Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-13 17:13:56
Üzenet elküldve: 2022-08-13 17:13:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Ha szörnyülködés hát Dan nem maradhat le*
-Párnacsata? Micsoda illetlen, vad játék! * mosolyog a nőre. Arra, aki később egyszerűen nem érti bizalmatlanságát*
- Egy kém letagadná a munkáját *Ez teljesen logikus is a fejében. Nem is tervez miatta bocsánatot kérni. *
- Talán úri kényelemben élt? *lepődik meg a férfi, mert eddig ezt számításba sem vette. Semmit nem tud arról honnan jött a másik. *
- Ha érdekes személy jön ígérem megnézheti. Nekem amúgy is muszáj. *Lehet, hogy nem ő vezeti a birtokukat, de még így is rengeteg a háta közepére sem kívánt kötelessége van. Amikről legalább néhány botrányos észrevétellel szeret távozni. A másik azonban látszik is, hogy nem vendége, mert nem akar neki csámcsogni valót adni. *
- Rendben, megértem. *hagyja hát a nőt. Ő maga azonban sok mindent mesél. A régóta várt kérdés pedig fel is tűnik, de ő félreérti*
- Az hiányozna még nekem! Ha kiderül, hogy baja esett bezárom ebbe az átkozott házba, ha visszajön, így is dühös vagyok rá. *Na meg saját magára. Milliószor átrágta már magát rajta. ~Elrontott valamit? Nem vette észre? Nem tette meg? Valamit nem kellett volna hangoztatnia? ~ minden rendben volt erre a másik, csak úgy elfutott gondolkodni. Meg sem beszélte vele! Egyedül ébredt*
- Érdekli mi történt, nem igaz? Hónapok óta voltam nála és ez alatt nagyon közel kerültünk. Remek éjszakánk volt. Épp azt ünnepeltük, hogy ismét hosszú távon tudok járni. Boroztunk, átkaroltam, olyan volt minden érzésre, ahogy annak lennie kellett. Remekül éreztük magunkat Még meg is csókoltam. Annyit vártam már rá, Saye is akarta. Utána... nevetve folytattuk a beszélgetést, úgy éreztem minden helyére került az életemben. Aztán reggel egy hülye levél mellett ébredtem egy üres ágyban. Den később ki kellett, hogy rángasson a házból. Persze tudom, hogy nem ülhetek ott míg haza nem jön, de ott akarok. Tudni akarom min kell gondolkodnia, fél e még... Ha visszajön nem is tudom mit csinálok hamarabb.
*Ha szörnyülködés hát Dan nem maradhat le*
-Párnacsata? Micsoda illetlen, vad játék! * mosolyog a nőre. Arra, aki később egyszerűen nem érti bizalmatlanságát*
- Egy kém letagadná a munkáját *Ez teljesen logikus is a fejében. Nem is tervez miatta bocsánatot kérni. *
- Talán úri kényelemben élt? *lepődik meg a férfi, mert eddig ezt számításba sem vette. Semmit nem tud arról honnan jött a másik. *
- Ha érdekes személy jön ígérem megnézheti. Nekem amúgy is muszáj. *Lehet, hogy nem ő vezeti a birtokukat, de még így is rengeteg a háta közepére sem kívánt kötelessége van. Amikről legalább néhány botrányos észrevétellel szeret távozni. A másik azonban látszik is, hogy nem vendége, mert nem akar neki csámcsogni valót adni. *
- Rendben, megértem. *hagyja hát a nőt. Ő maga azonban sok mindent mesél. A régóta várt kérdés pedig fel is tűnik, de ő félreérti*
- Az hiányozna még nekem! Ha kiderül, hogy baja esett bezárom ebbe az átkozott házba, ha visszajön, így is dühös vagyok rá. *Na meg saját magára. Milliószor átrágta már magát rajta. ~Elrontott valamit? Nem vette észre? Nem tette meg? Valamit nem kellett volna hangoztatnia? ~ minden rendben volt erre a másik, csak úgy elfutott gondolkodni. Meg sem beszélte vele! Egyedül ébredt*
- Érdekli mi történt, nem igaz? Hónapok óta voltam nála és ez alatt nagyon közel kerültünk. Remek éjszakánk volt. Épp azt ünnepeltük, hogy ismét hosszú távon tudok járni. Boroztunk, átkaroltam, olyan volt minden érzésre, ahogy annak lennie kellett. Remekül éreztük magunkat Még meg is csókoltam. Annyit vártam már rá, Saye is akarta. Utána... nevetve folytattuk a beszélgetést, úgy éreztem minden helyére került az életemben. Aztán reggel egy hülye levél mellett ébredtem egy üres ágyban. Den később ki kellett, hogy rángasson a házból. Persze tudom, hogy nem ülhetek ott míg haza nem jön, de ott akarok. Tudni akarom min kell gondolkodnia, fél e még... Ha visszajön nem is tudom mit csinálok hamarabb.
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-13 10:50:14
Üzenet elküldve: 2022-08-13 10:50:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Ám legyen, benne van ő a játékban. Hasonló, színészek által meg (nem) irigyelhető szörnyülködéssel kapja kezeit a szája elé.*
-Párnacsatára, mi másra?
*A kémkedés témájánál valamiért nem érzi úgy, hogy bármivel is meg tudná győzni a tudóst, hogy ő márpedig nem kém, csak ártatlan kíváncsiságból érdeklődött. A férfi szavai egy pillanatra elgondolkodtatják, próbálja beleképzelni magát az ő helyébe.*
-Azt, hogy nem vagyok örömlány, csak abból tudhatja, hogy én magam mondtam, ezzel feltételezném, hogy elhiszi nekem, amit mondok. De ha azt mondom, nem vagyok kém, abban nem hisz?
*Nem érti ezt a mérhetetlen bizalmatlanságot. A férfi eléggé megbízik benne ahhoz, hogy alsónadrágban üldögéljen előtte, lábával a lány ölében, de ahhoz, hogy egy ici-picit meséljen izgalmas felfedezéseiről, nem. Pedig a szabadon hagyott papírosokat egy besurranó tolvaj is könnyedén elvihetné.
Mikor Dan tömören és lényegretörően közli vele, hogy az ő ágyai kényelmesek, rendezi arcvonásait, és megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Nem kell hát elölről kezdeni az örömlány témát...*
-Dan, higgye el, ha úri kényelemre vágynék, nem hagytam volna hátra a saját házamat, benne a saját ágyammal.
*Újra félmosoly költözik a szája sarkába, nem mintha a költözés gondolata annyira boldog lenne számára.*
-Értem. Bár viszonylag kevés időm lesz elcsípni ezeket a történeteket, ha már a nap nagy részében ön mellett kell lennem.
*Vonja meg a vállát. Ő a maga részéről sosem volt az a pletyka-párti, de mindig meghallgatta, ha meséltek neki valamit, így már előre felvértezi magát, hogy úgy néz ki, a jövőben sok szerelmes sztorit fog hallani.
Amikor a tudós vázolja, miért is kedvelnék egymást Saye-vel, már-már bóknak fogja fel, ahogy a férfi jellemzi Tinát.
Bár úgy érzi, ez a maximum, amit nagyjából elvárhat bókok terén a tudóstól, már ez is jobb, mint az örömlány és a kém titulusok. A végére csapott megállapítás hallatán azonban elkomorodik, és masszírozó kezei is megállnak a férfi lábán.*
-Ami nincs, arról nem sok értelme van beszélni.
*Feleli halkan, csak maga elé, miközben kezével újra rátalál a szinte kopottra simogatott gyűrűre. Persze így nem teljesen igaz az állítása, mivel mindkét említett téma nagyon is létezik a gondolataiban - legalábbis létezett tizenhárom évvel ezelőtt, azóta pedig a folyamatosan halványodó reménysugár vette át a helyét, hogy valamikor visszakaphatja mindkettőt. Ám ezt Dan nem tudhatja, abban pedig Tina nem biztos, hogyan viselné, ha a férfi tovább kérdezősködne erről.*
-Egy dolgot nem értek. Ha Saye a kedvese, ráadásul hivatásos ápoló, akkor én miért lettem felkérve az ön ellátására? Történt valami... vele?
*Ám legyen, benne van ő a játékban. Hasonló, színészek által meg (nem) irigyelhető szörnyülködéssel kapja kezeit a szája elé.*
-Párnacsatára, mi másra?
*A kémkedés témájánál valamiért nem érzi úgy, hogy bármivel is meg tudná győzni a tudóst, hogy ő márpedig nem kém, csak ártatlan kíváncsiságból érdeklődött. A férfi szavai egy pillanatra elgondolkodtatják, próbálja beleképzelni magát az ő helyébe.*
-Azt, hogy nem vagyok örömlány, csak abból tudhatja, hogy én magam mondtam, ezzel feltételezném, hogy elhiszi nekem, amit mondok. De ha azt mondom, nem vagyok kém, abban nem hisz?
*Nem érti ezt a mérhetetlen bizalmatlanságot. A férfi eléggé megbízik benne ahhoz, hogy alsónadrágban üldögéljen előtte, lábával a lány ölében, de ahhoz, hogy egy ici-picit meséljen izgalmas felfedezéseiről, nem. Pedig a szabadon hagyott papírosokat egy besurranó tolvaj is könnyedén elvihetné.
Mikor Dan tömören és lényegretörően közli vele, hogy az ő ágyai kényelmesek, rendezi arcvonásait, és megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Nem kell hát elölről kezdeni az örömlány témát...*
-Dan, higgye el, ha úri kényelemre vágynék, nem hagytam volna hátra a saját házamat, benne a saját ágyammal.
*Újra félmosoly költözik a szája sarkába, nem mintha a költözés gondolata annyira boldog lenne számára.*
-Értem. Bár viszonylag kevés időm lesz elcsípni ezeket a történeteket, ha már a nap nagy részében ön mellett kell lennem.
*Vonja meg a vállát. Ő a maga részéről sosem volt az a pletyka-párti, de mindig meghallgatta, ha meséltek neki valamit, így már előre felvértezi magát, hogy úgy néz ki, a jövőben sok szerelmes sztorit fog hallani.
Amikor a tudós vázolja, miért is kedvelnék egymást Saye-vel, már-már bóknak fogja fel, ahogy a férfi jellemzi Tinát.
Bár úgy érzi, ez a maximum, amit nagyjából elvárhat bókok terén a tudóstól, már ez is jobb, mint az örömlány és a kém titulusok. A végére csapott megállapítás hallatán azonban elkomorodik, és masszírozó kezei is megállnak a férfi lábán.*
-Ami nincs, arról nem sok értelme van beszélni.
*Feleli halkan, csak maga elé, miközben kezével újra rátalál a szinte kopottra simogatott gyűrűre. Persze így nem teljesen igaz az állítása, mivel mindkét említett téma nagyon is létezik a gondolataiban - legalábbis létezett tizenhárom évvel ezelőtt, azóta pedig a folyamatosan halványodó reménysugár vette át a helyét, hogy valamikor visszakaphatja mindkettőt. Ám ezt Dan nem tudhatja, abban pedig Tina nem biztos, hogyan viselné, ha a férfi tovább kérdezősködne erről.*
-Egy dolgot nem értek. Ha Saye a kedvese, ráadásul hivatásos ápoló, akkor én miért lettem felkérve az ön ellátására? Történt valami... vele?
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-12 21:34:37
Üzenet elküldve: 2022-08-12 21:34:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Dannek esze ágában sincs kimondani mire is utalgatott az imént. Helyette inkább az ártatlanság taktikáját választja*
- Ölelgetik. Mikre gondol maga? *játssza, hogy elszörnyedt. *
- A kettőt amúgy együtt nagyon ügyesen lehetne használni. Egy elégedett férfi szájánál csak az nagyobb, akié pont akkor szeretne elégedett lenni. Azonban ne aggódjon tudom, hogy nem örömlány, kém viszont bárkiből bármikor lehet. Mindenkivel vigyázok. *Ha a másik ezek után is azt hiszi, hogy az ágyas megjegyzés nem a kényelemnek szólt az meglepné. Amúgy meg nem csak fizetettként akarhatna a lepedői közé kerülni, de ő arra a módszerre sem célzott. Azonban egye fene hangosan is tisztázza! *
- Kényelmesek. *Se több se kevesebb. Ha viszont már több, akkor jönnek a szerelmi szálak*
- Sokan megfordulnak erre. Az idős szolgáló fia, az unokaöcséim is már plátói szerelmekkel telnek. Jár erre néhány kereskedő, némelyik szeret pletykálni. Saját vagy éppen mások választottjáról. Vannak gazdag látogatóink és hasonlók. Biztosan fog elcsípni pár történetet. *~Miért is jönne jól ki vele? ~*
- Nincs túl sok barátnője, megkockáztatom maximum talán egy lehet. Biztos vagyok benne, hogy tetszene neki egy másik független, dolgozó nő, aki látszólag engem is jól elvisel és tréfálkozik, de nem holmi folytonos szerelmi vagy családalapítási témákról. Ahogy észrevettem nem túl beszédes bennük.
*Dannek esze ágában sincs kimondani mire is utalgatott az imént. Helyette inkább az ártatlanság taktikáját választja*
- Ölelgetik. Mikre gondol maga? *játssza, hogy elszörnyedt. *
- A kettőt amúgy együtt nagyon ügyesen lehetne használni. Egy elégedett férfi szájánál csak az nagyobb, akié pont akkor szeretne elégedett lenni. Azonban ne aggódjon tudom, hogy nem örömlány, kém viszont bárkiből bármikor lehet. Mindenkivel vigyázok. *Ha a másik ezek után is azt hiszi, hogy az ágyas megjegyzés nem a kényelemnek szólt az meglepné. Amúgy meg nem csak fizetettként akarhatna a lepedői közé kerülni, de ő arra a módszerre sem célzott. Azonban egye fene hangosan is tisztázza! *
- Kényelmesek. *Se több se kevesebb. Ha viszont már több, akkor jönnek a szerelmi szálak*
- Sokan megfordulnak erre. Az idős szolgáló fia, az unokaöcséim is már plátói szerelmekkel telnek. Jár erre néhány kereskedő, némelyik szeret pletykálni. Saját vagy éppen mások választottjáról. Vannak gazdag látogatóink és hasonlók. Biztosan fog elcsípni pár történetet. *~Miért is jönne jól ki vele? ~*
- Nincs túl sok barátnője, megkockáztatom maximum talán egy lehet. Biztos vagyok benne, hogy tetszene neki egy másik független, dolgozó nő, aki látszólag engem is jól elvisel és tréfálkozik, de nem holmi folytonos szerelmi vagy családalapítási témákról. Ahogy észrevettem nem túl beszédes bennük.
