Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 21:36:04
Üzenet elküldve: 2013-12-27 21:36:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar honfoglalás - másnap - Felderítők, városi osztag és fura fogadóbizottság//
* Nyugtalan volt az éjszakája, féltette is és nem is férjét attól, hogy visszatérjen a városba. De bízik abban, hogy Xomorr olyan ügyesen feltalálja magát ott ismét, mint akárcsak este a tanácskozáson, vagy bármikor korábban. Egész éjjel simult hozzá s az ő ujjai a hasán és mellkasán játszottak, míg végül cirógatássá, simogatássá nem enyhült s aludtak el végül mindketten. Reggel neki sem kell sok, Xomorr hiányát hamar megérzi egy ifjú feleség, s a tél hidege is bekúszik így a takaró alá, ahogy férje kibújik és öltözni kezd. Hasára fordulva, vastag fonatba fogott hajával szemléli a készülődő férfit, de szólni nem szól még. Felöltözik és kimegy utána, de nem zavarja meg a készülődésüket. Inkább a tegnapi vacsora után néz, vagyis ami megmaradt belőle, jól felmelegíti és várja, hogy a tegnapról kimaradt vezér és a Szellemjáró is előbújjon végre. Utána visz belőle Eruanna részére. *
* Nyugtalan volt az éjszakája, féltette is és nem is férjét attól, hogy visszatérjen a városba. De bízik abban, hogy Xomorr olyan ügyesen feltalálja magát ott ismét, mint akárcsak este a tanácskozáson, vagy bármikor korábban. Egész éjjel simult hozzá s az ő ujjai a hasán és mellkasán játszottak, míg végül cirógatássá, simogatássá nem enyhült s aludtak el végül mindketten. Reggel neki sem kell sok, Xomorr hiányát hamar megérzi egy ifjú feleség, s a tél hidege is bekúszik így a takaró alá, ahogy férje kibújik és öltözni kezd. Hasára fordulva, vastag fonatba fogott hajával szemléli a készülődő férfit, de szólni nem szól még. Felöltözik és kimegy utána, de nem zavarja meg a készülődésüket. Inkább a tegnapi vacsora után néz, vagyis ami megmaradt belőle, jól felmelegíti és várja, hogy a tegnapról kimaradt vezér és a Szellemjáró is előbújjon végre. Utána visz belőle Eruanna részére. *
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 20:53:17
Üzenet elküldve: 2013-12-27 20:53:17
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - Felderítők, városi osztag//
*A bárd keveset aludt az éjszaka. Befészkelte magát a fejébe hogy másnap visszatér a városba és ettől vegyes érzelmei támadtak. Szórakozottan cirógatta Chiari vállát hajnalig s csak utána sikerült pár órát aludnia így nem csoda ha későn ébredt. Akkor viszont kipattant a bőrök alól egy perc alatt felöltötte a városi napra szánt öltözéket a szokásos vándorruha helyett - kék ing, egy cifra mintázatú mellény és vászonnadrág, kócsagtollas kalap, hátára kapja lantját, övébe tűzte tőreit és kilépett a sátorból.
Körülnézvén útitársai közül csak a törpét látja, ezen mérgelődik is egy sort. Elkapja az első arra járó szolgát.*
-Kerítsd elő nekem Valiant és Cessát, de ízibe! Ott leszek Hrothgaar mellett, ott megtalálsz.
*Mutat a törpe irányába s el is indul felé. Ekkor veszi észre az idegeneket. Kalapot emelve meghajol s illőn bemutatkozik.*
-Xomorr, a Corrg-dinasztiából. Történész és dalnok.
*Nem hiszi ugyan hogy családneve mond valamit a jövevényeknek - ahhoz túl fiatalnak tűnnek - de a szüleik valószínűleg felismernék a szerencsétlen sorsú kalmárcsalád nevét. Ezután a törpéhez fordul.*
-Nemsoká indulunk, a szolgák már keresik Valiant és Cessát. Készen állsz?
*Nem mintha valami túlságosan nagy készültséget igénylő dologról lenne szó, de ha Hrothgaar csak feleannyira izgul az út miatt mint ő, akkor nem hiába hozta a nadrágjának a zsebében az utolsó adag dugipálinkáját.*
*A bárd keveset aludt az éjszaka. Befészkelte magát a fejébe hogy másnap visszatér a városba és ettől vegyes érzelmei támadtak. Szórakozottan cirógatta Chiari vállát hajnalig s csak utána sikerült pár órát aludnia így nem csoda ha későn ébredt. Akkor viszont kipattant a bőrök alól egy perc alatt felöltötte a városi napra szánt öltözéket a szokásos vándorruha helyett - kék ing, egy cifra mintázatú mellény és vászonnadrág, kócsagtollas kalap, hátára kapja lantját, övébe tűzte tőreit és kilépett a sátorból.
Körülnézvén útitársai közül csak a törpét látja, ezen mérgelődik is egy sort. Elkapja az első arra járó szolgát.*
-Kerítsd elő nekem Valiant és Cessát, de ízibe! Ott leszek Hrothgaar mellett, ott megtalálsz.
*Mutat a törpe irányába s el is indul felé. Ekkor veszi észre az idegeneket. Kalapot emelve meghajol s illőn bemutatkozik.*
-Xomorr, a Corrg-dinasztiából. Történész és dalnok.
*Nem hiszi ugyan hogy családneve mond valamit a jövevényeknek - ahhoz túl fiatalnak tűnnek - de a szüleik valószínűleg felismernék a szerencsétlen sorsú kalmárcsalád nevét. Ezután a törpéhez fordul.*
-Nemsoká indulunk, a szolgák már keresik Valiant és Cessát. Készen állsz?
*Nem mintha valami túlságosan nagy készültséget igénylő dologról lenne szó, de ha Hrothgaar csak feleannyira izgul az út miatt mint ő, akkor nem hiába hozta a nadrágjának a zsebében az utolsó adag dugipálinkáját.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 20:51:20
Üzenet elküldve: 2013-12-27 20:51:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap//
*Ő már egy ideje felkelt, csak lusta volt megmozdulni, és legörgetni magáról a Szellemjárót. A saját gyomra is korog, mert ő is kihagyta a vacsorát, hiszen belealudtak a Szertartás végébe.*
~ Talán maradt valami falnivaló. ~ *reménykedik, de nem táplál túl sok hamis, irracionális illúziót a dologgal kapcsolatban: ha maradt valami, azt az óriások úgyis bezabálták. Vagy Hrothgaar.*
~ Éhenkórász, bélpoklos bagázs. ~ *somolyog, de nem sajnálja tőlük. Majd csináltat maguknak valami mást.*
*Leandana álmában lefordul róla, majd a medvebőrt is lehúzná, de Kagan azt már nem hagyja. Így a Szellemjáró hamarosan dideregni, majd "gyomorkorogni" kezd, aztán felébred. A kukacmozgás, amivel Leandana visszatér a meleg bunda alá, mosolygásra készteti - hiába, a Szellemjáró is csak egy fiatal lány, aki nem szívesen hagyja el a meleg "családi fészket".*
- Ébredj. *suttog a fülébe, miközben ő maga felül és kihúzza magát, mélyet szívva a reggeli levegőből.*
- Küldetek valami reggelit. Addig gondold végig a jóslatot, de alaposan. Mert ez a Szellemek szava volt. *ki nem mondott félmondat lebeg közöttük.*
~ És nem a tiéd. Ezúttal nem! ~ *legalábbis szeretné ezt hinni; lázadása óta igencsak ritkává váltak az igazi jóslatok.*
*Kibújik a sátorból - nincs rajta más, csak szarvasbőr nadrágja és lábbelije - és elindul a Nagykondér irányába, hátha talál valamit még enni. Nincs hideg, sőt, meglehetősen enyhe a tél itt délen, így nem fázik. Az, hogy nem jut el a kondérig, nem az ő hibája: az őrség láthatóan idegeneket tartóztatott fel.*
~ Nocsak. ~ *villan meg tekintete.*
~ Városiak?! Máris? És csak ketten?
*Ő már egy ideje felkelt, csak lusta volt megmozdulni, és legörgetni magáról a Szellemjárót. A saját gyomra is korog, mert ő is kihagyta a vacsorát, hiszen belealudtak a Szertartás végébe.*
~ Talán maradt valami falnivaló. ~ *reménykedik, de nem táplál túl sok hamis, irracionális illúziót a dologgal kapcsolatban: ha maradt valami, azt az óriások úgyis bezabálták. Vagy Hrothgaar.*
~ Éhenkórász, bélpoklos bagázs. ~ *somolyog, de nem sajnálja tőlük. Majd csináltat maguknak valami mást.*
*Leandana álmában lefordul róla, majd a medvebőrt is lehúzná, de Kagan azt már nem hagyja. Így a Szellemjáró hamarosan dideregni, majd "gyomorkorogni" kezd, aztán felébred. A kukacmozgás, amivel Leandana visszatér a meleg bunda alá, mosolygásra készteti - hiába, a Szellemjáró is csak egy fiatal lány, aki nem szívesen hagyja el a meleg "családi fészket".*
- Ébredj. *suttog a fülébe, miközben ő maga felül és kihúzza magát, mélyet szívva a reggeli levegőből.*
- Küldetek valami reggelit. Addig gondold végig a jóslatot, de alaposan. Mert ez a Szellemek szava volt. *ki nem mondott félmondat lebeg közöttük.*
~ És nem a tiéd. Ezúttal nem! ~ *legalábbis szeretné ezt hinni; lázadása óta igencsak ritkává váltak az igazi jóslatok.*
*Kibújik a sátorból - nincs rajta más, csak szarvasbőr nadrágja és lábbelije - és elindul a Nagykondér irányába, hátha talál valamit még enni. Nincs hideg, sőt, meglehetősen enyhe a tél itt délen, így nem fázik. Az, hogy nem jut el a kondérig, nem az ő hibája: az őrség láthatóan idegeneket tartóztatott fel.*
~ Nocsak. ~ *villan meg tekintete.*
~ Városiak?! Máris? És csak ketten?
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 20:36:59
Üzenet elküldve: 2013-12-27 20:36:59
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap//
*korog a gyomra, de olyan hangosan, hogy fel is ébred rá. Vacsora nélkül feküdtek le, sőt már nem nagyon tudja az idejét, hogy mikor evett utoljára egy jót. Valószínűleg ezért fel sem tűnt már egy újabb kihagyott étkezés.
