Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 11:56:32
Üzenet elküldve: 2020-04-19 11:56:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Úgy tűnik, hogy a két kölyöknek elég élettapasztalata van már, ugyanis feltűnően jól reagálnak a betegség veszélyeinek tényére. Nem is szól erre egy szót sem a lány. Felesleges lenne tovább hangsúlyozni a veszélyeket, ha már úgyis tudják őket. Rá is térnek a tervre, de szerencsére azt nem kell kifejtenie, hogy mit is akar ellopni. Pedig megkapja a kérdést, csak a naivabb kölyök intézkedni kezd. Hamar le is csap a megállapodás lehetőségére.*
- Rendben van. Áll az alku.* Örül, hogy ezt ilyen könnyen sikerült megbeszélni. A szikéjét meg szeretné visszakapni, szóval igyekezni fog, hogy szerezzen nekik egy kést helyette.*
- Akkor, ha nincs más én mennék a táskámért. Addig ti szerezzetek nekem száraz fát, meg éghető anyagokat! Annak a háznak a padlására kell majd vinni, de segítek én is majd. A barátotoknak meg szüksége lesz tiszta rongyokra, meg vízre, amit felforralhatok.* Úgy gondolja, hogy mindent elmondott, szóval indulna is a Szegénynegyedbe a holmijáért.*
* Úgy tűnik, hogy a két kölyöknek elég élettapasztalata van már, ugyanis feltűnően jól reagálnak a betegség veszélyeinek tényére. Nem is szól erre egy szót sem a lány. Felesleges lenne tovább hangsúlyozni a veszélyeket, ha már úgyis tudják őket. Rá is térnek a tervre, de szerencsére azt nem kell kifejtenie, hogy mit is akar ellopni. Pedig megkapja a kérdést, csak a naivabb kölyök intézkedni kezd. Hamar le is csap a megállapodás lehetőségére.*
- Rendben van. Áll az alku.* Örül, hogy ezt ilyen könnyen sikerült megbeszélni. A szikéjét meg szeretné visszakapni, szóval igyekezni fog, hogy szerezzen nekik egy kést helyette.*
- Akkor, ha nincs más én mennék a táskámért. Addig ti szerezzetek nekem száraz fát, meg éghető anyagokat! Annak a háznak a padlására kell majd vinni, de segítek én is majd. A barátotoknak meg szüksége lesz tiszta rongyokra, meg vízre, amit felforralhatok.* Úgy gondolja, hogy mindent elmondott, szóval indulna is a Szegénynegyedbe a holmijáért.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 23:30:07
Üzenet elküldve: 2020-04-18 23:30:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A két kölyök teljes érzelmi dombságon halad át egy képzelt vágtató lovon. Egyszer fent, egyszer pedig lent, mikor pedig szóba kerül, hogy társuk meghalhat, vagy akár ők maguk is, kissé el is fátyolosodik szemük. Úgy tűnik sokat láthattak az elmúlt évben.*
-Tudjuk, sak ételt vissünk neki, nagyapámnak volt sárgassága, azt is így kerültük el.
*Jegyzi meg a golyóhordozó fiúcska, aztán hallgatják a tervet.*
-Éf mi az, ami ér annyit, hogy felgyújtfunk egy házat?
*Kérdezi a másik, kicsit gyanakvóbb gyermek. Úgy tűnik annyira nem könnyű megvenni, habár az óriási tűzrakás csupán fagyűjtéssel érhet annyit, hogy társuk gyógyulását megfizessék vele. A másik kicsit jobb üzleti érzékkel jöhetett a világra, mint aggodalmas csúzlihordozó társa, vagy csak simán naivabb gyerek még. Ő most ismét a már látott oldalba bökést alkalmazza, és kezet nyújt Nimerilnek.*
-Legyen. De égy apróska kitétellel. Seretnénk egy késst, legyen az a tied, vagy a házból egy sépséges. Amíg nem végzünk, letétben nálunk les a tied, aztán a tűz meg a beossonás után kiválthatod egy mássik késsel.
*Ajánlja fel a kicsit megtoldott alkut, de talán egy halotti torról, virrasztásról és kisnemesi kúriáról lévén szó, ez annyira nem is előnytelen alku. A gyermek hát kerekded kezét nyújtja az alkura, tekintete pedig bizakodón találkozik Nimerilével.*
*A két kölyök teljes érzelmi dombságon halad át egy képzelt vágtató lovon. Egyszer fent, egyszer pedig lent, mikor pedig szóba kerül, hogy társuk meghalhat, vagy akár ők maguk is, kissé el is fátyolosodik szemük. Úgy tűnik sokat láthattak az elmúlt évben.*
-Tudjuk, sak ételt vissünk neki, nagyapámnak volt sárgassága, azt is így kerültük el.
*Jegyzi meg a golyóhordozó fiúcska, aztán hallgatják a tervet.*
-Éf mi az, ami ér annyit, hogy felgyújtfunk egy házat?
*Kérdezi a másik, kicsit gyanakvóbb gyermek. Úgy tűnik annyira nem könnyű megvenni, habár az óriási tűzrakás csupán fagyűjtéssel érhet annyit, hogy társuk gyógyulását megfizessék vele. A másik kicsit jobb üzleti érzékkel jöhetett a világra, mint aggodalmas csúzlihordozó társa, vagy csak simán naivabb gyerek még. Ő most ismét a már látott oldalba bökést alkalmazza, és kezet nyújt Nimerilnek.*
-Legyen. De égy apróska kitétellel. Seretnénk egy késst, legyen az a tied, vagy a házból egy sépséges. Amíg nem végzünk, letétben nálunk les a tied, aztán a tűz meg a beossonás után kiválthatod egy mássik késsel.
*Ajánlja fel a kicsit megtoldott alkut, de talán egy halotti torról, virrasztásról és kisnemesi kúriáról lévén szó, ez annyira nem is előnytelen alku. A gyermek hát kerekded kezét nyújtja az alkura, tekintete pedig bizakodón találkozik Nimerilével.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 21:30:41
Üzenet elküldve: 2020-04-18 21:30:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* A munícióért felelős kölyök rögtön a szikéért szalad. Még néhány lőszert is elhagy nagy sietségében. Az orvosi eszköz nagyon leköti ám őket. Azon agyalnak, hogy mi is lehet. Éppenséggel nem jönnek rá, hogy mi lehet a funkciója, de talán ez annyira nem is nagy probléma. A növény vagdosás sokkal ártatlanabbul hangzik, mint az testek vagdalása. A két kis tízéves forma gyermek azért nem tűnik olyan esetlennek, mint azt, ahogy gondolni lehetne róluk. Végül is vele is majdnem elbántak. A kérdéseik is ilyesmiről árulkodnak.*
- Hajléktalan vagyok. Szükségem van nekem is erre-arra, hogy megmaradjak. Amit meg akarok szerezni meg a képességeim fejlesztésére szolgál. Na de erről majd később beszélünk!* Egyelőre még nem emlegetné a test boncolást. Na meg végül csak kiderül az is, hogy nekik is van valakijük, akinek szüksége lenne orvosi segítségre.*
- Kelések és láz? Így látatlanban valamilyen himlőre tippelnék. Lehet, hogy meggyógyul magától, de az is megeshet, hogy kezelés nélkül meghal. Ja és ha tényleg himlő, akkor ti is könnyedén elkaphatjátok, ha még nem estettek át rajta.* Minden szava igazság, szóval akár joggal félhetnek a kölykök.*
- Akadna gyógyszer a kelésekre a táskámban, de az a Szegénynegyedben van. Talán mégis csak megtudunk kötni egy előnyös alkut. Én idehozom a táskámat és ellátom a barátotokat. Ti meg addig gyűjtötök nekem fát. Lemerném fogadni, hogy a következő kérdésetek, hogy minek nekem a fa. Egyszerű a válasz. Fel akarom gyújtani a szomszédos házat, hogy kicsaljam azokat az épületből. Amíg oltják betudok vagy éppen tudunk sunnyogni oda észrevétlenül. Mindenki jól járna.* Nem szívesen alkudozik egy gyermek életével. Még ha nemet is mondanak ő, akkor is ellátja a beteget, mivel ez a kötelessége. Erről viszont a kis pulyáknak nem kell tudnia.*
* A munícióért felelős kölyök rögtön a szikéért szalad. Még néhány lőszert is elhagy nagy sietségében. Az orvosi eszköz nagyon leköti ám őket. Azon agyalnak, hogy mi is lehet. Éppenséggel nem jönnek rá, hogy mi lehet a funkciója, de talán ez annyira nem is nagy probléma. A növény vagdosás sokkal ártatlanabbul hangzik, mint az testek vagdalása. A két kis tízéves forma gyermek azért nem tűnik olyan esetlennek, mint azt, ahogy gondolni lehetne róluk. Végül is vele is majdnem elbántak. A kérdéseik is ilyesmiről árulkodnak.*
- Hajléktalan vagyok. Szükségem van nekem is erre-arra, hogy megmaradjak. Amit meg akarok szerezni meg a képességeim fejlesztésére szolgál. Na de erről majd később beszélünk!* Egyelőre még nem emlegetné a test boncolást. Na meg végül csak kiderül az is, hogy nekik is van valakijük, akinek szüksége lenne orvosi segítségre.*
- Kelések és láz? Így látatlanban valamilyen himlőre tippelnék. Lehet, hogy meggyógyul magától, de az is megeshet, hogy kezelés nélkül meghal. Ja és ha tényleg himlő, akkor ti is könnyedén elkaphatjátok, ha még nem estettek át rajta.* Minden szava igazság, szóval akár joggal félhetnek a kölykök.*
- Akadna gyógyszer a kelésekre a táskámban, de az a Szegénynegyedben van. Talán mégis csak megtudunk kötni egy előnyös alkut. Én idehozom a táskámat és ellátom a barátotokat. Ti meg addig gyűjtötök nekem fát. Lemerném fogadni, hogy a következő kérdésetek, hogy minek nekem a fa. Egyszerű a válasz. Fel akarom gyújtani a szomszédos házat, hogy kicsaljam azokat az épületből. Amíg oltják betudok vagy éppen tudunk sunnyogni oda észrevétlenül. Mindenki jól járna.* Nem szívesen alkudozik egy gyermek életével. Még ha nemet is mondanak ő, akkor is ellátja a beteget, mivel ez a kötelessége. Erről viszont a kis pulyáknak nem kell tudnia.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:39:38
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:39:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A csúzlitlan gyerek azonnal a késért szalad, amit néhány elpattogó golyó hangja jelez. Eztán mikor már kezében a szike, azt ügyetlenül fogva méregetik mindketten, így Nimerilnek nem kell félnie az esetleges lövésektől.*
-Fike? Mi az a fike?
*Kérdezi az egyik, mire a másik rászól.*
-Azzal vágják az orvossok a növények sárát, amit a gyógyserekbe tesnek.
*Mormogja vissza a kicsit kerekebb gyerek, noha még ő sem mondható igazán testesnek. Valahol négy és öt láb között mozoghatnak, tíz évesek ha lehetnek emberi szemmel, elffel nyilván kicsit többnek is beillenek. Szemük naivitásuk és fiatal koruk ellenére okosan csillan.*
-Ha orovof vagy, akkor miért kell elfórnod dolgokat?
*Szegezi a nőnek a meglepően őszinte kérdést a csúzlis. Gyanakvóan húzza fel szemöldökét, mire a másik csak oldalba böki.*
-Salitán biztossan segíthet.
*Jelenti ki, aztán Nimerilre emeli vizenyős szemeit.*
-Apró keléseskék lepték el az egés tesstét. Vissketnek, azt mondja. A homloka pedig tüzess.
*Aggódva, segítséget kérve néz fel a nőre, mintha tőle várná a megváltást, még akkor is, ha társának igaza van, és csak át akarja verni őket. A csúzlis kicsit rosszallóan, de beleegyezve néz, várja, hogy Nimeril most mit lép, de csúzliját leereszti, és végül a szike is az ő markában köt ki.*
*A csúzlitlan gyerek azonnal a késért szalad, amit néhány elpattogó golyó hangja jelez. Eztán mikor már kezében a szike, azt ügyetlenül fogva méregetik mindketten, így Nimerilnek nem kell félnie az esetleges lövésektől.*
-Fike? Mi az a fike?
*Kérdezi az egyik, mire a másik rászól.*
-Azzal vágják az orvossok a növények sárát, amit a gyógyserekbe tesnek.
*Mormogja vissza a kicsit kerekebb gyerek, noha még ő sem mondható igazán testesnek. Valahol négy és öt láb között mozoghatnak, tíz évesek ha lehetnek emberi szemmel, elffel nyilván kicsit többnek is beillenek. Szemük naivitásuk és fiatal koruk ellenére okosan csillan.*
-Ha orovof vagy, akkor miért kell elfórnod dolgokat?
*Szegezi a nőnek a meglepően őszinte kérdést a csúzlis. Gyanakvóan húzza fel szemöldökét, mire a másik csak oldalba böki.*
-Salitán biztossan segíthet.
*Jelenti ki, aztán Nimerilre emeli vizenyős szemeit.*
-Apró keléseskék lepték el az egés tesstét. Vissketnek, azt mondja. A homloka pedig tüzess.
*Aggódva, segítséget kérve néz fel a nőre, mintha tőle várná a megváltást, még akkor is, ha társának igaza van, és csak át akarja verni őket. A csúzlis kicsit rosszallóan, de beleegyezve néz, várja, hogy Nimeril most mit lép, de csúzliját leereszti, és végül a szike is az ő markában köt ki.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:27:08
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Elszántan követi Denjaar parancsnokot a Romvárosba. Elég nehéz elhinnie, hogy ez volt valaha a Gazdagnegyed. Szinte a parancsnok mellett fékez le, ahogy a férfi megállásra készteti őket. Végig hallgatja, a parancsnokot, aztán bólint, hogy úgy lesz. Legalábbis Lainor részéről igyekszik követni a parancsot, és ha azt az úrnőt sikerül kimenekítenie, akkor bizony a kaszárnyáig meg sem áll vele. Bár nem gondolja, hogy neki lesz ekkora szerencséje, de hát ki tudja. Azonban a parancsnok a helyettesében az elfet nevezi meg. Ezen kissé meglepődik, hisz bár tényleg vagy százöt évet tud maga mögött, de azért itt kis tacskónak érzi most magát. Aki frissen jelentkezett és érkezett a Városi Őrség köreibe. Azonban ezt már szó nélkül nem hagyhatja.*
- Úgy lesz Parancsnok. *reagál minderre. Az elfet szolgálatra nevelték, nem kételyei vagy felesleges üres gondolatainak megvitatására egy ilyen helyzetben. Tehát ha meg is lepte ezzel a férfi most, de ellenkezni nem fog.
