Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-09 12:19:27
Üzenet elküldve: 2020-03-09 12:19:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sorvieth Girra//
*Az élet igazságtalan. Mikor végre megnyugvásra talált volna valaki oldalán az ugyan úgy elhagyta, mint annyian eddig. Sok fájdalmas pofont kapott már, de ez volt a legelviselhetetlenebb. De ha feladja, akkor ismét csak egy reményvesztett, megmentésre váró fruska lenne, amiből pedig reményei szerint már kinőtt.
A kezében tartott, már igen gyűrött levélre szorít, ami azért mosolyt csal az arcára. Az apjától jött felmentés. Az oly sokáig húzódó küzdelem meghozta gyümölcsét. Az apa feladta, s már pecsételt bizonyítéka van, hogy végre szabad, s saját élete felett ő az úr. Senkinek sem tartozik elszámolással, így indulhat a saját, szabad élet. Amihez már terve is van. Arthenior nem okozott ezidáig csalódást neki. Talán itt az ideje, hogy letelepedjen, s teljesen a saját lábára álljon. Nem kacsalábon forgó palotában, nem kell neki fényűzés. Csak egy kis hely, amit a saját szájíze szerint csinosítgathat. A terv maradt, amit az egyetlennel megálmodott, csak már megvalósítva nélküle lesz. Ha minden a terv szerint megy, akkor gondtalan életet élhet Arthenior szívében.*
*Az élet igazságtalan. Mikor végre megnyugvásra talált volna valaki oldalán az ugyan úgy elhagyta, mint annyian eddig. Sok fájdalmas pofont kapott már, de ez volt a legelviselhetetlenebb. De ha feladja, akkor ismét csak egy reményvesztett, megmentésre váró fruska lenne, amiből pedig reményei szerint már kinőtt.
A kezében tartott, már igen gyűrött levélre szorít, ami azért mosolyt csal az arcára. Az apjától jött felmentés. Az oly sokáig húzódó küzdelem meghozta gyümölcsét. Az apa feladta, s már pecsételt bizonyítéka van, hogy végre szabad, s saját élete felett ő az úr. Senkinek sem tartozik elszámolással, így indulhat a saját, szabad élet. Amihez már terve is van. Arthenior nem okozott ezidáig csalódást neki. Talán itt az ideje, hogy letelepedjen, s teljesen a saját lábára álljon. Nem kacsalábon forgó palotában, nem kell neki fényűzés. Csak egy kis hely, amit a saját szájíze szerint csinosítgathat. A terv maradt, amit az egyetlennel megálmodott, csak már megvalósítva nélküle lesz. Ha minden a terv szerint megy, akkor gondtalan életet élhet Arthenior szívében.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:18:29
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:18:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Nagyon sok idő telt el. Nagyon-nagyon sok. A lázadás idején a város közelébe sem volt a lány, most visszatérve pedig az egykori gazdagnegyed köveit tapossa. Nem először látja a lerombolt városrészt, vagy éppen a meredély fekete mélységét, mely számára szinte hívogatóan tátong a föld alá. Ha bár Keny a felszínen született, mégis ez valami faji sajátosság.*
~Akárha törp lennék.~
*Mondja magában a megfelelő undor kiválasztásával. A lényeg, hogy nem szörnyülködni jött. Csupán nosztalgiázni. A villáról ahol dolgozott, a régi szép időkről. Kavicsokat rugdosva gondolkozik az ismerős utak maradványain sétálva. ÉS ha meglepő, ha nem ebből a második az aktívabb cselekvés. A gyenge fizetése, és az alkalmi munkák végén jár már, így ha egyhamar nem talál ki valamit, akkor felkopik az álla. Faja következő sajátossága, hogy benne van az alvilági szerencsevadászok üzleteiben nyakig. Sőt! Nem is könnyű belőle kimaradni.*
~Üljön le egy sötételf lány a kocsmába egy pofa sörrel, és már sorban állnak a gazfickók, hogy: Pont egy ilyen kékesbőrűt keresek, egy betöréshez!~
*Mondja magában méltatlankodva. Egyrészt azért, mert ez még a jobbik eset. Van amikor egy-két beteg állat kerül elő, hogy bizony nagyon jó pénzt fizetnének azért, ha eljátszaná a matriarcha szerepét, és jól móresre tanítaná őket a farkuknál fogva. Ezt még a gondolataiban sem akarja szavakba ölteni. Pedig egyszer belemenne, csak hogy kasztráljon egyet. Node: Másodszor, teljesen elege van belőle. A bujkálásból. A becstelenségből. A szükségtelen erőszakból. Az alvilágból. És akármennyire elege van belőle, mégis az fogja megmenteni. Mintha hallott volna valamit. Hogy az éppen csak lábra állt, csecsemőkorú városi őrségnek kémhálózata van.*
~Járni még nem tud, de már profin csinál magából bohócot.~
*Foglalja össze a véleményét az őrségről. De ha pénzt nem is, koszt, és kvártélyt adnak. És tisztességet. Többet nem is kérhetne Keny, pláne, hogyha minden igaz, van az őrség berkein belül számára testhez álló munka. Mégis nehéz a döntés. Akkorát rúg egy kavicsba, hogy az a meredélyig repül. Dühösen lovaglónadrágjának zsebébe csapja a kezét, és felhajtja a csuklyáját. Elindul a kaszárnya felé, egy kellemes hátra arccal.*
*Nagyon sok idő telt el. Nagyon-nagyon sok. A lázadás idején a város közelébe sem volt a lány, most visszatérve pedig az egykori gazdagnegyed köveit tapossa. Nem először látja a lerombolt városrészt, vagy éppen a meredély fekete mélységét, mely számára szinte hívogatóan tátong a föld alá. Ha bár Keny a felszínen született, mégis ez valami faji sajátosság.*
~Akárha törp lennék.~
*Mondja magában a megfelelő undor kiválasztásával. A lényeg, hogy nem szörnyülködni jött. Csupán nosztalgiázni. A villáról ahol dolgozott, a régi szép időkről. Kavicsokat rugdosva gondolkozik az ismerős utak maradványain sétálva. ÉS ha meglepő, ha nem ebből a második az aktívabb cselekvés. A gyenge fizetése, és az alkalmi munkák végén jár már, így ha egyhamar nem talál ki valamit, akkor felkopik az álla. Faja következő sajátossága, hogy benne van az alvilági szerencsevadászok üzleteiben nyakig. Sőt! Nem is könnyű belőle kimaradni.*
~Üljön le egy sötételf lány a kocsmába egy pofa sörrel, és már sorban állnak a gazfickók, hogy: Pont egy ilyen kékesbőrűt keresek, egy betöréshez!~
*Mondja magában méltatlankodva. Egyrészt azért, mert ez még a jobbik eset. Van amikor egy-két beteg állat kerül elő, hogy bizony nagyon jó pénzt fizetnének azért, ha eljátszaná a matriarcha szerepét, és jól móresre tanítaná őket a farkuknál fogva. Ezt még a gondolataiban sem akarja szavakba ölteni. Pedig egyszer belemenne, csak hogy kasztráljon egyet. Node: Másodszor, teljesen elege van belőle. A bujkálásból. A becstelenségből. A szükségtelen erőszakból. Az alvilágból. És akármennyire elege van belőle, mégis az fogja megmenteni. Mintha hallott volna valamit. Hogy az éppen csak lábra állt, csecsemőkorú városi őrségnek kémhálózata van.*
~Járni még nem tud, de már profin csinál magából bohócot.~
*Foglalja össze a véleményét az őrségről. De ha pénzt nem is, koszt, és kvártélyt adnak. És tisztességet. Többet nem is kérhetne Keny, pláne, hogyha minden igaz, van az őrség berkein belül számára testhez álló munka. Mégis nehéz a döntés. Akkorát rúg egy kavicsba, hogy az a meredélyig repül. Dühösen lovaglónadrágjának zsebébe csapja a kezét, és felhajtja a csuklyáját. Elindul a kaszárnya felé, egy kellemes hátra arccal.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-08 16:33:38
Üzenet elküldve: 2020-03-08 16:33:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lylina Tasyer//
*Sorvieth fáradtan nekitámaszkodik a romos útszélen dülöngélő táblának. Üldözőinek nyoma veszett, az elf végtelen optimizmusában abban reménykedik, hogy végleg eltűntek. Az ork banda, akikkel elhitette, hogy egy gazdag elf nemesi család sarja, majd egy apró, szerencsétlen véletlennek köszönhetően kikotyogta, hogy mellesleg ez nem is igaz, haragtartónak tűntek, nem annak a fajtának, akik a szeretet és megbocsátás varázsában hisznek. De ki tudja, lehet hogy pacifisták...?*
- Elf uram, nem éhes? Friss gyümölcsre nem vágy?
*A gnóm fiú széles vigyorral nyújt egy almát az elf felé. Sorvieth gyomra izgatott morgással válaszol a felajánlásra, az elf viszont vétel helyett leül egy kőre az út mellett.*
- Adj egy percet fiú. Hadd fújjam ki magam. Mi az a gödör ott? *Mutat Sorvieth a Meredély felé.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.23 10:50:33, a következő indokkal:
Múlt idő használata. Vesszőhibák.
