Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 20:10:08
Üzenet elküldve: 2025-04-24 20:10:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Már abban sem biztos, hogy másnak megállt volna. Hisz valahol a saját dolga sürgetőbbnek bizonyult annál, minthogy valami pórul járt balfék baját vegye a nyakába. De Lazziar mégiscsak a testvére. Mostoha, de ez egy erős szál, ami összeköti őket tetszik neki vagy sem. És tetszik. Ha nem tetszene nem fordult volna oda segíteni.
Mégis menekül, pedig talán nem is kéne. Hallja, ahogy utána szól fivére. A nevén szólítja. Tudja? Persze, hogy tudja. Az álcája szánalmasan silány, az ügyetlenkedése pedig csak olaj volt a tűzre, hogy pillanatok alatt lebukjon. De miért nem hall a fiú hangjában dühöt? Megszeppenten torpan meg egy pillanatra, az a megtorpanás és a másik nála nagyobb léptei bőven elegendők ahhoz, hogy gond nélkül beérje fivére a nyüzüge húgát. Hallja maga is a mulatozás hangját a távolban. Talán még rá is csodálkozna, ha éppen nem azon ügyködne, hogy meglógjon. A levegőt már szaporán kapkodja és a bokája is nyilallni kezd. Ez a szökdösősdi úgy fest, hogy nem az ő asztala. Már szúr a mellkasa és az oldala is. Hát ebbe fog belepusztulni?
Hát az azért még várat magára, ellenben a karján hamarosan megérzi az erős szorítást, ami azonnal megtorpanásra kényszeríti. Mire pedig észbe kapna már farkasszemet nézhet azokkal a sárga pillantásokkal, amiket igyekezett ez idáig inkább elkerülni. Zavartan felnyögve süti le inkább a szemeit, de a sietségben hátrébb csúszott csuklyát nem igazítja vissza arcába. Már felesleges lenne. Először hosszasan és kelletlenül felsóhajt, végül egy zavart mosoly kíséretében sandít fel óvatosan fivérére.*
- Szia Ziar!
*Köszörüli meg a torkát. A zavar, izgatottság, némi félelem és ezek mellett mégis felbukkanó megkönnyebbülés groteszk elegyet alkot most a szívében. Az pedig ettől a sok kusza érzelemtől és nem mellesleg attól, hogy most sietett keresztül Romváros utcáján majd kiugrik a helyéről. Még ahhoz sincs most ereje, hogy ijedtében megfeszítse tagjait, hátha kevésbé fog fájni a pofon, amit kapni fog. Reménykedik inkább abban, hogy bátyja lesz annyira kegyes, hogy most először inkább csak egy jogos fejmosással jutalmazza meg. Mert a maga részéről hiába örül valahol a viszontlátásnak, kötve hiszi, hogy ez viszonzásra lelne. Maga is szeretné inkább azt hinni, hogy igazán és szívből elkerülné mostoháját, akit leginkább gyűlölnie kéne, mint sem ragaszkodni hozzá. De, ha nem így lenne, ha nem akarna mellette lenni, ha nem ragaszkodna hozzá, akkor mégis mi a francért jött vissza megint a városba?*
*Már abban sem biztos, hogy másnak megállt volna. Hisz valahol a saját dolga sürgetőbbnek bizonyult annál, minthogy valami pórul járt balfék baját vegye a nyakába. De Lazziar mégiscsak a testvére. Mostoha, de ez egy erős szál, ami összeköti őket tetszik neki vagy sem. És tetszik. Ha nem tetszene nem fordult volna oda segíteni.
Mégis menekül, pedig talán nem is kéne. Hallja, ahogy utána szól fivére. A nevén szólítja. Tudja? Persze, hogy tudja. Az álcája szánalmasan silány, az ügyetlenkedése pedig csak olaj volt a tűzre, hogy pillanatok alatt lebukjon. De miért nem hall a fiú hangjában dühöt? Megszeppenten torpan meg egy pillanatra, az a megtorpanás és a másik nála nagyobb léptei bőven elegendők ahhoz, hogy gond nélkül beérje fivére a nyüzüge húgát. Hallja maga is a mulatozás hangját a távolban. Talán még rá is csodálkozna, ha éppen nem azon ügyködne, hogy meglógjon. A levegőt már szaporán kapkodja és a bokája is nyilallni kezd. Ez a szökdösősdi úgy fest, hogy nem az ő asztala. Már szúr a mellkasa és az oldala is. Hát ebbe fog belepusztulni?
Hát az azért még várat magára, ellenben a karján hamarosan megérzi az erős szorítást, ami azonnal megtorpanásra kényszeríti. Mire pedig észbe kapna már farkasszemet nézhet azokkal a sárga pillantásokkal, amiket igyekezett ez idáig inkább elkerülni. Zavartan felnyögve süti le inkább a szemeit, de a sietségben hátrébb csúszott csuklyát nem igazítja vissza arcába. Már felesleges lenne. Először hosszasan és kelletlenül felsóhajt, végül egy zavart mosoly kíséretében sandít fel óvatosan fivérére.*
- Szia Ziar!
*Köszörüli meg a torkát. A zavar, izgatottság, némi félelem és ezek mellett mégis felbukkanó megkönnyebbülés groteszk elegyet alkot most a szívében. Az pedig ettől a sok kusza érzelemtől és nem mellesleg attól, hogy most sietett keresztül Romváros utcáján majd kiugrik a helyéről. Még ahhoz sincs most ereje, hogy ijedtében megfeszítse tagjait, hátha kevésbé fog fájni a pofon, amit kapni fog. Reménykedik inkább abban, hogy bátyja lesz annyira kegyes, hogy most először inkább csak egy jogos fejmosással jutalmazza meg. Mert a maga részéről hiába örül valahol a viszontlátásnak, kötve hiszi, hogy ez viszonzásra lelne. Maga is szeretné inkább azt hinni, hogy igazán és szívből elkerülné mostoháját, akit leginkább gyűlölnie kéne, mint sem ragaszkodni hozzá. De, ha nem így lenne, ha nem akarna mellette lenni, ha nem ragaszkodna hozzá, akkor mégis mi a francért jött vissza megint a városba?*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 19:36:22
Üzenet elküldve: 2025-04-24 19:36:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Való igaz, ha csak fülét farkát behúzva eljátssza a süketet, biztosan nem ismeri fel Rinet a sárga szemű. De ugyebár az az örökkön buzgó kedves szíve a másiknak, hogy tán még az utolsó falat kenyeret is odaadná egy arra járó éhezőnek. Az viszi majd őt a sírba abban is biztos a bátyja.
Az talán a sors furcsa fintora, hogy Lazziar is már rég úton lett volna röhögve a törpe oldalán Selyemrévbe, de valami, isten tudja milyen megfontolásból, úgy érezte segítenie kellett a bajba jutott kocsison. Ki tudja, egy más pillanatban lehet kedves húga még büszke is lett volna rá, hogy nem hagyta, majdnem szó szerint a szarban, a dolgos kocsist.
Mivel Rine és Lazziar is szedi a lábát, meglehetősen gyorsan távolodnak a kocsistól egyre jobban a hátra hagyva azt.
Lazziar pedig egyre biztosabb, az a járás, a csípője gyors hullámzása, nem egyszer hagyta így hátra, de akkor általában járt mellé egy pofon is, és a legtöbb még jogos is volt. Egyre biztosabb abban, hogy az akit lát az bizony az ő mostohája. Aki úgy hátra hagyta őt, mint ők azt a szegény kocsist.*
-Állj meg! Rine!
*Szólal fel, de nem dühös, hangjában érezhető egyfajta félelem, ami az izgatottsággal egy furcsa egyveleget alkot. Talán mintha vágyakozó is lenne. Ami nem állna messze az igazságtól.
Távolodnak, és csupán két dolog hallható a kettőjük léptén kívül, a távolban mulató selyemrév ünnepsége, amit a másik oldalán mintha gyerek zsivajt hozna a lassan fűvő szél feléjük. De mit számít ez, a romos házak között a zaj mellett, csak ketten vannak az utcán. Nem úgy mint múltkori találkozásuknál, ahol a tömegben találtak rá egymásra. Vagyis Lazziar talált rá, mert azt a fehér, gyönyörű és hosszú hajkoronát ezer közül is felismerné, akár puszta érintésről is, mert húzta meg annyiszor már gyerek korukban húgát tréfálva.
Lábai nem hagyják cserben, és végül útóléri a másikat, és ha képes rá megragadja annak haragosan lóbált karját és határozottan de szorosan szorít rá, hogy ha sikerül még maga felé is fordítja.
Ha terve sikerül, másik karja követi az elsőt és ekkor már gyengédebben szorulnak rá a hosszúkás ujjak a másik vállára. Nem mélyeszti bele karmait, mintha egy karvaly lenne és megkaparintotta prédáját. Végre úgy ragadja meg, mint egy rég nem látott kedvesét. Arcvonásai szelídek és aggodalmat sugallnak a másik felé.
Csak nézi azokat a burkolt kékeket, mert képtelen elhinni azt amit lát. Mert mennyivel egyszerűbb lenne elhinni azt, hogy ő nem Rine, csak egy szakadt koldus. Mennyivel egyszerűbb lenne az élete. De mégis szíve most ezerszer jobban ver, mint bárminél. Ami nem hozzáfogható semmihez, se egy verekedéshez, át mulatott éjszakához, se egy drága Sellőhöz aki minden vágyát teljesíti. Mert őt akarja, és végre itt van a kezében.*
*Való igaz, ha csak fülét farkát behúzva eljátssza a süketet, biztosan nem ismeri fel Rinet a sárga szemű. De ugyebár az az örökkön buzgó kedves szíve a másiknak, hogy tán még az utolsó falat kenyeret is odaadná egy arra járó éhezőnek. Az viszi majd őt a sírba abban is biztos a bátyja.
Az talán a sors furcsa fintora, hogy Lazziar is már rég úton lett volna röhögve a törpe oldalán Selyemrévbe, de valami, isten tudja milyen megfontolásból, úgy érezte segítenie kellett a bajba jutott kocsison. Ki tudja, egy más pillanatban lehet kedves húga még büszke is lett volna rá, hogy nem hagyta, majdnem szó szerint a szarban, a dolgos kocsist.
Mivel Rine és Lazziar is szedi a lábát, meglehetősen gyorsan távolodnak a kocsistól egyre jobban a hátra hagyva azt.
Lazziar pedig egyre biztosabb, az a járás, a csípője gyors hullámzása, nem egyszer hagyta így hátra, de akkor általában járt mellé egy pofon is, és a legtöbb még jogos is volt. Egyre biztosabb abban, hogy az akit lát az bizony az ő mostohája. Aki úgy hátra hagyta őt, mint ők azt a szegény kocsist.*
-Állj meg! Rine!
*Szólal fel, de nem dühös, hangjában érezhető egyfajta félelem, ami az izgatottsággal egy furcsa egyveleget alkot. Talán mintha vágyakozó is lenne. Ami nem állna messze az igazságtól.
Távolodnak, és csupán két dolog hallható a kettőjük léptén kívül, a távolban mulató selyemrév ünnepsége, amit a másik oldalán mintha gyerek zsivajt hozna a lassan fűvő szél feléjük. De mit számít ez, a romos házak között a zaj mellett, csak ketten vannak az utcán. Nem úgy mint múltkori találkozásuknál, ahol a tömegben találtak rá egymásra. Vagyis Lazziar talált rá, mert azt a fehér, gyönyörű és hosszú hajkoronát ezer közül is felismerné, akár puszta érintésről is, mert húzta meg annyiszor már gyerek korukban húgát tréfálva.
Lábai nem hagyják cserben, és végül útóléri a másikat, és ha képes rá megragadja annak haragosan lóbált karját és határozottan de szorosan szorít rá, hogy ha sikerül még maga felé is fordítja.
Ha terve sikerül, másik karja követi az elsőt és ekkor már gyengédebben szorulnak rá a hosszúkás ujjak a másik vállára. Nem mélyeszti bele karmait, mintha egy karvaly lenne és megkaparintotta prédáját. Végre úgy ragadja meg, mint egy rég nem látott kedvesét. Arcvonásai szelídek és aggodalmat sugallnak a másik felé.
Csak nézi azokat a burkolt kékeket, mert képtelen elhinni azt amit lát. Mert mennyivel egyszerűbb lenne elhinni azt, hogy ő nem Rine, csak egy szakadt koldus. Mennyivel egyszerűbb lenne az élete. De mégis szíve most ezerszer jobban ver, mint bárminél. Ami nem hozzáfogható semmihez, se egy verekedéshez, át mulatott éjszakához, se egy drága Sellőhöz aki minden vágyát teljesíti. Mert őt akarja, és végre itt van a kezében.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 19:09:16
Üzenet elküldve: 2025-04-24 19:09:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Az álca csak addig hatásos, amíg nem esik ki a szerepéből. Ha most képes lenne belegondolni, meg sem lepődne azon, hogy egy pillanat kellett csak ahhoz, hogy ezt az álcát már csak a rongyos köpeny tartsa meg valamennyire. A sértettsége annyira ösztönből fakadó, minden Rinés velejárójával, hogy fel sem tűnik neki, hogy már hangját sem változtatja úgy el, ahogy kéne, tartása is a görnyedt koldus helyett már a durcás csitrié.
