Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-01 09:19:32
Üzenet elküldve: 2022-04-01 09:19:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Sajnos Isa nem mesél részletesebben a gyerekkoráról, pedig kíváncsi rá. Talán majd egy másik alkalommal. Azt viszont megtudja, hogy Wegtorenben született, de már feltehetőleg régóta a Romvárosban él. Az előbbi miatt kevesebb szimpátiát érezhetne, viszont jelenleg közös a lakóhelyük, tehát végül nem változik a véleménye a lányról. Megtudja, hogy Isa nem a déli Kikötőt ismeri, hanem egy másikat. Kár, mert Fezt kifejezetten a déli érdekli. De még rengeteg lehetőségük van felfedezni azt is. Végül szembe kell nézniük az éjszaka rémeivel, akik dupla szempárral merednek rájuk. Kiderül, hogy Isa sem hiszi, hogy egy kísértet ellen hatásos lenne egy tőr. Szerencséjükre ez már nem is olyan fontos kérdés, mert hamar rájönnek, hogy szellemek helyett macskákkal találkoztak. Feznek ugyan nem sikerül magához hívnia őket, de mivel kíváncsi rájuk, ezért megindul felfelé a lépcsőn. Ekkor figyelmezteti Isa, hogy jobb lesz óvatosnak lenni ezekkel a korhadt lépcsőfokokkal.*
- Ne aggódj, nem lehet semmi ba… *Mondja, de befejezni már nem tudja a mondatot, mert a lépcső korlátjának egy darabja hirtelen letörik. Ettől Fez is megnémul egy pillanatra, de mivel a lépcsőfokok stabilnak tűnnek, ezért bár lassabban, de folytatni tudja az útját fölfelé. Most sokkal óvatosabban lépked. A bal lábával előre lép, némi súlyt helyez a következő lépcsőfokra, majd mikor nem hall reccsenést, akkor feljebb lép a jobbal is.*
- A fenébe, igazad volt. *Sajnálkozik, mert sikerül eljutnia a lépcső közepéig, de a lépcsőfok megreccsen már a balja alatt is, ezért kénytelen megállni. Annyi esze azért van, hogy ne akarjon tovább haladni, hiszen akár komoly sérüléseket is szerezhetne egy leszakadó lépcső miatt. Ehelyett lehajol és ismét magához próbálja hívni a macskákat.*
- Na gyerünk már, látjátok milyen messze feljöttem értetek! *Elsőre azonban csak annyit ér el, hogy az egyik szempár tulajdonosa még el is távolodik a lépcső tetejétől. A másik viszont vagy megsajnálja Fezt, vagy tényleg kíváncsi a férfira, mert közelebb merészkedik. Az ő apró súlyát már könnyedén elbírják a lépcsőfokok. Végül kartávolságba kerül és Fez gyorsan felkapja. Nem annyira fiatal cirmos lehet és a férfinak szerencséje van vele, mert nem harap és nem karmol. A mintája alapján sötétszürke, fekete csíkokkal. Ezt egyébként már Isa is láthatja, mert a lámpás fénye megvilágítja.*
- Ezt nézd milyen új barátot szereztem! Hát te szoktál itt kísérteni? *Érdeklődik kedélyes hangon a macskától, aki egy rövid nyávogással válaszol. A lépcsőről lemászik és újból Isa mellé kerül. Egyik kezében a lámpa, a másikban a macska.*
- A másik elszökött, de nem is tudtam feljebb menni. Nagyon rossz a lépcső. *Nem panaszkodik, csak megjegyzi, hogy milyen állapotban van az épület. Ezt mondjuk kívülről is tudták, csak abban nem voltak biztosak, hogy mennyire lehetséges feljebb jutni. Fez Isa felé nyújtja a cirmost, hogy elvegye, ha akarja. Egyébként nem nagyon ficánkol, szóval nem tűnhet nagy kunsztnak megfogni.*
- Na elveszed? *Kérdez rá azért, hogy megtudja mit várhat a lánytól. Ha elveszi, akkor neki adja, ha nem, akkor viszont leteszi a földre a macskát. Jól megijesztette őket, de már nem kell attól félniük, hogy szellem lenne. Igazából nagyon gyakori jelenség, hogy az elhagyott romvárosi házakban vadállatok, elkóborolt háziállatok vagy kisebb rágcsálók verjenek tanyát. Viszont a további vizsgálat reménye szertefoszlik azzal, hogy a felfelé vezető lépcső katasztrofális állapotban van. Feznek azért eszébe jut, hogy mit lehetne tenni vele.*
- Talán majd szerzek néhány pallót és azokkal próbálok feljutni. *Tanakodik. Most viszont nincs esélyük erre. Azonban nem messze tőlük van még egy helyiség, amit érdemes lehet megnézni és az a pince, melynek lejárata egy nyitott ajtó mögött található. Ezt pedig jól láthatják, még a közepes méretű lámpás fényében is.*
- Ezt nézd, itt egy alagsor, vagy pince. *Hirtelen megörül neki, hogy újabb helyiséget vizsgálhatnak meg. Ennek a lejáratnak van egy nagy előnye a lépcsőhöz képest: a lépcsőfokok kőből vannak.*
- Megnézzük? *Kérdez rá.* Lefelé lehet, hogy könnyebben mész. *Mondja és tovább méregeti, hogy milyen mély lehet a lejárat.*
*Sajnos Isa nem mesél részletesebben a gyerekkoráról, pedig kíváncsi rá. Talán majd egy másik alkalommal. Azt viszont megtudja, hogy Wegtorenben született, de már feltehetőleg régóta a Romvárosban él. Az előbbi miatt kevesebb szimpátiát érezhetne, viszont jelenleg közös a lakóhelyük, tehát végül nem változik a véleménye a lányról. Megtudja, hogy Isa nem a déli Kikötőt ismeri, hanem egy másikat. Kár, mert Fezt kifejezetten a déli érdekli. De még rengeteg lehetőségük van felfedezni azt is. Végül szembe kell nézniük az éjszaka rémeivel, akik dupla szempárral merednek rájuk. Kiderül, hogy Isa sem hiszi, hogy egy kísértet ellen hatásos lenne egy tőr. Szerencséjükre ez már nem is olyan fontos kérdés, mert hamar rájönnek, hogy szellemek helyett macskákkal találkoztak. Feznek ugyan nem sikerül magához hívnia őket, de mivel kíváncsi rájuk, ezért megindul felfelé a lépcsőn. Ekkor figyelmezteti Isa, hogy jobb lesz óvatosnak lenni ezekkel a korhadt lépcsőfokokkal.*
- Ne aggódj, nem lehet semmi ba… *Mondja, de befejezni már nem tudja a mondatot, mert a lépcső korlátjának egy darabja hirtelen letörik. Ettől Fez is megnémul egy pillanatra, de mivel a lépcsőfokok stabilnak tűnnek, ezért bár lassabban, de folytatni tudja az útját fölfelé. Most sokkal óvatosabban lépked. A bal lábával előre lép, némi súlyt helyez a következő lépcsőfokra, majd mikor nem hall reccsenést, akkor feljebb lép a jobbal is.*
- A fenébe, igazad volt. *Sajnálkozik, mert sikerül eljutnia a lépcső közepéig, de a lépcsőfok megreccsen már a balja alatt is, ezért kénytelen megállni. Annyi esze azért van, hogy ne akarjon tovább haladni, hiszen akár komoly sérüléseket is szerezhetne egy leszakadó lépcső miatt. Ehelyett lehajol és ismét magához próbálja hívni a macskákat.*
- Na gyerünk már, látjátok milyen messze feljöttem értetek! *Elsőre azonban csak annyit ér el, hogy az egyik szempár tulajdonosa még el is távolodik a lépcső tetejétől. A másik viszont vagy megsajnálja Fezt, vagy tényleg kíváncsi a férfira, mert közelebb merészkedik. Az ő apró súlyát már könnyedén elbírják a lépcsőfokok. Végül kartávolságba kerül és Fez gyorsan felkapja. Nem annyira fiatal cirmos lehet és a férfinak szerencséje van vele, mert nem harap és nem karmol. A mintája alapján sötétszürke, fekete csíkokkal. Ezt egyébként már Isa is láthatja, mert a lámpás fénye megvilágítja.*
- Ezt nézd milyen új barátot szereztem! Hát te szoktál itt kísérteni? *Érdeklődik kedélyes hangon a macskától, aki egy rövid nyávogással válaszol. A lépcsőről lemászik és újból Isa mellé kerül. Egyik kezében a lámpa, a másikban a macska.*
- A másik elszökött, de nem is tudtam feljebb menni. Nagyon rossz a lépcső. *Nem panaszkodik, csak megjegyzi, hogy milyen állapotban van az épület. Ezt mondjuk kívülről is tudták, csak abban nem voltak biztosak, hogy mennyire lehetséges feljebb jutni. Fez Isa felé nyújtja a cirmost, hogy elvegye, ha akarja. Egyébként nem nagyon ficánkol, szóval nem tűnhet nagy kunsztnak megfogni.*
- Na elveszed? *Kérdez rá azért, hogy megtudja mit várhat a lánytól. Ha elveszi, akkor neki adja, ha nem, akkor viszont leteszi a földre a macskát. Jól megijesztette őket, de már nem kell attól félniük, hogy szellem lenne. Igazából nagyon gyakori jelenség, hogy az elhagyott romvárosi házakban vadállatok, elkóborolt háziállatok vagy kisebb rágcsálók verjenek tanyát. Viszont a további vizsgálat reménye szertefoszlik azzal, hogy a felfelé vezető lépcső katasztrofális állapotban van. Feznek azért eszébe jut, hogy mit lehetne tenni vele.*
- Talán majd szerzek néhány pallót és azokkal próbálok feljutni. *Tanakodik. Most viszont nincs esélyük erre. Azonban nem messze tőlük van még egy helyiség, amit érdemes lehet megnézni és az a pince, melynek lejárata egy nyitott ajtó mögött található. Ezt pedig jól láthatják, még a közepes méretű lámpás fényében is.*
- Ezt nézd, itt egy alagsor, vagy pince. *Hirtelen megörül neki, hogy újabb helyiséget vizsgálhatnak meg. Ennek a lejáratnak van egy nagy előnye a lépcsőhöz képest: a lépcsőfokok kőből vannak.*
- Megnézzük? *Kérdez rá.* Lefelé lehet, hogy könnyebben mész. *Mondja és tovább méregeti, hogy milyen mély lehet a lejárat.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-31 16:45:23
Üzenet elküldve: 2022-03-31 16:45:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
- Hm-hm… *Kicsit rosszalló, kicsit lemondó hümmögés mellett veszi tudomásul Fez szavait, s egyelőre el is engedi párlatkészítési ambícióit. Nem gondolta, hogy ez ekkora befektetést igényel már rögtön a kezdetektől. Távlati tervei közül persze nem húzza ki, de eggyel-kettővel hátrébb csúszik azon a képzeletbeli listán.
Azt, hogy következő kérdése nem érinti túl jól a másikat, természetesen azonnal észreveszi. Ehhez képest meglepően részletes választ kap, amit figyelmesen végig is hallgat.*
- Az én történetem sem különbözik sokban, csak épp Wegtorenben születtem. *Ő maga nem fejti ki ennél jobban, hogyan is keveredett ide, pedig ha akarna, tudna mesélni. Az sem feltétlenül igaz, hogy túl sok hasonlóságot vélne felfedezni kettejük múltjában, bár végül is mindketten Romváros utcáin kötöttek ki. Ez azonban nem tűnik a legmegfelelőbb pillanatnak és helyszínnek ahhoz, hogy ilyesmikről csevegjenek, így inkább rövidre zárja a beszélgetést. Talán mindkettejüknek egyszerűbb.*
- Az itteni kikötőt nem ismerem túl jól. Nem jártam arra túl sokszor, mióta itt élek. *Újabb vállvonás. Bár szereti a tengert, egyáltalán nem hiányzik neki az az életforma, sőt. A közeljövőben egyáltalán nem tervez hajóra szállni, ha rajta múlik.
Bár Fez válasza igencsak meglepi, hisz kevesen mondhatják el magukról, hogy minden komolyabb utóhatás nélkül túléltek egy kígyómarást, ezúttal nincs ideje érdemben reagálni. A furcsa motoszkálás mindkettejük figyelmét eltereli néhány percre.*
- Nem. De nem hiszem, hogy ez kísértet lenne. *Még mindig fojtott hangon beszél, ahogy Fez válla mögül az egyre ismerősebben csillanó szempárt lesi. A férfi következő szavaira nem állhat meg egy mosolyt; nem teljesen tudja eldönteni, mennyire beszél komolyan, de ez most nem is olyan fontos. Ahogy megjelenik az elsőhöz igencsak hasonlatos második szempár, már szinte biztos abban, hogy valóban macskákról van szó. A hamarosan elhangzó nyávogás pedig igazolja is gyanúját.*
- Ha kóbor macska lennék, én is beköltöznék ide. *Mosolyogva pillant Fezre, aki hívogatni kezdi a ház lakóit. Mi tagadás, Isavyre is szívesen megvakargatná a fejüket, ha van rá igény, de a macskák egy tapodtat sem mozdulnak a hívogató szavak hallatán. Meglehet, hogy egyáltalán nincsenek emberhez szokva. Fezilio azonban elszántnak tűnik, így hamarosan megindul az emelet irányába, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy megszerezze a nyávogókat. *
- Ha beszakad alattad az a lépcső, nem biztos, hogy fogok tudni segíteni rajtad. Ígérem, megpróbálom, de… felelősséget nem vállalok. *Elmosolyodik, de azért egy csöppnyi valódi aggodalom is megcsendül a hangjában, ahogy Fez ténykedését figyeli.*
- Biztos jó ötlet ez? *A léptek súlya alatt felnyögő deszkák hangja egyáltalán nem biztató. Egy macskát nyilván elbírnak, de Fezilio kissé más súlycsoportba tartozik.*
- Hm-hm… *Kicsit rosszalló, kicsit lemondó hümmögés mellett veszi tudomásul Fez szavait, s egyelőre el is engedi párlatkészítési ambícióit. Nem gondolta, hogy ez ekkora befektetést igényel már rögtön a kezdetektől. Távlati tervei közül persze nem húzza ki, de eggyel-kettővel hátrébb csúszik azon a képzeletbeli listán.
Azt, hogy következő kérdése nem érinti túl jól a másikat, természetesen azonnal észreveszi. Ehhez képest meglepően részletes választ kap, amit figyelmesen végig is hallgat.*
- Az én történetem sem különbözik sokban, csak épp Wegtorenben születtem. *Ő maga nem fejti ki ennél jobban, hogyan is keveredett ide, pedig ha akarna, tudna mesélni. Az sem feltétlenül igaz, hogy túl sok hasonlóságot vélne felfedezni kettejük múltjában, bár végül is mindketten Romváros utcáin kötöttek ki. Ez azonban nem tűnik a legmegfelelőbb pillanatnak és helyszínnek ahhoz, hogy ilyesmikről csevegjenek, így inkább rövidre zárja a beszélgetést. Talán mindkettejüknek egyszerűbb.*
- Az itteni kikötőt nem ismerem túl jól. Nem jártam arra túl sokszor, mióta itt élek. *Újabb vállvonás. Bár szereti a tengert, egyáltalán nem hiányzik neki az az életforma, sőt. A közeljövőben egyáltalán nem tervez hajóra szállni, ha rajta múlik.
