Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:24:31
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:24:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
-Oh, értem.
*Bólint a kis pap aki nem kötekedni akar csak tényleg kíváncsi, hogy is kell elképzelnie ezeket a gólemeket. Alapból olyanról, hogy mint valami asztalos céh a székeket, úgy gyártsák a gólemeket ő még nem hallott. A szökőkút kapcsán bólogatva helyesel.*
-Én úgy olvastam, hogy ezt. Főleg a meleg nyári napokon nagyon jó.
*Szeret olyankor a közelében lenni. Nem tudja megmagyarázni miért, de csak a szökőkút közelében is üdítő lenni. Erre gondolni is jó ami a kis pap kedvére is pozitívan hat. Viszont a vörös nagyon úgy néz ki a szívére vette a fiú kérdezősködését. Zeekx a legártatlanabb szempárral néz a másikéba és sajnálkozik a félreértés miatt.*
-Szóval olyan mint egy raktár. És én figyelek rád. Szeretném is megérteni amit mesélsz mert ahogy észrevettem fontos számodra ez az elképzelés és szinte ragyogtál ahogy beszéltél róla. És már csak ezért is megéri odafigyelni, de maga a téma is érdekes.
*Udvarol szégyentelenül ártatlan pofival a lánynak. Majd indulnak vissza arra ahonnan jöttek. Ha megint rossz irányba akkor a kis pap már bele is karolna a vörösbe és irányítaná a piac felé.*
-Arra kell menni. Itt van szinte a szomszédba.
*A téma is érdekes volt meg olyan magabiztosan ment előre, hogy ő el is felejtette a másikról, hogy nem helyi. Ha Lyssa tudja az irányt akkor egyelőre elmarad az egymásba karolás. De érkezik egy újabb bók ami eléri a célját. Közben pedig haladhatnak. Nincs még most se olyan jó idő, hogy kellemes hangulatban sétáljanak. Túl nagy a szél hozzá.*
-Nekem semmi tervem holnapra.
*Ahogy holnaputánra se. Vagy az utánra. Vagy az egész évre. Vagy a hátralevő életére. A kis pap szeret a pillanatnak élni.*
-Oh, értem.
*Bólint a kis pap aki nem kötekedni akar csak tényleg kíváncsi, hogy is kell elképzelnie ezeket a gólemeket. Alapból olyanról, hogy mint valami asztalos céh a székeket, úgy gyártsák a gólemeket ő még nem hallott. A szökőkút kapcsán bólogatva helyesel.*
-Én úgy olvastam, hogy ezt. Főleg a meleg nyári napokon nagyon jó.
*Szeret olyankor a közelében lenni. Nem tudja megmagyarázni miért, de csak a szökőkút közelében is üdítő lenni. Erre gondolni is jó ami a kis pap kedvére is pozitívan hat. Viszont a vörös nagyon úgy néz ki a szívére vette a fiú kérdezősködését. Zeekx a legártatlanabb szempárral néz a másikéba és sajnálkozik a félreértés miatt.*
-Szóval olyan mint egy raktár. És én figyelek rád. Szeretném is megérteni amit mesélsz mert ahogy észrevettem fontos számodra ez az elképzelés és szinte ragyogtál ahogy beszéltél róla. És már csak ezért is megéri odafigyelni, de maga a téma is érdekes.
*Udvarol szégyentelenül ártatlan pofival a lánynak. Majd indulnak vissza arra ahonnan jöttek. Ha megint rossz irányba akkor a kis pap már bele is karolna a vörösbe és irányítaná a piac felé.*
-Arra kell menni. Itt van szinte a szomszédba.
*A téma is érdekes volt meg olyan magabiztosan ment előre, hogy ő el is felejtette a másikról, hogy nem helyi. Ha Lyssa tudja az irányt akkor egyelőre elmarad az egymásba karolás. De érkezik egy újabb bók ami eléri a célját. Közben pedig haladhatnak. Nincs még most se olyan jó idő, hogy kellemes hangulatban sétáljanak. Túl nagy a szél hozzá.*
-Nekem semmi tervem holnapra.
*Ahogy holnaputánra se. Vagy az utánra. Vagy az egész évre. Vagy a hátralevő életére. A kis pap szeret a pillanatnak élni.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-26 21:35:41
Üzenet elküldve: 2022-03-26 21:35:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Halkan, röviden és keserűen nevet fel Fez biztató szavaira. Nem mintha az életét veszélyeztetnék a beszerzett sérülések, de a fájdalom meg a lekorlátozottság még hatokig fogják kínozni, ami épp elég bajnak tűnik most. Persze alakulhatott volna minden ezerszer rosszabbul is, s ezzel Isavyre is tökéletesen tisztában van. Talán ezért fordulhat elő az, hogy a fájdalmon túl még valami hálához hasonlatos érzés is megcsillan a mohazöld szemekben, amikor újból a férfire pillant.*
- Köszönöm! *Mondja halkan, érezhetően őszintén. Ezután néhány hosszúra nyúló pillanat erejéig csak Fezt fürkészi, miközben azon gondolkodik, mégis miféle szándékok hajthatják a másikat. Azok után, hogy lefertőtlenítette a sebét saját flaskájának kárára, nehéz elképzelni, hogy hirtelenjében mégis ellene forduljon. Az önzetlen segítségnyújtás lehetőségét talán még nehezebb elhinni itt, Romváros kellős közepén, de ahogy jótevőjét figyeli, el kell ismernie, hogy ez az eshetőség is előfordulhat.*
- Igen, azt már volt szerencsém észrevenni. Nem is értem, minek köszönhetem ezt a megtisztelő bánásmódot… *Nem tétovázik, megragadja a lehetőséget, ha már a férfi pont a barátságos természetével kérkedik. Persze mindezt egy széles, kedves mosoly mellett teszi, le sem véve szemeit a vele szemben állóról. Azon kapja magát, hogy igenis szeretné elhinni, hogy a másik nem rejteget hátsó szándékokat.
Arra, hogy Fez úgy nézne ki, mint aki magának szabatja a ruhát, ismét elmosolyodik, de ezúttal valami eltereli a figyelmét; most először fogalmazódik meg benne, milyen kellemesen mély hangja van a férfinek.*
- Ilyet talán még nem is ittam… ha már itt tartunk, mi is ez? *Kérdi még mindig kissé undorodó arcot vágva, ahogy a száját kitöltő ízen mereng. Az azért megmosolyogtatja, hogy a másikat még meg is köhögteti a nem túl selymes ízű alkohol. *
- Kísértetek? *Kérdez vissza, mint aki nem hallotta jól.* - Miből gondolod, hogy pont ebben a házban? Ha ebben vannak, a többiben is lenniük kellene itt a környéken, nem? *Nincs igazán szilárd véleménye arról, hogy léteznek-e olyan eltévedt lelkek, akik visszatérnek e világra kísérteni. Ő még soha nem látott semmi hasonlót, de megszámlálhatatlan történetet hallott már, amiben kísértetekre fogtak furcsa dolgokat. Mindenesetre ültében kissé hátrafordul, hogy maga is szemügyre vegye a házat, amivel eddig egyáltalán nem foglalkozott. Elhagyatottnak tűnik, s az utolsó mozdítható tárgyig leraboltnak.*
- Ha innen is meg lehet nézni őket, egyébként szívesen. Oda nem hiszem, hogy ilyen térddel fel tudnék mászni… *Biccent fejével a harmadik emelet irányába, hisz feltételezi, hogy a ház eme különlegessége keltette fel a férfi érdeklődését.*
*Halkan, röviden és keserűen nevet fel Fez biztató szavaira. Nem mintha az életét veszélyeztetnék a beszerzett sérülések, de a fájdalom meg a lekorlátozottság még hatokig fogják kínozni, ami épp elég bajnak tűnik most. Persze alakulhatott volna minden ezerszer rosszabbul is, s ezzel Isavyre is tökéletesen tisztában van. Talán ezért fordulhat elő az, hogy a fájdalmon túl még valami hálához hasonlatos érzés is megcsillan a mohazöld szemekben, amikor újból a férfire pillant.*
- Köszönöm! *Mondja halkan, érezhetően őszintén. Ezután néhány hosszúra nyúló pillanat erejéig csak Fezt fürkészi, miközben azon gondolkodik, mégis miféle szándékok hajthatják a másikat. Azok után, hogy lefertőtlenítette a sebét saját flaskájának kárára, nehéz elképzelni, hogy hirtelenjében mégis ellene forduljon. Az önzetlen segítségnyújtás lehetőségét talán még nehezebb elhinni itt, Romváros kellős közepén, de ahogy jótevőjét figyeli, el kell ismernie, hogy ez az eshetőség is előfordulhat.*
- Igen, azt már volt szerencsém észrevenni. Nem is értem, minek köszönhetem ezt a megtisztelő bánásmódot… *Nem tétovázik, megragadja a lehetőséget, ha már a férfi pont a barátságos természetével kérkedik. Persze mindezt egy széles, kedves mosoly mellett teszi, le sem véve szemeit a vele szemben állóról. Azon kapja magát, hogy igenis szeretné elhinni, hogy a másik nem rejteget hátsó szándékokat.
Arra, hogy Fez úgy nézne ki, mint aki magának szabatja a ruhát, ismét elmosolyodik, de ezúttal valami eltereli a figyelmét; most először fogalmazódik meg benne, milyen kellemesen mély hangja van a férfinek.*
- Ilyet talán még nem is ittam… ha már itt tartunk, mi is ez? *Kérdi még mindig kissé undorodó arcot vágva, ahogy a száját kitöltő ízen mereng. Az azért megmosolyogtatja, hogy a másikat még meg is köhögteti a nem túl selymes ízű alkohol. *
- Kísértetek? *Kérdez vissza, mint aki nem hallotta jól.* - Miből gondolod, hogy pont ebben a házban? Ha ebben vannak, a többiben is lenniük kellene itt a környéken, nem? *Nincs igazán szilárd véleménye arról, hogy léteznek-e olyan eltévedt lelkek, akik visszatérnek e világra kísérteni. Ő még soha nem látott semmi hasonlót, de megszámlálhatatlan történetet hallott már, amiben kísértetekre fogtak furcsa dolgokat. Mindenesetre ültében kissé hátrafordul, hogy maga is szemügyre vegye a házat, amivel eddig egyáltalán nem foglalkozott. Elhagyatottnak tűnik, s az utolsó mozdítható tárgyig leraboltnak.*
- Ha innen is meg lehet nézni őket, egyébként szívesen. Oda nem hiszem, hogy ilyen térddel fel tudnék mászni… *Biccent fejével a harmadik emelet irányába, hisz feltételezi, hogy a ház eme különlegessége keltette fel a férfi érdeklődését.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:48:25
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:48:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Idomítás //
* Mivel az intézőtől nem nagyon kapott választ, igennek vette. El is indul vele ki, hogy megmutassa neki a fogadót. Több alkalommal megjárták az utat, hogy tisztában legyen Halco'n az úttal. Az elején még nehezen ment az állattal, hisz nem volt tisztában a hívással, és gyakran el akart somfordálni, de hamar rájött, hogy ha vissza tér akkor jutalmat kap a téli bogyókból. *
- Halco'n ügyes vagy!
* Dicséri meg a dinnye méretű sárkánylegyet, de azért nem esik túlzásba. Nem az a szándéka, hogy még a végén el kapassa a rovart. Még nem meri le venni róla a pórázt, ezért csak több alkalommal bejárják az utat oda vissza. A fogadóba nem viszi még be, tisztában van vele, hogy az úttal kell előtte tisztában lennie, ahhoz meg a legegyszerűbb, ha gyakran elhaladnak mellette. A műhelytől a fogadóig legalább ötször elmennek, hogy legalább megjegyezze. Hamar késztetést is érez rá, hogy elvigye a romos területekre egy hosszabb sétára, ne csak a munkával foglalkozzon. Mivel rovar nem éppen úgy viselkedik mint egy kis kutya, de látványosan érdekli a nagy világ. Természetesen az emberek tekintetét is szépen vonzza. A romos város rész nincs messze a fogadótól, így megengedi magának ezt a rövidke túrát. Addig is legalább gyakorolják a hívás szóra érkezést, és a várost is nagyjából megismeri a lény. ~ Bár Aztyan azt mondta csak a fogadóig kell tudnia az utat, de még a végén elkóricál és nem fogja tudni, hogy miképp tud vissza térni. ~ Szándékában áll igényes munkát végezni, így mindent elkövet azért, hogy a lény tudja rendesen a dolgát. *
// Idomítás 3/10 //
A hozzászólás írója (Sylvar Helebanise) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 21:05:10
* Mivel az intézőtől nem nagyon kapott választ, igennek vette. El is indul vele ki, hogy megmutassa neki a fogadót. Több alkalommal megjárták az utat, hogy tisztában legyen Halco'n az úttal. Az elején még nehezen ment az állattal, hisz nem volt tisztában a hívással, és gyakran el akart somfordálni, de hamar rájött, hogy ha vissza tér akkor jutalmat kap a téli bogyókból. *
- Halco'n ügyes vagy!
