Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-11 06:54:15
Üzenet elküldve: 2023-05-11 06:54:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A következtetései alapját nem részletezi, csak megvonja a vállát, mint ahogy kétes információk forrását csak úgy jegyzik, hogy "hallani ezt-azt". Persze belőle inkább a tapasztalat szólt, mert hát tipikusan az a fajta férfi, akit a fehérnépek inkább titokban engednek ki a hátsó ajtón, mielőtt a kedves papa megébred vagy a szeretett férj hazaér.*
- Ejnye, hát nem is hallottál az artheniori rongyosok híres lázadásáról? A nagy egyenlőség napjáról? *Hátradől ültében, és maga elé fordítja a közben kiérkező egyik korsó habtalan sört, amiért flegma mozdulattal odalök 10 aranyat [Mesélő (Mimóza)]
.*
- Ez itt *mutat körbe* - a patinás Gazdagnegyed. Már ami megmaradt belőle. *Ha a lány jobban körbenéz, a lepukkant kricsmi összetákolt részein túl, felfedezheti, hogy ez egykor egy elegáns épület lehetett. Mostanra már csak apróságok utalnak rá: a mocskos padló márványmozaikja, az ablakkeret, egy-egy stukkó megmaradt csonkja.*
- Villák és kúriák, formára nyírt bukszusok... aztán egy nap a csőcselék himbálózó nemesekkel cicomázta fel az aranyos lámpavasakat *vigyorodik el az azóta is mély hallgatás övezte nagy nap penészes dicsőségén.* - Patakokban folyt a kék vér az utcákon *hörpöl az italba jóízűen, mintha nem is épp tömegmészárlásról beszélne.* - A halmokban égő luxus fekete füstjét még a kikötőből is látni lehetett. Bizony. Aztán eljött ez a szép új kor. Polgárság! Haladunk előre! *Pátoszos gesztussal emeli meg a korsóját, aztán persze kitör belőle a röhögés.* - Meg Sa'Tereth valagába. *Fanyar iróniára húzza a száját. Doras sosem volt a nagy ügyek embere. Sosem érdekelte az egyenlőség vagy a rang. A pénz. A pénz annál inkább. Meg persze a dőreség.*
*A következtetései alapját nem részletezi, csak megvonja a vállát, mint ahogy kétes információk forrását csak úgy jegyzik, hogy "hallani ezt-azt". Persze belőle inkább a tapasztalat szólt, mert hát tipikusan az a fajta férfi, akit a fehérnépek inkább titokban engednek ki a hátsó ajtón, mielőtt a kedves papa megébred vagy a szeretett férj hazaér.*
- Ejnye, hát nem is hallottál az artheniori rongyosok híres lázadásáról? A nagy egyenlőség napjáról? *Hátradől ültében, és maga elé fordítja a közben kiérkező egyik korsó habtalan sört, amiért flegma mozdulattal odalök 10 aranyat [Mesélő (Mimóza)]
.*- Ez itt *mutat körbe* - a patinás Gazdagnegyed. Már ami megmaradt belőle. *Ha a lány jobban körbenéz, a lepukkant kricsmi összetákolt részein túl, felfedezheti, hogy ez egykor egy elegáns épület lehetett. Mostanra már csak apróságok utalnak rá: a mocskos padló márványmozaikja, az ablakkeret, egy-egy stukkó megmaradt csonkja.*
- Villák és kúriák, formára nyírt bukszusok... aztán egy nap a csőcselék himbálózó nemesekkel cicomázta fel az aranyos lámpavasakat *vigyorodik el az azóta is mély hallgatás övezte nagy nap penészes dicsőségén.* - Patakokban folyt a kék vér az utcákon *hörpöl az italba jóízűen, mintha nem is épp tömegmészárlásról beszélne.* - A halmokban égő luxus fekete füstjét még a kikötőből is látni lehetett. Bizony. Aztán eljött ez a szép új kor. Polgárság! Haladunk előre! *Pátoszos gesztussal emeli meg a korsóját, aztán persze kitör belőle a röhögés.* - Meg Sa'Tereth valagába. *Fanyar iróniára húzza a száját. Doras sosem volt a nagy ügyek embere. Sosem érdekelte az egyenlőség vagy a rang. A pénz. A pénz annál inkább. Meg persze a dőreség.*
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-09 07:26:49
Üzenet elküldve: 2023-05-09 07:26:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Még majdnem el is kuncogja magát a helyzet komikumán. Mert neki elég mókás az, hogy eltévedt és ezzel egyidőben szakad a nyakába egy széptevő és a nagy cseppekben megeredő eső is. Most akár jöhetne a rimánkodás, arról, hogy ugyan mi jöhet még, de azért ennyire nem akarja kergetni a balsorsot.
Így is elég azzal megküzdenie, hogy tartani tudja az iramot a férfival. Mert arról már az elején letett, hogy próbálja megjegyezni merre is tartanak. Eddig sem tudta, hogy hol a fenében jár, most már végképp elveszítette azt a fonalat. Amikor célt érnek sem jobb a helyzet. Az épület távolról sem volt ismerős, közelről sem lett az. De legalább odabent nem esik. Ami az épület állapotát tekintve igen meglepőnek mondható. Így az meg sem lepi, hogy nem illatos rózsavíz és füstölő egyvelege kúszik az orrába, hanem valami émelyítőbb szag, aminél szerencse, hogy nem egy finnyás alkat. Még akkor is, ha jobbhoz szokott. De most jobban leköti figyelmét a férfi neve. Meg ahogy értesül róla. A B hamar módosul át, hogy a végére Doras legyen. Ezt persze nem tudja vigyor nélkül hagyni, de az epés megjegyzéseket egyelőre hanyagolja.*
- Hát örvendek, Doras.
*Nyomja meg a nevet, miközben az odépp penderített iszákos után pislog. Hasonló csendességgel, ám igen nagy érdeklődéssel nézi végig az asztalfoglalást. Mielőtt ő maga helyet foglalna még megszabadítja a széket a ráhullott dohánytól, végül pedig hasonló otthonossággal teszi rá ő is a szebbik felét.
Noha a köpenytől nem szabadul meg, azért a csuklyát már hátralöki a fején, hogy ki tudja szabadítani alóla vizes tincseit.*
- Először is én Theanlyei vagyok.
*Húz maga elé egyet a papírok közül. Éppen azt, amin a nevek sorakoznak, ám abból egy sem ismerős a számára, így csak egy könnyed mozdulattal söpri tovább maga elől.*
- Másodszor ki mondta, hogy szégyellnék én akárkit is?
*Még egy utolsó arcára tapadt tincset félretűr, majd kissé felvont szemöldökkel, s egyben őszinte érdeklődéssel pillant a másikra. Legalábbis igyekszik. Mert azt nem mondaná éppenséggel, hogy szégyellne itt akárkit is. Pusztán csak nem igen lenne a mai napjáért megdicsérve.*
- Bonyolult. Nem untatnálak vele.
*Hessegeti el kettőjük közül a témát, majd inkább egy másik papírt húz maga elé tanulmányozni, mintha olyan egetrengetően érdekes lenne.*
- Inkább meséld el nekem, hogy miért ilyen kirívóan lepusztult erre minden. A város másik feléhez képest ez olyan, mint egy nyomortanya.
*Miután kinézelődte magát a papírban a mandula szemek ismét a férfit kezdik fürkészni.*
*Még majdnem el is kuncogja magát a helyzet komikumán. Mert neki elég mókás az, hogy eltévedt és ezzel egyidőben szakad a nyakába egy széptevő és a nagy cseppekben megeredő eső is. Most akár jöhetne a rimánkodás, arról, hogy ugyan mi jöhet még, de azért ennyire nem akarja kergetni a balsorsot.
Így is elég azzal megküzdenie, hogy tartani tudja az iramot a férfival. Mert arról már az elején letett, hogy próbálja megjegyezni merre is tartanak. Eddig sem tudta, hogy hol a fenében jár, most már végképp elveszítette azt a fonalat. Amikor célt érnek sem jobb a helyzet. Az épület távolról sem volt ismerős, közelről sem lett az. De legalább odabent nem esik. Ami az épület állapotát tekintve igen meglepőnek mondható. Így az meg sem lepi, hogy nem illatos rózsavíz és füstölő egyvelege kúszik az orrába, hanem valami émelyítőbb szag, aminél szerencse, hogy nem egy finnyás alkat. Még akkor is, ha jobbhoz szokott. De most jobban leköti figyelmét a férfi neve. Meg ahogy értesül róla. A B hamar módosul át, hogy a végére Doras legyen. Ezt persze nem tudja vigyor nélkül hagyni, de az epés megjegyzéseket egyelőre hanyagolja.*
- Hát örvendek, Doras.
*Nyomja meg a nevet, miközben az odépp penderített iszákos után pislog. Hasonló csendességgel, ám igen nagy érdeklődéssel nézi végig az asztalfoglalást. Mielőtt ő maga helyet foglalna még megszabadítja a széket a ráhullott dohánytól, végül pedig hasonló otthonossággal teszi rá ő is a szebbik felét.
Noha a köpenytől nem szabadul meg, azért a csuklyát már hátralöki a fején, hogy ki tudja szabadítani alóla vizes tincseit.*
- Először is én Theanlyei vagyok.
