Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-07 00:00:14
Üzenet elküldve: 2019-11-07 00:00:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Keresés//
*Meglepetten néz a romos házra. Érzi, hogy belül valami megrendül, mintha őt magát bántották volna. Mindig is vágyott egy igazi otthonra és az, hogy valakinek volt majd elvették, ugyanazt az érzést kelti benne, mint amikor arra gondol, neki nincs.*
- Hagyott ott valamit? Bemenjünk érte? *Fordul hátra, amennyire tud ebben a helyzetben. Ugyan nem teljes látóterében, de látja Rel szomorú arcát. Sejti, a házban nem Rel édesanyja várná őket tárt karokkal, sőt, talán már sehol nem várja leányát. Ezt nem tudhatja Fäenro, és megkérdezni sem meri, mert még szomorúbbá tenné Relt.*
- Sok dolgot láttam a műhelyben. Saját kezemmel csak egy varázsitalt alkottam eddig, de nem tudom, hogy jó lett e. Akinek adtam, végül nem használta fel. Valószínűleg már tönkrement. *Ez a hely, a múlt, mindkettejük veszteségei csupa olyan dolog, ami fárasztja az embert és az elfet. Fäenro is így érzi.*
- Ha Bors itt kóborolt, biztosan nem maradt gazdátlan. Nyxa miatt jobban aggódom, bár talán felesleges, mert rá Erdőmélyének szelleme vigyáz. Relael... ön nézett már le a Meredély széléről? Én még sosem. Nem tudja, mit látnék az aljából, ha lenéznék? *Úgy érzi, meg kéne tennie, hogy elbúcsúzzon végre Mërulontól, de fél, hogy valóban meglátja összetört testét. Azt nem biztos, hogy jól viselné.*
*Meglepetten néz a romos házra. Érzi, hogy belül valami megrendül, mintha őt magát bántották volna. Mindig is vágyott egy igazi otthonra és az, hogy valakinek volt majd elvették, ugyanazt az érzést kelti benne, mint amikor arra gondol, neki nincs.*
- Hagyott ott valamit? Bemenjünk érte? *Fordul hátra, amennyire tud ebben a helyzetben. Ugyan nem teljes látóterében, de látja Rel szomorú arcát. Sejti, a házban nem Rel édesanyja várná őket tárt karokkal, sőt, talán már sehol nem várja leányát. Ezt nem tudhatja Fäenro, és megkérdezni sem meri, mert még szomorúbbá tenné Relt.*
- Sok dolgot láttam a műhelyben. Saját kezemmel csak egy varázsitalt alkottam eddig, de nem tudom, hogy jó lett e. Akinek adtam, végül nem használta fel. Valószínűleg már tönkrement. *Ez a hely, a múlt, mindkettejük veszteségei csupa olyan dolog, ami fárasztja az embert és az elfet. Fäenro is így érzi.*
- Ha Bors itt kóborolt, biztosan nem maradt gazdátlan. Nyxa miatt jobban aggódom, bár talán felesleges, mert rá Erdőmélyének szelleme vigyáz. Relael... ön nézett már le a Meredély széléről? Én még sosem. Nem tudja, mit látnék az aljából, ha lenéznék? *Úgy érzi, meg kéne tennie, hogy elbúcsúzzon végre Mërulontól, de fél, hogy valóban meglátja összetört testét. Azt nem biztos, hogy jól viselné.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-05 23:03:33
Üzenet elküldve: 2019-11-05 23:03:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Keresés//
- Rendben van.
*Biccent egyet, és eleget téve a kisfiú kérésének a Meredély felé veszi az irányt. Amellett, hogy eszébe jut az utcán ébredés, miután leütötték, és ehhez is immár kellemetlen emlék párosul, eszébe jut az is, amikor a Romvárost még Gazdagnegyed néven ismerték, és amikor még ő is itt lakott.
Kicsit elszomorítja a hely látványa, nem is leplezi keserűségét, főleg mert a társaságában lévő fiúcska előtte ül, és nem veheti ezt észre, csak akkor, ha hátrapillant rá. Eszébe jut a gazdagság romlottsága, a maga szépsége, és burjánzása. Már csak árnyéka annak a pezsgő, lehetőségekkel teli világnak, amiben ő felcseperedett.*
- Nézd!
*Megállítja lovát, majd az egyik épület irányába mutat. Az üres ajtókeretig pár lépcsőfok vezet. A ház bár nem tűz sújtotta, de éppen annyira megtépázott, mint a többi. Bár csendesen, észrevétlenül vezette erre magukat, mégsem véletlenül fordult az utcákon arra, amerre.*
- Én itt születtem, és nőttem fel.
*Nem tudja miért álltak meg, és miért mondja el a kisfiúnak. Késztetést érez arra is, hogy leszálljon, és tegyen egy sétát bent, de érzi, hogy forróság formájában önti el a szomorúság, és már könnyek gyűlnek szemeiben. Feltehetően csak a hormonok erősítenek rá szélsőséges érzelmi világára.
Valamiért mégis elégedett, jó érzéssel tölti el, hogy megoszthatta ezt a pár néma, nézelődős, kissé visszaemlékezős pillanatot Faenroval. A gyermek tisztasága olyan szent dolog, amit Relael egyre súlyosbodó romlottsága is tisztelettel elkerül, és egyszerűen csak vigyázni kíván a gyermekre. Vagy csak nem ártani neki.*
- Az én anyukám is nagyon betegeskedő volt.
*Nem kívánja elorozni a figyelmet a vörös hajú fiúcskától, inkább csak azért szúrja közbe, hogy milyen érdekes ez a közös vonás múltjukban.*
- Milyen érzéketlen. A felnőttek gyakran végtelenül önzőek, és gonoszak.
*Relael pedig, mint igen sokak, természetesen saját magából indul ki.*
- De ha alkimista műhelyben dolgoztál, akkor ügyes kis fiú vagy te. Sikerült ott eltanulnod valamit?
*Kérdezi, közben érdeklődve fürkészi a tájat, leginkább a talajszinten, de időnként egy-egy ház padlása, vagy az égbolt felé is elnézve, hátha baglyoknak akad bármi jele.*
- Jaj kedves kis Faenro, én úgy elfáradtam.
*Sóhajtja, hangjában valódi kimerültség jelével.*
- Biztos az öregség teszi.
*Próbál tréfálkozni, tekintve, hogy a leélt évei ellenére még igen fiatal. Persze inkább állapotának tudható be, és bár nem sétált nagyon sokat, vagy nem látványosan többet, mint szokott, de mégis kimerültnek érzi magát.*
- Nézzük meg még őket egy helyen, aztán nem gond ha elindulunk? Kereshetünk majd legközelebb is.
*Javasolja, mert egyébként nincs ellenére, hogy közösen töltsék el az időt. Addig sem egy kocsmában ül egy pohár bor után epekedve, és mint éhes kutya a gazdája előtt ülve, ő sem nézi ki más kezéből az alkoholt.*
- Rendben van.
*Biccent egyet, és eleget téve a kisfiú kérésének a Meredély felé veszi az irányt. Amellett, hogy eszébe jut az utcán ébredés, miután leütötték, és ehhez is immár kellemetlen emlék párosul, eszébe jut az is, amikor a Romvárost még Gazdagnegyed néven ismerték, és amikor még ő is itt lakott.
Kicsit elszomorítja a hely látványa, nem is leplezi keserűségét, főleg mert a társaságában lévő fiúcska előtte ül, és nem veheti ezt észre, csak akkor, ha hátrapillant rá. Eszébe jut a gazdagság romlottsága, a maga szépsége, és burjánzása. Már csak árnyéka annak a pezsgő, lehetőségekkel teli világnak, amiben ő felcseperedett.*
- Nézd!
*Megállítja lovát, majd az egyik épület irányába mutat. Az üres ajtókeretig pár lépcsőfok vezet. A ház bár nem tűz sújtotta, de éppen annyira megtépázott, mint a többi. Bár csendesen, észrevétlenül vezette erre magukat, mégsem véletlenül fordult az utcákon arra, amerre.*
- Én itt születtem, és nőttem fel.
*Nem tudja miért álltak meg, és miért mondja el a kisfiúnak. Késztetést érez arra is, hogy leszálljon, és tegyen egy sétát bent, de érzi, hogy forróság formájában önti el a szomorúság, és már könnyek gyűlnek szemeiben. Feltehetően csak a hormonok erősítenek rá szélsőséges érzelmi világára.
