Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-09 09:35:42
Üzenet elküldve: 2019-09-09 09:35:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Persze, kell foglalkozni vele! De vannak olyan urak, akiknek annyi pénzük van és akkora földjeik, hogy pontosan csak annyit foglalkoznak vele, hogy az árát visszahozza a búza, vagy a hűbéreseinek elég legyen a következő aratásig a kenyér. *A thargoknál ez nem dívik, itt mindenki kihasználja teljesen a földjét erejének megfelelően és próbál a többieknek is jólétet teremteni.* ~Így kéne mindenütt!~
-Nálam nem lenne érdemes, mert azt eszem, amit a parasztjaim és nagyjából annyit is, mint ők! Ha nekik rossz, akkor nekem is és fordítva! *Persze ez sem teljesen igaz, mert a parasztjai pénzt is kapnak, valamint van egy hektár földjük, amit szabadon használhatnak így, ha Learon rágná a küszöböt, nekik akkor is lenne mit a tejbe aprítani. Az már más kérdés, hogy a mágus olyan ütemben gazdagodott eddig, mint kevesen mások és nem is volt teljesen ínséges éve, még a háborúk alatt sem.*
-Az alma kisebb, ízetlenebb és fonnyadtabb, ha nem foglalkozol vele. A búzának kevesebb a termése. Nincs annyi szem a kalászon! Persze van, hogy a föld is gyenge és nem ad annyi búzát, de a jó paraszt tudja, hogy akkor nem búzát érdemes vetnie, hanem valami mást! Artheniorban, ha valakinek rossz a gabonája, az vagy nem ért hozzá, vagy lusta! *Szinte nevethetnékje támad amikor unalmasnak nevezi a lány a nyájak tartását. Tudniillik a pásztormágus maga is egy időben csak ezzel foglalkozott, bár tény, hogy ő maga mindig belecsöppen valami izgalmasba. Legeltetés közben egyszer csak démonokkal kell harcolnia, vagy banditák támadnak rá.* ~Valahogy Trodd sosem említett ilyesmiket, hogy vele történt volna! Lehet, ha az ember mágus, akkor vonzza a bajt! Bár eddig mindig jól jöttem ki belőle, szóval lehet csak így jutalmaznak a Szellemek és ezek az istenek!~
-Embere válogatja! Trodd sosem unatkozik igazán. El van magában. Farag, vagy más efféle jó dolgokat csinál szabadidejében. Úgy hallottam, most van egy kutyája, azt okítja! *Persze lehet ez sem igaz, csak úgy fél füllel hallotta a Vashegyen.*
-Nem is mondtam, hogy gyerek vagy! ~Bár igencsak úgy nézel ki, drágám!~
-De ez az öregek sajátja, hogy megsimogatják mások haját. A velem egykorú nőknek is szoktam, sőt! *Mosolyodik el a nem várt reakción. Persze először mindenki meg szokott ezen lepődni, de ilyen elutasító reakciót még nem kapott az öreg mágus.*
-Talán igazad van, de ne hidd, hogy nincs nekem se rossz tapasztalatom! *Tör ki belőle végül a nevetés.*
-Volt, hogy egy mélységivel elkezdtem beszélgetni, aztán egyszer csak leszúrt! Hát mit ne mondjak, lebénult karral éltem évekig, de sosem vette el a kedvem attól, hogy beszélgessek mindenféle népekkel! *Kacag tovább.*
-Vagy amikor leütöttek egy bunkóval! Az volt aztán a szép! Azóta is van egy kis bemélyedés a fejemen! De ilyen ártatlan beszélgetésből kerültem a félisten Wojest démonölői közé, ahol meghaltam! *Itt nagy nehezen abbahagyja a vidámkodást.*
-Szóval nem kell annyira félni! Lesz ahogy lesz, és sose volt úgy, hogy ne lett volna valahogy! ~Lehet másoknak nem ilyen könnyű és ha egyszer meghalnak, nem terem ott egy isten, hogy feltámassza őket, de hát ilyen az én szerencsém!~
//Learon, Cyprylana//
-Persze, kell foglalkozni vele! De vannak olyan urak, akiknek annyi pénzük van és akkora földjeik, hogy pontosan csak annyit foglalkoznak vele, hogy az árát visszahozza a búza, vagy a hűbéreseinek elég legyen a következő aratásig a kenyér. *A thargoknál ez nem dívik, itt mindenki kihasználja teljesen a földjét erejének megfelelően és próbál a többieknek is jólétet teremteni.* ~Így kéne mindenütt!~
-Nálam nem lenne érdemes, mert azt eszem, amit a parasztjaim és nagyjából annyit is, mint ők! Ha nekik rossz, akkor nekem is és fordítva! *Persze ez sem teljesen igaz, mert a parasztjai pénzt is kapnak, valamint van egy hektár földjük, amit szabadon használhatnak így, ha Learon rágná a küszöböt, nekik akkor is lenne mit a tejbe aprítani. Az már más kérdés, hogy a mágus olyan ütemben gazdagodott eddig, mint kevesen mások és nem is volt teljesen ínséges éve, még a háborúk alatt sem.*
-Az alma kisebb, ízetlenebb és fonnyadtabb, ha nem foglalkozol vele. A búzának kevesebb a termése. Nincs annyi szem a kalászon! Persze van, hogy a föld is gyenge és nem ad annyi búzát, de a jó paraszt tudja, hogy akkor nem búzát érdemes vetnie, hanem valami mást! Artheniorban, ha valakinek rossz a gabonája, az vagy nem ért hozzá, vagy lusta! *Szinte nevethetnékje támad amikor unalmasnak nevezi a lány a nyájak tartását. Tudniillik a pásztormágus maga is egy időben csak ezzel foglalkozott, bár tény, hogy ő maga mindig belecsöppen valami izgalmasba. Legeltetés közben egyszer csak démonokkal kell harcolnia, vagy banditák támadnak rá.* ~Valahogy Trodd sosem említett ilyesmiket, hogy vele történt volna! Lehet, ha az ember mágus, akkor vonzza a bajt! Bár eddig mindig jól jöttem ki belőle, szóval lehet csak így jutalmaznak a Szellemek és ezek az istenek!~
-Embere válogatja! Trodd sosem unatkozik igazán. El van magában. Farag, vagy más efféle jó dolgokat csinál szabadidejében. Úgy hallottam, most van egy kutyája, azt okítja! *Persze lehet ez sem igaz, csak úgy fél füllel hallotta a Vashegyen.*
-Nem is mondtam, hogy gyerek vagy! ~Bár igencsak úgy nézel ki, drágám!~
-De ez az öregek sajátja, hogy megsimogatják mások haját. A velem egykorú nőknek is szoktam, sőt! *Mosolyodik el a nem várt reakción. Persze először mindenki meg szokott ezen lepődni, de ilyen elutasító reakciót még nem kapott az öreg mágus.*
-Talán igazad van, de ne hidd, hogy nincs nekem se rossz tapasztalatom! *Tör ki belőle végül a nevetés.*
-Volt, hogy egy mélységivel elkezdtem beszélgetni, aztán egyszer csak leszúrt! Hát mit ne mondjak, lebénult karral éltem évekig, de sosem vette el a kedvem attól, hogy beszélgessek mindenféle népekkel! *Kacag tovább.*
-Vagy amikor leütöttek egy bunkóval! Az volt aztán a szép! Azóta is van egy kis bemélyedés a fejemen! De ilyen ártatlan beszélgetésből kerültem a félisten Wojest démonölői közé, ahol meghaltam! *Itt nagy nehezen abbahagyja a vidámkodást.*
-Szóval nem kell annyira félni! Lesz ahogy lesz, és sose volt úgy, hogy ne lett volna valahogy! ~Lehet másoknak nem ilyen könnyű és ha egyszer meghalnak, nem terem ott egy isten, hogy feltámassza őket, de hát ilyen az én szerencsém!~
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-08 21:49:37
Üzenet elküldve: 2019-09-08 21:49:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Miközben Tozeya az ismeretlen lényeket fürkészi, próbálja összehasonlítani az Aborg által lefestett lényekkel. Vagy egy másik fajjal találkoztak, vagy ezek azok az onthorik, amelyeket kerestek és a varázsló információi nem voltak tökéletesek.
Szavait Quorqueraq csúfos mosollyal fogadja kivillantva hegyes fogait.*
- Majd meglátjuk. *Morogja furcsa zöngékkel tarkított hangján.
Amikor Zeyát akarják lefegyverezni, a lány ellenállna és maga adná át fegyvereit, amire a sziklakardos lények morogva, zöngétlen, érthetetlen szavakkal közelítenek felé, de a Mélységek Urának intésére hagyják, hogy ő intézze el fegyvereit. A kalapot nem veszik el tőle, az a fején marad. A felszerelését viszont elveszik. A kötözést viszont ők végzik, erős, kemény kötéssel teszik végképp fegyvertelenné. A hátán keresztben lévő fa miatt nehezen tud mozogni, hisz a karjait nem tudja mozgatni.*
- Szóval Aborg mestertől, a mágusok legnagyobbikától? *Kérdi Bervold felé fordulva, talán megerősítést vár, de a reszkető férfi nem mond semmit, csak ijedt szemekkel figyeli az onthori vezért.*
- Ez az otthonunk, ember. *Válaszolja magától értetődőn Kilvard korábbi kérdésére, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
Kilvardot is megkötözik, úgy, ahogy Tozeyát is és mindenkit, majd a menet megindul a barlangban.*
- Valóban az. *Fordul vissza a nassiky felé Quorqueraq. A többi fegyveres követi a menetet, elől megy kettő lény a Mélység Urával, mögöttük pedig a többiek. Rodd nehezen lépked, botladozik, az ork viszont még bírja.*
- A Jak-henbe. *Válaszolja Quorqueraq reszelősen felnevetve.*
- És hogyan üzentek ennek az Aborgnak, mert gondolom, valahogyan tudtok üzenni neki, hogy információkkal lássátok el. *Fordul a vezető a megkötözöttek felé érdeklődve.*
*Miközben Tozeya az ismeretlen lényeket fürkészi, próbálja összehasonlítani az Aborg által lefestett lényekkel. Vagy egy másik fajjal találkoztak, vagy ezek azok az onthorik, amelyeket kerestek és a varázsló információi nem voltak tökéletesek.
Szavait Quorqueraq csúfos mosollyal fogadja kivillantva hegyes fogait.*
- Majd meglátjuk. *Morogja furcsa zöngékkel tarkított hangján.
Amikor Zeyát akarják lefegyverezni, a lány ellenállna és maga adná át fegyvereit, amire a sziklakardos lények morogva, zöngétlen, érthetetlen szavakkal közelítenek felé, de a Mélységek Urának intésére hagyják, hogy ő intézze el fegyvereit. A kalapot nem veszik el tőle, az a fején marad. A felszerelését viszont elveszik. A kötözést viszont ők végzik, erős, kemény kötéssel teszik végképp fegyvertelenné. A hátán keresztben lévő fa miatt nehezen tud mozogni, hisz a karjait nem tudja mozgatni.*
- Szóval Aborg mestertől, a mágusok legnagyobbikától? *Kérdi Bervold felé fordulva, talán megerősítést vár, de a reszkető férfi nem mond semmit, csak ijedt szemekkel figyeli az onthori vezért.*
- Ez az otthonunk, ember. *Válaszolja magától értetődőn Kilvard korábbi kérdésére, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
Kilvardot is megkötözik, úgy, ahogy Tozeyát is és mindenkit, majd a menet megindul a barlangban.*
- Valóban az. *Fordul vissza a nassiky felé Quorqueraq. A többi fegyveres követi a menetet, elől megy kettő lény a Mélység Urával, mögöttük pedig a többiek. Rodd nehezen lépked, botladozik, az ork viszont még bírja.*
- A Jak-henbe. *Válaszolja Quorqueraq reszelősen felnevetve.*
- És hogyan üzentek ennek az Aborgnak, mert gondolom, valahogyan tudtok üzenni neki, hogy információkkal lássátok el. *Fordul a vezető a megkötözöttek felé érdeklődve.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:11:05
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:11:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Elhúzza a száját, igen csak nehéz lesz kimagyarázniuk magukat ebből a szituációból. Mindenesetre valahogy Abogr tudtára kell adniuk helyzetüket, máskülönben akár rövid úton be is végezhetik, látva vendéglátóik legkevésbé sem hospitális hozzáállását.
