Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:15:23
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:15:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Az elf megmakacsolja magát, de pofontól újfent megnyílik a gnómnak. A gnómos megjegyzésre, ugyan megrándul a szája széle, de nem mer semmi meggondolatlant mondani. Eleget kapott már ma az arcára. Most már minden információ birtokában van hősünk, de még egy kicsit leáll csevegni az elf hajáról, amit a ficsúr eléggé rossz néven vesz.*
- Tessék? Hogy vágassam le az én szépséges hajam? Azt már nem! Megéri az összes ráfordított időt. Amúgy meg ennek biztosan nincs alkohol szaga. A legfinomabb hajszesszel tisztítottam meg, ami csak a városban kapható. Viszont te bűzlesz, mint egy szeszkazán.* Vág fancsali képet, mert az lehet, hogy Xavy lemosta, de csak nem tudta azt maradéktalanul megtenni. A lényeg inkább azon van, hogy újra szabad és ezt ő ki is használja, mert rögtön felpattan és elkezdi leporolni magát. Arra kijelentésre, hogy ránézhetne a zárra, gyanakvó pillantást intéz felé. Közli is vele, hogy neki kell az a lötyi. A válaszra grimaszol, de nem hagyja magát kizökkenteni.*
- És, ha igen? Akkor meg mi van? Ne félj, mert rajtad biztos nem használnám. Bár...* Tűnődik el egy pillanatra.* Nem. Inkább nem pazarolom egy ilyen kis csatorna töltelékre.* Veti oda, mert megvan a véleménye a koszos kis gnómról. Ám az ajánlatán eltűnődik.*
- Szóval te is valami rosszban sántikálsz. Csak nem egy jó kis éjszakára vágysz?* Nevet fel, mert örömét leli abban, hogy kicsit visszavághat. Viszont végül csak megszületik egy megállapodás, mert az észérveknek nehéz ellent mondani.*
- Jól van. Megengedem, hogy velem gyere.* Hangja lekezelő, de talán ez várható is volt.*
- Csak semmi trükközés!* Förmed rá, de azért elindul előre. A ház eléggé magába van roskadva. Nem igen lát rajta bejáratott a Xavy. Az elf a ház oldalához vezeti a gnómot, ahol egy picike kis lyuk a deszkák között.*
- Ott van bent.* Négykézlábra ereszkedik és szó nélkül mászik be rajta. Vékonyka, szóval neki jelent problémát még úgy sem, hogy elég magas termetű. Elég sötét a járat, szóval messzire nagyon nem is látna, főleg, hogy a másik valaga is akadályozza ebben. Ám nagy szerencséje van Xavynak, mivel valahogy csak megpillant maga előtt egy felfelé meredező rozsdás szeget. Csúnya sérülést tudott volna szerezni, ha belenyúl. Hamarosan felegyenesedik a férfi előtte, ami azt is jelenti, hogy vége a járatnak. Egy elég sötét, de legalább tágas üregben találhatja magát a Bakócza. Néhány résen fény szűrődik be, de még így is eléggé sötét van. Vezetője az egyik sarokban csörög valamivel. Mire oda pillant már aprócska láng gyullad fel. Szempillantás alatt világosodik meg az egész üreg, mivel egy lámpást gyújtott meg az elf.*
- Ez még múltkorról maradt itt.* Jegyzi meg megelőzve a kérdéseket. A hely nem különösebben érdekes. Pucér, romos falak és deszkák mindenütt. A lényeg elől van, ami egy nagy kétszárnyas kapura emlékeztetheti a lányt. A másik pont az előtt áll meg. A kapun kopott írás meg ábrák láthatóak, na meg egy csomó az abakuszhoz hasonló csúszka.*
- Itt az ajtó vagy mi. Tessék csak tégy egy próbát!* Ő azzal le is teszi a földre a lámpást és egy köpenyt vesz elő. Azt felöltve az egyik sarokba húzódik be. Ha részletesen megnézi az ajtót a következőt láthatja rajta. Tíz pici rész van elkülönítve. Mind a tíz részben van hat különböző színű vájat, amiben hét azonos színű az abakuszhoz hasonló tologató gömböcske van. Azt láthatja, hogy, ha eltolja, akkor a végén egy kis mélyedésbe bele pattan. Természetesen mind a tíz elkülönített hely számára kényelmesen elérhető magasságban van. Mindegyik mellett kis arcocska látható. Mintha gyermek rajzok lennének. Az elsőnek íves szeme és hegyes füle van. A másodikon semmi különös nem látható. Csak egy egyszerű arc. A harmadik hasonlít a másodikra, csak ezt valamilyen szürkés porral dörzsölhették be, ami az arc körvonalain kívül is látszódik körbe. Olyan homályos, mintha füstön keresztül nézné valaki az arcot. A negyedik szintén egy átlagos arc, de ennek is hegyes a füle. Nem annyira, mint az elsőnek, de hegyes. Az ötödiknek ilyen gyűrőt, kissé morcos arca van tömött szemöldökkel. Nagy szájjal meg orral. A hatodik egy különösen nagy fej a többihez képest és széles mosoly van az arcán. A hetediken két felfelé néző háromszög áll ki a morcos fej szájából. A nyolcadik arca fekete teljesen. A kilencediké szakállas, amíg a tizediknek meg csillagszeme van. Egy kis versike is akad oda biggyesztve szemmagasságban.
Tíz van.
Nyolc volt.
Egy csak úgy magától lett.
A másik az égből érkezett.
A sok közül melyik a legbölcsebb?
Főzd ki és szabad utad lesz idegen!
Ám, ha belépsz tudnod kell, hogy mocskosul fájni fog.
Ez itt nem sok, de talán mégis átlátja a lány.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 20:32:36
* Az elf megmakacsolja magát, de pofontól újfent megnyílik a gnómnak. A gnómos megjegyzésre, ugyan megrándul a szája széle, de nem mer semmi meggondolatlant mondani. Eleget kapott már ma az arcára. Most már minden információ birtokában van hősünk, de még egy kicsit leáll csevegni az elf hajáról, amit a ficsúr eléggé rossz néven vesz.*
- Tessék? Hogy vágassam le az én szépséges hajam? Azt már nem! Megéri az összes ráfordított időt. Amúgy meg ennek biztosan nincs alkohol szaga. A legfinomabb hajszesszel tisztítottam meg, ami csak a városban kapható. Viszont te bűzlesz, mint egy szeszkazán.* Vág fancsali képet, mert az lehet, hogy Xavy lemosta, de csak nem tudta azt maradéktalanul megtenni. A lényeg inkább azon van, hogy újra szabad és ezt ő ki is használja, mert rögtön felpattan és elkezdi leporolni magát. Arra kijelentésre, hogy ránézhetne a zárra, gyanakvó pillantást intéz felé. Közli is vele, hogy neki kell az a lötyi. A válaszra grimaszol, de nem hagyja magát kizökkenteni.*
- És, ha igen? Akkor meg mi van? Ne félj, mert rajtad biztos nem használnám. Bár...* Tűnődik el egy pillanatra.* Nem. Inkább nem pazarolom egy ilyen kis csatorna töltelékre.* Veti oda, mert megvan a véleménye a koszos kis gnómról. Ám az ajánlatán eltűnődik.*
- Szóval te is valami rosszban sántikálsz. Csak nem egy jó kis éjszakára vágysz?* Nevet fel, mert örömét leli abban, hogy kicsit visszavághat. Viszont végül csak megszületik egy megállapodás, mert az észérveknek nehéz ellent mondani.*
- Jól van. Megengedem, hogy velem gyere.* Hangja lekezelő, de talán ez várható is volt.*
- Csak semmi trükközés!* Förmed rá, de azért elindul előre. A ház eléggé magába van roskadva. Nem igen lát rajta bejáratott a Xavy. Az elf a ház oldalához vezeti a gnómot, ahol egy picike kis lyuk a deszkák között.*
- Ott van bent.* Négykézlábra ereszkedik és szó nélkül mászik be rajta. Vékonyka, szóval neki jelent problémát még úgy sem, hogy elég magas termetű. Elég sötét a járat, szóval messzire nagyon nem is látna, főleg, hogy a másik valaga is akadályozza ebben. Ám nagy szerencséje van Xavynak, mivel valahogy csak megpillant maga előtt egy felfelé meredező rozsdás szeget. Csúnya sérülést tudott volna szerezni, ha belenyúl. Hamarosan felegyenesedik a férfi előtte, ami azt is jelenti, hogy vége a járatnak. Egy elég sötét, de legalább tágas üregben találhatja magát a Bakócza. Néhány résen fény szűrődik be, de még így is eléggé sötét van. Vezetője az egyik sarokban csörög valamivel. Mire oda pillant már aprócska láng gyullad fel. Szempillantás alatt világosodik meg az egész üreg, mivel egy lámpást gyújtott meg az elf.*
- Ez még múltkorról maradt itt.* Jegyzi meg megelőzve a kérdéseket. A hely nem különösebben érdekes. Pucér, romos falak és deszkák mindenütt. A lényeg elől van, ami egy nagy kétszárnyas kapura emlékeztetheti a lányt. A másik pont az előtt áll meg. A kapun kopott írás meg ábrák láthatóak, na meg egy csomó az abakuszhoz hasonló csúszka.*
- Itt az ajtó vagy mi. Tessék csak tégy egy próbát!* Ő azzal le is teszi a földre a lámpást és egy köpenyt vesz elő. Azt felöltve az egyik sarokba húzódik be. Ha részletesen megnézi az ajtót a következőt láthatja rajta. Tíz pici rész van elkülönítve. Mind a tíz részben van hat különböző színű vájat, amiben hét azonos színű az abakuszhoz hasonló tologató gömböcske van. Azt láthatja, hogy, ha eltolja, akkor a végén egy kis mélyedésbe bele pattan. Természetesen mind a tíz elkülönített hely számára kényelmesen elérhető magasságban van. Mindegyik mellett kis arcocska látható. Mintha gyermek rajzok lennének. Az elsőnek íves szeme és hegyes füle van. A másodikon semmi különös nem látható. Csak egy egyszerű arc. A harmadik hasonlít a másodikra, csak ezt valamilyen szürkés porral dörzsölhették be, ami az arc körvonalain kívül is látszódik körbe. Olyan homályos, mintha füstön keresztül nézné valaki az arcot. A negyedik szintén egy átlagos arc, de ennek is hegyes a füle. Nem annyira, mint az elsőnek, de hegyes. Az ötödiknek ilyen gyűrőt, kissé morcos arca van tömött szemöldökkel. Nagy szájjal meg orral. A hatodik egy különösen nagy fej a többihez képest és széles mosoly van az arcán. A hetediken két felfelé néző háromszög áll ki a morcos fej szájából. A nyolcadik arca fekete teljesen. A kilencediké szakállas, amíg a tizediknek meg csillagszeme van. Egy kis versike is akad oda biggyesztve szemmagasságban.
