Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-01 17:26:05
Üzenet elküldve: 2020-12-01 17:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A hegyes végével //
- Jaaj de hát az unalmas - *sóhajtozik nagyokat a vörös leányzó.* - Hát mindig a másik nyomában lenni és csak nézelődni naphosszat - * méltatlankodik tovább, aztán haloványan somolyodik. *
- Engem már elcsábítottál, kezdjek félni? - * mivel az előbb le lett szögezve, hogy nincs vérdíj a fején, meg Nimral amúgy se tenné meg, ezért felettébb gond nélkül ráér ilyesmivel húzni a sötételfet.*
- igenis! - * felveszi a fegyvert és szorosabbra fogja, hogy ne csúszhasson ki olyan könnyen markából: Kis okítás, aztán már jöhet is az éles vizsga, a szekrény. A lány anyait-apait belead, minden létező módszerrel, mígnem reménykedve pillant a másikra. Amikor nevetni látja társát kicsit megdöbben, de a válasszal elégedett, sikerült felülkerekednie egy ruhásszekrényen. Nos ez már valami, méghozzá igazán nagy valami.
Következő napipont a kardok használata, mint várható volt, Rlilla itt sem azonnal tudta a dolgokat, első támadását Nimral könnyedén hárította, azután pedig jöttek a dobókések.
Rlilla ámuldozva nézi, ahogy a kés a falba repül aztán már izgatottan ő is állna egy pozícióba, hogy ő is dobálhasson késeket. Nimral segít a helyes testtartás felvételében. *
- Az összeset beleállítom - * kiáltja lelkesen, elkezdve dobálni a késeket. Nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek elsőre tűnik, az első menetből egy sem ért el az ajtóig, de ezen a téren is szorgalmas volt a lány. *
- Nézd már kettő van az ajtóban, nézd, nézd! - * mutogat lelkesen.*
- Jaaj de hát az unalmas - *sóhajtozik nagyokat a vörös leányzó.* - Hát mindig a másik nyomában lenni és csak nézelődni naphosszat - * méltatlankodik tovább, aztán haloványan somolyodik. *
- Engem már elcsábítottál, kezdjek félni? - * mivel az előbb le lett szögezve, hogy nincs vérdíj a fején, meg Nimral amúgy se tenné meg, ezért felettébb gond nélkül ráér ilyesmivel húzni a sötételfet.*
- igenis! - * felveszi a fegyvert és szorosabbra fogja, hogy ne csúszhasson ki olyan könnyen markából: Kis okítás, aztán már jöhet is az éles vizsga, a szekrény. A lány anyait-apait belead, minden létező módszerrel, mígnem reménykedve pillant a másikra. Amikor nevetni látja társát kicsit megdöbben, de a válasszal elégedett, sikerült felülkerekednie egy ruhásszekrényen. Nos ez már valami, méghozzá igazán nagy valami.
Következő napipont a kardok használata, mint várható volt, Rlilla itt sem azonnal tudta a dolgokat, első támadását Nimral könnyedén hárította, azután pedig jöttek a dobókések.
Rlilla ámuldozva nézi, ahogy a kés a falba repül aztán már izgatottan ő is állna egy pozícióba, hogy ő is dobálhasson késeket. Nimral segít a helyes testtartás felvételében. *
- Az összeset beleállítom - * kiáltja lelkesen, elkezdve dobálni a késeket. Nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek elsőre tűnik, az első menetből egy sem ért el az ajtóig, de ezen a téren is szorgalmas volt a lány. *
- Nézd már kettő van az ajtóban, nézd, nézd! - * mutogat lelkesen.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-23 19:29:00
Üzenet elküldve: 2020-11-23 19:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
// A boncolás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A kezelés végeztével a kölyköket magukra hagyja. Úgy néz ki, hogy minden a legnagyobb rendeben ment le. Most már csak pihenésre van szükség. A gnómra sincs baja, mert már a piacon lemaradt mellőle. Pedig nem diktált egy követhetetlen tempót. Nem baj, mert így eggyel kevesebb problémája van. Nem kell attól tartania, hogy lebuktatják, mert a család biztosan nem örülne, ha megtudná, hogy ő a kedves elhunyt hozzátartozójukat boncolgatja. Felkeresi hát vigyázva a rejtekhelyet és közben nehéz orvosi táskáját cipeli. A takarás sértetlennek tűnik, de igazán, csak akkor nyugszik meg, amikor a testet az asztalon találja.*
- Reméltem, hogy itt vagy.* Szól kedvesen a testhez. Sajnos az úron van ruha, mivel felöltöztették mire sikerült ellopniuk. Aki már vetkőztet magatehetetlen személyt az tudja jól, hogy annyira nem egyszerű. Még az alsó testáljak azok hagyján is vannak, de a felső az már jóval babrásabb. Esetünkben pedig elegáns viseletről van szó. Időbe telik mire megkopasztja áldozatát, de végül ott fekszik előtte anyaszült meztelenül. Nincs oka rá, hogy pironkodjék a látvány miatt, mert ez egyáltalán nem erről szól.*
- Akkor hát lássunk neki!* Szerencsére a testet nem csak felöltöztetek, hanem meg is tisztították, így ezt megspórolták neki.*
- A boncolás ideje: E.sz. 6888. év Levelek havának 15. napja.
A boncolást végezte: Nimeril Drimanow orvos tanonc.
A boncolás helye: Arthernior városa, valahol a Romváros mélyén.
A boncolt személy kiléte ismeretlen.
Faja: Ember
Kora: Körülbelül harmincöt éves.
Ismertető jegyek: Kb 175 cm magas, 70-80 kg körüli, testi abnormáli nincsenek, barna rövidre nyírt haj, barna szem, tiszta szemfehérje, arcszőrzet nincs, ép fogazat.
Halál időpontja: Levelek havának 14. napja, Kelat késő délután.
* Hangosan mondja el ezeket az információkat, miközben írja lefelé az üres könyvébe, mert ezt a boncolást meg fogja örökíteni, hogy később tanulhasson belőle. Most, hogy ezt leírta félre teszi a könyvet és nekilát az első lépésnek. Bár egyedül van, azért minden lépést magyaráz, mintha éppen vizsgázna.*
- Az első feladat az a test megvizsgálása. Jelen esetben tudjuk, hogy az áldozatot meggyilkolták. A körülményekről információim nincsenek. A halál után bekövetkező testi elváltozásokból tudunk következtetni az halál időpontjára. Itt segít nekünk a hullafoltok jelenléte. A foltok sötét színe alapján arra következtethetünk, hogy az áldozatból jelentős vér távozott halála idején. Más természetes külső elváltozást nem tapasztaltam. Az alany kiváló testi épségnek örvendett. Halálát minden bizonnyal az erőszakos külső beavatkozás okozhatta. Az ötödik és a hatodik borda között szúrás nyom látható.* Eddig javarészt csak a szeme dolgozott, viszont most közelebbről is meg kell vizsgálnia a sebet. Előbb viszont lejegyzeteli, amit elmondott, mert még tiszta a keze. Aztán fölé hajol újfent az áldozatnak és kezével finoman széthúzza a sebet, hogy megvizsgálhassa.*
- A sebet megvizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy az áldozatot egy kétélű pengével szúrták meg. A kiterjedés nagyságából arra engedek következtetni, hogy az idegen test egy rövid kard lehetett. További vizsgálatok szükségesek a test felnyitásakor a pontosabb meghatározás érdekében. Ezen információk fényében a megszokottól eltérően a mellkas felnyitásával fogom kezdni. Csak ezután térek majd át a fejre.* Az érdekes rész csak most fog elkezdődni majd a test felnyitásával. Megtörli kezét és még utoljára jegyzetel a füzetbe mielőtt neki kezdene a mocskos munkának.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A kezelés végeztével a kölyköket magukra hagyja. Úgy néz ki, hogy minden a legnagyobb rendeben ment le. Most már csak pihenésre van szükség. A gnómra sincs baja, mert már a piacon lemaradt mellőle. Pedig nem diktált egy követhetetlen tempót. Nem baj, mert így eggyel kevesebb problémája van. Nem kell attól tartania, hogy lebuktatják, mert a család biztosan nem örülne, ha megtudná, hogy ő a kedves elhunyt hozzátartozójukat boncolgatja. Felkeresi hát vigyázva a rejtekhelyet és közben nehéz orvosi táskáját cipeli. A takarás sértetlennek tűnik, de igazán, csak akkor nyugszik meg, amikor a testet az asztalon találja.*
- Reméltem, hogy itt vagy.* Szól kedvesen a testhez. Sajnos az úron van ruha, mivel felöltöztették mire sikerült ellopniuk. Aki már vetkőztet magatehetetlen személyt az tudja jól, hogy annyira nem egyszerű. Még az alsó testáljak azok hagyján is vannak, de a felső az már jóval babrásabb. Esetünkben pedig elegáns viseletről van szó. Időbe telik mire megkopasztja áldozatát, de végül ott fekszik előtte anyaszült meztelenül. Nincs oka rá, hogy pironkodjék a látvány miatt, mert ez egyáltalán nem erről szól.*
- Akkor hát lássunk neki!* Szerencsére a testet nem csak felöltöztetek, hanem meg is tisztították, így ezt megspórolták neki.*
- A boncolás ideje: E.sz. 6888. év Levelek havának 15. napja.
A boncolást végezte: Nimeril Drimanow orvos tanonc.
A boncolás helye: Arthernior városa, valahol a Romváros mélyén.
A boncolt személy kiléte ismeretlen.
Faja: Ember
Kora: Körülbelül harmincöt éves.
Ismertető jegyek: Kb 175 cm magas, 70-80 kg körüli, testi abnormáli nincsenek, barna rövidre nyírt haj, barna szem, tiszta szemfehérje, arcszőrzet nincs, ép fogazat.
Halál időpontja: Levelek havának 14. napja, Kelat késő délután.