Bár Fez válasza igencsak meglepi, hisz kevesen mondhatják el magukról, hogy minden komolyabb utóhatás nélkül túléltek egy kígyómarást, ezúttal nincs ideje érdemben reagálni. A furcsa motoszkálás mindkettejük figyelmét eltereli néhány percre.*
- Nem. De nem hiszem, hogy ez kísértet lenne. *Még mindig fojtott hangon beszél, ahogy Fez válla mögül az egyre ismerősebben csillanó szempárt lesi. A férfi következő szavaira nem állhat meg egy mosolyt; nem teljesen tudja eldönteni, mennyire beszél komolyan, de ez most nem is olyan fontos. Ahogy megjelenik az elsőhöz igencsak hasonlatos második szempár, már szinte biztos abban, hogy valóban macskákról van szó. A hamarosan elhangzó nyávogás pedig igazolja is gyanúját.*
- Ha kóbor macska lennék, én is beköltöznék ide. *Mosolyogva pillant Fezre, aki hívogatni kezdi a ház lakóit. Mi tagadás, Isavyre is szívesen megvakargatná a fejüket, ha van rá igény, de a macskák egy tapodtat sem mozdulnak a hívogató szavak hallatán. Meglehet, hogy egyáltalán nincsenek emberhez szokva. Fezilio azonban elszántnak tűnik, így hamarosan megindul az emelet irányába, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy megszerezze a nyávogókat. *
- Ha beszakad alattad az a lépcső, nem biztos, hogy fogok tudni segíteni rajtad. Ígérem, megpróbálom, de… felelősséget nem vállalok. *Elmosolyodik, de azért egy csöppnyi valódi aggodalom is megcsendül a hangjában, ahogy Fez ténykedését figyeli.*
- Biztos jó ötlet ez? *A léptek súlya alatt felnyögő deszkák hangja egyáltalán nem biztató. Egy macskát nyilván elbírnak, de Fezilio kissé más súlycsoportba tartozik.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-31 09:49:24
Üzenet elküldve: 2022-03-31 09:49:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Arra a kérdésre, hogy miért kell nagyobb épület a szeszfőzéshez már csak röviden tud válaszolni Isa-nak, mert igen gyorsan megérkeztek a romos ház belsejébe. Persze nem akar hallgatag maradni, mert akkor esetleg megsértheti a másikat, de nem is fog hosszú, kimerítő választ adni.*
- Tudod minden a lepárló méretétől függ és a hordókat is tárolni kell valahol. A legjobb egy pincében, de egy hűvösebb raktárépület is megfelelő lehet. Nem arannyal vannak bevonva, csak arany áron adják őket. *Mosolyodik el úgy, mint egy bölcs szerzetes. Ezt egyébként Isa is láthatja, mert egyetlen lámpásuk pontosan annyi fényt enged nekik, hogy a lábuk előtti kis területet és egymás arcát láthassák. Felmerült még egy kérdés a gyerekkorával kapcsolatban is. Erre nem annyira szívesen, de válaszol. A hangjában hallani lehet majd a hangulatának gyors változását. Isa könnyen rájöhet arra, hogy ez nem tartozik Fez kedvenc témái közé.*
- Itt születtem, de egy ideig délen éltünk a Kikötőnél. Aztán még gyerekkoromban apám elment egy hajóútra, de nem tért vissza. Anyámmal visszaköltöztünk a Szegénynegyedbe, de hamarosan elvitte a tüdővész. Utána meg tudod… Árvaház, de onnan megszöktem és a bácsikáim neveltek fel. *Nosztalgiázik egy kicsit, de sokkal többet nem is tudna mondani erről az időszakról. Ahol Fez felnőtt, ott mindenkinek hasonló történetei vannak.*
- Te is itt születtél? *Érdeklődik, de már tényleg kevés idejük maradt érdemi beszélgetésre* Vízköpő! Persze! Na egy olyat akarok, a legrondábbat. *Neveti el magát, mikor szóba kerül, hogy mire költenék a nagy kincset.*
- Akkor lehet jobban ismered a Kikötőt és a tengert, mint én. *Válaszolja Isa-nak, amikor megtudja, hogy a lány már sok időt töltött hajón. Amikor Fez számára is kiderül, hogy egy kötéldarabra lépett, bosszúból jól arrébb rúgja. Mondjuk ennek legalább annyi értelme van, hogy többet nem esnek el benne. Azért a lány megjegyzésére, hogy direkt ijesztgeti-e visszaszól.*
- Eszem ágában sincs! Utálom a kígyókat! Martak már meg. *Panaszkodik, de mielőtt tovább szidhatná a kötél-kígyót, már jön is az újabb „rettenet”, ezúttal a furcsa zajok és a világító szempár képében. Isa ösztönösen (vagy taktikusan) Fez mögé bújik, a férfi viszont elsőre nem kapta elő a fegyverét. Ez a döbbenetnek köszönhető, aztán végül Isa javaslatára mégis előveszi a tőrét.*
- Gondolod sokat ér egy kísértet ellen? *Kérdezi némi gúnnyal a hangjában. Fez szereti a városi legendákat, meg az ijesztő történeteket, de arra nem számított, hogy itt tényleg szellemmel fognak találkozni. Nincs is olyan felszerelésük, amivel legyűrhetnének egy ilyen túlvilági lényt. Ezzel a férfi is tisztában van, de nem akar meghátrálni.*
- Mutasd magad rémség! *Szólítja meg a villogó szemek tulajdonosát. De ebben a pillanatban csatlakozik még két szempár a már meglévőkhöz. Így összesen négy szem figyeli a betolakodókat. Fez már éppen kétségbe esne, amikor ismerős hangot hallanak. Ez pedig nem más, mint közönséges nyávogás. Ezúttal Isa-nak teljes mértékben igaza volt, a hang tulajdonosai biztosan macskák lehetnek.*
- Honnan tudtad? *Kérdez rá Isa-ra pillantva. Végül Fez is megenyhül és a lámpást magasabbra emelve tekint azokra a macskákra, amik még most is a lépcső tetején tartózkodnak.* Cicc-cicc, gyertek le! *Kezdi el a cirmosok hívogatását. Ám azok nem mozdulnak, mire Fez kezd el fölfelé sétálni hozzájuk a korhadt lépcsőn. Tudja, hogy Isa számára nehéz lenne fölcaplatni, ezért azt tervezi, hogy lehozza a macskákat a földszintre.*
*Arra a kérdésre, hogy miért kell nagyobb épület a szeszfőzéshez már csak röviden tud válaszolni Isa-nak, mert igen gyorsan megérkeztek a romos ház belsejébe. Persze nem akar hallgatag maradni, mert akkor esetleg megsértheti a másikat, de nem is fog hosszú, kimerítő választ adni.*
- Tudod minden a lepárló méretétől függ és a hordókat is tárolni kell valahol. A legjobb egy pincében, de egy hűvösebb raktárépület is megfelelő lehet. Nem arannyal vannak bevonva, csak arany áron adják őket. *Mosolyodik el úgy, mint egy bölcs szerzetes. Ezt egyébként Isa is láthatja, mert egyetlen lámpásuk pontosan annyi fényt enged nekik, hogy a lábuk előtti kis területet és egymás arcát láthassák. Felmerült még egy kérdés a gyerekkorával kapcsolatban is. Erre nem annyira szívesen, de válaszol. A hangjában hallani lehet majd a hangulatának gyors változását. Isa könnyen rájöhet arra, hogy ez nem tartozik Fez kedvenc témái közé.*
- Itt születtem, de egy ideig délen éltünk a Kikötőnél. Aztán még gyerekkoromban apám elment egy hajóútra, de nem tért vissza. Anyámmal visszaköltöztünk a Szegénynegyedbe, de hamarosan elvitte a tüdővész. Utána meg tudod… Árvaház, de onnan megszöktem és a bácsikáim neveltek fel. *Nosztalgiázik egy kicsit, de sokkal többet nem is tudna mondani erről az időszakról. Ahol Fez felnőtt, ott mindenkinek hasonló történetei vannak.*
- Te is itt születtél? *Érdeklődik, de már tényleg kevés idejük maradt érdemi beszélgetésre* Vízköpő! Persze! Na egy olyat akarok, a legrondábbat. *Neveti el magát, mikor szóba kerül, hogy mire költenék a nagy kincset.*
- Akkor lehet jobban ismered a Kikötőt és a tengert, mint én. *Válaszolja Isa-nak, amikor megtudja, hogy a lány már sok időt töltött hajón. Amikor Fez számára is kiderül, hogy egy kötéldarabra lépett, bosszúból jól arrébb rúgja. Mondjuk ennek legalább annyi értelme van, hogy többet nem esnek el benne. Azért a lány megjegyzésére, hogy direkt ijesztgeti-e visszaszól.*
- Eszem ágában sincs! Utálom a kígyókat! Martak már meg. *Panaszkodik, de mielőtt tovább szidhatná a kötél-kígyót, már jön is az újabb „rettenet”, ezúttal a furcsa zajok és a világító szempár képében. Isa ösztönösen (vagy taktikusan) Fez mögé bújik, a férfi viszont elsőre nem kapta elő a fegyverét. Ez a döbbenetnek köszönhető, aztán végül Isa javaslatára mégis előveszi a tőrét.*
- Gondolod sokat ér egy kísértet ellen? *Kérdezi némi gúnnyal a hangjában. Fez szereti a városi legendákat, meg az ijesztő történeteket, de arra nem számított, hogy itt tényleg szellemmel fognak találkozni. Nincs is olyan felszerelésük, amivel legyűrhetnének egy ilyen túlvilági lényt. Ezzel a férfi is tisztában van, de nem akar meghátrálni.*
- Mutasd magad rémség! *Szólítja meg a villogó szemek tulajdonosát. De ebben a pillanatban csatlakozik még két szempár a már meglévőkhöz. Így összesen négy szem figyeli a betolakodókat. Fez már éppen kétségbe esne, amikor ismerős hangot hallanak. Ez pedig nem más, mint közönséges nyávogás. Ezúttal Isa-nak teljes mértékben igaza volt, a hang tulajdonosai biztosan macskák lehetnek.*
- Honnan tudtad? *Kérdez rá Isa-ra pillantva. Végül Fez is megenyhül és a lámpást magasabbra emelve tekint azokra a macskákra, amik még most is a lépcső tetején tartózkodnak.* Cicc-cicc, gyertek le! *Kezdi el a cirmosok hívogatását. Ám azok nem mozdulnak, mire Fez kezd el fölfelé sétálni hozzájuk a korhadt lépcsőn. Tudja, hogy Isa számára nehéz lenne fölcaplatni, ezért azt tervezi, hogy lehozza a macskákat a földszintre.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-30 19:05:24
Üzenet elküldve: 2022-03-30 19:05:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
- Nagyobb épület? Azt hittem, elég egy szoba sarka is… És biztosan nem arannyal bevont hordót vennék elsőre… mi kerülhet rajta ötszáz aranyba? *Ráncolja kissé össze homlokát, de mivel tisztában van saját tájékozatlanságával, nem akadékoskodik tovább. Inkább hallgatja Fezt, aki úgy tűnik, jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezik e téren. *
- Szóval itt nőttél fel? *Tér el kicsit a tárgytól, de nem zavartatja magát. Egyre kíváncsibb arra, kivel is sodorta össze ilyen kíméletlenül a véletlen, hogy aztán talán még nagyobb meglepetésben részesítse.*
- Végül is… adhatunk neki egy esélyt. *Bár egyáltalán nem gondolja komolyan, s ezernyi okot tudna felsorolni, amiért ha valaha egyáltalán itt volt az az állítólagos kincs, mára miért nem maradhatott semmi értékes odabent, valamiért magában tartja mindezt. Talán Fez szavainak és lelkesedésének is lehet valami köze a dologhoz.*
- Vízköpőre gondolsz? *Mosolyodik el, ahogy a férfi ábrándozását hallgatja, hisz egészen szórakoztató, hogy gondolatban már el is költötte az aranyat, amit nagyjából semmi esélyük megtalálni, de ahogy a hajókra terelődik a szó, még a pillantását is elkapja. Inkább a lába elé figyel, no meg arra, mi is fogadja őket odabent, miután átlépték azt, ami a küszöbből maradt. *
- Hajón egyébként voltam már… talán túlságosan sokat is. Persze egy saját nem lehet rossz. *Fűzi hozzá pár pillanattal később. Tulajdonképpen teljesen meg tudja érteni a Fezilio hangjában megbúvó rajongást, hisz hajózni alapvetően egy igen szabad és szép dolog, de az ő emlékeiben sajnos nagyon nem így szerepel. Persze volt jó része is, de az éhezés és a mocsok mélyebb nyomokat hagytak.*
- Attól félhetsz is! *Mosolyodik el újból a férfi válaszára, aztán tovább biceg a szoba belseje felé. Már épp megjegyezné, milyen ijesztően csendes és halott itt minden, amikor Fez felteszi azt a bizonyos kérdést. Ösztönösen hátrál egy lépést, csak ezután pillant le a földre, hogy szemügyre vehesse az állítólagos kígyót.*
- Az egy kötéldarab. Direkt akarsz halálra rémiszteni? *Kérdi egy megrovó mosoly mellett, de aztán neki is feltűnik az emelet irányából alászűrődő zaj. Nem ijed meg látványosan, de egészen közel lép a másikhoz, természetesen úgy, hogy a férfi legyen közelebb a lépcsőhöz.*
- Mi az ott?! Talán egy macska? *Súgja Feznek, miközben nagyjából mögé bújva farkasszemet néz az emeletről villanó szempárral. A lámpás fénye egyáltalán nem ér el odáig, így a lény teste is homályban marad, míg közelebb nem lépnek. A kérdés, hogy megéri-e, vagy inkább még most kellene kisétálniuk a házból.*
- Azért a tőrödet elővehetnéd. * Teszi hozzá, miközben sajátjának markolatára csúszik bal keze. Kicsit talán gyorsul a szívverése, de egyelőre kíváncsibb, mint amennyire fél.*
- Nagyobb épület? Azt hittem, elég egy szoba sarka is… És biztosan nem arannyal bevont hordót vennék elsőre… mi kerülhet rajta ötszáz aranyba? *Ráncolja kissé össze homlokát, de mivel tisztában van saját tájékozatlanságával, nem akadékoskodik tovább. Inkább hallgatja Fezt, aki úgy tűnik, jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezik e téren. *
- Szóval itt nőttél fel? *Tér el kicsit a tárgytól, de nem zavartatja magát. Egyre kíváncsibb arra, kivel is sodorta össze ilyen kíméletlenül a véletlen, hogy aztán talán még nagyobb meglepetésben részesítse.*
- Végül is… adhatunk neki egy esélyt. *Bár egyáltalán nem gondolja komolyan, s ezernyi okot tudna felsorolni, amiért ha valaha egyáltalán itt volt az az állítólagos kincs, mára miért nem maradhatott semmi értékes odabent, valamiért magában tartja mindezt. Talán Fez szavainak és lelkesedésének is lehet valami köze a dologhoz.*
- Vízköpőre gondolsz? *Mosolyodik el, ahogy a férfi ábrándozását hallgatja, hisz egészen szórakoztató, hogy gondolatban már el is költötte az aranyat, amit nagyjából semmi esélyük megtalálni, de ahogy a hajókra terelődik a szó, még a pillantását is elkapja. Inkább a lába elé figyel, no meg arra, mi is fogadja őket odabent, miután átlépték azt, ami a küszöbből maradt. *
- Hajón egyébként voltam már… talán túlságosan sokat is. Persze egy saját nem lehet rossz. *Fűzi hozzá pár pillanattal később. Tulajdonképpen teljesen meg tudja érteni a Fezilio hangjában megbúvó rajongást, hisz hajózni alapvetően egy igen szabad és szép dolog, de az ő emlékeiben sajnos nagyon nem így szerepel. Persze volt jó része is, de az éhezés és a mocsok mélyebb nyomokat hagytak.*
- Attól félhetsz is! *Mosolyodik el újból a férfi válaszára, aztán tovább biceg a szoba belseje felé. Már épp megjegyezné, milyen ijesztően csendes és halott itt minden, amikor Fez felteszi azt a bizonyos kérdést. Ösztönösen hátrál egy lépést, csak ezután pillant le a földre, hogy szemügyre vehesse az állítólagos kígyót.*
- Az egy kötéldarab. Direkt akarsz halálra rémiszteni? *Kérdi egy megrovó mosoly mellett, de aztán neki is feltűnik az emelet irányából alászűrődő zaj. Nem ijed meg látványosan, de egészen közel lép a másikhoz, természetesen úgy, hogy a férfi legyen közelebb a lépcsőhöz.*
- Mi az ott?! Talán egy macska? *Súgja Feznek, miközben nagyjából mögé bújva farkasszemet néz az emeletről villanó szempárral. A lámpás fénye egyáltalán nem ér el odáig, így a lény teste is homályban marad, míg közelebb nem lépnek. A kérdés, hogy megéri-e, vagy inkább még most kellene kisétálniuk a házból.*
- Azért a tőrödet elővehetnéd. * Teszi hozzá, miközben sajátjának markolatára csúszik bal keze. Kicsit talán gyorsul a szívverése, de egyelőre kíváncsibb, mint amennyire fél.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-30 17:12:58
Üzenet elküldve: 2022-03-30 17:12:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét//
*Nem siet lépést tartani a kisérőjével, ezúttal nem is erőlteti annyira a menetet, mint legutóbb, hiszen kétli, hogy az orvos különösebben örülne, ha páciense felduzzadt térddel jelenne meg. Így pedig eleinte azt sem veszi észre, hogy Lillyss műmosolya leolvadt az arcáról, hisz a másik előtte halad, és Gaerralos maga pedig nem szentel neki túl sok figyelmet.
