Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-20 21:03:24
Üzenet elküldve: 2019-11-20 21:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla, Svir és Rinald//
* Míg a feladatra vár, s míg a két hím nemű mondatokat vált, a lány, jobban megnézi a kertészt.
Akkor tűnik fel neki, hogy egy fél-elf társaságát élvezheti, ehhez a fajhoz, még nem volt szerencséje.
Talán kicsit tovább is rajta felejti szemét, ami szemet szúrhat, de úgy érzi muszáj néznie, mert rabul ejtette a férfi látványa és természetesen ez csak annak köszönhető, hogy valami új és érdekesnek vélhető élő, két lábon járó, beszélő, embernek látszó, mégsem annak kinéző férfi áll előtte.
A fél-elf szavai zökkentik ki bámészkodásából. *
- Üdv, kedves Isq! Akkor te vagy a kertész, ez már biztos. Gyógyító is, remek! Sokszor meg szoktam sérülni.
* Széles, zavart kissé idióta mosoly a lány arcán.
~ Borzalmas, hogy milyen vagyok, minek bámulom ennyire? Megfogott a külleme, a karcsú testfelépítése és a néha kikandikáló füle, ami hegyes, nem olyan mint az embereké. Vajon milyen lehet? Úgy értem, hát mindenhogyan értem. ~
Filózik közben magában és persze próbál minden apró információt begyűjteni.
Túl sok esélyt nem kap, hogy pár szót mondhasson ő is magáról, így csak bólint a hallottakra. *
- Mehetünk, hárman biztosan könnyebb lesz és gyorsabb, köszönöm szépen a segítséget és a kedves fogadtatást.
* Már ha kedvesnek mondható, hogy a kertész elhadart pár mondatot és máris a kert felé veszi az irányt.
Elindul ő is a két férfi után, majd tovább hallgatja, ahogyan Svir egy számára új dologgal hozakodik elő.
~ Vándor volt ő is, akkor tudhatja, hogy mivel jár ez az egész életmód, hogy nem könnyű és mindennek ára van, veszélyes és néha elég kegyetlen.~
Bandukol, nem nagyon nézelődik, kicsit rosszul érzi magát, amiért így rá van szorulva Svir segítségére, de most már nem hátrálhat ki, megígérte, hogy meghálálja a sok törődést.
Sétál és hallgatja őket, nem szeretne közbe vágni, így ha a kertész nem válaszolna rögtön Svirnek, talán neki is lesz esélye pár mondatot szólni, éppen lenne mit, most a lelke kissé romokban van és ez a helyzet amibe került, még ront rajta.*
- Svir! Szeretném még valahogyan megköszönni neked ezt a sok segítséget, azon kívül, hogy esetleg mosok, főzök rád, vagy amit kívánsz.
* Megpróbál a férfi mellé kerülni, hogy legalább fél szemmel meg leshesse a férfi arcát, vajon mit gondolhat.*
- Gondoltam, nos, van egy kis aranyam, tudom, hogy a fa nincs ingyen és azt is tudom, említetted is, nem kevés víz kell egy dézsa megtöltéséhez.
Ha szeretnéd, van egy kis pénzem, bele segítek az árába.
Sajnálom, hogy gondot okozok a fürdéssel, Őszintén szólva, már rám fér és már bánom, hogy nem a fogadóban szóltam, de nem nagyon szeretek közös dézsát használni másokkal.
Ki tudja kinek a feneke érintette utoljára az alját.
* Hangosan felkacag. Ám lehet, hogy ezen csak ő fog nevetni. *
- Később, fürdés után még esetleg, miután végre felvehetem az új ruhám egyikét, kötényt veszek, meg mutatod milyen hozzávalóid, fűszereid vannak és főzök valami finomat, kiegészítés képen, hálám jeléül.
* Míg a feladatra vár, s míg a két hím nemű mondatokat vált, a lány, jobban megnézi a kertészt.
Akkor tűnik fel neki, hogy egy fél-elf társaságát élvezheti, ehhez a fajhoz, még nem volt szerencséje.
Talán kicsit tovább is rajta felejti szemét, ami szemet szúrhat, de úgy érzi muszáj néznie, mert rabul ejtette a férfi látványa és természetesen ez csak annak köszönhető, hogy valami új és érdekesnek vélhető élő, két lábon járó, beszélő, embernek látszó, mégsem annak kinéző férfi áll előtte.
A fél-elf szavai zökkentik ki bámészkodásából. *
- Üdv, kedves Isq! Akkor te vagy a kertész, ez már biztos. Gyógyító is, remek! Sokszor meg szoktam sérülni.
* Széles, zavart kissé idióta mosoly a lány arcán.
~ Borzalmas, hogy milyen vagyok, minek bámulom ennyire? Megfogott a külleme, a karcsú testfelépítése és a néha kikandikáló füle, ami hegyes, nem olyan mint az embereké. Vajon milyen lehet? Úgy értem, hát mindenhogyan értem. ~
Filózik közben magában és persze próbál minden apró információt begyűjteni.
Túl sok esélyt nem kap, hogy pár szót mondhasson ő is magáról, így csak bólint a hallottakra. *
- Mehetünk, hárman biztosan könnyebb lesz és gyorsabb, köszönöm szépen a segítséget és a kedves fogadtatást.
* Már ha kedvesnek mondható, hogy a kertész elhadart pár mondatot és máris a kert felé veszi az irányt.
Elindul ő is a két férfi után, majd tovább hallgatja, ahogyan Svir egy számára új dologgal hozakodik elő.
~ Vándor volt ő is, akkor tudhatja, hogy mivel jár ez az egész életmód, hogy nem könnyű és mindennek ára van, veszélyes és néha elég kegyetlen.~
Bandukol, nem nagyon nézelődik, kicsit rosszul érzi magát, amiért így rá van szorulva Svir segítségére, de most már nem hátrálhat ki, megígérte, hogy meghálálja a sok törődést.
Sétál és hallgatja őket, nem szeretne közbe vágni, így ha a kertész nem válaszolna rögtön Svirnek, talán neki is lesz esélye pár mondatot szólni, éppen lenne mit, most a lelke kissé romokban van és ez a helyzet amibe került, még ront rajta.*
- Svir! Szeretném még valahogyan megköszönni neked ezt a sok segítséget, azon kívül, hogy esetleg mosok, főzök rád, vagy amit kívánsz.
* Megpróbál a férfi mellé kerülni, hogy legalább fél szemmel meg leshesse a férfi arcát, vajon mit gondolhat.*
- Gondoltam, nos, van egy kis aranyam, tudom, hogy a fa nincs ingyen és azt is tudom, említetted is, nem kevés víz kell egy dézsa megtöltéséhez.
Ha szeretnéd, van egy kis pénzem, bele segítek az árába.
Sajnálom, hogy gondot okozok a fürdéssel, Őszintén szólva, már rám fér és már bánom, hogy nem a fogadóban szóltam, de nem nagyon szeretek közös dézsát használni másokkal.
Ki tudja kinek a feneke érintette utoljára az alját.
* Hangosan felkacag. Ám lehet, hogy ezen csak ő fog nevetni. *
- Később, fürdés után még esetleg, miután végre felvehetem az új ruhám egyikét, kötényt veszek, meg mutatod milyen hozzávalóid, fűszereid vannak és főzök valami finomat, kiegészítés képen, hálám jeléül.
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-20 11:21:58
Üzenet elküldve: 2019-11-20 11:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir és Rinald//
*Svir valóban úriember, többek között. Sok más is ráillik még, de most legjobban úriember szeretne lenni, meg jó házigazda.*
– Jól van. Kell majd vagy hat vödörrel abba a dézsába. *állapítja meg szakértő módon Trictollának. A konyha egyik sarkában magányosan árválkodó fadézsa valóban méretes darab. Ha teli szeretnék tölteni forró vízzel, akkor a télire való fakészlet is elmegy majd rá. Rinald Isqeha megrökönyödésére a vándorlétet illetően egy túl széles mosollyal reagál. Pont ő ne lett volna, ő ne lenne vándor?*
~Nem ismersz te annyira, fiacskám.~
– Így meglep? Még midnig vándor vagyok, csak éppen megállapodtam kicsit. Jó az, ha valahová haza is tud jönni az ember. Nem volt mindig így ez sem. *okítja a vándorhatározásban még zöldfülőnek tűnő férfit. Nem kerüli el a figyelmét Rinald névválasztása. El is határozza, hogy ezentúl a rendes nevén szólítja majd a kertészét. A bemutatkozásba már nem szól bele, hagyja, hogy elintézzék maguk között a fiatalok.*
– A segítséget elfogadom. *egyezik bele miközben kilép a ház ajtaján. A rózsavásárlás dolgára bólint.*
– Kifizetem majd a többivel együtt, csak mondd, hogy mennyi lesz a vége. Jó munkát végeztél. *Lesétál a lépcsőn, a kikövezett ösvényről pedig rálép a fűre, hogy hátulra mehessenek.*
– Arra gondoltam, hogy legyen egy fa a kút környékén, egy meg a ház háta mellett ezen az oldalon. *mondja és mutatja is, hogy hova gondolta a fákat.*
*Svir valóban úriember, többek között. Sok más is ráillik még, de most legjobban úriember szeretne lenni, meg jó házigazda.*
– Jól van. Kell majd vagy hat vödörrel abba a dézsába. *állapítja meg szakértő módon Trictollának. A konyha egyik sarkában magányosan árválkodó fadézsa valóban méretes darab. Ha teli szeretnék tölteni forró vízzel, akkor a télire való fakészlet is elmegy majd rá. Rinald Isqeha megrökönyödésére a vándorlétet illetően egy túl széles mosollyal reagál. Pont ő ne lett volna, ő ne lenne vándor?*
~Nem ismersz te annyira, fiacskám.~
– Így meglep? Még midnig vándor vagyok, csak éppen megállapodtam kicsit. Jó az, ha valahová haza is tud jönni az ember. Nem volt mindig így ez sem. *okítja a vándorhatározásban még zöldfülőnek tűnő férfit. Nem kerüli el a figyelmét Rinald névválasztása. El is határozza, hogy ezentúl a rendes nevén szólítja majd a kertészét. A bemutatkozásba már nem szól bele, hagyja, hogy elintézzék maguk között a fiatalok.*
– A segítséget elfogadom. *egyezik bele miközben kilép a ház ajtaján. A rózsavásárlás dolgára bólint.*
– Kifizetem majd a többivel együtt, csak mondd, hogy mennyi lesz a vége. Jó munkát végeztél. *Lesétál a lépcsőn, a kikövezett ösvényről pedig rálép a fűre, hogy hátulra mehessenek.*
– Arra gondoltam, hogy legyen egy fa a kút környékén, egy meg a ház háta mellett ezen az oldalon. *mondja és mutatja is, hogy hova gondolta a fákat.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-19 17:13:22
Üzenet elküldve: 2019-11-19 17:13:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
//Trictolla és Svir//
*~Tehát nem egy alkalmi nőismerős.~ gondolja Isq, picit meghökkenve, hogy Trictolla (ahogy Svir bemutatja a különös, smaragdzöld szemű nőt) lábbelit húz, majd feltűri az ingujját, vízhordásra készen. ~Talán őt is felfogadta?~ gondolja, de aztán abbahagyja a találgatást. ~Úgyis kiderül.
