Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-25 00:21:00
Üzenet elküldve: 2025-08-25 00:21:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Számára a ház nem jelent sokat, amiért visszatérne, de segédkezik Quehani számára megőrizni belőle amennyit csak lehet. A választ illetően megdöbbenve hallgatja és rosszul is érzi magát. Bármennyire is valós vagy csak általa képzelt, így már nem gondolja tisztességesnek, amit felrótt Quehani viselkedésére. Ő már évtizede, sőt több, járkál a felszíniek között, kultúrájuk és viselkedésük belé ágyazódott. Ha gondolnia kéne, akkor azt sejti, hogy a mélységi nőben még élnek az igazi hazájuk beágyazódásai, a túléléshez kötelező bizalmatlanság és a félig nyitott szemmel alvás.*
- Megtisztel, hogy megosztottad velem. A sötételfek nyelvét ritkán beszélik a felszínen, még magunk között is. Már lehet nekem se menne társalgási szinten és nem lepődnék meg, ha a legtöbben nem is értenék.
*Ezért sem szólt hozzá eddig mélységiül, dialektusa gyorsan elárulná, mennyire is mímeli csak a kultúrát már, amin nevelték. A harcos amúgy sem csavarni van a szót, hanem érteni és úgy tenni, ahogy feléje parancsolódott. Így Quehani ismerőssége a nyelvvel megkülönböztetően érdekesnek számít.*
- Így sajnos nem tudok segíteni sem, messziről érkezhettél. De ha megtudok valamit és sikerül megtalálnom vele, akkor összefutunk még.
*Mosolyog rá Quehanira, későbbi társaságával fenyegetve.*
- Remélem addigra sikerült magadra találnod. Viszont... nekem még itt át kéne néznem pár rést és üreget, hátha mégis hagyta hátra valami üzenetet, hogy hova ette őket a fene. Megpróbálok odaérni, de addig foglalj számunkra egy asztalt és, hogy legyen is miből enned és megszállnod.
*Zsákjából előhúz egy vaskos szütyőt, és mélységi társa felé nyújtja. Elfogadván, Quehani de'Shruga 310 arannyal gazdagodik.
*
- Csak, hogy véletlenül se maradhassak adósod a meghívással.
*A volt nemes számára se ismeretlen, hogy több, mint elég egy hatnyi tivornyára is, de nem veri a fogához a tallért. Ritkán fut össze fajtársaival és rideg külseje ellenére, barátságosnak és megbízhatónak találja a nőt. Aztán a tévedése kiderül, ha felszívódik a pénzével, de azt is megéri megtudni. De ilyenre még nem is gyanakszik, sőt, inkább a maga sara tölti el aggodalommal. Könnyebben ígér, mint ahogyan betartja, főleg, ha pontosságról van szó.*
- Addig is... Vendui.
*Rossz szájízzel hagyja el a szó a száját, keverni a nyelveket inkább csak megzavarhatja Quehanit és a viszontlátást nem is ez jelenti. Sánta próbálkozásába kicsit beleszégyelli magát, így egy kedélyes integetéssel fel is surran a lépcsőn, mielőtt ez túlzottan meglátszik rajta.*
//Kúria-keresés//
*Számára a ház nem jelent sokat, amiért visszatérne, de segédkezik Quehani számára megőrizni belőle amennyit csak lehet. A választ illetően megdöbbenve hallgatja és rosszul is érzi magát. Bármennyire is valós vagy csak általa képzelt, így már nem gondolja tisztességesnek, amit felrótt Quehani viselkedésére. Ő már évtizede, sőt több, járkál a felszíniek között, kultúrájuk és viselkedésük belé ágyazódott. Ha gondolnia kéne, akkor azt sejti, hogy a mélységi nőben még élnek az igazi hazájuk beágyazódásai, a túléléshez kötelező bizalmatlanság és a félig nyitott szemmel alvás.*
- Megtisztel, hogy megosztottad velem. A sötételfek nyelvét ritkán beszélik a felszínen, még magunk között is. Már lehet nekem se menne társalgási szinten és nem lepődnék meg, ha a legtöbben nem is értenék.
*Ezért sem szólt hozzá eddig mélységiül, dialektusa gyorsan elárulná, mennyire is mímeli csak a kultúrát már, amin nevelték. A harcos amúgy sem csavarni van a szót, hanem érteni és úgy tenni, ahogy feléje parancsolódott. Így Quehani ismerőssége a nyelvvel megkülönböztetően érdekesnek számít.*
- Így sajnos nem tudok segíteni sem, messziről érkezhettél. De ha megtudok valamit és sikerül megtalálnom vele, akkor összefutunk még.
*Mosolyog rá Quehanira, későbbi társaságával fenyegetve.*
- Remélem addigra sikerült magadra találnod. Viszont... nekem még itt át kéne néznem pár rést és üreget, hátha mégis hagyta hátra valami üzenetet, hogy hova ette őket a fene. Megpróbálok odaérni, de addig foglalj számunkra egy asztalt és, hogy legyen is miből enned és megszállnod.
*Zsákjából előhúz egy vaskos szütyőt, és mélységi társa felé nyújtja. Elfogadván, Quehani de'Shruga 310 arannyal gazdagodik.
*- Csak, hogy véletlenül se maradhassak adósod a meghívással.
*A volt nemes számára se ismeretlen, hogy több, mint elég egy hatnyi tivornyára is, de nem veri a fogához a tallért. Ritkán fut össze fajtársaival és rideg külseje ellenére, barátságosnak és megbízhatónak találja a nőt. Aztán a tévedése kiderül, ha felszívódik a pénzével, de azt is megéri megtudni. De ilyenre még nem is gyanakszik, sőt, inkább a maga sara tölti el aggodalommal. Könnyebben ígér, mint ahogyan betartja, főleg, ha pontosságról van szó.*
- Addig is... Vendui.
*Rossz szájízzel hagyja el a szó a száját, keverni a nyelveket inkább csak megzavarhatja Quehanit és a viszontlátást nem is ez jelenti. Sánta próbálkozásába kicsit beleszégyelli magát, így egy kedélyes integetéssel fel is surran a lépcsőn, mielőtt ez túlzottan meglátszik rajta.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-24 14:20:00
Üzenet elküldve: 2025-08-24 14:20:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Vissza szeretne-e térni ide? Fogalma nincs. Így aztán kicsit meghúzza a vállát, ezzel adva jelet, hogy nem tudja. Mivel itt lent végeztek, Quehani is fáklyát cserél, mert a falon lévők jobbak, de mielőtt elhagyják a helyiséget, a többit gondosan eloltja. Minek pazarolni?
A következő helyiségben éri utol a hímet, és itt kapja a következő kérdést is. Egy pillanatra megtorpan, majd határozottan megindul ki- és felfelé a lépcsőn. Mikor felérnek, mutatja a másiknak, hogy tolják csak oda az ajtólapot, amiért is előre odakészítették azt. Ha rögzítették is a rudakkal, akkor leporolja tenyereit, és csak ezután válaszol a másik kérdésére.*
-Amióta az eszemet tudom, igen. Itt élek Artheniorban. De ez még nincs öt éve. *Megakad egy picit, de aztán folytatja.* Valami történt velem. Aki rám talált, hazavitt, meggyógyított. Aztán, tanított. Nem tudom ki vagyok, mi vagyok. A nevemet is öt éve kaptam. *Vállat von.* Nem értem mi vonzott ma, éppen most ide, ehhez az épülethez. Nem tudom, honnan ismerem azt a nyelvet, amelyen lent beszéltem. A legrégebbi emlékem, egy koszos alagsori szobi mennyezete, melyet eszmélésem után először láttam. Valami előtte is volt, mert a sötételfek sem felnőttként születnek. De hogy mi, azt olyan homály borítja, amelyet képtelen vagyok eloszlatni. Ennyi a történetem. *Aztán halvány mosoly kél az ajkai szögletében.* Nem ismeres túl bensőségesen a Pegazust. Egyszer-kétszer, ha jártam benne.
*Fejezi be végül, hogy ezt a kérdést is megválaszolja. Persze, nem mondott el teljesen mindent Zerithnek. Többek között azt sem, hogy oly szívélyes gyógyítója és tanára orgyilkost képzett belőle. Ezzel általában nem szoktunk hencegni, ugye.*
//Kúria-keresés//
*Vissza szeretne-e térni ide? Fogalma nincs. Így aztán kicsit meghúzza a vállát, ezzel adva jelet, hogy nem tudja. Mivel itt lent végeztek, Quehani is fáklyát cserél, mert a falon lévők jobbak, de mielőtt elhagyják a helyiséget, a többit gondosan eloltja. Minek pazarolni?
A következő helyiségben éri utol a hímet, és itt kapja a következő kérdést is. Egy pillanatra megtorpan, majd határozottan megindul ki- és felfelé a lépcsőn. Mikor felérnek, mutatja a másiknak, hogy tolják csak oda az ajtólapot, amiért is előre odakészítették azt. Ha rögzítették is a rudakkal, akkor leporolja tenyereit, és csak ezután válaszol a másik kérdésére.*
-Amióta az eszemet tudom, igen. Itt élek Artheniorban. De ez még nincs öt éve. *Megakad egy picit, de aztán folytatja.* Valami történt velem. Aki rám talált, hazavitt, meggyógyított. Aztán, tanított. Nem tudom ki vagyok, mi vagyok. A nevemet is öt éve kaptam. *Vállat von.* Nem értem mi vonzott ma, éppen most ide, ehhez az épülethez. Nem tudom, honnan ismerem azt a nyelvet, amelyen lent beszéltem. A legrégebbi emlékem, egy koszos alagsori szobi mennyezete, melyet eszmélésem után először láttam. Valami előtte is volt, mert a sötételfek sem felnőttként születnek. De hogy mi, azt olyan homály borítja, amelyet képtelen vagyok eloszlatni. Ennyi a történetem. *Aztán halvány mosoly kél az ajkai szögletében.* Nem ismeres túl bensőségesen a Pegazust. Egyszer-kétszer, ha jártam benne.
*Fejezi be végül, hogy ezt a kérdést is megválaszolja. Persze, nem mondott el teljesen mindent Zerithnek. Többek között azt sem, hogy oly szívélyes gyógyítója és tanára orgyilkost képzett belőle. Ezzel általában nem szoktunk hencegni, ugye.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-24 13:00:07
Üzenet elküldve: 2025-08-24 13:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Elég jól ismeri ő maga is a romvárost. Nem egyszer kóborolt már el itt. Tudja melyik részét kell elkerülni, és hol lehet bújócskát játszani. Ezért is jött erre a részre, mert eddig úgy hitte ez csendesebb. Mondhatni elhagyatottabb mint amilyen az egész városrész.
Munkáját töretlenül folytatja. Valóban nem törődve azzal mekkora zajt csap. Elvégre mi félni valója lenne. Egyedül Tüske az amit igazán félt magán, és barátját Derest. Bármi érték lenne rajta, az a néhány gyógynövény vagy vándorebéd biztos nem lenne értékes az erre tévedő bajkeverőknek. Akik lehet ügyet sem vetnének rá. Ám gondolatmenete hamar megdőlni látszik. Először morgásra lesz figyelmes, ahogy Deres megfeszülve az ajtó irányába néz.
Cilia riadtan tekint a bejárat felé. Ahova hamar meg is érkezik a dühös női alak. Aki rögtön rájuk förmed.
