Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-15 11:36:47
Üzenet elküldve: 2025-10-15 11:36:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Aokin//
*Aokin máris mesterként beszél, de talán ő maga sem tudja ezt. A lánynak viszont pont ez jön le az egészből, hogy új mestere valami született vezető lehet, legalábbis a gondolatai biztosan megvannak és elegek hozzá. Erys nem fogja elárulni neki, hogy a nagy gondolatok felét sem tudja elraktározni. Felfogni még felfogja őket, és sok mindennel egyet is ért, de biztos benne, hogy a felét már napfelkeltére sem fogja tudni. De a gondolatokon túl vannak még fontos dolgok, amik az életben maradáshoz kellenek. A hajlék és az étel. A többi hívság őt nem érdekli egyáltalán, nagyon jól belesimult már a szerzetesi létbe. Figyeli Aokin szavait és lassan bólint egyet, befogadja a szavakat, miközben a hajával játszik a közben feltámadó szél.*
- Pegazus fogadóban kerestelek először, az jó hely lesz. Ezeket a munkákat én is el tudom végezni azt hiszem. *Sóhajt egyet. Kár, hogy nem ismeri annyira a vadont, hogy önfenntartó tudjon lenni, így aztán neki is munkát kell vállalnia majd.*
- Talán ketten jobb munkákat kapunk majd. *Ábrándozik kissé, Aokin háta mögé figyelve, ahol újabb lények érkeznek. Egy nagyobb elf család számos gyermekkel mennek a város belső zugaiba. ~Milyen önfeledtek, pedig a pusztulás mementója felé igyekeznek.~*
- Akkor vegyünk ki egy szobát? Mi a terv mester? *Néz a férfira újfent, ahogy a tekintetét visszaemeli Aokinra.*
*Aokin máris mesterként beszél, de talán ő maga sem tudja ezt. A lánynak viszont pont ez jön le az egészből, hogy új mestere valami született vezető lehet, legalábbis a gondolatai biztosan megvannak és elegek hozzá. Erys nem fogja elárulni neki, hogy a nagy gondolatok felét sem tudja elraktározni. Felfogni még felfogja őket, és sok mindennel egyet is ért, de biztos benne, hogy a felét már napfelkeltére sem fogja tudni. De a gondolatokon túl vannak még fontos dolgok, amik az életben maradáshoz kellenek. A hajlék és az étel. A többi hívság őt nem érdekli egyáltalán, nagyon jól belesimult már a szerzetesi létbe. Figyeli Aokin szavait és lassan bólint egyet, befogadja a szavakat, miközben a hajával játszik a közben feltámadó szél.*
- Pegazus fogadóban kerestelek először, az jó hely lesz. Ezeket a munkákat én is el tudom végezni azt hiszem. *Sóhajt egyet. Kár, hogy nem ismeri annyira a vadont, hogy önfenntartó tudjon lenni, így aztán neki is munkát kell vállalnia majd.*
- Talán ketten jobb munkákat kapunk majd. *Ábrándozik kissé, Aokin háta mögé figyelve, ahol újabb lények érkeznek. Egy nagyobb elf család számos gyermekkel mennek a város belső zugaiba. ~Milyen önfeledtek, pedig a pusztulás mementója felé igyekeznek.~*
- Akkor vegyünk ki egy szobát? Mi a terv mester? *Néz a férfira újfent, ahogy a tekintetét visszaemeli Aokinra.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-15 11:21:01
Üzenet elküldve: 2025-10-15 11:21:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
*A kora reggeli órákban sikerült néhány órácskára álomra hajtania fejét, de az örvénylő gondolatok között ez csak viszonylagos megnyugvással szolgált. Álmai ugyanis nyugtalanok és riasztóak. Talán elfojtott félelmei köszönnek vissza, miket aligha oszthat meg mással. Mihelyst felébred azonban, úgy mossa le magáról az álomvilág árnyait, mintha sosem vetültek volna gondolataira. Elméje mély tárnáiba űzi őket, ahonnét nem háborgathatják, míg ébren van.
Narennek szerencséje van, már ha bármit szerencsének lehet nevezni, ami az utóbbi időben a fiatal szolgát éri. A sötételfet ugyanis az étkezőben leli. A bíbor függönyök teljesen elhúzva, gondosan kizárva a helyiségből a reggeli napfény sugarait. Csupán két gyertya ég a szebb napokat látott asztalkán, táncoló félhomályba öltöztetve az termet.
Ő maga az asztal mellett ül, gondosan beletemetkezve egy kötetbe, amit félredobva lelt meg az egyik sarokban. A könyv ősi vallásuk kegyetlennél kegyetlenebb praktikáit, homályba vesző imaszövegeket és letűnt korok szokásjogait tartalmazza, ő pedig nagy kedvvel veti bele magát az efféle tudásba. Azt a fekete, aranyhímzéses bársonyruhát viseli, melyben megérkeztek a városba.
Elsőre csak egy szívdobbanásnyi időre pillant fel a kötetből, ahogy Naren megérkezik. Figyelmét nem kerüli el a díszdoboz, de megjegyzést nem tesz rá. Csupán ajkai széle rándul halovány, elégedett mosolyba.*
-Sikerrel jártál? *Ismét negédes szólamot üt meg, miközben figyelme immáron teljesen a szolgáé. Átható pillantása végigméri Narent, mintha csak árulkodó jelet keresne rajta feladata kimeneteléről. Becsukja a könyvet, majd az asztalra helyezi. Keményfedeles, szénfekete borítóján cikornyás, ezüstös szimbólumok villannak a gyertyafényben.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.15 11:21:57
*A kora reggeli órákban sikerült néhány órácskára álomra hajtania fejét, de az örvénylő gondolatok között ez csak viszonylagos megnyugvással szolgált. Álmai ugyanis nyugtalanok és riasztóak. Talán elfojtott félelmei köszönnek vissza, miket aligha oszthat meg mással. Mihelyst felébred azonban, úgy mossa le magáról az álomvilág árnyait, mintha sosem vetültek volna gondolataira. Elméje mély tárnáiba űzi őket, ahonnét nem háborgathatják, míg ébren van.
Narennek szerencséje van, már ha bármit szerencsének lehet nevezni, ami az utóbbi időben a fiatal szolgát éri. A sötételfet ugyanis az étkezőben leli. A bíbor függönyök teljesen elhúzva, gondosan kizárva a helyiségből a reggeli napfény sugarait. Csupán két gyertya ég a szebb napokat látott asztalkán, táncoló félhomályba öltöztetve az termet.
Ő maga az asztal mellett ül, gondosan beletemetkezve egy kötetbe, amit félredobva lelt meg az egyik sarokban. A könyv ősi vallásuk kegyetlennél kegyetlenebb praktikáit, homályba vesző imaszövegeket és letűnt korok szokásjogait tartalmazza, ő pedig nagy kedvvel veti bele magát az efféle tudásba. Azt a fekete, aranyhímzéses bársonyruhát viseli, melyben megérkeztek a városba.
Elsőre csak egy szívdobbanásnyi időre pillant fel a kötetből, ahogy Naren megérkezik. Figyelmét nem kerüli el a díszdoboz, de megjegyzést nem tesz rá. Csupán ajkai széle rándul halovány, elégedett mosolyba.*
-Sikerrel jártál? *Ismét negédes szólamot üt meg, miközben figyelme immáron teljesen a szolgáé. Átható pillantása végigméri Narent, mintha csak árulkodó jelet keresne rajta feladata kimeneteléről. Becsukja a könyvet, majd az asztalra helyezi. Keményfedeles, szénfekete borítóján cikornyás, ezüstös szimbólumok villannak a gyertyafényben.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.15 11:21:57
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-14 13:44:37
Üzenet elküldve: 2025-10-14 13:44:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
//Dwirinthalen-ház//
*A hátában érzi a tekinteteket ahogy végighalad a Selyemrévnek nevezett kerület utcáin, visszafelé tartva a Romvárosnak csúfolt negyed irányába. Nem biztos benne, de mintha valahol mögötte lemaradva egy Városőr-páros követné. Nem hibáztatja őket. Túl egyszerűen öltözött, összevert arca túl kirívó. A karjában tartott fadoboz túl drágának tűnik. Ahogy maga mögött hagyja a Meredélyt, és csizmatalpa alá már újra a Romváros szutyka simul, meglepő módon jobban érzi magát. Ezt a környéket egy fokkal legalább jobban ismeri.
Nem túl jól, de jobban. Abban legalábbis biztos, hogy itt is épp olyan feltűnő mint odaát, csak épp máshogy. És másmilyen szemek követik, másmilyen okkal. Megnyújtja lépteit hogy minél hamarabb hazaérjen, már ha így tudja nevezni a romos állapotú épületet. Tudja így nevezni? Elireya Úrnő és Elariion Úr egy óránál többet nem is bírtak a fedele alatt eltölteni, egyedül Vhorossi Úrnő volt elég erős hozzá hogy elviselje a helyet.
Mikor eléri a Dwirinthalen-házat, megüti az épület nyomorúságának valóságossága. Morthimer Úr Selyemrévi kúriája után ez a hely.. ez a hely.. hagyjuk, hogy milyen.
Rendbe szedi arckifejezését, ahogy átlép a ház küszöbén. Most feladata van - be kell számolnia Úrnőjének arról, amit sikerült elintéznie. Kíváncsi, hogy a nőstény mit fog mondani, mennyire lesz elégedett - és éppen annyira fél is ettől, dacára annak hogy tudja: igazából sikerrel járt.
A karjára fektetett díszdobozzal indul a ház belseje felé, kacskaringós útvonalon: először a tegnap nagyjából helyrehozott étkezőhelyiségen vág át, és ha ott nem találkozik össze Úrnőjével, úgy tovább indul annak szobája felé.*
//Dwirinthalen-ház//
*A hátában érzi a tekinteteket ahogy végighalad a Selyemrévnek nevezett kerület utcáin, visszafelé tartva a Romvárosnak csúfolt negyed irányába. Nem biztos benne, de mintha valahol mögötte lemaradva egy Városőr-páros követné. Nem hibáztatja őket. Túl egyszerűen öltözött, összevert arca túl kirívó. A karjában tartott fadoboz túl drágának tűnik. Ahogy maga mögött hagyja a Meredélyt, és csizmatalpa alá már újra a Romváros szutyka simul, meglepő módon jobban érzi magát. Ezt a környéket egy fokkal legalább jobban ismeri.
Nem túl jól, de jobban. Abban legalábbis biztos, hogy itt is épp olyan feltűnő mint odaát, csak épp máshogy. És másmilyen szemek követik, másmilyen okkal. Megnyújtja lépteit hogy minél hamarabb hazaérjen, már ha így tudja nevezni a romos állapotú épületet. Tudja így nevezni? Elireya Úrnő és Elariion Úr egy óránál többet nem is bírtak a fedele alatt eltölteni, egyedül Vhorossi Úrnő volt elég erős hozzá hogy elviselje a helyet.
Mikor eléri a Dwirinthalen-házat, megüti az épület nyomorúságának valóságossága. Morthimer Úr Selyemrévi kúriája után ez a hely.. ez a hely.. hagyjuk, hogy milyen.
Rendbe szedi arckifejezését, ahogy átlép a ház küszöbén. Most feladata van - be kell számolnia Úrnőjének arról, amit sikerült elintéznie. Kíváncsi, hogy a nőstény mit fog mondani, mennyire lesz elégedett - és éppen annyira fél is ettől, dacára annak hogy tudja: igazából sikerrel járt.
A karjára fektetett díszdobozzal indul a ház belseje felé, kacskaringós útvonalon: először a tegnap nagyjából helyrehozott étkezőhelyiségen vág át, és ha ott nem találkozik össze Úrnőjével, úgy tovább indul annak szobája felé.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-13 08:58:54
Üzenet elküldve: 2025-10-13 08:58:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Khaelith Vyrrethis//
//Nyílt//
* Ismerős hang üti meg a fülét, kevésbé várt szavakkal. Aprón fordul meg, tekintete nem fed fel sokat, csak a szokásos megvető pillantást, ami tőle megszokott. *
- A nyelved lesz a veszted kölyök.
* Szólal meg enyhén mélyített hangon, majd folytatja is a romok átkutatását. A következő mondatra csak hátraint. Ha azért jött, hogy kritizálja, akkor meg fogja tudni, hogy nem fog jó társaságban részesülni, ha felbosszantja a törpét. Nemrég egy orkkal is összemérte az erejét, egy mélységi nem okozna neki nagyobb kihívást. Lassan újra meg kell látogatnia a kaszárnyát, talán talál ott újabb érdekes lelkeket, de egyelőre itt kell keresnie a megtalálhatatlant. Azonban a következő mondatban mindent félbehagy. Lassan fordul meg, közben a kezeiben tartott apróságokat eldobja, csupán egy értékesebbnek tűnő ékszert vág zsebre. *
- Na, Szóval az a némber rendes információkkal lógott meg a tanácsházból.
* Kezeit összefonja maga előtt, majd hallgatja a mélységit. Az apró szívesség hallatán egyik szemöldöke megemelkedik, de ha az információ jobb, mint várja, akkor annyit igazán megtehet, hogy nem vágja pofán a puszta kérésért. Amit hall a korcsról és az egykori őrség tagjairól mosolyra készteti. Ha nem lenne ezer meg egy dolga, úgy maga menne erre a bizonyos expedícióra. Élesben találkozni egy egykori parancsnokkal talán még előnyére is válhatna. Főleg ha eltudná tenni láb alól, de ez egy másik történet. *
- Jól teszed, ha minden jól megy, talán még rólad is elhiszik, hogy a jófiúk táborát erősíted. Talán még jobban beavatnak a titkaikba.
* A szívesség hallatán szemei összeszűkülnek. Nem úgy, mint akit rajtakaptak cselszövésein, hanem mint aki nem bírja a fenyegetéseket. Ugyan lepörögnek róla a szavak, de közel sincs annyi embere, hogy a koszos csakúgy fülüket nyesse. Lassan lép közelebb, ha a mélységi nem lép hátrébb, egészen addig, míg egy levegővétel válassza el kettejüket. Nem érdekli a magasságkülönbség. Kezeit ökölbe szorulnak, majd így felel. *
- Még ha tudnám is miről beszélsz, a csövesek eddig csak sikert mutattak fel, nem úgy, mint egyesek. Amíg ez így marad, addig egy hajuk szála sem görbülhet, világos vagyok?
* Kihúzza mellkasát, közben újain látni, hogy már kifehéredtek a szorítástól. Nem viccel és ezt be is bizonyítja, ha rosszul válassza meg a következő szavait a koszos. *
- Ők a te személyes küldönceid, ha történik valami, jobb, ha van egy közelben. Kintre amúgy sem fognak követni.
* Bolondak tartja a csapatot, amiért nem értékelik az utca hatalmát. A csövesek, akik az utcán töltik minden percüket, mindent hallanak, mindent továbbadnak a megfelelő dolgokért cserébe. Legyen az egy kiadós vacsora, egy édes bor, vagy egy jobb élet reményében. Mondania sem kell, ha csontok törnek, akkor kétféle reakcióra számíthatnak. Akik félve teljesítik a parancsot. Az ilyeneknek a kezük folyton remegni fog. És azok, akik elmenekülnek, akik potenciálisan feladhatják őket a fakabátoknál. Ha kell, beleneveli a társaságba. Úgyis rájuk férne egy kiadós nevelés, ha az utca törvényeiről van szó. *
//Nyílt//
* Ismerős hang üti meg a fülét, kevésbé várt szavakkal. Aprón fordul meg, tekintete nem fed fel sokat, csak a szokásos megvető pillantást, ami tőle megszokott. *
- A nyelved lesz a veszted kölyök.