Vándor.~ ismétli magában, amit Svir mond.*
- Vándor voltál? *kérdezi csodálkozva, a férfire pillantva, pedig rémlik neki, hogy mintha a bemutatkozásnál már említette volna ezt a férfi, csak talán akkor átsiklott felette.*
- Van házad. *szegül ellent zavartan a kijelentésnek. Merthogy neki eddig Svir elsősorban háztulajdonosként realizálódott.*
- Üdv, Trictolla! Örülök hogy megismerhetlek! *bólint a bemutatásra a nőnek.*
- Rinald Isqeha vagyok. De az Isqehát, vagy az Isqet jobban szeretem. Csak így röviden. *vigyorodik el kedvesen.*
-Gyógyító, mágus, füvész. Jelenleg épp kertész. *bólint. Felőle indulhatnak, de kétli, hogy addig végeznének, amíg Trictolla felhúzza a csizmáját. ~Elég gyorsnak tűnik. De talán Svir nem szeretné, ha velünk jönne. Hát majd eldöntik.~*
- A kút hátul van. Szívesen segítek a vízhordásban *ajánlja fel, kérdőn nézve a nőre, hiszen úgyis hátra mennek a leendő fák miatt, a kúthoz.*
- Akkor menjünk! *indul el a sürgetésre aki bújt aki nem alapon, majd jön aki akar. Mára már csak a fanevelés maradt, szeretne mielőbb túlesni a dolgon, de ehhez mindenképp kell a gazda hozzájárulása.*
- Ja igen! *jut eszébe útközben, feltéve hogy kikeverednek az udvarra, és nem maradnak valamiért odabenn, hanem elindulnak hátra.*
- Vettem őszirózsa töveket. Szépek. 80 arany volt. Szerszám vásárlására viszont nem volt szükség. Amit kellett, azt megjavítottam és megéleztem. *jegyzi meg.*
//Trictolla és Svir//
*~Tehát nem egy alkalmi nőismerős.~ gondolja Isq, picit meghökkenve, hogy Trictolla (ahogy Svir bemutatja a különös, smaragdzöld szemű nőt) lábbelit húz, majd feltűri az ingujját, vízhordásra készen. ~Talán őt is felfogadta?~ gondolja, de aztán abbahagyja a találgatást. ~Úgyis kiderül.
Vándor.~ ismétli magában, amit Svir mond.*
- Vándor voltál? *kérdezi csodálkozva, a férfire pillantva, pedig rémlik neki, hogy mintha a bemutatkozásnál már említette volna ezt a férfi, csak talán akkor átsiklott felette.*
- Van házad. *szegül ellent zavartan a kijelentésnek. Merthogy neki eddig Svir elsősorban háztulajdonosként realizálódott.*
- Üdv, Trictolla! Örülök hogy megismerhetlek! *bólint a bemutatásra a nőnek.*
- Rinald Isqeha vagyok. De az Isqehát, vagy az Isqet jobban szeretem. Csak így röviden. *vigyorodik el kedvesen.*
-Gyógyító, mágus, füvész. Jelenleg épp kertész. *bólint. Felőle indulhatnak, de kétli, hogy addig végeznének, amíg Trictolla felhúzza a csizmáját. ~Elég gyorsnak tűnik. De talán Svir nem szeretné, ha velünk jönne. Hát majd eldöntik.~*
- A kút hátul van. Szívesen segítek a vízhordásban *ajánlja fel, kérdőn nézve a nőre, hiszen úgyis hátra mennek a leendő fák miatt, a kúthoz.*
- Akkor menjünk! *indul el a sürgetésre aki bújt aki nem alapon, majd jön aki akar. Mára már csak a fanevelés maradt, szeretne mielőbb túlesni a dolgon, de ehhez mindenképp kell a gazda hozzájárulása.*
- Ja igen! *jut eszébe útközben, feltéve hogy kikeverednek az udvarra, és nem maradnak valamiért odabenn, hanem elindulnak hátra.*
- Vettem őszirózsa töveket. Szépek. 80 arany volt. Szerszám vásárlására viszont nem volt szükség. Amit kellett, azt megjavítottam és megéleztem. *jegyzi meg.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-18 14:07:31
Üzenet elküldve: 2019-11-18 14:07:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir / /
* Svir egy úr, mint mindig. A lány nem érti miért szabadkozik folyton, mindent túl gondol. A férfi teljesen lazán kezeli a felmerülő problémákat.
Trictolla talán a neveltetéséből adódóan érez kényszert a folyamatos bocsánat kérésre.
Kislánykén, apja bár nagyon szerette, kesztyűs kézzel bánt vele.
Áll és figyeli a férfit, majd jön egy kacsintás, amit megint csak nem tud hová tenni.
Túl is lép rajta gyorsan. *
- Jó, akkor vízhordás lesz az első, nem gond.
* Felfigyel a belépő személyre, nem tudja, csak kikövetkezteti, hogy a kertész lehet az, kit Svir korábban említett.
Míg ők szót váltanak, vissza veszi lábbelijét, leveti köpenyét, felakasztja a fogasra, fel tűri inge újját és készen áll a munkára . *
* Svir egy úr, mint mindig. A lány nem érti miért szabadkozik folyton, mindent túl gondol. A férfi teljesen lazán kezeli a felmerülő problémákat.
Trictolla talán a neveltetéséből adódóan érez kényszert a folyamatos bocsánat kérésre.
Kislánykén, apja bár nagyon szerette, kesztyűs kézzel bánt vele.
Áll és figyeli a férfit, majd jön egy kacsintás, amit megint csak nem tud hová tenni.
Túl is lép rajta gyorsan. *
- Jó, akkor vízhordás lesz az első, nem gond.
* Felfigyel a belépő személyre, nem tudja, csak kikövetkezteti, hogy a kertész lehet az, kit Svir korábban említett.
Míg ők szót váltanak, vissza veszi lábbelijét, leveti köpenyét, felakasztja a fogasra, fel tűri inge újját és készen áll a munkára . *
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-18 11:52:20
Üzenet elküldve: 2019-11-18 11:52:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fürge léptekkel halad a templom felől. A Romváros, ami egykor a fényűzés és pompa negyede volt, az most romokban heve. Az elf szomorúan tekint végig a leégett házakon és a tátongó hatalmas szakadékon. A fejét csóválja, mert szomorú látnia ezt egy erdőlakónak. Egy kis ideig marad csupán amíg felidézi a múltat, az emlékeket, amelyek ide kötötték. A tekintetén komorsággal fordul meg és fordít hátat a Romvárosnak és hűvös léptekkel indul a piactér felé. Régen járt már errefelé, s mielőtt újra visszatérne otthonába, a fák közé, még előtte vásárol magának pár, szükséges eszközt a piacon.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-16 17:06:33
Üzenet elküldve: 2019-11-16 17:06:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir és Rinald//
*Svir nem haragszik. Az előbb is éppen csak rámutatott arra, hogy kényelmesebb lett volna ott megoldani a fürdést, ahol a legfőbb kelléket jelentő sok és forró víz már eleve rendelkezésükre áll. Vándor lévén viszont a jég és a romok hátán is megél, úgyhogy egy fürdetés már nem okoz neki nagy problémát. Tűz van, edények vannak, dézsa és Trictolla is van, már csak a megfelelő sorrendben kell ezeket kombinálniuk.*
– Ennek örülök. És nagyon remélem, hogy tényleg nem fogok unatkozni. Az ugyanis megy egyedül is. *A nőre kacsint. Biztos benne, hogy Trictolla még rengeteg érdekességet és izgalmat tartogat a számára, csak hagynia kell kibontakozni.*
–Jól van, akkor ruhában. Az első dolgunk az lesz, hogy vizet hozunk a kútból, aztán annak egy részét megmelegítjük a tűzön. *Miközben beszél Trictollát figyeli, ahogy szépen kirakja a ruhákat a kanapéra. Mivel a piacon nem nézte meg a nőt ezekben a ruhákban, ezért egyelőre csak a képzeletére hagyatkozhat. A képzelete szerint pedig remekül áll Trictollán a szoknya és a nadrág is. Alig várja, hogy bennük lássa őt. Még mielőtt viszont túlságosan elragadtatná magát a képzelődéssel, zajt hall az ajtó felől. Mivel Svir a konyha és a nappali közötti ajtóban áll, ezért csak meg kell fordulnia, hogy meglássa a belépő Rinaldot. A fickó felé fordul és megszólal.*
– Üdv! *köszön Rinaldnak. A szeméből az látszik, hogy különösebben nem örül a váratlan vendégnek. Persze tudhatta volna, hogy a környéken lesz még a kertész is, elvégre a munka még nincs kész, ő pedig még nem fizetett ki mindent. Elhatározza, hogy a lehető leghamarabb rendezi le a fakérdést.*
– Hát csak én jöttem, meg Trictolla. Vándor, amilyen én voltam. *magyarázza Rinaldnak miközben a fejével a nő felé biccent.*
– És ez a két fa ennyire sürgős? Akkor ne húzzuk az időt, amíg Trictolla visszaveszi a csizmáját, addig pont megmutathatod, hogy szerinted hol lenne jó. *El is indul az ajtó felé, hogy maga előtt terelje Rinaldot is. Trictolla pedig jöhet utánuk, ha szeretne. Svirtől addig kap egy elnézést kérő pillantást. Ő igazán nem számított arra, hogy egy harmadik fél is felbukkan.*
*Svir nem haragszik. Az előbb is éppen csak rámutatott arra, hogy kényelmesebb lett volna ott megoldani a fürdést, ahol a legfőbb kelléket jelentő sok és forró víz már eleve rendelkezésükre áll. Vándor lévén viszont a jég és a romok hátán is megél, úgyhogy egy fürdetés már nem okoz neki nagy problémát. Tűz van, edények vannak, dézsa és Trictolla is van, már csak a megfelelő sorrendben kell ezeket kombinálniuk.*
– Ennek örülök. És nagyon remélem, hogy tényleg nem fogok unatkozni. Az ugyanis megy egyedül is. *A nőre kacsint. Biztos benne, hogy Trictolla még rengeteg érdekességet és izgalmat tartogat a számára, csak hagynia kell kibontakozni.*
–Jól van, akkor ruhában. Az első dolgunk az lesz, hogy vizet hozunk a kútból, aztán annak egy részét megmelegítjük a tűzön. *Miközben beszél Trictollát figyeli, ahogy szépen kirakja a ruhákat a kanapéra. Mivel a piacon nem nézte meg a nőt ezekben a ruhákban, ezért egyelőre csak a képzeletére hagyatkozhat. A képzelete szerint pedig remekül áll Trictollán a szoknya és a nadrág is. Alig várja, hogy bennük lássa őt. Még mielőtt viszont túlságosan elragadtatná magát a képzelődéssel, zajt hall az ajtó felől. Mivel Svir a konyha és a nappali közötti ajtóban áll, ezért csak meg kell fordulnia, hogy meglássa a belépő Rinaldot. A fickó felé fordul és megszólal.*
– Üdv! *köszön Rinaldnak. A szeméből az látszik, hogy különösebben nem örül a váratlan vendégnek. Persze tudhatta volna, hogy a környéken lesz még a kertész is, elvégre a munka még nincs kész, ő pedig még nem fizetett ki mindent. Elhatározza, hogy a lehető leghamarabb rendezi le a fakérdést.*
– Hát csak én jöttem, meg Trictolla. Vándor, amilyen én voltam. *magyarázza Rinaldnak miközben a fejével a nő felé biccent.*
– És ez a két fa ennyire sürgős? Akkor ne húzzuk az időt, amíg Trictolla visszaveszi a csizmáját, addig pont megmutathatod, hogy szerinted hol lenne jó. *El is indul az ajtó felé, hogy maga előtt terelje Rinaldot is. Trictolla pedig jöhet utánuk, ha szeretne. Svirtől addig kap egy elnézést kérő pillantást. Ő igazán nem számított arra, hogy egy harmadik fél is felbukkan.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-15 19:49:56
Üzenet elküldve: 2019-11-15 19:49:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
//Trictolla és Svir//
*Mintha valami zajt hallana elölről. Frankó amúgy is csak bámul rá egy ideig, ahogy a nevét hallja, de aztán válasz nélkül tovább rágcsálja a lekaszált füvet, amit még reggel tett le neki a kút mellett.