Valamiért mégis elégedett, jó érzéssel tölti el, hogy megoszthatta ezt a pár néma, nézelődős, kissé visszaemlékezős pillanatot Faenroval. A gyermek tisztasága olyan szent dolog, amit Relael egyre súlyosbodó romlottsága is tisztelettel elkerül, és egyszerűen csak vigyázni kíván a gyermekre. Vagy csak nem ártani neki.*
- Az én anyukám is nagyon betegeskedő volt.
*Nem kívánja elorozni a figyelmet a vörös hajú fiúcskától, inkább csak azért szúrja közbe, hogy milyen érdekes ez a közös vonás múltjukban.*
- Milyen érzéketlen. A felnőttek gyakran végtelenül önzőek, és gonoszak.
*Relael pedig, mint igen sokak, természetesen saját magából indul ki.*
- De ha alkimista műhelyben dolgoztál, akkor ügyes kis fiú vagy te. Sikerült ott eltanulnod valamit?
*Kérdezi, közben érdeklődve fürkészi a tájat, leginkább a talajszinten, de időnként egy-egy ház padlása, vagy az égbolt felé is elnézve, hátha baglyoknak akad bármi jele.*
- Jaj kedves kis Faenro, én úgy elfáradtam.
*Sóhajtja, hangjában valódi kimerültség jelével.*
- Biztos az öregség teszi.
*Próbál tréfálkozni, tekintve, hogy a leélt évei ellenére még igen fiatal. Persze inkább állapotának tudható be, és bár nem sétált nagyon sokat, vagy nem látványosan többet, mint szokott, de mégis kimerültnek érzi magát.*
- Nézzük meg még őket egy helyen, aztán nem gond ha elindulunk? Kereshetünk majd legközelebb is.
*Javasolja, mert egyébként nincs ellenére, hogy közösen töltsék el az időt. Addig sem egy kocsmában ül egy pohár bor után epekedve, és mint éhes kutya a gazdája előtt ülve, ő sem nézi ki más kezéből az alkoholt.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-05 00:55:20
Üzenet elküldve: 2019-11-05 00:55:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell ház//
//Baarcas//
-Ez fedezni fogja a költségeit.
*Nyújt át egy 250 aranyat tartalmazó erszényt Baarcas D'deliwgar részére.
.*
-A ruha, persze. Marquez!
*Szól fennhangon a szolgáló után, majd negédes mosoly kíséretében tereli ki a kereskedőt a házból.*
-Bánjon belátása szerint. De legyen óvatos. Ez a wegtoreni szörnyen dörzsölt nép... Legalábbis ezt mondják róluk.
*Megvárja, míg a hájas alak eltűnik a kapu mögött, majd nagyot sóhajt és visszatelepszik a kanapéra. Hosszú nap volt, ideje megpihenni.*
//Baarcas//
-Ez fedezni fogja a költségeit.
*Nyújt át egy 250 aranyat tartalmazó erszényt Baarcas D'deliwgar részére.
.*-A ruha, persze. Marquez!
*Szól fennhangon a szolgáló után, majd negédes mosoly kíséretében tereli ki a kereskedőt a házból.*
-Bánjon belátása szerint. De legyen óvatos. Ez a wegtoreni szörnyen dörzsölt nép... Legalábbis ezt mondják róluk.
*Megvárja, míg a hájas alak eltűnik a kapu mögött, majd nagyot sóhajt és visszatelepszik a kanapéra. Hosszú nap volt, ideje megpihenni.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-04 18:45:20
Üzenet elküldve: 2019-11-04 18:45:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*Számított rá, hogy kérdések soroznak majd felé. A nők már csak ilyenek, de az egy kicsit meglepi, hogy Alissäe nem engedi a kettejük közötti távolságot lopni, hanem óvatosan hátrál előle, amikor közelebb lép. A reakciót látva akaratlanul is a rá oly jellemző ravaszdi mosolyra húzódik a szája.
~ Okos kislány. ~ Persze lehet, hogy csak az ösztönök működnek jobban egy ilyen helyen. Akár a rokonok szelleme is óva inthetné a lányt, de Ambroggio egyáltalán nem babonás.*
- Kisasszony, én régről ismertem az Ön atyját. Nem hiszem, hogy emlékszik rám. Talán csak egyszer láttam kegyedet futólag, de annak már sok éve. Az üzleti ügyek kevésbé érdeklik az ifjú hölgyeket *teszi hozzá kissé elkanyarodva a témától, de aztán köhint egyet és leveszi a kalapját.* - Sajnálom, hogy így kell megtudnia, de szeretett atyja megtért az őseihez. Fogadja őszinte részvétemet.
*Ambroggio tisztelettel közli a hírt, de nagyon is kíváncsian figyeli a lány reakcióit.*
- Az artheniori lázadás borzalmai, mint látja, sajnos szintén nem kímélték a Wyloora házat *hordozza körbe sajnálkozó pillantását a szebb napokat is megélt épület siralmas látványt nyújtó belterén.* - S minthogy a kisasszonynak így nem maradt élő rokona, az atyjával kötött megállapodás szerint nagykorúságáig én leszek kegyed gyámja.
*Ambroggio gyűrűktől ékes ujjai közben a növendék macskát simogatják. Különös érzet lengi körül a rapszodikusan ismételt mozdulatot. Nem mondhatni, hogy egy igazi macskabolond becéző kényeztetésére hajazna. Illetve, a jó ég tudja. Inkább csak bujkál valahol egy nyugtalanító gondolat, hogy az a simogatás talán közönyös természetességgel törné el a pihe-puha jószág nyakát, ha az érdeke azt kívánná. De túl megfoghatatlan az egész ahhoz, hogy valós veszélyként lehessen értelmezni, mert az igazat megvallva nem utal rá semmi. A gondolattól valamiért mégsem lehet szabadulni.*
//Alissäe, Ambroggio//
*Számított rá, hogy kérdések soroznak majd felé. A nők már csak ilyenek, de az egy kicsit meglepi, hogy Alissäe nem engedi a kettejük közötti távolságot lopni, hanem óvatosan hátrál előle, amikor közelebb lép. A reakciót látva akaratlanul is a rá oly jellemző ravaszdi mosolyra húzódik a szája.
~ Okos kislány. ~ Persze lehet, hogy csak az ösztönök működnek jobban egy ilyen helyen. Akár a rokonok szelleme is óva inthetné a lányt, de Ambroggio egyáltalán nem babonás.*
- Kisasszony, én régről ismertem az Ön atyját. Nem hiszem, hogy emlékszik rám. Talán csak egyszer láttam kegyedet futólag, de annak már sok éve. Az üzleti ügyek kevésbé érdeklik az ifjú hölgyeket *teszi hozzá kissé elkanyarodva a témától, de aztán köhint egyet és leveszi a kalapját.* - Sajnálom, hogy így kell megtudnia, de szeretett atyja megtért az őseihez. Fogadja őszinte részvétemet.
*Ambroggio tisztelettel közli a hírt, de nagyon is kíváncsian figyeli a lány reakcióit.*
- Az artheniori lázadás borzalmai, mint látja, sajnos szintén nem kímélték a Wyloora házat *hordozza körbe sajnálkozó pillantását a szebb napokat is megélt épület siralmas látványt nyújtó belterén.* - S minthogy a kisasszonynak így nem maradt élő rokona, az atyjával kötött megállapodás szerint nagykorúságáig én leszek kegyed gyámja.
*Ambroggio gyűrűktől ékes ujjai közben a növendék macskát simogatják. Különös érzet lengi körül a rapszodikusan ismételt mozdulatot. Nem mondhatni, hogy egy igazi macskabolond becéző kényeztetésére hajazna. Illetve, a jó ég tudja. Inkább csak bujkál valahol egy nyugtalanító gondolat, hogy az a simogatás talán közönyös természetességgel törné el a pihe-puha jószág nyakát, ha az érdeke azt kívánná. De túl megfoghatatlan az egész ahhoz, hogy valós veszélyként lehessen értelmezni, mert az igazat megvallva nem utal rá semmi. A gondolattól valamiért mégsem lehet szabadulni.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-04 18:40:52
Üzenet elküldve: 2019-11-04 18:40:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*Másnap korán kel, és úgy dönt, megcsinálja azt a szénakazlat a lekaszált fűből, amit tervezett, mielőtt az eső pocsékba teszi a munkáját.
Három nagy ágat összetámaszt, aztán meg-megtömöckölve összenyomja, összehordja egy magas, kemény kazalba a szénát a kis ház mögött úgy, hogy az eső biztosan lefusson róla.