Deres azonnali ugatásba és morgásba kezd. A nő felejtse el azt, hogy akár egy lépést is közelebb tesz felé. Deres nem fogja hagyni. Acsarogva, ugatva morogva tartja távol gazdájától a másikat ami telik tőle. Látszik rajta nem kell sok indok neki, hogy akár rávesse magát.
Cilia összerezzen, majd mint egy megrémült őz, megfeszíti izmait. Ugrásra készülve, hogy ha kell meneküljön. Deres úgy is majd követné. Ám a harc vagy az üldözés elmarad. A nő hamar visszább vesz a hangszínéből, ami kellemesebb hatást ér el. Nem csak Ciliánál, de Deresnél is. Ám amaz továbbra sem hajlandó egy tapottal sem közelebb engedi a nőt gazdájához.*
- Ki vagy te? Mit akarsz?
*Kérdezi feszülten, mert a veszélyérzet teljesen nem múlt el belőle.*
- Én csak menedéket kerestem. Nem akarok bajt.
*Válaszolja. Még esze ágában sincs hazamenni, amíg nem talál egy megfelelő helyet lehetséges menedékének.*
//Menedék keresés//
*Elég jól ismeri ő maga is a romvárost. Nem egyszer kóborolt már el itt. Tudja melyik részét kell elkerülni, és hol lehet bújócskát játszani. Ezért is jött erre a részre, mert eddig úgy hitte ez csendesebb. Mondhatni elhagyatottabb mint amilyen az egész városrész.
Munkáját töretlenül folytatja. Valóban nem törődve azzal mekkora zajt csap. Elvégre mi félni valója lenne. Egyedül Tüske az amit igazán félt magán, és barátját Derest. Bármi érték lenne rajta, az a néhány gyógynövény vagy vándorebéd biztos nem lenne értékes az erre tévedő bajkeverőknek. Akik lehet ügyet sem vetnének rá. Ám gondolatmenete hamar megdőlni látszik. Először morgásra lesz figyelmes, ahogy Deres megfeszülve az ajtó irányába néz.
Cilia riadtan tekint a bejárat felé. Ahova hamar meg is érkezik a dühös női alak. Aki rögtön rájuk förmed.
Deres azonnali ugatásba és morgásba kezd. A nő felejtse el azt, hogy akár egy lépést is közelebb tesz felé. Deres nem fogja hagyni. Acsarogva, ugatva morogva tartja távol gazdájától a másikat ami telik tőle. Látszik rajta nem kell sok indok neki, hogy akár rávesse magát.
Cilia összerezzen, majd mint egy megrémült őz, megfeszíti izmait. Ugrásra készülve, hogy ha kell meneküljön. Deres úgy is majd követné. Ám a harc vagy az üldözés elmarad. A nő hamar visszább vesz a hangszínéből, ami kellemesebb hatást ér el. Nem csak Ciliánál, de Deresnél is. Ám amaz továbbra sem hajlandó egy tapottal sem közelebb engedi a nőt gazdájához.*
- Ki vagy te? Mit akarsz?
*Kérdezi feszülten, mert a veszélyérzet teljesen nem múlt el belőle.*
- Én csak menedéket kerestem. Nem akarok bajt.
*Válaszolja. Még esze ágában sincs hazamenni, amíg nem talál egy megfelelő helyet lehetséges menedékének.*
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-23 16:03:13
Üzenet elküldve: 2025-08-23 16:03:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Azok, akik nem ismerik elég jól a sikátorok rejtelmeit, ők az egyetlenek, akik hangosan mozognának efféle helyeken. Errefelé, ha nem maradsz csöndben mindig amikor az szükséges, akkor hamar meghalsz. Minden egyes nesz megfontolásra kell, hogy kerüljön. Különben könnyen magadra hívod a figyelmet. Amikor a fiatal lány eldobja a bejárathoz közel a talált lomokat, akkor biztosan nem tudja, hogy mekkora veszélyt is hív éppen magára. Elsek feje is azonnal a zaj után fordul. ~Mi volt ez?~ Óvatos, csendes léptekkel settenkedik közelebb, szemei villámokat szórnak még a túl közel leselkedő madarakra is. Kezei megszorítják fegyverét, hiszen sokszor pár másodperc előnyön múlhat az életed. Úgy látja nem követték, még, de ha belülről tovább hangoskodjak, akkor könnyen Elsek is nagy bajba kerülhet, amennyiben nincs már éppen abban. Mostanság furcsa dolgok történnek a városban. Jobb tudni, ha valaki a környéken van és nem ismered, még mielőtt még a hátad mögé kerül. Be is néz az épület kitört ajtaján, de amit ott pillant meg arra egyáltalán nem számított. Egy lány. Teljesen egyedül, egy kutya társaságát leszámítva. Túl kicsi és romos ahhoz a hely, hogy bárki más elbújjon odabent*
- Teljesen megőrültél? Menj innen! *Suttogja dühösen a nő, és hirtelen próbálja egész testével kitakarni az ajtó nyílását. Látszik rajta, hogy fél attól, ami kintről jöhet* Errefelé nincs egy barátságos lélek sem. Még a lopni is halálos ítélet, kislány. Neked itt ne legyen dolgod! ~Mit csinálna egy szem kutyával, ha egy csapat férfi betör ide és bántani akarja?~ *a nő szemében láthatólag átfordul valami, közelebb lép a gyerekhez. Az arcáról leolvasható düh kissé meglágyul, inkább védelmező olvasattá alakul* Honnan jöttél? *Kérdezi a kis szöszitől, aztán rögvest folytatja , nem kérdéssel, hanem kijelentéssel* Visszakísérlek.
//Menedék keresés//
*Azok, akik nem ismerik elég jól a sikátorok rejtelmeit, ők az egyetlenek, akik hangosan mozognának efféle helyeken. Errefelé, ha nem maradsz csöndben mindig amikor az szükséges, akkor hamar meghalsz. Minden egyes nesz megfontolásra kell, hogy kerüljön. Különben könnyen magadra hívod a figyelmet. Amikor a fiatal lány eldobja a bejárathoz közel a talált lomokat, akkor biztosan nem tudja, hogy mekkora veszélyt is hív éppen magára. Elsek feje is azonnal a zaj után fordul. ~Mi volt ez?~ Óvatos, csendes léptekkel settenkedik közelebb, szemei villámokat szórnak még a túl közel leselkedő madarakra is. Kezei megszorítják fegyverét, hiszen sokszor pár másodperc előnyön múlhat az életed. Úgy látja nem követték, még, de ha belülről tovább hangoskodjak, akkor könnyen Elsek is nagy bajba kerülhet, amennyiben nincs már éppen abban. Mostanság furcsa dolgok történnek a városban. Jobb tudni, ha valaki a környéken van és nem ismered, még mielőtt még a hátad mögé kerül. Be is néz az épület kitört ajtaján, de amit ott pillant meg arra egyáltalán nem számított. Egy lány. Teljesen egyedül, egy kutya társaságát leszámítva. Túl kicsi és romos ahhoz a hely, hogy bárki más elbújjon odabent*
- Teljesen megőrültél? Menj innen! *Suttogja dühösen a nő, és hirtelen próbálja egész testével kitakarni az ajtó nyílását. Látszik rajta, hogy fél attól, ami kintről jöhet* Errefelé nincs egy barátságos lélek sem. Még a lopni is halálos ítélet, kislány. Neked itt ne legyen dolgod! ~Mit csinálna egy szem kutyával, ha egy csapat férfi betör ide és bántani akarja?~ *a nő szemében láthatólag átfordul valami, közelebb lép a gyerekhez. Az arcáról leolvasható düh kissé meglágyul, inkább védelmező olvasattá alakul* Honnan jöttél? *Kérdezi a kis szöszitől, aztán rögvest folytatja , nem kérdéssel, hanem kijelentéssel* Visszakísérlek.
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-23 05:45:59
Üzenet elküldve: 2025-08-23 05:45:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Hangtalanul fogadja el a választ, nem tudja hova tenni az elhangzottakat. Az ő kutatása itt már véget ér, és leszontyolodását alig várja, hogy egy forró fürdő és a fogadó nyüzsgése kiölje belőle. Zerith még magabiztos abban, amit látott, így lassan, óvatosan, a plafont is vizsgálva indul el bevilágítani a környéket. De a jövőjére is gondol, az első fáklyát begyújtván ki is cseréli tákolmányára, a másodikat pedig kihagyja, hogy legyen mit zsebre vágnia, amikor elhagyják a helyet. Szöszmötölésével értékes időt veszít, de végül befejezi ő is a rá szoruló sarkot. Az óriáspók látványa még kinyúlt állapotában is megborzongatja. Tudja, hogy már csak egy váz, a belseje kifalatozva a dögevők által, de így is viszolyog a háza által dicsőített teremtménytől.*
- Vissza szeretnél még térni ide?
*Kérdezi őszinte értetlenséggel. Ha jól értette, a társa követett valamit, ami idehozta és bármit keresett, Zerith bizonytalan abban, hogy megtalálta. Természetesen ilyen pincéből keveset találni, de ha meghúzódásra keresnek helyet a romváros tele van földalatti helységeivel már elhunyt uraknak, ahol nem verdesi őket az eső. És nem egy szívtelen, még ha nem is úr ő, örömmel fizet méltó szállást Quehaninak, főleg mivel ő vette a bátorságukat, hogy elrángassa és megfogható bizonyosságot adjon arról, hogy az artheniori ág kötődéséről és mágusai elhivatottságáról, hogy maguk is szelídítettek ilyen hatalmas lényeket. Maga megfogni nem tudja és még holtában sem értékeli a bestiát annyira, hogy tovább maradjon itt. Kardját végre elteszi és ideje is egy frissebb fáklyával pótolnia magát. Valahol biztos megvan a sajátja is.*
- És amúgy régóta járod már Artheniort? Volt lehetőséged kipróbálni, amit a Pegazus kínál?
*Tereli is gondolatait egy helyre, a Pókasszony nem lesz gyászolva általa, de a többiekre örömmel iszik.*
//Kúria-keresés//
*Hangtalanul fogadja el a választ, nem tudja hova tenni az elhangzottakat. Az ő kutatása itt már véget ér, és leszontyolodását alig várja, hogy egy forró fürdő és a fogadó nyüzsgése kiölje belőle. Zerith még magabiztos abban, amit látott, így lassan, óvatosan, a plafont is vizsgálva indul el bevilágítani a környéket. De a jövőjére is gondol, az első fáklyát begyújtván ki is cseréli tákolmányára, a másodikat pedig kihagyja, hogy legyen mit zsebre vágnia, amikor elhagyják a helyet. Szöszmötölésével értékes időt veszít, de végül befejezi ő is a rá szoruló sarkot. Az óriáspók látványa még kinyúlt állapotában is megborzongatja. Tudja, hogy már csak egy váz, a belseje kifalatozva a dögevők által, de így is viszolyog a háza által dicsőített teremtménytől.*
- Vissza szeretnél még térni ide?