* Dicséri meg a dinnye méretű sárkánylegyet, de azért nem esik túlzásba. Nem az a szándéka, hogy még a végén el kapassa a rovart. Még nem meri le venni róla a pórázt, ezért csak több alkalommal bejárják az utat oda vissza. A fogadóba nem viszi még be, tisztában van vele, hogy az úttal kell előtte tisztában lennie, ahhoz meg a legegyszerűbb, ha gyakran elhaladnak mellette. A műhelytől a fogadóig legalább ötször elmennek, hogy legalább megjegyezze. Hamar késztetést is érez rá, hogy elvigye a romos területekre egy hosszabb sétára, ne csak a munkával foglalkozzon. Mivel rovar nem éppen úgy viselkedik mint egy kis kutya, de látványosan érdekli a nagy világ. Természetesen az emberek tekintetét is szépen vonzza. A romos város rész nincs messze a fogadótól, így megengedi magának ezt a rövidke túrát. Addig is legalább gyakorolják a hívás szóra érkezést, és a várost is nagyjából megismeri a lény. ~ Bár Aztyan azt mondta csak a fogadóig kell tudnia az utat, de még a végén elkóricál és nem fogja tudni, hogy miképp tud vissza térni. ~ Szándékában áll igényes munkát végezni, így mindent elkövet azért, hogy a lény tudja rendesen a dolgát. *
// Idomítás 3/10 //
A hozzászólás írója (Sylvar Helebanise) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 21:05:10
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-25 09:39:34
Üzenet elküldve: 2022-03-25 09:39:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Azzal Fez is tisztában van, hogy ez nem a legjobb érzés. Élete során számtalanszor sérült meg oly módon, hogy végül fertőtleníteni kellett. Az erre használt folyadékok közül pedig talán az alkohol volt az egyik leginkább elviselhető. Nem akar hazudni a fájdalmat illetően Isa-nak, ezért inkább csak megvárja, amíg múlni kezd a maró hatás. Közben igyekszik minél hamarabb végezni a tisztogatási művelettel. Mondjuk egy pillanatra még így is elgondolkodik azon, hogy milyen szép is ez a lány, még a sebek és a romvárosi kosz ellenére is. Azért még időben kapcsol, hogy készen vannak.*
- Na jó, most már biztosan nem lesz bajod! *Adja meg a végső diagnózist. Ennél többet nem is igazán ért az orvosláshoz, de az utcán gyakran elég az ilyesmi. Arra, hogy belülről is éget-e a szesz, Fez csak bólint egyet, mert nem akarja annak minőségét előre elárulni, nehogy Isa túl sokat várjon tőle.*
- Akárhogy is, jobb lesz vigyázni az ugrásokkal. *Válaszolja a „nem is voltam véres” kijelentésre.* Tudod, errefelé nem mindenki ilyen öhm… Barátságos, mint én. *Teszi hozzá. Valószínűleg ha egy sötét bandita esett volna rá, akkor Fez sem áll meg a tőr megmutatásánál. De ezt most nem fogják megtudni, mert nem ez történt. Mondjuk a kalapos Svir-ből kiindulva akadhatnak még jótevők errefelé. De természetesen nem ez a város legbiztonságosabb része. Talán ezt nem is kell túlzottan részletezni Isa számára sem. Tekintete egy pillanatra ismét elmered a mögöttük lévő háromszintes épületen. Most már végleg letudja vonni azt a következtetést, hogy a romos ház elhagyatott.*
- Hát Isa, pont úgy nézek ki, mint aki varrodában készítteti a ruháit. *Ezen egy jót röhög, hiszen eleve az öltözékének minden része egy kicsit szakadt volt. Közben viszont elgondolkodik, hogy mennyivel többre vihetné egy normális ruhában. Akár még a gazdagabb körökbe is bejuthatna, ahol eleve óvatlanabbak a vagyonukat illetően. Állítólag valami csavaros társadalmi normák miatt még azt is feltételezik egymásról, hogy nem akarják elvenni egymás vagyontárgyait. Micsoda hülyeség.*
- Hehe! Látom nem sűrűn szoktál ilyet inni. *Egy kicsit mulattatónak tartja Isa reakcióját az egy korty alkohol után, de nem lepődik meg rajta. Ez inkább való tengerészeknek, mint egy nőnek. Fez sem szokott túl sokat inni belőle. Már csak azért sem, mert egyre drágább a pia a városban. Igaz a Romváros némileg kivétel: itt könnyű alacsony áron nagyon olcsó szeszhez jutni. Ettől viszont olyan nem kívánatos mellékhatásoktól szenvednek a helyi lakosok, mint a megvakulás vagy az őrültség. De ez nem igazán zavarja a fogyasztókat.*
- Lássuk, mennyire csíp. *Belekortyol és valószínűleg amiatt, hogy éhgyomorra húzta meg nagyon karcosnak tűnik. Még egy kicsit fel is köhög tőle, ami nem igazán jellemző rá.*
- Ez tényleg borzasztó. *Neveti el magát. Hiába, néha a rossz dolgok is tudnak mulatságosak lenni az emberek számára. Nem is üríti ki teljesen a flaska tartalmát, de kínálni sem akarja tovább, mert nem a legfinomabb. Ezután kicsit elmereng azon, hogy bemerészkedjenek-e a mögöttük lévő romos épületbe. Nem tudja eldönteni, hogy Isa-nak van-e kedve felfedezni. De úgy gondolja, hogy ezt nem is kell nagyon bonyolítani, inkább simán megkérdezi.*
- Szerintem ebben a házban kísértetek vannak. *Mondja olyan hangon, mint egy komoly tudós, aki egy nagy felfedezést tett.* Megnézzük őket? *Kéri ki végül Isa szakmai véleményét.*
*Azzal Fez is tisztában van, hogy ez nem a legjobb érzés. Élete során számtalanszor sérült meg oly módon, hogy végül fertőtleníteni kellett. Az erre használt folyadékok közül pedig talán az alkohol volt az egyik leginkább elviselhető. Nem akar hazudni a fájdalmat illetően Isa-nak, ezért inkább csak megvárja, amíg múlni kezd a maró hatás. Közben igyekszik minél hamarabb végezni a tisztogatási művelettel. Mondjuk egy pillanatra még így is elgondolkodik azon, hogy milyen szép is ez a lány, még a sebek és a romvárosi kosz ellenére is. Azért még időben kapcsol, hogy készen vannak.*
- Na jó, most már biztosan nem lesz bajod! *Adja meg a végső diagnózist. Ennél többet nem is igazán ért az orvosláshoz, de az utcán gyakran elég az ilyesmi. Arra, hogy belülről is éget-e a szesz, Fez csak bólint egyet, mert nem akarja annak minőségét előre elárulni, nehogy Isa túl sokat várjon tőle.*
- Akárhogy is, jobb lesz vigyázni az ugrásokkal. *Válaszolja a „nem is voltam véres” kijelentésre.* Tudod, errefelé nem mindenki ilyen öhm… Barátságos, mint én. *Teszi hozzá. Valószínűleg ha egy sötét bandita esett volna rá, akkor Fez sem áll meg a tőr megmutatásánál. De ezt most nem fogják megtudni, mert nem ez történt. Mondjuk a kalapos Svir-ből kiindulva akadhatnak még jótevők errefelé. De természetesen nem ez a város legbiztonságosabb része. Talán ezt nem is kell túlzottan részletezni Isa számára sem. Tekintete egy pillanatra ismét elmered a mögöttük lévő háromszintes épületen. Most már végleg letudja vonni azt a következtetést, hogy a romos ház elhagyatott.*
- Hát Isa, pont úgy nézek ki, mint aki varrodában készítteti a ruháit. *Ezen egy jót röhög, hiszen eleve az öltözékének minden része egy kicsit szakadt volt. Közben viszont elgondolkodik, hogy mennyivel többre vihetné egy normális ruhában. Akár még a gazdagabb körökbe is bejuthatna, ahol eleve óvatlanabbak a vagyonukat illetően. Állítólag valami csavaros társadalmi normák miatt még azt is feltételezik egymásról, hogy nem akarják elvenni egymás vagyontárgyait. Micsoda hülyeség.*
- Hehe! Látom nem sűrűn szoktál ilyet inni. *Egy kicsit mulattatónak tartja Isa reakcióját az egy korty alkohol után, de nem lepődik meg rajta. Ez inkább való tengerészeknek, mint egy nőnek. Fez sem szokott túl sokat inni belőle. Már csak azért sem, mert egyre drágább a pia a városban. Igaz a Romváros némileg kivétel: itt könnyű alacsony áron nagyon olcsó szeszhez jutni. Ettől viszont olyan nem kívánatos mellékhatásoktól szenvednek a helyi lakosok, mint a megvakulás vagy az őrültség. De ez nem igazán zavarja a fogyasztókat.*
- Lássuk, mennyire csíp. *Belekortyol és valószínűleg amiatt, hogy éhgyomorra húzta meg nagyon karcosnak tűnik. Még egy kicsit fel is köhög tőle, ami nem igazán jellemző rá.*
- Ez tényleg borzasztó. *Neveti el magát. Hiába, néha a rossz dolgok is tudnak mulatságosak lenni az emberek számára. Nem is üríti ki teljesen a flaska tartalmát, de kínálni sem akarja tovább, mert nem a legfinomabb. Ezután kicsit elmereng azon, hogy bemerészkedjenek-e a mögöttük lévő romos épületbe. Nem tudja eldönteni, hogy Isa-nak van-e kedve felfedezni. De úgy gondolja, hogy ezt nem is kell nagyon bonyolítani, inkább simán megkérdezi.*
- Szerintem ebben a házban kísértetek vannak. *Mondja olyan hangon, mint egy komoly tudós, aki egy nagy felfedezést tett.* Megnézzük őket? *Kéri ki végül Isa szakmai véleményét.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-25 09:27:34
Üzenet elküldve: 2022-03-25 09:27:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Babkár úgy érzi, hogy célszerű, hogyha felméri a helyzetet, és azt, hogy mennyiért jut hozzá bizonyos kétes bájitalokhoz. Éppen ezért, nem túl boldogan ugyan, de a csonthídra lép, hogy átkeljen rajta. Tudja, hogy veszély leselkedik rá odaát, de abban bízik, hogy az arany mindenki számára ugyan annyira fontos. Talán ha megfelelően tudja előadni üzleti terveit, akkor megértik odaát, hogy ez számukra is nagy hozammal kecsegtet. Csak remélni tudja, hogy megnyerő kisugárzása, és gyorsan pörgő nyelve elég lesz ahhoz, hogy sértetlenül visszajöhessen. *
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-24 23:48:23
Üzenet elküldve: 2022-03-24 23:48:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
* Sóhajt fel az új kérdésre a kis gnóm, óvatosan lépkedve az úton tekinget össze vissza. *
- Nem mindentől fogja megvédeni, de sok sérüléstől igen. Ha pedig jól kovácsolják a páncélt akkor túléli. Akkor pedig, ha nem tudja használni tovább, a saját fegyverzetét és páncélját használhatja.
* Mondja a szerzetesnek határozottan, ki is húzza magát, mintha kicsit megsértődne a sok vissza kérdezés hallatán. A kis történelem leckét elégedetten konstatálja. *
- Igen, arról hallottam, hogy valamit adott a városunk, de nem voltam benne biztos, hogy mit.
* Teszi hozzá, de gyors kis lépéseivel halad az ijesztő terület felé. *
- Zeekx! * Kiált fel a férfire, tekintetében szikra gyúl. * - Minden állat büdös tudom! De mondom neked! Nem lesz abban az istállóban semmilyen állat. De attól még úgy fogják hívni, csak ezek a páncélok fognak ott pihenni.
* Szemét elkezdi mereszteni a másikra, de még egy kis cöcögéssel fűszerezi meg a fejrázását. *
- Te vagy nem figyelsz rám, vagy nem is akarod megérteni.
* Vágja duzzogva csípőjére a kezét, de a terület hamar eltereli a figyelmét. Kap is választ a területről, kivételesen egyet ért a szerzetessel. Csak bólint a férfinek, és elindul ugyanazon az úton ahonnan jött. *
- Jó ötlet, még a végén kirabolnak itt minket.
* Kicsit meg is ijed, nem szokott ő az ilyen területekhez. Soha nem volt harcos természetű, így kissé tart a veszélyes utcáktól. Szája az mindig volt, de sajnos csak idáig terjedt. Erre pont az élő példát a fürdőben mutatta be a párosnak. *
- Öh.
* Döbben le, de mosoly is húzódik a bókra a száján. *
- Köszönöm, de akkor menjünk. Holnap sok dolog vár még rám. Nem tudom, hogy ti mit fogtok a barátoddal csinálni, de nekem még sok mindent el kellene intézni a városban
*. A füle a fogadó felé nyitva marad, és alkalmanként hasznos is kicsit kíváncsinak lenni. ~ Tudósok? Orvosok? ~ Még a végén a fogadó felé is izgatott lesz. Tekintete a további pletykákat fürkészi ami a szarvasligetről szólnak. *
* Sóhajt fel az új kérdésre a kis gnóm, óvatosan lépkedve az úton tekinget össze vissza. *
- Nem mindentől fogja megvédeni, de sok sérüléstől igen. Ha pedig jól kovácsolják a páncélt akkor túléli. Akkor pedig, ha nem tudja használni tovább, a saját fegyverzetét és páncélját használhatja.
