Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-05 01:08:13
Üzenet elküldve: 2025-07-05 01:08:13
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
*Hogy a feladvány megoldása - amit Mainak egyébként sikerült magában kitalálnia - mit jelent és mi hasznuk belőle, egyelőre nem nyer értelmet. Akkor sem, ha minden bizonnyal köze van a medálhoz.
Hogy a társaság mihez kezd most az ékszer és a különböző információk birtokában, csakis rajtuk áll. Talán érdemes számot vetniük a kockázatokkal és a lehetőségekkel. A nap delelőjére sem jár még. Az égbolt is kitisztulni látszik, s nap is elő-előbukkan a felhők mögül. Idejük van, sőt, akár haza is térhetnek. A fekete macska viszont továbbra sem moccan Nori mellől.*
*Hogy a feladvány megoldása - amit Mainak egyébként sikerült magában kitalálnia - mit jelent és mi hasznuk belőle, egyelőre nem nyer értelmet. Akkor sem, ha minden bizonnyal köze van a medálhoz.
Hogy a társaság mihez kezd most az ékszer és a különböző információk birtokában, csakis rajtuk áll. Talán érdemes számot vetniük a kockázatokkal és a lehetőségekkel. A nap delelőjére sem jár még. Az égbolt is kitisztulni látszik, s nap is elő-előbukkan a felhők mögül. Idejük van, sőt, akár haza is térhetnek. A fekete macska viszont továbbra sem moccan Nori mellől.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:23:32
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:23:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Az asszonyság térül-fordul, már amilyen gyorsan tudja ezt kivitelezni egy öreglány, s már nagyon dolguk sincs vele. Két pergament kapnak tőle, amiből egyet Cilia rögvest a kezébe is nyom, ám nem hajtja ki azonnal, mert illendő lenne elbúcsúzni a segítségüktől.*
- Köszönjük a kedvességét Hölgyem! Sokat jelent ez most. A legjobbakat! *Rámosolyog egy pillanatra, majd arrébb terelgeti a párost, hogy azért ne legyenek olyan túlzottan hallótávolságon belül. Cilia édes kis hangján már felolvasta a kis irományt, de csak miután hármasban maradnak gondolja át Mai a jelentést, melyre összevonja a szemöldökét. ~Emlék?~ *
- Szerinted mit jelenthet Kincsem? Picit gondolkodj. *Biztatóan simít végig a lány vállán, majd végül azt is megnézi, ami a kezeiben van. Alig láthatóan olvad le a mosolya, ahogy végigfut a jégkék szeme a sorokon, na meg a képen. A kis iromány és a nyakék rajzolata között cikáznak a gondolatai. Ha valóban emlék, akkor vajon van köze ahhoz, hogy épp annak volt híján a Kincse? És most hirtelen megrohamozta őt az a sok kép, ami eddig elbújt benne valahol mélyen? Van ennek köze a nyakékhez, vagy csak ahhoz van, hogy szembesült a hintót - és a szüleit - ért balesettel? Minden annyira egybevág, s még az a guvadt szemű macska is ott van, aki vezette Norit. Norival együtt pedig őket. Kissé elmereng, de ami a legjobban nyugtalanítja, az a néhány név, na meg a melléjük felvésett szócska. Bennreked a levegő, majd lehunyja a szemeit. Nem maradhat a lánynál az ékszer. Nori tud magára vigyázni, de neki sem árulhat zsákbamacskát. Jelentőségteljesen néz rajtuk körbe.*
- Nem, nem hülyeség Nori. Kérlek várj egy kicsit. Beszélek Ciliával. *Kissé halkabban beszél, de nem suttog, ha a feketeség akarja, talán hallhatja is, de azért fülelnie kell.*
- Kincsem, figyelj. *Mutatja felé a pergament.* - Ez a medál veszélyes. Annyira szeretném azt mondani, hogy hozd magaddal, de attól tartok bajba sodorna. Nézd Szívem a neveket… hogy mi van mellé írva. *Megvárja, míg felfogja a kis elf.* - Tudom, hogy most fáj, de nem tarthatod meg, nem történhet meg veled is… *A kis mellkasához nyúl, hogy végigsimítson a nyakában lógó gyűrűn és medálon.* - Rettentő kevés, tudom, de már van tőlük valamid, ami mindig veled lesz. A gyűrű és az a szép is nyakék is. Kérlek, engedd meg Norinak, hogy, ha ezek ellenére is akarja, akkor ő derítse fel az eredetét, vagy, hogy mihez kulcs.
*Feltett szándéka elmondani húgának is, hogy mi van a pergamenen, de előtte Cilit kívánja meggyőzni, hogy adja át. Nori felnőtt. Olyan, amilyen, de eldöntheti, hogy így is akarja-e.*
*Az asszonyság térül-fordul, már amilyen gyorsan tudja ezt kivitelezni egy öreglány, s már nagyon dolguk sincs vele. Két pergament kapnak tőle, amiből egyet Cilia rögvest a kezébe is nyom, ám nem hajtja ki azonnal, mert illendő lenne elbúcsúzni a segítségüktől.*
- Köszönjük a kedvességét Hölgyem! Sokat jelent ez most. A legjobbakat! *Rámosolyog egy pillanatra, majd arrébb terelgeti a párost, hogy azért ne legyenek olyan túlzottan hallótávolságon belül. Cilia édes kis hangján már felolvasta a kis irományt, de csak miután hármasban maradnak gondolja át Mai a jelentést, melyre összevonja a szemöldökét. ~Emlék?~ *
- Szerinted mit jelenthet Kincsem? Picit gondolkodj. *Biztatóan simít végig a lány vállán, majd végül azt is megnézi, ami a kezeiben van. Alig láthatóan olvad le a mosolya, ahogy végigfut a jégkék szeme a sorokon, na meg a képen. A kis iromány és a nyakék rajzolata között cikáznak a gondolatai. Ha valóban emlék, akkor vajon van köze ahhoz, hogy épp annak volt híján a Kincse? És most hirtelen megrohamozta őt az a sok kép, ami eddig elbújt benne valahol mélyen? Van ennek köze a nyakékhez, vagy csak ahhoz van, hogy szembesült a hintót - és a szüleit - ért balesettel? Minden annyira egybevág, s még az a guvadt szemű macska is ott van, aki vezette Norit. Norival együtt pedig őket. Kissé elmereng, de ami a legjobban nyugtalanítja, az a néhány név, na meg a melléjük felvésett szócska. Bennreked a levegő, majd lehunyja a szemeit. Nem maradhat a lánynál az ékszer. Nori tud magára vigyázni, de neki sem árulhat zsákbamacskát. Jelentőségteljesen néz rajtuk körbe.*
- Nem, nem hülyeség Nori. Kérlek várj egy kicsit. Beszélek Ciliával. *Kissé halkabban beszél, de nem suttog, ha a feketeség akarja, talán hallhatja is, de azért fülelnie kell.*
- Kincsem, figyelj. *Mutatja felé a pergament.* - Ez a medál veszélyes. Annyira szeretném azt mondani, hogy hozd magaddal, de attól tartok bajba sodorna. Nézd Szívem a neveket… hogy mi van mellé írva. *Megvárja, míg felfogja a kis elf.* - Tudom, hogy most fáj, de nem tarthatod meg, nem történhet meg veled is… *A kis mellkasához nyúl, hogy végigsimítson a nyakában lógó gyűrűn és medálon.* - Rettentő kevés, tudom, de már van tőlük valamid, ami mindig veled lesz. A gyűrű és az a szép is nyakék is. Kérlek, engedd meg Norinak, hogy, ha ezek ellenére is akarja, akkor ő derítse fel az eredetét, vagy, hogy mihez kulcs.
*Feltett szándéka elmondani húgának is, hogy mi van a pergamenen, de előtte Cilit kívánja meggyőzni, hogy adja át. Nori felnőtt. Olyan, amilyen, de eldöntheti, hogy így is akarja-e.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-04 12:13:59
Üzenet elküldve: 2025-07-04 12:13:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Nem tudja, hogy örül-e vagy sem annak, hogy végül sem zárakat törnie, sem pedig felgyújtania nem kell semmit, ugyanis Mai egyszerű, udvarias megoldása célt ér, a vénlány pedig nem is ágál az ellen, hogy nekik adjon mindent, ami még megmaradt azok közül a dolgok közül ebben a házban, melyek Ciliához kapcsolódnak. Az viszont kétségtelen, hogy ha Maira bízzák olykor a problémák megoldását, akkor sokkal gördülékenyebben haladnak a dolgok.
Az öreg eltűnik, és Nori ízlésének igencsak sokára tér csak vissza, kezében két pergamennel. Hiába tanította meg Mai olvasni, a leírt dolgokkal attól még nem lett jobb a viszonya. Mondjuk nem is ő kapja meg az iratokat, hanem az elf lány, aki az egyiket rögtön Mai kezébe nyomja, a másikat pedig kibontja, és fel is olvassa, amit rajta talál. Még szerencse, hogy megteszi, mert Nori kíváncsi rá, de egy ilyen verses csodába már lehet, hogy beletörne a bicskája, ha ő próbálkozna meg a felolvasásával. Fura fejeket vág csak hozzá csupán, mert ő képtelen bármit is felfogni a talányból.*
- Szellemek a múltból, na persze… *El is fordul rögtön a kaputól, mert szerinte, ha itt csak ilyen zagyvaságokra találnak, akkor semmi keresnivalójuk itt. Szerinte ennek az egésznek semmi köze az amuletthez, márpedig nekik -vagy legalábbis Norinak- az a legfontosabb, hogy kiderítsék, minek a kulcsa is lehet az.
