Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-10 08:00:35
Üzenet elküldve: 2020-05-10 08:00:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
-Alagssor!
*Javítja ki az alagút dolgát a pufibb elf, és szedik apró gyermeklábaikat, hogy tudják tartani a lépést Nimerillel. Amíg a leendő orvos a gyógymódon, netán a boncoláson gondolkodik le is érnek, innen pedig a gyerekek osonva, apró, vihető csomagokba porciózva állnak neki a hordásnak a nő útmutatását követve. Ami a gyászolókat illeti sirámaik folytatódnak az emeleti szobából, ám most dalok helyett némi sírás, beszéd és néha poharak csörgése szűrődik ki az ablakon. A kerek tetős házhoz érnek hát, ami így, ennyi plusz anyaggal valószínűleg gyertyaként fog égni. Talán összesen húsz percbe telik hármuknak a hordás, közben a gyerekek csupán annyit kérdeznek.*
-Akkor mi megyünk, hozunk kéft meg fazekat.
*Rendezkedik a csúzlis.*
-Te meg azt az orvofi hullát, vagy mit.
*Itt tenné hozzá.*
-De ha meglátnak nehogy a mi házunk felé faladj. Akkor mindannyiunkat agyonvernek.
*És valahol igaza is van a gyermeknek, jól vág az esze, ha saját biztonságukról van szó. Valószínűleg ezért is vannak még életben. A kupac egyre tornyosul hát. Tetejét felpakolni biztosan Nimeril dolga, ezután pedig már csak be kell lobbantani valahogy, ugyanis a fa tárgyak begyújtásához egy kisebb indítóláng azért szükséges lesz, de szemre ettől a máglyától a gerendák is begyulladnak majd. Nimerilen a sor hát, hogy egy utolsó eligazítást tartson, aztán belobbantsa a tüzet.*
-Alagssor!
*Javítja ki az alagút dolgát a pufibb elf, és szedik apró gyermeklábaikat, hogy tudják tartani a lépést Nimerillel. Amíg a leendő orvos a gyógymódon, netán a boncoláson gondolkodik le is érnek, innen pedig a gyerekek osonva, apró, vihető csomagokba porciózva állnak neki a hordásnak a nő útmutatását követve. Ami a gyászolókat illeti sirámaik folytatódnak az emeleti szobából, ám most dalok helyett némi sírás, beszéd és néha poharak csörgése szűrődik ki az ablakon. A kerek tetős házhoz érnek hát, ami így, ennyi plusz anyaggal valószínűleg gyertyaként fog égni. Talán összesen húsz percbe telik hármuknak a hordás, közben a gyerekek csupán annyit kérdeznek.*
-Akkor mi megyünk, hozunk kéft meg fazekat.
*Rendezkedik a csúzlis.*
-Te meg azt az orvofi hullát, vagy mit.
*Itt tenné hozzá.*
-De ha meglátnak nehogy a mi házunk felé faladj. Akkor mindannyiunkat agyonvernek.
*És valahol igaza is van a gyermeknek, jól vág az esze, ha saját biztonságukról van szó. Valószínűleg ezért is vannak még életben. A kupac egyre tornyosul hát. Tetejét felpakolni biztosan Nimeril dolga, ezután pedig már csak be kell lobbantani valahogy, ugyanis a fa tárgyak begyújtásához egy kisebb indítóláng azért szükséges lesz, de szemre ettől a máglyától a gerendák is begyulladnak majd. Nimerilen a sor hát, hogy egy utolsó eligazítást tartson, aztán belobbantsa a tüzet.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-09 16:14:03
Üzenet elküldve: 2020-05-09 16:14:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Aenae csak hagyja magát, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie: belöki az ajtót és szurkálódni kezd. Álmaiban nem gondolná, hogy az áldozata csak egy kölyök. És mire felfogja ezt, addigra amaz már vonyít meg vérzik.*
- Egek! Egek! Bocsánat!
*Nem számított egy fiatal fiúra, arra meg aztán pláne nem, hogy rögtön bűntudatot kelt benne az, hogy megsebzett valakit. Valakit, aki ráadásul fiatalabb nála és nyilvánvalóan maga is áldozat. De hát nem látott még elvetemült, utcán nevelkedett kölyköket, ezért nem is hiszi, hogy a fiú más lehetne, mint áldozat.*
- Maradj csendben.
*A tőr visszakerül a tokjára az övében, a kezét pedig megpróbálja a fiú szájára tapasztani. Ha ez sikerül, akkor másik keze a sebes lábszárra siklik és valamit mormolni kezd az orra alatt. Ha minden igaz, akkor a seb behegedhet a varázslattól, vagy kevésbé súlyossá válik. Rosszabb esetben a fiú nem hagyta, hogy megpróbálja, illetve az is lehet, hogy ha hagyta is, de az izgalom hatására nem sikerül a varázslat.
Bárhogy is történt, fojtott hangon kérdéseket tesz fel.*
- Hol a lány, aki sikoltozik? Hogy lehet innen kijutni? Hol vagyunk?
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
*Aenae csak hagyja magát, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie: belöki az ajtót és szurkálódni kezd. Álmaiban nem gondolná, hogy az áldozata csak egy kölyök. És mire felfogja ezt, addigra amaz már vonyít meg vérzik.*
- Egek! Egek! Bocsánat!
*Nem számított egy fiatal fiúra, arra meg aztán pláne nem, hogy rögtön bűntudatot kelt benne az, hogy megsebzett valakit. Valakit, aki ráadásul fiatalabb nála és nyilvánvalóan maga is áldozat. De hát nem látott még elvetemült, utcán nevelkedett kölyköket, ezért nem is hiszi, hogy a fiú más lehetne, mint áldozat.*
- Maradj csendben.
*A tőr visszakerül a tokjára az övében, a kezét pedig megpróbálja a fiú szájára tapasztani. Ha ez sikerül, akkor másik keze a sebes lábszárra siklik és valamit mormolni kezd az orra alatt. Ha minden igaz, akkor a seb behegedhet a varázslattól, vagy kevésbé súlyossá válik. Rosszabb esetben a fiú nem hagyta, hogy megpróbálja, illetve az is lehet, hogy ha hagyta is, de az izgalom hatására nem sikerül a varázslat.
Bárhogy is történt, fojtott hangon kérdéseket tesz fel.*
- Hol a lány, aki sikoltozik? Hogy lehet innen kijutni? Hol vagyunk?
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-09 13:45:08
Üzenet elküldve: 2020-05-09 13:45:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*A kapitány beszél, ő pedig hallgat. Ez az élet rendje és módja, egyebet nem tehet és nem is akar. Az igazság pedig az, hogy Rae sokkolva van, még nem játszott közre egy ártatlan ember megölésében - még ha a legaljáról is származott az illető. Egy folyamat indul el az elfben, ami talán csak az akció legvégére árasztja el teljes lényét, most nem ez a fontos. Ő nem érez részvétet a törpével, magának köszönheti, amit kapott, Hesgrimnél pedig kénytelen valami sztereotípiára következtetni. ~ Ezek mind olyan összetartóak. ~ Halálból viszont jobb a kevesebb a sorai közt, így mikor a magát hősnek képzelő agyalágyult befejezi az okoskodást, lemondó hangon, halkan szólal meg.*
- Kettő világoszöld ital van nálam, bár szerintem az kevés már ide. Az egyiket mindenféleképpen meg szeretném tartani, ki tudja, milyen állapotban találjuk az úrnőt. *Néz végig társain. Ha úgy kívánják, elővesz egy fiolát, de egyébként nem szívesen pazarolna - úgymond, halottnak a csók lenne az már. Ő is kutakodni kezd, csak nem egyedül: Fogó újra nyugodt, az azt jelenti, van egy kis ideje. Hátha lel valami használhatóra is, de nincs rá sok esély. Amennyiben pedig elindulnak, ő a wegtoreni igriccel fog tartani, a mászás kellemetlen következménye lenne az, hogy a kopót maga mögött kellene hagynia.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*A kapitány beszél, ő pedig hallgat. Ez az élet rendje és módja, egyebet nem tehet és nem is akar. Az igazság pedig az, hogy Rae sokkolva van, még nem játszott közre egy ártatlan ember megölésében - még ha a legaljáról is származott az illető. Egy folyamat indul el az elfben, ami talán csak az akció legvégére árasztja el teljes lényét, most nem ez a fontos. Ő nem érez részvétet a törpével, magának köszönheti, amit kapott, Hesgrimnél pedig kénytelen valami sztereotípiára következtetni. ~ Ezek mind olyan összetartóak. ~ Halálból viszont jobb a kevesebb a sorai közt, így mikor a magát hősnek képzelő agyalágyult befejezi az okoskodást, lemondó hangon, halkan szólal meg.*
- Kettő világoszöld ital van nálam, bár szerintem az kevés már ide. Az egyiket mindenféleképpen meg szeretném tartani, ki tudja, milyen állapotban találjuk az úrnőt. *Néz végig társain. Ha úgy kívánják, elővesz egy fiolát, de egyébként nem szívesen pazarolna - úgymond, halottnak a csók lenne az már. Ő is kutakodni kezd, csak nem egyedül: Fogó újra nyugodt, az azt jelenti, van egy kis ideje. Hátha lel valami használhatóra is, de nincs rá sok esély. Amennyiben pedig elindulnak, ő a wegtoreni igriccel fog tartani, a mászás kellemetlen következménye lenne az, hogy a kopót maga mögött kellene hagynia.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-09 11:33:55
Üzenet elküldve: 2020-05-09 11:33:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Denjaar hideg fogadtatására csak egy kurtát bólint. Hasonlóan érez maga is. A kaszárnyán miért nem mehetett ilyen simán és szervezetten minden? Miért kellett azokkal a inkompetens barmokkal otthagyni őket? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tolulnak az elméjébe, de csak sóhajt egyet és villás nyelvével megnedvesíti az ajkát.*
- Egy-két dolgot majd át kell beszélnünk, kapitány. *Nyomja meg kissé a titulust, jelezve, hogy nem csak mint barátjával és régi wegtoreni ismerősével, de mint a városőrség vezetőjével is, el kell beszélgetniük.