Madarak csicsergésére szívesebben ébredne fel, de így meglehetősen morózus a hangulata, ahogy felül. Kicsit didereg, reggelre kicsit kihűl mindig a sátor és a medvebőr alól kicsusszanva már sem Kagan, sem pedig a medvebőr nem melegíti.
Inkább visszabújik még kicsit, és a dézsa mellett hagyott ruháit kezdi szuggerálni, hátha közelebb jönnek anélkül, hogy neki oda kéne mennie. Meg persze emészti az előző estét is, mert van mit. Amúgy meg csöndben csinál mindent: a szuggerálást és az emésztést is. Csak a gyomorkorgás hangos..*
*korog a gyomra, de olyan hangosan, hogy fel is ébred rá. Vacsora nélkül feküdtek le, sőt már nem nagyon tudja az idejét, hogy mikor evett utoljára egy jót. Valószínűleg ezért fel sem tűnt már egy újabb kihagyott étkezés.
Madarak csicsergésére szívesebben ébredne fel, de így meglehetősen morózus a hangulata, ahogy felül. Kicsit didereg, reggelre kicsit kihűl mindig a sátor és a medvebőr alól kicsusszanva már sem Kagan, sem pedig a medvebőr nem melegíti.
Inkább visszabújik még kicsit, és a dézsa mellett hagyott ruháit kezdi szuggerálni, hátha közelebb jönnek anélkül, hogy neki oda kéne mennie. Meg persze emészti az előző estét is, mert van mit. Amúgy meg csöndben csinál mindent: a szuggerálást és az emésztést is. Csak a gyomorkorgás hangos..*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 19:42:00
Üzenet elküldve: 2013-12-27 19:42:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - Szertartás//
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna,(…)//
*Kagan nem arról híres, hogy különösebben jól fejlett, vagy kifinomult humora lenne. Inkább arról, hogy könnyen és gyorsan eljár a keze, és mindig kicsit alaposabban büntet, biztos-ami-biztos alapon. Hümmög egy sort, majd még egyet, és belebugyborékol a vízbe. A szájával, ráadásul, ami nagy megkönnyebbülés lehet Leandanának.*
- Na azért. Nem szeretnék földtúró paraszttá válni, de még csak az útjukra sem lépni, hogy az unokáim legyenek azok! *hiszen éppen ez volt az egyik - bár nem a legnagyobb - töréspont a Thargodrymek és a Thargodarok között. Mindkét csoport érezte a változás szelét, de az utóbbiak nem akartak a "démonok parasztjai és jószágai" lenni.*
- Igen. Azok a régi érmék, meg tárgyak. Nem voltak szinte semmire se jók, amíg nem jött valami vén tudós bakkecske, és meg nem vette őket jó ezüstért meg aranyért. Vajon vannak itt is ilyenek? *mereng el a meleg vízben, kis helyet szorítva a nőnek.*
- Alapvetően két lehetőséget látok. Vagy le kell rohannunk valamelyik várost (vagy ezt, vagy azt az északi pihenőt), vagy "zsoldba" kell állnunk.. *az utolsó szót leginkább köpi, de vad barbár lelkének is talált megfelelő kibúvót.*
- Nem állandó zsoldba, csak amolyan... hogyan is mondják? Megbízásba. Igen. Nem zsoldba, hanem mint a vándordeákok. Egy feladat, egy megbízó, egy vérdíj. Na? *pillant a Szellemjáróra, hogy mi a véleménye. Korábban is bíztak már meg a Városok barbár törzseket, de Kagantól mindez nagyon idegen, és furcsa konstrukció.*
*A témaváltás Isurrira újabb, szájjal történő, merengő bugyogtatásra készteti.*
- Így fürödhetünk máskor is. *tereli kicsit a témát.*
- A húgom boldogsága pedig nagyon fontos nekem, majdnem annyira, mint a törzs boldogulása. Majdnem. Értesz engem? *kevés olyan törzsfő akad, aki saját érdekét és a családja személyes boldogságát háttérbe szorítja a törzse általános, "közösségi" érdeke miatt, de Kagan ilyen. Megfogadta nekik ott és akkor.*
- Mmm. *morzsolgatja nyelvével a nedűt, mielőtt lenyelné, és lassan nekidönti tarkóját a dézsa szélének.*
*A Szertartás ezúttal csak az, ami: a Szellemek útjának a vajákos sikolyaival történő megnyitása, és a döntés jóslatokkal történő megerősítésének vagy elvetésének módja. Régebben több is volt, és még lehet több is, de most igazából egyikük sem együttlétre vágyik. Talán ezért nem lepi meg a sikítás, mely nem a kéj, hanem a látomás kitörése. Nem faggatja Leandanát, csak mellkasára vonja, és magukra húzza a nagy medvebundát. Majd reggel.*
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna,(…)//
*Kagan nem arról híres, hogy különösebben jól fejlett, vagy kifinomult humora lenne. Inkább arról, hogy könnyen és gyorsan eljár a keze, és mindig kicsit alaposabban büntet, biztos-ami-biztos alapon. Hümmög egy sort, majd még egyet, és belebugyborékol a vízbe. A szájával, ráadásul, ami nagy megkönnyebbülés lehet Leandanának.*
- Na azért. Nem szeretnék földtúró paraszttá válni, de még csak az útjukra sem lépni, hogy az unokáim legyenek azok! *hiszen éppen ez volt az egyik - bár nem a legnagyobb - töréspont a Thargodrymek és a Thargodarok között. Mindkét csoport érezte a változás szelét, de az utóbbiak nem akartak a "démonok parasztjai és jószágai" lenni.*
- Igen. Azok a régi érmék, meg tárgyak. Nem voltak szinte semmire se jók, amíg nem jött valami vén tudós bakkecske, és meg nem vette őket jó ezüstért meg aranyért. Vajon vannak itt is ilyenek? *mereng el a meleg vízben, kis helyet szorítva a nőnek.*
- Alapvetően két lehetőséget látok. Vagy le kell rohannunk valamelyik várost (vagy ezt, vagy azt az északi pihenőt), vagy "zsoldba" kell állnunk.. *az utolsó szót leginkább köpi, de vad barbár lelkének is talált megfelelő kibúvót.*
- Nem állandó zsoldba, csak amolyan... hogyan is mondják? Megbízásba. Igen. Nem zsoldba, hanem mint a vándordeákok. Egy feladat, egy megbízó, egy vérdíj. Na? *pillant a Szellemjáróra, hogy mi a véleménye. Korábban is bíztak már meg a Városok barbár törzseket, de Kagantól mindez nagyon idegen, és furcsa konstrukció.*
*A témaváltás Isurrira újabb, szájjal történő, merengő bugyogtatásra készteti.*
- Így fürödhetünk máskor is. *tereli kicsit a témát.*
- A húgom boldogsága pedig nagyon fontos nekem, majdnem annyira, mint a törzs boldogulása. Majdnem. Értesz engem? *kevés olyan törzsfő akad, aki saját érdekét és a családja személyes boldogságát háttérbe szorítja a törzse általános, "közösségi" érdeke miatt, de Kagan ilyen. Megfogadta nekik ott és akkor.*
- Mmm. *morzsolgatja nyelvével a nedűt, mielőtt lenyelné, és lassan nekidönti tarkóját a dézsa szélének.*
*A Szertartás ezúttal csak az, ami: a Szellemek útjának a vajákos sikolyaival történő megnyitása, és a döntés jóslatokkal történő megerősítésének vagy elvetésének módja. Régebben több is volt, és még lehet több is, de most igazából egyikük sem együttlétre vágyik. Talán ezért nem lepi meg a sikítás, mely nem a kéj, hanem a látomás kitörése. Nem faggatja Leandanát, csak mellkasára vonja, és magukra húzza a nagy medvebundát. Majd reggel.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 18:55:51
Üzenet elküldve: 2013-12-27 18:55:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Ewangel érdeklődése egyenlőre szigorúan csak baráti, bár mint mondani szokás, kettőn áll a vásár, ahogy el lehet csábítani, ugyan úgy ha rosszul fognak hozzá akár el is vadíthatja magától a hosszú-életűt*
- Semmi gond... *válaszol gyorsan, foghegyről a szabadkozásra. Reméli egy pár napra hanyagolhatják a szerelmi élete megvitatását, bár akadnak kedves, vicces pillanatok is amiket lehet, hogy érdemes néha felidézni, csak nem egy másik férfi társaságában.
A következő szavakon ismét elmosolyodik.*
- Azt már tudom, hogy csak a saját érdekemben ártanál nekem. *mondja ismét vidáman majd a kovácsműhely felé veszi az irányt.
- Menjünk. Szükségem volna néhány új íjvesszőre. Jól jön egy kis utánpótlás. *jegyzi meg röviden.*
* Ewangel érdeklődése egyenlőre szigorúan csak baráti, bár mint mondani szokás, kettőn áll a vásár, ahogy el lehet csábítani, ugyan úgy ha rosszul fognak hozzá akár el is vadíthatja magától a hosszú-életűt*
- Semmi gond... *válaszol gyorsan, foghegyről a szabadkozásra. Reméli egy pár napra hanyagolhatják a szerelmi élete megvitatását, bár akadnak kedves, vicces pillanatok is amiket lehet, hogy érdemes néha felidézni, csak nem egy másik férfi társaságában.
A következő szavakon ismét elmosolyodik.*
- Azt már tudom, hogy csak a saját érdekemben ártanál nekem. *mondja ismét vidáman majd a kovácsműhely felé veszi az irányt.
- Menjünk. Szükségem volna néhány új íjvesszőre. Jól jön egy kis utánpótlás. *jegyzi meg röviden.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 15:20:01
Üzenet elküldve: 2013-12-27 15:20:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Korai kilovaglás – Thargodar Honfoglalás – fura fogadóbizottság//
* Kezd fájni az oldala a vért alatt. Talán erre mondják azt, hogy "törpe ökle vasököl"? Az biztos, hogy Ry olyan jó kedvel szokta bökdösni az ő oldalát, mindig megtalálva ügyesen ugyan azt a pontot, hogy kezdi úgy érezni, húga valójában fakopács, ő meg egy tunya fatörzs. A következő ütés már a derekára megy egy figyelmeztetéssel együtt, amire már felmordul mérgesen. *
- Hallom én és tudom még mit jelent őrségben állni. Csak te kotkodálsz annyit, hogy nem tudok megszólalni tőled. Megint. Csipa te!
* Mordul rá hangosabban és meghúzza húga haját, mert tudja, hogy ezt mennyire utálja. Muszáj néha rászólnia, Ryamtia hajlamos egy idő után elfeledkezni arról, hogy fogadott bátyja és mindkettejüknek meg van a helye itt is és a családban is.*
- Attól még ordíthat egy nagyot, hogy itt vagyunk.