Tíz van.
Nyolc volt.
Egy csak úgy magától lett.
A másik az égből érkezett.
A sok közül melyik a legbölcsebb?
Főzd ki és szabad utad lesz idegen!
Ám, ha belépsz tudnod kell, hogy mocskosul fájni fog.
Ez itt nem sok, de talán mégis átlátja a lány.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 20:32:36
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-17 12:35:54
Üzenet elküldve: 2021-03-17 12:35:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
*Hogy az öreg mit csinál abban a nagyjából egy órában, míg Nisamie a fürdővizet készítette, az titok marad a lány előtt. Bármit is, azt csendben művelte, bár egy-két horkantás azért elárulhatta volna, hogy bizony elbóbiskolt. Így megy ez nála, periodikusan váltja egymást nála az őrjöngés és a nyugodt, de nyomott időszak. Sajnos az idő múlásával mindkettő mélyül, hosszabbodik. Olykor felsejlik a megfáradt öregember arc mögött egykori önmaga, a találékony, fürge, humoros elme, de már egyre ritkábban.
Álmából leánya hangja ébreszti, tiszta pillanatainak egyike ez, felriadva nem is ismerős neki a kuplerájos helyiség, elködösülő tekintetén rögtön látszik, hogy aztán felismeri. Szája sarka megrándul, a rángás aztán fél arcára kiterjed, görcsösen, nem tud rajta úrrá lenni, meglehet, hogy nem is próbálkozik, mert őt nem zavarja a fizimiskájára költöző dühösnek tetsző kifejezés. Elindul lefelé, bár nem szívesen hagyja el a szobát.*
- Valójában miért vagy itt, Nisamie?
*Hangja hűvös, izomgörcsben rángatózó arca azonban fenyegető élt ad a kérdésnek.*
*Hogy az öreg mit csinál abban a nagyjából egy órában, míg Nisamie a fürdővizet készítette, az titok marad a lány előtt. Bármit is, azt csendben művelte, bár egy-két horkantás azért elárulhatta volna, hogy bizony elbóbiskolt. Így megy ez nála, periodikusan váltja egymást nála az őrjöngés és a nyugodt, de nyomott időszak. Sajnos az idő múlásával mindkettő mélyül, hosszabbodik. Olykor felsejlik a megfáradt öregember arc mögött egykori önmaga, a találékony, fürge, humoros elme, de már egyre ritkábban.
Álmából leánya hangja ébreszti, tiszta pillanatainak egyike ez, felriadva nem is ismerős neki a kuplerájos helyiség, elködösülő tekintetén rögtön látszik, hogy aztán felismeri. Szája sarka megrándul, a rángás aztán fél arcára kiterjed, görcsösen, nem tud rajta úrrá lenni, meglehet, hogy nem is próbálkozik, mert őt nem zavarja a fizimiskájára költöző dühösnek tetsző kifejezés. Elindul lefelé, bár nem szívesen hagyja el a szobát.*
- Valójában miért vagy itt, Nisamie?
*Hangja hűvös, izomgörcsben rángatózó arca azonban fenyegető élt ad a kérdésnek.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-17 07:31:42
Üzenet elküldve: 2021-03-17 07:31:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Bizony, a férfi, ahogy enged a szorításából felbátorodik és próbál visszatartani információkat, amelyekre ő annyira kíváncsi. Mindjárt megy is érte a jutalom és valóban jól gondolta, erre meg is ered a nyelve. ~Szááánalmas. ~ Forgatja a szemeit, miután kiderül, hogy az elf valóban a csinos kis pofiját félti.*
-Nyilván csak egy gnóm képes ilyen furfangos varázsital kikeverésére. *Toldja meg egy dicsekvéssel a dolgot, ha már így felhívta a figyelmet a faji egyezőségre az alant elterülő. Aztán szépen végig hallgatja a férfi beszámolóját, többet nem szakítja félbe.*
-Én a helyedben levágatnám. Sok a macera vele. Most meg még alkohol szagú is ugye? Tiszta undorító. *Tesz megjegyzést fanyalogva, majd még maga is meglepődik de lefordul a férfiről és arrébb áll gondolkodni.*
-Szóval egy furfangos zár… Talán ránézhetnék. *Majd ekkor csattan fel a férfi, hogy neki bizony arra nagy szüksége van, legalább egy adagra.*
-Oh valóóban? Mi szükséged lehetne rá? Bizonyára nem a jóindulatod vezetett ide, valami csúnya dologra kellhet. *Jegyzi meg, talán azért, hogy ne hangoztassa ezt ilyen merészen.*
-Mit szólnál ha segítenék a receptért vagy legalább egy-két adagért cserébe? Ha neked úgyis csak egyre van szükséged… *Hivatkozik a férfi által korábban említett dologra.*
-Hiszen most már úgyis tudok a dologról, de nem teszek neked keresztbe, ha csak nem kényszerítesz rá. *Emeli a magasba a két tenyerét, mint aki tényleg nagyon ártatlan és ártalmatlan amúgy.*
-Csak utánad… *Nem is igazán várja, hogy erre válaszoljon, neki egyértelmű, hogy most mennek és megnézik azt az ajtót ketten. Azonban nem igazán bízik a másikban, így az kéne még, hogy előtte sétáljon aztán fejbe verje valami husánggal.*
*Bizony, a férfi, ahogy enged a szorításából felbátorodik és próbál visszatartani információkat, amelyekre ő annyira kíváncsi. Mindjárt megy is érte a jutalom és valóban jól gondolta, erre meg is ered a nyelve. ~Szááánalmas. ~ Forgatja a szemeit, miután kiderül, hogy az elf valóban a csinos kis pofiját félti.*
-Nyilván csak egy gnóm képes ilyen furfangos varázsital kikeverésére. *Toldja meg egy dicsekvéssel a dolgot, ha már így felhívta a figyelmet a faji egyezőségre az alant elterülő. Aztán szépen végig hallgatja a férfi beszámolóját, többet nem szakítja félbe.*
-Én a helyedben levágatnám. Sok a macera vele. Most meg még alkohol szagú is ugye? Tiszta undorító. *Tesz megjegyzést fanyalogva, majd még maga is meglepődik de lefordul a férfiről és arrébb áll gondolkodni.*
-Szóval egy furfangos zár… Talán ránézhetnék. *Majd ekkor csattan fel a férfi, hogy neki bizony arra nagy szüksége van, legalább egy adagra.*
-Oh valóóban? Mi szükséged lehetne rá? Bizonyára nem a jóindulatod vezetett ide, valami csúnya dologra kellhet. *Jegyzi meg, talán azért, hogy ne hangoztassa ezt ilyen merészen.*
-Mit szólnál ha segítenék a receptért vagy legalább egy-két adagért cserébe? Ha neked úgyis csak egyre van szükséged… *Hivatkozik a férfi által korábban említett dologra.*
-Hiszen most már úgyis tudok a dologról, de nem teszek neked keresztbe, ha csak nem kényszerítesz rá. *Emeli a magasba a két tenyerét, mint aki tényleg nagyon ártatlan és ártalmatlan amúgy.*
-Csak utánad… *Nem is igazán várja, hogy erre válaszoljon, neki egyértelmű, hogy most mennek és megnézik azt az ajtót ketten. Azonban nem igazán bízik a másikban, így az kéne még, hogy előtte sétáljon aztán fejbe verje valami husánggal.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-16 19:26:50
Üzenet elküldve: 2021-03-16 19:26:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A gnómnak sikerül letepernie az elfet és még revánsot is vesz rajta a korábbiakért. Ezután pedig nekilát kihúzni belőle némi információt. Nem meglepő módon az elf teljes mértékben együtt működik Kóczyval. Na mondjuk ember legyen a talpán, aki nemet mer mondani egy a gyomrában térdelő dühös gnómnak. Nem is hálátlan a lány, mert az együttműködés hatására az ő szorongató marka is enged egy csöppet. Mindenki lehetne boldog, de Xavy igazán kíváncsi és meg is ragadja a lehetőséget arra, hogy mindent, amit csak tud kihúzzon abból a nyomorultból. Ám ezúttal ellenállásba ütközik.*
