Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:38:44
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:38:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Szereti, ha személyes terét békén hagyják, de a provokáció elviselését kénytelen tűrni. Ő szólt, ez volt az utolsó lehetőség, hogy segítőként lépett fel, innentől nincs kegyelem, akármennyi veszik el a kattogó hangú népből, melynek az ő szemében immár csakis vezetőjük lesz az okozója. Társai nem reagálnak néma jelzéseire, ezért csak a szemeit forgatja. Nem számít, egyelőre marad a tervnél, a vezetőnek mindenképpen vesznie kell, de legalábbis fogságba kell ejteni.
A mágia ébredésekor libabőrössé válik. Nem szereti, amikor látja annak működését, nehéz legyűrnie ellenérzéseit. Ez tovább erősödik, mikor a vezető is bekapcsolódik, és a szeme láttára válnak köddé harcosai. Elkerekednek apró szemei. Ez most úgy éri, mint egy gyomorrúgás. A célpontja nem csak mágus, de még el is rejtőzik, fegyvereseivel könnyen meglephetik ellenségeiket. Na persze sejtette, hogy lesz, aki védeni fogja az öreget, ő pedig nem tudhatja biztosan, hogy bárki is a segítségére lehet társai közül. Feszülten indul meg a víz felé, kusza gondolataiban próbál gyorsan rendet vágni, zavaros fejjel a legjobb haditerv is összeomolhat, most pedig annyira híján vannak az előnynek, hogy különösen precízen kell dolgozni lehetőségeikkel. Ilyen körülmények között nem lépne semmiképpen, megfontolt léptekkel halad a vízbe, igyekszik célpontját nem szem elől téveszteni. Készül rá, nagy levegőt vegyen, fogalma sincs, hogyan működik egy ilyen vízi kapu.*
*Szereti, ha személyes terét békén hagyják, de a provokáció elviselését kénytelen tűrni. Ő szólt, ez volt az utolsó lehetőség, hogy segítőként lépett fel, innentől nincs kegyelem, akármennyi veszik el a kattogó hangú népből, melynek az ő szemében immár csakis vezetőjük lesz az okozója. Társai nem reagálnak néma jelzéseire, ezért csak a szemeit forgatja. Nem számít, egyelőre marad a tervnél, a vezetőnek mindenképpen vesznie kell, de legalábbis fogságba kell ejteni.
A mágia ébredésekor libabőrössé válik. Nem szereti, amikor látja annak működését, nehéz legyűrnie ellenérzéseit. Ez tovább erősödik, mikor a vezető is bekapcsolódik, és a szeme láttára válnak köddé harcosai. Elkerekednek apró szemei. Ez most úgy éri, mint egy gyomorrúgás. A célpontja nem csak mágus, de még el is rejtőzik, fegyvereseivel könnyen meglephetik ellenségeiket. Na persze sejtette, hogy lesz, aki védeni fogja az öreget, ő pedig nem tudhatja biztosan, hogy bárki is a segítségére lehet társai közül. Feszülten indul meg a víz felé, kusza gondolataiban próbál gyorsan rendet vágni, zavaros fejjel a legjobb haditerv is összeomolhat, most pedig annyira híján vannak az előnynek, hogy különösen precízen kell dolgozni lehetőségeikkel. Ilyen körülmények között nem lépne semmiképpen, megfontolt léptekkel halad a vízbe, igyekszik célpontját nem szem elől téveszteni. Készül rá, nagy levegőt vegyen, fogalma sincs, hogyan működik egy ilyen vízi kapu.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:00:02
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:00:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy kapcsolatban igenis fontos az izgalom, hogy az együtt töltött idő ne silányodjon az unalom szintjére. Az igric egy egész életre elegendő izgalmat tartogat magában, már ha Aenae egyszer veszi a bátorságot és mostani, működésképtelennek tűnő kapcsolatát feladva a báró oldalán kötne ki. De ez a jövő zenéje, és ahogy a lány a szíve alatt húzódó hegre, úgy a wegtoreni sem firtatja ezt a kérdést. Mindent a maga idejében.
Jól értette, Denjaar "biztonsági kockázatnak" titulálta Aenaet.*
- Talán arra gondolt, hogy esetleg lehetnek olyan érdekek, akikben megfordulhat az elrablásod és a vashegyi kincstár zsarolása a szavadon bocsátásod fejében. *Gondolkodik el hangosan, ahogy a romos épületben nézelődik.*
- Egy ilyen incidens pedig rossz fényt vetne a város és a tharg birtokok kapcsolatára. *Vezeti tovább a gondolatszálat mélázó hangon.
A testőr említésére Aenae egészen kiborul, felcsattanására az igric felé fordul. Furcsállja, hogy a lány ennyire ellene lenne a kíséretnek, de mindig ő sem lehet mellette.*
- Kedvesem, nyugodj meg, csak egy lehetőség volt. Azzal élsz, amelyikkel szeretnél. *Emeli maga elé kezeit hárítóan. Ezzel Aenae újabb gyenge pontjára derült fény, amit természetesen nem szívesen használna fel a lány ellen. De legalább tud róla.*
- Nem kétlem, hogy tudsz magadra vigyázni, én egyszerűen csak féltelek. *Mondja roppant kedves hangon, ahogy a lány felé lép.*
- Nem tudom, mit tennék, ha veled történne valami. *Fogja halkabbra a hangját, mintha még kimondani is félne ezeket.
A lelakatolt ajtó és így a birtokviszonyt firtató kijelentésre nyugodt hangon válaszol.*
- Vitathatja, de ettől még nem lesz igaza. *Egyszerű magyarázat. Ahogy a báró tudja, a lánynak nincsenek élő rokonai ezen az ágon, de lehet, hogy téved. Ám kétli, hogy ne tudnának megegyezni a titokzatos bitorlóval.
Magabiztosságának teljes tudatában követi felfelé Aenaet, de azért Kathlyn a keze ügyében van tűzkész állapotban. A lány szobájának küszöbéről betekintve egy valaha csinos szobát pillant meg.*
- Igazságosabb, mint más városok. *Jegyzi meg Wegtoren barbárságára.*
- Az embereknek cirkusz kell és kenyér, ha ez a két dolog megvan, akkor kevésbé ingerlékenyek. Wegtorenben legalább ezt a kettőt megkapják. *Persze sok érvet tudna felsorolni ellene is, de ezzel most nem foglalkozik.*
- Valószínűleg. *Válaszol a lány kérdésére.
A tűz valóban nem okozott nagy károkat, ami az átépítés szempontjából szerencsés. Így a munkálatok sem fognak olyan sokáig tartani. De tetemes összeget lehet így is kiszámlázni a munkákra. Anyagilag is meg fogja érni. Az ölelés jól esik neki, bár érezhetően és hallgatóan nem nyugtatja meg Aenaet. Az ideges körbekémlelésre csak sóhajt.*
- Nyugalom, nem eshet bajunk. *Üres szavak, de hátha segítenek kicsit.*
- Hullát? *Kérdi meglepetten.*
- Milyen hullát? *Teszi hozzá és most ő is szétnéz, hátha lát valami arra utaló nyomot.*
*Egy kapcsolatban igenis fontos az izgalom, hogy az együtt töltött idő ne silányodjon az unalom szintjére. Az igric egy egész életre elegendő izgalmat tartogat magában, már ha Aenae egyszer veszi a bátorságot és mostani, működésképtelennek tűnő kapcsolatát feladva a báró oldalán kötne ki. De ez a jövő zenéje, és ahogy a lány a szíve alatt húzódó hegre, úgy a wegtoreni sem firtatja ezt a kérdést. Mindent a maga idejében.
Jól értette, Denjaar "biztonsági kockázatnak" titulálta Aenaet.*
- Talán arra gondolt, hogy esetleg lehetnek olyan érdekek, akikben megfordulhat az elrablásod és a vashegyi kincstár zsarolása a szavadon bocsátásod fejében. *Gondolkodik el hangosan, ahogy a romos épületben nézelődik.*
- Egy ilyen incidens pedig rossz fényt vetne a város és a tharg birtokok kapcsolatára. *Vezeti tovább a gondolatszálat mélázó hangon.
A testőr említésére Aenae egészen kiborul, felcsattanására az igric felé fordul. Furcsállja, hogy a lány ennyire ellene lenne a kíséretnek, de mindig ő sem lehet mellette.*
- Kedvesem, nyugodj meg, csak egy lehetőség volt. Azzal élsz, amelyikkel szeretnél. *Emeli maga elé kezeit hárítóan. Ezzel Aenae újabb gyenge pontjára derült fény, amit természetesen nem szívesen használna fel a lány ellen. De legalább tud róla.*
- Nem kétlem, hogy tudsz magadra vigyázni, én egyszerűen csak féltelek. *Mondja roppant kedves hangon, ahogy a lány felé lép.*
- Nem tudom, mit tennék, ha veled történne valami. *Fogja halkabbra a hangját, mintha még kimondani is félne ezeket.
A lelakatolt ajtó és így a birtokviszonyt firtató kijelentésre nyugodt hangon válaszol.*
- Vitathatja, de ettől még nem lesz igaza. *Egyszerű magyarázat. Ahogy a báró tudja, a lánynak nincsenek élő rokonai ezen az ágon, de lehet, hogy téved. Ám kétli, hogy ne tudnának megegyezni a titokzatos bitorlóval.
Magabiztosságának teljes tudatában követi felfelé Aenaet, de azért Kathlyn a keze ügyében van tűzkész állapotban. A lány szobájának küszöbéről betekintve egy valaha csinos szobát pillant meg.*
- Igazságosabb, mint más városok. *Jegyzi meg Wegtoren barbárságára.*
- Az embereknek cirkusz kell és kenyér, ha ez a két dolog megvan, akkor kevésbé ingerlékenyek. Wegtorenben legalább ezt a kettőt megkapják. *Persze sok érvet tudna felsorolni ellene is, de ezzel most nem foglalkozik.*
- Valószínűleg. *Válaszol a lány kérdésére.
A tűz valóban nem okozott nagy károkat, ami az átépítés szempontjából szerencsés. Így a munkálatok sem fognak olyan sokáig tartani. De tetemes összeget lehet így is kiszámlázni a munkákra. Anyagilag is meg fogja érni. Az ölelés jól esik neki, bár érezhetően és hallgatóan nem nyugtatja meg Aenaet. Az ideges körbekémlelésre csak sóhajt.*
- Nyugalom, nem eshet bajunk. *Üres szavak, de hátha segítenek kicsit.*
- Hullát? *Kérdi meglepetten.*
- Milyen hullát? *Teszi hozzá és most ő is szétnéz, hátha lát valami arra utaló nyomot.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-23 22:30:18
Üzenet elküldve: 2019-10-23 22:30:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igazad van. Kell az állandó izgalom.
*Féloldalas mosollyal nézi a férfit. Majdnem rákérdez arra, hogy van-e köze a mellkasát ékítő sebhelynek ahhoz, hogy egy mezei hajtűvel egy pillanat alatt felpattint egy lakatot, vagy ahhoz, hogy simán berúg egy ajtót? Minden bizonnyal van. De Aenae egy pillanatig nem gondolja Cha'ysst szentnek, szóval nem tudja elítélni ezek miatt, nem is akarja. Ettől még érdekli a történet.*
- Az biztonsági kockázat. Vagy mi. Nem is értem...
*A lány továbbra is jelentéktelennek gondolja magát ahhoz, hogy bárki időt, energiát, vagy erőforrást fecséreljen arra, hogy őt vegzálja. Illetve egy ember talán van, de annak semmi köze ahhoz, hogy a thargok úrnőjévé avanzsált.*
- Ne!
*Gondolkodás nélkül csattan fel, bár ez a felcsattanás is meglehetősen halk.*
- Nem kell szavatolni a biztonságom. A testőrt meg végképp felejtsük el. Nekem senki ne lihegjen a sarkamban.
*A lépcső alján áll, keze a korláton, úgy szorítja, hogy ujjainak ízületei egészen elfehérednek.*
- Tudok magamra vigyázni, jó?
*Legalábbis elmondható, hogy eddig még mindig bajból kikeveredett. No nem feltétlenül azért, mert olyan ügyes, inkább csak szerencsés.
