Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-14 22:14:08
Üzenet elküldve: 2026-04-14 22:14:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar lassú, kimért tempóban halad a Romváros utcáin, még ha a hangulata nem is indokolja. Kilépve a fogadóból ugyanis szomorú, de várható hírrel kellett szembesülnie. A Vashegy harcosai elbuktak. A várost lassan ellepik a menekültek. A horda menetel tovább Arthenior felé. Neki pedig fogalma sincs arról, hogy merre lehet Nori vagy Thea, cserébe tett egy szinte betarthatatlan ígéretet egy olyan nőnek, akit alig ismer. A kilátások több mint pocsékak, mindenesetre hálás Merlananak, hogy ezt egy óra erejéig képes volt elfeledtetni vele, még akkor is, ha ezért olyan árat számolt fel, amit nem lesz képes megfizetni. Akárhogy is, hősünk céltalanul rója a sötét utcákat, továbbra is a tehetetlenség terhe alatt roskadozva. Egyedül, kizárólag saját gondolatai és maró bűntudata társaságában. Egyszer csak megtorpan. Az égre pillant. Csillagok után kémlelve, a borús sötét égen.*
- Jól jönne most egy isteni csoda.
*Morogja az orra alatt, majd felemeli jobb kezét és újból alaposan végigméri a gyűrűjét.*
- Vagy ez lenne minden amit tudtok?
*Súgja a kérdést maga elé halkan. Akárhogy is, bár nem egy különösebben vallásos ember, tudja jól, hogy a magafajtának az istenek nem csupán nem válaszolnak az imáira, vagy feltett kérdéseire, de valószínűleg meg sem hallgatják azokat. Ennek örömére a mélységi egy újabb sóhajt hallat, s folytatja céltalan útját az éjszakában.*
*Norennar lassú, kimért tempóban halad a Romváros utcáin, még ha a hangulata nem is indokolja. Kilépve a fogadóból ugyanis szomorú, de várható hírrel kellett szembesülnie. A Vashegy harcosai elbuktak. A várost lassan ellepik a menekültek. A horda menetel tovább Arthenior felé. Neki pedig fogalma sincs arról, hogy merre lehet Nori vagy Thea, cserébe tett egy szinte betarthatatlan ígéretet egy olyan nőnek, akit alig ismer. A kilátások több mint pocsékak, mindenesetre hálás Merlananak, hogy ezt egy óra erejéig képes volt elfeledtetni vele, még akkor is, ha ezért olyan árat számolt fel, amit nem lesz képes megfizetni. Akárhogy is, hősünk céltalanul rója a sötét utcákat, továbbra is a tehetetlenség terhe alatt roskadozva. Egyedül, kizárólag saját gondolatai és maró bűntudata társaságában. Egyszer csak megtorpan. Az égre pillant. Csillagok után kémlelve, a borús sötét égen.*
- Jól jönne most egy isteni csoda.
*Morogja az orra alatt, majd felemeli jobb kezét és újból alaposan végigméri a gyűrűjét.*
- Vagy ez lenne minden amit tudtok?
*Súgja a kérdést maga elé halkan. Akárhogy is, bár nem egy különösebben vallásos ember, tudja jól, hogy a magafajtának az istenek nem csupán nem válaszolnak az imáira, vagy feltett kérdéseire, de valószínűleg meg sem hallgatják azokat. Ennek örömére a mélységi egy újabb sóhajt hallat, s folytatja céltalan útját az éjszakában.*
1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-14 21:57:35
Üzenet elküldve: 2026-04-14 21:57:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vettem a piacon//
* A tündér figyelmesen fülel, de úgy tűnik, hogy többi információmorzsát nem kap. Pedig ilyen vészterhes időkben az a legfontosabb fizetőeszköz. Ehelyett inkább fekete italok kerülnek hozzá, amire egy rossz szava sem lehet, hiszen ezért jött. És még a kikötőbe való fáradtságos utazást is megúszta, bár nem is tudja, hogy manapság mennyi idő lemenni oda. Az üvegcséket biztos helyre teszi, na nem mindet ugyan oda, hiszen az egyik legfontosabb dolog az üzletben a biztonság. Ha mindet ugyan ott tartaná, és szerencsétlenül esik el, akkor minden befektetése oda, és jöhet vissza újabb italokért. Így viszont, legrosszabb esetben is csak kettőtől kell könnyes búcsút vegyen. Eszes kis tündér ez a Babkár, nem véletlenül lett ilyen sikeres kereskedő. *
- Parfümöt majd legközelebb. Van egy vásárlóm, aki rendszeresen vásárol. * Gondol Norrára, de most már sajnos idő szűkében van, úgyhogy nem akarja tovább rabolni a másikét sem. *
- T'aves baxtalo! * Igyekszik elismételni az elhangzó szavakat, bár el kell ismerje, hogy nagyon rossz az igemondása, úgyhogy lehet, hogy nem sikerül úgy, ahogy szeretné. A karlendítést is imitálja, amennyire tudja, mielőtt átverekedné magát az ajtónak csúfolt leplen. Ekkor pedig egy titkos üzenet száll a szélben. Az alkimista hangját hozza felé, amit figyelmesen hallgat meg odakint az utcán, majd elindul az árvaház felé. *
* A tündér figyelmesen fülel, de úgy tűnik, hogy többi információmorzsát nem kap. Pedig ilyen vészterhes időkben az a legfontosabb fizetőeszköz. Ehelyett inkább fekete italok kerülnek hozzá, amire egy rossz szava sem lehet, hiszen ezért jött. És még a kikötőbe való fáradtságos utazást is megúszta, bár nem is tudja, hogy manapság mennyi idő lemenni oda. Az üvegcséket biztos helyre teszi, na nem mindet ugyan oda, hiszen az egyik legfontosabb dolog az üzletben a biztonság. Ha mindet ugyan ott tartaná, és szerencsétlenül esik el, akkor minden befektetése oda, és jöhet vissza újabb italokért. Így viszont, legrosszabb esetben is csak kettőtől kell könnyes búcsút vegyen. Eszes kis tündér ez a Babkár, nem véletlenül lett ilyen sikeres kereskedő. *
- Parfümöt majd legközelebb. Van egy vásárlóm, aki rendszeresen vásárol. * Gondol Norrára, de most már sajnos idő szűkében van, úgyhogy nem akarja tovább rabolni a másikét sem. *
- T'aves baxtalo! * Igyekszik elismételni az elhangzó szavakat, bár el kell ismerje, hogy nagyon rossz az igemondása, úgyhogy lehet, hogy nem sikerül úgy, ahogy szeretné. A karlendítést is imitálja, amennyire tudja, mielőtt átverekedné magát az ajtónak csúfolt leplen. Ekkor pedig egy titkos üzenet száll a szélben. Az alkimista hangját hozza felé, amit figyelmesen hallgat meg odakint az utcán, majd elindul az árvaház felé. *
1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-14 19:12:22
Üzenet elküldve: 2026-04-14 19:12:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*A lány szerencsére olyan együgyű és butácska, hogy semmit nem fedez fel abból a bizonyos undorból, ami bizonyára kiül a mélységi nő arcára. Nem érti az elhangzó szavakat sem, melyekre csak kíváncsian pislog, hátha érkezik magyarázat, de úgy tűnik, be kell érnie anélkül.
Őszintén mesél azokról, akiket „ismer”, Borda bácsiról és Yvonról. Az ezt követően kapott választ már érti, legalábbis nagyjából.*
- Hím? *Kérdez vissza kíváncsian. Ha a nő felismeri az apró jeleket, akkor hamar rájöhet, hogy Maavie olyan keveset tud a szavak jelentéséről és a világ működéséről, hogy gyakorlatilag bármit mondhat neki, ő el fogja hinni.
Öröme újult erőre kap, mikor meghallja, hogy megadják neki a lehetőséget a bizonyításra, szája őszinte mosolyra húzódik.*
- Bizonyítani fogok! *Mondja, majd hirtelen megszeppen, mikor határozott utasítást kap arra, hogy adjon számot a múltjáról. Nem a parancs győzi meg, hanem a szavak, melyek szerint azért van szükség erre, hogy újdonsült barátja megvédhesse őt, s természetesen mindezt kétségek nélkül el is hiszi.*
- Jó, de te nem fogsz utálni érte, mint Yvon, ugye? *Kérdezi lehajtott fejjel, mint aki mélységesen megbánta a bűneit, miközben borzalmasan rosszul érzi magát azért, mert elítélték miatta.*
- Azért zártak be, mert tolvajok vagyunk. Az anyám is az volt, én pedig már akkor születtem, mikor őt bezárták. Azt mondták, miután meghalt, hogy a törvények miatt nekem kell tovább bűnhődnöm. Többször sikerült megszöknöm, de mindig elkaptak. Láncokat kaptam, hogy ne menjek el, mindig rajtam voltak úgy, hogy le sem tudtam ülni. De most már nem találnak meg! Ez… ez biztos. Nagyon messze vagyok onnan. De igen, én is loptam, sokat, azért, hogy tudjak enni és ne fagyjak meg… de már nem akarok többet lopni, dolgozni szeretnék, mert akkor mindenki kedvesebb, és adnak reggelit. *A története természetesen egy zagyvaság. Valószínűleg semmilyen ismert törvény nem kötelezi a lányát az anyja börtönbüntetésének letöltésére, ahogy a hatóságok nem szokták kegyetlenül láncon tartani a rabjaikat, főleg nem egy egyszerű tolvajt, még akkor sem, ha sikerült megszöknie a börtönből, ami szintén lehetetlennek hangzik. A lány meséje egyértelműen sántít, de az is jól látszik, hogy ő bizony elhiszi, hogy törvényszegés miatt, büntetésből került fogságba.*
- Ez az igazság, sajnálom. Megértem, ha ezután nem kellek neked…
*A lány szerencsére olyan együgyű és butácska, hogy semmit nem fedez fel abból a bizonyos undorból, ami bizonyára kiül a mélységi nő arcára. Nem érti az elhangzó szavakat sem, melyekre csak kíváncsian pislog, hátha érkezik magyarázat, de úgy tűnik, be kell érnie anélkül.
Őszintén mesél azokról, akiket „ismer”, Borda bácsiról és Yvonról. Az ezt követően kapott választ már érti, legalábbis nagyjából.*
- Hím? *Kérdez vissza kíváncsian. Ha a nő felismeri az apró jeleket, akkor hamar rájöhet, hogy Maavie olyan keveset tud a szavak jelentéséről és a világ működéséről, hogy gyakorlatilag bármit mondhat neki, ő el fogja hinni.