*Sorvieth fáradtan nekitámaszkodik a romos útszélen dülöngélő táblának. Üldözőinek nyoma veszett, az elf végtelen optimizmusában abban reménykedik, hogy végleg eltűntek. Az ork banda, akikkel elhitette, hogy egy gazdag elf nemesi család sarja, majd egy apró, szerencsétlen véletlennek köszönhetően kikotyogta, hogy mellesleg ez nem is igaz, haragtartónak tűntek, nem annak a fajtának, akik a szeretet és megbocsátás varázsában hisznek. De ki tudja, lehet hogy pacifisták...?*
- Elf uram, nem éhes? Friss gyümölcsre nem vágy?
*A gnóm fiú széles vigyorral nyújt egy almát az elf felé. Sorvieth gyomra izgatott morgással válaszol a felajánlásra, az elf viszont vétel helyett leül egy kőre az út mellett.*
- Adj egy percet fiú. Hadd fújjam ki magam. Mi az a gödör ott? *Mutat Sorvieth a Meredély felé.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.23 10:50:33, a következő indokkal:
Múlt idő használata. Vesszőhibák.
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-08 10:53:09
Üzenet elküldve: 2020-03-08 10:53:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
*Felrántják fektéből, amire hangos és fájdalmas nyögéssel reagál, önkéntelen reakció ez, amit minden erőfeszítése ellenére sem tud elnyomni. Pedig nagyon igyekszik, hogy ne látszódjon rajta sem a félelem, sem a fájdalom. Előbbivel jobban boldogul, mert a szemtelenkedéssel ragyogóan leplezi, legalábbis őszerinte.
Az meg öröm az ürömben, hogy legalább újra lábon áll és tulajdonképpen a karja sem szakadt ki. Valahogy leérnek a lépcsőn, bámészkodni nincs ideje és sajnos egy szarkasztikus replikára sem, mert még körülnézni sincs ideje, mikor már zsákot húznak a fejére. Erre elfogja a pánik, amit a zsoldosok abból láthatnak, hogy kapkodva kezdi szedni a levegőt. Ez a pánik viszont elég hamar elmúlik, mikor felfogja, hogy nem fog megfulladni. Levegőt ugyan kap, de a fejét hiába kapkodja, a zsákon át nem sok minden szüremlik be hozzá.
Nem tudná megmondani, hogy mennyi ideig mennek így, de még azt sem, hogy egyáltalán hol vannak. Néha kinyúl oldalra, hogy megtámaszkodjon a falban, vagy bármiben amit elérhet, ugyanis a látása nélkül léptei bizonytalanok. Feltett kérdéseire, hogy hol járnak meg egyáltalán mit csinálnak itt, nem kap választ, ezért egy idő után felhagy a kérdezősködéssel. Kérdezősködés helyett inkább némán nyeli a könnyeit és ebben a pillanatban nagyon hálás a zsákért a fején.
Valamivel később székre ültetik és hozzá kötözik, a kötél pedig nem kíméli, fájdalmasan rögzítik vele bokáit és csuklóit is. Állát felszegi, így forgatja a fejét, hátha sikerül megállapítani, hogy hol van. Annyi bizonyos, hogy egy olyan helyiségben, amit fáklya világít be. Aztán valószínűleg magára hagyhatják, mert csend van körülötte. Nem kell túlságosan okosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjön, hogy patt helyzetben van, ahonnét nemigen szabadulhat. Aenae azonban szereti magát okosnak gondolni, ezért szempillantás alatt rájön, hogy ennek itt a vége. Persze nem szeretné könnyen adni magát, ezért magányos(nak vélt) perceit arra használja fel, hogy megpróbálja kiszabadítani a kezeit, vagy a lábait, ami elég kemény dió, hiszen meglehetősen szorosan megkötözték. De Aenae már annak is örülne, ha kicsit mozdítani tudná bármelyik végtagját. Aztán lefagy, a gyomrában lötyögő pár korty wegtoreni rum pedig úgy dönt, hogy elindul visszafelé. Nagyokat nyeldekelve tudja csak visszakényszeríteni, fejét pedig igyekszik elfordítani a szagforrástól.*
- Hol van Ephemia?!
//Kagaenae//
*Felrántják fektéből, amire hangos és fájdalmas nyögéssel reagál, önkéntelen reakció ez, amit minden erőfeszítése ellenére sem tud elnyomni. Pedig nagyon igyekszik, hogy ne látszódjon rajta sem a félelem, sem a fájdalom. Előbbivel jobban boldogul, mert a szemtelenkedéssel ragyogóan leplezi, legalábbis őszerinte.
Az meg öröm az ürömben, hogy legalább újra lábon áll és tulajdonképpen a karja sem szakadt ki. Valahogy leérnek a lépcsőn, bámészkodni nincs ideje és sajnos egy szarkasztikus replikára sem, mert még körülnézni sincs ideje, mikor már zsákot húznak a fejére. Erre elfogja a pánik, amit a zsoldosok abból láthatnak, hogy kapkodva kezdi szedni a levegőt. Ez a pánik viszont elég hamar elmúlik, mikor felfogja, hogy nem fog megfulladni. Levegőt ugyan kap, de a fejét hiába kapkodja, a zsákon át nem sok minden szüremlik be hozzá.
Nem tudná megmondani, hogy mennyi ideig mennek így, de még azt sem, hogy egyáltalán hol vannak. Néha kinyúl oldalra, hogy megtámaszkodjon a falban, vagy bármiben amit elérhet, ugyanis a látása nélkül léptei bizonytalanok. Feltett kérdéseire, hogy hol járnak meg egyáltalán mit csinálnak itt, nem kap választ, ezért egy idő után felhagy a kérdezősködéssel. Kérdezősködés helyett inkább némán nyeli a könnyeit és ebben a pillanatban nagyon hálás a zsákért a fején.
Valamivel később székre ültetik és hozzá kötözik, a kötél pedig nem kíméli, fájdalmasan rögzítik vele bokáit és csuklóit is. Állát felszegi, így forgatja a fejét, hátha sikerül megállapítani, hogy hol van. Annyi bizonyos, hogy egy olyan helyiségben, amit fáklya világít be. Aztán valószínűleg magára hagyhatják, mert csend van körülötte. Nem kell túlságosan okosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjön, hogy patt helyzetben van, ahonnét nemigen szabadulhat. Aenae azonban szereti magát okosnak gondolni, ezért szempillantás alatt rájön, hogy ennek itt a vége. Persze nem szeretné könnyen adni magát, ezért magányos(nak vélt) perceit arra használja fel, hogy megpróbálja kiszabadítani a kezeit, vagy a lábait, ami elég kemény dió, hiszen meglehetősen szorosan megkötözték. De Aenae már annak is örülne, ha kicsit mozdítani tudná bármelyik végtagját. Aztán lefagy, a gyomrában lötyögő pár korty wegtoreni rum pedig úgy dönt, hogy elindul visszafelé. Nagyokat nyeldekelve tudja csak visszakényszeríteni, fejét pedig igyekszik elfordítani a szagforrástól.*
- Hol van Ephemia?!
