Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-21 21:33:01
Üzenet elküldve: 2020-07-21 21:33:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*A rengések eleinte meglepik a városőrt, de nem áll le azon gondolkozni, hogy mi okozhatja, csak megindul a lányt cipelő báró után, annak fedezésének okából.
Az eszt követő rengések már egy kissé aggasztják a fiatal tisztet, így kiadja az egyértelmű utasítást a parancsnok helyett is.*
-Mindenki kifelé gyorsan!
*A parancsot majdhogynem torka szakadtából adja ki, hogy mindenkihez eljusson.*
~Bassza meg, ránk ne omoljon már ez a rohadt ház.~
*Káromkodik egy kicsikét magában, de egy pillanatra sem torpan meg.
Az őrmester csupán pár lépéssel lemaradva kíséri a megvédendő párost íját erősen markolászva, csupán pár mozdulatra egy lövéstől. Az elébük lépő ellenséges páros ellen ez a felkészültség kapóra is jön. Mivel az egyik látszólag menekülőre fogja, ezért Grük nem is vacillál sokat, hogy kibe eressze bele a nyilat. Gyorsan az idegre helyez egy vesszőt és megfeszítve a húrt a helyben maradt idegenre szegezi az íját. Nem tölt el a kelleténél több időt a célzással és jól bevett szokása szerint ha nem vél felfedezni páncélt, akkor mellkasra lő, ha viszont lát páncélt, akkor a célt feljebb, a fejre irányítja.
A lövés után újratölti az íját és igyekszik a báró nyomában haladni és biztosítani az utat.*
*A rengések eleinte meglepik a városőrt, de nem áll le azon gondolkozni, hogy mi okozhatja, csak megindul a lányt cipelő báró után, annak fedezésének okából.
Az eszt követő rengések már egy kissé aggasztják a fiatal tisztet, így kiadja az egyértelmű utasítást a parancsnok helyett is.*
-Mindenki kifelé gyorsan!
*A parancsot majdhogynem torka szakadtából adja ki, hogy mindenkihez eljusson.*
~Bassza meg, ránk ne omoljon már ez a rohadt ház.~
*Káromkodik egy kicsikét magában, de egy pillanatra sem torpan meg.
Az őrmester csupán pár lépéssel lemaradva kíséri a megvédendő párost íját erősen markolászva, csupán pár mozdulatra egy lövéstől. Az elébük lépő ellenséges páros ellen ez a felkészültség kapóra is jön. Mivel az egyik látszólag menekülőre fogja, ezért Grük nem is vacillál sokat, hogy kibe eressze bele a nyilat. Gyorsan az idegre helyez egy vesszőt és megfeszítve a húrt a helyben maradt idegenre szegezi az íját. Nem tölt el a kelleténél több időt a célzással és jól bevett szokása szerint ha nem vél felfedezni páncélt, akkor mellkasra lő, ha viszont lát páncélt, akkor a célt feljebb, a fejre irányítja.
A lövés után újratölti az íját és igyekszik a báró nyomában haladni és biztosítani az utat.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-21 18:45:23
Üzenet elküldve: 2020-07-21 18:45:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Az italt és a gyógyítási hatását csak némán nézi. A lentiekre gondol, de mivel mindenkit nem lehet megmenteni, és mert az egész épületet látszólag valami természeti csoda tartja még, így nem mozdul az alsóbb szintekre. Chayss kezében a lánnyal halad ki felé, ami nagyon is jó ötletnek tűnik. Lainor is utánuk indul kifelé. Dvorn mellé lép, és ha kell segít a mélységinek kijutni gyorsabban. Többen követik őket ki, ami nem is meglepő. Az előtérben levő fura párbeszéd, és az őrült kiáltozás, míg amaz menekül. Csak sóhajt egyet. Egyre őrültebb világot élnek, így már semmin sem lepődik meg igazán. Azon sem kellene, hogy a törpe ismét harcba, majd fosztogatásba kezd. Lainor az iménti fosztogatást nem haszonszerzés miatt tette, és talált is kulcsokat, amiket lehet hasznosíthattak volna a lentiek kimentésekor. De ez így most már elmarad.
Kifelé halad Chayss, és jelenleg azt választja, hogy követi és fedezi a párost, ha netán kint várná őket a további meglepetés. Az újdonsülten szerzett kardot tarja a kezében, az íj a másikban van. Ha nagyon céllövő képességeire lenne szükség ebből még hamar tud íjat fogni és nyílvesszőt az idegre téve kilőni. De akár karddal is védheti a Chaysst és Aenaet.*
*Az italt és a gyógyítási hatását csak némán nézi. A lentiekre gondol, de mivel mindenkit nem lehet megmenteni, és mert az egész épületet látszólag valami természeti csoda tartja még, így nem mozdul az alsóbb szintekre. Chayss kezében a lánnyal halad ki felé, ami nagyon is jó ötletnek tűnik. Lainor is utánuk indul kifelé. Dvorn mellé lép, és ha kell segít a mélységinek kijutni gyorsabban. Többen követik őket ki, ami nem is meglepő. Az előtérben levő fura párbeszéd, és az őrült kiáltozás, míg amaz menekül. Csak sóhajt egyet. Egyre őrültebb világot élnek, így már semmin sem lepődik meg igazán. Azon sem kellene, hogy a törpe ismét harcba, majd fosztogatásba kezd. Lainor az iménti fosztogatást nem haszonszerzés miatt tette, és talált is kulcsokat, amiket lehet hasznosíthattak volna a lentiek kimentésekor. De ez így most már elmarad.
Kifelé halad Chayss, és jelenleg azt választja, hogy követi és fedezi a párost, ha netán kint várná őket a további meglepetés. Az újdonsülten szerzett kardot tarja a kezében, az íj a másikban van. Ha nagyon céllövő képességeire lenne szükség ebből még hamar tud íjat fogni és nyílvesszőt az idegre téve kilőni. De akár karddal is védheti a Chaysst és Aenaet.*
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-21 10:01:33
Üzenet elküldve: 2020-07-21 10:01:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyos vagy//
*Már régóta fogalmazódik benne a gondolat, hogy mit is tudna kezdeni ezzel a váratlan adománnyal, hogyan tudná pénzzé tenni. Most ért meg benne az elhatározás, hogy utánamenjen a dolognak, felkészülve néhány aranyszínűvé változtatott gyűrűvel. ~Ha darabjáért kapok kétszázötvenet, már akkor jól jártam. ~ Szinte a nyála is kicsordul a gondolattól, hogy ezzel mennyi aranyat fog bezsebelni. Persze a lovat, azt nem adja senkinek semennyiért, olyanja még sose volt, most meg aztán mindenki lehidalhat, hogy milyen különleges paripára tett szert.*
-De városban már sokan ismernek, ha itt vágok át embereket, akkor megüthetem a bokám. *Gondolkodik hangosan, miközben kerülgeti a gazdagnegyed megmaradt romjait az utcákon. ~A kikötő elég jó hely lenne hozzá. Biztos tele van pénzéhes kis senkikkel, akik minden nap elvedelnek egy csomó aranyat. ~A terve pedig a következő, leutazni a kikötőbe, ott pedig jól átvágni a részeg tengerészek fejét. ~Biztos az összes ki van tömve arannyal. ~ Bár ott kereskedőkből is van elég, talán egynek ki tudná szúrni a szemét az általa oly nagy gonddal készített hamisítványokkal. ~Nem mind lehet olyan szemfüles. ~ Ha pedig bajba kerül, csak vissza kell oldalaznia, mert, ami a kikötőben történik az ott is marad.*
*Már régóta fogalmazódik benne a gondolat, hogy mit is tudna kezdeni ezzel a váratlan adománnyal, hogyan tudná pénzzé tenni. Most ért meg benne az elhatározás, hogy utánamenjen a dolognak, felkészülve néhány aranyszínűvé változtatott gyűrűvel. ~Ha darabjáért kapok kétszázötvenet, már akkor jól jártam. ~ Szinte a nyála is kicsordul a gondolattól, hogy ezzel mennyi aranyat fog bezsebelni. Persze a lovat, azt nem adja senkinek semennyiért, olyanja még sose volt, most meg aztán mindenki lehidalhat, hogy milyen különleges paripára tett szert.*
-De városban már sokan ismernek, ha itt vágok át embereket, akkor megüthetem a bokám. *Gondolkodik hangosan, miközben kerülgeti a gazdagnegyed megmaradt romjait az utcákon. ~A kikötő elég jó hely lenne hozzá. Biztos tele van pénzéhes kis senkikkel, akik minden nap elvedelnek egy csomó aranyat. ~A terve pedig a következő, leutazni a kikötőbe, ott pedig jól átvágni a részeg tengerészek fejét. ~Biztos az összes ki van tömve arannyal. ~ Bár ott kereskedőkből is van elég, talán egynek ki tudná szúrni a szemét az általa oly nagy gonddal készített hamisítványokkal. ~Nem mind lehet olyan szemfüles. ~ Ha pedig bajba kerül, csak vissza kell oldalaznia, mert, ami a kikötőben történik az ott is marad.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 23:27:04
Üzenet elküldve: 2020-07-20 23:27:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Belépve meg is találja a többieket. Látszólag még mindenki egyben van. Vagy úgy néznek mindenesetre ki.*
-Üdv mi a helyzet?
*Csapatuk egyik szépe elő is kerül. Méghozzá az amelyiket könnyebb lenne levetkőztetni. Úgy tűnik még azóta se sikerült megtanulnia, hogy kell egy férfit várni. Nem véres tőrrel hanem szenvedélyes csókokkal. Lesz mire megtanítani őt ha itt végeztek. A kapott híreknek hallatán a bajszok jól láthatóan elhúzza a száját. A kérdésre pedig válaszol is.*
-Megmarad. És ha kell már felkészültek a sérültek fogadására elintéztem. A megszöktetett lány megvan?
*Kérdez rá. Aztán megtörténik amit már Lou várt. A lánynak megremeg a lába ránézve. Csak az a gond, hogy neki is és nem abból az okból ahogy szerette volna. Ez a nagy földrengés azért a kalandort is megriasztja, de mikor a lány a karjaiba zuhan akkor nem hagyja ki a lehetőséget, hogy egy széles vigyorral meg ne szólaljon.*
-Ejnye kislány! Legalább a feladatot végezzük el. Utána már mehet.
