Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-06 23:48:34
Üzenet elküldve: 2019-02-06 23:48:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Már-már úgy tűnhet, a gnóm ért a szóból, és az esze is a helyén van. De hát meg kell bizonyosodniuk róla ismét, hogy szava hihetetlen a hozzájuk csapódott kis lény.
Zara az eddigiekből tanulva nem hagyja egy pillanatig sem lankadni figyelmét, végig éber, szemmel tartva a gnóm minden mozdulatát. Persze nyilván kis meglepetésként éri, mikor feléjük rúgja a port, de nem zökken ki.
Egy-két lépést hátrál, hogy ne kelljen belélegeznie annyira a hamut és lásson is valamit, aztán ösztönösen az öve felé nyúl.*
~Kár volt, barátom, nagy kár...~
*Eközben már elő is vette a dobótőrjét. A lábát célozza a kis mocsoknak, nem akarja megölni... Egyelőre.
Igazából az is elég lenne, ha csak sikerülne lelassítania, akkor Lorthon vagy Morr könnyen elkaphatná.*
- Fiúk, siessetek utána!
*Kiabál nekik, akár eltalálta, akár nem.*
*Már-már úgy tűnhet, a gnóm ért a szóból, és az esze is a helyén van. De hát meg kell bizonyosodniuk róla ismét, hogy szava hihetetlen a hozzájuk csapódott kis lény.
Zara az eddigiekből tanulva nem hagyja egy pillanatig sem lankadni figyelmét, végig éber, szemmel tartva a gnóm minden mozdulatát. Persze nyilván kis meglepetésként éri, mikor feléjük rúgja a port, de nem zökken ki.
Egy-két lépést hátrál, hogy ne kelljen belélegeznie annyira a hamut és lásson is valamit, aztán ösztönösen az öve felé nyúl.*
~Kár volt, barátom, nagy kár...~
*Eközben már elő is vette a dobótőrjét. A lábát célozza a kis mocsoknak, nem akarja megölni... Egyelőre.
Igazából az is elég lenne, ha csak sikerülne lelassítania, akkor Lorthon vagy Morr könnyen elkaphatná.*
- Fiúk, siessetek utána!
*Kiabál nekik, akár eltalálta, akár nem.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-06 23:09:50
Üzenet elküldve: 2019-02-06 23:09:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ard//
*Vieljana eltöprengve, mégis valamennyire reménykeltő majdnem-derűvel szemléli a gnóm fiút, aki most láthatóan dilemmában van. A lány azt szeretné, hogy bemenjen, de magából indul ki, az pedig egész hitvilágának ellentmond, hogy valakit olyanra kényszerítsen, amit az illető nem akar. Kis fejét félrebillenti, és várakozva néz.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy az Eeyrről és a hitéről adott magyarázatra a fiú nem felel. Arra gondol, hogy vagy nem egyezik a véleményük, vagy pedig csak nincs energiája ilyesmin töprengeni. Viel magát ismerve ezt egyáltalán nem bánja, az ilyen erős hittel élők esetében szinte természetes, hogy mindig lesz, aki butaságnak tartja gondolataikat. Ez azonban soha nem állítja meg abban, hogy elmondja véleményét, és beszéljen a Fény Úrnőjéről, aki meggyógyítja a földet. Hogy az összefogásban a fiú egyetért vele, az a tündérnek külön öröm: éppen ezért van itt. Nem is gondolkodik, már pattan is föl a lépcsőről, és ha a fiú engedi, biztatóan kézen fogja őt, hogy együtt lépjen vele a sötét, poros helyiségbe – már amennyi maradt belőle.*
- Ígérd meg, hogy nem szomorodsz majd el. *Kéri őt azért óvatosan. Az épület szerkezete már nem a régi, és Viel amúgy sem ismerős errefelé, ezért a félhomályban csillogó kíváncsi szemei Ardét keresik, hogy megmondja, merre. A kezét, ha megfoghatta, továbbra sem engedi el, van ebben valami kedves és megnyugtató, ha az emberek nem értik félre a gesztust.*
//Ard//
*Vieljana eltöprengve, mégis valamennyire reménykeltő majdnem-derűvel szemléli a gnóm fiút, aki most láthatóan dilemmában van. A lány azt szeretné, hogy bemenjen, de magából indul ki, az pedig egész hitvilágának ellentmond, hogy valakit olyanra kényszerítsen, amit az illető nem akar. Kis fejét félrebillenti, és várakozva néz.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy az Eeyrről és a hitéről adott magyarázatra a fiú nem felel. Arra gondol, hogy vagy nem egyezik a véleményük, vagy pedig csak nincs energiája ilyesmin töprengeni. Viel magát ismerve ezt egyáltalán nem bánja, az ilyen erős hittel élők esetében szinte természetes, hogy mindig lesz, aki butaságnak tartja gondolataikat. Ez azonban soha nem állítja meg abban, hogy elmondja véleményét, és beszéljen a Fény Úrnőjéről, aki meggyógyítja a földet. Hogy az összefogásban a fiú egyetért vele, az a tündérnek külön öröm: éppen ezért van itt. Nem is gondolkodik, már pattan is föl a lépcsőről, és ha a fiú engedi, biztatóan kézen fogja őt, hogy együtt lépjen vele a sötét, poros helyiségbe – már amennyi maradt belőle.*
- Ígérd meg, hogy nem szomorodsz majd el. *Kéri őt azért óvatosan. Az épület szerkezete már nem a régi, és Viel amúgy sem ismerős errefelé, ezért a félhomályban csillogó kíváncsi szemei Ardét keresik, hogy megmondja, merre. A kezét, ha megfoghatta, továbbra sem engedi el, van ebben valami kedves és megnyugtató, ha az emberek nem értik félre a gesztust.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-06 16:10:15
Üzenet elküldve: 2019-02-06 16:10:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
-Oké, akkor magamnál tartom, hátha szükségünk lesz még rá.
*Teszi vissza a vállára a kötelet. Figyelmesen végig hallgatja a beszélgetéseket. Rodd jellemzése végén őt hozza szóba.*
-Azt hiszem azt, hogy szaguk van és könnyen kiszagolom őket.
*Válaszol Roddnak. Erősen figyel Grem minden útmutatására, hiszen ezen a terepen nem könnyű neki elférnie. Gremnek könnyen megy az ereszkedés, hiszen végül is már nem elsőnek mászik. Rodd érkezése furcsán hangzott, de nem kehet semmi baja, hiszen jó mászónak tűnik. Zeya ereszkedése után ő következett. Magára köti a kötelet, ahogy azt Grem mutatta, és felkészült a mászásra.*
-Megyek.
*Mondja a lent lévőknek. A torkában dobog a szíve miközben lefele ereszkedik. ~Csak el ne szakadjon a kötél~ gondolja magában. Elég nagy félelemmel mászik, de hamar leér.~Úgy tűnik, hogy a végén kezdtem el pánikolni.~ mosolyodik el.*
-Jöhet, mágus uram.
*Szól Kilvardnak és ő is arrébb húzódik, hogy Kilvard is kényelmesen letudjon mászni.*
-Oké, akkor magamnál tartom, hátha szükségünk lesz még rá.
*Teszi vissza a vállára a kötelet. Figyelmesen végig hallgatja a beszélgetéseket. Rodd jellemzése végén őt hozza szóba.*
-Azt hiszem azt, hogy szaguk van és könnyen kiszagolom őket.
*Válaszol Roddnak. Erősen figyel Grem minden útmutatására, hiszen ezen a terepen nem könnyű neki elférnie. Gremnek könnyen megy az ereszkedés, hiszen végül is már nem elsőnek mászik. Rodd érkezése furcsán hangzott, de nem kehet semmi baja, hiszen jó mászónak tűnik. Zeya ereszkedése után ő következett. Magára köti a kötelet, ahogy azt Grem mutatta, és felkészült a mászásra.*
-Megyek.
*Mondja a lent lévőknek. A torkában dobog a szíve miközben lefele ereszkedik. ~Csak el ne szakadjon a kötél~ gondolja magában. Elég nagy félelemmel mászik, de hamar leér.~Úgy tűnik, hogy a végén kezdtem el pánikolni.~ mosolyodik el.*
-Jöhet, mágus uram.
*Szól Kilvardnak és ő is arrébb húzódik, hogy Kilvard is kényelmesen letudjon mászni.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-05 21:12:35
Üzenet elküldve: 2019-02-05 21:12:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
- Az utolsó? Csak két kötelünk van: egy neked, egy nekünk.
*Kérdez vissza az instrukcióra, mert nem teljesen világos számára, hogy milyen beosztással kell élniük.*
- Ésszerűnek tűnik itt hagyni egyet, mert a szakadékból máshogy nem lehet kijutni. Bár Abogr szerint nem feltétlenül errefelé jövünk vissza. Viszont a jobb kõtelet kellene magunkkal vinnünk.
*Abogr mágikus kötele talán a jobb, bár az idős mágusmester maga is kicsit bizonytalannak tűnt. Remélhetőleg nem csak öt alkalommal működik, mint a többi csecsebecse. Bár azok használat után csupán közönséges tárgyakká válnak, jelen esetben kötéllé.
A beszélgetésben nem nagyon vesz részt ezen felül, bár lenne ellenvéleménye a sötételfek példájából kiindulva. Zárkózottan figyeli inkább beszédessé váló társait. Rodd bizonytalan emlékét is meghagyja az érintett számára, bizonyára megválaszolja. A hurkolást igyekszik alaposan megnézni, ekkor már feláll, hogy izmai újra bemelegedjenek, s még egyszer ellenőrzi, hogy minden jól rögzítve van-e rajta.
Innentől a mászásra összpontosít. Grem nem jelzi, hogy első mászóként szüksége lenne fényforrásra, de eddig egyedül tette meg az utat, és feltehetően jól boldogul nélküle is. Koncentráltan figyeli mozdulatait, amint leereszkedik. Egy kissé szaporábban kezd verni a szíve. Rodd mutatványa már aggasztóbb, túl gyorsan ér le a fénye, és a hangok is gyanúsak.*
- Rodd, jól vagy?
*Kérdezi feszülten. Amint jelet kap rá, hogy mehet, mogorva képpel kezd dolgozni a kötéllel a dereka körül. Nem gyakorlott barlangász, így nem lehet teljesen biztos magában.
Lemászva a peremről a mélység hűvösét érezve megszaporodik szívverése, de igyekszik a feladatára koncentrálni. Ha végre szilárd talajt érez a lába alatt, megkönnyebbül és leszedi magáról a kötelet. Félreáll az útból Rodd mellé.*
- Minden rendben?
*A hangja nem mondható kifejezetten melegnek, a hangja viszont csendes.*
- Az utolsó? Csak két kötelünk van: egy neked, egy nekünk.
*Kérdez vissza az instrukcióra, mert nem teljesen világos számára, hogy milyen beosztással kell élniük.*
- Ésszerűnek tűnik itt hagyni egyet, mert a szakadékból máshogy nem lehet kijutni. Bár Abogr szerint nem feltétlenül errefelé jövünk vissza. Viszont a jobb kõtelet kellene magunkkal vinnünk.
*Abogr mágikus kötele talán a jobb, bár az idős mágusmester maga is kicsit bizonytalannak tűnt. Remélhetőleg nem csak öt alkalommal működik, mint a többi csecsebecse. Bár azok használat után csupán közönséges tárgyakká válnak, jelen esetben kötéllé.