Ám ez most nem a csevej ideje. Megérkeztek a hivatásosok, itt az ideje, hogy tegyék, ami a dolguk. Hesgrimen látja, hogy nem szívesen hagyná ott Morakot, odalép mellé és a vállára teszi a kezét.*
- Jól harcolt, de tudta, mire vállalkozik. Nemes volt a célja, most már mást nem tehetünk, mint hogy megbosszuljuk. Hamarosan átlép a kárpit mögé, nem tehetünk semmi. *A hangja együtt érző és bajtársias, mert úgy akarja. De valójában egyáltalán nem érdekli a kivérzett törpe. Azért hozta őket, hogy helyette vérezzenek és tényleg tudta, mire vállalkoznak.
Ám a mozdulatai, a pillantása más mutatnak, igazi szövetséges, aki átérzi, min mehet keresztül a másik törpe.
Otthagyja Hesgrimet, döntsön maga és a társaság felé lép, hogy meghallgassa a terveket. Kevésbé teátrálisan szerzi vissza acélnyilait, de közben átkutatja a holtakat, kulcs és egyéb nyomok után kutatva. Ha aranyat talál, ügyesen tüntetné el a köpenyében. Ha talál kulcsot, belepróbálja a zárba a kapun, ezeknek is ki-be kellett jutni valahogy, ha nyitja, akkor büszke mosollyal besétál, ha pedig nem talál, akkor valahol középtájon mászik a társaság tagjai között a köpenyét az alkarjára tekerve, ne akadjon be. A kulcsot elteszi. Sem első, sem utolsó nem lesz a sorban.
Tréfás, hogy amikor itt voltak, Aenae hajtűjével nyitotta ki a lakatot, de ilyesmi most nem áll rendelkezésére és marad a tervnél.
Beérve a falhoz lapul és figyeli a mászókat és a többieket, nem a kavicson futott, az ösvény mellett a talajon. Az ajtó felé indulna, de kizárólag a városőrök vagy a magával hozott zsoldosok között, hisz ő csak egy igric, egy kereskedő, aki az életét kockáztatja, hogy kiszabadítsák a tharg úrnőt.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Denjaar hideg fogadtatására csak egy kurtát bólint. Hasonlóan érez maga is. A kaszárnyán miért nem mehetett ilyen simán és szervezetten minden? Miért kellett azokkal a inkompetens barmokkal otthagyni őket? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tolulnak az elméjébe, de csak sóhajt egyet és villás nyelvével megnedvesíti az ajkát.*
- Egy-két dolgot majd át kell beszélnünk, kapitány. *Nyomja meg kissé a titulust, jelezve, hogy nem csak mint barátjával és régi wegtoreni ismerősével, de mint a városőrség vezetőjével is, el kell beszélgetniük.
Ám ez most nem a csevej ideje. Megérkeztek a hivatásosok, itt az ideje, hogy tegyék, ami a dolguk. Hesgrimen látja, hogy nem szívesen hagyná ott Morakot, odalép mellé és a vállára teszi a kezét.*
- Jól harcolt, de tudta, mire vállalkozik. Nemes volt a célja, most már mást nem tehetünk, mint hogy megbosszuljuk. Hamarosan átlép a kárpit mögé, nem tehetünk semmi. *A hangja együtt érző és bajtársias, mert úgy akarja. De valójában egyáltalán nem érdekli a kivérzett törpe. Azért hozta őket, hogy helyette vérezzenek és tényleg tudta, mire vállalkoznak.
Ám a mozdulatai, a pillantása más mutatnak, igazi szövetséges, aki átérzi, min mehet keresztül a másik törpe.
Otthagyja Hesgrimet, döntsön maga és a társaság felé lép, hogy meghallgassa a terveket. Kevésbé teátrálisan szerzi vissza acélnyilait, de közben átkutatja a holtakat, kulcs és egyéb nyomok után kutatva. Ha aranyat talál, ügyesen tüntetné el a köpenyében. Ha talál kulcsot, belepróbálja a zárba a kapun, ezeknek is ki-be kellett jutni valahogy, ha nyitja, akkor büszke mosollyal besétál, ha pedig nem talál, akkor valahol középtájon mászik a társaság tagjai között a köpenyét az alkarjára tekerve, ne akadjon be. A kulcsot elteszi. Sem első, sem utolsó nem lesz a sorban.
Tréfás, hogy amikor itt voltak, Aenae hajtűjével nyitotta ki a lakatot, de ilyesmi most nem áll rendelkezésére és marad a tervnél.
Beérve a falhoz lapul és figyeli a mászókat és a többieket, nem a kavicson futott, az ösvény mellett a talajon. Az ajtó felé indulna, de kizárólag a városőrök vagy a magával hozott zsoldosok között, hisz ő csak egy igric, egy kereskedő, aki az életét kockáztatja, hogy kiszabadítsák a tharg úrnőt.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-09 10:45:20
Üzenet elküldve: 2020-05-09 10:45:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*A jelentés után még van egy kis ideje, amíg a többiek is megosztják tudásukat a parancsnokkal. Grük ez az idő alatt odasétál a legközelebbi olyan testhez, amiből az egyik tőle származó vesző áll ki. Egyik lábával a fejre taposva markolja meg a tollas végű fát és egy határozott mozdulattal rántja ki azt a fejből. Ha ezzel végzett a nyílon lévő vér egy részét lerázza, mielőtt azt újra a helyére tenné. A másik két lövésből csak az egyiknek tudja, hogy mi volt a megállóhelye és mivel a másik lövésről azt tudja, hogy elszállt a csata hevében, így egyelőre nem keresi, esetleg az akció sikeres végrehajtása után szán rá időt. A parancsnok közben magához hívja a tisztet és egy Grük számára ismeretlen közlegényt. Az őrmester viszonozza a bólintást a mellé rendelt katona felé. A parancs egyértelmű így az íjász a parancsnok után átmászik a kerítésen és ha bejut, azért a bent lévő hallottjánál is elvégzi azt amit a kintinél. A nyíl a testből való kirántása után Grük megint csak megrázza a levegőben a föld felé, mielőtt a helyére tenné. Ez után gyorsan ő is az erkélyhez siet. Gyorsan felméri, hogy mivel is akadt dolga és az neki is egyértelmű, hogy a földről nem éri el az erkélyt. A korlát viszont jó lehetőségnek tűnik, így nem rest azon keresztül megpróbálni a feljutást. Ha feljut, akkor a körülnézés után, ha semmi gyanúsat nem észlelt, lefele egy segítő kezet nyújt Reorik irányába, hogy annak könnyebb dolga legyen.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*A jelentés után még van egy kis ideje, amíg a többiek is megosztják tudásukat a parancsnokkal. Grük ez az idő alatt odasétál a legközelebbi olyan testhez, amiből az egyik tőle származó vesző áll ki. Egyik lábával a fejre taposva markolja meg a tollas végű fát és egy határozott mozdulattal rántja ki azt a fejből. Ha ezzel végzett a nyílon lévő vér egy részét lerázza, mielőtt azt újra a helyére tenné. A másik két lövésből csak az egyiknek tudja, hogy mi volt a megállóhelye és mivel a másik lövésről azt tudja, hogy elszállt a csata hevében, így egyelőre nem keresi, esetleg az akció sikeres végrehajtása után szán rá időt. A parancsnok közben magához hívja a tisztet és egy Grük számára ismeretlen közlegényt. Az őrmester viszonozza a bólintást a mellé rendelt katona felé. A parancs egyértelmű így az íjász a parancsnok után átmászik a kerítésen és ha bejut, azért a bent lévő hallottjánál is elvégzi azt amit a kintinél. A nyíl a testből való kirántása után Grük megint csak megrázza a levegőben a föld felé, mielőtt a helyére tenné. Ez után gyorsan ő is az erkélyhez siet. Gyorsan felméri, hogy mivel is akadt dolga és az neki is egyértelmű, hogy a földről nem éri el az erkélyt. A korlát viszont jó lehetőségnek tűnik, így nem rest azon keresztül megpróbálni a feljutást. Ha feljut, akkor a körülnézés után, ha semmi gyanúsat nem észlelt, lefele egy segítő kezet nyújt Reorik irányába, hogy annak könnyebb dolga legyen.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:43:55
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:43:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sötét van. Jobbára már lassan éjszaka. A csend megül a romok között, s csak a szél süvít be olykor, halkan dúdolva, dallamtalan és ritmustalan hangján. Szétszórva tetemek. Néhányan kicsavarodva, mások mászkosak és iszamósak a vértől, s kisebb tócsa gyűlik meg alattuk. Nem baj. Megérdemelték, s az éj sem rója fel senkinek, ahogyan a kihalt utcában egyetlen szemtanú sem. Valahol a távolban kutyák beszélgetnek egymással, ugatásuk messzire ér, az is lehet, hogy a Sárvárosi élet kezdődik meg lassan, talán kiabálást is lehet hallani, míg a holtak feletti kétes nyugalomban a csapat tagjai körbenéznek, s értékelik az eddigi eredményeket. Denjaar kapitány és csapata hamarosan, az eddig harcoló társasághoz csatlakozik. Gürk jelentése helytálló, bár... a kapitányé is. Morak, már hosszú ideje nem mozdul, csak mellkasa emelkedik szaporán, érdekes módon körötte nem gyűlik vér, azonban ez sajnos amiatt lehet, amit Denjaar is megállapít. Gyomordöfés... fájdalmas, kegyetlen és alattomos. Az ember szomjasnak érezné magát, belül kínozza a szárazság, mit, ha táplálnak, csak még inkább elhatalmasodik. Morak nem kér vizet, ahogyan bort sem, még Hesgrim szavaira sem reagál, nyöszörgést sem hallat, talán lélekben már teljesen máshol jár, tán megmenthető még, nem lehet tudni. Orvos nem ismert a közelben, bár, talán Sárvárosban akad kuruzsló, de az is lehet, veséjét is venné, míg nem néznek oda. Ha Morakot meg akarják menteni, minimum a szegénynegyedig, vagy, ahogyan Lousadel egy kisebb szócsörte után mondja: a templomba kellene menni. Raenerold aggodalma, bár helyes, de feleslegesnek bizonyul, Fogó jótékonyan súrlódik hozzá oldalával, s immár nyugalomban foglal helyet gazdája mellett, csak kíváncsian figyeli a beszélgetést.