* Nem folytatja tovább, mert egy törpe férfi érkezik meg. Ajvé. Ry már megint bökdösi, feltéve hogy a korábbi hajhúzástól nem szeppent meg, akkor megint rászól. *
- Szokj már le a bökdösésről, még egy ilyen és nagyot kapsz.
* Egy határon túl már a lány sem engedhet meg mindent magának. Nagyon szereti, együtt nőttek fel, együtt keveredtek bele minden balhéba gyerekként, de felnőhetne már a törpe lány. *
- Üdv neked is törpe uraság. A nevem Gramorn Kevdak és kereskedő vagyok a városban, mint a szüleim is. Ez a kis kopácsolós meg a fogadott húgom Ryamtia Vanrgan Thogretor.
- Egy ismerősünk járt erre tegnap a folyó túloldalán, látott titeket erre jönni. Gondoltuk itt táborozhattatok le, gondoltuk megnézzük, kik a jövevények és beköszönnénk a vezéreteknek.
* Megoldja farkasirha kabátját és láthatóbbá teszi tőrét a derekán. Arca nyugodt és a törpére figyel inkább, nem az óriásra, első sorban neki beszél. *
- Kard is van nálam, hogy tudj róla. A falakon kívül nem mászkálok nélküle. Barátkozni jöttünk, ha csak egy mód is van rá.
* Egy próbát megér beszélni ezzel a törzzsel. Ha fogja őket a vezér az jó, ha nem, hát nem. Nem fogja erőltetni, nem hülye, csak kíváncsi. Nem annyira, mint Ry, de őt is érdekli, honnan jött ez a törzs és miért? *
A hozzászólás írója (Gramorn Kevdak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.27 15:20:46
* Kezd fájni az oldala a vért alatt. Talán erre mondják azt, hogy "törpe ökle vasököl"? Az biztos, hogy Ry olyan jó kedvel szokta bökdösni az ő oldalát, mindig megtalálva ügyesen ugyan azt a pontot, hogy kezdi úgy érezni, húga valójában fakopács, ő meg egy tunya fatörzs. A következő ütés már a derekára megy egy figyelmeztetéssel együtt, amire már felmordul mérgesen. *
- Hallom én és tudom még mit jelent őrségben állni. Csak te kotkodálsz annyit, hogy nem tudok megszólalni tőled. Megint. Csipa te!
* Mordul rá hangosabban és meghúzza húga haját, mert tudja, hogy ezt mennyire utálja. Muszáj néha rászólnia, Ryamtia hajlamos egy idő után elfeledkezni arról, hogy fogadott bátyja és mindkettejüknek meg van a helye itt is és a családban is.*
- Attól még ordíthat egy nagyot, hogy itt vagyunk.
* Nem folytatja tovább, mert egy törpe férfi érkezik meg. Ajvé. Ry már megint bökdösi, feltéve hogy a korábbi hajhúzástól nem szeppent meg, akkor megint rászól. *
- Szokj már le a bökdösésről, még egy ilyen és nagyot kapsz.
* Egy határon túl már a lány sem engedhet meg mindent magának. Nagyon szereti, együtt nőttek fel, együtt keveredtek bele minden balhéba gyerekként, de felnőhetne már a törpe lány. *
- Üdv neked is törpe uraság. A nevem Gramorn Kevdak és kereskedő vagyok a városban, mint a szüleim is. Ez a kis kopácsolós meg a fogadott húgom Ryamtia Vanrgan Thogretor.
- Egy ismerősünk járt erre tegnap a folyó túloldalán, látott titeket erre jönni. Gondoltuk itt táborozhattatok le, gondoltuk megnézzük, kik a jövevények és beköszönnénk a vezéreteknek.
* Megoldja farkasirha kabátját és láthatóbbá teszi tőrét a derekán. Arca nyugodt és a törpére figyel inkább, nem az óriásra, első sorban neki beszél. *
- Kard is van nálam, hogy tudj róla. A falakon kívül nem mászkálok nélküle. Barátkozni jöttünk, ha csak egy mód is van rá.
* Egy próbát megér beszélni ezzel a törzzsel. Ha fogja őket a vezér az jó, ha nem, hát nem. Nem fogja erőltetni, nem hülye, csak kíváncsi. Nem annyira, mint Ry, de őt is érdekli, honnan jött ez a törzs és miért? *
A hozzászólás írója (Gramorn Kevdak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.27 15:20:46
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 14:36:52
Üzenet elküldve: 2013-12-27 14:36:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Korai kilovaglás – Thargodar Honfoglalás – fura fogadóbizottság//
- Jól van, majd keresünk neked egy kikupált fehércselédet. Annyira finnyás vagy néha, mint egy nő!
* Böki megint oldalba a bátyát, de aztán már csendben marad addig, míg meg nem érkeznek az óriás elé. Ott megint jár a szája, hiába ő az ifjabb és a befogadott a családban. Ő ketten így szokták meg. *
- Csak ésszel te bolond, ne bántsd már ezt a szegény párát! Nem hallod hogy őrségben van, nem hagyhatja el az őrhelyét?!
* Enyhébb ütést kap Gramorn derekára és készen áll a visszafeleselésre, mikor egy fajtája béli érkezik meg, talpig harci díszben és bajban. Az óriás és a törpe páros sem kevésbé vicces kinézetű, mint ő és bátyja. *
- Üdv neked is! A bátyámmal jöttünk megnézni, kik érkeztek a város falainak közelébe.
* Újra oldalba böki a bátyát, hogy innen már folytassa ő. A törpe férfi egyéb problémáján nem tud segíteni, mert alacsonyabb nála, fel sem éri a vállát egészen. *
- Jól van, majd keresünk neked egy kikupált fehércselédet. Annyira finnyás vagy néha, mint egy nő!
* Böki megint oldalba a bátyát, de aztán már csendben marad addig, míg meg nem érkeznek az óriás elé. Ott megint jár a szája, hiába ő az ifjabb és a befogadott a családban. Ő ketten így szokták meg. *
- Csak ésszel te bolond, ne bántsd már ezt a szegény párát! Nem hallod hogy őrségben van, nem hagyhatja el az őrhelyét?!
* Enyhébb ütést kap Gramorn derekára és készen áll a visszafeleselésre, mikor egy fajtája béli érkezik meg, talpig harci díszben és bajban. Az óriás és a törpe páros sem kevésbé vicces kinézetű, mint ő és bátyja. *
- Üdv neked is! A bátyámmal jöttünk megnézni, kik érkeztek a város falainak közelébe.
* Újra oldalba böki a bátyát, hogy innen már folytassa ő. A törpe férfi egyéb problémáján nem tud segíteni, mert alacsonyabb nála, fel sem éri a vállát egészen. *
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 13:56:13
Üzenet elküldve: 2013-12-27 13:56:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar Honfoglalás - hajnaltájt //
*Salanel csak egy intéssel és fejcsóválással utasítja vissza a kínálást. Nem éhes és ha most, lefekvés előtt tömné tele hasát a meleg raguval, akkor az biztosan beleülne gyomrába és gyötörné azt, a tervezett pihenésből meg nem lenne semmi. Fáradtan meg használhatatlan a fél-elf pedig már is tervezett egy kisebb vadászatot a környék felderítésével egybekötve.*
-Így van.
*Egyet kell értenie Harath szavaival. Ha bármiféle fenyegetés közelítene feléjük az északi területekről, akkor jó, ha arról tudnak. Egy váratlan támadás, különösen most, végzetes lehet a csapat számára.*
-Az egyik felem örül, hogy nem kerültünk összetűzésbe senkivel.
*Kezd bele mondandójába halkan, miközben abbahagyja a kard forgatását és visszacsúsztatja azt tokjába.*
-A másik viszont bánja, hogy már hetek, hónapok óta nem használhattam a pengémet vagy az íjamat.
*Persze, célbalövéssel próbálja magát karban tartani, de az nem ugyanaz, mint a valódi harc.*
-Azért bízom benne, hogy nem botlotok komoly ellenségbe.
*A harci kedvét még mindig legyőzi a józan esze, bármennyire is vágyik egy kis küzdelemre. Ennyire még nem ostoba ő.*
-Úgy tűnik én fordítva élem az életemet.
*Mondja nevetve.*
-A tábor nagy része csak most ébredezik, kezdi a napi teendőket, én meg rögtön megyek a sátramba és ledőlök pihenni.
*Persze ennek is megvan a maga oka, hiszen ő éjjel végezte a rábízott feladatokat, de attól még különös helyzetben van.*
-Te érkeztél hamarabb vagy a többiek késik az indulást ?
*Salanel csak egy intéssel és fejcsóválással utasítja vissza a kínálást. Nem éhes és ha most, lefekvés előtt tömné tele hasát a meleg raguval, akkor az biztosan beleülne gyomrába és gyötörné azt, a tervezett pihenésből meg nem lenne semmi. Fáradtan meg használhatatlan a fél-elf pedig már is tervezett egy kisebb vadászatot a környék felderítésével egybekötve.*
-Így van.
*Egyet kell értenie Harath szavaival. Ha bármiféle fenyegetés közelítene feléjük az északi területekről, akkor jó, ha arról tudnak. Egy váratlan támadás, különösen most, végzetes lehet a csapat számára.*
-Az egyik felem örül, hogy nem kerültünk összetűzésbe senkivel.
*Kezd bele mondandójába halkan, miközben abbahagyja a kard forgatását és visszacsúsztatja azt tokjába.*
-A másik viszont bánja, hogy már hetek, hónapok óta nem használhattam a pengémet vagy az íjamat.
*Persze, célbalövéssel próbálja magát karban tartani, de az nem ugyanaz, mint a valódi harc.*
-Azért bízom benne, hogy nem botlotok komoly ellenségbe.
*A harci kedvét még mindig legyőzi a józan esze, bármennyire is vágyik egy kis küzdelemre. Ennyire még nem ostoba ő.*
-Úgy tűnik én fordítva élem az életemet.
*Mondja nevetve.*
-A tábor nagy része csak most ébredezik, kezdi a napi teendőket, én meg rögtön megyek a sátramba és ledőlök pihenni.
*Persze ennek is megvan a maga oka, hiszen ő éjjel végezte a rábízott feladatokat, de attól még különös helyzetben van.*
-Te érkeztél hamarabb vagy a többiek késik az indulást ?