*Kérdezi őszinte értetlenséggel. Ha jól értette, a társa követett valamit, ami idehozta és bármit keresett, Zerith bizonytalan abban, hogy megtalálta. Természetesen ilyen pincéből keveset találni, de ha meghúzódásra keresnek helyet a romváros tele van földalatti helységeivel már elhunyt uraknak, ahol nem verdesi őket az eső. És nem egy szívtelen, még ha nem is úr ő, örömmel fizet méltó szállást Quehaninak, főleg mivel ő vette a bátorságukat, hogy elrángassa és megfogható bizonyosságot adjon arról, hogy az artheniori ág kötődéséről és mágusai elhivatottságáról, hogy maguk is szelídítettek ilyen hatalmas lényeket. Maga megfogni nem tudja és még holtában sem értékeli a bestiát annyira, hogy tovább maradjon itt. Kardját végre elteszi és ideje is egy frissebb fáklyával pótolnia magát. Valahol biztos megvan a sajátja is.*
- És amúgy régóta járod már Artheniort? Volt lehetőséged kipróbálni, amit a Pegazus kínál?
*Tereli is gondolatait egy helyre, a Pókasszony nem lesz gyászolva általa, de a többiekre örömmel iszik.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-22 18:09:46
Üzenet elküldve: 2025-08-22 18:09:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Elmúlik a pillanat, és ahogy mondani szokták, az idő gyógyír mindenre. Ez most is igaz, még ha egészen kicsi időről is van szó. A patkány elszelel, és a döbbenet, mely földhöz ragasztotta, lassan eloszlik. Újra tud hűvösen gondolkozni. Talán éppen Zerith szavai azok, melyek visszarántják a valóságba végleg.*
-Csak tudnám, honnan.
*Szúrja közbe, miközben a dúlás nyomain át megindul a másik helyiség felé, melynek ajtaja sötéten ásít előttük. A helyiséget korábban lezáró ajtólapot nem simán letépték. Pozdorja tenger borítja a nyílás környékét kívül és belül is. Olyan, mintha egy óriás karmokkal bíró lény szétszabdalta volna. Ez megint a pusztításnak egy olyan foka, amelyet megint csak nem ért meg. Mire jó ez? Tenné fel magában a kérdést, de úgy se kapna választ, tehát elhessenti. A válaszadásnak is meglesz az ideje.*
-Szavadon foglak.
*Biccent hátra a válla felett Zerithre, aztán belép a sötét nyíláson. Fáklyájának fénye a helyiség csak egy kis részét képes megvilágítani. Belejbb lép hát, hogy a másik is követhesse. Ekkor véletlenül felfedezi, hogy a falon körben fáklyatartók vannak és jó néhányban még ott van maga a világító eszköz is. Talán még működnek. Gyors elhatározással dönt, és a legközelebbihez lép. Nem tart attól, hogy az óriáspók élne. Gyanítja, hogy társa az egyik megtermett, dagadtra hízott patkányt látta elsuhanni. A többi képzelete tette hozzá.*
-A másik oldalon.
*Mutat a másik irányban lévő falszakaszra, hogy Zerith azon az oldalon keresse meg a fáklyákat és gyújtsa meg. Ha ezzel megvannak, most már majdnem nappali fényben csodálhatják meg a termet.
Tippre azt mondaná, hogy ez a pince legnagyobb helyisége. Valamikor az ajtóval átellenes sarokban a pókasszony oltára állott. Előtte hever a ledöntött szobor, mely csodával határos módon egyben épnek tűnt. Legalább is erről az oldalról. Ebben sem lenne semmi különleges, hiszen általában eme szobrokat kemény márványból, vagy gránitból faragták, nem könnyű összetörni. Azonban még valamit láthatnak, majdnem a helyiség közepén.
Az óriáspók maradványait. Lábának csonkjai, a csontváza hátára fordulva foglal egy nagy helyet. Még így, döglötten, csontjaiban is impozáns látvány. A nőstény közelebb sétál, megböki a kardjával, elégedetten sóhajt.*
-Egy gonddal kevesebb.
*Aztán a szoborhoz lép, megvizsgálja, majd Zerith-hez fordul.*
-Ezt nem tudjuk ketten taplra állítani. Na... *Szusszan.* Legalább tudjuk, hogy a romokon kívül nincs itt más. Azért jó lenne lezárni, hogy ne is egye be ide magát senki és semmi. Legalább fent a pincelejáró ajtaját valahogy a helyére illeszteni.
*Megindul kifelé. Itt már nincs mit tenni, nem fognak nekiállni takarítani. Remélhetően Zerith is így gondolja. De legalább tényleg megnyugodhatnak, hogy nincs a hátukban semmi veszélyes.*
//Kúria-keresés//
*Elmúlik a pillanat, és ahogy mondani szokták, az idő gyógyír mindenre. Ez most is igaz, még ha egészen kicsi időről is van szó. A patkány elszelel, és a döbbenet, mely földhöz ragasztotta, lassan eloszlik. Újra tud hűvösen gondolkozni. Talán éppen Zerith szavai azok, melyek visszarántják a valóságba végleg.*
-Csak tudnám, honnan.
*Szúrja közbe, miközben a dúlás nyomain át megindul a másik helyiség felé, melynek ajtaja sötéten ásít előttük. A helyiséget korábban lezáró ajtólapot nem simán letépték. Pozdorja tenger borítja a nyílás környékét kívül és belül is. Olyan, mintha egy óriás karmokkal bíró lény szétszabdalta volna. Ez megint a pusztításnak egy olyan foka, amelyet megint csak nem ért meg. Mire jó ez? Tenné fel magában a kérdést, de úgy se kapna választ, tehát elhessenti. A válaszadásnak is meglesz az ideje.*
-Szavadon foglak.
*Biccent hátra a válla felett Zerithre, aztán belép a sötét nyíláson. Fáklyájának fénye a helyiség csak egy kis részét képes megvilágítani. Belejbb lép hát, hogy a másik is követhesse. Ekkor véletlenül felfedezi, hogy a falon körben fáklyatartók vannak és jó néhányban még ott van maga a világító eszköz is. Talán még működnek. Gyors elhatározással dönt, és a legközelebbihez lép. Nem tart attól, hogy az óriáspók élne. Gyanítja, hogy társa az egyik megtermett, dagadtra hízott patkányt látta elsuhanni. A többi képzelete tette hozzá.*
-A másik oldalon.
*Mutat a másik irányban lévő falszakaszra, hogy Zerith azon az oldalon keresse meg a fáklyákat és gyújtsa meg. Ha ezzel megvannak, most már majdnem nappali fényben csodálhatják meg a termet.
Tippre azt mondaná, hogy ez a pince legnagyobb helyisége. Valamikor az ajtóval átellenes sarokban a pókasszony oltára állott. Előtte hever a ledöntött szobor, mely csodával határos módon egyben épnek tűnt. Legalább is erről az oldalról. Ebben sem lenne semmi különleges, hiszen általában eme szobrokat kemény márványból, vagy gránitból faragták, nem könnyű összetörni. Azonban még valamit láthatnak, majdnem a helyiség közepén.
Az óriáspók maradványait. Lábának csonkjai, a csontváza hátára fordulva foglal egy nagy helyet. Még így, döglötten, csontjaiban is impozáns látvány. A nőstény közelebb sétál, megböki a kardjával, elégedetten sóhajt.*
-Egy gonddal kevesebb.
*Aztán a szoborhoz lép, megvizsgálja, majd Zerith-hez fordul.*
-Ezt nem tudjuk ketten taplra állítani. Na... *Szusszan.* Legalább tudjuk, hogy a romokon kívül nincs itt más. Azért jó lenne lezárni, hogy ne is egye be ide magát senki és semmi. Legalább fent a pincelejáró ajtaját valahogy a helyére illeszteni.
*Megindul kifelé. Itt már nincs mit tenni, nem fognak nekiállni takarítani. Remélhetően Zerith is így gondolja. De legalább tényleg megnyugodhatnak, hogy nincs a hátukban semmi veszélyes.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:40:10
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:40:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék keresés//
*Ismét elkéredzkedett otthonról, hogy megmozgassa Deres öregedő csontjait. Ez mindig jó kifogás arra, hogy kiszabaduljon az árvaház falai közül. Persze Mai mindig mondja ez nem börtön. A kijárás szabad. Ám mostanság kérdezik merre, és mi okból. Pusztán a tudás miatt, merre keressék a gyerekeket ha esetleg tovább tartana a kijárásuk mint, ahogy azt tervezték. Így tudja, most van egy kis ideje arra, hogy ezt a pár órát azzal töltse. Egy megfelelő helyet keressen régi romváros elhagyatott házai között. És, hogy mihez legyen megfelelő? Egy menedékhez, ahova azok a szerencsétlenek képesek elbújni akik gyógyulni vágynak. Tán szégyellik magukat ahhoz, hogy elmenjenek Eeyr templomába? Hogy képtelenek akár egy arannyal is támogatni a papokat, és így inkább be se merik tenni a lábukat. Vagy más? Nem tudja. Azt viszont igen, hogy még most is sokan vannak akár gyerekek is az utcákon. Akik úgy hiszik jobb a szabad élet, mint egy árvaházban "sínylődni". Tán őket is megfogja győzni arról, hogy ez nem teljesen van így. Luu is makacssága ellenére, már egész jó hajlandóságot mutat.
Tervek és álmok vannak, nem kevesen. Lehetőségek, nos kevésbé.
Hű társával Deressel járja a romos utcákat. Keresését pedig nem nagyzolja el, a régi öreg sikátorok közé is be tekint, hátha egy takarásban lévő ház megfelel az ilyesmire.
Nem fél jelenleg attól bárki is figyelné őt, és fel van készülve erre az eshetőségre is. Oldalán tüske szép tőrje ott lóg ismét. Amivel ha kell megvédeni megvédi magát, bár igaz nem egy igazi kardforgató. Bőrvértjét azonban nem vehette fel, mert a végén még gyanút fogott volna Anviel.*
~ Talán ez jó lesz. ~
*Gondolja magában, ahogy az egyik épebnek tűni házra néz. Ablakai töröttek, ám a tető még egész szépen áll rajta. Igaz, jó pár helyen hiányosak a cserepek. Néhol nagyobb foltokban is. Az ajtaja viszont tőből ki van szakadva, és földön hever. Nem a legjobb jel. De talán megtudja oldani.
Óvatosan betekint az árnyékos épületbe. Mivel több épület is takarja, a nap nem igazán süt ide.*
- Hahó!
*Szinte visszhangzik a vékonyka hang. És mivel válasz nem érkezik, Cilia megvonja a vállát és be is lép a házba. Deres aki már érzi ebből jó nem fog kisülni. Szinte szemforgatva követi gazdáját a házba, hogy utána az ajtó közelében foglaljon helyet.
Rengeteg törmelék fogadja őt. Törött székek, és asztalok. A tűzhely, vagy ami maradt belőle. Régi rozsdás fazekak. A padlásra vezető lépcső pedig le van szakadva, ezzel egy jó nagy adag fatörmeléket hagyva a ház sarkában. Ám ettől függetlenül a hely talán megfelelne. Bár reméli talán jobbat. Elkezd kutakodnia a romok között, hátha talál valami érdemlegeset, amit itt vagy egy másik házban felhasználhat. Felkapja a törött lábat, és az ajtó irányába dobja, hogy majd onnan egyszerűbb legyen később kivinni a törmeléket.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.22 16:41:22
//Menedék keresés//
*Ismét elkéredzkedett otthonról, hogy megmozgassa Deres öregedő csontjait. Ez mindig jó kifogás arra, hogy kiszabaduljon az árvaház falai közül. Persze Mai mindig mondja ez nem börtön. A kijárás szabad. Ám mostanság kérdezik merre, és mi okból. Pusztán a tudás miatt, merre keressék a gyerekeket ha esetleg tovább tartana a kijárásuk mint, ahogy azt tervezték. Így tudja, most van egy kis ideje arra, hogy ezt a pár órát azzal töltse. Egy megfelelő helyet keressen régi romváros elhagyatott házai között. És, hogy mihez legyen megfelelő? Egy menedékhez, ahova azok a szerencsétlenek képesek elbújni akik gyógyulni vágynak. Tán szégyellik magukat ahhoz, hogy elmenjenek Eeyr templomába? Hogy képtelenek akár egy arannyal is támogatni a papokat, és így inkább be se merik tenni a lábukat. Vagy más? Nem tudja. Azt viszont igen, hogy még most is sokan vannak akár gyerekek is az utcákon. Akik úgy hiszik jobb a szabad élet, mint egy árvaházban "sínylődni". Tán őket is megfogja győzni arról, hogy ez nem teljesen van így. Luu is makacssága ellenére, már egész jó hajlandóságot mutat.