Jelentések hangzanak el, s a pillanatnyilag beállt nyugalomban van idő egy kis tervezgetésre. Gwaeren tapasztalatait megosztja a többiekkel, s valóban, ha a ház felé néznek túl szokatlan a csend, túl nagy a nyugalom, az udvar sötétben, ahogyan a ház ablakai is lustán ásítanak a világra, de nem csoda, hogy Naesala velős megjegyzéssel konstatálja gyanúját. Valami bizonyára nincs rendben, az is lehet, kelepce az egész. A tetőn nincs mozgás, jóllehet ott elbújni tán nehézkes is.
Egy aggasztó dolog viszont akad... az udvaron egyetlen fedezéknek alkalmas tárgy sincs, mely mögé el lehetne bújni, így Denjaar helyesen érvel a pajzsok kapcsán. A holtak egyikénél sincs erre alkalmas eszköz, de, ha az út mentén körbenéznek, akkor sem lelhetnek, az utca, a körülmények ellenére viszonylag tiszta, bár, tán némi deszkaanyagot találhatnak valahol, kérdés, mennyi időbe telik? A döntés ideje elérkezett, ahogyan a stratégia is elhangzik, lábak erednek sietős futásnak, s lendület repíti Denjaar kapitányt a kerítés felé. Nem nehéz egy kovácsoltvason átmászni, számára ez játszi könnyedséggel mehet, s pillanatokon belül az udvaron találja magát, hol lehuppanva rögvest körbenézhet és jelenthet. Nincs mozgás. De miért nincs? Megvárnák tán, míg összegyűlnek, hogy egyszerre zúduljon rájuk nyílzápor? Vagy nincs itt senki? Számos kérdés válasz nélkül, mi még megfejtésre vár. Reorikot követhetik mások is, kivéve, ha valaki inkább a láncoknak esne neki. Ha Lousadel is bejut, lándzsáját a kerítésen belül, a két holt mögött, mellett nem sokkal, de megtalálhatja és magához veheti.
A kaputól apró, kaviccsal leszúrt fehér ösvény vezet a gangig. Néhány lépcső, s máris a nagy, vastag deszkákból ácsolt ajtó előtt találhatják magukat. Ha Grük és Reorik közelebb settenkedik a ganghoz, felette húzódik a terebélyes erkély, ahonnan nem tapasztalnak mozgást. Függöny, már, ha van ilyen, nem rezdül a fenti ablakokon, ahogyan a lentieken sem. Még mindig nagy a csend, s csak a város távoli zajai szűrődnek el a lopakodókhoz. A holdak kikacsintanak a felhők mögül, hogy aztán álmosan húzódjanak vissza. Eső lesz. Érződik az illata, s mintha a szél is erősödne, bár, ez sok mindent nem befolyásol. Nem akad borotyán, vagy gyökér, melyen meg lehetne kapaszkodni felfelé, ettől függetlenül, talán a gang korlátjára állva, el lehet érni a felső részeket, akár egy kiálló téglát a falban, vagy hosszan húzódó repedést. Próba szerencse... igaz... ez nem garantál még semmit sem. Tán, ha csáklya, vagy kötél akadna... persze, az alsó ablakok attól még ott vannak. Akad belőlük elől rögtön kettő is, valamint oldalt is egy-egy, talán még a ház hátulján is, ki tudja? A sövény miatt kívülről nem lehetett igazán belátni.*
//Kagaenae//
*Szívverése felgyorsul, s egyre több levegőre van szüksége. Teste megremeg, s miközben minden egyes dobbanás, már inkább zakatolásnak hat, az ajtó lassan nyílni kezd, természetesen nem az ő irányába, mert ettől szerencsétlenebb módon nem is nyílhatna. Pánikszerűen körbenéz. Kupacok akadnak, az egész folyosó akár egy romhalmaz, vagy inkább raktár, de nyílegyenes a szakasz és semmi nem garantálja, hogy ne vegyék észre, miközben elhaladnak mellette. Idő sincs rá, hogy visszafelé kezdjen el szaladni, a húsz lépés nagy távolság. Kagaenae dönt, s meglepő módon a lányba nagy erő szorult, szinte azonnal kicsapódik, nem kis meglepetést okozva a bejutni próbálónak.*
- Mi a... *Hangzik egy erőtlen, vékony kis hang, miközben közepes nagyságú, kissé nyúlánk, vékony test repül hátrafelé.*
- Mi? *Ismét kérdés, de rögtön kezén, s fenekén kezd söpörve hátrafelé csúszni kétségbeesetten.* Mit csinálsz?? Neee! Hagyj! *Kiált fel, s igyekszik elforogni a kés elől. Kagaenae szurkálhat, s döfhet, közben persze némi képet azért kap a környező világról. Ugyanaz a folyosó, legalábbis olyan fajta, ugyanolyan rendezetlen, s ugyanolyan hosszú, minden elágazás nélkül, s mintha kissé lefelé lejtene, de ez lehet érzékcsalódás is. Aki felé döfköd, tőle fiatalabb fiúforma, gomba fejjel és fitos orral, térdig élő nadrágban és halványkék ingben, mely szutykos a portól. Körötte, inkább előtte tálcáról szétszórt tányér és pohár, mintha élelmet hozott volna. A heves ütközetet sokáig nem tudja elkerülni, hangosan visít fel, mikor a kés éle lábszárát éri, s megvágja mélyen, mi azonnal vérezni kezd. Elfárad, s megadja magát, csak szemét takarja, s fájdalmasan kiált fel.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sötét van. Jobbára már lassan éjszaka. A csend megül a romok között, s csak a szél süvít be olykor, halkan dúdolva, dallamtalan és ritmustalan hangján. Szétszórva tetemek. Néhányan kicsavarodva, mások mászkosak és iszamósak a vértől, s kisebb tócsa gyűlik meg alattuk. Nem baj. Megérdemelték, s az éj sem rója fel senkinek, ahogyan a kihalt utcában egyetlen szemtanú sem. Valahol a távolban kutyák beszélgetnek egymással, ugatásuk messzire ér, az is lehet, hogy a Sárvárosi élet kezdődik meg lassan, talán kiabálást is lehet hallani, míg a holtak feletti kétes nyugalomban a csapat tagjai körbenéznek, s értékelik az eddigi eredményeket. Denjaar kapitány és csapata hamarosan, az eddig harcoló társasághoz csatlakozik. Gürk jelentése helytálló, bár... a kapitányé is. Morak, már hosszú ideje nem mozdul, csak mellkasa emelkedik szaporán, érdekes módon körötte nem gyűlik vér, azonban ez sajnos amiatt lehet, amit Denjaar is megállapít. Gyomordöfés... fájdalmas, kegyetlen és alattomos. Az ember szomjasnak érezné magát, belül kínozza a szárazság, mit, ha táplálnak, csak még inkább elhatalmasodik. Morak nem kér vizet, ahogyan bort sem, még Hesgrim szavaira sem reagál, nyöszörgést sem hallat, talán lélekben már teljesen máshol jár, tán megmenthető még, nem lehet tudni. Orvos nem ismert a közelben, bár, talán Sárvárosban akad kuruzsló, de az is lehet, veséjét is venné, míg nem néznek oda. Ha Morakot meg akarják menteni, minimum a szegénynegyedig, vagy, ahogyan Lousadel egy kisebb szócsörte után mondja: a templomba kellene menni. Raenerold aggodalma, bár helyes, de feleslegesnek bizonyul, Fogó jótékonyan súrlódik hozzá oldalával, s immár nyugalomban foglal helyet gazdája mellett, csak kíváncsian figyeli a beszélgetést.
Jelentések hangzanak el, s a pillanatnyilag beállt nyugalomban van idő egy kis tervezgetésre. Gwaeren tapasztalatait megosztja a többiekkel, s valóban, ha a ház felé néznek túl szokatlan a csend, túl nagy a nyugalom, az udvar sötétben, ahogyan a ház ablakai is lustán ásítanak a világra, de nem csoda, hogy Naesala velős megjegyzéssel konstatálja gyanúját. Valami bizonyára nincs rendben, az is lehet, kelepce az egész. A tetőn nincs mozgás, jóllehet ott elbújni tán nehézkes is.
Egy aggasztó dolog viszont akad... az udvaron egyetlen fedezéknek alkalmas tárgy sincs, mely mögé el lehetne bújni, így Denjaar helyesen érvel a pajzsok kapcsán. A holtak egyikénél sincs erre alkalmas eszköz, de, ha az út mentén körbenéznek, akkor sem lelhetnek, az utca, a körülmények ellenére viszonylag tiszta, bár, tán némi deszkaanyagot találhatnak valahol, kérdés, mennyi időbe telik? A döntés ideje elérkezett, ahogyan a stratégia is elhangzik, lábak erednek sietős futásnak, s lendület repíti Denjaar kapitányt a kerítés felé. Nem nehéz egy kovácsoltvason átmászni, számára ez játszi könnyedséggel mehet, s pillanatokon belül az udvaron találja magát, hol lehuppanva rögvest körbenézhet és jelenthet. Nincs mozgás. De miért nincs? Megvárnák tán, míg összegyűlnek, hogy egyszerre zúduljon rájuk nyílzápor? Vagy nincs itt senki? Számos kérdés válasz nélkül, mi még megfejtésre vár. Reorikot követhetik mások is, kivéve, ha valaki inkább a láncoknak esne neki. Ha Lousadel is bejut, lándzsáját a kerítésen belül, a két holt mögött, mellett nem sokkal, de megtalálhatja és magához veheti.