*Röhög is. Hogy nem fogta volna fel, hogy veszélyben vannak vagy csak nem érdekli nála egy örök kérdés lehet. Talán ez a hősök egyik ismérve és ezért olyan bátrak? Ki tudja? Mindenesetre közben a Nyakigláb megbízó is előkerül meg látszólag az elrabolt lány is. Akkor a küldetésüknek ezennel vége volna? Akár mehetnének is nem? Ő nem érti mi folyik. Főleg mikor két ismeretlen alak is megjelenik. Egy gyerek meg egy öreg. Hogy ők nem jók-e vagy kik vagy mi van, azt továbbra se tudja meg a harcos, de mivel a tüzelő csaj támad így ő is elhajítja a lándzsáját a menekülő felé.*
-FASZ!
*Érkezik a harci üvöltés is támadása mellé majd kardot ránt és nézi mi történik. Teljes a káosz, de összeszedi magát és követi a megbízót. Ha úgy alakul időközben megint felvéve a lándzsáját ha útba esik.*
-Tűnjünk már innen. Összedől az a szar!
*Kiált hátra a többieknek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Belépve meg is találja a többieket. Látszólag még mindenki egyben van. Vagy úgy néznek mindenesetre ki.*
-Üdv mi a helyzet?
*Csapatuk egyik szépe elő is kerül. Méghozzá az amelyiket könnyebb lenne levetkőztetni. Úgy tűnik még azóta se sikerült megtanulnia, hogy kell egy férfit várni. Nem véres tőrrel hanem szenvedélyes csókokkal. Lesz mire megtanítani őt ha itt végeztek. A kapott híreknek hallatán a bajszok jól láthatóan elhúzza a száját. A kérdésre pedig válaszol is.*
-Megmarad. És ha kell már felkészültek a sérültek fogadására elintéztem. A megszöktetett lány megvan?
*Kérdez rá. Aztán megtörténik amit már Lou várt. A lánynak megremeg a lába ránézve. Csak az a gond, hogy neki is és nem abból az okból ahogy szerette volna. Ez a nagy földrengés azért a kalandort is megriasztja, de mikor a lány a karjaiba zuhan akkor nem hagyja ki a lehetőséget, hogy egy széles vigyorral meg ne szólaljon.*
-Ejnye kislány! Legalább a feladatot végezzük el. Utána már mehet.
*Röhög is. Hogy nem fogta volna fel, hogy veszélyben vannak vagy csak nem érdekli nála egy örök kérdés lehet. Talán ez a hősök egyik ismérve és ezért olyan bátrak? Ki tudja? Mindenesetre közben a Nyakigláb megbízó is előkerül meg látszólag az elrabolt lány is. Akkor a küldetésüknek ezennel vége volna? Akár mehetnének is nem? Ő nem érti mi folyik. Főleg mikor két ismeretlen alak is megjelenik. Egy gyerek meg egy öreg. Hogy ők nem jók-e vagy kik vagy mi van, azt továbbra se tudja meg a harcos, de mivel a tüzelő csaj támad így ő is elhajítja a lándzsáját a menekülő felé.*
-FASZ!
*Érkezik a harci üvöltés is támadása mellé majd kardot ránt és nézi mi történik. Teljes a káosz, de összeszedi magát és követi a megbízót. Ha úgy alakul időközben megint felvéve a lándzsáját ha útba esik.*
-Tűnjünk már innen. Összedől az a szar!
*Kiált hátra a többieknek.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 21:12:28
Üzenet elküldve: 2020-07-20 21:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Az a két lépés semmit sem ér. A pallos mérete csaknem annyi, mint a lány magassága. De láthatóan a medvetermetű nem kívánja elérni vele. Még csak utalást sem tesz ilyesmire. A méretes kard a fal mellé kerül, matt pengéjén olykor-olykor megcsillan a gyertya gyengécske fénye.
Nem szánja fenyegetésnek a fegyver használatának bemutatását firtató szavakat, bár azt sem tudja, hogy a lány annak veszi. Talán csak beszélgetni akart, de ezt nehezen nézni ki belőle. Szabad karján több kisebb-nagyobb sebhely, heg látszik, valóban hadviselt alak benyomását kelti.*
- Miért ne számítana? *Kérdez vissza, egy lusta pillantással is megtolja szavait két lapátolás között, de a kása lassan eltűnik a tálból. Ezen kívül semmi sem látszik rajta, bár ebben a gyertya csalóka fénye sem segít, olykor hamis érzelmeket rajzol a medvetermetű arcának ráncaiba.
Mire megérkezik a válasz a mérgezés kérdésére Nisamie részéről, a férfi a tálcára dobja az üres tálat és a kanalat, hogy kézfejével megtörölje a száját. Szürke tekintete a lányét keresi.*
- Meg tudnál ölni egy embert? *Érkezik a kérdés és a kemény pillantás. Úgy tűnik, a medvetermetű valóban tudni akarja a választ.*
- Nem tűnsz olyan gyengének, mint amilyennek látszol. *Jön a megállapítás kifejezéstelen, hideg dörmögéssel.*
- Mi baja az apádnak? *Kérdi teljesen eltérve a korábbi témától. Meg van rá az esély, hogy nem kap választ, hisz a lány nagyon védte korábban az apját, de nem derült ki, hogy miért olyan védtelen, hogy Nisamie nélkül rövid úton meghalna. Könyökeit a térdén megtámasztva dől előre, úgy vizslatja a lány pillantását, míg a válaszra vagy annak elmaradására vár.*
*Az a két lépés semmit sem ér. A pallos mérete csaknem annyi, mint a lány magassága. De láthatóan a medvetermetű nem kívánja elérni vele. Még csak utalást sem tesz ilyesmire. A méretes kard a fal mellé kerül, matt pengéjén olykor-olykor megcsillan a gyertya gyengécske fénye.
Nem szánja fenyegetésnek a fegyver használatának bemutatását firtató szavakat, bár azt sem tudja, hogy a lány annak veszi. Talán csak beszélgetni akart, de ezt nehezen nézni ki belőle. Szabad karján több kisebb-nagyobb sebhely, heg látszik, valóban hadviselt alak benyomását kelti.*
- Miért ne számítana? *Kérdez vissza, egy lusta pillantással is megtolja szavait két lapátolás között, de a kása lassan eltűnik a tálból. Ezen kívül semmi sem látszik rajta, bár ebben a gyertya csalóka fénye sem segít, olykor hamis érzelmeket rajzol a medvetermetű arcának ráncaiba.
Mire megérkezik a válasz a mérgezés kérdésére Nisamie részéről, a férfi a tálcára dobja az üres tálat és a kanalat, hogy kézfejével megtörölje a száját. Szürke tekintete a lányét keresi.*
- Meg tudnál ölni egy embert? *Érkezik a kérdés és a kemény pillantás. Úgy tűnik, a medvetermetű valóban tudni akarja a választ.*
- Nem tűnsz olyan gyengének, mint amilyennek látszol. *Jön a megállapítás kifejezéstelen, hideg dörmögéssel.*
- Mi baja az apádnak? *Kérdi teljesen eltérve a korábbi témától. Meg van rá az esély, hogy nem kap választ, hisz a lány nagyon védte korábban az apját, de nem derült ki, hogy miért olyan védtelen, hogy Nisamie nélkül rövid úton meghalna. Könyökeit a térdén megtámasztva dől előre, úgy vizslatja a lány pillantását, míg a válaszra vagy annak elmaradására vár.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 18:38:57
Üzenet elküldve: 2020-07-20 18:38:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Miután letette a tálcát az asztalra, egy-két lépést azért hátrál. Nem mintha ez a távolság bármivel is biztonságosabb lenne, de valahogy mégis csak jobban esik. Így Gabraelnek is nagyobbat kell lendítenie azon palloson, amit ő valószínűleg két kézzel sem bírna sokáig tartani.
Tekintete természetesen a fegyverre szegeződik, amikor a férfi mesélni kezd a használatáról. Vonásaiból most nem sok mindent lehet kiolvasni; igazándiból azon töpreng, hogy ő maga még sosem gyilkolt. Még csak fegyvert sem szegezett senkinek... most meg itt ez az idegen, aki úgy fest, mintha gyerekkora óta mást se csinálna, kis túlzással. Eddig is tisztában volt az erőviszonyokkal, így nem teljesen érti, mi szükség az újbóli fenyegetésre. Mert ő egyértelműen annak értelmezi a fegyver bemutatását.
Bár szinte ég a nyelve hegye, hogy érdemben reagáljon, végül csak egy hosszabbat hümmög. Úgy tűnik, taktikát váltott, és a csípősebb visszaszólásokat megtartja magának.
A következő hozzászólásra tekintete visszasiklik a szürke szempárhoz. Ezt már nem tudja válasz nélkül hagyni.*
-Gondolom, ez neked úgysem számít. *Jegyzi meg hidegen, egy árnyalatnyit magasabbra szegett állal. Valóban így gondolja, bár néhány pillanattal később már bánja, hogy megszólalt. El is kapja a tekintetét, ha csak nem történik valami váratlan, s kipillant az ablakon. Most már csak ki kell várnia, hogy a férfi belapátolja a kását, aztán túl lesz ezen az egész ostobaságon... feltéve, hogy Gabrael állja a szavát.
Az evés közben feltett kérdés láthatóan meglepi. Tekintete visszatér a férfira, egy darabig nézi, ahogy eszik, majd kicsit sem sietve szólal meg végül.*
- Nem... Kellett volna? *Kérdez vissza flegmán, miközben összefonja karjait mellkasa előtt.*
*Miután letette a tálcát az asztalra, egy-két lépést azért hátrál. Nem mintha ez a távolság bármivel is biztonságosabb lenne, de valahogy mégis csak jobban esik. Így Gabraelnek is nagyobbat kell lendítenie azon palloson, amit ő valószínűleg két kézzel sem bírna sokáig tartani.
Tekintete természetesen a fegyverre szegeződik, amikor a férfi mesélni kezd a használatáról. Vonásaiból most nem sok mindent lehet kiolvasni; igazándiból azon töpreng, hogy ő maga még sosem gyilkolt. Még csak fegyvert sem szegezett senkinek... most meg itt ez az idegen, aki úgy fest, mintha gyerekkora óta mást se csinálna, kis túlzással. Eddig is tisztában volt az erőviszonyokkal, így nem teljesen érti, mi szükség az újbóli fenyegetésre. Mert ő egyértelműen annak értelmezi a fegyver bemutatását.