Választ igazából nem vár, mert sarkon fordul és elindul felfelé.*
- Elfelejted, hogy le volt lakatolva és nem én tettem rá a lakatot. Szóval van valaki, aki vitatja azt, hogy kinek is a tulajdona.
*Megy tovább, az emeleten sorra nyitja a szobaajtókat, a látvány ugyanaz, mint legutóbb volt. Bútorok és személyes tárgyak összetörve, meggyalázva. A házat lezáró személy azzal nem törődött, hogy kitakarítson.*
- Tessék, ez volt kicsi Aenae szobája.
*Valaha vidám helyiség küszöbén áll, bokáig járni a paplanokból és párnákból kiontott tollban, a tapéta megszaggatva, függöny letépve. Amott a földön egy összetört fejű porcelánbaba szomorú torzója. A fésülködő asztalka tükre összetörve, a hozzá tartozó kárpitos szék viszont csodával határos módon teljesen ép. Aenae aznap is ugyanilyen megrendülten állt ugyanitt a küszöbön. Anyja összevert teste valahogy nem viselte meg annyira, arra valamiért számított.*
- Arénabajnok. Barbár hely ez a Wegtoren.
*Fordul ki a szobából.*
- És emberek azt nézik, hogy mások ott verekszenek?
*Elmélázva kérdezi ezt, a kiégett szoba ajtajában állva.*
- Eloltották, igaz?
*Réveteg hangon kérdezi. Valahogy ettől a ténytől túlságosan ideges lesz, hiába az ölelés, nem nyugtatja meg, bár visszaölel, fejét a férfi mellkasára hajtja. Ha sikerült olyan gyorsan eloltani, hogy égjen ki az egész ház, akkor minden lépésüket figyelték. Talán most is figyelik? Idegesen néz körbe, de mindezt úgy, hogy nem bontakozik ki az ölelésből.*
- Remélem, hogy a hullát legalább elvitték...
- Igazad van. Kell az állandó izgalom.
*Féloldalas mosollyal nézi a férfit. Majdnem rákérdez arra, hogy van-e köze a mellkasát ékítő sebhelynek ahhoz, hogy egy mezei hajtűvel egy pillanat alatt felpattint egy lakatot, vagy ahhoz, hogy simán berúg egy ajtót? Minden bizonnyal van. De Aenae egy pillanatig nem gondolja Cha'ysst szentnek, szóval nem tudja elítélni ezek miatt, nem is akarja. Ettől még érdekli a történet.*
- Az biztonsági kockázat. Vagy mi. Nem is értem...
*A lány továbbra is jelentéktelennek gondolja magát ahhoz, hogy bárki időt, energiát, vagy erőforrást fecséreljen arra, hogy őt vegzálja. Illetve egy ember talán van, de annak semmi köze ahhoz, hogy a thargok úrnőjévé avanzsált.*
- Ne!
*Gondolkodás nélkül csattan fel, bár ez a felcsattanás is meglehetősen halk.*
- Nem kell szavatolni a biztonságom. A testőrt meg végképp felejtsük el. Nekem senki ne lihegjen a sarkamban.
*A lépcső alján áll, keze a korláton, úgy szorítja, hogy ujjainak ízületei egészen elfehérednek.*
- Tudok magamra vigyázni, jó?
*Legalábbis elmondható, hogy eddig még mindig bajból kikeveredett. No nem feltétlenül azért, mert olyan ügyes, inkább csak szerencsés.
Választ igazából nem vár, mert sarkon fordul és elindul felfelé.*
- Elfelejted, hogy le volt lakatolva és nem én tettem rá a lakatot. Szóval van valaki, aki vitatja azt, hogy kinek is a tulajdona.
*Megy tovább, az emeleten sorra nyitja a szobaajtókat, a látvány ugyanaz, mint legutóbb volt. Bútorok és személyes tárgyak összetörve, meggyalázva. A házat lezáró személy azzal nem törődött, hogy kitakarítson.*
- Tessék, ez volt kicsi Aenae szobája.
*Valaha vidám helyiség küszöbén áll, bokáig járni a paplanokból és párnákból kiontott tollban, a tapéta megszaggatva, függöny letépve. Amott a földön egy összetört fejű porcelánbaba szomorú torzója. A fésülködő asztalka tükre összetörve, a hozzá tartozó kárpitos szék viszont csodával határos módon teljesen ép. Aenae aznap is ugyanilyen megrendülten állt ugyanitt a küszöbön. Anyja összevert teste valahogy nem viselte meg annyira, arra valamiért számított.*
- Arénabajnok. Barbár hely ez a Wegtoren.
*Fordul ki a szobából.*
- És emberek azt nézik, hogy mások ott verekszenek?
*Elmélázva kérdezi ezt, a kiégett szoba ajtajában állva.*
- Eloltották, igaz?
*Réveteg hangon kérdezi. Valahogy ettől a ténytől túlságosan ideges lesz, hiába az ölelés, nem nyugtatja meg, bár visszaölel, fejét a férfi mellkasára hajtja. Ha sikerült olyan gyorsan eloltani, hogy égjen ki az egész ház, akkor minden lépésüket figyelték. Talán most is figyelik? Idegesen néz körbe, de mindezt úgy, hogy nem bontakozik ki az ölelésből.*
- Remélem, hogy a hullát legalább elvitték...
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-23 15:34:07
Üzenet elküldve: 2019-10-23 15:34:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A megjegyzésre, miszerint pocsék regény lenne a helyszín felhasználásából, nem mond semmit. Elég nagy stressz ez így is neki, hogy egykori otthona leégett romjai között kell sétálgatnia.
A lakat kinyitása nem okoz gondot, be is zsebel és az ujjas beszólásért Aenaetől egy ütést a vállába. Sejtelmesen mosolyog az egészre, de a sejtéseket se nem erősíti meg, de nem is cáfolja.
Az ujjai ügyességének méltatását egy nagyképű mosollyal tudja le. Amikor pedig a lány természetesnek ható módon válaszolja, hogy ő is szereti, egy pillanatra megtorpan a kezében a hajtű. De nem fordul meg, csak azt a furcsa, jóleső érzést vizsgálgatja, ami áthatja a mellkasát a szavak utána.*
- Eső után köpönyeg. *Vigyorog, amikor a sikertelen zárnyitási kísérlet után erőszakkal szakítja be az ajtót. Nem látszik rajta, hogy nagyon bánná a dolgot. Még talán jól is esett neki.*
- Hogyisne. *Méltatlankodik színpadiasan.*
- Még a végén kiveszne a kapcsolatunkból az izgalom. *Mondja könnyed, társalgó hangon. Persze azt sem szeretné, ha Aenae előtt fény derülne a valódi módszereire és kilétére. Idővel talán majd beavatja, de egyelőre még, nehezére esik beismerni, de elméjét belengi a rózsaszín köd.
Bent előre engedi a lányt, hisz mégiscsak ő van otthon. Megfontolt lépésekkel követi, felajzza Kathlynt és acélvesszőt helyez a lővájatba.
Az olajra tett megjegyzésre nem mond semmit. Nem igazán érti, mi köze van ennek az egésznek az olajhoz.*
- Biztonsági micsoda? *Kérdez vissza fitymáló mosollyal. Persze értette jól, csak abszurdnak tartja a megjegyzést Denjaar részéről.*
- Majd beszélek vele és biztosítom, hogy amíg a városban tartózkodsz, szavatolom a biztonságod. *Ajánlja fel. Így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.*
- Ha szeretnél, szervezek neked egy testőrt, aki, ha a városba jössz és egyedül vagy, mármint nem velem *Teszi hozzá bizalmas mosollyal.*, vigyáz rád. *Persze Aenaere bízza ennek eldöntését.
A konyhából kilépve egy portré előtt áll meg a lány, a báró mellé állva nézi meg, kit is ábrázol a kép. Amikor tovább indul a lány, egy darabig még áll és megállapítja, hogy a képen szereplő nő egyáltalán nem hasonlít Aenaere. A lépcső felé tartva újabb információt oszt meg vele Denjaarról, amitől összeszalad a szemöldöke.*
- A ház a tiéd. A városőrségnek semmi köze nincs ahhoz, mikor térsz vissza jogos tulajdonodba. *Mondja el véleményét. Persze, erőszakkal hatoltak be, de mégiscsak a lányé a birtok. Vagy ha nem is az övé, a szülei halála után rá szállt.*
- Denjaar egykor arénabajnok volt, ne várd tőle, hogy otthon legyen a politikában. Remek ember és harcos, de túl fehér vagy túl fekete neki minden. Képtelen talán megkülönböztetni az árnyalatokat. *Magyarázza. Legalábbis így gondolja. Nem érti, miért akarna mindenről tudni a városőrség új kapitánya. Amikor a városba jött, az igric munkát adott neki, értelmet a megjelenésének, ám amikor Artheniorba értek, az első alkalommal lelépett, hogy saját biznisz után nézzen. A báró nem neheztel rá, de alkalomadtán emlékeztetni fogja, honnan jött és mi volt a múltban. Persze ettől még jó embernek és barátnak tartja, de félő, hogy a jövőben céljaik okán esetleg összekülönbözhetnek.*
- Akkor már késő, ugyanis éppen a közepében vagyunk. *Vigyorog, széttárva karjait a romos épületben.*
- Ne aggódj, ez magánügy. Nem fosztogatni vagyunk itt, hanem azért, hogy jó ügy érdekében használjuk fel a házat. *Szétnéz, s bár nem ért hozzá, de ránézésre nem látja olyan kétségbeejtőnek a helyzetet.*
- A ház épnek tűnik, a szerkezetben nem tett kárt a tűz. Persze szakembert kell hívni, de első pillantásra nem veszett ügy a felújítás. *Mosolyog, ahogy megkopogtatja a lépcső oldali falat.*
- A mi kapitányunk jó ember, nem lesz baj. Ígérem. *Lép Aenae mellé és megöleli. Itt nem kell attól tartaniuk, hogy meglátja őket valaki. És szegény ember, aki ígérni sem tud.*
*A megjegyzésre, miszerint pocsék regény lenne a helyszín felhasználásából, nem mond semmit. Elég nagy stressz ez így is neki, hogy egykori otthona leégett romjai között kell sétálgatnia.
A lakat kinyitása nem okoz gondot, be is zsebel és az ujjas beszólásért Aenaetől egy ütést a vállába. Sejtelmesen mosolyog az egészre, de a sejtéseket se nem erősíti meg, de nem is cáfolja.
Az ujjai ügyességének méltatását egy nagyképű mosollyal tudja le. Amikor pedig a lány természetesnek ható módon válaszolja, hogy ő is szereti, egy pillanatra megtorpan a kezében a hajtű. De nem fordul meg, csak azt a furcsa, jóleső érzést vizsgálgatja, ami áthatja a mellkasát a szavak utána.*
- Eső után köpönyeg. *Vigyorog, amikor a sikertelen zárnyitási kísérlet után erőszakkal szakítja be az ajtót. Nem látszik rajta, hogy nagyon bánná a dolgot. Még talán jól is esett neki.*
- Hogyisne. *Méltatlankodik színpadiasan.*
- Még a végén kiveszne a kapcsolatunkból az izgalom. *Mondja könnyed, társalgó hangon. Persze azt sem szeretné, ha Aenae előtt fény derülne a valódi módszereire és kilétére. Idővel talán majd beavatja, de egyelőre még, nehezére esik beismerni, de elméjét belengi a rózsaszín köd.
Bent előre engedi a lányt, hisz mégiscsak ő van otthon. Megfontolt lépésekkel követi, felajzza Kathlynt és acélvesszőt helyez a lővájatba.
Az olajra tett megjegyzésre nem mond semmit. Nem igazán érti, mi köze van ennek az egésznek az olajhoz.*
- Biztonsági micsoda? *Kérdez vissza fitymáló mosollyal. Persze értette jól, csak abszurdnak tartja a megjegyzést Denjaar részéről.*
- Majd beszélek vele és biztosítom, hogy amíg a városban tartózkodsz, szavatolom a biztonságod. *Ajánlja fel. Így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.*
- Ha szeretnél, szervezek neked egy testőrt, aki, ha a városba jössz és egyedül vagy, mármint nem velem *Teszi hozzá bizalmas mosollyal.*, vigyáz rád. *Persze Aenaere bízza ennek eldöntését.