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 11:22:28
Üzenet elküldve: 2013-12-27 11:22:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar Honfoglalás - hajnaltájt //
*Miközben a ragu maradéka rotyog az üstben a tűz fölött, ő kissé száraz kenyeret kotor elő a zsákból, és úgy készíti elő a terülj-terülj asztalkámat reggelihez. Fatál és evőeszköz is kerül. Megkavarja a melegedő étket, kóstoló, majd mikor már kész merít magának.*
-Kérsz? *Fordul társához. Bár amaz nyúzottnak látszik, és meglehet nem kíván enni lefekvés előtt a hosszú éjszakai őrség után. Ő azonban mindenképp eltökélte már, jóllakottan fog bele küldetésükbe. Ki tudja meddig maradnak, és a szárított hús meddig tart ki. Nem vadászni indulnak, ekképp felesleges időkiesés lenne kaja után kutatni, elejteni, elkészíteni.*
-Maradunk, amíg maradnunk kell. *Válaszolja Salanelnek. Hiszen biztonságuk függ tőle.*
-Biztosra kell mennünk. Ha északról fenyegetés jő, tudnunk kell róla. *Toldja még meg, majd tör kenyeréből, szájába tuszkolja, és ragut merít mellé. Ízéből mit sem veszített tegnap este óta. Eddig sem érezte magát elnyűttnek, de az étek új energiával telíti el. Zsigereiben érzi a bizsergést, az indulás előtti izgalom hatására.
Közben nem marad műsor nélkül, merthogy a másik is kardját próbálgatja. El -elnézegeti falatozás közben, hogy forgatja másodlagos fegyverét a fél-elf. Szakértő szemmel méricskéli mozdulatait.*
-Ránk férne már egy kis csetepaté. *Ezt csak úgy megjegyzi, hiszen ő épp éles küldetésbe indul. De már elég régóta nem ízlelt vért kardja, nem volt része vérremenő ütközetben, portyában. A vándorlás ezen szakasza számára túlontúl nyugalmasan telt.*
-Érezni a többieken is. Kissé berozsdásodtunk. *Főleg az óriásokra gondol, kik közülük talán a leginkább ösztönlények. De van csatlakozott harcosaik közt is jó néhány, kinek be van sózva hátsója. És akkor a tündérről nem is beszéltek még. Közben néhány szolga is ébredezik, kezd megindulni az élet, ahogy a nap is lassan első sugaraival öltözteti aranyba a horizontot.*
*Miközben a ragu maradéka rotyog az üstben a tűz fölött, ő kissé száraz kenyeret kotor elő a zsákból, és úgy készíti elő a terülj-terülj asztalkámat reggelihez. Fatál és evőeszköz is kerül. Megkavarja a melegedő étket, kóstoló, majd mikor már kész merít magának.*
-Kérsz? *Fordul társához. Bár amaz nyúzottnak látszik, és meglehet nem kíván enni lefekvés előtt a hosszú éjszakai őrség után. Ő azonban mindenképp eltökélte már, jóllakottan fog bele küldetésükbe. Ki tudja meddig maradnak, és a szárított hús meddig tart ki. Nem vadászni indulnak, ekképp felesleges időkiesés lenne kaja után kutatni, elejteni, elkészíteni.*
-Maradunk, amíg maradnunk kell. *Válaszolja Salanelnek. Hiszen biztonságuk függ tőle.*
-Biztosra kell mennünk. Ha északról fenyegetés jő, tudnunk kell róla. *Toldja még meg, majd tör kenyeréből, szájába tuszkolja, és ragut merít mellé. Ízéből mit sem veszített tegnap este óta. Eddig sem érezte magát elnyűttnek, de az étek új energiával telíti el. Zsigereiben érzi a bizsergést, az indulás előtti izgalom hatására.
Közben nem marad műsor nélkül, merthogy a másik is kardját próbálgatja. El -elnézegeti falatozás közben, hogy forgatja másodlagos fegyverét a fél-elf. Szakértő szemmel méricskéli mozdulatait.*
-Ránk férne már egy kis csetepaté. *Ezt csak úgy megjegyzi, hiszen ő épp éles küldetésbe indul. De már elég régóta nem ízlelt vért kardja, nem volt része vérremenő ütközetben, portyában. A vándorlás ezen szakasza számára túlontúl nyugalmasan telt.*
-Érezni a többieken is. Kissé berozsdásodtunk. *Főleg az óriásokra gondol, kik közülük talán a leginkább ösztönlények. De van csatlakozott harcosaik közt is jó néhány, kinek be van sózva hátsója. És akkor a tündérről nem is beszéltek még. Közben néhány szolga is ébredezik, kezd megindulni az élet, ahogy a nap is lassan első sugaraival öltözteti aranyba a horizontot.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-27 10:36:12
Üzenet elküldve: 2013-12-27 10:36:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - Szertartás//
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna,(…)//
*Nagy sóhajjal reagál csak arra, hogy Kagan nem érti a viccet - vagy, hogy nem akarja érteni azt -, ha egy viccet magyarázni kell akkor nyilván nem is volt vicces. Mindenesetre tény, hogy Kagan nem lett olyan csupacsont, mint a legtöbben, bár eleve nagyobb is volt, Lea meg eleve nem volt túl széles darab. Lea mostanra meglehetősen szálkás lett, ahogy moccan látszódnak a bőre alatt izmok. Majd visszaszedi, csak néhány heti jó és elegendő étel kell hozzá.*
- Hát ez az, kutyaütő harcosutánzatok. Vernyogó kereskedők.. Az ilyeneknek szükségük van kiváló kardokra!
*Az újabb kis Kagan-hisztire nem reagál érdemben, pedig majdnem megjegyzi epésen, hogy tényleg semmi sem jó? Se a meleg, se a hideg? Végülis azért sikerül a férfinak nagy lépéseket tenni a tisztaság irányába, Lea mosolyogva figyeli azt, ahogyan a másik "eljátszadozik" a micsodájával. Mint a kisgyerek az új játékával*
- Félreértesz Kagan! Nem mondtam, hogy földet művelnénk azon a földön. Egyértelműen jószágot legeltetnénk! Nemnem! Vicceltem csak, komolyan ne vedd! Amúgy te is tudod, hogy néha mit ástunk ki északon! A régiek pénzeit, meg tárgyait.
*bár ezeket sosem keresték, kutat ástak általában, jégvermet, csapdát, mondhatni, hogy mind a véletlen műve volt.*
- Arra gondoltam, hogy olyan földet adjanak amin felverjük a sátrunk és portyára indulunk! A fene sem akar földet művelni, csak arra gondoltam, hogy ha ez a föld valami városié akkor lehet, hogy nem veszi jó néven, hogy itt vertünk tábort. Érted?
*Ennél a pontnál már Kagan vállain támaszkodik, arcuk egymás mellett van.*
- Igen Kagan, igazad van, Isu a húgod és valóban azt fogja tenni, amit te mondasz neki. Csak azért mert szeret téged, és a kedvedben akar járni. De boldogtalanná is tennéd? Elszakítanád a barátaitól, önmagadtól és a kőházak közé száműznéd? *Lea nem kedveli annyira az ilyesfajta házasságot, talán mert az ő kapcsolatuk is valami hasonló Kagannal, bár az eredeti cél nem az volt, hogy Kagan vajákosa legyen, hisz a férfi csak két bátyja után következhetett volna az öröklési sorrendben.
Miközben vetkőzni kezd maga elé bámulva gondolkozik, főleg arról, hogy miért is alakult ez a dolog így. A mészárlás napja óta van Kagannal, azelőtt talán nem is törődött a másik létezésével - nyilván ezzel Kagan is így volt. Bár akkor is itt lenne ha nem fogják el menekülés közben, akkor ugyanis csak arra gondolt, hogy minél távolabb kerüljön a vérengzéstől.
Lassan ereszkedik a dézsába Kagannal szemközt, nyakában függ csak bőrszíjon egy apró üvegcse. A üvegcsében lévő zöldeskék folyadék pontos tartalmát csak ő ismeri, és amikor főzi akkor mindig egyedül teszi ezt, a legnagyobb titokban. Hamarosan megint főznie kell, állapítja meg, amikor leveszi és egy cseppet előbb a saját, majd Kagan nyelve alá cseppent.*
- Hetek óta látomásaim vannak...
*ezt már akkor mondja, mikor kiszállnak a fürdővízből. Valószínűleg az éhség teszi és a kőházak gondolata, de mindig ugyanazt látja álmában: kőszobában fekszik és a falak összenyomják lassan, sokszor hallhatták a többiek, hogy sikítva ébred. A Szertartás csúcspontján is ugyanezt látja, és ezúttal is sikít, és úgy omlik a férfi mellkasára....*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.27 10:37:12
//részt vesznek: Kagan, Leandana, Eruanna,(…)//
*Nagy sóhajjal reagál csak arra, hogy Kagan nem érti a viccet - vagy, hogy nem akarja érteni azt -, ha egy viccet magyarázni kell akkor nyilván nem is volt vicces. Mindenesetre tény, hogy Kagan nem lett olyan csupacsont, mint a legtöbben, bár eleve nagyobb is volt, Lea meg eleve nem volt túl széles darab. Lea mostanra meglehetősen szálkás lett, ahogy moccan látszódnak a bőre alatt izmok. Majd visszaszedi, csak néhány heti jó és elegendő étel kell hozzá.*
- Hát ez az, kutyaütő harcosutánzatok. Vernyogó kereskedők.. Az ilyeneknek szükségük van kiváló kardokra!
*Az újabb kis Kagan-hisztire nem reagál érdemben, pedig majdnem megjegyzi epésen, hogy tényleg semmi sem jó? Se a meleg, se a hideg? Végülis azért sikerül a férfinak nagy lépéseket tenni a tisztaság irányába, Lea mosolyogva figyeli azt, ahogyan a másik "eljátszadozik" a micsodájával. Mint a kisgyerek az új játékával*
- Félreértesz Kagan! Nem mondtam, hogy földet művelnénk azon a földön. Egyértelműen jószágot legeltetnénk! Nemnem! Vicceltem csak, komolyan ne vedd! Amúgy te is tudod, hogy néha mit ástunk ki északon! A régiek pénzeit, meg tárgyait.
*bár ezeket sosem keresték, kutat ástak általában, jégvermet, csapdát, mondhatni, hogy mind a véletlen műve volt.*
- Arra gondoltam, hogy olyan földet adjanak amin felverjük a sátrunk és portyára indulunk! A fene sem akar földet művelni, csak arra gondoltam, hogy ha ez a föld valami városié akkor lehet, hogy nem veszi jó néven, hogy itt vertünk tábort. Érted?
