Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-12 19:54:07
Üzenet elküldve: 2022-11-12 19:54:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Fényes nappal árnyékok között//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Nézelődését lábdobogások zaja szakítja félbe. Egy romos boltív alól húzza vissza a fejét és fülel a hangok irányába. Hatalmas fekete árnyék fut felé, kivont fegyverrel, ami nem is akármekkora. A maszkot már csak villanásnyi időre látja, ismerni véli, hogy holló lehet és nem egy hattyú mondjuk. Nagy villantás volt, az már igaz. A fegyvert is kaphatta volna a gyomrába, de az idegen inkább az öklét mártja az ő hasába. Ideje sincs kivédeni, vagy legalább felkiáltani, miszerint békével jöttem! Kétrét görnyed, s az alak már ott sincs. Néhány hörrenés erejével igyekszik levegőt szívni magába, az édest; ami a környék állapota miatt inkább áporodott. S bár sosem lesz a Lihanech Tudósok Társaságának rendes klubtagja; mégis leszűr a zajokból annyit; ami neki elég. Más lábak dobogását is hallja, ezért már épp ki sem egyenesedik. Gyomrozó ismerőse menekülő személy, s emitt érkeznek az üldözők, jókora fölénnyel. Az egyen felszerelések láttán sejdíti, hogy városőr félék lehetnek. Így minden erejét összeszedve hörög még párat és eljátssza, épp gyomrát készül a helyén tartani. Szabad bal kezével csápol a segítség után és a mellette megálló férfi karjába kapaszkodik. *
- Jót behúzott a gyomromba az átkozott! Mindjárt visszaköszön a tegnapi ebédem is!
* Mivel tök ellentétes irányba nem mutathat, az feltűnő lenne, ezért az utca folytatása felé int. *
- A szemem sarkából még láttam, elfutott az utca végéig és ott a sarkon befordult. Az a nagy fekete alak valamit villantott, mielőtt kilépett és mintha vörös lett volna!
* Gyengéden utal arra, hogy már esélyesen nem fekete ruhás alakot kell keresniük, hanem egy kifordított köpenyű vöröset. A falnak támaszkodva szedi magát össze, mint valami nyámnyila, anyuci kedvence. Hasát tapogatja és olyan szívfájdító lehet most a tekintete, mint a legártatlanabb újszülötté, mikor kirakják a szűrét az esőre. Vagy mi. Riadtan kap még az erszénye felé és megnyugodva kiált fel, hogy a katonák hallják a szavait, ahogy sebesen távoznak a színről. *
- Az erszényem legalább nem vitte el az az átok! Máskülönben nem tudnám elvinni a kedvesem egy finom fogásra! A barátom is kiröhögne.
* Van két opció a támadónak. Elgörnyed a faltól és figyeli, ahogy az utolsó katona is eltűnik a sarkon túl. Kicsit vár még, majd óvatos léptekkel indul abba a romos udvarba, ahová látta a maszkos alakot bebújni, de megtorpan. Nem dugja elő a fejét, mert még levágják. Szerencsére van nála egy fekete kendő, amivel olykor magát takarja. Inkább azt lengeti be a maszkosnak. Pluszban reménykedik abban, hogy amaz hallott mindent és nem kell magyarázkodnia. *
- Hé te, akárki vagy is, szedd rendbe magad. Eltűntek egy időre.
//Fényes nappal árnyékok között//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Nézelődését lábdobogások zaja szakítja félbe. Egy romos boltív alól húzza vissza a fejét és fülel a hangok irányába. Hatalmas fekete árnyék fut felé, kivont fegyverrel, ami nem is akármekkora. A maszkot már csak villanásnyi időre látja, ismerni véli, hogy holló lehet és nem egy hattyú mondjuk. Nagy villantás volt, az már igaz. A fegyvert is kaphatta volna a gyomrába, de az idegen inkább az öklét mártja az ő hasába. Ideje sincs kivédeni, vagy legalább felkiáltani, miszerint békével jöttem! Kétrét görnyed, s az alak már ott sincs. Néhány hörrenés erejével igyekszik levegőt szívni magába, az édest; ami a környék állapota miatt inkább áporodott. S bár sosem lesz a Lihanech Tudósok Társaságának rendes klubtagja; mégis leszűr a zajokból annyit; ami neki elég. Más lábak dobogását is hallja, ezért már épp ki sem egyenesedik. Gyomrozó ismerőse menekülő személy, s emitt érkeznek az üldözők, jókora fölénnyel. Az egyen felszerelések láttán sejdíti, hogy városőr félék lehetnek. Így minden erejét összeszedve hörög még párat és eljátssza, épp gyomrát készül a helyén tartani. Szabad bal kezével csápol a segítség után és a mellette megálló férfi karjába kapaszkodik. *
- Jót behúzott a gyomromba az átkozott! Mindjárt visszaköszön a tegnapi ebédem is!
* Mivel tök ellentétes irányba nem mutathat, az feltűnő lenne, ezért az utca folytatása felé int. *
- A szemem sarkából még láttam, elfutott az utca végéig és ott a sarkon befordult. Az a nagy fekete alak valamit villantott, mielőtt kilépett és mintha vörös lett volna!
* Gyengéden utal arra, hogy már esélyesen nem fekete ruhás alakot kell keresniük, hanem egy kifordított köpenyű vöröset. A falnak támaszkodva szedi magát össze, mint valami nyámnyila, anyuci kedvence. Hasát tapogatja és olyan szívfájdító lehet most a tekintete, mint a legártatlanabb újszülötté, mikor kirakják a szűrét az esőre. Vagy mi. Riadtan kap még az erszénye felé és megnyugodva kiált fel, hogy a katonák hallják a szavait, ahogy sebesen távoznak a színről. *
- Az erszényem legalább nem vitte el az az átok! Máskülönben nem tudnám elvinni a kedvesem egy finom fogásra! A barátom is kiröhögne.
* Van két opció a támadónak. Elgörnyed a faltól és figyeli, ahogy az utolsó katona is eltűnik a sarkon túl. Kicsit vár még, majd óvatos léptekkel indul abba a romos udvarba, ahová látta a maszkos alakot bebújni, de megtorpan. Nem dugja elő a fejét, mert még levágják. Szerencsére van nála egy fekete kendő, amivel olykor magát takarja. Inkább azt lengeti be a maszkosnak. Pluszban reménykedik abban, hogy amaz hallott mindent és nem kell magyarázkodnia. *
- Hé te, akárki vagy is, szedd rendbe magad. Eltűntek egy időre.
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-12 17:47:53
Üzenet elküldve: 2022-11-12 17:47:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fényes nappal árnyékok között//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Futni és menekülni... Ez a két legfontosabb dolog, mikor valaki egy megbízás után végez. Mihamarabb távol tudja magát a kivégzett célponttól. A polgárnegyedbe nyugszik békében az a kereskedő, aki már több alkalommal is nőket erőszakolt meg, ideje volt már, hogy valaki fejpénzt adjon érte.
Idővel mindenkinek szembe kell néznie a tetteivel, és a férfinek most jött el az ideje. Arcával a padlón vérzik el a torkából, míg Syndra pedig a tetőn keresztül lóg meg az őrség elől.
Egy hosszan tartó sprint, ahogyan minél távolabb lesz a fáklyák világító fényétől. *
- Ott volt! Láttam! A háztetőn futott végig!
* Zeng a sikátorok közt egy ismeretlen hang, a lány arcán csak egy örült mosoly mutatkozna, hogy ha éppen nem maszk rejtené az arcát. Már vagy a tizedik háztetőre jutott, mire észre vette, hogy nincs tovább. A házak a romos városrésszel együtt elfogytak, már csak végeláthatatlan romok mutatkoznak előtte. Hátranézve tapasztalja, hogy a fáklyák egyre jobban közelednek, ahogyan sűrűsödnek is. A tetőről le pattanva egy szekérbe ugrik, ami üres csattanással jelzi érkezését.
Még nincs ideje a nevetésnek, ahogyan meleg étkeknek sem. A szekérről le pattanva már fut is tovább az üres városrészen keresztül. A kapkodva veszi a levegőt, ahogy a letett macskaköveken hangtalanul rohan, összesen fegyverének a csengését lehet hallani.
A következő kanyarnál lépteket hall, így hatalmas szablyáját előhúzza, és már úgy kanyarodik ki, hogy az elf felé rohan kivont pengével.
Syndra szin tiszta feketében mutatkozik, egyedül maszkjáról verődnek vissza a fények, ami csont szín holló maszk. Testét vékony páncélzat rejti, ahogyan a porcikáiból sem tűnik ki semmisem.
Nem tétovázik, már emeli is a pengéjét, hogy lesújtson az ismeretlenre, de egy pillanatra megdermed kezében a fegyver. ~ Ez nem városőr. ~ Bármiképp reagál a másik, Syndra egy hatalmas gyomrossal tudatja a másikkal, hogy útban van. Azonnal tovább fut, nem várja meg, hogy mit reagál a fekete ruhás elf, pillanatok alatt be vetődik az egyik romhalmaz közé, majd türelmesen figyel a zajokra. Senki nem látta, hogy melyik rom részbe futott, ahogyan a katonák is csak sejthették az irányát, hogy merre futott. A távolban több fáklya is feltűnik, és mindegyik irányból hangos kiáltások hangzanak fel. *
- Nem látom! Maga jól van?
* Fordul be az őr a sarkon, és pillant rá Dorverinre, egy kis ideig tartja csak rajta a szemét, utána már a távolba réved. *
- Nem látott valakit erre szaladni feketében?
* Kérdezi a katona, és ha útba igazítják akkor abba az irányba indul el. Lassan a fáklyák távolodnak a helyszíntől, majd Syndra zihálása is csillapodik. A lány továbbra is pengéjén tartja a kezét. ~ Látta, hogy hova bújtam el? Vagy nem látta? A franc se tudja! De ez nagyon közel volt! ~ *
//Fényes nappal árnyékok között//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Futni és menekülni... Ez a két legfontosabb dolog, mikor valaki egy megbízás után végez. Mihamarabb távol tudja magát a kivégzett célponttól. A polgárnegyedbe nyugszik békében az a kereskedő, aki már több alkalommal is nőket erőszakolt meg, ideje volt már, hogy valaki fejpénzt adjon érte.
Idővel mindenkinek szembe kell néznie a tetteivel, és a férfinek most jött el az ideje. Arcával a padlón vérzik el a torkából, míg Syndra pedig a tetőn keresztül lóg meg az őrség elől.
Egy hosszan tartó sprint, ahogyan minél távolabb lesz a fáklyák világító fényétől. *
- Ott volt! Láttam! A háztetőn futott végig!
* Zeng a sikátorok közt egy ismeretlen hang, a lány arcán csak egy örült mosoly mutatkozna, hogy ha éppen nem maszk rejtené az arcát. Már vagy a tizedik háztetőre jutott, mire észre vette, hogy nincs tovább. A házak a romos városrésszel együtt elfogytak, már csak végeláthatatlan romok mutatkoznak előtte. Hátranézve tapasztalja, hogy a fáklyák egyre jobban közelednek, ahogyan sűrűsödnek is. A tetőről le pattanva egy szekérbe ugrik, ami üres csattanással jelzi érkezését.
Még nincs ideje a nevetésnek, ahogyan meleg étkeknek sem. A szekérről le pattanva már fut is tovább az üres városrészen keresztül. A kapkodva veszi a levegőt, ahogy a letett macskaköveken hangtalanul rohan, összesen fegyverének a csengését lehet hallani.
A következő kanyarnál lépteket hall, így hatalmas szablyáját előhúzza, és már úgy kanyarodik ki, hogy az elf felé rohan kivont pengével.
Syndra szin tiszta feketében mutatkozik, egyedül maszkjáról verődnek vissza a fények, ami csont szín holló maszk. Testét vékony páncélzat rejti, ahogyan a porcikáiból sem tűnik ki semmisem.