Ő csak segíteni akart. Legalábbis ezzel hitegeti magát. Mert persze, hogy véletlenül sem lehet szó arról, hogy legalább ezt a kis időt mostohája közelében tölthette. Minek is akart volna a közelébe kerülni? Hát most is mi lett a vége? Csak piszkálta. A tuskó. És mégis valahol bujkál benne továbbra is az, hogy akár vissza is mehetne. Lehúzhatná a fejéről a csuklyát, hátha Lazziar nem akarja rögvest megfojtani. És aztán? Aztán ugyan az lenne, mint a fürdőházban? Minél közelebb engedik egymást a végén annál inkább el is taszítják a másikat? Kinek van erre szüksége? Valami kifordult gusztus miatt talán éppen neki? Hisz mégis csak bátyja az egyetlen itt a városban, akit ismer. Akiben valahol megbízik. Bár annyira mégsem, hogy felfedje magát előtte. Még akkor sem, ha egy része igazán szeretné.
Hát éppen ezért inkább puffog és halad tovább. Mindaddig, amíg nem fogja hallani bátyja morgását és a kocsis szitkait.
A terv határozottan ez, reménykedve abban, hogy az ideges mostoha nem szegődik utána, hogy móresre tanítsa azért, mert faképnél hagyta őket.
Szép gondolat és nagy remények, de Lazziar hangját továbbra is elég közelről hallja, ami rögvest ad egy lökést arra, hogy szaporábban szedje a lábait.*
- Hagyjál! Nem segítek. Oldjátok meg!
*Szuszogja, ahogy igyekszik meglógni a fiú elől. Kár, hogy a termete nem egészen ahhoz van kitalálva, hogy a nagyobb léptű elől eliszkoljon. Fürge, de a Romváros kihalt utcáin nem igazán tud belekeveredni a tömegbe. Az pedig igen problémás, hogy bátyja lépteit egyre hangosabban hallja maga mögött.*
*Az álca csak addig hatásos, amíg nem esik ki a szerepéből. Ha most képes lenne belegondolni, meg sem lepődne azon, hogy egy pillanat kellett csak ahhoz, hogy ezt az álcát már csak a rongyos köpeny tartsa meg valamennyire. A sértettsége annyira ösztönből fakadó, minden Rinés velejárójával, hogy fel sem tűnik neki, hogy már hangját sem változtatja úgy el, ahogy kéne, tartása is a görnyedt koldus helyett már a durcás csitrié.
Ő csak segíteni akart. Legalábbis ezzel hitegeti magát. Mert persze, hogy véletlenül sem lehet szó arról, hogy legalább ezt a kis időt mostohája közelében tölthette. Minek is akart volna a közelébe kerülni? Hát most is mi lett a vége? Csak piszkálta. A tuskó. És mégis valahol bujkál benne továbbra is az, hogy akár vissza is mehetne. Lehúzhatná a fejéről a csuklyát, hátha Lazziar nem akarja rögvest megfojtani. És aztán? Aztán ugyan az lenne, mint a fürdőházban? Minél közelebb engedik egymást a végén annál inkább el is taszítják a másikat? Kinek van erre szüksége? Valami kifordult gusztus miatt talán éppen neki? Hisz mégis csak bátyja az egyetlen itt a városban, akit ismer. Akiben valahol megbízik. Bár annyira mégsem, hogy felfedje magát előtte. Még akkor sem, ha egy része igazán szeretné.
Hát éppen ezért inkább puffog és halad tovább. Mindaddig, amíg nem fogja hallani bátyja morgását és a kocsis szitkait.
A terv határozottan ez, reménykedve abban, hogy az ideges mostoha nem szegődik utána, hogy móresre tanítsa azért, mert faképnél hagyta őket.
Szép gondolat és nagy remények, de Lazziar hangját továbbra is elég közelről hallja, ami rögvest ad egy lökést arra, hogy szaporábban szedje a lábait.*
- Hagyjál! Nem segítek. Oldjátok meg!
*Szuszogja, ahogy igyekszik meglógni a fiú elől. Kár, hogy a termete nem egészen ahhoz van kitalálva, hogy a nagyobb léptű elől eliszkoljon. Fürge, de a Romváros kihalt utcáin nem igazán tud belekeveredni a tömegbe. Az pedig igen problémás, hogy bátyja lépteit egyre hangosabban hallja maga mögött.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:21:21
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:21:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Nem csak Rine, de ő is változott, leginkább a rosszabbik irányba, minden egyes apróbb csínytevéssel, tivornyával, kártyázással, és tolvajlással, egyre mélyebbre és mélyebbre ásta magát a bűn csúszós ragadós talajában. Amiből nehezen tud kimászni az aki már nyakig van az egészben.
De hát mi oka lenne innen kimászni? Az apja által mutatott nemesi élet, még ha kényelmes csicsás, egyszerűen nem felel meg neki. Az az izgalom az átmulatós éjszakák és az izgalom, hogy a reggelt sem látja talán, mindig is bolygatta elméjét.
Az álcája óvó takarásában könnyű nagy szájjal visszaszólni, azonban nem a cica vitte el a nyelvét most Lazziernek, szimplán a hang, ami ismét szöget üt a fejébe.*
-De felvágták a nyelved.
*Mondja szemöldökét összehúzva, de most nem fennhangon. Az megmarad későbbre, de egyre gyanúsabban méri fel az alakot.
A próbálkozás végül teljes kudarcba fúl, a kerék a szekér mellet lustán terül el lábaiknál, a kocsis is csak magában szitkozódik, hát, hogy fog szerencsétlen hazakerülni. Na nem mintha az ő problémája lenne, mert az utolsó csepp az ő poharában egy hangos csobbanással érkezik. Ki is kel magából, ahogy mindig is szokott, szidva mindent és mindenkit is, nem törődve azzal kinek a lelkébe tapos bele ezzel. Aminek az eredménye hamar pofán is csapja, és a felismerés is. Az a dacos test tartás, a remegő kezek, és a hang, amit most már lehet a haragtól nem volt képes a másik megtartani magának.*
~Rine?~
*Kerekednek ki a sárga szemek hirtelen, amikor talán ha egy pillanatra is meglátja a kék szemeket a csuklya alól, ahogy ránéz a másik abban a pillanatban mikor visszavág a sértett szavakra.
Csak bambán bámul maga elé, mit nem értve a helyzetből, mert nem képes elhinni azt, hogy mostohája visszaért. Na meg azt, hogy ilyen körülmények között.
A kocsis rázza ki ebből az állapotból, amikor megrázza a vállát, hogy a kerék bizony nem rakja magát vissza a helyére.*
-Majd valaki segít, sok sikert.
*Mondja halkan, elrévedve a távolodó alak irányába. Eltolja a kocsis kezét, aki néhány szítok szóval illeti a távolodó Lazziart. De elengedi a füle mellett. Nem érdekli semmi más, se a terv, se Selyem rév, és főleg nem egy kiakadt szekér kerék. Kezei becsúsznak lassan a zsebébe, az összegyűrt papirosra. Arra amire mostohája a Pegazusban hagyott számára. Azóta sem vált tőle meg, mindig a zsebében volt. Igaz azóta kicsit a szélei már megbomlottak de az írás, az a szép formás írás még kiolvasható.*
-Héj várj!
*Szól az alak felé, mert félelme, hogy ez az alak mégsem a húga még ott van elméjében. Kétségbeesetten szedi lábait a másik után, ki kell derítenie.*
*Nem csak Rine, de ő is változott, leginkább a rosszabbik irányba, minden egyes apróbb csínytevéssel, tivornyával, kártyázással, és tolvajlással, egyre mélyebbre és mélyebbre ásta magát a bűn csúszós ragadós talajában. Amiből nehezen tud kimászni az aki már nyakig van az egészben.
De hát mi oka lenne innen kimászni? Az apja által mutatott nemesi élet, még ha kényelmes csicsás, egyszerűen nem felel meg neki. Az az izgalom az átmulatós éjszakák és az izgalom, hogy a reggelt sem látja talán, mindig is bolygatta elméjét.
Az álcája óvó takarásában könnyű nagy szájjal visszaszólni, azonban nem a cica vitte el a nyelvét most Lazziernek, szimplán a hang, ami ismét szöget üt a fejébe.*
-De felvágták a nyelved.
*Mondja szemöldökét összehúzva, de most nem fennhangon. Az megmarad későbbre, de egyre gyanúsabban méri fel az alakot.
A próbálkozás végül teljes kudarcba fúl, a kerék a szekér mellet lustán terül el lábaiknál, a kocsis is csak magában szitkozódik, hát, hogy fog szerencsétlen hazakerülni. Na nem mintha az ő problémája lenne, mert az utolsó csepp az ő poharában egy hangos csobbanással érkezik. Ki is kel magából, ahogy mindig is szokott, szidva mindent és mindenkit is, nem törődve azzal kinek a lelkébe tapos bele ezzel. Aminek az eredménye hamar pofán is csapja, és a felismerés is. Az a dacos test tartás, a remegő kezek, és a hang, amit most már lehet a haragtól nem volt képes a másik megtartani magának.*
~Rine?~
*Kerekednek ki a sárga szemek hirtelen, amikor talán ha egy pillanatra is meglátja a kék szemeket a csuklya alól, ahogy ránéz a másik abban a pillanatban mikor visszavág a sértett szavakra.
Csak bambán bámul maga elé, mit nem értve a helyzetből, mert nem képes elhinni azt, hogy mostohája visszaért. Na meg azt, hogy ilyen körülmények között.
A kocsis rázza ki ebből az állapotból, amikor megrázza a vállát, hogy a kerék bizony nem rakja magát vissza a helyére.*
-Majd valaki segít, sok sikert.
*Mondja halkan, elrévedve a távolodó alak irányába. Eltolja a kocsis kezét, aki néhány szítok szóval illeti a távolodó Lazziart. De elengedi a füle mellett. Nem érdekli semmi más, se a terv, se Selyem rév, és főleg nem egy kiakadt szekér kerék. Kezei becsúsznak lassan a zsebébe, az összegyűrt papirosra. Arra amire mostohája a Pegazusban hagyott számára. Azóta sem vált tőle meg, mindig a zsebében volt. Igaz azóta kicsit a szélei már megbomlottak de az írás, az a szép formás írás még kiolvasható.*
-Héj várj!
*Szól az alak felé, mert félelme, hogy ez az alak mégsem a húga még ott van elméjében. Kétségbeesetten szedi lábait a másik után, ki kell derítenie.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 17:57:08
Üzenet elküldve: 2025-04-24 17:57:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Valóban változott valamennyit. Noha Ziar meggyőződésével ellentétben sosem volt az az igazi elkényeztetett hercegnő, de valóban jobban szerette a kényelmet. Ki ne használná ki, ha egyszer adatik rá mód és lehetőség? Mostohaapja házában pedig számára bőven akadt kényelem. Viszont valós bizonyítéka van arra, hogy ez igazán sosem volt az ő világa, hisz végül is maga mögött hagyta az egészet, nem igaz? Persze az is igaz, hogy azt a tivornyázós, bűnkeresős életet sem tudná választani, mint amit bátyja tudhat magáénak. Ők valóban a tűz és víz. A legutolsó közös artheniori kalandjuk után pedig mostohája világossá tette benne, hogy huzamosabb ideig tényleg nem férnek meg egymással. Hát miért akarná ezt lerombolni? Gyorsan segít a kerékkel, azután pedig le is lép szépen.
Sajnos egy valami viszont nem sokat változott. Az a fene nagy makacssága és a sértődése, amit bátyja nem rest benne minduntalan feltüzelni. Ahogy most is azokkal a gúnyolódós megjegyzéseivel.*
- Agyat szerezz magadnak.
*Sziszegi vissza és inkább a francos kerékre összpontosít. Vagyis arra figyelne, ha a fene vitte ruhadarabtól látna. De nem lát, mert az lecsúszik. A kerék pedig ki is pottyan a kezéből. Azt pedig hamarosan követi a szekér csattanása és mostohájának éles káromkodása, amibe a leányzó arca bele is vörösödik. Egyszeriben a szégyentől, hogy ilyen ügyetlen segítség és a sértődött haragtól a fiú szavai után.*
- Igen? *Remeg meg a méregtől a hangja.* Hamarabb?
*Siket koldust kellett volna játszania. Csak szépen elsétált volna ezek mellett és fele ennyi fejfájása nem lenne. Már rég akár a Romváros túlfelén is lehetne, ha nem lenne olyan feleslegesen lelkiismeretes.*
- Akkor húzd is rá, ha olyan ügyes vagy, mert én ezt biztos nem húzom le a fejemről.
*Vágja oda dacosan, majd fel is pattanva fordul sarkon. Hát mit érdekli őt ez az egész? Legyen a bátyja baja a helyzet, amibe kerültek. Majd szépen megvárja a törpe barátocskáját aztán megoldják együtt az egészet. Úgy bizony. Fenét sem érdekli.*
- Még hogy döglött ló...
*Puffogja maga elé, ahogy hátat fordítva indul meg miközben feljebb igazítja a csuklyát az arcából. Így már kit érdekel, ha úgy is csak a háta közepét látják már a kocsi mellől. Ő maga legalább most már látja az utat előre, hogy vére sértetten eltrappolhasson úgy, hogy már egy tócsába se gázoljon bele.*
*Valóban változott valamennyit. Noha Ziar meggyőződésével ellentétben sosem volt az az igazi elkényeztetett hercegnő, de valóban jobban szerette a kényelmet. Ki ne használná ki, ha egyszer adatik rá mód és lehetőség? Mostohaapja házában pedig számára bőven akadt kényelem. Viszont valós bizonyítéka van arra, hogy ez igazán sosem volt az ő világa, hisz végül is maga mögött hagyta az egészet, nem igaz? Persze az is igaz, hogy azt a tivornyázós, bűnkeresős életet sem tudná választani, mint amit bátyja tudhat magáénak. Ők valóban a tűz és víz. A legutolsó közös artheniori kalandjuk után pedig mostohája világossá tette benne, hogy huzamosabb ideig tényleg nem férnek meg egymással. Hát miért akarná ezt lerombolni? Gyorsan segít a kerékkel, azután pedig le is lép szépen.
