Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-14 20:56:01
Üzenet elküldve: 2014-01-14 20:56:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Valóban rajongónak mondhatnák a melákot, de nem az elvakult fajtából. A sok év együttlét, és a szellemjáró iránti tisztelet nem kevésbé a tőle való tartás most nehéz helyzetbe kergeti a hímet. Bizony, legyen bármily egyszerű észjárású, a megérzései és emberismerete -főleg a vajákos irányába- sokat segítenek helyzetének értékelésében. És ez a helyzet most inkább tűnik a két tűz közt tipikus esetének. Igaz, nem is kérdés melyik térfelet választja, ha netán "csatára" kerülne a sor.*
-Aha. *Bólint teszetosza mozdulattal a lombjáró felvetésére.
Arcára is kiül a tanácstalanság, ahogy bambán és bizonytalanul méricskéli hol egyiket, hol másikat. Szinte minden egyes mondatuk után lejátszódik ez. És persze nem neheztel semennyire sem a kis megjegyzésre, mely szerint őt könnyedén kijátszhatná Badumir. Bár előbb kihúzza magát, majd kissé homlokráncolva bambul maga elé, hogy felfogja a lényegét. Mindazonáltal csak dünnyögés hagyja el száját. Ő bizony kiszáll ebből a kettős játszmából, mert kezd kicsit kényelmetlenné válni számára. Noha továbbra is marad és figyelmez a felek szavaira.*
*Valóban rajongónak mondhatnák a melákot, de nem az elvakult fajtából. A sok év együttlét, és a szellemjáró iránti tisztelet nem kevésbé a tőle való tartás most nehéz helyzetbe kergeti a hímet. Bizony, legyen bármily egyszerű észjárású, a megérzései és emberismerete -főleg a vajákos irányába- sokat segítenek helyzetének értékelésében. És ez a helyzet most inkább tűnik a két tűz közt tipikus esetének. Igaz, nem is kérdés melyik térfelet választja, ha netán "csatára" kerülne a sor.*
-Aha. *Bólint teszetosza mozdulattal a lombjáró felvetésére.
Arcára is kiül a tanácstalanság, ahogy bambán és bizonytalanul méricskéli hol egyiket, hol másikat. Szinte minden egyes mondatuk után lejátszódik ez. És persze nem neheztel semennyire sem a kis megjegyzésre, mely szerint őt könnyedén kijátszhatná Badumir. Bár előbb kihúzza magát, majd kissé homlokráncolva bambul maga elé, hogy felfogja a lényegét. Mindazonáltal csak dünnyögés hagyja el száját. Ő bizony kiszáll ebből a kettős játszmából, mert kezd kicsit kényelmetlenné válni számára. Noha továbbra is marad és figyelmez a felek szavaira.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-14 20:07:52
Üzenet elküldve: 2014-01-14 20:07:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Badumir megereszt egy halvány mosolyt. Habár a nő még nem is szívleli annyira, legalább érdeklődést mutat a személye irányába. Ez több a semminél, nem? A formás hölgyemény 'adottsága' is a szeme elé tárul, mely közismerten a sámánok és táltosfélék védjegye. A Lombjáró nem teszi szóvá felfedezését, azonban agyában elraktározza az információt, hátha szüksége lesz még erre.*
- Ugyan, nem lenne szívem.* Válaszol huncut mosollyal a szája szélén a nő szavaira. Hangja nem sértő, egyszerűen csak játékos.* A mesemondók jószívű népek, ugye Rolko?* Kérdezi az óriás felé fordulva.* Azonban kérlek ne kérd, hogy az álmaimról beszéljek. Azok nem szép mesék...* Teszi hozzá halkan, egy pillanatra elkomorodva, majd pedig közelebb lépve a gödör széléhez a lányra néz.* De talán a hölgy tud nekünk szebb témát is mondani, nemde? Miről szeretne kegyed dalt hallani?* Kérdezi kíváncsian. Valóban érdekli, hogy mi keltheti fel egy ilyen nő kíváncsiságát. Tegnap éjjel Isurii a holdról kért dalt, azonban ez a nőszemély teljesen más karakternek tűnik, mint a fehér hajú leány. Badumir kíváncsian várja, miféle dalt választ az élete ideiglenes felügyelője.*
*Badumir megereszt egy halvány mosolyt. Habár a nő még nem is szívleli annyira, legalább érdeklődést mutat a személye irányába. Ez több a semminél, nem? A formás hölgyemény 'adottsága' is a szeme elé tárul, mely közismerten a sámánok és táltosfélék védjegye. A Lombjáró nem teszi szóvá felfedezését, azonban agyában elraktározza az információt, hátha szüksége lesz még erre.*
- Ugyan, nem lenne szívem.* Válaszol huncut mosollyal a szája szélén a nő szavaira. Hangja nem sértő, egyszerűen csak játékos.* A mesemondók jószívű népek, ugye Rolko?* Kérdezi az óriás felé fordulva.* Azonban kérlek ne kérd, hogy az álmaimról beszéljek. Azok nem szép mesék...* Teszi hozzá halkan, egy pillanatra elkomorodva, majd pedig közelebb lépve a gödör széléhez a lányra néz.* De talán a hölgy tud nekünk szebb témát is mondani, nemde? Miről szeretne kegyed dalt hallani?* Kérdezi kíváncsian. Valóban érdekli, hogy mi keltheti fel egy ilyen nő kíváncsiságát. Tegnap éjjel Isurii a holdról kért dalt, azonban ez a nőszemély teljesen más karakternek tűnik, mint a fehér hajú leány. Badumir kíváncsian várja, miféle dalt választ az élete ideiglenes felügyelője.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-14 18:10:06
Üzenet elküldve: 2014-01-14 18:10:06
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Lea kedveli az énekmondókat, és nem is Badumir az első pacsirta, akit foglyul ejtenek. Nem emlékszik már az összesre, mert ha egészen kislány korától számolja, akkor bizony nincs hozzá elég ujja. Ezek az énekesek különböző sorsra jutottak. Volt akit az öregség vitt el, volt akit valami nyavalya, van akinek a feje egy karón szárad valahol északon. Életük, és haláluk is attól függött, hogy az uraknak tetszett-e a mese. Ha nem, akkor nem sok lehetőségük maradt arra, hogy lenyűgözzék a törzset.
Egyelőre viszont Rolko az egyetlen, aki le van nyűgözve. Rolko kedves, nagy macika és Lea úgy szereti, mintha a fivére lenne. Rá is mosolyog. Ha nem Rolkoról lenne szó, akkor bizony az illető "vékony jégen táncolna", viszont Rolko nem több, mint egy nagyra nőtt gyerek. Más esetében az ilyen hozzászólások könnyen szankcióval végződhetnének.*
- Nos egy híved már van.
*biccent Lea a fejével Rolko irányába. Közben bal lábát belógatja a gödörbe, a jobbat pedig felhúzza, hogy jobb könyökét megtámaszthassa a térdén. Az időközben felmorzsolt toklászt most olyan mozdulattal pergeti be a gödörbe, mintha csak az ételt sózná. Ha Badumirnak eddig nem tűnt fel, hát most akkor biztosan megláthatja, hogy Lea "sózó" jobbján hat ujj nőtt - ez a törzsbélieknek nyilván nem tűnik már fel, hisz megszokták a látványt.*
- Meséket mi is tudunk. Odaadhatnálak persze Rolkonak játékszerül, de félő, hogy átejtenéd szegényt...
*szeretettel paskolja meg beszéd közben Rolko térdét. Rolko ezt nyilván nem veszi sértésnek, hiszen Lea nem mondott semmi bántót, csak a puszta tényre világított rá: Rolko meglehetősen együgyű. Viszont ha a felügyeletére bízott fogoly megszökik - mert mondjuk szép mesékkel elaltatja a gyanakvását -, akkor Rolko megütheti a bokáját. Kínszenvedés lenne szegény meláknak, ha ki kellene hagynia pár étkezést, és még az is lehet, hogy némely lovuk látná kárát. Lea pedig nem szeretné vacsora nélkül aludni küldeni szegényt azért, mert hagyja, hogy túljárjanak az eszén - ami amúgy sem túl éles.*
*Lea kedveli az énekmondókat, és nem is Badumir az első pacsirta, akit foglyul ejtenek. Nem emlékszik már az összesre, mert ha egészen kislány korától számolja, akkor bizony nincs hozzá elég ujja. Ezek az énekesek különböző sorsra jutottak. Volt akit az öregség vitt el, volt akit valami nyavalya, van akinek a feje egy karón szárad valahol északon. Életük, és haláluk is attól függött, hogy az uraknak tetszett-e a mese. Ha nem, akkor nem sok lehetőségük maradt arra, hogy lenyűgözzék a törzset.
Egyelőre viszont Rolko az egyetlen, aki le van nyűgözve. Rolko kedves, nagy macika és Lea úgy szereti, mintha a fivére lenne. Rá is mosolyog. Ha nem Rolkoról lenne szó, akkor bizony az illető "vékony jégen táncolna", viszont Rolko nem több, mint egy nagyra nőtt gyerek. Más esetében az ilyen hozzászólások könnyen szankcióval végződhetnének.*
- Nos egy híved már van.
