Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-08 18:42:07
Üzenet elküldve: 2025-05-08 18:42:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*A hármas meglehetősen vegyes, de inkább keserűbb szájízzel baktat egymás mellett. Ki, ha nem ő fog majd két szék közül a pad alá esni. Az egyik oldalán, az általa áhított élet. Az árnyak, a veszély, izgalom, a sok arany és a folytonos esély arra, hogy nyakon csípik. Micsoda kavalkád, pont, ahogy szereti. A képviselője pedig nem más mint egy szakállas zsörtölődő törpe. Míg másik oldalán a vágy, a kéj, és az esély a boldogságra és arra az életre amire apja készítette fel, amit sosem akart, mégis ez lenne a helyes út. Most kellene okosan választania. Ami sosem volt az erőssége.
Szinte érzi tarkóján üzlettársa megvető tekintetét, ami lassacskán akarná átfúrni magát koponyáján. Zavarja? Lehetséges, de jelenleg mit tehetne, egy olyan váratlan helyzetbe szorult amit muszáj a lehető legjobban kezelnie. Erre talán az idő lesz a legmegfelelőbb eszköze, mert ennyi járkálás után bőven eltelt néhány óra, így a tanácsházára már biztosan nem tudnának benézni. A papírtologatók sosem dolgoznak sokáig, ők ráérnek, hiszen sokak közül ők az egyedüliek akik írni vagy olvasni tudnak. Ezt pedig galád módon ki is használják a köznéppel szemben.*
-Abban biztos vagyok, össze is tévesztettelek egy koldussal. De az nem áll jól neked.
*Ő az egyedüli aki nagyjából tartja a lelket a társaságban, bár gyengén, igyekszik a rossz humorával legalább megtörni a kínos csendet ami rájuk ült. Ekkor viszont Rine lép közbe, csak a felsőjén érzett enyhe szorítást érzi. Félig felhúzott szemöldökkel néz rá a lányra, mégis mire gondol most.*
-Oh, nagyon is elhiszem.
*Húzódik ismét egy pajkos félmosoly a Lazzierre és játékosan végigfut szemeivel a lányon. Amaz felajánlja, hogy elmegy egyedül vásárolni, aminek őszintén nem feltétlen örül. Mivel a múltkor is egy gyenge kifogással hagyta faképnél. Igaz most visszatért, de vajon meddig? Egy fél pillanatra elgondolkodik a kérdésen, majd válaszol.*
-Ahogy gondolod, ezt viszont tedd el.
*A fa borosüveg tartó rekeszt a földre helyezi, majd köpenyébe nyúl, ahonnan egy erszényt elővesz és a lány kezeibe nyomja, még ha amaz ellenkezne, akkor is a kezei közé nyomja. Így 500 arannyal lesz gazdagabb Rinewenya Eraonewer, amit majd elkölthet.
.*
-Elkísérem barátunkat a Pegazusba, mit szólsz Wrojth? Te pedig menj haza miután végeztél a vásárlással. Itt a kulcs is.
*Az erszény mellett ezt is lány kezeibe nyomja. Azonban amint a kulcs a lány tenyerében landol, Lazziar lassan rázárja Rine saját ujjait arra. Majd mélyen a másik szemébe néz, nem fenyegetően, de sokat mondóan, mintha a lelkébe akarna vésni, hogy ne okozzon csalódást. Majd felkapva a boros rekeszét, a törpe felé szól.*
-Nos Wrojth mit szólsz egy pince hideg borhoz?
*Hátha ezzel picit feltámasztja a törpe kedvét, van egy olyan érzése sok kérdése lesz majd a lány felől, amit majd könnyebb lesz kótyagos fejjel megválaszolni.*
*A hármas meglehetősen vegyes, de inkább keserűbb szájízzel baktat egymás mellett. Ki, ha nem ő fog majd két szék közül a pad alá esni. Az egyik oldalán, az általa áhított élet. Az árnyak, a veszély, izgalom, a sok arany és a folytonos esély arra, hogy nyakon csípik. Micsoda kavalkád, pont, ahogy szereti. A képviselője pedig nem más mint egy szakállas zsörtölődő törpe. Míg másik oldalán a vágy, a kéj, és az esély a boldogságra és arra az életre amire apja készítette fel, amit sosem akart, mégis ez lenne a helyes út. Most kellene okosan választania. Ami sosem volt az erőssége.
Szinte érzi tarkóján üzlettársa megvető tekintetét, ami lassacskán akarná átfúrni magát koponyáján. Zavarja? Lehetséges, de jelenleg mit tehetne, egy olyan váratlan helyzetbe szorult amit muszáj a lehető legjobban kezelnie. Erre talán az idő lesz a legmegfelelőbb eszköze, mert ennyi járkálás után bőven eltelt néhány óra, így a tanácsházára már biztosan nem tudnának benézni. A papírtologatók sosem dolgoznak sokáig, ők ráérnek, hiszen sokak közül ők az egyedüliek akik írni vagy olvasni tudnak. Ezt pedig galád módon ki is használják a köznéppel szemben.*
-Abban biztos vagyok, össze is tévesztettelek egy koldussal. De az nem áll jól neked.
*Ő az egyedüli aki nagyjából tartja a lelket a társaságban, bár gyengén, igyekszik a rossz humorával legalább megtörni a kínos csendet ami rájuk ült. Ekkor viszont Rine lép közbe, csak a felsőjén érzett enyhe szorítást érzi. Félig felhúzott szemöldökkel néz rá a lányra, mégis mire gondol most.*
-Oh, nagyon is elhiszem.
*Húzódik ismét egy pajkos félmosoly a Lazzierre és játékosan végigfut szemeivel a lányon. Amaz felajánlja, hogy elmegy egyedül vásárolni, aminek őszintén nem feltétlen örül. Mivel a múltkor is egy gyenge kifogással hagyta faképnél. Igaz most visszatért, de vajon meddig? Egy fél pillanatra elgondolkodik a kérdésen, majd válaszol.*
-Ahogy gondolod, ezt viszont tedd el.
*A fa borosüveg tartó rekeszt a földre helyezi, majd köpenyébe nyúl, ahonnan egy erszényt elővesz és a lány kezeibe nyomja, még ha amaz ellenkezne, akkor is a kezei közé nyomja. Így 500 arannyal lesz gazdagabb Rinewenya Eraonewer, amit majd elkölthet.
.*-Elkísérem barátunkat a Pegazusba, mit szólsz Wrojth? Te pedig menj haza miután végeztél a vásárlással. Itt a kulcs is.
*Az erszény mellett ezt is lány kezeibe nyomja. Azonban amint a kulcs a lány tenyerében landol, Lazziar lassan rázárja Rine saját ujjait arra. Majd mélyen a másik szemébe néz, nem fenyegetően, de sokat mondóan, mintha a lelkébe akarna vésni, hogy ne okozzon csalódást. Majd felkapva a boros rekeszét, a törpe felé szól.*
-Nos Wrojth mit szólsz egy pince hideg borhoz?
*Hátha ezzel picit feltámasztja a törpe kedvét, van egy olyan érzése sok kérdése lesz majd a lány felől, amit majd könnyebb lesz kótyagos fejjel megválaszolni.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-08 17:19:44
Üzenet elküldve: 2025-05-08 17:19:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Egy időre csendbe burkolódzik. Butaságot sem szeretne mondani, a férfiak témájába pedig az eddigieknél többet amúgy sem tudna, nem is szeretne mondani. Bármit is terveznek, bármit forralnak azt inkább rájuk hagyja. Jobb az ilyenről minél kevesebbet tudni. A túlzott tudás a végén még aggodalmat szülne. Persze szíve szerint lebeszélné a kettőst arról, amiben mesterkednek, de ismeri jól bátyját. Tudja, hogy csak üres szavak lennének, amit amaz úgy sem fogadna meg. Amennyire pedig elvei és képességei engedik bizony segíteni is fog nekik, ha arra szükség lesz.*
- Praktikusabb, mint egy szépen szabott ruha.
*Vonja meg a vállait. Ez valóban igaz is és tényleg így gondolja, de nem hinné, hogy most lenne itt az ideje, hogy szép ruhában díszelegjen. Arról nem is beszélve, hogy mire észbe kap már a piac felé vezető úton találja magát. Ám kétli, hogy a törpe bármelyik része is kívánná, hogy a kofák között kelljen tekeregnie, miközben a két hegyesfülű lányos ruhák után kajtat.
Így hát le is fékezi lépteit, majd Lazziar után kapva markol finoman annak felsőjére, hogy őt is maradásra késztesse.*
- Nagylány vagyok, még akkor is, ha te nem hiszed el.
*Mosolyodik el halványan. Látható rajta és hangjából is jól hallatszik, hogy abban nincs neheztelés.*
- Ti menjetek nyugodtan. Elugrom egyedül a piacra. Úgy sem értesz a szép ruhákhoz, csak unnátok az egészet.
*Kuncog fel halkan, miközben lassan elengedi a férfit.*
- Elmondod, hogy hová fogtok menni, én elsietek a piacra, azután majd, ha végeztem, akkor újra csatlakozom. Így megfelel?
*Billenti oldalra kissé a fejét. Az arca határozott. Jól látható rajta, hogy komolyan gondolja, hogy boldogul ő egyedül is. Igazából pedig egyszerűen csak tart attól, hogy Wrojth neheztelni fog rá, ha ilyen badarsággal feltartja kettejüket. Tudja jól, hogy fivére minden roszallás nélkül tartana vele. Hálás is ezért. De már így is épp eléggé úgy érzi, hogy egy aprócska teher. Nem szeretne láb alatt lenni, ha nem muszáj. Amúgy sem tart sokáig a vásárlogatása. Hiába van nőből, tudja mit akar. Ha megtalálja megveszi és nyomban vissza is tér a kettőshöz.*
*Egy időre csendbe burkolódzik. Butaságot sem szeretne mondani, a férfiak témájába pedig az eddigieknél többet amúgy sem tudna, nem is szeretne mondani. Bármit is terveznek, bármit forralnak azt inkább rájuk hagyja. Jobb az ilyenről minél kevesebbet tudni. A túlzott tudás a végén még aggodalmat szülne. Persze szíve szerint lebeszélné a kettőst arról, amiben mesterkednek, de ismeri jól bátyját. Tudja, hogy csak üres szavak lennének, amit amaz úgy sem fogadna meg. Amennyire pedig elvei és képességei engedik bizony segíteni is fog nekik, ha arra szükség lesz.*
- Praktikusabb, mint egy szépen szabott ruha.
*Vonja meg a vállait. Ez valóban igaz is és tényleg így gondolja, de nem hinné, hogy most lenne itt az ideje, hogy szép ruhában díszelegjen. Arról nem is beszélve, hogy mire észbe kap már a piac felé vezető úton találja magát. Ám kétli, hogy a törpe bármelyik része is kívánná, hogy a kofák között kelljen tekeregnie, miközben a két hegyesfülű lányos ruhák után kajtat.
Így hát le is fékezi lépteit, majd Lazziar után kapva markol finoman annak felsőjére, hogy őt is maradásra késztesse.*
- Nagylány vagyok, még akkor is, ha te nem hiszed el.
*Mosolyodik el halványan. Látható rajta és hangjából is jól hallatszik, hogy abban nincs neheztelés.*
- Ti menjetek nyugodtan. Elugrom egyedül a piacra. Úgy sem értesz a szép ruhákhoz, csak unnátok az egészet.
*Kuncog fel halkan, miközben lassan elengedi a férfit.*
- Elmondod, hogy hová fogtok menni, én elsietek a piacra, azután majd, ha végeztem, akkor újra csatlakozom. Így megfelel?
*Billenti oldalra kissé a fejét. Az arca határozott. Jól látható rajta, hogy komolyan gondolja, hogy boldogul ő egyedül is. Igazából pedig egyszerűen csak tart attól, hogy Wrojth neheztelni fog rá, ha ilyen badarsággal feltartja kettejüket. Tudja jól, hogy fivére minden roszallás nélkül tartana vele. Hálás is ezért. De már így is épp eléggé úgy érzi, hogy egy aprócska teher. Nem szeretne láb alatt lenni, ha nem muszáj. Amúgy sem tart sokáig a vásárlogatása. Hiába van nőből, tudja mit akar. Ha megtalálja megveszi és nyomban vissza is tér a kettőshöz.*
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-08 12:09:21
Üzenet elküldve: 2025-05-08 12:09:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
* Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen precízen kell majd a gnómnak dolgoznia! Tudja ő, hogy egyesek milyen eltökéltséggel és önfeláldozóan űzik a mesterségüket, de ez talán bennük a becsületre méltó. Kevesen maradtak a városban, akik pontos és precíz munkákat vinnének végbe, legalábbis Derk így látja. *
- Az eleje nehezebb! Aztán amint ráérez az ember egyből jobban megy!
* Mondja nagy lelkesedéssel. Talán nem a legjobb, sőt biztos, és az is biztos, hogy hibái lesznek, de legalább hamarabb és gyorsabban rakja fel a következő léceket és egy fokkal jobban fog feszülni a zsinór anélkül, hogy állítgatni kéne a zsinór magasságán.
Megfogja a következő lécet, majd megfelelő távolságra viszi, és fokozott óvatossággal közelíti meg a meredélyt, hogy onnan lemérhesse a megfelelő távolságot, majd lerakja a lécet és rá is tekeri a zsinórt, majd kicsit állítgat is rajta, hogy egyenesebb legyen. *
- Azt hiszem így jó lesz!
* Majd ha Aherber bácsi lemérte, vagy kijavította és úgy mérte le, úgy elindul a következő lécért, amit hasonló óvatossággal helyez le. *
- Gondolom a híd is új és meglehetősen drága mulatság lesz, nemde?
* Legalábbis, ha ő is olyan tehetősebb lenne, mint a túloldalt lévők a nagy kúriákkal az oldalukon, akkor ő is egy szebb és drágább hidat szeretne, hogy szimbolizálja a saját, illetve a negyed kisugárzását. Mondjuk romvárossal is csinálniuk kell valamit akkor, elvégre mennyit érhet az új kinézetük, ha a szomszédság ugyanúgy romokban hever? *
* Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen precízen kell majd a gnómnak dolgoznia! Tudja ő, hogy egyesek milyen eltökéltséggel és önfeláldozóan űzik a mesterségüket, de ez talán bennük a becsületre méltó. Kevesen maradtak a városban, akik pontos és precíz munkákat vinnének végbe, legalábbis Derk így látja. *
- Az eleje nehezebb! Aztán amint ráérez az ember egyből jobban megy!
* Mondja nagy lelkesedéssel. Talán nem a legjobb, sőt biztos, és az is biztos, hogy hibái lesznek, de legalább hamarabb és gyorsabban rakja fel a következő léceket és egy fokkal jobban fog feszülni a zsinór anélkül, hogy állítgatni kéne a zsinór magasságán.
Megfogja a következő lécet, majd megfelelő távolságra viszi, és fokozott óvatossággal közelíti meg a meredélyt, hogy onnan lemérhesse a megfelelő távolságot, majd lerakja a lécet és rá is tekeri a zsinórt, majd kicsit állítgat is rajta, hogy egyenesebb legyen. *
- Azt hiszem így jó lesz!
* Majd ha Aherber bácsi lemérte, vagy kijavította és úgy mérte le, úgy elindul a következő lécért, amit hasonló óvatossággal helyez le. *
- Gondolom a híd is új és meglehetősen drága mulatság lesz, nemde?
