Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-20 14:33:34
Üzenet elküldve: 2024-10-20 14:33:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Még egyszer ránéz a kertet birtokba vevő állatokra, aztán Mherydycnek szenteli figyelmét. A férfi előkerülő erszényére pillantva az az érzése, hogy a most átadott arannyal jóval több lett benne, mint amennyi eddig ott volt. E gondolatot leszámítva viszont nem tervez a továbbiakban vendége pénzügyeiben kutakodni. Cserébe elvárja, hogy Mherydyc se legyen kotnyeles, amit akar, azt úgyis az orrára köti majd. Az italválaszték kérdésén el kell gondolkodnia.*
– Lássuk csak. Néhány üveg bor biztosan van a kamrában, meg valamiféle tömény ital évekkel ezelőttről. Egyszer ki lehet próbálni azt is, legrosszabb esetben leég tőle a torkod. *Vállat von. Már elfelejtette, milyen erős az ital, amit valószínűleg még Lanawin egyik vagy másik nagy fegyverforgatójával próbált ki legutóbb.*
– Erre tessék. *A ház oldalában lévő bejárat felé mutat, aztán előremegy a kövezett ösvényen. Az ajtónál egy újabb kulcs kerül elő, aztán kattan a zár és nyílik az ajtó. Egy előszobába érkeznek meg, ahol Svir a fogasra akasztja a kalapját, majd leveszi és a földre teszi az új hátizsákot. A szobából két ajtó nyílik, egy valószínűleg egy hálóként használt szobába, ez az ajtó csak résnyire van nyitva, a jobbjukon lévő, konyhába vezető ajtó viszont teljesen nyitva maradt.*
– Ülj csak le a konyhában. *Belép a szobába és kihúzza Mherydycnek az egyik széket, így mutatva, hova üljön. Amíg vendége helyet foglal, ha van kedve hozzá, addig Svir a konyhából nyíló apró kamrába megy egy üveg vörösborért. Mherydyc addig megnézheti magának a berendezést. A szobába egy ablakon át jut fény. Az ablak alatt fából készült pult, mellette szekrény a konyhai holmiknak. A szoba belső falánál tűzhelyet alakítottak ki, most is rajta van egy serpenyő és egy kisebb üst. A konyhából nyílik még egy ajtó, ez a ház az utcához legközelebbi szobájába visz, amit nappaliként használ Svir.*
– Nyugodtan keress egy neked tetsző poharat a szekrényben. *Szól a kamrából.*
*Még egyszer ránéz a kertet birtokba vevő állatokra, aztán Mherydycnek szenteli figyelmét. A férfi előkerülő erszényére pillantva az az érzése, hogy a most átadott arannyal jóval több lett benne, mint amennyi eddig ott volt. E gondolatot leszámítva viszont nem tervez a továbbiakban vendége pénzügyeiben kutakodni. Cserébe elvárja, hogy Mherydyc se legyen kotnyeles, amit akar, azt úgyis az orrára köti majd. Az italválaszték kérdésén el kell gondolkodnia.*
– Lássuk csak. Néhány üveg bor biztosan van a kamrában, meg valamiféle tömény ital évekkel ezelőttről. Egyszer ki lehet próbálni azt is, legrosszabb esetben leég tőle a torkod. *Vállat von. Már elfelejtette, milyen erős az ital, amit valószínűleg még Lanawin egyik vagy másik nagy fegyverforgatójával próbált ki legutóbb.*
– Erre tessék. *A ház oldalában lévő bejárat felé mutat, aztán előremegy a kövezett ösvényen. Az ajtónál egy újabb kulcs kerül elő, aztán kattan a zár és nyílik az ajtó. Egy előszobába érkeznek meg, ahol Svir a fogasra akasztja a kalapját, majd leveszi és a földre teszi az új hátizsákot. A szobából két ajtó nyílik, egy valószínűleg egy hálóként használt szobába, ez az ajtó csak résnyire van nyitva, a jobbjukon lévő, konyhába vezető ajtó viszont teljesen nyitva maradt.*
– Ülj csak le a konyhában. *Belép a szobába és kihúzza Mherydycnek az egyik széket, így mutatva, hova üljön. Amíg vendége helyet foglal, ha van kedve hozzá, addig Svir a konyhából nyíló apró kamrába megy egy üveg vörösborért. Mherydyc addig megnézheti magának a berendezést. A szobába egy ablakon át jut fény. Az ablak alatt fából készült pult, mellette szekrény a konyhai holmiknak. A szoba belső falánál tűzhelyet alakítottak ki, most is rajta van egy serpenyő és egy kisebb üst. A konyhából nyílik még egy ajtó, ez a ház az utcához legközelebbi szobájába visz, amit nappaliként használ Svir.*
– Nyugodtan keress egy neked tetsző poharat a szekrényben. *Szól a kamrából.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-17 09:07:40
Üzenet elküldve: 2024-10-17 09:07:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A kutya izgatottan szaglássza körül a telket. A macska hasonlóan cselekszik, de azért ő óvatosabban. Ősei ösztönei erősek benne, tudja hogy óvatosnak kell lennie egy új helyen. Mintha inkább az ebre hagyná a felfedezést. Figyeli az eb reakcióit, hátha valami veszély leselkedik a közelben. Vicces kis állatok. Biztos jól meglesznek. Odafordul Svirhez akitől megkapja a fizetségét. Előveszi nadrágzsebéből erszényét és elrejti benne a pénzt, majd visszateszi az erszényt a zsebébe. Elgondolkozik a kérdésen. A fizetség mellé még italt is kapna, ingyen. Nem akarja jobban kihasználni a férfit, de bolond lenne kihagyni egy ilyen ajánlatot.*
-Persze, miért is ne? Mid van itthon.
*Indul el Svirhez, aki majd bevezetheti a házba. Mondjuk idekint is jó idő van, akár itt is ihatnak.*
-Biztos össze tudtál hozni egy kisebb kollekciót?
*A volt negyed pompás kúriáinak tulajdonosai minden bizonnyal tartottak drága és jóízű italokat az otthonukban. Arra is lehet esély, hogy nem mindegyik ment tönkre a pusztításban, főleg ha egy jól megtervezett és megépített pincében helyezték őket biztonságban. A merész kalandornak meg csak annyi dolga van, hogy kutakodjon egy keveset. Vajon milyen dolgokat és titkokat rejthetnek el a még jelenlévő romok?*
*A kutya izgatottan szaglássza körül a telket. A macska hasonlóan cselekszik, de azért ő óvatosabban. Ősei ösztönei erősek benne, tudja hogy óvatosnak kell lennie egy új helyen. Mintha inkább az ebre hagyná a felfedezést. Figyeli az eb reakcióit, hátha valami veszély leselkedik a közelben. Vicces kis állatok. Biztos jól meglesznek. Odafordul Svirhez akitől megkapja a fizetségét. Előveszi nadrágzsebéből erszényét és elrejti benne a pénzt, majd visszateszi az erszényt a zsebébe. Elgondolkozik a kérdésen. A fizetség mellé még italt is kapna, ingyen. Nem akarja jobban kihasználni a férfit, de bolond lenne kihagyni egy ilyen ajánlatot.*
-Persze, miért is ne? Mid van itthon.
*Indul el Svirhez, aki majd bevezetheti a házba. Mondjuk idekint is jó idő van, akár itt is ihatnak.*
-Biztos össze tudtál hozni egy kisebb kollekciót?
*A volt negyed pompás kúriáinak tulajdonosai minden bizonnyal tartottak drága és jóízű italokat az otthonukban. Arra is lehet esély, hogy nem mindegyik ment tönkre a pusztításban, főleg ha egy jól megtervezett és megépített pincében helyezték őket biztonságban. A merész kalandornak meg csak annyi dolga van, hogy kutakodjon egy keveset. Vajon milyen dolgokat és titkokat rejthetnek el a még jelenlévő romok?*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-16 21:32:25
Üzenet elküldve: 2024-10-16 21:32:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*A tengermély szakadék félelmetes, de Svir a háza felé fordulva könnyen meg tud feledkezni róla. Van itt annyi minden más, sokkal biztatóbb dolgok. Persze ott van az is, hogy az ablakból bőven eleget látja, megszokta, sőt szinte ráunt már. Mostantól azért figyelnie kell majd, nehogy túl közel merészkedjenek hozzá az új állatok. A lóért már nem aggódik, az még nála is jobban tudja, melyik a legbiztonságosabb út. Mherydycre néz, bólint, aztán követi a kutyát a kertbe.*
– Bizony. Legalább az én házam legyen rendben a környéken. Kerülj csak beljebb, aztán tedd le őkelmét. *Itt a macskára gondol, akit elnézve félő, hogy inkább alkalmi hordozóját választja majd Svir helyett. A kalapos ezután a kutyához lép, babrál a nyakörvvel és a pórázzal egy kicsit, aztán szabadon engedi az állatott a kertben. Az eb rögtön nekilát az elkerített rész felfedezésének. Miután mindkét állat a gyepen van, Svir becsukja a kertkaput maguk mögött.*
– Na lássuk. *Az erszényéért nyúlt, hogy ki tudja fizetni Mherydycet. Némi keresgélés után 50 aranyat számol le Mherydyc Vhelielle kezébe.
*
– Köszönöm a segítséged. Szerintem jól megleszünk az állatokkal. Csak a lóval szokják majd meg egymást, azzal még lehet gond. *A kert vége felé kémlel, hátha meglátja a hátast.*
– Nos, mi legyen? Elfogadsz egy italt? *Kérdőn néz Mherydycre.*
*A tengermély szakadék félelmetes, de Svir a háza felé fordulva könnyen meg tud feledkezni róla. Van itt annyi minden más, sokkal biztatóbb dolgok. Persze ott van az is, hogy az ablakból bőven eleget látja, megszokta, sőt szinte ráunt már. Mostantól azért figyelnie kell majd, nehogy túl közel merészkedjenek hozzá az új állatok. A lóért már nem aggódik, az még nála is jobban tudja, melyik a legbiztonságosabb út. Mherydycre néz, bólint, aztán követi a kutyát a kertbe.*
– Bizony. Legalább az én házam legyen rendben a környéken. Kerülj csak beljebb, aztán tedd le őkelmét. *Itt a macskára gondol, akit elnézve félő, hogy inkább alkalmi hordozóját választja majd Svir helyett. A kalapos ezután a kutyához lép, babrál a nyakörvvel és a pórázzal egy kicsit, aztán szabadon engedi az állatott a kertben. Az eb rögtön nekilát az elkerített rész felfedezésének. Miután mindkét állat a gyepen van, Svir becsukja a kertkaput maguk mögött.*
– Na lássuk. *Az erszényéért nyúlt, hogy ki tudja fizetni Mherydycet. Némi keresgélés után 50 aranyat számol le Mherydyc Vhelielle kezébe.
