Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 179 (3561. - 3561. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3561. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-27 11:09:44
Üzenet elküldve: 2024-04-27 11:09:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori látványosan forgatja a szemeit, mikor kedvenc barátnője madárfóbiája újra terítékre kerül. Úgy látszik, ez már elkerülhetetlen, ha Clion is témája valamely beszélgetésüknek.*
- Nem, sosem hagyja otthon. Ahj, Mai basszus, ne legyél már ilyen beszari! Túlélted már a vadont egyedül, elviseltél engem a temetőben, ahol kedvem lett volna átvágni a csinos kis nyakadat, ha nem kötözöd hátra a kezeim, tegnap meg szembenéztél a számodra leghátborzongatóbb lénnyel a világon, az anyáddal. Nehogy már egy tollas bestia fogjon ki rajtad!
*Legszívesebben addig rázná a lányt, amíg észhez nem tér. Annyi félelmével megküzdött már, és le is győzte őket, nevetséges volna, ha pont a legkönnyebb fogna ki rajta.*
- Igen, tényleg az, de Mai, az előbb mondtam. Csak rá kellett jönnöm az igazságra. Azért szeretlek úgy, mint a testvéremet, mert az vagy, ahogy Clion is. Nem kell tovább tagadnod!
*Fogalma sincs arról, hogy Mai épp egy szerepet játszik azért, hogy biztosan ne jusson rossz fülekbe a félreértés, ezért akaratlanul is keresztbe tesz az alakításnak. Ami a szívén, az a száján, és ő most épp végleg a testvéreivé fogadta Mai-t és a hollós barátját is.
Az írása közben valóban egész elfogadhatóvá válik, mert időközben rájött, hogy nem is olyan nehéz, csak eddig nem gyakorolta egyáltalán. Viszont azt nem kell neki kétszer mondani, hogy pihenjen egy kicsit. Rögtön le is teszi a tollat, hátra dől a székében, de nem csak pihen, hanem szó szerint játszik egy kicsit a tűzzel, hogy demonstrálja a tudományát a másiknak.*
- Köszi! A boszorkánysághoz értek, igen *vigyorog játékosan. Nori ezután elmélyedne a semmittevésben, de helyette Mai nevetésére lesz figyelmes. Kíváncsian pillant rá, hogy mi miatt lett hirtelen ennyire szórakozott.*
- Vicces? Mindig az. Mit találtál? *Kérdez vissza, és miközben Mai magyaráz a varázslatról, ő meg is próbálja elolvasni a nevét a könyvben, ezúttal mindenféle csalás és varázsital nélkül.*
- Sze-re-lem… hold.. csók-ja? Ez arra való, amire gondolom, hogy való? *Mai válasza szerint igen, arra.* Hmm, nyilván az első tippem a szőke herceged, a Doki. Úgyis elmúlt a vörös folt a nyakadról. Kéne másik, nem? *Ölt nyelvet játékosan, majd kicsit komolyabbra fordítja a szót.*
- Szerintem ez nem csak játszani jó. Egészen új szintre emelheted vele azt a művészetet, amit már így is mesterien űzöl, mikor valakit rá kell venni valamire. Hasznosnak tűnik. *Nyilván Nori nem az ártatlan tréfát keresi a varázslatokban sem, hanem a hasznot, és azt, hogy a segítségével hogyan lehet másokat kihasználni. Ez a varázslat pedig tökéletes ilyesfajta célokra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori látványosan forgatja a szemeit, mikor kedvenc barátnője madárfóbiája újra terítékre kerül. Úgy látszik, ez már elkerülhetetlen, ha Clion is témája valamely beszélgetésüknek.*
- Nem, sosem hagyja otthon. Ahj, Mai basszus, ne legyél már ilyen beszari! Túlélted már a vadont egyedül, elviseltél engem a temetőben, ahol kedvem lett volna átvágni a csinos kis nyakadat, ha nem kötözöd hátra a kezeim, tegnap meg szembenéztél a számodra leghátborzongatóbb lénnyel a világon, az anyáddal. Nehogy már egy tollas bestia fogjon ki rajtad!
*Legszívesebben addig rázná a lányt, amíg észhez nem tér. Annyi félelmével megküzdött már, és le is győzte őket, nevetséges volna, ha pont a legkönnyebb fogna ki rajta.*
- Igen, tényleg az, de Mai, az előbb mondtam. Csak rá kellett jönnöm az igazságra. Azért szeretlek úgy, mint a testvéremet, mert az vagy, ahogy Clion is. Nem kell tovább tagadnod!
*Fogalma sincs arról, hogy Mai épp egy szerepet játszik azért, hogy biztosan ne jusson rossz fülekbe a félreértés, ezért akaratlanul is keresztbe tesz az alakításnak. Ami a szívén, az a száján, és ő most épp végleg a testvéreivé fogadta Mai-t és a hollós barátját is.
Az írása közben valóban egész elfogadhatóvá válik, mert időközben rájött, hogy nem is olyan nehéz, csak eddig nem gyakorolta egyáltalán. Viszont azt nem kell neki kétszer mondani, hogy pihenjen egy kicsit. Rögtön le is teszi a tollat, hátra dől a székében, de nem csak pihen, hanem szó szerint játszik egy kicsit a tűzzel, hogy demonstrálja a tudományát a másiknak.*
- Köszi! A boszorkánysághoz értek, igen *vigyorog játékosan. Nori ezután elmélyedne a semmittevésben, de helyette Mai nevetésére lesz figyelmes. Kíváncsian pillant rá, hogy mi miatt lett hirtelen ennyire szórakozott.*
- Vicces? Mindig az. Mit találtál? *Kérdez vissza, és miközben Mai magyaráz a varázslatról, ő meg is próbálja elolvasni a nevét a könyvben, ezúttal mindenféle csalás és varázsital nélkül.*
- Sze-re-lem… hold.. csók-ja? Ez arra való, amire gondolom, hogy való? *Mai válasza szerint igen, arra.* Hmm, nyilván az első tippem a szőke herceged, a Doki. Úgyis elmúlt a vörös folt a nyakadról. Kéne másik, nem? *Ölt nyelvet játékosan, majd kicsit komolyabbra fordítja a szót.*
- Szerintem ez nem csak játszani jó. Egészen új szintre emelheted vele azt a művészetet, amit már így is mesterien űzöl, mikor valakit rá kell venni valamire. Hasznosnak tűnik. *Nyilván Nori nem az ártatlan tréfát keresi a varázslatokban sem, hanem a hasznot, és azt, hogy a segítségével hogyan lehet másokat kihasználni. Ez a varázslat pedig tökéletes ilyesfajta célokra.*
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-26 20:41:30
Üzenet elküldve: 2024-04-26 20:41:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Különösen kedveli, amikor a másik a múltról beszél, leszámítva azt a tényt, hogy milyen volt neki. De mindig valami újdonságot tud meg, ami hozzásegíti ahhoz, hogy megfejtse a feketeséget.
Alig tudja rendezni a vonásait, amikor arról beszél, hogy van egy bátyja, és Mai-t is a családjának tartja. Még egy nappal ezelőtt is örült volna ennek, de azóta minden megváltozott. Minden szó után a bűntudat szúrja egyre mélyebbre a körme alá a szálkát. Fájdalmas és nehéz kipiszkálni. De állnia kell a sarat.*
- Szívesen megismerném, ha otthon hagyja a kis barátját, akiről meséltél. *Most csak azért jutott eszébe a fekete szemű szárnyas szörnyeteg, mert így nyugodtan kiülhet az arcára a rettegés, amit most nem ennek kapcsán érez. Sokkal jobban fél, hogy kiszűrődik a szobából, hogy családjaként tekint Mai-ra a lány, még a végén egy félreérthető helyzet miatt szakítják el őket egymástól örökre.*
- Milyen szép, amikor a barátok testvérekké érnek, ugye? Mert mi úgy szeretjük egymást, mintha azok lennénk. *Jó hangosan mondja, ha az az átkozott gnóm körülöttük sertepertélne, akkor ne vihessen hamis híreket. Talán kissé paranoiássá vált.
Milyen szerencse, hogy ma a tanulásé a főszerep, s így el lehet némileg terelni ezt a témát. Hamar ráérzett Nori az írás rejtelmeire, így lassan jöhetnek kerek egész mondatok. Csak sok gyakorlás szükséges, minden mást már tud, mindössze elő kellett csalni belőle. *
- Ez után pihenj egy kicsit, biztos tele van a fejed a betűkkel. Aztán majd folytatjuk, adok valami nehéz feladatot.
*Mélyed bele a könyvébe, ameddig meg nem szólal újra, mikor eszébe jut a tűz. Már kiszúrt egy érdekes részt, de kiszakítja belőle a tekintetét, ugyanis Nori a kérdésére nemhogy válaszol, hanem még bemutatót is tart neki. Őszintén ámul rajta.*
- Hihetetlen vagy. És nagyon tehetséges. *Szögezi le elismerően, majd feltartja az ujját, hogy most egy kicsit hagyja békén, mert el szeretné olvasni végre azt a fejezetet. Először csak fel-fel nevet, majd hahotázni kezd. Egy szerelem bűbájról olvas, ami ugyan nem egy életre szól, de nincs az a felsőbb hatalom, hogy ezt ne próbálja ki majd egyszer.*
- Komolyan, a mágia vicces. Nem gondoltam volna, hogy ez a szenny lehet jó is. Hahaha. *Aztán csak réved a semmibe, mert most maga előtt lát képeket, s néha megrázza a fejét. Eszébe jut Rorkir, akin kipróbálhatná, aztán elveti, mert a végén feláldozná egy kecskének. Vagy a boszorkányságáért egy kecskét. Illetve nem, de mindegy. Sok a gondolat, ami gördül is tovább. Eszébe jut Yvon, és a már elillant érzelmei.* - Ha ezt valakin letesztelném, akkor megtudnám voltam-e már szerelmes. Ez kurva jó! *Nevet tovább, és gondolkodik, vajon tényleg volt-e. Ki lesz az áldozat?* - Szerinted kin kellene kipróbálnom? Ez egy varázslat, ami szerelmessé tesz egy kis időre, aztán elmúlik. Nem, rajtad biztos nem, de valakin... *Tényleg komolyan gondolja, el is vitte minden eszét jó messzire a kis szórakozási lehetősége.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Különösen kedveli, amikor a másik a múltról beszél, leszámítva azt a tényt, hogy milyen volt neki. De mindig valami újdonságot tud meg, ami hozzásegíti ahhoz, hogy megfejtse a feketeséget.
Alig tudja rendezni a vonásait, amikor arról beszél, hogy van egy bátyja, és Mai-t is a családjának tartja. Még egy nappal ezelőtt is örült volna ennek, de azóta minden megváltozott. Minden szó után a bűntudat szúrja egyre mélyebbre a körme alá a szálkát. Fájdalmas és nehéz kipiszkálni. De állnia kell a sarat.*
- Szívesen megismerném, ha otthon hagyja a kis barátját, akiről meséltél. *Most csak azért jutott eszébe a fekete szemű szárnyas szörnyeteg, mert így nyugodtan kiülhet az arcára a rettegés, amit most nem ennek kapcsán érez. Sokkal jobban fél, hogy kiszűrődik a szobából, hogy családjaként tekint Mai-ra a lány, még a végén egy félreérthető helyzet miatt szakítják el őket egymástól örökre.*
- Milyen szép, amikor a barátok testvérekké érnek, ugye? Mert mi úgy szeretjük egymást, mintha azok lennénk. *Jó hangosan mondja, ha az az átkozott gnóm körülöttük sertepertélne, akkor ne vihessen hamis híreket. Talán kissé paranoiássá vált.
Milyen szerencse, hogy ma a tanulásé a főszerep, s így el lehet némileg terelni ezt a témát. Hamar ráérzett Nori az írás rejtelmeire, így lassan jöhetnek kerek egész mondatok. Csak sok gyakorlás szükséges, minden mást már tud, mindössze elő kellett csalni belőle. *
- Ez után pihenj egy kicsit, biztos tele van a fejed a betűkkel. Aztán majd folytatjuk, adok valami nehéz feladatot.
*Mélyed bele a könyvébe, ameddig meg nem szólal újra, mikor eszébe jut a tűz. Már kiszúrt egy érdekes részt, de kiszakítja belőle a tekintetét, ugyanis Nori a kérdésére nemhogy válaszol, hanem még bemutatót is tart neki. Őszintén ámul rajta.*
- Hihetetlen vagy. És nagyon tehetséges. *Szögezi le elismerően, majd feltartja az ujját, hogy most egy kicsit hagyja békén, mert el szeretné olvasni végre azt a fejezetet. Először csak fel-fel nevet, majd hahotázni kezd. Egy szerelem bűbájról olvas, ami ugyan nem egy életre szól, de nincs az a felsőbb hatalom, hogy ezt ne próbálja ki majd egyszer.*
- Komolyan, a mágia vicces. Nem gondoltam volna, hogy ez a szenny lehet jó is. Hahaha. *Aztán csak réved a semmibe, mert most maga előtt lát képeket, s néha megrázza a fejét. Eszébe jut Rorkir, akin kipróbálhatná, aztán elveti, mert a végén feláldozná egy kecskének. Vagy a boszorkányságáért egy kecskét. Illetve nem, de mindegy. Sok a gondolat, ami gördül is tovább. Eszébe jut Yvon, és a már elillant érzelmei.* - Ha ezt valakin letesztelném, akkor megtudnám voltam-e már szerelmes. Ez kurva jó! *Nevet tovább, és gondolkodik, vajon tényleg volt-e. Ki lesz az áldozat?* - Szerinted kin kellene kipróbálnom? Ez egy varázslat, ami szerelmessé tesz egy kis időre, aztán elmúlik. Nem, rajtad biztos nem, de valakin... *Tényleg komolyan gondolja, el is vitte minden eszét jó messzire a kis szórakozási lehetősége.*
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-26 19:30:33
Üzenet elküldve: 2024-04-26 19:30:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*A lényéhez tartozik, hogy bármit lát, sosem az jut először az eszébe, hogy meg kéne dicsérnie Mai-t. Most sem. A rácsokról a bezártság, a bezártságról a múlt, a múltról pedig nehéz gyermekkora jut eszébe, de az emlékek szerencsére nem viselik meg, sőt, látszólagos jókedvvel mesél róluk.*
- Ő sok mindentől megóvott már, amit megbántam volna. Tényleg olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Nem is, tudod mit? Ő a bátyám. Ha elhiszem, akkor nekem is lehet családom. Most már te is a családom vagy. Be akarlak mutatni neki, hogy megtudja, hogy van még egy húga. Nem lenne szép titkolni egy testvéri köteléket, ugye?
*Nem felejtette el, hogy játékosan már Mai-val is testvéreknek nevezték egymást, és most, hogy eszébe jutott Clion, akit úgy szeret, mint a bátyját, nyilván tudatni akarja vele, hogy két kishúga is van, csak az egyiket nem kellett sehová sem bezárni azért, hogy ne öljön békákat.