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-11 13:17:17
Üzenet elküldve: 2022-08-11 13:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Megint lebuktam.
*Adja meg magát vidáman, mikor Dannek leesik, hogy csak tréfált az ágyat illetően. S ha már éppen jó hangulatukban vannak, a párnák esetében sem rest kíváncsiskodni.*
-Például mire?
*Teszi az ártatlant, bár akad pár elképzelése, mire utalhatott a tudós.
A laborban már csalódottan veszi tudomásul, hogy mégse fog hallani erről az izgalmasnak ígérkező kutatásról.*
-Pár órája még örömlány voltam, most meg már kém? Tehetséges lehetek, ha ilyen sűrűn váltogatom a szakmám...
*Egy kissé szarkasztikus pillantást ereszt meg Dan felé, de azért igyekszik nem magára venni a gyanúsítást, és hamar visszatérni a segítőkész hangulathoz, ami a lábmasszázshoz kell.*
-Ezt úgy mondja, mintha a maga ágyait akarnám.
*Húzza fel fél szemöldökét a válasz hallatán. Megint visszatérnek az örömlány témához?
De legalábbis a hűtlen férj témához mindenképp. Úgy tűnik, Dannek tényleg szánt szándéka a lehető legelrettentőbb képet festeni a bátyjáról, bármi legyen is az oka ennek.*
-Ha így kíván megvédeni attól, hogy a bátyja karjaiban kössek ki, nem kell aggódnia, nem szerepelt a terveim között... *biztosítja efelől a tudóst* -viszont ha nem erről a szerelmi kotyvaszról beszélt, akkor miről?
*A Saye-t illető kérdése után látja a pillanatnyi töprengést a férfi arcán, így már épp azon volna, hogy visszavonulót fúj, mert ezek szerint olyat kérdezett, ami érzékenyen érinti a tudóst, ám aztán Dan mégis megszólal, hogy elmesélje találkozásuk történetét, amit így megkönnyebbülten és figyelmesen hallgat végig.
Mikor a férfi megemlíti, hogy az ápolót is örömlánynak nézte, Tinából felszakad egy félmosoly kísérte szusszanás.*
~Szóval nem csak én érdemeltem ezt ki, remek.~
*De aztán hallgat tovább. Észreveszi, hogy a tudós egészen elszomorodik az elmesélt gondolatoktól, s ettől most először rokonszenvet, megértést kezd érezni a férfi irányába. Hiszen árad a szavaiból a szerelem, ez félreérthetetlen. Ez pedig ismét felszínre hozza a saját fájó emlékeit is, amitől egy pillanatra le kell hunynia a szemeit, és vennie kell pár mély lélegzetet, hogy megakadályozza az újabb könnyeket. Csak Dan utolsó megjegyzésére emeli vissza tekintetét a tudósra.*
-Valóban? Miből gondolja?
-Megint lebuktam.
*Adja meg magát vidáman, mikor Dannek leesik, hogy csak tréfált az ágyat illetően. S ha már éppen jó hangulatukban vannak, a párnák esetében sem rest kíváncsiskodni.*
-Például mire?
*Teszi az ártatlant, bár akad pár elképzelése, mire utalhatott a tudós.
A laborban már csalódottan veszi tudomásul, hogy mégse fog hallani erről az izgalmasnak ígérkező kutatásról.*
-Pár órája még örömlány voltam, most meg már kém? Tehetséges lehetek, ha ilyen sűrűn váltogatom a szakmám...
*Egy kissé szarkasztikus pillantást ereszt meg Dan felé, de azért igyekszik nem magára venni a gyanúsítást, és hamar visszatérni a segítőkész hangulathoz, ami a lábmasszázshoz kell.*
-Ezt úgy mondja, mintha a maga ágyait akarnám.
*Húzza fel fél szemöldökét a válasz hallatán. Megint visszatérnek az örömlány témához?
De legalábbis a hűtlen férj témához mindenképp. Úgy tűnik, Dannek tényleg szánt szándéka a lehető legelrettentőbb képet festeni a bátyjáról, bármi legyen is az oka ennek.*
-Ha így kíván megvédeni attól, hogy a bátyja karjaiban kössek ki, nem kell aggódnia, nem szerepelt a terveim között... *biztosítja efelől a tudóst* -viszont ha nem erről a szerelmi kotyvaszról beszélt, akkor miről?
*A Saye-t illető kérdése után látja a pillanatnyi töprengést a férfi arcán, így már épp azon volna, hogy visszavonulót fúj, mert ezek szerint olyat kérdezett, ami érzékenyen érinti a tudóst, ám aztán Dan mégis megszólal, hogy elmesélje találkozásuk történetét, amit így megkönnyebbülten és figyelmesen hallgat végig.
Mikor a férfi megemlíti, hogy az ápolót is örömlánynak nézte, Tinából felszakad egy félmosoly kísérte szusszanás.*
~Szóval nem csak én érdemeltem ezt ki, remek.~
*De aztán hallgat tovább. Észreveszi, hogy a tudós egészen elszomorodik az elmesélt gondolatoktól, s ettől most először rokonszenvet, megértést kezd érezni a férfi irányába. Hiszen árad a szavaiból a szerelem, ez félreérthetetlen. Ez pedig ismét felszínre hozza a saját fájó emlékeit is, amitől egy pillanatra le kell hunynia a szemeit, és vennie kell pár mély lélegzetet, hogy megakadályozza az újabb könnyeket. Csak Dan utolsó megjegyzésére emeli vissza tekintetét a tudósra.*
-Valóban? Miből gondolja?
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-11 00:13:45
Üzenet elküldve: 2022-08-11 00:13:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Az ágyat? Ez egy remek ágy, nekem is hasonló van...~*
- Maga szórakozik velem! *eszmél rá, de csak mosolyogni tud rajta. *
- Ezek amúgy a környék legjobb párnái, azt rebesgetik a nemes hölgyek annyira szeretik, hogy... sok mindenhez használják *De természetesen ő megint elfelejtette, hogy ez férfi pletyka. Azonban azt nem, hogy a munkájáról ne mondjon többet*
- A végén kiderül, hogy maga valami kém. Nem mondhatok én többet. *Nem is a beszéd vált érdekessé*
- Annál, csak 3 jobb ágyunk van. A bátyámét biztosan nem akarja, az enyém meg az enyém. Mindkettő. *Birtokló típus, nem adná oda senkinek. Az ágya nem, olyan, mint a testvére, hogy bárki jöhet azt vigye. Élvezze ki éjszaka! Most nem is rá célzott, de a másik ügyesen rakott össze egy sötét képet. Kicsit el is nyílik a férfi szája. ~Eszes~*
- Kimondhatja. A bátyám egy szajha, szegény nő nem is sejt semmit, de mikor elutazik, csak úgy jönnek a látogatók! Viszont ha azt hinné el kell, hogy mondjam nincs itt a házban semmilyen nagy szerelme. Ő, csak nem hűséges. Ez jár ahhoz, ha egy férfi úriembert játszik *mosolyodik el. Örül közben, hogy most nem olyan felforgató a masszázs. ~Bármit kérdezhetett volna és pont ez érdekli? Nem hittem volna, bár lehet én vagyok túl kotnyeles. Lehet idős ember helyett egy pletykás nagymamához hasonlítok inkább~*
- Den elhurcolt a polgárnegyedbe, hogy ő nem fog ápolni vagy a földszinten megtűrni. Saye ápoló, van egy saját szobája is a betegekhez. Mikor megláttam azt hittem, hogy a testvérem örömlányhoz költöztet be, mert egek ő gyönyörű! Azonban ez semmiség amellett, hogy nem tudom kiakasztani. Jó amikor a kikötözést... szóval egyszer megpofozott, de imádom azt az emléket. Úgy képes hergelni, mint soha senki és mégis aggódik értem. Gyengéd, okos, bátor és független. Van véleménye! Tudja ez milyen ritka? És ahogy veszekszik velem meg szinte már elhitette, hogy megakar mérgezni aztán, csak az agyamat húzta! És jobban kedvel engem, mint a testvéremet. Az első pillanattól, már akkor megfogott azzal, ahogy viccelődött velem. *A férfi arca a mese végére egészen szomorúvá válik. Tényleg bele van habarodva abba a nőbe. Ha csak szóba kerül minden más pozitív élményt elfelejt. Saye egy, olyan még számára reményteli dolog, ami minden mástól elvakítja*
- Kedvelné magát.
*~Az ágyat? Ez egy remek ágy, nekem is hasonló van...~*
- Maga szórakozik velem! *eszmél rá, de csak mosolyogni tud rajta. *
- Ezek amúgy a környék legjobb párnái, azt rebesgetik a nemes hölgyek annyira szeretik, hogy... sok mindenhez használják *De természetesen ő megint elfelejtette, hogy ez férfi pletyka. Azonban azt nem, hogy a munkájáról ne mondjon többet*
- A végén kiderül, hogy maga valami kém. Nem mondhatok én többet. *Nem is a beszéd vált érdekessé*
- Annál, csak 3 jobb ágyunk van. A bátyámét biztosan nem akarja, az enyém meg az enyém. Mindkettő. *Birtokló típus, nem adná oda senkinek. Az ágya nem, olyan, mint a testvére, hogy bárki jöhet azt vigye. Élvezze ki éjszaka! Most nem is rá célzott, de a másik ügyesen rakott össze egy sötét képet. Kicsit el is nyílik a férfi szája. ~Eszes~*
- Kimondhatja. A bátyám egy szajha, szegény nő nem is sejt semmit, de mikor elutazik, csak úgy jönnek a látogatók! Viszont ha azt hinné el kell, hogy mondjam nincs itt a házban semmilyen nagy szerelme. Ő, csak nem hűséges. Ez jár ahhoz, ha egy férfi úriembert játszik *mosolyodik el. Örül közben, hogy most nem olyan felforgató a masszázs. ~Bármit kérdezhetett volna és pont ez érdekli? Nem hittem volna, bár lehet én vagyok túl kotnyeles. Lehet idős ember helyett egy pletykás nagymamához hasonlítok inkább~*
- Den elhurcolt a polgárnegyedbe, hogy ő nem fog ápolni vagy a földszinten megtűrni. Saye ápoló, van egy saját szobája is a betegekhez. Mikor megláttam azt hittem, hogy a testvérem örömlányhoz költöztet be, mert egek ő gyönyörű! Azonban ez semmiség amellett, hogy nem tudom kiakasztani. Jó amikor a kikötözést... szóval egyszer megpofozott, de imádom azt az emléket. Úgy képes hergelni, mint soha senki és mégis aggódik értem. Gyengéd, okos, bátor és független. Van véleménye! Tudja ez milyen ritka? És ahogy veszekszik velem meg szinte már elhitette, hogy megakar mérgezni aztán, csak az agyamat húzta! És jobban kedvel engem, mint a testvéremet. Az első pillanattól, már akkor megfogott azzal, ahogy viccelődött velem. *A férfi arca a mese végére egészen szomorúvá válik. Tényleg bele van habarodva abba a nőbe. Ha csak szóba kerül minden más pozitív élményt elfelejt. Saye egy, olyan még számára reményteli dolog, ami minden mástól elvakítja*
- Kedvelné magát.
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-10 20:30:21
Üzenet elküldve: 2022-08-10 20:30:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Igyekszik tartani az álarcot magán, de ott bujkál a vidámság a szája sarkában, ahogy Dan szívből jövő nevetését hallja. Ám mikor a férfi felteszi a kérdését, nem bírja tovább, és most ő neveti el magát.*
-Természetesen maradhat. Ami viszont az ágyat illeti...
*Húzza még egy kicsit a tudóst játékosan. Nyilvánvalóan semmi kivetnivalója nincs az ággyal kapcsolatban.
Nem számított rá, de örül neki, hogy Dan mégis hajlandó tovább nyilatkozni a lejegyzett gondolatairól.*
-Hogyan tudja megfejteni a holdak titkát?
*Érdeklődik, hátha beszédes kedvében marad a férfi.
Még csak pár óra telhetett el első találkozásuk óta, de már másodjára kérnek egymás szavába vágva elnézést egymástól. Bár kétségtelen, hogy ez a mostani egészen más, mint amikor csak egyszerűen egymásba futottak a sarkon. Szerencsére a jelenlegi helyzet sem bomlasztja fel azt a már-már kifejezetten kellemes hangulatot, ami felépült közéjük, mióta nem mentek egymás agyára.*
-Én sem hiszem, hogy egyhamar el tudnék aludni. Tudja, az idegen környezet általában megvisel. Meg hát az az ágy...
*Feleli Dannek somolyogva, miközben tovább masszírozza a férfi lábát. Most azért igyekszik kevésbé élménydúsra fogni az izomlazítást...*
-Összes szerelmi kotyvaszt? Arra céloz, hogy a bátyja ebben a házban...
~...csalja a feleségét?~
*A kérdés végét nem mondja ki, így is lejjebb veszi a hangerejét, nehogy még valaki meghallja. Nem az ő tisztje senkinek se tudtára adni ezt az információt, akár igaz, akár hamis.*
-Elmeséli, hogyan ismerkedtek össze Saye-vel?
*Igazán érdekli, ki lehet ez a bizonyos hölgy, és hogy tényleg miért is nincs most ő itt, hogy kedvese lábát ápolgassa.*
*Igyekszik tartani az álarcot magán, de ott bujkál a vidámság a szája sarkában, ahogy Dan szívből jövő nevetését hallja. Ám mikor a férfi felteszi a kérdését, nem bírja tovább, és most ő neveti el magát.*
-Természetesen maradhat. Ami viszont az ágyat illeti...
*Húzza még egy kicsit a tudóst játékosan. Nyilvánvalóan semmi kivetnivalója nincs az ággyal kapcsolatban.
Nem számított rá, de örül neki, hogy Dan mégis hajlandó tovább nyilatkozni a lejegyzett gondolatairól.*
-Hogyan tudja megfejteni a holdak titkát?