*– Köszönöm a segítséged. Szerintem jól megleszünk az állatokkal. Csak a lóval szokják majd meg egymást, azzal még lehet gond. *A kert vége felé kémlel, hátha meglátja a hátast.*
– Nos, mi legyen? Elfogadsz egy italt? *Kérdőn néz Mherydycre.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-15 09:20:38
Üzenet elküldve: 2024-10-15 09:20:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*Vicces mire képes az emberi képzelet. A szakadék felől gyakran hall furcsa hangokat, amely lehet csak a félelmének egy része. Hallott olyat is, hogy azoknak a sikolya, akik a szakadék sötét gyomrának a mélyében vesztették életüket és a túlvilágról üvöltenek vissza. De lehet sokkal egyszerűbb a magyarázat. A szél is tud furcsa hangokat produkálni. A furulyája is remek bizonyíték erre. Ott a levegőt amit kifúj, abból csinál zenei hangokat és csak annyi a dolga, hogy a lyukakat befogja. Itt is ez lehet a magyarázat. Vagy csak ezt akarja hinni, mert még belegondolni is szőrnyű, hogy a másvilág halottai sikolya hallatszik. Hamar megérkeznek Svir házához. Látszik a férfi jól rendben tartja azt.*
-Látom rendben tartod a portádat.
*Mondja, ahogy a kerítést és az azon túl elterülő házat nézi. A szomszédság épületei nincsenek közel sem ilyen jó állapotban. Vannak házak melyek épségben vannak, de vannak olyanok is melyeket már csak az ima tart össze. Belépve a kapun óvatosan a földre helyezi a macskát. Az nem rohan el úgy mint a kutya. Ez a kifinomult érzékekkel rendelkező állat, jobban odafigyel a környezetére. Elsőnek a mancsa alatt lévő földet szaglássza, nagyjából fél percig és így halad szépen előre.*
*Vicces mire képes az emberi képzelet. A szakadék felől gyakran hall furcsa hangokat, amely lehet csak a félelmének egy része. Hallott olyat is, hogy azoknak a sikolya, akik a szakadék sötét gyomrának a mélyében vesztették életüket és a túlvilágról üvöltenek vissza. De lehet sokkal egyszerűbb a magyarázat. A szél is tud furcsa hangokat produkálni. A furulyája is remek bizonyíték erre. Ott a levegőt amit kifúj, abból csinál zenei hangokat és csak annyi a dolga, hogy a lyukakat befogja. Itt is ez lehet a magyarázat. Vagy csak ezt akarja hinni, mert még belegondolni is szőrnyű, hogy a másvilág halottai sikolya hallatszik. Hamar megérkeznek Svir házához. Látszik a férfi jól rendben tartja azt.*
-Látom rendben tartod a portádat.
*Mondja, ahogy a kerítést és az azon túl elterülő házat nézi. A szomszédság épületei nincsenek közel sem ilyen jó állapotban. Vannak házak melyek épségben vannak, de vannak olyanok is melyeket már csak az ima tart össze. Belépve a kapun óvatosan a földre helyezi a macskát. Az nem rohan el úgy mint a kutya. Ez a kifinomult érzékekkel rendelkező állat, jobban odafigyel a környezetére. Elsőnek a mancsa alatt lévő földet szaglássza, nagyjából fél percig és így halad szépen előre.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-14 20:20:38
Üzenet elküldve: 2024-10-14 20:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Érteni véli, hogy miért marad Mherydyc szótlan az út utolsó szakaszán. A szakadék végtelennek tűnő sötét mélysége képes egészen letaglózni az embert. Ő már megszokta, alig gondol rá, megszokásból elkerüli az utca kockázatos végét. Épp csak azt szokta figyelni, hogy nem hátrált-e az éjszaka alatt a perem az út ép feléhez közelítve. Néha tart tőle, hogy egy az egyben beleszakad majd a ház a mélybe egy hirtelen rengés után.*
~Ezt mára verd ki a fejedből.~
*Magára parancsol, hogy kiverje a baljós gondolatokat a fejéből. Most csak el kell sétálniuk a többnyire teljesen biztonságos házig, ahol jó ideje betörés sem történt. Rövid séta után végre megérkeznek Svir házához. A kertet egy toldozott-foltozott, de amúgy egy lécet sem hiányoló fakerítés választja el az utcától, a kerítésen belül pedig alacsony, de szúrós sövény nő. Még néhány év és mellmagasságig ér majd. A kertben egy néhány szobás, földszintes ház áll, aminek két fazsalus ablaka néz az utcára. A kertkaputól egy kövezett ösvény visz el a ház jobb oldalán lévő ajtóig. Svir megáll a kapunál és a zsebébe túr a kulcsért.*
– Itt vagyunk, itt lakom. Ha az állatok a kertben lesznek, rögtön ki foglak fizetni. Aztán szívesen meghívlak egy italra, hogy elmeséld, mik a terveid a világban. Ha sietsz, akkor persze menj csak, amikor jónak látod. *A végszóra előhúzza a kulcsot, amit a zárba illeszt, hogy kinyissa vele a kertkaput. A kutya kíváncsian ront be az eddig elzárt részre, Svir alig tudja visszatartani.*
– Nyugalom, egy perc és elengedlek te eb. *Próbálja csitítani az izgatott állatot.*
*Érteni véli, hogy miért marad Mherydyc szótlan az út utolsó szakaszán. A szakadék végtelennek tűnő sötét mélysége képes egészen letaglózni az embert. Ő már megszokta, alig gondol rá, megszokásból elkerüli az utca kockázatos végét. Épp csak azt szokta figyelni, hogy nem hátrált-e az éjszaka alatt a perem az út ép feléhez közelítve. Néha tart tőle, hogy egy az egyben beleszakad majd a ház a mélybe egy hirtelen rengés után.*
~Ezt mára verd ki a fejedből.~
*Magára parancsol, hogy kiverje a baljós gondolatokat a fejéből. Most csak el kell sétálniuk a többnyire teljesen biztonságos házig, ahol jó ideje betörés sem történt. Rövid séta után végre megérkeznek Svir házához. A kertet egy toldozott-foltozott, de amúgy egy lécet sem hiányoló fakerítés választja el az utcától, a kerítésen belül pedig alacsony, de szúrós sövény nő. Még néhány év és mellmagasságig ér majd. A kertben egy néhány szobás, földszintes ház áll, aminek két fazsalus ablaka néz az utcára. A kertkaputól egy kövezett ösvény visz el a ház jobb oldalán lévő ajtóig. Svir megáll a kapunál és a zsebébe túr a kulcsért.*
– Itt vagyunk, itt lakom. Ha az állatok a kertben lesznek, rögtön ki foglak fizetni. Aztán szívesen meghívlak egy italra, hogy elmeséld, mik a terveid a világban. Ha sietsz, akkor persze menj csak, amikor jónak látod. *A végszóra előhúzza a kulcsot, amit a zárba illeszt, hogy kinyissa vele a kertkaput. A kutya kíváncsian ront be az eddig elzárt részre, Svir alig tudja visszatartani.*
– Nyugalom, egy perc és elengedlek te eb. *Próbálja csitítani az izgatott állatot.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-14 13:05:03
Üzenet elküldve: 2024-10-14 13:05:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*Az út érdekes látványt nyújt elé. A város látképe teljesen megváltozik. El sem tudja képzelni mi okozhatott ekkora pusztítást. Meglepő, hogy egyesek mekkora rombolásra képesek. Romos kúriák mellett haladnak el. Mármint erre lehet következtetni. Sok épület nem tartotta meg régi formáját. Valahol már csak falmaradványok maradtak meg, ami mutatja, hogy itt egyáltalán állt valami. Felötlik a fejében, hogy a Polgárnegyedben zajló építkezésekhez akár innen is lehetne építőanyagot szerezni. Lehet egyes szegényebb lakók megtették ezt. Elűzték a nemeseket és még a tulajdonuk romjait is elhordták. ~Elmegy egyfajta sírrablásnak is.~ Gondolja magában. Svir jó közel élhet a Meredélyhez, hisz már lassan annak a szélét tapossák. Igaz, hogy túloz magában, de akkor is. Már tényleg egy romra fog számítani, hacsak nem ölt egy kisebb vagyont a felújításba. Vagy fosztotta ki a romokat. Költséghatékonyság! Csendben követi a férfit, gondosan ügyelve, hogy biztosan fogja a macskát, hogy el ne szaladjon.*
*Az út érdekes látványt nyújt elé. A város látképe teljesen megváltozik. El sem tudja képzelni mi okozhatott ekkora pusztítást. Meglepő, hogy egyesek mekkora rombolásra képesek. Romos kúriák mellett haladnak el. Mármint erre lehet következtetni. Sok épület nem tartotta meg régi formáját. Valahol már csak falmaradványok maradtak meg, ami mutatja, hogy itt egyáltalán állt valami. Felötlik a fejében, hogy a Polgárnegyedben zajló építkezésekhez akár innen is lehetne építőanyagot szerezni. Lehet egyes szegényebb lakók megtették ezt. Elűzték a nemeseket és még a tulajdonuk romjait is elhordták. ~Elmegy egyfajta sírrablásnak is.~ Gondolja magában. Svir jó közel élhet a Meredélyhez, hisz már lassan annak a szélét tapossák. Igaz, hogy túloz magában, de akkor is. Már tényleg egy romra fog számítani, hacsak nem ölt egy kisebb vagyont a felújításba. Vagy fosztotta ki a romokat. Költséghatékonyság! Csendben követi a férfit, gondosan ügyelve, hogy biztosan fogja a macskát, hogy el ne szaladjon.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-10 18:53:46
Üzenet elküldve: 2024-10-10 18:53:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
– Ez a beszéd. Akkor indulás. *Bátorítóan rámosolyog Mherydycre, aztán folytatja a sétát. A Polgárnegyed utolsó házait maguk mögött hagyva végül elérik a Romváros külső peremét. Itt már csak elvétve lakik valaki, többnyire olyan, aki csak ideiglenes szállásként választja az egyik elhagyott házat. Csak kevesen rendezkednek be itt hosszabb időre. Makacs ragaszkodásával régi lakhelyéhez Svir csodabogárnak számít. Ez különösen igaz rá most, hogy kutyával, macskával és felbérelt macskahordozóval együtt tart otthona felé.*
