Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-28 20:13:23
Üzenet elküldve: 2025-10-28 20:13:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Bármennyire is szeretné lépteit a férfiéval egy ritmusra hozni. A méretkülönbségek ezt nem igazán hagyják. De ettől függetlenül nem fog úgy tenni mintha ő akarná tartani a másikkal a lépést. Ő ráérősen lép. Egyik lábát teszi szépen a másik után. Grael már elkönyveltnek hiszi a döntését. Tán azért is jön ki kissé a sodrából. Nem szokott ennyit beszélni. Csak akkor ha valami nagyot el szeretne magyarázni, vagy ha okít. De akkor nagyon. És most az történik.
Annyira már ismeri, hogy számított erre. Azért is mosolyog elégedetten, sőt sandán a lány. És ahogy a férfi tette csak néhány perccel ezelőtt. Most ő nem válaszol ezekre a kérdésekre. Nem, hogy egyre. De egyikre sem.
Csupán hallgatja, sőt mintha egy lágy dallamot is dúdolna pimaszul mellé csak, hogy elnyomja a férfi csacsogását. Mert most azt teszi. Amikor végre pedig csend lesz. Szikra megáll és egy nagyot sóhajt.*
- Csak az tesz felnőtté, ha az igazságtalanságot látod, a fájdalmat, a rosszat?
*A lány arca teljesen elkomorul. Ténylegesen letöri az a tény amit a férfi mond. Mert attól függetlenül, hogy ki akarja őt okítani. Tudja, hogy igaza van. Tudja, hogy a város telis-tele van igazságtalansággal. Épp az egyik ilyenhez akart ellátogatni, hogy egy kissé enyhítse a fájdalmát. És már nem is járnak tőle amúgy messze. Vandel bácsi kis zuga az egyik romosházban található.
A zöldek most nem vádlón tekintenek vissza az elforduló férfira. Mert szíve mélyén ő sem haragszik úgy a férfira. De bántja, hogy amit tette vele, amire nevelte bajt hozott a fejére. Aminek akár súlyos következménye lehet. Amit talán Mai sem tud csak úgy a szőnyeg alá seperni okos és elbűvölő szavaival.
A zöldek ismét szelíden, de mégis választ várva tekintenek vissza a másikra.*
- Grael. Ha elkaptak volna, segítettél volna nekem? Vagy hagytad volna a láncosokat, hogy elvigyenek? Nem most, akkor amikor megismertél, még Mai előtt.
*Ecsetelhetné, hogy nem azért fáj neki ami történt, ahogy történt. Hanem mert ez megringatta a férfiben a bizalmát. Mostanra már elmélyült a kapcsolatuk annyira, hogy tudja mi erre a válasza. Hiszen nem rég vallotta be a férfi maga is. Ha vele megy nem eshet bántódása. Cilia fájdalma inkább abból ered, hogy akiben megbízott hagyta, hogy rosszat tegyen. Ahelyett, hogy az érdekeit nézte volna és a jót a tegye. Az árvaházzal akár, hogy levegye a terhét a válláról, hogy a jót tanulhassa ismételten. Ahelyett, hogy a bőrét viszi a vásárra a napi betevőért, és egy kis adag aranyért a férfinak.*
- Segítek, de előbb tudni akarom. Hogy az a Grael aki látta bennem a szikrát nem használ ki. Se Mait. Se engem.
*Megáll, akár egy idős tölgy nem mozdul. Pusztán keze remeg meg egyszer egyszer. Harag, indulat vagy tán félelem? Nem igazán tudni. De látszik rajta, hogy ezt a választ a férfi nem kerülheti el. Mert túl sokat jelent számára.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Bármennyire is szeretné lépteit a férfiéval egy ritmusra hozni. A méretkülönbségek ezt nem igazán hagyják. De ettől függetlenül nem fog úgy tenni mintha ő akarná tartani a másikkal a lépést. Ő ráérősen lép. Egyik lábát teszi szépen a másik után. Grael már elkönyveltnek hiszi a döntését. Tán azért is jön ki kissé a sodrából. Nem szokott ennyit beszélni. Csak akkor ha valami nagyot el szeretne magyarázni, vagy ha okít. De akkor nagyon. És most az történik.
Annyira már ismeri, hogy számított erre. Azért is mosolyog elégedetten, sőt sandán a lány. És ahogy a férfi tette csak néhány perccel ezelőtt. Most ő nem válaszol ezekre a kérdésekre. Nem, hogy egyre. De egyikre sem.
Csupán hallgatja, sőt mintha egy lágy dallamot is dúdolna pimaszul mellé csak, hogy elnyomja a férfi csacsogását. Mert most azt teszi. Amikor végre pedig csend lesz. Szikra megáll és egy nagyot sóhajt.*
- Csak az tesz felnőtté, ha az igazságtalanságot látod, a fájdalmat, a rosszat?
*A lány arca teljesen elkomorul. Ténylegesen letöri az a tény amit a férfi mond. Mert attól függetlenül, hogy ki akarja őt okítani. Tudja, hogy igaza van. Tudja, hogy a város telis-tele van igazságtalansággal. Épp az egyik ilyenhez akart ellátogatni, hogy egy kissé enyhítse a fájdalmát. És már nem is járnak tőle amúgy messze. Vandel bácsi kis zuga az egyik romosházban található.
A zöldek most nem vádlón tekintenek vissza az elforduló férfira. Mert szíve mélyén ő sem haragszik úgy a férfira. De bántja, hogy amit tette vele, amire nevelte bajt hozott a fejére. Aminek akár súlyos következménye lehet. Amit talán Mai sem tud csak úgy a szőnyeg alá seperni okos és elbűvölő szavaival.
A zöldek ismét szelíden, de mégis választ várva tekintenek vissza a másikra.*
- Grael. Ha elkaptak volna, segítettél volna nekem? Vagy hagytad volna a láncosokat, hogy elvigyenek? Nem most, akkor amikor megismertél, még Mai előtt.
*Ecsetelhetné, hogy nem azért fáj neki ami történt, ahogy történt. Hanem mert ez megringatta a férfiben a bizalmát. Mostanra már elmélyült a kapcsolatuk annyira, hogy tudja mi erre a válasza. Hiszen nem rég vallotta be a férfi maga is. Ha vele megy nem eshet bántódása. Cilia fájdalma inkább abból ered, hogy akiben megbízott hagyta, hogy rosszat tegyen. Ahelyett, hogy az érdekeit nézte volna és a jót a tegye. Az árvaházzal akár, hogy levegye a terhét a válláról, hogy a jót tanulhassa ismételten. Ahelyett, hogy a bőrét viszi a vásárra a napi betevőért, és egy kis adag aranyért a férfinak.*
- Segítek, de előbb tudni akarom. Hogy az a Grael aki látta bennem a szikrát nem használ ki. Se Mait. Se engem.
*Megáll, akár egy idős tölgy nem mozdul. Pusztán keze remeg meg egyszer egyszer. Harag, indulat vagy tán félelem? Nem igazán tudni. De látszik rajta, hogy ezt a választ a férfi nem kerülheti el. Mert túl sokat jelent számára.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:39:56
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:39:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Egyenletes léptekkel halad arra, amerre a lány, ha a Kaszárnya a célja, akkor oda. Persze, neki esze ágában sincs valójában odamenni, de ha Cilia tönkre akarja tenni a saját életét, ami végre jóra fordult, akkor tegye. Tévedett. Az értelem, ami az arcán látszik, egy tévedés. Nem valóság, csak néhány jól hangzó humbug, melyeket pont azok képesek így benyelni és szentírásként értelmezni, akik még túl éretlenek és naivak az élethez. Pont úgy, ahogy az igazságot is. Erre akkor jön rá, mikor szinte szó szerint hallja vissza azt, amit bizonyára egy Eeyrről szóló mesekönyvben olvasott a lány. Meg is torpan, mikor meghallja, majd lemondóan sóhajt.*
- Hallom, azt szépen bemagoltad, amit a tankönyv ír, de ettől még nem leszel felnőtt. Felnőtt majd akkor leszel, ha megérted, hogy minden csak addig bűn, míg valakinek érdeke, hogy az legyen. Csak addig bűn, míg valaki nem teszi egy kacifántos, érthetetlen magyarázattal a világ legnagyobb igazságává azért, mert hatalmában áll felülírni a törvényt. Ha majd felteszed magadnak a kérdést, hogy miért baj az, hogy elvettél egy keveset attól, akinek rengeteg van azért, hogy valami neked is jusson, és hogy miért téged akarnak büntetni, miközben mások szinte ingyen kapnak kúriákat itt a romokon túl, hogy a Meredély túloldaláról, a márványpadlós erkélyükről figyelhessék, ahogy a rájuk omló tető alatt mások megfagynak vagy belehalnak a betegségeikbe, akkor majd felnőtté válsz. Ha nem vakon követed majd a hatalom mondvacsinált igazságait, hanem megkérdőjelezel mindent és szembe mersz szállni az egész világgal a saját magad igazáért, akkor leszel felnőtt. Mondd, miért velem veszekszel, mikor én nem tartalak bűnösnek? Miért rám haragszol, aki úgy, ahogy, de segített neked? Miért nem azt a kérdést teszed fel, hogy kinek a hibája, hogy addig jutottál, hogy rá kelljen szorulnod az én hamis kedvességemre? Ha majd ezekre a kérdésekre megtalálod a választ, akkor leszel felnőtt. *Nem szokása ennyit beszélni, nem is tudja honnan és miért ömlik belőle a szó, de talán valahol, még ha nem is vallja be, mégis csak a szívén viseli a kis szőke sorsát. Mindenesetre, miután elhallgat, még hosszú másodpercekig figyeli rideg tekintettel a zöld szempárt, aztán morog egyet, végül maga elé pillant.*
- Utoljára kérdezem meg, akarsz nekem segíteni vagy sem? Ha nem, akkor ne húzzuk egymás idejét. *Nem várja meg a választ, már előtte tovább indul. Hogy Cilia merre menne, azt nem tudja, de ő az árvaház felé veszi az irányt.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Egyenletes léptekkel halad arra, amerre a lány, ha a Kaszárnya a célja, akkor oda. Persze, neki esze ágában sincs valójában odamenni, de ha Cilia tönkre akarja tenni a saját életét, ami végre jóra fordult, akkor tegye. Tévedett. Az értelem, ami az arcán látszik, egy tévedés. Nem valóság, csak néhány jól hangzó humbug, melyeket pont azok képesek így benyelni és szentírásként értelmezni, akik még túl éretlenek és naivak az élethez. Pont úgy, ahogy az igazságot is. Erre akkor jön rá, mikor szinte szó szerint hallja vissza azt, amit bizonyára egy Eeyrről szóló mesekönyvben olvasott a lány. Meg is torpan, mikor meghallja, majd lemondóan sóhajt.*
- Hallom, azt szépen bemagoltad, amit a tankönyv ír, de ettől még nem leszel felnőtt. Felnőtt majd akkor leszel, ha megérted, hogy minden csak addig bűn, míg valakinek érdeke, hogy az legyen. Csak addig bűn, míg valaki nem teszi egy kacifántos, érthetetlen magyarázattal a világ legnagyobb igazságává azért, mert hatalmában áll felülírni a törvényt. Ha majd felteszed magadnak a kérdést, hogy miért baj az, hogy elvettél egy keveset attól, akinek rengeteg van azért, hogy valami neked is jusson, és hogy miért téged akarnak büntetni, miközben mások szinte ingyen kapnak kúriákat itt a romokon túl, hogy a Meredély túloldaláról, a márványpadlós erkélyükről figyelhessék, ahogy a rájuk omló tető alatt mások megfagynak vagy belehalnak a betegségeikbe, akkor majd felnőtté válsz. Ha nem vakon követed majd a hatalom mondvacsinált igazságait, hanem megkérdőjelezel mindent és szembe mersz szállni az egész világgal a saját magad igazáért, akkor leszel felnőtt. Mondd, miért velem veszekszel, mikor én nem tartalak bűnösnek? Miért rám haragszol, aki úgy, ahogy, de segített neked? Miért nem azt a kérdést teszed fel, hogy kinek a hibája, hogy addig jutottál, hogy rá kelljen szorulnod az én hamis kedvességemre? Ha majd ezekre a kérdésekre megtalálod a választ, akkor leszel felnőtt. *Nem szokása ennyit beszélni, nem is tudja honnan és miért ömlik belőle a szó, de talán valahol, még ha nem is vallja be, mégis csak a szívén viseli a kis szőke sorsát. Mindenesetre, miután elhallgat, még hosszú másodpercekig figyeli rideg tekintettel a zöld szempárt, aztán morog egyet, végül maga elé pillant.*
- Utoljára kérdezem meg, akarsz nekem segíteni vagy sem? Ha nem, akkor ne húzzuk egymás idejét. *Nem várja meg a választ, már előtte tovább indul. Hogy Cilia merre menne, azt nem tudja, de ő az árvaház felé veszi az irányt.*
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-26 12:41:11
Üzenet elküldve: 2025-10-26 12:41:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Számára is furcsa, hogy a világot már több értelemmel mintsem gyermeki lélekkel látja. Valamelyest fájdalmas, de mindennel eljön a maga ideje. Az övé is.
