Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-18 17:34:03
Üzenet elküldve: 2020-11-18 17:34:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Amíg a férfi belemerül a tájba, csendben követi példáját. Valóban nem rossz, ha az ember nem hagy ki ilyen tájakat az életéből, még akkor is, ha nem éppen szívmelengető módjára különleges.*
- Lehet, hogy sosem tudjuk meg. *Hajol ültében kissé a szakadék felé. Bizonyára vannak legendák és utcai hírek az itt történtekről, de ki tudja, melyik igaz és melyik nem. Az is lehet, az istenek haragudtak meg és vájtak ide egy lélekvesztőt. Vagy mágusok zárták le ezzel a harcot, esetleg egy egyszerű természeti jelenség történt rosszkor rossz helyen. Ki tudja. Nalret a kezébe vesz egy maroknyi földet, oldalra tartva lassan engedi ki kezéből azt, a szél pedig teszi dolgát: száz felé hordja az apró szemeket, a port, hamut és homokot, fejét a térdén pihentetve nézi a szemeket, amíg el nem tűnnek mind egy szálig.*
- Az a baj, hogy az emberek elfelejtették, hogy vendégek vagyunk itt. A világé a Nap, a víz, a madár, a virág. Csak ezt elfelejtettük és mindent kisajátítunk. Majd egyre és egyre többet akarunk és csak pusztítunk, folyamatosan. Hogy legyen Napunk, vizünk, madarunk, virágunk, pedig mindez sosem volt a miénk. Csak kölcsön kaptuk. *Eddig a szakadékba meredt, most viszont összeráncolt szemöldökkel pillant a férfire, aki állva maradt, így még jobban Nalret felé tornyosul. Reméli, egy ideig darabig azért maradnak és csatlakozik hozzá a férfi, valahogy meg van ennek a helynek is a maga varázsa, akár csak egy rövid időnyi beszélgetésre.*
- Milyen megérzéseid? *Ráncolja ismét homlokát, mert bár sejti, hogy a szárnyakra gondolt, de nem tudja pontosan, mire célzott. Ebben a témában szeretne konkrét maradni, reméli Nor'Deron ezért nem neheztel lá. Fél, hogy elkerüli valami a figyelmét, hogy félreért valamit és, bár jól megy neki, nincs kedve menekülőre fogni a helyzetet.*
- Egyébként... *Ha a férfi eddig sem ült le mellé, abban az esetben megpaskolja maga előtt a földet, majd folytatja.* Merre tartasz? Említetted, hogy megkerülni a várost hosszabb lett volna. *Közben tarkójára teszi a kezét és az ég felé néz, elgémberedett nyakát próbálja kicsit meglazítani.*
*Amíg a férfi belemerül a tájba, csendben követi példáját. Valóban nem rossz, ha az ember nem hagy ki ilyen tájakat az életéből, még akkor is, ha nem éppen szívmelengető módjára különleges.*
- Lehet, hogy sosem tudjuk meg. *Hajol ültében kissé a szakadék felé. Bizonyára vannak legendák és utcai hírek az itt történtekről, de ki tudja, melyik igaz és melyik nem. Az is lehet, az istenek haragudtak meg és vájtak ide egy lélekvesztőt. Vagy mágusok zárták le ezzel a harcot, esetleg egy egyszerű természeti jelenség történt rosszkor rossz helyen. Ki tudja. Nalret a kezébe vesz egy maroknyi földet, oldalra tartva lassan engedi ki kezéből azt, a szél pedig teszi dolgát: száz felé hordja az apró szemeket, a port, hamut és homokot, fejét a térdén pihentetve nézi a szemeket, amíg el nem tűnnek mind egy szálig.*
- Az a baj, hogy az emberek elfelejtették, hogy vendégek vagyunk itt. A világé a Nap, a víz, a madár, a virág. Csak ezt elfelejtettük és mindent kisajátítunk. Majd egyre és egyre többet akarunk és csak pusztítunk, folyamatosan. Hogy legyen Napunk, vizünk, madarunk, virágunk, pedig mindez sosem volt a miénk. Csak kölcsön kaptuk. *Eddig a szakadékba meredt, most viszont összeráncolt szemöldökkel pillant a férfire, aki állva maradt, így még jobban Nalret felé tornyosul. Reméli, egy ideig darabig azért maradnak és csatlakozik hozzá a férfi, valahogy meg van ennek a helynek is a maga varázsa, akár csak egy rövid időnyi beszélgetésre.*
- Milyen megérzéseid? *Ráncolja ismét homlokát, mert bár sejti, hogy a szárnyakra gondolt, de nem tudja pontosan, mire célzott. Ebben a témában szeretne konkrét maradni, reméli Nor'Deron ezért nem neheztel lá. Fél, hogy elkerüli valami a figyelmét, hogy félreért valamit és, bár jól megy neki, nincs kedve menekülőre fogni a helyzetet.*
- Egyébként... *Ha a férfi eddig sem ült le mellé, abban az esetben megpaskolja maga előtt a földet, majd folytatja.* Merre tartasz? Említetted, hogy megkerülni a várost hosszabb lett volna. *Közben tarkójára teszi a kezét és az ég felé néz, elgémberedett nyakát próbálja kicsit meglazítani.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:36:47
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:36:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Narlet Skelque//
*Minél beljebb haladnak az úgynevezett Romvároson belül, Nor'Deron annál inkább érzi azt, hogy ez a megnevezés kifejezetten helytálló. Bár már az egykori gazdagnegyed még ép kúriái sem pompáznak úgy, mint ahogy azt egykoron tették, a kifejezetten romos állapotban lévőkre még rosszabb ránézni, mint a polgárnegyedben lévő sebtében összetákolt viskókra. Legalább látva ezeket a lerabolt, lerombolt, s meggyalázott romokat, nem egy a polgárnegyedben látott deszka eredeti helyére lel rá. Ahogy halad a romos épületek között, egy-kettőnél kinyújtja kezét, hogy végig simíthassa azok omladozó falait. Közben behunyja szemét és átadja magát az érzésnek. Szinte hallja a sírást és a jajveszékelést. Érzi a füst és a vér szagát. Lelki szemei előtt képek jelennek meg. A halál rajta hagyta kézjegyét ezen a helyen. Minden egyes romon. Kétségkívül rettenetes dolgok történtek itt. Olyanok melyet sem a víz, sem az idő nem mos le egykönnyen a városról.*
- Nreth irgalmazzon a szerencsétlen lelkeknek.
*Morogja orra alatt a halk imát, majd nem sokkal később elérnek a meredélyhez. Bár Nor'Deron végig tisztában volt azzal, hogy mire számíthat, mégis tátva marad a szája. Az óriási szakadéknak mely kettészeli Artheniort sikerült messzemenően túlszárnyalnia a férfi elképzeléseit. A lány kijelentésére is csupán helyeslően bólint egyet ámulatában, miközben tekintete körbejárja az óriási szakadék peremét.*
- Ez…
*Feleli tömören a Nalret által tett kijelentésre. Végül belenéz a szakadékba, tekintetével végig az óriási kráter alja után kutatva, persze sikertelenül. Mint valami izgatott kisgyerek, szinte késztetést érez, hogy valamit belehajítson, azonban a késztetésnek ellenállva, még egy darabig csodálattal és enyhe undorral figyeli a világon ütött otromba sebet, utána hátra lép egyet. Ekkor érez enyhe bökést az oldalán. Narlet volt. A férfi eleinte őszintén elcsodálkozik, hogy a lány elérte az oldalát a könyökével, bár ezt igyekszik leplezni. Végül Nor'Deron haloványan elmosolyodik, majd kuncogni kezd.*
- Tovább tartott volna ha megkerülöm a várost. Arról nem is beszélve, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy még egy ilyen vermet találjak. Akkor már inkább megnézem ezt.
*Jegyzi meg játékosan, viszont nem sokkal később, a lány kérését követően, a mosoly lehervad az arcáról, hogy helyét átvegye jól megszokott gondolkodó ábrázata.*
- Én is csupán annyit tudok, hogy a lázadás idején jött létre, de hogy mégis hogyan?
*Rövid szünetet tart.*
- Mégis mi képes ekkora pusztításra?
*Teszi fel a kérdést még egyszer a Lélekvesztő irányába meredve. Nagyot sóhajt, majd útitársára pillant. A lány közben látszólag kényelmesen helyet foglalt a földön. Felfigyel arra, hogy a lány a mozgolódik, azonban talán egy kissé szokatlanul. Nor'Deron egyik szemöldöke ismét felcsusszan majd a homloka közepéig, de összességében nem lepődik meg mikor a két szárny előbukkan a köpeny alól. Elvégre tudta jól az elejétől fogva. Helyette ismét elmosolyodik és talán némi önelégültséget csempészve hangjába megjegyzi:*
- Még mindig jók a megérzéseim.
*Minél beljebb haladnak az úgynevezett Romvároson belül, Nor'Deron annál inkább érzi azt, hogy ez a megnevezés kifejezetten helytálló. Bár már az egykori gazdagnegyed még ép kúriái sem pompáznak úgy, mint ahogy azt egykoron tették, a kifejezetten romos állapotban lévőkre még rosszabb ránézni, mint a polgárnegyedben lévő sebtében összetákolt viskókra. Legalább látva ezeket a lerabolt, lerombolt, s meggyalázott romokat, nem egy a polgárnegyedben látott deszka eredeti helyére lel rá. Ahogy halad a romos épületek között, egy-kettőnél kinyújtja kezét, hogy végig simíthassa azok omladozó falait. Közben behunyja szemét és átadja magát az érzésnek. Szinte hallja a sírást és a jajveszékelést. Érzi a füst és a vér szagát. Lelki szemei előtt képek jelennek meg. A halál rajta hagyta kézjegyét ezen a helyen. Minden egyes romon. Kétségkívül rettenetes dolgok történtek itt. Olyanok melyet sem a víz, sem az idő nem mos le egykönnyen a városról.*
- Nreth irgalmazzon a szerencsétlen lelkeknek.
*Morogja orra alatt a halk imát, majd nem sokkal később elérnek a meredélyhez. Bár Nor'Deron végig tisztában volt azzal, hogy mire számíthat, mégis tátva marad a szája. Az óriási szakadéknak mely kettészeli Artheniort sikerült messzemenően túlszárnyalnia a férfi elképzeléseit. A lány kijelentésére is csupán helyeslően bólint egyet ámulatában, miközben tekintete körbejárja az óriási szakadék peremét.*
- Ez…
*Feleli tömören a Nalret által tett kijelentésre. Végül belenéz a szakadékba, tekintetével végig az óriási kráter alja után kutatva, persze sikertelenül. Mint valami izgatott kisgyerek, szinte késztetést érez, hogy valamit belehajítson, azonban a késztetésnek ellenállva, még egy darabig csodálattal és enyhe undorral figyeli a világon ütött otromba sebet, utána hátra lép egyet. Ekkor érez enyhe bökést az oldalán. Narlet volt. A férfi eleinte őszintén elcsodálkozik, hogy a lány elérte az oldalát a könyökével, bár ezt igyekszik leplezni. Végül Nor'Deron haloványan elmosolyodik, majd kuncogni kezd.*
- Tovább tartott volna ha megkerülöm a várost. Arról nem is beszélve, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy még egy ilyen vermet találjak. Akkor már inkább megnézem ezt.
*Jegyzi meg játékosan, viszont nem sokkal később, a lány kérését követően, a mosoly lehervad az arcáról, hogy helyét átvegye jól megszokott gondolkodó ábrázata.*
- Én is csupán annyit tudok, hogy a lázadás idején jött létre, de hogy mégis hogyan?
*Rövid szünetet tart.*
- Mégis mi képes ekkora pusztításra?
