Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-06-20 08:55:16
Üzenet elküldve: 2025-06-20 08:55:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az utóbbi idők nem éppen a legjobbak voltak. Sárvárosi tervei széthulltak, amikor a város dicső őrei szétverték a helyet. De lettek új lehetőségei azzal, hogy a nemességet részlegesen visszaállították. Egy maga fajtának ez kitűnő táptalajt jelent. A nemesek nagyon szeretik egymást halomra gyilkolni. A minőségi drogokat meg veszik, mint a cukrot. Kívánhatna ennél többet egy olyan lány, mit ő? Szóval úgy tűnik a tespedés korszakának vége. Már csak a legutóbb zsákmányolt holmit kéne valahogy elpasszolnia és mindenki boldog lenne, vagyis ő biztosan. Azt viszont kicsit sajnálja Rhillácska egy ideje már nem jár el hozzá. Szerette azt a lányt, de az élet ilyen. Emberek jönnek és mennek. Most megint jöhet egy újrakezdés. Most a romváros bizonyul a legmegbízhatóbb környéknek. Még mindig elég rendezetlen, sok búvóhelyel. Az őrség keze ide ér el a legkevésbé. Selyemrév egy köpésre van és most már a meredély sem áthatolhatatlan. Egy csónakkal át lehet jutni a túlpartra is. Ideje munkába állni.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-06-10 16:18:32
Üzenet elküldve: 2025-06-10 16:18:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Rég volt már, hogy ennyi izgalom érte az öreget. Maga a megbízás is annak számít, de az is, hogy terepen dolgozhat megint. A legény pedig tökéletes munkaerőnek tűnik. Persze ha megkérdeznék biztos megjegyezné, hogy a másik kicsit nehézfejű, de tényleg elégedett volt a munkájával és élvezte a beszélgetéseket. Kis leckéztetésére a férfi nem tud válaszolni pedig tényleg nem bonyolult a megoldás.*
-Fenéket tudtad te!
*Legyint annak megjegyzésére.*
~Használni kéne, azt a fejet fiam!~
*Viszont mikor a feladat ki lesz adva akkor szó nélkül szalad teljesíteni. A zsinór ki lesz feszítve, a hossz le lesz mérve, fel lesz jegyezve és ezzel végeztek is.*
~Nagyszerű. Holnap vagy holnapután meg is lesz a pontos tervrajz amit elküldök annak a Morthimer-nek.~
-Jó. Beszedheted. Ezzel végeztünk is.
*Majd ha visszakapta a zsinórt elpakolhatnak mindent.*
-Jó, ha hazakísérsz meg is vagyunk.
*Egy cipekedés még vár a férfire.*
*Rég volt már, hogy ennyi izgalom érte az öreget. Maga a megbízás is annak számít, de az is, hogy terepen dolgozhat megint. A legény pedig tökéletes munkaerőnek tűnik. Persze ha megkérdeznék biztos megjegyezné, hogy a másik kicsit nehézfejű, de tényleg elégedett volt a munkájával és élvezte a beszélgetéseket. Kis leckéztetésére a férfi nem tud válaszolni pedig tényleg nem bonyolult a megoldás.*
-Fenéket tudtad te!
*Legyint annak megjegyzésére.*
~Használni kéne, azt a fejet fiam!~
*Viszont mikor a feladat ki lesz adva akkor szó nélkül szalad teljesíteni. A zsinór ki lesz feszítve, a hossz le lesz mérve, fel lesz jegyezve és ezzel végeztek is.*
~Nagyszerű. Holnap vagy holnapután meg is lesz a pontos tervrajz amit elküldök annak a Morthimer-nek.~
-Jó. Beszedheted. Ezzel végeztünk is.
*Majd ha visszakapta a zsinórt elpakolhatnak mindent.*
-Jó, ha hazakísérsz meg is vagyunk.
*Egy cipekedés még vár a férfire.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-06-10 15:42:08
Üzenet elküldve: 2025-06-10 15:42:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Derk kérdezett, Aherber bácsi pedig válaszol neki. Arra már ő is gyanakodott elégszer, hogy szereti hallatni a hangját, s lám, most be is bizonyosodott, végleg. Ám ez nem zavarja, elvégre ő volt az aki kérdezett. Bár biztos abban, hogyha nem kérdezett volna semmit, akkor is sokat hallana, így legalább olyanokat hall, amik érdeklik is. Hümmög, bólogat, és néha érdeklődve visszakérdez. Főleg a: Mi? Micsoda? Ne! Különösen sokszor hangzik el, hogy tovább tartsa beszéd alatt a másikat.
Sok munka kifizetődik, vagyis majdnem. Aherbernek még van munkája, de Derknek első ránézésre elfogyott a tennivalója, ugyanis csak a mérésre lett felbérelve, és valljuk be, a többi számoláshoz nem is ért annyira, hogy tudjon segédkezni. Egy egyszerű kérdést tett fel, azonban visszakap egy nehezebbet, amire hirtelen nem tudja a választ. Mire lehetnek kíváncsiak? Hát fene vigye el a hosszú hajú félnótást, mégis honnan kéne tudnia? Lehet előző életében hídépítő volt és ezt szagolta ki belőle? Emlékei homályosak a múltjáról, de nem érzett kötödést a mostani mérés és közte, múltjában sem volt közismert az biztos. Mintha valami vizsgára készülne, úgy érzi magát s ég a pofája, hogy nem tud válaszolni, pedig egyszerű kérdésnek tűnik. Hamarosan csak a szájába rágják, hogy mire van szükségük és igaza is volt. Tényleg pofonegyszerű a válasz, nem is sejti, hogy eddig miért nem gondolt erre. *
- Hát persze, tudtam én.
* Hazudja szemrebbenés nélkül egy mosollyal az arcán. Majd amint előkerül a kívánt zsinór, megfogja a egyik végét és átrohan a híd másik oldalára. Ott kifeszíti, hogy egy kicsit se konyuljon lefelé középtájt, majd kiköti jó szorosra. *
- Itt minden jó!
* Üvölti át épp olyan hangerőn, hogy ne nevezhessék kiabálásnak, s ha az utolsó szám is lejegyzésre kerül és erre a zsinórra nem lesz szükség, akkor kiköti, és visszahozza. *
* Derk kérdezett, Aherber bácsi pedig válaszol neki. Arra már ő is gyanakodott elégszer, hogy szereti hallatni a hangját, s lám, most be is bizonyosodott, végleg. Ám ez nem zavarja, elvégre ő volt az aki kérdezett. Bár biztos abban, hogyha nem kérdezett volna semmit, akkor is sokat hallana, így legalább olyanokat hall, amik érdeklik is. Hümmög, bólogat, és néha érdeklődve visszakérdez. Főleg a: Mi? Micsoda? Ne! Különösen sokszor hangzik el, hogy tovább tartsa beszéd alatt a másikat.
Sok munka kifizetődik, vagyis majdnem. Aherbernek még van munkája, de Derknek első ránézésre elfogyott a tennivalója, ugyanis csak a mérésre lett felbérelve, és valljuk be, a többi számoláshoz nem is ért annyira, hogy tudjon segédkezni. Egy egyszerű kérdést tett fel, azonban visszakap egy nehezebbet, amire hirtelen nem tudja a választ. Mire lehetnek kíváncsiak? Hát fene vigye el a hosszú hajú félnótást, mégis honnan kéne tudnia? Lehet előző életében hídépítő volt és ezt szagolta ki belőle? Emlékei homályosak a múltjáról, de nem érzett kötödést a mostani mérés és közte, múltjában sem volt közismert az biztos. Mintha valami vizsgára készülne, úgy érzi magát s ég a pofája, hogy nem tud válaszolni, pedig egyszerű kérdésnek tűnik. Hamarosan csak a szájába rágják, hogy mire van szükségük és igaza is volt. Tényleg pofonegyszerű a válasz, nem is sejti, hogy eddig miért nem gondolt erre. *
- Hát persze, tudtam én.
* Hazudja szemrebbenés nélkül egy mosollyal az arcán. Majd amint előkerül a kívánt zsinór, megfogja a egyik végét és átrohan a híd másik oldalára. Ott kifeszíti, hogy egy kicsit se konyuljon lefelé középtájt, majd kiköti jó szorosra. *
- Itt minden jó!
* Üvölti át épp olyan hangerőn, hogy ne nevezhessék kiabálásnak, s ha az utolsó szám is lejegyzésre kerül és erre a zsinórra nem lesz szükség, akkor kiköti, és visszahozza. *
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:55:36
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:55:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
-Mai kisasszony? Ő az igazgatónő. *Magyarázza.*
-Jószívű lány. Talán túlontúl is. Ezért fogadtak be hamar. *Fűzi tovább. Nehéz egyelőre eldönteni, hogy kívánja-e egy szobában Relaelt és a fiatal igazgatónőt egy helyiségben. Utóbbit félti előbbitől természetesen. Túlságosan tiszta léleknek tartja hozzá, hogy megbirkózzon az elffel. Bármennyire is akarna azonban, tenni nemigen lenne képes ellene.*
-Ha vannak is testvérek, nem tudok róluk. *Horkan fel. Könnyen lehet, hogy jár egy-két féltestvére a világban, de nem érdekli túlságosan. Véleménye szerint jó eséllyel mindenkinek akad egy-két ilyen rokon.*
-Az ismerős arcoknak sem volt általában "otthona". *Vállat von. Relael roppant kíváncsi, ezt már megszokta tőle. Szereti beszéltetni.
Maga is elidőzik egy darabon a kígyófejek előtt. Nehezen tudja hova tenni, hogyha valakinek annyi aranya van, hogy egy ekkora kúriát felhúz, miért pont efféle díszítéssel él.*
-Lehet, hogy említettem, hogy árva vagyok. A nyelvemet nem... *Beharapja ajkait. Ha Relael piszkálódni is kíván, mégis furcsán bizsergető érzés okoz a félvérben. Elvégre megdicsérte. Elég csak felidéznie az emléket és az édesnek vélt ízt nyelvén, hogy nadrágja egy pillanat alatt észrevehetően szűkössé váljon.
Szerencsére Relael hamar ügyködésbe fog, ő pedig némán nézi végig a jelenetet. Szeme rebben csak, ahogy az elf hirtelen mozdulattal összetapossa a menekülni igyekvő, aprócska lényt. Egy kósza gondolatot szentel csak e képnek; hisz az ízeltlábúnak számtalan társa fészkel az óriási házban, szükségét aligha érezhette a lány, hogy kioltsa amúgy is rövidke életét a lénynek. Nem. A százlábúnak elég volt csak egy pillanatnyi kellemetlenséget okoznia a hosszúéletűben, hogy végezzen vele.