- Nem mondok neked többet. Találd ki magad! Szállj le rólam, de rögtön!* Pirít rá a gnómra. Ilyen az, ha valaki nagyon magasan hordja az orrát. Na, de mindjárt megváltozik a véleménye, amikor a következő pirítós pofont megkapja. Fájdalmasan felnyög.*
- Csak az arcomat ne! Beszélek! Beszélek, csak ne üsd tovább az arcomat!* Valószínűleg nem lesznek barátok, ha ennek vége, de most máris segítőkészebb.*
- Felstring naplójába benne van, hogy a lányát felpróbálta az alkimistája. Pedig nem volt éppen az esete. Az öreg arra gyanakodott, hogy annak a gnómnak sikerült valamiféle szerelmi bájitalt kifőznie. Ez pedig Sellveanus Gromlyn háza a fajtársadé, aki hirtelen felindulásból felakasztattak, mielőtt a titkát kiszedhették volna belőle. A laborjában biztosan ott lapul a recept, vagy még talán egy pár fiola is tele azzal a nedűvel. Viszont egy igencsak termetes kapu védelmezi a laborjának a bejáratát. Nem szokványos zárral. Én hiába próbáltam babrálni vele, mert valami ragadós szörnyűséget spriccelt rám. Tudod milyen nehéz volt kiszedni az én puha és selymes hajamból? De most nem fog ki rajtam, mert hoztam egy köpenyt is.* Ezt úgy mondja, mintha az a köpeny teljes megoldást nyújtana az ajtó ellen.*
- Viszont az ami az ajtó mögött van azaz enyém és csakis az enyém! Nekem arra szükségem van! Kell egy adag abból a csodaszerből! Most pedig engedj utamra!* Förmed rá végezetül, mivel teljesítette, amit kértek tőle.*
* A gnómnak sikerül letepernie az elfet és még revánsot is vesz rajta a korábbiakért. Ezután pedig nekilát kihúzni belőle némi információt. Nem meglepő módon az elf teljes mértékben együtt működik Kóczyval. Na mondjuk ember legyen a talpán, aki nemet mer mondani egy a gyomrában térdelő dühös gnómnak. Nem is hálátlan a lány, mert az együttműködés hatására az ő szorongató marka is enged egy csöppet. Mindenki lehetne boldog, de Xavy igazán kíváncsi és meg is ragadja a lehetőséget arra, hogy mindent, amit csak tud kihúzzon abból a nyomorultból. Ám ezúttal ellenállásba ütközik.*
- Nem mondok neked többet. Találd ki magad! Szállj le rólam, de rögtön!* Pirít rá a gnómra. Ilyen az, ha valaki nagyon magasan hordja az orrát. Na, de mindjárt megváltozik a véleménye, amikor a következő pirítós pofont megkapja. Fájdalmasan felnyög.*
- Csak az arcomat ne! Beszélek! Beszélek, csak ne üsd tovább az arcomat!* Valószínűleg nem lesznek barátok, ha ennek vége, de most máris segítőkészebb.*
- Felstring naplójába benne van, hogy a lányát felpróbálta az alkimistája. Pedig nem volt éppen az esete. Az öreg arra gyanakodott, hogy annak a gnómnak sikerült valamiféle szerelmi bájitalt kifőznie. Ez pedig Sellveanus Gromlyn háza a fajtársadé, aki hirtelen felindulásból felakasztattak, mielőtt a titkát kiszedhették volna belőle. A laborjában biztosan ott lapul a recept, vagy még talán egy pár fiola is tele azzal a nedűvel. Viszont egy igencsak termetes kapu védelmezi a laborjának a bejáratát. Nem szokványos zárral. Én hiába próbáltam babrálni vele, mert valami ragadós szörnyűséget spriccelt rám. Tudod milyen nehéz volt kiszedni az én puha és selymes hajamból? De most nem fog ki rajtam, mert hoztam egy köpenyt is.* Ezt úgy mondja, mintha az a köpeny teljes megoldást nyújtana az ajtó ellen.*
- Viszont az ami az ajtó mögött van azaz enyém és csakis az enyém! Nekem arra szükségem van! Kell egy adag abból a csodaszerből! Most pedig engedj utamra!* Förmed rá végezetül, mivel teljesítette, amit kértek tőle.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-16 07:02:29
Üzenet elküldve: 2021-03-16 07:02:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Szerencsére minden a tervei szerint alakul, így rövid úton sikerül földre kényszerítenie az elfet, aki korábban olyan csúnyán megalázta az utcán. Meg is adja, ami jár, de gyorsan a tárgyra térnek, mert az jobban érdekli, minthogy halálra verje a szerencsétlent. Nem is kell sokáig győzködnie, hogy megeredjen a nyelve, úgy fest, hogy félti a csini pofiját. ~Ki gondolta volna? ~ Mikor közlékenybe fordul az alatta elterülő lény, kicsit enged a gallérjának szorításán, nehogy belefojtsa a szót, mikor annyira szeretne elmondani neki mindent.*
-Halljuk! Halljuk! *Kicsit megráncigálja, de csak finoman. Mikor a fülébe jut az információ és az elf még rá is mutat, mindjárt arra is néz, hogy ellenőrizze a mesét. Viszont nem igazán érti egyelőre a dolgokat, ha az elf tudja hol van az ital miért nem sikerült még megszereznie? Hiszen valószínű most is ezért van itt.*
-Mi történt halljuk? Mit tudtál meg eddig? Mi akadályoz meg, hogy megszerezd azt az italt? *Hajtja tovább a kíváncsiság, mert valószínű, hogy most több információt tud begyűjteni, ha az alatta lévő segítőkész, mint amennyit egy nap, talán egy hét alatt is ki tudna deríteni. A fáradtságot megspórolni mindenképpen érdemes, ha kell, még ráküld a másik arcára egy pirító pofont is.*
*Szerencsére minden a tervei szerint alakul, így rövid úton sikerül földre kényszerítenie az elfet, aki korábban olyan csúnyán megalázta az utcán. Meg is adja, ami jár, de gyorsan a tárgyra térnek, mert az jobban érdekli, minthogy halálra verje a szerencsétlent. Nem is kell sokáig győzködnie, hogy megeredjen a nyelve, úgy fest, hogy félti a csini pofiját. ~Ki gondolta volna? ~ Mikor közlékenybe fordul az alatta elterülő lény, kicsit enged a gallérjának szorításán, nehogy belefojtsa a szót, mikor annyira szeretne elmondani neki mindent.*
-Halljuk! Halljuk! *Kicsit megráncigálja, de csak finoman. Mikor a fülébe jut az információ és az elf még rá is mutat, mindjárt arra is néz, hogy ellenőrizze a mesét. Viszont nem igazán érti egyelőre a dolgokat, ha az elf tudja hol van az ital miért nem sikerült még megszereznie? Hiszen valószínű most is ezért van itt.*
-Mi történt halljuk? Mit tudtál meg eddig? Mi akadályoz meg, hogy megszerezd azt az italt? *Hajtja tovább a kíváncsiság, mert valószínű, hogy most több információt tud begyűjteni, ha az alatta lévő segítőkész, mint amennyit egy nap, talán egy hét alatt is ki tudna deríteni. A fáradtságot megspórolni mindenképpen érdemes, ha kell, még ráküld a másik arcára egy pirító pofont is.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-14 18:57:41
Üzenet elküldve: 2021-03-14 18:57:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
*Ahogy elhagyja a szobát és bezárja maga mögött az ajtót, már épp fellélegezne egy pillanatra, amikor megüti a fülét a félreérthetetlen ricsaj. Így csak egy lemondó sóhajara futja, ahogy hátát az ajtólapnak döntve hallgatja, mi folyik odabent. Valóban egy örökkévalóságnak tűnik apja őrjöngése, néhány perc múltán nem is bírja tovább, inkább leszegett fejjel indul dolgára.
