a gazdagnegyeden, teljes nemesi pompájában? Természetesen, rágalom, az utolsó szóig. Ne higgyen a pletykáknak Veryelian úr, én hiszek Önben. *Sandít szeme sarkából játékosan Lyessalra.
Mal megjelenés Cinnt nem zavarja meg, de Lyessalt érezhetően feszélyezi.*
- Köszönöm a kérdést, mondhatni, jól aludtam. *Kissé tüskés de nem bántó mondat, emellett azt sugallja, hogy volt már jobb éjjele is, amikor nem kellett holmi szerelmi nézeteltérést elsimítania. Nem nemes Mal, hogy úgy tegyen ezzel kapcsolatban, mint ha nem lett volna, és Cilanney-vel való kapcsolata is van olyan testvéries, hogy megengedje magának. Persze, nem adná a tálcát azonnal, csak azok a jelentőségteljes moha szemek nyomatékos villanása s Cilanney bátorító bólintása, ami miatt végül elengedi azt. Cilanney is elveszi a tálcát, és valóban azon igyekszik, hogy a kandalló gyújtás ne jusson Mal eszébe, így amint tud, már fordul is a folyosóra.*
- Nem, nincs benne kacskaringó. A könyvtár majdnem központi hely, hogy ne legyen elrejtve *válaszol a játékos kérdésre, s vezeti be Lyessalt az asztalig, s pirul el fülig a bókok hallatán. Mikor Malra terelődik a szó, fel kell kacagnia.*
- Meg kell valljam, néha én is azt érzem. *Körbepillant, mint aki minden pillanatban azt várja, hogy Mal betoppan, de ez nem történik meg.*
- Annak nagyon örülnék, ha felolvasnál *Lyessalnak kellemes hangja van, amit szívesen hallgatna akár álló nap is. Csak a hűvös könyvtárban borzong meg egy kicsit, ami nem Lyes, és a kezére simuló kéz miatt van. Úgy hiszi legalábbis. *
- Jaj, megmutatom, hol találod a gyújtóst *fordítja ujjait az elf kezére és áll fel az asztaltól úgy, hogy húzza magával őt. A kandalló körül minden megtalálható egyébként, még maga Cilanney is kezébe fog egy piszkavasat, de csak mert szokta látni, hogy néha megpiszkálják vele a tüzet. A többit Lyessalra bízza, s ha fellobban az első néhány láng, jólesőn nyújtja kezét a tűz felé. *
- Jaj, de jó *ragyog fel szélesen a mosolya a szőke elfre.*
- Ehetnénk a szófán is, az közelebb van ide. *Egyszerre tudná melengetni a tűz és lakna jól, mert az asztalig még nem ért el a langymeleg, Cilanney pedig nem bírja kivárni.* Esetleg, ezt a kis asztalt *int az asztalka felé, és indul meg felé, aztán fogja meg a két ellentétes pereménél, és kezdi húzni a szófa fejvége felől, elé. *ide lehetne…
*Szűkös az asztalka, két tálca egy-egy csücske lelógna róla, de ez nem zavarja Cilanneyt, hogy oda táboroztassa le magukat. Kényelmesebb is, puhább is, felolvasáshoz is ideális, a kandalló kellemes meleget ad. Praktikus.*
//A könyvtár melege//
*Ijedt pillantással kapaszkodik meg erősebben Lyessalban, mikor meginog a lépcső tetején.*
- Én ne bíznék? Egy ilyen nemesben, aki a forrongás kellős közepén masírozik át a gazdagnegyeden, teljes nemesi pompájában? Természetesen, rágalom, az utolsó szóig. Ne higgyen a pletykáknak Veryelian úr, én hiszek Önben. *Sandít szeme sarkából játékosan Lyessalra.