Hamar tovasodorja merengését az elf kezében szorongatott szerzemény. Kíváncsian pillant oda, de nehéz lenne kivennie, mi az. Látszólag nem oly érték, ami szemet szúrna neki az utcán, pedig ha valaki, hát ő igazán mestere az ilyesminek.
Igazi választ ugyan nem kap kérdésére, de kezdi kapiskálni, hogy nem találkozóra érkeztek erre a helyre. Valamiféle emlékek fűzik Relaelt az ódon kúriához.*
-Csak nem az otthonod volt? Mi lett azokkal, akik még itt laktak? *Bukik ki belőle a kérdés. Ha lassan is, de eszmél; az elf korábban az otthon jelentéséről faggatta.*
-Erre. *Veszi át a vezető szerepét s lép előre, legyen bármennyire is csábító, hogy hátulról szemlélve tovább időzzön a finoman ringó csípőn. A Sayqueves Rezidencia nincs túlságosan messze, ő pedig töltött már e városban épp elég időt hozzá, hogy rögtön megtalálja az utat.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.07 23:00:34
-Mai kisasszony? Ő az igazgatónő. *Magyarázza.*
-Jószívű lány. Talán túlontúl is. Ezért fogadtak be hamar. *Fűzi tovább. Nehéz egyelőre eldönteni, hogy kívánja-e egy szobában Relaelt és a fiatal igazgatónőt egy helyiségben. Utóbbit félti előbbitől természetesen. Túlságosan tiszta léleknek tartja hozzá, hogy megbirkózzon az elffel. Bármennyire is akarna azonban, tenni nemigen lenne képes ellene.*
-Ha vannak is testvérek, nem tudok róluk. *Horkan fel. Könnyen lehet, hogy jár egy-két féltestvére a világban, de nem érdekli túlságosan. Véleménye szerint jó eséllyel mindenkinek akad egy-két ilyen rokon.*
-Az ismerős arcoknak sem volt általában "otthona". *Vállat von. Relael roppant kíváncsi, ezt már megszokta tőle. Szereti beszéltetni.
Maga is elidőzik egy darabon a kígyófejek előtt. Nehezen tudja hova tenni, hogyha valakinek annyi aranya van, hogy egy ekkora kúriát felhúz, miért pont efféle díszítéssel él.*
-Lehet, hogy említettem, hogy árva vagyok. A nyelvemet nem... *Beharapja ajkait. Ha Relael piszkálódni is kíván, mégis furcsán bizsergető érzés okoz a félvérben. Elvégre megdicsérte. Elég csak felidéznie az emléket és az édesnek vélt ízt nyelvén, hogy nadrágja egy pillanat alatt észrevehetően szűkössé váljon.
Szerencsére Relael hamar ügyködésbe fog, ő pedig némán nézi végig a jelenetet. Szeme rebben csak, ahogy az elf hirtelen mozdulattal összetapossa a menekülni igyekvő, aprócska lényt. Egy kósza gondolatot szentel csak e képnek; hisz az ízeltlábúnak számtalan társa fészkel az óriási házban, szükségét aligha érezhette a lány, hogy kioltsa amúgy is rövidke életét a lénynek. Nem. A százlábúnak elég volt csak egy pillanatnyi kellemetlenséget okoznia a hosszúéletűben, hogy végezzen vele.
Hamar tovasodorja merengését az elf kezében szorongatott szerzemény. Kíváncsian pillant oda, de nehéz lenne kivennie, mi az. Látszólag nem oly érték, ami szemet szúrna neki az utcán, pedig ha valaki, hát ő igazán mestere az ilyesminek.
Igazi választ ugyan nem kap kérdésére, de kezdi kapiskálni, hogy nem találkozóra érkeztek erre a helyre. Valamiféle emlékek fűzik Relaelt az ódon kúriához.*
-Csak nem az otthonod volt? Mi lett azokkal, akik még itt laktak? *Bukik ki belőle a kérdés. Ha lassan is, de eszmél; az elf korábban az otthon jelentéséről faggatta.*
-Erre. *Veszi át a vezető szerepét s lép előre, legyen bármennyire is csábító, hogy hátulról szemlélve tovább időzzön a finoman ringó csípőn. A Sayqueves Rezidencia nincs túlságosan messze, ő pedig töltött már e városban épp elég időt hozzá, hogy rögtön megtalálja az utat.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.07 23:00:34
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-06-07 20:58:42
Üzenet elküldve: 2025-06-07 20:58:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
- Mai kisasszony? Ő kicsoda?
*Érdeklődik közömbösen mégcsak rövid pillantást sem intéz Haldrian felé, s eközben kényelmes tempóban, de céltudatosan halad tovább. Biztos benne, hogyha ez a Mai kisasszony számítana, akkor hallott volna már róla, de mindig kíváncsian hegyezi füleit ha új információ kerülhet birtokába.*
- Szóval nem volt egy ház, egy ágy ahova mindig visszatértél?
*Relael ugyan nem csodálkozik ezen, mert gyakorta hagyta el elefántcsont tornyát, hogy a pórnéppel mulassa az idejét - s ezért bizony igen alapos verést kapott apjától -, de elképzelni sem tudja milyen lehet így felnőni. Felnőttként másként tekint rá, talán valahol kalandosnak is tartja, de gyermekként bizonyosan rossz hatással lett volna rá a mindig változó ismeretlen. Sajnos esetében az otthon nem jelentett biztonságot, éppen ellenkezőleg, de legalább ismerős volt. Tartozott valahová.*
- Vagy testvérek, féltestvérek, ismerős arcok?
*Görgeti tovább a beszélgetést, miközben a folyosón haladva az egyik oszlopon szórakozottan végig simítja ujjait. A vékony kőoszlopon egy kígyó test tekereg felfelé, az oszloptörzs végén pedig ketté válva két fejben végződik. A kőből faragott kígyófejek a gerendán lefelé pillantanak rájuk, mintha rideg tekintetükkel azt sugallnák, hogy minden mozdulatukat megfigyelik.*
- Ejha, ez alapján nem voltál rest, amíg távol voltál.
*Sok minden szeretne megnézni, és most hogy üres a ház örömmel időzne el itt. Felkavarja, de ismerős érzéseket is felpiszkál benne. Az ismerős rosszban erősebb az ismerős, mely inkább komfortot nyújt számára.*
- Csak nem azt mondtad, hogy egy szegény árva vagy? Vagy esetleg bevetetted az ügyes nyelvedet Mai kisasszonynál?
*Gonosz félmosollyal pillant Haldrian válla felett, végül az emeletre vezető lépcsőhöz lép, mely mellett egy apró tároló található. Az ajtó még a helyén van, de nem óhajt bemenni a vélhetően patkánylepte szűk szobába, helyette leguggol és a köveket kezdi el vizsgálni. Egészen lent, a padló és a fal találkozásánál egy mozgó követ emel ki Relael, mely alatt egy tenyérni méretű lyuk található. A megmozdított kőről egy tekergőző százlábú pottyan le, az elf pedig a téglát eldobva felsikkant.*
- Picsába!
*Sziszegi és könyörtelenül rátapos a menekülni próbáló rovarra. Néhány lélegzetvételnyi idő után visszatér rejtekhelyéhez, melyben néhány gondosan összehajtott pici papírdarab látható, némi hajcsomó vagy állatszőr, egy picike vörös kristálymetszett és egy gyűrű. Tétován veszi magához az egykoron oly értékesnek tartott emlékdarabkákat, melyek már alig jelentenek számára bármit is.*
- Csak elkalandoztam.
*Feleli a kérdésre nagy sokára. Felegyenesedik, szerzeményeit pedig szoknyája zsebébe szórja.*
- De most nincs időnk erre.
*Sóhajtja, mintha bármiféle halaszthatatlan teendője lenne. Szívesen elidőzne, megnézné mi kerülte el a lázadók figyelmét és még menthető, de ezt inkább egyedül tenné meg.*
- Mutasd hát meg? Érdekel a Rezidencia.
*Bátorítóan int karjával, hogy indulásra ösztökélte a fiút. Lehet innen nem ismerős számára az út, ebben az esetben viszont örömmel átveszi az irányítás lehetőségét.*
- Mai kisasszony? Ő kicsoda?
*Érdeklődik közömbösen mégcsak rövid pillantást sem intéz Haldrian felé, s eközben kényelmes tempóban, de céltudatosan halad tovább. Biztos benne, hogyha ez a Mai kisasszony számítana, akkor hallott volna már róla, de mindig kíváncsian hegyezi füleit ha új információ kerülhet birtokába.*
- Szóval nem volt egy ház, egy ágy ahova mindig visszatértél?
*Relael ugyan nem csodálkozik ezen, mert gyakorta hagyta el elefántcsont tornyát, hogy a pórnéppel mulassa az idejét - s ezért bizony igen alapos verést kapott apjától -, de elképzelni sem tudja milyen lehet így felnőni. Felnőttként másként tekint rá, talán valahol kalandosnak is tartja, de gyermekként bizonyosan rossz hatással lett volna rá a mindig változó ismeretlen. Sajnos esetében az otthon nem jelentett biztonságot, éppen ellenkezőleg, de legalább ismerős volt. Tartozott valahová.*
- Vagy testvérek, féltestvérek, ismerős arcok?
*Görgeti tovább a beszélgetést, miközben a folyosón haladva az egyik oszlopon szórakozottan végig simítja ujjait. A vékony kőoszlopon egy kígyó test tekereg felfelé, az oszloptörzs végén pedig ketté válva két fejben végződik. A kőből faragott kígyófejek a gerendán lefelé pillantanak rájuk, mintha rideg tekintetükkel azt sugallnák, hogy minden mozdulatukat megfigyelik.*
- Ejha, ez alapján nem voltál rest, amíg távol voltál.
*Sok minden szeretne megnézni, és most hogy üres a ház örömmel időzne el itt. Felkavarja, de ismerős érzéseket is felpiszkál benne. Az ismerős rosszban erősebb az ismerős, mely inkább komfortot nyújt számára.*
- Csak nem azt mondtad, hogy egy szegény árva vagy? Vagy esetleg bevetetted az ügyes nyelvedet Mai kisasszonynál?