Sajnos egy valami viszont nem sokat változott. Az a fene nagy makacssága és a sértődése, amit bátyja nem rest benne minduntalan feltüzelni. Ahogy most is azokkal a gúnyolódós megjegyzéseivel.*
- Agyat szerezz magadnak.
*Sziszegi vissza és inkább a francos kerékre összpontosít. Vagyis arra figyelne, ha a fene vitte ruhadarabtól látna. De nem lát, mert az lecsúszik. A kerék pedig ki is pottyan a kezéből. Azt pedig hamarosan követi a szekér csattanása és mostohájának éles káromkodása, amibe a leányzó arca bele is vörösödik. Egyszeriben a szégyentől, hogy ilyen ügyetlen segítség és a sértődött haragtól a fiú szavai után.*
- Igen? *Remeg meg a méregtől a hangja.* Hamarabb?
*Siket koldust kellett volna játszania. Csak szépen elsétált volna ezek mellett és fele ennyi fejfájása nem lenne. Már rég akár a Romváros túlfelén is lehetne, ha nem lenne olyan feleslegesen lelkiismeretes.*
- Akkor húzd is rá, ha olyan ügyes vagy, mert én ezt biztos nem húzom le a fejemről.
*Vágja oda dacosan, majd fel is pattanva fordul sarkon. Hát mit érdekli őt ez az egész? Legyen a bátyja baja a helyzet, amibe kerültek. Majd szépen megvárja a törpe barátocskáját aztán megoldják együtt az egészet. Úgy bizony. Fenét sem érdekli.*
- Még hogy döglött ló...
*Puffogja maga elé, ahogy hátat fordítva indul meg miközben feljebb igazítja a csuklyát az arcából. Így már kit érdekel, ha úgy is csak a háta közepét látják már a kocsi mellől. Ő maga legalább most már látja az utat előre, hogy vére sértetten eltrappolhasson úgy, hogy már egy tócsába se gázoljon bele.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 17:24:12
Üzenet elküldve: 2025-04-24 17:24:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
//Erő próba: sikertelen//
//Intelligencia: sikertelen//
//A hozzászólás +16 szavakat tartalmaz//
*Szíve na meg a gyomra is összeszorulna, ha belegondolva vajon milyen munkákat végezhetett drága húgocskája egyes helyeken, főleg, hogy a kemény munka nem állt a kezére tudtával sosem. Persze most is leginkább a harag beszél belőle leginkább. Nehezen ismerné el azt, hogy Rine azóta egy talpraesett kalandor lett, aki akár még vihetné is valamire, ha nem szólítaná el a kalandvágy minden második alkalommal mikor próbálna letelepedni. Nem úgy mint belőle, aki fejében azóta is azon gondolkodik, hogy szerezze meg a Selyemréve költözött nemesektől a félte őrzött vagyonukat. Hiába mindig is ilyenek voltak, ég és föld, fehér és fekete, a két örök ellentét. Ezért sem tudtak sosem békével megférni egymás között, és pont ezért is vonzódnak egymáshoz. Lazziar legalább is biztos, de be, nem vallaná soha, még magának se.*
-Néztél manapság tükörbe? Ha kell akkor azt szerzek neked.
*Húzódik szájára ismét az a gusztustalan ördögi vigyor. Fülét a hirtelen felhangzó szavak mintha kissé megbolygatták volna. A sárga szemek gyanúsan mérik fel a koldust. Nem biztos abban mintha nem hallotta volna már valahol a hangját. A nyakát rá merné tenni viszont.
Még szép, hogy ilyen, leginkább csak ugratni szereti az embereket maga körül, aki meg magára veszi, hát hordja szeretettel, és ha nem áll jól akkor ne panaszkodjon. Ez az ő hitvallása.
A szekér megemelkedik. A kocsissal együtt még tartják tartják, viszont a segítő kezek eléggé ügyetlennek tűnnek. Az az átkozott csuklya amit a másik hord, mégis csak akadálynak bizonyul ezek szerint.
Lábai megremegnek, ahogy tartja a szekeret, viszont a koldus szitkozódása ismét apró szöget üt a fejébe, egyre biztosabban abban, hogy ezt a hangot valahol hallotta, és nem is férfi az illető, hanem valami fehérnép aki annak adja ki magát.
Az izzadt tenyérből bizony kicsúszik a szekér széle és hangos koppanással érkezik amaz a földre. Lazziar pedig hangosan szólal fel, nem csak látszólag nem örül, ennek hangot is ad.*
-Sa'Theret retkes farkát, hát arra hamarabb ráhúzok egy döglött lovat az ég verje meg.
*Villannak dühösen a fáradt sárga szemek a rongyba burkolt alakra.*
-Még egyszer rendben, azt a szart meg húzd le a fejedről.
*Mutat rá fenyegetően, mert ha viszont tényleg nincs igaza, és a gyanúja alaptalan, lehetséges annak tényleg valami betegsége van, azt meg köszöni nem akarja elkapni.
Ismét ráfeszül a szekér oldalára, és ha a másik végre hajlandó végre lehúzni a csuklyát a fejéről akkor végre mind mehet a saját útjára.*
//Erő próba: sikertelen//
//Intelligencia: sikertelen//
//A hozzászólás +16 szavakat tartalmaz//
*Szíve na meg a gyomra is összeszorulna, ha belegondolva vajon milyen munkákat végezhetett drága húgocskája egyes helyeken, főleg, hogy a kemény munka nem állt a kezére tudtával sosem. Persze most is leginkább a harag beszél belőle leginkább. Nehezen ismerné el azt, hogy Rine azóta egy talpraesett kalandor lett, aki akár még vihetné is valamire, ha nem szólítaná el a kalandvágy minden második alkalommal mikor próbálna letelepedni. Nem úgy mint belőle, aki fejében azóta is azon gondolkodik, hogy szerezze meg a Selyemréve költözött nemesektől a félte őrzött vagyonukat. Hiába mindig is ilyenek voltak, ég és föld, fehér és fekete, a két örök ellentét. Ezért sem tudtak sosem békével megférni egymás között, és pont ezért is vonzódnak egymáshoz. Lazziar legalább is biztos, de be, nem vallaná soha, még magának se.*
-Néztél manapság tükörbe? Ha kell akkor azt szerzek neked.
*Húzódik szájára ismét az a gusztustalan ördögi vigyor. Fülét a hirtelen felhangzó szavak mintha kissé megbolygatták volna. A sárga szemek gyanúsan mérik fel a koldust. Nem biztos abban mintha nem hallotta volna már valahol a hangját. A nyakát rá merné tenni viszont.
Még szép, hogy ilyen, leginkább csak ugratni szereti az embereket maga körül, aki meg magára veszi, hát hordja szeretettel, és ha nem áll jól akkor ne panaszkodjon. Ez az ő hitvallása.
A szekér megemelkedik. A kocsissal együtt még tartják tartják, viszont a segítő kezek eléggé ügyetlennek tűnnek. Az az átkozott csuklya amit a másik hord, mégis csak akadálynak bizonyul ezek szerint.
Lábai megremegnek, ahogy tartja a szekeret, viszont a koldus szitkozódása ismét apró szöget üt a fejébe, egyre biztosabban abban, hogy ezt a hangot valahol hallotta, és nem is férfi az illető, hanem valami fehérnép aki annak adja ki magát.
Az izzadt tenyérből bizony kicsúszik a szekér széle és hangos koppanással érkezik amaz a földre. Lazziar pedig hangosan szólal fel, nem csak látszólag nem örül, ennek hangot is ad.*
-Sa'Theret retkes farkát, hát arra hamarabb ráhúzok egy döglött lovat az ég verje meg.
*Villannak dühösen a fáradt sárga szemek a rongyba burkolt alakra.*
-Még egyszer rendben, azt a szart meg húzd le a fejedről.
*Mutat rá fenyegetően, mert ha viszont tényleg nincs igaza, és a gyanúja alaptalan, lehetséges annak tényleg valami betegsége van, azt meg köszöni nem akarja elkapni.
Ismét ráfeszül a szekér oldalára, és ha a másik végre hajlandó végre lehúzni a csuklyát a fejéről akkor végre mind mehet a saját útjára.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 16:53:56
Üzenet elküldve: 2025-04-24 16:53:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Hogy az isteneknek mennyi köze van ahhoz, hogy még lélegzik az kérdéses. Inkább fogná azokra a bájosan kék szemekre, amivel egy-két szívet meg tudott édesgetni hol ételért, hol szállásért, hol egy fuvarért. Meg persze az erszénye is nagy segítségére volt ebben. Annyi esze meg azért akad, hogy a gyanús és veszélyesnek tűnő helyeket messziről elkerülje. Az idő nagy részében amúgy is egy családnál henyélt, akiktől némi házimunkáért cserébe mindent megkapott, amire szüksége volt. Mennyire szívesen mesélne róluk Lazziarnak. És még csak olyan messzire sem kellett mennie. Csak egy kis utazás a szántókig. A szerencsére tényleg inkább azt fogja, hogy ez idáig még nem bukott le bátyja előtt. Éppen ezért lenne jó minél hamarabb végezni ezzel a kerékkel, hogy eltűnhessen a színről.*
- Ki mondta egyáltalán, hogy koldus vagyok?
*Horkan fel hirtelen, kissé sértetten, de azonnal észbe is kapva préseli össze az ajkait. Hisz koszos göncökbe bújt, amiből ki se látszik. Hát mi lehetne jobb és biztosabb egy koldus álcájánál?*
- Úgy értem szívesen segítek.
*Dünnyögi zavartan, majd gyorsan közelebb is furakszik a kerékkel, minél inkább el tudjon bújni a topáz pillantások elől. Közben azon igyekszik, hogy az újfent érkező kérdés ne hozza ki ismét a béketűrésből. Ez a bátyja. Valaki idejön jószándékból segíteni erre pökhendi pojáca módjára csak piszkálódik. Legszívesebben jól kupán vágná azzal a kerékkel, de inkább csak csendben morranva rándít egyet a vállain válaszul.
Inkább vár, míg megemelkedik a kocsi. Ahogy pedig kapja az utasítást lendületet vesz és tenné is a helyére a kereket, ha a csuklya éppen akkor nem csúszna teljesen a szemei elé, így végül a kerék nem érkezik a helyére. Szitkozódva kap az anyag után, arról meg is feledkezve, hogy a kerék még mindig a kezében van. Így azt leejtve koppan a földön, a koppanásra pedig ijedten kapja fel a fejét és tekintget ki kékjeivel mostohája felé. Majdnem biztos abban, hogy ennek most senki nem örül. A kocsi lepakoltan sem tűnik könnyűnek és most hiába kap gyorsan a kerék után, nem biztos, hogy a kocsis és a bátyja tovább tudják tartani még azt.*
*Hogy az isteneknek mennyi köze van ahhoz, hogy még lélegzik az kérdéses. Inkább fogná azokra a bájosan kék szemekre, amivel egy-két szívet meg tudott édesgetni hol ételért, hol szállásért, hol egy fuvarért. Meg persze az erszénye is nagy segítségére volt ebben. Annyi esze meg azért akad, hogy a gyanús és veszélyesnek tűnő helyeket messziről elkerülje. Az idő nagy részében amúgy is egy családnál henyélt, akiktől némi házimunkáért cserébe mindent megkapott, amire szüksége volt. Mennyire szívesen mesélne róluk Lazziarnak. És még csak olyan messzire sem kellett mennie. Csak egy kis utazás a szántókig. A szerencsére tényleg inkább azt fogja, hogy ez idáig még nem bukott le bátyja előtt. Éppen ezért lenne jó minél hamarabb végezni ezzel a kerékkel, hogy eltűnhessen a színről.*
- Ki mondta egyáltalán, hogy koldus vagyok?
*Horkan fel hirtelen, kissé sértetten, de azonnal észbe is kapva préseli össze az ajkait. Hisz koszos göncökbe bújt, amiből ki se látszik. Hát mi lehetne jobb és biztosabb egy koldus álcájánál?*
- Úgy értem szívesen segítek.
*Dünnyögi zavartan, majd gyorsan közelebb is furakszik a kerékkel, minél inkább el tudjon bújni a topáz pillantások elől. Közben azon igyekszik, hogy az újfent érkező kérdés ne hozza ki ismét a béketűrésből. Ez a bátyja. Valaki idejön jószándékból segíteni erre pökhendi pojáca módjára csak piszkálódik. Legszívesebben jól kupán vágná azzal a kerékkel, de inkább csak csendben morranva rándít egyet a vállain válaszul.
Inkább vár, míg megemelkedik a kocsi. Ahogy pedig kapja az utasítást lendületet vesz és tenné is a helyére a kereket, ha a csuklya éppen akkor nem csúszna teljesen a szemei elé, így végül a kerék nem érkezik a helyére. Szitkozódva kap az anyag után, arról meg is feledkezve, hogy a kerék még mindig a kezében van. Így azt leejtve koppan a földön, a koppanásra pedig ijedten kapja fel a fejét és tekintget ki kékjeivel mostohája felé. Majdnem biztos abban, hogy ennek most senki nem örül. A kocsi lepakoltan sem tűnik könnyűnek és most hiába kap gyorsan a kerék után, nem biztos, hogy a kocsis és a bátyja tovább tudják tartani még azt.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 16:29:05
Üzenet elküldve: 2025-04-24 16:29:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Abban biztos, hogy a három istenség, úgy vigyázta drágalátos húgocskáját, mintha valami kis hímes tojás lett volna. Elcsámborogni fiatalon, naivan, ezüstkanállal a szájban nem igazán szerencsés dolog. Mégis megtette a lány mindennek ellenére. Aztán csak az a három istenség tudja igazán azóta melyik várost járta be, meg, hogy azokban mit művelhetett. Ezt szerencsének is lehetne nevezni, és mint olyan, az bizony véges. Talán az utolsó csepp szerencse ami még húga poharában található, ami visszatartja Lazziart attól, hogy felismerje azt akit a rongyok óvnak.
