Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-26 11:29:13
Üzenet elküldve: 2021-08-26 11:29:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Legendás kufárunk megint munkaügyben caplat Mando hátán a romvárosba. Nosztalgiázik már a régi kúriájába, amit úgy lefosztottak mint pestis idején az ellenszert. Mando még nem tudja az utat mert akkor nem is élt szegény ebadta de kufárunk odapörköl rendesen a hátas jószágnak. Ott is teremnek seperc a csupasz szétvert kúriához. Mandot kint megköti valami egykori oszlopszerűséghez.*
- Üdv komám! Úúú!
*A sötétben még nem sejlik ki kivel van ügye. Aztán csak néz néz és néz felfelé.*
- Szép példány vagy!
*Mostanság rájár a rúd hősünk az ilyen égimeszelőkkel. De mondjuk baja még nem volt velük.*
- Én volnék az Sizpak a kufár. Mi szél hozott cimbora? Mi kéne ha vóna?
*Nem tinglitanglizik egyből belekérdez a levesbe.*
*Legendás kufárunk megint munkaügyben caplat Mando hátán a romvárosba. Nosztalgiázik már a régi kúriájába, amit úgy lefosztottak mint pestis idején az ellenszert. Mando még nem tudja az utat mert akkor nem is élt szegény ebadta de kufárunk odapörköl rendesen a hátas jószágnak. Ott is teremnek seperc a csupasz szétvert kúriához. Mandot kint megköti valami egykori oszlopszerűséghez.*
- Üdv komám! Úúú!
*A sötétben még nem sejlik ki kivel van ügye. Aztán csak néz néz és néz felfelé.*
- Szép példány vagy!
*Mostanság rájár a rúd hősünk az ilyen égimeszelőkkel. De mondjuk baja még nem volt velük.*
- Én volnék az Sizpak a kufár. Mi szél hozott cimbora? Mi kéne ha vóna?
*Nem tinglitanglizik egyből belekérdez a levesbe.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-26 10:58:57
Üzenet elküldve: 2021-08-26 10:58:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Gigár valami újba vágja a fejszéjét, de ehhez nincsen elég szakértelme. A harci tudását fejlesztené egy kis alkímia felhasználásával. Hallott már egy gnómról, aki neves ezen a területen, de bájitalokat valakitől be kellene, hogy szerezze. Nem látta még a korábban gazdagnegyedként nevezett városrész maradékát. Néhány polgárral beszélt, akik meséltek neki a történtekről. Beérve a negyed határához elképedve nézi a kiégett, lerombolt, kifosztott házak maradékát. A pusztítás szinte felmérhetetlen. A romos házak között járva egyértelmű jelei vannak, hogy a forrongó parasztok teljesen letarolták a gazdagok városrészét. Alig maradt valami használható kellék, épület anyag, amit még nem hordtak el. Az egyik romos kúriába be is megy, aminek az ajtajai is hiányoznak. Belülről teljesen üres. Eltűntek a csillárok, függönyök, a teljes bútorzat, még a padlót is felszedték. ~Micsoda barbárság!~ Csodálkozva méregeti a pusztulás nyomait. Legjobban elesett bajtársait hiányolja, akik talán még tisztességes temetést sem kaptak, vagy megemlékezést. De most nem ezért jött. Valami oknál fogva itt akart vele találkozni egy kereskedő, akit korábban megkeresett. Hamarabb érkezett, így várakozva ácsorog az ajtótól pár lépésre odabent.*
*Gigár valami újba vágja a fejszéjét, de ehhez nincsen elég szakértelme. A harci tudását fejlesztené egy kis alkímia felhasználásával. Hallott már egy gnómról, aki neves ezen a területen, de bájitalokat valakitől be kellene, hogy szerezze. Nem látta még a korábban gazdagnegyedként nevezett városrész maradékát. Néhány polgárral beszélt, akik meséltek neki a történtekről. Beérve a negyed határához elképedve nézi a kiégett, lerombolt, kifosztott házak maradékát. A pusztítás szinte felmérhetetlen. A romos házak között járva egyértelmű jelei vannak, hogy a forrongó parasztok teljesen letarolták a gazdagok városrészét. Alig maradt valami használható kellék, épület anyag, amit még nem hordtak el. Az egyik romos kúriába be is megy, aminek az ajtajai is hiányoznak. Belülről teljesen üres. Eltűntek a csillárok, függönyök, a teljes bútorzat, még a padlót is felszedték. ~Micsoda barbárság!~ Csodálkozva méregeti a pusztulás nyomait. Legjobban elesett bajtársait hiányolja, akik talán még tisztességes temetést sem kaptak, vagy megemlékezést. De most nem ezért jött. Valami oknál fogva itt akart vele találkozni egy kereskedő, akit korábban megkeresett. Hamarabb érkezett, így várakozva ácsorog az ajtótól pár lépésre odabent.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-16 20:51:00
Üzenet elküldve: 2021-08-16 20:51:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Frekderkun még mielőtt haza menne benéz a romvárosba. Egyébként sok mindent itt nem szokott találni, de kíváncsisága hajtja. Előveszi fegyverét, és gyakorol vele. Mikorra eltelik egy csomó idő az elszegényedett lovag abbahagyja a gyakorlatozást, és egy békésebb biztonságosabb romnál leül, és lehúz egy kortyot a lőréjéből. Pihen egy kicsit, és elgondolkodik, hogy valóban járnak-e itt szellemek vagy csak kitaláció. Sokszor arra gondol, hogy a mágián kívül mi lehetne a túlvilágiak ellen jó fegyver. De végül nem jut dűlőre, és kisétál a romvárosból. *
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-09 09:01:16
Üzenet elküldve: 2021-08-09 09:01:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
*Lily nyűgössége kezd alábbhagyni. Már feleslegesnek tartja, hogy egy olyan kialvlás miatt hápogjon, ami már bekerült a levesbe. Enni viszont tudna. Most egy rántotta is csábítóbb volna, mint üres hassal róni a kísértet járta romokat. Ám a hajnal első fényei a kívánt megnyugvást is elhozzák. Ez pedig az arcára is kitelepszik. A férfi szavaira ellenben kénytelen összevonni a szemölökét.*
-Nem kevered össze véletlenül a hajnalt a tavasszal? És hányszor mondjam, hogy ne adj nekem idióta rangokat? *Kérdezi, de talán csak önmagától, mivel a mélységi válasz nélkül a falhoz lép és a tőrével szavakat karcol bele. A lány is közelebb lép, hogy elolvashassa a művet. Ebben a félhomályban nincs könnyű dolga, ám nem róla beszélnék, ha nem bogarászná ki akkor is.*
-Ez biztosan elrettenti a csavargókat. A helyedben még egy halálfejjel is kiegészíteném. Csak a biztonság kedvéért. De jobban bíznék az említett zárban. *Ellenben a szavai ismét süket fülekre találnak. Talán túl jól szigetel az a maszk, mivel a férfi csak a magáét fújja. Persze az elmaradhatatlan jelzővel, aminek hallatán, a félvérnek kedve támad leharapni a saját nyelvét.*
-Köszönöm a bókot. De ha nem fejezed be ezt a viselkedést, kénytelen leszek fájdalmat okozni. *Kúszik egy komisz vigyor az apró ajkakra, majd Lily elhagyja az épületet. ~Úrnő egy frászt!~ Ízlelget még a szót, ám az nem válik kívánatosabbá. Illidary a nyomában arról károg, hogy hamar a tisztáson lehetnek.*
-Nem olyan rövid az út. Főleg kósza városőrökkel nem, akik azt kérdezgetik, hogy hová tartunk ilyen korai órán. Egyébként is te akartál hamarabb odaérni, mint a szaggatott beszédű barátunk. Az pedig hajnalt mondott. Hová lett a küldetéstudatod? *A válasz viszont a megszokott módon elmarad. Helyette Ignis száll az árva vállára. Először ijesztő a gondolat, hogy potya utassal kell járnia, az végképp megbélyegezné a dolgot, ha az átkozott tollas a vállára pottyantana. A mélységi ki is fejti, hogy ez nem ok nélkül történik. Lily pedig engedelmeskedik a kérésnek és megsimogatja a szárnyas fejét. Az hálásan pislog, ami jobbnak bizonyul annál, hogy a lány fülébe rikoltozna, majd a megnevezésekre terelődik a szó. A félvér picit elgondolkodik, de végül felcsillan a szeme.*
-Legyen Dary! Azt könnyű kimondani. Persze csak akkor, ha nincs ellenedre. *A romvárosból kivezető úton pedig azt játszák, hogy Ignist egymás vállára küldözgetik. A félvérnek ez igencsak tetszik. Még egy-egy nevetés is kitörni látszik belőle, mikor sikerül a trükk. Természetesen mikor a lány jól szórakozik, az valaki kárára történik. A holló is hamar megúnja az ugráltatást és néhány szárnycsapással eltávolodik a párostól. Az álarcos pedig a sötétségről kezd beszélni. Ehhez Lilynek is akad egy-két szava.*
-Tudod amikor kicsi voltam, féltem a fötétben. Aztán, ahogy cseperedtem rájöttem a megoldásra. Nem kell félned ha te vagy az, akitől félni kell a sötétben. *Végül egy vállvonással zárja le a témát. Ha a mélységi nem fogta fel, nem is érdemel magyarázatot. Az árva nem egy érzelgős típus. Először nem is tudja, mit mondhatna az ismerkedés témakörében. Önmagából kiindulva nem is nagyon hisz a szavak jelentőségében. Úgy gondolja, hogy a tettek sokkal többet elárulnak mindekiről. Ehhez viszont idő kell. De a maszkos nyilván most szeretne válaszokat kapni, ezért egy mély sóhaj után ő kérdez.*
-Te már majdnem nyitott könyv vagy. Én meg azt sem tudom, mit mondhatnék. Mi érdekel? Kérdezz! Én pedig válaszolok.