*Gonosz félmosollyal pillant Haldrian válla felett, végül az emeletre vezető lépcsőhöz lép, mely mellett egy apró tároló található. Az ajtó még a helyén van, de nem óhajt bemenni a vélhetően patkánylepte szűk szobába, helyette leguggol és a köveket kezdi el vizsgálni. Egészen lent, a padló és a fal találkozásánál egy mozgó követ emel ki Relael, mely alatt egy tenyérni méretű lyuk található. A megmozdított kőről egy tekergőző százlábú pottyan le, az elf pedig a téglát eldobva felsikkant.*
- Picsába!
*Sziszegi és könyörtelenül rátapos a menekülni próbáló rovarra. Néhány lélegzetvételnyi idő után visszatér rejtekhelyéhez, melyben néhány gondosan összehajtott pici papírdarab látható, némi hajcsomó vagy állatszőr, egy picike vörös kristálymetszett és egy gyűrű. Tétován veszi magához az egykoron oly értékesnek tartott emlékdarabkákat, melyek már alig jelentenek számára bármit is.*
- Csak elkalandoztam.
*Feleli a kérdésre nagy sokára. Felegyenesedik, szerzeményeit pedig szoknyája zsebébe szórja.*
- De most nincs időnk erre.
*Sóhajtja, mintha bármiféle halaszthatatlan teendője lenne. Szívesen elidőzne, megnézné mi kerülte el a lázadók figyelmét és még menthető, de ezt inkább egyedül tenné meg.*
- Mutasd hát meg? Érdekel a Rezidencia.
*Bátorítóan int karjával, hogy indulásra ösztökélte a fiút. Lehet innen nem ismerős számára az út, ebben az esetben viszont örömmel átveszi az irányítás lehetőségét.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-06-06 05:44:09
Üzenet elküldve: 2025-06-06 05:44:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Ha a másik beszéltetni szeretné az öreget akkor nem lesz nehéz dolga. Ha valamit nagyon szeret Aherber bácsi akkor az a saját hangjának a hallatása. Ez mindig is jellemző volt rá, bár általában csak a munkáról tudott beszélni. Mióta a fia a Víz városába került és megüresedett a ház azóta ritka az olyan alkalom, hogy van kinek mondania a dolgait. Mármint olyan személynek akit érdekel is. Úgyhogy lesz lehetősége a legénynek hallgatni. Ha mérési módszerek érdeklik arról is ugyan olyan hévvel tud az öreg magyarázni, mint régi történetekről. Amikből viszont leginkább, azt tudhatja meg a másik, hogy már az előző tanács is kőagyú idiótákból állt és képtelenek voltak Aherber bácsi világmegváltó masináinak a fontosságát felmérni, a többi kolléga meg tökkelütött volt mind. Pedig ha megépült volna a hordozható álltartó amivel állva is lehet aludni vagy a zongora aminek olyan a kialakítása, hogy ágyból is lehet rajta játszani, az összecsukható gyaloghíd vagy a pipa, ami esőben se aludt ki most más, modernebb időket élnénk. Szóval sok remek és nem mindennapi ötletről hallhat a másik ha bírja ép ésszel az öreg történeteit.*
//Egy nappal később//
*Alaposan elfáradt már Aherber bácsi. Nem való már az ő lábának ez a sok gyaloglás. Egyáltalán nem bánja, hogy végre a végére értek ennek és reméli, hogy tényleg kárpótolva lesz a fáradozásaiért és a kiadásaiért. A legénnyel már gyakorlottan állítják be a zsinór magasságát ő meg felírja az utolsó számokat.*
-Helyes, helyes. Ezzel majd el lehetek otthon. Tovább? Nos, hogyan tovább? Megmértük a két oldalát és megmértük a kerületét. Mire lehetünk kíváncsiak még ha egy hidat tervezünk?
*Néz várakozón a másikra akinek ha nem esik le elég hamar akkor a türelmetlen gnóm fogja elmondani.*
-Hogy mekkora távolságot kell áthidalni a meredély felett! A mostani híd hosszát mérjük le. Hoztam kötelet ezt kéne a híd két végén kikötni és lemérni. Aztán készen is vagyunk.
*Ha a másik beszéltetni szeretné az öreget akkor nem lesz nehéz dolga. Ha valamit nagyon szeret Aherber bácsi akkor az a saját hangjának a hallatása. Ez mindig is jellemző volt rá, bár általában csak a munkáról tudott beszélni. Mióta a fia a Víz városába került és megüresedett a ház azóta ritka az olyan alkalom, hogy van kinek mondania a dolgait. Mármint olyan személynek akit érdekel is. Úgyhogy lesz lehetősége a legénynek hallgatni. Ha mérési módszerek érdeklik arról is ugyan olyan hévvel tud az öreg magyarázni, mint régi történetekről. Amikből viszont leginkább, azt tudhatja meg a másik, hogy már az előző tanács is kőagyú idiótákból állt és képtelenek voltak Aherber bácsi világmegváltó masináinak a fontosságát felmérni, a többi kolléga meg tökkelütött volt mind. Pedig ha megépült volna a hordozható álltartó amivel állva is lehet aludni vagy a zongora aminek olyan a kialakítása, hogy ágyból is lehet rajta játszani, az összecsukható gyaloghíd vagy a pipa, ami esőben se aludt ki most más, modernebb időket élnénk. Szóval sok remek és nem mindennapi ötletről hallhat a másik ha bírja ép ésszel az öreg történeteit.*
//Egy nappal később//
*Alaposan elfáradt már Aherber bácsi. Nem való már az ő lábának ez a sok gyaloglás. Egyáltalán nem bánja, hogy végre a végére értek ennek és reméli, hogy tényleg kárpótolva lesz a fáradozásaiért és a kiadásaiért. A legénnyel már gyakorlottan állítják be a zsinór magasságát ő meg felírja az utolsó számokat.*
-Helyes, helyes. Ezzel majd el lehetek otthon. Tovább? Nos, hogyan tovább? Megmértük a két oldalát és megmértük a kerületét. Mire lehetünk kíváncsiak még ha egy hidat tervezünk?
*Néz várakozón a másikra akinek ha nem esik le elég hamar akkor a türelmetlen gnóm fogja elmondani.*
-Hogy mekkora távolságot kell áthidalni a meredély felett! A mostani híd hosszát mérjük le. Hoztam kötelet ezt kéne a híd két végén kikötni és lemérni. Aztán készen is vagyunk.
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-06-04 22:52:08
Üzenet elküldve: 2025-06-04 22:52:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Járt már a Romvárosban, nem is egyszer. Elvégre itt követte el "csínytevését" is a városőrrel és lovasította meg annak kardját. Az emlék aprócska, önelégült mosolyt csal arcára, de Relael szavaira csakhamar ocsúdik.
Már csak azért is, mert a nemes erőteljes szavakat enged meg magának a sokat emlegetett Sayquevessel kapcsolatban. Neki még nem volt szerencséje hozzá, de nagyon úgy fest, az elfnek igen. Jobbnak látja nem rákérdezni.
Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire Relael szavai nyomán összerakja kobakjában, amit a lány sejtet. Már csak azért is, mert figyelmét sokkal inkább köti le a puha, telt ajkak látványa. Nem számít semmire, mégis igéző a parfümillatú figyelem.*
-Azt hiszem, értem. *Nyitja végül száját szólásra, ahogy Relael továbbindul. Az elf elbeszéléseiből lassan arra enged következtetni, hogy a nemesek világa nem teljesen az, ahogyan azt ő elképzelte. Legalább olyan elfajzott, mint a Kikötő sikátorainak söpredékéé. Csak sokkal mutatósabb és csábítóbb.*
-Vele nem találkoztam. Csak Mai kisasszonnyal. Ő az árvaház igazgatója. Úgy hiszem jó benyomást tettem. *Hátratűri sötét tincseit, miközben az elfet követve a számára ismeretlen udvarba lépnek. Nagyon úgy fest, Relael számára ismerős a terep, legalábbis kellő magabiztossággal indul a romos kúria irányába.*
-Aha. A Kikötő. Aztán mindig az, ahol épp aludtam. *Vállat von. Számára nincs különösebb jelentéstartalma az otthon szónak.
Előbb bekukkant a hosszúéletű mögött, csak aztán kerüli ki a félig letört ajtót, s lép a hűvös kőépületbe. Körbepillant. Fogalma sincs, mit keresnek itt. Vajon találkája van itt a nemesnek valami sötét figurával? *
-Ha a tavernában jut ágy, akkor az az otthon. Erről jut eszembe... Kaptam egy ágyat az árvaházban is. Tetszettem nekik én meg rábólintottam. Hátha szükség lenne rá. *Igyekszik hasznosnak látszani. Fogalma sincs, hogy Relael díjazza-e tetteit, mindenesetre megtanulta már, hogy az elf a legkülönfélébb dolgokban lát fantáziát.*
-Megmutathatom, ha érdekel. Mármint a rezidenciát, nem az ágyat. *Vet egy oldalpillantást a zöldekre, csak ezután folytatja.*
-Bejárásom van.
*Végül követi a lány tekintetét, s csak kibukik belőle a kérdés.*
-Miért vagyunk itt? Várunk valakire?
*Járt már a Romvárosban, nem is egyszer. Elvégre itt követte el "csínytevését" is a városőrrel és lovasította meg annak kardját. Az emlék aprócska, önelégült mosolyt csal arcára, de Relael szavaira csakhamar ocsúdik.
Már csak azért is, mert a nemes erőteljes szavakat enged meg magának a sokat emlegetett Sayquevessel kapcsolatban. Neki még nem volt szerencséje hozzá, de nagyon úgy fest, az elfnek igen. Jobbnak látja nem rákérdezni.
Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire Relael szavai nyomán összerakja kobakjában, amit a lány sejtet. Már csak azért is, mert figyelmét sokkal inkább köti le a puha, telt ajkak látványa. Nem számít semmire, mégis igéző a parfümillatú figyelem.*
-Azt hiszem, értem. *Nyitja végül száját szólásra, ahogy Relael továbbindul. Az elf elbeszéléseiből lassan arra enged következtetni, hogy a nemesek világa nem teljesen az, ahogyan azt ő elképzelte. Legalább olyan elfajzott, mint a Kikötő sikátorainak söpredékéé. Csak sokkal mutatósabb és csábítóbb.*
-Vele nem találkoztam. Csak Mai kisasszonnyal. Ő az árvaház igazgatója. Úgy hiszem jó benyomást tettem. *Hátratűri sötét tincseit, miközben az elfet követve a számára ismeretlen udvarba lépnek. Nagyon úgy fest, Relael számára ismerős a terep, legalábbis kellő magabiztossággal indul a romos kúria irányába.*
-Aha. A Kikötő. Aztán mindig az, ahol épp aludtam. *Vállat von. Számára nincs különösebb jelentéstartalma az otthon szónak.