A macskát közben kiengedi a karjai közül, hadd futkozzon, ha akar. Amúgy sem hinné, hogy ezek után pont most veszne el.*
- Azon is csak ilyen hülyeségek vannak? *Biccent a másik tekercsre, amit Cilia az imént Mai kezébe nyomott. Ha igen, akkor ő tényleg sarkon fordul majd, és felül a lovára. Csak az idejüket vesztegették azzal, hogy hallgattak a kölyökre. Semmi értelme nem volt eljönni ide. Bezzeg, ha Szörnyecskét követték volna, akár már rá is jöhettek volna a titok nyitjára, meg arra, hogy bármit is nyit az a medál, mi lehet mögötte.*
*Nem tudja, hogy örül-e vagy sem annak, hogy végül sem zárakat törnie, sem pedig felgyújtania nem kell semmit, ugyanis Mai egyszerű, udvarias megoldása célt ér, a vénlány pedig nem is ágál az ellen, hogy nekik adjon mindent, ami még megmaradt azok közül a dolgok közül ebben a házban, melyek Ciliához kapcsolódnak. Az viszont kétségtelen, hogy ha Maira bízzák olykor a problémák megoldását, akkor sokkal gördülékenyebben haladnak a dolgok.
Az öreg eltűnik, és Nori ízlésének igencsak sokára tér csak vissza, kezében két pergamennel. Hiába tanította meg Mai olvasni, a leírt dolgokkal attól még nem lett jobb a viszonya. Mondjuk nem is ő kapja meg az iratokat, hanem az elf lány, aki az egyiket rögtön Mai kezébe nyomja, a másikat pedig kibontja, és fel is olvassa, amit rajta talál. Még szerencse, hogy megteszi, mert Nori kíváncsi rá, de egy ilyen verses csodába már lehet, hogy beletörne a bicskája, ha ő próbálkozna meg a felolvasásával. Fura fejeket vág csak hozzá csupán, mert ő képtelen bármit is felfogni a talányból.*
- Szellemek a múltból, na persze… *El is fordul rögtön a kaputól, mert szerinte, ha itt csak ilyen zagyvaságokra találnak, akkor semmi keresnivalójuk itt. Szerinte ennek az egésznek semmi köze az amuletthez, márpedig nekik -vagy legalábbis Norinak- az a legfontosabb, hogy kiderítsék, minek a kulcsa is lehet az.
A macskát közben kiengedi a karjai közül, hadd futkozzon, ha akar. Amúgy sem hinné, hogy ezek után pont most veszne el.*
- Azon is csak ilyen hülyeségek vannak? *Biccent a másik tekercsre, amit Cilia az imént Mai kezébe nyomott. Ha igen, akkor ő tényleg sarkon fordul majd, és felül a lovára. Csak az idejüket vesztegették azzal, hogy hallgattak a kölyökre. Semmi értelme nem volt eljönni ide. Bezzeg, ha Szörnyecskét követték volna, akár már rá is jöhettek volna a titok nyitjára, meg arra, hogy bármit is nyit az a medál, mi lehet mögötte.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-03 18:08:15
Üzenet elküldve: 2025-07-03 18:08:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Kifejezetten örömteli érzés, amikor végre szilárd talajt érez apró lábai alatt. El is terül a fűben fáradtan, hogy végre kifújja megát rendesen. Zápor rögtön letámadja és az arcát kezdi el nyalogatni puha nyelvével.*
- Naa! Ne már, ez csikiz.* Vihog a tündér, miközben kezeivel próbálja távol tartani magától a szőrgombócot. Az állat kifejezetten élvezte az utat, nem úgy a gazdája, aki csak bizonyos részeket és azok legfőképpen az elf nőhöz köthetőek. Elő is halássza zsákjából a tincset és mélyet szippant belőle. Még érezni rajta Hena vadító illatát. Gondolatai el is vándorolnak a lány után. Így elmélázik egy kis időt, amiből egy szekér csattogása zökkenti ki. Izgatottan tápászkodik fel, hogy felkérezkedjen a járműre, ha az a város irányába tart. Teysus újfent vele lehet, mert szerencséjére pont arra tart. Így egy könnyebb, és nem mellesleg pihentetőbb utat tud kiharcolni magának. Ezt szereti ő, ha nem kell sokat kínlódni a céljai elérésért.*
- Naa! Ne már, ez csikiz.* Vihog a tündér, miközben kezeivel próbálja távol tartani magától a szőrgombócot. Az állat kifejezetten élvezte az utat, nem úgy a gazdája, aki csak bizonyos részeket és azok legfőképpen az elf nőhöz köthetőek. Elő is halássza zsákjából a tincset és mélyet szippant belőle. Még érezni rajta Hena vadító illatát. Gondolatai el is vándorolnak a lány után. Így elmélázik egy kis időt, amiből egy szekér csattogása zökkenti ki. Izgatottan tápászkodik fel, hogy felkérezkedjen a járműre, ha az a város irányába tart. Teysus újfent vele lehet, mert szerencséjére pont arra tart. Így egy könnyebb, és nem mellesleg pihentetőbb utat tud kiharcolni magának. Ezt szereti ő, ha nem kell sokat kínlódni a céljai elérésért.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-03 17:12:40
Üzenet elküldve: 2025-07-03 17:12:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Alig kapott vissza valamit elfeledett világából, mégis olyan érzése van, mintha minden ismét darabokra hullana. Szülei halálának újra átélése. Majd a tudat, hogy az otthona, amiről azt hitte valami módon vissza várja. Kipereg ujjai közül. Végül ami a megforgatott tőr szívében, hogy pár feljegyzésen kívül semmi nem maradt hátra. Se egy könyv, amit édesanyjától kapott. Sem egy ruha amit apja hozhatott neki ki tudja merről. Még csak a tankönyvei sem kerülhetnek elő amikből oly sokat tanult édesanyjától. Semmi. Két apró tekercs.
Nori a maga módján, de legalább most a párját fogja. Zöldes tekintete gyorsan végigfut a feketeségen. Talán mintha hála lenne benne, bár alaposan el van vegyülve a mostani gyásszal.
Majd a bánatos tekintet Maira fordul, aki képtelen szépíteni a dolgokat. Rányomja a bélyeget a tényre. Bármi ami a családjához tartozott, elveszett. Nincs többé.
Mintha azt kívánná, bár elvesztené újra mindenét. Az a tudatlanság amiben szenvedett, mintha boldogabban telt volna mint ez a pokoli két nap. Fogalma sincs mit tehetett Eeyr ellen, hogy ezt megérdemelte.
Hátát megveti Main. Kezei pedig ráfognak erősen a nő ujjai, azt görcsösen idegesen szorongatva.
Nem is tud mit mondani a nő részvét nyilvánítására. Csupán felpillant rá, amíg az elfordul tőlük és elsiet, a pergamenekért.
Cilia képtelen bármit is mondani, szemével csak a kertet és a házat méri fel. Ami egykoron az otthona volt, és most is úgy érzi mintha őt invitálná. Ám itt már semmi sem az övé. Nori és Mai nyugodtan szót válthatnak, amíg az idős hölgy vissza nem ér. Ám Cilia nem úgy tűnik mondani szeretne bármit is.
Ám, ahogy visszaér a pergamenekkel Cilia megmozdul, és lassan veszi át őket. Az eddigi mohósága, és akaratossága elillant. Hiszen, mit tehetne. Amiről azt hitte az övé, kiderült sosem volt az. Sovány vigasz ez a két pergamen, de talán választ adhat valamire, amit most annyira kutatnak.*
- Köszönöm.
*Mondja halkan Marja néninek, és átveszi a tekercseket. Egyiket ami épp az amulett útját mutatja, azt tudtán kívül Mainak adja. Amíg ő a másikat kinyitva egy rébusszal találja szembe magát amit fel is olvas.*
- Ez meg mit jelenthet?
*Néz fel értetlenül a két nőre, sőt még Marja nénire is, aki viszont láthatóan távozna ezek után. Ha a többiek is elköszönnek tőle, akkor ő a felnőttek után búcsúzik el a nőtől.*
- Bocsánat, és köszönjük a segítséget.
*Csak az illedelem szól belőle, hangja továbbra sem igazán hálás. Inkább lehangolt.*
*Alig kapott vissza valamit elfeledett világából, mégis olyan érzése van, mintha minden ismét darabokra hullana. Szülei halálának újra átélése. Majd a tudat, hogy az otthona, amiről azt hitte valami módon vissza várja. Kipereg ujjai közül. Végül ami a megforgatott tőr szívében, hogy pár feljegyzésen kívül semmi nem maradt hátra. Se egy könyv, amit édesanyjától kapott. Sem egy ruha amit apja hozhatott neki ki tudja merről. Még csak a tankönyvei sem kerülhetnek elő amikből oly sokat tanult édesanyjától. Semmi. Két apró tekercs.
Nori a maga módján, de legalább most a párját fogja. Zöldes tekintete gyorsan végigfut a feketeségen. Talán mintha hála lenne benne, bár alaposan el van vegyülve a mostani gyásszal.
Majd a bánatos tekintet Maira fordul, aki képtelen szépíteni a dolgokat. Rányomja a bélyeget a tényre. Bármi ami a családjához tartozott, elveszett. Nincs többé.
Mintha azt kívánná, bár elvesztené újra mindenét. Az a tudatlanság amiben szenvedett, mintha boldogabban telt volna mint ez a pokoli két nap. Fogalma sincs mit tehetett Eeyr ellen, hogy ezt megérdemelte.
Hátát megveti Main. Kezei pedig ráfognak erősen a nő ujjai, azt görcsösen idegesen szorongatva.
Nem is tud mit mondani a nő részvét nyilvánítására. Csupán felpillant rá, amíg az elfordul tőlük és elsiet, a pergamenekért.