Tervek és álmok vannak, nem kevesen. Lehetőségek, nos kevésbé.
Hű társával Deressel járja a romos utcákat. Keresését pedig nem nagyzolja el, a régi öreg sikátorok közé is be tekint, hátha egy takarásban lévő ház megfelel az ilyesmire.
Nem fél jelenleg attól bárki is figyelné őt, és fel van készülve erre az eshetőségre is. Oldalán tüske szép tőrje ott lóg ismét. Amivel ha kell megvédeni megvédi magát, bár igaz nem egy igazi kardforgató. Bőrvértjét azonban nem vehette fel, mert a végén még gyanút fogott volna Anviel.*
~ Talán ez jó lesz. ~
*Gondolja magában, ahogy az egyik épebnek tűni házra néz. Ablakai töröttek, ám a tető még egész szépen áll rajta. Igaz, jó pár helyen hiányosak a cserepek. Néhol nagyobb foltokban is. Az ajtaja viszont tőből ki van szakadva, és földön hever. Nem a legjobb jel. De talán megtudja oldani.
Óvatosan betekint az árnyékos épületbe. Mivel több épület is takarja, a nap nem igazán süt ide.*
- Hahó!
*Szinte visszhangzik a vékonyka hang. És mivel válasz nem érkezik, Cilia megvonja a vállát és be is lép a házba. Deres aki már érzi ebből jó nem fog kisülni. Szinte szemforgatva követi gazdáját a házba, hogy utána az ajtó közelében foglaljon helyet.
Rengeteg törmelék fogadja őt. Törött székek, és asztalok. A tűzhely, vagy ami maradt belőle. Régi rozsdás fazekak. A padlásra vezető lépcső pedig le van szakadva, ezzel egy jó nagy adag fatörmeléket hagyva a ház sarkában. Ám ettől függetlenül a hely talán megfelelne. Bár reméli talán jobbat. Elkezd kutakodnia a romok között, hátha talál valami érdemlegeset, amit itt vagy egy másik házban felhasználhat. Felkapja a törött lábat, és az ajtó irányába dobja, hogy majd onnan egyszerűbb legyen később kivinni a törmeléket.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.22 16:41:22
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-22 10:01:14
Üzenet elküldve: 2025-08-22 10:01:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aokin//
*Eryssae laza testtartásban hallgatja a másikat. Amikor messziről közelednek feléjük, megbillen a feje egy aprót, a mozdulat talán láthatatlan az avatatlanok szemében, de ő fülel. Mintha beszívná a környezete illatait, fülével befogadná a zajait. Hallja, hogy kemény léptekkel közelít feléjük egy csoport, de érzékeli azt is, hogy nem ők a célpontok, vagy pedig nagyon jól álcázzák magukat. Közben Aokin magyarázatát sem hagyja figyelmen kívül, de csak egy furcsa mosollyal nyugtázza a hallottakat elsőre. Talán neki is van útja, talán neki kell ezen végigmennie, de nem most. Ha tudná a férfi, hogy neki mennyi baja van önmagával és mennyire nem találja még az utat, amin járnia kell, biztosan meglepődne.*
- Szeretném, ha felvállanál, mester. *Hajol meg újra, de nem hagyja csak úgy ott Aokint válaszok nélkül, az mégsem lenne ildomos.*
- Egyelőre megelégszem a tudás elsajátításával, az elmélkedés sikerességét úgyis a tapasztalat hozza meg. *Hallja magában Tharion mester szavait, és egy apró mosolyt is megereszt, jelezvén, hogy kiment belőle a feszültség, ami átitatta. Újra végignéz a férfin, és szinte biztos abban, hogy ez a beszélgetés még nem ért véget.*
- Hallotta a kürtszót, mester? Mi lehetett vajon?
*Eryssae laza testtartásban hallgatja a másikat. Amikor messziről közelednek feléjük, megbillen a feje egy aprót, a mozdulat talán láthatatlan az avatatlanok szemében, de ő fülel. Mintha beszívná a környezete illatait, fülével befogadná a zajait. Hallja, hogy kemény léptekkel közelít feléjük egy csoport, de érzékeli azt is, hogy nem ők a célpontok, vagy pedig nagyon jól álcázzák magukat. Közben Aokin magyarázatát sem hagyja figyelmen kívül, de csak egy furcsa mosollyal nyugtázza a hallottakat elsőre. Talán neki is van útja, talán neki kell ezen végigmennie, de nem most. Ha tudná a férfi, hogy neki mennyi baja van önmagával és mennyire nem találja még az utat, amin járnia kell, biztosan meglepődne.*
- Szeretném, ha felvállanál, mester. *Hajol meg újra, de nem hagyja csak úgy ott Aokint válaszok nélkül, az mégsem lenne ildomos.*
- Egyelőre megelégszem a tudás elsajátításával, az elmélkedés sikerességét úgyis a tapasztalat hozza meg. *Hallja magában Tharion mester szavait, és egy apró mosolyt is megereszt, jelezvén, hogy kiment belőle a feszültség, ami átitatta. Újra végignéz a férfin, és szinte biztos abban, hogy ez a beszélgetés még nem ért véget.*
- Hallotta a kürtszót, mester? Mi lehetett vajon?
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-22 03:55:46
Üzenet elküldve: 2025-08-22 03:55:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
- A következő lakó problémája.
*Replikázik vissza, de nem tudja, vajon szórakozott viszontválaszát értékelik-e vagy Quehani komolyan gondolta, hogy Zerith majd felelősséget vállal ezért a szemétdombért. A következő terembe belesve gyorsan zuhan a reménykedése, hogy itt bármi érdemleges leledzik. Félelme lassan alábbhagy, ahogy nézegeti a szétfosztott örökségét. Bárkik is jártak erre, mind idejük, mind lehetőségük volt arra, hogy mindentől megszabadítsák őket vagy rommá törjék. Ez még jót is jelenthet a számukra, de őt csak egy nyomasztó érzés ragadja meg. ~Rynizz már nincs életben, senkit nem hagytak belőlük életben.~ Zakatol a fejében a gondolat. És a pincekert állapota is arra utal, hogy a csürhe mindent bejárt. Megnémul, már csak árnya önmagának. Szeretné azt hinni, valamiből kiolvasni, hogy talán a rokonai bújtak meg itt, de fölösleges reménykedésnek tűnik. Mire feleszmél Quehani hangjára, ki nála messzebb jár és mélységi nyelven szitkozódik. Ő sem rest kardját előre tartani és egy lépéssel hátrálni, hogy helyet adjon menekülésre mindkettejüknek. Látni nem látja, hogy mi rémítette meg társát, de Zerith csak akkor kezdi lejjebb engedni a pengéjét, amikor ő is. A nyugodó hangulatban, ő is elköszön nagyra nőtt potyázójuktól. ~Valaki legalább jól lakott itt.~ *
- Micsoda trágár kifejezéseket ismerünk ám.
*Próbál kedélyesen piszkálódni, de már nincs jó kedve és félni sincs sajnos mitől, így szíve sincs miért veszettül dobogjon. *
- Elszomorító...
*Beszél, bár inkább magának.*
- Megvendégellek a Pegazusban ezután.
*Az előző napok magányos bolondozása keserű szájízt hagy benne, pihenni akar egy vetett ágyon, enni valami forrót és frisset, hússal és zöldségekkel. Ez a hely már semmit nem tartogat a számára, vagy legalábbis jót és a városról is csak kevés jobbat tud mondani, minthogy megtűrt benne.*
//Kúria-keresés//
- A következő lakó problémája.
*Replikázik vissza, de nem tudja, vajon szórakozott viszontválaszát értékelik-e vagy Quehani komolyan gondolta, hogy Zerith majd felelősséget vállal ezért a szemétdombért. A következő terembe belesve gyorsan zuhan a reménykedése, hogy itt bármi érdemleges leledzik. Félelme lassan alábbhagy, ahogy nézegeti a szétfosztott örökségét. Bárkik is jártak erre, mind idejük, mind lehetőségük volt arra, hogy mindentől megszabadítsák őket vagy rommá törjék. Ez még jót is jelenthet a számukra, de őt csak egy nyomasztó érzés ragadja meg. ~Rynizz már nincs életben, senkit nem hagytak belőlük életben.~ Zakatol a fejében a gondolat. És a pincekert állapota is arra utal, hogy a csürhe mindent bejárt. Megnémul, már csak árnya önmagának. Szeretné azt hinni, valamiből kiolvasni, hogy talán a rokonai bújtak meg itt, de fölösleges reménykedésnek tűnik. Mire feleszmél Quehani hangjára, ki nála messzebb jár és mélységi nyelven szitkozódik. Ő sem rest kardját előre tartani és egy lépéssel hátrálni, hogy helyet adjon menekülésre mindkettejüknek. Látni nem látja, hogy mi rémítette meg társát, de Zerith csak akkor kezdi lejjebb engedni a pengéjét, amikor ő is. A nyugodó hangulatban, ő is elköszön nagyra nőtt potyázójuktól. ~Valaki legalább jól lakott itt.~ *
- Micsoda trágár kifejezéseket ismerünk ám.
*Próbál kedélyesen piszkálódni, de már nincs jó kedve és félni sincs sajnos mitől, így szíve sincs miért veszettül dobogjon. *
- Elszomorító...
*Beszél, bár inkább magának.*
- Megvendégellek a Pegazusban ezután.