Közben, ha a többieknek se akad ellenvetése, úgy tovább haladnak. Nem kerüli el a figyelmét a lámpások hiánya egy részen, és bizony gyanúja éled fel, hogy itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel. Érzékeli a lármázást is, Denjaar arrafelé halad, így követi a férfit, mást nem tehet. Fegyvereit még nem veszi kézben, de izmai pont úgy feszülnek, hogy bármelyik pillanatban ezen változtatni tudjon.*
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Elszántan követi Denjaar parancsnokot a Romvárosba. Elég nehéz elhinnie, hogy ez volt valaha a Gazdagnegyed. Szinte a parancsnok mellett fékez le, ahogy a férfi megállásra készteti őket. Végig hallgatja, a parancsnokot, aztán bólint, hogy úgy lesz. Legalábbis Lainor részéről igyekszik követni a parancsot, és ha azt az úrnőt sikerül kimenekítenie, akkor bizony a kaszárnyáig meg sem áll vele. Bár nem gondolja, hogy neki lesz ekkora szerencséje, de hát ki tudja. Azonban a parancsnok a helyettesében az elfet nevezi meg. Ezen kissé meglepődik, hisz bár tényleg vagy százöt évet tud maga mögött, de azért itt kis tacskónak érzi most magát. Aki frissen jelentkezett és érkezett a Városi Őrség köreibe. Azonban ezt már szó nélkül nem hagyhatja.*
- Úgy lesz Parancsnok. *reagál minderre. Az elfet szolgálatra nevelték, nem kételyei vagy felesleges üres gondolatainak megvitatására egy ilyen helyzetben. Tehát ha meg is lepte ezzel a férfi most, de ellenkezni nem fog.
Közben, ha a többieknek se akad ellenvetése, úgy tovább haladnak. Nem kerüli el a figyelmét a lámpások hiánya egy részen, és bizony gyanúja éled fel, hogy itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel. Érzékeli a lármázást is, Denjaar arrafelé halad, így követi a férfit, mást nem tehet. Fegyvereit még nem veszi kézben, de izmai pont úgy feszülnek, hogy bármelyik pillanatban ezen változtatni tudjon.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 15:54:20
Üzenet elküldve: 2020-04-18 15:54:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 546
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 546
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Setétlik már az ég alja, mikor útra kelnek. Lámpások gyúlnak a Szegénynegyedben mindenütt, ők pedig szinte szótlan kelnek át rajta, egész a Romvárosig.*
-Uraim. *Torpan meg hirtelen, s kézfejét az oldalán lógó kard díszes markolatán pihentetve fordul hátra a többiekhez.*
-A thargok úrnőjéért jöttünk, ez a legelső. Felkutatjuk, s kihozzuk. Kinek sikerül, nem áll meg vele a Kaszárnyáig, s vele marad, míg egy tiszt vissza nem tér. *Nagyot sóhajt, majd rezzenéstelen arccal körbehordozza tekintetét a többieken.*
-Ne riasszon senkit vér és halál, mert ma este talán sokat látunk majd mindkettőből. Amennyiben engem ér utol a végzet, úgy alighanem Lainor úr a rangidős, ő vezeti tovább az akciót. Most pedig legyenek résen, s készenlétben. *Mindenki felé megejt egy biccentést, remélve, hogy megértették, amit meg kellett.
Ahogy továbbhaladnak a szebb napokat látott, romos kúriák között, alighanem különös dologra lehetnek figyelmesek. A városrész egy részén nem gyújtottak lámpást, vagy épp kioltották őket. Tán csak a lámpagyújtó végzett hanyag munkát, de bárhogy is, immáron van, min elindulniuk. Közelebb érve már némi lárma is megütheti fülük, ő pedig némán fordul hátra a válla felett a másik három férfihez. Ujjaival int csak, hogy kövessék, s igyekezvén nesztelen, de sietős léptekkel megindulni a hangforrás irányába.*
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Setétlik már az ég alja, mikor útra kelnek. Lámpások gyúlnak a Szegénynegyedben mindenütt, ők pedig szinte szótlan kelnek át rajta, egész a Romvárosig.*
-Uraim. *Torpan meg hirtelen, s kézfejét az oldalán lógó kard díszes markolatán pihentetve fordul hátra a többiekhez.*
-A thargok úrnőjéért jöttünk, ez a legelső. Felkutatjuk, s kihozzuk. Kinek sikerül, nem áll meg vele a Kaszárnyáig, s vele marad, míg egy tiszt vissza nem tér. *Nagyot sóhajt, majd rezzenéstelen arccal körbehordozza tekintetét a többieken.*
-Ne riasszon senkit vér és halál, mert ma este talán sokat látunk majd mindkettőből. Amennyiben engem ér utol a végzet, úgy alighanem Lainor úr a rangidős, ő vezeti tovább az akciót. Most pedig legyenek résen, s készenlétben. *Mindenki felé megejt egy biccentést, remélve, hogy megértették, amit meg kellett.
Ahogy továbbhaladnak a szebb napokat látott, romos kúriák között, alighanem különös dologra lehetnek figyelmesek. A városrész egy részén nem gyújtottak lámpást, vagy épp kioltották őket. Tán csak a lámpagyújtó végzett hanyag munkát, de bárhogy is, immáron van, min elindulniuk. Közelebb érve már némi lárma is megütheti fülük, ő pedig némán fordul hátra a válla felett a másik három férfihez. Ujjaival int csak, hogy kövessék, s igyekezvén nesztelen, de sietős léptekkel megindulni a hangforrás irányába.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 11:22:40
Üzenet elküldve: 2020-04-18 11:22:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Éppen csak lekucorodik, de már fütyül is el feje mellet egy újabban lövedék.*
- Nincs szükségem a szobátokra. ~ Legalább is tartósan nem. ~* Próbálja győzködni a kölyköt. Az el is hiszi, hogy két kemény kiskölyökkel áll szemben. Kérdés nélkül rálőttek, amint túl közel került a házukhoz. Mondjuk úgy tűnik, hogy az orvosos kijelentésével sikerül elbizonytalanítania a két suhancot. Nagyon kevés az olyan egyén, aki ilyen mostoha körülmények között is makk egészségesnek mondhatja magát. Egy rövid kis várakozás után végül pozitív visszajelzést kap.*
- Jól van! Tessék bedobom. Ha jól megnézitek ez nem is kés, hanem egy szike.* Átdobja a kis orvosi eszközt, ami fémes csilingelést hallat, amikor eléri a talajt. Aztán lassan évbe emelt kézzel feláll. ~ Még szerencse, hogy van egy tartalék a másik csizmaszáramban, ha esetleg eldurvulna a helyzet. ~*
- Na akkor kössünk fegyverszünetet! Én segítek a ti betegségeiteken, ha van. Ti meg nekem segítetek aztán néhány apróságban. Nem titkolom, hogy abból a házból szeretnék elcsórni valamit, ahonnan ez a ricsaj jön. Ha segítetek, akkor nektek is el hozhatunk néhány érték tárgyat. Szerintem ez egy nagyon jó ajánlat.* Reméli, hogy kivált némi érdeklődést a két gyerekből. Velük már jóval nagyobb esélye lenne a sikerre. Tény, hogy Nimerilnek is szüksége lenne pénzre, de neki a test többet ér. Hiszen a pénz csak pillanatnyi könnyebbséget hozna. A tudás viszont jó befektetés.*
* Éppen csak lekucorodik, de már fütyül is el feje mellet egy újabban lövedék.*
- Nincs szükségem a szobátokra. ~ Legalább is tartósan nem. ~* Próbálja győzködni a kölyköt. Az el is hiszi, hogy két kemény kiskölyökkel áll szemben. Kérdés nélkül rálőttek, amint túl közel került a házukhoz. Mondjuk úgy tűnik, hogy az orvosos kijelentésével sikerül elbizonytalanítania a két suhancot. Nagyon kevés az olyan egyén, aki ilyen mostoha körülmények között is makk egészségesnek mondhatja magát. Egy rövid kis várakozás után végül pozitív visszajelzést kap.*
- Jól van! Tessék bedobom. Ha jól megnézitek ez nem is kés, hanem egy szike.* Átdobja a kis orvosi eszközt, ami fémes csilingelést hallat, amikor eléri a talajt. Aztán lassan évbe emelt kézzel feláll. ~ Még szerencse, hogy van egy tartalék a másik csizmaszáramban, ha esetleg eldurvulna a helyzet. ~*
- Na akkor kössünk fegyverszünetet! Én segítek a ti betegségeiteken, ha van. Ti meg nekem segítetek aztán néhány apróságban. Nem titkolom, hogy abból a házból szeretnék elcsórni valamit, ahonnan ez a ricsaj jön. Ha segítetek, akkor nektek is el hozhatunk néhány érték tárgyat. Szerintem ez egy nagyon jó ajánlat.* Reméli, hogy kivált némi érdeklődést a két gyerekből. Velük már jóval nagyobb esélye lenne a sikerre. Tény, hogy Nimerilnek is szüksége lenne pénzre, de neki a test többet ér. Hiszen a pénz csak pillanatnyi könnyebbséget hozna. A tudás viszont jó befektetés.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 10:32:20
Üzenet elküldve: 2020-04-18 10:32:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romos emlékek//
- Nem hinném, hogy ez lett volna az oka.
*Igen, Joran szerette a családját és elkötelezett volt mindig is irántuk. De hogy pusztán fivére s annak gyermekei iránt érzett emberbaráti szeretetéből jött volna a régi kúriába, és bérelt volna fel törpéket a védelmére, elég nonszensz. Az Aquistáknak elsősorban nem az ilyesfajta érzelmek adnak okot a cselekvésre, legfőképp az olyanoknak nem, mint amilyen Aldo volt, vagy Joran. Amikor már a fogadószobában vannak, s Effi kifogy a kérdésekből, Nava veszi át a szót - és nem is kérdez hülyeséget.*
- Ögön. *Válaszol Tzetze.* Havönta egyször. Möst ölyan háröm hat műlva fog. Jőü vőna, kezdök kifögyni az itőkából!
*A további kérdésekre már nem Tzetze ad választ, habár szemmel láthatóan szívesen megtenné, hanem Tzetzylia.*
- Mi nem tudunk semmit. Havonta egyszer idejön, megkérdezi, kell-e valami nekünk. Ha kell valami, a következő hónapban elhozza. Nem tudjuk, honnan jön hozzánk, vagy hogy honnan az a sok dolog, amit hoz nekünk, de mi nem is kérdezünk semmit.
*~Talán jobban is jártok.~ Hisz amennyi pénzt beletolhat Joran ezekbe a törpékbe, nem csodálkozik, hogy nem kérdezősködnek. S most, hogy nincs több mondanivaló, készen áll indulni.*
- Köszönjük.
- Nöm, éin köszönöm a kabátot. *Vigyorog a Cecelégy azzal a pár szál fogával, ami még megmaradt neki.* Hő! TÖKÖS! PÖCÖS!
*Beront két törpe a szobába, feltehetőleg nevük hallatán. Egyiknek a hátán csatabárd, másiknak oldalán kalapács és fejsze. Szerinte a csatabárdost hívják Tökösnek.*
- Kősörjétek a vöndéigöink körbe. Szőt akarnak nőzni. Fögyöljetök rájuk!
*Eff jobb szeretett volna a két törpeutánfutó nélkül körülnézni, de így is megfelel neki. Egyébként sem tervez itt henyélni sokáig.*
*Ha Nava is vele tart, Effi a lány mellett kényelmes tempóban elindul hát kúrianéző körútján. A konyha felé vezető folyosón lefelé haladva körbemustrálja a meztelen falakat.*
- Tudtad, hogy folyosóink telis-tele voltak festményekkel? *Szól Navához.* Mindegyik egy portré volt valamilyen felmenőnkről. Kíváncsi vagyok, hová tűntek. Értékesek voltak.
*A konyhába továbbhaladva semmit érdekeset nem talál, ahogy a személyzeti hálókörletben sem. A két étkezőhelyiség helyzete sem különb, ahogy a valaha volt társalgószobáé sem - ez utóbbit azonban úgy tűnik, a törpék konyhának használják, egy tűzrakással a közepén. Érdekes választás.
Hanem Aldo régi dolgozószobája már ennél is érdekesebb látványt nyújt. Benyit a dohos helyiségbe, s ahogy belép, rögtön lerí számára, hogy innen szinte minden könyvet s papírt elvittek. A két balga törpéhez szól.*
- Ez a szoba már így volt, mikor idejöttetek?
- Ööö... Aha. *Szól Tökös.*
- Nem! *Vágja rá Pocos.* Begyöttem ide, mikor főnökkel idejöttünk először széjjelnézni. Nagyon kellett tojni, de nem tudtam, hon van latrina. Fogtam magam, aztán ide...
- Kímélj meg a részletektől.
- De ez fontos, te nő! Szóval idetojtam, be az asztal alá, és közbe' néztem ki a fejemből, mert há' na, vót rá időm. És akkor mondom is magamnak, hogy "Tyű, mi ez a sok papír itten!" Hát osztán fogtam párat a földről, oszt muszáj voltam azzal kitörölni.
*Pocos karjait egymásba fonja mellkasa előtt és vigyorog, mint aki jól végezte dolgát. Valójában akármilyen gusztusos is ez a kedves kis történet, Effinek hasznos információval szolgált.*
- Tehát a papírok java azután tűnt el, hogy ti ideérkeztetek.
*Állapítja meg magának, miközben Pocos elégedetten kiált fel, miközben benéz az asztal alá.*
- Hehe! Még mindig itt van.
*Effi ügyet sem vetve rá magához vesz egy kósza papírt, s atyja asztalának fiókjából egy lúdtollat és egy kis tintatartót is. Saját dolgait sajna otthon hagyta, így azzal kell gazdálkodnia, amit itt talál. A tinta természetesen beszáradt.*
- Öhm, Tökös, Pocos, vagy Nava. Van valakinél egy kis víz?
- Ööö... Aha.
*Tökös előkap egy kulacsot, Eff pedig elveszi s pár cseppel felönti a tintát. Kutyulgatja egy darabig, míg végül viszonylag olyan állapotba kerül, hogy írni tudjon vele.*
- Köszönöm. Egy pár perc, és kész vagyok.
*Nem gondolkodik sokat a levél tartalmán. Lekarcolja a legfontosabb dolgokat pár mondatban Joran számára, s összetekeri a papírost. Mivel pecséttel jelen körülmények között végképp nem tudja ellátni a levelet, ezért muszáj a vakszerencsére bíznia magát. Talán ha újra idelátogat, majd eljut a levél Joran d'Aquistához, és remélhetőleg csak ő fogja elolvasni. Mielőtt kilépne a dolgozószobából, Navához fordul.*
- Még szét szeretnék nézni fent is, a szobámban leginkább, aztán mehetünk tovább.
- Nem hinném, hogy ez lett volna az oka.
*Igen, Joran szerette a családját és elkötelezett volt mindig is irántuk. De hogy pusztán fivére s annak gyermekei iránt érzett emberbaráti szeretetéből jött volna a régi kúriába, és bérelt volna fel törpéket a védelmére, elég nonszensz. Az Aquistáknak elsősorban nem az ilyesfajta érzelmek adnak okot a cselekvésre, legfőképp az olyanoknak nem, mint amilyen Aldo volt, vagy Joran. Amikor már a fogadószobában vannak, s Effi kifogy a kérdésekből, Nava veszi át a szót - és nem is kérdez hülyeséget.*
- Ögön. *Válaszol Tzetze.* Havönta egyször. Möst ölyan háröm hat műlva fog. Jőü vőna, kezdök kifögyni az itőkából!
*A további kérdésekre már nem Tzetze ad választ, habár szemmel láthatóan szívesen megtenné, hanem Tzetzylia.*
- Mi nem tudunk semmit. Havonta egyszer idejön, megkérdezi, kell-e valami nekünk. Ha kell valami, a következő hónapban elhozza. Nem tudjuk, honnan jön hozzánk, vagy hogy honnan az a sok dolog, amit hoz nekünk, de mi nem is kérdezünk semmit.
*~Talán jobban is jártok.~ Hisz amennyi pénzt beletolhat Joran ezekbe a törpékbe, nem csodálkozik, hogy nem kérdezősködnek. S most, hogy nincs több mondanivaló, készen áll indulni.*
- Köszönjük.