Előbb bekukkant a hosszúéletű mögött, csak aztán kerüli ki a félig letört ajtót, s lép a hűvös kőépületbe. Körbepillant. Fogalma sincs, mit keresnek itt. Vajon találkája van itt a nemesnek valami sötét figurával? *
-Ha a tavernában jut ágy, akkor az az otthon. Erről jut eszembe... Kaptam egy ágyat az árvaházban is. Tetszettem nekik én meg rábólintottam. Hátha szükség lenne rá. *Igyekszik hasznosnak látszani. Fogalma sincs, hogy Relael díjazza-e tetteit, mindenesetre megtanulta már, hogy az elf a legkülönfélébb dolgokban lát fantáziát.*
-Megmutathatom, ha érdekel. Mármint a rezidenciát, nem az ágyat. *Vet egy oldalpillantást a zöldekre, csak ezután folytatja.*
-Bejárásom van.
*Végül követi a lány tekintetét, s csak kibukik belőle a kérdés.*
-Miért vagyunk itt? Várunk valakire?
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-06-04 22:05:17
Üzenet elküldve: 2025-06-04 22:05:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Orthus szíves fogadtatását követően távoznak. Relael nem szól Haldrianhoz egyelőre, csak int neki, hogy kövesse, s egy darabig némán sétálnak. Nem lóháton a kereskedő intelmei ellenére, hiszen Relael nem hajlandó engedni a megfélemlítésnek, s egyébként is a Romváros közel sem lehet olyan szörnyű, mint a Kikötő.*
- Szóval Alenia Sayqueves.
*Hümmenti orra alatt, közben megenged magának egy aprócska önelégült mosolyt.*
- Szívós kis dög, akárcsak egy csótány.
*Jegyzi meg, ezúttal már Haldrianra pillantva. Nem tart attól, hogy a fattyú előtt ilyet mondjon, hiszen egészen magabiztos a korábbi megfélemlítését illetően. Úgy sejti az elég motiváció volt Haldrian számára ahhoz, hogyha információkat csiripel el, azok legfeljebb Relael irányába történjenek.*
- Képzeld Haldrian, Aleniának van egy bátyja, Aleimord.
*Suttogja a fiúnak.*
- Tudod, igen... közel álltak egymáshoz.
*Eme közelséget örömmel prezentálja a nemes elf, s bár arcpirítóan közelségbe kerülnek ajkaik, de Haldrian jól sejtheti, hogy hiába hajolna előrébb, hogy lopjon magának az áhított ambróziából.
A kisasszony néhány röpke pillanatot követően felegyenesedik, és apró közjátéka után zavartalanul folytathatják sétájukat. Úgy véli kellőképpen érzékletesen szemléltette szőke nemessel kapcsolatos pletykáját ahhoz, hogy ne legyen szükség további részleteket megosztására.
Nem dúlja fel a negyed látványa, s bár igazságtalannak érzi a vele történteket, valamint emlékeztetik arra a kényelmetlen tényre, hogy milyen tehetetlen és kiszolgáltatott volt, ám az épületek romjai csak romok számára. Ismerős romok, ez tagadhatatlan. Haldrian észre is veheti, hogy milyen magabiztosan vezeti őt az elf a tágas, de rövid utcákon.
Rövidesen Relael befordul egy gyomlepte apró udvarba. A kőkerítésből is darabok hiányoznak, valaki vélhetően téglánként kezdte elhordani, hogy tűzrakót építsen belőle vagy megtoldja viskóját egy kőből épült szobával. A két szárnyas ajtó egyik szárnya utolsó erejével kapaszkodik a felső zsanérba, ezért az elf nem ér hozzá, csak oldalra hajolva kikerüli.*
- Volt neked otthonod Haldrian?
*Érkezik a kérdés a lánytól, látszólag a semmiből, miközben tűnődve futtatja végig a hosszú folyósón tekintetét a nemes.*
*Orthus szíves fogadtatását követően távoznak. Relael nem szól Haldrianhoz egyelőre, csak int neki, hogy kövesse, s egy darabig némán sétálnak. Nem lóháton a kereskedő intelmei ellenére, hiszen Relael nem hajlandó engedni a megfélemlítésnek, s egyébként is a Romváros közel sem lehet olyan szörnyű, mint a Kikötő.*
- Szóval Alenia Sayqueves.
*Hümmenti orra alatt, közben megenged magának egy aprócska önelégült mosolyt.*
- Szívós kis dög, akárcsak egy csótány.
*Jegyzi meg, ezúttal már Haldrianra pillantva. Nem tart attól, hogy a fattyú előtt ilyet mondjon, hiszen egészen magabiztos a korábbi megfélemlítését illetően. Úgy sejti az elég motiváció volt Haldrian számára ahhoz, hogyha információkat csiripel el, azok legfeljebb Relael irányába történjenek.*
- Képzeld Haldrian, Aleniának van egy bátyja, Aleimord.
*Suttogja a fiúnak.*
- Tudod, igen... közel álltak egymáshoz.
*Eme közelséget örömmel prezentálja a nemes elf, s bár arcpirítóan közelségbe kerülnek ajkaik, de Haldrian jól sejtheti, hogy hiába hajolna előrébb, hogy lopjon magának az áhított ambróziából.
A kisasszony néhány röpke pillanatot követően felegyenesedik, és apró közjátéka után zavartalanul folytathatják sétájukat. Úgy véli kellőképpen érzékletesen szemléltette szőke nemessel kapcsolatos pletykáját ahhoz, hogy ne legyen szükség további részleteket megosztására.
Nem dúlja fel a negyed látványa, s bár igazságtalannak érzi a vele történteket, valamint emlékeztetik arra a kényelmetlen tényre, hogy milyen tehetetlen és kiszolgáltatott volt, ám az épületek romjai csak romok számára. Ismerős romok, ez tagadhatatlan. Haldrian észre is veheti, hogy milyen magabiztosan vezeti őt az elf a tágas, de rövid utcákon.
Rövidesen Relael befordul egy gyomlepte apró udvarba. A kőkerítésből is darabok hiányoznak, valaki vélhetően téglánként kezdte elhordani, hogy tűzrakót építsen belőle vagy megtoldja viskóját egy kőből épült szobával. A két szárnyas ajtó egyik szárnya utolsó erejével kapaszkodik a felső zsanérba, ezért az elf nem ér hozzá, csak oldalra hajolva kikerüli.*
- Volt neked otthonod Haldrian?
*Érkezik a kérdés a lánytól, látszólag a semmiből, miközben tűnődve futtatja végig a hosszú folyósón tekintetét a nemes.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-27 19:04:34
Üzenet elküldve: 2025-05-27 19:04:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Bizony megnézné azt a hidat, amit Aherber bácsi tervezett a fejében. Elvégre mégis csak egy idős gnómról van szó. Még ha fiatal lenne, az még valami lenne, de az idősek, na, az már egy más tészta. Mindenesetre, ha nem engedtek neki szabad kezet az építésben, akkor nincs is miről beszélniük. A nap hátralevő részében mindenféléről kérdez a gnómtól. Mérési technikák, érdekes megbízások, esetleges verseny más feltalálókkal egy munka megnyeréséért? Biztos van néhány érdekes története az aggastyánnak. Bár kérdése talán sok van az embernek, így talán a gnóm türelmét is elérheti egyhamar. Ha valamire nem kapna választ, hát úgy legyen. *
//Egy nappal később//
* Pirkadattól napnyugtáig dolgozik a páros, majd a lemenő nap fényében végre elérkeztek a várva várt pontra, mégpedig a kezdő pontra. *
- Végre.
* Kiált fel Derk örömében, majd még meg is törli homlokát egy rongyba, amit azután eltesz. *
- Még egy léc, és meg is volnánk.
* Közelebb lép az alap léchez majd rátekeri zsinórt, majd kifeszíti. Amennyit csináltak az elmúlt pár napban, úgy ha ezt nem húzta meg jól, akkor egyiket sem. Amint lejegyzeteli a utolsó számokat, szinte megkönnyebbül, hogy végre vége. *
- És most, hogyan tovább?
* Bizony megnézné azt a hidat, amit Aherber bácsi tervezett a fejében. Elvégre mégis csak egy idős gnómról van szó. Még ha fiatal lenne, az még valami lenne, de az idősek, na, az már egy más tészta. Mindenesetre, ha nem engedtek neki szabad kezet az építésben, akkor nincs is miről beszélniük. A nap hátralevő részében mindenféléről kérdez a gnómtól. Mérési technikák, érdekes megbízások, esetleges verseny más feltalálókkal egy munka megnyeréséért? Biztos van néhány érdekes története az aggastyánnak. Bár kérdése talán sok van az embernek, így talán a gnóm türelmét is elérheti egyhamar. Ha valamire nem kapna választ, hát úgy legyen. *
//Egy nappal később//
* Pirkadattól napnyugtáig dolgozik a páros, majd a lemenő nap fényében végre elérkeztek a várva várt pontra, mégpedig a kezdő pontra. *
- Végre.
* Kiált fel Derk örömében, majd még meg is törli homlokát egy rongyba, amit azután eltesz. *
- Még egy léc, és meg is volnánk.
* Közelebb lép az alap léchez majd rátekeri zsinórt, majd kifeszíti. Amennyit csináltak az elmúlt pár napban, úgy ha ezt nem húzta meg jól, akkor egyiket sem. Amint lejegyzeteli a utolsó számokat, szinte megkönnyebbül, hogy végre vége. *
- És most, hogyan tovább?
