Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 03:17:01
Üzenet elküldve: 2022-11-25 03:17:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Ez alatt a pár percnyi ismeretség alatt valószínűleg bárkinek leeshetett, hogy kettejük közül egyik sem normális. Dren értetlenül néz a másikra és jól látszik rajta, hogy nem nagyon érti nemcsak a másik belső vívódását, de az egész szituációt se. A magyarázatra amit kap viszont értőn nyílik "O" betűre a szája. Talán nem egy észlény, iskolába se járt, nőkkel sincs tapasztalata, de az utcát ismeri és így megérti mit mondott neki a lány.*
-Aham.
*Most látszik is rajta, hogy megvilágosodott. Egyelőre ez az öröm épp kitölti az elméjét így korábban elhangzó mondatok még nem merülnek fel benne, hogy újabb kérdéseket hozzanak magukkal. A felé nyújtott ökölre hátrább húzza a fejét, aztán az arany láttán vissza. A magyarázatot hallva meg bólint. Ez is egyszerű. Mármint míg bele nem gondol, hogy továbbra se tudja miért ő. Vagy egyáltalán bárki. Ez nem olyan hely ahol érdemes ismerkedni. Az újabb közeledésre Dren ismét hátrább hajol. Azt, hogy az arcába néznek nagyon nem szereti. Nemtől függetlenül könnyű őt megijeszteni. A most már kiderült, hogy lány következő lépésétől pedig leesik a srác álla.*
-Aaaaaaajjjjj!
*Nyüsszent fel tehetetlen kisállatként a váratlan támadásra. A másik pimasz szavaitól meg úgy elpirul mint a cékla. Sikeresen belefojtották a szót. Akárhogy is öltözik, igazi nőként intézte el a fehér hajú a manószakértőt, aki földbegyökerezett lábakkal néz a másik után. Hogy legyőzték egyértelmű. Ismét csak teljes sokkban áll és próbálja összeszedni magát.*
*Ez alatt a pár percnyi ismeretség alatt valószínűleg bárkinek leeshetett, hogy kettejük közül egyik sem normális. Dren értetlenül néz a másikra és jól látszik rajta, hogy nem nagyon érti nemcsak a másik belső vívódását, de az egész szituációt se. A magyarázatra amit kap viszont értőn nyílik "O" betűre a szája. Talán nem egy észlény, iskolába se járt, nőkkel sincs tapasztalata, de az utcát ismeri és így megérti mit mondott neki a lány.*
-Aham.
*Most látszik is rajta, hogy megvilágosodott. Egyelőre ez az öröm épp kitölti az elméjét így korábban elhangzó mondatok még nem merülnek fel benne, hogy újabb kérdéseket hozzanak magukkal. A felé nyújtott ökölre hátrább húzza a fejét, aztán az arany láttán vissza. A magyarázatot hallva meg bólint. Ez is egyszerű. Mármint míg bele nem gondol, hogy továbbra se tudja miért ő. Vagy egyáltalán bárki. Ez nem olyan hely ahol érdemes ismerkedni. Az újabb közeledésre Dren ismét hátrább hajol. Azt, hogy az arcába néznek nagyon nem szereti. Nemtől függetlenül könnyű őt megijeszteni. A most már kiderült, hogy lány következő lépésétől pedig leesik a srác álla.*
-Aaaaaaajjjjj!
*Nyüsszent fel tehetetlen kisállatként a váratlan támadásra. A másik pimasz szavaitól meg úgy elpirul mint a cékla. Sikeresen belefojtották a szót. Akárhogy is öltözik, igazi nőként intézte el a fehér hajú a manószakértőt, aki földbegyökerezett lábakkal néz a másik után. Hogy legyőzték egyértelmű. Ismét csak teljes sokkban áll és próbálja összeszedni magát.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:51:28
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:51:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Talán már ő maga is kezdi elhinni azt, hogy kettejük közül a fiú a normálisabb. Bár a határvonal cérnavékony, de egyelőre a leányzó nem úgy viselkedik, mint azok, akik híresek az épeszükről. De ezt hozzaki belőle az, hogy mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy ő fiú. Vagyis inkább szeretné ezt elhitetni másokkal. De az elmés kérdések olyannyira elbizonytalanítják, erről a sapkás balesetről nem is beszélve, hogy komolyan elgondolkodik azon van-e értelme a bizonygatásnak. Ami ebben az esetben lehet, hogy felesleges.
A másik arcát fürkészi, ahogy egy lépésnyire áll meg tőle, majd mély sóhajjal von vállat és a sapkáért hajolva kapja fel a lábai elől. Azután pedig a fejébe nyomva gyömöszöli vissza a világos tincseket.*
- Azért nem, mert nem jó lánynak lenni egyedül az utcán.
*Dünnyögi az orra alatt. Aztán mikor már végzett a sapka hadművelettel a fiú pillantásait kerülve dugja vissza zsebre a kezeit. Egy ideig turkál benne, majd ahogy két érmére fog, sóhajtva húzza ki a zsebéből. Még egy dologban meg kell védenie a becsületét, éppen ezért nyújtja a fiú elé az öklét, majd szusszanva nyitja szét, hogy megmutathassa a benne pihenő két aranyérmét.*
- Látod? Nekem is van. Nem kell a tied.
*Horkan fel halkan, s ismét a másik arcába pillantva lép még egyet előre, így már olyan közelségbe kerülve, hogy az orruk hegye épp, hogy nem ér össze. Aztán ismét az érmékre zárja az ujjait és a fiú zsebébe dugja a kezét. Jó mélyen, nem törődve azzal, hogy az anyagon keresztül milyen érzékeny pontra tapint avagy nem tapint. A lényeg, hogy mikor már kihúzza a kezét az üres, így pedig kereken 2 aranytallérral gazdagabb lesz Dren Tredher az erdő grófja.
Ennek végeztével pedig belevigyorog a másik arcába, ahogy visszadugja saját zsebébe a kezeit.*
- Te viszont le sem tagadhatod, hogy nem fiú vagy.
*Vonja fel a szemöldökeit, miközben csak jobban szélesedik vigyora. Ezzel pedig sarkon is fordul, hogy a másik békésen följön tovább a saját levében. Neki már elég, hogy most teljes mértékben győztesnek érzi magát.*
*Talán már ő maga is kezdi elhinni azt, hogy kettejük közül a fiú a normálisabb. Bár a határvonal cérnavékony, de egyelőre a leányzó nem úgy viselkedik, mint azok, akik híresek az épeszükről. De ezt hozzaki belőle az, hogy mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy ő fiú. Vagyis inkább szeretné ezt elhitetni másokkal. De az elmés kérdések olyannyira elbizonytalanítják, erről a sapkás balesetről nem is beszélve, hogy komolyan elgondolkodik azon van-e értelme a bizonygatásnak. Ami ebben az esetben lehet, hogy felesleges.
A másik arcát fürkészi, ahogy egy lépésnyire áll meg tőle, majd mély sóhajjal von vállat és a sapkáért hajolva kapja fel a lábai elől. Azután pedig a fejébe nyomva gyömöszöli vissza a világos tincseket.*
- Azért nem, mert nem jó lánynak lenni egyedül az utcán.
*Dünnyögi az orra alatt. Aztán mikor már végzett a sapka hadművelettel a fiú pillantásait kerülve dugja vissza zsebre a kezeit. Egy ideig turkál benne, majd ahogy két érmére fog, sóhajtva húzza ki a zsebéből. Még egy dologban meg kell védenie a becsületét, éppen ezért nyújtja a fiú elé az öklét, majd szusszanva nyitja szét, hogy megmutathassa a benne pihenő két aranyérmét.*
- Látod? Nekem is van. Nem kell a tied.
*Horkan fel halkan, s ismét a másik arcába pillantva lép még egyet előre, így már olyan közelségbe kerülve, hogy az orruk hegye épp, hogy nem ér össze. Aztán ismét az érmékre zárja az ujjait és a fiú zsebébe dugja a kezét. Jó mélyen, nem törődve azzal, hogy az anyagon keresztül milyen érzékeny pontra tapint avagy nem tapint. A lényeg, hogy mikor már kihúzza a kezét az üres, így pedig kereken 2 aranytallérral gazdagabb lesz Dren Tredher az erdő grófja.
Ennek végeztével pedig belevigyorog a másik arcába, ahogy visszadugja saját zsebébe a kezeit.*
- Te viszont le sem tagadhatod, hogy nem fiú vagy.
*Vonja fel a szemöldökeit, miközben csak jobban szélesedik vigyora. Ezzel pedig sarkon is fordul, hogy a másik békésen följön tovább a saját levében. Neki már elég, hogy most teljes mértékben győztesnek érzi magát.*
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:08:24
Üzenet elküldve: 2022-11-25 02:08:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Dren-nek nem igazán vannak akármilyen nemű társai. Nőkkel való viszonya pedig nem jutott még addig, hogy olyen észrevételeket tegyen, hogy azok mennyire tudnak megsértődni. A felháborodást amúgy jogosnak is véli ezek alapján az információk alapján. Csak, azt nem, hogy miért ő az áldozat. Csak mert ő volt, aki, azt hitte egy srácról, hogy el akarja csábítani? Viszont elkezd egyből védekezni.*
-Hát... Hát már tudom.
*Vagyis tudni véli. Hogy akkor miért hívta magához a másik az még nem tiszta, de az igen, hogy ha fiú akkor nem elcsábítani akarta. Dren-nek se a leggyorsabb az észjárása. Kezdi úgy érezni, hogy most megint meg lesz verve, ami nem egy jó dolog. De megint fordul egyet a világ mikor a másik fejéről lefordul a sapka és hosszú haj bukik ki alóla. Amire az eddig is értetlenül álló Dren álla épp úgy esik le mintha az előtte állóról az derült volna ki, hogy ő maga Amos Thenior az eltűnt híres mágus. Látszik rajta, hogy eddig loholt a dolgok megértése felé, de most teljesen le lett hagyva. A másik magyarázata se teljesen jut el hozzá. Egy jó darabig bámul a fehér hajúra teljesen döbbenten, majd végül zavarttá válik a tekintete és próbálja összerakni a dolgokat, de nem nagyon megy neki. A hosszú hajú fiút talán el is hinné ha nem az előbb mondták volna neki, hogy az a lányoknak van.*
-Akkor...Miért is nem vagy lány?
*Látszólag a helyzet annyira lesokkolta, hogy azt is elfelejtette, hogy amúgy ő menekül ettől a fiútól aki meg nem tudja miért is nem lány. A nemek közti különbségekről szóló szerény ismereteit ez a találkozás most jelentősen megzavarta.*
*Dren-nek nem igazán vannak akármilyen nemű társai. Nőkkel való viszonya pedig nem jutott még addig, hogy olyen észrevételeket tegyen, hogy azok mennyire tudnak megsértődni. A felháborodást amúgy jogosnak is véli ezek alapján az információk alapján. Csak, azt nem, hogy miért ő az áldozat. Csak mert ő volt, aki, azt hitte egy srácról, hogy el akarja csábítani? Viszont elkezd egyből védekezni.*
-Hát... Hát már tudom.