Mal megjelenés Cinnt nem zavarja meg, de Lyessalt érezhetően feszélyezi.*
- Köszönöm a kérdést, mondhatni, jól aludtam. *Kissé tüskés de nem bántó mondat, emellett azt sugallja, hogy volt már jobb éjjele is, amikor nem kellett holmi szerelmi nézeteltérést elsimítania. Nem nemes Mal, hogy úgy tegyen ezzel kapcsolatban, mint ha nem lett volna, és Cilanney-vel való kapcsolata is van olyan testvéries, hogy megengedje magának. Persze, nem adná a tálcát azonnal, csak azok a jelentőségteljes moha szemek nyomatékos villanása s Cilanney bátorító bólintása, ami miatt végül elengedi azt. Cilanney is elveszi a tálcát, és valóban azon igyekszik, hogy a kandalló gyújtás ne jusson Mal eszébe, így amint tud, már fordul is a folyosóra.*
- Nem, nincs benne kacskaringó. A könyvtár majdnem központi hely, hogy ne legyen elrejtve *válaszol a játékos kérdésre, s vezeti be Lyessalt az asztalig, s pirul el fülig a bókok hallatán. Mikor Malra terelődik a szó, fel kell kacagnia.*
- Meg kell valljam, néha én is azt érzem. *Körbepillant, mint aki minden pillanatban azt várja, hogy Mal betoppan, de ez nem történik meg.*
- Annak nagyon örülnék, ha felolvasnál *Lyessalnak kellemes hangja van, amit szívesen hallgatna akár álló nap is. Csak a hűvös könyvtárban borzong meg egy kicsit, ami nem Lyes, és a kezére simuló kéz miatt van. Úgy hiszi legalábbis. *
- Jaj, megmutatom, hol találod a gyújtóst *fordítja ujjait az elf kezére és áll fel az asztaltól úgy, hogy húzza magával őt. A kandalló körül minden megtalálható egyébként, még maga Cilanney is kezébe fog egy piszkavasat, de csak mert szokta látni, hogy néha megpiszkálják vele a tüzet. A többit Lyessalra bízza, s ha fellobban az első néhány láng, jólesőn nyújtja kezét a tűz felé. *
- Jaj, de jó *ragyog fel szélesen a mosolya a szőke elfre.*
- Ehetnénk a szófán is, az közelebb van ide. *Egyszerre tudná melengetni a tűz és lakna jól, mert az asztalig még nem ért el a langymeleg, Cilanney pedig nem bírja kivárni.* Esetleg, ezt a kis asztalt *int az asztalka felé, és indul meg felé, aztán fogja meg a két ellentétes pereménél, és kezdi húzni a szófa fejvége felől, elé. *ide lehetne…
*Szűkös az asztalka, két tálca egy-egy csücske lelógna róla, de ez nem zavarja Cilanneyt, hogy oda táboroztassa le magukat. Kényelmesebb is, puhább is, felolvasáshoz is ideális, a kandalló kellemes meleget ad. Praktikus.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-10 19:00:07
Üzenet elküldve: 2019-02-10 19:00:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*Nagyot nyel, amikor meglátja a kézi tükröt. Jó ötletnek tartja, sőt, stílusosnak hisz, hiszen igazán összepasszol a kis míves holmi és a gazdája, de egyben azt is jelenti számára, hogy hamarosan el kell olvasnia a feliratot.
Vajon valami értelmes lesz? Vagy csak valami nagyon egyszerű, amit már most ezerszeresére gondolt, és csalódni fog? Attól is retteg, hogy esetleg lerombolja benne a reményt, de összeszedi a bátorságát. Kiegyenesíti a gerincét, és egy hosszú kilégzés után a felirathoz lép, de úgy, hogy az esetleges tükrözött sugaraknak biztosítson helyet.*
- Szép kis eszköz... - *Dicséri meg azért a tükröcskét, ha már egyből a történetéről is megtudhatott valamit. Tapintásával segíti az olvasást, majd értetlenül húzza össze a szemöldökét.*
- Azt írja, hogy Synmira. - *Állapítja meg, mindenféle kommentálás nélkül egyelőre. Az apja remarkábilis mágikus képességekkel bírt - Ard szemében legalábbis biztosan -, és fiának is hasonló jövőt szánt, mindig azt mondta, hogy lenne hozzá tehetsége.*
- Vajon azt akarja, hogy oda menjek? - *Sóhajt fel, hisz még mindig nehéz kicsit visszakövetni, miért vésték ezt fel, bár egyre szilárdabban hisz abban, hogy édesapja felelős az üzenetért.*
- Talán oda menekült... vagy úgy gondolja, ott kapcsolatba tud velem lépni, mert még nem tudta, hova mennek. - *Találgat vakon, de az egyik eshetőséget nem mondja ki. Egy pillanatra azon is elgondolkodik, hogy inkább megtartja magának, de ha a lány már elkísérte idáig, nem akar előle titkolózni.*
- Vagy... azt akarja, hogy keressek másik közösséget, mert ő már nem tud rám vigyázni... - *Próbálja finoman megfogalmazni, és latba veti erejét, hogy korábbi ígéretét, miszerint nem szomorodik el, betarthassa. Sajnos nem kap semmi információt a rokonai hollétéről, ami még mindig zavarja, de halál jelét se vették eddig észre, ami legalább biztató a gnóm számára egy kicsit.*
//Vieljana//
*Nagyot nyel, amikor meglátja a kézi tükröt. Jó ötletnek tartja, sőt, stílusosnak hisz, hiszen igazán összepasszol a kis míves holmi és a gazdája, de egyben azt is jelenti számára, hogy hamarosan el kell olvasnia a feliratot.