Hagyja magát lefegyverezni, majd a kezeit is megkötözik. Egy szót sem szól, csak mikor elindulnak, akkor nyitja ki száját újra.*
-Ami a Shq-hatort illeti... Gyönyörű példány.
*Bólogat serényen, mintha ugyan nem próbálta volna a lény néhány perccel ezelőtt megölni őket. Vet is egy pillantást a háta mögött a bestiára. Ehh, szíves örömest magához vette volna a skorpió pengéjét.*
-És hová is tartunk pontosan?
*Kérdi könnyen hangnemben. Még nem halottak, ami kifejezetten jó jel. Ő sem kíván kockázatos mozzanatokba bonyolódni, míg nem derül ki, mi a céljuk velük.*
*Elhúzza a száját, igen csak nehéz lesz kimagyarázniuk magukat ebből a szituációból. Mindenesetre valahogy Abogr tudtára kell adniuk helyzetüket, máskülönben akár rövid úton be is végezhetik, látva vendéglátóik legkevésbé sem hospitális hozzáállását.
Hagyja magát lefegyverezni, majd a kezeit is megkötözik. Egy szót sem szól, csak mikor elindulnak, akkor nyitja ki száját újra.*
-Ami a Shq-hatort illeti... Gyönyörű példány.
*Bólogat serényen, mintha ugyan nem próbálta volna a lény néhány perccel ezelőtt megölni őket. Vet is egy pillantást a háta mögött a bestiára. Ehh, szíves örömest magához vette volna a skorpió pengéjét.*
-És hová is tartunk pontosan?
*Kérdi könnyen hangnemben. Még nem halottak, ami kifejezetten jó jel. Ő sem kíván kockázatos mozzanatokba bonyolódni, míg nem derül ki, mi a céljuk velük.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-06 23:32:31
Üzenet elküldve: 2019-09-06 23:32:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Égető probléma//
*Ahogy iszkol a ló hátán, kissé bajban van. Nem is tudja, hogy kit vagy mit keres igazán. Az utcán kérdezgeti az embereket, hogy nem-e ismernek egy valamirevaló borbélyt, egy olyan ügyeskezűt, aki jól dolgozik, és nem kell féltenie a torkát a pengétől. Adnak is neki tanácsot, hogy kit és merre keressen, de elég ködösek. És tekintve, hogy a városba érkezése után szinte rögtön a laktanyára ment a főtérről, ahogy találkozott Denjaaral, ezáltal sikerül rögtön az első kanyart elrontania, és a romváros nevezetű helyen köt ki.*
-A francba, ezt benéztem.
*Mormogja magában, és fordul is vissza, hogy a helyes irányt meglelje.*
*Ahogy iszkol a ló hátán, kissé bajban van. Nem is tudja, hogy kit vagy mit keres igazán. Az utcán kérdezgeti az embereket, hogy nem-e ismernek egy valamirevaló borbélyt, egy olyan ügyeskezűt, aki jól dolgozik, és nem kell féltenie a torkát a pengétől. Adnak is neki tanácsot, hogy kit és merre keressen, de elég ködösek. És tekintve, hogy a városba érkezése után szinte rögtön a laktanyára ment a főtérről, ahogy találkozott Denjaaral, ezáltal sikerül rögtön az első kanyart elrontania, és a romváros nevezetű helyen köt ki.*
-A francba, ezt benéztem.
*Mormogja magában, és fordul is vissza, hogy a helyes irányt meglelje.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-06 15:54:08
Üzenet elküldve: 2019-09-06 15:54:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
*Szempillái suhogása szinte hallható, mikor értetlen tekintete és kézzel fogható csodálata kiteljesedik néhány zavart pislogásban. Nem tudja, hogy higgyen-e a férfinek, bár eddig nagyon megbízható és kedves arcát mutatta felé, de soha se gondolta volna, hogy egy gyümölcsről ránézésre megállapítható, mennyi szeretetet kapott. Azt meg, hogy ezt még mérni is lehetne valamivel, felkelti benne a kíváncsiságot.*
-De miért tenne ilyet valaki, mármint, hogy elveti a gabonát aztán meg sorsára hagyja? Tudniillik hogyan kell foglalkozni vele, ha már belefog az ember nem? *Nem igazán ért a növénytermesztéshez, de ha egyszer arra adná a fejét, előtte bizonyosan minden könyvet átbogarászna a teendők és a tudnivalók után. Miután a férfi befejezi a gondolatot csak bólint, mert ez némiképp értelmet adna a dolognak.*
-És az íze is más? Vagy inkább kisebbek a szemek? Vagy szárazabb, ha nem foglalkoznak vele? *Kíváncsiskodik, most, hogy ennyi szó esik a növényekről és a velük való foglalkozásról, kezdi mélyebben is beleártani magát, mint amennyire szükséges. Mindemellett jobb a közérzete, így, mintha csak csendben sétálnának a romok között és hallgatnák a szél kísérteties hangjait, ahogy rodeózik a kihalt utcákon.*
-A thargok birkáit tereli. *Ízlelgeti a szavakat.* -Ne haragudj meg érte, de egy ilyen munka nem túl unalmas? *Teszi fel halkan a kérdést, mert kétségtelen valami hatalmas nagy butaságot kérdezett, de akkor sem érti. Abban viszont biztos, hogy neki nem menne a dolog. ~Egész nap terelgetni az állatokat és nézni, ahogyan esznek. Egyedül kint a mezőn. ~ Közben érkezik a fejsimogatás a férfi részéről, amire csak az a reakciója, hogy kicsit távolabb lép.*
-Kérlek! Ezt nem illik. *Motyog az orra alá és maga is megsimítgatja a haját, hogy biztos úgy áljon, mint az előtt.* - Nem vagyok már gyerek, csak kisebb. *Néz fel a másikra. Nem igazán ért vele egyet, mert ő igenis tart az idegenektől.* - Neked nem nagy kockázat egy idegennel szóba elegyedni, főleg ha még kisebb is nálad, de sok lény szívesen megcipálná a szárnyam, így nagy szerencse, hogy veled találkoztam. Volt már rá példa korábban, hogy megjártam, de mindig mázlim volt. *Fog rá a jobb kezével a bal felkarjára, és szemeit lesütve sétál tovább mellette, egy nagyobb lépés távolságban.*
//Learon, Cyprylana//
*Szempillái suhogása szinte hallható, mikor értetlen tekintete és kézzel fogható csodálata kiteljesedik néhány zavart pislogásban. Nem tudja, hogy higgyen-e a férfinek, bár eddig nagyon megbízható és kedves arcát mutatta felé, de soha se gondolta volna, hogy egy gyümölcsről ránézésre megállapítható, mennyi szeretetet kapott. Azt meg, hogy ezt még mérni is lehetne valamivel, felkelti benne a kíváncsiságot.*
-De miért tenne ilyet valaki, mármint, hogy elveti a gabonát aztán meg sorsára hagyja? Tudniillik hogyan kell foglalkozni vele, ha már belefog az ember nem? *Nem igazán ért a növénytermesztéshez, de ha egyszer arra adná a fejét, előtte bizonyosan minden könyvet átbogarászna a teendők és a tudnivalók után. Miután a férfi befejezi a gondolatot csak bólint, mert ez némiképp értelmet adna a dolognak.*
-És az íze is más? Vagy inkább kisebbek a szemek? Vagy szárazabb, ha nem foglalkoznak vele? *Kíváncsiskodik, most, hogy ennyi szó esik a növényekről és a velük való foglalkozásról, kezdi mélyebben is beleártani magát, mint amennyire szükséges. Mindemellett jobb a közérzete, így, mintha csak csendben sétálnának a romok között és hallgatnák a szél kísérteties hangjait, ahogy rodeózik a kihalt utcákon.*
-A thargok birkáit tereli. *Ízlelgeti a szavakat.* -Ne haragudj meg érte, de egy ilyen munka nem túl unalmas? *Teszi fel halkan a kérdést, mert kétségtelen valami hatalmas nagy butaságot kérdezett, de akkor sem érti. Abban viszont biztos, hogy neki nem menne a dolog. ~Egész nap terelgetni az állatokat és nézni, ahogyan esznek. Egyedül kint a mezőn. ~ Közben érkezik a fejsimogatás a férfi részéről, amire csak az a reakciója, hogy kicsit távolabb lép.*
-Kérlek! Ezt nem illik. *Motyog az orra alá és maga is megsimítgatja a haját, hogy biztos úgy áljon, mint az előtt.* - Nem vagyok már gyerek, csak kisebb. *Néz fel a másikra. Nem igazán ért vele egyet, mert ő igenis tart az idegenektől.* - Neked nem nagy kockázat egy idegennel szóba elegyedni, főleg ha még kisebb is nálad, de sok lény szívesen megcipálná a szárnyam, így nagy szerencse, hogy veled találkoztam. Volt már rá példa korábban, hogy megjártam, de mindig mázlim volt. *Fog rá a jobb kezével a bal felkarjára, és szemeit lesütve sétál tovább mellette, egy nagyobb lépés távolságban.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-05 15:53:52
Üzenet elküldve: 2019-09-05 15:53:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Búskomoran indul vissza a Sárvárosból, átvágván a kunyhókon, s egészen a Romvárosban köt ki. Úgy dönt, talán csapódnia kéne valakihez. ~ Talán a piacon nézzek szét? Esetleg induljak haza? ~ A második eshetőség mellett dönt. A köpenybe bugyolált, fekete tekintetű sötételf, egybefolyó, szinte egy, a házak falára simuló árnyékként indul vissza. Meglátogatja a piacot, aztán visszatér az otthonául szolgáló kikötőbe. A Vérkertet is szívesen megnézné. Talán most ki is hagyja a vásárt. Igen, határozottan e mellett dönt. El is fordul a Szegénynegyed fele.*
*Búskomoran indul vissza a Sárvárosból, átvágván a kunyhókon, s egészen a Romvárosban köt ki. Úgy dönt, talán csapódnia kéne valakihez. ~ Talán a piacon nézzek szét? Esetleg induljak haza? ~ A második eshetőség mellett dönt. A köpenybe bugyolált, fekete tekintetű sötételf, egybefolyó, szinte egy, a házak falára simuló árnyékként indul vissza. Meglátogatja a piacot, aztán visszatér az otthonául szolgáló kikötőbe. A Vérkertet is szívesen megnézné. Talán most ki is hagyja a vásárt. Igen, határozottan e mellett dönt. El is fordul a Szegénynegyed fele.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-05 08:55:29
Üzenet elküldve: 2019-09-05 08:55:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Igen, egy állat hálája sokkal kézzelfoghatóbb, de azért én is meg tudom mondani, hogyha egy alma több szeretetet kap, mint egy másik. Látszik azon, hogyan van metszve és gondozva. A növényeknek is kell a szeretet! *EZ talán furcsa lehet egy olyan valakinek, aki életében nem foglalkozott növényekkel, de Cypry okos lány, biztosan megérti.*