*Vagyis tudni véli. Hogy akkor miért hívta magához a másik az még nem tiszta, de az igen, hogy ha fiú akkor nem elcsábítani akarta. Dren-nek se a leggyorsabb az észjárása. Kezdi úgy érezni, hogy most megint meg lesz verve, ami nem egy jó dolog. De megint fordul egyet a világ mikor a másik fejéről lefordul a sapka és hosszú haj bukik ki alóla. Amire az eddig is értetlenül álló Dren álla épp úgy esik le mintha az előtte állóról az derült volna ki, hogy ő maga Amos Thenior az eltűnt híres mágus. Látszik rajta, hogy eddig loholt a dolgok megértése felé, de most teljesen le lett hagyva. A másik magyarázata se teljesen jut el hozzá. Egy jó darabig bámul a fehér hajúra teljesen döbbenten, majd végül zavarttá válik a tekintete és próbálja összerakni a dolgokat, de nem nagyon megy neki. A hosszú hajú fiút talán el is hinné ha nem az előbb mondták volna neki, hogy az a lányoknak van.*
-Akkor...Miért is nem vagy lány?
*Látszólag a helyzet annyira lesokkolta, hogy azt is elfelejtette, hogy amúgy ő menekül ettől a fiútól aki meg nem tudja miért is nem lány. A nemek közti különbségekről szóló szerény ismereteit ez a találkozás most jelentősen megzavarta.*
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 01:08:20
Üzenet elküldve: 2022-11-25 01:08:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Ha igazán szemfüles szakértője lenne akárminek is a fiú, bizony könnyen leszűrhetné, hogy fiú társai ritkán sértődnek vérig úgy, mint most itt ez a "fiú". A pironkodó, felfújt pofi és a szikrákat szóró szemek. Neeem. Ilyenre ritkán képesek a hím egyedek. Állítólag ez a nők kiváltsága, hogy ennyire precízen tudjanak dühbe gurulni, de legalábbis vérig sértődni. Ahogyan most ez a leány is itt, aki igazából nem is leány. Vagyis fiú, ki pont hogy nem fiú, de jobb ha ezt nem tudja más. Na igen. Valami ilyesmi volna a lényege. Ennek ellenére mégis megriasztja a tény, hogy a másik ilyen nyíltan kérdezett rá nemének pontos mivoltára. Sőt, pontosan emiatt vérlázító az a gondolat, ami kérdés formájában ki is bukik a fiúból.*
- Hát nem azért, hogy elcsábítsalak.
*Perdül meg, hogy szikrákat szóró szemeivel ismét a fiúra pillanthasson. Ezt pedig még meg is toldja egy dobbantással egybekötött heves fejrázással, minek köszönhetően az a fránya sapka meg is unja a fejtetőn való kínzást és egyenesen repül le, hogy a fiú lába előtt érjen földet. A piszkos fehér tincsek pedig kócosan omlanak le a lány hátára és arcába. Először menekülőre fogná a dolgot, de talán épp az lenne álcájának veszte. Így csak torkát köszörüli meg, kitúrja haját az arcából és bájos, ám de igen zavart mosollyal húzza ki magát, mintha mi sem történt volna. Közben pedig lassan lépdelve igyekszik becserkészni a fiú lába elől azt a hűtlen sapkát.*
- Vannak hosszú hajú fiúk is.
*Jegyzi meg egyszerűen.*
- Ezért sem csábíthatlak el, mert fiú vagyok. Ha lány lennék elképzelhető lenne, hogy elcsábítanálak és ezért hívnálak át magamhoz, de nem így van ugyebár, mert nincs bizonyítékod semmire.
*Ha igazán szemfüles szakértője lenne akárminek is a fiú, bizony könnyen leszűrhetné, hogy fiú társai ritkán sértődnek vérig úgy, mint most itt ez a "fiú". A pironkodó, felfújt pofi és a szikrákat szóró szemek. Neeem. Ilyenre ritkán képesek a hím egyedek. Állítólag ez a nők kiváltsága, hogy ennyire precízen tudjanak dühbe gurulni, de legalábbis vérig sértődni. Ahogyan most ez a leány is itt, aki igazából nem is leány. Vagyis fiú, ki pont hogy nem fiú, de jobb ha ezt nem tudja más. Na igen. Valami ilyesmi volna a lényege. Ennek ellenére mégis megriasztja a tény, hogy a másik ilyen nyíltan kérdezett rá nemének pontos mivoltára. Sőt, pontosan emiatt vérlázító az a gondolat, ami kérdés formájában ki is bukik a fiúból.*
- Hát nem azért, hogy elcsábítsalak.
*Perdül meg, hogy szikrákat szóró szemeivel ismét a fiúra pillanthasson. Ezt pedig még meg is toldja egy dobbantással egybekötött heves fejrázással, minek köszönhetően az a fránya sapka meg is unja a fejtetőn való kínzást és egyenesen repül le, hogy a fiú lába előtt érjen földet. A piszkos fehér tincsek pedig kócosan omlanak le a lány hátára és arcába. Először menekülőre fogná a dolgot, de talán épp az lenne álcájának veszte. Így csak torkát köszörüli meg, kitúrja haját az arcából és bájos, ám de igen zavart mosollyal húzza ki magát, mintha mi sem történt volna. Közben pedig lassan lépdelve igyekszik becserkészni a fiú lába elől azt a hűtlen sapkát.*
- Vannak hosszú hajú fiúk is.
*Jegyzi meg egyszerűen.*
- Ezért sem csábíthatlak el, mert fiú vagyok. Ha lány lennék elképzelhető lenne, hogy elcsábítanálak és ezért hívnálak át magamhoz, de nem így van ugyebár, mert nincs bizonyítékod semmire.
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-25 00:48:40
Üzenet elküldve: 2022-11-25 00:48:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*A kérdésére legalább olyan értelmes választ kap mint maga a kérdés volt. Ő pedig pont annyit ért belőle mint a válaszadó. Így zavartan maga elé meredve igyekszik értelmezni.*
-Aha... Értem. Asszem.
*Nem. Fogalma sincs. Vagyis sejteni véli. És a gyanús felajánlások hallatán egyre bizonyosabbnak gondolja, hogy kapiskálja miről van szó. Amivel sikeresen megsérti a kéretlen belé karoló idegent. Ha ma vetette volna ki az utca talán még el is hinné, hogy tényleg nem kell neki az aranya. De nem így volt. Ő már rutinos manó szakértőnek számít a környéken. Ez érződik a hangján is.*
-Aha.
*Ilyen bölcs meglátások mellett érdemes lenne őt mondjuk megjutalmazni valamennyi szabadsággal. De nagyon úgy néz ki, hogy ezt nem kapja meg. Sőt, egyre inkább karolnak belé. Miért mindig a legártatlanabbakkal történnek az ilyenek? Sőt, az itallal kapcsolatos nyílt elutasításáért még szabályosan meg is kínozzák. A másik hideg kezének érintésére egyből ugrik egyet.*
-Jaaaaaaj!
*Sikkant fel egy férfiasat, ami jelen esetben persze elnézhető. Közismert tény, hogy a hideg kéz nyakhoz való helyezése felér azzal a fájdalommal mintha izzó fémtüskéket nyeletnének a manókkal. Akik amúgy is érzékenyebbek az ilyesmire hisz ilyennek születtek. Csak ezért börtönbe kéne zárni a másikat. Ki tesz ilyet egy ártatlan manószakértővel? Ez háborús bűn békeidőben! Nincs az a költő aki hitelesen és kellően érzékletesen tudná visszaadni a kínt amit Dren-nek át kell élnie. Micsoda igazságtalanság. Mégiscsak egy hidegvérű gyilkossal került szembe? Aztán mikor végre kezdene rájönni, hogy miről van szó ismét elveszti a fonalat. Ha a másik lány lenne akkor ügyesen játszaná a titokzatosat. Vagy, azt pont, hogy a fiúknak kell? Dren nem járatos ebben. Ami, látszik is rajta ahogy a másik felháborodott kérdésén csak tanácstalanul néz.*
-Hát, de... Akkor miért hívtál volna magadhoz?
*Már pont kezdett összeállni a fejében a dolog. Van aranya, elhívják helyekre, hogy vegyen dolgokat meg italt, fogdossák, elhívja a másik magához, de akkor mégsem. Értetlensége pont addig tart míg észre nem veszi, hogy most már nemcsak, hogy nem karolnak belé, de egyenesen hátat is van neki fordítva. Ezt érzékelve fordul is meg és sietne eltűnni egy mellékutcán. Lehet, hogy akkor nem lesz se meglopva, se megmerényelve és még elcsábítani se próbálják? Továbbra se áll a fejében össze a dolog Ki volt az a...ezek szerint fiú és mit akart tőle.*
*A kérdésére legalább olyan értelmes választ kap mint maga a kérdés volt. Ő pedig pont annyit ért belőle mint a válaszadó. Így zavartan maga elé meredve igyekszik értelmezni.*
-Aha... Értem. Asszem.
*Nem. Fogalma sincs. Vagyis sejteni véli. És a gyanús felajánlások hallatán egyre bizonyosabbnak gondolja, hogy kapiskálja miről van szó. Amivel sikeresen megsérti a kéretlen belé karoló idegent. Ha ma vetette volna ki az utca talán még el is hinné, hogy tényleg nem kell neki az aranya. De nem így volt. Ő már rutinos manó szakértőnek számít a környéken. Ez érződik a hangján is.*
-Aha.
*Ilyen bölcs meglátások mellett érdemes lenne őt mondjuk megjutalmazni valamennyi szabadsággal. De nagyon úgy néz ki, hogy ezt nem kapja meg. Sőt, egyre inkább karolnak belé. Miért mindig a legártatlanabbakkal történnek az ilyenek? Sőt, az itallal kapcsolatos nyílt elutasításáért még szabályosan meg is kínozzák. A másik hideg kezének érintésére egyből ugrik egyet.*
-Jaaaaaaj!
*Sikkant fel egy férfiasat, ami jelen esetben persze elnézhető. Közismert tény, hogy a hideg kéz nyakhoz való helyezése felér azzal a fájdalommal mintha izzó fémtüskéket nyeletnének a manókkal. Akik amúgy is érzékenyebbek az ilyesmire hisz ilyennek születtek. Csak ezért börtönbe kéne zárni a másikat. Ki tesz ilyet egy ártatlan manószakértővel? Ez háborús bűn békeidőben! Nincs az a költő aki hitelesen és kellően érzékletesen tudná visszaadni a kínt amit Dren-nek át kell élnie. Micsoda igazságtalanság. Mégiscsak egy hidegvérű gyilkossal került szembe? Aztán mikor végre kezdene rájönni, hogy miről van szó ismét elveszti a fonalat. Ha a másik lány lenne akkor ügyesen játszaná a titokzatosat. Vagy, azt pont, hogy a fiúknak kell? Dren nem járatos ebben. Ami, látszik is rajta ahogy a másik felháborodott kérdésén csak tanácstalanul néz.*
-Hát, de... Akkor miért hívtál volna magadhoz?