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:23:17
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:23:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
*Kagaenaera ráborul a sötét, miközben a hideg padlón fekszik. Ismét csend lesz, csupán a pofon sajgó helyét és itt-ott testébe nyilalló fájdalmat érez, mit a lépcsőn legurulás okozott. A csapóajtó csapódását követően még némi mozgás hallik, majd lassú koppanások, amint a vezér megindul lefelé, s egyszer csak, ismét éles fájdalom hasít karjába, amin keresztül megragadják, s felrángatják álló helyzetbe. Nem hangzik el utasítás, azonban az erőteljes taszítás pontosan jelzi, hogy tovább kell haladnia lefelé. Rövid idő után, kovakő sercenése hallatszik, majd hirtelen az előtte haladó zsoldos tűnik fel, sejtelmes, lángoktól körbeölelt fényfüzérben, kezében egy fali tartóból levett fáklyával. Innen már láthatja, hogy az üreg nem mély, azonban a lépcsőforduló után, ajtóban végződik, melyben máris fordul a kulcs, s az elől lévő zsoldos kinyitja azt. Nem foglalkoznak azzal, hogy Kagaenae láthat mindent, csak lökik előre, akkor is, ha nem akar menni, így pontosan láthatja, hogy az ajtót követően egy nagyobb helyiségbe jutnak, mi egykoron talán borospince lehetett.*
- Na innen már visíthatsz, aranyom. *mintha eddig ezt tette volna, de a vezér jónak látta megjegyezni, mondani sem kell, meglehetősen cinikusan, főként, hogy ebben a pillanatban zsák kerül a lány fejére, csupán homályos foltok és sűrű vásznon átszűrt levegő az, mi osztályrésze lehet. Nem tudja követni merre járnak, az biztos, hogy sokszor fordulnak, többfelé, ahogyan az is, több alkalommal mások mellett haladhatnak el, de a szinte néma suttogást nem érti meg. Van, mikor hosszú ideig állnak, de hiába kérdez, hiába próbálkozik, senkitől nem kap választ, csupán kezén erősödik a szorítás, mígnem talán néhány, talán sok perc múlva, hirtelen egy székre zuttyan le, melybe belenyomják. Karjait azonnal hozzá kötözik, miképpen bokáját is annak lábához. Erősen és szorosan, még épp fájdalomtűrésének határán. Csapódás, majd csend. Nagyon sokáig csend. Láthatja a vásznon keresztül, hogy talán fáklya lobog a közelben, annak szagát is érezheti, azonban hamarosan egy még ismerősebb szag kezd terjengeni a helyiségben.*
- Üdv itthon... szerelmem... *Hallatszik a suttogás, mi enyhén selypít, talán foghíjasság miatt.*
//Kagaenae//
*Kagaenaera ráborul a sötét, miközben a hideg padlón fekszik. Ismét csend lesz, csupán a pofon sajgó helyét és itt-ott testébe nyilalló fájdalmat érez, mit a lépcsőn legurulás okozott. A csapóajtó csapódását követően még némi mozgás hallik, majd lassú koppanások, amint a vezér megindul lefelé, s egyszer csak, ismét éles fájdalom hasít karjába, amin keresztül megragadják, s felrángatják álló helyzetbe. Nem hangzik el utasítás, azonban az erőteljes taszítás pontosan jelzi, hogy tovább kell haladnia lefelé. Rövid idő után, kovakő sercenése hallatszik, majd hirtelen az előtte haladó zsoldos tűnik fel, sejtelmes, lángoktól körbeölelt fényfüzérben, kezében egy fali tartóból levett fáklyával. Innen már láthatja, hogy az üreg nem mély, azonban a lépcsőforduló után, ajtóban végződik, melyben máris fordul a kulcs, s az elől lévő zsoldos kinyitja azt. Nem foglalkoznak azzal, hogy Kagaenae láthat mindent, csak lökik előre, akkor is, ha nem akar menni, így pontosan láthatja, hogy az ajtót követően egy nagyobb helyiségbe jutnak, mi egykoron talán borospince lehetett.*
- Na innen már visíthatsz, aranyom. *mintha eddig ezt tette volna, de a vezér jónak látta megjegyezni, mondani sem kell, meglehetősen cinikusan, főként, hogy ebben a pillanatban zsák kerül a lány fejére, csupán homályos foltok és sűrű vásznon átszűrt levegő az, mi osztályrésze lehet. Nem tudja követni merre járnak, az biztos, hogy sokszor fordulnak, többfelé, ahogyan az is, több alkalommal mások mellett haladhatnak el, de a szinte néma suttogást nem érti meg. Van, mikor hosszú ideig állnak, de hiába kérdez, hiába próbálkozik, senkitől nem kap választ, csupán kezén erősödik a szorítás, mígnem talán néhány, talán sok perc múlva, hirtelen egy székre zuttyan le, melybe belenyomják. Karjait azonnal hozzá kötözik, miképpen bokáját is annak lábához. Erősen és szorosan, még épp fájdalomtűrésének határán. Csapódás, majd csend. Nagyon sokáig csend. Láthatja a vásznon keresztül, hogy talán fáklya lobog a közelben, annak szagát is érezheti, azonban hamarosan egy még ismerősebb szag kezd terjengeni a helyiségben.*
- Üdv itthon... szerelmem... *Hallatszik a suttogás, mi enyhén selypít, talán foghíjasság miatt.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:04:43
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:04:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
- Rendben, te vagy a gazda. Menj csak, nem sokára megyek akkor a közös ágyba.
* Bólint Svir szavaira a kertet illetően és a közös háló alkalmatosságra.
Sokkal könnyebb dolguk lenne, ha a férfi igent mondana rá, hiszen nem kellene minden második nap piacra menni friss zöldségért, fűszernövényekért.
Nyilván, ő mint újdonsült lakó, nem szólhat bele, csak kérhet, ami vagy teljesül vagy nem.
Emlékeiben élénken él még az otthon melege, a nagy legelő festői képe, az állatok hangja és a kertjük, melyben minden jót megtermeltek.
Nagyon szeretett bóklászni benne, kertészkedni, leszedni az érett termést, felszedni a friss zöldségféléket, még most is érzi újai közt a friss nedves földet, az illatokat az orrában.
Mosogatás közben eme gondolatok között szárnyal.
Kedves emlékek, szív facsaró élmények szüleivel.
Közben jár a két szorgos keze.
Lassan végez, a vizet vissza önti a vödörbe, majd eltörölgeti az edényeket, tányérokat, vissza tesz minden oda, ahonnan elvette, kötényébe törli kezét, majd a használt vizet a vödörrel ott hagyja, nem akar kárt okozni, nem tudja hová önthetné.
Leveszi kötényét és elindul a háló felé, kicsit bizonytalan léptekkel.
Aggódik, nem tudja hogyan viselkedjen, mert Svir semmilyen utalást nem tett arra, hogy bármi lehetne ma közöttük és úgy látta Tric az asztalnál, hogy a férfi már igen csak fáradt.
Belépvén, nem látja, hogy a férfi alszik e már, nem szól, leül az ágy szélére, leveti papucsát és eddig jut a történet, mert megtorpan.
~ Most akkor, mit tegyek? Vetkőzzek le teljesen mezítelenre, vagy ruhástól bújjak ágyba, vagy a fűzőig, bugyiig merészkedjek csak? ~
Gondolatai teljesen lefoglalják, most úgy érzi magát, mintha először csinálna ilyet.
Nem érti mi a baj magával.
Tanácstalanul ül egy ideig, vár a sugallatra, hogy most innen hogyan tovább. *
//A házban//
- Rendben, te vagy a gazda. Menj csak, nem sokára megyek akkor a közös ágyba.
* Bólint Svir szavaira a kertet illetően és a közös háló alkalmatosságra.
Sokkal könnyebb dolguk lenne, ha a férfi igent mondana rá, hiszen nem kellene minden második nap piacra menni friss zöldségért, fűszernövényekért.
Nyilván, ő mint újdonsült lakó, nem szólhat bele, csak kérhet, ami vagy teljesül vagy nem.
Emlékeiben élénken él még az otthon melege, a nagy legelő festői képe, az állatok hangja és a kertjük, melyben minden jót megtermeltek.
Nagyon szeretett bóklászni benne, kertészkedni, leszedni az érett termést, felszedni a friss zöldségféléket, még most is érzi újai közt a friss nedves földet, az illatokat az orrában.
Mosogatás közben eme gondolatok között szárnyal.
Kedves emlékek, szív facsaró élmények szüleivel.
Közben jár a két szorgos keze.
Lassan végez, a vizet vissza önti a vödörbe, majd eltörölgeti az edényeket, tányérokat, vissza tesz minden oda, ahonnan elvette, kötényébe törli kezét, majd a használt vizet a vödörrel ott hagyja, nem akar kárt okozni, nem tudja hová önthetné.
Leveszi kötényét és elindul a háló felé, kicsit bizonytalan léptekkel.
Aggódik, nem tudja hogyan viselkedjen, mert Svir semmilyen utalást nem tett arra, hogy bármi lehetne ma közöttük és úgy látta Tric az asztalnál, hogy a férfi már igen csak fáradt.
Belépvén, nem látja, hogy a férfi alszik e már, nem szól, leül az ágy szélére, leveti papucsát és eddig jut a történet, mert megtorpan.
~ Most akkor, mit tegyek? Vetkőzzek le teljesen mezítelenre, vagy ruhástól bújjak ágyba, vagy a fűzőig, bugyiig merészkedjek csak? ~
Gondolatai teljesen lefoglalják, most úgy érzi magát, mintha először csinálna ilyet.
Nem érti mi a baj magával.