*biccent Lea a fejével Rolko irányába. Közben bal lábát belógatja a gödörbe, a jobbat pedig felhúzza, hogy jobb könyökét megtámaszthassa a térdén. Az időközben felmorzsolt toklászt most olyan mozdulattal pergeti be a gödörbe, mintha csak az ételt sózná. Ha Badumirnak eddig nem tűnt fel, hát most akkor biztosan megláthatja, hogy Lea "sózó" jobbján hat ujj nőtt - ez a törzsbélieknek nyilván nem tűnik már fel, hisz megszokták a látványt.*
- Meséket mi is tudunk. Odaadhatnálak persze Rolkonak játékszerül, de félő, hogy átejtenéd szegényt...
*szeretettel paskolja meg beszéd közben Rolko térdét. Rolko ezt nyilván nem veszi sértésnek, hiszen Lea nem mondott semmi bántót, csak a puszta tényre világított rá: Rolko meglehetősen együgyű. Viszont ha a felügyeletére bízott fogoly megszökik - mert mondjuk szép mesékkel elaltatja a gyanakvását -, akkor Rolko megütheti a bokáját. Kínszenvedés lenne szegény meláknak, ha ki kellene hagynia pár étkezést, és még az is lehet, hogy némely lovuk látná kárát. Lea pedig nem szeretné vacsora nélkül aludni küldeni szegényt azért, mert hagyja, hogy túljárjanak az eszén - ami amúgy sem túl éles.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-14 16:37:46
Üzenet elküldve: 2014-01-14 16:37:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Igaz, nem kevés ellenszenvvel viseltetett elfogásakor, de az a szerencsétlen körülmények összejátszása miatt lehetett csak. No és persze a kicsit óvatlan dalnok miatt, ki hirtelen ötlettől vezérelve túlontúl behatolt szállásterületükre, és hívatlanul. És még talán nem is ez az egyetlen ok a miértek megválaszolására. Talán a túlzott érdeklődés, mely érkezésük második napján érte a pusztából érkezett, megfáradt és épp ezért kicsit talán túlzottan paranoid és kikészült idegekkel bíró törzset. Azóta viszont lehiggadt, az alvás épp úgy jó hatással volt rá, mint a dicséret, amit ügyességéért bezsebelhetett Kagantól.
Szimpátiája akkor ébredt fel benne Badumir iránt, mikor szelíd tűréssel viseltetett foglyul ejtése és "bebörtönzése" közben. Majd pedig lágy hangú éneke és beszéde Isuval még tegnap este folyamán. Ennek hatására látogatta meg álom az este, ki tudja mióta először. S ezt a lombjárónak titulálja. Ekképp a maga egyszerű módján pártját fogja.*
-Mesemondó. *Ámuldozik újfent, majd közbeveti* Rolko szereti a meséket. *Pislog bólogatva Leandanára közben bárgyú vigyorral arcán. Ha kicsit eszesebb lenne talán épkézláb indokokkal támasztaná alá megkímélését, mint például az a másik Vadász látta köztük vagy meséiből, történeteiből sok mindent megtudhatnak, hiszen feltételezi sokat látott egyénről van szó.*
-Mesélj álmaidról! *Szólítja fel kéretlenül a foglyot. Talán ezáltal megérti majd jövetelének okát, és miértjét szellemi vezetőjük. Ki tudja, még akár meg is kímélheti miatta életét. Nem, ellent nem mondana egy ilyen boszorkányos nőszemélynek soha, ahogy törzsfőnek sem nyíltan. Most sem ez vezérli, csupán gyermeki, egyszerű, együgyű -mondanák mások- elméje miatt buknak ki szavai emígy. Most pedig csodálva és várakozva vigyorog a gödör peremén tornyosulva mind a férfire, mind pedig társnőire.*
*Igaz, nem kevés ellenszenvvel viseltetett elfogásakor, de az a szerencsétlen körülmények összejátszása miatt lehetett csak. No és persze a kicsit óvatlan dalnok miatt, ki hirtelen ötlettől vezérelve túlontúl behatolt szállásterületükre, és hívatlanul. És még talán nem is ez az egyetlen ok a miértek megválaszolására. Talán a túlzott érdeklődés, mely érkezésük második napján érte a pusztából érkezett, megfáradt és épp ezért kicsit talán túlzottan paranoid és kikészült idegekkel bíró törzset. Azóta viszont lehiggadt, az alvás épp úgy jó hatással volt rá, mint a dicséret, amit ügyességéért bezsebelhetett Kagantól.
Szimpátiája akkor ébredt fel benne Badumir iránt, mikor szelíd tűréssel viseltetett foglyul ejtése és "bebörtönzése" közben. Majd pedig lágy hangú éneke és beszéde Isuval még tegnap este folyamán. Ennek hatására látogatta meg álom az este, ki tudja mióta először. S ezt a lombjárónak titulálja. Ekképp a maga egyszerű módján pártját fogja.*
-Mesemondó. *Ámuldozik újfent, majd közbeveti* Rolko szereti a meséket. *Pislog bólogatva Leandanára közben bárgyú vigyorral arcán. Ha kicsit eszesebb lenne talán épkézláb indokokkal támasztaná alá megkímélését, mint például az a másik Vadász látta köztük vagy meséiből, történeteiből sok mindent megtudhatnak, hiszen feltételezi sokat látott egyénről van szó.*
-Mesélj álmaidról! *Szólítja fel kéretlenül a foglyot. Talán ezáltal megérti majd jövetelének okát, és miértjét szellemi vezetőjük. Ki tudja, még akár meg is kímélheti miatta életét. Nem, ellent nem mondana egy ilyen boszorkányos nőszemélynek soha, ahogy törzsfőnek sem nyíltan. Most sem ez vezérli, csupán gyermeki, egyszerű, együgyű -mondanák mások- elméje miatt buknak ki szavai emígy. Most pedig csodálva és várakozva vigyorog a gödör peremén tornyosulva mind a férfire, mind pedig társnőire.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-14 14:12:25
Üzenet elküldve: 2014-01-14 14:12:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*A vendégeknek úgy tűnik nem nyeri el olyan könnyen a tetszését, mint az esti leánynak. Bár értékeli az óriás lelkesedését hangja iránt (mely valóban jól esik neki, ritkán kap efféle bókokat) azonban úgy tűnik nem veszik komolyan az üzenetét. Badumir erős késztetést érez arra, hogy visszavágjon a hölgynek, azonban jobb ötletnek tartja, hogy jelenleg csendben maradjon. Ki tudja, talán legközelebb egy tűzzel és kövekkel megtelt gödörbe lökik, nem pedig egy ilyen kellemesbe mint ami ez is. Szívesen megosztotta volna az erdő szellemének álmát, azonban úgy tűnik ez még várat magára. Ha a sors úgy akarja, hogy a törzs ne hallja az üzenetet, akkor nem is fogja hallani. Badumir feltápászkodik a földről, jobb híján összekötözött lábbal és kézzel. Kissé nehezére esik, azonban állva még mindig kényelmesebb beszélgetni, mint a porban heverészve. Emellett sokkal illedelmesebb is ennél. Az erdőjáró ezután az óriás felé pillant, majd pedig kissé elmosolyodik. A behemót gyermeteg lelkesedése örömöt okoz neki, és ki ő, hogy elvegye akárkitől is ezt a szórakozást. Kissé kinyújtózik, majd megköszörüli a torkát. Mély levegőt vesz, vet egy pillantást a szépséges 'felettesére' is, akire az életét bízták, majd pedig dallamosan, de ütemesen, lassan dalolni kezd. Hangja kellemesen kúszik fel a gödör alján, egészen hallgatói füléig. Reméli, hogy ez a dal is megtetszik majd az óriásnak.*
'Hegyen túl és égen át,
lakik mélyen, távol.
Barlangjában nincsen más,
csak arany és mámor.
Hegyen túl és égen át,
kincsek, gyűrűk, ékek.
Barlangjában gyűlnek mind,
de megszerezni vétek.
Hegyen túl és égen át,
szárnyal néha gyorsan.
Karmai közt arany lánc,
nyakán csontok sorban.
*Badumir nagyon komoran énekel. Ezt a dalt csak így meri eldalolni, hiszen még ő is fél a (talán csak) mesebeli fenevadtól.*
Szörnyű fején több agyar,
mint ahány ujjam van.
Szeme pedig tüzesen,
ébred fel hajnalban.
Sokan mentek, sokan küzdtek,
aranyáért bátran,
de helytállni nem tudtak,
elhulltak a sárban.
A szörny meg hát csak várja,
ki lesz megint bátor.
Ki lesz aki elé tárul,
nem fél majd haláltól.
Hegyen túl és égen át,
hangzik szörnyű hangja.
Nincsen aki barlangjába,
lábát berakhatja...