~Meg kell nézzem, mi az.~ gondolja. ~Még a végén besétál valaki elöl anélkül, hogy észrevenném, amíg itt dolgozom. Svir nem hiszem, hogy örülne. Vagy épp ő jött meg. Annál jobb.~
Azzal előremegy, fel az öt lépcsőn, és kíváncsian megnyomja a kilincset. ~Enged.~ Ezzel egy időben, ahogy kinyílik a bejárati ajtó, hallja meg a női hangot. ~Nincs egyedül. Hoppá!~ visszakozna, de aztán arra gondol, már úgyis biztosan hallották az ajtónyílást. ~Megkérdezem tőle, aztán nem zavarom tovább.~
Bár azt, hogy a női hang tulajdonosa hallhatóan szívesebben maradna ruhában, az első lépés után tudakozódik, majd felajánlja, hogy fát vág és vizet hoz, nem igazán tudja hová tenni. Így hangosan köhint egyet, majd az előszobába nyíló konyhaajtót megkoppintva benyit a konyhába.*
- Üdv! *mondja, hogy Svirt ott találja, elsősorban neki címezve a köszöntést, ránézve kissé bocsánatkérően, amiért betört.*
- Zajt hallottam. Gondoltam benézek. Meg kéne beszélnünk is. *De mivel nem akarja, hogy a konyhában lévő nő udvariatlannak vélje, neki is odaköszön.*
- Hölgyem! *bólint komolyan, elfojtva némi vigyorgást, és erősen igyekszik nem gondolkodni azon, hogy a hirtelen felbukkanó nő vajon Svir húga, vagy lihanechi nagynénikéje, vagy netán egy alkalmi nőismerős. Hiszen ez felfogadott kertészként amúgy sem tartozik rá.
Aztán, amint van rá módja, előáll a kéréssel.*
- Meg kéne mutatni, hol legyen a két fa. *Közli lényegre törően.*
//Trictolla és Svir//
*Mintha valami zajt hallana elölről. Frankó amúgy is csak bámul rá egy ideig, ahogy a nevét hallja, de aztán válasz nélkül tovább rágcsálja a lekaszált füvet, amit még reggel tett le neki a kút mellett.
~Meg kell nézzem, mi az.~ gondolja. ~Még a végén besétál valaki elöl anélkül, hogy észrevenném, amíg itt dolgozom. Svir nem hiszem, hogy örülne. Vagy épp ő jött meg. Annál jobb.~
Azzal előremegy, fel az öt lépcsőn, és kíváncsian megnyomja a kilincset. ~Enged.~ Ezzel egy időben, ahogy kinyílik a bejárati ajtó, hallja meg a női hangot. ~Nincs egyedül. Hoppá!~ visszakozna, de aztán arra gondol, már úgyis biztosan hallották az ajtónyílást. ~Megkérdezem tőle, aztán nem zavarom tovább.~
Bár azt, hogy a női hang tulajdonosa hallhatóan szívesebben maradna ruhában, az első lépés után tudakozódik, majd felajánlja, hogy fát vág és vizet hoz, nem igazán tudja hová tenni. Így hangosan köhint egyet, majd az előszobába nyíló konyhaajtót megkoppintva benyit a konyhába.*
- Üdv! *mondja, hogy Svirt ott találja, elsősorban neki címezve a köszöntést, ránézve kissé bocsánatkérően, amiért betört.*
- Zajt hallottam. Gondoltam benézek. Meg kéne beszélnünk is. *De mivel nem akarja, hogy a konyhában lévő nő udvariatlannak vélje, neki is odaköszön.*
- Hölgyem! *bólint komolyan, elfojtva némi vigyorgást, és erősen igyekszik nem gondolkodni azon, hogy a hirtelen felbukkanó nő vajon Svir húga, vagy lihanechi nagynénikéje, vagy netán egy alkalmi nőismerős. Hiszen ez felfogadott kertészként amúgy sem tartozik rá.
Aztán, amint van rá módja, előáll a kéréssel.*
- Meg kéne mutatni, hol legyen a két fa. *Közli lényegre törően.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-15 18:13:09
Üzenet elküldve: 2019-11-15 18:13:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
* Egyre kínosabban érzi magát, főleg, hogy Svir felhívja a figyelmét, hogy a fogadóban kellett volna ezt elintéznie.
Nem esik jól ez a megjegyzés neki, de nem tud mit tenni már. *
- Ne haragudj! * Néz rá boci szemekkel. *
- Eszembe sem jutott, nagyon örültem a társaságodnak és a finom ételnek.
Ígérem, mellettem nem fogsz unatkozni.
* Mosolyog és megint meglepődik, mint már oly sokszor, ezen kevés idő alatt, mert a férfi, megint célozgat, de egyszerűen nem igazodik ki rajta.
Pucérkodni? Nem szégyenlős, mint már említettük, de esze ágában sincs mezítelenül rohangálni egy még számára idegen házban.
Meglepődöttségét próbálja leplezni, talán sikerül. *
- Nos, inkább ruhában maradnék és természetesen segítek, hisz most ez rólam szól.
Mondd, hogy mi legyen az első lépés.
Szívesen hasogatok fát, vagy engedek vizet, mond meg mit hol találok.
* Miközben válaszra vár, új ruháit a kanapé támlájára fekteti, majd vissza lép a fogashoz, leveszi derekára fűzött kardját, az imént levetett bakancsból előkerülő tőrt is mellé helyezi és várja az instrukciókat. *
A hozzászólás írója (Trictolla Esissaira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.15 18:15:09
* Egyre kínosabban érzi magát, főleg, hogy Svir felhívja a figyelmét, hogy a fogadóban kellett volna ezt elintéznie.
Nem esik jól ez a megjegyzés neki, de nem tud mit tenni már. *
- Ne haragudj! * Néz rá boci szemekkel. *
- Eszembe sem jutott, nagyon örültem a társaságodnak és a finom ételnek.
Ígérem, mellettem nem fogsz unatkozni.
* Mosolyog és megint meglepődik, mint már oly sokszor, ezen kevés idő alatt, mert a férfi, megint célozgat, de egyszerűen nem igazodik ki rajta.
Pucérkodni? Nem szégyenlős, mint már említettük, de esze ágában sincs mezítelenül rohangálni egy még számára idegen házban.
Meglepődöttségét próbálja leplezni, talán sikerül. *
- Nos, inkább ruhában maradnék és természetesen segítek, hisz most ez rólam szól.
Mondd, hogy mi legyen az első lépés.
Szívesen hasogatok fát, vagy engedek vizet, mond meg mit hol találok.
* Miközben válaszra vár, új ruháit a kanapé támlájára fekteti, majd vissza lép a fogashoz, leveszi derekára fűzött kardját, az imént levetett bakancsból előkerülő tőrt is mellé helyezi és várja az instrukciókat. *
A hozzászólás írója (Trictolla Esissaira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.15 18:15:09
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-14 20:32:57
Üzenet elküldve: 2019-11-14 20:32:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
*Svir szerint olyan nagyon még nem vészes a helyzet Trictollánál. Felismeri például a nő arcát a valóban kócos hajkorona alatt. Ez máris elkülöníti Trictollát a legborzasabb házőrzőktől. Lejjebb nézve a nő egyéb kvalitásait sem esik nehezére kivenni, így pedig legrosszabb esetben is csak a viseltes vándor kifejezéssel illetné új ismerősét. Ő már volt rosszabb állapotban is. Észreveszi, hogy a nő leveszi a cipőjét. Helyeslően bólint rá, de a saját csizmája a lábán marad. Ő a ház ura, neki szabad.*
– Fürdésre jobb lett volna még a fogadóban gondolni, ott van egy remek fürdőház is. De esetleg itt is megoldható. Dézsa van itt a konyhában, vödör meg a kertben. Már csak vizet kell vele hozni. Csak idő kell neki, hogy megmelegedjen, meg fa a tűzre. *sorolja a teendőket. A fürdésre ő nem is gondolt, de Trictollát elnézve ráfér a nőre. Ha kell, meg fogja oldani, főleg, ha a nő is segít. A nappalit és a konyhát elválasztó ajtóban áll meg, hogy onnan nézzen a nőre és a szobára.*
– Na igen, a ház takaros. Csak társaság kell bele nekem. Jó, hogy jöttél. *Egy kalapemelésre hajazó mozdulattal üdvözli a nőt a házban, most éppen kalap nélkül, azaz láthatatlan kalapban. *
– Na már most kedves Trictollám, ha neked fürdő kell, akkor fürdő lesz. Csak idő kell hozzá. Addig vagy magadon hagyod a ruháidat és segítesz, vagy azért is levetkőzöl, hogy pucérkodj a konyhámban a kályha melegénél, amíg mindent megcsinálok egyedül. *ismerteti a lehetőségeket. A szeme pajkos csillanásából az olvasható ki, hogy tulajdonképpen a második lehetőség sem lenne az ellenére.*
*Svir szerint olyan nagyon még nem vészes a helyzet Trictollánál. Felismeri például a nő arcát a valóban kócos hajkorona alatt. Ez máris elkülöníti Trictollát a legborzasabb házőrzőktől. Lejjebb nézve a nő egyéb kvalitásait sem esik nehezére kivenni, így pedig legrosszabb esetben is csak a viseltes vándor kifejezéssel illetné új ismerősét. Ő már volt rosszabb állapotban is. Észreveszi, hogy a nő leveszi a cipőjét. Helyeslően bólint rá, de a saját csizmája a lábán marad. Ő a ház ura, neki szabad.*
– Fürdésre jobb lett volna még a fogadóban gondolni, ott van egy remek fürdőház is. De esetleg itt is megoldható. Dézsa van itt a konyhában, vödör meg a kertben. Már csak vizet kell vele hozni. Csak idő kell neki, hogy megmelegedjen, meg fa a tűzre. *sorolja a teendőket. A fürdésre ő nem is gondolt, de Trictollát elnézve ráfér a nőre. Ha kell, meg fogja oldani, főleg, ha a nő is segít. A nappalit és a konyhát elválasztó ajtóban áll meg, hogy onnan nézzen a nőre és a szobára.*
– Na igen, a ház takaros. Csak társaság kell bele nekem. Jó, hogy jöttél. *Egy kalapemelésre hajazó mozdulattal üdvözli a nőt a házban, most éppen kalap nélkül, azaz láthatatlan kalapban. *
– Na már most kedves Trictollám, ha neked fürdő kell, akkor fürdő lesz. Csak idő kell hozzá. Addig vagy magadon hagyod a ruháidat és segítesz, vagy azért is levetkőzöl, hogy pucérkodj a konyhámban a kályha melegénél, amíg mindent megcsinálok egyedül. *ismerteti a lehetőségeket. A szeme pajkos csillanásából az olvasható ki, hogy tulajdonképpen a második lehetőség sem lenne az ellenére.*
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-13 20:12:11
Üzenet elküldve: 2019-11-13 20:12:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
* Mielőtt belépnének, megkapja a választ, miért is van félni valója annak, aki Svirrel netán kötekedik.
Rá csodálkozik az elhangzottakra, mert a veszélyes helyeket útja során, mindig próbálta mellőzni.