A beszélgetésben nem nagyon vesz részt ezen felül, bár lenne ellenvéleménye a sötételfek példájából kiindulva. Zárkózottan figyeli inkább beszédessé váló társait. Rodd bizonytalan emlékét is meghagyja az érintett számára, bizonyára megválaszolja. A hurkolást igyekszik alaposan megnézni, ekkor már feláll, hogy izmai újra bemelegedjenek, s még egyszer ellenőrzi, hogy minden jól rögzítve van-e rajta.
Innentől a mászásra összpontosít. Grem nem jelzi, hogy első mászóként szüksége lenne fényforrásra, de eddig egyedül tette meg az utat, és feltehetően jól boldogul nélküle is. Koncentráltan figyeli mozdulatait, amint leereszkedik. Egy kissé szaporábban kezd verni a szíve. Rodd mutatványa már aggasztóbb, túl gyorsan ér le a fénye, és a hangok is gyanúsak.*
- Rodd, jól vagy?
*Kérdezi feszülten. Amint jelet kap rá, hogy mehet, mogorva képpel kezd dolgozni a kötéllel a dereka körül. Nem gyakorlott barlangász, így nem lehet teljesen biztos magában.
Lemászva a peremről a mélység hűvösét érezve megszaporodik szívverése, de igyekszik a feladatára koncentrálni. Ha végre szilárd talajt érez a lába alatt, megkönnyebbül és leszedi magáról a kötelet. Félreáll az útból Rodd mellé.*
- Minden rendben?
*A hangja nem mondható kifejezetten melegnek, a hangja viszont csendes.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-05 19:14:15
Üzenet elküldve: 2019-02-05 19:14:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
* Cale hátrahagyja a kis csapatot, Rlilla pedig nem várt fogadtatásban részesíti. A mélységi annyira meglepődik a szája sarkára kapott puszin, hogy elfelejti csókba átvinni, mire pedig cselekedne eszébe jut, hogy Zara talán őket nézi. Úgyhogy elveszi a kezét, ami ösztönösen a lány farára csúszott, és még bele se markol, csak meglapogatja kicsit. Egész feszes, egész kerek, bár lehet, hogy csak a nadrág teszi. *
- Ugyan, ne köszönd. Van nálam épp elég, biztos érezted, ahogy dudorodik a nadrágomban az egyik, ahogy hozzám hajoltál. * Hiába, az előbb Zarához dörgölőzni csak olaj volt a tűzre. * De amúgy tényleg arra gondoltam, hogy lehetne egy kis dolgunk, gyere. Menjünk ki a ház elé. Nézzük meg, hogy tényleg nem követtek minket. ~ És ha menekül a kis korcs, akkor lehet, hogy van annyira agyatlan, hogy a karjainkba fusson. ~ * Mondja Cale, és ha visszaérnek oda, ahol nemrég felmásztak, felméri a távolságot. Úgy dönt, hogy nem olyan nagy, úgyhogy megpróbálkozik azzal, hogy leugorjon, bár a törmelékek között ez elég botor próbálkozás. Ha sikerül anélkül, hogy eltörné a bokáját, nyakát, vagy bármely más testrészét, akkor lentről integet Rlillának. *
- Ugorj, és elkaplak. Mintha csak a folyóba akarnál seggest dobbantani. * Persze ha nem sikerült a mutatvány, akkor nem ajánlgat ilyesmit, ehelyett egy fiolát kezd kikeresni a ruhája alatt. *
* Cale hátrahagyja a kis csapatot, Rlilla pedig nem várt fogadtatásban részesíti. A mélységi annyira meglepődik a szája sarkára kapott puszin, hogy elfelejti csókba átvinni, mire pedig cselekedne eszébe jut, hogy Zara talán őket nézi. Úgyhogy elveszi a kezét, ami ösztönösen a lány farára csúszott, és még bele se markol, csak meglapogatja kicsit. Egész feszes, egész kerek, bár lehet, hogy csak a nadrág teszi. *
- Ugyan, ne köszönd. Van nálam épp elég, biztos érezted, ahogy dudorodik a nadrágomban az egyik, ahogy hozzám hajoltál. * Hiába, az előbb Zarához dörgölőzni csak olaj volt a tűzre. * De amúgy tényleg arra gondoltam, hogy lehetne egy kis dolgunk, gyere. Menjünk ki a ház elé. Nézzük meg, hogy tényleg nem követtek minket. ~ És ha menekül a kis korcs, akkor lehet, hogy van annyira agyatlan, hogy a karjainkba fusson. ~ * Mondja Cale, és ha visszaérnek oda, ahol nemrég felmásztak, felméri a távolságot. Úgy dönt, hogy nem olyan nagy, úgyhogy megpróbálkozik azzal, hogy leugorjon, bár a törmelékek között ez elég botor próbálkozás. Ha sikerül anélkül, hogy eltörné a bokáját, nyakát, vagy bármely más testrészét, akkor lentről integet Rlillának. *
- Ugorj, és elkaplak. Mintha csak a folyóba akarnál seggest dobbantani. * Persze ha nem sikerült a mutatvány, akkor nem ajánlgat ilyesmit, ehelyett egy fiolát kezd kikeresni a ruhája alatt. *
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-05 18:59:06
Üzenet elküldve: 2019-02-05 18:59:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
- Jel... - *Visszhangozza a tündér szavait elrévedve a ház felé.*
- Lehet. Lehet, hogy igazad van. - *Ad potenciális igazságot neki, bár még mindig nem biztos magában. Racionálisan próbálja őt megközelíteni Vieljana, ami akár tudatos volt, akár nem, nagyon jól tett, mert ezen keresztül lehet rá a legjobban hatni. Sőt, ezzel determinálta Viel, hogy Ard be fog menni a házba, ugyanis egy jó érv, mely ellen csak érzelmek szólnak, hogy a belsejét látni milyen nehéz lesz lelkileg, egyszerűen eltörpülnek a gnóm gondolkodásmódjában.*
- Hát jó... - *Egyezik bele, de meg sem mozdul, mintha csak erőt gyűjtene a következő percekre.
A nő szentimentális szavai nem váltanak benne ki sok érzelmet, máskor talán még egy gúnyos tekintet kapna, de most csak érdektelenséget érez.
Sorakoztatná már az érveket, kezdve ott, hogy a gonosz emberekre pont úgy süt a nap, mint a jóindulatúakra, így ha ez Eeyr áldása, akkor tulajdonképpen ő adja meg nekik az energiát gaztetteikhez. Egy ilyen szeretetet képviselő istenség Ard fejében annyi lelkiismeret furdalással bír, hogy hamar megsemmisítené önmagát, hiszen egy fájdalmakkal teli öröklét rosszabb, mint a csendes nyugalom. Nincs azonban erre sok rálátása, így inkább ezeket az érveket elteszi későbbre. Nem lenne szíve ezeket rázúdítani a lányra. Jó esetben csak leperegnének róla, de abban az esetben, ha netán betalálnak, és emiatt veszti el ezt a sugárzó jóságát a lány, Ard nem tudna elszámolni a saját lelkiismeretével, hogy valami ilyen tisztának tűnő dolgot rombolt le.*
- Az összefogás valóban fontos... - *Egyezik bele legalább ebbe, hogy találjon valami igazat és jót a szavaiban, amivel ő maga is egyet tud érteni.
Nagy sóhaj után apró lépteket tesz a ház felé, majd visszanéz, kíváncsian, vajon bejön-e vele a tündér, és támogatja-e őt bent is.*
//Vieljana//
- Jel... - *Visszhangozza a tündér szavait elrévedve a ház felé.*
- Lehet. Lehet, hogy igazad van. - *Ad potenciális igazságot neki, bár még mindig nem biztos magában. Racionálisan próbálja őt megközelíteni Vieljana, ami akár tudatos volt, akár nem, nagyon jól tett, mert ezen keresztül lehet rá a legjobban hatni. Sőt, ezzel determinálta Viel, hogy Ard be fog menni a házba, ugyanis egy jó érv, mely ellen csak érzelmek szólnak, hogy a belsejét látni milyen nehéz lesz lelkileg, egyszerűen eltörpülnek a gnóm gondolkodásmódjában.*
- Hát jó... - *Egyezik bele, de meg sem mozdul, mintha csak erőt gyűjtene a következő percekre.
A nő szentimentális szavai nem váltanak benne ki sok érzelmet, máskor talán még egy gúnyos tekintet kapna, de most csak érdektelenséget érez.
Sorakoztatná már az érveket, kezdve ott, hogy a gonosz emberekre pont úgy süt a nap, mint a jóindulatúakra, így ha ez Eeyr áldása, akkor tulajdonképpen ő adja meg nekik az energiát gaztetteikhez. Egy ilyen szeretetet képviselő istenség Ard fejében annyi lelkiismeret furdalással bír, hogy hamar megsemmisítené önmagát, hiszen egy fájdalmakkal teli öröklét rosszabb, mint a csendes nyugalom. Nincs azonban erre sok rálátása, így inkább ezeket az érveket elteszi későbbre. Nem lenne szíve ezeket rázúdítani a lányra. Jó esetben csak leperegnének róla, de abban az esetben, ha netán betalálnak, és emiatt veszti el ezt a sugárzó jóságát a lány, Ard nem tudna elszámolni a saját lelkiismeretével, hogy valami ilyen tisztának tűnő dolgot rombolt le.*
- Az összefogás valóban fontos... - *Egyezik bele legalább ebbe, hogy találjon valami igazat és jót a szavaiban, amivel ő maga is egyet tud érteni.
Nagy sóhaj után apró lépteket tesz a ház felé, majd visszanéz, kíváncsian, vajon bejön-e vele a tündér, és támogatja-e őt bent is.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-05 11:55:03
Üzenet elküldve: 2019-02-05 11:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
-Értem. Úgy gondoltam, hogy ahogy elérünk oda, ahonnan már nem kell mászni. * válaszol Gremnek, és próbál picit lágyítani az előbb talán élesebbre sikerült hangján, hisz nem nekiugrani akart a vezetőjüknek, csak picit feszült.