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-27 11:25:17
Üzenet elküldve: 2025-05-27 11:25:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Utánzás: 3/3 //
* Azzal már nincsen baj, hogy utánozza a fiú mozdulatait, mivel ezt sokszor gyakorolták, de arra még jó lenne rávenni Záport, hogy ezeket parancsra is megtegye, mivel, akkor remek pénzkereseti lehetőség válna ebből a szórakozásból. Igyekszik csettintésre nevelni, mert eddig is így hívta fel a figyelmet magára, ha akart valamit. Ad neki megint egy botot.*
- Zápor, utánoz!*Csettint és lassan a bottal tesz néhány mozdulatot. Utánozza az állat. Ezután sétál a bottal, de nem csinál semmit. Az állat nézi, aztán újra csettint és parancs szavat add ki és megint salapál néhányat. Ezt eljátssza egy párszor még. Amikor követi a parancsot, akkor ad neki egy szem mogyorót. Ezután menetelni kezd, de csettintés és parancsszó nélkül. Csinálja az állat, de nem jár érte jutalom, pedig várja. Aztán ugyanez parancsszóra is megtörténik, akkor már kap az utánzásért mogyorót. Így megy ez jó darabig, amíg megérti Zápor, hogy mikor kell csinálni a dolgot, amikor kérik és mikor megy az egész csak önszorgalomból. Egy kis gyakorlás csak és aztán később már majd elhagyja a minden alkalommal történő jutalmazást is, de persze még adogat neki, de nem az a cél, hogy mindig adjon neki valamit.*
* Azzal már nincsen baj, hogy utánozza a fiú mozdulatait, mivel ezt sokszor gyakorolták, de arra még jó lenne rávenni Záport, hogy ezeket parancsra is megtegye, mivel, akkor remek pénzkereseti lehetőség válna ebből a szórakozásból. Igyekszik csettintésre nevelni, mert eddig is így hívta fel a figyelmet magára, ha akart valamit. Ad neki megint egy botot.*
- Zápor, utánoz!*Csettint és lassan a bottal tesz néhány mozdulatot. Utánozza az állat. Ezután sétál a bottal, de nem csinál semmit. Az állat nézi, aztán újra csettint és parancs szavat add ki és megint salapál néhányat. Ezt eljátssza egy párszor még. Amikor követi a parancsot, akkor ad neki egy szem mogyorót. Ezután menetelni kezd, de csettintés és parancsszó nélkül. Csinálja az állat, de nem jár érte jutalom, pedig várja. Aztán ugyanez parancsszóra is megtörténik, akkor már kap az utánzásért mogyorót. Így megy ez jó darabig, amíg megérti Zápor, hogy mikor kell csinálni a dolgot, amikor kérik és mikor megy az egész csak önszorgalomból. Egy kis gyakorlás csak és aztán később már majd elhagyja a minden alkalommal történő jutalmazást is, de persze még adogat neki, de nem az a cél, hogy mindig adjon neki valamit.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-19 01:53:16
Üzenet elküldve: 2025-05-19 01:53:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Hogy az öreg tanult lenne és találékony, azt nem vitatta soha senki. Ahogy a rossz természetét és, azt sem, hogy a találékonysága néha a találmányai kárára mennek. Valószínűleg ez az oka, hogy semmi nem őrzi még az öreg nevét. A legény szavaira csak halkan felnevet.*
-Fényűző? Olyat bárki képes építeni. Bármit lehet csicsásra készíteni. Ez a híd viszont különleges lett volna. Olyan amilyen még nem volt soha! Helyette lesz az-az egyszerű kőhíd amit akármilyen csicsásnak készítenek el, az Aherber hídnak soha nem ér majd a nyomába.
*Hümment.*
-Mindig ez van. Ott spórolnak, ahol számítana.
~Bezzeg ezt a lyukat vízzel tele merni van pénz. Kőagyúak!~
*Hogy az öreg tanult lenne és találékony, azt nem vitatta soha senki. Ahogy a rossz természetét és, azt sem, hogy a találékonysága néha a találmányai kárára mennek. Valószínűleg ez az oka, hogy semmi nem őrzi még az öreg nevét. A legény szavaira csak halkan felnevet.*
-Fényűző? Olyat bárki képes építeni. Bármit lehet csicsásra készíteni. Ez a híd viszont különleges lett volna. Olyan amilyen még nem volt soha! Helyette lesz az-az egyszerű kőhíd amit akármilyen csicsásnak készítenek el, az Aherber hídnak soha nem ér majd a nyomába.
*Hümment.*
-Mindig ez van. Ott spórolnak, ahol számítana.
~Bezzeg ezt a lyukat vízzel tele merni van pénz. Kőagyúak!~
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-15 12:30:20
Üzenet elküldve: 2025-05-15 12:30:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Ugyan Derk még életében nem hallott Aherber bácsiról és a találékonyságáról, ám olyan magabiztossággal beszél magáról, hogy még akkor is elhinné, ha nem lenne igaz. Persze nem is fogja kérdőre vonni az öreg gnómot, elvégre a bizonyítékok magukért beszélnek! Még ha egy őrült öreg lenne, akkor sem hinné, hogy ilyen mérésekkel töltené el a szabadnapjait, de érhetik még csodák. Fiatal még ahhoz, hogy ilyenekkel példálózzon. Szemöldökei felszaladnak, majd meglepődve tekint az öreg gnómra. A kérdések szinte leolvashatók az arcáról, de azért elmondja, hátha nem lenne egyértelmű. *
- Olyan fényűző lenne? Azt megnézném!
* Nem kis állításokat hall. Mondjuk, tényleg megnézne egy világcsodát közelről. Főleg, ha azt a szeme láttára építik. Kis eséllyel még részt is vehetne az építésben, bár arra már nem voksolna. Annyira nem dolgozik makulátlanul, hogy ilyen nehéz és fényűző munkát bízzanak rá! *
- Mi?
* Horkant fel még jobban meglepődve mint eddig. *
- Ennyi munka után itt húzzák meg a határt?
* Pedig itt kéne jobban villogni! De az is lehet, hogy próbálnak tanulni a régi hibáikból! *
- Kár! Megnéztem volna, hogy milyen fenséges híd váltaná a mostanit!
* Ugyan Derk még életében nem hallott Aherber bácsiról és a találékonyságáról, ám olyan magabiztossággal beszél magáról, hogy még akkor is elhinné, ha nem lenne igaz. Persze nem is fogja kérdőre vonni az öreg gnómot, elvégre a bizonyítékok magukért beszélnek! Még ha egy őrült öreg lenne, akkor sem hinné, hogy ilyen mérésekkel töltené el a szabadnapjait, de érhetik még csodák. Fiatal még ahhoz, hogy ilyenekkel példálózzon. Szemöldökei felszaladnak, majd meglepődve tekint az öreg gnómra. A kérdések szinte leolvashatók az arcáról, de azért elmondja, hátha nem lenne egyértelmű. *
- Olyan fényűző lenne? Azt megnézném!
* Nem kis állításokat hall. Mondjuk, tényleg megnézne egy világcsodát közelről. Főleg, ha azt a szeme láttára építik. Kis eséllyel még részt is vehetne az építésben, bár arra már nem voksolna. Annyira nem dolgozik makulátlanul, hogy ilyen nehéz és fényűző munkát bízzanak rá! *
- Mi?
* Horkant fel még jobban meglepődve mint eddig. *
- Ennyi munka után itt húzzák meg a határt?
* Pedig itt kéne jobban villogni! De az is lehet, hogy próbálnak tanulni a régi hibáikból! *
- Kár! Megnéztem volna, hogy milyen fenséges híd váltaná a mostanit!
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-12 19:54:22
Üzenet elküldve: 2025-05-12 19:54:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Nos, igen. A férfi örülhet a lehetőségnek. Ezzel a feladattal el tudnak, majd lenni és a munka mellé fizetség is jár. Persze az öregnek megvannak az elvárásai, de valószínűleg meg fog tudni felelni. Annak kapcsán félreértik egymást, hogy mi lehetne jobb.*
-Nem a zsinór, a híd. Egy egyszerű hidat bárki tud emelni és bárhol lehet látni. Bezzeg ha én kaptam volna meg a faladatot! Az több lenne mint egy híd. A város új nevezetességévé válna. A többi város is irigykedve beszélne az artheniori Aherber hídról. Olyan híd lehetett volna amilyen még Lihanech-ben sincs! De az a szűklátókörű vezetőség megelégszik egy egyszerű híddal. Nem látják a lehetőségeket!
*Morog, de közben azért jár a keze is. Mér, jegyzetel, adja a legénynek amit adni kell.*
*Nos, igen. A férfi örülhet a lehetőségnek. Ezzel a feladattal el tudnak, majd lenni és a munka mellé fizetség is jár. Persze az öregnek megvannak az elvárásai, de valószínűleg meg fog tudni felelni. Annak kapcsán félreértik egymást, hogy mi lehetne jobb.*
-Nem a zsinór, a híd. Egy egyszerű hidat bárki tud emelni és bárhol lehet látni. Bezzeg ha én kaptam volna meg a faladatot! Az több lenne mint egy híd. A város új nevezetességévé válna. A többi város is irigykedve beszélne az artheniori Aherber hídról. Olyan híd lehetett volna amilyen még Lihanech-ben sincs! De az a szűklátókörű vezetőség megelégszik egy egyszerű híddal. Nem látják a lehetőségeket!
*Morog, de közben azért jár a keze is. Mér, jegyzetel, adja a legénynek amit adni kell.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-12 18:56:04
Üzenet elküldve: 2025-05-12 18:56:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*A helyzet egyre jobban pereg ki ujjai közül, mintha az apró homok szemekből állna tenyerében. Nem fül a fogához, és tenni kellene ellene minél hamarabb. Megszeretné tartani a káposztát, de azt a rohadt kecskét is meg kell etetni valamivel. Töri is a fejét rendesen. Mert úgy tűnik mind a két fél szívesen hagyná hátra a másikat mint az a bizonyos eb.
Mostohája végre nem ellent mondva fogadja el az aranyat, most nem is lenne vele kedve vitatkozni, amit végül egy elégedett mosollyal és bólintással le is zár.
Barátja reakciója viszont váratlanul éri. Nem mintha ne számított volna, megnézné magának a piac portékáját, amit valóban tervben tartottak. Viszont, hogy ne örült volna egy jó kupa bornak vagy sörnek, na az az ami elgondolkodtatja, hogy minden rendben van a törpével.
Végül csak rosszallóan megrázza a fejét, valakinek döntést kell hoznia így hát akkor az ő lesz.*
-Akkor. *Szólal fel kissé elnyújtva.* Ez el lett döntve. Drágám akkor maradok veled. Hagyjuk a barátunkat vásárolni magának, nekünk amúgy is van egy kis elbeszélgetni valónk még.
*Mondja kissé csábosan, de nem rejti véka alá, hogy bizony sok mindent mást is ért még e mögött.*
-Te is!
*Int egyet Wrojth irányába. Majd amit elveszik szeme elől a törpe. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait. Felemeli tekintetét és a sárgák Rinére vetődnek utána.*
-Ez mehetett volna simábban is.