Öröme újult erőre kap, mikor meghallja, hogy megadják neki a lehetőséget a bizonyításra, szája őszinte mosolyra húzódik.*
- Bizonyítani fogok! *Mondja, majd hirtelen megszeppen, mikor határozott utasítást kap arra, hogy adjon számot a múltjáról. Nem a parancs győzi meg, hanem a szavak, melyek szerint azért van szükség erre, hogy újdonsült barátja megvédhesse őt, s természetesen mindezt kétségek nélkül el is hiszi.*
- Jó, de te nem fogsz utálni érte, mint Yvon, ugye? *Kérdezi lehajtott fejjel, mint aki mélységesen megbánta a bűneit, miközben borzalmasan rosszul érzi magát azért, mert elítélték miatta.*
- Azért zártak be, mert tolvajok vagyunk. Az anyám is az volt, én pedig már akkor születtem, mikor őt bezárták. Azt mondták, miután meghalt, hogy a törvények miatt nekem kell tovább bűnhődnöm. Többször sikerült megszöknöm, de mindig elkaptak. Láncokat kaptam, hogy ne menjek el, mindig rajtam voltak úgy, hogy le sem tudtam ülni. De most már nem találnak meg! Ez… ez biztos. Nagyon messze vagyok onnan. De igen, én is loptam, sokat, azért, hogy tudjak enni és ne fagyjak meg… de már nem akarok többet lopni, dolgozni szeretnék, mert akkor mindenki kedvesebb, és adnak reggelit. *A története természetesen egy zagyvaság. Valószínűleg semmilyen ismert törvény nem kötelezi a lányát az anyja börtönbüntetésének letöltésére, ahogy a hatóságok nem szokták kegyetlenül láncon tartani a rabjaikat, főleg nem egy egyszerű tolvajt, még akkor sem, ha sikerült megszöknie a börtönből, ami szintén lehetetlennek hangzik. A lány meséje egyértelműen sántít, de az is jól látszik, hogy ő bizony elhiszi, hogy törvényszegés miatt, büntetésből került fogságba.*
- Ez az igazság, sajnálom. Megértem, ha ezután nem kellek neked…
1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-12 20:35:12
Üzenet elküldve: 2026-04-12 20:35:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Érzi, ahogy a kesernyés íz szétárad a szájában, s egy elhanyagolható pillanatra a szemeit is behunyja. Olyan világba kellett a lábát betegye, ahol a férfiak támasztanak elvárásokat, s annak nők meg is kívánnak felelni. Noha érti, hogy miről beszél a másik, a benne felbuggyanó undornak aligha tud megálljt parancsolni. Léptei lassulnak, s végül el is fogynak… nem megtorpan, szinte észrevétlen, ahogy megállapodik .*
- Ostoba hímek.
*Szól saját nyelvén, persze végighallgatja a továbbiakat is. Szánalom ébred benne, de segíteni vágyást nélkülözve. Nem érdekli a másik sorsa, de lehetnek olyanok, akik törődnek vele, még akkor is, ha csupán ostoba hímek. Körültekintőnek kell hát lennie az elején, nem hangozhat egyetlen munkafolyamat sem úgy a lány szájából, mintha valódi igába hajtották volna. Nehéz lesz türtőztetnie magát addig, míg meg nem töri, hogy aztán a várt szavak hagyják el csupán annak ajkait.*
- Miféle hím gyakorolhat ekkora hatást egy ilyen… *Le kell nyelnie a majdnem felcsendülő leereszkedő hangnemét, mi elárulhatná valódi gondolatait.* … hasznos felszíninek.
*Mutatóujját kimérten emeli meg, mintha csak csendre intené azt, aki még meg sem szólalt.*
- Már, ha valóban hasznos vagy. *Hatásvadász szünetet tart, majd leereszti a kezét és folytatja.* - Bizonyíthatsz. *Mély levegőt vesz, azt sejtetve, hogy elkezdte érdekelni Maavie hogyléte.*
- De előbb mesélj róla, miért is zártak be és hogyan jutottál ki onnan! *Szól az utasítás, majd a kékeslila íriszek végigpásztázzák újfent a lányt tetőtől talpig, szemkontaktust kerülve.* - Amennyiben hazugságon kaplak, eljátszod a bizalmam, márpedig kiváltképp szeretnék benned megbízni. Tudnom kell, kit viszek a házamba. *Mosolya sötét, de igyekszik beleerőltetni némi hazug empátiát.* - A lapod tiszta, legyen bármilyen is a múltad. De tudnom kell, milyen veszély fenyegethet. Akkor meg tudlak védeni. *Negédesen formálja szavait, az igazság írmagja is hiányzik természetesen belőle.* -Beszélj.
*Érzi, ahogy a kesernyés íz szétárad a szájában, s egy elhanyagolható pillanatra a szemeit is behunyja. Olyan világba kellett a lábát betegye, ahol a férfiak támasztanak elvárásokat, s annak nők meg is kívánnak felelni. Noha érti, hogy miről beszél a másik, a benne felbuggyanó undornak aligha tud megálljt parancsolni. Léptei lassulnak, s végül el is fogynak… nem megtorpan, szinte észrevétlen, ahogy megállapodik .*
- Ostoba hímek.
*Szól saját nyelvén, persze végighallgatja a továbbiakat is. Szánalom ébred benne, de segíteni vágyást nélkülözve. Nem érdekli a másik sorsa, de lehetnek olyanok, akik törődnek vele, még akkor is, ha csupán ostoba hímek. Körültekintőnek kell hát lennie az elején, nem hangozhat egyetlen munkafolyamat sem úgy a lány szájából, mintha valódi igába hajtották volna. Nehéz lesz türtőztetnie magát addig, míg meg nem töri, hogy aztán a várt szavak hagyják el csupán annak ajkait.*
- Miféle hím gyakorolhat ekkora hatást egy ilyen… *Le kell nyelnie a majdnem felcsendülő leereszkedő hangnemét, mi elárulhatná valódi gondolatait.* … hasznos felszíninek.
*Mutatóujját kimérten emeli meg, mintha csak csendre intené azt, aki még meg sem szólalt.*
- Már, ha valóban hasznos vagy. *Hatásvadász szünetet tart, majd leereszti a kezét és folytatja.* - Bizonyíthatsz. *Mély levegőt vesz, azt sejtetve, hogy elkezdte érdekelni Maavie hogyléte.*
- De előbb mesélj róla, miért is zártak be és hogyan jutottál ki onnan! *Szól az utasítás, majd a kékeslila íriszek végigpásztázzák újfent a lányt tetőtől talpig, szemkontaktust kerülve.* - Amennyiben hazugságon kaplak, eljátszod a bizalmam, márpedig kiváltképp szeretnék benned megbízni. Tudnom kell, kit viszek a házamba. *Mosolya sötét, de igyekszik beleerőltetni némi hazug empátiát.* - A lapod tiszta, legyen bármilyen is a múltad. De tudnom kell, milyen veszély fenyegethet. Akkor meg tudlak védeni. *Negédesen formálja szavait, az igazság írmagja is hiányzik természetesen belőle.* -Beszélj.
1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-12 10:33:15
Üzenet elküldve: 2026-04-12 10:33:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vettem a piacon//
*Az árus széles vigyorral figyeli, ahogy az aranyérmék egyre csak gyűlnek a pulton. Az aranyfogak elégedetten villannak a gyertyafényben, miközben egyik ujjával lustán közelebb húz egy-egy érmét a kupachoz. A tündér kérdésére azonban a vigyor lassan leolvad az arcáról. Elhúzza a száját, majd egyet köp a sarokba.*
- Nem tudni, khirvo. Furcsa híreket hoz a szél. De én maradok amíg tudok.
*Megvonja a vállát, mintha a világ dolgai különösebben nem is érdekelnék.*
- A jég hátán is megélek, ha kell.
*Amikor a megbeszélt összeg végül ott hever előtte, a férfi elégedetten végighúzza rajta a tenyerét, majd visszanyúl a ládába. Rövid matatás után egy üvegcsét húz elő, azt a tündér felé nyújtja. Aztán még egyet. Majd újabbakat, legfeljebb kettesével adva át őket, hagyva időt, hogy Babkár biztonságosan eltehesse a sűrű fekete folyadékkal teli üvegeket.
Miután a hetedik is kikerül a ládából, az árus visszacsukja a fedelet, és ismét a tündérre pillant.*
- Veled is, murto prat.
*Az állát vakargatja, majd kissé oldalra dönti a fejét.*
- Vennél mást is? Késkészlet… parfüm. Van itt minden.
*Ha a tündér erre nemmel felelne, az árus arcán egy pillanatra keserűbb kifejezés fut át, de hamar vállat von.*
- Ebben az esetben… thav'esz bhak'talo!
*Legyint egyet búcsúzóul.*
- Minden jót.
*Az árus széles vigyorral figyeli, ahogy az aranyérmék egyre csak gyűlnek a pulton. Az aranyfogak elégedetten villannak a gyertyafényben, miközben egyik ujjával lustán közelebb húz egy-egy érmét a kupachoz. A tündér kérdésére azonban a vigyor lassan leolvad az arcáról. Elhúzza a száját, majd egyet köp a sarokba.*
- Nem tudni, khirvo. Furcsa híreket hoz a szél. De én maradok amíg tudok.
*Megvonja a vállát, mintha a világ dolgai különösebben nem is érdekelnék.*
- A jég hátán is megélek, ha kell.
*Amikor a megbeszélt összeg végül ott hever előtte, a férfi elégedetten végighúzza rajta a tenyerét, majd visszanyúl a ládába. Rövid matatás után egy üvegcsét húz elő, azt a tündér felé nyújtja. Aztán még egyet. Majd újabbakat, legfeljebb kettesével adva át őket, hagyva időt, hogy Babkár biztonságosan eltehesse a sűrű fekete folyadékkal teli üvegeket.
Miután a hetedik is kikerül a ládából, az árus visszacsukja a fedelet, és ismét a tündérre pillant.*
- Veled is, murto prat.
*Az állát vakargatja, majd kissé oldalra dönti a fejét.*
- Vennél mást is? Késkészlet… parfüm. Van itt minden.
*Ha a tündér erre nemmel felelne, az árus arcán egy pillanatra keserűbb kifejezés fut át, de hamar vállat von.*
- Ebben az esetben… thav'esz bhak'talo!
*Legyint egyet búcsúzóul.*
- Minden jót.
1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-10 13:08:17
Üzenet elküldve: 2026-04-10 13:08:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Bár figyelmének nagy részét leköti Úrnője és az előttük álló férfi, fülét megüti a szobák felől hallható csörömpölés. Megrezdül. Gondolatai között azonnal mindenféle képek jelennek meg – valaki kővel bedobta az ablakot, egy ügyetlen mozdulat folytán baleset történt, és még néhány más dolog is felmerül benne. Úgy fest, hogy Úrnője nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek -pedig bizonyára Ő is hallotta-, így egyelőre maga sem foglalkozik ezzel.
Egészen addig, amíg Elireya Úrnő is meg nem jelenik a színen.
Bár csak lopva és cikázó tekintettel néz a nőstény felé, nem kerüli el a figyelmét a sebesült kézfej -vagy a rátekert kendő, vagy a nyíltan látszódó sebhely okán-, és szinte azonnal megsejti, hogy mi történhetett. Csúf, sötét elégedettségérzet járja át egy pillanatra, ezt az érzést azonban azonnal el is kergeti Elireya Úrnő hangja, és az utasítás amit tőle kap. Engedelmesen meghajtja a fejét – előbb Elireya Úrnő, majd Vhorossi Úrnő felé. Természetesen nem állt szándékában most azonnal elsietni innen. Magától értetődő, hogy Elireya Úrnő utasításait is kötelezőnek érzi magára nézve, de egyelőre még Vhorossi Úrnő kontrollja alatt áll.