*..toppan meg végül az éneklésben. Nem egy vidám dal, de hiszen nem is kell mindig vidámat énekelnie.*
- A barlang bestiája, Karrregán veszedelmes állat, azonban a kincsei...* Szólal meg végül felsóhajtva, nem énekelve. Valóban sok történet kering a híres Karregánról, azonban még senki sem tudta bizonyítani a szörnynek (vagy az aranyának) a létezését. Ettől függetlenül Badumir hisz benne. Talán egyszer, utolsó éveiben megpróbálja majd megszerezni azt a sok kincset, melyet a bestia őriz.* Ha kívánjátok, mesélhetek még. Mindenről tudok mesét.* Jelenti ki kissé felbátorodva. Ha bármi más nem, talán hatalmas dal és mese repertoárja majd kihúzza ebből a csávából.*
A hozzászólás írója (Lombjáró Badumir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.14 14:39:40
*A vendégeknek úgy tűnik nem nyeri el olyan könnyen a tetszését, mint az esti leánynak. Bár értékeli az óriás lelkesedését hangja iránt (mely valóban jól esik neki, ritkán kap efféle bókokat) azonban úgy tűnik nem veszik komolyan az üzenetét. Badumir erős késztetést érez arra, hogy visszavágjon a hölgynek, azonban jobb ötletnek tartja, hogy jelenleg csendben maradjon. Ki tudja, talán legközelebb egy tűzzel és kövekkel megtelt gödörbe lökik, nem pedig egy ilyen kellemesbe mint ami ez is. Szívesen megosztotta volna az erdő szellemének álmát, azonban úgy tűnik ez még várat magára. Ha a sors úgy akarja, hogy a törzs ne hallja az üzenetet, akkor nem is fogja hallani. Badumir feltápászkodik a földről, jobb híján összekötözött lábbal és kézzel. Kissé nehezére esik, azonban állva még mindig kényelmesebb beszélgetni, mint a porban heverészve. Emellett sokkal illedelmesebb is ennél. Az erdőjáró ezután az óriás felé pillant, majd pedig kissé elmosolyodik. A behemót gyermeteg lelkesedése örömöt okoz neki, és ki ő, hogy elvegye akárkitől is ezt a szórakozást. Kissé kinyújtózik, majd megköszörüli a torkát. Mély levegőt vesz, vet egy pillantást a szépséges 'felettesére' is, akire az életét bízták, majd pedig dallamosan, de ütemesen, lassan dalolni kezd. Hangja kellemesen kúszik fel a gödör alján, egészen hallgatói füléig. Reméli, hogy ez a dal is megtetszik majd az óriásnak.*
'Hegyen túl és égen át,
lakik mélyen, távol.
Barlangjában nincsen más,
csak arany és mámor.
Hegyen túl és égen át,
kincsek, gyűrűk, ékek.
Barlangjában gyűlnek mind,
de megszerezni vétek.
Hegyen túl és égen át,
szárnyal néha gyorsan.
Karmai közt arany lánc,
nyakán csontok sorban.
*Badumir nagyon komoran énekel. Ezt a dalt csak így meri eldalolni, hiszen még ő is fél a (talán csak) mesebeli fenevadtól.*
Szörnyű fején több agyar,
mint ahány ujjam van.
Szeme pedig tüzesen,
ébred fel hajnalban.
Sokan mentek, sokan küzdtek,
aranyáért bátran,
de helytállni nem tudtak,
elhulltak a sárban.
A szörny meg hát csak várja,
ki lesz megint bátor.
Ki lesz aki elé tárul,
nem fél majd haláltól.
Hegyen túl és égen át,
hangzik szörnyű hangja.
Nincsen aki barlangjába,
lábát berakhatja...
*..toppan meg végül az éneklésben. Nem egy vidám dal, de hiszen nem is kell mindig vidámat énekelnie.*
- A barlang bestiája, Karrregán veszedelmes állat, azonban a kincsei...* Szólal meg végül felsóhajtva, nem énekelve. Valóban sok történet kering a híres Karregánról, azonban még senki sem tudta bizonyítani a szörnynek (vagy az aranyának) a létezését. Ettől függetlenül Badumir hisz benne. Talán egyszer, utolsó éveiben megpróbálja majd megszerezni azt a sok kincset, melyet a bestia őriz.* Ha kívánjátok, mesélhetek még. Mindenről tudok mesét.* Jelenti ki kissé felbátorodva. Ha bármi más nem, talán hatalmas dal és mese repertoárja majd kihúzza ebből a csávából.*
A hozzászólás írója (Lombjáró Badumir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.14 14:39:40
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-14 10:38:58
Üzenet elküldve: 2014-01-14 10:38:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Előkerül Rolko is, bár igaz, ami igaz sosem tud igazán eltűnni, mert elég nagyra nőtt ahhoz, hogy meglássák. talán egy nagyobb szikla, vagy egy évszázados platán mögé elbújhatna, de a táborban egyikből sincsen. Meg aztán a horkolás miatt amúgy is hamar "belebotlanának". De a lényeg, hogy most ő is itt áll felettük, úgyhogy hármasuknak már van némi tekintélye (legalább annyi, mint amennyi Rolko súlya).*
- Szóval álmot láttál. Nos, mind látunk álmokat...
*vonja meg a vállát*
- Ezek szerint akkor mindenki meg kéne kímélnem aki álmodik?
*teszi fel a nyilvánvalóan költői kérdést. Meg aztán ezzel sajnos Badumir nagyon-nagyon melléfogott, hiszen Lea a törzs hivatalos "álomlátója". Az ő álmait pedig a Szellemek küldik, őseik és harcban elesett társaik szellemei. Az ő álmai pedig Kagan álmai is, hisz a Szertartás erre szolgál: a Szellemjáró megosztja a látomást a törzsfővel. Az ő felfogásukban, és hitvilágukban másféle szellemek nemigen léteznek. A látomások pedig a Szertartáson keresztül jutnak el a törzsfőhöz, de Kagan aligha lesz hajlandó erre Badumirral - bár állítólag volt már példa ilyesmire a múltban. A Szertartásról viszont Badumir nem tudhat, hacsak nem súgtak neki erről is az álmai. Vagy ha esetleg súgtak, nos Lea nem kedveli a konkurenciát.*
- Énekelhetsz, igen. Szeretjük a jó dalnokokat.
*szívesen hozzátenné, hogy "hagymásan megsütve", de ez most nem a viccek helye, mert ő tényleg komolyan várja, hogy a férfi tegyen valami javaslatot arra nézve, hogy mit is csináljanak vele. Hátha valami hasonlóra gondoltak, bár Lea erre nem sok reményt lát. Valószínűleg mindenkinek nagyon mások az elképzelései arról, hogy mi is lesz a fogoly sorsa. Sok minden van benne abban a bizonyos pakliban: a véráldozat éppúgy, mint a pőrén a pusztába eresztés. Új harci dob. Vagy a hagymásan megsütés. Végtére is Cessa kutyája is kaphat néha ínyencséget. Avagy eladhatják a húst a városban, senkinek nem kell tudnia, hogy valójában nem egy csirkéből származik.*
- Csak a tisztánlátás miatt mondom, hogy az álmok sajnos nem védenek meg. Ennél valami jobbal kell előállj.
*Előkerül Rolko is, bár igaz, ami igaz sosem tud igazán eltűnni, mert elég nagyra nőtt ahhoz, hogy meglássák. talán egy nagyobb szikla, vagy egy évszázados platán mögé elbújhatna, de a táborban egyikből sincsen. Meg aztán a horkolás miatt amúgy is hamar "belebotlanának". De a lényeg, hogy most ő is itt áll felettük, úgyhogy hármasuknak már van némi tekintélye (legalább annyi, mint amennyi Rolko súlya).*
- Szóval álmot láttál. Nos, mind látunk álmokat...
*vonja meg a vállát*
- Ezek szerint akkor mindenki meg kéne kímélnem aki álmodik?
*teszi fel a nyilvánvalóan költői kérdést. Meg aztán ezzel sajnos Badumir nagyon-nagyon melléfogott, hiszen Lea a törzs hivatalos "álomlátója". Az ő álmait pedig a Szellemek küldik, őseik és harcban elesett társaik szellemei. Az ő álmai pedig Kagan álmai is, hisz a Szertartás erre szolgál: a Szellemjáró megosztja a látomást a törzsfővel. Az ő felfogásukban, és hitvilágukban másféle szellemek nemigen léteznek. A látomások pedig a Szertartáson keresztül jutnak el a törzsfőhöz, de Kagan aligha lesz hajlandó erre Badumirral - bár állítólag volt már példa ilyesmire a múltban. A Szertartásról viszont Badumir nem tudhat, hacsak nem súgtak neki erről is az álmai. Vagy ha esetleg súgtak, nos Lea nem kedveli a konkurenciát.*
- Énekelhetsz, igen. Szeretjük a jó dalnokokat.
*szívesen hozzátenné, hogy "hagymásan megsütve", de ez most nem a viccek helye, mert ő tényleg komolyan várja, hogy a férfi tegyen valami javaslatot arra nézve, hogy mit is csináljanak vele. Hátha valami hasonlóra gondoltak, bár Lea erre nem sok reményt lát. Valószínűleg mindenkinek nagyon mások az elképzelései arról, hogy mi is lesz a fogoly sorsa. Sok minden van benne abban a bizonyos pakliban: a véráldozat éppúgy, mint a pőrén a pusztába eresztés. Új harci dob. Vagy a hagymásan megsütés. Végtére is Cessa kutyája is kaphat néha ínyencséget. Avagy eladhatják a húst a városban, senkinek nem kell tudnia, hogy valójában nem egy csirkéből származik.*
- Csak a tisztánlátás miatt mondom, hogy az álmok sajnos nem védenek meg. Ennél valami jobbal kell előállj.