– Amúgy többnyire nyugalmas a környék. Szerintem idővel a rossz szándékú népség ráunt a városrészre, aki meg itt maradt, azzal jobbnak látjuk kikerülni egymást. Amíg nem ütjük az orrunkat mások dolgába, addig rendben leszünk. Ha meg valaki leáll velünk kötekedni... *Jobbra-balra ingatja fejét azt üzenve, hogy szelíd modor ide vagy oda, kész elpáholni azokat, akik nagyon rázzák a pofonfát. Közben a néhai Gazdagnegyed ma már ütött-kopott, sokszor törmelékkel borított utcáin haladnak. A Polgárnegyed dísztelen, de ép házait romos, ajtót, ablakot, sőt sokszor falakat vagy tetőt vesztett kúriák váltják fel az út mentén.*
– Már közeledünk. *Mondja Svir miközben egy az útra dőlt kőoszlop maradványát kerüli meg a kutyával. Az utca vége felé nézve itt már nem egy következő sor romos épületet látni, hanem csak az eget. Kinyílik a táj, Mherydyc is érzékelheti, hogy a Meredély közelében vannak. Hamarosan a szakadékhoz legközelebbi utcába érnek, melynek egyik oldalán még állnak a romos házak, a másik oldalának legnagyobb részét viszont már elnyelte a baljós mélység.*
– Itt elfordulunk balra, aztán pikk-pakk ott leszünk a háznál. *Mondja Mherydyc felé fordulva. A kutya pórázán eközben csavar egyet, hogy jobb fogása legyen rajta. Nehogy a szakadékba szaladjon az eb.*
– Ez a beszéd. Akkor indulás. *Bátorítóan rámosolyog Mherydycre, aztán folytatja a sétát. A Polgárnegyed utolsó házait maguk mögött hagyva végül elérik a Romváros külső peremét. Itt már csak elvétve lakik valaki, többnyire olyan, aki csak ideiglenes szállásként választja az egyik elhagyott házat. Csak kevesen rendezkednek be itt hosszabb időre. Makacs ragaszkodásával régi lakhelyéhez Svir csodabogárnak számít. Ez különösen igaz rá most, hogy kutyával, macskával és felbérelt macskahordozóval együtt tart otthona felé.*
– Amúgy többnyire nyugalmas a környék. Szerintem idővel a rossz szándékú népség ráunt a városrészre, aki meg itt maradt, azzal jobbnak látjuk kikerülni egymást. Amíg nem ütjük az orrunkat mások dolgába, addig rendben leszünk. Ha meg valaki leáll velünk kötekedni... *Jobbra-balra ingatja fejét azt üzenve, hogy szelíd modor ide vagy oda, kész elpáholni azokat, akik nagyon rázzák a pofonfát. Közben a néhai Gazdagnegyed ma már ütött-kopott, sokszor törmelékkel borított utcáin haladnak. A Polgárnegyed dísztelen, de ép házait romos, ajtót, ablakot, sőt sokszor falakat vagy tetőt vesztett kúriák váltják fel az út mentén.*
– Már közeledünk. *Mondja Svir miközben egy az útra dőlt kőoszlop maradványát kerüli meg a kutyával. Az utca vége felé nézve itt már nem egy következő sor romos épületet látni, hanem csak az eget. Kinyílik a táj, Mherydyc is érzékelheti, hogy a Meredély közelében vannak. Hamarosan a szakadékhoz legközelebbi utcába érnek, melynek egyik oldalán még állnak a romos házak, a másik oldalának legnagyobb részét viszont már elnyelte a baljós mélység.*
– Itt elfordulunk balra, aztán pikk-pakk ott leszünk a háznál. *Mondja Mherydyc felé fordulva. A kutya pórázán eközben csavar egyet, hogy jobb fogása legyen rajta. Nehogy a szakadékba szaladjon az eb.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-10 09:25:15
Üzenet elküldve: 2024-10-10 09:25:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A város látképe gyorsan megváltozik. Egyre több rom jelenik meg szemei előtt. Ha jól emlékszik errefelé még nem járt. Nem azért mert fél vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem volt itt semmi dolga. Mi dolga lehet itt valakinek? A romok talán még rendelkeznek eltemetett kincsekkel, amit mondjuk kételkedve fogad. Rengeteg idő telt már el azóta, ha volt is erre érték, azt már rég elvitték. Ebben az esetben erre kincsre vadászni tényleg szerencse kell hozzá. Svir kardjára helyezi kezét, amely mutatja, hogy nem a legbiztonságosabb a környék. Legszívesebben ő is ezt tenné, de a macskával a kezében ezt nem tudja megtenni. Ha valami baj történne, akkor csak el kell, hogy engedje az állatot.*
-Persze, mehetünk. Vezess!
*Mondja önbizalommal telve Svirnek. Fényes nappal nem kell tartani rablástól, legalább is Artheniorban.*
*A város látképe gyorsan megváltozik. Egyre több rom jelenik meg szemei előtt. Ha jól emlékszik errefelé még nem járt. Nem azért mert fél vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem volt itt semmi dolga. Mi dolga lehet itt valakinek? A romok talán még rendelkeznek eltemetett kincsekkel, amit mondjuk kételkedve fogad. Rengeteg idő telt már el azóta, ha volt is erre érték, azt már rég elvitték. Ebben az esetben erre kincsre vadászni tényleg szerencse kell hozzá. Svir kardjára helyezi kezét, amely mutatja, hogy nem a legbiztonságosabb a környék. Legszívesebben ő is ezt tenné, de a macskával a kezében ezt nem tudja megtenni. Ha valami baj történne, akkor csak el kell, hogy engedje az állatot.*
-Persze, mehetünk. Vezess!
*Mondja önbizalommal telve Svirnek. Fényes nappal nem kell tartani rablástól, legalább is Artheniorban.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-09-30 19:47:13
Üzenet elküldve: 2024-09-30 19:47:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Látja, ahogy valami megint megváltozik a lányban. A lányon. Amióta ismeri, nem először van az az érzése, hogy valaki teljesen más néz vissza rá, szinte a sötét szemek mögül, ha ennek van értelme. A kifejezéstelen arc és a fagyasztóan hideg tekintet nagyon emlékezteti valakire. Mai, gondolja. Mai néz pontosan ugyanígy, ha olyat hall, ami nem tetszik neki. Elhessegeti a gondolatot, hiszen most nincs itt az ideje, hogy elkalandozzon a figyelme.*
- Hősködni? *-horkant fel-* Menj a…
*Talán sosem derül már ki, hogy hova akarta volna küldeni Nori-t. Belészorul a szó, ahogy a lányban-lányon ismét változik valami. Szinte moccanni se mer, ahogy a kisboszorkányra valamiféle roham vagy görcs tör, és fájdalmas hangokat hallatva a fejét kezdi szorítani. Újra eszébe jut a „megzápult agy” kifejezés, egyre jobban meg van győződve arról, hogy ennél a lánynál bizony valami nem úgy jár odabent, mint ahogy az jó lenne. Neki. Másnak.
Kissé behajlítja térdeit, hogy súlypontját lejjebb helyezze, ahogy Nori megint közel, túlzottan is közel lép hozzá. Bár tenyerei iszonyúan viszketnek tétlenségében, inkább nem mozdul még meg. Különben is: közelre a tőrök miatt nincs esélye, kicsit távolabbról meg a korbács miatt. Mocsok egy helyzet.*
- Oda viszlek, a fene egyen meg! *-néz összehúzott szemöldökei alól a sötét szemekbe-* Eddig is pontosan oda mentünk!
*Viszont nem tud nem engedelmeskedni a felajánlásnak. Lassan emeli fel a kezét, ujjai egy pillanatra szinte gyengéden simítanak Nori ujjaira, majd kérlelhetetlen határozottsággal, de továbbra is óvatos lassúsággal húzza ki a lány által szorongatott tőrt tokostul az övhurokból. A másik fegyver is ugyanígy jár. Ujjai egy pillanatra lebegnek a korbács előtt, majd leengedi a kezét.*
- A'ku. Ez nálad maradhat, ha nyugo'ttabb vagy tűle. *-dörmögi halkan, újra a sötét, de valahol túlzottan is ismerős érzelmekkel teli szemekbe nézve-* De a kapuban ideadod. Szó né'kű.
*Markába szorítja a két tőrhüvelyt, bal lábát hátrébb tolja, majd testsúlyát arra áthelyezve növeli meg a távolságot Nori és saját maga között. Aprót szusszan, talán az idegességtől.*
- Mennyünk. *-int fejével az épület felé, ami egyszerre van érzése szerint elérhetetlen távolságban, és szinte egy macskaugrásnyira.*
//Alkonyka//
*Látja, ahogy valami megint megváltozik a lányban. A lányon. Amióta ismeri, nem először van az az érzése, hogy valaki teljesen más néz vissza rá, szinte a sötét szemek mögül, ha ennek van értelme. A kifejezéstelen arc és a fagyasztóan hideg tekintet nagyon emlékezteti valakire. Mai, gondolja. Mai néz pontosan ugyanígy, ha olyat hall, ami nem tetszik neki. Elhessegeti a gondolatot, hiszen most nincs itt az ideje, hogy elkalandozzon a figyelme.*
- Hősködni? *-horkant fel-* Menj a…
*Talán sosem derül már ki, hogy hova akarta volna küldeni Nori-t. Belészorul a szó, ahogy a lányban-lányon ismét változik valami. Szinte moccanni se mer, ahogy a kisboszorkányra valamiféle roham vagy görcs tör, és fájdalmas hangokat hallatva a fejét kezdi szorítani. Újra eszébe jut a „megzápult agy” kifejezés, egyre jobban meg van győződve arról, hogy ennél a lánynál bizony valami nem úgy jár odabent, mint ahogy az jó lenne. Neki. Másnak.
Kissé behajlítja térdeit, hogy súlypontját lejjebb helyezze, ahogy Nori megint közel, túlzottan is közel lép hozzá. Bár tenyerei iszonyúan viszketnek tétlenségében, inkább nem mozdul még meg. Különben is: közelre a tőrök miatt nincs esélye, kicsit távolabbról meg a korbács miatt. Mocsok egy helyzet.*
- Oda viszlek, a fene egyen meg! *-néz összehúzott szemöldökei alól a sötét szemekbe-* Eddig is pontosan oda mentünk!
*Viszont nem tud nem engedelmeskedni a felajánlásnak. Lassan emeli fel a kezét, ujjai egy pillanatra szinte gyengéden simítanak Nori ujjaira, majd kérlelhetetlen határozottsággal, de továbbra is óvatos lassúsággal húzza ki a lány által szorongatott tőrt tokostul az övhurokból. A másik fegyver is ugyanígy jár. Ujjai egy pillanatra lebegnek a korbács előtt, majd leengedi a kezét.*
- A'ku. Ez nálad maradhat, ha nyugo'ttabb vagy tűle. *-dörmögi halkan, újra a sötét, de valahol túlzottan is ismerős érzelmekkel teli szemekbe nézve-* De a kapuban ideadod. Szó né'kű.