*Az előző napok magányos bolondozása keserű szájízt hagy benne, pihenni akar egy vetett ágyon, enni valami forrót és frisset, hússal és zöldségekkel. Ez a hely már semmit nem tartogat a számára, vagy legalábbis jót és a városról is csak kevés jobbat tud mondani, minthogy megtűrt benne.*
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-21 22:50:04
Üzenet elküldve: 2025-08-21 22:50:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Az éj leszállt Artheniorra. Norgen már útközben elfogyasztotta gyér vacsoráját, vagyis a szelet húst, amit a fogadóból elhozott. A polgárnegyed házait lassan maga mögött hagyja, többnyire inkább romok maradnak már csak előtte. Nem olyan rég még ugyanitt sétált Norrennel az oldalán, most viszont egyedül kell elbújnia szintén Norren elől. Persze nem tudhatja, hogy a férfi üldözi-e, de ha ő nem, a rend őrei biztosan. Nem végzett teljes munkát, de kár is lett volna. A fiú az övé. Ha nem is úgy, ahogy szerette volna, de biztos benne, hogy még megannyi álmatlan éjszakát fog okozni szerencsétlen fiú számára. A szeméről nem is beszélve. Nem volt a terve része, hogy kimarja a szemét, de így sokkal mulatságosabb az egész. Kedve lenne nevetni is, de nem akarja magára vonni bárki figyelmét a romvárosban, éjszaka. Ehelyett inkább betér egy régi pajtába. Az épület ugyanolyan romos, mint bármi mást a környéken. Némely fala még megvan, itt-ott a teteje is, de a szél úgy süvít át rajta, mintha semmi se állna ott. Tökéletes búvóhely lesz egy éjszakára. Másnap úgyis új helyre költözik. Elalvás előtt tűzköves függőjét forgatja ujjai között, és azon tűnődik, miért épp őt választották a világ leigázására. Szereti ezt csinálni, de néha olyan fárasztó. De ez egy jó nap volt. Lassan elnyomja az álom. *
// Napváltás //
* Hajnalban arra kel, hogy egy kövér vízcsepp hullik a homlokára. Aztán még egy. Fáradtan nyitja ki szemeit és konstatálja, hogy egy jókora lyuk van a tetőn a feje felett, ezért a csepergő eső pont ráhullajtja könnyeit. A Venthellel való találkozása óta eltelt nagyjából egy hat. Azóta házról-házra (vagy inkább romról-romra) járja a várost, esténként néha elcsen egy cipót az ablakokból, de ezen kívül nem sok jelét mutatja létezésének. A rossz idő beköszöntével azonban vége az arany életnek, nem fog tudni a legnagyobb hidegekben is ilyen helyeken aludni. Szerencsére még van addig egy kis ideje, de kezdi megérezni, hogy a börtön nem csak odabent van a kaszárnya mélyén, hanem idekint ugyanúgy. Ha túl akarja ezt élni, szüksége lesz pártfogókra. Vagy legalábbis valakire, akit ideig-óráig ki tud használni. Hosszas gondolkodás után arra jut, hogy nincsenek szövetségesei, és fogalma sincsen, hogy kihez fordulhatna. Az egyetlen, aki eszébe jut, Babkár névre hallgat – tőle vett múltkor néhány varázsitalt a piacon. Ugyanakkor rögtön elveti az ötletet, mert rájön, hogy a mihaszna kis tündér valószínűleg sok mást is ismer és alighanem eljutott már hozzá Norgen híre. Ugyanis valamelyik nap a polgárnegyedben járva meglátta saját portréját (vagy legalábbis egy nagyon hasonlót) egy hirdetőtáblán; azóta még annyira se mer a Pegazus vagy a kaszárnya közelébe menni. De még a piacra se nagyon. Sőt, jobbnak látta még a függőjét is levenni, így az már zsebét nyomja. A stressz azonban nem szűnik meg, továbbra is bujkálnia kell. Hirtelen jött ötlete támad. Előveszi tőrét és elkezdi levágni az évek során igen hosszúra nőtt haját. Nem csak a végét, hanem szinte az egész haját leszabdalja. Hogy nagyjából lássa, mit is csinál, egy útszéli pocsolyában figyeli tükörképét. Az egész folyamat nem tart tovább úgy öt-tíz percnél. Bár nem egy borbély, az új frizurája nem néz ki úgy, mintha elaludt volna a szántóföldön és véletlenül lekaszálták volna a haját is. Talán egy kicsit mégis, de a célt elérte: már egész máshogy fest, mint ezelőtt. Elindul hát a piactér felé, hogy másból is újat szerezzen. *
* Az éj leszállt Artheniorra. Norgen már útközben elfogyasztotta gyér vacsoráját, vagyis a szelet húst, amit a fogadóból elhozott. A polgárnegyed házait lassan maga mögött hagyja, többnyire inkább romok maradnak már csak előtte. Nem olyan rég még ugyanitt sétált Norrennel az oldalán, most viszont egyedül kell elbújnia szintén Norren elől. Persze nem tudhatja, hogy a férfi üldözi-e, de ha ő nem, a rend őrei biztosan. Nem végzett teljes munkát, de kár is lett volna. A fiú az övé. Ha nem is úgy, ahogy szerette volna, de biztos benne, hogy még megannyi álmatlan éjszakát fog okozni szerencsétlen fiú számára. A szeméről nem is beszélve. Nem volt a terve része, hogy kimarja a szemét, de így sokkal mulatságosabb az egész. Kedve lenne nevetni is, de nem akarja magára vonni bárki figyelmét a romvárosban, éjszaka. Ehelyett inkább betér egy régi pajtába. Az épület ugyanolyan romos, mint bármi mást a környéken. Némely fala még megvan, itt-ott a teteje is, de a szél úgy süvít át rajta, mintha semmi se állna ott. Tökéletes búvóhely lesz egy éjszakára. Másnap úgyis új helyre költözik. Elalvás előtt tűzköves függőjét forgatja ujjai között, és azon tűnődik, miért épp őt választották a világ leigázására. Szereti ezt csinálni, de néha olyan fárasztó. De ez egy jó nap volt. Lassan elnyomja az álom. *
// Napváltás //
* Hajnalban arra kel, hogy egy kövér vízcsepp hullik a homlokára. Aztán még egy. Fáradtan nyitja ki szemeit és konstatálja, hogy egy jókora lyuk van a tetőn a feje felett, ezért a csepergő eső pont ráhullajtja könnyeit. A Venthellel való találkozása óta eltelt nagyjából egy hat. Azóta házról-házra (vagy inkább romról-romra) járja a várost, esténként néha elcsen egy cipót az ablakokból, de ezen kívül nem sok jelét mutatja létezésének. A rossz idő beköszöntével azonban vége az arany életnek, nem fog tudni a legnagyobb hidegekben is ilyen helyeken aludni. Szerencsére még van addig egy kis ideje, de kezdi megérezni, hogy a börtön nem csak odabent van a kaszárnya mélyén, hanem idekint ugyanúgy. Ha túl akarja ezt élni, szüksége lesz pártfogókra. Vagy legalábbis valakire, akit ideig-óráig ki tud használni. Hosszas gondolkodás után arra jut, hogy nincsenek szövetségesei, és fogalma sincsen, hogy kihez fordulhatna. Az egyetlen, aki eszébe jut, Babkár névre hallgat – tőle vett múltkor néhány varázsitalt a piacon. Ugyanakkor rögtön elveti az ötletet, mert rájön, hogy a mihaszna kis tündér valószínűleg sok mást is ismer és alighanem eljutott már hozzá Norgen híre. Ugyanis valamelyik nap a polgárnegyedben járva meglátta saját portréját (vagy legalábbis egy nagyon hasonlót) egy hirdetőtáblán; azóta még annyira se mer a Pegazus vagy a kaszárnya közelébe menni. De még a piacra se nagyon. Sőt, jobbnak látta még a függőjét is levenni, így az már zsebét nyomja. A stressz azonban nem szűnik meg, továbbra is bujkálnia kell. Hirtelen jött ötlete támad. Előveszi tőrét és elkezdi levágni az évek során igen hosszúra nőtt haját. Nem csak a végét, hanem szinte az egész haját leszabdalja. Hogy nagyjából lássa, mit is csinál, egy útszéli pocsolyában figyeli tükörképét. Az egész folyamat nem tart tovább úgy öt-tíz percnél. Bár nem egy borbély, az új frizurája nem néz ki úgy, mintha elaludt volna a szántóföldön és véletlenül lekaszálták volna a haját is. Talán egy kicsit mégis, de a célt elérte: már egész máshogy fest, mint ezelőtt. Elindul hát a piactér felé, hogy másból is újat szerezzen. *
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-21 09:29:04
Üzenet elküldve: 2025-08-21 09:29:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Visszatér hát a folyosóra, ahol Zerith kurta kérdése várja. Szavakkal nem válaszol, csak a fejét rázza meg kicsit. A borospincében lévő holmi nem az a kategória, amely most lényeges lehet. Ami ott van, az ráér.*
-De majd kell egy nagytakarítás.
*Jegyzi meg azrt halkan, miközben tovább indulnak a folyosón a következő ajtóig. Úgy alakul, hogy odáig a hím megy elől, de a bejáratnál "udvariasan" félreáll Quehani útjából. ~Milyen előzékeny.~ Mosolyodik el magában, és még véletlenül sem merne arra gondolni, hogy a másik esetleg gyávaságból tenne ilyet. A nőstény tehát belép a következő helyiségbe.
Azt várná, hogy tele lesz itt is polcokkal, meg minden vacakkal, esetleg romokkal, de nem. Ezt a termet, mert azért elég nagy helyiségről van szó, szinte teljesen kitakarították, koszon és poron kívül, csak némi pókháló van bent, de még csak a rovarok sem kószálnak itt. Beljebb sétál, de a szemközti falnál sem talál semmit, így fordul is meg, hogy hamarosan újra a hím mellett álljon a folyosón.*
-Üres.
*Jegyzi meg aztán fordul, megint csak mosolyogva magában. Újfent ő vezeti kettősüket. Az ajtótól talán nyolc-tíz lépésnyire elfordul a folyosó, és odáig semmi nem történik, nem változik. A pókhálókat megpörzsölik, hogy ne legyenek útban, a szaladgáló rovarokkal nem foglalkoznak. Quehani legalább is nem.
Befordulva a sarkon újabb folyosószakasz bukkan eléjük, ez sincs vidámabb állapotban, mint amin eddig végig haladtak, de nagy meglepetés itt sem fogadja őket. A következő ajtó éppen szemben van, és odáig simán eljutnak. Itt félig leszakítva lóg a felső zsanéron, kissé elállva az utat. Quehani két kézzel neki feszül, és beljebb tolja, hogy beléphessen.
A fáklya fénye itt aztán igazi dúlás nyomait világítja meg. A régi gombatelepeket felaprították, sőt, mintha régi tűz nyomait is felfedezné. A pusztítás tökéletesre sikerült. Semmi nem maradt abból, amit itt lent tároltak, termesztettek. Ezt a helyiséget rendberakni nem kis munka lesz. Állapítja meg hamar, de aztán beljebb sétál, mert balkéz felől ajtó sötét nyílása ásít felé a gyenge fényben. A helyiség régen bizonyára szépen gondozott lehetett, de mára az enyészeté lett, és itt sem találnak már más élőt, mint néhány rovart, egy-két apróbb, körömnél nem nagyobb pókot a sarokban, és...
Nesz kél, melyre akaratlanul rezzen össze. Arra felé pördül, fáklyája és kardja egyszerre lendül védekezően abba az irányba. Szíve a torkába ugrik, vére meglódul.
... a sarokból a fénytől vaksin pislogó, kisebb macska méretű patkány mered rájuk.*
-Vith'ir!
*Káromkodja el magát, fogai között szűrve a szót, ősi nyelvükön, amelytől ő maga is meglepődik. Ugyanis, eleddig nem emlékezett arra, hogy ismerné a mélységi elfek nyelvét. Döbbenten áll hát, hagyva, hogy a patkány elinaljon. Szíve kalapálása lassan hagy alább. A fáklya és a kard egyként fordul lefelé. Döbbenete földhöz ragasztja talpát, és bizony jó néhány szívverésnyi időre szüksége van, hogy visszanyerje korábbi önuralmát. Hogy ezidő alatt mit csinál Zerith, arról halvány lila gőze sincs, elveszti benne idő és térérzékét egyaránt.*
//Kúria-keresés//
*Visszatér hát a folyosóra, ahol Zerith kurta kérdése várja. Szavakkal nem válaszol, csak a fejét rázza meg kicsit. A borospincében lévő holmi nem az a kategória, amely most lényeges lehet. Ami ott van, az ráér.*
-De majd kell egy nagytakarítás.