Amikor ezzel elkészül, lemosakodik a kútnál, iszik, megitatja Frankót, bekap pár falatot és elindul, hogy Svir dió meg fűzfájához magoncot kerítsen.
~A dió az egyszerű. De a fűz! Az nem lesz könnyű.~ vélekedik, és újból a temetőbe indul.*
*Másnap korán kel, és úgy dönt, megcsinálja azt a szénakazlat a lekaszált fűből, amit tervezett, mielőtt az eső pocsékba teszi a munkáját.
Három nagy ágat összetámaszt, aztán meg-megtömöckölve összenyomja, összehordja egy magas, kemény kazalba a szénát a kis ház mögött úgy, hogy az eső biztosan lefusson róla.
Amikor ezzel elkészül, lemosakodik a kútnál, iszik, megitatja Frankót, bekap pár falatot és elindul, hogy Svir dió meg fűzfájához magoncot kerítsen.
~A dió az egyszerű. De a fűz! Az nem lesz könnyű.~ vélekedik, és újból a temetőbe indul.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-03 20:24:39
Üzenet elküldve: 2019-11-03 20:24:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Céltalan felfedezés//
//Nyílt//
*A Kalmárt alig hagyja el, máris lenyűgöző látvány tárul szeme elé. Persze nem tartja csodálatosnak, éppenséggel ellenkezőleg érez, mert a néhai, láthatóan gazdag negyed közepén ásító sötét mélység mindenkit elborzasztana, akiben van egy kis jó érzés, vagy legalábbis képzelőerő. Óvatosan közelít, esze ágában sincs a széléhez merészkedni, azonban magával ragadja az érzés, hogy le kell tekintenie az aljára. Félúton meggondolja magát, talán majd legközelebb le is merészkedik. Mászásban elég gyakorlottnak mondja magát, igaz, tudása megkopott már azóta, mióta legutóbb ezt csinálta, s az akkor sem kalandvágyból, hanem okkal történt. Egy rövid fohászt mormol el, az alant kísértőknek, majd főhajtással lép hátrébb, s sokkal inkább a düledező, korábban vélhetően tekintélyes rezidenciákra siklik tekintete. Értőn vizsgálja a különböző elemeket, az egykori míves kőoszlopokat, s fafaragványokat. Itt egy párkánydarabnak is csodálatos története lehet, le is térdel az egyik elé, s elgondolkodva simít rajta végig kezével. Szinte érezni véli a múlt karcosságát, hallja hangját, a nép üvöltését, a robbanás hangját. Olvasott a történtekről, egy ilyen hír messzire eljut, még az ő szülőhazájába is. A város másik fele virágzásnak indult, s virul, ez a fele pedig örökre az enyészeté marad, nem beszélve a sötétség felett végighúzódó roskatag híd túloldalán, távolban mérgező füstöt okádó kunyhókról és kalyibákról. ~ Vajákosok és ragadozók... ~ Az első gondolata ez. Otthon mesélték, hogy volt, ki ebbe a posványba bemerészkedett. Mennél jobban tiltották, őt annál inkább érdekelte, persze sem anyjának, sem apjának nem mondta el, mielőtt elindult. De még nem jött el az idő.*
//Nyílt//
*A Kalmárt alig hagyja el, máris lenyűgöző látvány tárul szeme elé. Persze nem tartja csodálatosnak, éppenséggel ellenkezőleg érez, mert a néhai, láthatóan gazdag negyed közepén ásító sötét mélység mindenkit elborzasztana, akiben van egy kis jó érzés, vagy legalábbis képzelőerő. Óvatosan közelít, esze ágában sincs a széléhez merészkedni, azonban magával ragadja az érzés, hogy le kell tekintenie az aljára. Félúton meggondolja magát, talán majd legközelebb le is merészkedik. Mászásban elég gyakorlottnak mondja magát, igaz, tudása megkopott már azóta, mióta legutóbb ezt csinálta, s az akkor sem kalandvágyból, hanem okkal történt. Egy rövid fohászt mormol el, az alant kísértőknek, majd főhajtással lép hátrébb, s sokkal inkább a düledező, korábban vélhetően tekintélyes rezidenciákra siklik tekintete. Értőn vizsgálja a különböző elemeket, az egykori míves kőoszlopokat, s fafaragványokat. Itt egy párkánydarabnak is csodálatos története lehet, le is térdel az egyik elé, s elgondolkodva simít rajta végig kezével. Szinte érezni véli a múlt karcosságát, hallja hangját, a nép üvöltését, a robbanás hangját. Olvasott a történtekről, egy ilyen hír messzire eljut, még az ő szülőhazájába is. A város másik fele virágzásnak indult, s virul, ez a fele pedig örökre az enyészeté marad, nem beszélve a sötétség felett végighúzódó roskatag híd túloldalán, távolban mérgező füstöt okádó kunyhókról és kalyibákról. ~ Vajákosok és ragadozók... ~ Az első gondolata ez. Otthon mesélték, hogy volt, ki ebbe a posványba bemerészkedett. Mennél jobban tiltották, őt annál inkább érdekelte, persze sem anyjának, sem apjának nem mondta el, mielőtt elindult. De még nem jött el az idő.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-03 18:06:23
Üzenet elküldve: 2019-11-03 18:06:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*Ambroggionak nincs nehéz dolga a cicával, aki magát nem adja könnyen, vagyis nem adná, mert erős ficánkolása eredménytelennek bizonyul. Amint az anyag lekerül a fejére, úgy nagy szemeivel csodálkozva nézi a férfit, leginkább rémülten elhúzódva tőle.
Lissa érdeklődve méregeti az idegent, aki egészen úgy tűnik, hogy nem egy kísértet, és kiscicáját tartja éppen. Ez a kisebbik probléma, az jobban aggasztja, hogy a férfi tudja a nevét, és ez fordítva nem igaz. Legalábbis nem emlékszik semmilyen Ambroggiora, de az egyébként megnyerő külső sem dereng a számára. Felmerül benne, hogy talán szülei egyik ismerőse, vagy egyszer még kisebb korábban találkozhattak, és azért felejtette el. Vagy csak nem ismeri őt, amit még mindig nem vetett el.
Hasonlóan a kiscicához enyhén lehajtott fejjel, összeszűkült szemekkel bámulja a férfit, éppen csak bundája nincs, amit borzolhatna.*
- Na és miért keresett engem? Honnan tudja a nevemet? Honnan tudta, hogy ide fogok jönni?
*Már majdnem megkérdezné azt is, hogy honnan tudta merre találja rokonai egykori házát, de ezt inkább elhallgatja, mert lehet Ambroggio valójában nem is rendelkezik ezzel az információval. Közben másik cicája lábához húzódik, amit idő közben sikerült kiszabadítania, és kész arra, hogyha futnia kell, úgy semmi se állja útját.
Ambroggio közelebb is lépne hozzá, mire ő tovább hátrál a bejárat felé, és még mindig kétkedve bámulja a jól öltözött férfit.*
//Alissäe, Ambroggio//
*Ambroggionak nincs nehéz dolga a cicával, aki magát nem adja könnyen, vagyis nem adná, mert erős ficánkolása eredménytelennek bizonyul. Amint az anyag lekerül a fejére, úgy nagy szemeivel csodálkozva nézi a férfit, leginkább rémülten elhúzódva tőle.
Lissa érdeklődve méregeti az idegent, aki egészen úgy tűnik, hogy nem egy kísértet, és kiscicáját tartja éppen. Ez a kisebbik probléma, az jobban aggasztja, hogy a férfi tudja a nevét, és ez fordítva nem igaz. Legalábbis nem emlékszik semmilyen Ambroggiora, de az egyébként megnyerő külső sem dereng a számára. Felmerül benne, hogy talán szülei egyik ismerőse, vagy egyszer még kisebb korábban találkozhattak, és azért felejtette el. Vagy csak nem ismeri őt, amit még mindig nem vetett el.
Hasonlóan a kiscicához enyhén lehajtott fejjel, összeszűkült szemekkel bámulja a férfit, éppen csak bundája nincs, amit borzolhatna.*
- Na és miért keresett engem? Honnan tudja a nevemet? Honnan tudta, hogy ide fogok jönni?
*Már majdnem megkérdezné azt is, hogy honnan tudta merre találja rokonai egykori házát, de ezt inkább elhallgatja, mert lehet Ambroggio valójában nem is rendelkezik ezzel az információval. Közben másik cicája lábához húzódik, amit idő közben sikerült kiszabadítania, és kész arra, hogyha futnia kell, úgy semmi se állja útját.
