Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-30 12:12:21
Üzenet elküldve: 2025-08-30 12:12:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Ő is tud egy s mást az utca törvényeiről. Szerencsére a nagyobb bajkeverőktől mindig elfutott, így nem volt esélyük megragadni őt. Kivéve egynek. De az nem a sötétben bujkál. Ő maga a báránybőrbe bújt farkas. Amiért majd egyszer még elbeszélget vele, ha meglátogatja őt. Ez azonban a jövő kérdése.
Válasza megakasztja a nőt a szerepében. Még ha a célja nem is változott meg azzal, hogy segíteni akar neki. Viszont puhatolózása pont az ellenkezőjét érte el Ciliánál. Néma csend hull rájuk pár másodperc erejéig. Csak a szellő halk süvítését lehet hallani, ahogy átszalad a törött ablakokon. Ezzel is csak ötletet adva Ciliának mi másra is figyeljen oda, ha tényleg felakarja építeni ezt a menedéket.
Elsek végül belekezd válaszába. Cilia pedig figyel minden egyes szavára. Tehát a zajjal is vigyáznia kell, ki tudja milyen kíváncsi füleket vonzana ezzel magához. És ha Elsek állítása igaz, jobb ha vigyáz az ilyenekre is. Tán jobb ha majd kér valakitől segítséget akiben megbízik.
Elsek története elér egy ponthoz ami valóban megkongat benne egy apró harangot. Ami kíváncsiságához van kötve. Fejét enyhén oldalra döntve firtatja a másikat.*
- Azóta?
*Kérdez vissza. Szinte észre se véve, hogy ezt hangosan kimondta. Majd amint a történet teljesen véget ér. Cilia tekintetét ismét mélyen a másikéba vágja.*
- Rendben, mint látod jól vagyok, akkor mit szeretnél?
*Még udvariasan fogalmaz, pedig hangja enyhén vádló. Mert ha Elsek csak azért jött, hogy kiderítse a hang forrását. Illetve jó létét. Valami még itt tartja őt. Ami kicsit aggasztja őt. Elvégre látja a nő nem fegyvertelen, még ha a fegyverét nem vette fel a földről azóta sem. Ha pedig igen, nos az csak egyel több ok arra, hogy gyanakodjon még az ittlétével kapcsolatban. Valamit akar tőle, csak nem mondta el mit.*
//Menedék keresés//
*Ő is tud egy s mást az utca törvényeiről. Szerencsére a nagyobb bajkeverőktől mindig elfutott, így nem volt esélyük megragadni őt. Kivéve egynek. De az nem a sötétben bujkál. Ő maga a báránybőrbe bújt farkas. Amiért majd egyszer még elbeszélget vele, ha meglátogatja őt. Ez azonban a jövő kérdése.
Válasza megakasztja a nőt a szerepében. Még ha a célja nem is változott meg azzal, hogy segíteni akar neki. Viszont puhatolózása pont az ellenkezőjét érte el Ciliánál. Néma csend hull rájuk pár másodperc erejéig. Csak a szellő halk süvítését lehet hallani, ahogy átszalad a törött ablakokon. Ezzel is csak ötletet adva Ciliának mi másra is figyeljen oda, ha tényleg felakarja építeni ezt a menedéket.
Elsek végül belekezd válaszába. Cilia pedig figyel minden egyes szavára. Tehát a zajjal is vigyáznia kell, ki tudja milyen kíváncsi füleket vonzana ezzel magához. És ha Elsek állítása igaz, jobb ha vigyáz az ilyenekre is. Tán jobb ha majd kér valakitől segítséget akiben megbízik.
Elsek története elér egy ponthoz ami valóban megkongat benne egy apró harangot. Ami kíváncsiságához van kötve. Fejét enyhén oldalra döntve firtatja a másikat.*
- Azóta?
*Kérdez vissza. Szinte észre se véve, hogy ezt hangosan kimondta. Majd amint a történet teljesen véget ér. Cilia tekintetét ismét mélyen a másikéba vágja.*
- Rendben, mint látod jól vagyok, akkor mit szeretnél?
*Még udvariasan fogalmaz, pedig hangja enyhén vádló. Mert ha Elsek csak azért jött, hogy kiderítse a hang forrását. Illetve jó létét. Valami még itt tartja őt. Ami kicsit aggasztja őt. Elvégre látja a nő nem fegyvertelen, még ha a fegyverét nem vette fel a földről azóta sem. Ha pedig igen, nos az csak egyel több ok arra, hogy gyanakodjon még az ittlétével kapcsolatban. Valamit akar tőle, csak nem mondta el mit.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-30 09:27:05
Üzenet elküldve: 2025-08-30 09:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
* Az a bizonyos bejárati ajtó, amit elraktározott mélyen az emlékeiben, bizonyára megzavarja a nőt, ugyanis a “szokásos” polgárnegyedben lévő főhadiszállásuk helyett, egy a romvárosban fellelhető romhalmazban tevékenykedik most a törpe. Mindenesetre a kint elfekvő hajléktalan ismeri a nőt, szóval, ha véletlen ez nem lenne kölcsönös, úgy felvilágosítja, hogy melyik is az a bizonyos ház, ami kell neki. Bent a törp kíváncsian hallgatja a hajléktalan suttogását, s ezt csak akkor marad abba, amin Elsek belép a szobába, itt a két férfi tekintete átfordul a nőre. Bár a hajléktalan nem hagyja el a szobát innentől némán áll a sarokban. A törp az ablakhoz sétál, mintha valami úr lenne, aki épp a következő jó hírt várná az üzletéből. Tulajdonképpen erről van szó. *
- Csak ugyan? Fura. Azt hittem, hogy már rég lebuktál és a következő, amikor hallani fogom a neved, amikor felakasztanak. Végre mozgásba lendült a tanács? Mondd csak, ezúttal ki az ellenség?
* Kérdezi miközben néz ki az ablakon. Nem vár sok dolgot a nőtől, elvégre hasonló társadalmi pozícióban vannak. Ha tehetné, maga menne hallgatózni, ám az ő arca sokkal kifinomultabb a törpéhez képest. A jó hír elnyeri jutalmát, azonban akadályokból van nekik elég, nem szeretne ilyeneket hallani, még a végén felrúgja az asztalt, ami elválassza kettejüket. Ezt már előre kigondolta, elvégre csak rossz hírre számít. Ilyenkor pedig kész megmutatni, hogy a bőséges keze, amit a többiek felé készül nyújtani, hamar átfordulhat valami kegyetlenebbé. *
* Az a bizonyos bejárati ajtó, amit elraktározott mélyen az emlékeiben, bizonyára megzavarja a nőt, ugyanis a “szokásos” polgárnegyedben lévő főhadiszállásuk helyett, egy a romvárosban fellelhető romhalmazban tevékenykedik most a törpe. Mindenesetre a kint elfekvő hajléktalan ismeri a nőt, szóval, ha véletlen ez nem lenne kölcsönös, úgy felvilágosítja, hogy melyik is az a bizonyos ház, ami kell neki. Bent a törp kíváncsian hallgatja a hajléktalan suttogását, s ezt csak akkor marad abba, amin Elsek belép a szobába, itt a két férfi tekintete átfordul a nőre. Bár a hajléktalan nem hagyja el a szobát innentől némán áll a sarokban. A törp az ablakhoz sétál, mintha valami úr lenne, aki épp a következő jó hírt várná az üzletéből. Tulajdonképpen erről van szó. *
- Csak ugyan? Fura. Azt hittem, hogy már rég lebuktál és a következő, amikor hallani fogom a neved, amikor felakasztanak. Végre mozgásba lendült a tanács? Mondd csak, ezúttal ki az ellenség?
* Kérdezi miközben néz ki az ablakon. Nem vár sok dolgot a nőtől, elvégre hasonló társadalmi pozícióban vannak. Ha tehetné, maga menne hallgatózni, ám az ő arca sokkal kifinomultabb a törpéhez képest. A jó hír elnyeri jutalmát, azonban akadályokból van nekik elég, nem szeretne ilyeneket hallani, még a végén felrúgja az asztalt, ami elválassza kettejüket. Ezt már előre kigondolta, elvégre csak rossz hírre számít. Ilyenkor pedig kész megmutatni, hogy a bőséges keze, amit a többiek felé készül nyújtani, hamar átfordulhat valami kegyetlenebbé. *
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-30 03:05:02
Üzenet elküldve: 2025-08-30 03:05:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Eryssae//
*A kolostor elhagyásának az egyik fontos része, hogy sokan ahogy Aokin is, életükben először magukra maradnak egy számukra ismeretlen világban. Egyedül kell meghozniuk a döntéseiket és ami a nehezebb, egyedül kell elviselniük a hibáikat. A fiatal most már mester is elkövetett már párat és volt, hogy majdnem az életével kellett fizetnie értük. Viszont ez a mesterré válás útja. A thargokról szóló meséje nem nagyon hatja meg a lányt. Aki, a jövőjéről kérdez. Hát igen. A nem is olyan rég békésen a tó vizét szemlélő szerzetes nem is gondolta volna, hogy nemsokára ilyen kérdést fog kapni. Ahogy a lány pedig valószínűleg nem gondolta volna, hogy a tanulásnak egy kevésbé kalandos útját járó mestert kap maga mellé.*
-Felmérés? Igen majd lesz. Látnom kell majd a képességeid. Viszont nem ma lesz annak az ideje. Hosszú út áll mögötted. A jelen tiszta, a jövőt pedig nem kell üldözni. Eljön, majd magától is.*Mosolyodik el halványan.*Az út pedig a lábunk alatt van. Nekünk kell eldöntenünk merre vigyen. A kolostorból történő kikerülés a tanulás időszaka. De tanulni többféleképp lehet. Tapasztalni, megfigyelni, könyveket olvasni, nyelveket megismerni és új gondolatokat meghallgatni. Akárhova is visz az utad ezt nem tudod elkerülni. De meghatározhatod, hogy miképp és mit szeretnél tanulni. Ennek a városnak van egy temploma. Korábban kizárólag a tudás otthona volt, de az istenek felbukkanásával a fény istennője otthonául választotta az épületet. A könyvtár viszont megmaradt. Több évszázad ismerete van ott összegyűjtve. Legendák, történetek, tudományos leírások, versek és még sok minden. Tartom a kolostorban is végzett napi gyakorlatokat viszont szabadidőm jelentős részét ott szoktam tölteni. Téged mi érdekel? Mi az a tudás vagy tapasztalat amivel gazdagabb kívánsz lenni?
*A kolostor elhagyásának az egyik fontos része, hogy sokan ahogy Aokin is, életükben először magukra maradnak egy számukra ismeretlen világban. Egyedül kell meghozniuk a döntéseiket és ami a nehezebb, egyedül kell elviselniük a hibáikat. A fiatal most már mester is elkövetett már párat és volt, hogy majdnem az életével kellett fizetnie értük. Viszont ez a mesterré válás útja. A thargokról szóló meséje nem nagyon hatja meg a lányt. Aki, a jövőjéről kérdez. Hát igen. A nem is olyan rég békésen a tó vizét szemlélő szerzetes nem is gondolta volna, hogy nemsokára ilyen kérdést fog kapni. Ahogy a lány pedig valószínűleg nem gondolta volna, hogy a tanulásnak egy kevésbé kalandos útját járó mestert kap maga mellé.*
-Felmérés? Igen majd lesz. Látnom kell majd a képességeid. Viszont nem ma lesz annak az ideje. Hosszú út áll mögötted. A jelen tiszta, a jövőt pedig nem kell üldözni. Eljön, majd magától is.*Mosolyodik el halványan.*Az út pedig a lábunk alatt van. Nekünk kell eldöntenünk merre vigyen. A kolostorból történő kikerülés a tanulás időszaka. De tanulni többféleképp lehet. Tapasztalni, megfigyelni, könyveket olvasni, nyelveket megismerni és új gondolatokat meghallgatni. Akárhova is visz az utad ezt nem tudod elkerülni. De meghatározhatod, hogy miképp és mit szeretnél tanulni. Ennek a városnak van egy temploma. Korábban kizárólag a tudás otthona volt, de az istenek felbukkanásával a fény istennője otthonául választotta az épületet. A könyvtár viszont megmaradt. Több évszázad ismerete van ott összegyűjtve. Legendák, történetek, tudományos leírások, versek és még sok minden. Tartom a kolostorban is végzett napi gyakorlatokat viszont szabadidőm jelentős részét ott szoktam tölteni. Téged mi érdekel? Mi az a tudás vagy tapasztalat amivel gazdagabb kívánsz lenni?
