Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:14:54
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Olykor el-elnézi a csirkét habzsoló Nisamiet, de már nem érzi azt a korábban érzett lenézést, ami kezdetekben kialakult benne. Míg velük volt, rájött egy-két dologra és megvilágosodott bizonyos kérdésekben. Lassan neki is elég lesz az evésből, a zöldség is jól esett, bár nem szokott túl sokat enni belőle. A fűszersó, vagy mi a fene, amivel a lány bekente sütés előtt, valóban ízletessé tette a húst. A tűzbe dobja a csontokat, majd jóízűt böfög. Jól esne most egy kis bor.
A kis tücsök vonásai nyugodtabbnak látszanak most, hogy tele a hasa. A kialakuló, bizalmas hangú beszélgetés pedig lassan beindul. A lány nevetésében nincs semmi öröm, semmi derű, helyette mintha keserűséget és fájdalmat hallana ki belőle.
A választ hallva bebizonyosodik, hogy igaza van. A medvetermetű végignéz a viskón és a környező romokon. Mintha Nisamie most megnyílt volna előtte kicsit, pedig eddig zárkózott volt, mintha féltette volna az igazságot. Hogy a hús megosztása vagy a jóllakottság hozta ki belőle ezt az őszinteséget, nem tudni, de a medvetermetű elgondolkodik a szavakon.
A kifogáson, hogy miért is nem mentek már el és gyújtották fel a házat, csak degradálón elmosolyodik. Látszik rajta, hogy számára ez nem magyarázat. Nisamie dühösnek tűnik, hogy valójában kire, azt nem tudni. Vagy a medvetermetűre, hogy ilyen válaszokat kényszerített ki belőle vagy magára, hogy ennyire kinyílt neki.
Amikor elindul befelé, a férfi a tönkön ülve marad, szürke tekintetét a lángokba mélyeszti, amikor megszólal, még mielőtt a lány beérne a házba a minden bizonnyal apjának megrakott tányérral.*
- Holnap elmegyek. *Dörmögi még mindig a lángokba révülve.*
- Ez a ház a te láncod és addig nem fogsz elmenni, amíg ez a lánc ide köt. *A hangja kifejezéstelen, megborzongathatja Nisamie nyakát, jeges rémületet csempészhet a gerincébe.*
- Egy hat múlva visszajövök. És ha itt lesztek, megöllek téged is és az apádat is. *Néz fel a lány hátára.*
- Amíg valami nem kényszerít arra, hogy itt hagyd ezt a börtönt, nem fogsz elmenni és itt rohadsz meg élve. Egy hat elég, hogy kitalálj valamit. Ha nem, még utoljára találkozunk. *Fejezi be elhalkulva, a levegőben hagyva az ígéretet.*
*Olykor el-elnézi a csirkét habzsoló Nisamiet, de már nem érzi azt a korábban érzett lenézést, ami kezdetekben kialakult benne. Míg velük volt, rájött egy-két dologra és megvilágosodott bizonyos kérdésekben. Lassan neki is elég lesz az evésből, a zöldség is jól esett, bár nem szokott túl sokat enni belőle. A fűszersó, vagy mi a fene, amivel a lány bekente sütés előtt, valóban ízletessé tette a húst. A tűzbe dobja a csontokat, majd jóízűt böfög. Jól esne most egy kis bor.
A kis tücsök vonásai nyugodtabbnak látszanak most, hogy tele a hasa. A kialakuló, bizalmas hangú beszélgetés pedig lassan beindul. A lány nevetésében nincs semmi öröm, semmi derű, helyette mintha keserűséget és fájdalmat hallana ki belőle.
A választ hallva bebizonyosodik, hogy igaza van. A medvetermetű végignéz a viskón és a környező romokon. Mintha Nisamie most megnyílt volna előtte kicsit, pedig eddig zárkózott volt, mintha féltette volna az igazságot. Hogy a hús megosztása vagy a jóllakottság hozta ki belőle ezt az őszinteséget, nem tudni, de a medvetermetű elgondolkodik a szavakon.
A kifogáson, hogy miért is nem mentek már el és gyújtották fel a házat, csak degradálón elmosolyodik. Látszik rajta, hogy számára ez nem magyarázat. Nisamie dühösnek tűnik, hogy valójában kire, azt nem tudni. Vagy a medvetermetűre, hogy ilyen válaszokat kényszerített ki belőle vagy magára, hogy ennyire kinyílt neki.
Amikor elindul befelé, a férfi a tönkön ülve marad, szürke tekintetét a lángokba mélyeszti, amikor megszólal, még mielőtt a lány beérne a házba a minden bizonnyal apjának megrakott tányérral.*
- Holnap elmegyek. *Dörmögi még mindig a lángokba révülve.*
- Ez a ház a te láncod és addig nem fogsz elmenni, amíg ez a lánc ide köt. *A hangja kifejezéstelen, megborzongathatja Nisamie nyakát, jeges rémületet csempészhet a gerincébe.*
- Egy hat múlva visszajövök. És ha itt lesztek, megöllek téged is és az apádat is. *Néz fel a lány hátára.*
- Amíg valami nem kényszerít arra, hogy itt hagyd ezt a börtönt, nem fogsz elmenni és itt rohadsz meg élve. Egy hat elég, hogy kitalálj valamit. Ha nem, még utoljára találkozunk. *Fejezi be elhalkulva, a levegőben hagyva az ígéretet.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-18 16:16:10
Üzenet elküldve: 2020-10-18 16:16:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Meglepően harcias és erős a fruska, függetlenül attól, hogy testszerte szenvedés és kínzás nyomai uralkodnak rajta. A könnytől iszamós arcán elmázolódik a kosz, mi a fogva tartása alatt ráragadt. A szorítása sem gyengéd, jelezvén furcsa módon, hogy valóban ölni akar, így nem meglepő Grüksunosz ütése, még akkor sem, ha ezúttal egy női támadóról van szó.*
- Ungh... *Szalad ki a levegő a lány tüdejéből, meglibbentve a férfi haját, majd tekintete is elkerekedik, de a szorítása csupán ernyed, nem hagyja azt abba, újult erővel próbál támadni, igaz, teljes testsúlya immár Grükre nehezedik, mert a lány lábából kiszalad az erő. A férfi könnyedén elkapja az egyik kezet, s egy fájdalmas jajkiáltás kíséretében annak rendje, módja szerint fordul a lány is a tekeréssel egy irányban. A váratlan fordulat csak ezután következik, mert a másik keze is ernyed, a elengedi a nyakat, de csak azért, hogy a férfi oldalán lévő tőr markolatára markoljon, s a hüvelyből megpróbálja azt kirántani.*
- Meghalsz, bérenc! *Sziszegi fájdalmasan, kitekeredve, s a tőr lassan emelkedik ki hüvelyéből.*
*Meglepően harcias és erős a fruska, függetlenül attól, hogy testszerte szenvedés és kínzás nyomai uralkodnak rajta. A könnytől iszamós arcán elmázolódik a kosz, mi a fogva tartása alatt ráragadt. A szorítása sem gyengéd, jelezvén furcsa módon, hogy valóban ölni akar, így nem meglepő Grüksunosz ütése, még akkor sem, ha ezúttal egy női támadóról van szó.*
- Ungh... *Szalad ki a levegő a lány tüdejéből, meglibbentve a férfi haját, majd tekintete is elkerekedik, de a szorítása csupán ernyed, nem hagyja azt abba, újult erővel próbál támadni, igaz, teljes testsúlya immár Grükre nehezedik, mert a lány lábából kiszalad az erő. A férfi könnyedén elkapja az egyik kezet, s egy fájdalmas jajkiáltás kíséretében annak rendje, módja szerint fordul a lány is a tekeréssel egy irányban. A váratlan fordulat csak ezután következik, mert a másik keze is ernyed, a elengedi a nyakat, de csak azért, hogy a férfi oldalán lévő tőr markolatára markoljon, s a hüvelyből megpróbálja azt kirántani.*
- Meghalsz, bérenc! *Sziszegi fájdalmasan, kitekeredve, s a tőr lassan emelkedik ki hüvelyéből.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-14 20:08:39
Üzenet elküldve: 2020-10-14 20:08:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Nem szokott hozzá, hogy ilyen gyorsan ilyen sokat egyen. Bár másnak talán a fél fogára se lenne elég az a mennyiség, amit az imént elfogyasztott, belé lassan egy falattal sem fér több. Egészen különös érzés keríti hatalmába; jó idő kell, míg végre megfogalmazza magában, hogy tulajdonképp jóllakott. A zab meg a mindenféle zöldség és gyökér valahogy sosem váltja ki ezt a csodás érzetet. Hirtelen minden sokkal egyszerűbbnek, nyugodtabbnak tetszik, Gabrael jelenléte sem feszélyezi már annyira, mint akár csak pár perccel ezelőtt. Talán ennek is köszönhető, hogy a mindenek közepébe vágó kérdésre őszintén válaszol. Végül is idejét sem tudja már, mikor beszélgetett el valakivel úgy, hogy nem az üzlet, a pénz volt terítéken.