A lámpáján látja, hogy nem tökéletes, majd esetleg odalenn keres egy másik ruhadarabot, esetleg ezt próbálja meg máshogy rátenni, de most nincs ideje bíbelődni vele többet. Kilvard válaszára bólogat, remélte hátha picit többet tud a témáról, mert Abogr ezt már elmondta, de attól még a mágus talán ismer olyan nyelvet, amiről beugorhat valami. Vagy esetleg a mestere osztott meg vele valamit, amit velük nem és elkottyantja. A válasza végén még összefoglalja, amit Abogrral átbeszéltek már, így új információja nem nagyon lett. *
- Köszönöm. * válaszolja, hisz úgy illik, majd Grem kérdésére próbál válaszolni, ő is halkan, ahogy a férfi kérdezett. *- Abogr annyit mondott, ha jól emlékszem, * csukja be a szemét, mert úgy jobban megy a visszaemlékezés * - hogy marnak, harapnak, mint a mocsári trollok, csak kevésbé barátságosak. Meg talán azt is, hogy nagyok, szőrösek és tuti hogy mondta, hogy karmaik vannak, meg fogaik. Illetve jó a szaglásuk, ezért kenjük be magunkat valamivel. * picit elgondolkodik, mert van még valami, ami dereng, de valahogy nem ugrik be csak az, hogy kire nézett, mikor átbeszélték a dolgokat. *- Talán Uzazdnak mondott még valamit, vagy neki van hozzá köze, de most ennyi jött elő. * Reméli elégedett a picit szedett-vedett válasszal a férfi, de most nem sikerült összeszedettebben előadnia. Aztán elkezd fölszedelődzködni és lenéz Kilvard után a sötétbe. Picit elkalandozik Kilvard szavain, hisz egész költői lett most a mondandója. ~ Visszanéz a sötét éj és felkiált a csönd. Egész jó, majd valami borús téma végére oda is lehet tenni, csak el ne felejtsem. ~ bambul maga elé befelé figyelve, miközben Grem magára köti a kötelet. Érzékeli, hogy a többiek feszülten figyelnek, így ő is odakoncentrál és már tudja is hogyan kellene szabályoznia magát, ha olyan hurokban lenne, mint Grem. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy esetleg szóvá tegye e a lemaradását a többieknek, de győz a büszkeség. Eddig szapulta a varázslót magában, most meg tőle kérjen segítséget? Milyen lenne már? Mikor a másik szól, hogy mehet felköti magára a kötelet, és a látottak alapján hurkol párat, ami a végére egészen úgy néz ki, mint a férfié. *
- Lenn találkozunk * vigyorog egyet, majd elindul. Egy belső ~ Ajjajaj, ez nem így volt tervezve ~ kíséretében próbál megkapaszkodni a kötél fix részében, ami többé kevésbé sikerül is neki, hisz a kötéllel tudja lassítani az érkezését, így a hat méter zuhanás helyett hat méter lassított zuhanást sikerül produkálnia. ~ Majdnem mint amikor ki kellett ugrani azon a pirtianesi ablakon és a fa ágin estem lefelé, folyamatosan lassítva magam ~ fut át az agyán, azzal a kiegészítéssel, hogy ott volt egy udvarnyi hely ahová érkezhetett, itt meg alig pár tenyérnyi széles. Azért sikerül a peremen maradnia, de a lelassulás, így az érkezés távolról sem sikerül tökéletesre. *
- Hogy kaptam volna két pofont a nemlétező Ángyi nénémtől, mikor olyan romantikus bambulásokra adtam magam, mint az előbb. Meg még kettőt mert nem ellenőriztem még fönn. * szűri a fogai között, mivel a fentiek biztos hallották a leereszkedés és landolás közötti különbségeket. * - Hínnye ez nem igazán úgy sikerült. * tapogatja meg a bokáját, majd észbe kap és arrébb húzódik, hogy jöhessen a következő, akinek fel is szól, majd Gremhez fordul. *
-Légy szíves mutasd meg még egyszer a hurkot, mert az előbb elbambultam a dolgot.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.05 14:04:46
-Értem. Úgy gondoltam, hogy ahogy elérünk oda, ahonnan már nem kell mászni. * válaszol Gremnek, és próbál picit lágyítani az előbb talán élesebbre sikerült hangján, hisz nem nekiugrani akart a vezetőjüknek, csak picit feszült.
A lámpáján látja, hogy nem tökéletes, majd esetleg odalenn keres egy másik ruhadarabot, esetleg ezt próbálja meg máshogy rátenni, de most nincs ideje bíbelődni vele többet. Kilvard válaszára bólogat, remélte hátha picit többet tud a témáról, mert Abogr ezt már elmondta, de attól még a mágus talán ismer olyan nyelvet, amiről beugorhat valami. Vagy esetleg a mestere osztott meg vele valamit, amit velük nem és elkottyantja. A válasza végén még összefoglalja, amit Abogrral átbeszéltek már, így új információja nem nagyon lett. *
- Köszönöm. * válaszolja, hisz úgy illik, majd Grem kérdésére próbál válaszolni, ő is halkan, ahogy a férfi kérdezett. *- Abogr annyit mondott, ha jól emlékszem, * csukja be a szemét, mert úgy jobban megy a visszaemlékezés * - hogy marnak, harapnak, mint a mocsári trollok, csak kevésbé barátságosak. Meg talán azt is, hogy nagyok, szőrösek és tuti hogy mondta, hogy karmaik vannak, meg fogaik. Illetve jó a szaglásuk, ezért kenjük be magunkat valamivel. * picit elgondolkodik, mert van még valami, ami dereng, de valahogy nem ugrik be csak az, hogy kire nézett, mikor átbeszélték a dolgokat. *- Talán Uzazdnak mondott még valamit, vagy neki van hozzá köze, de most ennyi jött elő. * Reméli elégedett a picit szedett-vedett válasszal a férfi, de most nem sikerült összeszedettebben előadnia. Aztán elkezd fölszedelődzködni és lenéz Kilvard után a sötétbe. Picit elkalandozik Kilvard szavain, hisz egész költői lett most a mondandója. ~ Visszanéz a sötét éj és felkiált a csönd. Egész jó, majd valami borús téma végére oda is lehet tenni, csak el ne felejtsem. ~ bambul maga elé befelé figyelve, miközben Grem magára köti a kötelet. Érzékeli, hogy a többiek feszülten figyelnek, így ő is odakoncentrál és már tudja is hogyan kellene szabályoznia magát, ha olyan hurokban lenne, mint Grem. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy esetleg szóvá tegye e a lemaradását a többieknek, de győz a büszkeség. Eddig szapulta a varázslót magában, most meg tőle kérjen segítséget? Milyen lenne már? Mikor a másik szól, hogy mehet felköti magára a kötelet, és a látottak alapján hurkol párat, ami a végére egészen úgy néz ki, mint a férfié. *
- Lenn találkozunk * vigyorog egyet, majd elindul. Egy belső ~ Ajjajaj, ez nem így volt tervezve ~ kíséretében próbál megkapaszkodni a kötél fix részében, ami többé kevésbé sikerül is neki, hisz a kötéllel tudja lassítani az érkezését, így a hat méter zuhanás helyett hat méter lassított zuhanást sikerül produkálnia. ~ Majdnem mint amikor ki kellett ugrani azon a pirtianesi ablakon és a fa ágin estem lefelé, folyamatosan lassítva magam ~ fut át az agyán, azzal a kiegészítéssel, hogy ott volt egy udvarnyi hely ahová érkezhetett, itt meg alig pár tenyérnyi széles. Azért sikerül a peremen maradnia, de a lelassulás, így az érkezés távolról sem sikerül tökéletesre. *
- Hogy kaptam volna két pofont a nemlétező Ángyi nénémtől, mikor olyan romantikus bambulásokra adtam magam, mint az előbb. Meg még kettőt mert nem ellenőriztem még fönn. * szűri a fogai között, mivel a fentiek biztos hallották a leereszkedés és landolás közötti különbségeket. * - Hínnye ez nem igazán úgy sikerült. * tapogatja meg a bokáját, majd észbe kap és arrébb húzódik, hogy jöhessen a következő, akinek fel is szól, majd Gremhez fordul. *
-Légy szíves mutasd meg még egyszer a hurkot, mert az előbb elbambultam a dolgot.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.05 14:04:46
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-04 23:43:03
Üzenet elküldve: 2019-02-04 23:43:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ard//
*A tündér bele se gondol, hogy ő maga hatott jól Ard hangulatára, csak azt veszi észre, hogy jobb lett, és örül ennek. Nála a világ legtermészetesebb dolga az ölelés és érintés, nem lehet véletlen, hogy már csecsemőkorban is mindenki így kommunikál először az édesanyjával.*
– Szóval nincsenek más hírek, értem. *Bólint elgondolkodva. Nem tudja, pontosan mi a teendő, de igyekszik a szívére hallgatni, Eeyr hatalmának köszönhetően az mindig az igazat, a jót súgta eddig. Ki kell szakítania az idegent ebből az állapotból, ez biztos.* Semmiképpen ne add fel, lehet, hogy valahol vannak. Igazából… Az is lehet, hogy hagytak neked valamiféle jelet vagy üzenetet odabent. *Mondja óvatosan.* Nem szeretnélek vak reményekbe ringatni, de lehet, hogy elszalasztasz valami fontosat. *Suttogja, mintha csak egy kisgyerek súgná meg legféltettebb titkát, habár Viel közel sem kislány már. Az ablakhoz lép inkább, bár nem lát be rajta, ahhoz túl magasan van, feltornássza magát, hogy bekukucskáljon.* Még soha nem laktam házban. *Mélázik fennhangon. A kövek ijesztően meredeznek a falakból, de azt nem teszi hozzá, hogy nem is igazán szeretne ez után a látvány után.*
~ A kövek összedőlnek, de a föld- és fakunyhóinkat még a vihar se döntötte le. ~
- Mintha látnék odabent valamit. De lehet, hogy csak tévedek. *Von vállat közömbösen, miután lekászálódik a párkányról, és leporolja kis kezeit. Csak ezután válaszol az Eeyrről feltett kérdésre.*
- Nem várok Eeyrtől segítséget, de ő mindig megsegít, mindig honorálja a jóságot és a szeretetet. Egy helyütt elvesz, de máshol ad. Most is itt van velünk, hiszen tőle kapjuk a fényt, ami nélkül nem látnánk magunk előtt az utat. *Elmosolyodik, és tesz néhány tánclépést, mintha csak megfürdene az isteni fényben.*
- Segíteni fontos, mert a jó emberek együtt szebbé tehetik ezt a darabokra omló világot. *Teszi hozzá komolyabban, hogy utaljon a mögötte lévő szakadékra.* Mindenkire szükség van, hogy a világ hibáit helyrehozzuk, és a természet visszaállhasson régi kerékvágásába.
*Letelepszik egy utcakőre, és várakozva nézi Ardot, hogy mi a következő lépése a számára kijelölt úton.*
//Ard//
*A tündér bele se gondol, hogy ő maga hatott jól Ard hangulatára, csak azt veszi észre, hogy jobb lett, és örül ennek. Nála a világ legtermészetesebb dolga az ölelés és érintés, nem lehet véletlen, hogy már csecsemőkorban is mindenki így kommunikál először az édesanyjával.*
– Szóval nincsenek más hírek, értem. *Bólint elgondolkodva. Nem tudja, pontosan mi a teendő, de igyekszik a szívére hallgatni, Eeyr hatalmának köszönhetően az mindig az igazat, a jót súgta eddig. Ki kell szakítania az idegent ebből az állapotból, ez biztos.* Semmiképpen ne add fel, lehet, hogy valahol vannak. Igazából… Az is lehet, hogy hagytak neked valamiféle jelet vagy üzenetet odabent. *Mondja óvatosan.* Nem szeretnélek vak reményekbe ringatni, de lehet, hogy elszalasztasz valami fontosat. *Suttogja, mintha csak egy kisgyerek súgná meg legféltettebb titkát, habár Viel közel sem kislány már. Az ablakhoz lép inkább, bár nem lát be rajta, ahhoz túl magasan van, feltornássza magát, hogy bekukucskáljon.* Még soha nem laktam házban. *Mélázik fennhangon. A kövek ijesztően meredeznek a falakból, de azt nem teszi hozzá, hogy nem is igazán szeretne ez után a látvány után.*
~ A kövek összedőlnek, de a föld- és fakunyhóinkat még a vihar se döntötte le. ~
- Mintha látnék odabent valamit. De lehet, hogy csak tévedek. *Von vállat közömbösen, miután lekászálódik a párkányról, és leporolja kis kezeit. Csak ezután válaszol az Eeyrről feltett kérdésre.*
- Nem várok Eeyrtől segítséget, de ő mindig megsegít, mindig honorálja a jóságot és a szeretetet. Egy helyütt elvesz, de máshol ad. Most is itt van velünk, hiszen tőle kapjuk a fényt, ami nélkül nem látnánk magunk előtt az utat. *Elmosolyodik, és tesz néhány tánclépést, mintha csak megfürdene az isteni fényben.*
- Segíteni fontos, mert a jó emberek együtt szebbé tehetik ezt a darabokra omló világot. *Teszi hozzá komolyabban, hogy utaljon a mögötte lévő szakadékra.* Mindenkire szükség van, hogy a világ hibáit helyrehozzuk, és a természet visszaállhasson régi kerékvágásába.