Valamelyest felméri a feléjük haladó alakot, vékonyka, nem túl magas, sőt kifejezetten csenevésznek is mondható. A francnak takargatja magát ennyire a már javuló időben. Bár az is lehet valóban valami nyavalyája van, vagy amikor született a kedves bába asszony a pofájára ejtette. Előfordulhat sajnos bárkivel, hogy az anya fájdalmát enyhítő felesből a bábának is jutott.
Mit is számít, hogy néz ki a másik, a lényeg az, hogy ha furán is szól vissza, mint aki berekedt volna, jön és segít a kerékben.*
-Fura egy koldus vagy te hallod, se pénz se pia, tán lázas vagy?
*Szól oda heccelve, száján jól látható felemás mosollyal. Majd hátra tett kézzel leguggol, megfogja a szekér oldalát, ránéz a kocsisra az is készüljön. Végül pedig a koldusnak hitt leányka szavára fordítja rá a tekintetét. Húzza a száját rendesen, mikor meglátja, hogy annak a feje úgy be van csomagolva mintha zsákot húztak volna rá.*
-Aha. Persze, hát látod te úgy mit csinálsz te mulya?
*Szólal fel ingerültebben a rongyos alak irányába, de csak rázza a fejét. Ilyen a szerencséje, hogy az egyedüli alak aki erre jár, és meg is segíti őket valami leprás vagy valami más rossz nyavalyában szenved. Azonban a munkának még közel sincs vége, biccent is a kocsis felé.*
-Egy. Kettő. HÁÁárom! Emeld!
*Majd megfeszítve magát, nyöszörögve kezd emelkedni a kocsi hátulja, le is tekint egy pillanatra, hogy a másik vajon képes e ellátni a feladatot, meg aztán ő sem valami hős, hogy percekig tartsa a nehéz járművet.*
-Gyerünk! Gyerünk! Járjon a kezed.
*Sziszegi ki fogai közül. Enyhén izzadt tenyérrel nem egy kellemes dolog, szekereket emelni, így ki tudja meddig fogják tudni tartani. Ami biztos, határozottan könnyebb így már, hogy a kocsis is emeli vele együtt.*
*Abban biztos, hogy a három istenség, úgy vigyázta drágalátos húgocskáját, mintha valami kis hímes tojás lett volna. Elcsámborogni fiatalon, naivan, ezüstkanállal a szájban nem igazán szerencsés dolog. Mégis megtette a lány mindennek ellenére. Aztán csak az a három istenség tudja igazán azóta melyik várost járta be, meg, hogy azokban mit művelhetett. Ezt szerencsének is lehetne nevezni, és mint olyan, az bizony véges. Talán az utolsó csepp szerencse ami még húga poharában található, ami visszatartja Lazziart attól, hogy felismerje azt akit a rongyok óvnak.
Valamelyest felméri a feléjük haladó alakot, vékonyka, nem túl magas, sőt kifejezetten csenevésznek is mondható. A francnak takargatja magát ennyire a már javuló időben. Bár az is lehet valóban valami nyavalyája van, vagy amikor született a kedves bába asszony a pofájára ejtette. Előfordulhat sajnos bárkivel, hogy az anya fájdalmát enyhítő felesből a bábának is jutott.
Mit is számít, hogy néz ki a másik, a lényeg az, hogy ha furán is szól vissza, mint aki berekedt volna, jön és segít a kerékben.*
-Fura egy koldus vagy te hallod, se pénz se pia, tán lázas vagy?
*Szól oda heccelve, száján jól látható felemás mosollyal. Majd hátra tett kézzel leguggol, megfogja a szekér oldalát, ránéz a kocsisra az is készüljön. Végül pedig a koldusnak hitt leányka szavára fordítja rá a tekintetét. Húzza a száját rendesen, mikor meglátja, hogy annak a feje úgy be van csomagolva mintha zsákot húztak volna rá.*
-Aha. Persze, hát látod te úgy mit csinálsz te mulya?
*Szólal fel ingerültebben a rongyos alak irányába, de csak rázza a fejét. Ilyen a szerencséje, hogy az egyedüli alak aki erre jár, és meg is segíti őket valami leprás vagy valami más rossz nyavalyában szenved. Azonban a munkának még közel sincs vége, biccent is a kocsis felé.*
-Egy. Kettő. HÁÁárom! Emeld!
*Majd megfeszítve magát, nyöszörögve kezd emelkedni a kocsi hátulja, le is tekint egy pillanatra, hogy a másik vajon képes e ellátni a feladatot, meg aztán ő sem valami hős, hogy percekig tartsa a nehéz járművet.*
-Gyerünk! Gyerünk! Járjon a kezed.
*Sziszegi ki fogai közül. Enyhén izzadt tenyérrel nem egy kellemes dolog, szekereket emelni, így ki tudja meddig fogják tudni tartani. Ami biztos, határozottan könnyebb így már, hogy a kocsis is emeli vele együtt.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 08:42:12
Üzenet elküldve: 2025-04-24 08:42:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Valamely felsőbb hatalom úgy fest, hogy a kezére játszik. Ügyet sem vet rá sem a kocsis, sem pedig Lazziar. Szeme sarkából időnként kikukucskál a csuklya alól. Látja a munkálkodást, látja a gyülekező csomag halmot. Még azt is, hogy ketten nem boldogulnak valami sikeresen. Ám továbbra is szent célkitűzése, hogy ennél közelebb véletlenül se kerüljön a kocsihoz, főleg pedig mostohájához ne. Ami egészen addig igen sikeres mutatványnak tűnik, amíg abba a francos tócsába meg nem érkezik. Nem elég, hogy a nyálkás, barna, büdös, hideg sár felloccsan a nadrágja szárára, hogy lassan átáztassa azt, úgy hallatszik, hogy ezzel bőszen fel is hívta magára a figyelmet. Megtorpan, mint az őz a bozótosban, mikor nem messze neszt hall. Szinte érzi a gerince mentén ismét végigborzongató hideget, ahogy a képzeletbeli vadász rászegezi a fegyverét. Látja maga előtt, ahogy a nyíl hegye megcsillan mielőtt kilövik a zsákmány felé.*
- Franc... franc...
*Nyüsszen halkan. Átfut a fejében, hogy talán az volna az okosabb ötlet, ha most szedné a sátorfáját és olyan gyorsan tovább szaladna, amennyire a csökött kis lábai bírják. De az a fránya lelkiismerete. Az a bolond feje, hogy igyekszik segíteni, ha tud. Ahogy pedig Lazziar felfesti a neki szánt munkát, hát bizony tud segíteni. Egy kereket visszaigazítani a helyére nem nagy kunszt. Csak annyira, hogy ott maradjon addig, amíg a nála erősebb férfiak rendesen a helyére illesztik, hogy tartson is.
Végül nem iramodik meg, hanem visszafordul és leszegett fejjel tesz pár tétova lépést a kocsi irányába. A csuklyát még inkább az arcába igazgatja, hogy csoda még, hogy egyáltalán kilát.*
- Nem kell az arany, sem az ital. De segítek.
*Motyogja kissé elmélyített hangon, ami igencsak ügyetlenre sikeredik. Nem az álcázás mestere, de most talán elegendő, hogy ne buktassa le magát. Ha mégis szóvá tennék, majd azt hazudja, hogy valami súlyosan fertőző kor eszi.
Végül tovább viszik a léptei egészen a megfáradt kerékig, lehajolva veszi az ujjai közé, majd a kocsi mellé állva guggol le, hogy, ha a férfiak megemelik újfent, akkor a helyére tudja tenni.*
- Részemről emelhetitek.
*Dünnyögi kelletlenül, de a francos csuklyától alig látja, hogy hová is kell pontosan tenni. Talán a munka lefoglalja mostoháját annyira, a kocsi pedig takar annyit, hogy nem lesz baj abból, hogy ha a kicsit feljebb igazgatja arcából az anyagot. Épp csak annyit, hogy megfelelően kiláthasson a kerék helyére.*
*Valamely felsőbb hatalom úgy fest, hogy a kezére játszik. Ügyet sem vet rá sem a kocsis, sem pedig Lazziar. Szeme sarkából időnként kikukucskál a csuklya alól. Látja a munkálkodást, látja a gyülekező csomag halmot. Még azt is, hogy ketten nem boldogulnak valami sikeresen. Ám továbbra is szent célkitűzése, hogy ennél közelebb véletlenül se kerüljön a kocsihoz, főleg pedig mostohájához ne. Ami egészen addig igen sikeres mutatványnak tűnik, amíg abba a francos tócsába meg nem érkezik. Nem elég, hogy a nyálkás, barna, büdös, hideg sár felloccsan a nadrágja szárára, hogy lassan átáztassa azt, úgy hallatszik, hogy ezzel bőszen fel is hívta magára a figyelmet. Megtorpan, mint az őz a bozótosban, mikor nem messze neszt hall. Szinte érzi a gerince mentén ismét végigborzongató hideget, ahogy a képzeletbeli vadász rászegezi a fegyverét. Látja maga előtt, ahogy a nyíl hegye megcsillan mielőtt kilövik a zsákmány felé.*
- Franc... franc...
*Nyüsszen halkan. Átfut a fejében, hogy talán az volna az okosabb ötlet, ha most szedné a sátorfáját és olyan gyorsan tovább szaladna, amennyire a csökött kis lábai bírják. De az a fránya lelkiismerete. Az a bolond feje, hogy igyekszik segíteni, ha tud. Ahogy pedig Lazziar felfesti a neki szánt munkát, hát bizony tud segíteni. Egy kereket visszaigazítani a helyére nem nagy kunszt. Csak annyira, hogy ott maradjon addig, amíg a nála erősebb férfiak rendesen a helyére illesztik, hogy tartson is.
Végül nem iramodik meg, hanem visszafordul és leszegett fejjel tesz pár tétova lépést a kocsi irányába. A csuklyát még inkább az arcába igazgatja, hogy csoda még, hogy egyáltalán kilát.*
- Nem kell az arany, sem az ital. De segítek.
*Motyogja kissé elmélyített hangon, ami igencsak ügyetlenre sikeredik. Nem az álcázás mestere, de most talán elegendő, hogy ne buktassa le magát. Ha mégis szóvá tennék, majd azt hazudja, hogy valami súlyosan fertőző kor eszi.
Végül tovább viszik a léptei egészen a megfáradt kerékig, lehajolva veszi az ujjai közé, majd a kocsi mellé állva guggol le, hogy, ha a férfiak megemelik újfent, akkor a helyére tudja tenni.*
- Részemről emelhetitek.
*Dünnyögi kelletlenül, de a francos csuklyától alig látja, hogy hová is kell pontosan tenni. Talán a munka lefoglalja mostoháját annyira, a kocsi pedig takar annyit, hogy nem lesz baj abból, hogy ha a kicsit feljebb igazgatja arcából az anyagot. Épp csak annyit, hogy megfelelően kiláthasson a kerék helyére.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 21:28:53
Üzenet elküldve: 2025-04-23 21:28:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Ujjaival, ami hát nemesi származásból kifolyólag nem láttak soha igazán kemény munkát, szorosan rászorít a szekér érdes, sőt talán szálkás aljába. Izmai megfeszülnek, ahogy igyekszik egyenes háttal, mert hát apja legalább ennyi észt belé vert, lábbal emelni, de sajnos túl nehéz az a szekér. A kocsissal együtt nyögdécselnek azon, hogy azt az átkozott kereket a helyére rakják. Igazából nem is érti, mi a fenének, hát innen már lábbal is eléri Selyemrévet. A fenébe is, lehet csak megesett a kocsison az a szőrös szíve, mert hát tisztességesen idehozta őket, ennyi azért csak jár annak a szerencsétlennek is nem?*
-ÁÁhh a picsába is. Segítsen lepakolni pár dolgot, ez így túl nehéz.
*Ereszti el a szekér alját, és a végéhez lépve kezdi el a különböző dobozokat és batyukat lepakolászni. A kocsissal együtt, aki belegyezően bólintott szavaira. Ha képesek kicsit csökkenteni a súlyt azon az átkozott járművön, talán Lazziar képes lesz annyira megemelni, hogy a kerék legalább a helyére csússzon egy ügyes mozdulattal.
Pörög, forog, a dobozok és a batyuk egymás hegyén hátán kezdenek magasodni.
Mindeközben mit sem sejtve ki közelít feléjük. Talán ha szeme sarkából ha látja a mozgást, de mit érdekli őt, a feladat most fontosabb. Ügyet sem vet először a felé közeledő alakra. Aki szívének hőn áhított személy, a maga keserédes ízével is.
Na de a szekér nem fog magától helyre jönni, ismét nekifeszülnek közösen a kocsissal. Ami most már a teher levétele után, már legalább megmozdul, azonban csak nem elég ahhoz, hogy a kocsis idejében visszarakja azt az átkozott kereket.