*Jegyzi meg azrt halkan, miközben tovább indulnak a folyosón a következő ajtóig. Úgy alakul, hogy odáig a hím megy elől, de a bejáratnál "udvariasan" félreáll Quehani útjából. ~Milyen előzékeny.~ Mosolyodik el magában, és még véletlenül sem merne arra gondolni, hogy a másik esetleg gyávaságból tenne ilyet. A nőstény tehát belép a következő helyiségbe.
Azt várná, hogy tele lesz itt is polcokkal, meg minden vacakkal, esetleg romokkal, de nem. Ezt a termet, mert azért elég nagy helyiségről van szó, szinte teljesen kitakarították, koszon és poron kívül, csak némi pókháló van bent, de még csak a rovarok sem kószálnak itt. Beljebb sétál, de a szemközti falnál sem talál semmit, így fordul is meg, hogy hamarosan újra a hím mellett álljon a folyosón.*
-Üres.
*Jegyzi meg aztán fordul, megint csak mosolyogva magában. Újfent ő vezeti kettősüket. Az ajtótól talán nyolc-tíz lépésnyire elfordul a folyosó, és odáig semmi nem történik, nem változik. A pókhálókat megpörzsölik, hogy ne legyenek útban, a szaladgáló rovarokkal nem foglalkoznak. Quehani legalább is nem.
Befordulva a sarkon újabb folyosószakasz bukkan eléjük, ez sincs vidámabb állapotban, mint amin eddig végig haladtak, de nagy meglepetés itt sem fogadja őket. A következő ajtó éppen szemben van, és odáig simán eljutnak. Itt félig leszakítva lóg a felső zsanéron, kissé elállva az utat. Quehani két kézzel neki feszül, és beljebb tolja, hogy beléphessen.
A fáklya fénye itt aztán igazi dúlás nyomait világítja meg. A régi gombatelepeket felaprították, sőt, mintha régi tűz nyomait is felfedezné. A pusztítás tökéletesre sikerült. Semmi nem maradt abból, amit itt lent tároltak, termesztettek. Ezt a helyiséget rendberakni nem kis munka lesz. Állapítja meg hamar, de aztán beljebb sétál, mert balkéz felől ajtó sötét nyílása ásít felé a gyenge fényben. A helyiség régen bizonyára szépen gondozott lehetett, de mára az enyészeté lett, és itt sem találnak már más élőt, mint néhány rovart, egy-két apróbb, körömnél nem nagyobb pókot a sarokban, és...
Nesz kél, melyre akaratlanul rezzen össze. Arra felé pördül, fáklyája és kardja egyszerre lendül védekezően abba az irányba. Szíve a torkába ugrik, vére meglódul.
... a sarokból a fénytől vaksin pislogó, kisebb macska méretű patkány mered rájuk.*
-Vith'ir!
*Káromkodja el magát, fogai között szűrve a szót, ősi nyelvükön, amelytől ő maga is meglepődik. Ugyanis, eleddig nem emlékezett arra, hogy ismerné a mélységi elfek nyelvét. Döbbenten áll hát, hagyva, hogy a patkány elinaljon. Szíve kalapálása lassan hagy alább. A fáklya és a kard egyként fordul lefelé. Döbbenete földhöz ragasztja talpát, és bizony jó néhány szívverésnyi időre szüksége van, hogy visszanyerje korábbi önuralmát. Hogy ezidő alatt mit csinál Zerith, arról halvány lila gőze sincs, elveszti benne idő és térérzékét egyaránt.*
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:33:01
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:33:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Feszültsége nem lankad, bár a fegyverét nem tarthatja a végtelenségig maga előtt, kénytelen leengedni pengéjének a hegyét a földre, lassan, óvatosan. Gondolja Quehani hangosan jelezné, ha szüksége lenne segítségre. Zerith figyelmesen nézi előtte a folyosót, és időnként a plafont. Abban nem biztos, hogy egy akkora lény képes lenne-e már a falon vagy a mennyezeten járni, de nem árt odalesnie időnként. Amíg a belső démonaival harcol és megpróbál minél kevesebbet a fáklyafénnyel táncoló árnyékokba képzelni, mélységi társa ki is érkezik.*
- Találtál bent valami érdemre méltót?
*Suttogja szinte már a nő számára is alig hallhatóan. Semmi aggálya nincs azzal, ha az "otthonából" elvinnének egyet és mást, csak az, ha kimarad belőle. Zerith sorsa sötétebbre fordul, amint a frontvonalon találja magát és sikeresen maga mögé szorítva társnőjét. Egy mély kilélegzéssel elfogadja sorsát és előrébb oson. Settenkedő lépésekkel érkezik meg a második ajtón túlra, de ő csak a fáklyájára bízza a hálótakarítást, még ha ennek az elviselése nem is kellemes a számára. De ebből tanul is, ha Quehani beindul a szobába, úgy Zerith is visszahátrál, hogy belátást nyerjen a terembe. Azonban a terve nem az, hogy két helyre figyeljen, hanem előre tervel és könnyedén maga elé engedje a mélységit a folyosó további részén.*
//Kúria-keresés//
*Feszültsége nem lankad, bár a fegyverét nem tarthatja a végtelenségig maga előtt, kénytelen leengedni pengéjének a hegyét a földre, lassan, óvatosan. Gondolja Quehani hangosan jelezné, ha szüksége lenne segítségre. Zerith figyelmesen nézi előtte a folyosót, és időnként a plafont. Abban nem biztos, hogy egy akkora lény képes lenne-e már a falon vagy a mennyezeten járni, de nem árt odalesnie időnként. Amíg a belső démonaival harcol és megpróbál minél kevesebbet a fáklyafénnyel táncoló árnyékokba képzelni, mélységi társa ki is érkezik.*
- Találtál bent valami érdemre méltót?
*Suttogja szinte már a nő számára is alig hallhatóan. Semmi aggálya nincs azzal, ha az "otthonából" elvinnének egyet és mást, csak az, ha kimarad belőle. Zerith sorsa sötétebbre fordul, amint a frontvonalon találja magát és sikeresen maga mögé szorítva társnőjét. Egy mély kilélegzéssel elfogadja sorsát és előrébb oson. Settenkedő lépésekkel érkezik meg a második ajtón túlra, de ő csak a fáklyájára bízza a hálótakarítást, még ha ennek az elviselése nem is kellemes a számára. De ebből tanul is, ha Quehani beindul a szobába, úgy Zerith is visszahátrál, hogy belátást nyerjen a terembe. Azonban a terve nem az, hogy két helyre figyeljen, hanem előre tervel és könnyedén maga elé engedje a mélységit a folyosó további részén.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:41:55
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:41:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Megtorpannak a borospince bejáratában. Zerith megkerüli, hogy a folyosó további szakaszát tudja felügyelni. Valamiért odatolakodik egy gondolat agyának hátsó felébe. ~Úgy dolgozunk össze, mintha mindig ezt csináltuk volna.~ Bevillan és már tova is tűnik. Aprót biccent, most már nem szól, hanem határozottan belép a helyiségbe. Ajtó itt sincs, az is a földön hever letépve. Sóhajt egyet szánakozóan, fejetcsóvál. Mi értelme van annak, hogy leszaggatják a szanírjaikról az ajtólapokat? Értelmetlen barbár tombolás. Ha már élőben nem is tudnak kárt tenni, összetörik a tárgyakat, és mindent, ami az élőkre emlékeztet. Ezt a fajta pusztítást soha sem fogja megérteni.
A fáklya fénye körbe fut a csupasz falakon, a falak mellett sorakozó, üres polcokon, néhány törött palack romjain, de bogaraknál több élőlényt itt nem talál. Itt még pókháló sincs.*
-Ez rendben van. Menjünk tovább.
*Mondja halkan a hímnek, és ezúttal, mivel az imént megkerülte őt a másik, most Zerithen a sor, hogy előre induljon a következő ajtóig. Persze, ha nem akar majd bemenni a másik, ezt is szívesen átvállalja tőle.
A folyosón sem találkoznak bogarakon kívül más állattal egyelőre, csak a pókhálókat kell itt is leégetni, lecsapkodni. A következő helyiség ajtaja is sötéten ásít eléjük, ám az előbbivel ellentétben itt nem tépték le a nyílás zárót. Bár kitárva áll, de a helyén függ. Ez is egy kellemes meglepetés.*
//Kúria-keresés//
*Megtorpannak a borospince bejáratában. Zerith megkerüli, hogy a folyosó további szakaszát tudja felügyelni. Valamiért odatolakodik egy gondolat agyának hátsó felébe. ~Úgy dolgozunk össze, mintha mindig ezt csináltuk volna.~ Bevillan és már tova is tűnik. Aprót biccent, most már nem szól, hanem határozottan belép a helyiségbe. Ajtó itt sincs, az is a földön hever letépve. Sóhajt egyet szánakozóan, fejetcsóvál. Mi értelme van annak, hogy leszaggatják a szanírjaikról az ajtólapokat? Értelmetlen barbár tombolás. Ha már élőben nem is tudnak kárt tenni, összetörik a tárgyakat, és mindent, ami az élőkre emlékeztet. Ezt a fajta pusztítást soha sem fogja megérteni.
A fáklya fénye körbe fut a csupasz falakon, a falak mellett sorakozó, üres polcokon, néhány törött palack romjain, de bogaraknál több élőlényt itt nem talál. Itt még pókháló sincs.*
-Ez rendben van. Menjünk tovább.
*Mondja halkan a hímnek, és ezúttal, mivel az imént megkerülte őt a másik, most Zerithen a sor, hogy előre induljon a következő ajtóig. Persze, ha nem akar majd bemenni a másik, ezt is szívesen átvállalja tőle.