Ebben a pillanatban el sem tudja képzelni, hogyan is fogja megvalósítani a költözést. Az öregre egyáltalán nem számíthat, amit persze eddig is tudott, de hogy ekkora terhet jelent majd, azzal nem számolt előre. Úgy tűnik, teljességgel eluralkodott rajta a téboly, ami a lázadás óta apránként, de megállíthatatlanul fosztotta meg a férfit híresen jó gondolkodásától. Olyasvalami ez, amin a legnevesebb gyógyítók és a legcsodásabb szerek sem segíthetnek… amit igen nehéz elfogadnia utolsó élő családtagjáról.
Miután tüzet rakott a kandallóban, nekilát vizet hordani a kútról a beígért fürdőhöz. Jó néhányszor kell fordulnia, pedig már a második körnél elege van az egészből; éhes, fáradt, kezd beesteledni, és még csak meg sem mártózhat szenvedéseinek jutalmában. De ezúttal is lenyeli a békát, mint már oly sokszor előtte, s jó házicseléd módjára nagyjából egy órás munkával megtölti a dézsát kellemesen meleg vízzel. Szappant és törölközőlepedőt is készít ki elérhető távolságba, majd kissé fájó szívvel pillant az emeletre vezető lépcső felé.*
- Apa, gyere fürdeni! *Kiált fel az öregnek, majd fülel, hallatszik-e odafentről bármiféle mozgás.*
*Ahogy elhagyja a szobát és bezárja maga mögött az ajtót, már épp fellélegezne egy pillanatra, amikor megüti a fülét a félreérthetetlen ricsaj. Így csak egy lemondó sóhajara futja, ahogy hátát az ajtólapnak döntve hallgatja, mi folyik odabent. Valóban egy örökkévalóságnak tűnik apja őrjöngése, néhány perc múltán nem is bírja tovább, inkább leszegett fejjel indul dolgára.
Ebben a pillanatban el sem tudja képzelni, hogyan is fogja megvalósítani a költözést. Az öregre egyáltalán nem számíthat, amit persze eddig is tudott, de hogy ekkora terhet jelent majd, azzal nem számolt előre. Úgy tűnik, teljességgel eluralkodott rajta a téboly, ami a lázadás óta apránként, de megállíthatatlanul fosztotta meg a férfit híresen jó gondolkodásától. Olyasvalami ez, amin a legnevesebb gyógyítók és a legcsodásabb szerek sem segíthetnek… amit igen nehéz elfogadnia utolsó élő családtagjáról.
Miután tüzet rakott a kandallóban, nekilát vizet hordani a kútról a beígért fürdőhöz. Jó néhányszor kell fordulnia, pedig már a második körnél elege van az egészből; éhes, fáradt, kezd beesteledni, és még csak meg sem mártózhat szenvedéseinek jutalmában. De ezúttal is lenyeli a békát, mint már oly sokszor előtte, s jó házicseléd módjára nagyjából egy órás munkával megtölti a dézsát kellemesen meleg vízzel. Szappant és törölközőlepedőt is készít ki elérhető távolságba, majd kissé fájó szívvel pillant az emeletre vezető lépcső felé.*
- Apa, gyere fürdeni! *Kiált fel az öregnek, majd fülel, hallatszik-e odafentről bármiféle mozgás.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-11 17:21:25
Üzenet elküldve: 2021-03-11 17:21:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Az most teljesen mindegy, hogy milyen indíttatások vezérlik a lányt, mert ő aztán nem teketóriázik, hanem bátran bevágtat a romos épület mögé. Már jó előre jelzi is érces hangjával, hogy érkezik. A sors fintora, hogy pont azt találja ott, aki ebbe az egész kalandba szó szerint bele lökte. A pökhendi elf ficsúr rögtön felismeri a kis vakarcsot és el is határozza, hogy móresre tanítja. Egy jó kis rúgással igyekezne ezt elérni, de elszámítja magát, mert most nem egy védtelen földön fekvő szerencsétlenséggel van dolga. Nem kicsit lepődik meg, amikor a kicsi kitér rúgása elől és még a lábát is megfogja. Ráadásul rá is még rá is ordít. Rögtön elveszíti a hirtelen jött harciassága egy jó részét.*
- Eressz te kutya!* Rivall rá, de az meg elkezdi tolni hátra. Karjaival előbb Xavy felé kapna, de ebből aztán idétlen hadonászás lesz, ahogy próbál talpon maradni. Nem is kell neki sok, hogy földre kerüljön. Na ott aztán megkapja, ami neki jár. Jót bemos az elfnek, akiből egy fájdalmas nyikkanás szakad ki, majd aztán ordítani kezd. Ordít, de csak addig, amíg gyomrába nem kapja azt a térdet. Köpni, nyelni sem tud és még csak feleszmélni sincs ideje, mert a gnóm vaskos ujjai megragadják gallérját. Fulladozni kezd a mihaszna, de beszélni még tud, viszont már nem olyan harsányan, mint korábban.*
- Elég! Elég! Elmondok mindent.* Könyörög elfúló hangon. Ha egy kicsit enged a lány a szorításon, akkor rögtön megered a nyelve.*
- Ott van az a ház, amelyik udvarán ott áll az a kiszáradt diófa.* Hadonászik jobb kezével mutatva az irányt. Ha oldalra pillant a lány, akkor láthatja a romos házat meg a kiszáradt diófát is. Viszont a ház a szó szoros értelmében romos. Egyszerűen magába roskadt és így első ránézésre még a bejárat sem látszódik. Kérdés az, hogy hazudik a ficsúr vagy sem. Mondjuk ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben merné nem az igazat mondani, de ez látszik is rajta, mert szemében valódi félelem lakozik.*
* Az most teljesen mindegy, hogy milyen indíttatások vezérlik a lányt, mert ő aztán nem teketóriázik, hanem bátran bevágtat a romos épület mögé. Már jó előre jelzi is érces hangjával, hogy érkezik. A sors fintora, hogy pont azt találja ott, aki ebbe az egész kalandba szó szerint bele lökte. A pökhendi elf ficsúr rögtön felismeri a kis vakarcsot és el is határozza, hogy móresre tanítja. Egy jó kis rúgással igyekezne ezt elérni, de elszámítja magát, mert most nem egy védtelen földön fekvő szerencsétlenséggel van dolga. Nem kicsit lepődik meg, amikor a kicsi kitér rúgása elől és még a lábát is megfogja. Ráadásul rá is még rá is ordít. Rögtön elveszíti a hirtelen jött harciassága egy jó részét.*
- Eressz te kutya!* Rivall rá, de az meg elkezdi tolni hátra. Karjaival előbb Xavy felé kapna, de ebből aztán idétlen hadonászás lesz, ahogy próbál talpon maradni. Nem is kell neki sok, hogy földre kerüljön. Na ott aztán megkapja, ami neki jár. Jót bemos az elfnek, akiből egy fájdalmas nyikkanás szakad ki, majd aztán ordítani kezd. Ordít, de csak addig, amíg gyomrába nem kapja azt a térdet. Köpni, nyelni sem tud és még csak feleszmélni sincs ideje, mert a gnóm vaskos ujjai megragadják gallérját. Fulladozni kezd a mihaszna, de beszélni még tud, viszont már nem olyan harsányan, mint korábban.*
- Elég! Elég! Elmondok mindent.* Könyörög elfúló hangon. Ha egy kicsit enged a lány a szorításon, akkor rögtön megered a nyelve.*
- Ott van az a ház, amelyik udvarán ott áll az a kiszáradt diófa.* Hadonászik jobb kezével mutatva az irányt. Ha oldalra pillant a lány, akkor láthatja a romos házat meg a kiszáradt diófát is. Viszont a ház a szó szoros értelmében romos. Egyszerűen magába roskadt és így első ránézésre még a bejárat sem látszódik. Kérdés az, hogy hazudik a ficsúr vagy sem. Mondjuk ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben merné nem az igazat mondani, de ez látszik is rajta, mert szemében valódi félelem lakozik.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-11 10:01:03
Üzenet elküldve: 2021-03-11 10:01:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Nem elsősorban a kutya védelme a cél, bár a kínzást ő is ellenzi, ha valamit meg akar a gnóm enni, akkor gyorsan végezzen előtte vele, ezt vallja. Az pedig szintén nem másodlagos, hogy esetleg a férfiből, mert ez a hang alapján véleménye szerint egyértelmű, valami módon csak ki tud húzni egy kis útbaigazítást, így vagy úgy. Nem is merül fel benne, hogy esetleg egy ork kergetheti az ebet, azt bizony nagyon megszívná. Szerencsére a vakmerőség tolja előre és nem az esze, mert nagyon szeretné végre megtalálni azt a trutyis helyet, ha már ennyit vesződött a felkutatásával. Mikor megpillantja az elfet, egy tört másodpercig csak bambán pislog, ám, amikor látja, hogy az felrúgni készül őt és már a lábát is indítja, még a becsapódás előtt félrelép és elkapja az elf csizmáját a levegőben. Bizonyára ez a fordul a másikat is meglepi, így van ideje rá, hogy eldöntse, mit is tegyen a megszerzett előnnyel.*