-Látni lehetett mindig olyan földeket, ahol csak elvetették a búzát és hagyták a sorsára! Volt, hogy hetekig nem nyúltak hozzá és csak roskadozott a sok gyom alatt! vannak olyan urak, akik úgy vannak vele, hogy annyi földjük van, hogy nem számít, ha rosszabb lesz a termés, mint amilyen lehetne! *Tárja szét karjait, mert ezt a hozzáállást nem tette sosem. Ő úgy van vele, hogyha már vet, akkor az bizony jó lesz. Éppen ezért voltak olyan évek amikor nem is volt egy talpalatnyi gabonája sem, mert nem volt rá ideje, hogy gondozza. Akkor meg úgy semmi értelme nincs az egésznek.*
-Dehogy! *Neveti el magát Troddon.*
-Ő nem szolga, hanem egy nagy pásztor! A maga módján nagyobb ember, mint én! *Vakarja meg Learon a szakállát.*
-Hatalmas legelője van és nagyon sok állata! Ő tereli a thargok birkáit méghozzá nagy hozzáértéssel! Egyszerű, szűkszavú pásztor ő, de mégis fontos ember! Ő az egyik legjobb barátom! *Ezt így kimondva már hiányzik neki a férfi. Rég hallotta tőle azt a köszönését is, amiben valami istent emleget, bár Learon nem tudja melyikre gondol, mert már akkor is mondta amikor ezek az új istenek feltűntek volna.*
-Azt mondod az lennék? *Mosolyog a mágus ellágyultan.*
-Talán igazad van! *A dióbelső dolgán először csak hümmög. Persze hallotta, hogy vannak, akik megpucolva árulják, de neki csak egy fája van, az pont arra elég, hogy ő és a jobbágyai megegyék azt, ami kimarad a sajtok után.*
-Hát, lehet én is héjátlan venném, ha nálam nem teremne. *Tárja szét újra karjait, de nem tartja magát akkora úrnak, hogy ezt megtegye. Ha spórolhat pénzt azon, hogy dolgozik vele, akkor ő úgy fog tenni.*
-Nem hagyhattam egy ilyen kedves lánykát egyedül mászkálni! *Simogatja meg a haját Cyprynek.*
-Meg egyébként jó beszélgetni egy kvázi idegennel! Mostanában nem igazán volt időm ilyesmire! *Sóhajt egy nagyot. Persze jó, ha az ismerősei között van az emberfia, de a legjobb, ha új barátokat szerezhet.*
//Learon, Cyprylana//
-Igen, egy állat hálája sokkal kézzelfoghatóbb, de azért én is meg tudom mondani, hogyha egy alma több szeretetet kap, mint egy másik. Látszik azon, hogyan van metszve és gondozva. A növényeknek is kell a szeretet! *EZ talán furcsa lehet egy olyan valakinek, aki életében nem foglalkozott növényekkel, de Cypry okos lány, biztosan megérti.*
-Látni lehetett mindig olyan földeket, ahol csak elvetették a búzát és hagyták a sorsára! Volt, hogy hetekig nem nyúltak hozzá és csak roskadozott a sok gyom alatt! vannak olyan urak, akik úgy vannak vele, hogy annyi földjük van, hogy nem számít, ha rosszabb lesz a termés, mint amilyen lehetne! *Tárja szét karjait, mert ezt a hozzáállást nem tette sosem. Ő úgy van vele, hogyha már vet, akkor az bizony jó lesz. Éppen ezért voltak olyan évek amikor nem is volt egy talpalatnyi gabonája sem, mert nem volt rá ideje, hogy gondozza. Akkor meg úgy semmi értelme nincs az egésznek.*
-Dehogy! *Neveti el magát Troddon.*
-Ő nem szolga, hanem egy nagy pásztor! A maga módján nagyobb ember, mint én! *Vakarja meg Learon a szakállát.*
-Hatalmas legelője van és nagyon sok állata! Ő tereli a thargok birkáit méghozzá nagy hozzáértéssel! Egyszerű, szűkszavú pásztor ő, de mégis fontos ember! Ő az egyik legjobb barátom! *Ezt így kimondva már hiányzik neki a férfi. Rég hallotta tőle azt a köszönését is, amiben valami istent emleget, bár Learon nem tudja melyikre gondol, mert már akkor is mondta amikor ezek az új istenek feltűntek volna.*
-Azt mondod az lennék? *Mosolyog a mágus ellágyultan.*
-Talán igazad van! *A dióbelső dolgán először csak hümmög. Persze hallotta, hogy vannak, akik megpucolva árulják, de neki csak egy fája van, az pont arra elég, hogy ő és a jobbágyai megegyék azt, ami kimarad a sajtok után.*
-Hát, lehet én is héjátlan venném, ha nálam nem teremne. *Tárja szét újra karjait, de nem tartja magát akkora úrnak, hogy ezt megtegye. Ha spórolhat pénzt azon, hogy dolgozik vele, akkor ő úgy fog tenni.*
-Nem hagyhattam egy ilyen kedves lánykát egyedül mászkálni! *Simogatja meg a haját Cyprynek.*
-Meg egyébként jó beszélgetni egy kvázi idegennel! Mostanában nem igazán volt időm ilyesmire! *Sóhajt egy nagyot. Persze jó, ha az ismerősei között van az emberfia, de a legjobb, ha új barátokat szerezhet.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-03 22:36:57
Üzenet elküldve: 2019-09-03 22:36:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Csendes idegenkedéssel szemléli az ismeretlen lényeket, s fontolgatja, vajon kikbe botlottak. Abogr másként festette le a keresett ontorikat vagy kiket, lehetséges, hogy találtak egy civilizáltabb közösséget? Vagy az öreg mágus tévedett? Szenvtelen arccal fogadja a „kősimogató” neheztelő pillantását. Akárhová is vezetett a dolog, újra így döntene az akkori tudása szerint, legalábbis abban a kérdésben, hogy magukkal hozzák-e Bervoldot. Ha nem teszik, feltehetően akkor se kerülhették volna el a fogságot előbb-utóbb. Talán akkor se, ha megölik. Mellesleg Kilvard akarta látni a barlangot, amit valószínűleg maguk is megtaláltak volna. Abban viszont osztaná a neheztelést, hogy olyan sokat elárultak neki. Eleinte még Gremet sem akarta beavatni a küldetésbe. Bervoldot is csak azért, hogy tisztában legyen vele, nem feltétlenül a megmentői lesznek. Kardjáról nem szívesen mond le, de úgy érzi, nincs más választása. Másfelől ekkor még reménykedik abban, hogy gyorsan tisztázzák a határszegést.*
- Részünkről a megtiszteltetés.
*Dünnyögi cinikus közönnyel a szörnyeteggel való megmérettetés említését. Megint egy név, amit soha az életben nem fog tudni megjegyezni, miként a keresett lények nevét sem, akárhányszor kérdezett vissza Rodd a mágusnál és ismételgette aztán nagy szakértelemmel. Tekintete bajba került társain jár körbe, látja, hogy kivel miként bánnak, és ki milyen állapotban van. Elégedetlenül húzza el a száját. Ha szökésre kényszerülnek, komoly gondjuk lehet majd Roddal. Nem tudja, hogy Uzazd és a mágus sérülései milyen súlyosak, de láthatóan nekik se tenne jót egy sietős távozás egy ilyen életveszélyes terepen. Legalább Gremnek van tapasztalata a barlangok terén. Talán a mágusnak is van még meglepetése a tarsolyában. Remélhetőleg nem a földrengést kell bevetniük.
Kilvard próbálkozását némán hallgatja, tulajdonképpen egészen érdekesen tálalja feladatukat. Bervold beszámolója viszont leleplezően hat. Nem tudja, a mágus miként próbálja menteni a helyzetet, a maga részéről nem sokat tesz érte. Nem érdekli, ha bizalmatlanok vele szemben, hiszen tényleg nem árulta el idejövetelük konkrét célját még, ugyanakkor nem is hazudott. A szerencsétlenség kapcsán érkeztek, amely során számos társuk elveszett, ami alatt a városiakat értette. De ha pedzegetné, valószínűleg csak rosszabbul jönne ki, hiszen kémkedni jöttek. Amikor sorra kerül ő is a lefegyverzésnél, igyekszik megállítani a kísérletet. Rögtön a hozzá közeledőhöz fordul szúrós tekintettel, és rászól.*
- Majd én.
*Nem akarja, hogy hozzáérjenek akár csak egy ujjal is. Persze ez később értelmét veszti, de ekkor még védené a személyes terét. Támadó mozdulatot nem áll szándékában tenni. Ha hagyják, egyetlen szó nélkül maga csatolja le a dobókereszteket tartó övet, méghozzá szemmel jól követhető mozdulatokkal. Ha kérik, a málháját is leteszi. A kalapot csak akkor, ha rászólnak. Ha a megállító kísérlet nem működik, akkor további ellenállást nem fejt ki, értelmetlen hősködés lenne. A végén így is, úgy is fegyvertelen marad és megkötözik. Elégedetlenül elhúzza a száját. A menetben Rodd mögé igyekszik sorolni, hogy ha összeesne, a közelben legyen. Most nem a lépéseket igyekszik fejben tartani, hanem a lefordulásokat, hogy legalább egy kis esélyük legyen visszatalálni, ha valamilyen csoda folytán sikerül megszökniük.*
*Csendes idegenkedéssel szemléli az ismeretlen lényeket, s fontolgatja, vajon kikbe botlottak. Abogr másként festette le a keresett ontorikat vagy kiket, lehetséges, hogy találtak egy civilizáltabb közösséget? Vagy az öreg mágus tévedett? Szenvtelen arccal fogadja a „kősimogató” neheztelő pillantását. Akárhová is vezetett a dolog, újra így döntene az akkori tudása szerint, legalábbis abban a kérdésben, hogy magukkal hozzák-e Bervoldot. Ha nem teszik, feltehetően akkor se kerülhették volna el a fogságot előbb-utóbb. Talán akkor se, ha megölik. Mellesleg Kilvard akarta látni a barlangot, amit valószínűleg maguk is megtaláltak volna. Abban viszont osztaná a neheztelést, hogy olyan sokat elárultak neki. Eleinte még Gremet sem akarta beavatni a küldetésbe. Bervoldot is csak azért, hogy tisztában legyen vele, nem feltétlenül a megmentői lesznek. Kardjáról nem szívesen mond le, de úgy érzi, nincs más választása. Másfelől ekkor még reménykedik abban, hogy gyorsan tisztázzák a határszegést.*
- Részünkről a megtiszteltetés.
*Dünnyögi cinikus közönnyel a szörnyeteggel való megmérettetés említését. Megint egy név, amit soha az életben nem fog tudni megjegyezni, miként a keresett lények nevét sem, akárhányszor kérdezett vissza Rodd a mágusnál és ismételgette aztán nagy szakértelemmel. Tekintete bajba került társain jár körbe, látja, hogy kivel miként bánnak, és ki milyen állapotban van. Elégedetlenül húzza el a száját. Ha szökésre kényszerülnek, komoly gondjuk lehet majd Roddal. Nem tudja, hogy Uzazd és a mágus sérülései milyen súlyosak, de láthatóan nekik se tenne jót egy sietős távozás egy ilyen életveszélyes terepen. Legalább Gremnek van tapasztalata a barlangok terén. Talán a mágusnak is van még meglepetése a tarsolyában. Remélhetőleg nem a földrengést kell bevetniük.