*Letelepszik egy utcakőre, és várakozva nézi Ardot, hogy mi a következő lépése a számára kijelölt úton.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-04 03:42:43
Üzenet elküldve: 2019-02-04 03:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Lorthon magára marad a kis féreggel. Ez neki nagyon tetszik. Az egyetlen baja, hogy pontos utasításokat kapott és nincs egyedül. Így nem teheti meg, hogy csak úgy kinyírja a szemétládát majd mikor kérdőre vonják akkor vállat von. A vörös kacsintására nem reagál, de a nő láthatja a tekintetén, hogy nem kerülte el a figyelmét. Csak nincs mit reagálnia rá. Amúgy se szokása az ilyesmi és ez is az egyik tulajdonsága ami miatt félnek tőle. A régi bandának szokása volt veszély esetén belelovalni magukat a helyzetbe. Kurjongatni, röhögni vagy csak simán vigyorogni mint egy őrült. Ő nem. Békében és harcban se árult el a tekintete semmit. Most is ugyan olyan sötét pillantásokat vet a kis fickóra mint korábban attól függetlenül, hogy most már szabad kezet kapott. Bár a késztetés tényleg nagy, hogy felszecskázza a kis rohadékot, de előbb meg akarja hallgatni. Az érvelése akár jó is lehetne ha nem kérne túl sokat. A néma viszont értelmes szavakra nem erőszakkal válaszolna. Viszont ami, utána történik... Nem hiszi, hogy olyan magasra rúgna a kis névtelen szemétláda. Amennyiben mégis úgy a kezét a szeme elé kapja és megpróbál a tüzet átugorva utána eredni. Fegyvert még nem ránt. Nem hiszi, hogy az elfogásához szükség volna rá. Jól jönne Bivaly és az ő dobótőrei.*
*Lorthon magára marad a kis féreggel. Ez neki nagyon tetszik. Az egyetlen baja, hogy pontos utasításokat kapott és nincs egyedül. Így nem teheti meg, hogy csak úgy kinyírja a szemétládát majd mikor kérdőre vonják akkor vállat von. A vörös kacsintására nem reagál, de a nő láthatja a tekintetén, hogy nem kerülte el a figyelmét. Csak nincs mit reagálnia rá. Amúgy se szokása az ilyesmi és ez is az egyik tulajdonsága ami miatt félnek tőle. A régi bandának szokása volt veszély esetén belelovalni magukat a helyzetbe. Kurjongatni, röhögni vagy csak simán vigyorogni mint egy őrült. Ő nem. Békében és harcban se árult el a tekintete semmit. Most is ugyan olyan sötét pillantásokat vet a kis fickóra mint korábban attól függetlenül, hogy most már szabad kezet kapott. Bár a késztetés tényleg nagy, hogy felszecskázza a kis rohadékot, de előbb meg akarja hallgatni. Az érvelése akár jó is lehetne ha nem kérne túl sokat. A néma viszont értelmes szavakra nem erőszakkal válaszolna. Viszont ami, utána történik... Nem hiszi, hogy olyan magasra rúgna a kis névtelen szemétláda. Amennyiben mégis úgy a kezét a szeme elé kapja és megpróbál a tüzet átugorva utána eredni. Fegyvert még nem ránt. Nem hiszi, hogy az elfogásához szükség volna rá. Jól jönne Bivaly és az ő dobótőrei.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-03 23:33:07
Üzenet elküldve: 2019-02-03 23:33:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*A lány kedves, simogató érintése jól esik neki, ha nem is az ölelgetés a kedvenc műfaja, egyszer-egyszer mégis helye tud lenni egy ilyen gesztusnak, ami talán még inkább betalál egy jó kisugárzású, szép tündértől. Ez kétségtelenül nyugtató hatással bír rá, és ugyan a kamaszkoron már éppen túl van, de az is önmaga összekaparására készteti, hogy egy lány van mellette, aki felé szeretné a hagyományos férfi szerepeket sugározni önkéntelenül is - még ha nem is jó ebben annyira.*
- A szegény negyedben már találkoztam néhány régi ismerőssel, azt mondták, a ház már régen ilyen állapotban van, és a szüleimet se látták. - *Rázza meg a fejét, hogy nincs szükség mások bevonására. Nem is szeretné mások előtt ezt a sebezhető, gyermeteg állapotot hangsúlyozni. A fény úrnőjéhez való imádkozásra felszalad a szemöldöke, ritkán találkozik istenhívő emberekkel.*
- Csak nem Eeyr-től vársz segítséget az ilyen nehéz órákban? - *Kérdezi aztán tőle. Számára hiszékenység kategóriája ez, ő maga nem tud hinni abban, hogy egy felsőbb entitás meghallgatja az ő imáját, és vezeti a sötétben.
Hallott ugyan arról, hogy egy-egy méltó követőnek figyelemreméltó hatalmat kölcsönöz, de szerinte a szakrális dolgok nem halandóknak való, ő nem szeretné ilyesmibe ütni az orrát, sokkal bízik a földi találékonyságban, ügyességben, és persze az elementáris mágiában.*
- Azt hiszem, nem akarom látni... - *Rázza meg a fejét lassan, mint aki még egyáltalán nem döntött.* - Nehéz lenne... és nem vagyok az emlékgyűjtögető típus, az túl szentimentális nekem. - *Válaszol vonakodva, de azért vet néhány pillantást a leszakadt ajtó felé, talán jó lenne egyszer utoljára gyerekkora helyszínén lépdelni, elraktározni néhány utolsó emléket a fejében.*
- De miért foglalkozol te ezzel? - *Kérdezi aztán, nem számon kérő, inkább érdeklődő hangnemben. Nem akarja elküldeni a lányt, most éppen szívesen látja a társaságot, azonban feltartani se akarja, ha csak sajnálni van itt őt.*
- Nyugodtan menj, ha szeretnél, nem fogok leugrani, ha ettől félsz. - *Int aztán a szakadék felé, hogy megnyugtassa a lányt, még nem vesztette el az eszét teljes mértékben.*
//Vieljana//
*A lány kedves, simogató érintése jól esik neki, ha nem is az ölelgetés a kedvenc műfaja, egyszer-egyszer mégis helye tud lenni egy ilyen gesztusnak, ami talán még inkább betalál egy jó kisugárzású, szép tündértől. Ez kétségtelenül nyugtató hatással bír rá, és ugyan a kamaszkoron már éppen túl van, de az is önmaga összekaparására készteti, hogy egy lány van mellette, aki felé szeretné a hagyományos férfi szerepeket sugározni önkéntelenül is - még ha nem is jó ebben annyira.*
- A szegény negyedben már találkoztam néhány régi ismerőssel, azt mondták, a ház már régen ilyen állapotban van, és a szüleimet se látták. - *Rázza meg a fejét, hogy nincs szükség mások bevonására. Nem is szeretné mások előtt ezt a sebezhető, gyermeteg állapotot hangsúlyozni. A fény úrnőjéhez való imádkozásra felszalad a szemöldöke, ritkán találkozik istenhívő emberekkel.*
- Csak nem Eeyr-től vársz segítséget az ilyen nehéz órákban? - *Kérdezi aztán tőle. Számára hiszékenység kategóriája ez, ő maga nem tud hinni abban, hogy egy felsőbb entitás meghallgatja az ő imáját, és vezeti a sötétben.
Hallott ugyan arról, hogy egy-egy méltó követőnek figyelemreméltó hatalmat kölcsönöz, de szerinte a szakrális dolgok nem halandóknak való, ő nem szeretné ilyesmibe ütni az orrát, sokkal bízik a földi találékonyságban, ügyességben, és persze az elementáris mágiában.*
- Azt hiszem, nem akarom látni... - *Rázza meg a fejét lassan, mint aki még egyáltalán nem döntött.* - Nehéz lenne... és nem vagyok az emlékgyűjtögető típus, az túl szentimentális nekem. - *Válaszol vonakodva, de azért vet néhány pillantást a leszakadt ajtó felé, talán jó lenne egyszer utoljára gyerekkora helyszínén lépdelni, elraktározni néhány utolsó emléket a fejében.*
- De miért foglalkozol te ezzel? - *Kérdezi aztán, nem számon kérő, inkább érdeklődő hangnemben. Nem akarja elküldeni a lányt, most éppen szívesen látja a társaságot, azonban feltartani se akarja, ha csak sajnálni van itt őt.*
- Nyugodtan menj, ha szeretnél, nem fogok leugrani, ha ettől félsz. - *Int aztán a szakadék felé, hogy megnyugtassa a lányt, még nem vesztette el az eszét teljes mértékben.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-03 20:51:35
Üzenet elküldve: 2019-02-03 20:51:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ard//
*A fiú mintha megijedne Viel közeledésétől, amitől ő maga is összerezzen egy kissé. Egyikőjük sem valami harcos alkat, ezt meg kell hagyni, de a lány attól még óvatos. Amikor a szomorú idegen törölgetni kezdi a szemét zsebkendőjével, a tündér fürkésző tekintete azonban önkéntelenül is együtt érzésre vált.*
- Szervusz. *Sóhajt szomorúan, mintha csak valami régi ismerőssel találkozna egy temetésen. Tekintetével követi a romokra mutató kezet, és elképzeli, milyen lehetett ott az élet… Amíg még volt. A felkelés minden sorsot felforgatott, sok életet derékba tört, sok embert szomorúságba és gonoszságba taszított. Újdonsült ismerőse azonban nem tűnik utóbbinak. Aki pedig szomorú, annak szeretetre van szüksége, ezért a lány előrelép, és gondoskodón megsimogatja Ard karját.*
- Sajnos nem vagyok erre valósi. *Mondja. Tőle hiába vár segítséget a fiú. Elmaszatolja a meredély miatti sírásból megmaradt könnyeit arcán.* Talán találunk valakit a közelben, aki tud valamit. De félek, az itt lakók többsége Amon Ruadhra menekült. *Felnéz az égre.* Fény Úrnője, mutass nekünk utat ebben a nehéz órában, és ne engedj beleveszni minket a sötétségbe! *Megint az idegenhez fordul.*
- Be szeretnél menni? *Kérdezi bizonytalanul, egyik lábáról a másikra állva, mert nem tudja, ilyenkor mi a teendő.* Hátha maradt még odabent valami emlék… *Az emlékek általában értékesebbek bármelyik kincsnél, amit a tolvajok előszeretettel eloroznak. És lehet, hogy Ardnak pont segítene az ilyesmi.*
//Ard//
*A fiú mintha megijedne Viel közeledésétől, amitől ő maga is összerezzen egy kissé. Egyikőjük sem valami harcos alkat, ezt meg kell hagyni, de a lány attól még óvatos. Amikor a szomorú idegen törölgetni kezdi a szemét zsebkendőjével, a tündér fürkésző tekintete azonban önkéntelenül is együtt érzésre vált.*
- Szervusz. *Sóhajt szomorúan, mintha csak valami régi ismerőssel találkozna egy temetésen. Tekintetével követi a romokra mutató kezet, és elképzeli, milyen lehetett ott az élet… Amíg még volt. A felkelés minden sorsot felforgatott, sok életet derékba tört, sok embert szomorúságba és gonoszságba taszított. Újdonsült ismerőse azonban nem tűnik utóbbinak. Aki pedig szomorú, annak szeretetre van szüksége, ezért a lány előrelép, és gondoskodón megsimogatja Ard karját.*
- Sajnos nem vagyok erre valósi. *Mondja. Tőle hiába vár segítséget a fiú. Elmaszatolja a meredély miatti sírásból megmaradt könnyeit arcán.* Talán találunk valakit a közelben, aki tud valamit. De félek, az itt lakók többsége Amon Ruadhra menekült. *Felnéz az égre.* Fény Úrnője, mutass nekünk utat ebben a nehéz órában, és ne engedj beleveszni minket a sötétségbe! *Megint az idegenhez fordul.*
- Be szeretnél menni? *Kérdezi bizonytalanul, egyik lábáról a másikra állva, mert nem tudja, ilyenkor mi a teendő.* Hátha maradt még odabent valami emlék… *Az emlékek általában értékesebbek bármelyik kincsnél, amit a tolvajok előszeretettel eloroznak. És lehet, hogy Ardnak pont segítene az ilyesmi.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:32:15
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:32:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A csibészek//
*A hely, ahol megpihennek, egy nagyobb sziklaperem, mindenkinek van esélye kinyújtóztatni a lábát, leülni, kifújni magát. A fal körülbelül egy méterre benyúlik, s bár alacsony, ülve kényelmesen elférnek mind egymás mellett.*
- Nem megyünk le az aljáig, ott még én sem jártam. Egy oldaljáraton megyünk be majd. Húsz méterrel lefelé, balra nyílik egy. *Válaszol Rodderiegonak és mutat arra, amerre a járatot sejti, de valójában csak a sötétséget látni már lefelé lámpás fényében megvillanó sziklaperem alatt.