Tanácstalanul ül egy ideig, vár a sugallatra, hogy most innen hogyan tovább. *
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:21:19
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
*Isqeha szavait bólogatással erősíti meg. Bizony finom volt az étel, akármi is legyen a neve. Úgy érzi, hogy jó nap volt a mai, és hogy az este is kellemesre sikeredett. Szinte már el is felejtette Trictolla búskomorságát úgy egy órával ezelőttről. *
– Éppenséggel lehet szó a fűszereskertről. De egyelőre csak a kertet akartam rendbetetetni. Ez nagyon jól sikerült, a többit viszont majd később meglátom. *határoz a határozatlanságról. Most már semmi kedve azon törnie a fejét, hogy mi legyen a kerttel, inkább a benti dolgokkal foglalkozna. *
– Jó éjszakát! *mondja a távozónak. Hagyja, hogy egyedül menjen a kertész, biztos benne, hogy kitalál a házból úgy is. Ő inkább lustálkodik még egy kicsit a széken. Nézi a mosatlannal ügyködő Trictollát és iszik még a borból.*
– Hol, hol? Hát csak egy ágy van, az enyém. Ott. *válaszolja Trictollának Végül feláll, hogy a mosdótálnál kezet és arcot mosson.*
– Megyek, leveszem ezt a sok mindent. Aztán majd gyere te is. *Ezzel elindul a hálószobába, hogy a takaró alá illő öltözékre cserélje a ruháit. *
//A házban//
*Isqeha szavait bólogatással erősíti meg. Bizony finom volt az étel, akármi is legyen a neve. Úgy érzi, hogy jó nap volt a mai, és hogy az este is kellemesre sikeredett. Szinte már el is felejtette Trictolla búskomorságát úgy egy órával ezelőttről. *
– Éppenséggel lehet szó a fűszereskertről. De egyelőre csak a kertet akartam rendbetetetni. Ez nagyon jól sikerült, a többit viszont majd később meglátom. *határoz a határozatlanságról. Most már semmi kedve azon törnie a fejét, hogy mi legyen a kerttel, inkább a benti dolgokkal foglalkozna. *
– Jó éjszakát! *mondja a távozónak. Hagyja, hogy egyedül menjen a kertész, biztos benne, hogy kitalál a házból úgy is. Ő inkább lustálkodik még egy kicsit a széken. Nézi a mosatlannal ügyködő Trictollát és iszik még a borból.*
– Hol, hol? Hát csak egy ágy van, az enyém. Ott. *válaszolja Trictollának Végül feláll, hogy a mosdótálnál kezet és arcot mosson.*
– Megyek, leveszem ezt a sok mindent. Aztán majd gyere te is. *Ezzel elindul a hálószobába, hogy a takaró alá illő öltözékre cserélje a ruháit. *
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:19:30
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:19:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aenaet igazából nem lepik meg az elkövetkezők, hiszen kiprovokálta a pofont, amit szó nélkül tűr, csak egy akaratlan nyögés hagyja el a száját, ugyanígy akaratlan az is, hogy kicsit elfordul, ahogy az ütés éri. Kagan jut eszébe, amikor akkora pofont helyezett kilátásba, hogy a takony menetet vág a nyakán. Vissza is fordítja a fejét, hogy ismét szembenézzen a fickóval, arca grimaszra húzódik, ami kissé groteszk attól, hogy csupa vér a szája és a fogai is. Pont emiatt tartja gyávának őket, másfél fejjel alacsonyabb, sovány lányokkal könnyű erősnek lenni. Épp kifejtené ezt, mikor a férfi megtaszítja, amitől vagy kettőt lép hátra, a harmadik lépésnél azonban már nincs mire lépnie, ezért aztán annak rendje és módja szerint hátratántorodik, keze ugyan kinyúl, hogy elkaphassa az őt lelökő férfit, de hasztalan.
Aenaenek olyan érzése van, mintha kívülről látná önmagát, meglepett arccal kap a férfi felé, majd diszkrét nyekkenéssel legurul pár lépcsőfokot. Azért nem a lépcsősor alján áll meg, mert nekiütközik annak a zsoldosnak, aki odafent még mögötte állt. Aenae meg csak fekszik a lépcsőn, immáron sötétben, aztán felnevet. Kicsit hisztérikusan. Mert most az jut eszébe, hogy reggel még azon aggódott, hogy Cha'yss milyen nyomokat hagyott a testén a szerelem hevében. Mennyire nem számít már, de annyi bizonyos, hogy az a foltocska legalább kedves a szívének, meg is kell érintse. Csak az a baj, hogy az érintéshez mozogni kell és az jelen pillanatban nagyon fáj neki, jobb karja konkrétan zsibbad, ezért csak arra képes, hogy jobb tenyerét a bal kulcscsontjára helyezze, de onnan elmozdítani már nem képes. Ennél már csak a feltápászkodás lenne bajosabb, amit meg sem próbál. Tulajdonképpen egészen jó itt a lépcsőn fekve...*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aenaet igazából nem lepik meg az elkövetkezők, hiszen kiprovokálta a pofont, amit szó nélkül tűr, csak egy akaratlan nyögés hagyja el a száját, ugyanígy akaratlan az is, hogy kicsit elfordul, ahogy az ütés éri. Kagan jut eszébe, amikor akkora pofont helyezett kilátásba, hogy a takony menetet vág a nyakán. Vissza is fordítja a fejét, hogy ismét szembenézzen a fickóval, arca grimaszra húzódik, ami kissé groteszk attól, hogy csupa vér a szája és a fogai is. Pont emiatt tartja gyávának őket, másfél fejjel alacsonyabb, sovány lányokkal könnyű erősnek lenni. Épp kifejtené ezt, mikor a férfi megtaszítja, amitől vagy kettőt lép hátra, a harmadik lépésnél azonban már nincs mire lépnie, ezért aztán annak rendje és módja szerint hátratántorodik, keze ugyan kinyúl, hogy elkaphassa az őt lelökő férfit, de hasztalan.
Aenaenek olyan érzése van, mintha kívülről látná önmagát, meglepett arccal kap a férfi felé, majd diszkrét nyekkenéssel legurul pár lépcsőfokot. Azért nem a lépcsősor alján áll meg, mert nekiütközik annak a zsoldosnak, aki odafent még mögötte állt. Aenae meg csak fekszik a lépcsőn, immáron sötétben, aztán felnevet. Kicsit hisztérikusan. Mert most az jut eszébe, hogy reggel még azon aggódott, hogy Cha'yss milyen nyomokat hagyott a testén a szerelem hevében. Mennyire nem számít már, de annyi bizonyos, hogy az a foltocska legalább kedves a szívének, meg is kell érintse. Csak az a baj, hogy az érintéshez mozogni kell és az jelen pillanatban nagyon fáj neki, jobb karja konkrétan zsibbad, ezért csak arra képes, hogy jobb tenyerét a bal kulcscsontjára helyezze, de onnan elmozdítani már nem képes. Ennél már csak a feltápászkodás lenne bajosabb, amit meg sem próbál. Tulajdonképpen egészen jó itt a lépcsőn fekve...*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:15:47
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:15:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Közeledés közben egyértelműen mintha vigyorogna, s közben a vigyor, meg mintha szélesedne, csak a szemek maradnak hidegek. Mint, akinek nem számít semmi sem, vagy, mint aki pont elég lányt látott már így kínlódni, makacsat, odaadót, könyörgőt, vagy szemtelent. Valahogy az tűnik le a fickóról, s tán a társáról is, aki ugyan nem látszik annyira, hogy valójában nekik teljesen mindegy, Kagaenae melyik természetet képviseli. Ezt mutatja a kapott válasz is.*
- Ahogy érzed. *Vállát nem rándítja, s nem cselekszik mást sem, csupán közvetlen közelről néz le a lányra, akár hajába is szagolhatna, mégsem teszi. Egész tűrhetőnek tűnik a nyugalma, még akkor is, mikor a társa, Kagaenae mögött motoszkálni kezd. A lány csak úgy tud megfordulni, ha arcát a vezér zsoldos mellkasában törli meg, oly közel áll. Annak kezeli leengedve, maga mellett, fekete kesztyűbe bújtatva, ökölbe szorítva.*
- Gyávák... hümm... *Lép egy fél lépést hátrébb, hogy helye legyen, s néma csendben érkezik az első pofon villámgyorsan. Bal kézzel, kézfejjel, Kagaenae bal szája sarkára helyezve. Puffan. A kesztyű miatt, persze nem hangosan. Ilyen közelről esélytelen kivédeni, ha mozdul is a fej, abba mindenféleképpen beletrafál. Kagaenae oldalába, halvány fájdalom hasít, s szája sarkából is csörgedezni kezd a vér. Úgy nagyjából a "kicsit sem érdekel" mondat kellős közepén érte az áldás, emiatt megharapja ajkát, valamint belülről foga sérti meg arcát az ütéstől. Sok idő nincs a gondolkodásra, mert rögtön ezután, a két kéz ismét lendül, azonban ezúttal nem pofonra, hanem Kagaenae mellkasánál taszítja meg hátrafelé erősen. A lány ekkor veheti észre a mögötte ásító üreget, pontosabban a lépcsőt, mely lefelé vezet, s melynek nem az első fokára lép, emiatt egyensúlyát veszti, s gurulva indul meg lefelé, legalább három lépcsőfokot. Ez is fáj, de ütődésen kívül más baja nem történik. Sebe nem szakad fel, újabbat nem szerez, csak néhány reggeli foltot oldalára és combjára. A zsoldos társának lába állítja meg, ki halk és unott sóhajjal veszi tudomásul a történteket, mígnem hirtelen koromsötétté válik minden, mert a csapóajtó felül bezáródik.*
- Na most nyivákolj, kiscica... *A vezér az, mély hangján, cseppet sem szórakozottan.*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Közeledés közben egyértelműen mintha vigyorogna, s közben a vigyor, meg mintha szélesedne, csak a szemek maradnak hidegek. Mint, akinek nem számít semmi sem, vagy, mint aki pont elég lányt látott már így kínlódni, makacsat, odaadót, könyörgőt, vagy szemtelent. Valahogy az tűnik le a fickóról, s tán a társáról is, aki ugyan nem látszik annyira, hogy valójában nekik teljesen mindegy, Kagaenae melyik természetet képviseli. Ezt mutatja a kapott válasz is.*
- Ahogy érzed. *Vállát nem rándítja, s nem cselekszik mást sem, csupán közvetlen közelről néz le a lányra, akár hajába is szagolhatna, mégsem teszi. Egész tűrhetőnek tűnik a nyugalma, még akkor is, mikor a társa, Kagaenae mögött motoszkálni kezd. A lány csak úgy tud megfordulni, ha arcát a vezér zsoldos mellkasában törli meg, oly közel áll. Annak kezeli leengedve, maga mellett, fekete kesztyűbe bújtatva, ökölbe szorítva.*
- Gyávák... hümm... *Lép egy fél lépést hátrébb, hogy helye legyen, s néma csendben érkezik az első pofon villámgyorsan. Bal kézzel, kézfejjel, Kagaenae bal szája sarkára helyezve. Puffan. A kesztyű miatt, persze nem hangosan. Ilyen közelről esélytelen kivédeni, ha mozdul is a fej, abba mindenféleképpen beletrafál. Kagaenae oldalába, halvány fájdalom hasít, s szája sarkából is csörgedezni kezd a vér. Úgy nagyjából a "kicsit sem érdekel" mondat kellős közepén érte az áldás, emiatt megharapja ajkát, valamint belülről foga sérti meg arcát az ütéstől. Sok idő nincs a gondolkodásra, mert rögtön ezután, a két kéz ismét lendül, azonban ezúttal nem pofonra, hanem Kagaenae mellkasánál taszítja meg hátrafelé erősen. A lány ekkor veheti észre a mögötte ásító üreget, pontosabban a lépcsőt, mely lefelé vezet, s melynek nem az első fokára lép, emiatt egyensúlyát veszti, s gurulva indul meg lefelé, legalább három lépcsőfokot. Ez is fáj, de ütődésen kívül más baja nem történik. Sebe nem szakad fel, újabbat nem szerez, csak néhány reggeli foltot oldalára és combjára. A zsoldos társának lába állítja meg, ki halk és unott sóhajjal veszi tudomásul a történteket, mígnem hirtelen koromsötétté válik minden, mert a csapóajtó felül bezáródik.*
- Na most nyivákolj, kiscica... *A vezér az, mély hangján, cseppet sem szórakozottan.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-03 18:15:22
Üzenet elküldve: 2020-03-03 18:15:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Odaérve elhúzza a száját a pusztulás láttán. Hát nagyon csúnyán elbántak ezzel a hellyel. Persze saját bőrén tapasztalta egyszer, hogy a nemesek milyen ostobák is, de attól még ez... Nagyon nincs rendben. Egy arra járót meg is kérdez.*
-Hé bocs már, de meg tudod mondani mi az?