Bár szinte ég a nyelve hegye, hogy érdemben reagáljon, végül csak egy hosszabbat hümmög. Úgy tűnik, taktikát váltott, és a csípősebb visszaszólásokat megtartja magának.
A következő hozzászólásra tekintete visszasiklik a szürke szempárhoz. Ezt már nem tudja válasz nélkül hagyni.*
-Gondolom, ez neked úgysem számít. *Jegyzi meg hidegen, egy árnyalatnyit magasabbra szegett állal. Valóban így gondolja, bár néhány pillanattal később már bánja, hogy megszólalt. El is kapja a tekintetét, ha csak nem történik valami váratlan, s kipillant az ablakon. Most már csak ki kell várnia, hogy a férfi belapátolja a kását, aztán túl lesz ezen az egész ostobaságon... feltéve, hogy Gabrael állja a szavát.
Az evés közben feltett kérdés láthatóan meglepi. Tekintete visszatér a férfira, egy darabig nézi, ahogy eszik, majd kicsit sem sietve szólal meg végül.*
- Nem... Kellett volna? *Kérdez vissza flegmán, miközben összefonja karjait mellkasa előtt.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 17:53:11
Üzenet elküldve: 2020-07-20 17:53:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
*Az egész cselekmény olyan kaotikus, hogy Reorik alig bírja követni az eseményeket. Szinte szemét kapkodja, fejét jobbra-balra, egyébként sem túl éles agya szinte vért izzad, hogy feldolgozza, ki kicsoda, mi miért történik. ~Azt mondták az úrnőért jövünk, de mennyi ember, mennyi vér... Ha Denjaar parancsnok úr nem lenne, ez mint a városra zúdulna, a civilekre!~ Bár nincs most ideje ezen aggódni, szerencsére erre nem kerül sor. Furcsa neveket hall, amik neki nem mondanak semmit, így továbbhalad az alakok felé, éppen támadásba lendülne, mikor egy törpét lát rohamozni, s egy pillanatra meg is áll, hogy elmosolyodjon.*
-Törpék.
*Ingatja meg fejét, amikor újabb robajt hall, ekkor már sokkal jobban érti, hogy mi folyik itt, kizökken a sokkos állapotból, s ahogy meglátja az úrnőt, azonnal rohan utána, és a férfi után, aki cipeli, hogy biztosan ne eshessen semmi baja. Hisz ez a küldetés. A kardos nyomoréktól pedig nem fél, bízik társaiban, hogy elbírnak vele.*
*Az egész cselekmény olyan kaotikus, hogy Reorik alig bírja követni az eseményeket. Szinte szemét kapkodja, fejét jobbra-balra, egyébként sem túl éles agya szinte vért izzad, hogy feldolgozza, ki kicsoda, mi miért történik. ~Azt mondták az úrnőért jövünk, de mennyi ember, mennyi vér... Ha Denjaar parancsnok úr nem lenne, ez mint a városra zúdulna, a civilekre!~ Bár nincs most ideje ezen aggódni, szerencsére erre nem kerül sor. Furcsa neveket hall, amik neki nem mondanak semmit, így továbbhalad az alakok felé, éppen támadásba lendülne, mikor egy törpét lát rohamozni, s egy pillanatra meg is áll, hogy elmosolyodjon.*
-Törpék.
*Ingatja meg fejét, amikor újabb robajt hall, ekkor már sokkal jobban érti, hogy mi folyik itt, kizökken a sokkos állapotból, s ahogy meglátja az úrnőt, azonnal rohan utána, és a férfi után, aki cipeli, hogy biztosan ne eshessen semmi baja. Hisz ez a küldetés. A kardos nyomoréktól pedig nem fél, bízik társaiban, hogy elbírnak vele.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 12:07:04
Üzenet elküldve: 2020-07-20 12:07:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Rosszul érzi magát, de ez teljesen normális érzés, ha az embernek egy kard áll ki a hasából. Kornyadozik, ami szintén teljesen normális ebben az esetben, látszik rajta, hogy komoly küzdelmet vív azért, hogy eszméletén maradjon. Ezen állapotában, ha rá is mosolyog Cha'yssra, az csak valami groteszk grimasz lehet. Jelenleg nem akarja és nem is tudja lokalizálni a fájdalmat, mindenesetre nagyon fáj és folyamatosan öklendezni akar, a vér íze pocsék és a bájitalé se jobb. Csak egy kisebb küzdelem árán tudja lenn tartani, viszont a hatás azonnali, nem elég, hogy a seb azonnal beheged, de emellett rendkívül tettre késznek érzi magát.*
- Tudok menni a lábamon is.
*Suttogja, bár azért nem kapálózik annyira, ha Cha'yss esetleg nem teszi le magát, kierőszakolni nem fogja. Így menet közben is fel tudja köhögni a vért, ha a saját lábán menne, akkor lehet, hogy emiatt megállna.
Akárhogyan is, de csak belebotlanak Terwybe és a gonosz kis fattyúba. Aenae feje kótyagos ugyan, de azt tűpontosan felméri, hogy a férfi már nemigen képes arra, hogy a saját lábán menjen. A lány arca megvonaglik.*
- Meg fogom ölni.
*A szeme sarkából látja, hogy valami számára ismeretlen egyén a kölyök után iramodik. Aenaenek már az is elég, ha egy leheletnyi életet hagy a fiúban a nő. Hosszasan nem cseveghetnek, mert egyrészt a ház leomlóban van, másrészt valami törpe is aktivizálja magát, hogy kilyukassza Terwy fejét. Aenae nem fog könnyeket ejteni miatta.
Ha kijutottak és biztonságos távolságra kerültek, akkor van egy csomó mondandója. Ráadásul a megivott bájital mellékhatásaként úgy érzi, hogy egészen a Vashegyig tudna rohanni. Az más kérdés, hogy nem akar sehova futni, Bjok után sem.*
- Nem kéne itt lenned. És ha bajod esett volna?!
*Persze tisztában van vele, hogy ha nem lett volna itt, akkor vagy ráomlik az egész kóceráj a fejére, vagy még előbb meghal a hasi sebtől, hiszen képtelen volt megmoccanni, mikor Cha'yss rátalált. Azért félig-meddig komolyan gondolja a korholást, de a végén csak átöleli a férfi nyakát, teste még mindig remeg, így suttog a másik fülébe.*
- Köszönöm.
*Rosszul érzi magát, de ez teljesen normális érzés, ha az embernek egy kard áll ki a hasából. Kornyadozik, ami szintén teljesen normális ebben az esetben, látszik rajta, hogy komoly küzdelmet vív azért, hogy eszméletén maradjon. Ezen állapotában, ha rá is mosolyog Cha'yssra, az csak valami groteszk grimasz lehet. Jelenleg nem akarja és nem is tudja lokalizálni a fájdalmat, mindenesetre nagyon fáj és folyamatosan öklendezni akar, a vér íze pocsék és a bájitalé se jobb. Csak egy kisebb küzdelem árán tudja lenn tartani, viszont a hatás azonnali, nem elég, hogy a seb azonnal beheged, de emellett rendkívül tettre késznek érzi magát.*
- Tudok menni a lábamon is.
*Suttogja, bár azért nem kapálózik annyira, ha Cha'yss esetleg nem teszi le magát, kierőszakolni nem fogja. Így menet közben is fel tudja köhögni a vért, ha a saját lábán menne, akkor lehet, hogy emiatt megállna.
Akárhogyan is, de csak belebotlanak Terwybe és a gonosz kis fattyúba. Aenae feje kótyagos ugyan, de azt tűpontosan felméri, hogy a férfi már nemigen képes arra, hogy a saját lábán menjen. A lány arca megvonaglik.*
- Meg fogom ölni.
*A szeme sarkából látja, hogy valami számára ismeretlen egyén a kölyök után iramodik. Aenaenek már az is elég, ha egy leheletnyi életet hagy a fiúban a nő. Hosszasan nem cseveghetnek, mert egyrészt a ház leomlóban van, másrészt valami törpe is aktivizálja magát, hogy kilyukassza Terwy fejét. Aenae nem fog könnyeket ejteni miatta.
Ha kijutottak és biztonságos távolságra kerültek, akkor van egy csomó mondandója. Ráadásul a megivott bájital mellékhatásaként úgy érzi, hogy egészen a Vashegyig tudna rohanni. Az más kérdés, hogy nem akar sehova futni, Bjok után sem.*
- Nem kéne itt lenned. És ha bajod esett volna?!
*Persze tisztában van vele, hogy ha nem lett volna itt, akkor vagy ráomlik az egész kóceráj a fejére, vagy még előbb meghal a hasi sebtől, hiszen képtelen volt megmoccanni, mikor Cha'yss rátalált. Azért félig-meddig komolyan gondolja a korholást, de a végén csak átöleli a férfi nyakát, teste még mindig remeg, így suttog a másik fülébe.*
- Köszönöm.
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 11:53:05
Üzenet elküldve: 2020-07-20 11:53:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*A bemutatkozásra csak kurtán, némán bólint. Érdekes módon, nem tromfol rá, nem erősíti meg a lányban, hogy már csak azért is tücsöknek fogja hívni. Pedig meglehet, hogy érzi, miért is árulta el a valódi nevét Nisamie. Pár szívdobbanásnyi ideig még fürkészi a lány pillantását, majd visszafordul a felszereléséhez.
Amikor aztán eltűnik Nisamie az ajtó sötét négyszögében, akkor sem indul utána, hogy ellenőrizze, merre tart vagy hogy valóban nem mérgezi meg a kásáját. A holtakra jellemző nyugalommal veti le vértjét és kezd neki a pallos fenésének. Lentről nem hall semmit a fent zajló beszélgetésből. A páncél és a felszerelés csörgése elnyom csaknem mindent. Csak a kintről monoton kopogó eső hangja vegyül a benti csöndbe, amelyet a fémen sikló fenőkő hangja tör meg olykor.
Az asztalnál ül a gyengécske széken, amely nem csak a leüléskor tiltakozott a rá nehezedő súly ellen. Még most is fel-felsír a fába vert szeg, amikor úgy mozdul a medvetermetű.
