Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 22:52:11
Üzenet elküldve: 2016-12-27 22:52:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Evés közben a leginkább fűrészporra emlékeztető kenyér kellemetlenül feltapad a szájpadlására, így hamar úgy dönt, hogy felfüggeszti a vacsorázást. A maradékot visszapakolja az erszényébe, majd szenved vele holnap.
Nagyot sóhajtva gondol vissza milyen jót evett abban a fogadóban, mielőtt eljött, még annak a káposzta levesnek is örülne, amit még akkor a takonyhoz hasonlítgatott.
Lehűlt a levegő. Egy kicsit bánja már, hogy elkártyázta a köpenyét, tény, hogy sokat nem hordta, most legalább takarózhatna vele. Alváshoz készülődve halk nyögés kíséretébe nyújtja ki lábait, amikor a térde ropogásán kívül más neszre is figyelmes lesz.
Eleinte reméli, hogy csak valami madár csap zajt, hamarosan azonban már biztos benne, hogy lépteket hall.
Kezét óvatosan a markolatra csúsztatja, s a lehető leghalkabban igyekszik kivonni kardját a hüvelyéből. Épp azon tanakodik, hogy feláll és a hang irányába indul, amikor egy ismeretlen alak felbukik a lábában. Meglepetésében rögtön felguggol, felvont szemöldökkel nézi végig, ahogy a szerencsétlen kardja belefúródik a fa gyökerébe, majd kihasználva az előnyét pengéjét a férfinak szegezi.*
-Ki vagy és mi a büdös francot csinálsz itt? *kérdi türelmetlenül a kék íriszekbe nézve, tudatosan nem felelve a másik kérdésére. Úgy gondolja jelenleg csak ő van olyan pozícióban, hogy kérdéseket tegyen fel.*
-De figyelmeztetlek, ha úgy gondolom, hazudsz, előfordulhat, hogy egészen véletlenül lecsapom a karod. *Érzékeny orrát hamar eléri az idegen ruhájába ivódott jellegzetes mocsárszag.* - Bár a szagodból ítélve lehet lerohad magától.
*Evés közben a leginkább fűrészporra emlékeztető kenyér kellemetlenül feltapad a szájpadlására, így hamar úgy dönt, hogy felfüggeszti a vacsorázást. A maradékot visszapakolja az erszényébe, majd szenved vele holnap.
Nagyot sóhajtva gondol vissza milyen jót evett abban a fogadóban, mielőtt eljött, még annak a káposzta levesnek is örülne, amit még akkor a takonyhoz hasonlítgatott.
Lehűlt a levegő. Egy kicsit bánja már, hogy elkártyázta a köpenyét, tény, hogy sokat nem hordta, most legalább takarózhatna vele. Alváshoz készülődve halk nyögés kíséretébe nyújtja ki lábait, amikor a térde ropogásán kívül más neszre is figyelmes lesz.
Eleinte reméli, hogy csak valami madár csap zajt, hamarosan azonban már biztos benne, hogy lépteket hall.
Kezét óvatosan a markolatra csúsztatja, s a lehető leghalkabban igyekszik kivonni kardját a hüvelyéből. Épp azon tanakodik, hogy feláll és a hang irányába indul, amikor egy ismeretlen alak felbukik a lábában. Meglepetésében rögtön felguggol, felvont szemöldökkel nézi végig, ahogy a szerencsétlen kardja belefúródik a fa gyökerébe, majd kihasználva az előnyét pengéjét a férfinak szegezi.*
-Ki vagy és mi a büdös francot csinálsz itt? *kérdi türelmetlenül a kék íriszekbe nézve, tudatosan nem felelve a másik kérdésére. Úgy gondolja jelenleg csak ő van olyan pozícióban, hogy kérdéseket tegyen fel.*
-De figyelmeztetlek, ha úgy gondolom, hazudsz, előfordulhat, hogy egészen véletlenül lecsapom a karod. *Érzékeny orrát hamar eléri az idegen ruhájába ivódott jellegzetes mocsárszag.* - Bár a szagodból ítélve lehet lerohad magától.
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 22:42:21
Üzenet elküldve: 2016-12-27 22:42:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
//Ordonok Ullamar//
*A tisztek beszélgetésén túl az égvilágon semmi sem történik, Sydnek pedig kezd komolyan elege lenni az altesti fájdalomból. Ráadásul az ork nótájától is kezd idegrángást kapni. Jobb ötlete nem lévén úgy dönt, igyekszik két legyet ütni egy csapásra. Megszólítja a zöld bőrűt.*
-Te Ord! Szólíthatlak Ordnak, ugye? Szóval te miért csatlakoztál az Őrséghez?
*Lehetséges, hogy mondta már, nem emlékszik, de nem is baj. A lényeg, hogy elkezdjenek beszélgetni. Az út is gyorsabban telik és énekelni sem fog addig.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.27 23:37:40
//Ordonok Ullamar//
*A tisztek beszélgetésén túl az égvilágon semmi sem történik, Sydnek pedig kezd komolyan elege lenni az altesti fájdalomból. Ráadásul az ork nótájától is kezd idegrángást kapni. Jobb ötlete nem lévén úgy dönt, igyekszik két legyet ütni egy csapásra. Megszólítja a zöld bőrűt.*
-Te Ord! Szólíthatlak Ordnak, ugye? Szóval te miért csatlakoztál az Őrséghez?
*Lehetséges, hogy mondta már, nem emlékszik, de nem is baj. A lényeg, hogy elkezdjenek beszélgetni. Az út is gyorsabban telik és énekelni sem fog addig.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.27 23:37:40
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 22:30:57
Üzenet elküldve: 2016-12-27 22:30:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Biccent még Aldas végszavára, aztán majd kiderül mihez is kezdhetnek azokkal a válaszokkal. Sok jót nem remél. Gondolataiba merülve lovagol tovább némán, az ork vidám, bugyuta dalát azért vigyorogva hallgatja. Egészen addig, még Aon be nem sorol mellé. Érdeklődve, némi rosszallással kapja tekintetét a közlegényesített harcosra.*
-Nekem is lenne majd pár szavam hozzád.
*Ezer kérdés motoszkál fejében, egy csomó halom minden, melyre Aoneer választ is adhatna, viszont ezúttal inkább a hivatalos jelentésekre bízná azinformálást. Lehet feltűnt már egykori őrmesterének, lehet nem, de Zia igen igyekszik távolságot tartani, s amennyire a közös utazás engedi kerüli a harcost. Haragszik? Sértett? Csalódott? Bizalmatlan? Maga sem tudná megmondani, talán mindez együtt egy picit. Nagy sóhajjal látja be érzelmeinek ostobaságát, méltatlan voltát, és rövid gondolkodás után már őszinte aggodalommal méregeti Aont.*
-Jól vagy?
*Hisz a köszvényesre se haragszik, pusztán csak azért, mert megbetegedett.*
*Biccent még Aldas végszavára, aztán majd kiderül mihez is kezdhetnek azokkal a válaszokkal. Sok jót nem remél. Gondolataiba merülve lovagol tovább némán, az ork vidám, bugyuta dalát azért vigyorogva hallgatja. Egészen addig, még Aon be nem sorol mellé. Érdeklődve, némi rosszallással kapja tekintetét a közlegényesített harcosra.*
-Nekem is lenne majd pár szavam hozzád.
*Ezer kérdés motoszkál fejében, egy csomó halom minden, melyre Aoneer választ is adhatna, viszont ezúttal inkább a hivatalos jelentésekre bízná azinformálást. Lehet feltűnt már egykori őrmesterének, lehet nem, de Zia igen igyekszik távolságot tartani, s amennyire a közös utazás engedi kerüli a harcost. Haragszik? Sértett? Csalódott? Bizalmatlan? Maga sem tudná megmondani, talán mindez együtt egy picit. Nagy sóhajjal látja be érzelmeinek ostobaságát, méltatlan voltát, és rövid gondolkodás után már őszinte aggodalommal méregeti Aont.*
-Jól vagy?
*Hisz a köszvényesre se haragszik, pusztán csak azért, mert megbetegedett.*
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 20:53:03
Üzenet elküldve: 2016-12-27 20:53:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem aggódik az élőhalottak miatt. Hogy is aggódna, egyet sem látott még. Nem fél a vadállatoktól sem, jöjjön akármi, el tud vele bánni. Felkészült és bátor. Ezért is vállalta el, hogy megpróbál annak a megvadult lónak a nyomára bukkanni, aki a kereskedő párezer aranyat érő holmijával vágtatott neki a nagy büdös vadonnak. A juttatás igen nagylelkű, a feladat nem túl bonyolult, miért mondott volna nemet?