* Legalábbis, ha ő is olyan tehetősebb lenne, mint a túloldalt lévők a nagy kúriákkal az oldalukon, akkor ő is egy szebb és drágább hidat szeretne, hogy szimbolizálja a saját, illetve a negyed kisugárzását. Mondjuk romvárossal is csinálniuk kell valamit akkor, elvégre mennyit érhet az új kinézetük, ha a szomszédság ugyanúgy romokban hever? *
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-08 11:39:16
Üzenet elküldve: 2025-05-08 11:39:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Egyre jobban kezdi bosszantani a törpét a kialakult helyzet. Mintha ő maga került volna a harmadik kerék szerepébe, amit se nem kért, se nem harcolt érte. Bár az már egyszer biztos, ha valaki meglátná, hogy egy férfi figyelméért harcol, akkor biztosra állíthatják, hogy a törp halott és valami természetellenes valami, az uralma alá vette az élettelen testét.
Neki eszébe se jutna másnak csapni a szelet, főleg egy ilyen nagy tervek előtt, amik egyszerre emelheti ki őket a mocsokból, illetve veheti el tőlük a jövőjüket! Adna esetleg egy valamirevaló akaraterőt, ha tudná, hogy várja valakit otthon? Számára jobban tetszik a tudat, hogy nem tartja vissza semmi. Semmilyen hátsó gondolat, semmilyen „mi lenne ha? Mi lesz vele?” kérdés nem emészti, sem amikor valaki más piszkos munkáját végzi, vagy épp magáét! Bár a jövő kiszámíthatatlan, s egyszer biztos találni fog maga mellé valakit, akivel megoszthatja minden kis piszkos titkát, egyelőre ezek az idők nem jöttek el. Minden mentsvára a magány, amit a fogadók melege kínál, na, meg persze a szárazföld iránti szeretete.
Talán valóban irigység lenne? Lazziar szájából hallva ezerszer rosszabbul hangzik, ám mégsem érzi ugyanazt az érzést, amit kikötéseknél átjárt rajta. Akkor biztos irigy volt, mint a kóbor kutya, aki egy pillanatra betekintést nyert egy jóllakott fajtársának a kertjébe. Inkább nevezné magát bosszúsnak, mintsem irigynek. Látva, hogy a gazdagok továbbra is gazdagodnak, míg szegény tovább szegényedik. Biztos vannak azok, akik saját erőből és jogosan kiérdemelve jutottak fel a csúcsra, de abban is biztos, hogy ez a szám eltörpül a kapzsi kezek között.
Hirtelen csak szemeit forgatja, azonban ezt most nem gúnyosan teszi, inkább egy olyan „hát hogyne” tekintet követi. Ő ugyan nem fogja felhozni a kis hancúrozását a sellőknél, fogalma sincs, hogy Rine tudja e, de ha így mennek tovább, akkor Lazziar maga fogja kikotyogni, hogy ez véletlen, vagy direkt?
Egyelőre csak mögöttük lépést tartva sétál és fejében az elkövetkezendő tervet szövi, ami valljuk be nem a legjobb ötlet, de biztos, hogy nem fog beszállni a kettejük beszélgetésébe a ruhákkal kapcsolatban. Minek? A végén úgyis lekerül, nem? *
* Egyre jobban kezdi bosszantani a törpét a kialakult helyzet. Mintha ő maga került volna a harmadik kerék szerepébe, amit se nem kért, se nem harcolt érte. Bár az már egyszer biztos, ha valaki meglátná, hogy egy férfi figyelméért harcol, akkor biztosra állíthatják, hogy a törp halott és valami természetellenes valami, az uralma alá vette az élettelen testét.
Neki eszébe se jutna másnak csapni a szelet, főleg egy ilyen nagy tervek előtt, amik egyszerre emelheti ki őket a mocsokból, illetve veheti el tőlük a jövőjüket! Adna esetleg egy valamirevaló akaraterőt, ha tudná, hogy várja valakit otthon? Számára jobban tetszik a tudat, hogy nem tartja vissza semmi. Semmilyen hátsó gondolat, semmilyen „mi lenne ha? Mi lesz vele?” kérdés nem emészti, sem amikor valaki más piszkos munkáját végzi, vagy épp magáét! Bár a jövő kiszámíthatatlan, s egyszer biztos találni fog maga mellé valakit, akivel megoszthatja minden kis piszkos titkát, egyelőre ezek az idők nem jöttek el. Minden mentsvára a magány, amit a fogadók melege kínál, na, meg persze a szárazföld iránti szeretete.
Talán valóban irigység lenne? Lazziar szájából hallva ezerszer rosszabbul hangzik, ám mégsem érzi ugyanazt az érzést, amit kikötéseknél átjárt rajta. Akkor biztos irigy volt, mint a kóbor kutya, aki egy pillanatra betekintést nyert egy jóllakott fajtársának a kertjébe. Inkább nevezné magát bosszúsnak, mintsem irigynek. Látva, hogy a gazdagok továbbra is gazdagodnak, míg szegény tovább szegényedik. Biztos vannak azok, akik saját erőből és jogosan kiérdemelve jutottak fel a csúcsra, de abban is biztos, hogy ez a szám eltörpül a kapzsi kezek között.
Hirtelen csak szemeit forgatja, azonban ezt most nem gúnyosan teszi, inkább egy olyan „hát hogyne” tekintet követi. Ő ugyan nem fogja felhozni a kis hancúrozását a sellőknél, fogalma sincs, hogy Rine tudja e, de ha így mennek tovább, akkor Lazziar maga fogja kikotyogni, hogy ez véletlen, vagy direkt?
Egyelőre csak mögöttük lépést tartva sétál és fejében az elkövetkezendő tervet szövi, ami valljuk be nem a legjobb ötlet, de biztos, hogy nem fog beszállni a kettejük beszélgetésébe a ruhákkal kapcsolatban. Minek? A végén úgyis lekerül, nem? *
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-08 08:37:15
Üzenet elküldve: 2025-05-08 08:37:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Még, hogy a tolvajlás nem mesterség. Legalább annyira óvatosan kell azt végrehajtani mint a tetőfedést, vagy a kovácsolást. Óvintézkedések, trükkök és fortélyok, ez és mi minden más szükségeltetik ehhez a szakmához. Mégis mennyire megvetik, persze joggal.
Túl nagy mellel érkeztek Selyemrévbe, ezért is kellemetlen az a pofon amit a látvány nyúlt. Az újonnan beérkezett Nemesek mintha számítottak volna a nép újbóli haragjára, és saját őrséget állítottak a védelmükre. Arra kíváncsi azok mikor fognak majd ellenük fordulni, ha ismét minden rosszra fordul.*
-Vissza mehetsz a kikötőbe, ott ingyen és bérmentve szabnak neked egy másikat.
*Kacag fel. Na igen a kikötőbe is csak az járjon aki nem fél kapni egy két pofont. Kész csoda, hogy az övé amit attól a csuklyás aranyszeműtől kapott eddigre már eltűnt. Megint egy monoklival összetalálkozni Rinevel, már csak sors fintora lenne számára. Szerencséjére most inkább az illóolajoktól áradó ruházatát kell maximum szégyellnie a lány előtt.
A romváros lepusztult utcáinak meg van a maga kis gyönyörű. Egy eltűnt kornak a maradványai, amik mesélnek azoknak akik tudnak róla. Emellett pedig, lehet érdemes nyitott szemmel járni erre, talán akad még néhány rejtekhely amit ki tudnának alakítani maguknak majd a lopott tárgyaknak.
Kényelmes léptekkel sétál Rine közelében, úgymond pont kettőjük között. Nem mintha most tartana a törpétől bármit is tenne a lánnyal, ez inkább egy berögzült ösztönös féltés a lány irányába, ami ebben valamelyest kimutatkozik.
Pusztán reméli nem veszi sértésnek a lány egyetlen szavát, takarva próbálja megóvni attól, hogy többet mondjon mit kellene. Meglepetésére, Rien jól kezeli a helyzetet, és csak annyit mond ami szükséges. Már most töri az eszét azon, hogy miképpen magyarázza ezt ki ha hazaértek. Azért is húzza az időt a piactéri ötletével is, ahol megfizethetőbb ruházatot vásárolhat majd a lánynak.*
-Nem képzeled, hogy hagyni fogom majd, hogy ebben legyél.
*Mondja egy pajkos félmosollyal. Ki szeretné emelni a lány szépségét, mert hát emlékszik a szebb időkre, amikor anyja öltöztette. Az istenek nyugosztalják azt az asszonyt, értett ahhoz amit művelt, mert a lány sosem tűnt olyan puccos kisasszonynak mint a többi nemes a gálákon. Meseszép volt már akkor is.*
-Remek, akkor ezt megbeszéltük.
*Mondja elégedetten, és ha nem is szaporázza meg lépteit, de így, hogy meg van a következő céljuk, a piactér irányába fordítja a menetelő kis brigádot.*
-Ennyire már ismerned kéne Wrojth.
*Fordul a törpe irányába egy önelégült mosollyal, már majdnem azt képzeli, hogy talán irigykedik a másik, de az akkor csak jobban simogatná a lelkét, ha igaz lenne. Bár nagy valószínűséggel csak a megvetés hajtja a törpét. Sebaj, az is éppen elég, hogy elégedettséggel töltse el Lazziart.*
*Még, hogy a tolvajlás nem mesterség. Legalább annyira óvatosan kell azt végrehajtani mint a tetőfedést, vagy a kovácsolást. Óvintézkedések, trükkök és fortélyok, ez és mi minden más szükségeltetik ehhez a szakmához. Mégis mennyire megvetik, persze joggal.
Túl nagy mellel érkeztek Selyemrévbe, ezért is kellemetlen az a pofon amit a látvány nyúlt. Az újonnan beérkezett Nemesek mintha számítottak volna a nép újbóli haragjára, és saját őrséget állítottak a védelmükre. Arra kíváncsi azok mikor fognak majd ellenük fordulni, ha ismét minden rosszra fordul.*
-Vissza mehetsz a kikötőbe, ott ingyen és bérmentve szabnak neked egy másikat.
*Kacag fel. Na igen a kikötőbe is csak az járjon aki nem fél kapni egy két pofont. Kész csoda, hogy az övé amit attól a csuklyás aranyszeműtől kapott eddigre már eltűnt. Megint egy monoklival összetalálkozni Rinevel, már csak sors fintora lenne számára. Szerencséjére most inkább az illóolajoktól áradó ruházatát kell maximum szégyellnie a lány előtt.
A romváros lepusztult utcáinak meg van a maga kis gyönyörű. Egy eltűnt kornak a maradványai, amik mesélnek azoknak akik tudnak róla. Emellett pedig, lehet érdemes nyitott szemmel járni erre, talán akad még néhány rejtekhely amit ki tudnának alakítani maguknak majd a lopott tárgyaknak.
Kényelmes léptekkel sétál Rine közelében, úgymond pont kettőjük között. Nem mintha most tartana a törpétől bármit is tenne a lánnyal, ez inkább egy berögzült ösztönös féltés a lány irányába, ami ebben valamelyest kimutatkozik.
Pusztán reméli nem veszi sértésnek a lány egyetlen szavát, takarva próbálja megóvni attól, hogy többet mondjon mit kellene. Meglepetésére, Rien jól kezeli a helyzetet, és csak annyit mond ami szükséges. Már most töri az eszét azon, hogy miképpen magyarázza ezt ki ha hazaértek. Azért is húzza az időt a piactéri ötletével is, ahol megfizethetőbb ruházatot vásárolhat majd a lánynak.*
-Nem képzeled, hogy hagyni fogom majd, hogy ebben legyél.
*Mondja egy pajkos félmosollyal. Ki szeretné emelni a lány szépségét, mert hát emlékszik a szebb időkre, amikor anyja öltöztette. Az istenek nyugosztalják azt az asszonyt, értett ahhoz amit művelt, mert a lány sosem tűnt olyan puccos kisasszonynak mint a többi nemes a gálákon. Meseszép volt már akkor is.*
-Remek, akkor ezt megbeszéltük.
*Mondja elégedetten, és ha nem is szaporázza meg lépteit, de így, hogy meg van a következő céljuk, a piactér irányába fordítja a menetelő kis brigádot.*
-Ennyire már ismerned kéne Wrojth.
*Fordul a törpe irányába egy önelégült mosollyal, már majdnem azt képzeli, hogy talán irigykedik a másik, de az akkor csak jobban simogatná a lelkét, ha igaz lenne. Bár nagy valószínűséggel csak a megvetés hajtja a törpét. Sebaj, az is éppen elég, hogy elégedettséggel töltse el Lazziart.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-07 18:04:05
Üzenet elküldve: 2025-05-07 18:04:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Most kicsit kellemetlen, hogy nem igazán jeleskedik abban a világban, amiben Lazziar is él. Mert neki eszébe sem jut olyan, hogy bárki visszaélhetne azzal, ami összeköti őt bátyjával. Éppen ezért igencsak meggondolatlanul beszél és még csak fel sem tűnik neki.
Éppen ezért kissé meg is lepi, amikor Lazziar inkább csendre inti. Most meg van róla győződve, hogy biztos valami butaságot mondott. Egy kicsit még durcás is lesz, hisz miért is ne tudna munkával besegíteni. Az időseknél mindig elkél a segítség. A két férfi pedig, ha hiszi, ha nem tud ám főzni, mosni, takarítani, bevásárolni. Lassan, de lehet azzal aranyat keresni.
De végül sértődés helyett csak aprót bólint és óvatoskodva nézelődik egészen addig, amíg a szép és új kúriákat fel nem váltja a jobban ismert romos városrész.
Egészen belemerül abba, hogy távozáskor a feltöltött tavat csodálja meg, így bátyja kérdése először el sem ér teljesen a füléig.
Megszeppenten kapja fel a fejét, majd mikor eljut a tudatáig a kérdés kissé értetlenül pislog le a ruházatára.*
- Kényelmesebbet?
*A koszos és bő ing aljára fog és kicsit előrébb húzva szemléli meg a viseltes anyagot. Hát szépnek nem mondható, sőt, viszont kényelmesnek a maga módján kényelmes. Bár hazudna, ha azt mondaná, hogy nem hiányzik neki az a sok szép selyemruha, amiben világ életében járt és kelt. Az olyan fajták, amiket ott Selyemrévben is látott.*
- Igen, az lehet, hogy nem ártana.
*Válaszolja végül, mert úgy érzi, hogy fivére okkal tette fel a kérdést. Legalábbis abból a furán csengő hanglejtésből erre mer következtetni. A baj csak az, hogy nála már egy darab olyan ruha sincs. De talán mostohaapja lakásában lehet egy-két régebbi darab, amolyan vésztartaléknak.*
*Most kicsit kellemetlen, hogy nem igazán jeleskedik abban a világban, amiben Lazziar is él. Mert neki eszébe sem jut olyan, hogy bárki visszaélhetne azzal, ami összeköti őt bátyjával. Éppen ezért igencsak meggondolatlanul beszél és még csak fel sem tűnik neki.
Éppen ezért kissé meg is lepi, amikor Lazziar inkább csendre inti. Most meg van róla győződve, hogy biztos valami butaságot mondott. Egy kicsit még durcás is lesz, hisz miért is ne tudna munkával besegíteni. Az időseknél mindig elkél a segítség. A két férfi pedig, ha hiszi, ha nem tud ám főzni, mosni, takarítani, bevásárolni. Lassan, de lehet azzal aranyat keresni.