A kaputól apró, kaviccsal leszúrt fehér ösvény vezet a gangig. Néhány lépcső, s máris a nagy, vastag deszkákból ácsolt ajtó előtt találhatják magukat. Ha Grük és Reorik közelebb settenkedik a ganghoz, felette húzódik a terebélyes erkély, ahonnan nem tapasztalnak mozgást. Függöny, már, ha van ilyen, nem rezdül a fenti ablakokon, ahogyan a lentieken sem. Még mindig nagy a csend, s csak a város távoli zajai szűrődnek el a lopakodókhoz. A holdak kikacsintanak a felhők mögül, hogy aztán álmosan húzódjanak vissza. Eső lesz. Érződik az illata, s mintha a szél is erősödne, bár, ez sok mindent nem befolyásol. Nem akad borotyán, vagy gyökér, melyen meg lehetne kapaszkodni felfelé, ettől függetlenül, talán a gang korlátjára állva, el lehet érni a felső részeket, akár egy kiálló téglát a falban, vagy hosszan húzódó repedést. Próba szerencse... igaz... ez nem garantál még semmit sem. Tán, ha csáklya, vagy kötél akadna... persze, az alsó ablakok attól még ott vannak. Akad belőlük elől rögtön kettő is, valamint oldalt is egy-egy, talán még a ház hátulján is, ki tudja? A sövény miatt kívülről nem lehetett igazán belátni.*
//Kagaenae//
*Szívverése felgyorsul, s egyre több levegőre van szüksége. Teste megremeg, s miközben minden egyes dobbanás, már inkább zakatolásnak hat, az ajtó lassan nyílni kezd, természetesen nem az ő irányába, mert ettől szerencsétlenebb módon nem is nyílhatna. Pánikszerűen körbenéz. Kupacok akadnak, az egész folyosó akár egy romhalmaz, vagy inkább raktár, de nyílegyenes a szakasz és semmi nem garantálja, hogy ne vegyék észre, miközben elhaladnak mellette. Idő sincs rá, hogy visszafelé kezdjen el szaladni, a húsz lépés nagy távolság. Kagaenae dönt, s meglepő módon a lányba nagy erő szorult, szinte azonnal kicsapódik, nem kis meglepetést okozva a bejutni próbálónak.*
- Mi a... *Hangzik egy erőtlen, vékony kis hang, miközben közepes nagyságú, kissé nyúlánk, vékony test repül hátrafelé.*
- Mi? *Ismét kérdés, de rögtön kezén, s fenekén kezd söpörve hátrafelé csúszni kétségbeesetten.* Mit csinálsz?? Neee! Hagyj! *Kiált fel, s igyekszik elforogni a kés elől. Kagaenae szurkálhat, s döfhet, közben persze némi képet azért kap a környező világról. Ugyanaz a folyosó, legalábbis olyan fajta, ugyanolyan rendezetlen, s ugyanolyan hosszú, minden elágazás nélkül, s mintha kissé lefelé lejtene, de ez lehet érzékcsalódás is. Aki felé döfköd, tőle fiatalabb fiúforma, gomba fejjel és fitos orral, térdig élő nadrágban és halványkék ingben, mely szutykos a portól. Körötte, inkább előtte tálcáról szétszórt tányér és pohár, mintha élelmet hozott volna. A heves ütközetet sokáig nem tudja elkerülni, hangosan visít fel, mikor a kés éle lábszárát éri, s megvágja mélyen, mi azonnal vérezni kezd. Elfárad, s megadja magát, csak szemét takarja, s fájdalmasan kiált fel.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:33:44
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:33:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Dolgos napok //
*A munka jól halad és erre bizonyítéknak ott van az egyre csak növekvő kőhalom bizonyítéknak. A jó munkától jó kedve is támad Kelaznak, ezért halkan dúdolni kezd egy kis vidám dalocskát. Az öreg csak morog egyet mellette, de nem szól egy rossz szót sem. Éppen nagyban szorgoskodnak, amikor elhívják a fiút.*
- Hé te ott!
- Én?*Pislog körbe a férfi.*
- Igen te. Gyere és segíts nekünk kicipelni ezt a böhöm nagy szekrényt!
- Máris megyek.* Válaszolja és magára hagyja zsörtölődő munkatársát. Az nem nagyon bánkódik, mivel szépen lepihen addig. Kelaz követi azt a férfit, aki segítségül hívta. Az emlegetett bútor egy szép nagy tölgyfa szekrény, ami még viszonylag jó állapotban is van. Egy jó mester keze alatt olyan lesz. mint újkorában. Ahhoz viszont ki kell innen vinni, hogy rendesen hozzá tudjon férni, majd a mester. Jó nehéznek tűnik az emlegetett szekrény. Megemelve kiderül, hogy tényleg az. Hatan kapják meg, de még így is lassan haladnak. Nagy szenvedés árán kerül végül megfelelő helyére a nehéz szekrény. Na és ez még nem minden, ugyanis majd később vissza is kell cipelni, ha elkészül. A szobát, már néhány dolgos lány kezelésbe vette. Folyik a nagy takarítás ezerrel. Amint tiszta leszta lesz az összes szoba, majd érkeznek a kőművesek, hogy kijavítsák az épület hibáit. Mondjuk ez még odébb van.*
*A munka jól halad és erre bizonyítéknak ott van az egyre csak növekvő kőhalom bizonyítéknak. A jó munkától jó kedve is támad Kelaznak, ezért halkan dúdolni kezd egy kis vidám dalocskát. Az öreg csak morog egyet mellette, de nem szól egy rossz szót sem. Éppen nagyban szorgoskodnak, amikor elhívják a fiút.*
- Hé te ott!
- Én?*Pislog körbe a férfi.*
- Igen te. Gyere és segíts nekünk kicipelni ezt a böhöm nagy szekrényt!
- Máris megyek.* Válaszolja és magára hagyja zsörtölődő munkatársát. Az nem nagyon bánkódik, mivel szépen lepihen addig. Kelaz követi azt a férfit, aki segítségül hívta. Az emlegetett bútor egy szép nagy tölgyfa szekrény, ami még viszonylag jó állapotban is van. Egy jó mester keze alatt olyan lesz. mint újkorában. Ahhoz viszont ki kell innen vinni, hogy rendesen hozzá tudjon férni, majd a mester. Jó nehéznek tűnik az emlegetett szekrény. Megemelve kiderül, hogy tényleg az. Hatan kapják meg, de még így is lassan haladnak. Nagy szenvedés árán kerül végül megfelelő helyére a nehéz szekrény. Na és ez még nem minden, ugyanis majd később vissza is kell cipelni, ha elkészül. A szobát, már néhány dolgos lány kezelésbe vette. Folyik a nagy takarítás ezerrel. Amint tiszta leszta lesz az összes szoba, majd érkeznek a kőművesek, hogy kijavítsák az épület hibáit. Mondjuk ez még odébb van.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-07 16:13:26
Üzenet elküldve: 2020-05-07 16:13:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Szerencsére fel tudja venni a nyílhegyet, talán apróságnak tűnhet, de ha pont egy ilyen apróságon fog múlni a küldetés sikere? Nem lehet tudni. Az, hogy az ő élete múlik e bármin is, sosem firtatná, és egyáltalán nem is fontos, sokkal fontosabb, hogy a feladat el legyen végezve. Ez abszolút. Ahogy haladnak előre, hirtelen egész díszes társaság kerekedik ki a kis csapatból. ~Gondolom ők már előttünk érkeztek. Micsoda emberek!~ Csodálkozik, és ha tehetné, mindnek meghallgatná a történetét, de tudja, hogy erre most nem a legalkalmasabb sem az idő, sem a hely, talán ha sikerül itt jól szerepelni, majd egy borgőzös éjszakán kifaggatja őket. Nem fél, hogy esetleg ellenségesek lennének, főleg ahogy látja, hogy hogy viszonyulnak a parancsnokhoz. Egy darabig elnézi a rossz bőrben lévő törpét is,majd ahogy meghallja a láncokat, rögtön oda is pillant. Eddig fel sem igazán tűnt neki. Bár nem szeret okoskodni, és legtöbbször csak akkor beszél, ha kérdezik, most úgy érzi, hogy talán hasznosat szólhat.*
-Parancsnok úr! Ha vaslánc, akkor ütni kell, és eltörik, főleg ha nem olyan meleg már az idő, ha acél akkor meg feszíteni. Nehogy összekeverjék.
*Bár lehet, hogy ezzel ő is tisztában van, de csak nem veszi rossznéven a segítséget. Ő, amikor a nevét hallja, egy percig sem haboz.*
-Parancs.
*Azzal Grükre néz, akivel talán még nem is találkozhatott, egy biccentéssel üdvözli külön őt, és ha már nem előzi meg, úgy rögtön veti is magát Denjaar után át a kerítésen. Aztán, ha teheti az erkély körüli részt próbálja meg megvizsgálni, hogy milyen magasan van, vannak-e kapaszkodók, kiszögellések, kiállások a falban, vagy bármi, ami utat nyitna számára, hogy felkapaszkodhasson.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Szerencsére fel tudja venni a nyílhegyet, talán apróságnak tűnhet, de ha pont egy ilyen apróságon fog múlni a küldetés sikere? Nem lehet tudni. Az, hogy az ő élete múlik e bármin is, sosem firtatná, és egyáltalán nem is fontos, sokkal fontosabb, hogy a feladat el legyen végezve. Ez abszolút. Ahogy haladnak előre, hirtelen egész díszes társaság kerekedik ki a kis csapatból. ~Gondolom ők már előttünk érkeztek. Micsoda emberek!~ Csodálkozik, és ha tehetné, mindnek meghallgatná a történetét, de tudja, hogy erre most nem a legalkalmasabb sem az idő, sem a hely, talán ha sikerül itt jól szerepelni, majd egy borgőzös éjszakán kifaggatja őket. Nem fél, hogy esetleg ellenségesek lennének, főleg ahogy látja, hogy hogy viszonyulnak a parancsnokhoz. Egy darabig elnézi a rossz bőrben lévő törpét is,majd ahogy meghallja a láncokat, rögtön oda is pillant. Eddig fel sem igazán tűnt neki. Bár nem szeret okoskodni, és legtöbbször csak akkor beszél, ha kérdezik, most úgy érzi, hogy talán hasznosat szólhat.*
-Parancsnok úr! Ha vaslánc, akkor ütni kell, és eltörik, főleg ha nem olyan meleg már az idő, ha acél akkor meg feszíteni. Nehogy összekeverjék.
*Bár lehet, hogy ezzel ő is tisztában van, de csak nem veszi rossznéven a segítséget. Ő, amikor a nevét hallja, egy percig sem haboz.*
-Parancs.