* Hangosan mondja el ezeket az információkat, miközben írja lefelé az üres könyvébe, mert ezt a boncolást meg fogja örökíteni, hogy később tanulhasson belőle. Most, hogy ezt leírta félre teszi a könyvet és nekilát az első lépésnek. Bár egyedül van, azért minden lépést magyaráz, mintha éppen vizsgázna.*
- Az első feladat az a test megvizsgálása. Jelen esetben tudjuk, hogy az áldozatot meggyilkolták. A körülményekről információim nincsenek. A halál után bekövetkező testi elváltozásokból tudunk következtetni az halál időpontjára. Itt segít nekünk a hullafoltok jelenléte. A foltok sötét színe alapján arra következtethetünk, hogy az áldozatból jelentős vér távozott halála idején. Más természetes külső elváltozást nem tapasztaltam. Az alany kiváló testi épségnek örvendett. Halálát minden bizonnyal az erőszakos külső beavatkozás okozhatta. Az ötödik és a hatodik borda között szúrás nyom látható.* Eddig javarészt csak a szeme dolgozott, viszont most közelebbről is meg kell vizsgálnia a sebet. Előbb viszont lejegyzeteli, amit elmondott, mert még tiszta a keze. Aztán fölé hajol újfent az áldozatnak és kezével finoman széthúzza a sebet, hogy megvizsgálhassa.*
- A sebet megvizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy az áldozatot egy kétélű pengével szúrták meg. A kiterjedés nagyságából arra engedek következtetni, hogy az idegen test egy rövid kard lehetett. További vizsgálatok szükségesek a test felnyitásakor a pontosabb meghatározás érdekében. Ezen információk fényében a megszokottól eltérően a mellkas felnyitásával fogom kezdni. Csak ezután térek majd át a fejre.* Az érdekes rész csak most fog elkezdődni majd a test felnyitásával. Megtörli kezét és még utoljára jegyzetel a füzetbe mielőtt neki kezdene a mocskos munkának.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-21 18:07:00
Üzenet elküldve: 2020-11-21 18:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*A férfi megjegyzésére még jobban nevetnie kell, arca kipirosodik és szemei körül apró vonalak jelennek meg a széles mosolyától. Nevetésének hangja ahhoz képest, hogy harsány, olyan szinte, mintha csilingelés volna csak a néma éjszakában. Egy idő után együtt nevetnek, a férfi a sokszoros egybeeséseken, Nalret pedig úgy mindent egybevéve. A borús hangulatot sikerült megmenteni, Nor'Deron bocsánatkérésére is csak legyinteni tud, ekkor már nem nevet, viszont még próbál levegőhöz jutni, egy könnycseppet is letöröl apró kezével szeme alól.*
- Ugyan! *Mosolyodik el végül, de egy-két alkalommal még vissza-vissza tér egy-egy nevetés foszlány, mikor törölgeti öröm könnyeit. Nor'Deron pedig szóvá teszi, hogy egyedül kell megtalálnia a szóban forgó személyt, ezt pedig Nalret tisztelettudóan elfogadja és bólint rá.*
- Azért egyszer még összefuthatunk! *Mutató ujját bizonygatva rázza, hogy megerősítse véleményét. Tudja, hogy most még nem válnak el útjaik, de azért ezt megemlítette. Elfogadja a férfi segítő kezét, de aztán, besegítve szárnyaival talpra szökken, sejtelmesen és játékosan sandít a másikra, majd egy lépéssel hátrál, mert mondhatni túl közelre érkezett. Leporolja köpenyét, majd gondosan megfeszíti szárnyait, hogy azok ismét se ne kandikáljanak ki sehol, se ne púposodjanak ki ruhája alól.*
- Csak nem a rókára gondolsz? *Kérdi meglepődve, hiszen ez az egyetlen fogadó, amit jelenleg a pegazus mellett ismer és egyébként kedvel is. Hallotta persze innen-onnan, hogy van a környéken egynéhány, így a válasz szerinte nemleges lesz, de biztosra akar menni.*
- Na és mit teszünk, ha véletlen igazat szólt? Berúgunk a vizezett bortól aztán olyat teszünk, amit megbánunk? *Kérdezi nevetve, remélve, hogy nem sikerült szemérmesebbre a kérdése, mint amennyire azt szánta. Közben befejezi a tollászkodást -szó szerint-, társára pillantva kihúzza magát és jelzi, hogy ő indulásra kész.*
*A férfi megjegyzésére még jobban nevetnie kell, arca kipirosodik és szemei körül apró vonalak jelennek meg a széles mosolyától. Nevetésének hangja ahhoz képest, hogy harsány, olyan szinte, mintha csilingelés volna csak a néma éjszakában. Egy idő után együtt nevetnek, a férfi a sokszoros egybeeséseken, Nalret pedig úgy mindent egybevéve. A borús hangulatot sikerült megmenteni, Nor'Deron bocsánatkérésére is csak legyinteni tud, ekkor már nem nevet, viszont még próbál levegőhöz jutni, egy könnycseppet is letöröl apró kezével szeme alól.*
- Ugyan! *Mosolyodik el végül, de egy-két alkalommal még vissza-vissza tér egy-egy nevetés foszlány, mikor törölgeti öröm könnyeit. Nor'Deron pedig szóvá teszi, hogy egyedül kell megtalálnia a szóban forgó személyt, ezt pedig Nalret tisztelettudóan elfogadja és bólint rá.*
- Azért egyszer még összefuthatunk! *Mutató ujját bizonygatva rázza, hogy megerősítse véleményét. Tudja, hogy most még nem válnak el útjaik, de azért ezt megemlítette. Elfogadja a férfi segítő kezét, de aztán, besegítve szárnyaival talpra szökken, sejtelmesen és játékosan sandít a másikra, majd egy lépéssel hátrál, mert mondhatni túl közelre érkezett. Leporolja köpenyét, majd gondosan megfeszíti szárnyait, hogy azok ismét se ne kandikáljanak ki sehol, se ne púposodjanak ki ruhája alól.*
- Csak nem a rókára gondolsz? *Kérdi meglepődve, hiszen ez az egyetlen fogadó, amit jelenleg a pegazus mellett ismer és egyébként kedvel is. Hallotta persze innen-onnan, hogy van a környéken egynéhány, így a válasz szerinte nemleges lesz, de biztosra akar menni.*
- Na és mit teszünk, ha véletlen igazat szólt? Berúgunk a vizezett bortól aztán olyat teszünk, amit megbánunk? *Kérdezi nevetve, remélve, hogy nem sikerült szemérmesebbre a kérdése, mint amennyire azt szánta. Közben befejezi a tollászkodást -szó szerint-, társára pillantva kihúzza magát és jelzi, hogy ő indulásra kész.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-20 20:38:50
Üzenet elküldve: 2020-11-20 20:38:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
*A lány kacagását hallva, felvonja szemöldökét. Bár egy darabig igyekszik arcát morckomoly külalakban tartani, végül feladja a harcot és ő maga is kuncogni kezd saját magán. A megjegyzést követően fejét csóválni kezdi, ám a vigyora nem hervad le.*
- Lehetséges, hogy kavicsra ültem.
*Válaszolja merengést tettetve, majd még egyszer utoljára mozdít egyet az ülepén.
Az ezen eseményeket követő borúsabb téma végül hozza magával, az ezzel járó nyomasztó, már-már fojtó aurát, mely nemsokára körbe lengi kettejüket és rájuk telepszik. Legalábbis a férfi így érez. Ám ettől függetlenül, valamint természetesen téve a súlyos hangulat ellen, halovány mosollyal az arcán, s kedves, meleg tekintettel figyeli a tündért. Köszönetére csupán szerényen ennyit felel.*
- Én köszönöm, hogy elmondtad.
*Háláját kifejezvén egy tiszteletteljes bólintást is intéz a lány felé.
Az újabb véletlen egybeesést hallva ezúttal rá kerül a sor, hogy nevetésben törjön ki. Bár az önfeledt hahotázás messze nem annyira hangos, hogy a férfi túl nagy figyelmet vonjon vele magára, mégis miután észbe kap, szégyenkezve húzza össze magát, orra alatt még mindig mosolyogva.*
- Elnézést. Csupán már-már hihetetlen ez a rengeteg véletlen egybeesés. Mintha Loron egyik tréfája lenne ez.
*Megköszörüli torkát.*
- Attól tartok ez valami olyasmi amit egyedül kell megoldjak.
*Végig húzza ujját a poros földön, majd az ujjbegyén összegyúlt földet és port lemorzsolja.*
- Mindenesetre nagyra értékelem a felajánlást.
*Miután látja, hogy társa dideregni kezd, felsőtestét előre dönti, kezeit elemeli a földtől, majd lábait kinyújtva egy pillanat alatt talpon terem. Előbb leporolja magát, majd kezét a tündér felé nyújtja, hogy felsegítse őt.*
- Ideje melegebb hely után nézni. Kapásból a Pegazusra gondolok, azonban az ottani fogadós mesélt egy másik fogadóról ami állítólag nagyon rossz minőségű és vizezik a bort.
*Nor'Deron kuncogni kezd.*
- A zsugori öreg nyilván így próbálja elijeszteni a vevőket a konkurenciától.
*A lány kacagását hallva, felvonja szemöldökét. Bár egy darabig igyekszik arcát morckomoly külalakban tartani, végül feladja a harcot és ő maga is kuncogni kezd saját magán. A megjegyzést követően fejét csóválni kezdi, ám a vigyora nem hervad le.*
- Lehetséges, hogy kavicsra ültem.
*Válaszolja merengést tettetve, majd még egyszer utoljára mozdít egyet az ülepén.
Az ezen eseményeket követő borúsabb téma végül hozza magával, az ezzel járó nyomasztó, már-már fojtó aurát, mely nemsokára körbe lengi kettejüket és rájuk telepszik. Legalábbis a férfi így érez. Ám ettől függetlenül, valamint természetesen téve a súlyos hangulat ellen, halovány mosollyal az arcán, s kedves, meleg tekintettel figyeli a tündért. Köszönetére csupán szerényen ennyit felel.*
- Én köszönöm, hogy elmondtad.
*Háláját kifejezvén egy tiszteletteljes bólintást is intéz a lány felé.
Az újabb véletlen egybeesést hallva ezúttal rá kerül a sor, hogy nevetésben törjön ki. Bár az önfeledt hahotázás messze nem annyira hangos, hogy a férfi túl nagy figyelmet vonjon vele magára, mégis miután észbe kap, szégyenkezve húzza össze magát, orra alatt még mindig mosolyogva.*
- Elnézést. Csupán már-már hihetetlen ez a rengeteg véletlen egybeesés. Mintha Loron egyik tréfája lenne ez.
*Megköszörüli torkát.*
- Attól tartok ez valami olyasmi amit egyedül kell megoldjak.
*Végig húzza ujját a poros földön, majd az ujjbegyén összegyúlt földet és port lemorzsolja.*
- Mindenesetre nagyra értékelem a felajánlást.
*Miután látja, hogy társa dideregni kezd, felsőtestét előre dönti, kezeit elemeli a földtől, majd lábait kinyújtva egy pillanat alatt talpon terem. Előbb leporolja magát, majd kezét a tündér felé nyújtja, hogy felsegítse őt.*
- Ideje melegebb hely után nézni. Kapásból a Pegazusra gondolok, azonban az ottani fogadós mesélt egy másik fogadóról ami állítólag nagyon rossz minőségű és vizezik a bort.
*Nor'Deron kuncogni kezd.*
- A zsugori öreg nyilván így próbálja elijeszteni a vevőket a konkurenciától.
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-20 16:46:24
Üzenet elküldve: 2020-11-20 16:46:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Köpenyébe jobban burkolózva hallgatja a másikat, az idő jól elment, egy ekkora termetnek kezd kicsit hűvös lenni. A férfi kényelmetlenül helyezkedik a földön, amitől Nalretnek nevetnie kell.*
- Kend talán nem szokott hozzá a porban ücsörgéshez? *Emeli fel fejét tettetett sértődöttséggel, kezeit karba teszi melle előtt. Mikor azonban látja Nor'Deron tekintetét Nalret története után, hálásan és meglepve nyúlna felé, hogy megérintse vállát vagy térdét, azonban rögtön meg is gondolja magát, hiszen alig ismeri, nem biztos, hogy szeretné a férfi, ha hozzá érne, még, ha úgymond csak nyugtató szándékkal is.*
- Régen volt már. *Vonja meg a vállát végül, közben visszaegyenesedik az előző mozdulatsor megszakításából. Persze belül erre másként gondol, de nem szeretne ebbe mélyebben bele menni, a múltban való turkálás nem mindig előnyös.* Köszönöm. *Mosolyog az együttérző szavakra.*
- Akkor te is egy személy miatt jöttél el! *Csillan fel a szeme az újabb egybe esésre. Persze a férfié valószínű elég konkrét, még neve is van meg minden, de azért ez akkor is érdekes.*
- Segíthetek? *Kérdezi, halványan elrejtve izgatottságát. Bár sosem vallaná be, ez alatt a fél nap alatt sikerült annyira megkedvelnie Nor'Deront, hogy jobban meg szeretné ismerni.
Közben kezd annyira fázni, hogy kirázza a hideg, szárnyai zörejjel rázkódnak meg a hátán. Bár azok elég nagyok és tollal borítottak, sosem voltak elég erősek hosszú távú röpülésre, pláne miután majdnem megcsonkították.*
*Köpenyébe jobban burkolózva hallgatja a másikat, az idő jól elment, egy ekkora termetnek kezd kicsit hűvös lenni. A férfi kényelmetlenül helyezkedik a földön, amitől Nalretnek nevetnie kell.*
- Kend talán nem szokott hozzá a porban ücsörgéshez? *Emeli fel fejét tettetett sértődöttséggel, kezeit karba teszi melle előtt. Mikor azonban látja Nor'Deron tekintetét Nalret története után, hálásan és meglepve nyúlna felé, hogy megérintse vállát vagy térdét, azonban rögtön meg is gondolja magát, hiszen alig ismeri, nem biztos, hogy szeretné a férfi, ha hozzá érne, még, ha úgymond csak nyugtató szándékkal is.*
- Régen volt már. *Vonja meg a vállát végül, közben visszaegyenesedik az előző mozdulatsor megszakításából. Persze belül erre másként gondol, de nem szeretne ebbe mélyebben bele menni, a múltban való turkálás nem mindig előnyös.* Köszönöm. *Mosolyog az együttérző szavakra.*
- Akkor te is egy személy miatt jöttél el! *Csillan fel a szeme az újabb egybe esésre. Persze a férfié valószínű elég konkrét, még neve is van meg minden, de azért ez akkor is érdekes.*
- Segíthetek? *Kérdezi, halványan elrejtve izgatottságát. Bár sosem vallaná be, ez alatt a fél nap alatt sikerült annyira megkedvelnie Nor'Deront, hogy jobban meg szeretné ismerni.