Vajon valami értelmes lesz? Vagy csak valami nagyon egyszerű, amit már most ezerszeresére gondolt, és csalódni fog? Attól is retteg, hogy esetleg lerombolja benne a reményt, de összeszedi a bátorságát. Kiegyenesíti a gerincét, és egy hosszú kilégzés után a felirathoz lép, de úgy, hogy az esetleges tükrözött sugaraknak biztosítson helyet.*
- Szép kis eszköz... - *Dicséri meg azért a tükröcskét, ha már egyből a történetéről is megtudhatott valamit. Tapintásával segíti az olvasást, majd értetlenül húzza össze a szemöldökét.*
- Azt írja, hogy Synmira. - *Állapítja meg, mindenféle kommentálás nélkül egyelőre. Az apja remarkábilis mágikus képességekkel bírt - Ard szemében legalábbis biztosan -, és fiának is hasonló jövőt szánt, mindig azt mondta, hogy lenne hozzá tehetsége.*
- Vajon azt akarja, hogy oda menjek? - *Sóhajt fel, hisz még mindig nehéz kicsit visszakövetni, miért vésték ezt fel, bár egyre szilárdabban hisz abban, hogy édesapja felelős az üzenetért.*
- Talán oda menekült... vagy úgy gondolja, ott kapcsolatba tud velem lépni, mert még nem tudta, hova mennek. - *Találgat vakon, de az egyik eshetőséget nem mondja ki. Egy pillanatra azon is elgondolkodik, hogy inkább megtartja magának, de ha a lány már elkísérte idáig, nem akar előle titkolózni.*
- Vagy... azt akarja, hogy keressek másik közösséget, mert ő már nem tud rám vigyázni... - *Próbálja finoman megfogalmazni, és latba veti erejét, hogy korábbi ígéretét, miszerint nem szomorodik el, betarthassa. Sajnos nem kap semmi információt a rokonai hollétéről, ami még mindig zavarja, de halál jelét se vették eddig észre, ami legalább biztató a gnóm számára egy kicsit.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-10 00:12:59
Üzenet elküldve: 2019-02-10 00:12:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ard//
*A tündér már annak is örül, ha Ard megpróbál segíteni saját szomorúságán, és bizony nagyon erősen próbál: ha nem is határozottan, de szép fokozatosan elindul, hogy szembenézzen a családját ért pusztítással, Viel pedig érzi, mennyire nehéz lépések ezek. Kezét folyamatosan a fiú kezében tartja, de a lámpa nélküli, koszos-poros félhomályban azért megpróbál valamit saját maga is kivenni az épületből. Kis lábaival nehezen kerülgeti a küszöböket, amúgy sem lakott még házban, de Ard ügyesen vezeti, és tartja vele a lépést.