A konyhából kilépve egy portré előtt áll meg a lány, a báró mellé állva nézi meg, kit is ábrázol a kép. Amikor tovább indul a lány, egy darabig még áll és megállapítja, hogy a képen szereplő nő egyáltalán nem hasonlít Aenaere. A lépcső felé tartva újabb információt oszt meg vele Denjaarról, amitől összeszalad a szemöldöke.*
- A ház a tiéd. A városőrségnek semmi köze nincs ahhoz, mikor térsz vissza jogos tulajdonodba. *Mondja el véleményét. Persze, erőszakkal hatoltak be, de mégiscsak a lányé a birtok. Vagy ha nem is az övé, a szülei halála után rá szállt.*
- Denjaar egykor arénabajnok volt, ne várd tőle, hogy otthon legyen a politikában. Remek ember és harcos, de túl fehér vagy túl fekete neki minden. Képtelen talán megkülönböztetni az árnyalatokat. *Magyarázza. Legalábbis így gondolja. Nem érti, miért akarna mindenről tudni a városőrség új kapitánya. Amikor a városba jött, az igric munkát adott neki, értelmet a megjelenésének, ám amikor Artheniorba értek, az első alkalommal lelépett, hogy saját biznisz után nézzen. A báró nem neheztel rá, de alkalomadtán emlékeztetni fogja, honnan jött és mi volt a múltban. Persze ettől még jó embernek és barátnak tartja, de félő, hogy a jövőben céljaik okán esetleg összekülönbözhetnek.*
- Akkor már késő, ugyanis éppen a közepében vagyunk. *Vigyorog, széttárva karjait a romos épületben.*
- Ne aggódj, ez magánügy. Nem fosztogatni vagyunk itt, hanem azért, hogy jó ügy érdekében használjuk fel a házat. *Szétnéz, s bár nem ért hozzá, de ránézésre nem látja olyan kétségbeejtőnek a helyzetet.*
- A ház épnek tűnik, a szerkezetben nem tett kárt a tűz. Persze szakembert kell hívni, de első pillantásra nem veszett ügy a felújítás. *Mosolyog, ahogy megkopogtatja a lépcső oldali falat.*
- A mi kapitányunk jó ember, nem lesz baj. Ígérem. *Lép Aenae mellé és megöleli. Itt nem kell attól tartaniuk, hogy meglátja őket valaki. És szegény ember, aki ígérni sem tud.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-23 14:04:28
Üzenet elküldve: 2019-10-23 14:04:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Tozeya is észreveszi a nassiky fullánkja helyén lévő sziklagolyót. A megállapításai talán helyesek, már csak a csere természetellenessége miatt is. A Mélység Urának azonban úgy tűnik, nincs oka titkolózni foglyai előtt. Vagy mert tudja már, milyen sorsot szán nekik vagy azért, mert túl magabiztos és öntelt. Mielőtt még lekötöznék a száját, Zeya pár szóval próbálkozik, hogy az onthrokiak tervét megcsáklyázza.*
- Úgy gondolod, hogy hibát követünk el? *Kérdi Quorqueraq egészen közel hajolva.*
- Nem érdekel, mit gondoltok. *Zárja rövidre a kísérletet.
Hogy milyen erőkkel bírhat ő, ezt nem tudni, de a magabiztos beszéd adhat némi aggodalomra okot. Bervold mindenki pillantását kerüli, lelki szemei előtt talán újra a felszín képe, a kék ég képe lebeghet. Kapott egy esélyt, hogy újra láthassa a napot.
Kilvardban is sok megválaszolásra váró kérdés merülhet fel, de választ csak akkor kaphat rájuk, ha elkérkeztek küldetésük nem várt, de bekövetkező fordulatáig, a visszatérésig. Lehet, hogy aggodalma jogos, miszerint ők csak alkualapnak kellenek, hogy Aborg haragja ne söpörje el őket már az elején. Az sem tisztázott, ami Tozeyában is felmerült. Miféle hatalma lehet Quorqueraqnak, amelyben ennyire bízik.
Az előttük eddig tükörsima víz apró fodrokat kezd vetni előttük, az onthroki vezér odavakkant a harcosoknak, amire azok figyelme éber lesz.
A Mélység Ura is a koncentrikus hullámokat vető vízfelszín felé fordul és mormolni kezd, kezeit mellkas magasságban maga elé emeli, tenyérrel felfelé.
A torokhangú mormolás hatására a körülötte álló négy onthroki és Quorqueraq bőrének és ruháinak színe változni kezd és egyre inkább hasonlatossá válik a környezethez, egészen addig, míg szinte beleolvad a zöld derengésbe. Láthatóak, mert ők tudják, hogy ott vannak, de kétséges, hogy első ránézésre is felismerné-e az alakokat, ha előtte állnának pár méterre.
A vízfelszín előbb tenyérnyi hullámokat vet, majd hirtelen elsimul.*
- Ha élni akartok, nem lesztek meggondolatlanok. *Vakkantja oda Quorqueraq, majd int az övéinek és belépnek a vízfelületen feltáruló, sötéten ásító kapun, melynek a túloldalán talán épp Aborg várja őket. Uzazd, vállán Roddal, Bervold és Grem gépiesen indulnak meg előre.
Ha valami esetleg történne ezen az oldalon még, félő, hogy tettleg lépnek fel ellenük, esetleg maga Aborg zárja be a kaput és akkor akár örökre a mélység foglyai maradnak. Érdemes meggondoltan cselekedni.*
*Tozeya is észreveszi a nassiky fullánkja helyén lévő sziklagolyót. A megállapításai talán helyesek, már csak a csere természetellenessége miatt is. A Mélység Urának azonban úgy tűnik, nincs oka titkolózni foglyai előtt. Vagy mert tudja már, milyen sorsot szán nekik vagy azért, mert túl magabiztos és öntelt. Mielőtt még lekötöznék a száját, Zeya pár szóval próbálkozik, hogy az onthrokiak tervét megcsáklyázza.*
- Úgy gondolod, hogy hibát követünk el? *Kérdi Quorqueraq egészen közel hajolva.*
- Nem érdekel, mit gondoltok. *Zárja rövidre a kísérletet.
Hogy milyen erőkkel bírhat ő, ezt nem tudni, de a magabiztos beszéd adhat némi aggodalomra okot. Bervold mindenki pillantását kerüli, lelki szemei előtt talán újra a felszín képe, a kék ég képe lebeghet. Kapott egy esélyt, hogy újra láthassa a napot.
Kilvardban is sok megválaszolásra váró kérdés merülhet fel, de választ csak akkor kaphat rájuk, ha elkérkeztek küldetésük nem várt, de bekövetkező fordulatáig, a visszatérésig. Lehet, hogy aggodalma jogos, miszerint ők csak alkualapnak kellenek, hogy Aborg haragja ne söpörje el őket már az elején. Az sem tisztázott, ami Tozeyában is felmerült. Miféle hatalma lehet Quorqueraqnak, amelyben ennyire bízik.
Az előttük eddig tükörsima víz apró fodrokat kezd vetni előttük, az onthroki vezér odavakkant a harcosoknak, amire azok figyelme éber lesz.
A Mélység Ura is a koncentrikus hullámokat vető vízfelszín felé fordul és mormolni kezd, kezeit mellkas magasságban maga elé emeli, tenyérrel felfelé.
A torokhangú mormolás hatására a körülötte álló négy onthroki és Quorqueraq bőrének és ruháinak színe változni kezd és egyre inkább hasonlatossá válik a környezethez, egészen addig, míg szinte beleolvad a zöld derengésbe. Láthatóak, mert ők tudják, hogy ott vannak, de kétséges, hogy első ránézésre is felismerné-e az alakokat, ha előtte állnának pár méterre.
A vízfelszín előbb tenyérnyi hullámokat vet, majd hirtelen elsimul.*
- Ha élni akartok, nem lesztek meggondolatlanok. *Vakkantja oda Quorqueraq, majd int az övéinek és belépnek a vízfelületen feltáruló, sötéten ásító kapun, melynek a túloldalán talán épp Aborg várja őket. Uzazd, vállán Roddal, Bervold és Grem gépiesen indulnak meg előre.
Ha valami esetleg történne ezen az oldalon még, félő, hogy tettleg lépnek fel ellenük, esetleg maga Aborg zárja be a kaput és akkor akár örökre a mélység foglyai maradnak. Érdemes meggondoltan cselekedni.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-23 11:47:21
Üzenet elküldve: 2019-10-23 11:47:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Neeyiruth és Aeral//
//Zárás//
-Hogy nincsenek utcák? *Néz felszökő szemöldökökkel, hiszen már úgy hozzászokott, hogy a városokban általában nem csak romkupacok vannak, amelyek ráborulva fetrengenek a járásra hivatott utcaköveken, eltorlaszolva a járható utat. Ezt hamarosan a saját szemével is látja és elborzasztja a dolog, sőt felháborítja, hogy ilyesmire képesek voltak azok a senkiházik. Ahogy elsétálnak a meredély mellett, fél szemmel beletekint, de persze nem lát semmit. ~Nocsak, ez biztosan nem volt itt eddig. ~ Az árokból valami furcsa aura szivárog felfelé, az ismeretlen pedig mindig kelt egy csepp félelmet, most valahogy ez az elültetett bizonytalanság borzongást szülve rohan végig a bőrén. Nem igazán szeretne több időt itt eltölteni, szerencsére mennek is tovább. Aztán a férfi hozzátesz még néhány iránymutatást a dologhoz, de nagyon úgy tűnik, inkább menne a saját dolgára, így nem is marasztalja. Minek is.*
-Igen, további jókat neked is. *Köszön el, ennyi még őt is megilleti, egyelőre így van vele. Nem kapott tőle mást, mint, amit kért és néhány bizonytalan kijelentést és egymásnak ellentmondó vagy talán a fejében lévő zavarosságra utaló felajánlást. Még elnéz utána, mert meg akar bizonyosodni a felől, hogy nem fog a háta mögött lopózni, ez alatt a maradék néhány méter alatt, majd megindul a mutatott irányba. Jobb is lesz így, egyedül kisebb feltűnést is kelt az ottmaradottakban és csendesebben is jár, ami talán biztonságosabb is lesz. A félig kihalt környék arra ösztönzi, hogy minden furcsa zajra felkapja a fejét és a kezét a kardja közelében tudja ismételten.*
//Zárás//
-Hogy nincsenek utcák? *Néz felszökő szemöldökökkel, hiszen már úgy hozzászokott, hogy a városokban általában nem csak romkupacok vannak, amelyek ráborulva fetrengenek a járásra hivatott utcaköveken, eltorlaszolva a járható utat. Ezt hamarosan a saját szemével is látja és elborzasztja a dolog, sőt felháborítja, hogy ilyesmire képesek voltak azok a senkiházik. Ahogy elsétálnak a meredély mellett, fél szemmel beletekint, de persze nem lát semmit. ~Nocsak, ez biztosan nem volt itt eddig. ~ Az árokból valami furcsa aura szivárog felfelé, az ismeretlen pedig mindig kelt egy csepp félelmet, most valahogy ez az elültetett bizonytalanság borzongást szülve rohan végig a bőrén. Nem igazán szeretne több időt itt eltölteni, szerencsére mennek is tovább. Aztán a férfi hozzátesz még néhány iránymutatást a dologhoz, de nagyon úgy tűnik, inkább menne a saját dolgára, így nem is marasztalja. Minek is.*
-Igen, további jókat neked is. *Köszön el, ennyi még őt is megilleti, egyelőre így van vele. Nem kapott tőle mást, mint, amit kért és néhány bizonytalan kijelentést és egymásnak ellentmondó vagy talán a fejében lévő zavarosságra utaló felajánlást. Még elnéz utána, mert meg akar bizonyosodni a felől, hogy nem fog a háta mögött lopózni, ez alatt a maradék néhány méter alatt, majd megindul a mutatott irányba. Jobb is lesz így, egyedül kisebb feltűnést is kelt az ottmaradottakban és csendesebben is jár, ami talán biztonságosabb is lesz. A félig kihalt környék arra ösztönzi, hogy minden furcsa zajra felkapja a fejét és a kezét a kardja közelében tudja ismételten.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-23 05:14:09