Mai-t kísérti a sors, ugyanis az asztalhoz visszaülve, mikor a Nori által leírt szavakat kezdi elemezni, szintén ugyanott lyukadnak ki. Azon kívül persze, hogy a lány olyasmit is lát a szavak mögé, amire Nori nem is gondolt, vagy legalábbis nem tudta, hogy arra gondolt. Az elme csodálatos dolog, sokszor magától hoz létre olyan kapcsolatokat, amelyekről a birtokosa nem is tudja, hogy léteznek.*
- Ó! Hát ezért nem értettem, hogy működik. Nem, így már tényleg nem lesz nehéz. *Megvilágosodik, mikor Mai megmutatja neki, hogy ha nincs hurok, akkor kényszeríteni kell szerencsétlen betűket, hogy legyen. Úgy működik ez, mint az élet. Ha egy problémára nem jön a megoldás magától, akkor ki kell kényszeríteni azt. El kell érni, hogy az legyen, amit ő akar, akár erőszakkal. Nem biztos, hogy Mai pont ezt szerette volna tanítani ezzel, de így legalább már sokkal magabiztosabban tudja lerajzolni a hatbetűs szavakat, ami már sokkal nehezebben megy neki. Még annyit sem tud kitalálni, mint az előbb. „Bolond… Fekete, Macska...” ~Ez könnyű.~ A cicából macskát csinálni nem nehéz, csak fel kell nőnie. „Titkok, Villám…” Itt tart csupán, mikor Mai újra kérdez.*
- Persze, hogy tanultam *elvigyorodik.* Igazából sárkány vagyok, nézd! *Vesz egy mély levegőt, és ha sikerül a varázslat, akkor egész viccesen látványos lesz az eredmény, de ha nem, akkor csak egy szép nagy sóhaj lesz belőle.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
*A lényéhez tartozik, hogy bármit lát, sosem az jut először az eszébe, hogy meg kéne dicsérnie Mai-t. Most sem. A rácsokról a bezártság, a bezártságról a múlt, a múltról pedig nehéz gyermekkora jut eszébe, de az emlékek szerencsére nem viselik meg, sőt, látszólagos jókedvvel mesél róluk.*
- Ő sok mindentől megóvott már, amit megbántam volna. Tényleg olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Nem is, tudod mit? Ő a bátyám. Ha elhiszem, akkor nekem is lehet családom. Most már te is a családom vagy. Be akarlak mutatni neki, hogy megtudja, hogy van még egy húga. Nem lenne szép titkolni egy testvéri köteléket, ugye?
*Nem felejtette el, hogy játékosan már Mai-val is testvéreknek nevezték egymást, és most, hogy eszébe jutott Clion, akit úgy szeret, mint a bátyját, nyilván tudatni akarja vele, hogy két kishúga is van, csak az egyiket nem kellett sehová sem bezárni azért, hogy ne öljön békákat.
Mai-t kísérti a sors, ugyanis az asztalhoz visszaülve, mikor a Nori által leírt szavakat kezdi elemezni, szintén ugyanott lyukadnak ki. Azon kívül persze, hogy a lány olyasmit is lát a szavak mögé, amire Nori nem is gondolt, vagy legalábbis nem tudta, hogy arra gondolt. Az elme csodálatos dolog, sokszor magától hoz létre olyan kapcsolatokat, amelyekről a birtokosa nem is tudja, hogy léteznek.*
- Ó! Hát ezért nem értettem, hogy működik. Nem, így már tényleg nem lesz nehéz. *Megvilágosodik, mikor Mai megmutatja neki, hogy ha nincs hurok, akkor kényszeríteni kell szerencsétlen betűket, hogy legyen. Úgy működik ez, mint az élet. Ha egy problémára nem jön a megoldás magától, akkor ki kell kényszeríteni azt. El kell érni, hogy az legyen, amit ő akar, akár erőszakkal. Nem biztos, hogy Mai pont ezt szerette volna tanítani ezzel, de így legalább már sokkal magabiztosabban tudja lerajzolni a hatbetűs szavakat, ami már sokkal nehezebben megy neki. Még annyit sem tud kitalálni, mint az előbb. „Bolond… Fekete, Macska...” ~Ez könnyű.~ A cicából macskát csinálni nem nehéz, csak fel kell nőnie. „Titkok, Villám…” Itt tart csupán, mikor Mai újra kérdez.*
- Persze, hogy tanultam *elvigyorodik.* Igazából sárkány vagyok, nézd! *Vesz egy mély levegőt, és ha sikerül a varázslat, akkor egész viccesen látványos lesz az eredmény, de ha nem, akkor csak egy szép nagy sóhaj lesz belőle.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-26 18:21:00
Üzenet elküldve: 2024-04-26 18:21:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*A varázslata sikerült. Ismét. Elégsz jó érzés, csak mégsem annyira feszíti szét a jókedv, mint amikor az elmékhez kapcsolódó összefüggésekre ébred rá. Nevet és örül, de valami hiányzik ebből az egészből, mégpedig az, hogy nem szívből csinálja. Nori mellé szegődik az alkotása után és ahelyett, hogy rácsodálkozna, hogy milyen ügyes, inkább azt gondolja, hogy bezárta. A nevetése megtölti a szobát, majd csak nézi a feketeséget és hallgatja a történetet.*
- Clion talán elzárt attól, hogy valami olyat tegyél, amit később megbántál volna. Ez rád nézve egész jó ötlet. De azért egy kicsit durva. *Tényleg nem tud már meglepődni a másik tettein, így hát ezen sem. De még mindig szomorúsággal tölti meg a szívét az, hogy milyen volt kisebb korában. Egy gyermeknek sem azon kéne gondolkodni, hogy kit hogyan öljön meg. A tudomány az más. Azért cserébe Mai is beáldozott ezt-azt, de annak nyilvánvaló okai voltak. Egy kisállat szívét látni mégis értékesebb, mint azért megszüntetni a dobogását, mert jól esik. Csóválja is a fejét.*
- De ne aggódj, én nem zárlak be. Csak ki szerettem volna próbálni, hogy megy-e ez nekem. Na lássuk a feladatod.
*Hagyja hátra ezüstös művét, majd a laphoz lép és tüzetesen vizsgálni kezdi. Hogyan kapcsolódnak össze a betűk, hol van megcsúszás, mi megy kevésbé. Először jót mulat a cica és béka szavakon, aztán eszébe jut, hogy azoknak már vetette véget az életét. A halál egyértelműen passzol mellé, bár ne passzolna. A neveik pedig szintén mosolyt csalnának az arcára, ha nem közvetlenül a halál után következne a sorban. A másik lelke hát ezeket a szavakat vetíti a papírra. Amikor tovább kúsznak a kék íriszek, hirtelen megfagy a levegő. ~Ilyen véletlenek biztosan nincsenek.~ Nagy levegőt vesz, majd próbálja hátra sorolni a másik elemzését és arra koncentrálni, amire valóban kell.*
- Jó. Egy kicsit jobban figyelj oda, hogy hogyan kapcsolódnak össze a betűk. Az az "a"-t szépen kötöd össze a többivel, de ami végén nincs az a kis hurok *mutat az "s" betűre* - Oda is bele kell csempéssz valamit, ami összeköti. Így. *Mutatja meg elvéve a tollat az asztalról, hogy azzal tudjon firkálni.* - Most pedig írj hosszabbakat. Álljanak hat betűből. Utána jöhetnek a mondatok. Ha csak nem vagy túl fáradt. Egész sokat tudtál már, így nem is olyan nehéz, ugye? *Kacsint a lányra, majd ő is visszaül és folytatja az olvasást, de már nem köti úgy le, fél szemmel inkább a másikat vizslatja.*
- Tanultál még valamit ezzel a tűz dologgal? Csak, hogy fel tudjak készülni. *Szólal meg egy kis idő múlva. Mintha kissé zaklatná a gondolat.*
*A varázslata sikerült. Ismét. Elégsz jó érzés, csak mégsem annyira feszíti szét a jókedv, mint amikor az elmékhez kapcsolódó összefüggésekre ébred rá. Nevet és örül, de valami hiányzik ebből az egészből, mégpedig az, hogy nem szívből csinálja. Nori mellé szegődik az alkotása után és ahelyett, hogy rácsodálkozna, hogy milyen ügyes, inkább azt gondolja, hogy bezárta. A nevetése megtölti a szobát, majd csak nézi a feketeséget és hallgatja a történetet.*
- Clion talán elzárt attól, hogy valami olyat tegyél, amit később megbántál volna. Ez rád nézve egész jó ötlet. De azért egy kicsit durva. *Tényleg nem tud már meglepődni a másik tettein, így hát ezen sem. De még mindig szomorúsággal tölti meg a szívét az, hogy milyen volt kisebb korában. Egy gyermeknek sem azon kéne gondolkodni, hogy kit hogyan öljön meg. A tudomány az más. Azért cserébe Mai is beáldozott ezt-azt, de annak nyilvánvaló okai voltak. Egy kisállat szívét látni mégis értékesebb, mint azért megszüntetni a dobogását, mert jól esik. Csóválja is a fejét.*
- De ne aggódj, én nem zárlak be. Csak ki szerettem volna próbálni, hogy megy-e ez nekem. Na lássuk a feladatod.
*Hagyja hátra ezüstös művét, majd a laphoz lép és tüzetesen vizsgálni kezdi. Hogyan kapcsolódnak össze a betűk, hol van megcsúszás, mi megy kevésbé. Először jót mulat a cica és béka szavakon, aztán eszébe jut, hogy azoknak már vetette véget az életét. A halál egyértelműen passzol mellé, bár ne passzolna. A neveik pedig szintén mosolyt csalnának az arcára, ha nem közvetlenül a halál után következne a sorban. A másik lelke hát ezeket a szavakat vetíti a papírra. Amikor tovább kúsznak a kék íriszek, hirtelen megfagy a levegő. ~Ilyen véletlenek biztosan nincsenek.~ Nagy levegőt vesz, majd próbálja hátra sorolni a másik elemzését és arra koncentrálni, amire valóban kell.*
- Jó. Egy kicsit jobban figyelj oda, hogy hogyan kapcsolódnak össze a betűk. Az az "a"-t szépen kötöd össze a többivel, de ami végén nincs az a kis hurok *mutat az "s" betűre* - Oda is bele kell csempéssz valamit, ami összeköti. Így. *Mutatja meg elvéve a tollat az asztalról, hogy azzal tudjon firkálni.* - Most pedig írj hosszabbakat. Álljanak hat betűből. Utána jöhetnek a mondatok. Ha csak nem vagy túl fáradt. Egész sokat tudtál már, így nem is olyan nehéz, ugye? *Kacsint a lányra, majd ő is visszaül és folytatja az olvasást, de már nem köti úgy le, fél szemmel inkább a másikat vizslatja.*
- Tanultál még valamit ezzel a tűz dologgal? Csak, hogy fel tudjak készülni. *Szólal meg egy kis idő múlva. Mintha kissé zaklatná a gondolat.*
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-26 17:41:23
Üzenet elküldve: 2024-04-26 17:41:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Mai-nak igaza lehet. A torony valahogy mindig azt adja, amire a lakójának épp szüksége van. Mikor Nori éjszaka kimenekült a szobából a holdgömbök miatt, pont egy olyan könyvespolcokkal elkerített, otthonos kis kuckóra vágyott, amiben Mai reggel találta őt. Viszont meg merne rá esküdni, hogy az még nem volt ott korábban. Ő továbbra sem érti igazán, szóval inkább nem is mond már erre semmit, nem akar idiótának tűnni.
A feladat valóban hosszú időre leköti, barátnője pedig addig csinálhat, amit akar. A javulás szembetűnő, viszont bármennyire is lassan és szépen próbálja rajzolni a betűket, talán a hatodik, hetedik próbálkozásnál kezdenek hasonlítani azokra, amiket Mai példaképp felírt a lap bal szélére. Na meg a sorokat sem tudja tartani, a betűi átlógnak a következő betű sorába, és ahogy halad a papíron jobbra, úgy csinál belőlük egyre meredekebb lejtőt.*
- Szép? Azért ne túlozz! Én is látom, hogy sokkal bénább vagyok, mint amilyen béna te voltál a szobában a nadrágoddal. Szót? Ömm, jó… *Az egy dolog, hogy ugyanabból a betűből egymás mellé most már le tud firkálni néhányat, de most, amikor össze kéne kapcsolnia különbözőket, akkor már ismét nagyon sokat romlik az írásképe. Kusza, felesleges és nem odaillő vonalak jelennek meg benne, de mentségére szóljon, hogy ő próbálkozik. „Álom… Béka, Cica… Halál… Mai, Nori… Rém, Sötét, Test, Vér...” Nem sorban, de írogatja az eszébe jutó szavakat a papírra. Természetesen mit sem sejtve arról, hogy ha az utolsó két ötletét egy szóként kezelné, akkor megtalálná a legféltettebb titok nyitját.
Itt abbahagyja az agya megerőltetését, inkább azt figyeli kíváncsian, hogy Mai mit ügyeskedik az ajtónál. Mikor megjelennek a rácsok, nagyokat pislog, majd feláll és odalépked a lány mellé.*
- Ezt most miért? Nem fogok megszökni a házifeladat elől, nem kell szobafogság *kicsit elgondolkozik, majd halkan kuncog.*
- Mikor kicsi voltam, Clion is sokszor bezárt engem a szobába. Büntetésből, amikor megitattam a békákkal a fekete löttyeimet, azok meg felfordultak. Olyan murisan tudnak kipurcanni. De lehet, hogy nem is a békák miatt zárt be, hanem azért, mert ki akartam próbálni az italt azon a bamba képű barmon is, aki folyton csak szívatott engem. Nem tudott volna mindig vigyázni rám, hogy ne tegyem meg, ezért bezárt pár órára. Csak simán az ajtót kulcsra, neki nem voltak olyan menő trükkjei, mint ez.
*Mesél egy kicsit a régmúltról. Nem egy és nem két fazon volt a társaságban, akiket gyűlölt, és néhanapján nyilván őket is megpróbálta kinyiffantani, Clion viszont nem hagyta neki, hogy többet öljön, mint amennyire amúgy kényszerítették, még ha ez néha drasztikus megoldásokat is követelt.*
*Mai-nak igaza lehet. A torony valahogy mindig azt adja, amire a lakójának épp szüksége van. Mikor Nori éjszaka kimenekült a szobából a holdgömbök miatt, pont egy olyan könyvespolcokkal elkerített, otthonos kis kuckóra vágyott, amiben Mai reggel találta őt. Viszont meg merne rá esküdni, hogy az még nem volt ott korábban. Ő továbbra sem érti igazán, szóval inkább nem is mond már erre semmit, nem akar idiótának tűnni.
A feladat valóban hosszú időre leköti, barátnője pedig addig csinálhat, amit akar. A javulás szembetűnő, viszont bármennyire is lassan és szépen próbálja rajzolni a betűket, talán a hatodik, hetedik próbálkozásnál kezdenek hasonlítani azokra, amiket Mai példaképp felírt a lap bal szélére. Na meg a sorokat sem tudja tartani, a betűi átlógnak a következő betű sorába, és ahogy halad a papíron jobbra, úgy csinál belőlük egyre meredekebb lejtőt.*
- Szép? Azért ne túlozz! Én is látom, hogy sokkal bénább vagyok, mint amilyen béna te voltál a szobában a nadrágoddal. Szót? Ömm, jó… *Az egy dolog, hogy ugyanabból a betűből egymás mellé most már le tud firkálni néhányat, de most, amikor össze kéne kapcsolnia különbözőket, akkor már ismét nagyon sokat romlik az írásképe. Kusza, felesleges és nem odaillő vonalak jelennek meg benne, de mentségére szóljon, hogy ő próbálkozik. „Álom… Béka, Cica… Halál… Mai, Nori… Rém, Sötét, Test, Vér...” Nem sorban, de írogatja az eszébe jutó szavakat a papírra. Természetesen mit sem sejtve arról, hogy ha az utolsó két ötletét egy szóként kezelné, akkor megtalálná a legféltettebb titok nyitját.