Kilvard próbálkozását némán hallgatja, tulajdonképpen egészen érdekesen tálalja feladatukat. Bervold beszámolója viszont leleplezően hat. Nem tudja, a mágus miként próbálja menteni a helyzetet, a maga részéről nem sokat tesz érte. Nem érdekli, ha bizalmatlanok vele szemben, hiszen tényleg nem árulta el idejövetelük konkrét célját még, ugyanakkor nem is hazudott. A szerencsétlenség kapcsán érkeztek, amely során számos társuk elveszett, ami alatt a városiakat értette. De ha pedzegetné, valószínűleg csak rosszabbul jönne ki, hiszen kémkedni jöttek. Amikor sorra kerül ő is a lefegyverzésnél, igyekszik megállítani a kísérletet. Rögtön a hozzá közeledőhöz fordul szúrós tekintettel, és rászól.*
- Majd én.
*Nem akarja, hogy hozzáérjenek akár csak egy ujjal is. Persze ez később értelmét veszti, de ekkor még védené a személyes terét. Támadó mozdulatot nem áll szándékában tenni. Ha hagyják, egyetlen szó nélkül maga csatolja le a dobókereszteket tartó övet, méghozzá szemmel jól követhető mozdulatokkal. Ha kérik, a málháját is leteszi. A kalapot csak akkor, ha rászólnak. Ha a megállító kísérlet nem működik, akkor további ellenállást nem fejt ki, értelmetlen hősködés lenne. A végén így is, úgy is fegyvertelen marad és megkötözik. Elégedetlenül elhúzza a száját. A menetben Rodd mögé igyekszik sorolni, hogy ha összeesne, a közelben legyen. Most nem a lépéseket igyekszik fejben tartani, hanem a lefordulásokat, hogy legalább egy kis esélyük legyen visszatalálni, ha valamilyen csoda folytán sikerül megszökniük.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-02 15:15:33
Üzenet elküldve: 2019-09-02 15:15:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A romokhoz ér, melyek semmi különösebb hatással nincsenek rá. ~Történt, ami történt.~ Gondolja magában. Vaskos cipői hangosan kopognak az utcán. Nem valami diszkrét közlekedés, az biztos. Sajnos könnyen felfedezhető. ~Ha hazaérek, lesz rá gondom... a többi után.~ Sajnos nem ér rá, de cseppet izgul is. Át kell kelnie a hídon, s Sárvárosba kell jutnia. Szüksége van egy olyan fiolára. Ahogyan gondolkozik, már a széles hídhoz, s Meredélyhez ér. A csipkékkel tarkított szélekre tekint. Nyel egy nagyot, kifizeti a szükséges árat, s átkel.*
*A romokhoz ér, melyek semmi különösebb hatással nincsenek rá. ~Történt, ami történt.~ Gondolja magában. Vaskos cipői hangosan kopognak az utcán. Nem valami diszkrét közlekedés, az biztos. Sajnos könnyen felfedezhető. ~Ha hazaérek, lesz rá gondom... a többi után.~ Sajnos nem ér rá, de cseppet izgul is. Át kell kelnie a hídon, s Sárvárosba kell jutnia. Szüksége van egy olyan fiolára. Ahogyan gondolkozik, már a széles hídhoz, s Meredélyhez ér. A csipkékkel tarkított szélekre tekint. Nyel egy nagyot, kifizeti a szükséges árat, s átkel.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-09-02 14:00:34
Üzenet elküldve: 2019-09-02 14:00:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*A kúriába visszatérve, ahogy megpróbálja a kaput, örömmel tapasztalja, hogy enged a nyitásnak, és be tud jutni a házig. Merthogy erről nem beszéltek a gazdával, és éppen ki is zárhatta volna.
Hátraindul, hogy megnézze, Frankó még mindig ott legelészik-e a kút mellett a kert végében, de a ló még mindig ott van, eszerint a házigazda is itthon van, legalábbis Isqeha így vélekedik.
A szerzeményeivel hátravonul, húz egy vödör vizet, és beleteszi a hagymákat és virágtöveket, hogy jól megszívják magukat.
Maga is iszik egy jót a hűs kúti vízből, aztán nekilát a nehezének.
A kis kerti építményből előhozza a pincében megtalált kaszát, és nekilát, hogy alaposan kiverje és kiegyengesse az élét egy nehéz acéléken az árnyékban.
Amikor kellőképpen elégedett a hajlásával és az ívével, akkor szépen akkurátusan elkezdi megélezni, amíg csak borotvaéles nem lesz. Ahogy feláll, és megpróbálgatja, igen elégedett.
Aztán szép komótosan nekilát a régóta kapát-kaszát nem látott gyomtenger eltüntetésének.
Estefelé már hosszúkás kupacokban sorjáznak a rendek végig a hátsó kertben, és az udvar egészen más, jóval csinosabb látványt mutat.
Egyelőre úgy dönt, hagyja száradni a lekaszált füvet és gyomot, és majd másnap hordja hátra a kút mellett kinevezett trágyadombra.
Elfáradt, és alaposan megizzadt. Így amikor végzett, a kútnál egy szál gatyára vetkezik, és alaposan lecsutakolja magát, felhúzva vagy hat veder vizet odalentről. Az ingét is átmossa, és kiteríti száradni, és Frankóról se feledkezik meg.
Egy vödörbe összeszedi az elpotyogtatott végterméket, amit reggel óta produkált, és előreviszi az ablakok alatti virágágyáshoz, nem mellékesen egy nagy veder vizet öntve a láthatóan szépen zöldellő futórózsa bokor tövére.
Aztán hátramegy, és a házfal árnyékában, a pincelejáró mellett nekilát falatozni: kenyeret, sajtot, szalonnát, paprikát.
Aztán, hogy ezzel is végzett, előhalássza a furulyáját, és játszani kezd rajta. A romváros szélén kisvártatva messzire száll a furulyaszó, szomorkás régi elf dalok és balladák dallama tölti be a talán egyik utolsó nyári estét, mielőtt Artheniorba érne az ősz, ami menthetetlenül közeleg.*
*A kúriába visszatérve, ahogy megpróbálja a kaput, örömmel tapasztalja, hogy enged a nyitásnak, és be tud jutni a házig. Merthogy erről nem beszéltek a gazdával, és éppen ki is zárhatta volna.
Hátraindul, hogy megnézze, Frankó még mindig ott legelészik-e a kút mellett a kert végében, de a ló még mindig ott van, eszerint a házigazda is itthon van, legalábbis Isqeha így vélekedik.
A szerzeményeivel hátravonul, húz egy vödör vizet, és beleteszi a hagymákat és virágtöveket, hogy jól megszívják magukat.
Maga is iszik egy jót a hűs kúti vízből, aztán nekilát a nehezének.
A kis kerti építményből előhozza a pincében megtalált kaszát, és nekilát, hogy alaposan kiverje és kiegyengesse az élét egy nehéz acéléken az árnyékban.
Amikor kellőképpen elégedett a hajlásával és az ívével, akkor szépen akkurátusan elkezdi megélezni, amíg csak borotvaéles nem lesz. Ahogy feláll, és megpróbálgatja, igen elégedett.
Aztán szép komótosan nekilát a régóta kapát-kaszát nem látott gyomtenger eltüntetésének.
Estefelé már hosszúkás kupacokban sorjáznak a rendek végig a hátsó kertben, és az udvar egészen más, jóval csinosabb látványt mutat.
Egyelőre úgy dönt, hagyja száradni a lekaszált füvet és gyomot, és majd másnap hordja hátra a kút mellett kinevezett trágyadombra.
Elfáradt, és alaposan megizzadt. Így amikor végzett, a kútnál egy szál gatyára vetkezik, és alaposan lecsutakolja magát, felhúzva vagy hat veder vizet odalentről. Az ingét is átmossa, és kiteríti száradni, és Frankóról se feledkezik meg.
Egy vödörbe összeszedi az elpotyogtatott végterméket, amit reggel óta produkált, és előreviszi az ablakok alatti virágágyáshoz, nem mellékesen egy nagy veder vizet öntve a láthatóan szépen zöldellő futórózsa bokor tövére.
Aztán hátramegy, és a házfal árnyékában, a pincelejáró mellett nekilát falatozni: kenyeret, sajtot, szalonnát, paprikát.
Aztán, hogy ezzel is végzett, előhalássza a furulyáját, és játszani kezd rajta. A romváros szélén kisvártatva messzire száll a furulyaszó, szomorkás régi elf dalok és balladák dallama tölti be a talán egyik utolsó nyári estét, mielőtt Artheniorba érne az ősz, ami menthetetlenül közeleg.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-31 23:32:01
Üzenet elküldve: 2019-08-31 23:32:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszve, és összetörve//
*Lassacskán tér csupán magához, jó ideig nem is tudja eldönteni, hogy a külvilág zaja valós, vagy az álomképe része. Szerencséjére a valóság csak megközelítőleg olyan szörnyű, mint elméjének sötét zugai, így még valamelyest örül is, hogy felébred, valahol pedig átkozza is a pillanatot, hogy nem taposták el a piacon. Fejébe bele nyilal a fájdalom, egyelőre csak ezt érzi, meg az ingert arra, hogy hányjon egyet. Az inger végül addig erősödik, hogy kénytelen oldalra fordulni, hogy ne saját ölét, és ruháját piszkolja össze. Homályosan lát, szemei enyhén duzzadtak, és látványosan vörösek a könnyektől. Alkarjával megtörölné éppen száját, de fájdalom árad szét onnan is, mire fel is nyög. Hunyorogva pillant le a szabad bőrfelületre, amin aprócska fekete mintát lát. Először el sem hiszi. Biztos csak képzelődik, nem lenne abban semmi meglepő. Ujjaival megmasszírozza orrnyergét. A minta még mindig ott van, körülötte piros bőrirritációval. Óvatosan megérinti ujjbegyével. Fáj. Határozottan fáj, az érzés valós. Újra elönti a rémület. Heves dörzsölgetésbe kezd, mire fellobban a szúró érzet.*
- Nem, ez nem lehet.
*Motyog maga elé, és csak tovább dörzsölgeti a tetoválást.*
- Nemnemnemnem! Kérlek, gyere le!
*Újra kibuggyannak könnyei. Ugyan mit vehetnének még el tőle? Egyetlen értéke volt, az pedig makulátlan szépsége, amire mindig olyan gondosan ügyelt. Még édesapja is úgy verte el, hogy annak ne legyen jól látható nyoma. Ez pedig véglegesen elromlott. Ez is, mint minden, köztük Relael maga is. Most mihez kezdjen? Elvégre se nem okos, se nem erős, képzett harcos, soha semmihez nem értett azon kívül, hogy egy szép nemes kisasszony volt. De már csak nem is nemes, hiszen a nevén kívül az is elveszett, és szépségében is kárt tettek. Az utolsó értékében. Az egyetlen jó dologban benne. Még a szerinte legnyomorultabb alak is magára hagyta eszméletlenül az utcán.