// Zavarodott séta //
*Lily nyűgössége kezd alábbhagyni. Már feleslegesnek tartja, hogy egy olyan kialvlás miatt hápogjon, ami már bekerült a levesbe. Enni viszont tudna. Most egy rántotta is csábítóbb volna, mint üres hassal róni a kísértet járta romokat. Ám a hajnal első fényei a kívánt megnyugvást is elhozzák. Ez pedig az arcára is kitelepszik. A férfi szavaira ellenben kénytelen összevonni a szemölökét.*
-Nem kevered össze véletlenül a hajnalt a tavasszal? És hányszor mondjam, hogy ne adj nekem idióta rangokat? *Kérdezi, de talán csak önmagától, mivel a mélységi válasz nélkül a falhoz lép és a tőrével szavakat karcol bele. A lány is közelebb lép, hogy elolvashassa a művet. Ebben a félhomályban nincs könnyű dolga, ám nem róla beszélnék, ha nem bogarászná ki akkor is.*
-Ez biztosan elrettenti a csavargókat. A helyedben még egy halálfejjel is kiegészíteném. Csak a biztonság kedvéért. De jobban bíznék az említett zárban. *Ellenben a szavai ismét süket fülekre találnak. Talán túl jól szigetel az a maszk, mivel a férfi csak a magáét fújja. Persze az elmaradhatatlan jelzővel, aminek hallatán, a félvérnek kedve támad leharapni a saját nyelvét.*
-Köszönöm a bókot. De ha nem fejezed be ezt a viselkedést, kénytelen leszek fájdalmat okozni. *Kúszik egy komisz vigyor az apró ajkakra, majd Lily elhagyja az épületet. ~Úrnő egy frászt!~ Ízlelget még a szót, ám az nem válik kívánatosabbá. Illidary a nyomában arról károg, hogy hamar a tisztáson lehetnek.*
-Nem olyan rövid az út. Főleg kósza városőrökkel nem, akik azt kérdezgetik, hogy hová tartunk ilyen korai órán. Egyébként is te akartál hamarabb odaérni, mint a szaggatott beszédű barátunk. Az pedig hajnalt mondott. Hová lett a küldetéstudatod? *A válasz viszont a megszokott módon elmarad. Helyette Ignis száll az árva vállára. Először ijesztő a gondolat, hogy potya utassal kell járnia, az végképp megbélyegezné a dolgot, ha az átkozott tollas a vállára pottyantana. A mélységi ki is fejti, hogy ez nem ok nélkül történik. Lily pedig engedelmeskedik a kérésnek és megsimogatja a szárnyas fejét. Az hálásan pislog, ami jobbnak bizonyul annál, hogy a lány fülébe rikoltozna, majd a megnevezésekre terelődik a szó. A félvér picit elgondolkodik, de végül felcsillan a szeme.*
-Legyen Dary! Azt könnyű kimondani. Persze csak akkor, ha nincs ellenedre. *A romvárosból kivezető úton pedig azt játszák, hogy Ignist egymás vállára küldözgetik. A félvérnek ez igencsak tetszik. Még egy-egy nevetés is kitörni látszik belőle, mikor sikerül a trükk. Természetesen mikor a lány jól szórakozik, az valaki kárára történik. A holló is hamar megúnja az ugráltatást és néhány szárnycsapással eltávolodik a párostól. Az álarcos pedig a sötétségről kezd beszélni. Ehhez Lilynek is akad egy-két szava.*
-Tudod amikor kicsi voltam, féltem a fötétben. Aztán, ahogy cseperedtem rájöttem a megoldásra. Nem kell félned ha te vagy az, akitől félni kell a sötétben. *Végül egy vállvonással zárja le a témát. Ha a mélységi nem fogta fel, nem is érdemel magyarázatot. Az árva nem egy érzelgős típus. Először nem is tudja, mit mondhatna az ismerkedés témakörében. Önmagából kiindulva nem is nagyon hisz a szavak jelentőségében. Úgy gondolja, hogy a tettek sokkal többet elárulnak mindekiről. Ehhez viszont idő kell. De a maszkos nyilván most szeretne válaszokat kapni, ezért egy mély sóhaj után ő kérdez.*
-Te már majdnem nyitott könyv vagy. Én meg azt sem tudom, mit mondhatnék. Mi érdekel? Kérdezz! Én pedig válaszolok.
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-08 21:03:13
Üzenet elküldve: 2021-08-08 21:03:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
* A férfi vállat ránt a lány zsörtölődésére, és mosolyra húzódik a szája a maszk alatt. *
- Csak nem morcos tetszik lenni úrnőm? Pedig pont ez az időszak amikor a világ a legtisztább és igazságosabb. Ez az a pont amikor az élet mindenhol megindul.
* Ismételten szavaival meghajlásra készteti testét és enyhén szarkasztikus kacajt hint maszkba.
Vissza fordul a férfi az ajtó felé és elővesz egy pengét, néhány helyre a falba bele karcol néhány szót.
Pontosabban távozz és a foglalt jelzőket. *
- Nem kaptam a dicséretemre választ úrnőm, ma bámulatosan fest a hold fénybe.
* Ha szarkazmusról van szó, a férfi megállja a helyét. Mindig is az illem mintaképe volt, hogy ha szükséges volt számára. Mindig a céljának megfelelő utat járja, ha ez arról szól, hogy bájgúnárnak kell lenni akkor megteszi.
A férfi kilép az új huzatos otthonukból majd int Lilynek, hogy induljanak akkor ha már ennyire sietni akar. *
- Nagyjából az út 20 perc alatt megvan, a nap még csak épp látszik. Fénnyel nem világított meg semmit. Könnyedén oda érünk, ne aggódj.
* A férfi könnyed léptekkel elindul ki az új birtokukról és drága hollója azonnal vállán landol. A férfi valamit suttog a madárnak és erre felszáll és át száll Lily vállára, ha hagyja.
A madár pedig enyhén megbillenti fejét mintha várna valamit. *
- Simogasd meg, dicséretet akar, hogy felismert téged. Találj ki végre nekem akkor egy nevet és küld hozzám. Ameddig sétálunk néhány méter távolságot tartsunk és folyamatosan küld át néhány simogatás után rám. Ezt addig csináljuk míg meg nem jegyez téged rendesen. Utána ha haza értünk nagyobb távolságokat is megtanítunk neki. Így állandó kapcsolatba lehettek.
* A holló egy kis tessékelés után ha Lily megteszi elindul és néhány kör megtétele után a férfi vállán landol.
Ahogyan halad az utcán Illidary a fény még oly távolinak tűnik, a világ még nem éledezik hisz nem kapta meg az éltető fényét ami a természet egy csodája és ajándéka is egybe. *
- Soha nem szerettem a fényt, nem lehet elbújni előle. Gyermek koromba is éjszaka mozogtam. Én ilyenkor vagyok elemembe. A lágy szellőt ritkán érzem a ruha alatt, de mindig elképzelem, ahogy a lelkemen a lágy fuvallat végig suhan.
* Egy idő után már a polgárnegyed utcáján találja magát és a házakat teljes épségben. Észre se vette, hogy ilyen sokat gyalogolt ilyen kevés idő alatt. *
- Ha nem akarsz nagyon korán oda érni, akkor kihasználhatnánk, hogy egy kissé jobban megismerjük egymást. Hisz most már életünk és halálunk egybe van kötve, míg te úgy rendelkezel.
* Mondja a férfi a félig elf lánynak, miközben megfordul néhol szónoklata közbe. Ismételten eléggé bele éli magát a szavaiba és az esti üresség csak úgy szertefoszlott. A mélységi folyamatosan változtatja a személyiségét és a kommunikációját. Egy idő után a szavak elfogytak ajkából és némán csak tovább sétált figyelve a környezetére. Kíváncsi rá, hogy a lány mikor észleli a személyiség váltásokat és, hogy le szűri e magától, hogy mi az igaz és mi a hamis. Akár egy tolvajnak ezekkel tisztába kell lenni ha az életre fel akar készülni. *
// Zavarodott séta //
* A férfi vállat ránt a lány zsörtölődésére, és mosolyra húzódik a szája a maszk alatt. *
- Csak nem morcos tetszik lenni úrnőm? Pedig pont ez az időszak amikor a világ a legtisztább és igazságosabb. Ez az a pont amikor az élet mindenhol megindul.
* Ismételten szavaival meghajlásra készteti testét és enyhén szarkasztikus kacajt hint maszkba.
Vissza fordul a férfi az ajtó felé és elővesz egy pengét, néhány helyre a falba bele karcol néhány szót.
Pontosabban távozz és a foglalt jelzőket. *
- Nem kaptam a dicséretemre választ úrnőm, ma bámulatosan fest a hold fénybe.
* Ha szarkazmusról van szó, a férfi megállja a helyét. Mindig is az illem mintaképe volt, hogy ha szükséges volt számára. Mindig a céljának megfelelő utat járja, ha ez arról szól, hogy bájgúnárnak kell lenni akkor megteszi.
A férfi kilép az új huzatos otthonukból majd int Lilynek, hogy induljanak akkor ha már ennyire sietni akar. *
- Nagyjából az út 20 perc alatt megvan, a nap még csak épp látszik. Fénnyel nem világított meg semmit. Könnyedén oda érünk, ne aggódj.
* A férfi könnyed léptekkel elindul ki az új birtokukról és drága hollója azonnal vállán landol. A férfi valamit suttog a madárnak és erre felszáll és át száll Lily vállára, ha hagyja.
A madár pedig enyhén megbillenti fejét mintha várna valamit. *
- Simogasd meg, dicséretet akar, hogy felismert téged. Találj ki végre nekem akkor egy nevet és küld hozzám. Ameddig sétálunk néhány méter távolságot tartsunk és folyamatosan küld át néhány simogatás után rám. Ezt addig csináljuk míg meg nem jegyez téged rendesen. Utána ha haza értünk nagyobb távolságokat is megtanítunk neki. Így állandó kapcsolatba lehettek.
* A holló egy kis tessékelés után ha Lily megteszi elindul és néhány kör megtétele után a férfi vállán landol.
Ahogyan halad az utcán Illidary a fény még oly távolinak tűnik, a világ még nem éledezik hisz nem kapta meg az éltető fényét ami a természet egy csodája és ajándéka is egybe. *
- Soha nem szerettem a fényt, nem lehet elbújni előle. Gyermek koromba is éjszaka mozogtam. Én ilyenkor vagyok elemembe. A lágy szellőt ritkán érzem a ruha alatt, de mindig elképzelem, ahogy a lelkemen a lágy fuvallat végig suhan.
* Egy idő után már a polgárnegyed utcáján találja magát és a házakat teljes épségben. Észre se vette, hogy ilyen sokat gyalogolt ilyen kevés idő alatt. *
- Ha nem akarsz nagyon korán oda érni, akkor kihasználhatnánk, hogy egy kissé jobban megismerjük egymást. Hisz most már életünk és halálunk egybe van kötve, míg te úgy rendelkezel.