*Már pont kezdett összeállni a fejében a dolog. Van aranya, elhívják helyekre, hogy vegyen dolgokat meg italt, fogdossák, elhívja a másik magához, de akkor mégsem. Értetlensége pont addig tart míg észre nem veszi, hogy most már nemcsak, hogy nem karolnak belé, de egyenesen hátat is van neki fordítva. Ezt érzékelve fordul is meg és sietne eltűnni egy mellékutcán. Lehet, hogy akkor nem lesz se meglopva, se megmerényelve és még elcsábítani se próbálják? Továbbra se áll a fejében össze a dolog Ki volt az a...ezek szerint fiú és mit akart tőle.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-24 22:42:43
Üzenet elküldve: 2022-11-24 22:42:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Az ezernyi igencsak értelmetlennek ható kérdésre elégedett mosollyal vonul hallgatásba. Legalábbis egy darabig, amíg bírja. Az pedig nem valami hosszú idő. Van valami élvezetes abban a zavarban, ami körül lengi kettejüket, hát miért ne akarná jobban élesztgetni azt a tüzet?*
- Hát nem egyek, csak mi. Ketten vagyunk, te meg én. De az most összefoglalva mi. Mi vagyunk, mert itt vagyunk együtt, de külön. De mégsem csak te és én. Mi.
*Húzza is ki magát a remekbe szabott magyarázat miatt, aminél egyéb iránt gőze sincs, hogy mit is akarna kifejezni. Ha megkérdeznék abban sem lenne biztos, hogy egyáltalán van e valami értelme. De ez igazából sosem érdekelte. Nem tanult úri sarj, hogy feltétlenül értelmes dolgokat kelljen kiejtenie a száján. Legalább ez a jó kedvét is meghozza, amit hamar le is rombol a fiú egy szemvillanás alatt. A piacos megjegyzésre kissé sértődötten húzza el a száját, s tüntetőlegesen, felszegett fejjel még a másikról is elpillant.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy vegyél nekem valamit. Kell a fenének az aranyad.
*Dünnyögi, mint úri dáma, kinek a becsületébe tiportak. Még azt is fontolóra veszi, hogy el is ereszti a fiút sértődöttségében. De megmakacsolva magát csak azért is szorosabban ölel annak karjára.*
- Azért gondolhatnád, mert baromi hideg van, ha nem tűnt volna fel.
*Mormogja az orra alatt, miközben ezt a ténymegállapítást megerősítve hideg, csontos kis kezét oda is nyomja a fiú nyakához. Hát az sem túl meleg, de mérföldekkel enyhébb hőfokú, mint a sápadt pracli. Az utolsó kérdésre viszont olyan hirtelenséggel kapja el a kezét, mintha izzó parázsba tenyerelt volna. Még lépteit is lefékezi, így karja le is fonódik a másikéról, ezzel megmenekítve saját maga alkotta béklyótól. Az arca hamarosan láng pirossá válik, de talán ez kevésbé feltűnő, tekintettel arra, hogy a hideg már jócskán ki csipkedte a pofiját. De mégis szemeit lesütve vakar az ing alatt rejtőző kötésre, ami idomait kényszerül leszorítani, ezzel együtt eltűntetni a kíváncsi szemek elöl.*
- Pff... Már miért lennék lány? Azoknak van cicije.
*Lebukott volna? Milyen igazságtalan az élet, hogy ilyen jó meglátásai vannak a fiúnak. Meg az a baj, hogy túlságosan zavarba jön, ha füllentésen kapják. Így most ő fogja menekülőbbre a lépést, ugyanis ellép a fiú mellett, miközben kezeit zsebre vágja. Most örülhet a másik, mert ott a lehetőség, hogy meglépjen a lány elől.*
- Meg azoknak hosszú a hajuk is.
*Az ezernyi igencsak értelmetlennek ható kérdésre elégedett mosollyal vonul hallgatásba. Legalábbis egy darabig, amíg bírja. Az pedig nem valami hosszú idő. Van valami élvezetes abban a zavarban, ami körül lengi kettejüket, hát miért ne akarná jobban élesztgetni azt a tüzet?*
- Hát nem egyek, csak mi. Ketten vagyunk, te meg én. De az most összefoglalva mi. Mi vagyunk, mert itt vagyunk együtt, de külön. De mégsem csak te és én. Mi.
*Húzza is ki magát a remekbe szabott magyarázat miatt, aminél egyéb iránt gőze sincs, hogy mit is akarna kifejezni. Ha megkérdeznék abban sem lenne biztos, hogy egyáltalán van e valami értelme. De ez igazából sosem érdekelte. Nem tanult úri sarj, hogy feltétlenül értelmes dolgokat kelljen kiejtenie a száján. Legalább ez a jó kedvét is meghozza, amit hamar le is rombol a fiú egy szemvillanás alatt. A piacos megjegyzésre kissé sértődötten húzza el a száját, s tüntetőlegesen, felszegett fejjel még a másikról is elpillant.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy vegyél nekem valamit. Kell a fenének az aranyad.
*Dünnyögi, mint úri dáma, kinek a becsületébe tiportak. Még azt is fontolóra veszi, hogy el is ereszti a fiút sértődöttségében. De megmakacsolva magát csak azért is szorosabban ölel annak karjára.*
- Azért gondolhatnád, mert baromi hideg van, ha nem tűnt volna fel.
*Mormogja az orra alatt, miközben ezt a ténymegállapítást megerősítve hideg, csontos kis kezét oda is nyomja a fiú nyakához. Hát az sem túl meleg, de mérföldekkel enyhébb hőfokú, mint a sápadt pracli. Az utolsó kérdésre viszont olyan hirtelenséggel kapja el a kezét, mintha izzó parázsba tenyerelt volna. Még lépteit is lefékezi, így karja le is fonódik a másikéról, ezzel megmenekítve saját maga alkotta béklyótól. Az arca hamarosan láng pirossá válik, de talán ez kevésbé feltűnő, tekintettel arra, hogy a hideg már jócskán ki csipkedte a pofiját. De mégis szemeit lesütve vakar az ing alatt rejtőző kötésre, ami idomait kényszerül leszorítani, ezzel együtt eltűntetni a kíváncsi szemek elöl.*
- Pff... Már miért lennék lány? Azoknak van cicije.
*Lebukott volna? Milyen igazságtalan az élet, hogy ilyen jó meglátásai vannak a fiúnak. Meg az a baj, hogy túlságosan zavarba jön, ha füllentésen kapják. Így most ő fogja menekülőbbre a lépést, ugyanis ellép a fiú mellett, miközben kezeit zsebre vágja. Most örülhet a másik, mert ott a lehetőség, hogy meglépjen a lány elől.*
- Meg azoknak hosszú a hajuk is.
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-24 21:24:23
Üzenet elküldve: 2022-11-24 21:24:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Miután mindketten megállapították a másikról, hogy az élet más-más területén találtak maguknak hitet - legyen az a magasabb rendű entitások, vagy a tudomány oltára - már nyíltabban tárgyalhatnak a jövőbeli terveikről. A templom ötletének felvetésén először kissé meglepődik (be kell vallania, erre most nem is gondolt, hiszen nem szokott túl sűrűn templomba járni - mindig is úgy volt vele, az Úrnőhöz a saját szobájából is tud szólni, nem kell ehhez külön ellátogatnia egy templomba), azonban amint Dan folytatja, vidám vigyor terül el az arcán.*
-Már kiengesztelt a lábmasszázzsal... *biccent fejével oldalra, a fotelek felé.* -És ami azt illeti, nem gondoltam templomba menni. Ha minden igaz, a Mágustoronyban ugyanazt, és még többet lehet tanulni a mágiáról. Tudja, annyira nem vagyok fanatikus hívő. Hiszek valakiben, de nem vágyom állandóan azokra a padokra.
*Persze nem tudja, Artheniorban milyenek a templomi padok, Lihanechben annyira nem voltak kényelmesek.*
-Ráadásul, maga még a végén elégne nekem a kapuban, mikor belép.
*Szúrja még oda hozzá kuncogva az utalást Dan nem feltétlen erkölcsi kötöttségektől zsúfolt életére célozva. Na nem mintha ő maga aztán sokkal jobb lenne - bár tény, hogy egész hosszú életében csak egyetlen szeretője volt - de ő legalább felvállalja, hogy elismeri Eeyr létezését. A tudós meg odaállítana a templomba, megrögzött hitével, hogy márpedig csak a tudomány van. Még a templom is kitérne a hitéből.
Az esti beszélgetések lezárása és az ismételt elköszönések után nyugovóra térnek, hogy aztán másnap végül csak sikerüljön ébredésével megelőznie a férfit. A laborban nem találja a tudóst, ezen újfent meglepődik, majd nagy hezitálások közepette felbátorkodik a toronyba. Óvatosan nyit be a hálószobába, bár persze egy álmából ébresztett ember számára ez is felérhet egy csörtető ajtóbetöréssel. Mikor realizálja, hogy Dan ismételten egy szál alsónadrágban tengeti idejét, kicsit visszahúzódik az ajtóból, hogy a nyílászáróval eltakarja maga elől a látványt, de mivel a férfi szól hozzá, úgy dönt, mégis jobban kitárja az ajtót. Elvégre előző nap már látta őt eléggé hiányos öltözetben, bár akkor legalább egy ing volt rajta. Most az se. Természetesen az új élmények mindig megérnek maguknak pár pillanatnyi csendes, de annál tüzetesebb figyelmet, ám aztán hamar észbe kap.*
-Csak mielőtt felöltözne... *próbálja megakasztani a folyamatot, mielőtt még a nadrág felkerülne Danre* -Nem kellene először újra átmasszírozni a gyógy-főzettel a lábát?
*Nem az indulást akarja hátráltatni, de a férfi teste még mindig regenerálódásra szorul, Tina pedig mégiscsak az ápolója, vagy mi. Ezzel egyidőben beljebb is lép a szobába, - saját magának adva autorizációt ilyesmire - hogy mégse az ajtóból folytassanak párbeszédet. Ettől függetlenül, ha a tudós nem kívánja a gyógy-kencét, nem feltétlenül fogja ráerőltetni. A reggeli kérdésén pedig már ennél is könnyebben lép túl.*
-Részemről rendben. *bólint* -Akkor indulhatunk is.
