//Álomképek//
*Mereven tekint előre, megcélozva a távoli tájat, s képzeletében kutatva képeket hozzá. ~ Patak... ház... Kaiyko... ~ Nem akar a lányra tekinteni, túlságosan sokszor érez valamit olykor, melyet nem tud, s nem akar feldolgozni. A gondolatra ismét fortyogó indulatokat érez, mint, amikor valamire nem talál magyarázatot hosszú időn keresztül, s a késztetés belülről rágja kegyetlenül. Hirtelen kezére egy másik szorul, mely selymesebb, puhább, találkozásuk immár szorosabb. Lassan megnyugszik, tán csak a levegőt fehér gőzzel megfestő sóhajai szaporábbak kissé, aztán az is elcsitul. Szeme sarkából a láthatóan magában tűnődő lányra tekint, iménti torpanását nem veszi észre, hiszen az ajkához érő bőr ízétől maga is zavarban jön. Persze, ha bárki megkérdezné csak tagadná és a csípős időre fogná.*
- Jól van akkor. *Dünnyögi.* Szívesen megcsinálom neked, igen. *Bólogat morfondírozva, s képzeletben már szemében is színezetet ölt a kért ábra, mely megfestve egy újabb emléket takar majd az utókornak, s Kaiykonak.*
- Mesélni... *Ízlelgeti a szót, ezúttal a lány félelmei alaptalannak bizonyulnak, rég kiérdemelte már, hogy többet adjon magából, mint akárki másnak, hisz testéből áldozott érte, miért ne tenné hát lelkéből is?* Ez érthető, hisz másképp nem tudnád. *Jegyzi meg hirtelen magától eltérően racionálisan.* Cserébe én is kíváncsi vagyok rád. ˙*Bólogat busa fejével határozottan, s ismét előre tekint, majd a távolba mutatva kezdi el mondani:*
- Reggelente hasogatok fát, míg te reggelit készítesz. Megrakom a tüzet, hogy meleg legyen, s ne fázzunk. *Mormogja, miközben a lány kezét érzi magáéban.* Sok fa kell, sok bizony, úgy gondolom hideg lesz a tél. Sokat beszélgetünk, életről, rólad és rólam, délután sétálhatunk is. *Hangja nem romantikus, mintsem inkább tényközlő, mint egy rég együtt élő pár napjának tervezetét vázolná fel, hosszú idő még, míg legalább egy kicsit is felenged, s melegebb hangon szólal meg.*
- Vadászni is kell. Patakban fürödhetek? Kaiyko... ott lehet? *Kérdezi oldalról tekintve a lányra láthatóan kíváncsian.* Amíg a Helyen laktam... *Kezd bele mielőtt a lány válaszolhatna.* sokszor tettem és sohasem egyedül. *Szorítása kissé erősödik, arcizma kettőt rándul, tekintete a korábbiakhoz képest is hidegebbé válik.*