* Szólal meg enyhén mélyített hangon, majd folytatja is a romok átkutatását. A következő mondatra csak hátraint. Ha azért jött, hogy kritizálja, akkor meg fogja tudni, hogy nem fog jó társaságban részesülni, ha felbosszantja a törpét. Nemrég egy orkkal is összemérte az erejét, egy mélységi nem okozna neki nagyobb kihívást. Lassan újra meg kell látogatnia a kaszárnyát, talán talál ott újabb érdekes lelkeket, de egyelőre itt kell keresnie a megtalálhatatlant. Azonban a következő mondatban mindent félbehagy. Lassan fordul meg, közben a kezeiben tartott apróságokat eldobja, csupán egy értékesebbnek tűnő ékszert vág zsebre. *
- Na, Szóval az a némber rendes információkkal lógott meg a tanácsházból.
* Kezeit összefonja maga előtt, majd hallgatja a mélységit. Az apró szívesség hallatán egyik szemöldöke megemelkedik, de ha az információ jobb, mint várja, akkor annyit igazán megtehet, hogy nem vágja pofán a puszta kérésért. Amit hall a korcsról és az egykori őrség tagjairól mosolyra készteti. Ha nem lenne ezer meg egy dolga, úgy maga menne erre a bizonyos expedícióra. Élesben találkozni egy egykori parancsnokkal talán még előnyére is válhatna. Főleg ha eltudná tenni láb alól, de ez egy másik történet. *
- Jól teszed, ha minden jól megy, talán még rólad is elhiszik, hogy a jófiúk táborát erősíted. Talán még jobban beavatnak a titkaikba.
* A szívesség hallatán szemei összeszűkülnek. Nem úgy, mint akit rajtakaptak cselszövésein, hanem mint aki nem bírja a fenyegetéseket. Ugyan lepörögnek róla a szavak, de közel sincs annyi embere, hogy a koszos csakúgy fülüket nyesse. Lassan lép közelebb, ha a mélységi nem lép hátrébb, egészen addig, míg egy levegővétel válassza el kettejüket. Nem érdekli a magasságkülönbség. Kezeit ökölbe szorulnak, majd így felel. *
- Még ha tudnám is miről beszélsz, a csövesek eddig csak sikert mutattak fel, nem úgy, mint egyesek. Amíg ez így marad, addig egy hajuk szála sem görbülhet, világos vagyok?
* Kihúzza mellkasát, közben újain látni, hogy már kifehéredtek a szorítástól. Nem viccel és ezt be is bizonyítja, ha rosszul válassza meg a következő szavait a koszos. *
- Ők a te személyes küldönceid, ha történik valami, jobb, ha van egy közelben. Kintre amúgy sem fognak követni.
* Bolondak tartja a csapatot, amiért nem értékelik az utca hatalmát. A csövesek, akik az utcán töltik minden percüket, mindent hallanak, mindent továbbadnak a megfelelő dolgokért cserébe. Legyen az egy kiadós vacsora, egy édes bor, vagy egy jobb élet reményében. Mondania sem kell, ha csontok törnek, akkor kétféle reakcióra számíthatnak. Akik félve teljesítik a parancsot. Az ilyeneknek a kezük folyton remegni fog. És azok, akik elmenekülnek, akik potenciálisan feladhatják őket a fakabátoknál. Ha kell, beleneveli a társaságba. Úgyis rájuk férne egy kiadós nevelés, ha az utca törvényeiről van szó. *
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-11 17:42:07
Üzenet elküldve: 2025-10-11 17:42:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyugalom szilánkja?//
*A gyertya sercegve ég az asztalon, sárgás fénye alig képes áttörni a sötétet, ami Wrojth rejtekhelyének falai közé szorult. A romváros egyik elhagyatott házában van, valahol mélyen a régi piacnegyed romjai közt, ahol a kövek között már csak a szél jár, és az idő sem siet. Odalent, alakította ki a búvóhelyet ahol vastag kőfalak, nedves levegő, és a távoli csöpögés halk ritmusa adja a hely hangulatát.
A szoba, ahol Khaelith most ül, az egyik belső helyiség. Alacsony mennyezet, egyetlen bejárat – így könnyű védeni, nehéz megközelíteni. Az ajtóval szemben ül, háttal a hideg falnak, mint mindig, hogy semmi se érhesse váratlanul. Az asztal kopott, az egyik sarka megrepedt, de elbírja a pergament, a tintát, és a borosüveget, amit még az egyik fosztogatott házból hozott. A számszeríj ott fekszik előtte, keresztbe téve, ahogy mindig, mikor pihenni próbál. A gyertya fénye megcsillan a sötételf arcán, ahogy lehajol az íráshoz. A pergamenen szabályos, fegyelmezett sorok futnak. Nem levelet ír, inkább jegyzetel, emlékeket, adatokat, neveket, helyeket. A borból kortyol egyet, lassan, mintha kóstolná, milyen íze van a ritka csendnek. A szobában semmi más nem mozdul, csak a láng és az árnyékok, amik mintha egymással vívnának hangtalan táncot.
Odafent a szél végigsöpör a romokon, a kinti világ rideg és ellenséges. Itt lent viszont csak a nyirkos levegő és a gyertya fénye maradt – és a sötételf, aki végre pár percre egyedül lehet a gondolataival. A csend most nem üresség. Inkább egy pillanatnyi menedék, mielőtt újra elnyelné őket a város sötétje.
A gyertyafény halk sercegéssel küzd az olvadó viasszal. A láng árnyékokat vet a penészes falra, melyek úgy táncolnak, mintha saját életük volna. Toll feszül a pergamenen, a sorok sötét tintája lassan szárad, miközben a sötételf mozdulatai nyugodtak, kimértek.
A hím ujja végigsimít a pohár szélén, majd megállapodik rajta a tekintete. A csend, ami most körülveszi, ritka vendég ebben a városban. Nem zörögnek léptek a folyosón, nem hallatszik a külvilág moraja csak a gyertya halk pattogásai és a saját lélegzete.
Fáradtan hátradől, szemei a fal repedéseit követik. A tinta szaga, a bor ígérete, és a csend mind-mind úgy fonódnak össze, mintha egy pillanatra elhinné, talán ez is egyfajta béke. De a kezében még mindig ott marad az írás nyoma, a gondolat, amely nem hagyja nyugodni. Egy röpke mosoly suhant át az arcán – hideg, fáradt, de őszinte. Aztán visszatér a pergamenhez, mintha az írott szóban keresné mindazt, amit a világ rég elvett tőle.*
//Nyugalom szilánkja?//
*A gyertya sercegve ég az asztalon, sárgás fénye alig képes áttörni a sötétet, ami Wrojth rejtekhelyének falai közé szorult. A romváros egyik elhagyatott házában van, valahol mélyen a régi piacnegyed romjai közt, ahol a kövek között már csak a szél jár, és az idő sem siet. Odalent, alakította ki a búvóhelyet ahol vastag kőfalak, nedves levegő, és a távoli csöpögés halk ritmusa adja a hely hangulatát.
A szoba, ahol Khaelith most ül, az egyik belső helyiség. Alacsony mennyezet, egyetlen bejárat – így könnyű védeni, nehéz megközelíteni. Az ajtóval szemben ül, háttal a hideg falnak, mint mindig, hogy semmi se érhesse váratlanul. Az asztal kopott, az egyik sarka megrepedt, de elbírja a pergament, a tintát, és a borosüveget, amit még az egyik fosztogatott házból hozott. A számszeríj ott fekszik előtte, keresztbe téve, ahogy mindig, mikor pihenni próbál. A gyertya fénye megcsillan a sötételf arcán, ahogy lehajol az íráshoz. A pergamenen szabályos, fegyelmezett sorok futnak. Nem levelet ír, inkább jegyzetel, emlékeket, adatokat, neveket, helyeket. A borból kortyol egyet, lassan, mintha kóstolná, milyen íze van a ritka csendnek. A szobában semmi más nem mozdul, csak a láng és az árnyékok, amik mintha egymással vívnának hangtalan táncot.
Odafent a szél végigsöpör a romokon, a kinti világ rideg és ellenséges. Itt lent viszont csak a nyirkos levegő és a gyertya fénye maradt – és a sötételf, aki végre pár percre egyedül lehet a gondolataival. A csend most nem üresség. Inkább egy pillanatnyi menedék, mielőtt újra elnyelné őket a város sötétje.
A gyertyafény halk sercegéssel küzd az olvadó viasszal. A láng árnyékokat vet a penészes falra, melyek úgy táncolnak, mintha saját életük volna. Toll feszül a pergamenen, a sorok sötét tintája lassan szárad, miközben a sötételf mozdulatai nyugodtak, kimértek.
A hím ujja végigsimít a pohár szélén, majd megállapodik rajta a tekintete. A csend, ami most körülveszi, ritka vendég ebben a városban. Nem zörögnek léptek a folyosón, nem hallatszik a külvilág moraja csak a gyertya halk pattogásai és a saját lélegzete.
Fáradtan hátradől, szemei a fal repedéseit követik. A tinta szaga, a bor ígérete, és a csend mind-mind úgy fonódnak össze, mintha egy pillanatra elhinné, talán ez is egyfajta béke. De a kezében még mindig ott marad az írás nyoma, a gondolat, amely nem hagyja nyugodni. Egy röpke mosoly suhant át az arcán – hideg, fáradt, de őszinte. Aztán visszatér a pergamenhez, mintha az írott szóban keresné mindazt, amit a világ rég elvett tőle.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-11 15:19:24
Üzenet elküldve: 2025-10-11 15:19:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt - Wrojth//
*Hangtalanul lépdel a romos utcákon. A levegő nehéz, minden egyes szippantásnál a por és a rothadó fa szaga keveredik az orrába. A fény ami felettébb zavarja ezért a csuklyát a fejére húzza. A sötétben a látása úgyis éles, de a napfény nem a barátja. A csizmájával alatt néha roppan egy-egy törmelék, de a hang hamar elnyelődik az elhagyatott város csendjében. Keres valakit, és bizony hamar meg is találja. A Törp nem a csendesség mintaképe, legalábbis ahogy keres, kutat.
A sötételf megáll, fejét enyhén félrebillenti, ahogy egy ismerős szag megcsapja az orrát korom, füst, izzadtság. Elhúzza a száját, majd mélyebbre merészkedik a félig omlott falak között.*
-Mi ez a szag, Wrojth? *Szólal meg halkan, hangjában játékos él bujkál, mikor megpillantja a törpét, amint valami romos helyet vizsgál.*
-Azt hittem, te nem az ilyen pusztulásban keresed a kényelmet.
*Lassan közelebb lép, kezét a köpenye mögé rejti, szemei a fényben smaragdként csillannak.*
-Híreket hoztam neked. Hasznosakat. * Kis szünetet tart, figyeli a törpe arcát, vajon mennyire érdekli.*
-Cserébe nem kérek semmit. Csak egy apró szívességet, ha eljön az ideje.
*Halvány mosoly suhan végig az arcán, aztán hátralép, mintha nem is lenne sürgős dolga. Élvezi, hogy a törpe nem tudja eldönteni, gúnyolódik-e, vagy tényleg komolyan beszél.*
-Úgy hallottam, szerveződik valami. Egy kis expedíció. Új arcok, új célok, meg persze elég baj, hogy érdekes legyen. Gondoltam, te nem szeretnél részt venni, így magamra vállaltam. Tudod a barátok keresése! *Lazán eltolja magát a faltól, megkerüli a törpét, közben a szeme végig rajta jár, mintha felmérné.*
-Egy félvér korcs valami Ettvallder már készül. Az orkokat mennek felderíteni. Jön vele egy elf nő. Igazi különlegesség mi is a neve? Naesala talán, ugye? *A nevét úgy ejti, mintha ízlelgetné.* A városi őrségnél valami volt szakaszvezető. Mondok jobbat! Bredoc Droyn, nem tudom ismerős-e a név az őrség egykori parancsnoka is csatlakozik. Tehát nem leszek a városban egy kicsit. Egy hat múlva indulunk. Ja! És a szívesség. *Ekkor megáll előtte, karjait lazán a mellkasán keresztbe fonja.*
-Ha a koszos csöveseidet utánam küldöd mindenhová, a csinos kis fülüket küldöm vissza neked az információk helyett.
*A hangja játékos, de van benne valami komoly is. Mintha valóban számítana a válasz. A mosoly viszont ott marad az arcán a sötételf pontosan tudja, hogy a törpe nem fogja csak úgy elengedni a híreket, pláne ha visszatér. És épp erre számít.*
*Hangtalanul lépdel a romos utcákon. A levegő nehéz, minden egyes szippantásnál a por és a rothadó fa szaga keveredik az orrába. A fény ami felettébb zavarja ezért a csuklyát a fejére húzza. A sötétben a látása úgyis éles, de a napfény nem a barátja. A csizmájával alatt néha roppan egy-egy törmelék, de a hang hamar elnyelődik az elhagyatott város csendjében. Keres valakit, és bizony hamar meg is találja. A Törp nem a csendesség mintaképe, legalábbis ahogy keres, kutat.
A sötételf megáll, fejét enyhén félrebillenti, ahogy egy ismerős szag megcsapja az orrát korom, füst, izzadtság. Elhúzza a száját, majd mélyebbre merészkedik a félig omlott falak között.*
-Mi ez a szag, Wrojth? *Szólal meg halkan, hangjában játékos él bujkál, mikor megpillantja a törpét, amint valami romos helyet vizsgál.*
-Azt hittem, te nem az ilyen pusztulásban keresed a kényelmet.
*Lassan közelebb lép, kezét a köpenye mögé rejti, szemei a fényben smaragdként csillannak.*
-Híreket hoztam neked. Hasznosakat. * Kis szünetet tart, figyeli a törpe arcát, vajon mennyire érdekli.*
-Cserébe nem kérek semmit. Csak egy apró szívességet, ha eljön az ideje.
*Halvány mosoly suhan végig az arcán, aztán hátralép, mintha nem is lenne sürgős dolga. Élvezi, hogy a törpe nem tudja eldönteni, gúnyolódik-e, vagy tényleg komolyan beszél.*
-Úgy hallottam, szerveződik valami. Egy kis expedíció. Új arcok, új célok, meg persze elég baj, hogy érdekes legyen. Gondoltam, te nem szeretnél részt venni, így magamra vállaltam. Tudod a barátok keresése! *Lazán eltolja magát a faltól, megkerüli a törpét, közben a szeme végig rajta jár, mintha felmérné.*
-Egy félvér korcs valami Ettvallder már készül. Az orkokat mennek felderíteni. Jön vele egy elf nő. Igazi különlegesség mi is a neve? Naesala talán, ugye? *A nevét úgy ejti, mintha ízlelgetné.* A városi őrségnél valami volt szakaszvezető. Mondok jobbat! Bredoc Droyn, nem tudom ismerős-e a név az őrség egykori parancsnoka is csatlakozik. Tehát nem leszek a városban egy kicsit. Egy hat múlva indulunk. Ja! És a szívesség. *Ekkor megáll előtte, karjait lazán a mellkasán keresztbe fonja.*
-Ha a koszos csöveseidet utánam küldöd mindenhová, a csinos kis fülüket küldöm vissza neked az információk helyett.