- Nöm, éin köszönöm a kabátot. *Vigyorog a Cecelégy azzal a pár szál fogával, ami még megmaradt neki.* Hő! TÖKÖS! PÖCÖS!
*Beront két törpe a szobába, feltehetőleg nevük hallatán. Egyiknek a hátán csatabárd, másiknak oldalán kalapács és fejsze. Szerinte a csatabárdost hívják Tökösnek.*
- Kősörjétek a vöndéigöink körbe. Szőt akarnak nőzni. Fögyöljetök rájuk!
*Eff jobb szeretett volna a két törpeutánfutó nélkül körülnézni, de így is megfelel neki. Egyébként sem tervez itt henyélni sokáig.*
*Ha Nava is vele tart, Effi a lány mellett kényelmes tempóban elindul hát kúrianéző körútján. A konyha felé vezető folyosón lefelé haladva körbemustrálja a meztelen falakat.*
- Tudtad, hogy folyosóink telis-tele voltak festményekkel? *Szól Navához.* Mindegyik egy portré volt valamilyen felmenőnkről. Kíváncsi vagyok, hová tűntek. Értékesek voltak.
*A konyhába továbbhaladva semmit érdekeset nem talál, ahogy a személyzeti hálókörletben sem. A két étkezőhelyiség helyzete sem különb, ahogy a valaha volt társalgószobáé sem - ez utóbbit azonban úgy tűnik, a törpék konyhának használják, egy tűzrakással a közepén. Érdekes választás.
Hanem Aldo régi dolgozószobája már ennél is érdekesebb látványt nyújt. Benyit a dohos helyiségbe, s ahogy belép, rögtön lerí számára, hogy innen szinte minden könyvet s papírt elvittek. A két balga törpéhez szól.*
- Ez a szoba már így volt, mikor idejöttetek?
- Ööö... Aha. *Szól Tökös.*
- Nem! *Vágja rá Pocos.* Begyöttem ide, mikor főnökkel idejöttünk először széjjelnézni. Nagyon kellett tojni, de nem tudtam, hon van latrina. Fogtam magam, aztán ide...
- Kímélj meg a részletektől.
- De ez fontos, te nő! Szóval idetojtam, be az asztal alá, és közbe' néztem ki a fejemből, mert há' na, vót rá időm. És akkor mondom is magamnak, hogy "Tyű, mi ez a sok papír itten!" Hát osztán fogtam párat a földről, oszt muszáj voltam azzal kitörölni.
*Pocos karjait egymásba fonja mellkasa előtt és vigyorog, mint aki jól végezte dolgát. Valójában akármilyen gusztusos is ez a kedves kis történet, Effinek hasznos információval szolgált.*
- Tehát a papírok java azután tűnt el, hogy ti ideérkeztetek.
*Állapítja meg magának, miközben Pocos elégedetten kiált fel, miközben benéz az asztal alá.*
- Hehe! Még mindig itt van.
*Effi ügyet sem vetve rá magához vesz egy kósza papírt, s atyja asztalának fiókjából egy lúdtollat és egy kis tintatartót is. Saját dolgait sajna otthon hagyta, így azzal kell gazdálkodnia, amit itt talál. A tinta természetesen beszáradt.*
- Öhm, Tökös, Pocos, vagy Nava. Van valakinél egy kis víz?
- Ööö... Aha.
*Tökös előkap egy kulacsot, Eff pedig elveszi s pár cseppel felönti a tintát. Kutyulgatja egy darabig, míg végül viszonylag olyan állapotba kerül, hogy írni tudjon vele.*
- Köszönöm. Egy pár perc, és kész vagyok.
*Nem gondolkodik sokat a levél tartalmán. Lekarcolja a legfontosabb dolgokat pár mondatban Joran számára, s összetekeri a papírost. Mivel pecséttel jelen körülmények között végképp nem tudja ellátni a levelet, ezért muszáj a vakszerencsére bíznia magát. Talán ha újra idelátogat, majd eljut a levél Joran d'Aquistához, és remélhetőleg csak ő fogja elolvasni. Mielőtt kilépne a dolgozószobából, Navához fordul.*
- Még szét szeretnék nézni fent is, a szobámban leginkább, aztán mehetünk tovább.
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:16:12
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:16:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Romos emlékek//
- Lehet, hogy titeket keresett, azért jött ide? *ad hangot a gondolatnak, ami valószínűleg a lány fejében is motoszkálhat* Remélem, nem hitte, hogy ti mind... *jegyzi meg szomorúan a gondolatra, hogy a férfi esetleg a rokonok hiányát a házban esetleg úgy értelmezte, mind életüket vesztették a lázadás során. Ennél több spekulációra azonban nem marad idő, hiszen rövid útjuknak hamar vége szakad. Nem is a szoba lepusztult állapota az, ami először megrázza, ahogy a helyiségbe érnek, hanem a tömény alkoholgőz, ami belengi a szobát, így feltűnés nélkül, ha már hellyel kínálják, megpróbál egy, az ablak közelében lévő ülőalkalmatossághoz araszolni, hátha elcsíphet valami frissebb légáramlatot, mielőtt már a szoba levegőjétől elmámorosodik, Ephemiához hasonlóan visszautasítva az ajánlatot, hogy folyékony formában is találkozzon bármiféle itallal. Miközben a széken ülve a törpéket hallgatja, furcsa mélabú kezd úrrá lenni rajta. ~Csodás lehetett egykor ez az egész ház!~ gondolja szomorúan, ahogy egy letűnt kor emlékei közt társalognak éppen. A szoba egykori berendezése, már amennyi megmaradt belőle, mérhetetlen gazdagságról és kifinomult ízlésről árulkodik, egy olyan család életéről, ami jobb sorsa volt érdemes, mint ami végül jutott neki. Az efelett érzet fájdalom az arcára van írva, bár halvány mosollyal igyekszik leplezni érzelmeit, hogy ne tegye még nehezebbé Ephemia számára a viszontlátást. Biztos benne, a lánynak még nehezebb szembesülnie vele, hogy mi lett egykori otthonával, és kiknek a kezébe került. ~Bár, ha úgy vesszük, tulajdonképpen még mindig a d'Aquista család fennhatósága alatt áll ez a hely... ~érvel magában, ahogy egyre több mindent tudnak meg a törpéktől. Nem lepi meg, hogy Tzetze és az asszonya nem túl boldogok a hír hallatán, hogy nem hozták az oly hőn áhított lila selyemruhát, az viszont igen, hogy a lány habozás nélkül lemond olyannyira szeretett kabátjáról, a családja iránt érzett szeretet jeleként értékelve a tettet*
- Azt mondtátok, két hete láttátok, ugye? *kotyog közbe, mikor Joran látogatásaira terelődik a szó* Esetleg tudjátok, hogy mikor jön legközelebb? Előre megbeszélt időpontokban szokott jönni, vagy váratlanul érkezik? *érdeklődik a részletek felől, hátha esetleg megtudhatnak még valamit Ephemia nagybátyjáról*
- Honnan hozza a holmikat, amikkel kereskedtek vele? És hogy adjátok le neki a rendelést? Tudjátok, hol lehet utolérni, mikor nincs a Kúriában? *folytatja tovább a kérdezősködést, remélve, hogy a törpék nem veszik majd rossz néven a kíváncsiskodását. Úgy tűnik, a pár nem igazán van tisztában vele, mik azok az információk, amik a hasznukra lennének, vagy segíthetnék őket, hogy többet megtudjanak Joran terveit és hollétét illetően, így úgy véli, célszerű lehet egy kis faggatódzás néhány elcsípett információmorzsa után. Hogy aztán Ephemia mit kezd ezzel a tudással, már ha egyáltalán kapnak valami választ, azt a lányra bízza. Ha esetleg úgy döntene, rég látott nagybátyja nyomába ered, vagy megvárja, míg visszatér a családi otthonba, ő szívesen segíti mindenben, már amennyiben Ephemia igényt tart a társaságára, hiszen ő a helyében mindent megtenne, hogy találkozhasson még életben maradt rokonaival. ~Talán még az apámmal is~ teszi hozzá csak gondolatban, míg a pecsétgyűrűt vizslatja, amit Joran hagyott a törpékre*
- Igazán köszönjük a segítséget. *biccenti meg fejét a törpék felé, amiért hajlandóak teljesíteni Ephemia kérését, miközben a lány nyomában ő is feláll, készen rá, hogy kövesse, amerre menni szeretne*
- Persze, csak nyugodtan. *bólint mosolyogva Ephemia szavaira. Most, hogy sikerült tisztázni a félreértéseket, és senki nem készül bántani senkit, nyugodt szívvel marad a házban, ameddig csak a lány szeretné.*
- Lehet, hogy titeket keresett, azért jött ide? *ad hangot a gondolatnak, ami valószínűleg a lány fejében is motoszkálhat* Remélem, nem hitte, hogy ti mind... *jegyzi meg szomorúan a gondolatra, hogy a férfi esetleg a rokonok hiányát a házban esetleg úgy értelmezte, mind életüket vesztették a lázadás során. Ennél több spekulációra azonban nem marad idő, hiszen rövid útjuknak hamar vége szakad. Nem is a szoba lepusztult állapota az, ami először megrázza, ahogy a helyiségbe érnek, hanem a tömény alkoholgőz, ami belengi a szobát, így feltűnés nélkül, ha már hellyel kínálják, megpróbál egy, az ablak közelében lévő ülőalkalmatossághoz araszolni, hátha elcsíphet valami frissebb légáramlatot, mielőtt már a szoba levegőjétől elmámorosodik, Ephemiához hasonlóan visszautasítva az ajánlatot, hogy folyékony formában is találkozzon bármiféle itallal. Miközben a széken ülve a törpéket hallgatja, furcsa mélabú kezd úrrá lenni rajta. ~Csodás lehetett egykor ez az egész ház!~ gondolja szomorúan, ahogy egy letűnt kor emlékei közt társalognak éppen. A szoba egykori berendezése, már amennyi megmaradt belőle, mérhetetlen gazdagságról és kifinomult ízlésről árulkodik, egy olyan család életéről, ami jobb sorsa volt érdemes, mint ami végül jutott neki. Az efelett érzet fájdalom az arcára van írva, bár halvány mosollyal igyekszik leplezni érzelmeit, hogy ne tegye még nehezebbé Ephemia számára a viszontlátást. Biztos benne, a lánynak még nehezebb szembesülnie vele, hogy mi lett egykori otthonával, és kiknek a kezébe került. ~Bár, ha úgy vesszük, tulajdonképpen még mindig a d'Aquista család fennhatósága alatt áll ez a hely... ~érvel magában, ahogy egyre több mindent tudnak meg a törpéktől. Nem lepi meg, hogy Tzetze és az asszonya nem túl boldogok a hír hallatán, hogy nem hozták az oly hőn áhított lila selyemruhát, az viszont igen, hogy a lány habozás nélkül lemond olyannyira szeretett kabátjáról, a családja iránt érzett szeretet jeleként értékelve a tettet*
- Azt mondtátok, két hete láttátok, ugye? *kotyog közbe, mikor Joran látogatásaira terelődik a szó* Esetleg tudjátok, hogy mikor jön legközelebb? Előre megbeszélt időpontokban szokott jönni, vagy váratlanul érkezik? *érdeklődik a részletek felől, hátha esetleg megtudhatnak még valamit Ephemia nagybátyjáról*
- Honnan hozza a holmikat, amikkel kereskedtek vele? És hogy adjátok le neki a rendelést? Tudjátok, hol lehet utolérni, mikor nincs a Kúriában? *folytatja tovább a kérdezősködést, remélve, hogy a törpék nem veszik majd rossz néven a kíváncsiskodását. Úgy tűnik, a pár nem igazán van tisztában vele, mik azok az információk, amik a hasznukra lennének, vagy segíthetnék őket, hogy többet megtudjanak Joran terveit és hollétét illetően, így úgy véli, célszerű lehet egy kis faggatódzás néhány elcsípett információmorzsa után. Hogy aztán Ephemia mit kezd ezzel a tudással, már ha egyáltalán kapnak valami választ, azt a lányra bízza. Ha esetleg úgy döntene, rég látott nagybátyja nyomába ered, vagy megvárja, míg visszatér a családi otthonba, ő szívesen segíti mindenben, már amennyiben Ephemia igényt tart a társaságára, hiszen ő a helyében mindent megtenne, hogy találkozhasson még életben maradt rokonaival. ~Talán még az apámmal is~ teszi hozzá csak gondolatban, míg a pecsétgyűrűt vizslatja, amit Joran hagyott a törpékre*
- Igazán köszönjük a segítséget. *biccenti meg fejét a törpék felé, amiért hajlandóak teljesíteni Ephemia kérését, miközben a lány nyomában ő is feláll, készen rá, hogy kövesse, amerre menni szeretne*
- Persze, csak nyugodtan. *bólint mosolyogva Ephemia szavaira. Most, hogy sikerült tisztázni a félreértéseket, és senki nem készül bántani senkit, nyugodt szívvel marad a házban, ameddig csak a lány szeretné.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-17 11:12:49
Üzenet elküldve: 2020-04-17 11:12:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romos emlékek//
- Régen ott lakott, igen, illetve ott is. Fogalmam sincs, mit keres errefelé. A lázadás előtt találkoztam vele csak, azóta nem.
*Megannyi kérdés motoszkál most a fejében, miközben a vezértörpe és asszonya után koslatnak. Ha Joran valóban életben van, akkor miért nem kereste őt és két fivérét soha? Vagy épp kereste, de nem találta őket? Esetleg pont, hogy nem akarta megtalálni őket a thargoknál? Se egy levél, semmi. Talán most közelebb kerül a válaszhoz. A rövidke séta a valamikori fogadószobában ér véget. A törpe valahogy ráérezhetett eme helyiség eredeti funkciójára. Ajtó természetesen ezen sincs. Átlépvén a küszöböt, rögtön megcsapja az átható piaszag. A valaha volt díványok közül már egyik sem maradt meg, ülőalkalmatosság gyanánt helyettük ládák és mindenféle, széknek csak hatalmas jóindulattal nevezhető tákolmányok szolgálnak. Az ablakok törpefejmagasságig be vannak deszkázva. A régi dekorációknak, függönyöknek immáron hűlt helye, és a kandallóban is láthatólag már rég nem égett semmi. Ephemia kicsit elszomorodik.*
- Üljötek lö. *Szól a főtörpe, helyet foglalva az egyik ládikón, a törpenő mellett.* Ital?
*Elutasítja az udvarias ajánlatot. A törpe folytatja.*
- Növem Tzetze. Ő növe... *Asszonyára néz.* Tzetzylia. Dö hővnak űgy ös, högy a Cöcölőgy.
*A törpe, kiről Eff megtudta, hogy ő a Cecelégy, meghúzza az alkoholos üveget, majd újra böffent egyet. Tzetzylia felkuncog.*
- Nös? Höztatök löila sölyömrühát? Tzetzylia ááállandőüan ömlögöti.
- Sajnálom, de nem hoztam.
- Dö hát nöm azt möndtad...
- Csak beszélni szerettem volna kegyeddel Joranról, ha már ide tévedtünk.
*Tzetze idegesen rácsap térdének kalácsára, ami után feláll, és felkurjant, mint az éhes szopósborjú délidőben.*
- MÖÖÖÖÖH!
- Tzetze! *Ekkor a törpeasszonyság szól rá. Beszédben Effi nem vél felfedezni semmi Cecelégy-féle idegen akcentust.* Üljél le! Rosszat tesz neked, ha ideges leszel. Emlékszel, mit mondott a kuruzsló a legutóbb is?