Nisamie megérkezésekor csak felpillant, jobbjának hüvelykujja épp egy csorbát vizslat az acélon. A jókívánságra csak felnéz, mintha olvasna a lány szeméből, mert elmosolyodik, de csak egy tűnő árnyék, a gyertya gyengécske lángjának illúziója.*
- Tudod, az ilyen nagy fegyvereket nem is nagyon kell fenni. A súlya, a lendülete okoz sebet. Inkább zúz, mint vág. *Magyarázza, mintha kérdés lett volna, miért is feni a pallost olyan nagy műgonddal.*
- Tudom, hogy gyűlölsz. *Teszi félre a pallost és a fenőkövet. A fegyverkabáttól is megszabadult, amit a páncél viselők azért húznak, hogy az a sok acél, amit magukra aggatnak, ne sértse fel a bőrüket. Az alatt csak egy ujjatlan inget visel, a lábán pedig egy vászonnadrágot egy durva övvel és csizmával.
Elnyúl a tálcáért és elveszi róla a kását, belekanalaz és enni kezd. Nem szagolgatja, nem ízlelgeti, mintha az ízek másodlagosak volnának számára, csak az kell, hogy jól lakjon.*
- Nem mérgezted meg? *Kérdi felpillantva a lányra, de nem áll meg a lapátolásban. Láthatóan ahhoz szokott, hogy minél gyorsabban eltüntesse az ételt.*
*A bemutatkozásra csak kurtán, némán bólint. Érdekes módon, nem tromfol rá, nem erősíti meg a lányban, hogy már csak azért is tücsöknek fogja hívni. Pedig meglehet, hogy érzi, miért is árulta el a valódi nevét Nisamie. Pár szívdobbanásnyi ideig még fürkészi a lány pillantását, majd visszafordul a felszereléséhez.
Amikor aztán eltűnik Nisamie az ajtó sötét négyszögében, akkor sem indul utána, hogy ellenőrizze, merre tart vagy hogy valóban nem mérgezi meg a kásáját. A holtakra jellemző nyugalommal veti le vértjét és kezd neki a pallos fenésének. Lentről nem hall semmit a fent zajló beszélgetésből. A páncél és a felszerelés csörgése elnyom csaknem mindent. Csak a kintről monoton kopogó eső hangja vegyül a benti csöndbe, amelyet a fémen sikló fenőkő hangja tör meg olykor.
Az asztalnál ül a gyengécske széken, amely nem csak a leüléskor tiltakozott a rá nehezedő súly ellen. Még most is fel-felsír a fába vert szeg, amikor úgy mozdul a medvetermetű.
Nisamie megérkezésekor csak felpillant, jobbjának hüvelykujja épp egy csorbát vizslat az acélon. A jókívánságra csak felnéz, mintha olvasna a lány szeméből, mert elmosolyodik, de csak egy tűnő árnyék, a gyertya gyengécske lángjának illúziója.*
- Tudod, az ilyen nagy fegyvereket nem is nagyon kell fenni. A súlya, a lendülete okoz sebet. Inkább zúz, mint vág. *Magyarázza, mintha kérdés lett volna, miért is feni a pallost olyan nagy műgonddal.*
- Tudom, hogy gyűlölsz. *Teszi félre a pallost és a fenőkövet. A fegyverkabáttól is megszabadult, amit a páncél viselők azért húznak, hogy az a sok acél, amit magukra aggatnak, ne sértse fel a bőrüket. Az alatt csak egy ujjatlan inget visel, a lábán pedig egy vászonnadrágot egy durva övvel és csizmával.
Elnyúl a tálcáért és elveszi róla a kását, belekanalaz és enni kezd. Nem szagolgatja, nem ízlelgeti, mintha az ízek másodlagosak volnának számára, csak az kell, hogy jól lakjon.*
- Nem mérgezted meg? *Kérdi felpillantva a lányra, de nem áll meg a lapátolásban. Láthatóan ahhoz szokott, hogy minél gyorsabban eltüntesse az ételt.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 10:40:53
Üzenet elküldve: 2020-07-20 10:40:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Ha tehetné, örömmel venné, hogy Aenae nem ficánkol a karjai közt, mint akinek egy kard áll ki a gyomrából. Pedig egy kard áll ki a gyomrából, de a bárdzene, úgy tűnik, megteszi a hatását. Felérve egy biztonságos pontot keres magának, hogy nekikezdhessen a seb ellátásának és szerencséjére meg is lel egy zöld bájitalt a lánynál. Az mellékes, hogyan szerezhette idelent, de a tényen nem változtat, a varázsitallal képes lehet ellátni a sebét.
A lány azért sokkos állapotban lehet, mert össze-vissza zagyvál, de az igric igyekszik megőrizni a hidegvérét és ellátni a sebet. A kard kikerül, a bájitalt megissza a lány és az eredmény jobb, mint amire számíthatott.
A talaj újra megremeg és vele az egész épület is. Furcsa, de a wegoteninek az jut az eszébe, hogy ha a ház összedől, akkor sokkal többe fog kerülni az árvaház felépítése. Aenae szavaira csak a fejét csóválja, ahogy újra felemeli a lányt, hogy elinduljon vele a biztonságot jelentő szabad ég alá.*
- Nem tehetünk értük semmit. *Mondja, ahogy futni kezd kifelé az épületből. Azt nem figyeli, ki mellett fut el, az első, hogy Aenaet kivigye innen. A robajláson át, már ha van ilyen, akkor talán elérnek hozzá a kintről feléjük szűrődő hangok, de az értelmüket csak akkor fogja fel, amikor megtorpan a lánnyal a karjaiban az ajtó felé álló kettőst látva.
A fiatalabb kereket old, a másik, az idősebb, aki sebesültnek tűnik, kardot ránt rájuk. Az igric felismerni véli benne az őrültet, aki elrabolta Aenaet. Az egyik városőr, egy mélységi fickó nyilat küld az őrülten hahotázó menekülő után. Hesgrim pedig javít némileg a renoméján, amikor csatabárdjával nekimegy az öreg Terwynek. Az igric egyelőre nem mozdul, karjában Aenaevel amúgy se sok haszna lenne. A törpének előbb el kell intéznie az öreget, mielőtt kicsontozhatná, így erre a wegtoreninek még nem kell reagálnia.
Ha teheti, kikerülve az oszlopok felé a küzdőket, a szabad ég alá igyekszik, ahol elkerülheti, hogy rájuk omoljon a ház. Ha minden jól megy, a Terwyvel összecsapó Hesgrim mellett hagyja el az átkozott házat karjában Aeanevel, hogy biztonságos távolságba távolodjon el az összedőlni készülő épülettől.*
*Ha tehetné, örömmel venné, hogy Aenae nem ficánkol a karjai közt, mint akinek egy kard áll ki a gyomrából. Pedig egy kard áll ki a gyomrából, de a bárdzene, úgy tűnik, megteszi a hatását. Felérve egy biztonságos pontot keres magának, hogy nekikezdhessen a seb ellátásának és szerencséjére meg is lel egy zöld bájitalt a lánynál. Az mellékes, hogyan szerezhette idelent, de a tényen nem változtat, a varázsitallal képes lehet ellátni a sebét.
A lány azért sokkos állapotban lehet, mert össze-vissza zagyvál, de az igric igyekszik megőrizni a hidegvérét és ellátni a sebet. A kard kikerül, a bájitalt megissza a lány és az eredmény jobb, mint amire számíthatott.
A talaj újra megremeg és vele az egész épület is. Furcsa, de a wegoteninek az jut az eszébe, hogy ha a ház összedől, akkor sokkal többe fog kerülni az árvaház felépítése. Aenae szavaira csak a fejét csóválja, ahogy újra felemeli a lányt, hogy elinduljon vele a biztonságot jelentő szabad ég alá.*
- Nem tehetünk értük semmit. *Mondja, ahogy futni kezd kifelé az épületből. Azt nem figyeli, ki mellett fut el, az első, hogy Aenaet kivigye innen. A robajláson át, már ha van ilyen, akkor talán elérnek hozzá a kintről feléjük szűrődő hangok, de az értelmüket csak akkor fogja fel, amikor megtorpan a lánnyal a karjaiban az ajtó felé álló kettőst látva.
A fiatalabb kereket old, a másik, az idősebb, aki sebesültnek tűnik, kardot ránt rájuk. Az igric felismerni véli benne az őrültet, aki elrabolta Aenaet. Az egyik városőr, egy mélységi fickó nyilat küld az őrülten hahotázó menekülő után. Hesgrim pedig javít némileg a renoméján, amikor csatabárdjával nekimegy az öreg Terwynek. Az igric egyelőre nem mozdul, karjában Aenaevel amúgy se sok haszna lenne. A törpének előbb el kell intéznie az öreget, mielőtt kicsontozhatná, így erre a wegtoreninek még nem kell reagálnia.
Ha teheti, kikerülve az oszlopok felé a küzdőket, a szabad ég alá igyekszik, ahol elkerülheti, hogy rájuk omoljon a ház. Ha minden jól megy, a Terwyvel összecsapó Hesgrim mellett hagyja el az átkozott házat karjában Aeanevel, hogy biztonságos távolságba távolodjon el az összedőlni készülő épülettől.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-20 07:58:55
Üzenet elküldve: 2020-07-20 07:58:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Az italok elég bizalomgerjesztően néznek ki, így egy rossz szava sincsen a férfi irányába. A színük is a megfogalmazásnak megfelelő, sötétebb az eredetinél, már alig várja, hogy alkalma nyíljon használni is őket. A gáncsolások mindig is jól mentek neki, de egy erősebb ellenféllel szemben, gyakran segítségre szorult. A Kikötőben is hallott már ezekről a különleges italokról, mert a mérgezés nem ritka, mint ahogy a fizikai sérülés sem egy-egy nagyobb balhé következtében. Azokból meg mindig akadt bőven.