Nem tétovázik, már emeli is a pengéjét, hogy lesújtson az ismeretlenre, de egy pillanatra megdermed kezében a fegyver. ~ Ez nem városőr. ~ Bármiképp reagál a másik, Syndra egy hatalmas gyomrossal tudatja a másikkal, hogy útban van. Azonnal tovább fut, nem várja meg, hogy mit reagál a fekete ruhás elf, pillanatok alatt be vetődik az egyik romhalmaz közé, majd türelmesen figyel a zajokra. Senki nem látta, hogy melyik rom részbe futott, ahogyan a katonák is csak sejthették az irányát, hogy merre futott. A távolban több fáklya is feltűnik, és mindegyik irányból hangos kiáltások hangzanak fel. *
- Nem látom! Maga jól van?
* Fordul be az őr a sarkon, és pillant rá Dorverinre, egy kis ideig tartja csak rajta a szemét, utána már a távolba réved. *
- Nem látott valakit erre szaladni feketében?
* Kérdezi a katona, és ha útba igazítják akkor abba az irányba indul el. Lassan a fáklyák távolodnak a helyszíntől, majd Syndra zihálása is csillapodik. A lány továbbra is pengéjén tartja a kezét. ~ Látta, hogy hova bújtam el? Vagy nem látta? A franc se tudja! De ez nagyon közel volt! ~ *
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-12 17:03:45
Üzenet elküldve: 2022-11-12 17:03:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Fényes nappal árnyékok között//
* Nincs szándékában katonának állni, de még holmi testőrségbe sem akar belépni. Az ilyen csoportok túlsággal megkötik és ez számára nem nyújt neki elég örömöt. Inkább máshol keresne magának munkát, sőt, szállást is. Fejben már fogalmazza is a bizarr szöveget, miszerint ifjú elf keresi hasonszőrű társait, aprításra, fojtogatásra, vagy csak zsebelésre. Normális, vagyis unalmasan ép elméjű fejnek érdekes lehet egy ilyen hirdetést olvasnia. Francba. Egy romosabb városrészt fedez fel éppen. Sötét ruhájában inkább tűnik egy jobb módú polgárnak. A fekete nadrág és kabát vonalát sötétkék ing töri meg, csizmája, ha nem is fényes, de viszonylag tiszta. Fegyverei vele vannak most is, valamint táskája átvetve a vállán, benne pár szükséges aprósággal. Eléggé kies vidéken járkál, érdekes hely. Meg-megáll egy-egy rom mellett, nézelődik. Hozzá hasonlók társaságát keresi. *
//Fényes nappal árnyékok között//
* Nincs szándékában katonának állni, de még holmi testőrségbe sem akar belépni. Az ilyen csoportok túlsággal megkötik és ez számára nem nyújt neki elég örömöt. Inkább máshol keresne magának munkát, sőt, szállást is. Fejben már fogalmazza is a bizarr szöveget, miszerint ifjú elf keresi hasonszőrű társait, aprításra, fojtogatásra, vagy csak zsebelésre. Normális, vagyis unalmasan ép elméjű fejnek érdekes lehet egy ilyen hirdetést olvasnia. Francba. Egy romosabb városrészt fedez fel éppen. Sötét ruhájában inkább tűnik egy jobb módú polgárnak. A fekete nadrág és kabát vonalát sötétkék ing töri meg, csizmája, ha nem is fényes, de viszonylag tiszta. Fegyverei vele vannak most is, valamint táskája átvetve a vállán, benne pár szükséges aprósággal. Eléggé kies vidéken járkál, érdekes hely. Meg-megáll egy-egy rom mellett, nézelődik. Hozzá hasonlók társaságát keresi. *
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:27:50
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:27:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Szemügyre veszi az egykori, szebb napokat látott kúriákat. Ácsorog egy keveset. Megvakarja tarkóját. Nem fér a fejébe az a rengeteg minden, amit hallott erről a lázadásról. Ugyan, mi értelme van lázongani bárkinek is? Ha lámpavasra húzod a főnököket, ki fog aranyat adni a munkádért?
Meg aztán itt van ez a ... Meredélynek nevezett dolog is. Erről is hallott ezt-azt. Kötve hiszi, hogy a lázadók ásták volna. Vagy talán olyan sokan voltak, hogy a döngő talpak alatt megrepedt a föld? Nehéz elképzelni.
Bárhogy is, tetszik neki itt. Az elhagyott, vagy épp lakott kúriák között mintha egy másik világban járna. Persze, ott lenn a tengernél is vannak nagy házak... De közel sem ekkorák! Milyen lehet egy ilyenben lakni? Biztos vannak szolgáid, mint a Patkánykirálynak! Meg biztos a legjobb kurtizánok lesik minden óhajod. Az lehet ám az élet!
A gondolatra kedve lenne megállni valahol, hogy elszórakoztassa magát. Nem nehéz elképzelnie, hogy az egyik hatalmas kúria itt az övé. Lenne egy sétapálcája is, mert azt tudja elképzelni a nemeseknél. És legalább egy tucat kurtizán élne vele. Vagy a kertben. Ez már részletkérdés.
Legyen hát, befordul egy háztömb felé. Olyan rég volt már lánnyal, hogy meg is kell erőltesse emlékezetét. Legalább itt hagyja nyomát Artheniorban. A gondolatra elvigyorodik.*
*Szemügyre veszi az egykori, szebb napokat látott kúriákat. Ácsorog egy keveset. Megvakarja tarkóját. Nem fér a fejébe az a rengeteg minden, amit hallott erről a lázadásról. Ugyan, mi értelme van lázongani bárkinek is? Ha lámpavasra húzod a főnököket, ki fog aranyat adni a munkádért?
Meg aztán itt van ez a ... Meredélynek nevezett dolog is. Erről is hallott ezt-azt. Kötve hiszi, hogy a lázadók ásták volna. Vagy talán olyan sokan voltak, hogy a döngő talpak alatt megrepedt a föld? Nehéz elképzelni.
Bárhogy is, tetszik neki itt. Az elhagyott, vagy épp lakott kúriák között mintha egy másik világban járna. Persze, ott lenn a tengernél is vannak nagy házak... De közel sem ekkorák! Milyen lehet egy ilyenben lakni? Biztos vannak szolgáid, mint a Patkánykirálynak! Meg biztos a legjobb kurtizánok lesik minden óhajod. Az lehet ám az élet!
A gondolatra kedve lenne megállni valahol, hogy elszórakoztassa magát. Nem nehéz elképzelnie, hogy az egyik hatalmas kúria itt az övé. Lenne egy sétapálcája is, mert azt tudja elképzelni a nemeseknél. És legalább egy tucat kurtizán élne vele. Vagy a kertben. Ez már részletkérdés.
Legyen hát, befordul egy háztömb felé. Olyan rég volt már lánnyal, hogy meg is kell erőltesse emlékezetét. Legalább itt hagyja nyomát Artheniorban. A gondolatra elvigyorodik.*
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-09 11:53:20
Üzenet elküldve: 2022-11-09 11:53:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
-Akár tetszik, akár nem, így volt.
*Ő bizony a bőrét kockáztatta és áldozatot hozott, hogy túlélje a kalamajkát amibe azok keverték és még a dicsőséget is próbálják ellopni tőle. A tervezgetés során ő, magát nem meghazudtolva egyből berezel. Ki is fejti rossz tapasztalatait a kutyákkal kapcsolatban. Nem kihagyva hőstettét a démonmacskával kapcsolatban. Ami, úgy néz ki meggyőzi a főnököt, aki meg is dicséri. Amin elvigyorodik.*
-Hát, azért no!
*A szétválással kapcsolatban neki nincs problémája. Számára kellően jövedelmező volt így is ez a munka. Rég evett már ennyit mint ma. Bár a beígért meleg kabátot sajnálja. Mikor arról beszél a tündér, hogy mintha figyelnék ő is szétnéz. Ez nem lenne vicces! Ő is jobb ha hazamegy.*
-Aham. Viszlát!
*Menne ő is, de még van valami. Kicsi szőrös és kettő van belőle. Hogy mennyire jogos az igény, azt Dren megkérdőjelezné, de most inkább nem teszi. A tálcán maradt sütemény felét kézzel belemeri a kicsi felgyűrt ingébe és ha annak nem esik le a turpisság akkor egy gyors "Viszlát!" után már menne ő is a dolgára.*
~Ez a tálca vajon mennyit ér?~
-Akár tetszik, akár nem, így volt.
*Ő bizony a bőrét kockáztatta és áldozatot hozott, hogy túlélje a kalamajkát amibe azok keverték és még a dicsőséget is próbálják ellopni tőle. A tervezgetés során ő, magát nem meghazudtolva egyből berezel. Ki is fejti rossz tapasztalatait a kutyákkal kapcsolatban. Nem kihagyva hőstettét a démonmacskával kapcsolatban. Ami, úgy néz ki meggyőzi a főnököt, aki meg is dicséri. Amin elvigyorodik.*
-Hát, azért no!
*A szétválással kapcsolatban neki nincs problémája. Számára kellően jövedelmező volt így is ez a munka. Rég evett már ennyit mint ma. Bár a beígért meleg kabátot sajnálja. Mikor arról beszél a tündér, hogy mintha figyelnék ő is szétnéz. Ez nem lenne vicces! Ő is jobb ha hazamegy.*
-Aham. Viszlát!
*Menne ő is, de még van valami. Kicsi szőrös és kettő van belőle. Hogy mennyire jogos az igény, azt Dren megkérdőjelezné, de most inkább nem teszi. A tálcán maradt sütemény felét kézzel belemeri a kicsi felgyűrt ingébe és ha annak nem esik le a turpisság akkor egy gyors "Viszlát!" után már menne ő is a dolgára.*
~Ez a tálca vajon mennyit ér?~
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-06 19:53:58
Üzenet elküldve: 2022-11-06 19:53:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
- Hazudós vagy! - *Zárja le a vitát sértetten, mert még mindig teljes meggyőződése, hogy a férfit az ő közbeavatkozása miatt engedték el.
Aztán mikor később elkapja, hogy Dren valami démonmacskákról hadovál, csak még biztosabb lesz benne, hogy igazi nagyot mondó az elf, de mivel annyira álmos már, hogy a haragja is kezd elpárologni, nem teszi szóvá a dolgot.
Arra is csak laposakat pislog, mikor "Sylvar" tervezgetése oda lyukad ki, hogy mára föladják a "kalandot", aztán a tündér igen gyorsan el is búcsúzik, s még szinte fel sem fogta és a férfi már el is sétált.
Csalódott, s legfőképpen nehezen hiszi, hogy tényleg újra megtalálják egymást, de mint oly sok mindenbe az életben, ebbe is kénytelen egyszerűen beletörődni. Legalább rosszul nem járt, ma egész sokat ehetett és nem volt egyedül, izgalmas napja volt. Talán túlságosan is izgalmas, de a visszatekintés, na meg hogy végül is megúszták ép bőrrel, megszépítik az emléket.*
- A fele a miénk. - *Jelenti be igényét Drennél a tálca tartalmára. És még csak nem is mohó a meglátása szerint, mert többet is kérhetne, hiszen ők Felhővel ketten vannak.
Az inge alját húzza föl és tartja mint valami batyut, várva a jussát.*
- Hazudós vagy! - *Zárja le a vitát sértetten, mert még mindig teljes meggyőződése, hogy a férfit az ő közbeavatkozása miatt engedték el.
Aztán mikor később elkapja, hogy Dren valami démonmacskákról hadovál, csak még biztosabb lesz benne, hogy igazi nagyot mondó az elf, de mivel annyira álmos már, hogy a haragja is kezd elpárologni, nem teszi szóvá a dolgot.
Arra is csak laposakat pislog, mikor "Sylvar" tervezgetése oda lyukad ki, hogy mára föladják a "kalandot", aztán a tündér igen gyorsan el is búcsúzik, s még szinte fel sem fogta és a férfi már el is sétált.
Csalódott, s legfőképpen nehezen hiszi, hogy tényleg újra megtalálják egymást, de mint oly sok mindenbe az életben, ebbe is kénytelen egyszerűen beletörődni. Legalább rosszul nem járt, ma egész sokat ehetett és nem volt egyedül, izgalmas napja volt. Talán túlságosan is izgalmas, de a visszatekintés, na meg hogy végül is megúszták ép bőrrel, megszépítik az emléket.*
- A fele a miénk. - *Jelenti be igényét Drennél a tálca tartalmára. És még csak nem is mohó a meglátása szerint, mert többet is kérhetne, hiszen ők Felhővel ketten vannak.