*Húz maga elé egyet a papírok közül. Éppen azt, amin a nevek sorakoznak, ám abból egy sem ismerős a számára, így csak egy könnyed mozdulattal söpri tovább maga elől.*
- Másodszor ki mondta, hogy szégyellnék én akárkit is?
*Még egy utolsó arcára tapadt tincset félretűr, majd kissé felvont szemöldökkel, s egyben őszinte érdeklődéssel pillant a másikra. Legalábbis igyekszik. Mert azt nem mondaná éppenséggel, hogy szégyellne itt akárkit is. Pusztán csak nem igen lenne a mai napjáért megdicsérve.*
- Bonyolult. Nem untatnálak vele.
*Hessegeti el kettőjük közül a témát, majd inkább egy másik papírt húz maga elé tanulmányozni, mintha olyan egetrengetően érdekes lenne.*
- Inkább meséld el nekem, hogy miért ilyen kirívóan lepusztult erre minden. A város másik feléhez képest ez olyan, mint egy nyomortanya.
*Miután kinézelődte magát a papírban a mandula szemek ismét a férfit kezdik fürkészni.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-09 06:04:36
Üzenet elküldve: 2023-05-09 06:04:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jóízűen felkacag a hárításra, ahogy az a dedikáltan szép idő lassan mindenkit bekerget a szabad ég alól.*
- Ez a beszéd! *bólint nagyot, és már fordul is be a lánnyal a következő kis utcán, aztán a következőn és a következőn, meg az azutánin. Sietősen halad, már-már szaladva, ahogy ilyen zuhé idején a legtöbben szoktak, így csak merő rosszindulatból lehetne azzal vádolni, hogy csak azért tesz ennyi fordulót, hogy újdonsült társasága végképp elveszítse irányérzékét a Romváros zeg-zugai közt.*
- A nevem B...
- Doras Nache, te vén kurafi! *vág közbe az öblös kurjantás mindjárt, mikor belépnek az ajtón a dohányfüsttől és állott kocsmaszagtól nehéz levegőjű becsületsüllyesztőbe.*
- B...izony! *fordul kényszeredett vigyorba a fickóra vicsorgó szakállas grimasz.* - Doras Nache.
*Úgy lép be a csibécskével a karján, mint aki elsőbálozót vezet a lihanechi palota kupolatermébe. Ezt az érzetet csak egy kicsit maszatolja el, hogy az iménti fickót úgy penderíti arrébb, hogy a fal adja neki a másikat. ~Húgyagyú idióta!~
Hasonlóan mély kifinomultsággal szerez maguknak helyet, amikor jelzésértékűen belerúg egy kártyázó társaság asztalfőjén ülő siheder székébe. Ezen a környéken már csak így megy az foglalás. Határozott mozdulattal söpri le az asztalról a tökmaghéjat és a szétszóródott pipadohányt, aztán itt vége is szakad a rongyrázós gavallérságnak egyelőre. Doras lezökken, mire nagyot nyikordul alatta az ülőalkalmatosság. A csizmájával kitolja a másik széket a lánynak és közben már int is két sörért a pult felé egy figyelemfelkeltő, kurta füttyentés kíséretében.*
- Szóval... *simít végig a szakállán* - ki előtt szégyelled ezt a snájdig jótevőt? *Közelebb húzza a falnak támasztott, gyűrött, foltos papírokat. Lehetne étlap meg itallap, ha egy rendes helyen lennének, de csak egy rövid felsorolás inkább az árakkal: sör, bor, rövid. Zsíros deszka, tepertő, savanyú tojás.
A legbővebben kifejtett (és legolvashatóbb) iromány az aktuális körözési lista. Doras úgy igazgatja az asztalon, mintha a legpuccosabb rezümé lenne. Az ő tekintetében speciel szinte az. Az idejét se tudja, mikor volt utoljára, hogy nem virított ott a neve. Gyaníthatóan most is inkább valamilyen adminisztrációs hiba miatt maradhatott le. Ha élne még az anyja, el is vinné neki a viharvert papirost, ékes bizonyítékául, hogy közelítőleg se olyan alávaló briganti, mint amit terjesztenek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jóízűen felkacag a hárításra, ahogy az a dedikáltan szép idő lassan mindenkit bekerget a szabad ég alól.*
- Ez a beszéd! *bólint nagyot, és már fordul is be a lánnyal a következő kis utcán, aztán a következőn és a következőn, meg az azutánin. Sietősen halad, már-már szaladva, ahogy ilyen zuhé idején a legtöbben szoktak, így csak merő rosszindulatból lehetne azzal vádolni, hogy csak azért tesz ennyi fordulót, hogy újdonsült társasága végképp elveszítse irányérzékét a Romváros zeg-zugai közt.*
- A nevem B...
- Doras Nache, te vén kurafi! *vág közbe az öblös kurjantás mindjárt, mikor belépnek az ajtón a dohányfüsttől és állott kocsmaszagtól nehéz levegőjű becsületsüllyesztőbe.*
- B...izony! *fordul kényszeredett vigyorba a fickóra vicsorgó szakállas grimasz.* - Doras Nache.
*Úgy lép be a csibécskével a karján, mint aki elsőbálozót vezet a lihanechi palota kupolatermébe. Ezt az érzetet csak egy kicsit maszatolja el, hogy az iménti fickót úgy penderíti arrébb, hogy a fal adja neki a másikat. ~Húgyagyú idióta!~
Hasonlóan mély kifinomultsággal szerez maguknak helyet, amikor jelzésértékűen belerúg egy kártyázó társaság asztalfőjén ülő siheder székébe. Ezen a környéken már csak így megy az foglalás. Határozott mozdulattal söpri le az asztalról a tökmaghéjat és a szétszóródott pipadohányt, aztán itt vége is szakad a rongyrázós gavallérságnak egyelőre. Doras lezökken, mire nagyot nyikordul alatta az ülőalkalmatosság. A csizmájával kitolja a másik széket a lánynak és közben már int is két sörért a pult felé egy figyelemfelkeltő, kurta füttyentés kíséretében.*
- Szóval... *simít végig a szakállán* - ki előtt szégyelled ezt a snájdig jótevőt? *Közelebb húzza a falnak támasztott, gyűrött, foltos papírokat. Lehetne étlap meg itallap, ha egy rendes helyen lennének, de csak egy rövid felsorolás inkább az árakkal: sör, bor, rövid. Zsíros deszka, tepertő, savanyú tojás.
A legbővebben kifejtett (és legolvashatóbb) iromány az aktuális körözési lista. Doras úgy igazgatja az asztalon, mintha a legpuccosabb rezümé lenne. Az ő tekintetében speciel szinte az. Az idejét se tudja, mikor volt utoljára, hogy nem virított ott a neve. Gyaníthatóan most is inkább valamilyen adminisztrációs hiba miatt maradhatott le. Ha élne még az anyja, el is vinné neki a viharvert papirost, ékes bizonyítékául, hogy közelítőleg se olyan alávaló briganti, mint amit terjesztenek.*
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 19:56:51
Üzenet elküldve: 2023-05-07 19:56:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*A hirtelen nyájassá vált hanghordozás csak még inkább fellobbantja a gyanakvását. Az sem segít a dolgon, hogy továbbra sem szabadult ki igazán. Ennek ellenére egy apró bizalmat azért megszavaz a férfinak, így szót fogadva belé karol.
Attól viszont ismét megtorpan, hogy akár egy hazáig tartó kíséretet is szerezhet magának. Na az hiányozna még, hogy a Morthimer háznál megjelenik egy ilyen marcona fickóval. Nem kéne sokáig várnia arra, hogy ez Orthus fülébe jusson, ami nem túl kedvező kimenetel lenne a számára. Ellenben itt és a város többi részén még nem ismerik.*
- Ki akarna ilyen szép időben hazamenni?
*Ejt meg egy kósza vigyort.*
- Inkább azt mondd meg, hogy van e a közelben valami ivó, ahová megéri beülni. Persze azután, hogy először te árulod el a neved nekem.
*Noha a gyanakvása nem tűnt el teljesen, ám valamivel csillapodott, így kiegyenesedve pillant fel a férfira, már bátrabban tekintgetve ki a csuklya alól.*
*A hirtelen nyájassá vált hanghordozás csak még inkább fellobbantja a gyanakvását. Az sem segít a dolgon, hogy továbbra sem szabadult ki igazán. Ennek ellenére egy apró bizalmat azért megszavaz a férfinak, így szót fogadva belé karol.
Attól viszont ismét megtorpan, hogy akár egy hazáig tartó kíséretet is szerezhet magának. Na az hiányozna még, hogy a Morthimer háznál megjelenik egy ilyen marcona fickóval. Nem kéne sokáig várnia arra, hogy ez Orthus fülébe jusson, ami nem túl kedvező kimenetel lenne a számára. Ellenben itt és a város többi részén még nem ismerik.*
- Ki akarna ilyen szép időben hazamenni?
*Ejt meg egy kósza vigyort.*
- Inkább azt mondd meg, hogy van e a közelben valami ivó, ahová megéri beülni. Persze azután, hogy először te árulod el a neved nekem.