*Markába szorítja a két tőrhüvelyt, bal lábát hátrébb tolja, majd testsúlyát arra áthelyezve növeli meg a távolságot Nori és saját maga között. Aprót szusszan, talán az idegességtől.*
- Mennyünk. *-int fejével az épület felé, ami egyszerre van érzése szerint elérhetetlen távolságban, és szinte egy macskaugrásnyira.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-09-30 18:45:04
Üzenet elküldve: 2024-09-30 18:45:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy egészen rövid ideig sikerül elkalandoznia a gondolatainak olyan irányba, hogy mégis mi a franc az a drahunboka, de utána vissza is tér a hideg, fenyegető arckifejezése. Nem, nem a hörcsögpofa, hanem valami más. Valami olyasmi, mintha az arcán nem is lenne semmiféle érzelem, csak a jéghideg semmi, ami úgy mar bele a másik húsába, mint egy borotvaéles kés recés pengéje. Nem hisz már Alaver-nek. Egy kicsit sem hisz neki abban, hogy valóban az árvaházhoz mennek. Meg akarja ölni. Meg akarja ölni, amiért a bolondját járatta vele. Figyeli, ahogy a férfi harcra kész pózba veti magát, és ő is egyre jobban szorongatja a tőre markolatát, de nem mozdul.*
- Hehh… pont így beszél, aki érzi a vesztét, és az utolsó perceiben meg hősködni próbál…
*A helyzet kilátástalannak tűnik, ám a sors sokszor érdekes játékot űz a kalandorokkal. Akkor, amikor már úgy tűnik, mindennek vége, mindig jön egy apró, pislákoló fény, ami életben tartja a reményt. Amíg Alaver magyaráz, ő is elpillant a válla felett, és lássanak csodát, valóban megpillant egy épületet, ami kimagaslik a többi közül, de ami miatt a legjobban kitűnik, az az, hogy nem egy romhalmaz, mint a többi, hanem egészen egyben vannak a falai. Mikor tüzetesebben is megvizsgálja, azt is észreveszi, hogy a fény nem a reménysugarakból érkezik, hanem pont annak a háznak az ablakaiból szűrődik ki.*
~Lehetséges, hogy mégis… hogy mégis…~
- A… Au… fáj a fejem… úgy fáj! *A további fenyegetőzés helyett jajongani kezd, és a fejét fogja, ahogy kissé előre görnyed szegény. Fájdalmas tekintettel pillant fel újra Alaver-re, majd odalépked hozzá egészen közel és határozottan bámul rá.*
- Csak vigyél Mai-hoz, kérlek… Mai-t akarom… Vedd el a fegyvereimet! Mindet, ha akarod, csak vigyél el hozzá! Ő kell nekem.
*Nem teszi hozzá azt sem, hogy a pengék nélkül is fel tudná gyújtani az egész árvaházat, hogy tőrök nélkül is egy mozdulattal a pokolra tudná küldeni Alaver-t. Mindez már nem számít. Nem számít semmi más, csak az, hogy a reszkető kis testét az ő Mai-ja körbezárja a karjaival. Hozzá akar bújni, mert ott végre biztonságban érezheti majd magát.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy egészen rövid ideig sikerül elkalandoznia a gondolatainak olyan irányba, hogy mégis mi a franc az a drahunboka, de utána vissza is tér a hideg, fenyegető arckifejezése. Nem, nem a hörcsögpofa, hanem valami más. Valami olyasmi, mintha az arcán nem is lenne semmiféle érzelem, csak a jéghideg semmi, ami úgy mar bele a másik húsába, mint egy borotvaéles kés recés pengéje. Nem hisz már Alaver-nek. Egy kicsit sem hisz neki abban, hogy valóban az árvaházhoz mennek. Meg akarja ölni. Meg akarja ölni, amiért a bolondját járatta vele. Figyeli, ahogy a férfi harcra kész pózba veti magát, és ő is egyre jobban szorongatja a tőre markolatát, de nem mozdul.*
- Hehh… pont így beszél, aki érzi a vesztét, és az utolsó perceiben meg hősködni próbál…
*A helyzet kilátástalannak tűnik, ám a sors sokszor érdekes játékot űz a kalandorokkal. Akkor, amikor már úgy tűnik, mindennek vége, mindig jön egy apró, pislákoló fény, ami életben tartja a reményt. Amíg Alaver magyaráz, ő is elpillant a válla felett, és lássanak csodát, valóban megpillant egy épületet, ami kimagaslik a többi közül, de ami miatt a legjobban kitűnik, az az, hogy nem egy romhalmaz, mint a többi, hanem egészen egyben vannak a falai. Mikor tüzetesebben is megvizsgálja, azt is észreveszi, hogy a fény nem a reménysugarakból érkezik, hanem pont annak a háznak az ablakaiból szűrődik ki.*
~Lehetséges, hogy mégis… hogy mégis…~
- A… Au… fáj a fejem… úgy fáj! *A további fenyegetőzés helyett jajongani kezd, és a fejét fogja, ahogy kissé előre görnyed szegény. Fájdalmas tekintettel pillant fel újra Alaver-re, majd odalépked hozzá egészen közel és határozottan bámul rá.*
- Csak vigyél Mai-hoz, kérlek… Mai-t akarom… Vedd el a fegyvereimet! Mindet, ha akarod, csak vigyél el hozzá! Ő kell nekem.
*Nem teszi hozzá azt sem, hogy a pengék nélkül is fel tudná gyújtani az egész árvaházat, hogy tőrök nélkül is egy mozdulattal a pokolra tudná küldeni Alaver-t. Mindez már nem számít. Nem számít semmi más, csak az, hogy a reszkető kis testét az ő Mai-ja körbezárja a karjaival. Hozzá akar bújni, mert ott végre biztonságban érezheti majd magát.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-09-29 20:16:19
Üzenet elküldve: 2024-09-29 20:16:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Toll a füledbe, Nori. *-szűri a fogai között a lánynak. Feladja. Veszekedjen vele a fene. Veszekedjen vele Mai. Különben is, neki semmi köze sincs hozzá, hogy ki mit csinál. Különben valószínűleg Nori-t sem kéne elvinnie a Rezidenciához, valahol motoszkál is benne ez a gondolat, de hát ki ő, hogy nemet mondjon erre a kérésre? És különben is, lehet, hogy Mai örülni fog. Miért is ne örülne? Hiszen ezek barátnők, vagy mik. Biztos örülni fog. Ugye? Ugye..?
Némán lépdel, nem is igazán érdekli hogy a kisboszorkány követi-e, vagy sem. Arra figyel egyedül, hogy amíg ő szabadon és könnyen tud gyorsan haladni nadrágban és csizmában, addig Nori szoknyában és abban a bután kinéző topánkájában lassabb és bizonytalanabb nála; így csupán a tempóját fogja vissza. Hiszen ha egyszer megígért valamit, tartja magát hozzá. A Kalmártól az út nyugodt és csöndes, csak egyre rosszabb és rosszabb állapotú házak között vezet el. De hát ilyen ez a város: van egy szép arca, és egy kevésbé szép arca. Ha lenne most kedve beszélgetni Nori-val, akkor biztos elmondaná neki ezt a gondolatot. Valószínűleg értékelné.
Amikor a lány cipőinek kopogása megszakad, hátranéz a válla felett, majd megáll maga is. Féloldalasan fordul hátra, hogy ne a nyakát kelljen csavargatnia, úgy hallgatja a szavakat amiket Nori neki szán. Pillantása elkapja a mozdulatot ahogy a kisboszorkány keze a tőr markolatára siklik. A fogai között élesen szívja be a levegőt a látványra. Arra gondol, hogy vajon a lány másnak is azt fogja-e bizonygatni a mai éjszaka után, hogy ártatlan..?*
- Oszt' szerinted mi a drahunbokáér' akarnálak elintézni, he? *-bukik ki belőle a kérdés. Érzi, hogy ő is kezd ideges lenni. Ez balszerencse: ha ideges, akkor meggondolatlanná válik. Halk mordulás-szerű hang hagyja el a torkát, teljesen Nori felé fordul; testsúlyát jobb lábára helyezi, vállait kissé lejjebb engedi. Ha a lány neki akar menni, akkor nem fogja csak úgy hagyni magát.*
- Ismerem Mait. *-mondja. Érzi, hogy torkában a feszültség kemény gombócot gyúr.-* Tudd meg, hogy én neki dó'gozok. Oszt' láttam, hogy hogyan néz Mai a gyerekre. Mintha a sajátja lenne. Hát a'sziszed, hogy hagyni fogom hogy fegyverrel mennyé' akár csak a közelükbe is?
*Apró, ideges mozdulattal megrázza a fejét.*
- Aztat nézheted. Aztán felőlem meg is szurká'hacc, ha attól leszel nedves odale'. De ehhez tartom magam. *-hangja szerencsére viszonylag határozottan cseng, míg beszél-* Oszt' ha mégiscsak hajlandó lenné' kinyitni a szemeidet, te jány..
*Nem túl gyors mozdulattal, hogy az ne legyen félreérthető, de felemeli a jobbját, és hüvelykujjával hátrabök a válla felett, valamerre a nyugat felé húzódó utca irányába.*
- ..látod ott amarrébb azt a nagy dög házat? Amé'knek rács van az ablakán? *-fogalma sincs, hogy amúgy a lány egyáltalán láthatja-e innen a Rezidenciát, de most nem is érdekli-* Na hát akkó' tuggyad, hogy oda megyünk. Az az árvaház.
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Toll a füledbe, Nori. *-szűri a fogai között a lánynak. Feladja. Veszekedjen vele a fene. Veszekedjen vele Mai. Különben is, neki semmi köze sincs hozzá, hogy ki mit csinál. Különben valószínűleg Nori-t sem kéne elvinnie a Rezidenciához, valahol motoszkál is benne ez a gondolat, de hát ki ő, hogy nemet mondjon erre a kérésre? És különben is, lehet, hogy Mai örülni fog. Miért is ne örülne? Hiszen ezek barátnők, vagy mik. Biztos örülni fog. Ugye? Ugye..?
Némán lépdel, nem is igazán érdekli hogy a kisboszorkány követi-e, vagy sem. Arra figyel egyedül, hogy amíg ő szabadon és könnyen tud gyorsan haladni nadrágban és csizmában, addig Nori szoknyában és abban a bután kinéző topánkájában lassabb és bizonytalanabb nála; így csupán a tempóját fogja vissza. Hiszen ha egyszer megígért valamit, tartja magát hozzá. A Kalmártól az út nyugodt és csöndes, csak egyre rosszabb és rosszabb állapotú házak között vezet el. De hát ilyen ez a város: van egy szép arca, és egy kevésbé szép arca. Ha lenne most kedve beszélgetni Nori-val, akkor biztos elmondaná neki ezt a gondolatot. Valószínűleg értékelné.
Amikor a lány cipőinek kopogása megszakad, hátranéz a válla felett, majd megáll maga is. Féloldalasan fordul hátra, hogy ne a nyakát kelljen csavargatnia, úgy hallgatja a szavakat amiket Nori neki szán. Pillantása elkapja a mozdulatot ahogy a kisboszorkány keze a tőr markolatára siklik. A fogai között élesen szívja be a levegőt a látványra. Arra gondol, hogy vajon a lány másnak is azt fogja-e bizonygatni a mai éjszaka után, hogy ártatlan..?*
- Oszt' szerinted mi a drahunbokáér' akarnálak elintézni, he? *-bukik ki belőle a kérdés. Érzi, hogy ő is kezd ideges lenni. Ez balszerencse: ha ideges, akkor meggondolatlanná válik. Halk mordulás-szerű hang hagyja el a torkát, teljesen Nori felé fordul; testsúlyát jobb lábára helyezi, vállait kissé lejjebb engedi. Ha a lány neki akar menni, akkor nem fogja csak úgy hagyni magát.*
- Ismerem Mait. *-mondja. Érzi, hogy torkában a feszültség kemény gombócot gyúr.-* Tudd meg, hogy én neki dó'gozok. Oszt' láttam, hogy hogyan néz Mai a gyerekre. Mintha a sajátja lenne. Hát a'sziszed, hogy hagyni fogom hogy fegyverrel mennyé' akár csak a közelükbe is?