Ambroggio közelebb is lépne hozzá, mire ő tovább hátrál a bejárat felé, és még mindig kétkedve bámulja a jól öltözött férfit.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-03 16:52:07
Üzenet elküldve: 2019-11-03 16:52:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*A régi dolgozószoba felől indul épp kifelé, amikor valami megmozdul előtte. Hirtelen majdnem hozzávág egy elsőre kezébe akadó lomot, de ahogy jobban megnézi, mégsem patkányról van szó. A kölyökmacska vélhetőleg érzékeli a jókora méretbeli különbséget, mert az összes szőrét felmeresztve, a hátát égnek púpozva igyekszik kompenzálni. Ambroggio rádob egy rongyot, ami régen talán abrosz, talán függöny lehetett, így már könnyű dolga van az elkapással. Felveszi a kicsit ijedt jószágot és óvatosan kicsomagolja a kelméből.*
- Hmm. *A macska nyakában apró csengettyű függ, amiből könnyen levonható, hogy bizonyára van gazdája. Ráadásul elég valószínű, hogy az illető nő. Ezt látszik igazolni az előtér felől jövő hang, ami bár szitkozódás, de kétség kívül nem férfihoz tartozik.*
- Alissäe? *kérdi, mikor végigméri a fotel romjaival viaskodó lányt. Szinte biztos benne, főleg, hogy túl sok lenne a véletlenből, ha egy ilyen lányka pont itt lófrálna pont most.*
- A nevem Ambroggio. Ambroggio Duarrte. Már mindenütt kerestem Önt. Hála az égnek, hogy jól van *mondja nyájasan, de egyelőre esze ágában sincs segíteni a kicsikének azzal a fotellal. Túl drága a felöltője az ilyesmihez, a csipkemandzsettán pedig nem áll jól a por. Lassan azért közelebb lépdel, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt. Csinoskább, mint amire emlékezett és merészebb, mint amire számított. De az biztos, hogy nem túl gyakorlatias, ha ilyen ruhában lófrál erre. Arthenior amúgy se a legbiztonságosabb hely manapság. Főleg egy egyedül sétafikáló, felékszerezett kisasszonykának.*
//Alissäe, Ambroggio//
*A régi dolgozószoba felől indul épp kifelé, amikor valami megmozdul előtte. Hirtelen majdnem hozzávág egy elsőre kezébe akadó lomot, de ahogy jobban megnézi, mégsem patkányról van szó. A kölyökmacska vélhetőleg érzékeli a jókora méretbeli különbséget, mert az összes szőrét felmeresztve, a hátát égnek púpozva igyekszik kompenzálni. Ambroggio rádob egy rongyot, ami régen talán abrosz, talán függöny lehetett, így már könnyű dolga van az elkapással. Felveszi a kicsit ijedt jószágot és óvatosan kicsomagolja a kelméből.*
- Hmm. *A macska nyakában apró csengettyű függ, amiből könnyen levonható, hogy bizonyára van gazdája. Ráadásul elég valószínű, hogy az illető nő. Ezt látszik igazolni az előtér felől jövő hang, ami bár szitkozódás, de kétség kívül nem férfihoz tartozik.*
- Alissäe? *kérdi, mikor végigméri a fotel romjaival viaskodó lányt. Szinte biztos benne, főleg, hogy túl sok lenne a véletlenből, ha egy ilyen lányka pont itt lófrálna pont most.*
- A nevem Ambroggio. Ambroggio Duarrte. Már mindenütt kerestem Önt. Hála az égnek, hogy jól van *mondja nyájasan, de egyelőre esze ágában sincs segíteni a kicsikének azzal a fotellal. Túl drága a felöltője az ilyesmihez, a csipkemandzsettán pedig nem áll jól a por. Lassan azért közelebb lépdel, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt. Csinoskább, mint amire emlékezett és merészebb, mint amire számított. De az biztos, hogy nem túl gyakorlatias, ha ilyen ruhában lófrál erre. Arthenior amúgy se a legbiztonságosabb hely manapság. Főleg egy egyedül sétafikáló, felékszerezett kisasszonykának.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-03 15:53:22
Üzenet elküldve: 2019-11-03 15:53:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*Bár ügyes bajos dolgait intézte elmúlt időben, de elsősorban azért jött ide, hogy itt élő rokonaitól kapjon szállást, így elkerülhetetlen, hogy szakítson a felkutatásukra is némi időt. Kicsit el van veszve, hiszen régen járt - és akkor sem túl gyakran - a Gazdagnegyedben, és akkor merőben másképp nézett ki, így hiába fordul balra, vagy jobbra, nem igen találja az ismerős épületet. Azt sem tartja kizártnak, hogy elhaladt mellette, egyszerűen addig rombolódott, hogy észre sem vette.*
- Cicácskák! Ne maradjatok le!
*Szól oda a két kis állatnak, akik láthatóan élvezik a romos terepet, amin önfeledten ugrálnak, és néha egy-egy résben eltűnnek. Ha esetleg a környéken maradna, akkor majd biztos jókat vadászhatnak itt kedves kis cicái.*
- Hümmm.
*Torpan meg, egy ismerősnek tetsző környéken. Párszor megfordul tengelye körül, hogy jobban megvizsgálhassa a szomszédos házakat. Egy emlékezetesebb, de már kopott erkély, és ferde tetődísz derengve lép elő emlékeiből.*
- Azt hiszem itt vagyunk. Cic-cic-cic.
*Szól oda az aprócska állatoknak, akik ugyan kitekintenek rejtekük mögül, de folytatják játékukat. Alissäe sóhajtva hagyja, hadd rohangáljanak kedvükre, és elindul a pár lépcsőfokon, ami az üresen tátongó ajtóbejárathoz vezet. Törekszik óvatosnak lenni, hiszen sejtései szerint nem csak a lázadáskor történtek itt borzalmak. Lepillant a földre, ami számtalan szörnyűség emlékét őrzi. Összetört vázák, és szobrok, a szellő pedig egy félig elégett függönyt sodor lábai elé. Legalábbis a mintázatából függönyre tippelne.
Belépve a feldúlt épületbe elöntik az érzelmek, holott meglehetősen rideg természetű. Jelét sem látja életnek, és bár unokanővérét sosem szerette kifejezetten, de pont lába előtt heverő törött, díszes kézitükör - amire tisztán emlékszik, hogy az övé volt - mégis sajnálattal, és szomorúsággal töltik el. Kicsit hiányzik neki az a furcsa, beteges rokonság, akikhez ünnepségekkor látogattak el, és akikről anyja mindig annyi rosszat mesélt.
Hirtelen egyik kiscicája fújtatására lesz figyelmes. Azt sem vette észre mikor rohantak be. A riadalom forrásának irányába néz, szeme sarkából már látva is egy emberi alakot. Ez egy elhagyatott házban érthetően belőle is ijedtséget vált ki, és bár nem hisz a szellemhistóriákban, most mégis feljajdulva lép egyet hátra, és beleakad egy összetört székbe.*
- Sa'Tereth verje meg!
*Morgolódik, miközben beakadt lábát próbálja kiszabadítani.*
A hozzászólás írója (Alissäe Wyloora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 15:57:10
//Alissäe, Ambroggio//
*Bár ügyes bajos dolgait intézte elmúlt időben, de elsősorban azért jött ide, hogy itt élő rokonaitól kapjon szállást, így elkerülhetetlen, hogy szakítson a felkutatásukra is némi időt. Kicsit el van veszve, hiszen régen járt - és akkor sem túl gyakran - a Gazdagnegyedben, és akkor merőben másképp nézett ki, így hiába fordul balra, vagy jobbra, nem igen találja az ismerős épületet. Azt sem tartja kizártnak, hogy elhaladt mellette, egyszerűen addig rombolódott, hogy észre sem vette.*
- Cicácskák! Ne maradjatok le!
*Szól oda a két kis állatnak, akik láthatóan élvezik a romos terepet, amin önfeledten ugrálnak, és néha egy-egy résben eltűnnek. Ha esetleg a környéken maradna, akkor majd biztos jókat vadászhatnak itt kedves kis cicái.*
- Hümmm.
*Torpan meg, egy ismerősnek tetsző környéken. Párszor megfordul tengelye körül, hogy jobban megvizsgálhassa a szomszédos házakat. Egy emlékezetesebb, de már kopott erkély, és ferde tetődísz derengve lép elő emlékeiből.*
- Azt hiszem itt vagyunk. Cic-cic-cic.