Csendben sétál a Romvároson keresztül, figyelve környezetét, de leginkább a gondolataiba mélyed. Pontos tennivalók, tervek, és persze az eddigi felfedéseinek implikációi járnak a fejében. És persze a műtét maga, mely ha minden jól megy, megszabadíthatja végre sántaságától, ezzel elérve, hogy már csak egyszeresen legyen kripli.*
-Nem aggódom.
*Érkezik a hűvös válasz a társalgási kísérletre. Azt már eddig is kikövetkeztette, hogy a mélységi nehezen olvas mások érzelmeiből, és karizmája sem segíti különösebben az ilyen helyzetek helyén kezelésében. Ez egy olyan valaki számára, aki az ügyfelek kiszolgálásásából él, nem különösebben szerencsés, de nem Gaerralos dolga alkalmazkodni.
Az igazság az, hogy a fájdalom sokadlagos, hiszen a veterán egyik legfőbb erőssége az önkontroll. Inkább azért átkozza ezt a sérülést, mert komolyan korlátozza a mozgásban, és míg a varázstudás akár kompenzálhat a végtaghiányért, egy sánta katona még a mágiatudás ellenére is hátráltatna egy csapatot.*
-Ha Eeyr és Teysus segítségére van szükségünk, akkor valami már rég elromlott.
*Az előzőhöz hasonlóan hűvös, tárgyilagos, érzelmi töltettől mentes hangon beszél. Nincs benne támadó jelleg, ám különösebb nyitottságot sem érezhet Gaerralos irányából. Az pedig, hogy az istenekről való véleményével kapcsolatban amaz milyen következtetéseket von le, nem Gaerralos dolga, és nem is foglalkoztatja őt különösebben.*
-A magam részéről nem lesz rá szükség.
*Utasítja el az ajánlatot. Ha Nimeril külön ragaszkodik Lillyss jelenlétéhez, akkor nincs sok választása, de komoly ellenérzései vannak azzal szemben, hogy bódult, sebezhető állapotban egy szobában maradjon a mélységi nősténnyel. A drámai érzéke sem elég erős, hogy keretes szerkezetet kívánjon adni térde történetének.*
*Nem siet lépést tartani a kisérőjével, ezúttal nem is erőlteti annyira a menetet, mint legutóbb, hiszen kétli, hogy az orvos különösebben örülne, ha páciense felduzzadt térddel jelenne meg. Így pedig eleinte azt sem veszi észre, hogy Lillyss műmosolya leolvadt az arcáról, hisz a másik előtte halad, és Gaerralos maga pedig nem szentel neki túl sok figyelmet.
Csendben sétál a Romvároson keresztül, figyelve környezetét, de leginkább a gondolataiba mélyed. Pontos tennivalók, tervek, és persze az eddigi felfedéseinek implikációi járnak a fejében. És persze a műtét maga, mely ha minden jól megy, megszabadíthatja végre sántaságától, ezzel elérve, hogy már csak egyszeresen legyen kripli.*
-Nem aggódom.
*Érkezik a hűvös válasz a társalgási kísérletre. Azt már eddig is kikövetkeztette, hogy a mélységi nehezen olvas mások érzelmeiből, és karizmája sem segíti különösebben az ilyen helyzetek helyén kezelésében. Ez egy olyan valaki számára, aki az ügyfelek kiszolgálásásából él, nem különösebben szerencsés, de nem Gaerralos dolga alkalmazkodni.
Az igazság az, hogy a fájdalom sokadlagos, hiszen a veterán egyik legfőbb erőssége az önkontroll. Inkább azért átkozza ezt a sérülést, mert komolyan korlátozza a mozgásban, és míg a varázstudás akár kompenzálhat a végtaghiányért, egy sánta katona még a mágiatudás ellenére is hátráltatna egy csapatot.*
-Ha Eeyr és Teysus segítségére van szükségünk, akkor valami már rég elromlott.
*Az előzőhöz hasonlóan hűvös, tárgyilagos, érzelmi töltettől mentes hangon beszél. Nincs benne támadó jelleg, ám különösebb nyitottságot sem érezhet Gaerralos irányából. Az pedig, hogy az istenekről való véleményével kapcsolatban amaz milyen következtetéseket von le, nem Gaerralos dolga, és nem is foglalkoztatja őt különösebben.*
-A magam részéről nem lesz rá szükség.
*Utasítja el az ajánlatot. Ha Nimeril külön ragaszkodik Lillyss jelenlétéhez, akkor nincs sok választása, de komoly ellenérzései vannak azzal szemben, hogy bódult, sebezhető állapotban egy szobában maradjon a mélységi nősténnyel. A drámai érzéke sem elég erős, hogy keretes szerkezetet kívánjon adni térde történetének.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-30 10:18:50
Üzenet elküldve: 2022-03-30 10:18:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A műtét //
* Türelmesen halad ki a templomból és reméli, hogy a műtétre váró veterán követi őt. Ha teheti akkor az ő tempóját veszi fel. Még lent látta a férfi tekintetét a mű mosolyára, így ideglenesen eltekint az állmosolytól és az arcára inkább természetes ürességet rajzol. Egy kicsit lassabb így a tempó, de nincs ellenére a mélységinek, hogy a másik gyorsasága szerint kell haladniuk. A csuklyát fejéről le veszi és haját ki szabadítja a copfból, hagyja végig futni vállain, hogy magától terüljön szét a ruháján. *
- Szerintem nem kell aggódnia, a műtét után megfog szűnni a fájdalom.
* Próbál kicsit társalogni kivételesen az ügyféllel. Talán nem a legjobb ötlet pont a problémára fókuszálni, de egy műtét előtt még is mire gondolhatna a másik ha nem arra? *
- Ha Eeyr és Tesyus is megsegít minket, akkor holnapra már futhat is. Ha bármi gond van akkor pedig itt van ez.
* Veszi ki az oldalsó zsebéből a fű zöld fiolát, hogy megmutassa a veteránnak. *
- Ha szeretné végig követem a műtétet. A fivéremet gyakran foltozgattam, így nem áll messze tőlem az orvoslás.
* Ajánlja fel a segítségét. A szándéka tiszta, inkább csak meg enyhíteni akarja a másikat. Amint a romváros területére érnek már nem kell sokat sétálniuk, hogy elérjék a céljukat. *
* Türelmesen halad ki a templomból és reméli, hogy a műtétre váró veterán követi őt. Ha teheti akkor az ő tempóját veszi fel. Még lent látta a férfi tekintetét a mű mosolyára, így ideglenesen eltekint az állmosolytól és az arcára inkább természetes ürességet rajzol. Egy kicsit lassabb így a tempó, de nincs ellenére a mélységinek, hogy a másik gyorsasága szerint kell haladniuk. A csuklyát fejéről le veszi és haját ki szabadítja a copfból, hagyja végig futni vállain, hogy magától terüljön szét a ruháján. *
- Szerintem nem kell aggódnia, a műtét után megfog szűnni a fájdalom.
* Próbál kicsit társalogni kivételesen az ügyféllel. Talán nem a legjobb ötlet pont a problémára fókuszálni, de egy műtét előtt még is mire gondolhatna a másik ha nem arra? *
- Ha Eeyr és Tesyus is megsegít minket, akkor holnapra már futhat is. Ha bármi gond van akkor pedig itt van ez.
* Veszi ki az oldalsó zsebéből a fű zöld fiolát, hogy megmutassa a veteránnak. *
- Ha szeretné végig követem a műtétet. A fivéremet gyakran foltozgattam, így nem áll messze tőlem az orvoslás.
* Ajánlja fel a segítségét. A szándéka tiszta, inkább csak meg enyhíteni akarja a másikat. Amint a romváros területére érnek már nem kell sokat sétálniuk, hogy elérjék a céljukat. *
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:19:05
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Isa szerint a szeszesital készítéséhez szükséges holmik nem számítanak drágának. Fez tudja jól, hogy a legkisebb méretű és legrosszabb állapotú kellékek tényleg nem túl drágák, de azzal is tisztában van, hogy azokkal nem lehet olyan minőségi italokat készíteni, amikért bárki is szívesen fizetne csengő aranyakkal. Amikor szóba kerül a helyiség megszerzése, vagy bérlése, Fez csak helyesel.*
- Igen, ahhoz, hogy megérje foglalkozni vele egy nagyobb épület kell. Ez tényleg sokba kerül, de egy nagyobb üst is többszáz arany. A hordók árát is megkérik. Van amelyik 4-500 arany. *A felsorolást persze nem elijesztésnek szánja, de nem árt tisztában lenni vele, hogy milyen anyagi vonzata van egy ilyen vállalkozásnak. Fez számára is egy remek befektetés lenne, csak az a gond, hogy jelenleg nem rendelkezik ekkora összeggel.*
- Egészen kölyök voltam még, amikor az egyik bácsikám megmutatta hogyan kell. Évekig segítettem neki, beletanultam. Aztán egyszer elment a Sárvárosba és soha nem jött vissza. A lepárlót meg hamar szétlopták. Így megy ez. *Isa ezzel nem biztos, hogy tisztában van, de akiket Fez a bácsikáinak hív egyébként nem a rokonai. A Romváros utcakölykeit „felkaroló” idősebb személyekre is szoktak így hivatkozni. Fez nem igazán ejtett könnyeket a bácsikáért, aminek az lehetett az oka, hogy a tanítás mellé rendszeres „atyai pofonok” is jártak. Igaz sokat ezek közül meg is érdemelt.*
- Na és ha a bíró kincsét is megtaláljuk? Többezer arany lehet odabent! *Próbál valami motiválót találni az egyébként romos és veszélyes épület meglátogatásában. Igazából maga sem tudja, hogy mennyi esély van ezeknek az állítólagos kincseknek a megtalálására. De Fez nem akarja elszalasztani a lehetőséget. Biztosan többtucat ember járt már itt, de ők nem olyan okosak, alaposak és precízek, mint ők ketten Isa-val. Legalábbis ebbe a gondolatba próbál kapaszkodni.*
- Én a részemből venni fogok egy nagy házat egy ronda szoborral. Vagy olyannal, tudod! Hogy is hívják? Ami vizet szokott locsolni a tetőről. Na meg lesz vagy négy óriási almafám. De akár még egy hajót is vehetek! Voltál te már hajón Isa? Nem ilyen kis halászladikon, hanem rendes vitorláson! *Ábrándozik hangosan. Bizony az arany ígérete könnyen megbolondítja Fezt. Eközben viszont meg is érkeznek a bejárathoz és megteszik az első lépéseket a bútorozatlan, romos épületben.*
- ÉN?! Dehogy! Csak attól, hogy már más elvitte a kincset! *Válaszolja Isa kérdésére a félelemről.* Na ide én se költöznék be. Nagyon komor hely. Talán tényleg a szellemek miatt.