*Szívja meg fogát röviden egy rövid szisszenéssel. Nem akart a törpe levesébe köpni így, de hát az élet hoz néha váratlan eseményeket. A törvénytelenség meg várathat magára, nem hiszi lesz aki megelőzné őket a lopásban.*
-Ne aggódj, majd utána megyek a pegazusba, amint téged ágyba dugtalak mint egy jó kislányt gyertyaoltásnál.
*Emeli fel kezét és pöcköli meg Rine füleit. Mosolya kedvesebb, mondhatni pajkos, de sosem veszti el gúnyos árnyalatát. Szája viszont ekkor legördül és egy komolyabb, aggodalmasabb árnyalatot vesz fel.*
-Jól vagy?
*Nézi végi a másikat, mert, hogy meg van szeppenve az nyilvánvaló, csak reméli nincs valami más mögötte. Illetve, a burkoltság nem mindig volt erénye, és valahogy ki kell derítenie mi jár mostohája fejében. Gyengéden megfogja annak vállát, hogy így terelje Rinét a piactér irányába. Ez a kis szünet talán elég volt ahhoz, hogy Wrotjhal ne fussanak össze egyelőre. Az legyen majd az ő baja a későbbiekben.*
*A helyzet egyre jobban pereg ki ujjai közül, mintha az apró homok szemekből állna tenyerében. Nem fül a fogához, és tenni kellene ellene minél hamarabb. Megszeretné tartani a káposztát, de azt a rohadt kecskét is meg kell etetni valamivel. Töri is a fejét rendesen. Mert úgy tűnik mind a két fél szívesen hagyná hátra a másikat mint az a bizonyos eb.
Mostohája végre nem ellent mondva fogadja el az aranyat, most nem is lenne vele kedve vitatkozni, amit végül egy elégedett mosollyal és bólintással le is zár.
Barátja reakciója viszont váratlanul éri. Nem mintha ne számított volna, megnézné magának a piac portékáját, amit valóban tervben tartottak. Viszont, hogy ne örült volna egy jó kupa bornak vagy sörnek, na az az ami elgondolkodtatja, hogy minden rendben van a törpével.
Végül csak rosszallóan megrázza a fejét, valakinek döntést kell hoznia így hát akkor az ő lesz.*
-Akkor. *Szólal fel kissé elnyújtva.* Ez el lett döntve. Drágám akkor maradok veled. Hagyjuk a barátunkat vásárolni magának, nekünk amúgy is van egy kis elbeszélgetni valónk még.
*Mondja kissé csábosan, de nem rejti véka alá, hogy bizony sok mindent mást is ért még e mögött.*
-Te is!
*Int egyet Wrojth irányába. Majd amit elveszik szeme elől a törpe. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait. Felemeli tekintetét és a sárgák Rinére vetődnek utána.*
-Ez mehetett volna simábban is.
*Szívja meg fogát röviden egy rövid szisszenéssel. Nem akart a törpe levesébe köpni így, de hát az élet hoz néha váratlan eseményeket. A törvénytelenség meg várathat magára, nem hiszi lesz aki megelőzné őket a lopásban.*
-Ne aggódj, majd utána megyek a pegazusba, amint téged ágyba dugtalak mint egy jó kislányt gyertyaoltásnál.
*Emeli fel kezét és pöcköli meg Rine füleit. Mosolya kedvesebb, mondhatni pajkos, de sosem veszti el gúnyos árnyalatát. Szája viszont ekkor legördül és egy komolyabb, aggodalmasabb árnyalatot vesz fel.*
-Jól vagy?
*Nézi végi a másikat, mert, hogy meg van szeppenve az nyilvánvaló, csak reméli nincs valami más mögötte. Illetve, a burkoltság nem mindig volt erénye, és valahogy ki kell derítenie mi jár mostohája fejében. Gyengéden megfogja annak vállát, hogy így terelje Rinét a piactér irányába. Ez a kis szünet talán elég volt ahhoz, hogy Wrotjhal ne fussanak össze egyelőre. Az legyen majd az ő baja a későbbiekben.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-12 16:10:58
Üzenet elküldve: 2025-05-12 16:10:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Lazziar vicces megjegyzésére egy vidámabb mosollyal forgatja meg a szemeit. Amúgy is az volt a lényeg, hogy minél később ismerjék fel. Eleinte úgy tartotta, hogy ez tarthatott volna tovább is, de így utólag már egyáltalán nem bánja, hogy viszonylag hamar lebukott fivére előtt és maga mögött hagyhatta a koldus szerepét. De igaz, ami igaz, hogy hiába van el ő a szakadt göncökben, a koszt azért már el tudná hagyni, még ha az annyira szép ruhához nem is ragaszkodik. Mert az igazat megvallva kezdi egészen komfortosan érezni magát a nadrágban is.
De bátyja eleget célozgatott már ahhoz, hogy beadja végül a derekát és szerezzen valami szebb darabot. Viszont nem akarja egyik férfit sem buta ruhavásárlással feltartani, így határozott az a szándéka, hogy egyedül menjen. Addig a férfiak meg iszogathatnak, tervezgethetnek vagy amit akarnak.
Szerencsére Ziar sem kukacoskodik, amikor felveti ezen ötletét.*
- Ugyan, nem kell.
*Pislog szaporán a szütyőre. Nem azt mondja, hogy felveti az arany, de egy-két ruha azért csak futja belőle. Egy biztos. De nem ellenkezik, tudja, hogy bátyja úgy sem hagyná, így végül hálásan teszi a batyuba az erszényt. Amikor pedig a kulcs is megérkezik és szembenézhet a komoly topázokkal, kissé megszeppentebben pislog párat a férfira.*
- Haza. Értettem.
*Bólint határozottan, miközben a másik kezével finoman Lazziaréra simít. Halvány mosollyal igyekszik jelezni, hogy nem kell aggódnia, most nem fog szökni. Tényleg nem.
Azzal el is ereszti fivérét, a kulcsot is elteszi, s már indulna is meg, hogy célba vegye a piacot, de Ziar további terveit hamar módosítja a törpe.
Arra, hogy kiszórakozzák magukat kissé megszeppenten és szégyenlősen süti le a szemeit. Most kezd el azon tűnődni, hogy talán a kelleténél feltűnőbben tapadt rá bátyjára? Meg hát megint kezd kissé bűntudata lenni, hogy belerondít a két férfi dolgába. Mert azt ő nem akar. Ezért is mondta, hogy ki tud ő egyedül is menni a piacra.*
- Tényleg boldogulok. Menj vele nyugodtan, ha szeretnél és neked is dolgod van.
*Motyogja alig hallhatóan.*
- Ha úgy van akkor majd utánatok megyek a Pegazusba, de otthon is megvárhatlak. Addig legalább lesz időm a ruhákat próbálgatni.
*Kuncog végül fel, de érezhető kissé, hogy az a kuncogás talán erőltetettebb. Akárhogy is dönt Lazziar, végül maga is megindul a piac felé. Bár valóban úgy fest, hogy ott hamar különválnak az útjaik egy rövid időre. A törpével bizonyosan, bár valahogy kétli, hogy Ziarnak is sok kedve lenne a ruhák között válogatni.*
*Lazziar vicces megjegyzésére egy vidámabb mosollyal forgatja meg a szemeit. Amúgy is az volt a lényeg, hogy minél később ismerjék fel. Eleinte úgy tartotta, hogy ez tarthatott volna tovább is, de így utólag már egyáltalán nem bánja, hogy viszonylag hamar lebukott fivére előtt és maga mögött hagyhatta a koldus szerepét. De igaz, ami igaz, hogy hiába van el ő a szakadt göncökben, a koszt azért már el tudná hagyni, még ha az annyira szép ruhához nem is ragaszkodik. Mert az igazat megvallva kezdi egészen komfortosan érezni magát a nadrágban is.
De bátyja eleget célozgatott már ahhoz, hogy beadja végül a derekát és szerezzen valami szebb darabot. Viszont nem akarja egyik férfit sem buta ruhavásárlással feltartani, így határozott az a szándéka, hogy egyedül menjen. Addig a férfiak meg iszogathatnak, tervezgethetnek vagy amit akarnak.
Szerencsére Ziar sem kukacoskodik, amikor felveti ezen ötletét.*
- Ugyan, nem kell.
*Pislog szaporán a szütyőre. Nem azt mondja, hogy felveti az arany, de egy-két ruha azért csak futja belőle. Egy biztos. De nem ellenkezik, tudja, hogy bátyja úgy sem hagyná, így végül hálásan teszi a batyuba az erszényt. Amikor pedig a kulcs is megérkezik és szembenézhet a komoly topázokkal, kissé megszeppentebben pislog párat a férfira.*
- Haza. Értettem.
*Bólint határozottan, miközben a másik kezével finoman Lazziaréra simít. Halvány mosollyal igyekszik jelezni, hogy nem kell aggódnia, most nem fog szökni. Tényleg nem.
Azzal el is ereszti fivérét, a kulcsot is elteszi, s már indulna is meg, hogy célba vegye a piacot, de Ziar további terveit hamar módosítja a törpe.
Arra, hogy kiszórakozzák magukat kissé megszeppenten és szégyenlősen süti le a szemeit. Most kezd el azon tűnődni, hogy talán a kelleténél feltűnőbben tapadt rá bátyjára? Meg hát megint kezd kissé bűntudata lenni, hogy belerondít a két férfi dolgába. Mert azt ő nem akar. Ezért is mondta, hogy ki tud ő egyedül is menni a piacra.*
- Tényleg boldogulok. Menj vele nyugodtan, ha szeretnél és neked is dolgod van.
*Motyogja alig hallhatóan.*
- Ha úgy van akkor majd utánatok megyek a Pegazusba, de otthon is megvárhatlak. Addig legalább lesz időm a ruhákat próbálgatni.