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 23:14:10
Üzenet elküldve: 2014-01-13 23:14:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Északi portya//
*A madár nem jelez semmi különlegeset, a fiúk nem mondanak semmi különlegeset, így a kezdeti lelkesedés alábbhagy a leányban.
Nem szívesen válna el csapattársaitól, de mivel csapatuk vezetője, Waldran sem gondolkodik ilyesmiben. Nem fenyegeti a magány.
Hamarosan újra nyeregbe pattannak, hogy a nap hátralevő részét is utazással töltsék, de nem történik semmi.
Reménykedett benne, hogy lesz részük egy kis mókában, de még egy árva bandita sem akad a szántóföldek közelében. Talán őket is azoknak nézik, nem tudni.*
-Nyugodt.
*Pontosítja a harcost, de nem tulajdonít akkora jelentőséget a jelenségnek. Megesik az ilyesmi a városok közelében. Akiben buzog a tettvágy az a kőházak közt serénykedik. A városok árnyékában a vidéki élet többnyire eseménytelen.
Nyeregből szemlélhetik a lenyugvó nap miként fest vásznára aranyos narancsot és vöröset.*
*A madár nem jelez semmi különlegeset, a fiúk nem mondanak semmi különlegeset, így a kezdeti lelkesedés alábbhagy a leányban.
Nem szívesen válna el csapattársaitól, de mivel csapatuk vezetője, Waldran sem gondolkodik ilyesmiben. Nem fenyegeti a magány.
Hamarosan újra nyeregbe pattannak, hogy a nap hátralevő részét is utazással töltsék, de nem történik semmi.
Reménykedett benne, hogy lesz részük egy kis mókában, de még egy árva bandita sem akad a szántóföldek közelében. Talán őket is azoknak nézik, nem tudni.*
-Nyugodt.
*Pontosítja a harcost, de nem tulajdonít akkora jelentőséget a jelenségnek. Megesik az ilyesmi a városok közelében. Akiben buzog a tettvágy az a kőházak közt serénykedik. A városok árnyékában a vidéki élet többnyire eseménytelen.
Nyeregből szemlélhetik a lenyugvó nap miként fest vásznára aranyos narancsot és vöröset.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 22:30:47
Üzenet elküldve: 2014-01-13 22:30:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor //
* Szemeit még egy ideig vadul forgatja jobbra-balra a botja után kutatva, majd egy mélyről feltörő, hangos szusszanással- mint mikor a lovak fújtatnak- végre megnyugszik. Vet még egy utolsó pillantást a nőre, aztán lehunyja szemeit, hogy pár szekundum múltán újra elnyomja az álom.
Hangosan horkol, nem lenne meglepő, ha fortyogásával égzengésként verné fel az alvó tábort, bár az óriások és nomád harcosok közt az efféle csak nem lehet szokatlan. Időnként horkant egyet és fészkelődik fektében, nem épp kényelmes a pozíció, de még álmában, ösztönösen is tudja, hogy frissen varrott sebével nem lenne szerencsés oldalára fordulnia, még a végén felszakítaná a sebet. Időközben legalább lemegy a láza; sokat segített állapotán a friss víz, a gyógynövényes mixtúra, meg a csepp ágnyugalom, ha sebe nem túl mély, talán reggel már a sátorból is kibotorkálhat, persze csak óvatosan. Kemény fából faragták, s tán a világ sem látott még ilyen kis karcolástól jajveszékelő, bambán lábadozó ork fajzatot, ő sem fog sokáig így hanyatt fekve várakozni. De majd ébredés után kiderül.
Ahogyan lassacskán megtelik a sátor a felkelő nap halovány fényével, majd az ébredező tábor bágyadt zajával, a zöldbőrű is magához tér lassacskán, csámcsogva, ajkaival csattogva letöröl szakálláról egy kisebb nyálfoltot, aztán felnyitja szemeit. Feje bágyadt, bár egyből érzi, hogy a láznak nyoma sincs, csupán fáradtságot, meg észveszejtő szomjúságot hagyott hátra- meg még a vérveszteség is munkál még benne. Lassan fordítja képét oldalra, keresi tekintetével a hegyesfülűt, s bár látása még koránt sem tiszta, reszelős hangján már igényeit vakkantja.*
- Vizet!
* Igen kurta "kérés" ismét, de egyelőre csak ennyire futja, most méretes ujjaival oldalát tapogatja. A kiálló varratok csiklandozzák bőrét, s tisztán érzi, hogy a vére alvadtan tapad a hegre, a vérzés szerencsére teljesen elállt. Persze grimaszba rándul arca, a legkisebb érintésre is iszonyatosan érzékeny felsértett húsa, de szó mi szó, az elfecske jó munkát végzett.*
- Jól varrsz, nőstény! Honnan tanultad?
* No lám, micsoda elismerést vet oda morranva, s habár szűkszavúan, de kérdez is. Közben mancsával kezd motoszkálni, addig-addig izeg-mozog, míg fájdalmas, gurgulázó hangot hallatva fel nem tápászkodik ülő pozícióba. Nehézkesen támasztja magát karjaival, s furcsa, féloldalas helyzetben ül most, nehogy sebzett oldalát meghúzza. Nem fog tovább háton fekve rohadni, csak az elvérzés akadályozhatja meg benne, hogy legalább így ülve lehessen egy cseppet. Ha ez megy, majd jöhet a lábra állás... de egyelőre még nem megy.*
- Hol vagyok?
* Szűri fogai közt az újabb kérdést, utalva a sátorra, meg egyúttal az egész táborra. *
* Szemeit még egy ideig vadul forgatja jobbra-balra a botja után kutatva, majd egy mélyről feltörő, hangos szusszanással- mint mikor a lovak fújtatnak- végre megnyugszik. Vet még egy utolsó pillantást a nőre, aztán lehunyja szemeit, hogy pár szekundum múltán újra elnyomja az álom.
Hangosan horkol, nem lenne meglepő, ha fortyogásával égzengésként verné fel az alvó tábort, bár az óriások és nomád harcosok közt az efféle csak nem lehet szokatlan. Időnként horkant egyet és fészkelődik fektében, nem épp kényelmes a pozíció, de még álmában, ösztönösen is tudja, hogy frissen varrott sebével nem lenne szerencsés oldalára fordulnia, még a végén felszakítaná a sebet. Időközben legalább lemegy a láza; sokat segített állapotán a friss víz, a gyógynövényes mixtúra, meg a csepp ágnyugalom, ha sebe nem túl mély, talán reggel már a sátorból is kibotorkálhat, persze csak óvatosan. Kemény fából faragták, s tán a világ sem látott még ilyen kis karcolástól jajveszékelő, bambán lábadozó ork fajzatot, ő sem fog sokáig így hanyatt fekve várakozni. De majd ébredés után kiderül.
Ahogyan lassacskán megtelik a sátor a felkelő nap halovány fényével, majd az ébredező tábor bágyadt zajával, a zöldbőrű is magához tér lassacskán, csámcsogva, ajkaival csattogva letöröl szakálláról egy kisebb nyálfoltot, aztán felnyitja szemeit. Feje bágyadt, bár egyből érzi, hogy a láznak nyoma sincs, csupán fáradtságot, meg észveszejtő szomjúságot hagyott hátra- meg még a vérveszteség is munkál még benne. Lassan fordítja képét oldalra, keresi tekintetével a hegyesfülűt, s bár látása még koránt sem tiszta, reszelős hangján már igényeit vakkantja.*
- Vizet!
* Igen kurta "kérés" ismét, de egyelőre csak ennyire futja, most méretes ujjaival oldalát tapogatja. A kiálló varratok csiklandozzák bőrét, s tisztán érzi, hogy a vére alvadtan tapad a hegre, a vérzés szerencsére teljesen elállt. Persze grimaszba rándul arca, a legkisebb érintésre is iszonyatosan érzékeny felsértett húsa, de szó mi szó, az elfecske jó munkát végzett.*
- Jól varrsz, nőstény! Honnan tanultad?
* No lám, micsoda elismerést vet oda morranva, s habár szűkszavúan, de kérdez is. Közben mancsával kezd motoszkálni, addig-addig izeg-mozog, míg fájdalmas, gurgulázó hangot hallatva fel nem tápászkodik ülő pozícióba. Nehézkesen támasztja magát karjaival, s furcsa, féloldalas helyzetben ül most, nehogy sebzett oldalát meghúzza. Nem fog tovább háton fekve rohadni, csak az elvérzés akadályozhatja meg benne, hogy legalább így ülve lehessen egy cseppet. Ha ez megy, majd jöhet a lábra állás... de egyelőre még nem megy.*
- Hol vagyok?