De arra, hogy ilyen rövid idő alatt már harmadjára alig bír kikecmeregni a mocsárból, amibe teljesen váratlanul süllyedt derékig, nem számított. A Lihanechből Artheniorba tartó utat csak a járt úton és annak közvetlen közelében ismerte, az alattomos mocsár új volt neki.
~Legfeljebb vizes lesz a csizmám, mi? Átok a nagyvonalúságodba, kalmár!~
Magában dohogva szidja a kereskedőt.
~Tudta a piszok, miért nem maga jön!~
Úgy határoz, ez ennyit ért, nem többet. A jószágnak nem bukkant nyomára, a fogát viszont kis híján otthagyta. Itt az ideje hazamenni. Órákig gyalogol, mindig csak délnek, amerre nagyjából Artheniort sejti. Persze könnyebb lenne az úton, de ahhoz vissza kéne rá találnia, az meg nem megy. Azt viszont jól tudja, hogy dél felé előbb-utóbb kiér a dzsindzsából. Addig meg jobb is neki a sűrűben, annyira azért tart a veszélyektől, hogy inkább a sűrűben keresne menedéket. A vadállatokat elriasztja a tűz, minden mást viszont odavonz.
Sötétedésig gyalogol. Bírná még, de a tapasztaltak alapján kész öngyilkosság ezen a környéken éjjel mozogni. Beleesik valami gödörbe, szakadékba, aztán óbégathat, amíg bereked, sosem találja meg senki, még ha keresné, akkor sem. Körülkémlel, hogy hol tudná meghúzni magát éjszakára. Egy vastag törzsű fát néz ki magának, arrafelé veszi az irányt. Errefelé már szárazabb a talaj, örömmel veszi tudomásul, hogy nem cuppog minden lépése. Sóhajtva kerüli meg a fát és már azon jár a feje, hogyan tud majd a legkényelmesebben beletekeredni köpenyébe, mikor átesik Naesala lábán. Az orra bukást kigurulja, féltérden pördül meg, kezében már villan is a kard.*
-Ki vagy és mit... abüdösnyomorba! *A kardot nem arra találták ki, hogy talajközelben rángassák. A penge a mozdulat lendületétől jó mélyen ékelődik egy vastag gyökérbe. Így Syd most egyszerre próbálja kiszabadítani a fegyverét és szemügyre venni, hogy kivel sikerült összetalálkoznia, noha védekezni egyelőre csak szúrós pillantásokkal tud, hiszen kezei foglaltak.*
*Nem aggódik az élőhalottak miatt. Hogy is aggódna, egyet sem látott még. Nem fél a vadállatoktól sem, jöjjön akármi, el tud vele bánni. Felkészült és bátor. Ezért is vállalta el, hogy megpróbál annak a megvadult lónak a nyomára bukkanni, aki a kereskedő párezer aranyat érő holmijával vágtatott neki a nagy büdös vadonnak. A juttatás igen nagylelkű, a feladat nem túl bonyolult, miért mondott volna nemet?
De arra, hogy ilyen rövid idő alatt már harmadjára alig bír kikecmeregni a mocsárból, amibe teljesen váratlanul süllyedt derékig, nem számított. A Lihanechből Artheniorba tartó utat csak a járt úton és annak közvetlen közelében ismerte, az alattomos mocsár új volt neki.
~Legfeljebb vizes lesz a csizmám, mi? Átok a nagyvonalúságodba, kalmár!~
Magában dohogva szidja a kereskedőt.
~Tudta a piszok, miért nem maga jön!~
Úgy határoz, ez ennyit ért, nem többet. A jószágnak nem bukkant nyomára, a fogát viszont kis híján otthagyta. Itt az ideje hazamenni. Órákig gyalogol, mindig csak délnek, amerre nagyjából Artheniort sejti. Persze könnyebb lenne az úton, de ahhoz vissza kéne rá találnia, az meg nem megy. Azt viszont jól tudja, hogy dél felé előbb-utóbb kiér a dzsindzsából. Addig meg jobb is neki a sűrűben, annyira azért tart a veszélyektől, hogy inkább a sűrűben keresne menedéket. A vadállatokat elriasztja a tűz, minden mást viszont odavonz.
Sötétedésig gyalogol. Bírná még, de a tapasztaltak alapján kész öngyilkosság ezen a környéken éjjel mozogni. Beleesik valami gödörbe, szakadékba, aztán óbégathat, amíg bereked, sosem találja meg senki, még ha keresné, akkor sem. Körülkémlel, hogy hol tudná meghúzni magát éjszakára. Egy vastag törzsű fát néz ki magának, arrafelé veszi az irányt. Errefelé már szárazabb a talaj, örömmel veszi tudomásul, hogy nem cuppog minden lépése. Sóhajtva kerüli meg a fát és már azon jár a feje, hogyan tud majd a legkényelmesebben beletekeredni köpenyébe, mikor átesik Naesala lábán. Az orra bukást kigurulja, féltérden pördül meg, kezében már villan is a kard.*
-Ki vagy és mit... abüdösnyomorba! *A kardot nem arra találták ki, hogy talajközelben rángassák. A penge a mozdulat lendületétől jó mélyen ékelődik egy vastag gyökérbe. Így Syd most egyszerre próbálja kiszabadítani a fegyverét és szemügyre venni, hogy kivel sikerült összetalálkoznia, noha védekezni egyelőre csak szúrós pillantásokkal tud, hiszen kezei foglaltak.*
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 18:37:35
Üzenet elküldve: 2016-12-27 18:37:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Csak pár napnyi járóföld délnek kedveském, el sem tévesztheti~ *hallja a fejében annak az öregembernek a mély, rekedtes hangját, akitől útközben eligazítást kért. Mondjuk azt nem ártott volna pontosan megkérdezni, mégis mennyi napot ért ez alatt, ugyanis azóta már négy éjszakát töltött az erdőben kóborolva. Sokat nem aludt, nem mert, túlságosan is félt attól, hogy netán valaki rátámad. Az egyik lichanechi kocsmában hallotta valami félszerzettől, hogy holtak járják a két város közötti vidéket, tartva pedig attól, hogy összeakad eggyel szinte a legkisebb neszre is kardot rántott.
Azt is beszélték, hogy a karavánpihenő a földdel lett egyenlő, melyről ugyan csak messziről, de maga is meggyőződhetett, mikor elsétált a romhalmaz mellett.*
~Annak is már két napja~ *sóhajt fel magában.* ~Sohasem fogom elérni azt a koszos várost.~
*A nap már alacsonyan jár, épp ideje, hogy valahol lepihenjen, nem örül túlságosan, hogy újabb éjszakát kell az erdőben töltenie, de mivel nincs más választása fáradt léptekkel indul meg az egyik szimpatikusabb tölgyfa felé. Lábai már lüktetnek a sok gyaloglástól, a jobb sarkát feltörte a csizma, s a bal lábbelijében már órák óta érez egy hegyes kis kavicsot, de még nem volt ereje megállni és kiszedni.
A fa törzséhez érve, először alaposan körbenéz, majd megállapítva, hogy egy lélek sincs a közelben, nehézkesen, mint egy vénasszony a tövébe ereszkedik. Még pár pillanatig nagyot sóhajtva bámulja az erdőt, azon gondolkodik, mégis merre lehet a kereskedelmi út és hogy a fenébe kerülhette el, aztán végre erőt vesz magán és leszedi magáról repedezett fegyverövét és íját. Erszényéből még előkotorja a maradék kenyér darabját, amit magával hozott, s erősen rágva a kiszáradt tésztát azon kezd gondolkodni, hogy holnap merre folytassa útját.*
~Csak pár napnyi járóföld délnek kedveském, el sem tévesztheti~ *hallja a fejében annak az öregembernek a mély, rekedtes hangját, akitől útközben eligazítást kért. Mondjuk azt nem ártott volna pontosan megkérdezni, mégis mennyi napot ért ez alatt, ugyanis azóta már négy éjszakát töltött az erdőben kóborolva. Sokat nem aludt, nem mert, túlságosan is félt attól, hogy netán valaki rátámad. Az egyik lichanechi kocsmában hallotta valami félszerzettől, hogy holtak járják a két város közötti vidéket, tartva pedig attól, hogy összeakad eggyel szinte a legkisebb neszre is kardot rántott.
