Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:12:08
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:12:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végre otthon//
*A magas férfi lassan visszasétál a forgáccsal belepett fokokhoz és lehelyezett bicskáját a kezébe véve finoman bemetszi sorjában a lemaradt fokok szélét, egybe fonódó díszítésként. A rögtönzött eszközökkel való csiszolással, még a tea előtt majdnem végzett, így az utolsó lépések alig tartanak a számára pár ügyeskedő percig. Gyorsan fel is szalad a fürdőbe, vizet mérni a kádból közben majd bele is áll csupasz talpába a bicska, ahogy hordja le a vödröt benne a sárga ronggyal, de szerencsére mégis megússza az itthoni véletlen vérrontást, így nem sokára már a rongyot, csak nedvesen hagyva csavarja ki a vizet és kezdi felmosni, lefelé haladva a csutakos fát vigyázva be e ázzon vagy ne koszolja jobban össze, ha nem mossa ki elégszer azt a rongyot. A lépcső hát befejezettnek látszik, amitől a fekete szemű arcára büszke és gyönyörködő mosoly ül, hiszen ez tényleg az ő keze munkája. Fel nem mehet most, hogy felmosott csinosítgatni a hálóját, így hát belépdel a nappali bőrrel fedett padlójára, megnézni a nemrég kiegyenesített oszlopokat egytől- egyig mind a helyükön áll e, de jó munkájára, csak egy alját kell megcsapkodnia mire elég két tenyere is ököllé fonódva, két oldalról ellent nyomva. Aztán Bonternos újból a konyhába lépdel még egy korty mostanra langyos teát csorgatva végig a torkán, hogy utána előkereshesse elrakott barna festékét még nagyapájától, és az olajtól összeragadt lószőr ecsettel a kezében dudorászva kezdi festegetni a magas oszlopokat, melyek legtetejéhez, már neki is nyújtózkodnia kell egy- egy szünet közepette. ~Csinálhatnám ezt~ gondolja hirtelen. ~Újíthatnék fel házakat pénzért, szerintem menne~ vezeti tekintetét ismételten a szépen megmunkált lépcső felé, majd a háromból, már kettő kész fényében száradó oszlop felé, amik pont hogy nem érnek a szőnyeghez, így inkább öreg ronggyal letakarja körülöttük a földet, nehogy a csepegés kártékony legyen. *
*A magas férfi lassan visszasétál a forgáccsal belepett fokokhoz és lehelyezett bicskáját a kezébe véve finoman bemetszi sorjában a lemaradt fokok szélét, egybe fonódó díszítésként. A rögtönzött eszközökkel való csiszolással, még a tea előtt majdnem végzett, így az utolsó lépések alig tartanak a számára pár ügyeskedő percig. Gyorsan fel is szalad a fürdőbe, vizet mérni a kádból közben majd bele is áll csupasz talpába a bicska, ahogy hordja le a vödröt benne a sárga ronggyal, de szerencsére mégis megússza az itthoni véletlen vérrontást, így nem sokára már a rongyot, csak nedvesen hagyva csavarja ki a vizet és kezdi felmosni, lefelé haladva a csutakos fát vigyázva be e ázzon vagy ne koszolja jobban össze, ha nem mossa ki elégszer azt a rongyot. A lépcső hát befejezettnek látszik, amitől a fekete szemű arcára büszke és gyönyörködő mosoly ül, hiszen ez tényleg az ő keze munkája. Fel nem mehet most, hogy felmosott csinosítgatni a hálóját, így hát belépdel a nappali bőrrel fedett padlójára, megnézni a nemrég kiegyenesített oszlopokat egytől- egyig mind a helyükön áll e, de jó munkájára, csak egy alját kell megcsapkodnia mire elég két tenyere is ököllé fonódva, két oldalról ellent nyomva. Aztán Bonternos újból a konyhába lépdel még egy korty mostanra langyos teát csorgatva végig a torkán, hogy utána előkereshesse elrakott barna festékét még nagyapájától, és az olajtól összeragadt lószőr ecsettel a kezében dudorászva kezdi festegetni a magas oszlopokat, melyek legtetejéhez, már neki is nyújtózkodnia kell egy- egy szünet közepette. ~Csinálhatnám ezt~ gondolja hirtelen. ~Újíthatnék fel házakat pénzért, szerintem menne~ vezeti tekintetét ismételten a szépen megmunkált lépcső felé, majd a háromból, már kettő kész fényében száradó oszlop felé, amik pont hogy nem érnek a szőnyeghez, így inkább öreg ronggyal letakarja körülöttük a földet, nehogy a csepegés kártékony legyen. *
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:46:14
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:46:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Szokatlan számára, hogy kisasszonynak szólítják, de jobban belegondolva az talán még inkább, hogy valaki örömét fejezi ki, amiért megismerhette. Persze tisztában van vele, hogy ez csak egy szófordulat, de eddig csak könyvekben találkozott vele. Aki ebbe a boltba téved, nem szokta megkérdezni a nevét, a sajátját meg még annyira sem árulja el. Általában a két forgatókönyv valamelyike szerint zajlik egy látogatás; az illető vagy pontosan tisztában van azzal, mit akar, és természetesen minél hamarabb, vagy utolsó utáni megoldásként eszébe jut, hogy ellátogat az öreg kuruzsló omladozó boltjába, hátha ott tudnak rajta segíteni. Egyelőre a vörös a kivételes harmadik kategóriát gazdagítja, mivel nem úgy tűnik, mint aki olyasfajta segítségre szorul, amit itt kaphat.*
- Az általánosabb szereket igyekszünk folyamatosan készleten tartani. *Kicsit furcsállja a kérdéseket, mivel egészen olyanok, mintha a férfinak célja lenne a bolttal. Az viszont teljes képtelenségnek tűnik, hogy egy híres kereskedőház ideküldte volna az intézőjét személyesen, hogy üzletet köthessenek. Persze ő semmi jónak nem elrontója, így készségesen válaszolgat továbbra is, bár a következő kérdés hallatán már nem állhat meg egy mosolyt. A nem túl boldog, kissé gondterhes fajtából.*
- A legtöbb növény, amit felhasználunk, igen kényes természetű. Néhány alapvető fajta megél a ház mögött, de a többinek üvegház kellene. Az pedig… itt már nem lesz. *Jelenti ki a kíméletlen igazságot, amit valószínűleg nem is olyan nehéz megérteni, ha valaki alaposabban is szemügyre veszi a helyet. Tervben volt itt minden, mielőtt egy romos kísértetvárossá változott a környék. Most, hogy tulajdonképp egyedül végez minden munkát, ami a boltban és a ház körül adódik, örül, hogy még áll a két lábán. Nyilván jó lenne, ha nem kellene olykor napokig járnia az erdőt, hogy minden szükséges hozzávalót beszerezzen, de jelenleg elképzelhetetlennek tartja, hogy itt bármi pozitív irányba változzon. Ha mindent beleadna is, legfeljebb annyit érne el, hogy belerokkan. De ezt persze nem kell tudnia a különös látogatónak, így csakhamar mosolyából is kiveszik az a keserű él. Most valahogy egészen könnyedén. Kékeszöld szemei továbbra is kíváncsian fürkészik a férfit, mintha csak várná a következő kérdést.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Szokatlan számára, hogy kisasszonynak szólítják, de jobban belegondolva az talán még inkább, hogy valaki örömét fejezi ki, amiért megismerhette. Persze tisztában van vele, hogy ez csak egy szófordulat, de eddig csak könyvekben találkozott vele. Aki ebbe a boltba téved, nem szokta megkérdezni a nevét, a sajátját meg még annyira sem árulja el. Általában a két forgatókönyv valamelyike szerint zajlik egy látogatás; az illető vagy pontosan tisztában van azzal, mit akar, és természetesen minél hamarabb, vagy utolsó utáni megoldásként eszébe jut, hogy ellátogat az öreg kuruzsló omladozó boltjába, hátha ott tudnak rajta segíteni. Egyelőre a vörös a kivételes harmadik kategóriát gazdagítja, mivel nem úgy tűnik, mint aki olyasfajta segítségre szorul, amit itt kaphat.*
- Az általánosabb szereket igyekszünk folyamatosan készleten tartani. *Kicsit furcsállja a kérdéseket, mivel egészen olyanok, mintha a férfinak célja lenne a bolttal. Az viszont teljes képtelenségnek tűnik, hogy egy híres kereskedőház ideküldte volna az intézőjét személyesen, hogy üzletet köthessenek. Persze ő semmi jónak nem elrontója, így készségesen válaszolgat továbbra is, bár a következő kérdés hallatán már nem állhat meg egy mosolyt. A nem túl boldog, kissé gondterhes fajtából.*
- A legtöbb növény, amit felhasználunk, igen kényes természetű. Néhány alapvető fajta megél a ház mögött, de a többinek üvegház kellene. Az pedig… itt már nem lesz. *Jelenti ki a kíméletlen igazságot, amit valószínűleg nem is olyan nehéz megérteni, ha valaki alaposabban is szemügyre veszi a helyet. Tervben volt itt minden, mielőtt egy romos kísértetvárossá változott a környék. Most, hogy tulajdonképp egyedül végez minden munkát, ami a boltban és a ház körül adódik, örül, hogy még áll a két lábán. Nyilván jó lenne, ha nem kellene olykor napokig járnia az erdőt, hogy minden szükséges hozzávalót beszerezzen, de jelenleg elképzelhetetlennek tartja, hogy itt bármi pozitív irányba változzon. Ha mindent beleadna is, legfeljebb annyit érne el, hogy belerokkan. De ezt persze nem kell tudnia a különös látogatónak, így csakhamar mosolyából is kiveszik az a keserű él. Most valahogy egészen könnyedén. Kékeszöld szemei továbbra is kíváncsian fürkészik a férfit, mintha csak várná a következő kérdést.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-06 16:34:14
Üzenet elküldve: 2020-08-06 16:34:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Arthenior, a kezdetekben, ugyanolyan egzotikus volt neki, mint ő a Levegő Városában élőknek. Ami neki akcentus volt, a helyieknek természetes és fordítva. Persze már jó ideje él Artheniorban, de még mindig érezni a beszédén, hogy nem a környéken született. Talán sosem tudja majd levetkőzni kívülálló mivoltát és meglehet, nem is szeretné. Az egzotikus mindig is hívogató egyesek számára és ha ezzel előnyhöz juttathatja magát, akkor vérbeli kereskedőként meg is teszi.
Ám ebben az esetben, Iruveus mester gyógyfüves boltjában nincs ilyesmiről szó. Ha úgy tetszik, a sors sodorta be az épületbe, de ha már itt van, mint vérbeli kereskedő, kihasználja a lehetőséget. Természetesen nem fogja közölni, hogy csak egy csapatnyi haramia űzte be a boltba, égszín szemei érdeklődőn járják körbe újra és újra a helyiség áruit.*
- Örülök, hogy megismerhetem, kisasszony. *Tér vissza a pillantása a fiatal lányra féloldalas mosollyal.