* Szűri fogai közt az újabb kérdést, utalva a sátorra, meg egyúttal az egész táborra. *
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 21:30:52
Üzenet elküldve: 2014-01-13 21:30:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - estei bóklászás//
*Ha tudná, hogy mily szerencse menti meg attól, hogy most essen át a tűzkeresztségen, biztos elnevetné magát. Pont Dharren hangulata, mely éppen passzivá teszi. *
- Hátha majd eljutunk oda, akkor felkereslek. Lehet a törzsfő és még egyen ketten holnap bemennek, de én nem hiszem, hogy velük tartok. Van elég dolog itt is.. *Jegyzi meg, főleg reggel, meg ebéd körül. Talán délután lesz ideje, és addigra lehet Dharren is éppen rá fog érni. *
- Lehet, mondjuk ebéd után pont jó lenne. *Elmélkedik ezen, és az egész város megakarja nézni.*
- Amúgy mindenre kíváncsi vagyok, minden részére, arra is ahol semmi érdekes nincsen. *itt elgondolkodik, és mosolyogva szólal meg.*
- Mondjuk, nem tudom, hogy van-e a városnak nem érdekes része, de majd úgy is megtudom ugye? *magyaráz tovább, és haladnak, lassan elérik a nagy közös sátrat, ahol Lisé holmija van összepakolva, ahol második este alszik.*
- Te jártál már városban? Ha nem itt, akkor máshol, és ha igen hol? *kérdezősködik Dharren kalandor életéről. Mert tudja, hogy Dharren nem élt mindig is közöttük, és végül is kíváncsi merre járhatott a férfi mielőtt csatlakozott hozzájuk.*
- Hogy kerültél hozzánk, és előtte mit csináltál? Hol éltél? *valamiért most túl sokat beszél, ez egyáltalán nem jellemző rá, csak amikor valami rémesen leköti a figyelmét, és kíváncsiságának éhségét kellene lecsillapítani.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.13 21:32:56
*Ha tudná, hogy mily szerencse menti meg attól, hogy most essen át a tűzkeresztségen, biztos elnevetné magát. Pont Dharren hangulata, mely éppen passzivá teszi. *
- Hátha majd eljutunk oda, akkor felkereslek. Lehet a törzsfő és még egyen ketten holnap bemennek, de én nem hiszem, hogy velük tartok. Van elég dolog itt is.. *Jegyzi meg, főleg reggel, meg ebéd körül. Talán délután lesz ideje, és addigra lehet Dharren is éppen rá fog érni. *
- Lehet, mondjuk ebéd után pont jó lenne. *Elmélkedik ezen, és az egész város megakarja nézni.*
- Amúgy mindenre kíváncsi vagyok, minden részére, arra is ahol semmi érdekes nincsen. *itt elgondolkodik, és mosolyogva szólal meg.*
- Mondjuk, nem tudom, hogy van-e a városnak nem érdekes része, de majd úgy is megtudom ugye? *magyaráz tovább, és haladnak, lassan elérik a nagy közös sátrat, ahol Lisé holmija van összepakolva, ahol második este alszik.*
- Te jártál már városban? Ha nem itt, akkor máshol, és ha igen hol? *kérdezősködik Dharren kalandor életéről. Mert tudja, hogy Dharren nem élt mindig is közöttük, és végül is kíváncsi merre járhatott a férfi mielőtt csatlakozott hozzájuk.*
- Hogy kerültél hozzánk, és előtte mit csináltál? Hol éltél? *valamiért most túl sokat beszél, ez egyáltalán nem jellemző rá, csak amikor valami rémesen leköti a figyelmét, és kíváncsiságának éhségét kellene lecsillapítani.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.13 21:32:56
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 20:48:14
Üzenet elküldve: 2014-01-13 20:48:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - estei bóklászás//
* Pedig Dharren épp szereti érvényesíteni az akaratát, de ahogy az öléshez, most az erőszakos ágybacipeléshez sincs hangulata. Márpedig az sokat számít nála. *
- Jó, füttyentened nem kell, nem vagyok kutya, de ha kell egy kísérő melléd, csak szólj. Ha nem vagyok őrségben vagy nem bíztak rám más feladatot, akkor veled megyek. Akár a városba is, ha szét akarsz majd nézni ott.
* Úgy ahogy megérti a lányt, egy ismeretlen város, s úgy általában egy nagyobb város ijesztő lehet annak, aki az életét a puszta szabad ege alatt töltötte. De szerinte mindent meg lehet szokni, mert az alkalmazkodás az egyetlen jó módja a túlélésnek. Változni és mégis megtartani valamit abból, ami régi életedhez köt. *
- Legalább egyszer én is betenném oda a lábam, szétnéznék, régen jártam már városban.
* Pedig Dharren épp szereti érvényesíteni az akaratát, de ahogy az öléshez, most az erőszakos ágybacipeléshez sincs hangulata. Márpedig az sokat számít nála. *
- Jó, füttyentened nem kell, nem vagyok kutya, de ha kell egy kísérő melléd, csak szólj. Ha nem vagyok őrségben vagy nem bíztak rám más feladatot, akkor veled megyek. Akár a városba is, ha szét akarsz majd nézni ott.
* Úgy ahogy megérti a lányt, egy ismeretlen város, s úgy általában egy nagyobb város ijesztő lehet annak, aki az életét a puszta szabad ege alatt töltötte. De szerinte mindent meg lehet szokni, mert az alkalmazkodás az egyetlen jó módja a túlélésnek. Változni és mégis megtartani valamit abból, ami régi életedhez köt. *
- Legalább egyszer én is betenném oda a lábam, szétnéznék, régen jártam már városban.
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 20:38:32
Üzenet elküldve: 2014-01-13 20:38:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggelén//
~Csíp a hideg.~
*Húzza össze magán a bundát fázósan. Pedig a hegyvidéken cudarabb időt is kiállt jóval hosszabb ideig is. Elpuhult, puhányodik, ahogy telik -múlik az idő a pusztában dél felé vándorlásuk alatt. Lassú léptekkel rója az őrséget egyik őrtűztől a másikig. Olykor találkozik Elenyellel vagy más társával, de csak néhányat morrant mogorván. Amúgy eseménytelenül telnek a hajnali órák, a foglyok is nyugszanak.
Ahogy a nap sugarai keletről előbb szürkeségbe, majd aranyló színekbe öltöztetik a tájat, úgy hullik le hangulatáról is a "lepel". Hamarosan pedig megelevenedik a tábor, maga Kagan is feltűnik, hiszen a városba indulnak hamarost. Újabb eseménytelen éjszakán vannak túl. A másodikon a város lábánál. Ha kérdezik, úgy nincs miről jelentést tegyen.*
-Minden ok.
*Jelen van a búcsúzáskor, kivételesen nem húzzák az időt, egy gyors reggelin túl csak a legszükségesebb parancsok és tettek kerülnek cselekvésre.*
-Rolko unatkozik.
*Kissé álmosan ásítva néz a távozók után, majd a vajákos mellett köt ki véletlenül Badumir gödre fölött. Szétvetett lábakkal magasodik mindnyájuk fölé, csipás szemmel bambul a végre megszólaló férfire. Igaz, hallotta tegnap este danolászni, és nyugodt álmot hozott számára, de furcsa hallania az erdő szelleméről. Kissé megélénkülve billenti oldalra fejét, s úgy pislog előbb a férfire, majd Lea-ra és Erura.*
-Énekelj! *Bátorítja a férfit a maga egyszerű módján. Ő egy jó kis mesét lát a dolgok mögött. Persze a sámán vagy vajákos is bizton értékeli az álmok útmutatásait. Legalábbis átérzi és megérti lényegüket.*
~Csíp a hideg.~
*Húzza össze magán a bundát fázósan. Pedig a hegyvidéken cudarabb időt is kiállt jóval hosszabb ideig is. Elpuhult, puhányodik, ahogy telik -múlik az idő a pusztában dél felé vándorlásuk alatt. Lassú léptekkel rója az őrséget egyik őrtűztől a másikig. Olykor találkozik Elenyellel vagy más társával, de csak néhányat morrant mogorván. Amúgy eseménytelenül telnek a hajnali órák, a foglyok is nyugszanak.
Ahogy a nap sugarai keletről előbb szürkeségbe, majd aranyló színekbe öltöztetik a tájat, úgy hullik le hangulatáról is a "lepel". Hamarosan pedig megelevenedik a tábor, maga Kagan is feltűnik, hiszen a városba indulnak hamarost. Újabb eseménytelen éjszakán vannak túl. A másodikon a város lábánál. Ha kérdezik, úgy nincs miről jelentést tegyen.*
-Minden ok.
*Jelen van a búcsúzáskor, kivételesen nem húzzák az időt, egy gyors reggelin túl csak a legszükségesebb parancsok és tettek kerülnek cselekvésre.*
-Rolko unatkozik.