Kismacska vagy sem. A dühöt jogosan érzi a férfi irányába. De nem tölti el őt élvezettel. Az pedig különösen nem, hogy Grael fittyet hány arra, hogy ő válaszokat akar. Biztosra szeretne menni, hogy a férfinak tényleg az a terve ami az ő fejében megformálódott. Mert annak jelen helyzetben cseppet sem örülne. Most, hogy emlékszik milyen körmönfont alak is Grael. Mennyit képes hazudni. Nem tudná elképzelni őt Mai mellett. Nem akarja! Egy álnok, manipulatív és hazug embernek nincs keresnie valója az Ő Maija körül.
Miért is figyelne Graelra. Amikor a legtöbb szava eddig is csak mézes madzag volt. Ámítás. Hogy az orránál fogva vezesse. Nem akarja ezt megengedni neki még egyszer.
Azok a szép szavak is amik akkor oly jól estek neki. Most keserű szájízt hagynak hátra. Azok is csak hazugságok voltak? Hogy közel tartsa magához amikor ismét kiakarja használni?
Nem is az fáj neki a legjobban, hogy Grael ügyességét akkor kihasználta, vagy hogy megvezette. De az, hogy nem lát a férfiban semmilyen megbánást. Hogy jogosnak sőt még az ő érdekének tartja azt amit tett vele.
Ha egy apró szikrát látna benne, ami arra hajazna, hogy a jobb útra akar lépni. Hogy nem ártani vagy kihasználni akarja őt. Sőt akár Mait! Akkor segítene neki. De így? Mi más tehetne ha nem azt, hogy magával rántja az igazságszolgáltatás vak kezébe.*
- Miért kellene? Valaki azt mondta nekem, hogy már szeretnek. Mi félni valóm van.
*Vonja meg a vállát. Reméli ez az apró tűszúrás emlékeztetni fogja Grael egyik apró hazugságára. Amikor búcsúajándékát hozta el neki. Amikor közölte nem fog neki többet lopni.
Nem is áll meg. De lassú kimért léptekkel halad új célja felé. Pontosabban egy kis kitérővel. Vandel bácsit még megakarja látogatni.
Grael is végül beéri. Cilia pedig fennhagyja játékát. Igyekszik nem megtörni. Vajon meddig lesz képes kitartani?.*
- Sose bánts másokat feleslegesen. Néha viszont meg kell menteni az embereket önmaguk szűklátásától, ekkor a szeretet vezérelje utadat.
*Ismétli el szóról szóra egyik tanát kedves istennőjének. Nem az a célja ártson bárkinek is. Bár nincs teljesen tisztában mi lesz vele ha a kaszárnyába kerül. Az sem mi lesz Graellel. De ha ezt kell megtennie ahhoz, hogy a férfi végre észbe kapjon. Nos meg kell tennie.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Számára is furcsa, hogy a világot már több értelemmel mintsem gyermeki lélekkel látja. Valamelyest fájdalmas, de mindennel eljön a maga ideje. Az övé is.
Kismacska vagy sem. A dühöt jogosan érzi a férfi irányába. De nem tölti el őt élvezettel. Az pedig különösen nem, hogy Grael fittyet hány arra, hogy ő válaszokat akar. Biztosra szeretne menni, hogy a férfinak tényleg az a terve ami az ő fejében megformálódott. Mert annak jelen helyzetben cseppet sem örülne. Most, hogy emlékszik milyen körmönfont alak is Grael. Mennyit képes hazudni. Nem tudná elképzelni őt Mai mellett. Nem akarja! Egy álnok, manipulatív és hazug embernek nincs keresnie valója az Ő Maija körül.
Miért is figyelne Graelra. Amikor a legtöbb szava eddig is csak mézes madzag volt. Ámítás. Hogy az orránál fogva vezesse. Nem akarja ezt megengedni neki még egyszer.
Azok a szép szavak is amik akkor oly jól estek neki. Most keserű szájízt hagynak hátra. Azok is csak hazugságok voltak? Hogy közel tartsa magához amikor ismét kiakarja használni?
Nem is az fáj neki a legjobban, hogy Grael ügyességét akkor kihasználta, vagy hogy megvezette. De az, hogy nem lát a férfiban semmilyen megbánást. Hogy jogosnak sőt még az ő érdekének tartja azt amit tett vele.
Ha egy apró szikrát látna benne, ami arra hajazna, hogy a jobb útra akar lépni. Hogy nem ártani vagy kihasználni akarja őt. Sőt akár Mait! Akkor segítene neki. De így? Mi más tehetne ha nem azt, hogy magával rántja az igazságszolgáltatás vak kezébe.*
- Miért kellene? Valaki azt mondta nekem, hogy már szeretnek. Mi félni valóm van.
*Vonja meg a vállát. Reméli ez az apró tűszúrás emlékeztetni fogja Grael egyik apró hazugságára. Amikor búcsúajándékát hozta el neki. Amikor közölte nem fog neki többet lopni.
Nem is áll meg. De lassú kimért léptekkel halad új célja felé. Pontosabban egy kis kitérővel. Vandel bácsit még megakarja látogatni.
Grael is végül beéri. Cilia pedig fennhagyja játékát. Igyekszik nem megtörni. Vajon meddig lesz képes kitartani?.*
- Sose bánts másokat feleslegesen. Néha viszont meg kell menteni az embereket önmaguk szűklátásától, ekkor a szeretet vezérelje utadat.
*Ismétli el szóról szóra egyik tanát kedves istennőjének. Nem az a célja ártson bárkinek is. Bár nincs teljesen tisztában mi lesz vele ha a kaszárnyába kerül. Az sem mi lesz Graellel. De ha ezt kell megtennie ahhoz, hogy a férfi végre észbe kapjon. Nos meg kell tennie.*
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-25 22:40:20
Üzenet elküldve: 2025-10-25 22:40:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
* Bár nem tudja, pontosan merre tartanak, de bízik Aleniában, így akkor sem fog gyanút, amikor romvárosba érnek. Neki ismerős környék ez, ha valakinek félnivalója van itt, az az elf. Ám ő mágia segítségével meggyőződött róla, hogy Atkirának nincsenek hátsó szándékai, úgyhogy a nap végén mindketten nyugodtan haladhatnak át a nem épp jóhíréről híres Romvároson. *
– Nos, igen… Volt szerencsém megtapasztalni a városi lét nehézségeit. * Megint csak egész biztos benne, hogy a nő elképzelni se tudja, milyen gyerekkora volt Atkirának. Habár jobban belegondolva, a lázadás napjai mégiscsak mély nyomot hagyhattak benne. Senki sem mentesülhet örökké a szenvedéstől. Az elf nő szóvá is teszi ezt, mire a férfi is elhallgat egy kis ideig. Ebben a pillanatban megérti, hogy van, aminek az elvesztését ő az, aki nem tudja felfogni. Együttérzően sóhajt fel. Ha közelebbi kapcsolatban lenne a nővel, és egynél több keze lenne, most bizonyára megveregetné a vállát, ám ennek hiányában csak megy tovább. Úgy hallja, hogy Alenia se akar sokat elidőzni ezen a környéken, így kár is lenne lassítani a tempón, ahogy a múltat siratni se érdemes már. Előre hát a jövőbe, Selyemrévbe! *
– Én, mint komornyik… * Fakad ki belőle a szó halkan. Nehéz lesz megszoknia ezt az életmódot, hiszen eleddig a nemesi házak közelébe se engedték, arról pedig nem is álmodott, hogy egyszer épp ő lesz az, aki eldönti, ki jöhet be, és ki marad kint. Ám, ha már így megfogta Eeyr lábát, nem fog visszakozni. Kíváncsi rá, hogy mit hoz a jövő. Alenia szavait nem érti félre. Teljesít ő bármilyen feladatot szívesen. A beszélgetés még kedvére is való, hogyha ezért még fizet is neki a nő, tényleg nem lehet panasza. Szinte már túl jól hangzik ez az egész. Nem tudja, mivel érdemelte ki. Ezen el is gondolkodik, majd újra a nő felé fordul, amikor megállnak Selyemrév határánál. *
– Természetesen. * Bólint az előbbiekre. Szívesen gondját viseli a lónak, ha ez is a feladatai közé tartozik mától. Annyira csak nem lehet nehéz. Majd benéz a Pegazus fogadó istállójába, hogy ellessen néhány trükköt az ottani lovászoktól. *
– Csak egy dolgot nem értek… Miért épp én? Persze nem azért kérdem, mert vissza akarnék lépni, épp ellenkezőleg! Csak tudod… Tudja… Hiszen biztosan akad nálam alkalmasabb is ezekre a feladatokra, nem? * Oldalra néz, a csonkra, ami a keze helyén van. *
* Bár nem tudja, pontosan merre tartanak, de bízik Aleniában, így akkor sem fog gyanút, amikor romvárosba érnek. Neki ismerős környék ez, ha valakinek félnivalója van itt, az az elf. Ám ő mágia segítségével meggyőződött róla, hogy Atkirának nincsenek hátsó szándékai, úgyhogy a nap végén mindketten nyugodtan haladhatnak át a nem épp jóhíréről híres Romvároson. *
– Nos, igen… Volt szerencsém megtapasztalni a városi lét nehézségeit. * Megint csak egész biztos benne, hogy a nő elképzelni se tudja, milyen gyerekkora volt Atkirának. Habár jobban belegondolva, a lázadás napjai mégiscsak mély nyomot hagyhattak benne. Senki sem mentesülhet örökké a szenvedéstől. Az elf nő szóvá is teszi ezt, mire a férfi is elhallgat egy kis ideig. Ebben a pillanatban megérti, hogy van, aminek az elvesztését ő az, aki nem tudja felfogni. Együttérzően sóhajt fel. Ha közelebbi kapcsolatban lenne a nővel, és egynél több keze lenne, most bizonyára megveregetné a vállát, ám ennek hiányában csak megy tovább. Úgy hallja, hogy Alenia se akar sokat elidőzni ezen a környéken, így kár is lenne lassítani a tempón, ahogy a múltat siratni se érdemes már. Előre hát a jövőbe, Selyemrévbe! *
– Én, mint komornyik… * Fakad ki belőle a szó halkan. Nehéz lesz megszoknia ezt az életmódot, hiszen eleddig a nemesi házak közelébe se engedték, arról pedig nem is álmodott, hogy egyszer épp ő lesz az, aki eldönti, ki jöhet be, és ki marad kint. Ám, ha már így megfogta Eeyr lábát, nem fog visszakozni. Kíváncsi rá, hogy mit hoz a jövő. Alenia szavait nem érti félre. Teljesít ő bármilyen feladatot szívesen. A beszélgetés még kedvére is való, hogyha ezért még fizet is neki a nő, tényleg nem lehet panasza. Szinte már túl jól hangzik ez az egész. Nem tudja, mivel érdemelte ki. Ezen el is gondolkodik, majd újra a nő felé fordul, amikor megállnak Selyemrév határánál. *
– Természetesen. * Bólint az előbbiekre. Szívesen gondját viseli a lónak, ha ez is a feladatai közé tartozik mától. Annyira csak nem lehet nehéz. Majd benéz a Pegazus fogadó istállójába, hogy ellessen néhány trükköt az ottani lovászoktól. *
– Csak egy dolgot nem értek… Miért épp én? Persze nem azért kérdem, mert vissza akarnék lépni, épp ellenkezőleg! Csak tudod… Tudja… Hiszen biztosan akad nálam alkalmasabb is ezekre a feladatokra, nem? * Oldalra néz, a csonkra, ami a keze helyén van. *
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-25 20:44:26
Üzenet elküldve: 2025-10-25 20:44:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
*Van oka rá, hogy reménytelinek tűnjön, és hogy miért, egyszer talán Atkira is megtudhatja, de még nem jött el az ideje. A férfi nem is sejtheti, hogy a sorsukban sokkal több a hasonlóság, mint azt gondolná, és ha hajlandó ugyanazon az úton járni, az igaz hit útján, melyre az elf is rálépett egykoron, akkor az ő története is érhet még a jelenénél sokkal boldogabb véget.
Ami a fajtájára és származására jellemző viselkedést illeti, az is az istennőnek köszönhető, hogy Aleniából, mintha hiányozna az a pökhendiség, melyet újdonsült ismerőse úgy keres. Nem akar olyan lenni, mint a többi elf, olyan pedig főleg nem, mint azok a nemesek, akik miatt a lázadás valójában kitört. Hogy ehhez az elhatározáshoz tudja-e tartani magát otthonának négy fala közt is, majd kiderül, amikor épp valamilyen okból kifolyólag nem lesz elégedett Atkira munkájával, de egyelőre kétségtelenül csak a szép és jó oldalát mutatja.