De végül sértődés helyett csak aprót bólint és óvatoskodva nézelődik egészen addig, amíg a szép és új kúriákat fel nem váltja a jobban ismert romos városrész.
Egészen belemerül abba, hogy távozáskor a feltöltött tavat csodálja meg, így bátyja kérdése először el sem ér teljesen a füléig.
Megszeppenten kapja fel a fejét, majd mikor eljut a tudatáig a kérdés kissé értetlenül pislog le a ruházatára.*
- Kényelmesebbet?
*A koszos és bő ing aljára fog és kicsit előrébb húzva szemléli meg a viseltes anyagot. Hát szépnek nem mondható, sőt, viszont kényelmesnek a maga módján kényelmes. Bár hazudna, ha azt mondaná, hogy nem hiányzik neki az a sok szép selyemruha, amiben világ életében járt és kelt. Az olyan fajták, amiket ott Selyemrévben is látott.*
- Igen, az lehet, hogy nem ártana.
*Válaszolja végül, mert úgy érzi, hogy fivére okkal tette fel a kérdést. Legalábbis abból a furán csengő hanglejtésből erre mer következtetni. A baj csak az, hogy nála már egy darab olyan ruha sincs. De talán mostohaapja lakásában lehet egy-két régebbi darab, amolyan vésztartaléknak.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-06 16:01:34
Üzenet elküldve: 2025-05-06 16:01:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Valóban előre ittak a medve bőrére, s hacsak nem történik valami hirtelen fordulat, úgy az ő elméje már szárnyakra is kapott! Bár lehet nem éppen abba az irányba, amibe a többiek remélnék. Egyelőre eszébe sem jut, hogy a lánykával tarthatná sakkban a férfit, előbb vagy utóbb az ostoba törpnek is le fog esni, hogy ez lesz a leggyorsabb út Lazziar fel. Hogy ez azért, mert meg kéne torolnia valamit, vagy csak szimplán beszélni, az egyelőre édes mindegy.
Enyhén felhorkant a törp a nő szavait hallva. Nem éppen annak az alkatnak tűnik, aki kész bemocskolni a kezeit a napi betevőjéért. Persze vannak munkák, ahol az embernek csak az orrát kell piszkálnia, és máris dől a lé! Ám az olyan pozícióba születni kell! Persze ez az „apa” lehet segítségére lehet ez ügyben, bár kétli, hogy segítene nekik, elvégre ha jó kapcsolatban lennének, akkor nem itt enné őket a fene! Bár nem ez lenne az első, hogy téved s biztos nem az utolsó, de a hibáiból tanul mindenki, nem? *
- Gyanút? Az nehéz lesz! Kéne ahhoz egy új arc!
* Kacag fel halkan, magában, majd egyből le is törli a vigyort a képéről. *
- Kétlem, hogy csuklyában végigengednének az utcákon! Reménykedjünk, hogy nyitva marad a közönségnek a negyed, mert akkor nincs mitől tartani!
* Hamar ki is érnek a pompázó negyedből s ismét megcsodálhatják a szomszédbeli mocskot. Na, ez már jobban ismerős, s jobban imponál a törpnek. Mindenhol jó, de a legjobb otthon! Egy néhány pillanatot elidőz a hídon, majd a kupájának tartalmát felhörpinti, s ha az őröcskék nem figyelnek, úgy szépen beledobja a vízbe az üres üveget. Lazzaiarnak többször kéne megszólalnia! Elvégre a törp egyelőre nem is gondol arra, hogy milyen jó, hogy itt van nekik a folyó vagy minek hívják mostanság! Bár biztos belekötne! Ha nem figyelnek, a bizonyíték felbukkanhat, nem úgy, mint egy üres szakadékban, ahol senki nem lát az aljára. Aprót morog, mielőtt megszólalna. *
- Csak nem bírsz a véreddel mi?
* Valóban előre ittak a medve bőrére, s hacsak nem történik valami hirtelen fordulat, úgy az ő elméje már szárnyakra is kapott! Bár lehet nem éppen abba az irányba, amibe a többiek remélnék. Egyelőre eszébe sem jut, hogy a lánykával tarthatná sakkban a férfit, előbb vagy utóbb az ostoba törpnek is le fog esni, hogy ez lesz a leggyorsabb út Lazziar fel. Hogy ez azért, mert meg kéne torolnia valamit, vagy csak szimplán beszélni, az egyelőre édes mindegy.
Enyhén felhorkant a törp a nő szavait hallva. Nem éppen annak az alkatnak tűnik, aki kész bemocskolni a kezeit a napi betevőjéért. Persze vannak munkák, ahol az embernek csak az orrát kell piszkálnia, és máris dől a lé! Ám az olyan pozícióba születni kell! Persze ez az „apa” lehet segítségére lehet ez ügyben, bár kétli, hogy segítene nekik, elvégre ha jó kapcsolatban lennének, akkor nem itt enné őket a fene! Bár nem ez lenne az első, hogy téved s biztos nem az utolsó, de a hibáiból tanul mindenki, nem? *
- Gyanút? Az nehéz lesz! Kéne ahhoz egy új arc!
* Kacag fel halkan, magában, majd egyből le is törli a vigyort a képéről. *
- Kétlem, hogy csuklyában végigengednének az utcákon! Reménykedjünk, hogy nyitva marad a közönségnek a negyed, mert akkor nincs mitől tartani!
* Hamar ki is érnek a pompázó negyedből s ismét megcsodálhatják a szomszédbeli mocskot. Na, ez már jobban ismerős, s jobban imponál a törpnek. Mindenhol jó, de a legjobb otthon! Egy néhány pillanatot elidőz a hídon, majd a kupájának tartalmát felhörpinti, s ha az őröcskék nem figyelnek, úgy szépen beledobja a vízbe az üres üveget. Lazzaiarnak többször kéne megszólalnia! Elvégre a törp egyelőre nem is gondol arra, hogy milyen jó, hogy itt van nekik a folyó vagy minek hívják mostanság! Bár biztos belekötne! Ha nem figyelnek, a bizonyíték felbukkanhat, nem úgy, mint egy üres szakadékban, ahol senki nem lát az aljára. Aprót morog, mielőtt megszólalna. *
- Csak nem bírsz a véreddel mi?
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-02 16:27:57
Üzenet elküldve: 2025-05-02 16:27:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Pontosan tudja Wrojthnál érdemes megtartani a biztonságos három lépés távolságot, főleg amiatt, mert Ő szereti húzgálni az oroszlán bajszát. Így is nem egyszer pattintotta el majdnem a törpe idegeit, és el tudja képzelni milyen lehet az, az elmondásai alapján. Ezért is szerette volna megóvni az a titkot, mi is köti őt valójában Rinéhez. Mert ameddig azt hiszi a másik, hogy csak egy lány a múltból nem használná ellene. De ha kiderül a titkuk, ki tudja mit fog azzal kezdeni a másik.
Addig is, eljátssza azt amiben eddig is jó volt. Megkeresni a lehetőségeket, búvóhelyeket és a lehetséges menekülő útvonalakat. Sajnos úgy tűnik, hogy az egyedüli az lehetséges csak a csonthíd lesz, ami eléggé elkeserítő. Így ha bármit is terveznek, többszörös óvatossággal kell majd elkövetniük.*
-Nos ez úgy fog kiderülni, ha odaértünk, addig is kár törni a fejünket.
*Zárja le végül a gondolat menetet, a városháza látogatása így a listára kerül, így a tervüket is majd a szerint kell majd módosítani.
Rine elszólalása szerencsére nem kavar túl nagy vizet, legalább is egyelőre. Megkönnyebbülve sóhajtana fel, de inkább visszatartja, hogy ne keltsen nagyobb gyanút annál amit eddig is keltettek. A természetességet meghagyva, folytatják a kis sétájukat. Három drága ismerős, a Selyemrévi ünnepségen, ezek ők semmi több. Jobb meghagyni ezt a látszatot az itt járőrözőknek.
Rine első gondolata egyáltalán nem volt butaság, de mikor a munka ötletet hozza fel, egy sanda mosoly húzódik arcára.*
-Kedvesem, a gondolkodást hagyd meg nekünk, használd inkább a két szép szemed, és leskelődj. *Majd közelebb hajolva, folytatja.* -Ne csak a portékán.
*Kacsint egyet rá viccelődve, persze ez csak színjáték, elakarja hitetni a törpével, hogy nem kell tartania Rinétől, és most csak okítja, másfelől pedig Rinét óvja meg attól, hogy olyasmit mondjon, amivel még több gyanút kelt.*
-Rendben Wrojth, csak ne kelts gyanút, az ünnepség után nézelődök már feltűnőbbek.
*Csak óvatosságra inti a másikat, nem okítja őt, pontosan tudja, a törpe megoldja majd ezt. Így mikor mindannyian rábólintanak a távozásra, egy apró kört téve, indul is meg a kijárat felé Rinével az oldalán. Továbbra sem szeretné, hogy a lányka úgy érezze nem fogná az ő oldalát.
A csonthídon átérve még megcsodálhatják a feltöltött meredély pompáját, a víz mostanra már gyönyörű szép kékséggel pompázik. Azonban a mélysége továbbra is hátborzongató. Viszont ha ne adj isten bizonyítékot kellene eltüntetni, az újdonsült tó tökéletes helyszín lenne rá, mert erősen kétli bárki akadna a városban, aki képes lenne a mélyére leúszni.*
-Rine drága, mondd csak, mit szólnál ahhoz, ha valami kényelmesebb ruhát találnánk neked estére?
*Mosolyog csábosan a lányra, mézédesen beszél mintha a másik egy Sellőlány lenne. Fent szeretné tartani a színjátékot a törpe előtt továbbra is.*
*Pontosan tudja Wrojthnál érdemes megtartani a biztonságos három lépés távolságot, főleg amiatt, mert Ő szereti húzgálni az oroszlán bajszát. Így is nem egyszer pattintotta el majdnem a törpe idegeit, és el tudja képzelni milyen lehet az, az elmondásai alapján. Ezért is szerette volna megóvni az a titkot, mi is köti őt valójában Rinéhez. Mert ameddig azt hiszi a másik, hogy csak egy lány a múltból nem használná ellene. De ha kiderül a titkuk, ki tudja mit fog azzal kezdeni a másik.
Addig is, eljátssza azt amiben eddig is jó volt. Megkeresni a lehetőségeket, búvóhelyeket és a lehetséges menekülő útvonalakat. Sajnos úgy tűnik, hogy az egyedüli az lehetséges csak a csonthíd lesz, ami eléggé elkeserítő. Így ha bármit is terveznek, többszörös óvatossággal kell majd elkövetniük.*
-Nos ez úgy fog kiderülni, ha odaértünk, addig is kár törni a fejünket.
*Zárja le végül a gondolat menetet, a városháza látogatása így a listára kerül, így a tervüket is majd a szerint kell majd módosítani.
Rine elszólalása szerencsére nem kavar túl nagy vizet, legalább is egyelőre. Megkönnyebbülve sóhajtana fel, de inkább visszatartja, hogy ne keltsen nagyobb gyanút annál amit eddig is keltettek. A természetességet meghagyva, folytatják a kis sétájukat. Három drága ismerős, a Selyemrévi ünnepségen, ezek ők semmi több. Jobb meghagyni ezt a látszatot az itt járőrözőknek.
Rine első gondolata egyáltalán nem volt butaság, de mikor a munka ötletet hozza fel, egy sanda mosoly húzódik arcára.*
-Kedvesem, a gondolkodást hagyd meg nekünk, használd inkább a két szép szemed, és leskelődj. *Majd közelebb hajolva, folytatja.* -Ne csak a portékán.
*Kacsint egyet rá viccelődve, persze ez csak színjáték, elakarja hitetni a törpével, hogy nem kell tartania Rinétől, és most csak okítja, másfelől pedig Rinét óvja meg attól, hogy olyasmit mondjon, amivel még több gyanút kelt.*
-Rendben Wrojth, csak ne kelts gyanút, az ünnepség után nézelődök már feltűnőbbek.
*Csak óvatosságra inti a másikat, nem okítja őt, pontosan tudja, a törpe megoldja majd ezt. Így mikor mindannyian rábólintanak a távozásra, egy apró kört téve, indul is meg a kijárat felé Rinével az oldalán. Továbbra sem szeretné, hogy a lányka úgy érezze nem fogná az ő oldalát.
A csonthídon átérve még megcsodálhatják a feltöltött meredély pompáját, a víz mostanra már gyönyörű szép kékséggel pompázik. Azonban a mélysége továbbra is hátborzongató. Viszont ha ne adj isten bizonyítékot kellene eltüntetni, az újdonsült tó tökéletes helyszín lenne rá, mert erősen kétli bárki akadna a városban, aki képes lenne a mélyére leúszni.*
-Rine drága, mondd csak, mit szólnál ahhoz, ha valami kényelmesebb ruhát találnánk neked estére?
*Mosolyog csábosan a lányra, mézédesen beszél mintha a másik egy Sellőlány lenne. Fent szeretné tartani a színjátékot a törpe előtt továbbra is.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-05-01 04:46:19
Üzenet elküldve: 2025-05-01 04:46:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
*Bizony, aki Aherber bácsinak dolgozik az jobb ha felköti a gatyát, mert az öreg mindig mindenben magasra rakja a lécet. A munka minőségében is. Mármint most pont a földön vannak a lécek, de az nem számít. A munka minőségén nem ront. Mondjuk látszólag javítani se javít. Nem a legszakértőbbeknek tűnhetnek ahogy több méterre egymástól kiabálnak a másiknak a zsinór kapcsán. Az öreg természetesen a saját baljára gondol hisz a legény csak tudja melyik a bal keze. Mármint Aherber bácsi bal keze. Mikor a félreértést tisztázzák akkor a kötél feszességét kell biztosítani.*
-Most jó!
*Megy is az új léchez oda, hogy megvizsgálja a zsinórt rajta.*
-Addig is teheted le a következőt. Ugyan így.
*A táskájából előkeresi a jegyzeteit és felírja amit lát. Majd leoldozza a kifeszített zsineget a kezdő lécről és viszi a legényhez.*
-Na, most erre kössed rá, én meg majd nézem megint.
*Bizony, aki Aherber bácsinak dolgozik az jobb ha felköti a gatyát, mert az öreg mindig mindenben magasra rakja a lécet. A munka minőségében is. Mármint most pont a földön vannak a lécek, de az nem számít. A munka minőségén nem ront. Mondjuk látszólag javítani se javít. Nem a legszakértőbbeknek tűnhetnek ahogy több méterre egymástól kiabálnak a másiknak a zsinór kapcsán. Az öreg természetesen a saját baljára gondol hisz a legény csak tudja melyik a bal keze. Mármint Aherber bácsi bal keze. Mikor a félreértést tisztázzák akkor a kötél feszességét kell biztosítani.*
-Most jó!
*Megy is az új léchez oda, hogy megvizsgálja a zsinórt rajta.*
-Addig is teheted le a következőt. Ugyan így.
*A táskájából előkeresi a jegyzeteit és felírja amit lát. Majd leoldozza a kifeszített zsineget a kezdő lécről és viszi a legényhez.*
-Na, most erre kössed rá, én meg majd nézem megint.