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-29 22:04:46
Üzenet elküldve: 2025-08-29 22:04:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Ravasz ám a kislány. Talán jobban is, mint a megenyhült Elsek gondolja azt. Túlságosan belelkesedik egy pillanatra a jó tették említésétől, és nem figyel eléggé az előtte lévő jelekre. Aztán viszont összehúzott szemekkel néz le a kislányra, amikor az megosztja vele, hogy nincs felügyelete a projekthez. ~Talán benézhetnék időnként~ határozza el magában, de ő is tudja ám azt a szabályt, hogy jobb minél kevesebbet mondani. Meg amúgy is, most visszaesik kicsit a lelkesedése. Hiszen egyedül mire menne valaki ilyen fiatal? Elsek nem meg nincs ideje nővért játszani egy ekkora kezdeményezéshez. Mostanában túlságosan mélyen jár a bűnözés világában. Így hát rövidesen reagál csak*
- Értem. *Azt viszont már nem érti meg, hogy aki nem bűnös az miért mondaná valaha is azt, hogy "én soha". Ettől rögvest gyanús lesz neki a kicsike. ~Lehet láttam már valahol, valami ismerős vele kapcsolatban~ Még nem tud rájönni, hogy mi, de az biztos, hogy hirtelen még jobb ötletnek tűnik alaposan megjegyeznie mindent a lányról. ~Árva, és méghozzá árvaházi. Tényleg a szerencsésebbek közé tartozik. Még akkor is, ha kamuzik pár dologról~*
- Értem én, nem akarod elmondani egy idegennek a nevedet. Nagyon okos. Én sem akarom neked elmondani, hogy ki vagyok, de nem, nem vagyok hajléktalan. Pusztán egy aggódó nő, aki félti a lányokat. Nekem van apám, de nem igazán kedveltem őt sohasem. Sem a barátait. Mondhatjuk úgy, hogy azóta... Nem igazán bízom a férfiakban. Néha még a nőkben sem. Zajt hallottam miközben készültem átvágni a környéken és megnéztem honnan jön. Féltem, hogy netalán kirabolnak. *Kész. Ennyit hajlandó magáról megosztani Elsek. Kezével nekitámaszkodik még jobban a bejárati ajtónak, és az arcára amolyan ~Remélem elégedett vagy ennyivel~ kerül. Csak lesz valami, ami megfogja ebből a gyerek kíváncsiságát. A gyerekek erendendően kíváncsiak! Jó volna, ha sikerülne ezt kihasználnia és hatni is erre a bizonyosra. Különben a korai serdülő beütheti a lábát. Meg Elseknek sem lesz új pajtása. Ő pedig azt nem szereti. Jobb mindenkit ismerni és mindenkiről minél többet tudni. Többet róluk, mint ők rólad*
//Menedék keresés//
*Ravasz ám a kislány. Talán jobban is, mint a megenyhült Elsek gondolja azt. Túlságosan belelkesedik egy pillanatra a jó tették említésétől, és nem figyel eléggé az előtte lévő jelekre. Aztán viszont összehúzott szemekkel néz le a kislányra, amikor az megosztja vele, hogy nincs felügyelete a projekthez. ~Talán benézhetnék időnként~ határozza el magában, de ő is tudja ám azt a szabályt, hogy jobb minél kevesebbet mondani. Meg amúgy is, most visszaesik kicsit a lelkesedése. Hiszen egyedül mire menne valaki ilyen fiatal? Elsek nem meg nincs ideje nővért játszani egy ekkora kezdeményezéshez. Mostanában túlságosan mélyen jár a bűnözés világában. Így hát rövidesen reagál csak*
- Értem. *Azt viszont már nem érti meg, hogy aki nem bűnös az miért mondaná valaha is azt, hogy "én soha". Ettől rögvest gyanús lesz neki a kicsike. ~Lehet láttam már valahol, valami ismerős vele kapcsolatban~ Még nem tud rájönni, hogy mi, de az biztos, hogy hirtelen még jobb ötletnek tűnik alaposan megjegyeznie mindent a lányról. ~Árva, és méghozzá árvaházi. Tényleg a szerencsésebbek közé tartozik. Még akkor is, ha kamuzik pár dologról~*
- Értem én, nem akarod elmondani egy idegennek a nevedet. Nagyon okos. Én sem akarom neked elmondani, hogy ki vagyok, de nem, nem vagyok hajléktalan. Pusztán egy aggódó nő, aki félti a lányokat. Nekem van apám, de nem igazán kedveltem őt sohasem. Sem a barátait. Mondhatjuk úgy, hogy azóta... Nem igazán bízom a férfiakban. Néha még a nőkben sem. Zajt hallottam miközben készültem átvágni a környéken és megnéztem honnan jön. Féltem, hogy netalán kirabolnak. *Kész. Ennyit hajlandó magáról megosztani Elsek. Kezével nekitámaszkodik még jobban a bejárati ajtónak, és az arcára amolyan ~Remélem elégedett vagy ennyivel~ kerül. Csak lesz valami, ami megfogja ebből a gyerek kíváncsiságát. A gyerekek erendendően kíváncsiak! Jó volna, ha sikerülne ezt kihasználnia és hatni is erre a bizonyosra. Különben a korai serdülő beütheti a lábát. Meg Elseknek sem lesz új pajtása. Ő pedig azt nem szereti. Jobb mindenkit ismerni és mindenkiről minél többet tudni. Többet róluk, mint ők rólad*
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:06:14
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:06:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
- Most már igen. *Állja Elariya tekintetét és próbál üzenni valamit vele, de nem meri túl nyíltan kifejezni érzéseit. Így is úgy érzi, hogy hibázott, hogy egyáltalán válaszolt, hiszen a Fekete Gárda ügyei nem tartoznak másokra. Az más kérdés, hogy ő hogyan ferdítette a maga céljaira ezeket az ügyeket. Miután mindent megbeszélnek, amit most kellett, elfogyasztja az italt. Bár az íze neki túl vizes, nem jegyzi meg, a lényeg, hogy mindenki elégedett legyen, így visszateszi a serleget a felkínált tálcára. A szolga nem véti el a célt, a kupa, amit kapott nem dől fel. Némi csodálattal adózik magában, hogy ennyire jól csinálja, amit csinál és elismeréssel Vhorossi felé, aki megtanította erre. Ritka az ennyire jó szolga, ő vigyázna jobban rá, bár úgy tűnik Naren bírja a gyűrődést, még ha az arcán is van. Végül úgy dönt, ő megy el a beszámolója után a lováért, amiért a lovászfiú igen hálás.*
- Nem nagyon lehetett megkötni uram, és vizet sem tudtam neki adni. *Vallja be, Elariion nyakat metsző nézéssel mered az alantas szolganépre. A fiú hátráb is lép egyet, de a sötételf nem foglalkozik vele tovább, ő maga emeli fel a vödröt és itatja meg lovát.*
- De hát hogy? *Vakarja az állát a lovász, amikor Elariion érkezése után, teljesen nyugodtan viselkedik Éjvihar. A férfi szóra sem méltatja a másikat, megvárja, amíg az állat végez, ő pedig barátságosan megpaskolja a ló marát. Szó nélkül távozik, ügyet sem vetve az itteniekre, majd mikor kiér az istállóból felszáll Éjviharra és elindul a hármas felé, akiket rövid úton be is ér. A közjáték az út során az Úrnő és szolga között nem érdekli, a hátrapillantó Elireya néma üzenete viszont igen. Sajnálja, hogy nem mondhatja még el az igazat és ezzel a drága vére még egy ideig feszült lesz. De hamarosan kiengeszteli majd, és ha megtudja, hogy mire volt ez az egész, talán még hálás is lesz neki. Azt pedig sosem bánta meg eddig. Végül megérkeznek az elhagyott, jobb napokat látott kúriához és Éjvihart Elireya lova mellett állítja meg. Vhorossi utasítja Narent, hogy szállítsa le a két nőstényt és amíg a szolga Úrnőjére figyel, addig ő magától, egy laza mozdulattal áll meg a földön és arrébb húzza lovát, hogy a szolgának legyen helye lesegíteni drága vérét. Persze nem kellene neki, hiszen Naren valahogy biztos megoldaná, de most jobban érdekli a diskurzus, ami a nőstények között folyik. Neki egyáltalán nem tetszik itt semmi, amit lát.*
- A múlt árnya fog ránk vetülni, ha ezt a romhalmazt kipofoztatjuk. A környék sem méltó a Dwirinthalenekhez. *Néz körbe és igaza van, de nem fog döntést hozni. Csak kéretlenül osztotta meg a véleményét. Tudja jól, hogy néhány hat alatt alatt a külsőt vissza lehetne állítani, de a romkastély állapotát a régi fényére, vagy még fényesebbre sokkal tovább fog tartani. Talán, ha a környékbe is fektetnének, akkor lehetne valamit elérni, de úgy érzi, hogy nincsenek meg hozzá az anyagi javak. Legalábbis neki biztosan nincs elég aranya, még ha be is segítene.
Naren bejelentésénél egy név üti meg a fülét. ~Zerith. Nem közeli Pirtianesi. Talán egy újabb fattyú, talán csak egy lopott név, hogy szebben csengjen. Később kiderítem.~ Raktározza el az infót, és csendben várakozik tovább.*
- De talán az új lakók a fürdőt rendbe hozták. *Néz a két nőstényre, hátha egy kicsit jobb kedvük lesz. Kötve hiszi.*
- Most már igen. *Állja Elariya tekintetét és próbál üzenni valamit vele, de nem meri túl nyíltan kifejezni érzéseit. Így is úgy érzi, hogy hibázott, hogy egyáltalán válaszolt, hiszen a Fekete Gárda ügyei nem tartoznak másokra. Az más kérdés, hogy ő hogyan ferdítette a maga céljaira ezeket az ügyeket. Miután mindent megbeszélnek, amit most kellett, elfogyasztja az italt. Bár az íze neki túl vizes, nem jegyzi meg, a lényeg, hogy mindenki elégedett legyen, így visszateszi a serleget a felkínált tálcára. A szolga nem véti el a célt, a kupa, amit kapott nem dől fel. Némi csodálattal adózik magában, hogy ennyire jól csinálja, amit csinál és elismeréssel Vhorossi felé, aki megtanította erre. Ritka az ennyire jó szolga, ő vigyázna jobban rá, bár úgy tűnik Naren bírja a gyűrődést, még ha az arcán is van. Végül úgy dönt, ő megy el a beszámolója után a lováért, amiért a lovászfiú igen hálás.*
- Nem nagyon lehetett megkötni uram, és vizet sem tudtam neki adni. *Vallja be, Elariion nyakat metsző nézéssel mered az alantas szolganépre. A fiú hátráb is lép egyet, de a sötételf nem foglalkozik vele tovább, ő maga emeli fel a vödröt és itatja meg lovát.*
- De hát hogy? *Vakarja az állát a lovász, amikor Elariion érkezése után, teljesen nyugodtan viselkedik Éjvihar. A férfi szóra sem méltatja a másikat, megvárja, amíg az állat végez, ő pedig barátságosan megpaskolja a ló marát. Szó nélkül távozik, ügyet sem vetve az itteniekre, majd mikor kiér az istállóból felszáll Éjviharra és elindul a hármas felé, akiket rövid úton be is ér. A közjáték az út során az Úrnő és szolga között nem érdekli, a hátrapillantó Elireya néma üzenete viszont igen. Sajnálja, hogy nem mondhatja még el az igazat és ezzel a drága vére még egy ideig feszült lesz. De hamarosan kiengeszteli majd, és ha megtudja, hogy mire volt ez az egész, talán még hálás is lesz neki. Azt pedig sosem bánta meg eddig. Végül megérkeznek az elhagyott, jobb napokat látott kúriához és Éjvihart Elireya lova mellett állítja meg. Vhorossi utasítja Narent, hogy szállítsa le a két nőstényt és amíg a szolga Úrnőjére figyel, addig ő magától, egy laza mozdulattal áll meg a földön és arrébb húzza lovát, hogy a szolgának legyen helye lesegíteni drága vérét. Persze nem kellene neki, hiszen Naren valahogy biztos megoldaná, de most jobban érdekli a diskurzus, ami a nőstények között folyik. Neki egyáltalán nem tetszik itt semmi, amit lát.*
- A múlt árnya fog ránk vetülni, ha ezt a romhalmazt kipofoztatjuk. A környék sem méltó a Dwirinthalenekhez. *Néz körbe és igaza van, de nem fog döntést hozni. Csak kéretlenül osztotta meg a véleményét. Tudja jól, hogy néhány hat alatt alatt a külsőt vissza lehetne állítani, de a romkastély állapotát a régi fényére, vagy még fényesebbre sokkal tovább fog tartani. Talán, ha a környékbe is fektetnének, akkor lehetne valamit elérni, de úgy érzi, hogy nincsenek meg hozzá az anyagi javak. Legalábbis neki biztosan nincs elég aranya, még ha be is segítene.