Bárhol is járt, bármerre vitte a lába, mindig körültekintő volt és érdeklődő.
Mások véleményét kérte ki, merre érdemes, vagy merre nem tanácsos járni-kelni.
Kicsit ijesztő amit a férfi mond, ennyi rossz lélek járkál erre, akkor el sem tudja képzelni mi történik, ha kiderül, hogy bekerült a házba.
Bár van kardja és egy tőr a bakancsába tűzve, nem nagyon kellett még használnia és nem is bánik velük túl jól.
Svir jelenléte megnyugtató, de mi történik, ha egyedül marad. Félelmeit nem szívesen osztaná meg a férfival, mert szeretne puhánynak tűnni, annak ellenére, hogy nőnek született.
Bárki ártott neki, nem sok ilyen eset történt, azt sosem ököl harccal, vagy fegyverrel intézte el.
Inkább választotta a furfang rejtélyes útját, ami lehet nem olyan hatásos, mit karddal oda suhintani, de igen csak az agyára tud menni vele annak, aki netán belé köt.
Ahogyan belépnek az ajtón, meleg levegő csapja meg testét, mely jóleső, a kinti hideggel szemben.
Egy darabig álldogál, nézelődik.
Szemügyre veszi a tükröt, melyben meglátja magát és majdnem rosszul lesz a látványtól.
Abban a hitben volt, hogy külleme, sokkal tisztább és csinosabb, menet közben elfelejtette, hogy előző este, még az erdőben aludt és az erdő nem arról híres, hogy dézsa meleg víz és tükör van mindenhol.
Kelletlenül is érzi magát e miatt, így ha még javítani nem is tud a helyzeten, látva a szőnyegeket, lehajol és leveszi bakancsát.
Melyet az ajtó mellett hagy és beljebb sétál.
Svir hellyel kínálja, de nem szeretne ilyen mocskosan leülni. *
- Köszönöm szépen,de nem ülnék le. Esetleg van lehetőségem arra, hogy megfürödjek és az új ruhák egyikét öltsem magamra?
Őszintén, sokkal jobban érezném magam és a hajamat sem ártana megmosnom.
Befelé jövet, belenéztem a tükrödbe és egy idegen nézett vissza rám. * Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében. *
- Nagyon szép a házad, igazán. Kívülről és most neked köszönhetően, belülről is megcsodálhatom.
Otthonos, barátságos, egy kicsit emlékeztet otthonomra, ami rég elveszett, már a múlté.
* Ácsorog tovább, várva Svir válaszát. *
- Szívesen beszélgetek bármiről, csak ezeket a koszos ruhákat, had vessem le magamról kérlek.
* Kérő tekintettel néz a férfira és kissé el is szégyenli magát, de nem akarja sem a szőnyegeket, sem a kanapét összekoszolni. *
A hozzászólás írója (Trictolla Esissaira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.13 20:15:00
* Mielőtt belépnének, megkapja a választ, miért is van félni valója annak, aki Svirrel netán kötekedik.
Rá csodálkozik az elhangzottakra, mert a veszélyes helyeket útja során, mindig próbálta mellőzni.
Bárhol is járt, bármerre vitte a lába, mindig körültekintő volt és érdeklődő.
Mások véleményét kérte ki, merre érdemes, vagy merre nem tanácsos járni-kelni.
Kicsit ijesztő amit a férfi mond, ennyi rossz lélek járkál erre, akkor el sem tudja képzelni mi történik, ha kiderül, hogy bekerült a házba.
Bár van kardja és egy tőr a bakancsába tűzve, nem nagyon kellett még használnia és nem is bánik velük túl jól.
Svir jelenléte megnyugtató, de mi történik, ha egyedül marad. Félelmeit nem szívesen osztaná meg a férfival, mert szeretne puhánynak tűnni, annak ellenére, hogy nőnek született.
Bárki ártott neki, nem sok ilyen eset történt, azt sosem ököl harccal, vagy fegyverrel intézte el.
Inkább választotta a furfang rejtélyes útját, ami lehet nem olyan hatásos, mit karddal oda suhintani, de igen csak az agyára tud menni vele annak, aki netán belé köt.
Ahogyan belépnek az ajtón, meleg levegő csapja meg testét, mely jóleső, a kinti hideggel szemben.
Egy darabig álldogál, nézelődik.
Szemügyre veszi a tükröt, melyben meglátja magát és majdnem rosszul lesz a látványtól.
Abban a hitben volt, hogy külleme, sokkal tisztább és csinosabb, menet közben elfelejtette, hogy előző este, még az erdőben aludt és az erdő nem arról híres, hogy dézsa meleg víz és tükör van mindenhol.
Kelletlenül is érzi magát e miatt, így ha még javítani nem is tud a helyzeten, látva a szőnyegeket, lehajol és leveszi bakancsát.
Melyet az ajtó mellett hagy és beljebb sétál.
Svir hellyel kínálja, de nem szeretne ilyen mocskosan leülni. *
- Köszönöm szépen,de nem ülnék le. Esetleg van lehetőségem arra, hogy megfürödjek és az új ruhák egyikét öltsem magamra?
Őszintén, sokkal jobban érezném magam és a hajamat sem ártana megmosnom.
Befelé jövet, belenéztem a tükrödbe és egy idegen nézett vissza rám. * Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében. *
- Nagyon szép a házad, igazán. Kívülről és most neked köszönhetően, belülről is megcsodálhatom.
Otthonos, barátságos, egy kicsit emlékeztet otthonomra, ami rég elveszett, már a múlté.
* Ácsorog tovább, várva Svir válaszát. *
- Szívesen beszélgetek bármiről, csak ezeket a koszos ruhákat, had vessem le magamról kérlek.
* Kérő tekintettel néz a férfira és kissé el is szégyenli magát, de nem akarja sem a szőnyegeket, sem a kanapét összekoszolni. *
A hozzászólás írója (Trictolla Esissaira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.13 20:15:00
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-13 12:27:01
Üzenet elküldve: 2019-11-13 12:27:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
*Az úton nem igazán zavartatta magát Trictolla szótlansága miatt, a háznál viszont már feltűnik neki, hogy a nő nem valami lelkes. Talán a környék teszi, gondolja ő. Sokakról tud, akiket még a szakadék híre is elborzaszt. Nem is a feneketlen mélység az ijesztő benne, hanem a róla keringő mendemondák. Néha mintha Svir is hallana sikolyokat a hasadék felől. Most viszont csendes az utca, csak egy kis szél fújdogál, meg a saját maguk keltette zajokat hallani még. A nő kérdésére a háznál ad választ.*
– Mert aki kötekszik, azt hamar a helyére szoktam tenni. A romok közé sok haramia is befészkelte magát, úgyhogy résen kell lenni miattuk. Szóval meg tudom magam védeni a karddal és az íjjal. Egyszer néhány tündért kellett megmentenünk egy csapat felbőszült orktól és a vérebeiktől. A szántókon pedig egy gyilkost kellett megfogni. A fickó mérgében kettévágott egy falusit, aztán még neki állt feljebb. *magyarázza az ajtó felé menet. Most is nála vannak a fegyverei, a hátán ott a tegez és az íj, az övéről pedig egy igazi mesterkard lóg. Előveszi a ház kulcsát, majd kinyitja vele az ajtót.*
– Menjünk be. *indítványozza miközben bevezeti magukat az előszobába. Itt egy tükör, alatta egy kisebb szekrény szekrény és fogasok vannak. A kalapját, az íjászfelszerelést és a köpenyt rögtön le is pakolja, hogy kényelmesebben legyen. A szobából két ajtó nyílik. Az egyik egyelőre zárva, a másik, a konyhába és étkezőbe nyíló pedig nyitva van. Trictolla is érezheti, hogy a házban már fűtenek, valahol egy cserépkályha ad kellemes meleget. Az előszobából hamar az étkezőbe megy. Ott egy nagy faasztalt találnak székekkel, meg több szekrényt és a tűzhelyt. Tágad szoba, kettőjükön kívül elférne még más is. Aki mégis kiszorulna, az az innen nyíló apró kamrában kaphatna helyet. Nem áll meg a konyhában, hanem az onnan nyíló nagy nappaliba megy. Az ablakokhoz siet, hogy a vörös függönyöket elhúzva fényt csináljon. Ha Trictolla Svir után megy, akkor láthatja, hogy a szoba padlóját puha szőnyegek borítják, a berendezés fő darabjai pedig a kanapé, a két fotel és a közöttük lévő alacsony üvegasztal. A falak mentén még néhány polc és egy nagy ruhásszekrény található, amúgy nem túl zsúfolt a szoba.*
– Hogy tetszik? Ülj csak le, ha szeretnél. *csevegni próbál.*
*Az úton nem igazán zavartatta magát Trictolla szótlansága miatt, a háznál viszont már feltűnik neki, hogy a nő nem valami lelkes. Talán a környék teszi, gondolja ő. Sokakról tud, akiket még a szakadék híre is elborzaszt. Nem is a feneketlen mélység az ijesztő benne, hanem a róla keringő mendemondák. Néha mintha Svir is hallana sikolyokat a hasadék felől. Most viszont csendes az utca, csak egy kis szél fújdogál, meg a saját maguk keltette zajokat hallani még. A nő kérdésére a háznál ad választ.*
– Mert aki kötekszik, azt hamar a helyére szoktam tenni. A romok közé sok haramia is befészkelte magát, úgyhogy résen kell lenni miattuk. Szóval meg tudom magam védeni a karddal és az íjjal. Egyszer néhány tündért kellett megmentenünk egy csapat felbőszült orktól és a vérebeiktől. A szántókon pedig egy gyilkost kellett megfogni. A fickó mérgében kettévágott egy falusit, aztán még neki állt feljebb. *magyarázza az ajtó felé menet. Most is nála vannak a fegyverei, a hátán ott a tegez és az íj, az övéről pedig egy igazi mesterkard lóg. Előveszi a ház kulcsát, majd kinyitja vele az ajtót.*
– Menjünk be. *indítványozza miközben bevezeti magukat az előszobába. Itt egy tükör, alatta egy kisebb szekrény szekrény és fogasok vannak. A kalapját, az íjászfelszerelést és a köpenyt rögtön le is pakolja, hogy kényelmesebben legyen. A szobából két ajtó nyílik. Az egyik egyelőre zárva, a másik, a konyhába és étkezőbe nyíló pedig nyitva van. Trictolla is érezheti, hogy a házban már fűtenek, valahol egy cserépkályha ad kellemes meleget. Az előszobából hamar az étkezőbe megy. Ott egy nagy faasztalt találnak székekkel, meg több szekrényt és a tűzhelyt. Tágad szoba, kettőjükön kívül elférne még más is. Aki mégis kiszorulna, az az innen nyíló apró kamrában kaphatna helyet. Nem áll meg a konyhában, hanem az onnan nyíló nagy nappaliba megy. Az ablakokhoz siet, hogy a vörös függönyöket elhúzva fényt csináljon. Ha Trictolla Svir után megy, akkor láthatja, hogy a szoba padlóját puha szőnyegek borítják, a berendezés fő darabjai pedig a kanapé, a két fotel és a közöttük lévő alacsony üvegasztal. A falak mentén még néhány polc és egy nagy ruhásszekrény található, amúgy nem túl zsúfolt a szoba.*
– Hogy tetszik? Ülj csak le, ha szeretnél. *csevegni próbál.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-12 18:24:30
Üzenet elküldve: 2019-11-12 18:24:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
* Csendben követi a férfit az úton, mely házához vezet. Nem igazán akar beszélgetni, kedvtelen és szomorú. Még mindig nem érti, hogy a férfi mit is akar tőle, azon kívül, hogy a házába fogadja segítőnek.