*Teszi fel a kérdést még egyszer a Lélekvesztő irányába meredve. Nagyot sóhajt, majd útitársára pillant. A lány közben látszólag kényelmesen helyet foglalt a földön. Felfigyel arra, hogy a lány a mozgolódik, azonban talán egy kissé szokatlanul. Nor'Deron egyik szemöldöke ismét felcsusszan majd a homloka közepéig, de összességében nem lepődik meg mikor a két szárny előbukkan a köpeny alól. Elvégre tudta jól az elejétől fogva. Helyette ismét elmosolyodik és talán némi önelégültséget csempészve hangjába megjegyzi:*
- Még mindig jók a megérzéseim.
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-17 18:46:10
Üzenet elküldve: 2020-11-17 18:46:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Ahogy lassan kiérnek a piacról, egyre inkább fogyatkoznak az egyébként is töredezett házak, majd egy idő után járókelő is egyre kevesebb akad. Egy-két gyerek még csintalankodik az omladozó házak között, de hamar maguk mögött hagyják az életet és egészen más helyre kerülnek.*
- Hihetetlen, hogy ez ilyen közel van a hétköznapi élethez. *Suttogja, mert ekkor már eszébe jut, amit erről a helyről hallott. Régen itt éltek a gazdagok, elválasztva a hajdanán szegénynegyednek csúfolt polgárnegyedtől. Erre még nem járt, a látvány egészen lenyűgözi, már ha lehet ezt így nevezni. Közben hallgatja Nor'Deront, aki úgy fest, nagyon is jól tudja, milyen érzések bújnak előző szavai mögött, így egy együttérző pillantással bólint és a szakadék felé lépdel.*
- Ez a lázadók sírja... *Jelenti ki olyan merészen, ahogyan csak tudja, hogy felvegye a morált. Egyébiránt is biztos megállapításában, talán még egy féleszű is meg tudná állapítani, hogy mi ez. Egy darabig áll a szakadék mellett, csak tekint lefelé, biztos benne, hogy nem pár percnyi az út az aljára, pedig kíváncsi lenne mit talál ott.*
- Egyre kíváncsibbá teszel. *Böki oldalba a férfit könyökével.* Nem sok olyat ismerek, aki végigszalad egy városon, hogy megnézzen egy szakadékot. *Ezt a mondatot valahol a halálosan komoly és a barátságos viccelődés közötti hangsúlyban sikerül mondania. Valóban különös, ha valaki látni akar egy ilyen helyet, mindent, amihez valami történet, s olykor sötét múlt társul.* Elmeséled ennek a történetét? *Kérdezi, mert még nem hallotta az egészet. Ha a férfi igenlően reagál, lekuporodik egy méteres távolságban a meredélytől. Körbetekint tüzetesen, az omladozó kúrákba, az üres utcákba, majd, miután meggyőződött, hogy rajtuk kívül nincs itt senki, megmozgatja vállait. Köpenye lassan emelkedni kezd háta mögött, majd két oldalt az alján két fehér szárny kandikál ki alóla, egy-két fehér toll gyorsan száll a szakadék felé, a köpeny által keltett huzattól. Bár nem fedi fel teljesen őket, jól esik megmozgatni kicsit, szinte sosem használja mióta eljött otthonról, így gyakran fájnak. Ez után két térdét felhúzza és átöleli, úgy figyel a férfi -remélhető- meséjére.*
*Ahogy lassan kiérnek a piacról, egyre inkább fogyatkoznak az egyébként is töredezett házak, majd egy idő után járókelő is egyre kevesebb akad. Egy-két gyerek még csintalankodik az omladozó házak között, de hamar maguk mögött hagyják az életet és egészen más helyre kerülnek.*
- Hihetetlen, hogy ez ilyen közel van a hétköznapi élethez. *Suttogja, mert ekkor már eszébe jut, amit erről a helyről hallott. Régen itt éltek a gazdagok, elválasztva a hajdanán szegénynegyednek csúfolt polgárnegyedtől. Erre még nem járt, a látvány egészen lenyűgözi, már ha lehet ezt így nevezni. Közben hallgatja Nor'Deront, aki úgy fest, nagyon is jól tudja, milyen érzések bújnak előző szavai mögött, így egy együttérző pillantással bólint és a szakadék felé lépdel.*
- Ez a lázadók sírja... *Jelenti ki olyan merészen, ahogyan csak tudja, hogy felvegye a morált. Egyébiránt is biztos megállapításában, talán még egy féleszű is meg tudná állapítani, hogy mi ez. Egy darabig áll a szakadék mellett, csak tekint lefelé, biztos benne, hogy nem pár percnyi az út az aljára, pedig kíváncsi lenne mit talál ott.*
- Egyre kíváncsibbá teszel. *Böki oldalba a férfit könyökével.* Nem sok olyat ismerek, aki végigszalad egy városon, hogy megnézzen egy szakadékot. *Ezt a mondatot valahol a halálosan komoly és a barátságos viccelődés közötti hangsúlyban sikerül mondania. Valóban különös, ha valaki látni akar egy ilyen helyet, mindent, amihez valami történet, s olykor sötét múlt társul.* Elmeséled ennek a történetét? *Kérdezi, mert még nem hallotta az egészet. Ha a férfi igenlően reagál, lekuporodik egy méteres távolságban a meredélytől. Körbetekint tüzetesen, az omladozó kúrákba, az üres utcákba, majd, miután meggyőződött, hogy rajtuk kívül nincs itt senki, megmozgatja vállait. Köpenye lassan emelkedni kezd háta mögött, majd két oldalt az alján két fehér szárny kandikál ki alóla, egy-két fehér toll gyorsan száll a szakadék felé, a köpeny által keltett huzattól. Bár nem fedi fel teljesen őket, jól esik megmozgatni kicsit, szinte sosem használja mióta eljött otthonról, így gyakran fájnak. Ez után két térdét felhúzza és átöleli, úgy figyel a férfi -remélhető- meséjére.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-13 14:00:09
Üzenet elküldve: 2020-11-13 14:00:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
// Kezelés //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Gnómmal vagy anélkül, de elérkezik a romokhoz. A házhoz érve pedig aztán óvatosan megközelíti azt. Már előre szól, hogy ne lőjék fejbe, mint a legutóbb.*
- Hé! Én vagyok az! Nimeril! Nehogy rám lőjetek!* Remélhetőleg így már gond nélkül bejut az épületbe. Kérdezget tőlük.*
- Hogy van Salita? A környék csendes? Minden rendben van? Lőttetek valami levesnek valót?* Nagyon reméli, hogy igen.*
- Na kezdjünk neki! Hozzatok nekem vizet meg viszonylag tiszta nagyméretű rongyokat! Takaró vagy régi törülköző lenne a legjobb.* Borogatást fog készíteni, de ahhoz tiszta kellékekre van szüksége. Tüzet gyújt majd az edény alá és felfőzi azokat rongyokat. Aztán majd kiteríti, hogy megszáradjanak teljesen, mert a himlőre nem teheti őket vizesen. Addig, amíg szárad segít nekik odatenni a húst, ha egyáltalán akad hús. Aztán meg felmegy megnézni a lányt. A kölyköket kint hagyja, hogy ne zavarjanak.*
- Na, hogy vagyunk ma? Hamarosan jobban leszel ne aggódj!* Közelebbről is szemügyre veszi a beteget, hogy lássa a tegnapihoz képest mennyit javult, vagy éppen romlott az állapota. Aztán az itt hagyott táskájához lép és el kezd benne turkálni. Egy üveget húz belőle elő. Fehér Qartan nedve van benne, amit majd a borogatáshoz fog felhasználni. Hamarosan biztosan megszárad a tűz mellett az amit kimostak. Ebben az esetben meg is kezdi a kezelést.*
- Kérlek kell fel az ágyból! Segítek neked én is. Le kéne vetkőzni, hogy hozzáférjek a teljes tested felszínéhez.* Biztosan gyötri a láz is szegényt még, ezért is segít neki, ahogyan csak tud.*
- Nem kell szégyellősnek sem lenni, mert hát nekem is az van, ami neked. Elég, ha támaszkodsz én elintézem a többit.* Ha teljes az együttműködés, akkor ott áll a meztelen lány előtte. A mostanra már száraz nagy szövet kerül elő. Azt itatja át jól a növény levével és aztán bele csavarja a gyönge kislány testét.*
- Na most visszafekszel és pihensz! Ez jót fog tenni neked.* Ha minden rendben van, akkor el is hagyja a szobát az orvosi táskájával együtt. Még ma egy boncolást is véghez kell vinnie.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Gnómmal vagy anélkül, de elérkezik a romokhoz. A házhoz érve pedig aztán óvatosan megközelíti azt. Már előre szól, hogy ne lőjék fejbe, mint a legutóbb.*
- Hé! Én vagyok az! Nimeril! Nehogy rám lőjetek!* Remélhetőleg így már gond nélkül bejut az épületbe. Kérdezget tőlük.*
- Hogy van Salita? A környék csendes? Minden rendben van? Lőttetek valami levesnek valót?* Nagyon reméli, hogy igen.*
- Na kezdjünk neki! Hozzatok nekem vizet meg viszonylag tiszta nagyméretű rongyokat! Takaró vagy régi törülköző lenne a legjobb.* Borogatást fog készíteni, de ahhoz tiszta kellékekre van szüksége. Tüzet gyújt majd az edény alá és felfőzi azokat rongyokat. Aztán majd kiteríti, hogy megszáradjanak teljesen, mert a himlőre nem teheti őket vizesen. Addig, amíg szárad segít nekik odatenni a húst, ha egyáltalán akad hús. Aztán meg felmegy megnézni a lányt. A kölyköket kint hagyja, hogy ne zavarjanak.*
- Na, hogy vagyunk ma? Hamarosan jobban leszel ne aggódj!* Közelebbről is szemügyre veszi a beteget, hogy lássa a tegnapihoz képest mennyit javult, vagy éppen romlott az állapota. Aztán az itt hagyott táskájához lép és el kezd benne turkálni. Egy üveget húz belőle elő. Fehér Qartan nedve van benne, amit majd a borogatáshoz fog felhasználni. Hamarosan biztosan megszárad a tűz mellett az amit kimostak. Ebben az esetben meg is kezdi a kezelést.*
- Kérlek kell fel az ágyból! Segítek neked én is. Le kéne vetkőzni, hogy hozzáférjek a teljes tested felszínéhez.* Biztosan gyötri a láz is szegényt még, ezért is segít neki, ahogyan csak tud.*
- Nem kell szégyellősnek sem lenni, mert hát nekem is az van, ami neked. Elég, ha támaszkodsz én elintézem a többit.* Ha teljes az együttműködés, akkor ott áll a meztelen lány előtte. A mostanra már száraz nagy szövet kerül elő. Azt itatja át jól a növény levével és aztán bele csavarja a gyönge kislány testét.*
- Na most visszafekszel és pihensz! Ez jót fog tenni neked.* Ha minden rendben van, akkor el is hagyja a szobát az orvosi táskájával együtt. Még ma egy boncolást is véghez kell vinnie.*
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-11 07:12:51
Üzenet elküldve: 2020-11-11 07:12:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Testi erőfölénye elegendőnek bizonyul. A férfi a fejelést követően önkéntelenül is megrázza egy kicsit a fejét, de szerencsére a lány nem csak ennyire kényszerül. A csont törésének már ismert hangja jelzi, hogy a lány komolyabb sérülést szerzett, így nem is csoda, hogy összerogyik. Grüknek most van végre egy nyugodt perce, de ezt nem pihenéssel, vagy gondolkodással üti el, hanem vállára kapja a leányt, hogy még az előtt beérhessen a kaszárnyába, mielőtt az felkelne. Léptei szaporák, de mégsem futó lépésben halad, csak gyors gyaloglást végez. Útközben hol az útra figyel, hogy ne érhesse könnyen meglepetés menet közben, hol a lányra figyel, hogy az mocorog-e, hogy meg tudja tippelni, hogy mennyi ideje lehet a cipelt fogoly keléséig. Lépései nem igen lassulnak, mivel már igencsak meg akar érkezni, mert elfáradt a hosszú csatározások alatt és igencsak ráférne egy kiadós pihenés, de ettől nem rövidül az út, ami ilyen kései órákban gyakran veszélyes.*