Naren bejelentésénél egy név üti meg a fülét. ~Zerith. Nem közeli Pirtianesi. Talán egy újabb fattyú, talán csak egy lopott név, hogy szebben csengjen. Később kiderítem.~ Raktározza el az infót, és csendben várakozik tovább.*
- De talán az új lakók a fürdőt rendbe hozták. *Néz a két nőstényre, hátha egy kicsit jobb kedvük lesz. Kötve hiszi.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-29 18:13:46
Üzenet elküldve: 2025-08-29 18:13:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Ha már Elsek annyit szenvedett azokért az átkozott információkért, akkor nem várja meg míg esetleg beelőzik azoknak az elhozatalával. A piac után rögtön egy újabb, bár már ismert, férfi társaságát keresi fel, Wrojthot, hiába van mára nagyon elege a hímekből. Az ügy elhalaszthatatlan. A Tanácsháza dolgozója is egy tenyérbemászó alak volt, de a törpe másik szövetségese, az mindentől elvette a kedvét. Nem bízik benne. Elrontotta a terveit! Ki tudja a pénzét elvenné-e! Így hát Elsek nagyon sietősen és nagyon türelmetlenül "szalad" vissza a lehetséges megbízójához. Még a szép ruháját is sebtében veszi le valami sikátorban, nem mintha amúgy is nem lett volna alatta az átlagos, romvárosba illő öltözéke. Okosabb ő annál, minthogy bárhová nem a beolvadáshoz szükséges külsővel menjen. Haját is kitépdesi abból a kontyból, amivel egészen kultúráltan festett. Csapzottan és dühösen ront be a már jól ismert bejárati ajtón, a múltkori útonálló inkább hagyja is, hagy menjen. Az, hogy a törpe látja-e őt befelé masírozni, az már kérdés. Mikor viszont végre megtalálja, azonnal a lényegre tér*
- Megjártam neked a Tanácsházát. *Ezúttal nagyon figyel arra, hogy ha kell legyen menekülő útja és fegyvere is* És mit ne mondjak... Hasznos vagyok. *Arcára büszke mosoly kúszik, a csetepatéról majd később beszél, ha előtte kifizetik*
*Ha már Elsek annyit szenvedett azokért az átkozott információkért, akkor nem várja meg míg esetleg beelőzik azoknak az elhozatalával. A piac után rögtön egy újabb, bár már ismert, férfi társaságát keresi fel, Wrojthot, hiába van mára nagyon elege a hímekből. Az ügy elhalaszthatatlan. A Tanácsháza dolgozója is egy tenyérbemászó alak volt, de a törpe másik szövetségese, az mindentől elvette a kedvét. Nem bízik benne. Elrontotta a terveit! Ki tudja a pénzét elvenné-e! Így hát Elsek nagyon sietősen és nagyon türelmetlenül "szalad" vissza a lehetséges megbízójához. Még a szép ruháját is sebtében veszi le valami sikátorban, nem mintha amúgy is nem lett volna alatta az átlagos, romvárosba illő öltözéke. Okosabb ő annál, minthogy bárhová nem a beolvadáshoz szükséges külsővel menjen. Haját is kitépdesi abból a kontyból, amivel egészen kultúráltan festett. Csapzottan és dühösen ront be a már jól ismert bejárati ajtón, a múltkori útonálló inkább hagyja is, hagy menjen. Az, hogy a törpe látja-e őt befelé masírozni, az már kérdés. Mikor viszont végre megtalálja, azonnal a lényegre tér*
- Megjártam neked a Tanácsházát. *Ezúttal nagyon figyel arra, hogy ha kell legyen menekülő útja és fegyvere is* És mit ne mondjak... Hasznos vagyok. *Arcára büszke mosoly kúszik, a csetepatéról majd később beszél, ha előtte kifizetik*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-29 14:56:45
Üzenet elküldve: 2025-08-29 14:56:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
* Fegyverei nélkül meztelennek érzi magát. Nem szereti azokat a helyeket, ahol megfosztják minden vasától a biztonság nevében. Persze látja az igazat is benne, bizonyára van az az arc, amire fegyvert rántana. A kaszárnyát elhagyva nem morfondírozik, hogy merre menjen. Kezet zsebreteszi, majd lassú, komótos léptekkel indul romváros utcáit célozva. Öklei még mindig fájnak, az iménti találkozója után, s nem hinné, hogy egy darabig elmúlik, inkább követni fogja még néhány napon keresztül. Bár társai hollétéről halvány fogalma sincs, ha baj lenne, akkor azt biztos jelezni fogják neki. Vagy nyilvánosan fogják jelezni, pontosan ugyanúgy, mint a vörös kobakos kivégzését. *
~ Kár érte, fiatal még. Előtte még az egész élete, hogy megkeserítse a többiek életét. ~
* Gondolja magában, miközben átvág egy sötét utcán, és ott belép egy romos épületbe. Sejti hogy rajta kívül nem lesz itt senki, de óvatos. Alaposan körbenéz az épületben, főleg abban a szobában, ahol idejét készül pazarolni. Ahogy közelebb lép az ablakhoz, hogy lenézhessen az utcára, egyfajta nosztalgia söpör végig rajta. Ha belegondol, hogy nemsokára az övék lesz minden, elmosolyodik. Majd a szobában lévő asztalhoz visszalépve istenéhez szól néhány szót. *
- Ó Sa'Tereth, a sötétség istene, halld meg szavam. Láss hasznot az idióta fiúban. Küld hozzám és én olyannyira megnevelem, ahogyan minden követődnek lennie kéne! Tagad meg tőle a halált és annak árának tízszeresét fogom visszafizettetni vele.
* Rövid imája végeztével néma csendbe vonul. Valami jelre vár, ám nincs sok ideje figyelni, ugyanis a lenti ajtó nyitására lesz figyelmes. Bizonyára nem Sa'Tereth maga érkezik, főleg nem az ajtón keresztül. Az túlságosan is fura lenne. Helyette két hajléktalan érkezik, kikből egyik az ajtóban elhever, másik pedig belép a házba. Nem áll meg egészen a törp szobájáig, majd mellé lépve suttogni kezd a törp fülébe. Bizonyára nem az almás pite receptjét. *
* Fegyverei nélkül meztelennek érzi magát. Nem szereti azokat a helyeket, ahol megfosztják minden vasától a biztonság nevében. Persze látja az igazat is benne, bizonyára van az az arc, amire fegyvert rántana. A kaszárnyát elhagyva nem morfondírozik, hogy merre menjen. Kezet zsebreteszi, majd lassú, komótos léptekkel indul romváros utcáit célozva. Öklei még mindig fájnak, az iménti találkozója után, s nem hinné, hogy egy darabig elmúlik, inkább követni fogja még néhány napon keresztül. Bár társai hollétéről halvány fogalma sincs, ha baj lenne, akkor azt biztos jelezni fogják neki. Vagy nyilvánosan fogják jelezni, pontosan ugyanúgy, mint a vörös kobakos kivégzését. *
~ Kár érte, fiatal még. Előtte még az egész élete, hogy megkeserítse a többiek életét. ~
* Gondolja magában, miközben átvág egy sötét utcán, és ott belép egy romos épületbe. Sejti hogy rajta kívül nem lesz itt senki, de óvatos. Alaposan körbenéz az épületben, főleg abban a szobában, ahol idejét készül pazarolni. Ahogy közelebb lép az ablakhoz, hogy lenézhessen az utcára, egyfajta nosztalgia söpör végig rajta. Ha belegondol, hogy nemsokára az övék lesz minden, elmosolyodik. Majd a szobában lévő asztalhoz visszalépve istenéhez szól néhány szót. *
- Ó Sa'Tereth, a sötétség istene, halld meg szavam. Láss hasznot az idióta fiúban. Küld hozzám és én olyannyira megnevelem, ahogyan minden követődnek lennie kéne! Tagad meg tőle a halált és annak árának tízszeresét fogom visszafizettetni vele.
* Rövid imája végeztével néma csendbe vonul. Valami jelre vár, ám nincs sok ideje figyelni, ugyanis a lenti ajtó nyitására lesz figyelmes. Bizonyára nem Sa'Tereth maga érkezik, főleg nem az ajtón keresztül. Az túlságosan is fura lenne. Helyette két hajléktalan érkezik, kikből egyik az ajtóban elhever, másik pedig belép a házba. Nem áll meg egészen a törp szobájáig, majd mellé lépve suttogni kezd a törp fülébe. Bizonyára nem az almás pite receptjét. *
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-28 17:29:51
Üzenet elküldve: 2025-08-28 17:29:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Norennar léptei visszhangot vernek a köveken, ahogy a Romváros kusza utcáit rója. A hely mindig is nyomasztó volt számára: omladozó falak, bedeszkázott ablakok, repedezett kövek között burjánzó gaz. Az elhagyatottság érzése itt nem egyszerűen a falakon ül, hanem a levegőt is belengi. Minden utcasarok egyformának tűnik, a régi díszítések és omladozó kőpárkányok összemosódnak a szürkületben.
A férfi lassít, tekintete végigjárja a környező házakat. Kémleli a repedések rajzolatát, az egykor díszes kovácsoltvas kapuk maradványait, hátha valami kapaszkodót talál, ami közelebb viszi céljához. Régi ismerős emlékét követi, de az idő közben mindent eltorzított. Az emlékeiben ott vannak még a félig leomlott falak és a füstszag, amely akkoriban a környéket belengte, most azonban minden szárazabbnak, élettelenebbnek tűnik.
Megáll egy téren, ahol a macskakövek közül előtörő gaz már szinte eltakarta az út rendjét. Körbefordul, tekintete megakad egy szűkebb sikátoron. Valami ismerős vibrál benne: a házfalon futó mély repedés, az egyik ajtó fölött lógó, rozsdás fémkarika – apró részletek, amelyek emlékeket hívnak elő. Hirtelen felrémlik előtte, hogy egykor erről az irányról tért vissza.
Elindul lassan, óvatosan, ujjai ösztönösen a fegyver markolatát keresik, mert a Romvárosban mindig akadnak árnyak, akik jobban ismerik a sikátorokat, mint a jövevény. Léptei óvatosak, de a szemeiben megcsillan valami halvány bizonyosság. Ahogy közelebb ér, a házak elrendezése, a kereszteződések vonala mind erősíti a benne motoszkáló érzést: ismeri ezt a helyet.
Megtorpan egy omladozó kőkapu előtt, amelynek íve alatt gyerekként is áthaladt már. Innen már talán odatalál. Nem biztos, hogy pontosan emlékszik minden fordulóra, de az ösztön, ami az ismerős környezetből fakad, lassan irányt mutat neki.
Sóhajt egyet, majd megindul tovább, belül halk reménnyel: a jó irányt választotta.*
A férfi lassít, tekintete végigjárja a környező házakat. Kémleli a repedések rajzolatát, az egykor díszes kovácsoltvas kapuk maradványait, hátha valami kapaszkodót talál, ami közelebb viszi céljához. Régi ismerős emlékét követi, de az idő közben mindent eltorzított. Az emlékeiben ott vannak még a félig leomlott falak és a füstszag, amely akkoriban a környéket belengte, most azonban minden szárazabbnak, élettelenebbnek tűnik.
Megáll egy téren, ahol a macskakövek közül előtörő gaz már szinte eltakarta az út rendjét. Körbefordul, tekintete megakad egy szűkebb sikátoron. Valami ismerős vibrál benne: a házfalon futó mély repedés, az egyik ajtó fölött lógó, rozsdás fémkarika – apró részletek, amelyek emlékeket hívnak elő. Hirtelen felrémlik előtte, hogy egykor erről az irányról tért vissza.
Elindul lassan, óvatosan, ujjai ösztönösen a fegyver markolatát keresik, mert a Romvárosban mindig akadnak árnyak, akik jobban ismerik a sikátorokat, mint a jövevény. Léptei óvatosak, de a szemeiben megcsillan valami halvány bizonyosság. Ahogy közelebb ér, a házak elrendezése, a kereszteződések vonala mind erősíti a benne motoszkáló érzést: ismeri ezt a helyet.