Azt is beszélték, hogy a karavánpihenő a földdel lett egyenlő, melyről ugyan csak messziről, de maga is meggyőződhetett, mikor elsétált a romhalmaz mellett.*
~Annak is már két napja~ *sóhajt fel magában.* ~Sohasem fogom elérni azt a koszos várost.~
*A nap már alacsonyan jár, épp ideje, hogy valahol lepihenjen, nem örül túlságosan, hogy újabb éjszakát kell az erdőben töltenie, de mivel nincs más választása fáradt léptekkel indul meg az egyik szimpatikusabb tölgyfa felé. Lábai már lüktetnek a sok gyaloglástól, a jobb sarkát feltörte a csizma, s a bal lábbelijében már órák óta érez egy hegyes kis kavicsot, de még nem volt ereje megállni és kiszedni.
A fa törzséhez érve, először alaposan körbenéz, majd megállapítva, hogy egy lélek sincs a közelben, nehézkesen, mint egy vénasszony a tövébe ereszkedik. Még pár pillanatig nagyot sóhajtva bámulja az erdőt, azon gondolkodik, mégis merre lehet a kereskedelmi út és hogy a fenébe kerülhette el, aztán végre erőt vesz magán és leszedi magáról repedezett fegyverövét és íját. Erszényéből még előkotorja a maradék kenyér darabját, amit magával hozott, s erősen rágva a kiszáradt tésztát azon kezd gondolkodni, hogy holnap merre folytassa útját.*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 11:18:35
Üzenet elküldve: 2016-12-27 11:18:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daynah Yffer//
*Borzasztó dolog ez a lovaglás. Alig pár száz métert tett meg a nyeregben, de már most minden baja van tőle. Az, hogy a nyereg kemény, és mindenhol töri, egy dolog, de még a ló is úgy dobálja össze-vissza, mintha szándékosan csinálná. Hogy az ő tudatlansága lenne? Egyértelmű, ezzel tisztában is van. Hiszen látta már ezerszer, milyen könnyedén ülik meg mások a lovat.
Mindez akkor nyer egyértelmű világosságot, mikor Daynah irányából felhangzik az első tanács. Ekkor jön rá, hogy valóban, szinte görcsösen szorítja combjaival a lovat. Ahogy ujjai is szinte görcsben fogják a kantárt. Persze, a lazítás nem megy olyan könnyedén, de azért valamelyest enyhül a kín. És a ló sem dobálja annyira. Végül valahogy megáll Daynah mellett. Kissé oldalra biccentett fejjel hallgatja a lány szavait, bólint is rá, mintha elhinné, amit mond. De látja a sápadtságot, és a fájdalom okozta karikákat a szemei alatt. Már éppen mondaná, hogy nem annyira hiszi el, hogy nincs semmi gond, mikor maga Daynah az, aki elkínzottan felnyög, és kezét a hasára tapasztja.*
-Rendben. Haladjunk.
*Egyezik bele azonnal, eldöntve magában, hogy erősen oda fog figyelni Daynahra, mert szemmel láthatóan a másik nincs jól, mondjon akármit. ~Kell egy vajákost keresnünk a városban.~ Hallott ő már sok mindenféle betegségről, amelynek az a tünete, hogy görcsöl a has.
Elindulnak Arthenior irányába hát, és Haina hamarosan azon veszi észre magát, hogy megint csak fel-le hányódik a nyeregben. Hiába próbál lazítani valamelyest, és átvenni a ló ritmusát, ez még koránt sem lesz olyan kecses lovaglás, mint amilyet Daynah mutat be, annak ellenére is, hogy fájdalmai vannak.*
*Borzasztó dolog ez a lovaglás. Alig pár száz métert tett meg a nyeregben, de már most minden baja van tőle. Az, hogy a nyereg kemény, és mindenhol töri, egy dolog, de még a ló is úgy dobálja össze-vissza, mintha szándékosan csinálná. Hogy az ő tudatlansága lenne? Egyértelmű, ezzel tisztában is van. Hiszen látta már ezerszer, milyen könnyedén ülik meg mások a lovat.
Mindez akkor nyer egyértelmű világosságot, mikor Daynah irányából felhangzik az első tanács. Ekkor jön rá, hogy valóban, szinte görcsösen szorítja combjaival a lovat. Ahogy ujjai is szinte görcsben fogják a kantárt. Persze, a lazítás nem megy olyan könnyedén, de azért valamelyest enyhül a kín. És a ló sem dobálja annyira. Végül valahogy megáll Daynah mellett. Kissé oldalra biccentett fejjel hallgatja a lány szavait, bólint is rá, mintha elhinné, amit mond. De látja a sápadtságot, és a fájdalom okozta karikákat a szemei alatt. Már éppen mondaná, hogy nem annyira hiszi el, hogy nincs semmi gond, mikor maga Daynah az, aki elkínzottan felnyög, és kezét a hasára tapasztja.*
-Rendben. Haladjunk.
*Egyezik bele azonnal, eldöntve magában, hogy erősen oda fog figyelni Daynahra, mert szemmel láthatóan a másik nincs jól, mondjon akármit. ~Kell egy vajákost keresnünk a városban.~ Hallott ő már sok mindenféle betegségről, amelynek az a tünete, hogy görcsöl a has.
Elindulnak Arthenior irányába hát, és Haina hamarosan azon veszi észre magát, hogy megint csak fel-le hányódik a nyeregben. Hiába próbál lazítani valamelyest, és átvenni a ló ritmusát, ez még koránt sem lesz olyan kecses lovaglás, mint amilyet Daynah mutat be, annak ellenére is, hogy fájdalmai vannak.*
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 10:55:37
Üzenet elküldve: 2016-12-27 10:55:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*A kitörő lelkesedés, amivel fogadja törpéje, mi tagadás jóleső érzéssel tölti el. Megkedvelte ezt a Törpillát mostanra. Csak egy pillanatra merült fel, hogy hagyhatná egyedül is útra kelni és akkor a szép Mealyne társaságát tovább élvezhetné, de hamar félre söpörte, elvégre nem hagyja egyedül kergetni az álmait. Egy szál törpe ebben a nagy világban? Nem jó ötlet. Persze, ha egy másik közönséges törpéről lenne szó az más volna, de ez a magas törpe hölgyike, most már nem kevesebb, mint a fellépő partnere, ez a cirkusz világában annyit jelent, hogy a társa és segítenie kell. Történetesen eléggé kedveli is, ezért ha egy álom miatt felrúg mindent és elrohan, mellette kell lennie.*
-Mihez kezdenél nélkülem?
*Az arcán döbbenettel kérdezi, mintha az magától értetődő lenne, ha Mae nekiindul az álom kergetésnek, Bill nevű rabszolgája vele tart. A szalagról és a kalóz szépségről szólva csak egy szomorú mosoly van az ábrázatán.*
-Mert, úgy látszik nem vagyok elég egy ilyen szépségnek, vagy elunt, vagy csak egyszerűen más szórakozást talált.
*Akaratlanul néz vissza az úton a Majorság irányába, aztán a törpelány felé fordul.*
-Lehet, hogy meggondolja még és tényleg utánunk jön, A Nagy Alf nem olyan, akit könnyen feledni lehet.
*Elneveti magát röviden, nem hisz benne, hogy Mealyne utána megy valaha bárkinek, nemhogy egy java nincs cirkuszosnak, de amilyen álmodozó Mae, inkább meghagyja neki az illúzióját. Milyen bűvész lenne, ha nem hagyná a képzeletet szárnyra kelni, hanem ellopná valakitől azt, a rideg tényekkel fojtva meg. Nem, az nem méltó a Nagy Alfhoz. Nem sokkal később már Nagyonmagas hátán a folyó felé haladnak kettesben, mint az kiderül ott lesz a cél.*
-Legyen, akkor a folyóhoz, mondjuk én mit sem tudok az efféle álmokról, de elhiszem neked hogy fontos egy ilyen. Ki tudja, talán tényleg nagy kincsre bukkanunk.