*Noha a gyanakvása nem tűnt el teljesen, ám valamivel csillapodott, így kiegyenesedve pillant fel a férfira, már bátrabban tekintgetve ki a csuklya alól.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 19:33:41
Üzenet elküldve: 2023-05-07 19:33:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lekötelezni szónál átsuhan egy álságos vigyor a szakállas képen, de most ettől azért talán inkább eltekint mégis.*
- Hát persze *bólint színpadiasan, de aztán csak maga mellé penderíti a lányt és gyakorlatilag csak fogást vált rajta, de nem mondhatni, hogy eleresztené.*
- Karolj csak belém, aranyom. Hazakísérlek. Még a végén bajod esik. Vagy túl messze van? Húzódjunk inkább be valahová, míg eláll az eső? *érdeklődik taszítóan nyájassá változtatott baritonján.* - Itt a Sárváros közelében jobb, ha nem lófrálsz egyedül. De lassan sötétedik is. Van neved? *A fenyegető körülményeket ecsetelve, szinte váratlanul böki oda a kérdést.*
*A lekötelezni szónál átsuhan egy álságos vigyor a szakállas képen, de most ettől azért talán inkább eltekint mégis.*
- Hát persze *bólint színpadiasan, de aztán csak maga mellé penderíti a lányt és gyakorlatilag csak fogást vált rajta, de nem mondhatni, hogy eleresztené.*
- Karolj csak belém, aranyom. Hazakísérlek. Még a végén bajod esik. Vagy túl messze van? Húzódjunk inkább be valahová, míg eláll az eső? *érdeklődik taszítóan nyájassá változtatott baritonján.* - Itt a Sárváros közelében jobb, ha nem lófrálsz egyedül. De lassan sötétedik is. Van neved? *A fenyegető körülményeket ecsetelve, szinte váratlanul böki oda a kérdést.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 15:31:52
Üzenet elküldve: 2023-05-07 15:31:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Thea kevésbé előnyös és okos jellemvonása volt mindig is az, hogy a száját nehezen tartotta. Talán foghatná a wegtoreni habitusra is akár, de ez inkább saját személyének varázsa. Kinek kellemesebb, kinek kellemetlen. Bár sokat segített, hogy odahaza mindig volt, aki megvédje a szemtelen bakfis formás hátsóját. Ez ugye Artheniorba érkeztekor igencsak megváltozott. Persze a Morthimer házban nincs nagy félnivalója, ám idekint egyedül ez szintén olyan dolog, ami mellett nem lenne szabad könnyelműen elmennie.
A helyzete egyre kényelmetlenebb, ahogy az eső kopogása is sűrűsödik, a fölé magasodó termetes alak pedig nem hajlandó élni a hátrálás kedvezőnek ható lehetőségével.
Azt sem érzi nyugtatónak, hogy a szabad kéz végül lenyúl érte és hamar talpra állítja. Várható módon nem is a kellemes úttal megy végbe a dolog. Lehet, hogy illendő lenne hálálkodnia, ha valami buta kis elkényeztetett céda lenne, de ismételten a habitusára fogva ez nem igen fog megtörténni. Sőt, még egy kelletlen horkanást is hallatt, mikor a férfi közelebb hajol, orrát pedig megcsapja annak kevésbé kellemes szaga. Kényes orra jobban szokta a hazai fűszerek és illatok kellemes aromáját, nem pedig ezt, amit inkább egy kietlen mocsárhoz tudna most fejben hozzákötni. Mivel testéből nem igazán tud most hátrálni, így nyakból húzódzkodik mind hátrébb, hogy a kéretlen szaglászásból szabaduljon. Szabad kezével pedig minduntalan a csuklyát húzogatja vissza, hogy arcát tovább rejthesse.*
- Sehová sem volt kiírva. Amúgy is szeretek mindig valami újat megcsodálni.
*Sóhajtja, hangjában egy adag iróniával.*
- Igazán lekötelezne, ha eleresztené a karom.
*Végül szabad kezével a férfi ujjaira fog, hogy ha kell, akkor segítsen a műveletben, így finoman igyekszik lefejtegetni magáról a kelletlen ujjakat.*
*Thea kevésbé előnyös és okos jellemvonása volt mindig is az, hogy a száját nehezen tartotta. Talán foghatná a wegtoreni habitusra is akár, de ez inkább saját személyének varázsa. Kinek kellemesebb, kinek kellemetlen. Bár sokat segített, hogy odahaza mindig volt, aki megvédje a szemtelen bakfis formás hátsóját. Ez ugye Artheniorba érkeztekor igencsak megváltozott. Persze a Morthimer házban nincs nagy félnivalója, ám idekint egyedül ez szintén olyan dolog, ami mellett nem lenne szabad könnyelműen elmennie.
A helyzete egyre kényelmetlenebb, ahogy az eső kopogása is sűrűsödik, a fölé magasodó termetes alak pedig nem hajlandó élni a hátrálás kedvezőnek ható lehetőségével.
Azt sem érzi nyugtatónak, hogy a szabad kéz végül lenyúl érte és hamar talpra állítja. Várható módon nem is a kellemes úttal megy végbe a dolog. Lehet, hogy illendő lenne hálálkodnia, ha valami buta kis elkényeztetett céda lenne, de ismételten a habitusára fogva ez nem igen fog megtörténni. Sőt, még egy kelletlen horkanást is hallatt, mikor a férfi közelebb hajol, orrát pedig megcsapja annak kevésbé kellemes szaga. Kényes orra jobban szokta a hazai fűszerek és illatok kellemes aromáját, nem pedig ezt, amit inkább egy kietlen mocsárhoz tudna most fejben hozzákötni. Mivel testéből nem igazán tud most hátrálni, így nyakból húzódzkodik mind hátrébb, hogy a kéretlen szaglászásból szabaduljon. Szabad kezével pedig minduntalan a csuklyát húzogatja vissza, hogy arcát tovább rejthesse.*
- Sehová sem volt kiírva. Amúgy is szeretek mindig valami újat megcsodálni.
*Sóhajtja, hangjában egy adag iróniával.*
- Igazán lekötelezne, ha eleresztené a karom.
*Végül szabad kezével a férfi ujjaira fog, hogy ha kell, akkor segítsen a műveletben, így finoman igyekszik lefejtegetni magáról a kelletlen ujjakat.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 12:38:05
Üzenet elküldve: 2023-05-07 12:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A zsoldos csak cinikusan horkan egyet. Nem szereti, ha valaki akkora mellénnyel van, amiben amúgy már inkább csak röhejesen néz ki. Nagyon-nagyon kevés kivétel van, ami erre rácáfol, de Doras már túl sok mindent látott életében, szóval egyelőre még viszonylag óvatos. A lánnyal ellentétben neki nagyon is kedvére van a helyzet, hogy így fölé magasodhat, és ebben még az eleredő eső se zavar. Így is ázott kutya szaga van.
Ez a "kódorog" szócska újra és újra megcsiklandozza a máját. Mint mikor egy kéttenyérnyi kis vakarcs tépi az ember nadrágszárát morogva meg vicsorogva. Végül csak lenyúl a fehérnépért, de persze nem a jobbjával. Az továbbra is a kés markolatának végén pihen. Nem szorulnak az ujjai, csak a tenyere támaszkodik rajta.
A balja fog rá a csibécske felkarjára és hát, inkább rántja talpra, mint felsegíti, de Dorasnál már ez is a gavallérság netovábbja. Netovábbja. Szó szerint, mivel el már nem ereszti a lányt, helyette inkább jobban szemügyre venné. Beleszimatol a csuklya kiöblösödő résébe a nyak felé. Határozottan kellemes aroma kúszik az orrába, ami errefelé azért nem a legmegszokottabb.*
- Nem mondták neked, hogy ez nem a legjobb környék a sétálgatásra? Merre laksz, tündérem?
*Doras úgy áll az esőben, a karmai közt a lánnyal, mint az erdei vadak. Csak tűri szenvtelenül. Ha esik, hát megázik.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 11:43:16
Üzenet elküldve: 2023-05-07 11:43:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Szép kis kaland, ahol rögtön az első nagyobb szökésénél célzottan rúgják ki a fogait. Gyűlöli azt az érzést, ami most egyre inkább erősebbé válik benne. Mégpedig azt, hogy a Morthimernek igaza volt. Ha innen hazakeveredik és valami nyoma lesz a kis kiruccanásának bizonyára igen komoly büntetésben lesz része. Ha egyáltalán hazakeveredik...
Végül semmi rúgás nem talál bele a csuklya alá rejtett arcba, s az idegen dühödt hangja is csillapodni látszik, ahogy ismét felszólal. Ennek ellenére semmivel sem érzi nyugodtabbnak és veszélytelenebbnek a helyzetét. Mivel igen frusztráló hatással bír a fölé magasodó idegen test. Ennek ellenére, még akkor is, ha szíve majd kiszakad a helyéről, igyekszik hangjának remegését elfojtani. Több-kevesebb sikerrel.*
- Francokat! *Csattan is fel, de még viszonylag visszafogottan teszi. Persze hangja bizonytalanságából a legkevésbé sem lehet erre a nagy határozottságra következtetni.* Szeretek ilyen szép időben sétálgatni. Errefelé mindig ilyen nyugodt a hely. A legtöbb esetben nem háborgat semmilyen fajankó.