Miközben a férfi megkóstolja a piskótát az arcát nézi, de semmilyen érdemi reakciót nem kap cserébe, csak egy „megfelel”-t. Kicsit bosszantja a dolog, bár sejtette, hogy a módosabb fajtájának nagyobbak az elvárásai.*
-Végtére is neked sütöttem az egészet. Nem szeretnélek megrövidíteni egyetlen szelettel sem. *Mondja mosolyogva.*
-Amiért jöttem azt elrendeztük, hálás vagyok érte. *Na meg nem szívesen császkálna a romos környéken sötétedés után vagy akárcsak szürkületben.*
-Akkor indulnék. Vigyázz magadra ezen a veszélyes környéken. Svir igaz? *Kérdez vissza, hiszen ha legközelebb is ilyen gondja támad, akkor már tudja kit keressen. ~Ha fel nem dobja itt a talpát. ~ Majd elköszön és szedi a cókmókját, hogy visszainduljon a népesebb városrészek irányába.*
*Az italok elég bizalomgerjesztően néznek ki, így egy rossz szava sincsen a férfi irányába. A színük is a megfogalmazásnak megfelelő, sötétebb az eredetinél, már alig várja, hogy alkalma nyíljon használni is őket. A gáncsolások mindig is jól mentek neki, de egy erősebb ellenféllel szemben, gyakran segítségre szorult. A Kikötőben is hallott már ezekről a különleges italokról, mert a mérgezés nem ritka, mint ahogy a fizikai sérülés sem egy-egy nagyobb balhé következtében. Azokból meg mindig akadt bőven.
Miközben a férfi megkóstolja a piskótát az arcát nézi, de semmilyen érdemi reakciót nem kap cserébe, csak egy „megfelel”-t. Kicsit bosszantja a dolog, bár sejtette, hogy a módosabb fajtájának nagyobbak az elvárásai.*
-Végtére is neked sütöttem az egészet. Nem szeretnélek megrövidíteni egyetlen szelettel sem. *Mondja mosolyogva.*
-Amiért jöttem azt elrendeztük, hálás vagyok érte. *Na meg nem szívesen császkálna a romos környéken sötétedés után vagy akárcsak szürkületben.*
-Akkor indulnék. Vigyázz magadra ezen a veszélyes környéken. Svir igaz? *Kérdez vissza, hiszen ha legközelebb is ilyen gondja támad, akkor már tudja kit keressen. ~Ha fel nem dobja itt a talpát. ~ Majd elköszön és szedi a cókmókját, hogy visszainduljon a népesebb városrészek irányába.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-17 19:11:32
Üzenet elküldve: 2020-07-17 19:11:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Ha rajta múlik, akkor tényleg úgy lesz. Többször is kipróbálta már a saját főztjét, és bátran állíthatja, hogy sem a maga készítette pörköltbe, sem a bájitalba nem betegedett még bele. Szinte teljesen biztos benne, hogy Wellyradona esetében is minden rendben lesz a bájitalokkal. Már csak azt találgatja, hogy mire kellenek pont ezek a főzetek a fehérnépnek. Persze Svir igen diszkrét, általában előbb árulják el őt, minthogy ő árulna el másokat, ezért nem is kérdezősködik. Amiről nem tud, azt nem is tudja továbbadni, pletykákat költeni róla pedig úgyis sokkal izgalmasabb.*
– Lássuk. *Elveszi a kistányért Wellytől, aztán rögtön megkóstolja a piskótát. Tetszését elégedett bólogatással fejezi ki rágás közben. Hamarosan megrágja és lenyeli az első falatokat, majd felnéz a nőre.*
– Megfelel. *Jelenti ki miközben leteszi a tányért az asztalra.*
– Ha sietsz, akkor magamra is hagyhatsz a piskótával. Különben a vendégem vagy néhány szeletre. *Ajánlja fel. Nem tudja, hogy mik a nő szándékai, de részéről a menés és a maradás is teljesen rendben van.*
*Ha rajta múlik, akkor tényleg úgy lesz. Többször is kipróbálta már a saját főztjét, és bátran állíthatja, hogy sem a maga készítette pörköltbe, sem a bájitalba nem betegedett még bele. Szinte teljesen biztos benne, hogy Wellyradona esetében is minden rendben lesz a bájitalokkal. Már csak azt találgatja, hogy mire kellenek pont ezek a főzetek a fehérnépnek. Persze Svir igen diszkrét, általában előbb árulják el őt, minthogy ő árulna el másokat, ezért nem is kérdezősködik. Amiről nem tud, azt nem is tudja továbbadni, pletykákat költeni róla pedig úgyis sokkal izgalmasabb.*
– Lássuk. *Elveszi a kistányért Wellytől, aztán rögtön megkóstolja a piskótát. Tetszését elégedett bólogatással fejezi ki rágás közben. Hamarosan megrágja és lenyeli az első falatokat, majd felnéz a nőre.*
– Megfelel. *Jelenti ki miközben leteszi a tányért az asztalra.*
– Ha sietsz, akkor magamra is hagyhatsz a piskótával. Különben a vendégem vagy néhány szeletre. *Ajánlja fel. Nem tudja, hogy mik a nő szándékai, de részéről a menés és a maradás is teljesen rendben van.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-17 14:55:41
Üzenet elküldve: 2020-07-17 14:55:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren hamar letesz róla, hogy tovább csimpaszkodjon Lou-ba – épp elég kínos már neki ez így is –, és figyelmét az újabb dörömbölés zaja tereli el. A lány azért jött, hogy megmentse Kagaenae-t, tiszta sor, de azért azt is ildomos figyelembe venni, hogy a saját élete és (anyagi) jólléte volt az alapvető cél. Vagyis nem valószínű, hogy csak úgy hagyja magára omlasztani a kócerájt. Az viszont szintén biztos, lévén Gwaerenről van szó, hogy az egész incidenst nem hagyja annyiban. Amikor a figura, tudja a rák, ki az, menekülőre fogja a kijárat felé, ő sem rest, épp útba esik, hiszen Gwaeren még a másik helyiség közelében sem járt eddig, végig ott volt, ahol az íjászok lövöldöztek rájuk. Előkapja a mindeddig csizmájában rejtegetett dobókését, és minden erejével az alak után vágja. Bízik benne, hogy jó alaposan meg tudja majd sebezni, vagy legalább is le tudja lassítani az illetőt. Ha sikerül a terve, ha nem, mindenképpen ráfut, hogy elkapja a grabancát, persze ügyelve, hogy a házon kívül tegye – akarja a fene, hogy rádőljön az egész, csak mert jót akar. Ha emiatt a senkiházi miatt vagy a megbízói miatt kellett a bűzben, veszélyben és bajban fetrengenie, csak örülne neki, ha egyenként tépkedhetné le a körmeit, amíg elmondja, minek van itt a kezdete.*
- Hogy rohadnál meg! *Intézi neki még így, minden személyes kötődés nélkül is mondanivalóját, némi indulattal megspékelve az akciót.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren hamar letesz róla, hogy tovább csimpaszkodjon Lou-ba – épp elég kínos már neki ez így is –, és figyelmét az újabb dörömbölés zaja tereli el. A lány azért jött, hogy megmentse Kagaenae-t, tiszta sor, de azért azt is ildomos figyelembe venni, hogy a saját élete és (anyagi) jólléte volt az alapvető cél. Vagyis nem valószínű, hogy csak úgy hagyja magára omlasztani a kócerájt. Az viszont szintén biztos, lévén Gwaerenről van szó, hogy az egész incidenst nem hagyja annyiban. Amikor a figura, tudja a rák, ki az, menekülőre fogja a kijárat felé, ő sem rest, épp útba esik, hiszen Gwaeren még a másik helyiség közelében sem járt eddig, végig ott volt, ahol az íjászok lövöldöztek rájuk. Előkapja a mindeddig csizmájában rejtegetett dobókését, és minden erejével az alak után vágja. Bízik benne, hogy jó alaposan meg tudja majd sebezni, vagy legalább is le tudja lassítani az illetőt. Ha sikerül a terve, ha nem, mindenképpen ráfut, hogy elkapja a grabancát, persze ügyelve, hogy a házon kívül tegye – akarja a fene, hogy rádőljön az egész, csak mert jót akar. Ha emiatt a senkiházi miatt vagy a megbízói miatt kellett a bűzben, veszélyben és bajban fetrengenie, csak örülne neki, ha egyenként tépkedhetné le a körmeit, amíg elmondja, minek van itt a kezdete.*
- Hogy rohadnál meg! *Intézi neki még így, minden személyes kötődés nélkül is mondanivalóját, némi indulattal megspékelve az akciót.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-17 10:26:47
Üzenet elküldve: 2020-07-17 10:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Ez a rázkódás nem akar abbamaradni. Valami nagyon omlik odalent. Viszket a tenyere, hogy minél hamarabb húzza el a csíkot a házból. A báró okosan kislisszan az úrnővel. Őket követi loholva mert nem akarja megvárni, hogy mi történik a házzal. Ha tud akkor kitódul minél hamarabb a báróék után. Ha sikerül kilyukadnia odakint, akkor a csatabárdot szorosan tartva beáll a kormos mellé védekező állásba. Ha valaki az úrnőre vagy a báróra támadna az biztos kapna egy lékelő csatabárdot a fejébe. Valami idős fickó akinek kellemetlen pofája van elkezd itt hörögni minden hülyeséget. Pont alkalmas arra, hogy meglékeljék. Élt törpe harcosunk kap az alkalmon és ha már elfutott az öreg testőre akkor a csatabárddal intéz felé egy sújtást. Ha sikerül leteríteni akkor átkutatja és minden gyorsan fosztható dolgot elszed tőle. Most nem megy bele páncél cibálásba mert a báró megint megorrol rá. Ez csak egy gyors fosztás persze ha minden jól alakul.*
*Ez a rázkódás nem akar abbamaradni. Valami nagyon omlik odalent. Viszket a tenyere, hogy minél hamarabb húzza el a csíkot a házból. A báró okosan kislisszan az úrnővel. Őket követi loholva mert nem akarja megvárni, hogy mi történik a házzal. Ha tud akkor kitódul minél hamarabb a báróék után. Ha sikerül kilyukadnia odakint, akkor a csatabárdot szorosan tartva beáll a kormos mellé védekező állásba. Ha valaki az úrnőre vagy a báróra támadna az biztos kapna egy lékelő csatabárdot a fejébe. Valami idős fickó akinek kellemetlen pofája van elkezd itt hörögni minden hülyeséget. Pont alkalmas arra, hogy meglékeljék. Élt törpe harcosunk kap az alkalmon és ha már elfutott az öreg testőre akkor a csatabárddal intéz felé egy sújtást. Ha sikerül leteríteni akkor átkutatja és minden gyorsan fosztható dolgot elszed tőle. Most nem megy bele páncél cibálásba mert a báró megint megorrol rá. Ez csak egy gyors fosztás persze ha minden jól alakul.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-17 08:06:27
Üzenet elküldve: 2020-07-17 08:06:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Chayss és Kagaenae után halad, olyan gyorsan amennyire sebesülése engedi. Fedezni próbálja őket, így feltehetően kijutott velük együtt a roskadozó épületből. Kagaenae sebe súlyos, de a gyógyító ital hihetetlenül erős, mert a mélységi szeme láttára húzódnak össze a nő súlyos sebei. Ilyet még biztosan nem látott, de bámulatos, hogy mire képes az alkímia. Kint egy furcsa találkozásnak lehet tanúja. Nem tudja kik az idegenek, de talán Chayss vagy Kagaenae ismeri őket. Számszeríját készenlétbe helyezi, és ha lehetősége adódik, akkor céloz, majd a kapu fel szaladó örültre kilövi az előzőleg betöltött nyílvesszőjét. Mivel nem tudja, mire számíthatnak még, így újra tölt, és készen akar állni a páros további fedezésére és kijuttatásukra ebből a pokoli helyzetből.*
*Chayss és Kagaenae után halad, olyan gyorsan amennyire sebesülése engedi. Fedezni próbálja őket, így feltehetően kijutott velük együtt a roskadozó épületből. Kagaenae sebe súlyos, de a gyógyító ital hihetetlenül erős, mert a mélységi szeme láttára húzódnak össze a nő súlyos sebei. Ilyet még biztosan nem látott, de bámulatos, hogy mire képes az alkímia. Kint egy furcsa találkozásnak lehet tanúja. Nem tudja kik az idegenek, de talán Chayss vagy Kagaenae ismeri őket. Számszeríját készenlétbe helyezi, és ha lehetősége adódik, akkor céloz, majd a kapu fel szaladó örültre kilövi az előzőleg betöltött nyílvesszőjét. Mivel nem tudja, mire számíthatnak még, így újra tölt, és készen akar állni a páros további fedezésére és kijuttatásukra ebből a pokoli helyzetből.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 21:57:14
Üzenet elküldve: 2020-07-16 21:57:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Nisamie. A nevem Nisamie. *Valamiért nagyon sérti a fülét ez a tücsközés, így a másodiknál már nem állhatja meg, hogy elárulja valódi nevét. Persze meglehet, hogy ezek után a férfi ragaszkodni fog a tücsökhöz, mert észreveszi, hogy mennyire zavarja a lányt, de legalább megpróbálta.