*Mutat sárváros és a meredély felé. A fickó előbb furán nézett rá, de aztán hála Lou közvetlenségének hamar jól elbeszélgettek. A lovag megtudott mindent arról, hogy mi a helyzet a városban és még ajánlatot is kapott egy jó kocsmához. Ő elégedetten távozott arrafelé amit montak neki, hogy arra talál valami Wegtoreni Kalmárt.*
-Hé bocs már, de meg tudod mondani mi az?
*Mutat sárváros és a meredély felé. A fickó előbb furán nézett rá, de aztán hála Lou közvetlenségének hamar jól elbeszélgettek. A lovag megtudott mindent arról, hogy mi a helyzet a városban és még ajánlatot is kapott egy jó kocsmához. Ő elégedetten távozott arrafelé amit montak neki, hogy arra talál valami Wegtoreni Kalmárt.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-03 08:07:56
Üzenet elküldve: 2020-03-03 08:07:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
- Egyedül nem mennék.
* Csóválja fejét Svir felé.*
- Nem ismerem még jól a környéket, az alkudozás sem az erősségem és elég sok mindenre szükség lenne, egyedül lehet, hogy nem tudom elhozni.
* Nem tudja mi lesz a válasz, de az akár ráér holnap is. Isq-re pillant, ki még a tányért is fényesre sikálta a kenyérrel. Széles vigyorra húzza ajkait és elismerően bólint.*
- Egészségedre! Örülök, hogy ízlett.
* Kezei szorgoskodnak közben, felállt már az asztaltól és kezdi leszedni a terítéket.
A háta mögötti kis konyha pultra pakol,s míg a férfiak szusszannak egyet, előveszi a mosogatásra alkalmas nagyobb lavor szerűséget és a megmaradt vödör vizet, egy fazékba öntve, felteszi melegedni.
Hallja közben Svirt és a kertészt is.*
- Jó ötlet a konyhakert, jó pár fűszer és alapanyag kéznél lenne.
Holnap vissza térhetnénk rá és arra is, hogy Svir meddig tart igényt rád, mert ha ő már nem, én tudnék ötletet adni, miben segíthetnél még.
* Néz Svirre a válla felett, mosolyog, majd megfordul csípőre teszi két kezét.*
- Uram!? Mit szólsz? A kedvemért aludnál rá egyet?
Én még elmosogatok, ti menjetek csak, térjetek nyugovóra, ha végeztem én is megyek.
Jó éjt Isqeha!
* Int kezével a távozó felé.*
- Svir! Hogyan tervezted? Hol fogom álomra hajtani a fejem? * Kérdezi már miután a kertész távozik.*
//A házban//
- Egyedül nem mennék.
* Csóválja fejét Svir felé.*
- Nem ismerem még jól a környéket, az alkudozás sem az erősségem és elég sok mindenre szükség lenne, egyedül lehet, hogy nem tudom elhozni.
* Nem tudja mi lesz a válasz, de az akár ráér holnap is. Isq-re pillant, ki még a tányért is fényesre sikálta a kenyérrel. Széles vigyorra húzza ajkait és elismerően bólint.*
- Egészségedre! Örülök, hogy ízlett.
* Kezei szorgoskodnak közben, felállt már az asztaltól és kezdi leszedni a terítéket.
A háta mögötti kis konyha pultra pakol,s míg a férfiak szusszannak egyet, előveszi a mosogatásra alkalmas nagyobb lavor szerűséget és a megmaradt vödör vizet, egy fazékba öntve, felteszi melegedni.
Hallja közben Svirt és a kertészt is.*
- Jó ötlet a konyhakert, jó pár fűszer és alapanyag kéznél lenne.
Holnap vissza térhetnénk rá és arra is, hogy Svir meddig tart igényt rád, mert ha ő már nem, én tudnék ötletet adni, miben segíthetnél még.
* Néz Svirre a válla felett, mosolyog, majd megfordul csípőre teszi két kezét.*
- Uram!? Mit szólsz? A kedvemért aludnál rá egyet?
Én még elmosogatok, ti menjetek csak, térjetek nyugovóra, ha végeztem én is megyek.
Jó éjt Isqeha!
* Int kezével a távozó felé.*
- Svir! Hogyan tervezted? Hol fogom álomra hajtani a fejem? * Kérdezi már miután a kertész távozik.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-02 21:18:47
Üzenet elküldve: 2020-03-02 21:18:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A hely egyre kihaltabb lesz, ahogyan egyre mélyebbre hatol a romok között. A kövezet útnak már nem nagyon van itt nyoma. A homok és a kavics csikorog a vascsizmája alatt. Nem igazán kellemes hangot hallatva. Arelow egészen a Meredélyig megy. Pontosabban a Meredély azon részéhez, ahol egykoron a kis nemesi kúria is állt. Letekint a mélységbe, mint ahogyan azt korábban is tette, ha itt járt. Egy kavicsot is belerúg, ami a lába előtt hevert és figyeli, ahogyan azt elnyeli a sötét mélység. Szomorúan csóválja a fejét és leül egy kidőlt oszlopra. Letöri az egyik közeli bokor egyik kicsi ágát és azzal kezd el babrálni. Ezzel egy ideig elvan, de aztán mérgesen eldobja. Előkapja pallosát és egy romos szekrényt kezd el csapkodni vele. Dühe hamar elpárolog, ahogyan a szekrény kezd pozdorjává válni. ~ Csak nyugalom. Volt már rosszabb is.~ Nyugtatja magát, miközben szétvág pár képzeletbeli ellenfelet. Ha már belekezdett ebbe, akkor jól átmozgatja minden tagját. Ez kellemes és hasznos elfoglaltságnak bizonyul. Ezzel végezve indul el vissza a Szegénynegyed felé. Sokkal jobban érzi magát. Talán betér az egyik fogadóba inni egy sört.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-02 18:22:21
Üzenet elküldve: 2020-03-02 18:22:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
*Isqeha nekilát az evésnek csendben, és jó ideig nem is vesz részt a társalgásban, elmerülve a frissen elkészített zamatok és ízek világában az egész napi munka és a sikeres varázslat után.
Jó nagyokat tör a kenyérből, úgy harap az étel mellé, és a végén még ki is törli a tányért az utolsó falattal, majd kényelmesen hátradől, a beszélgető férfire és a nőre figyelve. Részéről úgy véli, ez teljességgel elégséges jelzése annak, hogy a vacsora ízletes volt és finom.*
- Igazán köszönöm, rég ettem mostanában ilyen jót. *köszöni meg azért az ételt udvariasan, mert régen járt otthon, és ahogy most itt ül, az szinte azokat a napokat idézi.