Az inge alját húzza föl és tartja mint valami batyut, várva a jussát.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-06 09:52:49
Üzenet elküldve: 2022-11-06 09:52:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Averil sok mindent megfontolt már élete során, de ilyenekkel aligha foglalkozott. Előfordult már, hogy bepróbálkoztak nála, de olyankor vagy gyorsan lerázta az illetőt, vagy éppen megpróbált mihamarabb távozni. Volt elég kegyetlen pillanat az életében, hogy önvédelemre is kellett adnia a fejét. Meglepetten bámul vissza Svirre, hogy jól hallja-e egyáltalán a férfi szavait. Értetlenül néz vissza, ahogyan nyelvén ízlelgeti a szót, és annak az értelmét próbálja meg közben keresni. Ha még volt is ilyen vele, nem ismerte fel időben. *
- Szerelem?... Rajong..ók?....
* Fiatal Vaslady értetlenül áll a helyzethez, eszébe se jutna, hogy eredetileg koszos és sérült felszerelése egy bájos hölgyet tartalmazhat. Az útjai során gyakran nézte a fiatal hölgyeket és lányokat, akik kelmékben vagy akár díszes ruhákban sétálgattak párjukkal, de valahogy csak a szokásos ürességet érezte. Mély és elnyelő sötétséget, amelyre soha nem talált szavakat. Szíve talán valahol elzárva honol, de a folytonos nélkülözés teljesen eltűnésre kényszerítette az érzéseket. A kegyetlen emberek, akik mézes mázas kereskedőként eladták magukat, majd utána szegényesen fizettek a szolgálataiért. *
- Volt néhány kocsmáros régen, aki állandó őrségként akarta, hogy szolgáljam őket, de néhány nap után mind megmutatták a foguk fehérjét... És természetesen az elutasítás után nem fizettek ki, visszamenőleg se.
* Tekintete újra elhomályosul, az üresség vissza tér, bár a legtöbben haragot vártak volna lányból, de egyszerűen szükségtelennek tartja már. Svir egyenlőre tisztességesen bánik vele, így nincs oka a haragra, a múlton pedig felesleges a rágódás. Aligha tudja már megváltoztatni az eddigi történéseket. *
- Sok név, és sok álarc. Az emberek igaz valójukat ritkán villantják meg, így romlottságukat se fedezheti fel akárki. Sajnos elég gyakran jutottam ilyen helyzetbe, bár haragot már évek óta nem érzek ügyükben.
* Averil kétségbe esetten próbálja gyűjteni a pénzt, hogy megélhessen még néhány napot ebben a rideg világban, de az élet gyakran az útjába állt, ami ellen megpróbálta a legjobbat kihozni. Az pedig a legtöbb esetben az életben maradás volt, természetesen lopás nélkül. A lány nagyon erős igazság érzettel éli mindennapjait, így már-már kifordult vagy éppen megcsavarodott tézisekben bizonyosodott meg. Bizony a kegyetlen világ kifacsarja az ártatlanokat, és így erősítette meg magát. *
- Sajnálnám ha lenne lovam, túl értékes egy ilyen szép állat élete, hogy velem együtt éhezzen, még ha ő fűvel is elvan, akkor is alkalmanként takarmány kell neki nem? És én még mostanában magamról is alig tudok gondoskodni.
* Haját az egyik oldalára igazítja, majd hátradől, hogy kíváncsiskodó tekintettel figyelje Svir válaszát. A maradék befőttből kortyol egy keveset, hogy ezzel is elkerülje a sok beszéd utáni kiszáradást, nem szokása neki ilyen sokat beszélni, de talán pont ideje egy tisztességes személyt megismernie, a kalapos formájában. *
A hozzászólás írója (Averil Caldicott D'Olchard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.06 11:46:39
* Averil sok mindent megfontolt már élete során, de ilyenekkel aligha foglalkozott. Előfordult már, hogy bepróbálkoztak nála, de olyankor vagy gyorsan lerázta az illetőt, vagy éppen megpróbált mihamarabb távozni. Volt elég kegyetlen pillanat az életében, hogy önvédelemre is kellett adnia a fejét. Meglepetten bámul vissza Svirre, hogy jól hallja-e egyáltalán a férfi szavait. Értetlenül néz vissza, ahogyan nyelvén ízlelgeti a szót, és annak az értelmét próbálja meg közben keresni. Ha még volt is ilyen vele, nem ismerte fel időben. *
- Szerelem?... Rajong..ók?....
* Fiatal Vaslady értetlenül áll a helyzethez, eszébe se jutna, hogy eredetileg koszos és sérült felszerelése egy bájos hölgyet tartalmazhat. Az útjai során gyakran nézte a fiatal hölgyeket és lányokat, akik kelmékben vagy akár díszes ruhákban sétálgattak párjukkal, de valahogy csak a szokásos ürességet érezte. Mély és elnyelő sötétséget, amelyre soha nem talált szavakat. Szíve talán valahol elzárva honol, de a folytonos nélkülözés teljesen eltűnésre kényszerítette az érzéseket. A kegyetlen emberek, akik mézes mázas kereskedőként eladták magukat, majd utána szegényesen fizettek a szolgálataiért. *
- Volt néhány kocsmáros régen, aki állandó őrségként akarta, hogy szolgáljam őket, de néhány nap után mind megmutatták a foguk fehérjét... És természetesen az elutasítás után nem fizettek ki, visszamenőleg se.
* Tekintete újra elhomályosul, az üresség vissza tér, bár a legtöbben haragot vártak volna lányból, de egyszerűen szükségtelennek tartja már. Svir egyenlőre tisztességesen bánik vele, így nincs oka a haragra, a múlton pedig felesleges a rágódás. Aligha tudja már megváltoztatni az eddigi történéseket. *
- Sok név, és sok álarc. Az emberek igaz valójukat ritkán villantják meg, így romlottságukat se fedezheti fel akárki. Sajnos elég gyakran jutottam ilyen helyzetbe, bár haragot már évek óta nem érzek ügyükben.
* Averil kétségbe esetten próbálja gyűjteni a pénzt, hogy megélhessen még néhány napot ebben a rideg világban, de az élet gyakran az útjába állt, ami ellen megpróbálta a legjobbat kihozni. Az pedig a legtöbb esetben az életben maradás volt, természetesen lopás nélkül. A lány nagyon erős igazság érzettel éli mindennapjait, így már-már kifordult vagy éppen megcsavarodott tézisekben bizonyosodott meg. Bizony a kegyetlen világ kifacsarja az ártatlanokat, és így erősítette meg magát. *
- Sajnálnám ha lenne lovam, túl értékes egy ilyen szép állat élete, hogy velem együtt éhezzen, még ha ő fűvel is elvan, akkor is alkalmanként takarmány kell neki nem? És én még mostanában magamról is alig tudok gondoskodni.
* Haját az egyik oldalára igazítja, majd hátradől, hogy kíváncsiskodó tekintettel figyelje Svir válaszát. A maradék befőttből kortyol egy keveset, hogy ezzel is elkerülje a sok beszéd utáni kiszáradást, nem szokása neki ilyen sokat beszélni, de talán pont ideje egy tisztességes személyt megismernie, a kalapos formájában. *
A hozzászólás írója (Averil Caldicott D'Olchard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.06 11:46:39
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-02 20:08:23
Üzenet elküldve: 2022-11-02 20:08:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Érdeklődve vonja fel szemöldökét Dan újabb elmés megállapítására.*
-Miért, magának milyen mágia kell?
*Tudja ő, hogy ha igazán meg akar érteni dolgokat, azoknak a mélyére kell ásnia. De hogy ennek mi köze a Mágustoronyhoz...? Gondolatban megvonja a vállát - és elhelyezi a kérdést a "majd ezt is megértem" kupacba, ami a tudóssal való találkozása óta mondhatni szépen gyarapszik.*
-Már hogy ne érdekelne a tudomány? *hökken meg a némileg sértődöttnek ható kérdésen* -A tudományos elismerést nem kívánom elhappolni ön elől, ez a kettő talán nem ugyanaz.
*Gyakorlatilag akár ő is vérig sértődhetne érdeklődésének és elhivatottságának megkérdőjelezésén, de úgy dönt, egyelőre nem veszi magára a férfi fennakadását. Valószínűleg csak félreértésről van szó.
A lóval kapcsolatban viszont úgy tűnik, egyetértenek, így már csak azon kell izgulnia, hogy lesz-e annyi pénze, hogy bérelni is tudjon egyet. Vagy megint vándor társaságok közé kell bekéredzkednie, mint idefele jövet, míg alkalmazója vígan ellovagol a tóig...
Bólint az útbaigazításra - a csicsás zárat valószínűleg nem fogja eltéveszteni - majd egy apró, megnyugvó szusszanással nyugtázza, hogy nincs rá szükség a fürdőben.*
-Köszönöm. Akkor jó éjszakát kívánok önnek. *elindul az ajtó felé, de útközben még felkapja a vacsorából hátramaradt tányérokat* -Próbáljon meg vigyázni a lábára...!
*Fordul még vissza az ajtóból egy cinkos mosollyal az arcán, de aztán végül magára hagyja Dant az éjjeli teendőivel. Leviszi a koszos edényeket a konyhába, majd megcélozza a fürdőt, hogy megmosakodhasson. Az idegen helyen még nehezebben boldogul, így fürdése egy kicsit hosszabbra nyúlik, mint tervezte, de nincs szüksége segítségre, mindent megtalál. Mikor végzett, magára csavarja a törülközőt, és a sajátjának kinevezett vendégszobába oson, hogy ott hálóruhát vehessen fel, és - bár még mindig nem érzi magát álmosnak - nyugalomra hajtsa fejét.*
*Érdeklődve vonja fel szemöldökét Dan újabb elmés megállapítására.*
-Miért, magának milyen mágia kell?
*Tudja ő, hogy ha igazán meg akar érteni dolgokat, azoknak a mélyére kell ásnia. De hogy ennek mi köze a Mágustoronyhoz...? Gondolatban megvonja a vállát - és elhelyezi a kérdést a "majd ezt is megértem" kupacba, ami a tudóssal való találkozása óta mondhatni szépen gyarapszik.*
-Már hogy ne érdekelne a tudomány? *hökken meg a némileg sértődöttnek ható kérdésen* -A tudományos elismerést nem kívánom elhappolni ön elől, ez a kettő talán nem ugyanaz.
*Gyakorlatilag akár ő is vérig sértődhetne érdeklődésének és elhivatottságának megkérdőjelezésén, de úgy dönt, egyelőre nem veszi magára a férfi fennakadását. Valószínűleg csak félreértésről van szó.
A lóval kapcsolatban viszont úgy tűnik, egyetértenek, így már csak azon kell izgulnia, hogy lesz-e annyi pénze, hogy bérelni is tudjon egyet. Vagy megint vándor társaságok közé kell bekéredzkednie, mint idefele jövet, míg alkalmazója vígan ellovagol a tóig...
Bólint az útbaigazításra - a csicsás zárat valószínűleg nem fogja eltéveszteni - majd egy apró, megnyugvó szusszanással nyugtázza, hogy nincs rá szükség a fürdőben.*
-Köszönöm. Akkor jó éjszakát kívánok önnek. *elindul az ajtó felé, de útközben még felkapja a vacsorából hátramaradt tányérokat* -Próbáljon meg vigyázni a lábára...!