*Sosem kedvelte a törpék faját, mindig zajos, mogorva, kapzsi, bár néha hasznos fajnak tartotta a törpéket. Ez az egy alacsony, fajtájában mégis tán a legmagasabb törpelány, akit valaha látott, kezdi befészkelni magát a szívébe.*
~Úgy kapaszkodik belém, mintha valami közeli hozzátartozója lennék, pedig alig pár napja ismerem. Aranyos, nagyon aranyos, úgy éljek, hogy az.~
*A bajusza alatt mosolyog és tereli Nagyonmagast tovább a folyó felé, közben kezdi elvetni a csalódottságot, amit a kényelem és a teli tányér otthagyása jelentett az indulásnál.*
~Ilyen helyet találhatunk akárhol, de egy álombéli kincs nyomába hányszor eredhet az ember?~
*Az út nem ígérkezik izgalmasnak a folyó felé, inkább tűnik nyugodtnak. Nem hajszolja a lovukat sem, kényelmes ügetés bőven megteszi.*
-Meglátjuk mennyi időbe telik felkutatni azt a kincset, ha hosszú idő, hát hosszú.
*A kincsről szólva, mivel soha nem lehet tudni mit találnak, feltéve, hogy Mae nem álmodta csak az egészet és van mit keresni, vagy nem ment el az esze és igaza lesz, akkor nagy kincsre bukkanhatnak, akkor pedig nem árt előre átgondolni.*
-Értem, hogy nálatok ritka, hogy ilyen nagy kincsről álmodtok, de gondolom, aki segít megtalálni, annak adtok belőle. Persze nem tudom, hogy van ez nálatok, ha azt mondod tied az egész, akkor sem hagylak egyedül keresni, csak az ilyet nem árt tisztázni előre.
*Nem arról van szó, hogy túlontúl kapzsi lenne, de jobb előre letudni az osztozást.*
A hozzászólás írója (Billotaax Umorlha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.27 11:11:21
*A kitörő lelkesedés, amivel fogadja törpéje, mi tagadás jóleső érzéssel tölti el. Megkedvelte ezt a Törpillát mostanra. Csak egy pillanatra merült fel, hogy hagyhatná egyedül is útra kelni és akkor a szép Mealyne társaságát tovább élvezhetné, de hamar félre söpörte, elvégre nem hagyja egyedül kergetni az álmait. Egy szál törpe ebben a nagy világban? Nem jó ötlet. Persze, ha egy másik közönséges törpéről lenne szó az más volna, de ez a magas törpe hölgyike, most már nem kevesebb, mint a fellépő partnere, ez a cirkusz világában annyit jelent, hogy a társa és segítenie kell. Történetesen eléggé kedveli is, ezért ha egy álom miatt felrúg mindent és elrohan, mellette kell lennie.*
-Mihez kezdenél nélkülem?
*Az arcán döbbenettel kérdezi, mintha az magától értetődő lenne, ha Mae nekiindul az álom kergetésnek, Bill nevű rabszolgája vele tart. A szalagról és a kalóz szépségről szólva csak egy szomorú mosoly van az ábrázatán.*
-Mert, úgy látszik nem vagyok elég egy ilyen szépségnek, vagy elunt, vagy csak egyszerűen más szórakozást talált.
*Akaratlanul néz vissza az úton a Majorság irányába, aztán a törpelány felé fordul.*
-Lehet, hogy meggondolja még és tényleg utánunk jön, A Nagy Alf nem olyan, akit könnyen feledni lehet.
*Elneveti magát röviden, nem hisz benne, hogy Mealyne utána megy valaha bárkinek, nemhogy egy java nincs cirkuszosnak, de amilyen álmodozó Mae, inkább meghagyja neki az illúzióját. Milyen bűvész lenne, ha nem hagyná a képzeletet szárnyra kelni, hanem ellopná valakitől azt, a rideg tényekkel fojtva meg. Nem, az nem méltó a Nagy Alfhoz. Nem sokkal később már Nagyonmagas hátán a folyó felé haladnak kettesben, mint az kiderül ott lesz a cél.*
-Legyen, akkor a folyóhoz, mondjuk én mit sem tudok az efféle álmokról, de elhiszem neked hogy fontos egy ilyen. Ki tudja, talán tényleg nagy kincsre bukkanunk.
*Sosem kedvelte a törpék faját, mindig zajos, mogorva, kapzsi, bár néha hasznos fajnak tartotta a törpéket. Ez az egy alacsony, fajtájában mégis tán a legmagasabb törpelány, akit valaha látott, kezdi befészkelni magát a szívébe.*
~Úgy kapaszkodik belém, mintha valami közeli hozzátartozója lennék, pedig alig pár napja ismerem. Aranyos, nagyon aranyos, úgy éljek, hogy az.~
*A bajusza alatt mosolyog és tereli Nagyonmagast tovább a folyó felé, közben kezdi elvetni a csalódottságot, amit a kényelem és a teli tányér otthagyása jelentett az indulásnál.*
~Ilyen helyet találhatunk akárhol, de egy álombéli kincs nyomába hányszor eredhet az ember?~
*Az út nem ígérkezik izgalmasnak a folyó felé, inkább tűnik nyugodtnak. Nem hajszolja a lovukat sem, kényelmes ügetés bőven megteszi.*
-Meglátjuk mennyi időbe telik felkutatni azt a kincset, ha hosszú idő, hát hosszú.
*A kincsről szólva, mivel soha nem lehet tudni mit találnak, feltéve, hogy Mae nem álmodta csak az egészet és van mit keresni, vagy nem ment el az esze és igaza lesz, akkor nagy kincsre bukkanhatnak, akkor pedig nem árt előre átgondolni.*
-Értem, hogy nálatok ritka, hogy ilyen nagy kincsről álmodtok, de gondolom, aki segít megtalálni, annak adtok belőle. Persze nem tudom, hogy van ez nálatok, ha azt mondod tied az egész, akkor sem hagylak egyedül keresni, csak az ilyet nem árt tisztázni előre.
*Nem arról van szó, hogy túlontúl kapzsi lenne, de jobb előre letudni az osztozást.*
A hozzászólás írója (Billotaax Umorlha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.27 11:11:21
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 10:47:15
Üzenet elküldve: 2016-12-27 10:47:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tudatlan ébredés//
*A sötétség jó. Nem fáj benne semmi, nincs érzékelés. Hideg sincs. Csak a boldog és békés öntudatlanság, és a csend, mely úgy öleli körül biztonságával az elmét és a lelket, mint apró gyermeket az óriási dunyha. Betakar, megóv és melegen tart. Benne nincs álom sem, mely megzavarhatná ezt az áldott nyugalmat.
Aztán váratlanul robbannak be a képek az elmébe. Arcok bukkannak fel a semmiből. Arcok, melyek ismerősek, és még sem. Valaki beszél, a hang elér hozzá, de a szavak a semmibe szállnak. Nem érti. Arra fordul. Ezüstzöld szempár pillant rá. Mosolygó szemek. ~Ó, Téged is ismerlek ám! A neved... a neved... Miért nem emlékszem? De tudom, hogy ismerlek. Vagy még sem? Ez csak egy álom. Akkor még sem vagy valóság. Biztos, hogy ez csak egy álom? Próbáld ki. Ha felébreszd... akkor. Akkor mi? Akkor álom.~ Eltűnik a szempár, és az elme már el is feledi, hiszen újabb kép furakszik előtérbe. Tűz. ~Valami ég. Fáj is. Jaj! Ez az én hajam! Ég a hajam!~
Szemhéjai felpattannak, és azzal a lendülettel ül is fel. A kellemes, békés melegséget, fagyos levegő söpri el. Még az emlékét is. Az álomképek elröppennek, az elme kiürül.*
-Jaj!
*Halkan nyög fel, ahogy fejéhez nyúl. Ott fáj nagyon, és hasogat is. Talán félujjnyi hosszú, keskeny sebet tapint az ujja, már varas a teteje, de haját összeragasztotta a kiszivárgott vér. Sziszeg, és szédül, de veszettül. Támaszkodva áll fel, bizonytalanul, inog jobbra-balra kicsit, pont mint aki sokat ivott.*
-Huhh!
*Szédül, támaszkodik. A lába is fáj, de nem tudja mitől. Hányingere támad, öklendezni kezd, de vékony nyálcsíkon kívül semmi nem jön fel a gyomrából.*
-Biztos még... nem ettem.
*Rosszul van. Az émelygés kissé azért alább hagy. Bizonytalanul pillant előre, maga köré. ~Hol is vagyok?~ Erdő veszi körül, tar ágú fák. ~Ezek szerint tél van.~ Állapítja meg. A szédülés kissé enyhül, kiegyenesedik teljesen. Ahogy tekintete áthatol a fák között, mintha ritkásabb területet látna. Megindul arra, de csak fától-fáig, folyamatosan támaszt keresve. Víz csobogását hallja a közelből, és ez eszébe juttatja, hogy szomjas. Elfordul, követve a vízcsobogás hangját. ~Talán egy patak.~
És valóban. Hamarosan kibukkan a fák közül, egy víz partra ér. ~Patak.~ Szomjas. Leguggol, és a tenyerével merít vizet, jobb híján. Még az arcát is megmossa kicsit. Felsóhajt és felegyenesedik.*
-Na jó. De hol vagyok?