Cilia képtelen bármit is mondani, szemével csak a kertet és a házat méri fel. Ami egykoron az otthona volt, és most is úgy érzi mintha őt invitálná. Ám itt már semmi sem az övé. Nori és Mai nyugodtan szót válthatnak, amíg az idős hölgy vissza nem ér. Ám Cilia nem úgy tűnik mondani szeretne bármit is.
Ám, ahogy visszaér a pergamenekkel Cilia megmozdul, és lassan veszi át őket. Az eddigi mohósága, és akaratossága elillant. Hiszen, mit tehetne. Amiről azt hitte az övé, kiderült sosem volt az. Sovány vigasz ez a két pergamen, de talán választ adhat valamire, amit most annyira kutatnak.*
- Köszönöm.
*Mondja halkan Marja néninek, és átveszi a tekercseket. Egyiket ami épp az amulett útját mutatja, azt tudtán kívül Mainak adja. Amíg ő a másikat kinyitva egy rébusszal találja szembe magát amit fel is olvas.*
- Ez meg mit jelenthet?
*Néz fel értetlenül a két nőre, sőt még Marja nénire is, aki viszont láthatóan távozna ezek után. Ha a többiek is elköszönnek tőle, akkor ő a felnőttek után búcsúzik el a nőtől.*
- Bocsánat, és köszönjük a segítséget.
*Csak az illedelem szól belőle, hangja továbbra sem igazán hálás. Inkább lehangolt.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:37:08
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:37:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Biztonságban kiér az ingoványból. Kicsit sajnálja is a helyet. Annyian félnek tőle, pedig inkább attól kellene, amik benne élhetnek nem pedig magától a helytől. A növényzet újra változik, pár órával ezelőtt is ez történt. Meglehet nem volt jó ötlet hancúrozás után útnak indulnia. Most már mindegy. Pont a célegyenesben nem fog pihenőt tartani. Azon viszont gondolkozik, hogy lehet, nem megy be a városba, hanem inkább kikerüli azt a szántók felé.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-02 23:37:33
Üzenet elküldve: 2025-07-02 23:37:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
-Sajnálom, drágám. *Pillant az idős asszony Ciliára.*
-Itt várjatok. *Sarkon fordul és elsiet. Jó ideig nem is bukkan fel újra, ez idő alatt a kis társaságnak van ideje egymás között is szót váltani.
Mire ismét visszatér a kapuhoz, szabad kezében két pergamentekercset szorongat.*
-Úgy hiszem, nektek sem fog sokkal többet mondani, mint bárki másnak. De talán emléknek megteszi. *Szól, miközben a rácson keresztüldugva Cilia felé nyújtja a tekercseket.
Két pergamen csupán; azok koszosak, gyűröttek, de amennyiben a leány kitekeri, olvasható és kivehető mindkettő.
Az elsőn a medált láthatja, ami náluk van, egy részletes rajz formájában. Mellette szöveg és nyilak látszódnak.
"Korábbi tulajdonosok és a zafírmedál ismert útja:
"Hajnalmatróna (halott) -> Frolenein Me'rellin (halott) -> Runir Miritar"
Jól látható, hogy a "halott" jelzőket csak később vésték fel a pergamenre. Bármilyen okból is rögzítették ezt, egyértelműen látszik, hogy a medál korábbi, ismert tulajdonosi köre nem él már. Egyre valószínűbb, hogy a kulcs a rejtélyhez ott ül Nori kezei között. A fekete macska sárga tekintete végtelen nyugalommal mustrálja most a jelenlévőket, mint akit egyáltalán nem foglalkoztat e közjáték.
Van azonban egy másik pergamen is. Ezen nincs magyarázat, sem rajz, csupán egy sebtiben felkörmölt rébusz.
"Láthatatlan vagyok, mégis hordozol,
Nincs hangom, mégis visszhangzom benned,
Hol boldoggá, hol keserűvé teszlek,
A múlt szelleme én vagyok, s örökkön kísértelek.
Mi vagyok?"
Hogy mi jelentősége van a feladványnak, ha van egyáltalán, nem lehet megmondani.
Közben a Marja Bennarti névre hallgató asszony homlokráncolva szemléli őket, várva a reakciót.*
-Nos, ha nincs más, akkor...
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.02 23:41:46
-Sajnálom, drágám. *Pillant az idős asszony Ciliára.*
-Itt várjatok. *Sarkon fordul és elsiet. Jó ideig nem is bukkan fel újra, ez idő alatt a kis társaságnak van ideje egymás között is szót váltani.
Mire ismét visszatér a kapuhoz, szabad kezében két pergamentekercset szorongat.*
-Úgy hiszem, nektek sem fog sokkal többet mondani, mint bárki másnak. De talán emléknek megteszi. *Szól, miközben a rácson keresztüldugva Cilia felé nyújtja a tekercseket.
Két pergamen csupán; azok koszosak, gyűröttek, de amennyiben a leány kitekeri, olvasható és kivehető mindkettő.
Az elsőn a medált láthatja, ami náluk van, egy részletes rajz formájában. Mellette szöveg és nyilak látszódnak.
"Korábbi tulajdonosok és a zafírmedál ismert útja:
"Hajnalmatróna (halott) -> Frolenein Me'rellin (halott) -> Runir Miritar"
Jól látható, hogy a "halott" jelzőket csak később vésték fel a pergamenre. Bármilyen okból is rögzítették ezt, egyértelműen látszik, hogy a medál korábbi, ismert tulajdonosi köre nem él már. Egyre valószínűbb, hogy a kulcs a rejtélyhez ott ül Nori kezei között. A fekete macska sárga tekintete végtelen nyugalommal mustrálja most a jelenlévőket, mint akit egyáltalán nem foglalkoztat e közjáték.
Van azonban egy másik pergamen is. Ezen nincs magyarázat, sem rajz, csupán egy sebtiben felkörmölt rébusz.
"Láthatatlan vagyok, mégis hordozol,
Nincs hangom, mégis visszhangzom benned,
Hol boldoggá, hol keserűvé teszlek,
A múlt szelleme én vagyok, s örökkön kísértelek.
Mi vagyok?"
Hogy mi jelentősége van a feladványnak, ha van egyáltalán, nem lehet megmondani.
Közben a Marja Bennarti névre hallgató asszony homlokráncolva szemléli őket, várva a reakciót.*
-Nos, ha nincs más, akkor...
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.02 23:41:46
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:24:35
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:24:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
* Az ingovány elmarad mögötte, végre. A város itt van előtte, vagyis addig még menni kell, de itt van az valahol. Ha tudná, hogy a környéken kóbornak még páran az ismerősei közül, akkor biztosan örülne. Legalább nem neki kéne egyedül itt talpalnia, de az is lehet, hogy mégsem örülne. Jönne a sok kínos kérdés, hogy ki miért járkál erre. Meg le is lassítanák a gondolatai megzavarásáról nem is beszélve. Még az is lehet, hogy inkább elbújna és tenne egy kerülőt. A nagy tudósok magányos farkasok, ha ezt nézzük, akkor Nimeril csak róka még, de a legalább vörös. Még jó, hogy senki nem hallja ezeket az ostoba gondolatokat, amibe olyan mélyen elmerült, hogy máris a város nem létező falai alatt találja magát.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-02 09:21:18
Üzenet elküldve: 2025-07-02 09:21:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Tragikomédia. Egyfelől ott van a kislány, akinek most minden figyelmet meg kellene adni, hiszen igen nagy veszteség érte. Ha nem is most történt, most érte utol a tudat. Másfelől ott van Norileina, aki még ha visszább is fogta magát, nem érti mit lengeti rögvest a macskát, ha már jól meg lehetett volna figyelni, hogy jelez az, ha valami érdekes a számára. A nő felé intézi a szavakat először, enyhülni látszik. Talán néha tényleg nem árt Maira bízni az efféle dolgokat. A kis elf is lejjebb nyugszik az óvó ölelésben, de amikor új információkra derül fény, újfent színre lép. Mai amolyan bocsánatkérőn tekint az asszonyságra. Amit tőle hall, nem sejteti, hogy nagy szerencsével járnak. Hogy bérlemény volna, annak szíves örömest utána jár a Tanácsnál, ha sok bizonyítéka nincs is, Ciliánál ott a gyűrű, ami talán némi információval kecsegtethet. De nem ma van a napja, hogy ezt a birtokot a lányénak tudhassa, ha lesz egyáltalán olyan pillanat valaha.*
- Sajnálom, Kincsem, úgy tűnik csak néhány feljegyzés maradt.
*Kezd fáradni mentálisan. Ha nem is a Mágustoronyba, de haza kell vinnie Ciliát. A másik dolog pedig a medál kérdése, de még egy kicsit vár vele, hogy döntésre jusson. Akkora szöget ütött a fejébe, hogy nem volna jó a saját kezükben tartani azt az átkos zafír különlegességet, hogy nem tud szabadulni a gondolattól, noha eddig ő is a lányénak akarta tudni. A húga megszólalására már elemi erő kell, hogy ne forgassa meg a szemeit. Jót beszél, csak magára is vonatkoztathatná, bár ez már lassan mindegy.*
- Hölgyem, köszönjük, hogy megőrizte. Igen kedves gondolat. Engedelmével, magunkkal vinnénk.