- Ögen, ögen, ködvesem. Csak sömmi ödögösködés. *Tzetze sóhajtozva visszaül a helyére, és a két jövevényre tekint.* Szöüval. Mit akartök?
- Csak beszélgetni. Nem Joran bácsikám küldött. Valójában pont, hogy nem találkoztam vele egyszer sem, mióta el kellett menekülnöm innen. A családom annyira szétszéledt... Hogy igazából minden hírnek örülnék.
- Möért möndanéik el neköd börmit is?
- Aha. Mi kell?
*Tzetze összeráncolja a homlokát, s hol kettejükre, hol Tzetzyliára néz. Szinte hallani, ahogy csikorognak fejében a fogaskerekek; ahogy azt is hallani, amint megállnak, s a törpe pofája kivirul.*
- Nös... Ha mán nöncs löila sölyömrüha, akkör a kabát.
*Effi a törpével ellentétben nem gondolkodik sokat. Leveti magáról az igen drága prémkabátot, és átnyújtja a Cecelégynek. Tzetze röhögve veszi el, megsimogatja, végül pedig Tzetzyliának adja át. A törpeasszony sikítozva veszi el a ruhadarabot, és odaszalad a fal mellé állított hajszálrepedéses tükörhöz, hogy felvehesse azt és gyönyörködhessen magában. Tzetze vigyorogva nézi.*
- Öj, ő az éin kis csöröbögaram. Na dö, möt akarsz tüdni?
- Mindent.
*A törpevezér, kinek élete párja immáron egy túlméretezett prémkabátban flangál a tükör előtt, meghúzza újból az italosüveget, mielőtt beszélni kezdene.*
- Tzetze vagyök, a högyökből. A klánömmal gyöttöm idö Arthöniörba, öt körök esztöndöjö. Ittön tanáltam mög élötöm párját is, ittön telöpödött lö a klánöm a Szegéinynegyödben. ÉIN VAGYÖK A NAGY TZETZE...
*Ephemia sóhajt. Úgy érzi, hosszú monológnak néznek elébe Navával, amikor is Tzetzylia közbevág, még mindig a tükör előtt billegetve magát.*
- Jaj kedvesem, ne untasd a vendégeinket ezzel. A kereskedőről beszéljél, az érdekli őket!
- Höh! Jöl van, jöl van. Töhát, a lázadás ütán pár hattal gyött ez a Jöran. Tüdta, högy ittön van a klánöm a várösban. Mögállapödtünk. Ő jön mindön hőnapban, és fizöt, jőü sökat. Mi csörébe ittön vögyünk a házában és mögvédjük, ami méig maradt bölőle.
- Tehát. *Nyekken meg Eff.* Joran fizet nektek, ti pedig cserébe... Itt vagytok?
- Öhöm.
- És nem mondta, hogy miért? Miért fontos neki még mindig ez a kúria?
*Tzetze újból szólna, de ekkor Tzetzylia - akinek valószínűleg nem ez a leánykori neve - ecseteli tovább a körülményeket.*
- Ó, az a Joran nagyon titokzatos ember ám! Nem beszél sokat. Nem tudunk róla semmit. Azt mondta, kell neki még ez a ház, hogy tervei vannak vele. De hát mi nem kérdezősködünk sokat. Meg hát ez nem aranyélet? Busásan megfizetnek, hogy egy kúriában lakjak!
- És tényleg fizet nektek? Mármint minden hónapban jön személyesen, és fizet? Pontosan azt az összeget, amiben megállapodott a klánotokkal?
- Igen. Néha tudunk vele kereskedni is...
- HÖ! Höz möndég fögyvört, rühát, éitölt. Ölyankör pörsze möndig löveszi az árüket a fizötésből, ha köll nökünk völömi pörtéka. *Köp egyet oldalra.*
- Értem. Tudtok még valamit mondani róla? Bármit. Hogy mondott-e valamit, észrevettetek-e valamit?
*Tzetze megrántja a vállát, Tzetzylia úgyszintén. ~Persze, miért is kötne bizalmas információkat részeg törpék orrára?~ Nem minden Aquista olyan balga, mint Ephemia. És feltehetően minden Aquista többet tud vagy tudott nála a család ügyeiről.*
- Miért bíztok benne ennyire?
- Ügyan azőrt, amöért tö bö mörsz köslatni egy törpebarlangba; vagyös möért ne? Aműgy jőü ököm van rá. *Tzetze előhúz a zsebéből egy ezüst pecsétgyűrűt. Hasonló az, mint az Effié, ugyanazzal az ábrával.* Özt adta idö neköm. Jörané.
- Látom. *Mondja Effi, majd feláll a ládikóról. Tzetze elteszi a gyűrűt.* Szeretnék még két dolgot kérni, mielőtt távozok. Körül szeretnénk nézni még a kúriában... És hagynék egy levelet a nagybátyámnak.
*Tzetze Tzetzyliára tekint, a törpeasszony pedig bólint. Láthatóan nagyon meghatotta, hogy kapott egy új kabátot.*
- Dö sömmi hüncütködás! Fögyelünk titököt. Jöran özt möndta, sönki sömmit nöm vihöt öl önnét.
- Jól van. *Zárja le a beszélgetést Eff, majd Navára tekint indulásra készen.* Ezt még hadd intézzem el, aztán mehetünk tovább, rendben?
- Régen ott lakott, igen, illetve ott is. Fogalmam sincs, mit keres errefelé. A lázadás előtt találkoztam vele csak, azóta nem.
*Megannyi kérdés motoszkál most a fejében, miközben a vezértörpe és asszonya után koslatnak. Ha Joran valóban életben van, akkor miért nem kereste őt és két fivérét soha? Vagy épp kereste, de nem találta őket? Esetleg pont, hogy nem akarta megtalálni őket a thargoknál? Se egy levél, semmi. Talán most közelebb kerül a válaszhoz. A rövidke séta a valamikori fogadószobában ér véget. A törpe valahogy ráérezhetett eme helyiség eredeti funkciójára. Ajtó természetesen ezen sincs. Átlépvén a küszöböt, rögtön megcsapja az átható piaszag. A valaha volt díványok közül már egyik sem maradt meg, ülőalkalmatosság gyanánt helyettük ládák és mindenféle, széknek csak hatalmas jóindulattal nevezhető tákolmányok szolgálnak. Az ablakok törpefejmagasságig be vannak deszkázva. A régi dekorációknak, függönyöknek immáron hűlt helye, és a kandallóban is láthatólag már rég nem égett semmi. Ephemia kicsit elszomorodik.*
- Üljötek lö. *Szól a főtörpe, helyet foglalva az egyik ládikón, a törpenő mellett.* Ital?
*Elutasítja az udvarias ajánlatot. A törpe folytatja.*
- Növem Tzetze. Ő növe... *Asszonyára néz.* Tzetzylia. Dö hővnak űgy ös, högy a Cöcölőgy.
*A törpe, kiről Eff megtudta, hogy ő a Cecelégy, meghúzza az alkoholos üveget, majd újra böffent egyet. Tzetzylia felkuncog.*
- Nös? Höztatök löila sölyömrühát? Tzetzylia ááállandőüan ömlögöti.
- Sajnálom, de nem hoztam.
- Dö hát nöm azt möndtad...
- Csak beszélni szerettem volna kegyeddel Joranról, ha már ide tévedtünk.
*Tzetze idegesen rácsap térdének kalácsára, ami után feláll, és felkurjant, mint az éhes szopósborjú délidőben.*
- MÖÖÖÖÖH!
- Tzetze! *Ekkor a törpeasszonyság szól rá. Beszédben Effi nem vél felfedezni semmi Cecelégy-féle idegen akcentust.* Üljél le! Rosszat tesz neked, ha ideges leszel. Emlékszel, mit mondott a kuruzsló a legutóbb is?
- Ögen, ögen, ködvesem. Csak sömmi ödögösködés. *Tzetze sóhajtozva visszaül a helyére, és a két jövevényre tekint.* Szöüval. Mit akartök?
- Csak beszélgetni. Nem Joran bácsikám küldött. Valójában pont, hogy nem találkoztam vele egyszer sem, mióta el kellett menekülnöm innen. A családom annyira szétszéledt... Hogy igazából minden hírnek örülnék.
- Möért möndanéik el neköd börmit is?
- Aha. Mi kell?
*Tzetze összeráncolja a homlokát, s hol kettejükre, hol Tzetzyliára néz. Szinte hallani, ahogy csikorognak fejében a fogaskerekek; ahogy azt is hallani, amint megállnak, s a törpe pofája kivirul.*
- Nös... Ha mán nöncs löila sölyömrüha, akkör a kabát.
*Effi a törpével ellentétben nem gondolkodik sokat. Leveti magáról az igen drága prémkabátot, és átnyújtja a Cecelégynek. Tzetze röhögve veszi el, megsimogatja, végül pedig Tzetzyliának adja át. A törpeasszony sikítozva veszi el a ruhadarabot, és odaszalad a fal mellé állított hajszálrepedéses tükörhöz, hogy felvehesse azt és gyönyörködhessen magában. Tzetze vigyorogva nézi.*
- Öj, ő az éin kis csöröbögaram. Na dö, möt akarsz tüdni?
- Mindent.
*A törpevezér, kinek élete párja immáron egy túlméretezett prémkabátban flangál a tükör előtt, meghúzza újból az italosüveget, mielőtt beszélni kezdene.*
- Tzetze vagyök, a högyökből. A klánömmal gyöttöm idö Arthöniörba, öt körök esztöndöjö. Ittön tanáltam mög élötöm párját is, ittön telöpödött lö a klánöm a Szegéinynegyödben. ÉIN VAGYÖK A NAGY TZETZE...
*Ephemia sóhajt. Úgy érzi, hosszú monológnak néznek elébe Navával, amikor is Tzetzylia közbevág, még mindig a tükör előtt billegetve magát.*
- Jaj kedvesem, ne untasd a vendégeinket ezzel. A kereskedőről beszéljél, az érdekli őket!
- Höh! Jöl van, jöl van. Töhát, a lázadás ütán pár hattal gyött ez a Jöran. Tüdta, högy ittön van a klánöm a várösban. Mögállapödtünk. Ő jön mindön hőnapban, és fizöt, jőü sökat. Mi csörébe ittön vögyünk a házában és mögvédjük, ami méig maradt bölőle.
- Tehát. *Nyekken meg Eff.* Joran fizet nektek, ti pedig cserébe... Itt vagytok?
- Öhöm.
- És nem mondta, hogy miért? Miért fontos neki még mindig ez a kúria?
*Tzetze újból szólna, de ekkor Tzetzylia - akinek valószínűleg nem ez a leánykori neve - ecseteli tovább a körülményeket.*
- Ó, az a Joran nagyon titokzatos ember ám! Nem beszél sokat. Nem tudunk róla semmit. Azt mondta, kell neki még ez a ház, hogy tervei vannak vele. De hát mi nem kérdezősködünk sokat. Meg hát ez nem aranyélet? Busásan megfizetnek, hogy egy kúriában lakjak!
- És tényleg fizet nektek? Mármint minden hónapban jön személyesen, és fizet? Pontosan azt az összeget, amiben megállapodott a klánotokkal?
- Igen. Néha tudunk vele kereskedni is...
- HÖ! Höz möndég fögyvört, rühát, éitölt. Ölyankör pörsze möndig löveszi az árüket a fizötésből, ha köll nökünk völömi pörtéka. *Köp egyet oldalra.*
- Értem. Tudtok még valamit mondani róla? Bármit. Hogy mondott-e valamit, észrevettetek-e valamit?
*Tzetze megrántja a vállát, Tzetzylia úgyszintén. ~Persze, miért is kötne bizalmas információkat részeg törpék orrára?~ Nem minden Aquista olyan balga, mint Ephemia. És feltehetően minden Aquista többet tud vagy tudott nála a család ügyeiről.*
- Miért bíztok benne ennyire?
- Ügyan azőrt, amöért tö bö mörsz köslatni egy törpebarlangba; vagyös möért ne? Aműgy jőü ököm van rá. *Tzetze előhúz a zsebéből egy ezüst pecsétgyűrűt. Hasonló az, mint az Effié, ugyanazzal az ábrával.* Özt adta idö neköm. Jörané.
- Látom. *Mondja Effi, majd feláll a ládikóról. Tzetze elteszi a gyűrűt.* Szeretnék még két dolgot kérni, mielőtt távozok. Körül szeretnénk nézni még a kúriában... És hagynék egy levelet a nagybátyámnak.
*Tzetze Tzetzyliára tekint, a törpeasszony pedig bólint. Láthatóan nagyon meghatotta, hogy kapott egy új kabátot.*
- Dö sömmi hüncütködás! Fögyelünk titököt. Jöran özt möndta, sönki sömmit nöm vihöt öl önnét.
- Jól van. *Zárja le a beszélgetést Eff, majd Navára tekint indulásra készen.* Ezt még hadd intézzem el, aztán mehetünk tovább, rendben?