*Azzal Grükre néz, akivel talán még nem is találkozhatott, egy biccentéssel üdvözli külön őt, és ha már nem előzi meg, úgy rögtön veti is magát Denjaar után át a kerítésen. Aztán, ha teheti az erkély körüli részt próbálja meg megvizsgálni, hogy milyen magasan van, vannak-e kapaszkodók, kiszögellések, kiállások a falban, vagy bármi, ami utat nyitna számára, hogy felkapaszkodhasson.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-07 10:28:10
Üzenet elküldve: 2020-05-07 10:28:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*A hangok irányába haladva fel vannak készülve bármire. Azonban úgy tűnik, hogy most nem ellenségbe botlottak. A parancsnok reakcióból arra következtet, hogy a több fős társaság ugyanazon cél érdekében lehet itt, mint ők. Az ő küldetésük már hamarabb elkezdődhetett, mert mindenhol halottak hevernek a földön. Le is ereszti a számszeríjat a föld felé, nehogy véletlenül valakit akaratlanul sebesítsen meg. A másik csapatban vannak városőrök is, ez már biztos, hiszen az egyikük jelenti a helyzetüket a parancsnoknak. A felmentő egységnek egy komoly sebesültje is akad. Egy törpe harcosra lesz figyelmes, aki rendesen véres lett és már a földön foglalkoznak vele. Van egy kapu, amiről egy láncot le kellene verniük, hogy bejussanak a rezidenciára. Bemutatkozásra és formaságokra most nem sok idő jut, talán, majd ha az egésznek vége. Kisebb feszült is kialakul a sebesült törpe ügyében, mivel úgy tűnik, senki sem akar hátra maradni vele, csupán egy bajuszos harcos és talán a törpe társa, aki vele van. Nem gyógyító és bájitala sincs, amivel segíteni tudna, pedig megtenné, ha lehetősége lenne rá. Így sajnos szomorúan sóhajt és a rezidencia belseje felé kémlel. Egy kis ideig talán maradnak itt, amíg valami rögtönzött tervet ki nem eszelnek. Éjben jobban látó szemeivel a rezidencia előtti területet figyeli, nehogy a sötétben váratlan támadást kapjanak.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*A hangok irányába haladva fel vannak készülve bármire. Azonban úgy tűnik, hogy most nem ellenségbe botlottak. A parancsnok reakcióból arra következtet, hogy a több fős társaság ugyanazon cél érdekében lehet itt, mint ők. Az ő küldetésük már hamarabb elkezdődhetett, mert mindenhol halottak hevernek a földön. Le is ereszti a számszeríjat a föld felé, nehogy véletlenül valakit akaratlanul sebesítsen meg. A másik csapatban vannak városőrök is, ez már biztos, hiszen az egyikük jelenti a helyzetüket a parancsnoknak. A felmentő egységnek egy komoly sebesültje is akad. Egy törpe harcosra lesz figyelmes, aki rendesen véres lett és már a földön foglalkoznak vele. Van egy kapu, amiről egy láncot le kellene verniük, hogy bejussanak a rezidenciára. Bemutatkozásra és formaságokra most nem sok idő jut, talán, majd ha az egésznek vége. Kisebb feszült is kialakul a sebesült törpe ügyében, mivel úgy tűnik, senki sem akar hátra maradni vele, csupán egy bajuszos harcos és talán a törpe társa, aki vele van. Nem gyógyító és bájitala sincs, amivel segíteni tudna, pedig megtenné, ha lehetősége lenne rá. Így sajnos szomorúan sóhajt és a rezidencia belseje felé kémlel. Egy kis ideig talán maradnak itt, amíg valami rögtönzött tervet ki nem eszelnek. Éjben jobban látó szemeivel a rezidencia előtti területet figyeli, nehogy a sötétben váratlan támadást kapjanak.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-07 08:36:33
Üzenet elküldve: 2020-05-07 08:36:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Az épület sarkánál fedezékből les ki, hogy lássa, mi adja ki a morgó hangot. A csatazaja lassan elhal, és léptek zaja feléjük indul meg. Az íját továbbra is lövésre készen tartja. Teste minden izma támadásra, vagy éppen ha a helyzet úgy kívánja védekezésre feszülte várakozik. A parancsnok egyetlen szava azonban előbb értetlenséget, majd lazább testtartásra vált. Az fegyverét mégsem teszi el, meglepetés bármikor érheti, így készenlétben áll továbbra is. Közben azonban figyeli is a kialakult párbeszédet. A morgás az egyik hadakozó félhez visszatérő kutya adta ki. Nem tudja, kik lehetnek, akikkel itt összefutottak, de abban biztos, hogy egy oldalon állnak. Némán néz végig mindenkin, akivel tekintete találkozik afelé egy köszönőféle biccentés enged meg, de egyéb szavakkal ezt nem teszi meg. Nem kerüli el a sérült törpe a figyelmét, ám mivel a gyógyításhoz legkevésbé sem ért, így nem igazán tud segíteni. Nagyjából a túlvilágra segíthetné át, de azt amúgy lehet jobb, ha egy fajtársa teszi meg és nem egy elf. Jóval hátrébb a parancsnok mögött helyezkedik el, ha amaz áttöri a kaput, és netán támadás érné, úgy rögtön tudja fedezni. Íját ismét lövésre készen tartja, és a környező házat, az erkélyt figyeli. Neki onnan inkább remek meglepő támadást sejt a betörő csapat nyakába.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Az épület sarkánál fedezékből les ki, hogy lássa, mi adja ki a morgó hangot. A csatazaja lassan elhal, és léptek zaja feléjük indul meg. Az íját továbbra is lövésre készen tartja. Teste minden izma támadásra, vagy éppen ha a helyzet úgy kívánja védekezésre feszülte várakozik. A parancsnok egyetlen szava azonban előbb értetlenséget, majd lazább testtartásra vált. Az fegyverét mégsem teszi el, meglepetés bármikor érheti, így készenlétben áll továbbra is. Közben azonban figyeli is a kialakult párbeszédet. A morgás az egyik hadakozó félhez visszatérő kutya adta ki. Nem tudja, kik lehetnek, akikkel itt összefutottak, de abban biztos, hogy egy oldalon állnak. Némán néz végig mindenkin, akivel tekintete találkozik afelé egy köszönőféle biccentés enged meg, de egyéb szavakkal ezt nem teszi meg. Nem kerüli el a sérült törpe a figyelmét, ám mivel a gyógyításhoz legkevésbé sem ért, így nem igazán tud segíteni. Nagyjából a túlvilágra segíthetné át, de azt amúgy lehet jobb, ha egy fajtársa teszi meg és nem egy elf. Jóval hátrébb a parancsnok mögött helyezkedik el, ha amaz áttöri a kaput, és netán támadás érné, úgy rögtön tudja fedezni. Íját ismét lövésre készen tartja, és a környező házat, az erkélyt figyeli. Neki onnan inkább remek meglepő támadást sejt a betörő csapat nyakába.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:09:26
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:09:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Lou egy elég bizonytalan helyzetbe került. Ha a támadása talált volna az csúnya sebet okozott volna, de így ellenfele kedvezőbb helyzetbe került. Szerencsére ahogy a korábban ő a törpét, társai úgy mentik meg Lou irháját most. A tőrös nőcske mosolya nem nagyon tetszett neki. Igazán elcseszett egy csaj. Akinek a kötözködésére csak felvonja a szemöldökét.*
-Bent majd én is meghálálom, de ha nem másképp is figyelhetek a fenekedre.
*Jön még ilyen helyzetben is egy Lou-féle hülyeség. Arra, hogy még nincs vége ő ismét támadóállásba áll és várja az érkezőket. Nagy csapat méghozzá az egyik eléggé fel is van páncélozva és lándzsát hordd. Szerencsére mint kiderül ő lesz az a bizonyos parancsnok aki fáradt. Hogy örül-e a segítségnek Lou? Hát pár törpét szívesebben látna maga mellett mint városőröket. Nem nagyon bízik bennük, de nem szól. Ő is megnézi a földön fekvő törpét. Csúnya seb meg kell hagyni. Tényleg csúnya sérülés. Ha még nem lehelte ki az lelkét akkor a parancsnok egy nagyon sötét pillantást kap a tanácsa miatt. Főleg mert Lou biztos benne, hogy csak azért mondja mert nem is érdekli a haldokló csak a feladat.*
-Akár egy jó alkimista vagy egy pap megmentheti még ha gyorsan ellátja.
*Hogy a többiek mit kezdenek ezzel az információval, azt rájuk bízza. Ha kell bár szívesebben maradna itt, de ha meg kell menteni a törpét és nincs más, aki segítsen akkor ő valaki mással szívesen elviszi a testet a templomba. De ami biztos, hogy elteszi a kardját és megkeresi a lándzsáját amit ha jól látott a kapuig repült.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Lou egy elég bizonytalan helyzetbe került. Ha a támadása talált volna az csúnya sebet okozott volna, de így ellenfele kedvezőbb helyzetbe került. Szerencsére ahogy a korábban ő a törpét, társai úgy mentik meg Lou irháját most. A tőrös nőcske mosolya nem nagyon tetszett neki. Igazán elcseszett egy csaj. Akinek a kötözködésére csak felvonja a szemöldökét.*
-Bent majd én is meghálálom, de ha nem másképp is figyelhetek a fenekedre.
*Jön még ilyen helyzetben is egy Lou-féle hülyeség. Arra, hogy még nincs vége ő ismét támadóállásba áll és várja az érkezőket. Nagy csapat méghozzá az egyik eléggé fel is van páncélozva és lándzsát hordd. Szerencsére mint kiderül ő lesz az a bizonyos parancsnok aki fáradt. Hogy örül-e a segítségnek Lou? Hát pár törpét szívesebben látna maga mellett mint városőröket. Nem nagyon bízik bennük, de nem szól. Ő is megnézi a földön fekvő törpét. Csúnya seb meg kell hagyni. Tényleg csúnya sérülés. Ha még nem lehelte ki az lelkét akkor a parancsnok egy nagyon sötét pillantást kap a tanácsa miatt. Főleg mert Lou biztos benne, hogy csak azért mondja mert nem is érdekli a haldokló csak a feladat.*
-Akár egy jó alkimista vagy egy pap megmentheti még ha gyorsan ellátja.