*S mintha odafent meghallották volna ezt, a gyülekező, sötét felhők lassan eregetni kezdik a nagy cseppeket magukból. Egyelőre még csak egy-egy hangosabb koppanással érnek le a földre és a leány köpenyére, de nem úgy néz ki, mintha az erősebb zuhi sokáig váratni akarna magára.*
- Megtenné, hogy hátrébb kódorog? Vagy segítsen fel.
*A mandulavágású szemek ismét kipillantanak a foszlott anyag alól, egyenesen a kést markoló kézre. Fenének sem kell a férfi segítsége, de talán, ha hajlandóságot mutat inkább őt felhúzni, ahelyett, hogy azt a kést markolássza, az azért egy kicsit talán megnyugtatná.
Ennek ellenére nem nyújtja a kezét a segítségért, amiből a másik hamar kikövetkeztetheti, hogy a koszos anyag alá bújt leány jobban bírná azon helyzetét, hogy a fickó inkább elhátrál tőle.*
*Szép kis kaland, ahol rögtön az első nagyobb szökésénél célzottan rúgják ki a fogait. Gyűlöli azt az érzést, ami most egyre inkább erősebbé válik benne. Mégpedig azt, hogy a Morthimernek igaza volt. Ha innen hazakeveredik és valami nyoma lesz a kis kiruccanásának bizonyára igen komoly büntetésben lesz része. Ha egyáltalán hazakeveredik...
Végül semmi rúgás nem talál bele a csuklya alá rejtett arcba, s az idegen dühödt hangja is csillapodni látszik, ahogy ismét felszólal. Ennek ellenére semmivel sem érzi nyugodtabbnak és veszélytelenebbnek a helyzetét. Mivel igen frusztráló hatással bír a fölé magasodó idegen test. Ennek ellenére, még akkor is, ha szíve majd kiszakad a helyéről, igyekszik hangjának remegését elfojtani. Több-kevesebb sikerrel.*
- Francokat! *Csattan is fel, de még viszonylag visszafogottan teszi. Persze hangja bizonytalanságából a legkevésbé sem lehet erre a nagy határozottságra következtetni.* Szeretek ilyen szép időben sétálgatni. Errefelé mindig ilyen nyugodt a hely. A legtöbb esetben nem háborgat semmilyen fajankó.
*S mintha odafent meghallották volna ezt, a gyülekező, sötét felhők lassan eregetni kezdik a nagy cseppeket magukból. Egyelőre még csak egy-egy hangosabb koppanással érnek le a földre és a leány köpenyére, de nem úgy néz ki, mintha az erősebb zuhi sokáig váratni akarna magára.*
- Megtenné, hogy hátrébb kódorog? Vagy segítsen fel.
*A mandulavágású szemek ismét kipillantanak a foszlott anyag alól, egyenesen a kést markoló kézre. Fenének sem kell a férfi segítsége, de talán, ha hajlandóságot mutat inkább őt felhúzni, ahelyett, hogy azt a kést markolássza, az azért egy kicsit talán megnyugtatná.
Ennek ellenére nem nyújtja a kezét a segítségért, amiből a másik hamar kikövetkeztetheti, hogy a koszos anyag alá bújt leány jobban bírná azon helyzetét, hogy a fickó inkább elhátrál tőle.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 07:10:12
Üzenet elküldve: 2023-05-07 07:10:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem sokon múlik, hogy legalább az első, megindított rúgás el is érje a célját. A dühtől a jogosság vaskesztyűjét szokása felhúzni a Doras-féle embernek, és jogosságból kipattanó még több düh hajlamos vörös ködbe borítani az elmét. Még szerencse, hogy az a szövegkörnyezettől függetlenül édesen búgó hang, meg a pillanatra kivillanó kreol comb eléri a tudatalattija értelemre használható zugait.*
- Nézzenek oda! *veszi át az indulat helyét egy telipofás vigyor a szakállas képen.* - Eltévedtél, csibém?
*Nem lép hátrébb és a legkevésbé se mutatja megbánás jelét. A falnak támaszkodva magasodik a földön összekuporodó lány fölé. Doras igenis tud nyájasan mosolyogni. (Mint egy sebhelyes, loncsos warg egy gyerekmesében.) Jobbját hanyagul a kése markolatán pihenteti. Rossz szokás, az ő köreiben az ismerkedés alapvető felállása.*
*Nem sokon múlik, hogy legalább az első, megindított rúgás el is érje a célját. A dühtől a jogosság vaskesztyűjét szokása felhúzni a Doras-féle embernek, és jogosságból kipattanó még több düh hajlamos vörös ködbe borítani az elmét. Még szerencse, hogy az a szövegkörnyezettől függetlenül édesen búgó hang, meg a pillanatra kivillanó kreol comb eléri a tudatalattija értelemre használható zugait.*
- Nézzenek oda! *veszi át az indulat helyét egy telipofás vigyor a szakállas képen.* - Eltévedtél, csibém?
*Nem lép hátrébb és a legkevésbé se mutatja megbánás jelét. A falnak támaszkodva magasodik a földön összekuporodó lány fölé. Doras igenis tud nyájasan mosolyogni. (Mint egy sebhelyes, loncsos warg egy gyerekmesében.) Jobbját hanyagul a kése markolatán pihenteti. Rossz szokás, az ő köreiben az ismerkedés alapvető felállása.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-06 21:03:19
Üzenet elküldve: 2023-05-06 21:03:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Kellemetlen helyzetén nem javít annak a tudatosítása sem, hogy apránként kissé szürkébe burkolódzik az égbolt. S nem a késői óra tehet róla, hanem inkább a megannyi sötét felhő, ami épp a feje fölött gyülekezik. Még az lesz a legszebb az egészben, hogy ha bőrig is ázik, mielőtt megtalálja a visszavezető utat. Persze ebben van az izgalom és a kaland, de egy kicsit talán bátrabban állna neki a dolognak, ha nem egyedül járná az ismeretlent.
Vagy lenne legalább valami betérő itt is, ahol meghúzhatja magát addig, amíg az idő eldönti, hogy mire is készül fordulni.
Amikor pedig már azt hinné az ember, hogy ettől nem lesz rosszabb, az élet nekiütközteti gyorsan egy vastag kőfalnak. Ami itt a jelen esetben valamivel puhább, de nem kevésbé kellemetlen. Az utána kifejtődő esés pedig megkoronázza az egészet. Röppen a köpenybe burkolt test, majd puffan a kemény kövön. Kivillan egy mezítelen boka, egy fehér, finom anyagdarab, ami talán egy ruhának az alját képezi. De amilyen hirtelenséggel ezek előbukkantak, olyan gyorsasággal bújnak vissza a köpeny alá. Persze mindezt kísérve egy alapos és hosszan tartó szitokáradattal, amit az egyébként kellemes női hang most sértett dühvel morog az orra alatt.*
- A francnak nem tudsz normálisan közlekedni?
*Villannak ki a mélybarna, mandulavágású szemek, ahogy még nem kel fel a földről, hanem inkább a csuklyát mélyen az arcába húzva kúszik hátrébb a földön. Ugyanis a másik hirtelen mozdulatától elhiszi, hogy valóban megkínálják még valami kellemetlennel is így a földön hánykolódva.*
*Kellemetlen helyzetén nem javít annak a tudatosítása sem, hogy apránként kissé szürkébe burkolódzik az égbolt. S nem a késői óra tehet róla, hanem inkább a megannyi sötét felhő, ami épp a feje fölött gyülekezik. Még az lesz a legszebb az egészben, hogy ha bőrig is ázik, mielőtt megtalálja a visszavezető utat. Persze ebben van az izgalom és a kaland, de egy kicsit talán bátrabban állna neki a dolognak, ha nem egyedül járná az ismeretlent.
Vagy lenne legalább valami betérő itt is, ahol meghúzhatja magát addig, amíg az idő eldönti, hogy mire is készül fordulni.
Amikor pedig már azt hinné az ember, hogy ettől nem lesz rosszabb, az élet nekiütközteti gyorsan egy vastag kőfalnak. Ami itt a jelen esetben valamivel puhább, de nem kevésbé kellemetlen. Az utána kifejtődő esés pedig megkoronázza az egészet. Röppen a köpenybe burkolt test, majd puffan a kemény kövön. Kivillan egy mezítelen boka, egy fehér, finom anyagdarab, ami talán egy ruhának az alját képezi. De amilyen hirtelenséggel ezek előbukkantak, olyan gyorsasággal bújnak vissza a köpeny alá. Persze mindezt kísérve egy alapos és hosszan tartó szitokáradattal, amit az egyébként kellemes női hang most sértett dühvel morog az orra alatt.*
- A francnak nem tudsz normálisan közlekedni?
*Villannak ki a mélybarna, mandulavágású szemek, ahogy még nem kel fel a földről, hanem inkább a csuklyát mélyen az arcába húzva kúszik hátrébb a földön. Ugyanis a másik hirtelen mozdulatától elhiszi, hogy valóban megkínálják még valami kellemetlennel is így a földön hánykolódva.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-06 20:38:08
Üzenet elküldve: 2023-05-06 20:38:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A cimborái késnek. Már két napja. Viszonylag rég ismeri őket, és utálja is a pofájukat, mert rohadt egy banda. Talán a legrohadtabb a hegy innenső oldalán, de jó pár balhét lenyomtak már együtt. Gyalázatos dolgokat, necces dolgokat, röhejes dolgokat meg olyanokat, amikről nem beszélnek. Soha.