Úgy hitte, ha nem akarna tőle semmit, nem is tesz Svir fél mondatos utalásokat sem, kifejezve tetszését a lány iránt.
Egyenlőre várakozó állást vesz fel, kíváncsi mi vár rá, mit rejt az új otthonnak még nem nevezhető ház.
Körbe tekint, igaza van a férfinak, tényleg kopár a környék. Düledező házak, romok és nem túl szép kilátás.
Fáknak hűlt helye, virágokat egyáltalán nem lehet felfedezni. Lennének elképzelései a jövőt illetően, ha egyszer itt megveti majd a lábát.
Nézi a férfit, ahogy beszél és nem nagyon érti, hogy másoknak miért is kell tőle tartaniuk, így meg is kérdezi szemöldök felhúzva. *
- Mond csak, miért is nem tanácsos kötekedni veled?
Esetleg volt már erre példa?
* Ha kap választ nyugtázza és később esetleg vissza tér rá, ha nem, akkor csendben sétál tovább, míg nem feltűnik a ház, mely éppen nem illik bele az eddig elé táruló képbe.
Kis takaros, rendben tartott kert, szívmelengető ránézni.
Kikövezett kis ösvény, igazán ötletes és szép.
Látszik, hogy gazdája törődik vele.
Svir az ajtóhoz kíséri, de a lány, nem emeli kilincsre a kezét, hogy belépjen, tiszteletben tartja, hogy ez Svir otthona és a lánynak fontosak ezek a gesztusok, nem lépi át a határokat csak úgy. Így utat hagy maga mellett, hogy a férfi, ha szeretne benyithasson az ajtón.
Úgy tervezi, bent majd véleményt alkot a házról, ha lesz rá alkalom. *
* Csendben követi a férfit az úton, mely házához vezet. Nem igazán akar beszélgetni, kedvtelen és szomorú. Még mindig nem érti, hogy a férfi mit is akar tőle, azon kívül, hogy a házába fogadja segítőnek.
Úgy hitte, ha nem akarna tőle semmit, nem is tesz Svir fél mondatos utalásokat sem, kifejezve tetszését a lány iránt.
Egyenlőre várakozó állást vesz fel, kíváncsi mi vár rá, mit rejt az új otthonnak még nem nevezhető ház.
Körbe tekint, igaza van a férfinak, tényleg kopár a környék. Düledező házak, romok és nem túl szép kilátás.
Fáknak hűlt helye, virágokat egyáltalán nem lehet felfedezni. Lennének elképzelései a jövőt illetően, ha egyszer itt megveti majd a lábát.
Nézi a férfit, ahogy beszél és nem nagyon érti, hogy másoknak miért is kell tőle tartaniuk, így meg is kérdezi szemöldök felhúzva. *
- Mond csak, miért is nem tanácsos kötekedni veled?
Esetleg volt már erre példa?
* Ha kap választ nyugtázza és később esetleg vissza tér rá, ha nem, akkor csendben sétál tovább, míg nem feltűnik a ház, mely éppen nem illik bele az eddig elé táruló képbe.
Kis takaros, rendben tartott kert, szívmelengető ránézni.
Kikövezett kis ösvény, igazán ötletes és szép.
Látszik, hogy gazdája törődik vele.
Svir az ajtóhoz kíséri, de a lány, nem emeli kilincsre a kezét, hogy belépjen, tiszteletben tartja, hogy ez Svir otthona és a lánynak fontosak ezek a gesztusok, nem lépi át a határokat csak úgy. Így utat hagy maga mellett, hogy a férfi, ha szeretne benyithasson az ajtón.
Úgy tervezi, bent majd véleményt alkot a házról, ha lesz rá alkalom. *
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-12 13:46:38
Üzenet elküldve: 2019-11-12 13:46:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
*Hosszú évek óta Arthenior környékén él, pár éve pedig a Gazdagnegyed, majd a Romváros lakója. Így bőven volt alkalma a helyi és a külhoni nők mindenféle színű és fajtájú öltözékeit megfigyelni. Több, a szemének kellemes összeállítást meg is jegyzett, némelyiket a benne lévő nőszeméllyel együtt. Trictollára is rá tud még képzelni jó pár ruhát a megvásárolt kihívóan rövid szoknyán és a csinos, selyemből készült darabokon kívül. Ha megmarad nála a nő, akkor lesz alkalmuk a gyakorlatban is kipróbálni a számos elképzelés egyikét-másikát. Ezelőtt természetesen előbb haza kell érjenek, aztán a végére kell, hogy járjanak a bugyikérdésnek is.*
– Innen még menni kell egy kicsit. A környék amúgy nem veszélyes, inkább csak kihalt. És amúgy sem tanácsos pont velem kötekedni a környéken. *jegyzi meg kissé büszkén. Nem harcosként szerzett nevet magának, ritkán is keveredik fegyveres összecsapásba, de azért kitűnően bánik a kardjával és az íjával is. Mellette nem kell félni.
A sok helyütt még mindig szemetes, törmelékdarabokkal borított utcákon sétálnak egy ideig, egy két kanyart is bevesznek. Itt-ott látni annak a jelét, hogy lakik a környéken valaki, de a sokszor romos házak többsége lakatlannak tűnik. A szakadék előtti utcához közeledve ez tovább fokozódik, a környék teljesen kihalt lesz, az utca pedig rendetlenebb, mint bárhol máshol.*
– Mindjárt ott vagyunk. *biztosítja Trictollát miközben az utca épen maradt felén vezeti a párosukat. Baljukon még házak vannak, jobbról viszont egy idő után egy szakadékba torkollik a táj. Ő már megszokta, elsőre viszont komor, szinte ijesztő látvány lehet. A ház és a kert, ahová végül megérkeznek merőben elüt a tájtól. A takaros fakerítés mögött tiszta a kert, sehol egy gyom vagy kődarab. Az előkertet a ház határolja, két bezsaluzott ablaka alatt takaros virágágyással. A kertkaputól egy kikövezett ösvény vezet a ház oldalában álló alacsony lépcsősorig, ami a bejárati ajtóig visz. A kert a ház mellett és mögött is folytatódik. Szép, rendezett, de fának egyelőre nincs nyoma benne.*
– Megérkeztünk, íme a Gia ház. *mondja Trictollának a kertkapunál megállva. Ezután beengedi magukat a kertbe, hogy az ajtóig terelje a nőt.*
*Hosszú évek óta Arthenior környékén él, pár éve pedig a Gazdagnegyed, majd a Romváros lakója. Így bőven volt alkalma a helyi és a külhoni nők mindenféle színű és fajtájú öltözékeit megfigyelni. Több, a szemének kellemes összeállítást meg is jegyzett, némelyiket a benne lévő nőszeméllyel együtt. Trictollára is rá tud még képzelni jó pár ruhát a megvásárolt kihívóan rövid szoknyán és a csinos, selyemből készült darabokon kívül. Ha megmarad nála a nő, akkor lesz alkalmuk a gyakorlatban is kipróbálni a számos elképzelés egyikét-másikát. Ezelőtt természetesen előbb haza kell érjenek, aztán a végére kell, hogy járjanak a bugyikérdésnek is.*
– Innen még menni kell egy kicsit. A környék amúgy nem veszélyes, inkább csak kihalt. És amúgy sem tanácsos pont velem kötekedni a környéken. *jegyzi meg kissé büszkén. Nem harcosként szerzett nevet magának, ritkán is keveredik fegyveres összecsapásba, de azért kitűnően bánik a kardjával és az íjával is. Mellette nem kell félni.
A sok helyütt még mindig szemetes, törmelékdarabokkal borított utcákon sétálnak egy ideig, egy két kanyart is bevesznek. Itt-ott látni annak a jelét, hogy lakik a környéken valaki, de a sokszor romos házak többsége lakatlannak tűnik. A szakadék előtti utcához közeledve ez tovább fokozódik, a környék teljesen kihalt lesz, az utca pedig rendetlenebb, mint bárhol máshol.*
– Mindjárt ott vagyunk. *biztosítja Trictollát miközben az utca épen maradt felén vezeti a párosukat. Baljukon még házak vannak, jobbról viszont egy idő után egy szakadékba torkollik a táj. Ő már megszokta, elsőre viszont komor, szinte ijesztő látvány lehet. A ház és a kert, ahová végül megérkeznek merőben elüt a tájtól. A takaros fakerítés mögött tiszta a kert, sehol egy gyom vagy kődarab. Az előkertet a ház határolja, két bezsaluzott ablaka alatt takaros virágágyással. A kertkaputól egy kikövezett ösvény vezet a ház oldalában álló alacsony lépcsősorig, ami a bejárati ajtóig visz. A kert a ház mellett és mögött is folytatódik. Szép, rendezett, de fának egyelőre nincs nyoma benne.*
– Megérkeztünk, íme a Gia ház. *mondja Trictollának a kertkapunál megállva. Ezután beengedi magukat a kertbe, hogy az ajtóig terelje a nőt.*
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-11 17:05:22
Üzenet elküldve: 2019-11-11 17:05:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*Visszatérve nekilát, hogy a kút körül alaposan megtisztítsa a terepet, ezzel el is megy a nap nagy része: az ültetés maga a gazda híján úgy látszik már holnapra marad.
Mert hogy pontosan hol is legyenek a fák, Isq úgy dönt azt mindenképp Svirre hagyja, mégiscsak az ő háza, ő a tulajdonos, lehet hogy egész máshová szeretné, mint amit Isqeha gondol, és hát ugye ő a megrendelő, egy hatra felfogadott kertészként a maga részéről biztosan rábólint a dologra, akármit is szeretne, bár ő a kút mellett tartaná a legjobbnak. Addig azonban semmiképp nem szeretné elültetni a diót és a hosszú kutakodás után begyűjtött szőrös kis fűzfamagot, amíg ezt nem beszélik meg pontosan.
~Ha sikerül a varázslat, akkor két hatalmas, komoly árnyékot adó fa lesz a hátsó kertben. Döntse el ő, hol növesszem fel őket.~ vélekedik magában, mert ugye ha mégsem tetszik a látvány, akkor csak a fejsze marad hátra, azért meg nagyon nagy kár lenne. ~Bár ha nagyon megerőltetem magam, talán máshogy is meg tudnám oldani.~ morfondírozik.
A tereprendezést követően megitatja Frankót, eszik valamit maga is, aztán elmolyol a szerszámokkal, megélezve újra őket. ~Kellene egy féltető a lónak.~ kezdi el aztán nézegetni a kis szerszámos kamra épületét.*
- Mit szólsz, Frankó? Örülnél neki? *kérdi a lógó fejűtől vigyorogva.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.11 17:10:32
*Visszatérve nekilát, hogy a kút körül alaposan megtisztítsa a terepet, ezzel el is megy a nap nagy része: az ültetés maga a gazda híján úgy látszik már holnapra marad.
Mert hogy pontosan hol is legyenek a fák, Isq úgy dönt azt mindenképp Svirre hagyja, mégiscsak az ő háza, ő a tulajdonos, lehet hogy egész máshová szeretné, mint amit Isqeha gondol, és hát ugye ő a megrendelő, egy hatra felfogadott kertészként a maga részéről biztosan rábólint a dologra, akármit is szeretne, bár ő a kút mellett tartaná a legjobbnak. Addig azonban semmiképp nem szeretné elültetni a diót és a hosszú kutakodás után begyűjtött szőrös kis fűzfamagot, amíg ezt nem beszélik meg pontosan.