A szobába érve Viel megpróbálja elképzelni, milyen lehetett itt minden reggel felkelni és hozzálátni a mindennapokhoz. Nagyon furcsa belegondolni, hogy annak idején valaki itt élt a szüleivel, és boldogok voltak, jól érezték magukat, most pedig nem maradt más, csak ő, és a szomorúság nehéz leple, ami betakarja vállait. Viel is figyelmes lesz a feliratra, valamint arra, hogy nem jól kivehető. Nagyon szeretné, hogy Ard elolvassa, már csak azért is, ha már idáig eljött, hogy megtudjon valami okosat. Még jobban mardosná a kétségbeesés és a bűntudat, ha elszalasztaná a lehetőséget, ezért a lány nem is gondolkodik, elengedi a kezét, és ösztönösen az ablakhoz lép. A hátán lévő batyuból egy gyönyörűen megmunkált kis kézitükröt vesz elő.*
– Még anyámtól kaptam, de nem tudtam, hogy ennyire hasznos lehet. *Magyarázza halvány mosollyal arcán. A párkányra vetülő gyenge, de azért a szobában lévőnél határozottan több fényt a falon lévő feliratra irányítja. Ő ilyen távolságból nem láthatja, mit ír, de nagyon reménykedik, hogy a fiút nem roppantja majd össze, amit lát, és talán el is árulja, mi a titok nyitja. Eközben pedig megköszöni a fényt Úrnőjének, hogy megint a segítségükre volt.*
//Ard//
*A tündér már annak is örül, ha Ard megpróbál segíteni saját szomorúságán, és bizony nagyon erősen próbál: ha nem is határozottan, de szép fokozatosan elindul, hogy szembenézzen a családját ért pusztítással, Viel pedig érzi, mennyire nehéz lépések ezek. Kezét folyamatosan a fiú kezében tartja, de a lámpa nélküli, koszos-poros félhomályban azért megpróbál valamit saját maga is kivenni az épületből. Kis lábaival nehezen kerülgeti a küszöböket, amúgy sem lakott még házban, de Ard ügyesen vezeti, és tartja vele a lépést.
A szobába érve Viel megpróbálja elképzelni, milyen lehetett itt minden reggel felkelni és hozzálátni a mindennapokhoz. Nagyon furcsa belegondolni, hogy annak idején valaki itt élt a szüleivel, és boldogok voltak, jól érezték magukat, most pedig nem maradt más, csak ő, és a szomorúság nehéz leple, ami betakarja vállait. Viel is figyelmes lesz a feliratra, valamint arra, hogy nem jól kivehető. Nagyon szeretné, hogy Ard elolvassa, már csak azért is, ha már idáig eljött, hogy megtudjon valami okosat. Még jobban mardosná a kétségbeesés és a bűntudat, ha elszalasztaná a lehetőséget, ezért a lány nem is gondolkodik, elengedi a kezét, és ösztönösen az ablakhoz lép. A hátán lévő batyuból egy gyönyörűen megmunkált kis kézitükröt vesz elő.*
– Még anyámtól kaptam, de nem tudtam, hogy ennyire hasznos lehet. *Magyarázza halvány mosollyal arcán. A párkányra vetülő gyenge, de azért a szobában lévőnél határozottan több fényt a falon lévő feliratra irányítja. Ő ilyen távolságból nem láthatja, mit ír, de nagyon reménykedik, hogy a fiút nem roppantja majd össze, amit lát, és talán el is árulja, mi a titok nyitja. Eközben pedig megköszöni a fényt Úrnőjének, hogy megint a segítségükre volt.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-09 15:43:52
Üzenet elküldve: 2019-02-09 15:43:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
-Alighanem meglátjuk, igaz-e?
*Válaszol a lények külsejét forszírozó kérdésre, miközben a derekára köti a kötelet.*
-No jól van...
*Rántja meg néhányszor a kötelet, csak hogy biztos legyen benne, elég erősen tart-e, majd maga is leereszkedik. Lassan, óvatosan mászik, néhol a sziklafal majdnem sima felületet képez, de nem ijed meg a feladattól. Hamar leér, hamarabb, mint számította. A földet kérés kissé keményebbre sikerül a kelleténél, de sikerül megőriznie egyensúlyát.
Ő maga is észreveszi a bokáját fájlaló Roddot, oda is lép hozzá rögtön.*
-Rodd úr. Innen még van lehetőség visszafordulni.
*Hangjában nincs gúny vagy bármilyen él, még csak szórakozottság sem. Ünnepélyesen komolyan cseng, elvégre azzal senki sem jár jól, ha a férfi nyakát szegi valahol a sérülés miatt, esetleg a menetük lassítja.*
-Alighanem meglátjuk, igaz-e?
*Válaszol a lények külsejét forszírozó kérdésre, miközben a derekára köti a kötelet.*
-No jól van...