* Mondja a szerzetesnek határozottan, ki is húzza magát, mintha kicsit megsértődne a sok vissza kérdezés hallatán. A kis történelem leckét elégedetten konstatálja. *
- Igen, arról hallottam, hogy valamit adott a városunk, de nem voltam benne biztos, hogy mit.
* Teszi hozzá, de gyors kis lépéseivel halad az ijesztő terület felé. *
- Zeekx! * Kiált fel a férfire, tekintetében szikra gyúl. * - Minden állat büdös tudom! De mondom neked! Nem lesz abban az istállóban semmilyen állat. De attól még úgy fogják hívni, csak ezek a páncélok fognak ott pihenni.
* Szemét elkezdi mereszteni a másikra, de még egy kis cöcögéssel fűszerezi meg a fejrázását. *
- Te vagy nem figyelsz rám, vagy nem is akarod megérteni.
* Vágja duzzogva csípőjére a kezét, de a terület hamar eltereli a figyelmét. Kap is választ a területről, kivételesen egyet ért a szerzetessel. Csak bólint a férfinek, és elindul ugyanazon az úton ahonnan jött. *
- Jó ötlet, még a végén kirabolnak itt minket.
* Kicsit meg is ijed, nem szokott ő az ilyen területekhez. Soha nem volt harcos természetű, így kissé tart a veszélyes utcáktól. Szája az mindig volt, de sajnos csak idáig terjedt. Erre pont az élő példát a fürdőben mutatta be a párosnak. *
- Öh.
* Döbben le, de mosoly is húzódik a bókra a száján. *
- Köszönöm, de akkor menjünk. Holnap sok dolog vár még rám. Nem tudom, hogy ti mit fogtok a barátoddal csinálni, de nekem még sok mindent el kellene intézni a városban
*. A füle a fogadó felé nyitva marad, és alkalmanként hasznos is kicsit kíváncsinak lenni. ~ Tudósok? Orvosok? ~ Még a végén a fogadó felé is izgatott lesz. Tekintete a további pletykákat fürkészi ami a szarvasligetről szólnak. *
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-24 22:19:25
Üzenet elküldve: 2022-03-24 22:19:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
*Ahogy a lány elindul a kis pap is követi.*
-Persze. Mehetünk.
*Sétál a másik mellett és kérdez rá az előző témára amire a lány megismétli amit korábban mondott.*
-De ha ő is benne van a páncélban és az megsérül akkor a viselő hogyan nem?
*Mert azért tudja Zeekx, hogy egy kis fém meg tud védeni néhány dologtól, de bizonyos esetekben nem sokat segít. Például ha valami olyan erővel csapódik a páncélnak, hogy az megsérül akkor az szerinte a benne lévőre is hat. Például ha egy lovag leesik a lováról, vagy lelökik valahonnan vagy egy nagy pöröllyel mellkason csapják. Rossz is ilyesmire gondolni. Inkább nem teszi. A kapott kérdésre megnézi a szökőkutat.*
-Nem tudom. Lehet emberek is segítettek. Úgy tudom mikor Arthenior-t lerombolták az orkok. A többi város mind adott egy ajándékot neki segítségnek, hogy ismét talpra tudjon állni abból a csapásból. A varázsszökőkút Lihanech ajándéka volt.
*Mesél kicsit. Szereti a meséket és egyszer ellátogatott a könyvtárba orkokról olvasgatni. Akkor került elé ez a történet. A vaslemezek kérdésében hamar rájön, hogy rákérdezett, de nem teljesen érti a választ. Úgy dönt hagyja is a dolgot.*
-Biztos így van.
*Ő nem feltaláló. Elég ha a lány érti amit beszél. Következő kérdését viszont neki nem értik. Bólint is, hogy jól válaszolta meg a vörös a saját kérdését.*
-A lovak büdösek. Meg rá is potyogtathatnak vagy beleléphet a lópotyadékba. Nem tiszta dolog az.
*Magyarázza mire is gondolt. A következő kérdések hallatán se lesz okosabb a szőke fiú.*
-A kecskék és a disznók is büdösek.
*Ez nem fejlődés a lovakkal szemben. Miközben ilyen nem túl szép témákról beszélgetnek, nem túl szép környékre is tévednek. Zeekx oda se figyelt csak követte a lányt. Eredetileg az útjuk nem vezetett volna ide. A vöröst a helyi viszonyok látszólag meglepik. A kapott megjegyzésre a kis pap vállat ránt.*
-Nem lenne jó ha megfáznál. És nekem tetszik a hajad.
*Közli a rá jellemző természetességgel. Ő már csak ilyen. A következő kérdést se nagyon érti. Az alany hiányzik számára, de igyekszik értelmezni mire gondolhatott a másik.*
-Mármint a város? Azt, hiszem igen. Biztos szokott lenni étel meg ruhaosztás is.
*Úgy emlékszik mintha hallott volna már ilyesmiről.*
*Ahogy a lány elindul a kis pap is követi.*
-Persze. Mehetünk.
*Sétál a másik mellett és kérdez rá az előző témára amire a lány megismétli amit korábban mondott.*
-De ha ő is benne van a páncélban és az megsérül akkor a viselő hogyan nem?
*Mert azért tudja Zeekx, hogy egy kis fém meg tud védeni néhány dologtól, de bizonyos esetekben nem sokat segít. Például ha valami olyan erővel csapódik a páncélnak, hogy az megsérül akkor az szerinte a benne lévőre is hat. Például ha egy lovag leesik a lováról, vagy lelökik valahonnan vagy egy nagy pöröllyel mellkason csapják. Rossz is ilyesmire gondolni. Inkább nem teszi. A kapott kérdésre megnézi a szökőkutat.*
-Nem tudom. Lehet emberek is segítettek. Úgy tudom mikor Arthenior-t lerombolták az orkok. A többi város mind adott egy ajándékot neki segítségnek, hogy ismét talpra tudjon állni abból a csapásból. A varázsszökőkút Lihanech ajándéka volt.
*Mesél kicsit. Szereti a meséket és egyszer ellátogatott a könyvtárba orkokról olvasgatni. Akkor került elé ez a történet. A vaslemezek kérdésében hamar rájön, hogy rákérdezett, de nem teljesen érti a választ. Úgy dönt hagyja is a dolgot.*
-Biztos így van.
*Ő nem feltaláló. Elég ha a lány érti amit beszél. Következő kérdését viszont neki nem értik. Bólint is, hogy jól válaszolta meg a vörös a saját kérdését.*
-A lovak büdösek. Meg rá is potyogtathatnak vagy beleléphet a lópotyadékba. Nem tiszta dolog az.
*Magyarázza mire is gondolt. A következő kérdések hallatán se lesz okosabb a szőke fiú.*
-A kecskék és a disznók is büdösek.
*Ez nem fejlődés a lovakkal szemben. Miközben ilyen nem túl szép témákról beszélgetnek, nem túl szép környékre is tévednek. Zeekx oda se figyelt csak követte a lányt. Eredetileg az útjuk nem vezetett volna ide. A vöröst a helyi viszonyok látszólag meglepik. A kapott megjegyzésre a kis pap vállat ránt.*
-Nem lenne jó ha megfáznál. És nekem tetszik a hajad.
*Közli a rá jellemző természetességgel. Ő már csak ilyen. A következő kérdést se nagyon érti. Az alany hiányzik számára, de igyekszik értelmezni mire gondolhatott a másik.*
-Mármint a város? Azt, hiszem igen. Biztos szokott lenni étel meg ruhaosztás is.
*Úgy emlékszik mintha hallott volna már ilyesmiről.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-24 17:40:58
Üzenet elküldve: 2022-03-24 17:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
- Áh… inkább legyünk rajta túl mihamarabb. *Szavaival a mosoly is leolvad arcáról, ahogy az előtte álló kínokra gondol. Sosem bírta jól a hasonló megpróbáltatásokat, de jól tudja, milyen következményekkel járhat egy kezeletlenül hagyott seb. Ahogy Fez közelebb hajol, kezében a flaskával, ő mindkét kezével szorosan ráfog a kőalapzat peremére, majd a férfira néz. Még mindig nem teljesen tudja hová tenni a segítőkészségét, ami az utóbbi néhány percben már szinte a lovagiasság határait súrolja, de egyelőre el is engedi ilyen irányú próbálkozásait. *
- Azt a… *Több nem jön ki, mert erősen ráharap alsó ajkára, s szemeit becsukva próbálja visszatartani azt, ami most kikívánkozik belőle. (Már csak az hiányzik, hogy egy arra járó félreértse a helyzetet.) Az alkohol folyékony lángnyelvekhez hasonlatosan teríti be bal térdét, hosszú pillanatokig tartó – természetesen már ismerős, de attól még elviselhetetlennek tűnő – maró fájdalmat okozva.*
- … rohadt… *Préseli ki ajkai között, miközben még néhány könnycseppet is elhullajt. Persze nem fog elkezdeni sírni, de na, tényleg rosszul tűri az intenzív fájdalmat.*
- Ez bizonyosan… belülről is… éget… *Próbál túllendülni a kínlódáson, de az érzés lassan múlik. Beletelik egy-két percre, mire nagyjából összeszedi magát. A könnyeit is letörli köpönyegének ujjával, ezzel szépen elkenve az arcára tapadt port.*
- Nem bánod? *Mosolyodik el erőtlenül, megkínzottan, de azért láthatóan meglepetten. Egyrészt nem gondolta, hogy még választ kap korábbi gondolataira, másrészt… a férfi szavait igen könnyű másképp értelmezni. Még a szándékosság gyanúja is felmerül.* - Egyébként nem is voltam véres, amikor rád ugrottam. Csak utána lettem az. *Fűzi hozzá egy pillanattal később, majd nekilát óvatosan visszahajtani ruháit sérült térdére.
Fez következő megjegyzésére, miszerint hamarosan újra szaladgálhat majd a tetőkön, csak egy kelletlen mosollyal válaszol. Számításai szerint emiatt a sérülés miatt legalább egy hati bevételétől fog elesni… ha nem többtől, ami nem éppen nevezhető jó kilátásnak. Bicegve csak nem menekülhet a felmérgesített tulajdonosok elől. Egyetlen egy dolog tartja benne a lelket; az erszény, ami ott gömbölyödik köpönyege zsebében. Ha ügyesen beosztja, talán három vagy négy hatra is elég lesz.*
- Ha akarod, megvarrhatom, de nem biztos, hogy utána még lesz kedved felvenni… ha te ilyen varrodai minőséghez vagy szokva… *Viszonozza a komolytalanságot egy mosoly mellett. Egyébiránt kicsit meglepi, hogy Fez nem csap le egyből a felajánlott rumra, de nem bánja. Főleg úgy, hogy hamarosan kiderül, azért még a flaskában is maradt valamennyi a tüzes italból.*
- Na jó, egy kortyot…*Veszi át a felé kínált flaskát, majd kissé undorodva szagol bele, mielőtt beleinna. Ritkán fogyaszt ilyesmit, de ez a mostani tökéletes alkalomnak tűnik… talán egy kicsit tompít majd a tagjait átjáró fájdalmon. Már az az egy korty is látványos grimaszra készteti.*
- Hatásosnak tűnik… még maradt benne, ahogy érzem…*Lötyögteti meg a palackot, miközben visszanyújtja azt gazdájának.*
- Áh… inkább legyünk rajta túl mihamarabb. *Szavaival a mosoly is leolvad arcáról, ahogy az előtte álló kínokra gondol. Sosem bírta jól a hasonló megpróbáltatásokat, de jól tudja, milyen következményekkel járhat egy kezeletlenül hagyott seb. Ahogy Fez közelebb hajol, kezében a flaskával, ő mindkét kezével szorosan ráfog a kőalapzat peremére, majd a férfira néz. Még mindig nem teljesen tudja hová tenni a segítőkészségét, ami az utóbbi néhány percben már szinte a lovagiasság határait súrolja, de egyelőre el is engedi ilyen irányú próbálkozásait. *
- Azt a… *Több nem jön ki, mert erősen ráharap alsó ajkára, s szemeit becsukva próbálja visszatartani azt, ami most kikívánkozik belőle. (Már csak az hiányzik, hogy egy arra járó félreértse a helyzetet.) Az alkohol folyékony lángnyelvekhez hasonlatosan teríti be bal térdét, hosszú pillanatokig tartó – természetesen már ismerős, de attól még elviselhetetlennek tűnő – maró fájdalmat okozva.*
- … rohadt… *Préseli ki ajkai között, miközben még néhány könnycseppet is elhullajt. Persze nem fog elkezdeni sírni, de na, tényleg rosszul tűri az intenzív fájdalmat.*
- Ez bizonyosan… belülről is… éget… *Próbál túllendülni a kínlódáson, de az érzés lassan múlik. Beletelik egy-két percre, mire nagyjából összeszedi magát. A könnyeit is letörli köpönyegének ujjával, ezzel szépen elkenve az arcára tapadt port.*
- Nem bánod? *Mosolyodik el erőtlenül, megkínzottan, de azért láthatóan meglepetten. Egyrészt nem gondolta, hogy még választ kap korábbi gondolataira, másrészt… a férfi szavait igen könnyű másképp értelmezni. Még a szándékosság gyanúja is felmerül.* - Egyébként nem is voltam véres, amikor rád ugrottam. Csak utána lettem az. *Fűzi hozzá egy pillanattal később, majd nekilát óvatosan visszahajtani ruháit sérült térdére.