Tekintetét visszafordítja Kharassi felé – őt továbbra is nyíltan méregeti és fürkészi, az Úrnőjétől kapott korábbi eligazítás alapján. Épp ezért tökéletesen látja azt is, hogy Úrnőjének szavai milyen hatással vannak a hímre. Mellkasában összekeveredik az ámulat és a büszkeség érzése amit az Úrnője irányába érez – lenyűgözve érzi magát attól, hogy a nőstény ilyen ügyesen képes csupán szavakkal megtörni valaki büszkeségét. Meg persze nem szólal, hiszen nem kérdezett tőle senki semmit, s ahogy Úrnője megkerüli a hímet, tekintetét is lesüti egy pillanatra. Orrcimpái rezdülnek kissé meg ahogy az újabb kérdés hangzik el, és akarva-akaratlanul is visszaemeli tekintetét Kharassira. Ő maga is kíváncsi, hogy miféle hírek terjednek a Dwirinthalen-családról. Nem mintha a saját véleményén bármit változtatna az, hogy másik mit gondolnak.. de a kíváncsiság az kíváncsiság. A hím válaszát bosszantónak és szemtelennek találja, de eszébe sem jutna megtorolni azt – nem ostoba, és az elhangzó „első kard” kifejezés figyelmeztetésnek is elég. Persze ez a cím mit sem ér most Kharassi számára.. láncokkal ékesítve, Vhorossi Úrnő számára szolgaként odaadva. A gondolat egy pillanatra elégedettséget kelt benne, de nem különösebben látszik ez az arcán, ahogy továbbra is az Úrnőt és Kharassit figyeli-hallgatja.*
*Bár figyelmének nagy részét leköti Úrnője és az előttük álló férfi, fülét megüti a szobák felől hallható csörömpölés. Megrezdül. Gondolatai között azonnal mindenféle képek jelennek meg – valaki kővel bedobta az ablakot, egy ügyetlen mozdulat folytán baleset történt, és még néhány más dolog is felmerül benne. Úgy fest, hogy Úrnője nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek -pedig bizonyára Ő is hallotta-, így egyelőre maga sem foglalkozik ezzel.
Egészen addig, amíg Elireya Úrnő is meg nem jelenik a színen.
Bár csak lopva és cikázó tekintettel néz a nőstény felé, nem kerüli el a figyelmét a sebesült kézfej -vagy a rátekert kendő, vagy a nyíltan látszódó sebhely okán-, és szinte azonnal megsejti, hogy mi történhetett. Csúf, sötét elégedettségérzet járja át egy pillanatra, ezt az érzést azonban azonnal el is kergeti Elireya Úrnő hangja, és az utasítás amit tőle kap. Engedelmesen meghajtja a fejét – előbb Elireya Úrnő, majd Vhorossi Úrnő felé. Természetesen nem állt szándékában most azonnal elsietni innen. Magától értetődő, hogy Elireya Úrnő utasításait is kötelezőnek érzi magára nézve, de egyelőre még Vhorossi Úrnő kontrollja alatt áll.
Tekintetét visszafordítja Kharassi felé – őt továbbra is nyíltan méregeti és fürkészi, az Úrnőjétől kapott korábbi eligazítás alapján. Épp ezért tökéletesen látja azt is, hogy Úrnőjének szavai milyen hatással vannak a hímre. Mellkasában összekeveredik az ámulat és a büszkeség érzése amit az Úrnője irányába érez – lenyűgözve érzi magát attól, hogy a nőstény ilyen ügyesen képes csupán szavakkal megtörni valaki büszkeségét. Meg persze nem szólal, hiszen nem kérdezett tőle senki semmit, s ahogy Úrnője megkerüli a hímet, tekintetét is lesüti egy pillanatra. Orrcimpái rezdülnek kissé meg ahogy az újabb kérdés hangzik el, és akarva-akaratlanul is visszaemeli tekintetét Kharassira. Ő maga is kíváncsi, hogy miféle hírek terjednek a Dwirinthalen-családról. Nem mintha a saját véleményén bármit változtatna az, hogy másik mit gondolnak.. de a kíváncsiság az kíváncsiság. A hím válaszát bosszantónak és szemtelennek találja, de eszébe sem jutna megtorolni azt – nem ostoba, és az elhangzó „első kard” kifejezés figyelmeztetésnek is elég. Persze ez a cím mit sem ér most Kharassi számára.. láncokkal ékesítve, Vhorossi Úrnő számára szolgaként odaadva. A gondolat egy pillanatra elégedettséget kelt benne, de nem különösebben látszik ez az arcán, ahogy továbbra is az Úrnőt és Kharassit figyeli-hallgatja.*
1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-10 00:21:24
Üzenet elküldve: 2026-04-10 00:21:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vettem a piacon//
-Rá is lakatolod? * Kérdez vissza, de láthatóan már nyugodtabban, mint korábban. Így, hogy megnyugtatták, nem harap, kevésbé feszeng az állat jelenlétében. Hiába, ha valaki akkora, mint egy tündér, az könnyen fél bármitől, ami nagyobb, mint egy macska.
Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy megszemlélheti az italt. Gyakorlott szeme sok mindenhez ért, de az alkímiához kevésbé, ezért inkább csak olyan egyszerű dolgokat próbál megfigyelni, mint a színe, és az állaga. Ránézésre mindent rendben is talál, úgyhogy elégedetten adja vissza az árusnak.
Az összeget hallva először felfelé indul a szemöldöke. A százötven kezdő összegnek nem rossz, abból könnyen ki tud alkudni egy kedvezőbbet, de úgy tűnik, hogy ezt megteszi inkább a furcsa alak helyette. Teysus tartsa meg a jó szokását, hogy alkudozik önmagával. Ettől függetlenül a tündér nem vág rá azonnal semmit, látványosan gondolkodik egy kicsit, mérlegel, pedig az összeg igazán örömteli. *
- Rendben. Százhuszonhat jól hangzik, vinnék belőle hetet. Ha később is szükségem rá, akkor ugyan itt találom? * Teszi fel végül a kérdést, és elővesz egy előre bekészített szütyőt, amiben nagyjából ezer aranyat tart. Kiszámol belőle az árus asztalára 882-t.
*
- Egy öröm önnel üzletelni. * Teszi még hozzá, várakozva, hogy megkapja az általa óhajtott hét italt. *
-Rá is lakatolod? * Kérdez vissza, de láthatóan már nyugodtabban, mint korábban. Így, hogy megnyugtatták, nem harap, kevésbé feszeng az állat jelenlétében. Hiába, ha valaki akkora, mint egy tündér, az könnyen fél bármitől, ami nagyobb, mint egy macska.
Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy megszemlélheti az italt. Gyakorlott szeme sok mindenhez ért, de az alkímiához kevésbé, ezért inkább csak olyan egyszerű dolgokat próbál megfigyelni, mint a színe, és az állaga. Ránézésre mindent rendben is talál, úgyhogy elégedetten adja vissza az árusnak.
Az összeget hallva először felfelé indul a szemöldöke. A százötven kezdő összegnek nem rossz, abból könnyen ki tud alkudni egy kedvezőbbet, de úgy tűnik, hogy ezt megteszi inkább a furcsa alak helyette. Teysus tartsa meg a jó szokását, hogy alkudozik önmagával. Ettől függetlenül a tündér nem vág rá azonnal semmit, látványosan gondolkodik egy kicsit, mérlegel, pedig az összeg igazán örömteli. *
- Rendben. Százhuszonhat jól hangzik, vinnék belőle hetet. Ha később is szükségem rá, akkor ugyan itt találom? * Teszi fel végül a kérdést, és elővesz egy előre bekészített szütyőt, amiben nagyjából ezer aranyat tart. Kiszámol belőle az árus asztalára 882-t.
*- Egy öröm önnel üzletelni. * Teszi még hozzá, várakozva, hogy megkapja az általa óhajtott hét italt. *
1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-09 17:48:21
Üzenet elküldve: 2026-04-09 17:48:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vettem a piacon//
- A dzsukli? Nem, dehogy. De ha félsz khirvo akkor vettem a piacon egy szájkosarat. Rátetetem, ha gondolod.
*Legyint könnyedén az árus, mintha a sarokban heverő kutya jelenléte a világ legtermészetesebb dolga volna. Az állat közben csak egyet fordul a helyén, majd visszahajtja fejét a mancsaira, és szemmel láthatóan nem kíván részt venni az üzletben. Amíg a tündér beljebb merészkedik és körülnéz a gyertyafényben, addig az árus elindul az áruért.
Végül mikor Babkár az üvegcsére pillant, és felteszi a kérdést, a férfi máris hevesen bólogat.*
- Persze, persze.
*Szinte azonnal a tündér kezébe nyomja az üvegcsét. A fekete folyadék lassan mozog az üvegben, sűrű, sötét masszaként tapadva a falához, amikor a fény felé fordítják.
Az árus karba tett kézzel figyeli a vizsgálatot, aranyfogai időnként kivillannak félmosolyában. Amikor a tündér végül visszaadja az üvegcsét és közli a vásárolni szándékozott mennyiséget, a férfi állát kezdi dörzsölgetni. Végigméri Babkárt tetőtől talpig, mintha gyors számítást végezne magában. Az arcán lassan széles vigyor terül szét.*
- Darabja százötven szhona'ko. Arany.
*Egy pillanatra még elnézi a tündért, majd vállat von.*
- De te szimpatikus figurának tűnsz, murto prat.
*Megemeli az üvegcsét két ujjal.*
- Legyen darabja száz huszonhat.
- A dzsukli? Nem, dehogy. De ha félsz khirvo akkor vettem a piacon egy szájkosarat. Rátetetem, ha gondolod.
*Legyint könnyedén az árus, mintha a sarokban heverő kutya jelenléte a világ legtermészetesebb dolga volna. Az állat közben csak egyet fordul a helyén, majd visszahajtja fejét a mancsaira, és szemmel láthatóan nem kíván részt venni az üzletben. Amíg a tündér beljebb merészkedik és körülnéz a gyertyafényben, addig az árus elindul az áruért.
Végül mikor Babkár az üvegcsére pillant, és felteszi a kérdést, a férfi máris hevesen bólogat.*
- Persze, persze.
*Szinte azonnal a tündér kezébe nyomja az üvegcsét. A fekete folyadék lassan mozog az üvegben, sűrű, sötét masszaként tapadva a falához, amikor a fény felé fordítják.
Az árus karba tett kézzel figyeli a vizsgálatot, aranyfogai időnként kivillannak félmosolyában. Amikor a tündér végül visszaadja az üvegcsét és közli a vásárolni szándékozott mennyiséget, a férfi állát kezdi dörzsölgetni. Végigméri Babkárt tetőtől talpig, mintha gyors számítást végezne magában. Az arcán lassan széles vigyor terül szét.*
- Darabja százötven szhona'ko. Arany.