Lazziar mérgesen hörög fel, megrázza a fejét idegesen. Körbetekint, hogy az a szakadt alak, aki nemrég haladt el mellettük ott sétál e még, és bizony, annak az árulkodó pocsolyának a hangját meghallva szinte azonnal rátalál az illetőre, hiába próbál fülét farkát behúzva elsietni tőlük.*
-HÉ te ott koszos! Akarsz öt aranyat keresni de tüstént? Gyere ide, és akkor még egy italra is meghívlak Selyemrévben az ünnepségen.
*Teszi hozzá, hangjában érezhető valamelyest a megvetés a koldusnak látott alak felé, de hát az arany beszél a kutya meg ugat. A szekér meg nem javítja meg magát, vissza is fordul, int a kocsisnak lépjen odébb. Látszólag az a koldus sem valami tagba szakadt alak, arra jó lesz majd a kereket a helyére rakja.*
-Majd amaz oda rakja, te segít emelni.
*Szól oda még a mellette állónak, majd kezével hívogatóan integet ismételten a koldus felé, bár ránézésre az a fajta amivel sürgetné amazt. Mert ugye egy másik mondás is tartja az idő pénz. Ez esetben öt arany az illetőnek csak segítse már ki őket ebből a sártengerből.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.23 21:33:53
*Ujjaival, ami hát nemesi származásból kifolyólag nem láttak soha igazán kemény munkát, szorosan rászorít a szekér érdes, sőt talán szálkás aljába. Izmai megfeszülnek, ahogy igyekszik egyenes háttal, mert hát apja legalább ennyi észt belé vert, lábbal emelni, de sajnos túl nehéz az a szekér. A kocsissal együtt nyögdécselnek azon, hogy azt az átkozott kereket a helyére rakják. Igazából nem is érti, mi a fenének, hát innen már lábbal is eléri Selyemrévet. A fenébe is, lehet csak megesett a kocsison az a szőrös szíve, mert hát tisztességesen idehozta őket, ennyi azért csak jár annak a szerencsétlennek is nem?*
-ÁÁhh a picsába is. Segítsen lepakolni pár dolgot, ez így túl nehéz.
*Ereszti el a szekér alját, és a végéhez lépve kezdi el a különböző dobozokat és batyukat lepakolászni. A kocsissal együtt, aki belegyezően bólintott szavaira. Ha képesek kicsit csökkenteni a súlyt azon az átkozott járművön, talán Lazziar képes lesz annyira megemelni, hogy a kerék legalább a helyére csússzon egy ügyes mozdulattal.
Pörög, forog, a dobozok és a batyuk egymás hegyén hátán kezdenek magasodni.
Mindeközben mit sem sejtve ki közelít feléjük. Talán ha szeme sarkából ha látja a mozgást, de mit érdekli őt, a feladat most fontosabb. Ügyet sem vet először a felé közeledő alakra. Aki szívének hőn áhított személy, a maga keserédes ízével is.
Na de a szekér nem fog magától helyre jönni, ismét nekifeszülnek közösen a kocsissal. Ami most már a teher levétele után, már legalább megmozdul, azonban csak nem elég ahhoz, hogy a kocsis idejében visszarakja azt az átkozott kereket.
Lazziar mérgesen hörög fel, megrázza a fejét idegesen. Körbetekint, hogy az a szakadt alak, aki nemrég haladt el mellettük ott sétál e még, és bizony, annak az árulkodó pocsolyának a hangját meghallva szinte azonnal rátalál az illetőre, hiába próbál fülét farkát behúzva elsietni tőlük.*
-HÉ te ott koszos! Akarsz öt aranyat keresni de tüstént? Gyere ide, és akkor még egy italra is meghívlak Selyemrévben az ünnepségen.
*Teszi hozzá, hangjában érezhető valamelyest a megvetés a koldusnak látott alak felé, de hát az arany beszél a kutya meg ugat. A szekér meg nem javítja meg magát, vissza is fordul, int a kocsisnak lépjen odébb. Látszólag az a koldus sem valami tagba szakadt alak, arra jó lesz majd a kereket a helyére rakja.*
-Majd amaz oda rakja, te segít emelni.
*Szól oda még a mellette állónak, majd kezével hívogatóan integet ismételten a koldus felé, bár ránézésre az a fajta amivel sürgetné amazt. Mert ugye egy másik mondás is tartja az idő pénz. Ez esetben öt arany az illetőnek csak segítse már ki őket ebből a sártengerből.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.23 21:33:53
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 21:12:03
Üzenet elküldve: 2025-04-23 21:12:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Nem azt mondja, hogy nem nehéz szívvel kerülte ki a piacot, viszont egyelőre tényleg ez a leglogikusabb. Amennyire vágyja a magányt, igazából olyannyira nem esik jól neki. A kis egér társasága is hiányzik, s hiába bujkál bátyja elől, igazából, mélyen magában érzi, hogy visszasírja azt az időt, amikor egymásra találtak itt a városban. Majd idővel elmúlik. Akkor is elmúlt, amikor mostohaapja házát hagyta maga mögött. A főteret lassan maga mögött hagyja, ahogy a Polgárnegyed házait is felváltják a romos, düledező, elhagyott épületek. Volna aranya arra, hogy kényelmesen héderezzen pár napot a Pegazusban. Vagy felkutathatná bátyját, hogy besírja magát mostohája városi lakásába. De ugyebár az azzal járna, amit minél jobban igyekszik elkerülni. Hogy újra szembenézzen azokkal a topáz szemekkel. A gerince mentén rögvest végigfut a hideg borzongás, ami a maga kifacsart módján olyan jóleső, mint amennyire borzalmas is egyben. Elhúzza a száját, ahogy igazít egyet a vállán átvetett batyun. Jobb, ha inkább arra koncentrál, hogy valami épkézláb vackot találjon magának, amit valamennyire rendbe hozhat. Azután pedig egyenes az útja a piacra, hogy beszerezze magának azt a hőn áhított ebet. Már éppen elmosolyodna a gondolatra, mikor kénytelen riadtan felkapni a fejét a hangos csattanásra. A kékek rögvest a zaj irányába fordulnak. Az elé táruló képben egy szekér áll igencsak csálén, egy kisebb, de zömöknek látszó test pedig nem messze tőle pofozza az egyik sártócsát. Az utána következő szitokra pedig már majdnem biztos abban, hogy elkélhet ott a segítség. Bár azt még nem tudja, hogy a csenevész alkatával ugyan mi haszna lehet. Mégsem tud elmenni szó nélkül, így sietősebbre veszi a lépteit, s hamarosan meg is pillantja a baj okozóját: a kereke vesztett kocsit.*
- Ejj.
*Szusszan fel halkan, ahogy közelebb somfordál. Pillanatokon belül megpillantja a kocsist, a távozóban lévő, kukarugdosó törpét, majd a kocsis mellé érkező magasabb termetet is. Azt a magasabb termetet, akinek a látványától egy pillanat alatt fagy meg a vér az ereiben, szorul össze a gyomra és a szíve egyszerre. Szinte kínzóan feszíteni kezd a mellkasa, úgy pillázik ki a csuklya alól, mint a riadt nyuszi, aki éppen a farkassal találta magát szemben.*
- A picsába...
*Sziszegi halkan maga elé, ahogy gyorsan lejjebb húzza arcába a köpeny anyagát. Lazziar. Hát mi a fenét vétett, hogy ismét sikerül belebotlania? Közel van a szekérhez, de talán van még annyi távolsága és ideje, hogy szépen tovább haladjon mellettük. Hisz nem az ő kocsija, nem az ő problémája. Egy koldusnak kinéző alaktól úgy sem remélhetnek sok segítséget, nem igaz? Igaz? Kínjában felnyög, ahogy a lehetőségeit latolgatja, de mindnek az a vége, hogy nem szeretné önszántából megrázni a pofonfát. Bátyja pedig valószínűleg nem ölelgető tárt karokkal fogadná azok után, hogy másodjára is faképnél hagyta. A csuklyát még mélyebben lehúzza. Épp csak annyit lát ki maga is alóla, hogy az úton haladva ne bukjon orra semmiben. Így már kész, hogy szépen eloldalogjon a baleset helyszíne mellett. Az egyik sarkon lefordulva meg majd szépen köddé válik. Hát csak van olyan nagy ez a rohadt város, hogy még egyszer ne fusson bele éppen mostohájába. Egyik kezével a csuklya anyagát markolja, míg a másik a batyu pántját szorongatja. Az egyetlen baj csak az, hogy a nagy sietségben figyelmetlenebbé válik és a következő sártócsát már egy hangos loccsanással az ő bakancsának talpa találja meg.*
- Franc...
*Nyüsszen halkan. De talán reménykedhet annyiban, hogy bátyját és a kocsist lefoglalja annyira a kocsi vizsgálgatása, hogy ez a kósza zaj fel sem fog tűnni. Ugye? Hisz a remény hal meg utoljára, nem? Nem?*
*Nem azt mondja, hogy nem nehéz szívvel kerülte ki a piacot, viszont egyelőre tényleg ez a leglogikusabb. Amennyire vágyja a magányt, igazából olyannyira nem esik jól neki. A kis egér társasága is hiányzik, s hiába bujkál bátyja elől, igazából, mélyen magában érzi, hogy visszasírja azt az időt, amikor egymásra találtak itt a városban. Majd idővel elmúlik. Akkor is elmúlt, amikor mostohaapja házát hagyta maga mögött. A főteret lassan maga mögött hagyja, ahogy a Polgárnegyed házait is felváltják a romos, düledező, elhagyott épületek. Volna aranya arra, hogy kényelmesen héderezzen pár napot a Pegazusban. Vagy felkutathatná bátyját, hogy besírja magát mostohája városi lakásába. De ugyebár az azzal járna, amit minél jobban igyekszik elkerülni. Hogy újra szembenézzen azokkal a topáz szemekkel. A gerince mentén rögvest végigfut a hideg borzongás, ami a maga kifacsart módján olyan jóleső, mint amennyire borzalmas is egyben. Elhúzza a száját, ahogy igazít egyet a vállán átvetett batyun. Jobb, ha inkább arra koncentrál, hogy valami épkézláb vackot találjon magának, amit valamennyire rendbe hozhat. Azután pedig egyenes az útja a piacra, hogy beszerezze magának azt a hőn áhított ebet. Már éppen elmosolyodna a gondolatra, mikor kénytelen riadtan felkapni a fejét a hangos csattanásra. A kékek rögvest a zaj irányába fordulnak. Az elé táruló képben egy szekér áll igencsak csálén, egy kisebb, de zömöknek látszó test pedig nem messze tőle pofozza az egyik sártócsát. Az utána következő szitokra pedig már majdnem biztos abban, hogy elkélhet ott a segítség. Bár azt még nem tudja, hogy a csenevész alkatával ugyan mi haszna lehet. Mégsem tud elmenni szó nélkül, így sietősebbre veszi a lépteit, s hamarosan meg is pillantja a baj okozóját: a kereke vesztett kocsit.*
- Ejj.
*Szusszan fel halkan, ahogy közelebb somfordál. Pillanatokon belül megpillantja a kocsist, a távozóban lévő, kukarugdosó törpét, majd a kocsis mellé érkező magasabb termetet is. Azt a magasabb termetet, akinek a látványától egy pillanat alatt fagy meg a vér az ereiben, szorul össze a gyomra és a szíve egyszerre. Szinte kínzóan feszíteni kezd a mellkasa, úgy pillázik ki a csuklya alól, mint a riadt nyuszi, aki éppen a farkassal találta magát szemben.*
- A picsába...
*Sziszegi halkan maga elé, ahogy gyorsan lejjebb húzza arcába a köpeny anyagát. Lazziar. Hát mi a fenét vétett, hogy ismét sikerül belebotlania? Közel van a szekérhez, de talán van még annyi távolsága és ideje, hogy szépen tovább haladjon mellettük. Hisz nem az ő kocsija, nem az ő problémája. Egy koldusnak kinéző alaktól úgy sem remélhetnek sok segítséget, nem igaz? Igaz? Kínjában felnyög, ahogy a lehetőségeit latolgatja, de mindnek az a vége, hogy nem szeretné önszántából megrázni a pofonfát. Bátyja pedig valószínűleg nem ölelgető tárt karokkal fogadná azok után, hogy másodjára is faképnél hagyta. A csuklyát még mélyebben lehúzza. Épp csak annyit lát ki maga is alóla, hogy az úton haladva ne bukjon orra semmiben. Így már kész, hogy szépen eloldalogjon a baleset helyszíne mellett. Az egyik sarkon lefordulva meg majd szépen köddé válik. Hát csak van olyan nagy ez a rohadt város, hogy még egyszer ne fusson bele éppen mostohájába. Egyik kezével a csuklya anyagát markolja, míg a másik a batyu pántját szorongatja. Az egyetlen baj csak az, hogy a nagy sietségben figyelmetlenebbé válik és a következő sártócsát már egy hangos loccsanással az ő bakancsának talpa találja meg.*
- Franc...
*Nyüsszen halkan. De talán reménykedhet annyiban, hogy bátyját és a kocsist lefoglalja annyira a kocsi vizsgálgatása, hogy ez a kósza zaj fel sem fog tűnni. Ugye? Hisz a remény hal meg utoljára, nem? Nem?*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 17:55:40
Üzenet elküldve: 2025-04-23 17:55:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Mi mást tehetne, bólint a másik szavára. Ő sem szívlelte a folytonos bájolgást apja által rendezett bálokon. A bájvigyort és az illemtartást, na meg a táncok. Azok az ostoba körbe körbe csatangolások, amiket a kényelmes életüket élő fehérnépek annyira imádnak azokban a körökben. Mintha az lenne az egyetlen örömforrásuk. Milyen érdekes, hogy egy kettő teljesen másért volt oda a vele való találkozás után az ilyen bálokon. Oh hányszor hallgatta apja megrovásait amiatt mert elosont egy két fehérmájú fehérnéppel a felsőbb körökből. Mit tehet arról, hogy unalmasnak tartották a hölgyek az általa rendezett gálát.*
-Áh arról szerintem már lecsúsztunk, beették magukat már azokba a körökbe. Ha csak! Nem lesz valami oknál egy két megüresedés. Ki tudja, bármikor elakadhat egy átkozott csirkecsont egy mohóbb falatnál.