Fez következő megjegyzésére, miszerint hamarosan újra szaladgálhat majd a tetőkön, csak egy kelletlen mosollyal válaszol. Számításai szerint emiatt a sérülés miatt legalább egy hati bevételétől fog elesni… ha nem többtől, ami nem éppen nevezhető jó kilátásnak. Bicegve csak nem menekülhet a felmérgesített tulajdonosok elől. Egyetlen egy dolog tartja benne a lelket; az erszény, ami ott gömbölyödik köpönyege zsebében. Ha ügyesen beosztja, talán három vagy négy hatra is elég lesz.*
- Ha akarod, megvarrhatom, de nem biztos, hogy utána még lesz kedved felvenni… ha te ilyen varrodai minőséghez vagy szokva… *Viszonozza a komolytalanságot egy mosoly mellett. Egyébiránt kicsit meglepi, hogy Fez nem csap le egyből a felajánlott rumra, de nem bánja. Főleg úgy, hogy hamarosan kiderül, azért még a flaskában is maradt valamennyi a tüzes italból.*
- Na jó, egy kortyot…*Veszi át a felé kínált flaskát, majd kissé undorodva szagol bele, mielőtt beleinna. Ritkán fogyaszt ilyesmit, de ez a mostani tökéletes alkalomnak tűnik… talán egy kicsit tompít majd a tagjait átjáró fájdalmon. Már az az egy korty is látványos grimaszra készteti.*
- Hatásosnak tűnik… még maradt benne, ahogy érzem…*Lötyögteti meg a palackot, miközben visszanyújtja azt gazdájának.*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-24 09:40:48
Üzenet elküldve: 2022-03-24 09:40:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Miután tisztázták, hogy milyen veszélyes lehet egy idegen varázsitala, rögtön Fez saját flaskája kerül terítékre. Viszont a férfi nem ússza meg a tartalmat illető kérdést. Isa szavait már nem tudja megállni egy kisebb röhögés nélkül, de azért megadja a választ.*
- Biztos lehetsz benne, hogy ez egy bódító csodaital! Ha ragaszkodsz hozzá tarthatok előkóstolást! *De csak viccel, mert most nem akar beleinni a fertőtlenítésre szánt alkoholba. Ezeknek a flaskáknak mindig olyan a súlyuk, hogy csak félig-meddig tudhatja az ember, hogy éppen mennyi van bennük. Ezért aztán nem is nagyon akar pazarolni. A véres térd látványa nem hökkenti meg nagyon, de azért nem akarja sokáig váratni a lányt a fertőtlenítéssel.*
- Na lássuk azt a csúnya sebet. *Fez balkezén kesztyű van, ebben tartja az üveget, a jobbját viszont semmi sem fedi. Isavyre ruháját nem akarja tovább tépni, így csak óvatos mozdulatokkal emeli arrébb ott, ahol szükséges. Az alkohol elég erős, így biztosan maró hatású lesz a sebeken, de ez egy olyan szükséges rossz, amit Isa már biztosan tapasztalt korábban is. Az ispotályban és a vajákosoknál sokkal rosszabb kencékkel is dolgoznak.*
- Nem bánom, ha rám ugrasz, de legközelebb ne ilyen véresen! *Mondja válaszként Isa korábbi szavaira. Őt nem annyira rázza meg a lány térdének kinézete, most már legalább le lesz fertőtlenítve, nagyobb zúzódást és törést pedig nem tapasztal, így csekély anatómiai ismeretei szerint minden rendben lesz pár napon belül.*
- Na, úgy látom nemsokára újra szaladgálhatsz a tetőn. *Állapítja meg olyan hangsúllyal, mint egy főorvos. Igazából ezt sem bírja ki nevetés nélkül, mert pár órával ezelőtt még nem gondolta volna, hogy efféle kalandokba fog keveredni. Azért Fez egy rutinos napja inkább zsiványkodásból, szerencsejátékból és kocsmázásból szokott állni.*
- Az előbb azt mondtad a kalaposnak, hogy nagy varróművész vagy! *Idézi fel, de aztán hallatszik, hogy ezt sem gondolta igazán komolyan. Felháborodott arcot színlelve néz bele Isa szemeibe, majd hozzáteszi:*
- Pedig én már nagyon rákészültem, hogy felkeresem a varrodádat! *Ebben most tényleg semmi komolyság nem volt. Miután végeztek a fertőtlenítéssel megnézi a saját lábait is, azokon viszont csak apró sebek vannak és amúgy is a férfiaknak játszani kell a sérthetetlent manapság.*
- Micsoda szerencsénk van! Még nem használtuk el az egészet a gyógyításra! *Jegyzi meg a flaska tartalmával kapcsolatos észrevételét hangosan. Az elmúlt napok tapasztalatai alapján nem sok kedve van most kocsmába menni, de amíg van náluk szesz, addig nem is muszáj.*
- Tessék, belsőleg is gyógyít! *Átadja a „varázsfiolát” és így Isa megkóstolhatja. Ha úgy dönt, hogy él a lehetőséggel, akkor egy átlagos erősségű, enyhén fűszeres ízű (talán boróka?) szeszesital jellegzetességeit fogja tapasztalni.
Közben Fez azon gondolkodik, hogy mi lehet a mögöttük lévő romos épületben. Gyakorlatilag semmilyen hangot sem hallanak az irányából, se mozgást, se pedig beszédet. A ház statikai állapota és az épületet körbeborító gyomnövények mértékéből ítélve valószínűleg teljesen lakatlan (ahogy egyébként sok épület a Romvárosban). Ennek a háznak az egyetlen érdekessége a mérete: ugyanis az átlagos egy-két szintes romos épületekhez képest ez magasabb, három szintes. Fez azon kezd gondolkodni, hogy milyen lehet a kilátás a tetejéről.*
*Miután tisztázták, hogy milyen veszélyes lehet egy idegen varázsitala, rögtön Fez saját flaskája kerül terítékre. Viszont a férfi nem ússza meg a tartalmat illető kérdést. Isa szavait már nem tudja megállni egy kisebb röhögés nélkül, de azért megadja a választ.*
- Biztos lehetsz benne, hogy ez egy bódító csodaital! Ha ragaszkodsz hozzá tarthatok előkóstolást! *De csak viccel, mert most nem akar beleinni a fertőtlenítésre szánt alkoholba. Ezeknek a flaskáknak mindig olyan a súlyuk, hogy csak félig-meddig tudhatja az ember, hogy éppen mennyi van bennük. Ezért aztán nem is nagyon akar pazarolni. A véres térd látványa nem hökkenti meg nagyon, de azért nem akarja sokáig váratni a lányt a fertőtlenítéssel.*
- Na lássuk azt a csúnya sebet. *Fez balkezén kesztyű van, ebben tartja az üveget, a jobbját viszont semmi sem fedi. Isavyre ruháját nem akarja tovább tépni, így csak óvatos mozdulatokkal emeli arrébb ott, ahol szükséges. Az alkohol elég erős, így biztosan maró hatású lesz a sebeken, de ez egy olyan szükséges rossz, amit Isa már biztosan tapasztalt korábban is. Az ispotályban és a vajákosoknál sokkal rosszabb kencékkel is dolgoznak.*
- Nem bánom, ha rám ugrasz, de legközelebb ne ilyen véresen! *Mondja válaszként Isa korábbi szavaira. Őt nem annyira rázza meg a lány térdének kinézete, most már legalább le lesz fertőtlenítve, nagyobb zúzódást és törést pedig nem tapasztal, így csekély anatómiai ismeretei szerint minden rendben lesz pár napon belül.*
- Na, úgy látom nemsokára újra szaladgálhatsz a tetőn. *Állapítja meg olyan hangsúllyal, mint egy főorvos. Igazából ezt sem bírja ki nevetés nélkül, mert pár órával ezelőtt még nem gondolta volna, hogy efféle kalandokba fog keveredni. Azért Fez egy rutinos napja inkább zsiványkodásból, szerencsejátékból és kocsmázásból szokott állni.*
- Az előbb azt mondtad a kalaposnak, hogy nagy varróművész vagy! *Idézi fel, de aztán hallatszik, hogy ezt sem gondolta igazán komolyan. Felháborodott arcot színlelve néz bele Isa szemeibe, majd hozzáteszi:*
- Pedig én már nagyon rákészültem, hogy felkeresem a varrodádat! *Ebben most tényleg semmi komolyság nem volt. Miután végeztek a fertőtlenítéssel megnézi a saját lábait is, azokon viszont csak apró sebek vannak és amúgy is a férfiaknak játszani kell a sérthetetlent manapság.*
- Micsoda szerencsénk van! Még nem használtuk el az egészet a gyógyításra! *Jegyzi meg a flaska tartalmával kapcsolatos észrevételét hangosan. Az elmúlt napok tapasztalatai alapján nem sok kedve van most kocsmába menni, de amíg van náluk szesz, addig nem is muszáj.*
- Tessék, belsőleg is gyógyít! *Átadja a „varázsfiolát” és így Isa megkóstolhatja. Ha úgy dönt, hogy él a lehetőséggel, akkor egy átlagos erősségű, enyhén fűszeres ízű (talán boróka?) szeszesital jellegzetességeit fogja tapasztalni.
Közben Fez azon gondolkodik, hogy mi lehet a mögöttük lévő romos épületben. Gyakorlatilag semmilyen hangot sem hallanak az irányából, se mozgást, se pedig beszédet. A ház statikai állapota és az épületet körbeborító gyomnövények mértékéből ítélve valószínűleg teljesen lakatlan (ahogy egyébként sok épület a Romvárosban). Ennek a háznak az egyetlen érdekessége a mérete: ugyanis az átlagos egy-két szintes romos épületekhez képest ez magasabb, három szintes. Fez azon kezd gondolkodni, hogy milyen lehet a kilátás a tetejéről.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-23 20:29:43
Üzenet elküldve: 2022-03-23 20:29:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Az is meglehet… *Megvonja a vállát, hisz ez valami olyasmi, amit nagy valószínűséggel már sosem fognak megtudni. Mindenesetre őt nem különösebben szórakoztatja a Fezilio által felvázolt lehetőség, bár nem is érinti mélyebben a kelleténél.*
- Először nem akartam. *Elmosolyodik, igazán maga sem tudja miért.* - De hogy a jövőben akarok-e, az csak rajtad áll. Nem szokásom mások torkának esni ok nélkül. *Nagyon okkal sem, de ezt a másiknak most nem feltétlenül kell tudnia. Tudja magáról, hogy nem tűnik túl veszélyes ellenfélnek, s ebben az esetben látszat bizony nem is csal. Ha ilyesmiket mond, talán nem gondolják teljesen védtelennek.
Ahogy előkerül a flaska, Isavyre arcán rögtön széles mosoly terül el, de nem az alkohol szeretete miatt.*
- És honnan tudjam, hogy nem éppen ebben a flaskában van az a bódító „gyógyító” ital, amit korábban említettél? Te talán hajlandó vagy inni belőle egy kortyot? Vagy a saját sebedre önteni? *Vigyorog, de azért közben leül a mutatott helyre, hisz ezúttal nem nagyon vannak valódi kétségei afelől, hogy mi is rejlik a palackban… ahogy afelől se, hogy mi lesz Fez válasza a kérdésére. Ennek a sebnek érzésre nagyon is elkél a fertőtlenítés, hiszen már a bakancsában is érzi az aláfolyó vér melegét. Térdig felhúzza szakadt szoknyáját, majd egy egyszerű mozdulattal kicsit tovább tépi használhatatlanná vált harisnyáját, hogy térde teljesen szabadon legyen. Már most látni rajta, hogy egy órán belül nagyjából a kétszeresére fog dagadni, és örülhet, ha ma este még eljut hazáig a saját lábán. Térdkalácsa alatt hosszúkás seb húzódik, amiből még most is csordogál a vér.*
- Nagyszerű… *Konstatálja kissé kedvetlenül a helyzetet, hisz most először adódik alkalma jobban szemügyre venni azt a sajgó térdet. Kicsit rosszabb, mint amire számított.*
- Nadrágfoltozásra? *Kérdez vissza, s ezúttal az ő szemöldökei emelkednek magasabbra. Újból alaposan végigméri a fölé magasodó alakot, majd lassan elmosolyodik. * - Ha azt mondod, egy jó rumra, talán megfontolom. De varrónőt nem keresek. *Előfordulhat, hogy később még átkozni fogja magát azért, hogy ilyen ajánlatot tett, de az is benne van a pakliban, hogy egy jó szövetségese tesz szert, ami nagy kincs az ő köreikben.*
- Az is meglehet… *Megvonja a vállát, hisz ez valami olyasmi, amit nagy valószínűséggel már sosem fognak megtudni. Mindenesetre őt nem különösebben szórakoztatja a Fezilio által felvázolt lehetőség, bár nem is érinti mélyebben a kelleténél.*
- Először nem akartam. *Elmosolyodik, igazán maga sem tudja miért.* - De hogy a jövőben akarok-e, az csak rajtad áll. Nem szokásom mások torkának esni ok nélkül. *Nagyon okkal sem, de ezt a másiknak most nem feltétlenül kell tudnia. Tudja magáról, hogy nem tűnik túl veszélyes ellenfélnek, s ebben az esetben látszat bizony nem is csal. Ha ilyesmiket mond, talán nem gondolják teljesen védtelennek.