-TeetETEEEEEEEEEEEEEE! *Az egyre fokozódó hangerőből érzékelhető, hogy felfogta, hogy az a férfi áll előtte, aki olyan szépen helyben hagyta az utcán és aki most is csak átkozódni tudni, mikor megpillantja. A lábat erősen fogja, majd azt tolva elindul az elf irányába, hogy azt egy lábon hátrálásra késztesse, egyre gyorsuló ütemben, míg földet nem fog az ülepe. Ha ez megtörténik, akkor, minthogy már lentebb van, mint ő, ráveti magát a mellkasára, beletérdelve a gyomrába. Megragadja a díszes öltözék gallérját a másik kezével pedig bemos neki. Nem túl erős az ütés, de arcon az is fájdalmas, majd két kézzel megragadja a ruha nyakát és szorítani kezdi, hogy kicsit megszorongassa az alatta elterülőt. Nem akarja megfojtani, csak rá akar ijeszteni.*
-Nem loptam el semmit! Te hagytad el! Ha nem bírsz rá vigyázni meg sem érdemled! Merre van azaz ajtó? MONDJAD DE GYORSAN! *Hajol közelebb, hogy lekiabálhassa a másik fejét.*
-Ha ügyes leszel és megmondod, akkor nem nyomok le a torkodon abból a trutymákból, amit rám öntöttél korábban! *Fenyegetőzik.*
*Nem elsősorban a kutya védelme a cél, bár a kínzást ő is ellenzi, ha valamit meg akar a gnóm enni, akkor gyorsan végezzen előtte vele, ezt vallja. Az pedig szintén nem másodlagos, hogy esetleg a férfiből, mert ez a hang alapján véleménye szerint egyértelmű, valami módon csak ki tud húzni egy kis útbaigazítást, így vagy úgy. Nem is merül fel benne, hogy esetleg egy ork kergetheti az ebet, azt bizony nagyon megszívná. Szerencsére a vakmerőség tolja előre és nem az esze, mert nagyon szeretné végre megtalálni azt a trutyis helyet, ha már ennyit vesződött a felkutatásával. Mikor megpillantja az elfet, egy tört másodpercig csak bambán pislog, ám, amikor látja, hogy az felrúgni készül őt és már a lábát is indítja, még a becsapódás előtt félrelép és elkapja az elf csizmáját a levegőben. Bizonyára ez a fordul a másikat is meglepi, így van ideje rá, hogy eldöntse, mit is tegyen a megszerzett előnnyel.*
-TeetETEEEEEEEEEEEEEE! *Az egyre fokozódó hangerőből érzékelhető, hogy felfogta, hogy az a férfi áll előtte, aki olyan szépen helyben hagyta az utcán és aki most is csak átkozódni tudni, mikor megpillantja. A lábat erősen fogja, majd azt tolva elindul az elf irányába, hogy azt egy lábon hátrálásra késztesse, egyre gyorsuló ütemben, míg földet nem fog az ülepe. Ha ez megtörténik, akkor, minthogy már lentebb van, mint ő, ráveti magát a mellkasára, beletérdelve a gyomrába. Megragadja a díszes öltözék gallérját a másik kezével pedig bemos neki. Nem túl erős az ütés, de arcon az is fájdalmas, majd két kézzel megragadja a ruha nyakát és szorítani kezdi, hogy kicsit megszorongassa az alatta elterülőt. Nem akarja megfojtani, csak rá akar ijeszteni.*
-Nem loptam el semmit! Te hagytad el! Ha nem bírsz rá vigyázni meg sem érdemled! Merre van azaz ajtó? MONDJAD DE GYORSAN! *Hajol közelebb, hogy lekiabálhassa a másik fejét.*
-Ha ügyes leszel és megmondod, akkor nem nyomok le a torkodon abból a trutymákból, amit rám öntöttél korábban! *Fenyegetőzik.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-10 17:01:56
Üzenet elküldve: 2021-03-10 17:01:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Xavy gondolatai a kis csuhás körül forognak a séta alatt, aminek biztos örülne a kopasz. Viszont a romokat elérve már a feladatra koncentrál. Halad is előre egyenesen a polgári épületekig. Ott aztán bele is vág a kutatásba, de ez nem éppen kis falatnak tűnik. Sok épület van itt egy kicsi gnóm számára. Eredménytelen kutatása után végül leteszi magát az egyik kőre, amikor is megüti a fülét valaki kiabálása. A környező házak eddig nem tűntek lakottnak, talán a Meredély közelsége lehet ennek az oka. Így aztán kizárható az a tény, hogy valaki a szomszéd kutyáját bántja. Ez aztán feltüzeli gnómunkat, aki rögvest neki indul teljes mellszélességével, hogy védelmezze a kutyát. Mielőtt beérne a rom mögé egy koszos, csapzott bundájú sárga kutyával találja szembe magát. Az állat elviharzik mellette, mintha Xavy ott sem volna. Amellett a tény mellett sem rohanhatunk el, hogy kis hősünk milyen bátor, mert bárkivel szembe találhatja magát. A legelvetemültebb orktól kezdve a legnyápicabb tündérig. Ám ezúttal egyikbe sem botlik bele, mert akit megpillant az ismerős is lehet számára. Magas, karcsú alak hegyes fülekkel. Ezúttal elegáns szürke vadásznadrág és barna szarvasbőr kabát virít rajta. Hosszú szőke haja vízesésként borul vállaira.*
- Te, te, te, te vagy az a kis dög, aki kigáncsolt és aztán ellopta a naplómat. Az az ital az enyém és csakis az enyém!* Azzal neki rugaszkodik, hogy nagy lendülettel felrúgja. Ám a gnóm ügyesebb és gyorsabb is, mint a pökhendi elf. Most nála az előny, hogy kedve szerint alakítsa a történéseket.*
* Xavy gondolatai a kis csuhás körül forognak a séta alatt, aminek biztos örülne a kopasz. Viszont a romokat elérve már a feladatra koncentrál. Halad is előre egyenesen a polgári épületekig. Ott aztán bele is vág a kutatásba, de ez nem éppen kis falatnak tűnik. Sok épület van itt egy kicsi gnóm számára. Eredménytelen kutatása után végül leteszi magát az egyik kőre, amikor is megüti a fülét valaki kiabálása. A környező házak eddig nem tűntek lakottnak, talán a Meredély közelsége lehet ennek az oka. Így aztán kizárható az a tény, hogy valaki a szomszéd kutyáját bántja. Ez aztán feltüzeli gnómunkat, aki rögvest neki indul teljes mellszélességével, hogy védelmezze a kutyát. Mielőtt beérne a rom mögé egy koszos, csapzott bundájú sárga kutyával találja szembe magát. Az állat elviharzik mellette, mintha Xavy ott sem volna. Amellett a tény mellett sem rohanhatunk el, hogy kis hősünk milyen bátor, mert bárkivel szembe találhatja magát. A legelvetemültebb orktól kezdve a legnyápicabb tündérig. Ám ezúttal egyikbe sem botlik bele, mert akit megpillant az ismerős is lehet számára. Magas, karcsú alak hegyes fülekkel. Ezúttal elegáns szürke vadásznadrág és barna szarvasbőr kabát virít rajta. Hosszú szőke haja vízesésként borul vállaira.*
- Te, te, te, te vagy az a kis dög, aki kigáncsolt és aztán ellopta a naplómat. Az az ital az enyém és csakis az enyém!* Azzal neki rugaszkodik, hogy nagy lendülettel felrúgja. Ám a gnóm ügyesebb és gyorsabb is, mint a pökhendi elf. Most nála az előny, hogy kedve szerint alakítsa a történéseket.*
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-10 07:43:08
Üzenet elküldve: 2021-03-10 07:43:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Séta közben, míg a Meredély szélétől kezd el kutakodni az jár a fejében, hogy milyen segítőkész volt az a fiú a könyvtárban. ~Biztos sokan megpróbálják átvágni míg az öreg alszik. ~ Valóban ez a módszer szerinte is megfelelő, hiszen a térkép átfésülésénél is ezt alkalmazta, elindul az egyik oldalról és folyamatosan tart a másik oldal felé. A Nyárfa utca körül viszont úgy látta csak nagyobb lakóházak vannak, így a kúriákkal tűzdelt részen gyorsabban áthalad, csak aztán kezd el keresgélni alaposabban. Viszont hosszas keresgélés sem igazán vezeti nyomra, mintha tűt keresne a szénaboglyában.*
-Francokat. *Sóhajt, miközben leül pihenni egy kőrakásra. Ekkor üti meg a fülét a kiabálás és a nyüszítés. Úgy tudja a környéket a tehetősebbek elhagyták, és a fosztogatók prédájául maradt nagyjából minden, ami ép volt. Viszont már eltelt egy kis idő a lázadás óta, akik pedig itt maradtak ez idő alatt ismét lakhatóvá tehették az épségben maradt épületeket. Nem igazán szereti, ha védtelen állatokat vernek, csak hogy fitogtassák az erejüket, azonban ez az emberekre igencsak jellemző, úgy tapasztalta. Feláll, mert ez az első értelmes beszéd, amit a keresgélés során hall, talán ha korábban is itt laktak, tudnak neki segíteni. Nagy léptekkel siet a hang elébe és áll be az alak és a kutya közé.*
-Hékás! HÉKÁS! *Emeli fel a hangját míg meg nem pillantja a személyt, így talán majd azt feltételezi róla, hogy termetesebb. Bár miután megpillantja nyilván minden egyből világos lesz, de addig is nála a meglepetés ereje, hogy kicsit elterelje a témát és egyben felhívja magára a figyelmet.*
-Mi TÖRTÉNIK ITTEN?! *Még trappol is egy kicsit, odaverve a csizmája talpát.*