Térdeit felhúzza, és hangos, keserves zokogását folytatja, amit még a piacon elkezdett- Haja tépkedésével, és ökleit a romokba verésével folytatva. Órákig tombol így, egészen addig, amíg annyira kimerül, hogy ereje is alig marad felállni. Nem is akar, hiszen semmi sem motiválja hozzá, nem marad benne semmi, csak üresség, és bánat. Ennek ellenére idővel mégis összeszedi magát, és botorkálva elindul, olykor szipogva egyet. Arcán fénylő csíkokat hagyva maguk mögött hullnak alá bánatának cseppjei, két kézfején friss sebeit pedig belepi a por, és a vér.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.31 23:56:25
*Lassacskán tér csupán magához, jó ideig nem is tudja eldönteni, hogy a külvilág zaja valós, vagy az álomképe része. Szerencséjére a valóság csak megközelítőleg olyan szörnyű, mint elméjének sötét zugai, így még valamelyest örül is, hogy felébred, valahol pedig átkozza is a pillanatot, hogy nem taposták el a piacon. Fejébe bele nyilal a fájdalom, egyelőre csak ezt érzi, meg az ingert arra, hogy hányjon egyet. Az inger végül addig erősödik, hogy kénytelen oldalra fordulni, hogy ne saját ölét, és ruháját piszkolja össze. Homályosan lát, szemei enyhén duzzadtak, és látványosan vörösek a könnyektől. Alkarjával megtörölné éppen száját, de fájdalom árad szét onnan is, mire fel is nyög. Hunyorogva pillant le a szabad bőrfelületre, amin aprócska fekete mintát lát. Először el sem hiszi. Biztos csak képzelődik, nem lenne abban semmi meglepő. Ujjaival megmasszírozza orrnyergét. A minta még mindig ott van, körülötte piros bőrirritációval. Óvatosan megérinti ujjbegyével. Fáj. Határozottan fáj, az érzés valós. Újra elönti a rémület. Heves dörzsölgetésbe kezd, mire fellobban a szúró érzet.*
- Nem, ez nem lehet.
*Motyog maga elé, és csak tovább dörzsölgeti a tetoválást.*
- Nemnemnemnem! Kérlek, gyere le!
*Újra kibuggyannak könnyei. Ugyan mit vehetnének még el tőle? Egyetlen értéke volt, az pedig makulátlan szépsége, amire mindig olyan gondosan ügyelt. Még édesapja is úgy verte el, hogy annak ne legyen jól látható nyoma. Ez pedig véglegesen elromlott. Ez is, mint minden, köztük Relael maga is. Most mihez kezdjen? Elvégre se nem okos, se nem erős, képzett harcos, soha semmihez nem értett azon kívül, hogy egy szép nemes kisasszony volt. De már csak nem is nemes, hiszen a nevén kívül az is elveszett, és szépségében is kárt tettek. Az utolsó értékében. Az egyetlen jó dologban benne. Még a szerinte legnyomorultabb alak is magára hagyta eszméletlenül az utcán.
Térdeit felhúzza, és hangos, keserves zokogását folytatja, amit még a piacon elkezdett- Haja tépkedésével, és ökleit a romokba verésével folytatva. Órákig tombol így, egészen addig, amíg annyira kimerül, hogy ereje is alig marad felállni. Nem is akar, hiszen semmi sem motiválja hozzá, nem marad benne semmi, csak üresség, és bánat. Ennek ellenére idővel mégis összeszedi magát, és botorkálva elindul, olykor szipogva egyet. Arcán fénylő csíkokat hagyva maguk mögött hullnak alá bánatának cseppjei, két kézfején friss sebeit pedig belepi a por, és a vér.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.31 23:56:25
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-31 21:08:12
Üzenet elküldve: 2019-08-31 21:08:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*A nassiky, mivel nem érkezik felé újabb támadás, megáll, de ollói közül nem ereszti el Uzazdot, bár nem is roppantja össze. Tozeya kezében is megáll a penge és a mágus is felhagy a további harccal.
A barlang kijárata felé, ahol Zeya áll, három alak jelenik meg. Felsőtestüket nem fedi ruha, bőrük most zöld, de biztosan nem ez az eredeti színük, csak a mohaszerű növényből derengő fény festheti meg őket. De mintha pikkelyek fednék őket, de az is lehet, hogy csak megkeményedett a bőr felső rétege és az tagolódik pikkely-szerűen. A fülük hegyes, kevés, erős szálú haj sarjad a fejük tetején és a homlokukból különböző formájú, két szarv nőtt, hasonló a kosokéhoz. Alsó ruházatuk valami bőrszerű anyag, nadrágféle, kezeikben mintha pattintott kőkardok lennének, valami tükröződő kőből. A testfelépítésük erős, izmos, a magasságuk az emberéhez hasonlatos lehet.
Tozeya nem kap választ a szavaira, de a három alak közelebb lép hozzá, a fegyverére és a földre mutatnak, talán az akarják, hogy dobja el a fegyverét, amit a lány meg is tesz, majd a többiek felé terelnék kardjaikkal.
Késő már azzal bajlódni, melyiküknek volt igaza Bervoldot illetően, a baj már megtörtént, de a rosszalló pillantást megkapja Zeya Kilvard részéről.*
- Ne mozdulj! *Dörög újra hang, amikor a mágus a táskája felé nyúl.*
- Dobjátok el a fegyvereiteket! És a felszereléseteket is! *Mondja a botot tartó alak és ők is közelebb lépnek, hogy a zöld fényben megpillanthassák a barlangban lévők őket is.
A harcosoknak tetsző alakok ugyanolyanok, mint amilyeneket Tozeya is látott, a botos viszont más. Öregebbnek tetszik, a haja is világosabb, talán ősz, de ezt nehéz megállapítani a zöld derengésben. A szeme sárgán izzik, mint a ragadozóké, a szarva pedig egy hullámban ketté ágazik, mosolyakor előtűnnek hegyes fogai.*
- Majdnem legyőztetek egy Shq-hatorrt, elismerésem. *Fura, nehéz zöngékkel beszéli az emberi nyelvet, ahogy a nassiky felé int, amely leteszi az orkot, akitől elveszik a fegyvereit és felszerelését és Kilvard mellé állítják a sérült Uzazdot. Bervold elengedi Gremet, elveszik tőle a fegyvert és odalökik Quorqueraq mellé. A férfi vállait leereszti, igyekszik összehúzni magát a legkisebbre, a kalandorok szemébe sem mer nézni.*
- Igazat mondanak? *Kérdi a Mélységek Ura Bervoldot, aki szinte nyöszörögve elmondja, amit elmondtak neki. Hogy nincsenek társak, csak ők vannak és egy Aborg nevű alak küldte őket és írtak is neki.
Quorqueraq elgondolkodni látszik és fürkészni kezdi az öt felfedezőt.*
- Kötözzétek meg őket! *Hangzik a parancs. A nassiky a kalandozók felé fordul. Uzazd fájdalmasan fogja az oldalát, Rodd szinte alig áll a lábán, erősen verejtékezik és mintha ájulás közeli állapotban lenne, Kilvard sincs túl jól és ha minden igaz, fegyvertelen, ahogy Tozeya is, akitől többi fegyverét is elveszik, ha engedi.
Ha minden ellenállás nélkül történik, akkor a társaság minden tagjának vállára keresztben egy szíjas, alkarnyi gyökérdarab kerül, a kezeiket pedig vízbe áztatott bőrcsíkkal kötik meg.*
- Erre parancsoljanak. *Mosolyog Quorqueraq és maga elé löki a botjával a botladozó, magába roskadt Bervoldot. Két harcos mellé áll, négyen hátulról követik és megindulnak visszafelé, arra, amerről jöttek. Persze csak akkor, ha Tozeya vagy Kilvard és társai sem gondolják úgy esélyük volna fegyvertelenül a onthroik ellen.*
*A nassiky, mivel nem érkezik felé újabb támadás, megáll, de ollói közül nem ereszti el Uzazdot, bár nem is roppantja össze. Tozeya kezében is megáll a penge és a mágus is felhagy a további harccal.
A barlang kijárata felé, ahol Zeya áll, három alak jelenik meg. Felsőtestüket nem fedi ruha, bőrük most zöld, de biztosan nem ez az eredeti színük, csak a mohaszerű növényből derengő fény festheti meg őket. De mintha pikkelyek fednék őket, de az is lehet, hogy csak megkeményedett a bőr felső rétege és az tagolódik pikkely-szerűen. A fülük hegyes, kevés, erős szálú haj sarjad a fejük tetején és a homlokukból különböző formájú, két szarv nőtt, hasonló a kosokéhoz. Alsó ruházatuk valami bőrszerű anyag, nadrágféle, kezeikben mintha pattintott kőkardok lennének, valami tükröződő kőből. A testfelépítésük erős, izmos, a magasságuk az emberéhez hasonlatos lehet.
Tozeya nem kap választ a szavaira, de a három alak közelebb lép hozzá, a fegyverére és a földre mutatnak, talán az akarják, hogy dobja el a fegyverét, amit a lány meg is tesz, majd a többiek felé terelnék kardjaikkal.
Késő már azzal bajlódni, melyiküknek volt igaza Bervoldot illetően, a baj már megtörtént, de a rosszalló pillantást megkapja Zeya Kilvard részéről.*
- Ne mozdulj! *Dörög újra hang, amikor a mágus a táskája felé nyúl.*
- Dobjátok el a fegyvereiteket! És a felszereléseteket is! *Mondja a botot tartó alak és ők is közelebb lépnek, hogy a zöld fényben megpillanthassák a barlangban lévők őket is.
A harcosoknak tetsző alakok ugyanolyanok, mint amilyeneket Tozeya is látott, a botos viszont más. Öregebbnek tetszik, a haja is világosabb, talán ősz, de ezt nehéz megállapítani a zöld derengésben. A szeme sárgán izzik, mint a ragadozóké, a szarva pedig egy hullámban ketté ágazik, mosolyakor előtűnnek hegyes fogai.*
- Majdnem legyőztetek egy Shq-hatorrt, elismerésem. *Fura, nehéz zöngékkel beszéli az emberi nyelvet, ahogy a nassiky felé int, amely leteszi az orkot, akitől elveszik a fegyvereit és felszerelését és Kilvard mellé állítják a sérült Uzazdot. Bervold elengedi Gremet, elveszik tőle a fegyvert és odalökik Quorqueraq mellé. A férfi vállait leereszti, igyekszik összehúzni magát a legkisebbre, a kalandorok szemébe sem mer nézni.*
- Igazat mondanak? *Kérdi a Mélységek Ura Bervoldot, aki szinte nyöszörögve elmondja, amit elmondtak neki. Hogy nincsenek társak, csak ők vannak és egy Aborg nevű alak küldte őket és írtak is neki.
Quorqueraq elgondolkodni látszik és fürkészni kezdi az öt felfedezőt.*
- Kötözzétek meg őket! *Hangzik a parancs. A nassiky a kalandozók felé fordul. Uzazd fájdalmasan fogja az oldalát, Rodd szinte alig áll a lábán, erősen verejtékezik és mintha ájulás közeli állapotban lenne, Kilvard sincs túl jól és ha minden igaz, fegyvertelen, ahogy Tozeya is, akitől többi fegyverét is elveszik, ha engedi.
Ha minden ellenállás nélkül történik, akkor a társaság minden tagjának vállára keresztben egy szíjas, alkarnyi gyökérdarab kerül, a kezeiket pedig vízbe áztatott bőrcsíkkal kötik meg.*
- Erre parancsoljanak. *Mosolyog Quorqueraq és maga elé löki a botjával a botladozó, magába roskadt Bervoldot. Két harcos mellé áll, négyen hátulról követik és megindulnak visszafelé, arra, amerről jöttek. Persze csak akkor, ha Tozeya vagy Kilvard és társai sem gondolják úgy esélyük volna fegyvertelenül a onthroik ellen.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-31 18:57:36
Üzenet elküldve: 2019-08-31 18:57:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Mozdulna, hogy kitérjen a szörnyeteg útjából, de a barlangjáratot betöltő, zengő hangra összerezzen. Megpördül tengelye körül, hogy nagy szemeket meresszen a frissen érkezettek felé.*
- Quorke... Kicsoda?