Ahogy előkerül a flaska, Isavyre arcán rögtön széles mosoly terül el, de nem az alkohol szeretete miatt.*
- És honnan tudjam, hogy nem éppen ebben a flaskában van az a bódító „gyógyító” ital, amit korábban említettél? Te talán hajlandó vagy inni belőle egy kortyot? Vagy a saját sebedre önteni? *Vigyorog, de azért közben leül a mutatott helyre, hisz ezúttal nem nagyon vannak valódi kétségei afelől, hogy mi is rejlik a palackban… ahogy afelől se, hogy mi lesz Fez válasza a kérdésére. Ennek a sebnek érzésre nagyon is elkél a fertőtlenítés, hiszen már a bakancsában is érzi az aláfolyó vér melegét. Térdig felhúzza szakadt szoknyáját, majd egy egyszerű mozdulattal kicsit tovább tépi használhatatlanná vált harisnyáját, hogy térde teljesen szabadon legyen. Már most látni rajta, hogy egy órán belül nagyjából a kétszeresére fog dagadni, és örülhet, ha ma este még eljut hazáig a saját lábán. Térdkalácsa alatt hosszúkás seb húzódik, amiből még most is csordogál a vér.*
- Nagyszerű… *Konstatálja kissé kedvetlenül a helyzetet, hisz most először adódik alkalma jobban szemügyre venni azt a sajgó térdet. Kicsit rosszabb, mint amire számított.*
- Nadrágfoltozásra? *Kérdez vissza, s ezúttal az ő szemöldökei emelkednek magasabbra. Újból alaposan végigméri a fölé magasodó alakot, majd lassan elmosolyodik. * - Ha azt mondod, egy jó rumra, talán megfontolom. De varrónőt nem keresek. *Előfordulhat, hogy később még átkozni fogja magát azért, hogy ilyen ajánlatot tett, de az is benne van a pakliban, hogy egy jó szövetségese tesz szert, ami nagy kincs az ő köreikben.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-23 20:25:37
Üzenet elküldve: 2022-03-23 20:25:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
// Thylene //
// Zárás //
- Végül is, mondhatjuk így is.
* Bólint a lány szavára, de utána vissza tér a gyanakvásra. Ki tudja, hogy honnan mászott elő a lány. A ruházata már gyanakvásra ad okot, abban sem biztos, hogy egyáltalán nem a város lakója már évek óta. Tekintete csak alkalmanként vetül rá a lányra, de inkább a sétával foglalkozik. *
- A romos területek is sok érdekességet rejtenek magában, és annak csak örülnek ha ott építesz házat, legalább valamivel javul a terület.
* Kezeit a háta mögött átkulcsolja és tovább halad az úton. ~ Talán vissza kellene mennem a fogadóba. ~ Lép tovább a romos területen már. Szavai után a lányt hamar elhagyják szavak, ~ Keres állást, de azért lelépne? Hát jó. ~ Rántja meg a vállát, majd integet az elsiető személynek. *
- Semmi gond, szia!
* A mosoly megszűnik, most már nem érzi szükségét fenn tartani.El is indul a fogadó felé, hogy megnézze társa miképp boldogul. Nem így tervezte a napját, de ha már ilyen rövid kis séta is lett csak belőle, nem bánta meg. Feltehetőleg egy új tolvajt ismert meg a városban, de ebben nem annyira biztos, hogy életét is tenné rá. *
// Thylene //
// Zárás //
- Végül is, mondhatjuk így is.
* Bólint a lány szavára, de utána vissza tér a gyanakvásra. Ki tudja, hogy honnan mászott elő a lány. A ruházata már gyanakvásra ad okot, abban sem biztos, hogy egyáltalán nem a város lakója már évek óta. Tekintete csak alkalmanként vetül rá a lányra, de inkább a sétával foglalkozik. *
- A romos területek is sok érdekességet rejtenek magában, és annak csak örülnek ha ott építesz házat, legalább valamivel javul a terület.
* Kezeit a háta mögött átkulcsolja és tovább halad az úton. ~ Talán vissza kellene mennem a fogadóba. ~ Lép tovább a romos területen már. Szavai után a lányt hamar elhagyják szavak, ~ Keres állást, de azért lelépne? Hát jó. ~ Rántja meg a vállát, majd integet az elsiető személynek. *
- Semmi gond, szia!
* A mosoly megszűnik, most már nem érzi szükségét fenn tartani.El is indul a fogadó felé, hogy megnézze társa miképp boldogul. Nem így tervezte a napját, de ha már ilyen rövid kis séta is lett csak belőle, nem bánta meg. Feltehetőleg egy új tolvajt ismert meg a városban, de ebben nem annyira biztos, hogy életét is tenné rá. *
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-23 09:22:16
Üzenet elküldve: 2022-03-23 09:22:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Talán elsőre nem örül neki Isa, hogy elkíséri, de idővel majd megnyugszik, hiszen Fez nem fenyegeti jelenleg sem az épségét, sem pedig az ellopott erszényét. Az elköszönést elengedi a füle mellett, hiszen egyikük sem távozik. Elég gyenge próbálkozásnak tartja. Azon a gondolaton, hogy a kalapos Svir csak egy eltévedt jótét lélek lenne elmosolyodik. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy a Romvárosban bárki is bűntelen legyen.*
- Vagy esetleg hosszú álomba is eshettél volna egy bódító kotyvaléktól, ez a kalapos meg jól „meggyógyított” volna. Lett volna belőle sok kis kalapos kölyök. *A végét elröhögi, de valósnak érezte a veszélyt. Vannak itt mindenféle rosszakarók és emberrablók is. Talán a Polgárnegyedben kevésbé rizikós egy este, de azért ott is vannak ilyen alakok.*
- Az attól függ, hogy megint rám akarsz-e ugrani. *Válaszolja az „És úgy vajon kevésbé veszélyes” kérdésre. Ebben a pillanatban viszont tényleg kicsit belehasít a térdébe a fájdalom. Miért van az, hogyha az ember egy fájdalmas dologra gondol, akkor néha újra átéli azt? Ez valami tudományos dolog lehet, amihez ő nem ért. Tényleg nem néz ki túl jól az ő nadrágja sem. Kicsit foltos, kicsit szakadt, kicsit véres. Azért sántikálni nem kezd, viszont a futás se menne most túl fényesen neki. Elgondolkodik, hogy tud-e olyan helyet, ahol szerezhetnek valami sebfertőtlenítőt és néhány új foltot a ruhájukhoz, vagy cérnát, de olyan késő van, hogy erre nem igazán van lehetőségük, vagy csak nagyon messze. Viszont van nála egy kis flaskányi tömény szesz (mint mindig).*
- Ne bánkódj az üvegcse miatt, van nálam egy sokkal hatásosabb csodaszer. *Megmutatja a flaskáját, majd mikor Isavyre előtt már olyan magasfokú bizalmat nyert, hogy a lány még a nevét is elárulja, akkor felajánlja a Fez-féle doktori kezelést.*
- Rendben, Isa. Akkor most ülj le oda én meg fertőtlenítem a sebedet, mielőtt elvinne a romvárosi üszök! *Mutat egy kerítés alapzatra, ami remek ülőalkalmatosságnak tűnik. Egyébként a kerítés mögött egy romos háromszintes ház áll, ami biztosan elhagyatott, mert néhány ablaka be van deszkázva, a többit viszont benőtte a gaz és az egész építményen jókora repedések találhatók, a teteje meg szinte mindenhol lukas.*
- Mit akarok? *Ezen a kérdésen felhúzza a szemöldökét. Nem mintha idegen nyelven tették volna föl, vagy valami óriási talány lenne, de Fez maga sem tudja jelen pillanatban. Azon kívül persze, hogy az említett fertőtlenítési műveletet végre szeretné hajtani.*
- Hát ha már úgyis olyan gazdag vagy… *Céloz itt az ő területén szerzett erszényre.* Akkor meghívhatnál egy nadrágfoltozásra. *Mindezt nem túl komoly hangon mondja. Inkább csak azt akarja tudatni, hogy nem haragszik, amiért a másik itt „dolgozott”. Gondolatai sokszor akörül forognak, hogy milyen nehéz manapság megbízható társakat és cimborákat találni bármihez. Ehhez képest az ellenségek maguktól is gyarapodnak. Ettől általában elszokott komorodni, de most a kisebb sérülés ellenére sincs rossz kedve. Talán az imént lejátszódó komikus jelenetek miatt Svir-rel, de sokkal inkább Isa lehet rá nyugtató hatással. Ami a szó szerinti egymásba botlás miatt érdekes. De Fez logikája nem számít átlagosnak, még emberi mércével mérve sem.*
*Talán elsőre nem örül neki Isa, hogy elkíséri, de idővel majd megnyugszik, hiszen Fez nem fenyegeti jelenleg sem az épségét, sem pedig az ellopott erszényét. Az elköszönést elengedi a füle mellett, hiszen egyikük sem távozik. Elég gyenge próbálkozásnak tartja. Azon a gondolaton, hogy a kalapos Svir csak egy eltévedt jótét lélek lenne elmosolyodik. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy a Romvárosban bárki is bűntelen legyen.*
- Vagy esetleg hosszú álomba is eshettél volna egy bódító kotyvaléktól, ez a kalapos meg jól „meggyógyított” volna. Lett volna belőle sok kis kalapos kölyök. *A végét elröhögi, de valósnak érezte a veszélyt. Vannak itt mindenféle rosszakarók és emberrablók is. Talán a Polgárnegyedben kevésbé rizikós egy este, de azért ott is vannak ilyen alakok.*
- Az attól függ, hogy megint rám akarsz-e ugrani. *Válaszolja az „És úgy vajon kevésbé veszélyes” kérdésre. Ebben a pillanatban viszont tényleg kicsit belehasít a térdébe a fájdalom. Miért van az, hogyha az ember egy fájdalmas dologra gondol, akkor néha újra átéli azt? Ez valami tudományos dolog lehet, amihez ő nem ért. Tényleg nem néz ki túl jól az ő nadrágja sem. Kicsit foltos, kicsit szakadt, kicsit véres. Azért sántikálni nem kezd, viszont a futás se menne most túl fényesen neki. Elgondolkodik, hogy tud-e olyan helyet, ahol szerezhetnek valami sebfertőtlenítőt és néhány új foltot a ruhájukhoz, vagy cérnát, de olyan késő van, hogy erre nem igazán van lehetőségük, vagy csak nagyon messze. Viszont van nála egy kis flaskányi tömény szesz (mint mindig).*
- Ne bánkódj az üvegcse miatt, van nálam egy sokkal hatásosabb csodaszer. *Megmutatja a flaskáját, majd mikor Isavyre előtt már olyan magasfokú bizalmat nyert, hogy a lány még a nevét is elárulja, akkor felajánlja a Fez-féle doktori kezelést.*
- Rendben, Isa. Akkor most ülj le oda én meg fertőtlenítem a sebedet, mielőtt elvinne a romvárosi üszök! *Mutat egy kerítés alapzatra, ami remek ülőalkalmatosságnak tűnik. Egyébként a kerítés mögött egy romos háromszintes ház áll, ami biztosan elhagyatott, mert néhány ablaka be van deszkázva, a többit viszont benőtte a gaz és az egész építményen jókora repedések találhatók, a teteje meg szinte mindenhol lukas.*
- Mit akarok? *Ezen a kérdésen felhúzza a szemöldökét. Nem mintha idegen nyelven tették volna föl, vagy valami óriási talány lenne, de Fez maga sem tudja jelen pillanatban. Azon kívül persze, hogy az említett fertőtlenítési műveletet végre szeretné hajtani.*
- Hát ha már úgyis olyan gazdag vagy… *Céloz itt az ő területén szerzett erszényre.* Akkor meghívhatnál egy nadrágfoltozásra. *Mindezt nem túl komoly hangon mondja. Inkább csak azt akarja tudatni, hogy nem haragszik, amiért a másik itt „dolgozott”. Gondolatai sokszor akörül forognak, hogy milyen nehéz manapság megbízható társakat és cimborákat találni bármihez. Ehhez képest az ellenségek maguktól is gyarapodnak. Ettől általában elszokott komorodni, de most a kisebb sérülés ellenére sincs rossz kedve. Talán az imént lejátszódó komikus jelenetek miatt Svir-rel, de sokkal inkább Isa lehet rá nyugtató hatással. Ami a szó szerinti egymásba botlás miatt érdekes. De Fez logikája nem számít átlagosnak, még emberi mércével mérve sem.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-22 21:05:03
Üzenet elküldve: 2022-03-22 21:05:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
* A rabokkal való bányászatra csak legyint, de közben ügyesen le is pattan a székről. ~ Le kell sétálni ezt a mérhetetlen sok étket! ~ érzi, ahogyan fel van puffadva a sok krumplitól. *
- Elmegyünk picit akkor sétálni? Le kell gyalogolni ezt a sok pityókát.