A válaszra kurtán bólint. De ezt sejtette maga is. A gyógynövényeket szélesebb körben használják, mint a bájitalokat, amiket jóval drágábban tudják beszerezni.*
- Csak rendelésre készítenek gyógyszert vagy vannak előre elkészített szerek is? *Tudnia kell, hogy milyen lehetőségek vannak, hisz ha be szeretné vezetni a kereskedőház árui közé, akkor jobb előre tervezni.*
- Értem. *Bólint értőn az élő növényekkel kapcsolatos válaszra.*
- Nem gondoltak még arra, hogy helybe hozzák a növényeket? Mármint, biztosan minden növénynek megvan a maga kedvelt környezete, de amit esetleg lehetne. *Tudakolja kedvesen érdeklődve.
Ha tehetné, biztosan így cselekedne, hogy minél közelebb hozza a nyersanyagot az elkészítés helyéhez, így könnyítve meg a nagy mennyiségű termelést. Persze rá kell döbbennie, hogy ez nem a kereskedőház boltja és nem fűződik érdeke hozzá, hogy tanácsokat adjon egy "konkurens" boltnak. Persze a kereskedőház lehetőségei jóval szélesebbek, nem lehet egy lapon említeni egy helyi mester apró boltjával, de ha már Teysus kegyelméből menedéket talált itt a haramiák elől, talán helyes volna meghálálnia valamivel.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Arthenior, a kezdetekben, ugyanolyan egzotikus volt neki, mint ő a Levegő Városában élőknek. Ami neki akcentus volt, a helyieknek természetes és fordítva. Persze már jó ideje él Artheniorban, de még mindig érezni a beszédén, hogy nem a környéken született. Talán sosem tudja majd levetkőzni kívülálló mivoltát és meglehet, nem is szeretné. Az egzotikus mindig is hívogató egyesek számára és ha ezzel előnyhöz juttathatja magát, akkor vérbeli kereskedőként meg is teszi.
Ám ebben az esetben, Iruveus mester gyógyfüves boltjában nincs ilyesmiről szó. Ha úgy tetszik, a sors sodorta be az épületbe, de ha már itt van, mint vérbeli kereskedő, kihasználja a lehetőséget. Természetesen nem fogja közölni, hogy csak egy csapatnyi haramia űzte be a boltba, égszín szemei érdeklődőn járják körbe újra és újra a helyiség áruit.*
- Örülök, hogy megismerhetem, kisasszony. *Tér vissza a pillantása a fiatal lányra féloldalas mosollyal.
A válaszra kurtán bólint. De ezt sejtette maga is. A gyógynövényeket szélesebb körben használják, mint a bájitalokat, amiket jóval drágábban tudják beszerezni.*
- Csak rendelésre készítenek gyógyszert vagy vannak előre elkészített szerek is? *Tudnia kell, hogy milyen lehetőségek vannak, hisz ha be szeretné vezetni a kereskedőház árui közé, akkor jobb előre tervezni.*
- Értem. *Bólint értőn az élő növényekkel kapcsolatos válaszra.*
- Nem gondoltak még arra, hogy helybe hozzák a növényeket? Mármint, biztosan minden növénynek megvan a maga kedvelt környezete, de amit esetleg lehetne. *Tudakolja kedvesen érdeklődve.
Ha tehetné, biztosan így cselekedne, hogy minél közelebb hozza a nyersanyagot az elkészítés helyéhez, így könnyítve meg a nagy mennyiségű termelést. Persze rá kell döbbennie, hogy ez nem a kereskedőház boltja és nem fűződik érdeke hozzá, hogy tanácsokat adjon egy "konkurens" boltnak. Persze a kereskedőház lehetőségei jóval szélesebbek, nem lehet egy lapon említeni egy helyi mester apró boltjával, de ha már Teysus kegyelméből menedéket talált itt a haramiák elől, talán helyes volna meghálálnia valamivel.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-05 22:53:24
Üzenet elküldve: 2020-08-05 22:53:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Ahogy a férfi megszólal, szinte azonnal beugrik neki, hogy hallott már valakit ugyanilyen akcentussal beszélni. Vén volt, mint az a hatalmas tölgy az utca végében, s szerette régvolt ifjúkora történeteivel szórakoztatni Nisamiet. A történetek pedig kivétel nélkül Wegtoren sötét sikátoraiban, kocsmáiban, és pincéiben játszódtak.*
- Nisamie Iruveus, a mester lánya. *Neki nincs olyan hangzatos címe, mint az idegennek, de egy pillanatig sem zavartatja magát. Sokkal inkább kíváncsian fürkészi a kék szemeket, a látogatás célját keresve. Hallott már a Kereskedőházról, de így hirtelenjében nem tudja elképzelni, mi dolga lehet az Intézőnek romos kis boltjukban. *
- Sokféle bántalomra találni itt gyógyírt. *Pillant körbe a kis helyiségen, ami valóban elég zsúfoltnak tűnik; ahonnan csak lehet, száradó növénycsomókat lógattak alá, a szekrényeken különféle nagyságú és színű tégelyek, üvegcsék sorakoznak, látszólag mindenfajta rendszer nélkül. Egy könyvespolc is akad kissé hátrébb, a pulthoz közelebb. * - A növényekből tinktúrákat, főzeteket, krémeket készítünk a kedves vevők igényeinek megfelelően. *Szándékosan nem a beteg szót használja, bár ez valószínűleg nem tűnik fel a másiknak.*
- Élő növényekkel nem szolgálhatok. *Tekintete visszatér a kékekhez, ajkai sarkában újból mosoly jelenik meg.* - De a legtöbbről tudom, honnan lehet beszerezni. *Ezt már valószínűleg csak azért fűzi hozzá, mert kifejezetten szépnek találja azokat a kékeket.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Ahogy a férfi megszólal, szinte azonnal beugrik neki, hogy hallott már valakit ugyanilyen akcentussal beszélni. Vén volt, mint az a hatalmas tölgy az utca végében, s szerette régvolt ifjúkora történeteivel szórakoztatni Nisamiet. A történetek pedig kivétel nélkül Wegtoren sötét sikátoraiban, kocsmáiban, és pincéiben játszódtak.*
- Nisamie Iruveus, a mester lánya. *Neki nincs olyan hangzatos címe, mint az idegennek, de egy pillanatig sem zavartatja magát. Sokkal inkább kíváncsian fürkészi a kék szemeket, a látogatás célját keresve. Hallott már a Kereskedőházról, de így hirtelenjében nem tudja elképzelni, mi dolga lehet az Intézőnek romos kis boltjukban. *
- Sokféle bántalomra találni itt gyógyírt. *Pillant körbe a kis helyiségen, ami valóban elég zsúfoltnak tűnik; ahonnan csak lehet, száradó növénycsomókat lógattak alá, a szekrényeken különféle nagyságú és színű tégelyek, üvegcsék sorakoznak, látszólag mindenfajta rendszer nélkül. Egy könyvespolc is akad kissé hátrébb, a pulthoz közelebb. * - A növényekből tinktúrákat, főzeteket, krémeket készítünk a kedves vevők igényeinek megfelelően. *Szándékosan nem a beteg szót használja, bár ez valószínűleg nem tűnik fel a másiknak.*
- Élő növényekkel nem szolgálhatok. *Tekintete visszatér a kékekhez, ajkai sarkában újból mosoly jelenik meg.* - De a legtöbbről tudom, honnan lehet beszerezni. *Ezt már valószínűleg csak azért fűzi hozzá, mert kifejezetten szépnek találja azokat a kékeket.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:27:19
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:27:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Óvatos léptei alatt valóban megnyikordul néhány lépcsőfok, bármennyire is igyekszik kikerülni a kritikus pontokat. Nem először oson le azon a lépcsőn, bár eddig egészen más okok vezérelték, és apjának sem olyan jó már a hallása, hogy túlzottan vigyáznia kellett volna.
Az ajtóval ügyesen elbánik, csak egy egészen aprót szisszen, ahogy betolja, de már az első másodpercben nyilvánvaló számára is, hogy a férfi tisztában van a jelenlétével. Nem mintha meg akarta volna lepni, vagy bármit is számítana, hogy meglátja őt, egyszerűen könnyebb lett volna, ha húzza a lóbőrt. Néhány lépést tesz Gabrael felé, de azért tisztes távolságban megáll, már amennyire ezt a bolt méretei lehetővé teszik.*
- Bezárom az ajtót. *Jelenti ki, mintha mi sem lenne egyértelműbb, pedig csak kimondta az első logikus dolgot, ami eszébe jutott. Meg is indul a pult mögé, majd rövid keresgélés után kezében a kulccsal az ajtóhoz lép. Végül is tényleg érdemes északára bezárni a boltot, amit valószínűleg meg is tett volna, ha Gabrael érkezése nem zavar be a napi rutinba. Persze a földön fekvőt nagy ívben kikerüli, ha esetleg az ajtó és a pult közötti aprócska szabad területet foglalta el.
A retesszel már nem kell bajlódnia, de az öreg lakat és az agyonhasznált kulcs néhány pillanatra azért lefoglalja. Közben egyszer hátra les a férfi felé, de igazából már nem tart tőle túlzottan. Vagyis attól nem tart, hogy hirtelenjében az életére törne, hisz azt már megtette volna rég, amennyiben szándékában áll. Hogy a holnap mit hoz, abba már jó pár fokkal ijesztőbb belegondolni, de igyekszik tartózkodni a találgatásoktól. Ha sürgeti, ha nem, el fog jönni a pillanat, hogy a medvetermetű harcos előáll egy vacsoránál komolyabb követeléssel.*
- A boltot reggel ki kell nyitnom. *Hangja most már egyáltalán nem indulatos, nem is követel, egyszerűen csak kijelent. Válaszra láthatóan nem is vár, visszaindul az emeletre vezető lépcső felé, s csakhamar el is tűnik az ajtó mögött.
Ha „zavartalanul” is telik az éjszaka, egy szemhunyásnyit sem képes aludni. Egyre csak jár az agya, hiába próbál megszabadulni a gondolatoktól. Hajnalban talán egy órára megszánja az álom, de amilyen rémképeket lát, talán jobban megérte volna ébren tölteni azt a kevés időt is.*
*Óvatos léptei alatt valóban megnyikordul néhány lépcsőfok, bármennyire is igyekszik kikerülni a kritikus pontokat. Nem először oson le azon a lépcsőn, bár eddig egészen más okok vezérelték, és apjának sem olyan jó már a hallása, hogy túlzottan vigyáznia kellett volna.