*És már menne is, de ahogy fordul ki az ajtón, eszébe jut, hogy ő maga még nem öltözött fel. A felismerés, ami azzal a tudattal is jár, hogy így állított be munkaadója hálószobájába mindössze fél napnyi ismeretség után, frissítő hidegzuhanyként éri.*
-Khmmm, vagyis... először én is húzok melegebb ruhát.
*Mondja végül háttal a férfinak, most inkább nem néz rá, mert látja a saját, meglehetősen merész dekoltázsán, hogy a bőre vöröses árnyalatot vett fel. Ha Dan nem tartja fel, inkább gyors léptekkel lesurran a lépcsőn, be a vendégszobába, hogy magára húzhasson valami értelmes öltözéket.*
*Miután mindketten megállapították a másikról, hogy az élet más-más területén találtak maguknak hitet - legyen az a magasabb rendű entitások, vagy a tudomány oltára - már nyíltabban tárgyalhatnak a jövőbeli terveikről. A templom ötletének felvetésén először kissé meglepődik (be kell vallania, erre most nem is gondolt, hiszen nem szokott túl sűrűn templomba járni - mindig is úgy volt vele, az Úrnőhöz a saját szobájából is tud szólni, nem kell ehhez külön ellátogatnia egy templomba), azonban amint Dan folytatja, vidám vigyor terül el az arcán.*
-Már kiengesztelt a lábmasszázzsal... *biccent fejével oldalra, a fotelek felé.* -És ami azt illeti, nem gondoltam templomba menni. Ha minden igaz, a Mágustoronyban ugyanazt, és még többet lehet tanulni a mágiáról. Tudja, annyira nem vagyok fanatikus hívő. Hiszek valakiben, de nem vágyom állandóan azokra a padokra.
*Persze nem tudja, Artheniorban milyenek a templomi padok, Lihanechben annyira nem voltak kényelmesek.*
-Ráadásul, maga még a végén elégne nekem a kapuban, mikor belép.
*Szúrja még oda hozzá kuncogva az utalást Dan nem feltétlen erkölcsi kötöttségektől zsúfolt életére célozva. Na nem mintha ő maga aztán sokkal jobb lenne - bár tény, hogy egész hosszú életében csak egyetlen szeretője volt - de ő legalább felvállalja, hogy elismeri Eeyr létezését. A tudós meg odaállítana a templomba, megrögzött hitével, hogy márpedig csak a tudomány van. Még a templom is kitérne a hitéből.
Az esti beszélgetések lezárása és az ismételt elköszönések után nyugovóra térnek, hogy aztán másnap végül csak sikerüljön ébredésével megelőznie a férfit. A laborban nem találja a tudóst, ezen újfent meglepődik, majd nagy hezitálások közepette felbátorkodik a toronyba. Óvatosan nyit be a hálószobába, bár persze egy álmából ébresztett ember számára ez is felérhet egy csörtető ajtóbetöréssel. Mikor realizálja, hogy Dan ismételten egy szál alsónadrágban tengeti idejét, kicsit visszahúzódik az ajtóból, hogy a nyílászáróval eltakarja maga elől a látványt, de mivel a férfi szól hozzá, úgy dönt, mégis jobban kitárja az ajtót. Elvégre előző nap már látta őt eléggé hiányos öltözetben, bár akkor legalább egy ing volt rajta. Most az se. Természetesen az új élmények mindig megérnek maguknak pár pillanatnyi csendes, de annál tüzetesebb figyelmet, ám aztán hamar észbe kap.*
-Csak mielőtt felöltözne... *próbálja megakasztani a folyamatot, mielőtt még a nadrág felkerülne Danre* -Nem kellene először újra átmasszírozni a gyógy-főzettel a lábát?
*Nem az indulást akarja hátráltatni, de a férfi teste még mindig regenerálódásra szorul, Tina pedig mégiscsak az ápolója, vagy mi. Ezzel egyidőben beljebb is lép a szobába, - saját magának adva autorizációt ilyesmire - hogy mégse az ajtóból folytassanak párbeszédet. Ettől függetlenül, ha a tudós nem kívánja a gyógy-kencét, nem feltétlenül fogja ráerőltetni. A reggeli kérdésén pedig már ennél is könnyebben lép túl.*
-Részemről rendben. *bólint* -Akkor indulhatunk is.
*És már menne is, de ahogy fordul ki az ajtón, eszébe jut, hogy ő maga még nem öltözött fel. A felismerés, ami azzal a tudattal is jár, hogy így állított be munkaadója hálószobájába mindössze fél napnyi ismeretség után, frissítő hidegzuhanyként éri.*
-Khmmm, vagyis... először én is húzok melegebb ruhát.
*Mondja végül háttal a férfinak, most inkább nem néz rá, mert látja a saját, meglehetősen merész dekoltázsán, hogy a bőre vöröses árnyalatot vett fel. Ha Dan nem tartja fel, inkább gyors léptekkel lesurran a lépcsőn, be a vendégszobába, hogy magára húzhasson valami értelmes öltözéket.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-24 17:41:18
Üzenet elküldve: 2022-11-24 17:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*A másikat nem könnyű elhelyezni valahol. A céljai továbbra is ismeretlenek a fiú számára így a rablógyilkos és a zakkant is benne van a kalapban egyelőre. Ha muszáj lenne választani inkább az utóbbit mondaná. De valami van vele az biztos. Arra, hogy mikor lett belőlük mi csak zavartan elkezd hablatyolni.*
-Hogy mi? Vagyis én? Hogy mi? De mikor lettünk ketten? Miért nem ketten, de úgy ketten, hogy ketten egyek? Vagyis egyen egyen ketten? Hogy egyen, de ketten? Egyáltalán miért ketten? Mi van?
*Már ő is kezd belezavarodni ebbe. Bár amúgy is könnyű őt összezavarni. A következő ajánlatok amik hallatán egyből a legrosszabb végkimenetelek ugranak be neki csak még inkább összezavarják.*
-Mi? Miért? Eh? Hogy? De, hideg van. Mondtam is. Mondtam? Mondtam. De miért én? A piacra amúgy se mehetek. Vagyis megyek. Meg nem veszek neked semmit.
*Egyértelmű, hogy arra megy ki a dolog. Látja rajta, hogy most van aranya úgyhogy le akarja húzni. Ezért se szabad, hogy pénz legyen nálad. Egyből látják rajta aztán rád tapadnak, hogy aztán kiraboljanak és már nem lesz aranyad. Arra, hogy belekarolnak mint préda a ragadózó szájában úgy nyüsszint fel. Az ilyet nem szereti. Egyáltalán nem szereti. Ez után jönnek a kellemetlen dolgok. Úgy bámul maga elé mintha muszáj lenne és tartja a kezét a zsebében azon a pár aranyon mintha az élete múlna rajta.*
-Én mi? Mi? Miért gondolnám?
*Próbálja összerakni a fejében, hogy hova megy ki ez a dolog, de egyáltalán nem áll össze. Egyre inkább úgy érzi, hogy csapdába került. Már az is felmerül benne, hogy a kereskedő egyik embere volna a másik. A következő ajánlat meg olyan váratlanul éri mintha egyenesen arcon vágták volna. Miért mennének a másikhoz? Mit akar tőle? Miért szoktak leszólítani idegeneket és magukhoz meghívni? A sok rémtörténeten kívül hirtelen valami más gyanú is ébred a fiúban. Először emeli fel a fejét, hogy a másikra nézzen. A ruhák nem sokat árulnak segítenek a benne felmerülő kérdés megválaszolásában. A sapka se, de végül is ha valaki tetves annak van, hogy az egész haját levágják szóval az se megoldás. Az arca olyan lányosabb, ahogy a hangja is. Így a sötétben nem esküdne meg arra se, hogy lát-e a másik torkán bármi dudort. A benne felmerülő gondolattól épp annyira rémül meg mint jön zavarba, de csak rá kell kérdeznie. Közben az eddig sápadt arca kezd egyre pirosabb lenni.*
-Te...izé...szóval, hogy te lány vagy?
*Dren egy úriember.*
*A másikat nem könnyű elhelyezni valahol. A céljai továbbra is ismeretlenek a fiú számára így a rablógyilkos és a zakkant is benne van a kalapban egyelőre. Ha muszáj lenne választani inkább az utóbbit mondaná. De valami van vele az biztos. Arra, hogy mikor lett belőlük mi csak zavartan elkezd hablatyolni.*
-Hogy mi? Vagyis én? Hogy mi? De mikor lettünk ketten? Miért nem ketten, de úgy ketten, hogy ketten egyek? Vagyis egyen egyen ketten? Hogy egyen, de ketten? Egyáltalán miért ketten? Mi van?
*Már ő is kezd belezavarodni ebbe. Bár amúgy is könnyű őt összezavarni. A következő ajánlatok amik hallatán egyből a legrosszabb végkimenetelek ugranak be neki csak még inkább összezavarják.*
-Mi? Miért? Eh? Hogy? De, hideg van. Mondtam is. Mondtam? Mondtam. De miért én? A piacra amúgy se mehetek. Vagyis megyek. Meg nem veszek neked semmit.
*Egyértelmű, hogy arra megy ki a dolog. Látja rajta, hogy most van aranya úgyhogy le akarja húzni. Ezért se szabad, hogy pénz legyen nálad. Egyből látják rajta aztán rád tapadnak, hogy aztán kiraboljanak és már nem lesz aranyad. Arra, hogy belekarolnak mint préda a ragadózó szájában úgy nyüsszint fel. Az ilyet nem szereti. Egyáltalán nem szereti. Ez után jönnek a kellemetlen dolgok. Úgy bámul maga elé mintha muszáj lenne és tartja a kezét a zsebében azon a pár aranyon mintha az élete múlna rajta.*
-Én mi? Mi? Miért gondolnám?
*Próbálja összerakni a fejében, hogy hova megy ki ez a dolog, de egyáltalán nem áll össze. Egyre inkább úgy érzi, hogy csapdába került. Már az is felmerül benne, hogy a kereskedő egyik embere volna a másik. A következő ajánlat meg olyan váratlanul éri mintha egyenesen arcon vágták volna. Miért mennének a másikhoz? Mit akar tőle? Miért szoktak leszólítani idegeneket és magukhoz meghívni? A sok rémtörténeten kívül hirtelen valami más gyanú is ébred a fiúban. Először emeli fel a fejét, hogy a másikra nézzen. A ruhák nem sokat árulnak segítenek a benne felmerülő kérdés megválaszolásában. A sapka se, de végül is ha valaki tetves annak van, hogy az egész haját levágják szóval az se megoldás. Az arca olyan lányosabb, ahogy a hangja is. Így a sötétben nem esküdne meg arra se, hogy lát-e a másik torkán bármi dudort. A benne felmerülő gondolattól épp annyira rémül meg mint jön zavarba, de csak rá kell kérdeznie. Közben az eddig sápadt arca kezd egyre pirosabb lenni.*
-Te...izé...szóval, hogy te lány vagy?