Megtorpan egy omladozó kőkapu előtt, amelynek íve alatt gyerekként is áthaladt már. Innen már talán odatalál. Nem biztos, hogy pontosan emlékszik minden fordulóra, de az ösztön, ami az ismerős környezetből fakad, lassan irányt mutat neki.
Sóhajt egyet, majd megindul tovább, belül halk reménnyel: a jó irányt választotta.*
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-28 14:13:01
Üzenet elküldve: 2025-08-28 14:13:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Gyanútlanul sétál a romvárosban. Egyetlen tőr van nála, és egy fabot, amit fütyörészve pörget maga mellett. Tökéletes célpont lehet bárki számára, aki ki akarja rabolni. Őt azonban nem érdekli ez. Nem keres itt semmit és senkit, csak megy-mendegél, mert nincs épp semmi más dolga. Vajon céltalan sétálgatása milyen véget ér? *
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-28 11:29:35
Üzenet elküldve: 2025-08-28 11:29:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Türelmesen áll és vár, miként az a dolga. Ha az Úrnők és az Úr nem sietnek, hanem ilyen kényelmes ráérősséggel futják azokat az udvariassági köröket, amiket már Pirtianesben is unt néha, akkor csak tessék, hát ő sem fog sietni semerre. Tenyerén tartja továbbra is a tálcát, tekintetét nem emeli feljebb senki csizmaorránál, füle mellett rutinosan engedi el a számára semmilyen újdonságot nem rejtő szavakat. Azt azért megjegyzi, hogy Elariion Úr miféle ajándékot hozott Vhorossi Úrnőnek, és hogy ez miféle jelentőséggel bírhat.
A tálcát gyors mozdulattal igazítja pontosan Elariion Úr kupája alá ahogy az visszaadja azt neki, de nem sok híja van hogy az valóban megbillenjen. Szerencsére megússza az ilyen hibára érkező büntetést, de a mozdulatán látszik, hogy az nem sima és begyakorolt. A következőek viszont már azok: a kiürült kupába friss vizet enged a tömlőből és gyorsan elmossa azt, majd egy puha ronggyal áttörli és el is rakja. Immár tempósak a mozdulatai, hiszen hiába beszélgetnek még mindig a sötételfek, a neki kiadott utasítás még életben van – azaz el kell vezetnie őket a kúriához.
Mire végez a feladatával, Elariion Úr is megérkezik a lován, így neki is lát, hogy teljesítse az eredeti kérést. Szó nélkül lép oda Zardil nyakához, és a vezetőszár apró rántásával meg is indítja őt. Nem gondolja hogy az Úrnők és az Úr számára bármit is mondania kéne, hiszen biztosra veszi, hogy azok nagyon is tudatában vannak annak, hogy elindul. Hallja, hogy mögötte a paták halkan kopognak az utca kövezetén, az egyik ráadásul meglehetősen közel hozzá. Nem néz hátra, hogy ki van mögötte, csupán megtippelni tudja azt. Amennyire Zardil kényelmes léptei lehetővé teszik ezt, megszaporázza a sajátjait hogy biztonságos távolban maradjon a mögötte haladó Úrnő hátasától, bár az annak orrából kicsapó forró levegő meg-megbirizgálja a tarkóját.*
- Nem, Úrnőm. *-feleli, még mindig mereven előre nézve-* Ha nem lett volna ott Zerith Úr, és az a másik..
*Kevés híján azt mondja: „szuka” de még időben észbe kap.*
- ..Úrnő, akkor bementem volna. Így viszont inkább nem kockáztattam. *-kicsit hosszabban válaszolt, mint egy egyszerű igen-nem, de reméli csak hogy Vhorossi Úrnő nem orrol meg rá ezért.
Továbbra is az Úrnő lovának jelenlétéből fakadó néma sürgetésnek engedelmeskedve szedi a lehető leggyorsabban a lábait, és hamarosan végig is vezeti a két Úrnőt és az Urat a városon. A kúria valaha dicső, mostanra meglehetősen megkopott épülete előtt áll csak meg. Nem jelenti be külön hogy megérkeznek, csupán a válla fölött gyors pillantással átlesve keresi Vhorossi Úrnő csizmaorrát.*
- Ahogy kívánja, Úrnőm! *-meghajtja a fejét az új utasítást hallva. Zardil vezetőszárát leengedi, nem aggódik amiatt, hogy az ilyenre is képzett málhás elkószálna míg nem tartja azt valaki. Vhorossi Úrnő lova mellé lép, és felemeli kezeit. Nem tudja, hogy az Úrnőjének tényleg szüksége van-e arra hogy lesegítse, mindenesetre gondosan és odafigyelve teszi ezt meg. Ezután rögtön Elireya Úrnő lova mellé lép, hogy ott az iménti mozdulatát megismételve segíthessen neki is. A nő kezének érintése egy pillanatra mintha égetné, de ezt bizonyára csak képzeli, a reggeli történések után. Még szinte vissza sem lép Zardilhoz, Vhorossi Úrnő máris mellé lép. Lehajtja a fejét, és felkészül arra, hogy büntetést vagy leckét kap, amiért valamelyik feladatát nem úgy látta el, ahogy az az Úrnő számára tetszett volna. És mivel erre készül, meg is lepődik, amiért nem ez történik. Összerezzen az érintéstől a nyakán; egyszerre rándul görcsbe és remeg meg a gyomra tőle. Az érintés perverz kettősségén azonban nincs ideje eltöprengeni, legalábbis nem itt és nem most.*
- Igen, Úrnőm! *-hangja szinte csak egy nyikkanás, és egy pillanatra meginog, ahogy az Úrnő lök rajta egyet. Mire az ajtóhoz ér, léptei már határozottabbak. Ám itt el is fogy a határozottság – fogalma sincs, hogy hogyan jelentse be az Úrnők és az Úr érkezését. Pirtianesben egyszerű lenne a dolga, hiszen az itt élők szolgája fogadná őket, akin keresztül intézné a dolgot, ám itt..? Hiszen ez a kúria ráadásul lényegében az Úrnők tulajdona, ám a gyakorlatban ez nem így fest jelenleg. Nem egyszerű a helyzet! Lesimítja ingének elejét, és az ajtóra néz, majd tovább emeli tekintetét a most üres ablak felé, ahonnan a magát Zerith-nek nevező hím szólt le hozzá. Mély levegőt vesz.*
- Jusson Zerith Dwirinthalen.. és a többi itt tartózkodó Úrnő és Úr tudomására, hogy e ház Úrnői és Ura megérkeztek. Kérem az engedélyt a nagy tiszteletű Dwirinthalen-család belépésére! *-hangja tisztán és hangosan, kissé talán ünnepélyesen szól. Megpróbálta lecsupaszítani a szinte szertartásos szöveget Vhorossi Úrnő kérésének megfelelően, és a bejelentést úgy megfogalmazni, hogy az illő legyen – noha igazából nem lenne szükség engedélyre a belépésükre, és tudja, hogy ezt az Úrnők és az Úr is tudja, és azt is tudja, hogy ezzel a mondatával egy későbbi, igen komoly leckét kockáztat. De most – most várakozón figyel, tekintete az ajtó és az ablak között jár, bármilyen bentről érkező válaszra várva.*
*Türelmesen áll és vár, miként az a dolga. Ha az Úrnők és az Úr nem sietnek, hanem ilyen kényelmes ráérősséggel futják azokat az udvariassági köröket, amiket már Pirtianesben is unt néha, akkor csak tessék, hát ő sem fog sietni semerre. Tenyerén tartja továbbra is a tálcát, tekintetét nem emeli feljebb senki csizmaorránál, füle mellett rutinosan engedi el a számára semmilyen újdonságot nem rejtő szavakat. Azt azért megjegyzi, hogy Elariion Úr miféle ajándékot hozott Vhorossi Úrnőnek, és hogy ez miféle jelentőséggel bírhat.
A tálcát gyors mozdulattal igazítja pontosan Elariion Úr kupája alá ahogy az visszaadja azt neki, de nem sok híja van hogy az valóban megbillenjen. Szerencsére megússza az ilyen hibára érkező büntetést, de a mozdulatán látszik, hogy az nem sima és begyakorolt. A következőek viszont már azok: a kiürült kupába friss vizet enged a tömlőből és gyorsan elmossa azt, majd egy puha ronggyal áttörli és el is rakja. Immár tempósak a mozdulatai, hiszen hiába beszélgetnek még mindig a sötételfek, a neki kiadott utasítás még életben van – azaz el kell vezetnie őket a kúriához.
Mire végez a feladatával, Elariion Úr is megérkezik a lován, így neki is lát, hogy teljesítse az eredeti kérést. Szó nélkül lép oda Zardil nyakához, és a vezetőszár apró rántásával meg is indítja őt. Nem gondolja hogy az Úrnők és az Úr számára bármit is mondania kéne, hiszen biztosra veszi, hogy azok nagyon is tudatában vannak annak, hogy elindul. Hallja, hogy mögötte a paták halkan kopognak az utca kövezetén, az egyik ráadásul meglehetősen közel hozzá. Nem néz hátra, hogy ki van mögötte, csupán megtippelni tudja azt. Amennyire Zardil kényelmes léptei lehetővé teszik ezt, megszaporázza a sajátjait hogy biztonságos távolban maradjon a mögötte haladó Úrnő hátasától, bár az annak orrából kicsapó forró levegő meg-megbirizgálja a tarkóját.*
- Nem, Úrnőm. *-feleli, még mindig mereven előre nézve-* Ha nem lett volna ott Zerith Úr, és az a másik..
*Kevés híján azt mondja: „szuka” de még időben észbe kap.*
- ..Úrnő, akkor bementem volna. Így viszont inkább nem kockáztattam. *-kicsit hosszabban válaszolt, mint egy egyszerű igen-nem, de reméli csak hogy Vhorossi Úrnő nem orrol meg rá ezért.
Továbbra is az Úrnő lovának jelenlétéből fakadó néma sürgetésnek engedelmeskedve szedi a lehető leggyorsabban a lábait, és hamarosan végig is vezeti a két Úrnőt és az Urat a városon. A kúria valaha dicső, mostanra meglehetősen megkopott épülete előtt áll csak meg. Nem jelenti be külön hogy megérkeznek, csupán a válla fölött gyors pillantással átlesve keresi Vhorossi Úrnő csizmaorrát.*
- Ahogy kívánja, Úrnőm! *-meghajtja a fejét az új utasítást hallva. Zardil vezetőszárát leengedi, nem aggódik amiatt, hogy az ilyenre is képzett málhás elkószálna míg nem tartja azt valaki. Vhorossi Úrnő lova mellé lép, és felemeli kezeit. Nem tudja, hogy az Úrnőjének tényleg szüksége van-e arra hogy lesegítse, mindenesetre gondosan és odafigyelve teszi ezt meg. Ezután rögtön Elireya Úrnő lova mellé lép, hogy ott az iménti mozdulatát megismételve segíthessen neki is. A nő kezének érintése egy pillanatra mintha égetné, de ezt bizonyára csak képzeli, a reggeli történések után. Még szinte vissza sem lép Zardilhoz, Vhorossi Úrnő máris mellé lép. Lehajtja a fejét, és felkészül arra, hogy büntetést vagy leckét kap, amiért valamelyik feladatát nem úgy látta el, ahogy az az Úrnő számára tetszett volna. És mivel erre készül, meg is lepődik, amiért nem ez történik. Összerezzen az érintéstől a nyakán; egyszerre rándul görcsbe és remeg meg a gyomra tőle. Az érintés perverz kettősségén azonban nincs ideje eltöprengeni, legalábbis nem itt és nem most.*
- Igen, Úrnőm! *-hangja szinte csak egy nyikkanás, és egy pillanatra meginog, ahogy az Úrnő lök rajta egyet. Mire az ajtóhoz ér, léptei már határozottabbak. Ám itt el is fogy a határozottság – fogalma sincs, hogy hogyan jelentse be az Úrnők és az Úr érkezését. Pirtianesben egyszerű lenne a dolga, hiszen az itt élők szolgája fogadná őket, akin keresztül intézné a dolgot, ám itt..? Hiszen ez a kúria ráadásul lényegében az Úrnők tulajdona, ám a gyakorlatban ez nem így fest jelenleg. Nem egyszerű a helyzet! Lesimítja ingének elejét, és az ajtóra néz, majd tovább emeli tekintetét a most üres ablak felé, ahonnan a magát Zerith-nek nevező hím szólt le hozzá. Mély levegőt vesz.*
- Jusson Zerith Dwirinthalen.. és a többi itt tartózkodó Úrnő és Úr tudomására, hogy e ház Úrnői és Ura megérkeztek. Kérem az engedélyt a nagy tiszteletű Dwirinthalen-család belépésére! *-hangja tisztán és hangosan, kissé talán ünnepélyesen szól. Megpróbálta lecsupaszítani a szinte szertartásos szöveget Vhorossi Úrnő kérésének megfelelően, és a bejelentést úgy megfogalmazni, hogy az illő legyen – noha igazából nem lenne szükség engedélyre a belépésükre, és tudja, hogy ezt az Úrnők és az Úr is tudja, és azt is tudja, hogy ezzel a mondatával egy későbbi, igen komoly leckét kockáztat. De most – most várakozón figyel, tekintete az ajtó és az ablak között jár, bármilyen bentről érkező válaszra várva.*
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:05:27
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:05:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Látja szavai hatását a nő arckifejezésén. Hogy az lepte meg, milyen jó szívvel áldotta meg őt Eeyr, vagy épp mennyire naiv, azt csakis a másik tudhatja. Viszont nem úgy tűnik Cilián, mint aki ne gondolná komolyan amit mondott. Nem látszik rajta, hogy füllentene. Még ha az is elég furcsán néz ki, hogy bemutatta saját kutyáját. Pedig ha ismerné őt a nő, megértené miért tette. Ez pedig nem naivság, csak egyszerű udvariasság. Megmentette már az életét nem egyszer, hogy megérdemelje ezt Deres.
