// A szerelem alkímia //
*Mikor a murit elrontja a köhögés, kicsit elfordul, de hát a hangját elfojtani nem tudja, így az elf is gúnyolódik egyet rajta. ~Hogy a piás üveget nyomja le valaki a torkodon! ~ De ahogy a rohamszerű köhögés elmúlik, ismét csak az elf ténykedését figyeli. Majd elsüt néhány fura összetevőt, mire az a válasz, ami mindig is.*
-Bolond- bolond… könnyű ezt mondogatni, én legalább kínáltam megoldást, gyíkfing.*Vágja be a sértődött fejet, persze a dolog megoldása őt is izgatja, így miután feladta a férfi, ő is odamegy, hogy szerencsét próbáljon. Az egyben lévő tetőrész ugyan nehéznek tűnik, de reménykedik benne, hogy még maradt a szervezetében a korábbi erősítő italból, és mozdulásra tudja bírni a halmot. Mert csak egy kicsit kell arrébb tolni, hogy odaférjenek legalább a feléhez. Az a jó a dologban, hogy nem potyog egyelőre semmi jelentős a fejére, majd miután rápróbált nagyobb erőt is kifejt, amivel sikerül odébb mozdítania a törmeléket. Azért figyelmezteti az elfet is, nehogy őt kelljen kihúzni valami alól, de szerencsére minden rendben zajlik. Mikor leteszi a darabot és odamegy, hogy jobban szemügyre vegye a részt, amit felszabadított, az elf már ott ácsorog, így odatolakszik, hogy ő sem maradjon ki. Arra nem igazán figyelt, hogy a férfi közben mit csinált, volt annál fontosabb dolga is. Látja, hogy a szekrényben vannak dolgok, azonban az zárva van. Az elf neki is gyürkőzik, hogy kinyissa, de pont úgy, ahogy az iménti alkalomnál is, felsül.*
-Na vidd arrébb azt a fokhagyma segged, hadd nézzem én is! *Csípőjével még meg is löki, hogy mozgásra bírja. Összeszűkíti a szemeit, hogy mindent meg tudjon figyelni, hiszen nem lehet semmi az építmény, ha egy ilyen omlás sem tett nagyobb kárt benne.*
-Olyan erős bizony, te is hasonlítasz ám rá, mindig ződcségeket beszélsz! Milyen jó nekünk! *Meg is köszörüli a torkát, miután kiszaladtak a szavak rajta, mert érzi, hogy megint felkívánkozik egy adag köhögés. Már nem olyan virgonc, mikor még csak bemászott a lyukon, azóta nyelt már egy- két nem odaillő dolgot. Körbe tekint, hogy mi lehetne a segítségére, aztán meglát egy lécet, aminek a vége pont úgy tört el, hogy befér a zár mellé. Oda is teszi, majd az egyik lábával megtámasztja magát a szekrény másik részén, hogy nagyobb erőkifejtésre legyen képes. Próbálkozik, mindig hirtelen megfeszíti, majd ereszt rajta, míg az reményei szerint meg nem adja magát az erőszaknak.*