A folyosón sem találkoznak bogarakon kívül más állattal egyelőre, csak a pókhálókat kell itt is leégetni, lecsapkodni. A következő helyiség ajtaja is sötéten ásít eléjük, ám az előbbivel ellentétben itt nem tépték le a nyílás zárót. Bár kitárva áll, de a helyén függ. Ez is egy kellemes meglepetés.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-20 15:58:50
Üzenet elküldve: 2025-08-20 15:58:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*A fáklyák fényre pattannak és bár rossz pillantások elérik, lelke nyugodalmas, hogy nem kell megmentőként tetszelegnie. Fegyverét ő is előkészíti, pengéje lefelé mutat és oldalához simul, hogy ne essék semmi félreértés. Annyit még ő is tud, hogy nem érdemes hadonásznia vele, bár az ócskaságok feltúrására inkább fogja a pengét alkalmazni, minthogy a saját kezével piszkálja. A levegő nehézkessé válik, ahogy a felszín maradék fényét maga mögött hagyja. Az égett hajszag, amit a pókok lakhelyének égetése okoz és amelyet Zerith is örömmel végez, a por melyet lépteit vernek fel és amit már fentebb se bírt olyan könnyen, de legalább a kitört ablakokon átsuhanó szél és az állott levegő, melyet az évekig való látogatlanság hozott erre az istenektől elhagyatott helyre. Megérkezésük felveri az élővilágot, fáklyájuk fénye visszaverődök az elmászó rovarok páncélján, ahogy jelenlétük továbbállásra bírja őket. Enyhe irtózat fut végig a hátán, de jobban zavarja a kellemetlenség, melyet okoznak számára, mint bármi valós félelem, amit érezne. Fáklyáját előretartja a folyosón, ha bármi veszély érné őket, a hím onnan számít erre. Quehani szavaira egy kicsit megretten, nem volt felkészülve arra, hogy itt lent beszélni fognak egymással, de aztán bólint a megjegyzésre. Ő később fog beérkezni, még egy kicsit előrébb is lép a folyosón, a lehető leghalkabban, hogy ha a nőnek vissza kéne fordulnia, ne álljon az útjába. Fegyverét előrébb tartja a sötétségbe, és ezzután csak várja a jelzést, hogy tiszta-e a terep a borospincében.*
//Kúria-keresés//
*A fáklyák fényre pattannak és bár rossz pillantások elérik, lelke nyugodalmas, hogy nem kell megmentőként tetszelegnie. Fegyverét ő is előkészíti, pengéje lefelé mutat és oldalához simul, hogy ne essék semmi félreértés. Annyit még ő is tud, hogy nem érdemes hadonásznia vele, bár az ócskaságok feltúrására inkább fogja a pengét alkalmazni, minthogy a saját kezével piszkálja. A levegő nehézkessé válik, ahogy a felszín maradék fényét maga mögött hagyja. Az égett hajszag, amit a pókok lakhelyének égetése okoz és amelyet Zerith is örömmel végez, a por melyet lépteit vernek fel és amit már fentebb se bírt olyan könnyen, de legalább a kitört ablakokon átsuhanó szél és az állott levegő, melyet az évekig való látogatlanság hozott erre az istenektől elhagyatott helyre. Megérkezésük felveri az élővilágot, fáklyájuk fénye visszaverődök az elmászó rovarok páncélján, ahogy jelenlétük továbbállásra bírja őket. Enyhe irtózat fut végig a hátán, de jobban zavarja a kellemetlenség, melyet okoznak számára, mint bármi valós félelem, amit érezne. Fáklyáját előretartja a folyosón, ha bármi veszély érné őket, a hím onnan számít erre. Quehani szavaira egy kicsit megretten, nem volt felkészülve arra, hogy itt lent beszélni fognak egymással, de aztán bólint a megjegyzésre. Ő később fog beérkezni, még egy kicsit előrébb is lép a folyosón, a lehető leghalkabban, hogy ha a nőnek vissza kéne fordulnia, ne álljon az útjába. Fegyverét előrébb tartja a sötétségbe, és ezzután csak várja a jelzést, hogy tiszta-e a terep a borospincében.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-20 08:50:13
Üzenet elküldve: 2025-08-20 08:50:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Bizony. Ahogy a hím mondja. Időt nyerhetnek vele, és ez életet menthet. De most nem akar ilyen filozófiai társalgásba fogni. Azonban megakadnak gondolatai egy szón, egy fél mondaton: Itt van-e, amiért jöttél. Hümment egyet halkan. Fogalma nincs, miért jött. De hátha ezen tényleg segíthet az, ha lemennek a pincébe. Tekintete most befogja egy pillanatra Zerith arcát, apró fintor kúszik ajkai szögletébe. Kicsit talán gúnyos, ami nem a másiknak szól, sokkal inkább saját gondolatainak.*
-Körbenézünk. Minden teret biztosítanunk kell magunk mögött, hogy a visszavonulásunk is biztosított legyen.
*Adja meg a választ. Reméli lent nem a földön fekszenek majd az ajtók, és ha nem is lehet kitakarítani minden helyiséget lent, de legalább az ajtók becsukásával, bezárásával ez a kérdés megoldhatóvá válik. Aztán majd takarítanak, amikor kedvezőbb lesz a helyzet.
Ketten közösen felállítják az ajtót, megtámasztják a falnak, kerítenek egy, vagy akár kettő megfelelően erős rudat is, ezt is odakészítve, mindeneshetőségre. Aztán már nem marad más, mint előre, lefelé. Megfogja a két fáklya nyelét, a meggyújtásukat így a hímre bízva.
Sóhajtva fordul aztán a lejárat felé. Baljában a fákylával, jobbjával pedig a rövidkardját húzza elő, aztán megindul lefelé a lépcsőn. Ahol túl sűrű a pókháló, kardjával könnyít rajta, de néha még oda is pörköl neki, így vág utat lefelé a lépcsőn. Itt nincsenek oldalajtók, folyosók, és vélhetően minden gond nélkül leérnek. Első reménye szertefoszlik, amikor látja, hogy a folyosót lent lezáró ajtó nincs a helyén. Persze, nem tudja, volt-e egyáltalán. Előre lép a keskeny folyosóba, és körbevilágít. A fáklya lobogó fénye balról egy sötéten ásító újabb ajtó nyílásra esik. Előre lép a folyosón, hogy helyet adjon Zerithnek is maga mellett.*
-Először ezt itt.
*Bök a sötét helyiség bejárata felé a fáklyával. A lobogó láng fénye bekúszik az ajtó nyílásán.*
//Kúria-keresés//
*Bizony. Ahogy a hím mondja. Időt nyerhetnek vele, és ez életet menthet. De most nem akar ilyen filozófiai társalgásba fogni. Azonban megakadnak gondolatai egy szón, egy fél mondaton: Itt van-e, amiért jöttél. Hümment egyet halkan. Fogalma nincs, miért jött. De hátha ezen tényleg segíthet az, ha lemennek a pincébe. Tekintete most befogja egy pillanatra Zerith arcát, apró fintor kúszik ajkai szögletébe. Kicsit talán gúnyos, ami nem a másiknak szól, sokkal inkább saját gondolatainak.*
-Körbenézünk. Minden teret biztosítanunk kell magunk mögött, hogy a visszavonulásunk is biztosított legyen.
*Adja meg a választ. Reméli lent nem a földön fekszenek majd az ajtók, és ha nem is lehet kitakarítani minden helyiséget lent, de legalább az ajtók becsukásával, bezárásával ez a kérdés megoldhatóvá válik. Aztán majd takarítanak, amikor kedvezőbb lesz a helyzet.
Ketten közösen felállítják az ajtót, megtámasztják a falnak, kerítenek egy, vagy akár kettő megfelelően erős rudat is, ezt is odakészítve, mindeneshetőségre. Aztán már nem marad más, mint előre, lefelé. Megfogja a két fáklya nyelét, a meggyújtásukat így a hímre bízva.
Sóhajtva fordul aztán a lejárat felé. Baljában a fákylával, jobbjával pedig a rövidkardját húzza elő, aztán megindul lefelé a lépcsőn. Ahol túl sűrű a pókháló, kardjával könnyít rajta, de néha még oda is pörköl neki, így vág utat lefelé a lépcsőn. Itt nincsenek oldalajtók, folyosók, és vélhetően minden gond nélkül leérnek. Első reménye szertefoszlik, amikor látja, hogy a folyosót lent lezáró ajtó nincs a helyén. Persze, nem tudja, volt-e egyáltalán. Előre lép a keskeny folyosóba, és körbevilágít. A fáklya lobogó fénye balról egy sötéten ásító újabb ajtó nyílásra esik. Előre lép a folyosón, hogy helyet adjon Zerithnek is maga mellett.*
-Először ezt itt.
*Bök a sötét helyiség bejárata felé a fáklyával. A lobogó láng fénye bekúszik az ajtó nyílásán.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-20 00:24:53
Üzenet elküldve: 2025-08-20 00:24:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*A felkészültség fontos és addig is tolja el ijesztő jövőjének érkezését. Fáklyáik készen, már csak egy kis kovát kell pattintaniuk rá. A további intézkedésekre örömmel bólint.*
- Jól hangzik, nem tudom, mennyire fogja visszatartani, de jobb, mint a semmi és időt nyerhetünk vele. Semmi hősködés, csak utána indulsz, hogy itt van-e, amiért jöttél, én szorosan követlek és figyelek, hogy ne érjen minket meglepetés, aztán ha bármi baj beüt, visszavonulunk.
*Zerith suta szófaragással próbál utalni arra, mint hátuljárója a helyzetnek. Neki ezen nincs elég nyernivalója, hogy nyújtsa a nyakát a dohos sötétségnek.*
- Az oltárterem a folyosó legvégén lesz, a sarkon túl. Nem lehet eltéveszteni.
*Nyújt segítséget a tájékozódásban, bár a mélységi mintha tudná, hogy merre kell mennie. Aminek a lezüllött nemes módfelett örül és ismerős helyekre már előre engedheti a hölgyeket. Ami a felszíniek illemtana, de lehet az övéké is, nem figyelt és nem is arra volt tanítva, hogy udvariaskodjék.*
- Egyenest oda tervezel menni, vagy körbejárjuk?
*Vonakodik magában, minél kevesebb időt tölt lent, annál boldogabban hívja meg valami ihatóra is mélységi társát. Az emelet többi része amúgy is megvárja, ide már lopni se járnak. *
//Kúria-keresés//
*A felkészültség fontos és addig is tolja el ijesztő jövőjének érkezését. Fáklyáik készen, már csak egy kis kovát kell pattintaniuk rá. A további intézkedésekre örömmel bólint.*
- Jól hangzik, nem tudom, mennyire fogja visszatartani, de jobb, mint a semmi és időt nyerhetünk vele. Semmi hősködés, csak utána indulsz, hogy itt van-e, amiért jöttél, én szorosan követlek és figyelek, hogy ne érjen minket meglepetés, aztán ha bármi baj beüt, visszavonulunk.
*Zerith suta szófaragással próbál utalni arra, mint hátuljárója a helyzetnek. Neki ezen nincs elég nyernivalója, hogy nyújtsa a nyakát a dohos sötétségnek.*
- Az oltárterem a folyosó legvégén lesz, a sarkon túl. Nem lehet eltéveszteni.
*Nyújt segítséget a tájékozódásban, bár a mélységi mintha tudná, hogy merre kell mennie. Aminek a lezüllött nemes módfelett örül és ismerős helyekre már előre engedheti a hölgyeket. Ami a felszíniek illemtana, de lehet az övéké is, nem figyelt és nem is arra volt tanítva, hogy udvariaskodjék.*
- Egyenest oda tervezel menni, vagy körbejárjuk?