*Rántja meg néhányszor a kötelet, csak hogy biztos legyen benne, elég erősen tart-e, majd maga is leereszkedik. Lassan, óvatosan mászik, néhol a sziklafal majdnem sima felületet képez, de nem ijed meg a feladattól. Hamar leér, hamarabb, mint számította. A földet kérés kissé keményebbre sikerül a kelleténél, de sikerül megőriznie egyensúlyát.
Ő maga is észreveszi a bokáját fájlaló Roddot, oda is lép hozzá rögtön.*
-Rodd úr. Innen még van lehetőség visszafordulni.
*Hangjában nincs gúny vagy bármilyen él, még csak szórakozottság sem. Ünnepélyesen komolyan cseng, elvégre azzal senki sem jár jól, ha a férfi nyakát szegi valahol a sérülés miatt, esetleg a menetük lassítja.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-08 16:44:31
Üzenet elküldve: 2019-02-08 16:44:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elfek//
*Cinn távozását követően néhány nap izgalmasan telik. Van, hogy Mal segítségével, van, hogy a maga útját járva fedezi fel ismét a tárgyat megcsodálva annak minden szerkentyűjét és gépezetét. Persze felének a funkcióját sem tudja, mindenesetre elmerül részletességükben, hiszen tudja, hogy azokat Cilanney gyártotta, így számára fontos. Persze egyedül is érzi magát, jóformán gyakorlatozással és edzéssel tölti idejét, máast nemigen tud kezdeni magával.
Egészen addig a napig. Mal kósza hírekkel érkezik, s az elfek egy külső területekre vándorló csoportjáról beszél.*
- Tisztavérűek? Szőke nincs közöttük? *Kapja fel tekintetét.* Az istenekre Mal mondja, kérem! *Mert kicsinyes pletykákra nincs idő. Kószán bólint a hallottakra, majd azonnal kabátjáért nyúl.*
- Merre mentek? *Amint megkapja a szükséges iránymutatást, azonnal indul. Egy percet sem vár, mert talán utolsó esélyét szalasztja el.*
- Talán az úton elkapom őket. Ha Cinn visszatérne, mondja meg neki, hogy majd felkeresem! Mesélje el neki, hová indultam, kérem! Tudni fogja! *Majd függetlenül a szolgáló meglepett tekintetétől az utcára lép, s azonnal indul.*
- Tudna segíteni, kérem! *Szinte mindenki, akit megkérdez egy bizonyos irányba mutat.*
- Arra mentek, Pycta del Ventus vezetésével. Felszabadították a templomot! Puszta kézzel! *A pletyka gyorsan terjed, s a kivonuló elfek híre mindenhová elér.*
- Köszönöm! *Válaszol sietve, majd továbbindul.*
*Cinn távozását követően néhány nap izgalmasan telik. Van, hogy Mal segítségével, van, hogy a maga útját járva fedezi fel ismét a tárgyat megcsodálva annak minden szerkentyűjét és gépezetét. Persze felének a funkcióját sem tudja, mindenesetre elmerül részletességükben, hiszen tudja, hogy azokat Cilanney gyártotta, így számára fontos. Persze egyedül is érzi magát, jóformán gyakorlatozással és edzéssel tölti idejét, máast nemigen tud kezdeni magával.
Egészen addig a napig. Mal kósza hírekkel érkezik, s az elfek egy külső területekre vándorló csoportjáról beszél.*
- Tisztavérűek? Szőke nincs közöttük? *Kapja fel tekintetét.* Az istenekre Mal mondja, kérem! *Mert kicsinyes pletykákra nincs idő. Kószán bólint a hallottakra, majd azonnal kabátjáért nyúl.*
- Merre mentek? *Amint megkapja a szükséges iránymutatást, azonnal indul. Egy percet sem vár, mert talán utolsó esélyét szalasztja el.*
- Talán az úton elkapom őket. Ha Cinn visszatérne, mondja meg neki, hogy majd felkeresem! Mesélje el neki, hová indultam, kérem! Tudni fogja! *Majd függetlenül a szolgáló meglepett tekintetétől az utcára lép, s azonnal indul.*
- Tudna segíteni, kérem! *Szinte mindenki, akit megkérdez egy bizonyos irányba mutat.*
- Arra mentek, Pycta del Ventus vezetésével. Felszabadították a templomot! Puszta kézzel! *A pletyka gyorsan terjed, s a kivonuló elfek híre mindenhová elér.*
- Köszönöm! *Válaszol sietve, majd továbbindul.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-07 23:36:36
Üzenet elküldve: 2019-02-07 23:36:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De, egy kissé az vagy, de ezzel nem vagy egyedül.