*Egész sikeresen haladnak, amíg a férfi rá nem lép valami hosszúkás, ám de csavarodó alakzatra. Mi a fene lehet ez? Talán egy kígyó? Nem ritka, hogy a büdös hüllők még a város belső negyedeibe is beférkőznek.*
- Ugye nem egy kígyóra léptem?! *Kérdezi Isa-t, mert elsőre rosszul látja. De hamar megvilágítja a lámpással és kiderül, hogy ez egy kötéldarab. Nagyjából egy méteres lehet és kissé megtépázott. Gyakorlatilag használhatatlan, mert egy „értelmes kötél” legalább 2-3 méteres. Fez már éppen megnyugszik, amikor valami zajt hall. Mozgás zaját, amit nem ő és nem Isa idézett elő. Valaki vagy valami tényleg van itt rajtuk kívül.*
- Te is hallod ezt? *Suttogja Isa-nak, aki valószínűleg szintén jól hallhatta a hangokat. A lámpás csak egy rövid területet világít be a romos ház földszintjéből és most egy lépcsőhöz közel állnak. A lépcső tetejéről egy nyikorgás hallatszik, majd egy világító szempárt láthatnak. Ettől a látványtól Fez hirtelen ledöbben és emiatt nem is kapja elő a fegyverét. Bármi is van ott, egyenesen rájuk bámul.*
*Isa szerint a szeszesital készítéséhez szükséges holmik nem számítanak drágának. Fez tudja jól, hogy a legkisebb méretű és legrosszabb állapotú kellékek tényleg nem túl drágák, de azzal is tisztában van, hogy azokkal nem lehet olyan minőségi italokat készíteni, amikért bárki is szívesen fizetne csengő aranyakkal. Amikor szóba kerül a helyiség megszerzése, vagy bérlése, Fez csak helyesel.*
- Igen, ahhoz, hogy megérje foglalkozni vele egy nagyobb épület kell. Ez tényleg sokba kerül, de egy nagyobb üst is többszáz arany. A hordók árát is megkérik. Van amelyik 4-500 arany. *A felsorolást persze nem elijesztésnek szánja, de nem árt tisztában lenni vele, hogy milyen anyagi vonzata van egy ilyen vállalkozásnak. Fez számára is egy remek befektetés lenne, csak az a gond, hogy jelenleg nem rendelkezik ekkora összeggel.*
- Egészen kölyök voltam még, amikor az egyik bácsikám megmutatta hogyan kell. Évekig segítettem neki, beletanultam. Aztán egyszer elment a Sárvárosba és soha nem jött vissza. A lepárlót meg hamar szétlopták. Így megy ez. *Isa ezzel nem biztos, hogy tisztában van, de akiket Fez a bácsikáinak hív egyébként nem a rokonai. A Romváros utcakölykeit „felkaroló” idősebb személyekre is szoktak így hivatkozni. Fez nem igazán ejtett könnyeket a bácsikáért, aminek az lehetett az oka, hogy a tanítás mellé rendszeres „atyai pofonok” is jártak. Igaz sokat ezek közül meg is érdemelt.*
- Na és ha a bíró kincsét is megtaláljuk? Többezer arany lehet odabent! *Próbál valami motiválót találni az egyébként romos és veszélyes épület meglátogatásában. Igazából maga sem tudja, hogy mennyi esély van ezeknek az állítólagos kincseknek a megtalálására. De Fez nem akarja elszalasztani a lehetőséget. Biztosan többtucat ember járt már itt, de ők nem olyan okosak, alaposak és precízek, mint ők ketten Isa-val. Legalábbis ebbe a gondolatba próbál kapaszkodni.*
- Én a részemből venni fogok egy nagy házat egy ronda szoborral. Vagy olyannal, tudod! Hogy is hívják? Ami vizet szokott locsolni a tetőről. Na meg lesz vagy négy óriási almafám. De akár még egy hajót is vehetek! Voltál te már hajón Isa? Nem ilyen kis halászladikon, hanem rendes vitorláson! *Ábrándozik hangosan. Bizony az arany ígérete könnyen megbolondítja Fezt. Eközben viszont meg is érkeznek a bejárathoz és megteszik az első lépéseket a bútorozatlan, romos épületben.*
- ÉN?! Dehogy! Csak attól, hogy már más elvitte a kincset! *Válaszolja Isa kérdésére a félelemről.* Na ide én se költöznék be. Nagyon komor hely. Talán tényleg a szellemek miatt.
*Egész sikeresen haladnak, amíg a férfi rá nem lép valami hosszúkás, ám de csavarodó alakzatra. Mi a fene lehet ez? Talán egy kígyó? Nem ritka, hogy a büdös hüllők még a város belső negyedeibe is beférkőznek.*
- Ugye nem egy kígyóra léptem?! *Kérdezi Isa-t, mert elsőre rosszul látja. De hamar megvilágítja a lámpással és kiderül, hogy ez egy kötéldarab. Nagyjából egy méteres lehet és kissé megtépázott. Gyakorlatilag használhatatlan, mert egy „értelmes kötél” legalább 2-3 méteres. Fez már éppen megnyugszik, amikor valami zajt hall. Mozgás zaját, amit nem ő és nem Isa idézett elő. Valaki vagy valami tényleg van itt rajtuk kívül.*
- Te is hallod ezt? *Suttogja Isa-nak, aki valószínűleg szintén jól hallhatta a hangokat. A lámpás csak egy rövid területet világít be a romos ház földszintjéből és most egy lépcsőhöz közel állnak. A lépcső tetejéről egy nyikorgás hallatszik, majd egy világító szempárt láthatnak. Ettől a látványtól Fez hirtelen ledöbben és emiatt nem is kapja elő a fegyverét. Bármi is van ott, egyenesen rájuk bámul.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:40:33
Üzenet elküldve: 2022-03-29 19:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Neki egyáltalán nem szúr szemet a szakadt viselet, hisz ehhez van hozzászokva. Inkább az lenne a furcsa, ha Fez makulátlan ruházatban lejtene Romváros utcáin. Bizonyosan azt gondolná róla, hogy valahol elvétett egy kanyart (vagy többet is), és most tanácstalanul kutatja a kiutat. Talán az is eszébe jutna, hogy az idegen terepre tévedt szerencsétlen még számára is könnyű prédának számítana… De így, hogy hasonszőrűnek látja a férfit, természetesen még csak hasonló sem fordul meg a fejében. Inkább lehetőséget lát, amit nem akar elszalasztani… egy igaz szövetségesnél kevés jobb dolog van.*
- Nem hiszem, hogy túl drágák lennének ezek a holmik…*Morfondírozik tovább a saját párlat elkészítésén. Régóta foglalkoztatja a gondolat, de nagyjából semmit nem tud a dolgok menetéről, így szinte biztos, hogy Fez még szolgálhat hasznos információkkal.* - A költséges rész talán inkább a hely megteremtése lehet… ahol háborítatlanul elkészülhet az ital. De… hol főztél te rumot? *Kérdi kíváncsian, miközben saját kis lakása jár a fejében. Igaz, nincs a legjobb állapotban, két embernek pedig már szűkös, annyira apró, de mégiscsak van egy kulccsal zárható ajtaja.*
- A lehető legkomolyabban. *Egy pillanatig tényleg komoly arcot vág, de aztán minden átmenet nélkül felnevet.* - Badarság az egész. Fogadni mernék, hogy száraz faleveleken és hasznavehetetlen szeméten kívül semmit sem találunk odabent. *Mosolyog még mindig, hisz nagyjából el is hiszi, amint mond. Ha léteznek is kísértetek, vajmi kevés esélyét látja annak, hogy pont ebben a házban, pont ezen az éjjelen mutatkoznának meg előttük.*
- Magam is így gondoltam, de azért jobb a te szádból hallani. Nem mintha olyan sokat érne egy ígéret itt… de azért mégis. *Megvonja a vállát, majd miután felállt, a házat kezdi szemlélni. Minél több ideig teszi ezt, annál rosszabb ötletnek találja, hogy bemenjenek, Fez pedig hosszú percekre magára hagyja a ház barátságtalan sziluettjével.*
- Talán… *Ismétli a szót, válaszul mindenre a lámpással megjelenő férfinek. Mivel már beleegyezett, nem akar visszakozni, de hangjából bizonyosan kiérződik a kétely, ami időközben alaposan belopta magát a szívébe. Nem a szellemektől tart, inkább rájuk vagy alattuk beszakadó deszkáktól és hasonló „csapdáktól”, amiket egy ilyen ház rejtegethet. Mindenesetre kis lemaradással követi Fezt, gondosan figyelve arra, hova is lép. *
- Egy kicsit… hogy elesek, vagy ránk szakad valami. *Mosolyodik el, ahogy a másik felé pillant.* - És te? *Néhány lépést még tesz a hatalmas és üresen tátongó szoba közepe felé, majd megtorpan. Óvatosan les körül, hegyezve fülét minden apró zajra, de egyelőre semmi különöset nem lát vagy hall.*
- Nem tudnék ilyen házban élni soha… Ha lenne annyi aranyam, amennyi ezt a szobát színültig megtölti, akkor se költöznék ilyen helyre. Ha lennének bútorok, akkor is barátságtalan és sivár lenne az egész. *Jelenti ki, miközben tovább nézelődik.*
*Neki egyáltalán nem szúr szemet a szakadt viselet, hisz ehhez van hozzászokva. Inkább az lenne a furcsa, ha Fez makulátlan ruházatban lejtene Romváros utcáin. Bizonyosan azt gondolná róla, hogy valahol elvétett egy kanyart (vagy többet is), és most tanácstalanul kutatja a kiutat. Talán az is eszébe jutna, hogy az idegen terepre tévedt szerencsétlen még számára is könnyű prédának számítana… De így, hogy hasonszőrűnek látja a férfit, természetesen még csak hasonló sem fordul meg a fejében. Inkább lehetőséget lát, amit nem akar elszalasztani… egy igaz szövetségesnél kevés jobb dolog van.*
- Nem hiszem, hogy túl drágák lennének ezek a holmik…*Morfondírozik tovább a saját párlat elkészítésén. Régóta foglalkoztatja a gondolat, de nagyjából semmit nem tud a dolgok menetéről, így szinte biztos, hogy Fez még szolgálhat hasznos információkkal.* - A költséges rész talán inkább a hely megteremtése lehet… ahol háborítatlanul elkészülhet az ital. De… hol főztél te rumot? *Kérdi kíváncsian, miközben saját kis lakása jár a fejében. Igaz, nincs a legjobb állapotban, két embernek pedig már szűkös, annyira apró, de mégiscsak van egy kulccsal zárható ajtaja.*
- A lehető legkomolyabban. *Egy pillanatig tényleg komoly arcot vág, de aztán minden átmenet nélkül felnevet.* - Badarság az egész. Fogadni mernék, hogy száraz faleveleken és hasznavehetetlen szeméten kívül semmit sem találunk odabent. *Mosolyog még mindig, hisz nagyjából el is hiszi, amint mond. Ha léteznek is kísértetek, vajmi kevés esélyét látja annak, hogy pont ebben a házban, pont ezen az éjjelen mutatkoznának meg előttük.*
- Magam is így gondoltam, de azért jobb a te szádból hallani. Nem mintha olyan sokat érne egy ígéret itt… de azért mégis. *Megvonja a vállát, majd miután felállt, a házat kezdi szemlélni. Minél több ideig teszi ezt, annál rosszabb ötletnek találja, hogy bemenjenek, Fez pedig hosszú percekre magára hagyja a ház barátságtalan sziluettjével.*
- Talán… *Ismétli a szót, válaszul mindenre a lámpással megjelenő férfinek. Mivel már beleegyezett, nem akar visszakozni, de hangjából bizonyosan kiérződik a kétely, ami időközben alaposan belopta magát a szívébe. Nem a szellemektől tart, inkább rájuk vagy alattuk beszakadó deszkáktól és hasonló „csapdáktól”, amiket egy ilyen ház rejtegethet. Mindenesetre kis lemaradással követi Fezt, gondosan figyelve arra, hova is lép. *
- Egy kicsit… hogy elesek, vagy ránk szakad valami. *Mosolyodik el, ahogy a másik felé pillant.* - És te? *Néhány lépést még tesz a hatalmas és üresen tátongó szoba közepe felé, majd megtorpan. Óvatosan les körül, hegyezve fülét minden apró zajra, de egyelőre semmi különöset nem lát vagy hall.*
- Nem tudnék ilyen házban élni soha… Ha lenne annyi aranyam, amennyi ezt a szobát színültig megtölti, akkor se költöznék ilyen helyre. Ha lennének bútorok, akkor is barátságtalan és sivár lenne az egész. *Jelenti ki, miközben tovább nézelődik.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-29 11:38:19
Üzenet elküldve: 2022-03-29 11:38:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Miután megúszta a kis kalandot, igyekszik mély lélegzetvételekkel nyugtatni hevesen dobogó szívét. Örül neki, hogy épen és egészségesen kijutott, és lapos erszényét tapogatja, amit egészen megkopasztott ez a kis kiruccanás. Nem zavarja, mert az információ megér ennyit, legalábbis az apró tündérnek. De ettől függetlenül azért kicsit keserű ízt hagy a szájában a dolog. Már gondolkodik is azon, hogy hogyan tudna egy kis jövedelemre szert tenni. Bízik alkuszi képességeiben, és hogy lesz olyan ember, akivel kölcsönösen előnyös üzletet tud kötni - legrosszabb esetben csak Babkár számára lesz előnyös. *
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-29 10:03:35
Üzenet elküldve: 2022-03-29 10:03:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Ez a beszélgetés és az éjszaka jobban telik, mint ahogy indult. Egy kicsit még fájlalja a saját lábait is az ütközés miatt, de erről nem akar beszélni, mert érdektelennek tartja. Arra a kérdésre, hogy maga főzte-e a borókapárlatot megrázza a fejét.*