*Csak egy "én megmondtam" pillantást vet Tozeyára. Kár volt magukkal hozniuk a férfit, egyáltalán segíteni rajta. Az első pillanattól fogva gyanús volt neki s lám, a megérzése nem hagyta cserben.*
-Minden hódolatom, király uram!
*Porolja le magát, majd megköszörüli torkát.*
-Illetve... Egy üzenetet hoztunk a mélység királyának... Szabad?
*Nyúl lassan táskájába, miközben fájdalmasan felszisszen. Hiába, a bordái nem fogják hálával illetni a mai napért. Kitapintja a megbűvölt pergament ujjaival, majd kérdőn az érkezettek felé sandít. Csupán akkor húzza elő a pergament, ha arra engedélyt kap.*
-Egy üzenet a mágusok legnagyobbikától, magától Abogr mestertől. Továbbá megkívánja tudni, vajon mi dolga a Mélység Királyának eme bűzlő város alatt húzódó meredélyben? Az ősvilág tárnái között, ahonnan érkezett, bizonyosan méltóbban uralkodhatna.
*Enged meg egy joviális mosolyt, miközben még mindig készenlétben tartja kezét, hogy a szavukra előhúzhassa a pergament.*
*Mozdulna, hogy kitérjen a szörnyeteg útjából, de a barlangjáratot betöltő, zengő hangra összerezzen. Megpördül tengelye körül, hogy nagy szemeket meresszen a frissen érkezettek felé.*
- Quorke... Kicsoda?
*Csak egy "én megmondtam" pillantást vet Tozeyára. Kár volt magukkal hozniuk a férfit, egyáltalán segíteni rajta. Az első pillanattól fogva gyanús volt neki s lám, a megérzése nem hagyta cserben.*
-Minden hódolatom, király uram!
*Porolja le magát, majd megköszörüli torkát.*
-Illetve... Egy üzenetet hoztunk a mélység királyának... Szabad?
*Nyúl lassan táskájába, miközben fájdalmasan felszisszen. Hiába, a bordái nem fogják hálával illetni a mai napért. Kitapintja a megbűvölt pergament ujjaival, majd kérdőn az érkezettek felé sandít. Csupán akkor húzza elő a pergament, ha arra engedélyt kap.*
-Egy üzenet a mágusok legnagyobbikától, magától Abogr mestertől. Továbbá megkívánja tudni, vajon mi dolga a Mélység Királyának eme bűzlő város alatt húzódó meredélyben? Az ősvilág tárnái között, ahonnan érkezett, bizonyosan méltóbban uralkodhatna.
*Enged meg egy joviális mosolyt, miközben még mindig készenlétben tartja kezét, hogy a szavukra előhúzhassa a pergament.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-28 11:15:17
Üzenet elküldve: 2019-08-28 11:15:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Nem úgy sikerül a támadása, ahogy tervezi. Mintha összpontosítása nem lenne megfelelő, talán a fáradtság, a rossz fényviszonyok vagy a rendkívüli helyzettel járó nyugtalanság miatt. Ezek közül igazából egyiket se érzi mentségnek lelke mélyén, de azért néhány keresetlen szóban emlékezik meg mestere módszereiről, melyekkel feleslegesen kínozta. Valakit muszáj hibáztatnia önmagán kívül, az öreg pedig ennek mindig jó céltáblája volt.
A váratlan, erőteljes, szinte természetfölötti hang megdermeszti és lúdbőrzik tőle. Megáll a harcban, mellkasa erőteljesen jár a fizikai megterhelés miatt, szívén át rendületlenül zubog a vér. Gyorsan csillapodik viszont, valamit mégiscsak értek azok az edzések, és érzi koncentrációja visszatértét is. Úgy helyezkedik, hogy váratlan látogatóiknak és a skorpiónak se legyen háttal. Gyorsan tudatosul benne, hogy létszámfölénnyel állnak szemben, ráadásul az áruló Bervold miatt még kevesebben lettek az ellenfél javára. Apró szemei metszőn szűkülnek résnyire, nem sok szimpátiát sugall arckifejezése. Mikor a barlanghoz értek, már akkor érezte, hogy valami nem stimmel, a férfi gyanúsan viselkedett, és nem tetszett neki a köveknek tetsző tereptárgyak szabályossága sem.
~Veled még számolok.~
A nyomorult talán csak kényszerből pártolt az erősebb oldalára, hangja remegése ébreszthet kétségeket, azonban tekintete és tettei döntését követik, mely ellenükre van. Társain is végigpillant, ha a nassiky ki nem takarja előle őket, ám döntését már ő is meghozta az ügyben. Nincsenek abban a helyzetben, hogy mindannyiukkal felvegyék a harcot, ráadásul talán pontos számukat se tudják. Kardjának tokját leemeli lassan a hátáról, hacsak rá nem szólnak, hogy ne tegye, majd fegyverét beleilleszti, és mindenestül leteszi a talajra. Ha a tokot nem engedik, akkor csak anélkül teszi ugyanezt. Fejet hajt a vezetőnek sejtett alak felé, kinek nagy botja van.*
- Nem kívánunk harcolni, sem bolygatni e birodalmat. Egy tragédia miatt vagyunk itt, melynek során számos társunk tűnt el.
*Már sajnálja, hogy Bervoldnak olyan sokat mondott. Ha ezeket a lényeket keresik, akkor mindjárt meg fogják tudni tőle. Hacsak nem tudják már így is. Csapdába csalta a csapatot, meg sem próbálta megfordítani őket a kijárat felé. Nem számít többé semmi jóra tőle.*
*Nem úgy sikerül a támadása, ahogy tervezi. Mintha összpontosítása nem lenne megfelelő, talán a fáradtság, a rossz fényviszonyok vagy a rendkívüli helyzettel járó nyugtalanság miatt. Ezek közül igazából egyiket se érzi mentségnek lelke mélyén, de azért néhány keresetlen szóban emlékezik meg mestere módszereiről, melyekkel feleslegesen kínozta. Valakit muszáj hibáztatnia önmagán kívül, az öreg pedig ennek mindig jó céltáblája volt.
A váratlan, erőteljes, szinte természetfölötti hang megdermeszti és lúdbőrzik tőle. Megáll a harcban, mellkasa erőteljesen jár a fizikai megterhelés miatt, szívén át rendületlenül zubog a vér. Gyorsan csillapodik viszont, valamit mégiscsak értek azok az edzések, és érzi koncentrációja visszatértét is. Úgy helyezkedik, hogy váratlan látogatóiknak és a skorpiónak se legyen háttal. Gyorsan tudatosul benne, hogy létszámfölénnyel állnak szemben, ráadásul az áruló Bervold miatt még kevesebben lettek az ellenfél javára. Apró szemei metszőn szűkülnek résnyire, nem sok szimpátiát sugall arckifejezése. Mikor a barlanghoz értek, már akkor érezte, hogy valami nem stimmel, a férfi gyanúsan viselkedett, és nem tetszett neki a köveknek tetsző tereptárgyak szabályossága sem.
~Veled még számolok.~
A nyomorult talán csak kényszerből pártolt az erősebb oldalára, hangja remegése ébreszthet kétségeket, azonban tekintete és tettei döntését követik, mely ellenükre van. Társain is végigpillant, ha a nassiky ki nem takarja előle őket, ám döntését már ő is meghozta az ügyben. Nincsenek abban a helyzetben, hogy mindannyiukkal felvegyék a harcot, ráadásul talán pontos számukat se tudják. Kardjának tokját leemeli lassan a hátáról, hacsak rá nem szólnak, hogy ne tegye, majd fegyverét beleilleszti, és mindenestül leteszi a talajra. Ha a tokot nem engedik, akkor csak anélkül teszi ugyanezt. Fejet hajt a vezetőnek sejtett alak felé, kinek nagy botja van.*
- Nem kívánunk harcolni, sem bolygatni e birodalmat. Egy tragédia miatt vagyunk itt, melynek során számos társunk tűnt el.
*Már sajnálja, hogy Bervoldnak olyan sokat mondott. Ha ezeket a lényeket keresik, akkor mindjárt meg fogják tudni tőle. Hacsak nem tudják már így is. Csapdába csalta a csapatot, meg sem próbálta megfordítani őket a kijárat felé. Nem számít többé semmi jóra tőle.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-27 18:14:56
Üzenet elküldve: 2019-08-27 18:14:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*A nassiky egyelőre úgy tűnik, megelégszik azzal, hogy sikerült megragadnia az orkot, aki úgy tűnik, képtelen kiszabadulni az erős olló szorításából. Uzazd újabb csapása is ártalmatlanul siklik le a pajzsszerű ollók kitinpáncéljáról, így továbbra is szorult helyzetben van.
Kilvard megkeményedett bőrének biztonságában próbálja továbbra is elterelni az óriásskorpió figyelmét, hogy társainak lehetőséget biztosítson a biztosabb támadásra. Hátrál a mágus, egészen addig, míg egy nagyobb sziklának nem ütközik, az út elfogyott mögötte.
Tozeya valóban csak a hangokból tud következtetni a zöld derengésben, még látja, hogy az olló szárai közt vergődő ork fegyvere szikrát vetve csapódik az ollónak, de a támadás sikerességéről nincsenek információi. A lány eltökéltsége szemernyit sem változik, továbbra is nagy erőkkel támadja a nassiky oldalát. Pengéje pár ujjnyival kerüli el a mozduló bestia oldalát és vásik el a lábak kitinpáncélján hatástalanul.*
- ELÉG! *Dübörög végig egy mágiával átitatott hang a barlangon, ahol a csapat küzd a szörnyeteggel. A nassiky azonnal megáll, persze, ha rátámadnak, biztosan megvédené magát, de magától nem támad tovább a mélységbe leereszkedett kalandozókra.
Tozeya mozgást észlel a szeme sarkából, mellette-mögötte árnyak mozdulnak a zöldes derengésbe vont sötétségben.
Kilvard a szikla előtt ugyanezt tapasztalhatja, a barlang bejárata felől, ahonnan ők is érkeztek, két alak közeledik. Az egyik Grem, halálra vált arccal, ijedten, kicsavart karral elől, mögötte pedig Bervold, eltökélt tekintettel, egy furcsa, kőpengére hasonlító eszközzel, amelyet a barlangi vezetőjük torkához szorít, de a hang biztosan nem tőle érkezett.
A sötétbe olvadó barlangban több alak is áll, lépésekkel a kettő ember mögött, furcsa, szarvszerű kinövés formája látszik a fejükön. Három megtermett, széles vállú alak előtt egy kisebb, aki embermagas botot tart a jobbjában.
Bervold remegő hangon szól a csapathoz.*
- Dobjátok el a fegyvereiteket és hódoljatok be, a Mélységek Ura, Quorqueraq előtt vagy mind meghaltok!
*A nassiky egyelőre úgy tűnik, megelégszik azzal, hogy sikerült megragadnia az orkot, aki úgy tűnik, képtelen kiszabadulni az erős olló szorításából. Uzazd újabb csapása is ártalmatlanul siklik le a pajzsszerű ollók kitinpáncéljáról, így továbbra is szorult helyzetben van.
Kilvard megkeményedett bőrének biztonságában próbálja továbbra is elterelni az óriásskorpió figyelmét, hogy társainak lehetőséget biztosítson a biztosabb támadásra. Hátrál a mágus, egészen addig, míg egy nagyobb sziklának nem ütközik, az út elfogyott mögötte.