Mindenesetre az első feladatát meg is kapja a férfi, Alenia Harmat nevű, hófehér lovát kell elvezetnie s egyúttal hazakísérnie őt a nemeskisasszony selyemrévi otthonáig. Nem egy nehéz munka, biztosan meg tudja oldani. Amint a kantár Atkira kezébe kerül, szépen, lassan megindulhatnak Arthenior új gazdagnegyede felé, s közben megvitathatják a fontos dolgokat is, mint például, hogy mihez is ért az úr.*
- Ugyan, néha a hétköznapokat is nehéz túlélni, szóval ez a képesség bármikor hasznos lehet. *Néz mosolyogva Atkira szemeibe, majd újra előre.*
- Erdőmélye? Rengeteg történetet olvastam róla és arról, hogy mennyi veszély leselkedik ott a kalandorokra. Minden elismerésem, hogy járt ott, és mégis épségben tért vissza. *Mondja szavait őszintén, hisz még Eeyr támogatásával sem sokaknak sikerült élve hazakeverednie az erdő legmélyéről, legalábbis a könyvek ezt írják. A látképet közben hamar felváltják az egykori nemesi negyed romos épületei, melyek emlékeztetik az utókort a lázadás szörnyűségeire. Nem Atkira mondandója miatt, sokkal inkább a fájó emlékek miatt válik csendesebbé a lány, ami úgy látszik, fel is tűnik útitársának.*
- Nem, egyáltalán nem untat, Atkira úr. Csak még mindig felzaklat, amikor ezt a környéket látom. *Nyugtatja meg a másikat, már ha attól meg lehet nyugodni, amit mondott. Közben fejben már próbálja összerakni, hogy az elhangzott képességek alapján (a kártyázást kivéve) mire tudja használni a férfit.*
- Nos, ha a számokat ismeri, és a vendégeket is szereti, ahogy mondja, akkor azt hiszem, jó komornyik válhat Önből. Bár, sok vendéget nem várok, úgyhogy az első időszakban szerintem csak arra fogom kérni, hogy legyen az én társaságom, hogy ne legyek magányos, és ha megkérem valami egyszerű feladatra, azt végezze el nekem. Cserébe adok szállást és ételt, pénzt is, ha arra van szüksége. *Nem veszi észre, hogy a szavai talán kissé félreérthetőek is lehetnek, az ő ártatlansága nem is engedi, hogy rosszra gondoljon.*
- Esetleg gondját viselhetné Harmatnak is. Úgy látom, kedveli Önt. *Jegyzi meg, a ló pedig egyetértve nyerít, mikor egy pillanatra megállnak a Csonthíd előtt, melynek túloldalán már Selyemrév várja őket.*
*Van oka rá, hogy reménytelinek tűnjön, és hogy miért, egyszer talán Atkira is megtudhatja, de még nem jött el az ideje. A férfi nem is sejtheti, hogy a sorsukban sokkal több a hasonlóság, mint azt gondolná, és ha hajlandó ugyanazon az úton járni, az igaz hit útján, melyre az elf is rálépett egykoron, akkor az ő története is érhet még a jelenénél sokkal boldogabb véget.
Ami a fajtájára és származására jellemző viselkedést illeti, az is az istennőnek köszönhető, hogy Aleniából, mintha hiányozna az a pökhendiség, melyet újdonsült ismerőse úgy keres. Nem akar olyan lenni, mint a többi elf, olyan pedig főleg nem, mint azok a nemesek, akik miatt a lázadás valójában kitört. Hogy ehhez az elhatározáshoz tudja-e tartani magát otthonának négy fala közt is, majd kiderül, amikor épp valamilyen okból kifolyólag nem lesz elégedett Atkira munkájával, de egyelőre kétségtelenül csak a szép és jó oldalát mutatja.
Mindenesetre az első feladatát meg is kapja a férfi, Alenia Harmat nevű, hófehér lovát kell elvezetnie s egyúttal hazakísérnie őt a nemeskisasszony selyemrévi otthonáig. Nem egy nehéz munka, biztosan meg tudja oldani. Amint a kantár Atkira kezébe kerül, szépen, lassan megindulhatnak Arthenior új gazdagnegyede felé, s közben megvitathatják a fontos dolgokat is, mint például, hogy mihez is ért az úr.*
- Ugyan, néha a hétköznapokat is nehéz túlélni, szóval ez a képesség bármikor hasznos lehet. *Néz mosolyogva Atkira szemeibe, majd újra előre.*
- Erdőmélye? Rengeteg történetet olvastam róla és arról, hogy mennyi veszély leselkedik ott a kalandorokra. Minden elismerésem, hogy járt ott, és mégis épségben tért vissza. *Mondja szavait őszintén, hisz még Eeyr támogatásával sem sokaknak sikerült élve hazakeverednie az erdő legmélyéről, legalábbis a könyvek ezt írják. A látképet közben hamar felváltják az egykori nemesi negyed romos épületei, melyek emlékeztetik az utókort a lázadás szörnyűségeire. Nem Atkira mondandója miatt, sokkal inkább a fájó emlékek miatt válik csendesebbé a lány, ami úgy látszik, fel is tűnik útitársának.*
- Nem, egyáltalán nem untat, Atkira úr. Csak még mindig felzaklat, amikor ezt a környéket látom. *Nyugtatja meg a másikat, már ha attól meg lehet nyugodni, amit mondott. Közben fejben már próbálja összerakni, hogy az elhangzott képességek alapján (a kártyázást kivéve) mire tudja használni a férfit.*
- Nos, ha a számokat ismeri, és a vendégeket is szereti, ahogy mondja, akkor azt hiszem, jó komornyik válhat Önből. Bár, sok vendéget nem várok, úgyhogy az első időszakban szerintem csak arra fogom kérni, hogy legyen az én társaságom, hogy ne legyek magányos, és ha megkérem valami egyszerű feladatra, azt végezze el nekem. Cserébe adok szállást és ételt, pénzt is, ha arra van szüksége. *Nem veszi észre, hogy a szavai talán kissé félreérthetőek is lehetnek, az ő ártatlansága nem is engedi, hogy rosszra gondoljon.*
- Esetleg gondját viselhetné Harmatnak is. Úgy látom, kedveli Önt. *Jegyzi meg, a ló pedig egyetértve nyerít, mikor egy pillanatra megállnak a Csonthíd előtt, melynek túloldalán már Selyemrév várja őket.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-25 20:08:53
Üzenet elküldve: 2025-10-25 20:08:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Cilia egyetlen dologban valóban rengeteget fejlődött. Abban, hogy miképp tud a városőr idegein táncolni, akinek a türelme egyre fogytán van. A zöld szemekben a megszokott naivitás és tudatlanság helyett most valódi értelem csillog, s mellette dac, végtelen dac, mintha most az egész világnak meg akarná mutatni a lány, hogy vele senki sem packázhat. Kár, hogy egy kismacska, ha fúj, attól nem ijesztő lesz, hanem csak aranyosabb.
Sem a hangosan felcsattanó követelőzésre nem válaszol, sem pedig az egyébként jogos érvekre, melyek elhangzanak a fiatal lány szájából. Tudna mit mondani, például azt, hogy a düh és a harag nem megoldás semmire. Ő már csak tudja, hisz pontosan így veszítette el ő is azt, akit a legjobban szeretett ezen a velejéig rohadt világon, de hiába is mondaná most ezt el, a lány szinte nem is figyel rá, csak a saját igazát hajtja. Kár, hogy nem jön rá arra, hogy hiába a felismerés, az továbbra sem fog megoldani az égvilágon semmit.
Úgy tűnik, hogy legalább a mostani kis szökésével sikerült csapdába csalnia az elfet, egy pillanatra ismét nem a haragot, hanem a meglepettséget látja az arcán, de aztán kezdődik minden előlről. A férfi nem ijed meg a visszavágástól, csak lemondóan csóválja a fejét.*
- Jól van, akkor menjünk oda! *Céloz a kaszárnyára.* Látom, már a láncosoktól sem félsz. *Ha Cilia közben nem csak imitál, hanem rendesen meg is indul valamerre, akkor követi őt. Nem blöfföl. Ha a szőke szembe akar nézni a sorsával, ám legyen. Persze, azért jobban örülne neki, ha nem ez lenne a történet vége.*
- Csak tudod mit nem értek? Hogy miért jobb neked az, ha mindketten bűnhődünk, mintha egyikünk sem? Eeyr ennyire azt akarja, hogy szenvedj? Nem túl kegyes isten akkor. *Eddig sem volt kétsége afelől, hogy a fény istennőjében is megvan a maga kegyetlensége, de, hogy valakiben ilyen erősen égjen miatta az igazságérzet, hogy tönkre akarja tenni miatta a saját életét, az már több a soknál. Reméli, hogy Ciliának még időben megjön az esze.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Cilia egyetlen dologban valóban rengeteget fejlődött. Abban, hogy miképp tud a városőr idegein táncolni, akinek a türelme egyre fogytán van. A zöld szemekben a megszokott naivitás és tudatlanság helyett most valódi értelem csillog, s mellette dac, végtelen dac, mintha most az egész világnak meg akarná mutatni a lány, hogy vele senki sem packázhat. Kár, hogy egy kismacska, ha fúj, attól nem ijesztő lesz, hanem csak aranyosabb.
Sem a hangosan felcsattanó követelőzésre nem válaszol, sem pedig az egyébként jogos érvekre, melyek elhangzanak a fiatal lány szájából. Tudna mit mondani, például azt, hogy a düh és a harag nem megoldás semmire. Ő már csak tudja, hisz pontosan így veszítette el ő is azt, akit a legjobban szeretett ezen a velejéig rohadt világon, de hiába is mondaná most ezt el, a lány szinte nem is figyel rá, csak a saját igazát hajtja. Kár, hogy nem jön rá arra, hogy hiába a felismerés, az továbbra sem fog megoldani az égvilágon semmit.
Úgy tűnik, hogy legalább a mostani kis szökésével sikerült csapdába csalnia az elfet, egy pillanatra ismét nem a haragot, hanem a meglepettséget látja az arcán, de aztán kezdődik minden előlről. A férfi nem ijed meg a visszavágástól, csak lemondóan csóválja a fejét.*
- Jól van, akkor menjünk oda! *Céloz a kaszárnyára.* Látom, már a láncosoktól sem félsz. *Ha Cilia közben nem csak imitál, hanem rendesen meg is indul valamerre, akkor követi őt. Nem blöfföl. Ha a szőke szembe akar nézni a sorsával, ám legyen. Persze, azért jobban örülne neki, ha nem ez lenne a történet vége.*
- Csak tudod mit nem értek? Hogy miért jobb neked az, ha mindketten bűnhődünk, mintha egyikünk sem? Eeyr ennyire azt akarja, hogy szenvedj? Nem túl kegyes isten akkor. *Eddig sem volt kétsége afelől, hogy a fény istennőjében is megvan a maga kegyetlensége, de, hogy valakiben ilyen erősen égjen miatta az igazságérzet, hogy tönkre akarja tenni miatta a saját életét, az már több a soknál. Reméli, hogy Ciliának még időben megjön az esze.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-25 14:44:23
Üzenet elküldve: 2025-10-25 14:44:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Néha őt is szórakoztatta azt, amikor Grael türtőztette magát, mielőtt elzavarta volna a házból. Valahol ez az adok kapok egy örök valója kapcsolatuknak. Szálaik összefonódtak akármennyire is szeretné azt hátra hagyni. De sajnos ami történt megtörtént. Igaz akkor is volt választása. Vagy az inkább egy illúzió volt? Egy manipulatív terv. Amit Grael annyira szeret. Milyen választás az egy éhező gyermeknek, hogy éhezel, vagy pedig nem? Az nem választás, hanem kényszer. És őt igazából ebbe helyezte őt bele. Elhúzva a mézes madzagot az orra előtt, és utána még azt meri mondani, hogy ez az ő hibája ami történt. Két kezet mos. Ám sajnos Grael helyzetét nézve, Cilia már kevésbé naiv, mint akkoriban.*
- Ne térj el! Ez nem egy olyan ajándék!
*Csattan fel a hangja, de a férfi szájából akarja hallani a választ. Ne nézze őt annak a naiv gyereknek ami volt.*
- Te is dönthettél volna úgy, hogy elhozol az árvaházba. De nem úgy tettél!
*Vágja le haragosan karjait egy toppantás együtt. Az "sárga" karikáknak ugyanis kétoldala van. Grael is dönthetett volna úgy, hogy a helyes dolgot teszi. Ám nem tette azt. Neki szórakoztatóbb volt vásárra vinni az lány bőrét. Lehet túl ügyesen tette azt amit. Elvégre azt az arany mennyiséget egy egyszerű tolvaj is megirigyelhette volna.*
- Hogy mi?
*Jön rá a felismerés, hogy ismételten bajba kerülhet Anvielnél, bár neki még megtudná magyarázni, hogy nem szórakozásból szökött el. Hanem mert segíteni szeretne. Ám a felismerés egy pillanatra zökkenti ki csupán haragjából. Ugyanis, ezt a játékot ő is játszhatja a másikkal.
Egy hasonló gúnyos mosoly húzódik az ő arcára is. Most mintha a férfi tükörbe nézhetne.*
- Menj csak. Én pedig ellátogatok a kaszárnyába, és feladom magam. Elmesélhetem miért is tettem azt amit.