Itt abbahagyja az agya megerőltetését, inkább azt figyeli kíváncsian, hogy Mai mit ügyeskedik az ajtónál. Mikor megjelennek a rácsok, nagyokat pislog, majd feláll és odalépked a lány mellé.*
- Ezt most miért? Nem fogok megszökni a házifeladat elől, nem kell szobafogság *kicsit elgondolkozik, majd halkan kuncog.*
- Mikor kicsi voltam, Clion is sokszor bezárt engem a szobába. Büntetésből, amikor megitattam a békákkal a fekete löttyeimet, azok meg felfordultak. Olyan murisan tudnak kipurcanni. De lehet, hogy nem is a békák miatt zárt be, hanem azért, mert ki akartam próbálni az italt azon a bamba képű barmon is, aki folyton csak szívatott engem. Nem tudott volna mindig vigyázni rám, hogy ne tegyem meg, ezért bezárt pár órára. Csak simán az ajtót kulcsra, neki nem voltak olyan menő trükkjei, mint ez.
*Mesél egy kicsit a régmúltról. Nem egy és nem két fazon volt a társaságban, akiket gyűlölt, és néhanapján nyilván őket is megpróbálta kinyiffantani, Clion viszont nem hagyta neki, hogy többet öljön, mint amennyire amúgy kényszerítették, még ha ez néha drasztikus megoldásokat is követelt.*
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-26 15:32:28
Üzenet elküldve: 2024-04-26 15:32:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Ha tudná a másik gondolatait, biztosan jót mosolyogna. Nem túl tudatosan, ő most inkább távol lenne, de valamiért mégis jobb a másik közelében. Viszont ő már tudja az okát. Nehéz megemészteni a történteket, de még most elég jól kezeli. Leginkább azért lehet ez így, mert van mit csinálniuk és így nem süpped bele tulajdon gondolataiba. Mai legnagyobb áldása, ami egyben az átka, hogy a fejében mindig talál valamit, amiben elveszhet. A legjobb módszer az, ha lefoglalja magát, na és a másikat is.*
- Azt hiszem értem. Valahogy nem kellett gondolkodnom semmin, mindig ott voltam, ahol lennem kellett. Talán van némi szépség a mágiában. De még így is idegenkedek. Túl egyszerű megoldások. *Vonja meg a vállát. Sokan szeretik, ha az életük könnyedebbé válik néhány természetfeletti beavatkozás révén, de Mai nem ilyen. Mindig is szerette volna a saját valójában látni a dolgokat és annak a nehézségeit. Hogy ez miként fog változni, mint minden körülötte, az talány.
Végül kiosztja a feladatot és még csak ellenkezést sem tapasztal. Először csak figyeli, miként kezd bele a serénykedésbe a kedvenc testvére, igen, mert testvérek közül is ő a kedvence. Ez egy időre hagy neki is terepet, hogy magával foglalkozzon.
Egy igen érdekes olvasmányt talált, egy számára nem túl hasznos, de annál látványosabb varázslattal. Még mielőtt bármit is kezdene vele a tanulmányozásán túl, Nori írásképét figyeli, ami mintha fejlődést mutatna.*
- Nagyon szép. Talán szebben fogsz írni, mint én. *Vigyorog biztatóan. * - Most pedig fordítsd meg a lapot és minden betűvel írj le egy szót, de ugyan olyan szépen. Nem kell hosszút, csak ami eszedbe jut. *Hagyja rá a feladatot, majd elsétál az ajtóig, mintha csak az elgémberedett lábait szeretné megjáratni, aztán egy halk ige mormolása után, ha a hold is úgy akarja, egy ezüstös fényű rács zárja be őket a szobába. Hogyha sikerül jót nevet, hogy önkényesen börtönbe vonulhat, ha pedig nem, egy lemondó sóhajjal tér vissza a könyv fölé, hogy még jobban megértse, mit is rontott el. Muszáj gyakorolnia, hiszen olvasva minden könnyebbnek tűnik, mint amikor meg is kell tenni. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
*Ha tudná a másik gondolatait, biztosan jót mosolyogna. Nem túl tudatosan, ő most inkább távol lenne, de valamiért mégis jobb a másik közelében. Viszont ő már tudja az okát. Nehéz megemészteni a történteket, de még most elég jól kezeli. Leginkább azért lehet ez így, mert van mit csinálniuk és így nem süpped bele tulajdon gondolataiba. Mai legnagyobb áldása, ami egyben az átka, hogy a fejében mindig talál valamit, amiben elveszhet. A legjobb módszer az, ha lefoglalja magát, na és a másikat is.*
- Azt hiszem értem. Valahogy nem kellett gondolkodnom semmin, mindig ott voltam, ahol lennem kellett. Talán van némi szépség a mágiában. De még így is idegenkedek. Túl egyszerű megoldások. *Vonja meg a vállát. Sokan szeretik, ha az életük könnyedebbé válik néhány természetfeletti beavatkozás révén, de Mai nem ilyen. Mindig is szerette volna a saját valójában látni a dolgokat és annak a nehézségeit. Hogy ez miként fog változni, mint minden körülötte, az talány.
Végül kiosztja a feladatot és még csak ellenkezést sem tapasztal. Először csak figyeli, miként kezd bele a serénykedésbe a kedvenc testvére, igen, mert testvérek közül is ő a kedvence. Ez egy időre hagy neki is terepet, hogy magával foglalkozzon.
Egy igen érdekes olvasmányt talált, egy számára nem túl hasznos, de annál látványosabb varázslattal. Még mielőtt bármit is kezdene vele a tanulmányozásán túl, Nori írásképét figyeli, ami mintha fejlődést mutatna.*
- Nagyon szép. Talán szebben fogsz írni, mint én. *Vigyorog biztatóan. * - Most pedig fordítsd meg a lapot és minden betűvel írj le egy szót, de ugyan olyan szépen. Nem kell hosszút, csak ami eszedbe jut. *Hagyja rá a feladatot, majd elsétál az ajtóig, mintha csak az elgémberedett lábait szeretné megjáratni, aztán egy halk ige mormolása után, ha a hold is úgy akarja, egy ezüstös fényű rács zárja be őket a szobába. Hogyha sikerül jót nevet, hogy önkényesen börtönbe vonulhat, ha pedig nem, egy lemondó sóhajjal tér vissza a könyv fölé, hogy még jobban megértse, mit is rontott el. Muszáj gyakorolnia, hiszen olvasva minden könnyebbnek tűnik, mint amikor meg is kell tenni. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:46:39
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:46:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Fogalma sincs, hogy mégis hogyan lehet egyszerre gyakorolni az írást és az olvasást, de nem is neki kell tudnia, mert Mai a tanárnő, ő pedig az engedelmes diák szerepét fogja játszani, ha ez kell ahhoz, hogy mellette lehessen egész nap.*
~Tulajdonképpen miért is akarok én ennyire vele lenni…?~
*Tűnődik magában fél szemmel Mai-t figyelve, miközben már a folyosón sétálnak. Egyetlen egy napot, talán kicsit több, mint huszonnégyórát töltöttek külön, ő most mégis úgy érzi, hogy ennyi egymástól távol töltött idő után muszáj kisajátítania magának kékszemű kis barátnőjét. Birtoklás? Kötődés? Ragaszkodás? Vajon mi lehet az az érzés, ami miatt ennyire maga mellett akarja tudni a lányt?*
~Elképzelhető, hogy valamennyire mégis csak működött az a vérkötelék varázslat? Igazán küldhetnél valami jelet…~
*Beszél magában istenéhez, hogy vezesse ki őt az érzések kusza fonalaiból, amibe most belegabalyodott, merthogy nem találja bennük a logikát. Nem véletlen, hogy Sa'Tereth mindig is óva inti az érzelmek útvesztőjétől híveit.
Közben egy lépcsőn haladnak felfelé, ahol végül nem fogja meg Mai kezét bízva abban, hogy azért mégsem olyan ügyetlen, hogy lebucskázzon rajta. Ő sem az már, tegnap sikerült kitapasztalnia, hogy ha a lépcsőn felfelé úgy közlekedik a magassarkúban, hogy a cipő sarkával nem, csak az orrával lép a fokokra, úgy sokkal könnyebb. Még mindig furcsa számára egyébként az egész torony. Most felfelé mennek, de mégsem biztos abban, hogy magasabbra haladnak és nem alacsonyabbra. Mintha a torony folyamatosan a lakói igényei szerint változna.*
- Néha úgy érzem, hogy nem is egy toronyban vagyunk, hanem egy mesében, vagy egy hajón. Te nem tapasztaltad, hogy végül nem ott kötsz ki, ahová indultál? Vagy nem tudom, hogy magyarázzam ezt el jól…
*Ezzel kapcsolatban már hangosan fejti ki a gondolatait, hátha Mai tud valami értelmes magyarázatot adni neki, hisz az ő családja mégis csak jártasabb a mágia történelmében, és Linanech-hez is több kötődésük van.
Aztán, mikor leülnek az asztalhoz, és Mai összeszed mindent, amire szükségük van, Nori kíváncsian kezdi figyelni, ahogy gyönyörű kézírással veti papírra a betűket, majd megkapja a hozzá tartozó feladatot is.*
- Látom, oké, akkor mindet tízszer. Megpróbálom. *Kezébe veszi a tollat, de, hogy melyikbe azon tűnődik egy darabig. Először a jobb kezébe veszi, de ott nem érzi kényelmesnek, szóval végül az írószert a bal kezében fogva kezd bele a munkába. Ha Mai visszaemlékszik a temetőben történtekre, akkor tudhatja, hogy Lil a jobb kezében használta a kardját, most mégis úgy tűnik, hogy Nori írni bal kézzel szeretne. Vagyis inkább rajzol. Nagyon lassú és aprólékos mozdulatokkal csinálja, mert csak így tudja valamelyest leutánozni a Mai által írt karakterek formáját.*
*Fogalma sincs, hogy mégis hogyan lehet egyszerre gyakorolni az írást és az olvasást, de nem is neki kell tudnia, mert Mai a tanárnő, ő pedig az engedelmes diák szerepét fogja játszani, ha ez kell ahhoz, hogy mellette lehessen egész nap.*
~Tulajdonképpen miért is akarok én ennyire vele lenni…?~
*Tűnődik magában fél szemmel Mai-t figyelve, miközben már a folyosón sétálnak. Egyetlen egy napot, talán kicsit több, mint huszonnégyórát töltöttek külön, ő most mégis úgy érzi, hogy ennyi egymástól távol töltött idő után muszáj kisajátítania magának kékszemű kis barátnőjét. Birtoklás? Kötődés? Ragaszkodás? Vajon mi lehet az az érzés, ami miatt ennyire maga mellett akarja tudni a lányt?*
~Elképzelhető, hogy valamennyire mégis csak működött az a vérkötelék varázslat? Igazán küldhetnél valami jelet…~
*Beszél magában istenéhez, hogy vezesse ki őt az érzések kusza fonalaiból, amibe most belegabalyodott, merthogy nem találja bennük a logikát. Nem véletlen, hogy Sa'Tereth mindig is óva inti az érzelmek útvesztőjétől híveit.
Közben egy lépcsőn haladnak felfelé, ahol végül nem fogja meg Mai kezét bízva abban, hogy azért mégsem olyan ügyetlen, hogy lebucskázzon rajta. Ő sem az már, tegnap sikerült kitapasztalnia, hogy ha a lépcsőn felfelé úgy közlekedik a magassarkúban, hogy a cipő sarkával nem, csak az orrával lép a fokokra, úgy sokkal könnyebb. Még mindig furcsa számára egyébként az egész torony. Most felfelé mennek, de mégsem biztos abban, hogy magasabbra haladnak és nem alacsonyabbra. Mintha a torony folyamatosan a lakói igényei szerint változna.*
- Néha úgy érzem, hogy nem is egy toronyban vagyunk, hanem egy mesében, vagy egy hajón. Te nem tapasztaltad, hogy végül nem ott kötsz ki, ahová indultál? Vagy nem tudom, hogy magyarázzam ezt el jól…
*Ezzel kapcsolatban már hangosan fejti ki a gondolatait, hátha Mai tud valami értelmes magyarázatot adni neki, hisz az ő családja mégis csak jártasabb a mágia történelmében, és Linanech-hez is több kötődésük van.
Aztán, mikor leülnek az asztalhoz, és Mai összeszed mindent, amire szükségük van, Nori kíváncsian kezdi figyelni, ahogy gyönyörű kézírással veti papírra a betűket, majd megkapja a hozzá tartozó feladatot is.*
- Látom, oké, akkor mindet tízszer. Megpróbálom. *Kezébe veszi a tollat, de, hogy melyikbe azon tűnődik egy darabig. Először a jobb kezébe veszi, de ott nem érzi kényelmesnek, szóval végül az írószert a bal kezében fogva kezd bele a munkába. Ha Mai visszaemlékszik a temetőben történtekre, akkor tudhatja, hogy Lil a jobb kezében használta a kardját, most mégis úgy tűnik, hogy Nori írni bal kézzel szeretne. Vagyis inkább rajzol. Nagyon lassú és aprólékos mozdulatokkal csinálja, mert csak így tudja valamelyest leutánozni a Mai által írt karakterek formáját.*
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-25 18:18:51
Üzenet elküldve: 2024-04-25 18:18:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*A sértődés pont egy olyan dolog, amit már kezd megszokni, de nem fogja a másik alá adni a lovat, egyszer megtanulja, hogy ő ott van neki. Így csak megrázza a fejét, na meg aligha tudna szóhoz jutni a tüzeskedés láttán.*
- Szerintem anélkül is elég forró a látványa. *Neveti el magát és nem is tudja hol hallhatott ilyen szófordulatot, de talán valamelyik nővére pajzán beszámolója után. * - Nagyon ügyes vagy Nori, hihetetlen gyorsan tanulsz. *Persze ő is, de az más kérdés. Rá jobb érzés büszkének lenni, de azt nagyon reméli, hogy újonnan szerzett tudományával nem él majd vissza és gyújtja föl a ruháit, ha éppen sértődőset játszik.*
- Jó, akkor a kettőt egyben fogod gyakorolni. Utálatos, de később meg fogod köszönni.
*Bármennyire nem akarta az elején, most nagyon várja, hogy tanítsa a másikat és egyben lefoglalja vele, amíg ő is tanul.
Az öltözködés folyamata kissé abszurddá kezd válni, főleg, hogy miután megszabadította a lányt a fűzőjétől, ő mint egy mérgezett egér szaladgál fel, s alá, aminek meg is lett az eredménye.*
- Köszönöm a bölcs tanácsodat, már én is rájöttem. *Sajgó térdét éppen kézrátétellel gyógyítja, fájdalomtól eltorzult arccal, majd végre felöltözik, s bár nem olyan csinos, mint tegnap, mégsem lehet rá egy rossz szava sem senkinek.*
- Jaj, de vicces valaki. Na menjünk.
*Fogja meg játékosan a kezét a feketeségnek és elindulnak hát az egyik emeletre, ami be is fogadja őket. Olyan, mintha mindig is itt élt volna, valamiért minden olyan könnyen elérhető, amit már sejt, hogy pusztán a mágiának tudható be.
Egy asztalt keres, ami közel van a könyvekhez, s a magával hozott tekercsét előveszi, majd mellé pakolja a tollat és a tintát is. Nézelődik egy darabig, majd egy könyvet is odakészít.