Közben kezd annyira fázni, hogy kirázza a hideg, szárnyai zörejjel rázkódnak meg a hátán. Bár azok elég nagyok és tollal borítottak, sosem voltak elég erősek hosszú távú röpülésre, pláne miután majdnem megcsonkították.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:29:28
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:29:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
- Mágiát nem is.
*Válaszol pimasz vigyorral a lány által tett megjegyzésre megvonva vállait. Az ezt követőkön a férfi egy darabig elkattog. Eleinte valami, az előzőhez hasonlóan frappáns hasonlattal szeretne előrukkolni, de mivel összességében a lány Nalret állítását sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja, így egy fáradt sóhajt követően ennyiben is hagyja a dolgot.
Nem sokkal azt követően, hogy helyet foglal, fészkelődni kezd. Nem igazán találja a helyét a földön ücsörögve. Több módszert is kipróbál az ideális pozíció megtalálására. Áthelyezi súlypontját, kitámassza magát kezével, keresztbe teszi a lábai, majd kinyújtja azokat, kihúzz a kabátja alját ülepe alól stb. Végül lábait keresztbe téve, mindkét kezével a háta mögött megtámasztva magát sikerül megállapodnia. Ennek örömére elégedetten biccent egyet. Örömét azonban nem sokáig élvezi ki. A lány történetét hallva, előbb eltűnik az elégedett mosoly az arcáról, majd ajka lebiggyed. Szemei üressé már-már üvegessé válnak s a semmibe merednek. Végül fájdalmasan felsóhajt, az élet visszatér tekintetébe, majd elégedetlenül csóválja meg fejét.*
- Te mondtad, hogy gondolatért és érzésért ne kérjek bocsánatot. Bátran tartsd magad ehhez te is.
*Újabb sóhaj hagyja el ajkait.*
- Néha meg is feledkezem arról mennyire ostobák is tudunk lenni, s ilyenkor mennyi gyarló tettet vagyunk képesek elkövetni.
*Rövid szünet.*
- Sajnálom ami történt.
*Az ezt követő kérdésre igazából maga sem tudja mit kéne felelnie. Talán ezért is telepedik közéjük majd fél perces csend mire a férfi egy újabb halk sóhajt követően megszólal.*
- Keresek valakit.
*Elmosolyodik.*
- Valakit aki már talán nem is él. Azt, hogy megérte-e ezért elhagynom az otthonomat, abban magam sem vagyok biztos. Mint mondtam az idő mindent… vagy legalábbis szinte minden megszépít.
*Szélesen elmosolyodik.*
- Mondjuk a sok megpróbáltatás ellenére világot és szakadékokat látni meglepően szórakoztató időtöltés.
- Mágiát nem is.
*Válaszol pimasz vigyorral a lány által tett megjegyzésre megvonva vállait. Az ezt követőkön a férfi egy darabig elkattog. Eleinte valami, az előzőhez hasonlóan frappáns hasonlattal szeretne előrukkolni, de mivel összességében a lány Nalret állítását sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja, így egy fáradt sóhajt követően ennyiben is hagyja a dolgot.
Nem sokkal azt követően, hogy helyet foglal, fészkelődni kezd. Nem igazán találja a helyét a földön ücsörögve. Több módszert is kipróbál az ideális pozíció megtalálására. Áthelyezi súlypontját, kitámassza magát kezével, keresztbe teszi a lábai, majd kinyújtja azokat, kihúzz a kabátja alját ülepe alól stb. Végül lábait keresztbe téve, mindkét kezével a háta mögött megtámasztva magát sikerül megállapodnia. Ennek örömére elégedetten biccent egyet. Örömét azonban nem sokáig élvezi ki. A lány történetét hallva, előbb eltűnik az elégedett mosoly az arcáról, majd ajka lebiggyed. Szemei üressé már-már üvegessé válnak s a semmibe merednek. Végül fájdalmasan felsóhajt, az élet visszatér tekintetébe, majd elégedetlenül csóválja meg fejét.*
- Te mondtad, hogy gondolatért és érzésért ne kérjek bocsánatot. Bátran tartsd magad ehhez te is.
*Újabb sóhaj hagyja el ajkait.*
- Néha meg is feledkezem arról mennyire ostobák is tudunk lenni, s ilyenkor mennyi gyarló tettet vagyunk képesek elkövetni.
*Rövid szünet.*
- Sajnálom ami történt.
*Az ezt követő kérdésre igazából maga sem tudja mit kéne felelnie. Talán ezért is telepedik közéjük majd fél perces csend mire a férfi egy újabb halk sóhajt követően megszólal.*
- Keresek valakit.
*Elmosolyodik.*
- Valakit aki már talán nem is él. Azt, hogy megérte-e ezért elhagynom az otthonomat, abban magam sem vagyok biztos. Mint mondtam az idő mindent… vagy legalábbis szinte minden megszépít.
*Szélesen elmosolyodik.*
- Mondjuk a sok megpróbáltatás ellenére világot és szakadékokat látni meglepően szórakoztató időtöltés.
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:55:30
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Néha bólintva hallgatja a férfi gondolatmenetét, követi az ujját is szemével az égre. Egészen odáig nem szól közbe, míg a másik el nem bizonytalanodik magában.*
- Ne kérj! *Rázza meg erősen fejét, szinte már szigorúan.* Gondolatért és érzésért ne kérj! Nem kigáncsoltál! *Nevet, mert mindig ezt vallotta: azért, amit érzünk, nem kérünk bocsánatot, mert arról mi nem tehetünk. Az érzést valami más váltotta ki, az csak a reakciónk az adott dologra. Szimpla alkímia.*
- Egyébként tetszik. Ilyen hasonlatot még sosem hallottam. *Pillant az égre hosszasan és valójában nagyon tetszik neki a párhuzam, amit Nor'Deron húzott az emberek és a felhők között.*
- Te meg azt hazudtad, nem tanulok ma semmit! *Biccent felé szórakozottan, visszaemlékezve az oktató mesterre.* Bár szeretnék a szél általi sodrásra rá cáfolni, de magam sem tudom, valóban azt tesszük-e, amit szeretnénk, vagy csak sodródunk egy nálunk hatalmasabb erő akaratában. *Vonja meg a vállát, majd naivan lebiggyeszti száját, tudván, ezek olyan kérdések melyről éjszakákat lehetne mesélni, bizonyított válasz és magyarázat nélkül.*
- Az lehet. *Vágja oda, mert tudja, hogy ezt nem tudja leplezni. Viszont nem minden tündérnek van szárnya, ezt pedig igen. A kérdésen egy ideig elgondolkodik, mire a férfi végre helyet is foglal mellette. Nalret nem mindig tudja, vajon ő csinál valamit rosszul, vagy a másik is olyan messziről jött, hogy nem mindig tudja, hogyan kell reagálni.*
- Csak mert... *Kezd bele, de újra elgondolkodik, szemét az égre veti, száját oldalra húzza és két mutató ujjával kavirnyászik maga mellett, mert nem tudja, hogyan mondja el röviden.* Egy hosszabb háborúban az ellenségünk azt hitte, a szárnyaink megmentik őket. Haláltól, betegségtől, bűntől. Így levágták őket, még éltünkben. *Vonja meg ismét a vállát, mintha semmiség lenne. A tündéreket egyesével fosztották meg dicsőségüktől, majd vagy hagyták, hogy ebbe bele haljanak, vagy maguk végezték ki őket.* Az enyémet csak majdnem, persze. *Teszi hozzá sietve, hogy magyarázatot adjon, neki mégis miért van.* Ezt a környéket meg nem ismerem.. *Megrázza a fejét értetlenül.* Nem tudom miért mesélem el, elnézést. *A férfire néz, mert eddig észre sem vette, hogy mondandója alatt ezt nem tette meg, most azonban fürkészi tekintetét és abban talán a unottságot, szánalmat, maga sem tudja. Viszont most, hogy ezt elmondva mennyire elmondhatatlanul sebezhetőnek érzi magát, feltesz ő is egy kérdést.*
- Miért Artheniorba jöttél? Miért nem szerettél otthon lenni? *Nem tolakodóan teszi fel a kérdéseket, csak ezen után most már így igazságos és Nalretet tényleg érdekli is erre a válasz. Már csak a különös egybeesések miatt is.*
*Néha bólintva hallgatja a férfi gondolatmenetét, követi az ujját is szemével az égre. Egészen odáig nem szól közbe, míg a másik el nem bizonytalanodik magában.*
- Ne kérj! *Rázza meg erősen fejét, szinte már szigorúan.* Gondolatért és érzésért ne kérj! Nem kigáncsoltál! *Nevet, mert mindig ezt vallotta: azért, amit érzünk, nem kérünk bocsánatot, mert arról mi nem tehetünk. Az érzést valami más váltotta ki, az csak a reakciónk az adott dologra. Szimpla alkímia.*
- Egyébként tetszik. Ilyen hasonlatot még sosem hallottam. *Pillant az égre hosszasan és valójában nagyon tetszik neki a párhuzam, amit Nor'Deron húzott az emberek és a felhők között.*
- Te meg azt hazudtad, nem tanulok ma semmit! *Biccent felé szórakozottan, visszaemlékezve az oktató mesterre.* Bár szeretnék a szél általi sodrásra rá cáfolni, de magam sem tudom, valóban azt tesszük-e, amit szeretnénk, vagy csak sodródunk egy nálunk hatalmasabb erő akaratában. *Vonja meg a vállát, majd naivan lebiggyeszti száját, tudván, ezek olyan kérdések melyről éjszakákat lehetne mesélni, bizonyított válasz és magyarázat nélkül.*
- Az lehet. *Vágja oda, mert tudja, hogy ezt nem tudja leplezni. Viszont nem minden tündérnek van szárnya, ezt pedig igen. A kérdésen egy ideig elgondolkodik, mire a férfi végre helyet is foglal mellette. Nalret nem mindig tudja, vajon ő csinál valamit rosszul, vagy a másik is olyan messziről jött, hogy nem mindig tudja, hogyan kell reagálni.*
- Csak mert... *Kezd bele, de újra elgondolkodik, szemét az égre veti, száját oldalra húzza és két mutató ujjával kavirnyászik maga mellett, mert nem tudja, hogyan mondja el röviden.* Egy hosszabb háborúban az ellenségünk azt hitte, a szárnyaink megmentik őket. Haláltól, betegségtől, bűntől. Így levágták őket, még éltünkben. *Vonja meg ismét a vállát, mintha semmiség lenne. A tündéreket egyesével fosztották meg dicsőségüktől, majd vagy hagyták, hogy ebbe bele haljanak, vagy maguk végezték ki őket.* Az enyémet csak majdnem, persze. *Teszi hozzá sietve, hogy magyarázatot adjon, neki mégis miért van.* Ezt a környéket meg nem ismerem.. *Megrázza a fejét értetlenül.* Nem tudom miért mesélem el, elnézést. *A férfire néz, mert eddig észre sem vette, hogy mondandója alatt ezt nem tette meg, most azonban fürkészi tekintetét és abban talán a unottságot, szánalmat, maga sem tudja. Viszont most, hogy ezt elmondva mennyire elmondhatatlanul sebezhetőnek érzi magát, feltesz ő is egy kérdést.*
- Miért Artheniorba jöttél? Miért nem szerettél otthon lenni? *Nem tolakodóan teszi fel a kérdéseket, csak ezen után most már így igazságos és Nalretet tényleg érdekli is erre a válasz. Már csak a különös egybeesések miatt is.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:07:21
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:07:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
*A lány szavait hallgatva akaratlanul is az égre az pillant. Mintha fürkészné azt. Kutatva valami után. Azonban csupán a felette elhaladó felhőket figyeli. Elmosolyodik. Hisz ezek a felhők mintha csak a metaforái lennének azon szavaknak melyek időközben megfogalmazódnak benne. Éppen ezért mikor társa befejezi mondandóját az égre mutat. Megvárja míg a lány odapillant.*
- Nézd csak azokat a felhőket. Olyanok mintha valamerre tartanának. Mintha sietve haladnának egy cél felé melyet ők maguk választottak remélve, hogy egy szép nap elérik azt. Ez azonban nem így van. Csupán a szél sodorja őket tovább, egészen addig míg szét nem oszlanak és el nem tűnnek végleg, hogy a helyüket újabb felhők vegyék át. Ezek a felhők mi vagyunk. Mi is csupán egy körforgás részei vagyunk. Mi is eltűnünk egy szép napon. A természet új erőre kap, majd a helyünket átveszik mások és kezdődik minden elölről.