*Szól oda az aprócska állatoknak, akik ugyan kitekintenek rejtekük mögül, de folytatják játékukat. Alissäe sóhajtva hagyja, hadd rohangáljanak kedvükre, és elindul a pár lépcsőfokon, ami az üresen tátongó ajtóbejárathoz vezet. Törekszik óvatosnak lenni, hiszen sejtései szerint nem csak a lázadáskor történtek itt borzalmak. Lepillant a földre, ami számtalan szörnyűség emlékét őrzi. Összetört vázák, és szobrok, a szellő pedig egy félig elégett függönyt sodor lábai elé. Legalábbis a mintázatából függönyre tippelne.
Belépve a feldúlt épületbe elöntik az érzelmek, holott meglehetősen rideg természetű. Jelét sem látja életnek, és bár unokanővérét sosem szerette kifejezetten, de pont lába előtt heverő törött, díszes kézitükör - amire tisztán emlékszik, hogy az övé volt - mégis sajnálattal, és szomorúsággal töltik el. Kicsit hiányzik neki az a furcsa, beteges rokonság, akikhez ünnepségekkor látogattak el, és akikről anyja mindig annyi rosszat mesélt.
Hirtelen egyik kiscicája fújtatására lesz figyelmes. Azt sem vette észre mikor rohantak be. A riadalom forrásának irányába néz, szeme sarkából már látva is egy emberi alakot. Ez egy elhagyatott házban érthetően belőle is ijedtséget vált ki, és bár nem hisz a szellemhistóriákban, most mégis feljajdulva lép egyet hátra, és beleakad egy összetört székbe.*
- Sa'Tereth verje meg!
*Morgolódik, miközben beakadt lábát próbálja kiszabadítani.*
A hozzászólás írója (Alissäe Wyloora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 15:57:10
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-03 14:54:05
Üzenet elküldve: 2019-11-03 14:54:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*Párszor már körbejárt, de egyelőre nem akadt a lány nyomára. A Pegazusban ugyan látták, de a csapos szerint nem vett ki szobát. Visszafelé talán benéz majd a Pintybe, vagy ahogy mostanság hívják "Wegtoreni Kalmárba", vagy ahogy a helyiek emlegetik a cégér miatt: a Nyolckarúba. Előbb viszont azért még körül akar nézni az egykori Wyloora ház környékén. Az épület eléggé félreeső volt hozzá, hogy ne legyen a tűz martaléka, mint a nagyobb, szembetűnőbb kúriák.
Ambroggio kiköti a lovát és beljebb óvakodik. Sajnos a benti állapotok félreérthetetlenül árulkodnak róla, hogy bár a tűz nem ért el idáig, az erőszak annál inkább. Az előtér fehér márványkövezetén megbarnult vért takarnak a szél által behordott levelek. A házat kifosztották, ahogy a többit. Mindenfelé összetört bútorok, letépett függönyök. Nemrég mintha még önkényes birtokfoglalók is bevackolták volna magukat, de ahogy az idő egyre hidegebbre váltott, valószínűleg odébbálltak. Egy ekkora házat nehéz rendesen befűteni, főleg úgy, hogy az ajtók és ablakok legnagyobb részét megrongálták.
A nap lassan lemenőre ereszkedik. Ilyenkor már nem a legjobb ötlet errefelé kóricálni. A lány, úgy tűnik, nincs itt. Ambroggio elindul kifelé, közben pedig megfordul a fejében, hogy esetleg megkérje Krultos kapitányt, hogy segítsen a kutatásban. De mindez persze elhamarkodott lépés lenne, mielőtt a báró fogadójában legalább meg nem nézte. Nagyon reméli, hogy a kicsike nem keverte magát bajba. Arról, amit róla hallott, sajnos ezt nem lehet megnyugtató bizonyossággal feltételezni sem.*
//Alissäe, Ambroggio//
*Párszor már körbejárt, de egyelőre nem akadt a lány nyomára. A Pegazusban ugyan látták, de a csapos szerint nem vett ki szobát. Visszafelé talán benéz majd a Pintybe, vagy ahogy mostanság hívják "Wegtoreni Kalmárba", vagy ahogy a helyiek emlegetik a cégér miatt: a Nyolckarúba. Előbb viszont azért még körül akar nézni az egykori Wyloora ház környékén. Az épület eléggé félreeső volt hozzá, hogy ne legyen a tűz martaléka, mint a nagyobb, szembetűnőbb kúriák.
Ambroggio kiköti a lovát és beljebb óvakodik. Sajnos a benti állapotok félreérthetetlenül árulkodnak róla, hogy bár a tűz nem ért el idáig, az erőszak annál inkább. Az előtér fehér márványkövezetén megbarnult vért takarnak a szél által behordott levelek. A házat kifosztották, ahogy a többit. Mindenfelé összetört bútorok, letépett függönyök. Nemrég mintha még önkényes birtokfoglalók is bevackolták volna magukat, de ahogy az idő egyre hidegebbre váltott, valószínűleg odébbálltak. Egy ekkora házat nehéz rendesen befűteni, főleg úgy, hogy az ajtók és ablakok legnagyobb részét megrongálták.
A nap lassan lemenőre ereszkedik. Ilyenkor már nem a legjobb ötlet errefelé kóricálni. A lány, úgy tűnik, nincs itt. Ambroggio elindul kifelé, közben pedig megfordul a fejében, hogy esetleg megkérje Krultos kapitányt, hogy segítsen a kutatásban. De mindez persze elhamarkodott lépés lenne, mielőtt a báró fogadójában legalább meg nem nézte. Nagyon reméli, hogy a kicsike nem keverte magát bajba. Arról, amit róla hallott, sajnos ezt nem lehet megnyugtató bizonyossággal feltételezni sem.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-03 02:37:28
Üzenet elküldve: 2019-11-03 02:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell ház//
//Meyrien//
*Több pénzt most nem tudna kicsikarni belőle, ezért megtartja a fizetséget a jövő zenéjének.*
- Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni az ügy érdekében.
*Átnyúl ültében a kendőért.*
- Nagy becsben fogom tartani. Még az előleget, ha kérhetem és a ruhát, amit hoztam, és indulok is.
*Ha kézhez kapja mindkettőt, akkor feláll és egy rutinos övigazítás után elindul kifelé.*
- Jó szerencsét!
*Köszön el a kúria lakóitól. Ha kikísérik, akkor csak ott ejti meg a búcsúzkodó szavakat. Egy veszedelmes mozdulatsor után(, ami egy külső szemlélőnek ügyetlenkedésnek tűnhet,) újra nyeregbe, illetve szekérbe, kerül és a piacra indul. Még kell valami.*
//Meyrien//
*Több pénzt most nem tudna kicsikarni belőle, ezért megtartja a fizetséget a jövő zenéjének.*
- Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni az ügy érdekében.
*Átnyúl ültében a kendőért.*
- Nagy becsben fogom tartani. Még az előleget, ha kérhetem és a ruhát, amit hoztam, és indulok is.
*Ha kézhez kapja mindkettőt, akkor feláll és egy rutinos övigazítás után elindul kifelé.*
- Jó szerencsét!
*Köszön el a kúria lakóitól. Ha kikísérik, akkor csak ott ejti meg a búcsúzkodó szavakat. Egy veszedelmes mozdulatsor után(, ami egy külső szemlélőnek ügyetlenkedésnek tűnhet,) újra nyeregbe, illetve szekérbe, kerül és a piacra indul. Még kell valami.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-03 01:41:57
Üzenet elküldve: 2019-11-03 01:41:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell ház//
//Baarcas//
-Hogyan? A családról?
*Sugárzó mosollyal nyugtázza, hogy a kereskedő nem számol fel díjat a szolgálataiért.* ~No lám, okosabb, mint aminek látszik.~
-Évszázadok óta ismerik a nevünk itt Artheniorban, noha az elmúlt évek mostohán bántak a családdal... A lázadás elsöpörte nagynénéméket...
*Egy színpadias sóhaj, egy réveteg tekintet, majd folytatja a litániát.*
-Családunk másik fele Pirtianesben él, így szüleimre szált az Artheniori birtok... Úgyhogy birtokba is vettem.
*Int körbe szórakozottan, de a következőkre zavartan simítja füle mögé haját, majd mered a hájas kereskedőre.*
-Nem, nem jeleztem senkinek érkezésem... Levelet kaptunk a sajnálatos elhalálazásukról, s hogy a birtok a miénk. Itt van nálam a papír.