*Ennél a pontnál már Kagan vállain támaszkodik, arcuk egymás mellett van.*
- Igen Kagan, igazad van, Isu a húgod és valóban azt fogja tenni, amit te mondasz neki. Csak azért mert szeret téged, és a kedvedben akar járni. De boldogtalanná is tennéd? Elszakítanád a barátaitól, önmagadtól és a kőházak közé száműznéd? *Lea nem kedveli annyira az ilyesfajta házasságot, talán mert az ő kapcsolatuk is valami hasonló Kagannal, bár az eredeti cél nem az volt, hogy Kagan vajákosa legyen, hisz a férfi csak két bátyja után következhetett volna az öröklési sorrendben.
Miközben vetkőzni kezd maga elé bámulva gondolkozik, főleg arról, hogy miért is alakult ez a dolog így. A mészárlás napja óta van Kagannal, azelőtt talán nem is törődött a másik létezésével - nyilván ezzel Kagan is így volt. Bár akkor is itt lenne ha nem fogják el menekülés közben, akkor ugyanis csak arra gondolt, hogy minél távolabb kerüljön a vérengzéstől.
Lassan ereszkedik a dézsába Kagannal szemközt, nyakában függ csak bőrszíjon egy apró üvegcse. A üvegcsében lévő zöldeskék folyadék pontos tartalmát csak ő ismeri, és amikor főzi akkor mindig egyedül teszi ezt, a legnagyobb titokban. Hamarosan megint főznie kell, állapítja meg, amikor leveszi és egy cseppet előbb a saját, majd Kagan nyelve alá cseppent.*
- Hetek óta látomásaim vannak...
*ezt már akkor mondja, mikor kiszállnak a fürdővízből. Valószínűleg az éhség teszi és a kőházak gondolata, de mindig ugyanazt látja álmában: kőszobában fekszik és a falak összenyomják lassan, sokszor hallhatták a többiek, hogy sikítva ébred. A Szertartás csúcspontján is ugyanezt látja, és ezúttal is sikít, és úgy omlik a férfi mellkasára....*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.27 10:37:12
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-26 23:39:04
Üzenet elküldve: 2013-12-26 23:39:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Tahrgodar Honfoglalás//
*Jó kedélyűen folyik a társalgás és szó se róla, Hrothgaar jól érzi magát. A vándorlás évei megbarnították arcát, érdessé tették bőrét, haja és szakálla tűzvöröse is megkopott kissé, és bár szíve is jócskán megkeményedett, még mindig őrzi azt a lángot, ami őt ebben a nagy családban a „vidámtörpe” megnevezéshez juttatta. Ám ahogy halad előre az idő, úgy társai jobbnak látják, ha ki-ki megy a maga dolgára. Harath nyugovóra tér, Salanel pedig felveszi az őrséget. Így törpénk is jobbnak látja, ha elteszi magát másnapra és amennyire csak lehet, kialussza magát.*
- No, akkor tán jobb, ha tényleg ledőlünk.
*Hrothgaar is elköszön mindazoktól, akik kinn maradnak éjszakára, aztán bevonul a sátorba, felölti az „alvót” és mint egy zsák jó krumpli, eldől. Tán még le se ér a feje a párnául szolgáló bundára, már hortyog is. Álmában már a város falain belül kóborol…*
//Korai kilovaglás – Thargodar Honfoglalás – fura fogadóbizottság//
*Úgy ébred, mint akit agyonvertek, alig győzi letördelni a csipát szemeiről. Mint akit évszázadok bűneinek a súlya nyom, elkínzottan ül fel. Mire nagy nehezen feltápászkodik, már talán 5-6 minuta is eltelik, de már úton van, már csak órák kérdése, hogy eszméletéhez térjen. Kómásan battyog el ő is a közeli folyóhoz és alaposan megmossa arcát. A hideg víz pillanatok alatt felébreszti, hirtelenjében meg is szédül. Fejét megrázza, meg-megütögeti, hogy „helyreálljon odabenn a rend”. Már jobb állapotban van, amikor újra a sátorba ér, ekkor veszi csak észre, hogy a szokottnál talán korábban ébredt.*
~no mindegy… legalább van időm kicsit kicsípni magam~
*Neki is lát. Holmija elé kuporodik és nagy gonddal elkezd csomagolni. Hosszú idő óta először veszi elő ezt a láncinget. Jó munka, kétség sem férhet hozzá. Előszedi acél alkarvédőit, vállvasait, sisakját is odapakolja. Ezután felpattan a földről, és kicsit átmozgatja magát. Derékkörzés, karkörzés, guggolás, hajlongás jobbra, majd balra.*
- No akkor hát…
*Komótosan, már-már szertartásosan kezdi az öltözködést: Nadrágját leporolja, csizmáját picit megfényesíti. Láncingét kissé nehézkesen húzza magára, nagy műgonddal eligazgatja. Alkarvédői felcsatolja. Régi holmi már. Festése helyenként lepattogzott, karcolások díszítik. Vállvasait elnézve ugyanezt kell tapasztalnia. Az idő vas foga kikezdte őket: fényük megkopott. Fejfedője sem épp a legszebb darab. Párszor már meg kellett foltoznia, de oda se neki! Fegyvereit is átvizsgálja, bár mi baja lehetne egy harci kalapácsnak? Még utoljára ujjaival kicsit megfésüli szakállát, haját hátra fogja. Végül pedig egy kisebb szalagokból egybefont fejdíszt is homloka köré köt. Amolyan kabala ez neki. Ám a vállvasakkal segítség kell neki! Ahogy kicsörtet a sátorból, először körbekémlel, de mivel nem lát hirtelenjében senkit, ezért találomra elindul egy irányba. Rolkót látja meg először, így arra caplat tovább. Hátha lesz ott valaki, aki felcsatolná a vasakat, hisz az óriás nem feltétlenül kézügyességéről híres faj.*
- Hé! Valaki segítsen má’ feltenni ezeket a vállvasakat! Hátul a kapcsokat nem tudom…
*Ekkor veszi észre, hogy társaságuk akadt. Homlokát ráncolva méri végig a két új arcot.*
~honnan jöttek ezek meg? Tán a városból?~
*Egy férfi, fekete hajú, borostás, ruházata visszafogott, sötét. Társa pedig… pár lépést tesz a szekér felé, hogy a másikat is láthassa.*
- Hmmmh…
*Halk morranást hallat, amolyan „Mi a fene?” jelleggel.*
~hisz’ ez meg földim~
*Hrothgaar Rolko mellé lépdel, nem törődve azzal, hogy milyen komikus képet nyújthat párosuk: egy óriás és egy törpe egymás mellett…*
- Üdv! Mi szél hozott titeket? Miben segíthetünk?
*Szavait a férfihoz intézi, de szeme sarkából a vörös hajú törpe leányzó felé pislog. Jobbjában harci kalapácsát cipeli, baljában pedig a vállvasak lifegnek. Hrothgaart pedig fura nyugtalanság keríti hatalmába.*
*Jó kedélyűen folyik a társalgás és szó se róla, Hrothgaar jól érzi magát. A vándorlás évei megbarnították arcát, érdessé tették bőrét, haja és szakálla tűzvöröse is megkopott kissé, és bár szíve is jócskán megkeményedett, még mindig őrzi azt a lángot, ami őt ebben a nagy családban a „vidámtörpe” megnevezéshez juttatta. Ám ahogy halad előre az idő, úgy társai jobbnak látják, ha ki-ki megy a maga dolgára. Harath nyugovóra tér, Salanel pedig felveszi az őrséget. Így törpénk is jobbnak látja, ha elteszi magát másnapra és amennyire csak lehet, kialussza magát.*
- No, akkor tán jobb, ha tényleg ledőlünk.
*Hrothgaar is elköszön mindazoktól, akik kinn maradnak éjszakára, aztán bevonul a sátorba, felölti az „alvót” és mint egy zsák jó krumpli, eldől. Tán még le se ér a feje a párnául szolgáló bundára, már hortyog is. Álmában már a város falain belül kóborol…*
//Korai kilovaglás – Thargodar Honfoglalás – fura fogadóbizottság//
*Úgy ébred, mint akit agyonvertek, alig győzi letördelni a csipát szemeiről. Mint akit évszázadok bűneinek a súlya nyom, elkínzottan ül fel. Mire nagy nehezen feltápászkodik, már talán 5-6 minuta is eltelik, de már úton van, már csak órák kérdése, hogy eszméletéhez térjen. Kómásan battyog el ő is a közeli folyóhoz és alaposan megmossa arcát. A hideg víz pillanatok alatt felébreszti, hirtelenjében meg is szédül. Fejét megrázza, meg-megütögeti, hogy „helyreálljon odabenn a rend”. Már jobb állapotban van, amikor újra a sátorba ér, ekkor veszi csak észre, hogy a szokottnál talán korábban ébredt.*
~no mindegy… legalább van időm kicsit kicsípni magam~
*Neki is lát. Holmija elé kuporodik és nagy gonddal elkezd csomagolni. Hosszú idő óta először veszi elő ezt a láncinget. Jó munka, kétség sem férhet hozzá. Előszedi acél alkarvédőit, vállvasait, sisakját is odapakolja. Ezután felpattan a földről, és kicsit átmozgatja magát. Derékkörzés, karkörzés, guggolás, hajlongás jobbra, majd balra.*
- No akkor hát…
*Komótosan, már-már szertartásosan kezdi az öltözködést: Nadrágját leporolja, csizmáját picit megfényesíti. Láncingét kissé nehézkesen húzza magára, nagy műgonddal eligazgatja. Alkarvédői felcsatolja. Régi holmi már. Festése helyenként lepattogzott, karcolások díszítik. Vállvasait elnézve ugyanezt kell tapasztalnia. Az idő vas foga kikezdte őket: fényük megkopott. Fejfedője sem épp a legszebb darab. Párszor már meg kellett foltoznia, de oda se neki! Fegyvereit is átvizsgálja, bár mi baja lehetne egy harci kalapácsnak? Még utoljára ujjaival kicsit megfésüli szakállát, haját hátra fogja. Végül pedig egy kisebb szalagokból egybefont fejdíszt is homloka köré köt. Amolyan kabala ez neki. Ám a vállvasakkal segítség kell neki! Ahogy kicsörtet a sátorból, először körbekémlel, de mivel nem lát hirtelenjében senkit, ezért találomra elindul egy irányba. Rolkót látja meg először, így arra caplat tovább. Hátha lesz ott valaki, aki felcsatolná a vasakat, hisz az óriás nem feltétlenül kézügyességéről híres faj.*
- Hé! Valaki segítsen má’ feltenni ezeket a vállvasakat! Hátul a kapcsokat nem tudom…
*Ekkor veszi észre, hogy társaságuk akadt. Homlokát ráncolva méri végig a két új arcot.*
~honnan jöttek ezek meg? Tán a városból?~
*Egy férfi, fekete hajú, borostás, ruházata visszafogott, sötét. Társa pedig… pár lépést tesz a szekér felé, hogy a másikat is láthassa.*
- Hmmmh…
*Halk morranást hallat, amolyan „Mi a fene?” jelleggel.*
~hisz’ ez meg földim~
*Hrothgaar Rolko mellé lépdel, nem törődve azzal, hogy milyen komikus képet nyújthat párosuk: egy óriás és egy törpe egymás mellett…*
- Üdv! Mi szél hozott titeket? Miben segíthetünk?