*Kissé álmosan ásítva néz a távozók után, majd a vajákos mellett köt ki véletlenül Badumir gödre fölött. Szétvetett lábakkal magasodik mindnyájuk fölé, csipás szemmel bambul a végre megszólaló férfire. Igaz, hallotta tegnap este danolászni, és nyugodt álmot hozott számára, de furcsa hallania az erdő szelleméről. Kissé megélénkülve billenti oldalra fejét, s úgy pislog előbb a férfire, majd Lea-ra és Erura.*
-Énekelj! *Bátorítja a férfit a maga egyszerű módján. Ő egy jó kis mesét lát a dolgok mögött. Persze a sámán vagy vajákos is bizton értékeli az álmok útmutatásait. Legalábbis átérzi és megérti lényegüket.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 19:56:43
Üzenet elküldve: 2014-01-13 19:56:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - indulóban//
* Hosszúnak tűnt számára a mostani éjszaka, épp ezért reggel korán kel és szedi össze mindazt, ami kellhet. A városkapu felé indul, hogy visszatérjen a maroknyi törzshöz és megnézze, mit lett az ork sorsa és okozott-e gondot a csapatnak. Reméli, hogy semmi gond sem esett meg velük. Valahogy túl szimpatikusnak tűnt az a hóhajú lány a tábortűznél. *
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.13 22:06:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, súlyosabb helyesírási hibák javítása
* Hosszúnak tűnt számára a mostani éjszaka, épp ezért reggel korán kel és szedi össze mindazt, ami kellhet. A városkapu felé indul, hogy visszatérjen a maroknyi törzshöz és megnézze, mit lett az ork sorsa és okozott-e gondot a csapatnak. Reméli, hogy semmi gond sem esett meg velük. Valahogy túl szimpatikusnak tűnt az a hóhajú lány a tábortűznél. *
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.13 22:06:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, súlyosabb helyesírási hibák javítása
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 16:58:38
Üzenet elküldve: 2014-01-13 16:58:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - másnap reggel//
*Badumir egy furcsa, kissé kellemetlen érzésre ébred. Sokszor aludt az erdőben a szabad ég alatt, azonban ahhoz nem szokott hozzá, hogy a növények álmában megtámadják. Sziszegve fújja le arcáról a szemtelen kis fűcsomókat, majd pedig azok irányába tekint. Úgy tűnik, a gödör szélén újabb látogatója akadt, mégpedig még egy nő. Badumir hirtelen Isurii-t véli felfedezni benne, azonban a hölgy hangjáról és a fejéből gyorsan távozó fáradtságból könnyen kikövetkezteti, hogy egy teljesen más egyénről van szó. A felettébb vonzó, ám ugyanakkor elég kétes érzelmeket ébresztő hölgyemény szólongatja, majd pedig elmondja, miért is jött. Pontosabban csak azt, hogy rá bízták az életét. Badumir felkecmergi magát ülőhelyzetbe, majd pedig összekötött kezeit mellkasához húzza és megbiccenti a fejét. Talán ő csak egy fogoly a mély gödör alján, azonban a tiszteletet így is megadja a látogatóinak. Pár pillanatig várakozik, hiszen nem tudja mit szólhatna, azonban hamar kiejti a régóta fontolt szavakat.*
- Álmot láttam.* Jelenti ki komoran, bízva abban, hogy a nő átérzi ennek a mondatnak a súlyát.* A törzsről és a törzsfőről.* Fejezi be halkan, majd pedig elhallgat. A nő valószínűleg nem számított erre, hiszen Badumir nem hangoztatta ezt a hírt a tábortűznél. Személyesen Kagannak akarta átadni az erdő szellemének üzenetét, azonban egyre csak telik az idő. Az esti dallamok és események hatására úgy érzi fontos átadnia egy fontos személynek az álmát, és ha már a nőre bízták az életét, akkor csak bír a hölgy egy bizonyos befolyással a táborban.*
*Badumir egy furcsa, kissé kellemetlen érzésre ébred. Sokszor aludt az erdőben a szabad ég alatt, azonban ahhoz nem szokott hozzá, hogy a növények álmában megtámadják. Sziszegve fújja le arcáról a szemtelen kis fűcsomókat, majd pedig azok irányába tekint. Úgy tűnik, a gödör szélén újabb látogatója akadt, mégpedig még egy nő. Badumir hirtelen Isurii-t véli felfedezni benne, azonban a hölgy hangjáról és a fejéből gyorsan távozó fáradtságból könnyen kikövetkezteti, hogy egy teljesen más egyénről van szó. A felettébb vonzó, ám ugyanakkor elég kétes érzelmeket ébresztő hölgyemény szólongatja, majd pedig elmondja, miért is jött. Pontosabban csak azt, hogy rá bízták az életét. Badumir felkecmergi magát ülőhelyzetbe, majd pedig összekötött kezeit mellkasához húzza és megbiccenti a fejét. Talán ő csak egy fogoly a mély gödör alján, azonban a tiszteletet így is megadja a látogatóinak. Pár pillanatig várakozik, hiszen nem tudja mit szólhatna, azonban hamar kiejti a régóta fontolt szavakat.*
- Álmot láttam.* Jelenti ki komoran, bízva abban, hogy a nő átérzi ennek a mondatnak a súlyát.* A törzsről és a törzsfőről.* Fejezi be halkan, majd pedig elhallgat. A nő valószínűleg nem számított erre, hiszen Badumir nem hangoztatta ezt a hírt a tábortűznél. Személyesen Kagannak akarta átadni az erdő szellemének üzenetét, azonban egyre csak telik az idő. Az esti dallamok és események hatására úgy érzi fontos átadnia egy fontos személynek az álmát, és ha már a nőre bízták az életét, akkor csak bír a hölgy egy bizonyos befolyással a táborban.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 14:46:30
Üzenet elküldve: 2014-01-13 14:46:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában //
* Először értetlenül néz a kovácsra. Eléggé érdekes a számára, hogy nem rendelkezik olyan áruval amit mondjuk a közeli piacon pénzzé tehet. Ez igazán ritka engedelmességre, katonás rendre utal.*
- Rendben, akkor majd az uraságtól megérdeklődjük mit kóstálnak. *mondja majd elköszön és kilép az ajtón. Alig tesznek meg néhány lépést amikor egy inas siet hozzájuk, hogy a várúr parancsa szerint beinvitálja őket is a lakomához. Az uradalom egy kicsiny részét biztosan sikerült már bejárniuk ezért nyugodt szívvel dicsérhetik a takaros gazdaságot.*
- Igazán gyönyörű uram. *válaszol tisztelettel majd a kutyákról eszébe jutva még kérdez is.*
- Láttam jó néhány szép kutyája van uram. Szoktak itt vadászatokat is tartani?
* Bár az elf a természet gyermeke mégis nagyon kedveli a vadászatokat miket a falujukban éves rendszerességgel megtartottak. Jó is volt ez a ritkítása a vadállománynak mert ha nem lövik ki a vaddisznók felét tavasszal nem marad egy szem kukorica sem a földbe, a rókák pedig ellopják az összes tyúkot az udvarokról.
Lángszem szavaira is figyel és rá is mosolyog mikor titkon felé les a kerteket emlegetve. Nem kertbolond az elf, de szeret mindent ami szép, legyen az egy óriási tölgyfa avagy néhány rejtve maradt csillagvirág.
A kovácsnál tett látogatásuk említésére Ewa is rábólint, ténylegesen jó volna ha kisegítenék néhány aprósággal, hisz nem egy nemesi tőrre tart igényt, épp csak néhány nyílhegyre volna szüksége, a vessző többi részét akár egyedül is meg tudja oldani, ha talál nyárfát a közelben.
Miközben a mélységit hallgatja szed magának és kér egy pohár málnaszörpöt is.*
* Először értetlenül néz a kovácsra. Eléggé érdekes a számára, hogy nem rendelkezik olyan áruval amit mondjuk a közeli piacon pénzzé tehet. Ez igazán ritka engedelmességre, katonás rendre utal.*
- Rendben, akkor majd az uraságtól megérdeklődjük mit kóstálnak. *mondja majd elköszön és kilép az ajtón. Alig tesznek meg néhány lépést amikor egy inas siet hozzájuk, hogy a várúr parancsa szerint beinvitálja őket is a lakomához. Az uradalom egy kicsiny részét biztosan sikerült már bejárniuk ezért nyugodt szívvel dicsérhetik a takaros gazdaságot.*
- Igazán gyönyörű uram. *válaszol tisztelettel majd a kutyákról eszébe jutva még kérdez is.*
- Láttam jó néhány szép kutyája van uram. Szoktak itt vadászatokat is tartani?
* Bár az elf a természet gyermeke mégis nagyon kedveli a vadászatokat miket a falujukban éves rendszerességgel megtartottak. Jó is volt ez a ritkítása a vadállománynak mert ha nem lövik ki a vaddisznók felét tavasszal nem marad egy szem kukorica sem a földbe, a rókák pedig ellopják az összes tyúkot az udvarokról.
Lángszem szavaira is figyel és rá is mosolyog mikor titkon felé les a kerteket emlegetve. Nem kertbolond az elf, de szeret mindent ami szép, legyen az egy óriási tölgyfa avagy néhány rejtve maradt csillagvirág.
A kovácsnál tett látogatásuk említésére Ewa is rábólint, ténylegesen jó volna ha kisegítenék néhány aprósággal, hisz nem egy nemesi tőrre tart igényt, épp csak néhány nyílhegyre volna szüksége, a vessző többi részét akár egyedül is meg tudja oldani, ha talál nyárfát a közelben.
Miközben a mélységit hallgatja szed magának és kér egy pohár málnaszörpöt is.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 12:02:40
Üzenet elküldve: 2014-01-13 12:02:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap reggel//
*Teljes nyugalomban reggelizik meg, közben figyeli fél szemmel az ingével vacakoló Eruannát. Egy darab hús fölött mosolyodik el, mert ő nagyon is jól tudja, hogy mi az a folt. Annak a fickónak a vére, akit a Mészárlás éjszakáján megölt. Azóta egyszer sem volt rajta - ezért is szárad rajta az évtizedes vér -, csak amolyan mementóként őrizte meg, és ami azt illeti nem is tudja, hogy Eru honnan áshatta elő. Tán az utóbbi nem túl nyugodt idők során keveredhetett a mosnivaló közé. Mindegy, ha sikerül kivennie belőle a foltot, akkor neki adja, ha meg nem, akkor visszakerül a Szellemjáró személyes holmijai közé.