*Igyekszik azért valamelyest csitítani a kedélyeket, attól függetlenül, hogy kedve neki is lenne behúzni a gnómnak az előbbi miatt és bizalma sem a régi, azért halálát mégsem kívánja. Inkább hajlik a megegyezés felé, mint a többiek, hiszen szükségük is lehet rá. Azon nem csodálkozik, hogy a gnóm kikéri magának az összeget, valahol kicsit mégis sérti, eléggé ahhoz, hogy ne hagyja szó nélkül.*
- Lehet, de fontos információt is elhallgattál. Sőt, egyenesen hazudtál mikor mindvégig sürgettél minket.
*Újra feltámad benne a harag, ez sötét tekintetében is látszik, meg megfeszülő állkapcsán. Le tudná ezt nyelni a csapat érdekében, ha a gnóm nem tenné azt amit.*
- Baszki! Most miért kellett ez?
*Ösztönösen tesz egy lépést hátra, miközben főleg a lábaik elé néz, hogy láthassa a parázs útját. Párat köhint a felszálló hamu miatt is és igyekszik elkerülni, hogy a szemébe kerüljön. Felmorran a kis akció következtében és Lorthon nyomába ered egyelőre őt követve, szinte nyomába lépve a tűz és a parázs miatt, hogy aztán a nyitott szobában már tekintetével a gnómot kutassa és ugyan megkísérli utol érni, de amennyiben Zara találata nem sikerül erre nem sok esélyt lát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De, egy kissé az vagy, de ezzel nem vagy egyedül.
*Igyekszik azért valamelyest csitítani a kedélyeket, attól függetlenül, hogy kedve neki is lenne behúzni a gnómnak az előbbi miatt és bizalma sem a régi, azért halálát mégsem kívánja. Inkább hajlik a megegyezés felé, mint a többiek, hiszen szükségük is lehet rá. Azon nem csodálkozik, hogy a gnóm kikéri magának az összeget, valahol kicsit mégis sérti, eléggé ahhoz, hogy ne hagyja szó nélkül.*
- Lehet, de fontos információt is elhallgattál. Sőt, egyenesen hazudtál mikor mindvégig sürgettél minket.
*Újra feltámad benne a harag, ez sötét tekintetében is látszik, meg megfeszülő állkapcsán. Le tudná ezt nyelni a csapat érdekében, ha a gnóm nem tenné azt amit.*
- Baszki! Most miért kellett ez?
*Ösztönösen tesz egy lépést hátra, miközben főleg a lábaik elé néz, hogy láthassa a parázs útját. Párat köhint a felszálló hamu miatt is és igyekszik elkerülni, hogy a szemébe kerüljön. Felmorran a kis akció következtében és Lorthon nyomába ered egyelőre őt követve, szinte nyomába lépve a tűz és a parázs miatt, hogy aztán a nyitott szobában már tekintetével a gnómot kutassa és ugyan megkísérli utol érni, de amennyiben Zara találata nem sikerül erre nem sok esélyt lát.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-07 11:23:48
Üzenet elküldve: 2019-02-07 11:23:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*Már éppen a ház felé fordítja a fejét, amikor érzi, hogy a tündér keze az ő kezébe csúszik. Egy pillanatra rápillant a még nála is alacsonyabb hölgyre, majd kicsit bátrabban lép a romok közé.
Nehéz megfogalmazni, mit jelent ez a kézfogás Ardnak. Habár a lány szépsége, vonzósága megkérdőjelezhetetlen, mégsem férfi-női ez a gesztus, inkább talán baráti, vagy testvéri, ahogy egy kedves nővér fogja meg bátortalan öccse kezét. Ard persze nem gondolja ezt túl, van más, ami lefoglalja az agyát, de kétségtelen, hogy hat rá érzelmi szinten.*
- Megpróbálom. - *Dörmögi a lány furcsának ható kérésére a gnóm, hiszen hogyan lehet ilyet kérni attól, akinek előbb még patakokban folynak a könnyei, és most lép be oda, ami az utolsó kapcsolata nyomait rejtheti szüleivel. Fél. Fél, hogy mit talál, hogy az esetleg lerombolja benne a reményt, de attól is, hogy éppen hamis hitbe ringatja. Túl sok a változó, túl sok az érzelem, hogy az ember racionális maradjon.