A férfi ötlete a ruhát illetően csak korlátozottan működik. Bár a fény a nyitott részen akadálytalanul sugárzik ki, a ruhával takart részen átszűrődik némi belőle a szövés szálai között, de az biztos, hogy nagy távolságból működőképes, de a valódi távolságról nem tud biztosat.
A lényekről megkezdett beszélgetést érdeklődve hallgatja, ahogy lecsatolja kulacsát az oldaláról és iszik egy kortyot.
Zeya szavára csak kurtán bólint, remélte, hogy a mászás ezen részével senkinek sem lesz gondja, mert akkor a továbbiakban meggyűlt volna a bajuk a sziklafallal. A rövid pihenőben a lány a táskájára köti a lámpását.
Uzazd kissé jobban szedi a levegőt, amikor megpihennek, az izmai is feszesebbek, de nem görcsölnek még, úgyhogy nincs mitől félni, de a súlya ezúttal nem válik előnyére.*
- Nincs, nekem csak ez van, de tartsd csak meg, szükség lesz rá. *Néz Grem az orkra.*
- Egyesével ereszkedünk majd le, a fémkarikára kötjük a kötelet, az utolsó kötél fent marad, azon fogunk visszajönni. Hat méterre alattunk van egy perem, oda ereszkedünk. Aztán balra kezdünk mászni, ott majd nagyon kell vigyázni, kevés a jó fogódzó és elég keskeny a párkány. Te különösen figyelj. *Néz Uzazdra komolyan.
Kilvardnak sincs komolyabb baja, azon kívül, hogy elfáradt a mászásban, de nem kell attól tartania, hogy fel kell adnia.
A varázshasználó válaszol Rodderiego kérdésére és ezúttal Grem is bekapcsolódik.*
- Hogy néznek ki ezek a lények. *Kérdi halkan, mintha azok a valamik meghallhatnák a szavait.
Ha megbeszélték, amit kellett és mindenki készen áll, akkor Grem feláll és a saját kötelét a karikára erősíti. A keze gyorsan dolgozik, ellenőrzi a kötést.*
- A kötél másik végét kössétek a derekatok köré, így. *Mutatja meg egyszer, majd még egyszer, remélve, hogy mindenkinek sikerül majd reprodukálnia a kötést.
A kötél egyik végét maga előtt fogja, a másikat maga mögött és a többiek láthatják, hogy így szabályozza az ereszkedés ütemét. Lemászik a perem alá, majd halk, súrlódó hanggal elkezd ereszkedni. Pár hosszúra nyúló másodperc után felhangzik Grem hangja.*
- Jöhet a következő. Csak óvatosan!
*A hely, ahol megpihennek, egy nagyobb sziklaperem, mindenkinek van esélye kinyújtóztatni a lábát, leülni, kifújni magát. A fal körülbelül egy méterre benyúlik, s bár alacsony, ülve kényelmesen elférnek mind egymás mellett.*
- Nem megyünk le az aljáig, ott még én sem jártam. Egy oldaljáraton megyünk be majd. Húsz méterrel lefelé, balra nyílik egy. *Válaszol Rodderiegonak és mutat arra, amerre a járatot sejti, de valójában csak a sötétséget látni már lefelé lámpás fényében megvillanó sziklaperem alatt.
A férfi ötlete a ruhát illetően csak korlátozottan működik. Bár a fény a nyitott részen akadálytalanul sugárzik ki, a ruhával takart részen átszűrődik némi belőle a szövés szálai között, de az biztos, hogy nagy távolságból működőképes, de a valódi távolságról nem tud biztosat.
A lényekről megkezdett beszélgetést érdeklődve hallgatja, ahogy lecsatolja kulacsát az oldaláról és iszik egy kortyot.
Zeya szavára csak kurtán bólint, remélte, hogy a mászás ezen részével senkinek sem lesz gondja, mert akkor a továbbiakban meggyűlt volna a bajuk a sziklafallal. A rövid pihenőben a lány a táskájára köti a lámpását.
Uzazd kissé jobban szedi a levegőt, amikor megpihennek, az izmai is feszesebbek, de nem görcsölnek még, úgyhogy nincs mitől félni, de a súlya ezúttal nem válik előnyére.*
- Nincs, nekem csak ez van, de tartsd csak meg, szükség lesz rá. *Néz Grem az orkra.*
- Egyesével ereszkedünk majd le, a fémkarikára kötjük a kötelet, az utolsó kötél fent marad, azon fogunk visszajönni. Hat méterre alattunk van egy perem, oda ereszkedünk. Aztán balra kezdünk mászni, ott majd nagyon kell vigyázni, kevés a jó fogódzó és elég keskeny a párkány. Te különösen figyelj. *Néz Uzazdra komolyan.
Kilvardnak sincs komolyabb baja, azon kívül, hogy elfáradt a mászásban, de nem kell attól tartania, hogy fel kell adnia.
A varázshasználó válaszol Rodderiego kérdésére és ezúttal Grem is bekapcsolódik.*
- Hogy néznek ki ezek a lények. *Kérdi halkan, mintha azok a valamik meghallhatnák a szavait.
Ha megbeszélték, amit kellett és mindenki készen áll, akkor Grem feláll és a saját kötelét a karikára erősíti. A keze gyorsan dolgozik, ellenőrzi a kötést.*
- A kötél másik végét kössétek a derekatok köré, így. *Mutatja meg egyszer, majd még egyszer, remélve, hogy mindenkinek sikerül majd reprodukálnia a kötést.
A kötél egyik végét maga előtt fogja, a másikat maga mögött és a többiek láthatják, hogy így szabályozza az ereszkedés ütemét. Lemászik a perem alá, majd halk, súrlódó hanggal elkezd ereszkedni. Pár hosszúra nyúló másodperc után felhangzik Grem hangja.*
- Jöhet a következő. Csak óvatosan!
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 19:56:59
Üzenet elküldve: 2019-02-02 19:56:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*Elkerekedő szemekkel fogja magához szorosabban, mihelyst az az átkozott félrelépés megvalósul. A reflexei szerencsére még a régiek, bár valószínűleg a lány, Lyes nélkül is visszanyerte volna egyensúlyát.*
- Vigyázz Cinn! Az istenekre... *Sóhajt fel, de aztán ismét régi és töretlen mosolya húzódik pengeéles ajkai köré.* Nem bízol harci képességeimben? Mi Veryelianok mindig talpra esünk, s elkapjuk a gyengébbeket. *Szélesedik az a mosoly, de kiteljesedni nem tud, mert Mal megjelenése máris a hűvös nemesi énjét hozza előtérbe. Akaratlanul is kihúzza magát, csak a kedves mosolya nem változik, hiszen kedveli ezt a lányt.*
- Jó reggelt Mal, kedves, remélem jól aludt. *Bókol meghajolva, s ha tehetné még kezet is csókolna, vagy kacsintana, hogy ezzel köszönje meg az esti segítséget. Persze nem teszi, méltatlan volna hozzá, így marad csak a mosoly.*
- Ön mindenre gondol. Csodásan néz ki. *Pillant a tálca tartalmára, s hogy jelt adjon szervezete is, hangos nemesi elf-korgás veszi kezdetét, mire szórakozottan kapja kezét hasára.*
- Ahogy hallhatja, nem is jöhetett volna jobbkor. Igaz Cinn kisasszony? *Kérdezi kacsintva a lányra, majd a jeleket felismerve, határozottan lép a lány elé.*
- Ugye megengedi, hogy magam szolgáljam ki a ház csodálatosan szép úrhölgyét? *Kérdezi mohazöldjeit Mal szemeibe fúrva, lágy hangon, mindeközben a tálcák másik végére, egy-egy kézzel maga is ráfog, s enyhe húzást fejt ki rá.*
- Megtisztelne vele. *Biccent, majd Cinnre néz, s az egyik tálcát átadja részére, hiszen a lány értelemszerűen nyújtja érte a kezét. Mal vélhetően lemarad, bár Lyes le merné fogadni, hogy valami titkos kép mögül, szemek helyén lévő lukakon fog kukkolni utánuk, de nem bánja. Mal így vigyáz a ház kisasszonyára. Cinn kijelentésére megtorpan, majd meglepve néz a lányra:*
- Máris? Én azt hittem lesz még benne egy-két kacskaringó. *Tekint fel vidáman és cinkosan.* De nem bánom. Egy reggeli édes kettesben, a legszebb lánnyal lanawin földjén, a könyvtár néma csendjében. *Az ajtón benyitva engedi, hogy Cinn vezessen, hiszen csak ő van itthon.*
- Nem tudom... *Súgja vissza.* De lemerném fogadni, hogy most is bennünket figyel. *Cikázik két oldalra hirtelen a tekintete, aztán cinkosan felnevet. Ha Cinn bemutatja a helyiséget, az általa választott asztalnál helyet is foglal, persze miután a lány is leül.*
- Csodálatos hely, olyan nyugodt. *Néz körbe lassan.* Ha szeretnéd, reggeli után felolvasok neked, de te választasz könyvet. *Nyúl át az asztallap felett, hogy egy pillanatra megsimítsa Cinn kézfejét, ha tudja.*
//A könyvtár melege//
*Elkerekedő szemekkel fogja magához szorosabban, mihelyst az az átkozott félrelépés megvalósul. A reflexei szerencsére még a régiek, bár valószínűleg a lány, Lyes nélkül is visszanyerte volna egyensúlyát.*
- Vigyázz Cinn! Az istenekre... *Sóhajt fel, de aztán ismét régi és töretlen mosolya húzódik pengeéles ajkai köré.* Nem bízol harci képességeimben? Mi Veryelianok mindig talpra esünk, s elkapjuk a gyengébbeket. *Szélesedik az a mosoly, de kiteljesedni nem tud, mert Mal megjelenése máris a hűvös nemesi énjét hozza előtérbe. Akaratlanul is kihúzza magát, csak a kedves mosolya nem változik, hiszen kedveli ezt a lányt.*
- Jó reggelt Mal, kedves, remélem jól aludt. *Bókol meghajolva, s ha tehetné még kezet is csókolna, vagy kacsintana, hogy ezzel köszönje meg az esti segítséget. Persze nem teszi, méltatlan volna hozzá, így marad csak a mosoly.*
- Ön mindenre gondol. Csodásan néz ki. *Pillant a tálca tartalmára, s hogy jelt adjon szervezete is, hangos nemesi elf-korgás veszi kezdetét, mire szórakozottan kapja kezét hasára.*
- Ahogy hallhatja, nem is jöhetett volna jobbkor. Igaz Cinn kisasszony? *Kérdezi kacsintva a lányra, majd a jeleket felismerve, határozottan lép a lány elé.*
- Ugye megengedi, hogy magam szolgáljam ki a ház csodálatosan szép úrhölgyét? *Kérdezi mohazöldjeit Mal szemeibe fúrva, lágy hangon, mindeközben a tálcák másik végére, egy-egy kézzel maga is ráfog, s enyhe húzást fejt ki rá.*
- Megtisztelne vele. *Biccent, majd Cinnre néz, s az egyik tálcát átadja részére, hiszen a lány értelemszerűen nyújtja érte a kezét. Mal vélhetően lemarad, bár Lyes le merné fogadni, hogy valami titkos kép mögül, szemek helyén lévő lukakon fog kukkolni utánuk, de nem bánja. Mal így vigyáz a ház kisasszonyára. Cinn kijelentésére megtorpan, majd meglepve néz a lányra:*
- Máris? Én azt hittem lesz még benne egy-két kacskaringó. *Tekint fel vidáman és cinkosan.* De nem bánom. Egy reggeli édes kettesben, a legszebb lánnyal lanawin földjén, a könyvtár néma csendjében. *Az ajtón benyitva engedi, hogy Cinn vezessen, hiszen csak ő van itthon.*
- Nem tudom... *Súgja vissza.* De lemerném fogadni, hogy most is bennünket figyel. *Cikázik két oldalra hirtelen a tekintete, aztán cinkosan felnevet. Ha Cinn bemutatja a helyiséget, az általa választott asztalnál helyet is foglal, persze miután a lány is leül.*
- Csodálatos hely, olyan nyugodt. *Néz körbe lassan.* Ha szeretnéd, reggeli után felolvasok neked, de te választasz könyvet. *Nyúl át az asztallap felett, hogy egy pillanatra megsimítsa Cinn kézfejét, ha tudja.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 19:51:43
Üzenet elküldve: 2019-02-02 19:51:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*A tündér közeledését továbbra sem érzékeli Ard, de sírása egyre alábbhagy, végül teljesen elapad.