A következő kérdés után nem állhat meg egy széles mosolyt, halkan még fel is kuncog, de valahogy az egész jelenségből hiányzik az öröm. Hamar el is komolyodnak vonásai, tekintete pedig a távolba réved.*
- Minden nap arra gondolok. Minden este azzal fekszem, és reggel úgy ébredek… Sok minden megfordult már a fejemben. Rossz dolgok is. *Maga sem tudja, miért osztja meg mindezt a férfival, de egészen könnyedén csúsznak ki ajkain a szavak. Igaz nem túl hangosan, de azért még nem motyogva.*
- A felgyújtásnak nem sok értelme lenne, csak földönfutókká válnánk. Annál azért egy fokkal jobb, hogy itt van tető mindkettőnk feje fölött. *Eléggé úgy hangzik, mint aki nem most először gondol komolyabban erre a lehetőségre. Az egyik vizeskorsó után nyúl, majd miután kiitta, visszateszi a tálcára.*
- Ha fel tudnék fogadni valakit magam helyett, hogy ellássa apámat…*Nem fejezi be a mondatot, hisz úgyis képtelenség az egész gondolat. Borús tekintettel áll fel a fűből, majd a megmaradt húsból szed apja tányérjára is. Nem késlekedhet tovább, az öreg már biztosan farkaséhes. Sietős léptekkel indul vissza a házba, de ezúttal nem fűz magyarázatot a távozásához.*
*Nem szokott hozzá, hogy ilyen gyorsan ilyen sokat egyen. Bár másnak talán a fél fogára se lenne elég az a mennyiség, amit az imént elfogyasztott, belé lassan egy falattal sem fér több. Egészen különös érzés keríti hatalmába; jó idő kell, míg végre megfogalmazza magában, hogy tulajdonképp jóllakott. A zab meg a mindenféle zöldség és gyökér valahogy sosem váltja ki ezt a csodás érzetet. Hirtelen minden sokkal egyszerűbbnek, nyugodtabbnak tetszik, Gabrael jelenléte sem feszélyezi már annyira, mint akár csak pár perccel ezelőtt. Talán ennek is köszönhető, hogy a mindenek közepébe vágó kérdésre őszintén válaszol. Végül is idejét sem tudja már, mikor beszélgetett el valakivel úgy, hogy nem az üzlet, a pénz volt terítéken.
A következő kérdés után nem állhat meg egy széles mosolyt, halkan még fel is kuncog, de valahogy az egész jelenségből hiányzik az öröm. Hamar el is komolyodnak vonásai, tekintete pedig a távolba réved.*
- Minden nap arra gondolok. Minden este azzal fekszem, és reggel úgy ébredek… Sok minden megfordult már a fejemben. Rossz dolgok is. *Maga sem tudja, miért osztja meg mindezt a férfival, de egészen könnyedén csúsznak ki ajkain a szavak. Igaz nem túl hangosan, de azért még nem motyogva.*
- A felgyújtásnak nem sok értelme lenne, csak földönfutókká válnánk. Annál azért egy fokkal jobb, hogy itt van tető mindkettőnk feje fölött. *Eléggé úgy hangzik, mint aki nem most először gondol komolyabban erre a lehetőségre. Az egyik vizeskorsó után nyúl, majd miután kiitta, visszateszi a tálcára.*
- Ha fel tudnék fogadni valakit magam helyett, hogy ellássa apámat…*Nem fejezi be a mondatot, hisz úgyis képtelenség az egész gondolat. Borús tekintettel áll fel a fűből, majd a megmaradt húsból szed apja tányérjára is. Nem késlekedhet tovább, az öreg már biztosan farkaséhes. Sietős léptekkel indul vissza a házba, de ezúttal nem fűz magyarázatot a távozásához.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-13 21:57:07
Üzenet elküldve: 2020-10-13 21:57:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Grük mivel nem teljesen van tisztában minden személy érzelmi működésével, így gyakran fordul elő az, hogy nem érti a másik személy cselekedetét sem. Így van ez a mostani esetben is, magából kiindulva nem tudta volna elképzelni, hogy egy megtört rab ily hűséget tanúsítson fogva tartója felé és így rátámadjon kiszabadítójára. Ebből kiindulva a lány hirtelen támadása igen váratlanul érte az őrmester, aki reflex szerűen jobb kezével a nyakra tekeredő kéz felé nyúl, de ezt egy ennél már jóvalta tudatosabb ütés követi, méghozzá bal oldalról indítva egy gyomorszáj felé száguldó ököl formájában.
A katona nem igazán szeret nőket megütni, így várhatóan egy kissé szégyellni fogja magát, de most az életösztön miatt eszébe sem jut az, hogy a rátámadóval gyengéden bánjon.
Amennyiben ezzel a mozdulattal sikerül rávennie a lányt a fojtás abbahagyására, akkor jobb kezét arra használja, hogy a fojtás alatt elkapott kezet megszorítsa, és kicsavarja azt, lehetőleg annyira, hogy a meggyengült lány a földre rogyjon.*
*Grük mivel nem teljesen van tisztában minden személy érzelmi működésével, így gyakran fordul elő az, hogy nem érti a másik személy cselekedetét sem. Így van ez a mostani esetben is, magából kiindulva nem tudta volna elképzelni, hogy egy megtört rab ily hűséget tanúsítson fogva tartója felé és így rátámadjon kiszabadítójára. Ebből kiindulva a lány hirtelen támadása igen váratlanul érte az őrmester, aki reflex szerűen jobb kezével a nyakra tekeredő kéz felé nyúl, de ezt egy ennél már jóvalta tudatosabb ütés követi, méghozzá bal oldalról indítva egy gyomorszáj felé száguldó ököl formájában.
A katona nem igazán szeret nőket megütni, így várhatóan egy kissé szégyellni fogja magát, de most az életösztön miatt eszébe sem jut az, hogy a rátámadóval gyengéden bánjon.
Amennyiben ezzel a mozdulattal sikerül rávennie a lányt a fojtás abbahagyására, akkor jobb kezét arra használja, hogy a fojtás alatt elkapott kezet megszorítsa, és kicsavarja azt, lehetőleg annyira, hogy a meggyengült lány a földre rogyjon.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-13 20:22:13
Üzenet elküldve: 2020-10-13 20:22:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Hogy a szörny, valóságos-e, vagy csupán metafora, esetleg egy szörnyű emberre utaló megjegyzés nem derül ki, de a lány változik és, hogy erre csak kevéssé reagálnak, még tovább gerjeszti ezt a változást. Pedig utalt rá, nem is egyszer, sőt, konkrétan meg is jegyezte, igaz a talány, az csak talány, nem mindenki számára megfejthető, még akkor sem, hogy ott van az orruk előtt. A közelhúzódás, a suttogás, a félreérthető szavak, a vértelen ajak, a következményekre való utalás.*
- Nem tudod. *szólal meg szinte lehelve a szavakat, még mindig a városőr mellett állva, mozdulatlanul, aztán minden erejét kifejtve villámgyorsan mozdul, hogy két vékonyka tenyerét Grüksunosz torkára fonja, s megszorítsa.*
- Hűséget! *Kiált fel szinte tébolyultan, s láthatóan elborult tekintete csak egyetlen dolgot ígér: halált.
A hűséget, vagy függést sokféle módon el lehet érni. Lehet tisztelettel, megbecsüléssel, önfeláldozással és példamutatással... de el lehet érni azt más módon is, ebben Bjok úgy látszik kiváló szakértőnek bizonyult. Van, mikor a lélek olyannyira kiveszik, hogy azt már nem találják meg sosem, még akkor sem, ha erőteljesen akarják. A lélek gazdája dönti el, hogy elveszett-e, vagy sem.*
- Pusztulj, városőr! *Rivall ismét, már, ha van rá lehetősége, mert ugyan a torkot könnyedén meg tudja ragadni, hisz nem számítanak rá, a reakciót már nem biztos, hogy le tudja gyűrni.*
*Hogy a szörny, valóságos-e, vagy csupán metafora, esetleg egy szörnyű emberre utaló megjegyzés nem derül ki, de a lány változik és, hogy erre csak kevéssé reagálnak, még tovább gerjeszti ezt a változást. Pedig utalt rá, nem is egyszer, sőt, konkrétan meg is jegyezte, igaz a talány, az csak talány, nem mindenki számára megfejthető, még akkor sem, hogy ott van az orruk előtt. A közelhúzódás, a suttogás, a félreérthető szavak, a vértelen ajak, a következményekre való utalás.*
- Nem tudod. *szólal meg szinte lehelve a szavakat, még mindig a városőr mellett állva, mozdulatlanul, aztán minden erejét kifejtve villámgyorsan mozdul, hogy két vékonyka tenyerét Grüksunosz torkára fonja, s megszorítsa.*
- Hűséget! *Kiált fel szinte tébolyultan, s láthatóan elborult tekintete csak egyetlen dolgot ígér: halált.
A hűséget, vagy függést sokféle módon el lehet érni. Lehet tisztelettel, megbecsüléssel, önfeláldozással és példamutatással... de el lehet érni azt más módon is, ebben Bjok úgy látszik kiváló szakértőnek bizonyult. Van, mikor a lélek olyannyira kiveszik, hogy azt már nem találják meg sosem, még akkor sem, ha erőteljesen akarják. A lélek gazdája dönti el, hogy elveszett-e, vagy sem.*
- Pusztulj, városőr! *Rivall ismét, már, ha van rá lehetősége, mert ugyan a torkot könnyedén meg tudja ragadni, hisz nem számítanak rá, a reakciót már nem biztos, hogy le tudja gyűrni.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-08 12:22:05
Üzenet elküldve: 2020-10-08 12:22:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Tényleg nem akarja elvenni a húst a lánytól vagy bármi gonoszságot elkövetni ellene. Eleinte még szánta és ez az érzés még megmaradt, de halványult kissé és ha tisztelni még nem is tiszteli, de mindenképpen pozitívabban áll hozzá. Nisamie harcol a maga módján, csak még azt nem látta be, hogy szélmalomharcot folytat.
Csendben eszi a húst, bár sosem tanult jómodort, így csámcsog, szörcsög, de ettől eltekintve akár nyugodtnak is mondható a hangulat. Mosolyognia kell, ahogy a lányra pillant, aki csukott szemmel élvezi a sült hús ízét. El tudja hinni, hogy valóban rég volt része ilyen lakomában.
A kérdésnek hangzó felelet is hasonló reakciót vált ki belőle, de nem kommentálja, csak folytatja az evést. Amikor megkapja a zöldségeket, már nyúlna érte, hogy egyszerűen leharapja róluk a szenes részt és melegében felfalja, amikor megkapja a tányért. Első gondolatra azt sem tudja, mit kezdjen vele, de aztán, még mielőtt Nisamie letenné, elveszi és leutánozva a lány mozdulatait, meghámozza bicskájával és felszeli a sült gumókat. Kicsit ügyetlennek tűnik közben, ahogy a méretes bicskával dolgozik, de aztán egész elégedetten kezdi el a hús mellé eszegetni a zöldségeket.