* Mondja a férfi a félig elf lánynak, miközben megfordul néhol szónoklata közbe. Ismételten eléggé bele éli magát a szavaiba és az esti üresség csak úgy szertefoszlott. A mélységi folyamatosan változtatja a személyiségét és a kommunikációját. Egy idő után a szavak elfogytak ajkából és némán csak tovább sétált figyelve a környezetére. Kíváncsi rá, hogy a lány mikor észleli a személyiség váltásokat és, hogy le szűri e magától, hogy mi az igaz és mi a hamis. Akár egy tolvajnak ezekkel tisztába kell lenni ha az életre fel akar készülni. *
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-08 20:06:50
Üzenet elküldve: 2021-08-08 20:06:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
*A félvér és Illidary hamar elérik a keresett kúria maradványait. Lilynek azért jut ideje elgondolkodni azon, hogy a nem teljesen eszement népek még nagyban húzzák a lóbőrt. Csak ők nem. Nekik muszáj házikót keresni a romok között az édes álmok helyett. Végül is már itt vannak és hadd ne menjenek el úgy, hogy legalább nem találják meg azt! A mélységi persze hű önmagához és szótlanul jár a félvér nyomában. Aki most rájuk néz, azt is hihetné, hogy a lánynak önállósult az árnyéka. Végül csak elérik az említett vityillót.*
-Én is ezt mondtam. Csak más szavakkal. *Feleli meglepődve a mélységi utasításaira, ám az nem várja meg a szavakat. Ehelyett hamar eltűnik a rezidencia kerítése mögött. Az árván hagyott árva pedig a füleit hegyezve várja a fejleményeket. Kisvártatva meg is érkezik az első, egy füttyentés formájában. ~Ez lenne az a bizonyos jel?~ Morfondírozik a lány, majd maga is elindul az épület irányába. Az általa jól ismert útvonalon, pillanatok alatt eléri a hiányzó ajtót, amin bátran be is lép. Nem először jár itt és egyáltalán nem fél attól, hogy megbotlik valamiben. A maszkos éppen számot vet a szükséges dolgokról, hogy az épület lakhatóbb lehessen. Nem is beszél ostobaságot és nem is álmodik nagyot. Teljesen kivitelezhető ötleteket sorol fel, azt leszámítva, hogy Lily sosem lesz hajlandó vele egy sátorban aludni.*
-Persze, persze. Utána pedig hívunk egy építő brigádot, akik felhúznak egy báltermet. De ez ráér. Nézd! *Mutat kelet felé az egyik törött ablakon át, ahol kezd fénybe borulni a láthatárt.*
-Tetszik amit mondasz és véghez is fogjuk vinni, de most dolgunk van. Remélem, emlékszel. *Néz vissza türelmetlenül a mélységire. Talán annak is eszébe jut a feladat, amit tegnap vállalt magára.*
// Zavarodott séta //
*A félvér és Illidary hamar elérik a keresett kúria maradványait. Lilynek azért jut ideje elgondolkodni azon, hogy a nem teljesen eszement népek még nagyban húzzák a lóbőrt. Csak ők nem. Nekik muszáj házikót keresni a romok között az édes álmok helyett. Végül is már itt vannak és hadd ne menjenek el úgy, hogy legalább nem találják meg azt! A mélységi persze hű önmagához és szótlanul jár a félvér nyomában. Aki most rájuk néz, azt is hihetné, hogy a lánynak önállósult az árnyéka. Végül csak elérik az említett vityillót.*
-Én is ezt mondtam. Csak más szavakkal. *Feleli meglepődve a mélységi utasításaira, ám az nem várja meg a szavakat. Ehelyett hamar eltűnik a rezidencia kerítése mögött. Az árván hagyott árva pedig a füleit hegyezve várja a fejleményeket. Kisvártatva meg is érkezik az első, egy füttyentés formájában. ~Ez lenne az a bizonyos jel?~ Morfondírozik a lány, majd maga is elindul az épület irányába. Az általa jól ismert útvonalon, pillanatok alatt eléri a hiányzó ajtót, amin bátran be is lép. Nem először jár itt és egyáltalán nem fél attól, hogy megbotlik valamiben. A maszkos éppen számot vet a szükséges dolgokról, hogy az épület lakhatóbb lehessen. Nem is beszél ostobaságot és nem is álmodik nagyot. Teljesen kivitelezhető ötleteket sorol fel, azt leszámítva, hogy Lily sosem lesz hajlandó vele egy sátorban aludni.*
-Persze, persze. Utána pedig hívunk egy építő brigádot, akik felhúznak egy báltermet. De ez ráér. Nézd! *Mutat kelet felé az egyik törött ablakon át, ahol kezd fénybe borulni a láthatárt.*
-Tetszik amit mondasz és véghez is fogjuk vinni, de most dolgunk van. Remélem, emlékszel. *Néz vissza türelmetlenül a mélységire. Talán annak is eszébe jut a feladat, amit tegnap vállalt magára.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-08 18:35:04
Üzenet elküldve: 2021-08-08 18:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
* Egy ideig követi a félvért ahogyan mutatja az utat, de utána a hölgy kéri is az út további részét vegye át a férfi. Ezért előrelép a kúriához és végig nézi távolból. *
- Maradj itt egy kicsit, ha jelzek akkor jöhetsz.
* Mondja a férfi Lilynek majd előre rohan, és kúria falai mentén végig szalad, lát egy kisebb részt ahol a kerítés már sérült és könnyedén fel tud mászni. Gyorsan és könnyedén felkapaszkodik a kerítésnél és megnézi ívből. Füttyent egyet a kő kerítés tetején és Ignis azonnal le ereszkedik és rá száll a vállára.
A hollónak valamit súg a mélységi majd lök rajta egyet és a madár le száll a nyitott ablakba majd be szökdécsel a házba. A férfi le vetődik a kerítésről a magas fűbe és elkezd óvatosan de gyorsan az épület falát megközelíteni. Folyamatosan a falak mentén körbe megy az épület körül és az egyik kezét fel emeli.
Ahogyan a holló észre vette az égbe nyúlt kezet az ablakba, a holló gyorsan rá is szállt. Ekkor a férfi fel áll és óvatosan egyik tőrét kezébe véve végig halad az épületen.
~ Úgy néz ki üres, de ez még kérdéses lehet. ~
Belép az épületbe és szét néz, mindenhol fa darabokat vagy éppen törött bútorokat lát. Egy nemesi kúriának a konyhája, ami egy nagyobb személyzet szabad mozgását is biztosíthatja. Néhány szekrényt végig néz és a nagy részük ami a falba van építve még funkciónál. A férfi erre a maszk alatt elmosolyodik és tovább kutat az épületbe. Lát egy tűzrakó helyet is és a kémény nincs beomolva, a hatalmas disznó nyársaknak pedig a vasak a kialudt szénbe vannak szúrva. Az épület maga tetőzete és az ablakai rendben vannak.
~ Alapanyag nem szükségeltetik, az ajtókhoz tudunk szerezni zsalut vagy más épületből tudunk akár bármit. Egy zárra van szükség és az ablakokat pedig be kell deszkázni, 2 ép ajtót kell szerezni. De ezen kívül kellene venni azért legalább egy kalapácsot és valami éles vágó eszközt. ~
A férfi miután felmérte nagyjából a helyet, kilép az épületből és a kúria romjait is átnézi, a legtöbb rész már teljesen használhatatlan, törött falak, egyik oldala teljesen le omolva.
~ Itt nem sok mindent kezdhetünk, de talán egy ideiglenes szállást lehet belőle csinálni. Kicsit kevés a mozgástér de ha veszünk egy két személyes sátort még akár normális környezetet is tudunk biztosítani. De ahhoz nem ártana egy nagyobb táska se, az enyém kicsi, hogy ilyenek elférjenek benne. ~ Jegyezte meg a férfi.
Miután nagyjából meg győződött arról, hogy a részt lakhatóvá lehet tenni, vissza megy az utcára és behívja Lilyt a házba. *
- Egy kalapács, egy fűrész és 2 ajtót illetve néhány deszkával megoldható az egész, de semmiképp nevezném biztonságosnak. Ideiglenes szállásnak jó. De zárat se ártana venni amit be építhetünk egy biztosított ajtóba. Ha pedig nagyon jól akarunk itt pihengetni nem ártana egy 2 személyes sátor ami a későbbiekbe is jó hasznát tudnánk venni. De ehhez kellene egy nagyobb táska is sajnos. Az enyémbe biztos nem fog elférni.
* A férfi utána a lány felé fordul szét tárt kézzel és meglátja, ahogy a lányra rá vetül az éjszaka fénye. *
- Ha szabad meg jegyeznem, jól áll neked az éjszakai fény. Igazán bájos hölgynek tűnsz benne.
* A férfi ismételten egy udvarias meghajlást tesz de közbe gonosz mosoly van az arcán, amit Lily nem láthat. *
// Zavarodott séta //
* Egy ideig követi a félvért ahogyan mutatja az utat, de utána a hölgy kéri is az út további részét vegye át a férfi. Ezért előrelép a kúriához és végig nézi távolból. *
- Maradj itt egy kicsit, ha jelzek akkor jöhetsz.
* Mondja a férfi Lilynek majd előre rohan, és kúria falai mentén végig szalad, lát egy kisebb részt ahol a kerítés már sérült és könnyedén fel tud mászni. Gyorsan és könnyedén felkapaszkodik a kerítésnél és megnézi ívből. Füttyent egyet a kő kerítés tetején és Ignis azonnal le ereszkedik és rá száll a vállára.
A hollónak valamit súg a mélységi majd lök rajta egyet és a madár le száll a nyitott ablakba majd be szökdécsel a házba. A férfi le vetődik a kerítésről a magas fűbe és elkezd óvatosan de gyorsan az épület falát megközelíteni. Folyamatosan a falak mentén körbe megy az épület körül és az egyik kezét fel emeli.
Ahogyan a holló észre vette az égbe nyúlt kezet az ablakba, a holló gyorsan rá is szállt. Ekkor a férfi fel áll és óvatosan egyik tőrét kezébe véve végig halad az épületen.
~ Úgy néz ki üres, de ez még kérdéses lehet. ~
Belép az épületbe és szét néz, mindenhol fa darabokat vagy éppen törött bútorokat lát. Egy nemesi kúriának a konyhája, ami egy nagyobb személyzet szabad mozgását is biztosíthatja. Néhány szekrényt végig néz és a nagy részük ami a falba van építve még funkciónál. A férfi erre a maszk alatt elmosolyodik és tovább kutat az épületbe. Lát egy tűzrakó helyet is és a kémény nincs beomolva, a hatalmas disznó nyársaknak pedig a vasak a kialudt szénbe vannak szúrva. Az épület maga tetőzete és az ablakai rendben vannak.
~ Alapanyag nem szükségeltetik, az ajtókhoz tudunk szerezni zsalut vagy más épületből tudunk akár bármit. Egy zárra van szükség és az ablakokat pedig be kell deszkázni, 2 ép ajtót kell szerezni. De ezen kívül kellene venni azért legalább egy kalapácsot és valami éles vágó eszközt. ~
A férfi miután felmérte nagyjából a helyet, kilép az épületből és a kúria romjait is átnézi, a legtöbb rész már teljesen használhatatlan, törött falak, egyik oldala teljesen le omolva.
~ Itt nem sok mindent kezdhetünk, de talán egy ideiglenes szállást lehet belőle csinálni. Kicsit kevés a mozgástér de ha veszünk egy két személyes sátort még akár normális környezetet is tudunk biztosítani. De ahhoz nem ártana egy nagyobb táska se, az enyém kicsi, hogy ilyenek elférjenek benne. ~ Jegyezte meg a férfi.
Miután nagyjából meg győződött arról, hogy a részt lakhatóvá lehet tenni, vissza megy az utcára és behívja Lilyt a házba. *
- Egy kalapács, egy fűrész és 2 ajtót illetve néhány deszkával megoldható az egész, de semmiképp nevezném biztonságosnak. Ideiglenes szállásnak jó. De zárat se ártana venni amit be építhetünk egy biztosított ajtóba. Ha pedig nagyon jól akarunk itt pihengetni nem ártana egy 2 személyes sátor ami a későbbiekbe is jó hasznát tudnánk venni. De ehhez kellene egy nagyobb táska is sajnos. Az enyémbe biztos nem fog elférni.
* A férfi utána a lány felé fordul szét tárt kézzel és meglátja, ahogy a lányra rá vetül az éjszaka fénye. *
- Ha szabad meg jegyeznem, jól áll neked az éjszakai fény. Igazán bájos hölgynek tűnsz benne.