Túl jó sorsú lenne? Nézőpont kérdése. Fedél van a feje felett, meleg étel a gyomrában, és külön taníttatást is kap Maitól ha éppen annak van ideje. Vagy ha csak elengedi őt a templomba. Igazán nincs oka panaszkodni. Fel nem veti őt a pénz, ez látszik rajta. Mert ruhája meglehetősen viseltes, most már a kis munka miatt pár helyen kosz is látszik. De az is jól látható rendszeresen van mosva. Így jobban belegondolva tényleg jó sorsú a többi utcai gyerekhez képest. Nemesekhez viszonyítva már nem annyira. Ám ezt a keveset amit most kap az árvaházban. Szeretné arra fordítani, hogy a rászorulóknak segítsen valamilyen módon. Abban amihez ért. A gyógyításhoz. Még ha amaz csak egyszerű megfázás, vagy gyomorrontás. Megfelelő kezelés nélkül bármikor rosszabbá válhat, vagy elnyúlhat. Főleg azoknál akiknek még rendes fedél sincs a fejük felett.*
- Nem igazán. Nem hiszem megengednék, hogy vadidegeneknek segítsek. Ezért akartam titokban csinálni.
*Szabadkozik szendén, mert biza ő is átlátja az ötletében megbúvó veszélyeket. De úgy érzi megérzi a kockázatot azokért akiknek szüksége lehet segítségére. Ekkor Elsek kezdi megosztani vele ötletét. És Cilia nem is próbálja takarni figyelmét. Fülét hegyezve figyel annak tanácsaira.*
- Hm lakat és deszkák. Értem.
*Jegyzetel a fejében, ezzel is bővítve a listát. Mi szükségeltetik ahhoz, hogy ötletét megvalósítsa. Körbe tekintve elképzeli, ahogy a régi kályhán egy tűzrakóhelyet képzel el nyílt láng ha esetleg sebet kéne égetni. De felette meg egy fazék lógna amiben esetleg valami ragut tudna készíteni nekik. Vagy vizet forralni. Egy két rögtönzött ágy. Tálak. Sok kötszer és gyógyfű. Aminek viszont kell egy kamra amiben ezeket elzárhatja. Nehogy a végén magukat kezeljék és olyat vegyenek be amitől még rosszabbul lennének. Vagy rosszabb, elrabolják a készletet és hoppon marad. Mert ezt a lehetőséget sem zárhatja ki a fejében Cilia.*
- A nevem? Bűnöztem? Én soha. Öhm.
*Túl sok kérdés, túl hamar. Ez viszont már nem igazán tetszik neki. Ez hamar meg is látszik, ahogy ismét összehúzza magát. Arra készülve, hogy kiszaladjon a nő mellől ha az esetleg ismét megmoccanna.*
- Cilia, ahogy mondtam. Nincs nevem, nem emlékszem rá.
*Rázza meg a fejét. Hazudik természetesen, de ez most talán könnyen megy. Elvégre emlékezetét valóban csak nem rég sikerült visszanyernie. Így sokszor emlegette már azt, nem emlékszik semmire.*
- Árva vagyok, és az aranyszarvas árvaházban élek, már jó ideje.
*Talán ez a legbiztonságosabb válasz amit mondhat. Többet nem szeretne megosztani a nővel elvégre a másik is csak keresztnevét mondta. Így is már többet tud róla mint kellene.*
- És te mit keresel itt? Nem tűnt olyannak aki az utcán él.
*Most az ő tekintete válik firtatóvá. Ki tudja talán neki is van bőven takargatnia valója, de ha ennyire segíteni akar Ciliának jobb ha közösnevezőre próbálnak térni.*
//Menedék keresés//
*Látja szavai hatását a nő arckifejezésén. Hogy az lepte meg, milyen jó szívvel áldotta meg őt Eeyr, vagy épp mennyire naiv, azt csakis a másik tudhatja. Viszont nem úgy tűnik Cilián, mint aki ne gondolná komolyan amit mondott. Nem látszik rajta, hogy füllentene. Még ha az is elég furcsán néz ki, hogy bemutatta saját kutyáját. Pedig ha ismerné őt a nő, megértené miért tette. Ez pedig nem naivság, csak egyszerű udvariasság. Megmentette már az életét nem egyszer, hogy megérdemelje ezt Deres.
Túl jó sorsú lenne? Nézőpont kérdése. Fedél van a feje felett, meleg étel a gyomrában, és külön taníttatást is kap Maitól ha éppen annak van ideje. Vagy ha csak elengedi őt a templomba. Igazán nincs oka panaszkodni. Fel nem veti őt a pénz, ez látszik rajta. Mert ruhája meglehetősen viseltes, most már a kis munka miatt pár helyen kosz is látszik. De az is jól látható rendszeresen van mosva. Így jobban belegondolva tényleg jó sorsú a többi utcai gyerekhez képest. Nemesekhez viszonyítva már nem annyira. Ám ezt a keveset amit most kap az árvaházban. Szeretné arra fordítani, hogy a rászorulóknak segítsen valamilyen módon. Abban amihez ért. A gyógyításhoz. Még ha amaz csak egyszerű megfázás, vagy gyomorrontás. Megfelelő kezelés nélkül bármikor rosszabbá válhat, vagy elnyúlhat. Főleg azoknál akiknek még rendes fedél sincs a fejük felett.*
- Nem igazán. Nem hiszem megengednék, hogy vadidegeneknek segítsek. Ezért akartam titokban csinálni.
*Szabadkozik szendén, mert biza ő is átlátja az ötletében megbúvó veszélyeket. De úgy érzi megérzi a kockázatot azokért akiknek szüksége lehet segítségére. Ekkor Elsek kezdi megosztani vele ötletét. És Cilia nem is próbálja takarni figyelmét. Fülét hegyezve figyel annak tanácsaira.*
- Hm lakat és deszkák. Értem.
*Jegyzetel a fejében, ezzel is bővítve a listát. Mi szükségeltetik ahhoz, hogy ötletét megvalósítsa. Körbe tekintve elképzeli, ahogy a régi kályhán egy tűzrakóhelyet képzel el nyílt láng ha esetleg sebet kéne égetni. De felette meg egy fazék lógna amiben esetleg valami ragut tudna készíteni nekik. Vagy vizet forralni. Egy két rögtönzött ágy. Tálak. Sok kötszer és gyógyfű. Aminek viszont kell egy kamra amiben ezeket elzárhatja. Nehogy a végén magukat kezeljék és olyat vegyenek be amitől még rosszabbul lennének. Vagy rosszabb, elrabolják a készletet és hoppon marad. Mert ezt a lehetőséget sem zárhatja ki a fejében Cilia.*
- A nevem? Bűnöztem? Én soha. Öhm.
*Túl sok kérdés, túl hamar. Ez viszont már nem igazán tetszik neki. Ez hamar meg is látszik, ahogy ismét összehúzza magát. Arra készülve, hogy kiszaladjon a nő mellől ha az esetleg ismét megmoccanna.*
- Cilia, ahogy mondtam. Nincs nevem, nem emlékszem rá.
*Rázza meg a fejét. Hazudik természetesen, de ez most talán könnyen megy. Elvégre emlékezetét valóban csak nem rég sikerült visszanyernie. Így sokszor emlegette már azt, nem emlékszik semmire.*
- Árva vagyok, és az aranyszarvas árvaházban élek, már jó ideje.
*Talán ez a legbiztonságosabb válasz amit mondhat. Többet nem szeretne megosztani a nővel elvégre a másik is csak keresztnevét mondta. Így is már többet tud róla mint kellene.*
- És te mit keresel itt? Nem tűnt olyannak aki az utcán él.
*Most az ő tekintete válik firtatóvá. Ki tudja talán neki is van bőven takargatnia valója, de ha ennyire segíteni akar Ciliának jobb ha közösnevezőre próbálnak térni.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:15:56
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:15:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Mindent megtesz annak érdekében, hogy a feszültsége ne lehessen érezhető, habár kedve volna hangot adni nemtetszésének. A világukban kétszer is meg kell gondolni viszont, hogy minek ad teret látványosan. Még ha új szelek is fújnak, nem tudja elseperni azt, ami beléivódott. *
- Hisz' mindenről gondoskodtál.
*Ennyit jegyez meg csupán, majd csendbe burkolódzik az időre, míg a hím elmegy a lováért. Figyeli az utat, de túlzás volna kijelenteni, hogy olyan figyelemmel szívja be a látottakat, ahogyan azt kellene. Unalmasnak találja az utcákat és a holdak fénye sem olyan kedves most számára, mint néhány perccel ezelőtt. Hiányzik a percnyi béke is, ami beköszöntött, majd el is illant.
Szemrevételezi, hogy Vhorossi milyen közel halad a szolga sarkában. Az egyetlen, ami mulattatja a jelen helyzetben. Elariion hamar beéri őket, s egy pillanatra sandít csak hátra, hogy tekintetében újra megpihenhessen, de most valahogy nem megy. Zaklatja a tudat, hogy más megsegítése miatt kellett nélkülöznie, s zaklatja a tudat, hogy erről mit sem tudott. Ha titkok vannak is közöttük, az csak az ő kiváltsága, a hímnek nem kellene ez megadasson. Lesz miről szót váltani, ha végre kettesben lehet vele, de persze azt is megelőzi majd talán a „hatszemközti” beszélgetés. Ha tovább elemezné a helyzetüket, bizonyosan valaki vére folyna, s nem is azé, akié kell, így hát megpróbálja eltüntetni zavart gondolatait. Csak egy a fontos: méltón elfoglalni a helyüket a városban.
Kisvártatva megérkeznek a romos kúriához. Hogy lesegítsék a lóról, semmi szükség rá, de nem is azért történik, mert egyedül nem bírná megtenni. Szolgál, mert az a dolga. Bár inkább Elariion tenyerébe csúsztatná bele finom ujjait, bármekkora is benne most a düh. Vhorosira néz, úgy tűnik a nősténynek új szokása lett. Igen hathatós módja ez Naren továbbidomításának. Még mindig kétesen gondol erre, egyszerre elismerésreméltó és hányingerkeltő.