*A hangja játékos, de van benne valami komoly is. Mintha valóban számítana a válasz. A mosoly viszont ott marad az arcán a sötételf pontosan tudja, hogy a törpe nem fogja csak úgy elengedni a híreket, pláne ha visszatér. És épp erre számít.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-07 12:14:00
Üzenet elküldve: 2025-10-07 12:14:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Nem kell sok idő ahhoz, hogy a csapnivaló alakulat, amit a sárból szedett össze, olyan gyorsan különüljön el egymástól, mintha nem is ismernék egymást. Mindenkinek van feladata, mindenkinek mást kell csinálni. Míg egyesek csak a lábukat dobálják, közben pedig a sült galambra várnak, addig mások a kezüket piszkítják be éppen, mindenféle hülyeséggel. A többiek nevében nem nyilatkozhat, ugyanakkor szentül meg van arról győződve, hogy mindenki csak a tökét vakarássza. Elsek talán másét. Amíg előnnyel jönnek ki a dolgokból, addig az sem érdekli, ha férfiak is saját kapura játszanának. Ez a nap sem telik másképpen, mint az előbbiek. A vörös tőrnél tölti az éjszakát. Kockázik, kártyázik, iszogat a többi leselejtezett agyalágyulttal. Talán még barátkozik is velük, hogy később ne érje őket annyira váratlanul, mikor átveszi mindenki felett az irányítást. Másnap jókora másnapossággal kezd, és persze kisebb erszénnyel. Mondani sem kell utóbbi jobban zavarja, mint a szűnni nem akaró fejfájás. Arcát megmossa egy közeli vödörben, miután megbizonyosodott róla, hogy senki sem hányt bele. Utána felszerelését magára ölti, majd neki is lát a napi szemlézésének. Nem akármi után kutat a törpe, szállás, és azzal együtt saját főhadiszállás után kutat, elvégre nem maradhat örökké a tőr nyakán. Ki tudja mikor kapják lencsevégre, elvégre a csapatából valaki előbb vagy utóbb beszélni fog. Ez nem kérdés. Csak remélni tudja, hogy ő lesz az első, aki megtudja. A romos utcákat járva, itt-ott megáll, szemléli a hátrahagyott romokat, közben fejben próbálja egymás mellé állítani azok jövőbeli értékét. Mi lenne jó hely, hol lenne előnyös, hol van nagyobb hely rosszalkodni. Mind mind fontos kérdés, amire egyelőre nem tud sokat mondani. Túl keveset lát ahhoz, hogy biztosra állítsa, hogy igen, ez lesz a hely, amit otthonának hívhat. Egyelőre csak esztelenül járja az utcákat, néhol megáll, nekidől egy éppen csodával határos módon álló épület oldalára. Közben reménykedik, hogy ezzel a tettével nem dönti el egyből a falat. Egy ilyen pihenés közben felpillant az égre. A nap sugarai már nem elég erősek, hogy átüssenek a gyülekező felhősorokon. *
- Közeleg a tél.
* Szólal meg sokatmondóan, mintha valami bölcs lenne, közben csak érzi már a seggén, hogy sokkal hidegebb van, mint egy hónapja. Az emberek akarva akaratlanul is a melegebb helyekre fognak csoportosulni, legalábbis ha romvárosról van szó. Feltehetőleg olyan helyre, ahol van alkohol. Főleg ahol van alkohol. Talán ez egy kiváló kezdetet nyújthat számukra, bár az ilyen dolgok is szokásosan megannyi problémát hoznak magukkal. Ám ha annyira érdekelnék a problémák, hogy megállítsák minden egyes fordulatnál, akkor sose haladna semerre. Megrázza a fejét, majd tejesen hátradönti azt. Vár még egy kicsit, hátha észrevesz valami érdekeset. Ha nem, úgy tovább folytatja a keresését tökéletes hely iránt. *
* Nem kell sok idő ahhoz, hogy a csapnivaló alakulat, amit a sárból szedett össze, olyan gyorsan különüljön el egymástól, mintha nem is ismernék egymást. Mindenkinek van feladata, mindenkinek mást kell csinálni. Míg egyesek csak a lábukat dobálják, közben pedig a sült galambra várnak, addig mások a kezüket piszkítják be éppen, mindenféle hülyeséggel. A többiek nevében nem nyilatkozhat, ugyanakkor szentül meg van arról győződve, hogy mindenki csak a tökét vakarássza. Elsek talán másét. Amíg előnnyel jönnek ki a dolgokból, addig az sem érdekli, ha férfiak is saját kapura játszanának. Ez a nap sem telik másképpen, mint az előbbiek. A vörös tőrnél tölti az éjszakát. Kockázik, kártyázik, iszogat a többi leselejtezett agyalágyulttal. Talán még barátkozik is velük, hogy később ne érje őket annyira váratlanul, mikor átveszi mindenki felett az irányítást. Másnap jókora másnapossággal kezd, és persze kisebb erszénnyel. Mondani sem kell utóbbi jobban zavarja, mint a szűnni nem akaró fejfájás. Arcát megmossa egy közeli vödörben, miután megbizonyosodott róla, hogy senki sem hányt bele. Utána felszerelését magára ölti, majd neki is lát a napi szemlézésének. Nem akármi után kutat a törpe, szállás, és azzal együtt saját főhadiszállás után kutat, elvégre nem maradhat örökké a tőr nyakán. Ki tudja mikor kapják lencsevégre, elvégre a csapatából valaki előbb vagy utóbb beszélni fog. Ez nem kérdés. Csak remélni tudja, hogy ő lesz az első, aki megtudja. A romos utcákat járva, itt-ott megáll, szemléli a hátrahagyott romokat, közben fejben próbálja egymás mellé állítani azok jövőbeli értékét. Mi lenne jó hely, hol lenne előnyös, hol van nagyobb hely rosszalkodni. Mind mind fontos kérdés, amire egyelőre nem tud sokat mondani. Túl keveset lát ahhoz, hogy biztosra állítsa, hogy igen, ez lesz a hely, amit otthonának hívhat. Egyelőre csak esztelenül járja az utcákat, néhol megáll, nekidől egy éppen csodával határos módon álló épület oldalára. Közben reménykedik, hogy ezzel a tettével nem dönti el egyből a falat. Egy ilyen pihenés közben felpillant az égre. A nap sugarai már nem elég erősek, hogy átüssenek a gyülekező felhősorokon. *
- Közeleg a tél.
* Szólal meg sokatmondóan, mintha valami bölcs lenne, közben csak érzi már a seggén, hogy sokkal hidegebb van, mint egy hónapja. Az emberek akarva akaratlanul is a melegebb helyekre fognak csoportosulni, legalábbis ha romvárosról van szó. Feltehetőleg olyan helyre, ahol van alkohol. Főleg ahol van alkohol. Talán ez egy kiváló kezdetet nyújthat számukra, bár az ilyen dolgok is szokásosan megannyi problémát hoznak magukkal. Ám ha annyira érdekelnék a problémák, hogy megállítsák minden egyes fordulatnál, akkor sose haladna semerre. Megrázza a fejét, majd tejesen hátradönti azt. Vár még egy kicsit, hátha észrevesz valami érdekeset. Ha nem, úgy tovább folytatja a keresését tökéletes hely iránt. *
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-07 11:40:45
Üzenet elküldve: 2025-10-07 11:40:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
//Dwirinthalen-ház//
*Lupusfulgurral álmodik. Álmában a megtermett, sötét bundájú lény előtt térdel. A veszélyes, villogó szemű, mégis szívfacsaróan gyönyörű állat felé nyújtja karjait, tenyerei bölcsőjében saját véres, lüktető szívét kínálja neki. A farkasforma állat morogva vetődik rá, karmos mancsa kiüti tenyeréből a neki felkínált legértékesebb dolgot, amivel rendelkezik. Felborítja őt, teljes súlyával mellkasára nehezedik, hatalmas szemfogai arca előtt villognak, ahogy torka mélyéről acsarog rá. "Hogy merészeled?!" üvölti a lupusfulgur, buzogányos farkával erősen megütve őt. "Hogy merészeled, te kutya?!" A hatalmas karmokkal felfegyverzett mancs az arcába sújt, a karmok a bőrébe marnak. A sebet égeti a belefröcsögő nyál, ahogy a lupusfulgur földöntúli hangon üvölt rá. Ütések záporoznak rá: megroppantják arccsontját, mellkasa szinte befelé hajlik az állat súlya alatt, a sötét szőrből olyan szag árad, mint amit nyári vihar előtt érezni, mikor villámok cikáznak át egyik felhőből a másikba. A lupusfulgur végül egy utolsó, acsargó üvöltéssel ("HOGY MERÉSZELED?!") a nyakába mélyeszti szemfogait, és feltépi húsát.
Arra ébred, hogy ujjai saját torkát szorítják, olyan erősen, hogy szinte levegőt is alig kap. Nehézkesen, de ellazítja ujjait. Felül. A lópokróc az ölébe gyűrődik, ahogy arcát tenyereibe temeti pár hosszú légvételnyi időre, amíg szívverése lenyugszik, és izmainak ideges vibrálása is alább hagy.
Halk nyögéssel áll fel fekvőhelyéről, az egyik sarokba dobott lópokrócról. Nem kapott szobát a házban, és nem mert elfoglalni egyet sem, így a lovak mellett aludt, a nyomorult állapotú istállóban. Még tegnap este hozta be ide Vhorossi Úrnő gyönyörű hátasát, és a hegyomlásra emlékeztető Zardilt. Zardil nyakán végigsimít ahogy elhalad mellette, a másik lóhoz nem mer hozzányúlni, csak ha dolga van vele. Míg az istálló mögött könnyít magán, a kora hajnali eget bámulja. Még talán a nap sem jött fel. Akkor még egyáltalán nincs elkésve azzal, hogy eleget tegyen Úrnője tegnap este kiadott utasításának. Végtére is - túl korán sem mehet.
Előbb a lovaknak húz friss vizet, és csak utána mosakszik meg maga is a dermesztően hidegnek érzett vízben. Halkan sziszeg, ahogy összevert arcát érintik ujjai. Zsebében még ott van a zöld ital, a szöveten átütő üvegcse folyamatosan emlékezteti őt dolgokra. Például arra, hogy soha többet ne gondolja azt az Úrnőjéről, hogy tőle szorul bármilyen védelemre. És arra is emlékezteti, hogy neki csupán annyi a dolga, hogy maradéktalanul és tökéletesen elvégezze, amivel megbízzák. És arra is emlékezteti, hogy mennyire gyűlöli Elireya Úrnőt.
Abból a nyeregtáskából, amely az ő szegényes holmijait rejti, előveszi egyszerű, szaruból készült fésűjét, és segítségével megszabadul a tincsei közé tapadt szénától, alvadt vértől és lószardarabkáktól. Lehúzza koszos, néhol beleszáradt vértől is mocskos ingét, és szebbik, tiszta ingét húzza fel helyette. Most, amennyire csak lehet, megnyerően kell kinéznie. Szán rá némi időt, hogy levetett ruházatát csak úgy, a hideg vízben kimossa. Persze, nem is lesz tökéletes. Elireya Úrnő biztos majd személyes sértésnek fogja venni ezt is. A vizet csurgató ruhadarabot átveti a karámfal oldalán, száradni. Zabot tesz a topogó lovak abrakzsákjába, és felköti nekik azokat. Előveszi ruhakeféjét, és határozott mozdulatokkal kidörzsöli nadrágjából is a beletapadt port és sarat. Csizmáját is rendbe hozza, amennyire ilyen rövid idő alatt tudja. Mikor kész, kinéz az istálló ajtaján. Jó, még nem telt el olyan sok idő. Még nincs késésben.
Elrakja kevéske, szánalmas holmiját a nyeregtáskába, és magához veszi onnan a borítékot, amit este adtak át a számára. Óvatosan nyúl hozzá, hogy ne gyűrje meg, és a rá nyomott pecsétet se sértse meg. Egészen biztos benne, hogy Úrnője megharagudna érte. Egy pillanatra eszébe jut az álmában látott, acsargó lupusfulgur képe, és nagyot nyel.
Utolsót igazít ruháján, még hátranéz a lovakra, és kilép az istálló ajtaján, hogy maga mögött hagyja a valaha szép napokat is látott Dwirinthalen-birtokot.*
//Dwirinthalen-ház//
*Lupusfulgurral álmodik. Álmában a megtermett, sötét bundájú lény előtt térdel. A veszélyes, villogó szemű, mégis szívfacsaróan gyönyörű állat felé nyújtja karjait, tenyerei bölcsőjében saját véres, lüktető szívét kínálja neki. A farkasforma állat morogva vetődik rá, karmos mancsa kiüti tenyeréből a neki felkínált legértékesebb dolgot, amivel rendelkezik. Felborítja őt, teljes súlyával mellkasára nehezedik, hatalmas szemfogai arca előtt villognak, ahogy torka mélyéről acsarog rá. "Hogy merészeled?!" üvölti a lupusfulgur, buzogányos farkával erősen megütve őt. "Hogy merészeled, te kutya?!" A hatalmas karmokkal felfegyverzett mancs az arcába sújt, a karmok a bőrébe marnak. A sebet égeti a belefröcsögő nyál, ahogy a lupusfulgur földöntúli hangon üvölt rá. Ütések záporoznak rá: megroppantják arccsontját, mellkasa szinte befelé hajlik az állat súlya alatt, a sötét szőrből olyan szag árad, mint amit nyári vihar előtt érezni, mikor villámok cikáznak át egyik felhőből a másikba. A lupusfulgur végül egy utolsó, acsargó üvöltéssel ("HOGY MERÉSZELED?!") a nyakába mélyeszti szemfogait, és feltépi húsát.
Arra ébred, hogy ujjai saját torkát szorítják, olyan erősen, hogy szinte levegőt is alig kap. Nehézkesen, de ellazítja ujjait. Felül. A lópokróc az ölébe gyűrődik, ahogy arcát tenyereibe temeti pár hosszú légvételnyi időre, amíg szívverése lenyugszik, és izmainak ideges vibrálása is alább hagy.
Halk nyögéssel áll fel fekvőhelyéről, az egyik sarokba dobott lópokrócról. Nem kapott szobát a házban, és nem mert elfoglalni egyet sem, így a lovak mellett aludt, a nyomorult állapotú istállóban. Még tegnap este hozta be ide Vhorossi Úrnő gyönyörű hátasát, és a hegyomlásra emlékeztető Zardilt. Zardil nyakán végigsimít ahogy elhalad mellette, a másik lóhoz nem mer hozzányúlni, csak ha dolga van vele. Míg az istálló mögött könnyít magán, a kora hajnali eget bámulja. Még talán a nap sem jött fel. Akkor még egyáltalán nincs elkésve azzal, hogy eleget tegyen Úrnője tegnap este kiadott utasításának. Végtére is - túl korán sem mehet.
