//Valuryen//
*Kilencedik fürgén lepattan, és ha Picur le is hajol, hogy elérje a kezét, akkor apró méretéhez képest jókorát, csattanósat csap bele.*
- Nesze, Picur! - *Heherészik magában a manó. Krestvir meg kissé irigykedve nézi őket, mert egész jó mókának tűnik ez, ő meg kimarad belőle.
Amire viszont senki sem számít, hogy a holló csak ezt az alkalmat várta, s most, hogy Nagy K védtelenül hagyta a helyét, hamar felröppen, s már el is foglalta az oly nagyértékű jobb vállat. Aztán meg csúfosan károg, mintha kárörvendőn kikacagná a manót.*
- Hééé! - *Fordul oda Kili és roppant dühösen néz az átkos madárra.*
- Zavard el! Az az én helyem! - *Szól Krestvirnek.*
- Látod, látod mit csinál? És még ki is csúfol! - *Mutogat a holló felé, miközben Valuryennek panaszkodik.*
- De nem nevetsz majd, ha vacsorát csinálok belőled! - *Fenyegetőzik.*
- Ugyan! Nem mindegy melyik vállamon ülsz? - *Szól közbe Krestvir.*
- Nem! - *Vágja rá a manó. Aztán egy helyben ugrál és toporzékol kicsit, alighanem így adva ki a haragját. A végén pedig összegörnyed és kifújja a levegőt. Majd beszívja és fölegyenesedik.*
- Én vagyok az okosabb! És az úgyis az én helyem! Csak te olyan buta vagy, hogy még ezt sem tudod! - *Beszél a madárhoz, Valuryen viszont felismerheti benne a saját szavait, amiket korábban a manónak mondott arról, hogy néha engednie kellene. Persze az egész kapott egy kis indulatot és szidalmazó színt, de legalább tetteiben alkalmazza az apró lény a bölcs tanítást.
Úgyhogy bár nagyon csúnyán néz a hollóra, de türtőzteti magát és szépen fölmászik a lány másik vállára, ami annál nagyobb teljesítmény, mert a holló csak nem hagyja abba a gúnyos "nevetést", így sejthető, hogy óriási türelmet igényelhet a nyugalom látszatát kelteni.
Mikor pedig a manó leült, végre a károgás is abbamarad, bár lehet hozzá némi köze, hogy fojtott hangon Krestvir is rászól a szemtelen madárra, ám ezt nem lehet biztosra venni.*
- Ha nem hagyod abba, én foglak elzavarni!
*A becenevekkel aztán mindannyian jól elszórakoznak, bár Kilencediken egy darabig még érezni a durcásságot.
A lány előbb csak azt hiszi, talán a sok álldogálásban fáradt el a férfi, azért ül vissza, de mikor belekezd a kérésébe, már kíváncsian fordul felé, hébe-hóba még a szemébe is nézve.
Aztán mikor Valuryen elhallgat, a lány rövid ideig gondolkodik.*
- Talán jobb volna, ha tanulnék a maradék időben... de amit lehetett, megtanultam, pénzem pedig nincs elég új leckékre, úgyhogy taníthatlak. Bár nem vagyok túl jó mester. És általában nem is szoktam kívülállókat tanítani, mert ez túl drága tudás, ahogy te is tudod... Ezért ingyen nem adhatom, mert az nem volna Synmira hasznára. Csak a szavadban bízhatok, de azt szeretném kérni, hogy cserébe állj a Szövetség rendelkezésére, s ha eléggé elmélyedtél a mágiaágakban, úgy látogass el hozzájuk és segítsd őket, vagy add tovább nekik a tudásod, ha lesz, kit a tűz, vagy a föld ág érdekel... Tanításért cserébe tanítást kérek. - *Adja elő a maga ajánlatát, s várja, mit szól hozzá a férfi. Ez valójában számára is előnyös alku volna, mert így, ha netán nem tér vissza, valamicskét akkor is tudott gondoskodni a Szövetség fennmaradásáról.*