*Egy pillanatra még elnézi a tündért, majd vállat von.*
- De te szimpatikus figurának tűnsz, murto prat.
*Megemeli az üvegcsét két ujjal.*
- Legyen darabja száz huszonhat.
1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-08 18:42:43
Üzenet elküldve: 2026-04-08 18:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vettem a piacon//
* A férfit követve nem egy bódéhoz, vagy egy valamire való épülethez érkeznek, bár ilyesmiről a fiatal tündér már rég lemondott. Egyelőre azt is örömmel tapasztalja, hogy még nem áll ki egy húszcentis kagylóritkaság a hátából. *
- Nem harap? * Kérdez vissza a kutyát látva, és egy helyben toporogva. Megvárja a választ, és csak akkor lép be, ha az legalább valamennyire megnyugtató. Hiszen ő szívesen tárgyal idekint is, ahol vannak szemtanúk. *
- Megnézhetem? * Teszi fel a kérdést, és ha engedélyt kap, akkor elveszi az üvegcsét. Nem tesz semmilyen gyanús mozdulatot, csak közelebbről is megvizsgálja az italt. Bár nem alkimista, annyit ért hozzá, hogy az egyszerű italokat felismerje. Próbál biztosra menni, hogy nem verik át, bár gyanakvásra eddig a férfi semmilyen okot nem adott, Babkár így járna el akkor is, ha kacsalábon forgó palotában fogadná őt egy ezeréves elf nemesi család sarja. Az új árut mindig megvizsgálja, hiszen a viszont értékesítésnél ő adja hozzá a nevét. Amennyiben mindent rendben talál, elégedetten bólint, és megszólal. *
- Nyolcra lenne szükségem, bár ez az árától is függ. Akár több, vagy kevesebb is lehet, attól függően, hogy mit mond. * Kezd gyakorlott alkudozásba, miközben visszaadja az üvegcsét, ha megkapta. Ha nem vizsgálhatja meg, az persze gyanakvásra adna okot. *
* A férfit követve nem egy bódéhoz, vagy egy valamire való épülethez érkeznek, bár ilyesmiről a fiatal tündér már rég lemondott. Egyelőre azt is örömmel tapasztalja, hogy még nem áll ki egy húszcentis kagylóritkaság a hátából. *
- Nem harap? * Kérdez vissza a kutyát látva, és egy helyben toporogva. Megvárja a választ, és csak akkor lép be, ha az legalább valamennyire megnyugtató. Hiszen ő szívesen tárgyal idekint is, ahol vannak szemtanúk. *
- Megnézhetem? * Teszi fel a kérdést, és ha engedélyt kap, akkor elveszi az üvegcsét. Nem tesz semmilyen gyanús mozdulatot, csak közelebbről is megvizsgálja az italt. Bár nem alkimista, annyit ért hozzá, hogy az egyszerű italokat felismerje. Próbál biztosra menni, hogy nem verik át, bár gyanakvásra eddig a férfi semmilyen okot nem adott, Babkár így járna el akkor is, ha kacsalábon forgó palotában fogadná őt egy ezeréves elf nemesi család sarja. Az új árut mindig megvizsgálja, hiszen a viszont értékesítésnél ő adja hozzá a nevét. Amennyiben mindent rendben talál, elégedetten bólint, és megszólal. *
- Nyolcra lenne szükségem, bár ez az árától is függ. Akár több, vagy kevesebb is lehet, attól függően, hogy mit mond. * Kezd gyakorlott alkudozásba, miközben visszaadja az üvegcsét, ha megkapta. Ha nem vizsgálhatja meg, az persze gyanakvásra adna okot. *
1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-08 18:23:13
Üzenet elküldve: 2026-04-08 18:23:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vettem a piacon//
*A sikátor néhány kanyar után egy omladozó épülethez vezet. A ház úgy fest, mintha valaha a gazdagnegyed egyik kúriájának része lehetett volna, de az idő és a Romváros gondoskodása már rég levetkőztette róla a régi pompát. A falakat repedések hálózzák be, itt-ott gaz is benőtte őket, a réseket pedig deszkákkal és vályoggal tömték be. A tető rőzséből és sárból tákolt foltozásnak tűnik, amelyről nehéz elhinni, hogy egy erősebb szél ne vinné le egyben. Az ablakok helyét mind deszkák fedik, az ajtó helyén pedig csak egy lustán lengedező lepedő szolgál bejáratként.*
- Thaev! Csávókám. Gyere csak!
*A férfi odalép a lepedőhöz és félrehúzza. Ha a tündér belesne, odabent csak néhány gyertya pislákolna, épp annyi fényt adva, hogy a romos bútorok körvonalai kirajzolódjanak. A sarokban egy kutya hever, amely lustán pislog az új jövevény felé, de különösebb érdeklődést nem mutat.*
- Íme a bejárat a boltomba.
*Vigyorodik el az árus.*
- Csak utánad, murto prat.
*Amennyiben a tündér belép, a „kicsit sem gyanús” alak követi, majd behúzza maga mögött a lepedőt. Odabent egy billegő széket tol a tündér elé, amely szemmel láthatóan kissé magas is az apró termetéhez. A helyiségben alig akad említésre méltó tárgy. Bár a kintről is látott néhány romos bútor, közt kiemelkedik egy a szemközti falon porosodó, aranykeretes festmény, amely talán valamely régi nemest ábrázol.
Az árus egy a bejárathoz hasonló lepedő mögött tűnik el, hogy aztán kis idő múlva egy faládával a kezével térjen vissza, szitkozódva, mert a vászon visszafelé menet az arcához tapad, amit foglalt kezeiből adódóan nem tud orvosolni, így jobb híján addig sétál tovább míg el nem fogy a szövet az arcáról. Köp egyet a sarokba, majd a ládát egy valószínűleg általa összetákolt pultra teszi. Ahogy leteszi, tompa üvegcsörgés hallatszik belőle.
A férfi előhúz egy tőrt, előbb a fogát piszkálja meg vele, majd ezt követően egy gyakorlott mozdulattal felpattintja a láda fedelét is. Rövid kutatás után egy kis üvegcsét emel ki belőle, benne sűrű, fekete folyadékkal.*
- Na kérem… príma áru.
*Megforgatja az üvegcsét a gyertyafényben.*
- Jobb, mint amit a kikötőben kapsz, khirvo.
*A sikátor néhány kanyar után egy omladozó épülethez vezet. A ház úgy fest, mintha valaha a gazdagnegyed egyik kúriájának része lehetett volna, de az idő és a Romváros gondoskodása már rég levetkőztette róla a régi pompát. A falakat repedések hálózzák be, itt-ott gaz is benőtte őket, a réseket pedig deszkákkal és vályoggal tömték be. A tető rőzséből és sárból tákolt foltozásnak tűnik, amelyről nehéz elhinni, hogy egy erősebb szél ne vinné le egyben. Az ablakok helyét mind deszkák fedik, az ajtó helyén pedig csak egy lustán lengedező lepedő szolgál bejáratként.*
- Thaev! Csávókám. Gyere csak!
*A férfi odalép a lepedőhöz és félrehúzza. Ha a tündér belesne, odabent csak néhány gyertya pislákolna, épp annyi fényt adva, hogy a romos bútorok körvonalai kirajzolódjanak. A sarokban egy kutya hever, amely lustán pislog az új jövevény felé, de különösebb érdeklődést nem mutat.*
- Íme a bejárat a boltomba.
*Vigyorodik el az árus.*
- Csak utánad, murto prat.
*Amennyiben a tündér belép, a „kicsit sem gyanús” alak követi, majd behúzza maga mögött a lepedőt. Odabent egy billegő széket tol a tündér elé, amely szemmel láthatóan kissé magas is az apró termetéhez. A helyiségben alig akad említésre méltó tárgy. Bár a kintről is látott néhány romos bútor, közt kiemelkedik egy a szemközti falon porosodó, aranykeretes festmény, amely talán valamely régi nemest ábrázol.
Az árus egy a bejárathoz hasonló lepedő mögött tűnik el, hogy aztán kis idő múlva egy faládával a kezével térjen vissza, szitkozódva, mert a vászon visszafelé menet az arcához tapad, amit foglalt kezeiből adódóan nem tud orvosolni, így jobb híján addig sétál tovább míg el nem fogy a szövet az arcáról. Köp egyet a sarokba, majd a ládát egy valószínűleg általa összetákolt pultra teszi. Ahogy leteszi, tompa üvegcsörgés hallatszik belőle.
A férfi előhúz egy tőrt, előbb a fogát piszkálja meg vele, majd ezt követően egy gyakorlott mozdulattal felpattintja a láda fedelét is. Rövid kutatás után egy kis üvegcsét emel ki belőle, benne sűrű, fekete folyadékkal.*
- Na kérem… príma áru.
*Megforgatja az üvegcsét a gyertyafényben.*
- Jobb, mint amit a kikötőben kapsz, khirvo.
