Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-11 10:50:08
Üzenet elküldve: 2025-08-11 10:50:08
ÚJ
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Azt már most meg tudja állapítani Ciliáról, hogy a lány nem az a fajta lehet, aki naphossznyit elül a kézimunka felett. Egyszerre találja őt furának és érdekesnek. Olyan különöseket mond! És néha nem tudja eldönteni, hogy mikor bolondozik vele.*
- Igen, azt én is hallottam. Egészen felbolydult tőle a város. De azt hiszem senki sem tudja igazán, hogy mi volt az a hang. *-tűnődőn megrázza a fejét, és újra ellenőrzi, hogy nem követik-e őket.
Kíváncsian pislant Ciliára ahogy az a kalácsról beszél. A végén még egészen irigy lesz rá! Hiszen a jó foszlós kalácsot bizony maga is szereti. Csak ritkán jut olyanhoz.*
- Igen, te még fiatal vagy. *-bólint, szájzugaiban apró, biggyedős mosollyal-* Én persze akkor iszok bort, amikor csak megkívánom.
*Most ő beszél úgy, mint Cilia. Igazat is mond, meg nem is. Mert az persze igaz, hogy ha akarna, ihatna bort - más kérdés, hogy igazából nem akar. A lány bolondozására ismét csak halkan nevet kicsit, és megcsóválja a fejét.*
- Igen, és van amit az egyik nyelven nagyon könnyen elmondasz két szóval, de a másikon meg eeeeekkora mondat kell hozzá, hogy sikerüljön! *-kezével széles mozdulatot tesz. Ez néha tényleg zavarja kicsit. Wegtoreni nyelven van pár dolog amit könnyebben fejezne ki, mint a közös nyelven.*
-Kert és istálló is? Fhű! *-elvigyorodik-* Akkor nektek ott kell kapálni is, meg ganyézni a lovakat meg minden?
*Tekintetén látszik, hogy csak cukkolja a lányt. Persze valahol amúgy biztos benne, hogy tényleg vannak ilyen feladataik is. Kizártnak tartja, hogy az árvákat csak úgy szélnek eresztik reggel, hogy estig azt csináljanak, amit csak akarnak.
Amikor a lány fegyverhordozónak nevezi, felcsillan a szeme.*
- Igen, az! *-kicsit még talán ki is húzza magát. Tetszik neki a szó.-* Azért ahhoz ügyesnek is kell lenni, hogy valaki fegyverhordozó legyen. Nekem például ki kellett állnom a mesteremmel szemben.
*Arról már nem beszél, hogy csupán megkarcolni sem tudta őt a gyakorlókarddal, de a lánynak nem is kell mindenről tudnia.*
- Köszönöm! *-viszonozza a mosolyt-* Neked pedig sok sikert a.. a.. templomi dolgokhoz!
*Azt már most meg tudja állapítani Ciliáról, hogy a lány nem az a fajta lehet, aki naphossznyit elül a kézimunka felett. Egyszerre találja őt furának és érdekesnek. Olyan különöseket mond! És néha nem tudja eldönteni, hogy mikor bolondozik vele.*
- Igen, azt én is hallottam. Egészen felbolydult tőle a város. De azt hiszem senki sem tudja igazán, hogy mi volt az a hang. *-tűnődőn megrázza a fejét, és újra ellenőrzi, hogy nem követik-e őket.
Kíváncsian pislant Ciliára ahogy az a kalácsról beszél. A végén még egészen irigy lesz rá! Hiszen a jó foszlós kalácsot bizony maga is szereti. Csak ritkán jut olyanhoz.*
- Igen, te még fiatal vagy. *-bólint, szájzugaiban apró, biggyedős mosollyal-* Én persze akkor iszok bort, amikor csak megkívánom.
*Most ő beszél úgy, mint Cilia. Igazat is mond, meg nem is. Mert az persze igaz, hogy ha akarna, ihatna bort - más kérdés, hogy igazából nem akar. A lány bolondozására ismét csak halkan nevet kicsit, és megcsóválja a fejét.*
- Igen, és van amit az egyik nyelven nagyon könnyen elmondasz két szóval, de a másikon meg eeeeekkora mondat kell hozzá, hogy sikerüljön! *-kezével széles mozdulatot tesz. Ez néha tényleg zavarja kicsit. Wegtoreni nyelven van pár dolog amit könnyebben fejezne ki, mint a közös nyelven.*
-Kert és istálló is? Fhű! *-elvigyorodik-* Akkor nektek ott kell kapálni is, meg ganyézni a lovakat meg minden?
*Tekintetén látszik, hogy csak cukkolja a lányt. Persze valahol amúgy biztos benne, hogy tényleg vannak ilyen feladataik is. Kizártnak tartja, hogy az árvákat csak úgy szélnek eresztik reggel, hogy estig azt csináljanak, amit csak akarnak.
Amikor a lány fegyverhordozónak nevezi, felcsillan a szeme.*
- Igen, az! *-kicsit még talán ki is húzza magát. Tetszik neki a szó.-* Azért ahhoz ügyesnek is kell lenni, hogy valaki fegyverhordozó legyen. Nekem például ki kellett állnom a mesteremmel szemben.
*Arról már nem beszél, hogy csupán megkarcolni sem tudta őt a gyakorlókarddal, de a lánynak nem is kell mindenről tudnia.*
- Köszönöm! *-viszonozza a mosolyt-* Neked pedig sok sikert a.. a.. templomi dolgokhoz!
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-11 09:40:41
Üzenet elküldve: 2025-08-11 09:40:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A romvárosba megy először is a főtérről, mert lakott itt a család egy régi barátja, gondolja hátha kisegíti majd egy kis arannyal, de őszintén egy vacsorának is rettenetesen örülne, meg valami fedélnek a feje fölé éjszakára. De ezek közül egyikkel sem szolgálhat az öreg Duk, mert nem lakik már itt senki. Vagy meghalt, vagy csak elvándorolt, egyik sem lenne igazán meglepő, iszákos egy törpe volt, mondjuk mindegyik az. Grorin megvonja a vállait, nincs mit tenni, mást kell kitalálnia. Nem igazán töri le a dolog, sokkal rosszabb ís volt már a helyzet, és ha több kettőnél, legfeljebb hazamegy, de ez az utolsó utáni lehetőség.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-11 04:46:12
Üzenet elküldve: 2025-08-11 04:46:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Az elenyészett múlt borús csendjét harsogó rikkantás szeli, ahogy Zerith tudatja jelenlétét a szerencsétlen errejáróval.*
- Aztán nem is köszönsz be!?
*Kurjant le az emeleti ablakból kihajolva Zerith az ismeretlen felé.*
- Még nem volt időm kitakarítani, de úgy fogadja a mélységi az örökségét, ahogy kapja.
*Szórakozottan fecseg, mosolya a füléig ér, csillogó szemmel nézi, hogy sikerült-e kizökkentenie a félnépséget a nyugalmából. Haja beszürkült a portól, mintha el is aludta volna, ami borzasztó jele lehet, hogy tényleg valami bolond, aki befészkelte magát ebbe az omladozó épületbe. Gondtalanul támaszkodik a mozgó kövekre, maga is port és kisebb kavicsokat alá dobva, de szerencsére Narennek túlságosan a jobbján van az emeleti ablak, hogy féljen ettől. Sikerül megnéznie magának az alakot és látszik, hogy jól elbántak vele.*
- Jó szarul nézel ki, ha kedved van, meghúzhatod itt magad. A lépcső kicsit le van szakadva, de majd felsegítelek. A Dwirinthalenek mindenkit örömmel látnak, főleg miután sokan nem maradtunk!
*Őszinte barátságos felajánlás, Zerith kifejezetten unatkozott már és el kell ismerje, akik a ház pusztulását akarták, tényleg megtettek mindent, hogy ne legyen mit találnia itt épen. Persze a természet erejének munkáit is meg kell dicsérnie, de azért látszik, hogy felszíni munkás kezek daraboltak szét ebben a hálóban mindent, amit a fejsze foghatott, néhol a falat is. Mozgolódásával sikeresen kiakaszt egy nagyobb követ, ami megindul, így vissza is kapaszkodik, egy pillanatra szem elől tévesztve az idegent.*
//Kúria-keresés//
*Az elenyészett múlt borús csendjét harsogó rikkantás szeli, ahogy Zerith tudatja jelenlétét a szerencsétlen errejáróval.*
- Aztán nem is köszönsz be!?
*Kurjant le az emeleti ablakból kihajolva Zerith az ismeretlen felé.*
- Még nem volt időm kitakarítani, de úgy fogadja a mélységi az örökségét, ahogy kapja.
*Szórakozottan fecseg, mosolya a füléig ér, csillogó szemmel nézi, hogy sikerült-e kizökkentenie a félnépséget a nyugalmából. Haja beszürkült a portól, mintha el is aludta volna, ami borzasztó jele lehet, hogy tényleg valami bolond, aki befészkelte magát ebbe az omladozó épületbe. Gondtalanul támaszkodik a mozgó kövekre, maga is port és kisebb kavicsokat alá dobva, de szerencsére Narennek túlságosan a jobbján van az emeleti ablak, hogy féljen ettől. Sikerül megnéznie magának az alakot és látszik, hogy jól elbántak vele.*
- Jó szarul nézel ki, ha kedved van, meghúzhatod itt magad. A lépcső kicsit le van szakadva, de majd felsegítelek. A Dwirinthalenek mindenkit örömmel látnak, főleg miután sokan nem maradtunk!
*Őszinte barátságos felajánlás, Zerith kifejezetten unatkozott már és el kell ismerje, akik a ház pusztulását akarták, tényleg megtettek mindent, hogy ne legyen mit találnia itt épen. Persze a természet erejének munkáit is meg kell dicsérnie, de azért látszik, hogy felszíni munkás kezek daraboltak szét ebben a hálóban mindent, amit a fejsze foghatott, néhol a falat is. Mozgolódásával sikeresen kiakaszt egy nagyobb követ, ami megindul, így vissza is kapaszkodik, egy pillanatra szem elől tévesztve az idegent.*
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-10 16:56:58
Üzenet elküldve: 2025-08-10 16:56:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Már igencsak délutánba hajlik az idő, mire elkeveredik ennek a városnak ebbe a mocskos részébe. Ha képes lenne rá, talán megint hányna a látványtól. Orra elé húzza a lópokrócot, inkább annak a szagát szívja be, mint az utca szennyéét.
Nyolc.
Nyolc embert kellett megkérdeznie, lényegében kifaggatnia a megfelelő válaszokért. A végén már nyíltan megmutatta az arcát, tudván, hogy annak a látványa épp elég ijesztő ahhoz, hogy szóra bírja az embereket.
Gondosan kerülheti az útjába kerülő mocskot és ezt-azt, ahogy a találóan romvárosban nevezett városrészben halad. Állítólag erre valamerre van a Dwirinthalen-kúria. Nehezen tudja elképzelni, hogy egy ennyire csúf környéken legyen a dicsőséges épület.
Az utolsó sarkon is befordul. Az épület pont ott van, ahol mondták. Hirtelen úgy érzi, mintha fagyos ujjak ragadnák torkon. A hányinger újult erővel tör rá.*
- Ne! *-sziszegi-* Ne! Nem, nem, nem, nem!
*Nem egy dicsőséges, nagy, gyönyörű házat lát. Hanem egy szánalmas romhalmazt.
Közelebb lépdel. A kapu előtt megáll, orrát a romlás szaga üti meg. Sokadjára is megdörgöli jobb szemét, de hiába érzékeny már szemhéja, látása nem lesz élesebb. Úgy érzi, hogy már szinte alig lát azzal a szemével. Balja viszont a felpüffedt húsa ellenére is kiváló, azzal próbálja befogadni a látványt.
Bár nem ő tehet arról, hogy az épület ennyire siralmas állapotban van, biztos benne, hogy az Úrnők őt fogják megbüntetni érte. Felemeli kezét, és mutatóujjával meglöki a kapuszárnyat. Nyitva. A ház is nyitva van, innen látja. A lógó spalettákat, pergő vakolatot, szétcsúszott cserepezést is látja.
Nem, itt nem lakik senki.
Bosszankodva szipákol egyet, majd sarkon fordul. Teljesítette az utasítást. Nem tesz többet, kevesebbet pedig semmiképp.*
//Kúria-keresés//
*Már igencsak délutánba hajlik az idő, mire elkeveredik ennek a városnak ebbe a mocskos részébe. Ha képes lenne rá, talán megint hányna a látványtól. Orra elé húzza a lópokrócot, inkább annak a szagát szívja be, mint az utca szennyéét.
Nyolc.
Nyolc embert kellett megkérdeznie, lényegében kifaggatnia a megfelelő válaszokért. A végén már nyíltan megmutatta az arcát, tudván, hogy annak a látványa épp elég ijesztő ahhoz, hogy szóra bírja az embereket.
Gondosan kerülheti az útjába kerülő mocskot és ezt-azt, ahogy a találóan romvárosban nevezett városrészben halad. Állítólag erre valamerre van a Dwirinthalen-kúria. Nehezen tudja elképzelni, hogy egy ennyire csúf környéken legyen a dicsőséges épület.
Az utolsó sarkon is befordul. Az épület pont ott van, ahol mondták. Hirtelen úgy érzi, mintha fagyos ujjak ragadnák torkon. A hányinger újult erővel tör rá.*
- Ne! *-sziszegi-* Ne! Nem, nem, nem, nem!
*Nem egy dicsőséges, nagy, gyönyörű házat lát. Hanem egy szánalmas romhalmazt.
Közelebb lépdel. A kapu előtt megáll, orrát a romlás szaga üti meg. Sokadjára is megdörgöli jobb szemét, de hiába érzékeny már szemhéja, látása nem lesz élesebb. Úgy érzi, hogy már szinte alig lát azzal a szemével. Balja viszont a felpüffedt húsa ellenére is kiváló, azzal próbálja befogadni a látványt.
Bár nem ő tehet arról, hogy az épület ennyire siralmas állapotban van, biztos benne, hogy az Úrnők őt fogják megbüntetni érte. Felemeli kezét, és mutatóujjával meglöki a kapuszárnyat. Nyitva. A ház is nyitva van, innen látja. A lógó spalettákat, pergő vakolatot, szétcsúszott cserepezést is látja.
Nem, itt nem lakik senki.
Bosszankodva szipákol egyet, majd sarkon fordul. Teljesítette az utasítást. Nem tesz többet, kevesebbet pedig semmiképp.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-09 16:13:47
Üzenet elküldve: 2025-08-09 16:13:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Cinkos mosoly húzódik az ő arcára is, ahogy Aljin dicséretét halja.*
- Volt kitől tanulnom *kuncog röviden.* - És annyira még nincs késő, hogy keressenek.