Üzenet elküldve: 2019-10-23 05:14:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Neeyiruth és Aeral//
*Neeyiruthtól azt az utasítást kapja, hogy csupán vezesse az utcához.*
-Utca? Itt nincsenek utcák! De ha ezt kívánod, hogy egy _egyenes_ irányba vezesselek, akkor kerülnünk kell a Meredély felé. Zárd össze a fogaidat, szükséged lesz rá. *Részéről el is indul a seb irányába, önmagában nem titkolt szándék, hogy ezt is megmutassa a nőnek, adva egy plusz jelentést az egykori Gazdagnegyednek, pontosabban annak a borzasztó romhalmaznak, ami egykor volt. Persze vannak még, kik dacolva az eseményekkel, itt maradtak, a kúriájuk egykori fényének csupán árnyékként való megtestesülésében, de a családok nagy része vagy elpusztult, vagy végleg elmenekült. Odaérnek a Meredélyhez, s Aeral felé int.*
-Ez lett Arthenior nagy sebe. Kerüld el. *Nem taglalja, miért. Lát annyi észt a Dwirinthalenben, hogy belátja magától is. Ha a Teldorel leírása szerinti utat követik, lassan felsejlik a távolban az ismerős épület Neeyiruth előtt.*
-Gondolom innen már oda fogsz találni. Ezek alapján én... el is búcsúznék. További jókat! *Azzal rohanna is vissza a Pegazusba, a saját holmijaiért, választ sem várva. Ingyen vállalta el a munkát, plusz egykori utcagyerekként jól ismeri a város Szegénynegyedtől Sárvárosig kitartó részét. Kíváncsi még erre a családra, kutatni fog, de az biztos, hogy jelenleg egy jóval régebbi ügyére fog pontot tenni.*
*Neeyiruthtól azt az utasítást kapja, hogy csupán vezesse az utcához.*
-Utca? Itt nincsenek utcák! De ha ezt kívánod, hogy egy _egyenes_ irányba vezesselek, akkor kerülnünk kell a Meredély felé. Zárd össze a fogaidat, szükséged lesz rá. *Részéről el is indul a seb irányába, önmagában nem titkolt szándék, hogy ezt is megmutassa a nőnek, adva egy plusz jelentést az egykori Gazdagnegyednek, pontosabban annak a borzasztó romhalmaznak, ami egykor volt. Persze vannak még, kik dacolva az eseményekkel, itt maradtak, a kúriájuk egykori fényének csupán árnyékként való megtestesülésében, de a családok nagy része vagy elpusztult, vagy végleg elmenekült. Odaérnek a Meredélyhez, s Aeral felé int.*
-Ez lett Arthenior nagy sebe. Kerüld el. *Nem taglalja, miért. Lát annyi észt a Dwirinthalenben, hogy belátja magától is. Ha a Teldorel leírása szerinti utat követik, lassan felsejlik a távolban az ismerős épület Neeyiruth előtt.*
-Gondolom innen már oda fogsz találni. Ezek alapján én... el is búcsúznék. További jókat! *Azzal rohanna is vissza a Pegazusba, a saját holmijaiért, választ sem várva. Ingyen vállalta el a munkát, plusz egykori utcagyerekként jól ismeri a város Szegénynegyedtől Sárvárosig kitartó részét. Kíváncsi még erre a családra, kutatni fog, de az biztos, hogy jelenleg egy jóval régebbi ügyére fog pontot tenni.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-22 15:47:26
Üzenet elküldve: 2019-10-22 15:47:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Neeyiruth és Aeral//
*Egyre jobban össze van zavarodva, a férfi szavai teljesen következetlenül áramlanak ki a száján, immár tényleg csak az tartja a mélységi oldalán, hogy az utcák forgatagában valóban nem találna el a házig. Főleg a lázadás óta, hiszen talán fel sem ismerné, még akkor sem, ha közvetlenül a kapujába állítanák be.*
-Romváros? Bizonyára ráragadt gúnynév. *Csak erre tud gondolni, hogy minden nemesi kúria lakhatatlan és csak szürke árnyéka egykori önmagának. Szellemként jár benne a süvítő szél és ijesztgeti a romok alászorult élelem után kutató patkányokat.*
-Csak látni akarom mi lett a vége. *Vált témát, hiszen a másik közli, erről nem szívesen beszélgetne. Őszintén Neeyiruth sincsen csevegős kedvében, éppen a régi családi fészek felé tartanak, amihez sok kedves és fájdalmas emlék fűzi, de az egyetlen biztos pontnak tartotta eddig, most meg oda. Már csak a levél maradt, ami a zsebében lapul.*
-Nem kell odáig kísérj, csak az utcát mutasd meg. *Úgy véli azért még romosan is felismerné, már a kaput is, kettőbe vagy háromba törve is. Látja ugyanis, hogy a férfi ugyan nemrég kijelentett valamit, de nem hiszi, hogy felnőtt már a feladathoz vagy legalábbis lélekben tudná, mit is vállalna egy ilyen elkötelezettséggel. Aki meg csak a levegőbe beszél, annak nincs helye a közelükben.*
*Egyre jobban össze van zavarodva, a férfi szavai teljesen következetlenül áramlanak ki a száján, immár tényleg csak az tartja a mélységi oldalán, hogy az utcák forgatagában valóban nem találna el a házig. Főleg a lázadás óta, hiszen talán fel sem ismerné, még akkor sem, ha közvetlenül a kapujába állítanák be.*
-Romváros? Bizonyára ráragadt gúnynév. *Csak erre tud gondolni, hogy minden nemesi kúria lakhatatlan és csak szürke árnyéka egykori önmagának. Szellemként jár benne a süvítő szél és ijesztgeti a romok alászorult élelem után kutató patkányokat.*
-Csak látni akarom mi lett a vége. *Vált témát, hiszen a másik közli, erről nem szívesen beszélgetne. Őszintén Neeyiruth sincsen csevegős kedvében, éppen a régi családi fészek felé tartanak, amihez sok kedves és fájdalmas emlék fűzi, de az egyetlen biztos pontnak tartotta eddig, most meg oda. Már csak a levél maradt, ami a zsebében lapul.*
-Nem kell odáig kísérj, csak az utcát mutasd meg. *Úgy véli azért még romosan is felismerné, már a kaput is, kettőbe vagy háromba törve is. Látja ugyanis, hogy a férfi ugyan nemrég kijelentett valamit, de nem hiszi, hogy felnőtt már a feladathoz vagy legalábbis lélekben tudná, mit is vállalna egy ilyen elkötelezettséggel. Aki meg csak a levegőbe beszél, annak nincs helye a közelükben.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-22 14:38:04
Üzenet elküldve: 2019-10-22 14:38:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hát pocsék regény lenne.
*Mosolyodik el fejét rázva. Bár kétségtelen, hogy vannak a történetnek egészen romantikus részei is. Ez a mozzanat például egészen az, ahogyan Cha'yss elbíbelődik a lakattal. Vadul ugyan, de mégis romantikus.*
- Milyen egy gazember vagy!
*Finoman, nevetve belebokszol a férfi vállába, mikor az épp kifejti, hogy milyen ügyes is. A célzás félreérthetetlen, egyszerre zavarba ejtő és bizsergető.*
- Ügyes ujjú gazember.
*A kerítésoszlopnak dőlve figyeli Cha'ysst, ahogy a lakattal bíbelődik, mellkasa előtt összefont karokkal. Testtartása kicsit szigorú, legalábbis kívülről, mert a csevej amúgy könnyed.*
- Igen, mert szeretlek.
*Meglepően könnyen mondja ki ezt, csepp kényszert, vagy rávezetést sem érez a férfi irányából. Tulajdonképpen jól is esik neki, hogy ezt mondja, nem jön tőle zavarba, ellenben végtelen nyugalom árasztja el egy pillanatra. Végtelen nyugalom annak dacára, hogy éppen betörnek egy ingatlan területére.*
- Nem emlékszem, hogy ez az ajtó valaha be lett volna zárva.
*Az ablakpárkányon ül, maga mellett két oldalt támaszkodva, Cha'yssra szegezett tekintettel. Pillantása követi a földre hulló hajtűt.*
- Tudom is, hogy hová volt felakasztva a kulcs.
*Elmélázva nézi a férfit, ahogyan nekikészül annak, hogy erőszakkal hatoljon az épületbe.*
- Nem lehetne, hogy előre kilistázod, hogy min lepődhetek még meg?
*Mosolyog Cha'yssra, elrugaszkodik az ablakpárkánytól, hogy belépjen. Itt minden nagyjából úgy van, mint mikor utoljára itt volt. Az asztalon most is ott az olajos üveg, aminek az alján csak egy ujjnyi volt és amit pont emiatt nem vitt fel az emeletre. Tűznek itt nyoma nincsen. Vagy Briwal és ő a legbénább gyújtogatók széles e világban, vagy a lángokat még azelőtt megfékezték, hogy igazán elterjedhettek volna.*
- Már az olaj sem a régi...
*Dünnyögi maga elé, kezei között forgatja az olajos üveget. Lehet, hogy pont ennyi hiányzott?*
- A barátod, a kapitány. Denjaar. Azt mondta, hogy a városban tartózkodásom biztonsági kockázat és igyekezzek szólni, ha itt vagyok. Katonákat is adott volna a sarkamba. Lebeszéltem róla.
*Cseveg tovább, ahogyan elhagyja a konyhát. Felvont szemöldökkel áll meg az étkezőben. Tűznek nyoma sincsen. Nemcsak az olaj, de semmi sem a régi. Csak a nagymama portréja a falon, az valamiért érintetlen. Az ezüst és a porcelán biztos fontosabb volt, mint a patinás keretű festmény.*
- Egész gyerekkoromban azt mondták, hogy rá hasonlítok, azért nem vagyok olyan szőke, mint mindenki más a családban.
*Elmélázik egy pillanatra a portré előtt. Szigorú arcú, sötét hajú dáma, akihez őt cseppnyi vérségi kötelék sem fűzi, de gyerekként elhitte, hogy mégis. Továbblép aztán, az emeletre akar feljutni, így a főlépcső felé tart.*
- Azt is mondta, hogy nem szeretné, ha kérdéses ügyeket nélküle oldana meg bárki. Kicsit fenyegetőnek éreztem. De lehet, hogy csak képzelődöm. Ez vajon kérdéses ügy?
*Torpan meg a lépcső előtt, egyik keze a korláton.*
- Mert ha az, akkor igazán nem vernék éket közétek azzal, hogy belerángatlak valamibe. Igazán nem akarlak belecitálni semmibe, ugye tudod?
*Noha a zárt kapuk és ajtók már előre vetítik azt, hogy valamibe csúnyán beletenyerelnek.*
- Hát pocsék regény lenne.
*Mosolyodik el fejét rázva. Bár kétségtelen, hogy vannak a történetnek egészen romantikus részei is. Ez a mozzanat például egészen az, ahogyan Cha'yss elbíbelődik a lakattal. Vadul ugyan, de mégis romantikus.*
- Milyen egy gazember vagy!
*Finoman, nevetve belebokszol a férfi vállába, mikor az épp kifejti, hogy milyen ügyes is. A célzás félreérthetetlen, egyszerre zavarba ejtő és bizsergető.*
- Ügyes ujjú gazember.
*A kerítésoszlopnak dőlve figyeli Cha'ysst, ahogy a lakattal bíbelődik, mellkasa előtt összefont karokkal. Testtartása kicsit szigorú, legalábbis kívülről, mert a csevej amúgy könnyed.*
- Igen, mert szeretlek.
*Meglepően könnyen mondja ki ezt, csepp kényszert, vagy rávezetést sem érez a férfi irányából. Tulajdonképpen jól is esik neki, hogy ezt mondja, nem jön tőle zavarba, ellenben végtelen nyugalom árasztja el egy pillanatra. Végtelen nyugalom annak dacára, hogy éppen betörnek egy ingatlan területére.*
- Nem emlékszem, hogy ez az ajtó valaha be lett volna zárva.