~Ha sikerül a varázslat, akkor két hatalmas, komoly árnyékot adó fa lesz a hátsó kertben. Döntse el ő, hol növesszem fel őket.~ vélekedik magában, mert ugye ha mégsem tetszik a látvány, akkor csak a fejsze marad hátra, azért meg nagyon nagy kár lenne. ~Bár ha nagyon megerőltetem magam, talán máshogy is meg tudnám oldani.~ morfondírozik.
A tereprendezést követően megitatja Frankót, eszik valamit maga is, aztán elmolyol a szerszámokkal, megélezve újra őket. ~Kellene egy féltető a lónak.~ kezdi el aztán nézegetni a kis szerszámos kamra épületét.*
- Mit szólsz, Frankó? Örülnél neki? *kérdi a lógó fejűtől vigyorogva.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.11 17:10:32
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-10 09:24:27
Üzenet elküldve: 2019-11-10 09:24:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*Tipikus, elkényeztetett, bársonyban született csitri. De Alissäe még rajtuk is túltesz. Ez az érzéketlenség a családja iránt már-már groteszk. Ambroggio egyelőre nem tudja, hogy csak nem hisz neki a lány vagy még talán fel sem fogja az egészet. A kamaszok dühe gyakran gyűrűzik hihetetlen mélységekbe a szüleik iránt. Sokszor az ember csak felnőttként érti meg a szándékaik támogató, óvó vonulatát. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan szülők, akik valóban jogosan érdemlik ki e megvetést. Vannak. Vannak apák, akik kártyaadósság fejében szajhának adják tizenéves lányaikat, akiknek még melle is alig serkent. Vannak anyák, akik félrenéznek az erőszak nyilvánvaló tényéről, csak hogy új párjukat megtartsák. Vannak, akik addig se foglalkoznak a kölykeikkel, hogy érdekelje őket mit csinálnak. Agandaur Wyloora nem volt ilyen, ebben egészen biztos. Igaz, Ambroggióra bízni a lányát, az nem vall túl jó apára, de egyrészt nem volt túl sok választása, másrészt pedig a szerződésben releváns hangsúlyt kapott, hogy Ambroggio is úgy húzhassa a legnagyobb hasznot a dologból, ha dűlőre jut a kisasszonnyal. De ami azt illeti, az Intéző a kiskapuk nagymestere.*
- Természetesen *biccent a szerződés kapcsán, de a dolog egyelőre csupán készséges ígéret marad. Nem kell ebbe belelátni semmit, hiszen nyilván senki nem hordja magával az üzleti dokumentumai garmadáját. Mindenesetre a férfi nem mutatja jelét annak, hogy a szívére venné a dolgot. Elvégre lehetne úgy is értelmezni a kérést, hogy Alissäe megkérdőjelezi a szavait, ami ugyebár egy nőtől eleve hallatlan tiszteletlenségnek számít bizonyos körökben.*
- Artheniornak bizony voltak ennél jóval dicsőbb napjai. És még lesznek is *mondja bizakodón. A továbbiakra viszont leplezetlenül szélesebbre vált a mosolya.*
- Denjaar Krultos Parancsnok Úr kétségtelenül vaskalapos néhány dologban *kacag fel jóízűen.* - Világi dolgokban meglehetősen konzervatív, úgy hiszem. Katonaember *billenti félre a fejét, mint aki ezt hozza fel a mentség égisze alatt.* - Akit világéletében durva dolgok vettek körül, hogy értékelhetne egy ilyen kifinomult és elragadó teremtést, mint a kisasszony? Amúgy nem rossz ember ő. Gladiátor volt, tudta? A Wegtoreni Nagy Aréna bajnoka. Bizony *mondja. Közelebb indul, s mindjárt a karját is nyújtja, ahogy egy hölgyet sétára szokás invitálni.* - Önnek mi a véleménye róla? Markáns férfiú, nem igaz? *kérdi.* - És esetleg Caldorcor Báró Úrral is találkozott már? Ő vezeti a Kósza Pinty fogadót, illetve, ha jól láttam, épp most cserélték le a cégért Wegtoreni Kalmárra. Találóbb név egy kereskedőháznak *cseveg egészen fesztelenül, akár válaszok hiányában is.* - Régebben bordély volt, de azok a pintyőkék már rég tovareppentek *magyarázza s közben szórakozottan simogatja a nála lévő, kissé megilletődött kölyökmacskát.*
//Alissäe, Ambroggio//
*Tipikus, elkényeztetett, bársonyban született csitri. De Alissäe még rajtuk is túltesz. Ez az érzéketlenség a családja iránt már-már groteszk. Ambroggio egyelőre nem tudja, hogy csak nem hisz neki a lány vagy még talán fel sem fogja az egészet. A kamaszok dühe gyakran gyűrűzik hihetetlen mélységekbe a szüleik iránt. Sokszor az ember csak felnőttként érti meg a szándékaik támogató, óvó vonulatát. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan szülők, akik valóban jogosan érdemlik ki e megvetést. Vannak. Vannak apák, akik kártyaadósság fejében szajhának adják tizenéves lányaikat, akiknek még melle is alig serkent. Vannak anyák, akik félrenéznek az erőszak nyilvánvaló tényéről, csak hogy új párjukat megtartsák. Vannak, akik addig se foglalkoznak a kölykeikkel, hogy érdekelje őket mit csinálnak. Agandaur Wyloora nem volt ilyen, ebben egészen biztos. Igaz, Ambroggióra bízni a lányát, az nem vall túl jó apára, de egyrészt nem volt túl sok választása, másrészt pedig a szerződésben releváns hangsúlyt kapott, hogy Ambroggio is úgy húzhassa a legnagyobb hasznot a dologból, ha dűlőre jut a kisasszonnyal. De ami azt illeti, az Intéző a kiskapuk nagymestere.*
- Természetesen *biccent a szerződés kapcsán, de a dolog egyelőre csupán készséges ígéret marad. Nem kell ebbe belelátni semmit, hiszen nyilván senki nem hordja magával az üzleti dokumentumai garmadáját. Mindenesetre a férfi nem mutatja jelét annak, hogy a szívére venné a dolgot. Elvégre lehetne úgy is értelmezni a kérést, hogy Alissäe megkérdőjelezi a szavait, ami ugyebár egy nőtől eleve hallatlan tiszteletlenségnek számít bizonyos körökben.*
- Artheniornak bizony voltak ennél jóval dicsőbb napjai. És még lesznek is *mondja bizakodón. A továbbiakra viszont leplezetlenül szélesebbre vált a mosolya.*
- Denjaar Krultos Parancsnok Úr kétségtelenül vaskalapos néhány dologban *kacag fel jóízűen.* - Világi dolgokban meglehetősen konzervatív, úgy hiszem. Katonaember *billenti félre a fejét, mint aki ezt hozza fel a mentség égisze alatt.* - Akit világéletében durva dolgok vettek körül, hogy értékelhetne egy ilyen kifinomult és elragadó teremtést, mint a kisasszony? Amúgy nem rossz ember ő. Gladiátor volt, tudta? A Wegtoreni Nagy Aréna bajnoka. Bizony *mondja. Közelebb indul, s mindjárt a karját is nyújtja, ahogy egy hölgyet sétára szokás invitálni.* - Önnek mi a véleménye róla? Markáns férfiú, nem igaz? *kérdi.* - És esetleg Caldorcor Báró Úrral is találkozott már? Ő vezeti a Kósza Pinty fogadót, illetve, ha jól láttam, épp most cserélték le a cégért Wegtoreni Kalmárra. Találóbb név egy kereskedőháznak *cseveg egészen fesztelenül, akár válaszok hiányában is.* - Régebben bordély volt, de azok a pintyőkék már rég tovareppentek *magyarázza s közben szórakozottan simogatja a nála lévő, kissé megilletődött kölyökmacskát.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-09 17:51:22
Üzenet elküldve: 2019-11-09 17:51:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
- Hüm.
*Reagál nagy bölcsen apja nevét hallva. Persze kétkedhetne tovább, rosszat sejtve, és teljes magabiztossággal nem is jelenthető ki, hogy hisz Ambroggionak, de kellőképpen meggyőzi őt felmenője nevének ismerős csengése.*
- Micsoda udvariatlanság.
*Szúrja még utána, és egy kósza tincset fúj ki arcából, miközben mérgelődve forgatja szemeit.*
- Vagy úgy.
*Hallgatja feszült figyelemmel az Intézőt, és láthatóan még mindig igyekszik az óvatos távolságot megtartani tőle, mind fizikálisan, mind pedig mentálisan.*
- Nem sértett meg. Engem nem lehet megsérteni.
*Főleg azért nem, mert tökéletesen érdektelen azt illetően, hogy mit gondolnak mások róla, akkor is, ha esetlegesen igazuk van. Alissäe elégedett önmagával, és saját maga az egyetlen, akinek meg is szeretne felelni. Illetve egykoron nagybácsikája volt még az a személy, akinek figyelmét magára kívánta vonni, az ő elismerése jelentett számára valamit, azóta viszont nincs ilyen személy Alissäe életében.*
- Valahogy nem lep meg. Többet nem is vártam tőle.
~ Bezzeg a temetéssel tudott foglalkozni. Annak fényűzőnek kellett lennie. ~
*Megint forgatja szemeit, főleg mert nem érti, hogy miért szükséges egy már elhunyt személyre olyan nagy összegeket kidobni. Persze ha elhalálozik ő is elvárja a gyönyörű kriptát, de magát mérföldekkel jobbnak tartja másoknál, például saját anyjánál is.*
- Hüm.
*Szólal meg ismét, újból feljebb emelkednek szemöldökei. Elsőre túlzónak érzi a szavakat fontosságát illetően, azután eszébe jut, hogy édesapja végtelenül szentimentális volt, és feltehetően tényleg szerette őt, annak ellenére is, hogy utóbbi időben sokat veszekedtek. Ennek persze Alissäe, és a leány viselkedése volt az oka, de ezt nyilván nem ismerné be, főleg nem könyvelné el hibaként.*
- Azért nyugodtabb lennék, ha látnám én azt a szerződést, ha nem okoz problémát.
*Ambroggiot utánozza, mosolya éppen olyan hamis udvariaskodás, sunyi felhanggal, mint a férfi eddigi minden megmozdulása.*
- Valóban igen szánalomkeltő ez a város most. Mindig ilyen volt?
*Kérdezi, és lepillant másik kiscicájára, aki úgy tűnik most mer valamelyest megmozdulni a közelében. Az állat finom bundája megcsikizi Alissäe puha bőrét lábszárán.*
- Jobb híján a Kósza Pintyben. Előtte volt szerencsém a Városi Őrség parancsnokához, aki úgy vélem jócskán lebecsülte a képességeimet. Vagy nem látta meg azok sziporkázó jelenlétét.
*Röviden felnevet, és unalmában egy aranyérmét vesz elő, majd annak feldobálgatásával kezd el szórakozni.*
- Írnoknak jelentkeztem volna, ha már gazdag férjem nincs jelenleg, de valami ellentmondásos kifogással az ékszereim levételéhez ragaszkodott, és elküldött, hogy aludjak rá egyet.
*Természetesen amiket mond, az egyértelműen félreérthető, és bár nem szándékosan tette mindezt, mégis az apró csíny mosolyt csal arcára. Érdekesnek találja egy-két megmásított szó, vagy információ milyen más színezetet tud adni egy történetnek.*
//Alissäe, Ambroggio//
- Hüm.
*Reagál nagy bölcsen apja nevét hallva. Persze kétkedhetne tovább, rosszat sejtve, és teljes magabiztossággal nem is jelenthető ki, hogy hisz Ambroggionak, de kellőképpen meggyőzi őt felmenője nevének ismerős csengése.*
- Micsoda udvariatlanság.