A tábort Kagan Salanelre és rá bízta, és abban nyilván különösebb beszéd nélkül is egyet értenek, hogy kettejük közül Salanel az, aki kompetensebb a hadászati témákban, így az őrséget például ő fogja beosztani. Viszont, mivel Kagan rábízta a foglyot ezért Lea már ki is találta, hogy mit kéne vele tenni. Először Eru felé indul el, mert bizony a nőstény is szerepel a terveiben. Hogy esetleg Kellnek másféle tervei voltak vele? Nos az egyelőre Kell egyéni problémája marad.
Szóval reggeli után az első útja Eruhoz vezet, aki talán még mindig az inggel foglalatoskodik. Arra Lea csak egy pillantást vet, mivel tényleg nem érdekli, hogy van-e rajta folt, vagy nincs. Ha nincs, akkor mosolyogva ajánlja fel Erunak*
- A tied lehet!
*Amennyiben foltos marad, akkor mosolyogva rakatja vissza oda - száradás után természetesen -, ahol Eru találta. Bárhogyis Eru tudhatja, hogy Lea mosolya nem mindig a kedvességet jelenti. No persze nem olyan kegyetlen ő, már persze barbárhoz képest. Asszonyhoz képest? Nos asszonyhoz képest valóban vérszomjasabb az átlagnál. Viszont most határozottan jó a kedve, a jó kedve pedig nyilván annak tudható be, hogy Kagannak reggelente nem a derekába áll a merevség. Lea meg szeret vele ilyenkor incselkedni kicsit, mert akkor sokkal pezsdítőbben indul a nap.*
- Gyere velem!
*adja ki az ukázt, hogy aztán szépen elbattyogjanak a fogolyhoz, oda a verem szélére. Ahova Lea rögtön le is telepszik, és inti Erut is, hogy foglaljon helyet. A kezébe akad a gödör szélén növő füvek közül egy toklász.*
- Az helyzet...
*kezdi, miközben tépkedni kezdi a toklászt, hogy aztán rápöckölje a gödör alján lévőre. Ha eddig nem ébredt volna fel, akkor az orrát biztosan birizgálni fogja az odadobott növényi elem.*
- .. hogy rám lett bízva a sorsod. Szerinted mit csináljak veled? Nekem van egy ötletem, de hátha a tied jobb...
*Badumirnak úgy tűnhet, mintha Lea olyan rendes lenne. Eru viszont tudhatja, hogy valószínűleg nem az. Bár Eru azt is tudhatja, hogy Lea valójában nem kegyetlen különösebben. Sőt, ha jó hangulatban van, akkor sokmindenről meggyőzhető. Márpedig most jó a hangulata.*
*Teljes nyugalomban reggelizik meg, közben figyeli fél szemmel az ingével vacakoló Eruannát. Egy darab hús fölött mosolyodik el, mert ő nagyon is jól tudja, hogy mi az a folt. Annak a fickónak a vére, akit a Mészárlás éjszakáján megölt. Azóta egyszer sem volt rajta - ezért is szárad rajta az évtizedes vér -, csak amolyan mementóként őrizte meg, és ami azt illeti nem is tudja, hogy Eru honnan áshatta elő. Tán az utóbbi nem túl nyugodt idők során keveredhetett a mosnivaló közé. Mindegy, ha sikerül kivennie belőle a foltot, akkor neki adja, ha meg nem, akkor visszakerül a Szellemjáró személyes holmijai közé.
A tábort Kagan Salanelre és rá bízta, és abban nyilván különösebb beszéd nélkül is egyet értenek, hogy kettejük közül Salanel az, aki kompetensebb a hadászati témákban, így az őrséget például ő fogja beosztani. Viszont, mivel Kagan rábízta a foglyot ezért Lea már ki is találta, hogy mit kéne vele tenni. Először Eru felé indul el, mert bizony a nőstény is szerepel a terveiben. Hogy esetleg Kellnek másféle tervei voltak vele? Nos az egyelőre Kell egyéni problémája marad.
Szóval reggeli után az első útja Eruhoz vezet, aki talán még mindig az inggel foglalatoskodik. Arra Lea csak egy pillantást vet, mivel tényleg nem érdekli, hogy van-e rajta folt, vagy nincs. Ha nincs, akkor mosolyogva ajánlja fel Erunak*
- A tied lehet!
*Amennyiben foltos marad, akkor mosolyogva rakatja vissza oda - száradás után természetesen -, ahol Eru találta. Bárhogyis Eru tudhatja, hogy Lea mosolya nem mindig a kedvességet jelenti. No persze nem olyan kegyetlen ő, már persze barbárhoz képest. Asszonyhoz képest? Nos asszonyhoz képest valóban vérszomjasabb az átlagnál. Viszont most határozottan jó a kedve, a jó kedve pedig nyilván annak tudható be, hogy Kagannak reggelente nem a derekába áll a merevség. Lea meg szeret vele ilyenkor incselkedni kicsit, mert akkor sokkal pezsdítőbben indul a nap.*
- Gyere velem!
*adja ki az ukázt, hogy aztán szépen elbattyogjanak a fogolyhoz, oda a verem szélére. Ahova Lea rögtön le is telepszik, és inti Erut is, hogy foglaljon helyet. A kezébe akad a gödör szélén növő füvek közül egy toklász.*
- Az helyzet...
*kezdi, miközben tépkedni kezdi a toklászt, hogy aztán rápöckölje a gödör alján lévőre. Ha eddig nem ébredt volna fel, akkor az orrát biztosan birizgálni fogja az odadobott növényi elem.*
- .. hogy rám lett bízva a sorsod. Szerinted mit csináljak veled? Nekem van egy ötletem, de hátha a tied jobb...
*Badumirnak úgy tűnhet, mintha Lea olyan rendes lenne. Eru viszont tudhatja, hogy valószínűleg nem az. Bár Eru azt is tudhatja, hogy Lea valójában nem kegyetlen különösebben. Sőt, ha jó hangulatban van, akkor sokmindenről meggyőzhető. Márpedig most jó a hangulata.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 08:24:29
Üzenet elküldve: 2014-01-13 08:24:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar Honfoglalás – Indulóban//
*A tündér, ezúttal - még - visszajött, bár a zsákmány, és az ölés hiánya már kezd komolyan meglátszani rajta. És ez nem jó, senkinek. Se neki, se azoknak akik körül veszik. Legyenek azok barátok, vagy ellenségek. Éjszaka tér vissza. Hogy ki ne lyukasszák, messziről int az őrségnek, hogy ő az. Keresztülvágva a táboron megint csak beirányozza a sátrát, és reggelig úgy alszik mint a tej. Nincsenek rémálmai, nincsenek álmai sem. Nem is emlékszik rá mikor volt utoljára. De csúnyán elfogyott az aranya, már pedig ő aranyra éhes.*
~ Nem erről volt szó ~
*Morog miközben újra magára rángatja a csizmáit, hogy aztán a reggeli szarvast követően csatlakozzon a városba igyekvőkhöz. A lovas csapat végén halad. Nincs kedve csicseregni. Mogorva, s kalapját az arcába húzva léptet a lóval.
Őszintén reméli, hogy hamarosan felbukkan Bron, s végre belefoghatnak a kis vállalkozásukba, melytől komolyabb bevételeket remél. Ha nem tér vissza az ember, akkor saját szakállára kell meglépnie amit meg kell. Már ha a horda nem aktivizálja magát végre.
Tenger kék szemei sötéten villódznak. Rosszabb mint 10 éve volt. Most sokkal rosszabb. Erősebb a késztetése a vérre. Erősebb a vágya, és legfőképp mindennél erősebben akarja az aranyat. Gondolatai cikáznak, míg el nem nyomja őket két hatalmas korty rummal. Ez kellemes kábaságot kölcsönöz neki, az út hátralévő részére. Márpedig arra jelenleg nagy szüksége van.
Ki kell tisztítania a gondolatait. Ha elhomályosulnak, akkor vége. Az ő legfőbb fegyvere nem a pengéi, vagy az íja, hanem az esze. Persze a tőrökkel, meg a távolsági fegyverrel is állja a sarat bárki ellen, de nem ez az ő igazán otthonos terepe.
Megcsóválja a fejét, miközben szemeit a város felé kormányozza, gondolataival együtt.*
~Figyelj, figyel!!!~
*Igyekszik magát rászorítani a feladatra, háttérbe tolva egyre kínzóbb vágyait. Talán, most, még ez egyszer utoljára sikerül elnyomnia a démont. De ez csak idő húzás, semmi több. Legyőzni már nem tudja, csak kicsit előtérbe tolni józan elméjét, és azzal gondolkodni. Ideig óráig nyert csak csatát. A fenevad éhes, és bármelyik pillanatban előtörhet börtönéből.