*Szavait a férfihoz intézi, de szeme sarkából a vörös hajú törpe leányzó felé pislog. Jobbjában harci kalapácsát cipeli, baljában pedig a vállvasak lifegnek. Hrothgaart pedig fura nyugtalanság keríti hatalmába.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-26 22:25:31
Üzenet elküldve: 2013-12-26 22:25:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar Honfoglalás - hajnaltájt //
*Ezek szerint a tanács is azon a véleményen van, amin Salanel. Ez jó hír, egy elégedett biccentéssel veszi tudomásul a fél-elf.*
-Egyet értek. Most mindennél nagyobb szükségünk van a nyugalomra, hogy aztán újult erővel vethessük magunkat a.
*Itt rövid szünetet tart.*
-Harcokba.
*Meg a többi feladat elvégzésébe.*
-Maradnia kellett. Sokat lőttünk tegnap.
*Még az óriások adagjával együtt se fogyhatott el minden és végül Harath sikeresen meg is leli a maradék ragut.*
-Meddig lesztek oda ?
*Kérdi a harcostól, miközben ő is fegyvereit kezdi vizsgálgatni. Előbb kedvenc íját veszi szemügyre, mellyel előző nap hosszú idő után lőhetett élő célpontra, egy őz személyében. Hiányzott már neki. Aztán a kardot vizsgálja meg markolattól egészen a penge végéig. Suhint néhányat a levegőbe. Mozdulataiból kitűnik, hogy bár tudja forgatni a fegyvert, sőt, egészen ügyes, de nem mestere a kardnak. Az íj mindig is előkelőbb helyet foglalt el Salanelnél.*
*Ezek szerint a tanács is azon a véleményen van, amin Salanel. Ez jó hír, egy elégedett biccentéssel veszi tudomásul a fél-elf.*
-Egyet értek. Most mindennél nagyobb szükségünk van a nyugalomra, hogy aztán újult erővel vethessük magunkat a.
*Itt rövid szünetet tart.*
-Harcokba.
*Meg a többi feladat elvégzésébe.*
-Maradnia kellett. Sokat lőttünk tegnap.
*Még az óriások adagjával együtt se fogyhatott el minden és végül Harath sikeresen meg is leli a maradék ragut.*
-Meddig lesztek oda ?
*Kérdi a harcostól, miközben ő is fegyvereit kezdi vizsgálgatni. Előbb kedvenc íját veszi szemügyre, mellyel előző nap hosszú idő után lőhetett élő célpontra, egy őz személyében. Hiányzott már neki. Aztán a kardot vizsgálja meg markolattól egészen a penge végéig. Suhint néhányat a levegőbe. Mozdulataiból kitűnik, hogy bár tudja forgatni a fegyvert, sőt, egészen ügyes, de nem mestere a kardnak. Az íj mindig is előkelőbb helyet foglalt el Salanelnél.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-26 21:54:11
Üzenet elküldve: 2013-12-26 21:54:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar Honfoglalás - hajnaltájt //
*Egy -egy bólintással nyugtázza avagy mutatja egyetértését. Bizony ő sem kívánna felesleges hadmozdulatoknak tűnő átszervezéssel kivívni a város ellenszenvét. Hiszen most igen nagy szükségük van pihenőre, és viszonylagos békére.*
-Bölcs vezérünk is így vélte. Én is támogatom. Most mi sem hiányzik kevésbé, minthogy a város megdühödjön. *Ad hangot a témában.*
-Most épp oly nagy szükségünk van szusszanásnyi pihenőre, míg összeszedjük magunkat. Ahogy a várossal való összetűzést is kerülni kell. Egyelőre. *Adja elő véleményét, mely összecseng a tanácséval.*
-Északról mi fedezzük a törzset, hírt hozunk bármely ellenséges erőről, mely üldözne. Ezen időt pedig a kapcsolat kiépítésére fordítjátok majd. Semmiképp nem kerülhetünk két tűz közé. *Talán utolsó szavai a legkézenfekvőbb és egyben legfontosabb kritériumok is egyben. Leharcolt népüknek szüksége van egy kis időre, míg összeszedi magát, és újra ereje teljében indul, vagy telepszik le.
Kardjáról sem feledkezik meg beszéde közben, s így szépen halad a munkával is. De közben megkordul gyomra is.*
-Nem maradt egészen véletlenül egy kicsi a tegnapiból? *Néz reménykedve Salanelre. Kardját elteszi tokjába, rongyát egyik zsebébe, majd feláll, és a kondérhoz lép.*
~Üres. Ez is.~ *Veszi sorra az edényeket, mígnem egyikben ráakad a maradékra. Vigyorral képén fordul társa felé.*
-Győzelem! *És máris beleszagol az üst alján meghagyott étekbe.*
-Semmi baja. Üres gyomorral nem indulunk csatába. *Dünnyögi maga elé kedélyesen, azzal két marokra fogja a nem pici főzőalkalmatosságot, hogy a tűz fölé akassza. Ha nem boldogul, úgy egy sokatmondó pillantással és intéssel kéri meg a vadászt segíteni.*
-Ragu. Mennyei eledel. Már csak kenyér kell. *Néz szét újfent, s egyik szekér oldalára felakasztott zsák száját kezdi bogozni. Széles mosollyal nyugtázza: szimata nem csalt.*
*Egy -egy bólintással nyugtázza avagy mutatja egyetértését. Bizony ő sem kívánna felesleges hadmozdulatoknak tűnő átszervezéssel kivívni a város ellenszenvét. Hiszen most igen nagy szükségük van pihenőre, és viszonylagos békére.*
-Bölcs vezérünk is így vélte. Én is támogatom. Most mi sem hiányzik kevésbé, minthogy a város megdühödjön. *Ad hangot a témában.*
-Most épp oly nagy szükségünk van szusszanásnyi pihenőre, míg összeszedjük magunkat. Ahogy a várossal való összetűzést is kerülni kell. Egyelőre. *Adja elő véleményét, mely összecseng a tanácséval.*
-Északról mi fedezzük a törzset, hírt hozunk bármely ellenséges erőről, mely üldözne. Ezen időt pedig a kapcsolat kiépítésére fordítjátok majd. Semmiképp nem kerülhetünk két tűz közé. *Talán utolsó szavai a legkézenfekvőbb és egyben legfontosabb kritériumok is egyben. Leharcolt népüknek szüksége van egy kis időre, míg összeszedi magát, és újra ereje teljében indul, vagy telepszik le.
Kardjáról sem feledkezik meg beszéde közben, s így szépen halad a munkával is. De közben megkordul gyomra is.*
-Nem maradt egészen véletlenül egy kicsi a tegnapiból? *Néz reménykedve Salanelre. Kardját elteszi tokjába, rongyát egyik zsebébe, majd feláll, és a kondérhoz lép.*
~Üres. Ez is.~ *Veszi sorra az edényeket, mígnem egyikben ráakad a maradékra. Vigyorral képén fordul társa felé.*
-Győzelem! *És máris beleszagol az üst alján meghagyott étekbe.*
-Semmi baja. Üres gyomorral nem indulunk csatába. *Dünnyögi maga elé kedélyesen, azzal két marokra fogja a nem pici főzőalkalmatosságot, hogy a tűz fölé akassza. Ha nem boldogul, úgy egy sokatmondó pillantással és intéssel kéri meg a vadászt segíteni.*
-Ragu. Mennyei eledel. Már csak kenyér kell. *Néz szét újfent, s egyik szekér oldalára felakasztott zsák száját kezdi bogozni. Széles mosollyal nyugtázza: szimata nem csalt.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-26 21:12:02
Üzenet elküldve: 2013-12-26 21:12:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar Honfoglalás - hajnaltájt //
-Én nem kerülném meg a várost.
*Csóválja meg a fejét határozott arckifejezéssel. Ezek már komoly témák, a viccelődés ideje elmúlt.*
-Nem vagyok nagy szervező, inkább magányos vadász, de inkább itt emelnék védvonalat. Akár az erdőben is.
*Mutat a közeli erdő felé.*
-Persze, ez megint csak nem az én döntésem.
*Von vállat. Vagyis ha másképp döntenek, akkor neki követnie kell a törzs akaratát, hacsak nem akar egyedül maradni. Márpedig azt nem akar.*
-Ha eddig nem vettek észre a városiak, úgy biztos felhínánk magunkra a figyelmüket.
*Ez pedig nem hangzik jól. Lehet, hogy nem lennének ellenségesek, de esélyesebb, hogy fenyegetést látnának a törzsben. Ez pedig komoly kockázatot jelentene.*
-Arról nem beszélve, hogy csak távolabb kerülnénk a biztos élelemforrástól.
*Int ismét az erdő felé. Neki ez a véleménye. Hogy más mit gondol, azt nem tudja.*
-Én nem kerülném meg a várost.
*Csóválja meg a fejét határozott arckifejezéssel. Ezek már komoly témák, a viccelődés ideje elmúlt.*
-Nem vagyok nagy szervező, inkább magányos vadász, de inkább itt emelnék védvonalat. Akár az erdőben is.
*Mutat a közeli erdő felé.*
-Persze, ez megint csak nem az én döntésem.
*Von vállat. Vagyis ha másképp döntenek, akkor neki követnie kell a törzs akaratát, hacsak nem akar egyedül maradni. Márpedig azt nem akar.*
-Ha eddig nem vettek észre a városiak, úgy biztos felhínánk magunkra a figyelmüket.
*Ez pedig nem hangzik jól. Lehet, hogy nem lennének ellenségesek, de esélyesebb, hogy fenyegetést látnának a törzsben. Ez pedig komoly kockázatot jelentene.*
-Arról nem beszélve, hogy csak távolabb kerülnénk a biztos élelemforrástól.