Az ajtóval ügyesen elbánik, csak egy egészen aprót szisszen, ahogy betolja, de már az első másodpercben nyilvánvaló számára is, hogy a férfi tisztában van a jelenlétével. Nem mintha meg akarta volna lepni, vagy bármit is számítana, hogy meglátja őt, egyszerűen könnyebb lett volna, ha húzza a lóbőrt. Néhány lépést tesz Gabrael felé, de azért tisztes távolságban megáll, már amennyire ezt a bolt méretei lehetővé teszik.*
- Bezárom az ajtót. *Jelenti ki, mintha mi sem lenne egyértelműbb, pedig csak kimondta az első logikus dolgot, ami eszébe jutott. Meg is indul a pult mögé, majd rövid keresgélés után kezében a kulccsal az ajtóhoz lép. Végül is tényleg érdemes északára bezárni a boltot, amit valószínűleg meg is tett volna, ha Gabrael érkezése nem zavar be a napi rutinba. Persze a földön fekvőt nagy ívben kikerüli, ha esetleg az ajtó és a pult közötti aprócska szabad területet foglalta el.
A retesszel már nem kell bajlódnia, de az öreg lakat és az agyonhasznált kulcs néhány pillanatra azért lefoglalja. Közben egyszer hátra les a férfi felé, de igazából már nem tart tőle túlzottan. Vagyis attól nem tart, hogy hirtelenjében az életére törne, hisz azt már megtette volna rég, amennyiben szándékában áll. Hogy a holnap mit hoz, abba már jó pár fokkal ijesztőbb belegondolni, de igyekszik tartózkodni a találgatásoktól. Ha sürgeti, ha nem, el fog jönni a pillanat, hogy a medvetermetű harcos előáll egy vacsoránál komolyabb követeléssel.*
- A boltot reggel ki kell nyitnom. *Hangja most már egyáltalán nem indulatos, nem is követel, egyszerűen csak kijelent. Válaszra láthatóan nem is vár, visszaindul az emeletre vezető lépcső felé, s csakhamar el is tűnik az ajtó mögött.
Ha „zavartalanul” is telik az éjszaka, egy szemhunyásnyit sem képes aludni. Egyre csak jár az agya, hiába próbál megszabadulni a gondolatoktól. Hajnalban talán egy órára megszánja az álom, de amilyen rémképeket lát, talán jobban megérte volna ébren tölteni azt a kevés időt is.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-05 18:04:18
Üzenet elküldve: 2020-08-05 18:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Talán éppen az tartja vissza a medvetermetűt attól, hogy a tettlegesség útjára lépjen, hogy Nisamie nem adja meg magát. Talán, ha semmiféle ellenállást nem érzékelne az irányából, már rég üveges tekintettel feküdne az apja mellett valahol a ház mögött. De azzal, hogy így kiáll, kimondatlanul is kivívott magának egy kis tiszteletet. Első pillantásra csak egy kis ijedt madárka volt, de mostanra a medvetermetű is tudja, hogy nem olyan könnyen megfélemlíthető.
A lázadás biztosan sokaktól vett el sok mindent. Az életüket, a kuporgatott vagyonukat, a büszkeségüket és a reményt. Nisamie is reménytelennek tűnik, de valami kiemeli azok közül, akik hagyják magukat elsüppedni a reménytelenség mocsarában. Azokat kérdés nélkül kardélre hányta volna, hogy nyugta legyen, de valamiért ezzel a lánnyal nem kívánja ezt tenni.*
- Minden nézőpont kérdése. *Vonja meg széles vállait a válaszra.
Nem érdekli, hogy ezután hisz-e majd neki vagy ad-e hitelt a szavainak. Ez a lényeget tekintve érdektelen. A meglepettséget csak a lány szemében látja, de az is rövid idejű. Újabb meglepetés és jó pont Nisamie javára.
Ha egy kicsit empatikusabb lenne, talán még érezné is a felé áradó gyűlöletet, de mivel érzéketlen, mint egy darab hideg acél, így csak elfekszik és a feje alá rendezi a nyeregtáskáit.*
- Neked is szép éjszakát. *Köszön el, ahogy hanyatt fekve összefonja ujjait széles mellkasán a bőrmellény felett és lehunyja szürke szemeit.
Azt még érzi, hogy Nisamie egy darabig még figyeli. Szinte szórakoztatja a tanácstalansága, majd hallja még, ahogy elhagyja a helyiséget.
Megszokta már, hogy mások számára talán kényelmetlen helyen, a padlón alszik és elég éberen pihen. Vannak helyek, ahol a mélyen aludni nem éppen kifizetődő. Mint itt, Iruveus mesternél.*
- Mit akarsz? *Kérdi halk dörrenéssel, még mindig hunyt szemmel, amikor megérzi, hogy valaki figyeli. Hunyt szempillái mögül les ki, a sötétben olyan lehet, mintha aludna. Legyen bármilyen halk Nisamie, a Romváros némaságában a régi padló minden puha lépésre sóhajthat.*
*Talán éppen az tartja vissza a medvetermetűt attól, hogy a tettlegesség útjára lépjen, hogy Nisamie nem adja meg magát. Talán, ha semmiféle ellenállást nem érzékelne az irányából, már rég üveges tekintettel feküdne az apja mellett valahol a ház mögött. De azzal, hogy így kiáll, kimondatlanul is kivívott magának egy kis tiszteletet. Első pillantásra csak egy kis ijedt madárka volt, de mostanra a medvetermetű is tudja, hogy nem olyan könnyen megfélemlíthető.
A lázadás biztosan sokaktól vett el sok mindent. Az életüket, a kuporgatott vagyonukat, a büszkeségüket és a reményt. Nisamie is reménytelennek tűnik, de valami kiemeli azok közül, akik hagyják magukat elsüppedni a reménytelenség mocsarában. Azokat kérdés nélkül kardélre hányta volna, hogy nyugta legyen, de valamiért ezzel a lánnyal nem kívánja ezt tenni.*
- Minden nézőpont kérdése. *Vonja meg széles vállait a válaszra.
Nem érdekli, hogy ezután hisz-e majd neki vagy ad-e hitelt a szavainak. Ez a lényeget tekintve érdektelen. A meglepettséget csak a lány szemében látja, de az is rövid idejű. Újabb meglepetés és jó pont Nisamie javára.
Ha egy kicsit empatikusabb lenne, talán még érezné is a felé áradó gyűlöletet, de mivel érzéketlen, mint egy darab hideg acél, így csak elfekszik és a feje alá rendezi a nyeregtáskáit.*
- Neked is szép éjszakát. *Köszön el, ahogy hanyatt fekve összefonja ujjait széles mellkasán a bőrmellény felett és lehunyja szürke szemeit.
Azt még érzi, hogy Nisamie egy darabig még figyeli. Szinte szórakoztatja a tanácstalansága, majd hallja még, ahogy elhagyja a helyiséget.
Megszokta már, hogy mások számára talán kényelmetlen helyen, a padlón alszik és elég éberen pihen. Vannak helyek, ahol a mélyen aludni nem éppen kifizetődő. Mint itt, Iruveus mesternél.*
- Mit akarsz? *Kérdi halk dörrenéssel, még mindig hunyt szemmel, amikor megérzi, hogy valaki figyeli. Hunyt szempillái mögül les ki, a sötétben olyan lehet, mintha aludna. Legyen bármilyen halk Nisamie, a Romváros némaságában a régi padló minden puha lépésre sóhajthat.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:45:29
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Gyógyfüves bolt. Hát persze. Ez megmagyarázza az átható herbária-illatot, a szárított növényeket és a helyiség berendezését. Könnyeden összefonja kezeit a dereka mögött, égszín tekintete visszatér a pult mögött felbukkanó, fiatal lányra. A mosolyt egy halovány félmosollyal viszonozza. Arcának heggel szabdalt felén nem képes mosolyra húzódni, az egykori seb az izmok nagy részét is érintette. De a ruházata és az egész megjelenése makulátlan és rendezett.*
- A nevem A'cron Aztyan al'Areen, a Wegtoren Aranya Kereskedőház intézője. *Hajtja meg kissé magát. Nem csak ruházatán, de a beszédén is érezni, hogy nem Arthenior szülötte.*
- Milyen gyógynövényekkel foglalkoznak? *Kérdi szétnézve a növények között. Nem nagyon ért az ilyesmihez, de van benne kereskedelmi potenciál.*
- Csak szárított vagy élő növények is vannak a repertoárban? *Teszi még hozzá a kérdést és pár lépéssel közelebb lép a pulthoz, hogy jobban szemügyre vegye a készletet.
Csodálja, hogy a Romvárosban megmaradt egy ilyen üzlet azok után, ami a negyeddel történt. Az is világos, hogy a lány nem Iruveus mester. Talán a lánya vagy egy alkalmazott. Bár inkább az elsőt tartja esélyesnek. A bemutatkozásával valószínűleg már a lány is tisztában van azzal, hogy kit képvisel. A kereskedőháznak van híre Artheniorban, talán ez megnyit pár kaput, bár sok múlik a lány válaszán.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Gyógyfüves bolt. Hát persze. Ez megmagyarázza az átható herbária-illatot, a szárított növényeket és a helyiség berendezését. Könnyeden összefonja kezeit a dereka mögött, égszín tekintete visszatér a pult mögött felbukkanó, fiatal lányra. A mosolyt egy halovány félmosollyal viszonozza. Arcának heggel szabdalt felén nem képes mosolyra húzódni, az egykori seb az izmok nagy részét is érintette. De a ruházata és az egész megjelenése makulátlan és rendezett.*
- A nevem A'cron Aztyan al'Areen, a Wegtoren Aranya Kereskedőház intézője. *Hajtja meg kissé magát. Nem csak ruházatán, de a beszédén is érezni, hogy nem Arthenior szülötte.*
- Milyen gyógynövényekkel foglalkoznak? *Kérdi szétnézve a növények között. Nem nagyon ért az ilyesmihez, de van benne kereskedelmi potenciál.*
- Csak szárított vagy élő növények is vannak a repertoárban? *Teszi még hozzá a kérdést és pár lépéssel közelebb lép a pulthoz, hogy jobban szemügyre vegye a készletet.
Csodálja, hogy a Romvárosban megmaradt egy ilyen üzlet azok után, ami a negyeddel történt. Az is világos, hogy a lány nem Iruveus mester. Talán a lánya vagy egy alkalmazott. Bár inkább az elsőt tartja esélyesnek. A bemutatkozásával valószínűleg már a lány is tisztában van azzal, hogy kit képvisel. A kereskedőháznak van híre Artheniorban, talán ez megnyit pár kaput, bár sok múlik a lány válaszán.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 22:04:51
Üzenet elküldve: 2020-08-04 22:04:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Elmélyült olvasásból pillant fel, ahogy a nehézkes tölgyfaajtó megnyikordul. Ez a hang nem tartozik épp a kedvencei közé, főleg nem akkor, amikor nincs aznapra előjegyzett vevője, de jól tudja, hogy néha újakra is szükség van az üzlet működéséhez. Vet még egy pillantást a könyvre, majd az első kezébe akadó fecnit könyvjelzőként használva becsukja azt. Csak ezután áll fel a kis asztaltól, hogy megnézze magának, ki az, aki ilyen kacifántosan köszön egy majdhogynem omladozó épületbe belépve.