Tozeya valóban csak a hangokból tud következtetni a zöld derengésben, még látja, hogy az olló szárai közt vergődő ork fegyvere szikrát vetve csapódik az ollónak, de a támadás sikerességéről nincsenek információi. A lány eltökéltsége szemernyit sem változik, továbbra is nagy erőkkel támadja a nassiky oldalát. Pengéje pár ujjnyival kerüli el a mozduló bestia oldalát és vásik el a lábak kitinpáncélján hatástalanul.*
- ELÉG! *Dübörög végig egy mágiával átitatott hang a barlangon, ahol a csapat küzd a szörnyeteggel. A nassiky azonnal megáll, persze, ha rátámadnak, biztosan megvédené magát, de magától nem támad tovább a mélységbe leereszkedett kalandozókra.
Tozeya mozgást észlel a szeme sarkából, mellette-mögötte árnyak mozdulnak a zöldes derengésbe vont sötétségben.
Kilvard a szikla előtt ugyanezt tapasztalhatja, a barlang bejárata felől, ahonnan ők is érkeztek, két alak közeledik. Az egyik Grem, halálra vált arccal, ijedten, kicsavart karral elől, mögötte pedig Bervold, eltökélt tekintettel, egy furcsa, kőpengére hasonlító eszközzel, amelyet a barlangi vezetőjük torkához szorít, de a hang biztosan nem tőle érkezett.
A sötétbe olvadó barlangban több alak is áll, lépésekkel a kettő ember mögött, furcsa, szarvszerű kinövés formája látszik a fejükön. Három megtermett, széles vállú alak előtt egy kisebb, aki embermagas botot tart a jobbjában.
Bervold remegő hangon szól a csapathoz.*
- Dobjátok el a fegyvereiteket és hódoljatok be, a Mélységek Ura, Quorqueraq előtt vagy mind meghaltok!
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-27 09:33:21
Üzenet elküldve: 2019-08-27 09:33:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Hogy a szörnyeteg túloldalán mi zajlik, vélhetően csak sejtheti a hangokból, de az is elegendő hozzá, hogy igyekvésre bírja. Az bizonyos, hogy társai még tevékenyek. A mágusnak hallja a hangját, aminek ezúttal bizonyos oknál fogva még örül is, a többiekről inkább csak puffanások és nyögések formájában értesül, de abból is gyanúsan keveset. Nem gondolta, hogy ennyire sikeres lesz a figyelemelterelésük, azt hitte, csak egy dobása van, utána a skorpió ráfordul, és társainak kínálja az előnyt. Hogy ez meddig marad így, nem lehet megjósolni, de kihasználja az időt.*
- Kitartás!
*Kiáltja elszántan, hiszen pillanatról pillanatra haladnak a győzelem felé. Biztos benne, hogy a bestia gyengül, és kivételes helyzetét kockázatos ügyeskedéssel nem látja ésszerűnek feladni, hiszen gyakorlatilag tálcán kínálja magát a lágy terület. Amennyire csak tud, ezúttal is mélyre igyekszik döfni kardjával, kifelé pedig úgy húzni, hogy szélesítse a sebet oldalirányban.*
*Hogy a szörnyeteg túloldalán mi zajlik, vélhetően csak sejtheti a hangokból, de az is elegendő hozzá, hogy igyekvésre bírja. Az bizonyos, hogy társai még tevékenyek. A mágusnak hallja a hangját, aminek ezúttal bizonyos oknál fogva még örül is, a többiekről inkább csak puffanások és nyögések formájában értesül, de abból is gyanúsan keveset. Nem gondolta, hogy ennyire sikeres lesz a figyelemelterelésük, azt hitte, csak egy dobása van, utána a skorpió ráfordul, és társainak kínálja az előnyt. Hogy ez meddig marad így, nem lehet megjósolni, de kihasználja az időt.*
- Kitartás!
*Kiáltja elszántan, hiszen pillanatról pillanatra haladnak a győzelem felé. Biztos benne, hogy a bestia gyengül, és kivételes helyzetét kockázatos ügyeskedéssel nem látja ésszerűnek feladni, hiszen gyakorlatilag tálcán kínálja magát a lágy terület. Amennyire csak tud, ezúttal is mélyre igyekszik döfni kardjával, kifelé pedig úgy húzni, hogy szélesítse a sebet oldalirányban.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-26 10:35:10
Üzenet elküldve: 2019-08-26 10:35:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Azt hogy megunta a pultnál sörözést, mert bizony elfogyott a korsó, meg az azt követő korsó is. A hely is kezd már kifelé ürülni, így akad hely még egy, aztán egy másik is mellette, ami üresen árválkodik. Nem igazán talál már magának már megfelelő társaságot, ezért feltápászkodik és elhagyja a fogadót.*
-Híja! *Torpan meg az utcán, miután nagy sebbel- lobbal nekiindult, de a friss levegőről, mint a pajzsról a rávetet kő, visszapattan.*
-No! Egy kis séta jót fog tenni szegény fejemnek. *Fog rá az említett testrészre az egyik kezével, csak hogy le ne essék a helyéröl, majd rója az utcákat, nagyokat hasítva a levegőbe. Néhány koszos utca elhagyása után megáll és körbe kémlel. ~Na de! Hát merre is lakom? Itt kéne lönnie, vagy rossz felé fordultam vóna? ~ Vakarja meg értetlenül a fejét, majd vállat von és szédeleg még néhány sarkot, hátha ismerőssé válik a környék. Azonban egyre távolabb sodródik a céltól, viszont a benne lötykölődő néhány sör minden ez irányú aggodalmát feloldotta már. ~Hónap úgyse várnak sehova. Csak kilyukadok már ott, ahol kell! Nem fogtok énrajtam ki. ~ Simogatja meg erőteljesen az egyik romos és szétdúlt ház, alig álló falát. Majd kiér egy ismerős helyre. ~No! Há tudtam, hogy még a városban vagyok! ~ Örül meg a hatalmas szakadéknak, így már nagyjából be tudja tájolni az irányt, majd el is indul arra, amerre a lakhelyét sejti, közben pedig részegen énekel és dudorászik magában. ~Reggelire csak megérkezem mán, a csudába is, csak ki nem hűljön a tojás, mert az lesz ám a nagy probléma. ~*
-Híja! *Torpan meg az utcán, miután nagy sebbel- lobbal nekiindult, de a friss levegőről, mint a pajzsról a rávetet kő, visszapattan.*
-No! Egy kis séta jót fog tenni szegény fejemnek. *Fog rá az említett testrészre az egyik kezével, csak hogy le ne essék a helyéröl, majd rója az utcákat, nagyokat hasítva a levegőbe. Néhány koszos utca elhagyása után megáll és körbe kémlel. ~Na de! Hát merre is lakom? Itt kéne lönnie, vagy rossz felé fordultam vóna? ~ Vakarja meg értetlenül a fejét, majd vállat von és szédeleg még néhány sarkot, hátha ismerőssé válik a környék. Azonban egyre távolabb sodródik a céltól, viszont a benne lötykölődő néhány sör minden ez irányú aggodalmát feloldotta már. ~Hónap úgyse várnak sehova. Csak kilyukadok már ott, ahol kell! Nem fogtok énrajtam ki. ~ Simogatja meg erőteljesen az egyik romos és szétdúlt ház, alig álló falát. Majd kiér egy ismerős helyre. ~No! Há tudtam, hogy még a városban vagyok! ~ Örül meg a hatalmas szakadéknak, így már nagyjából be tudja tájolni az irányt, majd el is indul arra, amerre a lakhelyét sejti, közben pedig részegen énekel és dudorászik magában. ~Reggelire csak megérkezem mán, a csudába is, csak ki nem hűljön a tojás, mert az lesz ám a nagy probléma. ~*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-21 17:45:21
Üzenet elküldve: 2019-08-21 17:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Az állatok érdekesek,kétségtelen, hogy szemmel láthatóbban ki tudják mutatni a hálájukat és a szeretetüket. Bár azt olvastam, akik növényekkel foglalkoznak is szintén el tudják mondani ugyan ezt. *Mondja némi kétkedéssel a hangjában, hiszen egy állat dörgölőzését jobban el tudja képzelni, mint egy lengedező kalász kedves mosolyát. Persze biztos van neki.*
-Trodd? *Kérdez vissza, mivel új még a név neki.* -Ő is az egyik… szolgád? *Bárhogy is keres, jobb szó akkor se akarodzik jönni a szájára. Mikor pedig a kecske eszére terelődik a téma, csak laposakat pislog, el tudja képzelni, hogy az most csak hallgatózik és érti minden szavukat, de mekeg tovább, hogy megtévessze őket. ~A végén még kiderül, hogy okosabbak is nálunk és ők vigyáznak ránk, nem pedig fordítva. ~ Méregeti gyanakodva a teremtményt, majd mikor a mágus felnevet, rá szegezi tekintetét. Szavaira egyre inkább elönti a pír, ezzel jelezve, hogy felfogta, talán a férfi ezt bóknak szánta. Szemeit lesütve hordozza az egyre zordabb tájon végig, még a kezei is felugrik a haját pöndörgetni, csak hogy némiképp takarásban legyen vörösödő orcája. Ahhoz már hozzá van szokva, hogy megbámulják, esetleg még füttyentenek is utána, de a kedves bók, amelyet nem ismerőstől kap, egyelőre még szokatlan számára.*
-Hát… ő… ez nagyon kedves tőled. Te is biztos nagyon finom sajt lennél. *Próbálja viszonozni gyorsan a bókot, de elég esetlenre sikerül, az értelméről már nem is beszélve. Majd szerencséjére gyorsan másra terelődik a téma, így néhány szusszanás után ismét normális színezetűvé válik a bőre.*
-Biztos nagy munka lehet, bár még saját kezemben nem fogtam egész termést, csak a belsőt, de képen már láttam. *Menti a helyzetet, ahogy csak lehet, mégsem lenne jó, ha teljesen tudatlannak mutatná be magát, mint ahogy egyelőre most teszi. A színes sajt gondolata pedig gyorsan szertefoszlik, ami csal egy kis csalódottságot az arcára, de nem sokáig tart a dolog, mert a sajt még így is sajt marad. Meg aztán, ha a mágus esküszik rá, hogy így is felséges az íze, akkor le tud ő is mondani a látvány nyújtotta élvezetről. Mikor pedig a másik a környéken ólálkodó banditákról beszél, kicsit meghűl a levegő kettejük körül, nem igazán szeret erre gondolni, mármint, hogy akármikor megtámadhatják. Mindig is távol tartotta magát a veszélyes helyzetektől, személyektől, bár akadt példa rá, hogy nem sikerült, akkor meg inkább eliszkolt. Szerencséjére még minden találkozást kisebb horzsolásokkal megúszott és reméli ez a jövőben is így lesz, ha szépen meghúzza magát.*
-De szerencsére nem vagyok egyedül. *Néz fel a kísérőjére.* -Learon mester, olyan kedves tőled, hogy elkísérsz.