1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-08 12:47:48
Üzenet elküldve: 2026-04-08 12:47:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Oly keveset látott még ő a nagyvilágból, hogy az apró jelek nem szólaltatják meg a vészharangot, amikor kellene. Sőt, még az egészségesnek nem éppen mondható, állandóan jelenlévő félelme sem jelzi, hogy talán rossz helyen jár, és nem kellene elfogadnia a sötétbőrű nő remekül hangzó ajánlatát. Hisz munkát akart, amit most meg is kaphat egy nagy házban, ennél jobb nem is kell, nem igaz? Ha képes volna olvasni mások gondolataiban, a válasz talán egyértelműbb volna, de nem így. Így csak az lebeg a szemei előtt, hogy végre hasznos lehet, a pénzből, amit kap pedig annyi reggelit fog majd venni, amennyit Yvon még soha nem is látott!*
- Hát… *Motyogja megszeppenten a kérdéseket hallva, miközben szüntelenül lépdel a sötételf nyomait követve.*
- Egyszer ott van Borda bácsi, aki szerint haszontalan vagyok, ha nem dolgozok, de ő már amúgy sem fogja tudni, mert tudod, ő ott maradt a kikötőben, én pedig eljöttem. A másik pedig Yvon, aki meg nem akarta, hogy dolgozzak, de én akkor is akarok. Vele jöttem ide. Tudod, nekem nincs nagyon senkim, mert sokáig bezárva éltem, és ott nem beszélhettem nagyon senkivel. *Ösztönösen kezdi dörzsölgetni az egyik csuklóját, amelyen, ha nem takarnák épp a ruhái, ott és a nyakában, még látszódnának is a bilincskarikák okozta sebei, amiket a durva vas okozott neki.*
- Nem tartozok nekik semmivel, csak én akarom, hogy lássák, tudok hasznos is lenni. Majd te is látod. Megígérem, hogy ügyes leszek, bármi is legyen a feladatom. Sok aranyat sem kérek érte, csupán néhány reggelire valót… *Aztán hirtelen elhallgat, mert úgy érzi, hogy már túl sokat magyaráz, értelmetlenül.*
*Oly keveset látott még ő a nagyvilágból, hogy az apró jelek nem szólaltatják meg a vészharangot, amikor kellene. Sőt, még az egészségesnek nem éppen mondható, állandóan jelenlévő félelme sem jelzi, hogy talán rossz helyen jár, és nem kellene elfogadnia a sötétbőrű nő remekül hangzó ajánlatát. Hisz munkát akart, amit most meg is kaphat egy nagy házban, ennél jobb nem is kell, nem igaz? Ha képes volna olvasni mások gondolataiban, a válasz talán egyértelműbb volna, de nem így. Így csak az lebeg a szemei előtt, hogy végre hasznos lehet, a pénzből, amit kap pedig annyi reggelit fog majd venni, amennyit Yvon még soha nem is látott!*
- Hát… *Motyogja megszeppenten a kérdéseket hallva, miközben szüntelenül lépdel a sötételf nyomait követve.*
- Egyszer ott van Borda bácsi, aki szerint haszontalan vagyok, ha nem dolgozok, de ő már amúgy sem fogja tudni, mert tudod, ő ott maradt a kikötőben, én pedig eljöttem. A másik pedig Yvon, aki meg nem akarta, hogy dolgozzak, de én akkor is akarok. Vele jöttem ide. Tudod, nekem nincs nagyon senkim, mert sokáig bezárva éltem, és ott nem beszélhettem nagyon senkivel. *Ösztönösen kezdi dörzsölgetni az egyik csuklóját, amelyen, ha nem takarnák épp a ruhái, ott és a nyakában, még látszódnának is a bilincskarikák okozta sebei, amiket a durva vas okozott neki.*
- Nem tartozok nekik semmivel, csak én akarom, hogy lássák, tudok hasznos is lenni. Majd te is látod. Megígérem, hogy ügyes leszek, bármi is legyen a feladatom. Sok aranyat sem kérek érte, csupán néhány reggelire valót… *Aztán hirtelen elhallgat, mert úgy érzi, hogy már túl sokat magyaráz, értelmetlenül.*
1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:51:45
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:51:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Nem fecsérel több szót arra, hogy megértesse a lánnyal, miféle múltra is tekint vissza családja. Van, miről nem kell most több szót ejteni, épp elég, ha rátekint és látja, hogy kivel áll szemben. Hisz annyira magában, hogyha nem volna igaz is azt sugározná egy efféle nincstelen felé, hogy nemes. A magvakat, amiket kellett, már elültette. Ha pedig ez a teremtés nem él azzal, ami az ölébe hullott, hát meg is érdemli. Ezeken azutcákon ha nyitott szemmel jár, tán ezret is találna… csupán nincs kedve keresgélni, s a Sötét Anya közbenjárásában is ildomos bíznia.
Hullámokban tör fel gyomrából a torkába az undor, s keveredik a hányingerrel. Ahogy látja az apró csepp csillanását a kék szemben, kedve volna arrébb hessenteni az ázott kutyát, de nem térhet le az útról ily hamar, ha már rálépett. Kár, hogy egészen szemernyit sem kedveli a szőrös ebeket, így ha annak látja sem tud semmiféle empátiát érezni. Hová is lenne a világ, ha ilyesféle indíttatásból választana szolgát? Így is derogál, hogy nem láncra verve hozta elé Elariion a legtehetségesebb rabszolgát e világon, hanem saját magának kell rátennie a pórázt. Förtelem.
~Kussolj már el, kutya!~ Harsan fel benne a habogásra a hang, s görcsösen feszülnek meg kezei, hogy rendre intse a névtelent. Talán azt is neki kell majd adnia? Rettentő sok munka, minek ígérete ha egy perce ki is elégítette, szeszélyes természete most fordult egyet és rettentően dühíti. De a cél kell a szemei előtt lebegjen, s itt még mindig nem vehet magának senkit egy piacon.*
- Mindenkinek? *Orrcimpája sértődötten szűkül, majd tágul ki a légvételtől. Itt kizárólag neki kell bizonyítani. De talán nem árt felmérni, keresik-e majd ezt a senkit. Természetesen a kérdés először saját nyelvén érkezik, de hamar korrigál, hogy amaz is értse.*
- Ki az a mindenki? Kinek tartozol számmal…? *Léptei lassúak és kimértek, nem akar hamar átsiklani a Romvároson. *
*Nem fecsérel több szót arra, hogy megértesse a lánnyal, miféle múltra is tekint vissza családja. Van, miről nem kell most több szót ejteni, épp elég, ha rátekint és látja, hogy kivel áll szemben. Hisz annyira magában, hogyha nem volna igaz is azt sugározná egy efféle nincstelen felé, hogy nemes. A magvakat, amiket kellett, már elültette. Ha pedig ez a teremtés nem él azzal, ami az ölébe hullott, hát meg is érdemli. Ezeken azutcákon ha nyitott szemmel jár, tán ezret is találna… csupán nincs kedve keresgélni, s a Sötét Anya közbenjárásában is ildomos bíznia.
Hullámokban tör fel gyomrából a torkába az undor, s keveredik a hányingerrel. Ahogy látja az apró csepp csillanását a kék szemben, kedve volna arrébb hessenteni az ázott kutyát, de nem térhet le az útról ily hamar, ha már rálépett. Kár, hogy egészen szemernyit sem kedveli a szőrös ebeket, így ha annak látja sem tud semmiféle empátiát érezni. Hová is lenne a világ, ha ilyesféle indíttatásból választana szolgát? Így is derogál, hogy nem láncra verve hozta elé Elariion a legtehetségesebb rabszolgát e világon, hanem saját magának kell rátennie a pórázt. Förtelem.
~Kussolj már el, kutya!~ Harsan fel benne a habogásra a hang, s görcsösen feszülnek meg kezei, hogy rendre intse a névtelent. Talán azt is neki kell majd adnia? Rettentő sok munka, minek ígérete ha egy perce ki is elégítette, szeszélyes természete most fordult egyet és rettentően dühíti. De a cél kell a szemei előtt lebegjen, s itt még mindig nem vehet magának senkit egy piacon.*
- Mindenkinek? *Orrcimpája sértődötten szűkül, majd tágul ki a légvételtől. Itt kizárólag neki kell bizonyítani. De talán nem árt felmérni, keresik-e majd ezt a senkit. Természetesen a kérdés először saját nyelvén érkezik, de hamar korrigál, hogy amaz is értse.*
- Ki az a mindenki? Kinek tartozol számmal…? *Léptei lassúak és kimértek, nem akar hamar átsiklani a Romvároson. *
1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-07 17:40:14
Üzenet elküldve: 2026-04-07 17:40:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vettem a piacon//
//Csepereg az eső//
* Babkár már éppen indulna tovább, amikor rászólnak, hogy tegye el. Csodálkozó tekintettel fordul az omladozó falú ház árnyékának címezve a kérdését. *
- Mit tegyek el? * Kérdez vissza, végignézve magán, hogy biztosra tudja, nincs nála semmi, amit el kellene tenni. Ettől függetlenül igyekszik nem mutatni, hogy mennyire meglepték, mert aki meglepődik, az könnyen meg is halódik általában. Legalábbis a város veszélyesebb részein. Ezért nem is járt sokat Sárvárosba, csak amennyit muszáj volt. És bizony muszáj volt, mert ott volt a fekete ital, a fekete italnak pedig áramlania kell. Babkár pedig még sose áldotta ennyire a sorsot, hogy nem túl éles szaglószervvel áldotta meg, mert még így sem kellemes az áporodott szag, amit felé hoz a szél. *
- Azt beszélik, errefelé lehet venni. * Feleli, és kihúzza magát, mintha nem lenne tele a nadrágja. Nem tudja, hogy a biztos kirablás, vagy a vásárlás felé indul meg, de úgy dönt, hogy követi az alakot. Egyébként sincs semmi oka bizalmatlan lenni vele, sem ruházata, sem nyelvezete, sem bőrének színe nem ad erre okot. Természetesen. Hiszen ez egy gyönyörű barátság kezdete is lehet. *
//Csepereg az eső//
* Babkár már éppen indulna tovább, amikor rászólnak, hogy tegye el. Csodálkozó tekintettel fordul az omladozó falú ház árnyékának címezve a kérdését. *
- Mit tegyek el? * Kérdez vissza, végignézve magán, hogy biztosra tudja, nincs nála semmi, amit el kellene tenni. Ettől függetlenül igyekszik nem mutatni, hogy mennyire meglepték, mert aki meglepődik, az könnyen meg is halódik általában. Legalábbis a város veszélyesebb részein. Ezért nem is járt sokat Sárvárosba, csak amennyit muszáj volt. És bizony muszáj volt, mert ott volt a fekete ital, a fekete italnak pedig áramlania kell. Babkár pedig még sose áldotta ennyire a sorsot, hogy nem túl éles szaglószervvel áldotta meg, mert még így sem kellemes az áporodott szag, amit felé hoz a szél. *
- Azt beszélik, errefelé lehet venni. * Feleli, és kihúzza magát, mintha nem lenne tele a nadrágja. Nem tudja, hogy a biztos kirablás, vagy a vásárlás felé indul meg, de úgy dönt, hogy követi az alakot. Egyébként sincs semmi oka bizalmatlan lenni vele, sem ruházata, sem nyelvezete, sem bőrének színe nem ad erre okot. Természetesen. Hiszen ez egy gyönyörű barátság kezdete is lehet. *
1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-07 17:20:46
Üzenet elküldve: 2026-04-07 17:20:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vettem a piacon//
*A Romváros sikátorai ilyenkor, amikor a nap már az utolsókat rúgja az égen, különös életre kelnek. A hosszú árnyékok elnyelik a köveket, a törmeléket, és minden zugban mintha valami rosszban sántikáló alak figyelné az arra járókat. Babkár már épp tovább indulna a következő sarok felé, amikor a mellette álló omladozó falú ház árnyékából egyszer csak hangos pisszegést hall, amit nem sokkal ez után mozgás is követ.*
- Teh'del o Teysus jó szerencsét csávókám!
*Érkezik a köszöntés az árnyak közül, meglehetősen hadarva. A hang rekedtes, de magabiztos még annak ellenére is, hogy a nyelv, amit használ, nem épp gyakori Arthenior városában. Az alak lassan kilép a sikátorból.
Barnás bőrű férfi az, keskeny arcú, görbe orral. Amikor elvigyorodik, a hiányos fogsor között néhány aranyfog csillan. Vastag aranylánc lóg a nyakában, az ujjain több gyűrű is villan a fényben.
A közelebb lépő férfit sajátos szag kíséri: izzadság, dohány és alkohol, amit valami erős fűszeres illat próbál elfedni – kevés sikerrel. A férfi végigméri a tündért, mintha már egy ideje figyelné.*
- Shoszi murto prat? Azt beszélik, fekete italok után érdeklődsz.
*Egy pillanatra oldalra sandít a sikátor mélye felé, majd vissza Babkárra.*
- Thaev! Gyere!