*Fordul még vissza az ajtóból egy cinkos mosollyal az arcán, de aztán végül magára hagyja Dant az éjjeli teendőivel. Leviszi a koszos edényeket a konyhába, majd megcélozza a fürdőt, hogy megmosakodhasson. Az idegen helyen még nehezebben boldogul, így fürdése egy kicsit hosszabbra nyúlik, mint tervezte, de nincs szüksége segítségre, mindent megtalál. Mikor végzett, magára csavarja a törülközőt, és a sajátjának kinevezett vendégszobába oson, hogy ott hálóruhát vehessen fel, és - bár még mindig nem érzi magát álmosnak - nyugalomra hajtsa fejét.*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-11-02 18:38:34
Üzenet elküldve: 2022-11-02 18:38:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
- Tanulni lehet, de nem olyat, mint amilyen nekem kell és biztosan nem annyira érdekesen. A dolgok központjában van az áttörés, jól jegyezze meg! *Bár lehet a nőknek akarja megjegyezni abból következtetve, amit ez után mond*
- Szóval nem érdekli a tudomány? ~Ha tudná hányan akarnának a helyében lenni~ *a tudós ezzel igen csak megsértődött, de nem fogja annyira hangoztatni*
- Megértem, legyen. Akkor a ló is adott lesz.*nemsokára pedig a pihenő is szóba kerül, abba némán egyezik bele*
- Bejárat felől folyosó vége környékén, csicsás zárral, de nyitva van. Meg fogja találni. Engem pedig biztosan nem kell megmosnia. Ne aggódjon! Na menjen, holnap nem lehetünk fáradtak *~Én pedig akkor írok is elemzési vázlatokat!~*
- Tanulni lehet, de nem olyat, mint amilyen nekem kell és biztosan nem annyira érdekesen. A dolgok központjában van az áttörés, jól jegyezze meg! *Bár lehet a nőknek akarja megjegyezni abból következtetve, amit ez után mond*
- Szóval nem érdekli a tudomány? ~Ha tudná hányan akarnának a helyében lenni~ *a tudós ezzel igen csak megsértődött, de nem fogja annyira hangoztatni*
- Megértem, legyen. Akkor a ló is adott lesz.*nemsokára pedig a pihenő is szóba kerül, abba némán egyezik bele*
- Bejárat felől folyosó vége környékén, csicsás zárral, de nyitva van. Meg fogja találni. Engem pedig biztosan nem kell megmosnia. Ne aggódjon! Na menjen, holnap nem lehetünk fáradtak *~Én pedig akkor írok is elemzési vázlatokat!~*
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-31 12:29:57
Üzenet elküldve: 2022-10-31 12:29:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Az erdősítés nehézségeit ecsetelő megjegyzéseket elengedi a füle mellett. Saját példájából tudja, hogy a várakozás ezerszeresen is lerövidíthető egy mágus alkalmazásával. Az alapot feltúró gyökér pedig csak a legkisebb baj, ha az ember háza a világ legnagyobb szakadékának szélén áll, egy teljesen lerombolt városrész kellős közepén. Természetesen gondot kell fordítania a ház állagának megőrzésére, hogy a telek még évtizedekig dacolhasson a neki szánt sorssal.*
~Amíg nem látja, addig úgysem hiszi el senki, hogy mit tudnak...~
*Elégedetten látja, hogy a kérdés elérte a célját Averilnél. A hatást fokozandó fenntartja a lelkesen érdeklődő, kotnyeles arckifejezést. Mintha hirtelen egy mindent tudni akaró piaci kofává változott volna. *
– Á, vagy úgy. A kemény munka és a folytonos utazás a szerelem útjába állt. A helyi rajongók pedig bizonyára csak lesték, ahogy eltűnsz az úton a karavánnal. Nehéz erős kapcsolatokat kialakítani, ha minden nap máshol alszunk. Viszont az ellenkezője is igaz, könnyebb ismeretségből száz is akad, csak győzzük megjegyezni, hogy melyik név melyik kanyarhoz tartozik az úton. *Úgy dönt, hogy abbahagyja a kíváncsiskodást és inkább elmeséli a saját tapasztalatait.*
– Gyalogos vándornak nehéz a sora. Lóháton már könnyebb a helyzet, gyorsabb a haladás és a ló viszi a sok holmit. *Beszéd közben megtalálja magának a befőttből maradt meggyeket és csemegézni kezd belőlük.*
*Az erdősítés nehézségeit ecsetelő megjegyzéseket elengedi a füle mellett. Saját példájából tudja, hogy a várakozás ezerszeresen is lerövidíthető egy mágus alkalmazásával. Az alapot feltúró gyökér pedig csak a legkisebb baj, ha az ember háza a világ legnagyobb szakadékának szélén áll, egy teljesen lerombolt városrész kellős közepén. Természetesen gondot kell fordítania a ház állagának megőrzésére, hogy a telek még évtizedekig dacolhasson a neki szánt sorssal.*
~Amíg nem látja, addig úgysem hiszi el senki, hogy mit tudnak...~
*Elégedetten látja, hogy a kérdés elérte a célját Averilnél. A hatást fokozandó fenntartja a lelkesen érdeklődő, kotnyeles arckifejezést. Mintha hirtelen egy mindent tudni akaró piaci kofává változott volna. *
– Á, vagy úgy. A kemény munka és a folytonos utazás a szerelem útjába állt. A helyi rajongók pedig bizonyára csak lesték, ahogy eltűnsz az úton a karavánnal. Nehéz erős kapcsolatokat kialakítani, ha minden nap máshol alszunk. Viszont az ellenkezője is igaz, könnyebb ismeretségből száz is akad, csak győzzük megjegyezni, hogy melyik név melyik kanyarhoz tartozik az úton. *Úgy dönt, hogy abbahagyja a kíváncsiskodást és inkább elmeséli a saját tapasztalatait.*
– Gyalogos vándornak nehéz a sora. Lóháton már könnyebb a helyzet, gyorsabb a haladás és a ló viszi a sok holmit. *Beszéd közben megtalálja magának a befőttből maradt meggyeket és csemegézni kezd belőlük.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-28 20:33:01
Üzenet elküldve: 2022-10-28 20:33:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Csak bólogatni tud a férfi válaszára. Már hallotta szerencsejátékosoktól ezt a mondást, de nem gondolta volna, hogy kertészkedéshez is érdemesen lehetne használni. Elgondolkodó tekintettel hallgatja a férfit, utána hozzá is fűzi. *
- A fákkal az a gond, hogy azt már évekkel ezelőtt el kellett volna ültetni, legalább tíz év, hogy abból legyen is egy méretesebb, ha pedig az ablak alá ülteti, akkor a gyökere lehet, hogy a ház oldalába be eszi magát. Már láttam így járt embereket.
* Rázza meg a fejét, de utána folytatja is. *
- De ha elég helyet hagy neki, akkor biztosan jó lesz, mellesleg a sövény csak takarást ad, akkor már ajánlanám figyelmébe, hogy rózsa kívülre futtatva, az nem nyomja el a sövényt. Ön sövényt lát, míg ők szúrós bokroknak hiszik majd, természetesen ha nem ismerik a virágokat.
* Az arca még mindig kiismerhetetlen, de a férfi nem tudhatja, hogy Averilnek sajnos mindig ilyen az ábrázata, soha nem áldotta meg az élet kellemes dolgokkal, és mindig csak pont kijött valahogy az életében. Reményei szerint Artheniorba érkezésével, ez idővel megfog szűnni. Svír végül megosztja véleményét a gyermek vállalásról, amire csak bőszen bólogat, miközben újra belekortyol a befőttbe, most egyáltalán nem olyan gyorsan fogyaszt. Túlságosan leköti a társaság, hogy most újra elfajuljanak a dolgok. Egy kérdés is elhangzik a férfi szájából, amire értetlenül tekint újra. *
- Lovagjaim?
* Meglepetten billenti a fejét a lány, majd zavartan néz a férfi szemeibe. *
- Elég régóta úton vagyok, soha nem voltam egy helyen, olyan sokáig, hogy számításba kerülhessen bármi. A legtöbb esetben csak cserélgettem a karavánokat, és ha szerencsém volt, akkor engedték, hogy a szekéren aludhassak. Próbáltam spórolni, hogy a felszerelésemre is jusson elegendő pénz.
* Újabb kortyot vesz magához, és már meglepetten tapasztalja, hogy tényleg nem torkoskodik. *
* Csak bólogatni tud a férfi válaszára. Már hallotta szerencsejátékosoktól ezt a mondást, de nem gondolta volna, hogy kertészkedéshez is érdemesen lehetne használni. Elgondolkodó tekintettel hallgatja a férfit, utána hozzá is fűzi. *
- A fákkal az a gond, hogy azt már évekkel ezelőtt el kellett volna ültetni, legalább tíz év, hogy abból legyen is egy méretesebb, ha pedig az ablak alá ülteti, akkor a gyökere lehet, hogy a ház oldalába be eszi magát. Már láttam így járt embereket.
* Rázza meg a fejét, de utána folytatja is. *
- De ha elég helyet hagy neki, akkor biztosan jó lesz, mellesleg a sövény csak takarást ad, akkor már ajánlanám figyelmébe, hogy rózsa kívülre futtatva, az nem nyomja el a sövényt. Ön sövényt lát, míg ők szúrós bokroknak hiszik majd, természetesen ha nem ismerik a virágokat.
* Az arca még mindig kiismerhetetlen, de a férfi nem tudhatja, hogy Averilnek sajnos mindig ilyen az ábrázata, soha nem áldotta meg az élet kellemes dolgokkal, és mindig csak pont kijött valahogy az életében. Reményei szerint Artheniorba érkezésével, ez idővel megfog szűnni. Svír végül megosztja véleményét a gyermek vállalásról, amire csak bőszen bólogat, miközben újra belekortyol a befőttbe, most egyáltalán nem olyan gyorsan fogyaszt. Túlságosan leköti a társaság, hogy most újra elfajuljanak a dolgok. Egy kérdés is elhangzik a férfi szájából, amire értetlenül tekint újra. *
- Lovagjaim?
* Meglepetten billenti a fejét a lány, majd zavartan néz a férfi szemeibe. *
- Elég régóta úton vagyok, soha nem voltam egy helyen, olyan sokáig, hogy számításba kerülhessen bármi. A legtöbb esetben csak cserélgettem a karavánokat, és ha szerencsém volt, akkor engedték, hogy a szekéren aludhassak. Próbáltam spórolni, hogy a felszerelésemre is jusson elegendő pénz.
* Újabb kortyot vesz magához, és már meglepetten tapasztalja, hogy tényleg nem torkoskodik. *
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-28 20:04:56
Üzenet elküldve: 2022-10-28 20:04:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
– Aki mer, az nyer, mondanák a nyerészkedők, azaz a bátor vállalkozók. Néhány éven belül talán megpróbálja majd valaki. *Vállat von és felemeli széttárt kezeit. Biztosan nem tud állítani a Romváros jövőjéről. Talán idővel az egészet elnyeli a szakadék, de lehet, hogy emléke sem marad majd a fél város leromboló katasztrófának mire megöregszik. Közben kényelembe helyezi magát a széken és iszik a meggyszörpből. *
– Mi tagadás, baromira örülök, hogy volt még egy befőtt a polcon. *Veti közbe.*
– Igen, Frankó lett a drága. *Két korty között a bólogatásra is szakít időt. Utána a fák és sövények ügyét gondolja át.*
~Micsoda értelmes testőrt találtál magadnak. Csak szorulnál valóban védelembe, hogy magad mellett tarthasd.~
– A kertbe fát, az ablak alatti ágyásba virágot, a kerítés mellé pedig sövényt. Kész kis erdő lesz, ha sikerült a telepítés. *Lelkesen sorolja a terveket, közben Averilre mosolyog, hátha így életet tud lehelni az üresen csengő szemekbe. Sajnálná, ha lelombozta volna a zord környék a kedves vendéget.*
~Sok elfoglaltságot mondjuk nem nyújt a ház, hiszen most csendes a környék.~
– Mi tagadás, megfordult már a fejemben, és talán egy gyerek sem járna rosszul, ha én lennék az apja. De pár és feleség híján az utóbbi években nem gondolkodom erről. Ahhoz meg nem fűlik a fogam, hogy árvákat pesztráljak. Ahhoz mégiscsak illene egy nő is a házba. De ha már te így Averil, akkor én is. Hol hagytad a lovagjaid? *Vigyorogva érdeklődik, sőt túloz is a derűs arckifejezéssel.*
– Aki mer, az nyer, mondanák a nyerészkedők, azaz a bátor vállalkozók. Néhány éven belül talán megpróbálja majd valaki. *Vállat von és felemeli széttárt kezeit. Biztosan nem tud állítani a Romváros jövőjéről. Talán idővel az egészet elnyeli a szakadék, de lehet, hogy emléke sem marad majd a fél város leromboló katasztrófának mire megöregszik. Közben kényelembe helyezi magát a széken és iszik a meggyszörpből. *
– Mi tagadás, baromira örülök, hogy volt még egy befőtt a polcon. *Veti közbe.*
– Igen, Frankó lett a drága. *Két korty között a bólogatásra is szakít időt. Utána a fák és sövények ügyét gondolja át.*
~Micsoda értelmes testőrt találtál magadnak. Csak szorulnál valóban védelembe, hogy magad mellett tarthasd.~
– A kertbe fát, az ablak alatti ágyásba virágot, a kerítés mellé pedig sövényt. Kész kis erdő lesz, ha sikerült a telepítés. *Lelkesen sorolja a terveket, közben Averilre mosolyog, hátha így életet tud lehelni az üresen csengő szemekbe. Sajnálná, ha lelombozta volna a zord környék a kedves vendéget.*
~Sok elfoglaltságot mondjuk nem nyújt a ház, hiszen most csendes a környék.~
– Mi tagadás, megfordult már a fejemben, és talán egy gyerek sem járna rosszul, ha én lennék az apja. De pár és feleség híján az utóbbi években nem gondolkodom erről. Ahhoz meg nem fűlik a fogam, hogy árvákat pesztráljak. Ahhoz mégiscsak illene egy nő is a házba. De ha már te így Averil, akkor én is. Hol hagytad a lovagjaid? *Vigyorogva érdeklődik, sőt túloz is a derűs arckifejezéssel.*
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-25 21:23:55
Üzenet elküldve: 2022-10-25 21:23:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Nem feltétlen kell ahhoz tudósnak se lenni, hogy valaki különös érdeklődést mutasson a felfedezhető dolgok - mint például a mágia - iránt. Tinának régi vágya, hogy megtanulja használni e rendkívül érdekes és titokzatos erőt, ám mindezidáig nem volt rá alkalma, hogy belevágjon. Most viszont, úgy tűnik, végre itt a lehetőség, és talán Dannel együtt belekóstolhatnak ebbe a világba. Talán pont erre a támogató lökésre volt szüksége.