* Az ajtó felé indul, amint társa követni kezdi kilép az ajtón, hogy utána kis gyaloglással megmozgassa a szükségesnél több élelmet a pocakjában. ~ Most kellene néhány órát az üllő előtt töltenem! ~ Mosolyodik el és saját magának biccent, de utána egy új kérdés hangzik fel. *
- Ha a páncél szét törne, azért viszi magával a felszerelését, hogy folytathassa a harcot. De elsődlegesen nem háborúra tervezném.
* Teszi csípőre a kezét, miközben a főtéren át bandukol, egy pillanatra tekintetével végig néz a szökőkúton. *
- Ha jól hallottam, nem emberek építették ugye?
* Gondolkozik el, de utána tovább is megy az úton. Óvatosan halad, hisz bármikor egy rosszindulatú személy figyelmen kívül hagyhatja jelenlétét. *
- Egy vaslemezt ki kovácsolni nem olyan drága, könnyebb cserélhetővé tenni és nem a legkeményebb és legszilárdabb anyagokból elkészíteni őket. Minél tömörebb annál vastagabb, és annál nehezebb. Mivel nehéz, ezért a mozgásban is hátráltathatja őket.
* Állapítja meg, miközben a romos terület felé lépdel. *
- Büdösek? * Kapja fel a tekintetét. * A lovak miatt?
* Egyik szemöldöke az égig szökik, de utána csípőre tett kézzel megfordul a másik irányába. *
- Az istállóba csak lovat szoktál tartani? Nem tartasz kecskét vagy akár disznót? Gólemeket is tarthatsz ott csak. Az istálló kifejezés csak egy gyűjtőnév.
* Bólint a saját beszédére, ami nem éppen a teljes igazság, de ő megvan róla győződve. A romos épületek között nézelődve kissé elveszik, éhezők, gyerekek, tüzek és romok. Szájára teszi mind kettő kezét. *
- Te meg a hajamért aggódtál. Ez borzalmas.
* Döbben le a látottakon, de utána újra elhatározza magát. ~ Teremtek én annyi munkahelyet találmányaimmal, hogy ne kelljen itt szenvedniük! ~ Jut erre az elhatározásra, és a szerzetes felé fordul. *
- Szoktatok nekik is gyűjtést szervezni?
A hozzászólás írója (Lyarah Wrogertik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.22 22:10:52
* A rabokkal való bányászatra csak legyint, de közben ügyesen le is pattan a székről. ~ Le kell sétálni ezt a mérhetetlen sok étket! ~ érzi, ahogyan fel van puffadva a sok krumplitól. *
- Elmegyünk picit akkor sétálni? Le kell gyalogolni ezt a sok pityókát.
* Az ajtó felé indul, amint társa követni kezdi kilép az ajtón, hogy utána kis gyaloglással megmozgassa a szükségesnél több élelmet a pocakjában. ~ Most kellene néhány órát az üllő előtt töltenem! ~ Mosolyodik el és saját magának biccent, de utána egy új kérdés hangzik fel. *
- Ha a páncél szét törne, azért viszi magával a felszerelését, hogy folytathassa a harcot. De elsődlegesen nem háborúra tervezném.
* Teszi csípőre a kezét, miközben a főtéren át bandukol, egy pillanatra tekintetével végig néz a szökőkúton. *
- Ha jól hallottam, nem emberek építették ugye?
* Gondolkozik el, de utána tovább is megy az úton. Óvatosan halad, hisz bármikor egy rosszindulatú személy figyelmen kívül hagyhatja jelenlétét. *
- Egy vaslemezt ki kovácsolni nem olyan drága, könnyebb cserélhetővé tenni és nem a legkeményebb és legszilárdabb anyagokból elkészíteni őket. Minél tömörebb annál vastagabb, és annál nehezebb. Mivel nehéz, ezért a mozgásban is hátráltathatja őket.
* Állapítja meg, miközben a romos terület felé lépdel. *
- Büdösek? * Kapja fel a tekintetét. * A lovak miatt?
* Egyik szemöldöke az égig szökik, de utána csípőre tett kézzel megfordul a másik irányába. *
- Az istállóba csak lovat szoktál tartani? Nem tartasz kecskét vagy akár disznót? Gólemeket is tarthatsz ott csak. Az istálló kifejezés csak egy gyűjtőnév.
* Bólint a saját beszédére, ami nem éppen a teljes igazság, de ő megvan róla győződve. A romos épületek között nézelődve kissé elveszik, éhezők, gyerekek, tüzek és romok. Szájára teszi mind kettő kezét. *
- Te meg a hajamért aggódtál. Ez borzalmas.
* Döbben le a látottakon, de utána újra elhatározza magát. ~ Teremtek én annyi munkahelyet találmányaimmal, hogy ne kelljen itt szenvedniük! ~ Jut erre az elhatározásra, és a szerzetes felé fordul. *
- Szoktatok nekik is gyűjtést szervezni?
A hozzászólás írója (Lyarah Wrogertik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.22 22:10:52
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-22 20:10:27
Üzenet elküldve: 2022-03-22 20:10:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Ijesztően hangzik… *Fűzi hozzá Svir feltevéséhez egy gunyoros mosoly mellett. Részletezhetné is, mit gondol erről az egész gyógyital felajánlásról, de minek is kötne bele a kalapos idegenbe? Egészen valószínű, hogy abban az üvegcsében az volt, amit tulajdonosa állított, de ez a helyzet az első pillanattól fogva megvalósíthatatlanságra volt ítélve. Jobb, ha békésen válnak el útjaik.*
- Mindent jót! És kösz a semmit! *A búcsúhoz már széles mosoly jár, bár öröm nem sok van benne. Azért egy kisebb kő leesik a szívéről, hogy a jelek szerint tényleg csak egy furcsán segítőkész alakba botlottak bele. Miután Svir nekiindul, pillantása hamar visszatér Feziliora; újból végigméri tetőtől talpig, mint aki igyekszik felvenni a fonalat.*
- Öröm volt megismeri, Fez! Az istenek áldjanak! *Válaszra nem vár, rögtön a Templom irányába indul. Szinte kizártnak tartja, hogy ilyen egyszerűen megúszhatja ezt az estét (zsebében azzal a kövér erszénnyel, amit most is szorosan markol zsebre vágott kezével), de egy próbát megér.*
- Fogadni mertem volna… *Válaszolja nem túl lelkesen, hisz innentől nagyjából semmi lehetősége a másik lerázására. Futni nem tud, sétálni is csak lassan, sántikálva, így pedig nem túl könnyű meglépni, bármilyen kedvező a terep. *
- És úgy vajon kevésbé veszélyes, vagy veszélyesebb, ha te elkísérsz? *Kérdi őszintén, miközben zöld szemei a barnákat fürkészik. A férfi nem tűnik különösebben veszélyes alaknak, de Isavyre már megtanulta, hogy senkit nem szabad alábecsülni. Egy ilyen kérdésre adott válasz pedig sok mindent elárulhat (ahogy félre is vezethet, de az már egy másik történet.)*
- Szerintem csak valami eltévedt jótét lélek… *Legyint Fez véleményére. Bár valóban akadtak fegyverek a kalaposnál, ez minden második városbéliről elmondható. * - Ha nem ugrasz rá egyből, talán nekem adta volna azt az üvegcsét. Az is meglehet, hogy kaptam volna érte néhány aranyat, ha megfelelő embernek mutatom meg… *Ábrándozik egy darabig, de hamar elengedi. A köpenyében lapuló erszény sokkal többet rejt, mint amit azért a gyógyitalért kaphatott volna.*
- Rengeteg Senki szaladgál erre… az, hogy egyet felakasztottak, nem oszt, nem szoroz. *Ő is elmosolyodik, majd pillanatnyi tanakodás után végül a saját nevén mutatkozik be.*
- A nevem Isavyre, ha erre vagy kíváncsi. Én arra lennék, hogy mit akarsz tőlem? Már mondtam, hogy sajnálom. *Megáll, igazából csak azért, mert nagyon hasogat a térde, de a Feznek szegezett kérdő pillantás mást is sugallhat.*
- Ijesztően hangzik… *Fűzi hozzá Svir feltevéséhez egy gunyoros mosoly mellett. Részletezhetné is, mit gondol erről az egész gyógyital felajánlásról, de minek is kötne bele a kalapos idegenbe? Egészen valószínű, hogy abban az üvegcsében az volt, amit tulajdonosa állított, de ez a helyzet az első pillanattól fogva megvalósíthatatlanságra volt ítélve. Jobb, ha békésen válnak el útjaik.*
- Mindent jót! És kösz a semmit! *A búcsúhoz már széles mosoly jár, bár öröm nem sok van benne. Azért egy kisebb kő leesik a szívéről, hogy a jelek szerint tényleg csak egy furcsán segítőkész alakba botlottak bele. Miután Svir nekiindul, pillantása hamar visszatér Feziliora; újból végigméri tetőtől talpig, mint aki igyekszik felvenni a fonalat.*
- Öröm volt megismeri, Fez! Az istenek áldjanak! *Válaszra nem vár, rögtön a Templom irányába indul. Szinte kizártnak tartja, hogy ilyen egyszerűen megúszhatja ezt az estét (zsebében azzal a kövér erszénnyel, amit most is szorosan markol zsebre vágott kezével), de egy próbát megér.*
- Fogadni mertem volna… *Válaszolja nem túl lelkesen, hisz innentől nagyjából semmi lehetősége a másik lerázására. Futni nem tud, sétálni is csak lassan, sántikálva, így pedig nem túl könnyű meglépni, bármilyen kedvező a terep. *
- És úgy vajon kevésbé veszélyes, vagy veszélyesebb, ha te elkísérsz? *Kérdi őszintén, miközben zöld szemei a barnákat fürkészik. A férfi nem tűnik különösebben veszélyes alaknak, de Isavyre már megtanulta, hogy senkit nem szabad alábecsülni. Egy ilyen kérdésre adott válasz pedig sok mindent elárulhat (ahogy félre is vezethet, de az már egy másik történet.)*
- Szerintem csak valami eltévedt jótét lélek… *Legyint Fez véleményére. Bár valóban akadtak fegyverek a kalaposnál, ez minden második városbéliről elmondható. * - Ha nem ugrasz rá egyből, talán nekem adta volna azt az üvegcsét. Az is meglehet, hogy kaptam volna érte néhány aranyat, ha megfelelő embernek mutatom meg… *Ábrándozik egy darabig, de hamar elengedi. A köpenyében lapuló erszény sokkal többet rejt, mint amit azért a gyógyitalért kaphatott volna.*
- Rengeteg Senki szaladgál erre… az, hogy egyet felakasztottak, nem oszt, nem szoroz. *Ő is elmosolyodik, majd pillanatnyi tanakodás után végül a saját nevén mutatkozik be.*
- A nevem Isavyre, ha erre vagy kíváncsi. Én arra lennék, hogy mit akarsz tőlem? Már mondtam, hogy sajnálom. *Megáll, igazából csak azért, mert nagyon hasogat a térde, de a Feznek szegezett kérdő pillantás mást is sugallhat.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-22 10:40:25
Üzenet elküldve: 2022-03-22 10:40:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Nagyon furcsa szerzet ez a kalapos. Előbb segítséget kínál, meg varázsitalt, aztán láthatóan megsértődik, amiért Isa nem fogadja el a nedűt. Persze Fez is megsértődhetne, amiért nem kapott egy garast sem. De ilyen az utca törvénye, sosem azt kapják, ami járna. Mindenesetre most már tudja, hogy Svirt nem érdekli annyira egyikük sem. Ennek az lehet a legfőbb oka, hogy mégsem városőr vagy behajtó. Mondjuk ő most nem is tartozik senki olyannak, akire emlékezne. De néha azok a legveszélyesebb uzsorások, akiket elfelejt az ember.*
- Ez inkább fontos családi műszer! *Hazudja a tőrről, amit valójában egy karavánban utazó kereskedőtől nyúlt le, amikor az a megvadult lovával volt elfoglalva. Minden tárgynak megvan a maga története. Közben örömmel nyugtázza, hogy Svir nem jelent rájuk további fenyegetést, de azért még boldogabb lett volna, ha megdobja pár arannyal.*
- Már is mész? Most akartalak meghívni egy rumra! *Viccel. Dehogy akarta ő bármire is meghívni az ismeretlen alakot. Bár tény, hogy barátokból sosem elég, viszont ezt a titokzatos kalapos idegent valamiért nehezen tudja elképzelni tolvajokkal lazulni a Romvárosban.*
- Akkor viszlát cimbora! Ha erre laksz majd úgyis összefutunk! *Ez az elköszönés elsőre fura lehet, de mivel nem bontakozott ki semmilyen konfliktus közöttük, így meghagyja a semleges „láttam már errefelé” státuszt Svir-nek a képzeletbeli könyvében.*