Aztán a kékeslila írisz a falakra siklik. A deszkázott ablakokra. Hogy nem lesz ebből egyhamar fényűzés, abban is biztos, persze mindent meg fog tenni azért, hogy a falakon és falak között munkálkodók a lehető leggyorsabban tegyék helyre az újdonsült lakhelyüket. Lát benne fantáziát, ezt viszont nem takargatja. Halkan szól a nőstényhez, miután elküldte Narent.*
- Felvirágoztatjuk. És ezt olyan hamar kell megtennünk, hogy pontosan lássák, hogy tudjuk, mit akarunk. *Bár vannak rossz érzései, a két mélységi között nem kívánja állandóan megjátszania magát. Épp elég annyira, amennyire szükséges. A célnak közösnek kell lennie. Viszont a környék, amennyit megfigyelt belőle már hagy némi kívánninivalót maga után.* - Bár igen rangon aluli a környék. *Teátrálisan sóhajt fel, majd lép egyet, hogy közelebb jusson Elariionhoz.* - Mit szólsz? *Fürkészi a tekintetet, majd kimérten fordul meg, s várja, hogy végre belül is megtekinthesse a rezidenciát, na meg a benntartózkodókat is. Nem vár túl sok kellemes képet, de szerencséjére képes és megtalálja benne a lehetőséget. *
*Mindent megtesz annak érdekében, hogy a feszültsége ne lehessen érezhető, habár kedve volna hangot adni nemtetszésének. A világukban kétszer is meg kell gondolni viszont, hogy minek ad teret látványosan. Még ha új szelek is fújnak, nem tudja elseperni azt, ami beléivódott. *
- Hisz' mindenről gondoskodtál.
*Ennyit jegyez meg csupán, majd csendbe burkolódzik az időre, míg a hím elmegy a lováért. Figyeli az utat, de túlzás volna kijelenteni, hogy olyan figyelemmel szívja be a látottakat, ahogyan azt kellene. Unalmasnak találja az utcákat és a holdak fénye sem olyan kedves most számára, mint néhány perccel ezelőtt. Hiányzik a percnyi béke is, ami beköszöntött, majd el is illant.
Szemrevételezi, hogy Vhorossi milyen közel halad a szolga sarkában. Az egyetlen, ami mulattatja a jelen helyzetben. Elariion hamar beéri őket, s egy pillanatra sandít csak hátra, hogy tekintetében újra megpihenhessen, de most valahogy nem megy. Zaklatja a tudat, hogy más megsegítése miatt kellett nélkülöznie, s zaklatja a tudat, hogy erről mit sem tudott. Ha titkok vannak is közöttük, az csak az ő kiváltsága, a hímnek nem kellene ez megadasson. Lesz miről szót váltani, ha végre kettesben lehet vele, de persze azt is megelőzi majd talán a „hatszemközti” beszélgetés. Ha tovább elemezné a helyzetüket, bizonyosan valaki vére folyna, s nem is azé, akié kell, így hát megpróbálja eltüntetni zavart gondolatait. Csak egy a fontos: méltón elfoglalni a helyüket a városban.
Kisvártatva megérkeznek a romos kúriához. Hogy lesegítsék a lóról, semmi szükség rá, de nem is azért történik, mert egyedül nem bírná megtenni. Szolgál, mert az a dolga. Bár inkább Elariion tenyerébe csúsztatná bele finom ujjait, bármekkora is benne most a düh. Vhorosira néz, úgy tűnik a nősténynek új szokása lett. Igen hathatós módja ez Naren továbbidomításának. Még mindig kétesen gondol erre, egyszerre elismerésreméltó és hányingerkeltő.
Aztán a kékeslila írisz a falakra siklik. A deszkázott ablakokra. Hogy nem lesz ebből egyhamar fényűzés, abban is biztos, persze mindent meg fog tenni azért, hogy a falakon és falak között munkálkodók a lehető leggyorsabban tegyék helyre az újdonsült lakhelyüket. Lát benne fantáziát, ezt viszont nem takargatja. Halkan szól a nőstényhez, miután elküldte Narent.*
- Felvirágoztatjuk. És ezt olyan hamar kell megtennünk, hogy pontosan lássák, hogy tudjuk, mit akarunk. *Bár vannak rossz érzései, a két mélységi között nem kívánja állandóan megjátszania magát. Épp elég annyira, amennyire szükséges. A célnak közösnek kell lennie. Viszont a környék, amennyit megfigyelt belőle már hagy némi kívánninivalót maga után.* - Bár igen rangon aluli a környék. *Teátrálisan sóhajt fel, majd lép egyet, hogy közelebb jusson Elariionhoz.* - Mit szólsz? *Fürkészi a tekintetet, majd kimérten fordul meg, s várja, hogy végre belül is megtekinthesse a rezidenciát, na meg a benntartózkodókat is. Nem vár túl sok kellemes képet, de szerencséjére képes és megtalálja benne a lehetőséget. *
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-27 08:58:42
Üzenet elküldve: 2025-08-27 08:58:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aokin//
*Kicsit megnyugszik, amikor Aokinnál végre eléri, amiért jött és küldték. Tehát nem lesz már egyedül, mert igazán ez rémítette meg a "kinti" világgal kapcsolatban. Túl sok ismeretlen, túl sok lehetőség rejlik abban, hogy egy-egy döntése mennyi irányba terelheti rövidre szabott életét. Ő csak egy ember, kevés idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy kitapasztaljon mindenfélét egy elfhez képest. Viszont egy tanító iránymutatásaival gyorsabban haladhat az útján, nem kell feltétlenül minden gödörbe belelépnie, Aokin segítségével kikerülhet néhányat, vagy akár sokat. Bár látja, hogy a férfi nem egy idős sokat megélt ember, tehát kevesebbet tanulhat tőle, mint az otthon maradottaktól, viszont kimerészkedtek a kolostor falai közül, ez pedig előnyükre is válhat. Már most biztos abban, hogy új ismereteket fog magára szedni és abból nagyon sokat fog tanulni a későbbi életéhez. Hogy az mi is lesz pontosan még nem tudja, de mindenképpen szeretné ha tovább tudná vinni a nevető ember tanait.*
- Ó, értem. *Nyugtázza a hallottakat. Mivel ez a Thargarod csak eggyel több információ az eddigiekhez, csak beteszi a meglévő ismeretei mellé, egyelőre nem tud vele mit kezdeni.*
- És hogyan tovább? Lesz valami felmérés, vagy van valami út, ahová mennünk kell? *Érdeklődik, mert innentől kezdve nem nagyon van ötlete a továbbiakhoz.*
*Kicsit megnyugszik, amikor Aokinnál végre eléri, amiért jött és küldték. Tehát nem lesz már egyedül, mert igazán ez rémítette meg a "kinti" világgal kapcsolatban. Túl sok ismeretlen, túl sok lehetőség rejlik abban, hogy egy-egy döntése mennyi irányba terelheti rövidre szabott életét. Ő csak egy ember, kevés idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy kitapasztaljon mindenfélét egy elfhez képest. Viszont egy tanító iránymutatásaival gyorsabban haladhat az útján, nem kell feltétlenül minden gödörbe belelépnie, Aokin segítségével kikerülhet néhányat, vagy akár sokat. Bár látja, hogy a férfi nem egy idős sokat megélt ember, tehát kevesebbet tanulhat tőle, mint az otthon maradottaktól, viszont kimerészkedtek a kolostor falai közül, ez pedig előnyükre is válhat. Már most biztos abban, hogy új ismereteket fog magára szedni és abból nagyon sokat fog tanulni a későbbi életéhez. Hogy az mi is lesz pontosan még nem tudja, de mindenképpen szeretné ha tovább tudná vinni a nevető ember tanait.*
- Ó, értem. *Nyugtázza a hallottakat. Mivel ez a Thargarod csak eggyel több információ az eddigiekhez, csak beteszi a meglévő ismeretei mellé, egyelőre nem tud vele mit kezdeni.*
- És hogyan tovább? Lesz valami felmérés, vagy van valami út, ahová mennünk kell? *Érdeklődik, mert innentől kezdve nem nagyon van ötlete a továbbiakhoz.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-27 00:39:04
Üzenet elküldve: 2025-08-27 00:39:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Elsek nem éppen egy ideális anyajelölt, de a nők és a fiatal lányok felé nagy benne az összetartás és a védelem iránti vágy. Nincs túl sok pozitív tapasztalata a férfiakkal, talán ezért kissé magasabbra is tartja a hölgyeket. Illetve jobban is szereti azokat. Sok nő van, aki szeret viccelődni azzal, hogy ők jobbak az uraknál, de Elsek esetében ez nem csak humor, komolyan is gondolja. A kijelentés mögött pedig rengeteg trauma áll. Talán ezért képes őt tényleg lefegyverezni valami olyan ritka dolog, mint az ártatlanság. A fenébe, hiszen a leány még a kutyát is bemutatja neki! Tényleg, csak egy gyermek. Pont annyira naiv is. Szavai nagy meglepetést váltanak ki az engedetlenből. ~Egy gazdag gyerek volna, aki elkóborolt a nevelői elől?~ Hirtelen túl jó sorsúnak tűnik az előtte lévő kis alak. Különben nem lenne kényelme másokon akarni segíteni, csak úgy. Ennyire nyugodtan. Elsek fel is kel hát a földről és összeszedi magát. *
- Van ehhez a kis ötletedhez felnőtt, aki támogat? ~Ha gazdag biztosan megszánja valaki a családjából a jótékonykodásra. Talán nem is volna, olyan rossz. Még kihasználhatnék egy pénzelt menedékhelyet. Főleg, ha lenne lakat az ajtón. Ráadásul... tényleg sok nő és gyerek rászorulna~ *egykor Elsek szeretett volna jót tenni a társadalomért, még akkor is ha manapság már elfelejtette azt, vagy máshogy harcol érte*
- Mindenképpen... Kelleni fog ide egy lakat, hogy biztonságos legyen. És be kell deszkázni az ablakokat. Hogy csak az jöhessen be, akinek szüksége van rá. És mindenki biztonságban maradjon. Titkos védelem. Ez működhetne. Nyitva én nem hiszek benne. Belülről kell kipuhatolózni ki legyen beengedve. *Az ember agya azonnal rengeteg ötletet oszt meg a kislánnyal, enyhén próbálva a saját érdekei felé terelni a kis projekt alakulását. Hiszen a nap végén, Elsek'belinna nem egy szent. Még akkor sem, ha először aggódott az apró teremtésért. Mostanra kezd beindulni az üzleti énje, aki kíváncsi és érdekelt. Mindent több szempontból vizsgál. Önzetlenből és önzőből. Rengeteg faktor alapján. Lehet, hogy csak egy gyermekről van szó, de... Mindig, minden lehetőséget meg kell vizsgálni. Ha, csak tízből egy bejön, már megérte. Mindig így dolgozik. Meg aztán, az ő köreiben az információ nagyon is drága. Mindig hasznos áru. Minden furcsa, szokatlan beszélgetés érhet valamit*
- Mit is mondtál mi a teljes neved?
És honnan jöttél? *Eszébe jut közben még valami* Bűnöztél már korábban, a betörésen kívül? Honnan tudod, hogy mi van errefelé?
//Menedék keresés//
*Elsek nem éppen egy ideális anyajelölt, de a nők és a fiatal lányok felé nagy benne az összetartás és a védelem iránti vágy. Nincs túl sok pozitív tapasztalata a férfiakkal, talán ezért kissé magasabbra is tartja a hölgyeket. Illetve jobban is szereti azokat. Sok nő van, aki szeret viccelődni azzal, hogy ők jobbak az uraknál, de Elsek esetében ez nem csak humor, komolyan is gondolja. A kijelentés mögött pedig rengeteg trauma áll. Talán ezért képes őt tényleg lefegyverezni valami olyan ritka dolog, mint az ártatlanság. A fenébe, hiszen a leány még a kutyát is bemutatja neki! Tényleg, csak egy gyermek. Pont annyira naiv is. Szavai nagy meglepetést váltanak ki az engedetlenből. ~Egy gazdag gyerek volna, aki elkóborolt a nevelői elől?~ Hirtelen túl jó sorsúnak tűnik az előtte lévő kis alak. Különben nem lenne kényelme másokon akarni segíteni, csak úgy. Ennyire nyugodtan. Elsek fel is kel hát a földről és összeszedi magát. *
- Van ehhez a kis ötletedhez felnőtt, aki támogat? ~Ha gazdag biztosan megszánja valaki a családjából a jótékonykodásra. Talán nem is volna, olyan rossz. Még kihasználhatnék egy pénzelt menedékhelyet. Főleg, ha lenne lakat az ajtón. Ráadásul... tényleg sok nő és gyerek rászorulna~ *egykor Elsek szeretett volna jót tenni a társadalomért, még akkor is ha manapság már elfelejtette azt, vagy máshogy harcol érte*
- Mindenképpen... Kelleni fog ide egy lakat, hogy biztonságos legyen. És be kell deszkázni az ablakokat. Hogy csak az jöhessen be, akinek szüksége van rá. És mindenki biztonságban maradjon. Titkos védelem. Ez működhetne. Nyitva én nem hiszek benne. Belülről kell kipuhatolózni ki legyen beengedve. *Az ember agya azonnal rengeteg ötletet oszt meg a kislánnyal, enyhén próbálva a saját érdekei felé terelni a kis projekt alakulását. Hiszen a nap végén, Elsek'belinna nem egy szent. Még akkor sem, ha először aggódott az apró teremtésért. Mostanra kezd beindulni az üzleti énje, aki kíváncsi és érdekelt. Mindent több szempontból vizsgál. Önzetlenből és önzőből. Rengeteg faktor alapján. Lehet, hogy csak egy gyermekről van szó, de... Mindig, minden lehetőséget meg kell vizsgálni. Ha, csak tízből egy bejön, már megérte. Mindig így dolgozik. Meg aztán, az ő köreiben az információ nagyon is drága. Mindig hasznos áru. Minden furcsa, szokatlan beszélgetés érhet valamit*
- Mit is mondtál mi a teljes neved?