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-17 07:52:56
Üzenet elküldve: 2020-04-17 07:52:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Morak komájának sikerül megtalálni az első áldozóját. A talpig vasban settenkedés nem vált az erősségükre az biztos. A kiszemelt áldozat ledobja eddigi rongyát és kicsillan a hold fényében puccoló vasalt öltözéke.*
~Ó hogyaza! Eyr rothasztaná le róla a gúnyáját!~
*Ebből már baj lesz. Morak támadását hárítja az ártány sőt még annak a kardja is a komája oldalába döfődik. Az élt harcos támadása legalább a másik lábát nyársalgatja meg egy pöttyet. A bajtársára nézve elönti a düh Grim arcát. Egy törpe társa fekszik súlyos sebbel a földön és úgy néz ki a java még hátra van. A lendület viszi és a sisakja előre csúszik!*
~Miér nem tokánál megkötőset vettem?!~
*Ez már most nem segít rajta. Valami göröngy gurul a talpa alá és a sisak alatt semmit látva pofára bucskázik úgy ámblokk vértezetben. Ilyen pozitúrába nem sok eséllyel látja külvilágot. Sőt semennyire se. Próbál feltápászkodni és a sisakot e helyére húzni, hogy lásson is. A csatabárdot erősen megmarkolva próbálja védeni magát és a sebesült társát. A tápászkodás nem pillanat műve. Ezalatt kiszolgáltatott lehet sajnos. Még utána is mert valahogy el kellene húznia a harctérről Morakot, hogy valami felcser ellássa a döfést az oldalában. A két törpe élete alighanem a többiek kezében van. Ha valaki jó szándékból megmentené annak dob egy hálásszőrős pusszantást. Ha valami csoda folytán lenne egy hangyányi ideje amikor épp nem ront rájuk senki, akkor megpróbálná a sebesült társát hátrálva kihúzni a frontvonalból. Ha e nem sikerülhet, akkor csak magukat próbálja védeni.*
*Morak komájának sikerül megtalálni az első áldozóját. A talpig vasban settenkedés nem vált az erősségükre az biztos. A kiszemelt áldozat ledobja eddigi rongyát és kicsillan a hold fényében puccoló vasalt öltözéke.*
~Ó hogyaza! Eyr rothasztaná le róla a gúnyáját!~
*Ebből már baj lesz. Morak támadását hárítja az ártány sőt még annak a kardja is a komája oldalába döfődik. Az élt harcos támadása legalább a másik lábát nyársalgatja meg egy pöttyet. A bajtársára nézve elönti a düh Grim arcát. Egy törpe társa fekszik súlyos sebbel a földön és úgy néz ki a java még hátra van. A lendület viszi és a sisakja előre csúszik!*
~Miér nem tokánál megkötőset vettem?!~
*Ez már most nem segít rajta. Valami göröngy gurul a talpa alá és a sisak alatt semmit látva pofára bucskázik úgy ámblokk vértezetben. Ilyen pozitúrába nem sok eséllyel látja külvilágot. Sőt semennyire se. Próbál feltápászkodni és a sisakot e helyére húzni, hogy lásson is. A csatabárdot erősen megmarkolva próbálja védeni magát és a sebesült társát. A tápászkodás nem pillanat műve. Ezalatt kiszolgáltatott lehet sajnos. Még utána is mert valahogy el kellene húznia a harctérről Morakot, hogy valami felcser ellássa a döfést az oldalában. A két törpe élete alighanem a többiek kezében van. Ha valaki jó szándékból megmentené annak dob egy hálásszőrős pusszantást. Ha valami csoda folytán lenne egy hangyányi ideje amikor épp nem ront rájuk senki, akkor megpróbálná a sebesült társát hátrálva kihúzni a frontvonalból. Ha e nem sikerülhet, akkor csak magukat próbálja védeni.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:44:36
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:44:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Romos emlékek//
- Akkor jó. *ereszt meg egy zavart, bár elégedett mosolyt a lány felé. Ha már Tiziotól olyan ritkán hallja ezt, jól esik tudnia, hogy legalább Ephemia így gondolja, hiszen a látszólagos viták ellenére tisztában van vele, milyen közel is áll egymáshoz a két testvér és milyen jól ismerik egymást. Nem sokáig merenghet azonban párkapcsolati kérdéseken, hiszen hamarosan egy törpesereg közepén találják magukat, nem épp barátságos pillantások kereszttüzében. Egyelőre azonban, még ha nem is tűnnek épp a legvendégszeretőbbnek az őket körülvevő alakok, úgy se tűnik, mintha mindenképp ártani akarnának nekik*
- Én se... *suttogja halkan, inkább csak magának, mint Ephemiának, míg várja, hogy kiderüljön, hányadán is állnak új fogva tartóikkal. Úgy tűnik, a törpék, vagy legalábbis a vezérük igazán jól érzi magát, így már ő is kezdene fellélegezni, hogy talán mégse lesz gond, egy pillanatra azonban akaratlanul is az ajkába harap, amikor Ephemia elárulja a teljes nevét. Őszintén tart tőle, hogy a lány esetleg hatalmas baklövést követett el ezzel, bár azt is meg tudja érteni, hogy ha már eljutottak idáig, akkor Ephemia nem akarja ilyen könnyen feladni a ház felfedezésére szőtt terveit. ~Ha nem épp törvényesen laknék itt, nem lennék túl boldog, ha feltűnne a jogos tulajdonos~ aggodalmaskodik magában, úgy tűnik azonban, a törpék meglehetősen jó viszonyt ápolnak a család tagjaival. ~Jöran... vagyis Joran~ ismétli magában a nevet, ami ismerősen cseng neki, és bár nem biztos benne, hogy a lány összes testvérének nevét fel tudná most sorolni, azt szinte le merné fogadni, hogy Joran nem tartozik közéjük. Ephemia magyarázata azonban szerencsére segít tisztázni számára a dolgokat. ~Aki a kikötőnél lakott, ugye?~ emlékszik vissza tegnap esti beszélgetésükre, a felismeréstől elkerekedett szemekkel nézve Ephemiára. Örül, hogy végre tudja, kiről is van szó, ez a kellemes állapot azonban nem tart sokáig, hiszen hamarosan megint kezdi elveszíteni a beszélgetés fonalát. ~Milyen lila selyem? És hogy küldött volna már ő?~ pillant kérdőn Ephemiára, hiszen nem igazán tudja, miért mondta a lány a törpének azt, amit, de azért bízik benne, hogy tudja, mit csinál. Úgy tűnik, Ephemia nem is jár olyan rossz úton, hiszen egyvalamit már így is sikerült elérnie a megjegyzéssel, nevezetesen hogy a többi törpe magukra hagyja őket, így már csak kettesben maradnak a főnökkel és asszonyával. Bár nem tudja, hová fog kilyukadni a dolog, egy hálás pillantást így is megereszt Ephemia felé, miközben a folyosón haladnak*
- Azt hittem, azt mondtad, a Kikötőben lakik... vajon mit keresett itt? *kérdezi suttogva a lánytól, lehetőleg úgy, hogy a törpék ne nagyon hallják a szavait, miközben megkönnyebbülten mosolyog Ephemiára, amiért úgy tűnik, még valakinek sikerült túlélnie a családjából a lázadás borzalmait* Mikor láttad őt utoljára? *teszi még hozzá halkan, bár nem mer hosszas beszélgetésbe bonyolódni a lánnyal, nehogy a törpék meggondolják magukat azt illetően, vajon veszélyt jelentenek-e rájuk nézve, és újra rájuk szegezzék a fegyvereiket.*
- Akkor jó. *ereszt meg egy zavart, bár elégedett mosolyt a lány felé. Ha már Tiziotól olyan ritkán hallja ezt, jól esik tudnia, hogy legalább Ephemia így gondolja, hiszen a látszólagos viták ellenére tisztában van vele, milyen közel is áll egymáshoz a két testvér és milyen jól ismerik egymást. Nem sokáig merenghet azonban párkapcsolati kérdéseken, hiszen hamarosan egy törpesereg közepén találják magukat, nem épp barátságos pillantások kereszttüzében. Egyelőre azonban, még ha nem is tűnnek épp a legvendégszeretőbbnek az őket körülvevő alakok, úgy se tűnik, mintha mindenképp ártani akarnának nekik*
- Én se... *suttogja halkan, inkább csak magának, mint Ephemiának, míg várja, hogy kiderüljön, hányadán is állnak új fogva tartóikkal. Úgy tűnik, a törpék, vagy legalábbis a vezérük igazán jól érzi magát, így már ő is kezdene fellélegezni, hogy talán mégse lesz gond, egy pillanatra azonban akaratlanul is az ajkába harap, amikor Ephemia elárulja a teljes nevét. Őszintén tart tőle, hogy a lány esetleg hatalmas baklövést követett el ezzel, bár azt is meg tudja érteni, hogy ha már eljutottak idáig, akkor Ephemia nem akarja ilyen könnyen feladni a ház felfedezésére szőtt terveit. ~Ha nem épp törvényesen laknék itt, nem lennék túl boldog, ha feltűnne a jogos tulajdonos~ aggodalmaskodik magában, úgy tűnik azonban, a törpék meglehetősen jó viszonyt ápolnak a család tagjaival. ~Jöran... vagyis Joran~ ismétli magában a nevet, ami ismerősen cseng neki, és bár nem biztos benne, hogy a lány összes testvérének nevét fel tudná most sorolni, azt szinte le merné fogadni, hogy Joran nem tartozik közéjük. Ephemia magyarázata azonban szerencsére segít tisztázni számára a dolgokat. ~Aki a kikötőnél lakott, ugye?~ emlékszik vissza tegnap esti beszélgetésükre, a felismeréstől elkerekedett szemekkel nézve Ephemiára. Örül, hogy végre tudja, kiről is van szó, ez a kellemes állapot azonban nem tart sokáig, hiszen hamarosan megint kezdi elveszíteni a beszélgetés fonalát. ~Milyen lila selyem? És hogy küldött volna már ő?~ pillant kérdőn Ephemiára, hiszen nem igazán tudja, miért mondta a lány a törpének azt, amit, de azért bízik benne, hogy tudja, mit csinál. Úgy tűnik, Ephemia nem is jár olyan rossz úton, hiszen egyvalamit már így is sikerült elérnie a megjegyzéssel, nevezetesen hogy a többi törpe magukra hagyja őket, így már csak kettesben maradnak a főnökkel és asszonyával. Bár nem tudja, hová fog kilyukadni a dolog, egy hálás pillantást így is megereszt Ephemia felé, miközben a folyosón haladnak*
- Azt hittem, azt mondtad, a Kikötőben lakik... vajon mit keresett itt? *kérdezi suttogva a lánytól, lehetőleg úgy, hogy a törpék ne nagyon hallják a szavait, miközben megkönnyebbülten mosolyog Ephemiára, amiért úgy tűnik, még valakinek sikerült túlélnie a családjából a lázadás borzalmait* Mikor láttad őt utoljára? *teszi még hozzá halkan, bár nem mer hosszas beszélgetésbe bonyolódni a lánnyal, nehogy a törpék meggondolják magukat azt illetően, vajon veszélyt jelentenek-e rájuk nézve, és újra rájuk szegezzék a fegyvereiket.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:38:10
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:38:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A lány lekuporodása megmenti a következő lövéstől. A golyó ismét messzire száll feje felett, és a két kölyök megint felkészülve kicsit bentebb zihál már.*
-Perse, mindannyian est mondják, de csak a sobánkra fáj a foguk!
*Közli a golyóhordó mitugrász a szörnyű igazságot.*
-Nem azért maradtunk életben, mert bedőltünk az ilyen hamif trükköknek!
*Jegyzi meg a másik, és kicsit elbizonytalanodva odasúg a másiknak.*
-De Runi, azt mondja orvof!
-Salita...
*Egy szívdobbanásnyi kritikus csend áll be.*
-Akkor visont kérjük a késst éss beséljünk!
-De femmi trükk!
*Kontráz rá a másik, és úgy tűnik elég komolyan gondolja.*
-Laffan emeld fel éf dobd át az aftalon!
*Csúzlijának húrja hallhatóan nyekereg egyet, ahogy idegesen kihúzza, és szinte lélegzetvisszafojtva várja betolakodójuk válaszát.*
*A lány lekuporodása megmenti a következő lövéstől. A golyó ismét messzire száll feje felett, és a két kölyök megint felkészülve kicsit bentebb zihál már.*
-Perse, mindannyian est mondják, de csak a sobánkra fáj a foguk!
*Közli a golyóhordó mitugrász a szörnyű igazságot.*
-Nem azért maradtunk életben, mert bedőltünk az ilyen hamif trükköknek!
*Jegyzi meg a másik, és kicsit elbizonytalanodva odasúg a másiknak.*
-De Runi, azt mondja orvof!
-Salita...
*Egy szívdobbanásnyi kritikus csend áll be.*
-Akkor visont kérjük a késst éss beséljünk!
-De femmi trükk!
*Kontráz rá a másik, és úgy tűnik elég komolyan gondolja.*
-Laffan emeld fel éf dobd át az aftalon!
*Csúzlijának húrja hallhatóan nyekereg egyet, ahogy idegesen kihúzza, és szinte lélegzetvisszafojtva várja betolakodójuk válaszát.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-16 17:50:24
Üzenet elküldve: 2020-04-16 17:50:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romos emlékek//
*Sajnálja Navát, mikor olykor-olykor ráébred, hogy Tizióba szerelmes; de utána mégsem sajnálja soha, mert attól, hogy sült hal a fivére, szerinte Tizio még egy nő iránt sem érzett hasonlót. Ő legalábbis így látja.*
- Tizio szeret téged. Nincs mi miatt aggódnod.
*Zárja le a témát röviden. Ki lehetne még vesézni bolond hősszerelmes fivérét hosszasan, hogyha épp nem térnének be a kúria romjaiba, s nem venné őket körül egy csapat eszement törpe.*
- Nem igazán tudom, mit gondoljak most.
*Súgja oda Navának, mielőtt a gyűrű bezárulna körülöttük. Szerinte nem elrablójuk csatlósai ezek a törpék, ahhoz túl balgának tűnnek. Nava tehát megejti a bemutatkozást, a főtörpe pedig nemes egyszerűséggel böfög egyet, mielőtt újból megszólalna reszelős hangján.*
- Azt hötted, lakatlan-e? HÖH! Nöm...
*A törpe elhallgat, s még közelebb lép hozzájuk.*
- Mört lakatos. Höhö... HÖ-HÖ-HÖ!
*A lassú hahotázásra a többi törpe is imitálni kezdi vezérük nevetelését, majd mikor az abbahagyja, a többi is.*
- Ösztán tö ki vagy-e? Öfi?
- Ephemia d'Aquista.
- Hö... HÖ-HÖ-HÖ!
*Megint hangos, kemény félperces csoportos nevetőgörcsnek néznek elébe, ami ugyanolyan módon halkul el, mint az imént.*
- Akkor éin mög vagyok maga Antonio Consiglio. HÖ-HÖ-HÖ! *Megint nevetés moraja hangzik fel körülöttük. A vezértörpe megelégeli ezt.* KHÜSS! *Majd kettejükre tekint újból.* Ölyanök özök, mönt a biörka. Nö de most takarödjatok köfele.
- Várj. *Jobbjának gyűrűsujját, pontosabban az azon lévő pecsétgyűrűt mutatja a törpének.* Az Aquista család tagja vagyok. A miénk volt ez a kúria. Talán láttátok ezt a jelképet a címereinkben...
*A törpe még közelebb jön, be egészen a lándzsák és kardok által szegélyezett körbe. Jól megnézi a gyűrűt, majd felnéz Effire.*
- Jöran küldött-e? Möt akar?
- Micsoda?
- Hát Jöran! Jöran Dögüszta.
*Effi szeme felcsillan egy pillanatra.*
- Joran életben van?
- Högy a csüdába nö leinne!
*Értetlenkedve néz, hol Navára, hol a törpére. Mióta el kellett menekülnie, talán egyszer vagy kétszer hallott róla pusztán, és akkor sem biztosat.*
- Joran d'Aquista a nagybátyám.
- Az jöu. Nököm van ögy macskám...
- Mikor járt itt utoljára?
- Möst ös ött van, fönt. GYÖRÖ LÖ MÖGYÖRŐŐŐ!
- A nagybátyámra gondolok.
- Höh? Já! Köttő hat, köbö. Akkör nöm ő küldött-e? Öszonta, küld ködvösnök széip löila sölymöt. Még neim gyött mög.
*A törpeasszonyság új selyemruhája után vágyakozva, szomorúan megrántja a vállát, még mindig az egyik lépcsőfokon toporogva. Eff habozik egy pillanatra, mielőtt újra megszólalna.*
- Ami azt illeti, lehet, hogy de...
- Áicsi. Nöm itt biznyicelünk. *Majd megfordul, és kurjant egyet.* CSÖHADÁS VAN!
*A törpesereg ezzel feloszlik, s ki-ki indul a maga dolgára, nem kevés ricsaj közepette. A fonottbajszos törpe ekkor megindul a balkéz felőli folyosón, s int kettejüknek.*
- Gyerünk eirre!
*Effi Navára tekint, majd elindul a törpe után, akit asszonya is követ. Ha a törpe bármiféle információval tud majd szolgálni Jorannal kapcsolatban, már megérte számára benézni.*
*Sajnálja Navát, mikor olykor-olykor ráébred, hogy Tizióba szerelmes; de utána mégsem sajnálja soha, mert attól, hogy sült hal a fivére, szerinte Tizio még egy nő iránt sem érzett hasonlót. Ő legalábbis így látja.*
- Tizio szeret téged. Nincs mi miatt aggódnod.
*Zárja le a témát röviden. Ki lehetne még vesézni bolond hősszerelmes fivérét hosszasan, hogyha épp nem térnének be a kúria romjaiba, s nem venné őket körül egy csapat eszement törpe.*
- Nem igazán tudom, mit gondoljak most.