- Micsoda véletlen! Én pont arra lakom. *Jelenti ki, bármelyik irányba is indulna Isa.* Azt hiszem a legjobb az lesz, ha elkísérlek. Este veszélyesek ezek az utcák. *Mondja és ha csak nem fut el előle a lány, vagy nem akar rátámadni, akkor bizony tényleg vele tart. Megvárja, amíg már kalapos mentes távolságba kerülnek és csak akkor kezd el nyíltabban beszélni Isa-val.*
- Szerintem ez egy fejvadász volt, de nem minket keresett. *Vélekedik Svir Gia hivatásáról. Igazából még mindig csak a férfi öltözete alapján mond véleményt, de a fegyvereinek száma is alátámasztja a feltevését. Közben eszébe jut, hogy ő már elárulta a nevét és azt is megmondta, hogy ez az ő területe, ám a másikról nagyon keveset tud ahhoz, hogy eltudja dönteni mi legyen vele. Talán könnyű lenne lenyúlni a lánytól az erszényt, de nem gyűjthet mindig ellenségeket (azok amúgy is képesek maguktól gyülekezni). Ha most elveszi a zsákmányt, akkor csak egy újabb haragosa lenne. A romvárosi éjszakák túléléséhez pedig elengedhetetlen, hogy az embernek legyenek barátai. Ehhez hasonló gondolatok vernek gyökeret Fez fejében, miközben megtesz egy-két lépést Isa mellett. Aztán végül rákérdez arra, ami a legjobban foglalkoztatja.*
- Szóval azt mondtad „Senki” vagy, de az nem lehet. Őt a múlthéten felakasztották a főtéren. Szerintem válassz egy jobb nevet. *Tanácsolja, miközben elmosolyodik. Megpróbálja éreztetni, hogy nem akarja kirabolni a kis tolvajt. Lehet, hogy a másik még izgul emiatt, de Fez nem akar fenyegetést sugározni. Más helyzetben már lehet, hogy lecsapott volna, de most a körülmények nem úgy alakultak, hogy erőszakoskodni kezdjen. Talán ehhez annak is köze van, hogy az utóbbi időben túl könnyen keveredett durva helyzetekbe.*
*Nagyon furcsa szerzet ez a kalapos. Előbb segítséget kínál, meg varázsitalt, aztán láthatóan megsértődik, amiért Isa nem fogadja el a nedűt. Persze Fez is megsértődhetne, amiért nem kapott egy garast sem. De ilyen az utca törvénye, sosem azt kapják, ami járna. Mindenesetre most már tudja, hogy Svirt nem érdekli annyira egyikük sem. Ennek az lehet a legfőbb oka, hogy mégsem városőr vagy behajtó. Mondjuk ő most nem is tartozik senki olyannak, akire emlékezne. De néha azok a legveszélyesebb uzsorások, akiket elfelejt az ember.*
- Ez inkább fontos családi műszer! *Hazudja a tőrről, amit valójában egy karavánban utazó kereskedőtől nyúlt le, amikor az a megvadult lovával volt elfoglalva. Minden tárgynak megvan a maga története. Közben örömmel nyugtázza, hogy Svir nem jelent rájuk további fenyegetést, de azért még boldogabb lett volna, ha megdobja pár arannyal.*
- Már is mész? Most akartalak meghívni egy rumra! *Viccel. Dehogy akarta ő bármire is meghívni az ismeretlen alakot. Bár tény, hogy barátokból sosem elég, viszont ezt a titokzatos kalapos idegent valamiért nehezen tudja elképzelni tolvajokkal lazulni a Romvárosban.*
- Akkor viszlát cimbora! Ha erre laksz majd úgyis összefutunk! *Ez az elköszönés elsőre fura lehet, de mivel nem bontakozott ki semmilyen konfliktus közöttük, így meghagyja a semleges „láttam már errefelé” státuszt Svir-nek a képzeletbeli könyvében.*
- Micsoda véletlen! Én pont arra lakom. *Jelenti ki, bármelyik irányba is indulna Isa.* Azt hiszem a legjobb az lesz, ha elkísérlek. Este veszélyesek ezek az utcák. *Mondja és ha csak nem fut el előle a lány, vagy nem akar rátámadni, akkor bizony tényleg vele tart. Megvárja, amíg már kalapos mentes távolságba kerülnek és csak akkor kezd el nyíltabban beszélni Isa-val.*
- Szerintem ez egy fejvadász volt, de nem minket keresett. *Vélekedik Svir Gia hivatásáról. Igazából még mindig csak a férfi öltözete alapján mond véleményt, de a fegyvereinek száma is alátámasztja a feltevését. Közben eszébe jut, hogy ő már elárulta a nevét és azt is megmondta, hogy ez az ő területe, ám a másikról nagyon keveset tud ahhoz, hogy eltudja dönteni mi legyen vele. Talán könnyű lenne lenyúlni a lánytól az erszényt, de nem gyűjthet mindig ellenségeket (azok amúgy is képesek maguktól gyülekezni). Ha most elveszi a zsákmányt, akkor csak egy újabb haragosa lenne. A romvárosi éjszakák túléléséhez pedig elengedhetetlen, hogy az embernek legyenek barátai. Ehhez hasonló gondolatok vernek gyökeret Fez fejében, miközben megtesz egy-két lépést Isa mellett. Aztán végül rákérdez arra, ami a legjobban foglalkoztatja.*
- Szóval azt mondtad „Senki” vagy, de az nem lehet. Őt a múlthéten felakasztották a főtéren. Szerintem válassz egy jobb nevet. *Tanácsolja, miközben elmosolyodik. Megpróbálja éreztetni, hogy nem akarja kirabolni a kis tolvajt. Lehet, hogy a másik még izgul emiatt, de Fez nem akar fenyegetést sugározni. Más helyzetben már lehet, hogy lecsapott volna, de most a körülmények nem úgy alakultak, hogy erőszakoskodni kezdjen. Talán ehhez annak is köze van, hogy az utóbbi időben túl könnyen keveredett durva helyzetekbe.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-21 21:52:53
Üzenet elküldve: 2022-03-21 21:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Mulatságosnak tartja ahogy Fezilio elbüszkélkedik a nagy leleplezéssel. Mivel a vidám szív is kiváló orvosság, ezért a humor is segítheti majd Isavyre felépülését, ha már a gyógyitalt elutasította a társaság. Annyi baj legyen, több marad belőle neki. Több, annyi, hogy alig tud már mit csinálni vele! A nő okfejtése is logikusnak tetszik Svir számára, lassan már csak dacból tartózkodhat a zöld ital elfogyasztásától. Ha makacskodni kell, akkor viszont nagyon kitartó, így most már hiába kuncsorognak majd akár csak egy nyalásért is. Néhány lépés után szünetet tart a sétában, hogy rendes zárszót mondhasson.*
– Ki tudja. Ha egészségesen fogyasztom, talán rajtam nő ki az a bőr, amit rólad lehorzsolt a föld. *Megvonja a vállát. Szavait inkább tréfának szánja, valójában kétli, hogy ez is az ital hatásai közé tartozna.*
~De valóban, ki tudja? Bizonyos helyekre koncentrálva a növesztést hatalmas lenne a kereslet… ~
*Hirtelen el sem tudja dönteni, hogy a hölgyek vagy az urak kapkodnának jobban a növesztőért. Feziliotól viszont még elköszön mielőtt hosszabb ideig is tanakodna az ügyön.*
– Felőlem aztán legyen nálad fegyver. De csak ügyelj, hogy önvédelmi maradjon. A közveszélyes szerszámokból és a gazdáikból nem kérek. *A szokottnál komolyabb hangot üt meg, mivel fontosnak tartja tisztázni ezt az alapszabályt.*
– Na, hölgyem, uram, minden jót nektek! *Biccent mindkettőnek, aztán elindul, hogy most már valóban továbbálljon.*
*Mulatságosnak tartja ahogy Fezilio elbüszkélkedik a nagy leleplezéssel. Mivel a vidám szív is kiváló orvosság, ezért a humor is segítheti majd Isavyre felépülését, ha már a gyógyitalt elutasította a társaság. Annyi baj legyen, több marad belőle neki. Több, annyi, hogy alig tud már mit csinálni vele! A nő okfejtése is logikusnak tetszik Svir számára, lassan már csak dacból tartózkodhat a zöld ital elfogyasztásától. Ha makacskodni kell, akkor viszont nagyon kitartó, így most már hiába kuncsorognak majd akár csak egy nyalásért is. Néhány lépés után szünetet tart a sétában, hogy rendes zárszót mondhasson.*
– Ki tudja. Ha egészségesen fogyasztom, talán rajtam nő ki az a bőr, amit rólad lehorzsolt a föld. *Megvonja a vállát. Szavait inkább tréfának szánja, valójában kétli, hogy ez is az ital hatásai közé tartozna.*
~De valóban, ki tudja? Bizonyos helyekre koncentrálva a növesztést hatalmas lenne a kereslet… ~
*Hirtelen el sem tudja dönteni, hogy a hölgyek vagy az urak kapkodnának jobban a növesztőért. Feziliotól viszont még elköszön mielőtt hosszabb ideig is tanakodna az ügyön.*
– Felőlem aztán legyen nálad fegyver. De csak ügyelj, hogy önvédelmi maradjon. A közveszélyes szerszámokból és a gazdáikból nem kérek. *A szokottnál komolyabb hangot üt meg, mivel fontosnak tartja tisztázni ezt az alapszabályt.*
– Na, hölgyem, uram, minden jót nektek! *Biccent mindkettőnek, aztán elindul, hogy most már valóban továbbálljon.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-20 10:48:45
Üzenet elküldve: 2022-03-20 10:48:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Valami ilyesmi történt. De volt már rosszabb is. *Bólint lassan, miközben le sem veszi a szemét arról az üvegcséről. Tulajdonképp egész szívesen megkaparintaná, attól függetlenül, hogy nem biztos a tartalmát illetően. Az öreg Zalth biztosan egyből tudná, mi ez a lötty, és még az is meglehet, hogy adna érte néhány aranyat… vagy akár többet is. Megfordul a fejében, hogy most kellene lecsapnia rá, s elrohanni, amilyen gyorsan csak tud, de sajnos két sebből is vérzik az ötlet. Ilyen térddel aligha tudna rendesen futni, az üvegcse pedig törékeny holmi, ami könnyedén megsérülhet egy ilyen művelet során. Végül arra jut, hogy nem éri meg a kockázatot.*
- Elég volna csak belekóstolni… nem kell rögtön kihörpinteni a felét! Ártani nem árthat, nem? *Elmosolyodik, de ahogy a kalapos elteszi az üvegcsét, az a mosoly hamar tovatűnik. Persze azért nem keseredik el nagyon, hisz a mai vacsorájára valót már ott tudja köpönyege zsebében. Nem azon a kitudja miből kotyvasztott löttyön múlik, hogy éhesen kell-e nyugovóra térnie. Ennek megfelelően inkább kerüli is a konfliktust, Svir következő szavaira egyszerűen megvonja a vállát.*
- Az csak egy kis félreértés volt, semmi több. *Vet egy pillantást Fezre szeme sarkából, mintha csak meg akarna győződni róla, hogy tényleg így van. Szavai erre utalnak, de mi van, ha csak arra játszik, hogy a „jótevő idegen” végre védtelen prédaként hagyja őt ott neki? Az erszényre irányuló kérdés után nem lenne meglepve, ha valami hasonló lenne a helyzet. Talán neki is ideje lenne tovább indulnia, hogy zsákmányát végre biztonságba helyezhesse.*
- Közel már az este, én is hazaindulok. *Jelenti ki, hogy még Svir is biztosan hallja. Lehet, hogy valami álruhába bújt városőr, vagy a törvény egyéb szolgája, akikkel jobb elővigyázatos lenni. Ha nem muszáj, nem akar gyanút kelteni.*
- Valami ilyesmi történt. De volt már rosszabb is. *Bólint lassan, miközben le sem veszi a szemét arról az üvegcséről. Tulajdonképp egész szívesen megkaparintaná, attól függetlenül, hogy nem biztos a tartalmát illetően. Az öreg Zalth biztosan egyből tudná, mi ez a lötty, és még az is meglehet, hogy adna érte néhány aranyat… vagy akár többet is. Megfordul a fejében, hogy most kellene lecsapnia rá, s elrohanni, amilyen gyorsan csak tud, de sajnos két sebből is vérzik az ötlet. Ilyen térddel aligha tudna rendesen futni, az üvegcse pedig törékeny holmi, ami könnyedén megsérülhet egy ilyen művelet során. Végül arra jut, hogy nem éri meg a kockázatot.*
- Elég volna csak belekóstolni… nem kell rögtön kihörpinteni a felét! Ártani nem árthat, nem? *Elmosolyodik, de ahogy a kalapos elteszi az üvegcsét, az a mosoly hamar tovatűnik. Persze azért nem keseredik el nagyon, hisz a mai vacsorájára valót már ott tudja köpönyege zsebében. Nem azon a kitudja miből kotyvasztott löttyön múlik, hogy éhesen kell-e nyugovóra térnie. Ennek megfelelően inkább kerüli is a konfliktust, Svir következő szavaira egyszerűen megvonja a vállát.*