Doras egyik kompániától csapódik a másikhoz, de ebben a szakmában egy bizonyos kor után azt veszed észre, hogy a régi ismerősök száma mocskosul megfogyatkozik. A fiatalok meg hamar lemorzsolódnak. Vagy otthagyják a fogukat vagy nem bírják gyomorral vagy... a fene tudja.
Doras egyik becsületsüllyesztőt járja a másik után a környéken, hogy elüsse az időt. Ma is ez lenne a terv, de valahogy kedvetlennek érzi magát az egészhez. És mi lenne jobb hatással a kedvére, mint hogy azzal szórakoztassa magát, hogy hajigálja kicsit a sárpénzeseket a Csonthídnál. Fél marék kavicsig bírták. Dorasnak szerencsére jó fedezéke volt hozzá, hogy rejtve maradjon, de jól is tudjon célozni. Viszont amikor az egyik fickó fújtatva megindul, akkor már a zsoldos is eliramodik. Még egy ideig rontaná itt a levegőt, ahhoz meg nem túl jó alap összeakasztani a bajszát a sárvárosiakkal.
Röhög, de azért hátra is tekintget, míg rohan. Az itteni sikátorokban nyilván hamar a nyomát vesztik, de jobb biztosra menni. Arra viszont nem számít, hogy egy idióta pont elé sasszézik be, mikor nagy lendülettel kirongyol egy szűk keresztutcáról.
Doras jól megtermett alak, szóval nagyjából letarolja a köpenyes alakot, átesik rajta, aztán persze feltápászkodva már szívja is fel magát, hogy megkínálja még pár célzott rúgással azt a vadbarmot, aki... hát... rossz helyen volt rosszkor.*
- A francnak nem tudsz az orrod elé nézni!
*A cimborái késnek. Már két napja. Viszonylag rég ismeri őket, és utálja is a pofájukat, mert rohadt egy banda. Talán a legrohadtabb a hegy innenső oldalán, de jó pár balhét lenyomtak már együtt. Gyalázatos dolgokat, necces dolgokat, röhejes dolgokat meg olyanokat, amikről nem beszélnek. Soha.
Doras egyik kompániától csapódik a másikhoz, de ebben a szakmában egy bizonyos kor után azt veszed észre, hogy a régi ismerősök száma mocskosul megfogyatkozik. A fiatalok meg hamar lemorzsolódnak. Vagy otthagyják a fogukat vagy nem bírják gyomorral vagy... a fene tudja.
Doras egyik becsületsüllyesztőt járja a másik után a környéken, hogy elüsse az időt. Ma is ez lenne a terv, de valahogy kedvetlennek érzi magát az egészhez. És mi lenne jobb hatással a kedvére, mint hogy azzal szórakoztassa magát, hogy hajigálja kicsit a sárpénzeseket a Csonthídnál. Fél marék kavicsig bírták. Dorasnak szerencsére jó fedezéke volt hozzá, hogy rejtve maradjon, de jól is tudjon célozni. Viszont amikor az egyik fickó fújtatva megindul, akkor már a zsoldos is eliramodik. Még egy ideig rontaná itt a levegőt, ahhoz meg nem túl jó alap összeakasztani a bajszát a sárvárosiakkal.
Röhög, de azért hátra is tekintget, míg rohan. Az itteni sikátorokban nyilván hamar a nyomát vesztik, de jobb biztosra menni. Arra viszont nem számít, hogy egy idióta pont elé sasszézik be, mikor nagy lendülettel kirongyol egy szűk keresztutcáról.
Doras jól megtermett alak, szóval nagyjából letarolja a köpenyes alakot, átesik rajta, aztán persze feltápászkodva már szívja is fel magát, hogy megkínálja még pár célzott rúgással azt a vadbarmot, aki... hát... rossz helyen volt rosszkor.*
- A francnak nem tudsz az orrod elé nézni!
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-06 20:07:36
Üzenet elküldve: 2023-05-06 20:07:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ellenkezés a vérében van, ez ideérkezte óta nem is volt kérdéses. Ám abban igazat kell adnia gazdájának, hogy egyedül nem túl okos döntés a város felfedezése. Főleg azért nem, mert az idő előrehaladtával már halvány lila gőze sincs arról, hogy egyáltalán ez még Arthenior városa e. Már gyanús volt, hogy nem jár éppen jó helyen, mikor a kúriákat és talpon álló házakat felváltotta a megannyi rom képe. Ennek ellenére nem fordult vissza egyből, most meg már lesheti, mire visszatalál. Az az egy szerencséje, hogy gazdája egy időre igencsak el van foglalva, így egyáltalán nem kell hazaiparkodnia. Pedig egyszerű kis fogadó látogatásnak indult az egész sétája. De a végén kíváncsi lett erre is meg arra is, épp csak a piacra nem tette be a lábát. A végén meg kikötött a nagy büdös semmiben.
Még lép egy párat végül lefékezve pillant körbe a magára öltött köpeny csuklyája alól. Legalább annyi esze volt, hogy azt magára húzta, hisz valóban nem készül senki figyelmét felkelteni a lenge ruházatával. Ahogyan ura is megmondta. Így a tetőtől talpig, kopott köpenybe burkolódzva tűnhet inkább egy szóra sem érdemes koldusnak, mintsem egy szép pofival megáldott cselédlánynak.
De előbb vagy utóbb ki kéne keverednie innen, amihez az kell, hogy valakitől útbaigazítást kérjen. De egyelőre senki érdemlegeset nem lát.*
- A franc essen a makacs fejembe...
*Morogja maga elé, miközben lassan tovább indítja lépteit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ellenkezés a vérében van, ez ideérkezte óta nem is volt kérdéses. Ám abban igazat kell adnia gazdájának, hogy egyedül nem túl okos döntés a város felfedezése. Főleg azért nem, mert az idő előrehaladtával már halvány lila gőze sincs arról, hogy egyáltalán ez még Arthenior városa e. Már gyanús volt, hogy nem jár éppen jó helyen, mikor a kúriákat és talpon álló házakat felváltotta a megannyi rom képe. Ennek ellenére nem fordult vissza egyből, most meg már lesheti, mire visszatalál. Az az egy szerencséje, hogy gazdája egy időre igencsak el van foglalva, így egyáltalán nem kell hazaiparkodnia. Pedig egyszerű kis fogadó látogatásnak indult az egész sétája. De a végén kíváncsi lett erre is meg arra is, épp csak a piacra nem tette be a lábát. A végén meg kikötött a nagy büdös semmiben.
Még lép egy párat végül lefékezve pillant körbe a magára öltött köpeny csuklyája alól. Legalább annyi esze volt, hogy azt magára húzta, hisz valóban nem készül senki figyelmét felkelteni a lenge ruházatával. Ahogyan ura is megmondta. Így a tetőtől talpig, kopott köpenybe burkolódzva tűnhet inkább egy szóra sem érdemes koldusnak, mintsem egy szép pofival megáldott cselédlánynak.
De előbb vagy utóbb ki kéne keverednie innen, amihez az kell, hogy valakitől útbaigazítást kérjen. De egyelőre senki érdemlegeset nem lát.*
- A franc essen a makacs fejembe...
*Morogja maga elé, miközben lassan tovább indítja lépteit.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-06 19:20:31
Üzenet elküldve: 2023-05-06 19:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A zsoldos dünnyögve dudorászik. Nem egy kifejezett dallamot, csak úgy valamit. Az igazán filozofikus elmélázás közben szokott ilyet, ami őt tekintve kivételesen ritka dolog. Ám itt, az egykori városőrség egykori székhelyén, illetve annak a föld gyomrába szakadt helyén... egy hozzá hasonló alakot is elragadhat a mély filozófia. Igaz, ez keveseknek juthat eszébe a Meredély pereméről megbotránkoztató természetességgel levizelő férfi láttán. Dorastól ez a stílszerű tisztelgés az itt odaveszett fogdmegek és a zárkasoron pusztult gazfickóknak egyszerre címezve. Milyen ember lenne, ha elmulasztaná ezt a gesztust, ha már épp erre járt.
Kettőnél többet nem ráz rajta, mert mi lenne akkor az illemmel, aztán elteszi, megigazítja a ruháját és indul is tovább, hogy keressen valami rendes helyet, ahol legalább kockázni lehet. Az italnak is lassan az utolsó kortyait pusztítja a flaskájából, pedig még nagyon-nagyon messze van a részegségtől.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A zsoldos dünnyögve dudorászik. Nem egy kifejezett dallamot, csak úgy valamit. Az igazán filozofikus elmélázás közben szokott ilyet, ami őt tekintve kivételesen ritka dolog. Ám itt, az egykori városőrség egykori székhelyén, illetve annak a föld gyomrába szakadt helyén... egy hozzá hasonló alakot is elragadhat a mély filozófia. Igaz, ez keveseknek juthat eszébe a Meredély pereméről megbotránkoztató természetességgel levizelő férfi láttán. Dorastól ez a stílszerű tisztelgés az itt odaveszett fogdmegek és a zárkasoron pusztult gazfickóknak egyszerre címezve. Milyen ember lenne, ha elmulasztaná ezt a gesztust, ha már épp erre járt.