*Eszébe is jut eszmefuttatása a józan paraszti ésszel megáldott Alavernak. Akivel az igazmondást egyszer kitárgyalták még régen.*
- Csak ha igazán rossz fát teszek a tűzre. De megkérte az összes árvát, manapság sötétedés előtt érjenek haza. A kűrt szó miatt, bármit is jelentsen.
*Ekkor a könnyed hanglejtés, kissé komorabbá válik. Nem tetszett a nevelőknek az a robaj, bármit is jelentsen. Mert ha nem jelent jót, az lenne az utolsó dolog amire szükségük lenne, hogy sötétedés után keressenek néhány csavargó árvát.
Szerencsére vissza terelődik a szó az ünnepségre, ami kellemesebb beszélgető téma, mint sem a rejtélyes kűrt szó.*
- Uhum. Finom volt. Puha és omlós. A borhoz meg még azt mondták fiatal vagyok.
*Vonja meg a vállát, amúgy sem érdekli őt az alkohol, azon kívül, hogy jól lehet vele sebeket tisztítani.
Ennyi tudást, is csak annak köszönhetően szedett össze ilyen fiatalon. Mert a hosszúéletűek hosszú ideig tudják megtapasztalni a gyermekkort. Ránézve Aljinra, biztos benne Cili, talán kétszer annyi idős mint jómaga.
Cinkosan megvonja a vállát. Sőt, hogy még adja is a másik alá a lovat, hogy még jobban ne higgye el, amúgy igaz szavát. Megnyújtott léptekkel szökell pár lépést az úton elszórt hiányzó kövezetek körül.*
- Lehet igen, lehet nem.
*Kuncog ismét jókedvében. Ám a jókívánságok cseréje után, figyelmét az útról a férfira tereli. Az érdekes akcentus felkelti érdeklődését.*
- Érdekes. Hogy milyen módon hasonlítanak a különböző nyelvek értelmükben. Mégis mennyire másak.
*Mondja elgondolkodva, de most hirtelen egy elf mondás sem jut eszébe. Hogy maga is felmutasson valamit anyanyelvén.*
- Tényleg. A kert, az épület, még istállónk is van.
*Sorolja büszkén, hogy bizony ők nem szenvednek hiányt érdekességekben. És ennek következtében tenni valókban sem.*
- Oh, egy fegyverhordozó! Sok fiú az árvaházban is annak szeretne állni.
*Nagy kő esik le a szívéről, hogy nem városőrnek készül az illető. Attól függetlenül, már tudja róluk az igazságot. Valamiért nyomott hagyott benne, az utcán töltött idejének köszönhetően.*
- Sok sikert hozzá.
*Fordul a másikra egy kedves biztató mosollyal.*
*Cinkos mosoly húzódik az ő arcára is, ahogy Aljin dicséretét halja.*
- Volt kitől tanulnom *kuncog röviden.* - És annyira még nincs késő, hogy keressenek.
*Eszébe is jut eszmefuttatása a józan paraszti ésszel megáldott Alavernak. Akivel az igazmondást egyszer kitárgyalták még régen.*
- Csak ha igazán rossz fát teszek a tűzre. De megkérte az összes árvát, manapság sötétedés előtt érjenek haza. A kűrt szó miatt, bármit is jelentsen.
*Ekkor a könnyed hanglejtés, kissé komorabbá válik. Nem tetszett a nevelőknek az a robaj, bármit is jelentsen. Mert ha nem jelent jót, az lenne az utolsó dolog amire szükségük lenne, hogy sötétedés után keressenek néhány csavargó árvát.
Szerencsére vissza terelődik a szó az ünnepségre, ami kellemesebb beszélgető téma, mint sem a rejtélyes kűrt szó.*
- Uhum. Finom volt. Puha és omlós. A borhoz meg még azt mondták fiatal vagyok.
*Vonja meg a vállát, amúgy sem érdekli őt az alkohol, azon kívül, hogy jól lehet vele sebeket tisztítani.
Ennyi tudást, is csak annak köszönhetően szedett össze ilyen fiatalon. Mert a hosszúéletűek hosszú ideig tudják megtapasztalni a gyermekkort. Ránézve Aljinra, biztos benne Cili, talán kétszer annyi idős mint jómaga.
Cinkosan megvonja a vállát. Sőt, hogy még adja is a másik alá a lovat, hogy még jobban ne higgye el, amúgy igaz szavát. Megnyújtott léptekkel szökell pár lépést az úton elszórt hiányzó kövezetek körül.*
- Lehet igen, lehet nem.
*Kuncog ismét jókedvében. Ám a jókívánságok cseréje után, figyelmét az útról a férfira tereli. Az érdekes akcentus felkelti érdeklődését.*
- Érdekes. Hogy milyen módon hasonlítanak a különböző nyelvek értelmükben. Mégis mennyire másak.
*Mondja elgondolkodva, de most hirtelen egy elf mondás sem jut eszébe. Hogy maga is felmutasson valamit anyanyelvén.*
- Tényleg. A kert, az épület, még istállónk is van.
*Sorolja büszkén, hogy bizony ők nem szenvednek hiányt érdekességekben. És ennek következtében tenni valókban sem.*
- Oh, egy fegyverhordozó! Sok fiú az árvaházban is annak szeretne állni.
*Nagy kő esik le a szívéről, hogy nem városőrnek készül az illető. Attól függetlenül, már tudja róluk az igazságot. Valamiért nyomott hagyott benne, az utcán töltött idejének köszönhetően.*
- Sok sikert hozzá.
*Fordul a másikra egy kedves biztató mosollyal.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-08 12:29:21
Üzenet elküldve: 2025-08-08 12:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Akaratlanul is elvigyorodik Cilia magyarázatán.*
- Tehát igazat is mondtál, meg nem is. Ügyes! *-biccent-* De ez csak addig jó, amíg valami miatt nem keresnek a.. hát, ott, ahol körbe mennél.
*Egy ilyen helyzet tudna gondot okozni, de mivel ezzel a problémával nem neki kéne szembe néznie hanem a lánynak, így nem is ragozza tovább.*
- Aha, és akkor ez a Mai ennyire szigorú? Hogy megszidna ezért? *-nagyjából kezd összeállni neki fejben a kép, hogy ki-kicsoda, és hogy milyen viszonyban vannak egymással. Még nem igazán tudja hogy mit kezdjen ezekkel az információkkal, de az apja mindig azt mondta neki, hogy az információ az egyik legértékesebb dolog a világon, így azért a biztonság kedvéért megjegyzi ezeket.
A kalács és a bor említésére bosszús-csalódottan húzza el az orrát. Nem a bort sajnálja, azt nem szereti, de egy kis potya kalácsnak bármikor örülne.*
- Tényleg? És te voltál ott? Neked is adtak kalácsot? *-kíváncsian pislant Ciliára. Ahhoz képest hogy milyen kis fiatal lány, mennyit csavarog! És még tanácsokat is ad neki, hogy merre menjen és mit nézzen meg a városban..! Hát ezt nem hiszi el. Halkan felnevet.-* Fogjam meg egy fűz virágát? Ez mit jelent? Csak a bolondját járatod velem, mi, mujéla?
*A lány viszonozza a jókívánságát, és az sokkal szebben hangzik úgy, ahogy ő mondja. Még akkor is, ha amúgy a számára nem sokat jelent, mert fogalma sincs, hogy mi az az Eeyr fénye. Valahogy úgy képzeli, mintha egy alak tartana elé lámpást, ami az utat világítja meg előtte. Máskor talán elgondolkozna azon is, hogy mi lehetne egy ilyen lámpás világán kívül, de most csak egy bólintással fogadja a dolgot.*
- Ez szépen hangzik! *-mondja azért elismerően, majd a lányra pislant-* Nekünk is van egy ilyesmi mondásunk. Igazából nem is egy, de egy jutott hirtelen eszembe. Az úgy szól, hogy nu vārēth Garvél derān tī varyshak.
*Megdörgöli az orrát.*
- Azt te nagyjából úgy mondanád, hogy ne váljon a talaj alattad futóhomokká. Vagyis hogy mindig a jó úton járj. *-megvonja a vállát. Nem mindent lehet szépen és jól elmondani a közös nyelven. De azért próbálkozik.
Kissé csodálkozva húzza fel a szemöldökét, mikor Cilia azt mondja, hogy az árvaháza szép. Mitől szép egy árvaház? Hiszen az szomorú és nyomasztó hely, nem? Bár lehet, hogy az a Mai meg a többiek, ha vannak többiek egyáltalán, azért teszik széppé, hogy az olyan gyerekek mint Cilia, ne érezzék szomorúnak és nyomasztónak. Ezt meg tudja érteni és el tudja fogadni is. Csak azért fura ezt így hallani.*
- Tényleg? *-nyakát nyújtogatva nézelődik, és próbálja kitalálni, hogy melyik épület lehet az árvaház. Nem lát szép épületet, szóval talán még egyik sem az. Cilia kérdésére odapislant a lányra, a zöld szemek fürkészését nem igazán tudja hová tenni. Mintha a lány azt latolgatná, hogy vajon mindjárt növeszt-e egy másik fejet.*
- Edzettem! *-feleli, és kicsit büszkén kihúzza magát-* Képzeld el, ki leszek képezve és kalandozó lesz belőlem. Egy igazi harcos fog tanítani! Csak közben nekem meg segítenem kell neki mindenfélében. Nem tudom, hogy mikben, igazából..
*Zavartan maga elé pislant, Denjaar erről tényleg nem beszélt részletesen.*
- De pénzt is kapok, meg minden. Azt hiszem hogy egy új fegyvert is, meg lovat is! Már alig várom! *-tekintetében olyan szikrák lobbannak, amik egyértelműen elárulják, hogy ez tényleg így is van.*
A hozzászólás írója (Aljin Nera) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.08 12:31:08
*Akaratlanul is elvigyorodik Cilia magyarázatán.*
- Tehát igazat is mondtál, meg nem is. Ügyes! *-biccent-* De ez csak addig jó, amíg valami miatt nem keresnek a.. hát, ott, ahol körbe mennél.
*Egy ilyen helyzet tudna gondot okozni, de mivel ezzel a problémával nem neki kéne szembe néznie hanem a lánynak, így nem is ragozza tovább.*
- Aha, és akkor ez a Mai ennyire szigorú? Hogy megszidna ezért? *-nagyjából kezd összeállni neki fejben a kép, hogy ki-kicsoda, és hogy milyen viszonyban vannak egymással. Még nem igazán tudja hogy mit kezdjen ezekkel az információkkal, de az apja mindig azt mondta neki, hogy az információ az egyik legértékesebb dolog a világon, így azért a biztonság kedvéért megjegyzi ezeket.
A kalács és a bor említésére bosszús-csalódottan húzza el az orrát. Nem a bort sajnálja, azt nem szereti, de egy kis potya kalácsnak bármikor örülne.*
- Tényleg? És te voltál ott? Neked is adtak kalácsot? *-kíváncsian pislant Ciliára. Ahhoz képest hogy milyen kis fiatal lány, mennyit csavarog! És még tanácsokat is ad neki, hogy merre menjen és mit nézzen meg a városban..! Hát ezt nem hiszi el. Halkan felnevet.-* Fogjam meg egy fűz virágát? Ez mit jelent? Csak a bolondját járatod velem, mi, mujéla?
*A lány viszonozza a jókívánságát, és az sokkal szebben hangzik úgy, ahogy ő mondja. Még akkor is, ha amúgy a számára nem sokat jelent, mert fogalma sincs, hogy mi az az Eeyr fénye. Valahogy úgy képzeli, mintha egy alak tartana elé lámpást, ami az utat világítja meg előtte. Máskor talán elgondolkozna azon is, hogy mi lehetne egy ilyen lámpás világán kívül, de most csak egy bólintással fogadja a dolgot.*
- Ez szépen hangzik! *-mondja azért elismerően, majd a lányra pislant-* Nekünk is van egy ilyesmi mondásunk. Igazából nem is egy, de egy jutott hirtelen eszembe. Az úgy szól, hogy nu vārēth Garvél derān tī varyshak.
*Megdörgöli az orrát.*
- Azt te nagyjából úgy mondanád, hogy ne váljon a talaj alattad futóhomokká. Vagyis hogy mindig a jó úton járj. *-megvonja a vállát. Nem mindent lehet szépen és jól elmondani a közös nyelven. De azért próbálkozik.
Kissé csodálkozva húzza fel a szemöldökét, mikor Cilia azt mondja, hogy az árvaháza szép. Mitől szép egy árvaház? Hiszen az szomorú és nyomasztó hely, nem? Bár lehet, hogy az a Mai meg a többiek, ha vannak többiek egyáltalán, azért teszik széppé, hogy az olyan gyerekek mint Cilia, ne érezzék szomorúnak és nyomasztónak. Ezt meg tudja érteni és el tudja fogadni is. Csak azért fura ezt így hallani.*
- Tényleg? *-nyakát nyújtogatva nézelődik, és próbálja kitalálni, hogy melyik épület lehet az árvaház. Nem lát szép épületet, szóval talán még egyik sem az. Cilia kérdésére odapislant a lányra, a zöld szemek fürkészését nem igazán tudja hová tenni. Mintha a lány azt latolgatná, hogy vajon mindjárt növeszt-e egy másik fejet.*
- Edzettem! *-feleli, és kicsit büszkén kihúzza magát-* Képzeld el, ki leszek képezve és kalandozó lesz belőlem. Egy igazi harcos fog tanítani! Csak közben nekem meg segítenem kell neki mindenfélében. Nem tudom, hogy mikben, igazából..
*Zavartan maga elé pislant, Denjaar erről tényleg nem beszélt részletesen.*
- De pénzt is kapok, meg minden. Azt hiszem hogy egy új fegyvert is, meg lovat is! Már alig várom! *-tekintetében olyan szikrák lobbannak, amik egyértelműen elárulják, hogy ez tényleg így is van.*
A hozzászólás írója (Aljin Nera) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.08 12:31:08
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-08 11:05:18
Üzenet elküldve: 2025-08-08 11:05:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
//zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Még szerencséje Wrojthnak, hogy Lazziar nem lát a fejébe. Nagyon hamar kiverné azt a gondolatot a fejéből itt helyben. Már csak az hiányozna, hogy az egész helyet magukra bolydítanák. Tudja, hogy nála van a tőr, de biztosra veszi, hogy csak őket tették fegyvertelenné. Virionnál is ott lapul saját pengéje, csak azt nem tudja hol. Jobb hát ha inkább nem húzogatják most az oroszlán bajuszát. Így is megúszták, relatívan egészen olcsón.