*Ő nem áll meg választ várva, lassan fordul el és lábát lassan emeli. Mintha megindulna. Kíváncsi vajon melyikük fogja végre feladni kártyáikat. A blöff adott mindkettőjüknél.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Néha őt is szórakoztatta azt, amikor Grael türtőztette magát, mielőtt elzavarta volna a házból. Valahol ez az adok kapok egy örök valója kapcsolatuknak. Szálaik összefonódtak akármennyire is szeretné azt hátra hagyni. De sajnos ami történt megtörtént. Igaz akkor is volt választása. Vagy az inkább egy illúzió volt? Egy manipulatív terv. Amit Grael annyira szeret. Milyen választás az egy éhező gyermeknek, hogy éhezel, vagy pedig nem? Az nem választás, hanem kényszer. És őt igazából ebbe helyezte őt bele. Elhúzva a mézes madzagot az orra előtt, és utána még azt meri mondani, hogy ez az ő hibája ami történt. Két kezet mos. Ám sajnos Grael helyzetét nézve, Cilia már kevésbé naiv, mint akkoriban.*
- Ne térj el! Ez nem egy olyan ajándék!
*Csattan fel a hangja, de a férfi szájából akarja hallani a választ. Ne nézze őt annak a naiv gyereknek ami volt.*
- Te is dönthettél volna úgy, hogy elhozol az árvaházba. De nem úgy tettél!
*Vágja le haragosan karjait egy toppantás együtt. Az "sárga" karikáknak ugyanis kétoldala van. Grael is dönthetett volna úgy, hogy a helyes dolgot teszi. Ám nem tette azt. Neki szórakoztatóbb volt vásárra vinni az lány bőrét. Lehet túl ügyesen tette azt amit. Elvégre azt az arany mennyiséget egy egyszerű tolvaj is megirigyelhette volna.*
- Hogy mi?
*Jön rá a felismerés, hogy ismételten bajba kerülhet Anvielnél, bár neki még megtudná magyarázni, hogy nem szórakozásból szökött el. Hanem mert segíteni szeretne. Ám a felismerés egy pillanatra zökkenti ki csupán haragjából. Ugyanis, ezt a játékot ő is játszhatja a másikkal.
Egy hasonló gúnyos mosoly húzódik az ő arcára is. Most mintha a férfi tükörbe nézhetne.*
- Menj csak. Én pedig ellátogatok a kaszárnyába, és feladom magam. Elmesélhetem miért is tettem azt amit.
*Ő nem áll meg választ várva, lassan fordul el és lábát lassan emeli. Mintha megindulna. Kíváncsi vajon melyikük fogja végre feladni kártyáikat. A blöff adott mindkettőjüknél.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-25 14:22:20
Üzenet elküldve: 2025-10-25 14:22:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Az istenek bocsássanak meg neki, de be kell vallania, hogy kifejezetten szórakoztatja őt a lány duzzogása. El tudna vele játszani hosszú órákig, ha egyébként nem tartaná felesleges erőfeszítésnek azt, hogy az érzéseivel játsszon. Valójában nem érdekli, hogy mit gondol róla Cilia, bűnösnek sem érzi magát egy olyan dolog miatt, amire bármikor mondhatott volna nemet. Akkor annyira kellett neki az étel, hogy élt a lehetőséggel. Az, hogy a törvény büntetni akarja, ahogy egy rászoruló kölyök ételt szerzett magának, az a törvényhozókat minősíti, nem őt.
Előáll aztán a tervével, hogy megajándékozza Mait egy gyűrűvel, s úgy tűnik, hogy ezzel már sikerül felkeltenie a kis szőke érdeklődését, mintha még az a morcos tekintet is eltűnne egy pillanatra az arcáról.*
- De mondom. Szomorú vagyok, amiért megint elment, és ami azt illeti, a te nevelőnőd, Anviel tanácsolta, hogy egy gyűrűnek talán örülne, mert… Mai szereti az ékszereket. Csak hát, ahogy mondtam, nem tudom a méretét. *Két tenyerét egy halk csattanással fűzi egymásba maga előtt, ahogy jobban kifejti a történetet. Valahol azt várta, hogy az elf ezek után azonnal segíteni akar majd neki, de úgy tűnik tévedett, mert csak újabb szemrehányó kérdéseket vág a fejéhez.*
- Nem gondolom, kérdezem. A döntés a tiéd, ahogy akkor is a tiéd volt. Nem emlékszel? Elmondtam neked, hol találsz, te pedig felkerestél. Nem volt muszáj. Ha nem akarsz segíteni, hát nem fogsz, és majd nem mondhatom azt Mainak, hogy te is segédkeztél az ajándékához. *Ránt vállat, miközben próbál úgy tenni, mintha Cilia segítsége csak egy lehetőség volna a sok közül, nem pedig a legjobb ötlete a megoldásra, aki eszébe jutott.*
- Legfeljebb visszamegyek egyedül az árvaházba, megkérem Anvielt, hogy segítsen, de tudod, mi jutott még eszembe? Mit fogok mondani neki, ha megkérdezi tőlem, hogy láttam-e Ciliát? Azt mondjam, hogy nem, fogalmam sincs, merre járhat, vagy azt, hogy már megint elszökött és épp Romvárosban kóricál? *Összefűzi karjait a mellkasa előtt, és kissé oldalra billentett fejjel teszi fel a kérdését.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Az istenek bocsássanak meg neki, de be kell vallania, hogy kifejezetten szórakoztatja őt a lány duzzogása. El tudna vele játszani hosszú órákig, ha egyébként nem tartaná felesleges erőfeszítésnek azt, hogy az érzéseivel játsszon. Valójában nem érdekli, hogy mit gondol róla Cilia, bűnösnek sem érzi magát egy olyan dolog miatt, amire bármikor mondhatott volna nemet. Akkor annyira kellett neki az étel, hogy élt a lehetőséggel. Az, hogy a törvény büntetni akarja, ahogy egy rászoruló kölyök ételt szerzett magának, az a törvényhozókat minősíti, nem őt.
Előáll aztán a tervével, hogy megajándékozza Mait egy gyűrűvel, s úgy tűnik, hogy ezzel már sikerül felkeltenie a kis szőke érdeklődését, mintha még az a morcos tekintet is eltűnne egy pillanatra az arcáról.*
- De mondom. Szomorú vagyok, amiért megint elment, és ami azt illeti, a te nevelőnőd, Anviel tanácsolta, hogy egy gyűrűnek talán örülne, mert… Mai szereti az ékszereket. Csak hát, ahogy mondtam, nem tudom a méretét. *Két tenyerét egy halk csattanással fűzi egymásba maga előtt, ahogy jobban kifejti a történetet. Valahol azt várta, hogy az elf ezek után azonnal segíteni akar majd neki, de úgy tűnik tévedett, mert csak újabb szemrehányó kérdéseket vág a fejéhez.*
- Nem gondolom, kérdezem. A döntés a tiéd, ahogy akkor is a tiéd volt. Nem emlékszel? Elmondtam neked, hol találsz, te pedig felkerestél. Nem volt muszáj. Ha nem akarsz segíteni, hát nem fogsz, és majd nem mondhatom azt Mainak, hogy te is segédkeztél az ajándékához. *Ránt vállat, miközben próbál úgy tenni, mintha Cilia segítsége csak egy lehetőség volna a sok közül, nem pedig a legjobb ötlete a megoldásra, aki eszébe jutott.*
- Legfeljebb visszamegyek egyedül az árvaházba, megkérem Anvielt, hogy segítsen, de tudod, mi jutott még eszembe? Mit fogok mondani neki, ha megkérdezi tőlem, hogy láttam-e Ciliát? Azt mondjam, hogy nem, fogalmam sincs, merre járhat, vagy azt, hogy már megint elszökött és épp Romvárosban kóricál? *Összefűzi karjait a mellkasa előtt, és kissé oldalra billentett fejjel teszi fel a kérdését.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-25 13:52:42
Üzenet elküldve: 2025-10-25 13:52:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Ehhez mindig is mesterien értett. Pedig sosem akarattal tette ezt Cilia. Pusztán egy gondtalan kis utcakölyök volt. Aki dúdolt, énekelt vagy épp csak az ujjával dobolt az asztalon. Már ha beengedte őt a házába egyszer egyszer. Nem hiába volt berendezve az a kis elhagyatott pince annak idején.
Bár ennyivel le lehetne ezt zárni, hogy hátat fordít a férfinak mindörökre. Ám a helyzete sokkalta csavarosabb mintsem az annak látszik. Mai és Grael a háttérben már eléggé összefűzték sorsuk szálait. Aminek pont ő volt az okozója. Amennyire örült annak hajdanán. Most belegondolva rettenetesen bánja. De azt is csak azért, ahogy a helyzet kihozta. A körözés amit kiadtak ellene, megkeserítette számára volt "nevelő" apja képét. A kihasználtság érzete, a folytonos hazugság és orránál fogva vezetés. Rátette a pontot az i-re.
Az apró "bók" amit átitat Grael gúnyossága, csak még haragosabbá teszi Ciliát. A vékony szemöldökök haragosabbra húzódnak vissza. Apró ujjai pedig saját karjára szorítanak rá, ahogy próbálja haragját visszafojtani. Ennek másik apró jele, hogy talpa fel és le toppantgat továbbra is, ahogy várja a másik lassú válaszát. Türelmetlen, ez kétségtelen. Nem azért várja a másik válaszát, mert annyira jól esne neki a válasz. Tudni akarja mire készülhet ez a galád férfi. Hogy ha majd Mai visszatér, figyelmeztethesse őt.
Grael válasza azonban meglepi. Egy gyűrű? A haragos szemöldök egyike felszökik meglepetten. El is gondolkodtatja. Ajándékba csak úgy gyűrűt nem szokás adni. Ennyit már ő is tud. Egy csokor virág, esetleg egy nyakék, vagy akár egy ruha is. De nem gyűrű. A felismerés hamar kiül az arcára. A harag egy pillanatra teljesen el is tűnik. De, hogy egy sokkalta ijedtebb ráismerés üljön ki rá.*
- Neem! Ugye nem mondod?
*Rázza meg hitetlenkedve a fejét, hozzászegezve a válaszát a férfinak. Mert jelenleg cseppet sem érdekli, ha vele tart mi történne vele. Mert esze ágában sincs egy lépést sem az oldalán tölteni. Sőt legszívesebben tán az arcába is nevetne, hogy oldja meg maga. Sőt! Törjön be maga Mai szobájába, ha kiakarja deríteni nevelője ujjának méretét.*
- Meg aztán. Miből gondolod, hogy segítenék neked? Azok után amire rávettél?
*Arcára vissza is ül a harag, ahogy egy újabb kérdést is a férfinak szegez.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Ehhez mindig is mesterien értett. Pedig sosem akarattal tette ezt Cilia. Pusztán egy gondtalan kis utcakölyök volt. Aki dúdolt, énekelt vagy épp csak az ujjával dobolt az asztalon. Már ha beengedte őt a házába egyszer egyszer. Nem hiába volt berendezve az a kis elhagyatott pince annak idején.
Bár ennyivel le lehetne ezt zárni, hogy hátat fordít a férfinak mindörökre. Ám a helyzete sokkalta csavarosabb mintsem az annak látszik. Mai és Grael a háttérben már eléggé összefűzték sorsuk szálait. Aminek pont ő volt az okozója. Amennyire örült annak hajdanán. Most belegondolva rettenetesen bánja. De azt is csak azért, ahogy a helyzet kihozta. A körözés amit kiadtak ellene, megkeserítette számára volt "nevelő" apja képét. A kihasználtság érzete, a folytonos hazugság és orránál fogva vezetés. Rátette a pontot az i-re.
Az apró "bók" amit átitat Grael gúnyossága, csak még haragosabbá teszi Ciliát. A vékony szemöldökök haragosabbra húzódnak vissza. Apró ujjai pedig saját karjára szorítanak rá, ahogy próbálja haragját visszafojtani. Ennek másik apró jele, hogy talpa fel és le toppantgat továbbra is, ahogy várja a másik lassú válaszát. Türelmetlen, ez kétségtelen. Nem azért várja a másik válaszát, mert annyira jól esne neki a válasz. Tudni akarja mire készülhet ez a galád férfi. Hogy ha majd Mai visszatér, figyelmeztethesse őt.
Grael válasza azonban meglepi. Egy gyűrű? A haragos szemöldök egyike felszökik meglepetten. El is gondolkodtatja. Ajándékba csak úgy gyűrűt nem szokás adni. Ennyit már ő is tud. Egy csokor virág, esetleg egy nyakék, vagy akár egy ruha is. De nem gyűrű. A felismerés hamar kiül az arcára. A harag egy pillanatra teljesen el is tűnik. De, hogy egy sokkalta ijedtebb ráismerés üljön ki rá.*
- Neem! Ugye nem mondod?
*Rázza meg hitetlenkedve a fejét, hozzászegezve a válaszát a férfinak. Mert jelenleg cseppet sem érdekli, ha vele tart mi történne vele. Mert esze ágában sincs egy lépést sem az oldalán tölteni. Sőt legszívesebben tán az arcába is nevetne, hogy oldja meg maga. Sőt! Törjön be maga Mai szobájába, ha kiakarja deríteni nevelője ujjának méretét.*
- Meg aztán. Miből gondolod, hogy segítenék neked? Azok után amire rávettél?