*Vonakodik magában, minél kevesebb időt tölt lent, annál boldogabban hívja meg valami ihatóra is mélységi társát. Az emelet többi része amúgy is megvárja, ide már lopni se járnak. *
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-19 16:09:31
Üzenet elküldve: 2025-08-19 16:09:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
* Több nap asztal feletti görnyedés után Nixomia teste zúzásért kiált. A rezidenciája csendes. Nimo is valahol máshol aranyos így őt sem tudja most nyúzni. Neki mozgásra van szüksége. Páncélt ölt magára és kimegy a romvárosba, hogy egy kicsit megmozgassa magát a kíváncsi szemektől távol. A buzogány jó választás, ha zúzni támad kedve. Egy rossz ajtó? Bezúzva. Egy régi szék? Ripityára törve. Ezek a dolgok már úgysem kellenek senkinek, csak szemétnek vannak itt. Tör, zúz, pusztít, amihez csak hozzáér. Kell neki legalább egy óra, amire teljesen kiadja magából a feszültséget. A fizikai terhelés kitisztítja a nehéz fejet. Ezután máris sokkal jobb hangulatban indul el vissza a rezidenciájára. Egy jó kupa bor, meg egy forró fürdő és teljes lesz a nap, ha csak valami szarság közbe nem jön.*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 19:55:54
Üzenet elküldve: 2025-08-18 19:55:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Eryssae//
*Arca és kíváncsian csillogó szemei nem arra utalnak, hogy leckéztetné a lányt, aki ha rosszul válaszol valami büntetést fog kapni. Egyszerűen csak nem ért valamit és ahhoz, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz kénytelen a másik segítségét kérnie. Igencsak váratlan helyzetbe került és habár a lánynak volt ideje elrendezni magában ezt a helyzetet neki nem. Mondhatni kész tények elé állították anélkül, hogy mindennel tisztában lenne. Ezért se lehet még mester hisz a vándorlás lényege, hogy nincs felkészülve. A másik válaszát hallva aprót biccent majd mesélni kezd.*
-Kötelességtudat, a valahova tartozás és a hagyománytisztelet nem rossz válaszok. Mielőtt elhagytuk a kolostort, hogy vándorútra keljünk mi is a testvéreimmel hasonlóképp válaszoltunk volna erre a kérdésre. A vándorlásnak több oka is van. A templomban tanultakat használni a külvilágban, új ismereteket szerezni, majd azokat hazavinni és választ találni ezekre a kérdésekre. Nem ritka, hogy valaki sosem érzi meg a hívást, ami hazaszólítja. Volt olyan mester, aki időskorban, ősz hajjal tért vissza miután a külvilágban elvesztette a családját. Nincs egységes válasz és ha a kolostortól távol arra jössz rá, hogy nem vágysz vissza akkor sem hibáztál. Míg érzed, hogy amin jársz az a te utad. Viszont neked kell erre rájönnöd. Úgy gondolom nem csak azért küldtek engem megkeresni, mert engem szerettek volna próbára tenni. Neked is feladatod van. Megtalálni a saját utadat. Amit nem azért jársz mert erre utasítottak. A rendünk értékeivel megismertethetlek. Tudást adhatok át, de ezeket a kérdéseket magadban kell tisztáznod. Nem baj ha ehhez idő kell.
*Arca és kíváncsian csillogó szemei nem arra utalnak, hogy leckéztetné a lányt, aki ha rosszul válaszol valami büntetést fog kapni. Egyszerűen csak nem ért valamit és ahhoz, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz kénytelen a másik segítségét kérnie. Igencsak váratlan helyzetbe került és habár a lánynak volt ideje elrendezni magában ezt a helyzetet neki nem. Mondhatni kész tények elé állították anélkül, hogy mindennel tisztában lenne. Ezért se lehet még mester hisz a vándorlás lényege, hogy nincs felkészülve. A másik válaszát hallva aprót biccent majd mesélni kezd.*
-Kötelességtudat, a valahova tartozás és a hagyománytisztelet nem rossz válaszok. Mielőtt elhagytuk a kolostort, hogy vándorútra keljünk mi is a testvéreimmel hasonlóképp válaszoltunk volna erre a kérdésre. A vándorlásnak több oka is van. A templomban tanultakat használni a külvilágban, új ismereteket szerezni, majd azokat hazavinni és választ találni ezekre a kérdésekre. Nem ritka, hogy valaki sosem érzi meg a hívást, ami hazaszólítja. Volt olyan mester, aki időskorban, ősz hajjal tért vissza miután a külvilágban elvesztette a családját. Nincs egységes válasz és ha a kolostortól távol arra jössz rá, hogy nem vágysz vissza akkor sem hibáztál. Míg érzed, hogy amin jársz az a te utad. Viszont neked kell erre rájönnöd. Úgy gondolom nem csak azért küldtek engem megkeresni, mert engem szerettek volna próbára tenni. Neked is feladatod van. Megtalálni a saját utadat. Amit nem azért jársz mert erre utasítottak. A rendünk értékeivel megismertethetlek. Tudást adhatok át, de ezeket a kérdéseket magadban kell tisztáznod. Nem baj ha ehhez idő kell.
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 19:07:18
Üzenet elküldve: 2025-08-18 19:07:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aokin//
*Vajon hányadán áll a mesterrel? Igyekszik, tényleg mindenre válaszolni, de sem igazi megerősítést nem kap, sem pedig kioktatást, vagy helyesbítést. Ez neki így nem kényelmes, túlságosan sok a kihívás és nem akar elbukni Aokin előtt. Mert ki tudja, hogy mi jár a másik fejében ilyenkor? A tanítások szerint minden ember más, mégis minden ember egy. Ezt például még sosem értette meg, bárhányszor is próbálta értelmezni. De sok mantra végén elhangzik, és egyszer sem sikerült megfejtenie még. Az újabb visszakérdezés egy kicsit túlmegy az ő eszének határán, de azért megpróbál kihozni valamit belőle egy válasszal. A testtartása nem változik, a figyelme továbbra is a mesteren, mintha ki szeretne fürkészni valamit a férfi szemeiből, vagy testbeszédéből.*
- A kötelességtudat és a valahová tartozás. Egy jó nagy csipetnyi hagyománnyal. *Nos, ha nem is tökéletes a válasza, ő ennyit tudott kihozni belőle.*
- Ehhez kevés az ismeretem, hogy tudjak rá válaszolni, sajnálom mester. *Lesüti a szemét, mert ahogy eddig is, utál kudarcot vallani.*
*Vajon hányadán áll a mesterrel? Igyekszik, tényleg mindenre válaszolni, de sem igazi megerősítést nem kap, sem pedig kioktatást, vagy helyesbítést. Ez neki így nem kényelmes, túlságosan sok a kihívás és nem akar elbukni Aokin előtt. Mert ki tudja, hogy mi jár a másik fejében ilyenkor? A tanítások szerint minden ember más, mégis minden ember egy. Ezt például még sosem értette meg, bárhányszor is próbálta értelmezni. De sok mantra végén elhangzik, és egyszer sem sikerült megfejtenie még. Az újabb visszakérdezés egy kicsit túlmegy az ő eszének határán, de azért megpróbál kihozni valamit belőle egy válasszal. A testtartása nem változik, a figyelme továbbra is a mesteren, mintha ki szeretne fürkészni valamit a férfi szemeiből, vagy testbeszédéből.*
- A kötelességtudat és a valahová tartozás. Egy jó nagy csipetnyi hagyománnyal. *Nos, ha nem is tökéletes a válasza, ő ennyit tudott kihozni belőle.*
- Ehhez kevés az ismeretem, hogy tudjak rá válaszolni, sajnálom mester. *Lesüti a szemét, mert ahogy eddig is, utál kudarcot vallani.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-08-18 18:22:43
Üzenet elküldve: 2025-08-18 18:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Kúria-keresés//
*Amíg Zeriht a cselédszobákban rongy után jár, addig a nőstény is gyorsan körbe néz nyél ügyben. Mivel mindenhol romok hevernek szerteszét, kiszakadt ajtók, letépett félfák, korlát darabok… nem kell messzire mennie. A lépcsőtől kicsit balra két megfelelő korlát darabot talál. Ugyan kicsit vaskos, de mér jól marokra fogható. No és persze, megfelelő lehet arra, hogy ha esetleg ütni kell vele.
Újra a pinceajtó előtt találkoznak. Tartja a botokat, amíg Zerith a végükre tekeri a rögtönzött fáklyának való rongyot. Közben figyel arra is, amit a másik mond.*
-Elég, ha sikerül elzárni. Remélem a borospince ajtaját nem szakították le.
*Biccent is rá egyet. Valóban nem kell győzniük, csak viszonylagosan biztonságossá tenni a helyet. Aztán a pókgyilkolászást későbbre is halaszthatják.*
-Nem, nem tudom meddig élnek.
*Csóválja meg a fejét. Fogalma nincs meddig élhet egy ilyen dög. Az átlagos, kicsi méretű pókok általában egy évig élnek, úgy tudja. Vannak persze különlegesebb fajok, amelyek akár tíz-tizenkét évig is. De hogy egy ilyen óriáspók meddig? Erre még tippje sincs. És hát persze, azt is jó lenne tudni, hogy mióta volt már itt, amikor a cirkusz kitört. Az is lehet, hogy a nagy, nagyok már nincsenek is életben, csak a kis utódok próbálnak meg túlélni a romokon. Akkor könnyebb dolguk lehet.*
-Mindenesetre, bízzunk a legjobbakban, de készüljünk a legrosszabbra. Mielőtt elindulunk lefelé, ezt az ajtólapot *Mutat itt a földön fetrengő, leszakított ajtóra.* támasszuk fel a falnak. Készítsünk ide valami erős rudat, amivel ki tudjuk támasztani, ha más megoldást nem találunk. Lent pedig nem hősködünk. Megnézzük mi van. Jó lesz így?
*Neki egyelőre ez a terve. Közben a fáklyák elkészülnek, vélhetően Zerith rálocsolja a rongyokra a rumot, de még nem gyújtják meg őket, hanem, ha a másik elfogadja, akkor nekilátnak előkészíteni a terepet.*
//Kúria-keresés//
*Amíg Zeriht a cselédszobákban rongy után jár, addig a nőstény is gyorsan körbe néz nyél ügyben. Mivel mindenhol romok hevernek szerteszét, kiszakadt ajtók, letépett félfák, korlát darabok… nem kell messzire mennie. A lépcsőtől kicsit balra két megfelelő korlát darabot talál. Ugyan kicsit vaskos, de mér jól marokra fogható. No és persze, megfelelő lehet arra, hogy ha esetleg ütni kell vele.
Újra a pinceajtó előtt találkoznak. Tartja a botokat, amíg Zerith a végükre tekeri a rögtönzött fáklyának való rongyot. Közben figyel arra is, amit a másik mond.*
-Elég, ha sikerül elzárni. Remélem a borospince ajtaját nem szakították le.
*Biccent is rá egyet. Valóban nem kell győzniük, csak viszonylagosan biztonságossá tenni a helyet. Aztán a pókgyilkolászást későbbre is halaszthatják.*
-Nem, nem tudom meddig élnek.
*Csóválja meg a fejét. Fogalma nincs meddig élhet egy ilyen dög. Az átlagos, kicsi méretű pókok általában egy évig élnek, úgy tudja. Vannak persze különlegesebb fajok, amelyek akár tíz-tizenkét évig is. De hogy egy ilyen óriáspók meddig? Erre még tippje sincs. És hát persze, azt is jó lenne tudni, hogy mióta volt már itt, amikor a cirkusz kitört. Az is lehet, hogy a nagy, nagyok már nincsenek is életben, csak a kis utódok próbálnak meg túlélni a romokon. Akkor könnyebb dolguk lehet.*
-Mindenesetre, bízzunk a legjobbakban, de készüljünk a legrosszabbra. Mielőtt elindulunk lefelé, ezt az ajtólapot *Mutat itt a földön fetrengő, leszakított ajtóra.* támasszuk fel a falnak. Készítsünk ide valami erős rudat, amivel ki tudjuk támasztani, ha más megoldást nem találunk. Lent pedig nem hősködünk. Megnézzük mi van. Jó lesz így?
*Neki egyelőre ez a terve. Közben a fáklyák elkészülnek, vélhetően Zerith rálocsolja a rongyokra a rumot, de még nem gyújtják meg őket, hanem, ha a másik elfogadja, akkor nekilátnak előkészíteni a terepet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1771-1790