Először leül, ügyet sem vetve a másikra, s a papiroson végig írja az általa oly jól ismert betűket, szépen, mintha csak ékköveket rajzolna. Minden sorba egy újat, hogy elég hely legyen mellette.*
- Mivel ismered a betűket, csak nem vagy gyakorlott, most mindegyik mellé írd le tízszer ugyanazt. De szépen. Mint az enyéim, látod? *Mutogat a lapra.*
- Ha már elég szép, akkor folytathatjuk mással. Tudod elég fontos, hogy el lehessen olvasni, ha üzenetet hagysz nekem az éjjeliszekrényen, hogy hová tűnsz el napokra, hogy ne aggódjak.
*Ül le mellé, nem gondolja, hogy további magyarázatra lesz szükség.*
*A sértődés pont egy olyan dolog, amit már kezd megszokni, de nem fogja a másik alá adni a lovat, egyszer megtanulja, hogy ő ott van neki. Így csak megrázza a fejét, na meg aligha tudna szóhoz jutni a tüzeskedés láttán.*
- Szerintem anélkül is elég forró a látványa. *Neveti el magát és nem is tudja hol hallhatott ilyen szófordulatot, de talán valamelyik nővére pajzán beszámolója után. * - Nagyon ügyes vagy Nori, hihetetlen gyorsan tanulsz. *Persze ő is, de az más kérdés. Rá jobb érzés büszkének lenni, de azt nagyon reméli, hogy újonnan szerzett tudományával nem él majd vissza és gyújtja föl a ruháit, ha éppen sértődőset játszik.*
- Jó, akkor a kettőt egyben fogod gyakorolni. Utálatos, de később meg fogod köszönni.
*Bármennyire nem akarta az elején, most nagyon várja, hogy tanítsa a másikat és egyben lefoglalja vele, amíg ő is tanul.
Az öltözködés folyamata kissé abszurddá kezd válni, főleg, hogy miután megszabadította a lányt a fűzőjétől, ő mint egy mérgezett egér szaladgál fel, s alá, aminek meg is lett az eredménye.*
- Köszönöm a bölcs tanácsodat, már én is rájöttem. *Sajgó térdét éppen kézrátétellel gyógyítja, fájdalomtól eltorzult arccal, majd végre felöltözik, s bár nem olyan csinos, mint tegnap, mégsem lehet rá egy rossz szava sem senkinek.*
- Jaj, de vicces valaki. Na menjünk.
*Fogja meg játékosan a kezét a feketeségnek és elindulnak hát az egyik emeletre, ami be is fogadja őket. Olyan, mintha mindig is itt élt volna, valamiért minden olyan könnyen elérhető, amit már sejt, hogy pusztán a mágiának tudható be.
Egy asztalt keres, ami közel van a könyvekhez, s a magával hozott tekercsét előveszi, majd mellé pakolja a tollat és a tintát is. Nézelődik egy darabig, majd egy könyvet is odakészít.
Először leül, ügyet sem vetve a másikra, s a papiroson végig írja az általa oly jól ismert betűket, szépen, mintha csak ékköveket rajzolna. Minden sorba egy újat, hogy elég hely legyen mellette.*
- Mivel ismered a betűket, csak nem vagy gyakorlott, most mindegyik mellé írd le tízszer ugyanazt. De szépen. Mint az enyéim, látod? *Mutogat a lapra.*
- Ha már elég szép, akkor folytathatjuk mással. Tudod elég fontos, hogy el lehessen olvasni, ha üzenetet hagysz nekem az éjjeliszekrényen, hogy hová tűnsz el napokra, hogy ne aggódjak.
*Ül le mellé, nem gondolja, hogy további magyarázatra lesz szükség.*
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-25 14:10:03
Üzenet elküldve: 2024-04-25 14:10:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
- Nem én mondtam, hanem te. Pont az előbb mondtad, hogy nem tudsz velem lenni, szóval ignorálni akarsz.
*Maga sem tudja, hogy hol tanulta ezt a szót, de tetszik neki annyira, hogy most ezzel vádolja Mai-t folyamatosan. Merthogy kifejezetten megsértődött, amiért kedvenc hülye barátnője nem akar vele lenni, szóval ideje kiharcolni, hogy mégis mellette maradhasson egész nap. Ehhez kezdésnek jó ötletnek tűnik megmutatni, mit is tanult az elmúlt időszakban a toronyban.*
- Ó, még mennyire, hogy idegesítettelek volna vele *vigyorog.* Meg még foglak is. Felgyújtom a feneked, ha ignorálsz. Amúgy ja, itt tanultam, nagyon menő!
*Aztán, ha a mágiával kapcsolatos képességei nem győzik meg Mai-t arról, hogy vele kell tartania, akkor a másik oldalról is megpróbálkozik megfogni a dolgot, és arra kéri, hogy tanítsa őt, ha már az előbb megjegyezte, hogy a lány segítsége helyett bájitalokkal oldotta meg a problémát. Már épp beletörődne, hogy ez sem jött be, mikor Mai mondatának első fele nemleges válaszra utal, de utána, mintha meggondolná magát. Ekkor fel is csillannak Nori szemei.*
- Egyetlen egyszer írtam bármit is életemben. Azt a levelet Nolie-nak. Miután leírtam, nem tudtam már elolvasni. *Ami mondjuk nem csoda tudván, hogy se írni, se olvasni nem tud, úgyhogy dupla akadályba is ütközött, mikor a saját irományát megpróbálta visszaolvasni.
Viszont, mielőtt bármit is csinálnak, muszáj átöltözniük, vagyis inkább Nori-nak át, Mai-nak fel. Mikor végre szabadon engedi a fűző, úgy mászik ki ruhából, mintha tényleg valami ketrecből szabadult volna épp ki. A harisnyát már óvatosan húzza le a lábairól, miközben felnevet Mai kérdésén.*
- Most hallom épp. Amúgy meg nem, és nem is értem. Azt hittem, annyira szeretsz tanulni, hogy neked mindegy, mit tanulsz. Bár, ez olyan lehet, hogy ha muszáj, akkor nem jó. Semmi sem jó, amit kötelező csinálni.
*Aztán egy ideig csak bámulja, ahogy össze-vissza mászkál a lány a szobában, és ugyanannyira össze-vissza motyog is magában, majd jól ki is neveti, mikor nekiesik az éjjeliszekrénynek.*
- Pff, béna! Nem ám leülnél, aztán úgy húznád fel azt a nadrágot. *Nevetgél még kicsit rajta, majd abbahagyja. Ő közben sokkal kevésbé körülményesen már felöltözött a saját szettjébe. A fekete nadrágjában nincs is semmi meglepő, azonban a kis könyékig érő, bő ujjú, kényelmes blúza nemhogy nem sötét, de hófehér. Arra vette rá a hozzá vásárolt koromfekete mellénykét, lábaira pedig visszavette az előző ruhához tartozó magassarkút, mert nem akar a bakancsban megsülni itt a toronyban. Mármint ez az ürügy, amúgy meg tetszik neki, de ezt nem fogja bevallani. Ujjain az ezüstgyűrűk, fülében a fülbevaló, és az erős fekete sminkjét is tökéletesen meg tudta csinálni, most, hogy van hozzá saját tükre és megfelelő eszközei, úgyhogy ő is készen áll a napra.*
- Jó, akkor menjünk! A lépcsőnél majd szólj, hogy fogjam a kezed, nehogy azon is legurulj! *Ölt nyelvet, és ő már megy is ki a szobából.*
- Nem én mondtam, hanem te. Pont az előbb mondtad, hogy nem tudsz velem lenni, szóval ignorálni akarsz.
*Maga sem tudja, hogy hol tanulta ezt a szót, de tetszik neki annyira, hogy most ezzel vádolja Mai-t folyamatosan. Merthogy kifejezetten megsértődött, amiért kedvenc hülye barátnője nem akar vele lenni, szóval ideje kiharcolni, hogy mégis mellette maradhasson egész nap. Ehhez kezdésnek jó ötletnek tűnik megmutatni, mit is tanult az elmúlt időszakban a toronyban.*
- Ó, még mennyire, hogy idegesítettelek volna vele *vigyorog.* Meg még foglak is. Felgyújtom a feneked, ha ignorálsz. Amúgy ja, itt tanultam, nagyon menő!
*Aztán, ha a mágiával kapcsolatos képességei nem győzik meg Mai-t arról, hogy vele kell tartania, akkor a másik oldalról is megpróbálkozik megfogni a dolgot, és arra kéri, hogy tanítsa őt, ha már az előbb megjegyezte, hogy a lány segítsége helyett bájitalokkal oldotta meg a problémát. Már épp beletörődne, hogy ez sem jött be, mikor Mai mondatának első fele nemleges válaszra utal, de utána, mintha meggondolná magát. Ekkor fel is csillannak Nori szemei.*
- Egyetlen egyszer írtam bármit is életemben. Azt a levelet Nolie-nak. Miután leírtam, nem tudtam már elolvasni. *Ami mondjuk nem csoda tudván, hogy se írni, se olvasni nem tud, úgyhogy dupla akadályba is ütközött, mikor a saját irományát megpróbálta visszaolvasni.
Viszont, mielőtt bármit is csinálnak, muszáj átöltözniük, vagyis inkább Nori-nak át, Mai-nak fel. Mikor végre szabadon engedi a fűző, úgy mászik ki ruhából, mintha tényleg valami ketrecből szabadult volna épp ki. A harisnyát már óvatosan húzza le a lábairól, miközben felnevet Mai kérdésén.*
- Most hallom épp. Amúgy meg nem, és nem is értem. Azt hittem, annyira szeretsz tanulni, hogy neked mindegy, mit tanulsz. Bár, ez olyan lehet, hogy ha muszáj, akkor nem jó. Semmi sem jó, amit kötelező csinálni.
*Aztán egy ideig csak bámulja, ahogy össze-vissza mászkál a lány a szobában, és ugyanannyira össze-vissza motyog is magában, majd jól ki is neveti, mikor nekiesik az éjjeliszekrénynek.*
- Pff, béna! Nem ám leülnél, aztán úgy húznád fel azt a nadrágot. *Nevetgél még kicsit rajta, majd abbahagyja. Ő közben sokkal kevésbé körülményesen már felöltözött a saját szettjébe. A fekete nadrágjában nincs is semmi meglepő, azonban a kis könyékig érő, bő ujjú, kényelmes blúza nemhogy nem sötét, de hófehér. Arra vette rá a hozzá vásárolt koromfekete mellénykét, lábaira pedig visszavette az előző ruhához tartozó magassarkút, mert nem akar a bakancsban megsülni itt a toronyban. Mármint ez az ürügy, amúgy meg tetszik neki, de ezt nem fogja bevallani. Ujjain az ezüstgyűrűk, fülében a fülbevaló, és az erős fekete sminkjét is tökéletesen meg tudta csinálni, most, hogy van hozzá saját tükre és megfelelő eszközei, úgyhogy ő is készen áll a napra.*
- Jó, akkor menjünk! A lépcsőnél majd szólj, hogy fogjam a kezed, nehogy azon is legurulj! *Ölt nyelvet, és ő már megy is ki a szobából.*
3552. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:56:12
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:56:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fogalma sincs a másiknak arról, hogy milyen jó azt hallani amit. Mégis sokkal jobb lenne, ha el tudná magyarázni, milyen kötelék is fűzi őket össze annyira, hogy így tekintsenek egymásra. Vagy mindez nem kell hozzá? De akkor mégis mi húzta pont Arthenior-ba? Tényleg hinni kell abban, hogy mindennek van oka, vagy egyszerű szerencsés véletlenek sora volt? Az, aminek meg kéne erősítenie, éppen az ingatja meg.*
- Tudom és köszönöm.
*Szeretne magvas gondolatokat megosztani a másikkal, vagy ömlengeni arról, amit most érez, de nem megy. Van, amikor Mai-t cserbenhagyja a saját tudása, de nem bánja. Most nincs itt a helye, mert a végén valami rosszul sülne el.*
- Én nem ignoráltalak, ne mondj ilyet. De ha nem figyelek oda, akkor itt fogok ragadni, te pedig megunod és majd elmész nélkülem, ki tudja hova. Ó...
*A kékjei most vöröslően csillannak, ahogy visszatükröződik a láng, amit a feketeség gyújtott tulajdon kezével.* - Nahát. Ezt itt tanultad? Biztosan idegesítettél volna már vele, ha ezelőtt is tudtad volna.
*Nézi, résnyire nyitott szájjal és ő is felemeli a kezét, majd visszaejti maga mellé, hiszen az semmit nem csinál. Nagyot sóhajt.*
- Az kicsit hosszabb folyamat és én kevésbé fejlődök tőle. Na ne érts félre, de ha nem akarsz itt megöregedni velem, akkor hagysz tanulni. Vagyis... *Néz végig a másikon és elhúzza a száját sajnálkozóan, hiszen a legnagyobb kedve tényleg ahhoz lenne, ha adhatna neki feladatokat és taníthatná. Írás-olvasás. Nem a nulláról kell kezdeni, így az gyakorolhat mellette, amíg ő szívja magába a holdmágia rejtelmeit.*
- Na jó, azt hiszem kitaláltam. Az írás hogy megy? *Mert akkor kezdik szépen az alapoktól, hogy frissüljön az a kevés tudás is. Szépen lefoglalja majd a másikat. Közben a lány mögé megy, hogy elkezdje kibogozni a fűző szorításából. Pillanatok alatt lazul meg a páncél, hogy lehullhasson róla.*
- Tessék. Hogy? Ja! *Neveti el magát, azt teljesen elfelejtette, hogy rajta nincs nadrág. Túl szabadnak is érezte magát, fel kell vennie egyet. Az ing marad. Ma nem kíván hercegnőként tündökölni. Meg van annak a helye és az ideje is. *
- Hogy nekem mennyire nincs kedvem ehhez. Nekem. Tanulni. Hallottál már ilyet? Menjünk, mielőtt elszökök. De innék egy bort. Ah, mégsem jó ez az ing. Tényleg innék egyet. Mindegy, ez marad.
*Összefüggéstelenül hadovál, miközben jár-kel a szobában, hogy mindent magához vegyen, amire szüksége van, s a nadrágját sem csak szimplán felhúzza, hanem sétál közben, majdnem esik is egy nagyot, csak az éjjeliszekrény fogja meg, amin a papírjai vannak.* - Bazmeg'! Jajj, Nori, magamat sem tudom elviselni. *Kezd ingerültté válni, és még szédül is. Nincs komoly baj, csak szétesett. *
- Én kész vagyok, mehetünk, ha gondolod. *Fogja meg sajgó térdét, amit odavágott a majdnem esés közben a bútorhoz. Éppen elmúlt a nyakáról a vörös billog, kellett már valami színkavalkád alabástrom bőrére, csak nem ez olyan édes. A térde gyönyörű kékeszölden fog pompázni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fogalma sincs a másiknak arról, hogy milyen jó azt hallani amit. Mégis sokkal jobb lenne, ha el tudná magyarázni, milyen kötelék is fűzi őket össze annyira, hogy így tekintsenek egymásra. Vagy mindez nem kell hozzá? De akkor mégis mi húzta pont Arthenior-ba? Tényleg hinni kell abban, hogy mindennek van oka, vagy egyszerű szerencsés véletlenek sora volt? Az, aminek meg kéne erősítenie, éppen az ingatja meg.*
- Tudom és köszönöm.
*Szeretne magvas gondolatokat megosztani a másikkal, vagy ömlengeni arról, amit most érez, de nem megy. Van, amikor Mai-t cserbenhagyja a saját tudása, de nem bánja. Most nincs itt a helye, mert a végén valami rosszul sülne el.*
- Én nem ignoráltalak, ne mondj ilyet. De ha nem figyelek oda, akkor itt fogok ragadni, te pedig megunod és majd elmész nélkülem, ki tudja hova. Ó...