Kettőnél többet nem ráz rajta, mert mi lenne akkor az illemmel, aztán elteszi, megigazítja a ruháját és indul is tovább, hogy keressen valami rendes helyet, ahol legalább kockázni lehet. Az italnak is lassan az utolsó kortyait pusztítja a flaskájából, pedig még nagyon-nagyon messze van a részegségtől.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-04-06 18:01:45
Üzenet elküldve: 2023-04-06 18:01:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Fekete Hatosok//
*Romváros vidékét eddig valahogy mindig elkerülte, de ma történetesen olyan munkát kapott a piactéren, ami ide szólította. Kiderült, hogy akadnak errefelé még házak, és azokban élnek még emberek, méghozzá jómódú emberek. Az a fajta, aki szeret vásárolni, de aztán nincs ereje mindent hazacipelni. Vagy csak fél egyedül mutatkozni, mert könnyű prédája lenne a fosztogatóknak. Na, egy efféle asszonyság bízta meg Mykaelt azzal, hogy cipeljen el neki ezt-azt az otthonáig. Aprópénz, de nem megerőltető munka. És végre alkalmat adott neki arra, hogy körülnézzen itt.
Mint mindenki Lanawin földjén, Mykael is hallott az artheniori lázongásokról és arról, hogy mi történt az egykori gazdag negyeddel. De valójában nagyon keveset tud róla ténylegesen. Arról nem is beszélve, hogy nem ismerte se a várost, se konkrétan ezt a negyedet előtte. Így is elég hatásos látvány a sok romos épület, amelyekről még mostani állapotukban is lerí az egykori pompa. De még gyomorszorítóbb a szakadék, ami ocsmány sebként terpeszkedik végig a környéken
Ahhoz képest, hogy nem járt még erre, ránézésre sokat idevalósinak is gondolhatnák: ócska, elnyűtt ruhákat visel, egy kopott bőrvértet, oldalán rövidkard lóg. Csak a bakancsa tűnik újnak és minőségi, de az is poros és sárfoltos. Ezzel az erővel akár le is rángathatta valakiről - bár történetesen vette.
Ahogy a Meredély mentén halad, figyelmes lesz arra, hogy két két csavargó elinal. Ahogy több figyelmet szentel az incidensnek, észreveszi a harmadikat is, aki a földön maradt. Felette pedig...*
- Hakudran?
*kérdi meglepve, épp elég hangosan ahhoz, hogy a másik is meghallja. Ha a fél-elf felé fordul, akkor Mykael félredöntött fejjel, vizslató tekintettel megállapítja, hogy csakugyan egy régi ismerőssel futott össze.
Ezt követően pedig felkúszik az arcára egy - rá egyébként jellemző - kedélyes mosoly, úgy lép oda a másikhoz.*
- Mykael vagyok. A Hatosoktól, emlékszel még?
*Hakudran számára megkönnyítheti a felismerést, hogy Mykael régen is mindig ilyen ágrólszakadt benyomást keltett, az öltözete mindig úgy nézett ki, mint amit előtte már tucatnyi ember hordott (mert többnyire ez is volt a helyzet), és mindig ott volt az arcán valamilyen mosoly. Ugyanakkor a régi Mykael sovány volt, girhes, és gyakran csimbókos volt a haja a kosztól. Most viszont kifejezetten jó erőben van, és bár most se patyolat tiszta, azért nem is úgy néz ki, mint aki épp most mászott elő egy sírból.
Bár régi ismerőst üdvözöl, Mykael azért lelassít és megáll kard-távolságon kívül, amíg felméri, hogy Hakudran miképp reagál a felbukkanására. Igaz, nem haragban váltak el, de azért olyan nagy barátok se voltak. Egy ideig egy táborban éltek, párszor harcoltak egymás oldalán, de ebből azért nem kerekedett életre szóló barátság akkor. Ki tudja, merre sodorta az élet a félvért.*
*Romváros vidékét eddig valahogy mindig elkerülte, de ma történetesen olyan munkát kapott a piactéren, ami ide szólította. Kiderült, hogy akadnak errefelé még házak, és azokban élnek még emberek, méghozzá jómódú emberek. Az a fajta, aki szeret vásárolni, de aztán nincs ereje mindent hazacipelni. Vagy csak fél egyedül mutatkozni, mert könnyű prédája lenne a fosztogatóknak. Na, egy efféle asszonyság bízta meg Mykaelt azzal, hogy cipeljen el neki ezt-azt az otthonáig. Aprópénz, de nem megerőltető munka. És végre alkalmat adott neki arra, hogy körülnézzen itt.
Mint mindenki Lanawin földjén, Mykael is hallott az artheniori lázongásokról és arról, hogy mi történt az egykori gazdag negyeddel. De valójában nagyon keveset tud róla ténylegesen. Arról nem is beszélve, hogy nem ismerte se a várost, se konkrétan ezt a negyedet előtte. Így is elég hatásos látvány a sok romos épület, amelyekről még mostani állapotukban is lerí az egykori pompa. De még gyomorszorítóbb a szakadék, ami ocsmány sebként terpeszkedik végig a környéken
Ahhoz képest, hogy nem járt még erre, ránézésre sokat idevalósinak is gondolhatnák: ócska, elnyűtt ruhákat visel, egy kopott bőrvértet, oldalán rövidkard lóg. Csak a bakancsa tűnik újnak és minőségi, de az is poros és sárfoltos. Ezzel az erővel akár le is rángathatta valakiről - bár történetesen vette.
Ahogy a Meredély mentén halad, figyelmes lesz arra, hogy két két csavargó elinal. Ahogy több figyelmet szentel az incidensnek, észreveszi a harmadikat is, aki a földön maradt. Felette pedig...*
- Hakudran?
*kérdi meglepve, épp elég hangosan ahhoz, hogy a másik is meghallja. Ha a fél-elf felé fordul, akkor Mykael félredöntött fejjel, vizslató tekintettel megállapítja, hogy csakugyan egy régi ismerőssel futott össze.
Ezt követően pedig felkúszik az arcára egy - rá egyébként jellemző - kedélyes mosoly, úgy lép oda a másikhoz.*
- Mykael vagyok. A Hatosoktól, emlékszel még?
*Hakudran számára megkönnyítheti a felismerést, hogy Mykael régen is mindig ilyen ágrólszakadt benyomást keltett, az öltözete mindig úgy nézett ki, mint amit előtte már tucatnyi ember hordott (mert többnyire ez is volt a helyzet), és mindig ott volt az arcán valamilyen mosoly. Ugyanakkor a régi Mykael sovány volt, girhes, és gyakran csimbókos volt a haja a kosztól. Most viszont kifejezetten jó erőben van, és bár most se patyolat tiszta, azért nem is úgy néz ki, mint aki épp most mászott elő egy sírból.
Bár régi ismerőst üdvözöl, Mykael azért lelassít és megáll kard-távolságon kívül, amíg felméri, hogy Hakudran miképp reagál a felbukkanására. Igaz, nem haragban váltak el, de azért olyan nagy barátok se voltak. Egy ideig egy táborban éltek, párszor harcoltak egymás oldalán, de ebből azért nem kerekedett életre szóló barátság akkor. Ki tudja, merre sodorta az élet a félvért.*
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-04-04 18:55:38
Üzenet elküldve: 2023-04-04 18:55:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Hatosok//
* Amikor a házak egyre romosabbá, lepusztultabbá kezdtek válni, akkor kellett volna irányt változtatnia, ha jól sejti. *
- És most?
* Kérdezi a vele szemben álló két csavargótól, majd lassú mozdulattal tartást vált a két kézre fogott kardjával, miközben gondosan szemmel tartja feltartóit.
A harmadik többé nem fog felkelni, az egészen biztos. Néhány perce rontott elő az árnyékból, akár egy félőrült és kapott az erszénye után. Haku gyorsabban nyúlt a tőrjéért. Ez van. Na de azt nem sejtette, hogy a halálhörgése két cimboráját is idecsalja. Szedett-vedett banda, rongy ruhákban és ócska, lopott fegyverekkel. Szinte szánnivaló.
De ettől még örömest felkoncolja őket, ha annyira ostobák, hogy rátámadnak. *
~ A kóborebek is bátrabbak falkában. ~
* Már messziről a tartásáról is látszik, hogy a félvér nem fél a kardjától és jó képzést kapott. Ez nem mondható el a két útonállóról. Szinte a szájában érzi bizonytalanságuk ízét. Megvannak merevedve, tartásuk feszült, markuk idegesen szorítja a fegyvert. A szegénység nagy úr. *
- Huhh!
* Színlelt támadással lép egyet előre, majd mikor mindkettő felszökken, akárha bolha csípte volna meg őket, hangosan kiröhögi őket. *
* Amikor a házak egyre romosabbá, lepusztultabbá kezdtek válni, akkor kellett volna irányt változtatnia, ha jól sejti. *
- És most?
* Kérdezi a vele szemben álló két csavargótól, majd lassú mozdulattal tartást vált a két kézre fogott kardjával, miközben gondosan szemmel tartja feltartóit.
A harmadik többé nem fog felkelni, az egészen biztos. Néhány perce rontott elő az árnyékból, akár egy félőrült és kapott az erszénye után. Haku gyorsabban nyúlt a tőrjéért. Ez van. Na de azt nem sejtette, hogy a halálhörgése két cimboráját is idecsalja. Szedett-vedett banda, rongy ruhákban és ócska, lopott fegyverekkel. Szinte szánnivaló.