Hallgatja Virion szavát, és bár érezhető benne a fenyegetés. Nem veszi magára teljesen. Mégiscsak nagy súly nyomhatja a vezetőnek a vállát, hogy ennyi féleszűt tart maga alatt. Nem tudja épeszűnek tartani azt aki amúgy is ilyen szakmára adja a fejét.*
- Nos szerintem itt végeztünk. Majd jelentkezük, reméljük minél előbb.
*Teszi hozzá szívéjesen. Bár lelke mélyén valóba zavarja a beszélgetés ennyire jutotta. Igaz naiv lenne, ha hirtelen mindenféle ok nélkül csak úgy soraikba fogadná őket Virion. Sebaj, majd tesznek felőle.
Innentől kezdve egy biccentéssel búcsúzik az asztal végén ülő vezetőtől. Majd a törpe oldalán távozik a helyről probléma mentesen. Visszaveszi fegyvereit, alaposan megnézve őket. Majd elégedetten távozik. Kettős érzelmekkel távozik. Mert egyrészt sokkal rosszabbra is számított, de sokkal jobbra is. Eléggé köztes a helyzet, de egy szó mint száz. Mostantól rajtuk áll mi fog történni.
Az eget nézve gondolkodva baktat a törpe mellett, egészen amíg tisztes távolságba nem érnek. De ott sem engedi le védelmét teljesen. Fél szemmel a környéküket nézi, nehogy kövesse őket valaki. Mikor a törpe belekezd panaszkodásába. Hamar belé fojtja a szót.*
- Ésszel te barom!
*Sziszegi dühösen villámokat szóró szemekkel. Pontosan tudja miről beszél a törpe. Elvégre maga sem örül annak, hogy fejét véka alá tegye más miatt.*
- Ne igyál túlzottan a medve bőrére! Tudom mi a dolgom. Lódulj! Majd találkozunk.
*Nem tetszik neki Wrojth utasítgató hangja, de nem látja okosnak kifejteni teljes véleményét. Inkább ő maga is a maga módján visszacsap hanglejtésével.*
- Bagoly mondja.
*Vág vissza mielőtt még hátat fordítana a törpének néhány lépéssel később. Majd egy intéssel búcsúzik tőle. Úgy érzi sok fájdalmas percet fog eltölteni hivatalos ügyek intézésével a városházán. De nem várja. Viszont tudja túl kell rajta esnie.*
//zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Még szerencséje Wrojthnak, hogy Lazziar nem lát a fejébe. Nagyon hamar kiverné azt a gondolatot a fejéből itt helyben. Már csak az hiányozna, hogy az egész helyet magukra bolydítanák. Tudja, hogy nála van a tőr, de biztosra veszi, hogy csak őket tették fegyvertelenné. Virionnál is ott lapul saját pengéje, csak azt nem tudja hol. Jobb hát ha inkább nem húzogatják most az oroszlán bajuszát. Így is megúszták, relatívan egészen olcsón.
Hallgatja Virion szavát, és bár érezhető benne a fenyegetés. Nem veszi magára teljesen. Mégiscsak nagy súly nyomhatja a vezetőnek a vállát, hogy ennyi féleszűt tart maga alatt. Nem tudja épeszűnek tartani azt aki amúgy is ilyen szakmára adja a fejét.*
- Nos szerintem itt végeztünk. Majd jelentkezük, reméljük minél előbb.
*Teszi hozzá szívéjesen. Bár lelke mélyén valóba zavarja a beszélgetés ennyire jutotta. Igaz naiv lenne, ha hirtelen mindenféle ok nélkül csak úgy soraikba fogadná őket Virion. Sebaj, majd tesznek felőle.
Innentől kezdve egy biccentéssel búcsúzik az asztal végén ülő vezetőtől. Majd a törpe oldalán távozik a helyről probléma mentesen. Visszaveszi fegyvereit, alaposan megnézve őket. Majd elégedetten távozik. Kettős érzelmekkel távozik. Mert egyrészt sokkal rosszabbra is számított, de sokkal jobbra is. Eléggé köztes a helyzet, de egy szó mint száz. Mostantól rajtuk áll mi fog történni.
Az eget nézve gondolkodva baktat a törpe mellett, egészen amíg tisztes távolságba nem érnek. De ott sem engedi le védelmét teljesen. Fél szemmel a környéküket nézi, nehogy kövesse őket valaki. Mikor a törpe belekezd panaszkodásába. Hamar belé fojtja a szót.*
- Ésszel te barom!
*Sziszegi dühösen villámokat szóró szemekkel. Pontosan tudja miről beszél a törpe. Elvégre maga sem örül annak, hogy fejét véka alá tegye más miatt.*
- Ne igyál túlzottan a medve bőrére! Tudom mi a dolgom. Lódulj! Majd találkozunk.
*Nem tetszik neki Wrojth utasítgató hangja, de nem látja okosnak kifejteni teljes véleményét. Inkább ő maga is a maga módján visszacsap hanglejtésével.*
- Bagoly mondja.
*Vág vissza mielőtt még hátat fordítana a törpének néhány lépéssel később. Majd egy intéssel búcsúzik tőle. Úgy érzi sok fájdalmas percet fog eltölteni hivatalos ügyek intézésével a városházán. De nem várja. Viszont tudja túl kell rajta esnie.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:42:59
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:42:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
//zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nagyon hamar megtapasztalja a kegyetlen alvilági törvényeket. Amíg nem érnek el semmit, mind emberileg, mind eredményügyileg, addig csak leshetik, hogy a hozzáhasonló vezetők a kisujjuknál többet mozgassanak az irányukba. Az ajánlat még így is kicsinyke, de látszólag nem fognak többet elérni a felesleges beszélgetéssel. Egy rövid pillanat erejéig tekintete a z ajtóban állomásozóra fordul. Bár ez kívülről nem látszik, de a B terven gondolkozik. Mégpedig, hogy megöli Viriont itt helyben és átveszi jogosnak tartott helyét, mint az alvilág új ura. Bánja már, hogy fegyvere hiányában van, ha tudná, hogy Lazznál akad egy fényes bökő, talán mellette ülne s már el is tulajdonított volna. Sajnos a kockák nem neki kedvez, s nem tehet mást, mint bólogatni és farokcsóválva eljátszani, hogy teljesen benne van a tervben. *
- Legyen. Megnézem felvesznek e egy magamfajtát közéjük. Ha sikerül elérnem valami jobb pozíciót jelentkezem.
* Azzal elrugaszkodik az asztaltól, tesz egy rövid pillantást az elfre, ha van még neki valami kérdése, azt megvárja, máskülönben megcélozza a kijáratot. Kint visszaveszi fegyvereit, ami talán a lehető legrosszabb ötlet, mert gondolkodik még azon, hogy visszamenjen és vérfürdőt tartson, de jobb ötlete támad, majd az ajtóban egy ördögi mosoly kíséretével int az őröknek és otthagyja a rejtekhelyet. Megfelelő távolságban, amikor a felesleges szemtanúktól megszabadultak a legelső dolgot röppályára állítja lábával. *
- Hogy a kurva anyját vinnék el. Ez nem jó hegyesfülű. Így csak az ő kezére játszunk.
* Eltemeti arcát a kezeiben, majd néhány erős lélegzetvételt követve egy nagy sóhajjal szabadul meg a bent összegyűjtött levegőtől, majd mutatóujjával Lazziar felé kezd mutatni. *
- Én nem leszek egy beszari csicskása, azt most megmondom. Nem! El kell tennünk lábalól azt a tetűt.
* Végül ujja visszakerül maga mellé, de nem mielőtt megpróbálna parancsot osztani, mintha ő lenne a vezér. Na, nem mintha vezérnek hinné magát a kicsinyke csapatukból, – talán csak egy kicsit– inkább azért, mert kellően felidegesítette a helyzet ahhoz, hogy folyamatosan járjon a szája. *
- Még nem jártál a városházán, ugye? Itt az ideje bepótolni ezt. Járj utána ennek a címnek, ha kell apádat is vond be a képletbe.
*Sejti, hogy apja említésére valamit kiválthat belőle, így nem engedi, hogy megszakítsa, mielőtt befejezné a mondandóját. *
- Ne aggódj, ő vele is fogunk foglalkozni, de előbb a mi pozíciónk a lényeg. Egyelőre úgy fogunk ugrálni, ahogy Virion fütyül, aztán amint meglesz a kellő erőnk, átvesszük a ritmust. Én megjárok néhány kocsmát, majd jelentkezem őrnek. Hozzuk ki ebből a legjobbakat.
* Megvárja míg Lazziar hozzáteszi a saját gondolatait a dolgokhoz, majd odanyújtja a kezét felé. *
- Aki előbb megtud valamit, az jelentkezik. Ne keverd meg a szart ennél jobban.
//zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nagyon hamar megtapasztalja a kegyetlen alvilági törvényeket. Amíg nem érnek el semmit, mind emberileg, mind eredményügyileg, addig csak leshetik, hogy a hozzáhasonló vezetők a kisujjuknál többet mozgassanak az irányukba. Az ajánlat még így is kicsinyke, de látszólag nem fognak többet elérni a felesleges beszélgetéssel. Egy rövid pillanat erejéig tekintete a z ajtóban állomásozóra fordul. Bár ez kívülről nem látszik, de a B terven gondolkozik. Mégpedig, hogy megöli Viriont itt helyben és átveszi jogosnak tartott helyét, mint az alvilág új ura. Bánja már, hogy fegyvere hiányában van, ha tudná, hogy Lazznál akad egy fényes bökő, talán mellette ülne s már el is tulajdonított volna. Sajnos a kockák nem neki kedvez, s nem tehet mást, mint bólogatni és farokcsóválva eljátszani, hogy teljesen benne van a tervben. *
- Legyen. Megnézem felvesznek e egy magamfajtát közéjük. Ha sikerül elérnem valami jobb pozíciót jelentkezem.
* Azzal elrugaszkodik az asztaltól, tesz egy rövid pillantást az elfre, ha van még neki valami kérdése, azt megvárja, máskülönben megcélozza a kijáratot. Kint visszaveszi fegyvereit, ami talán a lehető legrosszabb ötlet, mert gondolkodik még azon, hogy visszamenjen és vérfürdőt tartson, de jobb ötlete támad, majd az ajtóban egy ördögi mosoly kíséretével int az őröknek és otthagyja a rejtekhelyet. Megfelelő távolságban, amikor a felesleges szemtanúktól megszabadultak a legelső dolgot röppályára állítja lábával. *
- Hogy a kurva anyját vinnék el. Ez nem jó hegyesfülű. Így csak az ő kezére játszunk.
* Eltemeti arcát a kezeiben, majd néhány erős lélegzetvételt követve egy nagy sóhajjal szabadul meg a bent összegyűjtött levegőtől, majd mutatóujjával Lazziar felé kezd mutatni. *
- Én nem leszek egy beszari csicskása, azt most megmondom. Nem! El kell tennünk lábalól azt a tetűt.
* Végül ujja visszakerül maga mellé, de nem mielőtt megpróbálna parancsot osztani, mintha ő lenne a vezér. Na, nem mintha vezérnek hinné magát a kicsinyke csapatukból, – talán csak egy kicsit– inkább azért, mert kellően felidegesítette a helyzet ahhoz, hogy folyamatosan járjon a szája. *
- Még nem jártál a városházán, ugye? Itt az ideje bepótolni ezt. Járj utána ennek a címnek, ha kell apádat is vond be a képletbe.
*Sejti, hogy apja említésére valamit kiválthat belőle, így nem engedi, hogy megszakítsa, mielőtt befejezné a mondandóját. *
- Ne aggódj, ő vele is fogunk foglalkozni, de előbb a mi pozíciónk a lényeg. Egyelőre úgy fogunk ugrálni, ahogy Virion fütyül, aztán amint meglesz a kellő erőnk, átvesszük a ritmust. Én megjárok néhány kocsmát, majd jelentkezem őrnek. Hozzuk ki ebből a legjobbakat.
* Megvárja míg Lazziar hozzáteszi a saját gondolatait a dolgokhoz, majd odanyújtja a kezét felé. *
- Aki előbb megtud valamit, az jelentkezik. Ne keverd meg a szart ennél jobban.
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-08 09:20:29
Üzenet elküldve: 2025-08-08 09:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*A romváros utcái akár egy labirintusra is emlékeztetheti azt aki először járja köveit. Cilia bár sokat csavargot erre, de azt inkább a békésebb környékén ami az árvaház körül és a mostanra már Selyemrév közelében terül el. A vészjóslóbb sötétebb helyekre sosem akart bemerészkedni.*
- Azt tudják, hogy a templomban voltam. De mondtam nekik körbe fogok menni és nem a romvároson keresztül. Amit meg is tettem, de visszafele nem akartam megint körbe menni.
*Magyarázza el megvonva vállát, amihez még egy apró fejrázás is társul. Ennyi "rossz" tett még talán Eeyrnek sem fog szemet szúrni. Meg aztán, ha nem ezt az utat választotta volna, nem tudta volna megsegíteni azt a szegény koldust.*
- Mai az egyik nevelőnk. És tudja, tőle kéredzkedtem el személyesen.
*Magyarázza kedvesen, és magabiztos mosollyal. Nem úgy tűnik, hogy félne Maitól egyáltalán. Igazából a megrovás gondolata sem kelt riadalmat benne. De nem szeretné most hallgatni, hogy mit kellett volna cselekednie, mi lett volna ha baja esik és a többi. Eleget tanult a templomban, amit szeretne majd megosztani Maival amint picit ki is pihente magát.
Hogy az egészről mit gondolhat Aljin, fogalma sincs. Az viszont látszik Cilián, hogy őt nem nyomasztja már az a gondolat bármi bajul sülhet el. Főleg, hogy már úton vannak, és lassan hátuk mögött is hagyják a romváros kellemetlenebb környékét.*
- Igazán kár. Igen jól tudod arra van. Finom kaláccsal és borral üdvözölték az odatérőket.
*Ekkor el is kuncogja magát. Ahogy eszébe jut Alesian vöröslő arca, ami a sok bor után ült ki a tündéren. Majd bólint mosolyogva a másik irány mutatására. Ha más nem az épületeket még megcsodálhatja, illetve a csonthidat.
Aljin megemlíti a kaszárnyát, ami egy pillanatra megborzongatja Ciliát. Emlékszik arra a helyre. Grael mondta kerülje el, mert oda viszik azokat a gyerekeket akiket elkapnak a lopáson. Azóta a közelébe se mert menni. Több gondolatot nem is szeretne szentelni a kaszárnyának, így amint Aljin befejezi mondókáját ismét szóra nyitja a száját.*
- A tisztásra is menj el, ott van egy érdekes fűz. Fogd meg a virágát, de ne szakítsd le.
*Mutatja fel ujját figyelmeztetve a másikat. De cinkos módon nem is mond többet.*
- Aljin örvendek.