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-29 11:38:34
Üzenet elküldve: 2025-04-29 11:38:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Legyen bármennyire is ügyes, talpraesett és furfangos, egy gyerek akkor is csak gyerek. Szüksége van arra, hogy valaki fogja a kezét, még akkor is, ha a szó szoros értelmében nem Grael lesz az, aki megteszi. Mindemellett pedig tetszik vagy sem, vannak olyan dolgok, melyeket jobb, ha nem mondanak el neki. Ő azért nem, mert nincs hozzá türelme, és nem akar erőltetett magyarázatokat kitalálni azért, hogy az gyerekfejjel is emészthető legyen, Mai pedig azért, hogy megvédje a tudás esetleges következményeitől.
Egy gyerek maradjon is az, játsszon, és élvezze az életet például úgy, hogy egy morcos városőr nyakába ül, és onnan kémleli a horizontot. Sokkalta inkább neki való ez, mintsem arctalanokról elmélkedni, jelentsen is neki bármit.*
- Biztos, hogy nem kékek? *Ugratja még tovább a lányt, főleg azért, hogy végérvényesen elterelje a figyelmét a komolyabb dolgokról. Nem bánja, hogy ezt kell tennie, de azért neki is vannak határai. Azt például képtelen sokáig elviselni, hogy a hajában matasson a lány.*
- Nincs semmi baj, tudom, hogy nem akartál rosszat, de ne csináld! *Halványan talán el is mosolyodik, a következő kérdést pedig a tőle telhető legegyszerűbb módon válaszolja meg.*
- Eddig még sosem, de most igen. Baj? *Felpillant Szikrára, amennyire fel tud, közben pedig haladnak tovább a romos épületek között, melyek lassan eltűnnek, és helyüket átveszik a szebb, lakhatóbb épületek, ahogy a Romváros határán át a Polgárnegyed utcáira lépnek lassan.*
- Inkább mesélj közben. Miért olyan különleges a te rókád és napod? * Igen, pontosan tudja, hogy ő tereli vissza a beszélgetést arra a témára, melyről az előbb még elterelni próbálta az elf leány figyelmét, de ez már más. Most ő kérdez. A rezidencián ő csak egy kerülő választ adott, de nem is az a lényeg, hogy ő adjon válaszokat, hanem az, hogy minél több mindent megtudjon Szikráról, és az ő ködös, furcsa múltjáról, mely úgy tűnik, hogy nem is olyan fényes, mint az a napot ábrázoló szimbólum.*
*Legyen bármennyire is ügyes, talpraesett és furfangos, egy gyerek akkor is csak gyerek. Szüksége van arra, hogy valaki fogja a kezét, még akkor is, ha a szó szoros értelmében nem Grael lesz az, aki megteszi. Mindemellett pedig tetszik vagy sem, vannak olyan dolgok, melyeket jobb, ha nem mondanak el neki. Ő azért nem, mert nincs hozzá türelme, és nem akar erőltetett magyarázatokat kitalálni azért, hogy az gyerekfejjel is emészthető legyen, Mai pedig azért, hogy megvédje a tudás esetleges következményeitől.
Egy gyerek maradjon is az, játsszon, és élvezze az életet például úgy, hogy egy morcos városőr nyakába ül, és onnan kémleli a horizontot. Sokkalta inkább neki való ez, mintsem arctalanokról elmélkedni, jelentsen is neki bármit.*
- Biztos, hogy nem kékek? *Ugratja még tovább a lányt, főleg azért, hogy végérvényesen elterelje a figyelmét a komolyabb dolgokról. Nem bánja, hogy ezt kell tennie, de azért neki is vannak határai. Azt például képtelen sokáig elviselni, hogy a hajában matasson a lány.*
- Nincs semmi baj, tudom, hogy nem akartál rosszat, de ne csináld! *Halványan talán el is mosolyodik, a következő kérdést pedig a tőle telhető legegyszerűbb módon válaszolja meg.*
- Eddig még sosem, de most igen. Baj? *Felpillant Szikrára, amennyire fel tud, közben pedig haladnak tovább a romos épületek között, melyek lassan eltűnnek, és helyüket átveszik a szebb, lakhatóbb épületek, ahogy a Romváros határán át a Polgárnegyed utcáira lépnek lassan.*
- Inkább mesélj közben. Miért olyan különleges a te rókád és napod? * Igen, pontosan tudja, hogy ő tereli vissza a beszélgetést arra a témára, melyről az előbb még elterelni próbálta az elf leány figyelmét, de ez már más. Most ő kérdez. A rezidencián ő csak egy kerülő választ adott, de nem is az a lényeg, hogy ő adjon válaszokat, hanem az, hogy minél több mindent megtudjon Szikráról, és az ő ködös, furcsa múltjáról, mely úgy tűnik, hogy nem is olyan fényes, mint az a napot ábrázoló szimbólum.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-28 21:38:56
Üzenet elküldve: 2025-04-28 21:38:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Kezdi nagyon nagyon unni, hogy mindenki jobban tud nála mindent, és senki nem mond neki semmit. Pedig ő akarja, nagyon, de annyira nagyon tudni akarja már végre, hogy azt elmondani nem tudja. De mit lehet tenni, ő csak egy fiatal lányka, akinek hallgatnia kell a felnőtt kétlábúakra. Mert ezt ígérte és ezt választotta. Ezt választotta azzal, hogy nem szökött meg az első adandó alkalommal amikor Mai nem figyelt annyira mint szokott rá első néhány napján a rezidencián. Ezt választotta akkor, amikor elszegődött Graelhez. Ezt választotta akkor, mikor először belépett a város köves utcájára. Minden egyes apró lépése ide vezetett ehhez a ponthoz. Isten igazán, nem tudná megmondani helyes döntés volt. Viszont szíve mélyén tudja, sosem cserélné le Mait és Graelt senkire és semmire.
Ezért is örül meg annyira, hogy Grael a nyakába veszi, általában sosem volt ilyen vele a férfi, korában sosem engedte, hogy vele aludjon, sőt a házában is ritkán marasztalta a "kapcsolatuk" elején. Most pedig nézzék meg őket, majdnem olyanok mint, ahogy Szikra képzelte el magukat, apja és lánya. Ki hitte volna egyszer ide jutnak.*
-De mondom! Pirosak és sárgák, a szalagokat is fújja a szél!
*Bizonygatja, közben pedig előre és hátra dülöngél, hogy jobban lássa is amit szeretne. Ezért is húzza meg talán picit Grael haját, amiért jön is a rászólás. Amitől azonnal el is engedi a férfi haját, persze gyorsan visszaigazítja előtte, mintha hozzá se ért volna.*
-Bocsánat. Nem akartam.
*Mondja szelíden, és így már akkor inkább saját combjaira helyezi kezét, és hagyja, hogy a férfi vaskos marka tartsa őt.*
-Tudom, nem is azért kérdezem.
*Ingatja meg a fejét, mintha képes lenne látni azt a másik, majd folytatja.*
-Hanem mert eddig sosem sétáltunk együtt, csak úgy.
*Annál azért ő okosabb minthogy holmi mellék válasszal le lehessen őt rázni, ahhoz nagyon jó fenyegetés vagy indok kell, hogy valaki képes legyen belé rekeszteni a szót. A tüske nézelődéssel sincsen gondja, főleg mert Graelel sétál ide, és sokszor mondott már neki okosságokat, igaz a tolvajlással kapcsolatban. De ki tudja mi más okosságot rejt még magában Grael, amiről nem tud.*
*Kezdi nagyon nagyon unni, hogy mindenki jobban tud nála mindent, és senki nem mond neki semmit. Pedig ő akarja, nagyon, de annyira nagyon tudni akarja már végre, hogy azt elmondani nem tudja. De mit lehet tenni, ő csak egy fiatal lányka, akinek hallgatnia kell a felnőtt kétlábúakra. Mert ezt ígérte és ezt választotta. Ezt választotta azzal, hogy nem szökött meg az első adandó alkalommal amikor Mai nem figyelt annyira mint szokott rá első néhány napján a rezidencián. Ezt választotta akkor, amikor elszegődött Graelhez. Ezt választotta akkor, mikor először belépett a város köves utcájára. Minden egyes apró lépése ide vezetett ehhez a ponthoz. Isten igazán, nem tudná megmondani helyes döntés volt. Viszont szíve mélyén tudja, sosem cserélné le Mait és Graelt senkire és semmire.
Ezért is örül meg annyira, hogy Grael a nyakába veszi, általában sosem volt ilyen vele a férfi, korában sosem engedte, hogy vele aludjon, sőt a házában is ritkán marasztalta a "kapcsolatuk" elején. Most pedig nézzék meg őket, majdnem olyanok mint, ahogy Szikra képzelte el magukat, apja és lánya. Ki hitte volna egyszer ide jutnak.*
-De mondom! Pirosak és sárgák, a szalagokat is fújja a szél!
*Bizonygatja, közben pedig előre és hátra dülöngél, hogy jobban lássa is amit szeretne. Ezért is húzza meg talán picit Grael haját, amiért jön is a rászólás. Amitől azonnal el is engedi a férfi haját, persze gyorsan visszaigazítja előtte, mintha hozzá se ért volna.*
-Bocsánat. Nem akartam.
*Mondja szelíden, és így már akkor inkább saját combjaira helyezi kezét, és hagyja, hogy a férfi vaskos marka tartsa őt.*
-Tudom, nem is azért kérdezem.
*Ingatja meg a fejét, mintha képes lenne látni azt a másik, majd folytatja.*
-Hanem mert eddig sosem sétáltunk együtt, csak úgy.
*Annál azért ő okosabb minthogy holmi mellék válasszal le lehessen őt rázni, ahhoz nagyon jó fenyegetés vagy indok kell, hogy valaki képes legyen belé rekeszteni a szót. A tüske nézelődéssel sincsen gondja, főleg mert Graelel sétál ide, és sokszor mondott már neki okosságokat, igaz a tolvajlással kapcsolatban. De ki tudja mi más okosságot rejt még magában Grael, amiről nem tud.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-28 21:20:50
Üzenet elküldve: 2025-04-28 21:20:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Jól tudja ő, hogy nem úgy értette a kérdést a lány, hogy mi van az igazi rókával meg a nappal, de így legalább könnyedén rövidre tudta zárni a véget nem érő kérdések hadát, ami akkor érkezett volna, ha használható dolgot mond. Mondhatna, de tényleg túl fáradt most hozzá.
Útjuk a ház folyosóin át, az udvaron és a bejárati kapun keresztül, a rezidenciától távol vezet, ahol már nem szegeződhet rájuk egyetlen jégkék szempár sem, amelyik véletlenül pont akkor, pont azon az ablakon nézett volna ki, ahonnan jól láthatta volna, hogy a zord városőr jól bánik egy kislánnyal. Pedig tagadhatja, ahogy akarja, de valami furcsa érzés lett úrrá rajta, ahogy meglátta, mennyire elszomorodott szegény, mikor nem volt hajlandó megfogni a kezét. Valami olyan, ami belülről azt súgja neki, hogy ne hagyja ezt így.
Eszébe jut hát egy még mindig borzalmas, de kevésbé rossz ötlet, mint a kézfogás, és ahogy ezt kimondja, az elf leány szomorúsága olyan hirtelenséggel tűnik el, ahogy tényleg csak egy szikra képes lángra lobbanni.*
- Igen, itt már jó. *Azért körbenéz, hogy lehetőleg minél kevesebben lássák őket, de szerencsére a romváros ezen részén nem sokan járnak. Felemeli hát a kis testet, és ahogy ígérte, a nyakába ülteti őt. Kapaszkodnia nem is igazán kellene, mert a lábait fogva tartja őt, miközben elindul, de Szikra mégis a haját kezdi el birizgálni, ami rettenetesen idegesíti, de egy ideig még tűri.*
- A vásárig? Nem hiszek neked. Olyan magasan nem is lehetsz. *Persze valóban látni itt-ott a sátrak tetejét a házak között, de azért az túlzás, hogy látni innen az egész vásárt. Illetve egy kis játék is belefér, ha már így együtt sétálgatnak a romos házakkal tűzdelt utcákon.*
- A hajamat viszont engedd el! Ne félj, foglak! Nem kell belém akasztanod a karmaid. *Még ha karmai neki nincsenek is, csak körmei, akkor sem bírja tovább elviselni a kis kezeket a hajában.
Ahogy haladnak, érkezik egy újabb kérdés.*
- Mert miért ne hozhattalak volna? Nem fogunk semmi rosszat csinálni, csak sétálunk. *Ma az egyszerű, kerülő válaszok híve a férfi. Nincs ahhoz elég jó passzban az elméje, hogy gyerek számára is megfelelő magyarázatokkal rukkoljon elő, inkább nem is próbálkozik meg vele.*
- Csak elmegyünk oda, ahol sok tüske van. Azért, mert épp készítenek nekem egy szép nagyot. Kíváncsi vagyok, hogy haladnak vele. Gondoltam érdekes lehet neked. *Azért mégis csak sikerül mondania valamit, ami miatt talán nem egy durcás pofit és két újabb kérdést kap majd viszonzásul.*
*Jól tudja ő, hogy nem úgy értette a kérdést a lány, hogy mi van az igazi rókával meg a nappal, de így legalább könnyedén rövidre tudta zárni a véget nem érő kérdések hadát, ami akkor érkezett volna, ha használható dolgot mond. Mondhatna, de tényleg túl fáradt most hozzá.
Útjuk a ház folyosóin át, az udvaron és a bejárati kapun keresztül, a rezidenciától távol vezet, ahol már nem szegeződhet rájuk egyetlen jégkék szempár sem, amelyik véletlenül pont akkor, pont azon az ablakon nézett volna ki, ahonnan jól láthatta volna, hogy a zord városőr jól bánik egy kislánnyal. Pedig tagadhatja, ahogy akarja, de valami furcsa érzés lett úrrá rajta, ahogy meglátta, mennyire elszomorodott szegény, mikor nem volt hajlandó megfogni a kezét. Valami olyan, ami belülről azt súgja neki, hogy ne hagyja ezt így.
Eszébe jut hát egy még mindig borzalmas, de kevésbé rossz ötlet, mint a kézfogás, és ahogy ezt kimondja, az elf leány szomorúsága olyan hirtelenséggel tűnik el, ahogy tényleg csak egy szikra képes lángra lobbanni.*
- Igen, itt már jó. *Azért körbenéz, hogy lehetőleg minél kevesebben lássák őket, de szerencsére a romváros ezen részén nem sokan járnak. Felemeli hát a kis testet, és ahogy ígérte, a nyakába ülteti őt. Kapaszkodnia nem is igazán kellene, mert a lábait fogva tartja őt, miközben elindul, de Szikra mégis a haját kezdi el birizgálni, ami rettenetesen idegesíti, de egy ideig még tűri.*
- A vásárig? Nem hiszek neked. Olyan magasan nem is lehetsz. *Persze valóban látni itt-ott a sátrak tetejét a házak között, de azért az túlzás, hogy látni innen az egész vásárt. Illetve egy kis játék is belefér, ha már így együtt sétálgatnak a romos házakkal tűzdelt utcákon.*
- A hajamat viszont engedd el! Ne félj, foglak! Nem kell belém akasztanod a karmaid. *Még ha karmai neki nincsenek is, csak körmei, akkor sem bírja tovább elviselni a kis kezeket a hajában.