*Bök a fejével a sikátorra, amiből kilépett, majd el is indul abba az irányba remélve, hogy a tündér követi.*
*A Romváros sikátorai ilyenkor, amikor a nap már az utolsókat rúgja az égen, különös életre kelnek. A hosszú árnyékok elnyelik a köveket, a törmeléket, és minden zugban mintha valami rosszban sántikáló alak figyelné az arra járókat. Babkár már épp tovább indulna a következő sarok felé, amikor a mellette álló omladozó falú ház árnyékából egyszer csak hangos pisszegést hall, amit nem sokkal ez után mozgás is követ.*
- Teh'del o Teysus jó szerencsét csávókám!
*Érkezik a köszöntés az árnyak közül, meglehetősen hadarva. A hang rekedtes, de magabiztos még annak ellenére is, hogy a nyelv, amit használ, nem épp gyakori Arthenior városában. Az alak lassan kilép a sikátorból.
Barnás bőrű férfi az, keskeny arcú, görbe orral. Amikor elvigyorodik, a hiányos fogsor között néhány aranyfog csillan. Vastag aranylánc lóg a nyakában, az ujjain több gyűrű is villan a fényben.
A közelebb lépő férfit sajátos szag kíséri: izzadság, dohány és alkohol, amit valami erős fűszeres illat próbál elfedni – kevés sikerrel. A férfi végigméri a tündért, mintha már egy ideje figyelné.*
- Shoszi murto prat? Azt beszélik, fekete italok után érdeklődsz.
*Egy pillanatra oldalra sandít a sikátor mélye felé, majd vissza Babkárra.*
- Thaev! Gyere!
*Bök a fejével a sikátorra, amiből kilépett, majd el is indul abba az irányba remélve, hogy a tündér követi.*
1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-06 16:41:13
Üzenet elküldve: 2026-04-06 16:41:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Italvásárlás//
* Miután a tündér egy kicsit körbekérdez a piacon, hogy merre is találja azt a bizonyos árust, még egy-két sötét sikátorban is kitérőt tesz, eljut romvárosba. Állítólag itt jár a legnagyobb sikerrel, ha fekete italokat akar vásárolni. A nap már alacsonyan jár, amitől a romos házak hosszú, sötét árnyakat húznak, kellemetlen érzést keltve a fiatal árusban. Főleg, hogy így az amúgy is sötét sikátorok még kevésbé hívogatóak. Ettől függetlenül igyekszik nem kimutatni érzéseit, és határozottnak tűnni, ahogy halad. Néhány alaknál megáll, akik bár bizalomgerjesztőnek nem mondhatóak, de nem is úgy néznek ki, mint akik azonnal leütik, hogy kizsebeljék. Ezeknél útmutatást kér, és próbálja szűkíteni a keresést. Reméli, hogy sikerül megtalálja az alakot, akit keres, és aki állítólag igen méltányos áron árulja azokat a bájitalokat. Remélhetőleg a lázadás előtti szép békebeli áron juthat hozzá, mert akkor biztosan jó napja lesz neki is, meg Nestarnak is, amikor másnap tovább adja a feketéket. *
* Miután a tündér egy kicsit körbekérdez a piacon, hogy merre is találja azt a bizonyos árust, még egy-két sötét sikátorban is kitérőt tesz, eljut romvárosba. Állítólag itt jár a legnagyobb sikerrel, ha fekete italokat akar vásárolni. A nap már alacsonyan jár, amitől a romos házak hosszú, sötét árnyakat húznak, kellemetlen érzést keltve a fiatal árusban. Főleg, hogy így az amúgy is sötét sikátorok még kevésbé hívogatóak. Ettől függetlenül igyekszik nem kimutatni érzéseit, és határozottnak tűnni, ahogy halad. Néhány alaknál megáll, akik bár bizalomgerjesztőnek nem mondhatóak, de nem is úgy néznek ki, mint akik azonnal leütik, hogy kizsebeljék. Ezeknél útmutatást kér, és próbálja szűkíteni a keresést. Reméli, hogy sikerül megtalálja az alakot, akit keres, és aki állítólag igen méltányos áron árulja azokat a bájitalokat. Remélhetőleg a lázadás előtti szép békebeli áron juthat hozzá, mert akkor biztosan jó napja lesz neki is, meg Nestarnak is, amikor másnap tovább adja a feketéket. *
1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-06 08:42:25
Üzenet elküldve: 2026-04-06 08:42:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 852
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
*Ösztönösen mozdul az odafönt támadó mozgolódás neszére. Fegyveresekre számít, akik elvonszolják majd valami pincébe a matróna színe elől. De csupán egy újabb nőstény jelenik meg. Alig vet ügyet rájuk. Csak a vézna fickónak vakkant utasítást, melyet Vhorossy egy pillantással meg is vétóz.
Kharasshi számára különös fodrokat vet a hierarchia posványa a két nőstény között. Az ő szemében durva tiszteletlenség, ahogy a távozó viselkedett. Szűkül is a savószín tekintet, ahogy sandán az elviharzó némber után fordítja a fejét. Nem is igazán jut ennél tovább a gondolatmenetben, a matróna hamar visszarántja a figyelmét. De még mennyire! Nővére hollétéről bár nem kap választ, de Vhorossy szavai olyan precíz könnyedséggel vágnak belé, mint a legmívesebb nyúzókés.
Megfordul vele a világ. Csörren a lánc, ahogy kitámaszt, hogy meg ne tántorodjon. Az életének azt a részét, melyet most felemlegetnek, már nagyon rég eltemette magában.
~ Nőstény... ~ Ez a szó rúgja ki alóla az egyensúlyát. Megremeg a lába, s tehetetlen tömegként zuhan térdre. Mindig úgy gondolta, fiat nemzett. Ebbe kapaszkodott, mert ha úgy lett volna, még lett volna valami reménye, hogy egyszer megismerheti. Egy nőstény az ő és Illuse véréből... méghozzá Siche gyámsága alatt...
Mély lélegzetekkel igyekszik rendbe szedni csapongó gondolatait. Az álla alá nyúló kéz, a kenetteljes hang, és az álnok szólamok benne... akár egy kígyó alkudozása, mikor a mérge már az áldozata vérében zubog.
A tekintetük összeforr, s Vhorossy bizony megláthatja a hímében, amit keres. A helyükre kerültek a láncai, ez kétségtelen, de hogy a szolgálat tekintetében nem egy ösvényen járnak, az borítékolható. Kharassi távolabb nem is állhatna az alázatos kis fattyútól, aki a pillantását leszegve várja úrnője parancsait.*
- Nem sokat *csikorogja kedvetlenül.* - Csak, hogy véreitek a felszínen próbálták megvetni a lábukat, mint az enyéim. Csak kevesebb sikerrel *szúrja oda epésen a mondata végére félhangosan. Morjalik benne az indulat, de nagyon is érti a nővére üzenetét. Az élet eddig haszontalanul pergett ki a kezei közül, s most érzi csak igazán, mennyit változtatott ezen néhány szó. Tehetetlen a legtöbb dologban, s minden ízében viszolyog szolgálni ezt a némbert, de Agaree-Siche nyúlt utána. Ez az egyetlen kapocs az övéihez, márpedig annak, akit kitaszítottak, még az ilyen vékonyka kötelék is a világot jelentheti.*
- Nem konyítok hozzá *villantja ismét fogait a megjegyzésre.* - Törzsem első kardja voltam, nem holmi acéllal hetvenkedő városi. Atyámtól tanultam, aki vérrel rajzolta fel földünk határait a Folyóvidéken.
*Ösztönösen mozdul az odafönt támadó mozgolódás neszére. Fegyveresekre számít, akik elvonszolják majd valami pincébe a matróna színe elől. De csupán egy újabb nőstény jelenik meg. Alig vet ügyet rájuk. Csak a vézna fickónak vakkant utasítást, melyet Vhorossy egy pillantással meg is vétóz.
Kharasshi számára különös fodrokat vet a hierarchia posványa a két nőstény között. Az ő szemében durva tiszteletlenség, ahogy a távozó viselkedett. Szűkül is a savószín tekintet, ahogy sandán az elviharzó némber után fordítja a fejét. Nem is igazán jut ennél tovább a gondolatmenetben, a matróna hamar visszarántja a figyelmét. De még mennyire! Nővére hollétéről bár nem kap választ, de Vhorossy szavai olyan precíz könnyedséggel vágnak belé, mint a legmívesebb nyúzókés.
Megfordul vele a világ. Csörren a lánc, ahogy kitámaszt, hogy meg ne tántorodjon. Az életének azt a részét, melyet most felemlegetnek, már nagyon rég eltemette magában.
~ Nőstény... ~ Ez a szó rúgja ki alóla az egyensúlyát. Megremeg a lába, s tehetetlen tömegként zuhan térdre. Mindig úgy gondolta, fiat nemzett. Ebbe kapaszkodott, mert ha úgy lett volna, még lett volna valami reménye, hogy egyszer megismerheti. Egy nőstény az ő és Illuse véréből... méghozzá Siche gyámsága alatt...
Mély lélegzetekkel igyekszik rendbe szedni csapongó gondolatait. Az álla alá nyúló kéz, a kenetteljes hang, és az álnok szólamok benne... akár egy kígyó alkudozása, mikor a mérge már az áldozata vérében zubog.
A tekintetük összeforr, s Vhorossy bizony megláthatja a hímében, amit keres. A helyükre kerültek a láncai, ez kétségtelen, de hogy a szolgálat tekintetében nem egy ösvényen járnak, az borítékolható. Kharassi távolabb nem is állhatna az alázatos kis fattyútól, aki a pillantását leszegve várja úrnője parancsait.*
- Nem sokat *csikorogja kedvetlenül.* - Csak, hogy véreitek a felszínen próbálták megvetni a lábukat, mint az enyéim. Csak kevesebb sikerrel *szúrja oda epésen a mondata végére félhangosan. Morjalik benne az indulat, de nagyon is érti a nővére üzenetét. Az élet eddig haszontalanul pergett ki a kezei közül, s most érzi csak igazán, mennyit változtatott ezen néhány szó. Tehetetlen a legtöbb dologban, s minden ízében viszolyog szolgálni ezt a némbert, de Agaree-Siche nyúlt utána. Ez az egyetlen kapocs az övéihez, márpedig annak, akit kitaszítottak, még az ilyen vékonyka kötelék is a világot jelentheti.*
- Nem konyítok hozzá *villantja ismét fogait a megjegyzésre.* - Törzsem első kardja voltam, nem holmi acéllal hetvenkedő városi. Atyámtól tanultam, aki vérrel rajzolta fel földünk határait a Folyóvidéken.
1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-04 19:17:11
Üzenet elküldve: 2026-04-04 19:17:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Nem mondta még neki soha senki, hogy az ártatlan kíváncsisága olykor veszélyes is lehet, mégis, az intelmek hallatára azonnal úgy tűnik, mintha ösztönösen tudná a dolgát. Nem szól egy szót sem, csupán azonnal lesüti a tekintetét, és a poros utat kezdi bámulni a nő arca helyett. Így talán még jobb is, mert valamelyest múlni kezd a nyugtalanító érzés, amit a sötételf aurája okoz.*
- Akkor azért vagy ilyen… más. *A nemes szó hallatán rögtön felsejlenek emlékeiben Yvon szavai: „A nemesek a leggazdagabbak, akiknek a legnagyobb gondjuk nem a reggeli, hanem, hogy mit vegyenek fel a bálba, ahol táncolnak.”