Egy egyszerű szabású, az évszaknak megfelelően lenge anyagokból varrott kék ruhát visel, ami egészen a bokájáig ér, de vállait szabadon hagyja. Aranyló fürtjei most többé-kevésbé kifésülten omlanak a hátára. Zöldes-kékes szemei egy egészen hosszú másodpercig időznek a kékeken, mielőtt ő is köszönne illendően.*
- Üdvözöllek Iruveus mester gyógyfüves boltjában. Miben segíthetek? *Kérdi még mindig a férfi szemébe nézve, pedig gyanús, hogy több megnéznivaló is akad rajta. Ruhája azt sugallja, hogy nem artheniori, ez pedig az egyik legizgalmasabb dolog, amit Nisamie mostanában egy emberi lényről el tud képzelni. Persze észreveszi az arcán húzódó sebet is, de az, hogy az idegen látszólag nem idevalósi, sokkal jobban izgatja a fantáziáját. Finom ívű ajkai alig észrevehető mosolyra húzódnak még mielőtt a másik válaszolna, pedig egyáltalán nem szokása a vevőkre mosolyogni.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Elmélyült olvasásból pillant fel, ahogy a nehézkes tölgyfaajtó megnyikordul. Ez a hang nem tartozik épp a kedvencei közé, főleg nem akkor, amikor nincs aznapra előjegyzett vevője, de jól tudja, hogy néha újakra is szükség van az üzlet működéséhez. Vet még egy pillantást a könyvre, majd az első kezébe akadó fecnit könyvjelzőként használva becsukja azt. Csak ezután áll fel a kis asztaltól, hogy megnézze magának, ki az, aki ilyen kacifántosan köszön egy majdhogynem omladozó épületbe belépve.
Egy egyszerű szabású, az évszaknak megfelelően lenge anyagokból varrott kék ruhát visel, ami egészen a bokájáig ér, de vállait szabadon hagyja. Aranyló fürtjei most többé-kevésbé kifésülten omlanak a hátára. Zöldes-kékes szemei egy egészen hosszú másodpercig időznek a kékeken, mielőtt ő is köszönne illendően.*
- Üdvözöllek Iruveus mester gyógyfüves boltjában. Miben segíthetek? *Kérdi még mindig a férfi szemébe nézve, pedig gyanús, hogy több megnéznivaló is akad rajta. Ruhája azt sugallja, hogy nem artheniori, ez pedig az egyik legizgalmasabb dolog, amit Nisamie mostanában egy emberi lényről el tud képzelni. Persze észreveszi az arcán húzódó sebet is, de az, hogy az idegen látszólag nem idevalósi, sokkal jobban izgatja a fantáziáját. Finom ívű ajkai alig észrevehető mosolyra húzódnak még mielőtt a másik válaszolna, pedig egyáltalán nem szokása a vevőkre mosolyogni.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 19:40:58
Üzenet elküldve: 2020-08-04 19:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Szó sincs arról, hogy magázni próbálta volna a betolakodót, csupán válasza sikerült kissé esetlenre, hiszen ezt úgy általában értette az emberekre. De nem javítja ki a férfit, most ugyanis épp próbálja kerülni a konfliktust, bármennyire nem látszik.*
- Szép barátság. *Veti oda félvállról, mint akiben már nincs elég erő a haragváshoz és az ellentmondáshoz. Bár az ezután következők alapján inkább csak tartalékolta az erejét az újabb „összecsapáshoz”. Nem éppen az a könnyen megfélemlíthető, fülét-farkát behúzó fajta, noha a szavakon túl nem sok fegyvere van. Pontosabban semennyi, de ez úgy tűnik, nem sok mindentől tartja vissza. Talán túlságosan merész, túl sokat enged meg magának, de a lázadás és mindaz, amit elvesztett benne, vakmerővé tette. Mintha semmi nem számítana, a halál sem. Olykor még az apjáé sem, hisz csak árnyéka egykori önmagának… de ezt a világért sem vallaná be hívatlan vendégének.
A Gabrael fejéhez vágott szavak ezúttal megteszik hatásukat. Ha nem is kap konkrét válaszokat, egy-két fontos dolog azért mindenképp kiderül számára az elhangzottakból. Például, hogy ezek után soha egy szavát ne higgye el a férfinak, ígéretekben pedig egy pillanatig se bízzon. Még annyira sem, mint ahogy eddig tette. Illetve az is világossá válik végre, hogy a harcos hosszabb távon tervez a boltban maradni. Némán hallgatja végig a fenyegetést, majd ugyanígy szemléli tovább a férfit, amint nekiáll megfelelő fekhelyet keresni. Nehezen tud hinni a saját szemének, de lassan-lassan feldolgozza, hogy Gabrael a bolt padlóján fog ma éjszakázni. Sőt lehet, hogy akár holnap is… Érzi, hogy tovább ellenkezni csak időpocsékolás volna, így nem is teszi.*
- Hát akkor… *De nem tudja befejezni a mondatot. Jó éjszakát csak nem kívánhat valakinek, aki önkényesen elfoglalja a tulajdonukat. Mert bizony magában már valami ilyesmit pedzeget… talán tényleg meg kellett volna mérgeznie azt az átkozott kását. Gabrael hulláját még mindig egyszerűbb lenne kezelni, mint apját beavatni az új lakó érkezésébe.
Néhány pillanatig még nézi a férfit, egészen tanácstalanul, majd némi zavart motyogás után egészen gyorsan eltűnik a lépcsőt rejtő ajtó mögött. Miután apjának is felszolgálta a kását, saját kis szobájába húzódik vissza, kidől az ágyra és próbál megálljt parancsolni az egyre csak áradó gondolatoknak, de próbálkozása teljességgel sikertelen. Nem telik bele sok idő, s hamarosan újból megjelenik a boltban, természetesen a lehető leghalkabban közlekedve. Látnia kell, hogy Gabrael tényleg alszik.*
*Szó sincs arról, hogy magázni próbálta volna a betolakodót, csupán válasza sikerült kissé esetlenre, hiszen ezt úgy általában értette az emberekre. De nem javítja ki a férfit, most ugyanis épp próbálja kerülni a konfliktust, bármennyire nem látszik.*
- Szép barátság. *Veti oda félvállról, mint akiben már nincs elég erő a haragváshoz és az ellentmondáshoz. Bár az ezután következők alapján inkább csak tartalékolta az erejét az újabb „összecsapáshoz”. Nem éppen az a könnyen megfélemlíthető, fülét-farkát behúzó fajta, noha a szavakon túl nem sok fegyvere van. Pontosabban semennyi, de ez úgy tűnik, nem sok mindentől tartja vissza. Talán túlságosan merész, túl sokat enged meg magának, de a lázadás és mindaz, amit elvesztett benne, vakmerővé tette. Mintha semmi nem számítana, a halál sem. Olykor még az apjáé sem, hisz csak árnyéka egykori önmagának… de ezt a világért sem vallaná be hívatlan vendégének.
A Gabrael fejéhez vágott szavak ezúttal megteszik hatásukat. Ha nem is kap konkrét válaszokat, egy-két fontos dolog azért mindenképp kiderül számára az elhangzottakból. Például, hogy ezek után soha egy szavát ne higgye el a férfinak, ígéretekben pedig egy pillanatig se bízzon. Még annyira sem, mint ahogy eddig tette. Illetve az is világossá válik végre, hogy a harcos hosszabb távon tervez a boltban maradni. Némán hallgatja végig a fenyegetést, majd ugyanígy szemléli tovább a férfit, amint nekiáll megfelelő fekhelyet keresni. Nehezen tud hinni a saját szemének, de lassan-lassan feldolgozza, hogy Gabrael a bolt padlóján fog ma éjszakázni. Sőt lehet, hogy akár holnap is… Érzi, hogy tovább ellenkezni csak időpocsékolás volna, így nem is teszi.*
- Hát akkor… *De nem tudja befejezni a mondatot. Jó éjszakát csak nem kívánhat valakinek, aki önkényesen elfoglalja a tulajdonukat. Mert bizony magában már valami ilyesmit pedzeget… talán tényleg meg kellett volna mérgeznie azt az átkozott kását. Gabrael hulláját még mindig egyszerűbb lenne kezelni, mint apját beavatni az új lakó érkezésébe.
Néhány pillanatig még nézi a férfit, egészen tanácstalanul, majd némi zavart motyogás után egészen gyorsan eltűnik a lépcsőt rejtő ajtó mögött. Miután apjának is felszolgálta a kását, saját kis szobájába húzódik vissza, kidől az ágyra és próbál megálljt parancsolni az egyre csak áradó gondolatoknak, de próbálkozása teljességgel sikertelen. Nem telik bele sok idő, s hamarosan újból megjelenik a boltban, természetesen a lehető leghalkabban közlekedve. Látnia kell, hogy Gabrael tényleg alszik.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 18:12:32
Üzenet elküldve: 2020-08-04 18:12:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A kereskedőház egyre több és több területen szerez magának érdemeket, de ettől még nem áll meg az élet és a heges arcú intéző nem az az ember, aki megelégszik azzal, ami van. Szüksége van újabb lehetőségekre, amellyel öregbíthetik a kereskedőház hírét.
A piacon átsétálva számba vette a kínálatot és végül elért oda, ahol már a Romvárosnak nevezett negyed kezdődik. Az egykori Gazdagnegyed, amelyet a lázadás alatt elnyelt a föld. Égszín tekintete a túloldalon elterülő Sárvárost fürkészi a romokon és a meredélyen túl. Nem kíván átmenni a hídon, az a világ nem neki való. Pár gyanús alakot pillant meg a romok között közeledni és bár nem tart támadástól és mióta a kovácsműhelyben dolgozik, eléggé képzetté vált fegyverforgatás terén is, mégsem kíván konfrontálódni a romvárosi martalócokkal.
Az első biztonságosnak tűnő épület felé indul el, ahonnan mintha átható gyógynövény illat érződne a romokkal határolt utcán. Pár lépéssel az ajtónál terem, egy pillantás még a vet a közeledők felé, majd belép a helyre.
Talán valami üzlet lehet. Pult, mögötte polcok, szárított füvek felaggatva.*
- Teysus óvja a ház tulaját! *Köszön, ahogy belép és égszín tekintete egy eladót vagy bárkit keres, aki bent tartózkodik. Ha pedig nincs bent senki, türelmesen megvárja, míg valaki megjelenik.