*Próbálja kissé tovább szépíteni a helyzetet. Nem kíván kutatni, bekéredzkedni, csupán megkapni a pergameneket és távozni.*
*Tragikomédia. Egyfelől ott van a kislány, akinek most minden figyelmet meg kellene adni, hiszen igen nagy veszteség érte. Ha nem is most történt, most érte utol a tudat. Másfelől ott van Norileina, aki még ha visszább is fogta magát, nem érti mit lengeti rögvest a macskát, ha már jól meg lehetett volna figyelni, hogy jelez az, ha valami érdekes a számára. A nő felé intézi a szavakat először, enyhülni látszik. Talán néha tényleg nem árt Maira bízni az efféle dolgokat. A kis elf is lejjebb nyugszik az óvó ölelésben, de amikor új információkra derül fény, újfent színre lép. Mai amolyan bocsánatkérőn tekint az asszonyságra. Amit tőle hall, nem sejteti, hogy nagy szerencsével járnak. Hogy bérlemény volna, annak szíves örömest utána jár a Tanácsnál, ha sok bizonyítéka nincs is, Ciliánál ott a gyűrű, ami talán némi információval kecsegtethet. De nem ma van a napja, hogy ezt a birtokot a lányénak tudhassa, ha lesz egyáltalán olyan pillanat valaha.*
- Sajnálom, Kincsem, úgy tűnik csak néhány feljegyzés maradt.
*Kezd fáradni mentálisan. Ha nem is a Mágustoronyba, de haza kell vinnie Ciliát. A másik dolog pedig a medál kérdése, de még egy kicsit vár vele, hogy döntésre jusson. Akkora szöget ütött a fejébe, hogy nem volna jó a saját kezükben tartani azt az átkos zafír különlegességet, hogy nem tud szabadulni a gondolattól, noha eddig ő is a lányénak akarta tudni. A húga megszólalására már elemi erő kell, hogy ne forgassa meg a szemeit. Jót beszél, csak magára is vonatkoztathatná, bár ez már lassan mindegy.*
- Hölgyem, köszönjük, hogy megőrizte. Igen kedves gondolat. Engedelmével, magunkkal vinnénk.
*Próbálja kissé tovább szépíteni a helyzetet. Nem kíván kutatni, bekéredzkedni, csupán megkapni a pergameneket és távozni.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-02 07:20:25
Üzenet elküldve: 2025-07-02 07:20:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*A kép mit sem változik. Cilia, mióta kapott egy támpontot, mindent puffogva követel magának, ami csak az útjukba akad, Noriból mindenféle következményre fittyet hányva dőlnek az általa igaznak vélt szavak, Mai pedig a csapatból igencsak kitűnő udvariasságával és hidegvérével próbálja helyrehozni, amit ők ketten elszúrnak.
Nori hiába mutogatja a macskáját, a nyanya még csak rá sem bagózik.*
- Hümpf… *Ezúttal, talán a többiek szerencséjére csak ennyit reagál arra, hogy azt, amit ő akar, már megint mindenki teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Az kéne még, hogy más miatt, de ugyanúgy kezdjen el hisztizni, mint Cilia. Nem teszi, csak az eddig előre lógatott Szörnyecskét újra magához öleli, és a puha bundáját simogatva hallgatja tovább a diskurzust.
Kiderül, hogy valóban jó helyen járnak. Úgy tűnik, hogy az elf lány és családja egykoron tényleg ebben a házban élték az életüket, de már nem az övék. Sőt, mi több, sohasem volt az övék egy pillanatra sem. Csupán annyira, mint amennyire a Pegazusban bérelt szoba lehetett az övé, mielőtt Mai megengedte neki, hogy az általa vásárolt, polgárnegyedi lakásban lakjon.
Most sem szól egy szót sem, csak halvány, elégedett, kárörvendő mosollyal pillant le a kétségbeesés szélére kerülő Ciliára. Mai talán még láthatja is rajta, hogy mire gondol.*
~Az az amulett is pontosan annyira lehet a tiéd, mint ez a ház. Azt sem sikerült volna kifizetni?~ *Igencsak sötét gondolatok járnak ismét a feketeség labirintusokat megszégyenítően kusza elméjében. Most épp az játszódik le a fejében, hogy az ork talán azért üldözte a hintót, mert a benne ülők ellopták az ékszert. Ha ez így van, akkor bizony Cilia semmiféle jogot nem formálhat rá, ugyanúgy, ahogy mostanra már erre a házra sem. Persze, mindennek, amit gondol, nincs semmi valóságalapja, őt is csak a harag és sértettség irányítja, amiért nem adják neki azt a számára igencsak fontosnak tűnő medált.
Véleményét azonban most az egyszer, egyelőre megtartja magának, sőt, végül a kis hosszúfülű védelmében szól az öregasszonyhoz.*
- Remélem elég magának, hogy szépen kéri. Nem szép dolog megtartani valamit, ami máshoz tartozik. *Elméje furcsán kavarja össze az elmúlt időszak történéseinek emlékeit. Mai szavait arról, hogy van, ami jogosan mást illet, mint ahogy az kinéz, a nyakláncét, aminek szerinte még mindig nála kéne lennie, nem Ciliánál és az egyébként ott pislákoló szeretetét, melyet érez ugyan társai iránt, de csak a maga kétes módján képes kimutatni.*
*A kép mit sem változik. Cilia, mióta kapott egy támpontot, mindent puffogva követel magának, ami csak az útjukba akad, Noriból mindenféle következményre fittyet hányva dőlnek az általa igaznak vélt szavak, Mai pedig a csapatból igencsak kitűnő udvariasságával és hidegvérével próbálja helyrehozni, amit ők ketten elszúrnak.
Nori hiába mutogatja a macskáját, a nyanya még csak rá sem bagózik.*
- Hümpf… *Ezúttal, talán a többiek szerencséjére csak ennyit reagál arra, hogy azt, amit ő akar, már megint mindenki teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Az kéne még, hogy más miatt, de ugyanúgy kezdjen el hisztizni, mint Cilia. Nem teszi, csak az eddig előre lógatott Szörnyecskét újra magához öleli, és a puha bundáját simogatva hallgatja tovább a diskurzust.
Kiderül, hogy valóban jó helyen járnak. Úgy tűnik, hogy az elf lány és családja egykoron tényleg ebben a házban élték az életüket, de már nem az övék. Sőt, mi több, sohasem volt az övék egy pillanatra sem. Csupán annyira, mint amennyire a Pegazusban bérelt szoba lehetett az övé, mielőtt Mai megengedte neki, hogy az általa vásárolt, polgárnegyedi lakásban lakjon.
Most sem szól egy szót sem, csak halvány, elégedett, kárörvendő mosollyal pillant le a kétségbeesés szélére kerülő Ciliára. Mai talán még láthatja is rajta, hogy mire gondol.*
~Az az amulett is pontosan annyira lehet a tiéd, mint ez a ház. Azt sem sikerült volna kifizetni?~ *Igencsak sötét gondolatok járnak ismét a feketeség labirintusokat megszégyenítően kusza elméjében. Most épp az játszódik le a fejében, hogy az ork talán azért üldözte a hintót, mert a benne ülők ellopták az ékszert. Ha ez így van, akkor bizony Cilia semmiféle jogot nem formálhat rá, ugyanúgy, ahogy mostanra már erre a házra sem. Persze, mindennek, amit gondol, nincs semmi valóságalapja, őt is csak a harag és sértettség irányítja, amiért nem adják neki azt a számára igencsak fontosnak tűnő medált.
Véleményét azonban most az egyszer, egyelőre megtartja magának, sőt, végül a kis hosszúfülű védelmében szól az öregasszonyhoz.*
- Remélem elég magának, hogy szépen kéri. Nem szép dolog megtartani valamit, ami máshoz tartozik. *Elméje furcsán kavarja össze az elmúlt időszak történéseinek emlékeit. Mai szavait arról, hogy van, ami jogosan mást illet, mint ahogy az kinéz, a nyakláncét, aminek szerinte még mindig nála kéne lennie, nem Ciliánál és az egyébként ott pislákoló szeretetét, melyet érez ugyan társai iránt, de csak a maga kétes módján képes kimutatni.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-01 21:42:12
Üzenet elküldve: 2025-07-01 21:42:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Valóban szép képet mutatnak. A kiabáló Cilia, a magának való macskát mutogató feketeség, és az ész érv hangja, Mai. Díszes társaság az már biztos.
Szúrós, gyanakvó szemekkel méri fel magának a korosodó nőt. Nem tetszik neki egyáltalán a helyzet. Még szerencse Mai a békés utat választva, diplomatikusan kezeli a helyzetet. Csupán azért nem hangoskodik tovább Cilia, mert megérzi vállán Mai határozott kezeit, amik magához ölelik őt. Onnantól kezdve, ha nyugton nem teljesen marad a lány, de legalább csendben.*
- Igen én.
*Válaszolja dacolva a nőnek. Mintha ez bármit is számítana. Majd jön az igazi hideg zuhany. Amit nem is igazán ért. Okos lány, de sosem merült el a felnőttek dolgaiban. Mintsem bérlemények, adók és hasonlók. Így értetlenül, és zavartan kezdi el kapkodni a fejét, hol az idős hölgyre, hol Maira.*
- Micsoda? Bérlemény? Mármint, mindent odaveszett?
*Hangja haragos, de leginkább kétségbeesett. Tekintetéből pedig látszik, válaszokat követel és akar. Kezét szájához szorítja idegesen. Fogalma sincs most mit kezdjen ezzel az egésszel. Az érzés, hogy mindene odaveszett, most már teljesen elnyeli a lányt. Ekkor azonban a pergamenekről esik szó. Amire ő villámgyorsan lecsapna, már ha lehetséges.*
- Adja oda őket kérem! Könyörgöm, semmim sem maradt tőlük.
*Ekkor kitör Mai karjaiból, kezét ismét ráfog a rácsokra, és benéz a résen a nőre. Aki láthatja kétségbe esett tekintetét.*
*Valóban szép képet mutatnak. A kiabáló Cilia, a magának való macskát mutogató feketeség, és az ész érv hangja, Mai. Díszes társaság az már biztos.
Szúrós, gyanakvó szemekkel méri fel magának a korosodó nőt. Nem tetszik neki egyáltalán a helyzet. Még szerencse Mai a békés utat választva, diplomatikusan kezeli a helyzetet. Csupán azért nem hangoskodik tovább Cilia, mert megérzi vállán Mai határozott kezeit, amik magához ölelik őt. Onnantól kezdve, ha nyugton nem teljesen marad a lány, de legalább csendben.*
- Igen én.