*Kuncog végül fel, de érezhető kissé, hogy az a kuncogás talán erőltetettebb. Akárhogy is dönt Lazziar, végül maga is megindul a piac felé. Bár valóban úgy fest, hogy ott hamar különválnak az útjaik egy rövid időre. A törpével bizonyosan, bár valahogy kétli, hogy Ziarnak is sok kedve lenne a ruhák között válogatni.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-12 10:44:10
Üzenet elküldve: 2025-05-12 10:44:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Bárcsak tudná, hogy mégis mennyi időbe telik végigmenni az egészen! Egy dologban biztos, mégpedig, hogy a duplája a minapi mérésének, már ha nem a triplája! Milyen jó, ha az embernek nincs semmi teendője, s ráér minden apróságra. Na, persze nem csak azért nyújt segítőkezet az idősebb gnómnak. Távol áll tőle az ilyen önzetlen cselekedetek. Bár ideje, mint a tenger, erszénye azonban üres, mint a meredély annak idején! Ha tovább kívánja űzni a tanulmányait, úgy a legtöbb munkát, amit elé sodor az élet, azt bizony meg kell csinálnia. Nem egy őstehetség ő, hogy elsőre megértsen mindent, így több időt kell beleölnie a tanulmányaiba, ezáltal több pénzre van szüksége. A pénz meg köztudottan nem a fán terem, de azért álmodhat ilyenről! *
- Lehetne jobb is?
* Ismétli, miközben koncentrál a zsinórra. Nem veszi le róla a szemeit, mintha próbálna rájönni, hogy hogyan is lehetne ennél jobb. Számára ennél egyenesebb nem igen lehetne, bár igaz, a közepe kicsit lejjebb van, mint kéne, így húz is rajta egy keveset, de, hogy ő nem lát különbséget az is biztos. *
- Talán így?
* Kérdezi, majd ha le lesz jegyzetelve, indul is a következőhöz. Kicsit zavarja a fülét a selyemrévi ünnepély. Ők is ott lehetnének! Körbenézni, esetleg venni valamit, amiről megemlékezhetnek erre a napra. Mondjuk, nem kell különös emlékeztető arra napra, amikor egy gnómmal méricskél a meredély környékén! *
* Bárcsak tudná, hogy mégis mennyi időbe telik végigmenni az egészen! Egy dologban biztos, mégpedig, hogy a duplája a minapi mérésének, már ha nem a triplája! Milyen jó, ha az embernek nincs semmi teendője, s ráér minden apróságra. Na, persze nem csak azért nyújt segítőkezet az idősebb gnómnak. Távol áll tőle az ilyen önzetlen cselekedetek. Bár ideje, mint a tenger, erszénye azonban üres, mint a meredély annak idején! Ha tovább kívánja űzni a tanulmányait, úgy a legtöbb munkát, amit elé sodor az élet, azt bizony meg kell csinálnia. Nem egy őstehetség ő, hogy elsőre megértsen mindent, így több időt kell beleölnie a tanulmányaiba, ezáltal több pénzre van szüksége. A pénz meg köztudottan nem a fán terem, de azért álmodhat ilyenről! *
- Lehetne jobb is?
* Ismétli, miközben koncentrál a zsinórra. Nem veszi le róla a szemeit, mintha próbálna rájönni, hogy hogyan is lehetne ennél jobb. Számára ennél egyenesebb nem igen lehetne, bár igaz, a közepe kicsit lejjebb van, mint kéne, így húz is rajta egy keveset, de, hogy ő nem lát különbséget az is biztos. *
- Talán így?
* Kérdezi, majd ha le lesz jegyzetelve, indul is a következőhöz. Kicsit zavarja a fülét a selyemrévi ünnepély. Ők is ott lehetnének! Körbenézni, esetleg venni valamit, amiről megemlékezhetnek erre a napra. Mondjuk, nem kell különös emlékeztető arra napra, amikor egy gnómmal méricskél a meredély környékén! *
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-11 20:36:33
Üzenet elküldve: 2025-05-11 20:36:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Nehéz elkezdeni, de ha mindenki tudja mi a dolga és kicsit bele is jönnek akkor már jobban fognak haladni. A legjobban valószínűleg akkor fognak mire körbe érnek és a hidat is lemérik.*
-Úgy szokott az lenni.
*Aherber bácsi is ellenőrzi folyamatosan a zsinórt és mindig lejegyzi amit lát. A kapott kérdés hallatán megrázza a fejét.*
-Jobb lesz, de lehetne jobb is.
~Ha az Aherber-féle csapórahidat építették volna meg az olyan látványosság lehetne aminek még a többi ország is csudájára járhatna. Ahhoz képest egy egyszerű kőhíd nem különbözik sokban ettől, ami most van.~
*Hogy mennyire lenne drága mulatság az fel se merül az öregben hisz egyértelműen az Aherber-féle csapórahíd minden pénzt megér.*
*Nehéz elkezdeni, de ha mindenki tudja mi a dolga és kicsit bele is jönnek akkor már jobban fognak haladni. A legjobban valószínűleg akkor fognak mire körbe érnek és a hidat is lemérik.*
-Úgy szokott az lenni.
*Aherber bácsi is ellenőrzi folyamatosan a zsinórt és mindig lejegyzi amit lát. A kapott kérdés hallatán megrázza a fejét.*
-Jobb lesz, de lehetne jobb is.
~Ha az Aherber-féle csapórahidat építették volna meg az olyan látványosság lehetne aminek még a többi ország is csudájára járhatna. Ahhoz képest egy egyszerű kőhíd nem különbözik sokban ettől, ami most van.~
*Hogy mennyire lenne drága mulatság az fel se merül az öregben hisz egyértelműen az Aherber-féle csapórahíd minden pénzt megér.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-11 13:00:57
Üzenet elküldve: 2025-05-11 13:00:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Megannyi óra telt el jegyzeteléssel, na meg minél több tudás magukba szívásával. A testvérével ellentétben ő bizony nem érzi magáénak teljesen ezt az egészet. Helyén kezeli. Empátiának nincs híján, de nem fogja más fájdalmát átvenni, csak látszólag. Álszent dolog volna részéről. Tudja jól, hogy milyen életet akar és ehhez mi szükségeltetik, de van már elég fájdalma, amit magában hordozhat, nem kell másé is. Az ikre jó színésznek bizonyul, s ebben a hitben van egészen addig, amíg el nem jutnak a Romvárosig. Akkor amaz megszólal, de azt jobban át tudja érezni, ami a szavak mögött tényleg ott lehet Coriban. De ettől még nem kívánt ezzel szembesülni. Kissé összeszűkült szemekkel néz rá oldalvást. Az eddig védőbástyaként működő lány, most is, mintha gyengébb lenne, mint ő, pedig Lyssi nem akar szerepcserét. Őszintén reméli, hogy csak túl sokat olvasott a mellette sétáló, nem pedig elment az esze. Ezt persze most nem teszi ilyen direktben szóvá.*
- Mintha kötődnél?
*Kérdez csak ennyit, majd sétál tovább, s ő is elmerül a látottakban, na meg a gondolataiban is. Akkor kellett volna ez a beleérző képesség, amikor végighúzta a pengét a két torkon. Persze tudja jól, hogy miért tette, hogy miért asszisztált ehhez ő is, s ki kell vetülnie valamire ennek a bűntudatnak is, de cseppet sincs ínyére, hogy ezt hallgassa, még ha vissza is kérdez.*
- Vagy csak még nem sikerült mindent újjáépíteniük. *Vonja meg a vállát. Ha a szóbeszédnek hinni lehet, akkor az a Selyemrév igen pompázatos egy hely, főleg, ha ott mulatoznak a gazdagok. Mindent nem lehet egyszerre, talán idővel ez a terület is kellően idilli lesz. Vagy nem. Szótlanul sétál tovább, kissé frusztráltan, de ettől még várakozással teli. A Csonthíd látótávolságba kerül, reményei szerint azon túl tényleg sokkal kedvére valóbb lesz a táj.*
- Azt hiszem nincs más út… azon kell átsétálnunk. Van még valami, amit megbeszéljünk előtte? Ott már nehéz lesz sutyorogni, ha tényleg akkora a mulató tömeg.
*Megannyi óra telt el jegyzeteléssel, na meg minél több tudás magukba szívásával. A testvérével ellentétben ő bizony nem érzi magáénak teljesen ezt az egészet. Helyén kezeli. Empátiának nincs híján, de nem fogja más fájdalmát átvenni, csak látszólag. Álszent dolog volna részéről. Tudja jól, hogy milyen életet akar és ehhez mi szükségeltetik, de van már elég fájdalma, amit magában hordozhat, nem kell másé is. Az ikre jó színésznek bizonyul, s ebben a hitben van egészen addig, amíg el nem jutnak a Romvárosig. Akkor amaz megszólal, de azt jobban át tudja érezni, ami a szavak mögött tényleg ott lehet Coriban. De ettől még nem kívánt ezzel szembesülni. Kissé összeszűkült szemekkel néz rá oldalvást. Az eddig védőbástyaként működő lány, most is, mintha gyengébb lenne, mint ő, pedig Lyssi nem akar szerepcserét. Őszintén reméli, hogy csak túl sokat olvasott a mellette sétáló, nem pedig elment az esze. Ezt persze most nem teszi ilyen direktben szóvá.*
- Mintha kötődnél?
*Kérdez csak ennyit, majd sétál tovább, s ő is elmerül a látottakban, na meg a gondolataiban is. Akkor kellett volna ez a beleérző képesség, amikor végighúzta a pengét a két torkon. Persze tudja jól, hogy miért tette, hogy miért asszisztált ehhez ő is, s ki kell vetülnie valamire ennek a bűntudatnak is, de cseppet sincs ínyére, hogy ezt hallgassa, még ha vissza is kérdez.*
- Vagy csak még nem sikerült mindent újjáépíteniük. *Vonja meg a vállát. Ha a szóbeszédnek hinni lehet, akkor az a Selyemrév igen pompázatos egy hely, főleg, ha ott mulatoznak a gazdagok. Mindent nem lehet egyszerre, talán idővel ez a terület is kellően idilli lesz. Vagy nem. Szótlanul sétál tovább, kissé frusztráltan, de ettől még várakozással teli. A Csonthíd látótávolságba kerül, reményei szerint azon túl tényleg sokkal kedvére valóbb lesz a táj.*
- Azt hiszem nincs más út… azon kell átsétálnunk. Van még valami, amit megbeszéljünk előtte? Ott már nehéz lesz sutyorogni, ha tényleg akkora a mulató tömeg.
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-10 12:44:15
Üzenet elküldve: 2025-05-10 12:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*A legtöbb bizodalma, mint olyan, drága húga után a két istenében van. Bár a templom falai közül, melyek olykor már börtönnek érződtek, kiléptek, de ez nem jelenti azt, hogy hátat fordított volna Eeyrnek vagy Teysusnak. Sőt, sokkalta jobban bízik most az útmutatásukban, mint korábban.