*Dren egy úriember.*
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-24 12:42:37
Üzenet elküldve: 2022-11-24 12:42:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Hát persze, hogy hívő~*
- Gondolom ezekszerint arra vágyik, hogy először a templomba is nézzünk be. Legyen, sértettem már meg eleget, most ezzel kiengesztelem. *Igazán büszke magára a férfi, ahogy ezt kimondja. Magához képest ez remek alkalmazkodó képességnek számított*
- Jó éjszakát *mondja végül, hogy aztán reggel sokkot kaphasson, ugyanis elaludt és így a másik hálóingben tör rá, amíg szegény férfi még mindig alsónadrágban fekszik, illetve nemrég még csak aludt az ágyán, egyik lábát a fehér paplan alól kilógatva*
- Oh hogy az a! Sose szokom meg ezt az átkozott regeneráló folytonos álmosságot! Adjon két percet. *nem tudja rögtön ki e szalad a másik, de ő még azért nyújtózkodik és iszik egy pohár vizet, hiszen úgy az egészséges, csak aztán keres magának ruhát*
- Majd a piacon veszünk enni is, hagyja az ételt *közli a nővel vagy az ajtón keresztül átkiabálva vagy pedig még úgy közelve, hogy egy helységben tartózkodnak mind a ketten. Jóval később realizálja azt, hogy amúgy mi a fenét is viselt a másik amikor belépett a szobájába. ~Huha, ez azért érdekes~*
*~Hát persze, hogy hívő~*
- Gondolom ezekszerint arra vágyik, hogy először a templomba is nézzünk be. Legyen, sértettem már meg eleget, most ezzel kiengesztelem. *Igazán büszke magára a férfi, ahogy ezt kimondja. Magához képest ez remek alkalmazkodó képességnek számított*
- Jó éjszakát *mondja végül, hogy aztán reggel sokkot kaphasson, ugyanis elaludt és így a másik hálóingben tör rá, amíg szegény férfi még mindig alsónadrágban fekszik, illetve nemrég még csak aludt az ágyán, egyik lábát a fehér paplan alól kilógatva*
- Oh hogy az a! Sose szokom meg ezt az átkozott regeneráló folytonos álmosságot! Adjon két percet. *nem tudja rögtön ki e szalad a másik, de ő még azért nyújtózkodik és iszik egy pohár vizet, hiszen úgy az egészséges, csak aztán keres magának ruhát*
- Majd a piacon veszünk enni is, hagyja az ételt *közli a nővel vagy az ajtón keresztül átkiabálva vagy pedig még úgy közelve, hogy egy helységben tartózkodnak mind a ketten. Jóval később realizálja azt, hogy amúgy mi a fenét is viselt a másik amikor belépett a szobájába. ~Huha, ez azért érdekes~*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-24 12:17:52
Üzenet elküldve: 2022-11-24 12:17:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Kitartó. Az nem is kérdéses. Vagy egyszerűen arról van szó, hogy nem jut el az agyáig annak a ténye, hogy most nem kívánatos személy. Pedig elég sokszor volt már ilyenhez szerencséje, így már igazán megszokhatta volna. Ennek ellenére készségesen lohol a fiú nyomában, mintha világ életében így járt volna mellette. Közben még egy fertály órányi ideje sem ismerik egymást. Igazából egyáltalán nem, de ez mikor is kezdte volna el zavarni?
Mindenesetre egy időre csendben marad, amíg a fiú bezavarja magát a málnásba. Erre is először csak elégedetten elmosolyodik. Természetesen utána már muszáj, hogy hangot adjon igazának.*
- Hah! Kimondtad, hogy mi. Elsőre.
*Mutat is feléje jobbjának mutogatásra való ujjával, ami természetesen nem a bemutogatós. Azt máskor szokta használni.*
- Hát azért mi, mert ketten vagyunk. Te és én az mi.
*Vonja fel a szemöldökeit, kifejezve nemértését az iránt, hogy ezen mit nem ért a fiú.*
- Ha nincs hová menned, akkor mehetnénk a Kalmárba. Vagy a Pegazusba. Esteleg a piacra, mert majd meg fagyok és kéne egy sál. Vagy sapka. Vagy köpeny. Te nem fagysz meg?
*Ezzel pedig olyan szóáradatot indít meg, ami egy ideje már tőle is szokatlan. Bár érthető, ha nincs senki, akivel beszélni tudna. De most van, s ezt miért ne használná ki?
Közben pedig jobban kezdi el szedni a lábait, hogy beérje a másikat. Meg ha már úgy is olyan pozícióban van a fiú karja, hát belé is karol, hogy tartani tudja a lépést. Valamiért olyan érzése van, mintha le akarnák rázni. De elég buta gondolatnak tűnik, ha már ilyen jól összebarátkoztak.*
- Igazából éhes is vagyok. Meg ihatnánk valamit, ami felmelegít, nem gondolod?
*Sandít is a szeme sarkából a másikra.*
- Vagy eljöhetsz hozzám is. Bár nincs valami meleg, de van egy része a háznak, ahol annyira nem fúj át a szél. Az a kedvenc részem benne.
*Mert, hogy neki van ám saját háza, itt a romok szélén. Persze nem egy palota, de régen biztos az volt. Meg hát igazából nem is az övé, de a tulajdonosai nagyon ritkán látogatnak vissza. Olyankor elbújik. Kivár és hallgatózik. Arról, hogy majd újra akarják építeni az egész házat. Biztos szép lenne, de ez idáig semmi nem történt. Pedig jó lenne, ha befoltoznák a lyukakat, hogy kicsit melegebb legyen. Mert ő valószínűnek tartja, hogy ha visszaköltöznek, akkor ő ugyanúgy maradhatna. De most nem is ez a lényeg, hanem, hogy kiderítse mihez van kedve a fiúnak.*
- Szóval? Merre menjünk?
*Kitartó. Az nem is kérdéses. Vagy egyszerűen arról van szó, hogy nem jut el az agyáig annak a ténye, hogy most nem kívánatos személy. Pedig elég sokszor volt már ilyenhez szerencséje, így már igazán megszokhatta volna. Ennek ellenére készségesen lohol a fiú nyomában, mintha világ életében így járt volna mellette. Közben még egy fertály órányi ideje sem ismerik egymást. Igazából egyáltalán nem, de ez mikor is kezdte volna el zavarni?
Mindenesetre egy időre csendben marad, amíg a fiú bezavarja magát a málnásba. Erre is először csak elégedetten elmosolyodik. Természetesen utána már muszáj, hogy hangot adjon igazának.*
- Hah! Kimondtad, hogy mi. Elsőre.
*Mutat is feléje jobbjának mutogatásra való ujjával, ami természetesen nem a bemutogatós. Azt máskor szokta használni.*
- Hát azért mi, mert ketten vagyunk. Te és én az mi.
*Vonja fel a szemöldökeit, kifejezve nemértését az iránt, hogy ezen mit nem ért a fiú.*
- Ha nincs hová menned, akkor mehetnénk a Kalmárba. Vagy a Pegazusba. Esteleg a piacra, mert majd meg fagyok és kéne egy sál. Vagy sapka. Vagy köpeny. Te nem fagysz meg?
*Ezzel pedig olyan szóáradatot indít meg, ami egy ideje már tőle is szokatlan. Bár érthető, ha nincs senki, akivel beszélni tudna. De most van, s ezt miért ne használná ki?
Közben pedig jobban kezdi el szedni a lábait, hogy beérje a másikat. Meg ha már úgy is olyan pozícióban van a fiú karja, hát belé is karol, hogy tartani tudja a lépést. Valamiért olyan érzése van, mintha le akarnák rázni. De elég buta gondolatnak tűnik, ha már ilyen jól összebarátkoztak.*
- Igazából éhes is vagyok. Meg ihatnánk valamit, ami felmelegít, nem gondolod?
*Sandít is a szeme sarkából a másikra.*
- Vagy eljöhetsz hozzám is. Bár nincs valami meleg, de van egy része a háznak, ahol annyira nem fúj át a szél. Az a kedvenc részem benne.
*Mert, hogy neki van ám saját háza, itt a romok szélén. Persze nem egy palota, de régen biztos az volt. Meg hát igazából nem is az övé, de a tulajdonosai nagyon ritkán látogatnak vissza. Olyankor elbújik. Kivár és hallgatózik. Arról, hogy majd újra akarják építeni az egész házat. Biztos szép lenne, de ez idáig semmi nem történt. Pedig jó lenne, ha befoltoznák a lyukakat, hogy kicsit melegebb legyen. Mert ő valószínűnek tartja, hogy ha visszaköltöznek, akkor ő ugyanúgy maradhatna. De most nem is ez a lényeg, hanem, hogy kiderítse mihez van kedve a fiúnak.*
- Szóval? Merre menjünk?
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-21 08:53:40
Üzenet elküldve: 2022-11-21 08:53:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Meronnan Rhaavos//
~ Szájnak tényleg itt vagy. Az agyat majd meglátjuk. ~ *Sokat hallott Artheniorról, bizonyára sok túlzást vagy színtiszta hazugságot is, annyi viszont biztos, hogy valóban akkora, amekkorának mondták. Nehezen tudja megbecsülni, hogy mekkora területet foglalhat el, de szemernyi kétsége sincs, hogy Pirtianesnél jóval nagyobb város.*
- Nem... még soha. *Le sem tagadhatná. Bámészkodik egész úton. Az sem zavarja, hogy nem éppen barátságos vagy szép utcákon menetelnek végig. ~ Azért egyszer megnézném a puccos negyedet is... Ha ki nem dobnak rögtön. ~ A házak és kúriák maradványai sötét történetet mesélnek, de Znekke nem tudja kiolvasni belőlük, csak a kíváncsiság nő benne folyamatosan.*
- Mi történt itt? *A fejét forgatva követi (és hallgatja) őfelségét. A Meredélyhez érve nem tud ellenállni a kísértésnek, lenéz a mélybe. Arra számít, hogy néhány ölnél nem lehet mélyebb. Annál meglepőbb, hogy nem lát le az aljáig. Önkéntelenül is hátrál két lépést.* ~ Hol van egy kocsma? ~
~ Szájnak tényleg itt vagy. Az agyat majd meglátjuk. ~ *Sokat hallott Artheniorról, bizonyára sok túlzást vagy színtiszta hazugságot is, annyi viszont biztos, hogy valóban akkora, amekkorának mondták. Nehezen tudja megbecsülni, hogy mekkora területet foglalhat el, de szemernyi kétsége sincs, hogy Pirtianesnél jóval nagyobb város.*
- Nem... még soha. *Le sem tagadhatná. Bámészkodik egész úton. Az sem zavarja, hogy nem éppen barátságos vagy szép utcákon menetelnek végig. ~ Azért egyszer megnézném a puccos negyedet is... Ha ki nem dobnak rögtön. ~ A házak és kúriák maradványai sötét történetet mesélnek, de Znekke nem tudja kiolvasni belőlük, csak a kíváncsiság nő benne folyamatosan.*
- Mi történt itt? *A fejét forgatva követi (és hallgatja) őfelségét. A Meredélyhez érve nem tud ellenállni a kísértésnek, lenéz a mélybe. Arra számít, hogy néhány ölnél nem lehet mélyebb. Annál meglepőbb, hogy nem lát le az aljáig. Önkéntelenül is hátrál két lépést.* ~ Hol van egy kocsma? ~
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-21 00:45:24
Üzenet elküldve: 2022-11-21 00:45:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Határozottan elkezdik követni. Sose szerette az ilyesmit. Legyenek azok ismeretlen fiúk vagy fiús lányok, városőrök, erre kószáló sorozatgyilkosok. Azt, hogy miért tartja zsebben a kezét úgy néz ki nem akarja a másik tovább fixírozni. Ami, egy jó hír. Hogy még mindig követik az már nem. Mivel érdemelte ezt ki? Ő csak egy tisztességes manóprofesszor, aki követi a manóhagyományokat. Miért kell ezért a kofáknak haragudni, a törvény őreinek kergetni és még ismeretlen furabogaraknak is rátapadni? A kérdésre, hogy ki akarna bajt nem is tud mit válaszolni. Inkább csak nyöszörög egy kicsit és reménykedik, hogy előbb követelik, hogy pakolja ki a zsebét mielőtt egy kést szúrnak az oldalába. A következő szavakat valahogy nem tudja elhinni. Senki se szokott idegeneket követni. Vagy ilyen elhagyatott helyekre jönni úgy, hogy nem akar egyedül lenni. Ez egy csapda! Dren pontosan tudja. Hogy mikor fognak rátámadni vagy átverni őt arra még nem jött rá.*
-Aham.