*Ismétli kedvesen a másik nevét. Ám mikor az egy jó kívánsággal illető őket, még ha az egy picit szedett vetett is. Egy rövidke kuncogás után mosolyogva fogadja azt.*
- Köszönöm. Talán többször is mentett meg mint azt gondolnám. Eeyr fénye vezessen téged is az utadon.
*Viszonozza annak kedves szavát. Furcsa mód, oly magabiztossággal mondja ezt a kis lány, mintha ő maga is egy lenne a papnők között a templomban.*
- Messze van a város közepétől. Akik csak átutazóban vannak sosem fogják látni. Pedig nagyon szép.
*Válaszolja a másiknak az árvaházat illetően. Mert bizony tényleg szép hely, a renoválások után egész takaros. A bútorok után pedig már mondhatják, hogy kényelmes. Hogy az adományozott ruhák amiket a városházáról kaptam, végre nem zsákokban hever a raktárban. Hanem szépen összehajtva minden gyermek saját kis szekrényében.*
- Jól van, úgy legyen.
*Bólint a másik szavára. Majd be is fordul egy utcán, hogy a helyen irányba haladjanak. A távolban a házak között elnézve, szinte már látni is lehet az árvaház tetejét.*
- Nem is vagyunk olyan messze.
*Jegyzi meg, ahogy ő maga is elnéz a távolba. Ám egy gondolat ismét felmerül Ciliában. Ha már a kaszárnyában járt Aljin. Csak nem városőrnek szeretne állni?*
- Miért jártál a kaszárnyánál?
*Neki is szegezi a kérdést a másiknak, ahogy ráfordítja kíváncsi zöld tekintetét.*
*A romváros utcái akár egy labirintusra is emlékeztetheti azt aki először járja köveit. Cilia bár sokat csavargot erre, de azt inkább a békésebb környékén ami az árvaház körül és a mostanra már Selyemrév közelében terül el. A vészjóslóbb sötétebb helyekre sosem akart bemerészkedni.*
- Azt tudják, hogy a templomban voltam. De mondtam nekik körbe fogok menni és nem a romvároson keresztül. Amit meg is tettem, de visszafele nem akartam megint körbe menni.
*Magyarázza el megvonva vállát, amihez még egy apró fejrázás is társul. Ennyi "rossz" tett még talán Eeyrnek sem fog szemet szúrni. Meg aztán, ha nem ezt az utat választotta volna, nem tudta volna megsegíteni azt a szegény koldust.*
- Mai az egyik nevelőnk. És tudja, tőle kéredzkedtem el személyesen.
*Magyarázza kedvesen, és magabiztos mosollyal. Nem úgy tűnik, hogy félne Maitól egyáltalán. Igazából a megrovás gondolata sem kelt riadalmat benne. De nem szeretné most hallgatni, hogy mit kellett volna cselekednie, mi lett volna ha baja esik és a többi. Eleget tanult a templomban, amit szeretne majd megosztani Maival amint picit ki is pihente magát.
Hogy az egészről mit gondolhat Aljin, fogalma sincs. Az viszont látszik Cilián, hogy őt nem nyomasztja már az a gondolat bármi bajul sülhet el. Főleg, hogy már úton vannak, és lassan hátuk mögött is hagyják a romváros kellemetlenebb környékét.*
- Igazán kár. Igen jól tudod arra van. Finom kaláccsal és borral üdvözölték az odatérőket.
*Ekkor el is kuncogja magát. Ahogy eszébe jut Alesian vöröslő arca, ami a sok bor után ült ki a tündéren. Majd bólint mosolyogva a másik irány mutatására. Ha más nem az épületeket még megcsodálhatja, illetve a csonthidat.
Aljin megemlíti a kaszárnyát, ami egy pillanatra megborzongatja Ciliát. Emlékszik arra a helyre. Grael mondta kerülje el, mert oda viszik azokat a gyerekeket akiket elkapnak a lopáson. Azóta a közelébe se mert menni. Több gondolatot nem is szeretne szentelni a kaszárnyának, így amint Aljin befejezi mondókáját ismét szóra nyitja a száját.*
- A tisztásra is menj el, ott van egy érdekes fűz. Fogd meg a virágát, de ne szakítsd le.
*Mutatja fel ujját figyelmeztetve a másikat. De cinkos módon nem is mond többet.*
- Aljin örvendek.
*Ismétli kedvesen a másik nevét. Ám mikor az egy jó kívánsággal illető őket, még ha az egy picit szedett vetett is. Egy rövidke kuncogás után mosolyogva fogadja azt.*
- Köszönöm. Talán többször is mentett meg mint azt gondolnám. Eeyr fénye vezessen téged is az utadon.
*Viszonozza annak kedves szavát. Furcsa mód, oly magabiztossággal mondja ezt a kis lány, mintha ő maga is egy lenne a papnők között a templomban.*
- Messze van a város közepétől. Akik csak átutazóban vannak sosem fogják látni. Pedig nagyon szép.
*Válaszolja a másiknak az árvaházat illetően. Mert bizony tényleg szép hely, a renoválások után egész takaros. A bútorok után pedig már mondhatják, hogy kényelmes. Hogy az adományozott ruhák amiket a városházáról kaptam, végre nem zsákokban hever a raktárban. Hanem szépen összehajtva minden gyermek saját kis szekrényében.*
- Jól van, úgy legyen.
*Bólint a másik szavára. Majd be is fordul egy utcán, hogy a helyen irányba haladjanak. A távolban a házak között elnézve, szinte már látni is lehet az árvaház tetejét.*
- Nem is vagyunk olyan messze.
*Jegyzi meg, ahogy ő maga is elnéz a távolba. Ám egy gondolat ismét felmerül Ciliában. Ha már a kaszárnyában járt Aljin. Csak nem városőrnek szeretne állni?*
- Miért jártál a kaszárnyánál?
*Neki is szegezi a kérdést a másiknak, ahogy ráfordítja kíváncsi zöld tekintetét.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-07 22:35:04
Üzenet elküldve: 2025-08-07 22:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Az amulett nyomában//
*A templomból szinte kiviharzik, bár ezek az érzések nem igazán jellemzőek rá. Nem is tudja nagyon hová tenni őket, mikor kezdtek el rátörni efféle aggályok? ~Mióta érdekel engem egy kis sikertelenség? Miért vagyok ennyire feldúlt? Talán tényleg elutasított az istennő? Nem vagyok elég jó? Vagy mi lehetett a gond?~ Ilyen és ehhez hasonló dolgokon morfondírozik, miközben a romváros felé kerül egyet. Régebben sokat járt ide, de mióta Eeyr templomát sűrűbben látogatja, azóta nem igazán akad ideje rá, hogy csak úgy barangoljon össze-vissza a városban. Pedig aztán neki egyébként ez a kedvenc elfoglaltsága, hogy csak úgy megindul a lábán, viszi amerre csak jónak gondolja, megy, teszi egyiket a másik után, gyermeteg módon megcsodálni egy felhőt, beszélni fákkal és kövekkel, és fűvel, és galócákat szedni és bogarakat fogni és pókhálóba ragadni kedvesen. Megpiszkálni a méhkast aztán meg futni a dühös dolgozók elől, akik elszántan védik a kaptárt meg a királynőt is egyaránt. Ezek a dolgok hiányoznak neki igazán, a kevesebb felelősség, a kevesebb minden és a sokkal de sokkal több élet. Talán ez az, ami hiányzik, talán ezért érzi manapság annyira szürkének és céltalannak. Hiába segít másokon, rajta senki nem segít. No persze Eeyr szerető tekintete mindig rajta kell, hogy legyen, nem igaz? Szeretne ebben hinni, de egyre kevésbé tartja valószínűnek, hogy tényleg így lenne. Meglehet hogy ez csak pillanatnyi zavarodottság, és csak a sikertelenségből fakadó bosszúság okozza, de mintha kicsit kételkedne. Hogy magában, a hitében, vagy magában Eeyrben azt még nem tudja eldönteni, talán mire visszatér a templomba rendeződnek a gondolatai. Nem szeretné, hogy hiábavaló legyen minden erőfeszítés, az a sok befektetett munka és arany. Szeretne valami hasznosat tenni, valami aprócska nyomot hagyni a világban, vagy legalábbis valakinek az életében, s ő azzal már elégedett és boldog lenne. Ha az istennő tekintete valóban figyeli, talán megszánja és megengedi neki ezt a csekélyke örömet. Egyszer neki is lehetne szerencséje.*
*A templomból szinte kiviharzik, bár ezek az érzések nem igazán jellemzőek rá. Nem is tudja nagyon hová tenni őket, mikor kezdtek el rátörni efféle aggályok? ~Mióta érdekel engem egy kis sikertelenség? Miért vagyok ennyire feldúlt? Talán tényleg elutasított az istennő? Nem vagyok elég jó? Vagy mi lehetett a gond?~ Ilyen és ehhez hasonló dolgokon morfondírozik, miközben a romváros felé kerül egyet. Régebben sokat járt ide, de mióta Eeyr templomát sűrűbben látogatja, azóta nem igazán akad ideje rá, hogy csak úgy barangoljon össze-vissza a városban. Pedig aztán neki egyébként ez a kedvenc elfoglaltsága, hogy csak úgy megindul a lábán, viszi amerre csak jónak gondolja, megy, teszi egyiket a másik után, gyermeteg módon megcsodálni egy felhőt, beszélni fákkal és kövekkel, és fűvel, és galócákat szedni és bogarakat fogni és pókhálóba ragadni kedvesen. Megpiszkálni a méhkast aztán meg futni a dühös dolgozók elől, akik elszántan védik a kaptárt meg a királynőt is egyaránt. Ezek a dolgok hiányoznak neki igazán, a kevesebb felelősség, a kevesebb minden és a sokkal de sokkal több élet. Talán ez az, ami hiányzik, talán ezért érzi manapság annyira szürkének és céltalannak. Hiába segít másokon, rajta senki nem segít. No persze Eeyr szerető tekintete mindig rajta kell, hogy legyen, nem igaz? Szeretne ebben hinni, de egyre kevésbé tartja valószínűnek, hogy tényleg így lenne. Meglehet hogy ez csak pillanatnyi zavarodottság, és csak a sikertelenségből fakadó bosszúság okozza, de mintha kicsit kételkedne. Hogy magában, a hitében, vagy magában Eeyrben azt még nem tudja eldönteni, talán mire visszatér a templomba rendeződnek a gondolatai. Nem szeretné, hogy hiábavaló legyen minden erőfeszítés, az a sok befektetett munka és arany. Szeretne valami hasznosat tenni, valami aprócska nyomot hagyni a világban, vagy legalábbis valakinek az életében, s ő azzal már elégedett és boldog lenne. Ha az istennő tekintete valóban figyeli, talán megszánja és megengedi neki ezt a csekélyke örömet. Egyszer neki is lehetne szerencséje.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-07 21:53:13
Üzenet elküldve: 2025-08-07 21:53:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Terepszemle//
*Virion figyelme továbbra is töretlen. A törpe monológját kifejezéstelen ábrázattal hallgatja, s a végén bólint.*
-Hogy hogyan csináljátok, az rajtatok áll. Nem fognak rögtön aranyköpenyessé avanzsálni senkit, efelől ne legyenek kétségeitek. *Komoran elmosolyodik.*
-Abban tudok segíteni, hogy ha már bent vagytok, megrendezek egy bűntényt. De előbb az első fázist kell teljesítenetek.
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Lazziar elégedetlen. Csak egy elnyújtott pillantással nyugtázza a dolgot.*
-Merem remélni, hogy látjátok a helyzetemet. Lehetséges, hogy képesek vagytok nagy dolgokra. Én viszont nem tudom, kik vagytok és mit tudtok. Azt sem, mi a messzemenő célotok azon kívül, amit hallottam ma tőletek. Ha bizonyítottatok, beszélhetünk. De ne várjátok, hogy vásárra vigyem a szervezetünk két "jöttment" miatt, ha megengeditek ezt a jelzőt.
*Megvakarja állát, majd félretolva poharát az asztallapra könyököl.*
-Itt meghúzhatjátok magatokat bármikor. Még némi információval is elláthatlak Titeket, amikor szükséges. Ennél többet azonban nem teszek értetek, legalábbis most még. Azt nem kell ecsetelnem, mi lesz, ha bajba kevertek engem vagy a céhet. Nos uraim...
*Láthatóan részéről lezártnak tekinti a beszélgetést és ha nincs egyéb, a páros távozhat. Fegyvereiket visszakapják az ajtóban. Amennyiben a két jómadár ki akarja kaparni a gesztenyét, egyedül kell megtenniük, nincs könnyebb út. Hogy a Vörös Tőrrel tartanak, netalán saját maguk eszelnek ki valami tervet, rajtuk áll.*
*Virion figyelme továbbra is töretlen. A törpe monológját kifejezéstelen ábrázattal hallgatja, s a végén bólint.*
-Hogy hogyan csináljátok, az rajtatok áll. Nem fognak rögtön aranyköpenyessé avanzsálni senkit, efelől ne legyenek kétségeitek. *Komoran elmosolyodik.*
-Abban tudok segíteni, hogy ha már bent vagytok, megrendezek egy bűntényt. De előbb az első fázist kell teljesítenetek.
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Lazziar elégedetlen. Csak egy elnyújtott pillantással nyugtázza a dolgot.*
-Merem remélni, hogy látjátok a helyzetemet. Lehetséges, hogy képesek vagytok nagy dolgokra. Én viszont nem tudom, kik vagytok és mit tudtok. Azt sem, mi a messzemenő célotok azon kívül, amit hallottam ma tőletek. Ha bizonyítottatok, beszélhetünk. De ne várjátok, hogy vásárra vigyem a szervezetünk két "jöttment" miatt, ha megengeditek ezt a jelzőt.
*Megvakarja állát, majd félretolva poharát az asztallapra könyököl.*
-Itt meghúzhatjátok magatokat bármikor. Még némi információval is elláthatlak Titeket, amikor szükséges. Ennél többet azonban nem teszek értetek, legalábbis most még. Azt nem kell ecsetelnem, mi lesz, ha bajba kevertek engem vagy a céhet. Nos uraim...
*Láthatóan részéről lezártnak tekinti a beszélgetést és ha nincs egyéb, a páros távozhat. Fegyvereiket visszakapják az ajtóban. Amennyiben a két jómadár ki akarja kaparni a gesztenyét, egyedül kell megtenniük, nincs könnyebb út. Hogy a Vörös Tőrrel tartanak, netalán saját maguk eszelnek ki valami tervet, rajtuk áll.*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-07 14:04:43
Üzenet elküldve: 2025-08-07 14:04:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Csak nagyjából tudja meghatározni hogy merre tartanak, mert a városnak ezt a részét egyáltalán nem ismeri. Sőt, igazából a városból csak egy nagyon kis szeletkét ismer. De az eddig elég is volt. Mindenesetre figyel hogy merre mennek, és eszébe vési az útvonalat.*
- Megrónak? Nahát! Akkor nem is tudják, hogy erre jársz? *-hiszen ha tudnák, miért is rónák meg, nemde? Felvont szemöldökkel néz a lányra, majd a kutyára. Hát hogyan engedheti az apja meg az anyja, hogy csak így megszökjön? Nem vigyáz rá senki?-* Mai? Ki az a Mai? Ő se tudja, hogy elmászkáltál?