De ettől még örömest felkoncolja őket, ha annyira ostobák, hogy rátámadnak. *
~ A kóborebek is bátrabbak falkában. ~
* Már messziről a tartásáról is látszik, hogy a félvér nem fél a kardjától és jó képzést kapott. Ez nem mondható el a két útonállóról. Szinte a szájában érzi bizonytalanságuk ízét. Megvannak merevedve, tartásuk feszült, markuk idegesen szorítja a fegyvert. A szegénység nagy úr. *
- Huhh!
* Színlelt támadással lép egyet előre, majd mikor mindkettő felszökken, akárha bolha csípte volna meg őket, hangosan kiröhögi őket. *
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-03-10 18:34:01
Üzenet elküldve: 2023-03-10 18:34:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Utazás //
* Szeme előtt feltűnik a Meredély árnyalakja a nap reflektorfényében. Már nincs sok, csak pár kilométer, és eléri a romvárost, ahol majd a Csonthídon át eljuthat Sárvárosig. Ennyire messze biztos nem jönnek majd utána.
Pár órányi gyaloglás után tényleg eléri a romos, omladozó helyet, de még mielőtt átlépné a településrész határait, megpihen egyet egy vastag törzsű fa árnyékában. Kétli ugyanis, hogy ez a hely túlságosan pihentető lenne számára. Valószínű, hogy rosszabb, mint a Kikötőben a Taverna. "Késdobálós" - visszhangzik a fejében a Taverna jelzője. Na itt biztos minden hottentotta lesz. Viszont már olyan sokat utazott, hogy a hetek alatt teljesen elszokott attól, hogy meg kéne védje magát. Őszintén reméli, hogy a reflexei nem lassultak be teljesen.
Az egynapos pihenő után bemegy a putrik és omladozó kőépületek, viskók közé. Néhány rosszarcú embertől kérdezősködik, hogy merre van a Csonthíd. Nyilván nincs ingyen az információ, de muszáj ezt a lépést megtenni, hiszen még sosem járt erre. Kifizeti a kért aranyakat, majd míg kérdésekkel elvonja az alak figyelmét, és a kedvességéért még némi simogatással is megjutalmazza, másik kezével visszalopja pénzét, majd kurtán megköszöni, és továbbáll.*
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.10 18:34:32
* Szeme előtt feltűnik a Meredély árnyalakja a nap reflektorfényében. Már nincs sok, csak pár kilométer, és eléri a romvárost, ahol majd a Csonthídon át eljuthat Sárvárosig. Ennyire messze biztos nem jönnek majd utána.
Pár órányi gyaloglás után tényleg eléri a romos, omladozó helyet, de még mielőtt átlépné a településrész határait, megpihen egyet egy vastag törzsű fa árnyékában. Kétli ugyanis, hogy ez a hely túlságosan pihentető lenne számára. Valószínű, hogy rosszabb, mint a Kikötőben a Taverna. "Késdobálós" - visszhangzik a fejében a Taverna jelzője. Na itt biztos minden hottentotta lesz. Viszont már olyan sokat utazott, hogy a hetek alatt teljesen elszokott attól, hogy meg kéne védje magát. Őszintén reméli, hogy a reflexei nem lassultak be teljesen.
Az egynapos pihenő után bemegy a putrik és omladozó kőépületek, viskók közé. Néhány rosszarcú embertől kérdezősködik, hogy merre van a Csonthíd. Nyilván nincs ingyen az információ, de muszáj ezt a lépést megtenni, hiszen még sosem járt erre. Kifizeti a kért aranyakat, majd míg kérdésekkel elvonja az alak figyelmét, és a kedvességéért még némi simogatással is megjutalmazza, másik kezével visszalopja pénzét, majd kurtán megköszöni, és továbbáll.*
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.10 18:34:32
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-03-07 21:17:23
Üzenet elküldve: 2023-03-07 21:17:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//A Király visszatér a Sárvár-bálba//
-Nagyszerű! *Harsogja, miközben a csatabárdot vállára kapja összeüti érdes tenyereit.*
-Megmondtam én. *Pillant Znekkére, habár azt már nem fejti ki, mire is gondol pontosan. Ő maga sem tudja biztosan, de valamit biztos mondott már ismertségük során, ami illik ide.
Vigyorogva hajt fejet köszönetképp a két fickónak, ahogy ellibben mellettük. Úgy dukál, hogy a főméltóság haladjon elől. Még bajszát is megpedri elégedettségében, habár keze megfeszül a csatabárdon. Lehet, hogy visszatérte óta vágtat vele az a bizonyos szekér, de nem ostoba. Az itt jelenlévők közül egyikben sem bízna meg soha. Éppen ezt ellensúlyozva részesíti Gabraelt bizalmaskodó mosolyban, miközben elhaladva előtte megpaskolja annak vállát szabad kezével. Már ha amaz hagyja.*
-Mit is mondtatok, mi a nevetek? *Kérdi szórakozottan, hátrafordulva válla felett. Valóban nem emlékszik, hogy bemutatkoztak volna, bár lehet ez azért is, mert azzal a gondolattal volt elfoglalva, hogy az irányukba hajítsa-e a jókora csatabárdot, avagy ne.*
-Addig mondom a tervet is. *Dohogja.* -Bemegyünk. És jól elagyabugyáljuk azt, am'ék ugrál! De rohadtul! *Szavait alátámasztandó, ököllel csap tenyerébe.* -Aztán elkérjük az aranyat. De ez még nem minden! Megmondjuk ott a népeknek, hogy én vagyok az új Király! Sárvárosban. Hogy tudják. Na?
*Villogó szemmel fordul meg, hogy hátrálva pillantson körbe a seregleten. A tekintetében égő, vad tűz beszédes lehet annak, aki ellenvéleményt óhajtana formálni.*
-Te! *Pillant Ksierre most, mert benne valahogy jobban bízik ránézésre, mint a zsoldosforma alakban.* -Figyelsz, hogy ne menjen ki senki az ajtón. A többiek meg... *Mereng el egy pillanatra.* -Verekszenek.
-Nagyszerű! *Harsogja, miközben a csatabárdot vállára kapja összeüti érdes tenyereit.*
-Megmondtam én. *Pillant Znekkére, habár azt már nem fejti ki, mire is gondol pontosan. Ő maga sem tudja biztosan, de valamit biztos mondott már ismertségük során, ami illik ide.
Vigyorogva hajt fejet köszönetképp a két fickónak, ahogy ellibben mellettük. Úgy dukál, hogy a főméltóság haladjon elől. Még bajszát is megpedri elégedettségében, habár keze megfeszül a csatabárdon. Lehet, hogy visszatérte óta vágtat vele az a bizonyos szekér, de nem ostoba. Az itt jelenlévők közül egyikben sem bízna meg soha. Éppen ezt ellensúlyozva részesíti Gabraelt bizalmaskodó mosolyban, miközben elhaladva előtte megpaskolja annak vállát szabad kezével. Már ha amaz hagyja.*
-Mit is mondtatok, mi a nevetek? *Kérdi szórakozottan, hátrafordulva válla felett. Valóban nem emlékszik, hogy bemutatkoztak volna, bár lehet ez azért is, mert azzal a gondolattal volt elfoglalva, hogy az irányukba hajítsa-e a jókora csatabárdot, avagy ne.*
-Addig mondom a tervet is. *Dohogja.* -Bemegyünk. És jól elagyabugyáljuk azt, am'ék ugrál! De rohadtul! *Szavait alátámasztandó, ököllel csap tenyerébe.* -Aztán elkérjük az aranyat. De ez még nem minden! Megmondjuk ott a népeknek, hogy én vagyok az új Király! Sárvárosban. Hogy tudják. Na?
*Villogó szemmel fordul meg, hogy hátrálva pillantson körbe a seregleten. A tekintetében égő, vad tűz beszédes lehet annak, aki ellenvéleményt óhajtana formálni.*
-Te! *Pillant Ksierre most, mert benne valahogy jobban bízik ránézésre, mint a zsoldosforma alakban.* -Figyelsz, hogy ne menjen ki senki az ajtón. A többiek meg... *Mereng el egy pillanatra.* -Verekszenek.
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-03-07 18:08:21
Üzenet elküldve: 2023-03-07 18:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Átutazóban//
*Amint Ryjënn kilép a fogadó zsúfolt épületéből, úgy dönt, hogy a romos városnegyed felé veszi útját. Ott úgysem jár senki, nyugodtan, zavartalanul tudja maga csendességében szőni bosszúálló tervét.
A komor hangulatot árasztó romos épületek már messziről látszanak. Sokan messziről elkerülik a helyet, elvégre nem tudhatják, mi rejtezik a düledező házak között. Épp úgy megfordulhatnak ott néma röptű denevérek, mint kiszámíthatatlanul viselkedő banditák. Ryjënn jól tudja, hogy a legtöbb lény számára a romváros egy elzárt terület, legalábbis abban az értelemben, hogy önszántukból - és bizonyára maguk biztonsága érdekében döntötték el, hogy az a tiltott negyed, ők nem merészkednek oda semmi pénzért. A mélységi azonban kedveli a romos helyeket, ahol a falakat vastagon belepi a moha és az elfeledett idők pora. Nem csupán Arthenior városára igaz ez, úgy általában véve minden, ami romokban áll, az tetszik Ryjënnek. Különös ízlése van, mi tagadás. Ő nem is olyan értelemben tartja hátborzongatónak Arthenior ezen részét, mint mások. Ő inkább jó értelemben borzong - már amennyire ez lehetséges. Na, de Ryjënnek mindig is más volt a mércéje.