A hűvös, dohos könyvtárba leérve síri csend lesz úrrá rajtuk, hisz minden egyes rezdülésüket figyeli valaki. Azoknak pedig olyan hihetőnek kell lenniük most is, és minden pillanatban, mintha már a Tanács előtt állnának, hogy követeljék a jussukat. Ki tudja, melyik falnak van szeme vagy épp füle, és miféle szerzet lehet a csuhába rejtőzött illető.
Hosszú órákat töltenek el odalent, de minden egyes perc megéri, mert hála a könyveknek, a bennük található információmorzsák segítségével egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy ők ketten, az életük, az emlékeik és mindenük összefüggjön Corillette és Lyssira Tharisse múltjával. Bár hosszan beszélgethetnének a nagybácsiról és az érdekes tetteiről, de nem tehetik, nem itt és nem most. Írniuk kell, jegyzetelni, hisz a könyveket nem vihetik magukkal, de a tudásra szükségük van. Már előre látja, hogy hajnalig fogják tanulni a család történetét, és másnap reggel majd úgy ébrednek fel, hogy a papírokkal a kezükben nyomta el őket az álom.*
- Nem, valóban nem… *Szakadozottan sóhajt egy nagyot, s még majdnem egy valódi könnycsepp is kicsordul a szeméből, mikor Lyssira drámai módon említi meg a családjuk elvesztését. Furcsa, de szinte már most a sajátjának érzi őket. Még a gombóc is ott van a torkában, ahogy rájuk gondol, és most nem a félelemtől, hanem a gyásztól, amit kötelező éreznie. Vajon ezek a valódivá erőltetett érzések lesznek valaha tényleg igaziak? Talán igen, de egyelőre még ijesztő belegondolni.*
- Menjünk, kedvesem. *Nyel egy nagyot, hogy megnyugodjon. Túl jól sikerült a színészkedés. Húga kezeit szorítva azonban újra biztonságban érzi magát, ahogy elhagyják a templomot.
Hamarosan azonban meglepően csúnya látvány tárul a szemük elé. A Romváros. Soha nem látták a helyet fénykorában, de most, hogy a pusztítás, a halál és az elmúlás jeleit tükrözi vissza minden egyes lerombolt épület, újra a veszteség érzete uralkodik el rajta.*
- Olyan érthetetlen érzés ez, Lyssi… Olyan, mintha… mintha már most kötődnék ehhez a helyhez. Összeszorul a szívem, ahogy ezt látom. *Simít végig egy ujjal az egyik, egykoron hófehér, most már koszos, lerombolt fal maradványán.*
- Vajon miért dönthetett úgy a város, hogy a Selyemrévbe vezető út itt menjen keresztül? Mi lehetett a céljuk? Egy üzenet? Egy mód arra, hogy mindenkit emlékeztessen a szörnyűségre, ami történt? *Hálás most az isteneknek, hogy nekik valójában nem kellett a saját bőrükön megtapasztalniuk a lázadást, de ez a hely olyan, hogy még így is átjárja a lelkét a félelem és a fájdalom, amit a menekülők érezhettek.*
*A legtöbb bizodalma, mint olyan, drága húga után a két istenében van. Bár a templom falai közül, melyek olykor már börtönnek érződtek, kiléptek, de ez nem jelenti azt, hogy hátat fordított volna Eeyrnek vagy Teysusnak. Sőt, sokkalta jobban bízik most az útmutatásukban, mint korábban.
A hűvös, dohos könyvtárba leérve síri csend lesz úrrá rajtuk, hisz minden egyes rezdülésüket figyeli valaki. Azoknak pedig olyan hihetőnek kell lenniük most is, és minden pillanatban, mintha már a Tanács előtt állnának, hogy követeljék a jussukat. Ki tudja, melyik falnak van szeme vagy épp füle, és miféle szerzet lehet a csuhába rejtőzött illető.
Hosszú órákat töltenek el odalent, de minden egyes perc megéri, mert hála a könyveknek, a bennük található információmorzsák segítségével egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy ők ketten, az életük, az emlékeik és mindenük összefüggjön Corillette és Lyssira Tharisse múltjával. Bár hosszan beszélgethetnének a nagybácsiról és az érdekes tetteiről, de nem tehetik, nem itt és nem most. Írniuk kell, jegyzetelni, hisz a könyveket nem vihetik magukkal, de a tudásra szükségük van. Már előre látja, hogy hajnalig fogják tanulni a család történetét, és másnap reggel majd úgy ébrednek fel, hogy a papírokkal a kezükben nyomta el őket az álom.*
- Nem, valóban nem… *Szakadozottan sóhajt egy nagyot, s még majdnem egy valódi könnycsepp is kicsordul a szeméből, mikor Lyssira drámai módon említi meg a családjuk elvesztését. Furcsa, de szinte már most a sajátjának érzi őket. Még a gombóc is ott van a torkában, ahogy rájuk gondol, és most nem a félelemtől, hanem a gyásztól, amit kötelező éreznie. Vajon ezek a valódivá erőltetett érzések lesznek valaha tényleg igaziak? Talán igen, de egyelőre még ijesztő belegondolni.*
- Menjünk, kedvesem. *Nyel egy nagyot, hogy megnyugodjon. Túl jól sikerült a színészkedés. Húga kezeit szorítva azonban újra biztonságban érzi magát, ahogy elhagyják a templomot.
Hamarosan azonban meglepően csúnya látvány tárul a szemük elé. A Romváros. Soha nem látták a helyet fénykorában, de most, hogy a pusztítás, a halál és az elmúlás jeleit tükrözi vissza minden egyes lerombolt épület, újra a veszteség érzete uralkodik el rajta.*
- Olyan érthetetlen érzés ez, Lyssi… Olyan, mintha… mintha már most kötődnék ehhez a helyhez. Összeszorul a szívem, ahogy ezt látom. *Simít végig egy ujjal az egyik, egykoron hófehér, most már koszos, lerombolt fal maradványán.*
- Vajon miért dönthetett úgy a város, hogy a Selyemrévbe vezető út itt menjen keresztül? Mi lehetett a céljuk? Egy üzenet? Egy mód arra, hogy mindenkit emlékeztessen a szörnyűségre, ami történt? *Hálás most az isteneknek, hogy nekik valójában nem kellett a saját bőrükön megtapasztalniuk a lázadást, de ez a hely olyan, hogy még így is átjárja a lelkét a félelem és a fájdalom, amit a menekülők érezhettek.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-09 10:17:37
Üzenet elküldve: 2025-05-09 10:17:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Többek között a mikénttel, és a hogyannal van elfoglalva. Így már egy ideje nem is figyel a páros társalgására, csak lassú léptekkel a nyomukban ballag. Ki kéne bővíteni a fegyver arzenálját, nem csak azért, mert a munkájához elengedhetetlen, hanem mert alapból szereti a különböző kardokat és bökőket. Na, meg persze egy térkép is jól jönne selyemrévről! Mind az utcákról, mind a jelenlegi és régi csatornarendszerekről. Most, hogy újra a nemeseké a kormány, biztos nem adnák neki csakúgy oda. Ki kell okoskodnia valami új lehetőséget.
A páros hirtelen megáll előtte, majdnem nekik is megy, miközben szemeivel lesütve halad előre. Felpillant kettejükre, majd hallgatja a párost, még mielőtt könnyes búcsút vehetnének egymástól megszólal. *
- Ami azt illeti, én is járnék egyet a piacon. Elvégre beszéltük is, hogy beugrunk a selyemrévi kirándulás után!
* Felpillant Lazziarra, majd vissza Rinre. *
- Bár a ruhák hidegen hagynak, talán találok valami érdekesebbet arrafele! Aztán találkozhatunk ebben a pegazusban, avagy majd ha kiszórakoztátok magatok!
* Burkoltan célozgat a kettejük kapcsolatára. Majd ha nincs ellenvetés, úgy ő egyedül elindul a piac irányába. Majd int egyet magamögé a párosnak. *
- Addig is kerüld a bajt!
* Természetesen ezt Lazziarnak címezi. Kész rémálom lenne új bűntársat találni ebben a szemétdombban.
Amennyiben nem állítják meg, úgy apró lábait gyorsan szedi, s gyorsan el is tűnik a legközelebbi sikátorban. Talán találkoznak a piacon, talán este a pegazusban, legyen bárhol is az, de az is lehet, hogy hatok múlva. Addig is jobban járnak, ha mindannyian felkészülnek a lehető legjobban. Ki tudja, hogy mit hozhat a jövő? *
* Többek között a mikénttel, és a hogyannal van elfoglalva. Így már egy ideje nem is figyel a páros társalgására, csak lassú léptekkel a nyomukban ballag. Ki kéne bővíteni a fegyver arzenálját, nem csak azért, mert a munkájához elengedhetetlen, hanem mert alapból szereti a különböző kardokat és bökőket. Na, meg persze egy térkép is jól jönne selyemrévről! Mind az utcákról, mind a jelenlegi és régi csatornarendszerekről. Most, hogy újra a nemeseké a kormány, biztos nem adnák neki csakúgy oda. Ki kell okoskodnia valami új lehetőséget.
A páros hirtelen megáll előtte, majdnem nekik is megy, miközben szemeivel lesütve halad előre. Felpillant kettejükre, majd hallgatja a párost, még mielőtt könnyes búcsút vehetnének egymástól megszólal. *
- Ami azt illeti, én is járnék egyet a piacon. Elvégre beszéltük is, hogy beugrunk a selyemrévi kirándulás után!
* Felpillant Lazziarra, majd vissza Rinre. *
- Bár a ruhák hidegen hagynak, talán találok valami érdekesebbet arrafele! Aztán találkozhatunk ebben a pegazusban, avagy majd ha kiszórakoztátok magatok!
* Burkoltan célozgat a kettejük kapcsolatára. Majd ha nincs ellenvetés, úgy ő egyedül elindul a piac irányába. Majd int egyet magamögé a párosnak. *
- Addig is kerüld a bajt!
* Természetesen ezt Lazziarnak címezi. Kész rémálom lenne új bűntársat találni ebben a szemétdombban.
Amennyiben nem állítják meg, úgy apró lábait gyorsan szedi, s gyorsan el is tűnik a legközelebbi sikátorban. Talán találkoznak a piacon, talán este a pegazusban, legyen bárhol is az, de az is lehet, hogy hatok múlva. Addig is jobban járnak, ha mindannyian felkészülnek a lehető legjobban. Ki tudja, hogy mit hozhat a jövő? *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1807-1826