*Hogy a többiek mit kezdenek ezzel az információval, azt rájuk bízza. Ha kell bár szívesebben maradna itt, de ha meg kell menteni a törpét és nincs más, aki segítsen akkor ő valaki mással szívesen elviszi a testet a templomba. De ami biztos, hogy elteszi a kardját és megkeresi a lándzsáját amit ha jól látott a kapuig repült.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:03:42
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:03:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Dolgos napok //
* Újabb dolgos nap következik. Valami pénzes alak embereket keresett, hogy egy kissé leharcolt kúriát takarítsanak ki. Ez pont olyan munka, ami Kelaznak való. Sikerült bekerülnie a munkások közzé. Neki is kezdenek a rövid eligazítás után a kövek hordásának. Reggel még kicsit hűvös volt, de mostanra már egész jó lett az idő. A ház amin dolgoznak egészen jó állapotban van a többihez képest. A tető és a falak még állnak, bár a kőműveseknek sok dolga lesz vele az biztos. A kőkerítés már nem járt ilyen jól, mivel több helyen is csúnya lyukak csúfítják el. A kert is kész katasztrófa, mivel elvadult ott minden. Egyelőre viszont ezekkel nincs dolguk. A házból kell szépen kihurcolniuk a szemetet. Abból pedig van bőven. Törött bútorok, eszközök meg kődarabok. Ami éghető az egy kupacba megy a kövek szintén. A szemét megint saját kis dombot kap. Kelaz éppen egy kosárba pakolja a törött márványdarabokat egy mogorva alakkal. Az idősödő férfi életunt arccal szedegeti a köveket. Nem nagyon beszélgetnek, csak a szükséges szóváltás történik meg. Amint tele van a kosár megkapják és kiviszik az udvara, hogy aztán megint forduljanak egyet. A férfi csodálja a romos épületet, mert belülről még így is pazar látványt nyújtanak az oszlopok és a nagy termek. Néhol még régi családi képeket is lát. Ilyenkor elképzeli magát, mint földbirtokost, akit így megfestenek. Na, de nem bámészkodhat ám sokat, mert nem azért fizetik. A munkát folytatni kell, mert a fizetést azért kapja. Ha sokat bámészkodik a végén még elküldik és vesznek fel mást a helyébe. Azt pedig nagyon nem szeretné. Neki nagy szüksége van a pénzre. Nem engedheti meg magának, hogy elveszítse állását.*
* Újabb dolgos nap következik. Valami pénzes alak embereket keresett, hogy egy kissé leharcolt kúriát takarítsanak ki. Ez pont olyan munka, ami Kelaznak való. Sikerült bekerülnie a munkások közzé. Neki is kezdenek a rövid eligazítás után a kövek hordásának. Reggel még kicsit hűvös volt, de mostanra már egész jó lett az idő. A ház amin dolgoznak egészen jó állapotban van a többihez képest. A tető és a falak még állnak, bár a kőműveseknek sok dolga lesz vele az biztos. A kőkerítés már nem járt ilyen jól, mivel több helyen is csúnya lyukak csúfítják el. A kert is kész katasztrófa, mivel elvadult ott minden. Egyelőre viszont ezekkel nincs dolguk. A házból kell szépen kihurcolniuk a szemetet. Abból pedig van bőven. Törött bútorok, eszközök meg kődarabok. Ami éghető az egy kupacba megy a kövek szintén. A szemét megint saját kis dombot kap. Kelaz éppen egy kosárba pakolja a törött márványdarabokat egy mogorva alakkal. Az idősödő férfi életunt arccal szedegeti a köveket. Nem nagyon beszélgetnek, csak a szükséges szóváltás történik meg. Amint tele van a kosár megkapják és kiviszik az udvara, hogy aztán megint forduljanak egyet. A férfi csodálja a romos épületet, mert belülről még így is pazar látványt nyújtanak az oszlopok és a nagy termek. Néhol még régi családi képeket is lát. Ilyenkor elképzeli magát, mint földbirtokost, akit így megfestenek. Na, de nem bámészkodhat ám sokat, mert nem azért fizetik. A munkát folytatni kell, mert a fizetést azért kapja. Ha sokat bámészkodik a végén még elküldik és vesznek fel mást a helyébe. Azt pedig nagyon nem szeretné. Neki nagy szüksége van a pénzre. Nem engedheti meg magának, hogy elveszítse állását.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-06 16:17:15
Üzenet elküldve: 2020-05-06 16:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 558
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 558
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Hamar felismeri az ölebet, s némi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy valószínűleg nem fog nekik rontani. Tán a gazdája is a közelben lehet... Szimplán továbbot int társainak, ám a fekete homályból hamar ismerős arcok bontakoznak ki.*
-Őrmester. *A kard visszacsusszan a hüvelybe, ő pedig komoran pillant körbe a földön fekvő testeken, s Grüknek köszönhetően a sebesültjük sem kerüli el figyelmét.*
-Én ezúttal kevésbé örülök a viszontlátásnak, báró úr. *Pillant az épp íját ajzó férfire. A körülmények nem épp adottak a baráti csevejhez, mindenesetre biccent az igric felé. Nem kérdez, nincs rá szükség. Hogy Kagaenae a kúriában kell, hogy legyen, afelől nincs sok kétsége.
Egyelőre még nem lép a földön fekvő törpéhez, igyekszik felmérni a helyzetet és azt, hogy pontosan mivel is állnak szemben.
Még mielőtt azonban bármit is cselekedhetne, egy vörösbarna hajú leány lép elébe. A sebtiben verbuválódott társaságnak minden kétséget kizáróan megvan a maga története, ám e regét most még halasztaniuk kell.*
-Akkor nincs más hátra, mint azon a kapun keresztül. Bájos. *Egy pillanatig elidőzik a vaskos láncokon, majd Naesala szavaira merengve emeli a hosszúéletűre tekintetét.*
-Jobb erre készülni. *Bólint, majd a földön térdeplő, illetve fekvő törpe duó felé veszi az irányt. Elhaladtában megveregeti Nae vállát, s habár nem hiszi, hogy a sokat látott városőrnek szüksége lenne biztatásra, ő még is megszólítja.*
-Szép munka. *Motyogja szórakozottan, mielőtt letérdelne Hesgrim mellé. Nem telik el azonban fél pillanat, s már fel is egyenesedik a törpe mellől. A sűrű, sötétszínű, ragacsos vér, s a seb... Elsőre olybá tűnik, gyomrot ért a penge. Látott ő már elég ilyet ahhoz, hogy tudja, mi lesz a történet vége. Nem valószínűsíti, hogy lenne köztük felcser, s ha még így is lenne...*
-Belül is vérzik. *Szól Hesgrimhez kifejezéstelen hangon, igyekezvén érthetően megfogalmazni, miről is van szó. Noha a legkevésbé sem gyógyító, ennyit azért konyít hozzá.*
-Könnyítsen a sorsán, törp uram, mert hosszú még az éj. *Erősen meglapogatja a földön térdelő Hesgrim vállát, majd tekintete a férfi fegyvereire téved. Ha van jó acél, mi képes átvágni azokat a vaskos láncokat, hát az a csatabárd. Néhány erőteljes ütéstől tán szétpattan, ha szerencséjük van.
Tekintetét a kúria felé kapja. A kertkapun átmásznak, ezzel gond tán nem lesz. A kúria kapuja már bajosabb.*
-A csatabárd, törp uram. *Fejével biccent csak az ajtó irányába jelzésértékűen, majd hátrébb lép társaihoz. Temérdek íjuk van, pajzsuk viszont annál kevesebb. Ahogy körbepillant a városőrökön és a többi harcoson, tudatosul benne, hogy valójában csak ő bír ilyesmivel. Egyelőre viszont, míg a lánc az ajtót védi, kár ezen agyalni.
A lándza hamar jobbjába kerül, baljába pedig az acélpajzs. Társaira pillant, elsősorban a városőrökre, majd a kerítés felé veszi az irányt. Óvatosan próbál belesni, elsősorban az erkély, mi érdekli.*
-Grük, Reorik!
*Inti magához a kettőst, némileg fojtott hangon, majd jelentőségteljesen az erkélyre pillant.*
-Nézzétek meg kérlek, hátha fel tudtok oda jutni valahogy, ha bejutottunk a kertbe.
*Ezzel a pajzsot átvetve igyekszik felhúzni magát és átlendülni a kerítésen, vagy ha ez nem megy, egy kiadós rúgással próbálja engedelmességre bírni a kertkaput. Nem tart a zajtól, a korábbi csata bizonyára tudtára adta már az esetlegesen benn tartózkodóknak, hogy a jelenlévők miben is utaznak épp. Reméli, hogy társai, na meg Hesgrim a csatabárdjával együtt a nyomába szegődik, s közelebbről is megvizsgálhatják majd azokat a láncokat.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Hamar felismeri az ölebet, s némi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy valószínűleg nem fog nekik rontani. Tán a gazdája is a közelben lehet... Szimplán továbbot int társainak, ám a fekete homályból hamar ismerős arcok bontakoznak ki.*
-Őrmester. *A kard visszacsusszan a hüvelybe, ő pedig komoran pillant körbe a földön fekvő testeken, s Grüknek köszönhetően a sebesültjük sem kerüli el figyelmét.*
-Én ezúttal kevésbé örülök a viszontlátásnak, báró úr. *Pillant az épp íját ajzó férfire. A körülmények nem épp adottak a baráti csevejhez, mindenesetre biccent az igric felé. Nem kérdez, nincs rá szükség. Hogy Kagaenae a kúriában kell, hogy legyen, afelől nincs sok kétsége.
Egyelőre még nem lép a földön fekvő törpéhez, igyekszik felmérni a helyzetet és azt, hogy pontosan mivel is állnak szemben.
Még mielőtt azonban bármit is cselekedhetne, egy vörösbarna hajú leány lép elébe. A sebtiben verbuválódott társaságnak minden kétséget kizáróan megvan a maga története, ám e regét most még halasztaniuk kell.*
-Akkor nincs más hátra, mint azon a kapun keresztül. Bájos. *Egy pillanatig elidőzik a vaskos láncokon, majd Naesala szavaira merengve emeli a hosszúéletűre tekintetét.*
-Jobb erre készülni. *Bólint, majd a földön térdeplő, illetve fekvő törpe duó felé veszi az irányt. Elhaladtában megveregeti Nae vállát, s habár nem hiszi, hogy a sokat látott városőrnek szüksége lenne biztatásra, ő még is megszólítja.*
-Szép munka. *Motyogja szórakozottan, mielőtt letérdelne Hesgrim mellé. Nem telik el azonban fél pillanat, s már fel is egyenesedik a törpe mellől. A sűrű, sötétszínű, ragacsos vér, s a seb... Elsőre olybá tűnik, gyomrot ért a penge. Látott ő már elég ilyet ahhoz, hogy tudja, mi lesz a történet vége. Nem valószínűsíti, hogy lenne köztük felcser, s ha még így is lenne...*
-Belül is vérzik. *Szól Hesgrimhez kifejezéstelen hangon, igyekezvén érthetően megfogalmazni, miről is van szó. Noha a legkevésbé sem gyógyító, ennyit azért konyít hozzá.*
-Könnyítsen a sorsán, törp uram, mert hosszú még az éj. *Erősen meglapogatja a földön térdelő Hesgrim vállát, majd tekintete a férfi fegyvereire téved. Ha van jó acél, mi képes átvágni azokat a vaskos láncokat, hát az a csatabárd. Néhány erőteljes ütéstől tán szétpattan, ha szerencséjük van.