- Nem, egy cimborám hozta, akinek ha újra találkozunk majd a fejéhez vágom. Már nem a flaskát, hanem a véleményemet. *Mondja kissé morgó hangon, mivel ő sem elégedett az itallal. Arra viszont megfelelő volt, hogy a sebeket ellássa.*
- Ez engem is érdekel, bort és rumot készítettem már. De nincs saját üstöm, se hordóm, talán majd egyszer. *Válaszol Isa felvetésére. Tényleg van némi érdeklődés a hangjában, de gyorsan tudatja, hogy nincs ezeknek az eszközöknek a birtokában. Nem szeretné, ha túl sokat gondolna róla a lány. Mondjuk a jelenlegi öltözete alapján ez nem is lehetséges. Eleve szakadtabb ruhákban járt, amik most tovább rongyolódtak. Talán ez lesz a következő, amin javítani szeretne. Eléggé megunta már, hogy a városban nem veszik emberszámba azt, akinek nincsen normális öltözete. Ha egyszer összegyűjt néhány aranyat, biztos, hogy erre fogja költeni.*
- Komolyan mondod? Sosem hallottam róla, hogy a bíró Sa'Tereth szolgája lett volna. Így már egészen érthető. *Egy pillanatra elgondolkodik a városi legendáról, amit már többféleképpen is hallott. Azonban a „gonosz isten” neve még nem hangzott el a történetben. Most hogy Isa ezt is hozzátette, így már el tudja képzelni, hogy a bíró hogyan válhatott gonosz kísértetté. A túlvilági lények amúgy is közelebb állnak Sa'Tereth-hez, mint bármelyik másik istenhez. Egyébként ez az istenség mindig kicsit megrémítette Fezt. Nem csak misztikus, de sok köze van a halottakhoz, a rémségekhez és a túlvilághoz. Ezek pedig olyan dolgok, amiktől Fez egy kicsit irtózik.*
- Akkor nem árt vigyázni vele. Nem akármilyen szellem lehet. *Mérlegeli. Fez nem túl ijedős, de ebben a történetben van valami egészen rémisztő. Mindenesetre sokkal kíváncsibb erre a házra annál, mint hogy egy ilyen mese eltérítse. Ráadásul Isa is beadja a derekát a háromszintes romos ház meglátogatásával kapcsolatban. Ki tudja, talán a földszintről is hallanak valamit.*
- Hmm… Rendben, megígérem. *Válaszolja Isa kérésére.* Egyébként is, ha bántani akartalak volna, nem bajlódok a sebeiddel. *Érvel, szerinte eléggé világosan. Viszont azzal ő is tisztában van, hogy az éjszakai romos házban könnyű lenne orra esni. Mivel nem tudják, hogy mennyire romos, így ő sem mer csak úgy bemenni. Az éjszakai városban az a jó, hogy a lámpagyújtogatók mindenfelé hagynak lámpásokat vagy fáklyákat az utcákon. Úgy tűnik a Romváros sem eléggé lepukkant ahhoz, hogy megfeledkezzenek róla. Sőt! Az itteni bűnesetek gyakorisága miatt a korábbinál is több világítást kaptak az esti utcák. Feznek egy kicsit ugyan messzebb kell mennie a jelenlegi helyüktől ahhoz, hogy megszerezhessen egy lámpást. Ezek a lámpások a gazdagabb negyedekben olajjal működnek, itt viszont csak gyertyákat raknak beléjük. A férfi könnyedén elemel egy felakasztott lámpást, majd elindul a romos épület felé.*
- Talán így könnyebben boldogulunk. *Mutatja a lámpást Isa-nak.* A lábad rendben van? Akkor mehetünk! *Mivel nála van a lámpás, így előre megy kinyitja a korhadt-törött ajtót és beléphetnek a „kísértetházba”. A lámpás fénye egyelőre annyira elegendő, hogy néhány feltört padlókövet kikerülhessenek és az első helyiség üres falait megtekinthessék. Úgy tűnik a régi lakók és a környék fosztogatói alapos munkát végeztek, mert szinte semmilyen bútorral nem találkoznak. Se asztalok, se székek, se egy ágy vagy heverő. Mégis van valami furcsa a légkörben, mintha figyelnék az új vendégeket.*
- Nem félsz? *Kérdez rá mosolyogva Isa lelkiállapotára.*
*Ez a beszélgetés és az éjszaka jobban telik, mint ahogy indult. Egy kicsit még fájlalja a saját lábait is az ütközés miatt, de erről nem akar beszélni, mert érdektelennek tartja. Arra a kérdésre, hogy maga főzte-e a borókapárlatot megrázza a fejét.*
- Nem, egy cimborám hozta, akinek ha újra találkozunk majd a fejéhez vágom. Már nem a flaskát, hanem a véleményemet. *Mondja kissé morgó hangon, mivel ő sem elégedett az itallal. Arra viszont megfelelő volt, hogy a sebeket ellássa.*
- Ez engem is érdekel, bort és rumot készítettem már. De nincs saját üstöm, se hordóm, talán majd egyszer. *Válaszol Isa felvetésére. Tényleg van némi érdeklődés a hangjában, de gyorsan tudatja, hogy nincs ezeknek az eszközöknek a birtokában. Nem szeretné, ha túl sokat gondolna róla a lány. Mondjuk a jelenlegi öltözete alapján ez nem is lehetséges. Eleve szakadtabb ruhákban járt, amik most tovább rongyolódtak. Talán ez lesz a következő, amin javítani szeretne. Eléggé megunta már, hogy a városban nem veszik emberszámba azt, akinek nincsen normális öltözete. Ha egyszer összegyűjt néhány aranyat, biztos, hogy erre fogja költeni.*
- Komolyan mondod? Sosem hallottam róla, hogy a bíró Sa'Tereth szolgája lett volna. Így már egészen érthető. *Egy pillanatra elgondolkodik a városi legendáról, amit már többféleképpen is hallott. Azonban a „gonosz isten” neve még nem hangzott el a történetben. Most hogy Isa ezt is hozzátette, így már el tudja képzelni, hogy a bíró hogyan válhatott gonosz kísértetté. A túlvilági lények amúgy is közelebb állnak Sa'Tereth-hez, mint bármelyik másik istenhez. Egyébként ez az istenség mindig kicsit megrémítette Fezt. Nem csak misztikus, de sok köze van a halottakhoz, a rémségekhez és a túlvilághoz. Ezek pedig olyan dolgok, amiktől Fez egy kicsit irtózik.*
- Akkor nem árt vigyázni vele. Nem akármilyen szellem lehet. *Mérlegeli. Fez nem túl ijedős, de ebben a történetben van valami egészen rémisztő. Mindenesetre sokkal kíváncsibb erre a házra annál, mint hogy egy ilyen mese eltérítse. Ráadásul Isa is beadja a derekát a háromszintes romos ház meglátogatásával kapcsolatban. Ki tudja, talán a földszintről is hallanak valamit.*
- Hmm… Rendben, megígérem. *Válaszolja Isa kérésére.* Egyébként is, ha bántani akartalak volna, nem bajlódok a sebeiddel. *Érvel, szerinte eléggé világosan. Viszont azzal ő is tisztában van, hogy az éjszakai romos házban könnyű lenne orra esni. Mivel nem tudják, hogy mennyire romos, így ő sem mer csak úgy bemenni. Az éjszakai városban az a jó, hogy a lámpagyújtogatók mindenfelé hagynak lámpásokat vagy fáklyákat az utcákon. Úgy tűnik a Romváros sem eléggé lepukkant ahhoz, hogy megfeledkezzenek róla. Sőt! Az itteni bűnesetek gyakorisága miatt a korábbinál is több világítást kaptak az esti utcák. Feznek egy kicsit ugyan messzebb kell mennie a jelenlegi helyüktől ahhoz, hogy megszerezhessen egy lámpást. Ezek a lámpások a gazdagabb negyedekben olajjal működnek, itt viszont csak gyertyákat raknak beléjük. A férfi könnyedén elemel egy felakasztott lámpást, majd elindul a romos épület felé.*
- Talán így könnyebben boldogulunk. *Mutatja a lámpást Isa-nak.* A lábad rendben van? Akkor mehetünk! *Mivel nála van a lámpás, így előre megy kinyitja a korhadt-törött ajtót és beléphetnek a „kísértetházba”. A lámpás fénye egyelőre annyira elegendő, hogy néhány feltört padlókövet kikerülhessenek és az első helyiség üres falait megtekinthessék. Úgy tűnik a régi lakók és a környék fosztogatói alapos munkát végeztek, mert szinte semmilyen bútorral nem találkoznak. Se asztalok, se székek, se egy ágy vagy heverő. Mégis van valami furcsa a légkörben, mintha figyelnék az új vendégeket.*
- Nem félsz? *Kérdez rá mosolyogva Isa lelkiállapotára.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:59:52
Üzenet elküldve: 2022-03-28 19:59:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Fez válasza megnevetteti, de a nevetés hamar bájos mosollyá szelídül, ahogy továbbra is a világosbarna szempárt fürkészi.*
- Értem. *Így már valóban van sejtése arról, mi játszódhat a férfi fejében. Jobban belegondolva ő is egész könnyedén el tudja képzelni, hogy csinos arc rejtőzik a romvárosi kosz és a hanyagul gondozott arcszőrzet alatt… ami egyszerre vészjósló és szívderítő gondolat. Szándékosan nem is fűz mást a férfi szavaihoz, tekintete és mosolya valószínűleg így is elég árulkodó.*
- Talán magad főzted? *Kíváncsiskodik tovább az italt illetően, amit a jelek szerint Fez igen behatóan ismer.* - Egyszer szívesen kitanulnám, hogyan kell… boróka például nő mindenhol, még csak földet művelnem se kellene, csak időben leszedni a bogyókat, megfőzni, és eladni drágán szinte bárkinek ebben a városban. Nem lenne rossz üzlet… *Ábrándozik még egy darabig, de aztán a kísértethistória teljesen eltereli a figyelmét. A történetet egyre szélesedő mosollyal hallgatja, a végén még fel is nevet röviden, aztán csak lazán legyint a kevésbé fájós kezével.*
- Azt nem is tudtad, hogy a bíró mestere maga Sa'Tereth volt? Alkut kötött vele, így minden bitóra küldött lélekért cserébe kapott még tíz e világi évet a szánalmas kis életéhez. Néha úgy mesélik, ezer aranyat kapott, de nekem a toldozgatott élet jobban tetszik. *Vigyorog Fezre, hisz jól ismeri ezt a városi legendát. Sokféleképpen hallotta már, s mindig másik házra mutogatott az illető, aki épp váltig állította, hogy ez a színtiszta igazság.*
- Megnézhetjük. Ha megígéred, hogy nem azért akarsz becsalni oda, hogy… bármi rosszat tégy.*Igen finoman fejezi ki magát, ami azért is lehet, mert saját magát is meglepő naivitással áll a férfihoz. Úgy is mondhatnánk, hogyha nem azon a szép mély hangon hívnák kísérteteket nézni, esze ágában sem lenne igent mondani. Most viszont már nehezére esik elképzelni, hogy Fez a romok rejtekében akarná elvágni a torkát az erszényért.
Közben kissé nehézkesen, de feláll, majd a ház felé fordul, s újból végigméri a romokat. Nem sokat lát, mivel lassan valóban rájuk telepszik a koromsötét éjszaka, de azért annyit sikerül felmérnie, hogy vállalkozásuk nem veszélytelen.*
*Fez válasza megnevetteti, de a nevetés hamar bájos mosollyá szelídül, ahogy továbbra is a világosbarna szempárt fürkészi.*
- Értem. *Így már valóban van sejtése arról, mi játszódhat a férfi fejében. Jobban belegondolva ő is egész könnyedén el tudja képzelni, hogy csinos arc rejtőzik a romvárosi kosz és a hanyagul gondozott arcszőrzet alatt… ami egyszerre vészjósló és szívderítő gondolat. Szándékosan nem is fűz mást a férfi szavaihoz, tekintete és mosolya valószínűleg így is elég árulkodó.*
- Talán magad főzted? *Kíváncsiskodik tovább az italt illetően, amit a jelek szerint Fez igen behatóan ismer.* - Egyszer szívesen kitanulnám, hogyan kell… boróka például nő mindenhol, még csak földet művelnem se kellene, csak időben leszedni a bogyókat, megfőzni, és eladni drágán szinte bárkinek ebben a városban. Nem lenne rossz üzlet… *Ábrándozik még egy darabig, de aztán a kísértethistória teljesen eltereli a figyelmét. A történetet egyre szélesedő mosollyal hallgatja, a végén még fel is nevet röviden, aztán csak lazán legyint a kevésbé fájós kezével.*
- Azt nem is tudtad, hogy a bíró mestere maga Sa'Tereth volt? Alkut kötött vele, így minden bitóra küldött lélekért cserébe kapott még tíz e világi évet a szánalmas kis életéhez. Néha úgy mesélik, ezer aranyat kapott, de nekem a toldozgatott élet jobban tetszik. *Vigyorog Fezre, hisz jól ismeri ezt a városi legendát. Sokféleképpen hallotta már, s mindig másik házra mutogatott az illető, aki épp váltig állította, hogy ez a színtiszta igazság.*
- Megnézhetjük. Ha megígéred, hogy nem azért akarsz becsalni oda, hogy… bármi rosszat tégy.*Igen finoman fejezi ki magát, ami azért is lehet, mert saját magát is meglepő naivitással áll a férfihoz. Úgy is mondhatnánk, hogyha nem azon a szép mély hangon hívnák kísérteteket nézni, esze ágában sem lenne igent mondani. Most viszont már nehezére esik elképzelni, hogy Fez a romok rejtekében akarná elvágni a torkát az erszényért.