*Az ablakpárkányon ül, maga mellett két oldalt támaszkodva, Cha'yssra szegezett tekintettel. Pillantása követi a földre hulló hajtűt.*
- Tudom is, hogy hová volt felakasztva a kulcs.
*Elmélázva nézi a férfit, ahogyan nekikészül annak, hogy erőszakkal hatoljon az épületbe.*
- Nem lehetne, hogy előre kilistázod, hogy min lepődhetek még meg?
*Mosolyog Cha'yssra, elrugaszkodik az ablakpárkánytól, hogy belépjen. Itt minden nagyjából úgy van, mint mikor utoljára itt volt. Az asztalon most is ott az olajos üveg, aminek az alján csak egy ujjnyi volt és amit pont emiatt nem vitt fel az emeletre. Tűznek itt nyoma nincsen. Vagy Briwal és ő a legbénább gyújtogatók széles e világban, vagy a lángokat még azelőtt megfékezték, hogy igazán elterjedhettek volna.*
- Már az olaj sem a régi...
*Dünnyögi maga elé, kezei között forgatja az olajos üveget. Lehet, hogy pont ennyi hiányzott?*
- A barátod, a kapitány. Denjaar. Azt mondta, hogy a városban tartózkodásom biztonsági kockázat és igyekezzek szólni, ha itt vagyok. Katonákat is adott volna a sarkamba. Lebeszéltem róla.
*Cseveg tovább, ahogyan elhagyja a konyhát. Felvont szemöldökkel áll meg az étkezőben. Tűznek nyoma sincsen. Nemcsak az olaj, de semmi sem a régi. Csak a nagymama portréja a falon, az valamiért érintetlen. Az ezüst és a porcelán biztos fontosabb volt, mint a patinás keretű festmény.*
- Egész gyerekkoromban azt mondták, hogy rá hasonlítok, azért nem vagyok olyan szőke, mint mindenki más a családban.
*Elmélázik egy pillanatra a portré előtt. Szigorú arcú, sötét hajú dáma, akihez őt cseppnyi vérségi kötelék sem fűzi, de gyerekként elhitte, hogy mégis. Továbblép aztán, az emeletre akar feljutni, így a főlépcső felé tart.*
- Azt is mondta, hogy nem szeretné, ha kérdéses ügyeket nélküle oldana meg bárki. Kicsit fenyegetőnek éreztem. De lehet, hogy csak képzelődöm. Ez vajon kérdéses ügy?
*Torpan meg a lépcső előtt, egyik keze a korláton.*
- Mert ha az, akkor igazán nem vernék éket közétek azzal, hogy belerángatlak valamibe. Igazán nem akarlak belecitálni semmibe, ugye tudod?
*Noha a zárt kapuk és ajtók már előre vetítik azt, hogy valamibe csúnyán beletenyerelnek.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-22 13:25:27
Üzenet elküldve: 2019-10-22 13:25:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Másképp is el lehetne képzelni ezt a sétát, de mondhatni, hozott anyagból dolgoznak és a romok és a meredély közelsége rányomja bélyegét a kedvükre. Főleg Aenae kedvére, de teljesen érthető, hisz élete múltjának egy jelentős része pusztult el a gazdagnegyeddel. A múltnak nem a legszebb részei, de mégis fájó űrt képes okozni.
A romok persze az ő kedvére is hatással vannak, de korántsem annyira, mint partnerére.*
- Milyen regénybe illő. *Mosolyodik el kedvesen a hallottakra, ahogy sétálnak megkerülve a romos épületet.*
- Fiatalság, bohóság. *Tesz rá egy lapáttal mosolyból is a közismert mondásra.
A szégyellnivaló közbeszólásra csak féloldalasan elmosolyodik. Számára egyáltalán nem megvetendő az ilyesmi. Wegtorenben megesik az ilyesmi. Látja Aenae zavarát, de úgy csinál, mintha mi se történt volna és a lány nem éppen egykori kérője gyilkosságáról beszélt volna.
A hátsó kapunál kinyitja a lakatot és így megnyílik a könnyű út be az udvarra.*
- Ügyesek az ujjaim. *Válaszol megmozgatva a hasított bőr kesztyűbe bújtatott ujjait maga előtt pajkos, sokat sejtető mosollyal. Talán nem egészen a zárnyitási képességeire célzott.*
- Mert szeretsz. *Vágja rá a meglepődés kérdésére. Nem kívánná zavarba hozni most a lányt, egyszerűen csak kicsúszott a száján az evidens válasz, ami elsőként az eszébe jutott.
A hátsó ajtóban újra dolga akad a zárral, Aenae kezében pedig megjelenik a korábban használt hajtű. Az igric igazítva a kabátja szegélyén, hogy ne érjen le a földre, leguggol a zár elé, hogy szemügyre vegye.*
- Hadd lássam. *Mondja, ahogy átveszi a hajtűt.*
- Ez már komolyabb zár. *Morogja, majd komoly képpel kezdi el bűvölni a zárat.
A szerkezet viszont talán berozsdált, de az is lehet, hogy kifog az igric képességein, így sikertelenül áll fel az ajtó előtt.*
- Sajnálom, nem sikerült. *Húzza el a száját, ahogy a tönkretett hajtűt egy hanyag mozdulattal félrehajítja.*
- Finomabb eszközökhöz kell folyamodnom. *Mosolyodik el és ha Aenae engedi, kicsit finoman hátralépésre készteti, majd visszafordulva az ajtó felé, két kézzel két oldalt megkapaszkodva falban vagy valami biztos pontban, jókorát rúg a zár felett az ajtóba. Kétszer kell megtennie, de másodjára már enged az erőnek az ajtó és reccsenve szakad ki a zár az ajtókeretből.*
- Kisasszony. *Hajol meg hátralépve, diadalmas mosollyal, jelezve, hogy szabad az út.
Az ajtót úgyis cserélni kellene, de a keretet biztosan, így valódi nagy gondot nem okozott senkinek.*
*Másképp is el lehetne képzelni ezt a sétát, de mondhatni, hozott anyagból dolgoznak és a romok és a meredély közelsége rányomja bélyegét a kedvükre. Főleg Aenae kedvére, de teljesen érthető, hisz élete múltjának egy jelentős része pusztult el a gazdagnegyeddel. A múltnak nem a legszebb részei, de mégis fájó űrt képes okozni.
A romok persze az ő kedvére is hatással vannak, de korántsem annyira, mint partnerére.*
- Milyen regénybe illő. *Mosolyodik el kedvesen a hallottakra, ahogy sétálnak megkerülve a romos épületet.*
- Fiatalság, bohóság. *Tesz rá egy lapáttal mosolyból is a közismert mondásra.
A szégyellnivaló közbeszólásra csak féloldalasan elmosolyodik. Számára egyáltalán nem megvetendő az ilyesmi. Wegtorenben megesik az ilyesmi. Látja Aenae zavarát, de úgy csinál, mintha mi se történt volna és a lány nem éppen egykori kérője gyilkosságáról beszélt volna.
A hátsó kapunál kinyitja a lakatot és így megnyílik a könnyű út be az udvarra.*
- Ügyesek az ujjaim. *Válaszol megmozgatva a hasított bőr kesztyűbe bújtatott ujjait maga előtt pajkos, sokat sejtető mosollyal. Talán nem egészen a zárnyitási képességeire célzott.*
- Mert szeretsz. *Vágja rá a meglepődés kérdésére. Nem kívánná zavarba hozni most a lányt, egyszerűen csak kicsúszott a száján az evidens válasz, ami elsőként az eszébe jutott.
A hátsó ajtóban újra dolga akad a zárral, Aenae kezében pedig megjelenik a korábban használt hajtű. Az igric igazítva a kabátja szegélyén, hogy ne érjen le a földre, leguggol a zár elé, hogy szemügyre vegye.*
- Hadd lássam. *Mondja, ahogy átveszi a hajtűt.*
- Ez már komolyabb zár. *Morogja, majd komoly képpel kezdi el bűvölni a zárat.
A szerkezet viszont talán berozsdált, de az is lehet, hogy kifog az igric képességein, így sikertelenül áll fel az ajtó előtt.*
- Sajnálom, nem sikerült. *Húzza el a száját, ahogy a tönkretett hajtűt egy hanyag mozdulattal félrehajítja.*
- Finomabb eszközökhöz kell folyamodnom. *Mosolyodik el és ha Aenae engedi, kicsit finoman hátralépésre készteti, majd visszafordulva az ajtó felé, két kézzel két oldalt megkapaszkodva falban vagy valami biztos pontban, jókorát rúg a zár felett az ajtóba. Kétszer kell megtennie, de másodjára már enged az erőnek az ajtó és reccsenve szakad ki a zár az ajtókeretből.*
- Kisasszony. *Hajol meg hátralépve, diadalmas mosollyal, jelezve, hogy szabad az út.
Az ajtót úgyis cserélni kellene, de a keretet biztosan, így valódi nagy gondot nem okozott senkinek.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-21 23:55:29
Üzenet elküldve: 2019-10-21 23:55:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Kifejezéstelen ábrázattal hallgatja végig a tervet, majd a víztükör felé felé fordul. Nincs benne kétség afelől, hogy a nagymester elsöpri e lényeket, remélhetőleg pedig a maradékukra omlasztja majd ezt az átkozott barlangot. Egy dolog azonban nem világos számára. Vajon mi a szerepük nekik? Miért maradtak életben, miért hozzák őket magukkal? Talán túsznak? Azt nem hagyhatja, hogy Abogrot zsarolható helyzetbe hozzák, bár meri remélni, hogy az öreg mágus agyának fogaskerekei nem rozsdáltak be még annyira, hogy ily szentimentális okokból kifolyólag adja fel a küzdelmet.
Bárhogy is, ő lépni fog. A megfelelő alkalomra vár, és legyen bármi is a vége, annyi ilyen döggel végez, amennyivel csak tud. Bár lenne módja végezni a Mélység Urával! Az lenne csak az igazi diadal.
Most azonban csak fáradtan sóhajt, és tekintetét a víztükörre szegezi. Kötve hiszi, hogy a torony vénséges ura ne látna át a szitán. Kíváncsi, Abogr mester mit fundált ki, s bár küldetésük végül sikertelenül zárult, örülni fog a viszontlátásnak.*
*Kifejezéstelen ábrázattal hallgatja végig a tervet, majd a víztükör felé felé fordul. Nincs benne kétség afelől, hogy a nagymester elsöpri e lényeket, remélhetőleg pedig a maradékukra omlasztja majd ezt az átkozott barlangot. Egy dolog azonban nem világos számára. Vajon mi a szerepük nekik? Miért maradtak életben, miért hozzák őket magukkal? Talán túsznak? Azt nem hagyhatja, hogy Abogrot zsarolható helyzetbe hozzák, bár meri remélni, hogy az öreg mágus agyának fogaskerekei nem rozsdáltak be még annyira, hogy ily szentimentális okokból kifolyólag adja fel a küzdelmet.
Bárhogy is, ő lépni fog. A megfelelő alkalomra vár, és legyen bármi is a vége, annyi ilyen döggel végez, amennyivel csak tud. Bár lenne módja végezni a Mélység Urával! Az lenne csak az igazi diadal.