*Testi erőfölénye elegendőnek bizonyul. A férfi a fejelést követően önkéntelenül is megrázza egy kicsit a fejét, de szerencsére a lány nem csak ennyire kényszerül. A csont törésének már ismert hangja jelzi, hogy a lány komolyabb sérülést szerzett, így nem is csoda, hogy összerogyik. Grüknek most van végre egy nyugodt perce, de ezt nem pihenéssel, vagy gondolkodással üti el, hanem vállára kapja a leányt, hogy még az előtt beérhessen a kaszárnyába, mielőtt az felkelne. Léptei szaporák, de mégsem futó lépésben halad, csak gyors gyaloglást végez. Útközben hol az útra figyel, hogy ne érhesse könnyen meglepetés menet közben, hol a lányra figyel, hogy az mocorog-e, hogy meg tudja tippelni, hogy mennyi ideje lehet a cipelt fogoly keléséig. Lépései nem igen lassulnak, mivel már igencsak meg akar érkezni, mert elfáradt a hosszú csatározások alatt és igencsak ráférne egy kiadós pihenés, de ettől nem rövidül az út, ami ilyen kései órákban gyakran veszélyes.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-10 14:09:41
Üzenet elküldve: 2020-11-10 14:09:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A hegyes végével //
- Azt el is várnám!.* Taszítja meg barátságosan a lányt, aki egy furcsa kérdést tesz fel neki. Na persze egy laikustól nem vár mást.*
- jaj te lány! Hát nem úgy megy az, hogy rámutatnak valakire és te rögtön beleállítasz egy kést. Aprólékos kutatómunkával kell kezdeni! Legjobb példának téged mondanálak. Szóval azt mondják nekem, hogy téged meg kell öljelek. Amit persze nem tennék meg. Szóval szépen elkezdeném gyűjteni az információkat rólad. Hol laksz, kivel élsz együtt, mit szoktál csinálni, meg a többi. Van, hogy elcsábítjuk az áldozatot, vagy csak szimplán kivárjuk az alkalmat. Tehát mire minden információt összeszedünk, addigra megismerjük a környezetét is. Nem kell feltétlenül beszélni se vele, de megteheted.* Fejezi be ezt a kimerítően hosszú részletezést. A tőr már az első pillanatban a földre kerül a lány ügyetlensége okán.*
- Az nem számít. Ha ügyetlen vagy, akkor hamar meghalsz. A véletlenre pedig nem szabad semmit sem bízni. A szerencse is nagyon szeszélyes. Szóval a lényeg, hogy biztosan fogd azt a fegyvert!* Ezután hosszasan okítja a félvért, aminek meg is lesz az eredménye. Eleinte döcögősen haladnak egy kicsit, de annyira nem vészes. A vizsga feladat a szekrény, amit szinte lerohan a lány. Szegény Nimral meg majd megfúl a nevetéstől.*
- Megölted, de meg ám. Jól lesz így első alkalomra. Majd még finomítunk a technikádon egy kicsit, meg gyakorlunk és menni fog.* Dicséri meg és ezzel együtt motiválja is. Annyira nem vészes a lány technikája. Most jöhet egy kis bemutató. A kardját átadja és a lány támad. Nem esik nehezére kivédeni azt és mellé lépni.*
- Lehetsz ilyen is igen.* A félvéreknek jók az ilyesmiben, tehát nem lehetetlen, hogy ő is profivá váljon.*
- Következő alkalommal majd én sújtok feléd egy fadarabbal és neked kell kivédeni. De egyelőre legyen ennyi elég a tőrből. Hadd ülepedjen le egy kicsit ez a tudás! Nézzük a kis késeket!* Tér át a másik fegyverre.*
- Lényegében ezeket is lehet úgy használni, mint egy tőrt, de annyira nem ajánlott. Kisesebbek, ezért inkább csak verekedések vagy ilyen apró fegyveres balhéknál érdemes használni. Ezeket inkább dobásra használjuk. Na figyelj!*
- Fog egy kést és beledobja az egyik ajtóba.* Van technikája. Fogd meg és, akkor segítek!* Ha a kezébe veszi a lány, akkor eligazítja a kezében és magyarázza, hogy miért is kell így. Csináltat vele pár dobó mozdulatot is, amit addig korrigál, amíg jó nem lesz. Ha már úgy látja, hogy nagyjából ráérzett, akkor elkezdheti az első dobásait is.*
- Na most próbáld meg beleállítani abba az ajtóba! Addig csináljuk, amíg legalább hármat egymás után bele nem állítasz. Vagy meg nem unom.* Ő is mellé áll és a sajátjait dobálgatja. Az ajtó elég nagy célpont ilyen közelről, szóval talán menni fog.*
- Azt el is várnám!.* Taszítja meg barátságosan a lányt, aki egy furcsa kérdést tesz fel neki. Na persze egy laikustól nem vár mást.*
- jaj te lány! Hát nem úgy megy az, hogy rámutatnak valakire és te rögtön beleállítasz egy kést. Aprólékos kutatómunkával kell kezdeni! Legjobb példának téged mondanálak. Szóval azt mondják nekem, hogy téged meg kell öljelek. Amit persze nem tennék meg. Szóval szépen elkezdeném gyűjteni az információkat rólad. Hol laksz, kivel élsz együtt, mit szoktál csinálni, meg a többi. Van, hogy elcsábítjuk az áldozatot, vagy csak szimplán kivárjuk az alkalmat. Tehát mire minden információt összeszedünk, addigra megismerjük a környezetét is. Nem kell feltétlenül beszélni se vele, de megteheted.* Fejezi be ezt a kimerítően hosszú részletezést. A tőr már az első pillanatban a földre kerül a lány ügyetlensége okán.*
- Az nem számít. Ha ügyetlen vagy, akkor hamar meghalsz. A véletlenre pedig nem szabad semmit sem bízni. A szerencse is nagyon szeszélyes. Szóval a lényeg, hogy biztosan fogd azt a fegyvert!* Ezután hosszasan okítja a félvért, aminek meg is lesz az eredménye. Eleinte döcögősen haladnak egy kicsit, de annyira nem vészes. A vizsga feladat a szekrény, amit szinte lerohan a lány. Szegény Nimral meg majd megfúl a nevetéstől.*
- Megölted, de meg ám. Jól lesz így első alkalomra. Majd még finomítunk a technikádon egy kicsit, meg gyakorlunk és menni fog.* Dicséri meg és ezzel együtt motiválja is. Annyira nem vészes a lány technikája. Most jöhet egy kis bemutató. A kardját átadja és a lány támad. Nem esik nehezére kivédeni azt és mellé lépni.*
- Lehetsz ilyen is igen.* A félvéreknek jók az ilyesmiben, tehát nem lehetetlen, hogy ő is profivá váljon.*
- Következő alkalommal majd én sújtok feléd egy fadarabbal és neked kell kivédeni. De egyelőre legyen ennyi elég a tőrből. Hadd ülepedjen le egy kicsit ez a tudás! Nézzük a kis késeket!* Tér át a másik fegyverre.*
- Lényegében ezeket is lehet úgy használni, mint egy tőrt, de annyira nem ajánlott. Kisesebbek, ezért inkább csak verekedések vagy ilyen apró fegyveres balhéknál érdemes használni. Ezeket inkább dobásra használjuk. Na figyelj!*
- Fog egy kést és beledobja az egyik ajtóba.* Van technikája. Fogd meg és, akkor segítek!* Ha a kezébe veszi a lány, akkor eligazítja a kezében és magyarázza, hogy miért is kell így. Csináltat vele pár dobó mozdulatot is, amit addig korrigál, amíg jó nem lesz. Ha már úgy látja, hogy nagyjából ráérzett, akkor elkezdheti az első dobásait is.*
- Na most próbáld meg beleállítani abba az ajtóba! Addig csináljuk, amíg legalább hármat egymás után bele nem állítasz. Vagy meg nem unom.* Ő is mellé áll és a sajátjait dobálgatja. Az ajtó elég nagy célpont ilyen közelről, szóval talán menni fog.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-10 00:06:32
Üzenet elküldve: 2020-11-10 00:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A hegyes végével //
- Igen, szomorú lennék ha nem lennél itt - * helyeseli mosolyogva, hiszen akkor az egész kalandjuk nem történt volna meg, pedig ez egy értékes élmény volt a kis vörös számára. *
- Honnan tudod, hogy nem lesz árva a gyerek? Megkérdezed előtte az áldozatoktól, hogy van e poronty és ha igen akkor van-e aki vigyáz rá ha már az illető nem lesz? - * kérdezget tovább, mert ő ezt sehogysem tudja elképzelni. Leállni és beszélgetni az áldozattal, furcsa volna, nem igaz? Mert mi van ha jól elcsevegnek, akkor a végén folytatják egy kocsmában? *
- Miét? Hozzád közelebb van, te előbb értél volna bele nem? - * néz értetlenül a másikra, mielőtt kiszedné a földből. Kicsit meg is takarítja, rongyai amúgy sem lesznek sokáig rajta így nem fél abba kenni a homokot. Az oktatás nagyon korrekt, az utasításokat a lányka nagyon lelkesen próbálja követni. Mivel sok tapasztalata nincs ezért elsőre el is szúrja, gyengén lép előre, erőtlenül bök a levegőbe. Ahogy Nimral segít neki a beállásban és korrigálja hibáit a mozgása is jobbá válik, végül pedig megkapja a vizsgafeladatot is. Oldalra néz. A szekrény most a legnagyobb ellensége. Szülei gyilkosa, nagyanyja megerőszakolója és húga...hm voltaképp húgot nem akart annyira. *
- Oké, most véged - * szól fenyegetően aztán nekiront a szerkénynek. Ahol éri szúrja, meg rúgja, meg üti, meg a végén már rajta hasal és bele is harap. *
- jaj jaj, szála - * nyöszörög fájdalmában. * - Legalább meghalt? - * pillant le, hiszen akkor legalább az áldozata nem volt hiábavaló
Ezután ha minden megvan áttérnek a kardra. A kezében a fegyver, lepillant rá, aztán a nőre is.*
- oksi - * szól, s lendít Nimral felé, csak úgy találomra választva a testén egy célpontot. Amire nem számít, hogy Nimral a kivédésnél tovább megy. Nagyot nyel. *
- Én is ilyen leszek? - * pillant hátra. Elég hasznosnak tűnik ez a tudomány. A lelkesedése nem szűnik, a gyakorlást szorgalmasan csinálja, amíg a másiknak is van türelme hozzá. *
- Igen, szomorú lennék ha nem lennél itt - * helyeseli mosolyogva, hiszen akkor az egész kalandjuk nem történt volna meg, pedig ez egy értékes élmény volt a kis vörös számára. *
- Honnan tudod, hogy nem lesz árva a gyerek? Megkérdezed előtte az áldozatoktól, hogy van e poronty és ha igen akkor van-e aki vigyáz rá ha már az illető nem lesz? - * kérdezget tovább, mert ő ezt sehogysem tudja elképzelni. Leállni és beszélgetni az áldozattal, furcsa volna, nem igaz? Mert mi van ha jól elcsevegnek, akkor a végén folytatják egy kocsmában? *
- Miét? Hozzád közelebb van, te előbb értél volna bele nem? - * néz értetlenül a másikra, mielőtt kiszedné a földből. Kicsit meg is takarítja, rongyai amúgy sem lesznek sokáig rajta így nem fél abba kenni a homokot. Az oktatás nagyon korrekt, az utasításokat a lányka nagyon lelkesen próbálja követni. Mivel sok tapasztalata nincs ezért elsőre el is szúrja, gyengén lép előre, erőtlenül bök a levegőbe. Ahogy Nimral segít neki a beállásban és korrigálja hibáit a mozgása is jobbá válik, végül pedig megkapja a vizsgafeladatot is. Oldalra néz. A szekrény most a legnagyobb ellensége. Szülei gyilkosa, nagyanyja megerőszakolója és húga...hm voltaképp húgot nem akart annyira. *
- Oké, most véged - * szól fenyegetően aztán nekiront a szerkénynek. Ahol éri szúrja, meg rúgja, meg üti, meg a végén már rajta hasal és bele is harap. *
- jaj jaj, szála - * nyöszörög fájdalmában. * - Legalább meghalt? - * pillant le, hiszen akkor legalább az áldozata nem volt hiábavaló
Ezután ha minden megvan áttérnek a kardra. A kezében a fegyver, lepillant rá, aztán a nőre is.*
- oksi - * szól, s lendít Nimral felé, csak úgy találomra választva a testén egy célpontot. Amire nem számít, hogy Nimral a kivédésnél tovább megy. Nagyot nyel. *
- Én is ilyen leszek? - * pillant hátra. Elég hasznosnak tűnik ez a tudomány. A lelkesedése nem szűnik, a gyakorlást szorgalmasan csinálja, amíg a másiknak is van türelme hozzá. *
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-07 23:26:30
Üzenet elküldve: 2020-11-07 23:26:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alattomban kulcsolódik a gyenge marok a tőr markolatára, s húzná is ki. Kétség nem férhet hozzá, hogy a hirtelen hangulatváltozás, csupán egy gyomordöfést vonna maga után, ami minden bizonnyal Grüksunosz végét jelentené. Sok minden nem világos még, de tény, hogy ily hosszú fájdalmak, ily hosszú kínzás után valahol a lélek egyszer eltörik, s sosem forr többé egybe. Grük gyorsan reagál, s a kezet lefogva, az már nem tud hirtelen cselekedni, s ezt megfejelvén szó szerint, a lány arcába robban, csupán csontszilánkok törése, majd röviden spriccelő vér a jussa. S kiáltás, mely az égbe szökik.