*Válaszolja dacolva a nőnek. Mintha ez bármit is számítana. Majd jön az igazi hideg zuhany. Amit nem is igazán ért. Okos lány, de sosem merült el a felnőttek dolgaiban. Mintsem bérlemények, adók és hasonlók. Így értetlenül, és zavartan kezdi el kapkodni a fejét, hol az idős hölgyre, hol Maira.*
- Micsoda? Bérlemény? Mármint, mindent odaveszett?
*Hangja haragos, de leginkább kétségbeesett. Tekintetéből pedig látszik, válaszokat követel és akar. Kezét szájához szorítja idegesen. Fogalma sincs most mit kezdjen ezzel az egésszel. Az érzés, hogy mindene odaveszett, most már teljesen elnyeli a lányt. Ekkor azonban a pergamenekről esik szó. Amire ő villámgyorsan lecsapna, már ha lehetséges.*
- Adja oda őket kérem! Könyörgöm, semmim sem maradt tőlük.
*Ekkor kitör Mai karjaiból, kezét ismét ráfog a rácsokra, és benéz a résen a nőre. Aki láthatja kétségbe esett tekintetét.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-01 21:22:57
Üzenet elküldve: 2025-07-01 21:22:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
*Az idős hölgy elé sajátos kép tárul; a magát bepréselni igyekvő, hangoskodó Cilia, és a macskát felemelő Nori mellett Mai az értelem hangja jelenleg. Végül az asszony lassan bólint, szavait főleg a félvér felé intézi.*
-Miritar... Ó igen, az előző lakói e háznak. *Gondosan összekulcsolja maga előtt kezeit. Vet egy pillantást a macskára is, de nem úgy tűnik, hogy az állat mond neki bármit.*
-Esztendők óta nem látta őket senki. Te vagy a leányuk? *Pillant ezúttal Ciliára. Immáron jóval megértőbb, békésebb hangot üt meg.*
-Én Marja Bennarti vagyok. Én bérelem most e házat a várostól. Azelőtt édesapádék bérleménye volt. Sajnálom. *Látszik, hogy tényleg sajnálja.*
-Az elmúlt esztendőkben hivatalnokok érkeztek és a bérlemény lejárta után begyűjtöttek és megsemmisítettek mindent. Csak néhány pergamen maradt hátra. Az udvaron találtam őket, talán kieshettek valahonnét. Nekem zagyvaságnak tűnnek, de nem hajítottam ki, hátha egyszer... Tudják, jön valaki. *Hogy mit tesz a társaság, az csakis rajtuk áll. Megpróbálhatnak bekéreckedni, de nagy valószínűséggel túl sok foganatja nem lesz, már ami a rejtély felgöngyölítését illeti.*
*Az idős hölgy elé sajátos kép tárul; a magát bepréselni igyekvő, hangoskodó Cilia, és a macskát felemelő Nori mellett Mai az értelem hangja jelenleg. Végül az asszony lassan bólint, szavait főleg a félvér felé intézi.*
-Miritar... Ó igen, az előző lakói e háznak. *Gondosan összekulcsolja maga előtt kezeit. Vet egy pillantást a macskára is, de nem úgy tűnik, hogy az állat mond neki bármit.*
-Esztendők óta nem látta őket senki. Te vagy a leányuk? *Pillant ezúttal Ciliára. Immáron jóval megértőbb, békésebb hangot üt meg.*
-Én Marja Bennarti vagyok. Én bérelem most e házat a várostól. Azelőtt édesapádék bérleménye volt. Sajnálom. *Látszik, hogy tényleg sajnálja.*
-Az elmúlt esztendőkben hivatalnokok érkeztek és a bérlemény lejárta után begyűjtöttek és megsemmisítettek mindent. Csak néhány pergamen maradt hátra. Az udvaron találtam őket, talán kieshettek valahonnét. Nekem zagyvaságnak tűnnek, de nem hajítottam ki, hátha egyszer... Tudják, jön valaki. *Hogy mit tesz a társaság, az csakis rajtuk áll. Megpróbálhatnak bekéreckedni, de nagy valószínűséggel túl sok foganatja nem lesz, már ami a rejtély felgöngyölítését illeti.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-01 17:13:29
Üzenet elküldve: 2025-07-01 17:13:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Egy hangnyi nevetés hangzik csak el tőle, de nem válaszol. Hogyan tudna átjutni a falon? Egészen könnyedén, ha nem hagyja cserben az ereje. De nem kerül sor arra, hogy ezt a képességét fitogtathassa. Jobbnak látja elkiáltani magát, majd meg is érkezik rá a válasz egy cseppet sem kedélyes öregasszony ajkai közül. Persze, ő is azt gondolja, mint Nori. Aki hangoztatja, hogy nincs egyedül, az egyedül van. A legtöbb esetben. Ettől függetlenül ők nem holmi rablóbanda, akik csak úgy betörtnek valahova. Lehet, hogy a leány jogos tulajdona a ház, de azóta rengeteg minden változott. Hogy hány kézen ment át, ki foglalta el önkényesen, vagy mi történt, azt nem tudhatja. Ritka pillanat, hogy beleszorul a szó. Pislog néhányat, mikor édes kis kincséből csak úgy felszakad az eddig a felszín alatt lappangó düh. Kissé biggyeszti az ajkát, majd szorosan mögé lép és válla előtt elsimít, vértes kis mellkasánál fogva húzza magához.*
- Üdvözlöm, asszonyom! Kérem nézze el Cilia hevességét. Az imént tudta meg, hogy mi történt a szüleivel és hajdanán itt lakott. Szeretnénk érdeklődni, hogy mi történt ezzel a házzal. Netán a hölgy egy rokon? *Nem gondolja, hogy az, de valahogy el kell kezdeni. Persze ez idő alatt a macska is előkerül, na meg újabb szavak, amik miatt talán semmissé is válik az udvariassága. De már mindegy.*
*Egy hangnyi nevetés hangzik csak el tőle, de nem válaszol. Hogyan tudna átjutni a falon? Egészen könnyedén, ha nem hagyja cserben az ereje. De nem kerül sor arra, hogy ezt a képességét fitogtathassa. Jobbnak látja elkiáltani magát, majd meg is érkezik rá a válasz egy cseppet sem kedélyes öregasszony ajkai közül. Persze, ő is azt gondolja, mint Nori. Aki hangoztatja, hogy nincs egyedül, az egyedül van. A legtöbb esetben. Ettől függetlenül ők nem holmi rablóbanda, akik csak úgy betörtnek valahova. Lehet, hogy a leány jogos tulajdona a ház, de azóta rengeteg minden változott. Hogy hány kézen ment át, ki foglalta el önkényesen, vagy mi történt, azt nem tudhatja. Ritka pillanat, hogy beleszorul a szó. Pislog néhányat, mikor édes kis kincséből csak úgy felszakad az eddig a felszín alatt lappangó düh. Kissé biggyeszti az ajkát, majd szorosan mögé lép és válla előtt elsimít, vértes kis mellkasánál fogva húzza magához.*
- Üdvözlöm, asszonyom! Kérem nézze el Cilia hevességét. Az imént tudta meg, hogy mi történt a szüleivel és hajdanán itt lakott. Szeretnénk érdeklődni, hogy mi történt ezzel a házzal. Netán a hölgy egy rokon? *Nem gondolja, hogy az, de valahogy el kell kezdeni. Persze ez idő alatt a macska is előkerül, na meg újabb szavak, amik miatt talán semmissé is válik az udvariassága. De már mindegy.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-07-01 16:43:20
Üzenet elküldve: 2025-07-01 16:43:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Mai szavait meglepett pislogással viszonozza. Nem az lepi meg, hogy megengedné neki, hogy letörje a zárat, ha máshogy nem jutnak be, hanem a mondat másik felét nem érti. Át tud menni a falon? Hogy?*
- Át akarsz mászni a kőfalon? *Kérdez vissza hirtelen, gondolkodás nélkül. Ezúttal cserbenhagyja a maradék józan esze, mert eszébe sem jut a lehetőség, hogy barátnője az ereiben csörgedező mágusvérnek köszönhetően még a hídnál is látványosabb dolgokra is képes lehet. Sajnos közben a lakat leverésének sem állhat neki, mert Mai megint a -szerinte- nehezebb utat választja a probléma megoldására. Nori csak a szemeit forgatja.
Nem kell sokáig várniuk, a lány hangjára hamarosan megjelenik egy banya, akinek szerinte félig talán már a sírban volna a helye, ám mikor megszólal, rögtön megváltozik a véleménye. Inkább lenne egészen a sírban.*
- Akkor egyedül vagy *jegyzi meg karba tett kezekkel. Aki ennyire bizonygatja, hogy nincs egyedül, pont azzal nincs itt egy lélek sem.