Mivel úgy tűnik, végre dűlőre jutottak, nem késlekedik tovább a kása elkészítésével. Mielőtt eltűnne az ajtó mögött, még egyszer utoljára visszapillant, de nem vél felfedezi semmi gyanúsat... attól eltekintve, hogy az idegen tényleg egészen úgy viselkedik, mint aki hazaérkezett. Nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy nem fog olyan könnyen megszabadulni tőle, mint ahogy "ígérte", de sajnos be kell látnia, hogy jelenleg tehetetlen.
Odafönt nincs mozgolódás, apja szobájának ajtaja alól vékonyka fénycsík szűrődik ki. Halkan beljebb tolja az ajtót, majd a szokásos mosollyal arcán az ágyban olvasgató öreghez lép.*
- Mi történt odalent? Megint eltörtél valamit? Furcsa hangokat hallottam...*Pillant ki a könyv fölött rá apja, szemöldökét ráncolva. A kérdések nem lepik meg Nisamie-t, tulajdonképp pontosan erre számított. Üvöltözhet ő bármit odalentről, idefönt úgyis azt a kérdést kapja majd, hogy mit rontott el.*
- Már megint a patkányok... Próbáltam kikergetni egy jó nagyot, de azt hiszem, elbújt az egyik szekrény mögé. Majd reggel megnézem újra. *Újra apjára pillant, de úgy tűnik, az már nem is figyel rá, tekintete sorról sorra ugrál, ahogy olvas.* - Összetakarítok odalent, aztán készítek vacsorát, jó? Egy kis kását lekvárral... *Pár pillanatig még vár, hátha érkezik válasz, bár tudja, hogy hiába.* - Hamarosan hozom! *Zárja le magával a beszélgetést, majd a lámpás lángjából gyertyát gyújt, hogy a konyhának becézett kis sarokban is lásson valamit.
Az ételkészítéssel nem vesződik sokat, gépiesen csinál mindent, miközben gondolatai a lent várakozó körül forognak kizárólagos jelleggel.
Ahogyan a kész kására pillant, újból átfut rajta a mérgezés gondolata, de túl sok sebből vérzik az ötlet, így újból elveti. Nem akarna és nem is tudna mit kezdeni egy ekkora hullával. Inkább tálcára teszi a tányért és a gyertyát, önt egy korsó vizet a korsóból, majd óvatosan lebotorkál velük a lépcsőn.
A kis asztal és a hozzá tartozó két szék az ablak mellett kapott helyet, a férfi is itt ülhetett le, hiszen nincs más ülőalkalmatosság a helyiségben. Leteszi elé a tálcát a ribizlilekváros kásával, majd az asztal mellett megállva újra szemügyre veszi az immár páncél nélküli harcost. Észreveszi a szeme alatt húzódó sötét karikákat, de egyáltalán nem hatja meg a szívét.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de szemeiből inkább valami olyasmit lehet kiolvasni, hogy "fulladj bele!" *
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.16 22:05:18
- Nisamie. A nevem Nisamie. *Valamiért nagyon sérti a fülét ez a tücsközés, így a másodiknál már nem állhatja meg, hogy elárulja valódi nevét. Persze meglehet, hogy ezek után a férfi ragaszkodni fog a tücsökhöz, mert észreveszi, hogy mennyire zavarja a lányt, de legalább megpróbálta.
Mivel úgy tűnik, végre dűlőre jutottak, nem késlekedik tovább a kása elkészítésével. Mielőtt eltűnne az ajtó mögött, még egyszer utoljára visszapillant, de nem vél felfedezi semmi gyanúsat... attól eltekintve, hogy az idegen tényleg egészen úgy viselkedik, mint aki hazaérkezett. Nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy nem fog olyan könnyen megszabadulni tőle, mint ahogy "ígérte", de sajnos be kell látnia, hogy jelenleg tehetetlen.
Odafönt nincs mozgolódás, apja szobájának ajtaja alól vékonyka fénycsík szűrődik ki. Halkan beljebb tolja az ajtót, majd a szokásos mosollyal arcán az ágyban olvasgató öreghez lép.*
- Mi történt odalent? Megint eltörtél valamit? Furcsa hangokat hallottam...*Pillant ki a könyv fölött rá apja, szemöldökét ráncolva. A kérdések nem lepik meg Nisamie-t, tulajdonképp pontosan erre számított. Üvöltözhet ő bármit odalentről, idefönt úgyis azt a kérdést kapja majd, hogy mit rontott el.*
- Már megint a patkányok... Próbáltam kikergetni egy jó nagyot, de azt hiszem, elbújt az egyik szekrény mögé. Majd reggel megnézem újra. *Újra apjára pillant, de úgy tűnik, az már nem is figyel rá, tekintete sorról sorra ugrál, ahogy olvas.* - Összetakarítok odalent, aztán készítek vacsorát, jó? Egy kis kását lekvárral... *Pár pillanatig még vár, hátha érkezik válasz, bár tudja, hogy hiába.* - Hamarosan hozom! *Zárja le magával a beszélgetést, majd a lámpás lángjából gyertyát gyújt, hogy a konyhának becézett kis sarokban is lásson valamit.
Az ételkészítéssel nem vesződik sokat, gépiesen csinál mindent, miközben gondolatai a lent várakozó körül forognak kizárólagos jelleggel.
Ahogyan a kész kására pillant, újból átfut rajta a mérgezés gondolata, de túl sok sebből vérzik az ötlet, így újból elveti. Nem akarna és nem is tudna mit kezdeni egy ekkora hullával. Inkább tálcára teszi a tányért és a gyertyát, önt egy korsó vizet a korsóból, majd óvatosan lebotorkál velük a lépcsőn.
A kis asztal és a hozzá tartozó két szék az ablak mellett kapott helyet, a férfi is itt ülhetett le, hiszen nincs más ülőalkalmatosság a helyiségben. Leteszi elé a tálcát a ribizlilekváros kásával, majd az asztal mellett megállva újra szemügyre veszi az immár páncél nélküli harcost. Észreveszi a szeme alatt húzódó sötét karikákat, de egyáltalán nem hatja meg a szívét.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de szemeiből inkább valami olyasmit lehet kiolvasni, hogy "fulladj bele!" *
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.16 22:05:18
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 21:05:38
Üzenet elküldve: 2020-07-16 21:05:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lábak sietős dobogása, azoké kissé tompább, kik testet, vagy nehéz páncélt cipelnek. Gyomrukig hatol a morgás lentről, s az épület ismét megrezdül, majd hirtelen, a távolban, nagy puffanással dől el valami, mintha egy faoszlop lenne. Nem, nem jó törpe uram, ezek bizony nem trollok. BAMM! Ismét egy oszlop, majd mintha lágy omlás moraja hallatszana. Aztán szitkozódás, pont arról, amerre Reorik mereszti szemeit a sötétben, egészen pontosan a lépcső alól, onnan, hol legutóbb gazdag zsákmánnyal tért vissza egyik társuk. A meglőtt férfi! Reorik biztosan tudja, hogy csak ő lehet az... meg még valaki vele, akinek a hangja egyáltalán nem ismerős.*
- Szólhattál volna nekik, hogy ne fűrészlejék el ilyen gyorsan, te ütődött! *Halk csattanás, mintha pofon lenne.*
- Én szóltam, papus! *Bömböli a másik, egészen kölökhangon. Semmi nem mozdul, így Hesgrim vagy várakozik, vagy a többiekkel tarthat, azonban a puffanások és a robaj már egészen közelről hallatszik, mintha a csapóajtó felé közeledne a ház hátulja, oldala felől, gyakorlatilag minden irányból. A falak is remegnek. Chayss talán ekkor hagyja abba ajkáról zengő lágy, ritmusos melódiát, mellyel a lányra koncentrálva igyekszik hatása alá keríteni. Talán felesleges, hisz Kagaenae, amúgy is csak rajta csüngene, ha nem lenne sérült. Az is lehet, hogy összemosolyognak, mikor Chayss rámarkol a kard markolatára, s az is lehet, hogy kölcsönösen fogak csikordulnak össze a hosszan cuppanó hangtól, ahogy a gyomor kiengedi magából a fémet. Azonnal vérezni kezd, de a ruhától nem nagyon lehet látni, hogy honnan, s a vágás, milyen mélyre hatolt. A lány hirtelen fájdalmat érez, mely egész gyomrában szerteszéjjel sugárzik, lefelé koncentráltan. Talán akad egy pillanata, míg végiggondolja a kölök magasságát, a szúrás irányát, hogy lentről felfelé hatolt srégen, vagy talán fentről lefelé? Annyi bizonyos, hogy vajúdása hasonlóan fájdalmas volt, bár az mégis jobban fájt. De most miért feszít szinte ugyanott, hol korábban gyermekét hordta? A bárdzene megnyugtató ereje azonban hat, nem kell hát ezen gondolkodni most, fontosabb a bájital, melynek hatása máris érződik. A sebszélek azonnal kezdenek összehúzódni, külsőleg rendkívül pozitív a változás, s a fájdalom is csökken. Chayss és Kagaenae a lépcső alatti ajtón kijut, s elindul az egyik folyosón a fény felé. Lainor tétovázása nem tudni meddig tart, ahogyan az sem, hogy Gwaeren meddig markolgatja még a bajszos vitéz karját, azonban a robaj, hamarosan őt is észhez téríti. Chayss nem ad semmiféle utasítást arra, hogy a lentieket mentsék meg, de a csapóajtóból felfelé szálló porfelleg nem is azt mutatja, hogy bárkinek is lenne esélye ott lenn. Így a csapat megindulhat a folyosón, s Reorik is rákiálthat az akkor még lépcső alól sertepertélő párosra, reakciót azonban nem kap.