A kéz lehorgad, nincs kedve immár tőrt fogni, a nyak lehanyatlik, s önkéntelen a városőr mellkasát érinti. A lány lábai megrogynak, az erő elszáll, s a fájdalom telíti el. Kiáltana, de csak erőtlen és bugyborékoló hang hagyja el a száját, rövidesen minden ereje elszáll, s összehanyatlik. Kérdés, hogyan tovább. Szó szót követett, s pár következtetés immár levonható, ahogyan az is, hogy hűsége akaratlan urához már megkérdőjelezhetetlen és megtörhetetlen. Persze információ is jutott, de kérdés lesz e több? Mindenesetre a lány saját lábán már nem igen megy sehová látszólag, s ha igen, az sem a férfi útját követné szándékoltan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alattomban kulcsolódik a gyenge marok a tőr markolatára, s húzná is ki. Kétség nem férhet hozzá, hogy a hirtelen hangulatváltozás, csupán egy gyomordöfést vonna maga után, ami minden bizonnyal Grüksunosz végét jelentené. Sok minden nem világos még, de tény, hogy ily hosszú fájdalmak, ily hosszú kínzás után valahol a lélek egyszer eltörik, s sosem forr többé egybe. Grük gyorsan reagál, s a kezet lefogva, az már nem tud hirtelen cselekedni, s ezt megfejelvén szó szerint, a lány arcába robban, csupán csontszilánkok törése, majd röviden spriccelő vér a jussa. S kiáltás, mely az égbe szökik.
A kéz lehorgad, nincs kedve immár tőrt fogni, a nyak lehanyatlik, s önkéntelen a városőr mellkasát érinti. A lány lábai megrogynak, az erő elszáll, s a fájdalom telíti el. Kiáltana, de csak erőtlen és bugyborékoló hang hagyja el a száját, rövidesen minden ereje elszáll, s összehanyatlik. Kérdés, hogyan tovább. Szó szót követett, s pár következtetés immár levonható, ahogyan az is, hogy hűsége akaratlan urához már megkérdőjelezhetetlen és megtörhetetlen. Persze információ is jutott, de kérdés lesz e több? Mindenesetre a lány saját lábán már nem igen megy sehová látszólag, s ha igen, az sem a férfi útját követné szándékoltan.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-05 19:03:24
Üzenet elküldve: 2020-11-05 19:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A hegyes végével //
- De voltam már. Egyszer, de csak futólag néztem körül, mert egy célpontot figyeltem meg. Ő is egyike volt Rulcar kémjeinek, de már nem aktív. Elment ahogy én tudom a thargokhoz.* Vázolja fel gyorsan és aztán meghallgatja a Rlilla meséjét.*
- Akkor neked is volt pár kalandod. Sajnos a bandák néha így járnak. Mi is hiányában vagyunk a a tagoknak. Valahogy majd ezt is megoldjuk.* Társa sajnálja, hogy elvesztette korábbi bandatagjait, de Nimral csak legyint.*
- Ugyan! Ez volt az életük. A gazdagság a fejünkbe szált. Saját magunk áldozatai lettünk. Na meg, ha ez nem történik meg, akkor nem lennék itt. Most a magam ura vagyok, szóval annyira nem rossz.* A téma az ölésre terelődik. Meg sem lepődik a lány, hogy a félvér még nem ölt. Meg is kérdezik tőle, hogy milyen érzés.*
- Személyenként változó, hogy milyen hatással lesz rád. Van, hogy nem érzel utána semmit. Van, hogy bűntudatod lesz és van, hogy élvezni fogod. Az ölés könnyedén magával ragadhat. Én személy szerint bevallom, hogy a célpontok levadászását élvezem. Amúgy nem szoktam csak úgy gyilkolni, ha mégis, akkor az már nem öröm. Viszont lelkiismeret furdalásom sem lesz utána. Saját becsület kódexem viszont van, amit nem szegek meg. Nem ölök gyermeket, vagy terhes anyát. Gyermeket nem teszek teljesen árvává sosem.* Talán érthető is, hogy miért, mivel ő maga is lányegében árva volt. Kinézi a házat és ott aztán le is pakolják a cuccokat. A fegyvert nemét odabízza, így lesz végül a választott fegyver a tőr. Sajnos már az elején hibázik a vöröske, de ez még most nem nagy baj. Nimral nem állítja meg a pengét így az bele is áll a padlóba.*
- Már meg is haltál volna, ha éles helyzet lenne.* Csóválja meg a fejét.*
- Na vedd fel azt és figyelj!* Utasítja és aztán belekezd az oktatásba.*
- Szóval az első a beállás. Vannak támadó és védekező állások. Ez helyzettől is függhet. Na meg, hogy hogyan akarod használni azt a tőrt. Ha a pengéjét lefelé tartod, akkor vagy fentről döföl le vagy ívesen csapod. Ha a hegye felfelé áll, akkor egyenes vonalban döföl vele. Így is tudsz vele hasítani, de nehezebb, mint a másik fajta fogásban. ebben a helyzetben inkább csak szurkálni fogsz. Egyenes vonalú szúrásnál olyan tartást veszel fel, ha támadsz, hogy lendületed is tovább tud vinni. Amikor szúrsz lényegében lépsz is vele együtt. Általában a jobb lábad kicsit előrébb, amíg a bal hátrébb helyezkedik el. Így akár rúgni is tudsz, ha nem túl páncélozott az ellenfeled. Na lássuk, hogy csinálod!* Megnézi a lány állását és aztán javít rajta. Kezével igazgatja és korrigálja a tartását.*
- Ott az a rozzant szekrény. Na őt támadjuk meg.* Nimral be is mutat több támadást különféle tőrfogási módszerekkel.*
- Gyerünk próbáld meg valamelyiket!* Valószínűleg nem lesz tökéletes, de befogja vele gyakoroltatni. Többször is megmutatja és vele együtt is csinálja. Ha már ezek elfogadhatóak, akkor a kezébe nyomja a kardját.*
- Na most fogd meg a kardom! Tőrrel azt szeretnénk, ha a csata mihamarabb el is dőlne. Rövid fegyver, ezért nem állhatunk le senkivel hadakozni. Ott van nálad az a kard. Sújts vele felém! Ne félj kivédem!* Ha megteszi, akkor a tőrrel levezeti a kard csapást a földre és aztán a nyakához tartja a pengét, de ügyel rá, hogy nehogy megvágja.*
- Látod? Az első csapás után máris vége lett volna. Közel kerülsz hozzá és végzel kész. Ha páncélja van, akkor az illesztéseknél és a réseknél támadod. Ha belé szorul, akkor hagyod a fegyvered. Nem kell ragaszkodni hozzá.* Még egy darabig gyakorol vele, aztán majd kiderül, hogy milyen érzéke van hozzá. Ezután válthatnak fegyvert is.*
- De voltam már. Egyszer, de csak futólag néztem körül, mert egy célpontot figyeltem meg. Ő is egyike volt Rulcar kémjeinek, de már nem aktív. Elment ahogy én tudom a thargokhoz.* Vázolja fel gyorsan és aztán meghallgatja a Rlilla meséjét.*
- Akkor neked is volt pár kalandod. Sajnos a bandák néha így járnak. Mi is hiányában vagyunk a a tagoknak. Valahogy majd ezt is megoldjuk.* Társa sajnálja, hogy elvesztette korábbi bandatagjait, de Nimral csak legyint.*
- Ugyan! Ez volt az életük. A gazdagság a fejünkbe szált. Saját magunk áldozatai lettünk. Na meg, ha ez nem történik meg, akkor nem lennék itt. Most a magam ura vagyok, szóval annyira nem rossz.* A téma az ölésre terelődik. Meg sem lepődik a lány, hogy a félvér még nem ölt. Meg is kérdezik tőle, hogy milyen érzés.*
- Személyenként változó, hogy milyen hatással lesz rád. Van, hogy nem érzel utána semmit. Van, hogy bűntudatod lesz és van, hogy élvezni fogod. Az ölés könnyedén magával ragadhat. Én személy szerint bevallom, hogy a célpontok levadászását élvezem. Amúgy nem szoktam csak úgy gyilkolni, ha mégis, akkor az már nem öröm. Viszont lelkiismeret furdalásom sem lesz utána. Saját becsület kódexem viszont van, amit nem szegek meg. Nem ölök gyermeket, vagy terhes anyát. Gyermeket nem teszek teljesen árvává sosem.* Talán érthető is, hogy miért, mivel ő maga is lányegében árva volt. Kinézi a házat és ott aztán le is pakolják a cuccokat. A fegyvert nemét odabízza, így lesz végül a választott fegyver a tőr. Sajnos már az elején hibázik a vöröske, de ez még most nem nagy baj. Nimral nem állítja meg a pengét így az bele is áll a padlóba.*
- Már meg is haltál volna, ha éles helyzet lenne.* Csóválja meg a fejét.*
- Na vedd fel azt és figyelj!* Utasítja és aztán belekezd az oktatásba.*
- Szóval az első a beállás. Vannak támadó és védekező állások. Ez helyzettől is függhet. Na meg, hogy hogyan akarod használni azt a tőrt. Ha a pengéjét lefelé tartod, akkor vagy fentről döföl le vagy ívesen csapod. Ha a hegye felfelé áll, akkor egyenes vonalban döföl vele. Így is tudsz vele hasítani, de nehezebb, mint a másik fajta fogásban. ebben a helyzetben inkább csak szurkálni fogsz. Egyenes vonalú szúrásnál olyan tartást veszel fel, ha támadsz, hogy lendületed is tovább tud vinni. Amikor szúrsz lényegében lépsz is vele együtt. Általában a jobb lábad kicsit előrébb, amíg a bal hátrébb helyezkedik el. Így akár rúgni is tudsz, ha nem túl páncélozott az ellenfeled. Na lássuk, hogy csinálod!* Megnézi a lány állását és aztán javít rajta. Kezével igazgatja és korrigálja a tartását.*
- Ott az a rozzant szekrény. Na őt támadjuk meg.* Nimral be is mutat több támadást különféle tőrfogási módszerekkel.*
- Gyerünk próbáld meg valamelyiket!* Valószínűleg nem lesz tökéletes, de befogja vele gyakoroltatni. Többször is megmutatja és vele együtt is csinálja. Ha már ezek elfogadhatóak, akkor a kezébe nyomja a kardját.*
- Na most fogd meg a kardom! Tőrrel azt szeretnénk, ha a csata mihamarabb el is dőlne. Rövid fegyver, ezért nem állhatunk le senkivel hadakozni. Ott van nálad az a kard. Sújts vele felém! Ne félj kivédem!* Ha megteszi, akkor a tőrrel levezeti a kard csapást a földre és aztán a nyakához tartja a pengét, de ügyel rá, hogy nehogy megvágja.*
- Látod? Az első csapás után máris vége lett volna. Közel kerülsz hozzá és végzel kész. Ha páncélja van, akkor az illesztéseknél és a réseknél támadod. Ha belé szorul, akkor hagyod a fegyvered. Nem kell ragaszkodni hozzá.* Még egy darabig gyakorol vele, aztán majd kiderül, hogy milyen érzéke van hozzá. Ezután válthatnak fegyvert is.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-05 00:03:53
Üzenet elküldve: 2020-11-05 00:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A hegyes végével //
- Te még nem voltál? Azt hittem itt minden...olyaan megfordul - * lepődik meg a kérdésre. Elvégre nincs is jobb portya hely a kihalt romoknál, pláne anno, mikor tényleg kihaltak voltak a kecók, még a nagy beköltözések előtt. *
- Amúgy hozzáverődtem egy bandához, mert az egyikük csinált nekem finom krumplilevest. De aztán felbomlottak és mindenki szétszóródott. Kár, pedig a főnöknek nagy tervei voltak, sokat álmodozott, hogy mi lehet vele...fene se tudja - * gondolkodik el. Mióta különváltak senkivel sem találkozott, pedig mindenki sorsa kicsit érdekli a lányt. *
- Sajnálom, hogy elvesztetted őket is - * húzza el a száját Rlilla. Nimral magasabbról esett mint ő, hiszen ő nem kóstolt bele az igazi barátias légkörbe, ami után jobban hiányzott volna a szívében tátongó lyuk.*
- Én még nem öltem embert - * suttogja egyszer csak, kicsi hallgatás után. * - Tényleg nincs semmi lelkiismeretfurdalásod utána? Milyen érzés? - * kíváncsi rá. Látott már embert meghalni, de soha nem általa történt a dolog. Neki vajon lenne lelkiismeretfurdalása utána? Érezne valamit, amit eddig még nem?