*Egyre zavarosabb neki ez a történet, és nem biztos benne, hogy mit is gondoljon róla.*
- Fű, ünnepség volt? *-kapja fel a fejét, majd csalódottan elhúzza a száját és megrázza a fejét.-* Nem.. arról sajnos lemaradtam. Selyemrév az az, ami.. várj.. arra van, ugye?
*Gyorsan betájolja magát, majd kezével nagyvonalúan a valahavolt Meredély felé int, aminek a túloldalán áll az a városrész, amiről a szállását adó néni csak úgy fogalmazott: „puccos kurva kúriák”. Ezt a kifejezést azért nem akarja megosztani a lánnyal.*
- Én úgy egy hata vagyok a városban. Eddig csak a Kaszárnya környékét jártam be. Meg most.. erre. *-újabb kézmozdulat, intése a már megtett út felé mutat. Mikor a lány megmondja a nevét, elmosolyodik, és kissé meghajtja a fejét.-* Cilia! Jól van. Én Aljin vagyok.
*Újra körbepislant, azért nem lankad a figyelme.*
- A templomban imádkoztál? Akkor te.. hm.. *-emlékeinek és kevéske vonatkozó tudásának képzeletbeli könyvébe lapoz, majd egy légvételnyi idő múlva már folytatja is.-* Eeyr, igaz? Hát, kívánom hogy védjen meg ha erre jársz.
*Ő maga nem hisz ebben az istenben, és úgy igazából talán másikban sem. Majd, ha lát egyet, akkor ez megváltozik.*
- Ó.. árvaház? *-kérdez vissza meglepődve. Nem tudja hirtelen, hogy mit mondjon. Sajnálkozzon? Vagy inkább ne? Tanácstalanságában inkább megdörgöli az orrát. Viszont így már érti, hogy Cilia szülei miért nem figyelnek oda rá. Az a Mai meg..? Az biztos az árvaháznál valami kutyafüle, akinek a gyerekekre kéne vigyáznia, csak épp máshol van a szeme. Kicsit elhúzza a száját. Még jó, hogy erre járt!-* Na, azt sem tudtam, hogy van erre egy.
*Ez az, se nem sajnálkozó, se nem fura reakció. Olyan kis semleges. Igazán nem lehet megszólni.*
- Akkor addig elkísérlek, *-mondja, újra Ciliára pislantva-* hogy ne legyen már bajod. Jó?
*Csak nagyjából tudja meghatározni hogy merre tartanak, mert a városnak ezt a részét egyáltalán nem ismeri. Sőt, igazából a városból csak egy nagyon kis szeletkét ismer. De az eddig elég is volt. Mindenesetre figyel hogy merre mennek, és eszébe vési az útvonalat.*
- Megrónak? Nahát! Akkor nem is tudják, hogy erre jársz? *-hiszen ha tudnák, miért is rónák meg, nemde? Felvont szemöldökkel néz a lányra, majd a kutyára. Hát hogyan engedheti az apja meg az anyja, hogy csak így megszökjön? Nem vigyáz rá senki?-* Mai? Ki az a Mai? Ő se tudja, hogy elmászkáltál?
*Egyre zavarosabb neki ez a történet, és nem biztos benne, hogy mit is gondoljon róla.*
- Fű, ünnepség volt? *-kapja fel a fejét, majd csalódottan elhúzza a száját és megrázza a fejét.-* Nem.. arról sajnos lemaradtam. Selyemrév az az, ami.. várj.. arra van, ugye?
*Gyorsan betájolja magát, majd kezével nagyvonalúan a valahavolt Meredély felé int, aminek a túloldalán áll az a városrész, amiről a szállását adó néni csak úgy fogalmazott: „puccos kurva kúriák”. Ezt a kifejezést azért nem akarja megosztani a lánnyal.*
- Én úgy egy hata vagyok a városban. Eddig csak a Kaszárnya környékét jártam be. Meg most.. erre. *-újabb kézmozdulat, intése a már megtett út felé mutat. Mikor a lány megmondja a nevét, elmosolyodik, és kissé meghajtja a fejét.-* Cilia! Jól van. Én Aljin vagyok.
*Újra körbepislant, azért nem lankad a figyelme.*
- A templomban imádkoztál? Akkor te.. hm.. *-emlékeinek és kevéske vonatkozó tudásának képzeletbeli könyvébe lapoz, majd egy légvételnyi idő múlva már folytatja is.-* Eeyr, igaz? Hát, kívánom hogy védjen meg ha erre jársz.
*Ő maga nem hisz ebben az istenben, és úgy igazából talán másikban sem. Majd, ha lát egyet, akkor ez megváltozik.*
- Ó.. árvaház? *-kérdez vissza meglepődve. Nem tudja hirtelen, hogy mit mondjon. Sajnálkozzon? Vagy inkább ne? Tanácstalanságában inkább megdörgöli az orrát. Viszont így már érti, hogy Cilia szülei miért nem figyelnek oda rá. Az a Mai meg..? Az biztos az árvaháznál valami kutyafüle, akinek a gyerekekre kéne vigyáznia, csak épp máshol van a szeme. Kicsit elhúzza a száját. Még jó, hogy erre járt!-* Na, azt sem tudtam, hogy van erre egy.
*Ez az, se nem sajnálkozó, se nem fura reakció. Olyan kis semleges. Igazán nem lehet megszólni.*
- Akkor addig elkísérlek, *-mondja, újra Ciliára pislantva-* hogy ne legyen már bajod. Jó?
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-07 13:15:04
Üzenet elküldve: 2025-08-07 13:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Ciliától nem kell tartani, nem az a fajta aki önszántából bántana bárkit is. A tréfálkozás meg teljesen más. Deres azonban egy tiszteletreméltó jelenség, már méreteiben is nézve. Aljin amíg megtartja a tisztes távolságot, és a kardja is tokjában marad nem kell tartania a deres pofájú jószágtól. Amaz csak néhol fordítja barna tekintetét a férfire, pusztán ellenőrzésképpen. Amúgy gazdája oldalán lépdel komótosan.
Szerencsére a fiatal férfi érti mire céloz Cilia. Így hamar útnak indulnak. Remélhetőleg hátra hagyva a kíváncsi szempárokat.
Sok lúd disznót győz, lehet egyel vagy kettő alakkal elbánna a férfi. De egy tucattal? Abból pedig itt látott eleget.*
- Igen? Akkor köszönöm szépen. Így legalább majd nem rónak meg, hogy kíséret nélkül kószálok itt.
*Osztja meg gondolatát a férfival Cilia. Még ha tényleg magabiztosan is szeli a romváros utcáit. Pontosan tudja veszély leselkedhet rá. Pusztán túl jóhiszemű, hogy ezt szem előtt tartsa. Tudja ezek a szerencsétlenek, akik éhesen járják a romváros utcáit menedékért kutatva pusztán csak túlélni akarnak. Ehhez pedig mindent tőlük telhetőt megtesznek. Ha segít nekik ebben, biztos abban, haja szála sem görbül majd. Legalább is ez az elképzelés.*
- Megszokás, Mai szereti ha illedelmes vagyok.
*Mosolyog kedvesen a másikra. Régebben sokkal bizalmatlanabb lenne idegenekkel kapcsolatban. De ez ellene menne Eeyr tanításainak. Szeretne bízni az emberi jóságban, hogy amit ad, azt fogja visszakapni tőlük.
Kérdésére egy szépen körbeírt választ kap. Nem várta el a másiktól a teljes őszinteséget. Elvégre most találkoztak először. A formalitás kedvéért azonban szerette volna a beszélgetést folytatni.*
- Értem persze. *Feleli kedvesen.* Az ünnepséget Selyemrévben megtudta. Megtudtad nézni? Pár hata történt az egész. Vagy csak a napokban érkeztél?
*Ki tudja, lehet az illető azért érkezett, hogy megcsodálja az új részét a városnak. Illetve az ünnepség sem volt elaprózva. Bort és kalácsot osztottak mindenkinek aki arra járt. A zene és a mutatványosok hada is jó szórakozást nyújtott bárkinek.*
- Cilia, téged hogy hívnak? A templomban pedig mint a többiek, imára mentem.
*A tanulást inkább meg sem említi. Mai így is óva intette, hogy mágia tudását ne fitogtassa.*
- Haza, ahogy már mondtam. Itt lakom nem messze az árvaházban. Ezért jöttem át a romvároson. Erre rövidebb. Nem akartam a városon keresztül körbe menni. Nem volt kedvem most egy hosszú sétára.
*Hangja nyugodt és kimért. A régi Szikra biztosan hadart volna a sok magyarázás közben. Ám mostanra megváltozott a lány.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.07 13:16:55
*Ciliától nem kell tartani, nem az a fajta aki önszántából bántana bárkit is. A tréfálkozás meg teljesen más. Deres azonban egy tiszteletreméltó jelenség, már méreteiben is nézve. Aljin amíg megtartja a tisztes távolságot, és a kardja is tokjában marad nem kell tartania a deres pofájú jószágtól. Amaz csak néhol fordítja barna tekintetét a férfire, pusztán ellenőrzésképpen. Amúgy gazdája oldalán lépdel komótosan.
Szerencsére a fiatal férfi érti mire céloz Cilia. Így hamar útnak indulnak. Remélhetőleg hátra hagyva a kíváncsi szempárokat.
Sok lúd disznót győz, lehet egyel vagy kettő alakkal elbánna a férfi. De egy tucattal? Abból pedig itt látott eleget.*
- Igen? Akkor köszönöm szépen. Így legalább majd nem rónak meg, hogy kíséret nélkül kószálok itt.
*Osztja meg gondolatát a férfival Cilia. Még ha tényleg magabiztosan is szeli a romváros utcáit. Pontosan tudja veszély leselkedhet rá. Pusztán túl jóhiszemű, hogy ezt szem előtt tartsa. Tudja ezek a szerencsétlenek, akik éhesen járják a romváros utcáit menedékért kutatva pusztán csak túlélni akarnak. Ehhez pedig mindent tőlük telhetőt megtesznek. Ha segít nekik ebben, biztos abban, haja szála sem görbül majd. Legalább is ez az elképzelés.*
- Megszokás, Mai szereti ha illedelmes vagyok.
*Mosolyog kedvesen a másikra. Régebben sokkal bizalmatlanabb lenne idegenekkel kapcsolatban. De ez ellene menne Eeyr tanításainak. Szeretne bízni az emberi jóságban, hogy amit ad, azt fogja visszakapni tőlük.
Kérdésére egy szépen körbeírt választ kap. Nem várta el a másiktól a teljes őszinteséget. Elvégre most találkoztak először. A formalitás kedvéért azonban szerette volna a beszélgetést folytatni.*
- Értem persze. *Feleli kedvesen.* Az ünnepséget Selyemrévben megtudta. Megtudtad nézni? Pár hata történt az egész. Vagy csak a napokban érkeztél?
*Ki tudja, lehet az illető azért érkezett, hogy megcsodálja az új részét a városnak. Illetve az ünnepség sem volt elaprózva. Bort és kalácsot osztottak mindenkinek aki arra járt. A zene és a mutatványosok hada is jó szórakozást nyújtott bárkinek.*
- Cilia, téged hogy hívnak? A templomban pedig mint a többiek, imára mentem.
*A tanulást inkább meg sem említi. Mai így is óva intette, hogy mágia tudását ne fitogtassa.*
- Haza, ahogy már mondtam. Itt lakom nem messze az árvaházban. Ezért jöttem át a romvároson. Erre rövidebb. Nem akartam a városon keresztül körbe menni. Nem volt kedvem most egy hosszú sétára.
*Hangja nyugodt és kimért. A régi Szikra biztosan hadart volna a sok magyarázás közben. Ám mostanra megváltozott a lány.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.07 13:16:55
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-07 12:40:55
Üzenet elküldve: 2025-08-07 12:40:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Felváltva nézi a lányt és a kutyát. Azért még nem teljesen biztos benne, hogy nem lesz semmi gond. Hiszen a lány csak nem olyan oktondi, hogy kénye-kedve szerint bejárkál egy ilyen helyre, és megbízik abban, hogy semmi baja nem esik..? El tudja képzelni azt is róla, hogy egy csettintésébe kerül az őszes bundájú kutyát valaki torkára küldeni.
A lány kissé önhitt megjegyzésére csak vidoran hunyorint egyet. Igen, tényleg olyan, mint az unokahúga. Az is ilyen kis tudálékos volt mindig is. Akkor persze nem játszotta az eszét, amikor egy este az összefogdosott siklókat dugta be a takarója alá. Akkor úgy sikított, hogy majd' belelilult a feje. Utána egy hétig csak féloldalasan tudott leülni, úgy elverte az apja, de azóta is vigyorognia kell, ha ez eszébe jut.*
- Még nem? *-ismétli a lány után, finoman megnyomva az első szót. Követi a cikázó tekintetet, azért sejti hogy mire gondolt a fehérhajú. Na, talán mégsem valami jól idomított bestia az a kutya, hanem csak egy sima kutya. Jó tudni!-* Templom? Áh, persze, a templom.
*Rövidet biccent, mint aki pontosan tudja hogy miről beszél a másik. Pedig valójában nem így van – még ha hallott is arról, hogy a környéken templom lenne, ő maga nem járt még arra.*
- Ó, nekem nem lesz semmi bajom! *-mondja a tőle telhető legérdektelenebb hangon. Ha kéne, azért meg tudná védeni magát. Felvont szemöldökkel figyeli ahogy a lány végül megindul. Mintha csak valami nemes kisasszonyt látna, aki magától értetődő természetességgel csatangol az ilyen nem éppen neki való helyeken is.
Megrántja a vállát, és egy lépéssel a lányka mellé fordul ahogy az elhalad mellette.*
- De téged elkísérlek, hogy neked se legyen. *-egy fegyverhordozó és-per-vagy leendő kalandozó nem hagyhatja, hogy egy ilyen tökmag lány csak úgy magában mászkáljon. Még akkor sem, ha ekkora kutyája van. Lesandít rá ahogy az kérdést intéz felé, vigyorogva megrázza a fejét.-* Nem kell magáznod, nem vagyok én annyira öreg!