* A férfi ismételten egy udvarias meghajlást tesz de közbe gonosz mosoly van az arcán, amit Lily nem láthat. *
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-08 14:22:16
Üzenet elküldve: 2021-08-08 14:22:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
*Nem lehet tudni, hogy meglehetősen korán van, vagy nagyon késő, ám a félvér már a romvárosnak nevezett környék egykori utcáit rója. Meg kell hagyni, hogy Lily a tyúkokkal szokott kelni és volt is szó arról, hogy az út miatt ma korán talpra kell pattanni, de ez már határozottan túlzás. Még a hajnal első fényei sem ragyogják be a láthatárt, ő már távol a puha ágytól, keresi azt az álarcos őrültet, akinek túra előtt kirándulni támadt kedve. Ráadásul üres hassal teszi mindezt. Hiába minden. Az ember lányának áldozatot kell hozni a barátaiért. Az árva pedig nem bővelkedik ilyenekben annyira hogy, ezt figyelmen kívül hagyhassa. Így meg is hozza az egyetlenért. De amit az kapni fog, mikor megtalálja, azt nem teszi az erszényébe. ~Egy magát harkálynak képzelő hollót szabadít rám, egy üzenettel felszerelve, mi szerint ő már elment sétálni? Hát mit képzel ez a mélységi?!~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette nézelődik a romok mélyére, hátha Illidary meghallotta a füttyentgetést. Ám nem sikerül sokáig a forrongó gondolataiba nerülnie, mivel az egyik egykori kúria mellett elhaladva, mintha egy árny suhanna el az árva háta mögött. Egy pillanatra meg is áll és a fejét veszett módon kapkodva próbál rájönni, hogy mit vélt látni. Már ha látna bármit is egyáltalán, ebben az istenek verte félhomályban.*
-Kísértet úr? Én nem akarom megzavarni. Nyugodjon csak békében! Én csupán a barátomat keresem. Bár ha meg tetszett már enni, akkor... *Motyogja elcsukló hangon, lassan hátrálva. A mondatot viszont nem tudja befejezni, mert egy hang mögötte a jókívánságaikat suttogja. Ha a félvérnek volna szíve, most minden bizonnyal megállt volna. De így csak egy vérfagyasztó sikoly tör fel a torkából, éppen az előtt, mielőtt tudatosulna benne, hogy a hang gazdája a maszkos mélységi.*
-Az istenekre! Te teljesen hülye vagy?! *Vakkant a másikra, de az válasz helyett, csak beléfojtja a szót. Egy lakható hely felkutatásáról és annak megjelöléséről beszél. Lily meg csak remélni tudja, hogy az utóbbi alatt nem azt érti, amit a kutyák szoktak csinálni a területükkel. Bár az ötletet, hogy sajátítsanak ki egy viszonylag épen maradt épületet, még az árva is kénytelen díjazni. Amellett, hogy ez nem kerül pénzbe, még szemmel is tarthatja a szabadlelkű hollóembert.*
-Remek ötlet. Mondjuk válhatott volna a megbízás utánig. De ha már itt vagyunk, akkor kövess! *Derül fel a félvér arca, majd ruganyos léptekkel elindul az egyik irányba. ~Hogy is volt? Annál az oszlopnál balra, majd az oroszlános kerítéssel szemben.~ Mikor először Artheniorba érkezett, Lily gyakran húzta meg magát itt az eső elől menekülve. De mára kicsit megkopott az emlék. Főleg amiért ez a hely napról-napra változik. Illetve a fosztogtások hatására, egyre lepusztultabb.*
-Ott is van. *Mutat egy félig lebontott kúriára, erőteljes vigyorral az arcán. Ha a férfi megnézi magának, egy épület, nagyjából egyharmadát látja. Ellenben a szoba, ami egykor talán konyhaként szolgált, még töretlenül áll. A kritériumoknak megfelelve két ajtó található rajta, két ellentétes falon. Az egyik ajtót, ami egyébként nincs a helyén, két betört ablak öleli körül. A hiányzó szobáknak hála, nagyobb udvarral rendelkezik, mint a szomszédos telkek. Bár arra ráférne egy kasza, vagy egy bírka csorda.*
-Na, mire vársz? Te vagy a férfi. Ránts fegyvert és nézd meg, hogy üres-e még!
// Zavarodott séta //
*Nem lehet tudni, hogy meglehetősen korán van, vagy nagyon késő, ám a félvér már a romvárosnak nevezett környék egykori utcáit rója. Meg kell hagyni, hogy Lily a tyúkokkal szokott kelni és volt is szó arról, hogy az út miatt ma korán talpra kell pattanni, de ez már határozottan túlzás. Még a hajnal első fényei sem ragyogják be a láthatárt, ő már távol a puha ágytól, keresi azt az álarcos őrültet, akinek túra előtt kirándulni támadt kedve. Ráadásul üres hassal teszi mindezt. Hiába minden. Az ember lányának áldozatot kell hozni a barátaiért. Az árva pedig nem bővelkedik ilyenekben annyira hogy, ezt figyelmen kívül hagyhassa. Így meg is hozza az egyetlenért. De amit az kapni fog, mikor megtalálja, azt nem teszi az erszényébe. ~Egy magát harkálynak képzelő hollót szabadít rám, egy üzenettel felszerelve, mi szerint ő már elment sétálni? Hát mit képzel ez a mélységi?!~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette nézelődik a romok mélyére, hátha Illidary meghallotta a füttyentgetést. Ám nem sikerül sokáig a forrongó gondolataiba nerülnie, mivel az egyik egykori kúria mellett elhaladva, mintha egy árny suhanna el az árva háta mögött. Egy pillanatra meg is áll és a fejét veszett módon kapkodva próbál rájönni, hogy mit vélt látni. Már ha látna bármit is egyáltalán, ebben az istenek verte félhomályban.*
-Kísértet úr? Én nem akarom megzavarni. Nyugodjon csak békében! Én csupán a barátomat keresem. Bár ha meg tetszett már enni, akkor... *Motyogja elcsukló hangon, lassan hátrálva. A mondatot viszont nem tudja befejezni, mert egy hang mögötte a jókívánságaikat suttogja. Ha a félvérnek volna szíve, most minden bizonnyal megállt volna. De így csak egy vérfagyasztó sikoly tör fel a torkából, éppen az előtt, mielőtt tudatosulna benne, hogy a hang gazdája a maszkos mélységi.*
-Az istenekre! Te teljesen hülye vagy?! *Vakkant a másikra, de az válasz helyett, csak beléfojtja a szót. Egy lakható hely felkutatásáról és annak megjelöléséről beszél. Lily meg csak remélni tudja, hogy az utóbbi alatt nem azt érti, amit a kutyák szoktak csinálni a területükkel. Bár az ötletet, hogy sajátítsanak ki egy viszonylag épen maradt épületet, még az árva is kénytelen díjazni. Amellett, hogy ez nem kerül pénzbe, még szemmel is tarthatja a szabadlelkű hollóembert.*
-Remek ötlet. Mondjuk válhatott volna a megbízás utánig. De ha már itt vagyunk, akkor kövess! *Derül fel a félvér arca, majd ruganyos léptekkel elindul az egyik irányba. ~Hogy is volt? Annál az oszlopnál balra, majd az oroszlános kerítéssel szemben.~ Mikor először Artheniorba érkezett, Lily gyakran húzta meg magát itt az eső elől menekülve. De mára kicsit megkopott az emlék. Főleg amiért ez a hely napról-napra változik. Illetve a fosztogtások hatására, egyre lepusztultabb.*
-Ott is van. *Mutat egy félig lebontott kúriára, erőteljes vigyorral az arcán. Ha a férfi megnézi magának, egy épület, nagyjából egyharmadát látja. Ellenben a szoba, ami egykor talán konyhaként szolgált, még töretlenül áll. A kritériumoknak megfelelve két ajtó található rajta, két ellentétes falon. Az egyik ajtót, ami egyébként nincs a helyén, két betört ablak öleli körül. A hiányzó szobáknak hála, nagyobb udvarral rendelkezik, mint a szomszédos telkek. Bár arra ráférne egy kasza, vagy egy bírka csorda.*
-Na, mire vársz? Te vagy a férfi. Ránts fegyvert és nézd meg, hogy üres-e még!
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-08 11:29:00
Üzenet elküldve: 2021-08-08 11:29:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
* Ahogy halad a házak között egyik romosabb mint a másik. A legtöbb ember aki ezekben a házakba laknak, még mélyen alusszák álmukat. Ignis az égen felette körözget.
~ Úgy néz ki akkor már közel lehet, meg kellene lepnem egy kis bemelegítés gyanánt. ~
Belép az egyik romos épületbe és a fal mögé bújik. Majd várja, hogy a lány végig menjen az utcán.
Amikor megpillantja a sötétbe a holló fekete haját és a jellegzetes kardot, kilép és közelről követni kezdi Lilyt. Egy ideig halad léptei nyomán, majd közel megy hozzá lopakodva és a fülébe súgja. *
- Jó reggelt..
* Az árva reakcióját várva hátra hőköl és a maszk alatt mosolyog.
A lány előtt a jól megszokott illemet megadva meghajol.
Mielőtt bele kezdene a lány már a szavát belé folytja. *
- Azért jöttünk ide, hogy találjunk egy lakható helyet ahol még edzeni is tudlak téged. Keresünk egy megfelelő helyet és megjelöljük, majd lakhatóvá tesszük.
* A mélységi enyhén biccent és illedelmesen mutatja az irányt. *
- Egy részét már át néztem de amik jók lettek volna, azok lakva vannak. Itt a terület tudásodat igénybe vehetnénk.
* Lilynek át adja a vezetést és a lányt követi néhány lépés távlatból. *
- Tudsz esetleg egy nagyobb romot ahol több kijárati lehetősêg is van?
// Zavarodott séta //
* Ahogy halad a házak között egyik romosabb mint a másik. A legtöbb ember aki ezekben a házakba laknak, még mélyen alusszák álmukat. Ignis az égen felette körözget.
~ Úgy néz ki akkor már közel lehet, meg kellene lepnem egy kis bemelegítés gyanánt. ~
Belép az egyik romos épületbe és a fal mögé bújik. Majd várja, hogy a lány végig menjen az utcán.
Amikor megpillantja a sötétbe a holló fekete haját és a jellegzetes kardot, kilép és közelről követni kezdi Lilyt. Egy ideig halad léptei nyomán, majd közel megy hozzá lopakodva és a fülébe súgja. *
- Jó reggelt..
* Az árva reakcióját várva hátra hőköl és a maszk alatt mosolyog.
A lány előtt a jól megszokott illemet megadva meghajol.
Mielőtt bele kezdene a lány már a szavát belé folytja. *
- Azért jöttünk ide, hogy találjunk egy lakható helyet ahol még edzeni is tudlak téged. Keresünk egy megfelelő helyet és megjelöljük, majd lakhatóvá tesszük.
* A mélységi enyhén biccent és illedelmesen mutatja az irányt. *
- Egy részét már át néztem de amik jók lettek volna, azok lakva vannak. Itt a terület tudásodat igénybe vehetnénk.
* Lilynek át adja a vezetést és a lányt követi néhány lépés távlatból. *
- Tudsz esetleg egy nagyobb romot ahol több kijárati lehetősêg is van?