~Persze. Én meg el is hiszem! Tudod, hogy arany van nálam. Azt, akarod elvenni. De olyan könnyen nem adom.~
*A következő kérdésre gondolkodás nélkül kezd el válaszolni.*
-Még nem tudom. Vagyis mi? Hogy mi? Miért mi?
*Mikor beszélték meg, hogy együtt mennek valahová? Csak sikerült őt átverni? Oda se figyelt és ilyesmikre rábeszélték? Nem jut eszébe. Akkor mi történik? Ő haza akart menni. Oda viszont nem viheti a lányt. Senki nem tudhatja, hogy ő hol lakik. Így is túl sokan tudják. A szomszédok. Lehet ez a csapda? Követni akarja hazáig aztán jól kirabolni. Na, abból nem eszik. Dren biztos nem árulja el, hogy neki van háza és még kandallója is csak szenet és tűzrevalót nem tudott sokat lopni még, hogy sokáig tudjon fűteni.*
-Nekem nincs hova mennem.
*Jelenti ki cselesen. Ebből a másik rájöhet, hogy rossz áldozatot választott. Neki nemcsak lopott vagyis talált aranyai nincsenek hanem otthona se. Őt kár követni is. Dren nem most jött le a falvédőről.*
*Határozottan elkezdik követni. Sose szerette az ilyesmit. Legyenek azok ismeretlen fiúk vagy fiús lányok, városőrök, erre kószáló sorozatgyilkosok. Azt, hogy miért tartja zsebben a kezét úgy néz ki nem akarja a másik tovább fixírozni. Ami, egy jó hír. Hogy még mindig követik az már nem. Mivel érdemelte ezt ki? Ő csak egy tisztességes manóprofesszor, aki követi a manóhagyományokat. Miért kell ezért a kofáknak haragudni, a törvény őreinek kergetni és még ismeretlen furabogaraknak is rátapadni? A kérdésre, hogy ki akarna bajt nem is tud mit válaszolni. Inkább csak nyöszörög egy kicsit és reménykedik, hogy előbb követelik, hogy pakolja ki a zsebét mielőtt egy kést szúrnak az oldalába. A következő szavakat valahogy nem tudja elhinni. Senki se szokott idegeneket követni. Vagy ilyen elhagyatott helyekre jönni úgy, hogy nem akar egyedül lenni. Ez egy csapda! Dren pontosan tudja. Hogy mikor fognak rátámadni vagy átverni őt arra még nem jött rá.*
-Aham.
~Persze. Én meg el is hiszem! Tudod, hogy arany van nálam. Azt, akarod elvenni. De olyan könnyen nem adom.~
*A következő kérdésre gondolkodás nélkül kezd el válaszolni.*
-Még nem tudom. Vagyis mi? Hogy mi? Miért mi?
*Mikor beszélték meg, hogy együtt mennek valahová? Csak sikerült őt átverni? Oda se figyelt és ilyesmikre rábeszélték? Nem jut eszébe. Akkor mi történik? Ő haza akart menni. Oda viszont nem viheti a lányt. Senki nem tudhatja, hogy ő hol lakik. Így is túl sokan tudják. A szomszédok. Lehet ez a csapda? Követni akarja hazáig aztán jól kirabolni. Na, abból nem eszik. Dren biztos nem árulja el, hogy neki van háza és még kandallója is csak szenet és tűzrevalót nem tudott sokat lopni még, hogy sokáig tudjon fűteni.*
-Nekem nincs hova mennem.
*Jelenti ki cselesen. Ebből a másik rájöhet, hogy rossz áldozatot választott. Neki nemcsak lopott vagyis talált aranyai nincsenek hanem otthona se. Őt kár követni is. Dren nem most jött le a falvédőről.*
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-21 00:05:12
Üzenet elküldve: 2022-11-21 00:05:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Fura egy alak. Az már biztos. Bár pont ő az, akinek nem kéne ezen fennakadnia, mert akár furának is becézhetnék a barátai. Már, ha lennének neki olyanok. De talán pont ez a közös furcsaság az, ami miatt most a fiú nyomába ered. Mert ő bizony kitartó. Meg hát kíváncsi is. Ez a két párosítás pedig legyőzhetetlen késztetést szül.*
- Hideg. Valóban.
*Ezért is készült venni valami sálat a piacon, csak hát nagyjából le van égve. Ami aranya maradt azt inkább a Kalmárban költené el. Vagy a Pegazusban. Vagy valahol, ahol ehet valamit, meg ha sikerül, akkor ihatna is. Alkoholt persze, mert azért nem olyan fiatal ő, hogy ne bírja. Gondolja legalábbis, mert eddig még sosem ivott semmit ezelőtt. Csak vizet, meg egyszer gyümölcslét. Kalandozik el egy pillanatra, miközben majdnem le is marad a másiktól.*
- Miért? Ki akar?
*Kérdez vissza elmésen, aztán csak elkezd valamit kapiskálni. Mert már látott ilyesmit. Legalábbis így gondolja. De nem kérdezősködik, mert azt tudja, hogy nem sok köze van a fiú dolgához.*
- Csak nincs kedvem egyedül lenni, de most elég kihalt itt minden.
*Végül csak nem hagyja annyiban és a másik mellé kocog. Aztán már csak az marad hátra, hogy felvegye a tempóját ahhoz, hogy tudjon mellette haladni.*
- Hová megyünk?
*Erről viszont csak érdeklődni kezd, mert ugye azt eltervezte, hogy ők már együtt haladnak.*
*Fura egy alak. Az már biztos. Bár pont ő az, akinek nem kéne ezen fennakadnia, mert akár furának is becézhetnék a barátai. Már, ha lennének neki olyanok. De talán pont ez a közös furcsaság az, ami miatt most a fiú nyomába ered. Mert ő bizony kitartó. Meg hát kíváncsi is. Ez a két párosítás pedig legyőzhetetlen késztetést szül.*
- Hideg. Valóban.
*Ezért is készült venni valami sálat a piacon, csak hát nagyjából le van égve. Ami aranya maradt azt inkább a Kalmárban költené el. Vagy a Pegazusban. Vagy valahol, ahol ehet valamit, meg ha sikerül, akkor ihatna is. Alkoholt persze, mert azért nem olyan fiatal ő, hogy ne bírja. Gondolja legalábbis, mert eddig még sosem ivott semmit ezelőtt. Csak vizet, meg egyszer gyümölcslét. Kalandozik el egy pillanatra, miközben majdnem le is marad a másiktól.*
- Miért? Ki akar?
*Kérdez vissza elmésen, aztán csak elkezd valamit kapiskálni. Mert már látott ilyesmit. Legalábbis így gondolja. De nem kérdezősködik, mert azt tudja, hogy nem sok köze van a fiú dolgához.*
- Csak nincs kedvem egyedül lenni, de most elég kihalt itt minden.
*Végül csak nem hagyja annyiban és a másik mellé kocog. Aztán már csak az marad hátra, hogy felvegye a tempóját ahhoz, hogy tudjon mellette haladni.*
- Hová megyünk?
*Erről viszont csak érdeklődni kezd, mert ugye azt eltervezte, hogy ők már együtt haladnak.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-20 13:53:09
Üzenet elküldve: 2022-11-20 13:53:09
ÚJ
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Znekke Leeradr//
*Hogy az orknak nincs terve, az nem lepi meg. Bármennyire is tisztelte a maga módján Vaszívot, a legutolsó szürkebőrűt, akivel a sors szele összefújta, a tervezést tekintve az sem volt soha olyan éles, mint Bölény vagy akár ő maga. Nem ez az erősségük, na.*
-Nem baj. Agynak itt vagyok én. *Mutatóujjával böki meg halántékát jelentőségteljesen.*
-Jártál már Artheniorban? Tudsz róla eleget? *Pillant Znekkére, ahogy a vaskos kőházak között szelik át a várost. Nem nehéz kitalálni a megfelelő irányt: a romos épületek száma beszédes.*
-Városőrök. Ezt kell tudnod. Mindenhol ott vannak, mindig a hátad mögé kell nézned. Bár ez a Kikötő után biztosan nem újdonság. *Vigyorog az orkra, miközben szórakozottan szíja mögé akasztja ujjait. Hibádzik onnan a tőr markolatának fogása. Szereznie kell egy kést.*
-Kivéve egy helyet. Legalábbis így mondják. Sárváros. Sárváros! *Ismétli meg harsogva, miközben végighordozza tekintetét az egykori villák között. Ma már csak düledező építmények. Nagyot szippant a dohos levegőből, majd a Meredély irányába biccent.*
-Közel a híd. Császárok leszünk ott, Te meg én. *Sokadszorra hangzik el ez a frázis, de a legkevésbé sem fő a feje a dolog miatt.*
-Csak bírja az öklöd. Egyébként nem tudom. Nem jártam még ott. Hallomásból hallottam róla. *Utóbbi szavain azért eltöpreng egy darabon, de nem forszírozza a korrigálást.*
-Feltételezem, az lesz az utunk. *Int a híd felé lezserül, ahogy egy "tisztásra érnek. Öles léptekkel indul el a Csonthíd felé, majd válla felett biccent az orknak.*
-Igyunk valamit!