Az, hogy a tudós monológjától ismét nem jut szóhoz sem, már meg sem lepi. Pedig volna hozzáfűzni valója, nem is egy gondolatnyi. Mikor a férfi végre megáll, hogy levegőt vegyen a nagy izgatottság közepette, gyorsan átgondolja, mivel is kezdje a választ. Végül úgy dönt, halad szépen sorjában.*
-Azt hittem, Artheniorban is lehet mágiát tanulni... A Mágustornyot ismerem, ott éltem a közelében.
*Mivel Lihanech minden szempontból közelebb van a tóhoz, melyen a torony lebegni látszik, gyakorlatilag gyerekkora óta tud a létezéséről. Kiskorában gyakran kirándult ki szüleivel a tó partjára, hogy a misztikus építményt lesse - meg azt, hogy lesz-e valaki, aki kiesik belőle és a vízbe pottyan.*
-Azt viszont már most leszögezném, hogy oda nem az ápolójaként kísérném. A mágiát megismerni és elsajátítani saját vágyam is, így nem csak az esetleges gombafajtákról és azok elmebódító erejéről írt leendő tanulmányok érdekelnek. Vagy bármilyen tudományos elismerés. Már megbocsásson... *enged meg egy szelíd mosolyt a tudós felé* -De ezt meghagyom önnek. Nekem jó lesz a bohóckodás is.
*Mert ha a csodákban nem is, a mágia létezésében nagyon is hisz.*
-A lóval kapcsolatban viszont egyetértek. Nagyon hosszú az út a toronyig.
*Kelletlenül szusszan egyet, elvégre épp hogy csak megtette azt az utat Lihanech-ből Artheniorba. Nem számított rá, hogy napfordultával vissza is fog térni szülővárosa környékére.*
-Szóval holnap induljunk is? Ez esetben azt javasolnám, pihenjük ki magunkat előtte.
*Helyezkedni kezd a fotelben, hogy ezzel is jelezze Dannek, elég volt a lábmasszázs.*
-Köszönöm az engesztelő masszírozást... igazán jól esett.
*Azzal, ha a férfi nem tartja vissza, lehúzza lábait az öléből, hogy újra topánkáiba bújjon, és felálljon székéből. Ravaszkás mosollyal kezét nyújtja a tudós felé, hogy őt is felsegítse, mivel emlékszik még rá, hogy mikor amaz úgy hitte, a padlón kell majd üldögélnie, közölte a lánnyal, hogy szükség lesz a segítő karokra a feltápászkodáshoz. És bár egész biztos benne, hogy Dan magától is képes lenne a fotelből kiszállni, a világért ki nem hagyná, hogy e korábbi kijelentésére ily módon emlékeztesse.*
-Ha megmutatja, merre van a fürdő helyiség, akkor én elmennék mosakodni és lefeküdni az út előtt. Feltéve, hogy nincs rám szüksége a továbbiakban, mondjuk a fürdésénél.
*Bár szentül eltökélte magában, hogy ilyen korlátokat nem fog átlépni, azért mégiscsak viaskodik benne a gondolat, hogy ha a férfi most töri össze magát, mert a fájós lábával elcsúszik vizesen, akkor minden további mágiatanulási tervének lőttek, így nyitva hagyja a kérdést. Végül is, a tudós nemesebbik részét már úgyis "láthatta" a rajz jóvoltából, így túl sok takargatnivaló elvileg már nem maradt...*
*Nem feltétlen kell ahhoz tudósnak se lenni, hogy valaki különös érdeklődést mutasson a felfedezhető dolgok - mint például a mágia - iránt. Tinának régi vágya, hogy megtanulja használni e rendkívül érdekes és titokzatos erőt, ám mindezidáig nem volt rá alkalma, hogy belevágjon. Most viszont, úgy tűnik, végre itt a lehetőség, és talán Dannel együtt belekóstolhatnak ebbe a világba. Talán pont erre a támogató lökésre volt szüksége.
Az, hogy a tudós monológjától ismét nem jut szóhoz sem, már meg sem lepi. Pedig volna hozzáfűzni valója, nem is egy gondolatnyi. Mikor a férfi végre megáll, hogy levegőt vegyen a nagy izgatottság közepette, gyorsan átgondolja, mivel is kezdje a választ. Végül úgy dönt, halad szépen sorjában.*
-Azt hittem, Artheniorban is lehet mágiát tanulni... A Mágustornyot ismerem, ott éltem a közelében.
*Mivel Lihanech minden szempontból közelebb van a tóhoz, melyen a torony lebegni látszik, gyakorlatilag gyerekkora óta tud a létezéséről. Kiskorában gyakran kirándult ki szüleivel a tó partjára, hogy a misztikus építményt lesse - meg azt, hogy lesz-e valaki, aki kiesik belőle és a vízbe pottyan.*
-Azt viszont már most leszögezném, hogy oda nem az ápolójaként kísérném. A mágiát megismerni és elsajátítani saját vágyam is, így nem csak az esetleges gombafajtákról és azok elmebódító erejéről írt leendő tanulmányok érdekelnek. Vagy bármilyen tudományos elismerés. Már megbocsásson... *enged meg egy szelíd mosolyt a tudós felé* -De ezt meghagyom önnek. Nekem jó lesz a bohóckodás is.
*Mert ha a csodákban nem is, a mágia létezésében nagyon is hisz.*
-A lóval kapcsolatban viszont egyetértek. Nagyon hosszú az út a toronyig.
*Kelletlenül szusszan egyet, elvégre épp hogy csak megtette azt az utat Lihanech-ből Artheniorba. Nem számított rá, hogy napfordultával vissza is fog térni szülővárosa környékére.*
-Szóval holnap induljunk is? Ez esetben azt javasolnám, pihenjük ki magunkat előtte.
*Helyezkedni kezd a fotelben, hogy ezzel is jelezze Dannek, elég volt a lábmasszázs.*
-Köszönöm az engesztelő masszírozást... igazán jól esett.
*Azzal, ha a férfi nem tartja vissza, lehúzza lábait az öléből, hogy újra topánkáiba bújjon, és felálljon székéből. Ravaszkás mosollyal kezét nyújtja a tudós felé, hogy őt is felsegítse, mivel emlékszik még rá, hogy mikor amaz úgy hitte, a padlón kell majd üldögélnie, közölte a lánnyal, hogy szükség lesz a segítő karokra a feltápászkodáshoz. És bár egész biztos benne, hogy Dan magától is képes lenne a fotelből kiszállni, a világért ki nem hagyná, hogy e korábbi kijelentésére ily módon emlékeztesse.*
-Ha megmutatja, merre van a fürdő helyiség, akkor én elmennék mosakodni és lefeküdni az út előtt. Feltéve, hogy nincs rám szüksége a továbbiakban, mondjuk a fürdésénél.