*Érdeklődik, hátha beszédes kedvében marad a férfi.
Még csak pár óra telhetett el első találkozásuk óta, de már másodjára kérnek egymás szavába vágva elnézést egymástól. Bár kétségtelen, hogy ez a mostani egészen más, mint amikor csak egyszerűen egymásba futottak a sarkon. Szerencsére a jelenlegi helyzet sem bomlasztja fel azt a már-már kifejezetten kellemes hangulatot, ami felépült közéjük, mióta nem mentek egymás agyára.*
-Én sem hiszem, hogy egyhamar el tudnék aludni. Tudja, az idegen környezet általában megvisel. Meg hát az az ágy...
*Feleli Dannek somolyogva, miközben tovább masszírozza a férfi lábát. Most azért igyekszik kevésbé élménydúsra fogni az izomlazítást...*
-Összes szerelmi kotyvaszt? Arra céloz, hogy a bátyja ebben a házban...
~...csalja a feleségét?~
*A kérdés végét nem mondja ki, így is lejjebb veszi a hangerejét, nehogy még valaki meghallja. Nem az ő tisztje senkinek se tudtára adni ezt az információt, akár igaz, akár hamis.*
-Elmeséli, hogyan ismerkedtek össze Saye-vel?
*Igazán érdekli, ki lehet ez a bizonyos hölgy, és hogy tényleg miért is nincs most ő itt, hogy kedvese lábát ápolgassa.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-10 18:42:45
Üzenet elküldve: 2022-08-10 18:42:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dan teljes szívéből nevetni kezd a tökéletesen megformált tréfán a ronda szőnyegről és a sürgős nem tetsző tárgyak kicseréléséről. Azonban ismét feltámad benne a kényelmet adakozó figura*
- Akkor most maradjon a szőnyeg vagy sem? *Tényleg összezavarodott, tudós ő, de akkor is csak férfi. *
- Tudja a holdak elképesztő dolgokra képesek. Elvileg mágiaként is tanulható sok a hatása, de annyira távol van tőlünk, egy részem fel tőle, mégis megakarom fejteni minden titkát. Tudom, hogy sikerülni fog. Jó úton haladok és ha kell, hát megnézem egyszer mit is neveznek varázslatnak. Aztán megmagyarázom, legalábbis reméljük. *Az ember sok mindent remél és másra nem is gondol, ilyen az a pillanat is mikor teljesen nyugodtan engedi a másiknak, hogy az ölébe vegye a lábát. Aztán lám mi lesz abból is! Úgy sajnálkozik mindkettő, mint két kamasz gyermek. Azonban ezt csak később realizálja a férfi. *
- Persze, maradjon csak. Amúgy sem alszom korán. *~Sőt mire végez itt utána én még dolgozni is fogok~ gondolja magában, de ezt nyilván nem mondja ki. Éjjeli cirkálásait titokban tartja*
- Igen, Saye a kedvesem. Maga pedig biztosan kérdezni szeretne még, úgyhogy rajta! Valószínűleg úgy is látni fogja a ház összes szerelmi kotyvaszát.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dan teljes szívéből nevetni kezd a tökéletesen megformált tréfán a ronda szőnyegről és a sürgős nem tetsző tárgyak kicseréléséről. Azonban ismét feltámad benne a kényelmet adakozó figura*
- Akkor most maradjon a szőnyeg vagy sem? *Tényleg összezavarodott, tudós ő, de akkor is csak férfi. *
- Tudja a holdak elképesztő dolgokra képesek. Elvileg mágiaként is tanulható sok a hatása, de annyira távol van tőlünk, egy részem fel tőle, mégis megakarom fejteni minden titkát. Tudom, hogy sikerülni fog. Jó úton haladok és ha kell, hát megnézem egyszer mit is neveznek varázslatnak. Aztán megmagyarázom, legalábbis reméljük. *Az ember sok mindent remél és másra nem is gondol, ilyen az a pillanat is mikor teljesen nyugodtan engedi a másiknak, hogy az ölébe vegye a lábát. Aztán lám mi lesz abból is! Úgy sajnálkozik mindkettő, mint két kamasz gyermek. Azonban ezt csak később realizálja a férfi. *
- Persze, maradjon csak. Amúgy sem alszom korán. *~Sőt mire végez itt utána én még dolgozni is fogok~ gondolja magában, de ezt nyilván nem mondja ki. Éjjeli cirkálásait titokban tartja*
- Igen, Saye a kedvesem. Maga pedig biztosan kérdezni szeretne még, úgyhogy rajta! Valószínűleg úgy is látni fogja a ház összes szerelmi kotyvaszát.
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-10 13:39:37
Üzenet elküldve: 2022-08-10 13:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megkönnyebbült mosoly terül szét az arcán, mikor Dan vigyorogva hajtogatja, hogy márpedig az a szőnyeg igenis ronda. Egy tettetett fáradt sóhajjal vonja meg a vállát.*
-Jó, rendben, lebuktam. Láttam már szebbet. Mondtam is volna, hogy azonnal cseréljük le, de hát azt mondta, meg kell szokjam ezt.
*Újabb vállvonás.*
-Valószínűleg inkább ezzel biztosítják be, hogy ne legyenek kidobva, nem?
*Kuncog - igen, megint - egy sort a tudós megjegyzésén a bútorok súlyáról.
Azt előre gondolta, hogy Dan nem fogja vele azonnal közölni, pontosan mi áll azokon a papírokon, és ezt az elképzelését meg is erősítik a férfi első szavai. Bár meglepetéssel szolgál Tina számára, hogy valamennyi részletet mégiscsak elárul neki a tudós.*
-A fájdalom és a holdak között?
*Kérdez vissza, jóllehet Dan épp most zárta le a témát azzal, hogy nem mondhat többet. De akkor minek csigázza így fel a lány kíváncsiságát...??
A sámli mellett guggolva persze már teljesen más dolgokon jár az agya, miközben a tudóst figyeli, ahogy vetkőzik, majd leül a fotelbe. Ilyesfajta élményben túl régen volt már része, így, habár ő maga állította, hogy közömbös lesz a dolog iránt, mégis végigfut a testén egy elfeledettnek hitt, jóleső borzongás. Amint azonban feleszmél a pillanatnyi kábulatból, a bizsergető érzés helyét újra átveszi az üresség, s ujjai szinte robotszerűen siklanak ismét a gyűrűjére, miközben figyelmét a tárolóra fordítja.*
~Ezt fejezd be, de nagyon gyorsan...!~
*Utasítja magát gondolatban, s valóban, egy ideig sikerül is értelmesen a feladatára koncentrálnia. Mivel úgy néz ki, tényleg masszíroznia kell a férfi lábát, átül a fotelből, ahova az imént helyezkedett le, a sámlira.*
-Ha nem bánja, az ölembe rakom a lábát, úgy könnyebb lesz masszírozni.
*És ha a tudós nem ellenkezik, végtelen óvatossággal segít a fájós végtagot saját combjain elhelyezni - ehhez mindenesetre kicsit feljebb húzza a szoknyáját, mert nem akarja, hogy a főzet esetleg rácsöpögjön. Utána a borogatásért nyúl. Ahogy Dan vázolja a teendőket, úgy is tesz - belemártja a rongyot a vízbe, kicsavarja, majd a férfi bokájánál kezdve nekiáll a gyógynövényes lé eldolgozásának. Gyengéden masszírozza az izmokat, teljes figyelmével a feladatára összpontosít, így nem veszi észre, ahogy a tudós a fotelbe markol az élvezettől.
Mivel a masszázs közben nem beszélgetnek, és Dan is erőt vesz magán, hogy ne adjon ki semmilyen hangot, így békésen, gondolataiba merülve halad lassan a férfi lábán egyre feljebb és feljebb, míg végül elér a combtő közelébe. Valószínűleg itt találja meg azt a pontot, ahol Dan nem bírja tovább, és egy nyögés kíséretében egy nevet sóhajt... Erre már Tina is felkapja a fejét, tekintetét végigjáratja a férfin, akin most először veszi észre, hogy az élvezettől szinte kábult állapotban van, és a fotelt szorongatja.*
-Oh, én sajn...
*Kapja el a kezeit a tudós combjáról rémülten, és állna is neki elnézést kérni, hogy - valószínűleg - túl messzire kalandozott a kezeivel, mikor is Dan feleszmél, és belé fojtva a szót ő kér bocsánatot. Mikor egy kicsit sikerül a szíve heves dobogását csillapítania, megrázza a fejét az ajánlatra. Semmi kedve egyedül maradni, úgy ugyanis túl nagy az esélye, hogy a fájó emlékek újra megrohamozzák.*
-Köszönöm, de jól vagyok így. Ha nem zavarja önt a társaságom, inkább maradnék. Különben sincs még késő éjjel talán...
*Legalábbis ha jól érzékeli az idő múlását, talán még sötétedni se kezdett el odakint, így elvileg még a munkája is ahhoz köti, hogy Dannel maradjon. Így a férfi lábát se engedi még le az öléből, hacsak amaz feltétlenül le nem akarja venni onnan. Amennyiben Dan nyugton marad, úgy újrakezdi a masszírozást, ezúttal szigorúan a férfi alsó lábszárán maradva.*
-Saye, ő... a kedvese?
*Kérdi halkan, bár a választ sejteni véli, és nem tudja, ebben a témában mennyire nyitott a tudós.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megkönnyebbült mosoly terül szét az arcán, mikor Dan vigyorogva hajtogatja, hogy márpedig az a szőnyeg igenis ronda. Egy tettetett fáradt sóhajjal vonja meg a vállát.*
-Jó, rendben, lebuktam. Láttam már szebbet. Mondtam is volna, hogy azonnal cseréljük le, de hát azt mondta, meg kell szokjam ezt.
*Újabb vállvonás.*
-Valószínűleg inkább ezzel biztosítják be, hogy ne legyenek kidobva, nem?
*Kuncog - igen, megint - egy sort a tudós megjegyzésén a bútorok súlyáról.
Azt előre gondolta, hogy Dan nem fogja vele azonnal közölni, pontosan mi áll azokon a papírokon, és ezt az elképzelését meg is erősítik a férfi első szavai. Bár meglepetéssel szolgál Tina számára, hogy valamennyi részletet mégiscsak elárul neki a tudós.*
-A fájdalom és a holdak között?
*Kérdez vissza, jóllehet Dan épp most zárta le a témát azzal, hogy nem mondhat többet. De akkor minek csigázza így fel a lány kíváncsiságát...??
A sámli mellett guggolva persze már teljesen más dolgokon jár az agya, miközben a tudóst figyeli, ahogy vetkőzik, majd leül a fotelbe. Ilyesfajta élményben túl régen volt már része, így, habár ő maga állította, hogy közömbös lesz a dolog iránt, mégis végigfut a testén egy elfeledettnek hitt, jóleső borzongás. Amint azonban feleszmél a pillanatnyi kábulatból, a bizsergető érzés helyét újra átveszi az üresség, s ujjai szinte robotszerűen siklanak ismét a gyűrűjére, miközben figyelmét a tárolóra fordítja.*
~Ezt fejezd be, de nagyon gyorsan...!~
*Utasítja magát gondolatban, s valóban, egy ideig sikerül is értelmesen a feladatára koncentrálnia. Mivel úgy néz ki, tényleg masszíroznia kell a férfi lábát, átül a fotelből, ahova az imént helyezkedett le, a sámlira.*
-Ha nem bánja, az ölembe rakom a lábát, úgy könnyebb lesz masszírozni.
*És ha a tudós nem ellenkezik, végtelen óvatossággal segít a fájós végtagot saját combjain elhelyezni - ehhez mindenesetre kicsit feljebb húzza a szoknyáját, mert nem akarja, hogy a főzet esetleg rácsöpögjön. Utána a borogatásért nyúl. Ahogy Dan vázolja a teendőket, úgy is tesz - belemártja a rongyot a vízbe, kicsavarja, majd a férfi bokájánál kezdve nekiáll a gyógynövényes lé eldolgozásának. Gyengéden masszírozza az izmokat, teljes figyelmével a feladatára összpontosít, így nem veszi észre, ahogy a tudós a fotelbe markol az élvezettől.
Mivel a masszázs közben nem beszélgetnek, és Dan is erőt vesz magán, hogy ne adjon ki semmilyen hangot, így békésen, gondolataiba merülve halad lassan a férfi lábán egyre feljebb és feljebb, míg végül elér a combtő közelébe. Valószínűleg itt találja meg azt a pontot, ahol Dan nem bírja tovább, és egy nyögés kíséretében egy nevet sóhajt... Erre már Tina is felkapja a fejét, tekintetét végigjáratja a férfin, akin most először veszi észre, hogy az élvezettől szinte kábult állapotban van, és a fotelt szorongatja.*
-Oh, én sajn...
*Kapja el a kezeit a tudós combjáról rémülten, és állna is neki elnézést kérni, hogy - valószínűleg - túl messzire kalandozott a kezeivel, mikor is Dan feleszmél, és belé fojtva a szót ő kér bocsánatot. Mikor egy kicsit sikerül a szíve heves dobogását csillapítania, megrázza a fejét az ajánlatra. Semmi kedve egyedül maradni, úgy ugyanis túl nagy az esélye, hogy a fájó emlékek újra megrohamozzák.*
-Köszönöm, de jól vagyok így. Ha nem zavarja önt a társaságom, inkább maradnék. Különben sincs még késő éjjel talán...
*Legalábbis ha jól érzékeli az idő múlását, talán még sötétedni se kezdett el odakint, így elvileg még a munkája is ahhoz köti, hogy Dannel maradjon. Így a férfi lábát se engedi még le az öléből, hacsak amaz feltétlenül le nem akarja venni onnan. Amennyiben Dan nyugton marad, úgy újrakezdi a masszírozást, ezúttal szigorúan a férfi alsó lábszárán maradva.*
-Saye, ő... a kedvese?