Nimral kinéz egy házat, ami úgy határoz megfelel a célnak, Rlilla pedig bólogat. A ruhát hamar biztonságba is helyezi, hiszen ki akarná, hogy a vadonatúj szerelés azonnal csúnya foltossá váljon?*
- Legyen a tőr! - * kiált, s azzal a lendülettel elő is rántja tőrét. Azonban keze lecsúszik a markolatról, s a tárgy néhány fordulat után ha Nimral nem avatkozik közbe kettejük között, éllel előre áll bele a talajba. *
- Hupsz...
- Te még nem voltál? Azt hittem itt minden...olyaan megfordul - * lepődik meg a kérdésre. Elvégre nincs is jobb portya hely a kihalt romoknál, pláne anno, mikor tényleg kihaltak voltak a kecók, még a nagy beköltözések előtt. *
- Amúgy hozzáverődtem egy bandához, mert az egyikük csinált nekem finom krumplilevest. De aztán felbomlottak és mindenki szétszóródott. Kár, pedig a főnöknek nagy tervei voltak, sokat álmodozott, hogy mi lehet vele...fene se tudja - * gondolkodik el. Mióta különváltak senkivel sem találkozott, pedig mindenki sorsa kicsit érdekli a lányt. *
- Sajnálom, hogy elvesztetted őket is - * húzza el a száját Rlilla. Nimral magasabbról esett mint ő, hiszen ő nem kóstolt bele az igazi barátias légkörbe, ami után jobban hiányzott volna a szívében tátongó lyuk.*
- Én még nem öltem embert - * suttogja egyszer csak, kicsi hallgatás után. * - Tényleg nincs semmi lelkiismeretfurdalásod utána? Milyen érzés? - * kíváncsi rá. Látott már embert meghalni, de soha nem általa történt a dolog. Neki vajon lenne lelkiismeretfurdalása utána? Érezne valamit, amit eddig még nem?
Nimral kinéz egy házat, ami úgy határoz megfelel a célnak, Rlilla pedig bólogat. A ruhát hamar biztonságba is helyezi, hiszen ki akarná, hogy a vadonatúj szerelés azonnal csúnya foltossá váljon?*
- Legyen a tőr! - * kiált, s azzal a lendülettel elő is rántja tőrét. Azonban keze lecsúszik a markolatról, s a tárgy néhány fordulat után ha Nimral nem avatkozik közbe kettejük között, éllel előre áll bele a talajba. *
- Hupsz...
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:08:49
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:08:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
//Lykrit Clakort//
* Nem is vár sokáig tovább a gnómra. Elindul a Romváros felé, hogy elintézze a teendőit. Gnómmal vagy anélkül, neki mindegy. A piaci nyüzsgés egyre csak halkul mögöttük. Az egyetlen hang amit lehet hallani az a lépések által keltett zaj a kavicsos törmeléken. Ha mégis vele tart Lykrit, akkor félszemét a lány rajta tartja, már csak a biztonság kedvéért. Nem szeretné, ha meglepné a másik, mert erőben biztos ne mérné utol. Lassan, de biztosan eléri vagy éppen elérik azt a helyet, ahová először kell mennie a lánynak. Újdonsült társával nem menne túl közel a romos épülethez, szóval, ha mégis vele tartott, akkor itt most megállítja.*
- Nekem ide most be kell mennem, de egyedül. Előre is figyelmeztetlek, hogy ne gyere utánam! Bent olyanok vannak, akik nem szeretik a hívatlan vendégeket. Amint elintéztem pár dolgot megyünk tovább. Lehet, hogy kicsit elidőzök bent. Ha kijövök és nem leszel, akkor az a te bajod. Amúgy meg olyan alaknak tűnsz, akinek sok az ideje.* Ha esetleg még mond valamit, azt meghallgatja és után jelez a kölyköknek, hogy bemegy. Nem szeretne egy újabb monoklit a szeme alá. Salitát hamar megvizsgálja és miután a kezelést elvégezte rajta már megy is. A tetemmel is foglalkoznia kell, mert nem akarja, hogy tönkre menjen, meg azt sem, hogy felfedezzék még idő előtt.*
* Nem is vár sokáig tovább a gnómra. Elindul a Romváros felé, hogy elintézze a teendőit. Gnómmal vagy anélkül, neki mindegy. A piaci nyüzsgés egyre csak halkul mögöttük. Az egyetlen hang amit lehet hallani az a lépések által keltett zaj a kavicsos törmeléken. Ha mégis vele tart Lykrit, akkor félszemét a lány rajta tartja, már csak a biztonság kedvéért. Nem szeretné, ha meglepné a másik, mert erőben biztos ne mérné utol. Lassan, de biztosan eléri vagy éppen elérik azt a helyet, ahová először kell mennie a lánynak. Újdonsült társával nem menne túl közel a romos épülethez, szóval, ha mégis vele tartott, akkor itt most megállítja.*
- Nekem ide most be kell mennem, de egyedül. Előre is figyelmeztetlek, hogy ne gyere utánam! Bent olyanok vannak, akik nem szeretik a hívatlan vendégeket. Amint elintéztem pár dolgot megyünk tovább. Lehet, hogy kicsit elidőzök bent. Ha kijövök és nem leszel, akkor az a te bajod. Amúgy meg olyan alaknak tűnsz, akinek sok az ideje.* Ha esetleg még mond valamit, azt meghallgatja és után jelez a kölyköknek, hogy bemegy. Nem szeretne egy újabb monoklit a szeme alá. Salitát hamar megvizsgálja és miután a kezelést elvégezte rajta már megy is. A tetemmel is foglalkoznia kell, mert nem akarja, hogy tönkre menjen, meg azt sem, hogy felfedezzék még idő előtt.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-02 16:20:44
Üzenet elküldve: 2020-11-02 16:20:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Ütése betalál ugyan, de nem pont azt a hatást váltja ki, mint amire számított, de itt Grüknek nincs ideje ezen agyalni, mivel ez a helyzet a gyors döntéshozást követeli meg. Szemeivel elsődlegesen a lány két kezét követi, mivel az a legveszélyesebb, de attól függetlenül a leány testének többi részét is igyekszik szemmel tartani, hogy ne lehessen egyszerűen meglepni. Ellenfelének szabad keze a tőrt célozza meg, amit a férfi nem vett számításba, de igyekszik gyorsan döntést hozni. A tőr felé nyúló kéz után kap, hogy azt is lefogja, de azt várhatóan már csak a tőr markolatán kapja el. Ha ez sikeresen megvan, akkor habozás nélkül indít támadást egy hirtelen fejeléssel, amit igyekszik úgy összpontosítani, hogy homloka a lány orrnyergébe csapódjon be hatalmas gyorsasággal.*
*Ütése betalál ugyan, de nem pont azt a hatást váltja ki, mint amire számított, de itt Grüknek nincs ideje ezen agyalni, mivel ez a helyzet a gyors döntéshozást követeli meg. Szemeivel elsődlegesen a lány két kezét követi, mivel az a legveszélyesebb, de attól függetlenül a leány testének többi részét is igyekszik szemmel tartani, hogy ne lehessen egyszerűen meglepni. Ellenfelének szabad keze a tőrt célozza meg, amit a férfi nem vett számításba, de igyekszik gyorsan döntést hozni. A tőr felé nyúló kéz után kap, hogy azt is lefogja, de azt várhatóan már csak a tőr markolatán kapja el. Ha ez sikeresen megvan, akkor habozás nélkül indít támadást egy hirtelen fejeléssel, amit igyekszik úgy összpontosítani, hogy homloka a lány orrnyergébe csapódjon be hatalmas gyorsasággal.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-29 21:00:32
Üzenet elküldve: 2020-10-29 21:00:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Talán nem túlzás azt hinni, hogy képes kiolvasni Nisamie tekintetéből a ki nem mondott kérdéseket. Ha érteni nem is érti szó szerint, azokban a nagy, zöld szemekben szinte izzik a düh és a harag. Ha a medvetermetű érzelmes ember volna, talán mosolyogna a lány szemében égő lángokon. Nem, nem a lányon, hanem az eredményen, amelyet pár nap alatt sikerült elérnie nála. Ő egy agresszor, aki rákényszerítette az erősebb jogán akaratát szegény ártatlan lánykára és olyanokra kényszerítette, amelyeket magától talán sosem tett volna meg.
A választ nem kíséri reakció vagy megtorlás, amiért feltételt szab. Sőt, kimondottan tetszik neki az amit hall. Az a legjobb, ha Nisamie maga vágja el láncait. Lehet, egyszer majd hálás lesz neki a jobb életért, amelybe most taszította. A lány talpraesettnek látszik, olyannak, aki eléri amit akar. Kellett neki ez a lökés.*
- Ez a beszéd. *Dörmögi talán már Nisamie hátának, ahogy a lány már befelé indul. Szavában nincs semmi elismerő vagy érzelmes, sem büszkeség. Egyszerű tudomásulvételnek hangzik.
Nem kell megismételnie, hogy mi történik, ha visszatértekor mégsem találja romokban a házat. Utálja ismételni magát.