*Séta közben, míg a Meredély szélétől kezd el kutakodni az jár a fejében, hogy milyen segítőkész volt az a fiú a könyvtárban. ~Biztos sokan megpróbálják átvágni míg az öreg alszik. ~ Valóban ez a módszer szerinte is megfelelő, hiszen a térkép átfésülésénél is ezt alkalmazta, elindul az egyik oldalról és folyamatosan tart a másik oldal felé. A Nyárfa utca körül viszont úgy látta csak nagyobb lakóházak vannak, így a kúriákkal tűzdelt részen gyorsabban áthalad, csak aztán kezd el keresgélni alaposabban. Viszont hosszas keresgélés sem igazán vezeti nyomra, mintha tűt keresne a szénaboglyában.*
-Francokat. *Sóhajt, miközben leül pihenni egy kőrakásra. Ekkor üti meg a fülét a kiabálás és a nyüszítés. Úgy tudja a környéket a tehetősebbek elhagyták, és a fosztogatók prédájául maradt nagyjából minden, ami ép volt. Viszont már eltelt egy kis idő a lázadás óta, akik pedig itt maradtak ez idő alatt ismét lakhatóvá tehették az épségben maradt épületeket. Nem igazán szereti, ha védtelen állatokat vernek, csak hogy fitogtassák az erejüket, azonban ez az emberekre igencsak jellemző, úgy tapasztalta. Feláll, mert ez az első értelmes beszéd, amit a keresgélés során hall, talán ha korábban is itt laktak, tudnak neki segíteni. Nagy léptekkel siet a hang elébe és áll be az alak és a kutya közé.*
-Hékás! HÉKÁS! *Emeli fel a hangját míg meg nem pillantja a személyt, így talán majd azt feltételezi róla, hogy termetesebb. Bár miután megpillantja nyilván minden egyből világos lesz, de addig is nála a meglepetés ereje, hogy kicsit elterelje a témát és egyben felhívja magára a figyelmet.*
-Mi TÖRTÉNIK ITTEN?! *Még trappol is egy kicsit, odaverve a csizmája talpát.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:14:09
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:14:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A gnóm lány megtalált mindent, amire szüksége volt a Könyvtárban. Még csak igénybe sem kellett vennie a továbbiakban az öreg meg a kis kopasz segítségét. Pedig szerencsétlen kisördög égett a vágytól, hogy Xavy kedvébe járjon. Amikor ezt közlik vele legörbül a szája széle egy pillanatra, de aztán hamar visszatér a régibe.*
- Ugyan nincs mit! Bármikor, ha erre jársz, akkor szívesen segítek neked.* Az öreg mester még ébren volt, amikor megérkezett az asztalhoz a lány, de most már javában horpaszt. Nem is zavarja Balkócza, hanem szép csöndben távozik. Fejében lefutnak azok az információk, amik térkép tanulmányozása közelében kerültek a birtokába. Tehát a rezidencia az nagyjából egy vonalban a térkép szerint a barakkal. Így joggal feltételezheti, hogy az teljes mértékben odaveszett a robbanáskor. Mivel a helyén a feneketlen mélység tátong, ezért a romjait is nehéz lenne felkutatni, de ez talán valahol jó is. Hiszen, ha jobban belegondol, akkor kapott egy támpontot. A Nyárfa utca nagyjából a közelében volt. Nagyjából, mert a térkép szerint saccolva olyan 10 percnyi sétára lehetett a rezidenciától. Egy gnómnak akár még ez több is lehetett. Illetve még azt is észre vehette, hogy abban a körzetben nem volt feltüntetve egy kúria sem. Tehát inkább amolyan gazdagabb polgári rész lehet. Ha számba veszi, hogy egy alkimistáról van szó, akkor ez bele is illik a képbe. Tehát csak annyi a dolga, hogy a Meredély szélét követve sétáljon el addig, amíg már a romos rezidenciákat a romos polgári épületek fel nem váltják. Ez kis időbe telik neki, de talán most még abból van neki a legtöbb. Ha elért oda, akkor viszont vakarhatja a fejét, hiszen nem egy vagy két épületről van itt szó. Ráadásul az utca jelző táblákat sem lesz egyszerű megtalálnia. Néhány percnyi keresgélés után viszont valami megcsapja a fülét. Még pedig nem más, mint egy hangosan csaholó kutya hangja.*
- Nem takarodsz el! Koszos korcs!* Feltételezhetően ezt testi fenyítés követi, mert fájdalmas a kutya fájdalmasan felvonyít, majd kiszalad az egyik bal szélen lévő ház mögül. Még alakot vagy alakokat nem lát a gnóm, de ez valószínűleg csak pillanatok kérdése. Vajon most miképpen dönt? Bárki lehet ott, aki most éppen erre tarthat, és még csak jó kedvében sincsen.*
* A gnóm lány megtalált mindent, amire szüksége volt a Könyvtárban. Még csak igénybe sem kellett vennie a továbbiakban az öreg meg a kis kopasz segítségét. Pedig szerencsétlen kisördög égett a vágytól, hogy Xavy kedvébe járjon. Amikor ezt közlik vele legörbül a szája széle egy pillanatra, de aztán hamar visszatér a régibe.*
- Ugyan nincs mit! Bármikor, ha erre jársz, akkor szívesen segítek neked.* Az öreg mester még ébren volt, amikor megérkezett az asztalhoz a lány, de most már javában horpaszt. Nem is zavarja Balkócza, hanem szép csöndben távozik. Fejében lefutnak azok az információk, amik térkép tanulmányozása közelében kerültek a birtokába. Tehát a rezidencia az nagyjából egy vonalban a térkép szerint a barakkal. Így joggal feltételezheti, hogy az teljes mértékben odaveszett a robbanáskor. Mivel a helyén a feneketlen mélység tátong, ezért a romjait is nehéz lenne felkutatni, de ez talán valahol jó is. Hiszen, ha jobban belegondol, akkor kapott egy támpontot. A Nyárfa utca nagyjából a közelében volt. Nagyjából, mert a térkép szerint saccolva olyan 10 percnyi sétára lehetett a rezidenciától. Egy gnómnak akár még ez több is lehetett. Illetve még azt is észre vehette, hogy abban a körzetben nem volt feltüntetve egy kúria sem. Tehát inkább amolyan gazdagabb polgári rész lehet. Ha számba veszi, hogy egy alkimistáról van szó, akkor ez bele is illik a képbe. Tehát csak annyi a dolga, hogy a Meredély szélét követve sétáljon el addig, amíg már a romos rezidenciákat a romos polgári épületek fel nem váltják. Ez kis időbe telik neki, de talán most még abból van neki a legtöbb. Ha elért oda, akkor viszont vakarhatja a fejét, hiszen nem egy vagy két épületről van itt szó. Ráadásul az utca jelző táblákat sem lesz egyszerű megtalálnia. Néhány percnyi keresgélés után viszont valami megcsapja a fülét. Még pedig nem más, mint egy hangosan csaholó kutya hangja.*
- Nem takarodsz el! Koszos korcs!* Feltételezhetően ezt testi fenyítés követi, mert fájdalmas a kutya fájdalmasan felvonyít, majd kiszalad az egyik bal szélen lévő ház mögül. Még alakot vagy alakokat nem lát a gnóm, de ez valószínűleg csak pillanatok kérdése. Vajon most miképpen dönt? Bárki lehet ott, aki most éppen erre tarthat, és még csak jó kedvében sincsen.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-03-09 07:53:00
Üzenet elküldve: 2021-03-09 07:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Miután letudta a beszélgetést a fiatal kopasszal, a kezében a kis papírfickával elindul, hogy megkeresse a Nyírfa utca 15. számot a romok között. Már előre tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen a Gazdagnegyed egy része már nem is a felszínen található, de mivel az a szerencsétlen is megtalálta, így erősen hiszi, hogy a város megmaradt részén kell lennie. Az se lenne baj, ha először a Felstring rezidencia jönne szembe, onnan már sejtené merrefelé és mennyit kell sétálnia a megfelelő utcáig. Halkan lépked a romokat kerülgetve, néha felmászva, hogy jobban megszemléljen egyet- egyet, főleg ha rezidenciához ér.*
*Miután letudta a beszélgetést a fiatal kopasszal, a kezében a kis papírfickával elindul, hogy megkeresse a Nyírfa utca 15. számot a romok között. Már előre tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen a Gazdagnegyed egy része már nem is a felszínen található, de mivel az a szerencsétlen is megtalálta, így erősen hiszi, hogy a város megmaradt részén kell lennie. Az se lenne baj, ha először a Felstring rezidencia jönne szembe, onnan már sejtené merrefelé és mennyit kell sétálnia a megfelelő utcáig. Halkan lépked a romokat kerülgetve, néha felmászva, hogy jobban megszemléljen egyet- egyet, főleg ha rezidenciához ér.*
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-16 13:30:04
Üzenet elküldve: 2021-02-16 13:30:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
*Az öregember szája széle megvonaglik, ebben a pillanatban látszik rajta, hogy mennyire megfáradt és, hogy ettől a fáradtságtól sokkal öregebbnek tűnik, mint valójában.*
- Úri huncutság ez, ágyban enni! Így neveltünk tán?!