*A kékjei most vöröslően csillannak, ahogy visszatükröződik a láng, amit a feketeség gyújtott tulajdon kezével.* - Nahát. Ezt itt tanultad? Biztosan idegesítettél volna már vele, ha ezelőtt is tudtad volna.
*Nézi, résnyire nyitott szájjal és ő is felemeli a kezét, majd visszaejti maga mellé, hiszen az semmit nem csinál. Nagyot sóhajt.*
- Az kicsit hosszabb folyamat és én kevésbé fejlődök tőle. Na ne érts félre, de ha nem akarsz itt megöregedni velem, akkor hagysz tanulni. Vagyis... *Néz végig a másikon és elhúzza a száját sajnálkozóan, hiszen a legnagyobb kedve tényleg ahhoz lenne, ha adhatna neki feladatokat és taníthatná. Írás-olvasás. Nem a nulláról kell kezdeni, így az gyakorolhat mellette, amíg ő szívja magába a holdmágia rejtelmeit.*
- Na jó, azt hiszem kitaláltam. Az írás hogy megy? *Mert akkor kezdik szépen az alapoktól, hogy frissüljön az a kevés tudás is. Szépen lefoglalja majd a másikat. Közben a lány mögé megy, hogy elkezdje kibogozni a fűző szorításából. Pillanatok alatt lazul meg a páncél, hogy lehullhasson róla.*
- Tessék. Hogy? Ja! *Neveti el magát, azt teljesen elfelejtette, hogy rajta nincs nadrág. Túl szabadnak is érezte magát, fel kell vennie egyet. Az ing marad. Ma nem kíván hercegnőként tündökölni. Meg van annak a helye és az ideje is. *
- Hogy nekem mennyire nincs kedvem ehhez. Nekem. Tanulni. Hallottál már ilyet? Menjünk, mielőtt elszökök. De innék egy bort. Ah, mégsem jó ez az ing. Tényleg innék egyet. Mindegy, ez marad.
*Összefüggéstelenül hadovál, miközben jár-kel a szobában, hogy mindent magához vegyen, amire szüksége van, s a nadrágját sem csak szimplán felhúzza, hanem sétál közben, majdnem esik is egy nagyot, csak az éjjeliszekrény fogja meg, amin a papírjai vannak.* - Bazmeg'! Jajj, Nori, magamat sem tudom elviselni. *Kezd ingerültté válni, és még szédül is. Nincs komoly baj, csak szétesett. *
- Én kész vagyok, mehetünk, ha gondolod. *Fogja meg sajgó térdét, amit odavágott a majdnem esés közben a bútorhoz. Éppen elmúlt a nyakáról a vörös billog, kellett már valami színkavalkád alabástrom bőrére, csak nem ez olyan édes. A térde gyönyörű kékeszölden fog pompázni.*
3551. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:15:04
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Kitombolta magát. Ugyan, csak szavakban, de ez is milyen jól esett neki. Olyannyira jól, hogy a haragja lecsendesedése talán a legőszintébb öleléssé formálódik, amit Mai valaha is kapott tőle. Csak fogja a kis testet, és hagyja, hadd sírja ki magát a vállán.*
- Tudom, hogy én is egy szörnyeteg vagyok néha, de ennyire szemét nem tudnék lenni, mint az anyád.
*Mondja megtörve a csendet, és néhány nyugtató simogatás után, mikor Mai kimászik az ölelésből, ő is hátrébb lép egyet, hogy újra hagyják egymást lélegezni a személyes terükben.
Aztán hallgatja Mai nyűglődését, majd a tervét a mai napot illetően, de ekkor ismét morcossá válik a tekintete, és duzzogva teszi karba a kezeit.*
- Héka! Mi az, hogy nem tudsz velem lenni? Mi az, hogy elleszek-e addig? Meddig? Meg a fenéket! Viszel magaddal engem is tanulni! Nem is tudom, hogy juthat eszedbe, hogy majd nélkülem csinálod, miután egy napot már így is ignoráltál.
*Kicsit úgy hangzott ez az egész, mintha Mai csupán valamiféle ürügyet keresne arra, hogy ne kelljen vele lennie, de ha ez volt a cél, hát akkor nagyon nem jött be.*
- Várj csak, és rögtön meggyőzlek! Nézd ezt! *Jobb kezét felemeli, hirtelen ökölbe szorítja azt, és ha minden a tervei szerint alakul, akkor az ökle körül táncoló lángnyelvek egyértelműen bebizonyítják Mai-nak, hogy ő is alkalmas a tanulásra. Ha pedig nem sikerül a varázslat, az is bizonyíték, csak az arra, hogy bőven van még mit tanulnia. Ebben az esetben vigyora sem lesz olyan magabiztos.*
- Szóval most szedj ki végre ebből a maskarából, hagyj átöltözni, aztán együtt megyünk a könyvek közé! Ha jut rám egy ici-pici időd a nagy tanulásban, akkor esetleg tényleg megtaníthatnál olvasni is…
*Ez az ő igénye, és nem is tágít tőle. Nem fog még egy napot a mindentudó barátnője nélkül tölteni a tudás birodalmában, az már egyszer biztos. Kezét közben leengedi, és ellazítja, így ha voltak, akkor most már megszűnnek a tűznyalábok is.*
- Na meg neked sem ártana normálisan felöltöznöd előtte *kuncogja.* Na, mi lesz? *Fordít neki félig hátat várva, hogy Mai kioldja a fűzőjét.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Kitombolta magát. Ugyan, csak szavakban, de ez is milyen jól esett neki. Olyannyira jól, hogy a haragja lecsendesedése talán a legőszintébb öleléssé formálódik, amit Mai valaha is kapott tőle. Csak fogja a kis testet, és hagyja, hadd sírja ki magát a vállán.*
- Tudom, hogy én is egy szörnyeteg vagyok néha, de ennyire szemét nem tudnék lenni, mint az anyád.
*Mondja megtörve a csendet, és néhány nyugtató simogatás után, mikor Mai kimászik az ölelésből, ő is hátrébb lép egyet, hogy újra hagyják egymást lélegezni a személyes terükben.
Aztán hallgatja Mai nyűglődését, majd a tervét a mai napot illetően, de ekkor ismét morcossá válik a tekintete, és duzzogva teszi karba a kezeit.*
- Héka! Mi az, hogy nem tudsz velem lenni? Mi az, hogy elleszek-e addig? Meddig? Meg a fenéket! Viszel magaddal engem is tanulni! Nem is tudom, hogy juthat eszedbe, hogy majd nélkülem csinálod, miután egy napot már így is ignoráltál.
*Kicsit úgy hangzott ez az egész, mintha Mai csupán valamiféle ürügyet keresne arra, hogy ne kelljen vele lennie, de ha ez volt a cél, hát akkor nagyon nem jött be.*
- Várj csak, és rögtön meggyőzlek! Nézd ezt! *Jobb kezét felemeli, hirtelen ökölbe szorítja azt, és ha minden a tervei szerint alakul, akkor az ökle körül táncoló lángnyelvek egyértelműen bebizonyítják Mai-nak, hogy ő is alkalmas a tanulásra. Ha pedig nem sikerül a varázslat, az is bizonyíték, csak az arra, hogy bőven van még mit tanulnia. Ebben az esetben vigyora sem lesz olyan magabiztos.*
- Szóval most szedj ki végre ebből a maskarából, hagyj átöltözni, aztán együtt megyünk a könyvek közé! Ha jut rám egy ici-pici időd a nagy tanulásban, akkor esetleg tényleg megtaníthatnál olvasni is…
*Ez az ő igénye, és nem is tágít tőle. Nem fog még egy napot a mindentudó barátnője nélkül tölteni a tudás birodalmában, az már egyszer biztos. Kezét közben leengedi, és ellazítja, így ha voltak, akkor most már megszűnnek a tűznyalábok is.*
- Na meg neked sem ártana normálisan felöltöznöd előtte *kuncogja.* Na, mi lesz? *Fordít neki félig hátat várva, hogy Mai kioldja a fűzőjét.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
3550. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-24 18:19:00
Üzenet elküldve: 2024-04-24 18:19:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Mai szívében ott volt a díszes tőr. Az első mondatával saját magából húzta ki, hogy megállíthatatlan vérzéssé válhassanak a szavai, s folyjon addig, amíg végre ki nem ürül minden raktára. Az egész vége pedig a megkönnyebbülés. Ha ilyen a halál, akkor nem fog félni tőle soha. Ugyan ki kellett hagyni azt a részt belőle, ami a másiknak is éppoly fontos lehetne, mint neki, de mégis kiadta magából a fájdalmát. Most nem akasztotta meg senki, csak gördülhettek végig a nyelvén át a világba, hogy megszabaduljon a nyomasztó tehertől.
Amíg Nori nevetésbe kezd ő csak bámul maga elé a megsemmisülés gyönyörével. Hallja a hangot, de mintha egy üvegburát húztak volna a teste köré, amin nem juthat már be semmi szörnyűség. A kacagás legvégéig érzi magát ebben a csendes ürességben. Hallja a hangokat, érti a mondanivalót, de nem tud és nem is akar megszólalni egészen addig, amíg valaki egy vaskalapáccsal le nem töri róla a védelmező rideg burkot és meleg testként nem ad neki feltámadást.
Úgy öleli Norit ő is mint soha, s könnyei ismét megerednek, de már nem fáj annyira, inkább csak a feszültség maradéka tör még utat onnan, ahonnan lehet.*
- Nem is kell nekem senki más... *Suttogja bele a másik vállának gödrébe, ahová a fejét nyomja, olyan erősen, mintha át akarná szakítani a húsát. Egy kis ideig így akar maradni, csak belefeledkezni mindebbe. Bár megcáfolhatná Nori-t, hogy a családot ugyan megválogatni nem lehet, de nekik mégis jutott egy szelet a jó részéből, mégpedig ők azok ketten egyként. De nem teheti. Az anyja adott neki egy hatalmas kincset, de elvette tőle azzal, hogy nem adhatja a világ tudtára, hogy az az övé. Azt hitte a szeretete soha nem tudna erősebb lenni, de meglepte őt az érzés és most minden tűztől jobban tombol. Kivonja végre magát, s nézi, még kicsit párás szemekkel a feketeséget.*
- El akarok innen menni. Veled. Ma megállás nélkül a könyveket fogom bújni és gyakorlok, ha kell holnap és azután is. Aztán megmutatom anyámnak... van is egy tervem... szóval megmutatom, hogy mennyit fejlődtem és meg sem állunk a városig. *Nagy levegőt vesz, mert mondatai gyorsasága okán eddig nem sikerült, majd folytatja is.* - Tudom, hogy iderángattalak, de nem tudok veled lenni, azért nem, mert ha ezt nem teszem meg, akkor később sem tudok majd.
*Visszahátrál az ágyhoz és háttal esik a matracnak, hogy elterülhessen és nézhesse a plafont, ahová odaképzeli az eget.* - Mit gondolsz, te addig el leszel?
*Mai szívében ott volt a díszes tőr. Az első mondatával saját magából húzta ki, hogy megállíthatatlan vérzéssé válhassanak a szavai, s folyjon addig, amíg végre ki nem ürül minden raktára. Az egész vége pedig a megkönnyebbülés. Ha ilyen a halál, akkor nem fog félni tőle soha. Ugyan ki kellett hagyni azt a részt belőle, ami a másiknak is éppoly fontos lehetne, mint neki, de mégis kiadta magából a fájdalmát. Most nem akasztotta meg senki, csak gördülhettek végig a nyelvén át a világba, hogy megszabaduljon a nyomasztó tehertől.
Amíg Nori nevetésbe kezd ő csak bámul maga elé a megsemmisülés gyönyörével. Hallja a hangot, de mintha egy üvegburát húztak volna a teste köré, amin nem juthat már be semmi szörnyűség. A kacagás legvégéig érzi magát ebben a csendes ürességben. Hallja a hangokat, érti a mondanivalót, de nem tud és nem is akar megszólalni egészen addig, amíg valaki egy vaskalapáccsal le nem töri róla a védelmező rideg burkot és meleg testként nem ad neki feltámadást.
Úgy öleli Norit ő is mint soha, s könnyei ismét megerednek, de már nem fáj annyira, inkább csak a feszültség maradéka tör még utat onnan, ahonnan lehet.*
- Nem is kell nekem senki más... *Suttogja bele a másik vállának gödrébe, ahová a fejét nyomja, olyan erősen, mintha át akarná szakítani a húsát. Egy kis ideig így akar maradni, csak belefeledkezni mindebbe. Bár megcáfolhatná Nori-t, hogy a családot ugyan megválogatni nem lehet, de nekik mégis jutott egy szelet a jó részéből, mégpedig ők azok ketten egyként. De nem teheti. Az anyja adott neki egy hatalmas kincset, de elvette tőle azzal, hogy nem adhatja a világ tudtára, hogy az az övé. Azt hitte a szeretete soha nem tudna erősebb lenni, de meglepte őt az érzés és most minden tűztől jobban tombol. Kivonja végre magát, s nézi, még kicsit párás szemekkel a feketeséget.*
- El akarok innen menni. Veled. Ma megállás nélkül a könyveket fogom bújni és gyakorlok, ha kell holnap és azután is. Aztán megmutatom anyámnak... van is egy tervem... szóval megmutatom, hogy mennyit fejlődtem és meg sem állunk a városig. *Nagy levegőt vesz, mert mondatai gyorsasága okán eddig nem sikerült, majd folytatja is.* - Tudom, hogy iderángattalak, de nem tudok veled lenni, azért nem, mert ha ezt nem teszem meg, akkor később sem tudok majd.
*Visszahátrál az ágyhoz és háttal esik a matracnak, hogy elterülhessen és nézhesse a plafont, ahová odaképzeli az eget.* - Mit gondolsz, te addig el leszel?
3549. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-24 17:47:46
Üzenet elküldve: 2024-04-24 17:47:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a lényegről kezdenek el beszélgetni, minden más érdektelenné válik. Nem számít már, hogy miféle csodaitalok rejtőznek még Nori táskájában, és az sem, hogy miféle csodákra képes még Mai a varázslataival.
Nori nem elégszik meg a történet egyiket felével, a kételkedésével gyakorlatilag kiköveteli a másikat is. Azon még ki sem akad, hogy figyelték Mai-t és az anyja minden lépéséről tud. Ez várható volt, a nemesek képesek volnának a saját kardjukba dőlni, ha csak egy apró részlet is elkerüli a figyelmüket, és nem telepedhetnek rá teljesen mások életére. Amikor azonban meghallja, hogy mit mondott az a szipirtyó Mai-nak… Mai-ról, akkor undorodva és szánakozva nevet fel, és folytatja ezt úgy egy fél percig, mire végre megszólal.*
- Hogy mekkora egy mocskos rohadék kurva a te drága anyád! Ezt nem hiszem el, baszd meg… *Törölgeti a könnyeit, amikről el sem tudja dönteni, hogy nevetés vagy sírás okán folynak a szemeiből.*
- Ilyen van? *Kérdezi végül a fejét csóválva. Érthetetlen számára az egész.* Ilyen anya létezik? Baszik gondolkodni, szórakozásból szétteszi a lábait valami idegennek, aztán meglepődik, hogy gyerek lesz belőle, majd azt mondja a tulajdon lányának, hogy ő a hiba? Persze, meg még kérj is bocsánatot, amiért megszülettél, nem?! Fú, de felidegesítettél ezzel, Mai… Tényleg jó, hogy végül nem mentem be veled. *Újra csak felnevet kínjában, mert mást nem tud tenni. Ez annyira szánalmas, hogy csak röhögni tud rajta, és legszívesebben most berontana azon a vacak díszes ajtón és szépen lassan elválasztaná a nő fejét a nyakától, mert az az igazi hiba, hogy most még rajta van.*
- Remélem, hogy tényleg tudok átkokat szórni, mert most azt kívánom, hogy fulladjon bele abba a pohár vörösborba, amit a reggelijéhez iszik! Ezért gyűlölöm a családot Mai, és hálát adok akárkinek, hogy nekem nincs. Ha ilyen egy család, akkor nekem aztán nem kell. Az anyám fasz tudja hol van, az apámat meg azért utálhatom, mert magamra hagyott a szarban, de legalább nem vágja a fejemhez, hogy utálja, hogy élek. Baszódjon meg ő is…
*Látványosan felidegesítette magát, de leginkább Mai kedvéért nem vérengzésbe torkollik mindez, hanem a trágár szavakba tölti bele minden dühét. Hirtelen feláll az ágyról, és szembe fordul a lánnyal.*
- Na, gyere ide! *Mai-t is felhúzza, és olyan szorosan öleli magához, mint talán még soha.* Hagyd a francba a családod, nem érdemelnek meg téged! Itt vagyok neked én… *Simogatja a hátát nyugtatóan, mintha tudná, hogy a lánynak vigasztalásra van szüksége.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a lényegről kezdenek el beszélgetni, minden más érdektelenné válik. Nem számít már, hogy miféle csodaitalok rejtőznek még Nori táskájában, és az sem, hogy miféle csodákra képes még Mai a varázslataival.