Csak akkor folyik bele a beszélgetésbe, amikor az olyan részhez ér, ami őt is érinti.*
- Ami a fűszernövényeket illeti, elöl a virágágyásokban ki lehet alakítani egy kis fűszerkertet. Akkor mindig lenne friss zöld növény a főzéshez. *mosolyog Trictollára, bár igazából nem tudja, meddig szándékozik a nő itt maradni. ~De ha hosszú ideig, és főzni is akar, akkor biztosan jól jönne neki.~ vélekedik. Egyebekben nem hinné, hogy Svir krumpli vagy hagyma termesztésre adná a fejét, és egy komoly veteményest tervezne ~inkább bevásárol a piacon, hiszen az nincs is innen messze.~
Svir felvetésére a lefekvést illetően ért a szóból.
Még kihörpinti a maradék borát, aztán picit zavartan fel is áll, hogy elbúcsúzzék a háziaktól.*
- Akkor én jó éjszakát kívánok a házigazdának, és a vendégének is. Még egyszer köszönöm a vacsorát! *mondja udvariasan bólintva, aztán, hacsak nem tartóztatják még valami miatt, magára hagyja Svirt és Trictollát, és kilép az udvar sötétjébe, hogy hátramenjen, aztán pedig fel a padlásra, és eltegye magát holnapra.*
//A házban//
*Isqeha nekilát az evésnek csendben, és jó ideig nem is vesz részt a társalgásban, elmerülve a frissen elkészített zamatok és ízek világában az egész napi munka és a sikeres varázslat után.
Jó nagyokat tör a kenyérből, úgy harap az étel mellé, és a végén még ki is törli a tányért az utolsó falattal, majd kényelmesen hátradől, a beszélgető férfire és a nőre figyelve. Részéről úgy véli, ez teljességgel elégséges jelzése annak, hogy a vacsora ízletes volt és finom.*
- Igazán köszönöm, rég ettem mostanában ilyen jót. *köszöni meg azért az ételt udvariasan, mert régen járt otthon, és ahogy most itt ül, az szinte azokat a napokat idézi.
Csak akkor folyik bele a beszélgetésbe, amikor az olyan részhez ér, ami őt is érinti.*
- Ami a fűszernövényeket illeti, elöl a virágágyásokban ki lehet alakítani egy kis fűszerkertet. Akkor mindig lenne friss zöld növény a főzéshez. *mosolyog Trictollára, bár igazából nem tudja, meddig szándékozik a nő itt maradni. ~De ha hosszú ideig, és főzni is akar, akkor biztosan jól jönne neki.~ vélekedik. Egyebekben nem hinné, hogy Svir krumpli vagy hagyma termesztésre adná a fejét, és egy komoly veteményest tervezne ~inkább bevásárol a piacon, hiszen az nincs is innen messze.~
Svir felvetésére a lefekvést illetően ért a szóból.
Még kihörpinti a maradék borát, aztán picit zavartan fel is áll, hogy elbúcsúzzék a háziaktól.*
- Akkor én jó éjszakát kívánok a házigazdának, és a vendégének is. Még egyszer köszönöm a vacsorát! *mondja udvariasan bólintva, aztán, hacsak nem tartóztatják még valami miatt, magára hagyja Svirt és Trictollát, és kilép az udvar sötétjébe, hogy hátramenjen, aztán pedig fel a padlásra, és eltegye magát holnapra.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-02 17:52:14
Üzenet elküldve: 2020-03-02 17:52:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan kocog a romokkal tarkított utcákon, mert az a kihívás, ha akadályt kell megmászni vagy átugrani egy nagyobb kapudarabot, nem az, ha szépen lerakott macskaköveken szökellhet az ember. A takarításban is megizzad és az ereje is nő, érzi, hogy minden azzal töltött nappal egyszerűbb lesz a feladat, nem szeretne magának ilyen örömet okozni. Tudja, hogy kemény munkával érheti el csak azt, hogy tiszteljék, esetleg felnézzenek rá, de addig még sok leszakított míves kapun kell átvergődje magát. A hosszúkard a hátán figyel, míg nem kis erőfeszítés árán végre megérkezik ahhoz a helyhez, ahol nyugodtan tud gyakorolni. Bár mindig fut egy kicsit, csak annyit, hogy érezze, hol lenne a határ, mert csak az a kihívás, muszáj kitolnia. Mert csak az lehet jó harcos, aki ismeri ezeket a határait és nem vállal be olyat, ami messze magasan túlmutat rajta. Néhány jól begyakorolt mozdulat bemutatása után ismétel, aztán megint. Mert ez a titka a dolognak, szinte már úgy kell mozduljon az ember, mintha az ösztönös lenne. Miután pedig végez a reggeli gyakorlatokkal és megmozgatta minden izmát, amiről legalábbis tudomása van, visszaindul ugyan úgy, ahogy érkezett, az állóképesség sem elhanyagolható ugyanis. ~Jól fog esni az a reggeli, remélem tojás lesz meg szalonna. Uh! A friss kenyér, tegnap éreztem az illatát! ~ Nem tud ellenállni a hasának, főleg ha valaminek annyira jó illata van. Kapott is a minap belőle, miután bedugta a konyhába az orrát, azóta is ott van az íze a szájában. ~Milyen jó dolgom van, már csak aludni kéne egy jót. ~*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-02 12:55:49
Üzenet elküldve: 2020-03-02 12:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
*Hallgatja Trictolla meséjét a gyermekkoráról, közben a nőt nézi és mosoly játszik az arcán. Jó, hogy itt van és van kit hallgatnia, túl sok időt töltött már egyedül. A nő szavai benne is emlékeket idéznek fel, bár nem mindegyik kellemes. *
– Na, nekem nem volt kislány korom. *jegyzi meg tréfálkozva.*
– De éppenséggel édesanyám sem. *teszi hozzá kicsit komolyabban. Nem szeretné ezzel lelombozni a társaságot, ő maga sem szokott miatta búslakodni, de úgy gondolta, hogy ennyit elmondhat a vendégeknek. Felnőtt ő így is.*
– Ez igaz, hát menjünk majd. Vagy adok rá pénzt, aztán elmész egyedül, még kitaláljuk. A hozzávalókat pedig természetesen állom, ha edény kell még, akkor azt is, ne aggódj. Elég, ha segítesz kicsit a ház körül. *válaszolja Trictollának. Arra már nem tér ki, hogy mit ért ház körüli segítség alatt, de az eddigiek alapján ebbe a szokásosnál több is belefér. Az Isqehát érő megjegyzésre felvonja a szemöldökét, előbb a férfire, majd Trictollára néz. Kiváló szakember a kertész, illetlennek érzi a becézgetést a nőtől, de azért nem szól érte.*
– Világosban lesz csak igazán szép. *mondja elismerően bólogatva. Iszik még egy kicsit.*
– Na, ha végeztünk, akkor el is lehet pakolni. Későre jár már, valamikor pedig le kell feküdni aludni is. *javasolja a társaságnak.*
//A házban//
*Hallgatja Trictolla meséjét a gyermekkoráról, közben a nőt nézi és mosoly játszik az arcán. Jó, hogy itt van és van kit hallgatnia, túl sok időt töltött már egyedül. A nő szavai benne is emlékeket idéznek fel, bár nem mindegyik kellemes. *
– Na, nekem nem volt kislány korom. *jegyzi meg tréfálkozva.*
– De éppenséggel édesanyám sem. *teszi hozzá kicsit komolyabban. Nem szeretné ezzel lelombozni a társaságot, ő maga sem szokott miatta búslakodni, de úgy gondolta, hogy ennyit elmondhat a vendégeknek. Felnőtt ő így is.*
– Ez igaz, hát menjünk majd. Vagy adok rá pénzt, aztán elmész egyedül, még kitaláljuk. A hozzávalókat pedig természetesen állom, ha edény kell még, akkor azt is, ne aggódj. Elég, ha segítesz kicsit a ház körül. *válaszolja Trictollának. Arra már nem tér ki, hogy mit ért ház körüli segítség alatt, de az eddigiek alapján ebbe a szokásosnál több is belefér. Az Isqehát érő megjegyzésre felvonja a szemöldökét, előbb a férfire, majd Trictollára néz. Kiváló szakember a kertész, illetlennek érzi a becézgetést a nőtől, de azért nem szól érte.*
– Világosban lesz csak igazán szép. *mondja elismerően bólogatva. Iszik még egy kicsit.*
– Na, ha végeztünk, akkor el is lehet pakolni. Későre jár már, valamikor pedig le kell feküdni aludni is. *javasolja a társaságnak.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:58:24
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:58:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igyekszem.
*Szűri a fogai között vicsorogva, nem akarja ő vonszoltatni magát, igazán azt sem akarja, hogy ezeknek a fickóknak bármelyike hozzá érjen, viszont ha a férfi nem tartaná meg, akkor tényleg összecsuklana. Pár lépés után azonban már nem kell, hogy vonszolják, megy magától, illetve menne, de lökdösik.