Most azonban csak fáradtan sóhajt, és tekintetét a víztükörre szegezi. Kötve hiszi, hogy a torony vénséges ura ne látna át a szitán. Kíváncsi, Abogr mester mit fundált ki, s bár küldetésük végül sikertelenül zárult, örülni fog a viszontlátásnak.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-21 19:21:27
Üzenet elküldve: 2019-10-21 19:21:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Neeyiruth és Aeral//
*Meglepődik Neeyiruth válaszán, nem ezt akarta kiváltani a nőből. Persze nincs mit tenni; nyugodtan válaszol, majd magában eldöntve, külön utakon folytatja majd.*
-Romvárosba arra vezet az út. *Mutatja, azzal fel is veszi az irányt. Hamar a maradványok felé érnek, s megborzong a háta, mikor belegondol, hogy ő is a résztvevője volt ennek régen. Valamiért kettősségben leng: egyrészt sajnálja Neeyiruthot, a többi Dwirinthalent és a lemészárolt nemeseket, akik áldozatul estek ennek. Másrészt megérti a történteket, hiszen a tömeg feszültséggel volt túlfűtve és akkor, abban a pillanatban csak és kizárólag ezt látták az egyetlen kivezető útnak. De ez elmúlt és nincs mit tenni.*
-Nem teszek úgy. Pont emiatt nem kívánok erről itt beszélni. *Válaszol szúrós hangnemben, mivel sértőnek találja, hogy ilyet feltételeznek róla. Elvezeti a mélységit a kúriába, majd önkéntes kutatást végez a többi családtagról.*
*Meglepődik Neeyiruth válaszán, nem ezt akarta kiváltani a nőből. Persze nincs mit tenni; nyugodtan válaszol, majd magában eldöntve, külön utakon folytatja majd.*
-Romvárosba arra vezet az út. *Mutatja, azzal fel is veszi az irányt. Hamar a maradványok felé érnek, s megborzong a háta, mikor belegondol, hogy ő is a résztvevője volt ennek régen. Valamiért kettősségben leng: egyrészt sajnálja Neeyiruthot, a többi Dwirinthalent és a lemészárolt nemeseket, akik áldozatul estek ennek. Másrészt megérti a történteket, hiszen a tömeg feszültséggel volt túlfűtve és akkor, abban a pillanatban csak és kizárólag ezt látták az egyetlen kivezető útnak. De ez elmúlt és nincs mit tenni.*
-Nem teszek úgy. Pont emiatt nem kívánok erről itt beszélni. *Válaszol szúrós hangnemben, mivel sértőnek találja, hogy ilyet feltételeznek róla. Elvezeti a mélységit a kúriába, majd önkéntes kutatást végez a többi családtagról.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-21 16:19:03
Üzenet elküldve: 2019-10-21 16:19:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Egyelőre nem kísérli meg a kiszabadulást, némi nyugalmat ad számára, hogy teljesen nem magatehetetlen, de ehhez még fenn kell tartani az álcát egy darabig. Kissé meglepődik a nassiky új fegyverén. Nehezebbnek tűnik, mint a fullánk, ezért arra számít, hogy lassabb és ügyetlenebb vele. Az őszinte válaszra meghökken, nem jelent jót, hogy ilyen bátran beavatják a részletekbe. Arról nem is beszélve, hogy mi rajzolódik ki a tervből. Szemei előtt megjelenik a szórakozott, cingár, ráncos gnóm, amint megpróbálja kivinni őket, és egy sziklakard fúrja át a mellkasát. Nem, ezt nem fogja hagyni.*
- Nagy hibát követtek el, a mester egyike azoknak, aki segíthet azok ellen, akik rátok omlasztották a hegyet.
*Csak közöl, meggyőzni nem próbál. Reménytelennek tetsző helyzetük visszabillenni látszik, mikor visszakapják holmijukat. Szájukat ugyan bekötik, de a csere megérte számára, mert ha kiszabadul, lesznek fegyverei. Néma, szenvtelen arckifejezéssel várakozik és tervez. Akkor rezzen csak meg tekintete, mikor a nagyúr mágiát emleget. Vajon ő is bír ilyen erőkkel? Vagy Bervold? Gyűlöli a mágiát, de azt tudja, hogy a mágust érdemes az elsők között ártalmatlanná tenni. A főnököt más okból is, ezért ha lehetősége lesz rá, ő arrafelé fog mozdulni. Társai tekintetét keresi, s ha valamelyikükével találkozik, néhány pillanatig visszanéz rá, míg megbizonyosodik róla, hogy figyel. Aztán lepillant magára, majd a vezetőre. Végül vissza az illetőre. Csak a tekintete mozdul, a feje nem, így talán más nem figyel fel rá, vagy nem fejti meg. Egyébiránt várakozik, és lélekben készül a harcra. Most még mindig korainak érzi a kötelekkel dolgozni, túl sok figyelem érheti. Miként a nassikynál, a meglepetés itt is fontos lesz.*
*Egyelőre nem kísérli meg a kiszabadulást, némi nyugalmat ad számára, hogy teljesen nem magatehetetlen, de ehhez még fenn kell tartani az álcát egy darabig. Kissé meglepődik a nassiky új fegyverén. Nehezebbnek tűnik, mint a fullánk, ezért arra számít, hogy lassabb és ügyetlenebb vele. Az őszinte válaszra meghökken, nem jelent jót, hogy ilyen bátran beavatják a részletekbe. Arról nem is beszélve, hogy mi rajzolódik ki a tervből. Szemei előtt megjelenik a szórakozott, cingár, ráncos gnóm, amint megpróbálja kivinni őket, és egy sziklakard fúrja át a mellkasát. Nem, ezt nem fogja hagyni.*
- Nagy hibát követtek el, a mester egyike azoknak, aki segíthet azok ellen, akik rátok omlasztották a hegyet.
*Csak közöl, meggyőzni nem próbál. Reménytelennek tetsző helyzetük visszabillenni látszik, mikor visszakapják holmijukat. Szájukat ugyan bekötik, de a csere megérte számára, mert ha kiszabadul, lesznek fegyverei. Néma, szenvtelen arckifejezéssel várakozik és tervez. Akkor rezzen csak meg tekintete, mikor a nagyúr mágiát emleget. Vajon ő is bír ilyen erőkkel? Vagy Bervold? Gyűlöli a mágiát, de azt tudja, hogy a mágust érdemes az elsők között ártalmatlanná tenni. A főnököt más okból is, ezért ha lehetősége lesz rá, ő arrafelé fog mozdulni. Társai tekintetét keresi, s ha valamelyikükével találkozik, néhány pillanatig visszanéz rá, míg megbizonyosodik róla, hogy figyel. Aztán lepillant magára, majd a vezetőre. Végül vissza az illetőre. Csak a tekintete mozdul, a feje nem, így talán más nem figyel fel rá, vagy nem fejti meg. Egyébiránt várakozik, és lélekben készül a harcra. Most még mindig korainak érzi a kötelekkel dolgozni, túl sok figyelem érheti. Miként a nassikynál, a meglepetés itt is fontos lesz.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-21 13:58:21
Üzenet elküldve: 2019-10-21 13:58:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha nem a romok között sétálnának, akkor lehet, hogy Aenae a látszat kedvéért bedobna valami témát az időjárásról, vagy a legújabb cipődivatról. Már a látszat kedvéért. Régen úgy feszített volna Cha'yss karján, mint pók a lucernásban és még azt is élvezte volna, ha összesúgnak a hátuk mögött, meg barátnői irigy pillantását. Hisz ki ne alélna el Cha'ysstól? Most már nem vágyik sem a figyelemre magára, sem pedig az irigy pillantásokra. De a jócskán megtartott, üzleties távolságra sem.
A férfi megnyugtatónak szánt szavaira odamosolyog ugyan, de magában azt reméli, hogy nem keveri Cha'ysst bele semmibe. Illetve nemcsak a férfit, de saját magát sem. A leláncolt kapuról azonban már sejti, hogy gondok lehetnek.*
- Ja, hát anyám férjhez akart adni. Nem tetszett a vőlegény, úgyhogy elfutottam, egészen az erdő közepéig.
*Szinte kedélyesen mondja ezt, miközben éppen a hátsó bejárat felé tartanak.*
- Fiatal voltam és bohó.
*Nem mintha most olyan idős lenne. Ezek után olyasvalami szalad ki a száján, hogy menten elszégyelli magát.*
- Pedig ha megölöm a nászéjszakán, akkor most nincs ez a gond.
*Ezt már a kerítésbe kapaszkodva mondja, elgondolkodva emeli a lábát, hogy felmásszon a lábazatra, de Cha'yss megakasztja. Saját kimondott gondolataitól vörös fejjel néz a férfire, aki olyan gyorsan veszi ki a hajtűt, hogy Aenaenek arra sincs igazán ideje, hogy lereagálja. Ezek után meglepetten pislog a műveletre.*
- Alig várom a magyarázatot.
*Tulajdonképpen nem is kellene meglepődnie, mert Cha'yss az a férfi, aki mindent IS megold, pont egy rozsdás lakat jelentene akadályt neki? Révetegen veszi át a "kulcsot", de nem a hajába dugja vissza, hanem a zsebébe. Frizurájának nem fog hiányozni, eggyel több vagy kevesebb, igazán nem számít, de azért igazgatni kezdi a bal válla fölött előrevetett, a Cha'yss által hagyott nyomott takaró hajfonatot.*
- Nem értem, hogy miért lepődöm meg rajtad?
*Pukedlizik aztán indul is befelé, következő akadály a zárt konyhaajtó, erre Aenae már nem mond semmit, csak kiveszi a hajtűt a zsebéből és a férfinek nyújtja.*
- Ajtókat is vállalsz?
*A lány nem tudja, hogy mennyi a különbség egy rozsdás lakat és egy ajtózár között, meg az ajtó melletti ablak üvege úgyis ki van törve, szóval legvégső esetben bemászhatnak. Ő a lakat észlelése óta csak bemászásban gondolkodik.*
*Ha nem a romok között sétálnának, akkor lehet, hogy Aenae a látszat kedvéért bedobna valami témát az időjárásról, vagy a legújabb cipődivatról. Már a látszat kedvéért. Régen úgy feszített volna Cha'yss karján, mint pók a lucernásban és még azt is élvezte volna, ha összesúgnak a hátuk mögött, meg barátnői irigy pillantását. Hisz ki ne alélna el Cha'ysstól? Most már nem vágyik sem a figyelemre magára, sem pedig az irigy pillantásokra. De a jócskán megtartott, üzleties távolságra sem.
A férfi megnyugtatónak szánt szavaira odamosolyog ugyan, de magában azt reméli, hogy nem keveri Cha'ysst bele semmibe. Illetve nemcsak a férfit, de saját magát sem. A leláncolt kapuról azonban már sejti, hogy gondok lehetnek.*
- Ja, hát anyám férjhez akart adni. Nem tetszett a vőlegény, úgyhogy elfutottam, egészen az erdő közepéig.
*Szinte kedélyesen mondja ezt, miközben éppen a hátsó bejárat felé tartanak.*
- Fiatal voltam és bohó.
*Nem mintha most olyan idős lenne. Ezek után olyasvalami szalad ki a száján, hogy menten elszégyelli magát.*
- Pedig ha megölöm a nászéjszakán, akkor most nincs ez a gond.
*Ezt már a kerítésbe kapaszkodva mondja, elgondolkodva emeli a lábát, hogy felmásszon a lábazatra, de Cha'yss megakasztja. Saját kimondott gondolataitól vörös fejjel néz a férfire, aki olyan gyorsan veszi ki a hajtűt, hogy Aenaenek arra sincs igazán ideje, hogy lereagálja. Ezek után meglepetten pislog a műveletre.*
- Alig várom a magyarázatot.
*Tulajdonképpen nem is kellene meglepődnie, mert Cha'yss az a férfi, aki mindent IS megold, pont egy rozsdás lakat jelentene akadályt neki? Révetegen veszi át a "kulcsot", de nem a hajába dugja vissza, hanem a zsebébe. Frizurájának nem fog hiányozni, eggyel több vagy kevesebb, igazán nem számít, de azért igazgatni kezdi a bal válla fölött előrevetett, a Cha'yss által hagyott nyomott takaró hajfonatot.*
- Nem értem, hogy miért lepődöm meg rajtad?
*Pukedlizik aztán indul is befelé, következő akadály a zárt konyhaajtó, erre Aenae már nem mond semmit, csak kiveszi a hajtűt a zsebéből és a férfinek nyújtja.*
- Ajtókat is vállalsz?