*A kérdés jogos, ám a választ nem tudja, hiába is kutat elméjében.*
-És hogyan kerültem ide? És mi történt a fejemmel?
*Kérdések, melyek újabb kérdéseket szülnek. A távolból, mintha ütemes lódobogás hangját sodorná felé a víz.*
-Hé! Hé várjon!
*Kiált, és megindul futva a hang irányában.*
-Várjon kérem! Várjon!
*Fogalma nincs ki lehet az, és hogy egyáltalán valaki van-e ott? Lehet, csak néhány szarvas, vagy más patás állat jár az erdőben.
Vagy még sem. Ösvényre bukkan, s ahogy kiér a távolban lovasok alakja tűnik fel. Futva indul a nyomukba.*
-Kérem! Várjanak meg kérem!
*A sötétség jó. Nem fáj benne semmi, nincs érzékelés. Hideg sincs. Csak a boldog és békés öntudatlanság, és a csend, mely úgy öleli körül biztonságával az elmét és a lelket, mint apró gyermeket az óriási dunyha. Betakar, megóv és melegen tart. Benne nincs álom sem, mely megzavarhatná ezt az áldott nyugalmat.
Aztán váratlanul robbannak be a képek az elmébe. Arcok bukkannak fel a semmiből. Arcok, melyek ismerősek, és még sem. Valaki beszél, a hang elér hozzá, de a szavak a semmibe szállnak. Nem érti. Arra fordul. Ezüstzöld szempár pillant rá. Mosolygó szemek. ~Ó, Téged is ismerlek ám! A neved... a neved... Miért nem emlékszem? De tudom, hogy ismerlek. Vagy még sem? Ez csak egy álom. Akkor még sem vagy valóság. Biztos, hogy ez csak egy álom? Próbáld ki. Ha felébreszd... akkor. Akkor mi? Akkor álom.~ Eltűnik a szempár, és az elme már el is feledi, hiszen újabb kép furakszik előtérbe. Tűz. ~Valami ég. Fáj is. Jaj! Ez az én hajam! Ég a hajam!~
Szemhéjai felpattannak, és azzal a lendülettel ül is fel. A kellemes, békés melegséget, fagyos levegő söpri el. Még az emlékét is. Az álomképek elröppennek, az elme kiürül.*
-Jaj!
*Halkan nyög fel, ahogy fejéhez nyúl. Ott fáj nagyon, és hasogat is. Talán félujjnyi hosszú, keskeny sebet tapint az ujja, már varas a teteje, de haját összeragasztotta a kiszivárgott vér. Sziszeg, és szédül, de veszettül. Támaszkodva áll fel, bizonytalanul, inog jobbra-balra kicsit, pont mint aki sokat ivott.*
-Huhh!
*Szédül, támaszkodik. A lába is fáj, de nem tudja mitől. Hányingere támad, öklendezni kezd, de vékony nyálcsíkon kívül semmi nem jön fel a gyomrából.*
-Biztos még... nem ettem.
*Rosszul van. Az émelygés kissé azért alább hagy. Bizonytalanul pillant előre, maga köré. ~Hol is vagyok?~ Erdő veszi körül, tar ágú fák. ~Ezek szerint tél van.~ Állapítja meg. A szédülés kissé enyhül, kiegyenesedik teljesen. Ahogy tekintete áthatol a fák között, mintha ritkásabb területet látna. Megindul arra, de csak fától-fáig, folyamatosan támaszt keresve. Víz csobogását hallja a közelből, és ez eszébe juttatja, hogy szomjas. Elfordul, követve a vízcsobogás hangját. ~Talán egy patak.~
És valóban. Hamarosan kibukkan a fák közül, egy víz partra ér. ~Patak.~ Szomjas. Leguggol, és a tenyerével merít vizet, jobb híján. Még az arcát is megmossa kicsit. Felsóhajt és felegyenesedik.*
-Na jó. De hol vagyok?
*A kérdés jogos, ám a választ nem tudja, hiába is kutat elméjében.*
-És hogyan kerültem ide? És mi történt a fejemmel?
*Kérdések, melyek újabb kérdéseket szülnek. A távolból, mintha ütemes lódobogás hangját sodorná felé a víz.*
-Hé! Hé várjon!
*Kiált, és megindul futva a hang irányában.*
-Várjon kérem! Várjon!
*Fogalma nincs ki lehet az, és hogy egyáltalán valaki van-e ott? Lehet, csak néhány szarvas, vagy más patás állat jár az erdőben.
Vagy még sem. Ösvényre bukkan, s ahogy kiér a távolban lovasok alakja tűnik fel. Futva indul a nyomukba.*
-Kérem! Várjanak meg kérem!
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 06:37:59
Üzenet elküldve: 2016-12-27 06:37:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Nem szeretné igazából magára hagyni Lou-t, de valami azt diktálja neki, hogy egy célpontra jobb, ha csak egy valaki próbál lecsapni. Láthatja, hogy vadászpartnere teketória nélkül veszi célba a nyulat. Ettől a ponttól Ishin sem akarja célpontját elszalasztani és egyből kirepíti vesszőjét a fácán irányába. Prédája láthatóan a bokrok közt akar eliszkolni, de Ishin éppen ezért nem követi vesdzőjével a riadt madarat, hanem kicsivel a bokrok fölé lő és kis szerencsével pont telibe kaphatná a fácánt.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Nem szeretné igazából magára hagyni Lou-t, de valami azt diktálja neki, hogy egy célpontra jobb, ha csak egy valaki próbál lecsapni. Láthatja, hogy vadászpartnere teketória nélkül veszi célba a nyulat. Ettől a ponttól Ishin sem akarja célpontját elszalasztani és egyből kirepíti vesszőjét a fácán irányába. Prédája láthatóan a bokrok közt akar eliszkolni, de Ishin éppen ezért nem követi vesdzőjével a riadt madarat, hanem kicsivel a bokrok fölé lő és kis szerencsével pont telibe kaphatná a fácánt.*
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-26 06:13:39
Üzenet elküldve: 2016-12-26 06:13:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a Kúriába //
* Amit kellett, azt elmondta a kocsi utasainak, így a továbbiakban, hacsak Moon nem kíván valamit mondani neki, úgy az úttal foglalkozik. Folyamatosan változtatja a helyét, hol a kocsi mögött halad, hogy a kocsi elé vág, s figyelmezteti a hajtót a nagyobb akadályokra is. Feszülten figyel, keze soha nem távolodik el nagyon kardja markolatától, de szerencsére az útjuk eseménytelen, s egyben érnek el a város közelébe. *
~ Már nincs sok hátra, s ha ezt megvan, végre otthon lehetünk. ~
* Biztatja önmagát, hogy fenntartsa a figyelmet. *
* Amit kellett, azt elmondta a kocsi utasainak, így a továbbiakban, hacsak Moon nem kíván valamit mondani neki, úgy az úttal foglalkozik. Folyamatosan változtatja a helyét, hol a kocsi mögött halad, hogy a kocsi elé vág, s figyelmezteti a hajtót a nagyobb akadályokra is. Feszülten figyel, keze soha nem távolodik el nagyon kardja markolatától, de szerencsére az útjuk eseménytelen, s egyben érnek el a város közelébe. *
~ Már nincs sok hátra, s ha ezt megvan, végre otthon lehetünk. ~
* Biztatja önmagát, hogy fenntartsa a figyelmet. *
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-23 21:50:21
Üzenet elküldve: 2016-12-23 21:50:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a Kúriába //
*Miután mindent megbeszéltek, Nestar nézelődéssel tölti a visszautat. Ezen a tájon nem járt még soha, bár nem is itt jár éppen az esze, hanem azon, hogy ha majd visszatér a Kúriába, milyen dolgoknak lásson neki elsőnek. Sajnos ezen nyaralás inkább nyűgös volt, mint hasznos, bár a Thargodarokat megismerni már több, mint időszerű volt a számára. Bár azt még nem tudja, hogy Leandana sűrű teendőibe hogy fér majd bele egy esetleges következő alkalom, amit remélhetőleg nem a kényszer vagy a háború szül meg számukra.*
*Miután mindent megbeszéltek, Nestar nézelődéssel tölti a visszautat. Ezen a tájon nem járt még soha, bár nem is itt jár éppen az esze, hanem azon, hogy ha majd visszatér a Kúriába, milyen dolgoknak lásson neki elsőnek. Sajnos ezen nyaralás inkább nyűgös volt, mint hasznos, bár a Thargodarokat megismerni már több, mint időszerű volt a számára. Bár azt még nem tudja, hogy Leandana sűrű teendőibe hogy fér majd bele egy esetleges következő alkalom, amit remélhetőleg nem a kényszer vagy a háború szül meg számukra.*
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-23 20:41:59
Üzenet elküldve: 2016-12-23 20:41:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a Kúriába //
* Figyelmesen hallgatja Nestar szavait. Ezt már egyszer hallotta tőle, legyen nagyon óvatos. Akkor nagyon óvatos lesz, de a vér ugyebár nem válik vízzé. Aki a Sötét Anyában hitt nem lesz egyszeriben repdeső tündérekben hívő, még akkor sem ha ezeket valóban, élőben is látta már, hisz Albun egész csapatravalónak mutatta be tavaly. El is mosolyodik a gondolatra. Régen látta utoljára az aranyifjút.