Mint kereskedő, felkelti érdeklődését a szárított füvek és növények, talán van bennük kereskedelmi potenciál. Lehet, hogy épp Teysus rendezte úgy, hogy ide keveredjen.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A kereskedőház egyre több és több területen szerez magának érdemeket, de ettől még nem áll meg az élet és a heges arcú intéző nem az az ember, aki megelégszik azzal, ami van. Szüksége van újabb lehetőségekre, amellyel öregbíthetik a kereskedőház hírét.
A piacon átsétálva számba vette a kínálatot és végül elért oda, ahol már a Romvárosnak nevezett negyed kezdődik. Az egykori Gazdagnegyed, amelyet a lázadás alatt elnyelt a föld. Égszín tekintete a túloldalon elterülő Sárvárost fürkészi a romokon és a meredélyen túl. Nem kíván átmenni a hídon, az a világ nem neki való. Pár gyanús alakot pillant meg a romok között közeledni és bár nem tart támadástól és mióta a kovácsműhelyben dolgozik, eléggé képzetté vált fegyverforgatás terén is, mégsem kíván konfrontálódni a romvárosi martalócokkal.
Az első biztonságosnak tűnő épület felé indul el, ahonnan mintha átható gyógynövény illat érződne a romokkal határolt utcán. Pár lépéssel az ajtónál terem, egy pillantás még a vet a közeledők felé, majd belép a helyre.
Talán valami üzlet lehet. Pult, mögötte polcok, szárított füvek felaggatva.*
- Teysus óvja a ház tulaját! *Köszön, ahogy belép és égszín tekintete egy eladót vagy bárkit keres, aki bent tartózkodik. Ha pedig nincs bent senki, türelmesen megvárja, míg valaki megjelenik.
Mint kereskedő, felkelti érdeklődését a szárított füvek és növények, talán van bennük kereskedelmi potenciál. Lehet, hogy épp Teysus rendezte úgy, hogy ide keveredjen.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 17:52:33
Üzenet elküldve: 2020-08-04 17:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Ugyan, barátok vagyunk. Tegezz nyugodtan, Nisamie. *Elég csend van a házban, így a medvetermetű a halk szavakból is kihallja, mit mond a lány.
Ha lennének benne gyengéd érzések biztosan megsajnálná az orrnyergét masszírozó lányt. De nincsenek, így talán fel sem fogja, milyen kellemetlen helyzetbe hozta most őt. Abban a világban, amelyben ő élt és él, elveszi azt, ami kell neki és ha az, akitől elveszi, nem tudja megvédeni, akkor jogosnak is érzi a dolgot.
Szinte látja Nisamien, hogy csak most esik le neki, hogy ő bizony nem fogja tartani a szavát és valóban esze ágában sincs elmenni még. Ha nem volna fáradt, akkor mulattatná a dolog, de most csak egy lesajnáló arckifejezésre futja tőle.
Az, amit mondott, az számára egyáltalán nem kegyetlen vagy kemény. Egyszerűen ez az élet rendje, ha a vadonban lennének, az öreg vagy beteg állat már rég a ragadozók zsákmánya lenne.
Nisamie éppen úgy reagál, ahogyan azt a medvetermetű várja. Haragos lesz és ez a harag meg is fogalmazódik benne. Szenvtelen pillantással hallgatja végig a lány szóáradatát, amelyek úgy pattannak le róla, mint a nyílvesszők a jó minőségű páncélról. Nem dörren rá, nem állítja le. Hagyja, hogy kiadja magából a haragját. Szívesen megkérdezné tőle, hogy valójában kire is haragszik, de Nisamie az ő olvasatában túl vak, gúzsba kötik a társadalmi normák, olyan normák, amelyek abban a világban, amelyben felnőtt, semmit sem jelentenek.*
- Befejezted? *Kérdi hidegen, kifejezéstelen dörmögéssel. A kérdés valójában költői, mert nem vár választ.*
- Maradok, ameddig jól esik. Nyugodtan szaladj a városőrségért, ha kettesben mered hagyni velem az apádat. Most pedig hagyj aludnom. *Sóhajtja egykedvűen és már keresi is a helyet szürke tekintetével a földön magának. Láthatóan nem kívánja ágyban tölteni az éjjelt. Aludt már rosszabb körülmények között is és úgy tűnik, továbbra sem tart attól, hogy Nisamie ártana neki.*
- Ugyan, barátok vagyunk. Tegezz nyugodtan, Nisamie. *Elég csend van a házban, így a medvetermetű a halk szavakból is kihallja, mit mond a lány.
Ha lennének benne gyengéd érzések biztosan megsajnálná az orrnyergét masszírozó lányt. De nincsenek, így talán fel sem fogja, milyen kellemetlen helyzetbe hozta most őt. Abban a világban, amelyben ő élt és él, elveszi azt, ami kell neki és ha az, akitől elveszi, nem tudja megvédeni, akkor jogosnak is érzi a dolgot.
Szinte látja Nisamien, hogy csak most esik le neki, hogy ő bizony nem fogja tartani a szavát és valóban esze ágában sincs elmenni még. Ha nem volna fáradt, akkor mulattatná a dolog, de most csak egy lesajnáló arckifejezésre futja tőle.
Az, amit mondott, az számára egyáltalán nem kegyetlen vagy kemény. Egyszerűen ez az élet rendje, ha a vadonban lennének, az öreg vagy beteg állat már rég a ragadozók zsákmánya lenne.
Nisamie éppen úgy reagál, ahogyan azt a medvetermetű várja. Haragos lesz és ez a harag meg is fogalmazódik benne. Szenvtelen pillantással hallgatja végig a lány szóáradatát, amelyek úgy pattannak le róla, mint a nyílvesszők a jó minőségű páncélról. Nem dörren rá, nem állítja le. Hagyja, hogy kiadja magából a haragját. Szívesen megkérdezné tőle, hogy valójában kire is haragszik, de Nisamie az ő olvasatában túl vak, gúzsba kötik a társadalmi normák, olyan normák, amelyek abban a világban, amelyben felnőtt, semmit sem jelentenek.*
- Befejezted? *Kérdi hidegen, kifejezéstelen dörmögéssel. A kérdés valójában költői, mert nem vár választ.*
- Maradok, ameddig jól esik. Nyugodtan szaladj a városőrségért, ha kettesben mered hagyni velem az apádat. Most pedig hagyj aludnom. *Sóhajtja egykedvűen és már keresi is a helyet szürke tekintetével a földön magának. Láthatóan nem kívánja ágyban tölteni az éjjelt. Aludt már rosszabb körülmények között is és úgy tűnik, továbbra sem tart attól, hogy Nisamie ártana neki.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 14:14:48
Üzenet elküldve: 2020-08-04 14:14:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek után//
*Dvorn lábának gyógyulása egyszerűen hihetetlen mértékben megy végbe, ennek hála a sötételf képes teljesíteni a parancsot és bár fel kíván mondani, de az utolsó feladatot még kész teljesíteni, amiért az őrmester rendkívül hálás. Ezt és a megértést egyaránt egy halvány mosollyal megszépített bólintással juttatja a közlegény tudomására.
Miután ezzel meg is van, egyből meg is indul az omladozó épület felé gyors tempóban lépkedve. Az íjat kihúzza a nemrégiben lelőtt személy testéből, majd tovább haladva lekanyarodik azon a lépcsőn, amelyik alján találták meg az úrnőt. Itt mivel még nincs megtisztítva és kitudja, hogy hányan lehetnek itt lent és abból mennyi őr van, így alaposan igyekszik körbenézni és a lehető legnagyobb készenlétben próbál lenni az íj megfeszítve tartásának szentelendő energia elpocsékolása nélkül.*
*Dvorn lábának gyógyulása egyszerűen hihetetlen mértékben megy végbe, ennek hála a sötételf képes teljesíteni a parancsot és bár fel kíván mondani, de az utolsó feladatot még kész teljesíteni, amiért az őrmester rendkívül hálás. Ezt és a megértést egyaránt egy halvány mosollyal megszépített bólintással juttatja a közlegény tudomására.
Miután ezzel meg is van, egyből meg is indul az omladozó épület felé gyors tempóban lépkedve. Az íjat kihúzza a nemrégiben lelőtt személy testéből, majd tovább haladva lekanyarodik azon a lépcsőn, amelyik alján találták meg az úrnőt. Itt mivel még nincs megtisztítva és kitudja, hogy hányan lehetnek itt lent és abból mennyi őr van, így alaposan igyekszik körbenézni és a lehető legnagyobb készenlétben próbál lenni az íj megfeszítve tartásának szentelendő energia elpocsékolása nélkül.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 10:30:20
Üzenet elküldve: 2020-08-04 10:30:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
- Ha folyton csak magával foglalkozik, annak is elég rossz vége lesz… *Mondja egészen halkan, szinte lemondóan, miközben jobb kezének mutató- és hüvelykujjával akkurátusan masszírozni kezdi az orrnyergét. Nem akar már vitába bonyolódni, az élet nagy kérdéseiről közösen elmélkedni még kevésbé, de irtózatosan nehéz csak úgy csendben maradni, és ráhagyni a dolgokat a másikra.
Szavainak kiforgatásán már valóban nem lepődik meg, valahogy nem várt mást. Fáradt, kissé talán szomorkás tekintete visszatér a szürke szempárhoz, mintha abból kiolvashatná, vajon csak viccel-e Gabrael. Igazából sejti, hogy a korábbi ígéret csak egy ócska hazugság volt, és a férfinak esze ágában sincs távozni, de még haloványan él benne a remény, hogy csak ő túlságosan pesszimista. A további itt tartózkodást előrevetítő szavakra így inkább nem is reagál, csak lassan megcsóválja a fejét, pillantása pedig újból valahova az ablakon kívülre szegeződik.
Csak akkor tér vissza a szürkékhez, amikor elhangzanak azok a számára kezelhetetlenül kemény szavak. Szüksége van néhány pillanatra, míg magához tér a döbbenetből; arcának játékából szinte pontosan nyomon követhető, mi zajlik épp benne. A meglepettség és az értetlenség lassan átadja helyét a haragnak és a türelmetlenségnek, méregzölden villanó szemei is elég heves érzésekről tanúskodnak.*
- Mit érdekel az téged, felkelek-e reggel? *Förmed rá Gabraelre. Nisamie testileg valóban nem képvisel túl nagy erőt, de úgy tűnik, odabent több lakozik benne, mint egy átlagos, gyenge leányban.* - Az apám majd meghal szépen a maga idejében, neked ehhez az égvilágon semmi közöd. Minek jöttél ide? Gondolom nem azért, hogy életvezetési tanácsokat osztogass nekem… Mondd meg, hogy mit akarsz!