*Kérdi halkan, bár a választ sejteni véli, és nem tudja, ebben a témában mennyire nyitott a tudós.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-09 23:10:11
Üzenet elküldve: 2022-08-09 23:10:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Surranók //
*Az épület amit egy kisebb kutyaglás után megpillant igazán megérte a fáradtságot. Egy két emeletes igazi kúria az, ami a szeme előtt pihen. ~Bedeszkázott ablakok. Tehát azokat a szobákat nem használják, ott könnyű lehet bejutni, talán csak lomokat tárolnak ott, vagy csak simán zárva tartják az ajtókat hogy ne fújjon be a szél és ne szökjön ki a meleg. Az oldalsó szárnyak jobbára elhagyatottak lehetnek. Hmm. Jó portyának tűnik de az a hülye kerítés egész pofás.~ Ekkor morranhatnak rá az ebek a tündérre. Ravaynort nem olyan fából faragták aki megijed egy kis kutyaugatástól, mert hát jóformán ugye ezidáig semmi rosszat nem tett, de azért nem ostoba. Az árnyék pedig bizony megindul az ablak felé. Mérlegeli a lehetőségeit, s visszább bújik a fa mögé, azonban a batyujában elkezd matatni, a párnapi élelemből keres valami kolbászféleséget, hogy odadobja a kutyáknak. Nagyon fontos információt tudna meg ezzel, mégpedig hogy egy kis finom falattal el lehet-e terelni a kutyák figyelmét. Ha igen akkor nyert ügyük van, ha nem, akkor mást kell kitalálnia. A szükségesnél azonban jobban nem akarja magára hívni a figyelmet.*
*Az épület amit egy kisebb kutyaglás után megpillant igazán megérte a fáradtságot. Egy két emeletes igazi kúria az, ami a szeme előtt pihen. ~Bedeszkázott ablakok. Tehát azokat a szobákat nem használják, ott könnyű lehet bejutni, talán csak lomokat tárolnak ott, vagy csak simán zárva tartják az ajtókat hogy ne fújjon be a szél és ne szökjön ki a meleg. Az oldalsó szárnyak jobbára elhagyatottak lehetnek. Hmm. Jó portyának tűnik de az a hülye kerítés egész pofás.~ Ekkor morranhatnak rá az ebek a tündérre. Ravaynort nem olyan fából faragták aki megijed egy kis kutyaugatástól, mert hát jóformán ugye ezidáig semmi rosszat nem tett, de azért nem ostoba. Az árnyék pedig bizony megindul az ablak felé. Mérlegeli a lehetőségeit, s visszább bújik a fa mögé, azonban a batyujában elkezd matatni, a párnapi élelemből keres valami kolbászféleséget, hogy odadobja a kutyáknak. Nagyon fontos információt tudna meg ezzel, mégpedig hogy egy kis finom falattal el lehet-e terelni a kutyák figyelmét. Ha igen akkor nyert ügyük van, ha nem, akkor mást kell kitalálnia. A szükségesnél azonban jobban nem akarja magára hívni a figyelmet.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-09 22:26:20
Üzenet elküldve: 2022-08-09 22:26:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Tetszik neki a szőnyeg? ~*
- Komolyan mondja? Ugyanazt látjuk? Ez a cucc ronda! Nagybetűsen ronda *magyarázza széles mosollyal az arcán*
- Azért örülök, hogy nem kell kipróbálnunk a szolgáló fia mennyit képes megemelni. Ezeket a cuccokat úgy tervezik, hogy kinyírják az embert mielőtt kidobná. * Meg is böki a szekrényt jobb kezével. Következő érdekesebbnek ígérkező diskurzusuk már a féltett kincsei egyikéről szól vagy szólhatna*
- Nincs hozzá köze, de ezt pont elmondhatom. A csonttörésem gyógyulását elemzem. Illetve a hatásait. Meg mindent, amit lehet. Bolond lennék kihagyni ilyen csodálatos kutatási lehetőséget, a visszahozott lapok között van egy nagyon érdekes napló is a külső seb változásairól. Jó részletes! Oh és hihetetlen, de kapcsolatot találtam az emberi fájdalomérzetet és a holdak között! Nem is mondhatok többet. *Na meg a borogatás is vár rájuk. Ahol ő könnyedén vetkőzni is kezd, végül is megbeszélték, elviselt látvány . Arra azért nem számított hogy pont elég terveznek guggolni közben, de addigra már bőven cselekvés alatt van. ~Szétnyílt az ajka~ fedezi fel a látványt aztán elmosolyodik a torokköszörülésre. Tudja ő, hogy ez nem a pont mutatós szőrzetének szólt. *
- Mindenhol. Eltört a csontom, noha már majdnem gyógyult állapotban van, de keveset volt használva, a kötelező erőltetés megviseli az ellustult izmokat is. A rongyot bele kell meríteni a vízbe, kicsit csavarja ki és dolgozza bele a bal lábamba óvatosan, mintha átmosná vele, ez majd ellazítja és csökkenti a fájdalmat. A masszázs része azért kell, mert segíti a felépülést. Üljön csak le addig! Nem végzünk hamar. *És könnyen sem, ugyanis a masszázsnál Dan a legjobbakat képes átélni, legalábbis mostanában. Persze az árbóca nem áll fel tőle, de hatással van rá. Hiszen nincs is jobb, mint a fájó pontok megkönnyebbítése. Próbál hát semmilyen hangot sem kiadni, de ehhez a fotelbe kell markolnia. Aztán biztosan lesz egy pont ahol elégedetten felnyög. Le is hunyja a szemét és önkéntelenül csúsznak ki az ajkán a szavak*
- Oh Saye! *Hamar ráébred azonban, hogy ez nem a szíve választotta*
- Basszus sajnálom! Megszokás, nem szexualizáltam magát esküszöm és nem is ezért ültettem ide... *mély levegőt vesz*
- Azt hiszem elég lesz. Ha gondolja maradjon kicsit egyedül.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Tetszik neki a szőnyeg? ~*
- Komolyan mondja? Ugyanazt látjuk? Ez a cucc ronda! Nagybetűsen ronda *magyarázza széles mosollyal az arcán*
- Azért örülök, hogy nem kell kipróbálnunk a szolgáló fia mennyit képes megemelni. Ezeket a cuccokat úgy tervezik, hogy kinyírják az embert mielőtt kidobná. * Meg is böki a szekrényt jobb kezével. Következő érdekesebbnek ígérkező diskurzusuk már a féltett kincsei egyikéről szól vagy szólhatna*
- Nincs hozzá köze, de ezt pont elmondhatom. A csonttörésem gyógyulását elemzem. Illetve a hatásait. Meg mindent, amit lehet. Bolond lennék kihagyni ilyen csodálatos kutatási lehetőséget, a visszahozott lapok között van egy nagyon érdekes napló is a külső seb változásairól. Jó részletes! Oh és hihetetlen, de kapcsolatot találtam az emberi fájdalomérzetet és a holdak között! Nem is mondhatok többet. *Na meg a borogatás is vár rájuk. Ahol ő könnyedén vetkőzni is kezd, végül is megbeszélték, elviselt látvány . Arra azért nem számított hogy pont elég terveznek guggolni közben, de addigra már bőven cselekvés alatt van. ~Szétnyílt az ajka~ fedezi fel a látványt aztán elmosolyodik a torokköszörülésre. Tudja ő, hogy ez nem a pont mutatós szőrzetének szólt. *
- Mindenhol. Eltört a csontom, noha már majdnem gyógyult állapotban van, de keveset volt használva, a kötelező erőltetés megviseli az ellustult izmokat is. A rongyot bele kell meríteni a vízbe, kicsit csavarja ki és dolgozza bele a bal lábamba óvatosan, mintha átmosná vele, ez majd ellazítja és csökkenti a fájdalmat. A masszázs része azért kell, mert segíti a felépülést. Üljön csak le addig! Nem végzünk hamar. *És könnyen sem, ugyanis a masszázsnál Dan a legjobbakat képes átélni, legalábbis mostanában. Persze az árbóca nem áll fel tőle, de hatással van rá. Hiszen nincs is jobb, mint a fájó pontok megkönnyebbítése. Próbál hát semmilyen hangot sem kiadni, de ehhez a fotelbe kell markolnia. Aztán biztosan lesz egy pont ahol elégedetten felnyög. Le is hunyja a szemét és önkéntelenül csúsznak ki az ajkán a szavak*
- Oh Saye! *Hamar ráébred azonban, hogy ez nem a szíve választotta*
- Basszus sajnálom! Megszokás, nem szexualizáltam magát esküszöm és nem is ezért ültettem ide... *mély levegőt vesz*
- Azt hiszem elég lesz. Ha gondolja maradjon kicsit egyedül.
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-08 21:39:34
Üzenet elküldve: 2022-08-08 21:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Dren nem most kezdte a szakmát. Egyszer igazi nagykutyák megbeszélésén is ott volt. Mindenki csúnyán nézett rá, ő meg megette az összes süteményt azzal a fura lánnyal akinek baj volt a fejében. Az egy szép emlék. Persze amit most csinál inkább a sok menekülésnek köszönheti mikor okkal vagy ok nélkül el akarták kapni és másznia kellett mindenen. Ügyesen átlendül a kerítésen. Követi őt a kis szőrös izé is csak más úton és a kutya elkezd nyüszíteni. Erre a gyerek elkezdi hangosan csitítani az ebet mire ő mindkettő.*
-Maradjatok már csendben!
*Ha a bentiek még nem hallották meg őket és a zsákmány mindig a helyén van akkor kelletlenül kell elfogadnia, hogy neki kell érte mennie. Őszintén szólva nem biztos benne, hogy nem egy csel áldozata lenne most. A másik betanította a kutyáját, hogy neki ki kelljen mennie és biztos távolból nézhesse ahogy mások dolgoznak helyette. Tökéletesen elképzelhető. De nincs mit csinálni. Idejük sincs alaposabban átbeszélni a dolgot, most sajnos cselekedni kell és Dren az, aki kockáztatja a bőrét. Amennyire tud lelapul, de csak úgy, hogy tudjon sietősen haladni és igyekezve árnyékban maradva megindul az ablak irányába.*
//Dren és Ruuno//
*Dren nem most kezdte a szakmát. Egyszer igazi nagykutyák megbeszélésén is ott volt. Mindenki csúnyán nézett rá, ő meg megette az összes süteményt azzal a fura lánnyal akinek baj volt a fejében. Az egy szép emlék. Persze amit most csinál inkább a sok menekülésnek köszönheti mikor okkal vagy ok nélkül el akarták kapni és másznia kellett mindenen. Ügyesen átlendül a kerítésen. Követi őt a kis szőrös izé is csak más úton és a kutya elkezd nyüszíteni. Erre a gyerek elkezdi hangosan csitítani az ebet mire ő mindkettő.*
-Maradjatok már csendben!
*Ha a bentiek még nem hallották meg őket és a zsákmány mindig a helyén van akkor kelletlenül kell elfogadnia, hogy neki kell érte mennie. Őszintén szólva nem biztos benne, hogy nem egy csel áldozata lenne most. A másik betanította a kutyáját, hogy neki ki kelljen mennie és biztos távolból nézhesse ahogy mások dolgoznak helyette. Tökéletesen elképzelhető. De nincs mit csinálni. Idejük sincs alaposabban átbeszélni a dolgot, most sajnos cselekedni kell és Dren az, aki kockáztatja a bőrét. Amennyire tud lelapul, de csak úgy, hogy tudjon sietősen haladni és igyekezve árnyékban maradva megindul az ablak irányába.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-08 19:49:50
Üzenet elküldve: 2022-08-08 19:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Több helyen is megvizsgálja a kerítést, utat keresve a bejutáshoz, s ha Dren bemászna az udvarra, akkor ő is ott igyekszik átjutni. Ám elég esélytelennek ígérkezik a dolog, úgyhogy azt hamar föladja. Fölfedezi azonban, hogy kiáll az egyik léc ott, s mikor megpróbálja benyomni, sikerrel jár. Meglazít még egyet, majd a kettő között valahogy átpréseli magát. Igen ám, de Felhő erre máris "sírni" kezd, mert ő is át akar jutni a másik kettőhöz. Ruuno aggódva les a párkány felé, aztán meg a kutyára, a fejét törve. Tartsa neki a léceket, hogy ő is átjöhessen, vagy próbálja elhallgattatni?*
- Felhő! Csönd! Csöndben legyél! - *Szól rá a kutyára, dobbantva felé. Az elképzelése szerint pisszegve teszi mindezt, ám valójában még mindig eléggé képtelen a halk beszédre, úgyhogy legalábbis beszélgető hangerővel inti az ebet.
Végül abban az esetben, ha Dren már amúgy is beljebb van, úgy dönt, hogy biztosabb, ha ő visszamászik. Bár tart tőle, hogy a férfi így majd nem akarja velük megosztani a szerzeményt, de bent ragadni sem akar, ha hirtelen jönnének ki rájuk, Felhő meg ellehetetleníti, hogy észrevétlenek maradjanak.
Morcosan visszamegy hát ahogy bejött és elég csúnyán néz a kutyára. Aztán hogy segítőkészségét jelezze, közel áll a kerítéshez és ha Dren felé pillantana, fölfelé nyújtja a kezeit, hogy jelezze, hogy ő bizony kész átvenni a süteményt, ha a férfi idehozza neki.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.08 19:51:26
//Dren és Ruuno//
*Több helyen is megvizsgálja a kerítést, utat keresve a bejutáshoz, s ha Dren bemászna az udvarra, akkor ő is ott igyekszik átjutni. Ám elég esélytelennek ígérkezik a dolog, úgyhogy azt hamar föladja. Fölfedezi azonban, hogy kiáll az egyik léc ott, s mikor megpróbálja benyomni, sikerrel jár. Meglazít még egyet, majd a kettő között valahogy átpréseli magát. Igen ám, de Felhő erre máris "sírni" kezd, mert ő is át akar jutni a másik kettőhöz. Ruuno aggódva les a párkány felé, aztán meg a kutyára, a fejét törve. Tartsa neki a léceket, hogy ő is átjöhessen, vagy próbálja elhallgattatni?*
- Felhő! Csönd! Csöndben legyél! - *Szól rá a kutyára, dobbantva felé. Az elképzelése szerint pisszegve teszi mindezt, ám valójában még mindig eléggé képtelen a halk beszédre, úgyhogy legalábbis beszélgető hangerővel inti az ebet.
Végül abban az esetben, ha Dren már amúgy is beljebb van, úgy dönt, hogy biztosabb, ha ő visszamászik. Bár tart tőle, hogy a férfi így majd nem akarja velük megosztani a szerzeményt, de bent ragadni sem akar, ha hirtelen jönnének ki rájuk, Felhő meg ellehetetleníti, hogy észrevétlenek maradjanak.