Amint Maksre terelődik ismét a szó elhúzza egy cseppet a száját.*
- Majdnem elégettettem. Ez kicsin múlt.* mondja miközben tovább vágtáznak a hintóval. Egy fa gyökerénél zökken is egy nagyot a kocsi.*
- Úgy tűnik hamar akar visszaérni a Kúriába.* mondja nevetve miközben összeszedi egy kicsit magát na meg jobban kapaszkodik is.*
* Figyelmesen hallgatja Nestar szavait. Ezt már egyszer hallotta tőle, legyen nagyon óvatos. Akkor nagyon óvatos lesz, de a vér ugyebár nem válik vízzé. Aki a Sötét Anyában hitt nem lesz egyszeriben repdeső tündérekben hívő, még akkor sem ha ezeket valóban, élőben is látta már, hisz Albun egész csapatravalónak mutatta be tavaly. El is mosolyodik a gondolatra. Régen látta utoljára az aranyifjút.
Amint Maksre terelődik ismét a szó elhúzza egy cseppet a száját.*
- Majdnem elégettettem. Ez kicsin múlt.* mondja miközben tovább vágtáznak a hintóval. Egy fa gyökerénél zökken is egy nagyot a kocsi.*
- Úgy tűnik hamar akar visszaérni a Kúriába.* mondja nevetve miközben összeszedi egy kicsit magát na meg jobban kapaszkodik is.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-23 18:42:33
Üzenet elküldve: 2016-12-23 18:42:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
~ Azannya! ~
*Sötét árnyék ráncolódik homlokára, ahogy a terv mesteri időzítéssel eredményes véget ér. Egy pillanatra lesunyja a fejét, a szemét pedig a szemhéj mögé rejti. Nem könnyű túltennie magát egy állat halálán, amely nem támadt rájuk. Nem fél és nem is habozik életet kioltani, akár szörnyű kegyetlenséggel, ha azt hozza a sors, de kedvteléssel csak akkor teszi, ha amaz rá is szolgált. Apró fejcsóva a zsákmánnyal galoppozó Démon irányába. A vadászat feszes menete azonban nem hagy sok időt a gondolkodásra. Éjtűz is felsorakozik az öregebb kutymorgó nyomába, hogy az Úrnő parancsának megfelelően szerencsés esetben újabb vadat hajtsanak eléjük. Bízik benne, hogy valami gonoszabb, halálra érdemesebb kinézetűt. Furcsa mozgásával követi a matrónát, igyekezve, hogy az űr-érzet ne uralja el az oldalát.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
~ Azannya! ~
*Sötét árnyék ráncolódik homlokára, ahogy a terv mesteri időzítéssel eredményes véget ér. Egy pillanatra lesunyja a fejét, a szemét pedig a szemhéj mögé rejti. Nem könnyű túltennie magát egy állat halálán, amely nem támadt rájuk. Nem fél és nem is habozik életet kioltani, akár szörnyű kegyetlenséggel, ha azt hozza a sors, de kedvteléssel csak akkor teszi, ha amaz rá is szolgált. Apró fejcsóva a zsákmánnyal galoppozó Démon irányába. A vadászat feszes menete azonban nem hagy sok időt a gondolkodásra. Éjtűz is felsorakozik az öregebb kutymorgó nyomába, hogy az Úrnő parancsának megfelelően szerencsés esetben újabb vadat hajtsanak eléjük. Bízik benne, hogy valami gonoszabb, halálra érdemesebb kinézetűt. Furcsa mozgásával követi a matrónát, igyekezve, hogy az űr-érzet ne uralja el az oldalát.*
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-22 17:26:27
Üzenet elküldve: 2016-12-22 17:26:27
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*A fácán nem jó fogás. Az íze finom, a tolla ékes, de a régi vadászatok emléke, és a Daranellel folytatott szarvasűzés mellett most úgy érzi magát, mintha visszaküldték volna a gyerekszobába fakarddal, és ólomkatonákkal játszani. Mindegy, legalább nem megy haza üres kézzel. Óvatosan próbál mozogni. A fémpikkelyek és a láncing hiányában most amúgy sem csap akkora zajt. Lábát nem emeli meg, miután meglátta az ékes madarat, nehogy a lehullott levelek megreccsenjenek csizmája nyomásától. Felemeli nehéz számszeríját, céloz és ha úgy találja akkor lő is. A madár nem olyannak néz ki mint aki pont most nagyon el akarna menekülni előle, így nem aggódik túlzottan a találat miatt. Nyugodt, közönyös, de a végsőkig begyakorolt és képességeiből adódóan pontos lövést ad le. Nem szórakozik azzal, hogy csak a szárnyát, csak a lábát, vagy csak a fejét találja el, egyszerűen a nagy és göbölyű testet célozza, próbálva felnyársalni a madarat.
Ha mindez nem jönne össze akkor is ott van még vele a negyedik előnye, vagyis Shicuk. Nem szívesen használja a vadászsólymot, mert sportszerűtlen és mert a füttyszó ami az irányításához kell elzavarja a környékről az összes vadat, de ha mellé megy a lövedék akkor őt is hajlandó bevetni. Bár az esélyeket elnézve nem lesz rá szükség.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*A fácán nem jó fogás. Az íze finom, a tolla ékes, de a régi vadászatok emléke, és a Daranellel folytatott szarvasűzés mellett most úgy érzi magát, mintha visszaküldték volna a gyerekszobába fakarddal, és ólomkatonákkal játszani. Mindegy, legalább nem megy haza üres kézzel. Óvatosan próbál mozogni. A fémpikkelyek és a láncing hiányában most amúgy sem csap akkora zajt. Lábát nem emeli meg, miután meglátta az ékes madarat, nehogy a lehullott levelek megreccsenjenek csizmája nyomásától. Felemeli nehéz számszeríját, céloz és ha úgy találja akkor lő is. A madár nem olyannak néz ki mint aki pont most nagyon el akarna menekülni előle, így nem aggódik túlzottan a találat miatt. Nyugodt, közönyös, de a végsőkig begyakorolt és képességeiből adódóan pontos lövést ad le. Nem szórakozik azzal, hogy csak a szárnyát, csak a lábát, vagy csak a fejét találja el, egyszerűen a nagy és göbölyű testet célozza, próbálva felnyársalni a madarat.
Ha mindez nem jönne össze akkor is ott van még vele a negyedik előnye, vagyis Shicuk. Nem szívesen használja a vadászsólymot, mert sportszerűtlen és mert a füttyszó ami az irányításához kell elzavarja a környékről az összes vadat, de ha mellé megy a lövedék akkor őt is hajlandó bevetni. Bár az esélyeket elnézve nem lesz rá szükség.*
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-21 09:55:24
Üzenet elküldve: 2016-12-21 09:55:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Darelék nyomában, majd csend//
*Csupán egy pillanatra torpan meg, ahogy átlép a majorság kapuján. Tekintete körberebben. Az úton nem lát már senkit. A lovas talán meggyorsította hátasa lépteit, a kanyar mindenesetre elfedi előle az út folytatását. Pillantása a nem túl sűrű erdő felé villan. ~A fák között levághatom a kanyart, beérem őket.~ Így a gondolat, és a cselekvés már is követi. Lendül előre, szoknyáját megint csak emeli, futva lép be a fák közé.