A kérdése látszólag meglepi a lányt, a medvetermetű kifejezéstelen tekintettel néz farkasszemet vele, ahogy a sült hagyma édes belsőjét ízleli meg. Ujjai csillognak a sült zsírjától, komótosan lenyalogatja és várja a választ.
A felelet egyáltalán nem lepi meg. Maga is úgy gondolja, hogy Nisamie csak azért van itt még mindig, mert nincs hová mennie és nem akarja magára hagyni beteg apját. Kurtán bólint az elhangzottakra, kifejezve értését.*
- Gondoltál már arra, hogy tovább lépj? *Szólal meg újra rövid csend után, ahogy elmar egy fél mellett és előbb lehúzza róla a ropogós, fűszeres bőrt, amit nagy élvezettel fogyaszt el.*
- Gyújtsd fel ezt a kócerájt és menjetek. *Néz komolyan Nisamie szemébe.*
- Mielőtt megfulladsz. *Érzi, hogy szavai keményen koppannak, mint a jég, de számára ez nem jelent nagy dolgot. Egyszerű túlélést. Persze, szinte már hallja is a választ, a kifogást, hogy a beteg apjával hova mehetne, amely mögött valószínűleg a bizonytalantól való félelem áll. De melyik lehet a jobb, megfulladni vagy szembe nézni a bizonytalannal?*
*Tényleg nem akarja elvenni a húst a lánytól vagy bármi gonoszságot elkövetni ellene. Eleinte még szánta és ez az érzés még megmaradt, de halványult kissé és ha tisztelni még nem is tiszteli, de mindenképpen pozitívabban áll hozzá. Nisamie harcol a maga módján, csak még azt nem látta be, hogy szélmalomharcot folytat.
Csendben eszi a húst, bár sosem tanult jómodort, így csámcsog, szörcsög, de ettől eltekintve akár nyugodtnak is mondható a hangulat. Mosolyognia kell, ahogy a lányra pillant, aki csukott szemmel élvezi a sült hús ízét. El tudja hinni, hogy valóban rég volt része ilyen lakomában.
A kérdésnek hangzó felelet is hasonló reakciót vált ki belőle, de nem kommentálja, csak folytatja az evést. Amikor megkapja a zöldségeket, már nyúlna érte, hogy egyszerűen leharapja róluk a szenes részt és melegében felfalja, amikor megkapja a tányért. Első gondolatra azt sem tudja, mit kezdjen vele, de aztán, még mielőtt Nisamie letenné, elveszi és leutánozva a lány mozdulatait, meghámozza bicskájával és felszeli a sült gumókat. Kicsit ügyetlennek tűnik közben, ahogy a méretes bicskával dolgozik, de aztán egész elégedetten kezdi el a hús mellé eszegetni a zöldségeket.
A kérdése látszólag meglepi a lányt, a medvetermetű kifejezéstelen tekintettel néz farkasszemet vele, ahogy a sült hagyma édes belsőjét ízleli meg. Ujjai csillognak a sült zsírjától, komótosan lenyalogatja és várja a választ.
A felelet egyáltalán nem lepi meg. Maga is úgy gondolja, hogy Nisamie csak azért van itt még mindig, mert nincs hová mennie és nem akarja magára hagyni beteg apját. Kurtán bólint az elhangzottakra, kifejezve értését.*
- Gondoltál már arra, hogy tovább lépj? *Szólal meg újra rövid csend után, ahogy elmar egy fél mellett és előbb lehúzza róla a ropogós, fűszeres bőrt, amit nagy élvezettel fogyaszt el.*
- Gyújtsd fel ezt a kócerájt és menjetek. *Néz komolyan Nisamie szemébe.*
- Mielőtt megfulladsz. *Érzi, hogy szavai keményen koppannak, mint a jég, de számára ez nem jelent nagy dolgot. Egyszerű túlélést. Persze, szinte már hallja is a választ, a kifogást, hogy a beteg apjával hova mehetne, amely mögött valószínűleg a bizonytalantól való félelem áll. De melyik lehet a jobb, megfulladni vagy szembe nézni a bizonytalannal?*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-07 20:47:19
Üzenet elküldve: 2020-10-07 20:47:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Ahogy megkapja a feloldozó választ, néhány pillanatig még a szürke szemeket fürkészi, egészen lassan rágva tovább a húst. Valahogy most kiváltképp különösnek találja a rönkön üldögélő férfit. Kedvelni továbbra sem kedveli, de mintha egy fokkal közelebb kerülne lényének megértéséhez. Olyasvalakinek gondolja, aki annyi borzalmat látott és okozott a csatatéren, hogy attól menthetetlenül elhalt lelkének egy része. Tulajdonképp közös pontnak is lehetne ezt tekinteni kettejükben, bár Nisamie csak elszenvedője volt a katonák rémtetteinek, ő maga sosem végzett senkivel. A harmadik, majd a kifejezetten gyorsan következő negyedik harapás azonban jó időre feledteti ezeket a nyomasztó gondolatokat.
Elmondhatatlanul finomnak találja a húst, s ez bizony valószínűleg kívülről is elég nyilvánvaló, ahogy kissé a tűz felé fordulva tovább falja a combot, lehunyt szemekkel. Elég gyorsan a végére is ér, de mielőtt a tűzbe hajítaná a csontot, az utolsó húscafatot is letisztítja róla. Rögtön nyúlna is az egyik szárnyért, amikor Gabrael emlékezteti a még hátralévő feladatra, ami igencsak meglepi a lányt. Nem feledkezett meg róla, de arra egyáltalán nem számított, hogy pont a harcos fogja majd figyelmeztetni.*
- Köszönöm? *Nem kérdésnek szánja, de hangja annyira bizonytalanul nyeglik meg, hogy leginkább annak hallatszik. El is kapja tekintetét szokás szerint, majd magához veszi a piszkafát, hogy a köretnek szánt hagymákat és gumókat is megehessék végre. Két édesburgonyát meg az egyik hagymát Gabrael felé bökdös a füvön, a maradékot pedig két tányérra osztja szét. A késsel valamennyire felvágja őket, hogy hozzáférhessen a szenes burokban megbúvó puhára főtt belsejükhöz. Egyelőre még nem eszik belőlük, előbb egy tiszta tányért nyújt a férfinak, hátha valami hasonlót tervez saját részével. Ha nem kell neki, egyszerűen lerakja elé a fűbe.
Csak ezután pillant újból a csirke felé, és veszi el azt a roppanósra sült kis szárnyat, amit már az előbb is kinézett. Ezúttal már némi köretet is csipeget hozzá, és sokkal ráérősebben élvezi ki a falatokat.
A minden előjel nélkül érkező súlyos kérdésre a férfi felé kapja tekintetét, de közben zavartalanul folytatja a csontok mellett tapadó hús finom rágcsálását.*
- Elégedett? Itt? *Már ennyiből is sejteni, hogy talán nem is állhatna messzebb az elégedettségtől, de folytatja.* - Azt hiszem, nincs épelméjű ember, aki itt elégedett lehetne. *Hangja kicsit lemondó, de ajkai sarkában mintha gúnyos mosoly körvonalazódna.* - Van, hogy az érzem, elevenen megrohadok ezen a helyen… vagy inkább megfulladok, nem is tudom. *Pillantása elkalandozik, gondolatai tovább cikáznak a megfelelő hasonlatot keresve. Azt hirtelen meg sem fordul a fejében, kivel próbál épp őszintén eszmét cserélni.*
*Ahogy megkapja a feloldozó választ, néhány pillanatig még a szürke szemeket fürkészi, egészen lassan rágva tovább a húst. Valahogy most kiváltképp különösnek találja a rönkön üldögélő férfit. Kedvelni továbbra sem kedveli, de mintha egy fokkal közelebb kerülne lényének megértéséhez. Olyasvalakinek gondolja, aki annyi borzalmat látott és okozott a csatatéren, hogy attól menthetetlenül elhalt lelkének egy része. Tulajdonképp közös pontnak is lehetne ezt tekinteni kettejükben, bár Nisamie csak elszenvedője volt a katonák rémtetteinek, ő maga sosem végzett senkivel. A harmadik, majd a kifejezetten gyorsan következő negyedik harapás azonban jó időre feledteti ezeket a nyomasztó gondolatokat.
Elmondhatatlanul finomnak találja a húst, s ez bizony valószínűleg kívülről is elég nyilvánvaló, ahogy kissé a tűz felé fordulva tovább falja a combot, lehunyt szemekkel. Elég gyorsan a végére is ér, de mielőtt a tűzbe hajítaná a csontot, az utolsó húscafatot is letisztítja róla. Rögtön nyúlna is az egyik szárnyért, amikor Gabrael emlékezteti a még hátralévő feladatra, ami igencsak meglepi a lányt. Nem feledkezett meg róla, de arra egyáltalán nem számított, hogy pont a harcos fogja majd figyelmeztetni.*
- Köszönöm? *Nem kérdésnek szánja, de hangja annyira bizonytalanul nyeglik meg, hogy leginkább annak hallatszik. El is kapja tekintetét szokás szerint, majd magához veszi a piszkafát, hogy a köretnek szánt hagymákat és gumókat is megehessék végre. Két édesburgonyát meg az egyik hagymát Gabrael felé bökdös a füvön, a maradékot pedig két tányérra osztja szét. A késsel valamennyire felvágja őket, hogy hozzáférhessen a szenes burokban megbúvó puhára főtt belsejükhöz. Egyelőre még nem eszik belőlük, előbb egy tiszta tányért nyújt a férfinak, hátha valami hasonlót tervez saját részével. Ha nem kell neki, egyszerűen lerakja elé a fűbe.