A rövid felszerelkezés és távozás közben senki sem zavarja meg. Nem is várja, hogy a lány elbúcsúzzon tőle vagy megköszönje amit tett vagy átkozza ugyanezért.
Elhozta neki a változást, az útra már neki kell rálépnie.*
~ Mert én vagyok a kezdet, a Kapu. Rajtam keresztül érkezik a változás és nem kérdem, felkészültél-e rá.~
*Talán nem túlzás azt hinni, hogy képes kiolvasni Nisamie tekintetéből a ki nem mondott kérdéseket. Ha érteni nem is érti szó szerint, azokban a nagy, zöld szemekben szinte izzik a düh és a harag. Ha a medvetermetű érzelmes ember volna, talán mosolyogna a lány szemében égő lángokon. Nem, nem a lányon, hanem az eredményen, amelyet pár nap alatt sikerült elérnie nála. Ő egy agresszor, aki rákényszerítette az erősebb jogán akaratát szegény ártatlan lánykára és olyanokra kényszerítette, amelyeket magától talán sosem tett volna meg.
A választ nem kíséri reakció vagy megtorlás, amiért feltételt szab. Sőt, kimondottan tetszik neki az amit hall. Az a legjobb, ha Nisamie maga vágja el láncait. Lehet, egyszer majd hálás lesz neki a jobb életért, amelybe most taszította. A lány talpraesettnek látszik, olyannak, aki eléri amit akar. Kellett neki ez a lökés.*
- Ez a beszéd. *Dörmögi talán már Nisamie hátának, ahogy a lány már befelé indul. Szavában nincs semmi elismerő vagy érzelmes, sem büszkeség. Egyszerű tudomásulvételnek hangzik.
Nem kell megismételnie, hogy mi történik, ha visszatértekor mégsem találja romokban a házat. Utálja ismételni magát.
A rövid felszerelkezés és távozás közben senki sem zavarja meg. Nem is várja, hogy a lány elbúcsúzzon tőle vagy megköszönje amit tett vagy átkozza ugyanezért.
Elhozta neki a változást, az útra már neki kell rálépnie.*
~ Mert én vagyok a kezdet, a Kapu. Rajtam keresztül érkezik a változás és nem kérdem, felkészültél-e rá.~
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-29 15:26:24
Üzenet elküldve: 2020-10-29 15:26:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Ahogy az első ijedelem okozta sokk lassan múlni kezd, úgy kap erőre a lány dühe. Persze a rettegés ettől függetlenül megmarad, épp csak kérdések milliói zúdulnak Nisamiera hirtelenjében. ~Ki ez az ember? Kinek gondolja magát? Miért teheti ezt meg? ~ Olyan kérdések, amiket persze nem tehet fel, de még ha fel is tenné őket, bizonyosan nem kapna rájuk választ. Vagy talán az egy hat egy pillanatra rövidülne. Persze az is felmerül benne, hogy akár ellen is szegülhetne, de valamiért nincs kétsége afelől, hogy azzal csak saját koporsójába verne újabb szöget. Nem is tudja eldönteni, hogy a tehetetlensége vagy kiszolgáltatottsága dühíti-e jobban jelenleg.
A visszautasító válasz már nem is tud olyan rosszul esni, mint amennyire húsba vágó a tény, hogy egy hat áll rendelkezésükre a költözéshez. Néhány pillanatig sűrűn pislogva néz Gabrael irányába, aztán a szokott módon elkapja tekintetét, valami egészen távoli pontot szúrva ki a messzeségben.*
- Rendben. Legyen egy hat. De a házat én gyújtom fel. *Ha van rá módja, a szürke szemekbe pillant. Tekintete komolynak és határozottnak tetszik, a félelem és a harag már csak szapora légzéséből és megfeszült tartásából sejthető. A választ még mindenképp megvárja, de bármi is legyen az, egyszerűen csak rábólint. Érti, hogy jelenleg nem sok értelme van az alkudozásnak, de valamiért reménykedik abban, hogy ezt a kérést – még akkor is, ha kijelentésként hangzott el – teljesíti neki a harcos. Ha már az enyészeté lesz a ház, látnia kell, ahogy lángok mardossák... sőt, neki kell lángba borítania.
Ezután kissé andalgó léptekkel indul neki eredeti céljának, magára hagyva Gabraelt a tűznél.
Mielőtt apja szobájába belépne, néhány percig még némán támasztja a falat a konyhában. Gondolatai olyan sebesen kergetik egymást, hogy saját magát is alig tudja követni. Szüksége van némi időre, míg megnyugszik annyira, hogy apja elé merjen lépni. Ezúttal nem kezd bele a helyzet vázolásába, inkább magára hagyja az öreget a nem mindennapi ebéddel, hadd élvezze ki, ha már neki ez nem adatott meg.
Ugyan hallja, hogy odalent újból nyílik az ajtó, ahogyan a vért felvételének zaja is felszűrődik az emeletre, de eszébe sem jut lemenni. Nincs már mit mondania a másiknak, így csak szépen kivárja, míg az távozik. Addig ott kuporog a lépcső tetején, amíg el nem hal az utcában a lódobogás. Ezután is csak óvatosan merészkedik elő, hogy eloltsa odakint a parazsat.*
*Ahogy az első ijedelem okozta sokk lassan múlni kezd, úgy kap erőre a lány dühe. Persze a rettegés ettől függetlenül megmarad, épp csak kérdések milliói zúdulnak Nisamiera hirtelenjében. ~Ki ez az ember? Kinek gondolja magát? Miért teheti ezt meg? ~ Olyan kérdések, amiket persze nem tehet fel, de még ha fel is tenné őket, bizonyosan nem kapna rájuk választ. Vagy talán az egy hat egy pillanatra rövidülne. Persze az is felmerül benne, hogy akár ellen is szegülhetne, de valamiért nincs kétsége afelől, hogy azzal csak saját koporsójába verne újabb szöget. Nem is tudja eldönteni, hogy a tehetetlensége vagy kiszolgáltatottsága dühíti-e jobban jelenleg.
A visszautasító válasz már nem is tud olyan rosszul esni, mint amennyire húsba vágó a tény, hogy egy hat áll rendelkezésükre a költözéshez. Néhány pillanatig sűrűn pislogva néz Gabrael irányába, aztán a szokott módon elkapja tekintetét, valami egészen távoli pontot szúrva ki a messzeségben.*
- Rendben. Legyen egy hat. De a házat én gyújtom fel. *Ha van rá módja, a szürke szemekbe pillant. Tekintete komolynak és határozottnak tetszik, a félelem és a harag már csak szapora légzéséből és megfeszült tartásából sejthető. A választ még mindenképp megvárja, de bármi is legyen az, egyszerűen csak rábólint. Érti, hogy jelenleg nem sok értelme van az alkudozásnak, de valamiért reménykedik abban, hogy ezt a kérést – még akkor is, ha kijelentésként hangzott el – teljesíti neki a harcos. Ha már az enyészeté lesz a ház, látnia kell, ahogy lángok mardossák... sőt, neki kell lángba borítania.
Ezután kissé andalgó léptekkel indul neki eredeti céljának, magára hagyva Gabraelt a tűznél.
Mielőtt apja szobájába belépne, néhány percig még némán támasztja a falat a konyhában. Gondolatai olyan sebesen kergetik egymást, hogy saját magát is alig tudja követni. Szüksége van némi időre, míg megnyugszik annyira, hogy apja elé merjen lépni. Ezúttal nem kezd bele a helyzet vázolásába, inkább magára hagyja az öreget a nem mindennapi ebéddel, hadd élvezze ki, ha már neki ez nem adatott meg.
Ugyan hallja, hogy odalent újból nyílik az ajtó, ahogyan a vért felvételének zaja is felszűrődik az emeletre, de eszébe sem jut lemenni. Nincs már mit mondania a másiknak, így csak szépen kivárja, míg az távozik. Addig ott kuporog a lépcső tetején, amíg el nem hal az utcában a lódobogás. Ezután is csak óvatosan merészkedik elő, hogy eloltsa odakint a parazsat.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-29 11:28:30
Üzenet elküldve: 2020-10-29 11:28:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Ha ismerné Nisamie gondolatait arról, hogy milyen okokból és hogyan keveredett a boltjába és ezzel az életébe, akkor jót derülne. Maga sem tudja a választ, de nem hisz a véletlenekben. Az eleve elrendeltben sem igazán. A lány biztosan gonosznak tartja, hogy rátelepedett az életükre, hogy kihasználta a gyengeségüket és azt, hogy nem tudták megvédeni magukat tőle. Ám később akár még pozitívan is gondolhat vissza rá, amikor rájön, hogy a "segítségével" kilábalhatott egy olyan gödörből, amelyet önmaga ásott és minden nappal csak mélyített, abban a reményben, hogy egyszer mégis elhagyhatja majd.
A szavai, amelyeket Nisamie felé intéz miközben a lány a házba tart, azzal a szándékkal, hogy apjának is vigyen a sültből, ahogy sejtette, megállítják. Érzi és látja, hogy a mondanivalója szinte letaglózza a lányt, a félelme szinte tapinthatóvá válik. Szürke, hideg tekintetét felé fordítja elszakítva a tűz lángjainak táncától és találkozik a pillantásuk.
A mentegetőzést meghallgatja, de még csak el sem mosolyodik. Ugyanolyan fagyosan, szívbe- és gerincbe markolón néz a ház hátsó ajtajában álló lányra, mint korábban is tette.*
- Ne kufárkodj a halállal, gyermek. *Válaszolja sötéten, ahogy visszafordul a tűz felé.*
- Egy hat. Nem több.
*A két hat épp elég, hogy kiutat keressen, valahogyan megpróbálja elodázni az elkerülhetetlent. Az idő fele azzal telne el, hogy törpengjen, mivel is kerülhetné el az elkerülhetetlent. Így viszont, minden erejével azon lesz, hogy teljesítsen, nem is lesz ideje, hogy mással foglalkozzon.
Nisamie erős lány, de elpuhította a kényszer és a kilátástalanság. Tormába esett légy esete - azt hiszi, nincs jobb és megelégszik a mocsárra, amelybe süllyedt.
Valószínűleg a lány bemegy a házba, hogy eltűnjön a medvetermetű pillantása elől, hogy összeszedje magát. Ez idő alatt a férfi felkel a tűztől, elégedetten dörzsöli meg mellkasát. Ideje indulnia. A küldetését bevégezte, az ultimátum megszületett.
A boltba indul, ahol a felszerelését hagyta és komótosan felvértezi magát. Amikor pedig végzett, összepakolja maradék felszerelését és nyeregtáskáit. A bolt bejáratán keresztül távozik, hogy odakint felnyergelje lovát és fellendüljön a nyeregbe.
Ugyan nem sikerült célt találnia magának, amely elűzi a semmitevés nyomasztó érzését, de sikerült megváltoztatnia valaki életét, felrázni a tespedésből.
Ha pedig mégsem, akkor Sa'tereth akarata szerint szabadítja meg a céltalan élet gyötrelmeitől egy hat múlva. Bárhogyan is legyen, amikor visszatér, porig égeti ezt a kunyhót. Termetes alakja lassan távolodók a Romvárostól a piac felé, majd eltűnik egy sarkon.*
*Ha ismerné Nisamie gondolatait arról, hogy milyen okokból és hogyan keveredett a boltjába és ezzel az életébe, akkor jót derülne. Maga sem tudja a választ, de nem hisz a véletlenekben. Az eleve elrendeltben sem igazán. A lány biztosan gonosznak tartja, hogy rátelepedett az életükre, hogy kihasználta a gyengeségüket és azt, hogy nem tudták megvédeni magukat tőle. Ám később akár még pozitívan is gondolhat vissza rá, amikor rájön, hogy a "segítségével" kilábalhatott egy olyan gödörből, amelyet önmaga ásott és minden nappal csak mélyített, abban a reményben, hogy egyszer mégis elhagyhatja majd.