*Egyelőre még nem megy sehová, ez most nem tűr halasztást. Persze megfordul a fejében, hogy a férfi legutóbb is elég jót mulatott a kirohanásán, és röhejesen egyszerűen kerülte ki az egyenes válaszadást, de hátha ezúttal valami másképpen alakul.*
- Ha folyton csak magával foglalkozik, annak is elég rossz vége lesz… *Mondja egészen halkan, szinte lemondóan, miközben jobb kezének mutató- és hüvelykujjával akkurátusan masszírozni kezdi az orrnyergét. Nem akar már vitába bonyolódni, az élet nagy kérdéseiről közösen elmélkedni még kevésbé, de irtózatosan nehéz csak úgy csendben maradni, és ráhagyni a dolgokat a másikra.
Szavainak kiforgatásán már valóban nem lepődik meg, valahogy nem várt mást. Fáradt, kissé talán szomorkás tekintete visszatér a szürke szempárhoz, mintha abból kiolvashatná, vajon csak viccel-e Gabrael. Igazából sejti, hogy a korábbi ígéret csak egy ócska hazugság volt, és a férfinak esze ágában sincs távozni, de még haloványan él benne a remény, hogy csak ő túlságosan pesszimista. A további itt tartózkodást előrevetítő szavakra így inkább nem is reagál, csak lassan megcsóválja a fejét, pillantása pedig újból valahova az ablakon kívülre szegeződik.
Csak akkor tér vissza a szürkékhez, amikor elhangzanak azok a számára kezelhetetlenül kemény szavak. Szüksége van néhány pillanatra, míg magához tér a döbbenetből; arcának játékából szinte pontosan nyomon követhető, mi zajlik épp benne. A meglepettség és az értetlenség lassan átadja helyét a haragnak és a türelmetlenségnek, méregzölden villanó szemei is elég heves érzésekről tanúskodnak.*
- Mit érdekel az téged, felkelek-e reggel? *Förmed rá Gabraelre. Nisamie testileg valóban nem képvisel túl nagy erőt, de úgy tűnik, odabent több lakozik benne, mint egy átlagos, gyenge leányban.* - Az apám majd meghal szépen a maga idejében, neked ehhez az égvilágon semmi közöd. Minek jöttél ide? Gondolom nem azért, hogy életvezetési tanácsokat osztogass nekem… Mondd meg, hogy mit akarsz!
*Egyelőre még nem megy sehová, ez most nem tűr halasztást. Persze megfordul a fejében, hogy a férfi legutóbb is elég jót mulatott a kirohanásán, és röhejesen egyszerűen kerülte ki az egyenes válaszadást, de hátha ezúttal valami másképpen alakul.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-01 02:05:28
Üzenet elküldve: 2020-08-01 02:05:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Nagyon sóhajt, ahogy az események még nagyobb iramot vesznek, nem is követik a tempót, egyenesen versenyeznek vele. Ő maga szótlan nézi a szeme előtt zajló történéseket, s igyekszik hozzá, az őrséghez méltón viselkedni, s tűrni, fegyelmezetten készenlétben állni, hisz ki a tudója, hogy több fenyegetés nem éri őket? Ha létezik is ilyen ember,a z biztosan nem ő. Néma bólintással nyugtázza a köszönetet, s marad, figyelve az eltávozókat. Mintha mi sem történt volna, mindenki elhagyja ezt a romot, ami valahol érthető is, és nem is okol senkit miatta. Talán csak túl szeretnék tenni magukat a szörnyűségeken, miken keresztül kellett menniük, főleg a kisasszonynak. Az őrmester szavára hamar felfigyel, s rögtön ott is terem, szolgálatra készen. Ahogy látja, hogy nem mindenki tesz ugyanígy, sőt, sokan fel is adják a még el sem vállalt szolgálatot, nem tud haragudni rájuk. De ő maga úgy véli, hogy éppen az ilyen helyzetek miatt van szükség minél több elszánt, erős kézre az őrség sorai között. Egy nagyot sóhajt, majd szoros léptekkel követi Grüköt, és igyekszik hasznosnak bizonyulni.*
//Epilógus//
*Nagyon sóhajt, ahogy az események még nagyobb iramot vesznek, nem is követik a tempót, egyenesen versenyeznek vele. Ő maga szótlan nézi a szeme előtt zajló történéseket, s igyekszik hozzá, az őrséghez méltón viselkedni, s tűrni, fegyelmezetten készenlétben állni, hisz ki a tudója, hogy több fenyegetés nem éri őket? Ha létezik is ilyen ember,a z biztosan nem ő. Néma bólintással nyugtázza a köszönetet, s marad, figyelve az eltávozókat. Mintha mi sem történt volna, mindenki elhagyja ezt a romot, ami valahol érthető is, és nem is okol senkit miatta. Talán csak túl szeretnék tenni magukat a szörnyűségeken, miken keresztül kellett menniük, főleg a kisasszonynak. Az őrmester szavára hamar felfigyel, s rögtön ott is terem, szolgálatra készen. Ahogy látja, hogy nem mindenki tesz ugyanígy, sőt, sokan fel is adják a még el sem vállalt szolgálatot, nem tud haragudni rájuk. De ő maga úgy véli, hogy éppen az ilyen helyzetek miatt van szükség minél több elszánt, erős kézre az őrség sorai között. Egy nagyot sóhajt, majd szoros léptekkel követi Grüköt, és igyekszik hasznosnak bizonyulni.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-31 22:14:09
Üzenet elküldve: 2020-07-31 22:14:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek után//
//Városi őrség//
*Lassan mindenki távozik, ki sietve, ki pedig lassan, de biztosan. A munka elvégezve, a cél teljesült, s, ami azt illeti az éjszakából sem olyan sok van már hátra. Szerencsére, csak távoli dörgések hallatszanak, úgy látszik, míg a házban voltak elromlott az idő. Vannak, ki nem tudják feledni a hallottakat, s kötelességük mindenről meggyőződni, mert ezt kívánja az eskü, s a becsület. Ezek a szerzetek kíváncsian fürkészik a házat kívülről, honnan már mozgás nem sok hallatszik. Az omlásnak vége, csak porfelhő az, mi az ajtón kicsap. Utasítások hangzanak fel, melyekkel nem mindenki ért egyet. Nem tudni, hogy végül is ki az, aki a házat megnézi, ez még eldől, annyi bizonyos, hogy a sors többfelé ágazhat, s ahogy az idő telik egyre kevesebb az esély arra, hogy még bárkit életben találnak, ráadásul szájtátó emberek jelennek meg innen-onnan, sötétebb sarkokból, s igyekeznek a holttestekhez férni, hátha akad még valami lerabolni való. Romváros igazi arcát mutatja, látszik, hogy mostohatestvére Sárvárosnak.*
//Városi őrség//
*Lassan mindenki távozik, ki sietve, ki pedig lassan, de biztosan. A munka elvégezve, a cél teljesült, s, ami azt illeti az éjszakából sem olyan sok van már hátra. Szerencsére, csak távoli dörgések hallatszanak, úgy látszik, míg a házban voltak elromlott az idő. Vannak, ki nem tudják feledni a hallottakat, s kötelességük mindenről meggyőződni, mert ezt kívánja az eskü, s a becsület. Ezek a szerzetek kíváncsian fürkészik a házat kívülről, honnan már mozgás nem sok hallatszik. Az omlásnak vége, csak porfelhő az, mi az ajtón kicsap. Utasítások hangzanak fel, melyekkel nem mindenki ért egyet. Nem tudni, hogy végül is ki az, aki a házat megnézi, ez még eldől, annyi bizonyos, hogy a sors többfelé ágazhat, s ahogy az idő telik egyre kevesebb az esély arra, hogy még bárkit életben találnak, ráadásul szájtátó emberek jelennek meg innen-onnan, sötétebb sarkokból, s igyekeznek a holttestekhez férni, hátha akad még valami lerabolni való. Romváros igazi arcát mutatja, látszik, hogy mostohatestvére Sárvárosnak.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-30 20:39:42
Üzenet elküldve: 2020-07-30 20:39:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Olyan beletörődően és egyetértően vonja meg széles vállait, mintha tökéletesen elégedett lenne a megerősítéssel. Úgy tűnik, tisztában van azzal, amilyen és meg is békélt vele, annak ellenére, hogy mások szemében nem egy pozitív karakter. De ez csak nézőpont kérdése. Az ő szemszögéből egyáltalán nem tartja magát szörnyetegnek. Mások pedig vakok, ha nem látják az igazságot.*
- Nem hiszek a szerencsében. *Sóhajtja dörmögve.*
- Mindenki a saját sorsának kovácsa és ha folyton másokkal foglalkozik, nem magával, akkor menthetetlenül elveszik. *Folytatja, majd szürke tekintete a lányét keresi, ahogy jellemzi a viselkedését és a tetteit. Halkan felnevet.*
- Ezt jó tudni. Akkor még maradok kicsit, ha már ennyire örülsz neki. *Persze hatalmas túlzás úgy értelmezni Nisamie szavait örömként értelmezni, de biztosan nem lesz már meglepő neki, hogy a medvetermetű ilyen szabadosan kezeli az elhangzottakat.
A meglepettséget fáradt pillantással fogadja. Láthatóan unja, hogy Nisamie mennyire naiv az ő felfogásában. Mintha egy állattal beszélgetne és azt várná el tőle, hogy megértse a bájitalfőzést.*
- És? *Kérdi, mintha az egész családi kötelék csak értelmetlen kifogás volna.*
- Igen. *Mondja határozottan, mintha remény gyúlna és az állat végre értené, hogy melyik fiolát kell összekeverni a másikkal.*
- Az apád meg fog halni. *Szavai könyörtelenül koppannak a félhomályos szoba padlóján közöttük. A medvetermetű, mintha rájönne, hogy ezzel mit is mondott ki, halkan sóhajt.*
- Ide figyelj, te lány. Az apád is halandó és a hallottakból ítélve nem húzza sokáig. Nevezz kegyetlennek, de te is tudod, hogy igazam van. Azután mi lesz? Nem kelsz fel reggel? *Teszi fel a kérdést őszinte érdeklődéssel és kissé közelebb hajol Nisamiehez.*
- De menj csak, legalább lesz időd gondolkodni a válaszon. *Dől hátra és ha a lány indulni szeretne, nem tartja vissza.*
A hozzászólás írója (Gabrael Äron Yn'Char) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.30 20:42:45
*Olyan beletörődően és egyetértően vonja meg széles vállait, mintha tökéletesen elégedett lenne a megerősítéssel. Úgy tűnik, tisztában van azzal, amilyen és meg is békélt vele, annak ellenére, hogy mások szemében nem egy pozitív karakter. De ez csak nézőpont kérdése. Az ő szemszögéből egyáltalán nem tartja magát szörnyetegnek. Mások pedig vakok, ha nem látják az igazságot.*
- Nem hiszek a szerencsében. *Sóhajtja dörmögve.*
- Mindenki a saját sorsának kovácsa és ha folyton másokkal foglalkozik, nem magával, akkor menthetetlenül elveszik. *Folytatja, majd szürke tekintete a lányét keresi, ahogy jellemzi a viselkedését és a tetteit. Halkan felnevet.*
- Ezt jó tudni. Akkor még maradok kicsit, ha már ennyire örülsz neki. *Persze hatalmas túlzás úgy értelmezni Nisamie szavait örömként értelmezni, de biztosan nem lesz már meglepő neki, hogy a medvetermetű ilyen szabadosan kezeli az elhangzottakat.