Szinte közvetlenül az ajtó előtt groteszk látványban lehet részük és egy befejeződő gyors beszélgetésnek lehetnek fültanúi.*
- Húzz innen Bjok... *magához rántja, s a fülébe suttog.* ... ott megtalálod a zabigyereket. Mondd az Amos ivadéknak, hogy én is robbantottam. Mostantól ő a gazdád. *Felköhög, majd az érkező csapatra emeli sötét tekintetét. Egy nagyjából gyermekméretű forma, bő ingujja alatt is dagadó izmokkal vonszol egy idősebb férfit. Az elől haladó Chayss, s a lassan észhez térő Kagaenaenak meglehetősen ismerős lehet. A rothadt fogak, a szitkozódás, a villanó tekintet, s a még így is pofájára égett gúnyos vigyor.*
- No lám... no lám... *Hörög fel, láthatóan kínok között holtsápadtan, rengeteg vért veszített.*
- Látom megismerkedtél a mostohatestvéreddel! *Köp egyet oldalra, majd felröhög a Chayss kezében pihegő lányra tekintve. Oldalra pillant.*
- Húzz innen Bjok... *magához rántja, s a fülébe suttog.* TÜNÉS!! *Nyúl oldalához, hogy ültében kardot rántson elő. Elbúcsúzni nincs ideje, csak Bjok elhaló kiáltását hallhatják, ahogyan kiszáguld a főkapun, hisztérikus röhögés közepette, ki tudja, hogy elérik-e?*
- Most kezdődik... még csak most kezdődik bolondok!!!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lábak sietős dobogása, azoké kissé tompább, kik testet, vagy nehéz páncélt cipelnek. Gyomrukig hatol a morgás lentről, s az épület ismét megrezdül, majd hirtelen, a távolban, nagy puffanással dől el valami, mintha egy faoszlop lenne. Nem, nem jó törpe uram, ezek bizony nem trollok. BAMM! Ismét egy oszlop, majd mintha lágy omlás moraja hallatszana. Aztán szitkozódás, pont arról, amerre Reorik mereszti szemeit a sötétben, egészen pontosan a lépcső alól, onnan, hol legutóbb gazdag zsákmánnyal tért vissza egyik társuk. A meglőtt férfi! Reorik biztosan tudja, hogy csak ő lehet az... meg még valaki vele, akinek a hangja egyáltalán nem ismerős.*
- Szólhattál volna nekik, hogy ne fűrészlejék el ilyen gyorsan, te ütődött! *Halk csattanás, mintha pofon lenne.*
- Én szóltam, papus! *Bömböli a másik, egészen kölökhangon. Semmi nem mozdul, így Hesgrim vagy várakozik, vagy a többiekkel tarthat, azonban a puffanások és a robaj már egészen közelről hallatszik, mintha a csapóajtó felé közeledne a ház hátulja, oldala felől, gyakorlatilag minden irányból. A falak is remegnek. Chayss talán ekkor hagyja abba ajkáról zengő lágy, ritmusos melódiát, mellyel a lányra koncentrálva igyekszik hatása alá keríteni. Talán felesleges, hisz Kagaenae, amúgy is csak rajta csüngene, ha nem lenne sérült. Az is lehet, hogy összemosolyognak, mikor Chayss rámarkol a kard markolatára, s az is lehet, hogy kölcsönösen fogak csikordulnak össze a hosszan cuppanó hangtól, ahogy a gyomor kiengedi magából a fémet. Azonnal vérezni kezd, de a ruhától nem nagyon lehet látni, hogy honnan, s a vágás, milyen mélyre hatolt. A lány hirtelen fájdalmat érez, mely egész gyomrában szerteszéjjel sugárzik, lefelé koncentráltan. Talán akad egy pillanata, míg végiggondolja a kölök magasságát, a szúrás irányát, hogy lentről felfelé hatolt srégen, vagy talán fentről lefelé? Annyi bizonyos, hogy vajúdása hasonlóan fájdalmas volt, bár az mégis jobban fájt. De most miért feszít szinte ugyanott, hol korábban gyermekét hordta? A bárdzene megnyugtató ereje azonban hat, nem kell hát ezen gondolkodni most, fontosabb a bájital, melynek hatása máris érződik. A sebszélek azonnal kezdenek összehúzódni, külsőleg rendkívül pozitív a változás, s a fájdalom is csökken. Chayss és Kagaenae a lépcső alatti ajtón kijut, s elindul az egyik folyosón a fény felé. Lainor tétovázása nem tudni meddig tart, ahogyan az sem, hogy Gwaeren meddig markolgatja még a bajszos vitéz karját, azonban a robaj, hamarosan őt is észhez téríti. Chayss nem ad semmiféle utasítást arra, hogy a lentieket mentsék meg, de a csapóajtóból felfelé szálló porfelleg nem is azt mutatja, hogy bárkinek is lenne esélye ott lenn. Így a csapat megindulhat a folyosón, s Reorik is rákiálthat az akkor még lépcső alól sertepertélő párosra, reakciót azonban nem kap.
Szinte közvetlenül az ajtó előtt groteszk látványban lehet részük és egy befejeződő gyors beszélgetésnek lehetnek fültanúi.*
- Húzz innen Bjok... *magához rántja, s a fülébe suttog.* ... ott megtalálod a zabigyereket. Mondd az Amos ivadéknak, hogy én is robbantottam. Mostantól ő a gazdád. *Felköhög, majd az érkező csapatra emeli sötét tekintetét. Egy nagyjából gyermekméretű forma, bő ingujja alatt is dagadó izmokkal vonszol egy idősebb férfit. Az elől haladó Chayss, s a lassan észhez térő Kagaenaenak meglehetősen ismerős lehet. A rothadt fogak, a szitkozódás, a villanó tekintet, s a még így is pofájára égett gúnyos vigyor.*
- No lám... no lám... *Hörög fel, láthatóan kínok között holtsápadtan, rengeteg vért veszített.*
- Látom megismerkedtél a mostohatestvéreddel! *Köp egyet oldalra, majd felröhög a Chayss kezében pihegő lányra tekintve. Oldalra pillant.*
- Húzz innen Bjok... *magához rántja, s a fülébe suttog.* TÜNÉS!! *Nyúl oldalához, hogy ültében kardot rántson elő. Elbúcsúzni nincs ideje, csak Bjok elhaló kiáltását hallhatják, ahogyan kiszáguld a főkapun, hisztérikus röhögés közepette, ki tudja, hogy elérik-e?*
- Most kezdődik... még csak most kezdődik bolondok!!!
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 16:55:57
Üzenet elküldve: 2020-07-16 16:55:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Miért csak akkor mondtok igazat, ha megérint a halál szele? *Kérdi enyhén félrefordított fejjel, mintha csak az élet nagy igazságai közül keresne egyet. De úgy tűnik, kérdése költői, mert egy sóhajjal tudja le a dolgot, mintha feladta volna, hogy egyszer választ talál.
A további hazugságra csak halkan, fejcsóválva nevet.*
- "Többet és jobbat." *Ismétli meg a lány szavait beletörődve.*
- Rendben, megegyeztünk. *Bólint rezignáltan, majd elfordul, hogy a pult elé tegye le az eddig kezében tartott felszerelését. Nekikezd, hogy lehámozza magáról a páncél többi darabját. Láthatóan sok időbe fog telni, mire minden részétől megszabadul. A csatok halkan nyikorognak, a bőr hálás csusszanással siklik ki a páncélt tartó hevederből.*
- Menj, tücsök, készítsd azt a kását. *Inti el a lányt, míg a karvasakat oldja meg magán.*
- És nagyon kedves vagy, hogy nem mérgezed meg. *Teszi hozzá hasonlóan fáradt hangon, mint ahogy a korábbi szavakat is kiejtette. A kis tücsök most először figyelhet fel talán az elnyűtt szarkalábakra a szeme alatt. A medvetermetű harcos tényleg fáradtnak látszik.
Ha a lányka felment az emeletre, még csak utána sem néz. Keres valami széket, ami elbírja a súlyát, de ha nem talál, akkor a padló is megteszi. Lecsatolja magáról a csataszoknyát és végül a mellvértet is, hogy jóleső sóhajjal vegye a válláról eltűnő súlyt, melyet a páncél viselése helyezett rá. Kezdi visszanyerni régi erejét, de még mindig nincs egykori formájában. Akkor órákig küzdött, ha kellett, hogy éjjel a páncélban nyomja el az álom egy rövidke fertályórára. Régi szép idők.