*Felsóhajt, majd a lányra pillant.*
- Talán tényleg a mohóság okozza majd a vesztünk, de ez a vég elkerülhetetlen. Hmm…
*A férfi összeráncolja homlokát, ujjai pedig ismételten a tarkójára tévednek, majd eltűnnek a fehér tincsek közt. Újabb sóhaj, majd ezt követve Nor'Deron halk nevetésbe kezd.*
- Megint túldramatizáltam. Elnézést.
*A lány kérdését követően eleinte értetlenül néz rá, majd ezt követően felcsillannak a szemei és újból elvigyorodik.*
- Nos, még a főtéren került szóba. Nem sértésből mondom, épp ellenkezőleg, de hiába rejted egy köpeny alá a szárnyaid, szinte lerí rólad, hogy tündér vagy. Egyébként miért is rejtegeted őket?
*Teszi fel a kérdést, értetlenkedő fejet vágva. Még az orkok sem rejtik az agyaraik és zöld bőrük köpeny alá, pedig velük a híresztelések szerint még kevésbé ápol baráti kapcsolatot a város. Bár tény, nehezebb is lenne eltitkolni a kilétüket.
Nalret a következő kérdésénél finoman megpaskolja a földet, amit a férfi eleinte értetlenül figyel, összeráncolva két hófehér szemöldökét. Sokáig szerencsére nem töri a fejét ezen és helyet foglal a lány mellett a földön.*
- Úgy néz ki félreérthetően fejeztem ki magam. Végig ide tartottam. Artheniorba. Mikor először hallottam erről a csodáról itt…
*Fejével a szakadék felé biccent.*
- Azt hittem maga Loron szállta meg a fogadóst, s az isten csak csúfos tréfát űz velem. Muszáj volt hát megnéznem magamnak mi igaz ebből. Így átvágtam a városon.
*A lány szavait hallgatva akaratlanul is az égre az pillant. Mintha fürkészné azt. Kutatva valami után. Azonban csupán a felette elhaladó felhőket figyeli. Elmosolyodik. Hisz ezek a felhők mintha csak a metaforái lennének azon szavaknak melyek időközben megfogalmazódnak benne. Éppen ezért mikor társa befejezi mondandóját az égre mutat. Megvárja míg a lány odapillant.*
- Nézd csak azokat a felhőket. Olyanok mintha valamerre tartanának. Mintha sietve haladnának egy cél felé melyet ők maguk választottak remélve, hogy egy szép nap elérik azt. Ez azonban nem így van. Csupán a szél sodorja őket tovább, egészen addig míg szét nem oszlanak és el nem tűnnek végleg, hogy a helyüket újabb felhők vegyék át. Ezek a felhők mi vagyunk. Mi is csupán egy körforgás részei vagyunk. Mi is eltűnünk egy szép napon. A természet új erőre kap, majd a helyünket átveszik mások és kezdődik minden elölről.
*Felsóhajt, majd a lányra pillant.*
- Talán tényleg a mohóság okozza majd a vesztünk, de ez a vég elkerülhetetlen. Hmm…
*A férfi összeráncolja homlokát, ujjai pedig ismételten a tarkójára tévednek, majd eltűnnek a fehér tincsek közt. Újabb sóhaj, majd ezt követve Nor'Deron halk nevetésbe kezd.*
- Megint túldramatizáltam. Elnézést.
*A lány kérdését követően eleinte értetlenül néz rá, majd ezt követően felcsillannak a szemei és újból elvigyorodik.*
- Nos, még a főtéren került szóba. Nem sértésből mondom, épp ellenkezőleg, de hiába rejted egy köpeny alá a szárnyaid, szinte lerí rólad, hogy tündér vagy. Egyébként miért is rejtegeted őket?
*Teszi fel a kérdést, értetlenkedő fejet vágva. Még az orkok sem rejtik az agyaraik és zöld bőrük köpeny alá, pedig velük a híresztelések szerint még kevésbé ápol baráti kapcsolatot a város. Bár tény, nehezebb is lenne eltitkolni a kilétüket.
Nalret a következő kérdésénél finoman megpaskolja a földet, amit a férfi eleinte értetlenül figyel, összeráncolva két hófehér szemöldökét. Sokáig szerencsére nem töri a fejét ezen és helyet foglal a lány mellett a földön.*
- Úgy néz ki félreérthetően fejeztem ki magam. Végig ide tartottam. Artheniorba. Mikor először hallottam erről a csodáról itt…
*Fejével a szakadék felé biccent.*
- Azt hittem maga Loron szállta meg a fogadóst, s az isten csak csúfos tréfát űz velem. Muszáj volt hát megnéznem magamnak mi igaz ebből. Így átvágtam a városon.
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-18 17:34:03
Üzenet elküldve: 2020-11-18 17:34:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Amíg a férfi belemerül a tájba, csendben követi példáját. Valóban nem rossz, ha az ember nem hagy ki ilyen tájakat az életéből, még akkor is, ha nem éppen szívmelengető módjára különleges.*
- Lehet, hogy sosem tudjuk meg. *Hajol ültében kissé a szakadék felé. Bizonyára vannak legendák és utcai hírek az itt történtekről, de ki tudja, melyik igaz és melyik nem. Az is lehet, az istenek haragudtak meg és vájtak ide egy lélekvesztőt. Vagy mágusok zárták le ezzel a harcot, esetleg egy egyszerű természeti jelenség történt rosszkor rossz helyen. Ki tudja. Nalret a kezébe vesz egy maroknyi földet, oldalra tartva lassan engedi ki kezéből azt, a szél pedig teszi dolgát: száz felé hordja az apró szemeket, a port, hamut és homokot, fejét a térdén pihentetve nézi a szemeket, amíg el nem tűnnek mind egy szálig.*
- Az a baj, hogy az emberek elfelejtették, hogy vendégek vagyunk itt. A világé a Nap, a víz, a madár, a virág. Csak ezt elfelejtettük és mindent kisajátítunk. Majd egyre és egyre többet akarunk és csak pusztítunk, folyamatosan. Hogy legyen Napunk, vizünk, madarunk, virágunk, pedig mindez sosem volt a miénk. Csak kölcsön kaptuk. *Eddig a szakadékba meredt, most viszont összeráncolt szemöldökkel pillant a férfire, aki állva maradt, így még jobban Nalret felé tornyosul. Reméli, egy ideig darabig azért maradnak és csatlakozik hozzá a férfi, valahogy meg van ennek a helynek is a maga varázsa, akár csak egy rövid időnyi beszélgetésre.*
- Milyen megérzéseid? *Ráncolja ismét homlokát, mert bár sejti, hogy a szárnyakra gondolt, de nem tudja pontosan, mire célzott. Ebben a témában szeretne konkrét maradni, reméli Nor'Deron ezért nem neheztel lá. Fél, hogy elkerüli valami a figyelmét, hogy félreért valamit és, bár jól megy neki, nincs kedve menekülőre fogni a helyzetet.*
- Egyébként... *Ha a férfi eddig sem ült le mellé, abban az esetben megpaskolja maga előtt a földet, majd folytatja.* Merre tartasz? Említetted, hogy megkerülni a várost hosszabb lett volna. *Közben tarkójára teszi a kezét és az ég felé néz, elgémberedett nyakát próbálja kicsit meglazítani.*
*Amíg a férfi belemerül a tájba, csendben követi példáját. Valóban nem rossz, ha az ember nem hagy ki ilyen tájakat az életéből, még akkor is, ha nem éppen szívmelengető módjára különleges.*
- Lehet, hogy sosem tudjuk meg. *Hajol ültében kissé a szakadék felé. Bizonyára vannak legendák és utcai hírek az itt történtekről, de ki tudja, melyik igaz és melyik nem. Az is lehet, az istenek haragudtak meg és vájtak ide egy lélekvesztőt. Vagy mágusok zárták le ezzel a harcot, esetleg egy egyszerű természeti jelenség történt rosszkor rossz helyen. Ki tudja. Nalret a kezébe vesz egy maroknyi földet, oldalra tartva lassan engedi ki kezéből azt, a szél pedig teszi dolgát: száz felé hordja az apró szemeket, a port, hamut és homokot, fejét a térdén pihentetve nézi a szemeket, amíg el nem tűnnek mind egy szálig.*
- Az a baj, hogy az emberek elfelejtették, hogy vendégek vagyunk itt. A világé a Nap, a víz, a madár, a virág. Csak ezt elfelejtettük és mindent kisajátítunk. Majd egyre és egyre többet akarunk és csak pusztítunk, folyamatosan. Hogy legyen Napunk, vizünk, madarunk, virágunk, pedig mindez sosem volt a miénk. Csak kölcsön kaptuk. *Eddig a szakadékba meredt, most viszont összeráncolt szemöldökkel pillant a férfire, aki állva maradt, így még jobban Nalret felé tornyosul. Reméli, egy ideig darabig azért maradnak és csatlakozik hozzá a férfi, valahogy meg van ennek a helynek is a maga varázsa, akár csak egy rövid időnyi beszélgetésre.*
- Milyen megérzéseid? *Ráncolja ismét homlokát, mert bár sejti, hogy a szárnyakra gondolt, de nem tudja pontosan, mire célzott. Ebben a témában szeretne konkrét maradni, reméli Nor'Deron ezért nem neheztel lá. Fél, hogy elkerüli valami a figyelmét, hogy félreért valamit és, bár jól megy neki, nincs kedve menekülőre fogni a helyzetet.*
- Egyébként... *Ha a férfi eddig sem ült le mellé, abban az esetben megpaskolja maga előtt a földet, majd folytatja.* Merre tartasz? Említetted, hogy megkerülni a várost hosszabb lett volna. *Közben tarkójára teszi a kezét és az ég felé néz, elgémberedett nyakát próbálja kicsit meglazítani.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:36:47
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:36:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Narlet Skelque//
*Minél beljebb haladnak az úgynevezett Romvároson belül, Nor'Deron annál inkább érzi azt, hogy ez a megnevezés kifejezetten helytálló. Bár már az egykori gazdagnegyed még ép kúriái sem pompáznak úgy, mint ahogy azt egykoron tették, a kifejezetten romos állapotban lévőkre még rosszabb ránézni, mint a polgárnegyedben lévő sebtében összetákolt viskókra. Legalább látva ezeket a lerabolt, lerombolt, s meggyalázott romokat, nem egy a polgárnegyedben látott deszka eredeti helyére lel rá. Ahogy halad a romos épületek között, egy-kettőnél kinyújtja kezét, hogy végig simíthassa azok omladozó falait. Közben behunyja szemét és átadja magát az érzésnek. Szinte hallja a sírást és a jajveszékelést. Érzi a füst és a vér szagát. Lelki szemei előtt képek jelennek meg. A halál rajta hagyta kézjegyét ezen a helyen. Minden egyes romon. Kétségkívül rettenetes dolgok történtek itt. Olyanok melyet sem a víz, sem az idő nem mos le egykönnyen a városról.*
- Nreth irgalmazzon a szerencsétlen lelkeknek.
*Morogja orra alatt a halk imát, majd nem sokkal később elérnek a meredélyhez. Bár Nor'Deron végig tisztában volt azzal, hogy mire számíthat, mégis tátva marad a szája. Az óriási szakadéknak mely kettészeli Artheniort sikerült messzemenően túlszárnyalnia a férfi elképzeléseit. A lány kijelentésére is csupán helyeslően bólint egyet ámulatában, miközben tekintete körbejárja az óriási szakadék peremét.*
- Ez…
*Feleli tömören a Nalret által tett kijelentésre. Végül belenéz a szakadékba, tekintetével végig az óriási kráter alja után kutatva, persze sikertelenül. Mint valami izgatott kisgyerek, szinte késztetést érez, hogy valamit belehajítson, azonban a késztetésnek ellenállva, még egy darabig csodálattal és enyhe undorral figyeli a világon ütött otromba sebet, utána hátra lép egyet. Ekkor érez enyhe bökést az oldalán. Narlet volt. A férfi eleinte őszintén elcsodálkozik, hogy a lány elérte az oldalát a könyökével, bár ezt igyekszik leplezni. Végül Nor'Deron haloványan elmosolyodik, majd kuncogni kezd.*
- Tovább tartott volna ha megkerülöm a várost. Arról nem is beszélve, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy még egy ilyen vermet találjak. Akkor már inkább megnézem ezt.
*Jegyzi meg játékosan, viszont nem sokkal később, a lány kérését követően, a mosoly lehervad az arcáról, hogy helyét átvegye jól megszokott gondolkodó ábrázata.*
- Én is csupán annyit tudok, hogy a lázadás idején jött létre, de hogy mégis hogyan?