A szavai, amelyeket Nisamie felé intéz miközben a lány a házba tart, azzal a szándékkal, hogy apjának is vigyen a sültből, ahogy sejtette, megállítják. Érzi és látja, hogy a mondanivalója szinte letaglózza a lányt, a félelme szinte tapinthatóvá válik. Szürke, hideg tekintetét felé fordítja elszakítva a tűz lángjainak táncától és találkozik a pillantásuk.
A mentegetőzést meghallgatja, de még csak el sem mosolyodik. Ugyanolyan fagyosan, szívbe- és gerincbe markolón néz a ház hátsó ajtajában álló lányra, mint korábban is tette.*
- Ne kufárkodj a halállal, gyermek. *Válaszolja sötéten, ahogy visszafordul a tűz felé.*
- Egy hat. Nem több.
*A két hat épp elég, hogy kiutat keressen, valahogyan megpróbálja elodázni az elkerülhetetlent. Az idő fele azzal telne el, hogy törpengjen, mivel is kerülhetné el az elkerülhetetlent. Így viszont, minden erejével azon lesz, hogy teljesítsen, nem is lesz ideje, hogy mással foglalkozzon.
Nisamie erős lány, de elpuhította a kényszer és a kilátástalanság. Tormába esett légy esete - azt hiszi, nincs jobb és megelégszik a mocsárra, amelybe süllyedt.
Valószínűleg a lány bemegy a házba, hogy eltűnjön a medvetermetű pillantása elől, hogy összeszedje magát. Ez idő alatt a férfi felkel a tűztől, elégedetten dörzsöli meg mellkasát. Ideje indulnia. A küldetését bevégezte, az ultimátum megszületett.
A boltba indul, ahol a felszerelését hagyta és komótosan felvértezi magát. Amikor pedig végzett, összepakolja maradék felszerelését és nyeregtáskáit. A bolt bejáratán keresztül távozik, hogy odakint felnyergelje lovát és fellendüljön a nyeregbe.
Ugyan nem sikerült célt találnia magának, amely elűzi a semmitevés nyomasztó érzését, de sikerült megváltoztatnia valaki életét, felrázni a tespedésből.
Ha pedig mégsem, akkor Sa'tereth akarata szerint szabadítja meg a céltalan élet gyötrelmeitől egy hat múlva. Bárhogyan is legyen, amikor visszatér, porig égeti ezt a kunyhót. Termetes alakja lassan távolodók a Romvárostól a piac felé, majd eltűnik egy sarkon.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:05:13
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:05:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Még most sem érti teljesen, miért és hogyan keveredett ide Gabrael, és miért beszélget vele olyan dolgokról, amikhez az égvilágon semmi köze, de már nem is igazán próbálja megfejteni, hogyan jutottak idáig. Teli hassal valóban jóval kevesebb dolog tudja érdekelni, egészen kellemes nyugodtság uralkodik el tagjain is, ahogy ott a fűben üldögél. Addig nem is nagyon izgatja magát, amíg a férfi szavai eszébe nem juttatják mindennapi nyomorát, a kiúttalanságot és a feloldhatatlannak vélt kötöttségeket, amik ellehetetlenítenek mindenfajta tervezést a jövővel. Szinte sajnálja, hogy ezt ritka és különleges alkalmat – hogy jóllakott – így nem tudja minden ízében kiélvezni. De hát a nyomasztó gondolatok már csak ilyenek; az ember nem igazán válogathatja meg, mikor kér, és mikor nem kér belőlük.
Mivel a valódi válaszadásnál jóval egyszerűbbnek tűnik elmenekülni a kialakult helyzetből, Nisamie nem rest kihasználni az alkalmat. Összeszedi a maradék ételt az apjának, és már indul is az emeletre, abban reménykedve, hogy mire visszatér, az egész gondolatmenet feledésbe merül.
Nagyobbat talán nem is tévedhetne, ahogyan ez hamarosan számára is kiderül. Gondolatai már valahol az emeleti szobában járnak, amikor Gabrael mélyen dörmögő hangja visszarántja őt ebbe a valóságba. Elakad a lépésben és meg kell támaszkodnia a ház falában, mert hirtelenjében mintha minden ereje elhagyná. Csupán erős lélekjelenlétének köszönheti, hogy el nem ájul az első ijedelemtől, amit a férfi szavai kiváltanak belőle. Mert bizony nagyon megijed. Eszébe sem jut, hogy ez is olyan üres fenyegetés lenne, amit elereszthet a füle mellett. Erről érzi, hogy szóról szóra úgy fog történni minden, ahogyan most elhangzott.*
- Egy hat túl kevés. Adj kettőt. *Ha ő nem áll ki magáért, senki nem fog, így kénytelen erőt venni magán, bármennyire is nehéz jelen helyzetben. Ellép a faltól és visszafordul a másik felé, s igyekszik minél kevesebbet mutatni abból, mennyire meg van rémülve. Ez arcának falfehérségétől eltekintve egész jól sikerül is. *
- Ha egyedül kellene mennem, elég lenne egy óra is, de apám nem fogja olyan egyszerűen itt hagyni ezt a házat. *Nem könyörög, inkább alkudni próbál.*
*Még most sem érti teljesen, miért és hogyan keveredett ide Gabrael, és miért beszélget vele olyan dolgokról, amikhez az égvilágon semmi köze, de már nem is igazán próbálja megfejteni, hogyan jutottak idáig. Teli hassal valóban jóval kevesebb dolog tudja érdekelni, egészen kellemes nyugodtság uralkodik el tagjain is, ahogy ott a fűben üldögél. Addig nem is nagyon izgatja magát, amíg a férfi szavai eszébe nem juttatják mindennapi nyomorát, a kiúttalanságot és a feloldhatatlannak vélt kötöttségeket, amik ellehetetlenítenek mindenfajta tervezést a jövővel. Szinte sajnálja, hogy ezt ritka és különleges alkalmat – hogy jóllakott – így nem tudja minden ízében kiélvezni. De hát a nyomasztó gondolatok már csak ilyenek; az ember nem igazán válogathatja meg, mikor kér, és mikor nem kér belőlük.
Mivel a valódi válaszadásnál jóval egyszerűbbnek tűnik elmenekülni a kialakult helyzetből, Nisamie nem rest kihasználni az alkalmat. Összeszedi a maradék ételt az apjának, és már indul is az emeletre, abban reménykedve, hogy mire visszatér, az egész gondolatmenet feledésbe merül.
Nagyobbat talán nem is tévedhetne, ahogyan ez hamarosan számára is kiderül. Gondolatai már valahol az emeleti szobában járnak, amikor Gabrael mélyen dörmögő hangja visszarántja őt ebbe a valóságba. Elakad a lépésben és meg kell támaszkodnia a ház falában, mert hirtelenjében mintha minden ereje elhagyná. Csupán erős lélekjelenlétének köszönheti, hogy el nem ájul az első ijedelemtől, amit a férfi szavai kiváltanak belőle. Mert bizony nagyon megijed. Eszébe sem jut, hogy ez is olyan üres fenyegetés lenne, amit elereszthet a füle mellett. Erről érzi, hogy szóról szóra úgy fog történni minden, ahogyan most elhangzott.*
- Egy hat túl kevés. Adj kettőt. *Ha ő nem áll ki magáért, senki nem fog, így kénytelen erőt venni magán, bármennyire is nehéz jelen helyzetben. Ellép a faltól és visszafordul a másik felé, s igyekszik minél kevesebbet mutatni abból, mennyire meg van rémülve. Ez arcának falfehérségétől eltekintve egész jól sikerül is. *
- Ha egyedül kellene mennem, elég lenne egy óra is, de apám nem fogja olyan egyszerűen itt hagyni ezt a házat. *Nem könyörög, inkább alkudni próbál.*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-25 17:04:19
Üzenet elküldve: 2020-10-25 17:04:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A hegyes végével //
* A vigasztalás sikeresnek bizonyul, így aztán máris jobb a hangulat. Még egy barátságos vállon lökést is kap ajándékba. Saját múltjából is feltár egy kicsit, amit igazán ritkán szokott felhozni.*
- Nem kell sajnálni!* Mondja csendesen, miközben a ruhával bajlódnak. El is indulnak a romok irányába, amire aztán Rlilla olyan kijelentést tesz, ami eléggé felkelti a lány érdeklődését.*
- Nem megyünk át. Úgy beszélsz, mint aki már járt a túloldalt. Mit csináltál te azon a helyen?* Kíváncsiskodik ő is. Ő is kap kérdéseket és, amire igyekszik kielégítő választ adni.*
- Jó volt. Nagyon is jó. Talán túl jó. A vezér nője vett a szárnyai alá. Eleinte kicsit szűkösen éltünk, de aztán egyre jobban kezdtek menni a dolgok. Nagy mulatságokat csaptunk a jó fogások után. Ettünk, ittunk és bujálkodtunk. Ahogy kezdtem nőni úgy tanultam bele a mesterségbe. Még most is emlékszem az első áldozatomra. Nem volt szép munka, de megöltem. Még csak bűntudatom sem volt utána. Javarészt úgyis módos célpontokat kaptam, akikért nem volt kár. Szóval összefoglalva nem volt rossz. Persze nem egyszer a fogam is ott hagyhattam volna, de mindig megúsztam. De már vége azoknak az időknek. A bandából se nagyon maradtunk sokan. Talán már mindenki meghalt. Ezt vállaltuk a törvényen kívüli élettel. Talán kicsit meg is komolyodtam, amióta szinte csak egyedül vagyok. Új város, új lehetőségek, új személyiség.* Fejezi be végül, majd az egyik házra mutat.*
- Az meg is felel nekünk most. Rakd le a ruhád valahova, mert vétek lenne, ha valami baja esne. Rád bízom, hogy mivel kezdjük el. Választhatsz a fegyvereid közül nyugodtan.* Sajátját is készenlétbe helyezi és azt húzza elő, amit társa választ. Kíváncsi, hogy mennyire lesz tehetséges a fegyverforgatásban társa.*
* A vigasztalás sikeresnek bizonyul, így aztán máris jobb a hangulat. Még egy barátságos vállon lökést is kap ajándékba. Saját múltjából is feltár egy kicsit, amit igazán ritkán szokott felhozni.*
- Nem kell sajnálni!* Mondja csendesen, miközben a ruhával bajlódnak. El is indulnak a romok irányába, amire aztán Rlilla olyan kijelentést tesz, ami eléggé felkelti a lány érdeklődését.*
- Nem megyünk át. Úgy beszélsz, mint aki már járt a túloldalt. Mit csináltál te azon a helyen?* Kíváncsiskodik ő is. Ő is kap kérdéseket és, amire igyekszik kielégítő választ adni.*
- Jó volt. Nagyon is jó. Talán túl jó. A vezér nője vett a szárnyai alá. Eleinte kicsit szűkösen éltünk, de aztán egyre jobban kezdtek menni a dolgok. Nagy mulatságokat csaptunk a jó fogások után. Ettünk, ittunk és bujálkodtunk. Ahogy kezdtem nőni úgy tanultam bele a mesterségbe. Még most is emlékszem az első áldozatomra. Nem volt szép munka, de megöltem. Még csak bűntudatom sem volt utána. Javarészt úgyis módos célpontokat kaptam, akikért nem volt kár. Szóval összefoglalva nem volt rossz. Persze nem egyszer a fogam is ott hagyhattam volna, de mindig megúsztam. De már vége azoknak az időknek. A bandából se nagyon maradtunk sokan. Talán már mindenki meghalt. Ezt vállaltuk a törvényen kívüli élettel. Talán kicsit meg is komolyodtam, amióta szinte csak egyedül vagyok. Új város, új lehetőségek, új személyiség.* Fejezi be végül, majd az egyik házra mutat.*