Morcosan visszamegy hát ahogy bejött és elég csúnyán néz a kutyára. Aztán hogy segítőkészségét jelezze, közel áll a kerítéshez és ha Dren felé pillantana, fölfelé nyújtja a kezeit, hogy jelezze, hogy ő bizony kész átvenni a süteményt, ha a férfi idehozza neki.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.08 19:51:26
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-05 14:06:36
Üzenet elküldve: 2022-08-05 14:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy kimondja a kérdést, szinte már hallja is a fülében a megrovó választ, hogy miért kérdez rá ennyire egyértelmű dolgokra. Amit azonban végül feleletként kap, egy pillanatra meghökkenti.*
-És ehhez szíve hölgyének nem is volt semmi hozzáfűznivalója?
*Mivel nemrég lett felvilágosítva arról, hogy a tudós szíve már másé, nagyon is érdekelni kezdi a téma, mit szólhatott az a bizonyos nő a másik két menyasszonyhoz. Persze Dan hamar lelövi a poént, és felfedi, hogy valójában tényleg csak egy egyszerű rablásról volt szó.*
-Áh. Azért egy picit túlzásba vitték. Megverni valakit egy dolog, eltörni a lábát... Az egy fokkal komolyabb. Nagyon nem akarhatták, hogy utánuk menjen.
*Esik gondolkodóba, bár mivel nem volt ott és nem is lát a rablók fejébe, nem tudja eldönteni, hogy tényleg ennyire el akarták-e intézni Dant, vagy csak véletlenül sikerült túl erősre az a helybenhagyás. Ez talán soha nem fog már kiderülni...*
-Ez esetben jobb lesz, ha nem bosszant fel.
*Ereszt meg egy sokatmondó pillantást a vigyorgó férfi felé. Persze csak viccel, ezt észre is veheti a tudós, ha elég alaposan megfigyeli a lány árulkodó szemeit, ám akkor se esik kétségbe, ha Dan véletlenül komolyan venné őt, meg az átlátszó fenyegetőzését.
Nem gondolta, hogy ekkora megtorpanást fog okozni az, hogy nem állt neki azonnal kipakolni a holmijait. Az új bútorok ötletére megadóan emeli fel a kezeit.*
-Szó sincs arról, hogy valami nem tetszene, nincs szükség új szekrényre, *közben leengedi kezeit, és az egyikkel a rondának titulált szőnyegre mutat* -még ez is tetszik. Csak gondoltam, ráérek még ezzel, az ön lábának leápolása után.
*Elvégre ennyit már csak kibírnak a ruhák. Ha valami még nem gyűrődött volna össze a batyuban, azt már nem ez a pár óra fogja megmenteni.*
-Remek, hisz épp ezt kértem én is az imént. Intézze csak a... "dolgait", míg én elkészítem a borogatást.
*Ő aztán nem aggódik a hosszok miatt. Ezen a ponton azonban még nem tudja, hogy Dannek esze ágában sincs ráhagyni a főzet elkészítését, így nagyon is tettrekészen utasítgatja a férfit.
A visszakérdezésre csak bólint egyet, nem ismétli meg önmagát, de azért magában reménykedik, hogy a tudós végül a párna használatába ment bele ennyire könnyen, nem annak mellőzésébe... vagy pont, hogy utóbbi lenne a jobb...?*
-Hmm, mégse szeretné, hogy én készítsem el a főzetet?
*Mivel egész eddig úgy hitte, ez rá hárul, most igencsak meglepi, hogy Dan mindenáron kínozni akarja saját lábát az össze-vissza mászkálással a laborban. Érti ő, hogy itt olyan dolgok vannak, amikhez laikusként jobb, ha hozzá se nyúl, na de egy tűzhely, egy kis víz, és a már amúgy is a kezében fogott virágok csak nem tartoznak ebbe a körbe. Ám mit van mit tenni, Dan visszaveszi az irányítást, így odaadja neki a csokrot, hadd álljon neki a főzésnek, addig is tesz pár lépést, hogy körülnézzen a laborban.
Már épp hozzáérne egy üvegcséhez, mikor a tudós végez a főzés előkészületeivel, és szigorúan rászól, hogy ne nyúljon semmihez. Erre azonnal visszakapja a kezét maga mellé, mintha semmit nem is akart volna csinálni, és Dan felé fordul, hogy végignézze, ahogy a férfi a könyvek mentén haladva előhalássza a gyógynövényes példányt.
Megköszöni, mikor kézhez kapja a könyvet, ám nem lapoz bele egyből. Inkább ő is végigjáratja tekintetét a tengernyi másik olvasnivalón a fal mentén, míg Dan a rongy után kutat. Hátha akad ott valami más izgalmas is...
Közben látja, hogy a tudóst elkapja a szenvedély a dolgai iránt, ebbe nem is akar beleszólni, de csak előtör a kíváncsisága, mikor a férfi valamit irkálni kezd.*
-Az mi?
*Érdeklődik a papírnyi jegyzetről, miközben Dan mögé lép, hogy elcsíphessen pár szót. De nem meri elnyújtani a leskelődést, elvégre pár perce ígérte meg, hogy magánügyekbe nem fog beleolvasni. Csak ha egyszer már annyira kelleti magát az a szabadon hagyott lap...
Mikor a főzet, valamint a borogatás elkészült, leteszi a gyógynövényes könyvet a kezéből szintén a fotelek mellé - még mindig nem olvasott bele - és a kis tárolóhoz lép, hogy átvigye azt is a rendelt helyre. Leguggol a sámlihoz, úgy rakja le rá a kis csomagot.*
-Maga is kelleni fog a boroga...
*Torkán akad a szó, mikor Dan felé pillant, és szó szerint szembe találja magát az éppen vetkőző férfi fedetlen hasával. Bár úgy volt vele, hogy nem fog zavarba jönni a látványtól, azért tényleg nem gondolta komolyan, hogy a nagyjából fél órás ismeretség után a férfi valóban letolja előtte a nadrágját. A jelenet láttán egy kicsit nyitva is felejti ajkait, de amint a tudós elindul a fotelek felé, észreveszi magát, megköszörüli a torkát és kényszeríti magát, hogy újra a sámlin heverő tárolóra koncentráljon.*
-Nos... ümmm, hol fáj?
*Ha Dan válaszként megmutatja, hol kell ráhelyezni lábára a borogatást, akkor odarakja a kívánt helyre, majd ha nincs egyéb teendője, a másik fotelbe ül, és felveszi magához a gyógynövényes könyvet, hogy végre abba is belenézhessen. Legalább eltereli a szemei figyelmét a némileg izgalmasabb látványról. Azért nem sokáig bírja megszólalás nélkül.*
-Esetleg hozzak valamit enni, inni... írni? Vagy kell masszírozni is a lábát?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy kimondja a kérdést, szinte már hallja is a fülében a megrovó választ, hogy miért kérdez rá ennyire egyértelmű dolgokra. Amit azonban végül feleletként kap, egy pillanatra meghökkenti.*
-És ehhez szíve hölgyének nem is volt semmi hozzáfűznivalója?
*Mivel nemrég lett felvilágosítva arról, hogy a tudós szíve már másé, nagyon is érdekelni kezdi a téma, mit szólhatott az a bizonyos nő a másik két menyasszonyhoz. Persze Dan hamar lelövi a poént, és felfedi, hogy valójában tényleg csak egy egyszerű rablásról volt szó.*
-Áh. Azért egy picit túlzásba vitték. Megverni valakit egy dolog, eltörni a lábát... Az egy fokkal komolyabb. Nagyon nem akarhatták, hogy utánuk menjen.
*Esik gondolkodóba, bár mivel nem volt ott és nem is lát a rablók fejébe, nem tudja eldönteni, hogy tényleg ennyire el akarták-e intézni Dant, vagy csak véletlenül sikerült túl erősre az a helybenhagyás. Ez talán soha nem fog már kiderülni...*
-Ez esetben jobb lesz, ha nem bosszant fel.
*Ereszt meg egy sokatmondó pillantást a vigyorgó férfi felé. Persze csak viccel, ezt észre is veheti a tudós, ha elég alaposan megfigyeli a lány árulkodó szemeit, ám akkor se esik kétségbe, ha Dan véletlenül komolyan venné őt, meg az átlátszó fenyegetőzését.
Nem gondolta, hogy ekkora megtorpanást fog okozni az, hogy nem állt neki azonnal kipakolni a holmijait. Az új bútorok ötletére megadóan emeli fel a kezeit.*
-Szó sincs arról, hogy valami nem tetszene, nincs szükség új szekrényre, *közben leengedi kezeit, és az egyikkel a rondának titulált szőnyegre mutat* -még ez is tetszik. Csak gondoltam, ráérek még ezzel, az ön lábának leápolása után.
*Elvégre ennyit már csak kibírnak a ruhák. Ha valami még nem gyűrődött volna össze a batyuban, azt már nem ez a pár óra fogja megmenteni.*
-Remek, hisz épp ezt kértem én is az imént. Intézze csak a... "dolgait", míg én elkészítem a borogatást.
*Ő aztán nem aggódik a hosszok miatt. Ezen a ponton azonban még nem tudja, hogy Dannek esze ágában sincs ráhagyni a főzet elkészítését, így nagyon is tettrekészen utasítgatja a férfit.
A visszakérdezésre csak bólint egyet, nem ismétli meg önmagát, de azért magában reménykedik, hogy a tudós végül a párna használatába ment bele ennyire könnyen, nem annak mellőzésébe... vagy pont, hogy utóbbi lenne a jobb...?*
-Hmm, mégse szeretné, hogy én készítsem el a főzetet?
*Mivel egész eddig úgy hitte, ez rá hárul, most igencsak meglepi, hogy Dan mindenáron kínozni akarja saját lábát az össze-vissza mászkálással a laborban. Érti ő, hogy itt olyan dolgok vannak, amikhez laikusként jobb, ha hozzá se nyúl, na de egy tűzhely, egy kis víz, és a már amúgy is a kezében fogott virágok csak nem tartoznak ebbe a körbe. Ám mit van mit tenni, Dan visszaveszi az irányítást, így odaadja neki a csokrot, hadd álljon neki a főzésnek, addig is tesz pár lépést, hogy körülnézzen a laborban.
Már épp hozzáérne egy üvegcséhez, mikor a tudós végez a főzés előkészületeivel, és szigorúan rászól, hogy ne nyúljon semmihez. Erre azonnal visszakapja a kezét maga mellé, mintha semmit nem is akart volna csinálni, és Dan felé fordul, hogy végignézze, ahogy a férfi a könyvek mentén haladva előhalássza a gyógynövényes példányt.
Megköszöni, mikor kézhez kapja a könyvet, ám nem lapoz bele egyből. Inkább ő is végigjáratja tekintetét a tengernyi másik olvasnivalón a fal mentén, míg Dan a rongy után kutat. Hátha akad ott valami más izgalmas is...
Közben látja, hogy a tudóst elkapja a szenvedély a dolgai iránt, ebbe nem is akar beleszólni, de csak előtör a kíváncsisága, mikor a férfi valamit irkálni kezd.*
-Az mi?
*Érdeklődik a papírnyi jegyzetről, miközben Dan mögé lép, hogy elcsíphessen pár szót. De nem meri elnyújtani a leskelődést, elvégre pár perce ígérte meg, hogy magánügyekbe nem fog beleolvasni. Csak ha egyszer már annyira kelleti magát az a szabadon hagyott lap...
Mikor a főzet, valamint a borogatás elkészült, leteszi a gyógynövényes könyvet a kezéből szintén a fotelek mellé - még mindig nem olvasott bele - és a kis tárolóhoz lép, hogy átvigye azt is a rendelt helyre. Leguggol a sámlihoz, úgy rakja le rá a kis csomagot.*
-Maga is kelleni fog a boroga...
*Torkán akad a szó, mikor Dan felé pillant, és szó szerint szembe találja magát az éppen vetkőző férfi fedetlen hasával. Bár úgy volt vele, hogy nem fog zavarba jönni a látványtól, azért tényleg nem gondolta komolyan, hogy a nagyjából fél órás ismeretség után a férfi valóban letolja előtte a nadrágját. A jelenet láttán egy kicsit nyitva is felejti ajkait, de amint a tudós elindul a fotelek felé, észreveszi magát, megköszörüli a torkát és kényszeríti magát, hogy újra a sámlin heverő tárolóra koncentráljon.*
-Nos... ümmm, hol fáj?
*Ha Dan válaszként megmutatja, hol kell ráhelyezni lábára a borogatást, akkor odarakja a kívánt helyre, majd ha nincs egyéb teendője, a másik fotelbe ül, és felveszi magához a gyógynövényes könyvet, hogy végre abba is belenézhessen. Legalább eltereli a szemei figyelmét a némileg izgalmasabb látványról. Azért nem sokáig bírja megszólalás nélkül.*
-Esetleg hozzak valamit enni, inni... írni? Vagy kell masszírozni is a lábát?