*Arcára vissza is ül a harag, ahogy egy újabb kérdést is a férfinak szegez.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-24 15:44:02
Üzenet elküldve: 2025-10-24 15:44:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Nem kellett hozzá néhány másodpercnél több, hogy idegesíteni kezdje a lány viselkedése, de egyelőre még nem uralkodik el rajta az agresszív énje, csupán tehetetlenül tárja szét a karjait, mintha csak azt jelezné velük, hogy akkor így járt.*
- Ha elfogyott, hát elfogyott. ~Jobban is járok...~ *A történetük itt véget is érhetne. A kis szőke felőle aztán világgá is toppantgathatna dühében, nem érdekelné, ahogy az sem, hogy a hivatására fogadott esküje alapján most azonnal a kaszárnyába kellene vinni a lányt. Nyilván nem teszi meg, nem fűzi hozzá semmilyen érdek, sőt, inkább addig jó neki, míg az elf szabad. Erős a késztetés, hogy lezárja a múltat és elengedje őt, de egy valami, illetve valaki nem engedi: Mai.
A fél-elf nevét használja arra, hogy végül megállásra kényszerítse Ciliát, és úgy tűnik, hogy ez be is válik. A zöld szemek hegyes lándzsaként merednek rá, de valahogy nem tudja komolyan venni őket, hisz ő már látta mennyire tud félni szegény lány, és mennyire elesett és gyámoltalan tud lenni, ha kicsúszik lábai alól a talaj.*
- Jól áll neked, ahogy puffogsz. Már majdnem olyan vagy, mint ő. *Vigyorodik el gúnyosan, ahogy elhangzik a kérdés Cilia szájából. Mielőtt érdemi választ adna, újra a távolba pillant, majd barnái újra megkeresik a duzzogó kis arcot.*
- Akarok neki venni egy ajándékot. Egy nagyon szép gyűrűt, ha jól tudom, szereti őket. Azonban akadt egy gondom, egy egészen nagy gondom. Nem tudom, mekkora gyűrűt hord Mai. Arra gondoltam, hogy ha szeretnéd őt boldognak látni, segíthetnél ezt kideríteni, merthogy biztos vagyok benne, hogy te tudod, hol tartja az ékszereit. Meg kellene szerezni egyet, szigorúan csak kölcsönbe, és elvinni a piactérre mintának. Akár még el is jöhetnél velem. Ne aggódj, amíg velem vagy, senki nem bánthatna téged! *Észre sem veszi, hogy mit mondott az utolsó mondatával valójában, végig csak arra koncentrál, hogy valahogy meggyőzze a kis elfet arról, hogy segítsen neki, anélkül, hogy véletlenül is elhintené, hogy azt a gyűrűt többnek szánja egy egyszerű ajándéknál.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Nem kellett hozzá néhány másodpercnél több, hogy idegesíteni kezdje a lány viselkedése, de egyelőre még nem uralkodik el rajta az agresszív énje, csupán tehetetlenül tárja szét a karjait, mintha csak azt jelezné velük, hogy akkor így járt.*
- Ha elfogyott, hát elfogyott. ~Jobban is járok...~ *A történetük itt véget is érhetne. A kis szőke felőle aztán világgá is toppantgathatna dühében, nem érdekelné, ahogy az sem, hogy a hivatására fogadott esküje alapján most azonnal a kaszárnyába kellene vinni a lányt. Nyilván nem teszi meg, nem fűzi hozzá semmilyen érdek, sőt, inkább addig jó neki, míg az elf szabad. Erős a késztetés, hogy lezárja a múltat és elengedje őt, de egy valami, illetve valaki nem engedi: Mai.
A fél-elf nevét használja arra, hogy végül megállásra kényszerítse Ciliát, és úgy tűnik, hogy ez be is válik. A zöld szemek hegyes lándzsaként merednek rá, de valahogy nem tudja komolyan venni őket, hisz ő már látta mennyire tud félni szegény lány, és mennyire elesett és gyámoltalan tud lenni, ha kicsúszik lábai alól a talaj.*
- Jól áll neked, ahogy puffogsz. Már majdnem olyan vagy, mint ő. *Vigyorodik el gúnyosan, ahogy elhangzik a kérdés Cilia szájából. Mielőtt érdemi választ adna, újra a távolba pillant, majd barnái újra megkeresik a duzzogó kis arcot.*
- Akarok neki venni egy ajándékot. Egy nagyon szép gyűrűt, ha jól tudom, szereti őket. Azonban akadt egy gondom, egy egészen nagy gondom. Nem tudom, mekkora gyűrűt hord Mai. Arra gondoltam, hogy ha szeretnéd őt boldognak látni, segíthetnél ezt kideríteni, merthogy biztos vagyok benne, hogy te tudod, hol tartja az ékszereit. Meg kellene szerezni egyet, szigorúan csak kölcsönbe, és elvinni a piactérre mintának. Akár még el is jöhetnél velem. Ne aggódj, amíg velem vagy, senki nem bánthatna téged! *Észre sem veszi, hogy mit mondott az utolsó mondatával valójában, végig csak arra koncentrál, hogy valahogy meggyőzze a kis elfet arról, hogy segítsen neki, anélkül, hogy véletlenül is elhintené, hogy azt a gyűrűt többnek szánja egy egyszerű ajándéknál.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-24 11:55:05
Üzenet elküldve: 2025-10-24 11:55:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Amit a mai napra tervezett azt sikerült teljesítenie. Még egy kis plusz adalékkal ráadásul, hogy biztosan jól teljen a napja. A gnóm remek ötlettel állt elő, habár Kasemeth inkább a fizikai fájdalmak gyógyításával foglalkozna. Hiszen ez az ami érdekli.
A megszokott út helyett egy másikat választott, ami egy veszélyesebb helyre vezette. Ahogy meglátja a romokat, olyan utat követ, ami csak a Romváros szélén tartja. Nem mer beljebb merészkedni az utcákon. Sok rémséges történetet hallott, habár ha belépne még mindig ő lehetne a legfélelmetesebb.*
-Haha.
*Nevet fel magában fennhangon. A romos utcákat követve bizony hamar talál magának egy olyan utat, ami a város biztonságosabb részébe vezeti. Távolról megpillantja a Piacteret, hallja az emberek sokaságának a nyüzsgését. Megkönnyebbülve kapkodja lépteit, hogy mihamarabb elérje a piacot.*
A megszokott út helyett egy másikat választott, ami egy veszélyesebb helyre vezette. Ahogy meglátja a romokat, olyan utat követ, ami csak a Romváros szélén tartja. Nem mer beljebb merészkedni az utcákon. Sok rémséges történetet hallott, habár ha belépne még mindig ő lehetne a legfélelmetesebb.*
-Haha.
*Nevet fel magában fennhangon. A romos utcákat követve bizony hamar talál magának egy olyan utat, ami a város biztonságosabb részébe vezeti. Távolról megpillantja a Piacteret, hallja az emberek sokaságának a nyüzsgését. Megkönnyebbülve kapkodja lépteit, hogy mihamarabb elérje a piacot.*
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-22 17:37:03
Üzenet elküldve: 2025-10-22 17:37:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Az a mosoly amit annyira kedvelt, most valamiért dühíti. Ritkán dühös, és nem igazán kedveli ezt az érzést. Emiatt is képes hamar átvenni ártatlan lelkén a irányítást. Továbbra is csak megvetően nézi a nagydarab férfit, mielőtt még annak hátat fordítana és eltrappolna.*
- Nincs. Elfogyott akkor amikor utoljára lopni küldtél.
*Feleli dühösen, ahogy hangosan toppannak lábai egyre távolodva a másiktól. Mert már nem érdekli mit tanított neki. Ha a javára is vált, mit ér vele ha a börtönbe jut. Ott aztán sok haszna lesz belőle, hogyan kell elcsenni ezt meg azt. Az pedig, hogy milyen ártatlan szavakat kell használni, hogy elengedjék ott már bizony nem fog számítani. A titkos kopogások, és hogy mi mennyit ér pedig szintúgy nem fog segíteni megállapítani, hogy a száraz kenyér a vízzel mennyire fogja az éhségét csillapítani.
Keresi azokat a szavakat, amiket igazán a férfi fejének vágna. Mert bizony mit tehet arról, hogy ő lebukott. Nem lett volna így, ha eleve nem lopásra neveli őt. Ha egy ügyes trükkel elvezeti őt az árvaházba egyszerűbb lett volna mindkettőjüknek.
Ám abba viszont most képtelen belegondolni, hogy ha így is tett volna Grael. Szikrát a másnapi reggeli pirkadattal is csak a hűlt helyét találták volna az árvaházban.
Már be is fordulna a következő sarkon, amikor is Grael felhúzza az egyetlen egy kártyáját amiért hajlandó vele egyáltalán most szóba állni.
Szinte megdermed a lépésében. Tekintetét lassan fordítja a másik felé.
Azok a rikító zöldek talán sosem villantak ilyen szúróan a másikra.*
- Mit akarsz Maitól?
*Szól ridegen az örökké kedves hang. És most ő áll meg összefont karokkal a választ várva. Érdekes egyveleg. A vállak tartása, és a kéz mintha csak Graelé lenne. Ám a csípő enyhén oldalra tartása Maira emlékeztetheti a férfit.
Szegény Szikra fejében, ismét cikáznak a gondolatok, hogy mégis mi a fenét akarhat most tőle Grael. Bár leginkább azt reméli, hogy azt mondja soha többé nem fog vele találkozni, így végre őt is elfelejthetné, mint egykoron múltját.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Az a mosoly amit annyira kedvelt, most valamiért dühíti. Ritkán dühös, és nem igazán kedveli ezt az érzést. Emiatt is képes hamar átvenni ártatlan lelkén a irányítást. Továbbra is csak megvetően nézi a nagydarab férfit, mielőtt még annak hátat fordítana és eltrappolna.*
- Nincs. Elfogyott akkor amikor utoljára lopni küldtél.
*Feleli dühösen, ahogy hangosan toppannak lábai egyre távolodva a másiktól. Mert már nem érdekli mit tanított neki. Ha a javára is vált, mit ér vele ha a börtönbe jut. Ott aztán sok haszna lesz belőle, hogyan kell elcsenni ezt meg azt. Az pedig, hogy milyen ártatlan szavakat kell használni, hogy elengedjék ott már bizony nem fog számítani. A titkos kopogások, és hogy mi mennyit ér pedig szintúgy nem fog segíteni megállapítani, hogy a száraz kenyér a vízzel mennyire fogja az éhségét csillapítani.
Keresi azokat a szavakat, amiket igazán a férfi fejének vágna. Mert bizony mit tehet arról, hogy ő lebukott. Nem lett volna így, ha eleve nem lopásra neveli őt. Ha egy ügyes trükkel elvezeti őt az árvaházba egyszerűbb lett volna mindkettőjüknek.
Ám abba viszont most képtelen belegondolni, hogy ha így is tett volna Grael. Szikrát a másnapi reggeli pirkadattal is csak a hűlt helyét találták volna az árvaházban.
Már be is fordulna a következő sarkon, amikor is Grael felhúzza az egyetlen egy kártyáját amiért hajlandó vele egyáltalán most szóba állni.
Szinte megdermed a lépésében. Tekintetét lassan fordítja a másik felé.
Azok a rikító zöldek talán sosem villantak ilyen szúróan a másikra.*
- Mit akarsz Maitól?
*Szól ridegen az örökké kedves hang. És most ő áll meg összefont karokkal a választ várva. Érdekes egyveleg. A vállak tartása, és a kéz mintha csak Graelé lenne. Ám a csípő enyhén oldalra tartása Maira emlékeztetheti a férfit.
Szegény Szikra fejében, ismét cikáznak a gondolatok, hogy mégis mi a fenét akarhat most tőle Grael. Bár leginkább azt reméli, hogy azt mondja soha többé nem fog vele találkozni, így végre őt is elfelejthetné, mint egykoron múltját.*
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-20 15:20:10
Üzenet elküldve: 2025-10-20 15:20:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Khaelith Vyrrethis//
//zárás//
* A tétlenség is egy választás. Márpedig ha a mélységi tétlen marad, miközben maguk kitörni készülnek a szürke hatköznapokból, úgy nem való a társaságukba. A néma másodpercek csak múlnak közöttük, de mivel a törp nem a némaság híve, így elég hamar töri meg a csendet. Először morgásával, majd ujjainak roppantgatásával. *
- Megismétlem magam, hátha az a hülye fejed nem értette volna meg elsőre.
* Közelebb lép, majd ujjával elkezdi bökdösni a másik mellkasát szavanként. Erőt nem kímélve lökdösi hátra, majd zárja be a távolságot, miközben megossza vele ezt a remélhetőleg utolsó jó tanácsot. *
- Engem nem érdekel, ha a saját szakálladra dolgozol. Engem nem érdekel, ha leszarod a célunkat. Viszont ha megtudom, hogy az eszközeimnek bármi bajuk lesz, magam foglak fellógatni a golyóidtól fogva. Majd egy apró vágással foglak kivégezni. Még azt is megfogod bánni, hogy a világra jöttél, nemhogy belém botlottál. Világos vagyok te korcs?
* Az utolsó kérdés közben már nem bök, hanem lök egyet a rajta. Őt aztán az sem érdekli, ha nekiugrik, bár ezt kétli. Pontosan olyan bátor a másik, mint amennyire adakozószellemű a törp. Semennyire. *
- Ha inába szállna a bátorságod, akkor ne is gyere vissza. Nincs szükségünk olyanokra, akik félnek bemocskolni a kezüket.