Csak ezután pillant újból a csirke felé, és veszi el azt a roppanósra sült kis szárnyat, amit már az előbb is kinézett. Ezúttal már némi köretet is csipeget hozzá, és sokkal ráérősebben élvezi ki a falatokat.
A minden előjel nélkül érkező súlyos kérdésre a férfi felé kapja tekintetét, de közben zavartalanul folytatja a csontok mellett tapadó hús finom rágcsálását.*
- Elégedett? Itt? *Már ennyiből is sejteni, hogy talán nem is állhatna messzebb az elégedettségtől, de folytatja.* - Azt hiszem, nincs épelméjű ember, aki itt elégedett lehetne. *Hangja kicsit lemondó, de ajkai sarkában mintha gúnyos mosoly körvonalazódna.* - Van, hogy az érzem, elevenen megrohadok ezen a helyen… vagy inkább megfulladok, nem is tudom. *Pillantása elkalandozik, gondolatai tovább cikáznak a megfelelő hasonlatot keresve. Azt hirtelen meg sem fordul a fejében, kivel próbál épp őszintén eszmét cserélni.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-04 23:03:36
Üzenet elküldve: 2020-10-04 23:03:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A lány egyre furcsábban mesél a szörnyről, ami arra utal, hogy igenis hisz a létezésében és meg van győződve az erejéről is. A férfi viszont látszólag nem fél, ez már viszont csak a látszat, mivel a lány meséje ezzel a teljes beleéléssel, amit a mesélő félelme tanúsít már igen is ad okot az aggodalomra. Azért nem túl nagy az aggodalma, mert akármennyire is valósághűen próbálja a lány előadni, látszik rajta a rabság álltam ráragadt megviseltség, így várhatóan nem teljesen az igazságot meséli. A szörny létezését nem tagadja magában az íjász, de az erejében már kételkedik. Ugyanis ha valóban ilyen erejű, akkor nem lett volna képes kordában tartani őt egyetlen ember.
Az íjász egy szót sem szól, mert látja, hogy a lányt nem lehet meggyőzni arról, hogy nem lehet ilyen erős, a nyugtatgatás sem hat, a kérdésre sem nagyon tudna érdemi válasszal szolgálni, de a félelmet sem akarja tovább fokozni a lányban azzal, hogy elbizonytalanodásra utalóan szólal meg, így marad a csend, a síri csend a lány meséje után, hacsak az nem beszél tovább a gyaloglás közben.*
*A lány egyre furcsábban mesél a szörnyről, ami arra utal, hogy igenis hisz a létezésében és meg van győződve az erejéről is. A férfi viszont látszólag nem fél, ez már viszont csak a látszat, mivel a lány meséje ezzel a teljes beleéléssel, amit a mesélő félelme tanúsít már igen is ad okot az aggodalomra. Azért nem túl nagy az aggodalma, mert akármennyire is valósághűen próbálja a lány előadni, látszik rajta a rabság álltam ráragadt megviseltség, így várhatóan nem teljesen az igazságot meséli. A szörny létezését nem tagadja magában az íjász, de az erejében már kételkedik. Ugyanis ha valóban ilyen erejű, akkor nem lett volna képes kordában tartani őt egyetlen ember.
Az íjász egy szót sem szól, mert látja, hogy a lányt nem lehet meggyőzni arról, hogy nem lehet ilyen erős, a nyugtatgatás sem hat, a kérdésre sem nagyon tudna érdemi válasszal szolgálni, de a félelmet sem akarja tovább fokozni a lányban azzal, hogy elbizonytalanodásra utalóan szólal meg, így marad a csend, a síri csend a lány meséje után, hacsak az nem beszél tovább a gyaloglás közben.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-02 21:31:10
Üzenet elküldve: 2020-10-02 21:31:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A finom mozdulatok és a hétköznapi rutin nem a medvetermetű sajátja. Egy gyermeket sem tudna megfogni rendesen, egyszerűen a lábánál fogva lógatná lefelé és nem értené, ha bömbölni kezdne. Így van a tálcával is. Ugyan nem csak a segítőkészség motiválja, hanem az is, hogy minél hamarabb ehessenek végre, mégis felfedezhető a háttérben valami ilyesmi.
A válaszra csak bólint. Az egyszerűséget kedveli, hogy a leggyorsabban jutnak el valaminek a végkifejletéhez. Az udvaron enni egy ilyen döntésnek hangzik. A nagydarab harcosban semmiféle verziók nem kergetik egymást. Csak arra korlátozódik most a figyelme, hogy végre ehetnek.
Kilép az ajtón, amit Nisamie kinyit előtte és egyenesen a sülthöz megy, nem várja be a lányt. Ott persze felé fordul, láthatóan nem tudva, hogy mit kezdjen a tálcával és az azon lévő dolgokkal. Szerencsére a lány megmenti, mert elveszi tőle.
A rönkre ül le, ahol korábban pipázott és ha azt hinné, ő lesz az első, aki a feldarabolt csirkéből kap, akkor csalódnia kell. Szürke szemöldökét összehúzva reagálja le a helyzetet, prédájától elvert medve módjára morran egyet. Talán ekkor találkozik a tekintete a sültbe másodszor harapó lánnyal. Az öntudatlan lépés, a pillantás, amellyel a medvetermetűre néz, mindennél ékesebben beszél. A férfinek nevethetnékje támad és ha Nisamie arra készül, hogy most eljár a keze, akkor neki kell csalódnia. Mert a férfi kissé előre dőlve veszi fel a tálcáról a második combot és közben halkan nevet.*
- Nyugalom, Tücsök. Nem veszem el tőled. Egyél. *Dörmögi, majd ragadozó módjára mar a sültbe, csaknem leharapva a felső comb felét, hogy pár rágás után a csontját a tűzbe köpje.*
- Apádnak is vigyél majd. *Bár az egészet fel tudná falni, most olyanja van, hogy nem bánja, ha az öreg is kap.
Ha megette a combot, a mellet is felveszi.*
- Azokból is adj. *Mutat állával a sült zöldségek felé.
Ha kapott, a forrósága ellenére is eszik belőle. A sültnek valóban jó íze lett, ahogy azt az illata jósolta. Jót tett neki az a fűszer, vagy micsoda.*
- Mondd, Nisamie. Te elégedett vagy itt? *Szólal meg két falat között, szürke tekintete a lányét fürkészi. Más talán azt kérdezte volna, hogy boldog-e, de a medvetermetűnek a boldogság semmit sem jelent. Olyan hívság, luxus, amire egy valódi férfi nem vágyik. Elégedett akar lenni, elégedett azzal, amit elért, amit letett az asztalra. A boldogság ficsúroknak és a fehérnépnek való.*
*A finom mozdulatok és a hétköznapi rutin nem a medvetermetű sajátja. Egy gyermeket sem tudna megfogni rendesen, egyszerűen a lábánál fogva lógatná lefelé és nem értené, ha bömbölni kezdne. Így van a tálcával is. Ugyan nem csak a segítőkészség motiválja, hanem az is, hogy minél hamarabb ehessenek végre, mégis felfedezhető a háttérben valami ilyesmi.
A válaszra csak bólint. Az egyszerűséget kedveli, hogy a leggyorsabban jutnak el valaminek a végkifejletéhez. Az udvaron enni egy ilyen döntésnek hangzik. A nagydarab harcosban semmiféle verziók nem kergetik egymást. Csak arra korlátozódik most a figyelme, hogy végre ehetnek.
Kilép az ajtón, amit Nisamie kinyit előtte és egyenesen a sülthöz megy, nem várja be a lányt. Ott persze felé fordul, láthatóan nem tudva, hogy mit kezdjen a tálcával és az azon lévő dolgokkal. Szerencsére a lány megmenti, mert elveszi tőle.
A rönkre ül le, ahol korábban pipázott és ha azt hinné, ő lesz az első, aki a feldarabolt csirkéből kap, akkor csalódnia kell. Szürke szemöldökét összehúzva reagálja le a helyzetet, prédájától elvert medve módjára morran egyet. Talán ekkor találkozik a tekintete a sültbe másodszor harapó lánnyal. Az öntudatlan lépés, a pillantás, amellyel a medvetermetűre néz, mindennél ékesebben beszél. A férfinek nevethetnékje támad és ha Nisamie arra készül, hogy most eljár a keze, akkor neki kell csalódnia. Mert a férfi kissé előre dőlve veszi fel a tálcáról a második combot és közben halkan nevet.*
- Nyugalom, Tücsök. Nem veszem el tőled. Egyél. *Dörmögi, majd ragadozó módjára mar a sültbe, csaknem leharapva a felső comb felét, hogy pár rágás után a csontját a tűzbe köpje.*
- Apádnak is vigyél majd. *Bár az egészet fel tudná falni, most olyanja van, hogy nem bánja, ha az öreg is kap.
Ha megette a combot, a mellet is felveszi.*
- Azokból is adj. *Mutat állával a sült zöldségek felé.
Ha kapott, a forrósága ellenére is eszik belőle. A sültnek valóban jó íze lett, ahogy azt az illata jósolta. Jót tett neki az a fűszer, vagy micsoda.*
- Mondd, Nisamie. Te elégedett vagy itt? *Szólal meg két falat között, szürke tekintete a lányét fürkészi. Más talán azt kérdezte volna, hogy boldog-e, de a medvetermetűnek a boldogság semmit sem jelent. Olyan hívság, luxus, amire egy valódi férfi nem vágyik. Elégedett akar lenni, elégedett azzal, amit elért, amit letett az asztalra. A boldogság ficsúroknak és a fehérnépnek való.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-30 20:49:12
Üzenet elküldve: 2020-09-30 20:49:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Meglepi a hirtelen mozdulat, amivel Gabrael „kitépi” a kezéből a tálcát, de egyáltalán nem ellenkezik. Csak sűrűn pislog és elkapja a tekintetét, ahogy szokta, ha valaki zavarba hozza.*
- Talán odakint a legegyszerűbb. *Nem késlekedik a válasszal, de most mintha hiányozna hangjából a korábbi magabiztosság. Kicsit rosszul is van, na meg a harcoson sem igazán tud kiigazodni. Teljesen reális végkimenetelnek tűnik, hogy a közösen töltött ebéd után kardélre hányja mindkettejüket, majd miután magához vette az értékeket, szépen rágyújtja a házat a hulláikra. Ahogy az is, hogy jóllakottan távozik és soha többet nem hall róla az életben. Meg még ezer és egy verzió, amiknek végiggondolásához se kedve, se elegendő ereje nincsen.