*Súgja oda Navának, mielőtt a gyűrű bezárulna körülöttük. Szerinte nem elrablójuk csatlósai ezek a törpék, ahhoz túl balgának tűnnek. Nava tehát megejti a bemutatkozást, a főtörpe pedig nemes egyszerűséggel böfög egyet, mielőtt újból megszólalna reszelős hangján.*
- Azt hötted, lakatlan-e? HÖH! Nöm...
*A törpe elhallgat, s még közelebb lép hozzájuk.*
- Mört lakatos. Höhö... HÖ-HÖ-HÖ!
*A lassú hahotázásra a többi törpe is imitálni kezdi vezérük nevetelését, majd mikor az abbahagyja, a többi is.*
- Ösztán tö ki vagy-e? Öfi?
- Ephemia d'Aquista.
- Hö... HÖ-HÖ-HÖ!
*Megint hangos, kemény félperces csoportos nevetőgörcsnek néznek elébe, ami ugyanolyan módon halkul el, mint az imént.*
- Akkor éin mög vagyok maga Antonio Consiglio. HÖ-HÖ-HÖ! *Megint nevetés moraja hangzik fel körülöttük. A vezértörpe megelégeli ezt.* KHÜSS! *Majd kettejükre tekint újból.* Ölyanök özök, mönt a biörka. Nö de most takarödjatok köfele.
- Várj. *Jobbjának gyűrűsujját, pontosabban az azon lévő pecsétgyűrűt mutatja a törpének.* Az Aquista család tagja vagyok. A miénk volt ez a kúria. Talán láttátok ezt a jelképet a címereinkben...
*A törpe még közelebb jön, be egészen a lándzsák és kardok által szegélyezett körbe. Jól megnézi a gyűrűt, majd felnéz Effire.*
- Jöran küldött-e? Möt akar?
- Micsoda?
- Hát Jöran! Jöran Dögüszta.
*Effi szeme felcsillan egy pillanatra.*
- Joran életben van?
- Högy a csüdába nö leinne!
*Értetlenkedve néz, hol Navára, hol a törpére. Mióta el kellett menekülnie, talán egyszer vagy kétszer hallott róla pusztán, és akkor sem biztosat.*
- Joran d'Aquista a nagybátyám.
- Az jöu. Nököm van ögy macskám...
- Mikor járt itt utoljára?
- Möst ös ött van, fönt. GYÖRÖ LÖ MÖGYÖRŐŐŐ!
- A nagybátyámra gondolok.
- Höh? Já! Köttő hat, köbö. Akkör nöm ő küldött-e? Öszonta, küld ködvösnök széip löila sölymöt. Még neim gyött mög.
*A törpeasszonyság új selyemruhája után vágyakozva, szomorúan megrántja a vállát, még mindig az egyik lépcsőfokon toporogva. Eff habozik egy pillanatra, mielőtt újra megszólalna.*
- Ami azt illeti, lehet, hogy de...
- Áicsi. Nöm itt biznyicelünk. *Majd megfordul, és kurjant egyet.* CSÖHADÁS VAN!
*A törpesereg ezzel feloszlik, s ki-ki indul a maga dolgára, nem kevés ricsaj közepette. A fonottbajszos törpe ekkor megindul a balkéz felőli folyosón, s int kettejüknek.*
- Gyerünk eirre!
*Effi Navára tekint, majd elindul a törpe után, akit asszonya is követ. Ha a törpe bármiféle információval tud majd szolgálni Jorannal kapcsolatban, már megérte számára benézni.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:53:47
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:53:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
~Még szerencse, hogy van szűzfogadalom.~
*Gondolja magában. A szép életű szerzetes, csak nem motozta át, mikor végzett az olvasással. A lapokat, majd út közben megnézi. A tepmlomból kifordulva a romváros gúnynevű, hajdani gazdag negyed felé veszi az irányt. A poros utcácskákat felváltják a romos kőutak. Itt már kicsit meghangosodnak a léptei. Nem szereti az ilyet. Ő ahhoz van szokva, hogy néma mint egy lepke, a szűk levegőjű hajnalban. Ő ettől a hasonlattól okádna, pedig passzol rá. Fejéről ugyan a templomban le hajtotta a csuklyát, de amint kiért onnan újra föltette. Egy vörös hajú mélységi nőstény, nem kis feltűnést tud kelteni.*
~Lehet nem kellene többet festenem.~
*Gondoljam magában, miközben ütemes léptekkel igyekszik átszelni a városrészt, és csak közbe jut eszébe valami.*
-Voltak lovak a kaszárnyában.
*Mondja ki véletlen hangosan is, de már nem fordul vissza érte, csak egy grimaszba torzul az arca, ami azt az érzést festi le, mikor valaki azt mondja:*
~Picsába~
*Gondolja erősen, és talán vissza is fordul érte, de egyelőre, még van egy kis elintézni valója.*
~Talán az a mocsok tudhat valamit.~
*Gondol itt egy régi barátjára, akinek igen mély szívességzsákja kell legyen, ha Ken'Yätáról van szó. Van egy kis múltjuk, de Ken'Yäta életében az a férfi aki nem feküdt le vele, az nem is lehet a barátja. Egyenesen belövi az ulticélt.*
~Minden nap ott van az a kurafi, ha most nincs... Én kiherélem.~
*Gondolja magában, igazi dühvel. Senkinek sem lehet azt kívánni, hogy felszarvazzon egy sötételfet, hiába lehet azt mondani, hogy ez csak fai előítélet, és nem mind olyan szadista kis mocsok mint Ken'Yäta. Ennek ellenére Ken'Yäta, még a jobb fajtából való. Magát előre hidegvérűre hergelve közelíti meg a piacot.*
~Még szerencse, hogy van szűzfogadalom.~
*Gondolja magában. A szép életű szerzetes, csak nem motozta át, mikor végzett az olvasással. A lapokat, majd út közben megnézi. A tepmlomból kifordulva a romváros gúnynevű, hajdani gazdag negyed felé veszi az irányt. A poros utcácskákat felváltják a romos kőutak. Itt már kicsit meghangosodnak a léptei. Nem szereti az ilyet. Ő ahhoz van szokva, hogy néma mint egy lepke, a szűk levegőjű hajnalban. Ő ettől a hasonlattól okádna, pedig passzol rá. Fejéről ugyan a templomban le hajtotta a csuklyát, de amint kiért onnan újra föltette. Egy vörös hajú mélységi nőstény, nem kis feltűnést tud kelteni.*
~Lehet nem kellene többet festenem.~
*Gondoljam magában, miközben ütemes léptekkel igyekszik átszelni a városrészt, és csak közbe jut eszébe valami.*
-Voltak lovak a kaszárnyában.
*Mondja ki véletlen hangosan is, de már nem fordul vissza érte, csak egy grimaszba torzul az arca, ami azt az érzést festi le, mikor valaki azt mondja:*
~Picsába~
*Gondolja erősen, és talán vissza is fordul érte, de egyelőre, még van egy kis elintézni valója.*
~Talán az a mocsok tudhat valamit.~
*Gondol itt egy régi barátjára, akinek igen mély szívességzsákja kell legyen, ha Ken'Yätáról van szó. Van egy kis múltjuk, de Ken'Yäta életében az a férfi aki nem feküdt le vele, az nem is lehet a barátja. Egyenesen belövi az ulticélt.*
~Minden nap ott van az a kurafi, ha most nincs... Én kiherélem.~
*Gondolja magában, igazi dühvel. Senkinek sem lehet azt kívánni, hogy felszarvazzon egy sötételfet, hiába lehet azt mondani, hogy ez csak fai előítélet, és nem mind olyan szadista kis mocsok mint Ken'Yäta. Ennek ellenére Ken'Yäta, még a jobb fajtából való. Magát előre hidegvérűre hergelve közelíti meg a piacot.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:46:21
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:46:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Romos emlékek//
- Szeretném azt hinni, igen. De lehet, csak a lelkiismeretét akarta megnyugtatni így... *sóhajt fel, hiszen csak spekulálni tud, bármi is volt az igazság, az a sírba szállt az anyjával együtt*
- Igazad lehet. *ereszt meg egy kényszeredett mosolyt a lány felé. Borúsabb pillanataiban, mikor különösen rosszul esik neki, hogy az apja sose volt kíváncsi rá, ő is ilyesmivel szereti nyugtatni magát, hogy talán jobb is, hogy nem ismerte a férfit, hisz bizonyára nem olyan lett volna, amilyennek magában elképzelte*
- Biztos megjött a szerelem is. *jegyzi meg jóindulatúan Ephemia szüleit illetően, hiszen a maga részéről elképzelni se tudja, hogy egy életen át együtt legyen olyasvalakivel, akit egy cseppet se szeret*
- Tudom. *jegyzi meg csendesen, ahogy Tiziora terelődik a szó, nem újdonság a számára, hogy a férfinek már sok nővel volt dolga az életben, nem is ez az, ami aggasztja. ~Illetve ez is, de nem úgy... ~teszi hozzá magában, de ez már végképp nem olyasmi, amit bármikor is meg szeretne vitatni bárkivel. ~És nem, ha nem tudna róla, az nem változtatna semmit, de ha igen... ~ felel csak gondolatban Ephemiának, ismét csak megtartva inkább magának aggodalmait*
- Köszönöm. *válaszol inkább halvány mosollyal a lánynak, mert bár még így is számtalan dolog van, ami miatt aggódhat, az Ephemiával való beszélgetés tényleg könnyített kissé a lelkén. Ezt követően újult lelkesedéssel veti bele magát a ház felfedezésébe, ahogy egy fél lépéssel lemaradva követi Ephemiát. Bár már nem lakik senki a házban, mégis az az érzése, mintha illetéktelenül tört volna rajta az ittenieken, kilesve a mindennapi kis titkaikat. Az előcsarnokban nem igyekszik megtörni a csendet, nem is sietteti a lányt, hagyja, hogy a saját tempójában ismerkedjen meg egykori otthona jelenlegi kinézetével, miközben ő is alaposan szemügyre veszi, ami még a Kúriából maradt*
- Szép idők lehettek... *jegyzi meg révetegen, óvatosan végigsimítva az egyik ott maradt, megviselt kanapén.*
- Ahogy akarod. *biccent aprót Ephemia kérésére, a lányra bízva, hogy mely szobákat és milyen sorrendben veszik szemügyre. Nem jutnak azonban messzire, mielőtt rá kellene döbbenniük, koránt sincsenek annyira egyedül, mint azt eddig hitték*
- Törpék? *fordul körbe, hogy felmérje helyzetüket, mielőtt tágra nyílt szemmel Ephemiára pillantana* Gondolod, hogy...?* nem fejezi be a kérdést, de reméli, a lány is arra gondol, amire ő, nevezetesen, hogy korábbi elrablóik újabb csatlósai ütöttek-e rajtuk esetleg. Bármi is a helyzet, az már most biztosnak látszik, hogy nem épp baráti szándékkal közelednek feléjük a marcona alakok. Amennyire csak lehetséges, igyekszik úgy állni, hogy takarja Ephemiát, a pengék és a lány közé pozicionálva magát. Nem sok dolga volt eddig törpékkel és a jelenlévők se tűnnek épp a legbarátságosabbnak, így a maga részéről cseppet se bánná, hogy Ephemia vigye a szót, úgy tűnik azonban, a vezetőjüknek más elképzelései vannak*
- Üdv! *szólal meg megilletődve, amiért rákerült a beszéd sora, úgy érezve a torkában dobog a szíve* Én Nava vagyok, ő pedig Effy. *pillant gyorsan a lányra, remélve, hogy nem veszi rossz néven a bemutatást. Az az érzése, a hosszabb nevek csak bonyodalmat okoznának, így marad egyelőre a rövid változatoknál*
- Elnézést, nem akartunk zavarni... azt hittük, a ház lakatlan... *teszi még hozzá, ha még nem szakították félbe a törpék, elvörösödve kissé zavarában és aggodalmában. Hogy mi a jövetelük oka, azt egyelőre inkább nem részletezi, hiszen úgy véli, nem lennének túl boldogok, ha megtudnák, Ephemia el szeretett volna vinni innen pár holmit, inkább vár, míg többet tud meg a csapatról, vajon csak azért ellenségesek velük, mert ismeretlenek, vagy valamit rosszabbat terveznek a számukra.*
- Szeretném azt hinni, igen. De lehet, csak a lelkiismeretét akarta megnyugtatni így... *sóhajt fel, hiszen csak spekulálni tud, bármi is volt az igazság, az a sírba szállt az anyjával együtt*
- Igazad lehet. *ereszt meg egy kényszeredett mosolyt a lány felé. Borúsabb pillanataiban, mikor különösen rosszul esik neki, hogy az apja sose volt kíváncsi rá, ő is ilyesmivel szereti nyugtatni magát, hogy talán jobb is, hogy nem ismerte a férfit, hisz bizonyára nem olyan lett volna, amilyennek magában elképzelte*
- Biztos megjött a szerelem is. *jegyzi meg jóindulatúan Ephemia szüleit illetően, hiszen a maga részéről elképzelni se tudja, hogy egy életen át együtt legyen olyasvalakivel, akit egy cseppet se szeret*
- Tudom. *jegyzi meg csendesen, ahogy Tiziora terelődik a szó, nem újdonság a számára, hogy a férfinek már sok nővel volt dolga az életben, nem is ez az, ami aggasztja. ~Illetve ez is, de nem úgy... ~teszi hozzá magában, de ez már végképp nem olyasmi, amit bármikor is meg szeretne vitatni bárkivel. ~És nem, ha nem tudna róla, az nem változtatna semmit, de ha igen... ~ felel csak gondolatban Ephemiának, ismét csak megtartva inkább magának aggodalmait*
- Köszönöm. *válaszol inkább halvány mosollyal a lánynak, mert bár még így is számtalan dolog van, ami miatt aggódhat, az Ephemiával való beszélgetés tényleg könnyített kissé a lelkén. Ezt követően újult lelkesedéssel veti bele magát a ház felfedezésébe, ahogy egy fél lépéssel lemaradva követi Ephemiát. Bár már nem lakik senki a házban, mégis az az érzése, mintha illetéktelenül tört volna rajta az ittenieken, kilesve a mindennapi kis titkaikat. Az előcsarnokban nem igyekszik megtörni a csendet, nem is sietteti a lányt, hagyja, hogy a saját tempójában ismerkedjen meg egykori otthona jelenlegi kinézetével, miközben ő is alaposan szemügyre veszi, ami még a Kúriából maradt*
- Szép idők lehettek... *jegyzi meg révetegen, óvatosan végigsimítva az egyik ott maradt, megviselt kanapén.*
- Ahogy akarod. *biccent aprót Ephemia kérésére, a lányra bízva, hogy mely szobákat és milyen sorrendben veszik szemügyre. Nem jutnak azonban messzire, mielőtt rá kellene döbbenniük, koránt sincsenek annyira egyedül, mint azt eddig hitték*
- Törpék? *fordul körbe, hogy felmérje helyzetüket, mielőtt tágra nyílt szemmel Ephemiára pillantana* Gondolod, hogy...?* nem fejezi be a kérdést, de reméli, a lány is arra gondol, amire ő, nevezetesen, hogy korábbi elrablóik újabb csatlósai ütöttek-e rajtuk esetleg. Bármi is a helyzet, az már most biztosnak látszik, hogy nem épp baráti szándékkal közelednek feléjük a marcona alakok. Amennyire csak lehetséges, igyekszik úgy állni, hogy takarja Ephemiát, a pengék és a lány közé pozicionálva magát. Nem sok dolga volt eddig törpékkel és a jelenlévők se tűnnek épp a legbarátságosabbnak, így a maga részéről cseppet se bánná, hogy Ephemia vigye a szót, úgy tűnik azonban, a vezetőjüknek más elképzelései vannak*
- Üdv! *szólal meg megilletődve, amiért rákerült a beszéd sora, úgy érezve a torkában dobog a szíve* Én Nava vagyok, ő pedig Effy. *pillant gyorsan a lányra, remélve, hogy nem veszi rossz néven a bemutatást. Az az érzése, a hosszabb nevek csak bonyodalmat okoznának, így marad egyelőre a rövid változatoknál*
- Elnézést, nem akartunk zavarni... azt hittük, a ház lakatlan... *teszi még hozzá, ha még nem szakították félbe a törpék, elvörösödve kissé zavarában és aggodalmában. Hogy mi a jövetelük oka, azt egyelőre inkább nem részletezi, hiszen úgy véli, nem lennének túl boldogok, ha megtudnák, Ephemia el szeretett volna vinni innen pár holmit, inkább vár, míg többet tud meg a csapatról, vajon csak azért ellenségesek velük, mert ismeretlenek, vagy valamit rosszabbat terveznek a számukra.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:30:47
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:30:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romos emlékek//
- Ha igaz, hogy egy házat kaptatok tőle, akkor valamennyire mégis törődött veletek. Amennyire megengedhette, hogy hírnevének semmi baja ne essék, valószínűleg.