* Azzal lassan kezd hátrálni a törp. Nem azért mert fél, hanem mert pontosan tudja mire képes egy ketrecbe zárt állat. Ha elpattanna a másiknál a cérna, akkor bizonyára kardot rántva rohan neki, amit szívesen fogadna, ám nem szeretné a hátába kapni. Amint eléri az első utcát, elégedetlenül rázza meg a fejét, majd el is tűnik a házak között. Sajnálja, hogy ez lett az egészből. Sok jó dolgot remélt a kormostól. Főleg, hogy kész megtorolni azt, amit a várost tett a fajával, erre mit reakciója? Előbb fenyegeti meg társait, még mielőtt letenne valamit az asztalra. Kezeit zsebre teszi, majd folytatja a megfelelő hely utáni keresést. Ez kis összeröffenés nem fogja elterelni a céljaitól. Nem ezért jött. *
//zárás//
* A tétlenség is egy választás. Márpedig ha a mélységi tétlen marad, miközben maguk kitörni készülnek a szürke hatköznapokból, úgy nem való a társaságukba. A néma másodpercek csak múlnak közöttük, de mivel a törp nem a némaság híve, így elég hamar töri meg a csendet. Először morgásával, majd ujjainak roppantgatásával. *
- Megismétlem magam, hátha az a hülye fejed nem értette volna meg elsőre.
* Közelebb lép, majd ujjával elkezdi bökdösni a másik mellkasát szavanként. Erőt nem kímélve lökdösi hátra, majd zárja be a távolságot, miközben megossza vele ezt a remélhetőleg utolsó jó tanácsot. *
- Engem nem érdekel, ha a saját szakálladra dolgozol. Engem nem érdekel, ha leszarod a célunkat. Viszont ha megtudom, hogy az eszközeimnek bármi bajuk lesz, magam foglak fellógatni a golyóidtól fogva. Majd egy apró vágással foglak kivégezni. Még azt is megfogod bánni, hogy a világra jöttél, nemhogy belém botlottál. Világos vagyok te korcs?
* Az utolsó kérdés közben már nem bök, hanem lök egyet a rajta. Őt aztán az sem érdekli, ha nekiugrik, bár ezt kétli. Pontosan olyan bátor a másik, mint amennyire adakozószellemű a törp. Semennyire. *
- Ha inába szállna a bátorságod, akkor ne is gyere vissza. Nincs szükségünk olyanokra, akik félnek bemocskolni a kezüket.
* Azzal lassan kezd hátrálni a törp. Nem azért mert fél, hanem mert pontosan tudja mire képes egy ketrecbe zárt állat. Ha elpattanna a másiknál a cérna, akkor bizonyára kardot rántva rohan neki, amit szívesen fogadna, ám nem szeretné a hátába kapni. Amint eléri az első utcát, elégedetlenül rázza meg a fejét, majd el is tűnik a házak között. Sajnálja, hogy ez lett az egészből. Sok jó dolgot remélt a kormostól. Főleg, hogy kész megtorolni azt, amit a várost tett a fajával, erre mit reakciója? Előbb fenyegeti meg társait, még mielőtt letenne valamit az asztalra. Kezeit zsebre teszi, majd folytatja a megfelelő hely utáni keresést. Ez kis összeröffenés nem fogja elterelni a céljaitól. Nem ezért jött. *
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-19 19:07:21
Üzenet elküldve: 2025-10-19 19:07:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Ahogy felkiált, hangjára a lány azonnal meg is áll, majd felé fordul. Távolról nem látja ugyan a kezdeti ijedtséget az arcán, de amint közelebb megy hozzá, a smaragdokban csillogó ellenszenvet már nem nehéz észrevennie. Kissé furcsállóan pillant rá, főleg, amikor az elutasító választ is a fejéhez vágják. Az elf leány hátat fordít neki, majd viccesen „döngő” léptekkel hagyja őt faképnél. Grael hangtalanul nevet fel röviden, majd megcsóválja a fejét, hisz sejti, minek szól ez az egész.*
- Mi az? Már nincs aggódás? Nincs nyakamba ugrás, hogy onnan pásztázhasd az épületeket a magasból? *Nem követi azonnal Ciliát, csak összefont karokkal figyeli, ahogy távolodik. A tudás, melyet átadott neki, mind arra szolgált, hogy fejlődjön, hogy megszerezze magának azt, ami jár az élettől. Jól tudja, hogy ha nem lopott volna, a gőgös, a profitjukat féltő kereskedők még egy almával is csak ritkán szánták volna meg szerencsétlen lányt, úgyhogy körözés, városőrség ide vagy oda, továbbra sem tartja rossz döntésnek, amit tett, talán csupán azt a részét, hogy saját maga is profitálni akart belőle, de ezt már jóvá tette akkor, amikor visszaadta a lány pénzét Mainak, s ő talán egészen mostanáig nem is tud erről. Egyébként pedig nem tehet arról, hogy minden segítséget megadott a kis elfnek, de ő mégis elszúrta annyira, hogy felismerjék és most a városőrség körözési plakátjain szerepeljen. Magának köszönheti, hogy hibázott.*
- Akkor sem érdekel, amit mondok, ha Mairól van szó? *Tesz még egy próbálkozást, és szól a szőke után, hátha a kedvenc nevelője, az „anyja” nevével fel tudja kelteni az érdeklődését, és ez még csak nem is hazugság. Valóban a fél-elf lány áll annak a hátterében, hogy ő most itt van, s idáig követte az egyébként kétségkívül gyanúsan viselkedő lányt.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Ahogy felkiált, hangjára a lány azonnal meg is áll, majd felé fordul. Távolról nem látja ugyan a kezdeti ijedtséget az arcán, de amint közelebb megy hozzá, a smaragdokban csillogó ellenszenvet már nem nehéz észrevennie. Kissé furcsállóan pillant rá, főleg, amikor az elutasító választ is a fejéhez vágják. Az elf leány hátat fordít neki, majd viccesen „döngő” léptekkel hagyja őt faképnél. Grael hangtalanul nevet fel röviden, majd megcsóválja a fejét, hisz sejti, minek szól ez az egész.*
- Mi az? Már nincs aggódás? Nincs nyakamba ugrás, hogy onnan pásztázhasd az épületeket a magasból? *Nem követi azonnal Ciliát, csak összefont karokkal figyeli, ahogy távolodik. A tudás, melyet átadott neki, mind arra szolgált, hogy fejlődjön, hogy megszerezze magának azt, ami jár az élettől. Jól tudja, hogy ha nem lopott volna, a gőgös, a profitjukat féltő kereskedők még egy almával is csak ritkán szánták volna meg szerencsétlen lányt, úgyhogy körözés, városőrség ide vagy oda, továbbra sem tartja rossz döntésnek, amit tett, talán csupán azt a részét, hogy saját maga is profitálni akart belőle, de ezt már jóvá tette akkor, amikor visszaadta a lány pénzét Mainak, s ő talán egészen mostanáig nem is tud erről. Egyébként pedig nem tehet arról, hogy minden segítséget megadott a kis elfnek, de ő mégis elszúrta annyira, hogy felismerjék és most a városőrség körözési plakátjain szerepeljen. Magának köszönheti, hogy hibázott.*
- Akkor sem érdekel, amit mondok, ha Mairól van szó? *Tesz még egy próbálkozást, és szól a szőke után, hátha a kedvenc nevelője, az „anyja” nevével fel tudja kelteni az érdeklődését, és ez még csak nem is hazugság. Valóban a fél-elf lány áll annak a hátterében, hogy ő most itt van, s idáig követte az egyébként kétségkívül gyanúsan viselkedő lányt.*
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-19 12:51:22
Üzenet elküldve: 2025-10-19 12:51:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Hiába kis álcája. Az csak azok ellen működhet akik alig látták őt életükben. Grael pedig pont az, aki eleget látta a kis szőkeséget, és pontosan jól ismeri "ártalmas" szokásait.
Cilia óvatosan járja a romváros utcáit. Mielőtt befordulna bármelyik sarkon, megáll és bekukucskál, hogy tiszta e a levegő. Csak azután halad tovább, ha úgy ítéli biztonságos. Mit sem sejtve az őt követő férfiről. Hiába, a városőrségnél szolgálva sok mindent eltanulhat az ember. Még azt is, hogyan kell osonni.
Már nem jár messze Vandel bácsi kis zugától amit azóta az öreg egész otthonosan berendezett magának. Amikor is az utcán haladva, hirtelen megdermed a nevét hallva.
Rögtön a frász kerülgeti. Értetlenül áll a ténnyel szemben, mégis hogyan bukhatott le bárki előtt. Amikor figyelt. De a hang. Ismerős, amit egészen régen hallott már. Még nagy kalandja előtt Maival. Tán a véletlen műve, de pont itt hallotta utoljára. Igaz akkor sokkal közelebbről.
Szemei az ijedtséget hátrahagyva, hamar sértődöttséget mutatnak. És szúrós tekintettel fordul hátra a Graelre. Akit nem is tudja miért de bevár, hogy utolérje.
Mindeközben kihúzza magát, büszkén állja azokat az "aggódó" kérdéseket.*
- Hagyj békén!
*Fordít hátat a férfinak, és halad tovább aprókat toppantva minden egyes lépteivel. Ezzel is kimutatva dühét amit a férfi iránt érez.
A legtöbb baja mind onnan eredeztethető, ahogy megismerte a férfit. Ő vette rá, legyen merészebb a piactéren. Mire figyeljen, mit mondjon ha elkapnák. Hol tud elmenekülni, hol vannak azon az eldugott, elhagyatott házak amin ő keresztül tudott akkor futni, de az őrök nem. És megannyi apró fortély, titok amit a tolvajok ismerhetnek. Mindezt miért? Akkor Szikra azt hitte, segíteni akar neki. Holott csak kihasználta azt a kis extra aranyérme mennyiséget magának a férfi. Amíg ő beérte a morzsákkal.
Mostanra már visszaállt Cilia esze annyira, hogy rájöjjön ez az egész parádé mi volt valójában. Ám pontosan tudja azt is, nem tud ellene semmit sem. Ami megtörtént az megtörtént. És viselnie kell a múltjának terhét.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Hiába kis álcája. Az csak azok ellen működhet akik alig látták őt életükben. Grael pedig pont az, aki eleget látta a kis szőkeséget, és pontosan jól ismeri "ártalmas" szokásait.
Cilia óvatosan járja a romváros utcáit. Mielőtt befordulna bármelyik sarkon, megáll és bekukucskál, hogy tiszta e a levegő. Csak azután halad tovább, ha úgy ítéli biztonságos. Mit sem sejtve az őt követő férfiről. Hiába, a városőrségnél szolgálva sok mindent eltanulhat az ember. Még azt is, hogyan kell osonni.
Már nem jár messze Vandel bácsi kis zugától amit azóta az öreg egész otthonosan berendezett magának. Amikor is az utcán haladva, hirtelen megdermed a nevét hallva.
Rögtön a frász kerülgeti. Értetlenül áll a ténnyel szemben, mégis hogyan bukhatott le bárki előtt. Amikor figyelt. De a hang. Ismerős, amit egészen régen hallott már. Még nagy kalandja előtt Maival. Tán a véletlen műve, de pont itt hallotta utoljára. Igaz akkor sokkal közelebbről.
Szemei az ijedtséget hátrahagyva, hamar sértődöttséget mutatnak. És szúrós tekintettel fordul hátra a Graelre. Akit nem is tudja miért de bevár, hogy utolérje.
Mindeközben kihúzza magát, büszkén állja azokat az "aggódó" kérdéseket.*
- Hagyj békén!
*Fordít hátat a férfinak, és halad tovább aprókat toppantva minden egyes lépteivel. Ezzel is kimutatva dühét amit a férfi iránt érez.
A legtöbb baja mind onnan eredeztethető, ahogy megismerte a férfit. Ő vette rá, legyen merészebb a piactéren. Mire figyeljen, mit mondjon ha elkapnák. Hol tud elmenekülni, hol vannak azon az eldugott, elhagyatott házak amin ő keresztül tudott akkor futni, de az őrök nem. És megannyi apró fortély, titok amit a tolvajok ismerhetnek. Mindezt miért? Akkor Szikra azt hitte, segíteni akar neki. Holott csak kihasználta azt a kis extra aranyérme mennyiséget magának a férfi. Amíg ő beérte a morzsákkal.
Mostanra már visszaállt Cilia esze annyira, hogy rájöjjön ez az egész parádé mi volt valójában. Ám pontosan tudja azt is, nem tud ellene semmit sem. Ami megtörtént az megtörtént. És viselnie kell a múltjának terhét.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-19 11:20:43
Üzenet elküldve: 2025-10-19 11:20:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*A hosszú sál ugyan gondosan takarja a fiatal elf lány arcát, de Graelmhor már ismeri őt annyira, hogy így is felismerje, ő az, aki végre-valahára kilép az árvaház kapuin. Szerencséje van, mert sokat nem kellett rá várni. Csak ő lehet, más nem fordítana ekkora gondot arra, hogy anélkül osonjon ki, hogy bárki észrevehetné őt. Azonban hiába minden körültekintés, úgy tűnik, hogy az ő jelenlétére nem figyelt fel, így észrevétlenül követheti Ciliát egészen a Romvárosig. Ha kívülről néznék őket, bizonyára nem keltene bizalomgerjesztő látványt, ahogy egy férfi fegyverrel egy lányt követ a kihalt utcákon, de a célja pont az ellenkezője, mint amit gondolhatnának róla.*
~Vajon hová szöksz már megint, te lány?~ *Azért nem szól utána azonnal, mert meg akarja tudni, hogy vajon mit tervez a kis tolvajból lett árvanövendék. Kapóra jön majd, hogy tudni fogja egy újabb titkát és azt, hogy bizonyára engedély nélkül szökött ki ismét. Ugyanis ő is kérni akar tőle valamit, valami igazán fontosat, melynek valódi okát nem feltétlenül tervezi elmondani a lánynak, de ahhoz, hogy megnyerje magának a segítségét, szüksége van egy ürügyre. Az pedig, hogy tartja a szavát, ha esetleg megint valami furcsaságba keveredett volna a kis szőke, tökéletes ajánlatnak tűnik.