Közben kissé nehézkesen, de feláll, majd a ház felé fordul, s újból végigméri a romokat. Nem sokat lát, mivel lassan valóban rájuk telepszik a koromsötét éjszaka, de azért annyit sikerül felmérnie, hogy vállalkozásuk nem veszélytelen.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-27 19:45:33
Üzenet elküldve: 2022-03-27 19:45:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Amikor Isa megköszöni a segítséget, akkor Fez valóban örül annak, hogy a lány jobban van. Nem sokszor történik olyan az életében, hogy a rossz dolgok jóra forduljanak, de ez a mostani új ismeretsége sokkal pozitívabbra vált, mint ahogy azt az első pillanatban gondolta. A „nem akarják megkéselni egymást” résztől eljutottak addig, hogy Fez segített Isan és ettől őt is egy ritka érzés fogja el. Amikor a lány rávezeti arra a kérdésre, hogy minek köszönheti a bánásmódot, a férfi elsőre nehezen tud válaszolni. Persze a mohazöld szemek, a szép arcvonások és a telt ajkak állnak a dolgok mögött, de Fez erre még nem jött rá teljesen.*
- Ő… hát én nem is tudom. Pont úgy néztél ki, mint egy törött szárnyú kismadár egy veszélyes helyen, én meg csak… *Ez a fajta határozatlanság nem vall Fezre, Isavyre innen könnyen rájöhet, hogy sikerült egy kicsit megbabonázni ezt a romvárosi alakot.*
- Ez egy nem túl jól sikerült borókapárlat. A jobbak kevésbé karcolnak és több bennük a gyümölcs. *Magyarázza szakértőként. Egyébként ehhez tényleg ért, nem úgy, mint az orvosláshoz, amiből csak a túléléshez szükséges alapokat sajátította el. Egy kicsit elmered a háromszintes romos épület rejtett „kincsein”, de végül Isa visszahúzza a földre azzal, hogy emlékezteti a sérült térdeire.*
- Tudod, ez az a ház, ahova senki sem jár. *Kezd bele a „helyi legendába”. Egy olyan legendába, amelyik sok hasonló romos házra igaz lehet.* Sőt, nem is lakik itt senki, mert régen egy bíró háza volt, aki még életében minden vádlottat a bitóra küldött. De egyszer az egyik vádlott rokonai bosszút álltak és felakasztották a bírót a családjával együtt ebben a házban. Azóta itt kísértenek. *Mondja lelkesen a történetet. Hogy ebből mennyi igaz, azt nem tudni, de Fez valóban hallotta ezt a városi legendát a környékről. De ez egy nagyon régi legenda és valójában senki sem tudja, hogy melyik a bíró háza.*
- Nem, ahhoz be kell menni és csak éjjel kísértenek. *Ami viszont lassan el is érkezik. A sötétség végül teljesen legyőzte a napfényt a Romváros fölött és így az éjszaka is kezdetét vette, benne Isaval és Fezzel. Ki tudja, hogy milyen meglepetést tartogat még számukra?*
- Nem muszáj felmenni a tetejére, lehet, hogy a földszinten vannak. *Vélekedik, mint a szellemek kísértési területének neves szakértője. Abban viszont egyetért Isaval, hogy nem jó erőltetni a lábait. Egy ilyen sérüléssel nem okos dolog lépcsőzni vagy éppen mászni.*
- Na? Nézzünk be, vagy kísérjelek haza és megnézzük máskor? *Érdeklődik a további programtervről.*
*Amikor Isa megköszöni a segítséget, akkor Fez valóban örül annak, hogy a lány jobban van. Nem sokszor történik olyan az életében, hogy a rossz dolgok jóra forduljanak, de ez a mostani új ismeretsége sokkal pozitívabbra vált, mint ahogy azt az első pillanatban gondolta. A „nem akarják megkéselni egymást” résztől eljutottak addig, hogy Fez segített Isan és ettől őt is egy ritka érzés fogja el. Amikor a lány rávezeti arra a kérdésre, hogy minek köszönheti a bánásmódot, a férfi elsőre nehezen tud válaszolni. Persze a mohazöld szemek, a szép arcvonások és a telt ajkak állnak a dolgok mögött, de Fez erre még nem jött rá teljesen.*
- Ő… hát én nem is tudom. Pont úgy néztél ki, mint egy törött szárnyú kismadár egy veszélyes helyen, én meg csak… *Ez a fajta határozatlanság nem vall Fezre, Isavyre innen könnyen rájöhet, hogy sikerült egy kicsit megbabonázni ezt a romvárosi alakot.*
- Ez egy nem túl jól sikerült borókapárlat. A jobbak kevésbé karcolnak és több bennük a gyümölcs. *Magyarázza szakértőként. Egyébként ehhez tényleg ért, nem úgy, mint az orvosláshoz, amiből csak a túléléshez szükséges alapokat sajátította el. Egy kicsit elmered a háromszintes romos épület rejtett „kincsein”, de végül Isa visszahúzza a földre azzal, hogy emlékezteti a sérült térdeire.*
- Tudod, ez az a ház, ahova senki sem jár. *Kezd bele a „helyi legendába”. Egy olyan legendába, amelyik sok hasonló romos házra igaz lehet.* Sőt, nem is lakik itt senki, mert régen egy bíró háza volt, aki még életében minden vádlottat a bitóra küldött. De egyszer az egyik vádlott rokonai bosszút álltak és felakasztották a bírót a családjával együtt ebben a házban. Azóta itt kísértenek. *Mondja lelkesen a történetet. Hogy ebből mennyi igaz, azt nem tudni, de Fez valóban hallotta ezt a városi legendát a környékről. De ez egy nagyon régi legenda és valójában senki sem tudja, hogy melyik a bíró háza.*
- Nem, ahhoz be kell menni és csak éjjel kísértenek. *Ami viszont lassan el is érkezik. A sötétség végül teljesen legyőzte a napfényt a Romváros fölött és így az éjszaka is kezdetét vette, benne Isaval és Fezzel. Ki tudja, hogy milyen meglepetést tartogat még számukra?*
- Nem muszáj felmenni a tetejére, lehet, hogy a földszinten vannak. *Vélekedik, mint a szellemek kísértési területének neves szakértője. Abban viszont egyetért Isaval, hogy nem jó erőltetni a lábait. Egy ilyen sérüléssel nem okos dolog lépcsőzni vagy éppen mászni.*
- Na? Nézzünk be, vagy kísérjelek haza és megnézzük máskor? *Érdeklődik a további programtervről.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:24:31
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:24:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
-Oh, értem.
*Bólint a kis pap aki nem kötekedni akar csak tényleg kíváncsi, hogy is kell elképzelnie ezeket a gólemeket. Alapból olyanról, hogy mint valami asztalos céh a székeket, úgy gyártsák a gólemeket ő még nem hallott. A szökőkút kapcsán bólogatva helyesel.*
-Én úgy olvastam, hogy ezt. Főleg a meleg nyári napokon nagyon jó.
*Szeret olyankor a közelében lenni. Nem tudja megmagyarázni miért, de csak a szökőkút közelében is üdítő lenni. Erre gondolni is jó ami a kis pap kedvére is pozitívan hat. Viszont a vörös nagyon úgy néz ki a szívére vette a fiú kérdezősködését. Zeekx a legártatlanabb szempárral néz a másikéba és sajnálkozik a félreértés miatt.*
-Szóval olyan mint egy raktár. És én figyelek rád. Szeretném is megérteni amit mesélsz mert ahogy észrevettem fontos számodra ez az elképzelés és szinte ragyogtál ahogy beszéltél róla. És már csak ezért is megéri odafigyelni, de maga a téma is érdekes.
*Udvarol szégyentelenül ártatlan pofival a lánynak. Majd indulnak vissza arra ahonnan jöttek. Ha megint rossz irányba akkor a kis pap már bele is karolna a vörösbe és irányítaná a piac felé.*
-Arra kell menni. Itt van szinte a szomszédba.
*A téma is érdekes volt meg olyan magabiztosan ment előre, hogy ő el is felejtette a másikról, hogy nem helyi. Ha Lyssa tudja az irányt akkor egyelőre elmarad az egymásba karolás. De érkezik egy újabb bók ami eléri a célját. Közben pedig haladhatnak. Nincs még most se olyan jó idő, hogy kellemes hangulatban sétáljanak. Túl nagy a szél hozzá.*
-Nekem semmi tervem holnapra.
*Ahogy holnaputánra se. Vagy az utánra. Vagy az egész évre. Vagy a hátralevő életére. A kis pap szeret a pillanatnak élni.*
-Oh, értem.
*Bólint a kis pap aki nem kötekedni akar csak tényleg kíváncsi, hogy is kell elképzelnie ezeket a gólemeket. Alapból olyanról, hogy mint valami asztalos céh a székeket, úgy gyártsák a gólemeket ő még nem hallott. A szökőkút kapcsán bólogatva helyesel.*
-Én úgy olvastam, hogy ezt. Főleg a meleg nyári napokon nagyon jó.
*Szeret olyankor a közelében lenni. Nem tudja megmagyarázni miért, de csak a szökőkút közelében is üdítő lenni. Erre gondolni is jó ami a kis pap kedvére is pozitívan hat. Viszont a vörös nagyon úgy néz ki a szívére vette a fiú kérdezősködését. Zeekx a legártatlanabb szempárral néz a másikéba és sajnálkozik a félreértés miatt.*
-Szóval olyan mint egy raktár. És én figyelek rád. Szeretném is megérteni amit mesélsz mert ahogy észrevettem fontos számodra ez az elképzelés és szinte ragyogtál ahogy beszéltél róla. És már csak ezért is megéri odafigyelni, de maga a téma is érdekes.
*Udvarol szégyentelenül ártatlan pofival a lánynak. Majd indulnak vissza arra ahonnan jöttek. Ha megint rossz irányba akkor a kis pap már bele is karolna a vörösbe és irányítaná a piac felé.*
-Arra kell menni. Itt van szinte a szomszédba.
*A téma is érdekes volt meg olyan magabiztosan ment előre, hogy ő el is felejtette a másikról, hogy nem helyi. Ha Lyssa tudja az irányt akkor egyelőre elmarad az egymásba karolás. De érkezik egy újabb bók ami eléri a célját. Közben pedig haladhatnak. Nincs még most se olyan jó idő, hogy kellemes hangulatban sétáljanak. Túl nagy a szél hozzá.*
-Nekem semmi tervem holnapra.
*Ahogy holnaputánra se. Vagy az utánra. Vagy az egész évre. Vagy a hátralevő életére. A kis pap szeret a pillanatnak élni.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-26 21:35:41
Üzenet elküldve: 2022-03-26 21:35:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Halkan, röviden és keserűen nevet fel Fez biztató szavaira. Nem mintha az életét veszélyeztetnék a beszerzett sérülések, de a fájdalom meg a lekorlátozottság még hatokig fogják kínozni, ami épp elég bajnak tűnik most. Persze alakulhatott volna minden ezerszer rosszabbul is, s ezzel Isavyre is tökéletesen tisztában van. Talán ezért fordulhat elő az, hogy a fájdalmon túl még valami hálához hasonlatos érzés is megcsillan a mohazöld szemekben, amikor újból a férfire pillant.*
- Köszönöm! *Mondja halkan, érezhetően őszintén. Ezután néhány hosszúra nyúló pillanat erejéig csak Fezt fürkészi, miközben azon gondolkodik, mégis miféle szándékok hajthatják a másikat. Azok után, hogy lefertőtlenítette a sebét saját flaskájának kárára, nehéz elképzelni, hogy hirtelenjében mégis ellene forduljon. Az önzetlen segítségnyújtás lehetőségét talán még nehezebb elhinni itt, Romváros kellős közepén, de ahogy jótevőjét figyeli, el kell ismernie, hogy ez az eshetőség is előfordulhat.*
- Igen, azt már volt szerencsém észrevenni. Nem is értem, minek köszönhetem ezt a megtisztelő bánásmódot… *Nem tétovázik, megragadja a lehetőséget, ha már a férfi pont a barátságos természetével kérkedik. Persze mindezt egy széles, kedves mosoly mellett teszi, le sem véve szemeit a vele szemben állóról. Azon kapja magát, hogy igenis szeretné elhinni, hogy a másik nem rejteget hátsó szándékokat.
Arra, hogy Fez úgy nézne ki, mint aki magának szabatja a ruhát, ismét elmosolyodik, de ezúttal valami eltereli a figyelmét; most először fogalmazódik meg benne, milyen kellemesen mély hangja van a férfinek.*
- Ilyet talán még nem is ittam… ha már itt tartunk, mi is ez? *Kérdi még mindig kissé undorodó arcot vágva, ahogy a száját kitöltő ízen mereng. Az azért megmosolyogtatja, hogy a másikat még meg is köhögteti a nem túl selymes ízű alkohol. *
- Kísértetek? *Kérdez vissza, mint aki nem hallotta jól.* - Miből gondolod, hogy pont ebben a házban? Ha ebben vannak, a többiben is lenniük kellene itt a környéken, nem? *Nincs igazán szilárd véleménye arról, hogy léteznek-e olyan eltévedt lelkek, akik visszatérnek e világra kísérteni. Ő még soha nem látott semmi hasonlót, de megszámlálhatatlan történetet hallott már, amiben kísértetekre fogtak furcsa dolgokat. Mindenesetre ültében kissé hátrafordul, hogy maga is szemügyre vegye a házat, amivel eddig egyáltalán nem foglalkozott. Elhagyatottnak tűnik, s az utolsó mozdítható tárgyig leraboltnak.*
- Ha innen is meg lehet nézni őket, egyébként szívesen. Oda nem hiszem, hogy ilyen térddel fel tudnék mászni… *Biccent fejével a harmadik emelet irányába, hisz feltételezi, hogy a ház eme különlegessége keltette fel a férfi érdeklődését.*
*Halkan, röviden és keserűen nevet fel Fez biztató szavaira. Nem mintha az életét veszélyeztetnék a beszerzett sérülések, de a fájdalom meg a lekorlátozottság még hatokig fogják kínozni, ami épp elég bajnak tűnik most. Persze alakulhatott volna minden ezerszer rosszabbul is, s ezzel Isavyre is tökéletesen tisztában van. Talán ezért fordulhat elő az, hogy a fájdalmon túl még valami hálához hasonlatos érzés is megcsillan a mohazöld szemekben, amikor újból a férfire pillant.*
- Köszönöm! *Mondja halkan, érezhetően őszintén. Ezután néhány hosszúra nyúló pillanat erejéig csak Fezt fürkészi, miközben azon gondolkodik, mégis miféle szándékok hajthatják a másikat. Azok után, hogy lefertőtlenítette a sebét saját flaskájának kárára, nehéz elképzelni, hogy hirtelenjében mégis ellene forduljon. Az önzetlen segítségnyújtás lehetőségét talán még nehezebb elhinni itt, Romváros kellős közepén, de ahogy jótevőjét figyeli, el kell ismernie, hogy ez az eshetőség is előfordulhat.*
- Igen, azt már volt szerencsém észrevenni. Nem is értem, minek köszönhetem ezt a megtisztelő bánásmódot… *Nem tétovázik, megragadja a lehetőséget, ha már a férfi pont a barátságos természetével kérkedik. Persze mindezt egy széles, kedves mosoly mellett teszi, le sem véve szemeit a vele szemben állóról. Azon kapja magát, hogy igenis szeretné elhinni, hogy a másik nem rejteget hátsó szándékokat.
Arra, hogy Fez úgy nézne ki, mint aki magának szabatja a ruhát, ismét elmosolyodik, de ezúttal valami eltereli a figyelmét; most először fogalmazódik meg benne, milyen kellemesen mély hangja van a férfinek.*
- Ilyet talán még nem is ittam… ha már itt tartunk, mi is ez? *Kérdi még mindig kissé undorodó arcot vágva, ahogy a száját kitöltő ízen mereng. Az azért megmosolyogtatja, hogy a másikat még meg is köhögteti a nem túl selymes ízű alkohol. *
- Kísértetek? *Kérdez vissza, mint aki nem hallotta jól.* - Miből gondolod, hogy pont ebben a házban? Ha ebben vannak, a többiben is lenniük kellene itt a környéken, nem? *Nincs igazán szilárd véleménye arról, hogy léteznek-e olyan eltévedt lelkek, akik visszatérnek e világra kísérteni. Ő még soha nem látott semmi hasonlót, de megszámlálhatatlan történetet hallott már, amiben kísértetekre fogtak furcsa dolgokat. Mindenesetre ültében kissé hátrafordul, hogy maga is szemügyre vegye a házat, amivel eddig egyáltalán nem foglalkozott. Elhagyatottnak tűnik, s az utolsó mozdítható tárgyig leraboltnak.*
- Ha innen is meg lehet nézni őket, egyébként szívesen. Oda nem hiszem, hogy ilyen térddel fel tudnék mászni… *Biccent fejével a harmadik emelet irányába, hisz feltételezi, hogy a ház eme különlegessége keltette fel a férfi érdeklődését.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:48:25
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:48:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Idomítás //
* Mivel az intézőtől nem nagyon kapott választ, igennek vette. El is indul vele ki, hogy megmutassa neki a fogadót. Több alkalommal megjárták az utat, hogy tisztában legyen Halco'n az úttal. Az elején még nehezen ment az állattal, hisz nem volt tisztában a hívással, és gyakran el akart somfordálni, de hamar rájött, hogy ha vissza tér akkor jutalmat kap a téli bogyókból. *
- Halco'n ügyes vagy!