*Nem csodálkozna, ha így lett volna. Mily fontos is volt az a hírnév! Ámde képmutatás volt az minden család részéről, semmi több.*
- Lehet jobb, hogy nem ismered őt. Nagyobb az esélye, hogy csak csalódást találnál, ha találkoznál vele.
*Az apját illető szavak hallatán felnevet, s újból a lányra tekint. Nagyon jól tudja, hogy Nava semmiféle szóval nem akarná őt megsérteni.*
- Ugyan, ne szépítsd a dolgot. Nem tudom atyám miféle ember volt fiatalon, de nem szerelemből házasodtak össze. Ha volt is, az később jött.
*Na igen, az a bolond Tizio. Ha bármennyire is bele tud látni fivére és Nava szerelmébe, annyit bizonyosan le tud szűrni, hogy bizonyos kérdésekben a lány tele van kétségekkel. Ephemiában nincsenek kétségek Tiziót illetően: ő nagyon jól tudja, hogy testvére egy sült hal. Egy szerethető sült hal.*
- Tizionak, hát... Voltak más nők az életében. Voltak komolyabbak, és voltak, nos, kevésbé komoly esetek. De ugyanez elmondható Briwalról is például, vagy a másik két fivéremről. Hogy gyermeke van-e? Kötve hiszem. De ha volna, és ő nem tud róla, változna bármi is? Ha ezen emészted magad mostanság, inkább ne tedd.
*Mosolyog biztatón Navára, mielőtt továbbindulna. S ahogy a kúriához ér, és kicsodálkozza magát annak szegényes külleme láttán, készen áll magát s Navát bevezetni emlékeinek romos világába. Az ajtóként szolgáló tákolmányt eltolják, miközben nem foglalkozik a ténnyel, hogy esetleg okkal tették azt oda.
Beérve az ajtón a hallba érkezik. Álldogál egy darabig, jól megnéz mindent. A falakról a festmények természetesen elvándoroltak, a függönyöknek is hűlt helye, ahogy vázáiknak, szobraiknak is. A valaha vendégek várakozására szolgáló ülőgarnitúrák közül némelyek siralmas állapotban, felszakadt huzattal tátonganak, nemesi hátsók után siránkozva, némelyek pedig szintén köddé váltak.*
- Ahogy sejtettem. Nagyjából minden mozdíthatót elvittek. Egyébként régen itt várakoztak a vendégeink, míg fogadtuk őket. Minden napra jutott valami fontos ember, persze. Na menjünk beljebb.
*A hallt maga mögött hagyva egy balra és jobbra elnyúló folyosóra ér. Szemben lépcsősor vezet felfelé, amely félúton szemből jobbra kanyarodik. Behunyja szemeit néhány pillanat erejéig, miközben visszatérnek rég elnyomott emlékei.*
- A régi szobám az első emeleten van. Azt szeretném megnézni a legjobban...
*Fordul Navához, ha a lány mellette van. Azonban mielőtt nekiláthatna a lépcsők megmászásához, zajt hall. Nem tudja megmondani pontosan, hogy merről; aztán fejét kapkodva rájön, hogy bizony fentről is, balról is, jobbról is, mögülük is. A lépések morajához hamarosan alacsonyka, rohanó alakok is társulnak.*
- Törpék!?
*És nem, nem heten vannak, inkább hetvenen, erős túlzással természetesen. Némelyek kiabálnak, mintha harcba indulnának. Kezükben a legkülönfélébb fegyverek vannak, ruházatuk, többi felszerelésük azonban aligha tűnik drágának vagy hatékonynak egy-egy képzett harcoscsapat ellen. A törpecsapat azon tagjai, kiknek kezében hosszabb fegyverek vannak, rögtön a közelükbe szaladnak, amennyiben persze Nava is követte őt idáig. A fegyverek vészesen közel kerülnek a mellkasához és torkához, Effi pedig nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen.*
- Ez egy vicc!? *Azonban nyelvét elharapja, amikor a pengék közelebb érnek torkához.* Jól van, jól van, nem úgy értettem.
*Az egészen sok tagot számláló harcos törpecsapat közül kiemelkedik egy bő fél centivel magasabb, ami már biztosan feljogosítja őt rá, hogy alfahím legyen. Ez a vezérbunkó olybá tűnik, egy sebhelyes arcú, fonott bajszos, szőrös, bőrmellényes törpe. Világosbarna haja hátul összefonva, kezén kesztyű, lábán csizma. Tekintete durva. Mögötte rögtön követi őt egy fonotthajú, szőke törpeasszonyság peckesen, láthatóan kevesebb szőrrel, meglepő mód szakáll nélkül. Egy királykék, szemmel láthatóan nem reá szabott ruhát visel, amit Effi rögtön felismer. A törpenő tekintete is durva.*
- Nö lám, nö lám, nö lám. *Szólal meg a törpevezér furcsa akcentussal, miközben az asszonnyal együtt szelik lefelé a lépcsőfokokat. Az emeletekről érkeztek.* Ki a gyászok tővedtek idöbe, hözzám? Köttű lyányka, csök ííígy? Nöm tüdtátok-e, högy ez az ÉÉÉIIIN házam-e? HE?
*Megrázza az öklét feléjük, a törpenő meg hátul helyesel, mint valami pincsikutya.*
- HÖH!
*Teszi hozzá a mondanivalót, majd az embere (törpéje) folytatja.*
- Ösztán kik vagytok tik-e?
*Effi sóhajt egyet. A bedeszkázott ablakok, az eltorlaszolt ajtó nagyon jól tudta, mit jelentenek, de mégsem bírta ki. Válaszolna, de a törpe közbevauzik.*
- MÖNDJAD MÁN! DIKA!
- Én Eph...
- NÁM TE, CULA! A másik lyányka möndja!
*Néz a törpe Navára, amennyiben a lány is itt áll velük a folyosón, beszorítva a törpegyűrűbe minden oldalról. Ez esetben Effi rátekint, s sóhajt egyet. Kezdje hát akkor Nava a bemutatkozást.*
- Ha igaz, hogy egy házat kaptatok tőle, akkor valamennyire mégis törődött veletek. Amennyire megengedhette, hogy hírnevének semmi baja ne essék, valószínűleg.
*Nem csodálkozna, ha így lett volna. Mily fontos is volt az a hírnév! Ámde képmutatás volt az minden család részéről, semmi több.*
- Lehet jobb, hogy nem ismered őt. Nagyobb az esélye, hogy csak csalódást találnál, ha találkoznál vele.
*Az apját illető szavak hallatán felnevet, s újból a lányra tekint. Nagyon jól tudja, hogy Nava semmiféle szóval nem akarná őt megsérteni.*
- Ugyan, ne szépítsd a dolgot. Nem tudom atyám miféle ember volt fiatalon, de nem szerelemből házasodtak össze. Ha volt is, az később jött.
*Na igen, az a bolond Tizio. Ha bármennyire is bele tud látni fivére és Nava szerelmébe, annyit bizonyosan le tud szűrni, hogy bizonyos kérdésekben a lány tele van kétségekkel. Ephemiában nincsenek kétségek Tiziót illetően: ő nagyon jól tudja, hogy testvére egy sült hal. Egy szerethető sült hal.*
- Tizionak, hát... Voltak más nők az életében. Voltak komolyabbak, és voltak, nos, kevésbé komoly esetek. De ugyanez elmondható Briwalról is például, vagy a másik két fivéremről. Hogy gyermeke van-e? Kötve hiszem. De ha volna, és ő nem tud róla, változna bármi is? Ha ezen emészted magad mostanság, inkább ne tedd.
*Mosolyog biztatón Navára, mielőtt továbbindulna. S ahogy a kúriához ér, és kicsodálkozza magát annak szegényes külleme láttán, készen áll magát s Navát bevezetni emlékeinek romos világába. Az ajtóként szolgáló tákolmányt eltolják, miközben nem foglalkozik a ténnyel, hogy esetleg okkal tették azt oda.
Beérve az ajtón a hallba érkezik. Álldogál egy darabig, jól megnéz mindent. A falakról a festmények természetesen elvándoroltak, a függönyöknek is hűlt helye, ahogy vázáiknak, szobraiknak is. A valaha vendégek várakozására szolgáló ülőgarnitúrák közül némelyek siralmas állapotban, felszakadt huzattal tátonganak, nemesi hátsók után siránkozva, némelyek pedig szintén köddé váltak.*
- Ahogy sejtettem. Nagyjából minden mozdíthatót elvittek. Egyébként régen itt várakoztak a vendégeink, míg fogadtuk őket. Minden napra jutott valami fontos ember, persze. Na menjünk beljebb.
*A hallt maga mögött hagyva egy balra és jobbra elnyúló folyosóra ér. Szemben lépcsősor vezet felfelé, amely félúton szemből jobbra kanyarodik. Behunyja szemeit néhány pillanat erejéig, miközben visszatérnek rég elnyomott emlékei.*
- A régi szobám az első emeleten van. Azt szeretném megnézni a legjobban...
*Fordul Navához, ha a lány mellette van. Azonban mielőtt nekiláthatna a lépcsők megmászásához, zajt hall. Nem tudja megmondani pontosan, hogy merről; aztán fejét kapkodva rájön, hogy bizony fentről is, balról is, jobbról is, mögülük is. A lépések morajához hamarosan alacsonyka, rohanó alakok is társulnak.*
- Törpék!?
*És nem, nem heten vannak, inkább hetvenen, erős túlzással természetesen. Némelyek kiabálnak, mintha harcba indulnának. Kezükben a legkülönfélébb fegyverek vannak, ruházatuk, többi felszerelésük azonban aligha tűnik drágának vagy hatékonynak egy-egy képzett harcoscsapat ellen. A törpecsapat azon tagjai, kiknek kezében hosszabb fegyverek vannak, rögtön a közelükbe szaladnak, amennyiben persze Nava is követte őt idáig. A fegyverek vészesen közel kerülnek a mellkasához és torkához, Effi pedig nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen.*
- Ez egy vicc!? *Azonban nyelvét elharapja, amikor a pengék közelebb érnek torkához.* Jól van, jól van, nem úgy értettem.
*Az egészen sok tagot számláló harcos törpecsapat közül kiemelkedik egy bő fél centivel magasabb, ami már biztosan feljogosítja őt rá, hogy alfahím legyen. Ez a vezérbunkó olybá tűnik, egy sebhelyes arcú, fonott bajszos, szőrös, bőrmellényes törpe. Világosbarna haja hátul összefonva, kezén kesztyű, lábán csizma. Tekintete durva. Mögötte rögtön követi őt egy fonotthajú, szőke törpeasszonyság peckesen, láthatóan kevesebb szőrrel, meglepő mód szakáll nélkül. Egy királykék, szemmel láthatóan nem reá szabott ruhát visel, amit Effi rögtön felismer. A törpenő tekintete is durva.*
- Nö lám, nö lám, nö lám. *Szólal meg a törpevezér furcsa akcentussal, miközben az asszonnyal együtt szelik lefelé a lépcsőfokokat. Az emeletekről érkeztek.* Ki a gyászok tővedtek idöbe, hözzám? Köttű lyányka, csök ííígy? Nöm tüdtátok-e, högy ez az ÉÉÉIIIN házam-e? HE?
*Megrázza az öklét feléjük, a törpenő meg hátul helyesel, mint valami pincsikutya.*
- HÖH!
*Teszi hozzá a mondanivalót, majd az embere (törpéje) folytatja.*
- Ösztán kik vagytok tik-e?
*Effi sóhajt egyet. A bedeszkázott ablakok, az eltorlaszolt ajtó nagyon jól tudta, mit jelentenek, de mégsem bírta ki. Válaszolna, de a törpe közbevauzik.*
- MÖNDJAD MÁN! DIKA!
- Én Eph...
- NÁM TE, CULA! A másik lyányka möndja!