- Az csak egy kis félreértés volt, semmi több. *Vet egy pillantást Fezre szeme sarkából, mintha csak meg akarna győződni róla, hogy tényleg így van. Szavai erre utalnak, de mi van, ha csak arra játszik, hogy a „jótevő idegen” végre védtelen prédaként hagyja őt ott neki? Az erszényre irányuló kérdés után nem lenne meglepve, ha valami hasonló lenne a helyzet. Talán neki is ideje lenne tovább indulnia, hogy zsákmányát végre biztonságba helyezhesse.*
- Közel már az este, én is hazaindulok. *Jelenti ki, hogy még Svir is biztosan hallja. Lehet, hogy valami álruhába bújt városőr, vagy a törvény egyéb szolgája, akikkel jobb elővigyázatos lenni. Ha nem muszáj, nem akar gyanút kelteni.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-19 21:15:07
Üzenet elküldve: 2022-03-19 21:15:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Némi elégedettséggel figyeli a történéseket. Isa végül nem fogadja csak úgy el a kalapos Svir által kínált ismeretlen és valószínűleg veszélyes folyadékot. Fez egyszer hallott ám olyat is a Döglött Borzoi-ban, hogy valaki megivott egy ismeretlen bájitalt és menten kihullott az összes haja, de cserébe nőtt még két szemöldöke és egy új orrlyuka. Nem jó csak úgy tudatlanul belekortyolni egy varázsitalba. Svir Gia nincs adakozó kedvében, így Fez nem kap tőle egyetlen aranyat sem. Ettől ugyan nem romlik el a kedve, de magában megjegyzi, hogy ez a Svir bizony egy smucig alak. Ahogy gondolta, ez a kalapos bizony nem hajlandó megkóstolni a saját kotyvalékát.*
- Na egyből tudtam, hogy nem akarsz inni belőle. *Mosolyodik el, akárcsak egy róka. De nem is folytatná tovább a kötekedést, hiszen Svir már éppen elrakja az üvegcsét, amikor elhangzik az a bizonyos „Folytassátok csak, ahol abbahagytátok azzal a tőrrel” mondat. Ez nagyon nem tetszik Feznek, nem arról van szó, hogy a másik ne láthatta volna az esés utáni jelenetet, viszont aki ilyeneket szóvátesz a Romvárosban, az nem tudja, hogy hol a helye. Fez most nyíltan megmutatja a tőrét a Svir Gia-nak, de a tokból nem veszi ki.*
- Hé! Mi bajod van velem te kalapos? Ez egy szabad város, mindenkinél lehet önvédelmi fegyver. *Kissé még felháborodott hangot is színlel ehhez a mondathoz.*
- Honnan tudhattam volna, hogy egy ilyen csinos kislány ugrik rám? Veszélyes környék ez, tele részeges haramiával! *Ezt valamiféle védőbeszédnek szánja, de azért tényleg nem akarta, hogy azt gondolják róla, hogy Isa-t akarta megkéselni. Lehet, hogy nagy gazfickó, de nála is van egy határ. Sértődött arccal néz Svir Gia irányába, de Isavyre Eld'rise felől is némi egyetértésre számít. Persze a nála lévő erszény továbbra is érdekli, de azért vért nem ontana miatta, végül is azt sem tudja mekkora vagyon lehet.*
*Némi elégedettséggel figyeli a történéseket. Isa végül nem fogadja csak úgy el a kalapos Svir által kínált ismeretlen és valószínűleg veszélyes folyadékot. Fez egyszer hallott ám olyat is a Döglött Borzoi-ban, hogy valaki megivott egy ismeretlen bájitalt és menten kihullott az összes haja, de cserébe nőtt még két szemöldöke és egy új orrlyuka. Nem jó csak úgy tudatlanul belekortyolni egy varázsitalba. Svir Gia nincs adakozó kedvében, így Fez nem kap tőle egyetlen aranyat sem. Ettől ugyan nem romlik el a kedve, de magában megjegyzi, hogy ez a Svir bizony egy smucig alak. Ahogy gondolta, ez a kalapos bizony nem hajlandó megkóstolni a saját kotyvalékát.*
- Na egyből tudtam, hogy nem akarsz inni belőle. *Mosolyodik el, akárcsak egy róka. De nem is folytatná tovább a kötekedést, hiszen Svir már éppen elrakja az üvegcsét, amikor elhangzik az a bizonyos „Folytassátok csak, ahol abbahagytátok azzal a tőrrel” mondat. Ez nagyon nem tetszik Feznek, nem arról van szó, hogy a másik ne láthatta volna az esés utáni jelenetet, viszont aki ilyeneket szóvátesz a Romvárosban, az nem tudja, hogy hol a helye. Fez most nyíltan megmutatja a tőrét a Svir Gia-nak, de a tokból nem veszi ki.*
- Hé! Mi bajod van velem te kalapos? Ez egy szabad város, mindenkinél lehet önvédelmi fegyver. *Kissé még felháborodott hangot is színlel ehhez a mondathoz.*
- Honnan tudhattam volna, hogy egy ilyen csinos kislány ugrik rám? Veszélyes környék ez, tele részeges haramiával! *Ezt valamiféle védőbeszédnek szánja, de azért tényleg nem akarta, hogy azt gondolják róla, hogy Isa-t akarta megkéselni. Lehet, hogy nagy gazfickó, de nála is van egy határ. Sértődött arccal néz Svir Gia irányába, de Isavyre Eld'rise felől is némi egyetértésre számít. Persze a nála lévő erszény továbbra is érdekli, de azért vért nem ontana miatta, végül is azt sem tudja mekkora vagyon lehet.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-19 20:48:44
Üzenet elküldve: 2022-03-19 20:48:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Ajándék nézőben //
* Most, hogy Teysusal mindent lebeszéltek mehet végre a piacra. Köpenye még most is nedves, de legalább az eső most csak szitál.*
- Köszönöm!* Kacsint fel az égre. Csak az a baj, hogy nem az eget kellett volna nézni. Amennyire könnyű megtalálni a templomot, annyira nehéz visszatalálni. Elég egy rossz sarok való lefordulás és máris eltéved a laikus. Mire észbe kap már a romváros szélén álldogál.*
- Ezt most komoly?* Annyira nincs elveszve, mintha egy idegen volna.*
- Szép kis rumlit csináltak ide.* Régebben még máshogy nézett ki a hely. Vannak róla emlékei, de ezzel valahogy nem egyeznek.*
- Na lássuk miből élünk! Ott a torony, ott arra az csak több rom. Akkor nekem kizárásos alapon jobb lesz valamerre arra menni.* Tájolja be magát úgy nagyjából. A rossz idő nem teszi könnyebbé ezt a napját. Nincs a piaci zsivaj, ami alapján lehetne tájékozódni. Ezt a helyet most valahogy nagyon nem tudja értékelni. Az alja nép élhet itt, akikkel nem kíván egy levegőt szívni. Arra megy hát, amerre látja az éppen lévő házakat. Elkerül minden kétes alakot, akit csak messziről kiszúr, de most még ezekből sincs sok. Nem sokan akarnak ezekben az esős időkben kint mászkálni.*
- Fene enné meg! Tiszta sár leszek. Nem hiszem el.* Háborog, de erre is van megoldás, majd amikor visszatér a fogadóba, akkor fog is vele foglalkozni. Közeledik a romok széléhez. Érzi, hogy nem kell már sokat mennie, hogy elérje a piacot.*
* Most, hogy Teysusal mindent lebeszéltek mehet végre a piacra. Köpenye még most is nedves, de legalább az eső most csak szitál.*
- Köszönöm!* Kacsint fel az égre. Csak az a baj, hogy nem az eget kellett volna nézni. Amennyire könnyű megtalálni a templomot, annyira nehéz visszatalálni. Elég egy rossz sarok való lefordulás és máris eltéved a laikus. Mire észbe kap már a romváros szélén álldogál.*
- Ezt most komoly?* Annyira nincs elveszve, mintha egy idegen volna.*
- Szép kis rumlit csináltak ide.* Régebben még máshogy nézett ki a hely. Vannak róla emlékei, de ezzel valahogy nem egyeznek.*
- Na lássuk miből élünk! Ott a torony, ott arra az csak több rom. Akkor nekem kizárásos alapon jobb lesz valamerre arra menni.* Tájolja be magát úgy nagyjából. A rossz idő nem teszi könnyebbé ezt a napját. Nincs a piaci zsivaj, ami alapján lehetne tájékozódni. Ezt a helyet most valahogy nagyon nem tudja értékelni. Az alja nép élhet itt, akikkel nem kíván egy levegőt szívni. Arra megy hát, amerre látja az éppen lévő házakat. Elkerül minden kétes alakot, akit csak messziről kiszúr, de most még ezekből sincs sok. Nem sokan akarnak ezekben az esős időkben kint mászkálni.*
- Fene enné meg! Tiszta sár leszek. Nem hiszem el.* Háborog, de erre is van megoldás, majd amikor visszatér a fogadóba, akkor fog is vele foglalkozni. Közeledik a romok széléhez. Érzi, hogy nem kell már sokat mennie, hogy elérje a piacot.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-19 12:34:41
Üzenet elküldve: 2022-03-19 12:34:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ugyan csak gondolatban érdeklődött a javítás ára iránt, mégis választ kap a kérdésére. Várható volt, elvégre ez is mutatja, hogy milyen súlyos az a szakadás. Mégis az az érzése, hogy a panaszok mennyisége nem arányos az elszenvedett károkkal. Így vagy úgy, egyelőre még nem akarózik neki fizetni. Egy-két arannyal kiszúrni a kéregető szemét pedig csak sértés lenne felé. Végül inkább elereszti a füle mellett a megjegyzést és nem méltatja válaszra.
Először meglepi, hogy kételkednek a szándékai tisztaságát illetően, egy pillanattal később viszont ráébred, hogy bizony nagyon is jogos a kétely. Hol vannak már azok az idők, amikor bárki bármit elfogadhatott az idegenektől? Fezilio heves reakciójára elvigyorodik, aztán fejrázással hárítja el a feltételezést.*
– Leitatni? Nem sörrel kínálom. *Magyarázza a fickónak, aztán a nőhöz fordul.*
– Úgy láttam, hogy az előbb estél egy nagyot és vérzel. De tudsz járni, így talán nem súlyos és magától is meggyógyul. *Szemmagasságba emeli az apró üvegcsét, amiben a zöld folyadék egy adagja van.*
– Hiszen ez eleve mindössze egy korty. Kétlem, hogy a felezés után hatásos maradna. Nekem pedig egyelőre semmi szükségem rá. *Vár még néhány másodpercet, aztán elteszi az üvegcsét.*
– De nem is zavarok tovább. Folytassátok csak, ahol abbahagytátok azzal a tőrrel. *Int a kezével, hogy csak tessék, aztán tesz néhány lépést előre, mint aki továbbindul.*
*Ugyan csak gondolatban érdeklődött a javítás ára iránt, mégis választ kap a kérdésére. Várható volt, elvégre ez is mutatja, hogy milyen súlyos az a szakadás. Mégis az az érzése, hogy a panaszok mennyisége nem arányos az elszenvedett károkkal. Így vagy úgy, egyelőre még nem akarózik neki fizetni. Egy-két arannyal kiszúrni a kéregető szemét pedig csak sértés lenne felé. Végül inkább elereszti a füle mellett a megjegyzést és nem méltatja válaszra.
Először meglepi, hogy kételkednek a szándékai tisztaságát illetően, egy pillanattal később viszont ráébred, hogy bizony nagyon is jogos a kétely. Hol vannak már azok az idők, amikor bárki bármit elfogadhatott az idegenektől? Fezilio heves reakciójára elvigyorodik, aztán fejrázással hárítja el a feltételezést.*
– Leitatni? Nem sörrel kínálom. *Magyarázza a fickónak, aztán a nőhöz fordul.*
– Úgy láttam, hogy az előbb estél egy nagyot és vérzel. De tudsz járni, így talán nem súlyos és magától is meggyógyul. *Szemmagasságba emeli az apró üvegcsét, amiben a zöld folyadék egy adagja van.*
– Hiszen ez eleve mindössze egy korty. Kétlem, hogy a felezés után hatásos maradna. Nekem pedig egyelőre semmi szükségem rá. *Vár még néhány másodpercet, aztán elteszi az üvegcsét.*
– De nem is zavarok tovább. Folytassátok csak, ahol abbahagytátok azzal a tőrrel. *Int a kezével, hogy csak tessék, aztán tesz néhány lépést előre, mint aki továbbindul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1773-1792