*Int ismét az erdő felé. Neki ez a véleménye. Hogy más mit gondol, azt nem tudja.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-26 19:19:40
Üzenet elküldve: 2013-12-26 19:19:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar Honfoglalás - hajnaltájt //
*Hát ő sem érzi át a testvér fogalmát, bár ahhoz hasonlítja, mit Kagan irányában érez. Vagy épp az csak barátság. De számít ez egyáltalán? A kötődés az, mi igazán értékes. Ami a varázslókat illeti, mint fegyveres harcos, maga is tart tőlük. Épp ezért óvatos, ha beléjük botlana. Igaz alig volt szerencséje hozzájuk eddigi élete során. Az ismeretlentől, a felfoghatatlantól és meg nem tapasztalt dolgoktól pedig borsódzik a háta úgy általában. Így teljességgel egyetért Salanellel, épp ezért bólint szavaira, miközben tovább ügyködik a fenőkővel. Lassan végez a két tucatnyi vesszővel.*
-Igaz, törpéje. *Vigyorog vissza, és egy darabig még kedélyes a hangulat, míg társa fel nem hozza a döntést. Kicsit megköszörüli torkát, s csak eztán fog bele.*
-Maradunk, míg meg nem bizonyosodunk a városiak felől. Persze volt ellenvélemény, de elvetettük. *Itt kicsit összeszedi gondolatait, hogy fel tudja vázolni a tervezeteket.*
-Volt, ki a várost megkerülve védené ki az esetleges Északról érkező veszélyt. Így a várost használnánk pajzsnak. Volt, ki az erdőben húzna fel cölöperődöt, sáncot. *Szinte egy szuszra sorolja fel mindezt. Közben elrak még egy vesszőt, az utolsót. Egy sóhajjal konstatálja. Kardját húzza elő, meg egy rongyot, közben kérdez vissza.*
-Te hogy vélekedsz? *Néha a férfi felé fordítja fejét, majd vissza tevékenységéhez. Az pedig kardjának tisztítása, hogy megóvja rozsdásodástól, és megőrizze élét.*
*Hát ő sem érzi át a testvér fogalmát, bár ahhoz hasonlítja, mit Kagan irányában érez. Vagy épp az csak barátság. De számít ez egyáltalán? A kötődés az, mi igazán értékes. Ami a varázslókat illeti, mint fegyveres harcos, maga is tart tőlük. Épp ezért óvatos, ha beléjük botlana. Igaz alig volt szerencséje hozzájuk eddigi élete során. Az ismeretlentől, a felfoghatatlantól és meg nem tapasztalt dolgoktól pedig borsódzik a háta úgy általában. Így teljességgel egyetért Salanellel, épp ezért bólint szavaira, miközben tovább ügyködik a fenőkővel. Lassan végez a két tucatnyi vesszővel.*
-Igaz, törpéje. *Vigyorog vissza, és egy darabig még kedélyes a hangulat, míg társa fel nem hozza a döntést. Kicsit megköszörüli torkát, s csak eztán fog bele.*
-Maradunk, míg meg nem bizonyosodunk a városiak felől. Persze volt ellenvélemény, de elvetettük. *Itt kicsit összeszedi gondolatait, hogy fel tudja vázolni a tervezeteket.*
-Volt, ki a várost megkerülve védené ki az esetleges Északról érkező veszélyt. Így a várost használnánk pajzsnak. Volt, ki az erdőben húzna fel cölöperődöt, sáncot. *Szinte egy szuszra sorolja fel mindezt. Közben elrak még egy vesszőt, az utolsót. Egy sóhajjal konstatálja. Kardját húzza elő, meg egy rongyot, közben kérdez vissza.*
-Te hogy vélekedsz? *Néha a férfi felé fordítja fejét, majd vissza tevékenységéhez. Az pedig kardjának tisztítása, hogy megóvja rozsdásodástól, és megőrizze élét.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-26 19:04:17
Üzenet elküldve: 2013-12-26 19:04:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Korai kilovaglás - Thargodar Honfoglalás - óriás' fogadóbizottság //
* Még jó hogy rajta van a vért, mert a törpe lány könyöke eléggé kemény. Tapasztalta már nem egyszer, mikor egymást tépték egy vita miatt. Aminek a végén jót röhögtek.*
- Hmpf, jó van, tudom hogy a pónid lába megsérült. De akkor is utálom a szekeret.
* Dünnyögi vissza, megdörgölve az állán sötétlő borostát. *
- Majd meglátjuk, lesz e itt egy formás nőszemély. Akármilyen nyafogós fehérnépet nem veszek el. Legyen meg a magához való esze és az sem baj, ha törékeny virágszál. Meg ne legyen túl harsány, rikácsolós hangú és akkor megfontolom.
Egy szem óriás fogadja őket, aki a fegyverét dobálgatva nem tűnik nagyon barátságosnak. Ide jönnek egy szekérrel nagy békésen, semmi rohangálás, kiabálás. Erre ez meg úgy fogadja őket, hogy a fegyverével játszadozik. Barátságtalan egy népség lehet, vagy nagyon paranoiásak. Ő csak biccent egyet az óriás felé, de nem áll le köszöntgetni, Ryamtia amúgy is jártatja a száját ügyesen, helyette is. Köszönni ő is tud, ha akar, sőt, ha nagyon akar, elég díszesen is szól. De most nincs kedve hozzá. *
- Nem vagyok néma Rolko, csak ritkán jutok szóhoz a kis vörös húgom mellett. Most meg még a te szád is jár. Akkor az enyémet miért koptassam? Mond hát meg őszintén, minek?
- Amúgy meg Gramorn Kevdak vagyok és kereskedő. Ő meg itt a fogadott húgom
Ryamtia Vanrgan Thogretor.
- Nem vág a földhöz téged egyikünk sem, ne csinálj be. Bár nálam van a kardom, de ki az a hülye, aki fegyver nélkül mászkál a városfalakon kívül? Na ugye! Szólhatnál attól még valakinek, hogy beköszönnénk, tőlem akár kiálthatsz is egy nagyot, biztos jó öblös hangod van. Csak annyit, hogy két barát érkezett a városból. Mert mi sem bántunk senkit csak úgy, csak ha muszáj, de most nem azért jöttünk.
A hozzászólás írója (Gramorn Kevdak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.26 19:05:28
* Még jó hogy rajta van a vért, mert a törpe lány könyöke eléggé kemény. Tapasztalta már nem egyszer, mikor egymást tépték egy vita miatt. Aminek a végén jót röhögtek.*
- Hmpf, jó van, tudom hogy a pónid lába megsérült. De akkor is utálom a szekeret.
* Dünnyögi vissza, megdörgölve az állán sötétlő borostát. *
- Majd meglátjuk, lesz e itt egy formás nőszemély. Akármilyen nyafogós fehérnépet nem veszek el. Legyen meg a magához való esze és az sem baj, ha törékeny virágszál. Meg ne legyen túl harsány, rikácsolós hangú és akkor megfontolom.
Egy szem óriás fogadja őket, aki a fegyverét dobálgatva nem tűnik nagyon barátságosnak. Ide jönnek egy szekérrel nagy békésen, semmi rohangálás, kiabálás. Erre ez meg úgy fogadja őket, hogy a fegyverével játszadozik. Barátságtalan egy népség lehet, vagy nagyon paranoiásak. Ő csak biccent egyet az óriás felé, de nem áll le köszöntgetni, Ryamtia amúgy is jártatja a száját ügyesen, helyette is. Köszönni ő is tud, ha akar, sőt, ha nagyon akar, elég díszesen is szól. De most nincs kedve hozzá. *
- Nem vagyok néma Rolko, csak ritkán jutok szóhoz a kis vörös húgom mellett. Most meg még a te szád is jár. Akkor az enyémet miért koptassam? Mond hát meg őszintén, minek?
- Amúgy meg Gramorn Kevdak vagyok és kereskedő. Ő meg itt a fogadott húgom
Ryamtia Vanrgan Thogretor.
- Nem vág a földhöz téged egyikünk sem, ne csinálj be. Bár nálam van a kardom, de ki az a hülye, aki fegyver nélkül mászkál a városfalakon kívül? Na ugye! Szólhatnál attól még valakinek, hogy beköszönnénk, tőlem akár kiálthatsz is egy nagyot, biztos jó öblös hangod van. Csak annyit, hogy két barát érkezett a városból. Mert mi sem bántunk senkit csak úgy, csak ha muszáj, de most nem azért jöttünk.
A hozzászólás írója (Gramorn Kevdak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.26 19:05:28
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-26 18:46:57
Üzenet elküldve: 2013-12-26 18:46:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar Honfoglalás - hajnaltájt //
-Biztos hiányzik neki.
*Salanelnek nincs testvére, soha nem s volt, a szüleit pedig már évekkel, sőt évtizedekkel korábban elvesztette, vagyis nincs senkije, akit hiányolhatna. Ez egy kifejezetten jó szituáció, legalábbis a fél-elf szerint. Nem bánja.*
-Nem lebecsülendő, az egész biztos.
*Olyannyira nem, hogy még tart is tőlük Salanel, sokkal jobban, mint egy átlagos harcostól. Azoknál lehet penge, íj, lehet csontrepesztő az öklük, de egy mágiatudó az más tészta. Természetfeletti és nagyon veszélyes tudás, ami Salanel számára túlságosan is értelmezhetetlen.*
-Esetünkben inkább törpéje válogatja.
*Helyesbít mosolyogva. Ő biztos nem tudna "feltöltve" harcolni vagy legalábbis nem jól. Aztán hogy más hogyan viszonyul ehhez, az már más kérdés.*
-És mi lett a döntés ? Állandósítjuk a tábort ?
*Kérdi komolyabb témát szóba hozva.*
-Biztos hiányzik neki.
*Salanelnek nincs testvére, soha nem s volt, a szüleit pedig már évekkel, sőt évtizedekkel korábban elvesztette, vagyis nincs senkije, akit hiányolhatna. Ez egy kifejezetten jó szituáció, legalábbis a fél-elf szerint. Nem bánja.*
-Nem lebecsülendő, az egész biztos.
*Olyannyira nem, hogy még tart is tőlük Salanel, sokkal jobban, mint egy átlagos harcostól. Azoknál lehet penge, íj, lehet csontrepesztő az öklük, de egy mágiatudó az más tészta. Természetfeletti és nagyon veszélyes tudás, ami Salanel számára túlságosan is értelmezhetetlen.*
-Esetünkben inkább törpéje válogatja.