Előbb a lovaknak húz friss vizet, és csak utána mosakszik meg maga is a dermesztően hidegnek érzett vízben. Halkan sziszeg, ahogy összevert arcát érintik ujjai. Zsebében még ott van a zöld ital, a szöveten átütő üvegcse folyamatosan emlékezteti őt dolgokra. Például arra, hogy soha többet ne gondolja azt az Úrnőjéről, hogy tőle szorul bármilyen védelemre. És arra is emlékezteti, hogy neki csupán annyi a dolga, hogy maradéktalanul és tökéletesen elvégezze, amivel megbízzák. És arra is emlékezteti, hogy mennyire gyűlöli Elireya Úrnőt.
Abból a nyeregtáskából, amely az ő szegényes holmijait rejti, előveszi egyszerű, szaruból készült fésűjét, és segítségével megszabadul a tincsei közé tapadt szénától, alvadt vértől és lószardarabkáktól. Lehúzza koszos, néhol beleszáradt vértől is mocskos ingét, és szebbik, tiszta ingét húzza fel helyette. Most, amennyire csak lehet, megnyerően kell kinéznie. Szán rá némi időt, hogy levetett ruházatát csak úgy, a hideg vízben kimossa. Persze, nem is lesz tökéletes. Elireya Úrnő biztos majd személyes sértésnek fogja venni ezt is. A vizet csurgató ruhadarabot átveti a karámfal oldalán, száradni. Zabot tesz a topogó lovak abrakzsákjába, és felköti nekik azokat. Előveszi ruhakeféjét, és határozott mozdulatokkal kidörzsöli nadrágjából is a beletapadt port és sarat. Csizmáját is rendbe hozza, amennyire ilyen rövid idő alatt tudja. Mikor kész, kinéz az istálló ajtaján. Jó, még nem telt el olyan sok idő. Még nincs késésben.
Elrakja kevéske, szánalmas holmiját a nyeregtáskába, és magához veszi onnan a borítékot, amit este adtak át a számára. Óvatosan nyúl hozzá, hogy ne gyűrje meg, és a rá nyomott pecsétet se sértse meg. Egészen biztos benne, hogy Úrnője megharagudna érte. Egy pillanatra eszébe jut az álmában látott, acsargó lupusfulgur képe, és nagyot nyel.
Utolsót igazít ruháján, még hátranéz a lovakra, és kilép az istálló ajtaján, hogy maga mögött hagyja a valaha szép napokat is látott Dwirinthalen-birtokot.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-05 15:39:25
Üzenet elküldve: 2025-10-05 15:39:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
*Úrnője mosolya nem az a mosoly, amire számított, vagy amiben reménykedett. Tétován, de bólint az első kérdésre - persze, hogy aggódik Úrnője épségéért. A második kérdés hallatán rossz érzése tovább nő gyomrában, egészen nehéz lesz, mint egy ólomgolyó. Nincs ideje megrázni a fejét néma válaszként, Úrnője hangja korbácsként vág végig rajta, és épp úgy rándul össze, mintha tényleg azzal ütötték volna meg.
A valódi ütéstől hátratántorodik. A húsa, amely még magában őrzi a korábbi verés emlékét, most ismét a fájdalom fehér izzásába borítja. A kín szikráin át látja csak Úrnője alakját, ismét felemelkedő kezét. A második ütést követően elgyengült térdére rogyik. Minden idegszála azért sikít hogy védekezzen, de tenyerei a padlóra szorulnak. A szemébe tóduló könnyeken keresztül csak remegőn látja a szőnyegen heverő üvegcsét, jelenlegi helyzetének okozóját. Az az átkozott ital! Elireya Úrnő újabb apró trükkje, amivel elérte azt, hogy Vhorossi Úrnő ismét megbüntesse. A fájdalom, a szégyen és a vegytiszta gyűlölet kavarodik fel a gyomrában, ha valóban evett volna a sajtból és kenyérből, most mindent ki is hányna magából.*
- Igenif, Úrnőm. *-mondja halkan, újra szétnyílt sebbel ajkán. Egészen lehajtja a fejét, miközben próbálja a könnyeket kipislogni a szeméből.-* Úrnőm bofánatáért efedefem.
*Mélyre hajol a nőstény utolsó szavait hallva, szinte összegörnyed. Remegő ujjakkal veszi fel a földről az üvegcsét, és imbolyogva áll fel. Elég egy futó pillantást vetnie Vhorossi Úrnő felé, hogy lássa: az végzett vele.
Némán indul az ajtó felé, és hacsak Úrnője nem szól mégis hozzá, ki is lép rajta. Csak akkor zokog fel némán a fájdalomtól és a magatehetetlen dühtől, mikor az becsukódik mögötte. Hirtelen nagyon, nagyon vonzónak érzi azt a visszaszámlálást, amivel Elariion Úr fenyegette meg.*
*Úrnője mosolya nem az a mosoly, amire számított, vagy amiben reménykedett. Tétován, de bólint az első kérdésre - persze, hogy aggódik Úrnője épségéért. A második kérdés hallatán rossz érzése tovább nő gyomrában, egészen nehéz lesz, mint egy ólomgolyó. Nincs ideje megrázni a fejét néma válaszként, Úrnője hangja korbácsként vág végig rajta, és épp úgy rándul össze, mintha tényleg azzal ütötték volna meg.
A valódi ütéstől hátratántorodik. A húsa, amely még magában őrzi a korábbi verés emlékét, most ismét a fájdalom fehér izzásába borítja. A kín szikráin át látja csak Úrnője alakját, ismét felemelkedő kezét. A második ütést követően elgyengült térdére rogyik. Minden idegszála azért sikít hogy védekezzen, de tenyerei a padlóra szorulnak. A szemébe tóduló könnyeken keresztül csak remegőn látja a szőnyegen heverő üvegcsét, jelenlegi helyzetének okozóját. Az az átkozott ital! Elireya Úrnő újabb apró trükkje, amivel elérte azt, hogy Vhorossi Úrnő ismét megbüntesse. A fájdalom, a szégyen és a vegytiszta gyűlölet kavarodik fel a gyomrában, ha valóban evett volna a sajtból és kenyérből, most mindent ki is hányna magából.*
- Igenif, Úrnőm. *-mondja halkan, újra szétnyílt sebbel ajkán. Egészen lehajtja a fejét, miközben próbálja a könnyeket kipislogni a szeméből.-* Úrnőm bofánatáért efedefem.
*Mélyre hajol a nőstény utolsó szavait hallva, szinte összegörnyed. Remegő ujjakkal veszi fel a földről az üvegcsét, és imbolyogva áll fel. Elég egy futó pillantást vetnie Vhorossi Úrnő felé, hogy lássa: az végzett vele.
Némán indul az ajtó felé, és hacsak Úrnője nem szól mégis hozzá, ki is lép rajta. Csak akkor zokog fel némán a fájdalomtól és a magatehetetlen dühtől, mikor az becsukódik mögötte. Hirtelen nagyon, nagyon vonzónak érzi azt a visszaszámlálást, amivel Elariion Úr fenyegette meg.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-05 12:15:37
Üzenet elküldve: 2025-10-05 12:15:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
*Szeme rebbenése árulja el csak, hogy meglepik a hallottak. Tekintete a felkínált fiolácskára kúszik, majd ajkai széles, de fenyegető mosolyba húzódnak.*
-Az úrnőd épsége miatt aggódsz? Úgy véled, hogy képtelen lennék megvédeni magam és a segítségedre szorulok? *Az utolsó szavakat szinte sziszegi. Hogy valóban Naren meggondolatlan jó szándéka dühítette fel, vagy az elhangzottak, talán maga sem tudná eldönteni.*
-HOGY MERÉSZELED, TE KUTYA? *Rivall rá a fiúra, s közben kézfejével, erőből igyekszik azt arcon találni. Amennyiben talpon maradna az ifjú, s nem vetné magát a földre megadóan, megismétli a mozdulatot. A korábbi gyengédségnek már nyoma sincs.*
-Ha Elireya úrnő azt parancsolta, akkor megiszod. *Tompít hangján, de a sziszegést nem hagyja el.*
-De csak miután visszatértél a feladatodból, melyet rád bíztam. Azt akarom, hogy viseld jutalmad a sértésért. *Arcizmai megfeszülnek. Gondolatai nem Narenen, hanem a hallottakon járnak. Vajon mi célból adta azt a fiolát a szolgának Elireya? Nem tud másra gondolni, csak arra, hogy az ő büntetését felülírhassa. Naren hűségéről tett tanúbizonyságot azzal, hogy elmondta ezt, s kockáztatta, hogy a másik nőstény majd megbünteti engedetlenségéért. Nem tud nem elégedett lenni. Ugyanakkor soha sem viselheti annak bélyegét egy szolga előtt, hogy bármily mértékben kiszolgáltatott legyen előtte.*
-Eredj! Igyekezz a feladatoddal, s talán jóvá tehetsz valamit baklövésedből. *Azt nem fejti ki, mi történik, ha a férfiú nem teljesíti kérését megfelelően. Úgy hiszi, tudja magától is. Hátat fordít Narennek, s jelzésértékűen ellép mellőle.*
*Szeme rebbenése árulja el csak, hogy meglepik a hallottak. Tekintete a felkínált fiolácskára kúszik, majd ajkai széles, de fenyegető mosolyba húzódnak.*
-Az úrnőd épsége miatt aggódsz? Úgy véled, hogy képtelen lennék megvédeni magam és a segítségedre szorulok? *Az utolsó szavakat szinte sziszegi. Hogy valóban Naren meggondolatlan jó szándéka dühítette fel, vagy az elhangzottak, talán maga sem tudná eldönteni.*
-HOGY MERÉSZELED, TE KUTYA? *Rivall rá a fiúra, s közben kézfejével, erőből igyekszik azt arcon találni. Amennyiben talpon maradna az ifjú, s nem vetné magát a földre megadóan, megismétli a mozdulatot. A korábbi gyengédségnek már nyoma sincs.*
-Ha Elireya úrnő azt parancsolta, akkor megiszod. *Tompít hangján, de a sziszegést nem hagyja el.*
-De csak miután visszatértél a feladatodból, melyet rád bíztam. Azt akarom, hogy viseld jutalmad a sértésért. *Arcizmai megfeszülnek. Gondolatai nem Narenen, hanem a hallottakon járnak. Vajon mi célból adta azt a fiolát a szolgának Elireya? Nem tud másra gondolni, csak arra, hogy az ő büntetését felülírhassa. Naren hűségéről tett tanúbizonyságot azzal, hogy elmondta ezt, s kockáztatta, hogy a másik nőstény majd megbünteti engedetlenségéért. Nem tud nem elégedett lenni. Ugyanakkor soha sem viselheti annak bélyegét egy szolga előtt, hogy bármily mértékben kiszolgáltatott legyen előtte.*
-Eredj! Igyekezz a feladatoddal, s talán jóvá tehetsz valamit baklövésedből. *Azt nem fejti ki, mi történik, ha a férfiú nem teljesíti kérését megfelelően. Úgy hiszi, tudja magától is. Hátat fordít Narennek, s jelzésértékűen ellép mellőle.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-04 18:35:12
Üzenet elküldve: 2025-10-04 18:35:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
*Türelmesen vár. Mást úgy sem tehet. Tudja, hogy meddig feszítheti a húrt Vhorossi Úrnőnél -nem túlságosan-, és nagyon is érzi, hogy nemsokára eléri azt a pontot, amikor inkább visszakozik. A két rossz közül az a kisebb vagy a nagyobb lenne vajon? Tudja, hogy Úrnője is tudatában van annak, hogy a szokásostól eltér a viselkedése, a rá vetülő tekintet szinte perzseli, noha a nőstény nem viselkedik fenyegetően. Végül Vhorossi Úrnő kegyeskedik megszólítani, és szinte hálásan horgasztja engedelmesen mélyebbre a fejét.*
- Elireya Úrnő két külön feladattal bízott meg. *-ezt már korábban is említette, ám Vhorossi Úrnő nem foglalkozott vele.-* Nem csak azt kérte, hogy Rhéát szerezzek, hanem egy zöld italt is hozatott velem. Először azt hittem, hogy neki van rá szüksége, vagy Elariion Úrnak, miután..
*Elharapja a mondat végét, érzi hogy kissé elsápad. Hogy ne legyen túl feltűnő a majdnem-nyelvbotlása, gyorsan folytatja inkább.*
- De Elireya Úrnő nekem adta az italt. *-belenyúl a zsebébe, és előhúzza onnan az érintetlen üveget.-* Arra utasított, hogy igyam meg. De azt nem mondta, hogy mikor, ezért van még meg.
*Maga is érzi hogy gyenge lábakon áll az indoka az engedetlenségre, de teljesen őszintén beszél.*
- Azért nem ittam meg, mert nem tudtam, hogy Úrnőm is egyetértene-e vele. Hiszen a büntetést Úrnőmtől kaptam, nem Elireya Úrnőtől. És.. *-mély levegőt vesz-* Mikor eljöttünk Pirtianes-ből, nem hoztunk magunkkal egy italt sem. Legalábbis én nem tudok róla, Úrnőm. És nem tudok nem arra gondolni, hogy inkább Úrnőm épsége legyen garantált ha baj történne, a sajátom helyett.
*Nem lép közelebb, de a tenyerén fekvő üveget Vhorossi Úrnő felé nyújtja.*
*Türelmesen vár. Mást úgy sem tehet. Tudja, hogy meddig feszítheti a húrt Vhorossi Úrnőnél -nem túlságosan-, és nagyon is érzi, hogy nemsokára eléri azt a pontot, amikor inkább visszakozik. A két rossz közül az a kisebb vagy a nagyobb lenne vajon? Tudja, hogy Úrnője is tudatában van annak, hogy a szokásostól eltér a viselkedése, a rá vetülő tekintet szinte perzseli, noha a nőstény nem viselkedik fenyegetően. Végül Vhorossi Úrnő kegyeskedik megszólítani, és szinte hálásan horgasztja engedelmesen mélyebbre a fejét.*
- Elireya Úrnő két külön feladattal bízott meg. *-ezt már korábban is említette, ám Vhorossi Úrnő nem foglalkozott vele.-* Nem csak azt kérte, hogy Rhéát szerezzek, hanem egy zöld italt is hozatott velem. Először azt hittem, hogy neki van rá szüksége, vagy Elariion Úrnak, miután..
*Elharapja a mondat végét, érzi hogy kissé elsápad. Hogy ne legyen túl feltűnő a majdnem-nyelvbotlása, gyorsan folytatja inkább.*
- De Elireya Úrnő nekem adta az italt. *-belenyúl a zsebébe, és előhúzza onnan az érintetlen üveget.-* Arra utasított, hogy igyam meg. De azt nem mondta, hogy mikor, ezért van még meg.
*Maga is érzi hogy gyenge lábakon áll az indoka az engedetlenségre, de teljesen őszintén beszél.*
- Azért nem ittam meg, mert nem tudtam, hogy Úrnőm is egyetértene-e vele. Hiszen a büntetést Úrnőmtől kaptam, nem Elireya Úrnőtől. És.. *-mély levegőt vesz-* Mikor eljöttünk Pirtianes-ből, nem hoztunk magunkkal egy italt sem. Legalábbis én nem tudok róla, Úrnőm. És nem tudok nem arra gondolni, hogy inkább Úrnőm épsége legyen garantált ha baj történne, a sajátom helyett.