*Rövid szünetet tart.*
- Mégis mi képes ekkora pusztításra?
*Teszi fel a kérdést még egyszer a Lélekvesztő irányába meredve. Nagyot sóhajt, majd útitársára pillant. A lány közben látszólag kényelmesen helyet foglalt a földön. Felfigyel arra, hogy a lány a mozgolódik, azonban talán egy kissé szokatlanul. Nor'Deron egyik szemöldöke ismét felcsusszan majd a homloka közepéig, de összességében nem lepődik meg mikor a két szárny előbukkan a köpeny alól. Elvégre tudta jól az elejétől fogva. Helyette ismét elmosolyodik és talán némi önelégültséget csempészve hangjába megjegyzi:*
- Még mindig jók a megérzéseim.
*Minél beljebb haladnak az úgynevezett Romvároson belül, Nor'Deron annál inkább érzi azt, hogy ez a megnevezés kifejezetten helytálló. Bár már az egykori gazdagnegyed még ép kúriái sem pompáznak úgy, mint ahogy azt egykoron tették, a kifejezetten romos állapotban lévőkre még rosszabb ránézni, mint a polgárnegyedben lévő sebtében összetákolt viskókra. Legalább látva ezeket a lerabolt, lerombolt, s meggyalázott romokat, nem egy a polgárnegyedben látott deszka eredeti helyére lel rá. Ahogy halad a romos épületek között, egy-kettőnél kinyújtja kezét, hogy végig simíthassa azok omladozó falait. Közben behunyja szemét és átadja magát az érzésnek. Szinte hallja a sírást és a jajveszékelést. Érzi a füst és a vér szagát. Lelki szemei előtt képek jelennek meg. A halál rajta hagyta kézjegyét ezen a helyen. Minden egyes romon. Kétségkívül rettenetes dolgok történtek itt. Olyanok melyet sem a víz, sem az idő nem mos le egykönnyen a városról.*
- Nreth irgalmazzon a szerencsétlen lelkeknek.
*Morogja orra alatt a halk imát, majd nem sokkal később elérnek a meredélyhez. Bár Nor'Deron végig tisztában volt azzal, hogy mire számíthat, mégis tátva marad a szája. Az óriási szakadéknak mely kettészeli Artheniort sikerült messzemenően túlszárnyalnia a férfi elképzeléseit. A lány kijelentésére is csupán helyeslően bólint egyet ámulatában, miközben tekintete körbejárja az óriási szakadék peremét.*
- Ez…
*Feleli tömören a Nalret által tett kijelentésre. Végül belenéz a szakadékba, tekintetével végig az óriási kráter alja után kutatva, persze sikertelenül. Mint valami izgatott kisgyerek, szinte késztetést érez, hogy valamit belehajítson, azonban a késztetésnek ellenállva, még egy darabig csodálattal és enyhe undorral figyeli a világon ütött otromba sebet, utána hátra lép egyet. Ekkor érez enyhe bökést az oldalán. Narlet volt. A férfi eleinte őszintén elcsodálkozik, hogy a lány elérte az oldalát a könyökével, bár ezt igyekszik leplezni. Végül Nor'Deron haloványan elmosolyodik, majd kuncogni kezd.*
- Tovább tartott volna ha megkerülöm a várost. Arról nem is beszélve, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy még egy ilyen vermet találjak. Akkor már inkább megnézem ezt.
*Jegyzi meg játékosan, viszont nem sokkal később, a lány kérését követően, a mosoly lehervad az arcáról, hogy helyét átvegye jól megszokott gondolkodó ábrázata.*
- Én is csupán annyit tudok, hogy a lázadás idején jött létre, de hogy mégis hogyan?
*Rövid szünetet tart.*
- Mégis mi képes ekkora pusztításra?
*Teszi fel a kérdést még egyszer a Lélekvesztő irányába meredve. Nagyot sóhajt, majd útitársára pillant. A lány közben látszólag kényelmesen helyet foglalt a földön. Felfigyel arra, hogy a lány a mozgolódik, azonban talán egy kissé szokatlanul. Nor'Deron egyik szemöldöke ismét felcsusszan majd a homloka közepéig, de összességében nem lepődik meg mikor a két szárny előbukkan a köpeny alól. Elvégre tudta jól az elejétől fogva. Helyette ismét elmosolyodik és talán némi önelégültséget csempészve hangjába megjegyzi:*
- Még mindig jók a megérzéseim.
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-17 18:46:10
Üzenet elküldve: 2020-11-17 18:46:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Ahogy lassan kiérnek a piacról, egyre inkább fogyatkoznak az egyébként is töredezett házak, majd egy idő után járókelő is egyre kevesebb akad. Egy-két gyerek még csintalankodik az omladozó házak között, de hamar maguk mögött hagyják az életet és egészen más helyre kerülnek.*
- Hihetetlen, hogy ez ilyen közel van a hétköznapi élethez. *Suttogja, mert ekkor már eszébe jut, amit erről a helyről hallott. Régen itt éltek a gazdagok, elválasztva a hajdanán szegénynegyednek csúfolt polgárnegyedtől. Erre még nem járt, a látvány egészen lenyűgözi, már ha lehet ezt így nevezni. Közben hallgatja Nor'Deront, aki úgy fest, nagyon is jól tudja, milyen érzések bújnak előző szavai mögött, így egy együttérző pillantással bólint és a szakadék felé lépdel.*
- Ez a lázadók sírja... *Jelenti ki olyan merészen, ahogyan csak tudja, hogy felvegye a morált. Egyébiránt is biztos megállapításában, talán még egy féleszű is meg tudná állapítani, hogy mi ez. Egy darabig áll a szakadék mellett, csak tekint lefelé, biztos benne, hogy nem pár percnyi az út az aljára, pedig kíváncsi lenne mit talál ott.*
- Egyre kíváncsibbá teszel. *Böki oldalba a férfit könyökével.* Nem sok olyat ismerek, aki végigszalad egy városon, hogy megnézzen egy szakadékot. *Ezt a mondatot valahol a halálosan komoly és a barátságos viccelődés közötti hangsúlyban sikerül mondania. Valóban különös, ha valaki látni akar egy ilyen helyet, mindent, amihez valami történet, s olykor sötét múlt társul.* Elmeséled ennek a történetét? *Kérdezi, mert még nem hallotta az egészet. Ha a férfi igenlően reagál, lekuporodik egy méteres távolságban a meredélytől. Körbetekint tüzetesen, az omladozó kúrákba, az üres utcákba, majd, miután meggyőződött, hogy rajtuk kívül nincs itt senki, megmozgatja vállait. Köpenye lassan emelkedni kezd háta mögött, majd két oldalt az alján két fehér szárny kandikál ki alóla, egy-két fehér toll gyorsan száll a szakadék felé, a köpeny által keltett huzattól. Bár nem fedi fel teljesen őket, jól esik megmozgatni kicsit, szinte sosem használja mióta eljött otthonról, így gyakran fájnak. Ez után két térdét felhúzza és átöleli, úgy figyel a férfi -remélhető- meséjére.*
*Ahogy lassan kiérnek a piacról, egyre inkább fogyatkoznak az egyébként is töredezett házak, majd egy idő után járókelő is egyre kevesebb akad. Egy-két gyerek még csintalankodik az omladozó házak között, de hamar maguk mögött hagyják az életet és egészen más helyre kerülnek.*
- Hihetetlen, hogy ez ilyen közel van a hétköznapi élethez. *Suttogja, mert ekkor már eszébe jut, amit erről a helyről hallott. Régen itt éltek a gazdagok, elválasztva a hajdanán szegénynegyednek csúfolt polgárnegyedtől. Erre még nem járt, a látvány egészen lenyűgözi, már ha lehet ezt így nevezni. Közben hallgatja Nor'Deront, aki úgy fest, nagyon is jól tudja, milyen érzések bújnak előző szavai mögött, így egy együttérző pillantással bólint és a szakadék felé lépdel.*
- Ez a lázadók sírja... *Jelenti ki olyan merészen, ahogyan csak tudja, hogy felvegye a morált. Egyébiránt is biztos megállapításában, talán még egy féleszű is meg tudná állapítani, hogy mi ez. Egy darabig áll a szakadék mellett, csak tekint lefelé, biztos benne, hogy nem pár percnyi az út az aljára, pedig kíváncsi lenne mit talál ott.*
- Egyre kíváncsibbá teszel. *Böki oldalba a férfit könyökével.* Nem sok olyat ismerek, aki végigszalad egy városon, hogy megnézzen egy szakadékot. *Ezt a mondatot valahol a halálosan komoly és a barátságos viccelődés közötti hangsúlyban sikerül mondania. Valóban különös, ha valaki látni akar egy ilyen helyet, mindent, amihez valami történet, s olykor sötét múlt társul.* Elmeséled ennek a történetét? *Kérdezi, mert még nem hallotta az egészet. Ha a férfi igenlően reagál, lekuporodik egy méteres távolságban a meredélytől. Körbetekint tüzetesen, az omladozó kúrákba, az üres utcákba, majd, miután meggyőződött, hogy rajtuk kívül nincs itt senki, megmozgatja vállait. Köpenye lassan emelkedni kezd háta mögött, majd két oldalt az alján két fehér szárny kandikál ki alóla, egy-két fehér toll gyorsan száll a szakadék felé, a köpeny által keltett huzattól. Bár nem fedi fel teljesen őket, jól esik megmozgatni kicsit, szinte sosem használja mióta eljött otthonról, így gyakran fájnak. Ez után két térdét felhúzza és átöleli, úgy figyel a férfi -remélhető- meséjére.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-13 14:00:09
Üzenet elküldve: 2020-11-13 14:00:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
// Kezelés //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Gnómmal vagy anélkül, de elérkezik a romokhoz. A házhoz érve pedig aztán óvatosan megközelíti azt. Már előre szól, hogy ne lőjék fejbe, mint a legutóbb.*
- Hé! Én vagyok az! Nimeril! Nehogy rám lőjetek!* Remélhetőleg így már gond nélkül bejut az épületbe. Kérdezget tőlük.*
- Hogy van Salita? A környék csendes? Minden rendben van? Lőttetek valami levesnek valót?* Nagyon reméli, hogy igen.*
- Na kezdjünk neki! Hozzatok nekem vizet meg viszonylag tiszta nagyméretű rongyokat! Takaró vagy régi törülköző lenne a legjobb.* Borogatást fog készíteni, de ahhoz tiszta kellékekre van szüksége. Tüzet gyújt majd az edény alá és felfőzi azokat rongyokat. Aztán majd kiteríti, hogy megszáradjanak teljesen, mert a himlőre nem teheti őket vizesen. Addig, amíg szárad segít nekik odatenni a húst, ha egyáltalán akad hús. Aztán meg felmegy megnézni a lányt. A kölyköket kint hagyja, hogy ne zavarjanak.*
- Na, hogy vagyunk ma? Hamarosan jobban leszel ne aggódj!* Közelebbről is szemügyre veszi a beteget, hogy lássa a tegnapihoz képest mennyit javult, vagy éppen romlott az állapota. Aztán az itt hagyott táskájához lép és el kezd benne turkálni. Egy üveget húz belőle elő. Fehér Qartan nedve van benne, amit majd a borogatáshoz fog felhasználni. Hamarosan biztosan megszárad a tűz mellett az amit kimostak. Ebben az esetben meg is kezdi a kezelést.*
- Kérlek kell fel az ágyból! Segítek neked én is. Le kéne vetkőzni, hogy hozzáférjek a teljes tested felszínéhez.* Biztosan gyötri a láz is szegényt még, ezért is segít neki, ahogyan csak tud.*
- Nem kell szégyellősnek sem lenni, mert hát nekem is az van, ami neked. Elég, ha támaszkodsz én elintézem a többit.* Ha teljes az együttműködés, akkor ott áll a meztelen lány előtte. A mostanra már száraz nagy szövet kerül elő. Azt itatja át jól a növény levével és aztán bele csavarja a gyönge kislány testét.*
- Na most visszafekszel és pihensz! Ez jót fog tenni neked.* Ha minden rendben van, akkor el is hagyja a szobát az orvosi táskájával együtt. Még ma egy boncolást is véghez kell vinnie.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Gnómmal vagy anélkül, de elérkezik a romokhoz. A házhoz érve pedig aztán óvatosan megközelíti azt. Már előre szól, hogy ne lőjék fejbe, mint a legutóbb.*