És honnan jöttél? *Eszébe jut közben még valami* Bűnöztél már korábban, a betörésen kívül? Honnan tudod, hogy mi van errefelé?
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-26 22:06:25
Üzenet elküldve: 2025-08-26 22:06:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Penysolva Goudyw sosem az ügyességéről volt híres. Ami azt illeti, sosem volt híres semmiről. A meredély szélén lépked, egyik lábát rakja a másik után, és azon töpreng, vajon ha megcsúszna és örökre eltűnne odalent, feltűnne-e valakinek. Ahogy ott lépked, egyszer csak meg is történik, amire senki nem számít, amíg nem késő. Egy rossz lépés, és már zuhan is lefelé. Hát, ha eddig nem, most már majd talán híres lesz valamiről. De valószínűleg a kutya se fogja keresni, és örök feledésbe borul a neve. Penysolva Goudyw? Sosem hallottam róla. *
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:18:28
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:18:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Eryssae//
*Aokin nem a legjobb emberismerő. Sőt! Az viszont ebből a beszélgetésből egyértelműen átjött neki, hogy a lánynak vannak problémái. Utasításokat követni és azokra alapozni a jövőjét csak az teszi, aki elveszett. Az útját pedig az tudja megtalálni aki előtte letért róla. Bólint a másik szavaira. Hogy alkalmas lenne-e mesternek, azt nem tudja ő sem magáról. Viszont nem ok nélkül küldték hozzá ezt a lányt akinek szüksége van útmutatásra. A nevető ember tanításai szerint pedig nem hagyhatja magára. Bólint hát arra, hogy felvállalja a másikat. A következő bölcselet hallatán is lassan előre biccen a kopasz fej. A következő kérdések viszont elütnek az eddigi témától.*
-Nem tudom mi lehetett. A város közelében van egy nomád város. Thargarod. Úgy tudom ők kürttel szoktak jelezni ha történik valami.
*Aokin nem a legjobb emberismerő. Sőt! Az viszont ebből a beszélgetésből egyértelműen átjött neki, hogy a lánynak vannak problémái. Utasításokat követni és azokra alapozni a jövőjét csak az teszi, aki elveszett. Az útját pedig az tudja megtalálni aki előtte letért róla. Bólint a másik szavaira. Hogy alkalmas lenne-e mesternek, azt nem tudja ő sem magáról. Viszont nem ok nélkül küldték hozzá ezt a lányt akinek szüksége van útmutatásra. A nevető ember tanításai szerint pedig nem hagyhatja magára. Bólint hát arra, hogy felvállalja a másikat. A következő bölcselet hallatán is lassan előre biccen a kopasz fej. A következő kérdések viszont elütnek az eddigi témától.*
-Nem tudom mi lehetett. A város közelében van egy nomád város. Thargarod. Úgy tudom ők kürttel szoktak jelezni ha történik valami.
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-26 16:21:08
Üzenet elküldve: 2025-08-26 16:21:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Igyekszik tőle telhetően a legjobban felmérni kompániája szándékait és érzelmeit. Talán utóbbi a legfontosabb. Népüknél minden apró rezzenésnek jelentősége van, s a legcsekélyebb figyelmesség is jelzésértékű lehet. Ezúttal azonban elkerüli figyelmét Elariion figyelmességének utóélete. Az, hogy nem szerettét üdvözli első körben, hanem előtte adózik az erszénybe zárt gesztussal, bizony akár beszédes is lehet. A gondolatai azonban most leginkább a kúria körül forognak, s ha utólag eszébe ötlik is az est e korai órája, minden bizonnyal magát okolja majd, de ezúttal nem tulajdonít a közjátéknak elég figyelmet.
Narennek igen csak szednie kell a lábait legelöl haladva, hisz mindhárman lóháton közlekednek. A legény sarkában halad, s hagyja, hogy a páros a háta mögött szót váltson. Ennek ellenére fülel, amire lehet, még ha nem is feltűnően.*
-Jártál odabenn is? *Kérdi fagyosan a szolgát, miközben merő szórakozásból oly közel zárkózik, hogy amennyiben az ifjú nem szedi jobban a lábait, félő, hogy letapossa. Természetesen nincs ilyen szándéka, de véletlenül sem hagyná ki a lehetőséget.
Ahogy megérkeznek a kúria elé, s megpillantja a bedeszkázott ablakú építményt, sajátos várakozás fogja el. Izgalmát természetesen palástolja, csupán hószín hajkoronáját igazgatja többször a kelleténél.*
-Naren! Segíts le, s Elireya úrnőt is. *A hím minden bizonnyal sértésnek venné, ha csak feltételezné, hogy szüksége lehet segítségre, így nem egészíti ki az utasítást.
Ahogy lekászálódott a lóról, szürkéslila íriszeivel vet egy pillantást két útitársára, majd ismét Narenhez fordul. Közelebb lép a szolgálóhoz, körmeit gyöngéden végighúzza nyakán, miközben negédesen halkan, hogy odabenn biztosan ne kapják fel fejüket rá, újabb parancsot ad.*
-Jelents be minket. A hangzatos címeket ezúttal elhagyhatod. Mondd, hogy a család érkezett meg. Lódulj! *Utolsó szavaira felegyenesedik, s hátán taszajtja a szolgát a bejárat felé. Még mindig roppant mód ínyére van, hogy e világban érintésével is méltathatja vagy büntetheti a férfiút. Megkönnyíti a leckéket.
Míg várakoznak, lenyel egy halk sóhajt, látván a kúria állapotát. Első dolguk kell legyen, hogy szakembereket keresnek.*
*Igyekszik tőle telhetően a legjobban felmérni kompániája szándékait és érzelmeit. Talán utóbbi a legfontosabb. Népüknél minden apró rezzenésnek jelentősége van, s a legcsekélyebb figyelmesség is jelzésértékű lehet. Ezúttal azonban elkerüli figyelmét Elariion figyelmességének utóélete. Az, hogy nem szerettét üdvözli első körben, hanem előtte adózik az erszénybe zárt gesztussal, bizony akár beszédes is lehet. A gondolatai azonban most leginkább a kúria körül forognak, s ha utólag eszébe ötlik is az est e korai órája, minden bizonnyal magát okolja majd, de ezúttal nem tulajdonít a közjátéknak elég figyelmet.
Narennek igen csak szednie kell a lábait legelöl haladva, hisz mindhárman lóháton közlekednek. A legény sarkában halad, s hagyja, hogy a páros a háta mögött szót váltson. Ennek ellenére fülel, amire lehet, még ha nem is feltűnően.*
-Jártál odabenn is? *Kérdi fagyosan a szolgát, miközben merő szórakozásból oly közel zárkózik, hogy amennyiben az ifjú nem szedi jobban a lábait, félő, hogy letapossa. Természetesen nincs ilyen szándéka, de véletlenül sem hagyná ki a lehetőséget.
Ahogy megérkeznek a kúria elé, s megpillantja a bedeszkázott ablakú építményt, sajátos várakozás fogja el. Izgalmát természetesen palástolja, csupán hószín hajkoronáját igazgatja többször a kelleténél.*
-Naren! Segíts le, s Elireya úrnőt is. *A hím minden bizonnyal sértésnek venné, ha csak feltételezné, hogy szüksége lehet segítségre, így nem egészíti ki az utasítást.
Ahogy lekászálódott a lóról, szürkéslila íriszeivel vet egy pillantást két útitársára, majd ismét Narenhez fordul. Közelebb lép a szolgálóhoz, körmeit gyöngéden végighúzza nyakán, miközben negédesen halkan, hogy odabenn biztosan ne kapják fel fejüket rá, újabb parancsot ad.*
-Jelents be minket. A hangzatos címeket ezúttal elhagyhatod. Mondd, hogy a család érkezett meg. Lódulj! *Utolsó szavaira felegyenesedik, s hátán taszajtja a szolgát a bejárat felé. Még mindig roppant mód ínyére van, hogy e világban érintésével is méltathatja vagy büntetheti a férfiút. Megkönnyíti a leckéket.
Míg várakoznak, lenyel egy halk sóhajt, látván a kúria állapotát. Első dolguk kell legyen, hogy szakembereket keresnek.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-26 09:47:44
Üzenet elküldve: 2025-08-26 09:47:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Fogalma nincs miért is osztja meg ismert-rövid élete történetét a hímmel, de vélhetően a közösen átélt könnyű kaland az oka. Simán ráfoghatja erre. Cserébe kap egy felvilágosítást, hogy azt a nyelvet, melyet az imént lent használt, a felszínen élő sötételfek már nem is igen használják. Ezért nem beszélt hát hozzá a másik ezen a nyelven eddig. Ennek mondjuk örül legbelül, mert nem biztos, hogy elméje rejtett fiókjából előugrálnának a szavak értelmei. Az, hogy egy váratlan pillanatban, meglepettségében ezen a nyelven szólt, pusztán a véletlenség oka. Bár felveti ugye azt a lehetőséget, hogy régen, előző életében ismerte és beszélte ezt a nyelvet.*
-Hálás lennék érte.
*Szúrja közbe a másik felajánlására, hiszen segítség lenne a számára, ha megtudhatna valamit is a múltjából. A "messziről érkezhettél" dolog, most egészen nyilvánvalónak tűnik fel előtte is. Zerith közben folytatja, meginvitálva út újra a Pegazus fogadóba, sőt még egy aranyakkal teli bőrerszényt is felé nyújt, melyet Quehnai átvesz.*
-Úgy lesz.
*Jegyzi meg végül és övére akasztja az erszényt.*
-Vendui.
*Sóhajtja el maga is, és lopva néz a másik után, ahogy amaz felsurran a lépcsőn. Magára marad a földszinti romok között. Még egyszer körül pillant. Nincs most miért itt maradnia. Előre megy tehát a fogadóhoz, hogy ott megvárja a hímet, és aztán együtt vacsorázzanak. Amióta az eszét tudja, nem történt még vele ilyesmi. Újra körbenéz, majd határozott léptekkel elhagyja a romos épületet. Kint még megtorpan, tekintete végig fut a külső homlokzaton, megleli az ablakot, ahonnan Zerith korábban kifelé beszélt, majd elindul, elhalad a fa mellett, melynek árnyékából korábban kihallgatta a beszélgetést, hogy a következő pillanatban már az utcán legyen, és eltűnjön a házak romjai között a belváros irányába.*
//Kúria-keresés//
*Fogalma nincs miért is osztja meg ismert-rövid élete történetét a hímmel, de vélhetően a közösen átélt könnyű kaland az oka. Simán ráfoghatja erre. Cserébe kap egy felvilágosítást, hogy azt a nyelvet, melyet az imént lent használt, a felszínen élő sötételfek már nem is igen használják. Ezért nem beszélt hát hozzá a másik ezen a nyelven eddig. Ennek mondjuk örül legbelül, mert nem biztos, hogy elméje rejtett fiókjából előugrálnának a szavak értelmei. Az, hogy egy váratlan pillanatban, meglepettségében ezen a nyelven szólt, pusztán a véletlenség oka. Bár felveti ugye azt a lehetőséget, hogy régen, előző életében ismerte és beszélte ezt a nyelvet.*
-Hálás lennék érte.
*Szúrja közbe a másik felajánlására, hiszen segítség lenne a számára, ha megtudhatna valamit is a múltjából. A "messziről érkezhettél" dolog, most egészen nyilvánvalónak tűnik fel előtte is. Zerith közben folytatja, meginvitálva út újra a Pegazus fogadóba, sőt még egy aranyakkal teli bőrerszényt is felé nyújt, melyet Quehnai átvesz.*
-Úgy lesz.