*Bár szentül eltökélte magában, hogy ilyen korlátokat nem fog átlépni, azért mégiscsak viaskodik benne a gondolat, hogy ha a férfi most töri össze magát, mert a fájós lábával elcsúszik vizesen, akkor minden további mágiatanulási tervének lőttek, így nyitva hagyja a kérdést. Végül is, a tudós nemesebbik részét már úgyis "láthatta" a rajz jóvoltából, így túl sok takargatnivaló elvileg már nem maradt...*
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-24 20:55:18
Üzenet elküldve: 2022-10-24 20:55:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Egy tudós mindig lelkes marad a tudomány és a kutatási lehetőségek iránt. Ez különleges őrületük, különösen Dannek. *
- A szóbeszédek amiket hallottam nem Artheniort teszik az efféle mágia központjának. Többet kéne hozzá utaznunk, a Mágustoronyig. Azt hiszem így emlegetik. Aztán ott tanulmányoznék. A helyiek viselkedését, a holdak állását, mintát vennék az ottani növényekből, talán a torony falából is érdemes lenne megkockáztatni lopni, lehet valami tévképzeteket okozó gomba nő a köveken. És ha már ott vagyunk és én vagyok a férfi, természetesen először én probálom ki az efféle különleges, barbár, illékony és veszélyes cselekedeteket. Ráadásul biztosan nem dőlnék be semminek. Ön csak elkísér vagy együtt hüledezhet velem, ha végül is mégis történnének csodák. Tudományos előretörés esetén pedig kap majd valami elismerést. De ha engem kérdez csalódni fog, mágia nem létezik, de arra sok más kutatható. Aztán meg mindig van valami magyarázat és egy kicsi idő ilyenek komolyan vevésével bohóckodni. *Hirtelen elgondolkodik a férfi*
- Talán kéne venni egy lovat a piacon, azzal gyorsabb és kényelmesebb az út. Ráadásul akár rögtön holnap indulhatnánk! Saye bekaphatja, végre lesz valami izgalmas teendőm! *Pár napot várni egy nőre egy évnek érződött és most túl lelkes ahhoz, hogy kontrolláljon magában bármit is. Szerelmes, sértett, szomorú és tudós. Ezt hozta ki belőle mostanában az élet*
*Egy tudós mindig lelkes marad a tudomány és a kutatási lehetőségek iránt. Ez különleges őrületük, különösen Dannek. *
- A szóbeszédek amiket hallottam nem Artheniort teszik az efféle mágia központjának. Többet kéne hozzá utaznunk, a Mágustoronyig. Azt hiszem így emlegetik. Aztán ott tanulmányoznék. A helyiek viselkedését, a holdak állását, mintát vennék az ottani növényekből, talán a torony falából is érdemes lenne megkockáztatni lopni, lehet valami tévképzeteket okozó gomba nő a köveken. És ha már ott vagyunk és én vagyok a férfi, természetesen először én probálom ki az efféle különleges, barbár, illékony és veszélyes cselekedeteket. Ráadásul biztosan nem dőlnék be semminek. Ön csak elkísér vagy együtt hüledezhet velem, ha végül is mégis történnének csodák. Tudományos előretörés esetén pedig kap majd valami elismerést. De ha engem kérdez csalódni fog, mágia nem létezik, de arra sok más kutatható. Aztán meg mindig van valami magyarázat és egy kicsi idő ilyenek komolyan vevésével bohóckodni. *Hirtelen elgondolkodik a férfi*
- Talán kéne venni egy lovat a piacon, azzal gyorsabb és kényelmesebb az út. Ráadásul akár rögtön holnap indulhatnánk! Saye bekaphatja, végre lesz valami izgalmas teendőm! *Pár napot várni egy nőre egy évnek érződött és most túl lelkes ahhoz, hogy kontrolláljon magában bármit is. Szerelmes, sértett, szomorú és tudós. Ezt hozta ki belőle mostanában az élet*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-20 20:03:40
Üzenet elküldve: 2022-10-20 20:03:40
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Igaz, nem sikerült nagyon megkönnyebbülnie, de Luni arcán nem látja, hogy félne. Inkább kicsit aggódik, de ez lehet azért van, mert próbál visszaemlékezni arra, merre is lehet az a ház? Így azért ha halkan is, de szuszogva össze szedi magát. Luni mamája sem aggódik, csak csendben ül a szekéren és nézelődik. Ha ajkát beharapva is, de kihúzza magát, hogy nem fél! A Doki dolgai lekötik figyelmét, amint az is, amit róla és a másik lökött fickóról hall. Igaza lehet ebben is Luninak, Adoaver nem egy olyan alaknak tűnik, aki bárhová betenné a lábát. Szóval csak nem lehet ez olyan rossz. Lassacskán csak megnyugszik ő is. De még így is hallgatag. Viszont úgy tűnik, jó helyen járhatnak, mert Luni számára már ismerősnek tűnik a környék. Az ő útmutatása nyomán halad tovább a szekér a kis csapattal, hogy ha lassan is, de biztosan, elérjék végre a rezidenciát. *
* Igaz, nem sikerült nagyon megkönnyebbülnie, de Luni arcán nem látja, hogy félne. Inkább kicsit aggódik, de ez lehet azért van, mert próbál visszaemlékezni arra, merre is lehet az a ház? Így azért ha halkan is, de szuszogva össze szedi magát. Luni mamája sem aggódik, csak csendben ül a szekéren és nézelődik. Ha ajkát beharapva is, de kihúzza magát, hogy nem fél! A Doki dolgai lekötik figyelmét, amint az is, amit róla és a másik lökött fickóról hall. Igaza lehet ebben is Luninak, Adoaver nem egy olyan alaknak tűnik, aki bárhová betenné a lábát. Szóval csak nem lehet ez olyan rossz. Lassacskán csak megnyugszik ő is. De még így is hallgatag. Viszont úgy tűnik, jó helyen járhatnak, mert Luni számára már ismerősnek tűnik a környék. Az ő útmutatása nyomán halad tovább a szekér a kis csapattal, hogy ha lassan is, de biztosan, elérjék végre a rezidenciát. *
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:36:28
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:36:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Megmosolyogja Törpi szavait, de nem különösebben felel rájuk semmit. Úgy veszi, hogy ez is elég reakció, amit úgymond azért mutat, hogy a fiú érezze, hogy ő bizony odafigyelt rá és meghallgatta. A manószakértő szavai jobban a fülébe furakszanak. No persze nem az, hogy hogyan menekültek meg, egyáltalán nem érdekli a tündért igazából, hogy hogyan is jártak, csak tudja, hogy szeretnek erről beszélni az emberek. Nem. Őt az jobban érdekli, amit utána mond, és valahol igazat is ad neki. Bólogat is persze mellé.*
-Igazad lehet. Látod van sütnivaló a fejedben, ez már biztos. Ne tegyük ki magunkat felesleges veszélynek én azt mondom. A célpont megvan, de kell még idő amíg kitalálok valami tervet. Azt mondom addig ne maradjunk együtt, mert csak felhívnánk magunkra a figyelmet. Váljunk szét, és tegye mindenki amit jónak lát, én később ha sikerül kitalálnom egy épkézláb tervet akkor megpróbállak felkutatni titeket.
*Gyanúsan maga mögé néz az egyik sötét sikátorba.*
-Máris úgy érzem, mintha figyelnének. Jobb ha megyek. A viszontlátásra!
*Majd választ nem várva indul el katonás léptekkel az árnyékok közt.*
*Megmosolyogja Törpi szavait, de nem különösebben felel rájuk semmit. Úgy veszi, hogy ez is elég reakció, amit úgymond azért mutat, hogy a fiú érezze, hogy ő bizony odafigyelt rá és meghallgatta. A manószakértő szavai jobban a fülébe furakszanak. No persze nem az, hogy hogyan menekültek meg, egyáltalán nem érdekli a tündért igazából, hogy hogyan is jártak, csak tudja, hogy szeretnek erről beszélni az emberek. Nem. Őt az jobban érdekli, amit utána mond, és valahol igazat is ad neki. Bólogat is persze mellé.*
-Igazad lehet. Látod van sütnivaló a fejedben, ez már biztos. Ne tegyük ki magunkat felesleges veszélynek én azt mondom. A célpont megvan, de kell még idő amíg kitalálok valami tervet. Azt mondom addig ne maradjunk együtt, mert csak felhívnánk magunkra a figyelmet. Váljunk szét, és tegye mindenki amit jónak lát, én később ha sikerül kitalálnom egy épkézláb tervet akkor megpróbállak felkutatni titeket.
*Gyanúsan maga mögé néz az egyik sötét sikátorba.*
-Máris úgy érzem, mintha figyelnének. Jobb ha megyek. A viszontlátásra!
*Majd választ nem várva indul el katonás léptekkel az árnyékok közt.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:24:19
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:24:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Azért nem hülyült meg, tudja jól, miről van szó. Egy maguk fajta nem bízhat meg akárkiben. Nem is hajtják álomra a fejüket oly könnyedén, ha idegenek ólálkodnak a közelükben. Bevetéseknél is, ha nem villámakcióról van szó, akkor felváltva pihennek és úgy vigyáznak egymásra. Ehhez pedig magas fokú bizalom kell. Nem hiába lesz akárkiből holló. Bár a rozoga kilincsre lennének megoldásai, de inkább hagyja nővérét beszélni. Amúgy is mindig egy cserfes csaj volt világ életében. Persze jó társaságban és megfelelő időben. Na meg hangulatban. Mert ha egyszer Syndra morcos lesz, akkor még a wargok is imádkozni kezdenek, hogy elkerüljék őt!*
- Óh, az édes drága Lim! Facér még? Mert amúgy megsúgom, fog érkezni még egy társunk, de őt ti már nem ismertétek Megígértem neki, hogy felszedem majd, pár nap múlva meg is érkezik majd.
*Ez egy újabb jó hír, mert eggyel nő a létszám és az már egészen tűrhető.*
- Értem, de én inkább még nem veszem le a maszkom. Legalábbis addig nem, amíg nem alakul ki jobban az itteni helyzetem. Hátha valamilyen nyilvános dologban is részt kell vállalnom.
*Így rajta marad a maszk inkább és Syndra tudhatja, hogy nem tőle fél. Miért is félne? Hosszabb ideig hallgat, amíg nővére a Kalmár dolgát ecseteli, na meg Illidary bőbeszédűségét, amit nehezen bír elképzelni. Ez a saját két fülével kell hallania. A vallási szorítások már inkább aggasztják, de sebaj, megoldja így is.*
- Apróbb nehézség, de nem bánom. Ha biztos helyünk lesz, majd én emelek egy oltárt, nekem nem gond. De előtte fel kell töltődnöm máshol.
*A fürdőnek viszont megörül, s úgy tűnik, majd abba az irányba folytatják útjukat. Csípőn is ragadja a nőstényt örömében és szorosan magához húzza.*
- Szuper ötlet, isteni! Egy illatos fürdő veled, és máris jobb színben látom ezt a várost! Menjünk!
*Lelkesedik az ötlet iránt, mert az ilyen fürdés mégis csak kellemesebb és alaposabb, mint egy szimpla mosakodás; a szórakozásról nem is beszélve. Ami pedig az újoncokat illeti, csak legyint a gondokra, amik miattuk merülnek fel. Bár Illidary nagyszájú kedvence meglepi.*
- Az önmagában nem gond, hogy Illidarynak van egy kedvence, a nagyszájúsága már inkább gond lehet. Mióta van mellette? Nem sikerült még gatyába ráznia?
*Ha még csak nemrég csatlakozott és kezdte el a kiképzést, akkor van remény. Főleg hogy ő is itt van már, hiszen elég sokat tud a fegyelmezési módszerekről. Fizikai és lelki szempontból is. Egészen kicsi korától kezdve fegyelmezték, különbözőbb módokon. Igaz, a korai időkben az, akit gazdájaként kellet szólítania, egészen más okokból fegyelmezte.*
- Megpróbálok segíteni bármiben, amiben csak tudok és szükségesnek tűnik. De előbb a fürdő.
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Azért nem hülyült meg, tudja jól, miről van szó. Egy maguk fajta nem bízhat meg akárkiben. Nem is hajtják álomra a fejüket oly könnyedén, ha idegenek ólálkodnak a közelükben. Bevetéseknél is, ha nem villámakcióról van szó, akkor felváltva pihennek és úgy vigyáznak egymásra. Ehhez pedig magas fokú bizalom kell. Nem hiába lesz akárkiből holló. Bár a rozoga kilincsre lennének megoldásai, de inkább hagyja nővérét beszélni. Amúgy is mindig egy cserfes csaj volt világ életében. Persze jó társaságban és megfelelő időben. Na meg hangulatban. Mert ha egyszer Syndra morcos lesz, akkor még a wargok is imádkozni kezdenek, hogy elkerüljék őt!*
- Óh, az édes drága Lim! Facér még? Mert amúgy megsúgom, fog érkezni még egy társunk, de őt ti már nem ismertétek Megígértem neki, hogy felszedem majd, pár nap múlva meg is érkezik majd.
*Ez egy újabb jó hír, mert eggyel nő a létszám és az már egészen tűrhető.*
- Értem, de én inkább még nem veszem le a maszkom. Legalábbis addig nem, amíg nem alakul ki jobban az itteni helyzetem. Hátha valamilyen nyilvános dologban is részt kell vállalnom.
*Így rajta marad a maszk inkább és Syndra tudhatja, hogy nem tőle fél. Miért is félne? Hosszabb ideig hallgat, amíg nővére a Kalmár dolgát ecseteli, na meg Illidary bőbeszédűségét, amit nehezen bír elképzelni. Ez a saját két fülével kell hallania. A vallási szorítások már inkább aggasztják, de sebaj, megoldja így is.*
- Apróbb nehézség, de nem bánom. Ha biztos helyünk lesz, majd én emelek egy oltárt, nekem nem gond. De előtte fel kell töltődnöm máshol.
*A fürdőnek viszont megörül, s úgy tűnik, majd abba az irányba folytatják útjukat. Csípőn is ragadja a nőstényt örömében és szorosan magához húzza.*
- Szuper ötlet, isteni! Egy illatos fürdő veled, és máris jobb színben látom ezt a várost! Menjünk!
*Lelkesedik az ötlet iránt, mert az ilyen fürdés mégis csak kellemesebb és alaposabb, mint egy szimpla mosakodás; a szórakozásról nem is beszélve. Ami pedig az újoncokat illeti, csak legyint a gondokra, amik miattuk merülnek fel. Bár Illidary nagyszájú kedvence meglepi.*
- Az önmagában nem gond, hogy Illidarynak van egy kedvence, a nagyszájúsága már inkább gond lehet. Mióta van mellette? Nem sikerült még gatyába ráznia?
*Ha még csak nemrég csatlakozott és kezdte el a kiképzést, akkor van remény. Főleg hogy ő is itt van már, hiszen elég sokat tud a fegyelmezési módszerekről. Fizikai és lelki szempontból is. Egészen kicsi korától kezdve fegyelmezték, különbözőbb módokon. Igaz, a korai időkben az, akit gazdájaként kellet szólítania, egészen más okokból fegyelmezte.*
- Megpróbálok segíteni bármiben, amiben csak tudok és szükségesnek tűnik. De előbb a fürdő.
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:31:00
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:31:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Az újabb, meglehetősen kacifántosra sikeredett válasz hallatán oldalra biccenti fejét, és elgondolkodva húzza fel fél szemöldökét.*
-Akkor biztatásnak veszem.