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-08 09:05:09
Üzenet elküldve: 2021-08-08 09:05:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
*Lily nem szokott reggelizni. Hogy teljesen őszinte legyen, meglehetősen rendszertelenül táplálkozik. De most megtehette volna, ha az álarcos nem tesz keresztbe ennek is. Egy istenek verte papíron közölte, hogy ő már úton is van. Hát nem szokott ez aludni? Mindenesetre az árva utána vetette magát, nehogy az történjen mint legutóbb és újabb nyolc évre felszívódjon. A korai óráknak köszönhetően problémák nélkül keresztül vergődött a polgárnegyed utcáin. Csupán néhány részeg ballagott hazafelé, de ők szinte ki sem láttak a fejükből. Majd az asszony gondoskodik róluk. ~De mégis miért ment ez az idióta a romok közé?~ Forrong a félvér, amíg a lépteit szaporázza. Elérve az említett területet azért kicsit megtorpan. Lily is hallotta a történeteket. Ide azért járnak a nyomorultak, hogy véget vessenek fájdalmas életünknek. Akik pedig így tesznek, azok kísértet formájában térnek vissza, hogy a többi erre tévedő nyomorultat háborgassák. Nem mintha az árva hinne a kísértet mesékben, ám most itt van. Sötétben. És ott lebeg a "Mi van, ha mégis igaz?" a feje felett. Ekkor pillantja meg Ignist az égen körözve és ettől eszébe is jut, hogy mire gondolt Illidary mikor azt írta, hogy kövesse a madarat. Romok ide vagy oda, azért itt sem nehéz eltévedni. Hamar el is indul az álomtörő szárnyas irányába. Hangos füttyökkel jelzi a jelenlétét a szellemeknek és a mélységinek egyaránt. Erősen bízva abban, hogy utóbbi találja meg hamarabb és lehet néhány keresetlen szava számára mielőtt eléri őket a korai végzet.*
// Zavarodott séta //
*Lily nem szokott reggelizni. Hogy teljesen őszinte legyen, meglehetősen rendszertelenül táplálkozik. De most megtehette volna, ha az álarcos nem tesz keresztbe ennek is. Egy istenek verte papíron közölte, hogy ő már úton is van. Hát nem szokott ez aludni? Mindenesetre az árva utána vetette magát, nehogy az történjen mint legutóbb és újabb nyolc évre felszívódjon. A korai óráknak köszönhetően problémák nélkül keresztül vergődött a polgárnegyed utcáin. Csupán néhány részeg ballagott hazafelé, de ők szinte ki sem láttak a fejükből. Majd az asszony gondoskodik róluk. ~De mégis miért ment ez az idióta a romok közé?~ Forrong a félvér, amíg a lépteit szaporázza. Elérve az említett területet azért kicsit megtorpan. Lily is hallotta a történeteket. Ide azért járnak a nyomorultak, hogy véget vessenek fájdalmas életünknek. Akik pedig így tesznek, azok kísértet formájában térnek vissza, hogy a többi erre tévedő nyomorultat háborgassák. Nem mintha az árva hinne a kísértet mesékben, ám most itt van. Sötétben. És ott lebeg a "Mi van, ha mégis igaz?" a feje felett. Ekkor pillantja meg Ignist az égen körözve és ettől eszébe is jut, hogy mire gondolt Illidary mikor azt írta, hogy kövesse a madarat. Romok ide vagy oda, azért itt sem nehéz eltévedni. Hamar el is indul az álomtörő szárnyas irányába. Hangos füttyökkel jelzi a jelenlétét a szellemeknek és a mélységinek egyaránt. Erősen bízva abban, hogy utóbbi találja meg hamarabb és lehet néhány keresetlen szava számára mielőtt eléri őket a korai végzet.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-08 07:51:52
Üzenet elküldve: 2021-08-08 07:51:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Zavarodott séta //
* A hold még mindig fenn van az égen mikor belép a romok közé. Azonnal el kezd vadászni olyan épületre ami nagyjából egybe van. Szépen fokozatosan halad a romokkal teli úton, hogy találjon egy helyet ahol ideiglenesen akár hónapokra tábort verhetnek.
~ Olyan ház szükséges aminek két kijárata van és legalább tető van a fejünk felett. Nincs bajom a fogadóval, de nappal korlátozott a közlekedésem. Majd ha valami álruhát veszek akkor lesz ténylegesen értelme a dolognak. ~ Gondolja a férfi.
Bemegy egy két romos épületbe, de nem épp nevezné sikeresnek a próbálkozást.
~ A romok megfelelő kifejezés, de biztos találok egy olyan házat amit biztonságossá tehetünk. ~
Ha szerencséje lesz akkor találhat is egyet.
~ Lily már biztosan fel ébredt, talán ő többet tud ezekről a romokról vagy már vadászott is magának egy helyet. Ignis úgyse hagyja békén míg ki nem mászik az ágyból. Ezt tapasztalatból mondhatom. ~
A férfi attól még nem adja fel és házról házra jár, egy kettőbe még lát is tüzet. Vannak olyan épületek ahova nem tenné be a lábát, de közben van olyan is ami egészen elviselhető állapotba van. De azokba mind egy szálig már valaki be fészkelte magát. *
// Zavarodott séta //
* A hold még mindig fenn van az égen mikor belép a romok közé. Azonnal el kezd vadászni olyan épületre ami nagyjából egybe van. Szépen fokozatosan halad a romokkal teli úton, hogy találjon egy helyet ahol ideiglenesen akár hónapokra tábort verhetnek.
~ Olyan ház szükséges aminek két kijárata van és legalább tető van a fejünk felett. Nincs bajom a fogadóval, de nappal korlátozott a közlekedésem. Majd ha valami álruhát veszek akkor lesz ténylegesen értelme a dolognak. ~ Gondolja a férfi.
Bemegy egy két romos épületbe, de nem épp nevezné sikeresnek a próbálkozást.
~ A romok megfelelő kifejezés, de biztos találok egy olyan házat amit biztonságossá tehetünk. ~
Ha szerencséje lesz akkor találhat is egyet.
~ Lily már biztosan fel ébredt, talán ő többet tud ezekről a romokról vagy már vadászott is magának egy helyet. Ignis úgyse hagyja békén míg ki nem mászik az ágyból. Ezt tapasztalatból mondhatom. ~
A férfi attól még nem adja fel és házról házra jár, egy kettőbe még lát is tüzet. Vannak olyan épületek ahova nem tenné be a lábát, de közben van olyan is ami egészen elviselhető állapotba van. De azokba mind egy szálig már valaki be fészkelte magát. *
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-08-06 12:17:22
Üzenet elküldve: 2021-08-06 12:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Apró kitérő//
*Bár a táskája most egy kicsit nehezebb, de nem okoz neki ez nagyobb problémát. Mikor kicsit volt akkor ezt a növényt, amit néha vízhajtónak használt az öregasszony, az erdő szélén szedték, de úgy tapasztalta, hogy mostanában, hogy a város egy része elnéptelenedett betört ide is. Nem gondozzák a kerteket, a szél meg behordja a magvakat, meg a madarak az ürülékükkel egyre beljebb a város belseje felé. Pontosan tudja mit keres, de a nagy gazban még így is nehézkes megtalálni. Sétálgat az utcákon, átmászik a néha rommal borított részeken is, lassan már azt se tudja merre jár, mert mindenhol ismerős a környék.*
-Végre megvagy! *Csap a térdére, mikor meglátja a jellegzetes leveleket és néhol közte a szinte már elszáradt, magokkal teletűzdelt virágcsonkot. Abból is rak el magának, megfordul a fejében, hogy máskor nem kell egészen idáig elmásznia, ha otthon ezt elülteti egy cserépben, aztán már csak öntöznie kéne. Ugye a tervek mindig szépek, de hogy ki fog e egyáltalán kelni, azt nem lehet tudni. A növénytermesztés nem az erőssége, csak a felismerésükben jártas és csak azokéban, amiket az öregasszony megtanított. Letépi szárral együtt néhány levelét és azonnal meg is csapja a jellegzetes illat, aminek az aromája a levesekbe is beszivárog.*
-Ez az bizony. *Rakja be a táskába. Felegyenesedik, hogy végre a visszafelé útra tudjon koncentrálni, azonban ekkor veszi észre, hogy ez a környék már közel sem olyan ismerős, mint azok, amelyeken eddig mászkált. ~Ebadta! Nem tévedhetek el... nem is olyan nagy ez a város. ~*
*Bár a táskája most egy kicsit nehezebb, de nem okoz neki ez nagyobb problémát. Mikor kicsit volt akkor ezt a növényt, amit néha vízhajtónak használt az öregasszony, az erdő szélén szedték, de úgy tapasztalta, hogy mostanában, hogy a város egy része elnéptelenedett betört ide is. Nem gondozzák a kerteket, a szél meg behordja a magvakat, meg a madarak az ürülékükkel egyre beljebb a város belseje felé. Pontosan tudja mit keres, de a nagy gazban még így is nehézkes megtalálni. Sétálgat az utcákon, átmászik a néha rommal borított részeken is, lassan már azt se tudja merre jár, mert mindenhol ismerős a környék.*
-Végre megvagy! *Csap a térdére, mikor meglátja a jellegzetes leveleket és néhol közte a szinte már elszáradt, magokkal teletűzdelt virágcsonkot. Abból is rak el magának, megfordul a fejében, hogy máskor nem kell egészen idáig elmásznia, ha otthon ezt elülteti egy cserépben, aztán már csak öntöznie kéne. Ugye a tervek mindig szépek, de hogy ki fog e egyáltalán kelni, azt nem lehet tudni. A növénytermesztés nem az erőssége, csak a felismerésükben jártas és csak azokéban, amiket az öregasszony megtanított. Letépi szárral együtt néhány levelét és azonnal meg is csapja a jellegzetes illat, aminek az aromája a levesekbe is beszivárog.*
-Ez az bizony. *Rakja be a táskába. Felegyenesedik, hogy végre a visszafelé útra tudjon koncentrálni, azonban ekkor veszi észre, hogy ez a környék már közel sem olyan ismerős, mint azok, amelyeken eddig mászkált. ~Ebadta! Nem tévedhetek el... nem is olyan nagy ez a város. ~*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-18 21:12:41
Üzenet elküldve: 2021-07-18 21:12:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Frek, Elan //
*Nem kapott túlzottan meghatározó nevelést. A modora csiszolatlan gyémánt. Durva és kemény. Mellesleg a szemnek sem kellemes. Inkább csak ösztönösen próbálja a szebbik profilját mutatni mások felé. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Audryn keze is szerepet játszik ebben, mert hatalmasakat vert karóval a félvérre, ha az faragatlan dolgokat tett, vagy mondott. Mondjuk ez a jobb behatások közé tartozott. Így alakulhatott, hogy bár Elan a dolgai összeszedésével van elfoglalva, azért Frek szavaira is fordít figyelmet.*
-Akkor szórakozásból vágtad le azokat a rosszarcúakat? *Kérdezi őszintén érdeklődve. Az sem kizárt, hogy egy olyan férfival hozta össze a sors, aki hozzá hasonlóan örömét leli a vérontásban. Azért ő nem tudna hasonló nyíltsággal beszélni a dologról. Talán embere válogatja. Vagy az sem mindegy kinek áruljuk el sötét kis titkainkat. ~Jobb lesz finoman puhatolózni.~ Dönti el végül s mivel Frek sem kerít neki nagy feneket, hamar túl is lendülnek a témán.*
-Mind mások vagyunk. Csak egy könnyű megélhetést javasoltam a képességeidhez mérten. Azért nem festesz úgy, mint aki éhezik. *Egy halk, együttérzőnek szánt nevetést követően, öklével finoman megüti a férfi vállát, majd a helyükre teszi a fegyvereit. Gondosan egyik kardot a bal oldalára függeszti, a másikat pedig bal vállán átvetve a hátára akasztja. Végül a tatyója kerül a jobb oldalára és már készen is áll az indulásra.*
-Kár. *Sajnlákozik egy szorgalmas vállvonással díszítve. Való igaz, a félvér jobban kijön a gyerekekkel, mint azok felnőtt változataival, de az idegenvezetést mégsem bízná rájuk. Nem szívesen hanyagolna el olyan fontos helyeket, mint egy kellemes bordély, csak mert egy kölyök azt sem tudja mi célt szolgál az épület. Igazít még egy utolsót a málháján, hogy egy esetleges balhé esetén sem kerüljön a fegyverrántás útjába. Ekkor jut eszébe a mészárlás. A letakart ketrecben csak a hangokat hallotta. Látni csupán a felfordulást látta, ami utána maradt. Azok a barbárok mindenkit megöltek és vitték, ami mozdítható. Elan sem ezekkel a sebtében kovácsolt ócskavasakkal lépett az arénák porába. Sokkal ékesebb acélt tartott a kezében. Ám sajnos azokat is magukkal vitték. Mi minősíti jobban jelenlegi fegyvereit, ha nem az, hogy hátrahagyták őket? El is határozza, hogy így vagy úgy, de szerez némi aranyat és ellátogat újdonsült barátja által említett kovácshoz. De addig is más dolga van. Illetve dolguk, mivel már ketten vannak. Irány Frek háza és kóstoljanak kecsketejet! Elan még nem látott közelről kecskét. Így ez is egy élmény lehet. Ismét felveszi a legbarátságosabb arcát, amit már évek óta gyakorol, majd Frek felé fordul.*
-Ha nincs más hátra, felőlem indulhatunk. *Amennyiben pedig el is indulnak, kíváncsian ám nem túl gátlástalanul, érdeklődik a férfiról.*
-Mondd csak! Komolyan akarsz kecskékkel foglalkozni, vagy csak kedvtelésből, a tejért később pedig a húsáért, tartod?