*A lány nem tudja, hogy mennyi a különbség egy rozsdás lakat és egy ajtózár között, meg az ajtó melletti ablak üvege úgyis ki van törve, szóval legvégső esetben bemászhatnak. Ő a lakat észlelése óta csak bemászásban gondolkodik.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-21 13:10:16
Üzenet elküldve: 2019-10-21 13:10:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A megjelenés nagyon fontos. Az első pillantások alatt eldől, hogy valaki szimpatikusnak találja-e a másikat vagy sem. És az igric szakmájában fontos a jó megjelenés és a szimpátia. Ezért a gondosan összeválogatott ruhatár, a kiegészítők és az ápolt külső. Mindez jól tükrözi a profizmusát, a kereskedőház gazdagságát és szilárd alapjait. A kereskedésben különösen fontosak ezek az alapok.
Aenae bár nem öltözött úgy ki, mint a báró, de ettől még nem tűnik slamposnak mellette, büszkén lépdel, az etikett szerint felajánlott jobbal, szigorúan tartva magát a köztük fennálló üzleti viszony kimutatásához. Kapcsolatukat nem vállalhatják fel a nagyvilág előtt, így kénytelen ezeket a szabályokat betartani, csak sárga szemeinek egy-egy lopott pillantásával üzeni a lánynak és csak neki, hogy jobb szeretné, ha boldogan átkarolhatná vagy tarthatná a kezét.
Az egykori gazdagnegyed romjai valóban lehangolóak, a meredély mélysége árnyékot vet ott mindenre, még az emberek kedvére is. Olyan, mint a félelem megtestesülése, fekete, mélybe vesző semmi, egy seb a város közepén.*
- Valóban szörnyű látvány, de nem kell tartanod semmitől, itt vagyok. *Szorítja meg enyhén a lány kezét bátorítóan.
A kiégett, de szerkezetileg látszólag ép ház előtt megállva pozitív meglepetésben van része. Azt gondolta, csak egy hamukupac maradt csak az egykori kastélyból, de ez nem is olyan rossz. Persze rengeteg aranyat kell rákölteni, de kevesebbet annál, mint amennyit gondolt.*
- Szökni? *Kérdi értetlen pillantással, de követi a lányt a hátsó bejárathoz. Aenae már éppen készülne mászni, még szót is emel a szoknya ellen, amikor az igric megállítja.*
- Várj egy kicsit. *Mondja elgondolkodva, majd megnézi magának a lakatot. Valószínűleg nem a legjobb szerkezet lehet, Aenae hajából mosolyogva elcsen egy hajtűt és pár pillanatnyi kotorászás után valószínűleg sikerrel nyitja ki vele a lakatot.*
- Majd egyszer elmesélem. *Adja vissza a hajtűt hanyag mosollyal és kinyitja a kaput.*
- Asszonyom, csak ön után. *Hajol meg kifogástalan etikettel, mintha legalább egy királyi udvarban és nem egy kiégett kastély hátsó bejáratánál állnának.*
*A megjelenés nagyon fontos. Az első pillantások alatt eldől, hogy valaki szimpatikusnak találja-e a másikat vagy sem. És az igric szakmájában fontos a jó megjelenés és a szimpátia. Ezért a gondosan összeválogatott ruhatár, a kiegészítők és az ápolt külső. Mindez jól tükrözi a profizmusát, a kereskedőház gazdagságát és szilárd alapjait. A kereskedésben különösen fontosak ezek az alapok.
Aenae bár nem öltözött úgy ki, mint a báró, de ettől még nem tűnik slamposnak mellette, büszkén lépdel, az etikett szerint felajánlott jobbal, szigorúan tartva magát a köztük fennálló üzleti viszony kimutatásához. Kapcsolatukat nem vállalhatják fel a nagyvilág előtt, így kénytelen ezeket a szabályokat betartani, csak sárga szemeinek egy-egy lopott pillantásával üzeni a lánynak és csak neki, hogy jobb szeretné, ha boldogan átkarolhatná vagy tarthatná a kezét.
Az egykori gazdagnegyed romjai valóban lehangolóak, a meredély mélysége árnyékot vet ott mindenre, még az emberek kedvére is. Olyan, mint a félelem megtestesülése, fekete, mélybe vesző semmi, egy seb a város közepén.*
- Valóban szörnyű látvány, de nem kell tartanod semmitől, itt vagyok. *Szorítja meg enyhén a lány kezét bátorítóan.
A kiégett, de szerkezetileg látszólag ép ház előtt megállva pozitív meglepetésben van része. Azt gondolta, csak egy hamukupac maradt csak az egykori kastélyból, de ez nem is olyan rossz. Persze rengeteg aranyat kell rákölteni, de kevesebbet annál, mint amennyit gondolt.*
- Szökni? *Kérdi értetlen pillantással, de követi a lányt a hátsó bejárathoz. Aenae már éppen készülne mászni, még szót is emel a szoknya ellen, amikor az igric megállítja.*
- Várj egy kicsit. *Mondja elgondolkodva, majd megnézi magának a lakatot. Valószínűleg nem a legjobb szerkezet lehet, Aenae hajából mosolyogva elcsen egy hajtűt és pár pillanatnyi kotorászás után valószínűleg sikerrel nyitja ki vele a lakatot.*
- Majd egyszer elmesélem. *Adja vissza a hajtűt hanyag mosollyal és kinyitja a kaput.*
- Asszonyom, csak ön után. *Hajol meg kifogástalan etikettel, mintha legalább egy királyi udvarban és nem egy kiégett kastély hátsó bejáratánál állnának.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-20 19:08:24
Üzenet elküldve: 2019-10-20 19:08:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell-ház//
*Dacára annak, hogy próbálta átgondoltan előadni mondanivalóját, és meggyőzni Meyrient a maradásról, kudarcot vall. Úgy tűnik, hogy tanácsát bár meghallgatják, de ezúttal nem fogadják meg. A jövőre nézve azért nem érdemes ebből messzemenő következtetéseket levonni, hiszen még újdonsült alkalmazott. Az utasítást követve kimegy az udvarra és megkeresi a kocsist.*
- Legyen szíves felnyergelni Koltot. Az úrnő parancsa.-
*Miután eleget tett a kérésnek, a saját készülődésének fog neki, és megkeresi lovát. Ugyanazon a helyen találja, ahol hagyta, kipányvázva. Most eloldozza, a nyeregtáskát megigazítja, a másik zsákot, amiben a fej van, pedig elrejti egy bokorba, gondosan figyelve rá, hogy senki se vegye észre. A bejáraton még nem jött ki senki, az ablakokból pedig nem igazán lehet arra a helyre látni, ahol ezt a nagyjából félperces műveletet véghezviszi. Végül a lovat kantáron fogva vezeti a bejárat elé. Csak remélni tudja, hogy az úrnő tisztában van a lehetséges veszélyekkel, és nem fognak komoly bajba kerülni. Amennyiben esetleg baj történne, természetesen készen áll eleget tenni a kötelességének.*
*Dacára annak, hogy próbálta átgondoltan előadni mondanivalóját, és meggyőzni Meyrient a maradásról, kudarcot vall. Úgy tűnik, hogy tanácsát bár meghallgatják, de ezúttal nem fogadják meg. A jövőre nézve azért nem érdemes ebből messzemenő következtetéseket levonni, hiszen még újdonsült alkalmazott. Az utasítást követve kimegy az udvarra és megkeresi a kocsist.*
- Legyen szíves felnyergelni Koltot. Az úrnő parancsa.-
*Miután eleget tett a kérésnek, a saját készülődésének fog neki, és megkeresi lovát. Ugyanazon a helyen találja, ahol hagyta, kipányvázva. Most eloldozza, a nyeregtáskát megigazítja, a másik zsákot, amiben a fej van, pedig elrejti egy bokorba, gondosan figyelve rá, hogy senki se vegye észre. A bejáraton még nem jött ki senki, az ablakokból pedig nem igazán lehet arra a helyre látni, ahol ezt a nagyjából félperces műveletet véghezviszi. Végül a lovat kantáron fogva vezeti a bejárat elé. Csak remélni tudja, hogy az úrnő tisztában van a lehetséges veszélyekkel, és nem fognak komoly bajba kerülni. Amennyiben esetleg baj történne, természetesen készen áll eleget tenni a kötelességének.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-20 08:33:38
Üzenet elküldve: 2019-10-20 08:33:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Két napja rostokol a romok közt Rüléer, s mivel érzi, kezd vendéglátóinak türelméből kifogyni, észrevétlenül távozik.
Kikászkálódik a lepusztult falak közül, megigazítja felszerelését, leporolja a mellvértjét, s ráfordul az útra, ami a romok mellett fut.
Még mindig az átok szavai visszhangzanak a fejében, ami nem hagyja nyugodni. Megfejtenie persze még mindig nem sikerült, így fogalma sincs, mire utalt a lény, de tudja, hogy semmi jó nem származhat belőle.
Válaszokra kell találnia minél előbb, már csak az a kérdés, hogy hol kezdje.
Erősen elgondolkodva ballag az úton a piactér irányába, a földet nézi inkább, mint hogy ami előtte van.*
*Két napja rostokol a romok közt Rüléer, s mivel érzi, kezd vendéglátóinak türelméből kifogyni, észrevétlenül távozik.
Kikászkálódik a lepusztult falak közül, megigazítja felszerelését, leporolja a mellvértjét, s ráfordul az útra, ami a romok mellett fut.
Még mindig az átok szavai visszhangzanak a fejében, ami nem hagyja nyugodni. Megfejtenie persze még mindig nem sikerült, így fogalma sincs, mire utalt a lény, de tudja, hogy semmi jó nem származhat belőle.
Válaszokra kell találnia minél előbb, már csak az a kérdés, hogy hol kezdje.
Erősen elgondolkodva ballag az úton a piactér irányába, a földet nézi inkább, mint hogy ami előtte van.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-19 21:29:21
Üzenet elküldve: 2019-10-19 21:29:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell-ház//
*Elmereng a hallottakon, nem gyúl haragra, még csak nem is lesz borús a tekintet. Csupán beletörődötten elhúzza a száját, gondolataiba merülve bámulva ki az ablakon.
Egy ideig elnézi, ahogy Marquez az istálló felé vezeti a két lovat, de Rhore válaszára felkapja a fejét.*
-Gyilkosságé.
*Ismétli a szót, miközben finoman emelkedik a szemöldök és a smaragdzöld szemek a fiú arcát kezdik fixírozni. Érzi, hogy Rhore valamit rejteget, ez pedig érthető módon bosszantja. Nyelve hegyén lenne a kérdés, de a fiú megelőzi, az ötletre pedig undok mosoly terül szét arcán.*
-Mulatságot. Ebben a romhalmazban? És mégis kivel? Ahh, nem bírom ezt a bezártságot! Nem fogok itt ülni, mint egy...
*Hogy micsoda, az már nem derül ki, mert felpattan a karosszékről és Rhore felé fordul.*
-Szóljon Marqueznek, hogy nyergelje fel Koltot. Gyermekkoromban sokat hallottam az artheniori piactérről, hát megnézném magamnak. Gyerünk.
*Zárja parancsszóval, miközben a fürdő felé indul, azzal a feltett szándékkal, hogy némi púdert vigyen fel arcára. Igénytelen pórnép ide vagy oda, ő nem adhat lejjebb.*
*Elmereng a hallottakon, nem gyúl haragra, még csak nem is lesz borús a tekintet. Csupán beletörődötten elhúzza a száját, gondolataiba merülve bámulva ki az ablakon.
Egy ideig elnézi, ahogy Marquez az istálló felé vezeti a két lovat, de Rhore válaszára felkapja a fejét.*
-Gyilkosságé.
*Ismétli a szót, miközben finoman emelkedik a szemöldök és a smaragdzöld szemek a fiú arcát kezdik fixírozni. Érzi, hogy Rhore valamit rejteget, ez pedig érthető módon bosszantja. Nyelve hegyén lenne a kérdés, de a fiú megelőzi, az ötletre pedig undok mosoly terül szét arcán.*
-Mulatságot. Ebben a romhalmazban? És mégis kivel? Ahh, nem bírom ezt a bezártságot! Nem fogok itt ülni, mint egy...
*Hogy micsoda, az már nem derül ki, mert felpattan a karosszékről és Rhore felé fordul.*
-Szóljon Marqueznek, hogy nyergelje fel Koltot. Gyermekkoromban sokat hallottam az artheniori piactérről, hát megnézném magamnak. Gyerünk.