Az arany és vér utáni vágya az őrületbe kergeti. Mardossa, elevenen elemészti bensőjét. Úgy marcangolja akár egy megvadult farkas.*
*A tündér, ezúttal - még - visszajött, bár a zsákmány, és az ölés hiánya már kezd komolyan meglátszani rajta. És ez nem jó, senkinek. Se neki, se azoknak akik körül veszik. Legyenek azok barátok, vagy ellenségek. Éjszaka tér vissza. Hogy ki ne lyukasszák, messziről int az őrségnek, hogy ő az. Keresztülvágva a táboron megint csak beirányozza a sátrát, és reggelig úgy alszik mint a tej. Nincsenek rémálmai, nincsenek álmai sem. Nem is emlékszik rá mikor volt utoljára. De csúnyán elfogyott az aranya, már pedig ő aranyra éhes.*
~ Nem erről volt szó ~
*Morog miközben újra magára rángatja a csizmáit, hogy aztán a reggeli szarvast követően csatlakozzon a városba igyekvőkhöz. A lovas csapat végén halad. Nincs kedve csicseregni. Mogorva, s kalapját az arcába húzva léptet a lóval.
Őszintén reméli, hogy hamarosan felbukkan Bron, s végre belefoghatnak a kis vállalkozásukba, melytől komolyabb bevételeket remél. Ha nem tér vissza az ember, akkor saját szakállára kell meglépnie amit meg kell. Már ha a horda nem aktivizálja magát végre.
Tenger kék szemei sötéten villódznak. Rosszabb mint 10 éve volt. Most sokkal rosszabb. Erősebb a késztetése a vérre. Erősebb a vágya, és legfőképp mindennél erősebben akarja az aranyat. Gondolatai cikáznak, míg el nem nyomja őket két hatalmas korty rummal. Ez kellemes kábaságot kölcsönöz neki, az út hátralévő részére. Márpedig arra jelenleg nagy szüksége van.
Ki kell tisztítania a gondolatait. Ha elhomályosulnak, akkor vége. Az ő legfőbb fegyvere nem a pengéi, vagy az íja, hanem az esze. Persze a tőrökkel, meg a távolsági fegyverrel is állja a sarat bárki ellen, de nem ez az ő igazán otthonos terepe.
Megcsóválja a fejét, miközben szemeit a város felé kormányozza, gondolataival együtt.*
~Figyelj, figyel!!!~
*Igyekszik magát rászorítani a feladatra, háttérbe tolva egyre kínzóbb vágyait. Talán, most, még ez egyszer utoljára sikerül elnyomnia a démont. De ez csak idő húzás, semmi több. Legyőzni már nem tudja, csak kicsit előtérbe tolni józan elméjét, és azzal gondolkodni. Ideig óráig nyert csak csatát. A fenevad éhes, és bármelyik pillanatban előtörhet börtönéből.
Az arany és vér utáni vágya az őrületbe kergeti. Mardossa, elevenen elemészti bensőjét. Úgy marcangolja akár egy megvadult farkas.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 01:01:39
Üzenet elküldve: 2014-01-13 01:01:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - másnap reggel //
*Nem nagyon tűnődik annak aspektusain, amiképp előbbi szavai érthetőek. Nem is igazán izgatja, milyen lelkiállapotot idéz ez elő a másikban. Ha tudná is, mik forognak a nőszemély fejében, akkor még ő sem igazán lenne képes eldönteni, a balsejtelem vajon jogos e. Alapvetően valóban csak a mosnivaló hozzávágására gondolt, aztán ki tudja. Végezvén a kefével, sajtolt olajjal átitatott rongyot vesz elő, és kezdi átdörgölni vele a láncinget. Eddig bevált, hogy távol tartsa a rozsdát.*
- Gondoltam, hogy rögtön sok dolgod lesz. Hát, ez rossz hír neked, kapkodhatod a kezedet, hogy legyen időd elvégezni azt is, amit én mondok.Nem irigyellek. Azért tán főzhetsz mielőtt jössz, és hozz is belőle. Értetted? Bár egy ideig még itt maradok, akad még dolgom nekem is.
*Nem nagyon tűnődik annak aspektusain, amiképp előbbi szavai érthetőek. Nem is igazán izgatja, milyen lelkiállapotot idéz ez elő a másikban. Ha tudná is, mik forognak a nőszemély fejében, akkor még ő sem igazán lenne képes eldönteni, a balsejtelem vajon jogos e. Alapvetően valóban csak a mosnivaló hozzávágására gondolt, aztán ki tudja. Végezvén a kefével, sajtolt olajjal átitatott rongyot vesz elő, és kezdi átdörgölni vele a láncinget. Eddig bevált, hogy távol tartsa a rozsdát.*
- Gondoltam, hogy rögtön sok dolgod lesz. Hát, ez rossz hír neked, kapkodhatod a kezedet, hogy legyen időd elvégezni azt is, amit én mondok.Nem irigyellek. Azért tán főzhetsz mielőtt jössz, és hozz is belőle. Értetted? Bár egy ideig még itt maradok, akad még dolgom nekem is.
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 00:49:22
Üzenet elküldve: 2014-01-13 00:49:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - másnap reggel //
- Értettem, majd keresni foglak akkor. * Fanyarul belemosolyog a dézsába, ahogy meghallja a férfi igényeit. Negyven valahány elf éve alatt látott már hasonlót, és, ha volt is benne némi naivitás, azt igen hamar kiölte belőle az élet. De legalább nem most azonnal lesz nyílt színi erőszak áldozata- igyekszik mindenben a pozitívumot látni. *
- Nem tudom pontosan, nincs túl sok, de talán kihúzzuk. *próbálja nem érteni a kérdés valódi mivoltát, sokkal jobb neki, ha butuska elf libának hiszik.*
- Viszont úgy emlékszem, akad még elég sok szennyes..*igyekszik menteni a helyzetet.*
- Értettem, majd keresni foglak akkor. * Fanyarul belemosolyog a dézsába, ahogy meghallja a férfi igényeit. Negyven valahány elf éve alatt látott már hasonlót, és, ha volt is benne némi naivitás, azt igen hamar kiölte belőle az élet. De legalább nem most azonnal lesz nyílt színi erőszak áldozata- igyekszik mindenben a pozitívumot látni. *
- Nem tudom pontosan, nincs túl sok, de talán kihúzzuk. *próbálja nem érteni a kérdés valódi mivoltát, sokkal jobb neki, ha butuska elf libának hiszik.*
- Viszont úgy emlékszem, akad még elég sok szennyes..*igyekszik menteni a helyzetet.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 00:43:34
Üzenet elküldve: 2014-01-13 00:43:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - másnap reggel //
- Akkor hogy biztos ne unatkozz, majd gyere át a sátramhoz a munkádért, ha ezzel végeztél. Ha sokáig nem történik ez meg, akkor én kereslek majd meg.
*Ismét ellenőrzi a fegyver élét, minek nyomán vér serken az ujjából. Elmosolyodik, és a bárdot maga mellé téve láncingét kezdi átsikálni egy durva sörtekefével, hogy kipiszkálja a szemek közé került mocskot.*
- Mennyi és miféle alapanyag van most ételnek? Nem bánnám, ha hamar kész lenne.
- Akkor hogy biztos ne unatkozz, majd gyere át a sátramhoz a munkádért, ha ezzel végeztél. Ha sokáig nem történik ez meg, akkor én kereslek majd meg.
*Ismét ellenőrzi a fegyver élét, minek nyomán vér serken az ujjából. Elmosolyodik, és a bárdot maga mellé téve láncingét kezdi átsikálni egy durva sörtekefével, hogy kipiszkálja a szemek közé került mocskot.*
- Mennyi és miféle alapanyag van most ételnek? Nem bánnám, ha hamar kész lenne.
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-13 00:22:42
Üzenet elküldve: 2014-01-13 00:22:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - másnap reggel //
* Ahogy a férfi hozzászól, már tudja, nagy hibát követett el. Lélekben lekever egy-egy pofont magának mindkét oldalról. *
- Igyekszem és azt többnyire jól csinálom. * hazudnia felesleges lenne. Van, hogy lusta megtenni dolgokat és van, hogy semmi kedve hozzájuk, ám néha, ha épp jó hangulatban éri a dolog, nem is olyan szörnyű az élete. Dolgoznia nem kell többet, mint a régi helyén és a zaklatásokat, bármennyire is tagadja, akarva-akaratlan néha élvezi. *
- van még egy kis mosásom, utána főzök..gondolom *nem szívesen árulná el, hogy konkrét feladatot nem kapott, viszont, ha hazugságon kapják, az még rosszabb.*
* Ahogy a férfi hozzászól, már tudja, nagy hibát követett el. Lélekben lekever egy-egy pofont magának mindkét oldalról. *
- Igyekszem és azt többnyire jól csinálom. * hazudnia felesleges lenne. Van, hogy lusta megtenni dolgokat és van, hogy semmi kedve hozzájuk, ám néha, ha épp jó hangulatban éri a dolog, nem is olyan szörnyű az élete. Dolgoznia nem kell többet, mint a régi helyén és a zaklatásokat, bármennyire is tagadja, akarva-akaratlan néha élvezi. *
- van még egy kis mosásom, utána főzök..gondolom *nem szívesen árulná el, hogy konkrét feladatot nem kapott, viszont, ha hazugságon kapják, az még rosszabb.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222