*Nem lép közelebb, de a tenyerén fekvő üveget Vhorossi Úrnő felé nyújtja.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-04 12:00:11
Üzenet elküldve: 2025-10-04 12:00:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
*Noha lenne rá lehetősége, Naren nem viszonozza tekintetét. E habitus persze természetes egy pirtianesi szolgától, emiatt pedig nem is tölti el különösebb diadalérzéssel. Mindenesetre tökéletes jele annak, hogy hiába érkeztek az emberek városába, a fiatal szolgáló szerepében nem történt változás.*
-Nagyszerű! *Felhajtja a kezében szorongatott bor maradékát is, majd az asztalkára helyezi a kiürült poharat. Részéről végeztek. Nem hessenti ugyanakkor el a szolgát, Naren pontosan olvassa, mikor kell és illik távoznia. Az ágyhoz lép, s egy határozott mozdulattal bontja ki hajkoronáját a fonatból, hogy aztán ujjai segítségével omlassza vállára hószín tincseit. A már nagyjából letisztított ágy szélére ül, s csak eztán emeli szürkéslila, átható tekintetét a férfiúra. Meglepi maradása, habár ez arcán nem köszön vissza. Tisztában van vele, hogy amaz nem fog megszólalni, míg nem szólítja meg, ezért kellő hatásszünetet is tart. Kedveli feszélyezni a szolgát.*
-Mondandód van. *Jobbjával megtámaszkodik maga mellett az ágyon, testével a fiú felé fordul.*
-Halljam. *Kellő türelmetlenséget csempészik hangjába, de ettől még kellően kíváncsi. Ritka az, hogy Narennek mondandója lenne. Ezúttal nem pepecsel mással, a szolgáló pedig érezheti magán úrnője figyelmének súlyát.*
*Noha lenne rá lehetősége, Naren nem viszonozza tekintetét. E habitus persze természetes egy pirtianesi szolgától, emiatt pedig nem is tölti el különösebb diadalérzéssel. Mindenesetre tökéletes jele annak, hogy hiába érkeztek az emberek városába, a fiatal szolgáló szerepében nem történt változás.*
-Nagyszerű! *Felhajtja a kezében szorongatott bor maradékát is, majd az asztalkára helyezi a kiürült poharat. Részéről végeztek. Nem hessenti ugyanakkor el a szolgát, Naren pontosan olvassa, mikor kell és illik távoznia. Az ágyhoz lép, s egy határozott mozdulattal bontja ki hajkoronáját a fonatból, hogy aztán ujjai segítségével omlassza vállára hószín tincseit. A már nagyjából letisztított ágy szélére ül, s csak eztán emeli szürkéslila, átható tekintetét a férfiúra. Meglepi maradása, habár ez arcán nem köszön vissza. Tisztában van vele, hogy amaz nem fog megszólalni, míg nem szólítja meg, ezért kellő hatásszünetet is tart. Kedveli feszélyezni a szolgát.*
-Mondandód van. *Jobbjával megtámaszkodik maga mellett az ágyon, testével a fiú felé fordul.*
-Halljam. *Kellő türelmetlenséget csempészik hangjába, de ettől még kellően kíváncsi. Ritka az, hogy Narennek mondandója lenne. Ezúttal nem pepecsel mással, a szolgáló pedig érezheti magán úrnője figyelmének súlyát.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-02 20:48:07
Üzenet elküldve: 2025-10-02 20:48:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Ő nem ennyire szentimentális, mint Elireya, csak a mozdulatot figyeli, ahogy leszakad a hajdani itt élők utolsó hírmondója. Nem lenne igazi Dwirinthalen virág, ha nem szúrná meg vele a nőstény ujját, mégis legyőzetik. Ez neki csak figyelmeztetés, hogy bármennyire is erős valaki, mindenki legyőzhető. Pontosan nincs tisztában az itt történtekkel, de nem is kell: hajdani rokonaik elbuktak a lázadás során. Sok ilyet olvasott és látott már maga is, Pirtianesben gyakoriak a felemelkedések és bukások is.*
- Erre talán még ő is képes. *Jegyzi meg maga elé, inkább csak magának, nem is Elireya szemébe nézve, csak a pusztítást pásztázza pár szívdobbanásnyi ideig és elindul befelé ő is. Naren már meg is érkezett, sőt a lehetőségekhez képest megfelelő vacsorát tálalt fel. A szája szélében egy ránc remeg meg, amikor már látja, hogy mi készül. Elireya megleckézteti a szolgát kedvére, tudja, hogy a másik imádja ezt, ez tölti el őt jó érzéssel, rajta kívül. Mikor vége a kis "tanításnak", ő meg szeretne szabadulni a másiktól, de az nem mozdul, és Elireya is felemeli az ujját, hogy ne tegye annak rendje és módja szerint. Bár a hierarchia szerint jól csinálta a szolga, de a Gárda hadnagyával szemben ez olyan sértés, amit ő nem tűr el.*
- Egy. Ötnél megöllek. *Szavai metszőn hidegre váltanak, ezzel befejezettnek tekinti a kinyilatkoztatását. Az igazi prédára lecsapni készülő vadász villant meg pár pillanatra az arcán, de újra visszanyeri önuralmát. Nem ez a pillanat, amikor felesleges áldozatokkal kell terhelni a házukat. Naren egyelőre jól szolgál, de tudnia kell, hogy egy Dwirinthalennek nem mondhat nemet ebben a házban. Ha elnézést kért volna, vagy bármi ilyet tesz felé, talán nem szól és hagyja Reya-t szórakozni tovább. A Vhorossyra való utalásra nem válaszol, nem igazán érdekli egyelőre az Úrnő, csak mint erős szövetséges. Ő a háttérben vesz rész az ilyesfajta játszmában, ezt a fajta politikai csatározást meghagyja a nőstényeknek. Naren lépésére végül Elireya is rámutat, ő viszont nem fűz hozzá semmit, csak szemeivel mustrálja a jelenetet. A nyugalom, ami róla árad már-már zavaró lehet. Végül a kedvese azt kívánja, hogy igya meg a szolga a varázsitalt. Csak magában forgatja meg a szemeit, majd várja, hogy elinduljanak végre, hiszen ez volt Elireya terve már a kezdetektől fogva, mindenki számára realizálódott immár. Ahogy elindulnak kifelé és a nőstény üzen a másiknak, ő fülel és figyel. Mikor végre otthagyják a szolgát, megtorpan egy pillanatra és egy mosolyt adományoz a vérének.*
- Akkor a Pegazusba vissza, igaz? *Költői kérdés ez, és elindul kifelé hevesebb szívdobogással. Talán lesz pár órájuk végre nyugodtan. Már beszélgetni is egyszerűbb lesz, ha leveszik a külső álarcaikat, amit muszáj a pórnép felé kimutatniuk. Sokat ő nem fog aludni, vigyáznia kell az esetleges merénylőkre. Később ki kell építeni kémhálózatát majd, de ehhez pénz kell, az pedig nincs olyan sok nekik, hogy egy ismeretlen városban ezt olyan könnyen megtegyék. Kiérve megcsapja őket a hűvös szellő, Éjvihartól minden ló kicsit odébbállt, pedig hátasa teljesen nyugodtan álldogál ott, ahol hagyta. Kiköti Elireya lovát és odavezeti hozzá.*
- Segíthetek Úrnőm? *Kérdezi ő Naren hiányában és ha megkapja az engedélyt felsegíti lovára a vérét. Majd ő is felkap a sajátjára és elindulnak végre a nevezett fogadó felé.*
*Ő nem ennyire szentimentális, mint Elireya, csak a mozdulatot figyeli, ahogy leszakad a hajdani itt élők utolsó hírmondója. Nem lenne igazi Dwirinthalen virág, ha nem szúrná meg vele a nőstény ujját, mégis legyőzetik. Ez neki csak figyelmeztetés, hogy bármennyire is erős valaki, mindenki legyőzhető. Pontosan nincs tisztában az itt történtekkel, de nem is kell: hajdani rokonaik elbuktak a lázadás során. Sok ilyet olvasott és látott már maga is, Pirtianesben gyakoriak a felemelkedések és bukások is.*
- Erre talán még ő is képes. *Jegyzi meg maga elé, inkább csak magának, nem is Elireya szemébe nézve, csak a pusztítást pásztázza pár szívdobbanásnyi ideig és elindul befelé ő is. Naren már meg is érkezett, sőt a lehetőségekhez képest megfelelő vacsorát tálalt fel. A szája szélében egy ránc remeg meg, amikor már látja, hogy mi készül. Elireya megleckézteti a szolgát kedvére, tudja, hogy a másik imádja ezt, ez tölti el őt jó érzéssel, rajta kívül. Mikor vége a kis "tanításnak", ő meg szeretne szabadulni a másiktól, de az nem mozdul, és Elireya is felemeli az ujját, hogy ne tegye annak rendje és módja szerint. Bár a hierarchia szerint jól csinálta a szolga, de a Gárda hadnagyával szemben ez olyan sértés, amit ő nem tűr el.*
- Egy. Ötnél megöllek. *Szavai metszőn hidegre váltanak, ezzel befejezettnek tekinti a kinyilatkoztatását. Az igazi prédára lecsapni készülő vadász villant meg pár pillanatra az arcán, de újra visszanyeri önuralmát. Nem ez a pillanat, amikor felesleges áldozatokkal kell terhelni a házukat. Naren egyelőre jól szolgál, de tudnia kell, hogy egy Dwirinthalennek nem mondhat nemet ebben a házban. Ha elnézést kért volna, vagy bármi ilyet tesz felé, talán nem szól és hagyja Reya-t szórakozni tovább. A Vhorossyra való utalásra nem válaszol, nem igazán érdekli egyelőre az Úrnő, csak mint erős szövetséges. Ő a háttérben vesz rész az ilyesfajta játszmában, ezt a fajta politikai csatározást meghagyja a nőstényeknek. Naren lépésére végül Elireya is rámutat, ő viszont nem fűz hozzá semmit, csak szemeivel mustrálja a jelenetet. A nyugalom, ami róla árad már-már zavaró lehet. Végül a kedvese azt kívánja, hogy igya meg a szolga a varázsitalt. Csak magában forgatja meg a szemeit, majd várja, hogy elinduljanak végre, hiszen ez volt Elireya terve már a kezdetektől fogva, mindenki számára realizálódott immár. Ahogy elindulnak kifelé és a nőstény üzen a másiknak, ő fülel és figyel. Mikor végre otthagyják a szolgát, megtorpan egy pillanatra és egy mosolyt adományoz a vérének.*
- Akkor a Pegazusba vissza, igaz? *Költői kérdés ez, és elindul kifelé hevesebb szívdobogással. Talán lesz pár órájuk végre nyugodtan. Már beszélgetni is egyszerűbb lesz, ha leveszik a külső álarcaikat, amit muszáj a pórnép felé kimutatniuk. Sokat ő nem fog aludni, vigyáznia kell az esetleges merénylőkre. Később ki kell építeni kémhálózatát majd, de ehhez pénz kell, az pedig nincs olyan sok nekik, hogy egy ismeretlen városban ezt olyan könnyen megtegyék. Kiérve megcsapja őket a hűvös szellő, Éjvihartól minden ló kicsit odébbállt, pedig hátasa teljesen nyugodtan álldogál ott, ahol hagyta. Kiköti Elireya lovát és odavezeti hozzá.*
- Segíthetek Úrnőm? *Kérdezi ő Naren hiányában és ha megkapja az engedélyt felsegíti lovára a vérét. Majd ő is felkap a sajátjára és elindulnak végre a nevezett fogadó felé.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-02 10:13:27
Üzenet elküldve: 2025-10-02 10:13:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
*Még szinte el sem hangzik az utasítás, máris megmozdul. Mint mikor valaki reflexből, gondolkodás nélkül kap el egy felé hajított tárgyat. Az asztaltól az ablakig nem hosszú az út, és ő gyorsan és Úrnőjéhez hasonló nesztelenséggel járja be, kezében a borral teli kupával. Tisztelettudón húzódik kissé távolabb ahogy átadja az italt, tudja hogy utasítás nélkül nincs helye Úrnője közvetlen közelében. Mégis, ez a távolság nagyon hamar semmivé foszlik, ahogy a nőstény utána lép.
Magában felkészül arra, hogy meggondolatlannak tartható szavai miatt Vhorossi Úrnő most megbünteti. Ellazítja állkapcsát hogy ne haraphasson rá a nyelvére, és válla is lejjebb ereszkedik, ahogy tartása is lazább lesz. Felkészül arra, hogy megütik - valószínűleg a boroskupával. Az idegei szinte pattanásig feszülnek a hosszúra nyúló csöndben, meg is rezzen, ahogy Úrnője szavai megtörik azt. Zavart-értetlenül, önkéntelen pislant egyet. Hiszen az Úrnő.. megdicséri?
Engedelmeskedik az állát fogó kéz irányításának, de egyszerűen nem mer Úrnője arcára nézni. Szemei lesütve maradnak, valahová a nőstény válla irányába mered. Gyomra szinte öklömnyire húzódik a feszültségtől, amit a levegőben érez. Érzi ahogy arcizmai megrándulnak egy pillanatra, ahogy Vhorossi Úrnő a gondolatai helytelenségére tér rá. ˜Most˜, gondolja, ˜most fog megbüntetni!˜ De ütés helyett csupán az állába mélyedő körmöket érzi egy pillanatra. Az arcát érő simítástól szinte ösztönösen húzódna el, de mozdulatlanságra kényszeríti magát. Nem érti, mi történik. Eddig sosem tapasztalt ilyet Vhorossi Úrnőtől. Hátán borzongás fut végig, le, egészen a derekáig az érintéstől és a fülét puhán érintő levegőtől, ami Úrnője ajkait hagyja el. Szinte megrémül attól, hogy nem képes eldönteni azt, hogy ez a félelem és viszolygás miatti borzongás, vagy valami egészen más, olyan, amit még sosem érzett Úrnőjével kapcsolatban.
Akkor lélegzik csak fel -átvitt értelemben és szó szerint is-, mikor Úrnője ellép mellőle. Nadrágjába törli izzadt tenyereit. A büntetés elmaradása tiszta üzenet a számára azt illetően, hogy Úrnője mit gondol a teljesítményéről.
A nőstény után fordítja a fejét és úgy hallgatja a szavakat. Meglepődve döbben rá, hogy Vhorossi Úrnő is osztja gondolatait azzal kapcsolatban, hogy Elariion Úr veszélyt is tud jelenteni, bár abban biztos, hogy Vhorossi Úrnő felismeréséhez az általa elmondottak már nem sokat tehettek hozzá. Egy pillanatra mélyebbre hajtja a fejét, néma jeleként annak, hogy értette és megértette a figyelmeztetést az Úrral kapcsolatban. Nem esik majd nehezére elkerülnie a társaságát, hiszen az Úr szereti az idejét Elireya Úrnővel tölteni, és Elireya Úrnő társasága sem az, amire kifejezetten vágyna. Hacsak nem kapta utasításba eddig is, nem szívesen tartózkodott a nőstény közelében. Elireya Úrnő előszeretettel fitogtatja hatalmát gyermek módjára azon keresztül, hogy másokat hoz nehéz helyzetbe. Persze ez olyan dolog amit sosem mondana ki hangosan, hamarabb harapná le a saját nyelvét.