*Nem kapott túlzottan meghatározó nevelést. A modora csiszolatlan gyémánt. Durva és kemény. Mellesleg a szemnek sem kellemes. Inkább csak ösztönösen próbálja a szebbik profilját mutatni mások felé. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Audryn keze is szerepet játszik ebben, mert hatalmasakat vert karóval a félvérre, ha az faragatlan dolgokat tett, vagy mondott. Mondjuk ez a jobb behatások közé tartozott. Így alakulhatott, hogy bár Elan a dolgai összeszedésével van elfoglalva, azért Frek szavaira is fordít figyelmet.*
-Akkor szórakozásból vágtad le azokat a rosszarcúakat? *Kérdezi őszintén érdeklődve. Az sem kizárt, hogy egy olyan férfival hozta össze a sors, aki hozzá hasonlóan örömét leli a vérontásban. Azért ő nem tudna hasonló nyíltsággal beszélni a dologról. Talán embere válogatja. Vagy az sem mindegy kinek áruljuk el sötét kis titkainkat. ~Jobb lesz finoman puhatolózni.~ Dönti el végül s mivel Frek sem kerít neki nagy feneket, hamar túl is lendülnek a témán.*
-Mind mások vagyunk. Csak egy könnyű megélhetést javasoltam a képességeidhez mérten. Azért nem festesz úgy, mint aki éhezik. *Egy halk, együttérzőnek szánt nevetést követően, öklével finoman megüti a férfi vállát, majd a helyükre teszi a fegyvereit. Gondosan egyik kardot a bal oldalára függeszti, a másikat pedig bal vállán átvetve a hátára akasztja. Végül a tatyója kerül a jobb oldalára és már készen is áll az indulásra.*
-Kár. *Sajnlákozik egy szorgalmas vállvonással díszítve. Való igaz, a félvér jobban kijön a gyerekekkel, mint azok felnőtt változataival, de az idegenvezetést mégsem bízná rájuk. Nem szívesen hanyagolna el olyan fontos helyeket, mint egy kellemes bordély, csak mert egy kölyök azt sem tudja mi célt szolgál az épület. Igazít még egy utolsót a málháján, hogy egy esetleges balhé esetén sem kerüljön a fegyverrántás útjába. Ekkor jut eszébe a mészárlás. A letakart ketrecben csak a hangokat hallotta. Látni csupán a felfordulást látta, ami utána maradt. Azok a barbárok mindenkit megöltek és vitték, ami mozdítható. Elan sem ezekkel a sebtében kovácsolt ócskavasakkal lépett az arénák porába. Sokkal ékesebb acélt tartott a kezében. Ám sajnos azokat is magukkal vitték. Mi minősíti jobban jelenlegi fegyvereit, ha nem az, hogy hátrahagyták őket? El is határozza, hogy így vagy úgy, de szerez némi aranyat és ellátogat újdonsült barátja által említett kovácshoz. De addig is más dolga van. Illetve dolguk, mivel már ketten vannak. Irány Frek háza és kóstoljanak kecsketejet! Elan még nem látott közelről kecskét. Így ez is egy élmény lehet. Ismét felveszi a legbarátságosabb arcát, amit már évek óta gyakorol, majd Frek felé fordul.*
-Ha nincs más hátra, felőlem indulhatunk. *Amennyiben pedig el is indulnak, kíváncsian ám nem túl gátlástalanul, érdeklődik a férfiról.*
-Mondd csak! Komolyan akarsz kecskékkel foglalkozni, vagy csak kedvtelésből, a tejért később pedig a húsáért, tartod?
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-18 15:43:14
Üzenet elküldve: 2021-07-18 15:43:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Elan, Frek //
- Nem ebben a városban voltam mikor banditákkal harcoltam, úgyhogy itt nem is tudnak róla. Ide már szegény emberként érkeztem. Engem nem vonz a városőrség. Jobb ha maga ura az ember hidd el nekem. A városban nem kalauzollak el mert nem vagyok egy jó idegenvezető. Még egy helybéli kölyök is jobb erre a feladatra.. Persze a házamban szívesen látlak. Majd megkóstolod a kecsketejet amit fejtem.
~ Na persze meggyborra tej. De hülye vagyok. ~
- De azt hiszem borra az nem lesz egészséges. Tudod hányás meg hasmenés. Valami ilyesmi lenne belőle.
- Nem ebben a városban voltam mikor banditákkal harcoltam, úgyhogy itt nem is tudnak róla. Ide már szegény emberként érkeztem. Engem nem vonz a városőrség. Jobb ha maga ura az ember hidd el nekem. A városban nem kalauzollak el mert nem vagyok egy jó idegenvezető. Még egy helybéli kölyök is jobb erre a feladatra.. Persze a házamban szívesen látlak. Majd megkóstolod a kecsketejet amit fejtem.
~ Na persze meggyborra tej. De hülye vagyok. ~
- De azt hiszem borra az nem lesz egészséges. Tudod hányás meg hasmenés. Valami ilyesmi lenne belőle.
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-18 11:49:48
Üzenet elküldve: 2021-07-18 11:49:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Frek, Elan //
-Örvendek Frekderkun! *Fogadja a bematkozást emberünk részéről, majd jobb híján a földre ülve kezd majszolgatásba. Bátorító tekintettel kínálja a másikat, aki el is fogadja a meghívást. Így mesél eddigi útjáról, itt-ott helyet hagyva a képzeletnek is. Mire a történet végére ér a kulacs is visszakerül a félvérhez. Egy szégyentelenül nagy korttyal később, tágranyílt szemekkel hallgatja a férfit.*
-Azért nem egészen. Jobban tartottak, mint a rabszolgákat, akiket adtak-vettek. Azok csak annyi élelmet kaptak, hogy ne legyen bajuk. Hozzájuk képest jó sorom volt. *Gúnyosan húzza el a száját. Még mindig nehezen fér a fülei közé, hogy ez már a múlt és csak a saját kezében van a sorsa.*
-Sosem tanultam meg lovagolni, de Audryn, ahányszor hibáztam valamiben, azt mondta: Ha ledob a ló, azonnal vissza kell ülni a hátára. *Mondjuk az nyilván való, hogy nem gondolt a sérülésekre. De azt meg kell hagyni, így könnyen el lehet kerülni a rettegést.*
-A bőrödet kockáztatva banditákat mészároltál, de a város, a nemességet is beleértve, hagyott elszegényedni? Ez nem tűnik igazságosnak. Nekem sincs sok aranyam, pedig szívesen kisegítenélek. *Néhány pillanatig csak rosszallóan bámul maga elé. Még Elan sem hiszi, hogy a világ csak kegyetlen lehet. Bár eddig nem nagyon mutatta a szebbik arcát.*
-Miért nem állsz városőrnek? A kaszárnyában adott a szállás és a koszt. Állítólag a zsold sem túlzottan szerény. *Fürkésző mozdulattal méri végig Freket.* Nem látszol nyomoréknak. A képességeid is megvannak hozzá, hogy ne nyúvasszanak ki az első napon. Mi kell még? *Tényleg nem elhanyagolható gondolat. Sőt a félvér is egyre csábítóbbnak tartja az ötletet. Részéről még az is tényező, hogy ha esetleg valaki utána ered az apja bandájából, jobb védelmet máshol nem talál. Esetleg még fel is számolhatják a hálózatot.*
-Ha futna fogadóra, nem itt húznám meg magam. Ám egy wegtoreni intézmény Artheniorban érdekesnek hangzik. Jártam a sivatagi városban. Ott léptem először arénában. ~Bár a tény, hogy ez a hely jobbik fogadója, meglehetősen leminősíti a levegő városát.~ Szívesen venném, ha körbevezetnél. Esetleg útba ejthetjük a házad is. Biztosan otthonosabb, mint ez a roncs. Főleg, ha egy kecske is elfér benne. *Mosolyog barátságosan mikor pedig végez az evéssel, magára veszi az ingét, arra a vértet. Magára aggatja fegyvereit és indulásra készen várja Frek válaszát.*
-Örvendek Frekderkun! *Fogadja a bematkozást emberünk részéről, majd jobb híján a földre ülve kezd majszolgatásba. Bátorító tekintettel kínálja a másikat, aki el is fogadja a meghívást. Így mesél eddigi útjáról, itt-ott helyet hagyva a képzeletnek is. Mire a történet végére ér a kulacs is visszakerül a félvérhez. Egy szégyentelenül nagy korttyal később, tágranyílt szemekkel hallgatja a férfit.*
-Azért nem egészen. Jobban tartottak, mint a rabszolgákat, akiket adtak-vettek. Azok csak annyi élelmet kaptak, hogy ne legyen bajuk. Hozzájuk képest jó sorom volt. *Gúnyosan húzza el a száját. Még mindig nehezen fér a fülei közé, hogy ez már a múlt és csak a saját kezében van a sorsa.*
-Sosem tanultam meg lovagolni, de Audryn, ahányszor hibáztam valamiben, azt mondta: Ha ledob a ló, azonnal vissza kell ülni a hátára. *Mondjuk az nyilván való, hogy nem gondolt a sérülésekre. De azt meg kell hagyni, így könnyen el lehet kerülni a rettegést.*
-A bőrödet kockáztatva banditákat mészároltál, de a város, a nemességet is beleértve, hagyott elszegényedni? Ez nem tűnik igazságosnak. Nekem sincs sok aranyam, pedig szívesen kisegítenélek. *Néhány pillanatig csak rosszallóan bámul maga elé. Még Elan sem hiszi, hogy a világ csak kegyetlen lehet. Bár eddig nem nagyon mutatta a szebbik arcát.*
-Miért nem állsz városőrnek? A kaszárnyában adott a szállás és a koszt. Állítólag a zsold sem túlzottan szerény. *Fürkésző mozdulattal méri végig Freket.* Nem látszol nyomoréknak. A képességeid is megvannak hozzá, hogy ne nyúvasszanak ki az első napon. Mi kell még? *Tényleg nem elhanyagolható gondolat. Sőt a félvér is egyre csábítóbbnak tartja az ötletet. Részéről még az is tényező, hogy ha esetleg valaki utána ered az apja bandájából, jobb védelmet máshol nem talál. Esetleg még fel is számolhatják a hálózatot.*
-Ha futna fogadóra, nem itt húznám meg magam. Ám egy wegtoreni intézmény Artheniorban érdekesnek hangzik. Jártam a sivatagi városban. Ott léptem először arénában. ~Bár a tény, hogy ez a hely jobbik fogadója, meglehetősen leminősíti a levegő városát.~ Szívesen venném, ha körbevezetnél. Esetleg útba ejthetjük a házad is. Biztosan otthonosabb, mint ez a roncs. Főleg, ha egy kecske is elfér benne. *Mosolyog barátságosan mikor pedig végez az evéssel, magára veszi az ingét, arra a vértet. Magára aggatja fegyvereit és indulásra készen várja Frek válaszát.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-18 10:17:31
Üzenet elküldve: 2021-07-18 10:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Elan, Frek //
* Frek is bemutatkozik illedelmesen. *
- Az én nevem Ezüstös Frekderkun.