Nori nem elégszik meg a történet egyiket felével, a kételkedésével gyakorlatilag kiköveteli a másikat is. Azon még ki sem akad, hogy figyelték Mai-t és az anyja minden lépéséről tud. Ez várható volt, a nemesek képesek volnának a saját kardjukba dőlni, ha csak egy apró részlet is elkerüli a figyelmüket, és nem telepedhetnek rá teljesen mások életére. Amikor azonban meghallja, hogy mit mondott az a szipirtyó Mai-nak… Mai-ról, akkor undorodva és szánakozva nevet fel, és folytatja ezt úgy egy fél percig, mire végre megszólal.*
- Hogy mekkora egy mocskos rohadék kurva a te drága anyád! Ezt nem hiszem el, baszd meg… *Törölgeti a könnyeit, amikről el sem tudja dönteni, hogy nevetés vagy sírás okán folynak a szemeiből.*
- Ilyen van? *Kérdezi végül a fejét csóválva. Érthetetlen számára az egész.* Ilyen anya létezik? Baszik gondolkodni, szórakozásból szétteszi a lábait valami idegennek, aztán meglepődik, hogy gyerek lesz belőle, majd azt mondja a tulajdon lányának, hogy ő a hiba? Persze, meg még kérj is bocsánatot, amiért megszülettél, nem?! Fú, de felidegesítettél ezzel, Mai… Tényleg jó, hogy végül nem mentem be veled. *Újra csak felnevet kínjában, mert mást nem tud tenni. Ez annyira szánalmas, hogy csak röhögni tud rajta, és legszívesebben most berontana azon a vacak díszes ajtón és szépen lassan elválasztaná a nő fejét a nyakától, mert az az igazi hiba, hogy most még rajta van.*
- Remélem, hogy tényleg tudok átkokat szórni, mert most azt kívánom, hogy fulladjon bele abba a pohár vörösborba, amit a reggelijéhez iszik! Ezért gyűlölöm a családot Mai, és hálát adok akárkinek, hogy nekem nincs. Ha ilyen egy család, akkor nekem aztán nem kell. Az anyám fasz tudja hol van, az apámat meg azért utálhatom, mert magamra hagyott a szarban, de legalább nem vágja a fejemhez, hogy utálja, hogy élek. Baszódjon meg ő is…
*Látványosan felidegesítette magát, de leginkább Mai kedvéért nem vérengzésbe torkollik mindez, hanem a trágár szavakba tölti bele minden dühét. Hirtelen feláll az ágyról, és szembe fordul a lánnyal.*
- Na, gyere ide! *Mai-t is felhúzza, és olyan szorosan öleli magához, mint talán még soha.* Hagyd a francba a családod, nem érdemelnek meg téged! Itt vagyok neked én… *Simogatja a hátát nyugtatóan, mintha tudná, hogy a lánynak vigasztalásra van szüksége.*
3548. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:36:16
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:36:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon szívesen tanítaná Nori-t. Vagy épp bárkit. Türelme és adottsága megvan hozzá, mindössze sokkal nagyobb tudást szeretne átadni, mint amennyi neki van. De kezdetnek az olvasás is megtenné.*
- Hú, az tényleg drága. De ne is pazarold rám, és anélkül is okos vagyok. *Neveti el magát, persze a feketeséget is annak tartja, de ezt most nem tudta kihagyni. A körülményekhez képest tényleg túl vidám. Vihar előtti csendnek tudható be.
Végre újra kettesben vannak a szobában. Nem várta kifejezetten, de még most elég jól megy neki, hogy ne látszódjon rajta minden, amit el kell rejtenie. Az is megnyugtató, hogy a morcosság tovaszállt a lányról és nem haragszik rá a kis védelme miatt. Keserédes tudat, hogy annyira utálja a mágiát, mégis az adott neki egy pihentető estét hatok óta először.*
- De azt hittem, csak attól véd meg, ha valaki bántana, de te nem bántasz. Mindegy, legközelebb már tudni fogom.
*Bár megígérte, hogy kibontja a másikat a ruháiból, most ez valahogy mégsem fontos. Ha nem látja a másikon, hogy kényelmetlen, akkor egy ideig még biztosan nem tűnik fel neki, mert annyira benne van saját meséjében és a féligazságaiban.
Minden vonására ügyel, hogy ne tűnjön fel Nori-nak, amire rá is kérdez. ~Bár ennyi lenne.~ Nehéz most a játék, de állja a sarat, muszáj, mert ezen múlik minden. Az ő és testvére élete is. Torkában dobog a szíve a gondolattól.*
- Figyelj. *Vesz egy nagy levegőt, és megpróbálja átadni az egészet úgy, hogy kielégítő legyen és mégis hiányozhasson belőle a legfontosabb rész.* - Először közölte velem, hogy minden lépésemet figyeltette azzal a kis szarházi gnómmal. *Itt már nem akarja türtőztetni magát, olyan undorodó arckifejezést láttat, amilyet még nem figyelhettek meg rajta.* - Tud mindenről. Hogy hol jártam és kivel. Tud rólad. Az istenedről. A kötelékről. Csak gyötörni akart. Szerintem annyi célja volt vele mindössze, hogy megmutassa, hogy mindenhová elér a keze és ezt ne felejtsem el. Aztán. *Az érzelmeket már hagyja, hogy eluralkodhassanak rajta, hiszen a meséhez illik, s könnyebb is, hogy nem kell játszania igazán mégsem.* - Aztán végre a szemembe mondta, hogy mindent jól láttam. Egy hiba vagyok. Hogy mondta? "Életem legnagyobb baklövésének az emléke". *Már nem néz a lányra, mert szédülni kezd a fájdalomtól, ami visszaszökött mellkasába és ismét átvette felette a hatalmat.* - Ez vagyok én a családomnak Nori. De a nevükre nem hozhatok szégyent, ezért tanulnom kell. Azt hiszem ez elég magyarázat arra, hogy miért féltem. Oda szúr, ahol a legjobban fáj. És ott lebeg felettem mindig. Csak az lehet a kiút, ha eleget teszek a kívánalmának.
*Megköszörüli a torkát, majd újra a másik szemébe néz.* - De azt hiszem méltón felvettem a harcot és a végén rám sem tudott nézni. Én sem voltam rest egy gonosz picsa lenni. Tőle tanultam. Meg egy kicsit tőled.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon szívesen tanítaná Nori-t. Vagy épp bárkit. Türelme és adottsága megvan hozzá, mindössze sokkal nagyobb tudást szeretne átadni, mint amennyi neki van. De kezdetnek az olvasás is megtenné.*
- Hú, az tényleg drága. De ne is pazarold rám, és anélkül is okos vagyok. *Neveti el magát, persze a feketeséget is annak tartja, de ezt most nem tudta kihagyni. A körülményekhez képest tényleg túl vidám. Vihar előtti csendnek tudható be.
Végre újra kettesben vannak a szobában. Nem várta kifejezetten, de még most elég jól megy neki, hogy ne látszódjon rajta minden, amit el kell rejtenie. Az is megnyugtató, hogy a morcosság tovaszállt a lányról és nem haragszik rá a kis védelme miatt. Keserédes tudat, hogy annyira utálja a mágiát, mégis az adott neki egy pihentető estét hatok óta először.*
- De azt hittem, csak attól véd meg, ha valaki bántana, de te nem bántasz. Mindegy, legközelebb már tudni fogom.
*Bár megígérte, hogy kibontja a másikat a ruháiból, most ez valahogy mégsem fontos. Ha nem látja a másikon, hogy kényelmetlen, akkor egy ideig még biztosan nem tűnik fel neki, mert annyira benne van saját meséjében és a féligazságaiban.
Minden vonására ügyel, hogy ne tűnjön fel Nori-nak, amire rá is kérdez. ~Bár ennyi lenne.~ Nehéz most a játék, de állja a sarat, muszáj, mert ezen múlik minden. Az ő és testvére élete is. Torkában dobog a szíve a gondolattól.*
- Figyelj. *Vesz egy nagy levegőt, és megpróbálja átadni az egészet úgy, hogy kielégítő legyen és mégis hiányozhasson belőle a legfontosabb rész.* - Először közölte velem, hogy minden lépésemet figyeltette azzal a kis szarházi gnómmal. *Itt már nem akarja türtőztetni magát, olyan undorodó arckifejezést láttat, amilyet még nem figyelhettek meg rajta.* - Tud mindenről. Hogy hol jártam és kivel. Tud rólad. Az istenedről. A kötelékről. Csak gyötörni akart. Szerintem annyi célja volt vele mindössze, hogy megmutassa, hogy mindenhová elér a keze és ezt ne felejtsem el. Aztán. *Az érzelmeket már hagyja, hogy eluralkodhassanak rajta, hiszen a meséhez illik, s könnyebb is, hogy nem kell játszania igazán mégsem.* - Aztán végre a szemembe mondta, hogy mindent jól láttam. Egy hiba vagyok. Hogy mondta? "Életem legnagyobb baklövésének az emléke". *Már nem néz a lányra, mert szédülni kezd a fájdalomtól, ami visszaszökött mellkasába és ismét átvette felette a hatalmat.* - Ez vagyok én a családomnak Nori. De a nevükre nem hozhatok szégyent, ezért tanulnom kell. Azt hiszem ez elég magyarázat arra, hogy miért féltem. Oda szúr, ahol a legjobban fáj. És ott lebeg felettem mindig. Csak az lehet a kiút, ha eleget teszek a kívánalmának.
*Megköszörüli a torkát, majd újra a másik szemébe néz.* - De azt hiszem méltón felvettem a harcot és a végén rám sem tudott nézni. Én sem voltam rest egy gonosz picsa lenni. Tőle tanultam. Meg egy kicsit tőled.
3547. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:06:21
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:06:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Amolyan „ez van” kifejezéssel tárja szét a kezeit, mikor szóba kerül, hogy normális esetében még egy egyszerű felsorolást sem képes elolvasni. Ezért is olyan gyönyörű tudomány az alkímia.*
- Magamtól még mindig nem tudnám, szóval megtaníthatsz. A varázsitalaim végesek, szóval nem ártana, ha valójában is tudnék olvasni. Egyébként igen, azok segítettek. Van nálam még egy, de nem adom neked, mert ritka drágák a hozzávalók. Biztos emlékszel még az árára azoknak a világoskék italoknak, amiket a piacon is láttunk. Na, abból nyolc darab kell, hogy a kellő hatást érjük el, és ha rosszul kevered őket össze, azonnal tönkre is mehet az egész.
*Magyaráz serényen addig, amíg Mai nem köt ki az ölében. Talán a drámakirálynős megjegyzés és maga a félreérthető helyzet kelti Nori-ban azt az érzést, hogy egy kicsit meg kell ijesztenie rakoncátlan barátnőjét, de ő elég hamar leállítja, így a játék véget ér, Mai kikerül az öléből, és mehetnek a szobába.*
- Nem kell magyaráznod semmit. Egy jót akartál aludni, úgy, hogy senki sem zavar. Mit meg nem adnék, hogy én is ezernyi tőrrel vehessem körbe magam, hogy mindenki hagyjon békén. Jó húzás volt.
*Mondja valamiféle dicséretképp még a folyosón a holdakkal kapcsolatban, bent a szobában pedig lecsüccsen ő is az ágyra, és innentől minden figyelme a lányé. Még azt is elfelejti, hogy továbbra is be van zárva a hercegnő öltözékbe. Mai beszámolójába egyáltalán nem szól bele, csak nem tetsző grimaszokkal reagál néhány résznél.*
- Elég vicces, de komolyan csak ennyi történt? Iderángatott azért, hogy tanulj mágiát, aztán nesze, csinálj, amit akarsz? Nekem ez elég fura. Ettől féltél te annyira? Én azt hittem, hogy el akar téged rángatni mellőlem, hogy bezár téged egy kisasszonyokhoz méltó üvegkalitkába vagy megkínoz, mert Sa'Tereth hívőkkel cseszed el az idődet, erre… tanulj mágiát és kész? Most tényleg?
*Bár, azt már tudja, hogy Mai családjában főszerepet játszik a mágia, de akkor sem áll össze neki a történet. Ez szerinte túl kis dolog ahhoz a nagy felhajtáshoz, amit ennek az egésznek kerítettek. Még szerencse, hogy a bájital hatása már megszűnt, így Nori nem tudja élből kikövetkeztetni, hogy Mai nem mond el neki mindent, de még így is gyanakszik.*
*Amolyan „ez van” kifejezéssel tárja szét a kezeit, mikor szóba kerül, hogy normális esetében még egy egyszerű felsorolást sem képes elolvasni. Ezért is olyan gyönyörű tudomány az alkímia.*
- Magamtól még mindig nem tudnám, szóval megtaníthatsz. A varázsitalaim végesek, szóval nem ártana, ha valójában is tudnék olvasni. Egyébként igen, azok segítettek. Van nálam még egy, de nem adom neked, mert ritka drágák a hozzávalók. Biztos emlékszel még az árára azoknak a világoskék italoknak, amiket a piacon is láttunk. Na, abból nyolc darab kell, hogy a kellő hatást érjük el, és ha rosszul kevered őket össze, azonnal tönkre is mehet az egész.
*Magyaráz serényen addig, amíg Mai nem köt ki az ölében. Talán a drámakirálynős megjegyzés és maga a félreérthető helyzet kelti Nori-ban azt az érzést, hogy egy kicsit meg kell ijesztenie rakoncátlan barátnőjét, de ő elég hamar leállítja, így a játék véget ér, Mai kikerül az öléből, és mehetnek a szobába.*
- Nem kell magyaráznod semmit. Egy jót akartál aludni, úgy, hogy senki sem zavar. Mit meg nem adnék, hogy én is ezernyi tőrrel vehessem körbe magam, hogy mindenki hagyjon békén. Jó húzás volt.