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-04 23:05:12
Üzenet elküldve: 2022-08-04 23:05:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Kiakartak e rabolni? ~ túl könnyű lenne az igazságot mondania*
- Dehogy is! Valójában ez titok, de megszöktettem két menyasszonyukat is. Azért a hármasért meg is érte a verés. *Kíváncsi erre mit reagál a másik*
- Nem szöktettem én meg valójában senkit. Nyilván ki akartak rabolni. Bevált módszer utána megverni a kizsákmányoltat, nehogy utánuk futhasson vagy ilyesmi. *A hármast direkt nem tagadja, az így vicces. Nem először van ám neki hölgy barátja, azzal sem bánt másképpen. Tina most nagy barátságos élvezheti a tudósnak. Még a laborjáról is hallhat, bár főzni nem engedi*
- Rettegek tőle. *Vigyorog a nőre. Bent a másik szobájában már az lepi meg, hogy a nő nem rendezkedik be. Ennek pedig nyilván csak egy oka lehet*
- Nem pakol ki. Melyik szekrény nem tetszik önnek? Hozatok másikat az üres szobákból. *Ezt teljesen komolyan is gondolja bár nem biztos benne, hogy könnyen megemelhetőek a darabok. Abban azonban már biztos mikor megbámulják egy bizonyos pontban a nadrágját. ~Nem olyan szégyenlős. Érdekes~ azonban ez nem nagyon rázza meg a fejét ahhoz, hogy tovább agyaljon rajta. Nem tervezi elcsábítani, de a kacérkodást észreveszi. Kissé meg is zavarja őt. ~Saye vissza fog hozzád térni, most csak egy főnök vagy~*
- Ne aggódjon semmilyen hossz miatt, intézem a dolgaimat. *A mondat határozottan érdekesebb lett volna, ha azt mondja kézben tartja azokat. Azonban ő most egészen szakszerűen haladni is, de megkuncogják és megállítják. ~A végén kiderül, hogy vicces vagyok~*
- Eltudja viselni? Legyen. *Ő aztán nem érzi szükségét, hogy takargassa magát*
- Egyébként ne aggódjon mondtam, hogy nem érdekelnek az alsóneműi. Közben persze jöjjön csak! Meg is csinálom közben a dolgokat *Érti ez alatt a főzőcskéző dolgokat. Oda is lép a hatalmas állványos, fiókos asztalához a sarokban, amin mindenféle furcsa szerkezet is terpeszkedik. Szerencsére tiszta a feladathoz mindene és még vize is van itt fent, így könnyű munka révén hamar végez vele. *
- Most már csak várni kell. Addig odaadom a könyvet. Ne nyúljon semmihez! *mondja a nőnek és a jobb oldali falat végig takaró könyvekhez fordul. *
- Ha minden igaz... *keresgél*
- Meg is van! Egyszerűen gyönyörűek ezek a rajzok... *lapoz bele szinte már szerelmesen. Meg is szagolgatja kicsit a lapokat. Aztán szigorú tekintettel néz a másikra*
- Vigyázzon rá! Beleolvashat míg szedek elő rongyot a borogatáshoz. *Ő nyugodtan járkál fel-alá, néha mormog valamit az orra alatt, ahogy pakol. Ez a ház egyik legnagyobb szobája és mivel rajta kívül ide eddig más nem járt be mindig kupleráj van. Amolyan mégis rendezett formában. Egyes dolgok még le is takarva állnak. Másokat pedig üdvözlően simogatnak az ujjai. Ha a másik beszélgetni óhajtana akkor válaszol, de most nyilvánvalóan minden más is foglalkoztatja. Még irkálni is elkezd egy lap fölött. Aztán végül csak elkészül a boszorkányságuk is. Gyorsan át is szűri egy kedves kis tárolóba. Sok ilyen már valamivel megtömött darabja van a szobában mindenfelé*
- Megkérhetem, hogy vigye oda a fotelek mellé? Leteheti arra a sámlira, nem nehéz. *Mikor a másik ezzel végez Ő már minden figyelmeztetés nélkül vetkőzve fog a közelben állni. Valószínűleg éppen az övével babrál, ingje pedig állandóan beakad abba így feljebb húzza azt. Némi finom, sötét szőrzetet és a tudós saját véleménye alapján kellemes látványú hasat villantva. Aztán egyszer csak a nadrágja is lekerül. Mindezt annyira megszokottan csinálja, hogy el is felejti van társasága. Még szerencse, hogy az alsóját magán hagyja. Bár ez a ruhadarab nyilvánvalóan kevesebbet takar, de a jelenet saját részéről nincs szexualizálva.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Kiakartak e rabolni? ~ túl könnyű lenne az igazságot mondania*
- Dehogy is! Valójában ez titok, de megszöktettem két menyasszonyukat is. Azért a hármasért meg is érte a verés. *Kíváncsi erre mit reagál a másik*
- Nem szöktettem én meg valójában senkit. Nyilván ki akartak rabolni. Bevált módszer utána megverni a kizsákmányoltat, nehogy utánuk futhasson vagy ilyesmi. *A hármast direkt nem tagadja, az így vicces. Nem először van ám neki hölgy barátja, azzal sem bánt másképpen. Tina most nagy barátságos élvezheti a tudósnak. Még a laborjáról is hallhat, bár főzni nem engedi*
- Rettegek tőle. *Vigyorog a nőre. Bent a másik szobájában már az lepi meg, hogy a nő nem rendezkedik be. Ennek pedig nyilván csak egy oka lehet*
- Nem pakol ki. Melyik szekrény nem tetszik önnek? Hozatok másikat az üres szobákból. *Ezt teljesen komolyan is gondolja bár nem biztos benne, hogy könnyen megemelhetőek a darabok. Abban azonban már biztos mikor megbámulják egy bizonyos pontban a nadrágját. ~Nem olyan szégyenlős. Érdekes~ azonban ez nem nagyon rázza meg a fejét ahhoz, hogy tovább agyaljon rajta. Nem tervezi elcsábítani, de a kacérkodást észreveszi. Kissé meg is zavarja őt. ~Saye vissza fog hozzád térni, most csak egy főnök vagy~*
- Ne aggódjon semmilyen hossz miatt, intézem a dolgaimat. *A mondat határozottan érdekesebb lett volna, ha azt mondja kézben tartja azokat. Azonban ő most egészen szakszerűen haladni is, de megkuncogják és megállítják. ~A végén kiderül, hogy vicces vagyok~*
- Eltudja viselni? Legyen. *Ő aztán nem érzi szükségét, hogy takargassa magát*
- Egyébként ne aggódjon mondtam, hogy nem érdekelnek az alsóneműi. Közben persze jöjjön csak! Meg is csinálom közben a dolgokat *Érti ez alatt a főzőcskéző dolgokat. Oda is lép a hatalmas állványos, fiókos asztalához a sarokban, amin mindenféle furcsa szerkezet is terpeszkedik. Szerencsére tiszta a feladathoz mindene és még vize is van itt fent, így könnyű munka révén hamar végez vele. *
- Most már csak várni kell. Addig odaadom a könyvet. Ne nyúljon semmihez! *mondja a nőnek és a jobb oldali falat végig takaró könyvekhez fordul. *
- Ha minden igaz... *keresgél*
- Meg is van! Egyszerűen gyönyörűek ezek a rajzok... *lapoz bele szinte már szerelmesen. Meg is szagolgatja kicsit a lapokat. Aztán szigorú tekintettel néz a másikra*
- Vigyázzon rá! Beleolvashat míg szedek elő rongyot a borogatáshoz. *Ő nyugodtan járkál fel-alá, néha mormog valamit az orra alatt, ahogy pakol. Ez a ház egyik legnagyobb szobája és mivel rajta kívül ide eddig más nem járt be mindig kupleráj van. Amolyan mégis rendezett formában. Egyes dolgok még le is takarva állnak. Másokat pedig üdvözlően simogatnak az ujjai. Ha a másik beszélgetni óhajtana akkor válaszol, de most nyilvánvalóan minden más is foglalkoztatja. Még irkálni is elkezd egy lap fölött. Aztán végül csak elkészül a boszorkányságuk is. Gyorsan át is szűri egy kedves kis tárolóba. Sok ilyen már valamivel megtömött darabja van a szobában mindenfelé*
- Megkérhetem, hogy vigye oda a fotelek mellé? Leteheti arra a sámlira, nem nehéz. *Mikor a másik ezzel végez Ő már minden figyelmeztetés nélkül vetkőzve fog a közelben állni. Valószínűleg éppen az övével babrál, ingje pedig állandóan beakad abba így feljebb húzza azt. Némi finom, sötét szőrzetet és a tudós saját véleménye alapján kellemes látványú hasat villantva. Aztán egyszer csak a nadrágja is lekerül. Mindezt annyira megszokottan csinálja, hogy el is felejti van társasága. Még szerencse, hogy az alsóját magán hagyja. Bár ez a ruhadarab nyilvánvalóan kevesebbet takar, de a jelenet saját részéről nincs szexualizálva.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-04 12:46:39
Üzenet elküldve: 2022-08-04 12:46:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kétes társaság//
*Ranen értetlenül áll a helyzet előtt, ami olyan váratlanul változik meg. Elméje riadót fúj, hiszen látott már váratlan elmezavart, tapasztalatai szerint ez veszélyes lehet. Tesz is pár hátráló lépést a másiktól, aki hevesen igyekszik valami kifogással előállni. A végeredményre csupán homlokát ráncolja, s közben azt latolgatja, hogy ő látta egy idegenbe ismerőse vonásait, vagy az zavarodott meg hirtelen.
Nem firtatja komolyabban ezt a kérdéskört, az évek során megtanult nem foglalkozni azzal, ami nem az ő dolga, ez pedig nem bizonyul annak. Helyette Doras példáját követve sarkon fordul, hogy dolgára siessen.*
*Ranen értetlenül áll a helyzet előtt, ami olyan váratlanul változik meg. Elméje riadót fúj, hiszen látott már váratlan elmezavart, tapasztalatai szerint ez veszélyes lehet. Tesz is pár hátráló lépést a másiktól, aki hevesen igyekszik valami kifogással előállni. A végeredményre csupán homlokát ráncolja, s közben azt latolgatja, hogy ő látta egy idegenbe ismerőse vonásait, vagy az zavarodott meg hirtelen.
Nem firtatja komolyabban ezt a kérdéskört, az évek során megtanult nem foglalkozni azzal, ami nem az ő dolga, ez pedig nem bizonyul annak. Helyette Doras példáját követve sarkon fordul, hogy dolgára siessen.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-04 10:08:15
Üzenet elküldve: 2022-08-04 10:08:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kétes társaság - zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután odaintett a kis korcsnak, egy pillanatra megtorpan.
~Mi az anyja kínjáért vigyorog?~ Ez a zavarba ejtő részlet valóságos lavinát indít el Doras fejében. Az elmúlt napok dőzsöléstől zavaros emlékei kuszán és foghíjasan árasztják el.
Kellemetlenül megkapaszkodik benne a bizonytalan emlékkép, hogy a tetemesebb összegű tartozás talán az ő oldalán képződött, nem pedig fordítva, ahogy azt elsőre feltételezte.
Nem, szó sincs róla, hogy a zsoldost zavarnák az ilyesmik abban, hogy pénzt rázzon ki egy ilyen kis fattyúból. A megtorpanás oka inkább az a két megtermett fickó, aki megjelenik a félvér mögött. Fogalma sincs, mikor vitte fel a rospic a nyavalyás dolgát, hogy ilyen culákra futja, de ezt nem most fogja kideríteni.*
- Ja, ja, ahogy mondod, öregem *bólogat a tarkóját masszírozva. Jobb lesz gyorsan megpattanni.* - Majd beszélünk, de nekem most *idegesen gesztikulál* - mennem kell. Most jut eszembe, hogy ott hagytam a... *mutogat az ellenkező irányba.* - Ott maradt a... *feketeleves a tűzön, az erszényem a fogadóban... mondaná akárki más, ha kifogást kell előrántani* - a szajha kikötve! *hadarja és már fordul is sarkon.* - Elintézem, aztán iszunk valamit! *vakkantja még hátra hogy aztán öles léptekkel a Pegazus felé vegye az irányt. Út közben azért már felüti benne a fejét a kétség a tartozás kapcsán, na meg a két benga kapcsán is. Lehet, hogy nem is a félvérnek dolgoztak, csak épp ők is valami elszámolni valóval találták meg épp. Mindegy most már. Jobb lesz indulni. A város szörnyen undok arcát bírja mutatni, ahogy az ember kifogy az aranyakból. Pont mint a fehérnép! Doras már nagyjából kitapasztalta az évek folyamán, hogy mikor érdemes a távozás szikkadt füvű mezejére lépni. Most.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután odaintett a kis korcsnak, egy pillanatra megtorpan.
~Mi az anyja kínjáért vigyorog?~ Ez a zavarba ejtő részlet valóságos lavinát indít el Doras fejében. Az elmúlt napok dőzsöléstől zavaros emlékei kuszán és foghíjasan árasztják el.
Kellemetlenül megkapaszkodik benne a bizonytalan emlékkép, hogy a tetemesebb összegű tartozás talán az ő oldalán képződött, nem pedig fordítva, ahogy azt elsőre feltételezte.
Nem, szó sincs róla, hogy a zsoldost zavarnák az ilyesmik abban, hogy pénzt rázzon ki egy ilyen kis fattyúból. A megtorpanás oka inkább az a két megtermett fickó, aki megjelenik a félvér mögött. Fogalma sincs, mikor vitte fel a rospic a nyavalyás dolgát, hogy ilyen culákra futja, de ezt nem most fogja kideríteni.*
- Ja, ja, ahogy mondod, öregem *bólogat a tarkóját masszírozva. Jobb lesz gyorsan megpattanni.* - Majd beszélünk, de nekem most *idegesen gesztikulál* - mennem kell. Most jut eszembe, hogy ott hagytam a... *mutogat az ellenkező irányba.* - Ott maradt a... *feketeleves a tűzön, az erszényem a fogadóban... mondaná akárki más, ha kifogást kell előrántani* - a szajha kikötve! *hadarja és már fordul is sarkon.* - Elintézem, aztán iszunk valamit! *vakkantja még hátra hogy aztán öles léptekkel a Pegazus felé vegye az irányt. Út közben azért már felüti benne a fejét a kétség a tartozás kapcsán, na meg a két benga kapcsán is. Lehet, hogy nem is a félvérnek dolgoztak, csak épp ők is valami elszámolni valóval találták meg épp. Mindegy most már. Jobb lesz indulni. A város szörnyen undok arcát bírja mutatni, ahogy az ember kifogy az aranyakból. Pont mint a fehérnép! Doras már nagyjából kitapasztalta az évek folyamán, hogy mikor érdemes a távozás szikkadt füvű mezejére lépni. Most.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-03 13:57:58
Üzenet elküldve: 2022-08-03 13:57:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Ki akarták rabolni magát?
*Puhatolózik. Talán egyértelmű lenne a válasz, hisz mit akarhat egy csapat rabló, ha nem rabolni. Mégis érdekli.
A tréfálkozásra halványan elmosolyodik - bár ezt Dan nem láthatja, lévén ő megy elől - és a "parancsnak" megfelelően nem is nézi tovább azt a bizonyos vakító almafát. Azért egy szemforgatást megenged magának a mosoly mellé, persze ezt is csak úgy látatlanba.*
~Mégse annyira mogorva...~
*Teszi még hozzá gondolatban.