Már nyitná a száját, hogy valami frappáns, hozzá méltó, sötét beszólást nyögjön ki, de Cilia hirtelen toporzékolása beléfojtja a szót. Egészen muris, hogy kapott egy kis emlékfoszlányt a kölyök, és máris úgy érzi, hogy bármire jogot formálhat, ami a szeme elé kerül. Vajon mikor fogja ő is elfogadni, hogy az élet nem szól másról, csak arról, hogy egyre többet veszítesz, míg végül már nem marad semmid, amiért érdemes életben maradni? Csóválja a fejét, de közben eszébe jut valami. Gyorsan Árnyékhoz fut, kiszabadítja Szörnyecskét a zsákból, és az ölében tartva siet vissza vele a kapu elé.*
- Mondja, ismeri ezt a macskát? Pont ugyanolyan undok módon szokott viselkedni, mint most maga. Nem lepne meg, ha közük lenne egymáshoz. *Mellső lábai alatt megtartva lógatja előre az állatot, hogy jól szemügyre vehesse azt a nénje.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.01 16:43:40
*Mai szavait meglepett pislogással viszonozza. Nem az lepi meg, hogy megengedné neki, hogy letörje a zárat, ha máshogy nem jutnak be, hanem a mondat másik felét nem érti. Át tud menni a falon? Hogy?*
- Át akarsz mászni a kőfalon? *Kérdez vissza hirtelen, gondolkodás nélkül. Ezúttal cserbenhagyja a maradék józan esze, mert eszébe sem jut a lehetőség, hogy barátnője az ereiben csörgedező mágusvérnek köszönhetően még a hídnál is látványosabb dolgokra is képes lehet. Sajnos közben a lakat leverésének sem állhat neki, mert Mai megint a -szerinte- nehezebb utat választja a probléma megoldására. Nori csak a szemeit forgatja.
Nem kell sokáig várniuk, a lány hangjára hamarosan megjelenik egy banya, akinek szerinte félig talán már a sírban volna a helye, ám mikor megszólal, rögtön megváltozik a véleménye. Inkább lenne egészen a sírban.*
- Akkor egyedül vagy *jegyzi meg karba tett kezekkel. Aki ennyire bizonygatja, hogy nincs egyedül, pont azzal nincs itt egy lélek sem.
Már nyitná a száját, hogy valami frappáns, hozzá méltó, sötét beszólást nyögjön ki, de Cilia hirtelen toporzékolása beléfojtja a szót. Egészen muris, hogy kapott egy kis emlékfoszlányt a kölyök, és máris úgy érzi, hogy bármire jogot formálhat, ami a szeme elé kerül. Vajon mikor fogja ő is elfogadni, hogy az élet nem szól másról, csak arról, hogy egyre többet veszítesz, míg végül már nem marad semmid, amiért érdemes életben maradni? Csóválja a fejét, de közben eszébe jut valami. Gyorsan Árnyékhoz fut, kiszabadítja Szörnyecskét a zsákból, és az ölében tartva siet vissza vele a kapu elé.*
- Mondja, ismeri ezt a macskát? Pont ugyanolyan undok módon szokott viselkedni, mint most maga. Nem lepne meg, ha közük lenne egymáshoz. *Mellső lábai alatt megtartva lógatja előre az állatot, hogy jól szemügyre vehesse azt a nénje.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.01 16:43:40
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:24:21
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:24:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Nori megjegyzése el sem ér a füléig. Túlságosan arra figyel, hogy megtalálja a helyes utat. Mert ha most le állna a nővel vitatkozni. Abból csak egy gyerekek hajhúzás lenne csak. És lássanak csodát, meg is találjak azt amiért jöttek.
Ha nincs is minden rendesen a helyén. Pusztán csak remélni tudja, hogy jó helyen járnak. Emlékei amíg nem kerülnek a rendesen a helyére, addig bizony ki kell bírnia ezt a folytonos kétely érzetet. Ami tegnap este óta mardossa őt.
Képtelen magát átpasszírozni a rácson, túlságosan szorosan lettek egymás mellé kovácsolva a rácsok. Hogy a dekorációkról ne is beszéljen.
Próbálkozik egy darabig, be nyúl kézzel vagy lábbal de hamar feladja, és frusztráltan keresi a bejutási lehetőséget.
De azt sem sokáig, mert Nori és Mai is adja az ötleteket, hogyan lehetne bejutni. De mire ő, vagy Nori bármit is tehetne. Mai kieresztve erélyes hangját, bekiált a rácsok között.
Nem is kell sokat várnia a hármasnak. Egy korosodó asszonyság közelíti meg őket csuklyában, ami hamar lekerül róla. Hangneme nem esik jól Ciliának. Ez az ő háza! A másik mit keres itt! Ami még jobban bosszantja az elf lányt, hogy nem is ismeri fel az alakot.*
- Engedjen be! Ez az én otthonom! Cilia Miritar vagyok! Runir Miritar és Elora Miritar lánya! Maga kicsoda? És mit tett az otthonommal?
*Nyomja oda kis fejét az egyik rácsos lyukhoz, és sértett hangnemben kezd bele mondandójába. Amilyen kicsi most akkora akarat szorult belé. Mint egy gyerek akitől elvettek valamit, és követeli vissza. Ellenben most jogosan.*
*Nori megjegyzése el sem ér a füléig. Túlságosan arra figyel, hogy megtalálja a helyes utat. Mert ha most le állna a nővel vitatkozni. Abból csak egy gyerekek hajhúzás lenne csak. És lássanak csodát, meg is találjak azt amiért jöttek.
Ha nincs is minden rendesen a helyén. Pusztán csak remélni tudja, hogy jó helyen járnak. Emlékei amíg nem kerülnek a rendesen a helyére, addig bizony ki kell bírnia ezt a folytonos kétely érzetet. Ami tegnap este óta mardossa őt.
Képtelen magát átpasszírozni a rácson, túlságosan szorosan lettek egymás mellé kovácsolva a rácsok. Hogy a dekorációkról ne is beszéljen.
Próbálkozik egy darabig, be nyúl kézzel vagy lábbal de hamar feladja, és frusztráltan keresi a bejutási lehetőséget.
De azt sem sokáig, mert Nori és Mai is adja az ötleteket, hogyan lehetne bejutni. De mire ő, vagy Nori bármit is tehetne. Mai kieresztve erélyes hangját, bekiált a rácsok között.
Nem is kell sokat várnia a hármasnak. Egy korosodó asszonyság közelíti meg őket csuklyában, ami hamar lekerül róla. Hangneme nem esik jól Ciliának. Ez az ő háza! A másik mit keres itt! Ami még jobban bosszantja az elf lányt, hogy nem is ismeri fel az alakot.*
- Engedjen be! Ez az én otthonom! Cilia Miritar vagyok! Runir Miritar és Elora Miritar lánya! Maga kicsoda? És mit tett az otthonommal?
*Nyomja oda kis fejét az egyik rácsos lyukhoz, és sértett hangnemben kezd bele mondandójába. Amilyen kicsi most akkora akarat szorult belé. Mint egy gyerek akitől elvettek valamit, és követeli vissza. Ellenben most jogosan.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-30 21:55:52
Üzenet elküldve: 2025-06-30 21:55:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
*Míg ők a kapu előtt ötletelnek, a fekete macska fejét kidugva a zsákból érdektelenül bámészkodik Nori lován. A lomha esőcske közben elállni látszik; csupán a fölébük boruló falevelekről csepereg olykor egy-egy csepp vállukra és hajukba. A földút szekérvájta mélyedéseit számtalan pocsolya tarkítja. Holnapra valószínűleg hűlt helyük lesz, ha persze a nap méltóztatik kibújni a felhők takarásából.
Ciliának ismerős lehet a hely. Képes felidézni az illatokat, a fákat, de még a felfutó borostyánt is. További emlékképek azonban nem törnek már rá.
Szerencséjükre sem betörni, sem a lakatot letörni nem szükséges; Mai megemelt hangjára ugyanis rövidesen válasz érkezik. Egy görnyedt, ám selyemtalárt viselő nőalak siet elébük, majd állapodik meg a kovácsoltvas kapu előtt. Köpenyt visel, ám leveti fejéről a csuklyát, ahogy végigpillant a hívatlan vendégeken. Ősz, hosszú haja szigorú kontyba fogva, ábrázatát számtalan ránc keresztezi. Egyiküknek sem lehet ismerős.*
-Mégis mit akartok itt? *Bizalmatlanul méri meg a triót.*
-Figyelmeztetlek titeket, hogy nem vagyok egyedül! *Botját felemelve végigmutat mindhármukon.*
-Úgyhogy neveket akarok hallani és azt is, miért érkeztetek! Nem érdekel a süketelés!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 21:57:17
*Míg ők a kapu előtt ötletelnek, a fekete macska fejét kidugva a zsákból érdektelenül bámészkodik Nori lován. A lomha esőcske közben elállni látszik; csupán a fölébük boruló falevelekről csepereg olykor egy-egy csepp vállukra és hajukba. A földút szekérvájta mélyedéseit számtalan pocsolya tarkítja. Holnapra valószínűleg hűlt helyük lesz, ha persze a nap méltóztatik kibújni a felhők takarásából.
Ciliának ismerős lehet a hely. Képes felidézni az illatokat, a fákat, de még a felfutó borostyánt is. További emlékképek azonban nem törnek már rá.
Szerencséjükre sem betörni, sem a lakatot letörni nem szükséges; Mai megemelt hangjára ugyanis rövidesen válasz érkezik. Egy görnyedt, ám selyemtalárt viselő nőalak siet elébük, majd állapodik meg a kovácsoltvas kapu előtt. Köpenyt visel, ám leveti fejéről a csuklyát, ahogy végigpillant a hívatlan vendégeken. Ősz, hosszú haja szigorú kontyba fogva, ábrázatát számtalan ránc keresztezi. Egyiküknek sem lehet ismerős.*
-Mégis mit akartok itt? *Bizalmatlanul méri meg a triót.*
-Figyelmeztetlek titeket, hogy nem vagyok egyedül! *Botját felemelve végigmutat mindhármukon.*
-Úgyhogy neveket akarok hallani és azt is, miért érkeztetek! Nem érdekel a süketelés!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 21:57:17
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-30 18:24:03
Üzenet elküldve: 2025-06-30 18:24:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Sokkal nagyobb bizalommal lenne Nori iránt, ha néha megválogatná a szavait. Nem volna gond, ha érvelne, vagy kardoskodna azért, hogy szerinte miért kell neki adni azt a medált. Az viszont igen nagy probléma, hogy egyszerűen csak kijelentette, hogy az neki jár, mert segített és nem átallott a jelen helyzetben igencsak bántó szavakat használni. Tényleg sokat tanult már a félvértől, de még nem sikerült elsajátítania a képességet, hogy kedvességnek, gondoskodásnak álcázott irányítással érjen el dolgokat. Mai is csak ezért van életben, semmi másért.