A falak közé lépve Ard szemei, ahogy szokták, hamar bejárják a teret, kutatva minden nyom után, először csak felületesen, majd második körben kicsit lassabban, de alaposabban.*
- Nem... - *Akad el a szava.* Nem látok semmit. *Tájékoztatja Vieljanát szomorkásan, de nem is pityeredik el újra, vagy bármi.*
- Erre volt a szobám. - *Indul meg a ház belseje felé, ha még mindig kézen fogva mennek, akkor úgy vezeti a lányt, hiszen nincs olyan világos idebent, de a gnóm megfelelően kiismeri magát ahhoz, hogy ne botoljanak el semmiben.
A szobába érve elsőre nem látszik semmi, minden mozdítható érték eltűnt, néhány kopott lim-lom hever szanaszét. A falon, amihez Ard ágya volt tolva, kivehetően van valami írva, de ide nem világít be elég fény ahhoz, hogy ki lehessen venni. Közelebb lép oda, de még nem olvasta el.*
- Olyan sötét van... nem hoztam semmi világítót. - *Panaszkodik kicsit, pedig talán ki tudná tapintani, vagy közelről olvasni a szöveget, ha lenne hozzá bátorsága.*
- De nem tudom, tudni akarom-e, hogy mi van oda írva. - *Vallja be egészen őszintén, hiszen mi van, ha valami teljesen bagatell, de akár valami borzalomra utaló is lehet.*
//Vieljana//
*Már éppen a ház felé fordítja a fejét, amikor érzi, hogy a tündér keze az ő kezébe csúszik. Egy pillanatra rápillant a még nála is alacsonyabb hölgyre, majd kicsit bátrabban lép a romok közé.
Nehéz megfogalmazni, mit jelent ez a kézfogás Ardnak. Habár a lány szépsége, vonzósága megkérdőjelezhetetlen, mégsem férfi-női ez a gesztus, inkább talán baráti, vagy testvéri, ahogy egy kedves nővér fogja meg bátortalan öccse kezét. Ard persze nem gondolja ezt túl, van más, ami lefoglalja az agyát, de kétségtelen, hogy hat rá érzelmi szinten.*
- Megpróbálom. - *Dörmögi a lány furcsának ható kérésére a gnóm, hiszen hogyan lehet ilyet kérni attól, akinek előbb még patakokban folynak a könnyei, és most lép be oda, ami az utolsó kapcsolata nyomait rejtheti szüleivel. Fél. Fél, hogy mit talál, hogy az esetleg lerombolja benne a reményt, de attól is, hogy éppen hamis hitbe ringatja. Túl sok a változó, túl sok az érzelem, hogy az ember racionális maradjon.
A falak közé lépve Ard szemei, ahogy szokták, hamar bejárják a teret, kutatva minden nyom után, először csak felületesen, majd második körben kicsit lassabban, de alaposabban.*
- Nem... - *Akad el a szava.* Nem látok semmit. *Tájékoztatja Vieljanát szomorkásan, de nem is pityeredik el újra, vagy bármi.*
- Erre volt a szobám. - *Indul meg a ház belseje felé, ha még mindig kézen fogva mennek, akkor úgy vezeti a lányt, hiszen nincs olyan világos idebent, de a gnóm megfelelően kiismeri magát ahhoz, hogy ne botoljanak el semmiben.
A szobába érve elsőre nem látszik semmi, minden mozdítható érték eltűnt, néhány kopott lim-lom hever szanaszét. A falon, amihez Ard ágya volt tolva, kivehetően van valami írva, de ide nem világít be elég fény ahhoz, hogy ki lehessen venni. Közelebb lép oda, de még nem olvasta el.*
- Olyan sötét van... nem hoztam semmi világítót. - *Panaszkodik kicsit, pedig talán ki tudná tapintani, vagy közelről olvasni a szöveget, ha lenne hozzá bátorsága.*
- De nem tudom, tudni akarom-e, hogy mi van oda írva. - *Vallja be egészen őszintén, hiszen mi van, ha valami teljesen bagatell, de akár valami borzalomra utaló is lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2115-2134