*Hogy az orknak nincs terve, az nem lepi meg. Bármennyire is tisztelte a maga módján Vaszívot, a legutolsó szürkebőrűt, akivel a sors szele összefújta, a tervezést tekintve az sem volt soha olyan éles, mint Bölény vagy akár ő maga. Nem ez az erősségük, na.*
-Nem baj. Agynak itt vagyok én. *Mutatóujjával böki meg halántékát jelentőségteljesen.*
-Jártál már Artheniorban? Tudsz róla eleget? *Pillant Znekkére, ahogy a vaskos kőházak között szelik át a várost. Nem nehéz kitalálni a megfelelő irányt: a romos épületek száma beszédes.*
-Városőrök. Ezt kell tudnod. Mindenhol ott vannak, mindig a hátad mögé kell nézned. Bár ez a Kikötő után biztosan nem újdonság. *Vigyorog az orkra, miközben szórakozottan szíja mögé akasztja ujjait. Hibádzik onnan a tőr markolatának fogása. Szereznie kell egy kést.*
-Kivéve egy helyet. Legalábbis így mondják. Sárváros. Sárváros! *Ismétli meg harsogva, miközben végighordozza tekintetét az egykori villák között. Ma már csak düledező építmények. Nagyot szippant a dohos levegőből, majd a Meredély irányába biccent.*
-Közel a híd. Császárok leszünk ott, Te meg én. *Sokadszorra hangzik el ez a frázis, de a legkevésbé sem fő a feje a dolog miatt.*
-Csak bírja az öklöd. Egyébként nem tudom. Nem jártam még ott. Hallomásból hallottam róla. *Utóbbi szavain azért eltöpreng egy darabon, de nem forszírozza a korrigálást.*
-Feltételezem, az lesz az utunk. *Int a híd felé lezserül, ahogy egy "tisztásra érnek. Öles léptekkel indul el a Csonthíd felé, majd válla felett biccent az orknak.*
-Igyunk valamit!
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-16 20:32:53
Üzenet elküldve: 2022-11-16 20:32:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Látja, hogy a férfi ismét valamin hosszan elmélkedik, de természetesen nem tudja meg, éppen min akadtak fenn a másik gondolatai. Talán jobb is így. Dan sem tudhatja, miért is nem volt a lánynak még sok esélye hosszabban tanulmányozni a mágia mibenlétét, így persze jogosan merül fel benne a kérdés, hogy vajon akad-e Lihanech környékén alkalmas kutatási alany. Ha ezt a gyanút szóban is felvetné, Tina minden bizonnyal megpróbálná megcáfolni, elvégre pont egy javarészt elfek lakta városban ne találna magának az ember fia egy teremtett mágiaismerőt se? Abszurd elképzelés. Legalábbis a lány szerint. Emlékei szerint még szülei is értettek valamelyest hozzá... ám ez már túl régi emlék ahhoz, hogy pontosan fel tudja idézni.
A kérdését tisztázó magyarázatra megvilágosodva bólint egyet, miközben mosoly kúszik az arcára.*
~Elementarista, hát persze.~
*Keresve se találhatott volna talán olyan férfit, akivel ennél is jobban ellentétei egymásnak. Bár azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást, mindeddig ebben nem látott sok valóságalapot, de most kezdi átgondolni előítéletét a szólással kapcsolatban.*
-Azért ugye nem bánja, ha engem elsősorban a szakrális ág érdekel? *tapogatózik* -Nem mintha el szeretnék zárkózni az elemek irányításától... Önnek biztos nem kell magyaráznom, hogy a tudomány szempontjából igazából mindkét fajta erő izgalmasan hangzik.
~De én hiszek Eeyr úrnőben.~ *Fejezi be a gondolatot már csak magában. Nem kíván nyíltan a vallásról beszélgetni, főleg mivel Dan épp most fejtette ki, hogy az számára nem is lenne téma, de egyébként sem szereti felhozni a dolgot senkivel. Ki tudja, még a végén összeakad egy fanatikus Sa'Tereth hívővel...*
-Ám legyen, ha felfedezünk valamit, boldogan aláírok önnel egy szerződést.
*Azt azért nem mondja, hogy akármilyet, mégiscsak illene átolvasnia, mihez adja a kézjegyét, mielőtt még mondjuk lemond csekélyke vagyonáról is egy gomba javára.*
-Jó éjszakát.
*Köszön még egyszer el a férfitól, majd nekilát éjjeli készülődésének. Tényleg nem érzi magát túlzottan álmosnak, ráadásul a következő napok izgalmai mellett nem is tudja pihentetni gondolatait, előbb-utóbb mégiscsak sikerül elaludnia. Mire felébred másnap, már világos van. Nagyot nyújtózva kel ki az ágyból, megdörzsöli szemeit, majd - még mindig hálóingjében (ami egyébként egy egyszerű, combközépig érő, gombok nélküli fehér férfi ing, Tina számára viszonylag mély nyakkivágással) - Dan keresésére indul. Menet közben útba ejti a fürdő helyiséget, de utána egyből a laborba megy, hátha ott találja a tudóst. A toronyba egyelőre nem mer felmenni, azt viszont feltételezi, hogy munkaadója az ígéretéhez híven már ébren van. Mikor sikerül megtalálnia, kissé álmatag hangon üdvözli.*
-Jó reggelt, Dan. Hozhatok reggelit?
*Nem kertel, le akarja tudni az étkezést, hogy minél hamarabb indulhassanak, de azért kihagyni se szeretné.*
*Látja, hogy a férfi ismét valamin hosszan elmélkedik, de természetesen nem tudja meg, éppen min akadtak fenn a másik gondolatai. Talán jobb is így. Dan sem tudhatja, miért is nem volt a lánynak még sok esélye hosszabban tanulmányozni a mágia mibenlétét, így persze jogosan merül fel benne a kérdés, hogy vajon akad-e Lihanech környékén alkalmas kutatási alany. Ha ezt a gyanút szóban is felvetné, Tina minden bizonnyal megpróbálná megcáfolni, elvégre pont egy javarészt elfek lakta városban ne találna magának az ember fia egy teremtett mágiaismerőt se? Abszurd elképzelés. Legalábbis a lány szerint. Emlékei szerint még szülei is értettek valamelyest hozzá... ám ez már túl régi emlék ahhoz, hogy pontosan fel tudja idézni.
A kérdését tisztázó magyarázatra megvilágosodva bólint egyet, miközben mosoly kúszik az arcára.*
~Elementarista, hát persze.~
*Keresve se találhatott volna talán olyan férfit, akivel ennél is jobban ellentétei egymásnak. Bár azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást, mindeddig ebben nem látott sok valóságalapot, de most kezdi átgondolni előítéletét a szólással kapcsolatban.*
-Azért ugye nem bánja, ha engem elsősorban a szakrális ág érdekel? *tapogatózik* -Nem mintha el szeretnék zárkózni az elemek irányításától... Önnek biztos nem kell magyaráznom, hogy a tudomány szempontjából igazából mindkét fajta erő izgalmasan hangzik.
~De én hiszek Eeyr úrnőben.~ *Fejezi be a gondolatot már csak magában. Nem kíván nyíltan a vallásról beszélgetni, főleg mivel Dan épp most fejtette ki, hogy az számára nem is lenne téma, de egyébként sem szereti felhozni a dolgot senkivel. Ki tudja, még a végén összeakad egy fanatikus Sa'Tereth hívővel...*
-Ám legyen, ha felfedezünk valamit, boldogan aláírok önnel egy szerződést.
*Azt azért nem mondja, hogy akármilyet, mégiscsak illene átolvasnia, mihez adja a kézjegyét, mielőtt még mondjuk lemond csekélyke vagyonáról is egy gomba javára.*
-Jó éjszakát.
*Köszön még egyszer el a férfitól, majd nekilát éjjeli készülődésének. Tényleg nem érzi magát túlzottan álmosnak, ráadásul a következő napok izgalmai mellett nem is tudja pihentetni gondolatait, előbb-utóbb mégiscsak sikerül elaludnia. Mire felébred másnap, már világos van. Nagyot nyújtózva kel ki az ágyból, megdörzsöli szemeit, majd - még mindig hálóingjében (ami egyébként egy egyszerű, combközépig érő, gombok nélküli fehér férfi ing, Tina számára viszonylag mély nyakkivágással) - Dan keresésére indul. Menet közben útba ejti a fürdő helyiséget, de utána egyből a laborba megy, hátha ott találja a tudóst. A toronyba egyelőre nem mer felmenni, azt viszont feltételezi, hogy munkaadója az ígéretéhez híven már ébren van. Mikor sikerül megtalálnia, kissé álmatag hangon üdvözli.*
-Jó reggelt, Dan. Hozhatok reggelit?