*Mondja valamiféle dicséretképp még a folyosón a holdakkal kapcsolatban, bent a szobában pedig lecsüccsen ő is az ágyra, és innentől minden figyelme a lányé. Még azt is elfelejti, hogy továbbra is be van zárva a hercegnő öltözékbe. Mai beszámolójába egyáltalán nem szól bele, csak nem tetsző grimaszokkal reagál néhány résznél.*
- Elég vicces, de komolyan csak ennyi történt? Iderángatott azért, hogy tanulj mágiát, aztán nesze, csinálj, amit akarsz? Nekem ez elég fura. Ettől féltél te annyira? Én azt hittem, hogy el akar téged rángatni mellőlem, hogy bezár téged egy kisasszonyokhoz méltó üvegkalitkába vagy megkínoz, mert Sa'Tereth hívőkkel cseszed el az idődet, erre… tanulj mágiát és kész? Most tényleg?
*Bár, azt már tudja, hogy Mai családjában főszerepet játszik a mágia, de akkor sem áll össze neki a történet. Ez szerinte túl kis dolog ahhoz a nagy felhajtáshoz, amit ennek az egésznek kerítettek. Még szerencse, hogy a bájital hatása már megszűnt, így Nori nem tudja élből kikövetkeztetni, hogy Mai nem mond el neki mindent, de még így is gyanakszik.*
3546. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:57:41
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:57:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Teljes mértékben hidegen hagyja, hogy a másik morcos, sőt, ha lehet még ugratja is.
Az, hogy a másik olvasott valamit, az megakasztja egy pillanatra és csak bámul rá értetlenül.*
- Hogy mit csináltál? Az itallapot alig tudod kibetűzni Nori, úgy volt, hogy én tanítalak meg olvasni.
*Hogy azok a löttyök mire képesek, az mindig talány a számára, de már meg sem lepődik. Legalább nem vérmágiával tartotta magát ébren, hogy utána egy hatot szenvedjen az ágyában, mint nem is olyan régen.*
- Azok a színes kis italok segítettek ezen is? Még jó, hogy valaki egy életet végigtanul tisztességesen, te meg megiszol valamit és kifényesedik az agyad. Amúgy... kipróbálnám.
*Egy kis korholás belefér, hiszen ő megszenvedett minden egyes betűvel gyerekként. De ha ilyen segítségeket lehet bedobni a táskába, mint egy kis ezüst tükröt, akkor azért talán egyszer kipróbálná.*
- Azt már látom, hogy a drámakirálynő szerep megy. Ott nálunk kedveltek volna az udvarban, pont ilyen hisztis mind. *Mosolyodik el, majd el is neveti magát az alakításon.*
- Mindjárt megszabadítalak tőle, még hiányozni is fog.
*Mivel nem szeretné elfogadni a segítő kezet, így hát játékosan belehuppan a másik ölébe, valamiért tényleg jókedve van, kár, hogy ez elég illékony manapság. Főleg itt a toronyban nem fog túl soká tartani.*
- És, ki érti félre? Abogr mester?
*Először élvezi a dereka köré fonódó karokat, majd megrázza a fejét, nem is Nori lenne, ha nem kezdene bele a játékos fenyegetésbe, ami most egészen máshogy hat rá, mint eddig.*
- Jó, elég. *Hirtelen eltűnik a mosoly, még jó, hogy a másik nem lát belőle semmit. A hideg most kellemetlenül fut végig rajta és rendeződik libabőrbe a karmok nyomán. Nem is lesz így nehéz dolga a feketeségnek, hogy talpra állítsa. Megfordul, majd csak bámul rá egy kis ideig és bevillan a kép, amikor a Hét Varjúban estek egymásnak. Valami biztos vezérelte őt már akkor is, hogy eloldalgott a helyzetből. Ez többé nem ismétlődhet meg, na de mégis mit fog mondani, miért?*
- Csak végre jót aludtam, bocsánat a gömbökért én kicsit félreértelmeztem azt a varázslatot. Azt hiszem ez is magyarázatra szorul.
*Sétál végül a szoba irányába, ahol be is zárja gondosan maguk mögött az ajtót.*
- Nem volt jó.
*Harapja be alsó ajkát, majd kutat a sötét íriszek mélyén. Elsétál az ágyig, ahová törökülésbe ül fel, ölét épphogy takarja az ing hossza.*
- Azt hiszem elég sokszor megbántottuk egymást. *Ha nem kérdez bele, nem fogja kifejteni, mert tudja, hogy a másik nem híres a beleérző képességéről, így nem akar hiányérzetet szavai után.* - De, talán neked még tetszeni is fog, amit mondok... addig nem mehetek el innen, amíg nem mutatom fel anyámnak, hogy eleget tanultam. Vicces mi? Tanulásra kényszerít, persze nem úgy, ahogy azt én akartam. Mágiát kell. Azt hiszen ez hamar sikerült. De nem tudom mikor lesz neki elég.
*Tárja szét a karját, majd visszaejti ölébe.*
- Aztán szabad vagyok. Bár küzdelmes volt.
*Teljes mértékben hidegen hagyja, hogy a másik morcos, sőt, ha lehet még ugratja is.
Az, hogy a másik olvasott valamit, az megakasztja egy pillanatra és csak bámul rá értetlenül.*
- Hogy mit csináltál? Az itallapot alig tudod kibetűzni Nori, úgy volt, hogy én tanítalak meg olvasni.
*Hogy azok a löttyök mire képesek, az mindig talány a számára, de már meg sem lepődik. Legalább nem vérmágiával tartotta magát ébren, hogy utána egy hatot szenvedjen az ágyában, mint nem is olyan régen.*
- Azok a színes kis italok segítettek ezen is? Még jó, hogy valaki egy életet végigtanul tisztességesen, te meg megiszol valamit és kifényesedik az agyad. Amúgy... kipróbálnám.
*Egy kis korholás belefér, hiszen ő megszenvedett minden egyes betűvel gyerekként. De ha ilyen segítségeket lehet bedobni a táskába, mint egy kis ezüst tükröt, akkor azért talán egyszer kipróbálná.*
- Azt már látom, hogy a drámakirálynő szerep megy. Ott nálunk kedveltek volna az udvarban, pont ilyen hisztis mind. *Mosolyodik el, majd el is neveti magát az alakításon.*
- Mindjárt megszabadítalak tőle, még hiányozni is fog.
*Mivel nem szeretné elfogadni a segítő kezet, így hát játékosan belehuppan a másik ölébe, valamiért tényleg jókedve van, kár, hogy ez elég illékony manapság. Főleg itt a toronyban nem fog túl soká tartani.*
- És, ki érti félre? Abogr mester?
*Először élvezi a dereka köré fonódó karokat, majd megrázza a fejét, nem is Nori lenne, ha nem kezdene bele a játékos fenyegetésbe, ami most egészen máshogy hat rá, mint eddig.*
- Jó, elég. *Hirtelen eltűnik a mosoly, még jó, hogy a másik nem lát belőle semmit. A hideg most kellemetlenül fut végig rajta és rendeződik libabőrbe a karmok nyomán. Nem is lesz így nehéz dolga a feketeségnek, hogy talpra állítsa. Megfordul, majd csak bámul rá egy kis ideig és bevillan a kép, amikor a Hét Varjúban estek egymásnak. Valami biztos vezérelte őt már akkor is, hogy eloldalgott a helyzetből. Ez többé nem ismétlődhet meg, na de mégis mit fog mondani, miért?*
- Csak végre jót aludtam, bocsánat a gömbökért én kicsit félreértelmeztem azt a varázslatot. Azt hiszem ez is magyarázatra szorul.
*Sétál végül a szoba irányába, ahol be is zárja gondosan maguk mögött az ajtót.*
- Nem volt jó.
*Harapja be alsó ajkát, majd kutat a sötét íriszek mélyén. Elsétál az ágyig, ahová törökülésbe ül fel, ölét épphogy takarja az ing hossza.*
- Azt hiszem elég sokszor megbántottuk egymást. *Ha nem kérdez bele, nem fogja kifejteni, mert tudja, hogy a másik nem híres a beleérző képességéről, így nem akar hiányérzetet szavai után.* - De, talán neked még tetszeni is fog, amit mondok... addig nem mehetek el innen, amíg nem mutatom fel anyámnak, hogy eleget tanultam. Vicces mi? Tanulásra kényszerít, persze nem úgy, ahogy azt én akartam. Mágiát kell. Azt hiszen ez hamar sikerült. De nem tudom mikor lesz neki elég.
*Tárja szét a karját, majd visszaejti ölébe.*
- Aztán szabad vagyok. Bár küzdelmes volt.
3545. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-23 16:52:24
Üzenet elküldve: 2024-04-23 16:52:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A kedvedért bármikor. *Szemeit forgatja morcosan. Nem érti, mégis mit várt Mai egy ilyen ébresztés után. Biztosan nem azt, hogy majd buksisimit és dicséretet kap az alakításáért. Mindenesetre nem haragszik rá komolyan, részéről is csak duzzogásának kifejezésére szolgál a szitkozódás.
Mikor látja Mai értetlenségét, akkor viszont már elégedetten vigyorodik el. Ilyesmi reakcióra számított tőle, miután egyszerűen közölte, hogy milyen varázslatot látott Mai körül úgy, ahogy az a tankönyvekben is szerepelhet.*
- Persze, hogy tudom, olvastam egy könyvben *ránt vállat.* Mondtam már neked, hogy hasznosak a löttyeim, nem? Azt hiszem, tetszik nekem ez a torony. Itt még erősebbé válhatok. *Büszkén húzza ki magát, de egyelőre még csak részleteket árul el abból, hogy mit is csinált egy napon és éjszakán keresztül. Barátnőjének sem kell mindenről azonnal tudnia.
A ruháját illetően ismét morcosan húzza félre a száját, durcásan el is fordul egy pillanatra Mai-tól.*
- Nem, csak kitaláltam, hogy a vérengző veszedelem szerep nem illik hozzám, és mostantól habos-babos királylány akarok lenni, ezért úgy döntöttem, hogy ebben a cuccban akarom leélni a hátralévő életem, úgyis jó a tartásnak a fűző. Aztán a nap végére annyira megörültem annak, hogy már tudok egyenesen járni ezekben a cipőkben, hogy jó ötletnek tartottam így is aludni. *Rá is játszik a dologra, így egészen kisasszonyosan magas hangon adja elő mindezt, de a mondandója végére visszatér a morcos tekintet az arcára.*
- Nem, nyilván csak halvány fogalmam sincs, hogy mégis hogy a fenében lehet kiszabadulni ezekből a göncökből.
*Az most különösebben nem érdekli, hogy kivel is múlatta az időt a lány az anyjával való teadélután után, Mai kérdezősködését pedig már annyira megszokta, hogy észre sem veszi, így nem is mond inkább semmit erre. Már csak azért sem, mert a másokkal való enyelgés helyett esetleg tényleg ki is szabadíthatta volna a hercegnő ketrecből.
A felé nyújtott segítő kézre addig pislog dacosan, míg barátnője végül az ölében köt ki.*
- Ehh, Mai… ez kurva félreérthető lesz így, hogy gyakorlatilag félmeztelen vagy. *Ennek ellenére keze lassan körbefonódik a lány vékony kis derekán, magához szorítja őt, a vállára dönti a fejét és halkan újra megszólal.*
- Most akár bele is haraphatnék a finom kis nyakadba, és így tarthatnálak, amíg nem visítasz, hogy eresszelek el. De a karmolás sem rossz ötlet… *Lépked felfelé hegyes körmeivel két oldalt Mai derekán, majd végül gondol egyet, és inkább visszaállítja őt a lábaira, aztán ő is feltápászkodik a fotelből.*
- Menjünk a szobába, aztán elmesélem, meg te is elárulhatod a részleteket arról, hogy mi történt anyáddal, merthogy felszabadultnak tűnsz! Jó dolog történt? *Indul is el közben a szobájuk irányába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A kedvedért bármikor. *Szemeit forgatja morcosan. Nem érti, mégis mit várt Mai egy ilyen ébresztés után. Biztosan nem azt, hogy majd buksisimit és dicséretet kap az alakításáért. Mindenesetre nem haragszik rá komolyan, részéről is csak duzzogásának kifejezésére szolgál a szitkozódás.
Mikor látja Mai értetlenségét, akkor viszont már elégedetten vigyorodik el. Ilyesmi reakcióra számított tőle, miután egyszerűen közölte, hogy milyen varázslatot látott Mai körül úgy, ahogy az a tankönyvekben is szerepelhet.*
- Persze, hogy tudom, olvastam egy könyvben *ránt vállat.* Mondtam már neked, hogy hasznosak a löttyeim, nem? Azt hiszem, tetszik nekem ez a torony. Itt még erősebbé válhatok. *Büszkén húzza ki magát, de egyelőre még csak részleteket árul el abból, hogy mit is csinált egy napon és éjszakán keresztül. Barátnőjének sem kell mindenről azonnal tudnia.
A ruháját illetően ismét morcosan húzza félre a száját, durcásan el is fordul egy pillanatra Mai-tól.*
- Nem, csak kitaláltam, hogy a vérengző veszedelem szerep nem illik hozzám, és mostantól habos-babos királylány akarok lenni, ezért úgy döntöttem, hogy ebben a cuccban akarom leélni a hátralévő életem, úgyis jó a tartásnak a fűző. Aztán a nap végére annyira megörültem annak, hogy már tudok egyenesen járni ezekben a cipőkben, hogy jó ötletnek tartottam így is aludni. *Rá is játszik a dologra, így egészen kisasszonyosan magas hangon adja elő mindezt, de a mondandója végére visszatér a morcos tekintet az arcára.*
- Nem, nyilván csak halvány fogalmam sincs, hogy mégis hogy a fenében lehet kiszabadulni ezekből a göncökből.
*Az most különösebben nem érdekli, hogy kivel is múlatta az időt a lány az anyjával való teadélután után, Mai kérdezősködését pedig már annyira megszokta, hogy észre sem veszi, így nem is mond inkább semmit erre. Már csak azért sem, mert a másokkal való enyelgés helyett esetleg tényleg ki is szabadíthatta volna a hercegnő ketrecből.
A felé nyújtott segítő kézre addig pislog dacosan, míg barátnője végül az ölében köt ki.*
- Ehh, Mai… ez kurva félreérthető lesz így, hogy gyakorlatilag félmeztelen vagy. *Ennek ellenére keze lassan körbefonódik a lány vékony kis derekán, magához szorítja őt, a vállára dönti a fejét és halkan újra megszólal.*
- Most akár bele is haraphatnék a finom kis nyakadba, és így tarthatnálak, amíg nem visítasz, hogy eresszelek el. De a karmolás sem rossz ötlet… *Lépked felfelé hegyes körmeivel két oldalt Mai derekán, majd végül gondol egyet, és inkább visszaállítja őt a lábaira, aztán ő is feltápászkodik a fotelből.*
- Menjünk a szobába, aztán elmesélem, meg te is elárulhatod a részleteket arról, hogy mi történt anyáddal, merthogy felszabadultnak tűnsz! Jó dolog történt? *Indul is el közben a szobájuk irányába.*
3544. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:38:47
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:38:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pontosan, az történt, amit várt is. Morcos fekete hercegnő szórja átkait a kis tisztalelkű barátnőjére. Elneveti magát, bár cseppet sincs olyan jó hangulata, mint azt mutatja, talán magának tart előadást, hogy elfedje azt, amit érez. *
- Ó, nem lehetsz túl fáradt, ha ilyen förmedvényt tudsz rám olvasni. *Nézi a másikat, figyelgetve magához tér-e, vagy oda kell lépnie, hogy megölelgesse, hátha tényleg fellógatja valahova. Úgy dönt ezt nem teszi meg, jobb is, mert így tisztes távolról tudja befogadni hegyes füleibe a szitkozódó szavakat.*
- Kedvenc hülye barátnőd hálás érte, csak nem érti miért nem aludtál vele.