A mágikus hídon könnyedén átkelnek, már csak az utána lévő bolyongás az, ami kissé nehezíti számukra a helyzetet. Mai meglehetősen türelmes, sokkal hosszabban is bandukolt volna, ha Ciliáról van szó. Persze néha felsejlik a gondolataiban, hogy ebből nem lesz semmi, de csakhamar meglelik a portát, ami minden bizonnyal a Miritar család tulajdona. Ő nem tudhatja, hogy mit kell keresni pontosan, ezért azt sem tudhatja, hogy változott-e valami. De egy biztos: nem elhanyagolt, sokkal inkább védett a kíváncsi szemek elől. Gyanúra ad okot, de még mielőtt zárakat törnének fel, barátságos megoldásokat is ki lehet próbálni. *
- Megpróbálhatod, de ha bent olyanok vannak, akik ezt sérelmezik, akkor nem volna bölcs. De… a falakon is át tudok menni. *Mosolyodik el sokatmondóan, miközben leszáll a lóról.* - Az nem károsít semmit. De… az sem volna talán bölcs, amíg nem tudjuk, hogy van-e bent valaki. *Megköszörüli a torkát, majd megemelve a hangját próbál bebocsátást nyerni.*
- Tiszteletem! *Ugye az udvariasság jobban fest, mintha tolvajkulccsal próbálkoznának.* - Van itthon valaki? *Hogy behallatszik-e, csak reméli. Elgondolkodik, hogy kell-e majd hazudnia, hogy ki küldte, vagy miért érkeztek, de előtte jó volna felmérni a terepet, hogy mégis kik lakják… ha lakják.*
*Sokkal nagyobb bizalommal lenne Nori iránt, ha néha megválogatná a szavait. Nem volna gond, ha érvelne, vagy kardoskodna azért, hogy szerinte miért kell neki adni azt a medált. Az viszont igen nagy probléma, hogy egyszerűen csak kijelentette, hogy az neki jár, mert segített és nem átallott a jelen helyzetben igencsak bántó szavakat használni. Tényleg sokat tanult már a félvértől, de még nem sikerült elsajátítania a képességet, hogy kedvességnek, gondoskodásnak álcázott irányítással érjen el dolgokat. Mai is csak ezért van életben, semmi másért.
A mágikus hídon könnyedén átkelnek, már csak az utána lévő bolyongás az, ami kissé nehezíti számukra a helyzetet. Mai meglehetősen türelmes, sokkal hosszabban is bandukolt volna, ha Ciliáról van szó. Persze néha felsejlik a gondolataiban, hogy ebből nem lesz semmi, de csakhamar meglelik a portát, ami minden bizonnyal a Miritar család tulajdona. Ő nem tudhatja, hogy mit kell keresni pontosan, ezért azt sem tudhatja, hogy változott-e valami. De egy biztos: nem elhanyagolt, sokkal inkább védett a kíváncsi szemek elől. Gyanúra ad okot, de még mielőtt zárakat törnének fel, barátságos megoldásokat is ki lehet próbálni. *
- Megpróbálhatod, de ha bent olyanok vannak, akik ezt sérelmezik, akkor nem volna bölcs. De… a falakon is át tudok menni. *Mosolyodik el sokatmondóan, miközben leszáll a lóról.* - Az nem károsít semmit. De… az sem volna talán bölcs, amíg nem tudjuk, hogy van-e bent valaki. *Megköszörüli a torkát, majd megemelve a hangját próbál bebocsátást nyerni.*
- Tiszteletem! *Ugye az udvariasság jobban fest, mintha tolvajkulccsal próbálkoznának.* - Van itthon valaki? *Hogy behallatszik-e, csak reméli. Elgondolkodik, hogy kell-e majd hazudnia, hogy ki küldte, vagy miért érkeztek, de előtte jó volna felmérni a terepet, hogy mégis kik lakják… ha lakják.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-30 17:47:05
Üzenet elküldve: 2025-06-30 17:47:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Szeretné elhinni ő is, hogy Mai neki sem akarna semmi rosszat, csak olyan nehéz elfogadni, hogy már megint az ő véleményét tartja rossznak. Dühös emiatt, és talán már tombolna vagy átkokat szórna, ha nem fogná vissza annak az istennek az ereje, akitől minden hatalmát is kapta. A kitörni kívánó káoszt felváltja a csend és a sötét gondolatok, melyekkel azt kívánja, hogy bárcsak kiderülne, mennyire rossz döntést is hoztak.
Nem hallja, hogy a két lány mit beszél előtte a lovon, így ehhez sem fűz hozzá semmit, csupán másodszorra már gyakorlottan lépked át a fátyolhídon Mai előtt, maga mellett vezetve Árnyékot, majd visszaül rá, és tovább lovagol társai nyomában.
Az ingoványt maguk mögött hagyják, barátságosabbá válik a környék. Cilia vezeti őket, de úgy tűnik, mintha fogalma sem volna, hogy mégis hová.*
- Mi lenne, ha hagynád végre, hogy Szörnyecske mutassa az utat? Össze-vissza keringünk. *Türelmetlenül morogja a szavakat szerencsétlen lánynak, de abba is hagyja, amint felcsillan a remény, hogy mintha végre tudná is a hosszúfülű, hogy hová tartanak.*
- Remélem, hogy igazad lesz. *Szólal meg ismét, amikor elkanyarodnak. Ő követi a lányt, hisz jobbat még mindig nem tehet azon kívül, hogy megpróbál bízni benne és Maiban. Ha őszinte akar lenni, rosszul esik neki, hogy már megint összevesztek, pedig azt hitte, az egymásnak tett ígéret után már nem fognak. Nem akar veszekedni, de rosszul esik neki az is, hogy barátnője előbb bíz rá egy olyan fontosnak tűnő ékszert egy kölyökre, mint rá.
A kis elf kifejezetten magabiztossá válik azt illetően, hogy a jó háznál járnak, a mozdulat, amivel leugrik Borsról pedig igazán ügyesre sikeredik, ezt el kell ismernie. Követi is a példáját, leszáll a nyeregből, Árnyékot pedig kiköti az egyik közeli fához, és odalép az elf lány mellé.*
- Megpróbálhatom letörni a lakatot? *Eljutott odáig, hogy most már engedélyt is kér ahhoz, hogy rongálhasson. Ő nem annyira biztos abban, hogy lakik itt valaki, és nem is érdemli. Ha a kőfal mögött van a válasz, akkor ő be akar menni. Talán a kardjával és egy kis trükkel tényleg le tudja törni, de nem tesz semmit, míg a többiek nem hagyják jóvá. Még a végén azért is ő lenne a hibás, hogy tesz valamit a közös célért…*
*Szeretné elhinni ő is, hogy Mai neki sem akarna semmi rosszat, csak olyan nehéz elfogadni, hogy már megint az ő véleményét tartja rossznak. Dühös emiatt, és talán már tombolna vagy átkokat szórna, ha nem fogná vissza annak az istennek az ereje, akitől minden hatalmát is kapta. A kitörni kívánó káoszt felváltja a csend és a sötét gondolatok, melyekkel azt kívánja, hogy bárcsak kiderülne, mennyire rossz döntést is hoztak.
Nem hallja, hogy a két lány mit beszél előtte a lovon, így ehhez sem fűz hozzá semmit, csupán másodszorra már gyakorlottan lépked át a fátyolhídon Mai előtt, maga mellett vezetve Árnyékot, majd visszaül rá, és tovább lovagol társai nyomában.
Az ingoványt maguk mögött hagyják, barátságosabbá válik a környék. Cilia vezeti őket, de úgy tűnik, mintha fogalma sem volna, hogy mégis hová.*
- Mi lenne, ha hagynád végre, hogy Szörnyecske mutassa az utat? Össze-vissza keringünk. *Türelmetlenül morogja a szavakat szerencsétlen lánynak, de abba is hagyja, amint felcsillan a remény, hogy mintha végre tudná is a hosszúfülű, hogy hová tartanak.*
- Remélem, hogy igazad lesz. *Szólal meg ismét, amikor elkanyarodnak. Ő követi a lányt, hisz jobbat még mindig nem tehet azon kívül, hogy megpróbál bízni benne és Maiban. Ha őszinte akar lenni, rosszul esik neki, hogy már megint összevesztek, pedig azt hitte, az egymásnak tett ígéret után már nem fognak. Nem akar veszekedni, de rosszul esik neki az is, hogy barátnője előbb bíz rá egy olyan fontosnak tűnő ékszert egy kölyökre, mint rá.
A kis elf kifejezetten magabiztossá válik azt illetően, hogy a jó háznál járnak, a mozdulat, amivel leugrik Borsról pedig igazán ügyesre sikeredik, ezt el kell ismernie. Követi is a példáját, leszáll a nyeregből, Árnyékot pedig kiköti az egyik közeli fához, és odalép az elf lány mellé.*
- Megpróbálhatom letörni a lakatot? *Eljutott odáig, hogy most már engedélyt is kér ahhoz, hogy rongálhasson. Ő nem annyira biztos abban, hogy lakik itt valaki, és nem is érdemli. Ha a kőfal mögött van a válasz, akkor ő be akar menni. Talán a kardjával és egy kis trükkel tényleg le tudja törni, de nem tesz semmit, míg a többiek nem hagyják jóvá. Még a végén azért is ő lenne a hibás, hogy tesz valamit a közös célért…*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-30 16:10:47
Üzenet elküldve: 2025-06-30 16:10:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Az úton, ahogy a lovak lassan lépdelnek. A paták ütemesen kopogó zaján kívül, mintha más is zengene fülében. A hintó kerekének robaja, ahogy az utat szelte. A mély hangú ordítások. Saját fájdalmas nyögései, a mellkasában lévő nyíl miatt. Anyja aggodalmas hangjai.