Mivel a lépcsőnél Dan nem kér a segítségéből, egy amolyan "rendben, maga tudja" pillantást vet a férfira, de hagyja egyedül felbicegni az emeletre. Itt is inkább a tudós mögött indul meg, hogy ha netán véletlenül mégis történne valami, legalább megpróbálhassa elkapni. Legrosszabb esetben mindketten leesnek, és nyakukat szegik... az nem feltétlenül lenne pompázatos, de legalább elmondhatná magáról, hogy megpróbálta. Mármint a túlvilágon.*
-Tart tőle, hogy véletlenül az egyik boszorkányságát használnám fel fűszer helyett?
*Kérdez vissza vidáman a felhívásra, miszerint ne a labor tüzét használja főzésre. Persze eszébe se jutott volna ott főzni - mivel feltételezi, hogy nem tervezi a férfi átengedni neki a különböző kotyvalékok elkészítését - de maga a gondolat szinte megnevetteti.
Az emeletre érve figyelmesen hallgatja a ház szobáiról szóló útmutatást, igyekszik mindent megjegyezni, bár nem biztos benne, hogy elsőre megtalál majd mindent. Szerencsére a saját szobája a lehető legeltéveszthetetlenebb helyen van, így legalább afelől megnyugodhat, hogy azt meg fogja találni. A Dan két hálószobájának esetleges két különböző funkcióját firtató szavak felett nem siklik el, nyugtázza magában, hogy ezek szerint a férfi vagy mindkét szobában űzi mindkét tevékenységet, vagy perpillanat egyikben sem, tehát ha véletlenül takarítania kellene (nem mintha ezt várná a munkától...), vagy az ágyában ápolni a tudóst, nem kell attól tartania, hogy egy kifejezett "játszószobába" lépne be. Ez megnyugvással tölti el, bár ezt esze ágában sincs Dan orrára kötni.
A szobájában lepakolja végre batyuját - a ruháit kipakolni bőven ráér még - és úgy kezd bele az új szerepkörbe, de a laborba mint boszorkányság-főzőhelyre való menetelében Dan válasza késlelteti kicsit. Mikor a férfi éppen hogy csak észreveszi magát, mielőtt még kimondaná az f-betűs szót, Tina tekintete önkéntelenül is annak övvonala alá vándorol egy pillanatra, de zavarba - bármennyire is akarná a tudós - nem jön tőle. Elvégre nem egy ártatlan, naiv szűzlány, aki most bújt ki anyuci szoknyája alól. Inkább csak felvonja a szemöldökét, ahogy a továbbiakat hallgatja.*
-Elég lesz egy kispárna is.
*Szegi fel állát egy kifejezetten virgonc mosolyt eresztve meg Dan felé, hátha a férfi félreérti...*
-A nagy túl sokat takarna el a lábából.
*Egészíti azért ki magát, mégse érje szó a ház elejét, hogy ő bolhának nézné az elefántot...
Dan utolsó szavaira már elkuncogja magát.*
-Nem muszáj teljes ruházatot cserélnie csak a borogatás kedvéért, el tudom viselni az alsóneműje látványát, vagy akár a párnáét is. Amíg nem kívánja tőlem, hogy hasonlóan hiányos öltözékben legyek a segítségére, megleszünk.
*Ezzel a lendülettel ő is kilép a szoba ajtaján, hogy a... ha jól emlékszik, tőle harmadik ajtón keresztül a laborba jusson. Azért mielőtt belépne oda, Dan felé fordul, mivel nem biztos benne, hogy a férfi csak úgy szó nélkül beengedné őt a helyiségbe.*
-Bemehetek?
*Kérdezi, de azért reméli, igenlő választ fog hallani, elvégre maga a tudós mondta, hogy a labor lesz a megfelelő helyszín a virágok lefőzésének.*
-Ki akarták rabolni magát?
*Puhatolózik. Talán egyértelmű lenne a válasz, hisz mit akarhat egy csapat rabló, ha nem rabolni. Mégis érdekli.
A tréfálkozásra halványan elmosolyodik - bár ezt Dan nem láthatja, lévén ő megy elől - és a "parancsnak" megfelelően nem is nézi tovább azt a bizonyos vakító almafát. Azért egy szemforgatást megenged magának a mosoly mellé, persze ezt is csak úgy látatlanba.*
~Mégse annyira mogorva...~
*Teszi még hozzá gondolatban.
Mivel a lépcsőnél Dan nem kér a segítségéből, egy amolyan "rendben, maga tudja" pillantást vet a férfira, de hagyja egyedül felbicegni az emeletre. Itt is inkább a tudós mögött indul meg, hogy ha netán véletlenül mégis történne valami, legalább megpróbálhassa elkapni. Legrosszabb esetben mindketten leesnek, és nyakukat szegik... az nem feltétlenül lenne pompázatos, de legalább elmondhatná magáról, hogy megpróbálta. Mármint a túlvilágon.*
-Tart tőle, hogy véletlenül az egyik boszorkányságát használnám fel fűszer helyett?
*Kérdez vissza vidáman a felhívásra, miszerint ne a labor tüzét használja főzésre. Persze eszébe se jutott volna ott főzni - mivel feltételezi, hogy nem tervezi a férfi átengedni neki a különböző kotyvalékok elkészítését - de maga a gondolat szinte megnevetteti.
Az emeletre érve figyelmesen hallgatja a ház szobáiról szóló útmutatást, igyekszik mindent megjegyezni, bár nem biztos benne, hogy elsőre megtalál majd mindent. Szerencsére a saját szobája a lehető legeltéveszthetetlenebb helyen van, így legalább afelől megnyugodhat, hogy azt meg fogja találni. A Dan két hálószobájának esetleges két különböző funkcióját firtató szavak felett nem siklik el, nyugtázza magában, hogy ezek szerint a férfi vagy mindkét szobában űzi mindkét tevékenységet, vagy perpillanat egyikben sem, tehát ha véletlenül takarítania kellene (nem mintha ezt várná a munkától...), vagy az ágyában ápolni a tudóst, nem kell attól tartania, hogy egy kifejezett "játszószobába" lépne be. Ez megnyugvással tölti el, bár ezt esze ágában sincs Dan orrára kötni.
A szobájában lepakolja végre batyuját - a ruháit kipakolni bőven ráér még - és úgy kezd bele az új szerepkörbe, de a laborba mint boszorkányság-főzőhelyre való menetelében Dan válasza késlelteti kicsit. Mikor a férfi éppen hogy csak észreveszi magát, mielőtt még kimondaná az f-betűs szót, Tina tekintete önkéntelenül is annak övvonala alá vándorol egy pillanatra, de zavarba - bármennyire is akarná a tudós - nem jön tőle. Elvégre nem egy ártatlan, naiv szűzlány, aki most bújt ki anyuci szoknyája alól. Inkább csak felvonja a szemöldökét, ahogy a továbbiakat hallgatja.*
-Elég lesz egy kispárna is.
*Szegi fel állát egy kifejezetten virgonc mosolyt eresztve meg Dan felé, hátha a férfi félreérti...*
-A nagy túl sokat takarna el a lábából.
*Egészíti azért ki magát, mégse érje szó a ház elejét, hogy ő bolhának nézné az elefántot...
Dan utolsó szavaira már elkuncogja magát.*
-Nem muszáj teljes ruházatot cserélnie csak a borogatás kedvéért, el tudom viselni az alsóneműje látványát, vagy akár a párnáét is. Amíg nem kívánja tőlem, hogy hasonlóan hiányos öltözékben legyek a segítségére, megleszünk.
*Ezzel a lendülettel ő is kilép a szoba ajtaján, hogy a... ha jól emlékszik, tőle harmadik ajtón keresztül a laborba jusson. Azért mielőtt belépne oda, Dan felé fordul, mivel nem biztos benne, hogy a férfi csak úgy szó nélkül beengedné őt a helyiségbe.*
-Bemehetek?
*Kérdezi, de azért reméli, igenlő választ fog hallani, elvégre maga a tudós mondta, hogy a labor lesz a megfelelő helyszín a virágok lefőzésének.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-02 23:45:41
Üzenet elküldve: 2022-08-02 23:45:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Jól megvertek, csak egy csapat rabló. Semmi több. *Tényleg nem nagy sztori a dolog. Még csak fel sem idegesítette őket a tudós, hogy azért verték volna meg. A sors műve lehetett. Bár most nem éppen biztos abban, hogy meg e érte, de úgy körülbelül 3 napja még az lett volna*
- Igen, a legcsúnyább almafa. Ne is nézze sokáig, mert végül megvakul *tréfálkozik. Bent azonban már a nőn mosolyodik el*
- Ez az én átkozott házrészem. Egyedül megyek fel. Korlát is van, maximum annyit érnénk el, hogy önt is összetörném. Amúgy nem nevezném konyhának, amolyan boszorkány tűzhely, ráadásul a laborom egy része, szóval inkább ne ott akarjon véletlenül sem rendes ételt főzni, ha megjönne hozzá a kedve. Azonban ehhez jó lesz. * biceg közben felfele. Mikor pedig felérnek gyors eligazítást tart*
- Unalmas festmények a folyosó falán, ez itt Tina. Tina ezek az unalmas festményeink. A fa felöli oldal legutolsó szobája az öné. *keresgélni is kezdi hozzá a kulcsokat*
- A további lépcsők az én egyik hálómba vezetnek, már a toronyban. Az emelet másik végén is lejuthat a nappaliba a bejárathoz. Velünk szemben pedig a labor és a könyvtáram. Mellette a főbejárat fölül van még egy ággyal berendezett szobám. Nem azért, hogy legyen egy hálni egy meg aludni, csak azért, mert a torony télen kicsit hideg. Elkísérem a szobájáig! *indul is meg, mintha semmi illetlen nem hagyta volna el a száját*
- Ez a szoba itt egy raktár, ez meg használatlan. *sorolja, ahogy haladnak*
- Itt pedig a labortól a harmadik az öné! *mikor kinyitja egy magas, kissé poros szoba látványa fogadja őket. Finom gyertyatartókkal, köríves fallal, nagy, teli párnás ággyal. Jó fajta szekrény, pipere berendezés, egy zöld fotel. *
- A ronda szőnyeget azt hiszem meg kell szoknia, mert melegíti a helyiséget. Friss paplan van a szekrényben, rágcsáló nincs. *szinte már menne is, amikor a másik beszélni kezd*
- Majd én lefőz... *a torkában akad a szó, hogy még van tovább, majd hirtelen nevetni kezd*
- Basszus elfelejtettem, hogy nem nekem kéne hajolgatnom! Most vehetek egy átkozott párnát az ölembe mielőtt zavarba jön a f... ~Dan! ~
- Faragatlanságomtól. Rendezkedjen csak be. Keresek valami... nagy párnát. Gondolom a lábamat nem kell letakarnom. Bár, ha önnek komfortosabb úgy kitalálok rá valamit, de a végén úgy fogok kinézni, mint aki szellemnek akár öltözni. A könyvet, ha itt végzett megkapja. Oh és! Ne aggódjon én is hordok alsóneműt! ~Basszus most jut eszembe! ~
- Nem is kell párna, van nekem rövidnadrágom, az jó borogatáshoz, mint nadrág. Oh és tudja Tina leállíthatna, kezdek olyan vénembernek hangzani, akinek még a temetésekreis külön nyakkendője van azt állandóan hangoztatja. *Ezzel lép ki az ajtón*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Jól megvertek, csak egy csapat rabló. Semmi több. *Tényleg nem nagy sztori a dolog. Még csak fel sem idegesítette őket a tudós, hogy azért verték volna meg. A sors műve lehetett. Bár most nem éppen biztos abban, hogy meg e érte, de úgy körülbelül 3 napja még az lett volna*
- Igen, a legcsúnyább almafa. Ne is nézze sokáig, mert végül megvakul *tréfálkozik. Bent azonban már a nőn mosolyodik el*
- Ez az én átkozott házrészem. Egyedül megyek fel. Korlát is van, maximum annyit érnénk el, hogy önt is összetörném. Amúgy nem nevezném konyhának, amolyan boszorkány tűzhely, ráadásul a laborom egy része, szóval inkább ne ott akarjon véletlenül sem rendes ételt főzni, ha megjönne hozzá a kedve. Azonban ehhez jó lesz. * biceg közben felfele. Mikor pedig felérnek gyors eligazítást tart*
- Unalmas festmények a folyosó falán, ez itt Tina. Tina ezek az unalmas festményeink. A fa felöli oldal legutolsó szobája az öné. *keresgélni is kezdi hozzá a kulcsokat*
- A további lépcsők az én egyik hálómba vezetnek, már a toronyban. Az emelet másik végén is lejuthat a nappaliba a bejárathoz. Velünk szemben pedig a labor és a könyvtáram. Mellette a főbejárat fölül van még egy ággyal berendezett szobám. Nem azért, hogy legyen egy hálni egy meg aludni, csak azért, mert a torony télen kicsit hideg. Elkísérem a szobájáig! *indul is meg, mintha semmi illetlen nem hagyta volna el a száját*
- Ez a szoba itt egy raktár, ez meg használatlan. *sorolja, ahogy haladnak*
- Itt pedig a labortól a harmadik az öné! *mikor kinyitja egy magas, kissé poros szoba látványa fogadja őket. Finom gyertyatartókkal, köríves fallal, nagy, teli párnás ággyal. Jó fajta szekrény, pipere berendezés, egy zöld fotel. *
- A ronda szőnyeget azt hiszem meg kell szoknia, mert melegíti a helyiséget. Friss paplan van a szekrényben, rágcsáló nincs. *szinte már menne is, amikor a másik beszélni kezd*
- Majd én lefőz... *a torkában akad a szó, hogy még van tovább, majd hirtelen nevetni kezd*
- Basszus elfelejtettem, hogy nem nekem kéne hajolgatnom! Most vehetek egy átkozott párnát az ölembe mielőtt zavarba jön a f... ~Dan! ~
- Faragatlanságomtól. Rendezkedjen csak be. Keresek valami... nagy párnát. Gondolom a lábamat nem kell letakarnom. Bár, ha önnek komfortosabb úgy kitalálok rá valamit, de a végén úgy fogok kinézni, mint aki szellemnek akár öltözni. A könyvet, ha itt végzett megkapja. Oh és! Ne aggódjon én is hordok alsóneműt! ~Basszus most jut eszembe! ~
- Nem is kell párna, van nekem rövidnadrágom, az jó borogatáshoz, mint nadrág. Oh és tudja Tina leállíthatna, kezdek olyan vénembernek hangzani, akinek még a temetésekreis külön nyakkendője van azt állandóan hangoztatja. *Ezzel lép ki az ajtón*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-02 21:19:50
Üzenet elküldve: 2022-08-02 21:19:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
~Biztos, hogy én azt akarom látni?~
*Fut át a kérdés a gondolatai közt egy fanyar félmosoly kíséretében.*
-Amíg nem én vagyok az a valaki, addig nincs gondom vele, elvégre nem rám tartozik. Azt utál, akit akar. Viszont mivel engem mondhatni leszerződtettek az ön társaságára, a kettőnk közös érdeke a jó, vagy legalábbis semleges viszony...