*Zárja parancsszóval, miközben a fürdő felé indul, azzal a feltett szándékkal, hogy némi púdert vigyen fel arcára. Igénytelen pórnép ide vagy oda, ő nem adhat lejjebb.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-18 21:57:33
Üzenet elküldve: 2019-10-18 21:57:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell-ház//
*Ha valahol nem számított arra, hogy ellenállásba ütközik, az a biztonság kérdése. Számára egyértelmű, hogy védtelenül a tömegbe menni öngyilkosság. Ő is gyűlöli és lenézi a plebejusokat, és kicsit őrült is, de annyira nem, hogy ne ismerje fel, ha halálos veszélyt jelentenek rá.*
-Ami azt illeti, bezárnám. Ebben csak az akadályoz meg, hogy nem én döntök erről. Így csak tanácsot adok. Nem egy, vagy kettő kéz fog kinyúlni odakint, hanem egyszerre nyolc, és minél többen védik, annál több csápot le lehet csapni, mielőtt azok bekerítenék.- *meghajol, jelezvén, hogy eszében sincs kukacoskodni, csak komolyan veszi a hivatását.*
-De ha bekerítik, már nem tudunk segíteni. Így működik egy polip, és a tömeg is. Nem okos, de erőszakos.- *Fogalma sincs, honnan szedte ezt a polip-hasonlatot, mindenesetre elég bugyután érzi magát, de már késő, hisz kimondta. Ha nem is volt elég meggyőző, talán a szemléltetésre megfelelőnek találtatik.*
-Az ember soha sincs biztonságban, még a kőfalak mögött sem, nemhogy azokon kívül, félig-meddig szabad prédaként.- ~Senkinek sincsen hátul szeme.~
*Kezd feszengeni, a világért sem akar vitába bonyolódni az úrnővel, de ha baja esne, az jóvátehetetlen bűn. Ha csak úgy tudja ellátni feladatát, hogy haragra gerjeszti Meyrient, akkor hát megkockáztatja. Habár maga is csak minimálisan ismeri az artheniori viszonyokat, valószínűleg még kevésbé is, mint Meyrien, az óvatosság sosem árt. Az ő feladata megtalálni a problémát ott is, ahol nincsen. Ez a tökéletességre törekvés záloga. Megindul a jelzett irányba, ahol a bort sejteni véli, majd ha az elérhető helyen van, akkor némi keresgélés után megtalálja, a pohárral együtt. Arra ügyel, hogy mindenképpen hallótávolságon belül maradjon, így a nedű megszerzése másodlagos feladat. Amint sikerül, a bort némán kortyolgatva tér vissza a közös helyiségbe. Az ital frissítő hatása némileg leköti a figyelmét, így alig észrevehetően, de elbambul, mielőtt tekintetét visszaemelné a karosszéket birtokba vevő nőre.*
~Mulatni, azt én is szeretek.~ *Nem mondja ki, de valami ilyesmire gondol. A jellegzetes íz sok emléket idéz meg benne, így ő is mereng picit, némán nézve a kezében tartott poharat, miközben egy helyben áll. Mintha természetellenes módon, az a néhány korty máris a fejébe szállt volna. A soron következő kérdés viszont alaposan meglepi, habár az elhangzását követő néma másodpercek alatt tudatosul benne, hogy végtére is teljesen logikus az érdeklődés.*
-Apám gyilkosság áldozata lett.- *Feleli érdektelenül, mintha az úrnő csak az időjárás felől érdeklődött volna. Újra iszik egy kortyot, aztán a pohárról lassan felemeli a tekintetét ismét. A szituáció kijózanító hatással van rá. Nagyon gyorsan ki kell találnia, hogy Meyrien következő kérdésére, ami számításai szerint magától értetődően a gyilkos személyével lesz kapcsolatos, mennyire adjon őszinte választ. Természetesen nem a csekély alkohol hatása alól szabadul fel elméje, inkább saját szórakozottsága alól.*
- Szervezhetnénk a kastélyban mulatságokat. *Jegyzi meg még teljes közönnyel, már-már unottan, a téma elterelésének szándékával.*
*Ha valahol nem számított arra, hogy ellenállásba ütközik, az a biztonság kérdése. Számára egyértelmű, hogy védtelenül a tömegbe menni öngyilkosság. Ő is gyűlöli és lenézi a plebejusokat, és kicsit őrült is, de annyira nem, hogy ne ismerje fel, ha halálos veszélyt jelentenek rá.*
-Ami azt illeti, bezárnám. Ebben csak az akadályoz meg, hogy nem én döntök erről. Így csak tanácsot adok. Nem egy, vagy kettő kéz fog kinyúlni odakint, hanem egyszerre nyolc, és minél többen védik, annál több csápot le lehet csapni, mielőtt azok bekerítenék.- *meghajol, jelezvén, hogy eszében sincs kukacoskodni, csak komolyan veszi a hivatását.*
-De ha bekerítik, már nem tudunk segíteni. Így működik egy polip, és a tömeg is. Nem okos, de erőszakos.- *Fogalma sincs, honnan szedte ezt a polip-hasonlatot, mindenesetre elég bugyután érzi magát, de már késő, hisz kimondta. Ha nem is volt elég meggyőző, talán a szemléltetésre megfelelőnek találtatik.*
-Az ember soha sincs biztonságban, még a kőfalak mögött sem, nemhogy azokon kívül, félig-meddig szabad prédaként.- ~Senkinek sincsen hátul szeme.~
*Kezd feszengeni, a világért sem akar vitába bonyolódni az úrnővel, de ha baja esne, az jóvátehetetlen bűn. Ha csak úgy tudja ellátni feladatát, hogy haragra gerjeszti Meyrient, akkor hát megkockáztatja. Habár maga is csak minimálisan ismeri az artheniori viszonyokat, valószínűleg még kevésbé is, mint Meyrien, az óvatosság sosem árt. Az ő feladata megtalálni a problémát ott is, ahol nincsen. Ez a tökéletességre törekvés záloga. Megindul a jelzett irányba, ahol a bort sejteni véli, majd ha az elérhető helyen van, akkor némi keresgélés után megtalálja, a pohárral együtt. Arra ügyel, hogy mindenképpen hallótávolságon belül maradjon, így a nedű megszerzése másodlagos feladat. Amint sikerül, a bort némán kortyolgatva tér vissza a közös helyiségbe. Az ital frissítő hatása némileg leköti a figyelmét, így alig észrevehetően, de elbambul, mielőtt tekintetét visszaemelné a karosszéket birtokba vevő nőre.*
~Mulatni, azt én is szeretek.~ *Nem mondja ki, de valami ilyesmire gondol. A jellegzetes íz sok emléket idéz meg benne, így ő is mereng picit, némán nézve a kezében tartott poharat, miközben egy helyben áll. Mintha természetellenes módon, az a néhány korty máris a fejébe szállt volna. A soron következő kérdés viszont alaposan meglepi, habár az elhangzását követő néma másodpercek alatt tudatosul benne, hogy végtére is teljesen logikus az érdeklődés.*
-Apám gyilkosság áldozata lett.- *Feleli érdektelenül, mintha az úrnő csak az időjárás felől érdeklődött volna. Újra iszik egy kortyot, aztán a pohárról lassan felemeli a tekintetét ismét. A szituáció kijózanító hatással van rá. Nagyon gyorsan ki kell találnia, hogy Meyrien következő kérdésére, ami számításai szerint magától értetődően a gyilkos személyével lesz kapcsolatos, mennyire adjon őszinte választ. Természetesen nem a csekély alkohol hatása alól szabadul fel elméje, inkább saját szórakozottsága alól.*
- Szervezhetnénk a kastélyban mulatságokat. *Jegyzi meg még teljes közönnyel, már-már unottan, a téma elterelésének szándékával.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-18 18:25:58
Üzenet elküldve: 2019-10-18 18:25:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell-ház//
-Hogy nincs vesztenivalója? Hisz magának van a legnagyobb. Talán egy egész család jövője...
*Feleli sejtelmes mosoly kíséretében, miközben könnyeden a szék karfájára huppan. Egyre inkább ínyére van újdonsült szolgálója, de egy pillanatra sem feledkezhet meg a Craorellek nagyravágyásáról. A fiú következő szavaira azonban átfut arcán némi rosszallás, össeszűkült szemekkel vizslatja a kifejezéstelen ábrázatot.*
-Csak nem zárna be ide? Én nem félek a csőcseléktől... Ha bármelyik hozzám ér, elveszíti a karját.
*Megvonja vállát, szándékosan feledve, hogy már nem Pirtianesben van. Artheniorban egészen más törvények uralkodnak, s most nem lenne más közte és a köznép között, csak Rhore.*
-Ezt a kastélyt családunk legnagyobb zászlóhordozói őrizték, nemes emberek, lovagok... Nem voltak híján tapasztalatnak. Még is biztos vagyok benne, hogy mikor beütött a baj, úgy szaladtak szét, ahogy csak lábuk bírta. Remélem, utol érte őket a vég.
*Egy pillanatig elmereng ezen, majd ocsúdva fordul a férfi felé a szavakra.*
-Bor? Hátul, a konyha felé.
*Elnyúlik a karfán hátára fekve, fejét pedig a karosszék szélére helyezi. Ujjaival szórakozottan malmozik a plafont bámulva, lelki szemei előtt megannyi emlék.*
-Zenét akarok, táncot, nyüzsgést... Bahh, egy sétába még egyetlen Glovendell sem halt bele.
*Hessegeti el maga elől a figyelmeztetést, majd tarkójára helyezett kezekkel ülő helyzetbe támaszkodik. Hamar megszokta a fiú társaságát, tudja, egyáltalán nem kell ügyelnie az etikettre a jelenlétében.*
-Az apja... Hogyan halt meg?
*Kérdi szórakozottan, majd Rhore felé fordítja fejét. Hiszen még is csak ő hozta a halálhírt, talán tudhat valamit. Arca kifejezéstelen, már-már rideg, ám a zöld szemekben kíváncsi fény csillan.*
-Hogy nincs vesztenivalója? Hisz magának van a legnagyobb. Talán egy egész család jövője...
*Feleli sejtelmes mosoly kíséretében, miközben könnyeden a szék karfájára huppan. Egyre inkább ínyére van újdonsült szolgálója, de egy pillanatra sem feledkezhet meg a Craorellek nagyravágyásáról. A fiú következő szavaira azonban átfut arcán némi rosszallás, össeszűkült szemekkel vizslatja a kifejezéstelen ábrázatot.*
-Csak nem zárna be ide? Én nem félek a csőcseléktől... Ha bármelyik hozzám ér, elveszíti a karját.
*Megvonja vállát, szándékosan feledve, hogy már nem Pirtianesben van. Artheniorban egészen más törvények uralkodnak, s most nem lenne más közte és a köznép között, csak Rhore.*
-Ezt a kastélyt családunk legnagyobb zászlóhordozói őrizték, nemes emberek, lovagok... Nem voltak híján tapasztalatnak. Még is biztos vagyok benne, hogy mikor beütött a baj, úgy szaladtak szét, ahogy csak lábuk bírta. Remélem, utol érte őket a vég.
*Egy pillanatig elmereng ezen, majd ocsúdva fordul a férfi felé a szavakra.*
-Bor? Hátul, a konyha felé.
*Elnyúlik a karfán hátára fekve, fejét pedig a karosszék szélére helyezi. Ujjaival szórakozottan malmozik a plafont bámulva, lelki szemei előtt megannyi emlék.*
-Zenét akarok, táncot, nyüzsgést... Bahh, egy sétába még egyetlen Glovendell sem halt bele.
*Hessegeti el maga elől a figyelmeztetést, majd tarkójára helyezett kezekkel ülő helyzetbe támaszkodik. Hamar megszokta a fiú társaságát, tudja, egyáltalán nem kell ügyelnie az etikettre a jelenlétében.*
-Az apja... Hogyan halt meg?
*Kérdi szórakozottan, majd Rhore felé fordítja fejét. Hiszen még is csak ő hozta a halálhírt, talán tudhat valamit. Arca kifejezéstelen, már-már rideg, ám a zöld szemekben kíváncsi fény csillan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093