Amikor a lány megszólal, úgy zökken ki a szomorkodó állapotából, mintha csak aludt volna, ijedt arccal néz felé. Szerencsére Vieljana nem tűnik veszélyesnek, sőt, a tündérek híres szépsége inkább jó hatással van rá vajon, de válaszra még nem nyitja a száját.
Nézi a lánykát értetlenül, miért jött az vajon oda hozzá, mit érdekli őt vajon egy ismeretlen sorsa, de nincs most olyan helyzetben, hogy válogasson a társaságból, így lassan átáll a megfelelő reakció megtalálására.*
- Szervusz. - *Feleli először lassan, mintegy időt nyerve. Egyik zsebéből apró kendőt vesz elő, hogy szemeit, arcát megtörölgesse. Szégyelli magát, hogy sírt, nincs már abban a korban, amikor ez még elnézhető egy férfinál, így kivörösödött szemeit - kevés sikerrel, de - bújtatni próbálja.
Tekintetét a lányok tartva, kezét a rossz állapotban lévő ház (vagy rom?) felé emeli.*
- Ez a házunk. Most értem vissza a városba, és nem tudom mi van a szüleimmel. Nincs hol laknom, és talán elvesztettem mindenkimet. - *Hogy mi viszi rá az ilyen gyors, száraz tényközlésre? Talán a tündérek sugárzó karizmája, talán a vágy arra, hogy valaki sajnálja, megértse és elfogadja őt, de minden bizonnyal az is benne van a pakliban, hogy bőgésére indokot szeretne szolgáltatni. Mintha csak bűnbe esett volna, és kifogást kéne keresnie az ítélettől való menekvéshez.*
//Vieljana//
*A tündér közeledését továbbra sem érzékeli Ard, de sírása egyre alábbhagy, végül teljesen elapad.
Amikor a lány megszólal, úgy zökken ki a szomorkodó állapotából, mintha csak aludt volna, ijedt arccal néz felé. Szerencsére Vieljana nem tűnik veszélyesnek, sőt, a tündérek híres szépsége inkább jó hatással van rá vajon, de válaszra még nem nyitja a száját.
Nézi a lánykát értetlenül, miért jött az vajon oda hozzá, mit érdekli őt vajon egy ismeretlen sorsa, de nincs most olyan helyzetben, hogy válogasson a társaságból, így lassan átáll a megfelelő reakció megtalálására.*
- Szervusz. - *Feleli először lassan, mintegy időt nyerve. Egyik zsebéből apró kendőt vesz elő, hogy szemeit, arcát megtörölgesse. Szégyelli magát, hogy sírt, nincs már abban a korban, amikor ez még elnézhető egy férfinál, így kivörösödött szemeit - kevés sikerrel, de - bújtatni próbálja.
Tekintetét a lányok tartva, kezét a rossz állapotban lévő ház (vagy rom?) felé emeli.*
- Ez a házunk. Most értem vissza a városba, és nem tudom mi van a szüleimmel. Nincs hol laknom, és talán elvesztettem mindenkimet. - *Hogy mi viszi rá az ilyen gyors, száraz tényközlésre? Talán a tündérek sugárzó karizmája, talán a vágy arra, hogy valaki sajnálja, megértse és elfogadja őt, de minden bizonnyal az is benne van a pakliban, hogy bőgésére indokot szeretne szolgáltatni. Mintha csak bűnbe esett volna, és kifogást kéne keresnie az ítélettől való menekvéshez.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 19:23:09
Üzenet elküldve: 2019-02-02 19:23:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*A dicsérő szavakra csak mosolyog fölfelé szendén, de csak mert le sem esik neki, milyen kétértelmű is volt a dicséret. Ugyan így, teljesen vak arra, hogy Lyes pillantása milyen alaposan méri fel őt, s ez a "vakság" valahol óvja is a zavar hullámaitól, mely akkor kerekedne, ha megértené a szavak akár vélt mögöttes tartalmát is.
A felajánlott karba fűzi ujjait, csak csuklóját hajtja az elf alkarjának belsejére, másik kezével pedig szoknyáját csippenti, nehogy a lépcsőn lefelé bele akadjon. Kicsit meg is torpan, mikor Lyes abban a pillanatban közelebb húzza magához, így még félrebillentett fejjel szeme sarkából rá pillant, de aztán a lépcsőig nem áll meg.*
- Nem bánom *rebegi. Ott is csak azért, mert elméri a felső fokot. Annyira Lyesre figyel, és azokra a pontokra, ahol összeérnek, és a megjegyzésre, hogy kettesben jobb lett volna az éjjel, hogy egyel később lépett majdnem az alsóbb lépcsőfokra. Még szerencse, hogy ott van az elf karja, és a lépcsőkorlát is, de a botlás egyértelmű. *
- Köszönöm. *Elfehéredő arccal pislog fel, ijedt szemekkel. Azért elég magasról ereszkedik a lépcsősor, hogy félelmetes legyen az apró gnóm lánynak, egy ilyen ügyetlenség.*
- Nem volt olyan ijesztő az éjjel, mint ez a baki. Ne haragudj, ha nem figyelsz, még magammal is rántottalak volna. Akkor pedig Mal kiskanállal sem szed minket össze. Erre kell egy frissítő.
*A könyvtárba menet a konyha nyitott ajtajában meglátja minden problémák megoldóját, aki már javában az ebéd előkészületein dolgozik.*
- Á! Celácska! Fiatalúr! Jól aludtak? Itt a reggeli. Hová készítsem?
*Már libben is eléjük.*
- Jó reggelt Mal. A könyvtárban leszünk. Esetleg, oda.
- Már viszem is, már biztosan éhesek. Hallom, a fiatalúr korán ébredt.
*Mal előtt nincsenek titkok, vagy csak hallotta a motozást. Amellett Cilanney-nek terve volt, ma szabadnapra elküldeni a lányt, de amint látja, benne van az ebédben nyakig. Erről lekésett, bár még a délutánt kiadhatja neki.*
- Inkább elvisszük mi a reggelit, maradj csak Mal. Köszönjük. *S azzal Lyessalra pillant cinkosul, hogy ő is indulna-e, lehetőleg Mal nélkül, de az utat, Cilanney intése adja, hogy melyik folyosón merre kell fordulni. Amellett Malt lerázandó, mindkettejük kezébe egy-egy tálca került, így már nem tudnak összekapaszkodni, de Cilanney jobban érzi magát, ha Lyes közvetlen közelébe húzódva halad.*
- Itt is vagyunk. *Az út nem hosszú, a ház azért nem egy labirintus, bár kétségtelen, hogy megvannak a titkai.*
- Szerinted, megfeledkezik a kandallóról? *suttogja Lyesnek, nehogy visszaszaladjon a hang a folyosón.*
//A könyvtár melege//
*A dicsérő szavakra csak mosolyog fölfelé szendén, de csak mert le sem esik neki, milyen kétértelmű is volt a dicséret. Ugyan így, teljesen vak arra, hogy Lyes pillantása milyen alaposan méri fel őt, s ez a "vakság" valahol óvja is a zavar hullámaitól, mely akkor kerekedne, ha megértené a szavak akár vélt mögöttes tartalmát is.
A felajánlott karba fűzi ujjait, csak csuklóját hajtja az elf alkarjának belsejére, másik kezével pedig szoknyáját csippenti, nehogy a lépcsőn lefelé bele akadjon. Kicsit meg is torpan, mikor Lyes abban a pillanatban közelebb húzza magához, így még félrebillentett fejjel szeme sarkából rá pillant, de aztán a lépcsőig nem áll meg.*
- Nem bánom *rebegi. Ott is csak azért, mert elméri a felső fokot. Annyira Lyesre figyel, és azokra a pontokra, ahol összeérnek, és a megjegyzésre, hogy kettesben jobb lett volna az éjjel, hogy egyel később lépett majdnem az alsóbb lépcsőfokra. Még szerencse, hogy ott van az elf karja, és a lépcsőkorlát is, de a botlás egyértelmű. *
- Köszönöm. *Elfehéredő arccal pislog fel, ijedt szemekkel. Azért elég magasról ereszkedik a lépcsősor, hogy félelmetes legyen az apró gnóm lánynak, egy ilyen ügyetlenség.*
- Nem volt olyan ijesztő az éjjel, mint ez a baki. Ne haragudj, ha nem figyelsz, még magammal is rántottalak volna. Akkor pedig Mal kiskanállal sem szed minket össze. Erre kell egy frissítő.