* Elfogadja a sajtot, és a bort, ami nagyon ízlik neki. *
- Szóval apád rabszolgának tartott. Hát nem szép dolog. Én valamivel szerencsésebb helyzetben vagyok nálad. Van egy kis házam a polgárnegyedben. Amúgy leszegényedett lovag vagyok, és van egy kis félelmem a lovaglástól, mert egyszer úgy ledobott a paripám, hogy majdnem gerincem törtem. Azóta nem ültem lovon. Részt vettem egy-két összecsapásban, de csak banditák ellen. Aztán ide kerültem. Éppen volt annyi pénzem, hogy megtudtam venni a házam ami lássuk be nem egy fő nyeremény. Ha akarod megmutatom. Van egy kecském is. Amúgy ha érdekel a város a legszebb helye az az erdőszéli tisztás. Van egy fogadó is ez a Pegazus fogadó. Elég jó hely. A Wegtoreni Kalmár már valamivel jobb. Van piacunk is, itt sok minden kapható. Itt vettem a kecském is, de kapni ott baromfit disznót, de ezek szerintem neked nem fontosak. Egy kovácsműhely is működik a városunkban. Körülbelül ennyi.
* Frek is bemutatkozik illedelmesen. *
- Az én nevem Ezüstös Frekderkun.
* Elfogadja a sajtot, és a bort, ami nagyon ízlik neki. *
- Szóval apád rabszolgának tartott. Hát nem szép dolog. Én valamivel szerencsésebb helyzetben vagyok nálad. Van egy kis házam a polgárnegyedben. Amúgy leszegényedett lovag vagyok, és van egy kis félelmem a lovaglástól, mert egyszer úgy ledobott a paripám, hogy majdnem gerincem törtem. Azóta nem ültem lovon. Részt vettem egy-két összecsapásban, de csak banditák ellen. Aztán ide kerültem. Éppen volt annyi pénzem, hogy megtudtam venni a házam ami lássuk be nem egy fő nyeremény. Ha akarod megmutatom. Van egy kecském is. Amúgy ha érdekel a város a legszebb helye az az erdőszéli tisztás. Van egy fogadó is ez a Pegazus fogadó. Elég jó hely. A Wegtoreni Kalmár már valamivel jobb. Van piacunk is, itt sok minden kapható. Itt vettem a kecském is, de kapni ott baromfit disznót, de ezek szerintem neked nem fontosak. Egy kovácsműhely is működik a városunkban. Körülbelül ennyi.
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-17 22:05:04
Üzenet elküldve: 2021-07-17 22:05:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Frek, Elan //
*Ami igaz, az igaz. Még a büszkeséggel éppen ismerkedő félvérnek is be kell vallania, hogy alaposan sikerült ráhozni a frászt. Bár volt része rosszabb ébresztőkben, hiszen most nem rúgdosták oldalba és a ketrece rácsait sem csapkodták fülsüketítő zajt okozva. Viszont ezt az alkalmat sem sorolná a jobbak közé. Ellenben az ijedtség nagyobb volt, mint a baj. Így a humor számlájára írja a történteket és nem rest még a saját kárán is mulatni. Az sem tévedne nagyot, aki azt mondaná, hogy ellenkező esetben, a hosszú fülű is hasonlóan tett volna. El kell ismernie a másik leleményességét.*
-Hát, ébresztettek már szebben is. *Nevet fel kínosan, a tarkóját vakarászva. Végül az idegen felé lép és jobbját nyújtja bemutatkozásra.* --Elantriel vagyok! De barátoknak csak Elan. *Miután letudták az udvariaskodást, a holmijához lépdel és mélyen beletúr a hátizsákjába. Amiből nem csak a sajt, de némi sonka és egy több napos cipó is előkerül. Ez csavargónk minden élélme, aminek a felét sem őrizte az emlékeiben, de sosem sajnálná egy sorstársától a betevő falatokat. Rögtön magához veszi egyik kardját és félbe vágy minden darabot. Persze csak szemmel mérlegel. Ezzel végezvén Frek felé nyújtja a ráeső részeket. Csak sajtról volt szó, de reméli, nem csupán ő gondolja úgy, hogy a több az jobb is.*
-Jó étvágyat barátom! *Mosolyog a férfira majd ő maga is evésbe kezd. Nincs híján fogaknak, így nagyokat harap mindenből, ami a rögtönzött terítékre került. Eközben hallgatja a további kérdéseket. Egy félig megrágott falatot hirtelen lenyelve vág Frekderkun szavába.*
-Ajjaj-ajjaj-ajj! Szívesen mesélek drága barátom. De engedd meg, hogy egyszerre adjam elő az életutamat! Ehhez viszont szükség lesz még egy dologra az ételen kívül. *Azzal még ültében, mert ugye csak nem eszik állva és sikerült már letelepednie, az ingéből és lamellás vértjéből faragott párna alól egy kulacsot varázsol elő. A tartalmát tekintve, tavalyi megyborral van töltve. Hatalmasat kortyol belőle mielőtt a másik felé nyújtaná. Nehogy azt higgye Frek, hogy meg akarják mérgezni. Majd a félvér bele is kezd a történetbe. Bátran és őszintén beszél, hiszen nem maradt, aki miatt titkolóznia kéne.*
-Amióta az eszemet tudom rabszolgakereskedők között éltem. Ketrecben utaztam és csak edzeni engedtek ki. Még azt is mások döntötték el, hogy mit ehetek és mikor. Szigorúan fogtak. Apám már egész kicsi kölyökként a tudtomra adta, hogy nem a gyermeke, hanem a tulajdona vagyok. *Mutat a bal vállán lévő X-et formáló billog nyomára.* Arra neveltek, hogy mindenféle arénában öljem halomra, aki elém kerül. Nos ez félig sikerült is nekik. Kevesen látták el a bajom, így jó pénzt hoztam a gazdáimnak. Épp ide tartottunk Artheniorba, mikor valami banda megtámadott minket néhány napja. Mindenkit halomra mészároltak engem felszabadítva. Azt hallottam, hogy meg sem álltak és egy egész falut is feldúltak a közelben. A lényeg, hogy szabad lettem. Most pedig a célom keresem. *Vonja meg a vállát. Nem igazán találta meg még a helyét.* Nem sok dologhoz értek. Talán felcsapok városőrnek. Apám elsüllyedne szégyenében. *Nevet fel a végére. Esze ágában sincs sajnálatot kiváltani Frekből. Azzal nem lesz senki gazdagabb. Nem igazán érti, hogy mit segíthet neki a másik, de nem is kívánja kihasználni őt. Tisztességes alaknak látszik és mint ilyen, megérdemli a hasonló viszonzást.*
-Kicsit mesélhetnél a városról. Sosem jártam itt és jó lenne tudni, hogy mit merre találok. Ha csak nagyjából is. *Sokat beszél annyi biztos. De mentségére szolgáljon, hogy nagy örömmel tölti el, hogy szólhat és meg is hallgatják.*
-És te? Milyen cél vezet olyan gyakran erre az istenek háta mögötti helyre? Vannak itt szebb környékek is.
*Ami igaz, az igaz. Még a büszkeséggel éppen ismerkedő félvérnek is be kell vallania, hogy alaposan sikerült ráhozni a frászt. Bár volt része rosszabb ébresztőkben, hiszen most nem rúgdosták oldalba és a ketrece rácsait sem csapkodták fülsüketítő zajt okozva. Viszont ezt az alkalmat sem sorolná a jobbak közé. Ellenben az ijedtség nagyobb volt, mint a baj. Így a humor számlájára írja a történteket és nem rest még a saját kárán is mulatni. Az sem tévedne nagyot, aki azt mondaná, hogy ellenkező esetben, a hosszú fülű is hasonlóan tett volna. El kell ismernie a másik leleményességét.*
-Hát, ébresztettek már szebben is. *Nevet fel kínosan, a tarkóját vakarászva. Végül az idegen felé lép és jobbját nyújtja bemutatkozásra.* --Elantriel vagyok! De barátoknak csak Elan. *Miután letudták az udvariaskodást, a holmijához lépdel és mélyen beletúr a hátizsákjába. Amiből nem csak a sajt, de némi sonka és egy több napos cipó is előkerül. Ez csavargónk minden élélme, aminek a felét sem őrizte az emlékeiben, de sosem sajnálná egy sorstársától a betevő falatokat. Rögtön magához veszi egyik kardját és félbe vágy minden darabot. Persze csak szemmel mérlegel. Ezzel végezvén Frek felé nyújtja a ráeső részeket. Csak sajtról volt szó, de reméli, nem csupán ő gondolja úgy, hogy a több az jobb is.*
-Jó étvágyat barátom! *Mosolyog a férfira majd ő maga is evésbe kezd. Nincs híján fogaknak, így nagyokat harap mindenből, ami a rögtönzött terítékre került. Eközben hallgatja a további kérdéseket. Egy félig megrágott falatot hirtelen lenyelve vág Frekderkun szavába.*
-Ajjaj-ajjaj-ajj! Szívesen mesélek drága barátom. De engedd meg, hogy egyszerre adjam elő az életutamat! Ehhez viszont szükség lesz még egy dologra az ételen kívül. *Azzal még ültében, mert ugye csak nem eszik állva és sikerült már letelepednie, az ingéből és lamellás vértjéből faragott párna alól egy kulacsot varázsol elő. A tartalmát tekintve, tavalyi megyborral van töltve. Hatalmasat kortyol belőle mielőtt a másik felé nyújtaná. Nehogy azt higgye Frek, hogy meg akarják mérgezni. Majd a félvér bele is kezd a történetbe. Bátran és őszintén beszél, hiszen nem maradt, aki miatt titkolóznia kéne.*
-Amióta az eszemet tudom rabszolgakereskedők között éltem. Ketrecben utaztam és csak edzeni engedtek ki. Még azt is mások döntötték el, hogy mit ehetek és mikor. Szigorúan fogtak. Apám már egész kicsi kölyökként a tudtomra adta, hogy nem a gyermeke, hanem a tulajdona vagyok. *Mutat a bal vállán lévő X-et formáló billog nyomára.* Arra neveltek, hogy mindenféle arénában öljem halomra, aki elém kerül. Nos ez félig sikerült is nekik. Kevesen látták el a bajom, így jó pénzt hoztam a gazdáimnak. Épp ide tartottunk Artheniorba, mikor valami banda megtámadott minket néhány napja. Mindenkit halomra mészároltak engem felszabadítva. Azt hallottam, hogy meg sem álltak és egy egész falut is feldúltak a közelben. A lényeg, hogy szabad lettem. Most pedig a célom keresem. *Vonja meg a vállát. Nem igazán találta meg még a helyét.* Nem sok dologhoz értek. Talán felcsapok városőrnek. Apám elsüllyedne szégyenében. *Nevet fel a végére. Esze ágában sincs sajnálatot kiváltani Frekből. Azzal nem lesz senki gazdagabb. Nem igazán érti, hogy mit segíthet neki a másik, de nem is kívánja kihasználni őt. Tisztességes alaknak látszik és mint ilyen, megérdemli a hasonló viszonzást.*
-Kicsit mesélhetnél a városról. Sosem jártam itt és jó lenne tudni, hogy mit merre találok. Ha csak nagyjából is. *Sokat beszél annyi biztos. De mentségére szolgáljon, hogy nagy örömmel tölti el, hogy szólhat és meg is hallgatják.*
-És te? Milyen cél vezet olyan gyakran erre az istenek háta mögötti helyre? Vannak itt szebb környékek is.