Egy kis szuszt hagynak neki, így körülnézhet a helyiségben, amibe betaszajtják. Jellegtelen. Ami fontosabb, hogy nyoma sincs azoknak, akiket már látott bejönni. "Tértágító bűbáj", ez az első gondolata, mint a mesében, amit gyerekkorában olvastak neki, a sebhelyes homlokú mágustanoncról meg a vörös hajú haverjáról, a haverék ekhós szekerén volt tértágító bűbáj, hogy bele tudják zsuppolni a szakajtóra való vörös hajú gyerekük. Aztán a következő gondolata már a szekrény körül forog, ami minden bizonnyal egy átjáró lehet egy mesés világba. Elmosolyodik. Mivel a legvalószínűbb az, hogy van valahol egy pincelejáró. Tekintete csapóajtó után kutat, de aztán a topáz pillantás a hangadóra rebben, mikor azt fejtegeti, hogy Effy visított.*
- Igen? Visítsak én is?
*Kérdezi teljesen fásultan. Egyértelműen meg akarják félemlíteni és hazudna, ha azt állítaná, hogy nincs totálisan halálra rémülve, de az alapvetően félénk lány túl dacos ahhoz, hogy ne pofázzon vissza. Ugyanolyan automatikus ez nála, mint mikor zavarában össze-vissza beszél minden hülyeséget.*
- Szerintem miért?
*Félrebillenti a fejét. Ebben a pillanatban nagyon bánja, hogy nem figyelt jobban, mikor verekedni próbálták tanítani. Nem mintha esélye lenne, a másik kettő fizikai fölénye egyértelmű.*
- Szerintem azért, mert olyan gyávák vagytok, hogy csak nálatoknál kisebbekkel mertek eldugott helyeken keménykedni.
*Hiába mászik bele az arcába a fickó, ő akkor sem hátrál, ugyanis elhatározta magában, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni. Nem adja meg az örömöt, hogy sírjon vagy visítson, vagy akár csak azt, hogy hátráljon. És megpróbálja nem mellre szívni a sértegetéseket. Meg nem nevetni azon, hogy mit sem ér a neve. Merthogy ő is pontosan ugyanezt gondolja. Kagan csak úgy a nyakába varrta és gyűlöli ezért.*
- Kicsit sem érdekelnek a beteges dolgaid.
*Keze remegésén és sápadtságán nem tud úrrá lenni, de nagyon igyekszik nem teljesen kétségbeesni és reménykedik abban, hogy mihamarabb viszontláthatja Effyt. Aki valószínűleg sosem fogja neki megbocsátani azt, amibe keverte és Aenae meg is fogja ezt érteni.*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igyekszem.
*Szűri a fogai között vicsorogva, nem akarja ő vonszoltatni magát, igazán azt sem akarja, hogy ezeknek a fickóknak bármelyike hozzá érjen, viszont ha a férfi nem tartaná meg, akkor tényleg összecsuklana. Pár lépés után azonban már nem kell, hogy vonszolják, megy magától, illetve menne, de lökdösik.
Egy kis szuszt hagynak neki, így körülnézhet a helyiségben, amibe betaszajtják. Jellegtelen. Ami fontosabb, hogy nyoma sincs azoknak, akiket már látott bejönni. "Tértágító bűbáj", ez az első gondolata, mint a mesében, amit gyerekkorában olvastak neki, a sebhelyes homlokú mágustanoncról meg a vörös hajú haverjáról, a haverék ekhós szekerén volt tértágító bűbáj, hogy bele tudják zsuppolni a szakajtóra való vörös hajú gyerekük. Aztán a következő gondolata már a szekrény körül forog, ami minden bizonnyal egy átjáró lehet egy mesés világba. Elmosolyodik. Mivel a legvalószínűbb az, hogy van valahol egy pincelejáró. Tekintete csapóajtó után kutat, de aztán a topáz pillantás a hangadóra rebben, mikor azt fejtegeti, hogy Effy visított.*
- Igen? Visítsak én is?
*Kérdezi teljesen fásultan. Egyértelműen meg akarják félemlíteni és hazudna, ha azt állítaná, hogy nincs totálisan halálra rémülve, de az alapvetően félénk lány túl dacos ahhoz, hogy ne pofázzon vissza. Ugyanolyan automatikus ez nála, mint mikor zavarában össze-vissza beszél minden hülyeséget.*
- Szerintem miért?
*Félrebillenti a fejét. Ebben a pillanatban nagyon bánja, hogy nem figyelt jobban, mikor verekedni próbálták tanítani. Nem mintha esélye lenne, a másik kettő fizikai fölénye egyértelmű.*
- Szerintem azért, mert olyan gyávák vagytok, hogy csak nálatoknál kisebbekkel mertek eldugott helyeken keménykedni.
*Hiába mászik bele az arcába a fickó, ő akkor sem hátrál, ugyanis elhatározta magában, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni. Nem adja meg az örömöt, hogy sírjon vagy visítson, vagy akár csak azt, hogy hátráljon. És megpróbálja nem mellre szívni a sértegetéseket. Meg nem nevetni azon, hogy mit sem ér a neve. Merthogy ő is pontosan ugyanezt gondolja. Kagan csak úgy a nyakába varrta és gyűlöli ezért.*
- Kicsit sem érdekelnek a beteges dolgaid.
*Keze remegésén és sápadtságán nem tud úrrá lenni, de nagyon igyekszik nem teljesen kétségbeesni és reménykedik abban, hogy mihamarabb viszontláthatja Effyt. Aki valószínűleg sosem fogja neki megbocsátani azt, amibe keverte és Aenae meg is fogja ezt érteni.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-03-01 19:01:24
Üzenet elküldve: 2020-03-01 19:01:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan röhög fel a vezér, a lány kijelentésére, majd durván ragadja meg, hogy összebicsakló lábainak ellent tartson.*
- Ne vonszoltasd magad! *Rivall rá, sokkal bátrabban, mint korábban a napsütötte negyedben. Ez már az ő terepük, s Kagaenae talán most döbben rá, hogy mennyire egyedül van, kiszolgáltatva talán mindenki kényének kedvének. Belökik az ajtón, s egy félhomályos, majdhogynem sötét helyiségbe jut, amely üres. Meg merne rá esküdni, hogy vagy öt zsoldos besorjázott, akiknek most nyomuk sincs. A padló poros, mi felverődik, ahogyan rálépnek, a levegőbe szállva, torokkaparóvá és orrfacsaróvá téve azt. A helyiség teljesen üres, csupán egyetlen összetákolt, üres szekrény áll az egyik sarokban, s egy ajtó hátrafelé, mi egykoron talán az udvar lehetett. Be van deszkázva, hogy senki se jusson be, így nyilván azt nem használják.*
- Á, a kis barátnőd visított, mint egy kismalac, mikor elvitték, legalábbis azt mondták. *Röhög tovább kedvesen a vezér, társa csak komoran tekint körbe, majd miután beléptek, lassan becsukja az ajtót, s bereteszeli belülről. Kagaenaet fogva tartója maga felé fordítja, s lök egyet rajta hátra.*
- Na most legyél ilyen szemtelen, ribanc! *Két ujját övébe akasztja, s lassan közeledik a lány felé.*
- Szerinted miért? *Kérdez vissza a férfi, s unottan tekint ki a bedeszkázott ablakon, min már nem szűrődik be fény, sercintve egyet a poros deszkapadlóra. A másik, Kagaenae mögé indul, tekintetét a lányon tartva.*
- Ritka egy nagy pofád van. Csodálom, hogy apád nem cakkozta össze, majd varrta keskenyebbre. Nem mondták még, hogy a dacosságod előbb-utóbb bajba kever? *Kérdezi, még mindig lassan közeledve, kemény talpú csizmája minden egyes lépésnél tompán koppan egyet, olykor megreccsen és felnyög a padló. Övében nyugtatott hüvelykujjaival, kissé slendrián színezetet ölt. A másik már lassan megkerüli a lányt, s nemsokára közvetlen mögé ér.*
- Itt egy senki vagy. Nézz körül! Sehol egy nagy erejű, töretlen szívű bajnok, sehol egy fegyver, mely védelmedre kelne, vagy szigorú tekintetek, mi rögtön elhallgattatják a téged szidalmazókat. Itt egyedül vagy, mit sem ér a neved. *Hirtelen húzza ki kezét övéből, s széttárja, a mozdulat félreérthető és ijesztő.*
- A barátnőd ujját leszopogattam, mielőtt levágtam. *Sziszegi, szinte már a nő orrához ér a sajátja, ha a lány hátrálni próbál, hát beleütközik a másik társába, vagy a falba.*
- Sírt, mint a záporeső... majdnem megsajnáltam. *Az eddigi higgadtság már a múlté, a férfi szemfehérje szinte világít a sötétben, ahogyan Kagaenae szemeibe szúrja.*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan röhög fel a vezér, a lány kijelentésére, majd durván ragadja meg, hogy összebicsakló lábainak ellent tartson.*
- Ne vonszoltasd magad! *Rivall rá, sokkal bátrabban, mint korábban a napsütötte negyedben. Ez már az ő terepük, s Kagaenae talán most döbben rá, hogy mennyire egyedül van, kiszolgáltatva talán mindenki kényének kedvének. Belökik az ajtón, s egy félhomályos, majdhogynem sötét helyiségbe jut, amely üres. Meg merne rá esküdni, hogy vagy öt zsoldos besorjázott, akiknek most nyomuk sincs. A padló poros, mi felverődik, ahogyan rálépnek, a levegőbe szállva, torokkaparóvá és orrfacsaróvá téve azt. A helyiség teljesen üres, csupán egyetlen összetákolt, üres szekrény áll az egyik sarokban, s egy ajtó hátrafelé, mi egykoron talán az udvar lehetett. Be van deszkázva, hogy senki se jusson be, így nyilván azt nem használják.*