*Helyesbít mosolyogva. Ő biztos nem tudna "feltöltve" harcolni vagy legalábbis nem jól. Aztán hogy más hogyan viszonyul ehhez, az már más kérdés.*
-És mi lett a döntés ? Állandósítjuk a tábort ?
*Kérdi komolyabb témát szóba hozva.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-26 18:31:50
Üzenet elküldve: 2013-12-26 18:31:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Korai kilovaglás - Thargodar Honfoglalás - óriás' fogadóbizottság //
*Úgy látszik észlelték -valljuk be, nem csoda- mert megszaporázzák és ostor csattan, vagy gyeplő legalábbis, mert hamarosan a közelében parkolnak le a jövevények.
Ő maga acél alkarvédőket visel, szőrmét terített vállaira, s alóla bukkan fel lamellált vértje. Fegyverövét -harci fokosán kívül, mit kezében tart- kétélű csatabárd húzza. Feje most födetlen, ámde álla alatt bőrszíjon hátra vetve szarvas-barbár sisak látható. És bizony vörös üstöke varkocsba fonva jó háta közepéig, ha nem derekáig ér, ahogy szakálla is két ágba fonva verdesi mellkasát. Bélelt szőrmebakancsba bújtatta hatalmas tappancsait.
Kissé félrebillentett fejjel nézi végig, majd hallgatja a vörös mondandóját. Hogy a városból gyüttek, na ezt még ő is kigondolta magától. De nem reagál erre, csak megjegyzi magában.*
-Rolko *Döngeti meg széles mellkasát bemutatkozás gyanánt. És hogy milyen büszke jólneveltségére!*
~Rolko, tudsz te, ha akarsz.~
*Jó hogy nem veregeti meg saját vállát érdemét jutalmazva. De semmi ilyesfélét nem tesz. Hanem épp azon gondolkodik, de nagyon is, hogy mi ilyen esetben a teendője. Mert annyi szent, őt őrnek állították, hogy védje a tábort és a benne lévőket.*
~De ezek nem igazán tűnnek támadónak.~
*Így kissé elbizonytalanodik. És erre jön még ráadásképp a mélynövésű üdvözlése. Hamar felmérte, és bizony a mellette helyet foglaló fekete sörényű vértes fegyveresen tartja inkább szemét. Ő már csak ilyen, nem igazán szeret többfelé koncentrálni. És persze, hogy a méretek alapján ítél elsőre. Furcsállja is, hogy nem a férfi szólal meg.*
-Üdv *Présel ki magából némi udvariasságot mégis válaszul. De nem bírja megállni, hogy meg ne kérdezze tőlük.*
-Tán néma vagyol? *És ez bizony az embernek szól, de még korántsem felhívás "keringőre". Pusztán együgyű érdeklődés a lényeges dolgok felől.*
-Vezér, há' éppenséggel... van. *Int hátra fegyverével -mint holmi fogpiszkát- kitartva a központi nagyobb sátor felé. És közben toporog kissé, hiszen nem tud mihez kezdeni a helyzettel.*
-Nem bántani senkit, csak ha fáj. *Bólint szavai után, mintegy utalva és bizonygatva igazát. Le is ereszti fokosát a földre, nyelén támaszkodik picinykét. Valószínűleg leginkább úgy kell ezt érteni az ő nyelvén, ha bántják, hát "visszabánt".*
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.26 18:35:33
*Úgy látszik észlelték -valljuk be, nem csoda- mert megszaporázzák és ostor csattan, vagy gyeplő legalábbis, mert hamarosan a közelében parkolnak le a jövevények.
Ő maga acél alkarvédőket visel, szőrmét terített vállaira, s alóla bukkan fel lamellált vértje. Fegyverövét -harci fokosán kívül, mit kezében tart- kétélű csatabárd húzza. Feje most födetlen, ámde álla alatt bőrszíjon hátra vetve szarvas-barbár sisak látható. És bizony vörös üstöke varkocsba fonva jó háta közepéig, ha nem derekáig ér, ahogy szakálla is két ágba fonva verdesi mellkasát. Bélelt szőrmebakancsba bújtatta hatalmas tappancsait.
Kissé félrebillentett fejjel nézi végig, majd hallgatja a vörös mondandóját. Hogy a városból gyüttek, na ezt még ő is kigondolta magától. De nem reagál erre, csak megjegyzi magában.*
-Rolko *Döngeti meg széles mellkasát bemutatkozás gyanánt. És hogy milyen büszke jólneveltségére!*
~Rolko, tudsz te, ha akarsz.~
*Jó hogy nem veregeti meg saját vállát érdemét jutalmazva. De semmi ilyesfélét nem tesz. Hanem épp azon gondolkodik, de nagyon is, hogy mi ilyen esetben a teendője. Mert annyi szent, őt őrnek állították, hogy védje a tábort és a benne lévőket.*
~De ezek nem igazán tűnnek támadónak.~
*Így kissé elbizonytalanodik. És erre jön még ráadásképp a mélynövésű üdvözlése. Hamar felmérte, és bizony a mellette helyet foglaló fekete sörényű vértes fegyveresen tartja inkább szemét. Ő már csak ilyen, nem igazán szeret többfelé koncentrálni. És persze, hogy a méretek alapján ítél elsőre. Furcsállja is, hogy nem a férfi szólal meg.*
-Üdv *Présel ki magából némi udvariasságot mégis válaszul. De nem bírja megállni, hogy meg ne kérdezze tőlük.*
-Tán néma vagyol? *És ez bizony az embernek szól, de még korántsem felhívás "keringőre". Pusztán együgyű érdeklődés a lényeges dolgok felől.*
-Vezér, há' éppenséggel... van. *Int hátra fegyverével -mint holmi fogpiszkát- kitartva a központi nagyobb sátor felé. És közben toporog kissé, hiszen nem tud mihez kezdeni a helyzettel.*
-Nem bántani senkit, csak ha fáj. *Bólint szavai után, mintegy utalva és bizonygatva igazát. Le is ereszti fokosát a földre, nyelén támaszkodik picinykét. Valószínűleg leginkább úgy kell ezt érteni az ő nyelvén, ha bántják, hát "visszabánt".*
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.26 18:35:33
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-26 18:03:53
Üzenet elküldve: 2013-12-26 18:03:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar Honfoglalás - hajnaltájt //
-Pedig, mintha a föld nyelte volna el. Szegény *int fejével Rolko felé* égre, földre keresi már. *Közben somolyog a kicsit lassú felfogású, ámde jólelkű óriást méricskélve. Eközben újra folytatja munkáját, élezi nyílvesszőit. Osztozik a varázshasználók említésére Salanel arcára kiülő érzésekben.*
-Csak legendákból és mendemondákból ismerem hírüket. De nem lebecsülendő ellenfelek, ha igazak. *Egészíti ki jelentőségteljesen. Ő sem szíveli túlzottan őket, sőt. A méregkeverők, vajákosok és sámánok azok más megítélésbe esnek számára. Ahogy druidájuk is, ki valamilyen oknál fogva természetes érzékkel bír az állatok idomításában, szelídítésében.*
~Tényleg, merre lehet a kis gnóm?~ *Forgatja fejét körbekémlelve. Hiszen kis csapatuk vele lesz teljes. De épp úgy nem látja vezetőjüket, sem Akheelt.*
-Túl korán kivert az ágy. *Konstatálja hangosan. Talán társa rájön mire és hogy érti ezt.*
-Így mondták. *Bólint a megjegyzésre. Majd elmosolyodik az ital kapcsán felhozott, mindig vidám és harsány törpén.*
-Azon gondolkodom, vajon van -e tiszta pillanata, hogy mindig oly hamari és harsány? Vagy meglehet az a jó állapot, ha mindig lapul egy flaska nála, és folydogál valami ereiben.
*Kacarászik elmélkedése közben és újabb élezett vesszőt helyez a már elkészültek közé.*
-Embere válogatja. Nekem a biztos kézhez és tudathoz tiszta fej szükséges. Nem úgy, mint Hrothgaarnak! *és újra kacag, mert emlékeiből csak úgy zúdulnak elő a jobbnál jobb pillanatok, mik a törpéhez köthetőek.*
-Az a gazember *Jelzője pusztán pozitív csengésű* mindig képes jó kedvre deríteni. Nincs pardon.
*És nevetgél tovább. Újabb vessző kerül helyére a tegezbe.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.26 18:07:12
-Pedig, mintha a föld nyelte volna el. Szegény *int fejével Rolko felé* égre, földre keresi már. *Közben somolyog a kicsit lassú felfogású, ámde jólelkű óriást méricskélve. Eközben újra folytatja munkáját, élezi nyílvesszőit. Osztozik a varázshasználók említésére Salanel arcára kiülő érzésekben.*
-Csak legendákból és mendemondákból ismerem hírüket. De nem lebecsülendő ellenfelek, ha igazak. *Egészíti ki jelentőségteljesen. Ő sem szíveli túlzottan őket, sőt. A méregkeverők, vajákosok és sámánok azok más megítélésbe esnek számára. Ahogy druidájuk is, ki valamilyen oknál fogva természetes érzékkel bír az állatok idomításában, szelídítésében.*
~Tényleg, merre lehet a kis gnóm?~ *Forgatja fejét körbekémlelve. Hiszen kis csapatuk vele lesz teljes. De épp úgy nem látja vezetőjüket, sem Akheelt.*
-Túl korán kivert az ágy. *Konstatálja hangosan. Talán társa rájön mire és hogy érti ezt.*
-Így mondták. *Bólint a megjegyzésre. Majd elmosolyodik az ital kapcsán felhozott, mindig vidám és harsány törpén.*
-Azon gondolkodom, vajon van -e tiszta pillanata, hogy mindig oly hamari és harsány? Vagy meglehet az a jó állapot, ha mindig lapul egy flaska nála, és folydogál valami ereiben.
*Kacarászik elmélkedése közben és újabb élezett vesszőt helyez a már elkészültek közé.*
-Embere válogatja. Nekem a biztos kézhez és tudathoz tiszta fej szükséges. Nem úgy, mint Hrothgaarnak! *és újra kacag, mert emlékeiből csak úgy zúdulnak elő a jobbnál jobb pillanatok, mik a törpéhez köthetőek.*
-Az a gazember *Jelzője pusztán pozitív csengésű* mindig képes jó kedvre deríteni. Nincs pardon.
*És nevetgél tovább. Újabb vessző kerül helyére a tegezbe.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.26 18:07:12
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222