Ahogy haladnak, érkezik egy újabb kérdés.*
- Mert miért ne hozhattalak volna? Nem fogunk semmi rosszat csinálni, csak sétálunk. *Ma az egyszerű, kerülő válaszok híve a férfi. Nincs ahhoz elég jó passzban az elméje, hogy gyerek számára is megfelelő magyarázatokkal rukkoljon elő, inkább nem is próbálkozik meg vele.*
- Csak elmegyünk oda, ahol sok tüske van. Azért, mert épp készítenek nekem egy szép nagyot. Kíváncsi vagyok, hogy haladnak vele. Gondoltam érdekes lehet neked. *Azért mégis csak sikerül mondania valamit, ami miatt talán nem egy durcás pofit és két újabb kérdést kap majd viszonzásul.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-28 17:19:48
Üzenet elküldve: 2025-04-28 17:19:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Valamikor nem kell keresni a megoldást, néha olyan mint a gond. Házhoz jön. Ahogy Mai tette annak idején, ezzel mindkettő hatást okozva. Grael magányos, kényelmes és nyugodt életének akkor lett vége. Mert addig csak fél, sőt negyed szemmel sem kellett Szikrával törődnie, mert szélnek eresztette néhány jó tanáccsal, és hatonta talán ha egyszer látta őt kisebb nagyobb zsákmánnyal.*
-Nem úúúgy! Hanem. Ahj.
*Javítaná ki Graelt, de látja nincs sok értelme, így csak picit száját húzva törődik bele abba, nevelő apja sem fogja őt közelebb vinni őt a megoldáshoz. Legalább is egyelőre nem.*
-De hát. *Kezdene megint bele szokásos habogásába. Majd hamar és határozottan folytatja tovább.* -Jövök!
*Nem kell őt csábítgatni, eleget ült itt egyedül, és amit Mai kért tőle azt megtette, szóval csak nem lesz belőle baj, hogy Graellel sétál egy picit.*
-Rendben. Mehetünk.
*Bólint ismét, ha még nem is olyan lelkesen mint általában, azonban hallgat a szép szóra. Ígéretét amit tett befogja tartani, jó kislány lesz. Ha pedig Grael megbeszélte Maival, akkor pedig végképp nem hiszi ebből baj lesz.
Követi is hát Graelt át a Rezidencia falain, ki az udvaron, és már a kaput is hamar hátrahagyják. Mindeközben a kézfogásra nem kerül sor, és mikor megpillantja a vaskos markot a zsebbe csúszni, el is szontyolodik. Így hát, saját kezét szorongatva lépdel sietve a másik mellett, lógatva az orrát. Meg aztán, ami annak egy lépés, neki legalább kettő. Már majdnem hívta volna magához Derest amikor az udvarra érnek, hogy legalább bele kapaszkodjon, Grael ismét felszólal. Na ekkor tűnik szinte semmivé az a bágyadt szomorú tekintet, és a szikra, amit elvileg a férfi lát benne, hamar lángra is lobban ismét. A zöld szemek örömmel telien csillannak fel, az elengedhetetlen teli szájas mosoly sem maradhat el. Ezidáig még senki nem vette fől őt a nyakába, Deresen próbált egyszer lovagolni, de hát hamar ledobta őt magáról a szőrös barátja, mert hát nem igazán van erre tervezve. A hírnek annyira megörül, hogy szinte fel is pattan egyet léptében.
A következő pár percet, amíg elhagyják a Rezidenciát, Szikra folyamatosan hátra-hátra pislog, mikor kerülnek már annyira távol, hogy ne lássa a ház egyik ablakát se. Amint ez megtörtént, megtorpan Graelre emeli a zöldjeit és megkérdezi.*
-Itt már jó?
*Mutat hátra az árvaház irányába, hogy a férfi is megbizonyosodjon arról, nem akarja átverni őt Szikra.
És amint a férfi a nyakába kapja ő egy biztos fogást keres először. Lábaival igyekszik nem túl szorosan fogni a férfi tarkóját és nyakát, így inkább az apró ujjacskák túrnak bele a férfi hajába, hogy a homloka két szélén kapaszkodjon. Persze nem fogja meghúzni a férfi sörényét, mint valami lovat, az egyenes út lenne ahhoz, hogy ledobja magáról. Hanem gyengéden tartja magát. Viszont a látvány innen a magasból valami elképesztő számára. A perspektíva változás ámulatba ejti, és még ha a látvány nem is annyira pompás, mert hát a romvároson keresztül mennek át, Szikra így is imádja.*
-Grael! majdnem ellátok a vásárig!
*Mutat a selyemrévi ünnepség irányába, ahonnan nemrég tért haza, és ha bár a házak teteje néha néha takarja, a férfi magasságának köszönhetően, a díszes sátrak tetejét, amit a bazárosok állítottak fel, egész könnyen látható a távolban. Viszont a bámészkodás közben egy apró gondolat nem hagyja őt nyugodni, és félve szól oda a férfihoz.*
-Grael, miért hoztál magaddal?
*Bukik egy picit előre, hátha látja a férfi tekintetét.*
*Valamikor nem kell keresni a megoldást, néha olyan mint a gond. Házhoz jön. Ahogy Mai tette annak idején, ezzel mindkettő hatást okozva. Grael magányos, kényelmes és nyugodt életének akkor lett vége. Mert addig csak fél, sőt negyed szemmel sem kellett Szikrával törődnie, mert szélnek eresztette néhány jó tanáccsal, és hatonta talán ha egyszer látta őt kisebb nagyobb zsákmánnyal.*
-Nem úúúgy! Hanem. Ahj.
*Javítaná ki Graelt, de látja nincs sok értelme, így csak picit száját húzva törődik bele abba, nevelő apja sem fogja őt közelebb vinni őt a megoldáshoz. Legalább is egyelőre nem.*
-De hát. *Kezdene megint bele szokásos habogásába. Majd hamar és határozottan folytatja tovább.* -Jövök!
*Nem kell őt csábítgatni, eleget ült itt egyedül, és amit Mai kért tőle azt megtette, szóval csak nem lesz belőle baj, hogy Graellel sétál egy picit.*
-Rendben. Mehetünk.
*Bólint ismét, ha még nem is olyan lelkesen mint általában, azonban hallgat a szép szóra. Ígéretét amit tett befogja tartani, jó kislány lesz. Ha pedig Grael megbeszélte Maival, akkor pedig végképp nem hiszi ebből baj lesz.
Követi is hát Graelt át a Rezidencia falain, ki az udvaron, és már a kaput is hamar hátrahagyják. Mindeközben a kézfogásra nem kerül sor, és mikor megpillantja a vaskos markot a zsebbe csúszni, el is szontyolodik. Így hát, saját kezét szorongatva lépdel sietve a másik mellett, lógatva az orrát. Meg aztán, ami annak egy lépés, neki legalább kettő. Már majdnem hívta volna magához Derest amikor az udvarra érnek, hogy legalább bele kapaszkodjon, Grael ismét felszólal. Na ekkor tűnik szinte semmivé az a bágyadt szomorú tekintet, és a szikra, amit elvileg a férfi lát benne, hamar lángra is lobban ismét. A zöld szemek örömmel telien csillannak fel, az elengedhetetlen teli szájas mosoly sem maradhat el. Ezidáig még senki nem vette fől őt a nyakába, Deresen próbált egyszer lovagolni, de hát hamar ledobta őt magáról a szőrös barátja, mert hát nem igazán van erre tervezve. A hírnek annyira megörül, hogy szinte fel is pattan egyet léptében.
A következő pár percet, amíg elhagyják a Rezidenciát, Szikra folyamatosan hátra-hátra pislog, mikor kerülnek már annyira távol, hogy ne lássa a ház egyik ablakát se. Amint ez megtörtént, megtorpan Graelre emeli a zöldjeit és megkérdezi.*
-Itt már jó?
*Mutat hátra az árvaház irányába, hogy a férfi is megbizonyosodjon arról, nem akarja átverni őt Szikra.
És amint a férfi a nyakába kapja ő egy biztos fogást keres először. Lábaival igyekszik nem túl szorosan fogni a férfi tarkóját és nyakát, így inkább az apró ujjacskák túrnak bele a férfi hajába, hogy a homloka két szélén kapaszkodjon. Persze nem fogja meghúzni a férfi sörényét, mint valami lovat, az egyenes út lenne ahhoz, hogy ledobja magáról. Hanem gyengéden tartja magát. Viszont a látvány innen a magasból valami elképesztő számára. A perspektíva változás ámulatba ejti, és még ha a látvány nem is annyira pompás, mert hát a romvároson keresztül mennek át, Szikra így is imádja.*
-Grael! majdnem ellátok a vásárig!
*Mutat a selyemrévi ünnepség irányába, ahonnan nemrég tért haza, és ha bár a házak teteje néha néha takarja, a férfi magasságának köszönhetően, a díszes sátrak tetejét, amit a bazárosok állítottak fel, egész könnyen látható a távolban. Viszont a bámészkodás közben egy apró gondolat nem hagyja őt nyugodni, és félve szól oda a férfihoz.*
-Grael, miért hoztál magaddal?
*Bukik egy picit előre, hátha látja a férfi tekintetét.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-28 11:52:07
Üzenet elküldve: 2025-04-28 11:52:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
~ Nagyszerű! ~
* Gondolja magában, mihelyst meghallja a gnóm szavait. Hát nem mit vétett ő az istenek ellen, hogy még a profi munkásoknál is hibátlanabb munkát várnak el tőle? Sajnos nincs mese! Mivel már elvállalta, így el is fogja vállalni!
Másfél méterre elhelyezi a deszkát s kétszer is leméri, oda-vissza, hogy jó helyen van e az egész. Biztos van ennek is valami magyarázata, de, hogy ezt biztos nem fogja megkérdezni, az holt biztos.
Feljebb, lejjebb, jobbra, balra. Próbálja követni a gnóm utasításait, de az elején még az sem biztos, hogy ugyan arról a balról meg jobbról beszélnek, mivel szembe áll vele. Végül csak sikerül kicsit megzabolázni a rudat, bár a kérdés elbizonytalanítja. Hát egy második szempár biztos jobban elmondhatja, hogy egyenes e, mint ő, aki éppen átöleli, hogy még véletlenül se mozduljon meg, hiába van ennek talpa!
Végül csak megbízik benne, hogy nem borul fel s elkezdi a kötelet állítgatni. *
- Ennyi elég? Sok? Na, várjál!
* Mondja, majd feszesít a kötélen, hátha nem is az volt a probléma, hogy rossz helyen van, hanem, hogy középen lejt.
Jobbnak látja nem belegondolni, hogy mégis mennyiszer kell ezt a procedúrát megismételni. Azt ő is tudja, hogy sok, ám ha számban megkapná, hogy oda-vissza mennyi lehet megállna a szíve. *
~ Nagyszerű! ~
* Gondolja magában, mihelyst meghallja a gnóm szavait. Hát nem mit vétett ő az istenek ellen, hogy még a profi munkásoknál is hibátlanabb munkát várnak el tőle? Sajnos nincs mese! Mivel már elvállalta, így el is fogja vállalni!
Másfél méterre elhelyezi a deszkát s kétszer is leméri, oda-vissza, hogy jó helyen van e az egész. Biztos van ennek is valami magyarázata, de, hogy ezt biztos nem fogja megkérdezni, az holt biztos.
Feljebb, lejjebb, jobbra, balra. Próbálja követni a gnóm utasításait, de az elején még az sem biztos, hogy ugyan arról a balról meg jobbról beszélnek, mivel szembe áll vele. Végül csak sikerül kicsit megzabolázni a rudat, bár a kérdés elbizonytalanítja. Hát egy második szempár biztos jobban elmondhatja, hogy egyenes e, mint ő, aki éppen átöleli, hogy még véletlenül se mozduljon meg, hiába van ennek talpa!
Végül csak megbízik benne, hogy nem borul fel s elkezdi a kötelet állítgatni. *
- Ennyi elég? Sok? Na, várjál!
* Mondja, majd feszesít a kötélen, hátha nem is az volt a probléma, hogy rossz helyen van, hanem, hogy középen lejt.
Jobbnak látja nem belegondolni, hogy mégis mennyiszer kell ezt a procedúrát megismételni. Azt ő is tudja, hogy sok, ám ha számban megkapná, hogy oda-vissza mennyi lehet megállna a szíve. *
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-25 17:23:29
Üzenet elküldve: 2025-04-25 17:23:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Könnyebb elmenekülni, mint szembenézni azzal amitől tart. Ezt húgocskája mesterien eltanulta, de, hogy kitől a fene se tudja. Mert édesanyja sosem tűnt annak a személynek aki megfutamodna bármitől. Lánya mégis hasonlóan tesz, sőt most is tenne. Bár megértené, ha tudná. Nem éppen egy főnyeremény. Amerre jár a baj folyton a sarkában lohol, ilyen vagy olyan formában. Biztosan emiatt szakította félbe azt amit mindkettőjük már annyira sóvárgott. És most, hogy megkapták, egyikük sem tudja mit kezdjen ezzel, hogyan tovább? Van egyáltalán értelme? Lazziar egyik kérdéssel sem foglalkozik ami a jövőt firtatná kettőjük felől. Ő csak ki akarja élvezni azt, amit a jelen ad számára. Meglehetősen fura viselkedés, pont egy elftől, akinek annyi ideje van mint vízcsepp az újonnan alkotott Selyemrévi tóban. Vagy minek fogják elnevezni azok a kékvérűek.
A megbántás ezek szerint családi szokás, sőt mi több, hagyomány! Apja szívét a mostoha anyja törte össze, igaz szegény nem tehetett arról, hogy epekedett előző férje után, aki már a túloldalon várt rá. Pedig apja, Eeyr lássa lelkét, szívén viselte a szegény nő és lánya sorsát.
Azóta bátyja talán megfontoltabb lett? Nos, lehetséges, attól függ, hogy nézzük a dolgok fekvését. Biztosan megfontoltabban csal a kártya játékban, és az alkoholt is okosabban issza, hogy a későbbi lerészegedett alakok zsebeit még az alkohol mámorban is képes legyen úgy kifosztani, ne vegyék észre.
Igen, a kettősség ami örökkön örökké belengte és megmutatta, hogy miért nem lehetnek egyek. Ki oltják egymást, és soha nem lesznek se tűz vagy víz. Azonban, nem ez az élet rendje? Két különböző erő, találkozásából valami új születik, valami elképesztő. Az elképzelésben jobban megállja a helyét mint gyakorlatban, már csak az a kérdés megmerik e tenni azt, hogy hátra hagyják sérelmeiket, és afelé a szebb jövő irányába haladnak, ahol képesek megmaradni egymás mellett.
Valóban Lazziar a minden elsöprő önző tűz, amit csak az izgalom és az élvezetek hajhászószála táplál. Viszont, minden őrjöngő vad csikót be kell előbb törni, előbb vagy utóbb. Mert a végén a hentesnél köt ki ha nem viselkedik. Ehhez pedig Rine nyugodtabb és lágyabb viselkedése megfelelő eszköz lenne. Kérdés, megmeri ülni a vad lovat.
Rine kuncogására, ő maga is elmosolyodik, az a félmosoly most végre nem gúnyos, könnyed. Jobb karjával az enyhén eltávolodó leánykát húzza vissza magához gyengéden végigsimítva annak jobb oldalán. Pár másodpercre szeretné még érezni a közelségét. Majd engedi is el, hogy zsebre tett kézzel, enyhén feltartva tekintetét sétáljon.*
-Mit mesélhetnék, ássam mélyebbre a síromat? Kétlem szeretnéd hallani mi történt velem a Sellőben, főleg ezek után.