*A könyvtárba menet a konyha nyitott ajtajában meglátja minden problémák megoldóját, aki már javában az ebéd előkészületein dolgozik.*
- Á! Celácska! Fiatalúr! Jól aludtak? Itt a reggeli. Hová készítsem?
*Már libben is eléjük.*
- Jó reggelt Mal. A könyvtárban leszünk. Esetleg, oda.
- Már viszem is, már biztosan éhesek. Hallom, a fiatalúr korán ébredt.
*Mal előtt nincsenek titkok, vagy csak hallotta a motozást. Amellett Cilanney-nek terve volt, ma szabadnapra elküldeni a lányt, de amint látja, benne van az ebédben nyakig. Erről lekésett, bár még a délutánt kiadhatja neki.*
- Inkább elvisszük mi a reggelit, maradj csak Mal. Köszönjük. *S azzal Lyessalra pillant cinkosul, hogy ő is indulna-e, lehetőleg Mal nélkül, de az utat, Cilanney intése adja, hogy melyik folyosón merre kell fordulni. Amellett Malt lerázandó, mindkettejük kezébe egy-egy tálca került, így már nem tudnak összekapaszkodni, de Cilanney jobban érzi magát, ha Lyes közvetlen közelébe húzódva halad.*
- Itt is vagyunk. *Az út nem hosszú, a ház azért nem egy labirintus, bár kétségtelen, hogy megvannak a titkai.*
- Szerinted, megfeledkezik a kandallóról? *suttogja Lyesnek, nehogy visszaszaladjon a hang a folyosón.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:28:23
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:28:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ard//
*Ahogy könnyei potyognak, Vieljana lassan meg is nyugszik kissé. Az Úrnőről elmondott szavai megerősítik abban, hogy van még remény a világ számára, és a segítség előbb vagy utóbb elérkezik majd, ha kell, a szeretet és gondoskodás képében. Csak a látványtól nem tud szabadulni… Szeme még mindig a mélységet fürkészi, s csak az erdőben megtanult ösztönei súgják azt, hogy élete veszélyben is foroghat ezen a környéken. Ki tudja, miféle haramiák, gyilkosok járják a sikátorokat, ő pedig egyetlen kis tőrével, esetlenül sír egy kövön. Rossz előérzete támad, mintha valaki a környéken ólálkodna, de előbb a fülével igyekszik felmérni a helyzetet, s csak utána, minden erejét megfeszítve fordul hátra. Öklével megdörzsöli a szemét. Egy nála valamivel magasabb gnóm fiút pillant meg, aki mintha csak rémeket látna, mered maga elé. Szemei könnyesek. Viel ösztönösen felpattan, hogy segítsen neki, de félúton megtorpan.*
~ Veszélyes is lehet. ~ *Lassan lépked közelebb, hogy a fiú észrevegye, nagy, könnyes szemekkel, együttérzően néz rá.*
- Mi történt veled? *Először arra gondol, hogy ő is a szakadék miatt sír, de emlékezteti magát, hogy ez nem egy általános hozzáállás.* ~ Talán az otthona ott volt, ahol most a meredély. ~ *Gondolja, jobb lehetőség nem lévén. Reméli, a fiú majd megmondja, mi a baj, és nem próbál ártani neki. Sőt, kitalálhatják a megoldást.*
//Ard//
*Ahogy könnyei potyognak, Vieljana lassan meg is nyugszik kissé. Az Úrnőről elmondott szavai megerősítik abban, hogy van még remény a világ számára, és a segítség előbb vagy utóbb elérkezik majd, ha kell, a szeretet és gondoskodás képében. Csak a látványtól nem tud szabadulni… Szeme még mindig a mélységet fürkészi, s csak az erdőben megtanult ösztönei súgják azt, hogy élete veszélyben is foroghat ezen a környéken. Ki tudja, miféle haramiák, gyilkosok járják a sikátorokat, ő pedig egyetlen kis tőrével, esetlenül sír egy kövön. Rossz előérzete támad, mintha valaki a környéken ólálkodna, de előbb a fülével igyekszik felmérni a helyzetet, s csak utána, minden erejét megfeszítve fordul hátra. Öklével megdörzsöli a szemét. Egy nála valamivel magasabb gnóm fiút pillant meg, aki mintha csak rémeket látna, mered maga elé. Szemei könnyesek. Viel ösztönösen felpattan, hogy segítsen neki, de félúton megtorpan.*
~ Veszélyes is lehet. ~ *Lassan lépked közelebb, hogy a fiú észrevegye, nagy, könnyes szemekkel, együttérzően néz rá.*
- Mi történt veled? *Először arra gondol, hogy ő is a szakadék miatt sír, de emlékezteti magát, hogy ez nem egy általános hozzáállás.* ~ Talán az otthona ott volt, ahol most a meredély. ~ *Gondolja, jobb lehetőség nem lévén. Reméli, a fiú majd megmondja, mi a baj, és nem próbál ártani neki. Sőt, kitalálhatják a megoldást.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 09:49:04
Üzenet elküldve: 2019-02-02 09:49:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség kezdete//
//Csapatdobás - karizma komb. alku//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Láthatóan nem kerül el figyelmét Lorthon mozdulata, tekintete dühösen pillant szorult helyzetére. Valójában nagyon sok a menekülési lehetősége, hisz mögötte és oldalában is van legalább két felfedezetlen szoba, legalábbis a csapat számára felfedezetlen, hisz a gnóm vezette ide őket. Ráadásul Lornak még a fegyvert is elő kell rántania, míg a gnóm, csak hátrébb gurul, talán le kellett volna fogni, több lenne az esély. Tekintete ide-oda jár, latolgatja magában az esélyeket, közben hallgatja Salwar javaslatát. Alsó ajkát megnyalva nézi végig, ahogy a nőt elvezeti, így immár eggyel kevesebb lesz a csapatlétszám. Azonban végre együtt dolgoznak, ki-ki a maga módján kiveszi a részét, s még Rlilla elejtett mondata is betalál, mire a gnóm csak dühösen legyint. Valóban, egy tűzgyújtásért bármennyi pénzt elkérni nevetséges ajánlat, nyilvánvalóan idióta próbálkozás volt.*
- Nem vagyok fafejű. *Szívja meg morcosan fogát, s immár Morrt is elkönyveli a sikeres meggyőző erővel rendelkező férfiak sorába, holott eleddig még nem sok vizet zavart, úgy látszik kezd a csapatszellem feléledni. A felajánlott összeg hallatán cinikusan húzza el a száját. Nevetségesen kevés és igazából a csapat nem is győzi meg, mert függetlenül közös fellépésüknek, érvelésük és alkupozíciójuk meglehetősen alacsony, szinte mindannyiuké.*
- Amit ti mondtok az pedig nevetségesen kevés, ahhoz képest, hogy megmentettelek és idevezettelek benneteket, most pedig egy üres házat akartok a fertő közepén. És nem... nem vagy a helyemben. *Sziszegi megvillanó szemekkel Zarára, bár mindig megenyhül kicsit, mikor a lányra néz, így felsóhajt, s felemeli a kezét.*
- Nézzétek, én hajlandó vagyok megegyezni, de az egy szar környék, nehéz igazán megfelelő környezetet találni. Ezt te is így gondolod, nem igaz néma óriás?! *Pillant fel Lorthonra, s pillantásával egy időben ugrik fel, majd rúgja a parazsat a hozzá legközelebb álló Lorthon felé. Alulról küldi meg, így az égő tüzes zsarátnokok szanaszéjjel repülnek minden irányba, bőséggel a férfi és a mellett állók felé is. A gnóm gyors, erről már meggyőződhettek akkor is, amikor utána futottak, hisz számtalanszor várta be őket és csak aprón lihegett. Ez most sincs másképp, mert akciója után ordenáré hangon visítva iramodik meg hátrafelé a nyitott szoba felé.*
//Csapatdobás - karizma komb. alku//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Láthatóan nem kerül el figyelmét Lorthon mozdulata, tekintete dühösen pillant szorult helyzetére. Valójában nagyon sok a menekülési lehetősége, hisz mögötte és oldalában is van legalább két felfedezetlen szoba, legalábbis a csapat számára felfedezetlen, hisz a gnóm vezette ide őket. Ráadásul Lornak még a fegyvert is elő kell rántania, míg a gnóm, csak hátrébb gurul, talán le kellett volna fogni, több lenne az esély. Tekintete ide-oda jár, latolgatja magában az esélyeket, közben hallgatja Salwar javaslatát. Alsó ajkát megnyalva nézi végig, ahogy a nőt elvezeti, így immár eggyel kevesebb lesz a csapatlétszám. Azonban végre együtt dolgoznak, ki-ki a maga módján kiveszi a részét, s még Rlilla elejtett mondata is betalál, mire a gnóm csak dühösen legyint. Valóban, egy tűzgyújtásért bármennyi pénzt elkérni nevetséges ajánlat, nyilvánvalóan idióta próbálkozás volt.*
- Nem vagyok fafejű. *Szívja meg morcosan fogát, s immár Morrt is elkönyveli a sikeres meggyőző erővel rendelkező férfiak sorába, holott eleddig még nem sok vizet zavart, úgy látszik kezd a csapatszellem feléledni. A felajánlott összeg hallatán cinikusan húzza el a száját. Nevetségesen kevés és igazából a csapat nem is győzi meg, mert függetlenül közös fellépésüknek, érvelésük és alkupozíciójuk meglehetősen alacsony, szinte mindannyiuké.*
- Amit ti mondtok az pedig nevetségesen kevés, ahhoz képest, hogy megmentettelek és idevezettelek benneteket, most pedig egy üres házat akartok a fertő közepén. És nem... nem vagy a helyemben. *Sziszegi megvillanó szemekkel Zarára, bár mindig megenyhül kicsit, mikor a lányra néz, így felsóhajt, s felemeli a kezét.*
- Nézzétek, én hajlandó vagyok megegyezni, de az egy szar környék, nehéz igazán megfelelő környezetet találni. Ezt te is így gondolod, nem igaz néma óriás?! *Pillant fel Lorthonra, s pillantásával egy időben ugrik fel, majd rúgja a parazsat a hozzá legközelebb álló Lorthon felé. Alulról küldi meg, így az égő tüzes zsarátnokok szanaszéjjel repülnek minden irányba, bőséggel a férfi és a mellett állók felé is. A gnóm gyors, erről már meggyőződhettek akkor is, amikor utána futottak, hisz számtalanszor várta be őket és csak aprón lihegett. Ez most sincs másképp, mert akciója után ordenáré hangon visítva iramodik meg hátrafelé a nyitott szoba felé.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 05:44:13
Üzenet elküldve: 2019-02-02 05:44:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hetti megint késve indult el a templom könyvtárából hazafelé. Az utóbbi időben nagyon ellepik a teendői. A könyvtár békéjében sokszor érzi úgy, hogy az olvasni és a lefordítani valók maga alá temetik. A kora miatt már az esze se vág olyan gyorsan. Könnyen belezavarodik abba, amiket olvas és fordít. Van, hogy csak napokkal később jön rá valamire. Hiába az ősi nyelvek, a sokféle idegen dialektus elégé megnehezítik a katalogizálást. Ilyetén járnak a gondolatai, amik nem lelkesítik, ahogy este botorkál lefelé a templom lépcsőjén.