*Nem kertel, le akarja tudni az étkezést, hogy minél hamarabb indulhassanak, de azért kihagyni se szeretné.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-16 19:11:38
Üzenet elküldve: 2022-11-16 19:11:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Van olyan szerencsés, hogy Dren nem akadékoskodik, vagy szelel el, hanem becsületesen megosztja vele a zsákmányt. A sütemény illatát megérezve pedig nagy-nagy elégedettség tölti el, s eszében sincs turpisságot feltételezni: annyira nem figyeli, hogy mennyi is volt eredetileg a tálcán.*
- Köszönöm! Viszlát... szép álmokat! - *Habogja, mikor fölfogja, hogy az elf is távozóban van. Aztán pedig, miután Felhővel kettesben maradtak, ő is eloldalog barátjával. Isznak egy jót a kútnál, aztán valahova bebújnak aludni, a sütemény édes ízével a szájukban...*
*Van olyan szerencsés, hogy Dren nem akadékoskodik, vagy szelel el, hanem becsületesen megosztja vele a zsákmányt. A sütemény illatát megérezve pedig nagy-nagy elégedettség tölti el, s eszében sincs turpisságot feltételezni: annyira nem figyeli, hogy mennyi is volt eredetileg a tálcán.*
- Köszönöm! Viszlát... szép álmokat! - *Habogja, mikor fölfogja, hogy az elf is távozóban van. Aztán pedig, miután Felhővel kettesben maradtak, ő is eloldalog barátjával. Isznak egy jót a kútnál, aztán valahova bebújnak aludni, a sütemény édes ízével a szájukban...*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-16 11:58:46
Üzenet elküldve: 2022-11-16 11:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~A mágustorony környékéről származik mégsem tud semmit a mágiáról, ez felvet bennem némi aggályt, hogy elengendő alany élhet e a kutatásomhoz arrafelé, akit tényleg lehet vizsgálni a témában~*
- Elementáris mágia kell nekem. hold, tűz, szelek. Nem holmi istenek *magyarázza a másiknak*
- Tisztelem a vallást, de az nem az én területem. *Azonban a tudományos elismerés annál inkább szeretné, hogy az övé legyen*
- A kísérőket mindig megemlítik, ez szokás. Igazságtalan lenne önn szemben nem megtenni, szóval erről, majd ha találnánk valami érdekeset szerződést kell, hogy írjunk. Azonban egyelőre, csak jó éjszakát! Holnap valószínűleg, már fenn leszek mire ön is. *Mire kimegy a szobából a másik, rögtön hozzá is kezd szigorúan titkos készülődéséhez, csak későn alszik el*
*~A mágustorony környékéről származik mégsem tud semmit a mágiáról, ez felvet bennem némi aggályt, hogy elengendő alany élhet e a kutatásomhoz arrafelé, akit tényleg lehet vizsgálni a témában~*
- Elementáris mágia kell nekem. hold, tűz, szelek. Nem holmi istenek *magyarázza a másiknak*
- Tisztelem a vallást, de az nem az én területem. *Azonban a tudományos elismerés annál inkább szeretné, hogy az övé legyen*
- A kísérőket mindig megemlítik, ez szokás. Igazságtalan lenne önn szemben nem megtenni, szóval erről, majd ha találnánk valami érdekeset szerződést kell, hogy írjunk. Azonban egyelőre, csak jó éjszakát! Holnap valószínűleg, már fenn leszek mire ön is. *Mire kimegy a szobából a másik, rögtön hozzá is kezd szigorúan titkos készülődéséhez, csak későn alszik el*
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-15 22:42:43
Üzenet elküldve: 2022-11-15 22:42:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Svir csak bólogatni tud a tétova visszakérdezésre. Igen, pontosan Averil rajongóira kíváncsi. Ha őt meggyőzte testőri rátermettségéről, akkor más figyelmét miért is ne kelthetné fel egyéb kvalitásaival? Mi tagadás, néha élvezi a kotnyeles pletykafészek szerepét. Régi munkaköri ártalom, még a kalácsfalvi időkből. *
– Á, vagy úgy. Vén kéjencek, akiknek jobban kellett a társaság a védelemnél. *Összehúzza két szemöldökét és a fejét csóválva fejezi ki nemtettszését. Néhány pillanat múlva felfedezi a hasonlóságot az elmondottak és a kettejük története között. Ezért elhatározza, hogy elejét veszi annak, hogy Averil esetleg őt is hasonszőrűnek gondolja.*
– Éppenséggel akár a mai napunk is beleillene a képbe. Magányos idegen kecsegtet pénzzel és a város legrosszabb környékén álló házába csábít el, amerre se szomszéd, se a városőrség nem jár. Kész szerencse, hogy meg tudod magad védeni. *Természetesen viccel, esze ágában sincs átverni vagy kellemetlen helyzetbe hozni Averilt.*
– Hogy lásd, nem csak a levegőbe beszélek, illene most rögtön kifizesselek. A mai megbízást azt hiszem, hogy nagyjából teljesítetted. Ha pedig mégis banditák támadnának a házra délután, akkor jól jön az ösztönző előleg. Annyival is közelebb leszel ahhoz a lóhoz, amit most még nem akarsz. De hidd el, egészen más az élet, ha lóval járhatod a világot. Megvenni persze valóban költséges, főleg a szép, jó származással bírókat, de amelyik nem kényes, az szinte megvan magától is a füvön. Frankó persze nem panaszkodhat, néha egy kis csemege is jut neki. *Legyint. Régi barátja a ló, az esetleges pörölés is csak a kettejük közti játék része.*
*Svir csak bólogatni tud a tétova visszakérdezésre. Igen, pontosan Averil rajongóira kíváncsi. Ha őt meggyőzte testőri rátermettségéről, akkor más figyelmét miért is ne kelthetné fel egyéb kvalitásaival? Mi tagadás, néha élvezi a kotnyeles pletykafészek szerepét. Régi munkaköri ártalom, még a kalácsfalvi időkből. *
– Á, vagy úgy. Vén kéjencek, akiknek jobban kellett a társaság a védelemnél. *Összehúzza két szemöldökét és a fejét csóválva fejezi ki nemtettszését. Néhány pillanat múlva felfedezi a hasonlóságot az elmondottak és a kettejük története között. Ezért elhatározza, hogy elejét veszi annak, hogy Averil esetleg őt is hasonszőrűnek gondolja.*
– Éppenséggel akár a mai napunk is beleillene a képbe. Magányos idegen kecsegtet pénzzel és a város legrosszabb környékén álló házába csábít el, amerre se szomszéd, se a városőrség nem jár. Kész szerencse, hogy meg tudod magad védeni. *Természetesen viccel, esze ágában sincs átverni vagy kellemetlen helyzetbe hozni Averilt.*
– Hogy lásd, nem csak a levegőbe beszélek, illene most rögtön kifizesselek. A mai megbízást azt hiszem, hogy nagyjából teljesítetted. Ha pedig mégis banditák támadnának a házra délután, akkor jól jön az ösztönző előleg. Annyival is közelebb leszel ahhoz a lóhoz, amit most még nem akarsz. De hidd el, egészen más az élet, ha lóval járhatod a világot. Megvenni persze valóban költséges, főleg a szép, jó származással bírókat, de amelyik nem kényes, az szinte megvan magától is a füvön. Frankó persze nem panaszkodhat, néha egy kis csemege is jut neki. *Legyint. Régi barátja a ló, az esetleges pörölés is csak a kettejük közti játék része.*
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-15 10:17:02
Üzenet elküldve: 2022-11-15 10:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Dren-ről sokan, azt gondolhatják, hogy túlságosan is óvatos. Van egy szett nem szakadt ruhája, de nem hordja, hogy el ne lopják. Ami, vagyonkát összelopkodott, azt ahelyett, hogy elköltené, hogy ne éhezzen inkább elássa. Mindig többször körbejárja a háza környékét nehogy kövesse valaki és kirabolja. Szóval a mostani idegen követése se tetszik neki. Mivel szinte csak ketten vannak itt a romok közt, így könnyű észrevenni. Próbálja ő is nyújtani a lépteit. A kérdésre idegesen hátrafordul.*
-Nekem? Nem. Miért? Öhm... Hideg. Az van. Fázik a kezem.
*Látja, hogy a másiké is zsebben van. Egyből rosszat sejt. Nehogy kést vegyen onnan elő. Miért kell minden rossznak pont vele történnie? Mivel érdemelte ezt ki?*
-Én...én nem akarok bajt.
*Dren-ről sokan, azt gondolhatják, hogy túlságosan is óvatos. Van egy szett nem szakadt ruhája, de nem hordja, hogy el ne lopják. Ami, vagyonkát összelopkodott, azt ahelyett, hogy elköltené, hogy ne éhezzen inkább elássa. Mindig többször körbejárja a háza környékét nehogy kövesse valaki és kirabolja. Szóval a mostani idegen követése se tetszik neki. Mivel szinte csak ketten vannak itt a romok közt, így könnyű észrevenni. Próbálja ő is nyújtani a lépteit. A kérdésre idegesen hátrafordul.*
-Nekem? Nem. Miért? Öhm... Hideg. Az van. Fázik a kezem.
*Látja, hogy a másiké is zsebben van. Egyből rosszat sejt. Nehogy kést vegyen onnan elő. Miért kell minden rossznak pont vele történnie? Mivel érdemelte ezt ki?*
-Én...én nem akarok bajt.
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-15 08:05:44
Üzenet elküldve: 2022-11-15 08:05:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Ahogy halad azon kezdi el járatni csökött kis agytekervényeit, hogy mikor vált ennyire unalmassá Arthenior. Na persze nem az ilyen lázadásokat, meg háborús kaszabolásokat hiányolja, hanem valami ünnepséget, bált, akármit. Ahol van zene, kaja, italok. Mert hát neki egyelőre ez a lényeg. Nem pedig az, hogy fiúkra vadásszon valami csicsás báli göncben. Bár az is kérdés, hogy őt miért is hívnák meg valami ilyen eseményre, mikor inkább elkergetni szokták maguktól a madamok.
Épp abba mélyedne bele, hogy milyen igazságtalan is ez, amikor egy hozzá hasonlatosan szakadt öltözetbe bújt, szintén elég nyüzüge alakot pillant meg. Méghozzá igen zsebbe szorított kézzel. Kevéske ismeretei alapján az ilyesfélék vagy tolvajok, koldusok vagy pedig pórul járt vándorok, akiknek nem volt szerencséje az út során. Ami mit jelent pontosan a lány számára? Egy kérdést, amire meg kell találnia a választ.
Így bizony ő akadályozni fog. Vagyis nagy valószínűséggel meglepni, ami annyira nem ugyan az. Így ő maga is zsebre vágja a kezeit és vékony lábaival nagyokat lépve szegődik a nyomába, hogy azután egy lépéssel mögötte álljon meg.*
- Tán eszi a zsebed a kezedet?
*Hajol kissé előrébb, hogy abból a szögből jobban megszemlélhesse azt a bizonyos zsebet. De nem látja, hogy vér folyna, így kérdőn hunyorog fel a zsebnek gazdájára.*
*Ahogy halad azon kezdi el járatni csökött kis agytekervényeit, hogy mikor vált ennyire unalmassá Arthenior. Na persze nem az ilyen lázadásokat, meg háborús kaszabolásokat hiányolja, hanem valami ünnepséget, bált, akármit. Ahol van zene, kaja, italok. Mert hát neki egyelőre ez a lényeg. Nem pedig az, hogy fiúkra vadásszon valami csicsás báli göncben. Bár az is kérdés, hogy őt miért is hívnák meg valami ilyen eseményre, mikor inkább elkergetni szokták maguktól a madamok.
Épp abba mélyedne bele, hogy milyen igazságtalan is ez, amikor egy hozzá hasonlatosan szakadt öltözetbe bújt, szintén elég nyüzüge alakot pillant meg. Méghozzá igen zsebbe szorított kézzel. Kevéske ismeretei alapján az ilyesfélék vagy tolvajok, koldusok vagy pedig pórul járt vándorok, akiknek nem volt szerencséje az út során. Ami mit jelent pontosan a lány számára? Egy kérdést, amire meg kell találnia a választ.
Így bizony ő akadályozni fog. Vagyis nagy valószínűséggel meglepni, ami annyira nem ugyan az. Így ő maga is zsebre vágja a kezeit és vékony lábaival nagyokat lépve szegődik a nyomába, hogy azután egy lépéssel mögötte álljon meg.*
- Tán eszi a zsebed a kezedet?
*Hajol kissé előrébb, hogy abból a szögből jobban megszemlélhesse azt a bizonyos zsebet. De nem látja, hogy vér folyna, így kérdőn hunyorog fel a zsebnek gazdájára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1773-1792