*Vigyorodik el, na az a félmosoly ismét gúnyosabbnak tűnik, de nem sokáig. Annyira szeretné csak ugratni Rinét, hogy szórakoztassa, mert fülének a másik kuncogása kész muzsika.*
-Majd otthon, egy bor mellett, felejtsd el azt, hogy a Pegazusban éjszakázol. Rendben?
*Fordul oldalra tekintete, amíg a választ megkapja, mert lassan vissza is érnek, a kocsishoz. Rine szavaira, csak bólint. Sunyi módon végignézi a lány idomait, ahogy amaz lehajol a kerékért, majd csak egy nagy sóhaj után lép vissza a szekérhez. Így, hogy most már mindenki együttműködik, sokkal könnyebben visszakerül a kerék a helyére. Hamar búcsút is mondanak a kocsisnak, hagyj menjen a dolgára, eleget állt itt várva a megmentőket.
El is lép a szekértől, egy barátságosabb mosollyal int búcsút a kocsisnak, ilyen is ritkán fordul elő.
Majd visszalépve Rine mellé, megfogja annak oldalát ismét gyengéden, hogy jó irányba terelje az utat mutatva.*
-Gyere, úgy hallottam szép kis mulatságot rittyentett össze a város. Na de kezdjünk veled addig hol voltál eddig?
*Húzza össze szemöldökét kérdően, mintha gyanakvás is kiérezhető lenne a szavában, de inkább csak tudni szeretné nem esett semmi baja az ő virágszálának.*
*Könnyebb elmenekülni, mint szembenézni azzal amitől tart. Ezt húgocskája mesterien eltanulta, de, hogy kitől a fene se tudja. Mert édesanyja sosem tűnt annak a személynek aki megfutamodna bármitől. Lánya mégis hasonlóan tesz, sőt most is tenne. Bár megértené, ha tudná. Nem éppen egy főnyeremény. Amerre jár a baj folyton a sarkában lohol, ilyen vagy olyan formában. Biztosan emiatt szakította félbe azt amit mindkettőjük már annyira sóvárgott. És most, hogy megkapták, egyikük sem tudja mit kezdjen ezzel, hogyan tovább? Van egyáltalán értelme? Lazziar egyik kérdéssel sem foglalkozik ami a jövőt firtatná kettőjük felől. Ő csak ki akarja élvezni azt, amit a jelen ad számára. Meglehetősen fura viselkedés, pont egy elftől, akinek annyi ideje van mint vízcsepp az újonnan alkotott Selyemrévi tóban. Vagy minek fogják elnevezni azok a kékvérűek.
A megbántás ezek szerint családi szokás, sőt mi több, hagyomány! Apja szívét a mostoha anyja törte össze, igaz szegény nem tehetett arról, hogy epekedett előző férje után, aki már a túloldalon várt rá. Pedig apja, Eeyr lássa lelkét, szívén viselte a szegény nő és lánya sorsát.
Azóta bátyja talán megfontoltabb lett? Nos, lehetséges, attól függ, hogy nézzük a dolgok fekvését. Biztosan megfontoltabban csal a kártya játékban, és az alkoholt is okosabban issza, hogy a későbbi lerészegedett alakok zsebeit még az alkohol mámorban is képes legyen úgy kifosztani, ne vegyék észre.
Igen, a kettősség ami örökkön örökké belengte és megmutatta, hogy miért nem lehetnek egyek. Ki oltják egymást, és soha nem lesznek se tűz vagy víz. Azonban, nem ez az élet rendje? Két különböző erő, találkozásából valami új születik, valami elképesztő. Az elképzelésben jobban megállja a helyét mint gyakorlatban, már csak az a kérdés megmerik e tenni azt, hogy hátra hagyják sérelmeiket, és afelé a szebb jövő irányába haladnak, ahol képesek megmaradni egymás mellett.
Valóban Lazziar a minden elsöprő önző tűz, amit csak az izgalom és az élvezetek hajhászószála táplál. Viszont, minden őrjöngő vad csikót be kell előbb törni, előbb vagy utóbb. Mert a végén a hentesnél köt ki ha nem viselkedik. Ehhez pedig Rine nyugodtabb és lágyabb viselkedése megfelelő eszköz lenne. Kérdés, megmeri ülni a vad lovat.
Rine kuncogására, ő maga is elmosolyodik, az a félmosoly most végre nem gúnyos, könnyed. Jobb karjával az enyhén eltávolodó leánykát húzza vissza magához gyengéden végigsimítva annak jobb oldalán. Pár másodpercre szeretné még érezni a közelségét. Majd engedi is el, hogy zsebre tett kézzel, enyhén feltartva tekintetét sétáljon.*
-Mit mesélhetnék, ássam mélyebbre a síromat? Kétlem szeretnéd hallani mi történt velem a Sellőben, főleg ezek után.
*Vigyorodik el, na az a félmosoly ismét gúnyosabbnak tűnik, de nem sokáig. Annyira szeretné csak ugratni Rinét, hogy szórakoztassa, mert fülének a másik kuncogása kész muzsika.*
-Majd otthon, egy bor mellett, felejtsd el azt, hogy a Pegazusban éjszakázol. Rendben?
*Fordul oldalra tekintete, amíg a választ megkapja, mert lassan vissza is érnek, a kocsishoz. Rine szavaira, csak bólint. Sunyi módon végignézi a lány idomait, ahogy amaz lehajol a kerékért, majd csak egy nagy sóhaj után lép vissza a szekérhez. Így, hogy most már mindenki együttműködik, sokkal könnyebben visszakerül a kerék a helyére. Hamar búcsút is mondanak a kocsisnak, hagyj menjen a dolgára, eleget állt itt várva a megmentőket.
El is lép a szekértől, egy barátságosabb mosollyal int búcsút a kocsisnak, ilyen is ritkán fordul elő.
Majd visszalépve Rine mellé, megfogja annak oldalát ismét gyengéden, hogy jó irányba terelje az utat mutatva.*
-Gyere, úgy hallottam szép kis mulatságot rittyentett össze a város. Na de kezdjünk veled addig hol voltál eddig?
*Húzza össze szemöldökét kérdően, mintha gyanakvás is kiérezhető lenne a szavában, de inkább csak tudni szeretné nem esett semmi baja az ő virágszálának.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-25 08:56:09
Üzenet elküldve: 2025-04-25 08:56:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*A kocsival akar foglalkozni, igen. Most bármivel szívesebben foglalkozni, még akár annak a sártócsának az állagát is inkább vizsgálgatná, minthogy mélyebben merüljön el a csókban. Nem esett jól vagy nem akarja? De éppen ez az, hogy túlságosan is felfűtötte testét és a fürdőházban már felkorbácsolt érzelmei miatt semmit sem akarna ennél jobban. De mi lett a vége annak is? Mi lenne a vége ennek? Ziar bajkeverő. Tivornyázó. Olyan férfi, aki hajszolja az életet, nem törődve a holnappal, csak a most foglalkoztatja. Ez baj lenne? Dehogy. Sőt, valahol irigyli is tőle ezt a szemléletet. Ő maga mulya, még épp csak ízlelgeti, hogy milyen az, amikor úgy lép ki a világba, hogy senki sem fogja a kezét.
Fivére egyszer már megbántotta. Hogy mi húzódhatott a háttérben akkor, ott a fürdőházban nem tudhatja, nem lát bele a másik fejébe. Talán hasonló gondolatok, amik őt is kínozták és tépik most is. Úgy nőttek fel, hogy testvérek, még, ha a vér nem is köti őket össze. Igazából, ha jobban belegondol ez a kisebbik gond az egészben. De újra visszakanyarodik ahhoz a gondolathoz, hogy ők ketten a tűz és a víz. Ha közel kerülnek egymáshoz csak kioltják a másikat és megszűnnek létezni önmagukban. Ziar a mindent felperzselő tűz, maga pedig a nyugodt patak, aki békésen elcsordogál a maga medrében. Hiába vágyik vissza Ziar kezei közé, hogy ismét ajkain csüngjön, nem meri. Úgy érzi, hogy nem szabad. Pedig viszonozta a csókot, mert akarta. Akarná újból, de kétli, hogy helyes lenne. Majdnem biztos abban, hogy nem illik bele Ziar világába teljesen, így nem is akarja visszahúzni fivérét.
Lelkiismeret pedig azt sem engedi, hogy cserben hagyják a kocsist és megvárakoztassák fivére társát, bárki legyen az a törpe. Így, mintha mi sem történt volna indul meg maga után húzva mostoháját.*
- Szóval Wrojth.
*Biccent a név hallatán, ám nyomban meg is torpan ahogy Ziar megfékezi. A kékek azonnal a kéz után pillantanak, ami most éppen a zsebbe nyúlnak mélyen. Amikor a papíros előkerül először csak értetlenül pislog rá, de kinyújtja érte a kezét. Hirtelen továbbra sem tudja mi lehet a papír, mikor végre ujjai közé foghatja, de fivére sértetten csengő megjegyzése hamar világosságot gyújt a fejében. A szégyen és bűnbánat hamar csap le rá. Öklébe szorítja a papírt, majd elnyitja ajkait, hogy valamit mondjon. Kérjen bocsánatot? Kezdjen magyarázkodni? Elment és csak egy rövid üzenetet hagyott, amiben alig magyarázta meg a dolgokat. Ezt hova szépítse, ha lehet egyáltalán? Helyette most itt van és valóban nem terve már szökni. Így inkább csendben maradva préseli össze ajkait, aprót bólint, majd a papírt batyujába süllyesztve fordul vissza, hogy tovább induljon.
Ezek után kell pár pillanat, hogy ismét meg merjen szólalni. Utána is csak az a teljesen átlagos érdeklődés tud kipréselődni belőle. A válaszon meg sem lepődik. Még azon sem csodálkozna, ha most is valami hasonlón ügyködnének. De szerencsére változott már annyit, hogy elfogadja végre, hogy bátyja egyszerűen csak ilyen, így eszébe sem jut ítélkezni.*
- Tömör, rövid és ködös.
*Kuncog fel halkan, ahogy elengedi végre az inget, hogy fivére mellett sétáljon tovább vissza a kocsihoz.*
- De az az érzésem, hogy ebben bujkál bőven izgalmas történet. Izgalmasabb, mint nekem.
*Vigyorodik el szélesebben.
Sétálva már lassabban érnek vissza, mint ahogy futva távolodtak a kocsitól, de hamarosan megpillantja a kocsist, aki gondterhelten vakarja a kobakját, miközben azon tűnődik, hogy egyedül ugyan hogy fogja megoldani a kerék baját. Hát sehogy, mert lassan megérkezik a felmentősereg, ahol már az ügyetlen "koldus" sem vakoskodik, így talán több haszna lesz.*
- Na akkor essünk neki. Ha végeztünk akkor gondolom elő akarod keríteni a barátodat. Addig meg mesélhetnél egy-két kalandot.
*Kutatja fel a pórul járt kereket, majd a köpenytől inkább meg is szabadulva, hanyagul csak a földre dobva hajol a kerékért.*
*A kocsival akar foglalkozni, igen. Most bármivel szívesebben foglalkozni, még akár annak a sártócsának az állagát is inkább vizsgálgatná, minthogy mélyebben merüljön el a csókban. Nem esett jól vagy nem akarja? De éppen ez az, hogy túlságosan is felfűtötte testét és a fürdőházban már felkorbácsolt érzelmei miatt semmit sem akarna ennél jobban. De mi lett a vége annak is? Mi lenne a vége ennek? Ziar bajkeverő. Tivornyázó. Olyan férfi, aki hajszolja az életet, nem törődve a holnappal, csak a most foglalkoztatja. Ez baj lenne? Dehogy. Sőt, valahol irigyli is tőle ezt a szemléletet. Ő maga mulya, még épp csak ízlelgeti, hogy milyen az, amikor úgy lép ki a világba, hogy senki sem fogja a kezét.
Fivére egyszer már megbántotta. Hogy mi húzódhatott a háttérben akkor, ott a fürdőházban nem tudhatja, nem lát bele a másik fejébe. Talán hasonló gondolatok, amik őt is kínozták és tépik most is. Úgy nőttek fel, hogy testvérek, még, ha a vér nem is köti őket össze. Igazából, ha jobban belegondol ez a kisebbik gond az egészben. De újra visszakanyarodik ahhoz a gondolathoz, hogy ők ketten a tűz és a víz. Ha közel kerülnek egymáshoz csak kioltják a másikat és megszűnnek létezni önmagukban. Ziar a mindent felperzselő tűz, maga pedig a nyugodt patak, aki békésen elcsordogál a maga medrében. Hiába vágyik vissza Ziar kezei közé, hogy ismét ajkain csüngjön, nem meri. Úgy érzi, hogy nem szabad. Pedig viszonozta a csókot, mert akarta. Akarná újból, de kétli, hogy helyes lenne. Majdnem biztos abban, hogy nem illik bele Ziar világába teljesen, így nem is akarja visszahúzni fivérét.
Lelkiismeret pedig azt sem engedi, hogy cserben hagyják a kocsist és megvárakoztassák fivére társát, bárki legyen az a törpe. Így, mintha mi sem történt volna indul meg maga után húzva mostoháját.*
- Szóval Wrojth.
*Biccent a név hallatán, ám nyomban meg is torpan ahogy Ziar megfékezi. A kékek azonnal a kéz után pillantanak, ami most éppen a zsebbe nyúlnak mélyen. Amikor a papíros előkerül először csak értetlenül pislog rá, de kinyújtja érte a kezét. Hirtelen továbbra sem tudja mi lehet a papír, mikor végre ujjai közé foghatja, de fivére sértetten csengő megjegyzése hamar világosságot gyújt a fejében. A szégyen és bűnbánat hamar csap le rá. Öklébe szorítja a papírt, majd elnyitja ajkait, hogy valamit mondjon. Kérjen bocsánatot? Kezdjen magyarázkodni? Elment és csak egy rövid üzenetet hagyott, amiben alig magyarázta meg a dolgokat. Ezt hova szépítse, ha lehet egyáltalán? Helyette most itt van és valóban nem terve már szökni. Így inkább csendben maradva préseli össze ajkait, aprót bólint, majd a papírt batyujába süllyesztve fordul vissza, hogy tovább induljon.
Ezek után kell pár pillanat, hogy ismét meg merjen szólalni. Utána is csak az a teljesen átlagos érdeklődés tud kipréselődni belőle. A válaszon meg sem lepődik. Még azon sem csodálkozna, ha most is valami hasonlón ügyködnének. De szerencsére változott már annyit, hogy elfogadja végre, hogy bátyja egyszerűen csak ilyen, így eszébe sem jut ítélkezni.*
- Tömör, rövid és ködös.
*Kuncog fel halkan, ahogy elengedi végre az inget, hogy fivére mellett sétáljon tovább vissza a kocsihoz.*
- De az az érzésem, hogy ebben bujkál bőven izgalmas történet. Izgalmasabb, mint nekem.
*Vigyorodik el szélesebben.
Sétálva már lassabban érnek vissza, mint ahogy futva távolodtak a kocsitól, de hamarosan megpillantja a kocsist, aki gondterhelten vakarja a kobakját, miközben azon tűnődik, hogy egyedül ugyan hogy fogja megoldani a kerék baját. Hát sehogy, mert lassan megérkezik a felmentősereg, ahol már az ügyetlen "koldus" sem vakoskodik, így talán több haszna lesz.*
- Na akkor essünk neki. Ha végeztünk akkor gondolom elő akarod keríteni a barátodat. Addig meg mesélhetnél egy-két kalandot.