*Néz a törpe Navára, amennyiben a lány is itt áll velük a folyosón, beszorítva a törpegyűrűbe minden oldalról. Ez esetben Effi rátekint, s sóhajt egyet. Kezdje hát akkor Nava a bemutatkozást.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:03:26
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:03:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Romos emlékek//
*Kíváncsian követi Ephemiát a romos utcákon át, rábízva az irányítást, míg ő a beszédtémáról gondoskodik. A kérdésre csak bólint, jobb szó híján szolgáló volt az édesanyja, gyakorlatilag minden ház körüli feladatot el tudott látni, mikor épp mire volt szükség*
- Bizony, nekik könnyű. *ért egyet szomorúan a lánnyal. Mindig is példaképként tekintett az édesanyjára, aki képes volt egyedül is helytállni az életben, anélkül, hogy lett volna mellette egy férfi, akire támaszkodhatott volna. Szeretett volna ő is ilyen lenni, és abban a hitben is nőtt fel, hogy neki is ez lesz a sorsa, hisz mégis ki akarná őt valaha is elvenni, de az utóbbi időben sok mindent kénytelen volt átértékelni, amit azelőtt biztos pontnak hitt az életében. Azt azonban, hogy ezek a változások végül jót vagy rosszat tesznek-e neki, még most sem tudja eldönteni teljesen*
- Nem tudok semmi biztosat sajnos, mint mondtam, anyám nem beszélt róla soha, de gyerekként néha sikerült elcsípnem egy-két félmondatot, amiről azt hitték, nem hallom vagy nem értem... Szóval csak sejtéseim vannak, de azt hiszem, amolyan búcsúajándékként kaptuk a házunkat a Szegénynegyedben, és nagyjából ennyi, se egy levél, se egy látogatás. Egyszer, mikor az anyám nagyon beteg volt, elhatároztam, hogy megkeresem az apámat, hátha tudna segíteni és hívna egy orvost, de az anyám akkor se volt hajlandó elárulni a nevét, így csak céltalanul bolyongtam, hátha sikerül megpillantanom... *magyarázza szomorúan a lánynak, bár arcára halvány mosoly kúszik, ahogy felidézi magában azt az estét* Belógtam egy bálra, ahol a környék szinte összes lakója ott volt. Anyám szerint nagyon hasonlítok az apámra, csak a szemem színét örököltem anyai ágról, így reméltem, hogy felismerem majd, de sajnos elkerültük egymást, vagy legalábbis nem ismertük fel. *zárja rövidre az elbeszélést, hisz nem akarja az ő történetével még tovább nyomasztani a lányt. Néha még most is feltámad benne a vágy, hogy megtudja, ki volt az apja, de ha őszinte akar lenni, ő maga se tudja, milyen vége lenne egy esetleges találkozásnak, könnyes összeborulás vagy hangos veszekedés, így a lelke mélyén kicsit örül, hogy erre már soha nem kerülhet sor*
- Ugyan, ki tudja? Lehet, fiatalon édesapád is más ember volt... *jegyzi meg jóindulatúan, bár hamar rájön, ez talán félreérthető* Mármint talán kedvesebb és közvetlenebb volt, nem kellett kényszerítenie senkit. *folytatja tovább, bár úgy érzi, csak még jobban kezd belegabalyodni a mondanivalójába. Nem szeretné, ha Ephemia azt hinné, csélcsapnak tartja az apját, csupán csak azt szerette volna mondani, fiatalon talán az idősebb d'Aquista is képes volt annyira elcsábítani a lányokat, hogy azok önként akarjanak ágyba bújni vele, és reméli, Ephemia is így érti majd a szavait* Úgy értem, édesanyád is biztos szerethette, ha hozzáment. *próbál javítani egy halvány mosollyal az elhangzottakon, majd inkább csöndben marad, mielőtt újabb ostobaságokat fecsegne, bár nem sokáig bír hallgatni*
- Ephemia, mit gondolsz, ugye Tizionak nincsen... öhm, balkézről... egy gyereke? *teszi fel kissé összefüggéstelenül a kérdését, de bízik benne, a lány így is érteni fogja, mire szeretne kilyukadni. Bár a férfi egyszer azt mondta, sose hagyna törvénytelen utódokat maga után, Ephemiától is hallani szeretné, vajon tényleg ez-e a helyzet. Gondolatai továbbra is e körül a téma körül járnak, csak akkor néz újra körbe alaposabban, mikor megérkeznek úti céljukhoz*
- Igazán szép lehetett. *jegyzi meg, ahogy ámulva nézelődik a romok közt, próbálva elképzelni, hogy nézhetett ki a kúria a lázadás előtt* Persze, menjünk! *bólint a kérdésre, Ephemia után sietve. Az ajtóhoz érve megtorpan egy pillanatra, figyelve, vajon a lánynak sikerül-e kinyitnia, vagy a hirtelen erőkifejtés csak ront az amúgy se túl biztonságosnak tűnő romok állapotán* Csak óvatosan! *figyelmezteti Ephemiát is, készen rá, hogy elrántsa onnan, ha bármi veszély fenyegetné. Ha azonban úgy látja, biztonságos a dolog, és szükség van a segítségére, akkor Ephemia mellé lépve ő is kiveszi részét az ajtónyitásból, ezt követően azonban a lányra vár, hogy megtegye az első lépést befelé, elvégre mégiscsak ő van itt otthon. ~Vagy volt~ gondolja szomorúan a bedeszkázott ablakokra tekintve.*
*Kíváncsian követi Ephemiát a romos utcákon át, rábízva az irányítást, míg ő a beszédtémáról gondoskodik. A kérdésre csak bólint, jobb szó híján szolgáló volt az édesanyja, gyakorlatilag minden ház körüli feladatot el tudott látni, mikor épp mire volt szükség*
- Bizony, nekik könnyű. *ért egyet szomorúan a lánnyal. Mindig is példaképként tekintett az édesanyjára, aki képes volt egyedül is helytállni az életben, anélkül, hogy lett volna mellette egy férfi, akire támaszkodhatott volna. Szeretett volna ő is ilyen lenni, és abban a hitben is nőtt fel, hogy neki is ez lesz a sorsa, hisz mégis ki akarná őt valaha is elvenni, de az utóbbi időben sok mindent kénytelen volt átértékelni, amit azelőtt biztos pontnak hitt az életében. Azt azonban, hogy ezek a változások végül jót vagy rosszat tesznek-e neki, még most sem tudja eldönteni teljesen*
- Nem tudok semmi biztosat sajnos, mint mondtam, anyám nem beszélt róla soha, de gyerekként néha sikerült elcsípnem egy-két félmondatot, amiről azt hitték, nem hallom vagy nem értem... Szóval csak sejtéseim vannak, de azt hiszem, amolyan búcsúajándékként kaptuk a házunkat a Szegénynegyedben, és nagyjából ennyi, se egy levél, se egy látogatás. Egyszer, mikor az anyám nagyon beteg volt, elhatároztam, hogy megkeresem az apámat, hátha tudna segíteni és hívna egy orvost, de az anyám akkor se volt hajlandó elárulni a nevét, így csak céltalanul bolyongtam, hátha sikerül megpillantanom... *magyarázza szomorúan a lánynak, bár arcára halvány mosoly kúszik, ahogy felidézi magában azt az estét* Belógtam egy bálra, ahol a környék szinte összes lakója ott volt. Anyám szerint nagyon hasonlítok az apámra, csak a szemem színét örököltem anyai ágról, így reméltem, hogy felismerem majd, de sajnos elkerültük egymást, vagy legalábbis nem ismertük fel. *zárja rövidre az elbeszélést, hisz nem akarja az ő történetével még tovább nyomasztani a lányt. Néha még most is feltámad benne a vágy, hogy megtudja, ki volt az apja, de ha őszinte akar lenni, ő maga se tudja, milyen vége lenne egy esetleges találkozásnak, könnyes összeborulás vagy hangos veszekedés, így a lelke mélyén kicsit örül, hogy erre már soha nem kerülhet sor*
- Ugyan, ki tudja? Lehet, fiatalon édesapád is más ember volt... *jegyzi meg jóindulatúan, bár hamar rájön, ez talán félreérthető* Mármint talán kedvesebb és közvetlenebb volt, nem kellett kényszerítenie senkit. *folytatja tovább, bár úgy érzi, csak még jobban kezd belegabalyodni a mondanivalójába. Nem szeretné, ha Ephemia azt hinné, csélcsapnak tartja az apját, csupán csak azt szerette volna mondani, fiatalon talán az idősebb d'Aquista is képes volt annyira elcsábítani a lányokat, hogy azok önként akarjanak ágyba bújni vele, és reméli, Ephemia is így érti majd a szavait* Úgy értem, édesanyád is biztos szerethette, ha hozzáment. *próbál javítani egy halvány mosollyal az elhangzottakon, majd inkább csöndben marad, mielőtt újabb ostobaságokat fecsegne, bár nem sokáig bír hallgatni*
- Ephemia, mit gondolsz, ugye Tizionak nincsen... öhm, balkézről... egy gyereke? *teszi fel kissé összefüggéstelenül a kérdését, de bízik benne, a lány így is érteni fogja, mire szeretne kilyukadni. Bár a férfi egyszer azt mondta, sose hagyna törvénytelen utódokat maga után, Ephemiától is hallani szeretné, vajon tényleg ez-e a helyzet. Gondolatai továbbra is e körül a téma körül járnak, csak akkor néz újra körbe alaposabban, mikor megérkeznek úti céljukhoz*
- Igazán szép lehetett. *jegyzi meg, ahogy ámulva nézelődik a romok közt, próbálva elképzelni, hogy nézhetett ki a kúria a lázadás előtt* Persze, menjünk! *bólint a kérdésre, Ephemia után sietve. Az ajtóhoz érve megtorpan egy pillanatra, figyelve, vajon a lánynak sikerül-e kinyitnia, vagy a hirtelen erőkifejtés csak ront az amúgy se túl biztonságosnak tűnő romok állapotán* Csak óvatosan! *figyelmezteti Ephemiát is, készen rá, hogy elrántsa onnan, ha bármi veszély fenyegetné. Ha azonban úgy látja, biztonságos a dolog, és szükség van a segítségére, akkor Ephemia mellé lépve ő is kiveszi részét az ajtónyitásból, ezt követően azonban a lányra vár, hogy megtegye az első lépést befelé, elvégre mégiscsak ő van itt otthon. ~Vagy volt~ gondolja szomorúan a bedeszkázott ablakokra tekintve.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:03:26
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:03:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A legkönnyebb út//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A romok mentél aztán elérkezik egy olyan helyre, ahova egyáltalán nem akart. Nem nehéz rájönni, hogy mitől is omlottak össze a házak, mert a város közepén egy akkora szakadék vagy akármi húzódik, hogy Sheniben megáll az ütő. Ugyan még nem jutott elég közel hozzá, mert előbb pillantotta meg a hidat a csuklya szűk látómetszetén át, de ez is elég volt, hogy előbb elgondolkodjon.
Ahol híd van, ott az is van, ami felett át kell vezetnie a hídnak. Logikus. Ritka az ilyen éles logika manapság, ezt bárki beláthatja. És mivel Shenci belátja, így megtorpanva keresi az okot, ami miatt a híd épült.*
- Híazanyád. *Nyikkan halkan és tisztes távolságból kezdi szemlélni azt a kurva nagy akármit, ami kettészeli a várost.
Nincs tériszonya, szívesen mászik fára, mert az elfek állítólag szeretik az olyat, bár ő általában nem azért szokott fára mászni, hanem egészen más okokból, de a lényeg, hogy nem féli a magasságot, de ez az ásító mélység benntartja a zabszemet a seggében. És nem ám azért ásít, mert fáradt a mélység, nem, hanem azért, mert kurva mély. Logikus.
Végül úgy dönt, hogy nem megy egészen közel a meredélyhez, hogy honnan jutott eszébe ez a szó, senki se tudja, de olyan jól illik a szakadékhoz, és a a hídra se fűlik a foga rálépni, így rövid toporzékolás után, hogy feleslegesen vonszolta el magát idáig, inkább visszaindul a város felé. Csak lesz egy kocsma, italmérés, irgalmas szamaritánus, ahol kap inni egy kis szeszt. Majd mosogat vagy takarít, esetleg körmöt vág, csak adjanak neki inni.
A büszkeséget már rég maga mögött hagyta, nem akar már mást, csak eszméletlenre inni magát és érzi, hogy ez a törekvés kezd átmenni rögeszmévé. Már azon gondolkodik, hogy beoson valamelyik kalyibába és lop magának. Vagy a csuklyával a fején kifoszt egy arra járó városit egy kis arany és-vagy pia reményében. Bármelyik megoldás jó lenne már.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A romok mentél aztán elérkezik egy olyan helyre, ahova egyáltalán nem akart. Nem nehéz rájönni, hogy mitől is omlottak össze a házak, mert a város közepén egy akkora szakadék vagy akármi húzódik, hogy Sheniben megáll az ütő. Ugyan még nem jutott elég közel hozzá, mert előbb pillantotta meg a hidat a csuklya szűk látómetszetén át, de ez is elég volt, hogy előbb elgondolkodjon.
Ahol híd van, ott az is van, ami felett át kell vezetnie a hídnak. Logikus. Ritka az ilyen éles logika manapság, ezt bárki beláthatja. És mivel Shenci belátja, így megtorpanva keresi az okot, ami miatt a híd épült.*
- Híazanyád. *Nyikkan halkan és tisztes távolságból kezdi szemlélni azt a kurva nagy akármit, ami kettészeli a várost.
Nincs tériszonya, szívesen mászik fára, mert az elfek állítólag szeretik az olyat, bár ő általában nem azért szokott fára mászni, hanem egészen más okokból, de a lényeg, hogy nem féli a magasságot, de ez az ásító mélység benntartja a zabszemet a seggében. És nem ám azért ásít, mert fáradt a mélység, nem, hanem azért, mert kurva mély. Logikus.
Végül úgy dönt, hogy nem megy egészen közel a meredélyhez, hogy honnan jutott eszébe ez a szó, senki se tudja, de olyan jól illik a szakadékhoz, és a a hídra se fűlik a foga rálépni, így rövid toporzékolás után, hogy feleslegesen vonszolta el magát idáig, inkább visszaindul a város felé. Csak lesz egy kocsma, italmérés, irgalmas szamaritánus, ahol kap inni egy kis szeszt. Majd mosogat vagy takarít, esetleg körmöt vág, csak adjanak neki inni.
A büszkeséget már rég maga mögött hagyta, nem akar már mást, csak eszméletlenre inni magát és érzi, hogy ez a törekvés kezd átmenni rögeszmévé. Már azon gondolkodik, hogy beoson valamelyik kalyibába és lop magának. Vagy a csuklyával a fején kifoszt egy arra járó városit egy kis arany és-vagy pia reményében. Bármelyik megoldás jó lenne már.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-15 09:18:09
Üzenet elküldve: 2020-04-15 09:18:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Ha valami haszna volt a dolognak, hát akkor az, hogy végre nem a fejére csöpög a víz, az nagyon kellemetlen volt ugyanis, mintha szögeket ütöttek volna a koponyájába. A tarkóján sem túl kellemes, de legalább nem hasogat a feje tőle, a gerincén viszont nagyon kellemetlen, eddig sem volt melege, de most már végképp rázza a hideg.*
- A manóba már...
*Ficeregni próbál, székestől odébb ugrálni, mert a hátán lefolyó víztől még a feje búbja is libabőrös. Remélhetőleg sikeres a művelet és valahogy odébb tudja vonszolni magát a víz útjából. Ez az ugrálás kis ötletet ad neki, és ha már nem folyik a hátára-vállára-fejére-semmijére semmi, akkor erőteljesebb ugrálásba kezd, hátha azt rosszul viseli az ülőalkalmatosság, amihez kötözték. Torkában dobozó szívvel ficereg, próbálva lazítani a szék illesztéseit, hátha azok engednek. Reményei szerint, ha ilyen cseppet sem szokásos használatnak teszi ki, akkor széthullik, ha széthullott, akkor ő kiszabadul. Akkor pedig elgondolkodik azon, hogy melyik ajtóval is próbálkozzon. A mozgástól legalább nem fázik annyira, hiába tapad rá a vizes ruha. A sikolyok csak egy pillanatra zökkentik ki.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 09:22:04
*Ha valami haszna volt a dolognak, hát akkor az, hogy végre nem a fejére csöpög a víz, az nagyon kellemetlen volt ugyanis, mintha szögeket ütöttek volna a koponyájába. A tarkóján sem túl kellemes, de legalább nem hasogat a feje tőle, a gerincén viszont nagyon kellemetlen, eddig sem volt melege, de most már végképp rázza a hideg.*
- A manóba már...
*Ficeregni próbál, székestől odébb ugrálni, mert a hátán lefolyó víztől még a feje búbja is libabőrös. Remélhetőleg sikeres a művelet és valahogy odébb tudja vonszolni magát a víz útjából. Ez az ugrálás kis ötletet ad neki, és ha már nem folyik a hátára-vállára-fejére-semmijére semmi, akkor erőteljesebb ugrálásba kezd, hátha azt rosszul viseli az ülőalkalmatosság, amihez kötözték. Torkában dobozó szívvel ficereg, próbálva lazítani a szék illesztéseit, hátha azok engednek. Reményei szerint, ha ilyen cseppet sem szokásos használatnak teszi ki, akkor széthullik, ha széthullott, akkor ő kiszabadul. Akkor pedig elgondolkodik azon, hogy melyik ajtóval is próbálkozzon. A mozgástól legalább nem fázik annyira, hiába tapad rá a vizes ruha. A sikolyok csak egy pillanatra zökkentik ki.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 09:22:04
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1773-1792