Inkább kitárja az ajtót a férfi előtt, s lehajtott fejjel várja, hogy az kisétáljon a tűzhöz. Ha tervei szerint alakulnak a dolgok, ő is követi hátra a másikat, miután bezárta maga mögött a nehéz tölgyfaajtót.
A tűznél ezúttal sem tétlenkedik sokat, ha csak Gabrael nem görget elé nem várt akadályokat. Szépen visszaveszi tőle a tálcát, majd lepakol mindent a kövekre, hogy végre felvághassa a mennyeien illatozó madarat. Először a combokat és a szárnyakat nyesi le, majd mindenfajta várakozás és engedélykérés nélkül rögtön magához is vesz egy combot, és beleharap. Igaz, még mindig forró, de már láthatóan nem tud várni. A második harapás közben a másik felé pillant és öntudatlanul is hátrál egy fél lépést; kékes szemei úgy csillognak, mint a zsákmányát féltő nagymacskának.*
*Meglepi a hirtelen mozdulat, amivel Gabrael „kitépi” a kezéből a tálcát, de egyáltalán nem ellenkezik. Csak sűrűn pislog és elkapja a tekintetét, ahogy szokta, ha valaki zavarba hozza.*
- Talán odakint a legegyszerűbb. *Nem késlekedik a válasszal, de most mintha hiányozna hangjából a korábbi magabiztosság. Kicsit rosszul is van, na meg a harcoson sem igazán tud kiigazodni. Teljesen reális végkimenetelnek tűnik, hogy a közösen töltött ebéd után kardélre hányja mindkettejüket, majd miután magához vette az értékeket, szépen rágyújtja a házat a hulláikra. Ahogy az is, hogy jóllakottan távozik és soha többet nem hall róla az életben. Meg még ezer és egy verzió, amiknek végiggondolásához se kedve, se elegendő ereje nincsen.
Inkább kitárja az ajtót a férfi előtt, s lehajtott fejjel várja, hogy az kisétáljon a tűzhöz. Ha tervei szerint alakulnak a dolgok, ő is követi hátra a másikat, miután bezárta maga mögött a nehéz tölgyfaajtót.
A tűznél ezúttal sem tétlenkedik sokat, ha csak Gabrael nem görget elé nem várt akadályokat. Szépen visszaveszi tőle a tálcát, majd lepakol mindent a kövekre, hogy végre felvághassa a mennyeien illatozó madarat. Először a combokat és a szárnyakat nyesi le, majd mindenfajta várakozás és engedélykérés nélkül rögtön magához is vesz egy combot, és beleharap. Igaz, még mindig forró, de már láthatóan nem tud várni. A második harapás közben a másik felé pillant és öntudatlanul is hátrál egy fél lépést; kékes szemei úgy csillognak, mint a zsákmányát féltő nagymacskának.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-28 22:48:58
Üzenet elküldve: 2020-09-28 22:48:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A medvetermetű érzékeit valami teljesen más érzet foglalja le. Fegyverolaj, homok és az acélon sikló apró szemcsék semmivel össze nem téveszthető hangja, ami olya sok emléket ébreszt benne. Ez a világ nem az ő világa. A sülő hús illatával, a fűszerekkel, meg minden ilyesmivel. Számára a zsíros füst, a lovak szénájának és szarának szaga, a levegőt betöltő szerencsétlen sebesültek jajveszékelése a "megszokott". Azaz megszokott volt, mert mostanra földönfutó, hivatás nélküli fegyverforgató lett, aki nem tudja mit kezdjen magával és ezért szegény emberek házába veszi be magát és süttet velük csirkét. Szomorú végkifejlet.
Mire mindezt végig gondolja, Nisamie megjelenik az ajtóban és úgy néz rá, mintha olyat látna, amit még sosem életében. Egy kelletlen dörmögéssel adja jelét, hogy nem érdekli, mit gondol, csak az, hogy végre ehessenek. A tányér, kés és miegymás említésére türelmetlen ereszti le vállait. Mi lesz még? Réten szedett virág és abrosz?
Hangtalan fújtat egyet és a homokos ládába dobja az olajos rongyot. A páncél már úgyis úgy ragyog, mint Teysus töke, amit Eeyr fényesített ki.
Amikor megérkezik a lányka a lépcsőn, kezében a tálcát egyensúlyozva, felkel a székről és hogy végre mielőbb ehessenek, kiveszi azt Nisamie kezéből. Különben is úgy látszik, nem bír el vele.*
- Hol eszünk? *Kérdi türelmetlen dörmögéssel, mert jobb, ha beletörődik az ilyen úri hóbortokba, mint kés-villa és a többi. Előbb szabadul, előbb ehetnek.*
*A medvetermetű érzékeit valami teljesen más érzet foglalja le. Fegyverolaj, homok és az acélon sikló apró szemcsék semmivel össze nem téveszthető hangja, ami olya sok emléket ébreszt benne. Ez a világ nem az ő világa. A sülő hús illatával, a fűszerekkel, meg minden ilyesmivel. Számára a zsíros füst, a lovak szénájának és szarának szaga, a levegőt betöltő szerencsétlen sebesültek jajveszékelése a "megszokott". Azaz megszokott volt, mert mostanra földönfutó, hivatás nélküli fegyverforgató lett, aki nem tudja mit kezdjen magával és ezért szegény emberek házába veszi be magát és süttet velük csirkét. Szomorú végkifejlet.
Mire mindezt végig gondolja, Nisamie megjelenik az ajtóban és úgy néz rá, mintha olyat látna, amit még sosem életében. Egy kelletlen dörmögéssel adja jelét, hogy nem érdekli, mit gondol, csak az, hogy végre ehessenek. A tányér, kés és miegymás említésére türelmetlen ereszti le vállait. Mi lesz még? Réten szedett virág és abrosz?
Hangtalan fújtat egyet és a homokos ládába dobja az olajos rongyot. A páncél már úgyis úgy ragyog, mint Teysus töke, amit Eeyr fényesített ki.
Amikor megérkezik a lányka a lépcsőn, kezében a tálcát egyensúlyozva, felkel a székről és hogy végre mielőbb ehessenek, kiveszi azt Nisamie kezéből. Különben is úgy látszik, nem bír el vele.*
- Hol eszünk? *Kérdi türelmetlen dörmögéssel, mert jobb, ha beletörődik az ilyen úri hóbortokba, mint kés-villa és a többi. Előbb szabadul, előbb ehetnek.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-23 20:54:50
Üzenet elküldve: 2020-09-23 20:54:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A sülő hús illata lassan teljesen hatalmába keríti Nisamiet. Minden másról megfeledkezve nézi a piruló szárnyast, mélyen belélegzi a füsttel keveredő fűszeres illatot (még akkor is, ha kaparja a torkát), s már szinte a szájában érzi a csontokról könnyedén omló hús ízét. Jelenleg semmilyen körülmény nem tudja zavarni. Túlságosan fáradt és éhes ahhoz, hogy Gabraellel, vagy akár az apjával törődjön. Persze valahol mélyen érzi, hogy ennek a nemtörődömségnek még meglehet a böjtje, de a látvány és az illat elég ahhoz, hogy feledtesse ezeket a gondolatokat.
Hamarosan sültnek is nyilvánítja a madarat. Kicsit nehézkesen kel fel ültéből, majd leemeli a nyársat, amit két nagyobb, nyilván ilyen céllal odahelyezett kőre támaszt. Bár a hús még tűzforró, nem tudja megállni, hogy legalább egy kis darabot le ne tépjen belőle. Persze meg is égeti az ujjait, de még ez sem állíthatja meg a dézsmálásban. A kicsippentett darabot egy darabig még fújogatja, majd úgy fogyasztja el, mintha csak tiltott gyümölcsbe harapna. Lehunyt szemmel élvezi a túlságosan is régen érzett ízeket, amikor meghallja a férfi türelmetlen kérdését. Ez kicsit kijózanítja, lenyeli a falatot, majd miután fordított egyet a gyökereken és hagymákon, megindul vissza a boltba.
Ahogy belép, tekintete egyből Gabraelre szegeződik, kíváncsian szemlélve, vajon miért kellett olyan sietősen távoznia a tűztől. Páncéltisztítás... számára nem tűnik túl sürgős feladatnak, de ki ő, hogy ilyesmibe beleszóljon?*
- Készen van. Hozok tányért és kést. Meg vizet is. *Most sem vár válaszra, egyből továbbindul az emeletre, hogy beszerezze az imént említett dolgokat.
Talán két perc se telik bele, már lent is van, kezében egy nagyobb fatálcával, amin két teli korsó vizet is leegyensúlyozott a lépcsőn. Éhgyomorra nem a legegyszerűbb mutatvány, de a kint várakozó étek igencsak céltudatossá teszi Nisamiet. Hogy a tálcát hogyan fogja kiszenvedni a tűz mellé, azt még nem teljesen tudja, de segítséget kérni egészen biztosan nem fog.*
*A sülő hús illata lassan teljesen hatalmába keríti Nisamiet. Minden másról megfeledkezve nézi a piruló szárnyast, mélyen belélegzi a füsttel keveredő fűszeres illatot (még akkor is, ha kaparja a torkát), s már szinte a szájában érzi a csontokról könnyedén omló hús ízét. Jelenleg semmilyen körülmény nem tudja zavarni. Túlságosan fáradt és éhes ahhoz, hogy Gabraellel, vagy akár az apjával törődjön. Persze valahol mélyen érzi, hogy ennek a nemtörődömségnek még meglehet a böjtje, de a látvány és az illat elég ahhoz, hogy feledtesse ezeket a gondolatokat.