*Apró, ideges mozdulattal megrázza a fejét.*
- Aztat nézheted. Aztán felőlem meg is szurká'hacc, ha attól leszel nedves odale'. De ehhez tartom magam. *-hangja szerencsére viszonylag határozottan cseng, míg beszél-* Oszt' ha mégiscsak hajlandó lenné' kinyitni a szemeidet, te jány..
*Nem túl gyors mozdulattal, hogy az ne legyen félreérthető, de felemeli a jobbját, és hüvelykujjával hátrabök a válla felett, valamerre a nyugat felé húzódó utca irányába.*
- ..látod ott amarrébb azt a nagy dög házat? Amé'knek rács van az ablakán? *-fogalma sincs, hogy amúgy a lány egyáltalán láthatja-e innen a Rezidenciát, de most nem is érdekli-* Na hát akkó' tuggyad, hogy oda megyünk. Az az árvaház.
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-09-29 18:31:18
Üzenet elküldve: 2024-09-29 18:31:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy Alaver mellkasa előtt lassan összefonódnak a karjai, Nori is utánozza ugyanazt a mozdulatot. Ha így folytatják, tényleg sehová nem haladnak, és rájuk fog sötétedni, de a fegyverek akkor is jönnek vele.*
- Persze, persze, persze! Most jön a te vagy az idősebb, a tapasztaltabb meg a férfi meg a minden, ugye? Inkább ne beszéljünk arról, hogy ki, milyen utcákon és mennyi időt töltött, jó?
*Ezúttal ténylegesen megsértődik, méghozzá nagyon. Fogalma sincs arról, hogy Alaver mögött milyen élet áll, de azt senki ne merje kétségbe vonni, hogy pontosan tudja, hogyan kell túlélni az utcákon, merthogy ő nem csak ezeket az utcákat, a kikötő utcáit is túlélte hosszú éveken át.
Duzzogva halad tovább Alaver mellett, keresztül a Polgárnegyed utcáin, míg Nori a sértődöttsége miatt nem szól egy büdös szót sem, csak kutyagol a férfi oldalán. Ő azonban nem hagyja annyiban a dolgot, a „bezzeg az én időmben” kártya után az érzelmi zsarolást is megpróbálja bevetni ellene.*
- Én is nagyon jól ismerem Mai-t.*Fonja ismét össze a karjait. Kezdődik minden újra ugyanonnan, ahol abbahagyták. Vitatkoznak, veszekednek, csak épp nem jutnak dűlőre, mert egyikük sem hagyja magát.*
- Mondtam már. Az árvaház előtt elveheted őket tőlem, de addig nálam maradnak. *Nem vitatkozik tovább, és el is enged a füle mellett minden szót, amivel Alaver megpróbálja őt jobb belátásra bírni. Nem fog sikerülni.
Az addigi, kellemes, polgárnegyedi környezetet közben felváltja a romos épületek kicsit sem bizalomgerjesztő látványa. Ahogy ezeken az utcákon haladnak, Nori kezdi egyre rosszabbul érezni magát, sőt, gyanakodni is kezd, hogy mégis mit keresne egy árvaház a romok között.
Ezúttal ő torpan meg.*
- Te, Alaver! Biztos, hogy az árvaházhoz viszel engem? Vagy mindez csak egy ügyes trükk, egy csapda? Azért akartad, hogy fegyver nélkül jöjjek, hogy a megfelelő pillanatban majd könnyebben intézhess el?! Nagyon gyorsan magyarázd meg, hogy mi a fenét keresünk itt, vagy bizonyítsd be, hogy van itt egy árvaház, mert kezdesz nagyon, de nagyon felidegesíteni!
*Jobb keze már rászorul a bal oldalt derekára erősített tőrre, hogy egyetlen, gyors mozdulattal Alaver torkához szegezhesse azt, ha szükséges. Nem tetszik neki ez az egész. Mai soha nem ágállt ennyire a fegyverei ellen. Ő pontosan tudja, hogy azok hozzá tartoznak, és mindig vele vannak.*
- Nem is ismered Mai-t, igaz? Átvertél engem… át… nem is tudod, hogy hol van az árvaház. *Még visszatartja a csalódottság miatt kikívánkozó könnyeit, de nincs már messze a sírástól.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy Alaver mellkasa előtt lassan összefonódnak a karjai, Nori is utánozza ugyanazt a mozdulatot. Ha így folytatják, tényleg sehová nem haladnak, és rájuk fog sötétedni, de a fegyverek akkor is jönnek vele.*
- Persze, persze, persze! Most jön a te vagy az idősebb, a tapasztaltabb meg a férfi meg a minden, ugye? Inkább ne beszéljünk arról, hogy ki, milyen utcákon és mennyi időt töltött, jó?
*Ezúttal ténylegesen megsértődik, méghozzá nagyon. Fogalma sincs arról, hogy Alaver mögött milyen élet áll, de azt senki ne merje kétségbe vonni, hogy pontosan tudja, hogyan kell túlélni az utcákon, merthogy ő nem csak ezeket az utcákat, a kikötő utcáit is túlélte hosszú éveken át.
Duzzogva halad tovább Alaver mellett, keresztül a Polgárnegyed utcáin, míg Nori a sértődöttsége miatt nem szól egy büdös szót sem, csak kutyagol a férfi oldalán. Ő azonban nem hagyja annyiban a dolgot, a „bezzeg az én időmben” kártya után az érzelmi zsarolást is megpróbálja bevetni ellene.*
- Én is nagyon jól ismerem Mai-t.*Fonja ismét össze a karjait. Kezdődik minden újra ugyanonnan, ahol abbahagyták. Vitatkoznak, veszekednek, csak épp nem jutnak dűlőre, mert egyikük sem hagyja magát.*
- Mondtam már. Az árvaház előtt elveheted őket tőlem, de addig nálam maradnak. *Nem vitatkozik tovább, és el is enged a füle mellett minden szót, amivel Alaver megpróbálja őt jobb belátásra bírni. Nem fog sikerülni.
Az addigi, kellemes, polgárnegyedi környezetet közben felváltja a romos épületek kicsit sem bizalomgerjesztő látványa. Ahogy ezeken az utcákon haladnak, Nori kezdi egyre rosszabbul érezni magát, sőt, gyanakodni is kezd, hogy mégis mit keresne egy árvaház a romok között.
Ezúttal ő torpan meg.*
- Te, Alaver! Biztos, hogy az árvaházhoz viszel engem? Vagy mindez csak egy ügyes trükk, egy csapda? Azért akartad, hogy fegyver nélkül jöjjek, hogy a megfelelő pillanatban majd könnyebben intézhess el?! Nagyon gyorsan magyarázd meg, hogy mi a fenét keresünk itt, vagy bizonyítsd be, hogy van itt egy árvaház, mert kezdesz nagyon, de nagyon felidegesíteni!
*Jobb keze már rászorul a bal oldalt derekára erősített tőrre, hogy egyetlen, gyors mozdulattal Alaver torkához szegezhesse azt, ha szükséges. Nem tetszik neki ez az egész. Mai soha nem ágállt ennyire a fegyverei ellen. Ő pontosan tudja, hogy azok hozzá tartoznak, és mindig vele vannak.*
- Nem is ismered Mai-t, igaz? Átvertél engem… át… nem is tudod, hogy hol van az árvaház. *Még visszatartja a csalódottság miatt kikívánkozó könnyeit, de nincs már messze a sírástól.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-09-07 18:55:02
Üzenet elküldve: 2024-09-07 18:55:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A Polgárnegyed után a város, most már talán, leghíresebb látványossága felé veszi az irányt, a Meredélyhez. Lihanechbe is eljutott az artheniori történések híre. Nem tudja, hogy miket hihet el a hallottakból. A legtöbb esetben minél több emberen halad át egy esemény, vagy történés, annál pontatlanabbá válik. Az emberek gyakran megtoldják, vagy éppen kihagynak az eseményekből, attól függően ők mit tartanak fontosnak és mit nem. Ebben az esetben is előfordulhatott ilyesmi, ezért nem is veszi készpénznek a hallottakat. Talán azoktól, akik tényleg túlélték az egészet és saját szemükkel láthatták.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:24:47
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:24:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Aki esetleg nem hallott az Artheniorban történtekről, az is hamar kitalálhatja, hogy mi is történt itt nagy vonalakban. Szerencsére szükségtelen találgatnia; hallott ő eleget hozzá. Végső soron a történtek hozták őt is ide. Arthenior rémunalmas miliője hirtelen a lehetőségek hazája lett. Persze nem itt, a Romvárosban... Itt olybá tűnik, minden az enyészeté.
Noha a levegő nem áporodott, a miheztartás végett azért szénfekete kendőjét orra elé fogja, miközben sietős léptekkel kel a negyeden. Még járóbotját is hóna alá kapja, hogy megkímélje a mocskos talajtól. Egy dologban bizonyos; ez itt nem fog egyhamar megismétlődni. A város tanács nem lehet oly ostoba, hogy ne védje meg a jövő nemeseit - köztük őt magát is - a pórnéptől. Épp ezért érkezett ide nagy reményekkel, még ha kerülőutakat is kellett alkalmaznia hozzá, hogy idáig jusson. Figyelt, tanult, s nem utolsó sorban cselekedett.
Hátrasimítja varkocsba kötött, sötét hajkoronáját, majd megrázza fejét. Nem. Itt egy árva nemes, annyi sem maradt. Kissé bosszús is. Hol találhatna valamirevaló polgárokat? Vagy tán a város nemesei Arthenioron kívül húzzák meg maguk, míg elkészül az oly sokat emlegetett negyed Sárváros helyén?!
Bárhogy is, ő nem az a fajta, aki könnyen feladja. Viszi előre lába, míg meg nem leli azt a helyet, amit keres.*
Noha a levegő nem áporodott, a miheztartás végett azért szénfekete kendőjét orra elé fogja, miközben sietős léptekkel kel a negyeden. Még járóbotját is hóna alá kapja, hogy megkímélje a mocskos talajtól. Egy dologban bizonyos; ez itt nem fog egyhamar megismétlődni. A város tanács nem lehet oly ostoba, hogy ne védje meg a jövő nemeseit - köztük őt magát is - a pórnéptől. Épp ezért érkezett ide nagy reményekkel, még ha kerülőutakat is kellett alkalmaznia hozzá, hogy idáig jusson. Figyelt, tanult, s nem utolsó sorban cselekedett.