Már Romváros bejáratánál járnak, mikor aztán mégis úgy dönt, hogy ha addig még nem vette őt észre a lány, akkor felhívja magára a figyelmét.*
- Szikra! Ehm, Cilia! Állj meg! *Kiált az elf után, és ha Cilia meghallja őt, és meg is áll, akkor határozott léptekkel megy oda hozzá. Nem visel sisakot, így könnyedén felismerheti őt a másik, hiába találkoztak már viszonylag régen.*
- Hová mész? *Felpillant, szemeivel körbepásztázza a környéket veszélyforrás után kutatva. Morran egyet, majd megcsóválja a fejét, mintha csak lemondóan tudomásul venné, hogy Ciliát sosem lehet már rendesen megnevelni, pedig valójában kicsit sem érdekli, hogy merre császkál a lány.*
- Nem neked való ez a hely, ugye tudod? Tudják, hogy eljöttél? Nem, mi? Most mit fogok így mondani nekik? *Teszi karba a kezeit, miközben a válaszokat várja. Egyelőre még nem szól egy szót sem arról, hogy esze ágában sincs elárulni Ciliát a nevelőinek.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*A hosszú sál ugyan gondosan takarja a fiatal elf lány arcát, de Graelmhor már ismeri őt annyira, hogy így is felismerje, ő az, aki végre-valahára kilép az árvaház kapuin. Szerencséje van, mert sokat nem kellett rá várni. Csak ő lehet, más nem fordítana ekkora gondot arra, hogy anélkül osonjon ki, hogy bárki észrevehetné őt. Azonban hiába minden körültekintés, úgy tűnik, hogy az ő jelenlétére nem figyelt fel, így észrevétlenül követheti Ciliát egészen a Romvárosig. Ha kívülről néznék őket, bizonyára nem keltene bizalomgerjesztő látványt, ahogy egy férfi fegyverrel egy lányt követ a kihalt utcákon, de a célja pont az ellenkezője, mint amit gondolhatnának róla.*
~Vajon hová szöksz már megint, te lány?~ *Azért nem szól utána azonnal, mert meg akarja tudni, hogy vajon mit tervez a kis tolvajból lett árvanövendék. Kapóra jön majd, hogy tudni fogja egy újabb titkát és azt, hogy bizonyára engedély nélkül szökött ki ismét. Ugyanis ő is kérni akar tőle valamit, valami igazán fontosat, melynek valódi okát nem feltétlenül tervezi elmondani a lánynak, de ahhoz, hogy megnyerje magának a segítségét, szüksége van egy ürügyre. Az pedig, hogy tartja a szavát, ha esetleg megint valami furcsaságba keveredett volna a kis szőke, tökéletes ajánlatnak tűnik.
Már Romváros bejáratánál járnak, mikor aztán mégis úgy dönt, hogy ha addig még nem vette őt észre a lány, akkor felhívja magára a figyelmét.*
- Szikra! Ehm, Cilia! Állj meg! *Kiált az elf után, és ha Cilia meghallja őt, és meg is áll, akkor határozott léptekkel megy oda hozzá. Nem visel sisakot, így könnyedén felismerheti őt a másik, hiába találkoztak már viszonylag régen.*
- Hová mész? *Felpillant, szemeivel körbepásztázza a környéket veszélyforrás után kutatva. Morran egyet, majd megcsóválja a fejét, mintha csak lemondóan tudomásul venné, hogy Ciliát sosem lehet már rendesen megnevelni, pedig valójában kicsit sem érdekli, hogy merre császkál a lány.*
- Nem neked való ez a hely, ugye tudod? Tudják, hogy eljöttél? Nem, mi? Most mit fogok így mondani nekik? *Teszi karba a kezeit, miközben a válaszokat várja. Egyelőre még nem szól egy szót sem arról, hogy esze ágában sincs elárulni Ciliát a nevelőinek.*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-17 06:59:25
Üzenet elküldve: 2025-10-17 06:59:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
*Ahogy az Úrnő megismétli a szavait, gyomrába ereszkedik az aggodalom ólomgolyója. Magában felkészül arra, hogy az Úrnő elégedetlenségében -mondjuk nem tudja hirtelen, hogy mivel okozhatott csalódást- megbünteti, de ez elmarad. Persze ettől a gyomrát összeszorító érzés megmarad, hiszen Vhorossi Úrnő teljes figyelmét megkapja, és ez számára inkább nyugtalanító érzés, mint megtisztelő.
Mikor megkapja az Úrnő kérdését, kissé kihúzza magát, és egy mély légvétel idejéig még csöndben marad, amíg összeszedi gondolatait.*
- Morthimer Úr rezidenciája jelentős vagyonról árulkodik, Úrnőm. Nem veszi fel a versenyt a Pirtianesi kúriákkal, *-fűzi gyorsan hozzá-* de szemmel láthatóan nagy gondot fordítottak rá. Érdekesség, hogy az Úrnak több szolgá..lója is van. Ezzel nem csak a vagyonát, hanem a hatalmát is kívánja mutatni, úgy hiszem, Úrnőm. Ami Morthimer Urat illeti, Úrnőm..
*Egy pillanatig megint gondolatait igyekszik összerendezni, közben az asztallap szélén lévő apró sérülésre szegezi a tekintetét.*
- Abból amit belőle láttam, Úrnőm, a következőket tudtam leszűrni: az Úr intelligens és kíváncsi elme lehet. Ha jól sejtem, valóban lehet benne egy jó adag törekvés és talán hatalomvágy is. *-természetesen sosem szólalna meg ilyen nyíltsággal, egyenességgel és őszinteséggel, ha Úrnőjén kívül más is tartózkodna akár csak a közelben is-* Látta rajtam Úrnőm tanításának a nyomát, de a szeme sem rebbent. Úgy sejtem, hogy ez nem csupán az udvariasságnak volt köszönhető. Úgy gondolom, hogy az Úr bizonyos értelemben.. veszélyes is tud lenni.
*Aprót nyel, majd gyorsan folytatja.*
- De emellett kegyes és tisztelettudó is. *-apró fejmozdulata az asztalra tett üveg felé jelzi, hogy mire gondol.-* Volt.. egy saját gondolatom, Úrnőm. Ha nem veszi Úrnőm sértésnek, amikor Morthimer Úr előtt álltam, arra gondoltam, hogy az Úrnőm valószínűleg megtalálja majd vele a közös hangot.
*Tudja, hogy ebben semmi sértő nincs igazából, de szája kissé kiszárad, ahogy ezt kimondja. Egy pillanatra a gyülekező vihar szagát véli érezni, egy lupusfulgur szagát, és önkéntelenül is megborzong.
De szerencséje van, szavai talán nem okoznak problémát. Ahogy Úrnője távozni készül, úgy húzódik engedelmesen hátrébb, és gyomrában enyhülni kezd a szorítás is - de csak hogy aztán kétszeres erővel térjen vissza, ahogy az Úrnő mégis megáll az ajtóban.
A nőstény szavaira csak némán bólint. Persze, hogy nem itta meg a zöld italt! Hiszen így szólt az utasítása. Arcának üressége egy pillanatra megbomlik ahogy az új utasítást hallja a zöld itallal kapcsolatban, de érzelmeit olyan gyorsan elrejti, ahogy azok megjelentek.*
- Igenis, Úrnőm. Ahogy parancsolja, Úrnőm. *-mélyen meghajol, és így is marad amíg a nőstény léptei el nem halnak.
Ekkor nyúl csak a zsebébe, hogy elővegye az üvegcsét, amit azóta is magánál tart. Hagyja, hogy az elégedettség átjárja. Jól teljesített! Nem is kellett dicséret Úrnőjétől, hogy ezt tudja. Pár másodpercig még elmerül az érzésben, majd megrázza magát. Az üvegen ráz egy kicsit -fel kell rázni egyáltalán?- majd kihúzza a dugót és beleszagol a kiáramló szagba. Gyógynövényes, kesernyés, fura. Kissé elfintorodik, de ajkához emeli az üveget és jókora kortyban eltünteti a tartalmát.
Megborzong. Nem csak a pocsék íztől, de úgy érzi, mintha hideg tűk tengere csapna át felette. A szúró-bizsergő érzés összevert arcán koncentrálódik, hirtelen kapja oda a kezét, de nem érez semmit. Nem érez semmit! Sem fájdalmat, sem sajgást, sem sebeket! Szemei nagyra tágulnak. Hát ilyen ez! Már megérti, miért ad szinte hatalmat az ember kezébe, ha ilyen italok felett rendelkezik. Elönti a hála Úrnője iránt, amiért megengedte neki hogy részesülhessen ebből a kegyből, és a fonalgombolyagként benne tekergőző, Elireya Úrnő felé érzett gyűlölete mellett ebből a hálából egy szikrányi jut a fiatalabb nősténynek is. Végtére: az ital az ő pénzén lett beszerezve. Ettől persze nem bocsájt meg neki, de..
Visszadugaszolja az üvegcsét, hitetlenkedve ismét megérinti sértetlennek érzett arcát, és egy pillanatra elvigyorodik. Most még ez sem fáj. Lassan fújja ki a levegőt, elteszi zsebébe az üveget, és a takarítóeszközökért indul. Igaza volt Úrnőjének: ez egy koszfészek. Ideje rendbe szednie, amennyire tudja.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Ahogy az Úrnő megismétli a szavait, gyomrába ereszkedik az aggodalom ólomgolyója. Magában felkészül arra, hogy az Úrnő elégedetlenségében -mondjuk nem tudja hirtelen, hogy mivel okozhatott csalódást- megbünteti, de ez elmarad. Persze ettől a gyomrát összeszorító érzés megmarad, hiszen Vhorossi Úrnő teljes figyelmét megkapja, és ez számára inkább nyugtalanító érzés, mint megtisztelő.
Mikor megkapja az Úrnő kérdését, kissé kihúzza magát, és egy mély légvétel idejéig még csöndben marad, amíg összeszedi gondolatait.*
- Morthimer Úr rezidenciája jelentős vagyonról árulkodik, Úrnőm. Nem veszi fel a versenyt a Pirtianesi kúriákkal, *-fűzi gyorsan hozzá-* de szemmel láthatóan nagy gondot fordítottak rá. Érdekesség, hogy az Úrnak több szolgá..lója is van. Ezzel nem csak a vagyonát, hanem a hatalmát is kívánja mutatni, úgy hiszem, Úrnőm. Ami Morthimer Urat illeti, Úrnőm..
*Egy pillanatig megint gondolatait igyekszik összerendezni, közben az asztallap szélén lévő apró sérülésre szegezi a tekintetét.*
- Abból amit belőle láttam, Úrnőm, a következőket tudtam leszűrni: az Úr intelligens és kíváncsi elme lehet. Ha jól sejtem, valóban lehet benne egy jó adag törekvés és talán hatalomvágy is. *-természetesen sosem szólalna meg ilyen nyíltsággal, egyenességgel és őszinteséggel, ha Úrnőjén kívül más is tartózkodna akár csak a közelben is-* Látta rajtam Úrnőm tanításának a nyomát, de a szeme sem rebbent. Úgy sejtem, hogy ez nem csupán az udvariasságnak volt köszönhető. Úgy gondolom, hogy az Úr bizonyos értelemben.. veszélyes is tud lenni.
*Aprót nyel, majd gyorsan folytatja.*
- De emellett kegyes és tisztelettudó is. *-apró fejmozdulata az asztalra tett üveg felé jelzi, hogy mire gondol.-* Volt.. egy saját gondolatom, Úrnőm. Ha nem veszi Úrnőm sértésnek, amikor Morthimer Úr előtt álltam, arra gondoltam, hogy az Úrnőm valószínűleg megtalálja majd vele a közös hangot.
*Tudja, hogy ebben semmi sértő nincs igazából, de szája kissé kiszárad, ahogy ezt kimondja. Egy pillanatra a gyülekező vihar szagát véli érezni, egy lupusfulgur szagát, és önkéntelenül is megborzong.
De szerencséje van, szavai talán nem okoznak problémát. Ahogy Úrnője távozni készül, úgy húzódik engedelmesen hátrébb, és gyomrában enyhülni kezd a szorítás is - de csak hogy aztán kétszeres erővel térjen vissza, ahogy az Úrnő mégis megáll az ajtóban.