- Hé! Én vagyok az! Nimeril! Nehogy rám lőjetek!* Remélhetőleg így már gond nélkül bejut az épületbe. Kérdezget tőlük.*
- Hogy van Salita? A környék csendes? Minden rendben van? Lőttetek valami levesnek valót?* Nagyon reméli, hogy igen.*
- Na kezdjünk neki! Hozzatok nekem vizet meg viszonylag tiszta nagyméretű rongyokat! Takaró vagy régi törülköző lenne a legjobb.* Borogatást fog készíteni, de ahhoz tiszta kellékekre van szüksége. Tüzet gyújt majd az edény alá és felfőzi azokat rongyokat. Aztán majd kiteríti, hogy megszáradjanak teljesen, mert a himlőre nem teheti őket vizesen. Addig, amíg szárad segít nekik odatenni a húst, ha egyáltalán akad hús. Aztán meg felmegy megnézni a lányt. A kölyköket kint hagyja, hogy ne zavarjanak.*
- Na, hogy vagyunk ma? Hamarosan jobban leszel ne aggódj!* Közelebbről is szemügyre veszi a beteget, hogy lássa a tegnapihoz képest mennyit javult, vagy éppen romlott az állapota. Aztán az itt hagyott táskájához lép és el kezd benne turkálni. Egy üveget húz belőle elő. Fehér Qartan nedve van benne, amit majd a borogatáshoz fog felhasználni. Hamarosan biztosan megszárad a tűz mellett az amit kimostak. Ebben az esetben meg is kezdi a kezelést.*
- Kérlek kell fel az ágyból! Segítek neked én is. Le kéne vetkőzni, hogy hozzáférjek a teljes tested felszínéhez.* Biztosan gyötri a láz is szegényt még, ezért is segít neki, ahogyan csak tud.*
- Nem kell szégyellősnek sem lenni, mert hát nekem is az van, ami neked. Elég, ha támaszkodsz én elintézem a többit.* Ha teljes az együttműködés, akkor ott áll a meztelen lány előtte. A mostanra már száraz nagy szövet kerül elő. Azt itatja át jól a növény levével és aztán bele csavarja a gyönge kislány testét.*
- Na most visszafekszel és pihensz! Ez jót fog tenni neked.* Ha minden rendben van, akkor el is hagyja a szobát az orvosi táskájával együtt. Még ma egy boncolást is véghez kell vinnie.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-11 07:12:51
Üzenet elküldve: 2020-11-11 07:12:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Testi erőfölénye elegendőnek bizonyul. A férfi a fejelést követően önkéntelenül is megrázza egy kicsit a fejét, de szerencsére a lány nem csak ennyire kényszerül. A csont törésének már ismert hangja jelzi, hogy a lány komolyabb sérülést szerzett, így nem is csoda, hogy összerogyik. Grüknek most van végre egy nyugodt perce, de ezt nem pihenéssel, vagy gondolkodással üti el, hanem vállára kapja a leányt, hogy még az előtt beérhessen a kaszárnyába, mielőtt az felkelne. Léptei szaporák, de mégsem futó lépésben halad, csak gyors gyaloglást végez. Útközben hol az útra figyel, hogy ne érhesse könnyen meglepetés menet közben, hol a lányra figyel, hogy az mocorog-e, hogy meg tudja tippelni, hogy mennyi ideje lehet a cipelt fogoly keléséig. Lépései nem igen lassulnak, mivel már igencsak meg akar érkezni, mert elfáradt a hosszú csatározások alatt és igencsak ráférne egy kiadós pihenés, de ettől nem rövidül az út, ami ilyen kései órákban gyakran veszélyes.*
*Testi erőfölénye elegendőnek bizonyul. A férfi a fejelést követően önkéntelenül is megrázza egy kicsit a fejét, de szerencsére a lány nem csak ennyire kényszerül. A csont törésének már ismert hangja jelzi, hogy a lány komolyabb sérülést szerzett, így nem is csoda, hogy összerogyik. Grüknek most van végre egy nyugodt perce, de ezt nem pihenéssel, vagy gondolkodással üti el, hanem vállára kapja a leányt, hogy még az előtt beérhessen a kaszárnyába, mielőtt az felkelne. Léptei szaporák, de mégsem futó lépésben halad, csak gyors gyaloglást végez. Útközben hol az útra figyel, hogy ne érhesse könnyen meglepetés menet közben, hol a lányra figyel, hogy az mocorog-e, hogy meg tudja tippelni, hogy mennyi ideje lehet a cipelt fogoly keléséig. Lépései nem igen lassulnak, mivel már igencsak meg akar érkezni, mert elfáradt a hosszú csatározások alatt és igencsak ráférne egy kiadós pihenés, de ettől nem rövidül az út, ami ilyen kései órákban gyakran veszélyes.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-10 14:09:41
Üzenet elküldve: 2020-11-10 14:09:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A hegyes végével //
- Azt el is várnám!.* Taszítja meg barátságosan a lányt, aki egy furcsa kérdést tesz fel neki. Na persze egy laikustól nem vár mást.*
- jaj te lány! Hát nem úgy megy az, hogy rámutatnak valakire és te rögtön beleállítasz egy kést. Aprólékos kutatómunkával kell kezdeni! Legjobb példának téged mondanálak. Szóval azt mondják nekem, hogy téged meg kell öljelek. Amit persze nem tennék meg. Szóval szépen elkezdeném gyűjteni az információkat rólad. Hol laksz, kivel élsz együtt, mit szoktál csinálni, meg a többi. Van, hogy elcsábítjuk az áldozatot, vagy csak szimplán kivárjuk az alkalmat. Tehát mire minden információt összeszedünk, addigra megismerjük a környezetét is. Nem kell feltétlenül beszélni se vele, de megteheted.* Fejezi be ezt a kimerítően hosszú részletezést. A tőr már az első pillanatban a földre kerül a lány ügyetlensége okán.*
- Az nem számít. Ha ügyetlen vagy, akkor hamar meghalsz. A véletlenre pedig nem szabad semmit sem bízni. A szerencse is nagyon szeszélyes. Szóval a lényeg, hogy biztosan fogd azt a fegyvert!* Ezután hosszasan okítja a félvért, aminek meg is lesz az eredménye. Eleinte döcögősen haladnak egy kicsit, de annyira nem vészes. A vizsga feladat a szekrény, amit szinte lerohan a lány. Szegény Nimral meg majd megfúl a nevetéstől.*
- Megölted, de meg ám. Jól lesz így első alkalomra. Majd még finomítunk a technikádon egy kicsit, meg gyakorlunk és menni fog.* Dicséri meg és ezzel együtt motiválja is. Annyira nem vészes a lány technikája. Most jöhet egy kis bemutató. A kardját átadja és a lány támad. Nem esik nehezére kivédeni azt és mellé lépni.*
- Lehetsz ilyen is igen.* A félvéreknek jók az ilyesmiben, tehát nem lehetetlen, hogy ő is profivá váljon.*
- Következő alkalommal majd én sújtok feléd egy fadarabbal és neked kell kivédeni. De egyelőre legyen ennyi elég a tőrből. Hadd ülepedjen le egy kicsit ez a tudás! Nézzük a kis késeket!* Tér át a másik fegyverre.*
- Lényegében ezeket is lehet úgy használni, mint egy tőrt, de annyira nem ajánlott. Kisesebbek, ezért inkább csak verekedések vagy ilyen apró fegyveres balhéknál érdemes használni. Ezeket inkább dobásra használjuk. Na figyelj!*
- Fog egy kést és beledobja az egyik ajtóba.* Van technikája. Fogd meg és, akkor segítek!* Ha a kezébe veszi a lány, akkor eligazítja a kezében és magyarázza, hogy miért is kell így. Csináltat vele pár dobó mozdulatot is, amit addig korrigál, amíg jó nem lesz. Ha már úgy látja, hogy nagyjából ráérzett, akkor elkezdheti az első dobásait is.*
- Na most próbáld meg beleállítani abba az ajtóba! Addig csináljuk, amíg legalább hármat egymás után bele nem állítasz. Vagy meg nem unom.* Ő is mellé áll és a sajátjait dobálgatja. Az ajtó elég nagy célpont ilyen közelről, szóval talán menni fog.*
- Azt el is várnám!.* Taszítja meg barátságosan a lányt, aki egy furcsa kérdést tesz fel neki. Na persze egy laikustól nem vár mást.*
- jaj te lány! Hát nem úgy megy az, hogy rámutatnak valakire és te rögtön beleállítasz egy kést. Aprólékos kutatómunkával kell kezdeni! Legjobb példának téged mondanálak. Szóval azt mondják nekem, hogy téged meg kell öljelek. Amit persze nem tennék meg. Szóval szépen elkezdeném gyűjteni az információkat rólad. Hol laksz, kivel élsz együtt, mit szoktál csinálni, meg a többi. Van, hogy elcsábítjuk az áldozatot, vagy csak szimplán kivárjuk az alkalmat. Tehát mire minden információt összeszedünk, addigra megismerjük a környezetét is. Nem kell feltétlenül beszélni se vele, de megteheted.* Fejezi be ezt a kimerítően hosszú részletezést. A tőr már az első pillanatban a földre kerül a lány ügyetlensége okán.*
- Az nem számít. Ha ügyetlen vagy, akkor hamar meghalsz. A véletlenre pedig nem szabad semmit sem bízni. A szerencse is nagyon szeszélyes. Szóval a lényeg, hogy biztosan fogd azt a fegyvert!* Ezután hosszasan okítja a félvért, aminek meg is lesz az eredménye. Eleinte döcögősen haladnak egy kicsit, de annyira nem vészes. A vizsga feladat a szekrény, amit szinte lerohan a lány. Szegény Nimral meg majd megfúl a nevetéstől.*
- Megölted, de meg ám. Jól lesz így első alkalomra. Majd még finomítunk a technikádon egy kicsit, meg gyakorlunk és menni fog.* Dicséri meg és ezzel együtt motiválja is. Annyira nem vészes a lány technikája. Most jöhet egy kis bemutató. A kardját átadja és a lány támad. Nem esik nehezére kivédeni azt és mellé lépni.*
- Lehetsz ilyen is igen.* A félvéreknek jók az ilyesmiben, tehát nem lehetetlen, hogy ő is profivá váljon.*
- Következő alkalommal majd én sújtok feléd egy fadarabbal és neked kell kivédeni. De egyelőre legyen ennyi elég a tőrből. Hadd ülepedjen le egy kicsit ez a tudás! Nézzük a kis késeket!* Tér át a másik fegyverre.*
- Lényegében ezeket is lehet úgy használni, mint egy tőrt, de annyira nem ajánlott. Kisesebbek, ezért inkább csak verekedések vagy ilyen apró fegyveres balhéknál érdemes használni. Ezeket inkább dobásra használjuk. Na figyelj!*
- Fog egy kést és beledobja az egyik ajtóba.* Van technikája. Fogd meg és, akkor segítek!* Ha a kezébe veszi a lány, akkor eligazítja a kezében és magyarázza, hogy miért is kell így. Csináltat vele pár dobó mozdulatot is, amit addig korrigál, amíg jó nem lesz. Ha már úgy látja, hogy nagyjából ráérzett, akkor elkezdheti az első dobásait is.*
- Na most próbáld meg beleállítani abba az ajtóba! Addig csináljuk, amíg legalább hármat egymás után bele nem állítasz. Vagy meg nem unom.* Ő is mellé áll és a sajátjait dobálgatja. Az ajtó elég nagy célpont ilyen közelről, szóval talán menni fog.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-10 00:06:32
Üzenet elküldve: 2020-11-10 00:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A hegyes végével //
- Igen, szomorú lennék ha nem lennél itt - * helyeseli mosolyogva, hiszen akkor az egész kalandjuk nem történt volna meg, pedig ez egy értékes élmény volt a kis vörös számára. *
- Honnan tudod, hogy nem lesz árva a gyerek? Megkérdezed előtte az áldozatoktól, hogy van e poronty és ha igen akkor van-e aki vigyáz rá ha már az illető nem lesz? - * kérdezget tovább, mert ő ezt sehogysem tudja elképzelni. Leállni és beszélgetni az áldozattal, furcsa volna, nem igaz? Mert mi van ha jól elcsevegnek, akkor a végén folytatják egy kocsmában? *