*Húz elő óvatosan egy gondosan összehajtott pergament a fodros ruha melltájékáról, s legyezi meg a levegőben.*
-Ez igazán becses fizetség, azt hiszem, egy magaféle fickónak nem is kellhet több.
*Arcán farkasvigyor suhan át, miközben előhúz zsebéből egy fekete rózsamintás selyemkendőt majd ültében előrehajolva nyújtja Baarcas felé.*
-Nos? Megvagyunk? Vagy szeretne még tudni valamit?
*Hunyorog a férfire palástolatlan türelmetlenséggel hangjában, majd az asztalon árválkodó borospohár után nyúl, mi még reggelről maradt ott, hogy felhörpintse maradék tartalmát.*
//Baarcas//
-Hogyan? A családról?
*Sugárzó mosollyal nyugtázza, hogy a kereskedő nem számol fel díjat a szolgálataiért.* ~No lám, okosabb, mint aminek látszik.~
-Évszázadok óta ismerik a nevünk itt Artheniorban, noha az elmúlt évek mostohán bántak a családdal... A lázadás elsöpörte nagynénéméket...
*Egy színpadias sóhaj, egy réveteg tekintet, majd folytatja a litániát.*
-Családunk másik fele Pirtianesben él, így szüleimre szált az Artheniori birtok... Úgyhogy birtokba is vettem.
*Int körbe szórakozottan, de a következőkre zavartan simítja füle mögé haját, majd mered a hájas kereskedőre.*
-Nem, nem jeleztem senkinek érkezésem... Levelet kaptunk a sajnálatos elhalálazásukról, s hogy a birtok a miénk. Itt van nálam a papír.
*Húz elő óvatosan egy gondosan összehajtott pergament a fodros ruha melltájékáról, s legyezi meg a levegőben.*
-Ez igazán becses fizetség, azt hiszem, egy magaféle fickónak nem is kellhet több.
*Arcán farkasvigyor suhan át, miközben előhúz zsebéből egy fekete rózsamintás selyemkendőt majd ültében előrehajolva nyújtja Baarcas felé.*
-Nos? Megvagyunk? Vagy szeretne még tudni valamit?
*Hunyorog a férfire palástolatlan türelmetlenséggel hangjában, majd az asztalon árválkodó borospohár után nyúl, mi még reggelről maradt ott, hogy felhörpintse maradék tartalmát.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-02 17:40:55
Üzenet elküldve: 2019-11-02 17:40:55
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felmérő-körút//
//Grim//
*Ahogy a romos utcát járja, valaki ráköszön, de annyira el van foglalva a gondolataival, meg a feladatával, hogy összerezzen egy pillanatra. De amikor kiderül, hogy Grim az, elmosolyodik saját pillanatnyi zavarán, majd válaszol.*
- Szervasz, Grim! *Köszönti a törpét.*
- Eh, ne is mondd, az a heges képű wegtoreni, a báró cimborája küldött ki, hogy nézzek romos épületeket, meg építkezéshez dolgokat a piacon. *Újságolja.*
- Most nem hihetetlen? *Nevet fel a dolog abszurditásán.*
- Köszönöm, de ehhez nem nagyon kell. De ha gondolod, kísérj el a piacra, akkor nem tűnök olyan idiótának, hogy meszet, meg téglát nézegetek. *Int a fejével a piac felé.*
- Megígértem Tücsöknek, hogy sietek vissza és nem szeretném, ha baj lenne. Pedig az az Aztyan azt mondta, besegít a pultban. *Húzza el a száját megvakarva a tarkóját. Hiába a báró cimbije a fickó, neki feláll tőle a hátán a szőr.*
//Grim//
*Ahogy a romos utcát járja, valaki ráköszön, de annyira el van foglalva a gondolataival, meg a feladatával, hogy összerezzen egy pillanatra. De amikor kiderül, hogy Grim az, elmosolyodik saját pillanatnyi zavarán, majd válaszol.*
- Szervasz, Grim! *Köszönti a törpét.*
- Eh, ne is mondd, az a heges képű wegtoreni, a báró cimborája küldött ki, hogy nézzek romos épületeket, meg építkezéshez dolgokat a piacon. *Újságolja.*
- Most nem hihetetlen? *Nevet fel a dolog abszurditásán.*
- Köszönöm, de ehhez nem nagyon kell. De ha gondolod, kísérj el a piacra, akkor nem tűnök olyan idiótának, hogy meszet, meg téglát nézegetek. *Int a fejével a piac felé.*
- Megígértem Tücsöknek, hogy sietek vissza és nem szeretném, ha baj lenne. Pedig az az Aztyan azt mondta, besegít a pultban. *Húzza el a száját megvakarva a tarkóját. Hiába a báró cimbije a fickó, neki feláll tőle a hátán a szőr.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-02 16:29:57
Üzenet elküldve: 2019-11-02 16:29:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mik//
*Ahogy ott lézeng, és szépen szellőzteti a fejét, innen oda, onnan pedig amoda sétálgatva, egy alakot lát meg a távolban. Ismerősnek tűnik neki, így csuklyáját felcsapva nem rest közelebb menni, lehetőleg észrevétlenül. Mivel elég jó álcázó képességei vannak, talán a másik észre sem veszi, csak mikor már hozzá is szól.*
-Mik? Hát te mit keresel is?
*Kérdi kíváncsi arckifejezéssel, ahogy felismeri a hűséges csapost a romvárosban. Közben csuklyáját természetesen le is veszi.*
-Kell segítség esetleg?
*Kérdi, hisz egyébként semmi dolga sincs, bár megérti, ha nem vágynak a társaságára, vagy nincs szükség a kezére, de azért egy kérdést megér a dolog. Korábban nem is látta a Pintyen kívül, így tényleg kíváncsi, hogy mi járatban lehet errefelé.*
*Ahogy ott lézeng, és szépen szellőzteti a fejét, innen oda, onnan pedig amoda sétálgatva, egy alakot lát meg a távolban. Ismerősnek tűnik neki, így csuklyáját felcsapva nem rest közelebb menni, lehetőleg észrevétlenül. Mivel elég jó álcázó képességei vannak, talán a másik észre sem veszi, csak mikor már hozzá is szól.*
-Mik? Hát te mit keresel is?
*Kérdi kíváncsi arckifejezéssel, ahogy felismeri a hűséges csapost a romvárosban. Közben csuklyáját természetesen le is veszi.*
-Kell segítség esetleg?
*Kérdi, hisz egyébként semmi dolga sincs, bár megérti, ha nem vágynak a társaságára, vagy nincs szükség a kezére, de azért egy kérdést megér a dolog. Korábban nem is látta a Pintyen kívül, így tényleg kíváncsi, hogy mi járatban lehet errefelé.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-02 15:48:03
Üzenet elküldve: 2019-11-02 15:48:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felmérő-körút//
*Az instrukcióknak megfelelően, de nem sorrendben, előbb a romvárost látogatja meg, hogy felmérhesse, van-e használható alapanyag a környéken. Nem igazán ért hozzá, de azt fel tudja mérni, érdemes-e egyáltalán ezzel vesződni.
Itt már nem robog, a romnegyed határán, amely egykor a gazdagnegyed volt, lelassít és nyugodt tempóban folytatja az útját. Persze vannak tippjei, hogy miért éppen őt küldték, de nem akarja túlgondolni a dolgot. Lehet, hogy egyszerű lustaságból ugráltatják, hisz ő valójában ezért kapja a fizetését.
Ám az is jól esik neki, hogy kiszabadulhat a fogadóból. Roppant sok időt tölt el ott, így ezen ritka lehetőségek egyikével is a pillanatnyi szabadság reményében élt. Jó, most is "dolgoznia" kell, de ez nem olyan munka, mint hogy "Mik vagyok? Mit hozhatok önnek?".
Kell egy kis változatosság, ő beéri egy icipicivel is. Ám ettől még figyel és magában jegyzetel. Nézi a romos házakat, melyikben laknak, melyik tűnik elhagyatottnak és melyik lehet alkalmas bármire is. Bár, még mindig nem érti igazán, hogy mi is a célja mindennek.*
*Az instrukcióknak megfelelően, de nem sorrendben, előbb a romvárost látogatja meg, hogy felmérhesse, van-e használható alapanyag a környéken. Nem igazán ért hozzá, de azt fel tudja mérni, érdemes-e egyáltalán ezzel vesződni.
Itt már nem robog, a romnegyed határán, amely egykor a gazdagnegyed volt, lelassít és nyugodt tempóban folytatja az útját. Persze vannak tippjei, hogy miért éppen őt küldték, de nem akarja túlgondolni a dolgot. Lehet, hogy egyszerű lustaságból ugráltatják, hisz ő valójában ezért kapja a fizetését.