Hamarosan sültnek is nyilvánítja a madarat. Kicsit nehézkesen kel fel ültéből, majd leemeli a nyársat, amit két nagyobb, nyilván ilyen céllal odahelyezett kőre támaszt. Bár a hús még tűzforró, nem tudja megállni, hogy legalább egy kis darabot le ne tépjen belőle. Persze meg is égeti az ujjait, de még ez sem állíthatja meg a dézsmálásban. A kicsippentett darabot egy darabig még fújogatja, majd úgy fogyasztja el, mintha csak tiltott gyümölcsbe harapna. Lehunyt szemmel élvezi a túlságosan is régen érzett ízeket, amikor meghallja a férfi türelmetlen kérdését. Ez kicsit kijózanítja, lenyeli a falatot, majd miután fordított egyet a gyökereken és hagymákon, megindul vissza a boltba.
Ahogy belép, tekintete egyből Gabraelre szegeződik, kíváncsian szemlélve, vajon miért kellett olyan sietősen távoznia a tűztől. Páncéltisztítás... számára nem tűnik túl sürgős feladatnak, de ki ő, hogy ilyesmibe beleszóljon?*
- Készen van. Hozok tányért és kést. Meg vizet is. *Most sem vár válaszra, egyből továbbindul az emeletre, hogy beszerezze az imént említett dolgokat.
Talán két perc se telik bele, már lent is van, kezében egy nagyobb fatálcával, amin két teli korsó vizet is leegyensúlyozott a lépcsőn. Éhgyomorra nem a legegyszerűbb mutatvány, de a kint várakozó étek igencsak céltudatossá teszi Nisamiet. Hogy a tálcát hogyan fogja kiszenvedni a tűz mellé, azt még nem teljesen tudja, de segítséget kérni egészen biztosan nem fog.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:37:17
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A medvetermetű alak sosem volt a szavak vagy az érzelmek embere. Sosem szerette az érzelgősséget vagy a szócséplést, így ennek megfelelő a viselkedése is. Nem is nagyon érdekli, hogy Nisamie észrevesz-e valamit a hangulatának megváltozásából, egyszerűen csak indulni akar és tenni valamit. Nem szokott hozzá, hogy csak üljön és a tüzet bámulja, ilyen a természete.
Még látja a lány értetlen arcát, amikor elrobog a ház felé. Talán várt volna valami csípős választ vagy közbeszólást, de Nisamie nagyon jól teszi, hogy egy értésnél többel nem reagál.
Odabent a páncél tisztítása kellőképpen lefoglalja ahhoz, hogy dühe ne fokozódjon tovább. Az már biztos, hogy tényleg keresnie kell valamit, mert az nem járja, hogy itt húzza az időt. Már így is többet pihent, mint amennyit szeretett volna. Elhatározza, hogy a sült után nekiindul és tényleg kerít valamit, amivel elfoglalhatja magát. Az se tetszik neki, hogy egész megkedvelte a kis tücsköt a kezdeti nehézségek ellenére. Megfordul a fejében, hogy míg a lány odakint sütöget, meglátogatja az apját és elintézi, hogy Nisamie végre kimozduljon ebből a posványból, amibe süllyedt magatehetetlen apja miatt. Egy őrülttel kevesebb lenne a világon.
Persze tisztában van azzal is, hogy ha kiderülne, hogy neki köszönheti a "szabadságát", még a végén meg kellene ölnie őt is, mert biztosan nem hagyná annyiban.
A mellpáncél lassan régi fényében ragyog, azaz szép tiszta lesz a mattfekete acél. A medvetermetű elégedetten kezd neki a vállvasaknak és már teljesen megnyugodott. Reméli, hogy lassan a hús is elkészül és a lány a tűz mellett nem váratja meg nagyon.*
- Kész van már? *Kiált ki arra, amerre Nisamiet sejti, nem törődve azzal, hogy az apja meghallhatja a hangját.*
*A medvetermetű alak sosem volt a szavak vagy az érzelmek embere. Sosem szerette az érzelgősséget vagy a szócséplést, így ennek megfelelő a viselkedése is. Nem is nagyon érdekli, hogy Nisamie észrevesz-e valamit a hangulatának megváltozásából, egyszerűen csak indulni akar és tenni valamit. Nem szokott hozzá, hogy csak üljön és a tüzet bámulja, ilyen a természete.
Még látja a lány értetlen arcát, amikor elrobog a ház felé. Talán várt volna valami csípős választ vagy közbeszólást, de Nisamie nagyon jól teszi, hogy egy értésnél többel nem reagál.
Odabent a páncél tisztítása kellőképpen lefoglalja ahhoz, hogy dühe ne fokozódjon tovább. Az már biztos, hogy tényleg keresnie kell valamit, mert az nem járja, hogy itt húzza az időt. Már így is többet pihent, mint amennyit szeretett volna. Elhatározza, hogy a sült után nekiindul és tényleg kerít valamit, amivel elfoglalhatja magát. Az se tetszik neki, hogy egész megkedvelte a kis tücsköt a kezdeti nehézségek ellenére. Megfordul a fejében, hogy míg a lány odakint sütöget, meglátogatja az apját és elintézi, hogy Nisamie végre kimozduljon ebből a posványból, amibe süllyedt magatehetetlen apja miatt. Egy őrülttel kevesebb lenne a világon.
Persze tisztában van azzal is, hogy ha kiderülne, hogy neki köszönheti a "szabadságát", még a végén meg kellene ölnie őt is, mert biztosan nem hagyná annyiban.
A mellpáncél lassan régi fényében ragyog, azaz szép tiszta lesz a mattfekete acél. A medvetermetű elégedetten kezd neki a vállvasaknak és már teljesen megnyugodott. Reméli, hogy lassan a hús is elkészül és a lány a tűz mellett nem váratja meg nagyon.*
- Kész van már? *Kiált ki arra, amerre Nisamiet sejti, nem törődve azzal, hogy az apja meghallhatja a hangját.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:09:36
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:09:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Hangosan zokog fel a szavakra, s aztán elülve az ölelésben, szipogva bontakozik ki belőle, némi daccal és elveszettséggel tekintetében.*
- Bolond vagy, ha azt hiszed ennyi volt... *hangosan, cseppnyi fény nélkül hangjában nevet fel*
- Hisz most kezd élni igazán... most ébresztettétek fel a fenevadat... ura és korlátja halott, szabadjára engedtétek, hogy bosszúszomjtól éltetve garázdálkodhasson! *A mondat vége felé szinte kiabál, igaz, bár feddőnek hat, de mégsem Grüksunosz, hanem inkább a világ érzett haragja szól belőle.*
- Sárvárosban fog kezdődni... *csendesedik aztán, míg tovább sétálhatnak, s a válla felett hátrafelé bök a sötét éjszakába.*
- Először csak a fiatalabb lányok tűnnek el, aztán majd az értük induló férfiak is... *vonja meg a vállát, mintha ez lenne a legtermészetesebb* aztán szörnyű szavakat kezd el suttogni az éjszaka szája, oly szörnyűeket, hogy sokan nem hiszik majd el. *Szipogva törli meg az orrát, s a dac eluralkodik majd tekintetében.*
- Kevesek lesztek, ahogy látom most is egy magad vagy, egyedül... *néz körbe a némaságban, az éjszaka hidegében, a leomlott falak tövében fekvő hajléktalanok testén végig kísérve tekintetét.*
- Akkor elindul majd, hogy kezét Arthenior többi részére is rátegye... hogy élvhajhász kegyetlensége, ismét sikolyokban teljesedjen ki... de ezúttal nem kell majd rejtőznie... nem kell majd föld alá bújnia, itt lesz mellettem és melletted. *Vált suttogásra.*
- Azok is ő lesznek, akikről nem is gondolnád... már most is van olyan, aki hozzá tartozik, s még csak nem is sejted... *súgja, s közelebb húzódik, míg ajka vértelen mosolyra húzódik*
- Te... tudod... hogy mivel jár egy ilyen fogság, városőr? A megbecstelenítés, a kínzás, a kegyetlenség? *Pillant fel a férfire.*
- Hogyha elég kitartó, akkor mit ér el ezzel? *Megáll.*
*Hangosan zokog fel a szavakra, s aztán elülve az ölelésben, szipogva bontakozik ki belőle, némi daccal és elveszettséggel tekintetében.*
- Bolond vagy, ha azt hiszed ennyi volt... *hangosan, cseppnyi fény nélkül hangjában nevet fel*
- Hisz most kezd élni igazán... most ébresztettétek fel a fenevadat... ura és korlátja halott, szabadjára engedtétek, hogy bosszúszomjtól éltetve garázdálkodhasson! *A mondat vége felé szinte kiabál, igaz, bár feddőnek hat, de mégsem Grüksunosz, hanem inkább a világ érzett haragja szól belőle.*
- Sárvárosban fog kezdődni... *csendesedik aztán, míg tovább sétálhatnak, s a válla felett hátrafelé bök a sötét éjszakába.*
- Először csak a fiatalabb lányok tűnnek el, aztán majd az értük induló férfiak is... *vonja meg a vállát, mintha ez lenne a legtermészetesebb* aztán szörnyű szavakat kezd el suttogni az éjszaka szája, oly szörnyűeket, hogy sokan nem hiszik majd el. *Szipogva törli meg az orrát, s a dac eluralkodik majd tekintetében.*
- Kevesek lesztek, ahogy látom most is egy magad vagy, egyedül... *néz körbe a némaságban, az éjszaka hidegében, a leomlott falak tövében fekvő hajléktalanok testén végig kísérve tekintetét.*
- Akkor elindul majd, hogy kezét Arthenior többi részére is rátegye... hogy élvhajhász kegyetlensége, ismét sikolyokban teljesedjen ki... de ezúttal nem kell majd rejtőznie... nem kell majd föld alá bújnia, itt lesz mellettem és melletted. *Vált suttogásra.*
- Azok is ő lesznek, akikről nem is gondolnád... már most is van olyan, aki hozzá tartozik, s még csak nem is sejted... *súgja, s közelebb húzódik, míg ajka vértelen mosolyra húzódik*
- Te... tudod... hogy mivel jár egy ilyen fogság, városőr? A megbecstelenítés, a kínzás, a kegyetlenség? *Pillant fel a férfire.*
- Hogyha elég kitartó, akkor mit ér el ezzel? *Megáll.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:27:45
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:27:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kiköpve áll meg a szakadék szélén, egyenesen lebámulva a mélybe. Halk, rekedt kuncogás hagyja el száját, nagyon úgy néz ki, a karma bizony utolérte a rohadt arthenioriakat. De még hogy!