Mire a tücsök visszatér, a medvetermetű egy fenőkővel élesíti pallosát, egykedvűen vizsgálva a pengén a fűrészes tapintású csorbákat. A fenőkő halk fémsikollyal siklik az acélon ütemesen, lassan, hideggé téve a csendet, amelybe olykor belehasít.*
- Miért csak akkor mondtok igazat, ha megérint a halál szele? *Kérdi enyhén félrefordított fejjel, mintha csak az élet nagy igazságai közül keresne egyet. De úgy tűnik, kérdése költői, mert egy sóhajjal tudja le a dolgot, mintha feladta volna, hogy egyszer választ talál.
A további hazugságra csak halkan, fejcsóválva nevet.*
- "Többet és jobbat." *Ismétli meg a lány szavait beletörődve.*
- Rendben, megegyeztünk. *Bólint rezignáltan, majd elfordul, hogy a pult elé tegye le az eddig kezében tartott felszerelését. Nekikezd, hogy lehámozza magáról a páncél többi darabját. Láthatóan sok időbe fog telni, mire minden részétől megszabadul. A csatok halkan nyikorognak, a bőr hálás csusszanással siklik ki a páncélt tartó hevederből.*
- Menj, tücsök, készítsd azt a kását. *Inti el a lányt, míg a karvasakat oldja meg magán.*
- És nagyon kedves vagy, hogy nem mérgezed meg. *Teszi hozzá hasonlóan fáradt hangon, mint ahogy a korábbi szavakat is kiejtette. A kis tücsök most először figyelhet fel talán az elnyűtt szarkalábakra a szeme alatt. A medvetermetű harcos tényleg fáradtnak látszik.
Ha a lányka felment az emeletre, még csak utána sem néz. Keres valami széket, ami elbírja a súlyát, de ha nem talál, akkor a padló is megteszi. Lecsatolja magáról a csataszoknyát és végül a mellvértet is, hogy jóleső sóhajjal vegye a válláról eltűnő súlyt, melyet a páncél viselése helyezett rá. Kezdi visszanyerni régi erejét, de még mindig nincs egykori formájában. Akkor órákig küzdött, ha kellett, hogy éjjel a páncélban nyomja el az álom egy rövidke fertályórára. Régi szép idők.
Mire a tücsök visszatér, a medvetermetű egy fenőkővel élesíti pallosát, egykedvűen vizsgálva a pengén a fűrészes tapintású csorbákat. A fenőkő halk fémsikollyal siklik az acélon ütemesen, lassan, hideggé téve a csendet, amelybe olykor belehasít.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 16:32:52
Üzenet elküldve: 2020-07-16 16:32:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Erre? Hogy meg akarom védeni azt, aki fontos nekem? *Kérdez vissza levegőt sem véve. Bizony erőteljesen elragadták az imént az érzelmek, és ez csak nehezen csillapodik.*
- Persze hogy hazudok, hazudnék még többet és jobbat is, ha tudnék... *Teszi hozzá kissé megfáradva, miközben pillantása is elkalandozik valahova a férfi mögé. A hirtelen jött heves düh lassan elpárolog, úgy tűnik, nem is nagyon érdekli, hogy a másik tulajdonképpen kineveti. Neki jelenleg egyetlen célja van, abból pedig nem fog engedni. A lázadásban túl sokat vesztett ahhoz, hogy holmi megfélemlítésnek engedelmeskedjen.*
- Mondtam már. Apámat hagyd ki ebből. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.* - Ha az kéred, mutassalak be neki, nem fogom megtenni. Akár meg is ölhetsz, utána pedig őt is, mert úgyis rövid úton meghalna nélkülem. Még szívességet is teszel, ha nem hagyod szenvedni... Ezzel szemben, ha felengedsz az emeletre egyedül, hozok zabkását és... még csak meg sem mérgezem. *Az utolsó szónál tekintete visszatér a szürke szempárhoz, hisz kíváncsi, miféle reakciót vált ki a szokatlan őszinteséggel.
Ha nincs semmilyen visszatartó körülmény, óvatos léptekkel indul meg az ajtó felé, ami mögött a lépcső rejlik, nagy ívben kerülve ki az előtte álló Gabraelt. Persze közben végig szemmel tartja, amennyire csak tudja.*
- Néhány perc kell, mire elkészítem.*Pillant vissza, még mielőtt kinyitná az ajtót, leginkább azért, hogy ne maradjon le arról, ha a férfi esetleg készül valamire.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.16 16:36:40
- Erre? Hogy meg akarom védeni azt, aki fontos nekem? *Kérdez vissza levegőt sem véve. Bizony erőteljesen elragadták az imént az érzelmek, és ez csak nehezen csillapodik.*
- Persze hogy hazudok, hazudnék még többet és jobbat is, ha tudnék... *Teszi hozzá kissé megfáradva, miközben pillantása is elkalandozik valahova a férfi mögé. A hirtelen jött heves düh lassan elpárolog, úgy tűnik, nem is nagyon érdekli, hogy a másik tulajdonképpen kineveti. Neki jelenleg egyetlen célja van, abból pedig nem fog engedni. A lázadásban túl sokat vesztett ahhoz, hogy holmi megfélemlítésnek engedelmeskedjen.*
- Mondtam már. Apámat hagyd ki ebből. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.* - Ha az kéred, mutassalak be neki, nem fogom megtenni. Akár meg is ölhetsz, utána pedig őt is, mert úgyis rövid úton meghalna nélkülem. Még szívességet is teszel, ha nem hagyod szenvedni... Ezzel szemben, ha felengedsz az emeletre egyedül, hozok zabkását és... még csak meg sem mérgezem. *Az utolsó szónál tekintete visszatér a szürke szempárhoz, hisz kíváncsi, miféle reakciót vált ki a szokatlan őszinteséggel.
Ha nincs semmilyen visszatartó körülmény, óvatos léptekkel indul meg az ajtó felé, ami mögött a lépcső rejlik, nagy ívben kerülve ki az előtte álló Gabraelt. Persze közben végig szemmel tartja, amennyire csak tudja.*
- Néhány perc kell, mire elkészítem.*Pillant vissza, még mielőtt kinyitná az ajtót, leginkább azért, hogy ne maradjon le arról, ha a férfi esetleg készül valamire.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.16 16:36:40
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:40:43
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:40:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Megtorpan egy pillanatra, amikor a lány felnéz rá. Azonnal látja a szemeiben, hogy valami megváltozott, de ez sem akadályozza meg abban, hogy végül megálljon előtte és végighallgassa a heves érzelmektől fűtött szónoklatot.
Halkan, reszelősen felnevet az elhangzottakra, ha olyan kedve volna, még tapsikolna is örömében.*
- Erre az igazságra. *Mutat a lány arcára, mintha egy vásári mutatványost leplezett volna le. Hangja derűs és közvetlen.*
- Sok mindent mondtál, mióta itt vagyok és tartok tőle, a fele sem volt igaz. *Magyarázza a gyűlölettől lángoló szemekbe. Egyszerűen élvezi a helyzet alakulását. Mintha egy teljesen új tücsköt látna maga előtt, akinek a mellkasa hevesen emelkedik-süllyed, mintha egy csontketrecbe zárt apró madárka verdesne odabent dühében.*
- Azt mondtad, bármit megteszel, most mégsem hagynád, hogy megismerjem az apádat? C-c-c. Nem szép dolog. *Inti meg kedvesen a lányt, mintha rossz gyermeket kapott volna csínyen. Elégedett sóhajjal néz végig újra a csinos lányon, mintha csak egy édes falatot fürkészne.*
- Mondtam már, éhes vagyok és te zabkását ígértél nekem. *Ismétli meg a korábban elhangzottakat és bár egyáltalán nem ígértek neki semmit, most mégis úgy adja elő, mintha ez történt volna.*
- Adj ennem és békén hagylak benneteket. Csak ennyi. Nem kell így felszívni magad. *Vonja meg széles vállait, vállvasai halkan koccannak a felkart védő acéllemezeknek. Aztán csak némán áll a kis tücsök előtt, türelmesen várva, hogy hogyan is alakulnak a továbbiak. Nem szeretné megölni őket, sem a lányt, sem az apját, de ha feldühítik, hideg vérrel végez mindkettővel, ám egyelőre még élvezi ezt a kis játékot és a lány érzelmi hullámvasútját.*
*Megtorpan egy pillanatra, amikor a lány felnéz rá. Azonnal látja a szemeiben, hogy valami megváltozott, de ez sem akadályozza meg abban, hogy végül megálljon előtte és végighallgassa a heves érzelmektől fűtött szónoklatot.
Halkan, reszelősen felnevet az elhangzottakra, ha olyan kedve volna, még tapsikolna is örömében.*
- Erre az igazságra. *Mutat a lány arcára, mintha egy vásári mutatványost leplezett volna le. Hangja derűs és közvetlen.*
- Sok mindent mondtál, mióta itt vagyok és tartok tőle, a fele sem volt igaz. *Magyarázza a gyűlölettől lángoló szemekbe. Egyszerűen élvezi a helyzet alakulását. Mintha egy teljesen új tücsköt látna maga előtt, akinek a mellkasa hevesen emelkedik-süllyed, mintha egy csontketrecbe zárt apró madárka verdesne odabent dühében.*
- Azt mondtad, bármit megteszel, most mégsem hagynád, hogy megismerjem az apádat? C-c-c. Nem szép dolog. *Inti meg kedvesen a lányt, mintha rossz gyermeket kapott volna csínyen. Elégedett sóhajjal néz végig újra a csinos lányon, mintha csak egy édes falatot fürkészne.*
- Mondtam már, éhes vagyok és te zabkását ígértél nekem. *Ismétli meg a korábban elhangzottakat és bár egyáltalán nem ígértek neki semmit, most mégis úgy adja elő, mintha ez történt volna.*
- Adj ennem és békén hagylak benneteket. Csak ennyi. Nem kell így felszívni magad. *Vonja meg széles vállait, vállvasai halkan koccannak a felkart védő acéllemezeknek. Aztán csak némán áll a kis tücsök előtt, türelmesen várva, hogy hogyan is alakulnak a továbbiak. Nem szeretné megölni őket, sem a lányt, sem az apját, de ha feldühítik, hideg vérrel végez mindkettővel, ám egyelőre még élvezi ezt a kis játékot és a lány érzelmi hullámvasútját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093