Tekintetét a kúria felé kapja. A kertkapun átmásznak, ezzel gond tán nem lesz. A kúria kapuja már bajosabb.*
-A csatabárd, törp uram. *Fejével biccent csak az ajtó irányába jelzésértékűen, majd hátrébb lép társaihoz. Temérdek íjuk van, pajzsuk viszont annál kevesebb. Ahogy körbepillant a városőrökön és a többi harcoson, tudatosul benne, hogy valójában csak ő bír ilyesmivel. Egyelőre viszont, míg a lánc az ajtót védi, kár ezen agyalni.
A lándza hamar jobbjába kerül, baljába pedig az acélpajzs. Társaira pillant, elsősorban a városőrökre, majd a kerítés felé veszi az irányt. Óvatosan próbál belesni, elsősorban az erkély, mi érdekli.*
-Grük, Reorik!
*Inti magához a kettőst, némileg fojtott hangon, majd jelentőségteljesen az erkélyre pillant.*
-Nézzétek meg kérlek, hátha fel tudtok oda jutni valahogy, ha bejutottunk a kertbe.
*Ezzel a pajzsot átvetve igyekszik felhúzni magát és átlendülni a kerítésen, vagy ha ez nem megy, egy kiadós rúgással próbálja engedelmességre bírni a kertkaput. Nem tart a zajtól, a korábbi csata bizonyára tudtára adta már az esetlegesen benn tartózkodóknak, hogy a jelenlévők miben is utaznak épp. Reméli, hogy társai, na meg Hesgrim a csatabárdjával együtt a nyomába szegődik, s közelebbről is megvizsgálhatják majd azokat a láncokat.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-06 11:10:01
Üzenet elküldve: 2020-05-06 11:10:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*A Sárváros éppúgy képes elnyelni a vigyázatlant, mint a lápvidék mocsara. Talán ez történhetett Hoigs-szal is és miután a medvetermetű sikertelen kereste. Lemondott róla. Pedig kezdte megkedvelni a kis fickót és az se volt rossz, amiket mondott. Kár érte.
Így dolgavégezetlen sétál vissza a Romvárosba a hídon keresztül, hogy visszatérjen a város civilizáltabb részébe. Nem mondhatni, hogy szomorú, ilyesféle érzések ritkán foglalkoztatják, de egy cél jó lett volna. Jobb, mint céltalan kóborolni a városrészek között és tenni a nagy semmit. Az arany fogy és az eltelt napokkal is csak öregebb lesz. Egy magafajta zsoldosnak pedig meg kell becsülnie minden napot.
Nincs kedve fogatlan öregként tengetni az életét, ha lehet, nem végelgyengülésben szeretne elhullani. Komótos léptekkel vezeti csatalovát át a híd végéből futó utcán keresztül a piac forgataga felé. Újra kell terveznie a továbbiakat és most már Hoigs nélkül. Kellemetlen, de ez van.
A piacon átvágva valószínűleg keres valami fogadót, ahol elütheti az időt vagy találhat magának más elfoglaltságot. Majd kiderül, nem fogja erőltetni, az isteni szikra majd megvilágosítja elméjét, ha eljön az ideje.*
*A Sárváros éppúgy képes elnyelni a vigyázatlant, mint a lápvidék mocsara. Talán ez történhetett Hoigs-szal is és miután a medvetermetű sikertelen kereste. Lemondott róla. Pedig kezdte megkedvelni a kis fickót és az se volt rossz, amiket mondott. Kár érte.
Így dolgavégezetlen sétál vissza a Romvárosba a hídon keresztül, hogy visszatérjen a város civilizáltabb részébe. Nem mondhatni, hogy szomorú, ilyesféle érzések ritkán foglalkoztatják, de egy cél jó lett volna. Jobb, mint céltalan kóborolni a városrészek között és tenni a nagy semmit. Az arany fogy és az eltelt napokkal is csak öregebb lesz. Egy magafajta zsoldosnak pedig meg kell becsülnie minden napot.
Nincs kedve fogatlan öregként tengetni az életét, ha lehet, nem végelgyengülésben szeretne elhullani. Komótos léptekkel vezeti csatalovát át a híd végéből futó utcán keresztül a piac forgataga felé. Újra kell terveznie a továbbiakat és most már Hoigs nélkül. Kellemetlen, de ez van.
A piacon átvágva valószínűleg keres valami fogadót, ahol elütheti az időt vagy találhat magának más elfoglaltságot. Majd kiderül, nem fogja erőltetni, az isteni szikra majd megvilágosítja elméjét, ha eljön az ideje.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:08:00
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:08:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nae épp csak pár pillanatra fordítja tekintetét a harc irányába, addig míg meg nem bizonyosodik arról, hogy a többieknek nincs szüksége a segítségére. Szemeivel mereven figyeli a közeledő árnyakat, csak remélni tudja, hogy a többiek is készen állnak egy második körre, ő már fegyvere markolatát szorítva várja, hogy az alakok közelebb érjenek. A sötétből azonban nem újabb zsoldosok lépnek elő, hanem parancsnokuk néhány ismeretlen fickó társaságába, az elf pedig valamelyest megkönnyebbül, legalább van egy kis idejük kifújni magukat mielőtt ismét megindulnak.
Mindössze egy határozott biccentéssel üdvözli hát Denjaart, nem szól azonban semmit, az őrmester már vázolja is mi a helyzet. Tekintete ekkor végigszalad a sebesült törpén majd ismét a bagós testére téved, s egy kicsit összerándul a gyomra, mérgét azonban igyekszik visszafojtani, nem ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy úrrá legyen rajta a bűntudat. Figyelmét próbálja hát inkább Gwaeren szavaira fordítani.*
-Bizonyára már várnak ránk odabent.
*Mondja ki, amire nyilvánvalóan többen is gondolnak, miközben az épületet mustrálja majd a parancsot várva emeli tekintetét Denjaarra.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nae épp csak pár pillanatra fordítja tekintetét a harc irányába, addig míg meg nem bizonyosodik arról, hogy a többieknek nincs szüksége a segítségére. Szemeivel mereven figyeli a közeledő árnyakat, csak remélni tudja, hogy a többiek is készen állnak egy második körre, ő már fegyvere markolatát szorítva várja, hogy az alakok közelebb érjenek. A sötétből azonban nem újabb zsoldosok lépnek elő, hanem parancsnokuk néhány ismeretlen fickó társaságába, az elf pedig valamelyest megkönnyebbül, legalább van egy kis idejük kifújni magukat mielőtt ismét megindulnak.
Mindössze egy határozott biccentéssel üdvözli hát Denjaart, nem szól azonban semmit, az őrmester már vázolja is mi a helyzet. Tekintete ekkor végigszalad a sebesült törpén majd ismét a bagós testére téved, s egy kicsit összerándul a gyomra, mérgét azonban igyekszik visszafojtani, nem ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy úrrá legyen rajta a bűntudat. Figyelmét próbálja hát inkább Gwaeren szavaira fordítani.*
-Bizonyára már várnak ránk odabent.
*Mondja ki, amire nyilvánvalóan többen is gondolnak, miközben az épületet mustrálja majd a parancsot várva emeli tekintetét Denjaarra.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:35:21
Üzenet elküldve: 2020-05-05 14:35:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Még jót mosolyog az orkon és a gyerekeken, reméli fognak majd örülni annak amit hozott, és nemes egyszerűséggel tovább áll. Most az útja a romvárosba vezet, bár ő jobban szereti úgy hívni, hogy otthon. Egyike azon kevés családnak akik viszonylag jól jöttek ki a lázadásból. Házuk megmaradt, Merchen öröksége is biztonságban van. Épp csak beköszön, közli édesanyjával hogy ne várja haza , majd egy jó pohár bor után vissza indul a Pegazusba. Szeret otthon lenni de, azért annyira mégsem. Na meg a csacsi is ott van.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-05 13:54:04
Üzenet elküldve: 2020-05-05 13:54:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaerent csak az ölés érdekli, a pillanat hevében az sem foglalkoztatja, hányan rontanak rá egyszerre az utolsó fickóra. Jár neki is egy kicsi vérengzés – és meg is kapja. Már éppen végezne a banditával, mikor Grük nyílvesszője megelőzi, és kis híján őt is a hátára gombostűzi.*
~ Anyádat. ~ *Már nem tud megállni, a heves mozdulat, amellyel szó szerint rárohant áldozatára, még tart, a kés a torokra támad. Amikor a páncélos eldől, mint egy zsák, a lány arca széles, beteges vigyorra húzódik, amelyet (szegény) Lounak kell közelről megcsodálnia. Úgy tűnik, részben Gwaeren is megmentette a szénáját. Széttárja a karját, és állával kihívóan a bajszos felé bök.* ~ Na, mi van? ~ *Üzeni a gúnyos pillantása, de hangot nem akar neki adni a közeledő fickók miatt, csak marokra fogja véres tőrét, leguggol, és mélyen töpreng.
Ennyi idő alatt csak annyira jut, hogy többé nem fogja kedvelni az őrmestert. Na jó, az egyetlen elégtétel, hogy Gwaeren „parancsának” még Grük is eleget tesz. A lány hirtelen azt sem érti, mi a fene ütött az őrmesterbe, hogy kiabálni kezd, de, mint kiderül, maga a parancsnok is megérkezett hozzájuk.