*Kutatja fel a pórul járt kereket, majd a köpenytől inkább meg is szabadulva, hanyagul csak a földre dobva hajol a kerékért.*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:50:29
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:50:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Szinte érzi ujjai végén a másik bőrének hirtelen növekvő melegét, az puha bőr érintése semmihez sem fogható. A haj puhasága pedig pontosan olyan mint megannyi évvel ezelőtt, csak a fránya hossza lett megcsorbítva, amit ha most még fel sem fogott, de biztosan sajnálni fogja. Szitokszavak pedig azóta is ott bújnak valahol nyelvén, csak egyszerűen megakadtak félúton. Képtelen most arra gondolni, mit érdemel szerinte a Rien. Valahogy biztos visszafogja még kapni azt amit tett vele, de hogyan, és miként még nem tudja. De a bosszúja majd édes lesz és jéghideg.
Ezek mind szép és nagy szavak, de nagy valószínűségeloszlás esze ágában sem lenne bántani már mostoháját, főleg nem ezek után.
Végre hátrahagyva félelmét, a szégyenérzetet és a kételyt ami eddig visszafogta őt attól amit a fürdőben tervezett. Végre elérkezett. A másik ajkának forrósága mézédes íze belengi teljes testét. Persze most is vakon mint általában rohan bele olyasmibe, amivel kapcsolatban fogalma sincsen. Mert szerencséjére, mostohája nem löki el, nem bántja és még örültnek sem nevezi vagy dühös rá, azért mert megmerészelte ezt tenni. Pedig mennyire félt a visszautasítástól, attól, hogy a másik még szemernyi érzelmet sem táplál irányába, pusztán gyűlöletét. Mennyire szerencsésnek mondhatja magát, hogy ebben tévedett.
Megzabolázza őt a másik csókjának íze, szívverése felgyorsulása végett még a levegőt is kapkodja. De a lány nem húzódik el, viszonozza azt, és az a boldogság amit most érez, részegítőbb mint a legerősebb wegtoreni rum amit néhány napja ivott a Sellő pultján.
Viszont túl szép lenne ez a pillanat, ha végre mind a kettőjük átadná magát, azonban Rine hirtelen elereszti ajkait, és hátra hőköl. Szíve már ismét hatalmasat reccsenne, de nem távolodik el messzebb. A kékjei izgatottan pásztázzak az ő topázait. Lazziar arcán pedig a hitetlenkedést valami sokkal ősibb és ösztönösebb arckifejezés látható. Párat pislog mire végre felfogja mit mond a másik, és párat pislogva, ismét az értetlenség ül ki az arcára. Tényleg azzal a rohadt kocsissal akar foglalkozni most mostohája? Viszont képtelen most haragudni, vagy leszidni a másikat a borzalmas ötlet hallatán. Elvégre most tették meg az első lépést közösen, egy olyan úton ami jobbá tehetné a kettőjük állapotát végre.*
-Igen. A szekér.
*Suttogja lágyan, még érthetetlenül, és úgy nézi a másikat, keresi tekintetét, mint akit megbabonáztak. Ami nem is állna messze a valóságtól úgy isten igazán.*
~A barátom?~
*Esik le hirtelen számára a tantusz, ahogy megérzi karján a gyengéd vezetést, és ha bár nehezen kezd el lépni, mert lábai most kissé lecövekeltek, mégis követi a lányt.*
-Wrojth, igen. Vár.
*Ismétli mostohája szavát, ahogy lassan végre feleszmél ebből a bódulatból, mert amíg a másiknak a vére leginkább az arcán ült ki és a fülében. Nos. Ugyebár a férfiak.*
-Várj.
*Torpan meg egy pillanatra, és a zsebébe nyúl. Rászorít az összegyűrt pergamen darabra, kiveszi azt onnan és a másik felé nyújtja azt. Ha pedig a másik kinyújtja tenyerét, beleejti. A topázok ekkor mutatnak némi haragot, de leginkább sértettséget.*
-Soha többé!
*Tán még fenyegetően is hangozhatna a másiknak, de mégis mintha egy könyörgés lenne az irányába. Ha elhiszi a másik ha nem, mélyen szántó sebet okozott az ő szőrös szívén, amit azóta semmilyen tivornya, kurtizánok mennyisége, vagy csetepaté képtelen volt begyógyítani.
Amint a papírgalacsinnal csinál valamit a másik, lassú megfontolt léptekkel halad Rine oldalán. Valahogy képtelennek tűnik a helyzet számára. A régen várt csók, és most úgy kéne tenniük mintha minden rendben lenne? Valahogy nem fér még az ő rendetlen fejébe sem. Meg aztán mit mondhatna? Mégis hogy lenne? Mocskosul, nyomorultan, iszákosan, a bajt keresve mint mindig, arról nem beszélve, ha volt bármennyi kis összegyűlt aranya azt kurvákra költötte. Mégis, hogy mondhatná ezt el a másiknak, főleg ezután?*
-Tudod. Ahogy mindig. Keresem a bajt.
*Húzódik egy cinkos félmosoly a szájára. Hát hazudik, mint mindig. Viszont egy valamit már képtelen hazudni, még saját magának is. Hogy végre boldog, mert itt lehet mellette. Végre, a jó oldalán.*
*Szinte érzi ujjai végén a másik bőrének hirtelen növekvő melegét, az puha bőr érintése semmihez sem fogható. A haj puhasága pedig pontosan olyan mint megannyi évvel ezelőtt, csak a fránya hossza lett megcsorbítva, amit ha most még fel sem fogott, de biztosan sajnálni fogja. Szitokszavak pedig azóta is ott bújnak valahol nyelvén, csak egyszerűen megakadtak félúton. Képtelen most arra gondolni, mit érdemel szerinte a Rien. Valahogy biztos visszafogja még kapni azt amit tett vele, de hogyan, és miként még nem tudja. De a bosszúja majd édes lesz és jéghideg.
Ezek mind szép és nagy szavak, de nagy valószínűségeloszlás esze ágában sem lenne bántani már mostoháját, főleg nem ezek után.
Végre hátrahagyva félelmét, a szégyenérzetet és a kételyt ami eddig visszafogta őt attól amit a fürdőben tervezett. Végre elérkezett. A másik ajkának forrósága mézédes íze belengi teljes testét. Persze most is vakon mint általában rohan bele olyasmibe, amivel kapcsolatban fogalma sincsen. Mert szerencséjére, mostohája nem löki el, nem bántja és még örültnek sem nevezi vagy dühös rá, azért mert megmerészelte ezt tenni. Pedig mennyire félt a visszautasítástól, attól, hogy a másik még szemernyi érzelmet sem táplál irányába, pusztán gyűlöletét. Mennyire szerencsésnek mondhatja magát, hogy ebben tévedett.
Megzabolázza őt a másik csókjának íze, szívverése felgyorsulása végett még a levegőt is kapkodja. De a lány nem húzódik el, viszonozza azt, és az a boldogság amit most érez, részegítőbb mint a legerősebb wegtoreni rum amit néhány napja ivott a Sellő pultján.
Viszont túl szép lenne ez a pillanat, ha végre mind a kettőjük átadná magát, azonban Rine hirtelen elereszti ajkait, és hátra hőköl. Szíve már ismét hatalmasat reccsenne, de nem távolodik el messzebb. A kékjei izgatottan pásztázzak az ő topázait. Lazziar arcán pedig a hitetlenkedést valami sokkal ősibb és ösztönösebb arckifejezés látható. Párat pislog mire végre felfogja mit mond a másik, és párat pislogva, ismét az értetlenség ül ki az arcára. Tényleg azzal a rohadt kocsissal akar foglalkozni most mostohája? Viszont képtelen most haragudni, vagy leszidni a másikat a borzalmas ötlet hallatán. Elvégre most tették meg az első lépést közösen, egy olyan úton ami jobbá tehetné a kettőjük állapotát végre.*
-Igen. A szekér.
*Suttogja lágyan, még érthetetlenül, és úgy nézi a másikat, keresi tekintetét, mint akit megbabonáztak. Ami nem is állna messze a valóságtól úgy isten igazán.*
~A barátom?~
*Esik le hirtelen számára a tantusz, ahogy megérzi karján a gyengéd vezetést, és ha bár nehezen kezd el lépni, mert lábai most kissé lecövekeltek, mégis követi a lányt.*
-Wrojth, igen. Vár.
*Ismétli mostohája szavát, ahogy lassan végre feleszmél ebből a bódulatból, mert amíg a másiknak a vére leginkább az arcán ült ki és a fülében. Nos. Ugyebár a férfiak.*
-Várj.
*Torpan meg egy pillanatra, és a zsebébe nyúl. Rászorít az összegyűrt pergamen darabra, kiveszi azt onnan és a másik felé nyújtja azt. Ha pedig a másik kinyújtja tenyerét, beleejti. A topázok ekkor mutatnak némi haragot, de leginkább sértettséget.*
-Soha többé!
*Tán még fenyegetően is hangozhatna a másiknak, de mégis mintha egy könyörgés lenne az irányába. Ha elhiszi a másik ha nem, mélyen szántó sebet okozott az ő szőrös szívén, amit azóta semmilyen tivornya, kurtizánok mennyisége, vagy csetepaté képtelen volt begyógyítani.
Amint a papírgalacsinnal csinál valamit a másik, lassú megfontolt léptekkel halad Rine oldalán. Valahogy képtelennek tűnik a helyzet számára. A régen várt csók, és most úgy kéne tenniük mintha minden rendben lenne? Valahogy nem fér még az ő rendetlen fejébe sem. Meg aztán mit mondhatna? Mégis hogy lenne? Mocskosul, nyomorultan, iszákosan, a bajt keresve mint mindig, arról nem beszélve, ha volt bármennyi kis összegyűlt aranya azt kurvákra költötte. Mégis, hogy mondhatná ezt el a másiknak, főleg ezután?*
-Tudod. Ahogy mindig. Keresem a bajt.
*Húzódik egy cinkos félmosoly a szájára. Hát hazudik, mint mindig. Viszont egy valamit már képtelen hazudni, még saját magának is. Hogy végre boldog, mert itt lehet mellette. Végre, a jó oldalán.*
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:44:38
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:44:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az agg gnóm geodéta és az zsenge egészséges emberfi ténykedése//
-Bizony, hogy még náluk is.
*Azok amúgy is kutyaütők szoktak lenni. Bezzeg az öreg. Ha akarná bármelyik munkáját elvehetné csak neki fontosabb világmegváltó ötletei szoktak lenni amik elveszik az idejét az ilyen semmiségektől. A másik leméri a távolságot, majd visszakérdez. Amit az öreg nem is ért. Hát úgy ahogy ő csinálta! Igaz nem mondta el, hogy mit csinált, de ezért kellett volna figyelni.*
-A rövidebb zsinórral pont másfél méterre legyen a szakadéktól. Természetesen nem mindegy ha pontos munkát akarunk végezni!
~Micsoda kérdés ez?~
*Morgolódik magában. Aztán előkeresi a következő mérőeszközét a vízmértéket és ráteszi a zsinorra.*
-Jöhet feljebb. Ez sok. Húzd meg rendesen, azt a kötelet legyen feszes! Egyáltalán az a rúd merőlegesen lett letéve?
*Ha sikerül beállítani akkor feljegyzi az eredményt és folytathatják. Szerencsére nem kell ezt gyakran megismételniük. Csak több, mint hússzor.*
-Bizony, hogy még náluk is.
*Azok amúgy is kutyaütők szoktak lenni. Bezzeg az öreg. Ha akarná bármelyik munkáját elvehetné csak neki fontosabb világmegváltó ötletei szoktak lenni amik elveszik az idejét az ilyen semmiségektől. A másik leméri a távolságot, majd visszakérdez. Amit az öreg nem is ért. Hát úgy ahogy ő csinálta! Igaz nem mondta el, hogy mit csinált, de ezért kellett volna figyelni.*
-A rövidebb zsinórral pont másfél méterre legyen a szakadéktól. Természetesen nem mindegy ha pontos munkát akarunk végezni!
~Micsoda kérdés ez?~
*Morgolódik magában. Aztán előkeresi a következő mérőeszközét a vízmértéket és ráteszi a zsinorra.*
-Jöhet feljebb. Ez sok. Húzd meg rendesen, azt a kötelet legyen feszes! Egyáltalán az a rúd merőlegesen lett letéve?
*Ha sikerül beállítani akkor feljegyzi az eredményt és folytathatják. Szerencsére nem kell ezt gyakran megismételniük. Csak több, mint hússzor.*
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:15:26
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:15:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*A fülébe tóduló vér, a levegő utáni kapkodás és szívének heves kalapálása lassan elnyomja a távolból hallatszódó ünnepség zaját, a szélfútta gyerekzsivajt a túloldalról. Szemei előtt is csak a sárgák játszanak, amiből különös mód nem tud haragot kiolvasni. Pedig megannyi eshetőség lejátszódott előtte. A sok szitokszó, amivel bátyja illethetné, akár az, hogy a hajába mar, mint néha gyerekkorukban, bár biztos volt abban is, hogy olyan pofont kap, hogy talán csak a Pegazus kőfala fogja tudni megállítani. De mindez nem történik meg vagy egyszerűen még csak várat magára. A vállát szorító ujjak valamennyire engednek, de azt nem hagyják, hogy ismét szökni próbáljon. Mintha egyáltalán akarna. A lábai is most olyan nehezek, mintha egyszerűen földbe gyökereztek volna.
Mikor a csuklya teljesen lekerül a fejéről zavart sóhajjal pillant el a fiúról egy kis időre. Mikor végre ismét visszanéz rá továbbra sem látja azt a haragot, amit pedig már olyan jól ismer. Most fivére olyan idegennek hat. Az a hitetlenkedő tekintet, az őszinte meglepettség valahol jogos, pusztán csak furcsa a számára. Kiabálást várt. Hogy szidják és átkozzák azért, mert ismét eltűnt a fiú elől és ezt még képes volt súlyosbítani azzal, hogy ismét menekülőre fogta. Nagyot nyel, ahogy a másik keze az arcához ér. Először aprót rezzen, de végül nyugton maradva simul kissé a tenyérbe. Halk sóhajjal hunyja le a szemeit, ahogy az a kéz tovább simít a hajába. Hirtelen a benne uralkodó félelem kezd csitulni, ám szíve továbbra sem kész nyugodni. Szinte már fáj, ahogy amaz mellkasában verdes, akár fogva tartott madár a kalitkában. Egyszerre nyugtatja a másik közelsége, de közben tüzeli a benne bujdosó feszültséget is. Azt a furcsa és mélyre ásott érzést, amit már akkor a fürdőházban is érzett. Amikor ugyan így, ha nem még jobban vágyta mostohája közelségét. Amikor ugyan így érezte a testéből áradó meleget, lassan pedig légvételeit is arcának bőrén. Akkor a várva várt pillanat végül elmaradt, s helyette galád tréfa áldozata lett. Egy olyan tréfáé, ami megerősítette benne azt, hogy nincs maradása a városban. Ám az az érzés, ami akkor gyötörte valahol biztatta most arra, hogy mégis térjen vissza. Hogy mit várt, hogy most mit akar nem tudja. Ám a másik ajkának édes íze, a mohó csók, amit saját ajkain érez most teljes bizonyosságot ad arról, hogy egyet bizonyosan nem akar újból. Csalódni. Hogy ismét a bolondját járassa vele a bátyja. Pedig egyre biztosabban tudja, hogy az első viszontlátás óta erre vágyott. A kezei lassan mozdulnak, először finoman markolnak az ing anyagába, puhán csókol viszont, ám mielőtt teljesen átadná magát a pillanatnak észbe kapva torpan meg. Olyan hirtelen kapja hátra a fejét és rántja el kezeit, mintha csak izzó parázsba nyúlt volna. Zavartan szuszogva nyal végig saját ajkain, amin szinte még mindig érzi a másik csókját. A valóság egy pillanat alatt hasít közéjük. A füle zsongása tisztul, hogy ismét beengedje a távolból szűrődő zajokat. Szíve szerint azonnal vissza is bújna bátyja karjai közé, de hacsak mostohája nem rántja vissza, ő maga nem mozdul. Noha arca vörös pírban úszik, most szemeit mégsem süti le szemérmesen. Újra felkutatja a topáz szemeket, majd egy hosszú sóhaj után végül halványan elmosolyodik.*
- A kocsi. Nem hagyhatjuk csak úgy ott.