Átbámul a sokat emlegetett Csonthídon, mi számára egy kissé meglepő módon valójában nem csontokból van kirakva. Apró szemeit a túlvégre meresztgeti, miközben szórakozottan dörzsölgeti állát. Aligha láthat valamit, de még is, valahogy csalogató a Sárváros elnevezés... Számára legalábbis biztosan az.
Mielőtt belevetné magát a város igazi valójába, hunynia kell egyet. Keres hát egy arra alkalmas mélyedést a Meredély szélén, olyat, ami kövekkel van övezve, így még a kereső szemek sem szúrhatják ki a hortyogó orkot. Csupán néhány órát óhajt ejtőzni, mielőtt tovább indulna a Csonthídon át. Ennyit igazán megérdemel már.*
Átbámul a sokat emlegetett Csonthídon, mi számára egy kissé meglepő módon valójában nem csontokból van kirakva. Apró szemeit a túlvégre meresztgeti, miközben szórakozottan dörzsölgeti állát. Aligha láthat valamit, de még is, valahogy csalogató a Sárváros elnevezés... Számára legalábbis biztosan az.
Mielőtt belevetné magát a város igazi valójába, hunynia kell egyet. Keres hát egy arra alkalmas mélyedést a Meredély szélén, olyat, ami kövekkel van övezve, így még a kereső szemek sem szúrhatják ki a hortyogó orkot. Csupán néhány órát óhajt ejtőzni, mielőtt tovább indulna a Csonthídon át. Ennyit igazán megérdemel már.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-17 17:20:53
Üzenet elküldve: 2020-09-17 17:20:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A romok felé veszi az irányt, hogy egy kicsit ott is körül nézzen, hátha talál valami érdekeset. Az érdekesség valószínűleg elmarad, de a romok igen szép összképet alkotnak. A nagy tátongó lyukhoz is odasétál. Elnéz Sárváros irányába és inkább úgy dönt, hogy jobb lesz neki ha inkább eltávolodik a szakadéktó, még mielőtt beleesne és elnyelné őt a sötétség.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-16 22:54:48
Üzenet elküldve: 2020-09-16 22:54:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Semmit sem vesz észre abból, hogy Gabrael hangulata netán megváltozna. A bicska előkerüléséig ugyanúgy a sülő szárnyast bámulja, azzal a különbséggel, hogy ő néha a zöldségekre is vet egy pillantást. A megjegyzésére érkező reakció azonban már valamelyest felkelti elcsigázott figyelmét. Szemöldökeit kicsit összébb vonja, tekintete a késről a szürke szemekhez vándorol. Nem várta, hogy szavai ekkora hatást érnek majd el. Igazság szerint nem várt semmilyen hatást, maximum egy vállrándítást, vagy még annyit sem. Hogy a bicska visszakerül a helyére, arra bizonyosan nem számított. Zavart pislogásba kezd, el is kapja a tekintetét, de nem szól egy szót sem. Inkább megforgatja a krumplikat és a hagymákat, hiszen már úgyis rájuk fér.
Persze amikor a férfi felpattan, újból rá szegeződik a napfényben leginkább kéknek tetsző szempár. Most már Nisamie is kezdi kapiskálni, hogy valami megváltozott, de egyelőre teljesen értetlenül áll a helyzet előtt. Ez jól olvasható az arcáról is, főleg miután elhangzik az utasítás Gabrael részéről. A visszavágás szinte reflexszerűen kikívánkozna, de szorult belé annyi helyzetfelismerő képesség, hogy ettől jelen helyzetben bölcsen eltekintsen. Nem fogja feleslegesen húzogatni az oroszlán farkát.*
- Hát persze. *Motyogja alig hallhatóan, tekintetével követve az egészen sietős léptekkel távozó férfit. Eddig csak értetlen volt, most már kellőképp zavart is. Valahogy sehogyan sem akar összeállni neki, mi is történik éppen. Hosszan néz abba az irányba, ahol Gabrael az imént eltűnt szemei elől; azon tanakodik, vajon utána kellene-e mennie. Végül több okból is amellett dönt, hogy marad szépen, ahol van. Fél is a harcostól, na meg a csirkét sem akarja magára hagyni. Azzal már nincs kedve foglalkozni, hogy a bolttal mi lesz, egyszerűen reméli a legjobbakat. Miután hallja a tölgyfaajtó nyikordulását, lassan visszafordul a tűz felé, majd fordít egy kicsit a nyárson is, hogy mindenhol alaposan átsüljön a madár.*
*Semmit sem vesz észre abból, hogy Gabrael hangulata netán megváltozna. A bicska előkerüléséig ugyanúgy a sülő szárnyast bámulja, azzal a különbséggel, hogy ő néha a zöldségekre is vet egy pillantást. A megjegyzésére érkező reakció azonban már valamelyest felkelti elcsigázott figyelmét. Szemöldökeit kicsit összébb vonja, tekintete a késről a szürke szemekhez vándorol. Nem várta, hogy szavai ekkora hatást érnek majd el. Igazság szerint nem várt semmilyen hatást, maximum egy vállrándítást, vagy még annyit sem. Hogy a bicska visszakerül a helyére, arra bizonyosan nem számított. Zavart pislogásba kezd, el is kapja a tekintetét, de nem szól egy szót sem. Inkább megforgatja a krumplikat és a hagymákat, hiszen már úgyis rájuk fér.
Persze amikor a férfi felpattan, újból rá szegeződik a napfényben leginkább kéknek tetsző szempár. Most már Nisamie is kezdi kapiskálni, hogy valami megváltozott, de egyelőre teljesen értetlenül áll a helyzet előtt. Ez jól olvasható az arcáról is, főleg miután elhangzik az utasítás Gabrael részéről. A visszavágás szinte reflexszerűen kikívánkozna, de szorult belé annyi helyzetfelismerő képesség, hogy ettől jelen helyzetben bölcsen eltekintsen. Nem fogja feleslegesen húzogatni az oroszlán farkát.*
- Hát persze. *Motyogja alig hallhatóan, tekintetével követve az egészen sietős léptekkel távozó férfit. Eddig csak értetlen volt, most már kellőképp zavart is. Valahogy sehogyan sem akar összeállni neki, mi is történik éppen. Hosszan néz abba az irányba, ahol Gabrael az imént eltűnt szemei elől; azon tanakodik, vajon utána kellene-e mennie. Végül több okból is amellett dönt, hogy marad szépen, ahol van. Fél is a harcostól, na meg a csirkét sem akarja magára hagyni. Azzal már nincs kedve foglalkozni, hogy a bolttal mi lesz, egyszerűen reméli a legjobbakat. Miután hallja a tölgyfaajtó nyikordulását, lassan visszafordul a tűz felé, majd fordít egy kicsit a nyárson is, hogy mindenhol alaposan átsüljön a madár.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:45:21
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Ahogy ott ülnek a tűz mellett és békésen pipázgat, lassan egy kellemetlen érzés kezdi hatalmába keríteni. Nem szokta az ökör a szántást, ahogy szokták mondani. Kényelmetlenül érzi magát, hogy csak ül ott a tűz mellett és a sülő húst bámulja. Ahogy a pipát szívja, lassan egyre dühösebbek lesznek a füstpamacsok.
Ráadásul Nisamie még rá is szól, hogy nincs kész a hús. Összevont szemöldökkel csattintja vissza a méretes bicskát, majd tuszakolja vissza a csizamszárába.
Még pár pillanatig bírja egy helyben, majd dörmögve fordít egyet a pipán és a fatönkön kiveregeti belőle a dohány maradékát.*
- Igyekezz a hússal. *Dörren a fűben ülő lányra és felkel ültéből. A viselkedése ékes ellentétben áll a korábban tapasztaltaktól, láthatóan az idill már teljesen elszállt.
Berobog vissza a házba és eltűnik Nisamie tekintete elől, ha ő meg nem állítja, bár erre kicsi az esély, hisz fizikálisan nem volna rá képes.
Odabent az egyik nyeregtáskájába nyúl és megkeresi a páncéltisztító készletét, ami nem áll sok vagy különleges dolgokból. Egyszerű rongyok, olaj és homok egy kisebb zsákban. Leülve a székre kezdi el tisztogatni a páncél darabjait és igazán maga sem érti, hogy mi okozta a hirtelen haragját.*
*Ahogy ott ülnek a tűz mellett és békésen pipázgat, lassan egy kellemetlen érzés kezdi hatalmába keríteni. Nem szokta az ökör a szántást, ahogy szokták mondani. Kényelmetlenül érzi magát, hogy csak ül ott a tűz mellett és a sülő húst bámulja. Ahogy a pipát szívja, lassan egyre dühösebbek lesznek a füstpamacsok.
Ráadásul Nisamie még rá is szól, hogy nincs kész a hús. Összevont szemöldökkel csattintja vissza a méretes bicskát, majd tuszakolja vissza a csizamszárába.