*Szúrja még utána, és egy kósza tincset fúj ki arcából, miközben mérgelődve forgatja szemeit.*
- Vagy úgy.
*Hallgatja feszült figyelemmel az Intézőt, és láthatóan még mindig igyekszik az óvatos távolságot megtartani tőle, mind fizikálisan, mind pedig mentálisan.*
- Nem sértett meg. Engem nem lehet megsérteni.
*Főleg azért nem, mert tökéletesen érdektelen azt illetően, hogy mit gondolnak mások róla, akkor is, ha esetlegesen igazuk van. Alissäe elégedett önmagával, és saját maga az egyetlen, akinek meg is szeretne felelni. Illetve egykoron nagybácsikája volt még az a személy, akinek figyelmét magára kívánta vonni, az ő elismerése jelentett számára valamit, azóta viszont nincs ilyen személy Alissäe életében.*
- Valahogy nem lep meg. Többet nem is vártam tőle.
~ Bezzeg a temetéssel tudott foglalkozni. Annak fényűzőnek kellett lennie. ~
*Megint forgatja szemeit, főleg mert nem érti, hogy miért szükséges egy már elhunyt személyre olyan nagy összegeket kidobni. Persze ha elhalálozik ő is elvárja a gyönyörű kriptát, de magát mérföldekkel jobbnak tartja másoknál, például saját anyjánál is.*
- Hüm.
*Szólal meg ismét, újból feljebb emelkednek szemöldökei. Elsőre túlzónak érzi a szavakat fontosságát illetően, azután eszébe jut, hogy édesapja végtelenül szentimentális volt, és feltehetően tényleg szerette őt, annak ellenére is, hogy utóbbi időben sokat veszekedtek. Ennek persze Alissäe, és a leány viselkedése volt az oka, de ezt nyilván nem ismerné be, főleg nem könyvelné el hibaként.*
- Azért nyugodtabb lennék, ha látnám én azt a szerződést, ha nem okoz problémát.
*Ambroggiot utánozza, mosolya éppen olyan hamis udvariaskodás, sunyi felhanggal, mint a férfi eddigi minden megmozdulása.*
- Valóban igen szánalomkeltő ez a város most. Mindig ilyen volt?
*Kérdezi, és lepillant másik kiscicájára, aki úgy tűnik most mer valamelyest megmozdulni a közelében. Az állat finom bundája megcsikizi Alissäe puha bőrét lábszárán.*
- Jobb híján a Kósza Pintyben. Előtte volt szerencsém a Városi Őrség parancsnokához, aki úgy vélem jócskán lebecsülte a képességeimet. Vagy nem látta meg azok sziporkázó jelenlétét.
*Röviden felnevet, és unalmában egy aranyérmét vesz elő, majd annak feldobálgatásával kezd el szórakozni.*
- Írnoknak jelentkeztem volna, ha már gazdag férjem nincs jelenleg, de valami ellentmondásos kifogással az ékszereim levételéhez ragaszkodott, és elküldött, hogy aludjak rá egyet.
*Természetesen amiket mond, az egyértelműen félreérthető, és bár nem szándékosan tette mindezt, mégis az apró csíny mosolyt csal arcára. Érdekesnek találja egy-két megmásított szó, vagy információ milyen más színezetet tud adni egy történetnek.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-09 07:22:09
Üzenet elküldve: 2019-11-09 07:22:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*Bizalmatlan a kicsike. Ez azonban nem bosszantja Ambroggiót, inkább szórakoztatja.*
- Agandaur, Agandaur Wyloora *feleli engedékenyen a hosszú utazás számlájára írt fránya feledékenységre.
Arra, hogy a kis hölgy a "kellemetlen" jelzővel illeti atyja halálhírét, azért kicsit feljebb mozdul az egyik szemöldöke. Visszateszi a fejére a kalapját*
- Valóban *mondja a lányéhoz hasonló hanglejtéssel, míg igazít egyet a karimán. Ezúttal a szócskában már nyoma sincs semmi udvarias részvétnek. Ha a kártyaasztalnál valaki nagy összegben veszítve mondaná, hogy kellemetlen, valószínűleg arra reflektálna nyertesként hasonló tónusban.
Hagyja, hadd beszéljen a kis fruska, hadd dörgölje az orra alá a botlást is. Teret enged neki és láthatólag mindjárt meg is ered a lány nyelve, amire Ambroggio csak halványan mosolyog. Épp csak a szája szegletében ül valami, ami sajátos keveréke a derűnek és a sunyiságnak. A tekintete figyelmesen követi Alissäe minden megnyilvánulását.*
- Nos *kezdi a választ irritáló türelemmel* - nem tudom, pontosan hogyan történt, de ahogy hallottam, atyját mélyen megviselte a gyász. S valóban, arról sem volt tudomásom, hogy az Ön anyai ágú rokonai éltek itt, csak az épülethez kaptam útbaigazítást *vonja meg a vállát. Nem esik nehezére beismerni a tévedést.* - Nem akartam megsérteni a kisasszonyt ezzel. *A szavai szirupos udvariasságba vannak mártva, de mintha némi szarkazmus érződne belőlük.*
- Tudja *sóhajt, mint ahogy kellemetlen témák előtt szokás* - Wyloora úr az utóbbi időben olyannyira a gyászába temetkezett, hogy az üzleti ügyeit sajnálatosan elhanyagolta. Befektetése a vállalkozásunkba, hogy is mondjam *ingatja a fejét* - tetemes adósságba csapott át. A családi birtok és az ingóságok, nos először csak biztosítékként kerültek a szerződésbe. A gyámsághoz én ragaszkodtam az iratban, mert ugyan mi is lehetne egy atyának drágább, mit a gyermeke? *Akármilyen nyájasan adja elő, valahogy mégis nyilvánvaló, hogy inkább zsarolásról volt szó, mint gondoskodásról.* - De eszem ágában sincs megfosztani kegyedet a reménytől. Nyilván lehetséges, hogy a rokonai még időben távoztak a városból *mondja, miközben tekintetét egykedvűen futtatja végig a márványpadló baljós foltján.* - Nem kívánom Önre erőltetni e gondviselést, ha idegenkedik tőle. De úgy gondoltam, egy ifjú hölgynek ilyen sanyarú helyzetben nem árt egy pártfogó. Gyám az esetünkben. A család támogatása nélkül az élet bonyolult és költséges dolog Artheniorban.
*Körülnéz a romos előtérben, mint aki azon morfondírozik, hogy érdemes-e felújítani a házat, és természetesen, mint akinek abszolút döntési jogköre van erről.*
- Szabad kérdeznem, hol szállt meg, kisasszony?
//Alissäe, Ambroggio//
*Bizalmatlan a kicsike. Ez azonban nem bosszantja Ambroggiót, inkább szórakoztatja.*
- Agandaur, Agandaur Wyloora *feleli engedékenyen a hosszú utazás számlájára írt fránya feledékenységre.
Arra, hogy a kis hölgy a "kellemetlen" jelzővel illeti atyja halálhírét, azért kicsit feljebb mozdul az egyik szemöldöke. Visszateszi a fejére a kalapját*
- Valóban *mondja a lányéhoz hasonló hanglejtéssel, míg igazít egyet a karimán. Ezúttal a szócskában már nyoma sincs semmi udvarias részvétnek. Ha a kártyaasztalnál valaki nagy összegben veszítve mondaná, hogy kellemetlen, valószínűleg arra reflektálna nyertesként hasonló tónusban.
Hagyja, hadd beszéljen a kis fruska, hadd dörgölje az orra alá a botlást is. Teret enged neki és láthatólag mindjárt meg is ered a lány nyelve, amire Ambroggio csak halványan mosolyog. Épp csak a szája szegletében ül valami, ami sajátos keveréke a derűnek és a sunyiságnak. A tekintete figyelmesen követi Alissäe minden megnyilvánulását.*
- Nos *kezdi a választ irritáló türelemmel* - nem tudom, pontosan hogyan történt, de ahogy hallottam, atyját mélyen megviselte a gyász. S valóban, arról sem volt tudomásom, hogy az Ön anyai ágú rokonai éltek itt, csak az épülethez kaptam útbaigazítást *vonja meg a vállát. Nem esik nehezére beismerni a tévedést.* - Nem akartam megsérteni a kisasszonyt ezzel. *A szavai szirupos udvariasságba vannak mártva, de mintha némi szarkazmus érződne belőlük.*
- Tudja *sóhajt, mint ahogy kellemetlen témák előtt szokás* - Wyloora úr az utóbbi időben olyannyira a gyászába temetkezett, hogy az üzleti ügyeit sajnálatosan elhanyagolta. Befektetése a vállalkozásunkba, hogy is mondjam *ingatja a fejét* - tetemes adósságba csapott át. A családi birtok és az ingóságok, nos először csak biztosítékként kerültek a szerződésbe. A gyámsághoz én ragaszkodtam az iratban, mert ugyan mi is lehetne egy atyának drágább, mit a gyermeke? *Akármilyen nyájasan adja elő, valahogy mégis nyilvánvaló, hogy inkább zsarolásról volt szó, mint gondoskodásról.* - De eszem ágában sincs megfosztani kegyedet a reménytől. Nyilván lehetséges, hogy a rokonai még időben távoztak a városból *mondja, miközben tekintetét egykedvűen futtatja végig a márványpadló baljós foltján.* - Nem kívánom Önre erőltetni e gondviselést, ha idegenkedik tőle. De úgy gondoltam, egy ifjú hölgynek ilyen sanyarú helyzetben nem árt egy pártfogó. Gyám az esetünkben. A család támogatása nélkül az élet bonyolult és költséges dolog Artheniorban.
*Körülnéz a romos előtérben, mint aki azon morfondírozik, hogy érdemes-e felújítani a házat, és természetesen, mint akinek abszolút döntési jogköre van erről.*
- Szabad kérdeznem, hol szállt meg, kisasszony?