*feleli végül, hogy a kínzó csöndet megtörje. Azzal lassan el is lép a fiú mellett, de közben finoman az ingujjára markol és gyengéden húzni kezdi maga után.*
- Meg a barátod is biztos vár már rád.
*Emlékezteti magukat arra is, hogy Lazziart nem csak a kocsis társaságában látta megérkezni. A baleset után így is épp elég mérgesnek tűnt az a törpe. Talán nem kéne fokozni a haragját és a kocsist sem hagyhatják egyedül a kereke vesztett kocsival.*
- Addig meg mesélhetnél, hogy hogy vagy.
*Vált könnyed hangnemre. Kívülről úgy tűnhet, mintha ez olyan egyszerűen menne neki, pedig aztán most megint nagyon nehéznek érzi a szívét.*
*A fülébe tóduló vér, a levegő utáni kapkodás és szívének heves kalapálása lassan elnyomja a távolból hallatszódó ünnepség zaját, a szélfútta gyerekzsivajt a túloldalról. Szemei előtt is csak a sárgák játszanak, amiből különös mód nem tud haragot kiolvasni. Pedig megannyi eshetőség lejátszódott előtte. A sok szitokszó, amivel bátyja illethetné, akár az, hogy a hajába mar, mint néha gyerekkorukban, bár biztos volt abban is, hogy olyan pofont kap, hogy talán csak a Pegazus kőfala fogja tudni megállítani. De mindez nem történik meg vagy egyszerűen még csak várat magára. A vállát szorító ujjak valamennyire engednek, de azt nem hagyják, hogy ismét szökni próbáljon. Mintha egyáltalán akarna. A lábai is most olyan nehezek, mintha egyszerűen földbe gyökereztek volna.
Mikor a csuklya teljesen lekerül a fejéről zavart sóhajjal pillant el a fiúról egy kis időre. Mikor végre ismét visszanéz rá továbbra sem látja azt a haragot, amit pedig már olyan jól ismer. Most fivére olyan idegennek hat. Az a hitetlenkedő tekintet, az őszinte meglepettség valahol jogos, pusztán csak furcsa a számára. Kiabálást várt. Hogy szidják és átkozzák azért, mert ismét eltűnt a fiú elől és ezt még képes volt súlyosbítani azzal, hogy ismét menekülőre fogta. Nagyot nyel, ahogy a másik keze az arcához ér. Először aprót rezzen, de végül nyugton maradva simul kissé a tenyérbe. Halk sóhajjal hunyja le a szemeit, ahogy az a kéz tovább simít a hajába. Hirtelen a benne uralkodó félelem kezd csitulni, ám szíve továbbra sem kész nyugodni. Szinte már fáj, ahogy amaz mellkasában verdes, akár fogva tartott madár a kalitkában. Egyszerre nyugtatja a másik közelsége, de közben tüzeli a benne bujdosó feszültséget is. Azt a furcsa és mélyre ásott érzést, amit már akkor a fürdőházban is érzett. Amikor ugyan így, ha nem még jobban vágyta mostohája közelségét. Amikor ugyan így érezte a testéből áradó meleget, lassan pedig légvételeit is arcának bőrén. Akkor a várva várt pillanat végül elmaradt, s helyette galád tréfa áldozata lett. Egy olyan tréfáé, ami megerősítette benne azt, hogy nincs maradása a városban. Ám az az érzés, ami akkor gyötörte valahol biztatta most arra, hogy mégis térjen vissza. Hogy mit várt, hogy most mit akar nem tudja. Ám a másik ajkának édes íze, a mohó csók, amit saját ajkain érez most teljes bizonyosságot ad arról, hogy egyet bizonyosan nem akar újból. Csalódni. Hogy ismét a bolondját járassa vele a bátyja. Pedig egyre biztosabban tudja, hogy az első viszontlátás óta erre vágyott. A kezei lassan mozdulnak, először finoman markolnak az ing anyagába, puhán csókol viszont, ám mielőtt teljesen átadná magát a pillanatnak észbe kapva torpan meg. Olyan hirtelen kapja hátra a fejét és rántja el kezeit, mintha csak izzó parázsba nyúlt volna. Zavartan szuszogva nyal végig saját ajkain, amin szinte még mindig érzi a másik csókját. A valóság egy pillanat alatt hasít közéjük. A füle zsongása tisztul, hogy ismét beengedje a távolból szűrődő zajokat. Szíve szerint azonnal vissza is bújna bátyja karjai közé, de hacsak mostohája nem rántja vissza, ő maga nem mozdul. Noha arca vörös pírban úszik, most szemeit mégsem süti le szemérmesen. Újra felkutatja a topáz szemeket, majd egy hosszú sóhaj után végül halványan elmosolyodik.*
- A kocsi. Nem hagyhatjuk csak úgy ott.
*feleli végül, hogy a kínzó csöndet megtörje. Azzal lassan el is lép a fiú mellett, de közben finoman az ingujjára markol és gyengéden húzni kezdi maga után.*
- Meg a barátod is biztos vár már rád.
*Emlékezteti magukat arra is, hogy Lazziart nem csak a kocsis társaságában látta megérkezni. A baleset után így is épp elég mérgesnek tűnt az a törpe. Talán nem kéne fokozni a haragját és a kocsist sem hagyhatják egyedül a kereke vesztett kocsival.*
- Addig meg mesélhetnél, hogy hogy vagy.
*Vált könnyed hangnemre. Kívülről úgy tűnhet, mintha ez olyan egyszerűen menne neki, pedig aztán most megint nagyon nehéznek érzi a szívét.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2025-04-24 20:34:26
Üzenet elküldve: 2025-04-24 20:34:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Ő akár még fogadna is mert volna rá, és lám igaza lett. A romváros megvárja őt, az nem mozdul sehová. De a bajba jutott hálája még lehet el is vitte volna őt messzebbre tőle. Lazziar szerencséjére persze nem így történt.
Számára ez a kötelék ami kettőjük közt kötődött édesapja újra házasodásával inkább volt púp a hátán mint erős kötelék. Mégis, egy magának való párost alkottak ők. Húzták, tépték egymást, mégis mikor bajban voltak, elvitték a másiktól a balhét. Voltak ilyenek, bizony. Szép emlékek amik talán már oly régiek, hogy igazak sem talán. Nem úgy mint a múltkori eltűnése a lánynak, ami azóta is fájó tűzzel ég benne. Egyfajta örökkön izzó parázs, ami lassan égeti őt belülről.
Hányszor elképzelte ezt a pillanatot. Ha újra látja majd a másikat, mit fog tenni. Leordítja a másikat amíg a nyaka meg nem adja magát és az a szép kobak lerepül, vagy szimplán akkor pofon ad neki, hogy a padló adja majd szegénykének a másikat? Lehet megérdemelné, legalább is az ő szemében. Azokban a fáradt, izgatottan csillogó sárga szemekben. Ami most mégis úgy mered a másikra, mint aki a világ egyik csodáját látná. Megfagyva az időben, elképedten és hitetlenkedve. Mert igaz. Nem tudta, hogy Rine az, biztosra nem sejtette és mint mindig fogadott, ha valaki más lett volna, csak szimplán hülyének nézi és otthagyja. De a név igaz gazdája a név hallatán biztosan megtorpan majd, és ez az amire ő fogadott és bevált. A nyereménye pedig a régen nem látott, átkozott, szidott, mégis hőn szeretett mostohája. Ott áll, még ha fájó és remegő lábakkal is, mert hát ki tudja megint honnan érkezett, de ott van, a kezében. Megfogta.
Az erős szorítás enyhül, nem fog ettől szenvedni a lány, de a marok ott marad a vállán, mint egy apró biztosíték ne szaladjon el, mert nincs miért.
Másik keze így szabaddá válva halad lassan felfelé a másik arca felé, ahol a maradék csukját megfogva végre teljesen felfedi mostohája arcát.
Arckifejezése még most is hüledezik, mint egy hitetlen aki most látta istenét a saját kardjába dőlni. Szeme körül az izmok aprókat rángnak, ahogy igyekeznek feldolgozni a látottakat. A haj, a szem az az ártatlan arc. Az a gyönyörű hófehér sápadt bőr, azzal az örökkön izzó pírral. A félőn csillanó szemek.
Kezei végül lassan ereszkednek le, a lány arcához ér gyengéden, mint aki most sem hajlandó elhinni amit lát. Tenyere belső fele lassan húzódik le a lány arcáról amíg annak teljes arca bele nem simul az ő tenyerébe. Egy utolsó gyengéd mozdulattal pedig kicsit hátra csúszva ujjai beletúrnak a másik hajába, míg hüvelyujjával a másik fülén is gyengéden végig simít.
Szája is enyhén tátva marad, sötét árnyalatú ajkai ami leginkább egy kihűlt testre emlékeztet néha, most vörösebben izzanak. Szemei pedig egyre jobban merednek a másikra. Szíve pedig majd kiugrik saját helyéről. Fogalma sincs mit érez, számolni sem tudja. Legyen az harag, megvetés, düh, öröm, szerelem. Képtelen feldolgozni, nemhogy elfogadni vagy gondolkodni rajtuk. Viszont egy valami lebeg a szeme előtt. Az amit akkor félt megtenni a fürdőben, az amivel megpecsélhette volna húga maradását. Mert most nincs körülöttük senki, igaz akkor sem volt, csak a fürdővíz ölelte át mezítelen testüket. Most pedig a hűvös kora tavaszi szél hűti vágytól izzó testüket. De nem számít ez sem, csak egy valami Rine, akit végre megkaparintott.
Egy hirtelen mozdulattal a marok ismét szorításba kezd, de most azért, hogy magához húzza a lány, a kéz ami a másik arcát fogta, szintúgy gyengéden tartja azt amíg lehajol Rinéhez, behunyja szemét, és ha csak a másik meg nem állítja, rúgja a meg őt a családi ereklyénél, akkor bizony elköveti azt amit már rég akart. Ajka végre a másikéra tapad, hosszan, és mohón, mint egy sivatagban eltévedt ember, aki napok után jut vízhez. Fogalma sincs róla mióta várt erre.*
*Ő akár még fogadna is mert volna rá, és lám igaza lett. A romváros megvárja őt, az nem mozdul sehová. De a bajba jutott hálája még lehet el is vitte volna őt messzebbre tőle. Lazziar szerencséjére persze nem így történt.
Számára ez a kötelék ami kettőjük közt kötődött édesapja újra házasodásával inkább volt púp a hátán mint erős kötelék. Mégis, egy magának való párost alkottak ők. Húzták, tépték egymást, mégis mikor bajban voltak, elvitték a másiktól a balhét. Voltak ilyenek, bizony. Szép emlékek amik talán már oly régiek, hogy igazak sem talán. Nem úgy mint a múltkori eltűnése a lánynak, ami azóta is fájó tűzzel ég benne. Egyfajta örökkön izzó parázs, ami lassan égeti őt belülről.
Hányszor elképzelte ezt a pillanatot. Ha újra látja majd a másikat, mit fog tenni. Leordítja a másikat amíg a nyaka meg nem adja magát és az a szép kobak lerepül, vagy szimplán akkor pofon ad neki, hogy a padló adja majd szegénykének a másikat? Lehet megérdemelné, legalább is az ő szemében. Azokban a fáradt, izgatottan csillogó sárga szemekben. Ami most mégis úgy mered a másikra, mint aki a világ egyik csodáját látná. Megfagyva az időben, elképedten és hitetlenkedve. Mert igaz. Nem tudta, hogy Rine az, biztosra nem sejtette és mint mindig fogadott, ha valaki más lett volna, csak szimplán hülyének nézi és otthagyja. De a név igaz gazdája a név hallatán biztosan megtorpan majd, és ez az amire ő fogadott és bevált. A nyereménye pedig a régen nem látott, átkozott, szidott, mégis hőn szeretett mostohája. Ott áll, még ha fájó és remegő lábakkal is, mert hát ki tudja megint honnan érkezett, de ott van, a kezében. Megfogta.
Az erős szorítás enyhül, nem fog ettől szenvedni a lány, de a marok ott marad a vállán, mint egy apró biztosíték ne szaladjon el, mert nincs miért.
Másik keze így szabaddá válva halad lassan felfelé a másik arca felé, ahol a maradék csukját megfogva végre teljesen felfedi mostohája arcát.
Arckifejezése még most is hüledezik, mint egy hitetlen aki most látta istenét a saját kardjába dőlni. Szeme körül az izmok aprókat rángnak, ahogy igyekeznek feldolgozni a látottakat. A haj, a szem az az ártatlan arc. Az a gyönyörű hófehér sápadt bőr, azzal az örökkön izzó pírral. A félőn csillanó szemek.
Kezei végül lassan ereszkednek le, a lány arcához ér gyengéden, mint aki most sem hajlandó elhinni amit lát. Tenyere belső fele lassan húzódik le a lány arcáról amíg annak teljes arca bele nem simul az ő tenyerébe. Egy utolsó gyengéd mozdulattal pedig kicsit hátra csúszva ujjai beletúrnak a másik hajába, míg hüvelyujjával a másik fülén is gyengéden végig simít.
Szája is enyhén tátva marad, sötét árnyalatú ajkai ami leginkább egy kihűlt testre emlékeztet néha, most vörösebben izzanak. Szemei pedig egyre jobban merednek a másikra. Szíve pedig majd kiugrik saját helyéről. Fogalma sincs mit érez, számolni sem tudja. Legyen az harag, megvetés, düh, öröm, szerelem. Képtelen feldolgozni, nemhogy elfogadni vagy gondolkodni rajtuk. Viszont egy valami lebeg a szeme előtt. Az amit akkor félt megtenni a fürdőben, az amivel megpecsélhette volna húga maradását. Mert most nincs körülöttük senki, igaz akkor sem volt, csak a fürdővíz ölelte át mezítelen testüket. Most pedig a hűvös kora tavaszi szél hűti vágytól izzó testüket. De nem számít ez sem, csak egy valami Rine, akit végre megkaparintott.
Egy hirtelen mozdulattal a marok ismét szorításba kezd, de most azért, hogy magához húzza a lány, a kéz ami a másik arcát fogta, szintúgy gyengéden tartja azt amíg lehajol Rinéhez, behunyja szemét, és ha csak a másik meg nem állítja, rúgja a meg őt a családi ereklyénél, akkor bizony elköveti azt amit már rég akart. Ajka végre a másikéra tapad, hosszan, és mohón, mint egy sivatagban eltévedt ember, aki napok után jut vízhez. Fogalma sincs róla mióta várt erre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1773-1792