*Halkan nevet.*
- Engem, nos, előbb a lábam, aztán egy társzekér, aztán megint a lábam hozott ide. *-és ez igaz is, csak nem az a válasz, amit a lány várhatott. Szemrebbenés nélkül folytatja, szavai továbbra is igazak, bár csupán az igazság egy szeletét tárják fel: -* Látni akartam a várost. Korábban mindig csak a falai alatt álltunk meg. Mármint nincsenek falai a városnak, de érted, na?!
*Körbe pislant, lesandít a lányra.*
- És te? Ki vagy? Mit kerestél egyedül a templomban? És egyáltalán, most hová mész?
*Felváltva nézi a lányt és a kutyát. Azért még nem teljesen biztos benne, hogy nem lesz semmi gond. Hiszen a lány csak nem olyan oktondi, hogy kénye-kedve szerint bejárkál egy ilyen helyre, és megbízik abban, hogy semmi baja nem esik..? El tudja képzelni azt is róla, hogy egy csettintésébe kerül az őszes bundájú kutyát valaki torkára küldeni.
A lány kissé önhitt megjegyzésére csak vidoran hunyorint egyet. Igen, tényleg olyan, mint az unokahúga. Az is ilyen kis tudálékos volt mindig is. Akkor persze nem játszotta az eszét, amikor egy este az összefogdosott siklókat dugta be a takarója alá. Akkor úgy sikított, hogy majd' belelilult a feje. Utána egy hétig csak féloldalasan tudott leülni, úgy elverte az apja, de azóta is vigyorognia kell, ha ez eszébe jut.*
- Még nem? *-ismétli a lány után, finoman megnyomva az első szót. Követi a cikázó tekintetet, azért sejti hogy mire gondolt a fehérhajú. Na, talán mégsem valami jól idomított bestia az a kutya, hanem csak egy sima kutya. Jó tudni!-* Templom? Áh, persze, a templom.
*Rövidet biccent, mint aki pontosan tudja hogy miről beszél a másik. Pedig valójában nem így van – még ha hallott is arról, hogy a környéken templom lenne, ő maga nem járt még arra.*
- Ó, nekem nem lesz semmi bajom! *-mondja a tőle telhető legérdektelenebb hangon. Ha kéne, azért meg tudná védeni magát. Felvont szemöldökkel figyeli ahogy a lány végül megindul. Mintha csak valami nemes kisasszonyt látna, aki magától értetődő természetességgel csatangol az ilyen nem éppen neki való helyeken is.
Megrántja a vállát, és egy lépéssel a lányka mellé fordul ahogy az elhalad mellette.*
- De téged elkísérlek, hogy neked se legyen. *-egy fegyverhordozó és-per-vagy leendő kalandozó nem hagyhatja, hogy egy ilyen tökmag lány csak úgy magában mászkáljon. Még akkor sem, ha ekkora kutyája van. Lesandít rá ahogy az kérdést intéz felé, vigyorogva megrázza a fejét.-* Nem kell magáznod, nem vagyok én annyira öreg!
*Halkan nevet.*
- Engem, nos, előbb a lábam, aztán egy társzekér, aztán megint a lábam hozott ide. *-és ez igaz is, csak nem az a válasz, amit a lány várhatott. Szemrebbenés nélkül folytatja, szavai továbbra is igazak, bár csupán az igazság egy szeletét tárják fel: -* Látni akartam a várost. Korábban mindig csak a falai alatt álltunk meg. Mármint nincsenek falai a városnak, de érted, na?!
*Körbe pislant, lesandít a lányra.*
- És te? Ki vagy? Mit kerestél egyedül a templomban? És egyáltalán, most hová mész?
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:42:21
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:42:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*A három lépés távolságot valóban érdemes meghagyni. Főleg Deresnél. Nem jelent akkora veszélyt, hogy valakinek az életét fenyegesse. Ám a harapásait valóban nem két nap lenne kiheverni az is biztos. Elijesztésre azonban a zord farkasnak tűnő kinézet tökéletesen megteszi. Főleg az ilyen környéken ahol most is megfordultak.
Mit fűzhetne hozzá. Sokan éheznek a mai napig is az utcákon. Ezt maga is látta, sőt átélte. Ő is közéjük tartozott. A koldusok és utcagyerekek közé. Van amelyiket sosem kapják el és valami csoda folytán képes beilleszkedni egy kedves munkáltató által a társadalomba, valamilyen módon. Ám vannak azok akiket a városőrök kapnak el, és ki tudja hol kötnek ki. Vagy azok akik egy hideg éjjelen már meg sem érik a nappalt. Talán ezzel az öreggel is megtörténhetett volna. Hogy jutott erre a sorsra? Maga miatt, vagy a sors hozta így. Azt csak a szegény szerencsétlen tudhatja igazán. Egy biztos. Cilia szíve megesett rajta. És ha most nem áll módjában mindenkinek itt segíteni. Legalább ennek a szerencsétlennek segédkezett. Majd kitalál valamit mit tehetne az érdekükben.
Viszont tudja nem maradhat itt sokáig. Mai hazavárja, és a templomban eltöltött órák után lassan a nap is nyugovóra tér. Biztosan tudja nevelője nem örülne neki, ha sötétedés alatt csavarogna főleg ilyen helyen.
Lassan hazafelé tervez indulni, ám a fiatal férfi felkeltette érdeklődését furcsa nyelvhasználata miatt.*
- Csak jó volt a megérzésem.
*Mosolyodik röviden a másik elismerését látva.*
- Nem. Még nem.
*Néz körbe, mert annyira azért nem naiv, hogy ne vegye észre az őket figyelő szempárokat a háttérben. Akik kíváncsian mérik fel a védtelennek tűnő lánykát. Illetve mi lapulhat még abban a megtömött apró táskájában.*
- A templomból jövök, épp hazafelé tartok. Szerintem neked sem kellene sokáig itt maradnod.
*Fejével oldalra int jelezve jobbnak látja ha indulnak. Nem szeretne sem az ismeretlenre sem pedig magára bajt hozni azzal túl sokáig maradnak.
Tekintetét még utoljára a koldus irányába fordítja, hogy egy kedves mosollyal köszönjön el tőle.*
- Mi hozta ide önt Wegtorenből?
*Kérdezi az ismeretlen, már ha követi őt. Ha már útitársa akad az árvaházig nem bánja. Legalább Mai sem fog megharagudni rá, hogy kíséret nélkül mászkál a romvárosban.*
*A három lépés távolságot valóban érdemes meghagyni. Főleg Deresnél. Nem jelent akkora veszélyt, hogy valakinek az életét fenyegesse. Ám a harapásait valóban nem két nap lenne kiheverni az is biztos. Elijesztésre azonban a zord farkasnak tűnő kinézet tökéletesen megteszi. Főleg az ilyen környéken ahol most is megfordultak.
Mit fűzhetne hozzá. Sokan éheznek a mai napig is az utcákon. Ezt maga is látta, sőt átélte. Ő is közéjük tartozott. A koldusok és utcagyerekek közé. Van amelyiket sosem kapják el és valami csoda folytán képes beilleszkedni egy kedves munkáltató által a társadalomba, valamilyen módon. Ám vannak azok akiket a városőrök kapnak el, és ki tudja hol kötnek ki. Vagy azok akik egy hideg éjjelen már meg sem érik a nappalt. Talán ezzel az öreggel is megtörténhetett volna. Hogy jutott erre a sorsra? Maga miatt, vagy a sors hozta így. Azt csak a szegény szerencsétlen tudhatja igazán. Egy biztos. Cilia szíve megesett rajta. És ha most nem áll módjában mindenkinek itt segíteni. Legalább ennek a szerencsétlennek segédkezett. Majd kitalál valamit mit tehetne az érdekükben.
Viszont tudja nem maradhat itt sokáig. Mai hazavárja, és a templomban eltöltött órák után lassan a nap is nyugovóra tér. Biztosan tudja nevelője nem örülne neki, ha sötétedés alatt csavarogna főleg ilyen helyen.
Lassan hazafelé tervez indulni, ám a fiatal férfi felkeltette érdeklődését furcsa nyelvhasználata miatt.*
- Csak jó volt a megérzésem.
*Mosolyodik röviden a másik elismerését látva.*
- Nem. Még nem.
*Néz körbe, mert annyira azért nem naiv, hogy ne vegye észre az őket figyelő szempárokat a háttérben. Akik kíváncsian mérik fel a védtelennek tűnő lánykát. Illetve mi lapulhat még abban a megtömött apró táskájában.*
- A templomból jövök, épp hazafelé tartok. Szerintem neked sem kellene sokáig itt maradnod.
*Fejével oldalra int jelezve jobbnak látja ha indulnak. Nem szeretne sem az ismeretlenre sem pedig magára bajt hozni azzal túl sokáig maradnak.
Tekintetét még utoljára a koldus irányába fordítja, hogy egy kedves mosollyal köszönjön el tőle.*
- Mi hozta ide önt Wegtorenből?
*Kérdezi az ismeretlen, már ha követi őt. Ha már útitársa akad az árvaházig nem bánja. Legalább Mai sem fog megharagudni rá, hogy kíséret nélkül mászkál a romvárosban.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:13:00
Üzenet elküldve: 2025-08-07 11:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Épp elég messze áll meg a lánytól és a földön kucorgó alaktól ahhoz, hogy egyikük se vehesse fenyegetőnek a jelenlétét. Hogy ez a saját döntése, vagy csak azért tesz így, mert azt a kettőt egy megtermett kutya őrzi? Talán mindkettő. A kutya szóvá is teszi neki hogy figyel rá, de egyébiránt nem mozdul. Ezt nem bánja. Valószínűleg el tudna bánni vele ha megtámadná, de az biztos, hogy a kutya azért kicakkozná közben az alkarját vagy a lábszárát.
Látja ahogy a földön kucorgó alak összébb húzza magát a szavai nyomán. Átfut a fején, hogy talán mégsem ezt, vagy mégsem így kellett volna mondania, de már késő ezen változtatni. Kicsit felszegi az állát.*
- Ühüm, gondolom az. *-vonja meg a vállát hanyagnak tettetett mozdulattal. Ő maga is sokszor éhes, mint minden fiatal férfiember, mégsem tartja oda a markát senkinek. Sőt, inkább kap az alkalmon ha munkát kínálnak neki. Fürkészőn figyeli az alak kezében megcsillanó üvegcsét, elképzelni sem tudja, hogy mi lehet benne. A színe alapján valami rosszul lefőzött barna sör. Orrcimpái megrándulnak, de inkább nem szól semmit.
Figyelmét ezután ismét a lány felé fordítja, aki immár vele szemben áll, és nekiszegezi kérdését. Hát tessék: a tökmag számon kéri a leprás megjegyzést! És még a kutyát is magához füttyenti! Remek, igazán remek. Komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne lépjen ösztönösen alapállásba, felkészülve arra, hogy a lány ráuszítja a kutyát. Megpróbál inkább a lányra koncentrálni - így, hogy felállt, legalább jobban megnézheti magának. Tényleg fiatalnak tűnik, és bár tekintetét nem kerülik el a hegyes fülek, számára nem áll össze a kép, hogy ez mit is jelenthet. Eddig nem sok elffel találkozott.*
- Óh?! *-szinte meglepetten sóhajt. Tényleg azt hitte, hogy a lány számon akarja kérni, de ezek szerint tévedett.-* Aha, az. Azért gyorsan rájöttél, hogy nem is ismered!
*Egy pillanatra elvigyorodik, ajkai elismerő biggyesztésbe rándulnak. De a pillanat hamar tovaszáll, állával az imént istápolt alak felé int.*
- És mit csinálsz te itt? *-kérdezi, majd kissé zavart-tűnődőn hozzáteszi: -* Bajban.. bajban vagy?
*Csak mert ha a lány akaratán kívül van itt, akkor neki, mint fegyverhordozónak és-per-vagy leendő kalandornak kötelessége segíteni. Legalábbis.. azt hiszi.*
*Épp elég messze áll meg a lánytól és a földön kucorgó alaktól ahhoz, hogy egyikük se vehesse fenyegetőnek a jelenlétét. Hogy ez a saját döntése, vagy csak azért tesz így, mert azt a kettőt egy megtermett kutya őrzi? Talán mindkettő. A kutya szóvá is teszi neki hogy figyel rá, de egyébiránt nem mozdul. Ezt nem bánja. Valószínűleg el tudna bánni vele ha megtámadná, de az biztos, hogy a kutya azért kicakkozná közben az alkarját vagy a lábszárát.
Látja ahogy a földön kucorgó alak összébb húzza magát a szavai nyomán. Átfut a fején, hogy talán mégsem ezt, vagy mégsem így kellett volna mondania, de már késő ezen változtatni. Kicsit felszegi az állát.*
- Ühüm, gondolom az. *-vonja meg a vállát hanyagnak tettetett mozdulattal. Ő maga is sokszor éhes, mint minden fiatal férfiember, mégsem tartja oda a markát senkinek. Sőt, inkább kap az alkalmon ha munkát kínálnak neki. Fürkészőn figyeli az alak kezében megcsillanó üvegcsét, elképzelni sem tudja, hogy mi lehet benne. A színe alapján valami rosszul lefőzött barna sör. Orrcimpái megrándulnak, de inkább nem szól semmit.
Figyelmét ezután ismét a lány felé fordítja, aki immár vele szemben áll, és nekiszegezi kérdését. Hát tessék: a tökmag számon kéri a leprás megjegyzést! És még a kutyát is magához füttyenti! Remek, igazán remek. Komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne lépjen ösztönösen alapállásba, felkészülve arra, hogy a lány ráuszítja a kutyát. Megpróbál inkább a lányra koncentrálni - így, hogy felállt, legalább jobban megnézheti magának. Tényleg fiatalnak tűnik, és bár tekintetét nem kerülik el a hegyes fülek, számára nem áll össze a kép, hogy ez mit is jelenthet. Eddig nem sok elffel találkozott.*
- Óh?! *-szinte meglepetten sóhajt. Tényleg azt hitte, hogy a lány számon akarja kérni, de ezek szerint tévedett.-* Aha, az. Azért gyorsan rájöttél, hogy nem is ismered!
*Egy pillanatra elvigyorodik, ajkai elismerő biggyesztésbe rándulnak. De a pillanat hamar tovaszáll, állával az imént istápolt alak felé int.*
- És mit csinálsz te itt? *-kérdezi, majd kissé zavart-tűnődőn hozzáteszi: -* Bajban.. bajban vagy?
*Csak mert ha a lány akaratán kívül van itt, akkor neki, mint fegyverhordozónak és-per-vagy leendő kalandornak kötelessége segíteni. Legalábbis.. azt hiszi.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-06 21:19:53
Üzenet elküldve: 2025-08-06 21:19:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Szelíd, mégis aggodalommal teli tekintettel figyeli az öreg koldust. Ahogy a láz okozta fájdalom, szeme láttára látszik enyhülni. A mágia amit tanult bevált. Az öröm pedig lassan mutatkozik meg Cilia arcán. Egy elégedett mosollyal.*
- Igen. Azt hiszem jobban. Köszönöm leányom.