*Pislog ártatlanul, majd inkább értetlenül, amikor a választ is megkapja rá. Azt tudja, hogy Nori jártas a mágiában, de hogy így tudja mit is bűvölt maga köré, az neki is új. S talán Mai pedig mégsem olyan okos, mert bár tudta, hogy mit csinál, ő nem gondolta volna Nori-t fenyegetésnek, így joggal hitte, hogy a veszélyes kis gömböcskék sem tartják annak.*
- Te ennyiből is tudod, hogy mi volt ez? Én értem, hogy megy neked a mágia, de... ah, mindig rájövök, hogy mennyi mindent ismersz. *Az még nem tűnik fel neki, hogy más is dolgozik a feketeségben. *
- Elmesélem, ha magadhoz tértél. Nem jössz be inkább a szobába?
*Ő is végignéz magán, majd egy kecses félmeztelen pukedlivel tudatja, hogy pontosan tudja.*
- Lehet, hogy untam már a fűzős ruhámat, te nem? Megszabadítsalak tőle? Ó baszd meg, ugye nem azért van rajtad, mert nem hámoztalak ki belőle? Ne haragudj. Kicsit sok volt nekem ez a tegnap. Nos, ha idegesítőnek tartod a sok kérdésemet, akkor azt milyen idegesítőnek találnád, akivel tegnap beszélgettem anyám után.
*Rázza meg a fejét, ő látványosan sokkal éberebb, mint Nori, de most már tesz is pár lépést felé, és a kezét nyújtja, hogy ha elfogadja, akkor felhúzza, ha nem, akkor képes és beleül az ölébe, hogy még tovább szórakozzon. Ha már testvérek, viselkedjenek is úgy. Bár ezt, csak Mai tudja, így teljesen hülyének is nézheti a másik, de ez nem zavarja. Valamiért most jobb állapotban van, mint tegnap.*
- Mit csináltál egész éjjel? Én is későn értem ide, de te akkor még sehol sem voltál.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pontosan, az történt, amit várt is. Morcos fekete hercegnő szórja átkait a kis tisztalelkű barátnőjére. Elneveti magát, bár cseppet sincs olyan jó hangulata, mint azt mutatja, talán magának tart előadást, hogy elfedje azt, amit érez. *
- Ó, nem lehetsz túl fáradt, ha ilyen förmedvényt tudsz rám olvasni. *Nézi a másikat, figyelgetve magához tér-e, vagy oda kell lépnie, hogy megölelgesse, hátha tényleg fellógatja valahova. Úgy dönt ezt nem teszi meg, jobb is, mert így tisztes távolról tudja befogadni hegyes füleibe a szitkozódó szavakat.*
- Kedvenc hülye barátnőd hálás érte, csak nem érti miért nem aludtál vele.
*Pislog ártatlanul, majd inkább értetlenül, amikor a választ is megkapja rá. Azt tudja, hogy Nori jártas a mágiában, de hogy így tudja mit is bűvölt maga köré, az neki is új. S talán Mai pedig mégsem olyan okos, mert bár tudta, hogy mit csinál, ő nem gondolta volna Nori-t fenyegetésnek, így joggal hitte, hogy a veszélyes kis gömböcskék sem tartják annak.*
- Te ennyiből is tudod, hogy mi volt ez? Én értem, hogy megy neked a mágia, de... ah, mindig rájövök, hogy mennyi mindent ismersz. *Az még nem tűnik fel neki, hogy más is dolgozik a feketeségben. *
- Elmesélem, ha magadhoz tértél. Nem jössz be inkább a szobába?
*Ő is végignéz magán, majd egy kecses félmeztelen pukedlivel tudatja, hogy pontosan tudja.*
- Lehet, hogy untam már a fűzős ruhámat, te nem? Megszabadítsalak tőle? Ó baszd meg, ugye nem azért van rajtad, mert nem hámoztalak ki belőle? Ne haragudj. Kicsit sok volt nekem ez a tegnap. Nos, ha idegesítőnek tartod a sok kérdésemet, akkor azt milyen idegesítőnek találnád, akivel tegnap beszélgettem anyám után.
*Rázza meg a fejét, ő látványosan sokkal éberebb, mint Nori, de most már tesz is pár lépést felé, és a kezét nyújtja, hogy ha elfogadja, akkor felhúzza, ha nem, akkor képes és beleül az ölébe, hogy még tovább szórakozzon. Ha már testvérek, viselkedjenek is úgy. Bár ezt, csak Mai tudja, így teljesen hülyének is nézheti a másik, de ez nem zavarja. Valamiért most jobb állapotban van, mint tegnap.*
- Mit csináltál egész éjjel? Én is későn értem ide, de te akkor még sehol sem voltál.
3543. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:38
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki ugyan nem esik nehezére sehogy sem elaludni, vagyis biztosan nem egy fűző meg egy hosszú szoknya fogja megakadályozni abban, hogy kidőljön, ha ki akar. Szunyókált már ő sokkal rosszabb helyzetben is. Most is épp az igazak álmát alussza, mikor Mai a lehető leggonoszabb módszert választja arra, hogy kirángassa abból az édes álomból. Talán harmadszor kiálthat rá a lány, mikor végre felkapja a fejét, és magát meg nem hazudtolva rögtön a tőréért nyúlna, de markolat helyett csak a szoknyája selymes anyaga akad a kezébe, hisz a fegyverei a szobában vannak. Hirtelen azt sem tudja, hol van, így csak bámulja az üres kezét, majd hatalmasat sóhajt, mikor rájön, hogy most mi a ménkű is történik éppen.*
- Ahh, Mai baszd meg, hogy Sa'Tereth lógatna bele fejjel lefelé egy fazéknyi forró vérbe... *Adja tudtára a lánynak, hogy egyáltalán nem tetszett neki az ébresztő, és újra ki is dől az asztalon, majd pár pillanattal később ugyanabban a tetszhalott pózban fordítja Mai felé a fejét, és felnéz rá.*
- Mégis mit keresnék itt? Elkísértem a kedvenc, hülye barátnőmet a még hülyébb anyjához. *Nyöszörög még egy kicsit sértődötten, de mielőtt a következő kérdésre magyarázatot adna, összeszedi magát, és újra felül a fotelben.*
- Bementem én a szobába, de nem számítottam a csapdádra. A Hold Örzői, mi? Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy az ártalmatlannak tűnő fénygömbjeid szétcincáljanak. Ott véreztem volna el előtted, ha azok a csillogó veszedelmek az ellenségednek hisznek, merthogy a gyógyitalaim a táskámban vannak. Mégis mire volt ez jó? Engem akartál távol tartani magadtól? Egyáltalán miért tudsz te ilyet? Nem úgy volt, hogy messziről kerülöd a mágiát?
*Mai-t meglepheti, hogy Nori annak ellenére, hogy állítólag még olvasni sem tud rendesen, pontosan tudja, hogy milyen varázslatot használt, és milyen hatásra számíthatott. Mindezt pusztán abból, hogy pár pillanatig látta Mai-t és a gömböket.
Miután Nori valamelyest lenyugtatja magát, még egyszer végignéz Mai-n, aztán elnyúlik a fotelben.*
- Tudod amúgy, hogy nincs rajtad nadrág…? *Kérdezi meg csak úgy mellékesen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki ugyan nem esik nehezére sehogy sem elaludni, vagyis biztosan nem egy fűző meg egy hosszú szoknya fogja megakadályozni abban, hogy kidőljön, ha ki akar. Szunyókált már ő sokkal rosszabb helyzetben is. Most is épp az igazak álmát alussza, mikor Mai a lehető leggonoszabb módszert választja arra, hogy kirángassa abból az édes álomból. Talán harmadszor kiálthat rá a lány, mikor végre felkapja a fejét, és magát meg nem hazudtolva rögtön a tőréért nyúlna, de markolat helyett csak a szoknyája selymes anyaga akad a kezébe, hisz a fegyverei a szobában vannak. Hirtelen azt sem tudja, hol van, így csak bámulja az üres kezét, majd hatalmasat sóhajt, mikor rájön, hogy most mi a ménkű is történik éppen.*
- Ahh, Mai baszd meg, hogy Sa'Tereth lógatna bele fejjel lefelé egy fazéknyi forró vérbe... *Adja tudtára a lánynak, hogy egyáltalán nem tetszett neki az ébresztő, és újra ki is dől az asztalon, majd pár pillanattal később ugyanabban a tetszhalott pózban fordítja Mai felé a fejét, és felnéz rá.*
- Mégis mit keresnék itt? Elkísértem a kedvenc, hülye barátnőmet a még hülyébb anyjához. *Nyöszörög még egy kicsit sértődötten, de mielőtt a következő kérdésre magyarázatot adna, összeszedi magát, és újra felül a fotelben.*
- Bementem én a szobába, de nem számítottam a csapdádra. A Hold Örzői, mi? Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy az ártalmatlannak tűnő fénygömbjeid szétcincáljanak. Ott véreztem volna el előtted, ha azok a csillogó veszedelmek az ellenségednek hisznek, merthogy a gyógyitalaim a táskámban vannak. Mégis mire volt ez jó? Engem akartál távol tartani magadtól? Egyáltalán miért tudsz te ilyet? Nem úgy volt, hogy messziről kerülöd a mágiát?
*Mai-t meglepheti, hogy Nori annak ellenére, hogy állítólag még olvasni sem tud rendesen, pontosan tudja, hogy milyen varázslatot használt, és milyen hatásra számíthatott. Mindezt pusztán abból, hogy pár pillanatig látta Mai-t és a gömböket.
Miután Nori valamelyest lenyugtatja magát, még egyszer végignéz Mai-n, aztán elnyúlik a fotelben.*
- Tudod amúgy, hogy nincs rajtad nadrág…? *Kérdezi meg csak úgy mellékesen.*
3542. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:47:47
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:47:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Az első sikeres varázslat, amit végrehajtott. Olyannyira fáradtan hullott be a párnák közé, s annyira erőtlen volt, hogy talán semmi szükség nem volt erre, mégis büszkén ébred fel. Az első gondolata az, hogy valami olyasmi sikerült neki, ami a szabadulásának a kulcsa lehet. Nagyot nyújtózik, s talán ez az első olyan reggele hosszú hatok után, hogy nem álmodott semmi igazán drámait. Persze jót sem, de legalább nem égett hamuvá benne egy világ, úgy mint minden egyes éjjel.
Felül az ágyon és csak pislog maga elé. A reggeli nyúzott mosoly, hamar átfordul egy fintorba, mikor az első emlékképek kezdenek előtörni, hogy folytathassa az életét, ugyan ott, ahol tegnap abbahagyta.*
- Csodás reggelt, Mai!
*Üdvözli magát, de csak azért, hogy ironikus kedvességgel indíthassa a napot. Maga mellé néz, s szomorúan látja, hogy Nori sehol nincs. Nem aludt vele, de a ruhái még mindig itt vannak.*
- Mi a fenét csinálhat?
*Morcosan rúgja le magáról a takarót és úgy, az ingben, amiben aludt, lévén hálóruhát nem hozott, demonstrálva, hogy nem akart itt aludni egyáltalán, néz ki az ajtón, hogy hall-e hangot, lát-e bármit. Nem tudja, miért teszi ezt, mert abban biztos, hogy nem az ajtó előtt fog ücsörögni a lány, hiszen nyitva volt. Mezítláb tesz az emeleten egy kört, nem éppen nemes kisasszonyhoz méltó lenge ruhácskájában. Mit is érdekli őt, végre megint bosszanthatja az anyját, mint akkor, amikor direkt nem viselkedett úrimód a neki szánt szeretők előtt. Nem kell sokat téblábolnia, hogy a feketeséget az asztalra dőlve találja meg, még mindig a csinos ruhájában. Abban még maga Mai sem tudott volna elaludni, így csak áll és pislog párat, majd mellé lép. Egy percig csak bámulja, és próbálja megemészteni, hogy az, aki ott van, az ugyan az, aki tegnap volt, mégis teljesen másvalaki. Tudván, hogy egy vérből valók, mintha megváltozott volna minden.
Először egy elegáns köhintéssel próbálja felébreszteni, majd ha ez nem sikerül, akkor bájosan mosolyogva, mint valami játszadozó tinédzser kiált rá, hogy felriadjon. Itt úgysem öli meg érte.*
- NORI!
*Addig fogja ezt csinálni, amíg fel nem ébred, csak egyre hangosabban.* - Nori! Mi a fa... frászt keresel te itt? Nem tudtad volna elvonszolni magad még tíz lépésnyire?
*Áll csípőre tett kézzel, egy szál ingben, ami pontosan annyit takar, mint amennyit illik és bámulja a jegeskék íriszeivel a lányt.*
*Az első sikeres varázslat, amit végrehajtott. Olyannyira fáradtan hullott be a párnák közé, s annyira erőtlen volt, hogy talán semmi szükség nem volt erre, mégis büszkén ébred fel. Az első gondolata az, hogy valami olyasmi sikerült neki, ami a szabadulásának a kulcsa lehet. Nagyot nyújtózik, s talán ez az első olyan reggele hosszú hatok után, hogy nem álmodott semmi igazán drámait. Persze jót sem, de legalább nem égett hamuvá benne egy világ, úgy mint minden egyes éjjel.
Felül az ágyon és csak pislog maga elé. A reggeli nyúzott mosoly, hamar átfordul egy fintorba, mikor az első emlékképek kezdenek előtörni, hogy folytathassa az életét, ugyan ott, ahol tegnap abbahagyta.*
- Csodás reggelt, Mai!
*Üdvözli magát, de csak azért, hogy ironikus kedvességgel indíthassa a napot. Maga mellé néz, s szomorúan látja, hogy Nori sehol nincs. Nem aludt vele, de a ruhái még mindig itt vannak.*
- Mi a fenét csinálhat?
*Morcosan rúgja le magáról a takarót és úgy, az ingben, amiben aludt, lévén hálóruhát nem hozott, demonstrálva, hogy nem akart itt aludni egyáltalán, néz ki az ajtón, hogy hall-e hangot, lát-e bármit. Nem tudja, miért teszi ezt, mert abban biztos, hogy nem az ajtó előtt fog ücsörögni a lány, hiszen nyitva volt. Mezítláb tesz az emeleten egy kört, nem éppen nemes kisasszonyhoz méltó lenge ruhácskájában. Mit is érdekli őt, végre megint bosszanthatja az anyját, mint akkor, amikor direkt nem viselkedett úrimód a neki szánt szeretők előtt. Nem kell sokat téblábolnia, hogy a feketeséget az asztalra dőlve találja meg, még mindig a csinos ruhájában. Abban még maga Mai sem tudott volna elaludni, így csak áll és pislog párat, majd mellé lép. Egy percig csak bámulja, és próbálja megemészteni, hogy az, aki ott van, az ugyan az, aki tegnap volt, mégis teljesen másvalaki. Tudván, hogy egy vérből valók, mintha megváltozott volna minden.
Először egy elegáns köhintéssel próbálja felébreszteni, majd ha ez nem sikerül, akkor bájosan mosolyogva, mint valami játszadozó tinédzser kiált rá, hogy felriadjon. Itt úgysem öli meg érte.*
- NORI!
*Addig fogja ezt csinálni, amíg fel nem ébred, csak egyre hangosabban.* - Nori! Mi a fa... frászt keresel te itt? Nem tudtad volna elvonszolni magad még tíz lépésnyire?
*Áll csípőre tett kézzel, egy szál ingben, ami pontosan annyit takar, mint amennyit illik és bámulja a jegeskék íriszeivel a lányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3542-3561