- Miét? Hozzád közelebb van, te előbb értél volna bele nem? - * néz értetlenül a másikra, mielőtt kiszedné a földből. Kicsit meg is takarítja, rongyai amúgy sem lesznek sokáig rajta így nem fél abba kenni a homokot. Az oktatás nagyon korrekt, az utasításokat a lányka nagyon lelkesen próbálja követni. Mivel sok tapasztalata nincs ezért elsőre el is szúrja, gyengén lép előre, erőtlenül bök a levegőbe. Ahogy Nimral segít neki a beállásban és korrigálja hibáit a mozgása is jobbá válik, végül pedig megkapja a vizsgafeladatot is. Oldalra néz. A szekrény most a legnagyobb ellensége. Szülei gyilkosa, nagyanyja megerőszakolója és húga...hm voltaképp húgot nem akart annyira. *
- Oké, most véged - * szól fenyegetően aztán nekiront a szerkénynek. Ahol éri szúrja, meg rúgja, meg üti, meg a végén már rajta hasal és bele is harap. *
- jaj jaj, szála - * nyöszörög fájdalmában. * - Legalább meghalt? - * pillant le, hiszen akkor legalább az áldozata nem volt hiábavaló
Ezután ha minden megvan áttérnek a kardra. A kezében a fegyver, lepillant rá, aztán a nőre is.*
- oksi - * szól, s lendít Nimral felé, csak úgy találomra választva a testén egy célpontot. Amire nem számít, hogy Nimral a kivédésnél tovább megy. Nagyot nyel. *
- Én is ilyen leszek? - * pillant hátra. Elég hasznosnak tűnik ez a tudomány. A lelkesedése nem szűnik, a gyakorlást szorgalmasan csinálja, amíg a másiknak is van türelme hozzá. *
- Igen, szomorú lennék ha nem lennél itt - * helyeseli mosolyogva, hiszen akkor az egész kalandjuk nem történt volna meg, pedig ez egy értékes élmény volt a kis vörös számára. *
- Honnan tudod, hogy nem lesz árva a gyerek? Megkérdezed előtte az áldozatoktól, hogy van e poronty és ha igen akkor van-e aki vigyáz rá ha már az illető nem lesz? - * kérdezget tovább, mert ő ezt sehogysem tudja elképzelni. Leállni és beszélgetni az áldozattal, furcsa volna, nem igaz? Mert mi van ha jól elcsevegnek, akkor a végén folytatják egy kocsmában? *
- Miét? Hozzád közelebb van, te előbb értél volna bele nem? - * néz értetlenül a másikra, mielőtt kiszedné a földből. Kicsit meg is takarítja, rongyai amúgy sem lesznek sokáig rajta így nem fél abba kenni a homokot. Az oktatás nagyon korrekt, az utasításokat a lányka nagyon lelkesen próbálja követni. Mivel sok tapasztalata nincs ezért elsőre el is szúrja, gyengén lép előre, erőtlenül bök a levegőbe. Ahogy Nimral segít neki a beállásban és korrigálja hibáit a mozgása is jobbá válik, végül pedig megkapja a vizsgafeladatot is. Oldalra néz. A szekrény most a legnagyobb ellensége. Szülei gyilkosa, nagyanyja megerőszakolója és húga...hm voltaképp húgot nem akart annyira. *
- Oké, most véged - * szól fenyegetően aztán nekiront a szerkénynek. Ahol éri szúrja, meg rúgja, meg üti, meg a végén már rajta hasal és bele is harap. *
- jaj jaj, szála - * nyöszörög fájdalmában. * - Legalább meghalt? - * pillant le, hiszen akkor legalább az áldozata nem volt hiábavaló
Ezután ha minden megvan áttérnek a kardra. A kezében a fegyver, lepillant rá, aztán a nőre is.*
- oksi - * szól, s lendít Nimral felé, csak úgy találomra választva a testén egy célpontot. Amire nem számít, hogy Nimral a kivédésnél tovább megy. Nagyot nyel. *
- Én is ilyen leszek? - * pillant hátra. Elég hasznosnak tűnik ez a tudomány. A lelkesedése nem szűnik, a gyakorlást szorgalmasan csinálja, amíg a másiknak is van türelme hozzá. *
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-07 23:26:30
Üzenet elküldve: 2020-11-07 23:26:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alattomban kulcsolódik a gyenge marok a tőr markolatára, s húzná is ki. Kétség nem férhet hozzá, hogy a hirtelen hangulatváltozás, csupán egy gyomordöfést vonna maga után, ami minden bizonnyal Grüksunosz végét jelentené. Sok minden nem világos még, de tény, hogy ily hosszú fájdalmak, ily hosszú kínzás után valahol a lélek egyszer eltörik, s sosem forr többé egybe. Grük gyorsan reagál, s a kezet lefogva, az már nem tud hirtelen cselekedni, s ezt megfejelvén szó szerint, a lány arcába robban, csupán csontszilánkok törése, majd röviden spriccelő vér a jussa. S kiáltás, mely az égbe szökik.
A kéz lehorgad, nincs kedve immár tőrt fogni, a nyak lehanyatlik, s önkéntelen a városőr mellkasát érinti. A lány lábai megrogynak, az erő elszáll, s a fájdalom telíti el. Kiáltana, de csak erőtlen és bugyborékoló hang hagyja el a száját, rövidesen minden ereje elszáll, s összehanyatlik. Kérdés, hogyan tovább. Szó szót követett, s pár következtetés immár levonható, ahogyan az is, hogy hűsége akaratlan urához már megkérdőjelezhetetlen és megtörhetetlen. Persze információ is jutott, de kérdés lesz e több? Mindenesetre a lány saját lábán már nem igen megy sehová látszólag, s ha igen, az sem a férfi útját követné szándékoltan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alattomban kulcsolódik a gyenge marok a tőr markolatára, s húzná is ki. Kétség nem férhet hozzá, hogy a hirtelen hangulatváltozás, csupán egy gyomordöfést vonna maga után, ami minden bizonnyal Grüksunosz végét jelentené. Sok minden nem világos még, de tény, hogy ily hosszú fájdalmak, ily hosszú kínzás után valahol a lélek egyszer eltörik, s sosem forr többé egybe. Grük gyorsan reagál, s a kezet lefogva, az már nem tud hirtelen cselekedni, s ezt megfejelvén szó szerint, a lány arcába robban, csupán csontszilánkok törése, majd röviden spriccelő vér a jussa. S kiáltás, mely az égbe szökik.
A kéz lehorgad, nincs kedve immár tőrt fogni, a nyak lehanyatlik, s önkéntelen a városőr mellkasát érinti. A lány lábai megrogynak, az erő elszáll, s a fájdalom telíti el. Kiáltana, de csak erőtlen és bugyborékoló hang hagyja el a száját, rövidesen minden ereje elszáll, s összehanyatlik. Kérdés, hogyan tovább. Szó szót követett, s pár következtetés immár levonható, ahogyan az is, hogy hűsége akaratlan urához már megkérdőjelezhetetlen és megtörhetetlen. Persze információ is jutott, de kérdés lesz e több? Mindenesetre a lány saját lábán már nem igen megy sehová látszólag, s ha igen, az sem a férfi útját követné szándékoltan.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-05 19:03:24
Üzenet elküldve: 2020-11-05 19:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A hegyes végével //
- De voltam már. Egyszer, de csak futólag néztem körül, mert egy célpontot figyeltem meg. Ő is egyike volt Rulcar kémjeinek, de már nem aktív. Elment ahogy én tudom a thargokhoz.* Vázolja fel gyorsan és aztán meghallgatja a Rlilla meséjét.*
- Akkor neked is volt pár kalandod. Sajnos a bandák néha így járnak. Mi is hiányában vagyunk a a tagoknak. Valahogy majd ezt is megoldjuk.* Társa sajnálja, hogy elvesztette korábbi bandatagjait, de Nimral csak legyint.*
- Ugyan! Ez volt az életük. A gazdagság a fejünkbe szált. Saját magunk áldozatai lettünk. Na meg, ha ez nem történik meg, akkor nem lennék itt. Most a magam ura vagyok, szóval annyira nem rossz.* A téma az ölésre terelődik. Meg sem lepődik a lány, hogy a félvér még nem ölt. Meg is kérdezik tőle, hogy milyen érzés.*
- Személyenként változó, hogy milyen hatással lesz rád. Van, hogy nem érzel utána semmit. Van, hogy bűntudatod lesz és van, hogy élvezni fogod. Az ölés könnyedén magával ragadhat. Én személy szerint bevallom, hogy a célpontok levadászását élvezem. Amúgy nem szoktam csak úgy gyilkolni, ha mégis, akkor az már nem öröm. Viszont lelkiismeret furdalásom sem lesz utána. Saját becsület kódexem viszont van, amit nem szegek meg. Nem ölök gyermeket, vagy terhes anyát. Gyermeket nem teszek teljesen árvává sosem.* Talán érthető is, hogy miért, mivel ő maga is lányegében árva volt. Kinézi a házat és ott aztán le is pakolják a cuccokat. A fegyvert nemét odabízza, így lesz végül a választott fegyver a tőr. Sajnos már az elején hibázik a vöröske, de ez még most nem nagy baj. Nimral nem állítja meg a pengét így az bele is áll a padlóba.*
- Már meg is haltál volna, ha éles helyzet lenne.* Csóválja meg a fejét.*
- Na vedd fel azt és figyelj!* Utasítja és aztán belekezd az oktatásba.*
- Szóval az első a beállás. Vannak támadó és védekező állások. Ez helyzettől is függhet. Na meg, hogy hogyan akarod használni azt a tőrt. Ha a pengéjét lefelé tartod, akkor vagy fentről döföl le vagy ívesen csapod. Ha a hegye felfelé áll, akkor egyenes vonalban döföl vele. Így is tudsz vele hasítani, de nehezebb, mint a másik fajta fogásban. ebben a helyzetben inkább csak szurkálni fogsz. Egyenes vonalú szúrásnál olyan tartást veszel fel, ha támadsz, hogy lendületed is tovább tud vinni. Amikor szúrsz lényegében lépsz is vele együtt. Általában a jobb lábad kicsit előrébb, amíg a bal hátrébb helyezkedik el. Így akár rúgni is tudsz, ha nem túl páncélozott az ellenfeled. Na lássuk, hogy csinálod!* Megnézi a lány állását és aztán javít rajta. Kezével igazgatja és korrigálja a tartását.*
- Ott az a rozzant szekrény. Na őt támadjuk meg.* Nimral be is mutat több támadást különféle tőrfogási módszerekkel.*
- Gyerünk próbáld meg valamelyiket!* Valószínűleg nem lesz tökéletes, de befogja vele gyakoroltatni. Többször is megmutatja és vele együtt is csinálja. Ha már ezek elfogadhatóak, akkor a kezébe nyomja a kardját.*
- Na most fogd meg a kardom! Tőrrel azt szeretnénk, ha a csata mihamarabb el is dőlne. Rövid fegyver, ezért nem állhatunk le senkivel hadakozni. Ott van nálad az a kard. Sújts vele felém! Ne félj kivédem!* Ha megteszi, akkor a tőrrel levezeti a kard csapást a földre és aztán a nyakához tartja a pengét, de ügyel rá, hogy nehogy megvágja.*
- Látod? Az első csapás után máris vége lett volna. Közel kerülsz hozzá és végzel kész. Ha páncélja van, akkor az illesztéseknél és a réseknél támadod. Ha belé szorul, akkor hagyod a fegyvered. Nem kell ragaszkodni hozzá.* Még egy darabig gyakorol vele, aztán majd kiderül, hogy milyen érzéke van hozzá. Ezután válthatnak fegyvert is.*
- De voltam már. Egyszer, de csak futólag néztem körül, mert egy célpontot figyeltem meg. Ő is egyike volt Rulcar kémjeinek, de már nem aktív. Elment ahogy én tudom a thargokhoz.* Vázolja fel gyorsan és aztán meghallgatja a Rlilla meséjét.*
- Akkor neked is volt pár kalandod. Sajnos a bandák néha így járnak. Mi is hiányában vagyunk a a tagoknak. Valahogy majd ezt is megoldjuk.* Társa sajnálja, hogy elvesztette korábbi bandatagjait, de Nimral csak legyint.*
- Ugyan! Ez volt az életük. A gazdagság a fejünkbe szált. Saját magunk áldozatai lettünk. Na meg, ha ez nem történik meg, akkor nem lennék itt. Most a magam ura vagyok, szóval annyira nem rossz.* A téma az ölésre terelődik. Meg sem lepődik a lány, hogy a félvér még nem ölt. Meg is kérdezik tőle, hogy milyen érzés.*