*Motyogja az öreg, azóta is értetlenül. De már a hangja is kellemesebb. Kevésbé tűnik erőtlennek mint azelőtt. Persze, a gyógyulás még messze van. Ám talán ezzel is rásegített, hogy legalább ezt az estét nyugodtabban végig aludja. Sőt most már teli gyomorral. A vándorebéd lehet nem a legfinomabb, de legalább eltelíti az ember gyomrát egy napra. Talán elegendő lesz arra, hogy a lázat is kiheverje az este során. Ha nem, majd a napokban még visszatér hozzá.
Cilia ismét szóra nyitná a száját, de ekkor egy ismeretlen hang üti meg a fülét. Amit utána hűséges társa vakkantása követ. Deres a feléjük közelíti egyén felé fordul. De mivel amaz kardot nem ránt, sőt hangját sem emeli meg túlzottan. Nem fog több erőt belefektetni abba, hogy fegyelmezze az esetleges bajt okozót. Barna tekintetét fordítja a göndör hajúra, de nem áll fel ülő pozíciójából.
Cilia is oda fordítja tekintetét az öreggel együtt. Aki szégyenkezve hajol le. Nem az első alkalom, hogy koldus létére ilyesmit vágnak a fejéhez. A legjobb amit tehet, ha inkább szóra sem méltatja. Nehogy a végén még eljárjon az ismeretlennek a keze a hátán. Ahogy mások is tehették ha esetleg szót mert emelni a maga érdekében.
Cilia azonban szóra nyitja száját.*
- Csak lázas, és éhes.
*Nem haragos, és megvetés sem érződik benne. Inkább mély sajnálat. Feláll az öreg koldus mellől, akire még utoljára rámosolyodik kedvesen.*
- Holnap visszatérek, rendben?
*Mondja kedvesen a koldusnak. Aki megértése jeléül csak bólint néhányat. A megmaradt üvegcsét a kezébe véve és felmutatva meg is hajtja szakállas fejét, hogy kifejezze ezzel háláját. De utána inkább összehúzva magát, hátát neki támasztja a falnak. Nem szeretne nagyobb figyelmet magának okozni, mint amit most Cilia okozott számára. Mert valóban, Aljinon kívül más szempárok is figyelnek a sötétben. Tán irigységből, vagy rosszindulatból, vagy pusztán reménnyel, hogy rajtuk is kegyelmezzen meg a fiatal lány.*
-Mégis mit mondott?
*Fordul kérdőn a fiatal férfi irányába miután ellépett a koldustól. Majd rövidke füttyszóval hívja maga mellé Derest. Hogy utána karját a kutya hátán pihentesse. A smaragdzöld szemek pedig kíváncsian mérik fel őt. A lányka valóban apró. Testtartása mégis egyenes és büszke. Arca pedig fiatal, valóban szinte gyermeki. Mégis érződik rajta, hogy sok év van már a háta mögött. Ezt leginkább a fehér hajkoronából kiálló hosszú fülek árulhatják el. Emellett már nem fegyvertelen. Mai hajlandó visszaadni neki Tüskét, főleg ha egyedül indul el a városban. A díszes tőr ott lóg egyszerű ruhácskáján egy övön pihenve. Felszerelését azonban nem fogja egy városi sétára felölteni. Az marad majd az erdőjáró napokra ha Mai hajlandó lesz kiengedni őt.*
- Ezt a nyelvet nem ismerem. Talán Wegtoreni?
*Teszi még hozzá kérdéséhez találgatva. Anyanyelvén kívül még jól beszéli a közös, és a mágiához használt ősnyelvet. De ez a szóhasználat bizony megütötte a fülét.*
*Szelíd, mégis aggodalommal teli tekintettel figyeli az öreg koldust. Ahogy a láz okozta fájdalom, szeme láttára látszik enyhülni. A mágia amit tanult bevált. Az öröm pedig lassan mutatkozik meg Cilia arcán. Egy elégedett mosollyal.*
- Igen. Azt hiszem jobban. Köszönöm leányom.
*Motyogja az öreg, azóta is értetlenül. De már a hangja is kellemesebb. Kevésbé tűnik erőtlennek mint azelőtt. Persze, a gyógyulás még messze van. Ám talán ezzel is rásegített, hogy legalább ezt az estét nyugodtabban végig aludja. Sőt most már teli gyomorral. A vándorebéd lehet nem a legfinomabb, de legalább eltelíti az ember gyomrát egy napra. Talán elegendő lesz arra, hogy a lázat is kiheverje az este során. Ha nem, majd a napokban még visszatér hozzá.
Cilia ismét szóra nyitná a száját, de ekkor egy ismeretlen hang üti meg a fülét. Amit utána hűséges társa vakkantása követ. Deres a feléjük közelíti egyén felé fordul. De mivel amaz kardot nem ránt, sőt hangját sem emeli meg túlzottan. Nem fog több erőt belefektetni abba, hogy fegyelmezze az esetleges bajt okozót. Barna tekintetét fordítja a göndör hajúra, de nem áll fel ülő pozíciójából.
Cilia is oda fordítja tekintetét az öreggel együtt. Aki szégyenkezve hajol le. Nem az első alkalom, hogy koldus létére ilyesmit vágnak a fejéhez. A legjobb amit tehet, ha inkább szóra sem méltatja. Nehogy a végén még eljárjon az ismeretlennek a keze a hátán. Ahogy mások is tehették ha esetleg szót mert emelni a maga érdekében.
Cilia azonban szóra nyitja száját.*
- Csak lázas, és éhes.
*Nem haragos, és megvetés sem érződik benne. Inkább mély sajnálat. Feláll az öreg koldus mellől, akire még utoljára rámosolyodik kedvesen.*
- Holnap visszatérek, rendben?
*Mondja kedvesen a koldusnak. Aki megértése jeléül csak bólint néhányat. A megmaradt üvegcsét a kezébe véve és felmutatva meg is hajtja szakállas fejét, hogy kifejezze ezzel háláját. De utána inkább összehúzva magát, hátát neki támasztja a falnak. Nem szeretne nagyobb figyelmet magának okozni, mint amit most Cilia okozott számára. Mert valóban, Aljinon kívül más szempárok is figyelnek a sötétben. Tán irigységből, vagy rosszindulatból, vagy pusztán reménnyel, hogy rajtuk is kegyelmezzen meg a fiatal lány.*
-Mégis mit mondott?
*Fordul kérdőn a fiatal férfi irányába miután ellépett a koldustól. Majd rövidke füttyszóval hívja maga mellé Derest. Hogy utána karját a kutya hátán pihentesse. A smaragdzöld szemek pedig kíváncsian mérik fel őt. A lányka valóban apró. Testtartása mégis egyenes és büszke. Arca pedig fiatal, valóban szinte gyermeki. Mégis érződik rajta, hogy sok év van már a háta mögött. Ezt leginkább a fehér hajkoronából kiálló hosszú fülek árulhatják el. Emellett már nem fegyvertelen. Mai hajlandó visszaadni neki Tüskét, főleg ha egyedül indul el a városban. A díszes tőr ott lóg egyszerű ruhácskáján egy övön pihenve. Felszerelését azonban nem fogja egy városi sétára felölteni. Az marad majd az erdőjáró napokra ha Mai hajlandó lesz kiengedni őt.*
- Ezt a nyelvet nem ismerem. Talán Wegtoreni?
*Teszi még hozzá kérdéséhez találgatva. Anyanyelvén kívül még jól beszéli a közös, és a mágiához használt ősnyelvet. De ez a szóhasználat bizony megütötte a fülét.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-06 15:35:08
Üzenet elküldve: 2025-08-06 15:35:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*A Kaszárnyából kilépve egyből maga is az őrökbe botlik. Az egyiktől -hórihorgas fickó, himlőnyomos arccal- visszakapja tőrét, amit rutinos mozdulattal csatol vissza övére, a derekához. Még kicsit igazít rajta hogy jobbjával bármikor kényelmesen elérhesse ha kéne, majd apró biccentéssel elköszön a silbakoktól, és kilép a Polgárnegyed utcájára.
Kissé éhesnek érzi magát, de egyelőre nem akar még betérni valahová, hogy megtömje gyomrát a lehető legolcsóbb étellel. Majd később, estefelé, akkor már úgy sem számít majd ha kicsit még éhes marad. Kényelmes, ráérős tempóval indul meg a házak között. Nincs konkrét úti-célja, van majdnem egy napja ami még szabad, hová rohanjon hát? Úgy dönt, hogy visszatér a szállására. Ott el tudja majd ütni az időt valahogy. Csizmatalpa halk hangot vet csupán ahogy könnyű léptekkel halad át az utcákon, gondolatban a Kaszárnyában történteket rágva újra és újra át. Nem csak a Denjaartól kapott ajánlaton töpreng, hanem azon a kevéske leckén is, amiket a férfi osztott meg vele. Talán nem is lesz akkora butaság tényleg mellé szegődni. Némi munkát és kényelmetlenséget megér, ha a férfi cserébe gondoskodik a képzéséről, és arról, hogy legalább megközelítse őt a képességei terén.
Szállása valahol a Polgárnegyed legszélén van, egy összehúzott vállú kis sorház padlásán, amiért némi arannyal és házimunkával fizet. A ház előtt megállva felsandít rá – ez az épület már egyáltalán nem hasonlít azokra a szép házakra, amik pár utcával beljebb vannak. Sokkal inkább néz ki úgy, mint ami annak a fura vizű tónak a környékén van, ami szinte egy köpésre van csak innen. Nehezen szedte ki a szállást adó néniből hogy mi is ez a tó, és szerinte néha csak össze-vissza hablatyolt. Abból viszont, amennyit megtudott, úgy sejti, hogy az a tó nem volt mindig itt.
Kicsit elhúzza a száját. Még rengeteg ideje van estig. Nem akar odafent gubbasztani, és a nénit hallgatni. Inkább tovább sétál, arra a részére a városnak, amit -ha jól tudja- Romvárosnak neveznek. Itt már óvatosabban lépdel, ez még kevésbé bizalomgerjesztőbb hely, mint amiket eddig látott. Szorosabbra markolja holmiját, miközben nyakát kíváncsian tekergetve halad el pár meglehetőst ótvarul kinéző ház előtt. Igazából nem is a házakat nézi, hanem azokat az alakokat, akik szinte beleolvadnak a környezetbe. Az egyik ház küszöbén egy borzasztóan kócos nő ül, egy másik ház foghíjas kerítésének dőlve egy foghíjas fickó kókadozik. Orrát szesz, füst és hányásszag csapja meg. Ha megkérdeznék, sem merné megmondani, hogy mennyire kellemetlennek tartja a környéket.
Éppen ezért gyökeredzik a lába a vásott útba, mikor valami olyat lát, amit itt teljesen szokatlannak érez. Az egyik földön fekvő fickó fölé valami kislány hajol, és épp valami stampedlis üveget ad neki. ~Mi a fene, ezek az alakok gyerekekkel vetetik meg a piájukat?~ Ezután azt látja, hogy a lány simogatni kezdi a fickót. Érzi, hogy a gyomra fél-bukfencet vet, a többire valahogy nem kíváncsi. Tovább indulna, de nem tud. Valahogy nem viszi rá a lélek. A szőke lány emlékezteti az unokahúgára - mondjuk az nem szőke, meg talán idősebb is lehet. Halkan sóhajt, majd kihúzza magát, és magabiztos léptekkel koptat le valamennyit a közöttük lévő távolságból.*
- Ēh, narvīa! *-veti oda szinte foghegyről-* Hé, vigyázz! A végén még valami leprát szedsz össze, ha ugyan nem késő máris!
*A Kaszárnyából kilépve egyből maga is az őrökbe botlik. Az egyiktől -hórihorgas fickó, himlőnyomos arccal- visszakapja tőrét, amit rutinos mozdulattal csatol vissza övére, a derekához. Még kicsit igazít rajta hogy jobbjával bármikor kényelmesen elérhesse ha kéne, majd apró biccentéssel elköszön a silbakoktól, és kilép a Polgárnegyed utcájára.
Kissé éhesnek érzi magát, de egyelőre nem akar még betérni valahová, hogy megtömje gyomrát a lehető legolcsóbb étellel. Majd később, estefelé, akkor már úgy sem számít majd ha kicsit még éhes marad. Kényelmes, ráérős tempóval indul meg a házak között. Nincs konkrét úti-célja, van majdnem egy napja ami még szabad, hová rohanjon hát? Úgy dönt, hogy visszatér a szállására. Ott el tudja majd ütni az időt valahogy. Csizmatalpa halk hangot vet csupán ahogy könnyű léptekkel halad át az utcákon, gondolatban a Kaszárnyában történteket rágva újra és újra át. Nem csak a Denjaartól kapott ajánlaton töpreng, hanem azon a kevéske leckén is, amiket a férfi osztott meg vele. Talán nem is lesz akkora butaság tényleg mellé szegődni. Némi munkát és kényelmetlenséget megér, ha a férfi cserébe gondoskodik a képzéséről, és arról, hogy legalább megközelítse őt a képességei terén.
Szállása valahol a Polgárnegyed legszélén van, egy összehúzott vállú kis sorház padlásán, amiért némi arannyal és házimunkával fizet. A ház előtt megállva felsandít rá – ez az épület már egyáltalán nem hasonlít azokra a szép házakra, amik pár utcával beljebb vannak. Sokkal inkább néz ki úgy, mint ami annak a fura vizű tónak a környékén van, ami szinte egy köpésre van csak innen. Nehezen szedte ki a szállást adó néniből hogy mi is ez a tó, és szerinte néha csak össze-vissza hablatyolt. Abból viszont, amennyit megtudott, úgy sejti, hogy az a tó nem volt mindig itt.
Kicsit elhúzza a száját. Még rengeteg ideje van estig. Nem akar odafent gubbasztani, és a nénit hallgatni. Inkább tovább sétál, arra a részére a városnak, amit -ha jól tudja- Romvárosnak neveznek. Itt már óvatosabban lépdel, ez még kevésbé bizalomgerjesztőbb hely, mint amiket eddig látott. Szorosabbra markolja holmiját, miközben nyakát kíváncsian tekergetve halad el pár meglehetőst ótvarul kinéző ház előtt. Igazából nem is a házakat nézi, hanem azokat az alakokat, akik szinte beleolvadnak a környezetbe. Az egyik ház küszöbén egy borzasztóan kócos nő ül, egy másik ház foghíjas kerítésének dőlve egy foghíjas fickó kókadozik. Orrát szesz, füst és hányásszag csapja meg. Ha megkérdeznék, sem merné megmondani, hogy mennyire kellemetlennek tartja a környéket.