*Emeli fel vállait, mint aki nem is gondol semmi rosszra. Balesetek mindig is történtek, és fognak is.
Szerencséjére, vagy épp az ellenkezőjére Wrojth elkapja őt ezzel megmentve egy kis időt, amíg a romvárosba érkeztek. Azonban mi áron. Lehet hagynia kellett volna leugrania a piactéren. Még ha Lazziar annyira nem is nehézsúlyú, könnyen hozzátehetett ahhoz, hogy a kerék lepattanjon a foglalatáról. Aminek köszönhetően, a törpe úgy szállt le, szó szoros értelmében, a kocsiról, mint ahogy a madarak repülnek délnek a hideg idő beköszöntével.
Alig hisz a szemének, és amikor meghallja a csobbanást, csak kikerekedett szemekkel bámulja az eseményeket. Köpni nyelni nem tud, na nem azért mert megszeppent volna a törpe hirtelen, és talán jogosnak mondható kitöréséből, hanem mert fogalma sincs, hogy röhögjön vagy sírjon, vagy éppen ezt egyszerre tegye.
Végül csak nem tudja magában tartani, és egy hatalmas jó ízű nevetésben tör ki, amit nem szégyell a másik előtt. Az amúgy is már fortyogva halad Selyemrév irányába.
Így hát amint kiröhögte magát, mert a kocsis az inkább csak bambul maga elé azóta, mert ő még emészti az eseményeket, hamar lelohasztja kedvét a kifordult kerék látványa.
Lazziar vigyorogva fordul a szekér irányába, és igyekszik azt megemelni nem igazán sok sikerrel, amíg a kocsis, egy kézzel emelve a másikkal meg a kereket igazítva igyekszik. Eddig nem igazán nagy sikerrel.*
*Mi mást tehetne, bólint a másik szavára. Ő sem szívlelte a folytonos bájolgást apja által rendezett bálokon. A bájvigyort és az illemtartást, na meg a táncok. Azok az ostoba körbe körbe csatangolások, amiket a kényelmes életüket élő fehérnépek annyira imádnak azokban a körökben. Mintha az lenne az egyetlen örömforrásuk. Milyen érdekes, hogy egy kettő teljesen másért volt oda a vele való találkozás után az ilyen bálokon. Oh hányszor hallgatta apja megrovásait amiatt mert elosont egy két fehérmájú fehérnéppel a felsőbb körökből. Mit tehet arról, hogy unalmasnak tartották a hölgyek az általa rendezett gálát.*
-Áh arról szerintem már lecsúsztunk, beették magukat már azokba a körökbe. Ha csak! Nem lesz valami oknál egy két megüresedés. Ki tudja, bármikor elakadhat egy átkozott csirkecsont egy mohóbb falatnál.
*Emeli fel vállait, mint aki nem is gondol semmi rosszra. Balesetek mindig is történtek, és fognak is.
Szerencséjére, vagy épp az ellenkezőjére Wrojth elkapja őt ezzel megmentve egy kis időt, amíg a romvárosba érkeztek. Azonban mi áron. Lehet hagynia kellett volna leugrania a piactéren. Még ha Lazziar annyira nem is nehézsúlyú, könnyen hozzátehetett ahhoz, hogy a kerék lepattanjon a foglalatáról. Aminek köszönhetően, a törpe úgy szállt le, szó szoros értelmében, a kocsiról, mint ahogy a madarak repülnek délnek a hideg idő beköszöntével.
Alig hisz a szemének, és amikor meghallja a csobbanást, csak kikerekedett szemekkel bámulja az eseményeket. Köpni nyelni nem tud, na nem azért mert megszeppent volna a törpe hirtelen, és talán jogosnak mondható kitöréséből, hanem mert fogalma sincs, hogy röhögjön vagy sírjon, vagy éppen ezt egyszerre tegye.
Végül csak nem tudja magában tartani, és egy hatalmas jó ízű nevetésben tör ki, amit nem szégyell a másik előtt. Az amúgy is már fortyogva halad Selyemrév irányába.
Így hát amint kiröhögte magát, mert a kocsis az inkább csak bambul maga elé azóta, mert ő még emészti az eseményeket, hamar lelohasztja kedvét a kifordult kerék látványa.
Lazziar vigyorogva fordul a szekér irányába, és igyekszik azt megemelni nem igazán sok sikerrel, amíg a kocsis, egy kézzel emelve a másikkal meg a kereket igazítva igyekszik. Eddig nem igazán nagy sikerrel.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 12:47:56
Üzenet elküldve: 2025-04-23 12:47:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Érdemes lenne egyszer körülnézni az öreg lakásán. Egyre biztosabb, hogy néhány limlom alatt kincseket is találna, bár abban is biztos, hogy erre nem kapna engedélyt, pláne, ha meg is szeretné tartani a talált dolgokat. *
- Pontosabban, mint azok, akik naponta foglalkoznak ilyenekkel?
* Meglepődött arccal figyeli a gnómot. Belőle még kinézni, hogy jobban ért hozzá, de ne felejtsék el, hogy Derk nem tapasztalt ilyen téren. Csoda, hogy a nem esett bele a meredélybe, amikor távolságait nézte.
A kezdőléc mellé a kért táskát is átnyújtja, aztán nem sokkal később vissza is kapja a csomós zsinórt. Egy lemér tíz csomót, majd egy lécet állít az utolsó csomó mellé. *
- Mennyire legyen a meredélytől? Vagy az mindegy, csak legyen lemérve?
* Ha mindegy, akkor otthagyja ahova tette, és csak leméri, hogy mennyire van a szélétől, ha pedig kap utasítást, akkor úgy jár el. *
- Akkor elkezdem az első mérést!
* A kapott zsinórt kifeszíti és megpróbálja pontosan odatenni, bár ez egy kicsit nehéz feladatnak bizonyul, mivel szemből nem látja, hogy merre lejt és, hogy merre vigye, hogy hol legyen egyenes. *
- Így jó?
* Érdemes lenne egyszer körülnézni az öreg lakásán. Egyre biztosabb, hogy néhány limlom alatt kincseket is találna, bár abban is biztos, hogy erre nem kapna engedélyt, pláne, ha meg is szeretné tartani a talált dolgokat. *
- Pontosabban, mint azok, akik naponta foglalkoznak ilyenekkel?
* Meglepődött arccal figyeli a gnómot. Belőle még kinézni, hogy jobban ért hozzá, de ne felejtsék el, hogy Derk nem tapasztalt ilyen téren. Csoda, hogy a nem esett bele a meredélybe, amikor távolságait nézte.
A kezdőléc mellé a kért táskát is átnyújtja, aztán nem sokkal később vissza is kapja a csomós zsinórt. Egy lemér tíz csomót, majd egy lécet állít az utolsó csomó mellé. *
- Mennyire legyen a meredélytől? Vagy az mindegy, csak legyen lemérve?
* Ha mindegy, akkor otthagyja ahova tette, és csak leméri, hogy mennyire van a szélétől, ha pedig kap utasítást, akkor úgy jár el. *
- Akkor elkezdem az első mérést!
* A kapott zsinórt kifeszíti és megpróbálja pontosan odatenni, bár ez egy kicsit nehéz feladatnak bizonyul, mivel szemből nem látja, hogy merre lejt és, hogy merre vigye, hogy hol legyen egyenes. *
- Így jó?
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 10:57:44
Üzenet elküldve: 2025-04-23 10:57:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Jobb nem megpróbálni elkapkodni a sörét a söntésről, ha szükségük van még a csinos kis kacsójukra. Még a végén több kézzel távozik, mint amennyivel érkezett a kocsmába! Fohászkodjanak az istenükhöz, hogy ez ne következzen be! *
- Amint lesz egy kis belátásunk a dolgokba megmutatjuk a nemeseknek, hogy a vadonatúj kis negyedük, amiért annyi vért áldoztak, mégsem olyan biztonságos, mint ahogyan azt gondolták!
* Ezeket a szavakat persze moderált hangnemben közöli, bármennyire is szeretné torkaszakadtából kijelenti, mint valami bűnszervezet feje, aki kész bevenni a negyedet. Nem! Nekik nincs hadseregük, nincs semmi, ami támogatná őket, egyedül magukra számíthatnak, s azt is csak finoman. *
- Nem is rossz ötlet! Ha lenne pénzünk rá, miért is ne? Elvégre, ha pénz kérdése lett a nemesi cím, akkor az annyit is ér, mint a papír, amire azt írták!
* A megállításra kicsit meglepődik, valóban ő volt az aki a árukkal példálózik, azonban nem gondolta volna, hogy abban a pillanatban kiugrana a kocsi hátuljából, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Némán visszaül a helyébe, majd egy aprót sóhajt. Már bemutatta, hogy milyen ügyes a kezeivel, ezzel el is könyvelte a férfit egy közönséges tolvajnak, bár most egy kicsit meginog ez a kis felismerés, ha a szemei rosszak, akkor nehezen fogja észrevenni azt, ami igazán fontos. Nem fogja látni a fától az erdőt! *
- Egy bökő valóban nem ártana, azonban közel sem vagyok annyira kétségbeesett, hogy az első adandó alkalommal…
* Mintha az istenek büntetnék meg mikor visszarántotta Lazziart, ugyanis mondata közben történik a baleset. Nyelvére is majdnem ráharap, amikor is a szekér látványosan dől a vele szembeni oldalra. Lazziar igen szerencsésnek mondhatja magát, mondhatni az istenek védelmét élvezi, ugyanis Wenkroft szabad repülésbe kezd a férfitől egy pár centire. Ahogy ő csak a fejét veri be, úgy a törp kirepül a szövetes kocsi oldalán csupán néhány centivel kerülve el, hogy magával vigye Lazziart. A szövet, ami eddig takarta őket, immáron egy hatalmas lyukkal egészült ki, közben a törp esését egy közeli sártócsa fogja fel. Egy darabig nem mozdul, mintha eszméletét vesztette volna, azonban csak lefagyott. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen megaláztatás éri! Kezeivel kinyomja magát és eltávolítja magát a földtől, majd még térdelve behúz egyet a sártócsának, amitől egy kicsit fel is reped a bőre. Ez azonban nem állítja meg törpöt, amint feláll, néhány egyszerű mozdulattal próbálja letakarítani az arcát, de csak jobban szétkeni. A férfi utasítása nem hatja meg, sőt mintha át is dobná a ló túloldalára. Hirtelen mozdulatlanná válik, és hacsak ők nem nem szólalnak meg, úgy az egyetlen, ami megtöri a csendet, az a lélegzetük. Néhány másodperc múlva a törp elkezd remegni, eleinte csak aprón, aztán elég látványosabban, majd meg is fordul. *
- BASZD MEG A KOCSIDAT!
* Jelenti ki illedelmesen, majd fogcsikorgatva megfordul és otthagyja a párost, intézzék csak el maguk a problémát, mivel neki ki kell adnia a gőzt, s ha maradna, akkor nem csak megemelné a kocsit, de feje tetejére is állítaná, azt meg biztos nem köszönné meg neki senki! Még láthatják, ahogyan a törp félrerúg néhány dolgot az útjából, majd egy szerencsétlen kukának saját röppályát is ad, ami egy romos ház egyetlen épp ablakának ütközik. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Jobb nem megpróbálni elkapkodni a sörét a söntésről, ha szükségük van még a csinos kis kacsójukra. Még a végén több kézzel távozik, mint amennyivel érkezett a kocsmába! Fohászkodjanak az istenükhöz, hogy ez ne következzen be! *
- Amint lesz egy kis belátásunk a dolgokba megmutatjuk a nemeseknek, hogy a vadonatúj kis negyedük, amiért annyi vért áldoztak, mégsem olyan biztonságos, mint ahogyan azt gondolták!
* Ezeket a szavakat persze moderált hangnemben közöli, bármennyire is szeretné torkaszakadtából kijelenti, mint valami bűnszervezet feje, aki kész bevenni a negyedet. Nem! Nekik nincs hadseregük, nincs semmi, ami támogatná őket, egyedül magukra számíthatnak, s azt is csak finoman. *
- Nem is rossz ötlet! Ha lenne pénzünk rá, miért is ne? Elvégre, ha pénz kérdése lett a nemesi cím, akkor az annyit is ér, mint a papír, amire azt írták!