Ebből a kellemetlen transzszerű állapotból, akkor eszmél fel csupán, mikor észbe kap, hogy neki amúgy az utat kellene mutatnia. De az a fránya amulett mintha magához hívná. Hergelné, hogy derítse ki, mi is az.
Ezért is tűnik úgy, mintha körbe körbe járnának céltalanul. Az út amit keres mintha nem lenne ott ahol ő azt hitte. Egészen egy bizonyos pontig. Az a kanyar, az valamiért bevillan számára. Tán mert annak kanyarulatában egy hatalmas törés van ami kiemelkedik a sarkában. És a sarkon növő bokrok gyökerei csak úgy kilógnak a földből a kanyarulat szélében.*
-Arra! Itt!
*Szólal fel hirtelen, majd kezét is felemelve mutatja az utat Mai számára merre vezesse Borsot.
Nem is kell sokat haladniuk hamarosan meg is érkeznek oda ahová útjukat tervezték. Cili arcán viszont az izgatottság már nem annyira őszinte. Sőt kifejezetten gyanakvó. Az a kőfal nem tűnik számára ismerősnek. Vagy talán az emlékei csalnak csupán? Mert a háza az olyan amire emlékszik. Az illatok, is ugyan azok. Csak a kinézet más a kőfal miatt. Ám nem várja őt Deres a háznál, és a szülők se. Csak egy zárt kapu, lakattal rajta.*
- Megjöttünk.
*Mondja ki bizonytalanul. Nem is várja meg Mait, rögtön fészkelődni kezd. Átveti lábát a lovon, és egy nagyot suttyan le a lóról. Lábát behajlítva szinte guggolva érkezik le a lendülettől, és rögvest a kapuhoz szalad, hogy benézzen rajta. Keresi a körtefát, és a cégért amit akkor emlékeiben látott mikor Grael kérdezte. Biztos akar lenni benne, jó helyen járnak. Bár a ház nem úgy tűnik, hogy lakatlan lenne. Lehet az ittlévők lennének az oka a változásoknak? Nem kizárt. De tudja, érzi, itthon van. Izgatottan, sőt inkább zaklatottan tekergeti fejét, felmérve a terepet. Hátha lát bármi mozgást, az ablakban, vagy akár hátul a kertben. Sőt, nem rest megpróbálni becsúszni a két rács között ha elég hely van közte, hogy átférjen.*
*Az úton, ahogy a lovak lassan lépdelnek. A paták ütemesen kopogó zaján kívül, mintha más is zengene fülében. A hintó kerekének robaja, ahogy az utat szelte. A mély hangú ordítások. Saját fájdalmas nyögései, a mellkasában lévő nyíl miatt. Anyja aggodalmas hangjai.
Ebből a kellemetlen transzszerű állapotból, akkor eszmél fel csupán, mikor észbe kap, hogy neki amúgy az utat kellene mutatnia. De az a fránya amulett mintha magához hívná. Hergelné, hogy derítse ki, mi is az.
Ezért is tűnik úgy, mintha körbe körbe járnának céltalanul. Az út amit keres mintha nem lenne ott ahol ő azt hitte. Egészen egy bizonyos pontig. Az a kanyar, az valamiért bevillan számára. Tán mert annak kanyarulatában egy hatalmas törés van ami kiemelkedik a sarkában. És a sarkon növő bokrok gyökerei csak úgy kilógnak a földből a kanyarulat szélében.*
-Arra! Itt!
*Szólal fel hirtelen, majd kezét is felemelve mutatja az utat Mai számára merre vezesse Borsot.
Nem is kell sokat haladniuk hamarosan meg is érkeznek oda ahová útjukat tervezték. Cili arcán viszont az izgatottság már nem annyira őszinte. Sőt kifejezetten gyanakvó. Az a kőfal nem tűnik számára ismerősnek. Vagy talán az emlékei csalnak csupán? Mert a háza az olyan amire emlékszik. Az illatok, is ugyan azok. Csak a kinézet más a kőfal miatt. Ám nem várja őt Deres a háznál, és a szülők se. Csak egy zárt kapu, lakattal rajta.*
- Megjöttünk.
*Mondja ki bizonytalanul. Nem is várja meg Mait, rögtön fészkelődni kezd. Átveti lábát a lovon, és egy nagyot suttyan le a lóról. Lábát behajlítva szinte guggolva érkezik le a lendülettől, és rögvest a kapuhoz szalad, hogy benézzen rajta. Keresi a körtefát, és a cégért amit akkor emlékeiben látott mikor Grael kérdezte. Biztos akar lenni benne, jó helyen járnak. Bár a ház nem úgy tűnik, hogy lakatlan lenne. Lehet az ittlévők lennének az oka a változásoknak? Nem kizárt. De tudja, érzi, itthon van. Izgatottan, sőt inkább zaklatottan tekergeti fejét, felmérve a terepet. Hátha lát bármi mozgást, az ablakban, vagy akár hátul a kertben. Sőt, nem rest megpróbálni becsúszni a két rács között ha elég hely van közte, hogy átférjen.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-30 08:51:52
Üzenet elküldve: 2025-06-30 08:51:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
*Cilia érezni véli; az aprócska, különös medálnak valamilyen úton-módon köze van szülei halálához. Hajtja a kíváncsiság, csak úgy, mint Norit. Ám míg utóbbi használni akarja az eszközt, előbbi a végére akar járni a rejtélynek.
Mai varázslata ismét csak sikeres. Gyalogszerrel át tudnak kelni az ezüsthídon, kantárszáron vezetve a hátasokat. Látványos mágia, ezt bárki elismerné. A félvér lányt azonban most legkevésbé tulajdon ereje érdekli. Talán ő az egyetlen a trióból, aki legszívesebben talán elhajítaná a sanyarú múltat idéző medált, legalábbis egyre kevésbé repes az ötletért, hogy felderítsék a titkot.
Maguk mögött hagyják a mocsarat, s még delelőjén sem jár a napkorong, ők már kövezett utat tapodnak. A lovak is ismerősebben mozognak már e környéken. Cilia azonban kevésbé; bárhogy töri kobakját, nem tudná felidézni, merre kellene keresnie az emlékeiben élő házat. Legalábbis jó ideig semmi. Ám mihelyst elhaladnak egy szekérvájta bekötőút mellett, nagyot dobban szíve. Tudja, hogy itt vannak.
A földút végén ha nem is óriási, de szépséges kúria magasodik. Keskeny faépítmény, de három szintes, borostyánnal futtatott, magas ablakakkal ellátott ház, embermagas kőfalakkal körbevéve. Nincs elhanyagolva, nagyon úgy fest, hogy most is lakják. Kovácsoltvas kapun keresztül vezet az út a belső udvarra, mi Cilia emlékeiben is él. A belső udvaron jókora kőrisfák állnak, kitakarva a ház jó részét a külső szemlélődő elől.
E házat nem szegélyezi szőlőtőkesor, mint a legtöbbet e vidéken. Jóval kisebb, eldugottabb parcella ez. Amennyiben megkísérelnek bemenni, rögtön észrevehetik, hogy a kovácsoltvas kapu lakattal zárva. Vagy megpróbálnak kiáltani, hátha kijön valaki, vagy szimplán bemásznak. Rajtuk áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 08:52:12
*Cilia érezni véli; az aprócska, különös medálnak valamilyen úton-módon köze van szülei halálához. Hajtja a kíváncsiság, csak úgy, mint Norit. Ám míg utóbbi használni akarja az eszközt, előbbi a végére akar járni a rejtélynek.
Mai varázslata ismét csak sikeres. Gyalogszerrel át tudnak kelni az ezüsthídon, kantárszáron vezetve a hátasokat. Látványos mágia, ezt bárki elismerné. A félvér lányt azonban most legkevésbé tulajdon ereje érdekli. Talán ő az egyetlen a trióból, aki legszívesebben talán elhajítaná a sanyarú múltat idéző medált, legalábbis egyre kevésbé repes az ötletért, hogy felderítsék a titkot.
Maguk mögött hagyják a mocsarat, s még delelőjén sem jár a napkorong, ők már kövezett utat tapodnak. A lovak is ismerősebben mozognak már e környéken. Cilia azonban kevésbé; bárhogy töri kobakját, nem tudná felidézni, merre kellene keresnie az emlékeiben élő házat. Legalábbis jó ideig semmi. Ám mihelyst elhaladnak egy szekérvájta bekötőút mellett, nagyot dobban szíve. Tudja, hogy itt vannak.
A földút végén ha nem is óriási, de szépséges kúria magasodik. Keskeny faépítmény, de három szintes, borostyánnal futtatott, magas ablakakkal ellátott ház, embermagas kőfalakkal körbevéve. Nincs elhanyagolva, nagyon úgy fest, hogy most is lakják. Kovácsoltvas kapun keresztül vezet az út a belső udvarra, mi Cilia emlékeiben is él. A belső udvaron jókora kőrisfák állnak, kitakarva a ház jó részét a külső szemlélődő elől.
E házat nem szegélyezi szőlőtőkesor, mint a legtöbbet e vidéken. Jóval kisebb, eldugottabb parcella ez. Amennyiben megkísérelnek bemenni, rögtön észrevehetik, hogy a kovácsoltvas kapu lakattal zárva. Vagy megpróbálnak kiáltani, hátha kijön valaki, vagy szimplán bemásznak. Rajtuk áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 08:52:12
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311