Jó ideig fatörzseket kerülget, lehajló ágak elől tér ki, bokrok mellett suhan el. Bokája körül dermedt avar kavarog, ropog a fagyos reggelben. Alatta korhadt faág reccsen hangosan, felverve az erdő reggeli csendjét.
Kicsit odébb rákényszerül, hogy ruháját elengedje, kénytelen megkapaszkodni egy törzsben, miként azt éppen megkerüli. A szoknya megakad egy felálló ágban, ránt egyet rajta, de igyekszik nem lassítani. Már nem lehet messze az ösvény a kanyar mögött.
Lép előre, újabb törzs állja útját, szoknyája újfent megakad, s ahogy félig visszafordul, hogy rántson egyet rajta, közben előre lép, folytatni szándékozva útját. Megbotlik.
Egy pillanat tört része az egész, lehetősége sincs arra, hogy védekezzen. Elvágódik, és halántékát beveri az avar alatt rejtőző fatörzsbe. Még élesen villannak a fájdalomtól a szikrák, aztán jótékony sötétség borul elméjére.*
*Csupán egy pillanatra torpan meg, ahogy átlép a majorság kapuján. Tekintete körberebben. Az úton nem lát már senkit. A lovas talán meggyorsította hátasa lépteit, a kanyar mindenesetre elfedi előle az út folytatását. Pillantása a nem túl sűrű erdő felé villan. ~A fák között levághatom a kanyart, beérem őket.~ Így a gondolat, és a cselekvés már is követi. Lendül előre, szoknyáját megint csak emeli, futva lép be a fák közé.
Jó ideig fatörzseket kerülget, lehajló ágak elől tér ki, bokrok mellett suhan el. Bokája körül dermedt avar kavarog, ropog a fagyos reggelben. Alatta korhadt faág reccsen hangosan, felverve az erdő reggeli csendjét.
Kicsit odébb rákényszerül, hogy ruháját elengedje, kénytelen megkapaszkodni egy törzsben, miként azt éppen megkerüli. A szoknya megakad egy felálló ágban, ránt egyet rajta, de igyekszik nem lassítani. Már nem lehet messze az ösvény a kanyar mögött.
Lép előre, újabb törzs állja útját, szoknyája újfent megakad, s ahogy félig visszafordul, hogy rántson egyet rajta, közben előre lép, folytatni szándékozva útját. Megbotlik.
Egy pillanat tört része az egész, lehetősége sincs arra, hogy védekezzen. Elvágódik, és halántékát beveri az avar alatt rejtőző fatörzsbe. Még élesen villannak a fájdalomtól a szikrák, aztán jótékony sötétség borul elméjére.*
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-21 04:52:16
Üzenet elküldve: 2016-12-21 04:52:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Lou akik beszéltek már vele tudhatják, hogy nem a gondolkodás bajnoka, ami az ilyen helyzetekben előnyös mert tökölés nélkül a nyúl után is megy. Becélozza és mikor úgy érzi, hogy tökéletes akkor ki is lő egy nyilat. Viszont pont egy picivel mellé. Lou felszisszen mérgében majd megpróbál újra tölteni és nem elveszteni a tapsifülest. Ha ez sikerül akkor egy újabb vesszőt indít el a zsákmány irányába.*
~Nem hagyom, hogy kifogj rajtam rohadjál meg. Majd egy jó bor mellett ugrándozzál a tudsz a belemben.~
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Lou akik beszéltek már vele tudhatják, hogy nem a gondolkodás bajnoka, ami az ilyen helyzetekben előnyös mert tökölés nélkül a nyúl után is megy. Becélozza és mikor úgy érzi, hogy tökéletes akkor ki is lő egy nyilat. Viszont pont egy picivel mellé. Lou felszisszen mérgében majd megpróbál újra tölteni és nem elveszteni a tapsifülest. Ha ez sikerül akkor egy újabb vesszőt indít el a zsákmány irányába.*
~Nem hagyom, hogy kifogj rajtam rohadjál meg. Majd egy jó bor mellett ugrándozzál a tudsz a belemben.~
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 21:38:11
Üzenet elküldve: 2016-12-20 21:38:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Shesa - még a majorságban...//
* Megannyi kóbor gondolat, megválaszolatlan kérdések peregnek az ifjú kobakban míg a lefekvéshez készül. Hova lettek, egyetlen szemvillanás alatt? Nem nyugodhat míg meg nem tudja, nem véletlen öltött ében feketét... Csupán a gyertyaláng ad némi fényt mely az asztalon álldogál komótosan, mozdulatlan. A fiú megszabadulva a gúnyától láthatóvá válnak azok a nyomok melyek minden harcosfélén ott mutatkoznak. Megannyi vágás, heg, sérülések, mesélhetnének. A szembetűnő tán a másiknak a hátán húzódó végtelen marások, korbács vájt örök emléket a fiatal húsba. Épp csak a billog hiányzik a válláról s már is rámondhatnák: Rabszolga. Persze ki mit gondol.
Csupán alul marad öltözéke, posztó nadrág, így fújja el a gyertyát természetesen egy gyors mosdás után. Egy hang a sötétben, odafordul hát, Shesa szól. Röviden bólint, ésszerű, hideg az éj. S valóban, nem történik az éjben semmi az alvást leszámítva. Fókuszál, készül, bár már készen áll, fejben már a romtáborban jár. A plafont bámulva jön rá végül az álom... *
//Shesa - Úton Arthenior felé//
* Reggel van már s baktatnak az úton, előbb az ösvény ágas bogas szakaszán, majd északi irányba, az Arthenior felé vezető úton haladnak tovább. *
- Nem tartozol hálával.
* Zárja le részéről röviden ennyivel a dolgot mit még induláskor kezdtek meg. Az ében fekete páncél most is ott pihen rajta, sisakja most nincs rajta, arra tán nincs szükség, ettől még résen van, s a tájat is figyeli amennyire tőle telik.
Menet közben Shesa kérdez, nem kell sokat gondolkodni a válaszon, hiszen az már tegnap este megfogant benne. *
- Feltöltöm a készleteket és északnak megyek, a Karavánpihenőn keresztül a Romtáborba. Ott kezdődött minden. Talán ott megtudhatok valamit.
* Elszánt tekintettel fúrja jeges szemeit előre, számára nincs hátra, mindig csak egyenest előre. Apró mozgás jobbra, odakapja szemeit, egy barna nyúl ugrik a bokrok alatt, szalad, majd ágaskodik. Bizonyára Solaras ütemes patkódobogása ijesztette meg. Vaklárma. Visszafordul az útirányba, így folytatja. *
- És Te, Shesa? Mihez fogsz kezdeni?
* Teszi fel ő is a kérdést, hiszen ha igaz amit mond, hogy rabszolga volt s most szabad, akkor előtte a választás joga, bármit tehet, persze az erdei boszorka dolog még mindig ott motoszkál a megbúvó háttérben, sosem lehet tudni... No de inkább az utat figyeli, mert a forgalom kezd igencsak megszaporodni. Ahogy a városhoz közelednek, az úton lévők száma is gyarapodni látszik. Ahogy elmúlt a vész kimerészkednek, egy kis szekér mellett baktatnak el, idős férfi tartja a gyeplőt, megfáradt tekintet. Mögötte a kocsin kacatok, vélhetően a kiürítés után megmaradt aprócska holmik melyekből tán rövid ideig megélhet. Szürke lova egykedvűen húzza a szekeret. Közel járnak már, nincsenek messze Arthenior nemlétező falai. *
* Megannyi kóbor gondolat, megválaszolatlan kérdések peregnek az ifjú kobakban míg a lefekvéshez készül. Hova lettek, egyetlen szemvillanás alatt? Nem nyugodhat míg meg nem tudja, nem véletlen öltött ében feketét... Csupán a gyertyaláng ad némi fényt mely az asztalon álldogál komótosan, mozdulatlan. A fiú megszabadulva a gúnyától láthatóvá válnak azok a nyomok melyek minden harcosfélén ott mutatkoznak. Megannyi vágás, heg, sérülések, mesélhetnének. A szembetűnő tán a másiknak a hátán húzódó végtelen marások, korbács vájt örök emléket a fiatal húsba. Épp csak a billog hiányzik a válláról s már is rámondhatnák: Rabszolga. Persze ki mit gondol.