A meglepettséget fáradt pillantással fogadja. Láthatóan unja, hogy Nisamie mennyire naiv az ő felfogásában. Mintha egy állattal beszélgetne és azt várná el tőle, hogy megértse a bájitalfőzést.*
- És? *Kérdi, mintha az egész családi kötelék csak értelmetlen kifogás volna.*
- Igen. *Mondja határozottan, mintha remény gyúlna és az állat végre értené, hogy melyik fiolát kell összekeverni a másikkal.*
- Az apád meg fog halni. *Szavai könyörtelenül koppannak a félhomályos szoba padlóján közöttük. A medvetermetű, mintha rájönne, hogy ezzel mit is mondott ki, halkan sóhajt.*
- Ide figyelj, te lány. Az apád is halandó és a hallottakból ítélve nem húzza sokáig. Nevezz kegyetlennek, de te is tudod, hogy igazam van. Azután mi lesz? Nem kelsz fel reggel? *Teszi fel a kérdést őszinte érdeklődéssel és kissé közelebb hajol Nisamiehez.*
- De menj csak, legalább lesz időd gondolkodni a válaszon. *Dől hátra és ha a lány indulni szeretne, nem tartja vissza.*
A hozzászólás írója (Gabrael Äron Yn'Char) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.30 20:42:45
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-30 16:26:05
Üzenet elküldve: 2020-07-30 16:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végre otthon//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ter most igazán hálát ad, azért hogy oly szorgosan foltozgatta a tetőt és a ház oldalán leomlott koszos fehér falat alig egy hattal ezelőtt, még hiszen ily szörnyen szapora esőben még az a maradék agg bútora is tönkre menne fedett tereken állva, a múlttal ellenben, most már kevésbé pompás, de egyre javuló állapotú házban. Talán nem sokára kis szerencsével, még szerényebb villának is nevezhető lesz az építmény, melyet egy magányában szépítget a hosszú hajú férfi minden nem szerelem végett lopott pillanata során. Sokszor hajnalig farag, és pakol újra és újra miközben az ablakon kipillantva, már láthatja újból a horizonton a fényes, melegségét ajándékozó, sárga napot. Az ajtót finoman kinyitva gyenge nyikorgás hallatszik, mintha csak a sötételf első lépte órák után, átlépve a küszöböt ismét üdvözölné a régi falakat. A fekete hajú mit sem törődve holmi előkelő látszattál, kapkodja le magáról átázott, csöpögő ruháit összegyűrve dobva azokat a padlóra. Nemsokára pusztán egy alsóban menetel felfelé az ujjra faragás alatt álló, néhol forgácsporos lépcsőn, immáron egy még elmenetele előtt felrakott, már inkább langyos mintsem forró tartalmú vizes vödörrel egészen a fürdőig, ahol gyorsan bele is önti öreges dézsájába a szinte láthatatlanul gőzölgő vizet, és már az utolsó textíliától is megszabadulva mászik bele a tegnapi és mai folyadékkal keveredő dézsába, hiszen tudja, ha tovább tölti az első kis repedés rajta, már ereszteni is kezdene szökőárat okozva ezzel a fürdő helyiségben. Gyorsan, mintha menekülnie kéne locsolja mezítelen testére a vizet és szappanoz, majd a leöblítés után, már pattan is ki a kevésbé melegséggel elárasztó fürdőből, mint azt hitte. Alapos törülközésbe kezd hát a magas szerzet, és egy homályos tükörben vizslatja arcát elmélkedve mindazon mely most körülveszi hangos elmélyét. Ter gyakran folyamodik kényszercselekedetekhez, ahogy most is teszi azt, nadrágot is inget rángatva magára, de fél kézzel, már ismét barkács eszközei után kutat, hogy lecsiszolhassa a lépcsőt, faraghasson rá, és ha ma még jut rá ideje a festésbe sem ártana belekezdnie, melyet nagy szerencséjére nagyapája mindig tartott a házban, így hát bőven van a házban, még egzotikusnak számító különböző színekben is, mint például a „répasárga”, ahogy a férfi ismeri azt. *
* ~ Mindig a legfárasztóbb munkákba kezdek bele!~ masszírozza jobb kezével fáradt nyakát a férfi az egyik lépcsőfokon ülve kis idővel, de annál több munkával később, ahogy érzi ez a lefelé nézés nem tesz a legjobbat fáradt és fagyos testrészeinek. Kettőt pihegve és ott hagyva mindent ahol van egy kissé, már rozsdásodó ezüst kanált elő véve kevergeti gyógyfűvekből készített meleg teáját, és az első korty kísérőjeként finomló sóhaj szökik ki az elf szerzet ajkaiból. ~Ezzel kellett volna kezdenem. Viszont még mindig annyi dolgom van! Ha eláll ez a fránya vihar mehetek is a piacra berendezési dolgok végett. Még a lelkemet is el kell adnom lassan, hogy szépek legyenek ezek a szobák~ támaszkodik a pultra fél kezével immáron sokkal gondterheltebben. ~Vajon hol dolgozhatnék egy kis jussért? Bizonyosan kevés helyen, de találnom kell valamit, mert szeretnék büszke lenni arra aki vagyok...~*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ter most igazán hálát ad, azért hogy oly szorgosan foltozgatta a tetőt és a ház oldalán leomlott koszos fehér falat alig egy hattal ezelőtt, még hiszen ily szörnyen szapora esőben még az a maradék agg bútora is tönkre menne fedett tereken állva, a múlttal ellenben, most már kevésbé pompás, de egyre javuló állapotú házban. Talán nem sokára kis szerencsével, még szerényebb villának is nevezhető lesz az építmény, melyet egy magányában szépítget a hosszú hajú férfi minden nem szerelem végett lopott pillanata során. Sokszor hajnalig farag, és pakol újra és újra miközben az ablakon kipillantva, már láthatja újból a horizonton a fényes, melegségét ajándékozó, sárga napot. Az ajtót finoman kinyitva gyenge nyikorgás hallatszik, mintha csak a sötételf első lépte órák után, átlépve a küszöböt ismét üdvözölné a régi falakat. A fekete hajú mit sem törődve holmi előkelő látszattál, kapkodja le magáról átázott, csöpögő ruháit összegyűrve dobva azokat a padlóra. Nemsokára pusztán egy alsóban menetel felfelé az ujjra faragás alatt álló, néhol forgácsporos lépcsőn, immáron egy még elmenetele előtt felrakott, már inkább langyos mintsem forró tartalmú vizes vödörrel egészen a fürdőig, ahol gyorsan bele is önti öreges dézsájába a szinte láthatatlanul gőzölgő vizet, és már az utolsó textíliától is megszabadulva mászik bele a tegnapi és mai folyadékkal keveredő dézsába, hiszen tudja, ha tovább tölti az első kis repedés rajta, már ereszteni is kezdene szökőárat okozva ezzel a fürdő helyiségben. Gyorsan, mintha menekülnie kéne locsolja mezítelen testére a vizet és szappanoz, majd a leöblítés után, már pattan is ki a kevésbé melegséggel elárasztó fürdőből, mint azt hitte. Alapos törülközésbe kezd hát a magas szerzet, és egy homályos tükörben vizslatja arcát elmélkedve mindazon mely most körülveszi hangos elmélyét. Ter gyakran folyamodik kényszercselekedetekhez, ahogy most is teszi azt, nadrágot is inget rángatva magára, de fél kézzel, már ismét barkács eszközei után kutat, hogy lecsiszolhassa a lépcsőt, faraghasson rá, és ha ma még jut rá ideje a festésbe sem ártana belekezdnie, melyet nagy szerencséjére nagyapája mindig tartott a házban, így hát bőven van a házban, még egzotikusnak számító különböző színekben is, mint például a „répasárga”, ahogy a férfi ismeri azt. *
* ~ Mindig a legfárasztóbb munkákba kezdek bele!~ masszírozza jobb kezével fáradt nyakát a férfi az egyik lépcsőfokon ülve kis idővel, de annál több munkával később, ahogy érzi ez a lefelé nézés nem tesz a legjobbat fáradt és fagyos testrészeinek. Kettőt pihegve és ott hagyva mindent ahol van egy kissé, már rozsdásodó ezüst kanált elő véve kevergeti gyógyfűvekből készített meleg teáját, és az első korty kísérőjeként finomló sóhaj szökik ki az elf szerzet ajkaiból. ~Ezzel kellett volna kezdenem. Viszont még mindig annyi dolgom van! Ha eláll ez a fránya vihar mehetek is a piacra berendezési dolgok végett. Még a lelkemet is el kell adnom lassan, hogy szépek legyenek ezek a szobák~ támaszkodik a pultra fél kezével immáron sokkal gondterheltebben. ~Vajon hol dolgozhatnék egy kis jussért? Bizonyosan kevés helyen, de találnom kell valamit, mert szeretnék büszke lenni arra aki vagyok...~*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-30 10:30:24
Üzenet elküldve: 2020-07-30 10:30:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*A seb látványos módon begyógyul, szinte azonnal. Követni sem tudja, ahogy a roncsolt szövetek, szinte csoda folytán helyre jönnek. Nem csak sebei gyógyulnak be, de úgy érzi, hogy hegyet tudna mászni, olyan hatást érez magában. Biztosan a gyógyító ital műve lehet ez is, mindenesetre csodálattal adózik a hatásának. Így nincs is szüksége bekötözni a sebet. Talpra áll, és olyan a lába, mint a sérülés előtt. Egyszerűen hihetetlen. Már nem sántít, és lépésnél sem fáj. Ekkor szólítja meg Grük, az őrség egyik tisztje. A folytatásra bólint, viszont mondania is kell valamit.*
- Tudom folytatni, de egyelőre nem akarom. Minden tisztelettel uram, én itt befejezem, ami még maradt, de utána nem kívánok visszamenni a kaszárnyába. A parancsnok úr lóhalálában magával hozott, hogy lássa, mit tudok, de semmi kötelezettséget még nem vállaltam. Azt hiszem, most egy ideig elég lesz ennyi. Talán majd később meglátogatom Önöket a Kaszárnyában. Remélem nem veszi rossz néven! *Semmi tiszteletlenség nincs a hangjában, csupán megfáradt a harcban, öldöklésben. Valószínű nem adja fel, hogy városőr legyen, de most egy kicsit pihennie kell. Most egyből nem fog neki menni. Bízik Grük megértésében, hiszen nem követelhetnek rajta számon semmit sem. Követte a parancsokat és végig kitartott, most viszont egy kicsit megfáradt. A tiszt láthatja rajta, hogy amit mond, azt úgy is gondolja. Szavatartó, ezért kész, hogy Lainor-ral befejezzék az utolsó parancsot, amit kapott.*
//Epilógus//
*A seb látványos módon begyógyul, szinte azonnal. Követni sem tudja, ahogy a roncsolt szövetek, szinte csoda folytán helyre jönnek. Nem csak sebei gyógyulnak be, de úgy érzi, hogy hegyet tudna mászni, olyan hatást érez magában. Biztosan a gyógyító ital műve lehet ez is, mindenesetre csodálattal adózik a hatásának. Így nincs is szüksége bekötözni a sebet. Talpra áll, és olyan a lába, mint a sérülés előtt. Egyszerűen hihetetlen. Már nem sántít, és lépésnél sem fáj. Ekkor szólítja meg Grük, az őrség egyik tisztje. A folytatásra bólint, viszont mondania is kell valamit.*
- Tudom folytatni, de egyelőre nem akarom. Minden tisztelettel uram, én itt befejezem, ami még maradt, de utána nem kívánok visszamenni a kaszárnyába. A parancsnok úr lóhalálában magával hozott, hogy lássa, mit tudok, de semmi kötelezettséget még nem vállaltam. Azt hiszem, most egy ideig elég lesz ennyi. Talán majd később meglátogatom Önöket a Kaszárnyában. Remélem nem veszi rossz néven! *Semmi tiszteletlenség nincs a hangjában, csupán megfáradt a harcban, öldöklésben. Valószínű nem adja fel, hogy városőr legyen, de most egy kicsit pihennie kell. Most egyből nem fog neki menni. Bízik Grük megértésében, hiszen nem követelhetnek rajta számon semmit sem. Követte a parancsokat és végig kitartott, most viszont egy kicsit megfáradt. A tiszt láthatja rajta, hogy amit mond, azt úgy is gondolja. Szavatartó, ezért kész, hogy Lainor-ral befejezzék az utolsó parancsot, amit kapott.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-29 20:58:27
Üzenet elküldve: 2020-07-29 20:58:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Nyila talált, habár nem volt rá nagy szükség, mivel az ellenfél nem is igazán küzdött. A lövés után sietve halad ki a lányt cipelő férfi mögött, de mint kiderül a sietségre nincs nagy szükség, ugyanis az épület nem omlik le, mint ahogy azt a tiszt várta.