Újra felpillant egy rövid időre, de csak addig, míg megbizonyosodik róla, hogy merre indul a számára furcsának mondható teremtés, majd mikor követni kezdi, már újra a csizmája orrát vizslatja. Csendben lépkednek egy ideig, míg ismételten a csilingelő hangot nem hallja. Ekkor felemeli a fejét, és megfeledkezve korábbi engedelmességéről, tekintete újra a nő arcán ragad.*
- Tényleg? *Kékjeiben némi csillogás fedezhető fel attól az egy szem könnycsepptől, ami kivételesen egyfajta jó érzés miatt buggyan ki belőle. Hirtelen meg sem tud szólalni, így amaz csupán érthetetlen, buta nyökögést hallhat, mígnem összeszedve a gondolatait végül ki tudja nyögni, amit mondani akar.*
- Én! Én akarok bizonyítani. Bizonyítani, hogy nem csak a… hogy nem igaz, hogy semmihez sem értek. Mindenkinek be akarom bizonyítani, hogy igenis jól tudok dolgozni! *Fakad ki belőle minden, de persze az a mindenki, akinek bizonyítani akar, valójában egyetlenegy személy. Ha kapna munkát, akkor legközelebb büszkén állhatna Yvon elé, és mondhatná, hogy na, meg tudta csinálni!
Végül aztán észbe kap, és gyorsan elkapja a tekintetét, mielőtt még tényleg rosszat sejtene a nő, ahogy az előbb mondta, merthogy neki nincsenek rossz szándékai, ezúttal egyáltalán nincsenek. Csak meg akarja mutatni, hogy ő maga is képes megkeresni a pénzt reggelire tisztességes munkával is. Ami a nagy házat, a puha ágyat illeti, abban igaza van a mélységinek, hogy Maavie egyelőre nem tudja értékelni, mert neki nem is fontos. Aludt ő eleget az utca kövén is ahhoz, hogy ne ez legyen bármiféle motivációjának az alapja.*
*Nem mondta még neki soha senki, hogy az ártatlan kíváncsisága olykor veszélyes is lehet, mégis, az intelmek hallatára azonnal úgy tűnik, mintha ösztönösen tudná a dolgát. Nem szól egy szót sem, csupán azonnal lesüti a tekintetét, és a poros utat kezdi bámulni a nő arca helyett. Így talán még jobb is, mert valamelyest múlni kezd a nyugtalanító érzés, amit a sötételf aurája okoz.*
- Akkor azért vagy ilyen… más. *A nemes szó hallatán rögtön felsejlenek emlékeiben Yvon szavai: „A nemesek a leggazdagabbak, akiknek a legnagyobb gondjuk nem a reggeli, hanem, hogy mit vegyenek fel a bálba, ahol táncolnak.”
Újra felpillant egy rövid időre, de csak addig, míg megbizonyosodik róla, hogy merre indul a számára furcsának mondható teremtés, majd mikor követni kezdi, már újra a csizmája orrát vizslatja. Csendben lépkednek egy ideig, míg ismételten a csilingelő hangot nem hallja. Ekkor felemeli a fejét, és megfeledkezve korábbi engedelmességéről, tekintete újra a nő arcán ragad.*
- Tényleg? *Kékjeiben némi csillogás fedezhető fel attól az egy szem könnycsepptől, ami kivételesen egyfajta jó érzés miatt buggyan ki belőle. Hirtelen meg sem tud szólalni, így amaz csupán érthetetlen, buta nyökögést hallhat, mígnem összeszedve a gondolatait végül ki tudja nyögni, amit mondani akar.*
- Én! Én akarok bizonyítani. Bizonyítani, hogy nem csak a… hogy nem igaz, hogy semmihez sem értek. Mindenkinek be akarom bizonyítani, hogy igenis jól tudok dolgozni! *Fakad ki belőle minden, de persze az a mindenki, akinek bizonyítani akar, valójában egyetlenegy személy. Ha kapna munkát, akkor legközelebb büszkén állhatna Yvon elé, és mondhatná, hogy na, meg tudta csinálni!
Végül aztán észbe kap, és gyorsan elkapja a tekintetét, mielőtt még tényleg rosszat sejtene a nő, ahogy az előbb mondta, merthogy neki nincsenek rossz szándékai, ezúttal egyáltalán nincsenek. Csak meg akarja mutatni, hogy ő maga is képes megkeresni a pénzt reggelire tisztességes munkával is. Ami a nagy házat, a puha ágyat illeti, abban igaza van a mélységinek, hogy Maavie egyelőre nem tudja értékelni, mert neki nem is fontos. Aludt ő eleget az utca kövén is ahhoz, hogy ne ez legyen bármiféle motivációjának az alapja.*
1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-04 16:40:55
Üzenet elküldve: 2026-04-04 16:40:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Alig hallhatóan fut ki orrán a levegő a hallottakra. Mások a szemeit sem emelhetnék rá, de most megengedőnek bizonyul, hiszen terv szövődik elméjében. Viszont, hogy amaz nem látott még fajtársából egyet sem egyszerre megnyugtató és frusztráló. Megnyugtató, hiszen akkor keveseket kell e helyen eltaposni, hogy ők ketten legyenek Vhorossival a trónuson, de frusztráló, mert ha nem is a mások által megszokott módon, de mégis jobban bízna bennük, mint az alantas lényekben. Ismeri őket, tudja hogyan kell lépnie, hogyan üssön, vagy húzzon ki láb alól talajt, de ezek a pofátlan söpredékek nem tudnak viselkedni, így kiszámíthatatlanabbak. Mindenkit aligha lehet igába hajtani. De a kék szemek tulajdonosa olyasféle, akinek aurája sikít azért, hogy valaki végre betörje. *
- Csak vigyázz, nem szívleljük a mustrálást. Még a végén rosszat sejtünk abból, hogy ily áthatóan bámulsz.
*Mosolya feljebb görbül, de még mindig hiányzik a kedvesség írmagja is mimikájáról. Máris munkálkodik, tanít, hiszen ha valaha a házukba viszi, ugyanezt nem teheti meg nővérével, de még szerelmével sem. Hamarabb érné botütés a hószín bőrt, mint a füle kérdést, feddést.*
- Igen, messziről jöttünk, hogy nagymúltú és nemes családunk hagyatéka ne enyésszen el. Immáron újra a Dwirinthalenék lakják…
*A munka szóra elégedettsége csak fokozódik. Nem mond azonnal rá semmit, csupán tovább igyekszik figyelni és felmérni a leányt. Amaz minden bizonnyal eléggé sérült, s jaj, mennyire lesz még az, ha a két finom kezei közé kerül úgy igazán. Már-már kéjittas a tudat, hogy még mélyebbre taszítja, miközben kineveli a bólogató kutyáját.
Állával nem int, kimérten fordítja csak a megfelelő irányba, majd szinte siklik, ahogy elindul. Soha máskor nem vetemedne erre… Kisvártatva szólal csak meg újra, de nem néz már a lélektükrükbe, sokkal inkább átnéz a másikon, ahogy felé tekint.*
- Milyen érdekes. Éppen a személyzetünk bővítésén elmélkedtem, mielőtt megállt előttem a kavics. Ritka az, ki valóban tud teljesíteni. Aki nem riad meg a munkától.
*Színpadiasan emeli szívéhez a kezét, majd komorodik el.* - Elképzelésed sincs miféle teher a megfelelő munkás megtalálása. Nem értékelik eléggé a helyüket, pedig ki ne élvezne, egy ekkora házat, ahol puha a fekhely, mindig van élelem és csodálatosak a terek… Bár segíthetnék, de nehezen helyezem a bizodalmam már másokba. *Igyekszik sajnálatot erőltetni a vonásokara, több-kevesebb sikerrel.* - Talán, ha egyszer bizonyítaná valaki a rátermettségét… talán akkor képes volnék elhinni, hogy akad még gyöngyszem a sárban.
*Alig hallhatóan fut ki orrán a levegő a hallottakra. Mások a szemeit sem emelhetnék rá, de most megengedőnek bizonyul, hiszen terv szövődik elméjében. Viszont, hogy amaz nem látott még fajtársából egyet sem egyszerre megnyugtató és frusztráló. Megnyugtató, hiszen akkor keveseket kell e helyen eltaposni, hogy ők ketten legyenek Vhorossival a trónuson, de frusztráló, mert ha nem is a mások által megszokott módon, de mégis jobban bízna bennük, mint az alantas lényekben. Ismeri őket, tudja hogyan kell lépnie, hogyan üssön, vagy húzzon ki láb alól talajt, de ezek a pofátlan söpredékek nem tudnak viselkedni, így kiszámíthatatlanabbak. Mindenkit aligha lehet igába hajtani. De a kék szemek tulajdonosa olyasféle, akinek aurája sikít azért, hogy valaki végre betörje. *
- Csak vigyázz, nem szívleljük a mustrálást. Még a végén rosszat sejtünk abból, hogy ily áthatóan bámulsz.
*Mosolya feljebb görbül, de még mindig hiányzik a kedvesség írmagja is mimikájáról. Máris munkálkodik, tanít, hiszen ha valaha a házukba viszi, ugyanezt nem teheti meg nővérével, de még szerelmével sem. Hamarabb érné botütés a hószín bőrt, mint a füle kérdést, feddést.*
- Igen, messziről jöttünk, hogy nagymúltú és nemes családunk hagyatéka ne enyésszen el. Immáron újra a Dwirinthalenék lakják…
*A munka szóra elégedettsége csak fokozódik. Nem mond azonnal rá semmit, csupán tovább igyekszik figyelni és felmérni a leányt. Amaz minden bizonnyal eléggé sérült, s jaj, mennyire lesz még az, ha a két finom kezei közé kerül úgy igazán. Már-már kéjittas a tudat, hogy még mélyebbre taszítja, miközben kineveli a bólogató kutyáját.
Állával nem int, kimérten fordítja csak a megfelelő irányba, majd szinte siklik, ahogy elindul. Soha máskor nem vetemedne erre… Kisvártatva szólal csak meg újra, de nem néz már a lélektükrükbe, sokkal inkább átnéz a másikon, ahogy felé tekint.*
- Milyen érdekes. Éppen a személyzetünk bővítésén elmélkedtem, mielőtt megállt előttem a kavics. Ritka az, ki valóban tud teljesíteni. Aki nem riad meg a munkától.
*Színpadiasan emeli szívéhez a kezét, majd komorodik el.* - Elképzelésed sincs miféle teher a megfelelő munkás megtalálása. Nem értékelik eléggé a helyüket, pedig ki ne élvezne, egy ekkora házat, ahol puha a fekhely, mindig van élelem és csodálatosak a terek… Bár segíthetnék, de nehezen helyezem a bizodalmam már másokba. *Igyekszik sajnálatot erőltetni a vonásokara, több-kevesebb sikerrel.* - Talán, ha egyszer bizonyítaná valaki a rátermettségét… talán akkor képes volnék elhinni, hogy akad még gyöngyszem a sárban.