- Á, a kis barátnőd visított, mint egy kismalac, mikor elvitték, legalábbis azt mondták. *Röhög tovább kedvesen a vezér, társa csak komoran tekint körbe, majd miután beléptek, lassan becsukja az ajtót, s bereteszeli belülről. Kagaenaet fogva tartója maga felé fordítja, s lök egyet rajta hátra.*
- Na most legyél ilyen szemtelen, ribanc! *Két ujját övébe akasztja, s lassan közeledik a lány felé.*
- Szerinted miért? *Kérdez vissza a férfi, s unottan tekint ki a bedeszkázott ablakon, min már nem szűrődik be fény, sercintve egyet a poros deszkapadlóra. A másik, Kagaenae mögé indul, tekintetét a lányon tartva.*
- Ritka egy nagy pofád van. Csodálom, hogy apád nem cakkozta össze, majd varrta keskenyebbre. Nem mondták még, hogy a dacosságod előbb-utóbb bajba kever? *Kérdezi, még mindig lassan közeledve, kemény talpú csizmája minden egyes lépésnél tompán koppan egyet, olykor megreccsen és felnyög a padló. Övében nyugtatott hüvelykujjaival, kissé slendrián színezetet ölt. A másik már lassan megkerüli a lányt, s nemsokára közvetlen mögé ér.*
- Itt egy senki vagy. Nézz körül! Sehol egy nagy erejű, töretlen szívű bajnok, sehol egy fegyver, mely védelmedre kelne, vagy szigorú tekintetek, mi rögtön elhallgattatják a téged szidalmazókat. Itt egyedül vagy, mit sem ér a neved. *Hirtelen húzza ki kezét övéből, s széttárja, a mozdulat félreérthető és ijesztő.*
- A barátnőd ujját leszopogattam, mielőtt levágtam. *Sziszegi, szinte már a nő orrához ér a sajátja, ha a lány hátrálni próbál, hát beleütközik a másik társába, vagy a falba.*
- Sírt, mint a záporeső... majdnem megsajnáltam. *Az eddigi higgadtság már a múlté, a férfi szemfehérje szinte világít a sötétben, ahogyan Kagaenae szemeibe szúrja.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-29 23:21:17
Üzenet elküldve: 2020-02-29 23:21:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*Eleinte lelkesen hallgatja a legendát, de idővel kiderül számára, hogy valószínűleg ezzel nem fog sokkal közelebb járni a próba megoldásához, mint annak előtte. A történet végét még kivárja, hátha pont abban lesz valami csavar, ami megvilágosítja elméjét, de csalódnia kell.*
- Valóban nincs sok köze hozzá. *Mondja lemondóan.* Kár érte. Mindenesetre köszönöm szépen a segítséget.
*Mosolyog udvariasan a kedves nőre.
~ Na, most akkor hogyan tovább? ~ teszi fel magának a kérdést, és egy pillanatra elbambul. Tényleg becsületesen felforgatta a környéket a szobor megtalálásáért, abban bizonyára nem volt hiba. Akit pedig megkérdezett, környékbelinek tűnik, mégsem tudja, merre lehet most a szobor. Bizonyára mondta volna, ha tudná. ~ De akkor mégis mit kellene még tennem? ~
A bambulás váratlan gyorsasággal véget ér, majd Enna hirtelen ötlettől vezérelve sarkon fordul, és elindul kifelé a Romvárosból. Búcsúzóul még azért integet egy kört a szőkének.*
- Még egyszer köszönöm. Szép napooot!
//5. próbatétel//
*Eleinte lelkesen hallgatja a legendát, de idővel kiderül számára, hogy valószínűleg ezzel nem fog sokkal közelebb járni a próba megoldásához, mint annak előtte. A történet végét még kivárja, hátha pont abban lesz valami csavar, ami megvilágosítja elméjét, de csalódnia kell.*
- Valóban nincs sok köze hozzá. *Mondja lemondóan.* Kár érte. Mindenesetre köszönöm szépen a segítséget.
*Mosolyog udvariasan a kedves nőre.
~ Na, most akkor hogyan tovább? ~ teszi fel magának a kérdést, és egy pillanatra elbambul. Tényleg becsületesen felforgatta a környéket a szobor megtalálásáért, abban bizonyára nem volt hiba. Akit pedig megkérdezett, környékbelinek tűnik, mégsem tudja, merre lehet most a szobor. Bizonyára mondta volna, ha tudná. ~ De akkor mégis mit kellene még tennem? ~
A bambulás váratlan gyorsasággal véget ér, majd Enna hirtelen ötlettől vezérelve sarkon fordul, és elindul kifelé a Romvárosból. Búcsúzóul még azért integet egy kört a szőkének.*
- Még egyszer köszönöm. Szép napooot!
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-29 22:22:10
Üzenet elküldve: 2020-02-29 22:22:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*A nő ráncolja szemöldökét.*
-Ez a legenda... Nos.
*Kis szünet után folytatja csak, mialatt összeszedi minden gondolatát.*
-Röviden egy jóslatról szól. A gőgös anyát meg fogja ölni első gyermeke. Ezért mérges füveket kezd inni, hogy elhajtsa a magzatot.
*Mormogja a végén kicsit ráncolva homlokát. Látszik, hogy nem tetszik neki a gondolat sem.*
-Sikerrel is jár, azonban fogságba esik. Egy gonosz hadúr karmai közé kerül, akinek fiú gyermekre van szüksége. Szépséges ez a gőgös asszony, de hiába, ha a növény, amit megevett elvette minden asszonyi erejét... Haszontalan rabként pedig nem szabadul, fejét veszik.
*Fejezi be a történetet.*
-A tanulság az, hogy a jóslat néha akkor is beteljesül, ha gonoszul teszünk ellene.
*Vonja le a következtetést félszegen. Biztosan nem bárd a kisasszony, de a mesét tömören összefoglalja azért.*
-Bár ennek nem sok köze van a szoborhoz.
//5. próbatétel//
*A nő ráncolja szemöldökét.*
-Ez a legenda... Nos.
*Kis szünet után folytatja csak, mialatt összeszedi minden gondolatát.*
-Röviden egy jóslatról szól. A gőgös anyát meg fogja ölni első gyermeke. Ezért mérges füveket kezd inni, hogy elhajtsa a magzatot.
*Mormogja a végén kicsit ráncolva homlokát. Látszik, hogy nem tetszik neki a gondolat sem.*
-Sikerrel is jár, azonban fogságba esik. Egy gonosz hadúr karmai közé kerül, akinek fiú gyermekre van szüksége. Szépséges ez a gőgös asszony, de hiába, ha a növény, amit megevett elvette minden asszonyi erejét... Haszontalan rabként pedig nem szabadul, fejét veszik.
*Fejezi be a történetet.*
-A tanulság az, hogy a jóslat néha akkor is beteljesül, ha gonoszul teszünk ellene.
*Vonja le a következtetést félszegen. Biztosan nem bárd a kisasszony, de a mesét tömören összefoglalja azért.*
-Bár ennek nem sok köze van a szoborhoz.
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-29 20:29:36
Üzenet elküldve: 2020-02-29 20:29:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*Sírt ugyan nem talál legnagyobb igyekezete ellenére sem, minthogy a lány sem a bokrot, se a tátongó szakadékot nem tekinti annak, de még csak hasonlónak sem. Szerencséjére viszont legalább egy járókelőt sikerül elkapnia.*
- Igen, az! Az a Rhéa! Pontosan azt a szobrot keresem! *Lelkesül fel Enna, akiben a válasz hallatán a remény lángjának pislákolása zubogó lángolássá változik át.* Nem tud róla valamit esetleg?
*Figyelmesen meghallgatja a választ, majd újra kérdez.*
- Esetleg még azt a legendát el tudná nekem mesélni? Én nem ismerem, sajnos.
*A kérés mellé szomorkásan lebiggyesztett ajkak dukálnak, a fél-elf sajnálkozását alátámasztva.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.29 20:30:31
//5. próbatétel//
*Sírt ugyan nem talál legnagyobb igyekezete ellenére sem, minthogy a lány sem a bokrot, se a tátongó szakadékot nem tekinti annak, de még csak hasonlónak sem. Szerencséjére viszont legalább egy járókelőt sikerül elkapnia.*
- Igen, az! Az a Rhéa! Pontosan azt a szobrot keresem! *Lelkesül fel Enna, akiben a válasz hallatán a remény lángjának pislákolása zubogó lángolássá változik át.* Nem tud róla valamit esetleg?
*Figyelmesen meghallgatja a választ, majd újra kérdez.*
- Esetleg még azt a legendát el tudná nekem mesélni? Én nem ismerem, sajnos.
*A kérés mellé szomorkásan lebiggyesztett ajkak dukálnak, a fél-elf sajnálkozását alátámasztva.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.29 20:30:31
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1771-1790