A nőstény szavaira csak némán bólint. Persze, hogy nem itta meg a zöld italt! Hiszen így szólt az utasítása. Arcának üressége egy pillanatra megbomlik ahogy az új utasítást hallja a zöld itallal kapcsolatban, de érzelmeit olyan gyorsan elrejti, ahogy azok megjelentek.*
- Igenis, Úrnőm. Ahogy parancsolja, Úrnőm. *-mélyen meghajol, és így is marad amíg a nőstény léptei el nem halnak.
Ekkor nyúl csak a zsebébe, hogy elővegye az üvegcsét, amit azóta is magánál tart. Hagyja, hogy az elégedettség átjárja. Jól teljesített! Nem is kellett dicséret Úrnőjétől, hogy ezt tudja. Pár másodpercig még elmerül az érzésben, majd megrázza magát. Az üvegen ráz egy kicsit -fel kell rázni egyáltalán?- majd kihúzza a dugót és beleszagol a kiáramló szagba. Gyógynövényes, kesernyés, fura. Kissé elfintorodik, de ajkához emeli az üveget és jókora kortyban eltünteti a tartalmát.
Megborzong. Nem csak a pocsék íztől, de úgy érzi, mintha hideg tűk tengere csapna át felette. A szúró-bizsergő érzés összevert arcán koncentrálódik, hirtelen kapja oda a kezét, de nem érez semmit. Nem érez semmit! Sem fájdalmat, sem sajgást, sem sebeket! Szemei nagyra tágulnak. Hát ilyen ez! Már megérti, miért ad szinte hatalmat az ember kezébe, ha ilyen italok felett rendelkezik. Elönti a hála Úrnője iránt, amiért megengedte neki hogy részesülhessen ebből a kegyből, és a fonalgombolyagként benne tekergőző, Elireya Úrnő felé érzett gyűlölete mellett ebből a hálából egy szikrányi jut a fiatalabb nősténynek is. Végtére: az ital az ő pénzén lett beszerezve. Ettől persze nem bocsájt meg neki, de..
Visszadugaszolja az üvegcsét, hitetlenkedve ismét megérinti sértetlennek érzett arcát, és egy pillanatra elvigyorodik. Most még ez sem fáj. Lassan fújja ki a levegőt, elteszi zsebébe az üveget, és a takarítóeszközökért indul. Igaza volt Úrnőjének: ez egy koszfészek. Ideje rendbe szednie, amennyire tudja.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-16 20:22:32
Üzenet elküldve: 2025-10-16 20:22:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
*Miközben a szolgálót hallgatja, szórakozottan emeli szürkéslila tekintetét a függöny rései között beszűrődő fénynyalábra. Túlzás lenne azt állítani, hogy megszokta a napvilágot, de határozottan úgy érzi, hogy kevésbé zavarja a fény. Persze azt is tudni véli, hogy sosem fog megbarátkozni a nappallal, sem az az alatt élőkkel. Ettől persze még tehet úgy, mintha alkalmazkodott volna. Meg kell játszania magát, ha el akar jutni valahová. Ő pedig kellően gátlástalan hozzá, hogy ez se okozzon problémát számára.
Csak akkor fordítja ismét Naren felé tekintetét, miközben az a díszüveget nyújtja felé. Átveszi, majd megforgatja kezei között. Nem ivott még artheniori bort.*
-Nagyrabecsülése és tisztelete jeléül. *Visszhangozza halkan a szavakat, miközben elmereng. A bort, s annak tárolódobozát az asztalra helyezi, lusta pillantása pedig immáron a szolgálóé.*
-Meséld el, milyen ember. S hogy mit láttál.
*Türelmesen végighallgatja a beszámolót, alaposan megforgat mindent magában, mielőtt felállna ültéből. Mielőtt azonban kilépne az ajtón, még megtorpan. Jobb tenyerét az ajtófélfára tapasztja, s csak félig fordítja hátra fejét.*
-Elireya úrnő itala. Még nem ittad meg. *Hangja nem fenyegető, inkább dallamos.*
-Idd meg. Aztán takaríts. Ez egy koszfészek. *Azzal magára hagyja a konyhában a szolgát. Hagyja, hogy gondolatai hadd őröljenek, miközben átvág a tágas csarnokon, majd a lépcsőn felsietve a szobája felé veszi az irányt. Első dolga lesz felkeresni ezt a kereskedőt, mihelyst a küldönc megérkezett. Naren még nem sejti, de az ő sorsát is erőteljesen befolyásolja majd ügyletük kimenetele.*
*Miközben a szolgálót hallgatja, szórakozottan emeli szürkéslila tekintetét a függöny rései között beszűrődő fénynyalábra. Túlzás lenne azt állítani, hogy megszokta a napvilágot, de határozottan úgy érzi, hogy kevésbé zavarja a fény. Persze azt is tudni véli, hogy sosem fog megbarátkozni a nappallal, sem az az alatt élőkkel. Ettől persze még tehet úgy, mintha alkalmazkodott volna. Meg kell játszania magát, ha el akar jutni valahová. Ő pedig kellően gátlástalan hozzá, hogy ez se okozzon problémát számára.
Csak akkor fordítja ismét Naren felé tekintetét, miközben az a díszüveget nyújtja felé. Átveszi, majd megforgatja kezei között. Nem ivott még artheniori bort.*
-Nagyrabecsülése és tisztelete jeléül. *Visszhangozza halkan a szavakat, miközben elmereng. A bort, s annak tárolódobozát az asztalra helyezi, lusta pillantása pedig immáron a szolgálóé.*
-Meséld el, milyen ember. S hogy mit láttál.
*Türelmesen végighallgatja a beszámolót, alaposan megforgat mindent magában, mielőtt felállna ültéből. Mielőtt azonban kilépne az ajtón, még megtorpan. Jobb tenyerét az ajtófélfára tapasztja, s csak félig fordítja hátra fejét.*
-Elireya úrnő itala. Még nem ittad meg. *Hangja nem fenyegető, inkább dallamos.*
-Idd meg. Aztán takaríts. Ez egy koszfészek. *Azzal magára hagyja a konyhában a szolgát. Hagyja, hogy gondolatai hadd őröljenek, miközben átvág a tágas csarnokon, majd a lépcsőn felsietve a szobája felé veszi az irányt. Első dolga lesz felkeresni ezt a kereskedőt, mihelyst a küldönc megérkezett. Naren még nem sejti, de az ő sorsát is erőteljesen befolyásolja majd ügyletük kimenetele.*
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:42:54
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:42:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Eryssae//
*Aokin-nak az okoskodáshoz mindig jó érzéke volt. Ha az élet csak beszédből állna és a bölcsesség egyenlő lenne mások bölcsességeinek felemlegetésével, akkor neki nem is volna semmi gondja. Csakhogy a világ sajnos nem ilyen egyszerű. A lány sóhaját félre értelmezi.*
-Az írás és az olvasás nehézséget okoznak neked? Vannak más munkák is.
*Hogy a fizikai munkák mennyire volnának testhezállóak a másiknak nem tudja, de találhatnak valamit. Sok lehetőség van itt a városban. A lány ezt követő szavaira bólint. A lehetőség megvan rá, hogy ketten jobb munkákat találnak. Legalább annyi erre a lehetőség mint arra, hogy nem. A szoba említésére, viszont hirtelen zavarba jön a férfi.*
-Mármint külön szobákat. A kolostorban emlékszem még a saját csendünkben való elmélyedés is közösségi élmény volt. Itt a külvilágban másképp van ez.
*Aokin-nak az okoskodáshoz mindig jó érzéke volt. Ha az élet csak beszédből állna és a bölcsesség egyenlő lenne mások bölcsességeinek felemlegetésével, akkor neki nem is volna semmi gondja. Csakhogy a világ sajnos nem ilyen egyszerű. A lány sóhaját félre értelmezi.*
-Az írás és az olvasás nehézséget okoznak neked? Vannak más munkák is.
*Hogy a fizikai munkák mennyire volnának testhezállóak a másiknak nem tudja, de találhatnak valamit. Sok lehetőség van itt a városban. A lány ezt követő szavaira bólint. A lehetőség megvan rá, hogy ketten jobb munkákat találnak. Legalább annyi erre a lehetőség mint arra, hogy nem. A szoba említésére, viszont hirtelen zavarba jön a férfi.*
-Mármint külön szobákat. A kolostorban emlékszem még a saját csendünkben való elmélyedés is közösségi élmény volt. Itt a külvilágban másképp van ez.
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-15 12:25:40
Üzenet elküldve: 2025-10-15 12:25:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
*Az étkezőben gyertyavilág fogadja. Nagyjából kettőt lép, mire ráeszmél: nem ő hagyta égve őket mielőtt távozott volna. Hirtelen áll meg, mintha kötéllel rántanák hátra; egészen megdermed, ahogy a két gyertya által szobába csempészett, remegő homályba pislog. Nem kell sokat keresnie Úrnője alakját, a nőstény jelenléte szinte kézzel tapintható.
Lehajtja fejét és szótlan marad - nem kívánja ennél jobban megzavarni az Úrnő időtöltését. Így is egészen biztos benne, hogy ezt mégis sikerült megtennie. Nem vet kíváncsiskodó pillantásokat az olvasott könyv felé, lefelé fordítja szemeit, mintha a sűrűbb homályban látna bármit is a valaha szép szőnyeg csomózásából.*
- Igen, Úrnőm. *-hangjában nincs büszkeség, de ez nagy erőfeszítésébe kerül. Bár Vhorossi Úrnő nem kérdezett mást vagy többet, a becsukódó könyv puha hangja egyértelmű jelzés arra, hogy folytassa mondandóját.-* Átadtam Úrnőm levelét és üdvözletét Orthus Morthimer Úrnak.
*Féket tesz nyelvére, és nem zúdítja megfigyeléseit a nőstényre. Majd ha kíváncsi lesz valami részletre, megválaszolja az erre vonatkozó kérdést.*
- Morthimer Úr megtisztelve érzi magát Úrnőm felkeresésétől. Az Úr azt üzeni: örömére szolgálna, ha házában láthatná Úrnőmet vendégül. Az úr úgy kívánta hogy adjam át, hogy hamarosan megküldi levelét, benne az általa ajánlott időpontokkal, amelyek közül Úrnőm szabadon kiválaszthatja majd a legmegfelelőbbet. *-megtartja magának a véleményét erről. Nem dolga ítélkezni.-* Emellett Morthimer Úr nagyrabecsülése és tisztelete jeléül ajándékot küldött Úrnőmnek.
*Közelebb lép az asztalkához, és mély meghajlással nyújtja előre a díszes fadobozt. Egészen addig így marad míg a dobozt Úrnője át nem veszi tőle; ekkor lép csak hátra egyet, hogy engedelmesen lehajtott fejjel a következő utasításra várjon. A doboz puha bélése egy palack bort rejt.*
- Arthenior bora, Úrnőm engedelmével. *-fűzi még hozzá a doboz tartalmához az információt, melyet Orthus Morthimer Úrtól kapott.*
*Az étkezőben gyertyavilág fogadja. Nagyjából kettőt lép, mire ráeszmél: nem ő hagyta égve őket mielőtt távozott volna. Hirtelen áll meg, mintha kötéllel rántanák hátra; egészen megdermed, ahogy a két gyertya által szobába csempészett, remegő homályba pislog. Nem kell sokat keresnie Úrnője alakját, a nőstény jelenléte szinte kézzel tapintható.
Lehajtja fejét és szótlan marad - nem kívánja ennél jobban megzavarni az Úrnő időtöltését. Így is egészen biztos benne, hogy ezt mégis sikerült megtennie. Nem vet kíváncsiskodó pillantásokat az olvasott könyv felé, lefelé fordítja szemeit, mintha a sűrűbb homályban látna bármit is a valaha szép szőnyeg csomózásából.*
- Igen, Úrnőm. *-hangjában nincs büszkeség, de ez nagy erőfeszítésébe kerül. Bár Vhorossi Úrnő nem kérdezett mást vagy többet, a becsukódó könyv puha hangja egyértelmű jelzés arra, hogy folytassa mondandóját.-* Átadtam Úrnőm levelét és üdvözletét Orthus Morthimer Úrnak.
*Féket tesz nyelvére, és nem zúdítja megfigyeléseit a nőstényre. Majd ha kíváncsi lesz valami részletre, megválaszolja az erre vonatkozó kérdést.*
- Morthimer Úr megtisztelve érzi magát Úrnőm felkeresésétől. Az Úr azt üzeni: örömére szolgálna, ha házában láthatná Úrnőmet vendégül. Az úr úgy kívánta hogy adjam át, hogy hamarosan megküldi levelét, benne az általa ajánlott időpontokkal, amelyek közül Úrnőm szabadon kiválaszthatja majd a legmegfelelőbbet. *-megtartja magának a véleményét erről. Nem dolga ítélkezni.-* Emellett Morthimer Úr nagyrabecsülése és tisztelete jeléül ajándékot küldött Úrnőmnek.
*Közelebb lép az asztalkához, és mély meghajlással nyújtja előre a díszes fadobozt. Egészen addig így marad míg a dobozt Úrnője át nem veszi tőle; ekkor lép csak hátra egyet, hogy engedelmesen lehajtott fejjel a következő utasításra várjon. A doboz puha bélése egy palack bort rejt.*
- Arthenior bora, Úrnőm engedelmével. *-fűzi még hozzá a doboz tartalmához az információt, melyet Orthus Morthimer Úrtól kapott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902