Ám az is jól esik neki, hogy kiszabadulhat a fogadóból. Roppant sok időt tölt el ott, így ezen ritka lehetőségek egyikével is a pillanatnyi szabadság reményében élt. Jó, most is "dolgoznia" kell, de ez nem olyan munka, mint hogy "Mik vagyok? Mit hozhatok önnek?".
Kell egy kis változatosság, ő beéri egy icipicivel is. Ám ettől még figyel és magában jegyzetel. Nézi a romos házakat, melyikben laknak, melyik tűnik elhagyatottnak és melyik lehet alkalmas bármire is. Bár, még mindig nem érti igazán, hogy mi is a célja mindennek.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-02 13:21:46
Üzenet elküldve: 2019-11-02 13:21:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sétálgatva//
*Jól esik neki kiszabadulni a tömegből, kicsit elege van most a társaságból. Ez a kis séta talán felfrissiti elméjét, egyébként is kedves dolog neki, hogy ide-oda sétálgathat, nem úgy, mint a tömlöcben. Nem vágyik vissza, de szeretné kihasználni a lehetőségeit. A romváros épp megfelelő neki, hisz általában egy lélek sem jár erre, és nyugodtan lehet egymagában. Hamar szembeötlik a hatalmas üreg, melybe oly sokszor bele akart már ugrani, de sosem tette meg. Talán szerencséjére, talán szerencsétlenségére, ezt csak az idő fogja eldönteni. Elhalad mellette, a romos házakat nézegeti, ahogy lassan baktat egyik utcáról a másikra, mindenféle cél nélkül. Hamar a régi gazdagnegyed egy részéhez ér. ~Micsoda pocséklás. Ezekből olyan jó házakat lehetne húzni.~ Csóválja a fejét a kihalt kúriák láttán. Azonban az egyik mintha szemet szúrna neki. Mintha lovakat hallana. ~Üm. Hát tán lakik itt valaki?~ Elképedve nézegeti az udvart kellő távolságból. Embereket nem lát, csak gondolja, hogy lehetnek odabent. Nem sok errefelé a ló. ~Milyen fura. Talán visszaköltözhetne több házba is az élet.~ Elmélkedik, miközben tovább halad a kis sétáján.*
*Jól esik neki kiszabadulni a tömegből, kicsit elege van most a társaságból. Ez a kis séta talán felfrissiti elméjét, egyébként is kedves dolog neki, hogy ide-oda sétálgathat, nem úgy, mint a tömlöcben. Nem vágyik vissza, de szeretné kihasználni a lehetőségeit. A romváros épp megfelelő neki, hisz általában egy lélek sem jár erre, és nyugodtan lehet egymagában. Hamar szembeötlik a hatalmas üreg, melybe oly sokszor bele akart már ugrani, de sosem tette meg. Talán szerencséjére, talán szerencsétlenségére, ezt csak az idő fogja eldönteni. Elhalad mellette, a romos házakat nézegeti, ahogy lassan baktat egyik utcáról a másikra, mindenféle cél nélkül. Hamar a régi gazdagnegyed egy részéhez ér. ~Micsoda pocséklás. Ezekből olyan jó házakat lehetne húzni.~ Csóválja a fejét a kihalt kúriák láttán. Azonban az egyik mintha szemet szúrna neki. Mintha lovakat hallana. ~Üm. Hát tán lakik itt valaki?~ Elképedve nézegeti az udvart kellő távolságból. Embereket nem lát, csak gondolja, hogy lehetnek odabent. Nem sok errefelé a ló. ~Milyen fura. Talán visszaköltözhetne több házba is az élet.~ Elmélkedik, miközben tovább halad a kis sétáján.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-02 00:53:57
Üzenet elküldve: 2019-11-02 00:53:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell ház//
//Meyrien//
*Minden a tervek szerint halad.*
- Átmenetileg elegendő, utána majd szépen kirugdossuk őket.
~Mintha kilehetne. Először csak a külső területeken lesznek, majd szépen bekerülnek a ház falai közé.~
- Kétszáz arany bőven elég lesz. ~Nem, nem lesz elég.~ Nekem bőven elég, ha a Glovendell családot szolgálhatom. Megkérhetem, hogy beszéljen a családjáról? Milyen rangot birtokol jelenleg? Hol tartózkodott ezidáig? Jelezte a visszatérését a tanácsnak, hogy hivatalosan jóváírják a családi birtokokat?
*Várja a válaszokat. Mégse árt tudni, hogy pontosan kit szolgál. Minden információ morzsára szükség van.*
- Ami a fizetségemet illeti. Szeretnék valamit, amivel igazolhatom mások számára is a hűségem. Egy kendő a Glovendellek címerével több mint elegendő.
//Meyrien//
*Minden a tervek szerint halad.*
- Átmenetileg elegendő, utána majd szépen kirugdossuk őket.
~Mintha kilehetne. Először csak a külső területeken lesznek, majd szépen bekerülnek a ház falai közé.~
- Kétszáz arany bőven elég lesz. ~Nem, nem lesz elég.~ Nekem bőven elég, ha a Glovendell családot szolgálhatom. Megkérhetem, hogy beszéljen a családjáról? Milyen rangot birtokol jelenleg? Hol tartózkodott ezidáig? Jelezte a visszatérését a tanácsnak, hogy hivatalosan jóváírják a családi birtokokat?
*Várja a válaszokat. Mégse árt tudni, hogy pontosan kit szolgál. Minden információ morzsára szükség van.*
- Ami a fizetségemet illeti. Szeretnék valamit, amivel igazolhatom mások számára is a hűségem. Egy kendő a Glovendellek címerével több mint elegendő.
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-01 23:20:11
Üzenet elküldve: 2019-11-01 23:20:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Glovendell ház//
//Baarcas//
-Átmenetileg.
*Feleli a birtok használati jogát firtató felvetésre, majd hátradől ültében és nagyot sóhajt. Alighanem kompromisszumokat kell majd kötnie ezekkel a sehonnai kufárokkal, ha tényleg fel akarja újítani a kastélyt.*
-Ugyan már, drága jó Baarcas... Kell-e annál nagyobb fizetség valakinek, minthogy a Glovendell családot szolgálja? Na persze tudom, hogy az efféle munkálatok áldozattal járnak... Kétszáz arany előleg nekik, csak hogy tudják, komolyak a szándékaink. A többit pedig szép sorjában.
*Széles mosoly jelenik meg arcán, ahogy találkozik a tekintetük. Pontosan tudja, hogy Baarcas sejti, hogy nincs pénze. Persze ezt sosem ismerné el, de bárki, akinek van egy kis sütnivalója sejtheti. Elvégre beszédes, hogy szolgák és őrök nélkül érkezett a feldúlt Artheniorba.*
-És nyilván az Ön fizetsége sem maradhat el... Mi az ára egy ily tapasztalt, karizmatikus és tehetséges férfinek?
*Pillant a férfire oly tiszteletteljes arckifejezéssel, amilyet csak magára tud ölteni. Egyáltalán nem könnyű feladat, tekintettel a zsíros kereskedő sajátos külső jegyeire.*
//Baarcas//
-Átmenetileg.
*Feleli a birtok használati jogát firtató felvetésre, majd hátradől ültében és nagyot sóhajt. Alighanem kompromisszumokat kell majd kötnie ezekkel a sehonnai kufárokkal, ha tényleg fel akarja újítani a kastélyt.*
-Ugyan már, drága jó Baarcas... Kell-e annál nagyobb fizetség valakinek, minthogy a Glovendell családot szolgálja? Na persze tudom, hogy az efféle munkálatok áldozattal járnak... Kétszáz arany előleg nekik, csak hogy tudják, komolyak a szándékaink. A többit pedig szép sorjában.
*Széles mosoly jelenik meg arcán, ahogy találkozik a tekintetük. Pontosan tudja, hogy Baarcas sejti, hogy nincs pénze. Persze ezt sosem ismerné el, de bárki, akinek van egy kis sütnivalója sejtheti. Elvégre beszédes, hogy szolgák és őrök nélkül érkezett a feldúlt Artheniorba.*
-És nyilván az Ön fizetsége sem maradhat el... Mi az ára egy ily tapasztalt, karizmatikus és tehetséges férfinek?