*Jegyzi meg végül és övére akasztja az erszényt.*
-Vendui.
*Sóhajtja el maga is, és lopva néz a másik után, ahogy amaz felsurran a lépcsőn. Magára marad a földszinti romok között. Még egyszer körül pillant. Nincs most miért itt maradnia. Előre megy tehát a fogadóhoz, hogy ott megvárja a hímet, és aztán együtt vacsorázzanak. Amióta az eszét tudja, nem történt még vele ilyesmi. Újra körbenéz, majd határozott léptekkel elhagyja a romos épületet. Kint még megtorpan, tekintete végig fut a külső homlokzaton, megleli az ablakot, ahonnan Zerith korábban kifelé beszélt, majd elindul, elhalad a fa mellett, melynek árnyékából korábban kihallgatta a beszélgetést, hogy a következő pillanatban már az utcán legyen, és eltűnjön a házak romjai között a belváros irányába.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-25 17:20:16
Üzenet elküldve: 2025-08-25 17:20:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Mostanra talán már igaz lenne Deresre. De nem szabad alábecsülni a vén farkaskutyát. Lehet nem olyan veszélyes mint fiatalabb korában, de még maradt benne elég harc. Tény ha többen támadnának, csak addig tartaná fel őket, amíg Cilia elmenekül, hogy utána felzárkózva a lánnyal minél messzebbre kerüljenek. Ez egy ideig bevált, miért ne válna be ismét?
A nő hirtelen fellobbanását Cilia csak értetlenül nézi. Mai óvja őket így a rezidencián. Mégis ez a nő máshogy fest, nem olyannak aki gondozó anya szerepét játszaná. Hirtelen annak megered a nyelve nem is tudja hol kezdje a magyarázatát.*
- Én Cilia, Ő pedig Deres.
*Mutat a megfeszült testel, ugrásra készülő jószágra. Ám sokkal többet nem tud mondani. Mert a másik fejébe, már olyan gondolatokat rak össze, olyan légből kapott gondolatokat. Amiket ha szájára venne. Cilia nem is tudná, hogy nevessen rajtuk, vagy megmosolyogja a meleg szívet amit a zord külső rejt. A nő hirtelen a földre rogy hitetlenkedve, mondhatni saját magát fegyverezte le Cilia ártatlansága. Még szép, hogy reszketett mikor rászólt. Tudja ebben a házba kutyaszorítóban lenne szó szerint, mert az egyedüli bejáratot pont a nő állja el most. Legrosszabb esetben is az ablakon keresztül ugrott volna ki ha tényleg ezek a rossz alakok rá találtak volna.
Cilia próbálja a nő hadarását felfogni, majd mikor az kiejti utolsó kérdését is a száján. Az elf lány szemöldöke a magasba szalad a meglepettségtől.*
- Nem dehogy! Megmagyarázom!
*Szabadkozik a fejét rázzva, közben kezét Deres hátára helyezi. Hogy ezzel is megnyugtassa a kutyát. Nem úgy tűnik mintha a nő fenyegetést jelente. Legalább is már, vagy rájuk.*
- A nevem Cilia, ő pedig itt Deres. És nem, nem bántottak, jól vagyok köszönöm kérdését.
*Mutatja be magukat higgadtan. Így is eléggé felzaklatottnak tűnik a nő, nem akarná jobban felborzolni a kedélyét. Cilia mostanra már meglehetősen megnyugodott. Látván a nő nem jelent rájuk veszélyt. Hangja szelíd és összeszedett.*
- Nem magamnak keresek menedéket. Pont azoknak akiket említettél. Sokak betegek köztük vagy éhesek. És nem akarnak bajt okozni. Nekik szeretnék egy otthont teremteni. Ahova nyugodt szívvel fordulhatnak segítségért.
*Megvárja amíg a nő felfogja szavait. Ő higgadtan és érthetően elmesélte részét. Majd ismét felszólal.*
- Sokszor jártam már itt, de régen kerültem az embereket. Mostanra viszont látom segítségre szorulnak. Ennyire nagy lenne a baj? Tényleg ennyire veszélyesek?
*Érdeklődik az itteni környék iránt. Mert ha ez igaz. Nem szeretné, ha lábadozó betegei olyan környezetben hajtsák fejüket álomra. Ahol bajuk eshetne. Ennek a helynek védelmet kell nyújtani, és segítséget.*
//Menedék keresés//
*Mostanra talán már igaz lenne Deresre. De nem szabad alábecsülni a vén farkaskutyát. Lehet nem olyan veszélyes mint fiatalabb korában, de még maradt benne elég harc. Tény ha többen támadnának, csak addig tartaná fel őket, amíg Cilia elmenekül, hogy utána felzárkózva a lánnyal minél messzebbre kerüljenek. Ez egy ideig bevált, miért ne válna be ismét?
A nő hirtelen fellobbanását Cilia csak értetlenül nézi. Mai óvja őket így a rezidencián. Mégis ez a nő máshogy fest, nem olyannak aki gondozó anya szerepét játszaná. Hirtelen annak megered a nyelve nem is tudja hol kezdje a magyarázatát.*
- Én Cilia, Ő pedig Deres.
*Mutat a megfeszült testel, ugrásra készülő jószágra. Ám sokkal többet nem tud mondani. Mert a másik fejébe, már olyan gondolatokat rak össze, olyan légből kapott gondolatokat. Amiket ha szájára venne. Cilia nem is tudná, hogy nevessen rajtuk, vagy megmosolyogja a meleg szívet amit a zord külső rejt. A nő hirtelen a földre rogy hitetlenkedve, mondhatni saját magát fegyverezte le Cilia ártatlansága. Még szép, hogy reszketett mikor rászólt. Tudja ebben a házba kutyaszorítóban lenne szó szerint, mert az egyedüli bejáratot pont a nő állja el most. Legrosszabb esetben is az ablakon keresztül ugrott volna ki ha tényleg ezek a rossz alakok rá találtak volna.
Cilia próbálja a nő hadarását felfogni, majd mikor az kiejti utolsó kérdését is a száján. Az elf lány szemöldöke a magasba szalad a meglepettségtől.*
- Nem dehogy! Megmagyarázom!
*Szabadkozik a fejét rázzva, közben kezét Deres hátára helyezi. Hogy ezzel is megnyugtassa a kutyát. Nem úgy tűnik mintha a nő fenyegetést jelente. Legalább is már, vagy rájuk.*
- A nevem Cilia, ő pedig itt Deres. És nem, nem bántottak, jól vagyok köszönöm kérdését.
*Mutatja be magukat higgadtan. Így is eléggé felzaklatottnak tűnik a nő, nem akarná jobban felborzolni a kedélyét. Cilia mostanra már meglehetősen megnyugodott. Látván a nő nem jelent rájuk veszélyt. Hangja szelíd és összeszedett.*
- Nem magamnak keresek menedéket. Pont azoknak akiket említettél. Sokak betegek köztük vagy éhesek. És nem akarnak bajt okozni. Nekik szeretnék egy otthont teremteni. Ahova nyugodt szívvel fordulhatnak segítségért.
*Megvárja amíg a nő felfogja szavait. Ő higgadtan és érthetően elmesélte részét. Majd ismét felszólal.*
- Sokszor jártam már itt, de régen kerültem az embereket. Mostanra viszont látom segítségre szorulnak. Ennyire nagy lenne a baj? Tényleg ennyire veszélyesek?
*Érdeklődik az itteni környék iránt. Mert ha ez igaz. Nem szeretné, ha lábadozó betegei olyan környezetben hajtsák fejüket álomra. Ahol bajuk eshetne. Ennek a helynek védelmet kell nyújtani, és segítséget.*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-25 02:14:58
Üzenet elküldve: 2025-08-25 02:14:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Amelyik kutya ugat, az nem harap, tartja a mondás. Természetesen Elsek'belinna annál jóval okosabb is, hogy elhigyen efféle badarságokat. A kutya biztosan harap. Nem is próbálja jobban felbosszantani vagy erőltetni azt a bizonyos közelebb lépést, de azt tudja, hogy vannak akikkel szemben igen is nem lenne elég. Ezért nem tartja rossznak, hogy ráijeszt kicsit a leányra. Annak idején saját húgát is gyakran ijesztegette, hogy megvédje a butaságaitól. „A kishúgod nem kell, hogy szeressen, elég az, ha biztonságban tartod.” A saját magának alkotott szabályát sohasem fogja elfelejteni, míg él*
- Elsek vagyok. Azt akarom, hogy elmenj innen még mielőtt bajod esik! *Nem túl kedvesen, ellenben annál nagyobb aggodalommal a hangjában mutatkozik be* Minek neked menedék? Bajban vagy? Egy ilyen romban nem élhetsz. Esténként a hajléktalanok végig járják a romokat és hidd el, az visz mindent, aki a legerősebb. Az pedig sajnos nem a kutyád lesz. Ráadásul... Nézz körbe! Patkányok, kosz, ez a halál meleg ágya. Hol vannak a szüleid? Vagy a gondozód? Valahonnan jönnöd kellett. *Haza foglak vinni, akarná mondani másodjára is, amikor eszébe jut egy lehetőség, ami eddig nem fordult meg a fejében. ~Reszketett, amikor meghallott. Menedék kell neki. Nem akart hazamenni, és nem félt attól mennyire rossz várhatja kint~ A nő szeme végleg teljesen ellágyul. Még a fegyvere is kiesik a kezéből, ő pedig többé- kevésbé azzal együtt esik a padlóra. Talán a kés után hajolt, talán a kislányhoz guggolt le... Talán csak a lábai adták fel a szolgálatot... Egy dolog biztos, a földön van. Jól van,legalábbis fizikailag. Most úgy néz, mint bármelyik nő nézne, amikor úgy érzi egy bántalmazott kislánnyal találkozott*
- Bántottak téged ott, ahonnan jöttél? Nekem elmondhatod. Hiszek neked. Nem lesz semmi baj... *Önmagához karakteridegen módon lágyan mondja, miközben, csak egy dolog jár a fejében ~Kérlek, ne legyen igazam!~*
//Menedék keresés//
*Amelyik kutya ugat, az nem harap, tartja a mondás. Természetesen Elsek'belinna annál jóval okosabb is, hogy elhigyen efféle badarságokat. A kutya biztosan harap. Nem is próbálja jobban felbosszantani vagy erőltetni azt a bizonyos közelebb lépést, de azt tudja, hogy vannak akikkel szemben igen is nem lenne elég. Ezért nem tartja rossznak, hogy ráijeszt kicsit a leányra. Annak idején saját húgát is gyakran ijesztegette, hogy megvédje a butaságaitól. „A kishúgod nem kell, hogy szeressen, elég az, ha biztonságban tartod.” A saját magának alkotott szabályát sohasem fogja elfelejteni, míg él*
- Elsek vagyok. Azt akarom, hogy elmenj innen még mielőtt bajod esik! *Nem túl kedvesen, ellenben annál nagyobb aggodalommal a hangjában mutatkozik be* Minek neked menedék? Bajban vagy? Egy ilyen romban nem élhetsz. Esténként a hajléktalanok végig járják a romokat és hidd el, az visz mindent, aki a legerősebb. Az pedig sajnos nem a kutyád lesz. Ráadásul... Nézz körbe! Patkányok, kosz, ez a halál meleg ágya. Hol vannak a szüleid? Vagy a gondozód? Valahonnan jönnöd kellett. *Haza foglak vinni, akarná mondani másodjára is, amikor eszébe jut egy lehetőség, ami eddig nem fordult meg a fejében. ~Reszketett, amikor meghallott. Menedék kell neki. Nem akart hazamenni, és nem félt attól mennyire rossz várhatja kint~ A nő szeme végleg teljesen ellágyul. Még a fegyvere is kiesik a kezéből, ő pedig többé- kevésbé azzal együtt esik a padlóra. Talán a kés után hajolt, talán a kislányhoz guggolt le... Talán csak a lábai adták fel a szolgálatot... Egy dolog biztos, a földön van. Jól van,legalábbis fizikailag. Most úgy néz, mint bármelyik nő nézne, amikor úgy érzi egy bántalmazott kislánnyal találkozott*
- Bántottak téged ott, ahonnan jöttél? Nekem elmondhatod. Hiszek neked. Nem lesz semmi baj... *Önmagához karakteridegen módon lágyan mondja, miközben, csak egy dolog jár a fejében ~Kérlek, ne legyen igazam!~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1807-1826