//Learon, Cyprylana//
-Az állatok érdekesek,kétségtelen, hogy szemmel láthatóbban ki tudják mutatni a hálájukat és a szeretetüket. Bár azt olvastam, akik növényekkel foglalkoznak is szintén el tudják mondani ugyan ezt. *Mondja némi kétkedéssel a hangjában, hiszen egy állat dörgölőzését jobban el tudja képzelni, mint egy lengedező kalász kedves mosolyát. Persze biztos van neki.*
-Trodd? *Kérdez vissza, mivel új még a név neki.* -Ő is az egyik… szolgád? *Bárhogy is keres, jobb szó akkor se akarodzik jönni a szájára. Mikor pedig a kecske eszére terelődik a téma, csak laposakat pislog, el tudja képzelni, hogy az most csak hallgatózik és érti minden szavukat, de mekeg tovább, hogy megtévessze őket. ~A végén még kiderül, hogy okosabbak is nálunk és ők vigyáznak ránk, nem pedig fordítva. ~ Méregeti gyanakodva a teremtményt, majd mikor a mágus felnevet, rá szegezi tekintetét. Szavaira egyre inkább elönti a pír, ezzel jelezve, hogy felfogta, talán a férfi ezt bóknak szánta. Szemeit lesütve hordozza az egyre zordabb tájon végig, még a kezei is felugrik a haját pöndörgetni, csak hogy némiképp takarásban legyen vörösödő orcája. Ahhoz már hozzá van szokva, hogy megbámulják, esetleg még füttyentenek is utána, de a kedves bók, amelyet nem ismerőstől kap, egyelőre még szokatlan számára.*
-Hát… ő… ez nagyon kedves tőled. Te is biztos nagyon finom sajt lennél. *Próbálja viszonozni gyorsan a bókot, de elég esetlenre sikerül, az értelméről már nem is beszélve. Majd szerencséjére gyorsan másra terelődik a téma, így néhány szusszanás után ismét normális színezetűvé válik a bőre.*
-Biztos nagy munka lehet, bár még saját kezemben nem fogtam egész termést, csak a belsőt, de képen már láttam. *Menti a helyzetet, ahogy csak lehet, mégsem lenne jó, ha teljesen tudatlannak mutatná be magát, mint ahogy egyelőre most teszi. A színes sajt gondolata pedig gyorsan szertefoszlik, ami csal egy kis csalódottságot az arcára, de nem sokáig tart a dolog, mert a sajt még így is sajt marad. Meg aztán, ha a mágus esküszik rá, hogy így is felséges az íze, akkor le tud ő is mondani a látvány nyújtotta élvezetről. Mikor pedig a másik a környéken ólálkodó banditákról beszél, kicsit meghűl a levegő kettejük körül, nem igazán szeret erre gondolni, mármint, hogy akármikor megtámadhatják. Mindig is távol tartotta magát a veszélyes helyzetektől, személyektől, bár akadt példa rá, hogy nem sikerült, akkor meg inkább eliszkolt. Szerencséjére még minden találkozást kisebb horzsolásokkal megúszott és reméli ez a jövőben is így lesz, ha szépen meghúzza magát.*
-De szerencsére nem vagyok egyedül. *Néz fel a kísérőjére.* -Learon mester, olyan kedves tőled, hogy elkísérsz.
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-21 12:26:38
Üzenet elküldve: 2019-08-21 12:26:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
*Örül, hogy a lány végre érti a helyzetet és nem szükséges további magyarázkodás. Persze szeret beszélni a vidék életéről és a birtokáról is, de azért így könnyebb, ha nem egy teljesen értetlen kis lánykának kell beszélnie.*
-Bizony! Bár most néha már egy-egy napot pihenek és akkor csak a mágiatanulásra koncentrálok. Ezen a szinten, amin vagyok, egyre nehezebb a kettőt összeegyeztetni. *Nem panaszkodás ez, hiszen azért vannak a munkásai, hogy dolgozzanak. Más birtokokon az urak csak ülnek egész nap és élik fel a befolyt aranyat miközben a parasztok éheznek. Learonéknál nincs így. Azt eszi a munkásai és annyit amennyit ők. Ha jó év van, akkor többet, ha rosszabb akkor kevesebbet.* ~Évek óta csak jó volt. A Szellemek meg ezek az istenek kedveltek mindig! Nem hiába engem választottak démont ölni és hoztak vissza az életbe is mikor meghaltam!~
-Csak rá kell nézni Fachutára, hogy milyen okos és milyen szép! Szerencsére a legjobban mégiscsak az állatokhoz értek. Talán csak Trodd az, aki nálam is jobb pásztor a környéken, de ő csak azzal foglalkozik! *Jut eszébe barátja, aki talán most is éppen a nyájat őrzi és farigcsál közben valami szépet.*
-A szagomról, a hangomról és a kinézetemről is. Sokkal okosabb állat ő, mint amilyennek gondolnád! *Lehet ez csak elfogultság a részéről, de a saját nyájában alig talált olyan állatot, ami buta lenne. Egy juha van, aki tényleg az, de ő meg olyan bújós-bájos és szerethető, hogy elnézi neki az ember, hogy elbambul és nekimegy még a fának is, vagy képes elcsatangolni akármikor. A nagy büdös sajtra ő is nevet, de azért kénytelen kijavítani ezt az eszmefuttatást.*
-Szerintem, ha sajt lennél, akkor csak a legjobb és legfinomabb fajta lennél, akit vétek megenni, mert olyan értékes! ~Persze én megennélek akár most is, ha lehetne!~ *Húzza féloldalas mosolyra a száját a pásztor.*
-Akad, bár a diótörés mindig nagy munka, még ha ilyen jó papírhéjú diója is van az embernek, mint nekem. Vannak házak, ahol ősrégi diófák állnak, amiknek olyan a héja, mint a kő, de a világért se ültetnének az újabb fajtákból. *Abban nem biztos, hogy ő lecserélné-e a fáját, ha látna valami jobbat, de neki ez is könnyebb lenne, hiszen a varázslatos fái pillanatok alatt kinőnek, nem kell évtizedeket várni az újabb termésre.*
-Nem, nem színezi meg, mert én csak a bogyókat teszem bele, nem nyomom ki a levét. Hallottam, hogy lehet úgy is, de én a sajt eredeti ízét szeretem, nem ízesíteném meg mindenféle levekkel, de lehet ez csak az én maradiságom! *Hiszen van, aki már a borokba is gyümölcslevet tesz vagy a pálinkába. Náluk az még nevetésre adott volna okot otthon.*
-Azt mondják még mindig sok itt a bandita és a nincstelen. Nem is szeretném, hogy egy ilyen szép lány egyedül kószáljon. Sok csúfságra képesek azok az emberek, akiknek nincs jövője egy ilyen ártatlan lánykával! *Reméli nem kell részleteznie mire gondol és ha máshogy nem, hát hallomásból ismeri a lány az ilyen rémtörténeteket.*
//Learon, Cyprylana//
*Örül, hogy a lány végre érti a helyzetet és nem szükséges további magyarázkodás. Persze szeret beszélni a vidék életéről és a birtokáról is, de azért így könnyebb, ha nem egy teljesen értetlen kis lánykának kell beszélnie.*
-Bizony! Bár most néha már egy-egy napot pihenek és akkor csak a mágiatanulásra koncentrálok. Ezen a szinten, amin vagyok, egyre nehezebb a kettőt összeegyeztetni. *Nem panaszkodás ez, hiszen azért vannak a munkásai, hogy dolgozzanak. Más birtokokon az urak csak ülnek egész nap és élik fel a befolyt aranyat miközben a parasztok éheznek. Learonéknál nincs így. Azt eszi a munkásai és annyit amennyit ők. Ha jó év van, akkor többet, ha rosszabb akkor kevesebbet.* ~Évek óta csak jó volt. A Szellemek meg ezek az istenek kedveltek mindig! Nem hiába engem választottak démont ölni és hoztak vissza az életbe is mikor meghaltam!~
-Csak rá kell nézni Fachutára, hogy milyen okos és milyen szép! Szerencsére a legjobban mégiscsak az állatokhoz értek. Talán csak Trodd az, aki nálam is jobb pásztor a környéken, de ő csak azzal foglalkozik! *Jut eszébe barátja, aki talán most is éppen a nyájat őrzi és farigcsál közben valami szépet.*
-A szagomról, a hangomról és a kinézetemről is. Sokkal okosabb állat ő, mint amilyennek gondolnád! *Lehet ez csak elfogultság a részéről, de a saját nyájában alig talált olyan állatot, ami buta lenne. Egy juha van, aki tényleg az, de ő meg olyan bújós-bájos és szerethető, hogy elnézi neki az ember, hogy elbambul és nekimegy még a fának is, vagy képes elcsatangolni akármikor. A nagy büdös sajtra ő is nevet, de azért kénytelen kijavítani ezt az eszmefuttatást.*
-Szerintem, ha sajt lennél, akkor csak a legjobb és legfinomabb fajta lennél, akit vétek megenni, mert olyan értékes! ~Persze én megennélek akár most is, ha lehetne!~ *Húzza féloldalas mosolyra a száját a pásztor.*
-Akad, bár a diótörés mindig nagy munka, még ha ilyen jó papírhéjú diója is van az embernek, mint nekem. Vannak házak, ahol ősrégi diófák állnak, amiknek olyan a héja, mint a kő, de a világért se ültetnének az újabb fajtákból. *Abban nem biztos, hogy ő lecserélné-e a fáját, ha látna valami jobbat, de neki ez is könnyebb lenne, hiszen a varázslatos fái pillanatok alatt kinőnek, nem kell évtizedeket várni az újabb termésre.*
-Nem, nem színezi meg, mert én csak a bogyókat teszem bele, nem nyomom ki a levét. Hallottam, hogy lehet úgy is, de én a sajt eredeti ízét szeretem, nem ízesíteném meg mindenféle levekkel, de lehet ez csak az én maradiságom! *Hiszen van, aki már a borokba is gyümölcslevet tesz vagy a pálinkába. Náluk az még nevetésre adott volna okot otthon.*
-Azt mondják még mindig sok itt a bandita és a nincstelen. Nem is szeretném, hogy egy ilyen szép lány egyedül kószáljon. Sok csúfságra képesek azok az emberek, akiknek nincs jövője egy ilyen ártatlan lánykával! *Reméli nem kell részleteznie mire gondol és ha máshogy nem, hát hallomásból ismeri a lány az ilyen rémtörténeteket.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-19 13:36:30
Üzenet elküldve: 2019-08-19 13:36:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Ha hó!
*Kiált fel az eredményes találat következtében, mikor a nassiky felé fordul. Ugyan az orkot nem eresztette még el, de Uzazd talán egy lélegzetvételnyi szünethez juthat. Arcáról azonban hamar leolvad a vigyor, mert a fenevad új célpontot talált, mégpedig őt. Hátrál néhány lépést, fejét ide-oda kapja, hátra megláthat valamit, ami kapóra jöhet.
Mágiájával ezúttal nem élhet, tekintve, hogy teljesen kimerültek a készletei. Pedig mennyire kapóra jönne most az az átkozott fal!
Jobb ötlet híján tovább hátrál, amennyire csak lehet, bízva benne, hogy Tozeya be tudja vinni a terelés alatt a csapást, ami végezhet a fenevaddal. Mert bizony nem csak az ő szénája, de az egész kis csapatuké elég rosszul néz ki jelenleg.*
-Ha hó!
*Kiált fel az eredményes találat következtében, mikor a nassiky felé fordul. Ugyan az orkot nem eresztette még el, de Uzazd talán egy lélegzetvételnyi szünethez juthat. Arcáról azonban hamar leolvad a vigyor, mert a fenevad új célpontot talált, mégpedig őt. Hátrál néhány lépést, fejét ide-oda kapja, hátra megláthat valamit, ami kapóra jöhet.
Mágiájával ezúttal nem élhet, tekintve, hogy teljesen kimerültek a készletei. Pedig mennyire kapóra jönne most az az átkozott fal!
Jobb ötlet híján tovább hátrál, amennyire csak lehet, bízva benne, hogy Tozeya be tudja vinni a terelés alatt a csapást, ami végezhet a fenevaddal. Mert bizony nem csak az ő szénája, de az egész kis csapatuké elég rosszul néz ki jelenleg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093