Csupán alul marad öltözéke, posztó nadrág, így fújja el a gyertyát természetesen egy gyors mosdás után. Egy hang a sötétben, odafordul hát, Shesa szól. Röviden bólint, ésszerű, hideg az éj. S valóban, nem történik az éjben semmi az alvást leszámítva. Fókuszál, készül, bár már készen áll, fejben már a romtáborban jár. A plafont bámulva jön rá végül az álom... *
//Shesa - Úton Arthenior felé//
* Reggel van már s baktatnak az úton, előbb az ösvény ágas bogas szakaszán, majd északi irányba, az Arthenior felé vezető úton haladnak tovább. *
- Nem tartozol hálával.
* Zárja le részéről röviden ennyivel a dolgot mit még induláskor kezdtek meg. Az ében fekete páncél most is ott pihen rajta, sisakja most nincs rajta, arra tán nincs szükség, ettől még résen van, s a tájat is figyeli amennyire tőle telik.
Menet közben Shesa kérdez, nem kell sokat gondolkodni a válaszon, hiszen az már tegnap este megfogant benne. *
- Feltöltöm a készleteket és északnak megyek, a Karavánpihenőn keresztül a Romtáborba. Ott kezdődött minden. Talán ott megtudhatok valamit.
* Elszánt tekintettel fúrja jeges szemeit előre, számára nincs hátra, mindig csak egyenest előre. Apró mozgás jobbra, odakapja szemeit, egy barna nyúl ugrik a bokrok alatt, szalad, majd ágaskodik. Bizonyára Solaras ütemes patkódobogása ijesztette meg. Vaklárma. Visszafordul az útirányba, így folytatja. *
- És Te, Shesa? Mihez fogsz kezdeni?
* Teszi fel ő is a kérdést, hiszen ha igaz amit mond, hogy rabszolga volt s most szabad, akkor előtte a választás joga, bármit tehet, persze az erdei boszorka dolog még mindig ott motoszkál a megbúvó háttérben, sosem lehet tudni... No de inkább az utat figyeli, mert a forgalom kezd igencsak megszaporodni. Ahogy a városhoz közelednek, az úton lévők száma is gyarapodni látszik. Ahogy elmúlt a vész kimerészkednek, egy kis szekér mellett baktatnak el, idős férfi tartja a gyeplőt, megfáradt tekintet. Mögötte a kocsin kacatok, vélhetően a kiürítés után megmaradt aprócska holmik melyekből tán rövid ideig megélhet. Szürke lova egykedvűen húzza a szekeret. Közel járnak már, nincsenek messze Arthenior nemlétező falai. *
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 20:45:39
Üzenet elküldve: 2016-12-20 20:45:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Úgy tűnik a nyúl húzta a rövidebbet, na meg Démon aki alig, hogy el nem inalt az ostorcsattanás hallatára. Moon a sikeres összedolgozás örömére vet egy elégedett pillantást Nil felé.*
- Szép volt.* hallatszik majd lép is oda Démonhoz, hogy az oldalát megveregetve, a fejét megsimogatva vegye át a prédát még mielőtt a kutya azt a saját vacsorájának tekintené. Természetesen ha Éjtűz is oda keveredik elé akkor a kölyök buksiját is megsimogatja majd mind a kettejüknek szól az ismételt felszólítás.*
- Keresd!
* A nyulat ha minden igaz egy a nyomukban járó gyerek átveszi és visszaszalad vele a kondérhoz, hogy ott leadja hozzátéve, hogy Moon és Nil csípték nyakon, a két mélységi pedig követheti tovább üres kézzel a nyomot kereső kutyákat.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Úgy tűnik a nyúl húzta a rövidebbet, na meg Démon aki alig, hogy el nem inalt az ostorcsattanás hallatára. Moon a sikeres összedolgozás örömére vet egy elégedett pillantást Nil felé.*
- Szép volt.* hallatszik majd lép is oda Démonhoz, hogy az oldalát megveregetve, a fejét megsimogatva vegye át a prédát még mielőtt a kutya azt a saját vacsorájának tekintené. Természetesen ha Éjtűz is oda keveredik elé akkor a kölyök buksiját is megsimogatja majd mind a kettejüknek szól az ismételt felszólítás.*
- Keresd!
* A nyulat ha minden igaz egy a nyomukban járó gyerek átveszi és visszaszalad vele a kondérhoz, hogy ott leadja hozzátéve, hogy Moon és Nil csípték nyakon, a két mélységi pedig követheti tovább üres kézzel a nyomot kereső kutyákat.*
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 19:47:06
Üzenet elküldve: 2016-12-20 19:47:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Végül fel is állítják a csatárláncot, a terv szerint és úgy erednek a vadak nyomába. Ahogy Cotys őrmester megpillantja a termetes fácánt már emeli is célra az előzőekben megtöltött jókora számszeríjat.*
~Elkaplak! Nyami.~
*A fegyverrel tehetsége szerint igyekszik gyorsan és pontosan bánni, de a külső szemlélő számára nyilvánvaló lehet, hogy nem ez a félvér kedvenc fegyvere. Egy pillanatra eszébe jut az is, hogy a brutális erejű nyílvessző- amennyiben célba talál- simán át szalad majd a szerencsétlen madáron.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 19:48:37
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Végül fel is állítják a csatárláncot, a terv szerint és úgy erednek a vadak nyomába. Ahogy Cotys őrmester megpillantja a termetes fácánt már emeli is célra az előzőekben megtöltött jókora számszeríjat.*
~Elkaplak! Nyami.~
*A fegyverrel tehetsége szerint igyekszik gyorsan és pontosan bánni, de a külső szemlélő számára nyilvánvaló lehet, hogy nem ez a félvér kedvenc fegyvere. Egy pillanatra eszébe jut az is, hogy a brutális erejű nyílvessző- amennyiben célba talál- simán át szalad majd a szerencsétlen madáron.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 19:48:37
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-20 19:14:20
Üzenet elküldve: 2016-12-20 19:14:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Shaia//
*Sóhajt egy nagyot, erőt vesz magán, elszántan elindul Shaia után. Sokszor lemarad tőle, mert amennyire bizonygatta, hogy elbírja a csomagokat, annyira nehezen tud vele folyamatosan haladni. Mindez nem érdekli, mert végre nem érzi magát elveszettnek. Úti célja akadt! Azaz nem az övé, de legalább nem cél nélkül kóborog a környéken.*
-Álljunk meg egy kicsit pihenni!
*Hangzik el szájából rengetegszer ez a Shaiat valószínűleg az őrületbe kergető rövid mondatocska. Nem beszélve, az így elvesztegetett értékes percekről, amit ácsorgással töltenek, hogy Meira kipihenje magát. Miután kifújja magát, "újult" erővel indul meg újra a nehéz zsákkal. Bizonyítani akar társának, hogy igazi segítség, és nem feleslegesen vitte őt magával. Egyszer sem fordul meg a fejében, hogy a sötételf esetleg csak kihasználja, hogy neki ne kelljen cipekednie.*
-Ez az út nagyon hosszú! Van egyáltalán vége?
*Eddig bírta nyafogás nélkül. Innentől kezdve ez a kérdés is gyakran elhangzik, mígnem lassacskán teljesen maguk mögött hagyják Arthenior városát, és környékét.*
*Sóhajt egy nagyot, erőt vesz magán, elszántan elindul Shaia után. Sokszor lemarad tőle, mert amennyire bizonygatta, hogy elbírja a csomagokat, annyira nehezen tud vele folyamatosan haladni. Mindez nem érdekli, mert végre nem érzi magát elveszettnek. Úti célja akadt! Azaz nem az övé, de legalább nem cél nélkül kóborog a környéken.*
-Álljunk meg egy kicsit pihenni!
*Hangzik el szájából rengetegszer ez a Shaiat valószínűleg az őrületbe kergető rövid mondatocska. Nem beszélve, az így elvesztegetett értékes percekről, amit ácsorgással töltenek, hogy Meira kipihenje magát. Miután kifújja magát, "újult" erővel indul meg újra a nehéz zsákkal. Bizonyítani akar társának, hogy igazi segítség, és nem feleslegesen vitte őt magával. Egyszer sem fordul meg a fejében, hogy a sötételf esetleg csak kihasználja, hogy neki ne kelljen cipekednie.*
-Ez az út nagyon hosszú! Van egyáltalán vége?
*Eddig bírta nyafogás nélkül. Innentől kezdve ez a kérdés is gyakran elhangzik, mígnem lassacskán teljesen maguk mögött hagyják Arthenior városát, és környékét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223