* Dicséri meg a dinnye méretű sárkánylegyet, de azért nem esik túlzásba. Nem az a szándéka, hogy még a végén el kapassa a rovart. Még nem meri le venni róla a pórázt, ezért csak több alkalommal bejárják az utat oda vissza. A fogadóba nem viszi még be, tisztában van vele, hogy az úttal kell előtte tisztában lennie, ahhoz meg a legegyszerűbb, ha gyakran elhaladnak mellette. A műhelytől a fogadóig legalább ötször elmennek, hogy legalább megjegyezze. Hamar késztetést is érez rá, hogy elvigye a romos területekre egy hosszabb sétára, ne csak a munkával foglalkozzon. Mivel rovar nem éppen úgy viselkedik mint egy kis kutya, de látványosan érdekli a nagy világ. Természetesen az emberek tekintetét is szépen vonzza. A romos város rész nincs messze a fogadótól, így megengedi magának ezt a rövidke túrát. Addig is legalább gyakorolják a hívás szóra érkezést, és a várost is nagyjából megismeri a lény. ~ Bár Aztyan azt mondta csak a fogadóig kell tudnia az utat, de még a végén elkóricál és nem fogja tudni, hogy miképp tud vissza térni. ~ Szándékában áll igényes munkát végezni, így mindent elkövet azért, hogy a lény tudja rendesen a dolgát. *
// Idomítás 3/10 //
A hozzászólás írója (Sylvar Helebanise) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 21:05:10
* Mivel az intézőtől nem nagyon kapott választ, igennek vette. El is indul vele ki, hogy megmutassa neki a fogadót. Több alkalommal megjárták az utat, hogy tisztában legyen Halco'n az úttal. Az elején még nehezen ment az állattal, hisz nem volt tisztában a hívással, és gyakran el akart somfordálni, de hamar rájött, hogy ha vissza tér akkor jutalmat kap a téli bogyókból. *
- Halco'n ügyes vagy!
* Dicséri meg a dinnye méretű sárkánylegyet, de azért nem esik túlzásba. Nem az a szándéka, hogy még a végén el kapassa a rovart. Még nem meri le venni róla a pórázt, ezért csak több alkalommal bejárják az utat oda vissza. A fogadóba nem viszi még be, tisztában van vele, hogy az úttal kell előtte tisztában lennie, ahhoz meg a legegyszerűbb, ha gyakran elhaladnak mellette. A műhelytől a fogadóig legalább ötször elmennek, hogy legalább megjegyezze. Hamar késztetést is érez rá, hogy elvigye a romos területekre egy hosszabb sétára, ne csak a munkával foglalkozzon. Mivel rovar nem éppen úgy viselkedik mint egy kis kutya, de látványosan érdekli a nagy világ. Természetesen az emberek tekintetét is szépen vonzza. A romos város rész nincs messze a fogadótól, így megengedi magának ezt a rövidke túrát. Addig is legalább gyakorolják a hívás szóra érkezést, és a várost is nagyjából megismeri a lény. ~ Bár Aztyan azt mondta csak a fogadóig kell tudnia az utat, de még a végén elkóricál és nem fogja tudni, hogy miképp tud vissza térni. ~ Szándékában áll igényes munkát végezni, így mindent elkövet azért, hogy a lény tudja rendesen a dolgát. *
// Idomítás 3/10 //
A hozzászólás írója (Sylvar Helebanise) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 21:05:10
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-25 09:39:34
Üzenet elküldve: 2022-03-25 09:39:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Azzal Fez is tisztában van, hogy ez nem a legjobb érzés. Élete során számtalanszor sérült meg oly módon, hogy végül fertőtleníteni kellett. Az erre használt folyadékok közül pedig talán az alkohol volt az egyik leginkább elviselhető. Nem akar hazudni a fájdalmat illetően Isa-nak, ezért inkább csak megvárja, amíg múlni kezd a maró hatás. Közben igyekszik minél hamarabb végezni a tisztogatási művelettel. Mondjuk egy pillanatra még így is elgondolkodik azon, hogy milyen szép is ez a lány, még a sebek és a romvárosi kosz ellenére is. Azért még időben kapcsol, hogy készen vannak.*
- Na jó, most már biztosan nem lesz bajod! *Adja meg a végső diagnózist. Ennél többet nem is igazán ért az orvosláshoz, de az utcán gyakran elég az ilyesmi. Arra, hogy belülről is éget-e a szesz, Fez csak bólint egyet, mert nem akarja annak minőségét előre elárulni, nehogy Isa túl sokat várjon tőle.*
- Akárhogy is, jobb lesz vigyázni az ugrásokkal. *Válaszolja a „nem is voltam véres” kijelentésre.* Tudod, errefelé nem mindenki ilyen öhm… Barátságos, mint én. *Teszi hozzá. Valószínűleg ha egy sötét bandita esett volna rá, akkor Fez sem áll meg a tőr megmutatásánál. De ezt most nem fogják megtudni, mert nem ez történt. Mondjuk a kalapos Svir-ből kiindulva akadhatnak még jótevők errefelé. De természetesen nem ez a város legbiztonságosabb része. Talán ezt nem is kell túlzottan részletezni Isa számára sem. Tekintete egy pillanatra ismét elmered a mögöttük lévő háromszintes épületen. Most már végleg letudja vonni azt a következtetést, hogy a romos ház elhagyatott.*
- Hát Isa, pont úgy nézek ki, mint aki varrodában készítteti a ruháit. *Ezen egy jót röhög, hiszen eleve az öltözékének minden része egy kicsit szakadt volt. Közben viszont elgondolkodik, hogy mennyivel többre vihetné egy normális ruhában. Akár még a gazdagabb körökbe is bejuthatna, ahol eleve óvatlanabbak a vagyonukat illetően. Állítólag valami csavaros társadalmi normák miatt még azt is feltételezik egymásról, hogy nem akarják elvenni egymás vagyontárgyait. Micsoda hülyeség.*
- Hehe! Látom nem sűrűn szoktál ilyet inni. *Egy kicsit mulattatónak tartja Isa reakcióját az egy korty alkohol után, de nem lepődik meg rajta. Ez inkább való tengerészeknek, mint egy nőnek. Fez sem szokott túl sokat inni belőle. Már csak azért sem, mert egyre drágább a pia a városban. Igaz a Romváros némileg kivétel: itt könnyű alacsony áron nagyon olcsó szeszhez jutni. Ettől viszont olyan nem kívánatos mellékhatásoktól szenvednek a helyi lakosok, mint a megvakulás vagy az őrültség. De ez nem igazán zavarja a fogyasztókat.*
- Lássuk, mennyire csíp. *Belekortyol és valószínűleg amiatt, hogy éhgyomorra húzta meg nagyon karcosnak tűnik. Még egy kicsit fel is köhög tőle, ami nem igazán jellemző rá.*
- Ez tényleg borzasztó. *Neveti el magát. Hiába, néha a rossz dolgok is tudnak mulatságosak lenni az emberek számára. Nem is üríti ki teljesen a flaska tartalmát, de kínálni sem akarja tovább, mert nem a legfinomabb. Ezután kicsit elmereng azon, hogy bemerészkedjenek-e a mögöttük lévő romos épületbe. Nem tudja eldönteni, hogy Isa-nak van-e kedve felfedezni. De úgy gondolja, hogy ezt nem is kell nagyon bonyolítani, inkább simán megkérdezi.*
- Szerintem ebben a házban kísértetek vannak. *Mondja olyan hangon, mint egy komoly tudós, aki egy nagy felfedezést tett.* Megnézzük őket? *Kéri ki végül Isa szakmai véleményét.*
*Azzal Fez is tisztában van, hogy ez nem a legjobb érzés. Élete során számtalanszor sérült meg oly módon, hogy végül fertőtleníteni kellett. Az erre használt folyadékok közül pedig talán az alkohol volt az egyik leginkább elviselhető. Nem akar hazudni a fájdalmat illetően Isa-nak, ezért inkább csak megvárja, amíg múlni kezd a maró hatás. Közben igyekszik minél hamarabb végezni a tisztogatási művelettel. Mondjuk egy pillanatra még így is elgondolkodik azon, hogy milyen szép is ez a lány, még a sebek és a romvárosi kosz ellenére is. Azért még időben kapcsol, hogy készen vannak.*
- Na jó, most már biztosan nem lesz bajod! *Adja meg a végső diagnózist. Ennél többet nem is igazán ért az orvosláshoz, de az utcán gyakran elég az ilyesmi. Arra, hogy belülről is éget-e a szesz, Fez csak bólint egyet, mert nem akarja annak minőségét előre elárulni, nehogy Isa túl sokat várjon tőle.*
- Akárhogy is, jobb lesz vigyázni az ugrásokkal. *Válaszolja a „nem is voltam véres” kijelentésre.* Tudod, errefelé nem mindenki ilyen öhm… Barátságos, mint én. *Teszi hozzá. Valószínűleg ha egy sötét bandita esett volna rá, akkor Fez sem áll meg a tőr megmutatásánál. De ezt most nem fogják megtudni, mert nem ez történt. Mondjuk a kalapos Svir-ből kiindulva akadhatnak még jótevők errefelé. De természetesen nem ez a város legbiztonságosabb része. Talán ezt nem is kell túlzottan részletezni Isa számára sem. Tekintete egy pillanatra ismét elmered a mögöttük lévő háromszintes épületen. Most már végleg letudja vonni azt a következtetést, hogy a romos ház elhagyatott.*
- Hát Isa, pont úgy nézek ki, mint aki varrodában készítteti a ruháit. *Ezen egy jót röhög, hiszen eleve az öltözékének minden része egy kicsit szakadt volt. Közben viszont elgondolkodik, hogy mennyivel többre vihetné egy normális ruhában. Akár még a gazdagabb körökbe is bejuthatna, ahol eleve óvatlanabbak a vagyonukat illetően. Állítólag valami csavaros társadalmi normák miatt még azt is feltételezik egymásról, hogy nem akarják elvenni egymás vagyontárgyait. Micsoda hülyeség.*
- Hehe! Látom nem sűrűn szoktál ilyet inni. *Egy kicsit mulattatónak tartja Isa reakcióját az egy korty alkohol után, de nem lepődik meg rajta. Ez inkább való tengerészeknek, mint egy nőnek. Fez sem szokott túl sokat inni belőle. Már csak azért sem, mert egyre drágább a pia a városban. Igaz a Romváros némileg kivétel: itt könnyű alacsony áron nagyon olcsó szeszhez jutni. Ettől viszont olyan nem kívánatos mellékhatásoktól szenvednek a helyi lakosok, mint a megvakulás vagy az őrültség. De ez nem igazán zavarja a fogyasztókat.*
- Lássuk, mennyire csíp. *Belekortyol és valószínűleg amiatt, hogy éhgyomorra húzta meg nagyon karcosnak tűnik. Még egy kicsit fel is köhög tőle, ami nem igazán jellemző rá.*
- Ez tényleg borzasztó. *Neveti el magát. Hiába, néha a rossz dolgok is tudnak mulatságosak lenni az emberek számára. Nem is üríti ki teljesen a flaska tartalmát, de kínálni sem akarja tovább, mert nem a legfinomabb. Ezután kicsit elmereng azon, hogy bemerészkedjenek-e a mögöttük lévő romos épületbe. Nem tudja eldönteni, hogy Isa-nak van-e kedve felfedezni. De úgy gondolja, hogy ezt nem is kell nagyon bonyolítani, inkább simán megkérdezi.*
- Szerintem ebben a házban kísértetek vannak. *Mondja olyan hangon, mint egy komoly tudós, aki egy nagy felfedezést tett.* Megnézzük őket? *Kéri ki végül Isa szakmai véleményét.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-25 09:27:34
Üzenet elküldve: 2022-03-25 09:27:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Babkár úgy érzi, hogy célszerű, hogyha felméri a helyzetet, és azt, hogy mennyiért jut hozzá bizonyos kétes bájitalokhoz. Éppen ezért, nem túl boldogan ugyan, de a csonthídra lép, hogy átkeljen rajta. Tudja, hogy veszély leselkedik rá odaát, de abban bízik, hogy az arany mindenki számára ugyan annyira fontos. Talán ha megfelelően tudja előadni üzleti terveit, akkor megértik odaát, hogy ez számukra is nagy hozammal kecsegtet. Csak remélni tudja, hogy megnyerő kisugárzása, és gyorsan pörgő nyelve elég lesz ahhoz, hogy sértetlenül visszajöhessen. *
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-24 23:48:23
Üzenet elküldve: 2022-03-24 23:48:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
* Sóhajt fel az új kérdésre a kis gnóm, óvatosan lépkedve az úton tekinget össze vissza. *
- Nem mindentől fogja megvédeni, de sok sérüléstől igen. Ha pedig jól kovácsolják a páncélt akkor túléli. Akkor pedig, ha nem tudja használni tovább, a saját fegyverzetét és páncélját használhatja.
* Mondja a szerzetesnek határozottan, ki is húzza magát, mintha kicsit megsértődne a sok vissza kérdezés hallatán. A kis történelem leckét elégedetten konstatálja. *
- Igen, arról hallottam, hogy valamit adott a városunk, de nem voltam benne biztos, hogy mit.
* Teszi hozzá, de gyors kis lépéseivel halad az ijesztő terület felé. *
- Zeekx! * Kiált fel a férfire, tekintetében szikra gyúl. * - Minden állat büdös tudom! De mondom neked! Nem lesz abban az istállóban semmilyen állat. De attól még úgy fogják hívni, csak ezek a páncélok fognak ott pihenni.
* Szemét elkezdi mereszteni a másikra, de még egy kis cöcögéssel fűszerezi meg a fejrázását. *
- Te vagy nem figyelsz rám, vagy nem is akarod megérteni.
* Vágja duzzogva csípőjére a kezét, de a terület hamar eltereli a figyelmét. Kap is választ a területről, kivételesen egyet ért a szerzetessel. Csak bólint a férfinek, és elindul ugyanazon az úton ahonnan jött. *
- Jó ötlet, még a végén kirabolnak itt minket.
* Kicsit meg is ijed, nem szokott ő az ilyen területekhez. Soha nem volt harcos természetű, így kissé tart a veszélyes utcáktól. Szája az mindig volt, de sajnos csak idáig terjedt. Erre pont az élő példát a fürdőben mutatta be a párosnak. *
- Öh.
* Döbben le, de mosoly is húzódik a bókra a száján. *
- Köszönöm, de akkor menjünk. Holnap sok dolog vár még rám. Nem tudom, hogy ti mit fogtok a barátoddal csinálni, de nekem még sok mindent el kellene intézni a városban
*. A füle a fogadó felé nyitva marad, és alkalmanként hasznos is kicsit kíváncsinak lenni. ~ Tudósok? Orvosok? ~ Még a végén a fogadó felé is izgatott lesz. Tekintete a további pletykákat fürkészi ami a szarvasligetről szólnak. *
* Sóhajt fel az új kérdésre a kis gnóm, óvatosan lépkedve az úton tekinget össze vissza. *
- Nem mindentől fogja megvédeni, de sok sérüléstől igen. Ha pedig jól kovácsolják a páncélt akkor túléli. Akkor pedig, ha nem tudja használni tovább, a saját fegyverzetét és páncélját használhatja.