Hátrasimítja varkocsba kötött, sötét hajkoronáját, majd megrázza fejét. Nem. Itt egy árva nemes, annyi sem maradt. Kissé bosszús is. Hol találhatna valamirevaló polgárokat? Vagy tán a város nemesei Arthenioron kívül húzzák meg maguk, míg elkészül az oly sokat emlegetett negyed Sárváros helyén?!
Bárhogy is, ő nem az a fajta, aki könnyen feladja. Viszi előre lába, míg meg nem leli azt a helyet, amit keres.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-08-25 13:22:15
Üzenet elküldve: 2024-08-25 13:22:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//A szag innenső oldalán//
*A Sárvárosi kalandot ezúttal ép bőrrel megúszta, nem kellett legalábbis óriásra nőtt patkányok elől menekülnie, mint legutóbb.*
- Talán már mindet megették, kinézem belőlük. *Szusszan nagyokat seperve kézzel a ruháján, mikor végre leléphet arról a bizonyos hídról. Visszafele már megmotozni se igen akarták, tudja ég, talán a szaga. Nem éppen rózsaillatú szúnyogfelhő veszi körbe, odaát meg aztán sokhelyen még űberelte is a kipárolgás szaga az övét. Egészen irigykedett is a pulcsija miatta. Ám most már csak szépen haza kell tipegnie, hogy az új szerzeményeit felrakhassa a kiürült polcra.*
- Jó is lesz, ha végre az őrség már odaát is kitakarít, ez a konkurencia, de főleg az áraik! Vérlázító, majdnem szétvertem mindenkit! Ezúttal szerencsétek volt! *Kezd el fennhangon, ökölrázogatva beszélni a hídnak, éppen csak bele nem rúg egy jókorát. Majd felszegi orrát, felhúzza a gatyáját és sértetten fordulva sétál vissza a város sűrűjébe.*
*A Sárvárosi kalandot ezúttal ép bőrrel megúszta, nem kellett legalábbis óriásra nőtt patkányok elől menekülnie, mint legutóbb.*
- Talán már mindet megették, kinézem belőlük. *Szusszan nagyokat seperve kézzel a ruháján, mikor végre leléphet arról a bizonyos hídról. Visszafele már megmotozni se igen akarták, tudja ég, talán a szaga. Nem éppen rózsaillatú szúnyogfelhő veszi körbe, odaát meg aztán sokhelyen még űberelte is a kipárolgás szaga az övét. Egészen irigykedett is a pulcsija miatta. Ám most már csak szépen haza kell tipegnie, hogy az új szerzeményeit felrakhassa a kiürült polcra.*
- Jó is lesz, ha végre az őrség már odaát is kitakarít, ez a konkurencia, de főleg az áraik! Vérlázító, majdnem szétvertem mindenkit! Ezúttal szerencsétek volt! *Kezd el fennhangon, ökölrázogatva beszélni a hídnak, éppen csak bele nem rúg egy jókorát. Majd felszegi orrát, felhúzza a gatyáját és sértetten fordulva sétál vissza a város sűrűjébe.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-08 17:26:39
Üzenet elküldve: 2024-04-08 17:26:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Átutazóban//
*Nagy üggyel-bajjal végtére is sikerül kiverekednie magát a sűrűn hömpölygő, meglehetősen barátságtalan tömörülésből. A Romvárosnak elkeresztelt negyedbe érkezik, ahol a sárban tocsogó városrészhez képest fület sértő a néma csend, ami gomolyogva, súlyosan telepedik a környező romos épületek közé. A düledező falak egyenként verik vissza Ryjënn lépteit, de ő csak komoran előre nézve megy, mintha csak valami belső, ellenállhatatlan ösztön vagy hatalmas erő mozgatná. Séta közben azért időnként elidőz kissé a tekintete. A falakat sok helyen sűrűn benőtték a kuszán egymásba fonódó indák, és nem egy falmaradványon moha is feketéllik. Ryjënnek önkéntelenül is az jut eszébe, hogy ha bárkit el kéne intéznie bármilyen okból kifolyólag, nagy eséllyel ide csalná. Amilyen kihalt itt minden, bizonyára csak napok múltán tűnne fel bárkinek is, hogy valahol, az egyik omladozó épület sötétjében egy holttest hever, átadva magát a várost jellemző enyészetnek.*
*Nagy üggyel-bajjal végtére is sikerül kiverekednie magát a sűrűn hömpölygő, meglehetősen barátságtalan tömörülésből. A Romvárosnak elkeresztelt negyedbe érkezik, ahol a sárban tocsogó városrészhez képest fület sértő a néma csend, ami gomolyogva, súlyosan telepedik a környező romos épületek közé. A düledező falak egyenként verik vissza Ryjënn lépteit, de ő csak komoran előre nézve megy, mintha csak valami belső, ellenállhatatlan ösztön vagy hatalmas erő mozgatná. Séta közben azért időnként elidőz kissé a tekintete. A falakat sok helyen sűrűn benőtték a kuszán egymásba fonódó indák, és nem egy falmaradványon moha is feketéllik. Ryjënnek önkéntelenül is az jut eszébe, hogy ha bárkit el kéne intéznie bármilyen okból kifolyólag, nagy eséllyel ide csalná. Amilyen kihalt itt minden, bizonyára csak napok múltán tűnne fel bárkinek is, hogy valahol, az egyik omladozó épület sötétjében egy holttest hever, átadva magát a várost jellemző enyészetnek.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-04 19:18:22
Üzenet elküldve: 2024-04-04 19:18:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Nem vágyja a sötétséget, legalábbis azt a faját, amit Nori képvisel, biztosan nem. Nem szeret bántani, sebezni és rosszat tenni másoknak. Az azt kísérő bűntudatát, pedig végképp nem. Éppen ezért olyan ritka eset, hogy felszínre tör belőle is néha. Talán nem kell benne keresni semmit, mindenkiből kijöhet a gyarlóság alkalomadtán. Ettől még nem biztos, hogy hagyná táplálni, mert magában elítéli. Mások pedig úgy cselekednek, ahogy akarnak, az kevésbé zavarja. Ezért is tudja elfogadni a barátnőjét úgy, ahogy van, többnyire ítélkezés nélkül. Inkább az elemző elméje kapcsolódik rá olyankor, hogy mit miért tehet. Nagy segítségére van a tudásvágy, mert sokkal fontosabb számára megérteni valamit, mint megküzdeni azzal, hogy vannak a világon gonoszak is. Bár hasznosítani tudná ezt a családjával szemben is.*
- Keresni? Nyitott könyv vagyok neked Nori, csak lapoznod kell. *Vigyorog a másikra. Nem titkol el előle semmit, és még csak nem is zárja be magát, hogy ne találhassa meg, amit akar. Talán csak túl összetett ott belül, s még néha magát is meglepi, de nem megfejthetetlen. Neki nem akar kód lenni, másnak már annál inkább lenne. Kell valaki a világon, aki előtt lehet tényleg saját maga.*
- Éppen elég fáradt voltam fizikailag is, furcsállom, hogy ki tudtad ezt még csalni belőlem. Még a mágiád sem kellett hozzá.
*Nézi, ahogy a tőre a másiknál landol, de még arra sincs ereje, hogy visszakérje, minek is? Lehet kiejtené a kezéből. Megpróbál feltápászkodni, de ez nem megy. Átgondolva a napokat kevesebb energiát vitt be jóval, mint amit kiadott magából. Ez elégedettséggel tölti el, ki is ül az arcára, csak a másik hiheti, hogy azért vigyorog, mert meg tudta sebezni.*
- Remélem nem súlyos. Majd a Pegazusban megnézem. *Pislog párat, de nem látszik rajta, hogy komolyan sajnálja. Aggódni sem tud, annyira kimerült. Ez a kis feketeség pedig megfogja és olyan könnyedséggel kapja föl, mintha csak egy kismacska lenne. A pislogást folytatja tovább, őt is meg tudja lepni Nori, aki végre úgy tűnik tényleg Nori. Lil végignézte volna, hogy fel sem tud kelni a földről és éjszakázhatott volna ezen a szeles-esős éjszakán a sárban.*
- Ó köszönöm. *Még mindig büszke. Tényleg pillekönnyű, ezért nem siránkozik, hogy tegye már le a lány, de azért kezdi magát rosszul érezni, egy kis idő után.* - Na jó, menni fog ez egyedül is, nem kell, hogy cipelj. Már közel vagyunk.
*Nem vágyja a sötétséget, legalábbis azt a faját, amit Nori képvisel, biztosan nem. Nem szeret bántani, sebezni és rosszat tenni másoknak. Az azt kísérő bűntudatát, pedig végképp nem. Éppen ezért olyan ritka eset, hogy felszínre tör belőle is néha. Talán nem kell benne keresni semmit, mindenkiből kijöhet a gyarlóság alkalomadtán. Ettől még nem biztos, hogy hagyná táplálni, mert magában elítéli. Mások pedig úgy cselekednek, ahogy akarnak, az kevésbé zavarja. Ezért is tudja elfogadni a barátnőjét úgy, ahogy van, többnyire ítélkezés nélkül. Inkább az elemző elméje kapcsolódik rá olyankor, hogy mit miért tehet. Nagy segítségére van a tudásvágy, mert sokkal fontosabb számára megérteni valamit, mint megküzdeni azzal, hogy vannak a világon gonoszak is. Bár hasznosítani tudná ezt a családjával szemben is.*
- Keresni? Nyitott könyv vagyok neked Nori, csak lapoznod kell. *Vigyorog a másikra. Nem titkol el előle semmit, és még csak nem is zárja be magát, hogy ne találhassa meg, amit akar. Talán csak túl összetett ott belül, s még néha magát is meglepi, de nem megfejthetetlen. Neki nem akar kód lenni, másnak már annál inkább lenne. Kell valaki a világon, aki előtt lehet tényleg saját maga.*
- Éppen elég fáradt voltam fizikailag is, furcsállom, hogy ki tudtad ezt még csalni belőlem. Még a mágiád sem kellett hozzá.
*Nézi, ahogy a tőre a másiknál landol, de még arra sincs ereje, hogy visszakérje, minek is? Lehet kiejtené a kezéből. Megpróbál feltápászkodni, de ez nem megy. Átgondolva a napokat kevesebb energiát vitt be jóval, mint amit kiadott magából. Ez elégedettséggel tölti el, ki is ül az arcára, csak a másik hiheti, hogy azért vigyorog, mert meg tudta sebezni.*
- Remélem nem súlyos. Majd a Pegazusban megnézem. *Pislog párat, de nem látszik rajta, hogy komolyan sajnálja. Aggódni sem tud, annyira kimerült. Ez a kis feketeség pedig megfogja és olyan könnyedséggel kapja föl, mintha csak egy kismacska lenne. A pislogást folytatja tovább, őt is meg tudja lepni Nori, aki végre úgy tűnik tényleg Nori. Lil végignézte volna, hogy fel sem tud kelni a földről és éjszakázhatott volna ezen a szeles-esős éjszakán a sárban.*
- Ó köszönöm. *Még mindig büszke. Tényleg pillekönnyű, ezért nem siránkozik, hogy tegye már le a lány, de azért kezdi magát rosszul érezni, egy kis idő után.* - Na jó, menni fog ez egyedül is, nem kell, hogy cipelj. Már közel vagyunk.