*Pillant a férfire oly tiszteletteljes arckifejezéssel, amilyet csak magára tud ölteni. Egyáltalán nem könnyű feladat, tekintettel a zsíros kereskedő sajátos külső jegyeire.*
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-11-01 15:25:37
Üzenet elküldve: 2019-11-01 15:25:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Üdítően hat a romok között Aenae nevetésének hangja. Cseppnyi derűt csempész a komor szobák falai közé. Az igric is csatalakozik a nevetéséhez. Szerencsére nem képzeli el a kancellárt kecsketőggyel a lábai között. Borzalmas látvány lehet.
A rettenetesen profi vállrándításokat is szereti, mert ez annyira a lány része, mint a kezei vagy a lábai. Tökéletes összhangban van vele.*
- A hegeket hagyd meg nekem. *Csókolna bele újra a kezében tartott tenyérbe.*
- Remélem, nem tartasz ennyire gazembernek, hogy belerángatnálak egy ál-elrablásba, csak azért, hogy aranyat csaljak ki a kancellárodtól? *Kérdi enyhe komolysággal a hangjában, de sárga ragadozótekintete cinkosan és tettre készen csillog.*
- Arra pedig komoly tétben volnék hajlandó fogadni, hogy nem unnék rád. *Emeli fel harciasan, magabiztosan az állát, ahogy a bika hívja ki csörtére ellenfelét.
A Briwalt érintő kérdésekre újra közelebb lép a lányhoz és bizalmasan hajol közelebb.*
- De nem voltál és nem esett bajod. Maradjunk ennyiben. *Félelem remeg a hangjában, az attól való félelem árnyéka talán, hogy elveszítheti a lányt.*
- Ember küzdj és bízva bízzál. *Hajol meg egy híres író sorait citálva a romok közé, mintha csak színpadi díszletek volnának.*
- Helyezd belém bizalmad, s én csilingelő kacajt varázsolok e falak közé. *Nyújtja kezét, mintha csak királyi udvarban volnának, ahol halk zenére kérné tárca.
Táncolnak is pár lépésnyit, ahogy a báró karjaiban Aenaevel forog párat, majd az ajtóban, a lépcső tetején leteszi. Kiérve pedig egymásba karolnak, ahogy nemeseknél szokás, megtartva a távolságot, amelyet az etikett diktál, hisz itt már lehetnek fürkésző tekintetek, kik tetteik felől kémkednek.
A dohos pincén és az elefántcsont-torony ötletén elgondolkodni látszik, de végül egyik sem tetszik neki.*
- Legyen a szobám és ott is a baldachinos ágy. *Ajánlja fel lehetőségként az új helyszínt.*
- Csókkal ér kényszeríteni és öleléssel fenyegetni, hogy levelet írj? *Gondolkodik el hangosan, szája sarkában pajkos mosollyal.*
- A követelésem pedig nem arany vagy hatalom volna, hanem a szíved és kezed, hogy úrnőm lehess, hitvesem és én hű szerelmed. *Sorolja el követeléseit.
A megmentő ötletén halkan felnevet. Kétli, hogy egyszerűen csak elfogadnák megmentőként.*
- Térjünk vissza a fogadóba és ott egy meleg tea mellett átbeszéljük a történetet, hogy ugyanazt mondhassunk, ha górcső alá vetik az elrablásod és hősies megmentésed históriáját. *Mondja még, ahogy elindulnak a szegénynegyed felé, hogy visszatérhessenek a Pintybe.*
*Üdítően hat a romok között Aenae nevetésének hangja. Cseppnyi derűt csempész a komor szobák falai közé. Az igric is csatalakozik a nevetéséhez. Szerencsére nem képzeli el a kancellárt kecsketőggyel a lábai között. Borzalmas látvány lehet.
A rettenetesen profi vállrándításokat is szereti, mert ez annyira a lány része, mint a kezei vagy a lábai. Tökéletes összhangban van vele.*
- A hegeket hagyd meg nekem. *Csókolna bele újra a kezében tartott tenyérbe.*
- Remélem, nem tartasz ennyire gazembernek, hogy belerángatnálak egy ál-elrablásba, csak azért, hogy aranyat csaljak ki a kancellárodtól? *Kérdi enyhe komolysággal a hangjában, de sárga ragadozótekintete cinkosan és tettre készen csillog.*
- Arra pedig komoly tétben volnék hajlandó fogadni, hogy nem unnék rád. *Emeli fel harciasan, magabiztosan az állát, ahogy a bika hívja ki csörtére ellenfelét.
A Briwalt érintő kérdésekre újra közelebb lép a lányhoz és bizalmasan hajol közelebb.*
- De nem voltál és nem esett bajod. Maradjunk ennyiben. *Félelem remeg a hangjában, az attól való félelem árnyéka talán, hogy elveszítheti a lányt.*
- Ember küzdj és bízva bízzál. *Hajol meg egy híres író sorait citálva a romok közé, mintha csak színpadi díszletek volnának.*
- Helyezd belém bizalmad, s én csilingelő kacajt varázsolok e falak közé. *Nyújtja kezét, mintha csak királyi udvarban volnának, ahol halk zenére kérné tárca.
Táncolnak is pár lépésnyit, ahogy a báró karjaiban Aenaevel forog párat, majd az ajtóban, a lépcső tetején leteszi. Kiérve pedig egymásba karolnak, ahogy nemeseknél szokás, megtartva a távolságot, amelyet az etikett diktál, hisz itt már lehetnek fürkésző tekintetek, kik tetteik felől kémkednek.
A dohos pincén és az elefántcsont-torony ötletén elgondolkodni látszik, de végül egyik sem tetszik neki.*
- Legyen a szobám és ott is a baldachinos ágy. *Ajánlja fel lehetőségként az új helyszínt.*
- Csókkal ér kényszeríteni és öleléssel fenyegetni, hogy levelet írj? *Gondolkodik el hangosan, szája sarkában pajkos mosollyal.*
- A követelésem pedig nem arany vagy hatalom volna, hanem a szíved és kezed, hogy úrnőm lehess, hitvesem és én hű szerelmed. *Sorolja el követeléseit.
A megmentő ötletén halkan felnevet. Kétli, hogy egyszerűen csak elfogadnák megmentőként.*
- Térjünk vissza a fogadóba és ott egy meleg tea mellett átbeszéljük a történetet, hogy ugyanazt mondhassunk, ha górcső alá vetik az elrablásod és hősies megmentésed históriáját. *Mondja még, ahogy elindulnak a szegénynegyed felé, hogy visszatérhessenek a Pintybe.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-10-31 20:09:26
Üzenet elküldve: 2019-10-31 20:09:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Meyrien, Maadvarick, Baarcas//
*Na ez bejött! Megkapja a tincset és a kezei között tartva a hőn áhított zsákmányt, a fiolába teszi, majd mélyen meghajol.*
-Köszönöm szépen, magasságos úrnőm, az ön bőkezűsége határtalan! Egy haton belül jelentkezem a rezidencián. *Majd biccentve a kettő felé, távozik. Miközben eltávolodik tőlük, teljesíti a második kérését a banyának. ~ Harag, mi? Na az most elönt! Először a főnök, ahogyan lenéz, aztán a banya, majd most itt kell nyalnom a talpukat konkrétan. Elég! ~ Mikor már a két lovas nem láthatja, előveszi a dísztőrét, megsebzi ujját, azzal egy második fiolát elővéve, első cseppjét belé ereszti. ~ Na, már csak a harmat van hátra, de az ráér reggelig. ~ Mondja. Úgyis lassan esteledik, szóval pár órácskát kell csak várnia. Megint. Közben meg lötybötyöli a vért, nehogy megapadjék.*
*Na ez bejött! Megkapja a tincset és a kezei között tartva a hőn áhított zsákmányt, a fiolába teszi, majd mélyen meghajol.*
-Köszönöm szépen, magasságos úrnőm, az ön bőkezűsége határtalan! Egy haton belül jelentkezem a rezidencián. *Majd biccentve a kettő felé, távozik. Miközben eltávolodik tőlük, teljesíti a második kérését a banyának. ~ Harag, mi? Na az most elönt! Először a főnök, ahogyan lenéz, aztán a banya, majd most itt kell nyalnom a talpukat konkrétan. Elég! ~ Mikor már a két lovas nem láthatja, előveszi a dísztőrét, megsebzi ujját, azzal egy második fiolát elővéve, első cseppjét belé ereszti. ~ Na, már csak a harmat van hátra, de az ráér reggelig. ~ Mondja. Úgyis lassan esteledik, szóval pár órácskát kell csak várnia. Megint. Közben meg lötybötyöli a vért, nehogy megapadjék.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2115-2134