*Jegyzi meg, bár valahogy úgy érzi, a tudóst nem igazán érdekli, pontosan minek veszi a szavait. A csodákban pedig... nos, ő se hisz. Már. Volt idő, amikor reménykedett bennük. Többször is életében. Talán igazán még mindig nem engedte el. De ha Dan éppen a véleményére lenne kíváncsi ez ügyben, tagadna.
A hirtelen túl lelkes reakcióra felkapja a fejét. Nem számított rá, hogy a férfi ennyire rákap a mágia gondolatára, hogy már ma este el akarja majd kezdeni. Igazából nem számított volna rá, hogy a következő hatokban eljutnának oda, hogy elkezdjék tanulni. Ehhez mérten az izgatottság a tudós részéről igencsak meglepi. De nincs ellenére.*
-Utat, utat... *bólogat* -de hova? Hol lehet Artheniorban mágiát tanulni?
*Biztos benne, hogy a férfinak van erre is ötlete, elvégre elég határozott a mehetnékje. Mintha gyógyulófélben lévő lábai se érdekelnék. Ám ezt meg se próbálja most előhozni, még a végén kapna a fejére, hogy miért lohasztja le a lelkesedést...*
-Maga is tanulna, vagy csak tanulmányozná, ahogy én tanulok?
*Túl bugyután hangzik a kérdés, de érdekli, mik a férfi tervei a mágiával kapcsolatban. Valahol dereng neki, hogy azt említette, meg akar ismerkedni vele, de hogy ezt pontosan hogy értette...?*
*Az újabb, meglehetősen kacifántosra sikeredett válasz hallatán oldalra biccenti fejét, és elgondolkodva húzza fel fél szemöldökét.*
-Akkor biztatásnak veszem.
*Jegyzi meg, bár valahogy úgy érzi, a tudóst nem igazán érdekli, pontosan minek veszi a szavait. A csodákban pedig... nos, ő se hisz. Már. Volt idő, amikor reménykedett bennük. Többször is életében. Talán igazán még mindig nem engedte el. De ha Dan éppen a véleményére lenne kíváncsi ez ügyben, tagadna.
A hirtelen túl lelkes reakcióra felkapja a fejét. Nem számított rá, hogy a férfi ennyire rákap a mágia gondolatára, hogy már ma este el akarja majd kezdeni. Igazából nem számított volna rá, hogy a következő hatokban eljutnának oda, hogy elkezdjék tanulni. Ehhez mérten az izgatottság a tudós részéről igencsak meglepi. De nincs ellenére.*
-Utat, utat... *bólogat* -de hova? Hol lehet Artheniorban mágiát tanulni?
*Biztos benne, hogy a férfinak van erre is ötlete, elvégre elég határozott a mehetnékje. Mintha gyógyulófélben lévő lábai se érdekelnék. Ám ezt meg se próbálja most előhozni, még a végén kapna a fejére, hogy miért lohasztja le a lelkesedést...*
-Maga is tanulna, vagy csak tanulmányozná, ahogy én tanulok?
*Túl bugyután hangzik a kérdés, de érdekli, mik a férfi tervei a mágiával kapcsolatban. Valahol dereng neki, hogy azt említette, meg akar ismerkedni vele, de hogy ezt pontosan hogy értette...?*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-19 16:29:02
Üzenet elküldve: 2022-10-19 16:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*A dokiról szívesebben beszél és gondolkodik, mint erről a helyről, pontosabban inkább arról, hogy miért néz most ki úgy ahogyan kinéz, szerencsére azonban a tündérlány erre nem kérdez rá, így nem pont neki kell beszélnie arról, amiről elég eleven emlékei vannak, de különben nem szeretne beszélni róla, még neki sem.
Persze, ami azt illeti, éppen Intath nem is olyan messze innen tette rá az első és egyben leghátborzongatóbb benyomást magáról, amióta csak ismeri, mert, amikor először találkoztak még épületek lángjai emelkedtek az ő háta mögött a magasba, az elfet pedig mindez láthatóan nem csak szórakoztatta, hanem határozott örömmel is eltöltötte.
Utólag már kicsit érteni is véli, hogy miért, de akkor, úgy, hogy éppen csak nemrég menekült meg egy a nép által spontán, feldúlásra és kifosztásra ítélt házból, ahol az indulatok hevében simán meg is ölhették volna, ha nemesnek nézik, nem igazán tudott osztozni a férfi hangulatában, aki azóta életének egyik legfontosabb szereplője lett.*
- Rendben, akkor egy fehér kakas felírva a listánkra, csak aztán kapjunk majd! *mondja halvány mosollyal.* Tulajdonképpen nem is számít mit fog gondolni róla Int. Szerintem is viccnek fogja találni, de, ha mégsem, hát magára vessen! Az is vicces lesz, ahogyan majd füstölög magában. Bárhogy is, köztünk szólva, nagyon szeretem őt, bár talán ez eddig anélkül is elég egyértelmű volt, hogy valaha kimondtam volna nyíltan. *folytatja aztán azzal, amerre gondolatai mennek a múltból, ösztönösen lefojtva a hirtelen feltörő, későbbi benyomásaihoz nem teljesen illeszkedő emléket a szőke elfről.*
- Mármint nem úgy értem persze, hogy szerelemmel...
- Mindjárt gondoltam. *szól közbe Ea*
- Mindegy, hagyjuk ezt most! Inttel foglalkozunk majd, amikor hazaértünk. Amit még elfelejtettem mondani, hogy Adoaver is járt itt. *mosolyog ismét Thrissayára, mert a lány szavai ellenére nem teljesen biztos benne, hogy valóban sikerült megnyugtatnia a környékkel kapcsolatban, ami bizony benne is kérdéseket vetne fel, ha most először járna itt, vagy, hogyha azt sem tudná éppen, hogy hol van.*
- Nagyon kedvelem őt is, de lássuk be, hogy kicsit talán kényelmes és kényes. *mosolyog, most sokkal szélesebben, mint az előbb, főleg, mert egy fura párhuzam is eszébe jut.* Intath olyan szerintem, mint egy sokat látott kóbor macska, aki hálás a jó falatért, hangosan nyávog és dorombol, mégis nehezen szokik oda új házhoz, Adoaver viszont inkább, mint egy kicsit elkényeztetett házi, aki viszont nyávogni és dorombolni is csak kicsit félénken és visszafogottan szokott. És mégis, amikor először találkoztam vele, még teljesen komolyan vacillált azon, hogy az itteni házba költözzön inkább, vagy a ligetbe hozzánk. Pedig hát hallottad az úton, a városból, ahol ő jön, még a kövek is fénylenek, meg csillognak. *neveti el magát, mert akármit is mond az ifjú mágus, vagy az édesanyja, a kő az kő, egészen felesleges fénylenie, ha amúgy funkcióját betölti.*
- A lényeg, hogy ő sem félt itt, hát nekünk sem kell tényleg. *mondja, és majdnem tényleg teljesen biztos abban, hogy szavai fedik a valóságot. Nimeril és Adoaver két teljesen eltérő személyiség, nyilván eléggé különböző múlttal és háttérrel, és mégis mind a ketten ugyanazt mondták neki a mostani Artheniorról. Ennek ellenére persze azt sem felejti el, hogy amikor legutóbb járt itt, elvben még akkor is nagyon biztonságos volt minden, mégis Aleniát mellőle rabolták el, mostanra pedig ezek a nyomasztó romok maradtak az egykor itt álló fényes, nagy és büszke házakból, így persze magában ismét megfogadja, hogy végig nyitva fogja tartani a szemét.
Ugyan igyekszik nem túlbecsülni saját tudását és lehetőségeit, mégis azért némi megnyugvással tölti el, hogy egykor annyit konyított a mágiához, hogy tudta, hogy létezik, ma pedig kis túlzással képes lenne megsütni bárkit, aki akár csak kezet emel rá. Egészen más komoly varázslatok birtokában itt a nyomasztó, de talán nyugodt romok között, ráadásul Thrissel és édesanyjával, mint egykor teljesen védtelen és kissé elveszett lányként, egyedül, egy elvben teljesen egyben lévő és prosperáló, de valójában éppen robbanni készülő város törékeny rendjének csalókán törékeny szövetében próbálkozva egyetlen apró szálacskának lenni.*
- Ami meg ez itteni munkát illeti, azt is köszönöm előre. Együtt biztosan sikerülni fog annyi pénzt összeszedni, hogy mindenre elég legyen. *mondja ezt rendületlen bizalommal, mire hirtelen nézelődés közben, mintha felfigyelne egy ismerős lépcsősorra. Talán még a falak egyik kiszögellése, vagy az egykori kerítés egy darabja is ismerős, de tény, hogy úgy tűnik neki, hogy most már tényleg, valóban, igazán ismerős helyen járnak. Ettől még persze, ha akár Thris, akár édesanyja bármit mondani szeretne neki még meghallgatja őket miközben plüssnyulai fejét és fülét simogatva felváltva, csak utána szólal meg miután haladás és hallgatás közben jól kinézelődte magát és számba is vette lehetőségeiket.*
- Itt álljunk meg kérlek! *kéri éppen ezért hirtelen témaváltással a tündérlányt.* Vagy ez a ház lesz az, vagy már tényleg nem vagyunk messze.
*Kicsit minden bizonnyal megkönnyebbültnek is hangzik, mert a változások ellenére is annyira hasonlít minden itt egykori otthonához, hogy már elég kevés esélyt lát arra, hogy céljuk elérése nélkül kell távozniuk innen és más szállást keresni maguknak Szarvasliget városi testvére helyett.*
*A dokiról szívesebben beszél és gondolkodik, mint erről a helyről, pontosabban inkább arról, hogy miért néz most ki úgy ahogyan kinéz, szerencsére azonban a tündérlány erre nem kérdez rá, így nem pont neki kell beszélnie arról, amiről elég eleven emlékei vannak, de különben nem szeretne beszélni róla, még neki sem.
Persze, ami azt illeti, éppen Intath nem is olyan messze innen tette rá az első és egyben leghátborzongatóbb benyomást magáról, amióta csak ismeri, mert, amikor először találkoztak még épületek lángjai emelkedtek az ő háta mögött a magasba, az elfet pedig mindez láthatóan nem csak szórakoztatta, hanem határozott örömmel is eltöltötte.
Utólag már kicsit érteni is véli, hogy miért, de akkor, úgy, hogy éppen csak nemrég menekült meg egy a nép által spontán, feldúlásra és kifosztásra ítélt házból, ahol az indulatok hevében simán meg is ölhették volna, ha nemesnek nézik, nem igazán tudott osztozni a férfi hangulatában, aki azóta életének egyik legfontosabb szereplője lett.*
- Rendben, akkor egy fehér kakas felírva a listánkra, csak aztán kapjunk majd! *mondja halvány mosollyal.* Tulajdonképpen nem is számít mit fog gondolni róla Int. Szerintem is viccnek fogja találni, de, ha mégsem, hát magára vessen! Az is vicces lesz, ahogyan majd füstölög magában. Bárhogy is, köztünk szólva, nagyon szeretem őt, bár talán ez eddig anélkül is elég egyértelmű volt, hogy valaha kimondtam volna nyíltan. *folytatja aztán azzal, amerre gondolatai mennek a múltból, ösztönösen lefojtva a hirtelen feltörő, későbbi benyomásaihoz nem teljesen illeszkedő emléket a szőke elfről.*
- Mármint nem úgy értem persze, hogy szerelemmel...