Gwaeren nem kedveli a Városőrséget, de a több embernek ő is örül. Morak állapota foglalkoztatja, látja, hogy Hesgrim már fajtársa mellé telepedett, ezért csak barátian vállon veregeti a sisakos harcost. Neki más teendője van, ő maga járul ez elé a Denjaar vagy kicsoda elé, és minden szókérés vagy egyéb formaság nélkül beszélni kezd.*
- Körbejártam a házat, de másik bejáratot nem találtam, a kerítés mellett belül végig sövény van. Az épület vaksötét, mozgás sehol. *Mondja, és a két kapu felé int. Neki nincs olyan fegyvere, amivel le lehetne ütni egy láncot, majd a többiek intézik. Ha csakugyan be akarnak menni, kénytelenek lesznek ebből az irányból.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 13:56:05
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaerent csak az ölés érdekli, a pillanat hevében az sem foglalkoztatja, hányan rontanak rá egyszerre az utolsó fickóra. Jár neki is egy kicsi vérengzés – és meg is kapja. Már éppen végezne a banditával, mikor Grük nyílvesszője megelőzi, és kis híján őt is a hátára gombostűzi.*
~ Anyádat. ~ *Már nem tud megállni, a heves mozdulat, amellyel szó szerint rárohant áldozatára, még tart, a kés a torokra támad. Amikor a páncélos eldől, mint egy zsák, a lány arca széles, beteges vigyorra húzódik, amelyet (szegény) Lounak kell közelről megcsodálnia. Úgy tűnik, részben Gwaeren is megmentette a szénáját. Széttárja a karját, és állával kihívóan a bajszos felé bök.* ~ Na, mi van? ~ *Üzeni a gúnyos pillantása, de hangot nem akar neki adni a közeledő fickók miatt, csak marokra fogja véres tőrét, leguggol, és mélyen töpreng.
Ennyi idő alatt csak annyira jut, hogy többé nem fogja kedvelni az őrmestert. Na jó, az egyetlen elégtétel, hogy Gwaeren „parancsának” még Grük is eleget tesz. A lány hirtelen azt sem érti, mi a fene ütött az őrmesterbe, hogy kiabálni kezd, de, mint kiderül, maga a parancsnok is megérkezett hozzájuk.
Gwaeren nem kedveli a Városőrséget, de a több embernek ő is örül. Morak állapota foglalkoztatja, látja, hogy Hesgrim már fajtársa mellé telepedett, ezért csak barátian vállon veregeti a sisakos harcost. Neki más teendője van, ő maga járul ez elé a Denjaar vagy kicsoda elé, és minden szókérés vagy egyéb formaság nélkül beszélni kezd.*
- Körbejártam a házat, de másik bejáratot nem találtam, a kerítés mellett belül végig sövény van. Az épület vaksötét, mozgás sehol. *Mondja, és a két kapu felé int. Neki nincs olyan fegyvere, amivel le lehetne ütni egy láncot, majd a többiek intézik. Ha csakugyan be akarnak menni, kénytelenek lesznek ebből az irányból.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 13:56:05
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-05 10:34:19
Üzenet elküldve: 2020-05-05 10:34:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Nincs igazán ideje annak, hogy örüljön magának, mert noha sikeresen megszabadul kötelékeitől és sikeresen kijut a szobából, de újra kiáltás hallatszik. Amitől ráadásul távolodik. Ebből könnyedén levonhatja a következtetést: rossz irányba halad, ha meg akarja menteni Effyt. Reálisan nézve mégis ez tűnik a jó iránynak, bár lehet, hogy csak azért gondolja ezt, mert semmi kedve visszamenni az előző helyiségbe és megrizikózni egy másik ajtót. Ráadásul úgy tűnik, hogy ez az útvonal is rizikóssá vált - mármint alapból is az volt, de a túloldali kaparászással együtt még inkább az lett.
Aenae meg egy fokkal rémültebben áll az ajtó túloldalán, markolja a tőrt. Egyszerre fázik és van melege, mindkettő teljesen érthető jelen helyzetben.
Szíve szerint elszaladna és bebújna valami mögé, de mivel pánikszerű körbepillantásra nem leli meg az optimális helyet, így elszánja magát. Teljes erőből rohan az ajtónak, hogy vállával és karjával aztán tolhassa azt, meglepetést okozva annak, aki épp át akar haladni rajta. Ha ez sikerül, akkor a kezében tartott tőrrel döfni próbál, vesetájékra és újra és újra, ameddig csak lehetősége van rá. Azzal az eshetőséggel nem is számol, hogy olyan van ott, akire nem érdemli sem az ajtót az arcába, sem a tőrt a hasába.*
*Nincs igazán ideje annak, hogy örüljön magának, mert noha sikeresen megszabadul kötelékeitől és sikeresen kijut a szobából, de újra kiáltás hallatszik. Amitől ráadásul távolodik. Ebből könnyedén levonhatja a következtetést: rossz irányba halad, ha meg akarja menteni Effyt. Reálisan nézve mégis ez tűnik a jó iránynak, bár lehet, hogy csak azért gondolja ezt, mert semmi kedve visszamenni az előző helyiségbe és megrizikózni egy másik ajtót. Ráadásul úgy tűnik, hogy ez az útvonal is rizikóssá vált - mármint alapból is az volt, de a túloldali kaparászással együtt még inkább az lett.
Aenae meg egy fokkal rémültebben áll az ajtó túloldalán, markolja a tőrt. Egyszerre fázik és van melege, mindkettő teljesen érthető jelen helyzetben.
Szíve szerint elszaladna és bebújna valami mögé, de mivel pánikszerű körbepillantásra nem leli meg az optimális helyet, így elszánja magát. Teljes erőből rohan az ajtónak, hogy vállával és karjával aztán tolhassa azt, meglepetést okozva annak, aki épp át akar haladni rajta. Ha ez sikerül, akkor a kezében tartott tőrrel döfni próbál, vesetájékra és újra és újra, ameddig csak lehetősége van rá. Azzal az eshetőséggel nem is számol, hogy olyan van ott, akire nem érdemli sem az ajtót az arcába, sem a tőrt a hasába.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-05 09:57:42
Üzenet elküldve: 2020-05-05 09:57:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Már egész sokan összeverődnek a támadás magjánál. Az utolsó banditát is kivégzik szó szerint. A szemek ma nem maradnak szárazon az biztos. Rájuk jár a rúd. Elkezdene örülni amikor egy újabb csapat közeledik.*
~Jóságos Eyr mi lesz még itt?~
*Aztán kisejlik, hogy még egy adag városőr érkezik. Pont időben. Még ki tudja mekkora hadsereg ellen mennek. Az élt törpe harcos félreteszi a csatabárdot és Morakhoz lehajol.*
- Hogy vagy cimbora? El ne aludj itt nekem!
*A Morak nincs jó bőrben. Hátha akad itt felcser aki elláthatja a szúrt sebét a társának. Most van egy kis nyugi. Lehet elég lesz Morak kimentésére. De lehet, hogy gyorsan tovább kell menniük. Hesgrim nem hagy hátra senkit. Az okosok meg megmondják mi legyen ezután.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Már egész sokan összeverődnek a támadás magjánál. Az utolsó banditát is kivégzik szó szerint. A szemek ma nem maradnak szárazon az biztos. Rájuk jár a rúd. Elkezdene örülni amikor egy újabb csapat közeledik.*
~Jóságos Eyr mi lesz még itt?~
*Aztán kisejlik, hogy még egy adag városőr érkezik. Pont időben. Még ki tudja mekkora hadsereg ellen mennek. Az élt törpe harcos félreteszi a csatabárdot és Morakhoz lehajol.*
- Hogy vagy cimbora? El ne aludj itt nekem!
*A Morak nincs jó bőrben. Hátha akad itt felcser aki elláthatja a szúrt sebét a társának. Most van egy kis nyugi. Lehet elég lesz Morak kimentésére. De lehet, hogy gyorsan tovább kell menniük. Hesgrim nem hagy hátra senkit. Az okosok meg megmondják mi legyen ezután.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:31:10
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:31:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Gwaeren beszámol nekik felfedezéseiről, aztán megy is vagdalózni a törpe társaságába. Úgy néz ki, mintha Grükkel tudatalatt összedolgoznának, annyira összhangban kaszabolják le a szerencsétlent. Raenerold csak egy pillanatra néz oda, sokkal jobban aggasztja aa csorgó vérnél és feltörő csontoknál az a halk, egyre erősödő hang, amit a kutya hallat. Biztos már benne, valaki közeledik, s ő nem a legjobb verzióra gyanakszik. A kutya hirtelen elhallgat, ami két dolgot jelezhet az elf szerint: vagy elég közel ért az ellen, s a pirtianesi kopó már felkészül a torokharapások sorozatára, vagy barát szagát érezte meg a levegőben, érzékeny orrával. A lovag előbbire gyanakszik, lélegzete megfeszül, ő maga pedig felkészül a harcra - tévesen, a távolból Denjaarék alakja rajzolódik körül, ami nagy sóhajt szakít fel a férfiból. A báró szavai alapján beszámolna a parancsnoknak, de az őrmester megelőzi ezzel. Így csak várja a parancsot, a nagytestű ebet, hűséges szövetségesét pedig maga mellé inti.*
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Gwaeren beszámol nekik felfedezéseiről, aztán megy is vagdalózni a törpe társaságába. Úgy néz ki, mintha Grükkel tudatalatt összedolgoznának, annyira összhangban kaszabolják le a szerencsétlent. Raenerold csak egy pillanatra néz oda, sokkal jobban aggasztja aa csorgó vérnél és feltörő csontoknál az a halk, egyre erősödő hang, amit a kutya hallat. Biztos már benne, valaki közeledik, s ő nem a legjobb verzióra gyanakszik. A kutya hirtelen elhallgat, ami két dolgot jelezhet az elf szerint: vagy elég közel ért az ellen, s a pirtianesi kopó már felkészül a torokharapások sorozatára, vagy barát szagát érezte meg a levegőben, érzékeny orrával. A lovag előbbire gyanakszik, lélegzete megfeszül, ő maga pedig felkészül a harcra - tévesen, a távolból Denjaarék alakja rajzolódik körül, ami nagy sóhajt szakít fel a férfiból. A báró szavai alapján beszámolna a parancsnoknak, de az őrmester megelőzi ezzel. Így csak várja a parancsot, a nagytestű ebet, hűséges szövetségesét pedig maga mellé inti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1889-1908