*A férfi árnyéka egykori önmagának, látszik is rajta, hogy már majdnem teljesen elvesztette a kapcsolatát a valósággal, van néhány tiszta pillanata, de a lánynak most nincs szerencséje egy ilyenhez sem.*
- Nem ismerted úgy, mint én!
*Fenyegetően emeli fel az ujját és ebben a pillanatban Nisamie úgy érezheti, hogy nem ismeri azt sem, aki előtte áll, hogy ez a fáradt öregember nem az apja, vagy már nem az apja. Gyerekkorában sosem látta ezt a fenyegető ujjemelést, de most pár percen belül másodjára is. Újonnan felvett szokás lehet.*
- Ne akard nekem megmondani! Ne akard!
*Nisamie a legjobb pillanatot választja arra, hogy kihátráljon a szobából, ahonnét utána csapkodás és őrjöngés hangjait hallhatja. Nem tart az egész sokáig, csupán néhány percig, de Nisamie számára az örökkévalóság. Ekkora megértheti, hogy nemcsak, hogy nem ismeri, de már el is vesztette azt, ami megmaradt belőle, hogy mennyit akar küzdeni vele és érte, az csak a lányon áll.*
*Az öregember szája széle megvonaglik, ebben a pillanatban látszik rajta, hogy mennyire megfáradt és, hogy ettől a fáradtságtól sokkal öregebbnek tűnik, mint valójában.*
- Úri huncutság ez, ágyban enni! Így neveltünk tán?!
*A férfi árnyéka egykori önmagának, látszik is rajta, hogy már majdnem teljesen elvesztette a kapcsolatát a valósággal, van néhány tiszta pillanata, de a lánynak most nincs szerencséje egy ilyenhez sem.*
- Nem ismerted úgy, mint én!
*Fenyegetően emeli fel az ujját és ebben a pillanatban Nisamie úgy érezheti, hogy nem ismeri azt sem, aki előtte áll, hogy ez a fáradt öregember nem az apja, vagy már nem az apja. Gyerekkorában sosem látta ezt a fenyegető ujjemelést, de most pár percen belül másodjára is. Újonnan felvett szokás lehet.*
- Ne akard nekem megmondani! Ne akard!
*Nisamie a legjobb pillanatot választja arra, hogy kihátráljon a szobából, ahonnét utána csapkodás és őrjöngés hangjait hallhatja. Nem tart az egész sokáig, csupán néhány percig, de Nisamie számára az örökkévalóság. Ekkora megértheti, hogy nemcsak, hogy nem ismeri, de már el is vesztette azt, ami megmaradt belőle, hogy mennyit akar küzdeni vele és érte, az csak a lányon áll.*
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-12 08:12:33
Üzenet elküldve: 2021-02-12 08:12:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fekete//
- A piac? Jó. Úgy is mutyiznom kell még pár cucfernákot.
*Hát úgy látszik, hogy a piactér kapós hely. Nem hiába van ott minden is. A hídról leszáguldanak Mandoval hátha nem veszik észre őket. Ha meg igen akkor hát kifizeti a vérdíjat. Átok álljon ezekbe az útonállókba. Csak lehúzzák itt a rendesen dolgozó tündér népséget. A semmiből csinálnak pénzt. Milyen meglepő! Mindenki ilyen munkára vágyna ugye. Na mindegy. Rossza szakmát választott mert itt dolgozni is kéne.*
- Verseny?!
*Választ se várja beindítja Mandot, hogy úgy kotorjon mint a cikázó villám. A városi népek heringjében Mandonak bizony előnye van. Lóval nehezebb félresöpörni az útba lépő népeket. Bár átmenni rajtuk könnyebb az is biztos.*
- A piac? Jó. Úgy is mutyiznom kell még pár cucfernákot.
*Hát úgy látszik, hogy a piactér kapós hely. Nem hiába van ott minden is. A hídról leszáguldanak Mandoval hátha nem veszik észre őket. Ha meg igen akkor hát kifizeti a vérdíjat. Átok álljon ezekbe az útonállókba. Csak lehúzzák itt a rendesen dolgozó tündér népséget. A semmiből csinálnak pénzt. Milyen meglepő! Mindenki ilyen munkára vágyna ugye. Na mindegy. Rossza szakmát választott mert itt dolgozni is kéne.*
- Verseny?!
*Választ se várja beindítja Mandot, hogy úgy kotorjon mint a cikázó villám. A városi népek heringjében Mandonak bizony előnye van. Lóval nehezebb félresöpörni az útba lépő népeket. Bár átmenni rajtuk könnyebb az is biztos.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-11 14:41:37
Üzenet elküldve: 2021-02-11 14:41:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fekete//
*Tündér barátja biztosítja a felől, hogy minden megbeszélt tételt megvett számára, ami nagyon megnyugtatóan hangzik Ganer számára. Bólint a javaslatra, hogy mielőbb hagyják el Sárvárost. Kereskedő barátja kifejezi, hogy maga a környék elég lehangoló, és talán félelmet keltő is. Ezt nem tagadhatja, így lovát a vágtató Mando után indítja a csonthídon. Hátasaikkal hamar kiérnek a város eme részlegéből. Vágta közben odafordul a másikhoz, hogy az irány felől egyeztessen vele.*
- A piac felé menjünk, ha neked nem gond. Még onnan szükségem lesz néhány dologra. *Ha egyetért vele a tündér, akkor a Romvárost átszelve haladnak a piactér felé.*
*Tündér barátja biztosítja a felől, hogy minden megbeszélt tételt megvett számára, ami nagyon megnyugtatóan hangzik Ganer számára. Bólint a javaslatra, hogy mielőbb hagyják el Sárvárost. Kereskedő barátja kifejezi, hogy maga a környék elég lehangoló, és talán félelmet keltő is. Ezt nem tagadhatja, így lovát a vágtató Mando után indítja a csonthídon. Hátasaikkal hamar kiérnek a város eme részlegéből. Vágta közben odafordul a másikhoz, hogy az irány felől egyeztessen vele.*
- A piac felé menjünk, ha neked nem gond. Még onnan szükségem lesz néhány dologra. *Ha egyetért vele a tündér, akkor a Romvárost átszelve haladnak a piactér felé.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-11 10:53:53
Üzenet elküldve: 2021-02-11 10:53:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőszéli tisztás után útja a város berkein belül a néhai gazdagnegyed felé vezet. A ma már Romvárosként ismert területet egy csonthíd köti össze Sárvárossal, ami gyűjtőhelye az alvilági személyeknek és a legszegényebb rétegeknek. A piactéren vágtat át lovával, ahol most nem áll le nézelődni, csupán tovább halad. Innen jut el Romvároshoz, ami megdöbbentő látványt nyújt mindig is azoknak, akik látták e városrészt fénykorában. A tátongó meredély választékot szolgáltat egy kissé más világ felé, a csonthídon túlra. Éjtépőt a romokból átvezeti a csonthídra, ahol számolnia kell a haramiákkal is. Ez esetben meg kell kockáztatnia a veszélyt, mivel ahhoz, hogy megváltoztassa életét, ahhoz szüksége van itt egy összetevőre.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-07 16:36:05
Üzenet elküldve: 2021-02-07 16:36:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
- Hmmm... van, amikor ott esik jól. *Mosolyodik el végtelen türelemmel a fejéhez vágott szavakra, bár a kissé felhúzott szemöldökök azért árulkodnak róla, hogy meg kell erőltetnie magát. De mivel az apjáról, egyben utolsó élő rokonáról van szó, jelenleg el sem tudja képzelni, minek kellene ahhoz történnie, hogy megharagudjon az öregre. *
- Ahogy akarod. De... anya sosem hagyta ilyen hosszúra megnőni. *Persze a mosolynak már nyoma sincs, arca egészen elkomorul, tekintete pedig elveszik a könyv rendkívül aprólékos, különös ábráiban. Jól tudja, hogy nem tanácsos kijavítani az öreget, de borúlátó gondolatainak sokasága mellett egyre nehezebb pozitívnak maradnia.