1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-01 19:58:37
Üzenet elküldve: 2026-04-01 19:58:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Nem nehéz kitalálni, hogy mi jár a fejében, kékjei elég egyértelműen árulkodnak arról, hogy a hosszú, hegyes fülekkel rendelkező, sötétbőrű nő nem mindennapi látványt nyújt a tolvajlány számára. Mégsem a szépsége az, ami miatt földbegyökerezett lábakkal, bambán áll előtte, sokkal inkább az a megmagyarázhatatlan baljós érzés, ami az aurájából árad. Ha képes volna hallgatni a józan eszére, talán tudná, hogy jobban járna, ha egyszerűen elfutna, de képtelen rá. Még a levegőt is bent tartja, s akkor fújja csak ki lassan, megkönnyebbülve, mikor a bocsánatkérését követően a különös teremtmény biztosítja róla, hogy el is fogadja azt.*
- Csak soha nem láttam még olyat, mint te. *Nyögi ki a kérdésre, miközben kezeit maga előtt összefonva játszadozik zavartan az ujjaival. Ez a válasz könnyű volt, ám az elsőt követi egy újabb kérdés, mire síri csendben hallgat, egyetlen hang sem hagyja el a torkát. A nő közelebb lép hozzá, miközben a negédes hang újra úgy cseng a füleiben, mint valami rémálom hangja, ami mégis olyannyira megbéklyózza, hogy maradásra kényszerítse.*
- Kúria? A nagy ház? *Pillant a hatalmas épület felé, amelyből az imént léphetett ki a másik, habár akkor még nem vette őt észre.*
- Én csak… munkát kerestem, és itt kötöttem ki, de ha azt mondod, nem jó itt, elmegyek… *Mondja, amit már elmondott, de továbbra sem megy sehová. Az erős szavak nem tesznek jót neki, a félelem egyre inkább ver gyökeret szegény lány lelkében. Riadt tekintettel néz körbe, és jön rá, hogy a nőnek igaza van. Ezek az utcák valóban baljósnak és veszélyesnek tűnnek, csupán arra nem eszmél rá, hogy ezen érzések középpontja pont az őt óva intő mélységi.*
- Nem számít már. Semmi sem. *Mondja ki a szavakat, melyeket Yvon is hallhatott már tőle, de most csak úgy kiszöknek belőle, nincs rá különösebb indoka, hogy ezt mondja, talán csak tudat alatt bizonyosodik meg újra arról, hogy ha fel is falják őt elevenen, akkor sincs semmi baj, mert az értéktelen kis élete senkinek sem fog hiányozni.*
- Kísérj ki! Kérlek… *Szólal meg belőle végül mégis kétségbeesetten az életösztön. Vissza akar menni a fogadóba, bezárkózni a szobájába és elbújni a takaró alatt, amit Yvontól kapott. Erre vágyik mindössze…*
*Nem nehéz kitalálni, hogy mi jár a fejében, kékjei elég egyértelműen árulkodnak arról, hogy a hosszú, hegyes fülekkel rendelkező, sötétbőrű nő nem mindennapi látványt nyújt a tolvajlány számára. Mégsem a szépsége az, ami miatt földbegyökerezett lábakkal, bambán áll előtte, sokkal inkább az a megmagyarázhatatlan baljós érzés, ami az aurájából árad. Ha képes volna hallgatni a józan eszére, talán tudná, hogy jobban járna, ha egyszerűen elfutna, de képtelen rá. Még a levegőt is bent tartja, s akkor fújja csak ki lassan, megkönnyebbülve, mikor a bocsánatkérését követően a különös teremtmény biztosítja róla, hogy el is fogadja azt.*
- Csak soha nem láttam még olyat, mint te. *Nyögi ki a kérdésre, miközben kezeit maga előtt összefonva játszadozik zavartan az ujjaival. Ez a válasz könnyű volt, ám az elsőt követi egy újabb kérdés, mire síri csendben hallgat, egyetlen hang sem hagyja el a torkát. A nő közelebb lép hozzá, miközben a negédes hang újra úgy cseng a füleiben, mint valami rémálom hangja, ami mégis olyannyira megbéklyózza, hogy maradásra kényszerítse.*
- Kúria? A nagy ház? *Pillant a hatalmas épület felé, amelyből az imént léphetett ki a másik, habár akkor még nem vette őt észre.*
- Én csak… munkát kerestem, és itt kötöttem ki, de ha azt mondod, nem jó itt, elmegyek… *Mondja, amit már elmondott, de továbbra sem megy sehová. Az erős szavak nem tesznek jót neki, a félelem egyre inkább ver gyökeret szegény lány lelkében. Riadt tekintettel néz körbe, és jön rá, hogy a nőnek igaza van. Ezek az utcák valóban baljósnak és veszélyesnek tűnnek, csupán arra nem eszmél rá, hogy ezen érzések középpontja pont az őt óva intő mélységi.*
- Nem számít már. Semmi sem. *Mondja ki a szavakat, melyeket Yvon is hallhatott már tőle, de most csak úgy kiszöknek belőle, nincs rá különösebb indoka, hogy ezt mondja, talán csak tudat alatt bizonyosodik meg újra arról, hogy ha fel is falják őt elevenen, akkor sincs semmi baj, mert az értéktelen kis élete senkinek sem fog hiányozni.*
- Kísérj ki! Kérlek… *Szólal meg belőle végül mégis kétségbeesetten az életösztön. Vissza akar menni a fogadóba, bezárkózni a szobájába és elbújni a takaró alatt, amit Yvontól kapott. Erre vágyik mindössze…*
1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-04-01 19:15:20
Üzenet elküldve: 2026-04-01 19:15:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csöbörből vödörbe//
*Kifejezéstelen bámulja a kékeket, miket akár sértésnek is vehetne, hogy így rajta maradtak. Más helyzetben eljátszadozna a gondolattal, hogy tűheggyel szúrja ki a vizslató ékköveket, de most keresgélni kezd a mélyükön. Fajtársai szilárdságát, vagy a szolgák kiüresedett, fénytelen íriszeit sokkalta jobban ismeri, túlontúl idegen e kéktopázban rejlő megannyi érzelem. Mint a fogyó hold, úgy kívánja elvenni belőle a fényt. Napról-napra. Elemi erővel hat rá a képzet, épp ezért nem teszi szóvá annak pimaszságát, de feje enyhén oldalra billen, majd a kékeslila szemek lassan-tüzetesen pásztázzák végig a fizimiskát. A szóra, hogy „bocsánat”, leheletnyit feljebb görbül ajkának íve, noha nem mondható, hogy mosolyba rendeződne, csupán elveszi az örökös undor élét. Máris tudja, hogy mi a dolga, pedig még belé sem verték. Még csak szóvá sem kellett tennie. Bár hiányzik a meghajlás és a várakozás, hogy arcul csapja egy tenyér, netán hátába mar a szíj, de ezen szívesen dolgozik. A város meglehetősen unalmas, hogy is ne kalandozna el efféle vizekre fejben. Végre lenne mivel lefoglalnia magát. Képzeletben máris ő rángatja a pórázt. Rajta múlik annak hossza és szorítása. *
- Ezúttal megbocsátok. *Ében ujjaival igazít hófehér hajkoronáján.*
- Tetszik tán, amit látsz? *Nem, gondolatokban nem tanult meg olvasni, de kifejezetten elégedett magával annak dacára, hogy az imént tört ripityára egy tükröt, melyből a saját mása tetszett vissza. Ezekhez az alantas lényekhez képest a legrosszabb formájában is istennek tűnhet. Megérti hát, ha mustrálják.*
- Mi dolgod kúriánk közelében, leány? *Hangja továbbra is negédesen csilingel, felsőbbrendűségének tónusát egy pillanatig sem nyomja el. Tesz néhány lépést közelebb, s bár borsódzik a háta a közelségtől, jól tudja, hogy most szükséges.* - Tényleg oly vakmerő vagy, hogy erre ténferegsz… egyedül? Mily… mily szerencsés lépteid vannak, hogy az én utamba vezettek azok helyett, kik elevenen falnának fel az első sikátorban. *Fordul egyet a gyomra, ahogy következő szavai először csak elméjében fogannak meg, de végül csak kiejti őket.* - Kikísérjelek e förtelemből? Bárkinek nem való… és te túlságosan törékenynek tűnsz.
A hozzászólás írója (Elireya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.01 19:19:46
*Kifejezéstelen bámulja a kékeket, miket akár sértésnek is vehetne, hogy így rajta maradtak. Más helyzetben eljátszadozna a gondolattal, hogy tűheggyel szúrja ki a vizslató ékköveket, de most keresgélni kezd a mélyükön. Fajtársai szilárdságát, vagy a szolgák kiüresedett, fénytelen íriszeit sokkalta jobban ismeri, túlontúl idegen e kéktopázban rejlő megannyi érzelem. Mint a fogyó hold, úgy kívánja elvenni belőle a fényt. Napról-napra. Elemi erővel hat rá a képzet, épp ezért nem teszi szóvá annak pimaszságát, de feje enyhén oldalra billen, majd a kékeslila szemek lassan-tüzetesen pásztázzák végig a fizimiskát. A szóra, hogy „bocsánat”, leheletnyit feljebb görbül ajkának íve, noha nem mondható, hogy mosolyba rendeződne, csupán elveszi az örökös undor élét. Máris tudja, hogy mi a dolga, pedig még belé sem verték. Még csak szóvá sem kellett tennie. Bár hiányzik a meghajlás és a várakozás, hogy arcul csapja egy tenyér, netán hátába mar a szíj, de ezen szívesen dolgozik. A város meglehetősen unalmas, hogy is ne kalandozna el efféle vizekre fejben. Végre lenne mivel lefoglalnia magát. Képzeletben máris ő rángatja a pórázt. Rajta múlik annak hossza és szorítása. *
- Ezúttal megbocsátok. *Ében ujjaival igazít hófehér hajkoronáján.*
- Tetszik tán, amit látsz? *Nem, gondolatokban nem tanult meg olvasni, de kifejezetten elégedett magával annak dacára, hogy az imént tört ripityára egy tükröt, melyből a saját mása tetszett vissza. Ezekhez az alantas lényekhez képest a legrosszabb formájában is istennek tűnhet. Megérti hát, ha mustrálják.*
- Mi dolgod kúriánk közelében, leány? *Hangja továbbra is negédesen csilingel, felsőbbrendűségének tónusát egy pillanatig sem nyomja el. Tesz néhány lépést közelebb, s bár borsódzik a háta a közelségtől, jól tudja, hogy most szükséges.* - Tényleg oly vakmerő vagy, hogy erre ténferegsz… egyedül? Mily… mily szerencsés lépteid vannak, hogy az én utamba vezettek azok helyett, kik elevenen falnának fel az első sikátorban. *Fordul egyet a gyomra, ahogy következő szavai először csak elméjében fogannak meg, de végül csak kiejti őket.* - Kikísérjelek e förtelemből? Bárkinek nem való… és te túlságosan törékenynek tűnsz.
A hozzászólás írója (Elireya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.01 19:19:46
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1963-1982