Még pár pillanatig bírja egy helyben, majd dörmögve fordít egyet a pipán és a fatönkön kiveregeti belőle a dohány maradékát.*
- Igyekezz a hússal. *Dörren a fűben ülő lányra és felkel ültéből. A viselkedése ékes ellentétben áll a korábban tapasztaltaktól, láthatóan az idill már teljesen elszállt.
Berobog vissza a házba és eltűnik Nisamie tekintete elől, ha ő meg nem állítja, bár erre kicsi az esély, hisz fizikálisan nem volna rá képes.
Odabent az egyik nyeregtáskájába nyúl és megkeresi a páncéltisztító készletét, ami nem áll sok vagy különleges dolgokból. Egyszerű rongyok, olaj és homok egy kisebb zsákban. Leülve a székre kezdi el tisztogatni a páncél darabjait és igazán maga sem érti, hogy mi okozta a hirtelen haragját.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-16 15:07:48
Üzenet elküldve: 2020-09-16 15:07:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A lányt látszólag elhagyja a félelem, mivel már hangjában és járásmódjában sem vehető észre a rettegés, ami az elején jellemezte a lány minden mozdulatát.
Ez sajnos az őr kérdése miatt nem sokáig marad így, mivel valószínűsíthetőleg a lányban rossz emlékek törhettek fel a mesélés közben. Erre utal legalábbis Grük számára a szipogás, de nem szól közben, csak hallgatja tovább a leány mesélését. Egy picit elgondolkodik az említett teremtményen, hogy a fejében kialakítson egy képet róla, de ettől függetlenül egy kissé kétkedik a lény létezésében, bár sok érdekes állat ész szörny létezik, de ilyen téren mégis hitetlen tud lenni az őr. Kizárni sem zárja ki a lehetőséget a szörny alakot felvevő kisded létét illetően, de míg nem látja, biztosra sose fogja állítani a pokoli fajzat jelenlétét.
Pont a kis merengése közepette kapja el a kezét a lány, amire egy hirtelen fej odakapással felel, de más ehhez hasonló reflex mozdulatot nem hajt végre ebben az esetben. A mellette haladó meséje elkezd erre a szadista fenevadra koncentrálni és látszólag a lány tényleg hisz a létében, mert különben miért látszana ennyire ijedtnek és kezdene el zokogni?*
-Semmi baj, most már ő sem bánthat.
*Bár ha a lény létezik, akkor várhatóan amit Grük mond nem igaz, de ismételten csak a lány megnyugtatásának megkísérlése céljából hangzik el. Eközben szembefordul Talulával és átöleli, hogy a lány ne csak hallja, hanem érezze is egy kicsit a törődést.*
-Most már senki sem bánthat téged.
*A lányt látszólag elhagyja a félelem, mivel már hangjában és járásmódjában sem vehető észre a rettegés, ami az elején jellemezte a lány minden mozdulatát.
Ez sajnos az őr kérdése miatt nem sokáig marad így, mivel valószínűsíthetőleg a lányban rossz emlékek törhettek fel a mesélés közben. Erre utal legalábbis Grük számára a szipogás, de nem szól közben, csak hallgatja tovább a leány mesélését. Egy picit elgondolkodik az említett teremtményen, hogy a fejében kialakítson egy képet róla, de ettől függetlenül egy kissé kétkedik a lény létezésében, bár sok érdekes állat ész szörny létezik, de ilyen téren mégis hitetlen tud lenni az őr. Kizárni sem zárja ki a lehetőséget a szörny alakot felvevő kisded létét illetően, de míg nem látja, biztosra sose fogja állítani a pokoli fajzat jelenlétét.
Pont a kis merengése közepette kapja el a kezét a lány, amire egy hirtelen fej odakapással felel, de más ehhez hasonló reflex mozdulatot nem hajt végre ebben az esetben. A mellette haladó meséje elkezd erre a szadista fenevadra koncentrálni és látszólag a lány tényleg hisz a létében, mert különben miért látszana ennyire ijedtnek és kezdene el zokogni?*
-Semmi baj, most már ő sem bánthat.
*Bár ha a lény létezik, akkor várhatóan amit Grük mond nem igaz, de ismételten csak a lány megnyugtatásának megkísérlése céljából hangzik el. Eközben szembefordul Talulával és átöleli, hogy a lány ne csak hallja, hanem érezze is egy kicsit a törődést.*
-Most már senki sem bánthat téged.
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:09:48
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:09:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ühüm... *egészen békésen támaszkodva andalog, amint elhagyják az épületet, félelme, mintha kezdene elszállni, pedig a még sötétbe borult romváros cseppet sem kecsegtető, semmilyen szempontból. Itt-ott hajléktalanok fekszenek a porban, némelyek pedig, főként a sárvárosi híd közelében vertek tanyát, s függetlenül az ottani zsoldosok munkájától, mindig felépítettek valami kalyibát, amiben elélhettek.*
- Hogy Terwy? Valaha gazdag volt, mára inkább lecsúszott, valamikor az eszét vesztette, legalábbis ezt mesélték. Köze van ahhoz is, akié a ház volt, bár Terwy mindig is azt mondta, hogy ez az ő háza, csak elorozták tőle. *Összerázkódik.* Ilyenkor tajtékzott és még Bjok is félt tőle. *Sóhajt fel megremegve, kissé szipogva.*
- Akik régebb óta ismerték... mármint Terwyt, azt mondják, hogy a legfelsőbb szintekig van kapcsolata, s ismeretsége a kikötőig is lehúzódik. Ezen kapcsolatai révén jutott előre és építette piszkos üzelmeit... mára már mindenhol akad besúgója... pontosabban akadt... még most sem hiszem el! *Erősödik meg a hangja egy pillanatnyi boldogságtól, majd elenyészik.*
- Bár... annyira nem is jó... Bjok, a fattya... állítólag valamim sötét vajákossal szűrte össze a levet vidéken. Egyszer hosszabb időre eltűnt, majd egy poronttyal tért vissza... én nem láttam, csak mesélték. Azt mondták, a kölöknek hosszú villás végű farka is volt, a szeme meg világított a sötétben. *Rázkódik össze, majd hirtelen Grük felé fordul és megállítja karjait megragadva.*
- Azt a szörnyet Terwy tartotta kordában... *suttogja* őrült volt, őrültebb mindennél és mindenkinél... piszkos hajlamai végett voltunk a ketrecekben, csak az étvágya kielégítésére tartottak bennünket, olykor szó szerint is... *hirtelen rázza meg a zokogás*
- Szórakozásból vágott le végtagokat, s élvezte a szenvedést, a fájdalmat és a vér látványát... az alvilág... az alvilág átalakulóban van, városi őr uram... ha nem készültök... rövidesen a pokol is elszabadul... *A lány holtsápadt, ez nem kérdés, retteg, miközben mesél, s tekintete ide-oda jár a sötét sikátorok között.*
- Lehet, hogy most is figyelnek bennünket... *Lapul az őr oldalához, s az árnyékok játéka tán, de annyi bizonyos, hogy akárhová pillantanak, mint a rémtörténetekben, szinte minden sarkon mozgás látható, amiről később kiderül, hogy valójában csak egy eldobott rongy, vagy egerekre vadászó, világító szemű macska.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ühüm... *egészen békésen támaszkodva andalog, amint elhagyják az épületet, félelme, mintha kezdene elszállni, pedig a még sötétbe borult romváros cseppet sem kecsegtető, semmilyen szempontból. Itt-ott hajléktalanok fekszenek a porban, némelyek pedig, főként a sárvárosi híd közelében vertek tanyát, s függetlenül az ottani zsoldosok munkájától, mindig felépítettek valami kalyibát, amiben elélhettek.*
- Hogy Terwy? Valaha gazdag volt, mára inkább lecsúszott, valamikor az eszét vesztette, legalábbis ezt mesélték. Köze van ahhoz is, akié a ház volt, bár Terwy mindig is azt mondta, hogy ez az ő háza, csak elorozták tőle. *Összerázkódik.* Ilyenkor tajtékzott és még Bjok is félt tőle. *Sóhajt fel megremegve, kissé szipogva.*
- Akik régebb óta ismerték... mármint Terwyt, azt mondják, hogy a legfelsőbb szintekig van kapcsolata, s ismeretsége a kikötőig is lehúzódik. Ezen kapcsolatai révén jutott előre és építette piszkos üzelmeit... mára már mindenhol akad besúgója... pontosabban akadt... még most sem hiszem el! *Erősödik meg a hangja egy pillanatnyi boldogságtól, majd elenyészik.*
- Bár... annyira nem is jó... Bjok, a fattya... állítólag valamim sötét vajákossal szűrte össze a levet vidéken. Egyszer hosszabb időre eltűnt, majd egy poronttyal tért vissza... én nem láttam, csak mesélték. Azt mondták, a kölöknek hosszú villás végű farka is volt, a szeme meg világított a sötétben. *Rázkódik össze, majd hirtelen Grük felé fordul és megállítja karjait megragadva.*
- Azt a szörnyet Terwy tartotta kordában... *suttogja* őrült volt, őrültebb mindennél és mindenkinél... piszkos hajlamai végett voltunk a ketrecekben, csak az étvágya kielégítésére tartottak bennünket, olykor szó szerint is... *hirtelen rázza meg a zokogás*
- Szórakozásból vágott le végtagokat, s élvezte a szenvedést, a fájdalmat és a vér látványát... az alvilág... az alvilág átalakulóban van, városi őr uram... ha nem készültök... rövidesen a pokol is elszabadul... *A lány holtsápadt, ez nem kérdés, retteg, miközben mesél, s tekintete ide-oda jár a sötét sikátorok között.*
- Lehet, hogy most is figyelnek bennünket... *Lapul az őr oldalához, s az árnyékok játéka tán, de annyi bizonyos, hogy akárhová pillantanak, mint a rémtörténetekben, szinte minden sarkon mozgás látható, amiről később kiderül, hogy valójában csak egy eldobott rongy, vagy egerekre vadászó, világító szemű macska.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093