Kíváncsian és figyelmesen pislant egy szívdobbanásnyi időre Úrnője vádlijára mielőtt ismét lesütné a szemét, ahogy a nőstény új utasításokat és információkat kezd átadni neki. Eszébe vési a címzett nevét és titulusát, miközben átveszi a levelet. Ez nem idegen feladat tőle, mármint az üzenetek kézbesítése. Emisszáriusként eddig nem nagyon kellett helyt állnia, akik ilyen feladatokat végeznek, teljesen más képzésen esnek át, mint ő. Egyfelől megtisztelve érzi magát hogy Úrnője úgy véli, képes lesz megbirkózni a feladattal, másrészt érzi ahogy belül valami összeszorul és megfacsarodik a szinte azonnal ránehezedő elvárás súlya alatt.*
- Értettem, Úrnőm. *-hajtja meg a fejét engedelmesen, miután Vhorossi Úrnője az utolsó figyelmeztetését is elmondja-* Minden igyekezettel azon leszek, hogy Úrnőm utasításának eleget tegyek.
*Lenéz a kezében tartott borítékra, és bár sem arcán sem testtartásán nem látszik változás, szinte süt róla, hogy kérdése vagy mondandója lenne. Ám a legutóbbi leckéje után akkor sem nyitná ki a száját engedély nélkül, ha maga a Sötét Anya készülne lakmározni belőle.*
*Még szinte el sem hangzik az utasítás, máris megmozdul. Mint mikor valaki reflexből, gondolkodás nélkül kap el egy felé hajított tárgyat. Az asztaltól az ablakig nem hosszú az út, és ő gyorsan és Úrnőjéhez hasonló nesztelenséggel járja be, kezében a borral teli kupával. Tisztelettudón húzódik kissé távolabb ahogy átadja az italt, tudja hogy utasítás nélkül nincs helye Úrnője közvetlen közelében. Mégis, ez a távolság nagyon hamar semmivé foszlik, ahogy a nőstény utána lép.
Magában felkészül arra, hogy meggondolatlannak tartható szavai miatt Vhorossi Úrnő most megbünteti. Ellazítja állkapcsát hogy ne haraphasson rá a nyelvére, és válla is lejjebb ereszkedik, ahogy tartása is lazább lesz. Felkészül arra, hogy megütik - valószínűleg a boroskupával. Az idegei szinte pattanásig feszülnek a hosszúra nyúló csöndben, meg is rezzen, ahogy Úrnője szavai megtörik azt. Zavart-értetlenül, önkéntelen pislant egyet. Hiszen az Úrnő.. megdicséri?
Engedelmeskedik az állát fogó kéz irányításának, de egyszerűen nem mer Úrnője arcára nézni. Szemei lesütve maradnak, valahová a nőstény válla irányába mered. Gyomra szinte öklömnyire húzódik a feszültségtől, amit a levegőben érez. Érzi ahogy arcizmai megrándulnak egy pillanatra, ahogy Vhorossi Úrnő a gondolatai helytelenségére tér rá. ˜Most˜, gondolja, ˜most fog megbüntetni!˜ De ütés helyett csupán az állába mélyedő körmöket érzi egy pillanatra. Az arcát érő simítástól szinte ösztönösen húzódna el, de mozdulatlanságra kényszeríti magát. Nem érti, mi történik. Eddig sosem tapasztalt ilyet Vhorossi Úrnőtől. Hátán borzongás fut végig, le, egészen a derekáig az érintéstől és a fülét puhán érintő levegőtől, ami Úrnője ajkait hagyja el. Szinte megrémül attól, hogy nem képes eldönteni azt, hogy ez a félelem és viszolygás miatti borzongás, vagy valami egészen más, olyan, amit még sosem érzett Úrnőjével kapcsolatban.
Akkor lélegzik csak fel -átvitt értelemben és szó szerint is-, mikor Úrnője ellép mellőle. Nadrágjába törli izzadt tenyereit. A büntetés elmaradása tiszta üzenet a számára azt illetően, hogy Úrnője mit gondol a teljesítményéről.
A nőstény után fordítja a fejét és úgy hallgatja a szavakat. Meglepődve döbben rá, hogy Vhorossi Úrnő is osztja gondolatait azzal kapcsolatban, hogy Elariion Úr veszélyt is tud jelenteni, bár abban biztos, hogy Vhorossi Úrnő felismeréséhez az általa elmondottak már nem sokat tehettek hozzá. Egy pillanatra mélyebbre hajtja a fejét, néma jeleként annak, hogy értette és megértette a figyelmeztetést az Úrral kapcsolatban. Nem esik majd nehezére elkerülnie a társaságát, hiszen az Úr szereti az idejét Elireya Úrnővel tölteni, és Elireya Úrnő társasága sem az, amire kifejezetten vágyna. Hacsak nem kapta utasításba eddig is, nem szívesen tartózkodott a nőstény közelében. Elireya Úrnő előszeretettel fitogtatja hatalmát gyermek módjára azon keresztül, hogy másokat hoz nehéz helyzetbe. Persze ez olyan dolog amit sosem mondana ki hangosan, hamarabb harapná le a saját nyelvét.
Kíváncsian és figyelmesen pislant egy szívdobbanásnyi időre Úrnője vádlijára mielőtt ismét lesütné a szemét, ahogy a nőstény új utasításokat és információkat kezd átadni neki. Eszébe vési a címzett nevét és titulusát, miközben átveszi a levelet. Ez nem idegen feladat tőle, mármint az üzenetek kézbesítése. Emisszáriusként eddig nem nagyon kellett helyt állnia, akik ilyen feladatokat végeznek, teljesen más képzésen esnek át, mint ő. Egyfelől megtisztelve érzi magát hogy Úrnője úgy véli, képes lesz megbirkózni a feladattal, másrészt érzi ahogy belül valami összeszorul és megfacsarodik a szinte azonnal ránehezedő elvárás súlya alatt.*
- Értettem, Úrnőm. *-hajtja meg a fejét engedelmesen, miután Vhorossi Úrnője az utolsó figyelmeztetését is elmondja-* Minden igyekezettel azon leszek, hogy Úrnőm utasításának eleget tegyek.
*Lenéz a kezében tartott borítékra, és bár sem arcán sem testtartásán nem látszik változás, szinte süt róla, hogy kérdése vagy mondandója lenne. Ám a legutóbbi leckéje után akkor sem nyitná ki a száját engedély nélkül, ha maga a Sötét Anya készülne lakmározni belőle.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-02 01:25:31
Üzenet elküldve: 2025-10-02 01:25:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
-Tölts bort. *Adja ki a száraz utasítást, miközben a férfiú felé fordul. Természetesen nem fog enni, míg Naren a szobában tartózkodik, de nyelvét kellemetlenül száraznak véli. Talán a felszíni levegő az oka.
A kérdéseire a feleletet némán, kifejezéstelen ábrázattal hallgatja. Remélhetőleg borral is kiszolgálták közben, így nem rest nagyot kortyolni a pohárból. Csupán ajkai széle rándul meg, miközben Naren óvatosan ugyan, de kibontja számára Elireya és Elariion kapcsolatát.
Gyomra kellemetlenül szűkül, de nem a hagyományos értelembe vett féltékenység kerülgeti. Sokkal inkább valamiféle hatalomféltés munkálkodik benne.
A félig teli borospohárral a kezében lép közelebb Narenhez. Hálóinge úszik mögötte. Közvetlen közelről vizslatja a félvér arcát, mintha csak árulkodó jelek után kutatna rajta.*
-Okos fiú vagy, Naren. *Szólal meg végül nagy sokára. Hangja lágy, akár a méz, s nem rest csepegtetni még belőle.*
-Ezért hoztalak magammal. Furcsa, mit hoz az élet. Itt vagyunk Artheniorban, oly messze a Föld Városától... *Szabad keze a fiú álla után indul, hogy annak arcát maga felé fordíthassa. Kellemes ábrázata sajátos vigyorba nyúlik, miközben Naren szemeit vizslatja.*
-És máris oly gondolatokat engedsz meg egy családbéli nősténnyel kapcsolatban, melyeket a legkegyesebb matróna is legalább korbáccsal jutalmazna. *Hegyes körmökben végződő ujjai megszorulnak a fiú állkapcsán, de csak egy pillanatra. Végül elengedi, s végigsimítva Naren arcán megkapaszkodik a vállában, ajkait fülcimpájához emelve.*
-A szemem vagy és a fülem. És én hálás vagyok ezért. Míg nem feleded, ki vagy. Hogy mi vagy. *Felettébb szórakoztatja, hogy megérintheti a szolgát. Sajátos, kéjes érzés ez a fajta hatalomgyakorlás, egészen beleborzong. Kíváncsi, vajon mi motoz ilyenkor a fiú lelkében. Félelem? Büszkeség? Ezeknek elegye? Vagy valami teljesen más, mellyel ő még csak nem is találkozott soha?
Csilingelve felkuncog, majd továbblép az asztalkához, hogy megvizsgálhassa a hozott ételt. Naren sejtheti, hogy elégedett vele és a hallottakkal. Öklén kívül sajátos jelzőkkel is illetné már őt, ha az ellenkezője lenne igaz.*
-Ami Elariion rokont illeti... Jobb, ha kerülöd. Katona, vélhetően kellő erkölcsöt és szigort neveltek belé, de ha ellátja a bajod valamiért, a Te szavad lesz az ő ellenében. Nem védhetlek meg. *Kétség kívül szeret a jóságos matróna szerepében tetszelegni. Még akkor is, ha tudja, a házban fellelhető rokonok közül vélhetően ő a leggátlástalanabb, ha céljai eléréséről van szó.*
-Szedd rendbe magad. Reggel elviszel nekem egy levelet. *Végül csak ujjai közé vesz egy szőlőszemet, hogy aztán ajkai közé illessze. Családját illető kérdést érezhetően lezártnak tekinti. Természetesen neki lesz még tennivalója e témában, de ez egyrészt kevésbé érinti Narent, másrészt fontosabb dolguk is akad.*
-A város prefektusának címeztem. Orthus Morthimer. *Az asztalkához lép hogy felnyalábolhassa a borítékot és a fiú felé nyújthassa.*
-Érd el, hogy meghívasson magához. Ez a ház nem alkalmas egyelőre, hogy nevesebb vendégeket fogadjunk. Lehetőleg este. Nem kívánok napvilágnál utazni. *Összeszorítja ajkait, miközben töpreng, hátha elfelejtett valamit.*
-Légy udvarias. Egy emberhím ugyan, de pont ő kell nekünk. *Finoman emelkedik csak szemöldöke, jelezvén, mit is gondol e helyről.*
-És ne okozz csalódást.
-Tölts bort. *Adja ki a száraz utasítást, miközben a férfiú felé fordul. Természetesen nem fog enni, míg Naren a szobában tartózkodik, de nyelvét kellemetlenül száraznak véli. Talán a felszíni levegő az oka.
A kérdéseire a feleletet némán, kifejezéstelen ábrázattal hallgatja. Remélhetőleg borral is kiszolgálták közben, így nem rest nagyot kortyolni a pohárból. Csupán ajkai széle rándul meg, miközben Naren óvatosan ugyan, de kibontja számára Elireya és Elariion kapcsolatát.
Gyomra kellemetlenül szűkül, de nem a hagyományos értelembe vett féltékenység kerülgeti. Sokkal inkább valamiféle hatalomféltés munkálkodik benne.
A félig teli borospohárral a kezében lép közelebb Narenhez. Hálóinge úszik mögötte. Közvetlen közelről vizslatja a félvér arcát, mintha csak árulkodó jelek után kutatna rajta.*
-Okos fiú vagy, Naren. *Szólal meg végül nagy sokára. Hangja lágy, akár a méz, s nem rest csepegtetni még belőle.*
-Ezért hoztalak magammal. Furcsa, mit hoz az élet. Itt vagyunk Artheniorban, oly messze a Föld Városától... *Szabad keze a fiú álla után indul, hogy annak arcát maga felé fordíthassa. Kellemes ábrázata sajátos vigyorba nyúlik, miközben Naren szemeit vizslatja.*
-És máris oly gondolatokat engedsz meg egy családbéli nősténnyel kapcsolatban, melyeket a legkegyesebb matróna is legalább korbáccsal jutalmazna. *Hegyes körmökben végződő ujjai megszorulnak a fiú állkapcsán, de csak egy pillanatra. Végül elengedi, s végigsimítva Naren arcán megkapaszkodik a vállában, ajkait fülcimpájához emelve.*
-A szemem vagy és a fülem. És én hálás vagyok ezért. Míg nem feleded, ki vagy. Hogy mi vagy. *Felettébb szórakoztatja, hogy megérintheti a szolgát. Sajátos, kéjes érzés ez a fajta hatalomgyakorlás, egészen beleborzong. Kíváncsi, vajon mi motoz ilyenkor a fiú lelkében. Félelem? Büszkeség? Ezeknek elegye? Vagy valami teljesen más, mellyel ő még csak nem is találkozott soha?
Csilingelve felkuncog, majd továbblép az asztalkához, hogy megvizsgálhassa a hozott ételt. Naren sejtheti, hogy elégedett vele és a hallottakkal. Öklén kívül sajátos jelzőkkel is illetné már őt, ha az ellenkezője lenne igaz.*
-Ami Elariion rokont illeti... Jobb, ha kerülöd. Katona, vélhetően kellő erkölcsöt és szigort neveltek belé, de ha ellátja a bajod valamiért, a Te szavad lesz az ő ellenében. Nem védhetlek meg. *Kétség kívül szeret a jóságos matróna szerepében tetszelegni. Még akkor is, ha tudja, a házban fellelhető rokonok közül vélhetően ő a leggátlástalanabb, ha céljai eléréséről van szó.*
-Szedd rendbe magad. Reggel elviszel nekem egy levelet. *Végül csak ujjai közé vesz egy szőlőszemet, hogy aztán ajkai közé illessze. Családját illető kérdést érezhetően lezártnak tekinti. Természetesen neki lesz még tennivalója e témában, de ez egyrészt kevésbé érinti Narent, másrészt fontosabb dolguk is akad.*
-A város prefektusának címeztem. Orthus Morthimer. *Az asztalkához lép hogy felnyalábolhassa a borítékot és a fiú felé nyújthassa.*
-Érd el, hogy meghívasson magához. Ez a ház nem alkalmas egyelőre, hogy nevesebb vendégeket fogadjunk. Lehetőleg este. Nem kívánok napvilágnál utazni. *Összeszorítja ajkait, miközben töpreng, hátha elfelejtett valamit.*
-Légy udvarias. Egy emberhím ugyan, de pont ő kell nekünk. *Finoman emelkedik csak szemöldöke, jelezvén, mit is gondol e helyről.*
-És ne okozz csalódást.
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:49:11
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
*A bentről kihallatszó engedély nyomán teli kezeivel kissé nehézkesen, de késedelem nélkül nyitja ki az ajtót. Miután becsukja maga mögött, megáll az ajtóban. Azonnal észreveszi, hogy Úrnője épp egy levélen dolgozik, és a legkevésbé sincs szándékában megzavarni őt. Kissé igazít a kezeiben tartott holmikon -a letakart tálon, a borosüvegen és a kupán-, majd engedelmesen előrebiccentett fejjel vár. Csupán tekintete villan körbe a homályba burkolózó szobán; felméri az ágy és a padló állapotát, a besötétített ablakot, az íróasztalt. Az asztal előtt ülő, író nőstényt. A gyertyafény játékát a szinte átlátszó anyagon, ami a nőstény vállát takarja. Összeszorítja ajkait, és elfordítja tekintetét; valahová maga elé néz a padlóra, és megpróbál neszt sem csapva állni, leginkább semmire sem gondolva.