*Szögezi le véleményét. Nem kell azonnal puszipajtásokká avanzsálniuk egymás számára, de mindkettejüknek könnyebb lesz, ha minimum nem mennek a másik agyára.
Persze ez a gondolat úgy néz ki, egy kifejezetten nehéz küldetést von magával, már amennyire a kertkapunál történtek éreztetik. Az egyszerű, ám annál nyomatékosabb válasz hallatán Tina csak megnyugvón szusszan egyet, miután Dan elfordult tőle. Sokkal rosszabb is lehetett volna a férfi reakciója a hirtelen kifakadásra, de szerencsére annyira még nem lépte túl a béketűrés határát. Így egy fokkal engedékenyebb hangulatban kuporodik a virágok elé is, hogy összeszedje azt a csokrot a borogatáshoz.*
-Egyébként hogy szerezte a sérülését?
*Kérdezi, miközben fél kézzel próbál segíteni a férfinak felállni a fűről. Ezután immár saját maga ragadja fülön a batyuját, nem cipelteti tovább Dannel, majd amint a tudós elindul a hátsó ajtó felé, követi őt.*
-Mármint az a legcsúnyább almafa, amire a lakrészem kilátása nyílik?
*Ámul el egy pillanatra az egyébként csodaszép fán. Ezt a kilátást meg tudná szokni... azt viszont határozottan meg _kell_ szoknia, hogy folyton úgy érzi, Dan szándékosan írja le némileg becsmérlően a birtokuk körülményeit, jóllehet az az almafa tényleg a legkevésbé gyönyörű volt az egész kertet tekintve. Na nem mintha azt akarná, hogy úri ficsúr módjára inkább felvágjon a jómóddal, de...
Nem sok ideje marad azonban a nézelődésre, mivel már meg is érkeznek a hátsó bejárathoz. Látja, hogy Dan megtörli a lábait a küszöbnél heverő lábtörlőben, így hasonlóképp cselekszik ő is, mikor belép, csak ezután néz körül.*
~Hmm, végre egy nem elrettentésnek szánt jellemzés.~
*Somolyodik el az emelet gondolatára. Ha az csak feleannyira pompázatos, mint a kert, már megérte ezt a munkát elfogadnia, ami a lakhatási körülményeket illeti.
Ami viszont a felfelé lépcsőzést illeti, azonnal Dan mellé lép, hogy felajánlhassa a segítségét, elvégre gyógyulófélben lévő lábbal kissé nehéz lehet emeleteket mászni.*
-Felsegítem. Támaszkodjon rám!
*Nem azt mondja, hogy könnyű lesz egyik kezében a virágcsokorral, másikban a batyujával még félvállra vennie a bicegő férfit is, de hát... edzés teszi az izmokat. Azért csak nem fognak hátraesni. Remélhetőleg.*
-Fent van a konyha is, ahol fel lehet tenni főni ezeket?
*Nos, igen, egyelőre nem ismeri ki magát a kúriában, így némi iránymutatásra szüksége lesz, mielőtt nekiállhat anyáskodni a tudós fölött. Mindenesetre egy konyhában már csak feltalálja magát, így ha Dan megmondja neki az irányt, miután le tudta pakolni a holmijait leendő szobájában, átveszi az utasító szerepkört a férfitól.*
-Akkor én lefőzöm a virágokat, addig jó lenne, ha ön uram előkészülne, hogy beborogathassuk a lábát. Gondolom, ehhez le kell vennie a nadrágját, erre, illetve arra, hogy szükség szerint eltakarja magát, bőven lesz ideje, míg én elvagyok.
*Próbál tárgyilagos maradni, bár meglehetősen nehezére esik. Elvégre évek óta nem volt szerencséje szemügyre venni egy férfit úgy igazán...
Gyorsan megrázza a fejét, hogy az efféle gondolatokat száműzhesse.*
-Khm... egyébként, említett egy bizonyos könyvet a gyógynövényekről, és kérte, hogy szóljak róla, ha felértünk.
*Veti még oda Dannek, majd a virágok kíséretében a konyha felé veszi az irányt.*
~Biztos, hogy én azt akarom látni?~
*Fut át a kérdés a gondolatai közt egy fanyar félmosoly kíséretében.*
-Amíg nem én vagyok az a valaki, addig nincs gondom vele, elvégre nem rám tartozik. Azt utál, akit akar. Viszont mivel engem mondhatni leszerződtettek az ön társaságára, a kettőnk közös érdeke a jó, vagy legalábbis semleges viszony...
*Szögezi le véleményét. Nem kell azonnal puszipajtásokká avanzsálniuk egymás számára, de mindkettejüknek könnyebb lesz, ha minimum nem mennek a másik agyára.
Persze ez a gondolat úgy néz ki, egy kifejezetten nehéz küldetést von magával, már amennyire a kertkapunál történtek éreztetik. Az egyszerű, ám annál nyomatékosabb válasz hallatán Tina csak megnyugvón szusszan egyet, miután Dan elfordult tőle. Sokkal rosszabb is lehetett volna a férfi reakciója a hirtelen kifakadásra, de szerencsére annyira még nem lépte túl a béketűrés határát. Így egy fokkal engedékenyebb hangulatban kuporodik a virágok elé is, hogy összeszedje azt a csokrot a borogatáshoz.*
-Egyébként hogy szerezte a sérülését?
*Kérdezi, miközben fél kézzel próbál segíteni a férfinak felállni a fűről. Ezután immár saját maga ragadja fülön a batyuját, nem cipelteti tovább Dannel, majd amint a tudós elindul a hátsó ajtó felé, követi őt.*
-Mármint az a legcsúnyább almafa, amire a lakrészem kilátása nyílik?
*Ámul el egy pillanatra az egyébként csodaszép fán. Ezt a kilátást meg tudná szokni... azt viszont határozottan meg _kell_ szoknia, hogy folyton úgy érzi, Dan szándékosan írja le némileg becsmérlően a birtokuk körülményeit, jóllehet az az almafa tényleg a legkevésbé gyönyörű volt az egész kertet tekintve. Na nem mintha azt akarná, hogy úri ficsúr módjára inkább felvágjon a jómóddal, de...
Nem sok ideje marad azonban a nézelődésre, mivel már meg is érkeznek a hátsó bejárathoz. Látja, hogy Dan megtörli a lábait a küszöbnél heverő lábtörlőben, így hasonlóképp cselekszik ő is, mikor belép, csak ezután néz körül.*
~Hmm, végre egy nem elrettentésnek szánt jellemzés.~
*Somolyodik el az emelet gondolatára. Ha az csak feleannyira pompázatos, mint a kert, már megérte ezt a munkát elfogadnia, ami a lakhatási körülményeket illeti.
Ami viszont a felfelé lépcsőzést illeti, azonnal Dan mellé lép, hogy felajánlhassa a segítségét, elvégre gyógyulófélben lévő lábbal kissé nehéz lehet emeleteket mászni.*
-Felsegítem. Támaszkodjon rám!
*Nem azt mondja, hogy könnyű lesz egyik kezében a virágcsokorral, másikban a batyujával még félvállra vennie a bicegő férfit is, de hát... edzés teszi az izmokat. Azért csak nem fognak hátraesni. Remélhetőleg.*
-Fent van a konyha is, ahol fel lehet tenni főni ezeket?
*Nos, igen, egyelőre nem ismeri ki magát a kúriában, így némi iránymutatásra szüksége lesz, mielőtt nekiállhat anyáskodni a tudós fölött. Mindenesetre egy konyhában már csak feltalálja magát, így ha Dan megmondja neki az irányt, miután le tudta pakolni a holmijait leendő szobájában, átveszi az utasító szerepkört a férfitól.*
-Akkor én lefőzöm a virágokat, addig jó lenne, ha ön uram előkészülne, hogy beborogathassuk a lábát. Gondolom, ehhez le kell vennie a nadrágját, erre, illetve arra, hogy szükség szerint eltakarja magát, bőven lesz ideje, míg én elvagyok.
*Próbál tárgyilagos maradni, bár meglehetősen nehezére esik. Elvégre évek óta nem volt szerencséje szemügyre venni egy férfit úgy igazán...
Gyorsan megrázza a fejét, hogy az efféle gondolatokat száműzhesse.*
-Khm... egyébként, említett egy bizonyos könyvet a gyógynövényekről, és kérte, hogy szóljak róla, ha felértünk.
*Veti még oda Dannek, majd a virágok kíséretében a konyha felé veszi az irányt.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-02 16:32:41
Üzenet elküldve: 2022-08-02 16:32:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
- Gyakran hangzom úgy, mintha mindenkit utálnék. Ha szerencsés egyszer láthatja milyen az, ha tényleg a hátam közepére sem kívánok valakit. *Ki is rázza a hideg, ahogy arra a sok személytelen, festett mosolyú leányra gondol meg az őt üldöző anyjukra. ~Kölykök, nem feleségnek valók~ Nem mintha egyszerű lenne a kapcsolata magával a házasodás gondolatával is. Ahogy azzal sem, hogy a másik szinte már követelőzik. Egész érdekes helyzetben is tör ki belőle az ezzel kapcsolatos szigorú ellenszenv, de úgy néz ki csak megértik*
- Jó. *zárja le az ügyet. Aztán nem sokkal később már az ágyások mellett „hever”. Csak a szemöldökét húzza fel meglepetten mikor a szedésben kérés nélkül csatlakoznak hozzá. ~Nem is olyan reménytelen~ így egészen hamar is végeznek*
- Ha felsegít az gyorsabb, köszönöm. *fogadja el a másik kezét, aztán hátrafelé indul. *
- Nem gyakran használom a főbejáratot. Most fölösleges mászás is lenne arra menni, majd ha úgy dönt beköszön Den asszonyának meg gyerekeinek. *A hátsó ajtó már nem, oly pompás kétszárnyas teremtés, ami elől volt látható, de sokkal célravezetőbb. Ráadásul még mindig jobb fajra fából készült, mint a polgárnegyed darabjai. Mellette pár méterre kívülről az az emlegetett legcsúnyább almafa áll, ami valójában a legtöbb kertész számára is álom lenne, de ez a birtok sokkal szebbeket is tartogat. *
- Ott az a fa, amit mondtam! *hívja is fel rá a másik figyelmét a sűrű, sötét lombra és vastagon aljra. Mikor a tudós kinyitja az ajtót egy nagy csigalépcső tárul a szemük elé. Egy nagy ablakon keresztül a fordulóját pont megvilágítja a napfény. Alatta egy csinos amolyan pletykázó asztal és két párnázott fotel pihen. Még a küszöb belsőfelén egy lábtörlő is megpillantható. Látszik rajta, hogy nem megviselt, de Dan könnyedén beletöröli lábait*
- Fent több szőnyeg van. Itt felszedettem, amik voltak. Túl sok munka volt a szolgálóknak. A pompa pont elég a testvérem felén. Jöjjön csak, felmegyünk! Nem lesz rosszabb a fánál.
- Gyakran hangzom úgy, mintha mindenkit utálnék. Ha szerencsés egyszer láthatja milyen az, ha tényleg a hátam közepére sem kívánok valakit. *Ki is rázza a hideg, ahogy arra a sok személytelen, festett mosolyú leányra gondol meg az őt üldöző anyjukra. ~Kölykök, nem feleségnek valók~ Nem mintha egyszerű lenne a kapcsolata magával a házasodás gondolatával is. Ahogy azzal sem, hogy a másik szinte már követelőzik. Egész érdekes helyzetben is tör ki belőle az ezzel kapcsolatos szigorú ellenszenv, de úgy néz ki csak megértik*
- Jó. *zárja le az ügyet. Aztán nem sokkal később már az ágyások mellett „hever”. Csak a szemöldökét húzza fel meglepetten mikor a szedésben kérés nélkül csatlakoznak hozzá. ~Nem is olyan reménytelen~ így egészen hamar is végeznek*
- Ha felsegít az gyorsabb, köszönöm. *fogadja el a másik kezét, aztán hátrafelé indul. *
- Nem gyakran használom a főbejáratot. Most fölösleges mászás is lenne arra menni, majd ha úgy dönt beköszön Den asszonyának meg gyerekeinek. *A hátsó ajtó már nem, oly pompás kétszárnyas teremtés, ami elől volt látható, de sokkal célravezetőbb. Ráadásul még mindig jobb fajra fából készült, mint a polgárnegyed darabjai. Mellette pár méterre kívülről az az emlegetett legcsúnyább almafa áll, ami valójában a legtöbb kertész számára is álom lenne, de ez a birtok sokkal szebbeket is tartogat. *
- Ott az a fa, amit mondtam! *hívja is fel rá a másik figyelmét a sűrű, sötét lombra és vastagon aljra. Mikor a tudós kinyitja az ajtót egy nagy csigalépcső tárul a szemük elé. Egy nagy ablakon keresztül a fordulóját pont megvilágítja a napfény. Alatta egy csinos amolyan pletykázó asztal és két párnázott fotel pihen. Még a küszöb belsőfelén egy lábtörlő is megpillantható. Látszik rajta, hogy nem megviselt, de Dan könnyedén beletöröli lábait*
- Fent több szőnyeg van. Itt felszedettem, amik voltak. Túl sok munka volt a szolgálóknak. A pompa pont elég a testvérem felén. Jöjjön csak, felmegyünk! Nem lesz rosszabb a fánál.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1878-1897