Éppen ezért gyökeredzik a lába a vásott útba, mikor valami olyat lát, amit itt teljesen szokatlannak érez. Az egyik földön fekvő fickó fölé valami kislány hajol, és épp valami stampedlis üveget ad neki. ~Mi a fene, ezek az alakok gyerekekkel vetetik meg a piájukat?~ Ezután azt látja, hogy a lány simogatni kezdi a fickót. Érzi, hogy a gyomra fél-bukfencet vet, a többire valahogy nem kíváncsi. Tovább indulna, de nem tud. Valahogy nem viszi rá a lélek. A szőke lány emlékezteti az unokahúgára - mondjuk az nem szőke, meg talán idősebb is lehet. Halkan sóhajt, majd kihúzza magát, és magabiztos léptekkel koptat le valamennyit a közöttük lévő távolságból.*
- Ēh, narvīa! *-veti oda szinte foghegyről-* Hé, vigyázz! A végén még valami leprát szedsz össze, ha ugyan nem késő máris!
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:06:17
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:06:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt léptei nyomán//
*Hosszas órákat töltött el a templom könyvtárában a nővérekkel. Akik szorgosan tanították őt a tanokon kívül sok minden másra is. Kissé kótyagos fáradt elmével, de boldogabban hagyja hátra a hatalmas, nyugalmat sugárzó épületet. Milyen érdekes, hogy számára ez az épület nem volt semmi más, mint egy magas torony. Most viszont, hogy mindenre fény derült. Egy új, reménnyel teli képet fest szívében.
Vajon képes lesz édesanyja nyomdokába lépni? Legalább annyira, hogy annyi embernek segítsen, enyhítse nyomorát mint amennyire ő volt képes? Aggályokkal talán a padlás is tele van. Viszont egy biztos, hogy próbálkozni fog. Nem szeretné, hogy édesanyja odafentről csalódással tekintsen le rá. Idelentről pedig Mainak sem akar csalódást okozni, hogy taníttatása nem megy pocsékba.
Ehhez és hasonló gondolatok fordulnak meg aprócska fejében. Ahogy Deres oldalán lépdel át a romváros utcáin, kezét a kutya hátán pihentetve. Megígérte Mainak, hogy a városon keresztül fog majd hazatérni. De szeretne minél hamarabb hazaérni. A legrövidebb út pedig az egyenes.
Tekintete olykor végig szalad a romos házakon. A betört ablakok, a romos, beomlott tetők látványa is arra az időre emlékezteti őt amikor az utcákat járta. Milyen furcsa érzés is ez. Kedves és izgalmas emlékek voltak ezek. Most viszont, hogy tudja ki is ő valójában, mintha keserédesebb lenne a kép. Ha pedig Grael jut eszébe. Mintha haragot érezne a férfi irányába. Visszagondolva rá, mit tett érte, és mennyire naivan hitt a férfi szavában. Dühvel tölti el, amúgy szeretettel, na meg komiszságokkal teli szívét.
Szabad kezével a hátizsákja övét szorongatja, amíg gondolataival küzd. Ám ekkor egy rekedtes hang üti meg a hangját.*
- Elemózsiát a szerencsétlennek.
*Cilia hirtelen megdermed. Smaragd tekintete is az égbe szökken a meglepettségtől. Annyira el volt merülve gondolataiban. Észre sem vette, hogy a fal tövében egy öreg szakállas ember ül, egy szakadt koszos pokrócon.
A kis elf rászegezi tekintetét a koldusra. Deres pedig gyanakvó tekintettel méri fel amazt.*
- Kérem.
*Szólal fel ismét a koldus. Remegő kézzel elé tárva egy kopott törött fatálat. Amiben, csupán egy két érme pihen.
Cilia értetlenül pislog a szerencsétlenre. Majd mintha csak az ösztön vezérelné őt. Térdel le a koldus mellé. Deres persze rögtön megállítaná. De Cilia megnyugtatja ölebét.*
- Várjon kérem.
*Szólal fel a lány. Leveszi táskáját, amiben halk üveg csörrenés hallatszik ki. Ki is vesz a táskából kettő fiolát, amiben barna színű lé látható.*
- Nem a legfinomabb, de megtölti a gyomrát.
*Mondja szelíden. Átnyújt 2 Vándorebédet a szegény koldusnak.
.*
- Lányom, köszönöm. De mégis micsoda ez?
*Nézi csodálkozva az üvegeket forgatva az öreg.*
- Vándorebéd, gombákból készült főzet. Ígérem jobban fogja magát érezni tőle.
*Magyarázza el kedvesen Cilia az öregnek, ahogy felméri őt. Sovány, szakadt ruházat, és kipirult izzadt arc.*
- Talán lázban szenved?
*Kérdezi ismét a koldust. Aki már az üvegcske kinyitásával próbálkozik. Hogy az elsőt legalább elkezdje kortyolni. Fintorogni sincs ideje, olyan gyorsan csúszik le a torkán.*
- Ugyan, kiheverem. Nagyobb bajom is van egy kis láznál.
*Mondja sajnálkozva a koldus fejét rázva. Biztosan hozzászokott már az utcai élethez, de sajnos attól még a betegségek nem kímélek őket.*
- Szabad?
*Szólal fel ismét a lány, majd kezét felmutatva nyúl annak homloka irányába. Cilia becsukja szemét, és ha sikerrel jár, a koldus hamarosan érezni fogja a kellemes hűsítő érzést ami átjárja majd egész testét.*
- Mi. Mi volt ez?
*Kérdezi csodálkozva a férfi, végig nézve magán és a lányon.*
- Jobban érzi magát?
*Teszi fel Cilia a kérdést a férfinek, abban a reményben a toronyban tanult mágia működött, és képes volt segíteni a szegény kolduson.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
*Hosszas órákat töltött el a templom könyvtárában a nővérekkel. Akik szorgosan tanították őt a tanokon kívül sok minden másra is. Kissé kótyagos fáradt elmével, de boldogabban hagyja hátra a hatalmas, nyugalmat sugárzó épületet. Milyen érdekes, hogy számára ez az épület nem volt semmi más, mint egy magas torony. Most viszont, hogy mindenre fény derült. Egy új, reménnyel teli képet fest szívében.
Vajon képes lesz édesanyja nyomdokába lépni? Legalább annyira, hogy annyi embernek segítsen, enyhítse nyomorát mint amennyire ő volt képes? Aggályokkal talán a padlás is tele van. Viszont egy biztos, hogy próbálkozni fog. Nem szeretné, hogy édesanyja odafentről csalódással tekintsen le rá. Idelentről pedig Mainak sem akar csalódást okozni, hogy taníttatása nem megy pocsékba.
Ehhez és hasonló gondolatok fordulnak meg aprócska fejében. Ahogy Deres oldalán lépdel át a romváros utcáin, kezét a kutya hátán pihentetve. Megígérte Mainak, hogy a városon keresztül fog majd hazatérni. De szeretne minél hamarabb hazaérni. A legrövidebb út pedig az egyenes.
Tekintete olykor végig szalad a romos házakon. A betört ablakok, a romos, beomlott tetők látványa is arra az időre emlékezteti őt amikor az utcákat járta. Milyen furcsa érzés is ez. Kedves és izgalmas emlékek voltak ezek. Most viszont, hogy tudja ki is ő valójában, mintha keserédesebb lenne a kép. Ha pedig Grael jut eszébe. Mintha haragot érezne a férfi irányába. Visszagondolva rá, mit tett érte, és mennyire naivan hitt a férfi szavában. Dühvel tölti el, amúgy szeretettel, na meg komiszságokkal teli szívét.
Szabad kezével a hátizsákja övét szorongatja, amíg gondolataival küzd. Ám ekkor egy rekedtes hang üti meg a hangját.*
- Elemózsiát a szerencsétlennek.
*Cilia hirtelen megdermed. Smaragd tekintete is az égbe szökken a meglepettségtől. Annyira el volt merülve gondolataiban. Észre sem vette, hogy a fal tövében egy öreg szakállas ember ül, egy szakadt koszos pokrócon.
A kis elf rászegezi tekintetét a koldusra. Deres pedig gyanakvó tekintettel méri fel amazt.*
- Kérem.
*Szólal fel ismét a koldus. Remegő kézzel elé tárva egy kopott törött fatálat. Amiben, csupán egy két érme pihen.
Cilia értetlenül pislog a szerencsétlenre. Majd mintha csak az ösztön vezérelné őt. Térdel le a koldus mellé. Deres persze rögtön megállítaná. De Cilia megnyugtatja ölebét.*
- Várjon kérem.
*Szólal fel a lány. Leveszi táskáját, amiben halk üveg csörrenés hallatszik ki. Ki is vesz a táskából kettő fiolát, amiben barna színű lé látható.*
- Nem a legfinomabb, de megtölti a gyomrát.
*Mondja szelíden. Átnyújt 2 Vándorebédet a szegény koldusnak.
.*- Lányom, köszönöm. De mégis micsoda ez?
*Nézi csodálkozva az üvegeket forgatva az öreg.*
- Vándorebéd, gombákból készült főzet. Ígérem jobban fogja magát érezni tőle.
*Magyarázza el kedvesen Cilia az öregnek, ahogy felméri őt. Sovány, szakadt ruházat, és kipirult izzadt arc.*
- Talán lázban szenved?
*Kérdezi ismét a koldust. Aki már az üvegcske kinyitásával próbálkozik. Hogy az elsőt legalább elkezdje kortyolni. Fintorogni sincs ideje, olyan gyorsan csúszik le a torkán.*
- Ugyan, kiheverem. Nagyobb bajom is van egy kis láznál.
*Mondja sajnálkozva a koldus fejét rázva. Biztosan hozzászokott már az utcai élethez, de sajnos attól még a betegségek nem kímélek őket.*
- Szabad?
*Szólal fel ismét a lány, majd kezét felmutatva nyúl annak homloka irányába. Cilia becsukja szemét, és ha sikerrel jár, a koldus hamarosan érezni fogja a kellemes hűsítő érzést ami átjárja majd egész testét.*
- Mi. Mi volt ez?
*Kérdezi csodálkozva a férfi, végig nézve magán és a lányon.*
- Jobban érzi magát?
*Teszi fel Cilia a kérdést a férfinek, abban a reményben a toronyban tanult mágia működött, és képes volt segíteni a szegény kolduson.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-05 09:59:06
Üzenet elküldve: 2025-08-05 09:59:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Terepszemle//
*Meséje után, hátra teszi kezeit. Egyenes háttal büszkén várja Virion válaszát. Szinte biztos abban, hogy tervének valamelyik része tetszeni fog a vezetőnek. Azonban, sajnos csalódnia kell. Szívesen rákente volna azokra a barbárokra a mocskot. Addig is az erdőben és a városon kívül keresné őket a városőrség. Ám amit Virion vet fel, ha nem is túl látványosan de lelankasztja az elégedett mosolyt Lazziar arcáról. Sértődött azonban nem lesz, pusztán látványosan gondolkodóba esik. Hazudna ha azt mondaná a terv nem fordult meg fejében. De túl sok gondolatot nem akart hozzáfűzni. Elvégre, ha be is állnának a köpenyesek közé. Lehet túl sok, ha épp nem több munkával járna mint, hogy ő maga megpróbálja apja nevén kikérni magának a nemesi rangot. Selyemrév pedig elég nagy ahhoz, hogy akár egy kisebb parcellát is kapjon. Legalább is ő ebben reménykedett.
Ennek ellenére, a terv amit Virion ajánlj fel, jócskán az ő bőrüket viszi majd a vásárra. Jobban mint azt ő magának kitervelte. Ezen még mindenképp csiszolni fog.
Felemeli kezét, elgondolkodóan masszírozza meg állának vonalát. Majd visszalépve az asztalhoz, le is ül ismét székére.*
- Nem mondom, hogy nem tetszik a terv. Talán a legjobb ha belülről rohasztjuk szét a köpenyeseket. De én sejtem ez csupán az első lépés lenne a tervében. Tegyük fel, sikerül beépülnie. A törpének biztosan több esélye lenne mint nekem. Én megpróbálok a nemesek közé vegyülni, abból sem lehet nagy baj. Szeretném tudni mit művelnek, hogy tudjam merre folyik majd a pénz. Meg aztán az jobban áll nekem mint a nehéz vért.
*Vigyorodik el önelégülten, majd folytatja.*
- De ettől függetlenül, benne vagyok.
*Bólint elégedetten Virion irányába. Wrojth ötletét pedig meg majd maga lerendezi.*
*Meséje után, hátra teszi kezeit. Egyenes háttal büszkén várja Virion válaszát. Szinte biztos abban, hogy tervének valamelyik része tetszeni fog a vezetőnek. Azonban, sajnos csalódnia kell. Szívesen rákente volna azokra a barbárokra a mocskot. Addig is az erdőben és a városon kívül keresné őket a városőrség. Ám amit Virion vet fel, ha nem is túl látványosan de lelankasztja az elégedett mosolyt Lazziar arcáról. Sértődött azonban nem lesz, pusztán látványosan gondolkodóba esik. Hazudna ha azt mondaná a terv nem fordult meg fejében. De túl sok gondolatot nem akart hozzáfűzni. Elvégre, ha be is állnának a köpenyesek közé. Lehet túl sok, ha épp nem több munkával járna mint, hogy ő maga megpróbálja apja nevén kikérni magának a nemesi rangot. Selyemrév pedig elég nagy ahhoz, hogy akár egy kisebb parcellát is kapjon. Legalább is ő ebben reménykedett.
Ennek ellenére, a terv amit Virion ajánlj fel, jócskán az ő bőrüket viszi majd a vásárra. Jobban mint azt ő magának kitervelte. Ezen még mindenképp csiszolni fog.
Felemeli kezét, elgondolkodóan masszírozza meg állának vonalát. Majd visszalépve az asztalhoz, le is ül ismét székére.*
- Nem mondom, hogy nem tetszik a terv. Talán a legjobb ha belülről rohasztjuk szét a köpenyeseket. De én sejtem ez csupán az első lépés lenne a tervében. Tegyük fel, sikerül beépülnie. A törpének biztosan több esélye lenne mint nekem. Én megpróbálok a nemesek közé vegyülni, abból sem lehet nagy baj. Szeretném tudni mit művelnek, hogy tudjam merre folyik majd a pénz. Meg aztán az jobban áll nekem mint a nehéz vért.
*Vigyorodik el önelégülten, majd folytatja.*
- De ettől függetlenül, benne vagyok.
*Bólint elégedetten Virion irányába. Wrojth ötletét pedig meg majd maga lerendezi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937