Tekintete egyik épületről a másikra vándorol. Lépteit a komor, elhagyott városrész árva falai sokszorosan verik vissza. A szél úgy susog, mintha alaktalan árnyak járnának körös-körül, és egymással beszélgetnének, hogy egy idegen megzavarta nyugalmukat. Valahonnan egy egér bújt elő, majd lopva átszalad az úton, mintha csak attól tartana, hogy tilosban jár, és bármelyik pillanatban felfedezhetik.
Ryjënn éberen lépked, és talán a hely nyomasztó komorsága miatt egyre világosabban bontakozik ki mocskos kis terve.
~Nem fogod te egykönnyen megúszni, hogy előítélettel viszonyultál hozzám.~
Magában gonoszul még fel is nevet. Aztán lépteit a híd felé irányítja. Arthenior igazi, tömény rosszindulattól hemzsegő része felé indul merészen, ahol talán már a törvénynek sincs szava.*
*Amint Ryjënn kilép a fogadó zsúfolt épületéből, úgy dönt, hogy a romos városnegyed felé veszi útját. Ott úgysem jár senki, nyugodtan, zavartalanul tudja maga csendességében szőni bosszúálló tervét.
A komor hangulatot árasztó romos épületek már messziről látszanak. Sokan messziről elkerülik a helyet, elvégre nem tudhatják, mi rejtezik a düledező házak között. Épp úgy megfordulhatnak ott néma röptű denevérek, mint kiszámíthatatlanul viselkedő banditák. Ryjënn jól tudja, hogy a legtöbb lény számára a romváros egy elzárt terület, legalábbis abban az értelemben, hogy önszántukból - és bizonyára maguk biztonsága érdekében döntötték el, hogy az a tiltott negyed, ők nem merészkednek oda semmi pénzért. A mélységi azonban kedveli a romos helyeket, ahol a falakat vastagon belepi a moha és az elfeledett idők pora. Nem csupán Arthenior városára igaz ez, úgy általában véve minden, ami romokban áll, az tetszik Ryjënnek. Különös ízlése van, mi tagadás. Ő nem is olyan értelemben tartja hátborzongatónak Arthenior ezen részét, mint mások. Ő inkább jó értelemben borzong - már amennyire ez lehetséges. Na, de Ryjënnek mindig is más volt a mércéje.
Tekintete egyik épületről a másikra vándorol. Lépteit a komor, elhagyott városrész árva falai sokszorosan verik vissza. A szél úgy susog, mintha alaktalan árnyak járnának körös-körül, és egymással beszélgetnének, hogy egy idegen megzavarta nyugalmukat. Valahonnan egy egér bújt elő, majd lopva átszalad az úton, mintha csak attól tartana, hogy tilosban jár, és bármelyik pillanatban felfedezhetik.
Ryjënn éberen lépked, és talán a hely nyomasztó komorsága miatt egyre világosabban bontakozik ki mocskos kis terve.
~Nem fogod te egykönnyen megúszni, hogy előítélettel viszonyultál hozzám.~
Magában gonoszul még fel is nevet. Aztán lépteit a híd felé irányítja. Arthenior igazi, tömény rosszindulattól hemzsegő része felé indul merészen, ahol talán már a törvénynek sincs szava.*
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-03-07 12:26:48
Üzenet elküldve: 2023-03-07 12:26:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Király visszatér a Sárvár-bálba//
//Elsek, Meronnan, Gabrael, Ksier, Znekke//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az őrült király elismeri a posztját, valamint a szólási jogát is és noha erre természetesen nem lenne szüksége, azonban mégis örül, mint majom a farkának, mert ezt már biztosan bekaphatja a behemót vadember. El van ismerve és nincs mit megkérdőjelezni. A harci tudását noha még megpróbálják, de pont nem érdekli. Oldalra dőlt fejjel biccent és kiélvezi a tudatot, hogy megnevettetette az egyik visszaszólásával az orkot. Határozottan őt kedveli eddig a legjobban a társaság tagjai közül. Szépen lassan mindenki megindulni látszik. Ő neki pedig noha végigfut a fején, hogy nem akar a férfiak előtt menni, mert nem, ez faszság, de ezúttal inkább visszafogja magát. ~Ne hisztizz apróságokon, sohasem volt még ennyi hatalmad~*
//Elsek, Meronnan, Gabrael, Ksier, Znekke//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az őrült király elismeri a posztját, valamint a szólási jogát is és noha erre természetesen nem lenne szüksége, azonban mégis örül, mint majom a farkának, mert ezt már biztosan bekaphatja a behemót vadember. El van ismerve és nincs mit megkérdőjelezni. A harci tudását noha még megpróbálják, de pont nem érdekli. Oldalra dőlt fejjel biccent és kiélvezi a tudatot, hogy megnevettetette az egyik visszaszólásával az orkot. Határozottan őt kedveli eddig a legjobban a társaság tagjai közül. Szépen lassan mindenki megindulni látszik. Ő neki pedig noha végigfut a fején, hogy nem akar a férfiak előtt menni, mert nem, ez faszság, de ezúttal inkább visszafogja magát. ~Ne hisztizz apróságokon, sohasem volt még ennyi hatalmad~*
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-03-03 13:15:32
Üzenet elküldve: 2023-03-03 13:15:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Király visszatér a Sárvár-bálba//
//Elsek, Meronnan, Gabrael, Ksier, Znekke//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Znek eddig csak csendben figyelt. A társaság minden tagja tisztességes bajkeverőnek látszik... persze eléggé szabadon értelmezve a tisztességes szót. Elsek riposztja Kicsi Pöcsnek viszont őt is kizökkenti az elmélkedésből, és röviden felröhög. Most sincs sokkal több hangja, mint amikor beszél, és fikarcnyit sem kellemesebb: egyszerre fojtott és reszelős.*
~ Egyre jobban tetszik! ~ *S ha már itt tart, még mindig nem tud szinte semmit a díszes kompániáról. A lány határozottan nagyot nőtt az ork szemében, de össze is zavarta. Egyre kevésbé tudja hová tenni a külsejét és a viselkedését. Bizonyára érdekes történet áll mögötte... Talán egyszer fény is derül rá. A Király a két lábon járó káosz. Znekke már nem kételkedik benne, hogy határozott céljai lennének, hanem sziklaszilárdan tudja, hogy nincsenek. A két új jövevény meg... ~ Fellépésük az van, meg kell adni. ~ Zűr szaga árad belőlük, ami akár még jó dolog is lehet. ~ Ki tudja? Ki tudja? ~*
- Uraim... *Ha már úgyis felfedte a nyamvadt hangját, nincs oka zárva tartani a száját. Apró főhajtással fogadja, hogy a pirtianesi fickó előre engedi, elvégre tanult jómodort, még ha mostanság nem is látszik rajta, és komótos tempóban kezd talpalni a Polgárnegyed felé. Ha a többiek is útnak indulnak, igyekszik úgy helyezkedni, hogy Őfelsége mögé kerüljön. Elvégre ő tudja, merre akar menni... Vagy legalábbis neki kellene tudnia.*
//Elsek, Meronnan, Gabrael, Ksier, Znekke//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Znek eddig csak csendben figyelt. A társaság minden tagja tisztességes bajkeverőnek látszik... persze eléggé szabadon értelmezve a tisztességes szót. Elsek riposztja Kicsi Pöcsnek viszont őt is kizökkenti az elmélkedésből, és röviden felröhög. Most sincs sokkal több hangja, mint amikor beszél, és fikarcnyit sem kellemesebb: egyszerre fojtott és reszelős.*
~ Egyre jobban tetszik! ~ *S ha már itt tart, még mindig nem tud szinte semmit a díszes kompániáról. A lány határozottan nagyot nőtt az ork szemében, de össze is zavarta. Egyre kevésbé tudja hová tenni a külsejét és a viselkedését. Bizonyára érdekes történet áll mögötte... Talán egyszer fény is derül rá. A Király a két lábon járó káosz. Znekke már nem kételkedik benne, hogy határozott céljai lennének, hanem sziklaszilárdan tudja, hogy nincsenek. A két új jövevény meg... ~ Fellépésük az van, meg kell adni. ~ Zűr szaga árad belőlük, ami akár még jó dolog is lehet. ~ Ki tudja? Ki tudja? ~*
- Uraim... *Ha már úgyis felfedte a nyamvadt hangját, nincs oka zárva tartani a száját. Apró főhajtással fogadja, hogy a pirtianesi fickó előre engedi, elvégre tanult jómodort, még ha mostanság nem is látszik rajta, és komótos tempóban kezd talpalni a Polgárnegyed felé. Ha a többiek is útnak indulnak, igyekszik úgy helyezkedni, hogy Őfelsége mögé kerüljön. Elvégre ő tudja, merre akar menni... Vagy legalábbis neki kellene tudnia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093