Akkor rezzen csak meg kissé, mikor Vhorossi Úrnő befejezi az írást és lezárja a levelet. Bár nem mozdul meg, tartása mégis feszült figyelmet sugároz magából. Úrnője tekintetét szinte forrónak érzi az arcán, nagyon is jól tudja hogy mit néz rajta. Még mindig nem érez haragot az irányába a történtek miatt. Úrnője csupán a rá háruló felelősségnek tett eleget, amikor a leckében részesítette. Az emléktől ismét szinte sajogni érzi húsát.*
- Az Úrnő és az Úr nem választottak szobát maguknak, Úrnőm. *-válaszolja a feltett kérdésre. Legalábbis legjobb tudomása szerint ez az igazság.-* Amennyire megítélhetem, sem az Úrnő sem az Úr tetszését nem nyerte el a kúria, Úrnőm. Elireya Úrnő és Elariion Úr elhagyták a birtokot. Elireya Úrnő a következőt kívánja átadni Úrnőmnek: megoldják a kúria dolgát.
*Vannak kérdések, amik nem csupán annyiból állnak ami elhangzik, és az ilyen kérdésre nem is lehet pár szóval válaszolni. A következő kérdés hallatán viszont hirtelen elbizonytalanodik. Hogy mit gondol? Ő? Hiszen mit számít, hogy mit gondol ő saját maga? Tekintete egy pillanatra Vhorossi Úrnő térde magasságáig rebben, majd gyorsan lesüti azt, hogy ne mutassa magát udvariatlannak és engedetlennek.*
- Hogy mit gondolok, Úrnőm..? *-tanácstalan a hangja.-* Nos.. Úgy gondolom hogy az Úr ajándéka Úrnőm számára a tisztelet és a hűség jele volt. Nem kételkedem abban hogy jó szándék vezérelte mikor átadta.
*Ahogy Vhorossi Úrnő otthagyja az asztalt és az ablakhoz lép, megmozdul. Bár nem kért és kapott rá külön engedélyt hogy felszolgálja Úrnője vacsoráját, erre nincs is szükség. Anélkül is jól tudja, hogy mi a dolga. Az asztalra teszi a tálat, a borosüveget és a kupát. Előbb a kupába tölt a borból, majd leveszi a tálat takaró kendőt és visszahátrál az ajtóhoz. A tálon felkockázott sajt, szeletelt kenyér, vékonyra vágott füstölt sonka, és falatokra igazított gyümölcsök vannak. Igazi csemegetál, bár messze van egy valódi lakomától.*
- De úgy gondolom, *-folytatja válaszát, míg tesz-vesz és visszaáll helyére-* hogy az Úr hűsége talán erősebben kötődik Elireya Úrnőhöz. Elireya Úrnő.. nos, az Úrnő bizonyos hatalmat gyakorol az Úr felett.
*Nyel egyet.*
- Amikor elküldött a városba, hogy ételt hozzak, rám bízott két külön feladatot is. Az egyik az volt, hogy szerezzek számára egy bizonyos gyógynövényből, Úrnőm. Elireya Úrnő Rhéát kívánt hozatni. *-nem is mond többet ennél, nem is szükséges. Biztos benne hogy Vhorossi Úrnő azonnal megérti majd a dolgot.-* És én úgy gondolom, Úrnőm,
*Finoman kihangsúlyozza az "én" és "gondolom" szavakat, jelezvén hogy csupán Úrnője kívánságára osztja meg mindezt*
- hogy amíg csupán hárman próbálják visszaállítani a család nevét ebben a városban, addig a hűség ilyen jellegű megingása veszélyes tud lenni. De ezt csupán én gondolom, Úrnőm, bocsássa meg ha a szavaim tiszteletlenek voltak!
*A gyertyafényben egyértelműen látszik, hogy ahol bőre nem épp szivárványos a rá zúdult ütések nyoma alatt, ott szinte halálra váltan sápadt. Más előtt sosem mert volna ilyet mondani, ám Vhorossi Úrnőhöz köti a teljes mértékű odaadás és hűség. Ennek ellenére még így is nehezére esett így szólnia. Ismét nagyot nyel.*
- Igen, Úrnőm. Mikor bejártam a házat, semmi olyat nem találtam, ami közvetlen veszélyt jelenthetne. De ha megengedi, Úrnőm.. *-félénken rebben a tekintete az ablaknál álló alak felé-* A házban egészen addig nem lesz rendben minden, amíg a ház maga nincs rendben, Úrnőm.
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
*A bentről kihallatszó engedély nyomán teli kezeivel kissé nehézkesen, de késedelem nélkül nyitja ki az ajtót. Miután becsukja maga mögött, megáll az ajtóban. Azonnal észreveszi, hogy Úrnője épp egy levélen dolgozik, és a legkevésbé sincs szándékában megzavarni őt. Kissé igazít a kezeiben tartott holmikon -a letakart tálon, a borosüvegen és a kupán-, majd engedelmesen előrebiccentett fejjel vár. Csupán tekintete villan körbe a homályba burkolózó szobán; felméri az ágy és a padló állapotát, a besötétített ablakot, az íróasztalt. Az asztal előtt ülő, író nőstényt. A gyertyafény játékát a szinte átlátszó anyagon, ami a nőstény vállát takarja. Összeszorítja ajkait, és elfordítja tekintetét; valahová maga elé néz a padlóra, és megpróbál neszt sem csapva állni, leginkább semmire sem gondolva.
Akkor rezzen csak meg kissé, mikor Vhorossi Úrnő befejezi az írást és lezárja a levelet. Bár nem mozdul meg, tartása mégis feszült figyelmet sugároz magából. Úrnője tekintetét szinte forrónak érzi az arcán, nagyon is jól tudja hogy mit néz rajta. Még mindig nem érez haragot az irányába a történtek miatt. Úrnője csupán a rá háruló felelősségnek tett eleget, amikor a leckében részesítette. Az emléktől ismét szinte sajogni érzi húsát.*
- Az Úrnő és az Úr nem választottak szobát maguknak, Úrnőm. *-válaszolja a feltett kérdésre. Legalábbis legjobb tudomása szerint ez az igazság.-* Amennyire megítélhetem, sem az Úrnő sem az Úr tetszését nem nyerte el a kúria, Úrnőm. Elireya Úrnő és Elariion Úr elhagyták a birtokot. Elireya Úrnő a következőt kívánja átadni Úrnőmnek: megoldják a kúria dolgát.
*Vannak kérdések, amik nem csupán annyiból állnak ami elhangzik, és az ilyen kérdésre nem is lehet pár szóval válaszolni. A következő kérdés hallatán viszont hirtelen elbizonytalanodik. Hogy mit gondol? Ő? Hiszen mit számít, hogy mit gondol ő saját maga? Tekintete egy pillanatra Vhorossi Úrnő térde magasságáig rebben, majd gyorsan lesüti azt, hogy ne mutassa magát udvariatlannak és engedetlennek.*
- Hogy mit gondolok, Úrnőm..? *-tanácstalan a hangja.-* Nos.. Úgy gondolom hogy az Úr ajándéka Úrnőm számára a tisztelet és a hűség jele volt. Nem kételkedem abban hogy jó szándék vezérelte mikor átadta.
*Ahogy Vhorossi Úrnő otthagyja az asztalt és az ablakhoz lép, megmozdul. Bár nem kért és kapott rá külön engedélyt hogy felszolgálja Úrnője vacsoráját, erre nincs is szükség. Anélkül is jól tudja, hogy mi a dolga. Az asztalra teszi a tálat, a borosüveget és a kupát. Előbb a kupába tölt a borból, majd leveszi a tálat takaró kendőt és visszahátrál az ajtóhoz. A tálon felkockázott sajt, szeletelt kenyér, vékonyra vágott füstölt sonka, és falatokra igazított gyümölcsök vannak. Igazi csemegetál, bár messze van egy valódi lakomától.*
- De úgy gondolom, *-folytatja válaszát, míg tesz-vesz és visszaáll helyére-* hogy az Úr hűsége talán erősebben kötődik Elireya Úrnőhöz. Elireya Úrnő.. nos, az Úrnő bizonyos hatalmat gyakorol az Úr felett.
*Nyel egyet.*
- Amikor elküldött a városba, hogy ételt hozzak, rám bízott két külön feladatot is. Az egyik az volt, hogy szerezzek számára egy bizonyos gyógynövényből, Úrnőm. Elireya Úrnő Rhéát kívánt hozatni. *-nem is mond többet ennél, nem is szükséges. Biztos benne hogy Vhorossi Úrnő azonnal megérti majd a dolgot.-* És én úgy gondolom, Úrnőm,
*Finoman kihangsúlyozza az "én" és "gondolom" szavakat, jelezvén hogy csupán Úrnője kívánságára osztja meg mindezt*
- hogy amíg csupán hárman próbálják visszaállítani a család nevét ebben a városban, addig a hűség ilyen jellegű megingása veszélyes tud lenni. De ezt csupán én gondolom, Úrnőm, bocsássa meg ha a szavaim tiszteletlenek voltak!
*A gyertyafényben egyértelműen látszik, hogy ahol bőre nem épp szivárványos a rá zúdult ütések nyoma alatt, ott szinte halálra váltan sápadt. Más előtt sosem mert volna ilyet mondani, ám Vhorossi Úrnőhöz köti a teljes mértékű odaadás és hűség. Ennek ellenére még így is nehezére esett így szólnia. Ismét nagyot nyel.*
- Igen, Úrnőm. Mikor bejártam a házat, semmi olyat nem találtam, ami közvetlen veszélyt jelenthetne. De ha megengedi, Úrnőm.. *-félénken rebben a tekintete az ablaknál álló alak felé-* A házban egészen addig nem lesz rendben minden, amíg a ház maga nincs rendben, Úrnőm.
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:31:04
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:31:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor megmentése//
* Drameiloten nem szitkozódik, annál jobban hozzászokott már a kudarchoz, ami néhány varázslat következménye. Nem érti miért, hiszen elég ügyes igemondó, és gyakorlatozás közben nem is szokott ennyit rontani, de nem baj, újra próbálkozik. Bizonyosan a felfokozott idegállapottól lehet, amin nem segít, hogy az idős szerzet mindenképpen szabadulni akar. Gyorsan rámutat megint, hagyva, hogy a mágikus energiák átjárják a testét, egészen a mutatóujjáig, amiből kiszabadulva aztán a gnóm testének csapódjanak. Ha sikerrel jár, akkor valamennyire megnyugszik, de bármi is a kimenetel, mindenképpen elkezd segíteni az orvosnak abban, hogy lefogják az öreg gnómot. Sejti, hogy azért nem akar a templomba menni, mert a vérmágia gyakorlója, másképp működnie kellett volna korábban a gyógyításának. Ettől függetlenül bízik benne, hogy ott megkapják a kellő támogatást, és ellátják szerencsétlen párát, aki láthatóan azt se tudja, hogy hol van, és mit csinál. *
- Induljunk meg. * Néz Diynomitra, remélhetőleg ekkora már lelassult a másik férfi, de ha nem, akkor így kell odarángassák. Azzal se érnek el sokat, ha újra és újra próbálkozik valamivel, ami nem akar összejönni, miközben lehet, hogy a beteg állapota egyre romlik. *
- Drága apó, mindent a maga érdekében teszünk. Kérem próbáljon velünk együttműködni. * Szól szelíd hangon az öngyilkosjelölthöz, miközben próbálja ő is nem létező erejét felhasználni, hogy lefogják, és magukkal rángassák, ha szükséges. *
-
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
* Drameiloten nem szitkozódik, annál jobban hozzászokott már a kudarchoz, ami néhány varázslat következménye. Nem érti miért, hiszen elég ügyes igemondó, és gyakorlatozás közben nem is szokott ennyit rontani, de nem baj, újra próbálkozik. Bizonyosan a felfokozott idegállapottól lehet, amin nem segít, hogy az idős szerzet mindenképpen szabadulni akar. Gyorsan rámutat megint, hagyva, hogy a mágikus energiák átjárják a testét, egészen a mutatóujjáig, amiből kiszabadulva aztán a gnóm testének csapódjanak. Ha sikerrel jár, akkor valamennyire megnyugszik, de bármi is a kimenetel, mindenképpen elkezd segíteni az orvosnak abban, hogy lefogják az öreg gnómot. Sejti, hogy azért nem akar a templomba menni, mert a vérmágia gyakorlója, másképp működnie kellett volna korábban a gyógyításának. Ettől függetlenül bízik benne, hogy ott megkapják a kellő támogatást, és ellátják szerencsétlen párát, aki láthatóan azt se tudja, hogy hol van, és mit csinál. *
- Induljunk meg. * Néz Diynomitra, remélhetőleg ekkora már lelassult a másik férfi, de ha nem, akkor így kell odarángassák. Azzal se érnek el sokat, ha újra és újra próbálkozik valamivel, ami nem akar összejönni, miközben lehet, hogy a beteg állapota egyre romlik. *
- Drága apó, mindent a maga érdekében teszünk. Kérem próbáljon velünk együttműködni. * Szól szelíd hangon az öngyilkosjelölthöz, miközben próbálja ő is nem létező erejét felhasználni, hogy lefogják, és magukkal rángassák, ha szükséges. *
-
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:20:10
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:20:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hornor megmentése//
*Drameiloten valami könnyítésről beszél, majd rámutat az idősebb gnómra az ujjával. Diynomit bólint a lehetséges megoldásra, s egyáltalán nincs ellenére annak, ha valamivel sikerülne lenyugtatni az egyre jobban feléledő fajtársát. Jelentőségteljesen figyeli a másik ujját, de érdemi változás nem történik, pozitív legalábbis biztos nem. Az elf szerint nem okoz fájdalmat a beavatkozás, s már sejti, hogy valami mágia lesz a dologban, de miután a sebesült gnóm egyre harsányabbá válik, kezdi úgy érezni, hogy nem sikerült, amit tervezett Drameiloten.*
- Próbálja meg még egyszer! *Szól támogatólag a magas férfihoz, kissé sürgető hangon, miközben a fajtársa már szinte kitépi magát a kezei közül. Nem akarja bántani, de ahogy az idős gnóm hadonászni kezd, kénytelen erőből lefogni. Szinte minden mozdulatából érződik a gnómokra jellemző makacsság, és ez Diynomitot egyszerre bosszantja és szórakoztatja. Hármójuk közül talán ő a legerősebb, legalábbis így elsőre ezt mérte fel, de az idős férfi még így is okozhat meglepetéseket. A templomos ötletükre kapott megjegyzésekre önkéntelenül elvigyorodik. Talán túl jól sikerült a bájital hatása. Ahelyett, hogy csak életet lehelt volna az öregbe, most úgy tűnik, mintha egy egész hordó sörrel locsolták volna fel. Bár lehet még attól is nyugodtabb lenne. A gnóm szemei csillognak, arca vörösödik, és egyre nehezebb kordában tartani. Diynomit vet egy gyors pillantást Drameilotenre.*
– Siessünk, mert rosszabbodik! *Szól rá feszült hangon, miközben erősen ráfog a másik gnóm karjára, nehogy kiszabaduljon. Ketten csak elégnek kell lenniük ahhoz, hogy az idős férfit lefogják, és valahogy a közeli templomig elhurcolják. Bízik benne, hogy másodjára az az ujjal kivitelezhető dolog működni fog. Sajnos nyugtató bájitala nincs, pedig ilyen helyzetekben nagyon hasznos lenne.*
*Drameiloten valami könnyítésről beszél, majd rámutat az idősebb gnómra az ujjával. Diynomit bólint a lehetséges megoldásra, s egyáltalán nincs ellenére annak, ha valamivel sikerülne lenyugtatni az egyre jobban feléledő fajtársát. Jelentőségteljesen figyeli a másik ujját, de érdemi változás nem történik, pozitív legalábbis biztos nem. Az elf szerint nem okoz fájdalmat a beavatkozás, s már sejti, hogy valami mágia lesz a dologban, de miután a sebesült gnóm egyre harsányabbá válik, kezdi úgy érezni, hogy nem sikerült, amit tervezett Drameiloten.*
- Próbálja meg még egyszer! *Szól támogatólag a magas férfihoz, kissé sürgető hangon, miközben a fajtársa már szinte kitépi magát a kezei közül. Nem akarja bántani, de ahogy az idős gnóm hadonászni kezd, kénytelen erőből lefogni. Szinte minden mozdulatából érződik a gnómokra jellemző makacsság, és ez Diynomitot egyszerre bosszantja és szórakoztatja. Hármójuk közül talán ő a legerősebb, legalábbis így elsőre ezt mérte fel, de az idős férfi még így is okozhat meglepetéseket. A templomos ötletükre kapott megjegyzésekre önkéntelenül elvigyorodik. Talán túl jól sikerült a bájital hatása. Ahelyett, hogy csak életet lehelt volna az öregbe, most úgy tűnik, mintha egy egész hordó sörrel locsolták volna fel. Bár lehet még attól is nyugodtabb lenne. A gnóm szemei csillognak, arca vörösödik, és egyre nehezebb kordában tartani. Diynomit vet egy gyors pillantást Drameilotenre.*
– Siessünk, mert rosszabbodik! *Szól rá feszült hangon, miközben erősen ráfog a másik gnóm karjára, nehogy kiszabaduljon. Ketten csak elégnek kell lenniük ahhoz, hogy az idős férfit lefogják, és valahogy a közeli templomig elhurcolják. Bízik benne, hogy másodjára az az ujjal kivitelezhető dolog működni fog. Sajnos nyugtató bájitala nincs, pedig ilyen helyzetekben nagyon hasznos lenne.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-01 13:57:39
Üzenet elküldve: 2025-10-01 13:57:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
-Szabad!