A pedáns öregasszony nagyon igényes a munkájára és teljesen kiborítja, amikor nem jól végzi azt. Eljárt felette az idő és a csöpp öregasszony csak egymaga van egy hatalmas könyvtárra. Hobbijára, a novellaírogatásra már szinte nem is marad semmi energiája. Ezek mellé, még ráadásul, a macskái közül, számára a legkedvesebb, egy pár hata pusztult el. Sarára is kevesebb ideje van, bár már egészen nagylány, szóval nem félti annyira.
Ahogy sétál végig az utcákon, valahogy a romvárosba keveredik, pedig ő a szegény negyedben lakik. Hettriettta teljesen szétszórt mostanság, mintha ezer felé kéne figyelnie, amibe még az is közrejátszik, hogy a minap valahogy úgy összekavarta a címjegyzéket az olvasósorban – még most sem érti hogy –, hogy egy egészen különös rejtett fordító kódsorra bukkant, amit csak az istenek háta mögötti, a legősibb helyrajzi könyvtárakban, a nagy vének által írt tekercsekben őriznek. Ezáltal pedig, fény derült számára egy olyan dologra is, ami egy nagy hiba a titkok könyvtárában, de hát a sok titok, sok zavarral jár. Hetti úgy érzi ebben a dologban, most jóval kisebb részben nyomja a teher az ő vállait. Persze, ettől még nem érzi magát jobban, mert tudja, hogy egy megtörtént hiba esetében felesleges dolog ujjal mutogatva keresni a bűnbakot és perlekedni, ahelyett, hogy áttekintve a helyzetet megoldanák azt.
Hetti ekkor veszi észre, hogy a romvárosban sétálgat, ami mondjuk, csak annyiban különbözik a szegény negyedtől, hogy itt kevesebb a düledező roncsház, mivel a legtöbb épület itt összedőlt.*
~ Szólnom kell Saranak, hogy legközelebb jöjjön elém. ~
A hozzászólás írója (Hettriettta, a Könyvtáros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.02 05:50:50
A pedáns öregasszony nagyon igényes a munkájára és teljesen kiborítja, amikor nem jól végzi azt. Eljárt felette az idő és a csöpp öregasszony csak egymaga van egy hatalmas könyvtárra. Hobbijára, a novellaírogatásra már szinte nem is marad semmi energiája. Ezek mellé, még ráadásul, a macskái közül, számára a legkedvesebb, egy pár hata pusztult el. Sarára is kevesebb ideje van, bár már egészen nagylány, szóval nem félti annyira.
Ahogy sétál végig az utcákon, valahogy a romvárosba keveredik, pedig ő a szegény negyedben lakik. Hettriettta teljesen szétszórt mostanság, mintha ezer felé kéne figyelnie, amibe még az is közrejátszik, hogy a minap valahogy úgy összekavarta a címjegyzéket az olvasósorban – még most sem érti hogy –, hogy egy egészen különös rejtett fordító kódsorra bukkant, amit csak az istenek háta mögötti, a legősibb helyrajzi könyvtárakban, a nagy vének által írt tekercsekben őriznek. Ezáltal pedig, fény derült számára egy olyan dologra is, ami egy nagy hiba a titkok könyvtárában, de hát a sok titok, sok zavarral jár. Hetti úgy érzi ebben a dologban, most jóval kisebb részben nyomja a teher az ő vállait. Persze, ettől még nem érzi magát jobban, mert tudja, hogy egy megtörtént hiba esetében felesleges dolog ujjal mutogatva keresni a bűnbakot és perlekedni, ahelyett, hogy áttekintve a helyzetet megoldanák azt.
Hetti ekkor veszi észre, hogy a romvárosban sétálgat, ami mondjuk, csak annyiban különbözik a szegény negyedtől, hogy itt kevesebb a düledező roncsház, mivel a legtöbb épület itt összedőlt.*
~ Szólnom kell Saranak, hogy legközelebb jöjjön elém. ~
A hozzászólás írója (Hettriettta, a Könyvtáros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.02 05:50:50
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 03:04:44
Üzenet elküldve: 2019-02-02 03:04:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*A gyermekkor végét a különböző kultúrák más-más módon jelzik. Sokaknak van valamiféle beavató szokásuk, mely után már férfinak vagy nőknek tekintendők, de másoknak be kell érniük valami mély, általában fájdalmas eseménnyel, mely után rákényszerülnek a felelősségvállalásra, így nem viselkedhetnek többé gyerekként.
Ard gyermekkora éppen most szakadozik apró darabokra. Úti köpenyét por fedi, hosszú utazáson van tehát túl, és most, hogy hazaért, itt áll a régi házuk előtt.*
- Valaki? Van itt valaki? Anya, apa, hazaértem! - *Kiált kétségbeesve, arcán már mindkét oldalt ereszt vájt magának a csendesen csordogáló könny-patak. A hely, ahol édesanyjának kellene őt karjaiba zárnia, örülni hazatért fiának, üresen áll, és a jelenet csak a gnóm fiú képzeletében játszódik le újra és újra. Nem tudja hol vannak. A ház elhagyatott, ki van fosztva, jelentős károk fedezhetők fel rajta. Ez nem az otthona többé.
De hol lehetnek a szülei? Ard gondol mindenre, még a legrosszabbra is, bár azt aligha lenne képes elfogadni, amíg nincs sziklaszilárd bizonyíték róla.
~ Apám okos. Biztos elmenekültek a kór miatt. Vissza fog jönni. Jól vannak. ~ Ismételgeti magában, mint egy furcsa mantrát, újra és újra. Talán, ha elégszer mondja, elhiszi?
Nem messze tőle, egy kövön tündér üldögél, bár erről aligha vesz tudomást. Motyogását elmossa Ard szomorúsága, így ha hallja is azt fizikailag, a tudatába már nem kap bejárást.
A tündérnek, ha éles erre a szeme, feltűnhet, hogy a lábai előtt heverő kavicsok között más apróra törött dolog is van a porban: En'ard, a gnóm gyerekkora. De észreveszi ezt? És ha igen, lehajol felvenni a darabjait, vagy ezt is arra a bizonyos úrnőre bízza, aki felé Ard most legfeljebb haragot képes táplálni: miért nem volt ott, hogy megakadályozza ezt?*
//Vieljana//
*A gyermekkor végét a különböző kultúrák más-más módon jelzik. Sokaknak van valamiféle beavató szokásuk, mely után már férfinak vagy nőknek tekintendők, de másoknak be kell érniük valami mély, általában fájdalmas eseménnyel, mely után rákényszerülnek a felelősségvállalásra, így nem viselkedhetnek többé gyerekként.
Ard gyermekkora éppen most szakadozik apró darabokra. Úti köpenyét por fedi, hosszú utazáson van tehát túl, és most, hogy hazaért, itt áll a régi házuk előtt.*
- Valaki? Van itt valaki? Anya, apa, hazaértem! - *Kiált kétségbeesve, arcán már mindkét oldalt ereszt vájt magának a csendesen csordogáló könny-patak. A hely, ahol édesanyjának kellene őt karjaiba zárnia, örülni hazatért fiának, üresen áll, és a jelenet csak a gnóm fiú képzeletében játszódik le újra és újra. Nem tudja hol vannak. A ház elhagyatott, ki van fosztva, jelentős károk fedezhetők fel rajta. Ez nem az otthona többé.
De hol lehetnek a szülei? Ard gondol mindenre, még a legrosszabbra is, bár azt aligha lenne képes elfogadni, amíg nincs sziklaszilárd bizonyíték róla.
~ Apám okos. Biztos elmenekültek a kór miatt. Vissza fog jönni. Jól vannak. ~ Ismételgeti magában, mint egy furcsa mantrát, újra és újra. Talán, ha elégszer mondja, elhiszi?
Nem messze tőle, egy kövön tündér üldögél, bár erről aligha vesz tudomást. Motyogását elmossa Ard szomorúsága, így ha hallja is azt fizikailag, a tudatába már nem kap bejárást.
A tündérnek, ha éles erre a szeme, feltűnhet, hogy a lábai előtt heverő kavicsok között más apróra törött dolog is van a porban: En'ard, a gnóm gyerekkora. De észreveszi ezt? És ha igen, lehajol felvenni a darabjait, vagy ezt is arra a bizonyos úrnőre bízza, aki felé Ard most legfeljebb haragot képes táplálni: miért nem volt ott, hogy megakadályozza ezt?*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-02-02 02:01:28
Üzenet elküldve: 2019-02-02 02:01:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az óriás lány halad a városban, de újabb megdöbbenésére nem hogy nem jut el a barakkig, de még csak a gazdag negyedet sem találja már a helyén. Pontosabban, egy nagy szakadékot talál csak a helyén, ami fölött valami fehér híd ível át.*
~ Vajon milyen mély lehet? Nem is lehet lelátni. ~
*Lesha a meredély mellett sétálgat. Erre felé nincs sok járókelő. A környék elég romos és lepusztult, elég lehangoló is. Egyszeriben, ahogy lefelé pillant a tátongó mélységbe, felvetődik benne, hogy mi van, ha ez a szakadék olyan mély, hogy lehet a föld alatt, át lehet jutni a Vaserdő barlangrendszereibe. Egész felrázza a gondolat, hogy egy komplett világ húzódhat a talpai alatt. A romos hely nem készteti maradásra, és mivel nem találja a barakkot se, hát egyszerűen sarkon fordul és megy visszafelé. A környéken mászkálnak harcosok, mindenféle alakok, de nincstelenek, és ágról szakadtak is kujtorognak erre felé, mint az a szürke néne a tisztáson. Erről megint az erdőszéli tisztáson látott ismerősnek tűnő elf szerzeten kezd agyalni, amikor egyszer csak kipattan egy név az agyából: Pycta.*
~ Tééényleg! Az a erdőlakó elf… a Pegazus fogadóból. Ott is milyen rég jártam. ~
*Lesha megnyújtja a lépteit.*
~ Ezer éve nem találkoztam ismerős arccal. Talán még ott lesz, hogy ráköszönjek. Volt ott néhány alak körülötte. Vajon milyen ügyet intéztek? Akár még toborzás is érdekelheti őket. ~
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.02 02:20:27
~ Vajon milyen mély lehet? Nem is lehet lelátni. ~
*Lesha a meredély mellett sétálgat. Erre felé nincs sok járókelő. A környék elég romos és lepusztult, elég lehangoló is. Egyszeriben, ahogy lefelé pillant a tátongó mélységbe, felvetődik benne, hogy mi van, ha ez a szakadék olyan mély, hogy lehet a föld alatt, át lehet jutni a Vaserdő barlangrendszereibe. Egész felrázza a gondolat, hogy egy komplett világ húzódhat a talpai alatt. A romos hely nem készteti maradásra, és mivel nem találja a barakkot se, hát egyszerűen sarkon fordul és megy visszafelé. A környéken mászkálnak harcosok, mindenféle alakok, de nincstelenek, és ágról szakadtak is kujtorognak erre felé, mint az a szürke néne a tisztáson. Erről megint az erdőszéli tisztáson látott ismerősnek tűnő elf szerzeten kezd agyalni, amikor egyszer csak kipattan egy név az agyából: Pycta.*
~ Tééényleg! Az a erdőlakó elf… a Pegazus fogadóból. Ott is milyen rég jártam. ~
*Lesha megnyújtja a lépteit.*
~ Ezer éve nem találkoztam ismerős arccal. Talán még ott lesz, hogy ráköszönjek. Volt ott néhány alak körülötte. Vajon milyen ügyet intéztek? Akár még toborzás is érdekelheti őket. ~
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.02 02:20:27
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093