* A megállításra kicsit meglepődik, valóban ő volt az aki a árukkal példálózik, azonban nem gondolta volna, hogy abban a pillanatban kiugrana a kocsi hátuljából, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Némán visszaül a helyébe, majd egy aprót sóhajt. Már bemutatta, hogy milyen ügyes a kezeivel, ezzel el is könyvelte a férfit egy közönséges tolvajnak, bár most egy kicsit meginog ez a kis felismerés, ha a szemei rosszak, akkor nehezen fogja észrevenni azt, ami igazán fontos. Nem fogja látni a fától az erdőt! *
- Egy bökő valóban nem ártana, azonban közel sem vagyok annyira kétségbeesett, hogy az első adandó alkalommal…
* Mintha az istenek büntetnék meg mikor visszarántotta Lazziart, ugyanis mondata közben történik a baleset. Nyelvére is majdnem ráharap, amikor is a szekér látványosan dől a vele szembeni oldalra. Lazziar igen szerencsésnek mondhatja magát, mondhatni az istenek védelmét élvezi, ugyanis Wenkroft szabad repülésbe kezd a férfitől egy pár centire. Ahogy ő csak a fejét veri be, úgy a törp kirepül a szövetes kocsi oldalán csupán néhány centivel kerülve el, hogy magával vigye Lazziart. A szövet, ami eddig takarta őket, immáron egy hatalmas lyukkal egészült ki, közben a törp esését egy közeli sártócsa fogja fel. Egy darabig nem mozdul, mintha eszméletét vesztette volna, azonban csak lefagyott. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen megaláztatás éri! Kezeivel kinyomja magát és eltávolítja magát a földtől, majd még térdelve behúz egyet a sártócsának, amitől egy kicsit fel is reped a bőre. Ez azonban nem állítja meg törpöt, amint feláll, néhány egyszerű mozdulattal próbálja letakarítani az arcát, de csak jobban szétkeni. A férfi utasítása nem hatja meg, sőt mintha át is dobná a ló túloldalára. Hirtelen mozdulatlanná válik, és hacsak ők nem nem szólalnak meg, úgy az egyetlen, ami megtöri a csendet, az a lélegzetük. Néhány másodperc múlva a törp elkezd remegni, eleinte csak aprón, aztán elég látványosabban, majd meg is fordul. *
- BASZD MEG A KOCSIDAT!
* Jelenti ki illedelmesen, majd fogcsikorgatva megfordul és otthagyja a párost, intézzék csak el maguk a problémát, mivel neki ki kell adnia a gőzt, s ha maradna, akkor nem csak megemelné a kocsit, de feje tetejére is állítaná, azt meg biztos nem köszönné meg neki senki! Még láthatják, ahogyan a törp félrerúg néhány dolgot az útjából, majd egy szerencsétlen kukának saját röppályát is ad, ami egy romos ház egyetlen épp ablakának ütközik. *
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-23 04:01:54
Üzenet elküldve: 2025-04-23 04:01:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Hát igen. Az öreg sok mindent kitalált már az évek során. Olyat is aminek hasznát vennék, de habár nem vallaná be, de olyat is, ami maximum papírnehezék lehetne. Miközben haladnak a meredély felé elmondja a módszert amivel lemérik, majd annak a területét. A fiatal férfi szavaira bólogat.*
-Használják bizony. Építkezéseken, de földmérések során is igen gyakori eljárás. Csak mi pontosabb mérést fogunk náluk végezni.
*Mikor a lécet felé nyújtják akkor elveszi.*
-A táskámat is fiam!
*Abból egy zsinórt vesz ki, amit kiteker és a segítségével leméri a hídtól a kezdőpontot. Majd egy a másik számára már ismerős kötelet vesz elő.*
-Pontosan tíz csomónyira tedd le a következő lécet, de mérd oda a meredély széléhez is!
*Közben a táskájából egy másik zsinórt is elővesz és ráköti a kezdőlécre. Ahogy mondta pont a második festett rész tetejére, majd annak a végét is odaadja a legénynek.*
-Utána mérhetjük ezt hozzá.
*Hát igen. Az öreg sok mindent kitalált már az évek során. Olyat is aminek hasznát vennék, de habár nem vallaná be, de olyat is, ami maximum papírnehezék lehetne. Miközben haladnak a meredély felé elmondja a módszert amivel lemérik, majd annak a területét. A fiatal férfi szavaira bólogat.*
-Használják bizony. Építkezéseken, de földmérések során is igen gyakori eljárás. Csak mi pontosabb mérést fogunk náluk végezni.
*Mikor a lécet felé nyújtják akkor elveszi.*
-A táskámat is fiam!
*Abból egy zsinórt vesz ki, amit kiteker és a segítségével leméri a hídtól a kezdőpontot. Majd egy a másik számára már ismerős kötelet vesz elő.*
-Pontosan tíz csomónyira tedd le a következő lécet, de mérd oda a meredély széléhez is!
*Közben a táskájából egy másik zsinórt is elővesz és ráköti a kezdőlécre. Ahogy mondta pont a második festett rész tetejére, majd annak a végét is odaadja a legénynek.*
-Utána mérhetjük ezt hozzá.
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:23:36
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:23:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 18/20 //
* A romokkal tarkított városrész is kedvelt helye a tündér-mosómedve duónak. Mind a ketten szeretnek a köveken mászkálni és régi cuccokat feltúrni. Van egy kedvenc romjuk is, ami kincseskamraként funkcionál. Van itt mindenféle ócska kacat. Görbe kanál, díszes gomb, kifakult nemesi kabát, meg még lehetne sorolni. Most is felkeresik majd a rejteket, de előbb még a játéknak van az ideje. Ketten felkapaszkodnak egy kőkerítésre, ahonnan pazar kilátás nyílik. Ezután megpróbálja idomítani tovább. Arra szeretné rávenni már egy ideje, hogy másszon fel a karjába.*
- Zápor fel!* Paskolja meg a saját karját és szájával hívogató hangot add ki. Ezt többször is eljátssza, hogy érthetőbb legyen. Korábban ilyenkor felemelte a karjai közzé. Rá kellett már jönnie, hogy mit akarnak tőle. Oda is tipeg hozzá kétlábon a mosómedve, de nem mászik fel, csak kinyújtja felé a két mancsát.*
- Menthetetlen vagy, te mihaszna!* Korholja, de felemeli, mint a kisgyermeket. Karjába fekteti és megvakargatja a füle tövét.*
- Ezen még majd dolgozunk azért.* Aztán leteszi és felkeresik közösen a bunkert. Ott mindenki a saját hobbijának élhet. A tündér bútorok fiókjaiban turkál, a mosómedve, meg a különféle dolgokat rágcsálja meg. Amikor pedig megunja Alesian, akkor felugrik az ágyra és birkózni kezd a szörgolyóval.*
* A romokkal tarkított városrész is kedvelt helye a tündér-mosómedve duónak. Mind a ketten szeretnek a köveken mászkálni és régi cuccokat feltúrni. Van egy kedvenc romjuk is, ami kincseskamraként funkcionál. Van itt mindenféle ócska kacat. Görbe kanál, díszes gomb, kifakult nemesi kabát, meg még lehetne sorolni. Most is felkeresik majd a rejteket, de előbb még a játéknak van az ideje. Ketten felkapaszkodnak egy kőkerítésre, ahonnan pazar kilátás nyílik. Ezután megpróbálja idomítani tovább. Arra szeretné rávenni már egy ideje, hogy másszon fel a karjába.*
- Zápor fel!* Paskolja meg a saját karját és szájával hívogató hangot add ki. Ezt többször is eljátssza, hogy érthetőbb legyen. Korábban ilyenkor felemelte a karjai közzé. Rá kellett már jönnie, hogy mit akarnak tőle. Oda is tipeg hozzá kétlábon a mosómedve, de nem mászik fel, csak kinyújtja felé a két mancsát.*
- Menthetetlen vagy, te mihaszna!* Korholja, de felemeli, mint a kisgyermeket. Karjába fekteti és megvakargatja a füle tövét.*
- Ezen még majd dolgozunk azért.* Aztán leteszi és felkeresik közösen a bunkert. Ott mindenki a saját hobbijának élhet. A tündér bútorok fiókjaiban turkál, a mosómedve, meg a különféle dolgokat rágcsálja meg. Amikor pedig megunja Alesian, akkor felugrik az ágyra és birkózni kezd a szörgolyóval.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:25:37
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:25:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós páros//
*Volt már benne része, igaz azt a kis vitájukat is csak annyira lehet annak nevezni, mint aki bokáig lép bele a tengerbe. Sejtése szerint, egy igazi vita a törpével, alsó hangon nem fejeződik be egy kisebb vérontásnál. Az indoknak pedig nem kell nagyobbnak lennie, minthogy ki lopta el a sörét véletlenül a söntésről.*
-Azt mondod? Pedig az a specialitásom.
*Kacag fel röviden. Bár a komorság valamelyest hat rá, így végighallgatja a törpe maradék mondandóját.*
-Az ördög vigye el akkor. Valahol el kell kezdeni, ha más nem akkor az első lépéssekkel. Mit tudunk csinálni, a sírással nem megyünk semmire.
*Teszi hozzá, bár nem tudja mennyire biztatóak a szavai. Hatalmasat fognak csapni a lecsóba, ha a tervüket valamelyest elkezdik. A kérdés azonban továbbra is, az, hogy hogyan.*
-Persze, berontasz oda, aztán? Kérsz magadnak egy nemesi címet ha már arra jársz?
*Viccelődik ismét, bár biztosan szép látvány lenne az is. Lehet elbírna egy vagy két őrrel cimborája, főleg ha van benne egy kis löket.
Csak biccent egyet a másik szavára. Erősen kétli a betört orrú ficsúr előfog kerülni valaha is életében. Bár igaz, jobb félni mint megijedni.
A Törpe felszólására mi szerint mit találhatnak a piac sorai között, úgy gondolta leugrik és megnézi vele. Erre viszont a törpe még idejében felpattan és majdnem nyakon csípi. Éppen a lába lóg csak ki a szekérből, mire az erős kar visszarántja maga mellé az ülésbe.
A kocsis pár szitok szóval csapja vissza rájuk az ajtót, hogy mi a fenét művelnek ott hátul, amit szerencséjükre hamar el is felejt, mert épp a tömegen halad át.*
-Hát valamelyik isten áldjon meg téged, akkor meg miért érdeklődsz az árú iránt, már azt hittem akarsz magadnak venni valami jobb bökőt ahelyett a rozsdás vacak helyett
*Zsörtölődik, ahogy igazítgatja magát a törpe mellett, majd kényelmesebben helyet is foglal.
Most már nincsenek messze, a céljuktól, ahogy ismét kitekint már látja is a hátrahagyott romos viskóknak a maradványait, szerencséjükre a kocsit lehet épp selyemrévbe tartott eredetileg is. Így szinte páholyban érkezhetnek meg a mulatságba mint a nagyurak. Milyen érdekes is az élet.
Már a romváros hátrahagyott utcáit gördülnek be. Érezhető, hogy az út itt legalább annyira van rossz állapotban, mint amikor a városon kívüli földutakon gurultak.
Ekkor történik az, amire nem igazán számított. Egy hatalmas reccsenéssel, a kocsi hirtelen megreked, és érezhetően meg is bukik az ő oldalukra.
A kocsis irdatlan szitkozódásba kezd, és lepattan a kocsi elejéről, hogy megnézze mi történt.
Lazziar is végül összeszedve magát, remélhetőleg nem kell a törpét lesöpörnie magáról a bukás miatt. Lepattan a kocsiról és a kocsissal együtt nézi baleset okozóját.
A kocsi kereke leugrott a helyéről, ahogy egy nagyobb kőben megpattant. Forgatja is a szemét, majd egy hatalmas sóhajjal szólal fel.*
-Wrojth, gyere emeljük meg.
*Szólal fel szinte fájdalmasan, valahogy érezte ez az utazás, túl könnyen ment ez idáig.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 17:39:59
*Volt már benne része, igaz azt a kis vitájukat is csak annyira lehet annak nevezni, mint aki bokáig lép bele a tengerbe. Sejtése szerint, egy igazi vita a törpével, alsó hangon nem fejeződik be egy kisebb vérontásnál. Az indoknak pedig nem kell nagyobbnak lennie, minthogy ki lopta el a sörét véletlenül a söntésről.*
-Azt mondod? Pedig az a specialitásom.
*Kacag fel röviden. Bár a komorság valamelyest hat rá, így végighallgatja a törpe maradék mondandóját.*
-Az ördög vigye el akkor. Valahol el kell kezdeni, ha más nem akkor az első lépéssekkel. Mit tudunk csinálni, a sírással nem megyünk semmire.
*Teszi hozzá, bár nem tudja mennyire biztatóak a szavai. Hatalmasat fognak csapni a lecsóba, ha a tervüket valamelyest elkezdik. A kérdés azonban továbbra is, az, hogy hogyan.*
-Persze, berontasz oda, aztán? Kérsz magadnak egy nemesi címet ha már arra jársz?
*Viccelődik ismét, bár biztosan szép látvány lenne az is. Lehet elbírna egy vagy két őrrel cimborája, főleg ha van benne egy kis löket.
Csak biccent egyet a másik szavára. Erősen kétli a betört orrú ficsúr előfog kerülni valaha is életében. Bár igaz, jobb félni mint megijedni.
A Törpe felszólására mi szerint mit találhatnak a piac sorai között, úgy gondolta leugrik és megnézi vele. Erre viszont a törpe még idejében felpattan és majdnem nyakon csípi. Éppen a lába lóg csak ki a szekérből, mire az erős kar visszarántja maga mellé az ülésbe.
A kocsis pár szitok szóval csapja vissza rájuk az ajtót, hogy mi a fenét művelnek ott hátul, amit szerencséjükre hamar el is felejt, mert épp a tömegen halad át.*
-Hát valamelyik isten áldjon meg téged, akkor meg miért érdeklődsz az árú iránt, már azt hittem akarsz magadnak venni valami jobb bökőt ahelyett a rozsdás vacak helyett
*Zsörtölődik, ahogy igazítgatja magát a törpe mellett, majd kényelmesebben helyet is foglal.
Most már nincsenek messze, a céljuktól, ahogy ismét kitekint már látja is a hátrahagyott romos viskóknak a maradványait, szerencséjükre a kocsit lehet épp selyemrévbe tartott eredetileg is. Így szinte páholyban érkezhetnek meg a mulatságba mint a nagyurak. Milyen érdekes is az élet.