*Nem pillant fel munkálkodásából, elvégre muszáj kiegészítenie még levelét. Sosem elégedett semmivel, még tulajdon művével sem.
Sejteni véli, ki is kései látogatója. Ott ül még mindig, a baldachinos ággyal szemközti íróasztal mellett. Narenen kívül más aligha nyerne bebocsájtást, bár ezt a szolga aligha éli meg kitüntetésként. A haloványan áttetsző hálóruha, amit visel, arra enged következtetni, hogy nemigen óhajtja elhagyni ma éjjel a házat. Más férfiember nem pillanthatná így, de Naren nem több számára egy szolgánál, ki még az esetleges bűnös gondolatokat is oly mélyre kell kergesse lelkében, hogy annak nyoma sem köszönhet vissza ábrázatán.
Egy ideig nem hallatszik más a gyertyafényben megvilágított helyiségben, csak a penna sercegése. Mihelyst végzett, azt egy újdonsült borítékba bújtatja, lepecsételi, majd az íróasztal szélére tolja. Combjait keresztbe vetve fordul Naren irányába, szürkéslila tekintete pedig végigmustrálja a szolgát. Elidőzik az általa okozott sérüléseken, balját közben szórakozottan húzva végig a jobbján viselt gyűrűkön.*
-Elireya úrnő és Elariion úr megfelelően berendezkedett? * Hangja színtelen, vontatott, mintha igyekezne érdektelennek tűnni. Egyelőre amúgy sem kíván a levél dolgára térni még.*
-Mit gondolsz elkésett rokonunkról és a szándékairól? *Természetesen Elariiont célozzák szavai, de Naren van annyira tapasztalt, hogy kitalálja, mire is céloz. A gyanú már azóta él lelkében, mióta útra keltek Elireyával. A hím folytonos felemlegetése a nőstény részéről alaposan megpiszkálta a lelkében pislákoló gyanú lángját. Természetesen egyébként megadná a hímnek a kellő tiszteletet szavaival, ha fültanúja lenne beszélgetésüknek, ám itt most csupán ketten vannak. Naren pedig pontosan tudja, hogy legjobb esetben is meg kellene válnia nyelvétől, ha Vhorossi szavai köszönnének vissza ajkain. Amúgy sem akarná sérteni Elariiont. Jó ponttal indított nála, így kedveli a hímet. Az sem zavarná különösebben, ha ismerné a páros kapcsolatának mibenlétét. A sötételfek között azonban egy hímrokon hűsége is fontos tényező, s a hierarchiájuk törékenyebb a porcelánnál is.
Egy ideig mér Narenre mered, majd feláll a székből, s az ablakhoz sétál. Nem visel cipőt, így léptei nesztelenek, ahogy az ablakhoz sétál. Félrehúzva a bíbor függönyt kibámul rajta, egyenesen az előkertre. Léleknek egy nyoma sincs, ahogy a sötét utca is néptelen. Valahol megnyugtató e látvány.*
-A házban minden rendben?
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.01 14:00:03
//Pókok és egyéb háztáji kedvencek//
-Szabad!
*Nem pillant fel munkálkodásából, elvégre muszáj kiegészítenie még levelét. Sosem elégedett semmivel, még tulajdon művével sem.
Sejteni véli, ki is kései látogatója. Ott ül még mindig, a baldachinos ággyal szemközti íróasztal mellett. Narenen kívül más aligha nyerne bebocsájtást, bár ezt a szolga aligha éli meg kitüntetésként. A haloványan áttetsző hálóruha, amit visel, arra enged következtetni, hogy nemigen óhajtja elhagyni ma éjjel a házat. Más férfiember nem pillanthatná így, de Naren nem több számára egy szolgánál, ki még az esetleges bűnös gondolatokat is oly mélyre kell kergesse lelkében, hogy annak nyoma sem köszönhet vissza ábrázatán.
Egy ideig nem hallatszik más a gyertyafényben megvilágított helyiségben, csak a penna sercegése. Mihelyst végzett, azt egy újdonsült borítékba bújtatja, lepecsételi, majd az íróasztal szélére tolja. Combjait keresztbe vetve fordul Naren irányába, szürkéslila tekintete pedig végigmustrálja a szolgát. Elidőzik az általa okozott sérüléseken, balját közben szórakozottan húzva végig a jobbján viselt gyűrűkön.*
-Elireya úrnő és Elariion úr megfelelően berendezkedett? * Hangja színtelen, vontatott, mintha igyekezne érdektelennek tűnni. Egyelőre amúgy sem kíván a levél dolgára térni még.*
-Mit gondolsz elkésett rokonunkról és a szándékairól? *Természetesen Elariiont célozzák szavai, de Naren van annyira tapasztalt, hogy kitalálja, mire is céloz. A gyanú már azóta él lelkében, mióta útra keltek Elireyával. A hím folytonos felemlegetése a nőstény részéről alaposan megpiszkálta a lelkében pislákoló gyanú lángját. Természetesen egyébként megadná a hímnek a kellő tiszteletet szavaival, ha fültanúja lenne beszélgetésüknek, ám itt most csupán ketten vannak. Naren pedig pontosan tudja, hogy legjobb esetben is meg kellene válnia nyelvétől, ha Vhorossi szavai köszönnének vissza ajkain. Amúgy sem akarná sérteni Elariiont. Jó ponttal indított nála, így kedveli a hímet. Az sem zavarná különösebben, ha ismerné a páros kapcsolatának mibenlétét. A sötételfek között azonban egy hímrokon hűsége is fontos tényező, s a hierarchiájuk törékenyebb a porcelánnál is.
Egy ideig mér Narenre mered, majd feláll a székből, s az ablakhoz sétál. Nem visel cipőt, így léptei nesztelenek, ahogy az ablakhoz sétál. Félrehúzva a bíbor függönyt kibámul rajta, egyenesen az előkertre. Léleknek egy nyoma sincs, ahogy a sötét utca is néptelen. Valahol megnyugtató e látvány.*
-A házban minden rendben?
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.01 14:00:03
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-10-01 10:04:12
Üzenet elküldve: 2025-10-01 10:04:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//zárás//
* Továbbra is kapja a hideget, meleget a többiektől. Bár szerencséjükre abbamaradt az orkos témán való aggodalmaskodás, de a makacskodás egyeseknél még mindig él. Elsek továbbra is kemény dió marad, amit közel sem bán annyira, mint amennyire felbosszantja a tudat, hogy nem hódol be neki. Miért is tenné? Nem csinált semmi olyasmit, amiért be kéne hódolnia bárkinek. Megtartja a saját véleményét, pedig tudna mit mondani a nőnek jövedelméről, lehetőségekről, de nem tépázza tovább, a már így is elnyúlt szavakat. Amikor távozását fejezi ki, nem állítja meg, csak sokatmondóan int a nő irányába. Ha bármilyen információ birtokába kerül, tudja, hogy merre kell továbbadnia. Lemarad a tárgyalás végi pofon, de most az egyszer kivételt tesz. Következő a sorban a koszos, aki lehet, vagy biztos félreértette a barátjelzőt, amit az imént próbált gúnyos hanglejtéssel közölni. Meglehet, hogy csak a törp olvas rosszat a dologba, de sajnos igaza van. Kellenek még melléjük emberek, harcosok, bajtársak, akikkel átvehetik az uralmat. Ha ez nincs, akkor várhatják, hogy hatalomra kerüljenek. Az ő kijelentésébe sem köt bele, pedig egyik szemöldöke már akaratlanul is megrándul, mikor meghallja a megfogalmazását. Szinte biztos, hogy nem fog jól kijönni egyik társával sem. Ám amíg a rájuk kiszabott feladatokat elvégzik, addig nem lehet panasza. A bűnözés valóban sokat esett korábbról, de ezzel kell beérnie. Végül marad az elf. Itt már csak egy sóhaj hagyja el a száját, mielőtt felállna. *
- Kész csalódás. Remélem az őrségnél jobb eredmények lesznek.
* Nem mond semmit a nemességre. Azt mondta intézi, nincs oda nem hinni neki, de azért nyitva fogja tartani a szemét arra az esetre, ha megvakítaná a fényűző élet, s elvesztené az okát annak, amiért valóban egymásra találtak. Míg a többieknél maximum fenyíteni tud, addig az elfet zsarolni is tudja. Kis hugicája, vagy barátnőcskéje, legyen bárki is az a nőszemély, nem lesz biztonságban, ha letérne az útról. Ha mégis bekövetkezne és a törpöt vakítaná el valami, amiért nem venné észre az árulást, úgy sok sikert arra a kis időre. Végül egyedül marad a poros, romos emelten. A nap is már az ég közepén tombol, s már nincs további oka arra, hogy itt rontsa a levegőt. Végül kisétál az épületből, aminek lábába egy tűzrakás körül néhány csöves, már aktívan követi minden mozdulatát. *
- Kövessétek őket.
* A parancs hirtelen tör ki a törp apró testéből. Bár erre eddig semmit sem tudhat magáénak, mégis úgy beszél, mintha abszolút hatalom lenne a kezeiben. Végül a csapat szétszéled. Mindenki más irányba, mindenki a maga ösvényét próbál utat törni. Nyomukban mindig ott lesznek a őrszemek, akik az árulás jelénél jelentést fognak tenni. Végül egy baljós nevetés közben, eltűnik a közeli sikátorban, hangja egyre halkabban visszhangzik a közeli falakon, mígnem teljesen eltűnik. Ma megalakult valami új, valami, ami jobb akar lenni, mint elődjei. *
//zárás//
* Továbbra is kapja a hideget, meleget a többiektől. Bár szerencséjükre abbamaradt az orkos témán való aggodalmaskodás, de a makacskodás egyeseknél még mindig él. Elsek továbbra is kemény dió marad, amit közel sem bán annyira, mint amennyire felbosszantja a tudat, hogy nem hódol be neki. Miért is tenné? Nem csinált semmi olyasmit, amiért be kéne hódolnia bárkinek. Megtartja a saját véleményét, pedig tudna mit mondani a nőnek jövedelméről, lehetőségekről, de nem tépázza tovább, a már így is elnyúlt szavakat. Amikor távozását fejezi ki, nem állítja meg, csak sokatmondóan int a nő irányába. Ha bármilyen információ birtokába kerül, tudja, hogy merre kell továbbadnia. Lemarad a tárgyalás végi pofon, de most az egyszer kivételt tesz. Következő a sorban a koszos, aki lehet, vagy biztos félreértette a barátjelzőt, amit az imént próbált gúnyos hanglejtéssel közölni. Meglehet, hogy csak a törp olvas rosszat a dologba, de sajnos igaza van. Kellenek még melléjük emberek, harcosok, bajtársak, akikkel átvehetik az uralmat. Ha ez nincs, akkor várhatják, hogy hatalomra kerüljenek. Az ő kijelentésébe sem köt bele, pedig egyik szemöldöke már akaratlanul is megrándul, mikor meghallja a megfogalmazását. Szinte biztos, hogy nem fog jól kijönni egyik társával sem. Ám amíg a rájuk kiszabott feladatokat elvégzik, addig nem lehet panasza. A bűnözés valóban sokat esett korábbról, de ezzel kell beérnie. Végül marad az elf. Itt már csak egy sóhaj hagyja el a száját, mielőtt felállna. *
- Kész csalódás. Remélem az őrségnél jobb eredmények lesznek.
* Nem mond semmit a nemességre. Azt mondta intézi, nincs oda nem hinni neki, de azért nyitva fogja tartani a szemét arra az esetre, ha megvakítaná a fényűző élet, s elvesztené az okát annak, amiért valóban egymásra találtak. Míg a többieknél maximum fenyíteni tud, addig az elfet zsarolni is tudja. Kis hugicája, vagy barátnőcskéje, legyen bárki is az a nőszemély, nem lesz biztonságban, ha letérne az útról. Ha mégis bekövetkezne és a törpöt vakítaná el valami, amiért nem venné észre az árulást, úgy sok sikert arra a kis időre. Végül egyedül marad a poros, romos emelten. A nap is már az ég közepén tombol, s már nincs további oka arra, hogy itt rontsa a levegőt. Végül kisétál az épületből, aminek lábába egy tűzrakás körül néhány csöves, már aktívan követi minden mozdulatát. *
- Kövessétek őket.
* A parancs hirtelen tör ki a törp apró testéből. Bár erre eddig semmit sem tudhat magáénak, mégis úgy beszél, mintha abszolút hatalom lenne a kezeiben. Végül a csapat szétszéled. Mindenki más irányba, mindenki a maga ösvényét próbál utat törni. Nyomukban mindig ott lesznek a őrszemek, akik az árulás jelénél jelentést fognak tenni. Végül egy baljós nevetés közben, eltűnik a közeli sikátorban, hangja egyre halkabban visszhangzik a közeli falakon, mígnem teljesen eltűnik. Ma megalakult valami új, valami, ami jobb akar lenni, mint elődjei. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1889-1908