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-08 22:43:33
Üzenet elküldve: 2019-11-08 22:43:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Keresés vége//
*Az lett volna az igazi, ha Relnek is saját készítésűt adhat. Számára nagy dolog ez. Ha megadatik, hogy van kinek és van mit adni, az igen ritka csoda. Még jobb, ha maga készítheti el, akkor tényleg elmondhatja, hogy tőle van. Aznap sajnos, amikor Relnek ajándékot keresett nem volt ideje főzőcskézni. Miután a piacot elhagyta, egyenesen visszatért a Pintybe. Nem húzhatta az időt, ezért már ott helyben készen vásárolta, amit maga is megcsinálhatott volna. Amint ez eszébe jut, egy másik felismerés is utoléri. Sok minden történt, szinte heteknek érzi, pedig nem volt csak két napja, hogy a tündérrel beléptek a Pintybe. A lényeg ebből számára most egy dolog: ő azóta nem aludt. Sosem volt napi ritmusa, sem egy kényelmes hely, ahol álomra hajthatta volna a fejét. Néha egyszerűen elfelejt aludni.*
- Igaz, az állatok tényleg sokkal életrevalóbbak. Azt hiszem, magamból indultam ki, mikor aggódtam értük. *Nem szeretné, hogy itt érje utol testének normális alvásigénye, de már sokat kell pislognia.*
- Csak azért néznék le, mert ott van valakim. Oda menekült. *Magyarázza röviden. Talán valóban nem jó ötlet lenézni, még akkor sem, ha csak feketeséget látna. Azonban ha meg is közelíti Rel a meredélyt, Fäenro addigra mély álomba zuhan. Mivel stabilan ül és Rel is tartja, csak a feje bukik hátra. Innentől oda mennek, ahová Releal jónak látja. A fiú már elengedte a baglyot és a lovat. Talán a tündért is sikerült.*
*Az lett volna az igazi, ha Relnek is saját készítésűt adhat. Számára nagy dolog ez. Ha megadatik, hogy van kinek és van mit adni, az igen ritka csoda. Még jobb, ha maga készítheti el, akkor tényleg elmondhatja, hogy tőle van. Aznap sajnos, amikor Relnek ajándékot keresett nem volt ideje főzőcskézni. Miután a piacot elhagyta, egyenesen visszatért a Pintybe. Nem húzhatta az időt, ezért már ott helyben készen vásárolta, amit maga is megcsinálhatott volna. Amint ez eszébe jut, egy másik felismerés is utoléri. Sok minden történt, szinte heteknek érzi, pedig nem volt csak két napja, hogy a tündérrel beléptek a Pintybe. A lényeg ebből számára most egy dolog: ő azóta nem aludt. Sosem volt napi ritmusa, sem egy kényelmes hely, ahol álomra hajthatta volna a fejét. Néha egyszerűen elfelejt aludni.*
- Igaz, az állatok tényleg sokkal életrevalóbbak. Azt hiszem, magamból indultam ki, mikor aggódtam értük. *Nem szeretné, hogy itt érje utol testének normális alvásigénye, de már sokat kell pislognia.*
- Csak azért néznék le, mert ott van valakim. Oda menekült. *Magyarázza röviden. Talán valóban nem jó ötlet lenézni, még akkor sem, ha csak feketeséget látna. Azonban ha meg is közelíti Rel a meredélyt, Fäenro addigra mély álomba zuhan. Mivel stabilan ül és Rel is tartja, csak a feje bukik hátra. Innentől oda mennek, ahová Releal jónak látja. A fiú már elengedte a baglyot és a lovat. Talán a tündért is sikerült.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-07 21:37:20
Üzenet elküldve: 2019-11-07 21:37:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*Ambroggio mosolyára Alissäe zöld íriszei összébb szűkülnek, és gyanakvó él jelenik meg élénk fényükben.*
- Meglehet.
*Feleli óvatosan, kicsit nyugodtabbá válva, és tartása is valamivel egyenesebbé válik. A nemes kisasszonyokra oly annyira jellemző peckes módon kezdi el méregetni a férfit.*
- Mi is volt atyám neve? Meglehetősen rossz a memóriám, a hosszú út alatt teljesen kiment a fejemből.
*Egy feszült mosollyal arcán, minden idegszálával a férfi ajkaira koncentrálva várja a választ, mintha nem szeretné elszalasztani egyetlen hangformálását sem.*
- Vagy úgy.
*Fogadja végtelen ridegséggel az állítólagos halálhírt, amit egyrészt egyelőre igen szkeptikusan kezel, és mindenképpen intézni fog egy levelet haza, másfelől pedig ha igaz is, úgy sem rendíti meg a legkevésbé sem. Talán csak azért, mert már nem írhat senkinek haza, hogy küldjön neki némi pénzt futárral.*
- Milyen kellemetlen. És miként történt?
*Teszteli tovább az Intézőt, és bár erősen koncentrál, hogy lehetséges hazugság jeleire felfigyeljen, de ha meg is történik sem biztos, hogy felismeri, tekintve, hogy igencsak elcsökevényesedtek a szociális képességei.*
- Az artheniori rokonaink nem atyám nevét viselik, illetve viselték.
*Kezdi el némileg kioktatóan, és diadalittasan, hogy hibát vélt felfedezni Ambroggio szavaiban.*
- Mivel édesanyám testvére, és családja élt itt egykoron.
*Megpöccint a közelben egy összetört festményt, aminek ferdeségén ez nem segít, ellenben némi port eredményez vele, ami a falról hullik alá.*
- És feltehetően szánalmas halált haltak. Már akik nem előtte.
*Teszi még hozzá olyan ridegséggel, ami fiatalságával, és bájosnak mondható küllemével teljesen ellentétes.*
- De nem hibáztatom ezért a botlásért, szerintem is elég jelentéktelenek, és bosszantóak voltak.
*Eltekintve nagybácsikájától, akit szeretett, ténylegesen. Apjánál is jobban. De őt már a lázadás előtt elvesztették, és mennyivel szörnyűbb módon. Lissa mindig dühös lesz, amikor eszébe jut.*
- Nincs élő rokonom? Biztos ez? Bár levél nem érkezett tőlük azóta, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy meghaltak. De tételezzük fel, hogy igen, úgy ebben az esetben atyám miért pont önt jelölte volna ki gyámomnak? Valakit, akire nem is emlékszem.
*Ami azt illeti ez ténylegesen érdekelné is, így érdeklődve hallgatja a választ, miközben gyanakvó tekintete Ambroggioról időnként az Intéző ölében lévő kiscicájára vándorol.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.11.07 21:41:31, a következő indokkal:
Kérésre.
//Alissäe, Ambroggio//
*Ambroggio mosolyára Alissäe zöld íriszei összébb szűkülnek, és gyanakvó él jelenik meg élénk fényükben.*
- Meglehet.
*Feleli óvatosan, kicsit nyugodtabbá válva, és tartása is valamivel egyenesebbé válik. A nemes kisasszonyokra oly annyira jellemző peckes módon kezdi el méregetni a férfit.*
- Mi is volt atyám neve? Meglehetősen rossz a memóriám, a hosszú út alatt teljesen kiment a fejemből.
*Egy feszült mosollyal arcán, minden idegszálával a férfi ajkaira koncentrálva várja a választ, mintha nem szeretné elszalasztani egyetlen hangformálását sem.*
- Vagy úgy.
*Fogadja végtelen ridegséggel az állítólagos halálhírt, amit egyrészt egyelőre igen szkeptikusan kezel, és mindenképpen intézni fog egy levelet haza, másfelől pedig ha igaz is, úgy sem rendíti meg a legkevésbé sem. Talán csak azért, mert már nem írhat senkinek haza, hogy küldjön neki némi pénzt futárral.*
- Milyen kellemetlen. És miként történt?
*Teszteli tovább az Intézőt, és bár erősen koncentrál, hogy lehetséges hazugság jeleire felfigyeljen, de ha meg is történik sem biztos, hogy felismeri, tekintve, hogy igencsak elcsökevényesedtek a szociális képességei.*
- Az artheniori rokonaink nem atyám nevét viselik, illetve viselték.
*Kezdi el némileg kioktatóan, és diadalittasan, hogy hibát vélt felfedezni Ambroggio szavaiban.*
- Mivel édesanyám testvére, és családja élt itt egykoron.
*Megpöccint a közelben egy összetört festményt, aminek ferdeségén ez nem segít, ellenben némi port eredményez vele, ami a falról hullik alá.*
- És feltehetően szánalmas halált haltak. Már akik nem előtte.
*Teszi még hozzá olyan ridegséggel, ami fiatalságával, és bájosnak mondható küllemével teljesen ellentétes.*
- De nem hibáztatom ezért a botlásért, szerintem is elég jelentéktelenek, és bosszantóak voltak.
*Eltekintve nagybácsikájától, akit szeretett, ténylegesen. Apjánál is jobban. De őt már a lázadás előtt elvesztették, és mennyivel szörnyűbb módon. Lissa mindig dühös lesz, amikor eszébe jut.*
- Nincs élő rokonom? Biztos ez? Bár levél nem érkezett tőlük azóta, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy meghaltak. De tételezzük fel, hogy igen, úgy ebben az esetben atyám miért pont önt jelölte volna ki gyámomnak? Valakit, akire nem is emlékszem.
*Ami azt illeti ez ténylegesen érdekelné is, így érdeklődve hallgatja a választ, miközben gyanakvó tekintete Ambroggioról időnként az Intéző ölében lévő kiscicájára vándorol.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.11.07 21:41:31, a következő indokkal:
Kérésre.
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-07 20:18:17
Üzenet elküldve: 2019-11-07 20:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Keresés//
- Mi? Jaj, nem, dehogyis.
*Mondja hirtelen megváltozó hangszínnel. Közömbösségbe temetkezik, ami számtalanszor bizonyult jó megoldásnak, rövid távon persze. Hosszabb távon feltehetően egyszer túlnőnek rajta érzései, és végül teljesen megfojtják a Relaelben valahol megbújó, még jónak nevezhető kislányt.*
- Tényleg? Ejha, nagyon ügyes vagy.
*A varázsitalról eszébe jut az, amit ő kapott a fiúcskától, és az is felmerül benne, hogy talán ő csinálta neki. Nem szól semmit, csak csendesen tudomásul veszi azt, amit hallott.*
- Nyxa a bagoly, ugye?
*Kérdezi, mert már nem emlékszik rá, főleg mert nem igazán érdekli az állatok sorsa.*
- Egy bagoly miatt igazán nem aggódnék, egeret bárhol talál, és egyébként is a vadonhoz van szokva. Az állatok egyébként is jobban tudnak magukra vigyázni.
*Igyekszik nem érzéketlennek tűnni, de nehezére esik úgy tenni, mintha kicsit is megmozgatná a tollas élőlény sorsa.*
- Én? Nem, miért tettem volna ilyet? Gondolom nincs is ott semmi érdekes, csak a feketeség.
*Bár belegondolva lát ebben némi költői szépséget.*
- Úgy hiszem semmit.
*Jgyzi meg hümmögve, és tovább vezeti lovát, kényelmes tempóban, lehetőleg lassacskán kifele a városból.*
- Miért, mit szeretnél látni? Van ott valami ami érdekel? Lehet úgy működik, mint egy kút, és ha érmét dobsz bele, akkor kívánhatsz egyet, és valóra válik. Szeretnéd kipróbálni?
- Mi? Jaj, nem, dehogyis.
*Mondja hirtelen megváltozó hangszínnel. Közömbösségbe temetkezik, ami számtalanszor bizonyult jó megoldásnak, rövid távon persze. Hosszabb távon feltehetően egyszer túlnőnek rajta érzései, és végül teljesen megfojtják a Relaelben valahol megbújó, még jónak nevezhető kislányt.*
- Tényleg? Ejha, nagyon ügyes vagy.
*A varázsitalról eszébe jut az, amit ő kapott a fiúcskától, és az is felmerül benne, hogy talán ő csinálta neki. Nem szól semmit, csak csendesen tudomásul veszi azt, amit hallott.*
- Nyxa a bagoly, ugye?
*Kérdezi, mert már nem emlékszik rá, főleg mert nem igazán érdekli az állatok sorsa.*
- Egy bagoly miatt igazán nem aggódnék, egeret bárhol talál, és egyébként is a vadonhoz van szokva. Az állatok egyébként is jobban tudnak magukra vigyázni.
*Igyekszik nem érzéketlennek tűnni, de nehezére esik úgy tenni, mintha kicsit is megmozgatná a tollas élőlény sorsa.*
- Én? Nem, miért tettem volna ilyet? Gondolom nincs is ott semmi érdekes, csak a feketeség.
*Bár belegondolva lát ebben némi költői szépséget.*
- Úgy hiszem semmit.
*Jgyzi meg hümmögve, és tovább vezeti lovát, kényelmes tempóban, lehetőleg lassacskán kifele a városból.*
- Miért, mit szeretnél látni? Van ott valami ami érdekel? Lehet úgy működik, mint egy kút, és ha érmét dobsz bele, akkor kívánhatsz egyet, és valóra válik. Szeretnéd kipróbálni?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093