- Személyenként változó, hogy milyen hatással lesz rád. Van, hogy nem érzel utána semmit. Van, hogy bűntudatod lesz és van, hogy élvezni fogod. Az ölés könnyedén magával ragadhat. Én személy szerint bevallom, hogy a célpontok levadászását élvezem. Amúgy nem szoktam csak úgy gyilkolni, ha mégis, akkor az már nem öröm. Viszont lelkiismeret furdalásom sem lesz utána. Saját becsület kódexem viszont van, amit nem szegek meg. Nem ölök gyermeket, vagy terhes anyát. Gyermeket nem teszek teljesen árvává sosem.* Talán érthető is, hogy miért, mivel ő maga is lányegében árva volt. Kinézi a házat és ott aztán le is pakolják a cuccokat. A fegyvert nemét odabízza, így lesz végül a választott fegyver a tőr. Sajnos már az elején hibázik a vöröske, de ez még most nem nagy baj. Nimral nem állítja meg a pengét így az bele is áll a padlóba.*
- Már meg is haltál volna, ha éles helyzet lenne.* Csóválja meg a fejét.*
- Na vedd fel azt és figyelj!* Utasítja és aztán belekezd az oktatásba.*
- Szóval az első a beállás. Vannak támadó és védekező állások. Ez helyzettől is függhet. Na meg, hogy hogyan akarod használni azt a tőrt. Ha a pengéjét lefelé tartod, akkor vagy fentről döföl le vagy ívesen csapod. Ha a hegye felfelé áll, akkor egyenes vonalban döföl vele. Így is tudsz vele hasítani, de nehezebb, mint a másik fajta fogásban. ebben a helyzetben inkább csak szurkálni fogsz. Egyenes vonalú szúrásnál olyan tartást veszel fel, ha támadsz, hogy lendületed is tovább tud vinni. Amikor szúrsz lényegében lépsz is vele együtt. Általában a jobb lábad kicsit előrébb, amíg a bal hátrébb helyezkedik el. Így akár rúgni is tudsz, ha nem túl páncélozott az ellenfeled. Na lássuk, hogy csinálod!* Megnézi a lány állását és aztán javít rajta. Kezével igazgatja és korrigálja a tartását.*
- Ott az a rozzant szekrény. Na őt támadjuk meg.* Nimral be is mutat több támadást különféle tőrfogási módszerekkel.*
- Gyerünk próbáld meg valamelyiket!* Valószínűleg nem lesz tökéletes, de befogja vele gyakoroltatni. Többször is megmutatja és vele együtt is csinálja. Ha már ezek elfogadhatóak, akkor a kezébe nyomja a kardját.*
- Na most fogd meg a kardom! Tőrrel azt szeretnénk, ha a csata mihamarabb el is dőlne. Rövid fegyver, ezért nem állhatunk le senkivel hadakozni. Ott van nálad az a kard. Sújts vele felém! Ne félj kivédem!* Ha megteszi, akkor a tőrrel levezeti a kard csapást a földre és aztán a nyakához tartja a pengét, de ügyel rá, hogy nehogy megvágja.*
- Látod? Az első csapás után máris vége lett volna. Közel kerülsz hozzá és végzel kész. Ha páncélja van, akkor az illesztéseknél és a réseknél támadod. Ha belé szorul, akkor hagyod a fegyvered. Nem kell ragaszkodni hozzá.* Még egy darabig gyakorol vele, aztán majd kiderül, hogy milyen érzéke van hozzá. Ezután válthatnak fegyvert is.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-05 00:03:53
Üzenet elküldve: 2020-11-05 00:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A hegyes végével //
- Te még nem voltál? Azt hittem itt minden...olyaan megfordul - * lepődik meg a kérdésre. Elvégre nincs is jobb portya hely a kihalt romoknál, pláne anno, mikor tényleg kihaltak voltak a kecók, még a nagy beköltözések előtt. *
- Amúgy hozzáverődtem egy bandához, mert az egyikük csinált nekem finom krumplilevest. De aztán felbomlottak és mindenki szétszóródott. Kár, pedig a főnöknek nagy tervei voltak, sokat álmodozott, hogy mi lehet vele...fene se tudja - * gondolkodik el. Mióta különváltak senkivel sem találkozott, pedig mindenki sorsa kicsit érdekli a lányt. *
- Sajnálom, hogy elvesztetted őket is - * húzza el a száját Rlilla. Nimral magasabbról esett mint ő, hiszen ő nem kóstolt bele az igazi barátias légkörbe, ami után jobban hiányzott volna a szívében tátongó lyuk.*
- Én még nem öltem embert - * suttogja egyszer csak, kicsi hallgatás után. * - Tényleg nincs semmi lelkiismeretfurdalásod utána? Milyen érzés? - * kíváncsi rá. Látott már embert meghalni, de soha nem általa történt a dolog. Neki vajon lenne lelkiismeretfurdalása utána? Érezne valamit, amit eddig még nem?
Nimral kinéz egy házat, ami úgy határoz megfelel a célnak, Rlilla pedig bólogat. A ruhát hamar biztonságba is helyezi, hiszen ki akarná, hogy a vadonatúj szerelés azonnal csúnya foltossá váljon?*
- Legyen a tőr! - * kiált, s azzal a lendülettel elő is rántja tőrét. Azonban keze lecsúszik a markolatról, s a tárgy néhány fordulat után ha Nimral nem avatkozik közbe kettejük között, éllel előre áll bele a talajba. *
- Hupsz...
- Te még nem voltál? Azt hittem itt minden...olyaan megfordul - * lepődik meg a kérdésre. Elvégre nincs is jobb portya hely a kihalt romoknál, pláne anno, mikor tényleg kihaltak voltak a kecók, még a nagy beköltözések előtt. *
- Amúgy hozzáverődtem egy bandához, mert az egyikük csinált nekem finom krumplilevest. De aztán felbomlottak és mindenki szétszóródott. Kár, pedig a főnöknek nagy tervei voltak, sokat álmodozott, hogy mi lehet vele...fene se tudja - * gondolkodik el. Mióta különváltak senkivel sem találkozott, pedig mindenki sorsa kicsit érdekli a lányt. *
- Sajnálom, hogy elvesztetted őket is - * húzza el a száját Rlilla. Nimral magasabbról esett mint ő, hiszen ő nem kóstolt bele az igazi barátias légkörbe, ami után jobban hiányzott volna a szívében tátongó lyuk.*
- Én még nem öltem embert - * suttogja egyszer csak, kicsi hallgatás után. * - Tényleg nincs semmi lelkiismeretfurdalásod utána? Milyen érzés? - * kíváncsi rá. Látott már embert meghalni, de soha nem általa történt a dolog. Neki vajon lenne lelkiismeretfurdalása utána? Érezne valamit, amit eddig még nem?
Nimral kinéz egy házat, ami úgy határoz megfelel a célnak, Rlilla pedig bólogat. A ruhát hamar biztonságba is helyezi, hiszen ki akarná, hogy a vadonatúj szerelés azonnal csúnya foltossá váljon?*
- Legyen a tőr! - * kiált, s azzal a lendülettel elő is rántja tőrét. Azonban keze lecsúszik a markolatról, s a tárgy néhány fordulat után ha Nimral nem avatkozik közbe kettejük között, éllel előre áll bele a talajba. *
- Hupsz...
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:08:49
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:08:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
//Lykrit Clakort//
* Nem is vár sokáig tovább a gnómra. Elindul a Romváros felé, hogy elintézze a teendőit. Gnómmal vagy anélkül, neki mindegy. A piaci nyüzsgés egyre csak halkul mögöttük. Az egyetlen hang amit lehet hallani az a lépések által keltett zaj a kavicsos törmeléken. Ha mégis vele tart Lykrit, akkor félszemét a lány rajta tartja, már csak a biztonság kedvéért. Nem szeretné, ha meglepné a másik, mert erőben biztos ne mérné utol. Lassan, de biztosan eléri vagy éppen elérik azt a helyet, ahová először kell mennie a lánynak. Újdonsült társával nem menne túl közel a romos épülethez, szóval, ha mégis vele tartott, akkor itt most megállítja.*
- Nekem ide most be kell mennem, de egyedül. Előre is figyelmeztetlek, hogy ne gyere utánam! Bent olyanok vannak, akik nem szeretik a hívatlan vendégeket. Amint elintéztem pár dolgot megyünk tovább. Lehet, hogy kicsit elidőzök bent. Ha kijövök és nem leszel, akkor az a te bajod. Amúgy meg olyan alaknak tűnsz, akinek sok az ideje.* Ha esetleg még mond valamit, azt meghallgatja és után jelez a kölyköknek, hogy bemegy. Nem szeretne egy újabb monoklit a szeme alá. Salitát hamar megvizsgálja és miután a kezelést elvégezte rajta már megy is. A tetemmel is foglalkoznia kell, mert nem akarja, hogy tönkre menjen, meg azt sem, hogy felfedezzék még idő előtt.*
* Nem is vár sokáig tovább a gnómra. Elindul a Romváros felé, hogy elintézze a teendőit. Gnómmal vagy anélkül, neki mindegy. A piaci nyüzsgés egyre csak halkul mögöttük. Az egyetlen hang amit lehet hallani az a lépések által keltett zaj a kavicsos törmeléken. Ha mégis vele tart Lykrit, akkor félszemét a lány rajta tartja, már csak a biztonság kedvéért. Nem szeretné, ha meglepné a másik, mert erőben biztos ne mérné utol. Lassan, de biztosan eléri vagy éppen elérik azt a helyet, ahová először kell mennie a lánynak. Újdonsült társával nem menne túl közel a romos épülethez, szóval, ha mégis vele tartott, akkor itt most megállítja.*
- Nekem ide most be kell mennem, de egyedül. Előre is figyelmeztetlek, hogy ne gyere utánam! Bent olyanok vannak, akik nem szeretik a hívatlan vendégeket. Amint elintéztem pár dolgot megyünk tovább. Lehet, hogy kicsit elidőzök bent. Ha kijövök és nem leszel, akkor az a te bajod. Amúgy meg olyan alaknak tűnsz, akinek sok az ideje.* Ha esetleg még mond valamit, azt meghallgatja és után jelez a kölyköknek, hogy bemegy. Nem szeretne egy újabb monoklit a szeme alá. Salitát hamar megvizsgálja és miután a kezelést elvégezte rajta már megy is. A tetemmel is foglalkoznia kell, mert nem akarja, hogy tönkre menjen, meg azt sem, hogy felfedezzék még idő előtt.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-02 16:20:44
Üzenet elküldve: 2020-11-02 16:20:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Ütése betalál ugyan, de nem pont azt a hatást váltja ki, mint amire számított, de itt Grüknek nincs ideje ezen agyalni, mivel ez a helyzet a gyors döntéshozást követeli meg. Szemeivel elsődlegesen a lány két kezét követi, mivel az a legveszélyesebb, de attól függetlenül a leány testének többi részét is igyekszik szemmel tartani, hogy ne lehessen egyszerűen meglepni. Ellenfelének szabad keze a tőrt célozza meg, amit a férfi nem vett számításba, de igyekszik gyorsan döntést hozni. A tőr felé nyúló kéz után kap, hogy azt is lefogja, de azt várhatóan már csak a tőr markolatán kapja el. Ha ez sikeresen megvan, akkor habozás nélkül indít támadást egy hirtelen fejeléssel, amit igyekszik úgy összpontosítani, hogy homloka a lány orrnyergébe csapódjon be hatalmas gyorsasággal.*
*Ütése betalál ugyan, de nem pont azt a hatást váltja ki, mint amire számított, de itt Grüknek nincs ideje ezen agyalni, mivel ez a helyzet a gyors döntéshozást követeli meg. Szemeivel elsődlegesen a lány két kezét követi, mivel az a legveszélyesebb, de attól függetlenül a leány testének többi részét is igyekszik szemmel tartani, hogy ne lehessen egyszerűen meglepni. Ellenfelének szabad keze a tőrt célozza meg, amit a férfi nem vett számításba, de igyekszik gyorsan döntést hozni. A tőr felé nyúló kéz után kap, hogy azt is lefogja, de azt várhatóan már csak a tőr markolatán kapja el. Ha ez sikeresen megvan, akkor habozás nélkül indít támadást egy hirtelen fejeléssel, amit igyekszik úgy összpontosítani, hogy homloka a lány orrnyergébe csapódjon be hatalmas gyorsasággal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1773-1792