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-04 18:08:59
Üzenet elküldve: 2024-04-04 18:08:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Mai-nak már többször meg volt rá a lehetősége, hogy megbüntesse őt. Például akkor, mikor megkötözte a temetőben, vagy akkor, amikor ébredés után a világát sem tudva könyörgött neki, hogy ne bántsa többet. Esetleg a Sellőházban játszott játékban való győzelme után is választhatott volna komolyabb büntetést Nori-nak, de nem tette. Egyszer sem. Most mégis, mintha elszántan küzdene azért, hogy egy kicsit mégis bánthassa.*
~Hümm… érdekes vagy te lány. Vajon mi az, ami előhozza ezt belőled? Nem tudok rájönni.~
*Lil egy kicsit olyan, mint Mai. Mindig elemzi a helyzetet, a környezetét és az ellenfelét. Viszont ő nem megérteni akarja a többi élőlényt, hanem a hatalmat és a sötétséget keresi bennük. Azt, ami miatt érdemes ragaszkodni hozzájuk. Mai-ban már megtalálta a kapaszkodót ehhez a ragaszkodáshoz, csak időről-időre elveszti, és nem tudja megfejteni, hogy miért.
Mikor Mai kifárad végre, és a tőre és a feneke is a földön landol, akkor Nori is megáll. Egy pár másodpercig még a kezeiben tartja a tőröket, de utána visszacsúsztatja őket a tokjaiba, közelebb lép és leguggol a lány elé.*
- Azért, mert jó játék. Szerinted nem volt az? *Kuncogja mosolyogva, majd ismét komolyabbá válik a tekintete.* Dehogy is azért. Keresek benned valamit, amit már megtaláltam ugyan, de néha elveszítem. Nem tudok rájönni az okára, hogy hová tűnik olyankor. *Válaszol sejtelmesen a kérdésre. Elmondja azt, amin harc közben gondolkodott, csak nem olyan konkrétan, mert a nagy, erős és veszedelmes Lil bizony ki nem fogja mondani, hogy ragaszkodni akar valakihez, és ehhez keresi a biztos pontot.*
- Másrészt meg miattad is csináltam. Nem csak a fájdalommal működik, amit javasoltam. A fizikai fáradtság is segít elnyomni a szellemit. Remélem, hogy ezt igazolod is. Jobban érzed magad, ugye? *Azért meri csak ezt ilyen magabiztosan állítani, mert ő maga is többször tapasztalta már, hogy milyen jótékony hatása van a tombolásnak.* Ó, és azt hiszem, győztél. Vérzik a vállam. *Végigsimít a jobb vállán ott, ahol nem védi vállvért úgy, mint a balt. Fekete kis blúzán valóban látszik a vérfolt. Ő is csak most vette észre, ami azt jelenti, hogy Mai-nak önerejéből sikerült megnyernie ezt a játékot is.
Nori ezután a földre hajított tőrért sétál, amit egyelőre nem ad vissza Mai-nak, hanem azt is a saját övébe csúsztatja, aztán visszalép a lányhoz.*
- Na, gyere szépen, hazaviszlek, és pihenhetsz. *Nori a kis termetéhez képest jó erőben van, így viszonylag könnyedén felkapja az ölébe a kis pillesúlyú hercegnőt. Megejt egy halvány mosolyt, majd elkezdi őt cipelni vissza a Pegazus irányába.*
- Milyen kis könnyű vagy… talán túl könnyű. *Néz rá gyanúsan, aggódó tekintettel. Ha Mai figyelmes, észreveheti, hogy valami ismét változott. Lil eltűnt, de ez nem is az ő démonkája, és nem is Rien, mert nála sokkal több aggódás, felelősségtudat és gondoskodás látszik most rajta. Arckifejezése sokkal melegebb és emberibb, mint valaha.
Közben megszaporázza lépteit, mert így is szinte borítékolható, hogy még a fogadó felé vezető úton elkapja őket a vihar, és bőrig fognak ázni, de ha siet, akkor legalább elmondhatják magukról, hogy megpróbálták megúszni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.04 18:12:00
*Mai-nak már többször meg volt rá a lehetősége, hogy megbüntesse őt. Például akkor, mikor megkötözte a temetőben, vagy akkor, amikor ébredés után a világát sem tudva könyörgött neki, hogy ne bántsa többet. Esetleg a Sellőházban játszott játékban való győzelme után is választhatott volna komolyabb büntetést Nori-nak, de nem tette. Egyszer sem. Most mégis, mintha elszántan küzdene azért, hogy egy kicsit mégis bánthassa.*
~Hümm… érdekes vagy te lány. Vajon mi az, ami előhozza ezt belőled? Nem tudok rájönni.~
*Lil egy kicsit olyan, mint Mai. Mindig elemzi a helyzetet, a környezetét és az ellenfelét. Viszont ő nem megérteni akarja a többi élőlényt, hanem a hatalmat és a sötétséget keresi bennük. Azt, ami miatt érdemes ragaszkodni hozzájuk. Mai-ban már megtalálta a kapaszkodót ehhez a ragaszkodáshoz, csak időről-időre elveszti, és nem tudja megfejteni, hogy miért.
Mikor Mai kifárad végre, és a tőre és a feneke is a földön landol, akkor Nori is megáll. Egy pár másodpercig még a kezeiben tartja a tőröket, de utána visszacsúsztatja őket a tokjaiba, közelebb lép és leguggol a lány elé.*
- Azért, mert jó játék. Szerinted nem volt az? *Kuncogja mosolyogva, majd ismét komolyabbá válik a tekintete.* Dehogy is azért. Keresek benned valamit, amit már megtaláltam ugyan, de néha elveszítem. Nem tudok rájönni az okára, hogy hová tűnik olyankor. *Válaszol sejtelmesen a kérdésre. Elmondja azt, amin harc közben gondolkodott, csak nem olyan konkrétan, mert a nagy, erős és veszedelmes Lil bizony ki nem fogja mondani, hogy ragaszkodni akar valakihez, és ehhez keresi a biztos pontot.*
- Másrészt meg miattad is csináltam. Nem csak a fájdalommal működik, amit javasoltam. A fizikai fáradtság is segít elnyomni a szellemit. Remélem, hogy ezt igazolod is. Jobban érzed magad, ugye? *Azért meri csak ezt ilyen magabiztosan állítani, mert ő maga is többször tapasztalta már, hogy milyen jótékony hatása van a tombolásnak.* Ó, és azt hiszem, győztél. Vérzik a vállam. *Végigsimít a jobb vállán ott, ahol nem védi vállvért úgy, mint a balt. Fekete kis blúzán valóban látszik a vérfolt. Ő is csak most vette észre, ami azt jelenti, hogy Mai-nak önerejéből sikerült megnyernie ezt a játékot is.
Nori ezután a földre hajított tőrért sétál, amit egyelőre nem ad vissza Mai-nak, hanem azt is a saját övébe csúsztatja, aztán visszalép a lányhoz.*
- Na, gyere szépen, hazaviszlek, és pihenhetsz. *Nori a kis termetéhez képest jó erőben van, így viszonylag könnyedén felkapja az ölébe a kis pillesúlyú hercegnőt. Megejt egy halvány mosolyt, majd elkezdi őt cipelni vissza a Pegazus irányába.*
- Milyen kis könnyű vagy… talán túl könnyű. *Néz rá gyanúsan, aggódó tekintettel. Ha Mai figyelmes, észreveheti, hogy valami ismét változott. Lil eltűnt, de ez nem is az ő démonkája, és nem is Rien, mert nála sokkal több aggódás, felelősségtudat és gondoskodás látszik most rajta. Arckifejezése sokkal melegebb és emberibb, mint valaha.
Közben megszaporázza lépteit, mert így is szinte borítékolható, hogy még a fogadó felé vezető úton elkapja őket a vihar, és bőrig fognak ázni, de ha siet, akkor legalább elmondhatják magukról, hogy megpróbálták megúszni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.04 18:12:00
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-04 16:58:16
Üzenet elküldve: 2024-04-04 16:58:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Mai soha nem lesz harcos és ezt nem is tervezi. Kecsesebb, na meg kényesebb annál, hogy izzadtan és fáradtan emelje égnek a kezét egy győzelem után, ahhoz meg még inkább, hogy véres ruhában rogyjon térdre, esetleg elcsúfítsa bőrét a vágások utáni heg. Na meg valaki okozta sebesülésben meghalni? Még holtában sem engedné, hogy koporsóba rakják és nézhessék az éktelenkedő csúfságot a testén. Felégetné saját magát, megtalálná a módját.
De ez más. Nori tervei mindig másabbak, mint azt előre sejteni lehet. Kifárasztani a mostaninál jobban szép vállalkozás. Egy éjszakára kimeríteni úgy, hogy álmodni is elfelejtsen, az nagy siker volna. Most viszont nincsenek gondolatok. A fülébe süvítő fájó szél elnyomja szinte a másik hangját, de azért érti. Nem hergeli, nincs rá jótékony hatással sem. Egyet érez és az az, hogy végre egy kicsit megbüntesse a másikat, és megmutassa, hogy van neki ereje, ha akarja. Ez a kulcsmondat: ha akarja. Mert nem akar úgy leélni egy életet, hogy mindig nagyságára kelljen odafigyelni. Ha belé költözik és egyé válik vele, az lenne a megfelelőbb. Úgy, ahogy a nemesi színjátékkal egyesült, hiszen az mindig vele volt, csak elnyomta. Ha netán ez is mindig vele volt, akkor jó barátja lesz.
A másik kitér a csapások elől, Mai pedig fáradhatatlannak tűnik. Minden elvétett suhintás után újba kezd, egyre csak erősödik, s az sem félemlíti meg, hogy immáron két tőrrel kell szembenéznie. Nem bánja. Talán tényleg nem fogja bántani őt Nori, mert már megtehette volna, tudja jól, hogy talán már az első percben beleszúrhatta volna a pengét.
Azon van, hogy sebet ejtsen a lányon, hogy megmutassa. Csak is a feketeségen múlik, hogy sikerül-e legalább egyet nem kivédeni, direkt, vagy a cseppet sem kiismerhető vagdalkozások miatt. Nem tud logikusan játszani, mert nem ismeri a harcművészetet.
A harag tombol, s hosszú ideig csak próbál tarolni, míg végül át nem csap abba, amit a másik annyira várt. Mérhetetlen kimerültségbe, mégis jóleső az egész. Jóleső, mert nincsen tele gondolatokkal, csak a szívének ritmusát kell rendeznie.
Hátrébb lép és eldobja a tőrt. Ha ezt rosszul tette, akkor hát rosszul tette, de nem bírja tovább. Eszébe jut egy kép arról a fáról. Elmosolyodik, hisz attól is ilyen meggyötörtté vált, pedig negyed ennyi ideig sem csinálta.