* Mondja a szerzetesnek határozottan, ki is húzza magát, mintha kicsit megsértődne a sok vissza kérdezés hallatán. A kis történelem leckét elégedetten konstatálja. *
- Igen, arról hallottam, hogy valamit adott a városunk, de nem voltam benne biztos, hogy mit.
* Teszi hozzá, de gyors kis lépéseivel halad az ijesztő terület felé. *
- Zeekx! * Kiált fel a férfire, tekintetében szikra gyúl. * - Minden állat büdös tudom! De mondom neked! Nem lesz abban az istállóban semmilyen állat. De attól még úgy fogják hívni, csak ezek a páncélok fognak ott pihenni.
* Szemét elkezdi mereszteni a másikra, de még egy kis cöcögéssel fűszerezi meg a fejrázását. *
- Te vagy nem figyelsz rám, vagy nem is akarod megérteni.
* Vágja duzzogva csípőjére a kezét, de a terület hamar eltereli a figyelmét. Kap is választ a területről, kivételesen egyet ért a szerzetessel. Csak bólint a férfinek, és elindul ugyanazon az úton ahonnan jött. *
- Jó ötlet, még a végén kirabolnak itt minket.
* Kicsit meg is ijed, nem szokott ő az ilyen területekhez. Soha nem volt harcos természetű, így kissé tart a veszélyes utcáktól. Szája az mindig volt, de sajnos csak idáig terjedt. Erre pont az élő példát a fürdőben mutatta be a párosnak. *
- Öh.
* Döbben le, de mosoly is húzódik a bókra a száján. *
- Köszönöm, de akkor menjünk. Holnap sok dolog vár még rám. Nem tudom, hogy ti mit fogtok a barátoddal csinálni, de nekem még sok mindent el kellene intézni a városban
*. A füle a fogadó felé nyitva marad, és alkalmanként hasznos is kicsit kíváncsinak lenni. ~ Tudósok? Orvosok? ~ Még a végén a fogadó felé is izgatott lesz. Tekintete a további pletykákat fürkészi ami a szarvasligetről szólnak. *
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-24 22:19:25
Üzenet elküldve: 2022-03-24 22:19:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
*Ahogy a lány elindul a kis pap is követi.*
-Persze. Mehetünk.
*Sétál a másik mellett és kérdez rá az előző témára amire a lány megismétli amit korábban mondott.*
-De ha ő is benne van a páncélban és az megsérül akkor a viselő hogyan nem?
*Mert azért tudja Zeekx, hogy egy kis fém meg tud védeni néhány dologtól, de bizonyos esetekben nem sokat segít. Például ha valami olyan erővel csapódik a páncélnak, hogy az megsérül akkor az szerinte a benne lévőre is hat. Például ha egy lovag leesik a lováról, vagy lelökik valahonnan vagy egy nagy pöröllyel mellkason csapják. Rossz is ilyesmire gondolni. Inkább nem teszi. A kapott kérdésre megnézi a szökőkutat.*
-Nem tudom. Lehet emberek is segítettek. Úgy tudom mikor Arthenior-t lerombolták az orkok. A többi város mind adott egy ajándékot neki segítségnek, hogy ismét talpra tudjon állni abból a csapásból. A varázsszökőkút Lihanech ajándéka volt.
*Mesél kicsit. Szereti a meséket és egyszer ellátogatott a könyvtárba orkokról olvasgatni. Akkor került elé ez a történet. A vaslemezek kérdésében hamar rájön, hogy rákérdezett, de nem teljesen érti a választ. Úgy dönt hagyja is a dolgot.*
-Biztos így van.
*Ő nem feltaláló. Elég ha a lány érti amit beszél. Következő kérdését viszont neki nem értik. Bólint is, hogy jól válaszolta meg a vörös a saját kérdését.*
-A lovak büdösek. Meg rá is potyogtathatnak vagy beleléphet a lópotyadékba. Nem tiszta dolog az.
*Magyarázza mire is gondolt. A következő kérdések hallatán se lesz okosabb a szőke fiú.*
-A kecskék és a disznók is büdösek.
*Ez nem fejlődés a lovakkal szemben. Miközben ilyen nem túl szép témákról beszélgetnek, nem túl szép környékre is tévednek. Zeekx oda se figyelt csak követte a lányt. Eredetileg az útjuk nem vezetett volna ide. A vöröst a helyi viszonyok látszólag meglepik. A kapott megjegyzésre a kis pap vállat ránt.*
-Nem lenne jó ha megfáznál. És nekem tetszik a hajad.
*Közli a rá jellemző természetességgel. Ő már csak ilyen. A következő kérdést se nagyon érti. Az alany hiányzik számára, de igyekszik értelmezni mire gondolhatott a másik.*
-Mármint a város? Azt, hiszem igen. Biztos szokott lenni étel meg ruhaosztás is.
*Úgy emlékszik mintha hallott volna már ilyesmiről.*
*Ahogy a lány elindul a kis pap is követi.*
-Persze. Mehetünk.
*Sétál a másik mellett és kérdez rá az előző témára amire a lány megismétli amit korábban mondott.*
-De ha ő is benne van a páncélban és az megsérül akkor a viselő hogyan nem?
*Mert azért tudja Zeekx, hogy egy kis fém meg tud védeni néhány dologtól, de bizonyos esetekben nem sokat segít. Például ha valami olyan erővel csapódik a páncélnak, hogy az megsérül akkor az szerinte a benne lévőre is hat. Például ha egy lovag leesik a lováról, vagy lelökik valahonnan vagy egy nagy pöröllyel mellkason csapják. Rossz is ilyesmire gondolni. Inkább nem teszi. A kapott kérdésre megnézi a szökőkutat.*
-Nem tudom. Lehet emberek is segítettek. Úgy tudom mikor Arthenior-t lerombolták az orkok. A többi város mind adott egy ajándékot neki segítségnek, hogy ismét talpra tudjon állni abból a csapásból. A varázsszökőkút Lihanech ajándéka volt.
*Mesél kicsit. Szereti a meséket és egyszer ellátogatott a könyvtárba orkokról olvasgatni. Akkor került elé ez a történet. A vaslemezek kérdésében hamar rájön, hogy rákérdezett, de nem teljesen érti a választ. Úgy dönt hagyja is a dolgot.*
-Biztos így van.
*Ő nem feltaláló. Elég ha a lány érti amit beszél. Következő kérdését viszont neki nem értik. Bólint is, hogy jól válaszolta meg a vörös a saját kérdését.*
-A lovak büdösek. Meg rá is potyogtathatnak vagy beleléphet a lópotyadékba. Nem tiszta dolog az.
*Magyarázza mire is gondolt. A következő kérdések hallatán se lesz okosabb a szőke fiú.*
-A kecskék és a disznók is büdösek.
*Ez nem fejlődés a lovakkal szemben. Miközben ilyen nem túl szép témákról beszélgetnek, nem túl szép környékre is tévednek. Zeekx oda se figyelt csak követte a lányt. Eredetileg az útjuk nem vezetett volna ide. A vöröst a helyi viszonyok látszólag meglepik. A kapott megjegyzésre a kis pap vállat ránt.*
-Nem lenne jó ha megfáznál. És nekem tetszik a hajad.
*Közli a rá jellemző természetességgel. Ő már csak ilyen. A következő kérdést se nagyon érti. Az alany hiányzik számára, de igyekszik értelmezni mire gondolhatott a másik.*
-Mármint a város? Azt, hiszem igen. Biztos szokott lenni étel meg ruhaosztás is.
*Úgy emlékszik mintha hallott volna már ilyesmiről.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-24 17:40:58
Üzenet elküldve: 2022-03-24 17:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
- Áh… inkább legyünk rajta túl mihamarabb. *Szavaival a mosoly is leolvad arcáról, ahogy az előtte álló kínokra gondol. Sosem bírta jól a hasonló megpróbáltatásokat, de jól tudja, milyen következményekkel járhat egy kezeletlenül hagyott seb. Ahogy Fez közelebb hajol, kezében a flaskával, ő mindkét kezével szorosan ráfog a kőalapzat peremére, majd a férfira néz. Még mindig nem teljesen tudja hová tenni a segítőkészségét, ami az utóbbi néhány percben már szinte a lovagiasság határait súrolja, de egyelőre el is engedi ilyen irányú próbálkozásait. *
- Azt a… *Több nem jön ki, mert erősen ráharap alsó ajkára, s szemeit becsukva próbálja visszatartani azt, ami most kikívánkozik belőle. (Már csak az hiányzik, hogy egy arra járó félreértse a helyzetet.) Az alkohol folyékony lángnyelvekhez hasonlatosan teríti be bal térdét, hosszú pillanatokig tartó – természetesen már ismerős, de attól még elviselhetetlennek tűnő – maró fájdalmat okozva.*
- … rohadt… *Préseli ki ajkai között, miközben még néhány könnycseppet is elhullajt. Persze nem fog elkezdeni sírni, de na, tényleg rosszul tűri az intenzív fájdalmat.*
- Ez bizonyosan… belülről is… éget… *Próbál túllendülni a kínlódáson, de az érzés lassan múlik. Beletelik egy-két percre, mire nagyjából összeszedi magát. A könnyeit is letörli köpönyegének ujjával, ezzel szépen elkenve az arcára tapadt port.*
- Nem bánod? *Mosolyodik el erőtlenül, megkínzottan, de azért láthatóan meglepetten. Egyrészt nem gondolta, hogy még választ kap korábbi gondolataira, másrészt… a férfi szavait igen könnyű másképp értelmezni. Még a szándékosság gyanúja is felmerül.* - Egyébként nem is voltam véres, amikor rád ugrottam. Csak utána lettem az. *Fűzi hozzá egy pillanattal később, majd nekilát óvatosan visszahajtani ruháit sérült térdére.
Fez következő megjegyzésére, miszerint hamarosan újra szaladgálhat majd a tetőkön, csak egy kelletlen mosollyal válaszol. Számításai szerint emiatt a sérülés miatt legalább egy hati bevételétől fog elesni… ha nem többtől, ami nem éppen nevezhető jó kilátásnak. Bicegve csak nem menekülhet a felmérgesített tulajdonosok elől. Egyetlen egy dolog tartja benne a lelket; az erszény, ami ott gömbölyödik köpönyege zsebében. Ha ügyesen beosztja, talán három vagy négy hatra is elég lesz.*
- Ha akarod, megvarrhatom, de nem biztos, hogy utána még lesz kedved felvenni… ha te ilyen varrodai minőséghez vagy szokva… *Viszonozza a komolytalanságot egy mosoly mellett. Egyébiránt kicsit meglepi, hogy Fez nem csap le egyből a felajánlott rumra, de nem bánja. Főleg úgy, hogy hamarosan kiderül, azért még a flaskában is maradt valamennyi a tüzes italból.*
- Na jó, egy kortyot…*Veszi át a felé kínált flaskát, majd kissé undorodva szagol bele, mielőtt beleinna. Ritkán fogyaszt ilyesmit, de ez a mostani tökéletes alkalomnak tűnik… talán egy kicsit tompít majd a tagjait átjáró fájdalmon. Már az az egy korty is látványos grimaszra készteti.*
- Hatásosnak tűnik… még maradt benne, ahogy érzem…*Lötyögteti meg a palackot, miközben visszanyújtja azt gazdájának.*
- Áh… inkább legyünk rajta túl mihamarabb. *Szavaival a mosoly is leolvad arcáról, ahogy az előtte álló kínokra gondol. Sosem bírta jól a hasonló megpróbáltatásokat, de jól tudja, milyen következményekkel járhat egy kezeletlenül hagyott seb. Ahogy Fez közelebb hajol, kezében a flaskával, ő mindkét kezével szorosan ráfog a kőalapzat peremére, majd a férfira néz. Még mindig nem teljesen tudja hová tenni a segítőkészségét, ami az utóbbi néhány percben már szinte a lovagiasság határait súrolja, de egyelőre el is engedi ilyen irányú próbálkozásait. *
- Azt a… *Több nem jön ki, mert erősen ráharap alsó ajkára, s szemeit becsukva próbálja visszatartani azt, ami most kikívánkozik belőle. (Már csak az hiányzik, hogy egy arra járó félreértse a helyzetet.) Az alkohol folyékony lángnyelvekhez hasonlatosan teríti be bal térdét, hosszú pillanatokig tartó – természetesen már ismerős, de attól még elviselhetetlennek tűnő – maró fájdalmat okozva.*
- … rohadt… *Préseli ki ajkai között, miközben még néhány könnycseppet is elhullajt. Persze nem fog elkezdeni sírni, de na, tényleg rosszul tűri az intenzív fájdalmat.*
- Ez bizonyosan… belülről is… éget… *Próbál túllendülni a kínlódáson, de az érzés lassan múlik. Beletelik egy-két percre, mire nagyjából összeszedi magát. A könnyeit is letörli köpönyegének ujjával, ezzel szépen elkenve az arcára tapadt port.*
- Nem bánod? *Mosolyodik el erőtlenül, megkínzottan, de azért láthatóan meglepetten. Egyrészt nem gondolta, hogy még választ kap korábbi gondolataira, másrészt… a férfi szavait igen könnyű másképp értelmezni. Még a szándékosság gyanúja is felmerül.* - Egyébként nem is voltam véres, amikor rád ugrottam. Csak utána lettem az. *Fűzi hozzá egy pillanattal később, majd nekilát óvatosan visszahajtani ruháit sérült térdére.
Fez következő megjegyzésére, miszerint hamarosan újra szaladgálhat majd a tetőkön, csak egy kelletlen mosollyal válaszol. Számításai szerint emiatt a sérülés miatt legalább egy hati bevételétől fog elesni… ha nem többtől, ami nem éppen nevezhető jó kilátásnak. Bicegve csak nem menekülhet a felmérgesített tulajdonosok elől. Egyetlen egy dolog tartja benne a lelket; az erszény, ami ott gömbölyödik köpönyege zsebében. Ha ügyesen beosztja, talán három vagy négy hatra is elég lesz.*
- Ha akarod, megvarrhatom, de nem biztos, hogy utána még lesz kedved felvenni… ha te ilyen varrodai minőséghez vagy szokva… *Viszonozza a komolytalanságot egy mosoly mellett. Egyébiránt kicsit meglepi, hogy Fez nem csap le egyből a felajánlott rumra, de nem bánja. Főleg úgy, hogy hamarosan kiderül, azért még a flaskában is maradt valamennyi a tüzes italból.*
- Na jó, egy kortyot…*Veszi át a felé kínált flaskát, majd kissé undorodva szagol bele, mielőtt beleinna. Ritkán fogyaszt ilyesmit, de ez a mostani tökéletes alkalomnak tűnik… talán egy kicsit tompít majd a tagjait átjáró fájdalmon. Már az az egy korty is látványos grimaszra készteti.*
- Hatásosnak tűnik… még maradt benne, ahogy érzem…*Lötyögteti meg a palackot, miközben visszanyújtja azt gazdájának.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093