Már a romváros hátrahagyott utcáit gördülnek be. Érezhető, hogy az út itt legalább annyira van rossz állapotban, mint amikor a városon kívüli földutakon gurultak.
Ekkor történik az, amire nem igazán számított. Egy hatalmas reccsenéssel, a kocsi hirtelen megreked, és érezhetően meg is bukik az ő oldalukra.
A kocsis irdatlan szitkozódásba kezd, és lepattan a kocsi elejéről, hogy megnézze mi történt.
Lazziar is végül összeszedve magát, remélhetőleg nem kell a törpét lesöpörnie magáról a bukás miatt. Lepattan a kocsiról és a kocsissal együtt nézi baleset okozóját.
A kocsi kereke leugrott a helyéről, ahogy egy nagyobb kőben megpattant. Forgatja is a szemét, majd egy hatalmas sóhajjal szólal fel.*
-Wrojth, gyere emeljük meg.
*Szólal fel szinte fájdalmasan, valahogy érezte ez az utazás, túl könnyen ment ez idáig.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 17:39:59
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-09 09:41:09
Üzenet elküldve: 2025-04-09 09:41:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Valóban eléggé gépiesnek tűnnek azok a festések. Gyorsan körbe is néz a szemeivel, hogy nem e rejtette el a csodaszerkezetét a nagyvilág elől, s csak titkolja. Nem lepné meg, ha találna itt olyan dolgokat, amik akár egy kicsit, vagy épp nagyban megkönnyítené valakinek az életét. *
- Értettem!
* Valóban végtelenségig húzhatná a dolgokat, ám akkor fizetést sem kapna, de ha mégis azt előre szeretné tudni, mert akkor többet fogja jártatni a száját. A táskát felveszi a hátára, valószínű ezzel lesz a legkevesebb probléma, nem úgy, mint a deszkákkal, aminél útközben figyelni kell, nehogy lekeverjen valakinek egy olyan tockost, hogy ott is maradjon. Végül csak sikerül felvenni egyik válla felé és ott tartani, majd felveszi a talpakat is. Valóban kellemetlen, s nincs is hozzászokva ennyi dolog egyszerre való cipeléséhez, ezt azonban próbálja elrejteni az arcáról, s csak akkor grimaszolni a tehertől, vagy éppen a fáradtságtól, amint a gnóm nem figyel.
Kap egy kis fejtágítást az oda úton, bár egy rossz szava sem lehet, elvégre ő kérte, szóval végighallgatja az öreget. Mire végez a magyarázattal oda is érnek ahhoz a kezdő ponthoz, amiről beszélt. Leteszi az összes dolgot híd mellett, épp elég messze tőle, hogy valami arra járó még véletlenül se rúgja a mélybe. *
- Érdekes mérési folyamat, még nem hallottam ilyesmiről, de gondolom sokan használják.
* Közben kivesz egy lécet a sok közül, ami a kezdő lécként fog funkcionálni, majd odaadja a gnómnak, ha ő szeretné lerakni a legelső lécet a sok közül. Nem fog vele vitatkozni, ha ő szeretné elkezdeni, de azért nem mond nemet, ha Derknek felkínálná a lehetőséget. Így is lesz mit mesélni az ismerőseinek, ha végeztek. *
* Valóban eléggé gépiesnek tűnnek azok a festések. Gyorsan körbe is néz a szemeivel, hogy nem e rejtette el a csodaszerkezetét a nagyvilág elől, s csak titkolja. Nem lepné meg, ha találna itt olyan dolgokat, amik akár egy kicsit, vagy épp nagyban megkönnyítené valakinek az életét. *
- Értettem!
* Valóban végtelenségig húzhatná a dolgokat, ám akkor fizetést sem kapna, de ha mégis azt előre szeretné tudni, mert akkor többet fogja jártatni a száját. A táskát felveszi a hátára, valószínű ezzel lesz a legkevesebb probléma, nem úgy, mint a deszkákkal, aminél útközben figyelni kell, nehogy lekeverjen valakinek egy olyan tockost, hogy ott is maradjon. Végül csak sikerül felvenni egyik válla felé és ott tartani, majd felveszi a talpakat is. Valóban kellemetlen, s nincs is hozzászokva ennyi dolog egyszerre való cipeléséhez, ezt azonban próbálja elrejteni az arcáról, s csak akkor grimaszolni a tehertől, vagy éppen a fáradtságtól, amint a gnóm nem figyel.
Kap egy kis fejtágítást az oda úton, bár egy rossz szava sem lehet, elvégre ő kérte, szóval végighallgatja az öreget. Mire végez a magyarázattal oda is érnek ahhoz a kezdő ponthoz, amiről beszélt. Leteszi az összes dolgot híd mellett, épp elég messze tőle, hogy valami arra járó még véletlenül se rúgja a mélybe. *
- Érdekes mérési folyamat, még nem hallottam ilyesmiről, de gondolom sokan használják.
* Közben kivesz egy lécet a sok közül, ami a kezdő lécként fog funkcionálni, majd odaadja a gnómnak, ha ő szeretné lerakni a legelső lécet a sok közül. Nem fog vele vitatkozni, ha ő szeretné elkezdeni, de azért nem mond nemet, ha Derknek felkínálná a lehetőséget. Így is lesz mit mesélni az ismerőseinek, ha végeztek. *
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-05 17:01:58
Üzenet elküldve: 2025-04-05 17:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
-Helyes, helyes.
*Hívja beljebb a másikat, aki ha szétnéz akkor láthatja a léceket amik le vannak téve egymástól biztos távolságra a munkapadra száradni, ami már megtörtént úgyhogy nem kell tartani, hogy összekennék a másikat. Rajtuk olyan pontossággal váltogatják a festett és festetlen részek egymást mintha az öregnek arra is lenne egy gépe. Pedig nincs. Ez a gnóm pontosság és a türelmes munka eredménye. Ha a lába nem is jó, de ami munkára képes abban nem lehet csalódni.*
-Ej, de sürgős! De nem baj jobb is mintha csak húznád a dolgot. Akár indulhatunk is. Azokat a deszkákat és a mellettük lévő fatalpakat meg a táskámat kéne vinned. Aztán mehetünk.
*Ez már nevezhető egy kényelmetlen tehernek még a fiatal férfi számára is. Akinek, ahogy kérte úgy kezd el az öreg magyarázni.*
-A csonthídnál kezdünk. Lemérünk egy biztos távot tőle és leszúrjuk vagy felállítjuk a kezdőlécünket. Majd attól balra a meredélytől ugyan akkora távolságra elhelyezünk még egy lécet öt vagy elég tíz méterre is. Azok közé egy zsinórt kell kifeszíteni úgy, hogy a kezdőléc második festett részének tetejétől kezdve a második lécig húzódjon. Vízmértékkel megnézzük, hogy egyenes-e a zsinór és ha igen akkor, azt nézzük meg, hogy a második lécen
a második festett sáv tetejétől mennyire tér el a zsinór vége. Ezt feljegyzem és haladhatunk tovább a következő léccel. Arra megint csak ugyan onnan fogjuk a zsinórt odamérni. Ha kifogytunk a lécekből akkor fölszedjük az eddig lerakottakat, kivéve a legelsőt, mert az jelöli a kezdőpontunkat.
*Ha még érdeklődik a mások arra is válaszol türelmesen az öreg és lassan el is érik a meredélyt.*
-Akkor kezdhetjük is.
-Helyes, helyes.
*Hívja beljebb a másikat, aki ha szétnéz akkor láthatja a léceket amik le vannak téve egymástól biztos távolságra a munkapadra száradni, ami már megtörtént úgyhogy nem kell tartani, hogy összekennék a másikat. Rajtuk olyan pontossággal váltogatják a festett és festetlen részek egymást mintha az öregnek arra is lenne egy gépe. Pedig nincs. Ez a gnóm pontosság és a türelmes munka eredménye. Ha a lába nem is jó, de ami munkára képes abban nem lehet csalódni.*
-Ej, de sürgős! De nem baj jobb is mintha csak húznád a dolgot. Akár indulhatunk is. Azokat a deszkákat és a mellettük lévő fatalpakat meg a táskámat kéne vinned. Aztán mehetünk.
*Ez már nevezhető egy kényelmetlen tehernek még a fiatal férfi számára is. Akinek, ahogy kérte úgy kezd el az öreg magyarázni.*
-A csonthídnál kezdünk. Lemérünk egy biztos távot tőle és leszúrjuk vagy felállítjuk a kezdőlécünket. Majd attól balra a meredélytől ugyan akkora távolságra elhelyezünk még egy lécet öt vagy elég tíz méterre is. Azok közé egy zsinórt kell kifeszíteni úgy, hogy a kezdőléc második festett részének tetejétől kezdve a második lécig húzódjon. Vízmértékkel megnézzük, hogy egyenes-e a zsinór és ha igen akkor, azt nézzük meg, hogy a második lécen
a második festett sáv tetejétől mennyire tér el a zsinór vége. Ezt feljegyzem és haladhatunk tovább a következő léccel. Arra megint csak ugyan onnan fogjuk a zsinórt odamérni. Ha kifogytunk a lécekből akkor fölszedjük az eddig lerakottakat, kivéve a legelsőt, mert az jelöli a kezdőpontunkat.
*Ha még érdeklődik a mások arra is válaszol türelmesen az öreg és lassan el is érik a meredélyt.*
-Akkor kezdhetjük is.
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-04 18:20:58
Üzenet elküldve: 2025-04-04 18:20:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
// Zárás //
*Alesiannal ellentétben a vadhoz hasonló ösztönök még nem igazán haltak ki Szikrából. Így számára a csendesebb és jobban beláthatóbb környék sokkal biztonságosabb, mint egy kétlábúakkal teli, ahol nem ismer senkit.*
-Hihi!
*Kacag fel csak röviden, még a félelem azért mardossa őt, de Alesian hajbókolása lassacskán megtöri ezt a jeget is nála.*
-Nekem ez is csak egy odú. Csak nagy!
*Teszi hozzá egy enyhe mosollyal. Mit is ért ő az ilyesmihez. Otthon, fedő a fej felett, étel a gyomorban és valaki akivel éjjelente összebújhat egy kiadós alvásra. Másra nincs is szüksége.*
-Akiket én láttam, az álmomban, azok gonoszak voltak.
*A mosoly ekkor lohad le ismét egy picit, de legalább már nem töri ki őt a frász. Szeme viszont egyből meglepetten kerekedik ki, amint egy újabb érdekes történelmi eseménnyel tágítja kíváncsi kis fejét. De nem tetszését kifejezve megrázza a fejét. Ugyan is képtelen elhinni, hogy ez igaz lenne.*
-Nem hiszem el, biztos nem.
*Amint a kaputól nem messze megállnak, Szikra végre fellélegezhet. Ismét egy kellemes enyhe mosollyal bólint Alesian felé.*
-Igen, köszönöm. Jó volt újra látni.
*A mosoly még nagyobbra kerekedik, mikor Alesian megígéri megfogja majd látogatni, még mielőtt a férfi elmehetne, nem ússza meg. Gyorsan magához öleli búcsúképpen.*
-Mindenképpen! Ha majd készen lesz a kertem megakarom neked mutatni!
*Szívesen körbevezetni, de majd meghagyja ezt az alkalmat legközelebbre.*
-Igyekszem!
*Mondja picit hangosabban, ahogy már integet a férfinak, majd nem is marad kint sokáig, visszamegy a rezidencia óvó falai közé. Alig várja, hogy újra láthassa Trylnort, kíváncsi mit fog szólni majd a kis meglepetéséhez.*
// Zárás //
*Alesiannal ellentétben a vadhoz hasonló ösztönök még nem igazán haltak ki Szikrából. Így számára a csendesebb és jobban beláthatóbb környék sokkal biztonságosabb, mint egy kétlábúakkal teli, ahol nem ismer senkit.*
-Hihi!
*Kacag fel csak röviden, még a félelem azért mardossa őt, de Alesian hajbókolása lassacskán megtöri ezt a jeget is nála.*
-Nekem ez is csak egy odú. Csak nagy!
*Teszi hozzá egy enyhe mosollyal. Mit is ért ő az ilyesmihez. Otthon, fedő a fej felett, étel a gyomorban és valaki akivel éjjelente összebújhat egy kiadós alvásra. Másra nincs is szüksége.*
-Akiket én láttam, az álmomban, azok gonoszak voltak.
*A mosoly ekkor lohad le ismét egy picit, de legalább már nem töri ki őt a frász. Szeme viszont egyből meglepetten kerekedik ki, amint egy újabb érdekes történelmi eseménnyel tágítja kíváncsi kis fejét. De nem tetszését kifejezve megrázza a fejét. Ugyan is képtelen elhinni, hogy ez igaz lenne.*
-Nem hiszem el, biztos nem.
*Amint a kaputól nem messze megállnak, Szikra végre fellélegezhet. Ismét egy kellemes enyhe mosollyal bólint Alesian felé.*
-Igen, köszönöm. Jó volt újra látni.
*A mosoly még nagyobbra kerekedik, mikor Alesian megígéri megfogja majd látogatni, még mielőtt a férfi elmehetne, nem ússza meg. Gyorsan magához öleli búcsúképpen.*
-Mindenképpen! Ha majd készen lesz a kertem megakarom neked mutatni!
*Szívesen körbevezetni, de majd meghagyja ezt az alkalmat legközelebbre.*
-Igyekszem!
*Mondja picit hangosabban, ahogy már integet a férfinak, majd nem is marad kint sokáig, visszamegy a rezidencia óvó falai közé. Alig várja, hogy újra láthassa Trylnort, kíváncsi mit fog szólni majd a kis meglepetéséhez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902