Kiérve a báró szól, hogy odalent még vannak foglyok, erre az őrmester egyből visszanéz a házra, és a falakon át a lejáró felé szegezi tekintetét.*
-Úgy lesz.
*Bólint a kérésre és már töri is a fejét, hogy pontosan mit is tegyen.*
-Ez volt a kötelességünk.
*Mondja a köszönetre a formaság kedvéért. Persze ha a hála majd megtérül, nem áll tervében elutasítani.
Aenae szavaira kezd összeállni a fejében egy ötlet, hogy mit is tegyen. A köszönetre már csak egy félmosollyal az arcán bólint.
Amíg a báróék elmennek és Dvorn igyekszik magából eltávolítani a nyilat, addig az őrmester összerakja magában a tervet. ~Ketten megkeresik az említett bodegát és ellenőrzik az onnan kijövőket, míg én legalább egy őrrel lemegyek innen.~
A terve igen egyszerű, de még esetleg be is válhat, már csak azt kell kiválasztania, hogy mit ki csináljon. A parancsnoknak vissza kéne mennie a kaszárnyába, mielőtt tiszt híján bármi balul ütne ki még egyszer. A két vele jövő városőr igen kimerült lehet, mivel az egész napos feladatok után már Grük is egyre keményebben érzi a fáradtság jeleit, így őket pihenni küldené. Marad a három Denjaarral jött újonc, velük kell számolnia. Odalép a sötételfhez, hogy megnézze annak állapotát.*
-Tudod folytatni?
*Kérdi, mert ugyan a varázsital eltűntette a sebet, de az őrmester nem igazán ért ezekhez a löttyökhöz, így csak rákérdez.*
-Közlegény!
*Néz rá Laniorra, hogy az tudja, hogy kinek is szól*
-Gyere ide! Ti ketten megkeresitek az úrnő által említett bodegát és ott ellenőriztek mindenkit, aki onnan ki akar jönni.
*Mondja, ha Dvorn válasza szerint tudja folytatni, ha nem, akkor csak egyes számban beszél Laniornak.*
-Reorik! Te velem jössz innen! A többiek a kaszárnyába!
*Ezután ha senkinek sincs ellenvetése megindul az épületbe és csak akkor áll meg, amikor Terwy holtteste mellé ér és kihúzza belőle a nyilat, majd továbbindul.*
//Epilógus//
*Nyila talált, habár nem volt rá nagy szükség, mivel az ellenfél nem is igazán küzdött. A lövés után sietve halad ki a lányt cipelő férfi mögött, de mint kiderül a sietségre nincs nagy szükség, ugyanis az épület nem omlik le, mint ahogy azt a tiszt várta.
Kiérve a báró szól, hogy odalent még vannak foglyok, erre az őrmester egyből visszanéz a házra, és a falakon át a lejáró felé szegezi tekintetét.*
-Úgy lesz.
*Bólint a kérésre és már töri is a fejét, hogy pontosan mit is tegyen.*
-Ez volt a kötelességünk.
*Mondja a köszönetre a formaság kedvéért. Persze ha a hála majd megtérül, nem áll tervében elutasítani.
Aenae szavaira kezd összeállni a fejében egy ötlet, hogy mit is tegyen. A köszönetre már csak egy félmosollyal az arcán bólint.
Amíg a báróék elmennek és Dvorn igyekszik magából eltávolítani a nyilat, addig az őrmester összerakja magában a tervet. ~Ketten megkeresik az említett bodegát és ellenőrzik az onnan kijövőket, míg én legalább egy őrrel lemegyek innen.~
A terve igen egyszerű, de még esetleg be is válhat, már csak azt kell kiválasztania, hogy mit ki csináljon. A parancsnoknak vissza kéne mennie a kaszárnyába, mielőtt tiszt híján bármi balul ütne ki még egyszer. A két vele jövő városőr igen kimerült lehet, mivel az egész napos feladatok után már Grük is egyre keményebben érzi a fáradtság jeleit, így őket pihenni küldené. Marad a három Denjaarral jött újonc, velük kell számolnia. Odalép a sötételfhez, hogy megnézze annak állapotát.*
-Tudod folytatni?
*Kérdi, mert ugyan a varázsital eltűntette a sebet, de az őrmester nem igazán ért ezekhez a löttyökhöz, így csak rákérdez.*
-Közlegény!
*Néz rá Laniorra, hogy az tudja, hogy kinek is szól*
-Gyere ide! Ti ketten megkeresitek az úrnő által említett bodegát és ott ellenőriztek mindenkit, aki onnan ki akar jönni.
*Mondja, ha Dvorn válasza szerint tudja folytatni, ha nem, akkor csak egyes számban beszél Laniornak.*
-Reorik! Te velem jössz innen! A többiek a kaszárnyába!
*Ezután ha senkinek sincs ellenvetése megindul az épületbe és csak akkor áll meg, amikor Terwy holtteste mellé ér és kihúzza belőle a nyilat, majd továbbindul.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-29 08:59:12
Üzenet elküldve: 2020-07-29 08:59:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*A remegő és omladozó házból sikerül kimenekülniük, mielőtt az még komoly beomlásokkal súlyosan megrongálódott volna. A menekülő suhanc, aki után kilőtte vesszőjét, sikeresen elmenekül. Nem találta el. Az ott maradt, sebesült, idősebb férfit, akinek kard is van a kezében, azt Hesgrim társuk felnyársalja a bárdjával. A férfi halála előtt még hörög valamit, aminek Dvorn nincs tisztában a jelentőségével. A küldetés sikeres. Az úrnő megmenekült. Miközben őrködik a kimentett úrnő körül, váratlanul egy bájitalt kap tőle. Nem ismeri az ilyen italokat, de a hölgy szerint meggyógyítja.*
- Köszönöm úrnőm. Ne aggódjon, most már biztonságban van. Vigyázzon magára! *Hálás tekintettel adózik a nőnek, s megpróbálja nyugtatni is, hogy a történések innentől már csak jó irányba fognak haladni. Mivel távozik a kettős, a zsoldosokkal, így egyben el is köszön a hölgytől. Ott marad a többi városőrrel segíteni az esetleges túlélőket a ház alatt. Mind ezek előtt egy földről felvett fadarabot vesz a szájába, amire ráharaphat. A következő mély lélegzetvételnél kihúzza a nyílvessző lábában maradt részét. Ezt visszafojtott ordítással tudja csak megtenni. Ezután a bájitalt kortyolja az utolsó cseppig elfogyasztva. A sebet bámulva várja a hatást, mert ilyen gyógyító italhoz még nem volt szerencséje eddig.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Epilógus//
*A remegő és omladozó házból sikerül kimenekülniük, mielőtt az még komoly beomlásokkal súlyosan megrongálódott volna. A menekülő suhanc, aki után kilőtte vesszőjét, sikeresen elmenekül. Nem találta el. Az ott maradt, sebesült, idősebb férfit, akinek kard is van a kezében, azt Hesgrim társuk felnyársalja a bárdjával. A férfi halála előtt még hörög valamit, aminek Dvorn nincs tisztában a jelentőségével. A küldetés sikeres. Az úrnő megmenekült. Miközben őrködik a kimentett úrnő körül, váratlanul egy bájitalt kap tőle. Nem ismeri az ilyen italokat, de a hölgy szerint meggyógyítja.*
- Köszönöm úrnőm. Ne aggódjon, most már biztonságban van. Vigyázzon magára! *Hálás tekintettel adózik a nőnek, s megpróbálja nyugtatni is, hogy a történések innentől már csak jó irányba fognak haladni. Mivel távozik a kettős, a zsoldosokkal, így egyben el is köszön a hölgytől. Ott marad a többi városőrrel segíteni az esetleges túlélőket a ház alatt. Mind ezek előtt egy földről felvett fadarabot vesz a szájába, amire ráharaphat. A következő mély lélegzetvételnél kihúzza a nyílvessző lábában maradt részét. Ezt visszafojtott ordítással tudja csak megtenni. Ezután a bájitalt kortyolja az utolsó cseppig elfogyasztva. A sebet bámulva várja a hatást, mert ilyen gyógyító italhoz még nem volt szerencséje eddig.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937