Leül, vagyis inkább ledobja magát a földre és mutatja a kezével, hogy elég. Sűrűn veszi a levegőt, de a mosoly ott maradt.*
- Mesélj, mi volt ezzel a célod? *Zihál, már elfelejtette azt is, hogy bosszúra szomjazott. *
*Mai soha nem lesz harcos és ezt nem is tervezi. Kecsesebb, na meg kényesebb annál, hogy izzadtan és fáradtan emelje égnek a kezét egy győzelem után, ahhoz meg még inkább, hogy véres ruhában rogyjon térdre, esetleg elcsúfítsa bőrét a vágások utáni heg. Na meg valaki okozta sebesülésben meghalni? Még holtában sem engedné, hogy koporsóba rakják és nézhessék az éktelenkedő csúfságot a testén. Felégetné saját magát, megtalálná a módját.
De ez más. Nori tervei mindig másabbak, mint azt előre sejteni lehet. Kifárasztani a mostaninál jobban szép vállalkozás. Egy éjszakára kimeríteni úgy, hogy álmodni is elfelejtsen, az nagy siker volna. Most viszont nincsenek gondolatok. A fülébe süvítő fájó szél elnyomja szinte a másik hangját, de azért érti. Nem hergeli, nincs rá jótékony hatással sem. Egyet érez és az az, hogy végre egy kicsit megbüntesse a másikat, és megmutassa, hogy van neki ereje, ha akarja. Ez a kulcsmondat: ha akarja. Mert nem akar úgy leélni egy életet, hogy mindig nagyságára kelljen odafigyelni. Ha belé költözik és egyé válik vele, az lenne a megfelelőbb. Úgy, ahogy a nemesi színjátékkal egyesült, hiszen az mindig vele volt, csak elnyomta. Ha netán ez is mindig vele volt, akkor jó barátja lesz.
A másik kitér a csapások elől, Mai pedig fáradhatatlannak tűnik. Minden elvétett suhintás után újba kezd, egyre csak erősödik, s az sem félemlíti meg, hogy immáron két tőrrel kell szembenéznie. Nem bánja. Talán tényleg nem fogja bántani őt Nori, mert már megtehette volna, tudja jól, hogy talán már az első percben beleszúrhatta volna a pengét.
Azon van, hogy sebet ejtsen a lányon, hogy megmutassa. Csak is a feketeségen múlik, hogy sikerül-e legalább egyet nem kivédeni, direkt, vagy a cseppet sem kiismerhető vagdalkozások miatt. Nem tud logikusan játszani, mert nem ismeri a harcművészetet.
A harag tombol, s hosszú ideig csak próbál tarolni, míg végül át nem csap abba, amit a másik annyira várt. Mérhetetlen kimerültségbe, mégis jóleső az egész. Jóleső, mert nincsen tele gondolatokkal, csak a szívének ritmusát kell rendeznie.
Hátrébb lép és eldobja a tőrt. Ha ezt rosszul tette, akkor hát rosszul tette, de nem bírja tovább. Eszébe jut egy kép arról a fáról. Elmosolyodik, hisz attól is ilyen meggyötörtté vált, pedig negyed ennyi ideig sem csinálta.
Leül, vagyis inkább ledobja magát a földre és mutatja a kezével, hogy elég. Sűrűn veszi a levegőt, de a mosoly ott maradt.*
- Mesélj, mi volt ezzel a célod? *Zihál, már elfelejtette azt is, hogy bosszúra szomjazott. *
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-04 13:52:54
Üzenet elküldve: 2024-04-04 13:52:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
- Igen, tényleg. *Erősíti meg a tényt, miszerint ő azt akarja, hogy itt és most harcoljanak. Való igaz, hogy mindezt csinálhatnák a kaszárnyában vagy akár a tisztáson is az erdő szélén, de Lil van annyira hibbant, hogy ő mégis ezt a bizalomgerjesztőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető helyet válassza.
Abban azonban Mai nem is tévedhetne most nagyobbat, hogy ő mindezt csupán saját magáért csinálja. Talán a volt nemeskisasszonynak nincs még annyi tapasztalata az életben, hogy tudja, nem mindig az a legnagyobb segítség, ha megölelik, mikor sír, ha megvigasztalják, mikor rossz kedve van, ha megvédik, mikor bajba kerül. Szokták volt mondani, hogy ha valaki éhes, ne adj neki halat, hanem tanítsd meg halat fogni. Nori azt akarja, hogy Mai erősebbé váljon, hogy bízzon a saját képességeiben, hogy felébredjen az önbizalma, és akkor majd meg tudja magát védeni akár a szüleivel szemben is, és, ha legközelebb, mikor valami olyannyira nagyon fáj, mint most a kis lelke, akkor felül tud majd kerekedni azokon a borzalmas érzéseken.
Természetesen nem harcolni akarja itt és most megtanítani a lányt, erre csupán azért van szükség, hogy fizikailag teljesen kifárassza őt, és ne legyen energiája az elméjében össze-vissza kombinálni mindent, ahogy azt általában azzal a furcsa, tudós agyával szokta. Ha pedig mégis sikerül megsebeznie őt Mai-nak, azzal talán adhat egy kis löketet az önbizalmának, mert akkor olyan dologban érne el sikereket, amiben saját belátása szerintem sem remekel.*
- Gyere csak! *Suttogja halkan maga elé, mikor Mai végre elszánja magát a támadásra. Nori azt mondta, nem tud táncolni, most mégis, az ő harcstílusára jellemző, kecses, táncszerű mozdulatokkal kerüli vagy épp védi ki a felé érkező csapásokat. Ahogy eltáncol a penge elől, többször Mai mögé kerül, sokszor akár be is fejezhetné a párbajt, de nem teszi. Ha vissza is támad, az ő ütései célzottan Mai fegyverére irányulnak, hogy eltérítse azokat, vagy megpróbálja megtörni ellenfele egyensúlyát.
Amikor látja, hogy Mai egyre elszántabb, és kezd belejönni, elégedetten vigyorodik el magában. Hátrébb lép párat, hogy legyen egy lélegzetvételnyi szünet, mielőtt újra összecsaphatnának.*
- Az lesz az. Csak most ne állj le! Soha ne add fel, akkor sem, ha a cél elérése lehetetlennek tűnik! Erős vagy, ha akarod bárkinél és bárminél erősebb. *Szinte kiáltja ezeket a szavakat, hogy átkiabálja a süvítő szelet. Közben, ahogy Mai a párbaj további részében egyre magabiztosabbá válik, Nori kezébe kerül a második tőre is, hogy két kézzel sokkal könnyebben tudjon védekezni. Egyelőre még könnyedén hárít minden próbálkozást, a kérdés azonban az, hogy megvan-e az a plusz Mai-ban, ami mindenkiben ott lakozik. Vajon képes-e felülkerekedni önmaga korlátain, és meglepni Nori-t? Ha igen, akkor már csak egy újabb lépés választja el attól, hogy ezután a fizikai küzdelem után az édesanyja ellen vívott mentális csatát is legyen esélye megnyerni.*
Gyerünk, menni fog! Már közel vagy. *Biztatja még egy kicsit a másikat, majd két tőrét maga előtt keresztbe tartva, védekező pózban készül fel az újabb támadásra, miközben a szél mellett már az eső is rákezd.*
- Igen, tényleg. *Erősíti meg a tényt, miszerint ő azt akarja, hogy itt és most harcoljanak. Való igaz, hogy mindezt csinálhatnák a kaszárnyában vagy akár a tisztáson is az erdő szélén, de Lil van annyira hibbant, hogy ő mégis ezt a bizalomgerjesztőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető helyet válassza.
Abban azonban Mai nem is tévedhetne most nagyobbat, hogy ő mindezt csupán saját magáért csinálja. Talán a volt nemeskisasszonynak nincs még annyi tapasztalata az életben, hogy tudja, nem mindig az a legnagyobb segítség, ha megölelik, mikor sír, ha megvigasztalják, mikor rossz kedve van, ha megvédik, mikor bajba kerül. Szokták volt mondani, hogy ha valaki éhes, ne adj neki halat, hanem tanítsd meg halat fogni. Nori azt akarja, hogy Mai erősebbé váljon, hogy bízzon a saját képességeiben, hogy felébredjen az önbizalma, és akkor majd meg tudja magát védeni akár a szüleivel szemben is, és, ha legközelebb, mikor valami olyannyira nagyon fáj, mint most a kis lelke, akkor felül tud majd kerekedni azokon a borzalmas érzéseken.
Természetesen nem harcolni akarja itt és most megtanítani a lányt, erre csupán azért van szükség, hogy fizikailag teljesen kifárassza őt, és ne legyen energiája az elméjében össze-vissza kombinálni mindent, ahogy azt általában azzal a furcsa, tudós agyával szokta. Ha pedig mégis sikerül megsebeznie őt Mai-nak, azzal talán adhat egy kis löketet az önbizalmának, mert akkor olyan dologban érne el sikereket, amiben saját belátása szerintem sem remekel.*
- Gyere csak! *Suttogja halkan maga elé, mikor Mai végre elszánja magát a támadásra. Nori azt mondta, nem tud táncolni, most mégis, az ő harcstílusára jellemző, kecses, táncszerű mozdulatokkal kerüli vagy épp védi ki a felé érkező csapásokat. Ahogy eltáncol a penge elől, többször Mai mögé kerül, sokszor akár be is fejezhetné a párbajt, de nem teszi. Ha vissza is támad, az ő ütései célzottan Mai fegyverére irányulnak, hogy eltérítse azokat, vagy megpróbálja megtörni ellenfele egyensúlyát.
Amikor látja, hogy Mai egyre elszántabb, és kezd belejönni, elégedetten vigyorodik el magában. Hátrébb lép párat, hogy legyen egy lélegzetvételnyi szünet, mielőtt újra összecsaphatnának.*
- Az lesz az. Csak most ne állj le! Soha ne add fel, akkor sem, ha a cél elérése lehetetlennek tűnik! Erős vagy, ha akarod bárkinél és bárminél erősebb. *Szinte kiáltja ezeket a szavakat, hogy átkiabálja a süvítő szelet. Közben, ahogy Mai a párbaj további részében egyre magabiztosabbá válik, Nori kezébe kerül a második tőre is, hogy két kézzel sokkal könnyebben tudjon védekezni. Egyelőre még könnyedén hárít minden próbálkozást, a kérdés azonban az, hogy megvan-e az a plusz Mai-ban, ami mindenkiben ott lakozik. Vajon képes-e felülkerekedni önmaga korlátain, és meglepni Nori-t? Ha igen, akkor már csak egy újabb lépés választja el attól, hogy ezután a fizikai küzdelem után az édesanyja ellen vívott mentális csatát is legyen esélye megnyerni.*
Gyerünk, menni fog! Már közel vagy. *Biztatja még egy kicsit a másikat, majd két tőrét maga előtt keresztbe tartva, védekező pózban készül fel az újabb támadásra, miközben a szél mellett már az eső is rákezd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902