- Az meg is felel nekünk most. Rakd le a ruhád valahova, mert vétek lenne, ha valami baja esne. Rád bízom, hogy mivel kezdjük el. Választhatsz a fegyvereid közül nyugodtan.* Sajátját is készenlétbe helyezi és azt húzza elő, amit társa választ. Kíváncsi, hogy mennyire lesz tehetséges a fegyverforgatásban társa.*
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-25 00:26:43
Üzenet elküldve: 2020-10-25 00:26:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Egyéb vásárlás //
* Nimral vigasztalása megérinti Rlilla lelkét. A lányka, aki annyira kevés gyengédséget kapott eddigi élete során, hogy minden morzsát felmagasztal, most egy egész áradatnyit zsebelhet be, ami szinte földöntúli örömmel ruházza fel. *
- Szerintem meg az egész a te érdemed - * mosolyogva löki meg vállával társa vállát. A nő múltja sem szép. Rlilla legörbíti száját, bár ez a történet sem tántorítja el attól az óhajától, hogy egyszer megtudja, kik is voltak a felmenői.*
- Sajnálom - * nem tud mást mondani. Szidhatná a férfit, vagy sóhajtozhatna a nő lelki üdvéért, de nem tudja a kapcsolatokat, így csak együtt érző tud lenni. A ruha megvan, végre, sok nehézség árán, de a félelf úgy hiszi a lehető legszebbet kapta meg az egész piacon. Sőt, egész Artheniorba. *
- Irány, irány, jaj majd a hídon is átkelünk? Az legutóbb is marha ijesztő volt - * fecseg, hóna alá szorítva a ruhát. Úgy bánik vele, mint egy kinccsel. Közben közepes tempóban halad a romváros felé, kivéve ha a sötételf mást nem mond. *
- Szóval téged martalócok neveltek fel? Milyen volt úgy felnőni? - * kérdez rá míg haladnak. Kíváncsiságát nem tudja elfojtani, ajka nyílik rögvest, ha valami megfogalmazódik fejecskéjében. *
* Nimral vigasztalása megérinti Rlilla lelkét. A lányka, aki annyira kevés gyengédséget kapott eddigi élete során, hogy minden morzsát felmagasztal, most egy egész áradatnyit zsebelhet be, ami szinte földöntúli örömmel ruházza fel. *
- Szerintem meg az egész a te érdemed - * mosolyogva löki meg vállával társa vállát. A nő múltja sem szép. Rlilla legörbíti száját, bár ez a történet sem tántorítja el attól az óhajától, hogy egyszer megtudja, kik is voltak a felmenői.*
- Sajnálom - * nem tud mást mondani. Szidhatná a férfit, vagy sóhajtozhatna a nő lelki üdvéért, de nem tudja a kapcsolatokat, így csak együtt érző tud lenni. A ruha megvan, végre, sok nehézség árán, de a félelf úgy hiszi a lehető legszebbet kapta meg az egész piacon. Sőt, egész Artheniorba. *
- Irány, irány, jaj majd a hídon is átkelünk? Az legutóbb is marha ijesztő volt - * fecseg, hóna alá szorítva a ruhát. Úgy bánik vele, mint egy kinccsel. Közben közepes tempóban halad a romváros felé, kivéve ha a sötételf mást nem mond. *
- Szóval téged martalócok neveltek fel? Milyen volt úgy felnőni? - * kérdez rá míg haladnak. Kíváncsiságát nem tudja elfojtani, ajka nyílik rögvest, ha valami megfogalmazódik fejecskéjében. *
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-22 19:36:07
Üzenet elküldve: 2020-10-22 19:36:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 428
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen Hullák//
* Az a lényeg, hogy az út tiszta, így aztán, amilyen gyorsan csak tudják átrohannak a testtel az úton. Azért ez így sem könnyű dolog, de csak elérnek a kerítésig. Most, hogy itt vannak már csak át kell dobniuk az uraságot és biztonságban tudhatják magukat. Neki leselkednek és valahogy csak át lendítik az újabb kerítésen, bár a test igyekszik megnehezíteni a dolgukat. Ahol tud beakad és minduntalan, csak vissza felé jönne. Mindegyikük homloka gyöngyözik már mire végeznek, de legalább innen már szabad az út a pincébe. A romos öreg pince most igazán barátságosnak tűnik ezután az út után. Hosszú és kalandos este volt. Nimeril is lerogy a földre, hogy pihenjen. Az egyik kölyök még alig fúja ki magát, de máris aggodalmaskodik.*
- Ne félj! Nagy a környék, ráadásul köves a talaj. Ráadásul én se sokat fogok várni a boncolással. Amint a barátotokat holnap ellátom neki kezdek.* Nyugtatja ezzel magát is. Amint jobban kifújták magukat felrakják a testet a helyiségben lévő asztalra. Ideje lelépni innen, mert nem szeretné, ha idecsalnának valakit.*
- Ezt adjátok oda annak a lánynak! Meg holnap lőjetek azzal a szép csúzlival valami madarat! A főt hús meg a leve jó lenne a betegnek.* Kést meg lábost szereztek ma, szóval főzni azt fognak tudni, ha fognak valamit, mert szegény elf ne válogasson! A tanonc is szívesen betolna egy kis patkány húsit, de nem egyszerű azt fogni, főleg ilyen fáradtan nem. Az utasításokat kiadta, így aztán jobb híján elmegy a kis romos szállására a szegények negyedébe. Ma hamar elfogja nyomni az álom az biztos.*
* Az a lényeg, hogy az út tiszta, így aztán, amilyen gyorsan csak tudják átrohannak a testtel az úton. Azért ez így sem könnyű dolog, de csak elérnek a kerítésig. Most, hogy itt vannak már csak át kell dobniuk az uraságot és biztonságban tudhatják magukat. Neki leselkednek és valahogy csak át lendítik az újabb kerítésen, bár a test igyekszik megnehezíteni a dolgukat. Ahol tud beakad és minduntalan, csak vissza felé jönne. Mindegyikük homloka gyöngyözik már mire végeznek, de legalább innen már szabad az út a pincébe. A romos öreg pince most igazán barátságosnak tűnik ezután az út után. Hosszú és kalandos este volt. Nimeril is lerogy a földre, hogy pihenjen. Az egyik kölyök még alig fúja ki magát, de máris aggodalmaskodik.*
- Ne félj! Nagy a környék, ráadásul köves a talaj. Ráadásul én se sokat fogok várni a boncolással. Amint a barátotokat holnap ellátom neki kezdek.* Nyugtatja ezzel magát is. Amint jobban kifújták magukat felrakják a testet a helyiségben lévő asztalra. Ideje lelépni innen, mert nem szeretné, ha idecsalnának valakit.*
- Ezt adjátok oda annak a lánynak! Meg holnap lőjetek azzal a szép csúzlival valami madarat! A főt hús meg a leve jó lenne a betegnek.* Kést meg lábost szereztek ma, szóval főzni azt fognak tudni, ha fognak valamit, mert szegény elf ne válogasson! A tanonc is szívesen betolna egy kis patkány húsit, de nem egyszerű azt fogni, főleg ilyen fáradtan nem. Az utasításokat kiadta, így aztán jobb híján elmegy a kis romos szállására a szegények negyedébe. Ma hamar elfogja nyomni az álom az biztos.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-10-22 16:59:40
Üzenet elküldve: 2020-10-22 16:59:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen Hullák//
*Mivel a trió teljesen mással van elfoglalva, fogalmuk sincs, mi történik a lángokban álló házzal, amelyet a Jégvarázslók oltani kezdtek. Saját szívük dobolását hallhatják a fülükben, ahogy a holttesttel átrohannak az úton. A kerítésnél, bár már csinálták korábban, azért pár pillanatig elbíbelődnek, a holtmerev test nehezen engedelmeskedik és ha még mindig ellenállna a ténynek, hogy meglovasította a hármas lanawini porhüvelyét.
A kerítés túloldalán valóban megadón puffan a test és ha a gyerekek és Nimeril is átmászott, akkor már csaknem biztonságban tudhatják magukat.*
- Fieffünk! *Suttogja a fazekas kölyök még izgatottan.
A félvér lány szavára a fiú előresiet, mutatja az utat a pince felé és csakhamar lent találják magukat a hűvös, penészszagú pincében. Mindhármuk homlokát verejték pettyezi, sűrűn szedik a levegőt, mellkasuk gyorsan emelkedik-süllyed. De megcsinálták. A hulla merev, természetellenes pózban hever arccal lefelé a pince padlóján. A két kölyök hunyt szemmel, hátukat a hideg falnak vetve fújtatnak.*
- Mi lef, ha idetalálnak? *Aggodalmaskodik az egyik kölyök ingujjába törölve izzadt homlokát.*
- Tegyük fel az asztalra, ott nem rágják meg a patkányok se. Talán. *Vonja meg a vállát határozatlanul.
Egy keskeny asztal áll a pincében, arra rá tudják fektetni a jobb napokat látott testet. Kicsit koszos, sáros és a ruhája is szakadt, de nem udvari bálba akarja vinni Nimeril.
Ha végeztek, felmehetnek mindhárman. A kölykök még mindig osonnak és ide-oda tekintgetnek, majd szalmával elfedik a pince lejáratát. Ha nagyon keresi valaki, megtalálja, de egész jó álca.*
- Akkor holnap! *Köszönnek el a kölykök szinte egyszerre, majd a zsákmányt a hónuk alá csapva elindulnak.*
- Ne feledd el, mit ígértél! *Szól még vissza a másik utalva a himlős barátjára, majd még meghallgatják, ha Nimeril mond valamit és eltűnnek a házak között.*
*Mivel a trió teljesen mással van elfoglalva, fogalmuk sincs, mi történik a lángokban álló házzal, amelyet a Jégvarázslók oltani kezdtek. Saját szívük dobolását hallhatják a fülükben, ahogy a holttesttel átrohannak az úton. A kerítésnél, bár már csinálták korábban, azért pár pillanatig elbíbelődnek, a holtmerev test nehezen engedelmeskedik és ha még mindig ellenállna a ténynek, hogy meglovasította a hármas lanawini porhüvelyét.
A kerítés túloldalán valóban megadón puffan a test és ha a gyerekek és Nimeril is átmászott, akkor már csaknem biztonságban tudhatják magukat.*
- Fieffünk! *Suttogja a fazekas kölyök még izgatottan.
A félvér lány szavára a fiú előresiet, mutatja az utat a pince felé és csakhamar lent találják magukat a hűvös, penészszagú pincében. Mindhármuk homlokát verejték pettyezi, sűrűn szedik a levegőt, mellkasuk gyorsan emelkedik-süllyed. De megcsinálták. A hulla merev, természetellenes pózban hever arccal lefelé a pince padlóján. A két kölyök hunyt szemmel, hátukat a hideg falnak vetve fújtatnak.*
- Mi lef, ha idetalálnak? *Aggodalmaskodik az egyik kölyök ingujjába törölve izzadt homlokát.*
- Tegyük fel az asztalra, ott nem rágják meg a patkányok se. Talán. *Vonja meg a vállát határozatlanul.
Egy keskeny asztal áll a pincében, arra rá tudják fektetni a jobb napokat látott testet. Kicsit koszos, sáros és a ruhája is szakadt, de nem udvari bálba akarja vinni Nimeril.
Ha végeztek, felmehetnek mindhárman. A kölykök még mindig osonnak és ide-oda tekintgetnek, majd szalmával elfedik a pince lejáratát. Ha nagyon keresi valaki, megtalálja, de egész jó álca.*
- Akkor holnap! *Köszönnek el a kölykök szinte egyszerre, majd a zsákmányt a hónuk alá csapva elindulnak.*
- Ne feledd el, mit ígértél! *Szól még vissza a másik utalva a himlős barátjára, majd még meghallgatják, ha Nimeril mond valamit és eltűnnek a házak között.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2115-2134