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-17 11:19:46
Üzenet elküldve: 2021-07-17 11:19:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Elan, Frek //
- Nagyon megijedtél? Ne haragudj, de muszáj volt ezt a kis tréfát elsütnöm. Ritkán látok itt heverésző embereket. Tudod sűrűn járok ide. Ez amolyan megszokás. A sajtot meg hálásan elfogadom. Szeretem a tejterméket. Magam is előállítok, de nem sajtot csak simán kecske tejet. Amúgy mi járatban vagy? Hátha valamiben tudok segíteni. Mond van valamire szükséged?
* Frekderkun próbál barátságosnak mutatkozni, nehogy a fél-elf zokon vegye az ijesztgetést, de úgy látszik nem sértődött meg. *
- A sajt után beszélj magadról. Kíváncsi vagyok a történetedre. Utána én is elmondom az enyém.
- Nagyon megijedtél? Ne haragudj, de muszáj volt ezt a kis tréfát elsütnöm. Ritkán látok itt heverésző embereket. Tudod sűrűn járok ide. Ez amolyan megszokás. A sajtot meg hálásan elfogadom. Szeretem a tejterméket. Magam is előállítok, de nem sajtot csak simán kecske tejet. Amúgy mi járatban vagy? Hátha valamiben tudok segíteni. Mond van valamire szükséged?
* Frekderkun próbál barátságosnak mutatkozni, nehogy a fél-elf zokon vegye az ijesztgetést, de úgy látszik nem sértődött meg. *
- A sajt után beszélj magadról. Kíváncsi vagyok a történetedre. Utána én is elmondom az enyém.
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-17 09:02:46
Üzenet elküldve: 2021-07-17 09:02:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Frek, Elan //
*Elan nem volt mindig prédája a szabadság nyújtotta lehetőségek hadának. Igenis zárt körülmények között nevelkedett és csupán az éjszaka leple alatt engedték ki a ketrecéből. Akkor is szigorú felügyelet alatt, a fegyverforgatást és a hatékony gyilkolást gyakorolni. Gyakran álmodozott róla, hogy amennyiben elegendő tudást halmoz fel és teljesen biztosnak érzi minden mozdulatát, ezt a képességet a fogvatartói, köztük apja, ellen fordítja. Szerencsére erre nem került sor, mert mások ölték halomra őket helyette. Éber álmait tudja befolyásolni. Ám amint lehunyja a szemét, ismét az arénában találja magát, ahol vagy ő veszi el a másik életét, vagy otthagyja a fogát. Ez most sincs másképp. A szemben álló férfi jóval idősebb nála és egy hatalmas bárdon támaszkodik. Mielőtt elindulna a küzdelem, a félvér még vet egy pillantást a küzdőtér mellett álló apjára. Azon csak ilyenkor fedezhető fel bármi, ami kicsit is a büszkeségre utalna. Olyan a tekintete, mint egy szobrászé, aki végre valami maradandót alkotott. Ám ebben a pillanatban az aréna elhalkul és csak egyetlen hang éri el Elan elfekre hajazó fülét. "Dől be a fal! Ébredj! Ébredj!" Ennek sikerül is kizökkentenie a koncentrációból. ~Milyen fal? Itt csak rácsok vannak?~ Fut át az agyán utoljára, mielőtt az elhagyott épületben találja magát. Maga sem tudja eldönteni, hogy még a felé lendülő csatabárd elől, vagy már a ráomlani készülő fal alól, de mint a partra vetett hal, oldalra gurítja magát. Többet nagyon nem tehet annak érdekében, hogy megőrizze a testi épségét, így eltakarja a fejét és várja, hogy megszűnjön a veszély. Viccesen festhet a földön összegömbölyödve, de inkább ez, minthogy agyonüsse valami élettelen. ~De ki kiabált? És ő miért nem félti a saját bőrét?~ Ezen gondolat mentén tekint körbe észrevéve a hang gazdáját, aki épp jól mulat a félvér nyomorán. A férfi nem tűnik feldúltnak. Nem valószínű, hogy az ő birtokára merészkedett be. Ezt a következtetést hamar sikerül levonni, miközben feltápászkodik. Vet egy kósza pillantást a földön heverő kardjaira, amikhez közelebb áll, mint a másik. Baj esetén hamar ott teremhet értük. Ellenben ezt igyekszik elkerülni egy barátságos ábrázatot erőltetve magára.*
-Vicces vagy barátom. Majdnem kiugrott a szívem. *Mondja még mindig az álom ködén át.* Mi szél hozott ide a senki földjére ártatlanokat kiijeszteni a csizmájukból? Éhes vagy? Akad még egy kis sajtom valahol. *Próbál kedvesen viszonyulni az idegenhez azt remélve, hogy amilyen a hoztak istenek, olyan lesz a viszonzás is.*
*Elan nem volt mindig prédája a szabadság nyújtotta lehetőségek hadának. Igenis zárt körülmények között nevelkedett és csupán az éjszaka leple alatt engedték ki a ketrecéből. Akkor is szigorú felügyelet alatt, a fegyverforgatást és a hatékony gyilkolást gyakorolni. Gyakran álmodozott róla, hogy amennyiben elegendő tudást halmoz fel és teljesen biztosnak érzi minden mozdulatát, ezt a képességet a fogvatartói, köztük apja, ellen fordítja. Szerencsére erre nem került sor, mert mások ölték halomra őket helyette. Éber álmait tudja befolyásolni. Ám amint lehunyja a szemét, ismét az arénában találja magát, ahol vagy ő veszi el a másik életét, vagy otthagyja a fogát. Ez most sincs másképp. A szemben álló férfi jóval idősebb nála és egy hatalmas bárdon támaszkodik. Mielőtt elindulna a küzdelem, a félvér még vet egy pillantást a küzdőtér mellett álló apjára. Azon csak ilyenkor fedezhető fel bármi, ami kicsit is a büszkeségre utalna. Olyan a tekintete, mint egy szobrászé, aki végre valami maradandót alkotott. Ám ebben a pillanatban az aréna elhalkul és csak egyetlen hang éri el Elan elfekre hajazó fülét. "Dől be a fal! Ébredj! Ébredj!" Ennek sikerül is kizökkentenie a koncentrációból. ~Milyen fal? Itt csak rácsok vannak?~ Fut át az agyán utoljára, mielőtt az elhagyott épületben találja magát. Maga sem tudja eldönteni, hogy még a felé lendülő csatabárd elől, vagy már a ráomlani készülő fal alól, de mint a partra vetett hal, oldalra gurítja magát. Többet nagyon nem tehet annak érdekében, hogy megőrizze a testi épségét, így eltakarja a fejét és várja, hogy megszűnjön a veszély. Viccesen festhet a földön összegömbölyödve, de inkább ez, minthogy agyonüsse valami élettelen. ~De ki kiabált? És ő miért nem félti a saját bőrét?~ Ezen gondolat mentén tekint körbe észrevéve a hang gazdáját, aki épp jól mulat a félvér nyomorán. A férfi nem tűnik feldúltnak. Nem valószínű, hogy az ő birtokára merészkedett be. Ezt a következtetést hamar sikerül levonni, miközben feltápászkodik. Vet egy kósza pillantást a földön heverő kardjaira, amikhez közelebb áll, mint a másik. Baj esetén hamar ott teremhet értük. Ellenben ezt igyekszik elkerülni egy barátságos ábrázatot erőltetve magára.*
-Vicces vagy barátom. Majdnem kiugrott a szívem. *Mondja még mindig az álom ködén át.* Mi szél hozott ide a senki földjére ártatlanokat kiijeszteni a csizmájukból? Éhes vagy? Akad még egy kis sajtom valahol. *Próbál kedvesen viszonyulni az idegenhez azt remélve, hogy amilyen a hoztak istenek, olyan lesz a viszonzás is.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-16 12:17:00
Üzenet elküldve: 2021-07-16 12:17:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Elantriel, Frek //
* Az otthonába való visszaérkezés helyett Frekderkun inkább benéz a Romvárosba. Nem talál semmi különös dolgot egy jó ideig. De egyszer csak úgy érzi be kell néznie egy romos házba. Valami azt sugallja, hogy élőlénybe botlik. Ha szerencséje van akkor ez a valami még értelmes is lehet. Ahogy benéz a romos épületbe egy elf, de inkább csak fél-elfet lát meg. Ha Frek olyan lenne már átkutathatta volna hátha van valami értékes az illetőnél. De ő nem ilyen fajta. felkelti a másikat egy kis tréfa kedvéért. *
- Vigyázz! Dől be a fal! Ébredj! Ébredj!
* A tréfamester biztos benne, hogy legalább az ébresztéstől nem is de attól amit mond neki jól berezel a fél-elf. *
* Az otthonába való visszaérkezés helyett Frekderkun inkább benéz a Romvárosba. Nem talál semmi különös dolgot egy jó ideig. De egyszer csak úgy érzi be kell néznie egy romos házba. Valami azt sugallja, hogy élőlénybe botlik. Ha szerencséje van akkor ez a valami még értelmes is lehet. Ahogy benéz a romos épületbe egy elf, de inkább csak fél-elfet lát meg. Ha Frek olyan lenne már átkutathatta volna hátha van valami értékes az illetőnél. De ő nem ilyen fajta. felkelti a másikat egy kis tréfa kedvéért. *
- Vigyázz! Dől be a fal! Ébredj! Ébredj!
* A tréfamester biztos benne, hogy legalább az ébresztéstől nem is de attól amit mond neki jól berezel a fél-elf. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093