A hirtelen mozdulat és a vele felszabaduló por persze kibillenti, s igen gyorsan vissza is tereli figyelmét a jelenre. Hátrál egy lépést, a simogatást is abbahagyja, ahogy apja tekintetét kezdi keresni.*
- Pedig talán segíthetnék. Más úgysem fog... *Nem ellenkezik, hagyja magát kiterelni a szobából, de közben igyekszik magáénak tudni apja pillantását.*
- Hmmm... van, amikor ott esik jól. *Mosolyodik el végtelen türelemmel a fejéhez vágott szavakra, bár a kissé felhúzott szemöldökök azért árulkodnak róla, hogy meg kell erőltetnie magát. De mivel az apjáról, egyben utolsó élő rokonáról van szó, jelenleg el sem tudja képzelni, minek kellene ahhoz történnie, hogy megharagudjon az öregre. *
- Ahogy akarod. De... anya sosem hagyta ilyen hosszúra megnőni. *Persze a mosolynak már nyoma sincs, arca egészen elkomorul, tekintete pedig elveszik a könyv rendkívül aprólékos, különös ábráiban. Jól tudja, hogy nem tanácsos kijavítani az öreget, de borúlátó gondolatainak sokasága mellett egyre nehezebb pozitívnak maradnia.
A hirtelen mozdulat és a vele felszabaduló por persze kibillenti, s igen gyorsan vissza is tereli figyelmét a jelenre. Hátrál egy lépést, a simogatást is abbahagyja, ahogy apja tekintetét kezdi keresni.*
- Pedig talán segíthetnék. Más úgysem fog... *Nem ellenkezik, hagyja magát kiterelni a szobából, de közben igyekszik magáénak tudni apja pillantását.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-02-01 11:35:31
Üzenet elküldve: 2021-02-01 11:35:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy jó kedvű gnóm közlekedik a romokból felépített városrész felé. A helyiek ismerhetik, hiszen amióta Sárváros létrejött, azóta itt él. Ruhája egyáltalán nem kirívó, teljesen hétköznapi, egyszerű, mégis rendezett. Mocskos, sáros környék, de mivel nincs jobb ezért kénytelen itt élni. Valamivel jobbá vált helyi megítélése, miután az egyik, ha nem a legnagyobb alvilági banda fiát kigyógyította egy lázas betegségből. Hálából az alvilági vezértől biztonságot kapott, legalább is az ő emberei nem bánthatják a gnómot, akit személyes gyógyítójává választott. Így sincs teljesen biztonságban, mint ahogy senki sem Sárvárosban, de talán egy fokkal jobb helyzetben van az átlagnál. Éppen a főnöknek indult el beszerezni pár gyógyító növényt a piacon, amikor megpillant egy szép, bár termetes hátas ebet. Mindig is szerette az állatokat, ezért kíváncsiságból odamegy a hátashoz, akinek a hátán egy tündér ül.*
- Bocsáss meg uram, de nagyon szép a hátas ebed. Megengeded, hogy megsimogassam? *Elsőre talán elrettentő lehet a nagy kutya, s nem is igazán tudja, hogy mit fog reagálni az állat gazdája, sem azt, hogy maga az állat, hogy reagál majd, ezért engedélyt kér a férfitól. Nem látta még itt az idegent, bár a feketepiac miatt sok ember és mások is megfordulnak erre, ha valami olyat szeretnének beszerezni, amit amúgy nem lehet Artheniorban. Két lépés távolságban marad a hátas ebtől, s várja, hogy a rajta ülő tündér megadja e az engedélyét egy kutyasimogatáshoz.*
- Bocsáss meg uram, de nagyon szép a hátas ebed. Megengeded, hogy megsimogassam? *Elsőre talán elrettentő lehet a nagy kutya, s nem is igazán tudja, hogy mit fog reagálni az állat gazdája, sem azt, hogy maga az állat, hogy reagál majd, ezért engedélyt kér a férfitól. Nem látta még itt az idegent, bár a feketepiac miatt sok ember és mások is megfordulnak erre, ha valami olyat szeretnének beszerezni, amit amúgy nem lehet Artheniorban. Két lépés távolságban marad a hátas ebtől, s várja, hogy a rajta ülő tündér megadja e az engedélyét egy kutyasimogatáshoz.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-27 09:33:17
Üzenet elküldve: 2021-01-27 09:33:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A rég háznál//
- Miért hoznád ide? Te talán az ágyadban eszel, leány?
*Csattan fel élesen a lány szavaira, de megkorduló gyomra miatt rögtön meg is enyhül. Hiába is tagadja, éhes. Büdös is, bár az ember jobbára nem érzi a saját szagát, de azért lopva mégis a hónaljába szagol, rögtön el is fintorodik.*
- De a hajamhoz nem nyúlhatsz.
*Emeli fel a mutatóujját fenyegetően.*
- Anyád pont így szereti.
*Hangjában van valami ijesztő, nem is abban amit, hanem ahogyan mondja, már eleve az, hogy nem múltidőben fogalmaz. Az csak cseppnyi adalék, hogy míg asszonya életben volt, addig sosem volt elhanyagolt a külseje.
Mivel Nisamie is a könyvet kezdi nézegetni, hirtelen mozdulattal becsapja azt. A kötet lapjai közül por száll fel, ami facsarja az orrát, de a lányét is.*
- Ez nem neked való!
*Rögtön terelgetni kezdi a lányt, minél messzebb a könyvtől, kifelé a szobából, ha nem megy magától, akkor rámarkol a csuklójára és úgy penderíti ki, mint ahogy a macskát szokás.*
- Miért hoznád ide? Te talán az ágyadban eszel, leány?
*Csattan fel élesen a lány szavaira, de megkorduló gyomra miatt rögtön meg is enyhül. Hiába is tagadja, éhes. Büdös is, bár az ember jobbára nem érzi a saját szagát, de azért lopva mégis a hónaljába szagol, rögtön el is fintorodik.*
- De a hajamhoz nem nyúlhatsz.
*Emeli fel a mutatóujját fenyegetően.*
- Anyád pont így szereti.
*Hangjában van valami ijesztő, nem is abban amit, hanem ahogyan mondja, már eleve az, hogy nem múltidőben fogalmaz. Az csak cseppnyi adalék, hogy míg asszonya életben volt, addig sosem volt elhanyagolt a külseje.
Mivel Nisamie is a könyvet kezdi nézegetni, hirtelen mozdulattal becsapja azt. A kötet lapjai közül por száll fel, ami facsarja az orrát, de a lányét is.*
- Ez nem neked való!
*Rögtön terelgetni kezdi a lányt, minél messzebb a könyvtől, kifelé a szobából, ha nem megy magától, akkor rámarkol a csuklójára és úgy penderíti ki, mint ahogy a macskát szokás.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-25 14:34:49
Üzenet elküldve: 2021-01-25 14:34:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Mandó mint a szélvész úgy hasítja a földet. Medvének is elmenő tappancsnyomokat hagy maga után és azért egy kis rengés is van mert hát jókora ebről beszélünk ha már hátas a lelkem. A szétreccsent gazdagnegyedhez vágtat tündérünkkel a jószágállat. Valahavolt háza neki is volt itten. Aztán jött a nagy bumm és vége lett mindennek. A parasztok megőrültek. Kaszaboltak mindenféle gazdag népséget. A selyemalsó már okot adott a koncolásra abba az időbe. Így menekült el jómódú kufárunk is a hergelt haramiától. Azóta is szívja a fogát a vagyona miatt amit elharácsoltak tőle. Mondjuk még mindig jobban járt mint a városőrök akiket beszorítottak a kaszárnyába és levágták mint a disznókat a vágóhídon. Aztán meg nem történt semmi se. Nem húztak elő senkit, hogy lógassák fel. Büntetlenül megúszta az egész népség pedig a főkolomposokat igazán fellógathatták volna. Na mindegy is mert ezen kár rágódni. Elmúlt ami elmúlt. Most a hídon akarna átmenni Mandóval a kufár tündér. Lássuk sikeredik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937