- Mindjárt gondoltam. *szól közbe Ea*
- Mindegy, hagyjuk ezt most! Inttel foglalkozunk majd, amikor hazaértünk. Amit még elfelejtettem mondani, hogy Adoaver is járt itt. *mosolyog ismét Thrissayára, mert a lány szavai ellenére nem teljesen biztos benne, hogy valóban sikerült megnyugtatnia a környékkel kapcsolatban, ami bizony benne is kérdéseket vetne fel, ha most először járna itt, vagy, hogyha azt sem tudná éppen, hogy hol van.*
- Nagyon kedvelem őt is, de lássuk be, hogy kicsit talán kényelmes és kényes. *mosolyog, most sokkal szélesebben, mint az előbb, főleg, mert egy fura párhuzam is eszébe jut.* Intath olyan szerintem, mint egy sokat látott kóbor macska, aki hálás a jó falatért, hangosan nyávog és dorombol, mégis nehezen szokik oda új házhoz, Adoaver viszont inkább, mint egy kicsit elkényeztetett házi, aki viszont nyávogni és dorombolni is csak kicsit félénken és visszafogottan szokott. És mégis, amikor először találkoztam vele, még teljesen komolyan vacillált azon, hogy az itteni házba költözzön inkább, vagy a ligetbe hozzánk. Pedig hát hallottad az úton, a városból, ahol ő jön, még a kövek is fénylenek, meg csillognak. *neveti el magát, mert akármit is mond az ifjú mágus, vagy az édesanyja, a kő az kő, egészen felesleges fénylenie, ha amúgy funkcióját betölti.*
- A lényeg, hogy ő sem félt itt, hát nekünk sem kell tényleg. *mondja, és majdnem tényleg teljesen biztos abban, hogy szavai fedik a valóságot. Nimeril és Adoaver két teljesen eltérő személyiség, nyilván eléggé különböző múlttal és háttérrel, és mégis mind a ketten ugyanazt mondták neki a mostani Artheniorról. Ennek ellenére persze azt sem felejti el, hogy amikor legutóbb járt itt, elvben még akkor is nagyon biztonságos volt minden, mégis Aleniát mellőle rabolták el, mostanra pedig ezek a nyomasztó romok maradtak az egykor itt álló fényes, nagy és büszke házakból, így persze magában ismét megfogadja, hogy végig nyitva fogja tartani a szemét.
Ugyan igyekszik nem túlbecsülni saját tudását és lehetőségeit, mégis azért némi megnyugvással tölti el, hogy egykor annyit konyított a mágiához, hogy tudta, hogy létezik, ma pedig kis túlzással képes lenne megsütni bárkit, aki akár csak kezet emel rá. Egészen más komoly varázslatok birtokában itt a nyomasztó, de talán nyugodt romok között, ráadásul Thrissel és édesanyjával, mint egykor teljesen védtelen és kissé elveszett lányként, egyedül, egy elvben teljesen egyben lévő és prosperáló, de valójában éppen robbanni készülő város törékeny rendjének csalókán törékeny szövetében próbálkozva egyetlen apró szálacskának lenni.*
- Ami meg ez itteni munkát illeti, azt is köszönöm előre. Együtt biztosan sikerülni fog annyi pénzt összeszedni, hogy mindenre elég legyen. *mondja ezt rendületlen bizalommal, mire hirtelen nézelődés közben, mintha felfigyelne egy ismerős lépcsősorra. Talán még a falak egyik kiszögellése, vagy az egykori kerítés egy darabja is ismerős, de tény, hogy úgy tűnik neki, hogy most már tényleg, valóban, igazán ismerős helyen járnak. Ettől még persze, ha akár Thris, akár édesanyja bármit mondani szeretne neki még meghallgatja őket miközben plüssnyulai fejét és fülét simogatva felváltva, csak utána szólal meg miután haladás és hallgatás közben jól kinézelődte magát és számba is vette lehetőségeiket.*
- Itt álljunk meg kérlek! *kéri éppen ezért hirtelen témaváltással a tündérlányt.* Vagy ez a ház lesz az, vagy már tényleg nem vagyunk messze.
*Kicsit minden bizonnyal megkönnyebbültnek is hangzik, mert a változások ellenére is annyira hasonlít minden itt egykori otthonához, hogy már elég kevés esélyt lát arra, hogy céljuk elérése nélkül kell távozniuk innen és más szállást keresni maguknak Szarvasliget városi testvére helyett.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-10-18 22:03:38
Üzenet elküldve: 2022-10-18 22:03:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Hangos kacagást hallat a maszk alatt. Bizony, hogy igaza van társának, általában mindig valaki ébren van, vagy éppen kivan támasztva a fogadó ajtaja. *
- Ezért is van a romok között egy helyünk, ahol nyugodtan tudunk aludni, csak a zárja az még rosszabb mint a fogadóé.
* Borostyán szemei szinte égetik a maszk üvegét. Lelkesedése mindig is túlontúl sokat kínált a hollók felé, hisz hűsége megingathatatlan. Társa látványa megnyugvással tölti el a lelkét, így legalább megbizonyosodott róla, hogy a holló tanács is komolyan veszi a terjeszkedést. *
- Igazad van, de Arthenior egyenlőre biztonságos számunkra. Nincs fejpénz a maszkosokon, így addig nyugodtan caplathatunk bármerre. A fogadó is igazán jó őrséggel van megáldva.... Mondjuk a drága Limmenünkkel.
* Kacsintását talán nem láthatja, de úját a maszk elé emeli, ezzel is mutatva, hogy mily nagy titok ez. Végül maszkjától megválik, hogy újra felcsatolja az oldalára. Haját szokásosan kiengedi, de másik kezével nem ereszti Reyt. *
- Nem muszáj viselni, bár drága mesterünk szinte állandóan hordja, de ameddig nem derül ki a másik munkád... Szerintem addig felesleges, kivéve ha nem valami burzsuj nemes leszel.... Bókoljál még nyugodtan, de nem vállalok felelősséget a cselekedeteimért. Én egy szimpla vadászként fogok keresni, és majd meglátjuk, hogy mit tudok kihozni belőle. Szerintem ennél logikusabb szakterületet nem is választhatnék, majdnem ugyanaz a kettő, bár ha minden igaz, sok helyről tudok információkat szerezni majd.
* Kacsint rá, majd a szakadék környékéről elvezeti. *
- A kalmár mellékesen megjegyzem, hogy egészen jó választékkal bír, de a kikötőben a sellőház viszi nálam a csúcsot. Druida? Nos sok alkalmazottja van helynek, de már van egy szerződésünk velük. Egyenlőre tárolnak nekünk néhány apróságot, hogy ne kelljen a szállásunkon tartani. De ez természetesen csak szóban van még.
* Rántja meg a vállát, nem merné megemlíteni, hogy az ő próbálkozása mennyire dugába dőlt, valahogy Illidary mégis sikerrel zárta le a kapcsolatot. A kérdés hallatán újabb mosoly, és kacagás szakad fel belőle. *
- Pedig mostanában még hosszú mondatok is elhagyják a száját, esküszöm neked Teysusra, hogy a stratégiai beszélgetéseken kívül is. Nem mondom, hogy gyakori, de néha már... Majdnem bele lehet látni a fejébe.
* Rey megosztja kalandját a hajón, ami egyáltalán nem lepi meg, sajnos ő is hasonló problémákkal szembesült az utazás alatt. Végül szóba kerül az imahely, ami csak bősz fejrázást hoz ki az elfből.*
- A közelben nincs. Ne is nagyon terjeszd, itt Eeyr úrnő kegyét keresi a fél város, és Teysust is csak néhány ember veszi a szájára. Sa'Tereth-et imádni halálos bűn itt, szóval ezzel óvatosan nővérem. A tervek jól alakulnak, és a kellő információkkal megáldottak minket az istenek, már csak a kivitelezés van hátra.
* Az út alatt bizonyára megtisztálkodott a másik, de most az elfnek szándékában áll olyan helyet mutatni a másiknak, amivel nem sok helyen találkozhatott. Mosolya továbbra sem tűnik el, az arcáról. *
- Megmutatok neked egy olyan helyet, amit imádni fogsz. Nincs több ágytál, és nincs több szenvedés a fürdőkádakkal. Elviszlek téged egy úri fürdőbe! Mit szólsz?
* A borostyán szemek csak úgy csillognak, főleg ha a másik fél meztelen hamvas bőrére gondol, amit a fürdőházban szemügyre vehet, vagy éppen szórakoztathatja magát. *
- Amúgy vannak újoncaink is, szóval készülj fel lelkileg. Az egyiknek akkora a szája, mint hat másiknak, és pont az a kis patkány a kedvence Illidarynak.
// Aki bújt, aki nem //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Hangos kacagást hallat a maszk alatt. Bizony, hogy igaza van társának, általában mindig valaki ébren van, vagy éppen kivan támasztva a fogadó ajtaja. *
- Ezért is van a romok között egy helyünk, ahol nyugodtan tudunk aludni, csak a zárja az még rosszabb mint a fogadóé.
* Borostyán szemei szinte égetik a maszk üvegét. Lelkesedése mindig is túlontúl sokat kínált a hollók felé, hisz hűsége megingathatatlan. Társa látványa megnyugvással tölti el a lelkét, így legalább megbizonyosodott róla, hogy a holló tanács is komolyan veszi a terjeszkedést. *
- Igazad van, de Arthenior egyenlőre biztonságos számunkra. Nincs fejpénz a maszkosokon, így addig nyugodtan caplathatunk bármerre. A fogadó is igazán jó őrséggel van megáldva.... Mondjuk a drága Limmenünkkel.
* Kacsintását talán nem láthatja, de úját a maszk elé emeli, ezzel is mutatva, hogy mily nagy titok ez. Végül maszkjától megválik, hogy újra felcsatolja az oldalára. Haját szokásosan kiengedi, de másik kezével nem ereszti Reyt. *
- Nem muszáj viselni, bár drága mesterünk szinte állandóan hordja, de ameddig nem derül ki a másik munkád... Szerintem addig felesleges, kivéve ha nem valami burzsuj nemes leszel.... Bókoljál még nyugodtan, de nem vállalok felelősséget a cselekedeteimért. Én egy szimpla vadászként fogok keresni, és majd meglátjuk, hogy mit tudok kihozni belőle. Szerintem ennél logikusabb szakterületet nem is választhatnék, majdnem ugyanaz a kettő, bár ha minden igaz, sok helyről tudok információkat szerezni majd.
* Kacsint rá, majd a szakadék környékéről elvezeti. *
- A kalmár mellékesen megjegyzem, hogy egészen jó választékkal bír, de a kikötőben a sellőház viszi nálam a csúcsot. Druida? Nos sok alkalmazottja van helynek, de már van egy szerződésünk velük. Egyenlőre tárolnak nekünk néhány apróságot, hogy ne kelljen a szállásunkon tartani. De ez természetesen csak szóban van még.
* Rántja meg a vállát, nem merné megemlíteni, hogy az ő próbálkozása mennyire dugába dőlt, valahogy Illidary mégis sikerrel zárta le a kapcsolatot. A kérdés hallatán újabb mosoly, és kacagás szakad fel belőle. *
- Pedig mostanában még hosszú mondatok is elhagyják a száját, esküszöm neked Teysusra, hogy a stratégiai beszélgetéseken kívül is. Nem mondom, hogy gyakori, de néha már... Majdnem bele lehet látni a fejébe.
* Rey megosztja kalandját a hajón, ami egyáltalán nem lepi meg, sajnos ő is hasonló problémákkal szembesült az utazás alatt. Végül szóba kerül az imahely, ami csak bősz fejrázást hoz ki az elfből.*
- A közelben nincs. Ne is nagyon terjeszd, itt Eeyr úrnő kegyét keresi a fél város, és Teysust is csak néhány ember veszi a szájára. Sa'Tereth-et imádni halálos bűn itt, szóval ezzel óvatosan nővérem. A tervek jól alakulnak, és a kellő információkkal megáldottak minket az istenek, már csak a kivitelezés van hátra.
* Az út alatt bizonyára megtisztálkodott a másik, de most az elfnek szándékában áll olyan helyet mutatni a másiknak, amivel nem sok helyen találkozhatott. Mosolya továbbra sem tűnik el, az arcáról. *
- Megmutatok neked egy olyan helyet, amit imádni fogsz. Nincs több ágytál, és nincs több szenvedés a fürdőkádakkal. Elviszlek téged egy úri fürdőbe! Mit szólsz?
* A borostyán szemek csak úgy csillognak, főleg ha a másik fél meztelen hamvas bőrére gondol, amit a fürdőházban szemügyre vehet, vagy éppen szórakoztathatja magát. *
- Amúgy vannak újoncaink is, szóval készülj fel lelkileg. Az egyiknek akkora a szája, mint hat másiknak, és pont az a kis patkány a kedvence Illidarynak.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2115-2134